s Q t r W k X. évfolyam 11. szám
KÜRTÖS Közéleti havilap
2 0 1 2 . november
,,A nyelv ma néktek végső menedéktek!" Gondolatok a magyar nyelv napján A Magyar Országgyûlés 2011. szeptember 26-án egyhangú szavazással fogadta el azt az országgyûlési határozatot, amelynek értelmében november 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánította. 1844-ben ugyanis e napon fogadták el a magyar nyelvet hivatalossá tevõ törvényt. S számunkra, felvidékieknek az sem elhanyagolható tény, hogy e napon ünnepeljük Sajó Sándor születésnapját. Annak a költõnek, aki szívvel-lélekkel kötõdött e tájhoz, s akinek a szülõföldhöz való szeretetét az Ipolyságon felállított mellszoborral hálálta meg az utókor a Palóc Társaság jóvoltából. Ki ne ismerné a ,,Magyar ének 1919-ben" megrázó sorait ,,...És leszek szégyen és leszek gyalázat és ott leszek majd minden homlokon...", vagy a Magyarnak lenni, a Veréb vagy a Karácsonyi énekbõl akárcsak egy-egy sort. Van úgy, hogy egy költõ élete összeforr nemzete sorsával, s ezért is érdemes legalább ilyenkor, a magyar nyelv napján kicsit jobban odafigyelni a költõk igaz szavára. Azon költõkére, akik a nyelvet jobban féltették, mint az életüket, s amit írtak, annak mondanivalója s méltósága volt. Nem szennyezték ocsmány, trágár kifejezésekkel a magyar nyelvet. Talán ezért is lettem kicsit jobban figyelmes erre, az egyetlen napilapunkban megjelent írásra, ahol a Csemadok Kassai Területi Választmánya által megrendezett 44. Kazinczy Napok is „ki“ lettek dicsérve, amit a cikk címe már sejtetett, hiszen a szerzõ a „Kazinczy Napok felszálló ágban“ név alatt jegyezte az írást. Persze örülnöm kellene, hogy ilyen írás egyáltalán megjelenhetett a Csemadok munkáját dicsérve (nem igazán volt jellemzõ ez az elõzõ években erre a lapra), ha nem tudnám, mint az elõzõ Kazinczy Napok állandó résztvevõje - s a mostani is ebbe a kategóriába tartozik - hogy ugyanúgy, ugyanolyan jó színvonalon zajlottak az elõzõ évek rendezvényei is, azzal a különbséggel, hogy akkor nem jelent meg azon egyetlen újságíró sem az említett lapból. Hiszen ha csak a legnevesebb elõadókat Minya Károlyt, Balázs Gézát, Petõvári Ákost vagy éppen Kolár Pétert veszem, akik az elõzõ években is hasonlóan jó színvonalon tartották meg elõadásaikat, akkor eleve adja magát a tény, hogy idei elõadásaikkal sem jártak rosszabbul a résztvevõk, mint az elõzõ években. Egy 44 éve folyamatosan megrendezett nyelvmûvelõ nap amúgy sem attól válik hitelessé, hogy azt véletlenül felfedezi egy arra járó újságíró, vagy attól, hogy más helyszínen éppen több tükör van a teremben, mint például a Márai Stúdióban, hanem azoknak a munkájától, akik évrõl évre, a kulturális támogatások nagyságától és folyamatosságától függetlenül, hitet tesznek mellette.
Ára 0,40 EUR 12,- Sk 150,- Ft
Reményik Sándor
Az Ige Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, És áhitattal ejtsétek a szót, A nyelv ma néktek végsõ menedéktek, A nyelv ma tündérvár és katakomba, Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek! E drága nyelvet porrá ne törjétek, Ne nyúljon hozzá avatatlanul Senki: ne szaggassátok szirmait A rózsafának, mely hóban virul. Úgy beszéljen ki-ki magyarul, Mintha imádkozna, Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna! És aki költõ, az legyen király, És pap és próféta és soha más. Nem illik daróc fõpapi talárhoz, S királyi nyelvhez koldus-dadogás. Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely, Ki borát issza: Élet borát issza, Elõre néz s csak néha-néha vissza S a kelyhet többé nem engedi el!
(Folytatás a 2. oldalon)
„Szabadon bűn és erény közt / Választhatni, mily nagy eszme, / S tudni mégis, hogy felettünk / Pajzsul áll Isten kegyelme. / Tégy bátran hát, és ne bánd, ha / A tömeg hálátlan is lesz, / Mert ne azt tekintsd célul, / Önbecsét csak, ki nagyot tesz, / Szégyenelve tenni másképp; / És e szégyen öntudatja / A hitvá− nyat földre szegzi, / A dicsőet felragadja“ Madách Imre: Az ember tragédiája Tizenötödik szín − Záró keretszín
2 Kürtös
Közélet
,,A nyelv ma néktek végsõ menedéktek!“ Gondolatok a magyar nyelv napján (Folytatás az 1. oldalról)
Talán újságíróként érdemes lenne végiglátogatni azon felvidéki, magukat magyarnak aposztrofáló vagy magyar nyelven is megjelenõ honlapok oldalait, ahol fel lehetne térképezni az ott megjelent írások nyelvi szintjét, vagy éppen nívótlanságát. Van belõlük elég, s nem véletlen, hogy a nyelvi szint csökkenésével véletlenül egyenes arányban nõ ezen oldalak az állam által a mi adónkból finanszírozott támogatása. Hadd ne kelljen leírnom mindazt a mocskot itt, amit magukat egyetemi tanárként vagy éppen urambocsá´ költõként aposztrofált emberek szájából vagy tollából kiöklõdik ezeken az oldalakon, mert nem biztos, hogy nem válna le a szín az újság lapjáról. Persze ez hálátlan téma, és kellemetlen is, mert a kiszolgáló, vagy nevezhetném szolgai újságírás megrendelésre születik általában, és a fizetõképes gazda nem szívesen rondít a saját fészkébe. Márpedig a mai, többnyire szenzációra és nem a nyelvi vagy éppen nemzeti értékekre alapuló újságírás, és sajnos ebbe beletartozik a rádiózás is, legkevésbé a nyelv szépségéért, szavatosságáért, tisztaságáért létezik. De nem szabad feladnunk a reményt, mert a maradandó értékek mégis Sajó Sándor, Reményik Sándor, Sütõ András, Dsida Jenõ, József Attila és Ady Endre által mûvelt nyelven, gondolatokban, szavakban maradnak meg, és adnak hitet, önbecsülést az olvasóknak. Az édes anyanyelv attól édesebb, hogy a számunkra legtöbbet (életet) adó személytõl, az édesanyánktól kaptuk kölcsön. Hogy tovább adhassuk azt, legalább olyan féltõn, szeretettõl fûtötten, ahogyan Tõle kaptuk. Vigyázzatok tehát ma, amikor beszéltek, mert a nyelv ma néktek végsõ menedéktek. Isten éltesse a magyar nyelvet. Hrubík Béla
Polgármestert választottak Ipolyvarbón Szlovákiában 28 településen tartottak október 27-én idõközi polgármester-választásokat. Ezen települések egyike volt Ipolyvarbó, ahol egy MKP-s és négy független polgármesterjelölt versengett a választópolgárok voksaiért. Meglehetõsen magas, 82 százalékos volt a részvételnyi arány, ami az emberek élénk érdeklõdést bizonyítja a helyi közügyek iránt. A leadott 249 érvényes szavazatból 74 szavazattal Cserník Tibor, a Magyar Közösség Pártja jelöltje lett a befutó, s ezzel a Nagykürtösi járásban hétre emelkedett az MKP-s polgármesterek száma. Megkérdeztük Cserník Tibort, mit tart legfontosabb feladatának a választási ciklus hátralevõ részében? - Legfontosabb feladatomnak tartom a választási programom megvalósításához szükséges anyagiak elõteremtését. Mert például nem kis pénzbe kerül a szemét rendszeres elszállítása, a temetõ gondozása, a közvilágítás modernizálása vagy az önkormányzati épületeink folyamatos karbantartása. A kultúra és a sport területén arra törekszem, hogy a mûvelõdési házunk minél hatékonyabban ki legyen használva mûvelõdési célokra, fontosnak tartom a sportegyesület újraalakítását, az iskolai tornaterem igény szerinti nyitva tartását, ugyanakkor szükség lenne egy nyugdíjasklubra is. Ami viszont nem pénz kérdése, de feltett szándékom, hogy hivatalunk polgár- és vállalkozóbarát, a közt szolgáló községi hivatal legyen - nyilatkozta Cserník Tibor, Ipolyvarbó újdonsült polgármestere. /Br/
2012. november
A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala V. országos konferenciája Komáromban tartotta országos konferenciáját a Kerekasztal, melyre az idén 104 tagszervezet jelentkezett be, ez részvételi rekordnak számát. Az ernyõszervezet az idén fontos szerepet játszott harmadik félként a két politikai párt (Híd MKP) mellett, az itt élõ magyarság megmaradásához szükséges célokat összefoglaló kissebségi minimum elfogadásában.
A konferencia elsõ napján, október 26-án, a Selye János Gimnázium aulájában a résztvevõk a szlovákiai magyar felsõoktatás helyzetérõl hallgathattak meg elemzéseket és szólhattak hozzá, majd pedig a Ki a magyar? témára kibontakozott társadalmi vita bezárása és értékelése témakörben fejthették ki véleményüket. Mindkét megvitatásra került anyag nagyon érdekes és értékes volt, sok szempontból világított rá ezekre a mindnyájunkat joggal foglalkoztató kérdésekre. A vita során sok jó és tanulságos észrevétel és szempont hangzott el, ami a késõbbiek folyamán hasznos lehet a minimumból eredõ konkrét célok és feladatok megfogalmazásánál. Az elsõ napon a megvitatott témakörök a széles nyilvánosság számára is nyitottak voltak. A konferencia második napján a tagszervezetek plenáris ülésére került sor, amelyen a regisztrált civil szervezetek és a sajtó akkreditált képviselõi vehettek részt. Megvitatásra kerültek a népszámlálási eredmények, az alapdokumentum és természetesen a Kerekasztal éves tevékenysége, mûködési szabályai, valamint a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet társadalmi vitájának lezárása, a tervezet ismertetése. Hagyományosan átadták a Civil Társadalom Fejlesztéséért díjat, amelyet a Dél-szlovákiai Civil Információs Hálózat alapított, és 2011-tõl gondozója és adományozója a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala. A díjjal minden évben olyan kiemelkedõ személyiséget jutalmaznak, akik önkéntesként, szervezõként, vezetõként, szponzorként vagy mecénásként aktív szerepet vállalt a szlovákiai magyar civil szektor építésében, fejlesztésében, kapcsolatrendszerének alakításában és bõvítésében. Az idei civil díjat Žák Malina Hedvig és Roman Kvasnica kapta. Žák Malina Hedvig emberi jogaiért és igazáért való kiállásáért, töretlen erkölcsi tartásáért és az igazságosságba vetett megingathatatlan hitéért kapta az elismerést, Roman Kvasnica, Hedvig ügyvédje pedig többéves kitartó jogérvényesítõ munkájáért, Hedvig méltó jogi képviseletéért, valamint az emberi és kisebbségi jogok melletti önzetlen kiállásáért. A díjazottakat Vrabec Mária, a Hedvig címû könyv szerzõje méltatta. Roman Kvasnica személyesen nem tudott jelen lenni a díjátadáson, ezért videóüzenetben mondott érte köszönetet. Žák Malina Hedvig az elismerést megköszönve kiemelte, hogy ez az elsõ olyan elismerés, amelyet a szlovákiai magyaroktól, az övéitõl kap. A díjat Tokár Géza, a Kerekasztal szóvivõje adta át. Balogh Gábor
Közélet
2012. november
Kürtös 3
A mi jelünk a kereszt... Gondolatok a lengyel-magyar barátság emléknapja kapcsán „...itt maradok köztetek és veletek fogom átélni a rossz napokat is... mert ha másokat maradásra biztatok, én sem mehetek el innét.“ Esterházy János a felvidéki magyaroknak szánt eme Trianon utáni gondolatai szolgáltak annak a kétnapos rendezvénynek a mottójául, amelyet a Csemadok Nagycsalomjai Alapszervezete, Nagycsalomja Önkormányzata, valamint a Csemadok Ipolynyéki Alapszervezete és Ipolynyék Önkormányzata rendezett Ipolynyéken és Nagycsalomján 2012. november 9-10-én Esterházy János élete, áldozata és ha-
gyatéka - Emléknap a magyar-lengyel barátság tükrében címmel. A rendezvénysorozat gazdag és tartalmas programot kínált az ipolynyékieknek és a nagycsalomjaiaknak, valamint mindazoknak, akik ezen a napsütéses, õszi hétvégén ellátogattak az Ipoly völgyébe. November 9-én Ipolynyéken, a helyi kultúrház elõtti szoborparkban emlék-
tábla-avatásra és koszorúzásra került sor a 2009-ben felavatott és felszentelt Esterházy János-szobornál, ahol Hrubík Béla, Ipolynyék polgármestere méltatta Esterházy János munkásságát, kiemelve lengyel gyökereit, melyre a felavatott emléktábla magyar és lengyel nyelvû szövege is utal: „A mi jelünk a kereszt Naszim symbolen jest krzyz“. A táblát a megjelent lengyel vendégekkel, Piort Gasenicával, valamint Grzegorz Lubcykkal közösen leplezték le az önkormányzat képviselõi. Ezt követõen a helyi kultúrházban bemutatták az Emlékezés I. és II. címû kötetet, mely a több mint 70 évvel, az Ipoly mentén befogadott lengyel menekültek sorsáról, életérõl, mindennap-
jairól ad hû képet. Azokról az emberi sorsokról, mely az ezeréves lengyel-magyar barátságnak az alapkövei. Az elõadás elõtt a résztvevõk megtekinthették Pörös Géza Emlékezés - Lengyel menekültek Magyarországon 1939-1946 c. dokumentumfilmjét, amelyet a Krystyna £ubczyk és Grzegorz £ubczyk szerzõpáros által írt Emlékezés c. könyv ihletett. A vetítés, valamint az elõadás után kötetlen beszélgetés zajlott a könyv szerzõjével, Grzegorz Lubczykkal és a könyv fordítójával, Szenyán Erzsébettel, aki egyben az emléknap tolmácsának a szerepét is betöltötte. Másnap Nagycsalomján gyûltek öszsze Esterházy tisztelõi. Nagy Mihály, Nagycsalomja polgármesterének üdvözlõ szavai után dr. Molnár Imre történész, Esterházy-kutató tartott elõadást a mártír gróf életérõl, munkásságáról és hagyatékáról. Az elõadást a Lengyel menekültek az Ipoly mentén a II. világháborúban címû beszélgetés követte az Emlékezés I.-II. kötetek szerzõivel. Az album elsõ kötete még 2010-ben jelent meg, a szerzõpáros a könyvet a hála kifejezésének szánta az iránt a magyar háborús nemzedék iránt, amely hozzájárult ahhoz, hogy több mint 120 ezer lengyel menekült a második világháború idején oltalomra leljen magyar földön. Az album második, 2012-ben megjelent kötete, sok-sok lengyel személyes sorsának prizmáján keresztül mutatja be a történelmet. A naplók, visszaemlékezések, emlékkönyvek és levelek gyakran fájdalmas, tragikus eseményekrõl tanúskodnak, egyben azonban megható bizonyítékai is annak a szolidaritásnak és testvériségnek, amellyel a magyarok viszonyultak a bajban lévõ lengyel barátaik iránt. A délelõtt folyamán sor került továbbá az Üldözöttek védelmében c., Esterházy János életérõl szóló film levetítésére is, amely élõ tanúk nyilatkozataival alátámasztva emeli ki Esterházy János második világháború alatti életmentõ tevékenységét. A film levetítése elõtt Csáky Pál méltatta a felvidéki mártír gróf példamutató életmûvét, és szólt Esterházy János rehabilitációjának fontosságáról is. A rendezvénysorozat keretén belül a résztvevõk megtekinthették a Pozsonyi Magyar Galéria által 2008ban vándorútjára indított, állandóan bõvülõ Hommage `a Esterházy János festmény-, szobor- és grafikai gyûjteményének egy részét, amely a legnagyobb felvidéki magyar, gróf Esterházy János emléke elõtt kíván fejet hajtani. A kiállítást Hrubík Béla, a rendezvény egyik
fõszervezõje nyitotta meg, aki országos Csemadok-elnökként maga is hozzájárult ahhoz, hogy Pozsonyban, a szövetség székházában ezek a mûvészek az elmúlt hat évben mintegy 80 kiállítást szervez-
hettek. A nap további eseményeként a helyi templom elõtti téren felavatásra került Oláh Szilveszter alkotása, az Esterházy János-dombormû. Nem meglepõ, hogy az ipolynyéki Esterházy-szobor alkotója is az az Oláh Szilveszter, aki egyféle mecénása a palócföldi szobroknak. Alkotásai Kékkõtõl Ipolyságig behálózzák a Palócföldet. Az avatás elõtt Nagy Mihály, Nagycsalomja polgármestere mondott ünnepi beszédet, majd Esterházy unokahúgával, Elzbieta Lastowieckivel leleplezték a dombormûvet, melyet ezután Elzbieta és férje Jan Lastowiecki, valamint a krosnói Porciusz Lengyel-Magyar Baráti Társaság is megkoszorúztak. Az avatás egész ideje alatt az emléktábla mellett álltak õrt a Szent György Lovagrend és a Porciusz Társaság képviselõi, akik jelenlétükkel is emelték az ünnepség fényét. Az ünnepség
után a találkozó résztvevõi koszorúkat helyeztek el és gyertyákat gyújtottak a helyi temetõben az 1941-ben tragikus körülmények között elhunyt Andrzej Paruch, lengyel katona sírjánál és a 2009ben a nagycsalomjai templomkertben felavatott háromnyelvû emléktáblánál is. Érdekessége volt az eseménynek, hogy a helyi temetõben megjelent egy idõs néni is, aki szemtanúja volt a temetésnek, valamint ifjú leányként ismerte az elhunyt lengyel katonát. (Folytatás az 5. oldalon)
4 Kürtös
Közélet
2012. november
Az Ipoly menti községek visszacsatolása 1938 őszén Az I. világháború után lezajlott 1918/1919-es államfordulat következtében megalakult I. Csehszlovák Köztársaság közeledett fennállásának huszadik évfordulójához 1938 õszén. Ebben az évben vált kérdésessé a csehszlovák nemzetállam sorsa. A prágai kormányzatnak választania kellett: vagy felhagy nemzetállami törekvéseivel (nyelvhasználati szabályok, földbirtokreform, kolonizáció stb) és teljes egyenjogúságot biztosít a nemzeti kisebbségeknek, vagy pedig veszélybe kerülhet a csehszlovák állam fennmaradása. 1936-tól a magyar politika terveiben egyre nagyobb hangot kapott a revíziós politika, amely tartalmazta az etnikailag magyar lakosságú területek békés úton való visszacsatolását Magyarországhoz. 1938 õszén a magyar és a csehszlovák delegációk között diplomácia tárgyalások folytak a visszaigényelt etnikai területekrõl a Felvidéken. Mivel a plenáris ülések eredménytelenül végzõdtek, így a dél-szlovákiai területek visszacsatolásáról szóló kérdés áttevõdött a nemzetközi diplomácia színterére. A bécsi döntésre, amely értelmében Magyarország visszakapta a magyarlakta nemzetiségi területsávot északon, 1938. november 2-án Galeazzo Ciano olasz és Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter celebrálásában került sor. Erre a hírre a szlovákiai magyar lakosság elõvette a húsz év óta rejtegetett magyar nemzeti szimbólumokat, és a helyi körülményektõl függõen hol nyíltan, hol titokban megkezdõdtek a lázas készülõdések a magyar királyi honvédek fogadtatására.
1938. november 3-án kiadott Ipoly rendelet értelmében a magyar honvédek befejezték a csehszlovák- magyar határhoz történõ felzárkózást. A magyar alakulatok az átkelõpontok kiválasztásánál a hidakat részesítették elõnybe. Az Ipoly folyó mentén fekvõ Balassagyarmat városának lakossága mindennap kivonult az Ipoly partjára, ahol kövekre kötött magyar nemzeti színû lobogókat és szalagokat dobáltak át a túlsó oldali magyar lakosságnak Kóvárra, Ipolykeszire és Nagycsalomjára. Vasárnap délután, 1938. november 5-én a balassagyarmatiak a Palóc Múzeum elõtt gyülekeztek, ahol felvonták a magyar országzászlót. Másnap hajnalban a Balassagyarmatot és a felszabadult Újtelepet (Szlovákgyarmat) összekötõ Nagyhíd körül hatalmas tömeg szorongott, hogy szemtanúja legyen a hídon való katonai átvonulásnak. A Nagyhídnál Soldos Béla Nógrád megyei fõispán, Baross József alispán és Neográdi Horváth Sándor, Balassagyarmat polgármestere kísérte figyelemmel a magyar honvédek készülõdését az ünnepélyes bevonulásra. László József fõhadnagy reggel 8 órakor hivatalosan is birtokba vette a cseh katonaságtól a Nagyhidat. A hivatalos átadás körülbelül egy óra hosszat tartott. A cseh pénzügyõri laktanyára két magyar pénzügyõr feltûzte a magyar lobogót, az utcákon cserkészek, iskolások, polgárok és kisgazdák nemzeti viseletben virágokkal, lobogókkal feldíszítve álltak sorfalat. Pontosan délelõtt 11 órakor, 1938. november 6-án lépte át az elõvéd a csehszlovák-magyar
határvonalat Tótgyarmaton, majd ezt követte a magyar csapatok bevonulása. A bevonulás után tartott ünnepségen Pasztírik Ernõ, tótgyarmati esperesplébános mondott ünneplõ beszédet. Õt követte két zsélyi tanuló, Oriskó József és Kajtor Erzsébet köszöntõ beszéde és verse, akik még virágcsokor átnyújtásával is üdvözölték a magyar katonákat. Az ünnepség rövid ideig tartott, mivel a katonák Balassagyarmat-Újtelepnél két részre válva továbbindultak a környék felszabadítására.
1938. november 8-án a honvédzenekar zenés ébresztõt fújt Balassagyarmaton. Az 1/III. határzászlóalj Dobó József százados vezetésével a kóvári hídhoz vonult. A himnusz eléneklése után és a jelenlévõk éljenzése közepette Dobó József átvette a csehszlovák katonáktól a híd õrzését. Közben a magyar 36. gyalogezred katonái is átvonultak a Nagyhídon BalassagyarmatÚjtelepen, és elindultak Kóvár felé. A Tótgyarmatra és Kóvárra bevonuló magyar csapatok virágokkal és zászlóval feldíszített diadalkapun vonultak át. A magyar csapatokkal együtt vonult Soldos Béla, Nógrád vármegye fõispánja. A balassagyarmati polgárság egyelõre még nem mehetett át a felszabadult községekbe, hogy együtt ujjongjon a felszabadult települések lakosaival. Így csak az Ipoly bal partjáról figyelhette az eseményeket. Ugyanezen a napon reggel 9 órakor három cseh tiszt érkezett meg Ipolyhídvégre, akik a magyar katonáknak átadták a hidat. A hídtól száz méterre állt a díszkapu, és minden házon magyar zászló lengett. A község lakossága kiásta a cseh határoszlopot, és délelõtt 11 órakor a magyar honvédség bevonult Ipolyhídvégre is. 1938. november 9-én, szerdai napon nyugat felõl megérkeztek a magyar felszabadító csapatok, akik elfoglalták Ipolyhídvég, Ipolybalog, Ipolynyék, Ipolykeszi és Lukanénye vonalat. Ipolyhídvég községe már elõzõ nap felszabadult, de hivatalosan a cseh katonák november 9-én adták át a falut a magyar csapatoknak. Ipolyhídvég megszállása után a magyar honvédség osztaga továbbvonult Ipolynagyfalu felé. A nagyfalui diadalkapu bejáratánál a községbíró mondott üdvözlõ beszédet. A falu lakossága annyira örült, hogy az elõzõ nap született kis fiúgyermeket a felszabadulás emlékére Miklós (Horthy Miklós, magyar kormányzó) névre keresztelték. Ezután a magyar alakulatok továbbvonultak Ipolybalog felé. Itt a lakosság a templom elõtti téren gyülekezett. A honvédeket dr. Kuzma János helybeli plébános fogadta, akit a cseh tisztviselõk és járõrök két héttel ezelõtt elkergettek a községbõl, és közvetlenül a magyar bevonulás elõtt térhetett csak vissza. A község nevében Molnár István bíró mondott üdvözlõ beszédet. Ipolynyék községe és környéke 1938. november 9- én tért vissza az anyaországhoz. A visszacsatolás elõtti napokban számos felvonulás zajlott le a községben. A falu északnyugati szomszédságában elterülõ Magasmajtény (Hrušov) község lakossága, amely teljes egészében szlovák ajkú, felvonulásokat szervezett Ipolynyéken. Ugyanis az 1938-as bécsi döntés következtében az új magyar-csehszlovák határ szétválasztotta Ipolynyék és Magasmajtény községeket.
Közélet
2012. november
A magasmajtényiak tüntetõleg bevonultak Ipolynyékre a magyar nemzeti zászlóval és a templomi lobogóval. A szlovák férfiak és asszonyok vállain szintén magyar nemzeti színû szalagok voltak. A felvonuló magasmajtényi tömeg követelte, hogy községüket együtt Ipolynyékkel csatolják Magyarországhoz gazdasági és megélhetési okok miatt. Azonban a csehszlovák- magyar határt a magasmajtényi hídnál, a Szeles erdõ és a magasmajtényi legelõk vonalán húzták meg. Majd a hídtól északra a csalli erdõig az Egres patak vonalán jelölték ki az új határt. Magasmajtény Szlovákia
területén maradt, azonban a felvonuló tömeg közül néhány magasmajtényi lakos Ipolynyéken telepedett le. A dél-szlovákiai bevonulásra kijelölt magyar seregtestek november 10-ére elérték végcéljukat. A balassagyarmati 36. gyalogezred katonái hivatalosan is birtokba vették Apátújfalut, Bátorfalut és Lukanényét. Az új határvonalat, az Ipolytól 15 km-re északra, Csáb község északi részén húzták meg a Csáb-Litava út mentén. Így Csáb, Dacsókeszi, Szelény és Kõkeszi falvak magyar területen maradtak, viszont Apafalva (Opava) kisközség szlovák területen maradt. A csábi lakosság már elõzõ nap tudta, hogy a falu visszatér Magyarországhoz. Ezért a falu egyik lakosa, Balga József kitette a magyar nemzeti zászlót a templomtorony ablakába. Azonban a cseh csendõrök és katonák szétlõtték a kitûzött zászlót, ezzel is megfékezve a lakosság idõ elõtti örömujjongását. A magyar honvédek lóháton és gyalogosan érkeztek meg a községbe, magukkal hozva térképeiket az újonnan meghúzott határvonalakkal és fegyvereiket, mivel az új határ mentén védelmi állásba kellett berendezkedniük. A magyar alakulatokat Jakab József falubíró fogadta a következõ szavakkal: „Isten hozott benneteket, kedves magyar testvéreim!?“ Az Ipoly menti magyar területek megszállása után 3-4 hét elteltével a bevonuló csapatokat kivonták a Felvidékrõl. Õket váltották fel az új helyõrségek és a határbiztosító erõk. A pár napig tartó ünneplések befejezésével a felszabadított Ipoly menti községekben tovább folytatódott a megszokott falusi életforma. Azonban az Ipoly menti községek lakosai hamarosan megérezték a felszabadítás és az anyaországhoz való visszacsatolás árát. Fónod Zsuzsanna
Pillanatkép
Járásunk számos községben találkozni szépen kialakított pihenõparkkal. Felvételünk Csábon készült. Kép és szöveg: -bégyé-
Kürtös 5
A mi jelünk a kereszt... Gondolatok a lengyel-magyar barátság emléknapja kapcsán (Befejezés a 3. oldalról)
A meghitt hangulatú rendezvény ideje alatt könyvvásár és könyvdedikálás is volt. Az emléknapok vasárnap, Esterházy János lelki üdvéért felajánlott szentmisével értek véget Nagycsalomján, melyet Karaffa János koncelebrált.
Az ezeréves lengyel-magyar barátság egy újabb állomáshellyel, történelmi eseménnyel bõvült itt, a Palócföldön, Nagycsalomján. Erre azért kerülhetett sor, mert vannak emberek, akik nem közömbösek saját közösségük, nemzetük, barátaik és a történelmük iránt. Jelet hagyni az idõben és a Földön, fejet hajtani mártírjaink elõtt, akik a nemzetüket többre tartották önmaguknál, nem szégyen. Jó példa. Még akkor is, ha mint az elõadások alatt is többször elhangzott, a mai médiában ez nem hír. Még az önteltségtõl sugárzó regionális tudósítók részére sem, akik - mint az elmúlt években nagyon sokszor - most sem vettek részt az ünnepségen, s az eseményt sem tartották méltónak az említésre. De ez nem veszi és szegheti kedvünket attól, hogy tovább dolgozzunk és küzdjünk azokért az eszmékért, mely nemcsak a lengyel-magyar barátságot, de a mi lelkünket is erõsítik. Most és addig, amíg élünk, amíg lesz kinek és kirõl megemlékeznünk. Tisztelet Esterházy János emlékének, hagyatékának. Hogy valóban a mi jelünk legyen az a kereszt, melyet a Teremtõ rakott a vállainkra! Palócz
6 Kürtös
Kultúra
Zs. Nagy Lajosra emlékeztünk A Victoria Kultúregyesület többéves tapasztalattal rendelkezik a különféle kulturális, ill. irodalmi rendezvények szervezése terén. A mostani aktuális téma Zs. Nagy Lajos író, Zsély község szülöttjének élete volt. Mi az, amit az író életérõl tudni kell? Zs. Nagy Lajos Szklabonyán született, de gyermekkorát és életének egy részét Zsélyben töltötte. Íróként, újságíróként tevékenykedett, ekkor Pozsonyban élt. Zsélyben nemcsak gyermekkorát töltötte, de a község díszpolgára is egyben, és a helyi temetõben van eltemetve. Tehát elmondható, hogy nemcsak innen származik, de ide is tért vissza. A település polgárai leginkább életmûve miatt ismerhetik õt. Több mint tíz próza-, ill. verseskötetet jelentetett meg életében, némelyik közülük több kiadást is megért. Mûveiben többször érinti a szülõfalu tematikáját, ennek ellenére falujában keveset tudnak munkásságáról, életérõl pedig esetleg téves véleményük van. 2012. október 26-án „Ne feledjük, emlékezzünk“ címmel rendeztek emlékezõ ünnepséget Zsély község szülöttjére az író halálának 7. évfordulója alkalmából. A rendezvényt a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala a Nemzeti kisebbségek kultúrája 2012 program keretében támogatta. A program a helyi temetõben kezdõdött a költõ sírjánál, majd az emléktábláját koszorúzták meg a résztvevõk. A rendezvény része volt a költõ emlékszobájának meglátogatása a helyi múzeumban. Ezután vette kezdetét a szerzõ mûveibõl rendezett vers- és prózamondó verseny. A járás alapiskoláival karöltve készítettük elõ a versenyt, amelynek segítségével a szerzõ életmûvét szerettük volna közelebb hozni a diákokhoz. A versenyen a következõ tanulók vettek részt: Zólyomi Mónika és Molnár Alexandra Ipolyvarbóról, Skerlec Bianka és Tóth Benjámin az ipolybalogi alapiskolából, Vámos Beatrix és Szilvási Bianka Ipolynyékrõl, Török Máté és Lendvai Szimona Lukanényérõl, Híves Boglárka és Balga Tamás Csábról. Köszönet illeti a tanulókat a szép elõadásokért, valamint a pedagógusokat is, hogy felkészítették s elkísérték õket a versenyre. A versenyen az elsõ helyet a lukanényei Török Máté szerezte meg a legszebb, legérdekesebb és legjobb elõadással, a második helyen Tóth Benjámin végzett, míg a harmadik hely Híves Boglárkáé lett. Nemcsak a díjazottak, hanem az összes résztvevõ könyvet és emléklapot kapott. A program beszélgetéssel zárult: hogyan tovább az emlékezõ ünnepségek hagyományának kialakításában, ill. megtartásában, valamint miként prezentálni a jövõben az írót, jeles szülöttünket. A kultúrházban Zsélyi Nagy Lajoshoz kapcsolódó kiállítás volt megtekinthetõ, ennek keretében a költõ fiának, Nagy Zoltán grafikusnak, Bojtos István helyi képzõmûvésznek és a fiatal Tomáš Párišnak a munkái voltak kiállítva. A projekt célja egy irodalmi-kulturális rendezvény megszervezése, valamint az volt, hogy e jelentõs szlovákiai magyar író életét és munkásságát közelebb hozzuk fõként a gyerekekhez és a fiatalokhoz. Zs. Nagy munkássága a szlovákiai magyar kisebbség kultúrájának jelentõs részét alkotja. Mûveinek meghatározó része kötõdik a szülõfalujához, ill. régiójához. Rólunk, nekünk írt. Galèík Anita, Victoria Kultúregyesület, Zsély (ford. -ná-)
2012. november
Üzen a múlt Szeptember 22én került megrendezésre Üzen a múlt címmel a vidéki hagyományok megõrzésének napja az Ipolyszécsénykei Községi Hivatal és a Csemadok alapszervezete jóvoltából. A Szlovák Köztárs a s á g Kormányhivatalának támogatásával megvalósuló rendezvényen a szervezõk igyekeztek minél többet megmutatni nagyszüleink örökségébõl. A Csemadok tagjai már napokkal elõbb összegyûjtötték a falu ügyes kezû embereitõl a kézimunkákat, amelybõl egy gyönyörû, színes kiállítás kerekedett. A sok kivarrott terítõ, horgolás és gobelinek mellett helyet kaptak Kázmér Kinga mûvészi fotói és néhány ügyes kezû férfi jóvoltából barkácsmunkák, dísztárgyak is. A délután folyamán a gyerekek Bõhm Andrásnak köszönhetõen régi játékokkal játszhattak, de sokan kipróbálták az agyagozást és a szövés technikáit is. Refka Ilona pedig játékok és ajándékok készítésére tanította meg az érdeklõdõ fiatalokat. Egy igazi hagyományõrzõ nap nem múlhat el kultúrmûsor nélkül, amelyben a hazai Rózsaszirom éneklõcsoport mellett fellépett az ipolykeszi Aranyesõ folklórcsoport, a kelenyei gyermek néptánccsoport, Rimóci Gábor citerával, ezenkívül Várközi Patrícia szavalattal, Oroszlány Natália pedig népmesével tette színesebbé a mûsort. Dola Ili néni és segítõi jóvoltából minden jelenlévõ megkóstolhatta nagyanyáink receptjeibõl a krumplis laskát, de gulyás is jutott bõven mindenkinek. -ké-
2012. november
Közélet - Kultúra
Óvárban rekordokat döntött az egy négyzetméterre esõ hagyományõrzõk száma
2012. szeptember 22-én Közösen egy lépéssel elõre címmel folklórcsoportok találkozójára került sor Óvárban. Az egy négyzetméterre esõ hagyományõrzõk aránya, ha Guinness-rekordot nem is, de a vidéken minden bizonnyal rekordot döntött. Kicsiny kultúrházunk mintegy nyolcvan énekest, táncost látott vendégül. Az ünnepség a kultúrház elõtt felsorakozott népviseletes menet énekszavával vette kezdetét, mely áldást kérve vonult az óvári Árpád-házi Szent Erzsébet templomba, ahol Mgr. Jókay Lukáš, óvári plébános, illetve Bieber József, dorogházi plébániai kormányzó várta a résztvevõket. A szentmise fõcelebránsa homíliájában hangsúlyozta a testvéri szeretet, az összetartozás, illetve örökölt értékeink tisztelete, felvállalása jelentõségét mind világi, mind a hit vonalán. A szentmise után ismét a kultúrház lett a történések színhelye, ahol óvári jellegzetes ebéd következett. A program megnyitójaként Szeredi Krisztina énekmûvész és Ocsko Aladár operettgálája szórakoztatta az egybegyûlteket. Ezután a dorogházi vendégek nevében Farkasházy András, Dorogháza polgármesterének tartalmas bemutatója ismertette községük múltját és jelenét képekben és szóban egyaránt. Ezt a prezentációt Szátok község bemutatója követte, amelyet Vezér Attila, a község polgármestere vezetett fel. Házigazdaként utolsónak Óvár község múltja és jelene került a terítékre Vízi Mária közremûködésével. A rövid bemutatókat a községek hagyományõrzõ csoportjainak dalos mûsora fûszerezte. A három folklórcsoport egy közös dalcsokorral adta meg az est savát-borsát. Mintegy záró pontként a nemrég debütált óvári fiatalok néptánccsoportja csalogatott könnyet mind a fiatalok, mind a nagymama korú nézõk szemébe is. Elismerésként zengõ tapsvihar jutalmazta a tíz vállalkozó kedvû fiatalt. Az ünnepélyes vacsora után mulatós zene kísérte a késõ estig kitartó vendégek szórakozását. A rendezvény a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala anyagi támogatása nélkül, illetve a folklórcsoportok és testvérközségek vezetõsége odaadó munkája nélkül nem jöhetett volna létre, ezért mindenkinek ezúton szeretnénk mindent megköszönni. Reméljük, kultúránk és hagyományaink ápolásának a jövõben is lesz támogatója, illetve egyre nagyobb közönség fogja figyelni az ilyen és ehhez hasonló találkozókat. Szeretnénk azt is, hogyha sokszínû kultúránk bemutatását és ápolását nemcsak a közép-, illetve idõsebb korosztály tartaná fontosnak, hanem a fiatalok szélesebb csoportja is bekapcsolódna ebbe a tevékenységbe. Példaértékû az óvári fiatalok által létrehozott néptánccsoport, amely saját kezdeményezésbõl indult, és nõtte ki magát erre a színvonalra. Akaratukat és bátorságukat szívbõl jövõ elismerés és köszönet illeti. K. H.
Kürtös 7
EKOMÚZEUM HONT Két polgári társulás, az Aranyút HACS (helyi akciócsoport) és a Kürtösi Ipolymente Partnerség HACS 2011-ben egy közös projektet adott be Ekomúzeum Hont - „Ismerje meg a honti falvak életét“ néven. A pályázat sikeres volt, így a két tájegység falvainak bemutatására egy kiadványt jelentettek meg, és egyfajta partneri viszony kialakítása mellett keresik az együttmûködési lehetõségeket a kulturális örökség gondozása, a népi hagyományok és szokások ápolása, az eredeti népi építészet, népviselet, a régi ételek, vendéglátás és népi mesterségek területén. Céljuk a honti régió gazdag múltjának és jelenének bemutatása. A projekt része volt egy közös konferencia szervezése, amelyet a két társulás a Selmecbányai járás egyik településén, Prenèov (Berencsfalu) községben tartott október 30án. Az Aranyút HACS polgári társulás 29 községet és 2 várost tömörít magába. Ezek a Selmecbányai és Korponai járások területén vannak, s lakosságuk száma majd 25 ezer fõ. Néhány ismertebb helység közülük: Banská Štiavnica - Selmecbánya, Dudince - Gyûgy, Poèúvadlo - Bacsófalva, Svätý Anton - Szentantal, Hontianske Nemce - Hontnémeti, Sebechleby - Szebelléb, Štiavnické Bane - Hegybánya, Hontianske Moravce - Egyházmarót, Prenèov Berencsfalu. A Kürtösi Ipolymente Partnerség polgári társulás három kistérség területét öleli fel, ezek a következõk: az Ipolyvölgye Kistérség, a Csábi Patak Völgye Kistérség és a Nagypatak - Ipoly Kistérség. A három kistérség együttmûködése 2006-ban kezdõdött. Ma a partnerségnek 45 tagja van majdnem 16 ezer lakossal. Róluk bõvebben lapunk 2011/8 számában írtunk. A konferencia célja a projekt bemutatása minden résztvevõnek, az ekomúzeumok történetének ismertetése és az egyes községek szándékainak, terveinek bemutatása, kapcsolódva a projekt adta lehetõségekhez. Térségünkbõl Bátorfalu, Ipolynyék, Nagycsalomja, Hrušov - Magasmajtény, Èelovce - Csall és Inám mutatkozott be A projekt megvalósítása hozzájárulhat egy jövõbeni szervezett turistaforgalom beindításához, ami meghozhatná a más területeken való fellendülést is mindkét térségben. Balogh Gábor
8 Kürtös
Kultúra
2012. november
Krúdy Napok 2012 kozni, akik a saját és alkotótársaik mûveinek elõadásával szórakoztatták a megjelenteket. Végül vacsorára megkóstolhattuk az író kedvenc ételét is, amelyet a mostani étlap „Krúdy pecsenye“-ként kínál.
Az idén gyönyörû idõjárás fogadta a szécsénykovácsi Krúdy Napok vendégeit, szereplõit, nézõit. Ebben az esztendõben a már hagyományossá váló forgatókönyv szerint budapesti kirándulással kezdtük az ünnepségeket, amely keretében ellátogattunk Óbudára, ahol meglátogattuk a házat, amelyben Krúdy Gyula élt és alkotott egészen haláláig. Megkoszorúztuk alig néhány száz méterre álló mellszobrát, amely a Kéhli vendégfogadó mellett néz a Duna irányába a Mókus utcában, amelynek kockakövein Krúdy kedvenc vendéglõjébõl járt
haza hajnalonként. A vendéglõ ma is híven ápolja Krúdy Gyula emlékét, megtalálható benne az író arcképe az asztal felett, amelynél üldögélni, szórakozni és írni szokott. Bizonyára sokat üldögélt és írt ennél az asztalnál, mert a magyar irodalom egyik legtermékenyebb írója volt, regényeinek száma hatvan fölött van, novelláié és elbeszéléseié meghaladja a háromezret, s ezekhez ifjúkorától mindhalálig szakadatlanul publicisztikai cikkeket fogalmazó újságíró volt. A vendéglõ Krúdy-terme minden hónapban egyszer helyszíne az Óbudai Krúdy Gyula Irodalmi Kör találkozóinak. Az idén harmincadik születésnapját ünneplõ kör ünnepi közgyûlésén sok jelentõs íróval, költõvel, festõmûvésszel, képzõmûvésszel, színésszel volt alkalmunk talál-
Vasárnap Szécsénykovácsiban az író dédszülei sírkövének koszorúzásával kezdtük az ünnepséget, majd Zolczer György atya, ipolyvarbói plébános emlékezõ szentmisét mutatott be a helyi templomban a Krúdy család megholtjaiért. A falu közepén elhelyezett emléktáblánál a Szécsényi Krúdy Gyula Mûvelõdési Ház igazgatója, Smelkó István és a könyvtárigazgató, Csatlós Noémi emlékezett meg az író életének jelentõsebb állomásairól. Az ebéd után a helyi kultúrházban folytatódott a megemlékezési mûsor, amelyben elõször Szeredy Krisztina énekmûvész, a Debreceni Csokonai Színház, a Budapesti Turay Ida Színház és a Kassai Thália Színház tagja és Ocsko
Székely Mendel Melinda színmûvész, képzõmûvész, a Magyar Kultúra Lovagja és Mendel György színmûvész tartottak rövid elõadást saját és a Krúdy Gyula Irodalmi Kör tagjainak mûveibõl, és Budai László, a Várpalotai Krúdy Gyula Városi Könyvtár igazgatója ismertette meg a megjelentekkel Krúdy miként kapcsolódik Várpalotához. Az idei Krúdy Napokat Orsiék szórakoztató mûsora zárta.
Krúdy a Felvidéken Óbudán talált rád a halál, s tollad elengedte kezed. Ment a Vörös postakocsi, és Szindbád integet Neked. Régmúlt idõket álmodtál, õseid birtokát járva, Felvidékre visszatértél atyád sírját megtalálva. Hol a világ legszebb rétjén lepkét és labdát kergetve a gondtalan gyermekévek tértek vissza a lelkedbe.
Aladár, a Kassai Állami Színház volt szólistája remek mûsorral teremtették meg a jó hangulatot, és énekeltették meg a színültig megtelt kultúrházba kilátogatókat. Ezután az Óbudai Krúdy Gyula Irodalmi Kör tagjai, Király Lajos elnök, költõ, mûfordító, a Magyar Kultúra Lovagja, Kanizsa József író, költõ a Krúdy Gyula Irodalmi Kör titkára, a Magyar Kultúra Lovagja, Kõbánya Díszpolgára,
Most onnan jöttünk Budára, hogy lássuk, mit Te egykoron. Vártak itt. S szemünk megpihent kedves, régi barátokon. Visszatért lelked most ide, hol dédapád sírhantja van. És általad lett kapcsolatban Óbuda Szécsénykovácsival. Filip József
2012. november
M E G A L A K U LT U N K Meghazudtolva a rohanó világot, a fogyasztói társadalmat, a technizálódott környezetet, kilépve a diszkó, a techno és egyéb modern zenei mûfajok világából, maroknyi óvári fiatal közös összefogással, saját elhatározásból néptánccsoportot alakított. Bemutatkozásukra Óvár község testvértelepülése, a magyarországi Dorogháza falunapi ünnepségén került sor. Odaadó munkájuk, önfeláldozásuk elismeréseként sikerüket, tudásukat bizonyító tapsvihar bátorította õket a további felkészülésre. Ïörï Noémi, Kati Szimona, Madács Denisz, Mondok Dianka, Sýkora László, Sýkora Lea, Vízi Dániel, Vízi Katalin, Vladár Mária munkája példaértékû lehetne más fiatalok számára is,
hiszen ahogy õk maguk is mondják, ez a fajta munka valóban szórakoztató is lehet, ha az ember szívbõl teszi. Folklórcsoportjaink találkozóján szeptemberben, ahol a hazai színpadon az óvári Szivárvány volt a házigazda, majd ugyanígy a bussai szüreti ünnepségen is siker koronázta elõadásukat. Látványos koreográfiával összeállított mûsorukkal könnyet csalogattak a közönség szemébe nyugdíjasaink ünnepségén is. A kis falu közössége nagy örömmel fogadta ezt a kezdeményezést, és reméljük, fiatalos lendületük kitart azon az úton, melyen elindultak, és 2013-ban is tarkítani
fogják mind térségünk, mind a határon túli rendezvények mûsorát. Amint azt a község polgármestere már többször hangsúlyozta, õk azok, akikre sokszor nagyon nehéz lelkiismerettel gondolunk, akiket javarészt csak „ezek a mai fiatalok jelzõvel“ emlegetünk, de õk azok is, akik megmutatták, hogy ilyen módon is ki tudják venni részüket annak a gazdag hagyatéknak a kamatoztatásából, melyet elõdeink hagytak ránk örökségül. K. H.
Kultúra
Kürtös 9
Soha nem látott érdeklõdés kísérte az 5. jubileumi Hajnalok Völgyét A Csábi Szeder Fábián Dalegylet által életre hívott, évente megrendezésre kerülõ fesztivált azért találta ki a fiatalokból álló együttes, hogy hidat verjen a ma zeneszerzõi és az amatõr kórusok, valamint a közönség közé. Bár a fesztivál eddigi összes évada osztatlan sikert aratott a laikus hallgatók, a szakértõk és a résztvevõk körében is, az idei rendezvény alighanem rekordokat döntött: hét õsbemutató hangzott el a csábi római katolikus templomban, azaz hét olyan mû került bemutatásra, amelyet azelõtt még soha, senki nem hallhatott. A színvonal is minden eddiginél magasabb volt, hiszen a Dalegylet a szlovákiai magyar viszonylatban legjobbak között jegyzett komáromi Concordia Vegyeskar mellett a híres budapesti Discantus Énekegyüttest is vendégül látta. A november 10-i hangverseny sztárja azonban vitathatatlanul a majd' 70 fõvel felálló MR Gyermekkórus (Magyar Rádió) volt, mely Tóth Péter: Buborékok címû öt tételes gyerekkari ciklusával készült a fesztiválra. Munkájuk nem volt hiábavaló, hisz a rendezvényhez társuló szakmai értékelés kapcsán ez a mû nyerte a zsûri nagydíját, míg a közönségszavazáson a szintén Tóth Péter által népi szövegekre komponált Pénteki ima gyõzött, melynek elõadója a komáromi kórus volt. A Hajnalok Völgye ötödik éve bizonyítja, hogy értékteremtésre, kulturált, magas színvonalú mûvelõdésre óriási az érdeklõdés bárhol, bármikor: az 1000 fõs falu templomában mintegy 300 fõs közönség, a szlovák és magyar rádiókon keresztül több százezer hallgató, míg a magyarországi közszolgálati televíziók esti híradójában több millió nézõ lehetett tanúja annak, hogy egy apró szlovákiai magyar falu fiataljai mertek nagyot álmodni, és véghez is vitték álmaikat. Ez az álom pedig nem más, mint a Hajnalok Völgye, egy országossá terebélyesedett kortárs zenei mozgalom a Felvidéken. Za ko Ervin
10 Kürtös
Közélet
2012. november
Megéri??? Napjainkban már nem meglepõ, ha a fiatalok, kik még az alapiskola padjait koptatják, cigarettával a kezükben járkálnak. Minden függõség azzal a mondattal kezdõdik, hogy „csak kíváncsi vagyok, milyen“, vagy „adj, légy szíves, egy slukkot“, esetleg egy mély nyom a szívükben kényszeríti rá õket a káros szenvedélyre. Sokan élnek tévhitben, akik azt gondolják, hogy a cigarettázás segít nekik átvészelni 1-2 nehéz napot, vagy azt, hogy stresszoldó. Ha jobban belegondolunk, és elemezzük a dolgokat, rájövünk, hogy nem a dohányzás fogja megoldani a problémáinkat, hanem saját magunk… Tehát, megéri? Néhány tény: a dohányfüstöt kb. 4000 anyag alkotja, ebbõl 40 bizonyítottan rákkeltõ szájrákot leginkább a szivar és a bagó okozhat, dohányosoknál gyakrabban alakul ki gégerák, légcsõrák és tüdõrák magas vérnyomás krónikus légzõszervi betegségek szembetegségek fog- és ínybetegségek gyenge immunrendszer cukorbetegség kialakulása nõknél emellett a fogamzás is érintetté válik, aki terhessége során sem tud lemondani e rossz szokásáról, veszélynek teszi ki magzatát és születendõ gyermekét. Nagyobb valószínûséggel jelenik meg méhen kívüli terhesség, vetélés, kis súlyú és koraszülött csecsemõ születése, csökkent intellektuális képességek, légzési problémák, illetve hirtelen bölcsõhalál férfiak esetében csökken a spermiumszám, illetve azok mozgási képessége, impotencia okozója is lehet a dohányzás. Meddõ házaspárok 17 százaléka a dohányzás miatt nem jut gyermekáldáshoz. A dohányzó apa ondósejtjeit károsítja a dohányzás, és a rákos hajlamot átörökítheti gyermekébe A nikotinmérgezés tünetei: Szédülés, fejfájás, hányás, didergés, verejtékezés, térdremegés, izomgyengeség, hasmenés, kezdetben gyér pulzus, magas vérnyomás, szûk pupilla. Súlyos mérgezés esetén eszméletvesztés következik be, rángógörcsök jelentkeznek, majd az egyén sokkos állapotba kerül, légzése leáll, és bekövetkezik a halál. A mérgezésnek ellenszere nincs. Ez csak pár példa arra, mit okozhat a dohányosok számára a függõség. Minden egyes elszívott dobozzal közelebb és közelebb kerülnek a halálhoz. Szó szerint lassú és fokozatos öngyilkosságot követnek el, amibe nagyon kevesen gondolnak bele. Nagy hiba, de le lehet állni!!! Különféle módszereket találtak ki a leszokni vágyó embereknek. De csak az képes rá, aki igazán akarja. Ha most abbahagyod... * 20 perc múlva visszatér a normális vérnyomás- és pulzusértéked. * 8 óra múlva a vér nikotin- és szénmonoxidszintje a felére csökken, az oxigénszint visszatér a normál értékre. * 24 óra múlva a szervezetbõl kiürül a szénmonoxid, a tüdõ kezd megtisztulni a dohányzás okozta lerakódásoktól. * 48 óra múlva a szervezetbõl teljesen kiürül a nikotin. Jelentõsen nõ az íz- és szagérzékelés. * 72 óra múlva a légzés könnyebbé válik, a hörgõk ellazulnak, és megnõ energiaszintjük. * 4 hét múlva elköltheted az elsõ 15 000 Ft-os megtakarításodat, és innentõl folyamatosan. * 4-12 hét múlva javul a vérkeringés. * 3-9 hónap múlva enyhülnek a légzési problémák, a köhögés, a fulladás. A tüdõfunkció akár 10 %-kal is javul. * 5 év múlva a szívinfarktus kialakulásának kockázata felére csökken a dohányzóéhoz viszonyítva. * 10 év múlva a tüdõrák kialakulásának kockázata a dohányosokéhoz képest a felére csökken. A szívinfarktus kialakulásának kockázata visszatér a nemdohányzók szintjére. Azon országokban, ahol évtizedek óta általánosan elterjedt a dohányzás: a tüdõrák halálozás 90-95%-áért, az összes rákhalálozás 30-35 %-áért, - kiemelten: a férfiak esetében 40-45 %-áért - az idült légúti betegségekben bekövetkezõ halálozás 80-85 %-áért, a szív és érrendszeri halálozás 20-25 %-áért a dohányzás okolható. A statisztikai adatok s a számítások figyelembevételével kijelenthetõ, hogy 6 másodpercenként 1, naponta 13 500, évente pedig 4,9 millió világpolgár hal meg a dohányzáskövetkezményeként. Hazai vonatkozásban az elemzések azt mutatják, hogy 19 percenként 1, naponta 77, évente pedig 28 000 honfitársunk halála hozható összefüggésbe a dohányzással.
Te is közéjük akarsz tartozni???
2012. november
Közélet
Kényszerűségből kezdtek vállalkozni A magas munkanélkülség, az elégtelen pénzügyi eszközök olyan tényezõk, amelyek képesek tönkretenni a családok megélhetését, nem beszélve arról, ha ezekhez még egészségügyi problémák is társulnak. Sok családot érintenek ezek a gondok, ezek egyike volt a mi családunk is. Néhány évvel ezelõtt szüleink egézségi állapota nagyon megromlott, ennek ellenére mindent megtettek, hogy én és a fivérem tanulhattunk. Ha nehéz körülmények közt is, de sikeresen befejeztük tanulmányainkat. Hiába volt szakma a kezünkben, otthon maradtunk, mert nem tudtunk elhelyezkedni. Sajnos, szüleink egészségi állapota tovább romlott, segítségre szorultak. Itthon és a fõvárosban is kerestem munkát, ez utóbbi helyen azonban drága volt az albérlet. A lényeg, hogy nagyon igyekeztünk hasznosítani magunkat, és köszönet a bennünket körülvevõ jó embereknek, 2009-ben létrehoztuk a BATHOR 1478 Polgári Társulást, amelynek tevékenysége a hagyományok, a népi mesterségek felelevenítésére irányul. Ehhez kaptunk támogatást az európai, állami és egyéb alapokból. Ennek köszönhetõen védett szövõmûhelyt hoztunk létre a munkaügyi hivatal támogatásával, és sikerült létesíteni 10 embernek munkahelyet, ebbõl kilencen egészségkárosultak. A kapott támogatásból szövõgépeket és egyéb berendezéseket vásároltunk, és megkezdtük a házi szõnyegek gyártását, amelyek mára szlovákiai viszonylatban egyedülállóak. Szívesen részt veszünk a hagyományos vásárokon, ahol hordozható szövõgöpünkön bemutatjuk a szõnyegek készítésének módját is. Egyre több meghívást kapunk immár külföldre is. Bízom benne, hogy hamarosan támogatás nélkül is megállunk a lábunkon, és egészen önellátók leszünk. Amint már említettem, társulásunk tevékenysége a szokások, hagyományok, régi mesterségek megõrzésére és felelevenítésére irányul. Ennek érdekében egy régebbi ház felújításába kezdtünk, ahol a jövõben szeretnénk bemutatni elõdeink nehéz, de nagyon értékes életét. Sok tervünk van, amelyeket ebben a tájházban szeretnénk megvalósítani. Ezek között szerepel a hagyományos disznóvágás bemutatása, a felújított házi kemencében a látogatók figyelemmel kísérhetik a kenyérsütést és egyéb finomságok elkészítését, de lehetõségük lesz megismerkedni régi mesterségekkel is. Ezek egyikénekmásikának elsajátításához nagy segítséget kaptunk a príbeli Števka Selskától, amiért nagyon hálásak vagyunk neki. Boldog vagyok, hogy az élet ezen az úton indított el, és feltárta elõttem a valódi értékeket, mert amit az ember maga, saját kezûleg és jó szívvel készít el, azt semmilyen gép vagy marketing nem helyettesítheti. Bár mögöttünk vannak az elsõ sikerek, és ha menet közben még sok nehézségbe is ütközünk, nem sajnáljuk, hogy belevágtunk ebbe az igényes munkát követelõ vállalkozásba. Igaz, most sincs több pénzünk, az egészséget sem lehet megvásárolni, de olyan gazdagsággal rendelkezünk, amit pénzen nem lehet megvenni. Ezúton is köszönjük a munkaügyi hivatal és a VÚB Alapítvány támogatását a kemence és nyitott kémény felújításához, továbbá a Besztercebányai Megyei Önkormányzat, az Aranyút HACS segítségét és természetesen az itt nem említett szervezetek és önkéntesek támogatását is. Mindenkit szeretettel várunk szövõmûhelyünk és tájházunk megtekintésére. Kukucska Mária, BATHOR 1478 Polgári Társulás, Bátorfalu
Kürtös 11 Tûnõdés
Olvasólencsétõl az okuláréig Régebben többé-kevésbé rendszeresen figyelemmel követtem, milyen jeles vagy nevezetes napok kötõdnek az esztendõ egyes hónapjaihoz, illetve melyik hónap minek a hónapja. Közismert, hogy a magunk mögött hagyott október immár hagyományosan az idõsek iránti tisztelet hónapja. Azt viszont nem tudtam, csak a minap olvastam róla, hogy egyben a látás hónapja is. Ha némileg megkésve is, de talán érdemes néhány dolgot elmondani a témával kapcsolatban annál is inkább, hiszen szemünk világára egész évben szükségünk van. A szemüvegesek pedig jól tudják, hogy az okuláréra úgyszintén. Ahogy olvastam, 2000 óta október 2-a a látás világnapja. A nap célja felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a vakság kialakulásának 80 százaléka megelõzhetõ, illetve gyógyítható. Október 15-e a látássérültek nemzetközi napja és a fehér bot napja. Nem válik kárunkra, ha szemcseppek, szemüveg és hályogmûtét mellett egy másfajta „szemszögbõl“ is „rálátunk“ magunkra, céljainkra, ügyes-bajos dolgainkra. Igazán látni embereket, átlátni, belátni helyzeteket pedig sokszor csakugyan lélekkel lehet. És tegyük hozzá, hogy a mindenkori hatalom olykor-olykor mindent elkövet annak érdekében, hogy az igazságból szinte semmit se láthassunk. Ha már említettem a fentiekben az okulárét, talán kevesen hallottak arról, hogy ezt a nélkülözhetetlen segédeszközt egy ferences szerzetesnek köszönhetjük. Az angol származású Roger Bacon könyveinek hatására Olaszországban az 1280-as években készültek az elsõ, szövegre helyezhetõ olvasólencsék. Az orvosi irodalomban az 1200-as és 1300-as években találhatunk elõször említést a szemüvegrõl. A szemészet az 1800-as évektõl lett az orvoslás önálló tudománya. Ami pedig a pápaszem szavunkat illeti, sokan úgy tartják, hogy mivel a szemüveg õsének elsõ használói magas rangú papok és pápák voltak, ezért terjedhetett el az elnevezés. Ez azonban csak részben igaz, hiszen a nagyítólencsét felfedezését követõen hamarosan nemesek, sõt, nemes hölgyek is szívesen használták. Valószínû, hogy a pápaszem szavunk egy bizonyos pápához köthetõ, mégpedig X. Leóhoz, akirõl köztudott, hogy nagyon gyengén látott, és nagyítólencséjét szinte sohasem tette le. Azokban az idõkben, az 1500-as évek elején, az egyre fenyegetõbb török veszedelem idején megélénkült a magyar diplomáciai tevékenység Rómában, és számos magyar küldött fordult meg a pápánál. Látva a „szemüveges X. Leót“, valószínûleg õk nevezték el a tájainkon akkor még kevéssé elterjedt okulárét pápaszemnek. /bodzsár/
12 Kürtös
Közélet - Hitélet
Az idõsek tisztelete mindenkori kötelességünk Ezzel a címmel került megrendezésre október 21-én az idõsebb generációk tiszteletét hangsúlyozó vasárnap délután. Az októberi hónapban, amikor a fák lombjai már õszi színekben pompáznak, egy nap az idõsebb generációk tiszteletérõl szól Óvárban. A rövid megnyitó után Egry József elõadásában ismert operettrészletek csendültek fel, vidámságot csempészve az évek során megfáradt, õszülõ halántékú emberek szívébe. Az operettgálát az óvári Szent Erzsébet Egyházi Alapiskola kislurkói nívós mûsora követte, melyet PaedDr. Mgr. Kulcsár Magdolna tanító néni tanított be. A jelenlévõk szórakoztatásába belekapcsolódott énekével Nemèok Barbi is. A kultúrprogram záró pontjaként fiataljaink néptáncos elõadása elevenítette fel a szép számban megjelent idõsebb korosztály fiatalkori emlékeit. A mûsort jóízû estebéd követte, aztán az elcsendesedõ zene mellett folytatódhatott a baráti terefere. K. H.
Nyugdíjas-találkozó Csábon
Október 21-én az idõsek hónapja keretében nyugdíjas-találkozóra került sor a csábi alapiskola éttermében. Az összegyûlt több mint 70 érdeklõdõt egész estig tartó mûsor várta, melyet Martin László polgármester nyitott meg. A program elsõ részében a Mûvészeti Alapiskola diákjai Za ko Veronika vezetésével adtak elõ csábi népdalokat. Ezt Fónod Zsuzsanna összeállítása követte, a kultúrmûsort Miskei Mónika verse zárta. A vacsora alatt és után a helyi Meteor zenekar játszotta az örökzöld dallamokat. A szünetekben az asztaloknál Hegedûs László és Zatyko Ferenc harmonikával énekeltette meg a vendégeket. A végén pedig a tánc sem maradt el. Za ko Ervin
2012. november
Hit éve - de hogyan? XVI. Benedek pápa a hit évét meghirdetõ apostoli levelében az alábbi felhívással fordult a keresztény közösségekhez: „A szerzetes- és plébániai közösségek, minden régi és új egyházi közösség találjon módot arra, hogy ebben az évben nyilvánosan vallja meg a Krédót“. Ennek sokféle módja lehetséges, ezért a hit éve arra hív meg, hogy az egyes közösségek keressék meg ennek a saját helyzetükhöz mért legmegfelelõbb módját. Környékünkön elõdeink nagyon sok helyen állítottak útszéli keresztet, hogy akik arra járnak, azokat emlékeztesse Krisztus minden embert megváltó szeretetére. Ez egyfajta hitvallás volt a részükrõl, de egyben az evangelizációnak is egyik hatásos eszköze. Ezeket az útszéli kereszteket az idõ vasfoga eléggé kikezdte. Úgy, ahogy sok esetben a hitünket is…! A hit éve remek alkalom, hogy a területünkön lévõ útszéli kereszteket az év folyamán újít(tas)suk fel, hogy azok újra az élõ hit tanúi legyenek a világ felé. Emlékezzünk Jézus Nikodémushoz intézett szavaira: „Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják felemelni az Emberfát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen“ (Jn 3,14-15). Akik tehát jártukban-keltükben ezekre a keresztekre hittel feltekintenek, azoknak ezek a keresztek nemcsak az üdvösség jelei, hanem eszközei is lehetnek. Érdemes megfogadni Szentatyánk másik buzdítását is. Valóban, a Hitvallás legyen mindennapi imádságunk része! Keresztény elõdeink is azért imádkozták el mindennap a Hiszekegyet, hogy szemük elõtt tartsák a hitigazságokat, és azokról napról napra elmélkedjenek. Arról sem szabad megfeledkeznünk, amit Pál apostol írt a rómaiaknak: a hit hallásból fakad (Róm 10,17). (De) hogyan higgyenek abban, akirõl nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse (Róm 10,14)? Mindnyájunk számára ismeretes a paphiány égetõ problémája. A hit évében mindennapi apró önmegtagadásaink által merjünk imádkozni új hivatásokért. Csatlakozzunk szívesen ehhez a kezdeményezéshez, hiszen általa új hivatásokat tudunk kiesdeni a legfõbb pásztortól, Jézus Krisztustól. Ugyanis õ biztatott bennünket: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek“ (Mt 7,7)! Elvallástalanodott világunkban - sajnos már itt az Ipoly mentén is - olyan kultúra alakult ki körülöttünk, amelybõl hiányzik Isten. Az emberek elveszítették Istent, mint értékrendjük alapját. Pedig Isten léte nem pusztán elméleti kérdés, hanem kiemelkedõen gyakorlati következményei vannak az egész emberi életre vonatkozóan. Ugyanis Isten létével kapcsolatban senki sem maradhat közömbös. Isten létére csak igent vagy nemet mondhatunk, s e válasz életünket meghatározó következményei elõl nem térhetünk ki. A hit évében erõsödnünk kell a hitben, hogy mi is igent tudjunk mondani Istenre! Balga Zoltán
2012. november
Hitélet
Kürtös 13
MINDENSZENTEK, avagy HALLOWEEN
Ülök az autóban, az egyik falu követi a másikat, s itt-ott még fel lehet fedezni, hol is van a falu temetõje. De már csak az éles szem és a penge agy emlékszik igazából, milyen is volt ez a fényáradat a hónap kezdetén. Ritkulnak a mécsesek tengerei, halványulnak a pislákoló mécsbelek. Véget ér a mindenszentek nyolcada, tönkremennek és kidobásra vár a krizantém, a kiégett mécsesek kupaca torlaszolja el a keskeny járdákat a temetõk sírjai között. Mi, keresztények újból kihasználhattuk a lehetõséget, hogy teljes vagy részleges búcsút nyerjünk egyszer az évben a tisztítótûzben lévõ lelkek számára, akik jobban áhítoznak eme áldozatunkra, mint bármelyik lottózó az ötös találatra. Visszaemlékezve a szentmisék beszédeire és a temetõben töltött meghitt pillanatokra, bevillan egy képsorozat az egyik kereskedelmi televízió mindenszentek esti híradójából a temetõk felvételei után. Egy iskola, egy tanító néni, pár iskolás, amint tökfejeket hordoznak és gyújtogatják bennük a mécseseket. Eközben a tanító néni elõadást tart egy régi kelta szokásról, amikor a lelkek visszajöttek a földi emberek világába és ijesztgették õket. Eközben a képsorozat az Amerikában játszódó ünnepet idézi, olyan embereket, akik különféle maszkokban öltözve valóban félelmet keltenek azokban, akik rájuk néznek. Az ijesztgetést meg lehet szüntetni édesség formájában átadott adományokkal, amelyeknek birtokbavétele után az ijesztgetõ elköszön és további kellemes ünnepet - ijesztgetést kíván. És mivel Amerikában vagyunk, az elsõ az üzlet és a reklám, amelyben buzdítják az embereket, hogy a megkapott cukorkáért a fogorvosnál kaphatnak fogkefét vagy fogkrémet, és így is segítik az ünneplõk egészséges fogápolását. És amikor a riporter kérdezi a tanító nénit a nálunk hagyományos ünnep magyarázatáról és annak megtartásáról, megdöbbentõ a válasz: a gyerekek ezt jobban megértik, és nekik jobban tetszik, ezért mi a Halloweent tartjuk meg. Székbe fagyva, ledermedve nézem, és nem tévedek: ez nem Skandinávia, Afrika vagy Kelet-Ázsia, nem, ez sajnos a Kárpát-medence egy olyan országa, amelynek az állami lobogóján ott van a kereszt, az államalapítója szent és a himnusza Isten nevével kezdõdik. Gondolhatnánk, mi gond van azzal, ha a gyerek tud valamit egy más kultúra szokásairól. Hát igazából semmi. A „gond“ csak abban fedezhetõ fel, hogy ugyanaz a gyermek semmit sem tud a saját hazájának, népének kultúrájáról, mert azt nem érti, és azzal nem lehet olyan eredményesen játszani. Jómagam, amikor mindenszentek fõünnepe közeleg, a diákjaimnak cukorka helyett mécsest adok a kezébe, megkérem, hogy öltözzenek fel, és kimegyek velük a helyi temetõbe, elbeszélem nekik az emberi élet természetes rendjének - a halálnak az értelmét és keresztény felfogását. Próbálom elmagyarázni, külön azoknak, akik fiatal korban veszítettek el közeli családtagot, hogy nem örökre vesztettük el õt, csak elõre volt küldve, hogy segítsen majd minket is az emberi élet ezen legfontosabb pillanatára való méltó felkészülésre. A halál = a földi élet befe-
jezése, nem mindennek a vége, de egy jobb, szebb, értékesebb életnek a kezdete, amit a halált legyõzõ, az örök életet feltáró és a mennyben számunkra is helyet készítõ Úr Jézus ígért, így nem kell félnünk sem a túlvilági lelkektõl, sem a saját életünk nehézségeitõl, sem pedig a saját halálunktól, avagy szeretteink halálától. Ha a mi iskolánkba jött volna a riporter, ha a mi diákjainkat kérdezte volna, és ha tõlem kérdezte volna, mi a könynyebb és kedvesebb a gyerekeknek, bizonyára nem a tökfejek lettek volna, amikrõl beszélünk, hanem egy idillikus kép a temetõben, ahogy a diák tartja a kezében a meggyújtott mécsest, ahogy elhelyezi egy virág és mécses nélküli síremléknél, és ahogy imádkozik a sírkõn feltüntetett személy lelki üdvéért. Biztos vagyok benne, hogy amikor már lesz kora, tapasztalata és megfelelõ értelme, ez a pár gondolat hitünk alapigazságaiból sokkalta értékesebb lesz számára, mint pár kidíszített vagy világító tökfej. Ülök az autóban, a csendes falukat követik a hosszú sötét utak, és mosoly villan át az arcomon. Bevillan egy vicc, ami az ünnephez illõ, remélem nem torzító: A plébániára becsenget egy korosabb hölgy fekete ruhában. A plébános üdvözli és kérdi, miben segíthet. A hölgy elmondja, hogy ma halt meg a férje, és szeretné megbeszélni a temetés körüli teendõket. A plébános részvétet kíván, felveszi az adatokat, és kérdezi, szeretne-e szentmisét az elhunyt lelki üdvéért. A válasz nemleges. A plébános értetlenül kérdezi, hogy miért, hiszen mindketten rendszeres templomba járók, szentségekhez járulók. A hölgy válasza: Tudja, atya, ha a pokolban van, úgysem használ neki, ha a mennyben, nincs szüksége rá, és ha a tisztítótûzben, az nem lesz neki újdonság, hiszen már 40 éve velem élt. Ülök az autóban, jövök a falumból, nagyszüleim sírjától, és reménykedem abban, hogy az életem, mulasztásaim, tudatlanságom vagy csak olcsó kifogásaim miatt nem kell senkinek egy perccel sem tovább lennie a tisztítótûzben, mint amíg saját gyarlóságaitól végérvényesen meg nem szabadul. S majd együtt nevetünk az örökkévalóságban, hogy milyen jó, hogy nem voltunk - maradtunk „halloweeni“ tökfejek!? Hutár Márk
Felújították a ravatalozót A mintegy ötszázhetven lakosú Szlovákgyarmaton a helyiek megelégedésére korszerûsítették a ravatalozót. Az ünnepélyes átadáson a falu lakóin kívül jelen voltak a környezõ települések polgármesterei, a kivitelezõ munkások. Árvay Denisa polgármester köszöntõjében kiemelte: A mintegy 50 ezer eurós beruházás az európai uniós Leader program támogatásával valósult meg. A kívül-belül felújított épület fedett külsõ térrel bõvült. Az építkezés kivitelezõje Saranko József vállalkozó volt, aki a határ menti falu más dolgaiban is segít. A temetõ bejárati oszlopaira szlovák és magyar nyelvû márványtábla került Balya József szécsényi sírköves mester ajándékaként. Az egyházi szertartás keretében Kovács László plébános és Pohanka Mária evangélikus lelkész szentelték fel a megújult ravatalozót. Szendre
14 Kürtös * 110 éve, 1902. november 2-án született Illyés Gyula Kossuth-, József Attila- és Baumgarten-díjas magyar író, költõ, mûfordító. (†1983) * 35 éve, 1977. november 11-én halt meg Peéry Rezsõ (Limbacher Rezsõ) esszéíró, publicista, a két világháború közötti csehszlovákiai magyar ifjúsági eszmélkedés, ezen belül a Sarló egyik hangadója. (*1910) * 135 éve, 1887. november 14-én született Áprily Lajos (született Jékely Lajos) József Attila-díjas (1954) költõ, mûfordító. (†1967) * 100 éve, 1912. november 14-én született Gazdag Erzsi (Sebesi Erzsébet), magyar ifjúsági író, költõ. (†1987) * 5 éve, 2007. november 19-én halt meg Szabó Magda Kossuth-díjas magyar író, költõ, mûfordító. (*1917) * 135 éve, 1877. november 22-én született Ady Endre a huszadik század egyik legjelentõsebb magyar költõje. (†1919)
Óriás úritök
A tökfélék a növényvilág rendkívül gazdag családját alkotják. Tájainkon sem ismeretlen a spárgatök, amelynek õshazája a trópusi Amerika. Valószínûleg a 16. században került Európába ez az úritök, fõzõtök vagy étkezési tök néven is ismert zöldségnövény. Ipolynyéken Fridrich József veteményes kertjében kaptuk lencsevégre a képen látható, mintegy 30 kg súlyú óriás spárgatököt. Kép és szöveg: -bégyé-
Évfordulónaptár
2012. november
Illyés Gyula Illyés Gyula 1902. november 2-án született a Tolna megyei Felsõrácegrespusztán. Apja Illés János uradalmi gépész, anyja Kállay Ida az Alföldrõl elszármazott református családban nevelkedett. A pusztai népiskolában tanult. 1912-ben a család Simontornyára költözött, itt fejezte be a negyediket, s végezte el az elemi ötödik osztályát, majd Dombóváron és Bonyhádon gimnazista. Anyjával Budapestre költözött. Itt érettségizett, majd a budapesti bölcsészkar magyar-francia szakos hallgatója lett. Kapcsolatba került a baloldali diákmozgalmakkal. 1921 végén emigrált. Bécsen, Berlinen keresztül 1922 márciusában érkezett meg Párizsba. Könyvkötõ munkás, a Sorbonne hallgatója. Részt vett a baloldali emigráns mozgalmakban. Bekapcsolódott a francia és magyar avantgárd csoportok munkájába. 1926-ban hazatért. 1936 legvégén ismerte meg Kozmutza Flórát, akivel 1939-ben kötött haláláig tartó házasságot. Elsõ verse 1920-ban jelent meg. 1923-ban kezdett rendszeresen publikálni (Ék, Ma, Magyar Írás). 1925-tõl az Illyés vezetéknevet használta. 1928-ban elsõ verseskötetét is a Nyugat adta ki. Néhány év alatt nemzedékének egyik legelismertebb alkotójává vált. Négyszer kapott Baumgarten-díjat. 1934-ben Nagy Lajossal hosszabb utazást tett a Szovjetunióban, mint az elsõ írókongresszus meghívottja. 1933-tól a népi írók mozgalmának egyik vezetõ személyisége. 1937-tõl a Nyugat társszerkesztõje, annak megszûnte után a Magyar Csillag szerkesztõje (1941-1944). A német megszállás után vidéken és a fõvárosban bujkált. 1945 tavaszától részt vett a Nemzeti Parasztpárt munkájában. Nemzetgyûlési, majd országgyûlési képviselõ, 1948-ban lemondott. 1946 és 1949 között a Válasz szerkesztõje. 1946 és 1948 között a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1948-ban az elsõk között, majd 1953-ban és 1970-ben Kossuth-díjat kapott. A Rákosi-korban igyekezett visszavonultan élni, 1956 októberének legnagyobb hatású irodalmi eseménye az Egy mondat a zsarnokságról megjelenése. A Kádár-kor kezdeti éveiben is visszavonultan élt, alkotásai 1961-tõl jelentek meg. 1983. április 15-én Budapesten halt meg.
Áprily Lajos Áprily Lajos, született Jékely Lajos (Brassó, 1887. november 14. - Budapest, 1967. augusztus 6.), József Attila-díjas költõ, mûfordító. Jékely Zoltán atyja. Elemi iskoláit Parajdon végezte, középiskoláit a székelyudvarhelyi gimnáziumban kezdte, tizenkét éves korában, 1899-ben családjával Kolozsvárra került. 1909-ben a kolozsvári egyetem bölcsészkarán szerez magyar-német szakos képesítést. Egyhónapos párizsi útjáról visszatérve Nagyenyeden lesz tanár. A következõ évben megnõsült, élettársa Schéfer Ida. Kisebb-nagyobb megszakításokkal tizenhét évig tanított a „dús hagyományú“ városban. Egy versét névtelenül már 1905-ben közölte az Egyetemi Lapok, majd 1909-ben Jékely Lajos néven az Erdélyi Lapokban jelentkezett, verseit Áprily Lajos néven elõször 1918 tavaszán Szentimrei Jenõ közölte az Új Erdélyben, majd az Erdélyi Szemle, Napkelet, Zord Idõ, Pásztortûz adott helyet írásainak. Ugyanakkor az Erdélyi Irodalmi Társaság és a Kisfaludy Társaság mellett a Kemény Zsigmond Társaság is tagjává választotta. Elsõ költõi sikerei után 1923-ban Dijonba ment, ahol a francia nyelv tanításához is diplomát szerzett. 1924-ben elfogadta Kuncz Aladár meghívását, s együtt szerkesztették a kolozsvári Ellenzék irodalmi mellékletét. 1926-ban családostul Kolozsvárra költözött, s a református kollégiumban tanította a magyar és német irodalmat. Ugyanebben az évben részt vett az erdélyi magyar írók elsõ marosvécsi találkozóján, s az itt összegyûltek megbízásából az 1928-ban induló Erdélyi Helikon szerkesztõje lett. 1929 õszén Budapestre távozott, ez a lépése megrendülést váltott ki tisztelõi körében. Tíz évig a Baár-Madas Leánynevelõ Intézet igazgatója volt. Elvállalta a Protestáns Szemle szerkesztését. 1935 õszén féléves tanulmányutat tett Északés Nyugat-Európában. 1941-tõl Parajdon egy erdei boronaházban töltötte nyarait. 1944-ben tiltakozásként a faji megkülönböztetõ rendelkezések ellen nyugdíjaztatta magát, s Visegrád mellett, Szentgyörgypusztán telepedett le. Hosszú éveken át csak fordításaival volt jelen az irodalmi életben, versekkel az 1950-es évek közepétõl jelentkezett újra. Verseinek leggazdagabb válogatását már csak a halál árnyékában láthatta. Nyolcvanadik születésnapja elõtt halt meg a hárshegyi szanatóriumban. Szerk.
2012. november
Szabadidõ
Kürtös 15
N OVEMBER A KERTEKBEN
METAKOMMUNIKÁCIÓ - TESTBESZÉD
A november az õszi mélyszántás és kertásás utolsó hónapja. Ezt a mûveletet mind a zöldségeskertben, mind az egynyári virágoknak szánt ágyásban érdemes minél elõbb elvégezni. Sokan gondolják, hogy tavasszal is ráérünk erre, ám a tavaszi ásás hatékonysága jóval elmarad az õszihez viszonyítva. A talaj forgatásának több oka van. A felsõ, termékeny réteget lefordítjuk a talajba, így ahol az idei gyökérzóna volt, az feljebb kerül, az idei talajfelszín, aminek tápanyagtartalmát a növények nem használták még fel, az pedig lekerül a jövõ évi gyökérzóna szintjére. A talajlazítás hatására az õszi-téli csapadékot jobban magába veszi és tartalékolja a föld. A nedves, lazított talaj a fagyok után magától aprómorzsás szerkezetû lesz, szétfagy, azaz ideális magágynak. Ha csak tavasszal ásunk, ezt az aprózást a fagy nem tudja elvégezni, így a tavaszi ásás után készített magágy sokkal göröngyösebb, nagyobb talajdarabokat tartalmazó szerkezetû lesz, ami nem elõnyös növényeinknek. Az ásással egy menetben lehetõség van a szerves trágya, vagy komposzt kijuttatására és talajba való beforgatására is. Amennyiben mûtrágyát használunk, úgy a foszfor- és a káliumtartalmút õsszel is kijuttathatjuk, mert ezek nem mozognak a talajban, nem mosódnak ki csapadék hatására. A nitrogénmûtrágyákat azonban mindenképp csak tavasszal juttassuk ki, mert azok a téli csapadékkal a talaj mélyebb rétegeibe mosódhatnak, ahol a növények már nem képesek ezeket hasznosítani. November végére a gyümölcsfák és a lombhullató díszfák, díszcserjék már mélynyugalmi állapotban vannak, így az aktuális metszések elvégezhetõk rajtuk. A metszéshez a növények mélynyugalmi állapota azért ideális, mert - nedvkeringés nem lévén - a fertõzések sem tudnak ekkor terjedni a növényben, amire a nyílt sebzések miatt egyébként esély lenne. A hideg idõ szintén nem kedvez a kórokozók aktivitásának, ezért, és az ilyenkor kevesebb kerti program miatt is, ideális metszéshez ez az idõszak. Az idõsebb fák, cserjék ifjításának is ez az ideális ideje, hiszen ilyenkor jóval jelentõsebb koronarészt távolítunk el, mint a szokásos éves metszések során annak érdekében, hogy a növények alvórügyei aktiválódjanak. Kezdjük heti teendõink számbavételét a fészkesek családjába tartozó, így a napraforgóval és a százszorszéppel is rokon dália (Dahlia) évelõ gumós, lágyszárú növénnyel kapcsolatos aktuális teendõkkel. A dáliatulajdonos kertészek október végi, november eleji rituális feladata, hogy a fagyos napok beálltával gondoskodjanak a gumók felszedésérõl és téli tárolásáról. Érdemes azonban az elsõ kisebb fagyok után még pár napig a földben hagyni a gumókat, hiszen azok életereje szempontjából minden földben töltött nap sokat számít. A talajból való kiemelés legjobb eszköze az ásóvilla, mellyel minél mélyebben nyúljunk a tõ alá, a legkisebb sérülést is elkerülve. Semmi esetre se húzzuk a tövet a száránál fogva, a rügy sérülésének elkerülése végett. A töveket idõjárástól függõen pár napig szikkaszthatjuk a szabadban hagyva, a szárukat 15-20 centiméteresre kurtítva és lefelé fordítva, hogy a nedvesség könnyebben távozzon üreges szárukból. Az egészséges töveket a beazonosíthatóság céljából lássuk el névtáblával, majd helyezzük el õket a pincében, fagymentes helyen, száraz vagy enyhén nyirkos homokban, ill. fûrészporban. Az ideális hõmérséklet 3-5 fok között van. Fagymentes idõben még ültethetünk szabadgyökerû gyümölcsfákat, díszfákat és cserjéket. Az egyébként nedves talaj miatt könnyû abba a hibába esni ezek ültetésekor, hogy nem iszapoljuk be elegendõ vízzel a gyökérzetet, ami miatt késõbb kiszáradhatnak. Ez az ültetéstechnikai hiba ugyanis relatív vízhiányt idéz elõ a gyökereknél. Hiába nedves a talaj, ha a nedves talajrészecskék nem tapadnak a gyökerekhez, hanem köztük levegõ van. Ilyenkor van víz a talajban, csak a növény nem tudja hasznosítani. Ezért fontos, hogy az ültetõgödörbe visszahordott földet jól locsoljuk be, iszapoljunk, és tapossuk a gyökerek köré, hogy azok a vízzel érintkezni tudjanak.
Az ember nemcsak szavakkal kommunikál, hanem a kommunikációban részt vesz az egész test. Ezt nevezzük metakommunikációnak. Minden mozdulat, gesztus valamit üzen a másik ember felé. Ha ezt megtanuljuk, jobban meg tudjuk ismerni, érteni a másik embert. Nem minden esetben egyezik a kimondott szó a gondolattal, ha ezt felismerjük, akkor nem történhet meg, hogy félreértjük a másik embert. A pszichológia oknophilnak tartja azt, aki közel jön hozzánk kommunikálás közben, esetleg meg is érint, philobatikusnak pedig, aki távolságtartó. Az, hogy hogyan kommunikálunk, milyen a szóhasználatunk, külsõnk, hajviseletünk, stílusunk mindent elárul rólunk. Vannak zónatávolságok a testbeszédben: 1. Intim zóna - 15 cm - 45 cm. Ebbe a zónába hozzánk érzelmileg közelállókat engedünk be. Ide tartozik a szülõ, gyerek, szeretõ, családtag, közeli barátok 2. Személyes zóna - 46 cm - 1,2 m. Ez átlagos távolság összejöveteleken. 3. Társadalmi zóna: 1,2 m - 3,6 m. Idegenekkel tartjuk ezt a távolságot. 4. Nyilvános zóna: 3,6 m felett, ha nagyobb csoporthoz akarunk szólni. Íme néhány testbeszédforma: - hazugság jelei: szóban könnyû hazudni, de testünk máris elárul. Szemkontaktus kerülése, szájeltakarás, kéz eltakarása vagy lefele fordított tenyér, szemöldök felvonása, száj apró rándulása, pupilla beszûkülése, hazudás közben az ember magasabb hangon beszél, gyakori a féloldalas vállrándítás, túl sokszori ismételgetés, mivel el akarja hitetni a hazugságot. - fejtámasztás - fáradtság, unalom - fej félre döntése - érdeklõdés - homlokba hulló haj hátrafújása vagy a haj csavargatása, rágása - lehet idegesség jele vagy szexuális felhívás - összeszorított ököl - agresszió - hátratett kéz - magabiztosság - fej mögé tett kéz - arrogancia, az illetõ okosnak hiszi magát - csípõre tett kéz - cselekvésre elszántság - karba tett kéz, vagy keresztbe tett láb álló helyzetben - védekezés - fölfelé nézõ tenyér - õszinteség - állsimogatás - épp eldönt valamit - ülõ helyzetben kézzel összekulcsolt láb - makacs, erõs vitapartner - lovagló ülés a széken - agresszió, domináns magatartás Egy érdekesség: Ha három ember háromszöget alkotva áll, két férfi egymás mellett, egy nõ pedig velük szemben, amelyik férfi jobb lába pontosan szemben áll a nõvel, ezt szimpátiának tudhatjuk be, amit egyéb nonverbális jelzés is megerõsíthet. Folyt. köv. Molnár Judit
A világháló nyomán: be
Köszöntõ - Felhívás
16 Kürtös
2012. november
Korona Panzió − Ipolybalog „Korona Panzió, ahol királynak érezheti magát, és az árak is megfizethetõk.“ Ez a szlogenje az Ipolybalogon EU-s támogatásból épült Korona Panziónak, mely 2012. augusztus 25-én nyitotta meg ajtaját a látogatók elõtt. Modern stílusban épült, és a berendezés is a tulajdonosok kellemes ízlését tükrözi. A gyönyörû lila bársonyszékek a korona logóval kihímezve igazán királyi trónszékként szolgálnak a vendégek számára. 3 db apartman található benne, mely fel van szerelve 2 ággyal, nappali résszel, tv-vel, wifivel. Közös konyha áll az itt elszállásolt vendégek rendelkezésére. A wellnes részlegen, ahol egyelõre még folynak a munkálatok, lehetõség lesz majd jakuzzizni, szaunázni, és masszázsra is módjuk lesz az érdeklõdõknek... A bár rész hétköznaponként 13:00 - 22:00, hétvégén 15:00 -23:00 között van nyitva. Mindenkit nagyon nagy szeretettel várnak a Korona Panzió tulajdonosai... Elérhetõség: Korona Panzió, Sport utca 2/20, 991 11 Ipolybalog
Felhívás A Gútai Magyar Tannyelvû Magán Szakközépiskola immár 4. alkalommal hirdeti meg a Médiasztár elnevezésû újságírói versenyt az alap-, középés fõiskolás tanulók számára. A megmérettetés egy négyfordulós egyéni levelezõi versenybõl áll, majd ezt követi valamennyi kategória tíz legsikeresebb tanulójának élõ döntõje, amelyre a gútai szakközépiskolában kerül sor. A szervezõk meghosszabbították a jelentkezés határidejét, így az elsõ forduló feladatlapjainak megoldásával együtt még december 10-éig lehet nevezni a versenyre a következõ elérhetõségeken - levélben: Súkromná stredná odborná škola s VJM Médiasztár4 - Iskolaújság Bálint Katalin Kolárovo 94603 ill. e-mailben:
[email protected] vagy a
[email protected] címen.
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT ! Penke Lívia 9 éves november 7−én Ipolykeszin „Születésnapod alkalmából nem kívánunk egyebet, csak, hogy csendes életedet kísérje a szeretet. A szívedre áldás szálljon, a lelkedre nyugalom, mindig ilyen boldog legyél, mint ezen a szép napon!“ Sokszor puszil, és minden jót kíván: anyuci, apuci és testvéred, Patrik.
A Kürtös megjelenését a Bethlen Gábor Alap és a Besztercebányai Megyei Önkormányzat támogatta. havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 457. E-mail:
[email protected]: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 13363972. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 12.- korona, 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.
