evangélikus hetilap „Az a testvérünk, aki hívott a szolgálatra, korábban öt évet töltött az egyik itteni cellában. Már sok éve szabadult, az Úr tartja és használja õt. A Lélek gyümölcseirõl tanította egykori rabtársait.” f „Rácsok mögött szabadon” – 3. oldal
„A márciusi forradalomra villámgyorsan reagáltak a protestánsok. Üdvözölték a kialakult új polgári állam vívmányait.” f Március idusa – 8. oldal
„…reménységgel tekintenek az anyaország felé: hátha akad újra valaki, aki pár évre felvállalja ezt az embert próbáló szórványmunkát.” f Brazil–magyar… – 7. oldal
SEMPER REFORMANDA
Imádkozva cselekedni f 4. oldal Új teremtés hajnala f 5. oldal A kereszt árnyékában – böjti sorozat f 9. oldal Németország legzseniálisabb koldusa f 10. oldal Petõfi az égbolton f 11. oldal
Nemzeti ünnep
„Krisztusnak, embereket akarván nevelni, emberré kellett lennie. Ha mi gyermekeket akarunk nevelni, nekünk is velük gyermekekké kell lennünk.” d Luther Márton: A német mise és az istentisztelet rendje (Paulik János fordítása)
FOTÓ: TPK
Püspökök ökumenikus találkozója Rövid idõn belül harmadszor találkoztak egymással a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Tanácsának tagjai, valamint a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház püspökei. A találkozón elõször vett részt dr. Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület újonnan megválasztott püspöke. A március 2-i eszmecserén – az eddigi összejövetelekhez hasonlóan – a jelenlévõk értékelték az egyházak együttmûködésének eddigi tapasztalatait, az egyház és az állam kapcsolatának idõszerû kérdéseit, és áttekintették a közeli és távolabbi jövõ közös feladatait, illetve együttmûködési lehetõségeit. Az egyházak vezetõi aggodalmukat fogalmazták meg a magyar médiában egyre inkább elburjánzó, különbözõ vallási felekezeteket sértõ megnyilvánulások miatt. A találkozón az egyházi vezetõk egyeztettek a 2007-ben Nagyszebenben megrendezendõ európai ökumenikus nagygyûlésre való közös készülésrõl, illetve a közös részvételrõl is. Emlékezetes, hogy legutóbbi találkozójukon – a 2006. évi országgyûlési választások kapcsán – a püspökök arra biztatták az egyházukhoz tartozó híveket, hogy az idén is éljenek állampolgári jogukkal: vegyenek részt a választásokon, és a választási programok értékeit megvizsgálva, felelõsen hozzák meg döntésüket. d MTI
Ára: 165 Ft
71. évfolyam, 11. szám – 2006. március 12. – Böjt 2. vasárnapja (Reminiscere)
Az evangélikus zenepedagógus, idõsebb Fasang Árpád emlékének adózott március 4-én este a budavári Mátyás-templomot zsúfolásig megtöltõ közönség. Halálának ötödik évfordulója alkalmából unokája, Fassang László orgonamûvész és – Cseri Zsófia vezényletével – az Erkel Ferenc vegyes kar részesítette kivételes mûvészi élményben a mûértõ hallgatóságot. Idõsebb Fasang Árpád életmûvét az esten Arany János karnagy méltatta. (A zenepedagógus portréját lapunk 3. oldalán Trajtler Gábor orgonamûvész rajzolja meg.)
Kolozsvári gondolatok az ige hirdetõinek felelõsségérõl b Manipuláció az egyházban címmel tartottak elõadást február 28-án Kolozsvárott, az evangélikus püspökség tanácstermében, a Revisz CA (Romániai Evangélikus Ifjúsági Szövetség) szervezésében, mintegy harminc érdeklõdõ ifjú részvételével. Visky András Rát Mátyás-díjas író, dramaturg érdekfeszítõ elõadásában a manipuláció és korrupció fogalmán túl a média szerepét és az egyház világban való megjelenését tárgyalta.
manipuláció tömeggé akar alakítani, megfosztja az embert a saját arcától, identitásától. Az elõadót idézve: „Nincs nagyobb egyenlõség, mint az arctalanság egyenlõsége.” Ezzel szemben a keresztény üzenet arcunk megtalálását hirdeti, az önmagunkra találást – Krisztusban. Az ige hirdetõit rendkívül nagy felelõsség terheli, hiszen az evangélium tolmácsolásában nem lehet helye a manipulációnak – zárta elõadását az író. g Boldizsár Beáta
Kérdés, hogy az egyház mindenkori üzenete hogyan tud megjelenni a kommunikációban úgy, hogy ne csorbuljon; hogy a megszólaló igehirdetésbõl mit ért meg az, aki elõször lép be a templomba – vetette föl az elõadó. Visky András elmondta: a manipuláció legütõképesebb eszköze a média. Lenyûgözõ hatása véleményformáló erejében nyilvánul meg. Ezen a ponton kell egymással szembeállítani a média által sugallt és a keresztény üzenetet. Hiszen a
FOTÓ: BOTTA DÉNES
Egyházi vezetõkkel találkozott Orbán Viktor Március 2-án Orbán Viktor, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnöke találkozott a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetõivel. A találkozón a szövetség elnöke elmondta, hogy a vallásos emberek szolgálatát, az egyházi iskolák, szeretetotthonok, tudományos gyûjtemények és más egyházi intézmények munkáját a nemzet felemelkedése szempontjából elengedhetetlennek tartja. A magyar szolidaritás nem nélkülözheti a hit által vezérelt szolidaritás cselekedeteit, a vallásos értékrendet, éppen ezért a jövendõ kormánynak stratégiai partnerként kell együttmûködnie az egyházi, vallási közösségekkel. d Forrás: MTI
Aligha vitatható, hogy március 15-e a legtisztább, leginkább egyetemes nemzeti ünnepünk. Tiszta, de nem szerencsés ünnep. Nemrég emlékeztünk meg az imponáló 150. évfordulóról. 1998 tavasza volt; akkor is parlamenti választásra készült az ország, ennek feszültsége meghatározta az ünnep hangulatát. Nemzedékem – diákok voltunk – emlékszik még a 100. évfordulóra, 1948-ra is. Ekkor már a megrögzött optimistáknak is látniuk kellett, hogy kihunyóban a halvány remény, tovaszáll a polgári demokrácia ígérete. Minden totális rendszer ki akarta sajátítani – de az ünnep ellenállt. A hivatalos ünneplés némileg mesterkélt volta ellenére mindnyájunknak, akik megélhettük, jelentõs, felemelõ emlékünk a ’48-as szabadságharc 100. és 150. évfordulója egyaránt. Mert ma is minden mozzanatában vállalható egyetemes nemzeti ünnep március 15-e. Ezért fogadta közmegegyezés, hogy a rendszerváltozást követõ elsõ Országgyûlés hivatalos nemzeti ünneppé nyilvánította. Ha népszavazáson kell róla dönteni, a nép körében talán augusztus 20-ával szemben is többsége lett volna; illetve a Kossuth-címeres zászló nyerhetett volna a Szent István-koronás címerrel szemben. Ki tudja?! De mindenképpen jó, hogy a parlamentnek volt ilyen választási lehetõsége. Augusztus 20-a a magyar államalapítás ünnepe. Erre az ünnepre azonban már több teher rakódott rá. Egyfelõl vallási ünnep, de volt éppenséggel az új kenyér és a sztálini alkotmány ünnepe is. Paradox módon az istentelenség szimbólumává avattatott a mindennapi kenyér, amelyet a legszebb egyetemes imádságban kérünk az Úristentõl… Tisztán nemzeti ünnepünk október 23-a, amelyen az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésére emlékezünk. Ennek ötvenedik évfordulóját ünnepeljük az idén. Ez az évforduló ebben az évben – úgy vélem – minden ünneplést befolyásol, meghatároz. Alig két évtizede még megtorlás járt azért, ha valaki akárcsak forradalomként merte említeni 1956 mámoros napjait. 1990 óta szabad csak megemlékezni róla. Ezért is érezzük, hogy milyen jelentõs a különbség az évfordulók – az ötvenedik, a századik, a százötvenedik – között. Ünnepi esztendõt élünk ’56 miatt, és ennek fényében gondolkodhatunk el egész ünnepi kultúránkon 1848, legtisztább nemzeti ünnepünk kapcsán is. A honfoglalás nemcsak távoli, hanem olyan esemény is, amely tragikus történelmünk következtében nincs organikus kapcsolatban a jelennel. A Kárpát-medence sokszor megcsodált asszimilációs ereje teszi – jó itt élni –, hogy tatárjárást, török uralmat, labanc vezetést követõen mindig megújult a magyarság. De 1848-cal már szoros a mai Magyarország kapcsolata is. 1848. március 15-e, 1848–49 történelme nem véletlen eseménysorozat, hanem a megelõzõ negyed századnak, a reformkornak, többek között a magyar nyelv, kultúra és tudomány felvirágzásának, a magyar nemzeti érzés megerõsödésének egyenes következménye. A magyar nép látványosan jelezte a világnak élni akarását, a társadalmi haladás ügye melletti elkötelezettségét, a nemzeti függetlenség iránti igényét. A ’48-as forradalom és szabadságharc minden látszólagos ellentmondása ellenére az egész magyarság ügye volt. Legfájdalmasabban éppen a megtorlás igazolja ezt, mely az egyszerû emberektõl a mártír miniszterelnökig, a fõnemes Batthyány Lajosig mindenkit sújtott. Egyszerre konkrétan szomorú és jelképesen üzenetértékû az is, hogy a forradalom szimbólumát is jelentõ költõt, Petõfi Sándort orosz szuronyok ölték meg a segesvári csatamezõn. Tisztelgünk az aradi tizenhárom emléke elõtt, akik között magyar, német, szerb, keresztény, pogány, ortodox, magyar anyanyelvû és magyarul alig tudó is volt. És mégis magyar nemzeti szabadságharc volt ez. Nem az osztrákok, az oroszok ellen, hanem a magyar szabadságért. Az osztrákok és az oroszok nem tudták ezt elfogadni, ezért támadták meg az országot. 1956-ban tizenhárom napba sûrûsödött, ami 1848–49-ben másfél évbe. Mégis kísértetiesek a párhuzamok. Akkor nem volt elkerülhetõ a trónfosztás, ’56-ban pedig a Varsói Szerzõdésbõl való kilépés. Mindkétszer a Nyugatot terhelte cserbenhagyásunk, Keletet pedig a forradalom leverése. Egyházi lapban talán meglepõ arra a párhuzamra is rámutatni, hogy a tisztán nemzeti ünnep karakter azt is jelenti, hogy az ünnepnek nincs vallási tartalma. Ugyanakkor a polgári demokratikus programokban szerepel egyház és állam szétválasztása és ennél is hangsúlyosabban a szabad vallásgyakorlás. A ’48-as programokban is helyet kapott, mert bár az 1781. évi türelmi rendeletet követõen alapvetõ változások következtek be, csak egy évszázaddal késõbb, az 1867-es kiegyezés után születtek meg a vallási felekezetek egyenrangúságát garantáló törvények. 1848-ban keresztény – katolikus és protestáns –, zsidó és pogány magyarok együtt küzdöttek a nemzet szabadságáért. Felmerül a kérdés, van-e az egyháznak mondanivalója a nemzeti ünnepen. A válasz egyértelmûen igen. Az egyház egy adott nemzet tagjai között, közösségben fejti ki tevékenységét. Az evangélium üzenete itt és most hangzik. Az egyház számára fontos a nemzet. Különösen hangsúlyos a történelmi évfordulók megünneplése az egyházi iskolákban. De vannak veszélyek. Ilyen a 20. században elvadult nacionalizmus egyik vadhajtása; ennek maradványa a „nemzeti” és „keresztény” fogalmak erõltetett összekapcsolása. A kereszténység egyetemes, ha úgy tetszik, nemzetközi. Összefûz mindazokkal – a különbözõ népekhez, nemzetekhez tartozókkal –, akik hasonlóan hisznek, kötõdnek az Úristenhez. Cserkész koromban – 16-os, fasori csapat – engem is úgy neveltek, hogy egyaránt fontos volt számomra a lutheránus hit és a magyarság. Ez ma is így van. De ez csak engem kötelez. Lehet valaki hitetlenül is jó magyar ember, erõs nemzeti érzéssel, és lehet magyar állampolgárként jó keresztény úgy, hogy felfogásában nem erõteljes a nemzeti gondolkodás. Magam annak örülök, ha valakinek hite és hazája egyaránt fontos, és a kettõ összhangban van. Annak viszont nem örülök, ha a kettõ együtt politikai programként jelentkezik. Jelesül a vallást, a vallási hovatartozást kívül kell hagyni a pártpolitikán. Ahogy kívül volt ’48-ban, és kívül volt ’56-ban is. Együtt haltak meg a különbözõ hiten lévõk és a különbözõ politikai osztályokhoz, felfogásokhoz tartozók a szent magyar szabadságért. A plebejus Petõfi, a liberális Kossuth – mindketten evangélikusok –, az arisztokrata Széchenyi és Batthyány a saját útján, a saját módján küzdött a magyar szabadságért. Megilleti õket, hogy a mai nemzedékek – tartozzanak bármilyen valláshoz, vagy legyen bármilyen a politikai meggyõzõdésük – tisztelettel adózzanak emléküknek, mûvüknek. g Frenkl Róbert
2
e
2006. március 12.
ÉLÕ VÍZ
forrás
B Ö J T 2 . V A S Á R N A P J A ( R E M I N I S C E R E ) – 1Thessz 4,1–8
Illemkódex helyett
Ajánlom magamat… Néhány napja a településen, ahol lakom, arra virradtunk, hogy a fõút minden lámpaoszlopán az egyik politikai párt képviselõjelöltjének arcképe lóg. A táblán ezenkívül a jelölt neve és a párt emblémája látható. „Ajánlom magamat” – üzeni a hirdetés. Ajánlom magam, mert hiszek abban, hogy én vagyok a legalkalmasabb arra, hogy a kerületemben élõk ügyét képviseljem, hogy kiálljak értük; ha kell, harcoljak érdekeikért. S hogy az emberek megjegyezzék az arcomat és a nevemet, több száz táblát teszek ki sûrûn egymás után a települések fõutcáin, ahol sokan járnak, hogy minél többen találkozzanak vele. Magasra teszem, hogy mindenki jól lássa, színes lesz, hogy a tekintetet rögtön magához vonja, és létra vagy emelõszerkezet nélkül elérhetetlen lesz, hogy a rosszakaratúak ne rongálhassák meg vagy szedhessék le. Ajánlom magam, és a cél érdekében nem számít sem idõ, sem költség vagy fáradság. Gondolom, minden településen megjelentek már a hasonló politikai kampánytáblák. Egyikrõl sem tudjuk, hogy személy szerint ki rendelte el a kihelyezésüket, vagy hogy ki tervezte õket. Mint ahogy az sem fontos, hogy a választások után mi lesz a sorsuk, és hova kerülnek majd. De ebben a tábladömpingben nem hagy nyugodni egy másik tábla. A világon csak egy volt belõle, és nem is tudjuk, hova lett. Valószínûleg nem volt színes, fénykép biztosan nem volt rajta, de magasan volt, hogy mindenki jól lássa, elérhetetlen helyre tették, hogy a rosszakaratúak ne rongálhassák meg vagy szedhessék le, és fontos útvonalak mentén helyezték el, így sokan láthatták. Mindössze négy szó volt rajta, de három nyelven, hogy mindenki érthesse, aki arra jár. Latinul I. N. R. I., azaz Iesus Nasarenus Rex Iudeorum – a názáreti Jézus, a zsidók királya (Jn 19,19). Nem Jézus kampányolt önmagáért, hanem a politikai ellenfél ajánlotta õt! Önmagában megdöbbentõ és számunkra elképzelhetetlen. Sok ajánlótábla készült már az idõk során. A szerencsésebbek talán még láthatók egy-egy múzeumban vagy magángyûjteményben, de többségüket elsodorták a történelem viharai. Azonban ennek az egy táblának az üzenetét, tartóoszlopának, a golgotai keresztnek élõ igazságát semmi sem tudta és tudja megsemmisíteni. Hiába próbáltak már ott azonnal alkudozni az illetékesek a parancsot kiadó Pilátussal – a római helytartó hajthatatlan volt: „Amit megírtam, megírtam.” (Jn 19,22) Isten irántunk érzett szeretetében is állhatatos maradt: egyszülött Fiát is feláldozta értünk (Jn 3,16). Táblák erdejében és olyan idõszakban élünk, amikor – sajátosan használva a mondatot – állampolgári kötelességünknek eleget téve szavazatunkkal meg kell adnunk, ami a császáré, de sose feledjük a jézusi mondat másik felét sem: „Adjátok meg… az Istennek, ami az Istené.” (Mk 12,17) g Boda Zsuzsa
Napjainkban kevesen vesznek kezükbe illemtankönyvet, még kevesebben járnak illemtanórára. Pedig emberi közösségeink egészséges és építõ mûködéséhez fontos az írott és íratlan szabályok ismerete és betartása. Talán a vállalati csapatépítõ tréningek próbálják a maguk eszközeivel e hiányt pótolni. A keresztény egyház közössége számára is vannak írott és íratlan szabályok. Az egyház, a gyülekezetek közössége ezek ismerete és komolyan vétele nélkül elveszíti küldetése igazi értelmét és célját, hordozó és megtartó közösség helyett értéktelen torzóvá válik. Kézenfekvõ e gondolatmenet továbbvitele: Krisztus népe, vedd elõ a Szentírást, lapozd fel a Tízparancsolatot és a szeretet kettõs jézusi parancsát! Kezedben az egyház illemkódexe – tanuld, cselekedd, tökéletesedj! Mai fülnek kissé furcsa kifejezéssel élve: járj a megszentelõdés útján! E kétségkívül logikus és célratörõ életprogramot, a megszentelõdést gyökeresen más oldalról közelíti meg Isten igéje Pál apostol levelében. Segít a helyes megértésben az a fohász, amelyet néhány lelkész elmond az igehirdetési alapige felolvasása után: „Urunk, szentelj meg minket igéddel; a te igéd igazság!” Nem betartandó illemkódex, élet-
A VASÁRNAP IGÉJE
szabály-gyûjtemény a Szentírás, melynek betûihez életvitelünket alakítjuk, hanem Isten teremtõ és átformáló szava. Nem én programozom be magam a Szentírás szerint, hanem igéjében maga az Úr programozza át látásomat, tájékozódásomat, életvitelemet. Ekkor, ezzel kezdõdik el a küzdelem, a személyes hit harca. Nem az Isten törvényét kínosan betartani akaró élet vagy szent automatizmus érvényesül, hanem személyes kapcsolat születik és erõsödik Urunkkal és Megváltónkkal. Isten törvénye az élõ Úrral való közösség nélkül valóban nem egyéb, mint illemkódex. Õ azonban önmagát adja, hogy már most, földön küzdõ egyháza életében is valósággá legyen, lehessen életünkben az õ szava. Papírra írt és szóban elhangzó igéjét kötelezõ törvény helyett szívünkbe írt, elkötelezõ valósággá teremti. A megszentelõdés nem befejezett, kész állapot, hanem küzdelmes folyamat. Forrása és alapja – erre Pál apostol
is többször hivatkozik – maga az élõ Krisztus, a róla szóló tanúskodás. Az, amit és ahogyan tanúságként ránk hagytak róla az apostolok. Ne keressünk hát új kinyilatkoztatásokat, ne hajlítsuk, alakítsuk saját bûnös vágyainkhoz az õ szavát, inkább kérjük, hogy õ szenteljen meg minket az igazság igéjével! Isten törvényének és evangéliumának minden korszerûsítési kísérlete rögtön „kórszerûvé”, beteggé, torzzá teszi hitbeli tájékozódásunkat és életünket. De kórossá teszi egyházunk, gyülekezetünk, családunk életét is. Egészséges élet elképzelhetetlen az Élettel, Istennel való közösség nélkül Jézus által! Vele és általa már nem reménytelen a küzdelem „a test, a világ és az ördög” ellen (Luther)! Figyelmesen olvasva látjuk, hogy Pál apostol nemcsak a jövõ reménységének tárgyaként, hanem már a jelen valóságos történéseként tapasztalja Krisztus jelenlétét és erejét: „…s amint éltek is…” – de hozzáteszi: „…ebben jussatok még elõbbre.” Ez az elõbbre jutás valójában a naponkénti megtérés. „Mindig szükségünk van ugyanis az alapvetõ apostoli tanításra, mely a törvény és evangélium változatlan hirdetésébõl áll. Mindig szükségünk van arra, hogy szembesüljünk vét-
keinkkel a törvény kemény ítélete alatt. És mindig szükségünk van arra, hogy elérkezzék hozzánk az evangélium, amely szembesít Isten megváltó kegyelmével, békességgel ajándékoz meg, és naponként erõt ad az újrakezdéshez. Hogy naponta megerõsödjünk abban, ami az életre és üdvösségre való, s amit Isten igéjében találunk: tudjuk, kiben hiszünk, hol van a helyünk, és merre visz utunk.” (Id. Magassy Sándor) Erre a küzdelemre hív mindannyiunkat Urunk. S így lehet az igébõl – keresztény illemkódex merev szabályrendje helyett – a Föltámadottal való közösség élõ és mozgalmas valósága. g Kovács László
Imádkozzunk! Megvalljuk neked, Urunk, hogy szívesebben választjuk az egyszerûbb utat: magunkhoz alakítjuk, rontjuk a te igédet. Tõlünk más nem is telik, ezért könyörgünk hozzád: szentelj meg minket igéddel! Szent bátorságot kérünk a hit naponkénti harcához, hogy tespedõ látszategyház helyett végre a te földön küzdõ, valódi egyházad lehessünk! Köszönjük, hogy már most történhet velünk, bennünk, közöttünk a te országod Jézus Krisztus által, aki bennünk is gyõzni tud a test, a világ és az ördög fölött! Ámen.
Oratio œcumenica [Lelkész:] Urunk, emlékezzél meg irgalmadról, és Jézus Krisztusért hallgass meg minket, amikor hozzád kiáltunk! [Lektor:] Mennyei Atyánk, taníts minket arra, hogy mindig rád figyeljünk, a te útmutatásaidat kövessük, és minden körülmények között – az öröm és a szomorúság perceiben is – hozzád forduljunk, és mint Jézus tanítványaihoz illik, gondviselõ szeretetedben reménykedjünk! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Mennyei Atyánk, segíts, hogy egyszülött Fiad szenvedésébõl mi is engedelmességet tanuljunk, és szelídek maradjunk, ha igaztalanul vádol bennünket a világ, amiért hozzád ragaszkodunk, és evangéliumod mértékéhez szabjuk beszédünket, cselekedeteinket, értékrendünket és egész életünket! Jézus Krisztusért kérünk,
[Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Mennyei Atyánk, szüntelenül töltsd be életünket szereteted bizonyosságával, hogy sem betegség, sem nélkülözés, sem testi-lelki szenvedés, sem a halál félelme ne olthassa ki szívünkben az istengyermekség örömét, amely a világ számára is érthetõ jele annak, hogy jó hozzád tartozni! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Mennyei Atyánk, teremts számunkra lehetõséget, hogy ne csak szánni tudjuk azokat az embertársainkat, akik a téli fagyban hajlék nélkül dideregnek, hanem tenni is tudjunk értük és mindazokért, akik közeli vagy távoli környezetünkben kiszolgáltatottan és reménytelenül küzdenek életük napról napra való fenntartásáért! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket!
[Lektor:] Mennyei Atyánk, viselj gondot háborúskodással, terrorveszéllyel, nemzeti és vallási ellentétekkel terhelt világunkra! Áldd meg hazánkat és vezetõinket, adj nekik bölcsességet, hogy mindannyiunk javára éljenek hatalmukkal! Áraszd kegyelmedet a munkában állókra és azokra, akik szeretnének dolgozni, de nincs rá lehetõségük. Áldj meg minden szellemi tevékenységet is, hogy igaz értékeket közvetítsen! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Urunk, Istenünk! Emlékezzél meg irgalmadról és kegyelmedrõl: hallgass meg, ments meg és üdvözíts minket Jézus Krisztusért, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkönörökké. [Gyülekezet:] Ámen.
VEGYÜK KÉZBE A LITURGIKUS KÖNYVET 8.
A sekrestye b Az elmúlt héten Luther sekrestyeimádságát olvastuk, ízlelgettük együtt. A cikkre reagálva egyik ismerõsöm azt mondta: olyan idegen, olyan katolikus szó ez a sekrestye. Elgondolkodtam. Lehet, hogy nem a kifejezéssel van a baj, hanem azzal, hogy a sekrestye funkciója van eltûnõben egyházunkban. Néhány gondolat erejéig járjuk körbe a témát! Annál is inkább, mert Liturgikus könyvünk nem csak az elõkészítõ imádságoknál említi a sekrestyét – és így van ez a korábbi Agendánkban is.
Sekrestye: a templom elválasztott helyisége, melyben az istentisztelethez szükséges ruhákat és szent edényeket õrzik, s ahol a szolgálattevõk felöltöznek. Néhol az oltártér mellett van, másutt a szentély mögött található; manapság egyre inkább a bejárat mellé teszik. Innen indul a liturgusok és a segítõk egyszerû vagy ünnepélyes bevonulása. A szó eredetével kapcsolatban két elmélet létezik, mindkettõ latin szóra vezeti vissza. Az egyik a „sacristia” kifejezésre alapoz, amely szent dolgok tárolóhelyét jelenti. A másik a „secretarium” szóból indul ki, amely a titkok helyét jelzi – fogalmazom egy készülõ kis liturgikus szótár számára. Érdemes lelkészeknek, egyházfi munkatársainknak, a gyülekezet egészének újragondolni, hogy miért is van sekres-
tye, mire használjuk, milyen módon rendezzük be. Az országot járva újra meg újra látom, hogy raktárrá, netán lomkamrává silányul a sekrestye, olyan hellyé, ahova el lehet tüntetni a felesleges holmikat. Tudom, van a sekrestyének raktározási funkciója is. Szükséges, hogy az úrvacsorai, a keresztelési eszközök („vasa sacra”, azaz a szent edények), az oltárterítõk, a liturgikus öltözékek, a könyvek, az úrvacsorai ostya és bor, a vázák, a mikrofonok és más segédeszközök számára legyen megfelelõen tisztán tartható, biztonságosan zárható hely. Meg is lehet találni az erre leginkább méltó formát. A templom egészéhez, így a benne lévõ sekrestyéhez is hozzátartozik a patyolattisztaság. Ha Mózesnek Isten közelségében le kellett vennie a saruját, ak-
kor a templom, az Istennel való találkozás helye, az imádság háza sem lehet piszkos. Nemcsak a jól látható helyeken kell ragyognia mindennek, hanem a rejtett sarkokban, félreesõ terekben s ugyanígy a sekrestyében is. Aki belép a templomba, már az elsõ levegõvétellel érzi a templomban a tisztaságillatot (vagy a tisztaság hiányát jelzõ szagot…). Lényeges szempont, hogy lehetõség szerint vagy a sekrestyében, vagy a közelében legyen kézmosási lehetõség. A kéz tisztasága higiéniai és esztétikai szempontból egyaránt fontos. A templom csöndje a sekrestye csöndje is – remélhetõleg. Olyan belsõ szoba, imádságkamra ez, ahol fel lehet készülni a szent szolgálatra. Ehhez szék, asztal és – ha lehetséges – térdeplõ is kell. Ha külsõ és belsõ igény az istentiszteletre való imádságos indulás, akkor meg kell teremtenünk hozzá a feltételeket is. A templom „kiemelt zuga” nemcsak az elõkészület, hanem a lelkipásztori beszélgetés, netán a személyes gyónás helye is lehet. Ezért is feltétlenül szükséges a nyugalom és a csend biztosítása. A sekrestye továbbá a szolgálattevõk találkozási helye, ezért nevezték többek
LITURGIKUS SAROK
közt salutatoriumnak. Azokon a helyeken, ahol nagyobb sekrestye áll rendelkezésre, nemegyszer kisebb istentiszteletet, kisközösségi áhítatokat, családi alkalmakat is tartanak. Bár bizonyos értelemben a templom „elõszobájáról” beszélünk, a sekrestye hangulata ne a „még a falakon kívül vagyunk” lazasága legyen, hanem az áthangolódás, a szent felszabadultság és az Isten felé fordulás légköre. Õsi szokás szerint itt kezdték el énekelni az istentisztelet kezdõ zsoltárát, és innen indultak be a zsoltáréneklés alatt a szentélybe. Legyen ez jelkép a számunkra: a sekrestye az a hely, ahonnan indul az istentisztelet. Az indulás pedig sok mindent döntõen meghatároz. Ebben az értelemben nem is olyan mellékes hely a sekrestye. Érdemes újra felfigyelni rá, és kihasználni az általa kínált lehetõségeket. g Hafenscher Károly (ifj.)
L A P U N K O L V A S H A T Ó A V I L Á G H Á L Ó N I S A W W W. E V E L E T. H U C Í M E N .
2006. március 12.
evangélikus élet
Idõsebb Fasang Árpád öt éve ment el közülünk. Nyolcvankilenc esztendejének legtöbbjét a muzsikának szentelte. Szolgálatát mint egyházi zenepedagógus kezdte az orosházi evangélikus népiskolában, majd a szarvasi tanítóképzõ intézetben folytatta. Az egyházi iskolák államosításakor – jó távol elõzõ szolgálati helyeitõl – Sopronban kapott tanári állást. Ekkor ismertem meg zeneiskolai növendékként; zeneelméletre oktatott. Engem mint teológust különös szeretettel fogadott. Lakásába is meghívott, ahol megismerhettem szeretetben élõ népes
családját, és megcsodálhattam orgonapedálos zongoráját. Mert ha nem is lehetett templomi hangszere, a gyakorlást nem hagyta abba. Ebben az idõben – az ötvenes években – kántortanítóink választásra kényszerültek a gyülekezeti és a tanítói állás között. A megélhetés miatt a legtöbben az utóbbit választották. A gyülekezetek kántor nélkül maradtak. Fasang Árpád felismerte a súlyos következményeket. Hogy el ne némuljanak az orgonák, a harmóniumok, és ne szûnjön meg a gyülekezetekben az énektanítás, elgondolása az volt, hogy a teológusokat kell megtanítani harmóniumozni. Ekkor írta meg cím és szerzõ megjelölése nélkül a titokban sokszorosított, 32 gyakorlatot tartalmazó harmóniumiskoláját. Ekkor és ezzel a kiadvánnyal kezdõdik teológiánkon a hangszeroktatás. A harmóniumiskola 1960-ban 63 gyakorlatos hivatalos kiadvánnyá bõvült. Még mindig a szerzõ neve nélkül jelent
meg, Fasang Árpád állami állására való tekintettel. Ez a nagy pedagógiai érzékkel megírt tankönyv azóta számos kiadást ért meg; máig a fóti Kántorképzõ Intézet és az Evangélikus Hittudományi Egyetem hivatalos harmóniumiskolája. A tanulókat a legrövidebb úton vezeti el a koráljátékig és az egyszerûbb korálelõjátékokig. Fasang Árpád e mûvével hallatlan szolgálatot tett egyházunk zeneoktatásának. Kiváló pedagógiai munkásságát az állam is értékelte. Eltekintettek egyházi kötõdésétõl, minisztériumi osztályvezetõi, majd fõosztályvezetõi munkakörrel bízták meg. Magas hivatalában is figyelte egyházzenénk sorsát, és számos esetben segített a gondok megoldásában. Fasang Árpád a minisztériumi évek után, 1958 és 1972 között a budapesti Bartók Béla Zenemûvészeti Szakközépiskola igazgatója volt. Állami vezetõi beosztásai ellenére boldogan tett eleget egyházi felkéréseknek is. Kórusmûveket írt a Karénekeskönyv két kötetébe, részt vett egyházunk zenei bizottságának munkájában. Nyugdíjba vonulásával esett egybe az énekeskönyv szerkesztésének munkája. 1976-tól 1981-ig a zenei szerkesztõbizottság aktív munkása volt; tudományos himnológiai ismereteivel és kántori szolgálata tapasztalataival segítette a nagy munkát. Egyik dallamát a 106. énekünk õrzi („Ébred a hajnal…”). Az énekeskönyv elkészültét a korálkönyv szerkesztése követte. Fasang Árpád alkalomról alkalomra hozta a korálkönyvi tételeket. Korálkönyvünk 83 tételét õ harmonizálta, ezek mindmáig hangzanak istentiszteleteinken. Életét az egyházzenének szánta. Nem rajta múlt, hogy ezt nem tudta maradéktalanul megélni. Rákényszerült a világi zenepedagógia és zenei irányítás szolgálatára. De ahogy tehette, titokban – és amint tehette, nyugdíjasként – megragadott minden alkalmat, hogy egyházzenénket szolgálja. Boldogan vállalta a kapott feladatot. Errõl saját maga így vallott: „Mint amikor az eke elé fogott valamikori harci paripa, ha trombitaszót hall, elkezd vágtatni az ekével, úgy jöttem a hívásra.” Isten iránti hálával emlékezünk vissza kedves egyéniségére, melegen érzõ szívére, szolgálatra kész egyházszeretetére. g Trajtler Gábor
„Rácsok mögött szabadon” b Kis szolgáló csoporttal jártam a váci börtönben március 4-én. Nem tarthatom meg magamnak, amit ott kaptam, átéltem. Figyelnünk kell Isten munkájára! Merre jár ma Jézus Magyarországon? Többek között fegyházban, betörõk és gyilkosok között! Nem új jelenség ez, hiszen maga az Úr mondta: „…börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.” (Mt 25,36) Jézus ott van, ahol az emberek a bûn, betegség, baj, nyomorúság foglyai. Ha eddig nem zaklatott fel ez a bibliai üzenet, kedves olvasó, most éppen itt az ideje. Megváltónk elvárja az övéitõl, hogy õk is ott legyenek, ahol õ van.
Egyeztetések és beléptetés után ott töltöttünk néhány órát, de Jézus a börtönben nem „vendég”, „meghívott prédikátor”, hanem lakó! Ezt a tényt néhány külsõ jellel bizonyítom. A túlzsúfolt intézményben nyolcszázötvenen raboskodnak, több mint háromszáz az alkalmazott. (Sokba kerül a bûn.) Jelentõs része a foglyoknak súlyos bûncselekmény miatt kapta az ítéletet. A lakók huszonöt százaléka (!) látogatja a keresztény alkalmakat. Katolikusok, reformátusok, baptisták viszik a
szolgálat terhét. Mi egy szombat délelõtti bibliaórára kaptunk meghívást. Négy szolgatársam bizonyságot tett Isten megváltó, szabadító szeretetérõl, én hirdethettem az igét, és hívtam megtérésre a hallgatókat a jánosi ige alapján: „A Mester itt van, és hív téged.” „Lázár, jöjj ki! És kijött a halott…” (Jn 11,28.44) Az elmúlt években sokan jutottak hitre a fegyházban. Ezt az egyházban ébredésnek nevezzük. Az éneklést a rabok vezették. Több mint fél órán át dicsõítették Istent – mintegy hatvanan. Az ismert
KÉPÜNK (A SZERZÕ FELVÉTELE) CSAK ILLUSZTRÁCIÓ
Emlékezés idõsebb Fasang Árpádra
f
ébredési ének itt egyedien hangzott: „Jövök, semmit nem hozva, / Keresztedbe fogódzva, / Meztelen, hogy felruházz, / Árván, bízva, hogy megszánsz. / Nem hagy a bûn pihenést, / Mosd le, ó, mert megemészt!” (Aki értem megnyíltál – EKE-énekeskönyv) Ha nincsenek vendégek, több idejük marad, egy órát szoktak énekelni. A különös gyülekezet tagjai is szolgálnak, bizonyságot tesznek ilyenkor. Az alkalom utolsó fél órájában imaközösségben voltunk! Miközben imádkoztunk, jól hallható, zúgó szél támadt (viharos volt az idõjárás), tüzes nyelvek nem jelentek meg, de a szemekben ott volt a mennyei láng. Az a testvérünk, aki hívott a szolgálatra, korábban öt évet töltött az egyik itteni cellában. Már sok éve szabadult, az Úr tartja és használja õt. A Lélek gyümölcseirõl tanította egykori rabtársait. Mélyen megérintett egy bentlakó története. Velem egykorú, negyvenhét éves. Élete nagyobb részét rácsok mögött töltötte, de tizenkét évvel ezelõtt megtért, újjászületett. Ma õ az egyik megbízott lelki munkás a börtönben. Megtanult zenélni, õ vezette az éneklést elektromos orgonán (CD is készült énekszolgálatáról, Rácsok mögött szabadon címmel), és úgy hirdette az evangéliumot, ahogy szószékeken is ritkán hallani. Még kilenc éve van, de lélekben, szellemben szabad… Egyházaink, gyülekezeteink nem lennének sanyarú állapotban, ha ilyen egyértelmûen hirdetnénk a megtérés igéjét, élnénk Isten erejébõl, amely „erõtlenség által ér célhoz” (2Kor 12,9). Csodálatos ajándéka Istennek, hogy a börtönparancsnok is megtért (evangélikus), és lehetõségei szerint segíti a lelki munkát. Minden hetet munkatársi bibliaórával kezdenek a fegyház dolgozói. Május 1-jén, a váci ökumenikus ifjúsági találkozó keretén belül a székesegyház elõtti téren a fogvatartottak is szolgálnak majd. Meghívtam õket, akik szabadok lélekben, hogy jöjjenek el a nyári piliscsabai missziós konferenciánkra és az õszi országos evangélizációra a Deák téri templomba, hogy hirdessék nekünk, szabad raboknak az igét. Imádkozzunk, hogy mindez létrejöhessen! Még inkább azért könyörögjünk, hogy a Lélek munkája nyomán mi is felébredjünk. g Szeverényi János országos missziói lelkész
Megbecsülni a végeket ÉGTÁJOLÓ
Egyházunkat, a Romániai EvangélikusLutheránus Egyházat úgy szoktuk meghatározni mint többszörösen kisebbségi, szórványegyházat. Ez a meghatározás nemcsak felekezeti, de nyelvi, etnikai szempontból is érvényes. A mai Magyarországnál valamivel nagyobb területen, földrajzilag szétszórtan él és szolgál a közel 32 ezer lelket számláló, harminckilenc anyagyülekezetbe és száznál is több szórványközösségbe szervezõdõ egyház, amely számarányától függetlenül szerencsésen ötvözi egységbe a népegyházi és a hitvalló karaktert. Trianon óta, a megváltozott politikai körülmények között, az „új sorshelyzetben” kialakult egy sajátosan erdélyi önazonosság is, melyben a nyelvi, nemzeti, illetve a vallási, felekezeti vonások meghatározó módon összefonódnak. Az erdélyi magyar társadalomban az is világossá vált, hogy ezt a sajátos nemzeti, kulturális, nyelvi, vallási szimbiózist, a nép és az egyház különös egybeesését feladni nem szabad. Bár a nemzet és az egyház elvileg két lényegesen különbözõ valóság, más-más dimenzió, erdélyi
viszonylatban e kettõ mégis hangsúlyosan összetartozik. Nem kétséges, hogy az emberi egzisztencia legmélyén, az emberi lét gyökerén az emberség, a humánum van, de efölött mint egymáshoz illeszkedõ „rétegek” helyezkednek el a további karakterisztikumok, amelyek együtt alkotják a személy önazonosságát. Emberi mivoltunkat, a nélkülözhetetlen önazonosságot mélyen meghatározza, hogy éppen magyarul beszélünk, magyarul gondolkodunk, magyarul imádkozunk, hogy történelmi tudatunkban, kultúránkban magyar nemzetrészként határozzuk meg magunkat, hogy evangélikus keresztények vagyunk. Ha ezek a „rétegvonások” sérülnek, egész emberi mivoltunk sérül, s ha az egyik elvész, szinte láncreakcióként megsemmisül a többi is. Tudjuk, hogy ha „elfogy” a nyelv, könnyen cserél az ember hitet is meg szívet is. A Magyarország határain túl – Erdélyben és más utódállamokban – élõ magyarság különbözõ intenzitással és mértékkel, de állandó válsághelyzetben él. Az 1920 óta érvényesülõ, etnokratikus tartalmú „többségi globalizáció”, a latens vagy olykor nyílt homogenizáló politika, a nyelvi agresszió, az anyaországi amnézia, valamint a 2005. december 5-i szerencsétlen kimenetelû népszavazás mind fokozták a kisebbségi közérzet „trianoni neurózisát”. Több-kevesebb igazság van abban is, hogy a nyugati protestantizmus végvá-
rán élünk. De úgy is fogalmazhattam volna, hogy a magyar protestantizmus peremvidéke vagyunk, mert tõlünk keletre és délre már egészen más kultúra és spiritualitás, a görögkeleti határozza meg a társadalmi környezetet. Ez az egész kontextus, úgy érzem, roppant nagy felelõsséget és kihívást jelent szolgálatunk számára. Nagyon fontosnak tartom, hogy szórványszemléletünkben paradigmaváltás következzék be. Ne úgy tekintsünk a diaszpórára mint teherre, mint olyanra, ami attól szórvány, hogy önállóan életképtelen, és amihez kínosan ragaszkodni kell. A „csak azért is”, a „mégis” hitek lassan leépülnek; leépíti õket az idõ, a változó kor, a mi közömbösségünk. Ma még ennek a szónak, hogy „szórvány”, negatív jelentése, nyomasztó hangulata van. Elhagyatott, romos templomok képe elevenedik meg elõttünk; üres padsoroké, ahol a téli hidegben néhány didergõ öreg üldögél; omladozó falú parókiáké, ahol évek óta nem lakik már lelkipásztor… Lehangoló kép, szomorú tartalom, mely tele van fájdalommal, térvesztéssel, az elfelejtett anyanyelvvel, a kicserélt szívvel – általában az élet feladásával. Egészen más szemléletre van szükség mind a középen, mind a végeken. Meggyõzõdésem, hogy a szórvány ajándék és lehetõség egyszerre. A szórvány, a végvár része az egésznek, Urunk pedig az egészhez küld, mert az egészre tart igényt.
A bibliai értelmezés alapján azonban átalakul a diaszpóra, a szórvány szavunk jelentéstartalma. A görög diaszpeiró (szétvetni, szétszórni) igének és az ehhez tartozó szpora, szporosz (mag) névszónak a szókörnyezete is egészen más jelentést hoz a felszínre. A diaszpeiró ige eredeti jelentése, a magvetés egyértelmûen pozitív jelentésû tevékenységre utal. A magot azért hintik el, szórják szét, hogy a jól elõkészített talajban megfoganjon, gyökeret verjen, a felszínre törjön, növekedjen, és ha lehet, százszoros termést hozzon. A pesszimista, szürke, negatív hangulatú szórványfogalom helyett ebben láthatjuk meg a szórványlét pozitív, bibliai értelmét. A magvetés analógiájából kiindulva reális optimizmussal szemlélem az erdélyi magyar evangélikusság jelenét és jövõjét. Fontos, hogy amikor az erdélyi magyar szórványevangélikusság jövõjét álmodjuk, ne legyen úrrá rajtunk az „úgysem érdemes”, a „már késõ”, a „nem lehet” káros pszichózisa, hanem inkább valljuk a Reményik gondolatiságából ihletett „lehet, mert kell” parancsát. A szórvány áldás és küldetés, lehetõség és potencialitás, mert a jövõ ígérete van benne. A feladat óriási, de szolgálatunk nem értelmetlen, nem hiábavaló, mert Isten ígérete kapcsolódik hozzá, mert a növekedés áldását Isten adja. Különösen anyaországi, az úgynevezett „tömbben” élõ testvéreim szívére szeretném helyezni a felhívást, hogy becsüljük meg a végeket. Szükségünk van
egymásra. Egyrészt azért, mert ugyanazon az úton vagyunk vándorok, másrészt mert külön-külön csak részei, töredékei vagyunk az egésznek, s mert együtt alkotjuk az anyaországban, a Kárpát-medencében és a nagyvilágban azt az egészet, amelyet magyar evangélikusságnak mondunk. Mi, határon túlra szakadt „szórvány” nem tudunk jövõt tervezni és építeni az anyaországban élõ, erõsebb evangélikus háttér nélkül, a „tömb” nélkül. A tömb, az anyaországi háttér mindig a veszélyeztetett diaszpóra reménysége, támasza kell, hogy legyen, ezzel szemben a szórvány a tömb élõ, ébresztõ lelkiismerete, amelyre ma egyre nagyobb szükség van. A legnagyobb közös feladat a közös hivatás lényege, amelyet tömören fogalmaz meg László Dezsõ: „Az ige szolgálata a legfontosabb és legdöntõbb nemzeti szolgálata az egyháznak és hivatalosainak.”
Adorjáni Dezsõ Zoltán püspök (Erdélyi Egyházkerület)
3
e
2006. március 12.
keresztutak
„Korábban fejvadászok voltunk, ma lélekvadászok vagyunk!”
A nõk világimanapját követõ hétfõn mindig izzanak a telefonvonalak, érkeznek sorra az e-mailek a Nõi Missziói Szolgálat címére. Fellelkesült asszonyok számolnak be a mindig március elsõ péntekén tartandó istentisztelet áldásairól, az ökumenikus találkozás, az együttes könyörgés erejérõl. Az idén többen is kifejezték afeletti örömüket, hogy a számítógépes technika jóvoltából az internetrõl letölthették a világimanap házigazdáiról készített képeket, valamint hanganyagokat, így mindenütt hallhatták dél-afrikai testvéreink szívbõl jövõ, ritmusos énekeit. „Alig bírtunk a helyünkön maradni. Legszívesebben táncoltunk volna, ahogyan afrikai testvéreink tették, de végül »csupán« tapssal kísértük a dalokat” – írta az egyik magyarországi helyszín résztvevõje. Másutt dél-afrikai recept alapján készült süteménnyel látták vendégül a szomszédos felekezetek asszonyait, Mezõberényben pedig a világimanapi alkalmon a résztvevõk rooibos teát kóstoltak. Összegzés helyett álljon itt a beszámolók közül a legkorábban érkezett írás – Tótkomlósról. B. Pintér Márta
EKME missziói nap a Deák téren b A közelmúltban a vállalkozó kedvûek a hideg magyar télbõl a forró Afrikába „repülhettek”. A február 25-i utazáshoz azonban senkinek sem kellett gépre szállnia: a fekete kontinens egy gyülekezetének életébe ki-ki Fábián Attila pünkösdi egyházelnök képes beszámolója jóvoltából nyerhetett bepillantást. Az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) Külmisszió belföldrõl címet viselõ missziói napján a jelenlévõk Isten igéjére figyelhettek, elõadást hallgathattak meg és közgyûlésen vehettek részt a dél-afrikai képsorok megtekintése elõtt.
Imádkozva cselekedni Az ökumenikus világimanap résztvevõi nagyon messzi tájon élõ testvérekkel vállaltak sorsközösséget március 3-án Tótkomlóson, az evangélikus gyülekezet imatermében. A világ 170 országában imádkoztak ezen a napon a hit, a remény és a szeretet jegyében a Dél-afrikai Köztársaság keresztény közösségeiért úgy, hogy közben bepillantást nyertek az ottaniak életébe, kultúrájába is. Az esten Balogh András, valamint Baloghné Szemerei Mária tótkomlósi lelkészek vezették imaszolgálatunkat. A prédikáció szolgálatát Szabóné Kovács Dóra református lelkész végezte. A mozgalom célja 1887 óta az „informáltan imádkozni – imádkozva cselekedni”; ezt az imaest is követte. A vetítés, a prédikáció és az elõadások során
sok, ápolók, gyógyszerek kellenek. Az emberi méltóságot számos más dolog is veszélyezteti Dél-Afrikában, amellyel sajnos nálunk, Magyarországon is találkozhatunk: szegénység, iskolázatlanság, drogozás, más szenvedélybetegségek, munkanélküliség, hajléktalanság, az erõszak különféle formái. Imádkoztunk, hogy a keresztény közösségek jól végezhessék munkájukat. Hogy létre tudjanak hozni szálláshelyeket, otthonokat, segélyprogramokat, és hogy ne csak alapvetõ ellátást, támogatást nyújthassanak, hanem a lelki vezetést is megvalósíthassák. Legyen lehetõségük az árva, ezer veszélynek és durvaságnak kitett, kallódó gyerekek felkarolására, hogy Isten egyháza a remény, a segítség és az együttérzés helye lehessen,
Egyebek mellett a szó eredeti jelentését – misszió, azaz küldetés – hangsúlyozta nyitóáhítatában Gerõfi Gyuláné, a Deák téri gyülekezet másodlelkésze. A mustármag és a kovász mátéi példázatán (13,31–34) alapuló elmélkedésében arról beszélt, hogy a missziót Isten „kicsiben”, tizenegy kiküldött tanítványa által kezdte, az örömhír általuk terjedt tovább. Mint egykor, ma is csupán az tudja továbbadni az isteni üzenetet, aki elsõként az Úr szavára
figyel. Idõt kell hagyni a belsõ, lelki növekedésre – hangsúlyozta az igehirdetõ –, majd engedni, hogy vezessen az Úr. Az áhítatot követõ elõadást az Indiában járt tanár, misszionárius Joó András tartotta. Referátumában a címben – Hol a helye a külmissziónak a magyar gyülekezetekben? – feltett kérdésre kereste a választ. Az egyházközségek tagjai és lelkészei tisztában vannak azzal, hogy a missziónak van helye a hívõ közösségek életében. De sokan úgy látják, hogy míg a belmisszió „kötelezõ”, addig a külmisszió egyfajta „szorgalmi” feladat. Pedig a külmissziónak fontos, a gyülekezeteket erõsítõ szerepe van. Kijelentését indiai példával támasztotta alá: egy Mizoram tartományban lévõ gyülekezet tagjai rendszeresen imádkoznak egyházközségük azon tagjaiért, akik mindennapi munkájuk mellett Isten igéjét hirdetik. A közösség tagjai büszkén vallják: „Korábban fejvadászok voltunk, ma lélekvadászok vagyunk!” A missziói nap részét képezte a közgyûlés is, ahol az egyesület világi elnöke, Ihrig Dénes olvasta fel jelentését. Ezután dr. Molnár Gyuláné ismertette a számvevõszéki beszámolót és az EKME ez évi költség-elõirányzatának adatait, majd Bencze Imréné egyesületi titkár szólalt fel.
Ihrig Dénestõl megtudhattuk, hogy bár sajnálatos módon jelen pillanatban nincs, aki folytassa az Indiából nyáron hazatért Mesterházy házaspár munkáját, az Indiával fenntartott kapcsolat nem szakadt meg. Az egyesület tagjai segítették egy kórház újjáépítését; változatlanul gondoskodnak Ramja Chitra nevû ösztöndíjasukról, és felvállalták öt olyan fõiskolás és tíz középiskolás keresztény diák támogatását is, akik a cunami következtében veszítették el hozzátartozóikat. Az egyesületnek az idén régi álma válhat valóra: az Afrikával való kapcsolatfelvétel – derült ki az elnöki jelentésbõl. Ez a gyakorlatban úgy valósul meg, hogy az EKME a jövõben – a bajor missziói szolgálaton keresztül – egy Afrikában élõ és szolgáló német lelkésznõt támogat. A Kongói Demokratikus Köztársaság Mufuma nevet viselõ falujában egy központot hoztak létre, ahol negyvenöt olyan fiú és lány lelhetett otthonra, aki a polgárháború miatt lett árva. A gyermekeket családoknál helyezték el; õk gondoskodnak arról, hogy ruhát, élelmet kapjanak, és szükség esetén megfelelõ orvosi ellátásban részesüljenek. g – gazdag –
Kitelepítések és más népmozgások Történészkonferencia az Akadémián b Régiónk 20. századi történelmének egyik legtragikusabb fejezete a lakosság egyes csoportjainak erõszakos mozgatása, otthonától, javaitól, esetleg életétõl való megfosztása. Ennek ellenére a történettudomány elég keveset foglalkozott ezekkel az eseményekkel, és ha igen, akkor is fõleg a saját népcsoport sérelmeit tartotta számon – államvezetésük bûneirõl, felelõsségérõl ritkán szóltak. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete és a Budapesti Európa Intézet Kitelepítések és más népmozgások Közép-Kelet-Európában 1939–1950 – Új kutatási eredmények címmel február 28-án nemzetközi tudományos konferenciát rendezett e témakörben.
Õsi módszerekkel gyógyító dél-afrikai nõk egy csoportja sok ismerettel gazdagodtunk. Lélekben közelebb kerülhettünk a földrajzilag tõlünk igen nagy távolságra lévõ keresztényekhez, akiknek számtalan nyomorúság közepette kell szolgálniuk. A természeti kincsekben gazdag, jó adottságú ország legnagyobb problémája az AIDS-járvány terjedése. Az ottani felnõtt lakosság 21 százaléka AIDS- vagy HIV-fertõzött. Természetesen a terjedõ vész ellen óriási erõfeszítéseket tesznek. A bemutatott film alapján érzékeltük, hogy az AIDS által elõidézett nyomorúságok elviseléséhez bátor segítõk, orvo-
ahová bizalommal fordulhatnak. Imádkoztunk, hogy a mások iránt érzett felelõsségük, közösségtudatuk segíthesse õket az emberi méltóság sérülése ellen folytatott erõfeszítéseikben. Habár a világ különbözõ részein élünk, õrködés és imádkozás a feladatunk, amely építi a szeretet és együttérzés hídját közösségeink között. Isten áldását kértük munkálkodásukra. Imanapi programunk a saját közösségeink erõsítését szolgáló szeretetvendégséggel zárult. g Stirbiczné Dankó Katalin
A szenvedést értelmezték
A SZERZÕ FELVÉTELE
4
Gyõri János Sámuelné evangélikus lelkész, Lukovits Eszter kórházlelkész és Medgyessy Emmánuel szerzetes Bár nem egyházi kézben van, a Fõvárosi Önkormányzat Virág Benedek utcai idõsek otthonában mégis nagyon élénk a vallási élet. Falai között ökumenikus kápolna mûködik, és rendszeresen szerveznek különbözõ hitéleti alkalmakat az érdeklõdõknek. Legutóbb – február 24-én – az emberi szenvedés értelmezésérõl szóló elõadást és Krisztus szenvedésére is kitérõ rövid igei elmélkedést hallgathattak meg a lakók. A közelmúltban elhunyt Victor E. Frankl osztrák pszichológus munkásságára alapozó referátumot Medgyessy Emmánuel katolikus szerzetes tartotta. Példákkal színesített beszámolójában egyebek mellett arról szólt, hogy – Frankl nyomán – más módon kell közelítenünk a szenvedéshez. Nem a miértre kell koncentrálnunk, hanem a velünk történtek célját kell kutatnunk. Az egyes ember szenvedésének mások számára fontos értelme lehet, hogy a nehézségek közepette tanúsított viselkedése, helytállása példát ad a többieknek – emelte ki az elõadó. A Zadraveczné Mód Éva mentálhigiénés munkatárs által szervezett összejövetel Lukovits Eszter evangélikus kórházlelkész Zsolt 22,2–6 alapján tartott áhítatával zárult. (Néhány nappal késõbb szerkesztõségünket az említett idõsotthonból keresték, ezúttal azonban nem egy újabb egyházi eseményt jelentettek be. Mint megtudtuk, február 26-án, vasárnap éjjel tûz ütött ki az intézmény kápolnájában. A szándékos gyújtogatás következtében az oltár és környéke károsodott. Az intézmény ismeretlen tettes ellen feljelentést tett.) g Gazdag Zsuzsanna
A rendezvény házigazdája, Glatz Ferenc akadémikus, a Történettudományi Intézet és a Budapesti Európa Intézet igazgatója megnyitójában a megbékélés keresésére buzdított. Arnold Suppan, a Bécsi Egyetem professzora bevezetõül a közép-európai tények és lehetõségek viszonyáról szólt. Az elmúlt században a térségben harmincötmillió ember hagyta el lakhelyét ebben az idõben, s nem önszántából! Stark Tamás, a Történettudományi Intézet fõmunkatársa az európai népmozgások (és „-mozgatások!”) összefüggéseit vázolta, sok konkrétummal, az egyes országok vezetõinek háború alatti terveivel. Utalt a magyar elképzelésekre, Werth Henrik 1943-as javaslatára nemzetiségeink kitelepítésérõl és a háború utáni migrációra is, valamint a „hontalan személyek” problémájára, amelynek közvetve szerepe volt Izrael létrehozásában. Viktor Bergyinszkij, a Kirovi Egyetem professzora a sztálini korszak tömeges kitelepítéseit mutatta be, kiemelve az etnikai vonatkozásokat. A Szovjetunióban tizennégy nemzetiséget nyilvánítottak bûnösnek és telepítettek át gyakran több ezer kilométerre, egész más természeti viszonyok közé; elõfordult, hogy ebbe az áttelepítettek 40%-a is belepusztult. (Az utolsó ilyen akcióra – a zsidók Szibériába telepítésére – Sztálin halála miatt már nem került sor.) Sajnos a hivatalos szovjet dokumentumok nem megbízhatóak, fel kell használni az „oral history”-t. Bergyinszkij professzor elõadásának kommentátora, Sz. Bíró Zoltán, a Történettudományi Intézet fõmunkatársa felhívta a figyelmet az e témában az utóbbi három évben megjelent kiadványokra. Nem szabad összekeverni az elhurcoltak kategóriáit, a gulágot a kényszertelepesekkel – fejtette ki. Fontos elõzménynek tartja a félmillió lengyelországi zsidó 1915-ös, a cári hadvezetés általi keletre hurcolását, és
beszélt a többszörösen áttelepített csángók tragédiájáról. A délutáni ülésszakot Dušan Kovaè, a Szlovák Tudományos Akadémia alelnöke nyitotta meg, majd Andreas Schmidt-Schweizer, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa elõadásában azt vizsgálta meg, hogyan vannak jelen az 1939–1950 közötti német népmozgások a német történetírásban és közgondolkozásban. Beszélt az áttelepültek szövetségeirõl, az „elvesztett kelet” utáni nosztalgiáról, majd a ’60-as évek változásairól, a múlttal való szembenézésrõl. Mint kifejtette, ezután már a németek kiûzését a holokauszttal együtt tekintik; nagy szerepe volt ebben a pereknek (Eichmann, Auschwitz). Elmondta, hogy a rendszerváltás óta már van kooperáció a volt szocialista országok történészeivel (sajnos Magyarország és Jugoszlávia a legkevésbé feldolgozott e téren), és megindult az „össznémet emlékezési offenzíva”. Andreas Schmidt-Schweizer befejezésül európai kooperációt sürgetett a történeti kutatásban. Tóth Ágnes, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének igazgatóhelyettese tartotta az egyetlen teljesen magyar tárgyú elõadást Földreform – internálás – belsõ telepítés Magyarországon 1945 után címmel. Legtovább az úgynevezett sváb kitelepítéssel foglalkozott, sok körülmény megvilágításával segítve a több évtizedes homály eloszlatását történelmünk e nem túl dicsõséges epizódja körül. A jelenlévõk hallhattak internálótáborról, ahonnan a szabadon eresztettek sem térhettek vissza saját házukba, és hallhattak arról, hogy a kényszermunka után kapott bért esetenként szovjet emlékmûre kellett költeniük. Tóth Ágnes elemezte a telepesek összetételét, a „székely vármegye” tervét, az újgazdák szerepét is. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségku-
tató Intézetének igazgatója az 1944–48 közötti szlovák–magyar népmozgásokról adott elõ. A kollektív bûnösség elvének alkalmazása nagy sérelmeket okozott a felvidéki magyarságnak – mondta. Megdöbbentõ adatokat ismertetett (például 544 ezer magyarból 416 ezer jelentkezett „reszlovakizációra”, Kassán 716 magyart vádoltak egyetlen perben stb.), a végül lezajlott lakosságcserét magyar „sikernek” tudva be. Elhangzott, hogy 1947re létrejött bizonyos ellenállás a területen: kialakultak magyar illegális szervezetek és sajtó is, mégis 42 ezer magyart telepítettek át a Szudéta-vidékre. Michael Portmann, az Osztrák Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának munkatársa azt elemezte, miként alakult a vajdasági népmozgások és migrációs politika kapcsolata ezekben az években. Ellentétben a Kárpát-medence más területeivel, itt vér folyt az erõszakos népmozgatások során. Az áldozatok számát illetõen a különbözõ források ellentmondanak egymásnak; kivégeztek több lelkészt is. Érdekes módon elõfordult németbõl magyarra való nemzetiségváltás is. Késõbb enyhült a jugoszláv nemzetiségi politika, de a Vajdaságban – 230 ezer délszláv telepessel – ma a népesség 65%-a szerb! Az elõadásokat követõ vita gazdag volt tanulságokban, alkalmat nyújtott különbözõ nézetek ütköztetésére és az elõadók mondanivalójának kiegészítésére. Nyilvánvalóvá vált, hogy nagy lakossági csoportok kitelepítése, esetleg kicserélése – amely a tárgyalt évtizedekben oly széles körben folytatott gyakorlat volt – nem lehet etnikai kérdések megoldása. Szenvedést okoz emberek tömegeinek, és nehézségeket támaszt nemcsak a befogadó, de a „megszabaduló” országnak is – és nem csak gazdasági tekintetben. Felvetõdött, hogy ezt akkor nem látták-e, s ha igen, volt-e tiltakozás a többségi társadalom részérõl. Több hozzászóló említett ilyen hangokat – utalva az evangélikus egyházra is. Glatz Ferenc összegezve a konferenciát megállapította, hogy ugyan még a kutatás kezdetén vagyunk, de óriási az elõrelépés. Ma szabad a kutatás, de széttagolt, nincsenek nagy projektek; ezen az európai összefogás segíthet. Arnold Suppan professzor zárszavában megköszönte a részvételt az eredményes tanácskozáson, amelyet remélhetõleg újabbak követnek majd. g Róbert Péter
2006. március 12.
kultúrkörök
A könyvecske a Hermeneutikai Füzetek címû sorozat 29. száma. A hermeneutika görög szó, és azt a tudományágat jelöli, amely a szövegek értelmezésének alapelveit és módszereit határozza meg. Ez a teológiai gondolkodás rendszereiben azelõtt nem volt ismeretes, csak az elmúlt század második felében vált jelentõssé, szinte kulcsfogalommá. Tudjuk, hogy az ókorban már Arisztotelész foglalkozott hermeneutikával, a mi korunkban pedig a megismerés elméletét jelenti, fõleg a nyelvtudományok területén. A hermeneutikát a hívei ma nemcsak segédtudománynak tartják a teológiában, hanem Isten Igéjének valódi értékét kutató stúdiumnak, és azt állítják, hogy a célja helyes feleletet adni tudományosan Isten Igéjére. A hermeneutikai kutatás mindig két irányban mozog: szövegmagyarázat (explikáció) és helyes alkalmazás, aktivitásra buzdítás (applikáció),vagyis egyfelõl a megértés tisztázása, másfelõl a belõle fakadó mozgósítás (mobilizáció) a szándéka. Füzetünk az elmúlt fél évszázad olyan jelentõs teológusaira utal, mint Karl Barth (dogmatika), Rudolf Bultmann (újszövetségi teológia), Hans Frei (amerikai kutató teológus), Jürgen Moltmann (a reménység teológusa), Wolfhart Pannenberg (a kijelentés értelmezõje), Paul Tillich (rendszeres teológus) stb. A sorozatszerkesztõ, ifj. dr. Fabiny Tibor személyes ismerõse a szerzõnek, ösztöndíjasként szemináriumának hallgatója is volt 2004-ben Princetonban. George Hunsinger ismert princetoni teológus európai teológusok munkáira alapozza mondanivalóját, de önálló gondolata az, hogy nem a szó és betû szerinti értelmezést kutatja, nem is a szimbolikus értelmezést vagy az allegorikus magyarázás formáit, hanem új utat keres: nem a litterális információt, nem a Jézus Krisztuson tájékozódó realizmus módszerét követi, hanem meghagyja a titkot titoknak. Egyszerre veszi komolyan a történelmi valóságot és az idõ feletti kinyilatkoztatást, az idõbeli és az örökkévaló értelmet. Nem akarja feloldani az ellentétes kijelentéseket, hanem több oldalról (komplementárisan) mutatja be a „titkot”, közelíti meg az Ige mondanivalóját.
Nem elégszik meg az úgynevezett liberális, racionalista értelmezéssel, amely nem tûri el a titkot, hanem keresi az istenit, „az elrejtõzködõ Istent”, aki mégis kijelenti magát, megnyilatkozik az embernek, népének, amennyire teremtményeinek szükséges, elviselhetõ és hasznos. Más szavakkal: nem akarja Isten titkát megfejteni, inkább érzékelteti azt, hogy „többrõl van itt szó”, mint amit rációval, értelmünkkel kikutathatnánk. Tudatosítja a metaforák nagy jelentõségét. A metafora szó szintén görög kifeje-
zés, jól ismert kulcsszó a nyelv- és irodalomtudományban; hasonlóságon alapuló névátvitelt jelent. A teológia tudományában aránylag új fogalom, az Istenrõl való beszédben rejlõ hasonlóság és különbség kifejezésére használják. Rokon az analógia kifejezéssel, amely emberi nyelven próbálja Isten titkait közölni. Ezt a módszert használja az Újszövetség (például Róm 12,6), de már az Ószövetség is. A metafora nem oldja fel a feloldhatatlant, de megmutatja a mondanivaló lényegét. A könyv egyik különös érdeme, hogy újra elõhozza a már feledésbe merülõ Karl Barth Szentírás-értelmezését, ugyanakkor a feltámadás problematikáját is megpróbálja közelíteni. Mind Jézus, mind az emberek feltámadásának kérdése megvilágításra került az Újszövetség tartalma szerint.
Erdélyi püspökök is önálló magyar karokat sürgetnek a Babes–Bolyai-egyetemen Erdélyi magyar püspökök és öt város polgármestere nyílt levélben kérték a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) vezetõségét, hogy tegyen határozott lépéseket az önálló magyar karok létrehozásáért. A levelet február közepén egy kolozsvári sajtótájékoztatón mutatták be, és a Bolyai Kezdeményezõ Bizottság (BKB) vezetõsége – Adorjáni Dezsõ Zoltán evangélikus, Pap Géza református és Szabó Árpád unitárius püspök – írta alá. Ugyancsak kézjegyével látta el a levelet Albert Álmos sepsiszentgyörgyi, Ilyés Gyula szatmárnémeti, Pap József gyergyószentmiklósi, Szász Jenõ székelyudvarhelyi és Török Sándor kézdivásárhelyi polgármester. Õk mind tagjai a felsõoktatási intézmény bõvített szenátusának. A levél szerzõi leszögezik: minden helyi, regionális, nemzeti vagy etnikai közösség életképességét az határozza meg, hogy milyen mértékben rendelkezhet saját élete és sorsa felett. Az
aláírók meglepõdéssel tapasztalták, hogy az egyetemen megakadályozták az informatika tanszék létrehozását. „Az önigazgatási jog kérlelhetetlen elutasítása az egyetem vezetõsége által kikezdi a magyar professzorok, egész közösségünk méltóságát, és egy olyan paternalizmust jelenít meg, amelynek régen véget kellett volna vetni. Minden döntési jogosítvány a román vezetés kezében összpontosul, bizonyítékául annak, hogy a magyar kollégák iránt nincs meg a kellõ bizalom, aminek elkerülhetetlen következménye az oktatás színvonalának a csökkenése és egyes oktatók más egyetemekre történõ távozása” – áll a levélben. A levél aláírói közlik: „Az egyetem vezetõségének jelenlegi álláspontja ránk nézve súlyosan sértõ, ezért arra szólítjuk fel az egyetem vezetõségét, hogy tegyen határozott lépéseket a kérelmezett három magyar kar megalakulása érdekében.” d MTI
George Hunsinger: Új teremtés hajnala – Barth hermeneutikai realizmusa és a feltámadás. Hermeneutikai Füzetek 29. Sorozatszerkesztõ: Fabiny Tibor. Hermeneutikai Kutatóközpont, Budapest, 2005. Ármegjelölés nélkül. Megrendelhetõ és megvásárolható a Hermeneutikai Kutatóközpontban (Károli Gáspár Református Egyetem, 1088 Budapest, Reviczky u. 4/c, tel./fax: 1/483-2935).
A Da Vincikód újabb plágiumpere Az utóbbi évek legnagyobb figyelemmel kísért plágiumpere kezdõdött múlt hétfõn Londonban, ahol két történész nyújtott be keresetet Dan Brown, A Da Vincikód címû világsikerû könyv szerzõje és kiadója ellen – ötletlopás címén. Michael Baigent és Richard Leigh azt állítja, hogy Brown az õ 1982-ben született, The Holy Blood and the Holy Grail (A szent vér és a szent grál) címû, dokumentumjellegû könyvük tematikájára és felvetéseire építette fel mûvét, amelyet eddig több mint 30 millió példányban adtak el világszerte. Egyébként az õ alkotásukat is a Random House adta ki annak idején, vagyis saját kiadójukat idézték törvény elé. A bírósági eljárás akár a Brownkönyvbõl Tom Hanks fõszereplésével készült film májusra tervezett bemutatóját is kérdésessé teheti. Dan Brown tavaly már megnyert egy hasonló plágiumpert, amelyet Lewis Perdue író indított ellene New Yorkban, ugyancsak azzal a váddal, hogy A Da Vinci-kód az õ mûveinek elemeibõl építkezett. d MTI
Kell egy csapat Egyesületet alapítanak az egyházi múzeumok Minarik Ede pályabérlõ, mosodás örök érvényû óhaja vált valóra, amikor az Evangélikus Országos Múzeum igazgatójának, Harmati Béla Lászlónak az alapos elõkészítõ munkája, szervezése után az Országos Katolikus Gyûjteményi Központ és hazai egyházi múzeumok képviselõi összegyûltek a múlt héten. A Deák téri tanácsteremben tartott összejövetelen a római katolikus, református és evangélikus gyûjtemények munkatársai nem teológiai kérdésekrõl vagy az ökumené lehetséges útjairól tárgyaltak, hanem a múzeumok közti intézményes összefogás lehetõségeit kutatták. A szigorúan vett szakmai, muzeológiai, sõt jogi kérdéseket személyes élmények, sikerek és csalódások története színesítette. Abban mindnyájan egyetértettek, hogy korunkban nagy szerepe van az összefogásnak. Civil egyesületként egyszerûbb megjelenni a világ elõtt, nagyobb esélylyel lehet pályázatokon indulni, s az egy-
házi múzeumok – egymás szakmai munkáját segítve – a valódi célnak, a missziónak is hatékonyabb eszközei lehetnek. Bár még nem dõlt el, hogy miképpen lesz megvalósítható az intézményi tagság mellett szakmai segítõk vagy pártolók csatlakozása, az azonban biztos, hogy az összefogást szélesíteni kell a görög katolikus, az ortodox és a zsidó gyûjtemények bevonásával. A Magyar Egyházi Levéltárak Egyesületéhez (MELTE) és az Egyházi Könyvtárak Egyesületéhez hasonlóan közös kiadványok, vándorgyûlések, konferenciák adnának teret a szakmai együttmûködésre – akár az egész Kárpát-medencében is. A jelenlévõk az alapszabály-tervezet alapján szándéknyilatkozatot fogalmaztak meg a Magyarországi Egyházi Muzeális Gyûjtemények Egyesületének létrehozásáról, és elõkészítõ bizottságot alakítottak. g zzs
Közösen nyilatkoztak
FOTÓ: GAZDAG ZSUZSANNA
b Lapunk 2006. február 5-i számában ismertettem William Tyndale A Szentíráshoz vezetõ ösvény címû mûvének tavaly év végén megjelent, kétnyelvû kiadását, amely a Magyar Luther Füzetek 9. számaként látott napvilágot. Írásomban említettem, hogy késõbb szólok majd egy másik, ugyancsak frissen kiadott mûrõl, George Hunsinger Új teremtés hajnala címû munkájáról is. Ígéretemhez híven az alábbiakban ez következik.
Fabiny Tibor elõszavában megemlíti azt a vitát, amelyet a princetoni teológiai egyetemen folytattak, és azt állítja, hogy a kiadvány közel hozza a témát a magyar teológiai valósághoz is. Princeton így lehet hatással a budapesti teológusokra. Egyfelõl a fundamentalista felfogást képviselõ Reisinger János és Vankó Zsuzsa álláspontjáról van szó, másfelõl Takácsné Kovácsházi Zelma, Bartha István, Csepregi András, Cserháti Márta, Németh Zoltán csoportjának felfogásáról, akik az új liberális, racionalista álláspontot képviselték a teológiai diszkusszió folyamán. A mû egy közvetítõ álláspontot mutat be. Ezzel megoldást kínál a mai teológiai ifjúság vitájához. Mindkét csoport, ha más néven és más zászló alatt hajózik is, a mai teológia két szélsõségét képviseli. A nálunk „pietistáknak” nevezett csapat „egykönyvû” hallgatókból áll, akik „csak hisznek”, és anatémát kiáltanak a más felfogásúakra, a másik csoport az úgynevezett „tudósok” csapata, õk sok mai külföldi teológusprofesszor ismeretében, szinte magasból kezelik a másik tábort. Az egyik csoport tagjai nem akarnak mást olvasni, csak a Bibliát, a másik csoport nagy tudásszomjjal mindent el akar olvasni, de nem ér rá foglalkozni a Szentírás egyházi használatával, mert azt nem tartja tudományosnak. Ezt a hermeneutikai füzetet úgy értékelhetjük, mint amely egy „kiváltképpen való utat” mutat (1Kor 12,13), a Szentírás szeretetének és tudós exegéták megbecsülésének útját. Így megmaradhat a hit, a remény, a szeretet, és ezek közül legnagyobb a szeretet… Füzetünk tulajdonképpen több kiadásból fordítja anyagát, Hunsinger 1987 és 2004 között megjelent írásaiból. A fordítás kitûnõ munkáját Tóth Sárának köszönjük, a lektorálás nem könnyû szolgálatát pedig Fabiny Tibornak, Kókay Nagy Viktornak, Lázár Viktóriának. A magam részérõl hálás vagyok, hogy elolvashattam a füzetet. Õszintén ajánlom felsõéves teológushallgatóknak és gyakorló lelkész testvéreimnek is. Szívesen hallgatnék a témáról további teológiai diszkussziót. g Hafenscher Károly (id.)
5
Egyeztetés a zárónyilatkozat szövegének végsõ megfogalmazásáról Az országgyûlési választások közeledtével mind feszültebbé váló belpolitikai légkörben nem lebecsülendõ fegyvertény, hogy öt hazai újságíró-szervezet közös állásfoglalásban hívta fel tagjai figyelmét az elemi erkölcsi tisztességre, a szakma etikai normáinak betartására. Az Újságírás és valósághûség címmel rendezett konferencián elfogadott zárónyilatkozatot a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ), a Magyar Újságírók Közösségének (MÚK), a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének (Makúsz), valamint a Sajtószakszervezetnek és a Protestáns Újságírók Szövetségének (Prúsz) a vezetõ tisztségviselõi írták alá. (A nyilatkozat szövege a szervezetek weboldalain olvasható.) A további együttgondolkodást ígérõ elsõ közös szakmai tanácskozás helyszíne március másodikán a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának lágymányosi épülete, a konferenciát és a közös nyilatkozat megfogalmazását kezdeményezõ Protestáns Újságírók Szövetségének székhelye volt.
Szent és profán a médiában „Alkalmas-e a »profán« média arra, hogy »szent« tartalmat közvetítsen?” – tette fel a kérdést referátuma elején Réz András a Kereszténység arcai címû beszélgetéssorozat legutóbbi alkalmán. Az ismert esztéta az Evangélikus Hittudományi Egyetem dísztermében február 24-én elhangzott felvetésre adott nemleges válaszát kommunikációtörténeti áttekintésbe ágyazta. Elõadásában a harmincas évek Amerikájából indulva jutott el a máig. Réz András kiemelte, hogy napjainkban a médiában közvetített tartalmak egymásba olvadnak, nem lehet „tisztán” kiemelni a spirituális mondanivalót. Ezért az értékek átadása – véleménye szerint – technikai eszközökön keresztül nem történhet meg hitelesen. A megoldást csakis az ember és ember közötti közvetlen kommunikáció jelentheti.
FOTÓ: GAZDAG ZSUZSANNA
Új teremtés hajnala
f
Meghívott elõadók: Csoma Áron és Réz András Az Angyalfa Alapítvány és a Pillér Ifjúsági Kulturális Egyesület által szervezett rendezvény másik meghívott vendége, Csoma Áron lelkész, református zsinati szóvivõ az egyház felelõsségérõl beszélt. Hangsúlyozta, hogy az egyháznak mindenképpen tovább kell adnia a rábízott kincset, az evangélium üzenetét. A nagy nyilvánosság pedig csak a médián keresztül érhetõ el – emelte ki. Az egyháznak az a feladata – húzta alá –, hogy ilyen módon is tudatosítsa a nézõkben és a hallgatókban: nem egy konzervatív és mereven elzárkózó intézménnyel állnak szemben, hanem egy emberi hangon, hitelesen és érthetõen kommunikáló közösséggel. g G. Zs.
e
2006. március 12.
panoráma
Eutanáziáról Apácán
EVT
b A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház Brassói egyházmegyéjének lelkészei február 22-én értekezleten találkoztak egymással Apácán, a nemrég felavatott oktatási központban. Az összejövetel fõ témája az eutanázia kérdése volt; errõl tartott elõadást Simon László helyi lelkész.
Nyitóáhítatában Székely Levente tatrangi lelkipásztor ötvened vasárnapjának igehirdetési alapigéjérõl beszélt. Kiemelte az ige központi üzenetét: nem Isten van a népért, hanem a nép van Istenért. Ezt a gondolatot következetesen továbbvitte az elõadásban is, hiszen ez az egyetlen teológiai szempont, amely felõl meg lehet közelíteni a problémát: nem Isten van az emberért, hanem az ember van Istenért. Az elõadás világosan és érthetõen tárgyalta mindazokat a kérdéseket, amelyek az eutanázia immár több évtizedes problémájával kapcsolatosak. Érdekes volt hallani más vallások nézõpontjait és véleményét is: elgondolkodtató, hogy vannak olyan tanítások, amelyek teljesen más szempontból közelítik meg az élet és halál kérdését. Már értékrendszerek, más világnézetek más véleményt eredményeznek, amelyeket azonban fenntartással kell kezelnünk, hiszen a krisztusi megváltás egyházunk számára nem egy oldalági tanítás, nem egy opció a vallás számára. És ez továbbvezet az élet értékének a kérdéséhez. Az eutanázia tulajdonképpen a teológia minden ágának problémát jelenthet, és súlyos kérdéseket vet fel: Isten mindenhatóságának a kérdése kegyelmének és akaratának a határait feszegeti. Külön probléma a kérdés poimenikai és homiletikai kezelése: az igehirdetésben mennyire lehet errõl a kérdésrõl tanítani, illetve me-
lyek a lelkigondozás lehetõségei ilyen helyzetekben? Hiszen a klasszikus, bûneinkkel való szembesítés mint a Krisztusban felajánlott kegyelemre vezetõ módszer nem minden esetben alkalmazható. Találó volt a megfogalmazás, amely az elõadást követõ beszélgetés során hangzott el: „Az eutanázia nem a halál, hanem az élet kérdése.” Valóban életkérdés, és nem is csupán a testi, anyagi élet kérdése, hanem a lelki élet igazi nagy próbája lehet ez. „Én vagyok az út, az igazság és az élet” – mondja Krisztus, és nem véletlen a sorrend sem: ezen az úton ismerhetjük csak meg azt az igazságot, amely kiemel minket a lelki halál állapotából. A lelki halál nem függ szívünk dobogásától, agyunk mûködésétõl. Beállhat jóval korábban, évekkel földi halálunk elõtt. Ez még veszélyesebb halál, mint a földi, anyagi test elmúlása, hiszen ennek nincs folytatása; a lelki halál az örök halált jelenti. Ebbõl pedig csak Krisztus kegyelme menthet ki bennünket. Az elõadás után Adorjáni Dezsõ Zoltán püspök és Fehér Attila tanácsos vezetésével az országos egyház, majd Zelenák József vezetésével az egyházmegye adminisztratív problémáit tárgyalták meg a jelenlévõk. Végül a lelkészi kar virággal köszöntötte Kovács László nyugalmazott lelkészt 91. születésnapja alkalmából. A lelkészértekezletet õ zárta imádsággal és áldással. g Hankó Szilamér
Orange or blue? Shakespeare-i kérdés mai változata – avagy nyelvlecke kezdõknek és haladóknak b Miért pont orange (narancssárga) és blue (kék)? Ez a két szín uralta a „terepet” az Egyházak Világtanácsának 9. nagygyûlésén. Nem a dekoráció kellékei voltak, hanem egy új szavazási, döntési rendszer jelképei. Ennek jóvoltából nem nyertesek és vesztesek jöttek ki a terembõl egy-egy szavazás után, akiknek el kell fogadniuk a többség véleményét, hanem olyan testvérek, akik figyelnek egymásra, és addig nem fejezik be a megbeszélést, tanácskozást, amíg nem jutnak egyetértésre, konszenzusra. Ez vált a gyûlés egyik kulcsszavává.
Consensus-making procession, vagyis egyetértést elõkészítõ/létrehozó folyamat – ez volt a hivatalos kifejezés. Van mit tanulnunk belõle a mi egyházi gyakorlatunkban is. Sok türelem, sok idõ kell
ni, együtt törekedni valami újra, valami másra, valami többre-jobbra, mint ami eddig volt. Lehet türelmesen szólni a másikhoz, megvárni a sorunkat a hosszú sorban a busznál vagy az önkiszolgáló étteremben, toleránsnak mutatkozni, amikor itthon már dühöngenénk… Bible-group – azaz bibliaköri csoport. Az egyik legnagyobb élményt számomra a kiscsoportban töltött órák jelentették. Milyen másképp látunk egy-egy bibliai szakaszt a saját helyünkön! Bangladesben, Burmában, Tanzániában vagy DélAfrikában mást és mást jelenthetnek a samáriai asszony történetének mondatai, de végül is Jézus életet formáló szavait közös kincsként éltük meg. Nyilván mást jelent a tanítványok veszekedése az elsõ helyért Indiában, a kasztrendszer szégyenletes világában, mint nekünk, de Isten hozzánk forduló szeretete mind nekik, mind nekünk nyújthat erõt, vigasztalást.
A sárospataki könyvek a Nemzeti Múzeumban A Nemzeti Múzeumban egy könyvtár hangulatát felidézve készítették el az Oroszországból hazakerült sárospataki könyveket bemutató kiállítást. A felbecsülhetetlen kultúrtörténeti értékû õsnyomtatványok és könyvek február 22-én érkeztek Budapestre. Az állapotfelmérést és állagmegóvást végzõ szakemberek a nemzeti bibliotékában végiglapozták mind a 136 kötetet, és úgy találták, hogy a könyvek kiállíthatóak, bár a nyomtatványok mintegy fele késõbb komolyabb restaurálást fog igényelni. A Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai négy nap alatt készítették el a tárlatot, a 136 kötetet a múzeum kupolatermében tizenhárom tárlóban helyezték el. A kupolaterem központi helyére kerültek azok az üvegtárlók, amelyekben a legértékesebb könyvritkaságok láthatóak; ilyen például Hartmann Schedel 1493-as világkrónikája, a Cronicarum Libri. A sárospataki könyveket bemutató kiállítást Sólyom László köztársasági elnök – Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és a hivatalos látogatáson Magyarországon tartózkodó Vlagyimir Putyin orosz elnök jelenlétében – nyitotta meg. A tárlat június 15-ig tekinthetõ meg.
Ave Maria, az elsõ katolikus város Az Egyesült Államokban hamarosan megkezdõdik Ave Mariának, az ország elsõ katolikus városának építése, amelyben ismeretlen lesz az abortusz, a pornófilm vagy a fogamzásgátló. A város 230 millió dolláros, vagyis csaknem 49 milliárd forintos költséggel Miami Beachtõl 120 kilométerre északnyugatra épül fel – olvasható a NEWSru nevû orosz hírportálon. Az ötlet a Domino pizzériahálózat alapítójának, a pizzapápaként ismert Tom Monaghannak a nevéhez fûzõdik. A hatvannyolc éves üzletember 1998-ban adta el egymilliárd dollárért (212 milliárd forintért) vállalatát, és az ebbõl befolyt pénz egy részét kívánja a projektre fordítani. Terve megvalósításához már megvásárolt egy kétezer hektáros területet. Elsõként a városmagot képzõ templom és katolikus egyetem épül fel. A tervek szerint a katolikus várost háromezren lakják majd, s ötezer diák népesíti be az egyetem campusát. Mint Tom Monaghan tervezi, városa gyógyszertáraiban tilos lesz fogamzásgátlót és óvszert árusítani, a helyi kábeltelevízió mûsorából pedig kiiktatják nemcsak a pornófilmeket, de már a kicsit sikamlós alkotásokat is. Tom Monaghannak nem kell félnie, hogy Ave Maria kísértetváros lesz, hiszen a szigorú szabályok ellenére máris hétezren jelentkeztek, hogy szívesen költöznének a katolikus településre. d MTI
Porto Alegre hozzá, míg minden kisebbségben maradtnak meghallgatjuk a véleményét, újra meg újra átgondoljuk a sajátunkat, de megéri. Az óriási csarnokban rögtön látszott egy-egy hozzászólás után, hogy milyen a közhangulat. Narancssárga erdõ, s közte néhány kék cédula, vagy a hideg kék elsöprõ többsége. Kavarognak fejemben a sokat használt szavak, érdemes lett volna számolni, melyek a leggyakrabban elõfordulók. Biztos, hogy egyik volt a diversity, amely sokféleséget, sokszínûséget jelent. Sok minden van e szó mögött: sokszínû ételek, különleges ízek, ruhák színpompás egyvelege. De az is, hogy mi, emberek mennyire sokfélék vagyunk: fehérek, feketék, sárgák, „tejcsokik”. Különbözõ égtájak, ismeretlen országok, különbözõ társadalmi rendszerek, különbözõ keresztény felekezetek, vallási csoportok képviselõi. S lám, a példa: lehet békességben beszélget-
Division. Sajnos az is kiderült, hogy az emberi problémák, az egyházi nyomorúságok mindenütt jelen vannak. A megosztottság ördöge szinte mindenütt rombol. Ahol természetesnek kellene lennie az egységnek (gyülekezetekben, lelkészek között), ott sem az. Õszintén tudtunk együtt könyörögni saját nyomorúságainkra gondolva: Kyrie eleison – a mélységbõl kiáltok hozzád, Uram… Sprituality, vagyis lelkiség. Ezen a világtalálkozón nagy hangsúlyt kaptak a reggeli és esti áhítatok. Teljes istentiszteletet úrvacsorával sajnos nem tudunk együtt ünnepelni, mert a dogmatikai különbözõségek még nem engedik… Mégis nagy élmény volt a közös istentiszteleti sátorban együtt dicsérni Istent, együtt figyelni az igére, együtt énekelni – nem véletlenül írom dõlt betûvel, kiemelve, mert ott tényleg szólt az ének –, együtt imádkozni.
Végre átélhettem, ami itthon olyan kevésszer adatik meg: élmény az istentisztelet, öröm részt venni benne, látszik az embereken, hogy az evangélium részesei. Nem lógó orrú, savanyú ábrázatú, komoly vagy komolykodó emberek vesznek körül, hanem vidámak, felszabadultak, „lazábbak”, mint mi itt, Európában. Symbolic action, vagyis jelképes cselekedet. Minden reggeli áhítaton más volt a jelkép, amelyet Bibliával és gyertyával együtt hoztak a bevonuláskor: lánc, napraforgó, kenyér, víz, ikon, kehely, vetõmag. Ezek határozták meg a tematikát azon a reggelen, kapcsolódva az aznapi igéhez. Könnyen megjegyezhetõ, egyszerû dolgok, amelyek azonban gazdagítják, színesebbé teszik az istentiszteletet. Mutirao – portugál szó, találkozási helyet jelent. Olyasmi, mint a lehetõségek piaca nálunk. Egy hatalmas csarnokban helyet kapnak az egyházak különbözõ munkaágai. Bemutatkozhatnak, felkeltik az érdeklõdést, beszélgetnek az arra járóval. Döbbenetes, hogy mennyiféle munkaágban van otthon az egyház. Így, dõlt betûvel kiemelve, akkor is, ha egy-egy területen csak egy-egy felekezet dolgozik. Csak néhány példa: kopt testvéreink dolgoznak az utcagyerekek között, Afrikából több szervezet is próbál az AIDS betegséggel szembeszállni, segíteni a megelõzésben, befogadni a már fertõzötteket. Segélyakciók zajlanak a cunami utáni tragikus helyzet enyhítésére. Dolgoznak a gyerekmunka megszüntetését és tisztességes munkahelyek létrehozását szorgalmazók, a víz igazságosabb elosztását sürgetõk, a foci-vb-hez kapcsolódó prostitúció felszámolásáért küzdõk és így tovább. Sorolhatnám, miközben arcok villannak fel, személyes beszélgetések jutnak eszembe… Mindent összevéve elgondolkoztató, megszégyenítõ, de egyben bátorító is látni, hogy az élet milyen sok területén dolgozik az egyház. Soha nem felejtve, hogy az erõforrásunk Isten kegyelme! Magunktól nem megy, de küldetésünk, hogy jobbítsuk a világot ott, ahová minket helyezett az Úr, azokkal az eszközökkel, amelyek elérhetõk számunkra. „God, in your grace, transform the world!” Ezt az egy rövid mondatot mindenkinek „illik” most már értenie. Könyörgünk Istenhez, hogy kegyelme szerint formálja át a világot, az egyházat, egyházunkat! Van mibõl! g Gáncs Péterné
HIRDETÉS
Keresse fel a bibliai események helyszíneit lelkészi vezetésû zarándokútjainkon! Ez évben is több útra hívjuk. Szentföldi (izraeli) látogatás: Jézus nyomában május 4–11. és szeptember 7–14. között (Jeruzsálem, Betlehem, Názáret, Kapernaum, a boldogmondások hegye, Genezáreti-tó, Tibériás, Holt-tenger stb.). Részvételi díj: 236 000 Ft. Érdeklõdéstõl függõen szervezés alatt: – október 2–9. között az õskeresztény ökumenikus zsinatok városainak felkeresése Törökországban (Isztambul, Rodostó, Trója, Izmir stb.). Részvételi díj: körülbelül 245 000 Ft. – szeptember 20–27. között egyiptomi út (Kairó, gízai piramisok, Asszuán, Luxor, Királyok völgye, Alexandria stb.) Részvételi díj: körülbelül 245 000 Ft. Az árak magukban foglalnak minden költséget (négycsillagos szálloda félpanzióval, repülõjegy, illetékek, a helyi közlekedés, belépõjegyek, magyar nyelvû szakértõ idegenvezetés). Tájékoztatás levélben vagy telefonon: Ökumenikus Tanulmányi Központ, 1114 Budapest, Bocskai út 15. Tel./fax: 1/466-4790, mobil: 70/508-7624.
GÁNCS PÉTER FELVÉTELEI
6
Mutirao
2006. március 12.
panoráma
f
7
Brazil–magyar… AZ EVT 9. NAGYGYÛLÉSÉNEK ÜZENETE
„Isten, kegyelmed szerint formáld át a világot!” Meghívás imádságra A nagygyûlés témája imádság: „Isten, kegyelmed szerint formáld át a világot!” Az imádságban átalakul a szívünk, így üzenetünket is imádság formájában fogalmaztuk meg.
Kegyelem Istene, együtt fordulunk hozzád imádságban, mert te vagy az, aki eggyé teszel minket. Egy Isten vagy, Atya, Fiú, Szentlélek, akiben hiszünk. Egyedül te adsz képességet a jóra, te küldesz el minket szerte a világba, misszióba és szolgálatra Jézus nevében. Megvalljuk elõtted és embertársaink elõtt: méltatlan szolgáid voltunk. Rosszul használtuk a teremtett világot, visszaéltünk kincseivel. Mindenütt megsebeztük egymást a megosztottsággal. Gyakran elmulasztottuk, hogy határozottan fellépjünk a környezeti rombolásokkal, a szegénységgel, a rasszizmussal, a kasztrendszerrel, a háborúval és népirtással szemben. Nemcsak áldozatai, de sokszor elkövetõi is vagyunk az erõszaknak. Ezeken a területeken elbuktunk mint Jézus Krisztus tanítványai. Pedig õ testté lett, hogy megmentsen és megtanítson minket, hogyan kell szeretni. Bocsáss meg, Istenünk, és taníts, hogy egymásnak is megbocsássunk. São Paulo látképe Isten, kegyelmed szerint formáld át a világot! tos gyümölcsöket érlelõ impozáns fa nõtt fel: a legkényesebb lelki, szellemi és testi igényeket is kielégítõ iskolaközpont könyvtárral, számítógépteremmel,
Isten, halld meg a teremtett világ kiáltását, a vizek, a levegõég, a szárazföld és minden élõ kiáltását. Mindazok kiáltását, akiket kizsákmányolnak, akik a peremre sodródtak, akikkel rosszul bánnak, akik áldozattá váltak. Mindazok kiáltását, akiktõl minden tulajdonukat elvették, akiket elhallgattattak, akiknek az emberségét semmibe vették. Mindazok kiáltását, akik különbözõ betegségben vagy háborúban szenvednek. Akik szenvednek az önteltektõl, akik elrejtõznek az igazság elõl, akik eltorzítják az emlékezetet, és megtagadják a kiengesztelõdés lehetõségét. Isten, segíts minket, akik valamilyen pozícióval rendelkezünk, tisztességes döntések felé. Isten, kegyelmed szerint formáld át a világot! Hálát adunk áldásaidért és a remény jeleiért, amelyek már láthatóak a világban, különbözõ korú embertársainkban és azokban, akik hitben elõttünk jártak. Segítsd az erõszak legyõzésére meghirdetett mozgalmat, ne csak egy évtizedig, de utána is. Segítsd a mély és nyílt párbeszédet, amely elkezdõdött egyházainkban és a más hitûekkel, hogy kölcsönösen megértsük és tiszteljük egymást. Segítsd mindazokat, akik együtt küzdenek az igazságért és a békéért rendkívüli helyzetekben éppúgy, mint a hétköznapokban. Köszönjük neked Jézus Krisztus örömhírét, a feltámadás bizonyosságát.
Brazil „istenek”
Ödön atya a pannonhalmi bencések érkezését ábrázoló festményt mutatja a kápolna oltárán
Magyar evangélikusok között
tornacsarnokkal, uszodával, templommal és – lévén Brazíliában, természetesen – focipályákkal… Ebéd után Ödön atyától a helyi evan-
gélikus gyülekezet gondnoka, Kenéz Sándor vett át minket, aki találkozót szervezett a São Pauló-i Magyar Ház erdélyi termébe. A karnevál lázában égõ városból pénteken kora délután mintegy húsz honfitársunk jött össze testvéri beszélgetésre, köztük hazánk fõkonzulja, Maris Zsolt. A maroknyi nyájnak sajnos jelenleg nincsen állandó pásztora. Hálás szeretettel emlékeztek az óhazából korábban itt szolgáló lelkészekre: a fél évszázada gyülekezetet alapító Gémes Istvánra, valamint a késõbb itt munkálkodó Reisch Györgyre, Benkõ Istvánra, Görög Tiborra, Bolla Árpádra (utóbbi óvodát is alapított). A magyar evangélikusoknak jelenleg is van kápolnájuk, lelkészlakásuk, így reménységgel tekintenek az anyaország felé: hátha akad újra valaki, aki pár évre felvállalja ezt az embert próbáló szórványmunkát. Megismerhettük Ráth Károlyt, a gyülekezet korábbi gondnokát, aki 1984ben brazil küldöttként vett részt a Lutheránus Világszövetség budapesti nagygyûlésén. Károly bácsi ma is fáradhatatlanul szerkeszti magyar és portugál nyelven a huszonnégy oldalon megjelenõ São Pauló-i Híradót. Megható volt, hogy a kis gyülekezetbõl ketten rögtön jelezték szándékukat, miszerint októberben örömmel vennének részt az elsõ magyar evangélikus világtalálkozón Orosházán. Így a záróimádság és az „Erõs vár…” eléneklése után jogos volt az elköszönés: viszontlátásra Orosházán! g Gáncs Péter
Isten, kegyelmed szerint formáld át a világot! Istenünk, Szentlelked vezetésével add, hogy imádságaink soha ne legyenek üres szavak, hanem õszinte válaszok a te élõ Igédre. Legyenek erõszakmentes tettek a pozitív változás érdekében, legyenek a szolidaritás, a szabadítás, a gyógyítás, az együttérzés bátor, világos és konkrét cselekedetei. Legyünk készek arra, hogy megosszuk a Jézusról szóló örömhírt. Nyisd meg szívünket a szeretetre, és segíts meglátnunk minden emberben a te képmásodat, hogy gondoskodjunk a teremtett világról, és igeneljük az életet annak csodálatos sokszínûségében. Alakíts minket, amikor szolgálatodba ajánljuk magunkat, hogy munkatársaid legyünk egyházad teljes, látható egységének elérésében. Formálj át minket, hogy testvérei legyünk mindenkinek, miközben várva várjuk uralmad kiteljesedését az eljövendõ új égen és földön. Isten, kegyelmed szerint formáld át a világot! Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen. g Fordította: Gáncs Péterné
GÁNCS PÉTER FELVÉTELEI
A cím nem egykori focimeccsek emlékét idézõ nosztalgiából fogant, hanem friss élményeinket szeretnénk megosztani a mai brazil–magyar egyházi kapcsolatokról. Az Egyházak Világtanácsának Porto Alegre-i nagygyûlését követõen ugyanis – úton hazafelé – eltölthettünk pár órát a közel 16 (!) milliós São Paulóban élõ magyarok különbözõ közösségeiben. A repülõtéren Linka Ödön bencés apát fogadta a négytagú hazai protestáns delegációt. Ödön atya – vagy ahogyan az itteniek szólítják: Don Ernesto – immár harmincnyolc éve él ebben az európai szemmel nézve kaotikus metropolisban. Másfél órás utazást követõen érkeztünk meg a Szent Imrérõl elnevezett bencés iskolaközpontba. Hihetetlen élmény volt – mintegy tízezer kilométernyire Magyarországtól – átélni, megtapasztalni Pannonhalma kisugárzását. A magyar bencések magvetésébõl csodála-
A Szent Imre-iskola jelmondata: „Mindannyian testvérek vagyunk”
e
2006. március 12.
fókusz
MÁRCIUS IDUSA „Imádni Istent a természetben” Kossuth Lajos tengerinövény-gyûjteménye az Evangélikus Országos Múzeumban
Tökéletes egyenlõség és viszonosság A „tökéletes egyenlõség és viszonosság” a felekezetek egymás közti viszonyát írta le a „vallás dolgában” született 1848/20. törvénycikkben. Ma, amikor a boszorkányszövetség jogilag éppen olyan egyháznak számít, mint bármelyik több száz vagy éppen ezer éves hagyománnyal rendelkezõ történelmi egyház, talán nem érzékeljük ennek a törvénynek a történelmi jelentõségét. Pedig a protestánsok számára e törvénycikk hozta meg az évszázadok óta hõn áhított egyenlõséget 1848 tavaszán. A vallásegyenlõség kodifikálásáig hosszú út vezetett. A türelmi rendelet (1781) tette lehetõvé a magyarországi protestánsok számára a szabad, nyilvános vallásgyakorlatot. Egy évtized alatt 272-rõl 758-ra emelkedett a protestáns gyülekezetek száma. A II. József halála után összehívott 1790–91-es országgyûlés 26. törvénycikke megerõsítette a türelmi rendelet által a protestánsoknak biztosított jogokat. A jogi különbségek azonban megmaradtak az „uralkodó” (praedominans) katolikus és a „bevett” (recepta) evangélikus és református egyház között. A reformkori országgyûlések idején a vallásegyenlõség ügye túllépett a felekezeti kereteken, és politikai üggyé vált. Deák Ferenc 1833-ban így fogalmazta meg a liberális ellenzék álláspontját: „A polgári társaság czéljaival egyezõ minden szabadságot és így a vallás szabadságát is, sérthetetlen szentség gyanánt tisztelem.” 1830-ban a katolikus Beöthy Ödön tizenkét pontban fogalmazta meg a protestánsok követeléseit. Több sikertelen próbálkozás után az 1844/2. törvénycikk szabályozta a tizenkét pont szellemében a protestánsok jogait, de formálisan továbbra sem mondta ki a felekezetek egyenlõségét. A márciusi forradalomra villámgyorsan reagáltak a protestánsok. Üdvözölték a kialakult új polgári állam vívmányait. A debreceni székhelyû Tiszántúli Református Egyházkerület március 22én megfogalmazott tíz pontja az egyenlõség és viszonosság mellett az állami dotáció igényét is megfogalmazta. A korabeli viszonyok között szinte elképzelhetetlenül gyorsan formálódott meg a 20. törvénycikk szövege, amely az egyenlõség mellett ígéretet tett arra, hogy „minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek”. A dotáció módjáról a vallásés közoktatásügyi miniszternek kellett egyeztetnie az egyes felekezetek képviselõivel. A „tökéletes egyenlõség” következetes keresztülvitele 1848-ban lehetetlen volt. (Ezt csak száz évvel késõbb sikerült megvalósítani máig hatóan tragikus módon a magyarországi egyházak kifosztásával és [párt]állami elnyomásával.) A magyarországi protestánsoknak az államhoz való viszonyát az autonómia jellemezte. Állami támogatást nem
kaptak, nagybirtokokkal és jelentõs vagyonnal nem rendelkeztek, de egyházkormányzatukat önállóan intézhették, püspökeiket maguk választhatták, iskoláikat saját tanterveik szerint mûködtethették. A katolikus egyház ezzel szemben hatalmas vagyonnal bírt, az állam irányításában fõpapjai révén aktívan részt vehetett, de belsõ ügyeinek intézésében – a sekrestyésnek is gúnyolt II. József kora óta – nem volt önálló. Püspökeit az uralkodó nevezte ki, iskolái állami tanterv szerint mûködtek, birtokai nemcsak hatalmat és jogokat, de kötelezettségeket is jelentettek. Katolikus egyház és állam ezer szállal kötõdött egymáshoz, egymástól kölcsönös függõségben. A katolikus egyház hierarchikusan és klerikusan szervezõdött, míg a protestánsok egyházkormányzatának alapjai a világiak aktív részvételén nyugvó választásokkal létrehozott önkormányzati szervezetek voltak. Az egyenlõségtõl a katolikus egyház a birtokait, a protestánsok pedig az autonómiájukat féltették, és továbbra is tartottak a katolikusok számbeli és anyagi fölényétõl. Az 1848-ban hatalomra került liberális ellenzék nem tudta elképzelni, hogy népképviseleti alapon nyugvó országban zavartalanul mûködhessen egy hierarchikus szervezet, ezért a katolikus egyház „képviseleti” alapon való átszervezését és a laikusok egyházkormányzatba való bevonását szorgalmazta. A katolikus autonómiakísérletek azonban kudarcot vallottak 1848–49-ben. Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter legalább a protestánsokkal igyekezett megegyezni a 20. törvénycikk végrehajtásáról. A pesti protestáns lelkészek már 1848. március végén nem hivatalos megbeszélést folytattak a Batthyány-kormány minisztereivel, köztük Eötvös Józseffel. Kezdeményezésükre sajtóvita zajlott le az állami támogatás és az autonómia kérdésérõl. 1848 szeptemberében Eötvös József értekezletre hívta meg a protestánsok képviselõit. Az értekezleten a reformátusok is elfogadták egyetemes közgyûlésünk azon határozatát, amely kimondta, hogy a protestánsok számára az autonómia fontosabb, mint az állam anyagi támogatása. Az 1848. márciusi forradalom új politikai rendszer alapjait teremtette meg hazánkban: a jogegyenlõségen nyugvó polgári államét. Az evangélikus egyháznak is ehhez az alapvetõen új helyzethez kellett alkalmazkodnia. Bár az állam anyagi támogatására 158 évvel ezelõtt éppúgy rászorult volna egyházunk, mint ma, mégis mindennél fontosabbnak tekintette önállóságát. Felismerte, hogy a 19. századi politikai liberalizmus által képviselt szabadságeszmény nem feltétlenül tartja tiszteletben az egyház szabadságát, amely az evangélium hirdetéséhez elengedhetetlenül szükséges. g Dr. Kertész Botond
A festett fadobozban, amelyen fehér festékkel, ecsettel felírt szöveg – „Kossuth Lajos / Tengeri növény gyüjteménye” – olvasható, foltos kartondosszié fekszik, tetején kifakult nemzetiszínû szalaggal. A dossziéban egykor nyolc lap volt. Ezeken – feltehetõen lelõhely szerinti csoportosításban – különféle szárított tengeri növények vannak elhelyezve. Sajnos a lapokon semmilyen információ nem olvasható sem a gyûjtõkrõl, sem a növények lelõhelyérõl, és az azonosítást segítõ feliratokat sem találunk. (A nyolcból három lap ma a múzeum állandó kiállításán, az 1848–49-es szabadságharc alakjait bemutató tárlóban látható.) Ez annál is különösebb, mert a Kossuth-féle herbárium lapjai – ezek a Magyar Természettudományi Múzeumban kaptak végsõ helyet – gazdagon vannak feliratozva; a szárított és gondosan felragasztott növényeket több forrás alapján azonosította a gyûjtõ. A természettudományi múzeumban õrzött lapok mérete sem egyezik a tengerinövény-gyûjtemény lapjaiéval. Az irodalom Kossuth komoly természettudományos elmélyedésének kezdetét körülbelül 1870-re, szeretteinek elhalálozása és a számára oly fájdalmas kiegyezés utáni idõszakra teszi. Ezzel szemben a tengerinövény-gyûjtemény – ha hihetünk a feliratoknak – már 1860-ban elkészült. Elképzelhetõ tehát, hogy ez a néhány lap amolyan kezdeti próbálkozás, melynek elkészítésére inkább még a növények szépsége késztette, nem pedig a rendszerezés vágya, a botanikai ismeretek iránti érdeklõdés.
és könyvtárának, hagyatékának darabjai, gyûjteményei árulkodnak arról, hogy csillagászattal, õslénytannal, kémiával, földtannal, botanikával foglalkozott. Valóban: „…a végtelenség világától a… porszemig”, az élõvel, az egykor élttel és az élettelennel. Növénygyûjtõ útjainak többségét a hatvanas évek végétõl a nyolcvanas évekig tette; errõl levelei, feljegyzései tanúskodnak. *** Több adat utal arra, hogy a hagyaték listázásakor (úgynevezett turini jegyzék) a ma az Evangélikus Országos Múzeum-
teinek, hanem természettudományos érdeklõdésének is visszhangjára talált. Hûséges és szorgalmas társa volt Kossuthnak kertészkedésben és növénygyûjtésben egyaránt. Ihász Dániel viszonylag fiatalon halt meg 1881-ben. Sajnos eddig nem sikerült végrendeletére vagy hagyatékának listájára bukkanni. Feltehetõ, hogy halála után tárgyait valamelyik családtagja hazaszállította. A növénygyûjtemény dossziéján szereplõ „1860. Kossuth Lajostól” felirat alapján joggal gondolhatjuk, hogy a hagyaték részeként a gyûjtemény is Magyarországra került 1881 után. A „Jancsi-
CHANDLER B. BEACH (CHICAGO) RAJZA KOSSUTH LAJOSRÓL
8
*** De hogyan is került közel a lánglelkû szónok, a nagy hatású államférfi a növények csendes világához? A sokoldalú Kossuth Lajos éppen – nyilván nem véletlenül – számkivetésében, fõképp a kiegyezés után kezdett természettudományokkal foglalkozni. A politikában, az emberekben csalódva a tökéletes természet, az állandónak látszó teremtettség kérdései foglalkoztatták, elsõsorban a botanika. Mindebben talán vigaszt keresett, de bizonyos, hogy szelleme sem bírta a tétlenséget, amelyre kárhoztatták. 1876-ban a Magyar Természettudományi Társulat elnökének írt levelében így vall: „Kerestem a természet csodás nyilatkozványainak tanulmányozásában, a végtelenség világától a lábam alatti porszemig. Nagyon keveset tudok, de a kevéssel is többet találtam, mint a mennyit keresék. Csak vigasztalást kerestem, de lelki kincset is találtam, melynek becsével semmi sem mérkõzhetik. És a mióta ezt fellelém, életem nem érzem olyan örömtelen ridegnek, mint minövé azt emberek tevék.” Hihetetlennek tûnik a felsorolás, mennyi minden érdekelte. Feljegyzései
ban lévõ tengerinövény-gyûjtemény már nem volt Kossuth tulajdonában. Egyrészt az önálló dossziét alkotó csoportot nyilván megemlítette volna a legkisebb tárgyakra is kiterjedõ, részletes felsorolás. Másrészt az adásvételi szerzõdésben az l. pontban ezt olvashatjuk: „Növénygyûjtemény, minden lapja saját kézirattal ellátva.” Milyen utat járhatott be tehát a kis gyûjtemény? Kossuth leghûségesebb barátja, társa a számûzetésben Ihász Dániel ezredes volt. Személyi titkára, támasza lett, kölcsönösen nagy tiszteletben tartották egymást. Kossuth feleségének és leányának halála után egyetlenként maradt mellette. Benne nemcsak politikai néze-
nak” felirat utalhat esetleg a hagyatékhagyó kívánságára, hogy a gyûjtemény János nevû fivérére szálljon. A szál ekkor jó másfél évtizedre megszakad. A gyûjteményre vonatkozó következõ adatot a pápai gyülekezet évkönyvében olvashatjuk. A „leltárban” tárgyévi növedékként az alábbi bejegyzés olvasható: „Nagyságos Ihász Lajos úr [Ihász Dániel unokaöccse] Kossuth Lajosnak az 1860-ik évben számos tengeri növénybõl álló kiváló, nagybecsû növény gyûjteményét ajándékozta múzeumunknak.” (Errõl az adományozásról tanúskodik a borító leghosszabb felirata.) A pápai kisdiákok jó ötven évig okulhattak az iskolai múzeum gazdag gyûjteményébõl, egyszersmind pedig gyönyörködhettek is benne. Az iskolák államosításakor a múzeum megszûnt. A gyûjtemény egy része nyilván a szertárba került, Kossuth tengerinövény-gyûjteménye pedig a Pápai Evangélikus Egyházközségé lett. ***
Kossuth Lajos növénygyûjteményének doboza a Deák téri múzeumban
Sokak szerint Kossuth herbáriumát feljegyzései, nyelvi leleményei, szellemes fejtegetései teszik igazán értékessé. Sajnos az Evangélikus Országos Múzeumban õrzött lapokról éppen ezek hiányoznak. Ám a nagy államférfi, a hívõ evangélikus hazafi máig élõ kultusza és a teremtett világról tett hitvallása – botanikai és személyes jegyzetektõl mentesen is – felbecsülhetetlen szellemi kincscsé teszik e lapokat. g Zászkaliczky Zsuzsanna
2006. március 12.
élõ víz
A K E R E S Z T Á R N Y É K Á B A N … 1 . – Lk 23,35
Metróban
A nép, a tömeg
A nép úton van a szenzáció, a kivégzés helyszíne felé (ez már önmagában is katasztrófa!). Vajon mi vezeti a menet közelébe õket? Nyilván akadtak, akik hallották és szerették hallgatni Jézust, ám akadtak, akik inkább elhallgattatni kívánták. És ott van még az eredendõ emberi vágy: a megismerésé, a kíváncsiságé… A kíváncsiság igen nagy hatalom. Ugyanakkor szerteágazó és olykor szövevényes utak irányába vezethet még a széles utcákon is. Ahol könnyen el lehet veszni a tömegben. Hatalom, mert amire nem tud rávenni parancsszó, szurony vagy erõszak, arra rábír a kíváncsiság. Lehet fürkészõ, tájékozódó is, de Pilátusnak a néphez intézett nevezetes kérdése –
„Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?” (Mt 27,17) – nem igazán tekinthetõ ilyennek. Napjainkra vonatkozóan is érzékelhetõ olykor, hogy milyen hatású az efféle közvélemény-kutatás… A kíváncsiság igen nagy érték. Fejlesztette a civilizációt, vezette Kolumbuszt,
MUNKÁCSY MIHÁLY GOLGOTA CÍMÛ FESTMÉNYÉNEK RÉSZLETE
b Az emberiség legdrámaibb napjának szereplõi igen színes csoportot alkotnak. A történtekben szerepet játszanak a sajátos magatartású fõemberek, és ott vannak a késõbb nevezetessé váló személyek: Barabbás, aki életet nyert; cirénei Simon, aki segített Jézusnak; a névtelen lator, aki megvédelmezte õt, és arimátiai József, aki eltemette. E sorozatnak az a célja, hogy elgondolkodtassa az olvasót azokról az emberekrõl, akik az események részesei voltak. Nem átvilágítás ez, hanem visszatekintés. Ugyanis hisszük és valljuk, hogy mindaz, ami ekkor drámai módon fejezõdött ki, Isten diadalává lett hamarosan a világ minden bûne fölött…
irányította Galilei távcsövét. Lehet sorolni a technika fejlõdésének valamennyi, korunkig vezetõ megállóhelyét, de most a római kornak – Jézus korának – a jellegzetes „technikai vívmányára”, eszközére figyelünk: a keresztre… Ez nehezen sorolható az említettek közé. A kíváncsiság nagy fájdalom is. Csak azért, mert „fúrja” az ember oldalát? Hiszen a lelkiismeret is furdal olykor, iz-
b Nyolc hete indult sorozatunkban két keresztes lovagnak segíthettek a rájuk váró próbák teljesítésében. Királyuk azzal a feladattal bízta meg õket, hogy keressék meg a Tudás erdejében álló várat, amelyrõl egy nagyon régen íródott kódex tesz említést. Albert lovag és Pongrác lovag nem is késlekedett, azonnal útnak indult. A kódex leírása szerint nyolc feladatot kell teljesíteniük. Mindegyik próba egy-egy bibliai történethez kapcsolódik. Segítsetek nekik! Ha megoldottátok a feladatot, küldjétek el a szerkesztõség címére a megfejtést. Jutalmul minden egyes alkalommal megkapjátok a várat ábrázoló kép egy-egy darabját, így mire véget ér a sorozat, összerakhatjátok a kódexben látható képet. A megfejtéseket utólag is elküldhetitek. Címünk: Evangélikus Élet szerkesztõsége, 1085 Budapest, Üllõi út 24. A borítékra írjátok rá: Gyermekvár.
galmat okozva, amikor esetleg nem nekünk szóló sorokat olvasunk. Ám a Biblia sorai nem ilyenek. Annak ellenére, hogy olvasásakor is érezhetõ: valaki állandóan megszólít, egész életedet, lépteidet is kíséri… Kellemetlen ez? Megfigyelési botrány…? Bár megadhatja a hálaadás alkalmait is… Isten vigyáz rád… A kíváncsiság tehet bámészkodóvá is. Láthattunk oly sok katasztrófát, amelyben éppen ez lehetett az érintettek számára a legfájdalmasabb. Jézust sem kímélték a kíváncsi bámészkodók. Nem túlszínezett eseményrõl, egy mutatványos produkciójáról van szó. Többrõl… Jézus indul Jeruzsálem utcáin. Lehet, hogy akadtak olyanok, akik nagycsütörtök éjszakáján kiugráltak az ágyukból, mert elhaladt házuk elõtt az õrség. Vagy a következõ nap délelõttjén a kereskedõ kijött a pult mögül, a munkás abbhagyta munkáját, a szakácsnõ elhagyta a tûzhelyet. Megálltak, és nézték a keresztjét kínok között vonszoló Jézust. Csak úgy megálltak. A tömeg nem is sodorta õket, de e látványosság közelében tartotta õket a kíváncsiság. Ha legalább elzavarta volna õket valaki e látvány közelébõl…! Ám tudjuk, hogy még a katonákat is jobban foglalkoztatta a kocka, a sorsvetés, mint a kegyelet. Márpedig a tömegbõl mégis hatást váltott ki ez a kereszt. Az akkor élõk nemzedékeit követõen most magunk is a kereszt irányába haladunk. Köré gyülekezünk. Te hogyan érkezel oda? g M. L.
az ötödik feladat is ehhez a történethez kapcsolódik. – Tudod, Albert barátom, igazán örülök, hogy Szakáll király minket szemelt ki a Tudás erdejében levõ vár felfedezésére!
gányos, és a forgalmas állomás közegében, az emberforgatagban egy kicsit meg szeretett volna pihenni… Nem tudom, hogy vannak-e anyagi gondjai, amelyek nyomasztják, és hogy milyen „jövõképet” lát maga elõtt; hogy holnap is itt lesz-e, vagy egy másik metróállomás peronján… Nem tudok róla semmit, ahogyan õ sem énrólam, talán észre sem vett – mégis, valamiben, helyesebben valakiben közösek vagyunk ezzel a számomra idegen emberrel. Hát nem csoda az, hogy Isten családjának a tagjai lehetünk?! Talán végére ért a szakasznak (ahogy diszkréten odakukucskálok, mintha az egyik evangéliumból olvasna éppen), mert begyakorlott mozdulattal orkánkabátja belsõ zsebébe süllyeszti kis Bibliáját. Feláll, egyenes tartással elindul – most már biztos dolga van –, de a léptei nem sietõsek. Csak képzelem-e, hogy nyugalom árad belõle, olyan valakié, aki tudja, hogy bár egyszer a világ „elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké”? (1Jn 2,17) Ahogy távolodik, lassan elnyeli a tömeg. Ha még egyszer találkozom vele, megkérdezem majd, mi volt a lelki útravalója ezen a hétfõ reggelen… „Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hûségedet.” (Zsolt 59,17a) g K. D.
Nemcsak azért, mert szeretek világot látni, és te is jó társam vagy ebben, hanem mert így lehetõségem nyílik a lovagi tornák mellett egy kis agytornára is. Azt hiszem, Bajusz király, Szakáll király dédapja ügyesen kitalálta ezt a vár-dolgot.
Rovatgazda: Boda Zsuzsa
Mennyi bibliai történet kerülhetett sorra annak a várnak a falai között! Sebaj! Számunkra ez az út is nagyon hasznos. – És még nincs vége! Az elõzõ próbák során a levegõvel, a vízzel, a földdel és a tûzzel kapcsolatos feladatokat kellett megoldanunk. Mit ír az az egérrágta kódex, mi lesz a következõ megmérettetés? – Ahogy olvasom, hamarosan Jégvidékre érünk. Ott a Jégvölgy vonalát követve eljutunk majd a negyedik jégbarlangba. A Jégverem nevû terembõl nyílik majd a Cseppkõbarlang. Sajnos itt hiányzik egy darab papír – ezek a fránya egerek néha úgy megnehezítik a dolgun-
A hótemplomot az Evangélikus Hittudományi Egyetem kertjében örökítette meg Botta Dénes
H E T I Ú T RAVA LÓ Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bûnösök voltunk. (Róm 5,8)
RAJZ: JENES KATALIN
A legutóbbi próbatétel jól felfrissítette a két lovagnak a Mózessel és az egyiptomi szabadulással kapcsolatos bibliai ismereteit. Akkor még nem tudhatták, hogy
Hétfõ reggel, fél nyolc, Deák téri metróállomás. Munkába sietõ, magukba zárkózó emberek, iskolába rohanó, hátizsákos diákok. Tömeg a peronon, lökdösõdés a ki- és beszállásnál. A szûnni nem akaró tél, a hideg, a havas-piszkos város borússá teszi az arcokat, talán a lelkeket is. Mivel van még pár percem a továbbindulásig, leülök egy padra, és nézelõdöm. Tõlem balra megakad a szemem egy sovány, idõs férfin. Õsz haja hátrasimítva, ruhája tiszta, rendes, de kabátja, cipõje nagyon egyszerû, kopott. Lábánál mûanyag bevásárlótáska, gazdájához hasonlóan az is elég törõdött. A férfi – lehet úgy hatvanöt éves – elmerülten olvas. Kezében apró kis könyv; vékony lapjairól, tördelésérõl azonnal felismerem – semmi kétség: Károli-fordítású kis Újszövetséget olvas. A kétpercenként elrobogó szerelvények, a huzat, a reggeli nyüzsgés, a lárma nem zavarja, fel sem emeli szemét a sorokról. Minden figyelmét az igének szenteli. A kisméretû Biblia sem „új”; régóta társak lehetnek, olyan bensõséges a viszony kettejük: az élõ Isten igéje és az igére hangolódó ember között. Jó érzés tölt el. A közösség érzése. Nem tudom, honnan jött, hová megy, milyen életút áll mögötte, miféle otthonból indult el ilyen korán, hogy vane családja, vannak-e szerettei, vagy ma-
GYERMEKVÁR
Kedves Gyerekek!
5.
f
– Egyetértek veled – helyeselt Albert lovag. – Szerintem ha már gyerekkorunkban felfedezték volna ezt a helyet, akkor nemes lovag apám engem is oda küldött volna nevelkedni. Gondold csak el!
=A
=E
=I
=P
=Á
=É
=J
=S
=C
=G
=K
=D
=H
=Õ
=T
kat! Úgy tûnik, valamiféle titkosírást kell megfejtenünk… Nézd csak! Mintha ez az épen maradt sor egy betûkód lenne. – Ne izgasd magad, Albert barátom! Majd ha odaérünk, okosabbak leszünk. Pongrác lovag jól gondolta: mikor beléptek a Cseppkõbarlangba, a látványtól szinte beléjük fagyott a szusz. Ugyanis körülöttük mindenhol varázslatosan csillogott a sok jégcsap, egészen mesebeli vidékké varázsolva a hatalmas termet. A barátok ámulatukban percekig szólni sem tudtak; tekintetükkel újra meg újra körbepásztázták a barlangot. Egyszer csak Pongrác lovag izgatottan a barlang mennyezetérõl alácsüngõ, változatos alakú cseppkövekre mutatott. – Odanézz, Albert barátom! Ilyen alakú ábrák vannak a könyvben a titkosírás kódjánál is! – És egy mondatot lehet belõlük öszszeolvasni!
Segítsetek a két lovagnak!
Böjt második hetében az Útmutató reggeli igéi az Úr mindhalálig engedelmes Szolgája által Isten „közkinccsé” lett irgalmas és kegyelmes szeretetét hirdetik a bûnös ember számára. Dávid még csak kérhette: „Emlékezz meg, Uram, irgalmadról és kegyelmedrõl, mert azok öröktõl fogva vannak!” (Zsolt 25,6; LK) De mi már múlt idõben mondhatjuk heti igénk személyesen átélt örömhírét: gondolt ránk az Úr, és „amikor még erõtlenek voltunk, a rendelt idõben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért”! Egyedül Isten ingyen kegyelme az alapja annak, hogy „megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm 5,6.1). „Aki hiszi, hogy bûnét és az egész világét a mi áldott Urunk hordozza, azé a bûnök bocsánata s az örök élet.” (Luther) Azért lehetünk Jézus örökségévé, mert „a Seregek Urának szõlõje: Izráelnek háza” (Ézs 5,7); de Isten másoknak adta a szõlõt. Mivel a gonosz szõlõmunkások megölték az örököst, elvétetik tõlük az Isten országa. „Az a kõ, amelyet az építõk megvetettek, az lett a sarokkõ; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben” is! (Mk 12,10–11) Jézus egyik ószövetségi elõképe Jeremiás volt, aki az Úr nevében azt prófétálta, „hogy úgy jár ez a templom, mint Siló, ez a város pedig rommá és lakatlanná lesz…” „De tudjátok meg, hogy ha megöltök, ártatlan vér terhel benneteket, ezt a várost és lakóit…” (Jer 26,9.15) Jób az Úr feddhetetlen szolgája volt, aki betegségében is istenfélõ maradt. Isten korábbi irgalmas és kegyelmes tetteire emlékezve mondhatta: „Ha a jót elfogadtuk Istentõl, a rosszat is el kell fogadnunk.” (Jób 2,10) A pusztában vándorló, szomjas nép viszont kísértette az Urat, perlekedett vele, és zúgolódott ellene. Isten megoldása: „Én majd ott állok elõtted a sziklán, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belõle, és ihat a nép.” (2Móz 17,6) – „Az a kõszikla pedig a Krisztus volt.” (1Kor 10,4b) János felveszi a harcot kora tévtanítóival szemben, akik azt állítják, hogy nincs bûnük, s nem vétkezhetnek. Reformátorainkkal együtt valljuk-e mi is, hogy a Krisztust követõ ember egyszerre igaz és egyszerre bûnös Isten elõtt? Ki „a” megoldás? „…ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert õ engesztelõ áldozat a mi bûneinkért…” (1Jn 2,1–2) Mi vajon jól értjük-e ezt a bejelentést: „…az Emberfia emberek kezébe adatik!” (Lk 9,44)? És hisszük-e, átéltük-e azt, hogy az a nagy tanítvány, aki a legnagyobbat, Istent fogadja be szívébe, életébe?! Pál ezt így fogalmazza meg – személyes hitvallásaként is: „…többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem…” Valljuk-e mi is a reformáció örök érvényû tanítását, „hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által” (Gal 2,20.16)?! Kérjük tehát tõle: „Életem, Jézus, egyedül te töltsd be…” (EÉ 387,1) g Garai András
9
10
e
2006. március 12.
krónika
Déli harangszó Ezen a héten minden délben a marcalgergelyi evangélikus templom harangja szól a Kossuth rádióban. Marcalgergelyi Veszprém megye nyugati szélén, a Marcal folyó partján, Pápától tizennégy kilométerre nyugatra, Vas megye szomszédságában fekvõ, négyszáz lelkes község. Nevét egy 1343-as Anjou-kori oklevél õrizte meg az utókornak. Akkor még Gergelyinek írták és mondták. A középkorban itt lakó jobbágyok elmenekültek a török veszedelem elõl. A lakatlanná vált terület csak ötven év múlva népesedett be zsellérekkel. Ebben az idõben vert gyökeret az evangélikus gyülekezet. Elsõ templomuk fából épült. 1908-ban Marcalgergelyinek nevezték el a települést, hogy megkülönböztessék a beregi Tiszaháton található Gergelyiugornyától. A ma látható evangélikus templom a gyülekezet adományaiból épült 1910-ben, dr. Mohácsy Lajos lelkészsége idején. A helyi legenda szerint azért lett ötvenkét méter magas a tornya, hogy a közeli majorságban élõ gazda a tornácáról láthassa a süveg csúcsán lévõ keresztet. A marcalgergelyi evangélikus templom tornyában három harang lakik. Sajnos az egyháztörténet nem jegyezte föl, hogy a tizenöt mázsás, délidõben megszólaló harang hol készült, és ki öntötte. Azt viszont tudják, hogy az egyiket Vilmos császár ajándékozta a gyülekezetnek, a másikat a templomszentelés évében vették, míg az ötmázsás kis harang eredetérõl nem maradt feljegyzés. d Forrás: Rtv Részletes
Lágler Bélára emlékezve Lágler Béla 1906. március 12-én Komáromban született. 1933-tól 1977-ben bekövetkezett haláláig a Somogy megyei Porrogszentkirály lelkésze, két cikluson keresztül pedig a Somogy-Zalai Egyházmegye esperese volt. Fiatalkorában Porrogszentkirályon elindította a gyümölcstermesztést; a témával kapcsolatban elõadásokat tartott a községben. A Hazafias Népfront aktív tagja volt, az Országos Béketanács aranyéremmel tüntette ki jó békemozgalmi munkájáért. A községben az évfordulón tisztelettel emlékeznek meg a száz éve született Lágler Béláról. HIRDETÉS
Pályázat Az Evangélikus Hittudományi Egyetem pályázatot hirdet a gyakorlati (VI. éves) képzéssel kapcsolatos mentori szolgálatra, illetve gyakorlógyülekezeti státusra a 2006–2007-es tanévre. Olyan lelkészek jelentkezését várjuk, akik sokoldalú gyülekezeti munkát végeznek, és készek egy hatodéves hallgató (lelkészjelölt) munkájának irányítására és a lelkészi szolgálatba való bevezetésére. A megbízást kapott lelkészekkel és gyülekezetekkel az egyetem együttmûködési megállapodást köt. A mentorok és a gyülekezetek ezáltal közvetlenül is bekapcsolódnak a gyakorlati lelkészképzés munkájába. A gyülekezetektõl a szolgálatok biztosítása mellett elsõsorban a lelkészjelölt megfelelõ elhelyezését kérjük. Gyakorlata idején a lelkészjelölt a mentor vezetésével végezhet gyülekezeti szolgálatot. A pályázatnak tartalmaznia kell a gyülekezeti munka rövid (legfeljebb 60 soros) bemutatását és a pályázó lelkész motivációját, valamint annak közlését, hogy milyen módon tudnak a hallgató részére 10 hónapon át szállást és ösztöndíj-kiegészítést biztosítani. Egyúttal kérjük, hogy a pályázási szándékukat egyidejûleg jelezzék a területileg illetékes püspöki hivatalban. A pályázatoknak 2006. március 31-ig kell az EHE rektori hivatalába megérkezniük (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.). Bõvebb felvilágosítással a Gyakorlati Intézet vezetõje, Szabóné Mátrai Marianna (
[email protected]) tud szolgálni. Dr. Szabó Lajos rektor, Dr. Fabiny Tamás, a képzés koordinátora HIRDETÉS
Az Evangélikus Hittudományi Egyetem köszönetet mond mindazoknak, akik 2004. évi személyi jövedelemadójuk 1%-ával az evangélikus teológiai képzés, továbbképzés és kutatás céljait szolgáló Dr. Sólyom Jenõ Alapítványt támogatták. Az alapítvány kuratóriuma tájékoztatja az érdekelteket, hogy az így befolyt összeg 304 164 Ft. Minden további támogatást örömmel veszünk a jövõben is. A Dr. Sólyom Jenõ Alapítvány adószáma: 18049000-1-42, számlaszáma: 11714006-20309868. Az EHE vezetõsége és az alapítvány kuratóriuma
I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2006. március 12. Böjt 2. vasárnapja (Reminiscere). Liturgikus szín: lila. Lekció: Mt 15,21–28; Ézs 5,1–7. Alapige: 1Thessz 4,1–8. Énekek: 81., 189. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. Bence Imre; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Gáncs Aladár; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2–4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv., szupplikáció) Tóth Katalin; du. 5. asztali beszélgetés Kézdy Edittel és Ódor Lászlóval; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Muntag Andorné; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. (vespera) Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpádné; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) D. Szebik Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kósa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Gyõri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Gyõri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Gyõri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza.
g Összeállította: Boda Zsuzsa
„Németország legzseniálisabb koldusa” 175 éve született Friedrich von Bodelschwingh
Mi, magyar protestánsok is sok mindent köszönhetünk a diakónia atyjának és az õ alkotásának, Bethelnek, „Isten házának”. Hány lelki és szolgálati érintést kaptak eleink és a ma élõ lelkésznemzedékek, szociális munkások, akik akár csak rövid idõre is láthatták a „gyógyító várost”! Azokat a tiszta és modernül felszerelt termeket, házakat, ahol annyi nyomorúságot hordozó gyermek, ifjú, felnõtt vagy idõs élheti meg a hitnek az emberi méltóságban megõrzõ, „túléltetõ”, töredékes-sebzett sorsukban örömöket is felvillantó erejét azokon keresztül, akik õket gondozzák. Igen, ez a diakónia sajátos „diadala”. De ki is volt az, aki nélkül sem Bethel, sem az ottani szeretetszolgálat nem indulhatott volna meg emberszíveket meghódító, szociális gyógyító útjára?
wingh intézete a belmisszió legnagyobb intézménye lett Németországban, s elkezdett növekedni „az irgalom városa”. A közel négyezer gondozott és gondozóik egy nagy családot alkottak, ahol mindenkit egyenértékû embernek, Isten gyermekének tekintettek. Fontos volt, hogy az intézet körüli földeket a bentlakókkal együtt mûvelték, akik így „munkaterápiában” is részesültek a lelki-evangéliumi terápia mellett. A nõknek a kézimunka és a kézmûvesség sok fajtáját kínálták hasznos foglalatosságul. A szeretetadományokból felépített Sion-templom lelki otthonul kívánt szolgálni a betegek, elhagyottak, kitaszítottak, utcagyerekek, hajléktalanok, koldusok számára. A késõbbi német császár, III. Frigyes, aki gyermekkorában Bodelschwingh játszótársa volt, helyezte el a templom alapkövét. Nem sokkal ezután a hallei egyetem díszdoktorává választotta a városalapító belmissziós lelkészt. Az alkohol és a vándorsors elõl próbálta megmenteni a rászorulókat azzal, hogy munkatelepet hozott létre ezzel a jelszóval: „Munka alamizsna helyett!” Tartományi képviselõként elfogadtatta a vándormunkás-törvényt, hogy a hontalan, de dolgozni akaró emberek egész Németország területén munkát találhassanak. Úgynevezett vándorállomások hálózata jött létre nincstelen vándormunkások számára, akik az ezen „intézetekben” végzett munkájukért ellátást és fedelet kaptak. A berlini hajléktalan fiatalokat az általa létesített Remény Völgye, Kegyelem Völgye és Magasztalás Völgye nevû létesítményekben juttatta emberhez méltó életkörülményekhez, munkához. Ezek a segítõ irgalmasság otthonai voltak. A szegény munkásság sorsát különösen is szívén viselte. Munkásotthon-egyesületet szervezett, s törvényjavaslatokat fogadtatott el a munkások nyugdíjának részbeni biztosítására.
A fájdalom iskolájában születik az irgalom
Belmisszió, teológiai iskola, külmisszió
A belmisszió alapítójának is nevezett Bodelschwingh 1831. március 6-án született nemesi családban egy kis vesztfáliai faluban, Haus Markban, Tecklenburg közelében. Édesapja porosz miniszter volt. Bodelschwingh Berlinben botanikát tanult, majd gazdálkodással kezdett el foglalkozni. Egy földesúr birtokán gazdasági felügyelõ lett. Itt érte 1854 nyarán Isten elhívása. Errõl így ír: „Egy idõ óta szokásommá vált, hogy azoknak a gyerekeknek, akik a nagy cukorrépaföldön a tisztogatásnál segédkeztek, egy kis traktátust adok; ezek vagy Stuttgartból, Strassburgból, vagy Bázelbõl kerültek hozzám. Sok ezer ilyen traktátust szétosztottam már. De még egyiket sem olvastam. Egy vasárnap délután megakadt a szemem a gyermekáhítatos könyvecskén. Ez elmondta annak a szegény kínai gyermeknek a történetét, akit angol katonák vettek oltalmukba a hírhedt ópiumháború idején, amelyet Anglia Kína ellen folytatott. A szegény árva gyermeket õk mentették meg az életnek, magukkal vitték Angliába. Itt keresztények fogadták be, taníttatták, megkeresztelték õt. De súlyosan megbetegedett. Lázálmában arról beszélt, hogy mit szeretne kínai honfitársainak okvetlenül elmondani: »Mit fogok felhozni mentségemre az ítélet napján, hogy nem szóltam nektek az üdvösségrõl, az Üdvözítõrõl, aki új életet adott nekem?«” – Bodelschwingh leírja: mélyen megérintette ez a kérdés. Hirtelen ráébredt, hogy lelkipásztorrá kell lennie. Még egy élményt írt le naplójában, amely döntõ hatással volt hivatása megválasztására. Késõ este hazafelé lovagolt. A szomszéd falu templomában missziói ünnepség volt. A vége felé járt, amikor belépett; hallotta, amikor a lelkész éppen ezt mondta szolgálata végeztével: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.” (Lk 10,2) Bodelschwingh ezt hallva lelkében felkiáltott, s valami hatalmas felszabadító hívásnak engedve így szólt: „Igen, Uram, boldogan megyek…” Még ez év õszén Bázelbe ment, és jelentkezett az akkor már neves missziói prédikátorképzõbe. Az intézet vezetõje azt tanácsolta, végezze el elõbb a teológiát az egyetemen. Egyetemi tanulmányaival párhuzamosan missziói és bibliaórákat tartott, vasárnaponként családi esteket szervezett a missziós házba. 1856 nyarán Erlangenben tanult, majd Berlinben. Egy év múlva találkozott a párizsi német ajkú gyülekezet lelkészével, Louis Meyerrel; az õ kérésére a vizsgái után segédlelkész lett a francia fõvárosban. 1858–64 közötti párizsi évei alatt megházasodott, és hamarosan négy gyermek édesapja lett. A boldog éveket hirtelen kemény próbatétel követte: a házaspár 1869 januárjában két hét alatt elvesztette négy gyermekét torokgyík, illetve tüdõgyulladás következtében. Ezen a sötét úton érezte át a tõle telhetõ teljességben az Emberfiának a szenvedését s azt a szeretetet, amellyel a mennyei Atya ellensúlyozni volt képes az emberi szenvedést. Késõbb egy szomorkodó apának ezt mondta: „Annak idején, amikor elvesztettük négy gyermekünket, átéreztem Isten keménységét, de végtelen irgalmát is.” A szenvedésnek ebben a szigorú iskolájában készítette fel Isten kegyelme Bodelschwinghet igazi élethivatására, a szegények és a fogyatékosok szolgálatára.
Bodelschwingh esti képzést rendszeresített. A fiatalok napközben az irgalom városában dolgoztak, délután és este pedig diakóniai oktatásban részesültek. Õk már a szeretetszolgálatra tudatosan készülõ ifjak voltak, akiknek ezt mondogatta: „Az igazi diakónia az, amikor a szeretet nagy tudományát tanulgatjuk, s közben igyekszünk megállni az alázatos szolgálat vizsgáját.” 1905-ben megalakult a tíz éven át tervezett Betheli Teológiai Iskola, a korabeli „hitetlen, liberális” egyetemi oktatás ellenpontozására. Bodelschwingh a külmisszióval is eleven kapcsolatokat ápolt. Az 1886-ban Berlinben megalakított Német Kelet-afrikai Missziói Társaságnak kezdettõl fogva tagja volt, és kérésükre külmisszióra kiképzett diakónusokat és diakonisszákat, illetve missziós iskolájából teológusokat küldött Kelet-Afrikába, a mai Tanzánia, Burundi és Ruanda területére. Az elnökség tagja volt, s elérte, hogy a külmissziós társaság 1906-ban áthelyezte központját Berlinbõl Bethelbe. Külmissziói alapelve ez volt: „Minden nappal, amíg a pogányoknak várniuk kell az evangéliumra, csak elhúzódik gyötrõdésük, még ha ezt nem is fogják fel, s ezért nem is tudnak szólni errõl. Igyekezzünk, hogy ne késlekedésünk miatt haljanak meg!” Élete utolsó pillanatáig a cselekvõ szeretet, a szolgáló irgalom tartotta lendületben õt mások javára. 1910. április 2-án fejezte be földi munkásságát. Igencsak érthetõ, hogy sírjára ezt a páli igét írták: „Minthogy irgalmat nyertünk, nem csüggedünk el.” (2Kor 4,1)
b Német nyelvterületen ebben az évben egymást érik a nagy szellemekre emlékezõ rendezvények. Már írtunk a mártír evangélikus lelkész, Dietrich Bonhoeffer gazdag teológiai örökségérõl, most pedig az észak-németországi Friedrich von Bodelschwingh életmûvére irányítjuk olvasóink figyelmét születésének évfordulóján. Hazájában és az általa alapított „irgalom városában”, Bethelben (=Isten háza) közel félezer megemlékezés, konferencia, hangverseny, találkozó, kiállítás, könyv és CD-lemez eleveníti meg személyét. Március 5-én több német tévétársaság közvetítette a Sion-templomból az ünnepi megemlékezõ és hálaadó istentiszteletet, amelynek mottója Bodelschwinghtõl származik: „Nincs olyan ember a Földön, akit Isten ne szeretne!”
A segítõ irgalom városa növekedni kezd Az epilepsziás betegek Bielefeldben alapított intézetét 1867ben kezdte el vezetni. Ez egy kisebb parasztházból, az Ebenezerbõl és az éppen átépítés alatt álló Bethel házból állt. Ehhez jött még egy diakonisszaház, ahol 1871 végére tíz felszentelt diakonissza és tizenhét próbaidõs nõvér szolgált. A Sarepta nevû diakonisszaházzal kiegészülve Bodelsch-
Adománygyûjtés felsõfokon Az irgalom városa alapító atyjának életmûve, Bethel az elmúlt száz év alatt hatalmasat fejlõdött. Ma Európa legnagyobb diakóniai városában 13 600 munkatárs, szakember közel 20 ezer beteg, fogyatékos, illetve szociálisan hátrányos helyzetû ember ellátásáról gondoskodik. A városban szakiskolák és fõiskolák, képzõintézetek mûködnek, ezek a szociális és az orvosi ellátás területére képeznek szakembereket. Bethel bevétele évente 700 millió euró körül mozog; ennek nagy részét fejlesztésre, oktatásra, bõvítésre, a magas színvonalú szolgálat és szolgáltatás biztosítására forgatják vissza, illetve sok közös program finanszírozásában vesznek részt 73 nemzetközi partnerükkel, elsõsorban Tanzániában. Érdekességként említem meg, hogy a japán fõvárosban egy vándorkiállítás keretében március 6-tól huszonnyolc betheli fogyatékos olajfestménye és grafikája tekinthetõ meg. Küldetésnyilatkozatukban ezt hangsúlyozzák: „Víziónk alapja a keresztény hit s minden ember páratlan emberi méltóságának a tiszteletben tartása, hiszen mindnyájan Isten teremtményei vagyunk. Az emberi méltóság követeli meg tõlünk a felebaráti szeretetet, a szolidaritást és az érdekek egyensúlyának megteremtését az emberi együttélés minden szintjén.” Talán az sem véletlen, hogy a német sajtó az évforduló kapcsán így jellemezte ezt az arisztokrata gyerekbõl az elesettek lelkészévé „emelkedett”, karizmákban gazdag és melegszívû, agilis és mélyen hívõ embert: õ volt Németország legzseniálisabb koldusa… A nemrég elhunyt volt német szövetségi elnök, a protestáns Johannes Rau 2002-ben Bethelben tett látogatása során kijelentette: a betheli adománygyûjtés olyan kulturált és magas szintû, amellyel alig lehet találkozni máshol a világon. Barátaik, támogatóik köre meghaladja a 350 ezret! Valószínûleg azért, mert õk is látják és tudják: minden adomány tökéletesen azokat szolgálja, maradéktalanul azokhoz jut el, akik erre a leginkább rászorulnak – Németországban és a világ más részein egyaránt… g Dr. Békefy Lajos
2006. március 12.
mozaik
Hóvirág helyett ajándékozz egy mosolyt!
A hóvirág (Galanthus nivalis) a legkorábban virágzó hagymás évelõ növényeink egyike. Olykor még hófoltok közt, február második felétõl áprilisig virít. Nálunk is sokfelé elõfordul: jellemzõ termõhelyei a középhegységi gyertyánostölgyesek és bükkösök, hegy- és dombvidéki, patakparti égerligetek és a síkvidéki folyóinkat kísérõ ligeterdõk. Hazánk jól ismert és közkedvelt kis növénye veszélyben van! Egyszerû szépsége okozhatja vesztét. A mindenki által jól ismert vadvirág a tavasz elsõ hírnökeként sajnos gyakran tömegesen bukkan fel a virágpiacokon és az aluljárókban. Napjainkra a növény gyûjtése olyan nagy méreteket öltött, hogy a hazai hóvirág-populáció létét veszélyezteti. Virágszedõk tömegei lepik el könnyen elérhetõ termõhelyeit; ez mára azt eredményezte, hogy – fõleg a nagyobb települések környékén – számos területrõl (például a Budai-hegység egyes részeirõl) eltûnt, máshol pedig drasztikusan lecsökkent az állomány. Sajnos az sem ritka eset, amikor – gyakran külföldi – megrendelésre ipari módszerekkel, több tucat napszámos-
Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla
sal, gereblyével, földgyaluval esnek neki a virágnak, és „nemcsak” letépik, de még a föld alatti hagymáját is begyûjtik. Ezzel a módszerrel hatalmas mennyiséget tudnak évente elvinni a hazai termõterületrõl. Ezáltal nemcsak a faj, hanem – a talaj feltúrása, bolygatása miatt – az élõhely egésze is sérülhet.
Fontos tisztában lenni azzal, hogy nem csak az jelent problémát, ha a növény hagymáját kiássák. Vida Gábor, a magyar és nemzetközi viszonylatban is jól ismert, környezetünk jövõjéért aggódó tudós így fogalmaz: „Sokan azt hiszik, hogy az évelõ növényekrõl szedett virág nem pusztítja a természetet, hiszen újra kihajthat. Ez azonban nem teljesen igaz… Minden évelõ növénynek az ivaros szaporodás adja a megújulás lehetõségét. Alkalmazkodni a változó környezethez csak ezzel tud, de puszta életben maradása is függhet tõle.” Tömeges termõhelyükön a virágszálak szedése nem gyors kipusztuláshoz, hanem minõségbeli leromláshoz vezet az ember okozta kontraszelekció miatt: mivel a gyûjtõk a legfeltûnõbb szálakat szakítják le, csak a silányabbak érlelhetnek
Petõfi az égbolton b A hazai és nemzetközi bulvársajtó kedvenc „csillagászati” témái közé tartozik, hogy bizonyos égitesteket a jó pénzt kínáló megrendelõ személye – rosszabb esetben valamelyik házi kedvence – után keresztelnek el. A kisebb égitestek, illetve a naprendszerbeli objektumok felszíni alakzatainak elnevezését a gyakorlatban azonban a Nemzetközi Csillagászati Unió szakemberei végzik. És ahogy általában lenni szokott, a valóság ebben az esetben is érdekesebb, hiszen többtucatnyi üstökös, kisbolygó, valamint bolygó- és a holdkráter viseli híres magyarok – köztük evangélikusok – nevét, illetve kapott magyar vonatkozású elnevezéseket, és a felfedezõk között is számos magyar csillagász található.
magot. Míg a természet beporzó rovarjai a legfeltûnõbb virágoknak adják a nagyobb esélyt a fennmaradásra, továbbszaporodásra, az ember ennek pontosan az ellenkezõjét teszi azzal, hogy a legszebb virágokat szedi le, viszi haza s fonnyasztja el pár nap alatt otthonában. A természetes hóvirág-populáció genetikai állománya ez idõ alatt lassan, de biztosan minõségileg károsodik, leromlik. (Ha megmérjük a hóvirág fejecskéinek méretét a Budai-hegység leglátogatottabb helyein, a nagysága feleakkora sem lesz, mint a távolabbi, eldugottabb élõhelyeken – például a Börzsöny északi lejtõin – élõ társaiénak.) A hagymák kiásása és a virágszálak letépése miatt a hóvirág számos élõhelyén eltûnõben van, illetve erõsen meggyérült – és ez nem csak hazánkban van így. Ausztriában mindenki csak annyi hóvirágot szedhet, amennyit két ujjával körbeér, és ezt a szabályt a fegyelmezett osztrákok be is tartják. Szlovákiában a hóvirág védett növény, árusítása tilos. A hazai természetvédelemnek is régi törekvése a vadon termõ növények természetbõl való fokozott mértékû gyûjtésének korlátozása. Így a gátlástalan kereskedelmi célú gyûjtés visszaszorítása érdekében a hóvirág 2005 augusztusában felkerült a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok körérõl, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentõs növény- és állatfajok közzétételérõl szóló hazai rendelet „Európai közösségben természetvédelmi szempontból jelentõs növényfajok” listájára, pénzben kifejezett egyedenkénti tízezer forintos értékkel (13/2001. [V. 9.] KöM rendelet 7. melléklete). Annak érdekében, hogy a jövõ generációi is megismerhessék ezeket a kedves növényeket, itt az idõ, hogy mindenki elfogadja: a tavaszi vadvirágoknak az eredeti élõhelyükön kell díszleniük, nem pedig egy elfonnyadt virágcsokorban. Védjük együtt ezt a szép kora tavaszi virágot! Kedves ismerõsünket – például nõnap alkalmából – ne hóvirággal, hanem egy mosollyal ajándékozzuk meg! g Házi Judit – Navratil Andrea KVVM Természetmegõrzési Fõosztály
Az üstökösök családjában hat csóvás égi vándort kereszteltek el az õket felfedezõ Kulin Györgyrõl és Lovas Miklósról, a svábhegyi csillagvizsgáló munkatársairól. Ennél nagyobb számban találhatunk hazai és külföldi felfedezõk, illetve szakmai testületek által javasolt magyar vonatkozású személyneveket és elnevezéseket a kisbolygók között. Létezik például Bartók, Kálmán, Kodály és Liszt aszteroida; József Attila és Petõfi Sándor nevét is viseli kisbolygó; de Vásárhelyi Gyõzõrõl – vagy ahogy a világ ismeri, Victor Vasarelyrõl – elnevezett apró égitest is kering Naprendszerünkben. Az elmúlt századok neves csillagászait is „megtaláljuk” az égbolton, valamint olyan kiváló magyarokat, mint Bolyai János, Petzval József és Semmelweis Ignác. Számos, hazánk határain túl ismertté vált tudóst is találunk a sorban: Neumannt és Tellert, Hevesy György Nobel-díjas kémikust és Pólya György matematikust.
Az ízületi porcok egészségéért Egy rossz mozdulat. Egy nyilalló érzés a derekunkban, a térdünkben vagy a vállunkban. Sokak ekkor szembesülnek avval, hogy ízületeik nem mûködnek úgy, ahogy szeretnék. Valami baj van. A problémának pedig számtalan oka lehet; fiatalabbakat és idõseket egyaránt érinthet, hiszen ízületeinket sokféle módon terheljük. A mindennapos mozgásunkkal is igénybe vesszük õket, de fokozott megterhelésnek vannak kitéve intenzív sportoláskor, illetve túlsúly esetén. Ilyenkor a normálisnál nagyobb súly nehezedik a csípõ-, a boka- és a térdízületekre. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy ízületeink életkorunk elõrehaladtával folyamatosan kopnak, a porcszövet anyagcseréje lelassul, a porcállomány megvékonyodik, és csökken a rugalmassága. Még egy teljesen egészséges életmódot folytató emberrel is elõfordulhat, hogy az évek múlásával – ha idõszakosan is, de – ízületi problémák jelentkeznek nála. Természetesen – mint más esetben is, amikor az egészségünkrõl van szó – amíg nincs velük probléma, addig nem is jut eszünkbe, hogy minden egyes mozdulatnál használjuk va-
lamelyik ízületünket, és hogy ezáltal napról napra mekkora terhelésnek vannak kitéve. Ezért sokszor meglepõdünk, amikor kiderül: bizony baj van. Bizonyos mozdulatok fájdalmassá válnak; szélsõséges esetben akár meg sem tudjuk mozdítani a karunkat, lábunkat a fájdalomtól. Az ízületi porcok kopását késleltethetjük, illetve regenerálódásukat elõsegíthetjük olyan hatóanyagokkal, mint a glükózamin-szulfát és a kondroitin-szulfát. A Béres Egészségtár Porcerõ filmtabletta komplex étrend-kiegészítõ készítmény glükózaminnal és kondroitinnal. Hatóanyagai hozzájárulnak a porc fõ szerkezeti elemeinek felépítéséhez és fenntartásához, így fontos szerepet játszanak az ízületi porcok épségének megõrzésében és regenerálódásában. A Porcerõ filmtabletta alkalmazása javasolt azok számára, akiknek az ízületei fokozott igénybevételnek vannak kitéve; az idõsebb korúaknak az ízületek egészséges mûködéséhez és a normális porcképzõdéshez; valamint a nehéz fizikai munkát végzõknek az ízületek túlterheltsége miatt. Figyeljünk oda jobban ízületeinkre is, hogy sokáig élvezhessük a mozgás örömét!
Pannonia, Hunnia, Hungaria, Transsylvania, Buda és Pest – hogy csak néhány további példát említsünk a magyar vonatkozású elnevezésekbõl. A kisbolygófelfedezõk sorában is sok hazai asztronómusra lelhetünk, például a már említett Kulinra és Lovasra, továbbá Schulhof Lipótra, a 19. század utolsó negyedének és a múlt század elejének egyik kiemelkedõ szakemberére, valamint napjaink legeredményesebb kutatói gárdájára, a Szegedi Tudományegyetem és a Szegedi Csillagvizsgáló Kiss László és Sárneczky Krisztián vezette munkacsoportjára. A Holdon és a bolygókon található objektumok az adott égitestre jellemzõ nevezéktan alapján viselnek magyar elnevezést. Földünk hûséges kísérõjén elsõsorban természettudósok nevét kapják a kráterek, így a Hold felszínén találkozhatunk többek között Eötvös Loránddal, Kármán Tódorral és Szilárd Leóval. Kráter viseli a nevét a két leghíresebb magyar jezsuita csillagásznak, Hell Miksának, aki a bécsi csillagvizsgáló igazgatása mellett a 18. században szinte valamenynyi hazai obszervatórium építésénél ott bábáskodott, valamint Fényi Gyulának, aki Kalocsán, a Haynald bíboros által alapított csillagdában végzett európai hírû napmegfigyeléseket a 19–20. század fordulóján. A Naphoz legközelebbi planétán, a Merkúron híres magyar írók és zeneszerzõk nevét viselik kráterek: Jókai Mórét, Bartók Béláét és Liszt Ferencét. A Vénuszon és a Marson is „élnek” magyarok. Jászai Mari színészlegendáról, Klafsky Katalin opera-énekesnõrõl és Orczy Emma regényíróról neveztek el krátereket, illetve többek között Erika, Margit, Tünde, valamint Eger, Paks és a költõi Szél-anya a magyar vonatkozású elnevezés az esthajnalcsillag és a vörös bolygó számunkra egyébként barátságtalan felszínén. g Rezsabek Nándor
SZERETETVENDÉGSÉGRE…
Mogyorós sütemény Hozzávalók: 30 dkg liszt, fél csomag sütõpor, 1 csomag vaníliás cukor, 5 púpozott evõkanál cukor, 3 evõkanál tej, 15 dkg margarin, 10 dkg darált pörkölt mogyoró, 1 tojás. A díszítéshez étcsokoládé tortabevonó. A fentieket összegyúrjuk és egy órára hidegre tesszük. Dió nagyságú golyókat formálunk a tésztából. A golyókat kikent tepsibe tesszük, majd lisztbe mártott villával szétlapítjuk. Körülbelül 160170 fokon 20-25 percig sütjük. Ha kihûlt, csokoládémázzal díszítjük a kekszeket. A SZERZÕ FELVÉTELE
Rendhagyó néprajzóra Rendhagyó néprajzórán vett részt Mohácson a Bonyhádi Petõfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium 9/f osztálya, illetve a 7/a osztályból tizenegy, valamint a 8/a osztályból hat tanuló. A fiatalok a mohácsi busójárás utolsó napján tekintették meg a „farsang farkát”. Ellátogattak a Kanizsai Dorottya Múzeumba, ahol betekintést nyertek a környéken élõ nemzetiségek (horvátok, szerbek, szlovének) életébe, a történelmi eseményekbe. Ezután a hatnapos busójárás húshagyókeddi felvonulását nézték meg, majd kólót járva maguk is táncra perdültek a busókkal. Az élménydús napról a tanulók a helyszínen jegyzeteket készítettek, hogy ezek felhasználásával mindenki megírja néprajzi házi dolgozatát. g Máté Réka
11
Daganatos gyermekeken segít a Béres Alapítvány Bravúros beugrás „mentette meg” a Béres Alapítvány jótékonysági hangversenyét. Az elõzetesen meghirdetett programmal ellentétben a Budapesti Olasz Kultúrintézetben március 4-én rendezett nívós komolyzenei eseményen elsõként Vásáry Tamás zongoramûvész-karmester és Farkas Gábor zongoramûvész játékában – Mozart Esz-dúr versenymû két zongorára címû darabjában – gyönyörködhetett a közönség. Az utolsó pillanatban történt változtatás oka az volt, hogy Rost Andrea operaénekesnek betegsége miatt le kellett mondania a fellépést. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara közremûködésével lezajlott est további részében Mozart g-moll szimfóniája, Bartók Béla Magyar képek címû mûve, valamint Grieg Peer Gynt szvitje hangzott el. A „Béres a daganatos betegekért” elnevezésû program keretében a Béres Alapítvány 2002 óta jótékonysági zenei rendezvényekkel kíván segíteni a rászorulóknak. Béres Klára ezúttal is megköszönte a jelenlévõk hozzájárulását, melynek révén egy, a betegek ellátásában nélkülözhetetlen õssejtszámláló gépet szerezhetnek be. A fontos orvosi mûszer a BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Kórház Gyermek-onkohematológiai és Csontvelõ-transzplantációs Osztályára kerül. A kórházban 1995 óta mûködõ, nemzetközileg is elismert osztályra az ország egész területérõl és a határon túlról is érkeznek betegek; hazánkban itt végzik a legtöbb gyermekkori csontvelõ-átültetést.
FOTÓ: BODA ZSUZSA
ÜZENET AZ ARARÁTRÓL b Nõnap környékén majdnem minden utcasarkon és aluljáróban „fillérekért” kínálják az árusok a tavasz hírnökét, a hóvirágot. Kevesen gondolnak azonban arra, vajon honnan és miként kerül ilyen mennyiségû virágcsokor az utcai árusokhoz. Számos országos felmérés arra figyelmeztet, hogy az illegálisan árusított vadvirágok csaknem kizárólag védett területekrõl, többnyire nemzeti parkokból származnak. Évente sok millió hóvirág esik áldozatul eme „gyûjtõszenvedélynek”. E kis növények rendszeres, kereskedelmi célú gyûjtése súlyosan károsítja, hosszabb távon pedig megsemmisíti az érintett állományokat, így ezen folyamatok visszaszorítása érdekében 2005. szeptember 1-je óta a hazai jogszabályok is védelmet biztosítanak a hóvirág számára.
f
12
e
2006. március 12.
HÍREK, KÖZLEMÉNYEK, ESEMÉNYEK A Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Gyülekezete szeretettel hív mindenkit az Asztali beszélgetések címû sorozat következõ alkalmára március 12-én 17 órára. Vendégünk lesz Kézdy Edit, a Deák Téri és Ódor László, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium igazgatója.
HIRDETÉS
A Farkasréti ökumenikus esték keretében a XI. ker., Németvölgyi út 138. alatti evangélikus–református templomban március 13-án, hétfõn 18.30-kor Joób Máté evangélikus lelkész tart elõadást A bûn „elsikkasztása” (A bûntudat, bûnbánat, bûnbocsánat „korszerûtlensége”) címmel.
HIRDETÉS
A Rákosszentmihály–Sashalmi Evangélikus Egyházközségben március 19-én, vasárnap 10 órakor a családi istentisztelet keretében dr. Bíró László hittestvérünk szolgál. Téma: Az imádság ereje a kórházban. A Lelki kibeszélõmûhely keretében március 21-én, kedden 18.30-kor Jónai Éva Hava tart elõadást az együtt érzõ kommunikációról. Elõzetes bejelentkezés szükséges. Tel.: 1/405-4877.
Vasárnap
Örömmel adjuk hírül, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének gyülekezetei dr. Fabiny Tamás lelkészt, tanszékvezetõ egyetemi tanárt püspöküknek választották. Az új püspököt istentisztelet és ünnepi közgyûlés keretében Ittzés János és D. Szebik Imre püspökök március 25-én, szombaton 11 órakor Miskolcon, a belvárosi evangélikus templomban (Hunyadi u. 8.) iktatják be szolgálatába. Mindenkit szeretettel hív és vár az egyházkerület presbitériuma. HIRDETÉS
Az Evangélikus Nõk Klubjának következõ alkalmát március 18-án, szombaton 10 órai kezdettel tartjuk az evangélikus egyház országos irodájában (Budapest VIII., Üllõi út 24.) Fiatalon, keresztényként, hivatásban címmel. Az alkalom vendégei: dr. Szabó Cecília orvos és Galli Tamás mérnök. Minden érdeklõdõt szeretettel hívunk és várunk! MEE Nõi Missziói Szolgálat
Az elmúlt héten indult el a Lutheránus Megújulás által szervezett imamozgalom. Mindennap egy gyülekezetért imádkozunk; mostantól e gyülekezetek nevei fizetett hirdetésben jelennek meg. Adományokat erre a célra köszönettel elfogadunk a nagytarcsai gyülekezet pénztárába. Ezen a héten a következõ gyülekezetekért imádkozunk: Bénye (vasárnap), Sopronbánfalva (hétfõ), Budapest-Ferencváros (kedd), Nagybörzsöny (szerda), Mezõberény I. (csütörtök), Kölesd (péntek), Budaörs (szombat).
1945 elõtti könyveket, könyvtárat vásárolnék. Tel.: 1/340-8016. Zongora-, pianínó-adásvétel, -hangolás, -javítás garanciával. Hámori Zsolt, tel.: 20/824-6510. Egyházi textilek mûhelye, Gyõr. Lutherkabátok, barettek, stólák, oltárterítõk stb. készítése. Telefon: 20/947-6248, internet: www.raabmarkitextil.atw.hu.
Következõ számunk tartalmából:
Az égre mutató kereszt alatt a templomtorony legszebb dísze a toronyóra. Önnél mûködik? Toronyóra-, harangjáték-, haranglengetõ-, vezérlõóra-készítés, -javítás. 5 év garancia. Konkoly Mûvek Toronyóragyára, 1102 Budapest, Állomás u. 14., telefon: 1/260-7065, 30/949-2915.
A század nemes forradalma
VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIG Ajánló a rádió és a televízió mûsoraiból március 12-tõl március 19-ig VASÁRNAP
HÉTFÕ
KEDD
SZERDA
5.25 / mtv és m2 A Hajnali gondolatok mai adásában Tamásy Tamás evangélikus lelkészt hallhatjuk. 10.04 / Kossuth rádió Istentisztelet közvetítése Nyíregyházáról, a kertvárosi református templomból. Igét hirdet dr. Hadházy Antal lelkész. (56') 12.05 / Duna Tv Élõ egyház (30') 13.25 / Duna Tv Mágnás Miska (magyar film, 1948) (83') 16.04 / Kossuth rádió A haza, az egyház és a trón 1848–49. (56') 20.00 / PAX (premier) Állam és egyház 4. rész: Törvényi garanciák (40')
11.05 / m2 Századfordító magyarok. Örkény István (1912–1979) (52') 11.35 / Kossuth rádió Rádiószínház. Dióbél királyfi Móra Ferenc regényének rádióváltozata (25') (második rész: kedd, Kossuth rádió, 11.35) 13.15 / PAX Állam és egyház 6. rész: A félelmek újratermelõdnek (40') 13.30 / Kossuth rádió Erõs vár a mi Istenünk! Egyházunk rádiós félórája interjúkkal, lelki útravalóval és miszsziói percekkel jelentkezik. 17.00 / PAX Az anyaméh gyümölcse jutalom 1. rész (ZMC – 50')
8.25 / Duna Tv Isten kezében. A vízbõl új élet születik (ism.) (26') 12.30 / Viasat History Mûvészóriások Hans Holbein (30') 13.30 / Kossuth rádió Tanúim lesztek! A római katolikus egyház félórája 15.00 / PAX Családi hierarchia (ZMC – 20') 17.00 / PAX Az anyaméh gyümölcse jutalom 2. rész (ZMC – 50') 17.05 / Európa, Európa A pármai kolostor (feliratos francia dráma, 1948) (166') 21.05 / Kossuth rádió Mesélõ krónikák. A mohácsi csata emlékezete (30')
6.10 / Duna Tv Élõ egyház (ism.) (26') 10.04 / Kossuth rádió Kard és kereszt – különkiadás (56') 13.30 / Kossuth rádió „Tebenned bíztunk eleitõl fogva…” A református egyház félórája 15.15 / mtv Mai hitvallások. Jókai Anna spirituális realista (18') 15.40 / Bartók rádió Hitélet és történelem. Református hitélet Egerben (20') 21.30 / mtv Kárpáthy Zoltán (magyar történelmi film, 1966) (78') 22.00 / Civil rádió Evangélikus félóra Lackner Eszter vezetésével
CSÜTÖRTÖK
PÉNTEK
SZOMBAT
VASÁRNAP
12.57 / Bartók rádió Pannonhalmi mûvészeti fesztivál, 2005. Kamarahangverseny (48') 13.20 / tv2 A párizsi Notre-Dame (francia film, 1956) (114') 14.25 / Duna Tv Szenvedélybetegség (angol ismeretterjesztõ film, 2001) (30') 15.00 / PAX Családi szabadidõ (ZMC – 21') 16.00 / Viasat History Az inkák titka, 1. rész (60') 16.15 / Petõfi rádió „Magyarországról jövök” Az én városom: Eger (45') 19.00 / PAX (premier) A bennünk élõ mítosz 1. rész: A teremtés (ismeretterjesztõ sorozat) (52')
Mózes azt felelte Istennek: Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból? De Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek. 2Móz 3,11–12a (ApCsel 16,9–10; Mk 12,1–12; Róm 5,1–5/6–11/; Zsolt 38) „Ki vagyok én?” – kérdezhetjük egy kis félelemmel mi is, amikor Isten feladatot bíz ránk, amikor elhív bennünket. Ha nem is arra, hogy Izrael népét kivezessük Egyiptomból, „csak” hogy helyt álljunk a gyülekezetben mint lelkész, presbiter, hitoktató, gyülekezeti tag, egyszóval mint Jézus tanítványa. Hogy is lennénk méltóak Isten belénk helyezett nagy bizalmára…? Egyedül valóban jogos lenne a félelem, a bizonytalankodás, a megfutamodás. De itt a biztatás, mert Isten mindig „gondol irgalmára” (vö. ma böjt 2. vasárnapja van), s az õ erejével feltöltve már nem az számít, hogy én ki vagyok, hanem hogy kinek az ügyében akarok cselekedni.
Hétfõ Jézus így szól a meggyógyítotthoz: „Térj haza, és beszéld el, mit tett veled az Isten.” Õ pedig elment, és hirdette az egész városban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus. Lk 8,39 (Zsolt 116,7; Jer 26,1–3.7–16.24; Jn 12,37–43) Ha jó orvosra találunk, szívesen elmondjuk ismerõseinknek, barátainknak, hogy bátran forduljanak hozzá õk is, mert felkészült, emberséges, és legfõképpen mert segített a bajunkon, meggyógyított minket betegségünkbõl. A gadarai megszállott azzal az Orvossal találkozott, aki azért jött erre a világra, hogy minket is meggyógyítson. Jézus Krisztusban Isten „nagy jót” tett, a legnagyobb jót cselekedte velünk! Kérjük õt, hogy beteg, bûnös életünket vegye kezébe. S hirdessük is õt, mert nagyon-nagyon sok az elveszett, a beteg, a szenvedõ. A világnak csak Krisztus lehet a meggyógyítója!
Kedd APRÓHIRDETÉS
Az Evangélikus Külmissziói Egyesület március 20-án, hétfõn 17.30-kor tartja legközelebbi összejövetelét a Budapest XI., Bocskai út 10. szám alatti tanácsteremben. Elõadást tart Njeri Wagana kenyai misszionáriusnõ Misszió a „keresztyén” Magyarországon címmel. Erre az alkalomra minden érdeklõdõt szeretettel vár a kelenföldi gyülekezet és az EKME vezetõsége.
8.30 / Duna Tv Élõ egyház (ism.) (26') 15.00 / PAX Családi ház (ZMC – 20') 21.00 / m2 A beavatások kora (25') 22.25 / Duna Tv Téli álom (szerb-jugoszláv játékfilm, 2004) (92') 0.00 / Duna Tv Drogzarándokok (magyar dokumentumfilm, 2004) Az õsi meggyõzõdés szerint a zarándoklaton lelki megtisztulás kíséri a fizikai teljesítményt… (50') 0.10 / Kossuth és Petõfi rádió Éjszaka. Téma: az egyetlen magyar alapítású egyház. A mûsor vendége Rázmány Csaba unitárius püspök.
Új nap – új kegyelem
1.35 / Duna Tv Égi madár (magyar játékfilm, 1957) (100') 6.03 / Petõfi rádió Pax rádió. Hit, hivatás, hitvallás Ulbrich András bemondó (27') 6.30 / Duna Tv Cimbora Egyetem Csorba László: Kossuth vagy Széchenyi? (42') 10.40 / Duna Tv Mindentudás Egyeteme. Hogyan lehet egyszerre játékos és tudományos a fizika? (60') 12.05 / Duna Tv Isten kezében. Gombos Miklós, a harangöntõ (26') 20.00 / PAX (premier) Egyház és állam, 7. rész: A fiatalok tanítják az idõseket
5.25 / mtv és m2 A Hajnali gondolatok mai adásában Tamásy Tamás evangélikus lelkészt hallhatjuk. 10.04 / Kossuth rádió Evangélikus istentisztelet közvetítése Szombathelyrõl. Igét hirdet Gregersen Labossa György lelkész. (56') 12.05 / Duna Tv Élõ egyház (26') 15.15 / mtv Örömhír. Az evangélikus egyház mûsora (26') 20.00 / PAX Egyház és állam (premier) 8. rész: A szolgáló egyház Szebik Imre beszél a diktatúra éveirõl, a rendszerváltásról és az azóta kialakított törvényi szabályozásokról.
Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkûvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét. Ézs 57,15 (2Kor 3,4; Jób 2,1–10; Jn 12,44–50) Egy nagy hatalmú vezetõ, egy vállalatigazgató csak ritkán szán idõt, energiát arra, hogy törõdjön (egyáltalán szóba álljon) az alacsonyabb beosztású dolgozókkal. Talán nem is érzi méltónak, hogy kilépjen az iroda falai közül, és az alagsori mûhelyben tegyen látogatást… Mennyivel nagyobb az Isten és az ember közötti szakadék – Isten szentsége és az ember bûne között nincs átjárás. Vagyis nem lehetne, de Isten kegyelmébõl elkészítette ezt a „hidat” Jézusban. A magasságban lakozó Isten odalép a legkisebbhez is Jézus személyében. De ne fussunk el e két szó mellett (fõleg ne böjtben!): alázatos lélek…
Szerda Jézus Krisztus mondja: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, õ tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” Jn 14,26 (Jer 51,50b; 2Móz 17,1–7; Jn 13,1–11) A hívõ ember is naponként szembesül korlátaival. Tudásban, erõben kevésnek, bátorságban, fájdalmak elviselésében, a kísértések elleni harcban gyengének bizonyulhat. Arról, hogy ne magányos harcot vívjon, Isten gondoskodott: Pártfogót, vigasztalót küldött. Az, hogy meg tudunk még állni a hitben, nem minket dicsér, hanem a Szentlélek munkája életünkben.
Csütörtök Ne ejts rémületbe engem, légy oltalmam a veszedelem napján! Jer 17,17 (Ef 4,15; 1Jn 1,8–2,2/3–6/; Jn 13,12–20) Jeremiásnak az Istennel való bensõséges viszonya az egyik legcsodálatosabb történet az Ószövetségben. Sokat gyötrõdött, amikor saját népét kellett vádolnia, pusztulásról kellett prófétálnia, vagy amikor attól félt, hogy hamis prófétálással vádolják meg. De nem menekülhetett el a küldetése elõl. Ebben az igében is ahhoz fut védelemért, aki a félelmetes igéket adta az ajkára. Jeremiás tudta: az igazán nagy veszély (szó szerint „életveszély”) az, ha nem Isten felé, hanem az ellenkezõ irányba kezdünk el futni, érjen bármi, jó vagy rossz…
Péntek Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg a nyomorultak reménye. Zsolt 9,19 (Jak 2,5; Lk 9,43b–48; Jn 13,21–30) A kampányok leggyakoribb „témája” a szegények, idõsek, nélkülözõk helyzete, amelyen radikálisan változtatni kell. Sajnos azonban csak átmeneti téma, mert a kampány elmúltával nem sok minden valósul meg az ígéretekbõl, a „szegény”, a „nyomorult” úgy érezheti: „örökre elfelejtve” marad… A 9. zsoltár Isten igazságosságát hirdeti, aki elõtt minden ember egyformán értékes, drága, aki nem kampányszeretettel szeret és ajándékoz meg bennünket, hanem nap nap után, feltétel nélkül. Mióta Krisztusban beteljesítette a Messiásról szóló ígéreteit, elmondhatjuk: élõ reménységünk van.
Szombat Jézus Krisztus mondja: „Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem.” Jn 12,47 (Ézs 30,18b; Gal 2,16–21; Jn 13,31–35) Ez az ige nem ad felmentést az alól, hogy meg kell tartanunk Jézus nekünk szóló tanítását. Sõt épp ellenkezõleg! Hiszen õ annyira szeret minket, hogy emberré lett, hogy hasonlóvá legyen hozzánk, tanít az Isten országáról, az emberi élet értelmérõl, minden cselekedetével az Atya szeretetét ábrázolja ki, végül pedig elveszi a jogos ítéletet rólunk, és helyettünk hal meg a kereszten – indítson minket szeretetbõl fakadó engedelmességre és szolgálatra a menteni jött Krisztus. g Kõháti Dorottya
A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja E-mail:
[email protected] EvÉlet on-line: www.evelet.hu Hirdetésfelvétel:
[email protected] Szerkesztõség: 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztõségi titkár: Boda Zsuzsa (
[email protected]). Fõszerkesztõ: T. Pintér Károly (
[email protected]). Olvasószerkesztõk: Gyõri Virág vez. szerk. (
[email protected]), Dobsonyi Sándor (
[email protected]). Korrektor: Huszár Mariann (
[email protected]). Tervezõszerkesztõ: Nagy Bence (
[email protected]). Fõmunkatárs: Gazdag Zsuzsanna (
[email protected]) Rovatvezetõk: Bogdányi Gábor – EvElet OnLine (
[email protected]), Hafenscher Károly ifj. – Liturgikus sarok (
[email protected]), Kendeh K. Péter – Oratio Oecumenica (
[email protected]), Kõháti Dorottya – Új nap – új kegyelem (
[email protected]), Véghelyi Antal – A vasárnap igéje (
[email protected]) Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302
Kiadja a Luther Kiadó (
[email protected]) 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-5478, 1/4861228; 20/824-5518, fax: 486-1229. Felelõs kiadó: Kendeh K. Péter (
[email protected]) Nyomdai elõállítás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelõs vezetõ: Máthé Sándor vezérigazgató E-mail:
[email protected] Elõfizethetõ közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az elõfizetési díj belföldön negyed évre 2145 Ft, fél évre 4290 Ft, egy évre 8580 Ft, szomszédos országba egy évre 29 000 Ft (116 euró), egyéb külföldi országba egy évre 33 800 Ft (135 euró). Csak a minden hónap 16-ig beérkezõ lemondásokat tudjuk az azt követõ hónap elsejével töröltetni, ellenkezõ esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Adott lapszámba szánt kéziratokat a megelõzõ hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfõ délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggõ (és a szerkesztõséggel elõzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendõ kéziratokat az
[email protected], a hirdetéseket a
[email protected] címre várjuk.
