„Amikor meglátták a csillagot,
igen nagy volt az örömük.”
(Mt 2,10)
CSILLAG SZÜLETIK Tehetségkutató
műsorok. Keressük a sztárokat. Keressük a csillagokat, akikre felnézhetünk, akik példaként állnak előttünk, akikről olvashatunk a bulvárlapokban, akiknek belepillanthatunk az életébe, és elszörnyülködhetünk, vagy éppen együtt örülhetünk velük. Csillagok. Szükségünk van rájuk, de csak addig, amíg érdekesek, amíg tudnak újat adni, mutatni. Aztán eldobjuk őket, már nem érdekesek, már nincs hírértékük, aztán jönnek újabbak. Újabb csillag születik, újabb példakép, újabb botrányhős, és a régiekre már nem is emlékezünk. Több mint 2000 évvel ezelőtt feltűnt egy csillag az égen, amire aztán sokan felfigyeltek, ami után sokan elindultak, amit sokan követtek. És ez a csillag elvezette őket egy jászolhoz, egy állatok etetésére szánt tartószerkezethez, amiben egy gyermek feküdt. Egy gyermek, akinek akkor csak édesanyja mondta: Csillagom! Később ez a gyermek tényleg csillag lett, sztár lett, akit több ezren hallgattak, akitől gyógyulást vártak, akibe reményüket fektették, akit sokan követtek. És igen, voltak körülötte botrányok is, mert amit mondott és amit tett, az ellene mondott a szokványosnak. Csillag született. Karácsony éjjelén egy betlehemi istállóban. De nekünk mond-e valamit az ő neve? Vagy csak egy az elfelejtett sztárok közül? Isten fia azért jött, azért tűnt fel az a csillag az égen, hogy utat mutasson. Utat mutasson ahhoz az Istenhez, aki szeretetét árasztja ki ránk. Törődünk-e ezzel, elolvassuk-e a róla készült „cikkeket”? Követjük-e az ő életét, példáját? Ma egy meghívót kaptunk. Meghívót egy sztár születésnapjának megünneplésére. Élünk-e a meghívással, és felkészülünk-e az ünnepségre? Elmegyünk-e, és köszöntjük-e azt a csillagot, amely minden csillagnál fényesebb. A betlehemi csillag 2000 éve ragyog, hív és vár mindenkit. Becsukhatom a szemem, eltakarhatom az arcom, az a csillag mégis ott marad és újra és újra azt mondja: gyere, gyere és kövess engem. Kövess, mert ezen az úton béke és boldogság, szeretet és megbocsájtás vár. Adja Isten, hogy minél többen megtapasztalhassuk a napkeleti bölcsek örömét, amikor meglátták ezt a csillagot. Hokker Zsolt
Urunk, Jézusunk! Az ádventi időszak újra elő akar készíteni bennünket eljöveteled ünnepére. Ismét eléd tárjuk üres kezünket és szívünket. Engedd, hogy a Te szavad munkálkodjon életünkben, hiszen Te magad jársz előttünk. Őrizz meg bennünket attól, hogy bármilyen hang túlharsogja szelíd szavadat. Bízunk benne, Szentlelked megnyitja a szívünket számodra, és készségessé tesz arra, hogy befogadjunk.
… AMI ÉRTÉKESEBB AZ ARANYNÁL … I. Pét. 1,17. – vallomások a hitről –
Mit jelent számomra a hit? Számomra hét évtized megtett életútjának minden tapasztalata a hit megtartó erejéről beszél. Hitem a „reménylett dolgok valósága.” Nem érzelem, nem cselekedet, nem értelmi funkció. Hitem élő, személyes kapcsolatot jelent a szuverén Istennel, szövetséget, melyre Ő hívott el. Hitem kegyelmi ajándék. Nem kiérdemelhető, szüleinktől örökségbe nem kapható, nem tanulható, nem tanítható, „csupán” elfogadható: ajándék, mely naponta újra és újra meggyőz a kegyelmes Isten szeretetéről. Fiatalon, serdülő koromban szólított meg Isten. Tőle kaptam ajándékba hivatást, a szolgálatban segítőtársat, családot, gyermekeket, unokákat. Ő adott örömöt, sikert és próbatételt egyaránt. Most is: „Életemnek napról napra osztja fáradalmát s édes örömét.” Aktív éveimben orvosként dolgoztam. Gyógyító munkámban folyamatosan tapasztaltam kegyelmét. Isten készített fel a próbatátelekre is, a veszteségek elfogadására. A hitélet magasabb iskolájában nem azt kérdezte tőlem: „hiszed-e, hogy megváltottalak?” Súlyos, kemény kérdése így hangzott: „szeretsz-e, ha veszteséggel látogatlak, ha elveszem mellőled a társat, hiszed-e, hogy özvegységedben is veled maradok?” Mennyei Atyám hangját hallva megvallottam és vallom ma is: „azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra szolgál.” A megszentelődés útján járva a veszteség elfogadására megtanított, átsegített szomorúságon, gyászon, és naponta erőt ad a tőle kapott feladatok elvégzéséhez. Isten örök gesztussal a reménység szivárványát kifeszítette életem fölé, van hozzám szava, tanácsol, vezet. Isten megtartó szeretetében élve énekelhetem a „maradék időben”: „Mind jó, amit Isten tészen, Szent az Ő akaratja, Ő énvélem is úgy tészen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, ki ínségben Az övéit megtartja, Hát legyen, mint akarja.” Napi imám: add Uram, hogy akaratod felismerve és cselekedve érkezhessem meg földi utam végéhez. Dr. Baranyai Miklósné
Rainer Maria Rilke Fodor András fordítása
Advent Havat terel a szél az erdőn, mint pehely-nyájat pásztora. S néhány fenyő már érzi sejtőn, miként lesz áldott-fényű fa, és hallgatózik. Szűz utakra feszül sok ága, tűhegye – szelet fog – készül, nő magasba, az egyetlen szent éj fele.
Testvérgyülekezetünknél Finnországban A roihuvuori testvérgyülekezetünk meghívására –magyarországi látogatásuk viszonzásaként – az óbudai gyülekezetből 21-en június 1-je és 7-e között Helsinkiben jártunk. Pénteken délután a Finnair Airbus A-320-as gépe sikeresen landolt velünk Helsinki-Vantaa repülőterén. A szívélyes fogadtatás után személygépkocsikkal a szálláshelyünkre vittek minket vendéglátóink, majd a Roihuvuori templomban az üdvözlést svédasztalos vacsora követte. Ezután a templomot és a kápolnát néztük meg. (A Roihuvuori templom Lauri Silvennoinen építész tervei alapján épült és 1970 tavaszán Aarre Lauha püspök avatta fel.) Késő este vendéglátóink visszavittek minket a szálláshelyünkre. Hazai viszonyok után különös jelenség volt, hogy a Nap csak este fél 11 után nyugodott le, s az éjszakák folyamán az ég alja világos volt, ugyanis Helsinki az északi sarkkörtől mindössze hatszáz kilométerre van délebbre (Európa legészakibb fővárosa), s az említett jelenséget az okozza, hogy a Nap átvilágít a Föld túloldaláról. Szombaton a reggeli után rövid buszos városnézésre vittek minket vendéglátóink. A Lutheránus Székesegyház (Carl Ludwig Engel tervei alapján épült 1830-1850 között klasszicista stílusban) megtekintése után az Olimpiai stadiont, a Sybelius Emlékművet és parkot látogattuk meg (Jean Sybelius 1865-1957 között élt legismertebb finn zeneszerző; hét szimfónia, szvitek, szimfónikus költemények, zongoradarabok fűződnek a nevéhez), s számos egyéb nevezetességet a buszból láttunk. A templomban elfogyasztott finom ebéd után szálláshelyünkre mentünk vissza, ahol énekpróbát tartottunk, hogy a vendéglátó gyülekezetet magyar evangélikus dallamú énekekkel tudjuk megajándékozni. A késő délután folyamán a Laajasaloi templomban Finn testvérgyülekezetünk tagjaival szeretetvendégségen vettünk részt, ahol Bálintné Varsányi Vilma vezető-, Hokker Zsolt másodlelkész és dr. Győrfi Károly felügyelő úr vetítéssel egybekötve bemutatták az Óbudai Evangélikus Templomot és Gyülekezetet. (A Laajasaloi templom Kari Järvinen és Merja Nieminen építészek tervei alapján épült és 2003. november 30-án Eero Huovinen püspök avatta fel.) Ezután kellemes beszélgetésben volt részünk vendéglátóinkkal, ahol a magyarországi látogatásuk alkalmával készült képeket is megtekintettük. Vasárnap reggel a reggeli után még egy utolsó közös énekpróbát tartottunk, majd elindultunk a Laajasaloi templomba a vasárnapi istentiszteletre. Az istentiszteleten a liturgikus rend – a gyülekezeti tagok az oltárnál is végeznek szolgálatot –, az úrvacsoraosztás és a lelkészek ruhája – egységes fehér – más, mint nálunk Magyarországon. Ezt követően a templomban közös beszélgetésen vettünk részt finn testvéreinkkel. A vasárnap déli ebéd családoknál volt. Mi hárman – Kréth Csabáné (Ili), Bakony Erzsébet és én – Riikka Uuksulainen gyülekezeti lelkész és férje otthonában voltunk. A finom ebéd után megtekintettük a Helsinki strandot, majd szíves vendéglátónkkal Porvooba mentünk. (Porvoo Finnország második legrégebbi, 1346-ban alapított városa). Az óváros többnyire kétszintes faházakból áll, a folyó partjain a régmúltból fennmaradt barnás-piros gabonaraktárak láthatók számos hajókikötővel. A városnézés felejthetetlen élményeket hagyott mindnyájunkban. Hétfőn a korai ébredést követően a kikötőbe mentünk, s az Eckerö fedélzetén elindultuk Észtország fővárosába Tallinnba. (Az Eckerö egy kilenc szinttel + fedélzettel rendelkező tengerjáró komphajó, amely gépjárművek szállítására is alkalmas.) Érkezésünk után rövid buszos városnézésen – magyar nyelvű idegenvezetéssel – vettünk részt, ahol több nevezetességet is megtekintettünk. Így láttuk a Dalos Ünnep Színpadot, a Toompea kastélyt az Észt köztársaság parlamentjét, Észt Ortodox templomot, és nem utolsó sorban a nagy vihart kavart, s elbontott – rossz emlékű – szovjet emlékmű helyét, ahol virágokkal emlékeznek az Észtek a múlt tragédiájára. (1940-ben annektálták az országot a Szovjetúnióhoz, s csak 1991-ben nyerte el újra a függetlenségét.) A vendéglőben elfogyasztott finom ebéd után Tallinn belvárosában sétáltunk, ajándékokat vásároltunk, majd este az Eckerövel visszautaztunk Helsinkibe. Kedden szabadprogram volt, így az előző este összeállított tervünk alapján társaságunk városnézésre indult. Először a Temppeliäkkio sziklatemplomot – a hegy sziklatömbjét kitermelték, majd utána rézből és üvegből kupolát
emeltek fölé – (Timo és Tuomo Suomalainen tervei alapján készült el 1969-ben) tekintettük meg. Ezután a Finn Nemzeti Múzeumot, a Finlandia Palotát (Alvar Aalto tervei alapján épült 1971-1975 között, és itt tartották 1975-ben az Európai Biztonsági Konferenciát, továbbá írták alá a záródokumentumát az európai országok vezetői) néztük meg. Láttuk továbbá a Helsinki Operaházat, meglátogattuk az Olimpiai Stadiont (és annak 72 méter magas tornyát), a Kortárs Művészek Palotáját, a 100 éves Finn Demokrácia Emlékművét, a Finn Parlament épületét. Megtekintettük az Uspenski Ortodox Székesegyházat (1868-ban épült, s nyugat Európa legnagyobb Ortodox temploma) is. Ezután kishajóval Suomenlinnára mentünk. Ez a világon található egyik legnagyobb tengeri erőd, s hat szigeten fekszik. (1748-ban alapította Augustin Ehrensvärd, ekkor Finnország a Svéd királyság része volt.) A romok megtekintése után későn este értünk vissza szálláshelyünkre. Szerda délelőtt Seurasaari szigeten található skanzenbe vittek el minket vendéglátóink. Itt parkosított és erdős területen régi korokban épült különböző faépületek, építmények (fatemplom, farmházak, udvarházak, szaunák, malmok, pajták) találhatók, melyek belülről is megtekinthetők. A fatemplom szerkezetei kizárólag fából készültek, belső tér fehér színre van festve. A mennyezeten gyönyörű csillárok, a falon pedig a megfeszített Jézus a kereszten, továbbá gyertyatartók gyertyákkal találhatók. A sziget élővilága lenyűgöző: mókusok, vadkacsák, vadlibák és különböző fajtájú madarak találhatók itt. A mókusok szívesen fogadják, ha a látogatók a kezükből etetik őket. Az élvezetes program közben a szigeten a vendéglőben nagyon finom ebédre hívtak meg minket finn vendéglátóink. Délután a szálláshelyünkre mentünk, majd onnan Helsinki Lajaraanta városrészébe (negyed óra szálláshelyünktől), ahol Finnországban elmaradhatatlan programban volt részünk, szaunáztunk. Előbb a hölgyek, majd utánuk mi férfiak, mivel arrafelé nem szokás a két nem képviselőinek együtt szaunába menni. A szaunából kijövet a társaság jelentős része megfürdött a 16 fokos kristálytiszta tengerben. A szaunázás után az említett helyen tartották vendéglátóink a búcsúvacsorát, amelyet kellemes beszélgetés követett. Későn este mentünk vissza szálláshelyünkre. Elérkezett az utolsó nap, csütörtök. Becsomagoltunk, majd ezután még utoljára kiültünk a stégre, ahol imádkoztunk, énekeltünk. A templomban megebédeltünk, finn testvéreinkkel még egy utolsót beszélgettünk, majd kivittek minket a reptérre. A búcsúzás után és a kötelező csomag-, valamint útlevélvizsgálat után a MALÉV Boeing 737700-as repülőjével szerencsésen hazautaztunk. A Helsinkiben (és Tallinban) eltöltött hét nap alatt csodálatos városokat, tájakat, épületeket, építményeket, embereket ismerhettünk meg. Felejthetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak. Somlai Gábor
I F I T Á B O R Szép, napos reggelre ébredtünk augusztus 21-én, kis izgatottsággal szívünkben, mivel ezen a napon kezdődött meg hat napos ifitáborunk. Mencshelyig tartott buszútunk, ahonnan néhányan gyalog tettük meg a nagyjából négy kilométeres utat szállásunkig, amely a balatoncsicsói általános iskola tetőterében kialakított motelszerű szállóhely volt. Ekkorra már megismerkedtünk a helyi lelkésszel, Németh Szabolccsal, aki az egész kirándulásunk alatt segítségünkre volt a szinte mindig velünk tartó, általunk Juszufnak elnevezett ebbel. Este megtartottuk a hét első közös áhítatát, majd énekléssel, beszélgetéssel és persze játékkal töltöttük az estét. Táborunk második napjának délelőttjét közös beszélgetéssel töltöttük, majd átsétáltunk Szentantalfára, ahol egy kellemes kisvendéglőben ebédeltünk. Kora délután a szentantalfai tájházat csodálhattuk meg, ahol egy házaspár mesélt nekünk a régi használati tárgyakról. Később, miután hazaértünk, Zsolt programleírásának megfelelően aszfaltoztunk, betonoztunk, illetve – hát majdnem – egymás arcáról készítettünk gipszmásolatot.
Az esti áhítat után hamar lefeküdtünk, mivel tudtuk, hogy másnap nagy túra vár ránk a Hegyestűre. A túra hosszú volt, és a Nap is erősen sütött, ám se minket, se a minket rendíthetetlenül követő Juszuf kutyát nem hátráltatta meg célunktól. A reggel elmaradt áhítatot a hegytető egy fa által árnyékossá tett pontján pótoltuk, majd volt időnk, hogy kipihenjük magunkat, és gyönyörködjünk a tájban. Pihenésképpen a negyedik napot a zánkai strandon töltöttük, meg délelőtt egy hosszabb alvással ☺. Az utolsó előtti napunkat Kinizsi várának bejárásával majd egy igazi kovácsmester műhelyében töltöttük, ahol mi magunk is kipróbálhattuk a kovácsmesterséget, ha csak egy rövid kampókalapálás erejéig is. Táborunk zárónapján Zsolt a nap nagy részében Szabolccsal tartott istentiszteleteket az ottaniak nagy örömére, mi pedig az összepakolással és a takarítással voltunk elfoglalva. Dél körül átballagtunk Szentantalfára, ahol az istentiszteleten való részvétel után lepihentünk a fűben. Együtt visszatértünk szállásunkra, majd eljött a hazautazás pillanata. Örök élmény marad számunkra ez a tábor, mely újabb emlékkel köti össze ifjúsági csoportunkat. Köszönjük a Gyülekezetnek, hogy lehetőségünk volt rá, reméljük még sok ilyen szép élményben lehet részünk! Sztyehlik Csaba
Várunk Téged is! Az óbudai ifjúsági csoportot a 2006. májusában konfirmálkodtak 12 fős csoportja alkotja (egyelőre). Hokker Zsolt lelkész vezetésével csütörtök délután fél 6-tól akár másnap reggelig tartó ifis találkáinkat mindig nagyon élvezzük. A sokszor sírva nevetős óráinkkal, vagy épp elgondolkodtató beszélgetésekkel eltelt alkalmak után mindenki várja már a következő csütörtököt. Persze egy találkozónkról se maradhat el a csocsó, a ping-pong és a macimézes tea sütivel. A beszélgetések alatt, ugyan nem ismerjük úgy egymást, mint a legjobb barátok, nálunk mégsem létezik az a kifejezés, hogy te ezt úgy sem értenéd. Az alkalmak során mindenki teljesen őszinte, és kimondja azt, amit gondol. A csütörtökökön kívül vannak hétvégi kisebb, illetve nyári nagyobb kirándulások, amelyek egy nap, vagy egy hét élményekben gazdag együttlétet jelentenek. Bárkit nagyon szívesen látunk akár csak néhány látogatásra is, de akár mint állandó résztvevőt is. Mindezeken kívül van egy kihívás, amelyre szintén szeretettel várunk bárkit: Zsoltot még egyikünknek sem sikerült legyőznünk csocsóban. Lehet, hogy neked menne, ezért kérlek segíts ebben és közösségünk építésében! Légy te is óbudai ifis! Sztyehlik Csaba
GYÜLEKEZETI KIRÁNDULÁS Szeptember első napjának verőfényes reggelén – lelkészünk, Bálintné Varsányi Vilma szervezésében – az ötvenöt fős autóbuszt megtöltve indultunk el templomunk elől. Első állomásunk Kecskemét volt, ahol Kiss János, a helyi evangélikus lelkész várt minket. Megtekinthettük az Ybl Miklós tervezte evangélikus templomot és a hozzá tartozó közösségi házat, amely idősek otthonaként működik. A lelkész úr rövid áhítatot tartott, majd bemutatta a város központját. Öt felekezet, a katolikus, református, evangélikus, izraelita és görög-keleti egyházak templomai találhatóak meg a városmagban. A város történelme során is a felekezetek békés együttélésének szép példáját valósította meg. A török hódoltság után a katolikusok és „Lutherkörösztyének” közösen használták az egyetlen templomépületet. Szerencsénk volt, éppen a Borhét programsorozatába csöppentünk bele, nézelődhettünk a Kárpát-medencei kézművesvásárban, és az Árpádházi Szent Erzsébet életét megjelenítő történelmi játékot, valamint az azt követő, történelmi mazsorettbemutatót is láthattuk. A városháza faragott bútorzattal ékes közgyűlési termébe is bejuthattunk, itt Székely Bertalan történelmi freskóit ismertette idegenvezetőnk. Az Árpádházi Szent Erzsébet-évre való tekintettel Árpádházi Szent Erzsébet rózsakertjét rendezték be a kecskemétiek a városház udvarán. A rózsakert − valódi rózsákból állt ugyan, mégis – szimbolikus jelentőségű volt, a
rózsafüzér egyes részeinek feleltek meg lugasai. A bejáratánál rózsa alakú kenyerek fogadták a látogatót, tengelyében Klingsor, a XIII. század elején Erdélyben élt látnok jövendölése olvasható: „Fényes csillag születik Magyarországon, amelynek fénye eljut egészen Marburgig, onnan pedig besugározza egész Európát.” Következő állomásunk Kiskőrösön Petőfi Sándor szülőháza volt. Itt is vidám rendezvény, a Szlovák Napok fogadott minket. A kiskunhalasi Csipkemúzeumban a varrott csipke készítésének módját csodáltuk meg nagy ámulattal. A halasi csipkék formavilága és előállítási technikája is lélegzetelállító. Az épülettől nem messze álló szobornál Rákóczi csatában elesett kuruc vitézei emlékének tisztelegtünk. A kerekegyházi Pongrácz-tanyán ízelítőt kaptunk az évszázadokkal ezelőtti alföldi világ életéből. A háziak szívélyesen fogadtak bennünket, a pogácsás-pálinkás vendéglátást lovasbemutató követte. Lovaskocsizás közben a kemencében sült ropogós pecsenye, az otthonos vályogépületek, szürkemarhanyáj, a gémeskút és az alkonyi alföldi táj láttán elgondolkodtunk, hogy vajon biztos-e, hogy jó az az irány, amely világunkat a jelenlegi komforthoz vezette. Gorelik Nóra
Egy hegymászó vallomásáról Szeretetvendégség volt gyülekezetünkben. Klein Dávid hegymászó tartott élménybeszámolót Himalája expedíciójáról. Szeretek a gyülekezeti alkalmakon résztvenni, mert ezek az összejövetelek bensőséges, meghitt hangulatúak. Ha a teremben körülnézek, mindig barátságos, kedves, mosolygó arcokat látok. Minden alkalommal külön öröm fog el engem is a megszépült környezet láttán. Itt kisebb a tér, mint a templomban, közelebb is kerülünk egymáshoz nemcsak fizikailag, de lelkileg is. Az előadók ismert emberek, a témák mindig közérdeklődésre tarthatnak számot. Most mégis úgy gondoltam, nem megyek el erre a szeretetvendégségre. A hegymászás távol áll tőlem, nem is igazán érdekel. Mi jó van abban, hogy valaki az életét kockáztatja csak azért, hogy feljusson a hegycsúcsra, még ha az a csúcs a világon a legmagasabb is? Hát aztán! Örültség! Istenkísértés. Öngyilkossági kísérlet. Egy szó mint száz, engem ez aztán tényleg egyáltalán nem érdekel. Mégis elmentem, nem is értem miért. Engedtem férjemuram rábeszélésének. Nem bántam meg! Igen kellemes csalódásban volt részem. Egy rendkívül szimpatikus fiatalembert ismertem meg Klein Dávid személyében. Az expedícióról szóló előadása izgalmas és érdekes volt, a képek és videók lenyűgöző látványt tártak elénk. A szeretetvendégség után néhány nappal teljesen véletlenül a tévé kapcsológombját nyomogatva egy filmet is láttam Klein Dávid és társa expedciójáról. Ebben a filmben megszólalt Dávid édesapja is. Ez a film is alátámasztotta a személyes találkozás benyomásait. Azóta is sokszor eszembe jutnak az ott hallottak, amelyek számomra nagyon tanulságosak. Nem magát a hegymászást, mint sportteljesítményt találtam érdekesnek, vagy az egzotikus vidékről szóló utibeszámolót. Mély benyomást Klein Dávid személyisége, érzés és gondolatvilága, valamint viszonyulásai tettek rám: a szeretetteljes viszony a családdal, amely támogat, segít, de aggodalmaival nem akadályoz, a maximális egymás iránti feltétlen bizalom és egymásrahagyatkozás az expediciós társak között, a történések zokszó nélküli elfogadásának képessége (lopás, vesztegetés, más kultúrák, szokások, hitek, ételek, sikerek és kudarcok, halálesetek). Nem beszélt csúcstámadásról, a hegy legyőzéséről. Beszélt viszont az EGÉSZ-nek a sikerhez fontos egységéről, hogy mindenre együtt van szükség az ember fizikai, szellemi, lelki képességeinek csúcsformájára, a kedvező időjárásra, és nem utolsó sorban a HEGY engedélyére. Igazán mélyen érintett Klein Dávidnak az a képessége, amellyel a világot – s benne önmagát – szerves egységben képes látni, s amennyire az ember számára lehetséges, talán érteni és érezni. Lehet, hogy ez a lényeg? Az ő hite, vagy
ahogy ő fogalmazott: „hiszem, hogy valami organikus egész létezik”. Lehet, hogy a hegymászás csak eszköz arra, hogy erről valamit, vagy még többet megtudjon, megérezzen? Azt hiszem ezen a szeretetvendégségen a hivalkodásmentes szerény alázattal találkoztam. Köszönöm. Sáry Barnáné
Az alábbi megszívlelendő gondolatokat – amelyek tanulságul szolgálnak mindannyiunk számára – a közelmúltban elhúnyt, 94 évet élt Nogga R. Árpádné testvérünk hagyatékából kaptuk.
Az öröm tízparancsolata 1. Minden reggel hűségesen kérd Istentől az örömöt! 2. Mosolyogj és teremts nyugalmat kellemetlen helyzetben is! 3. Szívből ismételgesd: „Isten, aki szeret engem, mindig jelen van.” 4. Szüntelenül törekedj arra, hogy az embereknek csak a jó oldalát lásd! 5. Könyörtelenül űzd el magadtól a szomorúságot! 6. Kerüld el a panaszkodást és a kritikát, mert ezeknél semmi sem nyomasztóbb! 7. Munkádat örömmel és vidáman végezd! 8. A látogatókat mindig szívesen, jóindulattal fogadd! 9. A szenvedőket vigasztald, magadról feledkezzél el! 10. Ha mindenütt az örörmöt terjeszted, biztos lehetsz abban, hogy magad is rátalálsz.
TÁJÉKO ZTATÓ a templomban és a gyülekezeti házban 2007-ben végzett felújítási munkákról 2007. november 11-én az istentisztelet után tartott közgyűlésen beszámoltunk a 2007-ben végzett felújítási munkákról. Az Óbudai Harangszóban az ott elhangzottakat foglaljuk össze elsősorban azok számára, akik a közgyűlésen nem voltak jelen. A munkák elvégzését anyagi oldalról a gyülekezet tagjainak, szimpatizánsainak adakozó készsége, áldozatvállalása tette lehetővé. Ezért kötelességünk, hogy a közösségnek elszámoljunk. Természetesen a kapott anyagiak nemcsak, sőt nem is elsősorban a felújítási munkákat szolgálták. 1. A gyülekezeti ház alagsorában a beázások és a szigetelési hiányosságok felszámolása. Ez volt az idén elvégzett legnagyobb munka, melyet mind a munka mennyisége, mind a munka költsége tekintetében jelentősen alábecsültünk. A nedvesedő, salétromos falak a környezetben, a földben lévő eltört vezetékek okán állandó vízutánpótlást kaptak, és ezt a régóta húzódó problémát kívántuk megoldani. A lábazatok elbontása, az alap kiásása, az egész terület feltárása után a függőleges falszakaszokat kívül-belül igen drága szigetelőanyaggal szigetelték, az alapfalakat mélyen, a fal vastagságában keresztben beépített, bevitt saválló acéllemzekkel zárták le, így védve a falat a felszivárgó nedvesség ellen. Ez utóbbi iszonyú nehéz munka volt, az egész ház remegett, amikor a technika működött, lehetetlenné téve a házban lakó lelkész- és egyházfi-család nyugodt életét. Végül több, mint egy hónap után a gyülekezeti ház szigetelési munkáinak első szakasza befejeződött. A költségek 4,6 M HUF-ra rúgtak, de ez is csak a munkák 60-65%-nak elvégzésére volt elegendő. A munkákhoz a III. kerületi Önkormányzat 2 M HUF-tal járult hozzá. Ezen munkák második ütemére reményeink szerint 2008-ban kerül sor. 2. Templomtető és toronysüveg javítása. Az év eleji nagy szélviharokban megsérült a templomtető és a toronysüveg. A javítás 250 ezer HUF-ba került. 3. A torony alatti bejárati részen lévő – a mozgáskorlátozottak részére létesített lift beépítése utáni – szerelési és kőműves munkákat igénylő helyreállítás. Ez összesen 180 ezer HUF-ba került. 4. A torony bejárati ajtó cseréje. A már nagyon elhasználódott, elkorhadt kétszárnyú ajtó helyett újat építettünk be. Ez 190 ezer HUF-ba került.
5. A templomhangosítás feljavítása, rekonstrukciója. Balogh Miklós szakmai irányításával, áldozatos munkájával hajtottuk ezt végre, az összes költség 250 ezer HUF-ot tett ki. 6. A gyülekezeti házban néhány ablakra rácsok felszereltetése. A tapasztalat azt mutatja, hogy védekeznünk kell a rossz szándékú emberek látogatása ellen. A kivitelezés 130 ezer HUF-ba került. 7. Kisebb munkák: számos ilyen volt, ezek között megemlítjük a templom világítórendszerének, az orgona elektromos betáplálásának javítását, a jelzőcsengő felszerelését a mozgáskorlátozottak érkezésének érzékelésére, perselyládák készíttetését, hírdetőtábla készíttetését, kihelyezését, stb. Ezeknek a munkáknak a költségigénye egyenként 10-30 ezer HUF között mozgott. Összesen az előbbiekben csak nagyvonalakban vázolt munkákra kereken 5,8 M HUF-ot költöttünk. Az Önkormányzat 2 M HUF-án túlmenő 3,8 M HUF nagyobb részét, 2,5 M HUF-ot, az egyházközség pénzforrásai, 1,3 M HUF-ot pedig az Erős Várunk Alapítvány anyagi eszlözei fedezték. A fenti tájékoztatót annak tudatában adjuk, hogy itt, ezen a szent helyen, ebben a templomban – nekünk a legszebben – és a gyülekezeti házban is a lelkészekkel együtt, velük együttműködve elsősorban a lelki házat kell építenünk, az Istennel és egymással való mind szorosabb közösséget kell létrehoznunk. Gyülekezetünk közössége az elmúlt 8-10 évben, 2007-ben is, nagyszerű példáját adta áldozatvállalási készségének. Természetesen mindenek előtt Istennek adunk hálát áldásáért, mely terveink megvalósítását végigkísérte. A munkák mögött igen sok emberi erőfeszítés van. A munkákat kezdetben Pohorely Béla fogta össze, majd fokozatosan átvette az irányítást Kaposi Attila. Az egyik évközi presbiteri ülésen Pohorely Béla gondnoki státuszáról lemondott, helyére egyhangúlag a presbitérium Kaposi Attilát választotta. Kitűnő munkát végzett, köszönet érte. Mint ahogy köszönjük Pohorely Béla munkáját is. Az új gondnok, Kaposi Attila beiktatására, eskütételére 2007. november 18án, vasárnap azistentisztelet keretében került sor. Kérem kedves Testvéreimet, hogy hordozzák szeretetükben, adakozókészségünkben továbbra is gyülekezetünk ügyét. Ne felejtsék el, hogy a jókedvű adakozót megáldja az Isten. Úgy adakozzunk, hogy tudjuk, mindent, mindenünket, ami van, Tőle kaptuk. Dr. Győrfi Károly
Túrmezei Erzsébet
Karácsonyi kérések A pásztoroknak lábát add nekem, hogy hozzád siethessek sebesen! És a napkeleti bölcsek kezét, hogy szívem, kincsem, letegyem eléd. Angyalok hangját, hogy mindenkinek örömhírt és békességet vigyek. Mária Igét-megőrző szívét: hadd legyek Jézus örökre tiéd!
F E L H Í V Á S a 2007. évi személyi jövedelemadó 1 %-ának felajánlására
Felhívjuk szíves figyelmüket arra, hogy mindazok, akik jövedelmük alapján adót fizetnek, kétszeresen élhetnek személyi jövedelemadójuk 1 %-ának a felajánlásával. Az egyik 1 %-kal alapítványokat támogathatunk. Az Óbudai Evangélikus Egyházközségnek is van közhasznú alapítványa Erős Várunk Alapítvány névvel, amelynek támogatásával gyülekezetünk hitéletet is segíthetjük.
A 2007. évi APEH adócsomag nyomtatványai kitöltésekor kell rendelkeznünk a felajánlásunkról az alábbi, bekeretezett adatok felhasználásával. (A Harangszó szerkesztési munkálatainak idejében még nem ismert, hogy az eddigi borítékos rendszer marad-e fenn, vagy az APEH nyomtatvány egy meghatározott részében kell nyilatkozni az 1 % felajánlásáról. Erről tájékoztatni fogunk.) A kedvezményezett adószáma: 18072251-1-41 A kedvezményezett neve: Erős Várunk Alapítvány A másik 1 %-kal egyházakat lehet támogatni. A Magyarországi Evangélikus Egyháznak felajánlott 1 % az Országos Egyház központi pénztárába folyik be. Ez esetben is a 2007-es APEH adócsomag kitöltésekor kell rendelkeznünk a felajánlásunkról az alábbi, bekeretezett adatok felhasználásával. (Itt is érvényes, amit a nyilatkozás formájáról az előzőekben jeleztünk.) A kedvezményezett technikai száma: 0035 A kedvezményezett neve: Magyarországi Evangélikus Egyház Kérjük gyülekezetünk tagjait és a velünk szimpatizálókat, hogy a 2007. évi személyi jövedelemadójuk egyik 1 %ával gyülekezetünk Erős Várunk Alapítványát, másik 1 %-ával a Magyarországi Evangélikus Egyházat támogassák. Az országos statisztika azt mutatja, hogy az adózók közel fele nem él az 1 % felajánlásával, és állami támogatásban sem részesül gyülekezetünk. Ezért kérünk mindenkit, hogy családja, barátai, ismerősei körében népszerűsítse alapítványunkat, hogy minél többen ajánlják fel jövedelemadójuk 1 %-át. Tisztában vagyunk azzal, hogy egyháztagjaink jelentős része nyugdíjas, adózó jövedelemmel nem rendelkezik. Azonban ha „maga helyett” valakit a szélesebb családból vagy baráti körből „beszervez”, cselekedetével önmaga is hozzájárul a felajánlások számának emelkedéséhez. Erős Várunk Alapítvány Kurtóriuma
Túrmezei Erzsébet
Betlehem (Lukács 2,1-7)
Végre, végre Betlehem házai! Nagy nehéz út volt, szinte végtelen! Csak legyen hol fejük lehajtani! Hiszen... talán... ezen az éjjelen... Mária arca halotthalavány. A kapukat sorra megzörgetik. Kinyílik és bezárul mindahány. Zár csikordul. Sehol sincs hely nekik. Légy áldott, kedves barlang, kis istálló, zizegő széna, pihenést kínáló! De jó a kínban leroskadni rád!... S Szűz Mária már boldogan ringatja, odafekteti egyszerű jászladra a testté lett Igét, Isten Fiát.
GYÜLEKEZETÜNK ÉLETÉBŐL ♣ Gyülekezetünk huszonegy tagú köldöttsége június 1-7-e között a finn roihuvuori testvérgyülekezet meghívására Helsinkibe látogatott. (Részletes beszámolónk a 2. oldalon.) ♣ Bálintné Varsányi Vilma július 10-én részt vett a hatodéves teológus hallgatók viszgáztatásában a zuglói evangélikus temploban. ♣ Tanévzáró istentiszteletet tartottunk június 17-én. ♣ A Pakson június 22-23-án megrendezett Országos Evangélikus Találkozón – Bálintné Varsányi Vilma és Dr. Győrfi Károly vezetésével – gyülekezetünk több tagja vett részt. ♣ A gyülkezeti ház szigetelési munkálatai június 25-én kezdődtek meg. ♣ Az augusztus 8-15. között megtartott Sziget Fesztiválon Hokker Zsolt a Közös Pont Ökumenikus Sátor munkatársaként vett részt. ♣ Gyülekezetünk ifjúsága augusztus 21-26. között Balatoncsicsón táborozott Hokker Zsolt és Kréth Csabáné vezetésével. A táborhoz kapcsolódóan Hokker Zsolt Zánkan, Mencshelyen, Szentantalfán és Nagyvázsonyban prédikált. (Beszámolónk a 4. oldalon.) ♣ Bálintné Varsányi Vilma részt vett augusztus 25-én a Budai Várban a Magyar Gárda megalakulásán, és megáldotta a zászlókat. ♣ Jó hangulatú kirándulást szervezett gyülekezetünk számára Bálintné Varsányi Vilma szeptember 1-jén. Útvonalunk Kecskemétet, Kiskunhalast és Kerekegyházát érintette. (Részletes beszámoló az 5. oldalon.) ♣ Tanévnyitó istentisztelet tartottunk szeptember 2-án. ♣ A szeptember 16-23. között megtartott Római Katolikus Városmissziói Hét programjaihoz kapcsolódóan Hokker Zsolt a Közös Pont Ökumenikus Misszió munkatársaként vett részt. ♣ A szeptember 22-én Vácott megrendezett egyházkerületi napon Bálintné Varsányi Vilma, Hokker Zsolt és Dr. Győrfi Károly vettek részt. ♣ Horváth-Hegyi Olivér lelkészbeiktatásán Bálintné Varsányi Vilma és Hokker Zsolt képviselte gyülekezetünkket Szentendrén, szeptember 23-án. ♣ Presbitériumunk szeptember 24-én tartotta soros ülését, amelynek fő napirendi pontja a lelkészek tájékoztatója volt az éves munkatervről. ♣ Szeptember 30-án tartottuk az őszi hálaadó istentiszteletünket, amelyet közös ebéd követett a fiatal házasokkal a gyülekezeti teremben. ♣ Élménygazdag képes beszámolót tartottak a finnországi látogatáson résztvevők október 24-én. ♣ A budahegyvidéki és óbudai ifjúság október 14-én megtartott közös istentiszteletén Hokker Zsolt végezte az igehirdetés szolgálatát. ♣ Gyülekezetünk lelkésze vett részt az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatairól való – az önkormányzat által szervezett – megemlékezésen és koszorúzáson. ♣ Országos papné találkozón vett részt Balatonszárszón Bálintné Varsányi Vilma október 26-27-én. ♣ Klein Dávid hegymászó volt a vendégünk az otóber 28-án megtartott szeretetvendégségünkön. (Részletes beszámoló a 6. oldalon.) ♣ November 5-én az 1956-os forradalom és szabadságharc helytállóira a Schmidt kastélynál megtartott emlékezésen gyülekeztünket Bálintné Varsányi Vilma képviselte. ♣ November 10-én egyházközségünkben rendezték meg talákozójukat az egyházmegyei felügyelők. ♣ November 10-én Keczkó Pál lelkészi beiktatásán gyülekezetünk lelkészei vettek részt Budahegyvidéken. ♣ Az EBBE (Evangélikus Belmissziói és Baráti Egyesület) november 17-én, Hévízgyörkön tartott csendesnapján Bálintné Varsányi Vilma vett részt. ♣ A Szent Péter Pál templom előtti tér az Árpádházi Szent Erzsébet nevet kapta. A névadó ünnepségre Bálitné Varsányi Vilma kapott meghívást.
♣ Presbitriumunk a november 19-én megtartott ülésén megtárgyalta az évvégéhez, Adventhez, Karácsonyhoz kapcsolódó feladatokat, meghallgatta és elfogadta a Számvevőszéki Bizottság elnökének tájékoztatóját az egyházközség és az alapítvány gazdálkodásának ellenőrzéséről. ♣ Az örökélet vasárnapján – november 25-én – igével és gyertyagyújtással emlékeztünk meg – szeretteik körében – az elmúlt évben elhúnyt testvéreinkről ♣ A december 1-jén megtartott Kárpátmedencei Ökumenikus Imanapon szolgálatra kérték fel Bálintné Varsányi Vilma lelkészünket.
Urunk, Istenünk! Nagyságod, méltóságod, szentséged felülmúl mindannyiunkat és mindazt, ami emberi. Te éppen azért vagy oly nagy, mert nem akartál bennünket sem elfelejteni, sem magunkra hagyni. Jézus Krisztusban, kedves Fiadban nem kevesebbet, mint Magadat ajándékoztad nekünk. Köszönjük, hogy szomjazó és éhező emberekként is vendégeid lehetünk kegyelmed asztalánál, egész életünkben és az örökkévalóságban is. (K. Barth)
GYÜLEKEZETI ALKALMAK Istentiszteletek minden vasárnap de. 10 órakor.
Az istentisztelettel azonos időben a kisgyermekek részére külön foglalkozást tartunk a gyülekezeti teremben. Ezzel szeretnénk a szülőknek segítségére lenni, hogy gyermekeikkel együtt jöhessenek istentiszteletre. Szeretettel ajánljuk testvéreink figyelmébe ezt a lehetőséget. Családi istentisztelet – minden hónap 3. vasárnapján 10 órakor. Az istentiszteletet követően kötetlen találkozóra várjuk testvéreinket a gyülekezeti terembe. Kórházi istentisztelet – a Szent Margit Kórház kápolnájában minden második hónap második vasárnapján de. 9,30 órakor. Adventi istentisztelet – az adventi időszakban minden csütörtökön 10 órakor a gyülekezeti teremben. Karácsonyváró istentisztelet – a gyermekek, hittanosok szereplésével december 23-án, Advent 4. vasárnapján 10 órakor. Szentesti istentisztelet – december 24-én du. 16 órakor. Karácsonyi istentiszteletek – december 25-én és 26-án 10 órakor, úrvacsorával. Óévet záró bűnbánati istentisztelet – december 31-én 18 órakor, úrvacsorával. Újévi istentisztelet – 2007. január 1-jén 10 órakor, úrvacsorával. Vízkereszti istentisztelet – január 6-án 10 órakor. Úrvacsora – minden hónap első vasárnapján. Idősek, betegek részére (kérésre) készséggel ajánljuk fel az úrvacsora házi kiszolgálását. Ökumenikus imahét – január harmadik hetében. Hitoktatás – óvodás, alsó tagozatos és felső tagozatos csoportoknak pénteki napokon 16 órától a gyülekezeti házban. Konfirmációra felkészítés – pénteki napokon 16 ill. 18 órakor. Ifjúsági összejövetelek – csütörtöki napokon 17,30 órakor. Útkeresők bibliacsoportjának összejövetelei – minden hónap 2. vasárnapján 16 órakor.
A LELKÉSZI HIVATAL CÍME 1034 Budapest, Dévai Bíró Mátyás tér 1. Tel/Fax: 368-6893 Tel.: 388-1773 Mobil: Bálintné Varsányi Vilma 06-20-8245796 Hokker Zsolt 06-20-8245789 Hivatali órák Hétfőn 9-12 és 14-17 óráig, csütörtökön 14-17 óráig. A hivatalos időpontokon túl szükségessé váló megbeszélések idejét kérjük a fenti telefonszámokon egyeztetni. Egyházközségünk honlapja:
http://obuda.lutheran.hu
Honlapunkon az aktuális információk és az istentiszteleti rend mellett fénykép-galéria a gyülekezeti alkalmakról, és az Óbudai Harangszó régebbi számai is megtalálhatók.
Templomunk akadálymentes megközelítése Örömmel tájékoztatjuk a mozgásukban korlátozott, tolószékkel közlekedő, valamint az idős testvéreinket és a babakocsival érkező kismamákat, hogy a templomunk akadálymentes megközelítése érdekében a Dévai téri toronybejárati ajtónál lift áll rendelkezésükre.
ADOMÁNYOK FOGADÁSA Perselyadományokra az istentiszteleteken és egyéb templomi alkalmakon van lehetőség. Az önkéntes (borítékos) egyházfenntartási hozzájárulást minden hónap első vasárnapján az istentisztelet keretében gyűjtjük össze. Egyházközségünk életének feltétele, hogy tagjai adományokkal is segítsék működési és fenntartási kiadásaink fedezetét. Gyülekezetünk bankszámlaszáma:
OTP Bank Nyrt. 11703006-22056126 Erős Várunk Alapítvány bankszámlaszáma MEGVÁLTOZOTT! Az új számlavezetési bank és számlaszám:
MKB Bank Nyrt. 10300002-10375516-49020012 Készpénz-átutalási megbízás (csekk) a templomban és a lelkészi hivatalban kapható.
ISTENTŐL ÁLDOTT KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK MINDEN KEDVES TESTVÉRÜNKNEK. ÓBUDAI HARANGSZÓ Az Óbudai Evangélikus Egyházközség híradója. Megjelenik évente háromszor, 700 példányban. Kiadó: Bálintné Varsányi Vilma, szerkesztő: Proksza Gyula Internetes kiadás
