Az idő története múzeumpedagógiai foglalkozás

Az idő története múzeumpedagógiai foglalkozás 6. A kastély történetének feldolgozása Az egyes korszakok jellemzői az egyetemes történelemben különös tekintettel az időmérő eszközökre

CSOPORTOS FELADATLAP Forrás: Dr. Tóth Áron: Kastélytörténet

www.edelenyikastelysziget.hu

„*...+ A 18. században egy-egy épület kialakítására nézve a megrendelő személye nagyon fontos volt. Az építészeket és építőmestereket olyan szakembereknek tekintették, akik szaktudásuk által formába öntik azokat az elképzeléseket, amelyeket a megrendelő támaszt. A megrendelők határozták meg az épületek programját, „üzenetét”. A rendi-nemesi társadalomban Edelényben sem lehetett ez másként. Az írott források nagyon hézagosak, a megrendelő és a mesterek viszonyáról semmit sem tudunk, de annyit feltételezni lehet, hogy a kor általános szokása alól egy újonnan érkezett, „foggal-körömmel” megkapaszkodni akaró építtető nem vonhatta ki magát.”


Szerveződjenek háromfős csoportokba! A rendelkezésre álló szemelvények segítségével töltsék ki a feladatlapokat (5 perc)! Csoportonként prezentálják a megszerzett ismereteiket (3 perc csoportonként)! A szemelvények forrása: Dr. Tóth Áron: Az edelényi L’Huillier - Coburg-kastély építésztörténete A szemelvények témái csoportonként: 1. 2. 3. 4. 5.

1770

A kastély fénykora 1730–1820 A Coburg-korszak 1836–1928 A két világháború között 1928–1945 A II. világháború után 1945–2001 A kastély leírása és építészettörténeti összefüggései

1780

1820

?


1850

1920

1. CSOPORT A kastély fénykora 1730–1820 1. A kastély építtetője: _________________________________________________ 2. Mikor, és hogyan jutott az edelényi birtokhoz? ____________________________ ____________________________________________________________________ ___________________________________________________________________ 3. Ki fejezte be a kastély építtetését, és mi volt az oka? _______________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ 4. A korai kastélytörténet legfontosabb dokumentációja, annak összeállítási időpontja, a kastély értéke az azt körülvevő szigeten álló gazdasági épületek berendezés és ingóságok nélkül : ________________________________________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ 5. Kinek a nevéhez fűződnek az építtetés utáni legfontosabb átalakítások? ____________________________________________________________________ 6. 1787 fontos dátum a kastélykápolna életében. Miért? ______________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ 7. Mi történik a 19. század első felében a kerttel? ____________________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________


2. CSOPORT A Coburg-korszak 1836–1928 1. Az edelényi uradalmat 1836-os „vevője”: ________________________________ ____________________________________________________________________ 2. A Coburgok és a kastély (Edelény) „kapcsolata”: ___________________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ __________________________________________________________________ 3. 1820-tól ez a kastély sorsa: ____________________________________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ 4. 1910-1913 közötti változások : ________________________________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ 5. Az első világháború utáni évek: _______________________________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ __________________________________________________________________


3. CSOPORT A két világháború között 1928–1945 1. Az ő tervei alapján készült el a további átalakítások terve: ___________________ 2. Az 1928-ban kezdődő állagjavítások következménye: _____________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ __________________________________________________________________ 3. A patkószárnyak sorsa: _______________________________________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________


4. CSOPORT A II. világháború után 1945–2001 1. A háború utolsó évében (1945): ________________________________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ 2. A kastély körüli park „sorsa”: __________________________________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ __________________________________________________________________ 3. Az 50-es évektől kezdődően kialakított irodák, létesítmények: _______________________________________________ _______________________________________________ _______________________________________________ _______________________________________________ _______________________________________________ _______________________________________________ _______________________________________________ 4. 1965 és napjaink közötti fontosabb változások (felsorolásszerűen): _______________________________________________ _______________________________________________ _______________________________________________ _______________________________________________ _______________________________________________ _______________________________________________ _______________________________________________


5. CSOPORT A kastély leírása és építészettörténeti összefüggései 1. Magyarország egyik legnagyobb kastélyának alaprajza: ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ ____________________________________________________________________ 2. A főbb építészeti jellemzői (elsősorban térszerkezetet illetően): _______________________________________________ _______________________________________________ _______________________________________________ _______________________________________________ _______________________________________________ _______________________________________________ _______________________________________________ _______________________________________________ 3. Ezen korszakokra, irányzatokra találunk utalást az épületre nézve: _______________________________________________ _______________________________________________ _______________________________________________ _______________________________________________ _______________________________________________ _______________________________________________ _______________________________________________ _______________________________________________ _______________________________________________ _______________________________________________


1. A kastély fénykora 1730–1820 Az edelényi kastélyt Jean-François L’Huillier, vagy magyaros alakban Lülier János Ferenc építtette. L’Huillier egy lotharingiai nemesi családból származott, és fivérével együtt a Habsburgok hadseregében futott be katonai karriert. Az edelényi birtokot 1700-ban II. Rákóczi Ferenc zálogosította el neki 5000 rajnai forintért. A szabadságharc idején nem tartózkodott Magyarországon, mivel megvádolták azzal, hogy a fejedelem és a francia király közötti diplomáciai levelezésben közvetít. Hét hónapig vizsgálati fogságban volt Boroszlóban (Wrocław, Breslau, Lengyelország), de a vádak alól sikerült tisztáznia magát. A Rákóczi szabadságharc alatt az itáliai Lombardiában, Piemontban és Nápolyban szolgált. 1712-től 1724-ig a Caraffa vértesezred ezredese volt. 1715-ben a családjával véglegesen Magyarországra települt. 1714-ben III. Károly királytól katonai szolgálataiért bárói rangot kapott, a magyar országgyűlés pedig az országba településének évében honfiúsította. 1716–1718-ban részt vett a Temesköz visszafoglalásában. Egyetlen fia egy ehhez kötődő hadjáratban, 1717-ben zászlótartóként esett el a zvorniki (Зворник, Bosznia-Hercegovina) csatában. Az edelényi kastély építése is ekkor indult meg a Bódva-folyó szigetén, mert levéltári források alapján rekonstruálható, hogy 1716-ban, Temesvár (Timisoara, Románia) ostroma előtt mesterembereket kért ki a hadseregtől az építkezéshez. A dokumentumokban azonban egyetlen mester nevét sem jegyezték fel. L’Huillier ennek ellenére örökletesen csak 1727-ben kapta meg királyi adományként az edelényi birtokot, ami Rákóczi önkéntes száműzetésbe vonulása után elkobzott vagyonként a királyi kamara kezére került, mai szóhasználattal élve államosították. L’Huillier ekkor Eperjesen (Prešov, Szlovákia) szolgált, de a következő évben már az egri vár kapitánya volt. A kastély befejezését azonban már nem érhette meg, mert 1728. július 11-én Pozsonyban (Bratislava, Szlovákia) meghalt. Pályáját az egri vár kapitányaként fejezte be. A kastélyt így felesége, MarieMadeleine de Saint-Croix vezetésével fejezték be 1730-ban, mint ahogy a D-i homlokzaton lévő latin nyelvű építési feliratban áll. Az építész vagy építőmester neve ismeretlen, a kutatás során átvizsgált levéltári forrásokból eddig erre vonatkozó adat nem került elő. Az építtetőknek egy lánya volt, L’Huillier Mária Terézia, akit 1719-ben az egyik legrégibb magyar nemesi család egyik leszármazottjához, Forgách Ferenc grófhoz adtak feleségül, aki apósához hasonlóan szintén katonatiszt volt és együtt is szolgáltak. Nekik is csak lányaik születtek, de az edelényi birtokot örökíthették, mert 1756-ban Mária Terézia királynő fiúsította Ludmilla nevű lányukat, aki a szülői örökséget így továbbvihette. Forgách Ludmillát előzőleg egy másik ősi nemesi család leszármazottjához, Dessewffy Ferenc grófhoz adták feleségül. A fiatal Dessewffy szintén katonatiszt volt, és 1757-ben elesett a hétéves háborúban, a boroszlói (Wrocław, Breslau, Lengyelország) csatában. A házasságból viszont született egy fiú örökös, aki szintén a Ferenc nevet kapta. Ludmilla testvére, Forgách Franciska 1757-ben Pongrácz Ádám báróhoz ment feleségül. Testvérét osztályos perrel támadta meg, mert részt kívánt az edelényi örökségből. Végül közös megegyezés született, hogy Ludmilla és újdonsült férje, Esterházy István gróf 45.000 rajnai forintot fizet Franciska számára, aki így elállt az igényeitől. Az összeget a Pongrácz családnak később Ludmilla első házasságából született fia, Ferenc fizette meg.


Ennek a pernek köszönhető a kastély építéstörténetéhez köthető legfontosabb dokumentum, az 1763-ban összeállított ún. Aestimatio (értékbecslés). Az anyagi jellegű vitához kapcsolódóan Forgách Ludmilla és Esterházy István ugyanis felmérette a birtokokat, így a kastélyt és a körülötte lévő, hozzá tartozó gazdasági épületeket, malmot, serfőzőházat stb. is. Ebből a dokumentumból kitűnik, hogy a kastély és az azt körülvevő szigeten álló gazdasági épületek berendezés és ingóságok nélkül 44.356 rajnai forintot értek. A dokumentum annál is inkább értékes a kutatók számára, mert pontos leírást ad arról, hogy a kastély helyiségeinek 1763-ban milyen funkciójuk volt, az egyes szobákat mire használták. Az özvegy Ludmilla második férje az Esterházy család zólyomi ágából származó Esterházy István gróf volt, aki 1763-tól kezelte az edelényi birtokot. Egészen addig Ludmilla szülei voltak a birtok kezelői és haszonélvezői. Az idős Forgách Ferenc 1764-ben távozott az élők sorából szendrői várkapitányként. Esterházy István 1785-ig élt, Forgách Ludmilla pedig 1795- ig. Edelény ezután került át Ludmilla fia, Dessewffy Ferenc kezelésébe, aki 1820. február 14- én halt meg örökös nélkül. Az utolsó leszármazott halála után a birtok így visszaszármazott a királyi kamarára, mai szóhasználattal élve a magyar államra. A birtokot a kastéllyal együtt 1836-ban vásárolta meg a német származású Szász-Coburg-Gothai Ferdinánd György herceg. Az építtetés után a legjelentősebb átalakítások Esterházy István és Forgách Ludmilla nevéhez fűződnek. Esterházy az iglói (Spišská Nová Ves, Szlovákia) Lieb Ferencet hat szoba kifestésével bízta meg. A munka 1770-ben készült el, aminek áldozatul esett egy korábbi, 1765-ben készült kifestés. A falképek különböző, a rokokó főnemesi élethez és a mezőgazdasági tevékenységekhez kötődő jeleneteket, valamint görög-római mitológia alakokat felvonultató különféle allegóriákat mutatnak be. A kastély legértékesebb részét képezik, a fő látványosságot ezek nyújtják. Később, a 18–19. század fordulója körül egy jelenleg ismeretlen mester egy a fentiektől különálló szobát virágmintás dekoratív festéssel díszített, ami a díszterem mellett található, és a VIP váró szerepét fogja betölteni. 1787 még egy fontos dátum a kastély történetében: a K-i oldalszárny D-i végében lévő kastélykápolna ettől fogva a település életében jelentős szerepet töltött be, mert 1787-től 1905-ig, a jelenlegi római katolikus templom felépüléséig a református többségű helység katolikus plébániája volt. A Helytartótanács ekkor rendelte el egy önálló edelényi plébánia felállítását, mert az egyházközség 1712-től 1782-ig a szendrői ferencesekhez, utána pedig a sziráki plébániához tartozott. A katolikusok addig a középkori eredetű református templom É-i oldalánál álló s később, a 19. század elején lebontott kis kápolnában tartották a szertartásokat. Dessewffy Ferenc földesúrként úgy döntött, hogy nem építtet új templomot, hanem inkább saját kápolnáját ajánlja fel a híveknek, ahol előzőleg egy a kápolna mellett, a kastélyban elszállásolt káplán látta el a lelkipásztori feladatokat. [...] A 18. században a kastélyhoz az uradalom és a cselédség mindennapjait kiszolgáló gazdasági épületek is hozzátartoztak, így az épület a mai állapottal ellentétben nem magányosan emelkedett ki a szigetből. Az együtteshez egy barokk kert tartozott, amit a 19. század első felében, a Coburgok idején angol tájkertté alakították át. Az eredeti barokk kert nem lehetett túlzottan reprezentatív kialakítású. Egy térkép is fennmaradt róla az 1760-as évekből, amit Franz Anton Dvorzacky rajzolt és jelenleg a Borsod-Abaúj Zemplén Megyei Levéltárban őriznek, de a rajta látható ellentmondásos információk miatt sejthető, hogy nem egy elkészült, megvalósult állapotot ábrázol.[...]


2. A Coburg-korszak 1836–1928 Az edelényi uradalmat 1836-ban vásárolta meg a német Szász-Coburg-Gotha hercegi családból származó Ferdinánd herceg, császári királyi altábornagy. A herceget L’Huillier-hez hasonlóan honfiúsította a magyar országgyűlés 1827-ben, mivel beházasodott az egyik legrégebbi magyar nemesi családba. Feleségül vette Koháry Mária Antónia Gabriella hercegnőt, a régi Koháry család utolsó leszármazottját. Felvette felesége nevét is, így az ő ágán családja SzászCoburg-Gotha-Koháry néven származott tovább. Ferdinánd herceg az edelényi uradalmat 1847ben átadta fiának, Ágost hercegnek. A Coburgok nem laktak a kastélyban, mivel Magyarországon a régi Koháry-birtokok központjában, hontszentantali (Sväty Antol, Szlovákia) kastélyukban éltek, vagy Bécsben, később, a kiegyezés után pedig emellett Bécsben vagy Budapesten tartózkodtak. Az edelényi birtokot gazdasági szempontok alapján aknázták ki és a kastélyt is ilyen érdekeknek vetették alá. Tulajdonlásuk a településnek mégis fellendülést hozott, mivel 1838-ban itt alapították meg az ország első cukorgyárát, és birtokaikon magas színvonalú mezőgazdasági tevékenységet folytattak. Az uradalmat azonban már 1852-ben, a kastély egyes részeit pedig 1861-ben bérbe adták, az utóbbit járásbíróság céljára. 1864-ben hitbizománnyá alakították a birtokot, ami azt jelentette, hogy egyes részeit bérbe adták, így a bérleti díjakon keresztül szereztek jövedelmet belőle. Az épület ettől kezdve pusztulásnak indult, mivel főúri rezidencia céljaira 1820-tól nem használták. A fölöslegessé vált 18. századi gazdasági épületeket lebontották, a 19. század első felében angolkertté alakított parkot sem gondozták megfelelően. A kastély állapota 1909-re annyira leromlott, hogy a felújítás elodázhatatlanná vált. Ekkorra tehető az épület legjelentősebb átalakítása, amit 1910 és 1913 között végeztek Ray Rezső építész tervei alapján. A kastélyra neobarokk kiegészítések kerültek, a középrész fölé egy új attikát, vázadíszeket és egy magas manzárdtetőt építettek. Ekkor készültek a ma is álló íves patkószárnyak, amelyeket elbontott 18. századi gazdasági épületek alapjaira építettek rá. Ezek elődjeikhez hasonlóan gazdasági szerepet töltöttek be. A bécsi Felső-Belvedere vaskapujának ihletésére ekkor készült a kastély magas színvonalú kovácsoltvas kapuja is, tetején a Coburgcímerrel. A kapu Mátrai Zoltán kovácsmester munkája. 1912-ben a járásbíróság mellett a Bódvavölgyi Bányatársaság is bérlőként költözött a kastélyba. Az 1905-ben használaton kívül helyezett kastélykápolnát 1922-ben a bányatársaság megszűntette: födémmel kettéosztotta és lakásokat alakított ki benne. Szőnyi Ottó a Műemlékek Országos Bizottsága részéről hiába tiltakozott a bányatársaságnál és a Coburgok budapesti jószágkormányzójánál, pedig jelentése szerint 1919-ben még megvolt a kápolna gazdag későbarokk berendezése. A kápolna mellett a főlépcsőházat is ekkor alakították át a mai formájára. Az eredeti fa lépcsőt és báboskorlátot elbontották, és kialakították a jelenlegi kő lépcsőfokokat a kovácsoltvas korláttal. Ezekben az években, az I. világháború után adták el a Coburgok az edelényi birtokot Magyar Államnak. 1928-ban az új tulajdonos az Igazságügyi Minisztérium lett, ami újabb átalakításokhoz vezetett.


3. A két világháború között 1928–1945 Az Igazságügyi Minisztérium 1928-ban Ray Rezsővel készíttette el a további átalakítások terveit. Ekkor már a Műemlékek Országos Bizottságának kiküldöttje, Schulek János is megszemlélte az épületet és helyreállítási javaslatokat tett. A minisztérium elvégeztette a szükséges állagjavításokat és főleg a Ny-i oldalon végeztetett nagyobb átalakításokat. Megszűntették a Ny-i homlokzatból kiugró régi illemhelyeket, az oldalszárnyban pedig lebontottak egy 18. századi csigalépcsőt és kiépítették az új Ny-i lépcsőházat. A földszinten, a Ny-i oldalon a régi kastélykonyhát alakították át a járásbíró lakásává, a Ny-i szárny földszintjén pedig kialakították a börtönt. Emellett foglárlakások, őrszoba és nyomda is helyet kaptak. Az emeleten hivatali helyiségeket alakítottak ki. [...] A patkószárnyakban kamrák, garázsok és egyéb gazdasági helyiségek kaptak helyet, míg e szárnyak Ny-i pavilonjában a csendőrséget, K-i pavilonjában pedig a település országgyűlési képviselőjének a lakását helyezték el. 4. A II világháború után 1945–2001 A II. világháború végén, 1945-ben egy időre a helyi szovjet főparancsnokság költözött be az épületbe. Ennek emlékét a díszterem falán megtalált cirill betűs feliratok őrzik, valamint a földszinten a K-i szárny jelenlegi 0.12-es számú helyiségében egy Lenin-idézet maradt fenn. A háború után az Igazságügyi Minisztériumnak nem volt elég pénze az edelényi kastély és a hozzá tartozó park gondozására. A fák egy részét kivágták, nagy részét pedig Edelény városa kapta meg, így a hajdani francia- és angolkert közepén az 1950-es években sportpályát építettek. Megtörtént, hogy az egyik freskós helyiségben WC-t alakítottak ki. A földszinten, a Ny-i oldalon egy óvoda, mellette egy iskolai napköziotthon és az ügyvédi munkaközösség kapott helyet. Az emeleten a Ny-i oldalon a járásbíróság és a telekkönyvi hivatal osztozott, a középrészt a járási ügyészség foglalta el, míg a K-i oldalon lakások voltak. A patkószárnyak nagy részét raktárnak használták. 1965-ben lebontották az 1910–1913-ban készült neobarokk attikát, a vázadíszeket és a manzárdtetőt, helyreállították az eredeti tetőkialakítás tömegét. A kisebb-nagyobb állagmegóvási munkák ellenére azonban a kastély a következő évtizedekben feltartóztathatatlan romlásnak indult. Az 1980-as évek végére az épületben lévő hivatalokat kiköltöztették, a lakásokat megszűntették, így a gazdátlanul maradt épület rohamos romlásnak indult. Az értékes freskókban a 20. századi beavatkozások után az eresz, a párkányok és a tető tönkremenetelének következtében folyamatossá váló súlyos beázások mellett az épület fűtetlensége tette a legnagyobb károkat. Az 1990-es években hosszú ideig üresen álló és romló műemlékegyüttest 2001-ben vette át a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága és elvégezte a legégetőbb állagvédelmi munkákat. 2007ben egyes részek helyreállítására – például a középrizalit tetőszerkezetének rekonstrukciójára – is sor került. Az intézmény 2006-ban kezdte meg a 2,2 milliárd forintos nagyságrendű európai uniós projekt kimunkálását, amelynek támogatási szerződését 2009. március 25-én írták alá. A rekonstrukció a főépület külső-belső felújítását, a termeiben található művészeti értékek restaurálását, valamint a hosszú távú fenntarthatóság és az értékek megőrzése érdekében az épület megfelelő turisztikai-kulturális hasznosítását foglalja magában. E munka eredményeként 2013-ban megnyílik az Edelényi Kastélysziget Kulturális és Turisztikai Központ a csaknem háromszáz évvel ezelőtt épített edelényi kastélyban.

5. A kastély leírása és építészettörténeti összefüggései A mai Magyarország egyik legnagyobb kastélyának alaprajzi elrendezése francia mintákat követ. U alakú, mint a francia kastélyok, csak díszudvara, az ún. cour d’honneur nem a főhomlokzat, az érkezési oldal, hanem a kert felé fordul, ami jelen esetben a D-i oldal. Ez a fordított elrendezés az 1710-es évektől a Nyugat-Dunántúlon és Felső-Magyarország nyugati részén terjedt el és később, az 1740-es évektől a magyarországi kastélyépítészet egy jellegzetes emlékcsoportjára, az ún. gödöllői vagy Grassalkovich típusú kastélyokra lett jellemző. Fontos azonban megjegyezni, hogy az edelényi kastély, valamint a nyugat-dunántúli és a gödöllői típus között semmiféle összefüggés nem mutatható ki. Edelényben az É-i homlokzat is egy udvarra néz, amit íves, földszintes patkószárnyak öveznek. Ezek a 20. század elején épültek a korábbi barokk gazdasági épületek alapjaira. A szintén ekkor emelt kovácsoltvas kapu ezekkel az épületekkel együtt díszudvar jelleget ad az É-i oldalnak is. A kastély középső részét a földszinten egy nyolcszögletű kocsiáthajtó foglalja el. Ettől K-re nyílik a reprezentatív, ötkarú lépcsővel kialakított lépcsőház, ami rögtön a reprezentatív térsorokat magába foglaló emeletre, az ún. piano nobilére vezet, ahol rögtön az épület fókuszpontjában lévő díszterembe nyílik. Ez tipikus barokk elrendezés, Magyarországon ettől eltérő térrendszerű kastélyok csak az 1740-es évektől épületek. A termek elrendezése a francia barokk hagyományaihoz hűen egy tengelyre főzött: a teremsor végén nyíló ajtóba állva az egész teremsor belátható. Ez az ún. enfilade. Az alaprajzon látható, hogy a kastélyban kettős teremsort alakítottak ki: minden traktusban párhuzamos enfilade húzódik. A legfontosabb helyiség, a díszterem a barokk hagyományoknak megfelelően az első emeleten, az épület középső részén helyezkedik el. Ez az egész épületkomplexum középpontja, valamint eredetileg a korban szokásos módon a barokk franciakert tengelyeit is ehhez igazították. A kastély térszerkezete 17. századi érett barokk mintákat követ, amelyek eredete Franciaország, ahol ez a típus XIII. Lajos (1610–1643) uralkodása alatt alakult ki. Egyik legjellegzetesebb korai példája a maisons-laffitte-i kastély 1630–1651-ből, François Mansart (1598–1666) munkája. Ez az érett barokk kastélytípus a 17. század 80-as éveitől terjedt el Közép-Európában. Magyarországon az első U alakú kastélyépület az 1660-as években épített köpcsényi (Kittsee, Ausztria) kastély volt, de az ausztriai érett barokk kastélyok első megfelelői csak a 18. század elején jelentek meg hazánkban, mint például a féltornyi (Halbturn, Ausztria) Harrach-kastély, ami 1701 és 1711 között épült, vagy a ráckevei Savoyai-kastély, amit 1702–1722 között emeltek. Mindkét épület tervezője az ausztriai barokk építészet egyik legjelentősebb mestere, Johann Lucas von Hildebrandt (1668–1745) volt. Az edelényi kastély homlokzatán megjelenő leghangsúlyosabb elem a két torony. Mojzer Miklós rámutatott, hogy a 18. század első felében a magyarországi barokk kastélyépítészetben a tornyoknak már csak szimbolikus jelentőségük volt, a főnemesség társadalmi státuszát, rangját voltak hivatva jelképezni. A 18. században hadászati jelentőségük nem volt, hiszen már korábban, a 17. században sem a tornyoknak volt harcászati szerepe, mivel a tüzérség fejlődéséből kifolyólag ezt a 16. században az ágyútűzre tervezett alacsony, szögletes bástyák vették át, amelyek szintén hosszú fejlődésen mentek keresztül. Éppen ezért nyilvánvaló, hogy a tornyoknak a 18. században már csak szimbolikus jelentést tulajdonítottak [...].


[...] A kastély legkülönösebb része az épület tömegéből magasan kiemelkedő, három emelet magasságú héttengelyes középrizalit. Teteje síkfedésű és tudható, hogy a 18. században a főpárkány felett a mai attikafal helyén ballusztersor húzódótt. A magyarországi kastélyépítészetben ilyet nem lehet látni, Szentkirályi Zoltán mutatott rá, hogy ennek a formának a legközelebbi közép-európai párhuzamai Csehországban keresendők, mint például a roudnicei Lobkowitzkastély a 17. századból, vagy a szintén 17. századi Červený Hrádeki kastély, melynek építészei Antonio della Porta (1631–1702) és Jean-Baptiste Mathey (1630– 1696) voltak. Ezek az épületek hangsúlyos középrészükkel itáliai példákat követnek, a formát Csehországban itáliai mesterek terjesztették el. A homlokzatból kiemelkedő magas rizalit zártságával az itáliai palazzót idézi, azt a városi palotatípust, ami a korai reneszánsztól kezdve a barokkig szerves fejlődésen ment keresztül [...]. A hazai barokk kastélyok homlokzati tagolása a fentiektől teljesen eltér: általában három kiugró részre, rizalitra tagolódik, és a középső rizalit lezárása nem egyenes vonalú. Sok esetben íves oromzat zárja, esetleg ácsolt szerkezetű álkupolával, vagy másféle magastetővel koronázzák. Architektonikus kialakítása is sokkal összefogottabb, nem üt el olyan mértékben a homlokzat többi részétől, mint ez Edelényben tapasztalható. [...] A fentiekből kitűnik, hogy az edelényi kastély többféle építészeti hagyomány nyomát viseli magán: érett barokk belső térszerkezet, ami a 17–18. század fordulóján Közép-Európában is elterjedt volt, szintén széles körben elterjedt itáliaias homlokzati formaelemek, valamint a középrizalit megint csak itáliaias kialakítása, ami viszont egyedi a magyarországi emlékanyagban. Emellett a homlokzattagolás is itáliaiasnak tűnik, de a tengelyeket soroló megoldás – melyen lényegében csak a középső tengelyt emelték ki az erősebben megmozgatott pillérekkel – a manierizmus gondolkodásmódját őrzi és közép-európai viszonylatban a 17. századot idézi. Az elmúlt évszázadra való utalás egy másik furcsaságban is tetten érhető L’Huillier kastélyán: az emeleti terek is boltozottak. Ez a barokk kastélyépítészetben nem volt szokás. Általában a földszinti tereket fedték téglaboltozatokkal és az emeleti helyiségeket sík famennyezettel borították, ami a megfelelő vakolás után a reprezentatív terekben vagy stukkó-, vagy festészeti díszítést kapott. Magyarázat nincs rá, hogy miért választották ezt a költséges és nehéz megoldást, ebben a tekintetben csak találgatni tudunk. De ha jobban megvizsgáljuk az épületet, akkor talán közelebb jutunk a válaszhoz. [...]


Házi olvasmány: A barokk órák

B

arokk idején az óraipar is szinte kereste a bonyolult megoldásokat. A barokk órák gyakori jellemzője, hogy a szerkezet belső részét is díszítették, sokszor aranyozták. A díszítmények tömegégében még az egyszerűbb szerkezet is áttekinthetetlennek tűnt, és a laikus megrendelőben elismerést keltett. Fontos kelléknek számítottak az ütő és ébresztőszerkezetek, dátumjelzők, holdfázisjelzők. A bonyolultság erénynek számított. A korai barokk idején sok vasóra készült, eleinte foliot szabályzóval, később a számlap előtt lengő rövid ingával. A vasórák szerkezete (csapágylemeze és kerekei is) vasból készült. Ezt is díszítették, ha többre nem telt, legalább a csapágylemezeknek adtak egy kis hullámos vonalú kontúrt. Az óraipar fejlődésének két jelentős eseménye esik a barokk idejére: az inga (1656) és a billegő (1675) feltalálása , illetve szabályzóként való alkalmazása az óraszerkezetekben. Az órák pontossága így több mint egy nagyságrenddel növekedett, a luxus- tárgyból időmérő műszer lett. Hamarosan felismerték, hogy a hosszabb inga megbízhatóbb szabályozást ad, így alakultak ki a 18. században a padlón álló ún. lábas órák, amelyeknek hosszúkás, embermagasságúnál nagyobb tokja a szerkezetet, ingát és a súlyokat egyaránt védte. Sajnos Magyarországon ebből a szép óratípusból kevés készült és még kevesebb maradt fenn. Ugyancsak a 18, században terjedtek el főleg a Német területeken a barokk szekrényórák, amelyeknek magyarországi, kissé provinciális változatát nem túl találó elnevezéssel altdeutsch (ónémet) óráknak nevezték. A nyugateurópai példányok kivitele finomabb, költségesebb volt, az alapvonásokat tekintve azonban ennek a nagyon kötött formavilágú óra- típusnak Európaszerte előforduló példányai lényegében megegyeztek. A franciaországi barokk kialakulása már 4. Henrik (1589-1610) és 13. Lajos (1610-1643) uralkodása alatt megkezdődött, de virágkorát 14. Lajos (1660-1715) idején érte el. A francia barokkot ezért 14. Lajos stílusnak (Louis-quatorzenak) is szokták nevezni. A 17. század végén valószínűleg a szekrényórákból formálódott ki egy jellegzetesen Francia barokk rövidingás asztali óratípus, amelyet a Franciák „pendule"-nek , vagy „pendulette"-nek neveztek,ezért a többi nyelvbe is így került át. Nem csak a barokk , hanem a rokokó idején is a Francia órák legjellegzetesebb és legkedveltebb típusa volt. A pendule szerkezete, ellentétben a korabarokk órákkal,szinte teljesen dísztelen , viszont nagy gondot fordítottak a jó anyagminőségre,a pontos és szakszerű anyagmegmunkálásra a konstrukció és a technikai kivitelezés színvonalára. A reneszánsz függőórák a barokk idején formálódtak át igazi zsebórává. A reneszánsz tokok szögletes formái le- gömbölyödtek,és egyre inkább csökkentek a méretek is. Mivel a szerkezet még nagyon magas volt. a tok enyhén lapított gömbalakot vett fel: külseje sima,mértéktartó vésett díszítéssel. Ezt vette körül a dúsan cizellált trébelt (tulaezüst) védőtok. A tokok anyaga arany ,ezüst vagy aranyozott bronz. A védőtokon gyakori a teknőc,esetleg kígyóbőr burkolat. A drágább, főleg aranypéldányoknál előfordul a zománc,drágakő,vagy gyöngydíszítés. A 17. sz. végén a hegyikristály védőfedél helyén megjelent a törékenyebb,de könnyen pótolható óraüveg. A védőtoknak nem volt külön üvege,csak kerek kivágása,hogy a számlap látszódjék. A védőtokot selyemmel vagy más textíliával bélelték . Ezeken,a bélések alatt néha érdekes irományokat, vagy más papírokat lehet találni, amit a régi tulajdonos kerekre vágva helyezett el a tokban,hogy az óra helyét kipárnázza. Hogy az óra kengyele mindkét védőtokon kívül legyen,a legbelső toknak hosszú nyakat készítettek ezért ezt a majdnem gömb alakú, hosszúnyakú óratípust franciául onionnak, németül zwiebelnek, magyarul hagyma órának nevezik. Az órákat ekkor még nem annyira zsebben, mint inkább „chatelaine"-re azaz övláncra függesztve a derekukon viselték, de a szerkezetek a hajszálrugó alkalmazása következtében már viszonylag jól szabályozhatók voltak. Egy18. századi orsójáratú órával már elérhető, hogy a napi járási hiba nem haladja meg a 6-8 percet.

Forrás: www.watchmaker.freewb.hu/orakkorokstilusok

Házi olvasmány: A rokokó órák

L

ajos (XV. Lajos) uralkodása alatt (1715-1774) Franciaországban a barokk folytatásaként kialakult stílus, amelyet bizonyos megszorításokkal a barokk kifinomult, túldíszített változatának is tartanak. A rokokó név a francia rocallie névből ered, amely magyarul kagylót jelent,és azokra a lomb és virágdíszekkel átfont kagyló és csigaszerű díszítőelemekre utal,melyből ennek a stílusnak a dekorációs rendszere felépül .A rokokót XV. Lajos-stílusnak Louis quinzenek is szokták nevezni. A rokokó nem vette át a barokk nagyvonalú ünnepélyességét, de alkalmazta, és a játékosságig fokozta a barokkban is fellelhető aszimmetriát. A pendule, amely már a barokk idején is kedvelt óratípus volt,a rokokóban tovább formálódik. A tok kontúrvonala középen szűkített lett. Rendszerint egy konzolszerű talpazat is tartozik hozzá, amely díszítményében és formavilágában az óra tokjához igazodik, falra rögzíthető, így az órának változatosabb elhelyezési lehetőséget biztosít. A rokokó vége felé ebből az óratípusból alakult ki a cartelóra úgy, hogy a konzol a tokkal összeolvadva keretszerű alakzatot képezett. Előszeretettel alkalmazták már a barokk idején is létező Boulle technikát. A teknőspáncél berakásos intarziát előszeretettel használták bútorokon , óratokokon. Az ekkor működő órák legtöbbje orsó-gátszerkezettel működik, és nem ritka az ismétlő-ütőszerkezettel ellátott óraszerkezet. A lábas órák továbbra is közkedveltek, formaviláguk azonban jóval mozgalmasabb, mint barokk elődeikké. A rokokó túlzásai a 18. század közepétől kezdve fokozatosan mérséklődtek,amit sietetett Franciaország gazdasági gyengülése is. A rokokó utolsó évtizedeiben a klasszicizmusba való átmenet jelei mutatkoznak. A rokokó hatása a többi európai ország (Anglia, Olaszország, Ausztria) arisztokrata köreibe is behatolt. Magyarországra bécsi közvetítéssel jutott el. Természetesen mindenütt rányomta bélyegét az illető ország nemzeti sajátossága, kulturális és gazdasági légköre. A német rokokó például a Franciához képest veszített könnyedségéből, az osztrák pedig, amelyet egyébként Mária Terézia-stílusnak is neveznek egy mérsékeltebb, polgárias jelleget mutat.

Forrás: www.watchmaker.freewb.hu/orakkorokstilusok

Az idő története múzeumpedagógiai foglalkozás

Recommend Documents