az Idegsebészeti Osztály munkájáról Orvosaink a Szakmai Kollégiumokban Ápolók Nemzetközi Napja

A MI KÓRHÁZUNK F ővárosi Önkormányzat Szent János Kórh áza és Észak-budai Egyesített Kórházai

2 0 1 1 . j ún i us

• az Idegsebészeti Osztály munkájáról • Orvosaink a Szakmai Kollégiumokban • Ápolók Nemzetközi Napja

Tartalomjegyzék Orvos és orvos-igazgató– Dr. Torgyik Pál

3

Akik belátnak az agyunkba és a gerincünkbe –

Az Idegsebészeti Osztály

5

Kórházunk művésztehetségei

8

Ápolók Nemzetközi Napja

10

Intézeti diabétesz nap

13

Gondos szelíd szolgálat

12

Lézerrel a gyógyulásért –

Szakambulancia a Margitban

14

a gyerekek

15

kórházunkból választott tagjai

16

Hajcsatot, kulcsot, pénzt is nyelnek A Szakmai Kollégiumok Konferenciabeszámolók

Hírek, búcsúzunk

18 21

A Mi Kórházunk • a Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai ingyenes lapja Megjelenik 2000 példányban, szerkeszti a Szerkesztőbizottság Felelős kiadó: Dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes főigazgató Szerkesztőbizottság: Dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes, Dr. Badacsonyi Szabolcs, Lászlóné Dezső Kornélia, Dr. Demeter Pál, Dr. Katona József, Dr. Balázs Magdolna, Bősze Izabella • Újságíró: Székely Ilona • Címlapfotó: Bazánth Ivola • Képszerkesztő: Várkonyi Zoltán • Fotók: Bazánth Ivola, Szabadosi Béláné, Várkonyi Zoltán Nyomdai előkészítés és kivitelezés: fotoGOLD Kft. Felelős vezető: Borvető Béla

Kapcsolat: [email protected] • Budapest 1125 Diós árok 1–3. ISSN 1587-1193

B

Orvos és orvos-igazgató Dr. Torgyik Pál

elépve az orvos-igazgató szobájába szembeötlő a változás. A helyiségben az üvegajtós könyvszekrények szakkönyvekkel teltek meg, az íróasztaltól távoli sarkokban egy vizsgálóágy is helyet kapott. – Április negyedikétől Ön kórházunk új orvos-igazgatója. Hogy került az igazgatói szoba eldugott zugába egy vizsgálóasztal? – Pályám során bármilyen új dologba kezdtem, a betegekkel való foglalkozást, a gyógyítást soha sem hagytam abba. Belgyógyász, tüdőgyógyász és klinikai onkológiai szakvizsgával rendelkezem, de most a hatalmas időigényű igazgatási feladatok mellett alig marad idő beteggel foglalkozni, viszont a kiterjedt kapcsolatrendszeremből érdekes esetek jönnek, melyeket szívesen bogozok. Klinikusként az I-es Belosztályon regisztráltam magam, mélyrehatóbb betegvizsgálat ott lehetséges, itt inkább az adminisztráció zajlik. Ez az állás egyébként „szakorvos (orvos-igazgatói megbízással)” címen volt meghirdetve. – Aki ilyen szenvedélyes orvos, bizonyára nem véletlenül került az egészségügybe. – Az igazság az, hogy majdnem építész lettem. A gimnáziumban kiemelkedően jól ment a matek, de a biológiatanárunk még jobban elvarázsolt, aki ezt megérezve mindig plusz feladatokkal látott el. Egy napon a könyvesboltban , ahol gyakori vendég voltam, a kezembe került Eckhardt professzor úr Klinikai onkológia c. könyve, melynek előszava mélyen megérintett. A professzor annak a reményének adott hangot, hogy aki olvassa sorait, maga is valamilyen módon részt vállal majd a rák elleni küzdelemben. Bár nem volt orvos a családunkban, érettségi után belőlem medikus lett a Szegedi Orvostudományi Egyetemen. Sajnos diploma után nem kaptam meg az egyetlen meghirdetett állást az Országos Onkológiai Intézetben, így a Sugárbiológiai Kuta-

tóintézetben kezdtem el dolgozni. Mutációkutatással foglalkoztam, de türelmetlen voltam, és úgy találtam, hogy kellő anyagi források nélkül itt nem lehet jelentős eredményeket elérni, ezért gyorsan váltottam. Olyan klinikai területet kerestem magamnak, ahonnan széles rálátáson nyílhat az egész orvostudományra, és így esett a belgyógyászatra a választás. – A Tolna Megyei Kórház a következő állomás. Miért Szekszárdot választotta? – Az Élet és Tudományban olvastam egy cikket, hogy Szekszárdon elkezdtek foglalkozni a számítógépek egészségügyi alkalmazásával. Ezt perspektívikusnak éreztem. Megkerestem szigorló orvosi gyakorlatom egykori osztályvezetőjét, aki akkor már a szekszárdi kórház belgyógyász főorvosa volt. Szerencsémre „disszidált” valaki, így kezdtem el gyakorló orvosi pályám a kardiológiai belosztályon. Ügyeltem, gyógyítottam, és egy szinttel lejjebb (alagsor) pedig a számítógépes központ munkájában vettem részt. Akkoriban (1986) kezdtek el foglalkozni az „egészségügyi reformmal”, vagyis azzal a kérdéssel,

hogy hogyan lehet az intézményi költségszinteket közelíteni, ill. a fenyegető „költségrobbanást” az ágazatban megfékezni. Így keveredtem bele – egyetlen orvosként – az amerikai DRG’s rendszer magyarországi orvosi adaptációjába, a számítógépes betegosztályozási algoritmus kialakításába, karbantartásába. Az összes diagnózist hozzá kellett rendelni valamilyen homogén betegségcsoporthoz (HBCs-hez), s egy matematikai apparátus vizsgálta a háttérben gyűjtött ráfordítások alakulását. Közben megszereztem a belgyógyász szakvizsgát is. – Ahogy láttam az önéletrajzában: nem maradt sokáig egy helyen. – Nem tekintem pejoratív megjegyzésnek! Orvos létemre talán az informatikai affinitásomnak, rendszerező hajlamomnak, kíváncsiságomnak is köszönhettem, hogy mindig új helyre hívtak, illetve magam is ambicionáltam az új intézmények, új szakterületek megismerését. 1986–92-ig a Népjóléti Minisztérium Gyógyinfok nevű intézménye munkatársaként az új finanszírozási rendszer kialakításában vettem részt. Egy angol ajánlást

A Mi Kórházunk • 3

világos volt, hogy a kódolás lazaságából eredően jelentős teljesítmény elúszik, kifizetetlenül marad, és hogy jobban oda kell figyelni az osztályok kódolási tevékenységére. Mindeközben a krónikus belgyógyászaton dolgoztam gyakorló orvosként 2001 végéig.

lefordítva és felbővítve hoztam létre az országos intézetekkel együttműködve azt a fogalomrendszert, amely leírja az összes orvosi diagnosztikus és terápiás eljárást (OENO). Egy feketefehér notebookkal (!) jártam az országos intézeteket, klinikákat, s kértem az orvosokat, hogy az egységesen beszélő számítógépes rendszerek érdekében szálljanak be a feladatba. Nem volt sima ügy! – De közben új szakvizsgát is szerettem volna szerezni, amit nem sikerült Szekszárdon realizálnom, ezért 1992-től az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézetben dolgoztam tovább. Itt szereztem a tüdőgyógyász szakvizsgát, s közben belebonyolódtam Vezetői Információs Rendszer (VIR) fejlesztésbe is. 1997-ben megszereztem az egészségügyi szakközgazdász-menedzser másoddiplomám. – A Szent János Kórházban is járt? – Olyannyira, hogy az akkori orvos-igazgató, dr. Harmos Géza főorvos úr, akivel egy minőségbiztosítási megbeszélésen találkoztam a Korányiban,1998-ban megkért, hogy jöjjek át és alakítsam ki az intézményben a finanszírozási csoportot. Már akkor

4 • A Mi Kórházunk

– A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karáról 2001 végén kerestek meg. A dékán úr elmondta, hogy vásároltak egy integrált kórházi információs rendszert, de az orvosok nem igazán fogadják el a számítástechnikai szakembereket partnernek az átállásban. Hátha engem orvosként elfogadnak? Az ajánlatra igent mondtam. Mondanom sem kell, hogy ez sem volt egy egyszerű feladat! 2001-től ügyeltem az I-es Belklinikán, valamint minimális pulmonológia járó beteg ellátást folytattam, és – fokozatosan meggyőzve a professzorokat saját egyedi rendszereik feladásáról – bevezettem az egyetemi karon egy integrált betegdokumentációs rendszert. Fontosnak éreztem azonban azt is, hogy közben folyamatosan fejlesszem magam a SE Egészségügyi menedzserképzőjében, ezért több kurzust is elvégeztem, pl. a kontrolling akadémiát, egy fenntartható finanszírozás, valamint egy változtatás management kurzust. Két év alatt 3 főigazgatóm volt, és én soha nem léptem előre, ezért kapva kaptam az alkalmon, amikor megláttam, hogy a Péterfyben orvost keresnek az onkológiai osztályra. Pályám elején klinikai onkológus szerettem volna lenni, gondoltam, ezt most 20 év kerülővel megvalósítom! Egy ideig csak onkológiával foglalkoztam (2006 mikulásán szakvizsgáztam onkológiából), de korábbi tevékenységeim nem sokáig maradhattak titokban. Hamarosán rám bízták a finanszírozási, informatikai, kontrolling terület felügyeletét, először orvos-igazgató helyettesként (2004-től), majd kontrolling- és informatikai igazgatóként (2007-től). Az onkológiai betegekkel való foglalkozást azonban ez után sem hagytam abba, csupán kisebb volumennel

folytattam. Egyik pozíció sem adott akkora garanciát, hogy érdemes legyen feladni a klinikumot, és hiányzott is a beteggel való foglalkozás. Mégis csak orvos vagyok a lelkem mélyén! – Huszonöt év gyógyító munka áll Ön mögött, amit különféle intézményekben töltött: belgyógyászat, pulmonológia, daganatos betegségek, s mindemellett az orvosi informatika egyik nagy tapasztalatú szakembere lett. Nem fél attól, hogy afféle vándormadárnak tartják? – Nem. A tapasztalat azt mutatja, hogy jó az, ha az ember egymás után több munkahelyen is dolgozik, mert különféle felfogású emberekkel találkozik, több intézménytípust ismer meg, és a kapcsolatépítésen túl az egészségügyi rendszert is jobban átlátja. Ez azért is fontos, mert a modern gyógyítás egyre inkább nem a magányos hősök korszaka, hanem a team-munkáé, de azért nem szabad megfeledkeznünk az egyéni képességekről sem! Minden egyes kórháznak, intézménynek nagyon sokat köszönhetek, mert rengeteget tanultam az ott tapasztaltakból. – Miért pályázta meg a Szent János Kórház orvos-igazgatói állását? – Egész eddigi pályafutásom egyik mozgatórugója volt, hogy hogyan lehetne az egész betegellátó rendszert még hatékonyabbá tenni. Úgy éreztem, hogy a jelenlegi helyzetben ismét hasznosak lehetnek a kórháznak az évek során szerzett tapasztalataim, intuícióim, különös tekintettel a közelgő szervezeti átalakításokra, és nem utolsó sorban én is sokat tanulhatok ebből az új helyzetből, amit még nem ismerhettem korábbról. – Milyenek az első benyomások? Mit gondol, min kellene változtatni? – A rendszer ezer sebből vérzik, mint minden kórházban. Konkrét terveket nagyon meghatározza az, hogy mi lesz a kórház további sorsa. Azt már az első hónapban észrevettem, hogy az intézménynek nagyon jó finanszírozási osztálya van. A házban azonban nincs megoldva a számítógépes kontrolling rendszer önálló működtetése. Azt gondolom, hogy bár-

milyen regionális ellátás szervezés kapcsán történő átrendezés úgy zajlik le, hogy az intézményeknél megnézik, hogy az egyes osztályoknak milyen a humán erőforrás ellátottsága, szakmai képessége, fedezete, „jövedelem”-termelő képessége. Ezért is lenne nagyon fontos, hogy minél jobban átlássuk az intézményt. A versenybe, jövőbeli kiválasztásba csakis szakmailag kiváló osztályokkal, és nem eladósodott intézménnyel érdemes belemenni! Erre kell vigyáznunk! Az infrastruktúra nagyon meghatározó egy intézmény gazdaságos működtetésénél. A Diós árok mentén a János Kórház épületegyüttese rendkívül öreg és így drágán működtethető. A magas rezsiköltség nagyon el tudja torzítani az osztályok gazdaságosságának megítélését. A bevezetett TVK-rendszer sem a hatékony kórházi működést szolgálja. A szükségletekhez nem igazodó ellátórendszer, a duális (triális?) finanszírozásból eredő hatalmas infrastrukturális különbségek, és a TVK gátja az intéz-

K

mények közötti valódi versenynek. A ház egységes informatikai rendszere viszont jó, és eléggé felhasználóbarát is. A szakirodalmi tájékozottság is fontos része a gyógyító munkának. Szeretném elérni, hogy a színvonalas szakirodalmi portálok az orvosok számára könnyen, térítésmentesen elérhetők legyenek. A leglényegesebb, hogy a napi rutin mellett próbáljam elérni azt, hogy a finanszírozási osztály segítségével a lehető leggyorsabban koncentráltan összegyűjtsem az egyesített János Kórház jellemző adatait, mutatóit, akár az osztályok szintjén is. – A magyar egészségügyben eltöltött hosszú idő ellenére nem tűnik fásultnak, energikus, életvidám ember benyomását kelti. Bizonyára áll Ön mögött egy kedves család. – Örülök, ha ezt Ön kívülállóként így látja. Higgadt, türelmes típus vagyok, szeretek minden információt összegyűjtve dönteni, még ha ez nem is mindig sikerül. A napokban gon-

doltam arra, hogy az időszakos „kirándulásaim” a medicinával érintkező területekre talán egyfajta kompenzációs, védő mechanizmusokként szolgálhattak nálam a kiégés ellen, ami minden emberekkel foglalkozó személyt szinte törvényszerűen elér. Egy hat- és egy nyolcéves kislányom van. A gyermek az én szememben egy csoda, és „szent” dolog. Így láttam szüleimtől, és én is így élem meg. Nincs olyan kívánság (pl. kedvenc étel elkészítése), amit a nap bármely szakában ne lennék hajlandó teljesíteni! Ezt szeretném nekik is átadni! A hétköznapjaink persze zsúfoltabbak: feleségem a Corvinus Egyetemen számvitelt tanít, és közben PhD órákra jár. Budaörsön lakunk, ahol a környezet nagyon kellemes, a kertünk egy igazi játszótér! Szabadidőmben régen kipróbáltam a festést, fiatalon trombitáltam és orgonáltam. Manapság a fotográfia, a pillanat megragadásának művészete izgat, mert kreatív műfaj. Székely Ilona

Akik belátnak az agyunkba és a gerincünkbe Az Idegsebészeti Osztály

órházunk idegsebészeti osztálya 1990-től lett önálló egység, külön osztályként ekkor vált le a Traumatológia Osztályról. A kapcsolatot máig tükrözi, hogy az idegsebészeti műtő és a kórtermek a Budai Trauma Centrummal egy épületben, a 26-os pavilon második emeletén helyezkednek el. Az idegsebészeten a hét minden napján folyik sürgősségi betegellátás, a többi beavatkozást előjegyzéssel várólista alapján végzik. 2007-ig dr. Julow Jenő főorvos vezette az osztályt, majd dr. Csókay András vette át a stafétát. 2010-től dr. Székely György c. egyetemi docens áll az osztály élén. „A János Kórház hosszú évek óta kiemelkedő szerepet vállal az idegsebészeti betegellátásban – mondja Székely főorvos. – Van olyan idegsebészeti beavatkozás, mely egyedül

csak nálunk történik Magyarországon. Ilyen speciális ellátás a brachyterápia, mely az agydaganatok szövetközi besugárzását jelenti, közvetlenül a daganatba bejuttatott radioaktív jód magvakkal, vagy a

cisztás koponyaűri daganatok falának yttrium-kolloiddal történő besugárzása. Ezt a kezelést Európában is csak néhány idegsebészeti centrumban alkalmazzák, a betegek száma ugyanis nem indokolja a beavatko-

zás általánossá tételét. A brachyterápia bizonyos betegségeknél óriási jelentőségű, mert kis kockázattal nagy kockázatú műtétet lehet vele kiváltani. Lényege, hogy egy mélyen ülő agydaganat cisztájába, amelyet rendkívül nehéz és veszélyes megközelíteni, egy olyan radioizotópot helyezünk el sztereotaxiás célzó berendezéssel, CT, illetve MR vezérléssel, amely roncsolja a daganatot. Az alkalmazott izotóp többféle lehet, de a leggyakrabban yttriumot használunk. Az yttrium azért ideális erre a célra, mert döntően bétasugárzással rendelkezik, s a bétasugárzás jellemzője, hogy a tumor falában elnyelődik, azaz nem sérti a környező ép agyszövetet. Az yttrium feleződési ideje egy nap körül van, tehát két hét múlva megszűnik a sugárterhelés, hiszen a sugárforrás is elapad. A daganat cisztán belüli sugárzásával el tudjuk érni, hogy a daganat nagy része elpusztul, a tumor összezsugorodik. S mivel a környező ép szövetet nem éri károsodás, ezt a kezelést több alkalommal is megismételhetjük, ellentétben a klasszikus sugárkezeléssel, melyből csak bizonyos mennyiségű dózis adható.” Brachyterápiát több mint tíz éve alkalmaznak az osztályon, kórházon belüli megteremtése és a computeres rendszer kiépítése Julow tanár úr nevéhez fűződik. Annak idején dr. Julow Jenő harcolta ki a speciális sugárterápia akkreditációját, amely nem lehetett könnyű, hiszen sugárzó anyag tárolásáról, szállításáról volt szó, s az ÁNTSZ előírások szigorúan megszabták a feltételeket. Mióta ez sikeresen

működik kórházunk idegsebészetén, az ország egész területéről ide irányítják az ily módon kezelhető daganatos betegeket. Magyarországon évente néhány száz agydaganatot diagnosztizálnak, melyeknek egy része véglegesen meggyógyítható, másik része csak átmenetileg javítható. Az osztály másik országos szinten kiemelkedő gyógyítási területe a funkcionális idegsebészet, melyről lapunk előző számában már részletesen írtunk. Ennek keretében parkinsonos és egyéb mozgászavaros betegek műtéti kezelése történik kétféle idegsebészeti technikával. Miután CT és MR vizsgálat után fizikálisan is gondosan kivizsgálták, hogy milyen típusú az illető beteg mozgászavara, pl. kézremegése, a törzsdúci struktúrába vezetett elektróda segítségével kis kiterjedésű célzott roncsolás útján a tünet javítható, vagy jelentősen csökkenthető a mozgászavar. A másik módszer, hogy a mozgászavart okozó „magot” tartós elektromos ingerléssel befolyásolják agyi pacemaker beültetésével, s ennek eredményeként szintén látványos javulás mutatkozik a betegek állapotában. Ez utóbbi ún. neuromodulációs műtét, melynek összesen három szakértő művelője van Magyarországon. Egyike kórházunk főorvosa: dr. Valálik István személyében. Ő végezte hazánkban az első funkcionális idegsebészeti beavatkozást, s az elmúlt évben az Európai Sztereotaxiás és Funkcionális Társaság alelnökének is megválasztották. „Ha az idegsebészet jövőjét és a fejlődés irányát kutatjuk, könnyen

észrevehetjük, hogy az agysebészet egyre inkább visszaszorul – folytatja Székely György főorvos. – Ez azért van, mert egyre több olyan technika válik be a gyakorlatban, amely kiváltja a nagy rizikójú sebészeti beavatkozásokat. Ide tartoznak pl. a fókuszált besugárzás mellett a különböző agyi érfejlődési rendellenességek műtéteit kiváltó beavatkozások. Persze nagyon sok betegség létezik még, melyet csak sebészeti módszerrel vagyunk képesek megoldani. A nemzetközi kongresszusokon való részvétel alapján úgy látom, hogy nagy fejlődés várható a gerincsebészet területén. A mai napig nehezen megválaszolható kérdés a kutatók számára, hogy a gerinc különböző szakaszait hogy kell megközelíteni, s hogyan kell operálni. Gondot jelent időnként a nyak, a nyak-mellkas átmeneti gerinc, illetve az ágyék és a keresztcsonti átmenetnél a gerinc operálása. A nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy a gerincsebészet az endoszkópos mikrotechnika irányába mozdul el világszerte. A János Kórház betegei számára jó hír, hogy az országban tudtommal itt végezzük egyedül az ágyéki porckorongsérv endoszkópos eltávolítását. A műtéttípus bevezetésében dr. Erbszt Andrásnak volt kiemelkedő szerepe. Ezzel a technikával csökkenteni lehet a behatolás mértékét, illetve roncsoló voltát. Jelenleg a hátsó megközelítésű ágyéki porckorong sérv műtétek esetén tudjuk alkalmazni ezt a megoldást, de szeretnénk továbblépni, a többi gerincszakaszon is bevezetni az endoszkópos technikát.” Az Idegsebészeti osztály tevékenységét, helyzetét bemutató cikkben nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kormány által előterjesztett, a közelmúltban nagy vonalaiban elfogadott „Semmelweis tervet”. A terv szerint az egészségügyi ellátás szempontjából nyolc nagytérségre osztódna az ország, melynek nyugat-közép magyarországi központja a János Kórház lenne a Kútvölgyi Klinikával és Érsebészeti Klinikával együtt. Ha ez megvalósul, akkor a többi régióhoz ha-

sonlóan itt is ki kell alakítani egy egykapus sürgősségi centrumot, mert jelenleg a János Kórházban többkapus sürgősségi ellátás működik. Ennek egyik feltétele, hogy legyen egy sürgősségi betegfelvételi osztály (SBO), melynek legmagasabb szintje, az SBO 3 ott jöhet létre, ahol idegsebészet is van. Az általános traumatológiai betegellátás igényli, hogy egy telephelyen legyen a sürgősségi betegfelvételi osztály, traumatológia, idegsebészet, mellkassebészet, általános sebészet, gyereksebészet és az egyéb társszakmák: szemészet, urológia, szájsebészet, melyeknek időnként részt kell venniük a baleseti ellátásban. Három hely van Budapesten, amely minden feltételnek megfelel: az egyik a János Kórház, másik az ÁEK (bár itt nincs gyereksebészet), illetve a Péterfy-OBSI. „Az egyik lehetséges megoldás az lehetne, hogy a János Kórház tetején lévő 25-ös, 26-os és 27-es épületeket felújítanák, összekötnék, s ebből a komplexumból jönne létre a sürgősségi betegellátó központ – vázolja a jövőt Székely doktor. – Itt kapna helyet az SBO, a traumatológia, a központi intenzív osztály, az idegsebészet, a végtagsebészet és a radiológia. Az összes többi szakma vagy idejönne, ha operálni kell, vagy a beteget irányítanánk pl. a szájsebészetre, a szemészetre stb. Ezek a tervek jó irányba befolyásolnák az osztály sorsát, mert az idegsebészet jelenlegi infrastruktúrája semmilyen szinten nem üti meg a minimális elvárhatóságot. A kórtermek zsúfoltak, a vakolat és a burkolás korszerűtlen. Két kórterem elfogadható, de mindkettő a műtőtraktusban helyezkedik el, s ezeknek a helyére egy másik műtőt kellene építeni, melyre nagy szükségünk lenne. A jelenlegi műtőnk nagyon rossz beosztású, sokkal nagyobb helyet foglal el, mint kellene, a falak viszont nem mozgathatók. Nincs nővérszobánk, nincs vizsgálónk, nincs kezelő és nincs megfelelő raktárhelyiségünk. Egy-egy mellékhelyiség áll rendelkezésre a férfi és nőbetegeknek. Három orvosi szobánk van, azok is szűkösek. A műtői felszerelés kissé elavultnak mondható, de használható. A fúrók, mikroszkópok olyan drágák, hogy sem a kór-

ház, sem az alapítványaink nem tudják rá a pénzt biztosítani. A röntgen átvilágító berendezésünket nagyon sürgősen ki kellene cserélni, mert elavult, s ha elromlik, nem javítható. Meghibásodása esetén csak kölcsöngéppel tudnánk gerincműtéteket végezni. A mikroszkópunk, koponyafúrónk és a szívóberendezések közepesen jó állapotban vannak. A kéziműszerpark és az egyéb műtétekhez szükséges műszerek nem hátráltatnak bennünket, de a természetes kopás miatt előbb-utóbb minden cserére szorul.” Ha a Semmelweis terv megvalósul, várhatóan nőni fog az itt kezelt gerinctraumák száma, s az elektív műtétek is megszaporodnak. A szakma és az OEP komoly ígéretet tett, hogy növelni fogják a kórház idegsebészeti gerincimplantációs keretét, mely jelenleg elég szűkösnek mondható. Amikor érdekes esetekről, utóbbi időben történt sikeres műtétekről érdeklődöm, Székely György főorvos elmondja: különlegesnek operációnak számít, hogy pl. egy betegnél a „corpus kallózumban” ülő daganatból ki tudtak venni nagy mennyiségű mintát, pedig ez a terület nagyon nehezen hozzáférhető. A corpus kallózum ugyanis az a kérges test, amely a két agyféltekét összekötő rostokat vezeti át egyik oldalról a másikra. Nemrég pedig egy 60 év feletti nőbeteg egyensúlyzóideg-daganatát kezelték sikeres módon. A tumor már 3 centiméteres volt: fennállt az arcidegbénulás veszélye, s a daganat már az agytörzset is nyomta, ezért a beteg nyelési zavar-

okkal küzdött, az egyensúlyzó ideg terhelése miatt pedig járásképtelen volt. „Ekkora daganatot, ha teljesen eltávolítunk, akkor nagy valószínűséggel lebénul a beteg arcának fele – magyarázza Székely doktor. Ezt a tumort mérete miatt már fókuszált besugárzással sem kezelhettük, ezért azt a megoldást választottuk, hogy eltávolítottuk a daganat 90 százalékát, s azt a részt, ahol az agyidegek vannak, bent hagytuk. A maradványt fókuszált besugárzással kezeljük. A célt elértük: a beteg állapota javult, nem bénult le az arca, nyelési zavarai megszűntek, s reményeink szerint járókerettel hamarosan lábra is tud állni.” Mint tudjuk, az idegsebészetre számos bicikli- vagy motorbalesetet szenvedő fiatal is kerül. Elgondolkodtató tragédia, amikor egy életerős fiú egyik pillantról a másikra mozgásképtelenné válik, s végleg tolókocsiba kényszerül. Az ő megmentésükben óriási szerepe van a gerincműtéteknek. „Egy fiatal motoros sérültnek pár hónapja szerencséje volt: bár darabokra tört a nyaki gerince, a gerincvelő épen maradt, s így rögzíteni tudtuk a nyaki gerincet hátsó és elülső behatolással, s a fiú újra teljes értékű munkára képes emberré vált.” Reméljük, hogy a közelgő változások megteremtik a jobb feltételeket a korszerű idegsebészeti műtétekhez, kezelésekhez, s az idekerülő betegeknek még nagyobb esélyük lesz a teljes gyógyulásra. Székely Ilona


E

Kórházunk művésztehetségei Festő, költő és szobrász a dolgozók között

gerben a Magyar Kórházszövetség XXIII. Kongresszusa új élménnyel lepte meg résztvevőit: „Az egészségügy rejtett kincsei” címmel az egészségügyi dolgozók lehetőséget kaptak arra, hogy bemutathassák művészi alkotásaikat, szavalhassanak, énekeljenek, festményeket, grafikákat, szobrokat állítsanak ki. Kórházunkat három tehetség képviselte: Ráczné Monostori Zsuzsanna festő a bőrgyógyászatról, Donát Lajos képzőművész a gyereksebészetről, valamint Tóbiás Barna Attila költő a III. Belgyógyászatról. Ráczné Monostori Zsuzsanna élete első kiállítását köszönheti a kongresszusnak, pedig otthona tele van képekkel, évek óta rajzol és fest. Amikor nem alkot, fehér köpenyes asszisztens a bőrgyógyászaton. Kis kerülővel került az egészségügybe, hiszen ruhaipari szakközépiskolát végzett, a Váci Kötöttárugyárban dolgozott hat évig. Világhírű márkák szabásmintáit készítette számítógépen, vagy csak lerajzolta a mintadarabot, ami alapján az üzemben elindulhatott a sorozatgyártás. Aztán egy nap sorra bezártak a magyar ruhaipari cégek, Zsuzsának újabb és


újabb állás után kellett néznie. Már majdnem harmincéves volt, amikor változtatott: gyerekként mindig is vonzotta az orvoslás, megpróbált az egészségügyben elhelyezkedni. „Nem volt egyszerű bekerülnöm az egészségügybe, pedig azt hittem, csak be kell iratkoznom egy ápolónői iskolába – meséli Zsuzsanna. – Az iskolába nem vettek fel, mert nem volt kórházi hátterem, nem dolgoztam semmilyen osztályon. A kórházakban pedig azért utasítottak el, mert nem volt egészségügyi végzettségem. Végül a férjem talált rá az interneten a MÁV Kórház hirdetésére, itt végül alkalmaztak. Segédápolóként kezdtem a tüdőosztályon, egy évig ápoltam rákbetegeket: pelenkáztam, etettem, fürdettem őket. Itt iskoláztak be, megszereztem az ápolói képzettséget. Amikor megalakult az ÁEK egyre nehezebben bírtam a körülményeket, ezért másik állást kerestem. Így találtam rá a János Kórházra, ahol a bőrgyógyászaton asszisztensként már harmadik éve dolgozom dr. Kerkay Györgyi főorvos asszony mellett.” Zsuzsanna mindeközben sosem tette le a ceruzát és az ecsetet, hob-

biként akvarelleket, szerelmes életképeket festett. Ruhaipari tanulóként régi korok ruháit rajzolta nagy kedvvel: görög tunikát, római tógát kanyarított a papírra. A kézművesség családi öröksége is volt: apai nagyapja egykor címerfestőként dolgozott. Zsuzsát Báli Péter gödi grafikus festőművész is bátorította, ő tanította szénnel portrét rajzolni, cserébe Zsuzsanna modellt ült neki. Mostanában olajfestéket visz a vászonra, de készített már képet selyemre és fenyőfából készült lemezre is. Az asszisztens festőnő Van Gogh műveiért lelkesedik: csodálja a mester hosszú, határozott ecsetvonásait, erős színeit, képekbe zárt érzelmeit. Zsuzsanna nyolc képet mutatott be a kongresszuson, lírai stílusa, emberi kapcsolatokat ábrázoló festményei elnyerték a közönség tetszését. Donát Lajost már bemutattuk lapunk egyik korábbi számában, tudjuk, hogy a gyereksebészeten dolgozó művész több mint tizenhét éve gipszel sérült gyerekeket, részt vesz ügyeletben, segédkezik ambulancián. A rendszerváltás után Sepsiszentgyörgyről érkezett Pestre, ahol

felkereste a Képzőművészeti Főiskolát, látogatta a galériákat, majd munkaként díszleteket festett az Operaházban. Jövedelmét utcai portrézással egészítette ki, járta a pesti éjszakát, amikor tehette: felfedezte Európát. Görög tanulmányútja után kezdett el komolyabban szobrászattal foglalkozni, de az akvarell és a fafaragás is mindvégig szenvedélye maradt. Annak idején lelketlen munkának érezte az óriásdíszletek mázolását, ezért is mondott búcsút az operának. A János Kórházban nem küldték el az ügyes kezű fiút, bebizonyosodott: aki az agyaggal bánni tud, a gipszelőben is megállja helyét. Lajos máig a kórház „nővérszállóján” lakik, művészként tucatnyi kiállítást mondhat magáénak. 2003 óta fafaragásait bemutatták a Magyarok Házában, a pomázi Teleki-Wattay kastélyban akvarelljeit, Szentendrén, az ArtUnio galériában pedig formabontó, útkereső alkotásait láthatta a közönség. Munkáira a székely népballadák, fejfák éppúgy hatással vannak, mint az erdélyi rengeteg és a női szépség. Elmondása szerint a nagybányai iskola, Szőnyi festészete, valamint Zsögödi Nagy Imre művészete áll hozzá a legközelebb. Egyik életében műtőssegéd, másik életében festményeket, szobrokat álmodik. Megrendelői kívánságait is teljesíti, anatómia tankönyvbe is készített illusztrációkat. „Zsuzsával az egri kongresszuson

találkoztam először, az ő képeit a nagyterem bejárata előtt helyezték el, míg az én faragásaimat, műveimet a földszinti recepciónál láthatták a részvevők – meséli élményeit Donát Lajos. – Érdekes volt látni, milyen sok „kézműves” ember dolgozik az egészségügyben, bár festő viszonylag kevés volt, de egymást érték a tűzzománc, patch-work, kerámia és egyéb képzőművészeti alkotások. Hamarosan összebarátkoztunk, a hangulatot oldotta az egerszalóki esti fürdőparti és a táncmulatság. Az egri kiállítás után elhívtam Zsuzsát a Marcibányi Művelődési Házba, ahol kipróbálhatta a korongozást. Tóbiás Barna Attilát két éve ismerem, ő szomszédom a szállón. Nagyon tehetséges költő, csak kissé zárkózott. Én beszéltem rá, hogy jöjjön el a művészeti találkozóra. Attila saját maga olvasta fel verseit, nagy sikere volt, talán azért is, mert írásai a kórház mindennapjairól szólnak, valamint költő létére drámai hatással tudja előadni saját műveit.” Barna T. Attila (eredeti nevén Tóbiás Barna Attila) 1971-ben Vácon született. Felsőgödön töltötte gyermekkorát, tizenöt évesen jelentek meg először versei az Ifjúsági Magazinban. Rendszeresen 1993 óta publikál, megjelentek írásai az Élet és Irodalomban, a Mozgó Világban, az Alföldben, később a Magyar Naplóban, a Havi Magyar Fórumban vagy a Hitel folyóiratban. Egy ideig újságíróként és szerkesztőként is te-

vékenykedett váci és nagymarosi helyi lapoknál, de különféle cikkeit országos lapok is közölték. 1997-ben jelent meg első verseskötete: Senkinémasága címmel. Ezért a kötetéért megkapta a Borsos Miklós Alapítvány által létrehozott Verskarácsony-díjat. „Félárbocon” című második kötete 2003-ban került ki a polcokra, harmadik kötete 2005-ben „Valami jön” címmel jelent meg. 2008-ban Nagy Gáspár költő emlékére írt költeményével elnyerte a balatonfüredi Salvatore Quasimodo Nemzetközi Költőverseny különdíját. Attila tagja a József Attila Körnek, a Magyar Írószövetségnek, valamint a Fiatal Írók Szövetségének. A III. Belgyógyászaton betegszállítóként dolgozik, egy költő a mai válságos időkben nem teremthet magának könnyen egzisztenciát. Az utóbbi években lírájának közvetlen tárgya lett a magyar egészségügy. Lajos, Zsuzsa és Attila az egri találkozás hatására szeretnék, ha kórházunkon belül évente egyszer létrejöhetne egy művészeti fórum, közös kiállítás, ahol a János szakdolgozói, orvosai szerepelnének, mint alkotók. Fotográfiával, festménnyel, fafaragással, prózával vagy bármilyen más művészi alkotással örömet szereznének mindenkinek, legyen az nővér, orvos, szakasszisztens, vagy betegszállító. Székely Ilona


Ápolók nemzetközi napja latairól megalkotva az ápolás professzionális útmutatóit, iskolát alapít, hatalmas energiával küzd a jobb egészségügyi ellátásért, elsősorban a szegények jobb ellátásáért.

A

z alábbiakban Dr. Madarasi Anna orvosigazgató-helyettes és Bíró Katalin főnővér beszédeit olvashatják, melyek a május 12ei ünnepségen hangzottak el.

Kedves Kollégák! 1820-ban ezen a napon született Florence Nightingale, akit joggal nevezhetünk az ápolási szakma megalapítójának. Az életrajza valószínűleg sokak által ismert, én csak azokat a momentumokat szeretném most kiemelni, melyek számomra meghatározóak voltak, amikor megismerkedtem az életútjával. Florence Nightingale jómódú, művelt nagybirtokos családból származott. Szülei neki is a kornak megfelelően egy jó házasságban látták a boldog jövőt, de Florence sorsa másképp alakult. 17 éves korában megismerkedett a londoni kolerajárvány leírásával, mely olyan erős hatással volt rá, hogy ettől kezdve gondolatait a beteg szenvedő embereken való segítés töltötte ki. Megtehette volna, ahogy sokan mások, hogy jótékonykodással segít a nehéz sorsú embereken, de ő


ennél messzebb látott, és szisztematikus kutatással, tanulással megkezdte egész életre szóló munkáját, a beteg embereken való szervezett segítségnyújtást. Joggal tűnhet úgy, hogy Florence Nightingale kiválasztott volt, küldetése volt. Filozófiája a mai napig érvényes, sőt napjainkban egyre inkább aktuális: ahhoz, hogy valóban hatékony segítséget nyújthassunk az embereknek, ahhoz meg kell ismerni az emberi természetet, az emberi szükségleteket, és ezekből az ismeretekből rendszert, elveket és módszereket kell alkotni. Ebben az időben Angliában a betegápolást tanulatlan, sokszor lecsúszott emberek végezték, nem voltak ápolással foglalkozó vallásos rendek, mint Európa más országiban. Ezért külföldre ment tanulmányozni az ápolás módszereit, így találkozik a francia Irgalmas Nővérekkel, a német diakonisszákkal. Tanul, mindent megfigyel, és kialakulnak saját elképzelései. Az igazi nagy kihívást a krími háború jelentette. Addigra már ismertté vált tevékenysége, így a hadügyminiszter őt bízta meg a frontkórház megszervezésével. A halálozási arányszám akkor közel 43% volt. Florence Nightingale felismerte, hogy elsősorban az ápolás hiánya, a tudatlanság, a kosz, a felszerelés hiánya, a rossz étkezés okozza ezt a magas halálozási arányt. Csapatával olyan eredményesen dolgozott, hogy ezt 2%-ra tudta csökkenteni. A háború végeztével tudományos közleményekben, könyvekben számolt be a fronton szerzett tapaszta-

Az ápolás szent és tiszta hivatás, hiszen a szenvedőknek enyhülést, a haldoklóknak könnyebbséget, a gyógyulóknak életet ad. Ez az ő ars poeticaja. A mai nap ünnepnap. Minden kiemelkedő ünnepkor végiggondoljuk, hogy személy szerint kinek mit jelent ez az ünnep. Azt gondolom, mindenképpen megbecsülést, odafigyelést. Nekünk kórházi dolgozóknak nem kell elmondani, hogy mit jelent az ápolók munkája. Azt hiszem, minden kezdő orvos elmondhatja, hogy az egyetemről hatalmas elméleti tudással kikerülve, a kórházban meg sem tudunk mozdulni az ápolók segítsége nélkül. Minden orvosnak van egy Katinénije, Áginénije, mint nekem volt annak idején, akik bevezettek a mindennapi betegellátás rejtelmeibe, akik olyan több évtizedes tapasztalatot osztottak meg velem, amit sehonnan máshonnan nem tanulhattam volna meg. Ezeket, az ágy mellett élesben működő dolgokat egy tankönyvben sem lehet megtalálni. És ha semmi mást nem tartok be, mint amit tőlük tanultam, már nem tudok nagy hibát elkövetni. És ez az emberség, a rend és a tisztaság – tisztaság a környezetünkben és tisztaság a fejünkben – ez az, amit Florance Nightingaletől a mai napig minden jó ápoló követ. Tudom, hogy a nehéz gazdasági helyzetben nem felhőtlen az ünnep, de mégis azt kérem, hogy legalább egy pár órára próbáljuk meg jól érezni magunkat, kicsit ünnepelni. Természetesen az anyagi megbecsülés nagyon fontos része vágyainknak, de a munkahelyi körülmények javításával is sokat javul a munkahelyi közérzetünk. Ebben az évben központi kezdeményezéssel több millió forintos fejlesztések történtek pályázati pénzekből:

– OMF pályázat 3M – 3 db hidraulikus betegemelő a műtőkbe, ágytálmosó – TÁMOP támogatással decubitus team – a Synergia Kft főnővéri kommunikációs tréninget szervezett – a 800 ápolóból 500-nak felsőfokú végzettsége van. Akinek nincs, azokat alapítványi pénzből be lehet iskolázni – karácsonyi ünnepség a Nővérszállón – szakdolgozók tudományos ülése. 3 előadás bejutott az országos kongresszusra – bérlet-hozzájárulás És ne feledkezzünk meg a helyi kezdeményezésekről sem. Nagyon sok osztályon a mai napig megünneplik egymás névnapját, a nagyobb ünnepeket, szerveznek közös programokat, segítik egymást az emberek. Ezekben a nehéz időkben csak azt tudom mondani, tanácsolni, hogy amit meg tudunk tenni önerőből ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, azt tegyük meg, figyeljünk egymásra, segítsük egymást. Ebből mi is és a betegek is csak profitálhatnak. Dr. Madarasi Anna Én Istenem, gyógyíts meg engemet. Én szeretni és adni akarok: Egy harmatcseppért is – tengereket. S most tengereket látok felém jönni, És nem marad egy könnyem – megköszönni. Reményik Sándor: Gyógyíts meg! Amikor kisgyermek voltam, féltem a fehér köpenytől, a csillogó műszerektől, az injekciós tűtől. S ha a felnőttek kérdezgettek, hogy mi akarok lenni, büszkén rávágtam: tanító néni, mert az tetszett. Aztán kiskamaszként egy komoly tüdőgyulladással kórházba vittek. Visítottam, amikor édesanyám rám húzta az osztályon kötelező pizsamát. Az éktelen hangra bejött egy őszülő hajú, idős ápolónő a folyosóról. Jó énekhangod van, mondta, benevezhetnél a „Ki Mit Tud”-ra... Fésülködj meg, mindjárt jön a doktor bácsi, és egy ilyen nagylánynak szépnek kell lennie. Felelni akartam,

hogy én nem akarok szép lenni, de ő rám nézett. Nem tudom, miért akadt meg a szó a torkomon. S azt sem sejtettem, hogy az a perc, amikor Mária nénit megismertem, döntő lesz az életemben. Két hétig feküdtem az osztályon. Meglepődve figyeltem, hogy szinte nesztelenül suhant az ágyak közt, mindig komoly volt, a szeme azonban derült, sok örömet sugárzott. Míg ágyneműt cserélt, lázmérőt osztott, ágytálat hozott, érdeklődve beszélgetett velünk. Ha megjött vagy elment, hol a hajunkat, hol az arcunkat, vagy a kezünket simogatta meg. Sose mulasztotta el, hogy benézzen hozzánk, megigazítsa a párnánkat, a takarót vagy teát adjon. Hosszú ujjaival úgy adta be a szurit, hogy alig éreztük. Ha éjszakás volt, behozta nekünk a Kincses sziget c. kalandregényt, és egy fejezetrészt olvasott fel belőle. Valahogy mindenre volt ideje. Éreztük, hogy rá mindenben számíthatunk, ezért minden gondunkkal, kívánságunkkal őt nyaggattuk. Nem bánta, és amit lehetett, teljesített. A kórházból örömmel mentem haza, de tőle nehezen váltam el. Úgy szerettem, mintha közeli rokonom lett volna. Az évek során többször elém villant az alakja. Akkor is, amikor az általános iskolában választani kellett, hogy hol tanuljak tovább. Már rég nem a tanítónőt csodáltam, hanem Mária nénit, a fehér köpenyében. Nagyon fontos embernek éreztem, aki olyanokat tehet meg, amit a hétköznapi ember nem: az orvos jobb kezeként ő is gyógyíthat. Tizennégy évesen komolyan hittem az ápolónő misztériumában. Ma is hiszek benne, sőt, jobban, mint akkor. Nemrég ugyanis Mária néni az osztályunkra került. Özvegyen, egyedül, nehéz anyagi körülmények között élt. Kevés nyugdíjá-

ból nehezen tartotta fönn magát. Szellemileg ép maradt, de menthetetlenül legyengült. Csak akkor eszméltem rá, hogy őt fektettük be, amikor a kórlapján elolvastam a nevét, és a foglalkozását. Besiettem hozzá, leültem az ágya szélére. Erőtlenül pillantott fel, amikor megkérdeztem, hogy emlékszike rám. Felidéztem a Kincses szigetet, a tréfába burkolt kritikáit a viselkedésünkről. Néhány perc eltelt, mire megszólalt: Hát te vagy az...? Kislányom, nehéz hivatást választottál, nagyon sok áldozatot kell hoznod érte... Elárultam neki, hogy az ő példája vezetett erre a pályára. Csodálkozva, mégis jólesően fogadta a vallomásomat. Kérte, hogy én adjam be neki az injekciókat, s ha véletlenül jelentkezne a lánya, aki évek óta felé sem nézett, ne engedjem be hozzá – nem akarja látni. Komoly dilemma elé állított: a hozzátartozónak joga van őt látni, neki joga van őt megtagadni. Ilyen esetben miként kell jól, etikusan dönteni? Mivel a családi probléma okáról Mária néni semmit sem mondott, nem kérdezősködtem. Csak annyit válaszoltam: megoldjuk valahogy. Gyöngéden megfogta a kezem: Köszönöm kislányom a tapintatodat. Tudd meg, a beteg érzi, hogy kiben bízhat meg. Viszont tartsd meg azt a távolságot, amit el vár tőled. Ne akard tudni azt, amit ő nem akar elmondani. Ha barátkozó, barátkozz vele. Ha hűvösen viselkedik, te akkor is légy kedves hozzá, bármilyen nehezedre is esik. Finom humorral meg lehet oldani bármit. A nehéz betegekkel így kell bánni, és most már elárulhatom, hogy kis korodban te sem voltál épp könnyű beteg. A főorvossal való konzultáció után úgy döntöttünk: Mária néni kérése az első, tehát a lányát nem engedjük be hozzá. Pedig már másnap jelentkezett. Diplomatikusan tájékoztattuk édesanyja kívánságáról. Később, négy nap múlva Mária néni magához intett. Eljött az időm, súgta. Ugyan, dehogy, feleltem, mire azt mondta: Egy jó ápolónő mindig tudja, hogy melyik betegnek kell igazat mondani, melyiket vigasztalni. Ha ez az ösztönös képesség hiányzik belőled, tanuld meg a könyvekből. Nem csak a betegsége-


ket kell ismerni, hanem a jellemeket is. És tanulj meg még egy nagyon fontos dolgot, tette hozzá. Ahhoz, hogy a betegek érezzék, mindig, minden esetben számíthatnak rád, a kórház küszöbén kívül kell hagynod az otthoni gondjaidat. Mosolyogj rájuk, törődj velük, végy észre minden apró változást. Ehhez jó megfigyelő képesség kell, meg lehet tanulni... Légy erős, fegyelmezett, hagyd, hogy beléd kapaszkodjanak, mert te vagy a mankójuk. És mindig szeretned kell őket... ez az, amiből Főigazgatói dicséretben részesültek Bereczné Babus Eszter főnővér Clementis Györgyné főnővér Héber Judit Ibolya diplomás ápoló Hering Andrea rehabilitációs tevékenység terapeuta Iván Margit vezető asszisztens Kerny Mária asszisztens László Éva részlegvezető

F

minél többet adsz, annál több marad neked... Kérlek, most fogd meg a kezemet... A tenyerét a két kezem köré simítottam, mire alig hallgatóan sóhajtott. Tudtam, hogy nincs tovább. Nem segíthet rajta senki. Csak annyit tehetek, hogy ott vagyok vele ezekben a nehéz pillanatokban, s ezt meg kell tennem, bármennyire fájdalmas is. Ekkor már a fal felé fordulva, némán sírtam, hogy a többi beteg ne vegye észre. Mária néni szeme a semmibe nézett, arca boldog volt és nyugodt. Végre megpihenhetett. Roma Ildikó diplomás ápoló Tóbi Imréné főnővér Zachár Lászlóné műtős asszisztens Ápolási igazgatói dicséretben részesültek: Czuri Kálmánné ápolónő Erényiné Diczkó Zsuzsanna asszisztens Lengyel Józsefné főnővér Majorosné Kovács Lívia szakápoló

Mária néni elment, de bennem örökké élni fog. Ő mutatta meg, hogy milyen hivatást kell választanom. Példájával és beszélgetéseinkkel ő avatott be abba a titokba, aminek tudását a betegek feltételezik rólunk. Pedig ha végleg jő a halál, mi sem űzhetjük el. Igazi ápolónő az, akire a legkiszolgáltatottabb helyzetben is számíthatnak a betegek, enyhítő, gyógyító orvosság a lelküknek, ami ilyenkor a testüknél is betegebb. Bíró Katalin Patai Csilla diabetológiai szakápoló Rádler Tímea ápolónő Radványi Erika diplomás ápoló Szabóné Zelenák Katalin diplomás ápoló Szegner Lászlóné asszisztens Zalatnai Zoltán segédápoló Gratulálunk minden díjazottnak, és további jó munkát kívánunk nekik!

Gondos szelíd szolgálat

őigazgatói dicséretet kapott az Ápolók napján Tóbi Irén, a Traumatológiai és Kézsebészeti Osztály főnővére. Irén Mezőkeresztesen, egy kis borsodi községben született, s az általános iskola el-


végzése után egy bőrönddel a kezében indult neki Budapestnek. Elvágyott a korrekt, de kissé rideg otthonból. A helyi újságban olvasta, hogy a Varga Katalin Szakmunkásképző Iskolába ápolónőket vesznek fel, s noha már au-

gusztus volt, jelentkezett és felvették. „Taxival mentem a Keletiből a Kálvin tér közelében lévő Dienes utcai iskolába” – emlékszik vissza Irén, hiszen egyáltalán nem ismertem a várost. Kollégiumban lakott, szokta a várost,

két év után 1976-ban végzett és rögtön a Szent János Kórházba került az I. Belgyógyászatra Loczka Béla doktor úr mellé, a hatágyas őrzőbe. Egy év múlva már a Salamon Ferenc főorvos úr által vezetett II. Belgyógyászati osztály őrzőjének kiváló nővércsapatát erősíti, s itt tölt intenzív terápiás szakasszisztensként 18 évet. 1995-ben a Tüdőosztályra kerül át Lukács főorvosnő és Kormos főorvos úr mellé, két év múlva ugyanitt már megbízott főnővér, majd 2003ban főnővér az osztályon. A tüdőosztály megszűnését követően a kissé nyugalmasabbnak tekinthető belgyógyászati, tüdőosztályok után hektikusabb, új területre, a Traumatológiai és Kézsebészeti Osztályra került főnővérnek. „Nem volt könnyű döntés, de szembesültem azzal, hogy nekem már csak a betegágy mellett van a legjobb helyem” – emlékszik vissza Irén a döntés és váltás kétségekkel teli időszakára. Közben folyamatosan tanult. Az intenzív terápiás szakápolói képesítés után érettségizett („Melindával együtt jártam” – mondja Irén), majd 2003-ban a Semmelweis Egyetemen diplomás ápolói végzettséget szer-

I

zett (ide Tunyi Tündével járt közösen). A Traumán eltöltött eddigi 8 év embert próbáló feladatnak bizonyult. Nagy osztály, sok orvossal, még több beteggel, állandó ügyelettel, folyamatos stresszhelyzetekkel. Irén készítette a szakdolgozók, betegszállítók, adminisztrátorok beosztását, sok igényre és szempontra kellett tekintettel lennie, hogy mindenki elégedett legyen. Szerencsére a műtőt „Király Erzsi remekül viszi, arra nincs gondom” – mondja Irén. S persze ott volt mindenhol, ahol kellett: elkeseredett betegnél, izgatott, aggódó hozzátartozónál, bizonytalan kollégánál, értékelő viziteken az orvosok mellett, s szeretett főnökénél, Detre tanár úrnál, amikor ő éppen úgy kívánta. Jelentéseket írt, statisztikákat összesített, kórlapokat ellenőrzött. 34 éve dolgozik a János kórházban Irén, első és eddig egyetlen munkahelyeként. Mondhatni az egész életét itt töltötte. Közben felnőttek gyermekei, s már három unokája is van. „A kollégák közül mindenkivel hangot találok,

becsülöm a munkájukat.” A főnővérek közül azért azok állnak hozzá a legközelebb, akikkel régóta együtt dolgozik. Melindát, Csapó Editet, Clementis Erzsikét, Estéli Katit, Lörincz Verát, Sinkovits Erzsikét említi Irén nagy szeretettel. S persze Nellyt és Detre Tanár urat, akik most, betegsége idején is őrzik, vigyázzák minden mozdulatát, szervezik életét, támogatják felépülését. A kórház összes munkatársa nevében gratulálunk a „Dicsérethez” és jobbulást, épülést kívánunk!

Intézeti diabétesz nap

dén április 28-án hatodik alkalommal került megrendezésre kórházunkban az intézeti diabetes nap Korszerű diabetes kezelés a 2011es irányelvek tükrében. A betegoktatás, mint a kezelés egyik alappillére címmel. A hagyománynak számító rendezvényen nagy volt az érdeklődés, mint mindig. Több, mint 200-an regisztráltak, 37 orvos, a többi szakdolgozó, dietetikus, gyógytornász és egyéb szakember. Sokan jöttek vidékről is (Dombóvár, Szeged, Székesfehérvár, Tatabánya, stb.) és három fő Szlovákiából regisztrált. Az előadások három fő téma köré épültek: terhesség és diabetes, gyermek diabetológia és korszerű terápiás lehetőségek 2-es típusú diabetesben. Az orvosszakmai előadásokon kívül a szakdolgozók is sok színvonalas előadással készültek, melyek elsősorban a betegek edukációs nehézségeiről és azok megoldásáról szóltak. Az előadások végén, a work shopokon, valamint az előadások szüneteiben lehető-

ség volt gyakorlatban is kipróbálni a korszerű inzulinbeadó eszközöket, inzulinpumpát és edukációs anyagokat. Lehetőség volt még vércukor-, koleszterin- és vérnyomás mérésre is, valamint munkaruha vásár is volt a rendezvény alatt, de szaklapokat, szakkönyveket is lehetett vásárolni a Tudomány Kiadó pultjánál. Színesítette a rendezvényt a sok cég kiállítás is. Ezúton is köszönjük a cégeknek a támogatást, hiszen segítségük nélkül nem lehetett volna ingyenes a rendezvény. Az egyik cég jóvoltából az ETI pontjain kívül még távoktatási teszt kitöltésével a szakdolgozóknak 35 kredit pont szerzésére volt lehetőség. Az orvosoknak is akkreditált volt az előadás sorozat. valamint a Magyar Diabetes Társaság egy kreditpontot adott a rendezvényen való megjelenésért az orvosoknak.

Balázs Magdolna

A visszajelzések azt mutatják, hogy sikeres és hasznos volt a rendezvény, így továbbra is őrizve a hagyományt tervezzük hasonló szakmai napok rendezését. Ezúton is szeretném megköszönni prof. dr. Winkler Gábornak, a Budai Gyerekkórház dolgozóinak és saját kollégáimnak a sok segítséget és támogatást a rendezvény szervezésében és lebonyolításában. Eisenhauerné F. Andrea

T

Lézerrel a gyógyulásért Szakambulancia a Margitban

alán nem mindenki tudja, hogy a Bécsi úton, a Margit kórház nőgyógyászatán az elsők között hoztak létre 1991-ben egy lézer ambulanciát, ahol a mai napig TB ellátás keretében térítésmentesen részesülhetnek a betegek lézerterápiás kezelésben, illetve lézeres sebészeti beavatkozásban. „A kórházi mintát a lézertechnika alkalmazására a tengerentúlon láttam először – meséli dr. Fábián Sándor nőgyógyász, a lézer ambulancia alapítója és vezetője. – Amikor hazajöttem Bostonból és elkezdtem a Margit Kórházban dolgozni, felmerült bennem az ötlet, hogy itthon is alkalmazhatnánk nőgyógyászati műtéteknél a lézertechnikát. Tudni kell, hogy a nyolcvanas években 138 ággyal működött itt a nőgyógyászati osztály, s a zsúfoltság miatt nagyon nehezen tudtuk ellátni többek között a méhszájplasztikát igénylő betegeket, akiknél egy beavatkozás 4-5 nap kórházi tartózkodással járt. Akkoriban dr. Pilishegyi János osztályvezető főorvos támogatta az újító ötletet, s pályázat útján sikerült beszereznünk az első lézer berendezést. Kezdetben főleg méhszájplasztikai műtéteket végeztünk, így a betegek már két nap után hazamehettek. A lézeres beavatkozás nem járt semmilyen szövődménnyel,

nem okozott vérzést, és a seb rövidebb idő alatt és szebben gyógyult, mint a hagyományos „szikés” megoldások.” Egy ideig a nőgyógyászaton belül működött a lézeres részleg, majd később önálló műtéti egységgé alakult, amely nem tartozott szorosan egyik osztályhoz sem. Ez azért is volt természetes, mert a kórházban működő társszakmák sorra csatlakoztak a lézerterápiához, illetve külső intézményekből is hoztak orvosok lézerterápiára beteget, s itt végezték el rajtuk az operatív beavatkozásokat. Sebész, urológus, szájsebész, bőrgyógyász, reumatológus egyaránt igénybe vette a lézerterápiás egységet, mert több betegségnél az új technikával lényegesen jobb eredményt lehetett elérni. A sebészek itt végeztek el minden olyan kisebb beavatkozást, amely nem igényelt altatást. Helyi érzéstelenítéssel távolították el pl. a lipómákat, fibrómákat, különböző bőrkinövéseket, a bőrgyógyászok haemangiómákat kezeltek lézerrel, a nőgyógyászok pedig a méhszájplasztikán kívül gátplasztikát is végeztek, valamint nagy számban sikeresen gyógyították a vírusos eredetű condyloma-elváltozásokat. Fábián doktor nevéhez fűződik, hogy az operatív beavatkozások mellett kialakította a lágylézerterápiát is, amellyel különböző reumatológiai

és fizikoterápiás kezeléseket lehet végezni. 1993-ban a Lézerterápiás egység a Magyar Nőorvos Társaság Nívó-díját kapta a kórházban végzett endoszkópos lézerműtéteket bemutató cikkéért. Mivel 2007 után megváltozott a Margit kórház profilja (megszűnt pl. a sebészet, nőgyógyászat, reumatológia), a lézerterápiás egység tevékenysége is alkalmazkodott az új körülményekhez. „A lézer egyszínű, nagyenergiájú elektromágneses hullám – magyarázza dr. Fábián. – Van, aminek a fénye a látható tartományba esik és van, ami nem látható. Maga a sebészeti lézer például nem látható, de egy piros fény megvilágítja, s így a kettőt összekombinálva a látható tartományban tudunk dolgozni a láthatatlan lézerrel. Lágylézerből is többféle van: lehet infravörös, vagy hélium-neonlézer, alkalmazása attól függ, hogy mire használjuk. A piros színű lézer a felszíni kezelésekre, az infralézer a mélyebb behatolás miatt az inak, izmok, izületek kezelésére kiválóan alkalmas. A lágylézer kezelés fájdalommentes. Az ambulancia lágylézeres készülékei 40, maximum 350 mWatt teljesítményűek, a sebészeti lézerkészülékekkel, amelyek 2-től egészen 65 Watt teljesítménnyel is bírhatnak, téglát, csontot is el lehet vágni. A nagy teljesítményű lézerrel sebészeti beavatkozásokat végezhetünk, a lágylézerrel reumatológiai, ortopédiai, neurológiai és fizikoterápiás kezeléseket.” A lézer ambulancián jelenleg főleg nőgyógyászati, sebészeti és bőrgyógyászati beavatkozásokat végeznek helyi érzéstelenítésben, valamint reumatológiai és fizikoterápiás kezeléseket. Az egység 3 ágyas pihenőrésszel rendelkezik, valamint egy kisebb műtőhelyiséggel. Lézerendoszkópos műtéteket a kórház Központi Műtőjében lehet végezni. Az elmúlt évben 1500 beteg kapott itt lézeres kezelést és 160 betegnél végeztek ún. egynapos sebészeti beavatkozást.

A lágylézer kezelés elindítja és felgyorsítja a sebek gyógyulását, amely a pásztázó lézertechnika segítségével érintésmentesen végezhető. Bőrgyógyászati szempontból a következő kórképek, panaszok esetében javasolt a lézerterápia: pattanásos arcbőr, herpeszek gyógyítása, megelőzése, gennyes gyulladások, fekélyek, hegek, ekcémák, égési sérülések. Vannak neurológiai kórképek, melyeknél szintén hatásos a lágylézerterápia: gerincfájdalmak, lumbágó, gerincműtét utáni fájdalom, fejfájások egyes típusai, vagy pl. a fantomfájdalom. Az utóbbi évtizedekben jelentős mértékben növekedett a csont-, izom- és ízületi bántalmakban szenvedő betegek száma. A kor előreha-

V

ladtával az emberi szervezetben degeneratív változások jönnek létre, melyek érintik a vázizom rendszert, porcot, csontot, kötőszöveteket. A lágylézer itt is segíthet: felerősíti a szövetek regenerációs képességét, lassítja a fiziológiás öregedést és a pathológiás degenerációt. Reumatológiai szempontból többek között a következő bajokra ajánlható: gerinc, váll, nyak, könyök, térd, boka, láb ízületeinek gyulladással, meszesedéssel járó betegségeire, reumatoid arthritisre, zenészek vállfájdalmára vagy csontritkulás okozta fájdalmakra. Ortopédia szempontjából enyhülést hozhat a gyulladt lúdtalp, vagy az Achilles-ín fájdalmára, esetleg sarok sarkantyú és egyéb csontkinövés okozta panaszokra, ínhüvelygyulladásra.

A lágylézer hatása halmozódik, átlag tíz kezelésre van szükség. A fizikoterápia minden esetben kiegészítő kezelésnek számít. Dr. Fábián Sándor elmondja, hogy bár az ambulancián jelenleg státuszban 1 fő szakorvos dolgozik személyében 2 műtős szakasszisztens segítségével, a lézerteamet erősíti két külsős bőrgyógyász, egy sebész, 2 külsős nőgyógyász, és nyolc nőgyógyász a Margit csapatából. Várólista gyakorlatilag nincsen, egy hónapon belül mindenki sorra kerül, a nőgyógyászati beavatkozásra maximum 1 hetet kell várni. Bízunk benne, hogy a lézerterápia egyre több beteg gyógyulását segíti elő a következő években is. Székely Ilona

Hajcsatot, kulcsot, pénzt is nyelnek a gyerekek Dr. Pászti Ildikó Mária esetei

annak, akik bélyeget, porcelánt, vagy bogarakat gyűjtenek. Dr. Pászti Ildikó Mária egészen más kollekcióval rendelkezik. Üveglap mögött őrzi szobájában azokat a tárgyakat, melyeket pályája során gyerekek gyomrából, nyelőcsövéből vett ki. Az apró rekeszekben véletlenül lenyelt „idegen testek” lapulnak, több darab egészen ijesztően néz ki. Akad itt tízcentis rozsdás szög, zárba illő Elzett kulcs, színes fejű gombostű, fényes százforintos, injekciós tű, gombelem, műanyag szívószál, vagy különféle hullámcsat, csillaggal és macifejjel díszítve. „A csecsemők és az óvodáskorú kislányok hajába nem szabadna éles fém- vagy műanyag csatot tenni, bársonyszalagot, vagy masnit javasolnék a szülőknek – mondja kissé indulatosan Pászti doktornő. – A legtöbb csatot nyelt kisgyerek a három és hat év közötti korosztályból kerül ki, de legutóbb egy tizennégy hónapos kislány gyomrából kellett kihúznom egy 3 centi hosszú csatot, melyen éles szélű csillagok voltak, s ha ez beakad a gyomorre-

dőbe, végzetes sérülést okozhatott volna.” A nagyobb gyerekek általában szólnak, ha véletlenül lenyelnek valamit, legyen az legó játék, vagy gyöngyös fülbevaló. A kisebbeknél sokszor a szülő fog gyanút, ha például eltűnik egy tárgy a gyerek közeléből, vagy a kicsi hasfájásra panaszkodik. Egy kétéves kisfiúval esett meg, hogy nyaraláskor a tengerparton pohárba dobálta az aprópénzt, s hiába voltak mellette a szülei, a kicsi egy hajtásra megitta az érméket. A gyereket azonnal fejre állították, kiveregették belőle a pénzt, s ahogy hazajöttek, orvoshoz fordultak. Pászti Ildikó a mellkasi röntgenen rögtön észrevette a kerek foltot, a pénzérme a garatban lapult. Altatásban, száloptikás endoszkóppal vette ki a maradék spanyol pesetát. „Ha idegen testet diagnosztizálunk a nyelőcsőben, gyomorban vagy a vékonybélben, nem mindig vesszük ki azonnal – folytatja Pászti doktornő. – Ez függ a gyerek életkorától, illetve a lenyelt tárgy nagyságától. Egy hároméves kisfiú, ha lenyel egy százforintost, nem biztos,

hogy kijön természetes úton a széklettel, míg mondjuk egy ötforintos igen. Egy tizennégy éves gyereknél megint más a helyzet. Ami kerek, szabályos alakú és várható, hogy természetes úton távozik, akkor a gyerek megkapja a megfelelő ételt, izomtágítót adunk és várunk. Általában


kontroll röntgenfelvétellel figyeljük a tárgy mozgását. Fontos, hogy fekvő helyzetben is készítsünk képet, mert így látszik, hogy a tárgy mozgásban van, vagy esetleg elfekszik a redők közt. Több hétig azonban semmit sem szabad hagyni megrekedni sem a gyomorban, sem a belekben. Az endoszkópos vizsgálatot, illetve a tárgyak kivételét mindig intubációs narkózisban végzem, mert fontos, hogy a légutakat teljesen szabaddá tegyük, s azzal sem élhetünk vissza, hogy egy gyerek, mit bír ki altatás nélkül. ” Pászti Ildikó 1984 óta több, mint 120 esetben mentett meg gyerekeket „veszélyes” lenyelt tárgyaktól. Az endoszkópos beavatkozások sikerrel végződtek, haláleset vagy komolyabb sérülés nem fordult elő. A doktornő egész életében orvosnak készült, diákköri verseny győzteseként még érettségi előtt felvételt nyert az

egyetemre. Pályáját felnőtt sebészként az Orvostovábbképző Egyetemen kezdte, itt kezdett el foglalkozni a gasztroenterológiai endoszkópiával majd 1978-ban az Apáthy István Gyermekkórházba hívták (ma Bethesda), ahol nevéhez fűződik a felső endoszkópos és kolonoszkópos vizsgálatok bevezetése, nyelőcsővisszerek endoszkópos kezelése, mivel ezt a fajta diagnosztikát, illetve operatív beavatkozást korábban csak a felnőtt ellátásban végezték rutinszerűen. Később a Heim Pál Gyermekkórházban hozta létre új profilként az endoszkópos gasztroenterológiai vizsgálatokat, s itt többek között számtalan tragikus sorsú savat, lúgot ivott gyerek szétmart nyelőcsövét is kezelte. Ezek a gyerekek egész életükben kötődnek Ildikóhoz. 2002-ben a János Kórház gyereksebészetére hívták osztályvezető főorvos helyettesnek. Kórházunkban is bővítette az endoszkópos rendszert: a jelenlegi műszerek csecsemők és kisgyermekek felső és alsó béltraktus endoszkopizálására is alkalmasak. Kandidátus, 1994-ben a magyar gyermeksebésznők közül elsőként szerzett tudományos foko-

zatot, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja. Négy szakvizsgával rendelkezik, nemcsak felnőtt- és európai szinten is elismert gyereksebész, hanem gasztroenterológus, a közép-magyarországi régió gyermeksebész szakfelügyelő főorvosa és igazságügyi orvosszakértő is. Magánélete nem létezik, most is ügyel, állandó készenlétben van. „A műtéteknél nagyon sokat köszönhetek az aneszteziológusoknak és az asszisztenseknek – folytatja Ildikó. – Minden apró mozdulat számít, gyorsnak, pontosnak kell lenni. Az idegen test például vissza is eshet, elakadhat vagy sérülést okozhat. Soha nem felejtem el például a gombelem esetét. Egy kisgyereket hasi fájdalmakkal hoztak be, de nem tipikus „vakbél” tünetekkel, máshol mutatta a fájdalmat. A hasi CT felvételen derült ki, hogy a fiú valamikor lenyelt egy gombelemet, gyulladás keletkezett körülötte, s ez okozta az alhasi panaszokat. Sajnos itt el kellett távolítani a bélszakasz egy részét, de a műtét jól sikerült, a gombelemet kivettük és gondosan az üveg mögé zártam.” Döbbenten nézem a gyűjteményt: a hosszú szöget és társait, s egy életre megjegyzem, hogy a kisgyerekek bármit lenyelhetnek, nagyon vigyázni kell rájuk. Ha mégis megtörténik a baj, remélem lesz a közelben egy olyan sebész, mint Pászti Ildikó Mária. Székely Ilona

A Belgyógyászat, endokrinológia, diabétesz és anyagcserebetegségek szakmai kollégium tagja: Dr. Winkler Gábor II. Belgyógyászat-Diabetológia osztályvezető főorvosa, János Kórház

A Csecsemő- és gyermekgyógyászat szakmai kollégium tagja:

Magyar Diabetes Társaság

Magyar Fejlődésneurológiai Társaság

A szakmai kollégiumok kórházunkból választott tagjai

Aneszteziológiai és intenzív terápiás szakmai kollégium tagja: Dr. Árkossy Ottó

Nephrológiai Szakrendelés, János Kórház

Magyar Nephrológiai Társaság, FMC Szépvölgyi úti Dialízis Központ


Dr. Berényi Marianne Fejlődésneurológia Osztály osztályvezető főorvosa, Margit Kórház

A Fizikális medicina, rehabilitációs és gyógyászati segédeszköz szakmai kollégium tagja: Dr. Fazekas Gábor

Mozgásrehabilitációs Osztály osztályvezető főorvosa, János Kórház

Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága A Fül-orr-gégészeti szakmai kollégium tagja: Dr. Hirschberg Andor Fül-, orr-, gége- és szájsebészeti Osztály osztályvezető főorvosa, János Kórház Magyar Fül-orr-gégész és Fej-, Nyaksebész Orvosok Társasága A Geriátria és krónikus ellátás szakmai kollégium tagja: Dr. Majercsik Eszter Geriátriai Osztály osztályvezető főorvosa, Margit Kórház

Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság A Klinikai immunológia és allergológia szakmai kollégium tagja: Dr. Haris Ágnes

Nephrológiai Osztály főorvosa , Margit kórház

Magyar Nephrológiai Társaság

A Kórházi klinikai gyógyszerészet szakmai kollégium tagja: Dr. Cseh Ibolya Intézeti Gyógyszertár főgyógyszerésze Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság A Mozgásterápia, fizikoterápia szakmai kollégium tagja: Dr. Horváth Mónika Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály gyógytornásza, János Kórház A Neonatológia szakmai kollégium tagja: Dr. Katona Ferenöc Fejlődésneurológia Osztály főorvosa, Margit Kórház

A Pszichiátriai- és pszichoterápiai szakmai kollégium tagja: Dr. Kurimay Tamás Pszichiátriai Osztály osztályvezető főorvosa, János Kórház

Magyar Pszichiátriai Társaság A Szülészet és nőgyógyászat, asszisztált reprodukció szakmai kollégium tagjai: Dr. Konc János

Magyar Asszisztált Reprodukciós Társaság Dr. Lintner Ferenc

Magyar Fejlődésneurológiai Társaság A Neurológiai szakmai kollégium tagja: Dr. Folyovich András Neurológiai Osztály – Stroke Centrum osztályvezető főorvosa, János Kórház Horányi Béla Klinikai Idegtudományi Társaság Az Ortopédiai szakmai kollégium tagja: Dr. Kiss Jenő Ortopéd-traumatologia Osztály osztályvezető főorvosa, János Kórház

Budai Meddőségi Centrum főorvosa, János kórház

SzülészetNőgyógyászati Osztály osztályvezető főorvosa

Magyar Nőgyógyászok Endoscopos Társaság A Traumatológiai- és kézsebészeti szakmai kollégium tagja: Dr. Detre Zoltán

Traumatológia és Kézsebészeti Osztály osztályvezető főorvosa, János Kórház

Magyar Traumatológus Társaság

Magyar Ortopéd Társaság


Konferenciabeszámolók Beszámoló az Amerikai Gasztroenterológiai Társaság Kongresszusáról A gasztroenterológia legnagyobb eseménye minden évben, az Amerikai Gasztroenterológiai Társaság éves kongresszusa. Nemcsak mérete – több mint tízezer regisztrált résztvevő - lenyűgöző, hanem a szakmai információ mennyisége és minősége is. Ebben az évben Chicago adott otthont az eseménynek. A McCormick Kongresszusi Központ óriási épületében a résztvevők nagy száma ellenére sem volt zsúfoltság. A hibátlan szervezés és a modern környezet tovább fokozta az esemény színvonalát. Az előadások és a poszterek szinte feldolgozhatatlan mennyisége nehezítette egyedül a résztvevők dolgát. Persze ebben is kaptunk segítséget az okostelefonra letölthető program, térkép és kongresszusi szervező formájában. Az ingyenes internet szolgáltatás is (számítógépes standok és ingyenes Wifi) természetes volt. Külön csemegének számított az oktató központ, ahol szinte minden fontos endoszkópos eljárással kapcsolatban találhattunk oktatófilmeket. Az egyik kiemelt téma az emésztőszervi betegségek szűrése volt. Ezen belül is kiemelten foglalkoztak a vastagbélrák szűréssel. Megállapították, hogy a vastagbél endoszkópos vizsgálata (kolonoszkópia) a leghatékonyabb módszer. További lehetőségek a CT-vel végzett virtuális kolonoszkópia és a jövőben a kapszula endoszkópiával is számolnunk kell. Az endoszkópos szűrés minőségi mutatójaként jelölték meg a polipészlelési százalékot (milyen arányban talál az adott munkahely az 50 év felettiek között polypot a vizsgálat során). Európai előadót is hallhattunk az Uniós adatokról. Sajnos a szervezett szűréssel kapcsolatos adatok között Magyarország nem szerepelt. Leszögezték, hogy az 50 év feletti lakosság szűrése feltétlenül szükséges. Kitűnő előadások foglalkoztak a


kolonoszkópia technikájával kapcsolatban. A tapasztalt vizsgálók szinte minden részletre kiterjedő tanácsokat adtak a kivitelezéssel és a szövődmények elkerülésével kapcsolatban. Természetesen a szervezett oktatás jelentőségére is felhívták a figyelmet. Szintén nagyon sok előadás foglalkozott a gyulladásos bélbetegségek témakörével. A kezelésben egyre inkább előtérben kerül az úgynevezett biológiai terápia, mellyel kapcsolatban egyre több adat gyűlt össze. Sajnos új, áttörést jelentő kezelésről nem hallhattunk. Egyre újabb endoszkópos eljárásokról számoltak be a kövérség kezelésében is. A beültethető gyomorballonok mellett endoszkópos varrógépekkel szűkítik a gyomrot a műtéti megoldások helyett. Összefoglalva, ez a rendezvény is igazolta, hogy a jól szervezett és igényes továbbképző konferenciák nem pótolhatóak. Demeter Pál dr. Ha május , akkor MKT Kongresszus, Balatonfüred Évről évre visszatérő fix szakmai továbbképző program ez minden kardiológiai osztályon vagy szakrendelőben dolgozó kardiológus kolléga számára. Már hónapokkal előtte nagy a készülődés, kik tudnak az idén részt venni, hány embernek kell maradnia az osztályon, lesz-e szponzor, szállás, stb. Az MKT Balatonfüredi Kongresszusát mindig nagy várakozás előzi meg. Aztán végre megérkezés, regisztráció, a kongresszusi összefoglaló fellapozása, „csemegézés” a témák között, már megint a bőség zavara. Aztán elhatározzuk mely előadá

sokat fogjuk feltétlenül meghallgatni. A kongresszusi központban ideges bolyongás, tavaly még tudtam hol van a „Kerkovits terem” hol van a „Zárday terem” az idén valahogy bonyolultabb. Aztán végre elkezdődnek az előadások, közben az az érzés sem hagy nyugodni, hogy egy másik teremben valami más témában valami lényegesről mégis lemaradok. Szerdán ünnepélyes megnyitó, majd a programok közül Jánosi András professzor úr által tartott „Lengyel Mária emlékelőadás” emelhető ki. Kiemelés persze tőlem, aki gyakorló echósként – sokadmagammal ebben az országban ľ a professzor asszony tanítványának tartom, vagy hiszem magam. Ugyancsak szerdán a MKT 2011. évi tiszteletbeli tagjainak előadásait hallgathattuk. (Szép hagyomány, hogy a nemzetközi szakmai élet egy egy kiemelkedő alakja – az idén Michael Komjada, Walter Paulus és Norman Silverman professzorok – tartanak emlékezetes előadást szakterületükről.) Azután csütörtök, péntek, szombat. Az idő, a programok összefolynak. Új „guide line”-ok ismertetése, mi az amit eddig így, de ezután már kissé másképp. Új munkacsoport alakult (MKT Intenziv Therápiás és Reszuszcitációs Munkacsoport). Ennek kap-

csán kitűnő előadások az „újraélesztéstől a koszorúér revaszkularizációig” témakörben. Élvezetes kerekasztal-megbeszélések hétköznapi klinikai problémákról, érdekes esetek bemutatása.... Újra és újra nyugtázzuk, hogy a S.E. Kardiológiai Központ Merkely Béla professzor úr vezetésével nemcsak nevében, de kiemelkedő szakmaiságában – és évek óta zökkenőmentesen működő mindennapos munkakapcsolatunk alapján írhatom, hogy szellemiségében is – igazi központja a kardiológiai szakmai életnek és a betegellátásnak. És végül jóleső érzéssel állapíthattuk meg, hogy napról napra, előadásról előadásra járva hol moderátorként, hol előadóként tűnt fel Jánosi András professzor úr, a Szent János Kórház Kardiológia Osztályának idén nyugdíjba vonult vezetője akit a Szent Margit Kórház – II. telephely – Kardiológiai Osztályán is nagyrabecsüléssel emlegetünk. Professzor úr aktív szervezői és szakmai irányító munkájának köszönhetően az idei kongresszuson az infarktus regiszter első eredményei is bemutatásra kerülhettek. Szubjektív benyomások az MKT 2011. évi Balatonfüredi Kongresszusáról. Részleteket lsd. az MKT honlapján. Jövőre Veled Ugyanitt .. Dr Varjú Imre Egészségügyi Szakdolgozók XLII. Országos Kongresszusa Tatabánya – Várgesztes 2011. május 26–27. A kongresszus mottója: „Nincs idő, változás nélkül” /Arisztotelész/ Társadalmunkban és az egészségügy területén folyamatosan végbemenő változások nagy kihívást jelentenek az életünkben és a munkánkban is. A napi feladataink során a változásokat folyamatosan figyelembe kell vennünk, és az elvárásoknak magas színvonalon meg kell felelnünk. Jogosan várja el a beteg ember, hogy az ellátása és a gyógykezelése a leghatékonyabb módon történjen. A betegek legtöbbször nincsenek tájékoztatva a kezelési alternatívákról. Az előadásom bemutatásával az volt a célom, hogy a szakdolgozók

széles köre is megismerje a Parkinson betegség sebészeti kezelésének lehetőségét, hírül vigye, eljuttassa a tájékoztatást a beteg emberekhez. Az elmúlt években, hazánkban is jelentősen megnőtt a Parkinson-kóros betegek száma. A korszerű vizsgálati módszereknek köszönhetően elég jól diagnosztizálható. A Parkinson-kór sebészi kezelésére először az 1950–60-as években került sor, még mielőtt a gyógyszeres terápia elterjedt volna. A sebészi kezelés segítségével igen jó eredmények érhetők el. A panaszt okozó tünetek csökkenthetők, akár meg is szüntethetők. A tudomány jelenlegi eredményei alapján a Neuropacemaker a legkorszerűbb beavatkozás. A mély agyi stimuláció lényege, hogy az agyi területek roncsolása helyett egy stimulátort (ingerlőt) ültetnek be a megfelelő agyterületekbe, mely elektromos impulzusokat bocsájt ki, ezáltal gátolja a rendellenesen működő idegsejteket. A pacemaker nem csak az orvos által szabályozható, hanem bizonyos mértékben a beteg által is beállítható. A Parkinson-kórral élni rendkívül nagy terhet jelent az érintettek számára. Az osztályunkon elvégzett műtét után a betegek nagy megelégedéssel, boldogan élhetik tovább az életüket. Az egészségügyi dolgozók, mi ápolók is segíthetünk a Parkinson-kóros betegek tájékoztatásában, hogy ezzel a beteget az életminőségének javulásához segítsük. Az egészségügyben mindennapi célunk csak egy lehet, a beteg ember segítése, ápolása a legjobb tudásunk szerint. A szakdolgozói kongresszus segítségével szakmai tapasztalatok megosztásával, tudásunk gyarapításával magas színvonalú ellátást tudunk biztosítani. A szakmai tapasztalatok mellett, Várgesztes gyönyörű környezetében lehetőségünk volt a pihenésre és a szórakozásra is. A Villapark élményfürdőjében alkalmunk nyílt a feltöltődésre. Meg szeretném köszönni kórházunk támogatását, mely nélkül nem vehettem volna részt ezen a kong-

resszuson, továbbá köszönöm a kollégám, Olajos Gábor támogatását is, aki a Johnson & Johnson Kft. jóvoltából kísérhetett el. Szabóné Zelenák Katalin Idegsebészet Neuroimmunológiai konferencia Pécsen A sclerosis multiplex fogalmát az orvosok mellett a laikusok is jól ismerik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy pontosan tudják a lényegét. Általában a rettegett betegségek között tartják nyilván. Ez sajnos néhány esetben valóban igaz, a fiatal korban kezdődő kórkép sokszor súlyos rokkantsághoz vezet. A betegek jelentős számban azomban ma már sokkal jobb prógnózisra számízhatnak. A neurológiai betegségek egyik a sclerosis multiplex, melyben látványos sikereket ért el a tudomány az utóbbi évtizedekben és ezek alkalmazhatókká váltak a közvetlen betegellátásban is. Ezért is kiemelt figyelmet érdemelnek azok a rendezvények, melyeken a legújabb tudományos erdedményeket ismertetik. 2011. március 25–26-án Pécsett neves hazai és külföldi szakemberek részvételével zajlott a neuroimmunológiai konferencia. A konferencia elsősorban az ún. antitestek szerepével foglalkozott ideggyógyászati kórképekben. Az antitestek azok az anyagok, melyek a szervezet számára idegen anyagokkal szemben termelődnek normális esetben, azonban az ún. immunológiai kórképekben a test saját maga ellen is termeli ezeket az anyagokat. Mindemellett egyes gyógyszerek is kiváltják antitestek létrejöttét, ezáltal a kezelés eredménye rosszabb, esetleg meg is hiúsul.


A Szent János Kórház Neurológiai Osztálya kiemelt ellátó helye a scelrosis multiplexes betegeknek, itt ún. Scelrosis multiplex Centrum működik. Az osztály és szakrendelés dolgozói közül hárman vettek részt a konferencián. A rendezvényen elhangzott előadások is közvetlenül hasznosítható ismereteket adtak a résztvevőknek, így fekvő- és járóbetegeink ellátása a legmodernebb elvek szerint történik. Neuroimmunológiai betegeket is ellátunk. Leggyakoribb neuroimmunológiai betegség a sclerosis multiplex (osztályunk keretein belül sclerosis multiplex centrum működik) de előfordul myasthenia gravis, GuillanBarre syndroma, CIDP, paraneoplasias idegrendszeri megbetegedések . „Az antitestek kiemelkedő szerepe a neuroimmunológiában” címmel került megrendezésre idén áprilisban egy 2 napos nemzetközi symposium Pécsett , prof. Illés Zsolt és prof. Komoly Sámuel szervezésében, melyen lehetőségünk volt az osztályt képviselni, részt venni. A konferencián belül neves európai, amerikai klinikusok, kutatók ismertették legújabb antitestekkel kapcsolatos kutatási eredményeiket, tapasztalataikat, köztük újonnan kifejlesztett diagnosztikai metódusokat, ill. a különböző betegségekben aktualis guideline-okat. A neuroimmunológia egy még jelenleg is igen intenzíven fejlődő tudomány, még most is sok az ismeretlen terület, így különösen fontosak az ilyen, eddig összegyűlt tapasztalatokat összegző rendezvények. Dr. Folyovich András


A hamburgi kaland (avagy a XX. Európai Nemzetközi Stroke Konferencia)

Életem első külföldi konferenciája Hamburgban, Németország Budapest méretű és lakosságú Elba parti városában történt. Én csak a német Velencének nevezem. Hamburgnak hozzávetőlegesen háromezer hídja van, a folyó nemcsak kettészeli, de be is hálózza a nagyvárost. Mi a kétes hírű St. Pauli mulatónegyed mellett szálltunk meg egy diákszálláson, melynek kedvező ára abból adódott, hogy úgynevezett „rossz környéken” van. Hát, lehet hogy német viszonylatban ez annak számít, de a tizenéves fiúk előreengedtek az ajtóban, ha megláttak minket térképpel, mindig akadt valaki, aki odajött segíteni (ha kértük, ha nem), a metróban az emberek megvárták, hogy mindenki kiszálljon, és szinte mindenki beszélt angolul. Az „európai” konferencián minden sarokban ázsiai, indiai és afrikai résztvevőkbe botlott az ember, de többségében a franci-

ák, németek és spanyolok képviseltették magukat. Relatíve kevés közép- észak- és kelet-európai náció volt jelen. Az oroszok és a spanyolok némelyike elképesztően rosszul beszélt angolul, a kínaiak és a japánok akcentusa is sok fejtörést okozott. A Konferencia Központ kívülről régebbi épületnek tűnt, de belülről hiper-szuper módon fel volt újítva. A legnagyobb előadóterembe 1000-1500 ember kényelmesen elfért, körülbelül ennyi lehetett a résztvevők száma. Voltak előadásblokkok, bizonyos témák köré csoportosítva, és volt az általunk nagyon várt (és rettegett) poszter szekció, amelyen legjobb tudásunk szerint még meg is kellett nyilvánulnunk, természetesen angolul. De végső soron ez is kellemes élmény volt. Nekem egy francia bírálóm volt. Két posztert vittünk ki, az egyikben az osztály által végzett thrombolysisekről volt egy összefoglaló, a másik (amelyet első szerzősként jegyzek) egy három évet felölelő stroke követéses vizsgálat végeredménye, amelyben a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikával kooperációban hasonlítottuk össze a VIII. és a XII. kerület stroke-os betegeinek anyagát, nyilvánvalóan az életszínvonal különbségeire helyezve a fókuszt. Összesen vagy 1000 poszter volt porondon, mégis mindegyikről minielőadást kellett tartani. A bírálóm a végén kijelentette, hogy milyen jó, hogy kelet-európából is érkeznek adatok, és hogy mennyire meglepőnek tartja, hogy nálunk 70 éves az átlag strokeos korosztály (a franciáknál 80 év körül van, legalábbis ő ezt mondta nekem). Összességében tapasztalatszerzés, ismerkedés és szórakozás szempontjából mindenkinek melegen ajánlom, hogy vegyen részt ilyen alkalmakon és próbálja ki, hogy mire képes (nem csak magunknak szerzünk így elismerést, de a főnökeinknek, osztályunknak és a Kórházunknak is). Dr. Majoros Angéla (neurológus szakorvosjelölt)

HÍREK – ESEMÉNYEK „Nagyon jó csapat vagytok”

Kórházunk kiemelten fontosnak tartja, hogy segítse a nők családi és munkahelyi szerepének összeegyeztetését, többek között ezért is vett részt az Új Magyarország Fejlesztési Terv Társadalmi Megújulás Operatív Programja keretében a Foglalkoztatás támogatása egészségügyi intézmények számára kiírt pályázatban.

A „Szakdolgozói létszám növelése, család-barát programmal” tematikájú projekt 50 millió forintos vissza nem térítendő támogatásban részesült. A projekt keretében 8 fő GYES-en lévő szakdolgozót sikerült rugalmas munkaidőben és plusz juttatások mellett a szakmában tartani. Négyen közülük az ún. „prevenciós team”-ben dolgoznak. Ennek célja, hogy osztályoktól függetlenül, mobilan „bevethető egységként”, a kórház bármely aktív osztályán segítsék a betegellátást, elsősorban a decubitus (felfekvés) megelőzése és szakszerű ellátása révén. Havonta hozzávetőlegesen 200 ápoló–beteg kontaktusra kerül sor, ami lehet sebkötözés, fertőzött betegek ellátása, prevenciós munka. Az eddig ellátott betegek fele! 80 és 90 év közti, akik különösen rászorulnak az odafigyelő gondoskodásra. A legkorszerűbb kötszerekkel és technikákkal dolgoznak, folyamatos továbbképzéseken

vesznek részt, és az elsajátított új ismereteket a kollégáknak a mindennapi munkában át is adják. Saját elmondásuk szerint nagyon jó hatással vannak egymásra, a munkatársak beszámolója alapján pedig kifejezetten erős az empatikus készségük. Óriási könnyebbségnek élik meg, hogy nem kell kisgyermekes anyaként attól tartaniuk, hogy nem tudnak otthon maradni, ha beteg a gyerekük, vagy 12 órás műszakot kényszerítenének rájuk. Ezt a programot az ő igényeik szerint és a betegek lehető legjobb ellátása érdekében alakítottuk ki. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Főorvosi értekezlet A június 9-én tartott főorvosi értekezleten a főorvosi kar az ez évi Semmelweis gyűrű odaítéléséről szavazott. 14 főorvos kapott a kollégáktól szavazatot, legtöbbet dr. Detre Zoltán főorvos úr, a Trau-

matológiai és Kézsebészeti Osztály osztályvezető főorvosa. Így idén a Semmelweis napi ünnepség keretében ő veheti át a Semmelweis gyűrűt. A főorvos úrnak előre is gratulálunk!

Elindult a busz és „újra éledt egy legenda”! Harmadik éve, hogy EDDSZ Bizottságunk kirándulást szervez munkatársainknak és hozzátartozóiknak. A mostani választás Ópusztaszerre esett. Minden hely elkelt a buszon. A természet és az időjárás kegyes volt hozzánk. Egész nap élvezhettük a napsütést, így a szabadtéri programokat is. Ellátogattunk arra a helyre ahol „a Vezér és nemesei elrendezték az ország minden dolgát”. Megnéztük: – a 12. században épült Bor-Kalán nemzetség monostorát, mely az Alföld egykor leggazdagabb, legnagyobb szerzetesi intézménye volt. – a Rotundában található Feszty-körkép – új látványelemekkel gazdagodott, így azoknak is felejthetetlen él-

ményt nyújtott, akik már látták a páratlan alkotást. – a Nomád Parkban honfoglaló magyarjaink életmódjának bemutatását. – Skanzen: a mezővárosi-tanyai életforma bemutatását szolgálja. – Csete jurták; Világmagyarság hajléka, Mamutfenyő-ház, Színes, vidám program várt bennünket: „ Betyártoborzó” az alföldi pásztorok és betyárok letűnt világát életre keltő rendezvényen. Vásári komédia, dudamuzsika, a csárdában finom ételek, kézművesvásár, hagyományőrző terelőkutyás terelési bemutató. Horváth Ferencné EDDSZ titkára Lukács Andrea munkatársunk és idegenvezetőnk

A főorvosi értekezlet második részében dr. Páli Sándor, a finanszírozási osztály vezetője tartott igen érdekes elemzést az integrált kórház elmúlt 3 évi munkájáról, teljesítményéről, a tendenciák alakulásáról. Focizzunk!

A fővárosi kórházak közötti kispályás terem-labdarúgó tornát hirdet a PromoSport Kft. Minden érdeklődő jelentkezését várjuk dr. Balázs Magdolnánál a Pr és Marketing csoport elérhetőségein ([email protected] vagy a 4893-as mellék, ) július 15-ig.


Szűrő-szombatok

Dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes főigazgató és Kovács Lajos alpolgármester

A Hegyvidéki Önkormányzat és a Szent János Kórház együttműködésében 2010 szeptembere és 2011 júniusa között 8 szűrő-szombatot tartottak a kórház munkatársai a XII. kerületieknek. Június 4-én szombaton rendezte a kerület a szűrő-szombatok zárórendezvényét a Sportmaxban. Csak ezen a napon négyszázan jelentek meg a szűréseken. A visszajelzések alapján nagy örömmel fogadták a lakosok a hétvégi szűrési lehetőséget, melyeken összesen mintegy ezren vettek részt.

A szűrési palettánkon szerepelt emlő-, csontritkulás, urológiai, szemészeti, bőr és nemibeteg, nőgyógyászati, neurológiai, kardiológiai és érsebészeti, szájsebészeti, Helicobacter, audiológiai és gégészeti szűrés valamint légzésfunkció-mérés. Több esetben komplex szűrést is végeztünk. A Szent János Kórház elkötelezett a betegségmegelőzés terén, így reményeink szerint ősszel folytatódik a szűréssorozat részben új szakmák bevonásával is.

Búcsúzunk Hunyok, de nem kell a hunyósdi, Pedig érkeznek szép szavak. Nem játszom tovább, bánom is én, Hogy »föl«, »csitt«, »szabad«, »nem szabad«, Bánom is én, bánom is én. Nem akarom, amit akartam, Nem akarom, aki akar S a gyűlölőket bánom is én, Engem most szent közöny takar, Bánom is én, bánom is én. Ady Endre: Nem játszom tovább Stanga Katalin 1968-ban született. Intézetünkben 1995. június 1. óta dolgozott aneszteziológiai szakasszisztensként, pár évig csoportvezető asszisztensként. 16 éven át, főleg a Sebészeti és a Traumatológia Műtőben teljesített szolgálatot és segítette a betegek ellátását áldozatos munkájával. Elhunyt 2011. június 2.-án. Szeretettel emlékezünk rá. Kárpáti Gyuri (1956–2011) Elment az utolsó vastüdős, a Baba utca egyik legrégibb lakója. Kárpáti Gyuri június 7-én halt meg a János Kórház Intenzív Osztályán. 1959ben, 3 éves korában érte el az akkor gyógyíthatatlan Heine Medin kór, 1969-től volt a Baba utca lakója. Alábbiakban egy 2009. június 25-én hozzám írt e-mailjét adom közre, amelyben leírta megbetegedése, élete rövid összegzését. „Július 17-én lesz 50 éve hogy lebénultam. A bűnös a járványos gyermekbénulás volt. Más nevén


Heinemedin kór vagy Paralizis. Úgy kezdődött, hogy édesanyám vitt haza az óvodából. Én nyafogtam vegyen fel, mert fáj a lábam és nehezemre esett ráállnom. Estére magas lázam lett, hívták az ügyeletet szüleim. Az orvos beküldött mentővel a Heim Pál kórházba. Ott gerincvizet vettek tőlem, aminek átlátszónak kellett volna lennie, enyém tejszerű zavaros volt. Az orvos annyit mondott anyunak, anyuka baj van. Átvittek a Szent László Kórházba. Ott elkezdett bénulni a lábam, utána a kezem majd a légzésem kezdett nehezedni. Először a légzésem segítése miatt úgy nevezett hinta ágyra tettek. Pár napig ez elég volt ez a segítség. De pár nap múlva kevés lett. Ekkor betettek egy lélegeztetőgépbe, aminek vastüdő a neve. Utána két és fél évig egy percig se bírtam gép nélkül. 1961 után lassan sikerült rövid időre kint lennem naponta. Később megtanultam a béka légzést, így már kb. 10 órát tudtam gép nélkül lenni. Így éltem 2005-ig. 2005ben kaptam egy erős tüdőgyulladást. Ekkor meg kellet csinálni nálam a gégemetszést. Azóta másfajta gép tart életben. 1959-től 1969-ig a Szent László Kórházban éltem. Mikor felkerültem a II. kerületi Baba utca 14. szám alatti otthonba, elkezdődött igazi életem. Itt kezdtem általános

iskolámat és itt végeztem az érettségimet is levelezőn. Itt szereztem barátokat és barátnőket. Napközben kijárok az egy ujjammal irányítható rokkant-kocsimmal. Barátok közé, és a segítőkész eladók segítségével vásárolni. Szerintem semmi olyanból nem maradtam ki az életből, mint az egészséges emberek. Amíg bírták szüleim kéthetente vagy sűrűbben hazavittek vagy mindenfelé kirándulni. És az utóbbi években érzem igazán mit jelent a szeretet és miért érdemes élnem.” S bár Gyuri a fentiekhez hozzáfűzni már nem tudja, de az égiekben – ahogy ezt a földön is többször megtette – biztosan köszönetet mondana a Baba utcai ellátóhely összes dolgozójának, lakójának, barátnak és sorstársainak, kiemelten Lutas Éva főnővérnek, Madarasi Anna főorvos asszonynak és Pénzes István főorvos úrnak, akik szakmai hivatásukkal, valamint teljes emberi kvalitásukkal élete végig Gyuri mellett álltak. Nyugodjék békében. Balázs Magdolna

Tudományos ülések

„Határterületi kérdések és aktualitások a gasztroenterológiában” címmel tartott tudományos ülést az I. Belgyógyászati és Gasztroenterológiai osztály a Magyar Gasztroenterológiai Társasággal és a Magyar Ultrahang Társasággal közösen május 19-én. Szokás szerint érdekes volt dr. Szilvás Ágnes főorvos asszony előadása a gyulladásos bélbetegségek gasztroentrológiai diagnosztikájáról. Képet kaphattunk e non-invasiv jellege folytán nagyon előnyös diagnosztika különféle módjairól: a hasi, a dopler, a kontrasztos, az endosonográfiai, sőt még a ritkán alkalmazott vízfeltöltéses ultrahangról is. Három dimenziós képeken keresztül vizsgálhatja a gasztroenterológus az elsősorban érintett chron, illetve vastagbélgyulladásban szenvedő betegeket. Dr. Tóth Gábor Tamás adjunktus úr a gyulladásos bélbetegségek perianális elváltozásainak modern kezelésről tartott esetbemutatással egybekötött érdekes előadást. Ezt követően dr. Székely György osztályvezető főorvos úr az „Irritabilis bél szindróma és a bélflóra” témakörben a probiotikumok jelentőségéről, alkalmazásuk hasznosságáról tartott prezentációt. E nem organikus, hanem funkcionális bélbetegség igen gyakori a mai streszszes világban. Székletproblémákkal, hasi fájdalommal jár, amely az életminőséget sokszor hosszú időn keresztül is rontja. Hagyományos terápiaként eddig diétát, illetve a pszichés panaszok rendezését ajánlották a gasztroenterológusok, ma már azonban rendelkezésünkre állnak olyan probiotikumok, amelyek a megbomlott bélflóra egyensúlyát visszaállítják. Végül dr. Bóka Béla főorvos úr a mesterséges táplálás egy speciális, életmentő módjáról, a perkutan endoszkópos gasztroenterológia (PEG) alkalmazásáról tartott látványos, alapos előadást. *

Hívogató címmel „Látásrehabilitáció” tartott a Szemészeti osztály tudományos ülést május 26-án Gombos Katalin osztályvezető főorvos asszony elnökletével. Reichard Lilla egy kis szemüveg-kultúrtörténettel kezdte az előadását, amiből kiderült, hogy az újkor hajnalán sokszor hatalmi jelkép volt az okuláré, nem feltétlenül a látást javította, és a mai progresszív lencsék már annyira tökéletesek, hogy szinte torzításmentes képet biztosítanak viselőiknek. Csoma Éva főorvos asszony a kontaktlencsék világába vezetett be minket. Lényeges, hogy pl. valaki allaergiás-e, hiszen a többször használatos lencsék felületén megtapadhatnak allergizáló anyagok, de magára a tisztítószerre is reagálhat egy beteg allergiás tünetekkel. Bodrogi Petra a gyermekkori optikai rehabilitáció lehetőségeiről mesélt igen érdekesen, hangsúlyozva, hogy ez a munka gyakran komplex kezelést jelent, együtt kell működnie a gyógypedagógusnak, háziorvosnak, szemésznek stb. Burka főorvos asszony a laseres szaruhártyaműtétekről tartott előadást, amiből kiderült, hogy az OEP sajnos nem mindig a legkorszerűbb eljárást finanszírozza. Hargitai Zsófia olyan eljárásokról beszélt, amelyeket itt a kórházban ugyan nem végeznek, de szemész-szakmai szempontból fontosak, pl. a keratoprotézis. Gombos Katalin főorvos asszony a műlencsék széles spektrumát mutatta be, és érdekes

információként elmondta, hogy égtájanként eltérő, hogy a szem alkalmazkodóképessége mikor kezd el csökkeni. (Skandináviában 46 év Indiában 37 év ez kor.) Nem tartja jó megoldásnak, hogy a betegeknek nincs lehetőségük arra, hogy saját keretből hozzájáruljanak a műlencse-beültetés költségeihez, és így ne csak az OEP által finanszírozott minimum-lencsét ültessék be. Hertelendy főorvos asszony a látásjavító segédeszközökről, beültethető retina chipekről beszélt. Érdekes volt látni, hogy a vakok és gyengénlátók részére mennyire újdonsággal szolgál a technika: beszélő okostelefon, beszélő mérleg, Braille-kijelző számítógéphez. Sajnos itt is az OEP finanszírozás gátat szab, mert ezeket a készülékeket nem lehet vényre felíratni. Az előadásokat követően a megújult osztályon vezették körbe a résztvevőket, ahol az új OCT készüléket is látni lehetett munka közben. A gép diagnosztikus lézerfény segítségével szemfenék vizsgálatra alkalmas. Óriási előnye, hogy bárkinél alkalmazható, nincs szükség kontrasztanyagra és nem kell közvetlenül hozzáérni a szemhez. Az adatok könnyen tárolhatóak és az eredmények az évek múlásával egy kattintásra összehasonlíthatóak, ami pl. a diabeteses betegeknél nagyon fontos.

Véradás Már több éves hagyományra tekint vissza, hogy a Szent János Kórházban egy június eleji szerdán véradást szervez a Transzfúziós szolgálat. Az idei különösen sikeres kampány volt, mert 93 jelentkező jött el június 8-án az Auditóriumba. Közülük 83-an adhattak vért, sajnos néhányan az adminisztratív előírásoknak nem feleltek meg, pl. nem volt eredeti TAJ kártya náluk. 73-an a

kórház dolgozói voltak, jöttek a Szent Mar gitból, a Budai Gyermekkór házból is kollégák, és külön kiemelnénk a Szájsebészeti részleget és a Gyógyszertárat, ahonnan 6-7 fővel képviseltették magukat. Délután kettő körül a műtősfiúk dobták fel a hangulatot, akik egyenesen a műtőasztalok mellől érkeztek. Terveink szerint december elején is lesz véradás. Jöjjenek el!

ÁPOLÓK NAPJA

az Idegsebészeti Osztály munkájáról Orvosaink a Szakmai Kollégiumokban Ápolók Nemzetközi Napja

Recommend Documents