Az FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet megbízásából készült
MUNKAVÉDELEM
Szerző: Vincze József
Budapest, 2007
1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről 20/2001. (III. 30.) OGY határozat a munkavédelem országos programjáról 16/2001. (III. 3.) FVM rendelet a Mezőgazdasági Biztonsági Szabályzat kiadásáról 15/1989. (X. 8.) MÉM rendelet az Erdészeti Biztonsági Szabályzat kiadásáról 5/2001. (I. 16.) FVM rendelet a növényvédelmi tevékenységről (munkavédelmi részek) 24/2005. (III. 23.) FVM rendelet a vágóállatok levágásának és feldolgozásának Biztonsági Szabályzatáról 21/1998. (IV. 17.) IKIM rendelet a gépek biztonsági követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról 80/1999. (VI. 11.) Korm. rendelet a telepengedély alapján gyakorolható ipari és szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezés rendjéről
1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelettel [Vastag betűvel az 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.), vékony betűvel az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet (a továbbiakban Vhr.) szövege] E törvény célja, hogy az Alkotmányban foglalt elvek alapján szabályozza az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés személyi, tárgyi és szervezeti feltételeit a szervezetten munkát végzők egészségének, munkavégző képességének megóvása és a munkakörülmények humanizálása érdekében, megelőzve ezzel a munkabaleseteket és a foglalkozással összefüggő megbetegedéseket. Ennek érdekében az Országgyűlés - az állam, a munkáltatók és a munkavállalók feladatait, jogait és kötelességeit meghatározva - a következő törvényt alkotja: A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvényben (a továbbiakban: Mvt.) kapott felhatalmazás alapján - az érintett munkáltatói és munkavállalói érdekképviseleti szervezetekkel, illetőleg a 13. § (1) bekezdésének tekintetében a pénzügyminiszterrel egyetértésben - a következőket rendelem el:
I. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK Mvt. 1. § (1) E törvény alkalmazásában munkavédelem: a szervezett munkavégzésre vonatkozó munkabiztonsági és munka-egészségügyi követelmények, továbbá e törvény céljának megvalósítására szolgáló törvénykezési, szervezési, intézményi előírások rendszere, valamint mindezek végrehajtása. A munkaegészségügy a munkahigiéne és a foglalkozás-egészségügy szakterületeit foglalja magában. (2) A Magyar Köztársaság területén munkát végzőknek joguk van a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez.
Alapelvek Mvt. 2. § (1) Az állam - a munkavállalók és a munkáltatók érdekképviseleti szerveivel egyeztetve meghatározza az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés alapvető követelményeit, irányítási és ellenőrzési intézményeit, valamint kialakítja az egészség, a munkavégző képesség megóvására, a munkabiztonságra és a munkakörnyezetre vonatkozó országos programját, amelynek megvalósulását időszakonként felülvizsgálja. (2) A munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért. A munkavállalók munkavédelmi kötelezettségei nem érintik a munkáltató felelősségét. A munkáltatói feladatok teljesítésével összefüggésben keletkező költségeket és egyéb terheket nem szabad a munkavállalóra hárítani. (3) Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményei megvalósításának módját a jogszabályok és a szabványok keretein belül - a munkáltató határozza meg. (4) A munkáltató felelős azért, hogy minden munkavállaló az általa értett nyelven ismerhesse meg az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés reá vonatkozó szabályait. Mvt. 3. § Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó szabályok megtartását az állam az erre a célra létrehozott felügyeleti szerveivel segíti és ellenőrzi. Mvt. 4. § Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó szabályokat úgy kell meghatározni, hogy végrehajtásuk megfelelő védelmet nyújtson a munkavállalókon túlmenően a munkavégzés hatókörében tartózkodónak és a szolgáltatást igénybe vevőnek is. A munkaeszközöket úgy kell kialakítani,
hogy lehetőleg zárják ki a nem szervezett munkavégzés keretében történő rendeltetésszerű használat esetén is a balesetet, az egészségkárosodást. Mvt. 5. § E törvény biztosítja a munkavédelemmel kapcsolatos érdekegyeztetést, valamint a munkavállalók munkavédelmi érdekvédelmét, meghatározva a munkavédelmi képviselők jogait és kötelezettségeit, nem érintve a munkavállalói érdekképviseleteknek más jogszabályban - így különösen a Munka Törvénykönyvében, a köztisztviselők jogállásáról, illetve a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényekben szabályozott, munkavédelemmel kapcsolatos jogait. Mvt. 6. § A munkáltatóknak és a munkavállalóknak, valamint az állami szerveknek e törvényben és a munkavédelemre vonatkozó más szabályokban meghatározott jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése során együtt kell működniük. Mvt. 7. § A munkavédelemmel kapcsolatos minden eljárás során az adatok (személyes, különleges és közérdekű adatok, állami, szolgálati, üzemi és üzleti titkok) védelmét a vonatkozó jogszabályok szerint kell biztosítani. Az adatok statisztikai célra felhasználhatók és statisztikai felhasználás céljára - a 83/B. §-ban megállapított kivétellel - személyazonosításra alkalmatlan módon átadhatók. A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) módosítását tartalmazó törvény fontos tartalmi változásokat fogalmaz meg. Egyrészt megvalósítja az egységes munkavédelmi felügyelet integrált szervezeti kereteit, másrészt törvényi alapot teremt a munkavédelmi bírságszankciók nyilvánosságra hozásához, továbbá jogszabályváltozások alapján korszerűbb fogalmakat határoz meg, és az ellenőrzési tapasztalatokra építve néhány feladatot, eljárást pontosít. A törvény figyelemmel van a kormányzati szervezetalakítási szabadság megvalósítását szolgáló koncepcionális igényre is. 1. Az államháztartás hatékony működését elősegítő szervezeti átalakításokról és az azokat megalapozó intézkedésekről szóló 2118/2006. (VI. 30.) Korm. határozat értelmében, 2007. január 1-jei végrehajtási határidővel az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) munkaegészségüggyel kapcsolatos feladatai átkerülnek az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőséghez (a továbbiakban: OMMF). Az új integrált felügyelet „munkavédelmi hatóság” elnevezéssel szerepel az Mvt.-ben, figyelemmel a 2006. évi LVII. törvényben foglaltakra. A határozatban megjelöltek végrehajtásához elengedhetetlen az Mvt. módosítása. Az Mvt. módosításáról szóló törvény célja - az ÁNTSZ megyei, városi, fővárosi kerületi intézeteinél gyakorolt munkaegészségügyi (munkahigiénés) elsőfokú és másodfokú hatósági feladatoknak, - a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ keretében működő, és a munkaegészségügyi (munkahigiénés, foglalkozás-egészségügyi) szakmai irányítást, a munkaegészségügyi követelmények, személyi feltételek kimunkálását, vizsgálatát végző Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézetnek - az OMMF szervezetébe és feladatai közé történő integrálását biztosító, azt megvalósító jogszabályi feltételek megteremtése. A törvény megteremti a munkavédelem két, szakmailag egybe tartozó ága (munkabiztonság és munkaegészségügy) szervezeti integrációjának jogi kereteit, meghatározza az egységes munkavédelmi hatóságra vonatkozó - törvényi szinten szabályozandó - jogosultságokat és kötelezettségeket, megszüntetve ezzel az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételei ellenőrzésének - az európai gyakorlattal is ellentétes - elkülönült szervezetek által, ezért szervezeti és szakmai tagoltságban végzett tevékenységét. A törvény a munkavédelem feladatai egy szervezetben történő ellátásának szabályozásával biztosítja a munkavédelmi hatósági tevékenység hatékonyságának további növelését, a tevékenység ellátásához szükséges létszám- és eszközigény racionalizálását, amelynek eredményeként az ellenőrző apparátus egyszerűsödik, a munkáltatókkal szemben támasztott elvárások, a lefolytatott eljárások pedig egységesebb formában jelenhetnek meg. A törvény ezért a munkavédelemmel kapcsolatos feladatok egységes szervezetben történő ellátását - a külön törvény szerinti feladatokat is ellátó bányafelügyelet és bányabiztonság kivételével - az OMMF feladatkörében határozza meg. Mindebből következően az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzést biztosító szabályok, ideértve a munkahelyek, a munkaeszközök, az egyéni védőeszközök, a munkakörülményi tényezők (pl. zaj, rezgés), a munkaalkalmasság követelményei, mint főbb szabályozási csoportok meghatározása is átkerül a törvény szerint az egészségügyi miniszter feladatköréből a szociális és munkaügyi miniszterhez. A törvény a kormányhatározat végrehajtása érdekében az ÁNTSZ-re és annak feladataira vonatkozó rendelkezéseket kiemeli az ÁNTSZ törvényi szabályozásából és azokkal megfelelő módon kiegészíti a
munkavédelmi hatóság feladat- és jogkörét, pontosan meghatározva az egységes szervezetben végzendő munkavédelmi feladatokkal kapcsolatos szervezeti kereteket, hatósági jogköröket, a munkaegészségügyi (munkahigiénés, foglalkozás-egészségügyi) szakmai irányítási feladatokat és a mindezek ellátásához kellő tudományos, elméleti és vizsgálati tevékenységet végző háttérintézményt. A munkavédelmi hatóság jogállását, illetékességét, feladat-és hatáskörét, azaz a törvényben leírt funkciókra történő kijelölését Kormányrendelet szabályozza a törvény hatálybalépését követően. A törvény a munkaegészségügyi feladatok átvétele körében beemeli az értelmező rendelkezések körébe a foglalkozási megbetegedés, illetőleg a fokozott expozíció fogalmát, kibővíti a szervezett munkavégzés fogalmi körét a hatályos jogi szabályozásnak megfelelően. 2. Minden, jelentős jogterületet szabályozó törvény rendelkezéseit szükséges időszakonként áttekinteni és az egyes szabályokat a hatályba lépésük óta eltelt időben felgyülemlett gyakorlati tapasztalatok, illetőleg a jogi szabályozás változásai alapján korszerűsíteni. A szakmai integrációs célú módosítás mellett ezért a törvény néhány, e szempontok alapján szükségessé vált, a jogi szabályozás változását követő, pontosító szabályozást tartalmaz a munkaeszközök üzembe helyezésével, használatba vételével, az egyéni védőeszközök megfelelőségének tanúsításával, a használatukra történő kioktatással kapcsolatosan. A törvény a munkavállalók munkahelyi biztonságának növelése érdekében, a legveszélyesebb tevékenységet folytató munkáltatók tekintetében tovább szigorítja a kockázatértékelésre vonatkozó szabályozást. A törvény ugyanezen okból emeli be a törvény rendelkezései közé a munkavédelmi bírság kiszabásának alapjául szolgáló, a munkavállalók életét, testi épségét vagy egészségét súlyosan veszélyeztető tényállások körébe a munkavégzés munkáltatókat terhelő összehangolási kötelezettségének elmulasztását. A törvény kiterjeszti a munkavédelmi felügyelőnek a munkáltató és a munkahelyen munkát végző személy közötti munkavégzésre irányuló, az ellenőrzés megkezdésekor fennálló jogviszony minősítésére vonatkozó jogosultságát súlyos baleset bekövetkezésekor e baleset bekövetkezésének időpontjában fennálló jogviszony minősítésének jogával is. 3. A törvény megteremti továbbá a jogszabályi lehetőségét a munkavédelmi bírságok adatvédelmi szabályoknak megfelelő nyilvánosságra hozatalának. A jogerős és végrehajtandó bírsághatározatok ténye alapul szolgál a más jogszabályokban biztosított támogatások feltételei vizsgálatához, ugyanis támogatást kizáró tény lehet a meghatározott időn belül jogerősen kiszabott munkavédelmi bírság. 4. A törvény figyelembe veszi a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Ksztv.) 73. §-a (1) bekezdését, mely szerint a központi hivatalokat kormányrendelet hozza létre. Ennek megfelelően a törvény az OMMF megnevezése nélkül határozza meg a munkavédelmi hatóság státuszát és feladatait. Az Mvt. 7. §-a hatályos szabályozása értelmében a munkavédelemmel kapcsolatos minden eljárás során az adatok védelmét az adatvédelemmel kapcsolatos szabályok szerint kell biztosítani. E körben rendelkezni kellett az adatok statisztikai célra történő felhasználhatóságáról, illetőleg azok ugyanezen célra - az adatvédelmi szabályozásnak megfelelően, személyazonosításra alkalmatlan módon - történő átadásáról. Törvény rendelheti el az azonosításra alkalmas adat átadását, ezért az Mvt. 14. §-ában megteremti a jogszabályi lehetőségét a munkavédelmi bírságok adatvédelmi szabályoknak megfelelő nyilvánosságra hozatalának, amelyre vonatkozóan az adatvédelmi rendelkezéseknek megfelelő, részletes, az Mvt. általános szabályozásától eltérő rendelkezéseket tartalmaz. Ezért vált szükségessé az új szabályoknak az általános szabályozásból történő kiemelése. Mvt. 8. § Jogszabály egyes feladatokat munkabiztonsági szaktevékenységnek, illetve munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősíthet. A munkáltató a munkabiztonsági szaktevékenységnek minősített feladatokat csak külön jogszabályban meghatározott munkavédelmi - a bányászat területén bányászati -, a munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősített feladatokat pedig munka-egészségügyi [foglalkozás-orvostan (üzemorvostan), közegészségtan-járványtan, megelőző orvostan és népegészségtan] szakképesítéssel rendelkező személlyel végeztetheti. BH2006. 65. Nem fizikai munkakörben foglalkoztatott munkavállalót a fizikai munkakörre vonatkozó munkaszerződés-módosítás alapján a munkavégzés megkezdése előtt kell a munkáltatónak alkalmassági orvosi vizsgálatra küldeni [1992. évi XXII. törvény 102. § (2) bekezdés; 1993. évi XCIII. törvény 2. § (2) bekezdés]. BH2001. 7. Megvalósítja a maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségét, aki mint az építkezés tényleges irányítója, tudatában van annak, hogy a munkálatot a biztonsági előírásokban levő rendelkezések alkalmazása nélkül végzik és ennek során a munkát végző személy az építményből lezuhanva egész életére kiható testi sérülést szenved [1978. évi IV. törvény 171. § (2) bek. a)
pont, 1993. évi XCIII. tv. 2. § (2) bek., 28. § (1) bek., 42. § a) és b) pont, 54. §, 60. § a), b) és c) pont, 32/1994. (XI. 10.) IKM r. 2.7 pont, 5.8 pont, 7.5 pont, 31.1 és 9 pont, 1973. évi I. törvény 61. § (2) bek.]. KGD2006. 45. Az egészségbiztosítási ellátások megtérítése alól a munkáltató nem mentesülhet, ha a védőkesztyű használatának kötelezettségét nem írta elő valamennyi veszélyes munkafolyamatra vonatkozóan (1997. évi LXXXIII. törvény 67. §, 1993. évi XCIII. törvény 2. §, 42. §, 54. §). KGD2005. 174. A munkavédelmi szabályzatban és a munkavédelmi törvényben foglalt előírások többszörös és súlyos megsértése esetén a munkáltató a generálkivitelező és az elhunyt dolgozó közrehatása esetén sem mentesül megtérítési kötelezettsége alól (1993. évi XCIII. törvény 2. §, 4. §, 40. §, 1997. évi LXXXI. törvény 87. §) KGD2006. 6. A munkavédelmi szabályzatban és a munkavédelmi törvényben foglalt előírások többszörös és súlyos megsértése esetén a munkáltató a generálkivitelező; az elhunyt dolgozó közrehatása esetén sem mentesül megtérítési kötelezettsége alól [1993. évi XCIII. törvény 2., 4. §, 40. §, 1997. évi LXXXI. törvény 87. §]. KGD2005. 174. A munkavédelmi szabályzatban és a munkavédelmi törvényben foglalt előírások többszörös és súlyos megsértése esetén a munkáltató a generálkivitelező és az elhunyt dolgozó közrehatása esetén sem mentesül megtérítési kötelezettsége alól (1993. évi XCIII. törvény 2. §, 4. §, 40. §, 1997. évi LXXXI. törvény 87. §)
A törvény hatálya Mvt. 9. § (1) A törvény hatálya - a (2)-(3) bekezdésekben megállapított kivételekkel - kiterjed minden szervezett munkavégzésre, függetlenül attól, hogy az milyen szervezeti vagy tulajdoni formában történik. (2) A törvény meghatározott rendelkezéseit (26/A., 28., 32., 40., 44. és 45. §-ok) alkalmazni kell a munkavégzés hatókörében tartózkodóra is (járókelő, látogató, szolgáltatást igénybe vevő stb.). (3) Rendkívüli munkavégzési körülmények esetére (pl. mentési, katasztrófaelhárítási tevékenységek), illetve a Magyar Honvédségnél, a rendvédelmi szerveknél, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál, a katasztrófavédelem szerveinél munkavégzésre irányuló jogviszonyban, szolgálati viszonyban kifejtett munkatevékenységre a feladatkörében érintett miniszter által kiadott külön jogszabály e törvény figyelembevételével kivételesen indokolt esetben eltérő követelményeket, eljárási szabályokat állapíthat meg az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozóan. Mvt. 10. § A 9. §-ban foglaltak a magyarországi - ideértve a vámszabadterületen történő - munkavégzésre vonatkoznak, kivéve, ha törvény, nemzetközi szerződés, ez utóbbi hiányában a nemzetközi magánjog szabálya másként rendeli.
A munkavédelemre vonatkozó szabályok Mvt. 11. § A munkavédelem alapvető szabályait e törvény, a részletes szabályait e törvény felhatalmazása alapján a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által kiadott és más külön jogszabályok, az egyes veszélyes tevékenységekre vonatkozóan a feladatkörében érintett miniszter rendeletével hatályba léptetett szabályzatok (a továbbiakban: Szabályzat) tartalmazzák. Munkavédelemre vonatkozó szabálynak minősül a nemzeti szabványosításról szóló jogszabály figyelembevételével a munkavédelmi tartalmú nemzeti szabvány annyiban, hogy a magyar nyelvű nemzeti szabványtól különböző megoldás alkalmazása esetén a munkáltató köteles vitás esetben - annak bizonyítására, hogy az általa alkalmazott megoldás munkavédelmi szempontból legalább egyenértékű a vonatkozó szabványban foglalt követelménnyel, megoldással. A törvény törli a törvényből a technológiákra vonatkozó zárójeles utalást figyelemmel arra, hogy a „tevékenység” fogalmi körébe lényegében a technológia is beletartozik, így önálló nevesítése szükségtelen jogalkotási feladatot jelentene. A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény 2002. évben hatályba lépő módosítása értelmében a nemzeti szabványok alkalmazása önkéntes [6. § (1) bekezdés]. A törvény 6. § (2) bekezdése alapján műszaki tartalmú jogszabály hivatkozhat olyan nemzeti szabványra, amelynek alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy az adott jogszabály vonatkozó követelményei is teljesülnek. Azonban teljesíti előírt munkavédelmi kötelezettségét a munkáltató akkor is, ha a szabvánnyal legalább egyenértékű más műszaki megoldást alkalmaz. Ezt az elvet az utóbbi években kibocsátott munkavédelmi végrehajtási jogszabályok következetesen tükrözik előírásaikban. A hatályos szabályozás ezen új joggyakorlattal ellentétbe került, mivel
a „munkavédelemre vonatkozó szabályok” jogi természetüket illetően a kötelező és államilag ellenőrizhető, kikényszeríthető előírások gyűjtőfogalmát jelentik. A szabványosítás új jogi helyzetével összhangban szükséges volt a törvény szerinti szabályozás, ideértve a munkavédelmi tartalmú szabványtól különböző megoldás alkalmazása esetén az alkalmazott műszaki megoldás megfelelősége tekintetében fennálló - a munkáltatót terhelő - bizonyítási kötelezettség megfogalmazása is. Ez lényegében a nem kötelező alkalmazás más oldalról történő biztosítását jelenti. Az Mvt. hatályos szabályozása értelmében a munkavédelem két egyenértékű szakmai területét, a munkabiztonságot és a munkaegészségügyet két külön hatóság ellenőrzi, ebből következően két miniszter valósítja meg a jogszabályalkotás-előkészítés feladatait is. A szociális és munkaügyi miniszter (2007. január 1-jétől foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter), illetve az irányítása alá tartozó OMMF (2007. január 1jétől munkavédelmi hatóság) a munkabiztonság, az egészségügyi miniszter (2007. január 1-jétől egészségügyért felelős miniszter) és az irányítása alá tartozó ÁNTSZ (2007. január 1-jétől egészségügyi államigazgatási szerv) a munkaegészségügy területére bír kizárólagos normaalkotási kompetenciával, azzal, hogy az általános munkavédelmi irányítási és hatósági állami feladatok a munkaügyi ágazatot illetik. Az Mvt. módosításával az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzést biztosító szabályok, főbb szabályozási csoportokként ideértve a munkahelyek, a munkaeszközök, az egyéni védőeszközök, a munkakörülményi tényezők és a munkaalkalmasság követelményeinek - mint a munkavédelemre vonatkozó szabályozási tárgynak - a meghatározása is átkerül az egészségügyi miniszter feladatköréből a szociális és munkaügyi miniszterhez. A törvény mindezek okán kiemeli a törvényi szabályozásból az egészségügyi miniszternek a munkavédelem részletes szabályaira vonatkozó jogszabály alkotási jogosultságát. Ezen általános módosítási célt a törvény következetesen valósítja meg az Mvt. módosítása során, néhány esetben azonban ettől eltérve, a szabályozás tárgyára figyelemmel nem veszi ki a szabályozásból az egészségügyi miniszter jogszabály-alkotási jogkörét [pl. a nem kizárólag a szervezett munkavégzés körét, illetőleg a munkavállalókat érintő pályaalkalmassági vizsgálat rendjére vonatkozóan [49. § (2) bekezdés]. Mvt. 12. § Munkavédelemre vonatkozó szabálynak minősül a munkáltatónak a 2. § (3) bekezdése szerinti rendelkezése is.
II. Fejezet AZ ÁLLAM MUNKAVÉDELMI FELADATAI ÉS A VÉGREHAJTÁSÉRT FELELŐS SZERVEK Az állam feladatai Mvt. 13. § Az állam feladata a munkavédelem irányításával, az ágazati és hatósági tevékenység ellátásával szervei útján - a munkavédelem megszervezése. Mvt. 14. § (1) A munkavédelem irányításának keretében állami feladat a) a munkavédelem országos programjának kialakítása; b) az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés alapvető követelményeinek, továbbá az ehhez kapcsolódó jogoknak és kötelezettségeknek a meghatározása; c) a munkavédelmi előírások végrehajtásának elősegítése, különösen az e törvény céljait is szolgáló gazdasági szabályozással, az érdekeltség megteremtésével, a nemzetgazdasági jelentőségű munkavédelmi kutatások anyagi feltételeinek megteremtésével, tájékoztatással és felvilágosítással; d) a nevelés és az oktatás területén a biztonságos életvitelre, a szakmai oktatás területén az egészséget nem veszélyeztető és a biztonságos munkavégzés szabályaira vonatkozó ismeretanyag meghatározása; e) a nemzetgazdaság munkavédelmi helyzetének évenkénti áttekintése, a megállapítások nyilvánosságra hozatala, a munkavédelmi információs rendszer kialakítása és működtetése. (2) Az állam részt vesz a munkavédelemben érintett nemzetközi szervezetek munkájában, együttműködik más államokkal a munkavédelmi feladatok összehangolása végett. (3) Az állam az (1) és (2) bekezdésben foglalt feladatait a munkavállalók és munkáltatók érdekképviseleti szerveivel együttműködve valósítja meg. Mvt. 15. § A munkavédelem ágazati tevékenységének keretében állami feladat
a) Szabályzat kiadása; b) a munkavédelem országos programjával összhangban az ágazati jellegű munkavédelmi kutatás, fejlesztés, továbbá a tájékoztatás, közreműködés a továbbképzés szervezésében. Mvt. 16. § Az állam hatósági tevékenység keretében, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) szerinti eljárási rendben - a VII. Fejezetben meghatározottak szerint a) elősegíti és ellenőrzi a munkavédelemre vonatkozó szabályok végrehajtását; b) ellátja az e törvény, a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendelete és külön jogszabály szerinti engedélyezést és nyilvántartást.
Az állami feladatok végrehajtásáért felelős szervek Mvt. 17. § (1) A foglalkoztatáspolitikáért, illetve a bányászati ügyekért felelős miniszter és a munkavédelmi hatóság saját jogkörükben látják el a munkavédelem nemzetgazdasági szintű irányításával kapcsolatos feladatokat. (2) Külön jogszabály szerint a bányafelügyelet is ellát munkavédelmi hatósági feladatokat. (3) A munkavédelem irányításában, hatósági tevékenységében jogkörrel rendelkező állami szervek feladataik ellátása során együttműködnek egymással, valamint a közigazgatási szervekkel, a munkáltatók és munkavállalók érdek-képviseleti szerveivel. (4) A munkavédelem ágazati feladatait a feladatkörében érintett miniszter látja el. Az Mvt. 17. §-a az állami szervezet keretében nevesíti a munkavédelemben közreműködő állami szerveket, megadva a munkavédelmi hatóság központi közigazgatási jellegét is. A Ksztv. felhatalmazása alapján 2007. január 1-jétől a jogállásra vonatkozó kérdéseket kormányrendelet fogja rögzíteni, ezért e rendelkezések kikerültek az Mvt.-ből. Az irányító miniszterek felsorolásából kimarad az egészségügyi miniszter, tekintve, hogy az általa irányított ÁNTSZ hatásköréből kikerül a munkaegészségügyi feladata. A kormányrendelet szerint az OMMF kijelölésével egységes integrált munkavédelmi hatóság jön létre, melynek kapcsán emeli be a törvény a „munkavédelmi hatóság” általános szervezeti megjelölést az Mvt.-be. A törvény a miniszterek konkrét megnevezése helyett az adott feladat-és hatáskör ellátásával érintett miniszteri pozíciót nevesíti. Az OMMF mellett - az ÁNTSZ munkaegészségügyi feladatai megszűnésével - a törvény szerint kizárólag a bányafelügyelet lát el speciális, kiegészítő jellegű munkavédelmi hatósági feladatokat.
III. Fejezet AZ EGÉSZSÉGET NEM VESZÉLYEZTETŐ ÉS BIZTONSÁGOS MUNKAVÉGZÉS KÖVETELMÉNYEI Általános követelmények Mvt. 18. § (1) Munkahely, létesítmény, technológia tervezése, kivitelezése, használatba vétele és üzemeltetése, továbbá munkaeszköz, anyag, energia, egyéni védőeszköz előállítása, gyártása, tárolása, mozgatása, szállítása, felhasználása, forgalmazása, importálása, üzemeltetése a munkavédelemre vonatkozó szabályokban meghatározott, ezek hiányában a tudományos, technikai színvonal mellett elvárható követelmények megtartásával történhet. (2) Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek teljesítése helyett a munkáltató pénzbeli vagy egyéb megváltást a munkavállalónak nem adhat. (3) Munkaeszközt üzembe helyezni, valamint használatba venni csak abban az esetben szabad, ha az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit kielégíti, és rendelkezik az adott munkaeszközre, mint termékre, külön jogszabályban meghatározott gyártói megfelelőségi nyilatkozattal, illetve a megfelelőséget tanúsító egyéb dokumentummal (pl. tanúsítvány).
(4) Egyéni védőeszközt forgalomba hozni, használatba venni akkor szabad, ha az rendelkezik EKmegfelelőségi nyilatkozattal, illetve EK-típustanúsítvánnyal. Az egyéni védőeszközök megfelelőségének tanúsítását a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendeletében foglaltak szerint kell elvégezni. (5) A foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter meghatározza az egyéni védőeszköz EK-megfelelőségi nyilatkozata, EK-típustanúsítványa kiadásának, valamint az egyéni védőeszközök minőségét biztosító rendszer, továbbá a gyártás minőségirányítási rendszere ellenőrzésének részletes szabályait. A munkaeszközökre vonatkozóan az Mvt. 18. § (3) bekezdésének szabályozása megfelelőségi nyilatkozat, illetőleg megfelelőségi tanúsítvány rendelkezésre állását követeli meg az üzembe helyezés, valamint a használatba vétel feltételeként. Noha az Mvt. közvetlenül nem mondja ki, hogy a munkáltatónál legyen ez a dokumentum, de a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat keretében erre is szükség van. Ez az elvárás számos esetben csak nagyon nehezen teljesíthető, esetenként pedig teljesíthetetlen. A munkaeszközök tágabb körét jelentő termékek megfelelőség tanúsítására számos jogszabály vonatkozik (pl. nyomástartó edényekre, felvonókra), amelyekben a megfelelőség tanúsítás formájaként különféle megoldások (modulok) választhatók. A modul rendszerből történő választás lehetőségét kínálja a gyártónak a gépek biztonsági követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról szóló 21/1998. (IV. 17.) IKIM rendelet is, amelynek előírásait a munkaeszközök tanúsítása során alapul kell venni. Ugyanakkor az Mvt. 18. § (3) bekezdésében „megfelelőségi nyilatkozatra” illetőleg „megfelelőségi tanúsítványra” történő szűkítés jelenik meg, és nem veszi figyelembe a gyártó rendelkezésére álló további lehetőségeket. Ezt az ellentmondást oldja fel a rendelkezés, amikor a törvényi szabályozásban a megfelelőségi nyilatkozat mellett a megfelelőséget tanúsító egyéb dokumentumot is megjelöli az üzembe helyezés, illetőleg a használatba vétel feltételeként. Az egyéni védőeszköz esetében a „megfelelőségi nyilatkozat” és a „típusbizonyítvány” elnevezések az egyéni védőeszközök követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról szóló 2/2002. (II. 7.) SzCsM rendelet hatályba lépésekor alkalmazott kifejezések voltak. E rendeletnek a 20/2004. (IV. 25.) FMM rendelettel történt módosítása során a régi elnevezések helyébe az „EK-megfelelőségi nyilatkozat” és az „EK-típustanúsítvány” kifejezések léptek, ezért a törvény már ezen új, a hatályos szabályozásnak megfelelő elnevezéseket emeli be a törvény rendelkezései közé, törvényi szinten is megadva e fogalmak meghatározását. A törvény a miniszterek konkrét megnevezése helyett az adott feladat- és hatáskör ellátásával érintett miniszteri funkciót emeli be a kormányzati szervezetalakítási szabadság megvalósítása érdekében. (6) Amennyiben külön jogszabály egyes munkaeszközök üzembe helyezését hatósági engedélyhez köti, ez a hatósági engedély egyenértékű a (3) bekezdés szerinti megfelelőségi tanúsítvánnyal.
A létesítés követelményei Mvt. 19. § (1) A létesítés során a munkavédelmi követelmények érvényre juttatása a létesítésben közreműködők feladata, amelynek teljesítésében együtt kell működniük. (2) A létesítésben közreműködő (tervező, kivitelező) köteles írásban nyilatkozni, hogy a 18. § (1) bekezdésében foglaltakat megtartotta. (3) A munkahelyek, munkaeszközök kialakítása, telepítése, továbbá a munka megszervezése során az ergonómiai szempontokat is figyelembe kell venni. (4) Olyan munkahelyek létesítésénél, ahol mozgáskorlátozott vagy egyéb testi fogyatékos munkavállalókat foglalkoztatnak, a fizikai környezetnek illeszkednie kell az emberi test megváltozott tulajdonságaihoz. Mvt. 20. §
Munkavédelmi üzembe helyezés Mvt. 21. § (1) Az üzemeltető munkáltató a veszélyes létesítmény, munkahely, munkaeszköz, technológia üzemeltetését írásban elrendeli (a továbbiakban: munkavédelmi üzembe helyezés). (2) A 21. § alkalmazásában veszélyes munkaeszköznek minősül a 87. § 11. pontja alapján, illetve a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendeletében meghatározott, valamint a hatósági felügyelet alá tartozó munkaeszköz. Vhr. 1. § Az Mvt. 21. §-ának (2) bekezdése alá tartozó veszélyes munkaeszközök jegyzékét az 1/a. számú melléklet tartalmazza. (3) A munkavédelmi üzembe helyezés feltétele a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat. E vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a létesítmény, a munkahely, a munkaeszköz, a technológia megfelel az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges tárgyi, személyi, szervezési,
munkakörnyezeti feltételeknek, illetőleg teljesíti a 18. § (1) bekezdése szerinti követelményeket. A vizsgálat elvégzése munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül. Az Mvt. 1. §-ának és 8. §-ának törvény szerinti módosításával összhangban a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat nemcsak munkabiztonsági, hanem munkaegészségügyi szaktevékenységnek is minősül. Az Mvt. 21. §-a (3) bekezdésének ilyen tartalmú módosításával a törvény a munkáltató egyébként is fennálló - a vizsgálat tényleges tartalmát kifejező, e két, egymást kiegészítő szaktevékenység együttes végzésére irányuló kötelezettségét deklarálja, törvényi szinten hangsúlyozza ki. Az előzetes vizsgálatnak - a munkavállalók munkahelyi biztonsága hatékony megóvásának érdekében - szükségszerűen ki kell terjednie a létesítmény, munkaeszköz, technológia, stb. munkabiztonsági (műszaki), illetve - egészségük védelme okán - a lehetséges munkahelyi ártalmak munkaegészségügyi (foglalkozás-egészségügyi) vizsgálatára. Ezen vizsgálatról nevezetesen a hatályos jogban a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról szóló 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet szabályai [4. § (2) bekezdés] is rendelkeznek. A vizsgálat elvégzése keretében - a vizsgált munkahelytől, munkaeszköztől stb. függően - e két szaktevékenység egymástól eltérő mértékű, a vizsgálat tárgya (és a szakszerű, körültekintő munkáltatói döntés) által meghatározott dominanciájú lehet. (4) Az előzetes vizsgálat során különösen vizsgálni kell, hogy rendelkezésre állnak-e a létesítést végzők (tervező, kivitelező) nyilatkozatai, a munkavédelmi követelmények kielégítését bizonyító mérési eredmények, a munkaeszközre vonatkozó megfelelőségi nyilatkozatok, tanúsítványok, a szükséges hatósági engedélyek, az üzemeltetéshez szükséges utasítások. (5) A foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendeletében meghatározott egyes veszélyes munkaeszközök üzembe helyezésének feltétele továbbá az adott munkaeszköz megfelelőségvizsgálatán alapuló, a vizsgálat eredményét is tartalmazó, akkreditált szervezet által kiadott vizsgálati jegyzőkönyv. Nem egyértelmű, hogy az Mvt. 21. §-ának (5) bekezdése szerinti, a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter rendeletének [a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 22.) MüM rendelet (a továbbiakban: Vhr.)] 1/b. mellékletében meghatározott egyes veszélyes munkaeszközök üzembe helyezésének feltételéül megjelölt, az adott munkaeszköz vizsgálatán alapuló megfelelőségi tanúsítványt ki adhatja ki. A Vhr. 1/b. mellékletében szereplő két munkaeszköz (helyszíni összeszerelésű gépi meghajtású daruk, járműürítés és -mozgatás helyszíni összeszerelésű különleges berendezései) megfelelőségének vizsgálatára bejelentett (notifikált) szervezet nem, csak akkreditált szervezet jogosult, ezért a törvény - a gyakorlati tapasztalatok tanulságainak megfelelően - az ilyen szervezet által kiadott vizsgálati jegyzőkönyvet írja elő az üzembe helyezés további feltételeként. A törvény következetesen az adott feladat- és hatáskör ellátásával érintett miniszteri pozíciót nevesíti a miniszterek konkrét megnevezése helyett. Vhr. 2. § Az Mvt. 21. §-ának (5) bekezdése alá tartozó egyes veszélyes munkaeszközök jegyzékét az 1/b. számú melléklet tartalmazza. (6) A megfelelőségi nyilatkozatra vonatkozó feltételt kivéve a (3)-(4) bekezdésekben előírt rendelkezéseket kell alkalmazni a veszélyes munkaeszköz és technológia újraindítása, áttelepítése esetén is. (7) Veszélyes munkaeszközt, technológiát, annak munkavédelmi üzembe helyezéséig az üzemeltető munkáltató próba- vagy kísérleti jelleggel - kizáró jogszabályi rendelkezés hiányában - legfeljebb 180 nap időtartamra üzemeltetheti. Mvt. 22. §
A munkavégzés tárgyi feltételei Mvt. 23. § (1) A biztonságos műszaki állapot megőrzése érdekében időszakos biztonsági felülvizsgálat alá kell vonni a veszélyes technológiát és a 21. § (2) bekezdésében meghatározott veszélyes munkaeszközt, továbbá azt a munkaeszközt, amelynek időszakos biztonsági felülvizsgálatát jogszabály, szabvány, vagy a rendeltetésszerű és biztonságos üzemeltetésre, használatra vonatkozó dokumentáció előírja. Az időszakos biztonsági felülvizsgálatot - kivéve a veszélyes technológia esetét - szakirányú képzettséggel és munkavédelmi szakképzettséggel rendelkező személy (munkabiztonsági szaktevékenység) vagy külön jogszabályban erre feljogosított személy, illetve erre akkreditált intézmény végezheti. A veszélyes technológia vizsgálatát szakirányú munkabiztonsági szakértői engedéllyel rendelkező személy végezheti. Szükséges biztosítani, hogy az alapvető jelentőségű munkáltatói feladatként jelentkező időszakos biztonsági felülvizsgálatot csak munkavédelmi szakképzettségű személy végezhesse el, figyelemmel arra, hogy ez a munkáltató egyik legfontosabb, a munkavállalók egészségét és biztonságát óvó kötelezettsége. Ugyanakkor szakirányú munkabiztonsági szakértői engedélyhez kötni - amelyet a hatályos jog ír elő - a gyakorlati
tapasztalatok alapján túlzott követelménynek bizonyult, hiszen egyrészt a feladat szakirányú alapképzettséggel, megfelelő gyakorlattal, munkavédelmi szakképzettséggel ellátható nem engedélyesek, azaz esetenként középfokú szakemberek révén is, másrészt nem áll rendelkezésre a nemzetgazdaságban elegendő szakértő e nagyszabású feladat elvégzésére. A törvény ezért e feladatot munkabiztonsági szaktevékenységgé minősíti, meghatározva egyúttal az ennek ellátásához szükséges képzettségi és szakképzettségi feltételeket. Vhr. 3. § (1) Az időszakos biztonsági felülvizsgálatot az üzemeltetőnek ötévenként kell elvégeznie, ha jogszabály, szabvány vagy az üzemeltetési dokumentáció ennél gyakoribb felülvizsgálati időszakot nem ír elő. (2) A felülvizsgálat eredményét a felülvizsgálatot végző személynek vagy szervezetnek vizsgálati jegyzőkönyvbe kell foglalnia és - ha a felülvizsgálatot nem az üzemeltető munkáltató végezte - annak egy példányát az üzemeltető munkáltató rendelkezésére kell bocsátania. Az üzemeltető munkáltató a felülvizsgálatot követő vizsgálatig köteles a vizsgálati jegyzőkönyvet megőrizni. (3) Az Mvt. 23. §-ának (1) bekezdése szerinti munkaeszközt (gépet) a telephelyen kívül csak akkor szabad üzemeltetni, ha az azon elhelyezett jelzésről nyilvánvalóan megállapítható, hogy a felülvizsgálatot az (1) bekezdésben meghatározott időszaknak megfelelően elvégezték. (2) A munkahelyet, az egyéni védőeszközt, a munkaeszközt, a technológiát az üzemeltető munkáltatónak soron kívül ellenőriznie kell, ha az a rendeltetésszerű alkalmazás során közvetlenül veszélyeztette a munkavállaló egészségét és biztonságát, vagy ezzel összefüggésben munkabaleset következett be. Az ellenőrzés elvégzéséig annak üzemeltetését, illetve használatát meg kell tiltani. Az ellenőrzés elvégzése - a veszélyeztetés jellegétől függően - munkabiztonsági, illetve munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül. (3) A foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter - az egészségügyért felelős miniszterrel egyetértésben meghatározza a munkaeszközökre, továbbá a munkahelyekre vonatkozó munkavédelmi követelmények minimális szintjét, ideértve az ideiglenes vagy változó helyszínű építkezésekre vonatkozó munkavédelmi szabályokat is. A munkavédelem két, szakmailag egybe tartozó ága (munkabiztonság és munkaegészségügy) szervezeti integrációjának következményeként az egészséget nem veszélyeztető munkavégzést biztosító szabályok, a munkahelyek (munkakörülmények) egészségügyi feltételei, a munkaalkalmasság egészségügyi követelményei meghatározása is átkerül a törvény szerint az egészségügyi miniszter feladatköréből a szociális és munkaügyi miniszterhez. Ennek megfelelően a törvény értelmében megszűnik az egészségügyi miniszternek az e körben történő szabályozásra vonatkozó együttes rendeletalkotási jogosultsága és kötelezettsége, ugyanakkor az általános egészségügyi szakmai érdekek képviselete indokolja a szabályozásban biztosított kiemelt egyetértési jogát. A törvény e helyen is átvezeti a feladatot ellátó miniszterek megjelölését. Mvt. 24. § Minden munkavállaló részére biztosítani kell a) megfelelő mennyiségű, az egészségügyi előírásoknak megfelelő minőségű ivóvizet; b) a munkahely és a munka jellegének megfelelően az öltözködési, tisztálkodási, egészségügyi, étkezési, pihenési és melegedési lehetőséget. Mvt. 25. § A munkahely és a munka jellegének megfelelően gondoskodni kell a rendről, tisztaságról, a keletkező szennyező anyagok, szennyvíz, hulladék kezeléséről oly módon, hogy veszélyt vagy egészségi ártalmat ne okozzanak és a környezetet ne károsítsák. Mvt. 26. § A munkahelyen a dolgozók létszámának és a veszély jellegének megfelelő jelző- és riasztóberendezést kell biztosítani. Mvt. 26/A. § Az olyan munkahelyen, ahol a veszély jellege indokolja, a munkavállalók és a munkavégzés hatókörében tartózkodók védelme érdekében biztonsági és egészségvédelmi jelzéseket kell alkalmazni. Ennek részletes szabályait a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter állapítja meg. Mvt. 27. § A munkahelyen gondoskodni kell az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges mozgástérről. Mvt. 28. § (1) Az olyan munkahelyen, ahol be- vagy leesési veszély van, vagy a munkavállalót és a munkavégzés hatókörében tartózkodókat leeső tárgyak veszélyeztetik, elkerítéssel, lefedéssel, vagy más alkalmas módon kell a védelemről gondoskodni. (2) A munkahelyen alkalmazott munkaállás (állvány, pódium, kezelőjárda) kialakítása, elhelyezése, rögzítése feleljen meg a munkavégzés jellegének, a várható igénybevételnek, tegye lehetővé a biztonságos munkavégzést, a szükséges anyagok és eszközök tárolását, a biztonságos közlekedést, fel- és lejutást. Mvt. 29. § A tárolóhelyeket a tárolt anyagok fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságainak, egymásra hatásának, továbbá a környezetből eredő hatásoknak, illetőleg az anyag emberi egészségre, környezetre gyakorolt hatásának, a rakodás, szállítás és tárolás módjának figyelembevételével kell kialakítani.
Mvt. 30. § Az energia-, cső- és közműhálózatnak biztonságosan üzemeltethetőnek, kezelhetőnek, karbantarthatónak és azonosíthatónak kell lennie, a villamos szerelvényeknek meg kell felelniük a biztonsági (érintésvédelmi, robbanásbiztonsági stb.) követelményeknek. Mvt. 31. § A munkahely természetes és mesterséges megvilágítása elégítse ki a munkavégzés jellegének megfelelő világításra vonatkozó követelményeket. Mvt. 32. § A munkahelyen a zajhatások és a rezgések, a por és vegyi anyagok, valamint a sugárzások, az alacsonyabb vagy magasabb légköri nyomás nem károsíthatják a munkavállalókat és a munkavégzés hatókörében tartózkodókat, és nem veszélyeztethetik a munkavégzés biztonságát. Mvt. 33. § (1) A munkahelyiségben a munkavállalók létszámát, a tevékenység jellegét és a veszélyforrásokat figyelembe véve elegendő mennyiségű és minőségű, egészséget nem károsító levegőt és klímát kell biztosítani. (2) Ha az (1) bekezdésben előírt levegő vagy klíma biztosítása műszakilag megoldhatatlan, a munkavállalók egészségének megóvása érdekében szervezési intézkedéseket kell tenni, egyéni védőeszközt alkalmazni, illetőleg védőitalt juttatni. Mvt. 34. § A szabadtéri munkahelyen - a munkavégzés jellegének és a munkakörülményeknek megfelelő műszaki megoldásokkal, munkaszervezéssel, egyéni védelemmel, melegedési lehetőséggel, védőitallal gondoskodni kell a munkavállalók időjárás elleni védelméről. Mvt. 35. § (1) Munkahely céljára csak olyan építmény alkalmazható, amely megfelelő szerkezetű és szilárdságú. Ilyen építményben az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek és jellegének, az abból fakadó tisztítási feltételeknek megfelelő határoló felületeket, belmagasságot, légtérfogatot, mozgásteret, közlekedési útvonalakat kell kialakítani. (2) Az ablakoknak, tetővilágításoknak és szellőzőberendezéseknek biztonságos módon nyithatónak, zárhatónak, beállíthatónak és rögzíthetőnek kell lenniük, nyitott állapotban nem lehetnek olyan helyzetben, ami veszélyt jelent a munkavállalókra nézve. (3) Az átlátszó felületű ajtók, kapuk, falak kitörés elleni védelméről, a veszély felismerésére alkalmas megkülönböztető jelzéséről gondoskodni kell. (4) A lengőajtókat és lengőkapukat átlátszó anyagból kell készíteni, vagy szemmagasságban átlátszó betéttel ellátni. Mvt. 36. § (1) A munkahely padlózata és közlekedési útjai feleljenek meg a munkavégzés jellegének és az ebből fakadó tisztítási követelményeknek, a várható legnagyobb igénybevételnek, felületük csúszásmentes, egyenletes, botlás- és billenésmentes legyen. A közlekedési utak szélessége és a szabad magasság tegye lehetővé a gyalogosok és járművek biztonságos közlekedését, a közlekedési utak és pályák melletti biztonságos munkavégzést. (2) Az olyan munka- és tárolóhelyiségekben, ahol gyalogos- és járműforgalom van, illetőleg rendszeresen anyagot szállítanak, a közlekedési, illetőleg az anyagmozgatási útvonalakat meg kell jelölni, vagy el kell választani egymástól. (3) Az elsődlegesen gépjárműforgalom számára szolgáló kapu közvetlen közelében a gyalogosok számára külön ajtót kell biztosítani, ha a gyalogosok számára nem biztonságos az áthaladás. Mvt. 37. § A kijáratokat és vészkijáratokat, a kijelölt menekülési utakat szabadon kell tartani. Számuk, méretük, elhelyezésük és megvilágításuk tegye lehetővé a munkahely, a veszélyes terület gyors és biztonságos elhagyását. Vészkijárathoz toló- vagy forgóajtók használata tilos. Vészkijáratot lezárni csak úgy szabad, hogy vészhelyzetben bárki által nyitható legyen. Mvt. 38. § (1) Azokon a munkahelyeken, ahol az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés dohányzási tilalom elrendelését teszi szükségessé, külön dohányzóhelyet kell kijelölni, kivéve, ha a munkáltató a munkahelyet külön törvény szerint nemdohányzó munkahellyé nyilvánította. (2) A nemdohányzók védelme érdekében - az (1) bekezdésben foglaltakat nem érintve - gondoskodni kell dohányzóhelyek, dohányzóhelyiségek kijelöléséről, illetőleg a zárt légterű dohányzóhelyeken a folyamatos légcserét biztosító megfelelő műszaki megoldásról. Zárt légterű, a munkáltató által több munkavállaló egyidejű munkavégzésének helyéül kijelölt, ennek hiányában rendeltetésénél fogva több munkavállaló egyidejű munkavégzésének lehetőségét biztosító munkahelyeken - a dohányzás számára kijelölt hely kivételével - nem szabad dohányozni. (3) A 16. életévét be nem töltött munkavállaló a munkavégzésre irányuló jogviszonyából származó kötelezettség teljesítése, illetve a munkavégzéssel összefüggő bármely tevékenység során a munkahelyén még a dohányzásra kijelölt helyen sem dohányozhat. Ez a rendelkezés nem érinti a közoktatási intézmény tanulója esetében külön törvény szerint előírt dohányzási korlátozást.
Mvt. 39. § (1) A gép állandó tartozéka a biztonságos használatához szükséges magyar nyelvű üzemeltetési dokumentáció, amelyet a gyártó, import esetén az importáló, annak hiányában az üzemeltető köteles biztosítani. (2) Amennyiben az adott munkahelyen magyarul nem tudó munkavállaló dolgozik, a munkáltató a munkavállaló által értett nyelven is köteles biztosítani az üzemeltetési dokumentációt, a veszélyt jelző, tiltó és tájékoztató feliratokat. EBH2002. 696. Ha a munkavállaló a balesetet a bérbeadó által üzemeltetett portán belépve, a közös használatú ingatlanrész területén a bérlő munkáltató által használt üzemcsarnok bejáratától néhány méterre szenvedte el, a baleset összefügg a munkáltató munkavédelmi szabályszegésével (1993. évi XCIII. tv. 36. §, 1997. évi LXXXII. tv. 67. §). BH2006. 338. A munkavégzés helyszínének tisztán tartására vonatkozó kötelezettség elmulasztása miatt bekövetkezett balesetért a mulasztó céget a társadalombiztosítási költségekben marasztalni kell (1997. évi LXXXIII. tv. 68. §; 1959. évi IV. tv. 339. §; 1993. évi XCIII. tv. 36. §; 1952. évi III. tv. 164. §).
A munkafolyamatra, a technológiára, az anyagra vonatkozó követelmények Mvt. 40. § (1) A munkafolyamatot, a technológiát, a munkaeszközt, az anyagot úgy kell megválasztani, hogy az sem a munkavállalók, sem a munkavégzés hatókörében tartózkodók egészségét és biztonságát ne veszélyeztesse. (2) Olyan munkahelyen, ahol különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak, a munkavégzést úgy kell összehangolni, hogy az az ott dolgozókra és a munkavégzés hatókörében tartózkodókra veszélyt ne jelentsen. Az összehangolás keretében különösen az egészséget és biztonságot veszélyeztető kockázatokról és a megelőzési intézkedésekről az érintett munkavállalókat és munkavédelmi képviselőiket, illetőleg a munkavégzés hatókörében tartózkodókat tájékoztatni kell. Az összehangolás megvalósításáért a felek által szerződésben megjelölt munkáltató, ilyen kikötés hiányában a fővállalkozó, illetve bármely más olyan személy vagy szervezet, aki, illetve amely a tényleges irányítást gyakorolja, vagy a munkahelyért a fő felelősséget viseli, ha ilyen nincs, akkor az a felelős, akinek a területén a munkavégzés folyik. Az Mvt. 40. § (2) bekezdés szabályozása munkavégzésük összehangolására kötelezi a munkáltatókat, amennyiben a munkavégzés olyan munkahelyen történik, ahol egymást követő munkafolyamatokat végeznek és különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak. Ilyen munkavégzés jellemző például az építőiparra, ahol a munkahelyi kockázatok jelentős száma és súlyossága, a veszélyeztetés mértéke miatt a leggyakoribbak és a legsúlyosabbak a munkabalesetek. Az összehangolást igénylő munkavégzések ellenőrzésének tapasztalatai ugyanakkor azt mutatják, hogy a munkavégzés helyszínén számos esetben nem tartózkodik az összehangolás megvalósításáért a felek által szerződésben megjelölt munkáltató, fővállalkozó, továbbá ezek képviselői, esetlegesen e munkáltatók által foglalkozatott, a munkavédelmi szabályok megtartatásáért felelős személy sem. A hatósági ellenőrzés lefolytatását, ennek megfelelően a munkavédelmi szabályok megsértéséért való felelősség megállapítását megnehezíti, ha az ellenőrzés során az összehangolási kötelezettség terheltjeként a „generálkivitelező” jelenik meg, amely fogalom a gyakorlatban ugyan elterjedt, de azt a hatályos jogi szabályozás nem ismeri. Ezen ellentmondást oldja fel a törvény, amikor az összehangolásra kötelezettek körét kibővíti azon személlyel, vagy szervezettel, aki (amely) a munkavégzés tekintetében a tényleges irányítást gyakorolja, a munkahelyért fő felelősséget viseli. A törvény a munkavégzés összehangolási kötelezettségének tartalmára vonatkozó előírást is pontosítja, mivel az legfontosabb tartalmi elemként - de nem kizárólagosan - terjed ki az érintett munkavállalók és munkavédelmi képviselőik, illetőleg a munkavégzés hatókörében tartózkodóknak az egészséget és biztonságot veszélyeztető kockázatokról és a megelőzési intézkedésekről történő tájékoztatására. Mvt. 41. § (1) Anyagot, terméket mozgatni csak az anyag, termék tulajdonságainak megfelelő, arra alkalmas eszközzel, a kijelölt helyen és módon, a súly- és mérethatárok megtartásával szabad. (2) Szabályzat (11. §) eltérő rendelkezése hiányában - a munkahelyen belüli közlekedés rendjét a közúti közlekedés szabályainak megfelelő alkalmazásával kell kialakítani, továbbá - a munkahelyen belüli vasút üzemeltetésére a vasúti közlekedésre vonatkozó előírások az irányadók.
Az olyan járművekre, amelyek a közforgalomban nem vesznek részt, a járművek üzemben tartásának műszaki feltételeiről rendelkező előírásokat megfelelően kell alkalmazni. Mvt. 42. § A veszélyes munkafolyamatoknál, technológiáknál a veszélyek megelőzése, illetve károsító hatásuk csökkentése érdekében a) a veszélyforrásokat és az ellenük való védekezés módját, az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit az érintett munkavállalókkal - mind a munkahely egésze, mind az egyes munkafolyamatok tekintetében - meg kell ismertetni, ideértve a 40. § (2) bekezdésében foglaltakat is; b) a veszélyforrások ellen védelmet nyújtó egyéni védőeszközöket meg kell határozni, azokkal a munkavállalókat el kell látni, használatukra ki kell oktatni és használatukat meg kell követelni; A veszélyes munkafolyamatoknál, technológiáknál a veszélyek megelőzése, illetőleg károsító hatásuk csökkentése érdekében a munkáltatóknak számos kötelezettsége (pl. veszélyforrások, az ellenük való védekezés módjának, a védelmet nyújtó védőeszközöknek a meghatározása) van az Mvt. szabályozása szerint. A törvény a veszélyforrások ellen védelmet nyújtó egyéni védőeszközökkel kapcsolatos munkáltatói kötelezettségek körét bővíti ki az ezen eszközök használatára történő kioktatási kötelezettséggel, garanciális szabályként tovább növelve a munkavállalók munkahelyi biztonságát, egészségének, testi épségének védelmét. c) a munkahely jellemzőitől, a munkaeszközöktől, az anyagok fizikai és kémiai tulajdonságaitól, a munkavállalók számától függően a munkahelyeket megfelelő eszközökkel kell felszerelni a tüzek leküzdésére, és szükség esetén tűzjelzőkkel és riasztó rendszerekkel is el kell látni ezeket; a veszélyforrások ellen biztonsági berendezéseket és eszközöket, jelző-, tűzoltó, mentőkészülékeket, vészkapcsolókat, biztonsági megvilágítást (a továbbiakban: biztonsági berendezéseket) működőképes, a rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban kell tartani; d) gondoskodni kell arról, hogy a munkavállalók egészségét vagy biztonságát fenyegető súlyos és közvetlen veszély esetén az érintett munkavállalók erről azonnal tájékoztatást kapjanak, a munkát beszüntessék és a munkahelyeket azonnal elhagyják, biztonságos helyre távozzanak; e) a Szabályzatban (11. §) meghatározott vagy a veszélyeztetés által megkívánt időszakonként a mentést és a menekülést gyakorolni kell. Mvt. 43. § Egyes munkafolyamatok végzését jogszabály engedélyhez kötheti. Mvt. 44. § (1) Azoknál a munkafolyamatoknál, ahol a munkavállaló veszélyforrás hatásának lehet kitéve, a hatásos védelmet - amennyiben külön jogszabály eltérően nem rendelkezik - zárt technológia alkalmazásával, ha ez nem oldható meg, akkor biztonsági berendezések, egyéni védőeszközök és szervezési intézkedések szükség szerinti együttes - alkalmazásával kell megvalósítani. (2) Az (1) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell a munkavégzés hatókörében tartózkodókra is. Mvt. 45. § (1) Rendellenes körülmények kialakulása esetére - amikor a szabályos üzemvitelre vonatkozó biztonsági előírások nem tarthatók be - a munkahely jellegére, helyzetére, kiterjedésére, valamint a veszélyforrások hatására, továbbá a munkavégzés hatókörében tartózkodókra is tekintettel mentési tervet kell készíteni, és a mentéshez szükséges személyeket ki kell jelölni. Jogszabály ezzel kapcsolatban kötelező előírásokat állapíthat meg. (2) A mentési terv munkahelyre vonatkozó részét minden érintett munkavállalóval ismertetni kell. Mvt. 46. § A munkahelyen - jellegének, elhelyezkedésének, a veszélyforrásoknak, a munkavállalók létszámának, a munka szervezésének megfelelően - biztosítani kell a munkahelyi elsősegélynyújtás tárgyi, személyi és szervezési feltételeit. Mvt. 47. § A munkavégzésre, a munkafolyamatokra, a munkahelyre, a technológiára, a munkaeszközre, az egyéni védőeszközre és a védőitalra vonatkozó részletes előírásokat külön jogszabály, Szabályzat (11. §) és szabvány tartalmazza. Mvt. 48. § A veszélyforrások elleni védekezés módját e törvény és a 47. §-ban meghatározott rendelkezések figyelembevételével a munkáltató köteles megállapítani. EBH2004. 1151. Több munkáltató által működtetett munkavégzési helyen az összehangolt munkavégzést előíró szabály nem mentesíti az egyes munkáltatókat az általuk használt munkaeszközök szabályszerűsége biztosításának kötelezettsége alól [1993. évi XCIII. törvény 40. § (1) és (2) bekezdés, 54. § (5) bekezdés b) pont; 1992. évi XXII. törvény 102. § (1) és (2) bekezdés]. BH2007. 73. Foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétségében nem állapítható meg az építőipari tevékenységet végző cég ügyvezetőjeként dolgozó terhelt büntetőjogi felelőssége, ha a cég alkalmazottját olyan munkavégzésre irányítja, ahol a különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalók egyidejű tevékenységének összehangolása és a munkavédelmi feladatok ellátása nem a terhelt, hanem a munkát vállaló cég feladata, és a terhelt cégének alkalmazottja e munka végzése során szenved a
munkavédelmi szabályok megszegése miatt halálos balesetet [1978. évi IV. törvény 171. § (1) bek., (2) bek. b) pont; 1993. évi XCIII. tv. 40. § (2) bek.]. BH2005. 189. A balesetet megelőző intézkedésekre az a munkáltató köteles, akinél a munkaeszközt használják [1993. évi XCIII. törvénynek az ügyen irányadó 40. §, 54. § (5) bekezdés b) pont, 84. §; 1992. évi XXII. törvény 102. §]. BH2001. 449. Munkahelyi baleset esetén a társadalombiztosítási szerv által a munkáltatóval szemben kibocsátott fizetési meghagyás megtámadása folytán indult perben a bíróságnak egyértelműen, szükség esetén szakértő bevonásával kell a munkáltatónak a baleset bekövetkezésében fennálló felelősségét megállapítania [1997. évi LXXXIII. tv. 67. §, 1993. évi XCIII. tv. 40. § (1) bek.]. BH2001. 7. Megvalósítja a maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségét, aki mint az építkezés tényleges irányítója, tudatában van annak, hogy a munkálatot a biztonsági előírásokban levő rendelkezések alkalmazása nélkül végzik és ennek során a munkát végző személy az építményből lezuhanva egész életére kiható testi sérülést szenved [1978. évi IV. törvény 171. § (2) bek. a) pont, 1993. évi XCIII. tv. 2. § (2) bek., 28. § (1) bek., 42. § a) és b) pont, 54. §, 60. § a), b) és c) pont, 32/1994. (XI. 10.) IKM r. 2.7 pont, 5.8 pont, 7.5 pont, 31.1 és 9 pont, 1973. évi I. törvény 61. § (2) bek.]. BH2000. 518. A védőeszköz használatát a munkáltató folyamatosan köteles ellenőrizni. Ha a baleset e kötelezettség elmulasztásának következménye, a baleseti ellátás megtérítésére köteles [1975. évi II. tv. 108. §, 1993. évi XCIII. tv. 42. § b) pont, 54. § b) pont. 60. §, KK 25. sz.]. KGD2006. 6. A munkavédelmi szabályzatban és a munkavédelmi törvényben foglalt előírások többszörös és súlyos megsértése esetén a munkáltató a generálkivitelező; az elhunyt dolgozó közrehatása esetén sem mentesül megtérítési kötelezettsége alól [1993. évi XCIII. törvény 2., 4. §, 40. §, 1997. évi LXXXI. törvény 87. §]. KGD2005. 174. A munkavédelmi szabályzatban és a munkavédelmi törvényben foglalt előírások többszörös és súlyos megsértése esetén a munkáltató a generálkivitelező és az elhunyt dolgozó közrehatása esetén sem mentesül megtérítési kötelezettsége alól (1993. évi XCIII. törvény 2. §, 4. §, 40. §, 1997. évi LXXXI. törvény 87. §) KGD2006. 45. Az egészségbiztosítási ellátások megtérítése alól a munkáltató nem mentesülhet, ha a védőkesztyű használatának kötelezettségét nem írta elő valamennyi veszélyes munkafolyamatra vonatkozóan (1997. évi LXXXIII. törvény 67. §, 1993. évi XCIII. törvény 2. §, 42. §, 54. §).
Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés személyi feltételei Mvt. 49. § (1) A munkavállaló csak olyan munkára és akkor alkalmazható, ha - annak ellátásához megfelelő élettani adottságokkal rendelkezik, - foglalkoztatása az egészségét, testi épségét, illetőleg a fiatalkorú egészséges fejlődését károsan nem befolyásolja, - foglalkoztatása az utódaira veszélyt nem jelent, - mások egészségét, testi épségét nem veszélyezteti, és a munkára - külön jogszabályokban meghatározottak szerint - alkalmasnak bizonyult. Az egészségügyi megfelelőségről előzetes és - külön jogszabályban meghatározott munkakörökben időszakos orvosi vizsgálat alapján kell dönteni. (2) A tevékenység szerinti miniszter meghatározott munkakörök (foglalkozások) tekintetében előírhatja, hogy az (1) bekezdésben foglaltakon túl pályaalkalmassági vizsgálat is szükséges, továbbá a vizsgálat rendjét az egészségügyért felelős miniszterrel egyetértésben határozza meg. Mvt. 50. § A munkavállaló csak olyan munkával bízható meg, amelynek ellátására egészségileg alkalmas, rendelkezik az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretekkel, készséggel és jártassággal. Mvt. 50/A. § A sérülékeny csoportba tartozó munkavállalókat a külön jogszabályban foglaltak szerint óvni kell az őket különösen érintő egészségkárosító kockázatoktól. Mvt. 51. § (1) A munka egészséget nem veszélyeztető és biztonságos elvégzéséhez megfelelő szakképzettségű és számú munkavállalót kell biztosítani. (2) Ahol veszély fenyeget, egyedül munkát végezni nem szabad, és ilyen helyre csak erre is kiterjedő oktatásban (55. §) részesült munkavállalók léphetnek be.
(3) Ha a munka a munkavállaló testi épségére, egészségére veszéllyel járhat, a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter - az egészségügyért felelős miniszterrel és a tevékenység szerinti miniszterrel egyetértésben előírhatja, hogy azt csak meghatározott szakképzettséggel (képzettséggel), illetőleg gyakorlattal rendelkező személy végezheti. (4) Ha valamely munkát egyidejűleg két vagy több munkavállaló végez, a biztonságos munkavégzés érdekében az egyik munkavállalót meg kell bízni a munka irányításával, és ezt a többiek tudomására kell hozni. Mvt. 52. § (1) Az iskolarendszerű oktatás, a nevelés keretében a tanulókat és a hallgatókat meg kell ismertetni a biztonságos életvitel, az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés alapvető szabályaival. (2) A szakmai képzés keretében kell gondoskodni arról, hogy a résztvevők elsajátítsák a képzettségük alapján betölthető munkakör egészségi és biztonsági követelményeit. A szükséges ismeretanyagot a feladatkörében érintett miniszter a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben határozza meg. Mvt. 53. § A munkavédelmi szakképesítés feltételeit külön jogszabály határozza meg.
IV. Fejezet A MUNKÁLTATÓK ÉS A MUNKAVÁLLALÓK KÖTELESSÉGEI ÉS JOGAI AZ EGÉSZSÉGET NEM VESZÉLYEZTETŐ ÉS BIZTONSÁGOS MUNKAVÉGZÉS KÖVETELMÉNYEINEK MEGVALÓSÍTÁSÁBAN Mvt. 54. § (1) Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles figyelembe venni a következő általános követelményeket: a) a veszélyek elkerülése; b) a nem elkerülhető veszélyek értékelése; c) a veszélyek keletkezési helyükön történő leküzdése; d) az emberi tényező figyelembevétele a munkahely kialakításánál, a munkaeszközök és munkafolyamat megválasztásánál, különös tekintettel az egyhangú vagy kötött ütemű munkavégzés időtartamának mérséklésére, illetve káros hatásának csökkentésére, a munkaidő beosztására; e) a műszaki fejlődés eredményeinek alkalmazása; f) a veszélyes helyettesítése veszélytelennel vagy kevésbé veszélyessel; g) egységes és átfogó megelőzési stratégia kialakítása, amely kiterjed a munkafolyamatra, a technológiára, a munkaszervezésre, a munkafeltételekre, a szociális kapcsolatokra és a munkakörnyezeti tényezők hatására; h) a kollektív műszaki védelem elsőbbsége az egyéni védelemhez képest; i) a munkavállalók megfelelő utasításokkal történő ellátása. (2) A munkáltató köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és készítményekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. Az értékelés alapján olyan megelőző intézkedéseket szükséges hozni, amelyek biztosítják a munkakörülmények javulását, beépülnek a munkáltató valamennyi irányítási szintjén végzett tevékenységbe. A kockázatértékelés elvégzése munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül. A kockázatértékelést a kémiai biztonság területén a külön jogszabályban foglaltak szerint kell elvégezni. (3) A munkáltató a (2) bekezdésben meghatározott kockázatértékelést és megelőző intézkedéseket első alkalommal a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendeletében meghatározott I. veszélyességi osztályba sorolt munkáltatónál legkésőbb a munkáltató tevékenységének megkezdésétől számított hat hónapon belül, egyébként egy éven belül, azt követően indokolt esetben köteles elvégezni, és azt évenként felülvizsgálni. Indokolt esetnek kell tekinteni különösen a kockázatok (munkakörülmények, az alkalmazott technológia, veszélyes anyag, készítmény, munkaeszköz, munkavégzés) lényeges megváltozását, illetőleg új technológia, veszélyes anyag, munkaeszköz, munkaszervezés bevezetését, alkalmazását. Soron kívül kell elvégezni, illetve felülvizsgálni a kockázatértékelést, ha a kockázatok lényeges megváltozásával munkabaleset, fokozott expozíció, illetve foglalkozási megbetegedés hozható összefüggésbe.
A hatályos szabályozás szerint a munkáltató köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető munkahelyi kockázatokat. A kockázatok értékelését a munkáltató tevékenységének megkezdésétől számított egy éven belül köteles első alkalommal elkészíteni, függetlenül az általa folytatott tevékenység veszélyességétől. A Vhr.-ben az I. veszélyességi osztályba sorolt, tehát a legveszélyesebb tevékenységet végző munkáltatónál indokolt a kockázatértékelést első alkalommal legkésőbb a munkáltató tevékenységének megkezdésétől számított hat hónapon belül elkészíteni annak érdekében, hogy a kockázatok feltárására mielőbb sor kerüljön és így a lehetséges veszélyeztetés időtartama lecsökkenjen. A törvény ezért a munkavállalók munkahelyi biztonságának növelése érdekében, a legveszélyesebb tevékenységet folytató munkáltatók tekintetében tovább szigorítja a kockázatértékelésre vonatkozó szabályozást. E törvényhely is az adott feladat- és hatáskör ellátásával érintett miniszteri funkciót nevesíti. (4) A munkavédelmi hatósági ellenőrzés során a munkáltatónak kell bizonyítania a tevékenység megkezdésének tényét, időpontját. (5) A kockázatértékelés eredményeként a munkáltató felelőssége legalább a következők dokumentálása: a) a kockázatértékelés időpontja, helye és tárgya, az értékelést végző azonosító adatai; b) a veszélyek azonosítása; c) a veszélyeztetettek azonosítása, az érintettek száma; d) a kockázatot súlyosbító tényezők; e) a kockázatok minőségi, illetőleg mennyiségi értékelése, a fennálló helyzettel való összevetés alapján annak megállapítása, hogy a körülmények megfelelnek-e a munkavédelemre vonatkozó szabályoknak, illetve biztosított-e a kockázatok megfelelően alacsony szinten tartása; f) a szükséges megelőző intézkedések, a határidő és a felelősök megjelölése; g) a tervezett felülvizsgálat időpontja; h) az előző kockázatértékelés időpontja. A kockázatértékelés dokumentumát a munkáltató köteles a külön jogszabályban foglaltak szerint, de legalább 5 évig megőrizni. (6) Az (1) bekezdés g) pontjában meghatározott megelőzési stratégia munkabiztonsági és munkaegészségügyi tartalmának kialakítása munkabiztonsági, illetve munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül. (7) Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles a munkabiztonsági szaktevékenység, a munka-egészségügyi szaktevékenység, illetőleg az 57-58. §-okban előírtak ellátására megfelelő képesítéssel rendelkező személyt biztosítani, valamint a) a szükséges utasításokat és tájékoztatást kellő időben a munkavállalónak megadni; b) rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, a munkavállalók ismerik, illetve megtartják-e a rájuk vonatkozó rendelkezéseket; c) a munkavégzés körülményeihez igazodó, illetve az azzal összefüggő veszélyek figyelembevételével megfelelő munkaeszközöket biztosítani a munkavállalók részére; d) új technológiák bevezetése előtt kellő időben megtárgyalni a munkavállalókkal, illetve munkavédelmi képviselőikkel bevezetésük egészségre és biztonságra kiható következményeit; e) a tudomására jutott rendellenességet, illetve a munka egészséget nem veszélyeztető és biztonságos végzésével kapcsolatos bejelentést haladéktalanul kivizsgálni, a szükséges intézkedéseket megtenni, az érintetteket értesíteni, és közvetlen veszély esetén a munkavégzést leállítani; f) a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések esetén az V. Fejezet rendelkezéseinek megfelelően eljárni; g) biztosítani a védőeszközök rendeltetésszerű használhatóságát, védőképességét, a kielégítő higiéniés állapotát, a szükséges tisztítását, karbantartását (javítását), pótlását; h) teljes felelősséggel megtenni minden szükséges intézkedést a munkavállalók biztonsága és egészségvédelme érdekében, figyelembe véve a változó körülményeket is, valamint törekedve a munkakörülmények folyamatos javítására. A kockázatértékelés a munkáltató legáltalánosabb, további intézkedéseket megalapozó megelőzési, munkavédelmi jellegű feladata. Valamennyi tevékenységét lényegében erre alapozva kell megkezdenie és folytatnia. A munkabiztonsági szaktevékenység jogi kategória, azt jelenti, hogy az adott feladat csak munkavédelmi, munkaegészségügyi szakképesítésű személlyel végeztethető el. Logikus tehát annak kimondása, hogy az alapvető feladat csak ilyen szakképzettségű személy által legyen elvégezhető, függetlenül attól, hogy ez a személy munkavállaló-e vagy külső vállalkozás, szolgáltatás szakembere.
A törvény a fentieknek megfelelően a kockázatértékelés elvégzését munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősíti. A kémiai biztonság területén - annak speciális jellege és ennek megfelelően eltérő szabályozása okán - a kockázatértékelést a törvényben jelölt külön jogszabályban foglaltak szerint kell elvégezni. A kockázatértékelés dokumentálásával kapcsolatban az Európai Unió tagállamai saját hatáskörben határozzák meg az általuk fontosnak ítélt speciális munkáltatói kötelezettségeket. A magyar szabályozás jelenleg nem tér ki az értékelés írásbeli rögzítésének tartalmi kérdéseire, jóllehet ezek fontos szakmai szempontokat ölelnek át, közvetve utalnak a vizsgálandó, értékelendő tényezőkre is. Mindezek szerint elengedhetetlen, hogy a szabályozás erre is kitérjen. A törvény értelmében tehát tovább bővülnek, egyben szigorodnak a munkáltatók kockázatértékeléssel összefüggő kötelezettségei, annak a célnak alárendelten, hogy mélyrehatóbban és körültekintőbben kerüljenek feltárásra a munkavállalókat fenyegető kockázatok. A javasolt szabályozás szerint immár nem elegendő a kockázatértékelés szempontjait megadni, hanem a munkáltatónak írásban kell rögzítenie azok közül a legfontosabbakat (a kockázatot súlyosbító tényezők, a fennálló helyzettel való összevetés alapján annak megállapítása, hogy a körülmények megfelelnek-e a munkavédelemre vonatkozó szabályoknak, illetve megfelelően alacsony szinten tartják-e a kockázatokat, stb.), lényegében orientációt nyújtva az elengedhetetlenül fontos vizsgálódási és következtetési tényezőkhöz. Bár a törvény részletkérdésekre nem tér ki, de nyilvánvalóan a dokumentumnak tartalmaznia kell a szükséges aláírásokat, és azt a munkáltatónál kialakult rend szerint kell nyilvántartani, legalább 5 évig megőrizni, a hatósági ellenőrzéskor bemutatni. A kockázatértékelés dokumentuma minimális megőrzési idejének rögzítése a munkavállalók érdekeit szolgáló garanciális szabályként jelenik meg. Ezen előírás rögzítését indokolja továbbá az is, hogy a különböző egészségügyi jogszabályok is tartalmaznak erre vonatkozóan előírást. A törvény e §-ának következő bekezdése ismét a munkabiztonsági szaktevékenység garanciális jellegű kiegészítésével foglalkozik. Minden munkáltatónak biztosítania kell a veszélyektől és ártalmaktól mentes munkavégzést. E kötelezettség teljesítésének módját a jogi szabályozás minden speciális szakértelmet igénylő esetben nem bízhatja kizárólag a munkáltatóra, ezért az Mvt. meghatározza a biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításához szükséges munkavédelmi eljárásokat (munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat, súlyos foglalkozási baleset kivizsgálása stb.). E feladatok ellátása - amelyeket az Mvt. munkabiztonsági szaktevékenységgé minősít - speciális munkavédelmi felkészültséget igényel. A munkáltató munkavédelemmel kapcsolatos kötelezettségeinek szigorítását jelenti, hogy a törvény az átfogó munkavédelmi tevékenység kulcsfeladatát jelentő megelőzési stratégia munkabiztonsági és munkaegészségügyi tartalmának kialakítását garanciális szabályként munkabiztonsági, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységgé minősíti. A szaktevékenységet ellátó, munkavédelmi, munkaegészségügyi szakképesítéssel rendelkező szakembert szakmai képesítése és képzettsége alapján jogosítja fel a törvény szerinti új szabályozás az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit megteremtő és azt folyamatosan biztosító megelőzési stratégia munkabiztonsági tartalmának kialakítására. EBH2004. 1151. Több munkáltató által működtetett munkavégzési helyen az összehangolt munkavégzést előíró szabály nem mentesíti az egyes munkáltatókat az általuk használt munkaeszközök szabályszerűsége biztosításának kötelezettsége alól [1993. évi XCIII. törvény 40. § (1) és (2) bekezdés, 54. § (5) bekezdés b) pont; 1992. évi XXII. törvény 102. § (1) és (2) bekezdés]. BH2005. 189. A balesetet megelőző intézkedésekre az a munkáltató köteles, akinél a munkaeszközt használják [1993. évi XCIII. törvénynek az ügyen irányadó 40. §, 54. § (5) bekezdés b) pont, 84. §; 1992. évi XXII. törvény 102. §]. BH2004. 391. Ha a bíróság a megtérítési kötelezettség jogalapjaként megjelölt munkavédelmi szabálysértésekre vonatkozó tényállást a perben megállapítja, a fizetési meghagyást hiányzó tényállás miatt nem helyezheti hatályon kívül [KK 31.; 1993. évi XCIII. törvény 54. §; Ebtv. 67. §]. BH2004. 389. A munkáltatónak - különösen a munkavédelmi szempontból veszélyesnek minősülő munkáknál a végzett munka jellegéhez igazodóan részletes utasítást kell adnia [Mt. 102. § (3) bekezdés; 1993. évi XCIII. törvény 54. §]. BH2004. 206. A munkatársának - tilalom hiányában - segítséget nyújtó munkavállaló a munkáltató megtérítési kötelezettsége szempontjából a munkáltató megbízottjának minősül [1993. évi XCIII. törvény Mvt. - 54. § (1) bekezdés a) pont, Ebtv. 67. §]. BH2001. 501. A munkavédelmi bírság - célját tekintve - a veszélyeztetés mértékét szankcionálja, és a mulasztás személyi és tárgyi körülményeinek mérlegelését írja elő. A fokozatosság elvéről a jogszabály nem tartalmaz rendelkezést [1993. évi XCIII. tv. 54. § (1) bek., 82. §]
BH2001. 7. Megvalósítja a maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségét, aki mint az építkezés tényleges irányítója, tudatában van annak, hogy a munkálatot a biztonsági előírásokban levő rendelkezések alkalmazása nélkül végzik és ennek során a munkát végző személy az építményből lezuhanva egész életére kiható testi sérülést szenved [1978. évi IV. törvény 171. § (2) bek. a) pont, 1993. évi XCIII. tv. 2. § (2) bek., 28. § (1) bek., 42. § a) és b) pont, 54. §, 60. § a), b) és c) pont, 32/1994. (XI. 10.) IKM r. 2.7 pont, 5.8 pont, 7.5 pont, 31.1 és 9 pont, 1973. évi I. törvény 61. § (2) bek.]. BH2000. 518. A védőeszköz használatát a munkáltató folyamatosan köteles ellenőrizni. Ha a baleset e kötelezettség elmulasztásának következménye, a baleseti ellátás megtérítésére köteles [1975. évi II. tv. 108. §, 1993. évi XCIII. tv. 42. § b) pont, 54. § b) pont. 60. §, KK 25. sz.]. E § következő bekezdése az Mvt. 1. §-ának törvény szerinti módosításával összhangban, a törvény szövegében végigvezetett változásokból (3. §, 6. §, 7. §) következően írja elő a munkáltató kötelezettségeként a hatályos szövegben szereplő munkabiztonsági szaktevékenység mellett a munkaegészségügyi szaktevékenység ellátásához megfelelő képesítéssel rendelkező személy biztosítását. E § utolsó bekezdése szerint az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében teljesítendő munkáltatói kötelezettségeket szigorító, generális szabályként emeli be a módosítás a törvény szabályozásába a munkavállalók biztonsága és egészségvédelme érdekében történő - a változó munkahelyi körülményeket figyelembe vevő - intézkedési, illetve a munkakörülmények folyamatos javítására irányuló általános követelményt. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a munkáltató az alapvető munkavédelmi követelmények teljesítésén túl minden lehető eszközzel törekedjen a magasabb szintű biztonság elérésére, munkáltatói döntését, terveit, intézkedéseit ez a cél motiválja. Mvt. 54/A. § (1) A munkáltató megfelelő intézkedésekkel biztosítja, hogy szükség esetén az elsősegély, az orvosi sürgősségi ellátás, a mentési és a tűzvédelmi feladatok ellátása érdekében haladéktalanul fel lehessen venni a kapcsolatot a külső szolgálatokkal, szervekkel. (2) A munkáltató a külön jogszabályok figyelembevételével köteles megtenni minden indokolt intézkedést veszély esetére a munkahely kiürítésének, továbbá a tűzvédelmi, katasztrófavédelmi feladatok végrehajtásához szükséges, arra alkalmas munkavállalók kijelölése, létszámuk meghatározása, felkészítésük és megfelelő egyéni védőeszközzel való ellátásuk érdekében. Az Európai Unió munkavédelemmel kapcsolatos rendelkezéseinek sarokpontja a munkavállalók egészségének megóvása és a biztonságos munkavégzés feltételeinek a megteremtése. Mindezek okán a munkáltatónak minden szükséges intézkedést meg kell tennie annak érdekében, hogy a munkabalesetek sérültjei, továbbá a munkahelyi kockázatok által veszélyeztetett munkavállalók haladéktalanul juthassanak a szükségessé váló egészségügyi sürgősségi ellátáshoz, illetve a veszélyek jellege szerinti szervezetek (mentőszolgálat, tűzoltóság, katasztrófavédelem, stb.) mentési, kiürítési feladataikat késedelem nélkül elvégezhessék. A munkáltató e mellett meghatározott további személyi, szervezési intézkedési kötelezettsége magában foglalja veszély esetére a munkahely kiürítéséhez, tűzvédelmi, katasztrófavédelmi feladatok elvégzéséhez szükséges munkavállaló előzetes kijelölését, felkészítését, illetve megfelelő védőeszközzel való ellátását is. Mindezen - a gyakorlati tapasztalatok alapján meghatározható - munkáltatói kötelezettséget szabályozza a törvény, harmonizálva az Irányelv ezen tárgykörre vonatkozó rendelkezéseit. Természetesen e kötelezettséget - tekintve, hogy az nem a kifejezetten a munkavédelmi jogszabályok szabályozási tárgya alá tartozó kérdéseket öleli fel - részletesen az érintett jogterületek törvényei, végrehajtási szabályai határozzák meg (pl. a tűzvédelem területén az 1996. évi XXXI. törvény és végrehajtási rendeletei). Mvt. 55. § (1) A munkáltatónak oktatás keretében gondoskodnia kell arról, hogy a munkavállaló a) munkába álláskor, b) munkahely vagy munkakör megváltozásakor, valamint az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek változásakor, c) munkaeszköz átalakításakor vagy új munkaeszköz üzembe helyezésekor, d) új technológia bevezetésekor elsajátítsa és a foglalkoztatás teljes időtartama alatt rendelkezzen az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés elméleti és gyakorlati ismereteivel, megismerje a szükséges szabályokat, utasításokat és információkat. Az oktatást rendes munkaidőben kell megtartani, és szükség esetén időszakonként - a megváltozott vagy új kockázatokat, megelőzési intézkedéseket is figyelembe véve - meg kell ismételni. Az oktatás elvégzését a tematika megjelölésével és a résztvevők aláírásával ellátva írásban kell rögzíteni. (2) Az (1) bekezdésben előírt ismeretek megszerzéséig a munkavállaló önállóan nem foglalkoztatható. Mvt. 56. § Az egyéni védőeszköz juttatásának belső rendjét a munkáltató írásban határozza meg. E feladat ellátása munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül.
Az egyéni védőeszközök juttatása belső rendjének meghatározása a korábban az indokolásban előadottaknak (6. §, 7. §, 11. §) megfelelően minősül a törvény szerint munkaegészségügyi szaktevékenységnek is. Az Mvt. 56. §-ának módosítását - a már hivatkozott terminológiai összhang megteremtésén túlmenően - a 6. §-nál kifejtettek indokolják. E feladat ellátása a gyakorlatban mindkét szaktevékenységet felöleli, ezen együttes tartalmat foglalja össze, hangsúlyozza ki a törvény. A munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről szóló 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet a foglalkozás-egészségügyi szolgálatnak a védőeszközök juttatásának rendje meghatározásába történő bevonását munkáltatói kötelezettségként írja elő. Ezen jogszabályilag előírt, a gyakorlatban létező feladatot deklarálja - törvényi szintre emelésével - a törvény. Mvt. 57. § (1) A munkáltató az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés munkáltatói feladatainak teljesítése érdekében a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendeletében meghatározott veszélyességi osztályhoz, munkavállalói létszámhoz igazodóan elegendő, de legalább a rendeletben megjelölt időtartamra és szakképesítési feltételekkel köteles munkavállalót kijelölni vagy foglalkoztatni, e személy részére valamennyi munkavédelemmel összefüggő információt megadni, és a szükséges tárgyi, szervezési feltételeket biztosítani. (2) Az (1) bekezdés szerinti foglalkoztatás - ideértve a 8. §-ban előírtak végrehajtását is - az előírt alkalmassági feltételekkel rendelkező munkavállaló hiányában polgári jogi szerződés alapján külső szolgáltatás útján is megvalósítható. E foglalkoztatás - függetlenül a formájától - nem mentesíti a munkáltatót az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért e törvényben meghatározott felelőssége alól. (3) Az előző bekezdésekben meghatározott személy feladata különösen a) a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat elvégzése [21. § (3) bekezdés]; b) az időszakos biztonsági felülvizsgálat elvégzése [23. § (1) bekezdés]; c) közreműködés a munkahely, egyéni védőeszköz, munkaeszköz, technológia soron kívüli ellenőrzésében [23. § (2) bekezdés]; d) közreműködés mentési terv készítésében [45. § (1) bekezdés]; e) a megelőzési stratégia munkabiztonsági tartalmának kidolgozása [54. § (1) bekezdésének g) pontja]; f) közreműködés a kockázatértékelés elvégzésében [54. § (2) bekezdés], a munkavédelmi oktatásban (55. §); g) az egyéni védőeszköz juttatása belső rendjének meghatározása (56. §); h) a munkabalesetek kivizsgálása (64. §); i) a külön jogszabályban munkabiztonsági szaktevékenységnek minősített feladatok ellátásában részvétel, továbbá a munkaegészségügyi feladatok teljesítésében szükség szerinti közreműködés. A munkáltató a hatályos szabályozás értelmében az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés munkáltatói feladatainak teljesítése érdekében a Vhr.-ben meghatározott veszélyességi osztályhoz, munkavállalói létszámhoz igazodóan elegendő, de legalább a rendeletben megjelölt időtartamra és szakképesítési feltételekkel köteles munkavállalót kijelölni vagy foglalkoztatni. A szabályozás a munkavédelmi szakember foglalkoztatásának kötelezettsége mellett meghatározza e szakember legfontosabb feladatait is. E feladatok körét bővíti ki a törvény a munkaegészségügyi feladatok OMMF általi átvételével összefüggésben, a jogszabály által munkabiztonsági szaktevékenységnek minősített feladatok ellátásában való részvétel mellett a munkaegészségügyi feladatok teljesítésében való - szükség szerinti - közreműködéssel (pl. információcsere, konzultáció, közös helyszínelés). Vhr. 4. § A 2. számú mellékletben meghatározott tevékenységet folytató és veszélyességi osztályba sorolt munkáltató a mellékletben megállapított munkavállalói létszámhoz és képesítési feltételekhez igazodóan köteles a tevékenységhez elegendő létszámot és időt biztosítva, de legalább az előírt időtartamokra munkavédelmi (munkabiztonsági) szakképesítéssel rendelkező elegendő, de legalább az előírt létszámú szakembert foglalkoztatni. Mvt. 58. § (1) A munkáltató az 57. § (1) bekezdésében előírt kötelezettségén túl, a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendeletében meghatározottak szerint és valamennyi munkavállalójára kiterjedően a 21. § (3) bekezdésében - ide nem értve a munkaeszközöket -, a 23. § (2) bekezdésében, a 40. § (1) bekezdésében, a 42. §ban, a 44. § (1) bekezdésében, a 46. §-ban, a 49. § (1) bekezdésében, az 54. § (1) bekezdés b), d)-g) pontjaiban, (2) bekezdésében, (7) bekezdésének b) pontjában és az 56. §-ban előírt feladatainak ellátásához a rendeletben megjelölt szakképesítéssel rendelkező személyeket (a továbbiakban: foglalkozás-egészségügyi szolgálat) köteles biztosítani. (2) A foglalkozás-egészségügyi szolgálat a munkáltató felelősségének érintetlenül hagyásával közreműködik az egészséges munkakörnyezet kialakításában, az egészségkárosodások megelőzésében.
(3) A munkáltatónak biztosítania kell, hogy a munkavállalói és azok munkavédelmi képviselői a munkakörülményeikkel kapcsolatban, így különösen a 61. §-ban biztosított jogaik gyakorlása során a szükséges felvilágosítást a foglalkozás-egészségügyi szolgálattól megkaphassák. (4) A foglalkozás-egészségügyi szolgálat munkavédelmi feladatokra kiterjedő szakmai irányítását a munkavédelmi hatóság látja el, ebben a körben a munkáltató a foglalkozás-egészségügyi szolgálatnál foglalkoztatottaknak utasítást nem adhat. (5) A foglalkozás-egészségügyi szolgálat - külön jogszabályban meghatározottak szerint - ellátja a munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősített feladatokat. A foglalkozás-egészségügyi szolgálat szakmai irányítása az integrációval az ÁNTSZ feladatköréből a 2007. január 1-jén létrejövő egységes munkavédelmi hatósághoz kerül át részben. A törvény értelmében a feladatot a munkavédelmi hatóság az e területen megfelelő szakértelemmel, nagy szakmai tapasztalattal és hozzáértő szakemberekkel rendelkező, a szakmai irányítást ténylegesen eddig is ellátó OMFI-val együttműködve látja el. Az engedélyezés körébe tartozó, illetve az orvosszakmai irányítás eddigi felelőseit és gyakorlatát nem érintve a törvény kizárólag a munkavédelmi munkáltatói feladatok végrehajtásának módját illetően rendeli a munkavédelmi hatósághoz a szakmai irányítást (pl. az üzembe helyezésben, a kockázatértékelésben, az egyéni védelem meghatározásában való közreműködés, az üzemi ártalmak feltáró tevékenysége irányait, módját segítve). A törvény a foglalkozás-egészségügyi szolgálat hatáskörében határozza meg - teljes körűvé téve az e területre vonatkozó törvényi szabályozást - a munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősített feladatok ellátását. Mvt. 59. § (1) A munkáltatónak tájékoztatnia kell a munkavállalókat és a munkavédelmi képviselőt (bizottságot) arról, hogy az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos őt terhelő feladatait ki látja el. (2) A munkáltató köteles tájékoztatni a 8. §-ban, illetőleg az 57-58. §-okban meghatározott személyt, továbbá a munkavédelmi képviselőt (bizottságot), annak hiányában a munkavállalókat a kockázatértékelés [54. § (2) bekezdés] és a munkavédelmi intézkedések tapasztalatairól, a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések nyilvántartásáról és bejelentéséről, a 81. § szerint a munkavédelmi hatóságtól kapott munkavédelmi információkról, különösen a munkáltatónál végzett ellenőrzések megállapításairól. Fontos követelmény, hogy a munkáltató munkavédelemmel kapcsolatos kötelezettsége teljesítésének feladataiban közreműködők (munkavédelmi szakember, kijelölt vagy foglalkoztatott munkavállaló, foglalkozás-egészségügyi szolgálat, munkavédelmi képviselő), illetve maguk a munkavállalók az egészség és biztonság megőrzésével kapcsolatos legfontosabb információkról folyamatosan tájékoztatást kapjanak. Választott képviselő esetén a munkavállalók rajtuk keresztül értesülnek az adatokról, megállapításokról. A törvény ezen tájékoztatási kört (kockázatértékelés, munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések) bővíti ki az Irányelv rendelkezéseivel összhangban - a munkavédelem hatósági felügyeletét ellátó szervektől (OMMF, ÁNTSZ, bányafelügyelet) kapott általános munkavédelmi információkkal, illetve ezen belül speciális tájékoztatási tárgyként a munkavédelmi ellenőrzések adott munkáltatóra vonatkozó megállapításaival. Ezen információk és az ellenőrzés eredményét összegző megállapítások munkáltató általi tanulmányozása, feldolgozása és hasznosítása fontos és hatékony eszköz lehet a munkavédelmi követelmények teljesítése során. Mvt. 60. § (1) A munkavállaló csak a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban, a munkavédelemre vonatkozó szabályok, utasítások megtartásával, a munkavédelmi oktatásnak megfelelően végezhet munkát. A munkavállaló köteles munkatársaival együttműködni, és munkáját úgy végezni, hogy ez saját vagy más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse. Így különösen köteles a) a rendelkezésére bocsátott munkaeszköz biztonságos állapotáról a tőle elvárható módon meggyőződni, azt rendeltetésének megfelelően és a munkáltató utasítása szerint használni, a számára meghatározott karbantartási feladatokat elvégezni; b) az egyéni védőeszközt rendeltetésének megfelelően használni és a tőle elvárható tisztításáról gondoskodni; c) a munkavégzéshez az egészséget és a testi épséget nem veszélyeztető ruházatot viselni; d) munkaterületén a fegyelmet, a rendet és a tisztaságot megtartani; e) a munkája biztonságos elvégzéséhez szükséges ismereteket elsajátítani és azokat a munkavégzés során alkalmazni; f) a részére előírt orvosi - meghatározott körben pályaalkalmassági - vizsgálaton részt venni; g) a veszélyt jelentő rendellenességről, üzemzavarról a munkáltatót azonnal tájékoztatni, a rendellenességet, üzemzavart tőle elvárhatóan megszüntetni, vagy erre intézkedést kérni a felettesétől; h) a balesetet, sérülést, rosszullétet azonnal jelenteni.
(2) A munkavállaló önkényesen nem kapcsolhatja ki, nem távolíthatja el és nem alakíthatja át a biztonsági berendezéseket. (3) A munkavállaló köteles együttműködni a munkáltatóval, illetve a 8., 57-58. és a 70/A. §-ban meghatározott személyekkel az egészséges és biztonságos munkakörnyezet megőrzése érdekében hozott hatósági intézkedések teljesítése, illetőleg a munkáltató veszélyt megszüntető intézkedéseinek végrehajtása során is. Az Mvt. szabályozása nem tér ki a saját, illetve más egészségét, testi épségét veszélyeztető munkavállalói magatartás tételes tilalmára. E követelményt biztosító együttműködési kötelezettséget emeli be - garanciális rendelkezésként - a módosítás a törvény szabályozásába, meghatározva egyúttal annak pontosító, kiegészítő szövegét, tartalmát is. A munkahelyen keletkező veszélyekről való azonnali tájékoztatási kötelezettség nemcsak a munkáltatót terheli [8. §, 9. §, (Mvt. 42. § d) pontja], hanem a munkavállaló által is teljesítendő követelményként jelenik meg. Amennyiben e kötelezettség nem terhelné kölcsönösen a munkahelyen tevékenykedő valamennyi felet, úgy a veszélyről, ártalomról, üzemzavarról stb. történő - az intézkedésre jogosultat vagy a veszélyeztetettet illető - tájékoztatás elmaradása, késedelme a szükséges munkavédelmi intézkedések késedelmével, hatékonysága csökkenésével és így az egészség és biztonság követelménye csorbulásával járna. Mindezek okán - harmonizálva az Irányelv rendelkezéseit is - a törvény részletesen meghatározza a munkavállaló azonnali tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségét. A módosítás a fentiekkel azonos okból emeli be a törvény szabályozásába a munkavállalónak a rendellenesség, üzemzavar megszüntetésére irányuló kötelezettségét. Az ilyen kötelezettség teljesítése mindig konkrét esetben, nevesített - a rendellenesség keletkezési helyén tartózkodó - adott munkavállalót terheli, azonban az egyes munkavállalók szakképesítése, szakmai felkészültsége, életkora, testi-lelki adottságai, stb. természetesen egymástól lényegesen eltérő lehet. Ezen - az előírt feladat teljesítésének minőségére és eredményére kiható - eltéréseket veszi figyelembe a törvény a kötelezettségnek az ilyen helyzetben eljárni köteles munkavállalótól elvárható teljesítése előírásával. Az Mvt. direkt (6. §) és indirekt módon eddig is szabályozta a munkavállalónak munkáltatója irányába teljesítendő együttműködési kötelezettségét. Az együttműködési kötelezettség tartalma a munkavállaló szakképesítése, szakmai gyakorlata alapján objektíve meghatározható. A törvény ezért ezen együttműködési kötelezettséget részletesen - a rendellenesség, üzemzavar megszüntetésére irányuló munkavállalói kötelezettségtől hangsúlyosan megkülönböztetve -, az atipikus helyzetekhez igazodóan (hatósági vagy munkáltatói rendkívüli intézkedések, stb.) határozza meg. Mvt. 61. § A munkavállaló jogosult megkövetelni a munkáltatójától a) az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit, a veszélyes tevékenységhez a munkavédelemre vonatkozó szabályokban előírt védőintézkedések megvalósítását; b) az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretek rendelkezésére bocsátását, a betanuláshoz való lehetőség biztosítását; c) a munkavégzéshez munkavédelmi szempontból szükséges felszerelések, munka- és védőeszközök, az előírt védőital, valamint tisztálkodószerek és tisztálkodási lehetőség biztosítását. Mvt. 62. § A munkavállalót nem érheti hátrány az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítása érdekében történő fellépéséért, illetve a munkáltató vélt mulasztása miatt jóhiszeműen tett bejelentéséért. E védelem megilleti a munkabiztonsági, illetve munka-egészségügyi szaktevékenységet, továbbá az 57-58. §-okban előírt feladatokat ellátó munkavállalókat is. Mvt. 63. § (1) A munkavállaló jogosult megtagadni a munkavégzést, ha azzal életét, egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Ha a munkáltató utasításának teljesítésével másokat veszélyeztetne közvetlenül és súlyosan, a teljesítését meg kell tagadnia. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott veszélyeztetésnek minősül különösen a szükséges biztonsági berendezések, az egyéni védőeszközök működőképtelensége, illetve hiánya. BH2001. 7. Megvalósítja a maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségét, aki mint az építkezés tényleges irányítója, tudatában van annak, hogy a munkálatot a biztonsági előírásokban levő rendelkezések alkalmazása nélkül végzik és ennek során a munkát végző személy az építményből lezuhanva egész életére kiható testi sérülést szenved [1978. évi IV. törvény 171. § (2) bek. a) pont, 1993. évi XCIII. tv. 2. § (2) bek., 28. § (1) bek., 42. § a) és b) pont, 54. §, 60. § a), b) és c) pont, 32/1994. (XI. 10.) IKM r. 2.7 pont, 5.8 pont, 7.5 pont, 31.1 és 9 pont, 1973. évi I. törvény 61. § (2) bek.]. BH2000. 518. A védőeszköz használatát a munkáltató folyamatosan köteles ellenőrizni. Ha a baleset e kötelezettség elmulasztásának következménye, a baleseti ellátás megtérítésére köteles [1975. évi II. tv. 108. §, 1993. évi XCIII. tv. 42. § b) pont, 54. § b) pont. 60. §, KK 25. sz.].
V. Fejezet A MUNKABALESETEK ÉS A FOGLALKOZÁSI MEGBETEGEDÉSEK BEJELENTÉSE, KIVIZSGÁLÁSA ÉS NYILVÁNTARTÁSA Mvt. 64. § (1) A munkabalesetet és a foglalkozási megbetegedést - ideértve a fokozott expozíciós eseteket be kell jelenteni, ki kell vizsgálni, és nyilvántartásba kell venni. (2) Az (1) bekezdésben foglaltakat a munkabaleset esetén - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - a munkáltató, foglalkozási megbetegedés esetén a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszternek az egészségügyért felelős miniszterrel egyetértésben kiadott rendeletében meghatározott szerv (személy) teljesíti. (3) A munkáltató a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések bejelentése, kivizsgálása és nyilvántartása során a sérült (megbetegedett) következő személyes adatait rögzíti: név (ideértve a születési nevet is), anyja neve, társadalombiztosítási azonosító jele (taj-száma), születési hely és időpont, nem, állampolgárság, lakóhely (lakcím). A munkáltató esetében az adószámot kell feltüntetni, amennyiben adószámmal nem rendelkezik, személyes adataként saját adóazonosító jelét is rögzítenie kell. (4) A munkáltatónak a munkaképtelenséggel járó munkabalesetet haladéktalanul ki kell vizsgálnia, és a kivizsgálás eredményét munkabaleseti jegyzőkönyvben kell rögzítenie. A munkaképtelenséget nem eredményező munkabaleset körülményeit is tisztázni kell, és annak eredményét nyilvántartásba kell venni. (5) A munkáltató köteles a súlyos munkabalesetet a munkavédelmi hatóságnak [84. § (2) bekezdés] azonnal bejelenteni. (6) A bejelentéssel, kivizsgálással és nyilvántartással kapcsolatos részletes előírásokat a munkabalesetek tekintetében e törvény és a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendelete, a foglalkozási megbetegedések tekintetében a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszternek az egészségügyért felelős miniszterrel egyetértésben kiadott rendelete határozza meg. Az Mvt. 64. § (1) bekezdése értelmében a munkabalesetet és a foglalkozási megbetegedést - ideértve a fokozott expozíciós eseteket - be kell jelenteni, ki kell vizsgálni, és nyilvántartásba kell venni. A kivizsgálás feladatát a foglalkozási megbetegedés esetén - a vizsgálat speciális orvosszakmai és munkaegészségügyi ismereteket igénylő volta miatt - a hatályos szabályozás szerint az egészségügyi miniszter rendeletében meghatározott személy teljesíti. A munkaegészségügyi feladatok munkavédelmi hatóság általi átvétele körében, ezzel összefüggésben emeli be a törvény a szociális és munkaügyi miniszter normaalkotási kompetenciájába a kérdés szabályozásának jogát azzal, hogy a szabályozáshoz (a kivizsgáláshoz kellő speciális ismeretek és szakképzettség meghatározása céljával) az egészségügyi miniszter egyetértése továbbra is szükséges. Az Mvt. szabályozza - az adatvédelmi rendelkezéseknek megfelelően - azokat a személyes adatokat, amelyeket a munkabaleset sérültjére vonatkozóan a munkáltatónak a munkabaleset bejelentése, kivizsgálása és nyilvántartása során rögzítenie kell. A munkabalesettel kapcsolatos munkavédelmi hatósági ellenőrzés feltételei megteremtése, a munkáltató azonosítása és ellenőrzése érdekében szükséges az adószám (magánszemély esetén adóazonosító jel) hatóság általi ismerete. A gyakorlatban előfordulhat azonban, hogy maga a munkáltató nem rendelkezik adószámmal (pl. alkalmi munkavállalók foglalkoztatása magánszemély által, termény betakarításánál, idényjellegű munkavégzés során). A törvény mindezen okból emeli be az Mvt. szabályozásába ezen személyes adat rögzítési kötelezettségét. A hatályos szabályozás szerint a munkabaleset bejelentésével, kivizsgálásával és nyilvántartásával kapcsolatos részletes előírásokat a foglalkozási megbetegedések esetében az egészségügyi miniszter rendeletben határozza meg. A munkaegészségügyi feladatok munkavédelmi hatóság általi átvétele körében, ezzel összefüggésben emeli be a törvény (az (1) bekezdés szabályozásával összhangban) a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter normaalkotási kompetenciájába a kérdés szabályozásának jogát azzal, hogy a szabályozáshoz az egészségügyért felelős miniszter egyetértése továbbra is szükséges. A törvény e helyen is következetesen az adott feladat-és hatáskör ellátásával érintett miniszteri pozíciókat nevesíti a konkrét miniszter megnevezése helyett. Vhr. 5. § (1) A munkáltató minden munkabalesetet, ideértve a bányászati munkabalesetet is (a továbbiakban együttesen: munkabaleset), a bekövetkezését követően köteles haladéktalanul nyilvántartásba (a továbbiakban: munkabaleseti nyilvántartás) venni.
(2) A munkabaleseti nyilvántartás - az Mvt. 64. § (3) bekezdésében megjelölteken túlmenően - az alábbi adatokat tartalmazza: a) a munkabaleset - minden évben 1-es sorszámmal kezdődő - számát; b) a sérült munkakörét; c) a sérülés időpontját, helyszínét, jellegét, rövid tényállását; d) a sérült ellátására tett intézkedést; e) annak tényét, hogy a sérült folytatta-e a munkáját. (3) A munkabaleseti nyilvántartást a munkáltató székhelyén vagy a munkáltató nyilvántartását vezető szervezeténél (irodánál) összesítve, és minden területileg elkülönült szervezeti egységénél külön-külön vezetni kell. Vhr. 6. § (1) A munkaképtelenséget okozó munkabalesetet haladéktalanul ki kell vizsgálni. A vizsgálat megállapításait a 3. számú mellékletben foglaltak szerint olyan részletesen kell rögzíteni (pl. tanúk meghallgatásáról készült jegyzőkönyvvel, helyszínrajzzal, fényképpel), hogy az alkalmas legyen a baleset okainak felderítésére és vita esetén a tényállás tisztázására. (2) Az (1) bekezdésben leírt vizsgálat dokumentációját a munkabaleseti nyilvántartásban szereplő sorszámmal kell ellátni. Ezt a sorszámot a munkabaleseti jegyzőkönyvön is fel kell tüntetni. Vhr. 7. § A súlyos munkabalesetet (ide nem értve a bányászati munkabalesetet) a munkáltatónak - telefonon, telexen, telefaxon vagy személyesen - azonnal be kell jelentenie a rendelkezésre álló adatok közlésével a területi munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőség baleset helyszíne szerint illetékes területi szervének. A bányászati munkabalesetet a bányatörvényben és végrehajtási jogszabályaiban előírtak szerint kell bejelenteni. Vhr. 8. § (1) A kivizsgálás során nyert adatokat, tényeket a 4/a. számú melléklet szerinti „munkabaleseti jegyzőkönyv”-ben, a munkabalesetből eredő munkaképtelenségnek a beküldési határidőt követően megállapított időtartamát a 4/b. számú melléklet szerinti „módosító munkabaleseti jegyzőkönyv”-ben (a továbbiakban együtt: jegyzőkönyv) kell rögzíteni. Ha a sérült állapota vagy a baleset jellege miatt a vizsgálatot az adatszolgáltatás időpontjáig nem lehet befejezni, akkor azt a jegyzőkönyvben meg kell indokolni. (2) A jegyzőkönyvet minden sérültről külön-külön, az 5. számú mellékletben foglaltak alapján kell kiállítani. Vhr. 9. § A munkáltató köteles a kivizsgálás befejezésekor, de legkésőbb a tárgyhót követő hónap 8. napjáig megküldeni a jegyzőkönyvet a) a sérültnek, halála esetén közvetlen hozzátartozójának; b) a halált, illetve a három napot meghaladó munkaképtelenséget okozó munkabalesetről a területi munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőség, illetve a Magyar Bányászati Hivatal (a továbbiakban: MBH) baleset helyszíne szerint illetékes területi szervének; c) külföldi kiküldetés, külszolgálat esetén a magyarországi székhelyű munkáltató magyar munkavállalójának a b) pont szerinti munkabalesetéről a területi munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőség, illetve az MBH - munkáltató székhelye szerint illetékes - területi szervének; d) a társadalombiztosítási kifizetőhelynek, ennek hiányában az illetékes egészségbiztosítási pénztárnak (kirendeltségnek). Vhr. 10. § (1) Az a munkáltató köteles a munkabaleset kivizsgálására, bejelentésére és nyilvántartására vonatkozó előírásokat teljesíteni, amely (aki) a sérültet szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatja. (2) Ha a munkabaleset tanulót, hallgatót a szakképesítése megszerzéséhez szükséges gyakorlati képzés során nem a nevelési, oktatási intézményben éri, munkáltatón az őt foglalkoztatót kell érteni. Ettől az intézmény és a foglalkoztató szerződésben eltérhet. A foglalkoztató munkáltató minden munkabaleset esetén köteles erről a nevelési, oktatási intézményt értesíteni, és annak a kivizsgálásban való részvételét lehetővé tenni. (3) Belföldön más munkáltatóhoz történő kirendelés (kiküldetés) esetén a munkabaleset kivizsgálásával, bejelentésével és nyilvántartásával kapcsolatos kötelezettségek teljesítéséért - a kirendelő (kiküldő) munkáltató értesítése mellett - a sérült munkáját közvetlenül irányító munkáltató a felelős. Mvt. 65. § (1) A munkabaleset és a foglalkozási megbetegedés kivizsgálása során fel kell tárni a kiváltó és közreható tárgyi, szervezési és személyi okokat, és ennek alapján intézkedéseket kell tenni a munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések megelőzésére. (2) Munkabiztonsági szaktevékenységnek minősül a súlyos munkabaleset, valamint az olyan munkaeszköz, illetve technológia által okozott - munkabaleset kivizsgálása, amely kettőnél több személy egyszerre (egy időben), azonos helyen történő sérülését vagy más egészségkárosodását okozta. Mvt. 66. § (1) A sérült, illetőleg a balesetet észlelő személy köteles a balesetet a munkát közvetlenül irányító személynek haladéktalanul jelenteni. (2) A munkáltatónak minden bejelentett, illetve tudomására jutott balesetről meg kell állapítania, hogy munkabalesetnek tekinti-e. Ha nem tekinti munkabalesetnek, akkor erről és a jogorvoslat lehetőségéről (68. §) a sérültet, halálos baleset esetén a hozzátartozót értesítenie kell.
(3) A munkáltatónak lehetővé kell tennie a munkavédelmi képviselő részvételét a munkabaleset kivizsgálásában. Mvt. 67. § A munkabaleset bekövetkezésétől számított 3 év után a munkáltató a törvényben foglaltak alapján nem köteles a munkabalesetet bejelenteni, kivizsgálni és nyilvántartásba venni. Mvt. 68. § (1) Ha a sérült a munkáltatónak a munkabaleset bejelentésével, kivizsgálásával kapcsolatos intézkedését vagy mulasztását sérelmezi, úgy a munkavédelmi hatósághoz kérelemmel fordulhat. (2) Ha a sérült meghalt vagy egészségi állapota miatt jogainak érvényesítésére nem képes, az (1) bekezdésben meghatározott jogokat a sérült hozzátartozója gyakorolhatja. A kérelemben a hozzátartozói minőséget valószínűsíteni kell. A törvény kiterjeszti a sérült jogait hozzátartozójára is oly módon, hogy a sérült mellett a hozzátartozó számára - a sérült halála bekövetkezésének hiányában is - biztosítja a munkabaleset munkáltató általi bejelentésének, kivizsgálásának sérelmezésére irányuló kérelemhez való jogot, összhangban a Ket. felhatalmazásával [15. § (3) bekezdés]. Az ellenőrzési tapasztalatok szerint a munkabaleset körülményei hosszabb idő elteltével már nem rekonstruálhatók, vagyis nem rögzíthető pontosan a helyszín, illetve nem vizsgálhatóak a balesettel összefüggésben használt munkaeszközök. Mindezért sokszor meghiúsul a munkabalesetek kivizsgálása olyan esetekben, amikor a sérült a balesetből adódó állapota miatt érdekérvényesítési képessége hiánya vagy korlátozottsága okán - nem tudja a munkáltató intézkedésével kapcsolatos kifogásait előterjeszteni. Erre az esetre indokolt - a törvény szabályozása szerint - hozzátartozója eljárási jogosultságát biztosítani. A Ket. 16. §-a meghatározza az általános jogutódlás rendjét, azonban a munkavédelmi törvény 12. éve hatályban levő, bevált szabályozásának (a sérült halála esetén hozzátartozója járhat el) megtartása mellett szükséges volt a munkabiztonsági eljárásra kiterjesztett Ket. 172. §-a g) pontjában meghatározott - cselekvőképes - hozzátartozói kör jogosultságát biztosítani arra az esetre is, ha a sérült egészségi állapota miatt nem képes jogait gyakorolni. A törvény a hozzátartozói minőség igazolására elegendő módnak határozza meg a valószínűsítést, vagyis a tény, körülmény, adat egyszerű igazolását. A példa egy életszerű esetet említ az egyértelmű alkalmazásra, miszerint az azonosításra alkalmas bármely, személyes adatot tartalmazó irat bemutatása (a kérelem szóbeli előterjesztése esetén), illetve egyszerű másolatának megküldése (írásos kérelem esetén) elegendő a hozzátartozói minőség fennállásának hatóság előtti valószínűsítésére. Mvt. 69. § Ha a magyarországi székhelyű munkáltató magyar állampolgárságú munkavállalóját külföldi kiküldetés (külszolgálat) során éri munkabaleset, a munkáltató köteles a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendeletében meghatározott rendben a bejelentési és nyilvántartási kötelezettséget teljesíteni.
VI. Fejezet A MUNKAVÉDELMI ÉRDEKKÉPVISELET, ÉRDEKEGYEZTETÉS A munkavállalókkal folytatott tanácskozás Mvt. 70. § (1) A munkáltató az egészséges és biztonságos munkavégzés érdekében köteles a munkavállalókkal, illetve munkavédelmi képviselőikkel tanácskozni, valamint biztosítani részükre a lehetőséget, hogy részt vehessenek az egészségre és biztonságra vonatkozó munkáltatói intézkedés kellő időben történő előzetes megvitatásában. (2) A munkavállalók közvetlenül vagy munkavédelmi képviselőik útján - az (1) bekezdésben meghatározottak mellett - különösen a következő munkáltatói kötelezettségek tekintetében jogosultak tanácskozást folytatni: a) a munkavédelmi feladatok elvégzésében érintett személyek kijelölése, foglalkoztatása, tevékenysége (8. §, 54/A. §, 57-58. §-ok); b) a munkavédelmi tartalmú információk biztosítása [különösen a 40. § (2) bekezdésében, a 42. § a) pontjában, a 45. § (2) bekezdésében, az 54. § (1) bekezdése i) pontjában, az 54. § (7) bekezdése a) pontjában, az 58. § (3) bekezdésében, az 59. § (2) bekezdésében, a 81. § (3) bekezdésében foglaltak alapján]; c) a munkavédelmi oktatás (55. §) megtervezése és megszervezése.
(3) A tanácskozás során biztosítani kell a kiegyensúlyozott részvételt, a munkavállalók, illetve munkavédelmi képviselőik javaslattételi jogát. (4) A kiegyensúlyozott részvétel érdekében a munkáltató köteles a munkavédelmi kérdésben intézkedési jogkörrel bíró személlyel képviseltetni magát a tanácskozáson.
A munkavédelmi képviselő, a munkahelyi munkavédelmi bizottság, a paritásos munkavédelmi testület Mvt. 70/A. § (1) A munkavállalók az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel összefüggő jogaik és érdekeik képviseletére jogosultak maguk közül - a következők szerint - képviselőt vagy képviselőket (a továbbiakban: munkavédelmi képviselő) választani: a) munkavédelmi képviselő választást kell tartani minden olyan munkáltatónál, ahol a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozó munkavállalók létszáma legalább ötven fő. A választás megtartásának lebonyolítása, a feltételek biztosítása a munkáltató kötelezettsége; b) az ötven főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató munkáltatónál - amennyiben nem kerül sor munkavédelmi képviselő választásra - a munkáltatónak a 70. §-ban meghatározottak szerint kell a munkavállalókkal tanácskoznia; c) a munkáltató önálló telephelyén, részlegénél akkor lehet munkavédelmi képviselőt választani, ha az 5456. §-okban meghatározott munkáltatói munkavédelmi jogosítványok az önálló telephely, részleg vezetőjét részben vagy egészben megilletik. (2) Munkavédelmi képviselővé az a cselekvőképes munkavállaló választható, aki legalább 6 hónapja a munkáltatóval szervezett munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll. Az újonnan alakult munkáltatónál a munkavédelmi képviselő ilyen jogviszonya időtartamát feltételként nem kell figyelembe venni. (3) A munkavédelmi képviselőt egyenlő, titkos és közvetlen szavazással négy évre választják. A munkavédelmi képviselők megválasztásának, megbízatása megszűnésének, visszahívásának rendjére, működési területére a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénynek (Mt.) az üzemi tanács tagjaira, illetve az üzemi megbízottra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, ideértve a központi munkavédelmi bizottság megalakításának lehetőségét is. (4) Amennyiben a munkavédelmi képviselők száma eléri a hármat, úgy munkahelyi munkavédelmi bizottságot (a továbbiakban: bizottság) hozhatnak létre. Bizottság létrehozása esetén a munkavédelmi képviselőt megillető jogokat - ha azok a munkavállalók összességét érintik - a bizottság gyakorolja. (5) A bizottság tárgyalásán - a bizottság kezdeményezésére - a munkáltató vagy hatáskörrel rendelkező megbízottja köteles részt venni. Mvt. 70/B. § (1) Annál a munkáltatónál, ahol a foglalkoztatottak száma legalább ötven fő, és munkavédelmi képviselők működnek, összmunkáltatói szinten paritásos munkavédelmi testület (a továbbiakban: testület) működik, amelyben egyenlő számban vesznek részt a munkavállalók és a munkáltató képviselői. (2) A testületnek a munkavállalói és munkáltatói oldalán azonos számú rendes, valamint póttagjai vannak. A póttag meghatalmazás alapján helyettesíti a rendes tagot, illetve a rendes tag megbízatásának valamilyen ok miatti megszűnése esetén helyére lép. (3) A testületbe a munkavállalók képviselőit (rendes és póttagot) a 70/A. § (1) bekezdése a) pontja szerint megválasztott munkavédelmi képviselők maguk közül titkos szavazás útján jelölik. A munkáltató kezdeményezi a testület létrehozását, biztosítja a szavazás lebonyolításának feltételeit. (4) A munkáltató köteles a testületbe döntésre jogosult vezető állású munkavállalót (Mt. 188. §), továbbá munkáltatói munkavédelmi feladatokat részben vagy egészben ellátó személyt (intézkedésre jogosult munkairányítót, illetve a munkáltatóval szervezett munkavégzésre irányuló jogviszonyban lévő munkavédelmi szakembert) kijelölni. A munkáltató számára rendszeres munkavédelmi szolgáltatást nyújtó szakemberek meghívottként vesznek részt a testület munkájában. (5) A testület rendes és póttagjainak megbízatása négy évre szól. (6) A testület elnöki tisztét a munkavállalók, illetve a munkáltatók képviselői felváltva gyakorolják. A testület rendes és póttagjainak számában, a tagok megbízatásának megszűnése, valamint a visszahívás feltételeiben, elnöklési és működési rendjében, ügyrendjében, egyéb, a testület tevékenységével összefüggő eljárási kérdésekben a munkavállalók képviselői és a munkáltató állapodnak meg. A testület működésének feltételeit a munkáltató biztosítja. (7) A testület az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó érdekegyeztető tevékenysége keretében:
a) rendszeresen, de évente legalább egy alkalommal értékeli a munkahelyi munkavédelmi helyzet és tevékenység alakulását, és az ezzel összefüggő lehetséges intézkedéseket; b) megvitatja a munkahelyi munkavédelmi programot, figyelemmel kíséri annak megvalósítását; c) állást foglal a munkavédelmet érintő belső szabályok tervezetéről. (8) A testület működése nem érinti a munkavédelmi képviselő, a munkahelyi munkavédelmi bizottság jogállását, valamint a munkáltatónak a munkavédelmi követelmények megvalósításáért e törvényben meghatározott felelősségét. Mvt. 71. § A munkavállalónak, a munkavédelmi képviselőnek (bizottságnak) és a munkáltatónak az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében együtt kell működniük, jogaikat és kötelezettségeiket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolniuk, illetve teljesíteniük, így különösen a szükséges információt (tájékoztatást) a kellő időben egymás részére megadniuk. Mvt. 72. § (1) A munkavédelmi képviselő - a 70. §-ban leírtakat is figyelembe véve - jogosult meggyőződni a munkahelyeken az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek érvényesüléséről, így különösen Az Mvt. 70/A. § (1) bekezdése szerint a munkavállalók az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel összefüggő jogaik és érdekeik képviseletére jogosultak maguk közül munkavédelmi képviselőt választani. A munkavédelmi képviselő garanciális rendelkezésként, törvényi szinten meghatározott jogosultságainak körét bővíti ki a törvény - a munkaegészségügyi feladatok integrációjával összefüggésben - a munkabalesetek mellett a foglalkozási megbetegedések megelőzésére tett intézkedések végrehajtásáról való meggyőződés jogával. - a munkahelyek, a munkaeszközök és egyéni védőeszközök biztonságos állapotáról; - az egészség megóvására, illetőleg a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések megelőzésére tett intézkedések végrehajtásáról; - a munkavállalóknak az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre történő felkészítéséről és felkészültségéről. (2) A munkavédelmi képviselő az (1) bekezdésben meghatározott jogának gyakorlása keretében a) működési területén a munkahelyekre munkaidőben beléphet, tájékozódhat az ott dolgozó munkavállalóktól; b) részt vehet a munkáltató azon döntései előkészítésében, amelyek hatással lehetnek a munkavállalók egészségére és biztonságára, ideértve a szakemberek előírt foglalkoztatására (8. §, 57-58. §-ok), a munkavédelmi oktatás (55. §) megtervezésére és megszervezésére, az új munkahelyek létesítésére vonatkozó döntéseket is; c) tájékoztatást kérhet a munkáltatótól minden kérdésben, amely érinti az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzést; d) véleményt nyilváníthat, kezdeményezheti a munkáltatónál a szükséges intézkedés megtételét; e) részt vehet a munkabalesetek kivizsgálásában, az arra jogosult kezdeményezésére közreműködhet a foglalkozási megbetegedés körülményeinek feltárásában; f) indokolt esetben a hatáskörrel rendelkező munkavédelmi hatósághoz fordulhat; g) a hatósági ellenőrzés során az ellenőrzést végző személlyel közölheti észrevételeit. (3) A munkavédelmi képviselő (bizottság) jogosult az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel összefüggő kérdésekben a munkáltatóval történő előzetes megállapodás alapján szakértőt igénybe venni, továbbá ilyen kérdésekben megbeszélést folytatni a munkavédelmi hatósággal. (4) Amennyiben a munkáltató a 2. § (3) bekezdésében foglalt kötelezettsége keretében munkavédelmi szabályzatban határozza meg a követelmények megvalósításának módját, úgy e szabályzat kiadásához a munkavédelmi képviselő (bizottság) egyetértése szükséges. Mvt. 73. § (1) A munkavédelmi képviselőnek (bizottságnak) a 72. § (2) bekezdés c)-e) pontjaiban meghatározott kezdeményezésére a munkáltatónak intézkednie vagy 8 napon belül válaszolnia kell. (2) Amennyiben a kezdeményezéssel a munkáltató nem ért egyet, álláspontjának indokait - kivéve az azonnali intézkedést követő esetben - írásban köteles közölni. Mvt. 74. § A munkavédelmi képviselő (bizottság) munkahelyi munkavédelmi program elkészítésére tehet javaslatot a munkáltató részére. Amennyiben a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendeletében meghatározott munkáltató ezzel nem ért egyet, a munkavédelmi képviselő (bizottság) a Munka Törvénykönyvében szabályozott kollektív munkaügyi vitát kezdeményezhet. Vhr. 11. § A munkahelyi munkavédelmi program elkészítésére vonatkozó javaslat munkáltató részéről történő elutasítása esetén kollektív munkaügyi vita kezdeményezhető a 2. számú mellékletben meghatározott I.
veszélyességi osztályba tartozó és 50 főnél több munkavállalót foglalkoztató, valamint a II. veszélyességi osztályba tartozó és 300 főnél több munkavállalót foglalkoztató munkáltatóval szemben. Mvt. 75. § (1) A munkáltatónak biztosítania kell a feltételeket annak érdekében, hogy a munkavédelmi képviselő a jogait gyakorolhassa, így különösen a) a feladatai elvégzéséhez szükséges, átlagkeresettel fizetett munkaidő-kedvezményt, amely a munkavédelmi képviselő, a testület tagja esetében a havi munkaideje legalább tíz százaléka; b) a szükséges eszközöket, így különösen a működési, technikai, anyagi feltételeket, továbbá a vonatkozó szakmai előírásokat; c) egy választási ciklusban, a képviselő megválasztását követő egy éven belül legalább 16 órás képzésben, ezt követően évente legalább 8 órás továbbképzésben való részvétel lehetőségét. (2) Az (1) bekezdésben foglaltak költségei a munkáltatót terhelik, illetve a c) pont szerinti képzés csak rendes munkaidőben történhet, szükség szerint külső helyszínen is megtartható. Mvt. 76. § (1) A munkavédelmi képviselőt (bizottságot) jogai gyakorlása miatt hátrány nem érheti. (2) A munkavédelmi képviselő (bizottság) a működése során tudomására jutott adatok, tények nyilvánosságra hozatala tekintetében az üzemi tanács tagjára (üzemi megbízottra) megállapított munkajogi szabályoknak megfelelően köteles eljárni. (3) A munkavédelmi képviselő munkajogi védelmére a választott szakszervezeti tisztségviselőre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerven a bizottságot, annak hiányában a munkavédelmi képviselőt megválasztó munkavállalókat kell érteni. Mvt. 77. § E törvény 70-76. §-ainak alkalmazásában nem munkavállaló a büntetés-végrehajtási jogviszonyban munkát végző személy.
Munkavédelmi Bizottság Mvt. 78. § Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos országos érdekegyeztetést a munkavállalók, a munkáltatók érdek-képviseleti szervezetei és a Kormány képviselőiből (a továbbiakban: tárgyaló csoportok) álló, az Országos Érdekegyeztető Tanács keretében, saját ügyrend szerint működő Munkavédelmi Bizottság látja el. Mvt. 79. § (1) A Munkavédelmi Bizottság az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó érdekegyeztető tevékenysége keretében a) előzetesen véleményezi a 11. §-ban megjelölt jogszabályok és egyéb előírások, intézkedések tervezeteit, a beszámolókat (jelentéseket) és az időszakos programokat azzal, hogy egyhangú állásfoglalását vagy a tárgyaló csoportok eltérő véleményét az előterjesztéseken fel kell tüntetni; b) részt vesz a munkavédelem országos programjának, annak végrehajtását szolgáló éves intézkedési és ütemterveknek a kialakításában, értékelésében és felülvizsgálatában; c) tárgyal és állást foglal, illetve ajánlást alakít ki a tárgyaló csoportok által előterjesztett, továbbá az Országos Érdekegyeztető Tanács által hozzá utalt munkavédelmi kérdésekről; d) ajánlásokat alakít ki a munkavédelemre vonatkozó szabályokban rögzítetteket meghaladó munkavédelmi követelményekről; e) munkájáról a közvéleményt tájékoztatja; f) a 80. §-ban meghatározott keretben javaslatot tesz a munkavédelmi hatóság által kiszabott pénzbírságok pályázat útján történő felhasználására, továbbá saját adataival, megállapításaival szükség szerint segíti a munkavédelmi információs rendszer működését. (2) A Munkavédelmi Bizottság működésével kapcsolatos titkársági, adminisztratív teendőket a munkavédelmi hatóság látja el. A munkavédelmi képviselet intézményének átfogó felülvizsgálata, az Európai Unió vonatkozó szabályai, valamint a hazai tapasztalatok alapján a törvény a munkavállalók és a munkáltató közötti együttműködés új, illetve korszerűsített formáit teremti meg a 20-28. §-okban. Az Irányelv rendelkezései biztosítják a munkavállalónak, illetve azok képviselőinek a munkáltató munkavédelemmel kapcsolatos intézkedései előzetes megvitatására, az ilyen céllal tartott tanácskozáson történő részvételére vonatkozó legfontosabb jogosultságait. A 11. Cikkely részben a tanácskozás általános elvét, részben a munkáltató azon kötelezettségét rögzíti, hogy biztosítania kell a részvételt a munkavédelemre vonatkozó minden kérdés megvitatásában. A részvétel a javaslattételi jogosultságon és a kiegyensúlyozott tanácskozási gyakorlaton nyugszik. A cikkely továbbá felsorol néhány főbb tárgykört, amelyben kötelező az előzetes tanácskozás: munkavédelmi kihatású munkáltatói intézkedés, kijelölt vagy szerződéses munkavédelmi feladatot végző személy kijelölése, tevékenysége, munkavédelmi információk biztosítása, munkavédelmi
képzés (oktatás) megszervezése. Az Irányelv fontos garanciális elvként deklarálja, hogy a munkavállalót és képviselőjét nem érheti hátrány a cikkelyben leírt feladatok ellátásával összefüggésben, illetve a munkavédelmi hatósághoz fordulhatnak a hiányosságok megszüntetésének mellőzése miatt. A cikkely végül csak a munkavédelmi képviselők vonatkozásában leszögezi, hogy intézkedés-kezdeményezési, javaslattételi joggal bírnak a munkáltató irányában, illetve a helyszínen ellenőrző hatósággal kapcsolatba léphetnek, továbbá azt, hogy joguk van a fizetett szabadidőre, a munkájukhoz szükséges eszközökhöz. A hatályos szabályozás nagy részben biztosítja a fent említett jogokat, ugyanakkor néhány, a munkavállalók önálló jogaként megfogalmazott terület nem szerepel az Mvt.-ben, ezért a törvény szerinti kiegészítés feltétlenül szükséges. A törvény tehát tekintettel van arra, hogy az Mvt. számos helyen foglalkozik a munkavállalói jogokkal, pl. az együttműködés (6. §, 71. §), döntés-előkészítésben közreműködés [54. § (5) bekezdés d) pont], jogi védelem - a bejelentési jogra is kiterjedően - (62. §), az információhoz való jog [42. § a) pontja, 54. § (5) bekezdés a) pontja, 58. § (3) bekezdése] területén, illetve arra is, hogy a választott munkavédelmi képviselő (bizottság) esetén a magyar törvény azonos jogokat biztosít, mint az Irányelv, tehát a harmonizáció lényegében teljes. Ez utóbbi mellett belső korszerűsítési igények természetesen indokolnak módosításokat, kiegészítéseket, amelyeket a törvény a 22. §-ában és 24. §-ában megtesz. A fentiekből kiindulva a 20. §-sal a törvény az Mvt.-beli VI. „Munkavédelmi érdekképviselet, érdekegyeztetés” fejezetet kiegészíteni rendeli a munkavállalók részére biztosított tanácskozási jogokkal, megjelölve a konkrét tárgyköröket is az Irányelv szerint. Ezzel lényegében a munkavállalók - képviselet hiányában is - a konzultációs jogok teljességét megkapják, azokat a munkáltató együttműködésével gyakorolhatják. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a munkáltatónak előre értesítenie kell a munkavállalókat a tanácskozás, vita esedékességéről, biztosítania kell a fizikai részvétel lehetőségét. A kiegyensúlyozott részvétel feltételeit a felek határozhatják meg a helyben szokásos módon, de egy minimális, egyenlő kompetenciára vonatkozó feltételt minden esetben érvényesíteniük kell, azaz a munkáltató csak intézkedési joggal bíró („szakmailag kompetens”) személlyel vehet részt a tanácskozáson. Így biztosítható, hogy ne váljon végtelenségig elnyúló, meddő társalgássá a konzultációs jog gyakorlása. A törvény megelőzni kívánja a párhuzamos joggyakorlást, amikor meghatározott feladatok esetében - az Irányelv megoldására is alapozva - szóhasználatában kifejezi a munkavédelmi képviselet elsődlegességének elvét, nevezetesen a munkavállalók közvetlenül vagy képviselőik útján tanácskoznak szakmai kérdésekben [törvény 20. §-ával beiktatandó új 70. § (2) bekezdése], illetve képviselő hiányában gyakorolnak bizonyos jogokat [pl a 16. §-sal módosított 59. § (2) bekezdése], egyébként maguk döntenek arról, hogy képviselő működése esetén is a közvetlen joggyakorlás eseteivel élni kívánnak-e. Ezt fejezi ki a 25. § (1) bekezdésével módosított 72. § (1) bekezdésének beiktatott utalása („A munkavédelmi képviselő - a 70. §-ban leírtakat is figyelembe véve - jogosult...”), illetve az új 70/A. § (1) bekezdésének b) pontja, amely egyértelműen rögzíti képviselő hiányában a 70. § alkalmazását. A tanácskozási, részvételi, képviseleti jogok egy önálló alcím alatti, jogintézményként történő rendezésének van egy olyan „olvasata” is, amely a pozíciók összevetéséből azt a logikus következtetést vonja le, hogy igazán ésszerű módja a munkavállalói jogok gyakorlásának a megválasztott képviselő (bizottság) útján lehetséges, ezért a jogilag jól „körülbástyázott”, felépített képviseleti intézmény alkalmazása, a képviselők minél több munkaadónál történő megválasztása lehet a leghatékonyabb részvétel. A törvény 22. §-a részletesen meghatározza a munkavédelmi képviselő választásának szabályait. A gyakorlatban merült fel az igény a munkavédelmi képviselők választhatóságára, választására irányadó, illetve a központi munkavédelmi bizottság jogi helyzetének tisztázására is kiterjedő szabályozás korszerűsítésére, kiegészítésére. A képviselőkre vonatkozó néhány, a munkavédelmi törvényben deklarálandó új választási szabály meghatározza a választásra vonatkozó legfontosabb, garanciális feltételeket (egyenlő, titkos, közvetlen szavazás). Döntően fontos változásként jelenik meg a törvény azon előírása, mely szerint - az alanyi jogosultságtól eltérően - a legalább ötven főt foglalkoztató munkáltatónál kötelező munkavédelmi képviselő választást tartani. Tekintve, hogy a választás eredményességét, illetve érvényességét a törvény nem tudja garantálni, csak a választás megtartását írja elő. A törvény szerint a választás szabályait illetően az Mt. üzemi tanácsra vonatkozó rendelkezései az irányadók [Mvt. 70/A. § (3) bekezdése]. Ebből következik, hogy a választás eredménytelensége, illetve érvénytelensége esetén a választást - az Mt. szabályai szerint - kötelező megismételni. A választás megtartásának szabályos lebonyolításáért a munkáltató felelős. Új elemként jelenik meg a törvényben azon szabály, mely szerint a munkavédelmi képviselőt négy évre választják. Ezáltal a törvény feloldja az üzemi tanács tagjainak működési idejéhez való merev kötődést. A választhatóság előfeltételével kapcsolatosan külön fontos eleme a törvény szerinti új szabályozásnak, hogy az újonnan alakult munkáltatónál a munkavédelmi képviselő munkaviszonya időtartamát feltételként nem kell figyelembe venni.
A rendelkezés 23. §-a új intézményként emeli be a törvény szabályozásába a paritásos munkavédelmi testületet, melynek elsődleges célja a munkáltató és a munkavállalók között az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos, valóságos és hatékony munkahelyi párbeszéd, döntés-előkészítés intézményes fórumának megteremtése. Az így megvalósuló munkahelyi társadalmi párbeszéd egyik szereplője a munkavállalók által választott munkavédelmi képviselő, a másik pedig a munkáltató által kijelölt, döntésre jogosult vezető állású munkavállaló, illetőleg a munkáltató munkavédelmi szakembere. Azáltal, hogy a törvény a testületben döntésre, intézkedésre jogosult munkairányító közreműködését írja elő, lehetővé teszi, hogy a felmerülő probléma a legalacsonyabb szinten megoldható legyen az adott szakterületen kompetens személlyel együttműködve. A testület feladatkörébe utalt munkahelyi munkavédelmi helyzet, tevékenység, valamint az ezekkel kapcsolatos lehetséges intézkedések értékelése nem érinti a munkáltatónak a hatáskörébe tartozó döntések meghozatalával kapcsolatos felelősségét, nem vonja el e döntések meghozatalának jogát a munkáltatótól. A testület segítséget nyújt a döntéshozatalban a munkáltató számára - a helyzetértékelés, valamint a döntéselőkészítési folyamat során kialakított - döntési alternatíva felvázolása által. A törvény a legalább ötven főt foglalkoztató munkáltatónál írja elő a testület létrehozását, melynek indoka egyrészt az, hogy a kötelező választással valószínűleg létrejön a képviselői érdekkifejezés, másrészt az, hogy a közép-és nagyvállalkozásoknál indokolt biztosítani a szervezetszerű együttműködést, tekintettel a magas munkavállalói létszámra. A 24-28. §-okban a törvény pontos tartalommal tölti ki a szabályozást. Az Mvt. általános elvei (5-6. §) mellett külön is meghatározza a törvény a 24. §-ban a munkavédelem feladatai ellátásában szerepet játszó felek együttműködési kötelezettségének rögzítésén túlmenően a jogok és kötelezettségek rendeltetésszerű gyakorlása és teljesítése követelményét, teljesen összhangban a munka világának szabályozási alapelveivel (Mt. 4. §-a). A rendeltetésszerű joggyakorlás legfontosabb elemeként a szükséges információ, tájékoztatás egymás részére kellő időben történő megadását emeli ki a törvény. Kellő időben történik az információ megadása, ha a másik fél az ügyben még hatékonyan fel tud lépni. E követelmény különösen a munkáltatóra ró szigorú kötelezettséget, hiszen mindazon eszközzel rendelkezik, amellyel segítheti a rendelkezés teljesítését, illetve amellyel mindezt akadályozhatja. A törvény 25. § (1) bekezdése szerinti szabályozás nem teremt párhuzamos jogkört a munkavédelmi képviselőt egyébként megillető, illetve a 20. §-ban meghatározott - a munkavédelemmel kapcsolatos tanácskozáson való részvételi - joga tekintetében. A szabályozásban az új 70. § rendelkezéseire történő utalás azon helyzetre vonatkozik, amikor a fenti tanácskozáson a munkavédelmi képviselő látja el a 20. §-ban meghatározott feladatokat is, így őt illetik az ott meghatározott - a munkavállalók részére is biztosított jogosultságok. A törvény 25. § (2) bekezdése, illetve a 26. §-a pontosítja a szabályozást és a munkavédelmi képviselő mellett az adott jogosultságok gyakorlójaként a bizottságot is feltünteti. A törvény a 27. §-ban pontosan meghatározza a munkavédelmi képviselő - feladatai elvégzéséhez szükséges - munkaidő-kedvezményének legalacsonyabb mértékét, biztosítva ezáltal e szabály könnyebb megtartását, valamint meg nem tartása esetén a hatékonyabb szankcionálást. A törvény a képviselőket támogatva újraszabályozza a munkavédelmi képviselők működését alapvetően segítő képzés óraszámát. Bár lecsökkenti a választást követő évben tartandó 32 órás képzést 16 órás képzésre, azonban fontos erősítő elemként jelenik meg az a szabály, miszerint ezt követően a képviselő évente legalább 8 órás továbbképzésen vehet részt, folyamatosan hozzájutva a korszerű munkavédelmi követelmények ismeretéhez. Ezen óraszámoknak a képviselői megbízatás négy évére való kivetítése eredményeképpen a képviselők részére legalább 40 órás képzés biztosított a törvény szerint, ami lényegesen meghaladja a jelenlegi szabályozásban előírt óraszámot. A törvény a kialakult gyakorlatnak megfelelően módosítja továbbá a törvényi szabályozásnak a munkavédelmi képviselők képzésére vonatkozó egyéb rendelkezéseit harmonizálva egyúttal az Irányelv e tárgykörre vonatkozó szabályait - akkor, amikor a képzést csak munkaidőben engedi meg - összhangban a munkáltatók oktatásra vonatkozó általános kötelezettségeivel, szabályaival - és lehetőséget teremt annak külső helyszínen történő megtartására is. A munkavédelmi képviselők képzése, továbbképzése az erre szakosodott vállalkozások, intézmények tevékenysége keretében, korszerű módon, magas színvonalú oktatás során is megvalósítható. Ezen oktatási forma alkalmazását - már csak a szükséges és ideális tanulói létszám elérése okán is - teszi lehetővé tételesen a törvény szerinti módosítás. A rendelkezés 28. §-a lényegi módosítást nem hajt végre a törvény szabályozásában, csupán az együttműködési keretszabályt emeli ki az Mvt. 76. § (1) bekezdéséből tekintettel arra, hogy ezen előírást a törvény 24. §-a tartalmazza.
A törvény 29-30. §-ai pontosítják az Országos Érdekegyeztető Tanács keretében működő Munkavédelmi Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) feladatkörét. Megőrzi a törvény azt az előírást, mely szerint a Bizottság véleményezi az Mvt. 11. §-ában megjelölt jogszabályok tervezeteit, a beszámolókat és időszakos programokat, de a döntési folyamat differenciált meghatározásával lehetőséget ad az oldalak számára a véleménykülönbségek kifejezésére. Az utóbbi évek gyakorlatára, valamint a törvény szabályozásába a törvény által beemelt új előírásokra (munkavédelmi képviselők választásának rendje, a képviselők képzésének, továbbképzésének szabályai, a paritásos testület létrehozatala, működése stb.) tekintettel szükségesnek mutatkozott annak megfogalmazása, hogy a Bizottság ajánlásokat alakít ki a munkavédelmi kérdésekről, ezáltal segítve ezen rendelkezések hatékony végrehajtását. A Bizottság nem kötelező jelleggel, de a gyakorlati tapasztalatok alapján kimunkált, és ezért jól hasznosítható, önkéntesen alkalmazható ajánlásokat alakít ki. Külön feladatként fogalmazza meg a törvény, hogy a közvéleményt - az ügyrendben foglaltak szerint - a Bizottság tájékoztatja munkájáról, üléseiről, a fontosabb napirendjeiről, álláspontjáról. A törvény előírja, hogy a Bizottság működésével kapcsolatos adminisztratív, titkársági teendőket az OMMF látja el, tekintettel arra, hogy a Bizottság nem rendelkezik az ehhez szükséges szakapparátussal.
A pénzbírságok felhasználása Mvt. 80. § (1) A 82. § (1) bekezdése alapján kiszabott pénzbírságot a munkavédelmi hatóság kincstári előirányzat-felhasználási keretszámlájára kell befizetni. A számla javára ilyen címen fennálló tartozás adók módjára behajtható köztartozásnak minősül. (2) Az (1) bekezdés szerinti bírságösszeg fele nyilvános pályáztatás útján kizárólag az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés céljainak támogatására, valamint fennmaradó része a közcélú állami munkavédelmi információs rendszer [14. § (1) bekezdés e) pontja] folyamatos működtetésére használható fel. (3) A (2) bekezdésben meghatározott pályázati és információs rendszer részletes szabályait a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter - a bányászati ügyekért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben állapítja meg.
VII. Fejezet A MUNKAVÉDELEM HATÓSÁGI FELÜGYELETE Mvt. 81. § (1) A munkavédelemre vonatkozó szabályok megtartásának elősegítését, valamint ellenőrzését a munkavédelmi hatóság látja el. (2) A munkavédelmi hatóság tájékoztatást ad a közbeszerzési jogszabályban meghatározott ajánlattevő részére a munkavállalók egészségére és biztonságára vonatkozó kötelezettségekről. (3) A munkavédelmi hatóság tájékoztatással és tanácsadással segíti a munkáltatókat és munkavállalókat, a munkavédelmi képviselőket, továbbá az érdekképviseleteket, hogy azok a munkavédelemmel kapcsolatos jogaikat gyakorolhassák, és kötelezettségeiket teljesíthessék. (4) A munkavédelmi hatóság ellenőrzése kiterjed a) a munkáltatók és munkavállalók egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos feladatainak és kötelezettségeinek teljesítésére; b) a munkahelyek létesítésére, a munkaeszközök üzemeltetésére, az alkalmazott technológiákra és anyagokra, valamint az egyéni védőeszközökre vonatkozó követelmények érvényesítésére; c) a munkabalesetek, foglalkozási megbetegedések és fokozott expozíciós esetek kivizsgálására, bejelentésére, nyilvántartására, valamint megelőzésére tett intézkedésekre. (5) A munkavédelmi hatóság jogosult az ellenőrzése során feltárt hiányosságok megszüntetése érdekében e törvényben és külön jogszabályban meghatározott intézkedés és felelősségre vonás alkalmazására. Az ÁNTSZ munkaegészségügyi feladatainak munkavédelmi hatóság általi átvételével összefüggésben vált szükségessé a munkavédelemre vonatkozó szabályok megtartásának elősegítését, valamint ellenőrzését végző hatóságok köréből kiemelni - a törvény szerint - az ÁNTSZ szervezetét.
A törvény a szervezeti integráció jogszabályi feltételeinek megteremtése okán a felügyeletek ellenőrzési jogkörébe emeli a munkaegészségüggyel kapcsolatos feladatként, a foglalkozási megbetegedés és emellett a fokozott expozíciós eset kivizsgálásának, bejelentésének, nyilvántartásának, illetőleg a megelőzésére tett munkáltatói intézkedéseknek az ellenőrzésére vonatkozó hatósági jogosultságot. A törvény itt is a „munkavédelmi hatóság” megjelölést emeli be a konkrét „felügyeletek” megjelölés helyett. Mvt. 82. § (1) A munkavédelmi hatóság munkavédelmi bírságot alkalmaz az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó követelmények teljesítését elmulasztó, és ezzel a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét súlyosan veszélyeztető munkáltatóval szemben. (2) A munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét súlyosan veszélyezteti különösen a) a 21. §-ban meghatározott feltételek szerinti munkavédelmi üzembe helyezés elmulasztása; b) a 23. § (1) bekezdésében meghatározott időszakos biztonsági felülvizsgálat elmulasztása; c) a 23. § (2) bekezdésében meghatározott soron kívüli ellenőrzés elmulasztása; d) az 54. § (2) bekezdésében meghatározott kockázatértékelés elmulasztása a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendelete szerinti legmagasabb veszélyességi osztályba tartozó munkáltató esetében; e) a szükséges biztonsági berendezések, egyéni védőeszközök működésképtelensége, illetve hiánya; f) a veszélyes munkahelyen, veszélyes munkaeszközzel vagy veszélyes technológiai folyamatban végzett munka esetén a munkaköri alkalmasság esedékes orvosi vizsgálatának vagy az alkalmasságot megállapító orvosi véleménynek a hiánya is; g) a munkavégzés 40. § (2) bekezdése szerinti összehangolási kötelezettségének elmulasztása. BH2001. 501. A munkavédelmi bírság - célját tekintve - a veszélyeztetés mértékét szankcionálja, és a mulasztás személyi és tárgyi körülményeinek mérlegelését írja elő. A fokozatosság elvéről a jogszabály nem tartalmaz rendelkezést [1993. évi XCIII. tv. 54. § (1) bek., 82. §]
A munkavédelem hatósági felügyelete Vhr. 11/A. § A munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét súlyosan veszélyezteti a tevékenysége alapján a 2. számú melléklet szerinti I. veszélyességi osztályba sorolt munkáltató esetében a kockázatértékelés [Mvt. 54. § (2) bekezdés] elmulasztása. (3) A munkavédelmi bírság összege 50 000 Ft-tól 10 000 000 Ft-ig terjedhet. (4) A munkavédelmi hatóság a munkavédelmi bírságot telephelyenként szabja ki, amennyiben az azonos időben lefolytatott eljárás során megállapítást nyer, hogy az (1) bekezdésben leírt veszélyeztetést ugyanazon jogszabályi rendelkezést megsértve a munkáltató több telephelyén valósítja meg. (5) A munkavédelmi bírságot a súlyos veszélyeztetést feltáró felügyelő javaslata alapján a munkavédelmi hatóság a veszélyeztetés mértéke alapján, valamint a mulasztás személyi és tárgyi körülményeinek mérlegelésével szabja ki. A munkavégzés összehangolására vonatkozó munkáltatói kötelezettség megsértése a gyakorlati tapasztalatok szerint - elsősorban az építkezések területén - önmagában megvalósíthat olyan tényállást, amely a munkavállalók életét, testi épségét vagy egészségét súlyosan veszélyezteti. A munkavédelmi hatósági ellenőrzések tapasztalata az, hogy az egymást követő munkafolyamatok során fellépő súlyos, a munkavállalók, illetőleg a munkavégzés hatókörében tartózkodók életének, testi épségének veszélyeztetésének megszüntetésére a munkáltatók azért nem tesznek intézkedéseket, mert az azonos munkahelyen történő, együttes munkavégzés esetében a veszélyeztetésért egymás felelősségét állapítják meg, saját felelősségüket nem vizsgálják. Ennek következményeként számos súlyos munkabaleset történt, amelynél az összehangolási kötelezettség megsértéséért, hiányosságaiért munkavédelmi bírság, mint a jövőre nézve a jogsértéstől visszatartó szankció nem volt kiróható. Ezen ellentmondást oldja fel a törvény szabályozása, amikor a munkavédelmi bírságot megalapozó, a munkavállalókat súlyosan veszélyeztető tényállások közé emeli a munkáltatói összehangolási kötelezettség elmulasztását annak a terhére, aki (amely munkáltató) a szerződés, vagy a törvényi feltétel szerint köteles lett volna azt végrehajtani. Az ÁNTSZ munkaegészségügyi feladatainak a munkavédelmi hatóság általi átvételével összefüggésben, az integráció megvalósítása során a munkavédelmi bírság kiszabására jogosult I. fokú hatóságok köréből a törvény kiemeli az ÁNTSZ szervezetében működő városi tisztifőorvost, akinek a munkavédelemmel kapcsolatos hatósági feladatait a munkavédelmi felügyelő látja el a jövőben, valamint a Ksztv.-nek megfelelően módosítja az OMMF területi szervének megjelölését. Mvt. 82/A. § A Munka Törvénykönyve 106/A. §-ában meghatározott, a munkavédelemre vonatkozó szabályok betartásának ellenőrzése céljából tartott vizsgálatok tapasztalatairól a munkavédelmi hatóság
beszámolót készít a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter számára. A tájékoztatásban foglalt megállapításokra az e törvény 14. §-ának (1) bekezdése e) pontjában meghatározott jelentésnek ki kell terjednie. Mvt. 82/B. § A munkavédelmi hatóság hatósági tevékenységére a Ket. szabályait e törvény eltérő rendelkezéseivel együtt kell alkalmazni. Az Mvt. szabályait módosító 2004. évi XI. törvény 34. §-ának (5) bekezdése szerint, ahol jogszabály megyei (fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőséget említ, ott területi felügyelőséget kell érteni. Ezen értelmezési szabály indokolja az Mvt. alcímének törvény szerinti - kifejezett jogalkotási formában történő módosítását. Az Mvt. 17. §-ának (3) bekezdése alapján a területi felügyelőségek székhelyét és illetékességi területét a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter állapítja meg. A törvényi felhatalmazásnak a miniszter külön rendelet kiadásával tesz eleget. Az Mvt. hatálybalépése óta a gyakorlatban jól bevált megyei (fővárosi) illetékességi rendszer működik, ezt kívánja megerősíteni a kiadandó rendelet. Az OMMF és területi felügyelőségei munkabiztonsági hatósági tevékenységére általában a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni, néhány területen azonban - figyelemmel e tevékenység speciális jellegére - a Ket. felhatalmazása alapján a törvény eltérő szabályokat állapít meg. Ezen általános, illetve az eltérés indokolta különös szabályok együttes alkalmazását mondja ki a törvény. Mvt. 82/C. § (1) A munkavédelmi hatósági eljárások során az újrafelvételi eljárásra vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók. (2) Méltányossági eljárást pénzfizetésre kötelezett természetes személy a jogerős döntést hozó szervnél kezdeményezhet. Az eljárást a kötelezett azon hozzátartozója is kezdeményezheti, aki a pénzösszeget a polgári jog szabályai szerint megfizetni köteles. (3) Felügyeleti eljárás keretében a hatósági eljárás során hozott döntés nem változtatható meg és nem semmisíthető meg, ha a kötelezettséget megállapító döntés jogerőre emelkedésétől vagy ha a teljesítési határidő ezt meghaladja, akkor a teljesítési határidő utolsó napjától számított egy év eltelt. (4) A hatósági eljárás során hozott döntés végrehajtását a munkavédelmi hatóság foganatosítja, ennek során azt a végrehajtási szolgálattal azonos jogok illetik meg, és kötelezettségek terhelik. (5) A hatósági eljárás során hozott - önálló fellebbezéssel megtámadható - végzések bírósági felülvizsgálata nemperes eljárásban történik. Mvt. 83. § A munkavédelmi hatóság a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendelete szerint engedélyezi a Magyar Mérnöki Kamara hatáskörébe nem tartozó munkabiztonsági szakértők működését, és az engedélyezésekről nyilvántartást vezet. Mvt. 83/A. § (1) A munkavédelmi hatóság a hatósági ellenőrzés során hivatalból vagy a sérült, illetőleg hozzátartozója által a 68. § alapján kezdeményezett eljárásban jár el. (2) Mvt. 83/B. § (1) A munkavédelmi hatóság a munkavédelmi szabályok munkáltatók általi megtartásának más szerv előtti, külön jogszabály szerinti eljárásban (pl. a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatása) történő igazolása céljából hatósági nyilvántartást vezet. (2) A hatósági nyilvántartás tartalmazza azoknak a munkáltatóknak az adatait, amelyekre vonatkozóan a munkavédelmi ellenőrzés során az eljáró hatóság jogerős és végrehajtható határozata jogsértést állapított meg és munkavédelmi bírságot szabott ki. A nyilvántartás tartalmazza a) a munkáltató nevét, székhelyét, adószámát, adószámmal nem rendelkező természetes személy munkáltató nevét, lakcímét, adóazonosító jelét; b) a jogsértést megállapító határozat keltét és számát; c) a jogsértés megjelölését, valamint megállapítása jogerőre emelkedésének és végrehajthatóvá válásának időpontját; d) a munkavédelmi bírság tényét és mértékét. (3) A hatósági nyilvántartás adatait a munkavédelmi hatóság informatikai rendszerében kezeli. A (2) bekezdésben meghatározott adatoknak az informatikai adatbázisban történő rögzítése a munkavédelmi hatóság által történik a jogsértést megállapító határozat jogerősítésének napján, a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata esetén a bíróság határozatának jogerőre emelkedésének napján. (4) A munkavédelmi hatóság a nyilvántartásban szereplő adatokat a bejegyzés alapjául szolgáló határozat meghozatalától számított két év elteltével törli. (5) A munkavédelmi hatóság az általa vezetett nyilvántartás adatai alapján a munkavédelmi jogsértést elkövető munkáltatók nevét, székhelyét, adószámát, a munkavédelmi bírsággal sújtott jogsértés megnevezését és a bírság mértékét, valamint a jogsértést megállapító határozat keltének és végrehajthatóvá válásának napját a honlapján történő közzététel útján nyilvánosságra hozza.
Jelenleg a rehabilitációs akkreditációs eljárás és követelményrendszer szabályairól szóló 14/2005. (IX. 2.) FMM rendeletben, illetőleg e szabályozással összefüggésben a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatás megállapításának részletes szabályairól szóló 15/2005. (IX. 2.) FMM rendeletben meghatározott kérelemhez (a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható állami támogatás igénybevételéhez) szükséges csatolni az OMMF igazolását arról, hogy a kérelmező munkáltatót a kérelem benyújtását megelőző féléven belül - az akkreditációs tanúsítvány kiadását (a bértámogatás megállapítását) kizáró okból, illetőleg értékhatáron belül munkavédelmi bírság megfizetésére nem kötelezték. A feladat ellátásának feltételei a rendeletek kiadásával, eljárásjogi eszközökkel biztosításra kerültek, azonban a feladat még hatékonyabb ellátása csak úgy biztosítható, ha létrejön a törvényi alapja egy olyan informatikai bázis létrehozásának, amelyhez a támogatást nyújtó szervek közvetlenül hozzáférhetnek. A törvény az Mvt.-be olyan rendelkezéseket emel be, amelyek megteremtik a jogi lehetőségét - összhangban a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény személyes adatok kezelésére vonatkozó rendelkezéseivel - az OMMF által az egyes munkavédelmi ellenőrzésekkel összefüggésben hozott határozatok, illetőleg az azokban foglalt adatok nyilvántartásának, e nyilvántartásból adatoknak jogszabályban meghatározott szervek és személyek részére történő átadásának, nyilvánosságra hozatalának. Ezzel összefüggésben indokolt a fenti miniszteri rendeletek megfelelő módosítása, mivel a közvetlen hozzáférés biztosításával az igazolás kiállítása szükségtelenné válik. A törvény e joghelyen is következetesen az integrációra utaló általános szervezeti megnevezést használja. Vhr. 12. § (1) Munkabiztonsági szakértői tevékenység az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: OMMF), valamint a Magyar Mérnöki Kamara (a továbbiakban: MMK) területi kamarai szervezetei által kiadott engedély alapján a 6. számú mellékletben felsorolt szakterületeken folytatható. (2) Szakértői engedélyt az kaphat, aki az adott szakterületen egyetemi vagy főiskolai végzettséggel és felsőfokú munkavédelmi (munkabiztonsági) szakképesítéssel, legalább 5 éves munkabiztonsági gyakorlattal, valamint a szakértői működésről szóló külön jogszabályban előírt feltételekkel, illetve műszaki szakterület esetén mérnök kamarai tagsággal rendelkezik. (3) A tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló törvény szerint mérnök kamarai tagságra jogosult mérnökök, illetve a felsőoktatási alapképzés műszaki, természettudományi vagy agrár szakán szerzett végzettséggel rendelkezők engedély iránti kérelmüket az MMK területi kamarai szervezeteinél nyújthatják be. (4) A (3) bekezdésben fel nem sorolt, felsőfokú végzettséggel rendelkezők (pl. jogász, közgazdász, orvos, bölcsész) engedély iránti kérelmüket az OMMF-hez nyújthatják be. (5) A munkabiztonsági szakértői engedély az alapképesítéshez tartozó szakterületre, valamint a 6. számú melléklet 23-25. pontjaiban felsorolt szakterületekre adható meg. (6) A szakértői engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell az (1) bekezdés szerinti szakterületet a szakágazat megjelölésével, továbbá a kérelemhez csatolni kell a (2) bekezdésben előírt feltételekre vonatkozó érvényes okiratok, bizonyítványok hiteles másolatát, valamint az eddigi szakértői működés részletes leírását. (7) Ha a kérelem nem felel meg az (1)-(2) bekezdésekben foglaltaknak, a hatáskörrel rendelkező (1) bekezdés szerinti engedélyező szerv a hiányok megjelölése mellett a kérelmezőt hiánypótlásra szólítja fel és egyben figyelmezteti, ha a kérelmet újra hiányosan nyújtja be vagy a hiánypótlási határidőt elmulasztja, az engedély kiadása iránti kérelmet elutasítja. Ha a kérelmező az e rendeletben, illetve a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló törvényben előírt feltételeknek megfelel, akkor az engedélyező szerv az engedély kiadását és a szakértő nyilvántartásba vételét nem tagadhatja meg. (8) A kiadott engedély 5 évig érvényes, amely kérelemre meghosszabbítható. (9) A szakértői engedélyt hivatalból vissza kell vonni, ha az engedélyező szerv megállapítja, hogy az engedély kiadásának feltételei nem álltak fenn. Az engedély visszavonható, ha a szakértő a tevékenységét az engedélyében foglaltaktól eltérően vagy az e rendeletben, illetve a szakértői működésről szóló külön jogszabályokban előírt rendelkezések megsértésével (pl. szakszerűtlenül) folytatja és a jogsértést az engedélyező szerv felszólítására sem szünteti meg. (10) A munkavédelemmel kapcsolatos hatósági jogkört gyakorló személy [Mvt. 81. § (1) bekezdés] az illetékességi területén működő munkáltatónál munkabiztonsági szakértői tevékenységet nem végezhet. Vhr. 13. § (1) A munkabiztonsági szakértői engedély kiadásáért 5000 Ft összegű igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, a szakértői nyilvántartásba vételért pedig az illetékekről szóló törvényben meghatározott összegű illetéket kell illetékbélyegben a kérelmen leróni. A díjat a kérelem benyújtásával egyidejűleg kell az OMMF, illetve az MMK területi kamarája részére befizetni. A befizetés postai vagy banki átutalási megbízással történhet. (2) A díjat, illetve túlfizetés esetén a díjtöbbletet hivatalból, harminc napon belül vissza kell téríteni, ha
a) a kérelem visszavonásáról - a kérelmező írásbeli bejelentése alapján - az engedélyező szerv a tevékenységének megkezdését megelőzően tudomást szerzett, vagy b) a befizetést igazoló okiratok alapján megállapítható, hogy a kérelmező az (1) bekezdésben meghatározott összeget meghaladó díjat fizetett. (3) A díjat a kérelem elutasítása esetén, illetve a (2) bekezdésben meghatározott eseteken túlmenően az engedélyező szerv nem köteles visszatéríteni. (4) A nyilvántartásba vett munkabiztonsági szakértők névjegyzékét és az engedélyek érvényességi idejét az OMMF a hivatalos lapjában, az MMK pedig a szakértői névjegyzékében évenkénti rendszerességgel teszi közzé. Mvt. 84. § (1) A munkavédelmi hatóság felügyelője jogosult a) a munkahelyek tekintetében a munkáltatót határozatban kötelezni, hogy írásban nyújtson tájékoztatást a megjelölt munkavédelmi követelmények teljesítéséről; b) valamennyi munkahelyen - külön engedély nélkül, ellenőrzési jogosultságát az erre jogosító igazolványával (amely a sorszámot, az eljáró felügyelő nevét és a munkavédelmi hatóság megnevezését tartalmazza) igazolva - ellenőrzést tartani; c) a munkabaleseteket, kivéve a közúti és légi közlekedéssel kapcsolatosakat - a munkáltató ez irányú felelősségét nem érintve - kivizsgálni; d) a munkáltatót felhívni az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek teljesítésére; e) a munkáltatót a feltárt hiányosságok meghatározott határidőn belül történő megszüntetésére kötelezni; f) az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó előírások súlyos megszegésével foglalkoztatott munkavállalót a kifogásolt munkavégzéstől eltiltani; g) a munkavállaló egészségét, testi épségét közvetlenül fenyegető veszély esetén - annak elhárításáig - a veszélyes tevékenység, illetőleg üzem, üzemrész, munkaeszköz működésének, használatának felfüggesztését elrendelni; h) elrendelni a 23. § (2) bekezdése szerinti ellenőrzést; i) a balesetet munkabalesetnek minősíteni, továbbá a munkabaleset bejelentését vagy kivizsgálását elrendelni, ha a bejelentést vagy a kivizsgálást elmulasztották vagy nem a jogszabályban foglaltaknak megfelelően végezték, illetőleg ha a munkáltató a balesetet jogszabályba ütköző módon nem tekinti munkabalesetnek; j) a munkaeszköz és egyéni védőeszköz működését, használatát felfüggeszteni, ha az nem rendelkezik a 18. § (3)-(4) bekezdéseiben meghatározott okirattal; k) a munkáltatót arra kötelezni, hogy az éjszakai munkavégzés keretében foglalkoztatott munkavállalói átlagos statisztikai létszámát, munkarendjét, az éjszakai munkavégzés körülményeire vonatkozó - a határozatban megjelölt egyéb - információkat, valamint a közölt adatokban, tényekben bekövetkező változást időszakonként bejelentse; l) a szabálysértésre vonatkozó külön jogszabályok szerint eljárni. (2) A felügyelő köteles a bejelentett súlyos munkabalesetet, valamint a foglalkozási megbetegedést, a fokozott expozíciós esetet - a munkáltató ez irányú felelősségét nem érintve - kivizsgálni. (3) A felügyelő az (1) bekezdés f), g) és j) pontjaiban foglalt határozatának fellebbezésre tekintet nélküli végrehajtását rendelheti el. Fontos garanciális szabályt tartalmaz a törvény, amikor előírja, hogy a hatósági ellenőrzés során eljáró felügyelőnek ellenőrzési jogosultságát - meghatározott adatokat tartalmazó - igazolványával igazolnia kell. Az illetékességi területen kívül végzett ellenőrzés esetén az ellenőrzési jogosultságot a törvénynek megfelelően a 83/A. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint megbízólevéllel kell a felügyelőnek igazolnia. A hatályos szabályozás nem adott választ egyértelműen arra, hogy a baleset minősítése a felügyelő meglévő jogosultságai körébe tartozik e. A hatósági jogkörök újrafogalmazása az ez irányú bírói gyakorlat következtetéseivel összhangban ad pontos jogértelmezést a balesetek minősítésére. Ez, összhangban a Ket. alapelvi rendelkezéseivel (pl. a szakszerűség követelménye) teljessé teszi a hatósági jogosítványokat a balesetek jognak megfelelő kezelésében. A balesetek helyes minősítése, a kivizsgálási kötelezettség teljesítése a megelőzés egyik legfontosabb munkavédelmi szakmai eszköze. A törvény ezzel összefüggésben (már a munkáltatói minősítés megtörténte utáni esetre hatósági eszközt biztosítva) kibővíti a munkabaleset bejelentésének, kivizsgálásának elrendelésére vonatkozó jogosultságát, biztosítja a baleset minősítésére, a bejelentésre, kivizsgálás elrendelésre vonatkozó felügyelői jogosultságot akkor, ha a munkáltató a 66. § (2) bekezdésében biztosított jogkörében eljárva jogszabályt sértően nem minősítette a balesetet munkabalesetre vonatkozó jogszabályi fogalmi feltételeknek megfelelő munkabalesetnek.
A Ket. azonnali végrehajtásra vonatkozó rendelkezésének (101. § (3) bekezdés) az Mvt. azonos tárgykörre vonatkozó rendelkezésével (84. § (3) bekezdés) történő összevetése után megállapítható volt, hogy az Mvt. ezen rendelkezései rugalmas szabályozást tartalmaznak, azaz az adott ügyben elsőfokú határozatot hozó felügyelő mérlegelésére és döntésére bízzák, hogy a törvényben meghatározott esetekben él-e az azonnali végrehajtás elrendelésének lehetőségével. A Ket. szabályozásában meghatározott fellebbezésre tekintet nélküli végrehajtás lehetősége - pl. az életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet megelőzése, elhárítása okán - természetesen súlyos munkabiztonsági szabályszegés esetén sem kizárt, de maga a Ket. is tartalmaz felhatalmazást munkabiztonsági okra alapozott konkrét meghatározásra. A törvény továbbra is meghagyja e körben a felügyelők döntési lehetőségét, az azonnali végrehajtás megfogalmazás helyett azonban a Ket. szabályozásának megfelelő terminológiát emeli be a törvény szabályozásába. (4) A felügyelő a tényállás alapján jogosult a munkáltató és a munkahelyen munkát végző személy közötti munkavégzésre irányuló - az ellenőrzés megkezdésekor, illetőleg súlyos baleset bekövetkezése esetén a baleset időpontjában fennálló - jogviszonyt szervezett munkavégzésnek minősíteni. A minősítéshez a munkáltatóként eljárás alá vontnak rendelkezésre kell bocsátania mindazokat a bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a részére végzett munka nem tartozik a szervezett munkavégzés (87. § 9. pont) körébe. A törvény következetesen átvezeti a szervezeti integráció jogszabályi feltételeinek megteremtése során, a munkavédelem két, szakmailag egybe tartozó ága (munkabiztonság és munkaegészségügy) feladatainak egy szervezetben történő ellátását kifejező, a munkavédelmi hatóságra, illetőleg a munkavédelmi követelményekre, azok megnevezésére vonatkozó változásokat Tekintve, hogy kormányrendelet állapítja meg az eljárási fokokat, a törvény mellőzi az elsőfokú hatósági jogkör nevesítését. A törvény a szervezeti integráció jogszabályi feltételeinek megteremtése okán a felügyelő kötelezettségei közé emeli, munkaegészségügyi feladatként a foglalkozási megbetegedés, illetőleg a fokozott expozíciós eset kivizsgálását. Az Mvt. 84. § (4) bekezdése feljogosítja a felügyelőt arra, hogy a tényállás alapján a munkáltató és a munkahelyen munkát végző személy közötti - az ellenőrzés megkezdésekor fennálló - munkavégzésre irányuló jogviszonyt szervezett munkavégzésnek minősítse. E hatósági jogosultságával élve a felügyelő megállapíthatja a szervezett munkavégzés fennállását, azaz a munkavédelmi jogszabály hatályának kiterjesztését a munkavégzés alanyaira. Az ellenőrzés megkezdése minden esetben hatásköri vizsgálattal indul, a szervezett munkavégzés megállapítása egyben a munkáltatói státusz és a munkavállalók személyének azonosítását is jelenti. A felügyelőt a minősítés joga csak az ellenőrzés megkezdésekor fennálló jogviszony tekintetében illeti meg. Ebből következően a hatályos szabályozás nem teszi lehetővé - a gyakorlati tapasztalatokból leszűrhető igénynek megfelelően - az ellenőrzés előtt, korábban bekövetkezett súlyos (halálos) baleset munkabalesetté minősítését. A súlyos balesetnek a munkáltató, illetőleg a munkavédelmi hatóság általi kivizsgálása, a vizsgálat eredményeként a balesetért való felelősség megállapítása, munkavédelmi szankció alkalmazása, a munkavállalók védelme érdekében szükségessé váló intézkedések megtétele mindezek alapján csak akkor lehetséges, ha a felügyelő súlyos baleset bekövetkezése esetén a baleset időpontjában fennálló jogviszonyt is szervezett munkavégzésnek minősítheti. A törvény ezért e jogot is beemeli a felügyelő jogosultságai közé azzal, hogy a bizonyítási kötelezettség megfordításával a munkáltatóként a vizsgálati eljárás alá vontnak kell bizonyítania azt, hogy a részére a baleset bekövetkezésekor végzett munka nem tartozik a szervezett munkavégzés körébe. Mvt. 85. § Mvt. 86. § A munkavédelmi hatóság hatósági jogköre nem terjed ki a külön jogszabályban meghatározott sugár-egészségügyi, az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos sugárvédelmi, illetőleg a kémiai biztonsággal összefüggő feladatok ellenőrzésére, - a munkaegészségügyi feladatok kivételével - a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó hatósági ügyekre, továbbá a Magyar Honvédségre, a rendvédelmi szervekre, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokra, a katasztrófavédelem szerveire, amelyekre vonatkozóan a feladatkörében érintett miniszter látja el a munkavédelmi hatósági tevékenységet. BH2005. 189. A balesetet megelőző intézkedésekre az a munkáltató köteles, akinél a munkaeszközt használják [1993. évi XCIII. törvénynek az ügyen irányadó 40. §, 54. § (5) bekezdés b) pont, 84. §; 1992. évi XXII. törvény 102. §].
VII/A. Fejezet
A TÁVMUNKAVÉGZÉS ELTÉRŐ MUNKAVÉDELMI SZABÁLYAI Mvt. 86/A. § (1) A távmunkavégzésre e törvény szabályait a jelen fejezetben felsorolt eltérésekkel kell alkalmazni. (2) A 2. § (2) bekezdése harmadik mondatában, illetve az 54. § (7) bekezdése c) pontjában foglaltakhoz képest a távmunkavégzés - a munkáltatóval kötött megállapodás alapján - a munkavállaló által biztosított munkaeszközzel is történhet. Az ilyen munkaeszköz használatát a munkáltató munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálatot követően engedélyezi. A vizsgálat elvégzésére megfelelően irányadók a 21. § (3)-(4) bekezdéseiben előírtak. (3) Távmunkavégzés csak a munkáltató által munkavédelmi szempontból előzetesen megfelelőnek minősített munkahelyen folytatható. A munkahelyen a munkavállaló csak a munkáltató hozzájárulása alapján változtathatja meg a munkavédelmi szempontból lényeges munkakörülményeket. (4) Az Mt. alkalmazásában indokolt esetnek minősül a munkáltató vagy megbízottjának ellenőrzése, ha az az 54. § (7) bekezdése b) pontjában leírt feladatok végrehajtása érdekében történik. (5) A (4) bekezdésben szereplő ellenőrzésen túlmenően a munkáltató vagy megbízottja - így különösen a 8. §-ban, illetve 57-58. §-ban megjelölt személy - a szükséges munkavédelmi feladatok elvégzése, a munkavédelmi eljárások lefolytatása - így különösen az üzembe helyezés, kockázatértékelés, felülvizsgálat, balesetvizsgálat - céljából léphet be és tartózkodhat a munkavégzési helyként szolgáló ingatlan területén. (6) A munkáltató a munkavállalót tájékoztatja a VI. fejezetben meghatározott munkahelyi munkavédelmi tanácskozási és érdek-képviseleti lehetőségekről és gyakorlatról, továbbá az ezzel összefüggő feladatot ellátó felelős személyekről, elérhetőségük adatairól. A munkavégzési helyként szolgáló ingatlan területére a munkavédelmi képviselő a munkavállaló beleegyezésével léphet be és tartózkodhat. (7) A 81. § (4) bekezdésében meghatározott hatósági ellenőrzést a felügyelet kizárólag munkanapon, 8 és 20 óra között végezheti. A munkavédelmi hatóság a munkáltatót és a munkavállalót az ellenőrzés megkezdése előtt legalább 3 munkanappal erről tájékoztatja. A munkáltató az ilyen céllal a munkavégzési helyként szolgáló ingatlan területére történő belépéshez szükséges hozzájárulást a munkavállalótól legkésőbb az ellenőrzés megkezdéséig beszerzi. A Ket. hatósági ellenőrzésre vonatkozó szabályaival (91. § (1) bekezdés) összhangban, a távmunkát jellemzően magánlakásban végző munkavállaló speciális helyzetére, személyes jogaira figyelemmel a törvény - a Ket. kivételes szabályát kizárva - kizárólag munkanapon, meghatározott időtartamon belül engedi meg e körben a hatósági ellenőrzés lefolytatását. A munkavállaló jogait biztosító egyéb rendelkezések tekintetében a törvény a hatályos szabályozást fenntartja.
VIII. Fejezet ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK Mvt. 87. § E törvény alkalmazásában: 1. Áttelepítés: munkavédelmi szempontból korábban üzembe helyezésre kötelezett munkaeszköz olyan áthelyezése, amely üzembe helyezési, üzemeltetési körülményei tekintetében lényeges változást okoz. 1/A. Baleset: az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be és sérülést, mérgezést vagy más (testi, lelki) egészségkárosodást, illetőleg halált okoz. 1/B. EK-megfelelőségi nyilatkozat: a gyártó írásbeli nyilatkozata, hogy a védőeszköz a mintának és az egyéni védőeszközök követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról szóló külön jogszabály előírásainak megfelel. 1/C. EK-típustanúsítvány: a tanúsítást végző bejelentett (notifikált) szerv által kiadott dokumentum annak igazolására, hogy a védőeszköz a mintán elvégzett EK típusvizsgálat alapján megfelel az egyéni védőeszközök követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról szóló külön jogszabály előírásainak. 1/D. Foglalkozási megbetegedés: a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás, amely a) a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során előforduló fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális és ergonómiai kóroki tényezőkre vezethető vissza, illetve
b) a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételének a következménye. 1/E. Fokozott expozíció: a munkavállaló szervezetében a munkavégzés során, a foglalkozás gyakorlása közben vagy azzal összefüggésben a külön jogszabályban meghatározott biológiai határértékeket meghaladó koncentrációja vagy mértéke, illetve zaj esetében 4000 Hz-en a 30 dB halláscsökkenés bármely fülön. 1/F. Kockázat: a veszélyhelyzetben a sérülés vagy az egészségkárosodás valószínűségének és súlyosságának együttes hatása. 2. Létesítés: az a folyamat, melynek eredményeként új üzem, munkahely jön létre, vagy meglévő felújítása, bővítése, átalakítása, illetve gép telepítése történik, függetlenül attól, hogy létrejötte után termelő vagy nem termelő célra használják. 2/A. Megelőzés: a munkáltató által megtett vagy tervezett intézkedések a munkáltatói tevékenység bármely fázisában, amelyeknek célja a munkával összefüggő kockázatok megelőzése vagy csökkentése. 3. Munkabaleset: az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül. A munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha a munkavállalót a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás stb. igénybevétele során éri. Nem tekinthető munkavégzéssel összefüggésben bekövetkező balesetnek (munkabalesetnek) az a baleset, amely a sérültet a lakásáról (szállásáról) a munkahelyére, illetve a munkahelyéről a lakására (szállására) menet közben éri, kivéve, ha a baleset a munkáltató saját vagy bérelt járművével történt. Bányászati munkabaleset: az a munkabaleset, amely a bányászati tevékenység során bármely munkáltatónál következett be. Súlyos az a munkabaleset (bányászati munkabaleset), amely a) a sérült halálát (halálos munkabaleset az a baleset is, amelynek bekövetkezésétől számított egy éven belül a sérült orvosi szakvélemény szerint a balesettel összefüggésben életét vesztette), magzata vagy újszülöttje halálát, önálló életvezetését gátló maradandó károsodását; b) valamely érzékszerv (vagy érzékelőképesség) és a reprodukciós képesség elvesztését, illetve jelentős mértékű károsodását okozta; c) orvosi vélemény szerint életveszélyes sérülést, egészségkárosodást; d) súlyos csonkulást, hüvelykujj vagy kéz, láb két vagy több ujja nagyobb részének elvesztését (továbbá ennél súlyosabb esetek); e) beszélőképesség elvesztését vagy feltűnő eltorzulást, bénulást, illetőleg elmezavart okozott. 4. Munkaeszköz: minden gép, készülék, szerszám vagy berendezés, amelyet a munkavégzés során alkalmaznak vagy azzal összefüggésben használnak (kivéve: az egyéni védőeszköz). 5. Munkahely: minden olyan szabad vagy zárt tér (ideértve a föld alatti létesítményt, a járművet is), ahol munkavégzés céljából vagy azzal összefüggésben munkavállalók tartózkodnak. Munkahelynek kell tekinteni a mást nem foglalkoztató, a munkáját kizárólag személyesen végző egyéni vállalkozó munkavégzési helyét e törvénynek a 9. § (2) bekezdésében meghatározott rendelkezései tekintetében. 5/A. Munkaképtelen: az a munkavállaló, aki a balesettel vagy egészségkárosodással összefüggő és gyógykezelést igénylő állapota miatt munkát nem tud végezni, függetlenül attól, hogy erre az időtartamra táppénzben részesül vagy sem. 6. Munkavállaló: a szervezett munkavégzés keretében munkát végző személy. 6/A. Munkavédelmi képviselő: olyan, a munkavállalók által választott személy, aki a munkáltatóval való együttműködés során képviseli az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel összefüggő munkavállalói jogokat és érdekeket. 7. Munkavédelmi üzembe helyezés: az a munkavédelmi eljárás, amelynek során az üzemeltető meggyőződik arról, hogy az adott létesítmény, munkahely, technológia, munkaeszköz a munkavédelmi követelményeket kielégíti, és üzemeltetését elrendeli. 8. Munkáltató: a munkavállalót szervezett munkavégzés keretében foglalkoztató. Munkáltatónak kell tekinteni a munkaerő-kölcsönzés keretében átengedett munkavállalót kölcsönvevőként foglalkoztatót, a kirendelt munkavállalót foglalkoztatót, a szakképzés keretében gyakorlati oktatást folytatót, valamint a mást nem foglalkoztató, a munkáját kizárólag személyesen végző egyéni vállalkozót a munkavégzés hatókörében tartózkodók védelmére vonatkozó rendelkezések [9. § (2) bekezdés] tekintetében. A társadalmi munka esetén munkáltató a társadalmi munka szervezője.
8/A. Sérülékeny csoport: az a munkavállalói kategória, amelybe tartozó munkavállalókat testi, lelki adottságaik, állapotuk következtében a munkavégzéssel összefüggő kockázatok fokozottan fenyegetnek, illetve akik maguk is fokozott kockázatot jelenthetnek munkavégzésük során (pl. fiatalkorúak, terhes, nemrégen szült, anyatejet adó nők és szoptató anyák, idősödők, megváltozott munkaképességűek). 9. Szervezett munkavégzés: a munkaviszonyban, a közszolgálati, a közalkalmazotti jogviszonyban, a bíró szolgálati viszonyában, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyában, az ügyészségi szolgálati viszonyban, szövetkezeti tagság esetén a munkaviszony jellegű jogviszonyban, a szakképző iskolákban a tanulói jogviszony keretében a szakmai képzési követelmények teljesülése során, továbbá a tanulószerződés alapján, a hallgatói jogviszonyban a gyakorlati képzés során, a büntetés-végrehajtási jogviszonyban (előzetes letartóztatásban, elítéltként), a közigazgatási határozat alapján, a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a katasztrófavédelem szerveinek tagjai által szolgálati viszonyukban, az önkéntes jogviszonyban végzett munka, valamint a munkáltató által szervezett (kezdeményezett, irányított vagy jóváhagyott) társadalmi munka. A törvény az egyéni védőeszközök követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról szóló 2/2002. (II. 7.) SzCsM rendeletbe a 20/2004. (IV. 25.) FMM rendelet által bevezetett „EK-megfelelőségi nyilatkozat” és „EK-típustanúsítvány” fogalmakat az ahivatkozott rendelettel összhangban, törvényi szinten határozza meg. A törvény a szervezeti integráció jogszabályi feltételeinek megteremtése során módosítandó törvényi szabályozás megfelelő alkalmazása érdekében meghatározza a foglalkozási megbetegedés, illetőleg a fokozott expozíció fogalmát, egyezően a kérdéskört szabályozó, a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet fogalmi meghatározásával. A törvény a hatályos jogi szabályozásnak megfelelően bővíti ki a szervezett munkavégzés fogalmi körét (bíró, ügyész, igazságügyi alkalmazott szolgálati viszonyában végzett munka), illetőleg a hatályos jogi szabályozásnak megfelelően módosítja a rendelkezésben jelölt szervek elnevezését. Szervezett munkavégzésnek kell tekinteni továbbá a 40. § (2) bekezdésében foglaltak alkalmazása szempontjából a munkavállalót nem foglalkoztató gazdasági társaság természetes személy tagjának személyes közreműködésével végzett munkát is. A törvény módosítja az Mvt. kockázatra vonatkozó meghatározását, amikor a korszerű, harmonizált nemzeti szabványnak (MSZ-EN 292-1) megfelelő fogalomként emeli azt be a törvényi szabályozásba. Egyúttal az Európai Uniós szabályozásnak megfelelően módosítja a súlyos (halálos) munkabaleset fogalmát. A hatályos szabályozás értelmében halálos munkabaleset az a baleset is, amelynek bekövetkezésétől számított 90 napon belül a sérült - orvosi szakvéleménnyel igazoltan - a balesettel összefüggésben veszíti életét. Ezen időtartam - törvény szerinti - egy évre emelése szigorítást jelent a munkáltatókat terhelő - a baleseti helyszín szerint illetékes felügyelethez történő - bejelentési kötelezettség teljesítésére rendelkezésre álló határidő emelkedésével. Mindez a baleset okainak feltárásával a hasonló balesetek megelőzését, a bekövetkezett kár reparálását, végső soron a munkavállalók életének, testi épségének fokozottabb védelmét szolgálja. Az Mvt. törvény szerinti (19. §) módosításával szükségessé vált - az egységes jogértelmezést biztosítva - a most beemelt munkaképtelenség fogalmának pontos meghatározása is. A törvény a valamennyi főbb jogintézményre kiterjedő értelmezési igénynek és egyben a jogharmonizációs követelményeknek tesz eleget, amikor a munkavédelmi képviselő megválasztására vonatkozó szabályokhoz (Mvt. 70/A. §) delegált jogintézményt (munkavédelmi képviselő) az értelmező rendelkezések közé beemelve az egységes jogértelmezést biztosítva - külön is meghatároz, definiál. A törvény az Mvt. új 50/A. § tartalmára vonatkozóan, garanciális szabályként határozza meg - az értelmező rendelkezések közé beemelve - a sérülékeny csoport, mint jogintézmény tartalmát (tájékoztatásul utalva a csoportba tartozó legfontosabb kategóriákra), biztosítva ezzel az egységes jogértelmezést. A fegyveres szervek gyűjtőfogalomként - a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény rendelkezései alapján - került megjelenítésre a szervezett munkavégzés körében. Ez az Mvt. hatályos szabályozása tekintetében érdemi változást nem, csak fogalmi egyszerűsítést jelent. A katasztrófavédelem központi és területi szerveinél végzett munkának a szervezett munkavégzés fogalmi körébe történő beemelését az időközben bekövetkezett jogszabályi változások indokolják (A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény). A törvény koncepciójában - a 89/391/EGK számú irányelv rendelkezéseivel összhangban - azon vezérlő elvet követi, amely szerint a szakképző iskolákban (pl. szakmunkásképző, szakiskola, szakközépiskola) tanulókat, és az ezekkel azonos megítélés alá eső, tanuló szerződés alapján munkát végző tanulókat mint munkavállalókat is teljes körű védelem illeti meg minden egészségüket és biztonságukat fenyegető veszéllyel szemben.
A törvény szabályozása ezért egyrészt biztosítja az uniós elvárásokkal egyezően ezen személyi kör védelmét az általuk végzett munkának a szervezett munkavégzés körébe történő nevesítésével, másrészt megőrzi - a hallgatói jogviszonyban a gyakorlati képzés során végzett munka tekintetében - a hosszú ideje alkalmazott és bevált magyar szabályozást. A törvény a szervezett munkavégzés körébe korlátozott formában emeli be az Mvt. 40. § (2) bekezdése megváltozott tartalmára (8. §) vonatkozóan, szervezett munkavégzésnek minősítve a munkavállalót nem foglalkoztató gazdasági társaság természetes személy tagjának személyes közreműködésével végzett munkát. A munkavállalót foglalkoztató gazdasági társaság munkáltatónak minősül, ezért e minősége miatt eleve köteles a fenti joghely alkalmazására. 9/A. Telephely: a tevékenység (munkavégzés) gyakorlásának - a munkáltató székhelyétől különböző - helye, ideértve a munkáltató fióktelepét is. 10. Újraindítás: az olyan - munkavédelmi szempontból korábban üzembe helyezett - munkaeszköz, technológia újbóli üzembe helyezése, amelyet műszaki okból egybefüggően 30 napot meghaladóan nem használtak, vagy amelyen teljes szétszereléssel együttjáró javítási munkafolyamatot végeztek. 11. Veszélyes: az a létesítmény, munkaeszköz, munkafolyamat, technológia, amelynél a munkavállalók egészsége, testi épsége megfelelő védelem hiányában súlyos károsító hatásnak lehet kitéve. 12. Veszélyes anyag: minden anyag vagy készítmény, amely fizikai, kémiai vagy biológiai hatása révén veszélyforrást képviselhet, így különösen a - robbanó, - oxidáló, - gyúlékony, - sugárzó, - mérgező, - maró, - ingerlő, - szenzibilizáló, - fertőző, - rákkeltő, - mutagén, - teratogén, - utódkárosító (beleértve a spontán vetélést, koraszülést és a magzat retardált fejlődését is), - egyéb egészségkárosító anyag. 13. Veszélyforrás: a munkavégzés során vagy azzal összefüggésben jelentkező minden olyan tényező, amely a munkát végző vagy a munkavégzés hatókörében tartózkodó személyre veszélyt vagy ártalmat jelenthet. Veszélyforrás lehet különösen: - a fizikai veszélyforrás, ezen belül a = munkaeszközök, járművek, szállító-, anyagmozgató eszközök, ezek részei, illetve mozgásuk, termékek és anyagok mozgása, = szerkezetek egyensúlyának megbomlása, = csúszós felületek, = éles, sorjás, egyenetlen felületek, szélek és sarkok, = tárgyak hőmérséklete, = a munkahelynek a föld (padló) szintjéhez viszonyított elhelyezése, = szintkülönbség, = súlytalanság, = a levegő nyomása, hőmérséklete, nedvességtartalma, ionizációja és áramlása, = zaj, rezgés, infra- és ultrahang, = világítás, = elektromágneses sugárzás vagy tér, = részecskesugárzás, = elektromos áramköri vagy sztatikus feszültség, = aeroszolok és porok a levegőben; - a veszélyes anyag (lásd 12. pont); - a biológiai veszélyforrás, ezen belül a = mikroorganizmus és anyagcsereterméke,
= makroorganizmus (növény, állat); - a fiziológiai, idegrendszeri és pszichés igénybevétel. EBH2003. 980. Munkabalesetnek minősül a munkavégzéssel kapcsolatban a súlyemelés és hajolás során bekövetkezett nagyfokú látásromlás, függetlenül attól, hogy az adott egészségkárosodás megelőző tünetei már korábban jelentkeztek (1993. évi XCIII. törvény 87. § 1. és 3. pont). BH2004. 297. Szervezett társadalmi munka szervezője a megtérítési kötelezettség szempontjából nem minősül foglalkoztatónak [1997. évi LXXXIII. törvény 1. § (1) bekezdés a) pont; Tbj. 4., 5. §; 1993. évi XCIII. törvény 87. §]. Vhr. 13/A. §
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK Mvt. 88. § (1) E törvény 1994. január 1-jén lép hatályba. (2) Felhatalmazást kap a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter, hogy e törvény 19. §-ának (3) bekezdésében, 21. §-ának (1), (3) és (5)-(6) bekezdéseiben, 24. §-ában, 25. §-ában, 31-34. §-aiban, 40. §-ának (1) bekezdésében, 43. §-ában, 44. §-ának (1) bekezdésében, 45. §-ának (1) bekezdésében, 50. §-ában, 56. §-ában, 58. §-ában, 60. §-ában foglaltak részletes szabályait - a 47. §-ban leírt külön szabályozást nem érintve - az egészségügyért felelős miniszterrel egyetértésben, rendeletben határozza meg. A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény hatálya alá tartozó tevékenységek tekintetében felhatalmazást kap a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter, hogy e szabályokat a bányászati ügyekért felelős miniszterrel egyetértésben állapítsa meg. (3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a hatályát veszti a munkavédelemről szóló 47/1979. (XI. 30.) MT rendelet, valamint az azt módosító és végrehajtásáról rendelkező jogszabályok: - 64/1980. (XII. 29.) MT rendelet, - 18/1984. (III. 31.) MT rendelet, - 12/1985. (III. 14.) MT rendelet, - 4/1987. (II. 9.) MT rendelet, - 63/1989. (VI. 30.) MT rendelet, - 96/1991. (VII. 23.) Korm. rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja, - 4/1986. (IV. 15.) BkM rendelet, - 10/1981. (IX. 17.) EüM rendelet és az azt módosító 2/1986. (IV. 7.) EüM rendelet, - 5/1986. (V. 7.) ÉVM rendelet, - 3/1986. (II. 27.) IpM rendelet és az azt módosító 2/1990. (II. 16.) IpM rendelet, 2/1990. (VIII. 21.) IKM rendelet, - 3/1986. (III. 9.) KM rendelet, - 2/1986. (IV. 1.) KkM rendelet, - 4/1986. (III. 9.) MÉM rendelet és az azt módosító 13/1990. (IV. 30.) MÉM rendelet és a 19/1992. (I. 28.) Korm. rendelet 6. §-a, - 9/1981. (VI. 13.) MM rendelet és az azt módosító 2/1986. (III. 20.) ME rendelet, - 1/1982. (I. 1.) PM rendelet és az azt módosító 4/1990. (II. 7.) PM rendelet, - a munkavédelmi szakértőkről szóló 4/1985. (II. 21.) ME rendelet, - a munkavédelmi minősítésről szóló 7/1985. (VII. 20.) ME rendelet, - a munkavédelmi oktatásról és vizsgáztatásról szóló 9/1985. (VII. 20.) ME rendelet, illetve az ezt módosító 18/1989. (VII. 4.) SZEM rendelet, - a foglalkozási balesetek kivizsgálásáról, bejelentéséről és nyilvántartásáról szóló 3/1987. (XI. 4.) ME rendelet és az ezt módosító 5/1989. (III. 1.) SZEM rendelet, - a munkahelyek általános egészségügyi követelményeiről szóló 2/1981. (II. 7.) EüM rendelet 2. § első mondata, 3. §, 7. § (1) bekezdése, 11. § (1) bekezdése, 19. § (1) bekezdése, 20. § (1) bekezdése és a 23-24. §-a, - a munkavédelemről szóló 2/1986. (IX. 17.) MP rendelkezés, - a munkavédelemről szóló 30/1981. (HK. 18.) HM utasítás és a módosításról szóló 26/1984. (HK. 15.) HM utasítás, - a munkavédelemről szóló 108/1987. (IK. 7.) IM utasítás, továbbá az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőségről szóló 98/1990. (XI. 28.) Korm. rendelet, - a 22/1982. (XI. 26.) IpM rendelet a munkavédelemről a kisiparban, - a 19/1982. (XII. 27.) BkM rendelet a munkavédelemről a magánkereskedelemben,
- a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 65. § (2) bekezdése, valamint a 197. § c) pontjából a „- (2)” szövegrész. (4) (5) Ahol jogszabály üzemegészségügyi szolgálatot említ, azon foglalkozás-egészségügyi szolgálatot, ahol üzemorvost, azon foglalkozás-egészségügyi orvost kell érteni. (6) (7) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a munkavédelmi hatóságot vagy hatóságokat rendeletben jelölje ki. (8) Ez a törvény a következő közösségi jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja: a) az Európai Közösségek Tanácsának 89/391/EGK irányelve a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedésekről, b) az Európai Parlament és a Tanács 96/71/EK irányelve a munkavállalók szolgáltatások nyújtása esetén történő kiküldetéséről. Az Mvt. módosításával az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzést biztosító szabályok meghatározása is átkerül az egészségügyi miniszter feladatköréből a szociális és munkaügyi miniszterhez. Ezen általános módosítási célt a törvény következetesen átvezeti a munkavédelmi törvény módosítása során. A törvény következetesen módosítja a feladatkört átvevő miniszter megjelölését. A Ksztv. 73. §-ának (1) bekezdésében foglaltak végrehajtása érdekében felhatalmazásként rögzíti a törvény, hogy az Mvt.-ben szereplő munkavédelmi hatóság megnevezését, jogállását, illetőleg feladat-és hatáskörét a Kormány rendeletben határozza meg. A törvény a jogharmonizációs célú jogalkotásról szóló 7001/2005. (IK. 8.) IM irányelv 130. pontjának megfelelően módosítja az uniós jogi megfelelésre vonatkozó utalást. Vhr. 14. § (1) E rendelet 1994. január 1-jén lép hatályba. (2) Az e rendelet hatálybalépése előtt a 4/1985. (II. 21.) ME rendelet alapján kiadott munkavédelmi szakértői engedélyek, továbbá a 7/1985. (VII. 20.) ME rendelet alapján kiadott minősítő bizonyítványok az azokban foglalt időpontig és feltételekkel érvényesek.
1/a. számú melléklet az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelethez Az Mvt. 21. §-ának (2) bekezdése alá tartozó veszélyes munkaeszközök jegyzéke A gépek biztonsági követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról szóló 21/1998. (IV. 17.) IKIM rendelet alapján: 1. Körfűrészek egy vagy több fűrészlappal, fa vagy hasonló, hús vagy hasonló anyagokhoz. 1.1. Rögzített szerszámmal dolgozó fűrészgépek, amelyeknek fix a gépágyuk és a munkadarabot kézi vagy leszerelhető előtolással juttatják a szerszámhoz. 1.2. Rögzített szerszámmal dolgozó fűrészgépek, amelyeknél az alternáló mozgású fűrészállványt kézzel vezérlik vagy azt hajtóművel szerelték fel. 1.3. Rögzített szerszámmal dolgozó fűrészgépek, amelyek a munkadarabot gépi előtolással mozgatják és a munkadarab behelyezése (adagolása) és/vagy kivétele kézzel történik. 1.4. Mozgószerszámú fűrészgépek gépi előtolással és a munkadarab kézzel végzett behelyezésével és/vagy kivételével. 2. Faipari gyalugépek kézi előtolással. 3. Faipari vastagsági gyalugépek egyoldali megmunkálásra, ha a munkadarab behelyezése és/vagy kivétele kézzel történik. 4. Szalagfűrészek egy vagy több fűrészlappal, fa vagy hasonló, hús vagy hasonló anyagokhoz, ha a munkadarab behelyezése és/vagy kivétele kézzel történik. 5. Az 1-4. és a 7. pont alatti munkaeszköz kombinált kivitelben. 6. Faipari csapmarógépek több szerszámtartóval, kézi előtolással. 7. Kézi láncfűrészgépek fa megmunkálására. 8. Függőleges marógépek kézi előtolással, fa és hasonló anyagok megmunkálására. 9. Prések, hajlítógépek fémmegmunkáláshoz, ha a munkadarab behelyezése és/vagy kivétele kézzel történik és a mozgó elemek lökete túllépheti a 6 millimétert, valamint a sebesség a 30 mm/s-ot. 10. Műanyag-feldolgozó fröccsöntőgépek vagy formázóprések, ha a munkadarab behelyezése és/vagy kivétele kézzel történik.
11. Gumiipari fröccsöntőgépek vagy formázóprések, ha a munkadarab behelyezése és/vagy kivétele kézzel történik. 12. Föld alatti munkára szolgáló - vasúti munkagépek, mozdonyok és fékezőkocsik; - hidraulikus energiával működtetett emelőtalpak; - munkagépekbe beépített belső égésű motorok. 13. Háztartási hulladékgyűjtő teherjárművek kézi töltésű és présmechanizmussal rendelkező kivitelben. 14. A 21/1998. (IV. 17.) IKIM rendelet 1. számú mellékletének 3.4.7. pontjában meghatározott védőburkolatok és erőátviteli tengelyek univerzális csatlakozóval. 15. Járművekre szerelt emelők. 16. Személyek emelésére szolgáló gépek, amelyeknél fennáll a több mint 3 méter magasból történő leesés veszélye. 17. Pirotechnikai termékeket gyártó gépek. Egyéb jogszabályok alapján: 18. Daruk és futómacskák gépi meghajtással. 19. Gépi hajtású emelőtargoncák. 20. Villamos emelődobok. 21. Rakodógépek. 22. Mezőgazdasági és erdészeti traktorok. 23. Járműürítés és -mozgatás különleges berendezései.
1/b. számú melléklet az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelethez Az Mvt. 21. §-ának (5) bekezdése alá tartozó egyes veszélyes munkaeszközök jegyzéke 1. Helyszíni összeszerelésű gépi meghajtású daruk 2. Járműürítés és -mozgatás helyszíni összeszerelésű különleges berendezései 3. Személyemelésre ideiglenesen felhasználható emelőberendezések
2. számú melléklet az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelethez Munkavédelmi (munkabiztonsági) szakképesítéssel rendelkező személy foglalkoztatásának feltételei 1. A munkáltatók tevékenységük alapján a következő munkavédelmi szempontú veszélyességi osztályba tartoznak [ágazati számjelként a gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozás rendszeréről szóló 9003/2002. (SK 6.) KSH közlemény számjele szerepel]: Ágazati számjel
Gazdasági tevékenység megnevezése I. VESZÉLYESSÉGI OSZTÁLY
02.01 10 11.10 12 13 14 15.1
Erdőgazdálkodási termék-előállítás Szénbányászat, tőzegkitermelés Kőolaj-, földgázkitermelés Urán-, tóriumérc-bányászat Fémtartalmú érc bányászata Egyéb bányászat Húsfeldolgozás
15.2 20 21 23 24 25 26 27 28.2 28.3 28.4 29 35.11 35.2 37.10 40 45 60 61 62 63
73 90
Halfeldolgozás Fafeldolgozás, fonottáru gyártása Kivéve: 20.52 Parafa-, fonottáru gyártása Papír, papírtermék gyártása Kokszgyártás, kőolaj-feldolgozás, nukleáris fűtőanyag gyártása Vegyi anyag, termék gyártása Gumi-, műanyag termék gyártása Nemfém ásványi termék gyártása Fémalapanyag gyártása Fémtartály, fűtési kazán, radiátor gyártása Gőzkazán gyártása Fémalakítás, porkohászat Gép, berendezés gyártása Hajógyártás, -javítás Vasúti, kötöttpályás jármű gyártása Fém visszanyerése hulladékból Villamosenergia-, gáz-, gőz-, melegvízellátás Építőipar Szárazföldi, csővezetékes szállítás Vízi szállítás Légi szállítás Szállítást kiegészítő tevékenység, utazásszervezés Kivéve: 63.3 Utazásszervezés 63.4 Szállítmányozás Kutatás, fejlesztés Kivéve: 73.2 Humán kutatás, fejlesztés Szennyvíz-, hulladékkezelés, szennyeződés mentesítés II. VESZÉLYESSÉGI OSZTÁLY
01 02 05 15
16 17 18 19 20.52 22 28
Mezőgazdaság, vadgazdálkodás Erdőgazdálkodás Kivéve: 02.01. Erdőgazdálkodási termék-előállítás Halgazdálkodás Élelmiszer, ital gyártása Kivéve: 15.1 Húsfeldolgozás 15.2 Halfeldolgozás Dohánytermék gyártása Textília gyártása Ruházati termék gyártása, szőrmekikészítés, konfekcionálás Bőrkikészítés, táskafélék, szíjazat, lábbeli gyártása Parafa-, fonottáru gyártása Kiadói, nyomdai, egyéb sokszorosítási tevékenység Fémfeldolgozási termék gyártása Kivéve:
30 31 32 33 34 35
36 37 41 50.2 64 74.3 74.6 74.7 80.22 80.3 80.42 85 92.11 92.2 92.3 93
28.2 Fémtartály, fűtési kazán, radiátor gyártása 28.3 Gőzkazán gyártása 28.4 Fémalakítás, porkohászat Iroda-, számítógépgyártás Máshova nem sorolt villamos gép gyártása Híradástechnikai termék, készülék gyártása Műszergyártás Közúti jármű gyártása Egyéb jármű gyártása Kivéve: 35.11 Hajógyártás, -javítás 35.2 Vasúti, kötöttpályás jármű gyártása Bútorgyártás, máshova nem sorolt feldolgozóipari termék gyártása Nyersanyag visszanyerése hulladékból Kivéve: 37.10 Fém visszanyerése hulladékból Víztermelés, -kezelés, -elosztás Gépjárműjavítás Posta, távközlés Kivéve: 64.1 Postai, futárpostai tevékenység Műszaki vizsgálat, elemzés Nyomozási, biztonsági tevékenység Takarítás, tisztítás Szakmai középfokú oktatás Felsőoktatás Máshova nem sorolt felnőtt- és egyéb oktatás Egészségügyi, szociális ellátás Kivéve: 85.3 Szociális ellátás Film-, videogyártás Rádió-televízió műsorszolgáltatás Egyéb szórakoztatás Egyéb szolgáltatás III. VESZÉLYESSÉGI OSZTÁLY
50
51 52 55 63.3 63.4 64 65 66 67 70 71
Járműkereskedelem, -javítás, üzemanyagkereskedelem Kivéve: 50.2 Gépjárműjavítás Nagykereskedelem Kiskereskedelem Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás Utazásszervezés Szállítmányozás Posta, távközlés Kivéve: 64.2 Távközlés Pénzügyi közvetítés Biztosítás, nyugdíjalap Pénzügyi kiegészítő tevékenység Ingatlanügyletek Kölcsönzés
72 73.2 74
Számítástechnikai tevékenység Humán kutatás, fejlesztés Egyéb gazdasági szolgáltatás Kivéve: 74.3 Műszaki vizsgálat, elemzés 74.6 Nyomozási, biztonsági tevékenység 74.7 Takarítás, tisztítás 75 Közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás 80 Oktatás Kivéve: 80.22 Szakmai középfokú oktatás 80.3 Felsőoktatás 80.42 Máshova nem sorolt felnőtt- és egyéb oktatás 85.3 Szociális ellátás 91 Érdekképviselet 92 Szórakoztatás, kultúra, sport Kivéve: 92.11 Film-, videogyártás 92.2 Rádió-televízió műsorszolgáltatás 2. A munkáltatókat a veszélyességi osztályon belül az általuk foglalkoztatott munkavállalók előző évi átlagos állományi - ennek hiányában a besoroláskori átlagos állományi - létszáma alapján kell csoportosítani: a) 1-9 munkavállaló között; b) 10-49 munkavállaló között; c) 50-500 munkavállaló között; d) 501-1000 munkavállaló között; e) 1000 munkavállaló felett. 3. Az 1. és 2. pontban leírt szempontok alapján besorolt munkáltató - a 4-5. pontokban meghatározott eltérés figyelembevételével - legalább a következő számú és munkavédelmi szakképesítésű személyt köteles, minimálisan az e pontban megállapított munkaidőtartamot kitöltő, munkavédelmi tevékenységre foglalkoztatni: I/a) egy fő középfokú munkavédelmi szakképesítésű heti két órára, I/b) egy fő középfokú munkavédelmi szakképesítésű napi két órára, I/c) egy fő középfokú munkavédelmi szakképesítésű napi négy órára, I/d) egy fő felsőfokú munkavédelmi szakképesítésű teljes munkaidővel, I/e) egy fő felsőfokú munkavédelmi szakképesítésű teljes munkaidővel és minden megkezdett 600 munkavállaló után további egy-egy fő középfokú munkavédelmi szakképesítésű teljes munkaidővel, II/a) egy fő középfokú munkavédelmi szakképesítésű heti egy órára, II/b)-d) egy fő középfokú munkavédelmi szakképesítésű napi egy órára [II/b) esetén] napi két órára [II/c) esetén], illetve teljes munkaidővel [II/d) esetén], II/e) egy fő felsőfokú munkavédelmi szakképesítésű teljes munkaidővel és minden megkezdett 800 munkavállaló után további egy-egy fő középfokú munkavédelmi szakképesítésű teljes munkaidővel, III/a) egy fő középfokú munkavédelmi szakképesítésű heti egy órára, III/b)-d) egy fő középfokú munkavédelmi szakképesítésű napi egy órára [III/b)-c) esetén], illetve napi négy órára [III/d) esetén], III/e) egy fő felsőfokú munkavédelmi szakképesítésű teljes munkaidővel. 4. A legfeljebb 9 fő munkavállalót foglalkoztató munkáltató (mikrovállalkozás) esetén, továbbá ha a munkáltató a tevékenysége alapján a II. vagy III. veszélyességi osztályba tartozik, és 50 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztat (kisvállalkozás), akkor külön szakember kijelölése (foglalkoztatása) helyett kijelölt munkavállalójával vagy természetes személy munkaadóként maga is elláthatja az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés munkáltatói feladatait, amennyiben a kijelölt személy vagy ő maga rendelkezik az azok ellátásához a munkáltató tényleges szakmai tevékenységére tekintettel szükséges ismeretekkel, készséggel és jártassággal. Valamennyi esetben (kijelölés, foglalkoztatás vagy a munkavédelmi feladatok személyes ellátása) a munkáltató kötelessége továbbá, hogy a munkavédelemre vonatkozó szabályokban előírt munkabiztonsági szaktevékenység elvégzésére munkavédelmi (bányászati) szakképesítésű személyt vegyen igénybe. Ez a személy lehet a kijelölt (foglalkoztatott) szakember vagy - a szakképzettségi feltétel fennállása esetén - a természetes személy munkáltató is.
5. Az 1. és a 2. pont szerinti besorolásról és ez alapján a 3. pont szerinti foglalkoztatásról a munkáltató saját felelősséggel gondoskodik. Amennyiben a munkáltató az ágazati számjele szerinti tevékenység mellett más veszélyességi osztályba sorolásra alapot adó tevékenységet is folytat: - ha ez utóbbi tevékenység magasabb veszélyességi osztályba tartozik és az e körben foglalkoztatottak száma az összlétszám 40%-át eléri, számjeléhez képest eggyel magasabb; - ha ez utóbbi tevékenység alacsonyabb veszélyességi osztályba tartozik és az e körben foglalkoztatottak száma az összlétszám 60%-át eléri, számjeléhez képest eggyel alacsonyabb veszélyességi osztályba kell a munkáltatót besorolni. A 2. pontban megjelölt létszámkategória szerinti besorolás alapja minden esetben a munkáltató teljes állományi létszáma (akkor is, ha a létszám százalékos aránya miatt magasabb vagy alacsonyabb veszélyességi osztályba kell sorolni a fentiek szerint). Tanulókat, hallgatókat abban az arányban kell a munkavállalói létszámhoz számítani, amilyen arányt a gyakorlati képzésük képvisel a teljes oktatási idő tartamához képest. 6. A munkavédelmi hatósági ellenőrzés során a munkáltatónak kell bizonyítani a besorolás helyességét, az alapul vett adatok valódiságát.
3. számú melléklet az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelethez A munkabaleset kivizsgálásának szempontjai A munkabaleset vizsgálatakor az esemény térbeni és időbeni környezetében fel kell tárni a veszélyes körülményeket és veszélyes cselekedeteket, valamint azokat a tényezőket, melyeknek szerepük lehetett a sérülést eredményező mozzanat vagy folyamat beindulásában. A munkabaleset kivizsgálása során helyszíni szemlét kell tartani. A helyszíni szemle eredményét szükség szerint jegyzőkönyvben, rajzon, fényképen, videofelvételen rögzíteni kell. A munkabalesetről információval rendelkező személyeket - ha szükséges jegyzőkönyvileg - meg kell hallgatni. Ezek lehetnek: - a sérült, - a balesetet okozó személy, - a szemtanúk, - a sérült munkatársa, - a sérült közvetlen vezetője. A munkabaleset kivizsgálása során meg kell állapítani: - a létesítmények, gépek, berendezések, szerszámok, eszközök, a munka tárgya (anyaga) biztonságtechnikai állapotát, ennek keretében a munkavédelmi minőségre, üzembe helyezésre, műszaki felülvizsgálatra, technológiára, kezelésre, karbantartásra vonatkozó előírások meglétét, megfelelőségét, érvényesülését, előre nem látható esemény (pl. üzemzavar, műszaki hiba) fellépését; - az egyéni és kollektív védőeszközök, a sérült öltözete, védőberendezések, jelzőberendezések, védőburkolatok meglétét, megfelelőségét, alkalmazásukra és használatukra vonatkozó előírások érvényesülését; - a környezeti tényezőket, ezek jelenlétét, mértékét, hatását (szükség esetén műszeres méréssel): 1. mechanikai tényezők, 2. kémiai tényezők (ezen belül: gázok, gőzök, por), 3. elektromos tényezők, 4. zaj és rezgés, 5. sugárzás (ezen belül: világítási tényezők), 6. meteorológiai tényezők, 7. klímatényezők, 8. hőmérséklet hatásai, 9. élőlény hatásai, 10. egyéb ártalmas és/vagy veszélyes hatások; - a munkaszervezés, a belső ellenőrzés, irányítás rendszerét, a munkavégzés ütemét, a munkatér nagyságát, munkakörnyezetben az ergonómia érvényesülését, utasítást, jelzést, figyelmeztetést adó táblák, feliratok létét, minőségét, figyelemelterelő jelenségek, tevékenységek jelenlétét, az üzemi rend és tisztaság, az anyagtárolás, szállítás, közlekedés szabályainak érvényesülését, a munkáltatás egyéb körülményeit;
- a balesetet szenvedett munkavállaló (balesetet okozó személy) és társak baleset bekövetkezése előtti feladatát, szándékát és cselekedeteit, a környezeti tényezők baleset előtti állapotát; - az érintett termelőberendezésekre, munkaeszközökre, munkafolyamatra, sérülti (okozói) és társi cselekedetre vonatkozó előírások érvényesülését, az előírástól való eltérés mértékét; - a balesetet kiváltó okot, okokat, az eddig felsorolt minden tényező hatásának tételes vizsgálatával, a közrehatás valószínűsíthető arányának megállapításával; - hogyan lett volna elkerülhető a munkabaleset; - az összes lehetséges javító intézkedést, és ezek függvényében azt, hogy mit kell tenni hasonló baleset megelőzése érdekében. A munkabaleset vizsgálatának megállapításait olyan részletességgel kell rögzíteni, hogy az így készült dokumentumok alkalmasak legyenek a baleset okainak megállapítására és a megállapított összefüggések, körülmények tényszerű alátámasztására.
4/a. számú melléklet az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelethez 5 évig irattárban megőrzendő!
Év Munkabaleseti nyilvántartás sorszáma: 2 0
Hó
Sorszám
MUNKABALESETI JEGYZŐKÖNYV [Az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet 4/a. számú melléklete alapján] Írógéppel, számítógéppel vagy nyomtatott betűvel töltendő ki! 1 2 Az 56-83., a 85-88., a 93-95. és az egyéb szürke kódnégyzeteket a felügyelet tölti ki!
Területi kód: A létszám-kategória szerinti besorolása: Irányítószáma: -
A MUNKÁLTATÓ neve: Címe: Telefon Szám Fax Törzsszám:
E-mail címe: Statisztikai számjele:
Szakágazat:
3
Gazd. forma
Terület 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 A SÉRÜLT neve: (születési neve) Anyja neve: Születési helye:
taj-száma: 21 22 23 - 24 25 26 - 27 28 29 Neme; Születési év, hó nap; Lakcíme (lakóhelye): Áll. polg. 30 31 32 33 34 35 36 37 Irányítószám a: 19
A sérült foglalkoztatásának jellege:
38 Munkaköre (FEOR számmal is):
43 A munkaidő mértéke: 44 A foglalkoztatási viszony tartama: A BALESET 46 47 48 49 50 51 52 53 A baleset helyszíne: időpontja: 20
A sérülés súlyossága:
39 40 41 42 45
A baleset körülményeinek meghatározása:
54
A helyszínt jelölő kistérségi kódszám: H U
A BALESET ELŐZMÉNYEI ÉS RÉSZLETES LEÍRÁSA: A baleset leírása a második oldalon folytatható! A BALESET ELŐZMÉNYEI ÉS RÉSZLETES LEÍRÁSA (folytatás): A baleset leírása külön lapon folytatható! A BALESET HELYSZÍNVÁZLATA: Méretarányos helyszínrajz a dokumentációhoz külön csatolható! A munkavégzés helye: Munkahelyi környezet 0 Nem meghatározott 1 Állandó (szokásos) munkahely 55 56 57 58 59 60 2 Változó munkavégzési hely 9 Egyéb munkavégzési hely Munkafolyamat: 61-62 A sérült konkrét fizikai tevékenysége: 63-67 68-74 A munkabalesethez kapcsolható munkaeszköz: A balesetet kiváltó esemény: 75-76 A sérüléssel összefüggésben lévő anyag: 77-79 A baleseti sérülés (károsodás) külső oka: 80-81 Személyi tényező: 82-83 A munkaképtelenség időtartama: ........................... nap 84 1 (4-6 nap), 2 (7-13 nap), 3 (14-20 nap), 4 (min. 21 nap, de kevesebb mint 1 hónap), 5 (min. 1 hó < 3 hó), 6 (min. 3 hó < 6 hó), 6 (6 hó <) Baleseti sérülés, mérgezés és külső okok következményei: 85 86 87 88 A VÉDŐ- ÉS JELZŐBERENDEZÉSEK, EGYÉNI VÉDŐESZKÖZÖK ALKALMASSÁGA 1 Alkalmas, rendeltetésszerűen 5 Alkalmatlan, nem rendeltetésszerűen h. Védőburkolat használták 2 Alkalmas, nem rendeltetésszerűen 6 Alkalmatlan, nem használták Védőberendezés használták 3 Alkalmas, nem használták 7 Szükséges, de nem volt Jelzőberendezés 4 Alkalmatlan, rendeltetésszerűen 8 Nem szükséges Egyéni védőeszk. használták MUNKÁLTATÓI INTÉZKEDÉS a hasonló munkabaleset megelőzése érdekében: A MUNKAVÉDELMI KÉPVISELŐ RÉSZVÉTELE, ILLETVE VÉLEMÉNYE
A munkavédelmi képviselő aláírása ADATSZOLGÁLTATÁS JELLEGE új (1) módosítás, kiegészítés (2) törlés (3) Egyéb megjegyzések, észrevételek A BALESETET VIZSGÁLÓ A MUNKÁLTATÓ képviselőjének Neve: Neve (cégneve):
94
89 90 91 92 93 95
Nincs mv. képv. 96
Címe: A vizsgáló neve: Beosztása P. H. Mv. képzettség ig. (törzslap sz., kelte): Aláírása: Aláírása Kelt: év hó nap 20 év hó nap 20 A MUNKABALESET VIZSGÁLATÁVAL ÖSSZEFÜGGŐ (CSATOLT) DOKUMENTÁCIÓK JEGYZÉKE (Pl. meghallgatási jegyzőkönyvek, fénykép-, videofelvételek, orvosi vizsgálatok, technológiai, kezelési, karbantártási utasítások, oktatás dokumentációi, a munkavédelmi képviselő külön lapon leírt észrevétele)
20
FELÜGYELŐI ÉSZREVÉTEL, INTÉZKEDÉS Hatósági intézkedések (közigazgatási, szabálysértési stb.) 16 1 17 2 18 3 19 4 20 5 21 6 22 7 23 8 24 9 25 10 26 11 27 12 28 13 29 14 30 15 A felülvizsgálatot végző felügyelő neve: aláírása: év hó nap
4/b. számú melléklet az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelethez 5 évig irattárban megőrzendő!
Év A munkabaleseti nyilvántartás sorszáma: 2 0
Hó
Sorszám
........... számú MÓDOSÍTÓ MUNKABALESETI JEGYZŐKÖNYV (KIZÁRÓLAG A MUNKAKÉPTELENSÉG IDŐTARTAMÁNAK KÖZLÉSÉRE HASZNÁLHATÓ) [Az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet 4/b. számú melléklete alapján] Írógéppel, számítógéppel vagy nyomtatott betűvel töltendő ki! A felügyelői záradékot a felügyelet tölti ki! Területi kód: A MUNKÁLTATÓ neve: Címe:
Irányítószáma: -
Telefon Szám E-mail címe:
Fax
-
A SÉRÜLT neve: (születési neve) Anyja neve: Születési helye:
taj-száma: Születési idő év hó nap
Lakcíme (lakóhelye): Irányítószáma :
1 9 A BALESET
A munkaképtelenség időtartama: .............. nap év hó nap óra 1 (4-6 nap), 2 (7-13 nap), 3 (14-20), 4 (min. 21 nap, de kevesebb időpontja mint 1 hónap) 5 (min. 1 hó < 3 hó) 6 (min. 3 hó <6 hó 7 (6 2 0 hó<) MUNKÁLTATÓI INDOKOLÁS A MÓDOSÍTÁSRÓL
A BALESETET VIZSGÁLÓ Neve (cégneve): Címe: A vizsgáló neve: Mv. képzettség ig. (törzslap sz., kelte): Aláírása: Kelt:
év
A MUNKÁLTATÓ képviselőjének Neve: Beosztása Aláírása hó
nap
2 0 FELÜGYELŐI ZÁRADÉK Felügyelő neve: ........................................... . Kelt: év hó nap
2 0
P. H.
év
hó
nap
2 0 Intézkedések:
............................... .... felügyelő aláírása
5. számú melléklet az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelethez A munkabaleseti jegyzőkönyv kitöltési útmutatója A munkáltatónak - írógéppel, számítógéppel vagy nyomtatott betűvel - ki kell töltenie a munkabaleseti jegyzőkönyv (a továbbiakban: jegyzőkönyv) valamennyi szöveges választ igénylő rovatát. Szöveges választ igényelnek az 1-55., 84., 89-92. és 96. kódnégyzetek és a *-gal jelölt rovatok. Az 56-83., 85-88. és a 93-95. kódnégyzeteket, a felügyelői észrevétel, intézkedés, záradék rovatokat az illetékes felügyelet (OMMF területi felügyelősége, MBH területi bányakapitánysága) tölti ki. A munkáltatónak figyelemmel kell lennie a munkavédelemről szóló törvény (Mvt.) 57. §-a (3) bekezdésének h) pontjában foglalt előírásra, amely szerint a munkáltató által kijelölt (vagy foglalkoztatott, megbízott) személy
84
feladata a munkabalesetek kivizsgálása, valamint az Mvt. 65. §-ának (2) bekezdésében foglalt azon előírásra, amely munkabiztonsági szaktevékenységnek minősíti a súlyos munkabaleset, valamint az olyan munkaeszköz, illetve technológia által okozott munkabaleset kivizsgálását, amely kettőnél több személy egyszerre (egy időben), azonos helyen történő sérülését vagy más egészségkárosodását okozta. A kivizsgálás egyik tartalmi eleme a jegyzőkönyv szakszerű kitöltése, amely jogszabályban előírt szakképzettséggel rendelkező szakember bevonásával történhet. TERÜLETI KÓD: (1-2. kódnégyzet) Annak a területnek (Budapest/megye/külföld) megfelelő kódszámát kell beírni az 1-2. kódnégyzetbe ahol a munkabaleset bekövetkezett. Területi kód 01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21
Budapest Baranya Bács-Kiskun Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Jász-Nagykun-Szolnok Tolna Vas Veszprém Zala Külföld
A MUNKÁLTATÓ LÉTSZÁM-KATEGÓRIA SZERINTI BESOROLÁSA (3. kódnégyzet) A 3. kódnégyzet kitöltésekor a munkáltató összlétszámát kell beírni. Az összlétszám alatt a rész- és teljes munkaidőben, a munkáltató központjában és telephelyén (telephelyein) foglalkoztatott munkavállalók együttes létszáma értendő. Abban az esetben is a munkáltató összlétszámát kell beírni, ha a munkáltató valamely telephelyén (változó munkaterületén) tevékenységet végző munkavállaló szenved munkabalesetet. Létszám-kategória Létszám-kategória kódszám határok 0 Nincs munkavállaló 1 1-9 fő munkavállaló 2 10-19 fő munkavállaló 3 50-249 fő munkavállaló 4 250-499 fő munkavállaló 5 500 vagy több munkavállaló 9 A munkavállalók száma ismeretlen A MUNKÁLTATÓ STATISZTIKAI SZÁMJELE (4-20. kódnégyzet)
Amennyiben az adatszolgáltatásra kötelezett munkáltató statisztikai számjellel nem rendelkezik, akkor a 4-20. kódnégyzetekbe a munkáltató adószámát kell beírni. [A szakágazatot jelölő kódnégyzetekbe - 12-15. kódnégyzet - a 9003/2002. (SK 6.) KSH közlemény melléklete szerinti TEÁOR 03. kódszámot, a gazdasági forma jelölésére szolgáló kódnégyzetekbe - 16-18. kódnégyzet - a 9001/2002. (SK 3.) KSH közlemény 2. számú melléklete szerinti kódszámot kell beírni.] A SÉRÜLT NEVE Amennyiben a sérült a születésekor anyakönyvezett nevétől eltérő házassági nevet használ, úgy minden esetben a születésekor anyakönyvezett (pl. leányköri név) nevet is fel kell tüntetni. E rovatban a megfelelő helyen a sérült adatai közül az „anyja nevét” kell feltüntetni. TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI AZONOSÍTÓ JEL (21-29. kódnégyzet) A kódnégyzetekbe a munkabalesetet szenvedett munkavállaló a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény 6. §-ának (2) bekezdése szerinti egészségügyi, szociális, társadalombiztosítási és a magánnyugdíj rendszerrel kapcsolatos nyilvántartások, azonosító kódját (taj-szám) kell beírni. SZÜLETÉSI HELY, A SÉRÜLT NEME, SZÜLETÉSI ÉV, HÓ, NAP (30-36. kódnégyzet) Ha a munkabalesetet szenvedett munkavállaló születési helye Magyarország államhatárán kívüli területre esik, akkor annak az országnak a nevét kell feltüntetni a jegyzőkönyvben, ahol a születési okmányt kiállították. A sérült nemének megjelölésekor a 30. kódnégyzetbe magyar állampolgárságú férfi esetén 1-es, nő esetén 2-es, külföldi állampolgárságú férfi esetén 5-ös, nő esetén 6-os kódszámot kell beírni, ismeretlen nem esetén 9-es kódszámot kell alkalmazni. A hónap és nap kódokba (33-36.) egytagú, egykarakterű szám esetén 0-át kell a szám elé beírni. (Pl. 1954. augusztus 03-án született magyar állampolgárságú férfi esetében a 30-36. kódnégyzeteket a következő módon kell kitölteni: 1 19540803.). A SÉRÜLT ÁLLAMPOLGÁRSÁGA (37. kódnégyzet) A 37. kódnégyzetbe külön meg kell jelölni a munkabalesetet szenvedett munkavállaló állampolgárságát az alábbi kódszámokkal: 0 1 2 3
Ismeretlen állampolgárságú Magyar állampolgár (belföldi) Nem belföldi, de EU-tagállamból való Nem belföldi és EU-tagállamon kívüli
A SÉRÜLT LAKCÍME (LAKÓHELYE) Itt elsősorban a személyi igazolványba vagy más, személyazonosításra alkalmas okmányba bejegyzett és postai irányítószámmal ellátott lakóhelyet (annak a lakásnak a címét, amelyben él) kell feltüntetni. Ha ez nem állapítható meg, úgy ebbe a rovatba a tartózkodási helyet kell beírni. Erről a körülményről a munkáltatónak az „Egyéb megjegyzések, észrevételek” rovatban tájékoztatást kell adnia. A SÉRÜLT FOGLALKOZTATÁSÁNAK JELLEGE (38. kódnégyzet) A 38. kódnégyzetbe a munkabalesetet szenvedett munkavállaló - a munkáltató vezetői szintű munkavállalóját is beleértve - foglalkoztatásának jellegét kell beírni az alábbi kódszámok felhasználásával: 0 1 2 9
Ismeretlen Munkavállaló (ideértve a munkáltató - vállalkozás, társadalmi szervezet stb. - bármilyen szintű vezetője is) Tanuló (szakmai, gyakorlati képzés során) Egyéb [ide sorolandó a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 72/A. §-a szerint foglalkoztatott személy is]
A SÉRÜLT MUNKAKÖRE (39-42. kódnégyzet)
A szövegbeírásra alkalmas rovatba azt a munkakört kell beírni, amelyben a sérült munkavállalót a szervezett munkavégzés (Mvt. 87. § 9. pont) keretében foglalkoztatták. A 39-42. kódnégyzetekbe a többszörösen módosított 9029/1993. (SK1./1994) KSH közlemény melléklete szerinti FEOR kódszámot kell beírni (FEOR: Foglalkoztatások Egységes Osztályozási Rendszere). A FOGLALKOZTATÁSI VISZONY TARTAMA (43. kódnégyzet) A 43. kódnégyzetbe a munkabalesetet szenvedett munkavállaló foglalkoztatási viszonyának tartamára utaló kódszámot kell beírni. 1 2 3
Határozatlan időtartamra létrejött foglalkoztatási viszonyban foglalkoztatott munkavállaló Határozott időtartamra létrejött foglalkoztatási viszonyban foglalkoztatott munkavállaló Idénymunka jellegű foglalkoztatási viszonyban foglalkoztatott munkavállaló
Idénymunkának kell tekinteni az olyan munkavégzést, amely az előállított áru vagy a nyújtott szolgáltatás természete miatt - a munkaszervezés körülményeitől függetlenül - évszakhoz, az év adott valamely időszakához vagy időpontjához kötődik. A MUNKAIDŐ MÉRTÉKE (44. kódnégyzet) A 44. kódnégyzetben kell jelölni, hogy a munkabalesetet szenvedett munkavállalót teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatták-e. 1 2
Teljes munkaidő Részmunkaidő (az Mt.-ben meghatározott teljes munkaidő mértékét el nem érő munkaidő)
A SÉRÜLÉS SÚLYOSSÁGA (45. kódnégyzet) A 45. kódnégyzetbe a nem súlyos, de 3 napot meghaladó munkaképtelenséggel járó munkabaleset, valamint a súlyos munkabaleset (Mvt. 87. § 3. pont) súlyosságának mértékét jelölő kódszámot kell beírni. 0 1 2 3 4 5 6 7 8
Nem súlyos munkabaleset, a munkaképtelenség időtartama 1-3 nap Nem súlyos munkabaleset, a munkaképtelenség időtartama meghaladja a 3 napot Nem súlyos csonkolással járó munkabaleset Súlyos csonkolásos munkabaleset Halálos munkabaleset (sérült, magzata, újszülöttje) Önálló életvezetést gátló maradandó károsodás Valamely érzékszerv (vagy érzékelő képesség) és a reprodukciós képesség elvesztésével, illetve jelentős mértékű károsodásával járó munkabaleset Orvosi vélemény szerint életveszélyes sérüléssel, károsodással járó munkabaleset A beszélőképesség elvesztésével, feltűnő torzulással, bénulással, elmezavarral járó munkabaleset
A BALESET IDŐPONTJA (46-53. kódnégyzet) A 46-47. kódnégyzetekbe az év utolsó 2 számát (pl. 2003. esetében 03-at), a 48-49. kódnégyzetekbe a baleset hónapját (pl. május hó: 05-öt), az 50-51. kódnégyzetekbe a munkabaleset napját (pl. harmadika: 03-at) kell beírni. Az 52-53. kódnégyzetbe a baleset bekövetkezésének időpontját, 24 órás időszámítás szerint kell kódolni (pl. ha a munkabaleset délután 4 és 5 óra között következett be, akkor 16-ot, ha hajnali 4 és 5 óra között történt, 04-et kell írni). A BALESET HELYSZÍNE, A HELYSZÍNT JELÖLŐ KISTÉRSÉGI KÓDSZÁM Abban az esetben, ha a munkabaleset külföldön következett be, szövegesen be kell írni a baleset helyét és a kódnégyzetekben „0” kódszámot kell alkalmazni. Példa a rovat helyes kitöltésére: A baleset helyszíne:
Szlovák Köztársaság Sturovo-Komarno, 10 sz. főközlekedési út 124+10 szelvénye A helyszínt jelölő kistérségi kódszám:
HU
0
0
0
0
0
A kistérségi kódszámot a „HU” jelölés után öt kódnégyzetbe kell beírni. A kódszámokat a KSH elnökének 9002/2004. (SK 3.) számú - a 244/2003. (XII. 18.) Korm. rendeleten alapuló - közleménye tartalmazza. A kódszámképzés a NUTS-on (a rövidítés magyarul: Eurostat statisztikai célú területi egységek nómenklatúrája) alapul, mely összhangban van az ESAW (a rövidítés magyarul: Munkahelyi Balesetek Európai Uniós Statisztikája) előírásaival. Példa a rovat helyes kitöltésére: A baleset helyszíne a munkáltató tiszaföldvári 2. számú telephelye X.Y. Kft. 2. telephely Tiszaföldvár, Víz utca 2. A baleset helyszíne: X.Y. Kft. 2. telephely Tiszaföldvár, Víz utca 2. A helyszínt jelölő kistérségi kódszám:
HU
3
2
2
0
3
A BALESET KÖRÜLMÉNYEINEK MEGHATÁROZÁSA (54. kódnégyzet) Az 54. kódszámnál meg kell jelölni, hogy a munkabalesetet a munkavállaló milyen fő tevékenység közben szenvedte el. 1 2 3 4 5
Munkavégzés közben Nem munkavégzés közben, de azzal közvetlenül összefüggő tevékenység során (pl. anyag-, szerszámvételezés) Nem munkavégzés közben és azzal nem közvetlenül összefüggő tevékenység során (pl. tisztálkodás, étkezés) Nem munkavégzés közben és nem azzal összefüggésben folytatott tevékenység során (pl. verekedés) Telephelyen kívüli munkaterület(ek) megközelítése közben - a munkakezdést követően a munkáltató saját vagy általa bérelt, a munkavállaló saját, engedéllyel használt járművével. A telephelyen kívüli munkaterület(ek)ről a telephely megközelítése közben a munkáltató saját vagy általa bérelt, a munkavállaló saját, engedéllyel használt járművével. A szállás, lakás és a munkahely közötti közlekedés közben, a munkáltató saját vagy általa bérelt, a munkavállaló saját, engedéllyel használt járművével.
A BALESET ELŐZMÉNYEI ÉS RÉSZLETES LEÍRÁSA A munkáltató ebben a rovatban a lehető legpontosabban köteles leírni a baleset tényleges lefolyását (hogyan történt maga a baleset), tömören és egyértelműen rögzíteni kell a balesettel kapcsolatos összes tényt, körülményt, tevékenységet. Pontosan meg kell jelölni a - munkahelyi környezetet (pl. nagyolvasztó-garat adagolószint, színesfém előkészítő-üzem), - azt a munkafolyamatot, fő tevékenységet, amelyben a munkavállaló a baleset időpontjában részt vett (pl. raktározás, állattenyésztés), - a munkabalesetet szenvedett munkavállaló konkrét fizikai tevékenységét (pl. textilnyomógép indítása, leállítása, emelőgép kezelése), - azt a munkaeszközt (anyagi tényezőt), amellyel a munkabalesetet szenvedett munkavállaló a baleset pillanatában tevékenységet végzett, érintkezésbe került (pl. esztergagép, botlásveszélyes járófelület), - a balesetet kiváltó eseményt (különleges), amely a balesetet kiváltotta (pl. robbanás, munkaeszköz, anyag törése), - a sérüléssel összefüggésben lévő anyagot (pl. járműbaleset esetén a járművezető hastáji sérülést szenved a kormánykeréktől, akkor a kormánykerék anyagát - műanyag),
- a sérülés, károsodás külső okát (pl. villamos áram hatása, mérgező anyag szervezetbe jutása belégzéssel), - a baleset bekövetkezésében szerepet játszó személyi tényezőt (pl. a sérült munkavállaló szakképzetlensége, kioktatásának hiánya, gyógyszer, kábítószer hatása, egyéb abnormális élettani hatás, figyelmetlenség, fegyelmezetlenség, szabályszegő, utasításellenes magatartás, tevékenység). A baleset leírása külön lapon folytatható! A kitöltésnél külön figyelemmel kell lenni a következőkre: A baleset előzményeinek és részletes leírásán túl, a *-gal jelölt - 56-83. kódnégyzetekhez tartozó - sorokban, egyegy szóval jelölni kell: a munkahelyi környezetet, a munkafolyamatot, a sérült konkrét fizikai tevékenységét, a munkabalesethez kapcsolható munkaeszközt, a balesetet kiváltó eseményt, a sérüléssel összefüggésben lévő anyagot, a baleseti sérülés, károsodás külső okát (BNO-10 XX. fejezete alapján), valamint azt a személyi tényezőt, amely befolyással volt a baleset bekövetkezésére. Az 56-83. kódszámok kitöltése a felügyelet feladata. Példák: 1. Két munkavállaló feladata volt, hogy a 148-as számú közút és a vasút szintbeli kereszteződésében a szalagkorlát végénél a növényzetet kézi motoros kaszával vágja le. Az egyik munkavállaló a vasúti pálya menetirány szerinti jobb oldalánál, a másik a menetirány szerinti bal oldalánál végezte a munkát. Időközben egy gyorsvonat érkezett az átjáróhoz. A mozdonyvezető az útátjáró előtt észlelte a menetirány szerinti jobb oldalán munkavégző személyt, ezért az utasításoknak megfelelően hangjelzést adott. Az átjáró áttekintése során észrevette, hogy a menetirány szerinti bal oldalon az elsodrási határon belül egy személy tartózkodik. Gyors fékezést alkalmazott, és a járművét megállította. A megállás után tapasztalták, hogy a vasúti szerelvény menetiránya szerinti bal oldalon munkát végző személy a földön fekszik. Értesítették a mentőket, akik rövid időn belül a helyszínre érkeztek. A mentőorvos a munkavállaló halálát állapította meg. A munkabaleset kivizsgálása során megállapították, hogy a munkáltató elmulasztotta a vasúti pálya közelében végzett munkát a vasút üzemeltetője - MÁV Rt. - illetékes szervének bejelenteni, a munkavállalókat a vasút közelében végzendő munkák veszélyforrásaira kioktatni. A vizsgálat egyéb, a baleset bekövetkezésével összefüggésben lévő tényeket is feltárt. A fenti tényállás alapján az 56-83. *-gal jelzett kódnégyzetekhez tartozó sorok a következőképpen tölthetők ki: - munkahelyi környezet: vágányterület közelsége, - munkafolyamat: növényzetnyírás, - konkrét fizikai tevékenység: fűnyírás, - munkaeszköz: személyszállító vonat (jelen esetben nem a motoros fűkaszát - amellyel a munkavállaló dolgozott - kell figyelembe venni), - a balesetet kiváltó esemény: elsodródás (elütés), - a sérüléssel összefüggésben lévő anyag: fém (a mozdony burkoló lemeze), - a sérülés, károsodás külső oka: ütközés mozgó tárggyal (mozdonnyal), - személyi tényező: kioktatás hiánya. 2. A munkáltató egyik telephelyén lévő gépműhelyben a szerelői képesítéssel és gyakorlattal rendelkező munkavállalót a szerelőcsarnokban a kombájn vágóasztal javítását végző szerelőhöz osztották be segítőként. A munka során a munkavállalók elvégezték a vágóasztal lemezelését, furatokat képeztek, és csavarozási munkát végeztek. A vágóasztal egy ipari kialakítású szállítókocsin volt biztonságosan elhelyezve, a furatokba a csavarok többségét csak ideiglenesen helyezték el. A szállítókocsit a rajta elhelyezett 5,1 m hosszú, kb. 1000 kg súlyú vágóasztallal együtt kitolták a szabadban elhelyezett kombájnhoz, erről a műveletről a művezetőt nem tájékoztatták. A szállítókocsit a kombájn előtt felszerelési irányba állították. Ezt követően acélbakot helyeztek el a vágóasztal két végénél. Az irányító szerelő (aki egyben a kombájn vezetője is volt) elindította a kombájnt, és „ráállt” a vágóasztalra. A szerelési előírásoknak megfelelően a kombájn ferde felhordójának 2 db akasztó kengyelére azt felakasztotta. A vágóasztalt megemelte, hogy az pontosan a helyére kerüljön (a vezető szerelő elmondása szerint a kombájn rögzítő fékét behúzta). A beosztott szerelő a következő munkaműveletet az irányító szerelővel nem egyeztette, és a szállítókocsit a vágóasztal alól kihúzta, emiatt a vágóasztal nem volt biztonságosan rögzítve. Az irányító szerelő és a beosztott szerelő a két odakészített acélbakot a vágóasztal alá helyezte. Az alábakolás után zivatar miatt a munkát meg kellett szakítani, majd az időjárás jobbra fordulása után mindketten visszamentek, hogy a vágóasztalt rögzítsék a kombájnhoz. Az irányító szerelő a vágóasztalt megkerülve indult a rögzítő csapok elhelyezésére, a beosztott szerelő a vágóasztal kaszaujjait megfogva, teljes súlyával, lábaival előrecsúszva a vágóasztal alá került. Ekkor a szabálytalanul alábakolt és még rögzítetlen vágóasztal rázuhant a segítő szerelőre. A mentők az értesítést követően rövid időn belül a helyszínre érkeztek, a mentőorvos a segítő szerelő halálát tudta csak megállapítani.
A munkabaleset kivizsgálása során megállapításra került, hogy a munkavállalók előírás-ellenesen, rögzítés helyett csak alábakolták a vágóasztalt. Az adott baleseti eseménnyel kapcsolatban az 56-83. *-gal jelzett kódnégyzetekhez tartozó sorok a következőképpen tölthetők ki: - munkahelyi környezet: műhelyudvar, - munkafolyamat: összeszerelés, - konkrét fizikai tevékenység: munkaeszköz fogása, - munkaeszköz: betakarítógép, - balesetet kiváltó esemény: munkaeszköz leesése, - a sérüléssel összefüggésben lévő anyag: fém, - a sérülés, károsodás külső oka: munkaeszköz alászorulás, - személyi tényezők: szabályszegő magatartás. 3. A munkáltató megbízása alapján építési munkaterületen a munkavállaló a családi ház palatetőjének magas nyomású víz tisztítását végezte. A munkaterületet, nevezetesen a tetősíkot egy 9 fokos alumínium létra használatával lehetett megközelíteni, ahonnan a munkaterületre fektetett falétra vezetett. A mosóberendezés a talajszinten volt elhelyezve. A vízsugaras tisztítást végző munkavállaló egyensúlyát veszítette, a palára esett, s ott végigcsúszva a földre esett. A tető hajlásszöge kb. 40°-os volt. Az ereszcsatorna +5,5 méter magasságban volt. Az esés után a sérültet kórházba szállították, ahol 3 nap múlva koponyasérüléseibe belehalt. A munkabaleset kivizsgálása során megállapításra került, hogy a munkavállaló sem a leesés elleni védelmet biztosító védőkötelet, sem pedig a részére kiadott egyéni védőeszközt nem viselte. Az adott baleseti eseménnyel kapcsolatban az 56-83. *-gal jelzett kódnégyzetekhez tartozó sorok a következőképpen tölthetők ki: - munkahelyi környezet: építési munkaterület, - munkafolyamat: munkaterület tisztítása, - konkrét fizikai tevékenység: tetőtisztítás, - munkaeszköz: tér, szint feletti épületrész (jelen esetben nem a nagy nyomású mosóberendezést, hanem a tér, szint feletti munkaterületet kell megjelölni), - a balesetet kiváltó esemény: elcsúszás, - a sérüléssel összefüggésben lévő anyag: föld (ez esetben az épület előtti járófelület anyagát kell megjelölni), - a sérülés, károsodás külső oka: esés egyik szintről a másikra, - személyi tényezők: szabályszegő magatartás. A BALESET HELYSZÍNVÁZLATA A munkáltató a jegyzőkönyv e területén - akár méretarányos helyszínrajzot is csatolva - rögzítheti a munkabaleset helyszínét, eleget téve e rendelet 3. számú mellékletének második bekezdésében foglaltaknak. A MUNKAVÉGZÉS HELYE (55. kódnégyzet) A munkavégzés helyét jelölő kódnégyzetbe a négy kódszám valamelyike írható: 0 Nem meghatározott E kódszámmal a munkavégzés helyszínét akkor kell megjelölni, amikor a munkavállaló nem az állandó szokásos munkahelyén a munkaköréhez nem közvetlenül tartozó tevékenységet végez (pl. a karosszérialakatost megbízzák azzal, hogy az ügyfél gépkocsijában esett kárt annak garázsában mérje fel, és eközben balesetet szenvedett). 1 Állandó (szokásos) munkahely Szokásos munkahelynek kizárólag a munkáltató telephelyén belüli területet kell tekinteni, illetve az a közterület minősül ilyennek, amelynek gondozása munkáltatói kötelezettség (pl. a járda takarítása). 2 Változó munkavégzési hely Ilyen munkavégzési helynek kell tekinteni a munkabalesetekkel kapcsolatos eljárás során a különböző helyszínen munkát végzők (pl. a gépkocsivezető, mozdonyvezető, postás, kiküldetésben lévő munkavállaló, kéményseprő) telephelyen kívüli munkaterületét (pl. közút, vasúti pálya, másik munkáltató telephelye, szolgáltatás helyszíne). 9 Egyéb munkavégzési hely A fentiekhez nem kapcsolható munkaterület. A MUNKAKÉPTELENSÉG IDŐTARTAMA (84. kódnégyzet)
Abban az esetben, ha a munkabaleseti jegyzőkönyv beküldési határidejéig a munkaképtelenség időtartama ismertté válik, akkor a munkáltatónak a 84. kódnégyzetbe a munkaképtelenség miatt kieső napok számát az alábbiakban megadott kódszámokkal kell beírnia. (Pl. ötnapos munkaképtelenség esetében a 84. kódnégyzetekbe 1et, tizenöt napos munkaképtelenség esetén 3-at kell beírni). Abban az esetben, ha a munkaképtelenség időtartama a jegyzőkönyv beküldési határidejéig nem állapítható meg, a 84. kódszámhoz tartozó első kódnégyzetbe „A” betűjelzést kell beírni. Ilyen munkabaleset esetében a 4/b. számú melléklet szerinti „MÓDOSÍTÓ MUNKABALESETI JEGYZŐKÖNYV”-et kell a munkaképtelenség megszűnését követően haladéktalanul felvenni és a felügyelőségre - továbbá egyidejűleg az alapjegyzőkönyv többi címzettjének megküldeni. [Lásd még „Az adatszolgáltatás jellege (96. kódnégyzet)” magyarázatát.] A módosító munkabaleseti jegyzőkönyv kitöltési útmutatóját e melléklet utolsó bekezdése tartalmazza. Kódszám 0 1 2 3 4 5 6 7
A munkaképtelenség időtartama halálos munkabaleset esetén, ha a sérült a baleset időpontjától számított 72 órán belül meghal 4-6 nap 7-13 nap 14-20 nap minimum 21 nap, de kevesebb, mint 1 hónap minimum 1 hónap, de kevesebb, mint 3 hónap minimum 3 hónap, de kevesebb, mint 6 hónap legalább 6 hónap
Abban az esetben, ha a balesetet szenvedett munkavállaló magzata vagy újszülöttje hal meg - amelyet az „Egyéb megjegyzések, észrevételek” rovatban jelöltek -, a 84. kódnégyzetbe a „sérült” munkavállaló munkaképtelenségének időtartamát kell beírni. BALESETI SÉRÜLÉS, MÉRGEZÉS ÉS KÜLSŐ OKOK KÖVETKEZMÉNYEI (85-88. kódnégyzet kitöltése a felügyelet feladata) A munkabaleset során megsérült testrészt és a sérülés fajtáját kell szövegesen beírni, figyelembe véve a Betegségek és az egészséggel kapcsolatos problémák Nemzetközi Statisztikai Osztályozása (BNO-10) kódlistában meghatározott fogalmakat. A fogalmak fő csoportjai: - Fejsérülések (felületi sérülés, nyílt seb, koponya- és arccsonttörés, fejízület-sérülés, agyidégsérülés, szem-, szemgödörsérülés, agyrázkódás, traumás amputáció, pl. skalpolás, fülleszakadás) - Nyaksérülések - Hátcsigolyák sérülései - Mellkas, mellkasi szervek, medence, medencei szervek (törzs) sérülései - Felső végtag(ok) sérülése (váll és felkar, könyök, alkar, kéz, ujj, csukló, többszörös sérülések) - Alsó végtag(ok) sérülése (csípő és comb, térd és lábszár, boka, lábfej, lábujj, többszörös sérülések) - Több testtájra kiterjedő sérülések (égés, fagyás, mérgezés - toxikus hatás -, maródás) - Egyéb károsodás (sugárhatás, hőség, fény - hőguta, napszúrás -, természetes testnyíláson behatoló idegen test hatása - szem, fül, légző és emésztő traktus, nemi-, húgyúti szervekben stb. -, külső okok - villámlás, áramütés, vízbe fulladás stb. -, egyéb) A VÉDŐ- ÉS JELZŐBERENDEZÉSEK, EGYÉNI VÉDŐESZKÖZÖK ALKALMASSÁGA (89-92. kódnégyzet) A kódnégyzetekben a munkabaleset vizsgálata alapján a munkaeszköz védőburkolatával, védőberendezésével, jelzőberendezésével, az egyéni védőeszközzel kapcsolatos megállapításokat kell a munkáltatónak az 1-8. kódszámok valamelyikével megjelölni. MUNKÁLTATÓI INTÉZKEDÉS A HASONLÓ MUNKABALESET MEGELŐZÉSE ÉRDEKÉBEN (93. kódnégyzet kitöltése a felügyelet feladata) A munkáltatónak itt kell választ adnia arra, hogy álláspontja szerint szükséges-e intézkedés, ha igen, akkor milyen intézkedésekkel kerülhető el a hasonló baleset. Ha intézkedést tart szükségesnek, akkor határozza meg annak jellegét, tartalmát (abban az esetben is, ha már a baleset után azonnal megtörtént). Az intézkedést a munkahelyre, munkaeszközre, szervezési feladatra konkretizálva, egyértelműen és pontosan meg kell határozni. (Pl. a sérültet
oktatni kell arról, hogy munka közben ne hordjon gyűrűt; a villamos szeletelő gépet el kell látni olyan reteszelővel, amely megakadályozza a védőberendezés kiiktatását; a munkáltató telephelyén a lépcsőházi elkopott lépcsőfokokat csúszásmentesíteni kell; a fröccsöntő gépen vissza kell állítani a munkavédelmi minősítő jegyzőkönyv szerinti eredeti állapotot.) Az intézkedés lehet műszaki jellegű (pl. technológia megváltoztatása, munkaeszköz átalakítása, biztonsági berendezés felszerelése), szervezési, szabályozási jellegű (pl. munkarend megváltoztatása, pihenőidő beiktatása, a munkáltató belső szabályozásának megváltoztatása, egyéni védőeszköz juttatása) és oktatással kapcsolatos. A MUNKAVÉDELMI KÉPVISELŐ RÉSZVÉTELE, ILLETVE VÉLEMÉNYE; EGYÉB ÉSZREVÉTELEK, MEGJEGYZÉSEK (94-95. kódnégyzet kitöltése a felügyelet feladata) A „Nincs mv. képv.” (azaz nincs munkavédelmi képviselő) kódnégyzetbe „X” jelet kell beírni, ha a munkáltatónál nem választottak munkavédelmi képviselőt. Ha a jelölt kódnégyzetbe az „X” jellel nem jelölik, hogy a munkáltatónál munkavédelmi képviselő nincs, és a munkavédelmi képviselők részére biztosított rovat kitöltése, illetőleg a képviselő aláírása elmarad, az felügyelői intézkedést von maga után. Ebben a két rovatban lehetősége van a munkáltatónak, hogy az előző rovatokon túlmenően bármilyen, a munkabalesettel kapcsolatos és általa lényegesnek tartott tényt, körülményt, véleményt rögzítsen. Itt kell feltüntetni a munkavédelmi képviselő részvételének tényét a vizsgálatban, valamint azt, hogy volt-e a képviselőnek a munkáltatóétól eltérő megállapítása, véleménye. A munkavédelmi képviselő ezen véleményét, megállapítását - kérésére - külön lapon kell a munkabaleseti jegyzőkönyvhöz csatolni. A baleseti vizsgálatban részt vevő munkavédelmi képviselő részére lehetővé kell tenni, hogy a rovatot aláírásával elláthassa. Itt kell indokolni az adatszolgáltatásban meghatározott határidőn túli késedelmet. Ugyancsak e rovatban kell utalni arra, hogy lakóhely hiányában, milyen cím került rögzítésre. Ha a jegyzőkönyv nyomtatványon biztosított hely nem lenne elegendő a megjegyzések megtételére, akkor az észrevételeket a jegyzőkönyvhöz csatolt külön lapon kell folytatni. AZ ADATSZOLGÁLTATÁS JELLEGE (96. kódnégyzet) 1-es, új jegyzőkönyvre utaló sorszámot kell beírni a 96-os kódnégyzetbe abban az esetben, ha az adott balesetről első alkalommal töltöttek ki munkabaleseti jegyzőkönyvet. 2-es, módosításra, kiegészítésre utaló sorszámot kell beírni - kivéve a 84. kódnégyzet változásának esetét -, ha a balesetről már korábban töltöttek ki jegyzőkönyvet, de valamely adattal, tényezővel, megállapítással kapcsolatosan módosítás vált szükségessé. A 84. kódnégyzetben történő későbbi adatváltozás esetén e rendelet 4/b. számú melléklete szerinti módosító jegyzőkönyvet kell felvenni. 3-as, törlésre utaló sorszámot kell beírni, ha az adatszolgáltatásban meghatározott bejelentés megtétele után bekövetkezett, vagy utólag felismert tény, körülmény miatt, esetleg hatósági, bírósági döntés alapján a jegyzőkönyvet törölni kellett. A BALESETET VIZSGÁLÓ Kötelező a rovat kitöltése, ha munkavédelmi (munkabiztonsági) szakképesítéssel rendelkező személy folytatja a vizsgálatot, ideértve a munkabiztonsági szaktevékenység alá tartozó munkabaleset vizsgálatát is [Mvt. 57. § (3) bekezdésének h)-i) pontjai, 65. § (2) bekezdése], illetve, ha a balesetvizsgálat szolgáltatás keretében történik, egyéb esetekben (e rendelet 2. számú mellékletének 4. pontja) az adatszolgáltatás önkéntes. A rovatba be kell írni: - szolgáltatás esetén a szolgáltatást ellátó cég (vállalkozás) nevét, címét (az adatokat tartalmazó bélyegzőlenyomattal is teljesíthető), - a munkabalesetet kivizsgáló személy (vagy vizsgálóbizottság vezető) nevét, - a munkavédelmi szakképesítést igazoló okmány számát és keltét. A munkabalesetet vizsgáló a munkabaleset kivizsgálását lezáró (összefoglaló) jegyzőkönyvet aláírásával köteles ellátni. A balesetet vizsgálónak keltezésként a vizsgálat lezárásának időpontját kell beírnia, amely nem minden esetben egyezik meg a munkáltató képviselője - a munkabaleseti jegyzőkönyvet hitelesítő - aláírásának időpontjával. A MUNKÁLTATÓ KÉPVISELŐJÉNEK NEVE, BEOSZTÁSA, ALÁÍRÁSA E rovatba a munkáltató vezetőjének vagy az általa írásban (egyedileg vagy ügyrendben) feljogosított személynek a nevét és beosztását kell beírni. Az a személy írhatja alá, akit a munkáltató neve, beosztása rovatba beírtak, és aláírását a munkáltatója működése során jogszerűen használt bélyegzőjével hitelesíti.
A MUNKABALESET VIZSGÁLATÁVAL ÖSSZEFÜGGŐ (CSATOLT) DOKUMENTÁCIÓK JEGYZÉKE A munkabaleseti jegyzőkönyv ezen oldalán lehetőség van arra, hogy a munkáltató a baleset vizsgálatával összefüggésben keletkezett dokumentációkat rendszerezve feljegyezze. Például: - meghallgatási jegyzőkönyvek [sérült, tanú(k)], - fényképfelvételek száma, - alkoholos befolyásoltság(ok) vizsgálatának eredménye, - szakmai képesítés, kezelési jogosultság dokumentumának másolata, - munkaköri szakmai, illetve személyi higiénés alkalmassági orvosi vizsgálat eredménye, - vonatkozó technológiai, kezelési, karbantartási utasítás másolata, - műszeres mérések eredménye, - szakértői vélemény, - a munkavédelmi képviselő külön lapon leírt észrevétele. A jelölt dokumentációk csatolása súlyos munkabaleset esetén feltétlenül indokolt. FELÜGYELŐI ÉSZREVÉTEL, INTÉZKEDÉS Az adott munkabaleset vizsgálatával, munkabaleseti jegyzőkönyv kitöltésével kapcsolatos észrevételek, intézkedések feljegyzésére e rovatban van lehetőség. Telefonon történt egyeztetés esetén célszerű a tárgyalás tárgyát, időpontját, a tárgyalófél nevét e rovatban rögzíteni. A munkabaleseti esemény elemzését (vizsgálatát, kódolását) követően a felügyelő köteles a jelölt helyre - a hatósági intézkedések iktatószámát (ha keletkezett), - a felülvizsgálat lezárásának napját és a nevét beírni, majd ezt követően a jegyzőkönyvet aláírni.
A módosító munkabaleseti jegyzőkönyv kitöltése A „MÓDOSÍTÓ MUNKABALESETI JEGYZŐKÖNYV”-et (a továbbiakban: jegyzőkönyv) kell kitöltenie a munkáltatónak, ha egy adott baleseti eseménnyel összefüggésben kitöltött munkabaleseti jegyzőkönyv 84. kódnégyzetébe „A” betű beírása történt. Ugyancsak jegyzőkönyvet kell kitölteni, ha a munkabalesetet szenvedett munkavállaló ugyanazon esemény kapcsán, a munkabaleset időpontjától számított egy éven belül ismételten munkaképtelenné válik. Ilyen esetben a „MUNKÁLTATÓI INDOKOLÁS A MÓDOSÍTÁSRÓL” rovatban részletesen jelölni kell a munkaképtelenség időintervallumait (lásd példa). A munkaképtelenség időtartamának ismertté válását követően haladéktalanul gondoskodni kell a jegyzőkönyv kitöltéséről. A jegyzőkönyv egy-egy példányát mindazon helyekre el kell juttatni, ahova az eredeti jegyzőkönyvet megküldte a munkáltató. A munkáltatónak - írógéppel, számítógéppel vagy nyomtatott betűvel - kell kitöltenie a jegyzőkönyv valamennyi adatát. Az eredeti munkabaleseti jegyzőkönyvön lévő adatokkal azonosan kell kitölteni az alábbi rovatokat: - munkabaleseti nyilvántartás sorszáma, - területi kód, - a munkáltató neve, címe, irányítószáma, e-mail címe, telefon-(fax-)száma, - a sérült neve (és születési neve), taj-száma, anyja neve, - a sérült születési adatai (hely, idő), - a sérült lakóhelye (lakcíme), irányítószáma, - a baleset időpontja. A MUNKAKÉPTELENSÉG IDŐTARTAMA A munkaképtelenség időtartama rovatba a napok számának pontos megjelölésével kell a munkaképtelenség időtartamát beírni. Az eredeti jegyzőkönyvvel megegyező kódszámmal (84.) ellátott kódnégyzetbe a jegyzőkönyvön a munkáltató írja be a napok számának megfelelő kódszámot. MUNKÁLTATÓI INDOKOLÁS A MÓDOSÍTÁSRÓL
E rovat lehetőséget biztosít arra, hogy a munkáltató tájékoztatást adjon arról, hogy milyen különleges - a felgyógyulás elhúzódását jelző októl különböző - események, okok játszottak közre, amelyek a jegyzőkönyv kitöltését indokolták (pl. ismételten munkaképtelenné válás). A rovat kitöltése nem kötelező, ha a módosító munkabaleseti jegyzőkönyv felvételét kizárólag a munkaképtelenség időtartamának változása indokolja. A „BALESETET VIZSGÁLÓ” és „A MUNKÁLTATÓ KÉPVISELŐJÉNEK” rovatok kitöltése általában megegyezik az eredeti jegyzőkönyv kitöltéséhez kapcsolódó kitöltési útmutatóban foglaltakkal. Ha időközben változás következik be a baleset vizsgálója vagy a munkáltató képviselője tekintetében, úgy e rovatokat nekik kell kitölteni és aláírni. FELÜGYELŐI ZÁRADÉK A jegyzőkönyvet a felügyelőségre történő beérkezését követően kell felügyelői záradékkal ellátni, amely tartalmazza, hogy a felügyelő mikor gondoskodott a munkaképtelenség időtartamának regisztrálásáról, mikor csatolta a módosító jegyzőkönyvet az eredeti jegyzőkönyvhöz. Példa a módosító munkabaleseti jegyzőkönyv kitöltésére: A munkavállaló 2005. február 10-én munkabalesetet szenvedett, aznaptól keresőképtelenné vált. Sérüléséből a tárgyhót követő 03. 08-ig (jegyzőkönyv beküldési határidő) nem gyógyult fel. Március 29-én azonban munkába állt. Tevékenységét április 30-ig folytatta. Mivel nem gyógyult fel teljesen, orvosi javaslatra május 02-án újabb műtétet hajtottak végre, majd rehabilitációs kezelést alkalmaztak. Emiatt ismét munkaképtelen volt, és csak június 06-án kezdett újra dolgozni. A helyes munkáltatói eljárás ez esetben: A munkáltató: - 2005. március 08-ig az OMMF-nek a baleset helyszíne szerint illetékes területi felügyelőségére eljuttatja a munkabaleseti jegyzőkönyvet, amelynek 84. kódnégyzetébe „A” betűt ír. - Március 26. után - haladéktalanul -, de legkésőbb április 08-ig megküldi az „1. számú MÓDOSÍTÓ MUNKABALESETI JEGYZŐKÖNYV”-et. E jegyzőkönyv „A munkaképtelenség időtartama” rovatába a tényleges naptári napok számát - 47 - és az 5. kódszámot bejegyezte. Mivel a munkavállaló ismételten munkaképtelenné vált, 2005. május 02-től az eseményt a munkabaleseti nyilvántartásban sorszám nélkül előjegyzi. Miután június 06-tól újra dolgozni kezdett a munkavállaló, újabb jegyzőkönyv kitöltése indokolt. - 2005. június 06-a után haladéktalanul, de legkésőbb 06. 08-ig megküldi a „2. számú MÓDOSÍTÓ MUNKABALESETI JEGYZŐKÖNYV”-et. E jegyzőkönyv „A munkaképtelenség időtartama” rovatába a tényleges, összesített napok számát - 82 - és az 5. kódszámot bejegyezte. A 2. számú jegyzőkönyv a „MUNKÁLTATÓI INDOKOLÁS A MÓDOSÍTÁSRÓL” rovatába az alábbiakat jegyzi be. X.Y. 2005. február 10-én 7 óra 35 perckor bekövetkezett munkabalesetének következtében a munkaképtelenség időtartama az alábbiak szerint alakult: 2005. február 10.-március 25-ig (47 nap) május 02.-június 05-ig (35 nap) összesen: 82 nap A fenti példa szerint a munkáltató egy munkabaleseti jegyzőkönyv (négy oldalas) és két (külön sorszámú) módosító munkabaleseti jegyzőkönyv kitöltéséről és megküldéséről köteles gondoskodni.
6. számú melléklet az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelethez Munkabiztonsági szakértői szakterületek 1. Állattenyésztés technológiája és eszközeinek biztonsága 2. Anyagmozgatás technológiája és eszközeinek biztonsága 3. Bányászati tevékenység technológiája és eszközeinek biztonsága 4. Egészségügyi tevékenység technológiája és eszközeinek biztonsága 5. Emelőgép technológiája és eszközeinek biztonsága 6. Energia előállítás, szállítás, tárolás technológiája és eszközeinek biztonsága 7. Építőipari kivitelezés technológiája és eszközeinek biztonsága
8. Erdőgazdálkodás technológiája és eszközeinek biztonsága 9. Feldolgozóipari tevékenység technológiája és eszközeinek biztonsága 10. Fűtés, szellőzés technológiája és eszközeinek biztonsága 11. Hírközlés és elektronika technológiája és eszközeinek biztonsága 12. Hulladékkezelés technológiája és eszközeinek biztonsága 13. Ipari alpintechnika technológiája és eszközeinek biztonsága 14. Kereskedelmi és vendéglátó-ipari tevékenység technológiája és eszközeinek biztonsága 15. Munkahelyi zaj és rezgés elleni védelem 16. Művészeti tevékenység technológiája és eszközeinek biztonsága 17. Növénytermesztés technológiája és eszközeinek biztonsága 18. Sport- és nem művészeti célú szórakoztatási tevékenység technológiája és eszközeinek biztonsága 19. Szállítás technológiája és eszközeinek biztonsága 20. Tárolás, raktározás technológiája és eszközeinek biztonsága 21. Világítástechnika 22. Vízgazdálkodás technológiája és eszközeinek biztonsága 23. Beruházásszervezés 24. Üzem- és munkaszervezés 25. Munkavédelem gazdasági elemzése
20/2001. (III. 30.) OGY határozat a munkavédelem országos programjáról 1. Az Országgyűlés megtárgyalta és elfogadta az országgyűlési határozat mellékletét képező munkavédelem országos programját (a továbbiakban: Program). 2. A Kormány a Program alapján, annak teljes tartamára évenkénti bontásban, első ízben legkésőbb a nemzetgazdaság 2001. évi munkavédelmi helyzetéről szóló tájékoztató jelentés megtárgyalásakor - a munkavállalók és a munkáltatók érdek-képviseleti szerveivel együttműködve -, a központi költségvetés helyzetének lehetőségeire figyelemmel, a Program megvalósítására részletes intézkedési és ütemtervet dolgoz ki a feladatok, a felelősök és a szükséges eszközök, források meghatározásával. 3. A Kormány a Program teljesítéséről - időtartamának lejártát követően fél éven belül - az Országgyűlés részére tájékoztatót készít. 4. Az Országgyűlés e határozatával felkéri a) a munkáltatókat és munkavállalókat, hogy tegyenek meg mindent a Programban megfogalmazott célok megvalósulásáért; b) a tömegtájékoztató szervek vezetőit és munkatársait, hogy vállaljanak részt a Program megismertetésében és a munkavédelemre, egészségvédelemre, egészségfejlesztésre vonatkozó ismeretek terjesztésében; c) a társadalmi és érdek-képviseleti szerveket és az állampolgárokat, hogy lehetőségeik szerint működjenek közre a Program céljainak megvalósításában. 5. Ez a határozat a közzététele napján lép hatályba.
Melléklet a 20/2001. (III. 30.) OGY határozathoz A munkavédelem országos programja A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény az állam feladatává teszi, hogy - a munkavállalók és a munkáltatók érdek-képviseleti szerveivel egyeztetve - kialakítsa az egészség, a munkavégző képesség megóvására, a munkabiztonságra és a munkakörnyezetre vonatkozó országos programját, amelynek megvalósulását időszakonként felülvizsgálja. Ez a munkavédelem országos programja, amelynek - középtávú, öt évre szóló cselekvési rendszerként - célja a jelen munkavédelmi problémáinak megoldása és a jövő problémáinak megelőzése. 1. A munkavédelem tartalma 1.1. Az ipari fejlődés eredményezte az elmúlt században azt a felismerést, hogy a munkáltatónak fontos gazdasági érdeke fűződik a munkavállaló egészségének, biztonságának megóvásához. A műszaki és társadalmi fejlődéssel a dolgozót fenyegető kockázatok nem csökkentek, hanem éppenséggel sokasodtak, miközben a gazdaságilag fejlett országokban az ember egyre többre értékeli az egészségét, biztonságát, jó közérzetét. A munkakörnyezet a legveszélyesebb emberi környezet, amelynek károsító kockázata 1-3 nagyságrenddel magasabb más környezetekénél. A kockázatok különféle formákban jelennek meg, a veszélyes gépektől kezdve a veszélyes anyagokon át egészen a munkakörnyezet lelki és szociális tényezőiig, ideértve a rossz munkaszervezést, a szociális és higiénés ellátás hiányosságait, a munkahely emberi tényezőit is. 1.2. Napjainkban az Európai Unió területén évente mintegy 10 millió munkabaleset következik be, a halálesetek száma pedig meghaladja a tízezret. (A halálos munkabalesetek 100 000 dolgozóra vetített gyakorisági mutatója északról délre haladva fokozatosan emelkedik 2-től 10-ig. A férfiak baleseti aránya háromszorosa a nőkének, halálozási arányuk pedig tízszerese.) A foglalkozási megbetegedések okozta halálozásokról világszerte nincs megfelelő pontosságú statisztika (a világon évente 60-150 millió új foglalkozási megbetegedést regisztrálnak). Ennek oka - egyebek között -, hogy a betegségek egy része hosszú, esetenként több évtizedes lappangási idő után jelentkezik és nem derül ki annak foglalkozási eredete. Ezzel együtt a legmértéktartóbb becslések szerint a halálos kimenetelű daganatos betegségek 4%-a foglalkozási eredetű. Ez évente a világon több százezer, Magyarországon mintegy 1200-1400 munkavállaló halálát jelenti. A foglalkozási betegségek csoportjain túl ismeretesek a foglalkozással összefüggő betegségek, amelyek számos előidéző tényezője közül egy a munkakörnyezet, vagyis a munkakörnyezet bizonyos elemei az érintetteknél növelik
az adott megbetegedés kockázatát. E megbetegedések száma - mértékadó becslések szerint - a foglalkozási megbetegedésekénél két nagyságrenddel nagyobb. A munkakiesés egy táppénzes napra vetített kára 100 ezer forint körül van. Ez is jelzi, hogy a hatékony munkavédelem a humánus szempontokon túlmenően mind az állam, mind a vállalkozások szempontjából hosszabb távon is hasznos befektetés. 1.3. A modern munkavédelem nem korlátozódik a munkahelyi balesetek és egészségkárosodások megelőzésére. Helye és szerepe van már a munkaeszközök és munkahelyek megtervezésénél, kialakításánál. Másfelől kiterjed általánosságban a dolgozó ember jó közérzetére: életünk jelentős részét munkahelyen töltjük, ezért a munkavégzéssel összefüggő testi és lelki közérzet alapvető jelentőségű. A modern munkavédelem a munkakörnyezet humanizálását és az emberi tényezők messzemenő figyelembevételét igényli. Ez a felfogás összhangban van a munkáltató és az állam gazdasági érdekeivel, a munkavállaló és családja érdekeivel, végső soron az egész társadalom érdekeivel. A modern munkavédelem szempontjából meghatározó jelentőségű az egészségügyi és környezetvédelmi miniszterek 1999. évi londoni konferenciája, amelynek ajánlásait Magyarország is elfogadta. Ezen áttekintették a környezet, a munkaegészségügy és a munkabiztonság területén alkalmazott gyakorlatot, és nemzeti szinten olyan mechanizmusok és feltételek kialakítását javasolták, amelyek képesek folyamatosan elősegíteni az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtését a nemzetgazdaság egyes szereplőinek aktív közreműködésével, felhasználva a multidiszciplinaritás, illetve a környezeti kóroki tényezők minimalizálásának elvét is. A modern munkavédelem a következő területeket fogja át: a) A munkahelyek kialakítása és állapota, ideértve a munkahelyi higiéné követelményeit is. A munkahely nemcsak a munkavégzés színtere, hanem élettér is, amelynek minősége egész életminőségünk meghatározó eleme. b) Munkaeszközök. Gépek, szerszámok, műszaki berendezések, minden eszköz, amelyet a munkavégzés során használnak. c) Veszélyes anyagok és készítmények. Több tízezerre tehető azoknak a vegyi anyagoknak a száma, amelyeket különféle technológiákban felhasználnak. Ezek az anyagok sokszor már egészen kicsiny mennyiségben is a legkülönfélébb veszélyekkel és ártalmakkal fenyegetnek, a maró vagy mérgező hatástól egészen az alattomos rákkeltő vagy magzatkárosító hatásokig. d) A munkaszervezés és a munkaidő. A dolgozó a munkavégzés során sokféle testi és lelki igénybevételnek van kitéve. A munkaidő átgondolt szabályozása, a veszélyek és ártalmak között eltöltött idő megfelelő korlátozása a közvetlen terhelés csökkentésével fokozza a biztonságot, segíti az egészség megőrzését. A munkaszervezés általánosabb munkavédelmi szerepének jelentőségét az utóbbi évtizedekben ismerték fel. A pszichoszociális tényezők hatása, a rossz munkahelyi közérzet ugyanúgy egészségkárosodáshoz vezethet, mint a közvetlen veszélyek. e) Kiemelt csoportok védelme. Munkát terhes és szoptató anyák, valamint fiatalkorúak is végeznek, sőt a munkáltatók egyre nagyobb számban alkalmaznak „megváltozott munkaképességűeket”. E csoportokat nem kirekeszteni kell a munka világából, hanem sajátos körülményeiket, toleranciájukat és képességeiket kell messzemenően figyelembe venni. f) A munkavédelmi szervezet. A munkáltató érdeke, hogy megfelelő képesítéssel és ismeretekkel rendelkező munkavédelmi szakembereket foglalkoztasson. Ennél még fontosabb azonban, hogy a munkavédelem ne elkülönült feladatként jelentkezzék, hanem a biztonság és egészség védelme, a jó testi-lelki közérzet biztosítása szervesen beépüljön a munkáltató egész belső szervezési, irányítási rendszerébe. 2. A munkavédelem helyzete Magyarországon 2.1. A gazdasági és társadalmi közeg a) Magyarországon az 1990-es politikai és gazdasági rendszerváltozás előtt 15-17 ezer, döntően állami munkáltató foglalkoztatott mintegy 4,5 millió munkavállalót. A végbement változások következtében 1998-ban közel 800 ezer volt a vállalkozások száma. Közel egymillió munkáltató van hazánkban, de ebből csak mintegy hatezren foglalkoztatnak ötvennél több munkavállalót és 25 ezren 10 főnél többet. A munkáltatók száma tehát majdnem két nagyságrenddel növekedett, ezzel egy időben a munkahelyek mérete és létszáma meredeken csökkent. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a munkavédelmi jogi szabályozás Magyarországon a szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatottakra vonatkozik, holott a nem szervezett munkavégzés keretében dolgozók munkahelyi egészségének és biztonságának védelme, egészségének és munkavégző képességének megőrzése ugyanilyen fontos. Ez a populáció (egyéni vállalkozók, családtagok) jelentős létszámot képvisel. E csoportban is
kiemelendők - a tennivalók fontosságát és sürgősségét tekintve - a mezőgazdasági kistermelők, családi gazdaságok és őstermelők. b) Az állami szerepvállalás megváltozott: a tulajdonosi funkció helyett a gazdasági szervező, illetve közhatalmi funkció került előtérbe. Többéves jogalkotási folyamat és érdekegyeztetés után a munkavédelem jogi szabályozását új alapokra helyezte a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény, és fokozatosan megvalósul a hazai jogszabályoknak, előírásoknak az Európai Unió követelményeivel való összehangolása. A munkavédelmi szabályozás a munkabiztonsági és munka-egészségügyi szakmai területet egyaránt átfogja. A munkával kapcsolatos egészségügyi követelmények meghatározása, valamint az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés és munkakörülmények biztosításában való közreműködés a munkaegészségügy hatáskörébe tartozik. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szerint a munkaegészségügy a munkahigiéné és a foglalkozásegészségügy két szakterületét foglalja magában. A munkavédelemben a legátfogóbb jellegű szolgáltató tevékenységet a foglalkozás-egészségügyi szolgálat nyújtja, mivel a munkavédelmi törvény szerint a szolgáltatás biztosítása valamennyi szervezett munkavégzésben foglalkoztatott számára kötelező. 1998 végére a szervezett munkavégzésben dolgozók 94%-a részére volt biztosított a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás. c) A munkáltatókra és a munkavállalókra ugyanakkor súlyos gazdasági terhek nehezednek a tőkehiány, a munkanélküliség fenyegetése, a kényszerűen magas társadalombiztosítási és adóterhek miatt. Vonzó a feketegazdaság, ahol a munkavédelmi garanciák még kevésbé érvényesülhetnek. Fennáll a veszély, hogy a munkavállalók nem egészséges és biztonságos munkakörülményeket, hanem elsősorban magasabb béreket akarnak; munkáltatók és munkavállalók között rossz érdekközösség alakulhat ki, amely a munkavédelmet a gazdaságosság kerékkötőjének tekinti. 2.2. A munkavégzés tárgyi tényezőinek állapota 2.2.1. A munkaeszközök biztonsági állapota Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) 1996-ban reprezentatív, minden szektorra kiterjedő országos felmérésében több mint 280 ezer munkaeszköz biztonsági állapotát vizsgálta meg. A felmérés alapján a következőket lehetett megállapítani: a) A munkaeszközök életkora 1996-ban átlagosan 12,1 év volt, és a tapasztalatok szerint ez az adat azóta sem változott lényegesen. A tőkeszegény vállalkozások a volt szocialista nagyipar gépeit használják tovább, de nagy számban megtalálhatók külföldről behozott használt gépek is, amelyek életkora meghaladja az országos átlagot. b) A munkaeszközök 48%-a hazai gyártású. Ezek életkora 3,5 évvel haladta meg az importból származókét. c) A munkaeszközök 30%-a minősült jogszabály vagy más előírás alapján veszélyesnek. A munkáltatók körében nagyfokú tájékozatlanság volt tapasztalható a munkaeszközök, technológiák veszélyességi besorolásával kapcsolatosan. d) Az időszakos biztonságtechnikai vizsgálatra kötelezett munkaeszközök 25%-ánál nem végeztették el az ellenőrzést. Az elvégzett vizsgálatok jelentős része formális volt. A karbantartásnál a fő cél a termelőképesség megőrzése, a biztonság nem elsődleges szempont. e) A munkaeszközök biztonsági állapota 14%-ban nem volt megfelelő, és 8%-ukat találta a vizsgálat kifejezetten veszélyesnek a biztonsági berendezés hiánya, meghibásodása, kiiktatása vagy egyéb ok miatt. Megjegyzendő eltérő tapasztalatként, hogy a bányafelügyelet ellenőrzései a szilárd ásványbányászat területén visszajelzik ugyan a munkaeszközök nagy részének korszerűtlenségét, ám műszaki, biztonsági állapotuk és munkavédelmi megfelelőségük a rendszeresen végzett karbantartás mellett még kielégíti a vonatkozó követelményeket. A kőolaj- és földgázbányászat, illetve távvezetéki szállítás, valamint a gázelosztás területén korszerű munkaeszközöket alkalmaznak. 2.2.2. A munkavállalók megoszlása foglalkozás-egészségi osztályok alapján A munkavégzésből eredő megterheléssel és a munkakörnyezetben jelen lévő kóroki tényezőkkel összefüggő kockázatok alapján a különböző ágazatok, illetve tevékenységek helyzete eltérő. (A legkedvezőtlenebb az „A” osztályba tartozók helyzete, idetartozik pl. a bányászat és a kohászat.) A munkavállalók megoszlása a foglalkozás-egészségi osztályba történő besorolásuk szerint 1998 végén (hasonlóan az előző évhez) a következő volt: Foglalkozás-egészségi osztály A osztály B osztály C osztály D osztály
5% 26% 37% 32%
2.3. Személyi tényezők a) A magyar lakosság egészségi állapota közismerten válságos. A 45-65 életév közötti férfi lakosság halálozási aránya Európában az első helyen álló FÁK országokat követi. A daganatos halálozás esetében a WHO felé jelentő 40 ország közül Magyarország halálozási mutatója a legrosszabb a világon, beleértve a harmadik világ megbízható statisztikai adatokkal rendelkező országait is. A 30 éves életkorban még várható élettartam mindössze 36,7 év. A dolgozó emberre egyrészt a munkavégzésből eredő fizikai, pszichés és mentális megterhelések, másrészt a munkakörnyezetből származó különböző kóroki (kockázati) tényezők (fizikai, kémiai, biológiai, ergonómiai, pszichoszociális) hatnak. A munkáltatók és a munkavállalók értékrendjében az egészség és biztonság sokszor háttérbe szorul. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1991-1992-ben Magyarországon járt szakértő bizottsága ezt a mai napig is lényegében érvényesnek tekinthető módon fogalmazta meg a jelentésében: „az általános biztonságtudat az országban nem eléggé fejlett. A nyugat-európai lakossággal összehasonlítva, a biztonság... a munka világában... nem szerepel előkelő helyen... A nyugat-európai országokban a dolgozók biztonsággal és egészséggel kapcsolatos tájékozottsága és érdeklődése folyamatosan fejlődött és ma előkelő helyen áll, a magyar dolgozók között viszont az ilyen fejlődésnek a csíráit sem sikerült felfedezni. Ma Nyugat-Európában... senkinek, még a munkáltatónak sem jut eszébe, hogy nyíltan megkérdőjelezze az átfogó munkavédelmi intézkedések szükségességét. A jelenlegi magyarországi helyzetben viszont a munkáltatótól egyelőre igen távol áll az ilyen attitűd.” b) A fentieket lehet elmondani a munkavállalók jelentős részéről is. A dolgozó napjainkban nem a lehető legegészségesebb és legbiztonságosabb munkakörülményekért küzd, hanem a lehető legmagasabb bérért. Magyarországon nem került még sor olyan munkavállalói megmozdulásra, amely kifejezetten az egészségtelen vagy veszélyes munkakörülmények felszámolását követelte volna. c) Emellett mind a munkáltatók, mind a munkavállalók munkavédelmi ismeretei hiányosak. A munkavédelem mint szempont lényegében még nem épült be szervesen sem a gazdálkodó szervezetek irányításába, sem az oktatásba. 2.4. A munkabalesetek alakulása a) A munkabaleseti adatok alakulása az elmúlt évtizedben látszólag kedvező volt. Az 1980-as évek közepétől a bejelentett munkabalesetek abszolút száma évről évre egyenletesen csökkent. Míg 1989-ben több mint 80 ezer dolgozó szenvedett balesetet, 1998-ban csak 28 688. A csökkenésben közrejátszott a veszélyes nehézipari ágazatokban folyó tevékenység visszaszorulása, a munkanélküliség megjelenése, tehát a foglalkoztatottak és a munkahelyek számának csökkenése, valamint sok munkahelyen a termelés intenzitásának visszaesése. Az utóbbi évek adatai (az OMMF által felügyelt munkáltatóknál) a következők: Év 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998
Munkabaleset 45 230 40 314 35 919 33 471 30 910 28 896 28 688
1000 foglalkoztatottra vonatkozó gyakoriság 12,27 11,79 10,81 10,36 9,68 9,04 8,75
Foglalkoztatottak száma 3 686 300 3 418 800 3 323 200 3 231 000 3 132 000 3 196 000 3 276 800
Ugyanakkor az ellenőrzések tapasztalata szerint a munkahelyek biztonsági állapota romlott. Az 1998. évben először megállt a munkabalesetek számának több mint egy évtizede tartó egyenletes csökkenése. Ez jelzi, hogy a gazdaság élénkülésével a munkahelyi veszélyek és ártalmak fenyegetése fokozottan fog jelentkezni. Az 1000 főre jutó munkabalesetek száma kevéssé változott. b) A halálos munkabalesetek száma másként alakult: miközben az abszolút szám csökkent, kivéve az 1998. évet, a 100 ezer foglalkoztatottra vetített számadat 1991 óta nagyjából állandó. c) A balesetek számadatait csak fenntartásokkal tekinthetjük a munkavédelmi helyzet értékmérőjének. 1995-ben az OMMF országos célellenőrzés során vizsgálta meg, hogy a munkáltatók bejelentik-e a munkabaleseteket. Azóta is igaz az akkori megállapítás, hogy a balesetek legalább 25%-át nem jelentik be, tehát a munkabalesetek számának látszólagos csökkenése összefügg a bejelentési fegyelem lazulásával is. Az eltitkolás egyik oka a nagy súllyal jelen levő feketegazdaság, az ott bekövetkező balesetekről azonban - egy-egy halálos vagy súlyos balesetet kivéve - még becsült adatok sem állnak rendelkezésre. A munkavállalót nem foglalkoztató egyszemélyes vállalkozásokra jelenleg nem terjed ki a munkavédelmi szabályok hatálya, ezért az őket érő munkabalesetekről egyáltalán nincs információ. A
bányafelügyelet ellenőrizte területre nem jellemző a munkabalesetek eltitkolása vagy a bejelentési kötelezettség elmulasztása. 2.5. A foglalkozási megbetegedések és a fokozott expozíciós esetek alakulása A foglalkozási megbetegedések és a fokozott expozíciós esetek alakulása a munkahelyek egészségkárosító hatásának egyik jellemzője lehet. A bejelentett, 10 000 alkalmazottra jutó foglalkozási betegségek számának alakulása a következő: Év
Betegségszám
1996 1997 1998
719 709 691
10 000 alkalmazottra jutó betegség 3,0 2,9 3,0
Alkalmazottak száma 2 365 000 2 402 000 2 351 000
A 10 000 alkalmazottra jutó bejelentett megbetegedések megoszlása a legfontosabb ipari ágazatok szerint: Ipari ágazat Bányászat Élelmiszeripar Könnyűipar Vegyipar Építőanyag-ipar Feldolgozó ipar Gépipar Villamosenergia-ipar
1996 28,8 6,0 1,9 4,6 6,7 7,3 11,2 4,6
1997 35,8 4,2 1,5 5,7 7,0 8,1 10,5 6,8
1998 57,4 4,8 1,7 7,9 8,6 12,0 5,1 7,1
Ezek a számok az Európai Unió tagországaiban regisztrált gyakoriságokhoz nem hasonlíthatóak, ugyanis azokban - az 1996 óta hasonló foglalkozásibetegség-lista ellenére is - más a betegségek definíciója, más a bejelentések kivizsgálásának és elfogadásának rendje, és eltérőek a társadalombiztosítási következmények (kártalanítás) is. A nálunk gyakran bejelentett foglalkozási betegségek közül az EU tagországokban is első helyen áll a zaj okozta halláskárosodás, ezt követik a foglalkozási fertőző, majd a bőrbetegségek; hazánkban viszont ritka a foglalkozási asztma és az ergonómiai tényezőkre visszavezethető mozgásszervi megbetegedések bejelentése. Ennek valószínű oka az, hogy Magyarországon egyik betegség(csoport) sem kártalanítandó. A foglalkozási megbetegedések egy részének hatékony megelőzési lehetősége a fokozott expozíció vizsgálata. A fokozott expozíció még nem betegség, csak annak lehetőségét jelzi. Amennyiben ebben a szakaszban munkáltatói intézkedés történik, foglalkozási megbetegedés nem alakulhat ki. A fokozott expozíciós esetek bejelentési kötelezettségét 1981-ben a világon először Magyarországon írta elő jogszabály. A bejelentett, 10 000 alkalmazottra jutó fokozott expozíciós esetek számának alakulása a következő: Év 1996 1997 1998
Esetszám 958 1161 1156
10 000 alkalmazottra jutó eset 4,0 4,8 4,9
Alkalmazottak száma 2 365 000 2 402 000 2 351 000
Ez az adatsor az Európai Unió tagországaiban lévő helyzethez nem viszonyítható, ugyanis hasonló bejelentési rendszert a 98/24/EU irányelv csak 2002-re irányoz elő. 2.6. A munkavédelem szabályrendszere a) A munkavédelem szabály- és intézményrendszerét alapvetően a Magyar Köztársaság Alkotmánya és a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény határozza meg. Emellett kiemelt jelentősége van az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvénynek, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvénynek és a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvénynek. Az állam szerepénél és feladatainál fogva meghatározó jelentőségű. Az állami irányítás kettős: egyrészt a nemzetgazdaság egészére kiterjedő funkcionális, másrészt meghatározott körben egy-egy ágazatra vagy tevékenységre vonatkozó ágazati irányítás. b) A munkavédelmi jogszabályrendszer alapvetően, tartalmilag összhangban van az Európai Unió szabályrendszerével. A jogharmonizáció ütemesen halad, és a teljes jogharmonizáció 2002-ig megvalósul.
c) Magyarország néhány kivétellel ratifikálta a munkavédelemmel összefüggő legtöbb fontos nemzetközi munkaügyi egyezményt. 2.7. A munkavédelem állami intézményrendszere a) A munkavédelemről szóló törvény alapján az állami feladatok végrehajtásáért felelős az Országgyűlés és a Kormány, a szociális és családügyi miniszter és a felügyelete alatt működő OMMF, az egészségügyi miniszter és a felügyelete alatt működő Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ), a gazdasági miniszter és a felügyelete alatt működő Magyar Bányászati Hivatal (MBH). A munkabiztonság területén jelentős szerepe van a gazdasági miniszter felügyelete alatt működő Műszaki Biztonsági Főfelügyeletnek. A fegyveres erőkre és rendvédelmi szervekre vonatkozóan az irányító jogkört gyakorló miniszter látja el a munkavédelmi hatósági felügyeleti tevékenységet. b) A jogi szabályozás a klasszikus munkavédelem két fő pillérét, a munkabiztonságot és a munkaegészségügyet egységben kezeli. A munkavédelmet irányító és ellenőrző hatóságok viszont megosztottak. A hatósági ellenőrzés az ÁNTSZ, az OMMF és az MBH keretében, egymástól különálló, három miniszter irányítása alatt működő szervezetekre épül. A hatóságoknak annak függvényében, hogy munka-egészségügyi vagy munkabiztonsági előírások tartoznak a hatáskörükbe, szükségképpen eltérőek a prioritásai, ellenőrzési céljai, munkamódszerei. 2.8. A munkavédelmi érdekegyeztetés, érdekképviselet A munkavédelmi érdekegyeztetés és érdekképviselet intézményrendszere a munkavédelemről szóló törvény hatálybalépése óta mind országos, mind munkahelyi szinten funkcionál. Országos szinten funkcionál a munkavédelmi törvény által létrehozott, széles körű jogokkal felruházott, tripartit összetételű Munkavédelmi Bizottság, amely saját ügyrend szerint működik. Önálló működési forrásait jogszabály jelenleg nem biztosítja. Működésében az utóbbi időben zavarok voltak tapasztalhatóak, néhány jogszabály - részben a felgyorsult jogharmonizációs folyamat miatt is - a Bizottság megkerülésével került kihirdetésre. Helyi szinten a munkavállalóknak 1994-től kezdve törvény erejénél fogva lehetőségük van munkavédelmi képviselő választására. Ez az intézmény folyamatosan bővült, különösen azokon a munkahelyeken, ahol a szakszervezetek is felkeltették az igényt a munkavédelmi érdek-képviselet intézményesítésére. A képviselők megfelelő tevékenységi lehetőségét és védelmét jogszabályok biztosítják. 3. Stratégiai alapelvek A Program stratégiája egyenrangú, egymással összefüggő alapelvek érvényesítésével valósítható meg, amelyek a következők: 3.1. A fenntartható fejlődés A modernizáció, a teljesítmények, a termelési és szolgáltatási eredmények fokozása, a fejlődés csak fenntartható módon történhet. A gazdasági fejlődésnek nem szabad olyan módon és mértékben elhasználnia az emberi erőforrásokat, hogy a későbbiekben azok hiánya váljék a fejlődés gátjává. Ezért a munkahelyi biztonság és egészség védelmére, a munkahelyi kockázatok minimalizálására irányuló intézkedések az emberi erőforrások védelmeként a fenntartható fejlődés stratégiai elemei. 3.2. Az elővigyázatosság elve Az emberi munkatevékenységek bővülésével, az újabb és bonyolultabb termelési rendszerek, technológiák alkalmazásával növekednek és sokasodnak az ezekből eredő kockázatok. A kockázat csökkentése érdekében minden olyan esetben, ahol nem zárható ki a súlyos vagy visszafordíthatatlan egészségkárosodás, az elővigyázatosság elvét kell alkalmazni: bizonytalanság esetén a lehető legkedvezőtlenebb kimenetellel, a legnagyobb elképzelhető kockázattal kell számolni, és annak elhárítására vagy kezelésére felkészülni. Jellemző példa a veszélyes vegyi anyagokkal, a biológiailag aktív készítményekkel, a nukleáris technológiákkal kapcsolatos kockázat. 3.3. A megelőzés elve A fenntartható fejlődés, a kockázatok társadalmilag elfogadható szintre csökkentése feltételezi a megelőzés mint alapelv érvényesítését: a munkavédelmi tevékenységnek minden téren és minden szinten elsősorban a káros hatások kellő időben történő megelőzésére kell irányulnia, nem pedig utólagos kezelésükre, mert csak így óvható meg az ember élete, biztonsága, egészsége. Ugyanakkor a munkavédelemnek segítenie kell a technológiai fejlődést, az ember- és környezetbarát termékek elterjesztését is. 3.4. Partneri viszony A korszerű munkavédelem kialakítása és megvalósítása során partneri viszonyt kell kialakítani az abban érdekelt szereplőkkel: minden résztvevőnek meg kell teremtenie a másik fél számára szükséges feltételeket annak érdekében, hogy az teljesíthesse együttműködési kötelezettségét. Ennek a partneri viszonynak - a felelősségek pontos elhatárolása mellett - ki kell terjednie az állami, közigazgatási szervek, a munkáltatók és a munkavállalók érdekképviseleti szervei, a munkahelyi biztonsághoz és egészségvédelemhez kapcsolódó, a munka világát érintő
rokon területek (tűzvédelem, környezetvédelem, műszaki biztonság, közegészségügy, társadalombiztosítás, szabványosítás, termékbiztonság, fogyasztóvédelem stb.) közötti hatékony és folyamatos együttműködésre. 4. Stratégiai fő irányok 4.1. A munkavédelem stratégiai céljaként gondoskodni kell arról, hogy a munkavégzés rövid és hosszú távú kockázatai ne haladják meg a társadalmilag elfogadható mértéket. Ehhez az állami irányítás eszközrendszerével elő kell segíteni a biztonságos és egészséges munkavégzés feltételeinek megteremtését. 4.2. A stratégiai cél eléréséhez szükséges - a meglevő kedvezőtlen munkakörülmények felszámolása, illetve hatásának mérséklése; - a kedvezőtlen munkakörülmények újratermelődésének megakadályozása; - a műszaki, gazdasági, társadalmi változásokkal a munka világában megjelenő új veszélyek, ártalmak feltárása és megelőzése. 4.3. Fontos nemzetgazdasági érdek - a munkabalesetek számának és súlyosságának csökkenése; - a munkavégzésből és a munkakörnyezetből eredő vagy azokkal összefüggésbe hozható egészségkárosodások számának és súlyosságának csökkenése; - a fizikai és pszichoszociális értelemben is jó közérzetet biztosító munkakörnyezet kialakítása. 5. A célok megvalósítását szolgáló feladatok 5.1. A munkáltatóknak gazdaságilag közvetlenebb módon érdekeltté kell válniuk a munkavédelemben. Ennek érdekében: a) el kell különíteni a munkahelyi egészségkárosodások és balesetek biztosítási ágát; b) az elkülönített ágon belül differenciált járulékrendszert kell kialakítani, amelyben megfelelő veszélyességi (kockázati) besorolás alapján a befizetések arányosak a munkavégzés kockázataival, és függenek a bekövetkezett munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések alakulásától. 5.2. Az elkülönített biztosítási ág kialakítása és működésének megindulása után a) a munkavédelmi követelményeket és a biztosítási ágat megfelelő differenciálással ki kell terjeszteni az egyszemélyes vállalkozásokra is; b) a foglalkozási betegségek kártalanítási rendszerét meg kell változtatni. Jelenleg a bejelentendő foglalkozási betegségeknek mintegy harmada tartozik a baleseti ellátásra jogot adó betegségek csoportjába. Ez indokolatlan diszkriminációt eredményez a foglalkozási betegségek között (a nem kártalanítandók bejelentése gyakran emiatt is marad el), és szakmai szempontból nem indokolható. 5.3. Meg kell valósítani a munkavédelem területén a) a teljes és folyamatos jogharmonizációt az Európai Unióval, b) az összhangot a nemzetközi egyezmények és a hazai előírások között, c) a hazai jogalkotás munkavédelmen belüli, illetve a munkavédelem és a rokon területek belső összhangját, d) a joganyag ötévenkénti felülvizsgálatát és indokolt korrekcióját. 5.4. A munkavállalók egészségének és biztonságának védelme érdekében hosszabb távon a) a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok munkájának multidiszciplináris jellegét fokozni, szakmai színvonalát emelni kell; ehhez elsődleges fontosságú a hatásos minőségbiztosítási rendszer kialakítása, a megfelelő színvonalú képzés és átképzés; b) ki kell alakítani a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok és a háziorvosok együttműködésének hatékony rendszerét a munkával összefüggő egészségkárosodások feltárása érdekében, és figyelemmel kell kísérni a foglalkozási betegségben szenvedő vagy fokozott expozíciónak kitett dolgozók további sorsát; c) mind az állami munkavédelmi ellenőrző tevékenységnek, mind a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok munkájának elsősorban az akkreditált laboratóriumokra kell támaszkodnia; d) a megelőzés hatékonyabbá tétele, a kockázatkezelés felgyorsítása érdekében ki kell alakítani a munkavégzéssel és a munkakörnyezettel kapcsolatos veszélyek, kockázatok országos nyilvántartását; e) a munkabiztonsági és munka-egészségügyi kutatások intézményi kapacitását meg kell erősíteni; f) figyelembe véve a hazai munkavédelmi helyzet sajátosságait, rendszeresen át kell tekinteni és meg kell határozni azokat a területeket, amelyeken a prioritások kijelölését követően epidemiológiai vizsgálatok szükségesek, és meg kell indítani a foglalkozási betegségek megelőzésére irányuló rövid és középtávú munkavédelmi kutatási programokat; g) a munkavállalók megmaradt munkaképességének hasznosítása végett ki kell alakítani a foglalkozási rehabilitáció komplex és hatékony gyakorlatát. A megváltozott munkaképességű munkanélküliek további
foglalkoztatásának elősegítése érdekében együttműködést kell létrehozni a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok és a munkaügyi központok között. 5.5. Intézkedéseket kell tenni a munkavédelmi (munkabiztonsági és munka-egészségügyi) képzés rendszerének korszerűsítésére. Ennek keretében: a) át kell tekinteni, hogy a munkavédelmi képzési követelmények hogyan érvényesülnek a felsőoktatás gyakorlatában, és annak alapján megtenni a szükséges intézkedéseket a munkavédelem kellő hangsúlyának biztosítása érdekében, b) javítani kell a munka-egészségügyi szakemberek képzését, továbbképzését, fejleszteni kell az oktatás módszereit, ideértve a korszerű szakorvosképzést és ápolóképzést, a munkahigiénikus képzést és a munkaegészségügyi felügyelők képzését is, c) ki kell alakítani a munkavédelmi középfokú, illetve felsőfokú szakemberek iskolai jellegű képzési rendszerét, amely az általános, illetve a középiskola után lehetőséget ad szakirányú graduális végzettség megszerzésére, felülvizsgálva a munkavédelmi ismeretanyagát, d) változatlanul meg kell hagyni a posztgraduális képzési lehetőségeket, megtisztítva azok profilját, felülvizsgálva a munkavédelmi ismeretanyagát, e) ki kell alakítani annak lehetőségét, hogy a középfokú végzettséggel és kiemelkedő szakmai tapasztalattal rendelkezők megfelelő követelmények teljesítése esetén felsőfokú szakirányú végzettséget szerezhessenek, f) támogatni kell a munkavédelmi és a foglalkozás-egészségügyi szakemberek továbbképzését. 5.6. Annak érdekében, hogy a munkavégzés rövid és hosszú távú kockázatai ne haladják meg a társadalmilag elfogadható mértéket: a) Csökkenteni kell a veszélyes anyagok és készítmények (ideértve a növényvédő szereket is) gyártásával, szállításával, kezelésével, megsemmisítésével járó veszélyeket, elsősorban az információ, az ellenőrzés és ügyvitel (bejelentés, nyilvántartás, veszélyesanyag-kataszter stb.), valamint a kockázatértékelés segítségével. b) Fokozni kell az elsődleges megelőző tevékenységet, a munkahelyi expozíció csökkentését elsősorban a humán rákkeltők (beleértve az azbesztet és a vinilklorid-monomert), az allergének és a zaj esetében. c) A foglalkozási betegségek bejelentésével kapcsolatban biztosítani kell az új megbetegedésfajták (optimálistól eltérő igénybevétel, fokozott pszichés terhelés, hát- és deréktáji megbetegedések stb.) bejelentését, kivizsgálását és a megfelelő intézkedések megtételét. d) A nem fertőző betegségek epidemiológiai nyilvántartása során egyes foglalkozással összefüggő (mindenekelőtt légzőszervi, mozgásszervi, keringési és neuropszichiátriai) betegségek nyilvántartásának a megelőzés érdekében prioritást kell biztosítani. e) Javítani kell a biztonságot az építkezési, szerelőipari, karbantartási munkahelyeken, különösen műszaki intézkedéssel, oktatással-képzéssel, munkaszervezéssel, az ellenőrzés fokozásával, tanácsadással, felvilágosító akciók szervezésével. f) Fokozni kell a gázmérgezések és a levegőt kiszorító gázok okozta halálos balesetek elleni megelőző tevékenységet. g) A kisvállalkozások, egyéni vállalkozások, a mezőgazdasági önálló foglalkozás sajátos kockázatait csökkenteni kell: - képzéssel és oktatással, - médiaprogramokkal, - tanácsadói hálózat működtetésével, - ágazati egészségmegőrző programok kidolgozásával és végrehajtásával. 5.7. Át kell tekinteni a munkahelyi egészséggel és biztonsággal kapcsolatos pótlékok létjogosultságát, és - az érintett munkavállalók jogsérelme nélkül - következetesen érvényesíteni kell azt az elvet, hogy az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek teljesítése helyett a munkáltató nem adhat pénzbeli vagy egyéb megváltást. 5.8. A Program gyakorlati megvalósításához szükséges a) a munkavédelem állami tájékoztató rendszerének kialakítása - különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra -, amely gyors, érdemi, szakszerű és olcsó munkavédelmi információt tud adni a munkáltatóknak és a munkavállalóknak; b) a munkáltatók közép- és felső vezetése részére a megelőzési szempontú komplex, multidiszciplináris munkavédelmi ismeretek biztosítása; c) a munkavédelmi célú kutatások, fejlesztések állami erőforrásokkal történő támogatása; d) a költségvetési tervezés során a munkavédelmi feladatok elkülönített megjelenítése a minisztériumok és országos hatáskörű szervek elemi költségvetésében.
5.9. Az állami ellenőrzés szintjének emelése és hatékonyságának javítása érdekében bővíteni kell a munkavédelmi - mind a munkabiztonsági, mind a munka-egészségügyi - ellenőrzési kapacitást, meg kell teremteni a korszerű hatósági ellenőrzéshez szükséges tárgyi feltételeket, ki kell alakítani a munkakörülmények, kockázatok megismerésére és nyomon követésére alkalmas hatósági információs rendszert, valamint javítani kell az ellenőrzést végzők szakmai képzését, továbbképzését és szervezeti együttműködését. 5.10. A Programból adódó teendők finanszírozásába az állami költségvetés mellett be kell vonni a) a munkaerő-piaci, valamint és az egészség- és nyugdíjbiztosítási alapok meghatározandó részét, b) a nemzetközi támogatási forrásokat, c) egyéb hazai céltámogatásokat és pályázat útján elérhető forrásokat, d) civil támogatásokat. 5.11. Elő kell segíteni a munkavédelmi képviselők választását, biztosítva képzésüket, folyamatos tájékoztatásukat és munkajogi védelmüket. Meg kell vizsgálni, hogy szakmai indokok alátámasztják-e az 50 főnél többet foglalkoztató munkáltatónál a munkavédelmi képviselő(k) választásának kötelezővé tételét.
16/2001. (III. 3.) FVM rendelet a Mezőgazdasági Biztonsági Szabályzat kiadásáról A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 11. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel és érdek-képviseleti szervekkel egyetértésben - a következőket rendelem el: 1. § A Mezőgazdasági Biztonsági Szabályzatot (a továbbiakban: Szabályzat) e rendelet mellékleteként kiadom, és előírásainak alkalmazását elrendelem. 2. § A rendelet hatálya az Mvt. 87. §-ának 9. pontja szerinti szervezett munkavégzés keretében végzett mezőgazdasági, vadgazdálkodási, halászati és térképészeti tevékenységre, az ezen tevékenységekhez kapcsolódó szolgáltatásokra, valamint ezen tevékenységeket és szolgáltatásokat végzőkre és az ennek során használt munkaeszközökre terjed ki. E rendelet hatálya nem terjed ki a katonai földmérési és térképészeti tevékenységre. 3. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 6. hónap első napján lép hatályba.
Melléklet a 16/2001. (III. 3.) FVM rendelethez Mezőgazdasági Biztonsági Szabályzat 1. ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK 1.1. Mezőgazdasági létesítmény, munkahely, technológia, munkaeszköz tervezése, létesítése, illetve gyártása (előállítása), üzembe helyezése, alkalmazása és korszerűsítése során a mindenkor érvényben lévő jogszabályok (8.2.) vonatkozó előírásai szerint kell eljárni. 1.2. A gazdasági udvarban kialakított tárolóhelyek, építmények és egyéb létesítmények, berendezések veszélyes zónáiban olyan védelmet kell alkalmazni (elkerítés, lefedés, elzárás stb.), amely megakadályozza balesetek és munkahelyi ártalmak bekövetkezését. 1.3. A gazdasági udvarban és a gazdasági épületek közelében illetéktelen személyek - különösen gyermekek - nem tartózkodhatnak. Őrzéssel, megfelelő műszaki megoldással meg kell akadályozni, hogy illetéktelen személyek a veszélyes helyeket (állattartó épületek, szénapadlások, hígtrágya tárolók, silók, veszélyes gépek és berendezések stb.) megközelíthessék. 1.4. A munkavállalók részére szükséges egyéni védőfelszerelést - a külön jogszabályban (8.2.1., 8.2.16. és 8.2.18.) foglaltak figyelembevételével - a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosának közreműködésével a munkáltatónak kell meghatároznia és biztosítania. 1.5. Szabadtéri munkavégzés esetén a fellépő környezeti ártalmak (az időjárás viszontagságai, rovarcsípés, kígyómarás, veszett állatok marása stb.) elleni védelemről, a külön jogszabályban (8.2.1., 8.2.18.) foglaltak szerint kell gondoskodni. 1.5.1. Az ÁNTSZ által kullancs vírusgócaként nyilvántartott területen - ahol kullancsirtást nem végeztek - munkát (szolgáltatást, ellenőrzést stb.) végzőket a munkáltatónak tájékoztatnia kell a Kullancs-enkefalitisz megbetegedés veszélyéről, és részükre a megelőző védőoltás lehetőségét biztosítani szükséges a külön jogszabályban (8.2.21.) foglaltak szerint. 1.5.2. A munkavállalók figyelmét fel kell hívni a kullancs által terjesztett baktérium okozta megbetegedésre, a Borreliozisra (Lyme-kór), annak érdekében, hogy a kezdeti tünetek (a csípés helye körül körkörösen terjedő, kokárdaszerű bőrgyulladás, mérsékelt láz, izomfájdalom stb.) észlelése esetén, azonnal orvoshoz forduljanak. 1.5.3. A munkavállalókat ki kell oktatni a kullancs-csípés megelőzésére (zárt ruházat, a kullancs élőhelyeinek elkerülése, riasztószerek alkalmazása stb.), valamint a bőrbe fúródott kullancs szakszerű és gyors eltávolítására. Az oktatás a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosának közreműködésével történjen. A kullancs eltávolítására szolgáló eszközt (pl. csipeszt) a munkavégzők részére, a munkáltatónak kell biztosítania a munkavégzés helyszínén. 1.5.4. A munkáltatónak, a szabadtéri munkahelyeken dolgozókkal meg kell ismertetnie a viperaveszélyes körzeteket, amelyeket jól látható figyelmeztető táblákkal is jelölni szükséges a vonatkozó jogszabályban (8.2.9.) foglaltak szerint. Ezeken a területeken az elsősegély-nyújtókat a viperamarás esetén kötelező teendőkre (a méreg felszívódásának késleltetése stb.) is ki kell képezni. A munkáltatónak gondoskodnia kell arról, hogy a sérült fél órán
belül szakszerű orvosi ellátásban (védőoltásban) részesüljön. A szérum tárolására és beadására kijelölt helyet (orvosi rendelőt) a viperaveszélyes körzetbe tartozó munkahelyeken és a szállásokon jól látható módon fel kell tüntetni. 1.5.5. Darázscsípés esetén a sérültet azonnal orvoshoz kell szállítani. Lódarázscsípést követően az orvosi ellátásig a csípés által a szervezetbe jutott méreg felszívódásának lassítására, gátlására kell törekedni (pl. a szúrás felett nyomókötés alkalmazásával). A darázscsípésre érzékeny személy a háziorvosa által rendelt gyógyszerét tartsa magánál és adott esetben használja. A sérültnek szeszes italt adni tilos. 1.5.6. A szabadtéri munkahelyen dolgozók figyelmét fel kell hívni a veszett állat marása, vagy az állattal való közvetlen érintkezés útján létrejövő fertőzés veszélyére. Állat okozta bármely sérülés esetén - a lehető legrövidebb időn belül - biztosítani kell a megfelelő orvosi ellátást. Az elsősegély-nyújtás biztosítására külön jogszabály (8.2.15.) előírásai az irányadók. 1.6. Szabadtéri munkavégzéskor bekövetkezett sérülés esetén, ha a seb földdel szennyeződött, a tetanusz fertőzés veszélye miatt gondoskodni kell az azonnali orvosi ellátásról. 1.7. Minden olyan gépet, amely égési sérülést, valamint mozgást végző géprészt, hajtást stb., amely balesetet okozhat, a külön jogszabályban (8.2.10.) foglaltak alapján védelemmel kell ellátni, a vonatkozó szabvány (8.3.1., 8.3.2.) előírásai szerint. 1.8. Garatokat, etetővályúkat, kiömlőnyílásokat és mintavevő helyeket úgy kell kialakítani, hogy azokon keresztül veszélyes részekhez ne lehessen hozzáférni. 1.9. A helyhez kötött gépek elhelyezése a kezelés és karbantartás elvégzéséhez szükséges hely, valamint a technológiai és egyéb követelmények figyelembevételével történjen. Az alapozás és rögzítés módját a gép kialakításától és rendeltetésétől függően úgy kell megválasztani, hogy üzemeltetése a dolgozóra és a környezetében tartózkodókra veszélyt ne jelentsen. Az alapozást nem igénylő - telepített - gépeket üzembeállítás előtt elmozdulás ellen biztonságosan rögzíteni kell a külön jogszabályban (8.2.10.) foglaltak szerint. 1.9.1. Gépen, berendezésen - a működés közben kialakuló veszélyhelyzet miatt - javítást, karbantartást csak a gép, berendezés kikapcsolt és bekapcsolás ellen biztosított (leválasztott) helyzetében szabad végezni a külön jogszabályban (8.2.10.) foglaltak szerint. 1.9.2. Gépet, berendezést üzemelés közben ellenőrzés nélkül hagyni nem szabad, kivéve, ha elzárt, hozzá nem férhető helyen van, és működése vagy üzemelés közbeni meghibásodása senkit sem veszélyeztet. 1.9.3. A gépcsoportok összeállítása, a gépek javítása és karbantartása a használati utasítás vonatkozó előírásai szerint történjen. 1.9.4. A gépkezelőnek a használati utasításban (kezelés és karbantartás) foglaltakat el kell sajátítania és azt meg kell tartania. 1.10. Mezőgazdasági erő- és munkagépek közúton való közlekedtetése, illetve a gépek közúton történő szállítása a külön jogszabályban (8.2.17., 8.2.32, 8.2.44.) foglaltak szerint történjen. 1.10.1. Mozgásban levő erő- és munkagépre fel- és leszállni nem szabad. 1.11. A mezőgazdasági szakképesítéseket és szakmai követelményeket külön jogszabály (8.2.8. és 8.2.14.) határozza meg. 1.12. Besötétedés után minden munkahelyet ki kell világítani. Világítás céljára kellő számú és fényerejű, a biztonsági előírásoknak megfelelően felszerelt világítótestet kell használni. 1.12.1. Besötétedés után erő- vagy munkagépet csak a külön jogszabályban (8.2.44.) előírt világító berendezéseinek bekapcsolása mellett szabad üzemeltetni. 1.12.2. Veszélyes munkaterületen munkagéppel történő munkavégzés esetén a munka irányításával egy felelős személyt meg kell bízni. 1.12.3. Besötétedés után csak munkabiztonsági szempontból megfelelő területen szabad gépi munkát végezni. 1.13. Kardánhajtású munkagépet az előírtnál nagyobb fordulatszámmal meghajtani tilos. 1.14. Erősáramú szabadvezetékek mezőgazdasági tevékenység céljából történő megközelítése (pl. öntözés; vegyi anyag fúvása, permetezése; gyümölcsös, szőlő, komló telepítése és művelése stb.) csak a vonatkozó szabvány (8.3.30., 8.3.31., 8.3.32.) előírásai szerint történhet. 1.15. Amennyiben villamos földkábel található a mezőgazdasági munkaterületen, a munkáltató köteles meghatározni a munkavégzés biztonsági követelményeit és megtenni a helyi körülményeknek megfelelő munkabiztonsági intézkedéseket. 1.16. A jelen Szabályzatban nem szabályozott feltételek és tevékenységek biztonsági követelményeit (pl. egyes gépek és berendezések nem technológiai előírás szerinti alkalmazását) a munkáltató határozza meg a külön jogszabályban (8.2.39.) foglaltak szerint, figyelembe véve a hatályos környezetvédelmi jogszabályokat (8.2.48.) is.
2. NÖVÉNYTERMESZTÉSRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
2.1. Személyi követelményekre vonatkozó rendelkezések 2.1.1. Mezőgazdasági erő- és munkagépet, berendezést csak olyan személy vezethet, kezelhet, aki a 8.4. fejezet szerinti vagy a külön jogszabályban (8.2.8., 8.2.14., 8.2.22., 8.2.24., 8.2.45.) meghatározott vezetői, kezelői engedéllyel rendelkezik, és megfelelt a munkaköri, szakmai időszakos vagy a soron kívüli alkalmassági vizsgálaton.
2.2. A munkavégzésre vonatkozó általános rendelkezések 2.2.1. Üzem közben az erő- és munkagépkezelő csak az erre a célra kialakított biztonságos kezelőhelyen (ülővagy állóhelyen) tartózkodhat a külön jogszabályban (8.2.10.) foglaltak szerint. 2.2.2. Kapcsolt munkagépek és haladó mozgást végző gépcsoportok között, azok veszélyzónáiban üzem közben tartózkodni tilos. 2.2.3. A működésben levő munkagépen a gépkezelő(kö)n kívül más személy nem tartózkodhat. A munkagépen, annak - működésén kívüli - szállítása közben senki sem tartózkodhat. 2.2.4. Az erő- és munkagép áthajtását, a kardántengely be- és szétkötését - ha a munkagépnek külön kezelője van az erőgép vezetője és a munkagép kezelője együttesen végezzék az erőgép ráindítását megakadályozó nyugalmi helyzetben. Sérült vagy hiányzó kardán-védőburkolatú géppel nem szabad munkát végezni. A védőburkolat forgását megakadályozó biztosító láncot minden esetben be kell kapcsolni. 2.2.5. Erő- és munkagépen üzem közben bármilyen beállítást csak az erre a célra kialakított eszközzel (kezelőkarral, pedállal stb.) szabad végezni az üzemeltetési dokumentáció szerint. 2.2.6. Az erő- és munkagépet beindítani csak akkor szabad, ha a védőberendezések védelmi helyzetben vannak. 2.2.7. Ha a munkagépen kezelő tartózkodik, az erőgépet csak akkor szabad elindítani, ha a munkagép kezelője az indulásra a jelet megadta. 2.2.8. Éles, szúró, vágó szerszámokat munkahelyen vagy annak közelében kijelölt helyen, rendezetten és elkülönítve kell tárolni. 2.2.9. Vágó, szúró szerszámot járművön szállítani csak az erre a célra kialakított helyen, rögzítve (megfelelő tokban, élvédővel ellátva stb.) úgy szabad, hogy az balesetet ne okozhasson. 2.2.10. Gépek forgódobjait, késtárcsáit csak kiegyensúlyozott állapotban szabad üzemeltetni.
2.3. Erő- és munkagépekre vonatkozó általános rendelkezések 2.3.1. Erőgépen és önjáró munkagépen a külön jogszabályban (8.2.10., 8.2.33.) foglaltak szerint biztonsági (vezető) fülke vagy biztonsági védőkeret legyen a vonatkozó szabványban (8.3.1., 8.3.2., 8.3.26., 8.3.27.) foglaltak szerint. 2.3.2. Minden erőgépet el kell látni a használati utasításában felsorolt szerszámokkal és elsősegély-nyújtó felszereléssel. 2.3.3. Az üzemeltetéssel kapcsolatos követelmények 2.3.3.1. A gép működtetésére szolgáló kapcsolókat, kezelőelemeket, ezek feliratait, valamint a biztonsági feliratokat a vonatkozó szabvány (8.3.1., 8.3.2. és 8.3.21.) szerint kell kialakítani és elhelyezni. 2.3.3.2. A motor elindítása előtt meg kell győződni arról, hogy a) valamennyi vezérlő- és kapcsolóelem üres állásban van; b) a sebességváltó kar és a teljesítményleadó-tengely kapcsolókarja kikapcsolt állapotban van; c) a biztonsági berendezések üzemképes állapotban vannak. 2.3.3.3. Erőgépek beindításakor a) szemrevételezéssel ellenőrizni kell a gép biztonságos üzemállapotát, a teljesítmény-leadó tengely védőharangjának ép állapotát, valamint a motorház zártságát; b) ellenőrizni kell az üzemanyagok (tüzelő- és kenőanyagok, munkafolyadékok) szintjét, a hangjelző berendezés üzemképességét, a vezetőfülke biztonságos zárhatóságát és a rögzítőfék megfelelő működőképességét; c) a sebességváltó kart, illetve hajtást (hajtóművet) üres állásba kell kapcsolni; d) kézi indítás esetén ellenőrizni kell a motor indítókarjának és a motor-tengelyvég körmös kapcsolóinak épségét; e) állítható gyújtásszabályozóval felszerelt motorokat kézzel csak utógyújtással szabad indítani; f) indítókarral történő indítás esetén az indítókart alulról felfelé úgy kell rántani, hogy a kézfej ujjai azonos oldalon legyenek; g) belső égésű motor indítóköteles indításához csak kifogástalan állapotban levő kötél használható, amit tilos a kézfejre csavarni;
h) indítás után a zárt helyiséget a géppel azonnal el kell hagyni, vagy gondoskodni kell az égéstermékek zárt rendszerű elvezetéséről. 2.3.3.4. A motor behúzatással történő indításakor a) a beindításhoz vontatott légfékes erőgépet merev vonórúddal kell csatlakoztatni; b) nem légfékes járművek behúzatásához a kapcsolt sebességfokozatnak megfelelő féktávolságnál hosszabb, de legalább 3 m hosszú sodronykötél vagy lánc is használható. 2.3.3.5. A behúzást végző gép tengelykapcsoló-pedálját csak lassan és óvatosan szabad felengedni. 2.3.3.6. Behúzatás közben az erőgépek között és azok közelében a vontatókötél hosszának megfelelő távolságon belül senki sem tartózkodhat. 2.3.3.7. Lejtmenet, illetve fordulás előtt az erőgép sebességét időben - alacsonyabb sebességfokozatba történő visszakapcsolással - megfelelő értékre kell csökkenteni. A lejtőn lefelé haladás előtt a felfelé haladáshoz szükséges sebességfokozatba kell kapcsolni. 2.3.3.8. Lejtmenetben - a rendkívüli megállás kivételével - a tengelykapcsoló oldása tilos. 2.3.3.9. Az erőgépet és munkagépet lejtős útszakaszon (munkaterületen) hagyni csak azok elmozdulásának kizárása (rögzítőfék behúzása, a kerekek kiékelése, sebességváltó reteszelése) mellett szabad. Géptartozékként rögzítőéket kell rendszeresíteni. 2.3.3.10. Az erőgép vezetőjének feladata a kezelőhely elhagyása előtt: a) a függesztett (vagy félig függesztett) felemelt munkagép leengedése a talajra; b) az erőgép motorjának leállítása; c) az erőgép rögzítése (kézifékkel vagy más műszaki megoldással); d) a hajtások kikapcsolása; e) az indítókulcs kivétele; f) az erőgép vezetőfülkéjének bezárása. 2.3.3.11. Az erőgéppel csak olyan függesztett munkagépet szabad üzemeltetni, amely a munkagép kiemelése esetén az erőgép pótsúlyozásával vagy anélkül kormányozható. A kormányozhatóság feltételeire a külön jogszabályban (8.2.32.) foglaltak az irányadók. Ha az erőgép eleje megemelkedik, a tengelykapcsolót azonnal oldani kell. 2.3.3.12. A munkagép megemelése, illetve süllyesztése előtt a művelet veszélytelenségéről meg kell győződni. 2.3.3.13. Az erőgéphez a munkagépet csak a vonatkozó szabvány (8.3.27.) előírásainak megfelelő vonó- vagy függesztő szerkezettel szabad csatlakoztatni. 2.3.4. Mezőgazdasági erőgépek kezelése és vezetése 2.3.4.1. A kezelő minden munkakezdés előtt ellenőrizni köteles az erőgép üzemképes állapotát - a kerekeket, a gumiabroncsokat, továbbá a kormánymű, a fékberendezés, a világítás és a jelzőberendezések működőképességét. Az ellenőrzés során fékpróbát kell tartania. A közlekedésbiztonsági követelményekre a külön jogszabályban (8.2.32.) foglaltak az irányadók. 2.3.4.2. A vezetőülés környezetében ne legyenek olyan tárgyak, amelyek az erőgép vezetőjét a szabad kilátásban vagy a vezetésben gátolják. A vezetőfülkében rögzítés nélküli tárgyat, szerszámot szállítani nem szabad. 2.3.4.3. A munka befejeztével - tárolás előtt - a munkagép villamos berendezését az áramforrásról le kell választani. 2.3.4.4. Az erő- és munkagép villamos szerelvényeit és vezetékeit megbontani, illetve javítani csak a gép villamos berendezésének az áramforrásról való leválasztása után szabad. 2.3.4.5. Az erőgép vezetőjének a motor indítása előtt meg kell győződnie arról, hogy az erőgép és a hozzá kapcsolt munkagép alatt, illetve a gépek közvetlen környezetében senki sem tartózkodik. 2.3.4.6. Sebességnövelés céljából az erőgép motorjának szabályozását megváltoztatni, azt magasabb fordulatszámra beállítani tilos. 2.3.4.7. A hűtő töltőnyílását a célnak megfelelő fedéllel (hűtősapka) kell lezárni. 2.3.4.7.1. A hűtősapka levételekor a beöntőnyílás fölé hajolni tilos. A fedél nyitását nyújtott karral, óvatosan kell végezni. 2.3.4.7.2. A hűtővíz felforrása esetén a hűtősapkát mindaddig nem szabad levenni, amíg a túlfolyócsövön gőzáramlás észlelhető.
2.4. Pótkocsira vonatkozó rendelkezések 2.4.1. Légfékes pótkocsi csak olyan vontató járműhöz kapcsolható, amely alkalmas a légfék működtetésére. 2.4.2. A ráfutófékes pótkocsit biztosító láncokkal a vontató járműhöz kell kapcsolni.
2.4.3. Magas rakományt csak oldalfal-magasítóval felszerelt vagy ilyen szállítására kialakított kocsin szabad szállítani. Az oldalmagasítók rögzítettségét indulás előtt ellenőrizni kell a külön jogszabályban (8.2.44.) foglaltak szerint. 2.4.4. Pótkocsik közúti forgalomba helyezésére és forgalomban tartására a külön jogszabályban (8.2.32.) foglaltak az irányadók.
2.5. Fogatokra vonatkozó rendelkezések 2.5.1. Rakodásnál az igavonó állat istrángját vagy jármát le kell venni. 2.5.2. Lovak befogásakor, a lovak közelében csak a befogást végző személy tartózkodhat. Fogatolt jármű hajtását csak az állattal bánni tudó, a hajtásban jártas és a külön jogszabályban (8.2.24.) előírt járművezetői igazolvánnyal rendelkező munkavállaló végezheti. 2.5.3. Olyan állatot, amely a közelébe jutó személyek testi épségét veszélyezteti, közúton közlekedő járműbe fogni tilos. 2.5.4. Fogatolt járművek vontató állatait őrizetlenül hagyni tilos. 2.5.5. A kocsira a terhet egyenletesen elosztva, lépcsőzetesen, ledőlés és billenés ellen biztosítva kell elhelyezni. 2.5.6. Fogatolt járművet mindig csak hátulról szabad megtolni, elölről húzni tilos. 2.5.7. A lószerszámok állapotát az arra kijelölt személynek rendszeresen ellenőriznie kell. Csak ép és biztonságos lószerszámokat szabad használni. 2.5.8. Elindulás előtt ellenőrizni kell a rögzítőfék működőképességét, a biztonságos ülőhely kialakítását, a kerekek (gumik) megfelelőségét.
2.6. Talajművelésre vonatkozó rendelkezések 2.6.1. A szántás elmunkálására szolgáló boronát, simítót csak az ekére biztonságosan rögzítve szabad szállítani. 2.6.2. Összecsukható részekkel készült munkagépeket csak mechanikusan rögzített állapotban szabad szállítani a vonatkozó szabványban (8.3.28.) foglaltak szerint. 2.6.3. Egymás után haladó talajművelő munkagépek között a menetsebességnek megfelelő, de legalább 15 méter térközt kell tartani. 2.6.4. A munkagép egyes részeit (pl. csoroszlyát) csak erre a célra készített nyeles szerszámmal szabad tisztítani. 2.6.4.1. Művelőeszközt cserélni, azon karbantartást végezni csak álló helyzetben levő gépcsoportnál, a hajtás szétkapcsolása után, a gép biztonságosan alátámasztott helyzetében szabad. 2.6.5. A szántásra kerülő terület fogásainak kijelölésénél megfelelő biztonságot nyújtó fordulósávot kell hagyni, amely nem lehet gödrös, árkos, csatornás, bizonytalanul lejtős területrész. 2.6.6. A munkagépek egyes szerkezeti egységeit - a felszerelt mechanikus tehermentesítővel - szállítási helyzetben tehermentesíteni és rögzíteni kell. 2.6.7. Olyan munkagépen, amelyhez további munkagép (fogas stb.) kapcsolódik, kezelő nem tartózkodhat.
2.7. Talajjavításra, talajerő-gazdálkodásra vonatkozó rendelkezések 2.7.1. Pótkocsiról kézi erővel történő terítést a munkavállaló úgy végezze, hogy elkerülje a lecsúszás, leesés miatt bekövetkező balesetet; a pótkocsin - egymás munkájának zavarása nélkül - legfeljebb 2 fő tartózkodhat. 2.7.2. A terítés megkezdése előtt az erőgép vezetőjének meg kell győződnie a talaj- és domborzati viszonyokról, és ezektől függően kell meghatározni a terítés módját. 2.7.3. Szerves- és műtrágya szórására vonatkozó rendelkezések 2.7.3.1. Szerves trágyával végzett munkák megkezdése előtt, a munkavégzésre vonatkozó egészségügyi előírásokat a munkavállalónak meg kell ismernie, és azokat a munkavégzés során meg kell tartania. 2.7.3.2. Rakodógéppel ellátott erőgéppel a munka megkezdése előtt úgy kell a mozgatásra kerülő anyag mellé állni, hogy a hidraulikus támasztólábak a szilárd talajon biztonságosan felfeküdjenek. A rakodógép szállítási helyzetből munkahelyzetbe történő átfordításánál először a támasztólábakat kell a talajra nyomni. 2.7.3.3. A szerves- és műtrágyaszóró gépeknél bekövetkező eltömődést megszüntetni csak a kardánhajtás kikapcsolása és az erőgép motorjának leállítása után, megfelelő segédeszköz alkalmazásával szabad. Menet közben a szórógépen tartózkodni tilos. 2.7.3.4. A szerves trágya pótkocsiról vagy fogatolt járműről történő kézi terítését a jármű álló helyzetében kell végezni és csak a biztonsági követelményeknek megfelelő feljárólépcsőn (létrán) szabad le és fel közlekedni.
2.7.3.5. A műtrágyaszóró gép kiszolgálásában részt vevő személyeknek a hatóanyaghoz előírt védőfelszerelést és védőeszközt kell használniuk. 2.7.3.6. Műtrágyát szabadban és szántóföldön őrizetlenül tárolni nem szabad. 2.7.3.7. A szerves és műtrágyát a higiéniai és közegészségügyi követelmények figyelembevételével kell tárolni.
2.8. Vetésre, ültetésre vonatkozó rendelkezések 2.8.1. A vetőszekrénybe üzem közben kézzel benyúlni tilos. A mag igazítására puhafából készült kotrót kell használni. 2.8.2. Csávázott vetőmag felhasználása esetén a vegyszeres növényvédelmi munkákra vonatkozó külön jogszabályban (8.2.13.) foglaltak az irányadók. Csávázott vetőmag kijuttatása esetén kötelező a vetéssel egy menetben történő takarás. 2.8.3. Az erőgép vezetője és a vető-ültető gép kezelője között biztosítani kell a jelzés adásának és észlelésének lehetőségét. 2.8.3.1. Több kezelőszemélyt igénylő munkagépen a jelzőberendezés működtető elemét úgy kell elhelyezni, hogy azt legalább két kezelőszemély működtetni tudja. 2.8.4. A vető- és az ültetőgép kezelőhelyét menet közben elhagyni tilos. 2.8.5. Kiemelt helyzetben levő munkagépen nem szabad tartózkodni.
2.9. Betakarításra vonatkozó általános rendelkezések 2.9.1. Működés közben az arató- és bálázó gép kötöző asztalán a kötöző és tömörítő karok pályáját megközelíteni, a tartóba kötözőanyagot behelyezni tilos. 2.9.2. A bálázógép kinyitott szerkezeti elemeit rögzíteni kell. 2.9.3. Gyári tartó hiányában a tartalékkaszát - munka közben - lécek közé rögzítve, a munkaterületen kívül kijelölt helyen kell elhelyezni. 2.9.3.1. A munkagép szállítási helyzetében a kaszaujjakon védőlemez legyen. 2.9.4. Tavi kaszán mindennemű javítás, beállítás csak a csónaktest partra húzott és legalább két ponton biztonságosan rögzített állapotában, a hajtómotor leállítása után végezhető. A tartalékkaszát a csónakban tartani tilos. 2.9.4.1. Munka közben a csónakban csak egy, úszni tudó és a vízi jármű vezetéséhez - a külön jogszabályban (8.2.28.) meghatározott - engedéllyel rendelkező személy tartózkodhat. 2.9.5. A lógereblye kezelőülését háttámlával és lábtartóval kell ellátni. 2.9.6. Kézi aratásnál a marokszedő a kaszálást végzőtől legalább 4 méter távolságot tartson. 2.9.7. A szalmagyűjtő berendezéssel a szalmán kívül semmilyen más terhet vagy tartozékot nem szabad szállítani. 2.9.8. A kazlazás műveletére vonatkozó munkabiztonsági szabályokat a helyi körülmények figyelembevételével a munkáltatónak kell kidolgoznia.
2.10. Arató-cséplő gépre vonatkozó rendelkezések 2.10.1. Az arató-cséplő gép hajtását védőburkolattal kell ellátni. Kialakításukra a vonatkozó szabvány (8.3.3.) előírásai az irányadók. 2.10.2. Az arató-cséplő gép körzetében más munka végzése csak a gép kikapcsolt és visszakapcsolás ellen biztosított állapotában történhet. 2.10.3. A kasza szerelésénél a kaszahajtást ki kell kapcsolni, a vágóasztalt rögzíteni kell, majd a motort le kell állítani. 2.10.4. Munkaterület-változtatás esetén, az arató-cséplő gépen csak a gép vezetője tartózkodhat.
2.11. Burgonya- és cukorrépa-betakarító gépre vonatkozó rendelkezések 2.11.1. Üzemben levő forgóvillás rendszerű burgonyaszedő gép 3 méteres körzetében a kezelőn kívül más személy nem tartózkodhat. 2.11.2. Burgonyakombájn üzemeltetése közben a nyitható védőkorlátokat zárva kell tartani. 2.11.3. A lazított répa kézi kiszedésénél a szedő a sorlazító-munkagéptől legalább 5 m távolságot tartson.
2.12. Kukoricabetakarító gépre vonatkozó rendelkezések 2.12.1. A kukoricabetakarító gép forgásirányváltó berendezésének kezelőelemét csak a kezelőhelyről szabad üzemeltetni.
2.13. Szecskavágó gépre vonatkozó rendelkezések 2.13.1. A szecskavágó gép vágószerkezetét védőburkolattal és etetőgarattal kell ellátni. 2.13.2. A takarmány-előkészítő gépek etetőberendezését (etetőasztal, garat stb.) úgy kell kiképezni, hogy a forgó részekhez kézzel hozzáérni ne lehessen. Az etetőszerkezet asztal alatti részét burkolni kell. 2.13.3. A szecskavágó gépet és silótöltő gépet el kell látni a fordulati irány megváltoztatására szolgáló váltószerkezettel. A váltókar akaratlan bekapcsolódását meg kell akadályozni. 2.13.4. A szecskavágó gép megindítása előtt minden esetben meg kell győződni a kapcsoló és a hátramenet helyes működéséről. 2.13.4.1. Leálláskor a kapcsolót mindig üres állásba kell állítani. 2.13.4.2. A szecskavágó gép késeit rendszeresen ellenőrizni kell, tompa késekkel dolgozni nem szabad, a meglazult kések csavarjait azonnal meg kell húzni. 2.13.4.3. A gép forgókéseit úgy kell felszerelni, hogy a forgórész kiegyensúlyozott legyen. 2.13.5. A járvaszecskázó gép üzemeltetése alatt a kifúvó cső kihordó terében tartózkodni tilos. A gép használatából adódó veszélyek kiküszöbölésére a vonatkozó szabvány (8.3.3.) előírásai az irányadók. 2.13.6. A szecskázott anyag szállítására olyan speciális pótkocsit kell alkalmazni, amelyhez üzem közben rakodószemély nem szükséges. 2.13.7. A szecskázó dob vagy a dobventilátor eltömődését csak a motor leállítása, a hajtás kiiktatása, a dob teljes leállása és elfordulás elleni biztosítása után, segédeszköz alkalmazásával szabad megszüntetni.
2.14. Gyümölcstermesztésre vonatkozó rendelkezések 2.14.1. Gyümölcsszedéshez, metszéshez és sebkezeléshez - 2 m magasság feletti munkavégzéshez - megfelelően szilárd, biztonságos állású segédeszközt (létra, zsámoly, szedőállvány, szedőszán stb.) kell használni. 2.14.2. Gyümölcsfára fel- és onnan lemászni csak a következő előírások megtartásával szabad: a) metszés céljából fára mászni csak zárt metszőollóval és legfeljebb 1 méter magasságig szabad; b) pneumatikus metszőollót és motoros láncfűrészt fára felmászva használni tilos; c) sáros, fagyos, havas időben fára mászni nem szabad; d) a szélhatás várható veszélyeit figyelembe kell venni. 2.14.3. A munkáltatónak a létrákat, szedőállványokat minden használatbavétel előtt munkabiztonsági szempontból meg kell vizsgálnia, csak a megfelelőeket szabad használni. 2.14.3.1. Egyágú létra használata esetén a létrát biztonságosan a fához kell rögzíteni. 2.14.4. Metszés közben a vesszőt, illetőleg az ágat a metszés helyétől legalább 0,1 m távolságra kell megfogni. 2.14.4.1. A metszőollót közlekedés és pihenés alatt állandóan összecsukva kell tartani. 2.14.5. Gépi metszés esetén a következőket kell figyelembe venni: a) a síkfametszést szakképzett személy (általában az erőgép kezelője) végezze. A gép 10 méteres körzetében csak a kezelő tartózkodhat; b) a síkfametszéshez használt fűrésztárcsa cseréjét csak a gépkezelő végezheti (csak gyári - műbizonylattal ellátott - fűrésztárcsát szabad használni); c) a gépkezelő védelmére a kezelőhelyen acél védőhálót kell alkalmazni. 2.14.6. A nyesedék összerakását végző gallytoló villával felszerelt erőgép 10 méteres körzetében nem szabad tartózkodni. 2.14.7. Betakarításkor a sorok között gyűjtést végző szállítójármű megengedett legnagyobb sebessége 10 km/óra. 2.14.8. Rázógépes betakarítás biztonsági követelményei: a) rázás ideje alatt a fa 5 méteres körzetében csak a rázógép kezelője és a ponyvakezelők tartózkodhatnak; b) a betakarítási munkát csak akkor szabad megkezdeni, ha erre a rázógép kezelője jelt adott; c) a betakarításhoz alkalmazott szerelvényen személyt szállítani tilos. 2.14.9. A gyümölcsöt szállító edénynek (ládának) olyan füle vagy fogója legyen, amely kézsérülést nem okoz. 2.14.10. A manipulációs gépsorok indítását, javítását csak a kijelölt személy végezheti.
2.15. Szőlőtermesztésre vonatkozó rendelkezések 2.15.1. A felhasználásra kerülő szőlőkarókat, fa- és betonoszlopokat, betontuskókat - dőlésüket megakadályozva úgy kell tárolni, hogy azok a munka végzését, valamint az erőgépek és a gyalogosok biztonságos közlekedését ne akadályozzák. 2.15.1.1. A betonoszlopokat rakodó munkavállalókat a betonoszlopok biztonságos megfogására alkalmas szerszámmal és egyéni védőfelszereléssel kell ellátni. 2.15.1.2. A huzal feszítését úgy kell végezni, hogy munka közben az esetleges huzalszakadás balesetet ne idézzen elő, az elektromos légvezetékeket ne érinthesse, és veszélyes távolságra ne közelíthesse meg.
2.16. Szüreti munkákra vonatkozó rendelkezések 2.16.1. A szőlőszedő edények könnyűek és könnyen tisztán tarthatók legyenek. 2.16.2. A puttonyokat tartó hevedereket használatba vétel előtt felül kell vizsgálni. Szakadt, sérült hevederzetű puttonyokat nem szabad használni. 2.16.3. Szőlő ki- és berakásához csak gombosvillát szabad használni.
2.17. Öntözésre vonatkozó rendelkezések 2.17.1. Csak olyan öntözőcsöveket és tartozékokat szabad összekapcsolni, illetve felszerelni, amelyek a várható legnagyobb igénybevételnek és a biztonsági követelményeknek megfelelnek. 2.17.2. A villamos motorral üzemelő öntözőszivattyúkat a vonatkozó szabvány (8.3.29.) előírásainak megfelelően áramütés ellen védelemmel kell ellátni. 2.17.3. Ásott kútba, aknába telepített robbanómotoros szivattyú üzemeltetésénél az égéstermékeket a biztonságos fedéllel ellátott kútból, aknából zárt csővezetéken el kell vezetni. 2.17.4. Nyílt felszíni vízből történő vízvétel esetén a szivattyút kellően szilárd talajra kell helyezni, és olyan kezelőállást kell kialakítani, hogy arról a szivattyú kezelője a vízbe ne essen. 2.17.4.1. A szivattyú öntözőrendszerre történő csatlakoztatása felelős személy irányításával történjen. 2.17.5. Az öntözőcsöveket áttelepíteni csak nyomás- és vízmentesítés után szabad. Nyomás alatt a csöveket, szerelvényeket és idomokat megbontani tilos. 2.17.6. A vízágyúval történő öntözés irányítására megfelelő szaktudással rendelkező munkavezetőt kell kijelölni. 2.17.7. A megengedett üzemi nyomást a mérőműszeren jól láthatóan fel kell tüntetni, és azt üzem közben túllépni nem szabad. 2.17.8. A vízágyú csövét a nyomócsővel történő összekötés előtt biztonságos irányba be kell állítani. A vízsugár hatókörzetében, valamint a vízágyú közelében csak akkor szabad bármilyen munkát végezni, ha előtte a nyomócsövet vagy a szivattyút lezárták (megállították), és az irányításra kijelölt személy erre engedélyt adott. A működő berendezést nem szabad felügyelet nélkül hagyni, és a munkaterületet figyelmeztető táblákkal kell megjelölni.
2.18. Szennyvízöntözésre vonatkozó rendelkezések 2.18.1. A szennyvízöntözésre, az öntözött területen történő munkavégzésre a külön jogszabályban (8.2.18.) foglaltak az irányadók. 2.18.2. A szennyvízzel öntözött területet jól látható helyeken a következő felirattal ellátott figyelmeztető táblákkal kell megjelölni: „Szennyvízöntözés, idegeneknek a területre belépni tilos.” 2.18.3. A szennyvízzel öntözött telepről védőöltözetet, védőfelszerelést, munkaeszközöket, valamint a telep termékeit kivinni, illetőleg a telep termékeit fogyasztani tilos. 2.18.4. A táblák árasztásakor, a szivornyák feltöltésekor és megindításakor a munkát végző részére a szennyvíz ellen védelmet nyújtó védőeszközt kell biztosítani a külön jogszabályban (8.2.16.) foglaltak szerint. 2.18.5. Üzemben levő szórókészülék (szórófej stb.) hatókörében tartózkodni tilos. 2.18.6. A munkavégzés területén étkezni és dohányozni tilos.
3. MEZŐGAZDASÁGI ÉPÜLETEKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
3.1. Mezőgazdasági üzemi épületek beruházására (tervezésére és kivitelezésére) a külön jogszabályban (8.2.1., 8.2.2., 8.2.5., 8.2.30. és 8.2.37.) foglaltak az irányadók.
3.1.1. Kapuk, ajtók biztonságára vonatkozó rendelkezések 3.1.1.1. Az épület kapuját olyan biztosító elemmel kell ellátni, amely megakadályozza, hogy a kapu a sarkaiból kifordítható vagy kiemelhető legyen. Azok az ajtók és kapuk, amelyeken át járművek is közlekednek, nyitott állapotban rögzíthetők legyenek. A magtárak és műhelyek gépjármű-közlekedésre alkalmas nagykapui mellett a személyforgalom számára alkalmas kisméretű kaput (ajtót) is kell létesíteni a külön jogszabályban (8.2.1.) foglaltak szerint. 3.1.1.2. Vezetősínre helyezett, görgőn futó kapunál és ajtónál olyan biztosító elemet kell alkalmazni, amely megakadályozza a vezetősínből való kifutást. 3.1.1.3. A kapunak a faltól való elnyomását biztosító elem felszerelésével kell megakadályozni. 3.1.1.4. A kapuk kialakítása tegye lehetővé a biztonságos munkavégzést és közlekedést.
3.1.2. Le- és beesési veszély megelőzésére szolgáló védelem 3.1.2.1.1. A rendezett terepszinthez viszonyítva 0,8 méternél magasabb, illetve 0,8 méternél mélyebben levő állandó munkahelyeken a leesés elleni védelmet biztosítani kell a külön jogszabályban (8.2.5.) foglaltak és a vonatkozó szabvány (8.3.12.) előírásai szerint. 3.1.2.2. A falakon és a járófelületeken kialakított nyílásokat (pl. ledobónyílás) olyan védelemmel kell ellátni, amely megakadályozza a személyek lezuhanását.
3.1.3. Létrák alkalmazására vonatkozó rendelkezések 3.1.3.1. Az egyágú létrákat - amelyek nincsenek beépítve - megcsúszás és félrebillenés ellen biztosítani kell. 3.1.3.2. A létrák kialakítására a vonatkozó szabványban (8.3.4.) foglaltak az irányadók. 3.1.3.3. A beépített létrákat a vonatkozó szabvány (8.3.12.) előírásai szerint úgy kell kialakítani, hogy a rájuk történő fellépés és a rajtuk való közlekedés biztonságos legyen. Létrán nem szabad anyagmozgatást végezni.
3.1.4. Lépcsőkre vonatkozó rendelkezések 3.1.4.1. A lépcsőnyílásokat lezuhanás elleni védőelemekkel kell felszerelni, a vonatkozó szabvány (8.3.12.) előírásai szerint. 3.1.4.2. A lépcsők - biztonságos közlekedéshez szükséges - megvilágításáról gondoskodni kell.
3.1.5. Gödrök, aknák és hasonló létesítmények kialakítása, védelemmel való ellátása 3.1.5.1. A gödröket, aknákat és hasonló létesítményeket úgy kell kialakítani, illetve a Szabályzat 3.1.2. pontja szerint olyan védelemmel kell ellátni, amely megakadályozza a személyek lezuhanását. 3.1.5.2. A gabona befogadására kialakított tárolók beöntőnyílását úgy kell kialakítani és olyan védelemmel kell ellátni (például biztonságosan rögzített és megfelelő teherbírású fedéllel és a fedél alatt acélrudakból készült, 0,04 mnél nem nagyobb osztásközű ráccsal), hogy az megakadályozza a beleesést, tárgyak bekerülését.
3.1.6. Padlásokra vonatkozó rendelkezések 3.1.6.1. A padlások megfelelő megvilágítását biztosítani kell. A világításkapcsolót úgy kell elhelyezni, hogy az a padlástérbe belépés előtt bekapcsolható legyen. 3.1.6.2. A gerendákat, tartóelemeket és betolt szegélyléces borított födémeket úgy kell kialakítani, hogy azok a személyközlekedésnél, anyagmozgatásnál és tárolásnál ne okozzanak balesetet. 3.1.6.3. A szénapadlások ledobónyílásaira a Szabályzat 3.1.2. pontjában foglaltakat kell alkalmazni.
4. ÁLLATTENYÉSZTÉSRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK 4.1. Személyi követelmények 4.1.1. Az állattenyésztő telepen nem szabad foglalkoztatni: a) tápcsatorna (enterális) fertőző betegségben vagy bőrgennyesedésben szenvedőt; b) terhes nőt, a terhesség megállapítása után; c) szoptatós anyát; d) 18 éven aluli fiatalkorút. 4.1.2. A hígtrágya kezeléssel foglalkozó munkavállaló köteles a külön jogszabályban (8.2.41.) meghatározott orvosi vizsgálaton részt venni.
4.2. A munkahelyre vonatkozó általános követelmények 4.2.1. A veszélyes helyeket, kutakat, csatornákat stb. be kell fedni, illetve be kell keríteni, vagy más módon meg kell akadályozni az illetéktelenek behatolását. 4.2.2. Villamos pásztort (kerítést) a létesítésére és alkalmazására vonatkozó szabvány (8.3.6., 8.3.7.) előírásai szerint úgy kell telepíteni, hogy az úton közlekedő személyeket és járműveket ne veszélyeztesse. 4.2.2.1. Villamos karámot erősáramú szabadvezeték közelébe csak úgy szabad telepíteni, ha a karám a vonatkozó szabvány (8.3.30.) előírásainak megfelel. 4.2.3. Az állattartó telepen fekete-fehér rendszerű öltöző-, mosdóhelyiséget kell létesíteni. A munkahely megközelítése és elhagyása ezeken keresztül történjen. 4.2.4. A telepen történő közlekedés során a külön jogszabály (8.2.44.) előírásait be kell tartani. A megengedett legnagyobb sebesség az útviszonyoktól függően legfeljebb 15 km/óra lehet. 4.2.5. A karámok, a legelőhöz vezető felhajtó utak, illetve kifutók az állatfajnak megfelelő méretű, biztonságot nyújtó, az állatok kitörését megakadályozó kerítéssel legyenek körülvéve. 4.2.6. Az állattartó telepen a jármű- és személyforgalom útvonala jól láthatóan legyen kijelölve. Az istálló padozata botlásmentes legyen. A csatornaszemek legyenek lefedve. 4.2.7. Az istállókban olyan szellőzést kell megvalósítani, hogy ott a levegő tisztasága megfeleljen a vonatkozó szabványban (8.3.8.) foglalt értékeknek. 4.2.8. Az állattartó telepen alkalmazott mesterséges világításra, a vonatkozó szabványban (8.3.9.) foglaltak az irányadók. 4.2.9. Az állattartó telepen csak a telep rendeltetésének megfelelő állatokat szabad tartani. 4.2.10. Új istálló létesítésénél a trágyagyűjtők és trágyagyűjtő berendezések, az istállóktól és más üzemi épületektől elkülönítve, legalább olyan távolságra legyenek, hogy azok környezetét ne veszélyeztessék; kialakításuk is ennek megfelelő legyen. A trágyagyűjtő berendezéseket úgy kell elhelyezni (telepíteni), hogy az emberek és az állatok tartózkodását szolgáló létesítmények és helyiségek szélárnyékába kerüljenek.
4.3. A munkavégzésre vonatkozó általános követelmények 4.3.1. Szabadon, kötetlenül lévő nagytestű állatok (szarvasmarha, ló) között egyedül egy személynek nem szabad tartózkodnia. 4.3.1.1. Az elszabadult állatok megfékezését legalább két - 18 év és nyugdíjkorhatár közötti életkorú munkavédelmi oktatásban részesített férfi végezze. 4.3.2. Az állattartó telepre - az oda beosztottak kivételével - belépni és ott tartózkodni csak a munkahelyi vezető engedélyével és szakképzett kísérő jelenlétében szabad. 4.3.3. A látogatókat a kísérő köteles kioktatni a munkahelyre vonatkozó biztonsági előírásokra, melyeket a látogatók megtartani kötelesek. 4.3.4. A telepre vonatkozóan el kell készíteni a teleprendet is magába foglaló üzemelési utasítást, melyben meg kell határozni a munkahelyi biztonsági követelmények, a rend és tisztaság megtartásának előírásait is. Az utasítást mindenki számára hozzáférhető helyen kell tartani; tartalmát az új dolgozókkal felvételkor ismertetni kell. 4.3.5. Fertőtlenítéshez és takarításhoz a munkavállalók részére biztosítani kell a munkáltató által meghatározott, felhasználásra kerülő vegyszerre az előírt, vagy ennek hiányában, a munkáltató által meghatározott egyéni védőfelszerelést.
4.3.6. Az állatok körmözése, agyarazása vagy szarvtalanítása az állat gondozója jelenlétében történjen. Ezeket a munkákat csak megfelelő jártassággal rendelkező személy (pl. az állat-egészségügyi szaksegéd) végezheti 1 fő segítővel, orrhurokkal tökéletesen rögzített állaton, illetve - szarvasmarha esetén - kalodában. 4.3.7. Az állattartó telepen (istállóban) dolgozók számára az állatorvos utasításainak és előírásainak betartása kötelező. 4.3.8. Az állattartó telepen (istállóban) dolgozókat a munkavédelmi oktatás során ki kell oktatni az állatról emberre terjedő betegségek, továbbá a trágya kezelésére és elhelyezésére szolgáló berendezésekben keletkező gázok elleni védekezés módszereire is. A munkavállalókat kötelezni kell a személyi tisztaság (mosdás, fertőtlenítés) szabályainak megtartására; ennek feltételeit a munkáltatónak kell biztosítania (szociális létesítmény stb.).
4.4. Állatokkal való bánásmódra vonatkozó rendelkezések 4.4.1. Az állatokat nem szabad ütlegelni (fenyíteni), kivéve a veszély elhárításának esetét. 4.4.2. Az állatok mozgatása biztonságos segédeszközökkel (terelőfa, terelőlap, villamos ösztöke, orrcsíptető, vezetőrúd, vezetőkötél stb.) történjen. A vezetőkötelet nem szabad kézre csavarni. 4.4.3. Az állatok egyedi kezelésének biztonságos körülményeit ki kell alakítani. Rögzítő berendezésről (kaloda, oltófolyosó, lekötő berendezés stb.) gondoskodni kell. 4.4.4. A kezelhetetlen és rosszindulatú állatot ki kell selejtezni a külön jogszabályban (8.2.42.) foglaltak szerint. 4.4.4.1. A kiselejtezés végrehajtásáig, az állat állásánál a következő szövegű figyelmeztető táblát kell elhelyezni: „Vigyázat, harapós” vagy „Vigyázat, rúgós”. 4.4.5. Rúgós, illetve harapós állatok állásait védőkorláttal kell egymástól elválasztani. 4.4.6. A rúgós, illetve harapós ló farkába vagy sörényébe piros jelzőszalagot kell kötni. 4.4.7. A harapós állatra mozgatásakor szájkosarat kell helyezni. 4.4.8. Az új munkavállalót az állatok szokásairól (természetéről) minden esetben tájékoztatni kell. 4.4.9. Az állatőrző és terelő kutya veszettség és más fertőző betegségek ellen beoltott, a legeltetési idény megkezdése előtt pedig bélférgektől mentes legyen a külön jogszabályban (8.2.12.) foglaltak szerint.
4.5. Állatok szállítására vonatkozó általános rendelkezések 4.5.1. Az állatok szállítási módjának, körülményeinek, az állatszállító járműveknek meg kell felelniük az állatok szállítására, a közlekedésbiztonságra és a felépítmény kialakítására vonatkozó külön jogszabályban (8.2.12., 8.2.32., 8.2.42., 8.2.43.) foglaltaknak. 4.5.2. A 4.5.1. pontban meghatározott feltételeken túl, az állatok szállítására kialakított járművel szemben támasztott további követelmények a következők: a) a jármű megengedett teherbírását a járművön jól láthatóan fel kell tüntetni; b) a járművön, az állatok tereléséhez szükséges eszközök (terelődeszka, villamos ösztöke stb.) biztonságos elhelyezésére megfelelő helyet kell kialakítani; c) a felépítmény legyen csurgásmentes, zárt padozatú, oldalai térelzáró szerkezettel (pl. ponyvával beállíthatóan takarható felület) legyenek ellátva, és felülről, valamint a menetirány szerinti homlokfalán fedhető legyen. A felső fedés kötetlen tartású állatok szállítása esetén zárja ki a felfelé való kitörés lehetőségét; d) a felépítményen megfelelő szellőzési lehetőséget kell biztosítani; e) a felépítmény hátfalán legyen ajtó, vagy a hátfal lehajtható legyen; f) a felépítmény könnyen takarítható, fertőtleníthető, szükség esetén szétszedhető legyen, és tegye lehetővé a mosóvíz, fertőtlenítőszer akadálytalan eltávolítását. 4.5.3. A nagytestű állatokat szállító járművekre vonatkozó rendelkezések: a) a felépítmény 1,6 m magas, ferdén befelé zsaluzott szellőzőnyílásokkal ellátott oldalfalában, a rakodóajtó előtt az állatok farmagasságában (nagytestű állatoknál 1,2-1,4 m közötti magasságban) - a biztosító rúd behelyezésére alkalmas helyet kell kiképezni (a biztosító rúd nem helyettesíti a szállítás közben alkalmazott zárószerkezetet, a lenyitható oldal- vagy hátsó falat); b) kötött tartású állatok (kivéve a sportlovak) szállításához, az oldalfalakban végigmenő acélrúd, csőborda vagy a fenéklap külső szélében az állatok kívülről történő megkötését biztosító karikák legyenek; c) a padozat 0,6 m magas zárt peremmel csatlakozzon az oldalfalhoz. 4.5.4. A sportlovakat szállító járművekre vonatkozó rendelkezések: a) a járművön legyen mellvéd-, oldal- és farpalánk (ezeket minden sorban ki kell alakítani, ha a járművön két vagy több sorban lehet lovakat szállítani);
b) minden mellvéd- és farpalánk között keresztfolyosó és ezek végein a felépítmény oldalfalában létrával ellátott, legalább 0,6x1,0 m-es búvóajtó legyen; c) az oldalpalánkok a célnak megfelelően (bőrrel, habszivaccsal stb.) fedettek legyenek; d) a nagy távolságra szállító járművet felhajtóval vagy összerakható szükségfelhajtóval kell ellátni; e) a járműnek kettős deszkapadozata legyen, keresztirányú alsó és hosszirányú felső réteggel. 4.5.5. A sertést és egyéb kistestű állatot (juh, kecske) szállító járművekre vonatkozó rendelkezések: a) a felépítmény oldalfalait az igénybevételnek megfelelő szilárdsággal kell kialakítani; b) az állatok számára a járművön megfelelő férőhelyet, valamint az esetleges útihulla - mint a külön jogszabályban (8.2.6.) meghatározott veszélyes hulladék - tárolására alkalmas elkülönített részt kell biztosítani; c) a sertésszállító jármű felépítménye tegye lehetővé a Szabályzat 4.5.8. pontjának megfelelő állatfelhajtó alkalmazását, és ne akadályozza a más módon történő (villástargoncával konténer) berakodást. Ez utóbbi esetben a jármű hátfala korláttal ellátott hidraulikus emelőként működve emelje fel az állatokat, vagy a felépítmény a talajszintre lesüllyeszthető, majd felemelhető legyen; d) a felépítmény befelé zsaluzott, 0,6 m magas szellőzőnyílással ellátott oldalfalának kialakítása tegye lehetővé, hogy a biztosító rúd a rakodóajtó előtt, az állatok farmagasságában (0,6-0,9 m között) behelyezhető legyen; e) a padozat 0,4 m magas zárt peremmel csatlakozzon az oldalfalhoz. 4.5.6. Baromfit, házinyulat vagy galambot szállító járművekre vonatkozó rendelkezések: a) a járművön megfelelő ketrecekből rendezett sorokat kell kialakítani; b) a rakomány rögzítését úgy kell megvalósítani, hogy a ketrecsorok között légzőfolyosó legyen, és a rögzítés, illetve oldás a talajszintről elvégezhető legyen; c) a járművet (kivéve a sportgalambot szállító járművet) el kell látni egy résmentes, fedett, jól záródó, könnyen tisztítható és fertőtleníthető „ÚTIHULLÁK” feliratú tartállyal. 4.5.7. Az élő halat szállító járművekre vonatkozó rendelkezések: a) a jármű rakfelületéhez a halszállító kádak elcsúszás ellen rögzíthetők legyenek; b) a járműnek legyenek oldalfalai és ezek vízszintesre lenyitott helyzete rögzíthető legyen; c) a járművön megfelelő mennyiségű oxigénpalack tárolásához, a rakodótér mellső falánál párnafák és rögzítőbilincsek legyenek. A palackok elhelyezésére a vonatkozó szabványban (8.3.11.) foglaltak az irányadók. 4.5.8. Az állatok szállító járműre rakodásához használt állatfelhajtóra vonatkozó rendelkezések: a) legyen alkalmas mind a far-, mind az oldalrakodáshoz. A vontatható állatfelhajtó csak farrakodásra alkalmas; b) az állatfelhajtó - 1,0-1,4 m magas szállító jármű padozatot figyelembe véve - korláttal ellátott, 4,0-4,5 m hosszú, 1,5 m széles állatfolyosóból és a d) pont szerinti 0,5 m széles személyfolyosóból álljon. A kialakítására a vonatkozó szabványban (8.3.12., 8.3.13.) foglaltak az irányadók; c) ha az állatfelhajtó korlátja és a jármű oldal- vagy hátsó fala közötti távolság 0,3 m-nél nagyobb, akkor ide korlátot vagy hézagzárót kell alkalmazni; d) ha az állatok fel- vagy lehajtása a személyzet egyidejű mozgásával történik, akkor az állatfelhajtót állat- és személyfolyosóra kell osztani és a kettőt gépfonattal borított korláttal vagy más biztonságos módon kell elhatárolni egymástól; e) az állatfelhajtó padlózata csúszásgátló kialakítású legyen, amennyiben fából készül, úgy azt 0,3 m-enként a haladási irányra merőlegesen felerősített 0,033x0,048 m-es keresztmetszetű bordázattal kell ellátni, a padozat teljes szélességében. A padozaton 0,01 m-nél szélesebb rések nem lehetnek; f) az állatfelhajtó szállítóeszközhöz kapcsolódó vége - az áthidaló szerepét is betöltő - lehajtható ajtóval legyen ellátva. Az áthidaló legalább 0,5 m-es szakasza a járművön feküdjön fel; az áthidalón, valamint annak csatlakozásánál 0,01 m-nél szélesebb rés ne legyen. A járművel egybeépített állatfelhajtót nem kell ajtóval (áthidalóval) ellátni; g) az állatfelhajtó és az áthidaló névleges teherbírása a felhajtóra egyidejűleg terelhető állatok összsúlyának megfelelő legyen; h) a vasúti rakodáshoz alkalmazott állatfelhajtó ajtaja (áthidalója) oldalirányú erőhatásra (pl. a vasúti kocsi véletlen elmozdulására) kapcsolódjon szét; i) a mozgatható állatfelhajtót a felbillenés és elmozdulás megakadályozására, lehajtható támasztókkal kell ellátni; amennyiben az állatfelhajtónak nincs rögzítőfékje, akkor rögzített féksarukat kell alkalmazni; j) változtatható magasságú állatfelhajtó támasztó szerkezete tegye lehetővé az 1,0-1,4 m közötti magasság fokozat nélküli beállíthatóságát és a beállított helyzetű állatfelhajtó biztonságos rögzítését; k) a vontatható állatfelhajtó - amennyiben az közúton történő vontatásra alkalmas - feleljen meg a külön jogszabályban (8.2.32.) foglaltaknak; l) az állatfelhajtó kialakítása tegye lehetővé a rendszeres tisztíthatóságot és fertőtleníthetőséget.
4.5.9. Vasúti szállításkor a rendes nyomtávú vágány esetén a rakodó alsó szintje a sínkoronaszint fölött 1,22 m-re, felső szintje 2,3 m-re alakítandó ki, és a vágánytengelytől való távolsága min. 2,20 m legyen. 4.5.9.1. A szállítás megkezdése előtt meg kell vizsgálni a rakfelület állapotát, a rögzítőelemek, a ketrecek, a kötélzet, az oldalmagasítók és a rács épségét.
4.6. Szarvasmarha és ló szállítására vonatkozó rendelkezések 4.6.1. A veszélyes (nyugtalan, támadóan viselkedő, szilaj, rúgós, harapós) állatok vezetését és mozgatását csak az arra kijelölt személyek végezhetik. 4.6.2. Az állatok felhajtási területén a gyalogosan közlekedők részére az elszabadult állatok ellen védelmet nyújtó, erős korláttal elhatárolt védőterület legyen. 4.6.3. Az állatokat a járműre történő felhajtáshoz és szállításhoz, megfelelő szilárdságú kötőfékkel vagy lánccal kell ellátni. A kötetlen tartású állatok, illetve borjak rakodását a gondozók végezzék. 4.6.4. A szállítóeszközökbe csak akkor szabad megkezdeni az állatok berakását, ha a szállítandó állatok csoportja már teljes. 4.6.4.1. A hím állatokat (bikákat, méneket) külön csoportba kell rakni. 4.6.4.2. A vegyes szállítmányt úgy kell összeállítani, hogy az ökrök (heréltek) a tehenekkel (kancákkal) kerüljenek egy csoportba. 4.6.4.3. Ha a szállítmány nagysága megengedi, az állatokat nemenként szétválasztva kell berakni a szállítóeszközökbe. 4.6.4.4. Az állatokat a szállítóeszközön két oldalról ki kell kötni. A berakást (rögzítést, kikötést) folyamatosan kell végezni. 4.6.4.5. Vasúti szállítás esetén az állatokat úgy kell elhelyezni, hogy a kísérő közöttük biztonságosan közlekedhessen. 4.6.4.6. A támadó viselkedésű (nyugtalan, szilaj, rúgós, harapós) állatokat a vasúti kocsiba rakásig elkülönítve és biztonságosan kikötve kell várakoztatni. 4.6.4.7. A támadó viselkedésű szarvasmarha (bika) vezetését két kioktatott személynek kell végeznie, az orrkarikába kapcsolt vezetőrúddal és a fejre erősített kötéllel. A vezetőknek az állat két oldalán kell elhelyezkedniük. A vezetés feszesen tartott kötéllel történjen, figyelemmel a letiprás veszélyére. 4.6.4.8. Orrkarika vagy orrcsipesz nélkül a veszélyes állatot csak lábkötéssel szabad vezetni. 4.6.4.9. Vasúti szállítás esetén a veszélyes állatot a vasúti kocsiban úgy kell elhelyezni, hogy az állat magában és más állatban kárt ne tehessen. A kocsi másik oldalában csak nyugodt természetű állatot szabad elhelyezni. 4.6.4.10. Veszélyes állatok szállítását a szállítási okmányokon jól láthatóan, feltűnő színnel jelezni kell. 4.6.4.11. Lovakat csak kötőféken szabad vezetni, legfeljebb négyesével összekötve.
4.7. Sertés, juh, borjú szállítására vonatkozó rendelkezések 4.7.1. A sertésfalkák csoportosításának és szállításának biztonsági előírásait a munkáltatónak kell meghatároznia. Egy személyre 10 db állatnál nagyobb csoportot nem szabad bízni. 4.7.2. A rendszeres juhátvevő helyeken ivartalanított vagy vazektomizált vezető kos (vezérürü) tartása kötelező. 4.7.3. Kétrészes vasúti kocsiknál a sertések és juhok felső rekeszbe való be-, illetve onnan történt kirakását csak oldalráccsal ellátott, rakodó kerekes híd alkalmazásával szabad végezni. 4.7.4. Az a személy, aki a vasúti kocsiban az állatok közé bemegy, fellökés ellen védő-terelődeszkát használjon.
4.8. Lótenyésztésre vonatkozó rendelkezések 4.8.1. Lóistállóban állatgondozóként csak a 18. életévét betöltött, külön jogszabály (8.2.22.) szerint egészségileg alkalmas, a szükséges szakismerettel rendelkező és a munkavégzés veszélyeire kioktatott személyt szabad foglalkoztatni. 4.8.2. A lovasiskolának - 18 éven aluli dolgozó foglalkoztatása esetén - meg kell határoznia a foglalkoztatás feltételeit (szakmunkás-képesítés, orvosi alkalmassági vizsgálat stb.). 4.8.3. Az istállóban az állatgondozónak a lóállásba történő belépés előtt a lovat nevén kell szólítania, és csak azután szabad belépnie, ha meggyőződött a ló nyugodt viselkedéséről. 4.8.4. A ló ápolására vonatkozó főbb szabályok: a) a ló fara mögé még ápolás céljából sem szabad állni;
b) a hasi részeket kellő óvatossággal kell csutakolni. Az érzékeny, csiklandós lovaknál ezt a munkát mindenkor a ló állandó gondozójának kell végeznie; c) a hátsó láb felemelése előtt a far irányába fordulva, szorosan a far mellé kell állni, a lábat felülről lefelé végig kell simítani; d) a ló úsztatását (úsztatva fürdetés) csak úszni tudó és ezzel a munkával megbízott személy végezheti. Úsztatás közben a ló hátán ülni nem szabad; e) rúgós és harapós ló patkolásához kalodát vagy pipát kell használni. A patkoláshoz durva természetű és erős szájú lovak esetében feszítőzablát kell alkalmazni; f) a patkók tűzi munkálatainak elvégzése során a munkahelyen csak azok a személyek tartózkodhatnak, akik e munkában részt vesznek. A patkolóvasnyújtó gép közelében idegen személyek nem tartózkodhatnak. A gépen csak az erre betanított munkavállaló dolgozhat; g) a harapós lovakat - kiselejtezésig - kétszárú kötőfékkel kell a jászolkarikához kötni. 4.8.5. Lovagolni csak nyeregben és olyan csizmában szabad, amelynek talpa a sarokig sima. Lóra felügyelet nélkül csak lovaglásban megfelelő jártassággal rendelkező személynek szabad ülnie. Lovat a nyeregben ülve vezetőszáron a másik ló mellett vezetni nem szabad. 4.8.6. A munkalovaglás során elszabadult ló elfogásáig a lovaspályát szabaddá kell tenni. A lóról ledobott lovast elsősegélyben kell részesíteni és gondoskodni kell orvosi ellátásáról. 4.8.7. Nyergeléskor a hevedert meghúzni csak a lónak az állásból való kifordítása után szabad. 4.8.8. Kisebzett, elcsigázott vagy beteg lovat nem szabad megnyergelni. 4.8.9. Mén nyergelése és kantározása során ügyelni kell arra, hogy az állat ne érjen a mellette levő ménhez. 4.8.10. Fiatal méncsikó nyergelése, szerszámozása, ki- és befogása csak úgy végezhető biztonsággal, ha e műveleteknél segítő személy is jelen van. 4.8.11. Ha a mén hevederiszonyban szenved, annak hevederét csak megvezetés (járatás) után szabad meghúzni. 4.8.12. A mének járatása kétoldali vezetéssel történjen, 3 m-es távköz tartásával. 4.8.13. A mén kocsiba tanítása fokozott figyelemmel, közfa és szájkosár használata mellett történjen. 4.8.14. Ha a mének összemarakodnak, azok szétválasztása vízzel való leöntéssel végezhető. 4.8.15. A mént próbáltatásra vagy fedezésre, rövid kantárszáron kell felvezetni. 4.8.16. Kancát próbáltatni csak az előírt méreteknek megfelelő próbafal mellett szabad. 4.8.17. Ideges mént próbáltatásra vagy fedezésre két személynek kell vezetnie.
4.9. Szarvasmarha-tenyésztésre vonatkozó rendelkezések 4.9.1. A kötetlen tartású istállóban az állatokat a munkáltatói utasításban foglaltak szerint kell mozgatni. 4.9.2. A tisztításhoz és a fertőtlenítéshez használatos szerek - helyi adottságoknak megfelelő - kezelési szabályait a munkáltatónak kell meghatároznia. 4.9.3. A szarvasmarha etetés és almozás műveletének - a helyi adottságoknak megfelelő - biztonsági követelményeit a munkáltatónak kell meghatároznia. 4.9.4. A tenyészbikát egyéves korától kötelező orrkarikával ellátni. 4.9.5. A tenyészbikát az orrkarikába helyezett vezetőrúddal az állat gondozója vezesse. A vezetést egy fő kötéllel segítse. 4.9.6. A tenyészbikát eloldásakor és megkötésekor az egyik gondozónak az állattal szemben állva, orrkarikába fűzött vezetőrúddal tartania kell. Az orrkarikát csak akkor szabad elengedni, ha a bikával foglalkozó gondozó a bika állásából távozott. 4.9.7. A tenyészbika állása kellő szilárdságú, legalább 1,5 m magasságú kerítéssel (korláttal) legyen körülvéve. 4.9.8. Az ideges, nehezen kezelhető tenyészbikát ki kell selejtezni. 4.9.9. A tenyészbika a jászolkarikához erős lánccal, két oldalra legyen kikötve. 4.9.10. Legelőn való tartás esetén a tenyészbikának egyedileg kell karámot építeni. A karám 8,0x8,0 m alapterületű, 2,0 m magas és megfelelő szilárdságú korláttal bekerített legyen. 4.9.11. Bokszba vagy karámba a gondozón kívül más személynek bemennie csak a bika orrkarikájának vezetőrúdhoz történő rögzítése után szabad. 4.9.12. Fedeztetés céljából a bikakarámhoz közvetlenül csatlakozó fedeztető karámot kell építeni. 4.9.13. Fedeztetésnél mindig legalább két gondozó legyen jelen. A fedeztető karámon belül rajtuk kívül más személy ne tartózkodjon. 4.9.14. A bikák fantomra való ugratásával és az ondóvétellel kapcsolatos - helyi adottságnak megfelelő biztonsági előírásokat a munkáltatónak kell meghatároznia.
4.9.15. A szarvasmarha mesterséges megtermékenyítését legalább 2 fő végezze. A művelethez az állatot le kell kötni vagy speciális bokszban (termékenyítő kalodában) kell elhelyezni. 4.9.16. A hízóbikát a jászolkarikához kellő szilárdságú kötéllel - gyorskioldó szerkezettel ellátott jászol esetében lánccal - két oldalra kell kikötni. A jászolkarika rögzítését és a kötél megfelelőségét a gondozó naponta ellenőrizze. 4.9.17. Kötetlen tartású bikahízlalás esetén: a) a 300 kg-ot meghaladó állat (és általában a hím állat) gondozójaként nőket, valamint 18 éven aluli és nyugdíjas korhatár feletti férfiakat nem szabad foglalkoztatni; b) legfeljebb 15 db 300 kg-ot meghaladó súlyú hízóbikát szabad tartani egy szilárd, legalább 1,5 m magas korláttal körülhatárolt és nem kisebb, mint 42 m2 alapterületű helyiségben (rekeszben); c) az etető- és itatóberendezések elhelyezése olyan legyen, hogy azokat kívülről lehessen feltölteni. Új, szakosított hízómarha-telepen egy 140 m2 alapterületű helyiségben legfeljebb 50 db hízómarhát szabad tartani; d) a karámban vagy a pihenőtéren való munkavégzés (kitrágyázás, alom szétterítése stb.) megkezdése előtt az állatokat biztonságosan ki kell rekeszteni; e) kezelés és mérlegelés esetén az állatok felhajtása a kezelőfolyosóra és a mérlegre csak biztonságos módon (például a külső karámtérben) történhet. Egyidejűleg csak egy rekeszt szabad kinyitni, a többi zárva legyen úgy, hogy az állatok a belső istállótérben tartózkodjanak; f) meg kell akadályozni a lekötés nélkül tartott állatok csoportjainak keveredését azok szállító járműre történő rakodása előtt; g) az állatok közé csak a gondozónak és az állatorvosnak szabad belépnie akkor, ha előzőleg meggyőződtek az állatok nyugodt viselkedéséről és arról, hogy a felügyeletet ellátó személyek elfoglalták kijelölt helyüket; h) vérvétel esetén az állatokat a felhajtófolyosó oszlopain elhelyezett karikákhoz kell rögzíteni. A felhajtófolyosó olyan keskeny oltófolyosóhoz is csatlakoztatható, amely elülső ferde állású rekeszében az állatok egymást rögzítő helyzetbe jutnak; i) egészségügyi kezelést és egyéb fájdalmat okozó beavatkozást (pl. füljelzést) a pihenőtérben és a karámban levő állatok között végezni nem szabad; j) a kötetlen tartású bikahízlalás egyéb - a helyi sajátosságoknak megfelelő - előírásait a munkáltatónak kell meghatároznia. 4.9.18. A hízóbikát vezetés nélkül csak szilárd padozatú, korlátokkal határolt folyosón szabad terelni. 4.9.19. A bika és tehén szarvát szükség esetén szarvgombbal kell ellátni, illetve az állatot szarvtalanítani kell. 4.9.20. Az elletőistállót minden ellés után fertőtleníteni kell. A többi istállóban a fertőtlenítést negyedévenként kell elvégezni. Almozni csak a padozat fertőtlenítése után szabad. Az oldalfalakat és egyéb részeket szintén negyedévenként kell fertőtleníteni. Mélyalmos istállók padozatának fertőtlenítése alomcsere esetén történjen. 4.9.20.1. A fertőtlenítést csak szakképzett személy végezheti. 4.9.21. Fejés közben biztosítani kell az állatok nyugalmát. 4.9.22. Kézi fejésnél az állat farkát a lábához kell kötni.
4.10. Sertéstenyésztésre és -tartásra vonatkozó rendelkezések 4.10.1. Fialáskor a kocák közelében a gondozón és segítőjén kívül más személy ne tartózkodjon. 4.10.2. A nyugtalan, malacát féltő kocát gondozója csak az állat megnyugtatása után közelítse meg. A kocák és a malacok együttes kezelése tilos. Malacokat kezelni csak a kocák kirekesztése után szabad. A malacok kezelését a kocák beengedése előtt be kell fejezni. 4.10.3. A kanok agyarait tenyésztésbe vételkor és azt követően évenként rendszeresen le kell csípni annyira, hogy gondozójukat ne veszélyeztessék. 4.10.4. Vérvételnél és oltásnál az állatot rögzíteni kell (orrfék, terelőfa). A növendék vagy kifejlett sertés gyógykezelése során az állatot orrhurokkal vagy oltófolyosóban kell rögzíteni. A szopós malac ivartalanító állományban vagy kézzel is rögzíthető. 4.10.5. A férőhely takarítását csak a kan (kanok) kirekesztése után szabad végezni. 4.10.6. Az ivarozó kocák keresését (kiválasztását) a munkáltatói utasításban meghatározottak szerint kell végezni. Kereső kan alkalmazása esetén, a kan hajtásához minden esetben terelőfát kell használni. 4.10.7. A kanok fantomra ugratása során, az ugratóhelyiségben tilos a hangoskodás, a gyors mozgás, továbbá az állat nyugalmát zavaró tevékenység. Ondóvételkor úgy kell elhelyezkedni, hogy az oldalra lecsúszó kan a munkavállalóban kárt ne tegyen. 4.10.8. A sertések etetésével kapcsolatos munkabiztonsági előírásokat - a helyi adottságok figyelembevételével - a munkáltatónak kell meghatároznia.
4.10.9. Fertőtlenítést, gázosítást a telepen csak szakképzett személy végezzen. A gázosítás megtörténtét táblával kell jelezni. 4.10.10. A vegyszerek kezelésének és felhasználásának szabályait a munkáltatónak kell meghatároznia. 4.10.11. Az állatról emberre terjedő betegségek megelőzése érdekében sérült kézzel vagy lábbal dolgozni tilos. A sérüléseket az orvosnak vagy a termelésirányítónak jelenteni kell a külön jogszabályban (8.2.19.) leírtak szerint. 4.10.12. Az állatok (kocák) jártatását összeszokott állatcsoportok esetén egy, egyébként legalább két személy végezze. Egyszerre csak egy falkát, vagy egyedi tartás esetén legfeljebb 15 kocát szabad jártatás céljából kihajtani. 4.10.13. A sertések rakodóra történő felhajtásához terelőlapot kell használni.
4.11. Juhtenyésztésre, -tartásra, -hízlalásra vonatkozó rendelkezések 4.11.1. A trágya öngyulladásának elkerülése érdekében a hodályban legfeljebb 0,4 m trágyavastagságot szabad megengedni. Ennek elérése esetén a kitrágyázást el kell végezni. 4.11.2. Kitrágyázás után fertőtleníteni kell. 4.11.3. A kitrágyázás és fertőtlenítés során a 4.12.1. és 4.12.2. pontokban meghatározott előírásokat értelemszerűen be kell tartani.
4.12. Kisállat (baromfi, nyúl, prémes állat) tenyésztésére, tartására vonatkozó rendelkezések 4.12.1. Az istálló kiürítésének (az állomány elszállításának és a technológiai berendezések kitrágyázás előtti kiszerelésének) biztonsági előírásait - a helyi adottságok figyelembevételével - a munkáltatónak kell meghatároznia. 4.12.2. Az istálló fertőtlenítését legalább két személy végezze, akik közül az egyik a fertőtlenítő, a másik a kisegítő legyen. 4.12.3. A baromfitartással kapcsolatos anyagmozgatásra vonatkozó rendelkezések 4.12.3.1. Csak biztonságos (kiálló szegektől, pántoktól mentes) tojásos és baromfitartó ládákat, ketreceket szabad forgalomba hozni, illetve tartani. A baromfitartó ketrecek és a tojásgyűjtő berendezések kialakítására a vonatkozó szabvány (8.3.13., 8.3.18. és 8.3.19.) előírásai az irányadók. 4.12.3.2. Gépkocsin ketreceket és tojásos ládákat csak biztonságosan - a rakfelületen előírásszerűen, megfelelő teherbírású kötéllel, lánccal vagy hevederrel rögzítve - szabad szállítani. 4.12.3.3. A szögletekre az átkötésnél - mind lánc, mind kötél alkalmazása esetén - védőpárnázatot kell elhelyezni. 4.12.3.4. Bármilyen rögzítésnél tilos a láncot vagy kötelet sodorni, keresztezni, a rakomány felett átdobni, valamint a rakomány tetejéről ledobni. 4.12.3.5. A hevedereket - azok végtelenítése esetén - kiálló részektől mentesen kell összekapcsolni. 4.12.4. Felvásárlási munkákra vonatkozó rendelkezések 4.12.4.1. Szállítás előtt a baromfiketrecek és tojásos ládák biztonságtechnikai megfelelőségét ellenőrizni kell. 4.12.4.2. Ketrecek rakodásánál a gépkocsi rakfelületén a csúszás lehetőségét meg kell akadályozni. 4.12.4.3. A ketrecek szállító járműre való rögzítése csak a megfelelő eszközzel (műanyag kötél, lánc, kenderkötél) történjen. Ügyelni kell arra, hogy minden ketrec, illetve ládasor rögzítve legyen. Kenderkötél használata esetén annak átmérője legalább 0,015 m legyen. 4.12.4.4. A rakományt a járművön a talajszintről elérhető magasságban kell lekötni. 4.12.4.5. A padlószintről el nem érhető magasságú állóketreceknél a baromfi kezeléséhez karfával ellátott, hordozható, lábléccel is felszerelt biztonságos kezelőlépcsőt kell alkalmazni. 4.12.4.6. Felső pályán történő ketrecfertőtlenítésnél a függesztő horgokat a ketrecléc alá kell beakasztani.
4.13. Az állattartó telepek gépeire és berendezéseire vonatkozó általános rendelkezések 4.13.1. Az állattartó telepek gépeire és berendezéseire a vonatkozó szabvány (8.3.1., 8.3.2.) előírásai az irányadók.
4.14. Fejő- és tejkezelő berendezésekre vonatkozó rendelkezések
4.14.1. A gépi fejés biztonságos végzésére vonatkozó előírások kidolgozásáról és azok megtartásának ellenőrzéséről a munkáltató köteles gondoskodni. 4.14.2. A fejőberendezéseket az istállótól elkülönített térben, illetve helyiségben kell elhelyezni és tárolni. Ebbe a helyiségbe csak a gépkezelőnek, karbantartónak és az ellenőrzésre jogosult személynek szabad belépnie. 4.14.3. Tömlők csatlakoztatása esetén a csatlakozó végeket előzőleg a nyomás alól mentesíteni kell. 4.14.4. A kannákat dobálni és csúsztatni nem szabad. 4.14.5. A tele kannákat kötésben egymásra rakva, legfeljebb két sorban, az üreseket legfeljebb három sorban szabad tárolni. 4.14.6. Az egymásra rakott kannákból a mintavételt vagy a kannák jegelését csak az erre a célra készült biztonságos járdáról szabad végezni. 4.14.7. A tejhűtőtartály állapotát minden üzembe helyezés előtt - a vonatkozó szabvány (8.3.12.) előírásai szerint kiépített kezelőállásról - szemrevételezéssel, munkabiztonsági szempontból ellenőrizni kell. Bármilyen hiba esetén a felelős vezetőt értesíteni kell. 4.14.8. A fölözőgépek alkatrészeit nem szabad összecserélni, a dobtányérokat számozásuk szerint kell egymásra rakni. A tányérszorítót - összerakás után - a jelzésig meg kell szorítani. 4.14.9. A meghibásodott fejőberendezésen állítást és javítást csak az erre kijelölt, szakképzett (8.4.) személynek szabad végeznie. 4.14.10. A tejeskannákat csak műszakilag megfelelő, ép állapotban szabad használni. 4.14.11. A fejőház és a tejház tisztításával kapcsolatos biztonsági követelmények meghatározása a munkáltató feladata. 4.14.12. A fejőházi berendezések tisztító vegyszereinek kezelésénél a veszélyes anyagokra vonatkozó külön jogszabályban (8.2.46.) meghatározott előírások szerint kell eljárni. A tisztítás helyszínén, jól láthatóan el kell helyezni a vegyszerek közömbösítésére szolgáló anyagokat. A tisztító vegyszereket zárhatóan, elkülönített helyen, fajtánként szétválasztva és megjelölve kell tárolni. A tárolóhelyet figyelmeztető táblával kell megjelölni. 4.14.13. A tejzsír vizsgálatához használatos kénsavat csak a tejház kezelőjének szabad kezelnie.
4.15. Szárító berendezésekre vonatkozó rendelkezések 4.15.1. A mezőgazdasági szárító berendezéseket csak szakképzett személy kezelheti. 4.15.2. A szárító berendezés felügyeletére olyan személyt kell megbízni, aki szakismerete alapján alkalmas az üzemzavar észlelésére, és szükség esetén a berendezés leállítására. 4.15.3. A szárító berendezés egységeinek beszabályozását, karbantartását, üzemzavar elhárítását csak szakirányú végzettséggel rendelkező személy végezheti. 4.15.4. A szárító berendezések kezelési osztályba sorolására, telepítésére, üzembe helyezésére és üzemeltetésére a vonatkozó szabványban (8.3.14., 8.3.15. és 8.3.16.) foglaltak az irányadók. 4.15.5. A szárító berendezés égéstermékeit úgy kell elvezetni, hogy az égéstermék, illetve a magas hőmérséklet a kezelőt ne veszélyeztesse. 4.15.6. A szárító berendezés biztonságos üzemeltetésének személyi és tárgyi feltételeit a felelős műszaki vezető minden műszak előtt köteles ellenőrizni. 4.15.7. A szárító berendezések égésterének kémlelését csak fényvédő üveggel vagy fényvédő szemüveggel szabad végezni. 4.15.8. A szárító berendezés tálcáin az anyag terítését kézzel végezni nem szabad. 4.15.9. A szárító berendezés por- és gázelszívás nélkül nem telepíthető. 4.15.10. A kezelőnek és a felügyelőnek - a berendezés használati utasításában meghatározott időpontokban biztonsági ellenőrzést kell tartania. Az ellenőrzés során meg kell győződnie a berendezés helyes működéséről, illetve rendellenes működés esetén meg kell tennie a szükséges intézkedéseket (felelős műszaki vezető tájékoztatása, leállítás, hibaelhárítás). A rendellenesség okát és a megtett intézkedéseket naplóban kell rögzíteni. 4.15.11. A gáz- és olajtüzelésű szárító berendezés időszakos biztonsági ellenőrzését 5 évenként el kell végezni. 4.15.12. A berendezés évenkénti üzemi vizsgálata során naplóban kell rögzíteni a vizsgálat időpontját, az észlelt rendellenességeket, ezek kijavításának módját és megtörténtét, valamint a berendezés állapotára vonatkozó nyilatkozatot és a vizsgálatot végző nevét. A naplót a berendezés üzemeltetésének helyszínén kell tartani. 4.15.13. A szárító berendezés kezelésével kapcsolatos előírásokat - az előzőekben foglaltak figyelembevételével a munkáltatónak kell kidolgoznia. Hangsúlyozottan foglalkozni kell: a) a tüzelőberendezés begyújtása előtti átszellőztetéssel (előszellőztetés); b) a sikertelen gyújtás esetén követendő eljárással; c) az égés folyamatosságának megfigyelésével (állandó felügyeletet igénylő berendezésnél);
d) a helyiség mesterséges szellőztetésével; e) az üzemzavar esetén teendő intézkedésekkel és a rendszeres 8 óránkénti ellenőrzésével.
4.16. Takarmányfüllesztő berendezésekre vonatkozó rendelkezések 4.16.1. A füllesztők felnyitása előtt a belső túlnyomást meg kell szüntetni. 4.16.1.1. A füllesztő fedele könnyen nyitható és lecsapódás ellen biztosított legyen. 4.16.1.2. A berendezés kézi billentés és lebillenés ellen biztosított legyen. 4.16.1.3. Az anyag ürítését biztonságos csúszda alkalmazásával kell megoldani. 4.16.1.4. A füllesztő nyomás alatti berendezésnek minősül, ezért annak kialakításával, kezelésével, ellenőrzésével és időszakos biztonsági felülvizsgálatával kapcsolatos feladatokat a külön jogszabály (8.2.35.) előírásai szerint kell elvégezni. 4.16.1.5. A füllesztő javítását, karbantartását csak akkor szabad megkezdeni, ha a berendezés legalább +30 °C-ra lehűlt.
4.17. Falközi silóra vonatkozó rendelkezések 4.17.1. A falközi silóba való betárolás billenthető pótkocsival, az egyenletes elterítés, taposás (tömörítés) pedig tolólappal és védőkerettel vagy biztonsági fülkével ellátott traktorral történjen. A géppel az áthajtós rendszerű silótérben csak úgy szabad közlekedni, hogy az más gépek biztonságos mozgását ne veszélyeztesse. 4.17.2. Amennyiben a silóra a szállító jármű önerejéből nem tud felmenni, meg kell oldani annak vonókötéllel történő biztonságos vontatását. 4.17.3. A siló teljes magasságig feltölthető, de a legfelső 0,5 m vastag feltöltést (a domborított részt), mindenképpen nappali műszakban kell kialakítani, kivételt képez az az eset, ha megfelelő világítás kialakításával biztosítani lehet a biztonságos munkavégzést. A siló oldalának felső síkjára - a töltés és tömörítés időtartamáig optikai helyzetjelző korlátot kell elhelyezni. 4.17.3.1. Az optikai helyzetjelző korlát jellemzői: 300 N/m terhelésre méretezett, 1,2 m magas, könnyen szerelhető, áthelyezhető, valamint élénk színű, fényvisszaverő festékkel mázolt legyen. 4.17.4. A tárolóterületet és a hozzávezető utakat megfelelően meg kell világítani. 4.17.5. A siló tetején történő munkavégzés során, illetve közlekedéskor a siló szélét 0,5 m-nél kisebb távolságra megközelíteni tilos. 4.17.6. A silókitermelő berendezésekre a vonatkozó szabvány (8.3.17.) előírásai az irányadók.
4.18. A kézi takarmánykiosztásra vonatkozó rendelkezések 4.18.1. A pótkocsiról történő kézi takarmánykiosztás veszélytelen végrehajtása érdekében a munkáltató határozza meg a külön jogszabály (8.2.23.) figyelembevételével a következőket: a) a munkavégzés személyi feltételeit (az ilyen munkával foglalkoztatott személyek szükséges munkabiztonsági ismeretekkel és szakmai tapasztalatokkal rendelkezzenek); b) a megrakott pótkocsi tetején való tartózkodás veszélyeit; c) a megrakott pótkocsi tetején történő személyszállítás tiltását; d) a takarmány kétoldali (egyidejű) lerakásának veszélyeit (a pótkocsin egyidejűleg legfeljebb két személy tartózkodhat, illetve végezhet kiosztást); e) az alacsony tetőszerkezetű épület esetén előálló veszélyhelyzetet és ennek elhárítási módját; f) a szükséges fizikai erőkifejtés és munkakörnyezeti jellemzők következtében előforduló hátsérülés kockázatának kiküszöbölését.
4.19. Hígtrágya tárolására, kezelésére vonatkozó rendelkezések 4.19.1. Hígtrágya tároló tartályt, gödröt, csak úgy szabad létesíteni, hogy abba beleesni ne lehessen. A tartályt egymástól legalább 2 m-re levő, a szabadba nyíló két szellőzőnyílással kell ellátni. A nyílásokat rácspadozattal kell befedni, melyek a várható terhelésnek ellenálló kivitelben készüljenek. A megengedett legnagyobb rácsnyílás 0,04 m.
4.19.1.1. A szellőzőnyílások mérete legalább 0,8x0,8 m, körszelvény esetén pedig nem kevesebb, mint ∅0,8 m legyen. 4.19.1.2. A szellőzőnyílások kialakítása olyan legyen, hogy tegye lehetővé mobil keverőberendezések elhelyezését és biztonságos rögzítését. 4.19.1.3. Ha a szellőzőnyílás olyan szabad területre nyílik, ahol személyek tartózkodnak, akkor legalább 2,0 m magas kürtő alkalmazásával kell a kiáramló gázokat elvezetni. 4.19.2. Amennyiben a hígtrágya tároló istállók vagy épületek talajszintje alatt helyezkedik el, minden esetben mesterséges szellőztetést kell alkalmazni. 4.19.2.1. A mesterséges szellőztetésnek a hígtrágya keverésekor és mozgatásakor, folyamatosan működnie kell. A kiáramló gázokat olyan helyre kell kivezetni, ahol az emberre és állatra semmilyen veszélyt nem jelent. 4.19.2.2. Zárt hígtrágya tárolóknál olyan gázelzáró berendezéseket (lemezek, szifonok, tolózárak, kötények stb.) kell alkalmazni, amelyek megakadályozzák a hígtrágyából felszabaduló gázok szivárgását. 4.19.3. Ha a hígtrágya tárolót épületek közelében kell elhelyezni, figyelemmel kell lenni arra, hogy az épületek a tárolóhoz képest szélárnyékban legyenek. 4.19.4. A hígtrágya kezelő, tároló és hasznosító telep munkavállalói részére ivó-, mosdó- és fürdővizet, valamint fürdő-, öltöző-, melegedő- és étkezőhelyiséget kell biztosítani.
4.20. A hígtrágya tároló üzemeltetésére vonatkozó rendelkezések 4.20.1. Nem szabad a hígtrágya tároló gödrök légterében lángpróbát (gyertyapróbát) végezni. 4.20.2. Meg kell akadályozni, hogy a tárológödörbe vagy annak légterébe gyújtóforrások (láng, szikra, parázs, nem robbanásbiztos mobil elektromos berendezések stb.) kerüljenek. 4.20.3. A gödrök szellőzőnyílásait az épületeken kívül, a szabadba nyílóan kell elhelyezni. 4.20.4. A keverőszerkezeteket, a mechanikus berendezéseket (elzárók, trágyakihúzók stb.) rendszeresen kell ellenőrizni és karbantartani. A szerkezetek túlhevülését előidéző mechanikai hibákat meg kell előzni. 4.20.5. A keverő- és a kapcsolóberendezések szakszerű kezelését és állandó felügyeletét biztosítani kell. A hígtrágya kezeléssel foglalkozó személynek el kell sajátítania a veszélyek (gázmérgezés, robbanás) megelőzésének szabályait. 4.20.6. Robbanásveszélyes térben csak robbanásbiztos villamos berendezéseket szabad elhelyezni. Ezeket a berendezéseket (kapcsolók, villamos motorok, vezetékek) szakemberrel évenként ellenőriztetni kell. A meghibásodott berendezéseket haladéktalanul meg kell javítani, vagy ki kell cserélni. 4.20.7. A szellőzőnyílások fedőrácsait felnyitni vagy leemelni csak a technológia által meghatározott okból és időre szabad; meg kell akadályozni, hogy a kinyitott nyílások balesetet okozzanak. 4.20.8. Mesterséges szellőztetéssel felszerelt hígtrágya tárolók szabad térfogatrészét naponta legalább egyszer szellőztetni kell. 4.20.9. Meg kell akadályozni, hogy a hígtrágya tárolók szellőzőnyílásai közelében illetéktelenek tartózkodjanak. 4.20.10. A hígtrágya tároló létesítménybe való leszállás csak a munkahelyi vezető (munkáltató) engedélyével és annak jelenlétében megengedett. A leszállásra a vonatkozó szabványban (8.3.5.) foglaltak az irányadók. 4.20.10.1. A létesítménybe történő leszállás előtt a hígtrágyát el kell távolítani, a beömlő nyílásokat megbízhatóan le kell zárni és a tárolólétesítményt ki kell szellőztetni. 4.20.11. A rendezett terepszint alatt levő tárolóba, beépített vagy biztonságosan rögzített létra használatával kell bemenni. 4.20.11.1. A beszállás és benntartózkodás ideje alatt kifogástalan védelmi minőségű frisslevegős légzésvédő készülék, mentőöv és mentőkötél használata kötelező. 4.20.11.2. A benttartózkodás miatt fellépő rosszullét esetén az elsősegélynyújtást haladéktalanul meg kell kezdeni, és gondoskodni kell az azonnali orvosi ellátásról. 4.20.12. A hígtrágya tárolóban vagy annak gázveszélyes körzetében végzett munkáknál egy fő mentő személynek, megfelelő mentőfelszereléssel jelen kell lennie, aki köteles a veszélyes térben munkát végző társát folyamatosan figyelni. A figyeléssel megbízott személyt ez idő alatt más munkavégzéssel megbízni nem szabad. Egy fő kiképzett elsősegélynyújtónak is elérhető közelségben kell tartózkodnia. 4.20.12.1. A hígtrágya kezelésének és elhelyezésének munkabiztonsági követelményeit a munkáltatónak kell meghatároznia, a vonatkozó (8.3.5.) szabványban foglaltak és a helyi sajátosságok figyelembevételével. 4.20.13. A hígtrágya tároló és hasznosító létesítménybe csak olyan személy léphet, aki ismeri a mérgezési veszélyeket, továbbá rendelkezik a megelőzéshez szükséges szakismerettel és egyéni védőeszközzel. Ezek ellenőrzését a munkáltatónak biztosítania kell.
4.20.13.1. A hígtrágya tároló és hasznosító építménybe belépni csak frisslevegős légzésvédő készülékkel szabad. A készüléket belépés előtt, a használati utasításban leírtak szerint ki kell próbálni. 4.20.14. A veszélyes hulladékanyagok lakott területen, illetve számozott közutakon történő szállítására a külön jogszabályban (8.2.29.) foglaltak az irányadók.
4.21. A trágyaeltávolítás gépeire és berendezéseire vonatkozó rendelkezések 4.21.1. A trágyaeltávolítás gépeinek és berendezéseinek biztonságos üzemeltetése érdekében a munkáltatónak kell meghatároznia a) a rácspadló elemek kiemelésével, b) a mélyalom eltávolításával, c) az épületen belüli markolóval végzett munkával, d) az erőgépre szerelt tolólap mozgatásával, e) a beépített trágyaeltávolító berendezések beindíthatóságának gyakoriságával, f) a trágyarakodásnak markolóval történő végrehajtásával, g) a kitrágyázó berendezés elakadásának megszüntetésével, h) a trágyaszán működtetésével, valamint i) a trágyaszán vonókötelével kapcsolatos munkabiztonsági előírásokat. 4.21.2. A homlokrakodó gép kezelője trágyarakodás közben az istállóból ki-, illetve beközlekedéskor köteles figyelmeztető hangjelzést adni. 4.21.3. Az istállónak abban a részében, ahol a kitrágyázó gép üzemel, a gépkezelőn kívül más személynek tartózkodni nem szabad.
4.22. Méhészetre vonatkozó rendelkezések 4.22.1. A méhszúrásra érzékeny, allergiás személyeket méhészetben nem szabad foglalkoztatni. 4.22.2. A méhek kezelése alkalmával egyéni védőeszközöket és védőruházatot (arcvédő sisak, kesztyű, füstölő stb.) kell használni. 4.22.3. A vándorlás megkezdése előtt a rögnyílásokat biztonságosan le kell zárni. 4.22.4. Vándorláskor a méhészethez a technológiai műveletek végzéséhez szükséges eszközökön kívül megfelelő szerszámokat, valamint a 4.22.2. pontban meghatározott védőeszközöket és a kiszabadult méhek megfékezésére szolgáló eszközöket kell biztosítani. 4.22.5. A kaptárak járművön történő szállításkor elmozdulás és leesés ellen rögzítettek legyenek. 4.22.6. Vándoroltatáskor feltűnő helyen és módon jelezni kell a méhek jelenlétét.
5. HALÁSZATRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK 5.1. A vízi közlekedéssel kapcsolatos rendelkezések 5.1.1. A vízi járművek kezelésével, üzembe helyezésével, üzemeltetésével és általában a vízi közlekedéssel kapcsolatos kötelező előírásokra a külön jogszabályban (8.2.28.) foglaltak az irányadók. 5.1.2. Motoros halászladikot, csónakot, bárkát - a motor teljesítményétől függetlenül - csak érvényes, a külön jogszabály (8.2.28.) szerinti kishajó-vezetői engedéllyel rendelkező személy vezethet. A vízi járműben csak úszni tudó személy tartózkodhat.
5.2. A munkavégzésre vonatkozó rendelkezések 5.2.1. Halfelvonót csak a felvonó biztonságos kezeléséből vizsgát tett munkavállalónak szabad kezelnie. 5.2.2. Haltenyésztési, halászati munkákkal kizárólag úszni tudó és - figyelembe véve a veszély sajátosságát orvosi vizsgálat alapján az adott munka végzésére alkalmas munkavállalót szabad foglalkoztatni, a külön jogszabályban foglaltak (8.2.22.) szerint. 5.2.3. A halkeltető berendezés kezelésével, üzemeltetésével csak erre kioktatott munkavállalót szabad foglalkoztatni.
5.2.4. Lehalászással nőket és 18 éven aluli férfiakat nem szabad foglalkoztatni. 5.2.5. Agyalapi mirigy (hipofízis) gyűjtésével, a halak fejének kifúrásával csak erre a munkára kioktatott, a külön jogszabályban (8.2.22.) foglaltak szerint egészségileg alkalmas személyt szabad megbízni. A munkát az erre a célra kialakított halfogó asztalon kell végezni. 5.2.6. Csónakból történő munkavégzéshez (haletetés, jégvágás stb.) egyidejűleg legalább két személy szükséges. 5.2.7. Árapasztók tisztítását legalább két személy végezze. 5.2.8. Árapasztóknál biztonságos kezelőhidat kell létesíteni. 5.2.9. Minden csónakon legyen azonossági tábla. 5.2.9.1. Az azonossági táblán szereplő szám egyezzen meg a csónak farára és orrára felfestett számmal. Ez utóbbi számok legalább 0,1 m magasak és 0,01 m szélesek legyenek. 5.2.10. Csak a kijelölt és a csónakjegyen szereplő csónakot szabad használni. 5.2.11. Motoros hálóvetésnél, az apacsra való rákötés után nem szabad a kötelet a húzócsigáról a motor járatásával lepörgetni. Ha a háló elakadása miatt a kötél megfeszül, azt a húzócsiga szegeinek elengedésével nem szabad lazítani. 5.2.12. Karóveréshez csak jól vasalt vagy behúzott nyelű bunkó (kalapács) használható. A karót az e célra készült fogóvassal kell leverés közben tartani. 5.2.13. A zsilipek feljáróinak és korlátjainak kialakításánál a vonatkozó szabványban (8.3.12.) foglaltak az irányadók. 5.2.14. A halastavakra épített rakodómóló tegye lehetővé a csónak biztonságos kikötését, és biztosítsa a mólóról a csónakba történő rakodás veszélytelenségét. A rakodómólókat a vonatkozó szabvány (8.3.12.) előírásai szerint korláttal és feljáróval kell ellátni. 5.2.15. Felázott töltéseken nem szabad gépjárművel közlekedni. 5.2.16. Víz feletti szivattyúállásoknál és egyéb berendezéseknél, biztonságos kezelőpallót és a vonatkozó szabványnak (8.3.12.) megfelelő feljárót és korlátot kell építeni. 5.2.17. Az etetőcsónakban csak engedélyezett mennyiségű terhet szabad szállítani és azt a csónakban egyenletesen elterítve kell elhelyezni. 5.2.18. A hajólevéllel rendelkező vízi jármű terhelése az abban meghatározott legnagyobb terhelést nem lépheti túl. A szabad oldalfalmagasság minden körülmények között legyen meg. 5.2.19. Csónakmotort, ha az berántó-visszahúzó szerkezettel működik, csak motorvédő burával szabad üzemeltetni. Ha a visszahúzó rugó nem működik, a berántó kötél használatánál fokozottan ügyelni kell a csónakban tartózkodók testi épségére. 5.2.19.1. Ha a csónak vezetője a csónakot elhagyta, gondoskodni kell arról, hogy idegen személy a csónakot ne használhassa. 5.2.19.2. A csónakot a mólóhoz (kikötőhelyhez) lánccal vagy kötéllel kell kikötni. Az orrkötelet a mólóhoz vagy a levert kikötőkaróhoz, a farkötelet pedig a hátsó karóhoz (farkaróhoz) kell erősíteni. A kötelek minimum 3,0-3,0 m hosszúak legyenek. A kikötést úgy kell végezni, hogy a szomszéd csónakhoz történő ütközés elkerülhető legyen. 5.2.20. A halastavakban, valamint a lecsapoló és tápláló csatornákban fürödni nem szabad. Erre utaló tiltó táblákat a halastó körül el kell helyezni. 5.2.21. Csónakmotort csak leállítva, a hajózóúton kívül, megfelelően rögzített állapotban szabad szerelni (javítani). 5.2.22. A motorcsónakot (csónakot) csúszós fenékdeszkával használni nem szabad. 5.2.23. A vízi járművön tartózkodó személyeknek mindig viselniük kell a mentőmellényt. 5.2.24. A halászattal kapcsolatos hajózási tevékenységre a külön jogszabályban (8.2.34.) foglaltak az irányadók. 5.2.25. Gépi jégvágást 0,25 m-nél vékonyabb jégen végezni tilos. 5.2.26. A 0,1 m-nél vékonyabb jégre menni sem ellenőrzés, sem munkavégzés céljából nem szabad. Nem szabad a jégen gépjárművel vagy kerékpárral közlekedni. Jégen történő tartózkodásra és munkavégzésre a külön jogszabály (8.2.25.) előírásai vonatkoznak. 5.2.27. Sötétben, ködben, rossz látási viszonyok mellett nem szabad rámenni a jégre. 5.2.28. A lékhalászatot legalább két személynek kell végeznie. A lékek megközelítése során különös gonddal kell eljárni - biztonsági kötelet kell felerősíteni, és a léket egyenként kell megközelíteni. A kivágott léket feltűnően meg kell jelölni. 5.2.29. Az elektromos halászgép és tartozékai műszaki biztonsági állapotát - minden munkakezdés előtt - villamos szakképzett személy köteles ellenőrizni. A berendezést csak akkor szabad használni, (illetve kiadni), ha megfelel a külön jogszabály (8.2.47.), valamint a vonatkozó szabvány (8.3.25.) előírásainak. 5.2.30. A szakképzett személy és a felelős munkavezető üzem közben is köteles ellenőrizni az elektromos halászgépet.
5.2.31. Az előzőeken túl az elektromos halászgép üzemeltetésével (kezelésével) kapcsolatban a következőket is be kell tartani: a) a gépet csak olyan személynek szabad kezelnie, aki a külön jogszabályban (8.2.47.) meghatározott képesítéssel (8.4.) rendelkezik, és aki a szükséges munkabiztonsági ismereteket elsajátította; b) a gépet őrizet nélkül hagyni nem szabad. A halászat befejezését követően a gépet feszültségmentesíteni kell, majd a kijelölt tárolóhelyre kell szállítani és ott elzártan tárolni; c) meg kell akadályozni, hogy a gépet olyan személy kezelhesse, aki - villamossági szempontból - erre nincs kioktatva; d) ha munka közben a gépen bármilyen meghibásodás (rendellenesség) észlelhető, a berendezést feszültségmentesíteni kell és a munkát be kell szüntetni; e) a gép meghibásodása után a munka csak abban az esetben folytatható, ha a szakképzett személy azt minden szempontból (5.2.29.) rendben találta és a munkavezető a berendezéssel való halászatra engedélyt ad.
6. VADÁSZATRA, VADGAZDÁLKODÁSRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK 6.1. A vadászlőfegyver tartásával és használatával kapcsolatos előírásokat külön jogszabály (8.2.4., 8.2.20., 8.2.36.) határozza meg. 6.2. A vadgazdálkodási tevékenységgel kapcsolatos előírásokat külön jogszabály (8.2.36.) határozza meg. 6.3. A mesterséges vadtenyésztési tevékenység (a vad zárttéri tartása és szaporítása) során a 4. fejezetben foglaltakat kell figyelembe venni.
7. TÉRKÉPÉSZETI TEVÉKENYSÉGRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK 7.1. A földmérési és térképészeti tevékenységgel kapcsolatos általános rendelkezések 7.1.1. Földmérési és térképészeti tevékenységnek minősül minden olyan munkavégzés, amely a külön jogszabályban (8.2.3., 8.2.11.) a térképi ábrázoláshoz szükséges előállítási folyamatokat foglalja magába. 7.1.2. Külfejtésnél kő- és kavics- stb. bányáknál térképészeti munkát, továbbá üzemek, ipartelepek területén közműkutatási munkát csak az üzemeltető előzetes engedélyével és felügyeletével szabad végezni. 7.1.3. Vasúti pályatesten térképészeti tevékenységet csak az üzemeltető vasút engedélyével és felügyelet mellett szabad folytatni. 7.1.4. Rossz látási és időjárási viszonyok mellett közutakon, vasútvonalon, magasjeleken és magaspontokon mérési tevékenységet folytatni nem szabad.
7.2. Földmérési alappontok létesítésére vonatkozó rendelkezések 7.2.1. Földmérési alappontok (ideiglenes vagy végleges) helyét úgy kell kijelölni, hogy azok sem a földmérési dolgozók, sem más személyek testi épségét ne veszélyeztessék. 7.2.1.1. A földmérési alappontjel helyének kijelölése előtt a területileg illetékes szerveknél vagy közműtérképek alapján meg kell győződni arról, hogy hol húzódnak föld alatti nyomás, illetve feszültség alatt álló elektromos és egyéb vezetékek. Ezek ismeretében a munkavégzésre kiadott utasításnak tartalmaznia kell a vonatkozó biztonsági előírásokat is. 7.2.2. Nagynyomású kőolaj- és földgázvezetékek nyomvonalától számított 50 méteren belül földmérési alappontjelet elhelyezni nem szabad. 7.2.3. Nagyfeszültségű vezeték tartóoszlopa földmérési jellé nyilvánítható, de műszerállásként fel nem használható. 7.2.4. Földmérési alappontjeleket vasutak és egyéb kényszerpályák űrszelvényében elhelyezni nem szabad.
7.3. Alappontjelek állandósítására vonatkozó rendelkezések
7.3.1. Állandósításkor a közlekedési úton vagy járdán, az alappontjeleket (kő, cövek stb.) a burkolat, illetve a terep szintjéig kell lesüllyeszteni. 7.3.2. Az állandósítás során bármilyen közművezeték elérésének észlelése esetén a munkát azonnal be kell szüntetni. Ha a közművezeték megsérült, az illetékes üzemeltető szerveket azonnal értesíteni kell. 7.3.3. Olyan helyen, ahol az állandósított alappontjel veszélyt okozhat (pl. mezőgazdasági művelés alatt álló terület), az alappontjelet jól látható módon, védőberendezéssel kell ellátni.
7.4. Magasjelek építésére vonatkozó rendelkezések 7.4.1. Földmérési magasjelek (tripód, létraállvány, tetőjel stb.) esetében, az alappontok meghatározásához szükséges jelek építését és bontását, a helyi adottságok figyelembevételével kiadott munkáltatói utasításban kell szabályozni. 7.4.2. Erősáramú szabadvezetékek közelébe magasjel létesítése csak a vonatkozó szabvány (8.3.30.) szerinti távolságon kívül történhet.
7.5. Mérésre vonatkozó rendelkezések 7.5.1. Mocsaras területen mérési munkát csak a helyi körülményeket jól ismerő személy jelenlétében és az előírt biztonsági felszereléseket alkalmazva szabad végezni. 7.5.2. Közúton történő mérésnél a közúti közlekedésre vonatkozó jogszabályok előírásait (8.2.24., 8.2.44.) be kell tartani. 7.5.2.1. Úttesten történő mérésnél a mérési munkát végzők messziről jól látható, feltűnő színű mellényt kötelesek viselni. 7.5.2.2. Forgalomkorlátozást igénylő mérés megkezdése előtt a közút kezelőjétől a közút lezárását, vagy a forgalom korlátozását kell kérni a külön jogszabályban (8.2.38.) foglaltak szerint. 7.5.3. A vasútüzemi munkákra vonatkozó biztonsági előírásokra a külön jogszabályban (8.2.33.), valamint a vasutat üzemeltető szerv utasításában foglaltak az irányadók. 7.5.4. Két méternél magasabb munkahelyen (tetőzeten, sziklán, templomtoronyban, földmérési jelen, acélszerkezeten, darupályán stb.) mérési munkát végezni, csak a munkahely biztonságos kialakítása után és az előírt egyéni védőeszközök használatával szabad.
7.6. Nagyfeszültségű szabadvezetékek közelében végzett munkákra vonatkozó rendelkezések 7.6.1. A szabadvezeték biztonsági övezete a szabadvezeték mindkét oldalán, a szélső, nyugalomban levő áramvezetőktől vízszintesen és a nyomvonalra merőlegesen mért 40,0 m távolságban levő függőleges síkokig terjed. 7.6.2. A biztonsági övezetben tilos a 3,0 m-nél magasabb ideiglenes, vagy végleges földmérési alappontjel telepítése. 7.6.3. A szabadvezetékek áramvezetői alatt térképészeti alappontot nem szabad létesíteni.
7.7. Föld alatti közművezetékek, létesítmények kutatási és felmérési munkáira vonatkozó rendelkezések 7.7.1. Fülhallgatós műszer használata folyamatosan legfeljebb 3 óra, pihenőidők beiktatásával naponta legfeljebb 6 óra időtartamra megengedett. 7.7.2. A szükség szerinti kutatóárkok, kutatógödrök helyét, a helyi adottságok és körülmények gondos mérlegelése alapján, a munka vezetője jelöli ki. 7.7.3. Közművezetékeket, továbbá a vasút kisajátítási határán belül bármilyen vezetéket, fúrással vagy szúróvasak leverésével kutatni tilos. 7.7.4. Kutatógödör készítése közben a keresett vagy idegen vezeték megsérülése, vagy annak gyanúja esetén a munkát azonnal le kell állítani és jelenteni kell az illetékes üzemeltető szervnek. A veszély elhárításáig biztosítani kell a kutatógödör őrzését. A munka csak a veszély elhárítása után, az üzemeltető szerv engedélyével folytatható.
7.7.5. A kutatógödröket a keresett vezetékekre vonatkozó adatok bemérése után, lehetőleg még aznap be kell temetni. 7.7.6. Amennyiben a kutatógödör aznapi betemetése nem lehetséges, a munkahely elhagyásakor a kutatógödröt le kell fedni, vagy körül kell keríteni és sötétedés után lámpákkal meg kell világítani. 7.7.7. A kutatógödrök készítésénél a talaj megcsúszása, illetve leomlása ellen a várható terhelésnek ellenálló dúcolást kell készíteni. A talaj minőségétől függő leásási mélység a külön jogszabályban (8.2.30.) foglaltak szerinti lehet.
7.8. Aknában, kábelszekrényben végzett munkára vonatkozó rendelkezések 7.8.1. Aknába, közműalagútba vagy csatornába történő leszállás esetében, a vonatkozó szabványban (8.3.5; 8.3.10.) foglaltak az irányadók. 7.8.2. A fedlapot megfelelő felszereléssel, emelőszerkezettel szabad csak felnyitni, felemelni. Tilos csákány és feszítővas használata. 7.8.3. Lefagyott aknafedlap felnyitásánál nyílt láng használata tilos. 7.8.4. A felemelt fedlapot a kutatás, illetve mérés időtartamára az aknától legalább 1,0 m távolságra kell elhelyezni és veszélyt jelző táblákat (eszközöket) kell felállítani. 7.8.5. A fedlapot kitámasztani, élére állítani nem szabad. 7.8.6. A mérés befejeztével a fedlapot gondosan a helyére kell visszahelyezni. 7.8.7. Az aknákba történő leszállás előtt szellőztetést kell végezni, majd méréssel kell meggyőződni arról, hogy az aknában egészségre káros, veszélyes gáz nincs. Gyertya vagy lángpróbát végezni nem szabad. 7.8.8. Az aknában, szekrényben, csatornában vagy közműalagútban végzett munka közben is folyamatosan gázellenőrzést kell végezni. 7.8.9. A gázveszélyjelző műszert úgy kell elhelyezni, hogy ne legyen árnyékolva az esetleges áramló levegőtől, de 1 m/s-ot meghaladó légsebességű huzat se érje. 7.8.10. Felnyitott aknában és az akna mellett nyílt lángot használni vagy dohányozni, továbbá égő anyagot az aknába dobni tilos. 7.8.11. Aknában, csatornában alkalmazott világító eszközre a vonatkozó szabványban (8.3.20.) foglaltak az irányadók. 7.8.12. Aknák, kábelszekrények stb. fedlapjait felnyitni és azokba lemenni, csak az illetékes üzemeltető szerv engedélye és utasításainak megtartása mellett szabad. 7.8.13. Távfűtővezeték felmérését lehetőleg a fűtési idényen kívüli időszakban kell elvégezni.
7.9. Kábelek kutatása, felmérésére vonatkozó rendelkezések 7.9.1. Kábelek kutatását és felmérését megelőzően fel kell venni a kapcsolatot a helyi áramszolgáltatóval és gondoskodni kell helyi ismeretekkel rendelkező villamos szakemberről is. 7.9.2. A kutatást végzők a villamos berendezésekhez ne nyúljanak, tokozott berendezések fedelét ne bontsák le.
7.10. A földméréssel kapcsolatos egyéb tevékenységre vonatkozó rendelkezések 7.10.1. A földmérési jel létesítéséhez és az alappontjelek összeláthatóságához szükséges fák döntése és gallyazása esetében, valamint a térképészeti (földmérési) munkák alkalmával igénybe vett motorfűrészek (villamos, benzinmotoros) üzemeltetése során a külön jogszabályban (8.2.40.) foglaltak az irányadók.
8. FÜGGELÉKEK 8.1. Fogalommeghatározások 8.1.1. Alom: a háziállatok alá terített nedvszívó, hőszigetelő, többé-kevésbé puha anyag, többnyire szalma. 8.1.2. Aratógép: olyan betakarítógépek összefoglaló neve, amelyek szálas növények levágására alkalmasak. 8.1.3. Állandósítás: a vízszintes és magassági alappontok végleges megjelölése. 8.1.4. Állatfelhajtó: a háziállatoknak a szállítójárműre történő fel- vagy lehajtása céljából a rakodó- és szállítószintet összekötő, járófelülettel ellátott szerkezet.
8.1.5. Állatot szállító felépítmény: az élő háziállatok befogadására alkalmas általános teherszállító és különleges biztonsági berendezések együttese, amelyek a jármű jellegét meghatározzák. 8.1.6. Állatot szállító közúti jármű: élő háziállatok szállítására különleges felépítménnyel megépített vagy szállítására átalakított, illetve berendezett jármű. 8.1.7. Árapasztó: olyan vízépítési létesítmény, amelynek segítségével az árvízi károk a víz elterelésével elkerülhetők, illetve csökkenthetők. 8.1.8. Árasztó öntözési mód: felületi öntözés, a talajfelszín elborítása öntözővízzel. 8.1.9. Áthidaló: összekötő elem, amely a háziállatot szállító jármű felépítmény és a rakodó közti nyílást, mélységet átfedve, a közlekedést lehetővé teszi. 8.1.10. Bálázógép: légszáraz-állapotú szálas terményeknek kocka vagy henger alakú bálába történő kötésére szolgál. 8.1.11. Biztonsági (vezető)fülke: olyan (vezető)fülke, amelynek szerkezetét úgy tervezték, hogy borulás esetén is biztosítja a vezető testi épségének védelmét. 8.1.12. Biztonsági védőkeret: a (vezető)fülke nélküli gépre, illetve a (vezető)fülkén kívül vagy azon belül felszerelhető külön szerkezet, amely a vezető testi épségének a védelmére szolgál. 8.1.13. Biztosító rúd: a háziállatot szállító felépítmény kijáratában szükség szerint elhelyezhető, az állatnak a járműről való véletlen lejutását megakadályozó, az állatok nekidőlésétől származó terhelést elviselő szerkezeti elem. 8.1.14. Csávázás: a vetőmag vagy szaporítóanyag kezelése peszticid (növényvédő szer) készítménnyel. 8.1.15. Csoroszlya: az eke része, amely a barázdafal függőleges síkú hasítását végzi. 8.1.16. Csutakolás: az állatnak (főként a lónak) hosszabb ideig tartó erős ledörzsölése. 8.1.17. Erőgép: az a mezőgazdasági gép, amely saját erőforrással rendelkezik, de kiegészítő eszköz nélkül mezőgazdasági munkavégzésre nem alkalmas (pl. traktor). 8.1.18. Falközi siló: a silótakarmány tartósítására és tárolására szolgáló, hosszú oldalfalú építmény. 8.1.19. Feszítőzabla: célszerűen kialakított zabla, ami a kemény szájú lovak fékezésére, esetleg idomítására szolgál. 8.1.20. Fogat: kocsi, az elé fogott felszerszámozott lovakkal. 8.1.21. Fölözőgép/tejszeparátor: a centrifugális szeparátor elve alapján a tejet szétválasztja tejszínre és fölözött vagy sovány tejre. 8.1.22. Függesztett munkagép: az erőgép hidraulikus emelőszerkezetéhez oly módon csatlakozó munkagép, amelynek - kiszállítás közben - teljes tömege a traktort terheli, műveletvégzés közben azonban ez a terhelés csak részben hárul a traktorra. Az ún. hordozott munkagép a traktorral egybeszerelt és tömege munka közben is a traktort terheli. 8.1.23. Garat: megfelelően kiképzett tölcsér, a feldolgozandó terményeknek vagy termékeknek a berendezésbe való bejuttatására szolgál. 8.1.24. Gépcsoport: a technológiai sorban munkába állított két vagy több együtt dolgozó gép. 8.1.25. Halfelvonó (hallift): egy vízbe merülő medencéből áll, amely a duzzasztóműnél hidraulikus emelőszerkezet segítségével az alsó víztérből időszakonként a felsőbe emeli a becsalogatott halakat. 8.1.26. Hígtrágya: az alommentes háziállat-tartási rendszerben, főleg a sertéstelepeken keletkező, öblítővízzel kevert szilárd és híg ürülék. 8.1.27. Jászol: takarmánytartó a háziállatok (szarvasmarha, juh stb.) etetéséhez. 8.1.28. Kaloda: nagyobb háziállatok rögzítésére szolgáló fa- vagy vasrudakból készített, az állatot körülvevő korlát. 8.1.29. Karám: a háziállatok (szarvasmarha, juh stb.) elhelyezésére szolgáló, kerítéssel, illetve a szabadon levő háziállatok eltávozását akadályozó berendezéssel körülzárt terület. 8.1.30. Kitérő: olyan szerkezet, amely lehetővé teszi, hogy a járművek folyamatos mozgással egyik vágányról a másik vágányra áthaladhassanak. 8.1.31. Körmözés: a háziállatok körmeinek késsel, kacorral, körömfogó ollóval vagy körmöző fogóval történő vágása. 8.1.32. Kötőfék: háziállatok, elsősorban a ló megkötésére szolgáló, kenderből, hevederből vagy szíjból készített szerszámdarab. 8.1.33. Külfejtés: a külszínen vagy kis mélységben, a külszín közelében előforduló kőzetek kitermelése az esetleges takarórétegek előzetes lehordásával, nagyobb számú föld alatti bányatérség kialakítása nélkül. 8.1.34. Lekötő berendezés: több háziállat csoportos rögzítését és eleresztését teszi lehetővé. 8.1.35. Lógereblye (gyűjtőgereblye): traktorra is függeszthető, félkör alakban hajlított acél fogsor. 8.1.36. Magaspont: geodéziai ponttá nyilvánított építmény (templomtorony, gyárkémény, kilátó stb.), illetve magas építmények (épület, víztorony stb.) tetején létesített geodéziai pont.
8.1.37. Magasjel: mérés és irányzás céljából földi geodéziai alappont fölé épített fa- vagy fémállvány, illetve vasbeton mérőtorony. 8.1.38. Manipulációs gépsor: általában kertészeti termékek (gyümölcs, zöldség) piaci előkészítésére használt gépek sorozata. 8.1.39. Mezőgazdasági szárító berendezés: gép vagy műszaki létesítmény a betakarított mezőgazdasági termények természetes víztartalmának csökkentésére, amely a tartós tárolás, illetve a további feldolgozás feltételeinek megteremtését szolgálja. 8.1.40. Motolla: a betakarítógépen a vágószerkezet előtt forgó, a terményt ahhoz terelő, küllőkhöz rögzített lapátokkal ellátott szerkezet. 8.1.41. Munkagép: az a mezőgazdasági gép, amely saját erőforrással vagy erőgéppel üzemeltetve mezőgazdasági munkavégzésre alkalmas. 8.1.42. Orrfék: kisebb beavatkozásokhoz a sertés rögzítésére, lefogására szolgáló eszköz. 8.1.43. Orrkarika: a vezetőrúd befogadására (fűzésére) szolgál. 8.1.44. Önjáró vagy magajáró gép: olyan munkagép, amelyet saját motorja mozgat, illetve hajt. 8.1.45. Öntözőszivattyú: az öntözővíz kiemelésére és továbbítására szolgál. 8.1.46. Pipa (ajakszorító): a lovak fékezésére szolgáló kényszereszköz, amely rövid farúdból és az egyik végén fúrt, két lyukba fűzött, sodrott kötélből készült hurokból áll. 8.1.47. Siló: a zöldtakarmányok nagy tömegű erjesztésére, tárolására (illetve szemes termény és egyéb anyagok tárolására és kezelésére) szolgáló építmény. 8.1.48. Szarvtalanítás: a szarvkezdemény eltávolítása vagy elpusztítása, célja, hogy megakadályozza a szarv kifejlődését és a szarv okozta sérüléseket. 8.1.49. Szájkosár: a szarvasmarha vagy a ló pofájára illő, nyakra, illetve fejre köthető kosár. 8.1.50. Szecskázó gép: a szálastakarmány felaprítására szolgál. Kialakításától függően lehet stabil vagy járva szecskázó. 8.1.51. Szennyvízöntözés: az iparban, mezőgazdaságban egyszer már valamilyen célra felhasznált, szennyeződéstől megtisztított víz öntözésre való hasznosítása. 8.1.52. Szerves trágya: azok a természetes eredetű trágyaszerek, amelyek a tápanyagokat szerves kötésben tartják. 8.1.53. Szivornya: olyan, a közlekedő edények törvényén alapuló bádog-, esetleg műanyag cső, amelyet az öntözőcsatornából való vízkivételre használnak anélkül, hogy a gátat átvágnák. 8.1.54. Szórókészülék (szórófej): az öntözőberendezések olyan szerkezeti eleme, amelyen keresztül a kilépő folyadék a nyomás hatására a levegőben cseppekre bomlik és permetfátyolra oszlik. 8.1.55. Takarmányfüllesztő: takarmány-előkészítő gép, amely vegyes tüzelésű, légmentesen zárható üst, a takarmányfélék gőzben való párolására szolgál. 8.1.56. Tejház: nagyobb gazdaságokban a tejgyűjtés, szűrés, pasztörizálás, fölözés, hűtés és kannázás feladatainak ellátására szolgáló építmény. 8.1.57. Terelődeszka: a háziállatok között tartózkodókat a felöklelés ellen védi. 8.1.58. Terelőfa: a háziállatok mozgásának irányítására szolgáló fa segédeszköz (fa bot). 8.1.59. Tetőjel: olyan jelrúd, amelyet az épület (ház) tetőszerkezetének gerendázatához erősítenek az adott helyzetnek megfelelően. 8.1.60. Tolólap: az erőgép (pl. traktor) elé szerelt homorú felületű acéllemez. 8.1.61. Trágyaszán (szános trágyakihúzó): a mechanikus trágyakihúzóhoz tartozó gépek egyike, a trágyacsatorna teljes szélességében, a hosszirányra merőlegesen elhelyezett merev, ún. dolgozó fémlap, amelyhez két végén derékszögű, a trágyacsatorna oldalfalára támaszkodó vezetőlap csatlakozik. A trágyaszánt sodronykötélre vagy láncra erősítve vontatják végig a csatornán. 8.1.62. Traktor: önjáró jármű, amelyet más járművek vagy felszerelések vontatására, a vontatott felszerelések üzemeltetésére vagy mozgó, illetve stabil gépek erőforrásaként alkalmaznak. 8.1.63. Vezetőfülke: a traktor és az önjáró munkagép vezetője részére fenntartott fülke, amely megvédi az időjárás és a szennyezett levegő egészséget károsító hatásaitól. 8.1.64. Vezetőrúd: az állatok irányítására, szükség szerint fékezésére szolgáló eszköz. 8.1.65. Villamos kerítés (villamos karám, „villanypásztor”): fémhuzalból készült kerítés, amelyben villamos áram kering. A háziállatok tartózkodási helyének (karám) körülkerítésére szolgál. 8.1.66. Vízágyú: öntözésre használt nagy hatósugarú szórófej. 8.1.67. Vonórúd: a vontatást végző gép és a vontatott eszköz közé kapcsolt, a vonóerőt közvetítő merev szerkezet. 8.1.68. Zabla: több darabból álló fém vagy más anyagból készült szerszám, amelyet a ló szájába helyeznek. A kantárszárakkal összekapcsolt zabla a ló irányítására szolgál. 8.1.69. Zsilip: a víz levezetésének szabályozására, elzárására szolgáló műtárgy.
8.1.70. Vándor méhes-ház: olyan méhesházas különleges felépítményű közúti jármű, amelynek a felépítménye kizárólag méhek, valamint méhészeti felszerelések (technológiai- és védőeszközök) elhelyezésére és szállítására szolgál.
8.2. Jogszabályok 8.2.1. 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről. 8.2.2. 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről. 8.2.3. 1996. évi LXXVI. törvény a földmérési és térképészeti tevékenységről. 8.2.4. 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet a kézilőfegyverekről és lőszerekről, a gáz- és riasztófegyverekről, valamint a légfegyverekről és a lőterekről. 8.2.5. 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) az országos településrendezési és építési követelményekről. 8.2.6. 102/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet a veszélyes hulladékokról. 8.2.7. 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról. 8.2.8. 7/1993. (XII. 30.) MüM rendelet az Országos Képzési Jegyzékről. 8.2.9. 2/1998. (I. 16.) MüM rendelet a munkahelyen alkalmazandó biztonsági és egészségvédelmi jelzésekről. 8.2.10. 8/1998. (III. 31.) MüM rendelet a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről. 8.2.11. 16/1997. (III. 5.) FM rendelet a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvény végrehajtásáról. 8.2.12. 41/1997. (V. 28.) FM rendelet az Állategészségügyi Szabályzat kiadásáról. 8.2.13. 2000. évi XXXV. törvény a növényvédelemről. 8.2.14. 64/1994. (XII. 15.) FM rendelet a szakmai követelmények kiadásáról. 8.2.15. 15/1972. (VIII. 15.) EüM rendelet az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvénynek a gyógyító-megelőző ellátásra vonatkozó rendelkezései végrehajtásáról. 8.2.16. 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről. 8.2.17. 31/1992. (XII. 19.) NM rendelet a közúti járművezetők elsősegélynyújtási ismeretei megszerzésének igazolásáról. 8.2.18. 25/1996. (VIII. 28.) NM rendelet az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés és munkakörülmények általános egészségügyi követelményeiről. 8.2.19. 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról. 8.2.20. 22/1991. (XI. 15.) NM rendelet a kézi lőfegyverek, lőszerek, gáz- és riasztófegyverek megszerzésének és tartásának egészségi alkalmassági feltételeiről és vizsgálatáról. 8.2.21. 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről. 8.2.22. 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről. 8.2.23. 25/1998. (XII. 27.) EüM rendelet az elsősorban hátsérülések kockázatával járó kézi tehermozgatás minimális egészségi és biztonsági követelményeiről. 8.2.24. 48/1997. (VIII. 26.) BM rendelet a közúti közlekedés rendőrhatósági igazgatásáról. 8.2.25. 6/1995. (III. 22.) BM rendelet a szabad vizekben való fürdésről, a fürdőhelyről, a viharjelzésről és a jégen tartózkodás szabályairól. 8.2.26. 30/1996. (XII. 6.) BM rendelet a tűzvédelmi szabályzat készítéséről. 8.2.27. 35/1996. (XII. 29.) BM rendelet az Országos Tűzvédelmi Szabályzat kiadásáról. 8.2.28. 27/1993. (IX. 23.) KHVM rendelet a vízi közlekedés rendjéről. 8.2.29. 20/1979. (IX. 18.) KPM rendelet a Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás „A” és „B” mellékletének kihirdetéséről és belföldi alkalmazásáról. 8.2.30. 32/1994. (XI. 10.) IKM rendelet az Építőipari Kivitelezési Biztonsági szabályzat kiadásáról. 8.2.31. 47/1999. (VIII. 4.) GM rendelet az Emelőgép Biztonsági Szabályzat kiadásáról. 8.2.32. 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről. 8.2.33. 17/1993. (VII. 1.) KHVM rendelet az egyes veszélyes tevékenységek biztonsági követelményeiről szóló szabályok kiadásáról.
8.2.34. 19/1995. (XII. 7.) KHVM rendelet a Vízügyi Biztonsági Szabályzat kiadásáról. 8.2.35. 4/1979. (III. 7.) NIM rendelet a Nyomástartó Edények Biztonsági Szabályzata hatályba léptetéséről. 8.2.36. 1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról; 30/1997. (IV. 30.) FM rendelet a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól. 8.2.37. 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról. 8.2.38. 1988. évi I. törvény a közúti közlekedésről, valamint a végrehajtására kiadott 30/1988. (IV. 21.) MT rendelet. 8.2.39. 21/1998. (IV. 17.) IKIM rendelet a gépek biztonsági követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról. 8.2.40. 15/1989. (IX. 8.) MÉM rendelet az Erdészeti Biztonsági Szabályzat kiadásáról. 8.2.41. 61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről. 8.2.42. 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről. 8.2.43. 13/1999. (IV. 28.) KHVM-FVM együttes rendelet az állatszállításról. 8.2.44. 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól. 8.2.45. 8.2.46. 233/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet a veszélyes anyagokkal és készítményekkel kapcsolatos eljárás szabályairól. 8.2.47. 1997. évi XLI. törvény a halászatról és a horgászatról; valamint a végrehajtásának egyes szabályairól szóló 78/1997. (XI. 4.) FM rendelet. 8.2.48. 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól.
8.3. Szabványok 8.3.1. MSZ EN 292-1:1993 Gépek biztonsága. Alapfogalmak, a kialakítás általános elvei. 1. rész: Fogalommeghatározások, módszertan. 8.3.2. MSZ EN 292-2:1991/A1:1997 Gépek biztonsága. Alapfogalmak, a kialakítás általános elvei. 2. rész: Műszaki alapelvek és általános előírások. 8.3.3. MSZ EN 632:1996 Mezőgazdasági gépek. Arató-cséplő gépek és járvaszecskázók. Biztonság. 8.3.4. MSZ EN 131-1:1993 Létrák. Fogalommeghatározások, típusok és funkcionális méretek. 8.3.5. MSZ-09-57.0033:1990 Munkavédelem. Veszélyes berendezésekben beszállással végzett munkák biztonságtechnikai követelményei. 8.3.6. MSZ EN 61011:1999 Villamos karám áramszolgáltató egységei. Hálózatról táplált villamos karám áramszolgáltató egységeinek biztonsági követelményei. 8.3.7. MSZ 20860-4:1987 Villamos karámok. Telepítési és biztonsági előírások. 8.3.8. MSZ 21461-1:1988 Munkahelyek levegőtisztasági követelményei. Vegyi anyagok. 8.3.9. MSZ 6240-4:1986 Belsőtéri mesterséges világítás. A világítástechnikai jellemzők előírt értékei. 8.3.10. MSZ EN 294:1994 Gépek biztonsága. Biztonsági távolságok a veszélyes helyek felső testrésszel való elérése ellen. 8.3.11. MSZ 6292:1997: Gázpalackok szállítása, tárolása és kezelése. 8.3.12. MSZ-05-10.0112:1991 Munkavédelem. Mezőgazdasági gépek hágcsójának, kezelőlétrájának, kezelőlépcsőjének, kezelőállásának és korlátjának biztonságtechnikai követelményei. 8.3.13. MSZ 4935:1982 Gépfonat. 8.3.14. MSZ 12623:1985 Gáz- és olajtüzelésű berendezések kezelési osztályba sorolása. 8.3.15. MSZ 19103-2:1989 Mezőgazdasági szárító berendezések. Általános telepítési és üzembe helyezési követelmények. 8.3.16. MSZ 19103-3:1988 Mezőgazdasági szárító berendezések. A hőellátó egység biztonságtechnikai és energiagazdálkodási követelményei. 8.3.17. MSZ EN 703:1996 Mezőgazdasági gépek. Silókitermelő berendezések. Biztonság. 8.3.18. MSZ 19099-4:1988 Ketreces baromfitartó rendszerek. Ketrecek fő jellemzői és műszaki követelményei. 8.3.19. MSZ 19099-5:1988 Ketreces baromfitartó rendszerek. A tojásgyűjtő berendezés műszaki követelményei. 8.3.20. MSZ 1600-1:1977/1M:1981 Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára. Általános előírások. 8.3.21. MSZ 17066:1985 Biztonsági szín- és alakjelek. 8.3.22. MSZ 6240-2:1986 Belsőtéri mesterséges világítás. Általános követelmények, minőség ellenőrzése.
8.3.23. MSZ 274-3:1981/1M:1985 Villámvédelem. A villámhárító berendezés műszaki követelményei. 8.3.24. MSZ-05-10.0215:1982 Vetőmagcsávázó gépek műszaki és biztonságtechnikai követelményei. 8.3.25. MSZ-05-44.1603:1983 Villamos halászókészülékek. Követelmények és vizsgálatok. 8.3.26. MSZ 12779:1979 Traktorok és mezőgazdasági gépek általános biztonsági követelményei. 8.3.27. MSZ ISO 4254-1:1992 Mezőgazdasági és erdészeti traktorok és gépek műszaki biztonsági eszközei. Általános előírások. 8.3.28. MSZ EN 708:1998. Mezőgazdasági gépek. Talajművelő eszközök hajtott szerszámmal. Biztonság. 8.3.29. MSZ EN 60204-1:1995. Gépi berendezések biztonsága. Gépek villamos szerkezetei. 8.3.30. MSZ 151-1:2000. Erősáramú szabadvezetékek. 1 kV-nál nagyobb névleges feszültségű szabadvezetékek létesítési előírásai. 8.3.31. MSZ 172-2:1994. Érintésvédelmi szabályzat. 1000 V-nál nagyobb feszültségű nem közvetlenül földelt berendezések. 8.3.32. MSZ 172-3:1973. Érintésvédelmi szabályzat. 1000 V-nál nagyobb feszültségű, közvetlenül földelt berendezések.
8.4. Jegyzék azokról a mezőgazdasági és erdészeti gépekről, amelyek kezeléséhez gépkezelői jogosítvány szükséges a) Mezőgazdasági gépek Sz.
a 1.
2.
A gép megnevezése b 37 kW teljesítmény határ feletti traktor
Lánctalpas traktor
VTSZ szám
A jogosítvány megszerzéséhez előírt szakképesítés megnevezése OKJ száma c d e 31 6280 10 8701.90.25 01 Mezőgazdasági 8701.90.31 01 gépkezelő 8701.90.35 01 (Traktor) 8701.90.39 01
8701.30.90 01
Mezőgazdasági gépkezelő (Traktor)
31 6280 10
Szakmai végzettség(ek), amely alapján a jogosítványt - kérelemre - ki kell adni f Okleveles mezőgazdasági gépészmérnök, Mezőgazdasági gépészmérnök, Okleveles mezőgazdasági mérnök, Mezőgazdasági mérnök, Mezőgazdasági gépésztechnikus, Növénytermesztő és növényvédelmi technikus, Parképítő és fenntartó technikus, Okleveles kertészmérnök, Kertészmérnök, Kertészés növényvédelmi technikus, Vadgazdálkodási technikus, Mezőgazdasági gépész, Növénytermesztő gépész, Mezőgazdasági gépszerelő, gépüzemeltető, Mezőgazdasági gépjavító és karbantartó, Mezőgazdasági gépjavító szaktechnikus, Mezőgazdasági gépüzemeltető szaktechnikus, Állattartótelepi gépész, Kertészeti gépész, Kertépítő és fenntartó, Kertész, Dísznövénykertész, Dísznövénytermesztő szaktechnikus, Meliorációs és parképítő gépkezelő, Vadász, vadtenyésztő, Gazda I, Gazda II. Okleveles mezőgazdasági gépészmérnök, Mezőgazdasági gépészmérnök, Mezőgazdasági gépésztechnikus, Mezőgazdasági gépszerelő, gépüzemeltető,
3.
Önjáró mezőgazdasági betakarítógép
8433.11 8433.19 8433.20 8433.30 8433.40 8433.51 8433.52 8433.53 8433.59
Mezőgazdasági gépkezelő (Önjáró betakarítógép)
31 6280 10
4.
Meliorációs és földmunkagép
8432.10 8432.21 8432.29 8432.30 8432.40 8432.80
Mezőgazdasági gépkezelő (Meliorációs és parképítő földmunkagép)
31 6280 10
5.
Fejő- és tejfeldolgozó gép
8434.10 8434.20
Keltetőgép
8436.21
6.
7.
Elektromos halászgép
8.
Mezőgazdasági rakodógép
8543
8428.90.71
21 6203 02 Állattenyésztési gépkezelő (Fejőgépkezelő )
21 6280 01 Állattenyésztési gépkezelő (Keltetőgépkezelő) Elektromos halászgépkezel ő Mezőgazdasági gépkezelő (Mező- és erdőgazdasági rakodógép)
Mezőgazdasági gépjavító és karbantartó, Mezőgazdasági gépjavító szaktechnikus, Mezőgazdasági gépüzemeltető szaktechnikus, Mezőgazdasági gépész, Növénytermesztő gépész, Állattartótelepi gépész, Kertészeti gépész, Gazda I, Gazda II. Okleveles mezőgazdasági gépészmérnök, Mezőgazdasági gépészmérnök, Mezőgazdasági gépésztechnikus, Mezőgazdasági gépész, Növénytermesztő gépész, Kertészeti gépész, Mezőgazdasági gépszerelő, gépüzemeltető, Mezőgazdasági gépjavító és karbantartó, Mezőgazdasági gépjavító szaktechnikus, Mezőgazdasági gépüzemeltető szaktechnikus, Gazda I, Gazda II. Okleveles mezőgazdasági gépészmérnök, Mezőgazdasági gépészmérnök, Mezőgazdasági gépésztechnikus, Parképítő és fenntartó technikus, Tájépítő szaktechnikus, Meliorációs és parképítő gépkezelő, Mezőgazdasági gépész. Állattenyésztő (Szarvasmarhatenyésztő), Állattenyésztő és állategészségügyi technikus, Általános állattenyésztő, Állattartó-telepi gépész, Gazda I, Gazda II, Mezőgazdasági gazdaasszony I, Mezőgazdasági gazdaasszony II, Szarvasmarhatenyésztő szaktechnikus, Mezőgazdasági gépész, Mezőgazdasági gépésztechnikus, Okleveles agrármérnök, Agrármérnök, Mezőgazdasági gépészmérnök, Okleveles mezőgazdasági gépészmérnök. Állattenyésztő és állat-egészségügyi technikus, Állattenyésztő szakmunkás, Állattenyésztő (baromfi- és kisállattenyésztő).
32 6280 01
Halász, Halász szaktechnikus.
31 6280 10
Okleveles mezőgazdasági gépészmérnök, Mezőgazdasági gépészmérnök, Okleveles erdőmérnök, Erdőmérnök, Mezőgazdasági gépésztechnikus, Erdészeti gépésztechnikus, Mezőgazdasági gépész, Erdészeti gépész, Növénytermesztő gépész, Állattartó-
telepi gépész. A jogosítvány tanfolyam elvégzésével és a szakmai vizsga letételével szerezhető meg. Az f oszlopban szereplő képzettségek szakmai vizsgái tartalmazzák a szükséges gépkezelői vizsga anyagát is, ezért külön vizsga letételére nem kötelezettek. A tanfolyamon és a vizsgákon való részvétel általános feltételeire, a képzésre, a vizsgák lebonyolítására, továbbá az elveszett vagy megsemmisült jogosítványok pótlására vonatkozóan a szakképzésről szóló jogszabályok előírásait kell alkalmazni.
15/1989. (X. 8.) MÉM rendelet az Erdészeti Biztonsági Szabályzat kiadásáról A munkavédelemről szóló - a 64/1980. (XII. 29.) MT, a 18/1984. (III. 31.) MT, a 12/1985. (III. 14.) MT, a 4/1987. (II. 9.) MT és a 63/1989. (VI. 30.) MT rendelettel módosított - 47/1979. (XI. 30.) MT rendeletben foglalt felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség vezetőjével, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával, valamint az érdekelt ágazati szakszervezetekkel egyetértésben - az alábbiakat rendelem: 1. § A rendelet hatálya kiterjed az erdészeti tevékenység - ideértve a bel- és külterületi fakitermelést - folytató gazdálkodó szervezetekre és magánszemélyekre. 2. § (1) Erdészeti tevékenységet csak az e rendelet mellékleteként közzétett „Erdészeti Biztonsági Szabályzat” szerint lehet folytatni. (2) A földművelésügyi miniszter az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség elnökével egyetértésben elrendelheti egyes védőruhák alkalmazásának felfüggesztését, amelyről közleményt tesz közzé. 3. § Ez a rendelet 1990. január 1. napján lép hatályba, egyidejűleg a 23/1975. (XI. 5.) MÉM rendelet hatályát veszti.
Melléklet a 15/1989. (X. 8.) MÉM rendelethez ERDÉSZETI BIZTONSÁGI SZABÁLYZAT I. Általános előírások 1.1. Erdészeti tevékenységnek kell tekinteni: valamennyi erdészeti vagy erdészeti jellegű szaporítóanyag-gyűjtési, fenyőmagpergetési, csemete és dugványtermelési, erdősítési, ápolási, erdőnevelési, fadöntési, gallyazási, hossztolási, darabolási, hasítási, kérgezési, aprítási, kézi és gépi közelítési, készletezési, rakodási és szállítási munkavégzést. 1.2. Az erdészeti tevékenységet végző gazdálkodó szervezeteknek a munkavédelemre vonatkozó belső szabályzataikban (munkavédelmi szabályzat, technológiai műveleti utasítások, üzemeltetési dokumentáció) az Erdészeti Biztonsági Szabályzat (a továbbiakban: EBSZ) rendelkezéseivel összhangban a helyi adottságoknak megfelelően kell meghatározniuk: a) a munkát végzők közötti biztonsági távolságot azoknál az erdészeti tevékenységeknél, amelyeknél az EBSZ azt nem szabályozza; b) az erdészeti tevékenység biztonságos végzésének munkahelyi paramétereit (elsősorban a megengedett lejtfokot, terepegyenetlenséget, különböző lejtésű terepen a traktor tengelye és az esésvonal közötti legnagyobb szögeltérést); c) a viperaveszélyes, valamint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, illetve annak megyei intézete által a kullancs terjesztette agyhártyagyulladás vírusgócként nyilvántartott körzeteket; d) az erdészeti tevékenység keretében végzett szaporítóanyag-gyűjtéshez, valamint a lakott területi fakitermeléshez használható felszerelést, ezek műszaki paramétereit, a technológiát, valamint a védőruházatot, továbbá a szaporítóanyag-gyűjtéshez előírt felszerelések ellenőrzéséért felelős személyt, az ellenőrzés módját, gyakoriságát eszközönkénti bontásban; e) az erdősítések és a kézi és gépi ápolásában használható eszközöket és védőfelszerelést a munkahelyi adottságok szerinti bontásban; f) az erő- és munkagépek üzemeltetéséhez szükséges szabályokat géptípusonkénti bontásban (mekkora a gép munkahelyi igénye, biztonsági körzete és legnagyobb terhelhetősége, hová telepíthető a gép, hogyan kell a géppel biztonságosan dolgozni, a gépkezelővel és a kisegítőkkel szemben támasztott szakmai követelmények, a munkahelyen kik tartózkodhatnak, a gép munkahelyi körzetének mely részeit kell balesetveszélyesnek tekinteni, ahol csak a gépkezelő és a kisegítők tartózkodhatnak, továbbá az előírások betartásáért felelőst); g) a különböző tőátmérőjű fákat milyen felszereléssel, milyen módon kell dönteni. Irányított döntés esetében tőátmérő, a döntési irány és a fa kihajlási iránya által bezárt szög függvényében - azt is meg kell határozni, hogy milyen felszereléssel, milyen módon kell az irányítást végezni; h) az anyagmozgatásban használható traktorok és csörlők műszaki jellemzőit, a munkábaállítás feltételeit és módját - feladatok és terepviszonyok szerinti bontásban -;
i) a Hajózási Szabályzat rendelkezéseivel összhangban a folyami faanyagmozgatással kapcsolatos munkavédelmi szabályokat. 1.3. Azokban az erdészeti tevékenységekben, amelyekben 2 vagy annál több fő dolgozik együtt, a munkát közvetlenül irányító vezetőt (a továbbiakban: munkavezető) kell megbízni. Ha a munkavezető a munkahelyről eltávozik, utólag bizonyíthatóan helyettest kell kijelölnie és azt a munkát továbbfolytatók tudomására kell hoznia. 1.4. Azokban az erdészeti tevékenységekben, amelyekben három vagy annál több fő dolgozik együtt - függetlenül attól, hogy állandó vagy időszakos munkások - legalább egy főnek képzettnek kell lennie az elsősegélynyújtásban. Az ilyen munkahelyen gondoskodni kell arról, hogy a munkahely és a lakott hely között - baleset vagy rosszullét esetében - gyorsan kapcsolatot lehessen létesíteni (pl. a távolságtól függően kerékpárral, gépjárművel, rádiótelefonnal). 1.5. Az erdészeti tevékenységben foglalkoztatottakkal a munkavezető minden új munkaterületen - a munka megkezdése előtt - köteles ismertetni: a) az adott munkaterületre vonatkozó sajátos munkabiztonsági szabályokat; b) a baleset vagy rosszullét esetére vonatkozó tennivalókat, valamint hogy c) hol érhető el leghamarabb szakképzett egészségügyi szakember. 1.6. Az erdészeti üzem területén a munkagépek vezetését, kezelését csak olyan dolgozók végezhetik, akik az adott rendeltetésű gépre a mezőgazdasági és erdészeti gépkezelői jogosítványt megszerezték, vagy megfelelő üzemi oktatásban részesültek és erről igazolást kaptak. A jogosítványhoz kötött gépkezelői munkaköröket és technológiákat az 1. függelék tartalmazza. Erdészeti tevékenységekben erőgépek és munkagépek vezetésével, illetve kezelésével csak a 18. életévét betöltött férfi dolgozó bízható meg. A 22 kW-nál kisebb teljesítményű traktorokat, azonban nők és a 18. évnél fiatalabb erdészeti szakmunkás képesítéssel rendelkező dolgozók is vezethetik. 1.7. Az erdészeti tevékenységet végző dolgozókat tájékoztatni kell a kullancscsípés elleni védekezés, illetve a kullancsnak a bőrből való eltávolításának módjáról. A kullancs terjesztette agyhártyagyulladás vírusgócaként nyilvántartott körzeteket a dolgozókkal ismertetni kell és az ott munkát végző állandó és időszakos szerződéses, szellemi és fizikai dolgozók védőoltását - az ÁNTSZ-szel egyeztetett ütemezésben - meg kell szervezni. A vírusgócokban március 1. és október 31. között a védőoltásban beleértve az emlékeztető oltást is - részesülteket, akik ezt oltási bizonyítvánnyal igazolni tudják alkalmazáskor előnyben kell részesíteni. A be nem oltott dolgozókat figyelmeztetni kell az oltás nélkül végzett munka veszélyeire. 1.8. Bőrgyulladást okozó hernyók (tölgy búcsújáró lepke, aranyfarkú lepke, gyapjaslepke) tömeges jelenléte idején az érintett területen munka nem végezhető. 1.9. A viperaveszélyes erdészeti munkahelyeken a dolgozókkal ismertetni kell a veszélyes körzeteket, amelyeket jól látható figyelmeztető táblával is meg kell jelölni. Ezeken a munkahelyeken az elsősegélynyújtót a viperamarás esetén kötelező teendőkre is ki kell képezni. Az ilyen munkahelyekkel rendelkező munkáltatónak gondoskodnia kell arról, hogy a sérült félórán belül szakszerű orvosi ellátásban részesüljön. Amennyiben a távolság vagy a terepviszonyok miatt erre nincs lehetőség, a sérültet azonnali szakszerű elsősegélynyújtásban kell részesíteni és intézkedni kell, hogy a védőszérum a marás időpontjától számított egy órán belül beadásra kerüljön. A szérum tárolására és beadására kijelölt helyet a körzetébe tartozó munkahelyeken jól látható módon fel kell tüntetni. 1.10. Darázscsípés esetén a sérültet azonnal orvoshoz kell szállítani. Lódarázscsípés esetén az orvosi ellátásig a csípés által a szervezetbe jutott méreg felszívódásának lassítására vagy tálására kell törekedni (pl. szúrás feletti nyomókötés). Steril körülmények hiánya esetén a kivéreztetés nem ajánlott. A sérültnek tilos szeszes italt adni. 1.11. Fizikai munkavégzés közben az erdészeti munkahelyeken legalább két főnek, viperaveszélyes területen legalább három főnek kell halló- vagy látótávolságon belül dolgoznia, kivéve a viperától nem veszélyeztetett munkahelyeket, ahol egyedül is végezhető a következő munka: a) kéziszerszámokkal végzett talajelőkészítés, csemeteültetés, ápolás, tisztítás, erdei hulladékgyűjtés, bozótirtás, földről végzett maggyűjtés és ágnyesés 2 m-nél alacsonyabban; b) erdei utak, vadkárelhárító kerítések karbantartása és javítása; c) őrzési feladatok ellátása; d) nem mérgező vadkárelhárító szerek kézi felhordása; e) kisegítőt nem igénylő, egyszemélyes munkavégzésre alkalmas gépek kezelése biztonságos munkavégzésre alkalmas körülmények között (pl. útkarbantartó gépek); f) jelölés, kézi eszközzel végzett égetés nélküli vágástakarítás. 1.12. Az erdészeti tevékenységet végzőknek a 2. függelékben felsorolt munkavédelmi szempontból minősített védőeszközöket kell használniuk.
1.13. Lejtős terepen, ahol kövek, fák, munkaeszközök a völgy felé lecsúszhatnak, legurulhatnak, a munkát úgy kell szervezni és végezni, a munkahely térbeli rendjét úgy kell kialakítani, hogy egymás fölött senki se dolgozzék vagy tartózkodjék. 1.14. Azok az erő- és munkagépek, berendezések, amelyeknek a megközelítése veszélyes, jól láthatóan fel kell tüntetni a veszélyeztetett körzet sugarát. 1.15. A változó és szabadtéri munkahelyek szociális létesítményeire külön jogszabály rendelkezései az irányadók. 1.16. Az erdészeti vegyszeres munkát végzőkkel szemben támasztott egészségügyi és szakképesítési követelményeket, a munkák irányításának és ellenőrzésének módját, az anyagok tárolásáért és kezeléséért és kiadásáért felelős személyek kijelölését, az egyes szerekre és a velük végzett tevékenységekre vonatkozó munkavédelmi szabályokat a növényvédelmi munkákra vonatkozó jogszabályok alapján kell meghatározni. 1.17. Az erdészeti tevékenységet végző vállalkozókkal a megrendelőnek ismertetnie kell az EBSZ-nek a megrendelt tevékenységre vonatkozó előírásait, és ezt írásban is rögzíteni kell.
2. Az erdőművelési munkákra vonatkozó biztonsági előírások 2.1. Szaporítóanyag-gyűjtés 2.1.1. Mag-, oltógally-, dugványvessző-gyűjtést (a továbbiakban: szaporítóanyag-gyűjtés) - kivéve a 4 m-nél alacsonyabbról és a gyűjtőplatóról végzett gyűjtést - csak 75 kg-nál könnyebb testsúlyú, 18. évnél idősebb és 50. évnél fiatalabb olyan férfiak végezhetnek, akik a) az előzetes és időszakos alkalmassági orvosi vizsgálaton a magasban végzendő munkára alkalmasnak bizonyultak; b) a biztonságos munkavégzés szabályait elsajátították és a biztonságosan végzett munkában munkavezető irányításával a szükséges gyakorlatot megszerezték. 2.1.2. A 4 m-nél magasabbról szaporítóanyag-gyűjtést végzők kötelesek a munkájukhoz a biztonsági követelményeket kielégítő felszerelést és védőruházatot használni. 2.1.3. A 4 m-nél magasabban végzett szaporítóanyaggyűjtéshez, a koronába való feljutáshoz csak teljesen ép kötelek, kötéllétrák, egyágú létrák használhatók. Ezek műszaki állapotát [elsősorban a kötélpászmák épségét; a létrakötések állapotát; az egyes elemek épségét; a háromszoros terhelés (min. 215 kg) elviselését] minden újonnan indított szaporítóanyag-gyűjtést megelőzően és szállítást követően minden új munkahelyen ellenőrizni kell. A sérült és a követelményeket más okból ki nem elégítő felszerelést tilos a szaporítóanyag-gyűjtésnél használni. 2.1.4. Az egyágú létra alsó szárait elcsúszás ellen hegyes vassaruval, felső végeit pedig kapaszkodó vaskampókkal, a fa ágára, illetve törzsére csatolható szíjjal vagy hevederrel kell ellátni. 2.1.5. A támasztást csak az ágaktól feltisztult vagy előzetesen megnyesett törzsrészeken szabad elvégezni. 2.1.6. Az egyágú létra kikötésének megtörténtéig legalább egy dolgozónak kell a létrát alul biztosítania eldőlés és elcsúszás ellen. 2.1.7. A maggyűjtők szerszámait a fáramászás előtt a biztonsági övhöz, felérkezés után pedig arra alkalmas ághoz kell kötni. 2.1.8. Álló fára mászva szaporítóanyag-gyűjtést végezni csak a biztonságos munkavégzést lehetővé tevő időjárási és megvilágítási viszonyok között szabad: a megvilágítás mértéke és a köd nem akadályozza a munkába vett fa csúcsáig - a részleteket is jól kivehető - látást; a fa törzse és ágai a csapadék (eső, ónos eső, hó) és zúzmara miatt nem síkosak; a hőmérséklet mínusz 3°C-nál magasabb; a szélerősség legfeljebb akkora lehet, amelyik a fa csúcsán nem okoz 50 cm-nél nagyobb (becsült) lengést; villámlással járó zivatar nincs. 2.1.9. Szaporítóanyag-gyűjtést ugyanarról a fáról egyidőben csak egy fő végezhet, a 4 m-nél alacsonyabb fáról, valamint a gyűjtőplatóról való gyűjtést kivéve.
2.2. Fenyőmagpergetés 2.2.1. Új vagy felújításra kerülő magpergető tervezésekor és építésekor olyan automatizált megoldású üzemet kell létesíteni, amely mentesíti a kezelőket a portól, a hőtől és az ezekkel járó káros egészségügyi hatásoktól. 2.2.2. A hagyományos üzemek magpergető helyiségeinek a bejáratánál hőkiegyenlítő előteret kell létesíteni. Az előtérben 20-25 °C hőmérsékletet kell tartani. 2.2.3. A magpergető helyiségek fűtését kívülről kell megoldani. Szabályozható fűtés esetében a fűtést a pergetőre csak a betárolás után szabad rákapcsolni és a kitárolás előtt ki kell kapcsolni. Az ilyen pergetőhelyiségek hőmérsékletét a be- és kitárolás előtt 20 °C alá kell hűteni.
2.2.4. A 25 °C-nál melegebbre felfűtött pergetőhelyiségben a toboz forgatásakor vagy ellenőrzésekor a) a bemenetel előtt szellős, lenge, nedvszívó ruházatot kell ölteni; b) a pergetőhelyiség elhagyását követően - ha a dolgozó megizzadt - a hőkiegyenlítő előterében meg kell törülköznie és az átnedvesedett alsóruhát szárazra kell cserélnie; c) a szervezet lehűléséig, de legalább 10 percig az előtérben kell tartózkodni; d) a szabadba menetel előtt a külső hőmérsékletnek megfelelően kell öltözködni. 2.2.5. A fenyőmagvak kézi módszerekkel végzett szárnytalanítását és tisztítását nyitott oldalfalú, szellős helyen kell végezni. 2.2.6. A hagyományos magpergető üzemekben, a fenyőmagvak kézi módszerrel végzett szárnytalanításában és tisztításában 18 évnél fiatalabbak nem dolgozhatnak.
2.3. Csemete- és dugványtermelés, erdősítés, ápolás 2.3.1. Kézi munkával végzett csemete- és dugványápolásban, erdősítésben és ápolásban felügyelet mellett a 14 éves fiatalkorúak is dolgozhatnak a fiatalkorúakra vonatkozó hatályos munkavédelmi előírásokban meghatározott feltételek szerint. 2.3.2. Kézi szerszámokkal végzett ásás, kapálás, sarabolás és talajlazítás közben az egyes személyek között legalább 2 m, sarlózás, bozótirtás, ültetőgödör készítés közben, kivéve az ékásós ültetést, legalább 3 m-es biztonsági távolságot kell tartani. 2.3.3. Traktorra szerelt talajművelő (kivéve a rotációs talajmarót), gödörfúró, tuskózó, vágástakarító munkagépek legalább 5 m-es biztonsági körzetén belül, üzemeltetés közben csak a traktor vezetője tartózkodhat. 2.3.4. A szárhúzó és a rotációs talajmaró munkagépek üzemeltetése közben a gépek legalább 25 m-es biztonsági körzetén belül csak a traktor vezetője tartózkodhat. 2.3.5. A csemeteültető munkagépet a vonatkozó szabvány előírásainak megfelelő - biztonságos ülést és testtartást lehetővé tevő háttámlás üléssel, biztonsági hevederrel, védőtetővel, hangjelzővel (pl. jelzőcsengővel, dudával) kell felszerelni.
2.4. Erdőnevelés 2.4.1. Olyan fiatalosok tisztításában, amelyekben a nagy sűrűség kizárja a sújtó kézi szerszámok (pl. sújtókés) biztonságos használatát, tisztító ollót vagy rövid nyelű kézifűrészt kell alkalmazni. Ahol a sűrűség lehetővé teszi, sújtókéssel, baltával és fejszével is lehet dolgozni. Az álló helyzetben végzett munkához alkalmas és a munkás vállára szerelt tartó hevederre függeszthető tisztító motorfűrészek korlátozás nélkül valamennyi tisztító- és ágnyesési munkában használhatók. 2.4.2. Tisztító motorfűrész kezelésére 1990. december 31-ig erdészeti szakmunkásképesítéssel vagy motorfűrészkezelői jogosítvánnyal, 1991. január 1-jétől csak tisztító motorfűrész kezelői jogosítvánnyal rendelkezők jogosultak. 2.4.3. Tisztítási munka közben minden munkásnak önállóan, kisegítő nélkül kell dolgoznia. A kivágás alatt lévő fa magasságának másfélszerese, de a fa tövétől mért legalább 10 m-en belüli biztonsági körzetben csak a munkát végző tartózkodhat. 2.4.4. A legfeljebb 5 cm törzsátmérőjű állományokban nők is dolgozhatnak azokkal a háton viselhető nyeles tisztítófűrészekkel, amelyeket a gyártók által kiadott üzemeltetési dokumentáció szerint nők is kezelhetnek. A munkavezető csak akkor közelítheti meg a tisztító munkást, ha az nem kezdett újabb fa kivágásához és jelzi, hogy észlelte a munkavezető közeledését. 2.4.5. Tisztító motorfűrész használatakor, a kivágásra soron következő fához úgy kell átállni, hogy közben a vágó rész (körfűrész, fűrészlánc, tárcsa) ne járjon. A biztonságos mozgást akadályozó terepen, a 10 m-nél hosszabb átállások előtt a motort is le kell állítani. 2.4.6. Az ágnyeséshez használt létra terhelhetőségét, felszereltségét, a rögzítés módját a munkáltatói előírásokban kell meghatározni. A terhelhetőséget jól látható módon a létrán is fel kell tüntetni. Létráról csak kézi szerszámokkal szabad ágnyesést végezni. 2.4.7. Ugyanazon a fán, azonos időben csak egy személy végezhet ágnyesést. 2.4.8. Az ágnyesést végzők között legalább egy famagasságnak megfelelő biztonsági távolságnak kell lennie, amelyen belül csak a nyesést végző dolgozó és a munkavezető tartózkodhat.
2.4.9. A munkavezetőnek a leeső ág és az alkalmazott nyeső eszköz veszélyeztetett zónáján kívül kell elhelyezkednie. A munkavezető csak akkor közelítheti meg a nyesést végző munkást, ha az jelzi, hogy észlelte a munkavezető közeledését. 2.4.10. A munkás vállánál magasabban lévő ágakat csak akkor szabad nyesni, ha a szél hatására a fa csúcsainak (becsült) lengése az 50 cm-t nem haladja meg. 2.4.11. Kézi szerszámokkal végzett tisztításban és ágnyesésben legfeljebb 2 m magasságig a 16. életévüket betöltött nők és férfiak dolgozhatnak. A 2 m-nél magasabban lévő ágak nyesését és a benzinmotoros ágnyeső fűrészek kezelését 18. évüket betöltött férfiak végezhetik. Nők is dolgozhatnak azokkal a benzinmotoros ágnyeső fűrészekkel, amelyekre a gyártók által kiadott üzemeltetési dokumentáció a munkát nők számára is lehetővé teszi.
3. Erdőben és egyéb lakott területen kívül végzett fakitermelési munkákra vonatkozó biztonsági előírások 3.1. Általános előírások, a munka előkészítése 3.1.1. A fakitermelési munkák biztonságos végzésénél - a helyi sajátosságokra jellemző - tér és időbeli rendjét, továbbá tárgyi-, személy és magatartási feltételeit - a kitermelés megkezdése előtt - a technológiai műveleti utasításokban a vonatkozó szabványelőírások figyelembevételével kell meghatározni. 3.1.2. A fakitermelés megkezdése előtt a vágásvezetőnek a munkásokkal minden új vágásterületen ismertetnie kell a technológiai, műveleti utasításokban foglaltakat. 3.1.3. A felkészítő és készletező helyeket, az üzemanyag és az eszközök tárolási helyét, a tűzrakóhelyet és a védőlétesítmény helyét úgy kell meghatározni és kijelölni, hogy azok a döntésre kerülő fáktól a famagasság kétszeresét meghaladó távolságnál messzebb legyenek, és kielégítsék a tűzbiztonsági követelményeket. 3.1.4. 10%-nál nagyobb lejtésű vágásterületeken a vágáspásztákat az esésvonal irányában kell kijelölni. 3.1.5. Gyérítésben és bontóvágásban - figyelembe véve a kitermelésre kerülő fák többségének a kihajlási irányát a vágásrendet úgy kell meghatározni, hogy a fák zömét a már megbontott állományrész felé lehessen dönteni. 3.1.6. Ha a vágásterület közelében, a döntésre kerülő fák kétszeres hosszának megfelelő távolságon belül sérülésnek kitett erősáramú szabadvezeték vagy bármilyen más - nem az erdészet által - létesített műtárgy van (pl. távközlő szabadvezeték, közút), a fakitermelés tervezett kezdésének időpontjáról az üzemfenntartó szervet előzetesen értesíteni kell. A fakitermelést csak e szervek írásban igazolt intézkedése (pl. az elektromos vezeték feszültségmentesítése, a közút elzárása a döntés idejére), felső- és közbenső felkészítő- és gyűjtőhelyet az erősáramú légvezetéktől csak 50 m-nél nagyobb távolságban szabad létesíteni. 3.1.7. A vágásterületen áthaladó közút esetében, ha a döntésre soron következő fák és az út széle közötti távolság kisebb a kitermelésre kerülő fák magasságának a kétszeresénél, e fák döntésének idejére az utat a közlekedésrendészet előzetes értesítésével és jóváhagyása szerint a forgalom elől el kell zárni. A veszélyeztetett útszakasz mindkét végére a továbbhajtást megakadályozó műszaki létesítményt (pl. ideiglenes sorompót) kell kihelyezni és mellé őrt kell állítani. A járművezetőket a lassításra és a megállásra - a KRESZ-ben előírt távolságban és jelzésekkel - kell figyelmeztetni. A közútra esetleg rádőlt fát azonnal fel kell dolgozni és el kell távolítani. Az utat a hulladékoktól meg kell tisztítani. 3.1.8. A vágásterülethez vezető üzemi utakra - a munkaterülettől a döntésre kerülő fák magasságának megfelelő kétszeres távolságban - a következő feliratú figyelmeztető táblákat kell elhelyezni: „Vigyázz! Fadöntés! A területre idegeneknek belépni tilos és életveszélyes!”. A döntés idejére és amíg az utat a hulladékoktól meg nem tisztítják, az üzemi utakat a forgalom elől el kell zárni. 3.1.9. Széldöntéses, hó- és széltöréses, továbbá száradékokkal teli állomány (faegyedek több mint 25%-a olyan lábonszáradt, amelyekről a kéreg is leválik) kitermeléséhez technológiai, műveleti utasítást kell készíteni. Ennek tartalmaznia kell a munka biztonságos végrehajtásának a feltételeit, a végrehajtás módját (pl. száradékkal teli állományban - ha a lejtviszonyok engedik - döntőgép használata), az adott vágásterületen esetleg fellépő - az átlagostól eltérő - különleges veszélyforrásokat, a balesetek megelőzésének módját (pl. a döntés csak az állomány lombos állapotában végezhető, amikor a száraz ágak jól láthatók; a reves, korhadt koronájú és törzsű fákat sodronykötél és csörlő segítségével kell ledönteni; álló száradékfa alatt hossztolni, gallyazni, darabolni, közelíteni nem szabad. Az ilyen vágásterületeken a döntésben, a gallyazásban és a darabolásban csak kellő gyakorlattal rendelkező erdészeti szak- és betanított munkások dolgozhatnak.
3.1.10. Azokon a 30%-nál meredekebb lejtésű vágásterületeken, amelyeken a csapadékviszonyok, vagy az eljegesedés miatt nem lehet biztonságosan sem megállni, sem a fák között közlekedni, csúszástgátló talppal ellátott lábbelit vagy jégsarut kell viselni. Ha ezek alkalmazása esetén sem lehet a mozgást a vágásterületen biztonságossá tenni, a munka csak akkor kezdhető el és a már megkezdett munka csak akkor folytatható, ha a munkafeltételek megfelelőre változtak. 3.1.11. A vágásterületen idegen személy csak a vágásvezető, vagy az általa megbízott, felelős dolgozó felügyelete alatt tartózkodhat. 3.1.12. Fakitermelésben kézi eszközökkel vagy többcélú gépekkel a 18. életévüket betöltött dolgozók foglalkoztathatók. A 18. életévnél fiatalabb és 14. életévnél idősebb tanulók kézi eszközökkel vagy többcélú gépekkel szervezett oktatás keretében és állandó szakmai felügyelet mellett hetente legfeljebb négyszer egyórás időtartamban foglalkoztathatók. 3.1.13. Motorfűrésszel végzett munkaműveletekben a 21. életévüket betöltött férfiak által naponként összesen teljesíthető időtartamot és az annak megfelelő tényleges vibrációs expozíciós időt az 1. számú táblázat tartalmazza. Motorfűrésszel végzett munkaműveletekben a 21. életévnél fiatalabb tanulók szervezett oktatás keretében és állandó szakmai felügyelet mellett naponta legfeljebb fél óra időtartamban foglalkoztathatók. Naponta legfeljebb fél óra időtartamban foglalkoztathatók a 21. életévnél fiatalabb képesített szakmunkások is. 3.1.14. A benzinmotoros fűrészt évente teljes műszaki, ezen belül zaj- és rezgésvizsgálatnak kell alávetni. Azt a benzinmotoros fűrészt, amely a vonatkozó szabványban (MSZ-08-0627) előírtnál rosszabb paraméterű vagy műszakilag hibás, a javításig a termelésből ki kell vonni. 3.1.15. Az elektromos fűrészek szigetelését, a kapcsolók, a csatlakozások és a vezetékek épségét naponta a munka megkezdése előtt, és ha a munka közben sérülésre okot adó esemény volt, a munka folytatása előtt is ellenőrizni kell. A sérült elektromos fűrészeket a javításig, a nem javíthatókat végleg ki kell vonni a termelésből. A benzinmotoros fűrészt csak akkor szabad indítani, ha azt a dolgozó úgy rögzítette, hogy indításkor nem mozdulhat el (pl. a talajra helyezve, lábbal és kézzel rögzítve); a vágórésszel szemben 2 m-en belül senki sem tartózkodik; a lánc be van fékezve. 3.1.16. A benzinmotoros fűrészek motoralapjáratát úgy kell beállítani, hogy alapjáratban a lánc nyugalomban legyen. Olyan fűrésszel, amelynek a lánca alapjáratban megy, nem szabad dolgozni. Motorfűrész felett átlépni, áthajolni, átnyúlni vagy motorfűrészt vinni csak akkor szabad, amikor a vágórész áll. Csak leállított motorfűrészt szabad felügyelet nélkül hagyni. Nehezen járható (magas és sűrű aljnövényzetű, egyenetlen, köves, vágástéri hulladékkal borított, csúszós stb.) terepen csak leállított motorú motorfűrésszel szabad közlekedni. 3.1.17. A benzinmotoros fűrészekkel végzett munkában közvetlenül minden vágás után a gázadagolóról az ujjat le kell venni. Ez alól csak a gallyazás kivétel. Járó láncú fűrésszel azonban gallyazás közben is csak akkor szabad helyet változtatni, ha a fűrészlánc a fának a dolgozóval ellentétes oldalán van. A motorfűrész vitelekor a vágórészt a testtől kifelé előre kell fordítani. Az elektromos fűrészeket csak rakodón történő darabolásra szabad használni, és minden vágás után azonnal ki kell kapcsolni. 3.1.18. Motorfűrésszel - kivéve a nyeles ágnyeső motorfűrészt - csak akkor szabad fűrészelni, ha a vágórészt nem emelték vállmagasság fölé. 3.1.19. Motorfűrésszel csak akkor szabad a vágást elkezdeni - kivéve a kötegelt vékony választékok darabolását -, ha a vezetőlemez vége nem érintkezik visszacsapást okozó másik fadarabbal. 3.1.20. Motorfűrészes munkákban a vágásrés szétnyitásához csak fából, műanyagból vagy alumíniumból készült ékeket vagy speciális emelőt szabad használni. 3.1.21. A benzinmotoros fűrész láncához csak akkor szabad kézzel hozzányúlni, ha a motort leállították. Az elektromos fűrész vágórészt csak a motor kikapcsolása, valamint az áramforrás és a motor közötti kapcsolat megszakítása után szabad megérinteni. 3.1.22. A benzinmotoros fűrész üzemanyagtartályának feltöltését leállított motor mellett a nyílt tűztől legalább 15 m távolságban szabad végezni. Közben nem szabad dohányozni. Feltöltés utáni üzemanyag folyás esetén a fűrész csak akkor indítható újra, ha azt legalább 5 m távolságra eltávolították a kifolyás helyétől. 3.1.23. Zárt helyiségbe (pl. melegedőbe, raktárba) benzinmotoros fűrészt bármilyen céllal csak üres üzemanyagtartállyal szabad bevinni.
3.2. A fa döntése 3.2.1. Új vágásterületen a döntést csak a vágásvezető jelenlétében és irányításával szabad megkezdeni.
3.2.2. A fa döntését motorfűrésszel egy személy is végezheti, ha a dőlésirányítás módja nem teszi szükségessé kisegítő alkalmazását. Döntőgépben munka közben csak a gépkezelő tartózkodhat. A fadöntéshez szükséges képesítési előírást az 1. sz. függelék tartalmazza. 3.2.3. Döntéskor a döntésre kerülő fa kétszeres magasságának megfelelő sugarú körön belüli veszélyeztetett területen - kivéve a döntőgéppel végzett döntés esetét - csak a munkához ténylegesen szükséges, de legfeljebb 3 fő munkát végző és még legfeljebb két fő munkát irányító, vagy ellenőrző szakember (továbbiakban: munkavezető) tartózkodhat. E személyeknek azonban csak az 1. ábra szerinti biztonsági területen szabad tartózkodni. Döntőgéppel végzett döntés közben a kétszeres famagasságnak megfelelő sugarú körön belül csak a gépkezelő tartózkodhat. 3.2.4. A döntés megkezdése előtt - kivéve a döntőgéppel végzett döntés esetét - a fa környékét úgy kell megtisztítani az aljnövényzettől, kövektől, hótól stb., hogy azok jelenléte a munka zavartalan végrehajtását és a fa dőlésekor a fától a biztonságos távozást ne akadályozza. A fa töve körül megtisztítandó területet és a biztonsági területek helyét az 1. ábra szemlélteti. A fa döntésirány felőli oldalán legalább 0,7 m-es, az ellentétes oldalán legalább 2,0 m-es sugarú félkörnek megfelelő területet kell megtisztítani. A döntési iránnyal ellentétes oldalon egy fő ott-tartózkodása esetében egy-, két vagy több fő ott-tartózkodása esetében kétoldalt - a tövétől legalább 5 m távolságig, szimmetrikusan elhelyezkedő, egy-egy biztonsági területet kell kijelölni. A két biztonsági terület tengelyvonala a döntési irányba fektetett elméleti egyenessel kb. 45°C-os szöget zárjon be. A szabad mozgást nagymértékben akadályozó viszonyok között a biztonsági terület vagy területek tengelyvonalában is - legalább 0,75 m szélességben - szabaddá kell tenni a terepet. Ugyancsak el kell távolítani az akadályokat a kisegítő dőlésirányítást végző(k) mozgáskörzetéből. 3.2.5. A munkavezető és a kisegítő munkás csak akkor léphet be a döntésre soron következő fa kétszeres magasságának megfelelő sugarú körön belüli veszélyeztetett területre, ha a döntést végző nem kezdett újabb fa döntéséhez és jelzi, hogy észlelte a közeledőket. 3.2.6. Ha a döntést egynél több fő végzi, vagy döntés közben munkavezető is tartózkodik a fánál, a munka megkezdése előtt meg kell állapodni abban, hogy ki hol helyezkedik el és hogy ki melyik biztonsági területen távolodik el a fától. A döntőfűrészvágás megkezdése után a munkavezető már csak a számára meghatározott biztonsági területnek a fától mért 2,0-5 m-es távolságban lévő részén tartózkodhat. 3.2.7. A vágásterületeken a követendő döntési irányt úgy kell megválasztani, hogy az összhangba kerüljön a vágásrenddel, és így a fák zömét a kihajlás irányába és a már megbontott vagy kitermelt állomány felé lehessen dönteni. Ezt az irányt a technológiai, műveleti utasításhoz csatolt vázrajzon vágáspásztánként fel kell tüntetni. 3.2.8. Az egyes fák döntési irányát a sokféle hatótényező súlyozása alapján lehetőleg úgy kell meghatározni, hogy az a legkisebb veszélyhelyzetet teremtse: ennek megfelelően a fa tartsa a meghatározott irányt, ne akadjon fel a szomszédos fákra, a tő ne vágódjon vissza, lejtős terepen ne csússzon rá a döntést végzőkre, a gallyak lehullásának és visszacsapódásának veszélye a legkisebb legyen és a dőlő fától a terepen biztonságosan el lehessen távolodni. Gyérítésben és bontóvágásban megfelelő döntési sorrenddel, a döntésre következő fák számára döntési rést kell előkészíteni. 3.2.9. Azokat a fákat, amelyeknek a kihajlási iránya nem azonos a vágásszervezési tervben meghatározott döntési iránnyal, irányított döntéssel kell dönteni, kivéve azokat, amelyeknek az irányítása a rendelkezésre álló felszereléssel csak fokozott veszélyhelyzet teremtésével oldható meg. 3.2.10. A kéziszerszámos és a motorfűrészes döntési technológiák elkészítésekor a biztonságos munkavégzés érdekében a következőket kell érvényre juttatni: Hajkvágásos és hajkos döntés esetében (2. és 3. ábra) a hajkvágás, illetve a hajk mélysége a tőátmérő 1/10-e és 1/4-e között legyen. Hajkos döntés esetében a hajk szöge legalább 40° legyen. A hajkvágás, illetve a hajk szöge fenékvonala a döntési irányra merőleges legyen. A törési lépcső magassága 40 cm átmérőig legalább az átmérő 1/10e, efölött legalább 4 cm legyen. Húzás- és azzal ellentétes irányú döntés esetében a döntővágás fenékvonalának párhuzamosnak kell lenni a hajk fenékvonalával. A törési léc szélessége a döntővágás síkjában 40 cm tőátmérőig legalább az átmérő 1/10-e, de legfeljebb 4 cm, 40től 80 cm átmérőig 4-6 cm, 80 cm átmérő felett 6-10 cm legyen. Ha a fa döntési iránya nem egyezik a kihajlási vagy azzal ellentétes iránnyal, akkor a törési léc szélességét a kihajlás felőli oldalon csökkenteni, az ellentétes oldalon növelni kell. 3.2.11. A kézi szerszámokkal és motorfűrésszel végzett döntéshez használt - szerszámövön nem tartható segédeszközöket a döntési iránnyal ellentétes oldalra, a megtisztított területre az 1. ábra szerint úgy kell elhelyezni, hogy azok kívül essenek a munka által igényelt mozgástérből és eltávolodási útból, azonban - ha szükséges - gyorsan elérhetők legyenek.
3.2.12. Az olyan lejtésű vágásterületen, amelyen a ledöntött fa völgybe csúszva személy- és vagyonbiztonságot veszélyeztet, a fát csak az esésvonal irányában, a völgy felé szabad dönteni és a lecsúszást a tervezett döntővágás fölé kötött és völgy felől kihorgonyzott sodronykötéllel meg kell akadályozni. 3.2.13. Fát csak akkor szabad dönteni, ha: a szél miatt a fa csúcsának (becsült) lengése az 50 cm-t nem haladja meg, a hőmérséklet mínusz 15°C fölött van, a látótávolság a kedvezőtlen megvilágítás, a köd, a csapadék, esetleg füst miatt nem csökken a döntésre kerülő fa magasságának a kétszerese alá, ha villámlással járó zivatar nincs. 3.2.14. A fa döntését csak azután szabad megkezdeni, ha a döntést végző gépkezelő (motorfűrészes, döntőgépvezető) meggyőződött arról, hogy a döntésre kerülő fa kétszeres magasságának megfelelő sugarú veszélyeztetett területen rajta, és a 3.2.3. pontban meghatározott személyeken kívül senki nem tartózkodik. A döntés megkezdésének az is előfeltétele, hogy a jogosan ott lévők a 3.2.4. és 3.2.6. pontban meghatározott biztonsági területen tartózkodjanak. 3.2.15. Motorfűrészes döntés esetében, a döntővágás befejező szakaszában, olyan test- és lábhelyzetben kell dolgozni, hogy a fától, ha dőlni kezd, gyorsan el lehessen távolodni a döntés előtt kiválasztott biztonsági területre. Eltávolodás közben figyelni kell a dőlő fát, hogy az esetleg fel-, vagy visszavágódó tőrészt, a visszacsapódó vagy leeső ágakat és nem a tervezett irányban dőlő fát ki lehessen kerülni. 3.2.16. Ha a motorfűrészkezelő munkás megítélése szerint a fűrész kiemelése a vágásrésből csak fokozott baleseti veszéllyel oldható meg, azt hátrahagyva kell a fától eltávolodni. 3.2.17. A gyökfőben elágazó fákat (kettes vagy többes ikertörzsek) döntését: a) külön-külön a húzásirányba kell dönteni, ha nincs döntést akadályozó létesítmény, vagy a b) 3.2.18. pontban foglaltak szerint irányítottan kell dönteni, ha döntést akadályozó tényező van. 3.2.18. A tőkorhadt fákat - ha nincs a kihajlás felőli irányban akadályozó létesítmény - csak a húzás irányába szabad dönteni. Ha ez nem oldható meg, megfelelő szakítószilárdságú kötél és kellő húzóerő (pl. csörlő) alkalmazásával kell a dőlést irányítani. A tuskómagasságot a munkabiztonság figyelembe vételével kell meghatározni. Behajkolás után a fának csak a kihajlással ellentétes oldalán lévő 180° szögtartomány által meghatározott biztonsági területen szabad dolgozni és tartózkodni. 3.2.19. A nagykihajlású fákat - a húzási irányba - éktámaszos döntéssel kell dönteni. Ha a húzási iránytól jelentősen eltérő irányba kell dönteni, csak megfelelő teljesítményű csörlő és kellő szakítószilárdságú kötél segítségével szabad dőlésirányítást végezni. Behajkolás után a fának nem szabad sem a kihajlás, sem a döntési irány felőli oldalán tartózkodni. 3.2.20. Fadöntést csak - legalább hathónapos folyamatos szakmai gyakorlattal rendelkező erdészeti szak- vagy betanított munkások végezhetnek. A hathónapos gyakorlási idő alatt a munkavezető, vagy gyakorlott szakmunkás állandó felügyelete alatt szabad csak irányított döntést végezniök. 3.2.21. Vonalas létesítményektől (pl. erősáramú- és telefon légvezetéktől, közúttól, vasúttól), hídtól vagy egyéb műtárgytól - a kétszeres famagasságot el nem érő távolságon belül - fadöntést csak legalább kétéves gyakorlattal rendelkező, az irányított döntést is begyakorolt munkás végezhet. Ilyen körülmények között fadöntés csak akkor végezhető, ha a vágásvezető a területen tartózkodik. 3.2.22. Húzókötéllel végzett dőlésirányítás esetében - ha terelőcsiga közbeiktatásával az irányítás nem a döntendő fa mellől történik - a húzóerőt kifejtő csörlőnek és kezelőjének, vagy a kötelet húzó munkásoknak a döntésre kerülő fa magasságának a kétszeresét meghaladó hosszúságú kötéllel kell dolgozniuk és a kétszeres távolságon kívül kell elhelyezkedniök. Az irányítóknak és a döntést végzőknek a munka megkezdése előtt meg kell állapodniok a műveletelemek sorrendjében és az egyes tevékenységek elkezdését és beszüntetését meghatározó jelzésekben. 3.2.23. Fadöntésre csak kéziszerszámok, benzinmotoros fűrészek és döntőgépek használhatók. Elektromotoros fűrésszel fadöntés nem végezhető. Robbantással történő fadöntésnél a Robbantási Biztonsági Szabályzat előírásai az irányadók. 3.2.24. A fát, amelynek a döntését akár hajkolással, akár befűrészeléssel megkezdték, folyamatos munkában kell ledönteni. A munkát félbeszakítani és a befűrészelt fát álló helyzetben visszahagyni nem szabad. 3.2.25. A gyökerestől kidőlt fák tuskóját - ha az baleset megelőzése miatt szükséges - a lefűrészelés megkezdése előtt szilárdan meg kell támasztani. 3.2.26. A fadöntés után visszamaradó tuskók megengedett legnagyobb magasságát - figyelembe véve a közelítéshez, a vágástakarításhoz, az erdősítéshez és az ápoláshoz használandó erőgépek biztonságos közlekedése által meghatározott követelményeket - a technológiai, műveleti utasításban elő kell írni. Ezt a vágásvezető köteles a munkásokkal közölni és a végrehajtást ellenőrizni. Azokat a tuskókat, amelyeket a biztonságos döntés érdekében az előírthoz képest - magasabbra kellett hagyni, közvetlenül a döntés után, a szükséges magasságig le kell fűrészelni.
3.3. A fennakadt fák levétele
3.3.1. Fakitermeléskor a fennakadt fát - a 3.3.2-3.3.6. pontokban meghatározott módszerek közül, az adott helyzethez alkalmazható legveszélytelenebbel - azonnal, de legkésőbb a munkaidő végéig le kell venni. A levételig csak a fennakadt, illetve a tartó fa magasságának a kétszeresét elérő sugárral vont körnek megfelelő veszélyes körzeten kívül végezhető bármilyen tevékenység - kivéve a levétellel kapcsolatos munkát. A levétellel foglalkozók is csak a fa fennakadt tőrészénél tartózkodhatnak. A fennakadt és a tartó fa alá nem szabad menni. Ha a levételt azonnal nem lehet megoldani, a vágásvezető erdész a fennakadás helyét köteles a vágásterületen munkát végző valamennyi személlyel közölni és a fennakadt fa veszélyes körzetéből mindenkit kitiltani. Ha a fennakadt fa közelében közforgalmú vagy turista út vezet, a levételig az útnak, illetve az erdőnek a fennakadt fa felőli részén a következő feliratú táblát kell elhelyeznie: „Vigyázat! Fennakadt fa miatt balesetveszély! Kérjük veszélyelhárításig a kerülőút használatát!” 3.3.2. A 15 cm-nél vékonyabb tőátmérőjű, fennakadt fát a ledarabolásos gyérítésre kiképzett és azt az FM gépkezelői jogosítvánnyal igazolni tudó munkások a fa ledarabolásával is levehetik. 3.3.3. A 25 cm-nél vékonyabb tőátmérőjű, fennakadt fát a döntésre kiképzett munkások kézi eszközökkel a következő módszerekkel vehetik le: a) A fa tőfelőli végét - mérettől függően - egy vagy két főnek el kell mozdítania a fennakadással ellentétes irányba. Ehhez kézi olló vagy emelőfa használható. Munka közben a fa tőfelőli részének csak azon az oldalán szabad tartózkodni, amerre a fennakadás jellegéből megállapíthatóan, a törzs nem fordulhat el. b) A fa tőfelőli részét rönkfordítóval abba az irányba kell fordítani, amerre a fennakadás jellegéből megállapítható, hogy a korona a tartófáról lefordítható. Lefordítás közben a fának csak a lefordulás irányával ellentétes oldalán szabad tartózkodni. 3.3.4. Kézi erővel le nem vehető 25 cm tőátmérőjű vagy az annál vastagabb fennakadt fákról - még a levétel megkísérlése előtt - tájékoztatni kell a vágásvezető erdészt, távollétében a helyettesét. A vágásvezető vagy helyettese köteles azonnal gondoskodni egyrészt arról, hogy a fennakadt fa a 3.3.1. pontban meghatározott veszélyes körzetéből mindenki távozzon el, másrészt, hogy a levételhez a megfelelő eszköz, felszerelés és munkaerő rendelkezésre álljon. Az ilyen fák levételének az irányítása a vágásvezető feladata. Ezeket a fennakadt fákat - vigyázva arra, hogy a tőrész ne akadjon el a tuskóban - vagy lóval, vagy traktorral, vagy csörlővel, a törzset tompa szöget lezáró irányba kell lehúzni. A lehúzáshoz a biztonságos munka feltételeit kielégítő hosszúságú, de legalább 5 m-es, kellő szakítószilárdságú láncot vagy sodronykötelet kell használni. A láncot vagy kötelet a fennakadt fa tő felőli végére kell felkötni. 3.3.5. Ha a fennakadt fa tőfelőli vége annyira a földbe süllyedt, hogy a lehúzás nem oldható meg, azt a lehúzás irányában álló fára szerelt, terelőcsigán átvezetett sodronykötéllel vagy egyéb biztonságos felszereléssel kell kiemelni a földből és a leesésig továbbhúzni. 3.3.6. Ha a fennakadt fa villás elágazása a tartó fa ágai közé szorult, ezért azt onnan lehúzással nem lehet kiszabadítani, az ágak letöréséhez kell folyamodni. Ehhez a fennakadt fa tőfelőli végét a törzsre merőleges irányban kell meghúzni. Ilyen esetben a húzókötélnek hosszabbnak kell lennie, mint a tartó fa magasságának a másfélszerese. A villás ággal fennakadt fa húzása közben csak a tartó fa magasságának kétszeresét elérő sugarú körön kívül szabad tartózkodni. 3.3.7. Biztonsági okok miatt tilos a fennakadt fa levételét megkísérelni: a) másik fa rádöntésével; b) a tartó fa kidöntésével; c) ledarabolással, kivéve a 3.3.2. pontban engedélyezett esetet.
3.4. Gallyazás 3.4.1. A gallyazást - függetlenül attól, hogy fejszével, kézifűrésszel, motorfűrésszel vagy többcélú géppel végzik a fa töve felől kell elkezdeni. A gallyakat olyan sorrendben kell levágni a fejszés és motorfűrészes gallyazás esetében, hogy a soron következőhöz megfelelő hely álljon rendelkezésre. A levágott gallyakat - ha a munkavégzést akadályozzák - az útból el kell távolítani. 3.4.2. A földön fekvő fa egyes gallyainak a levágását csak akkor szabad megkezdeni, amiután a gallyazást végző munkás megbecsülte azt, hogy a fatörzs az adott gally levágása után milyen irányban és mértékben mozdul el. Az elmozdulás irányából a biztonságos eltávozáshoz szükséges terepet szabaddá kell tenni és a fa megbillenésekor az elmozdulás irányából ki kell térni. 3.4.3. Ugyanazt a fát egyidejűleg csak egy fő gallyazhatja. A földön fekvő gallyazott fa törzs- és koronarésze köré 5 m távolságban vont térségben csak a gallyazást végző munkás és a vágásvezető tartózkodhat. A gallyazógéppel vagy többcélú géppel végzett gallyazás közben a törzs és a koronarész által elfoglalt szélső helyzetektől mért 10 m távolságban csak a gépkezelő tartózkodhat.
A gallyazáshoz szükséges képesítési előírást az 1. függelék tartalmazza. 3.4.4. A földön fekvő fa gallyazását mindkét lábbal biztonságosan a földön állva kell végezni. Gallyazás közben a törzsre nem szabad felállni. Munkavégzés közben sem a törzs, sem a még le nem vágott ágrész nem kerülhet a gallyazást végző lábai közé. 3.4.5. A földön fekvő fa motorfűrésszel végzett gallyazása közben csak akkor szabad menni, ha a fűrészlánc nem mozog, vagy a járó lánc - a gallyazást végző munkáshoz viszonyítva - a gallyazandó törzs ellentétes oldalán dolgozik. 3.4.6. Fejszével végzett gallyazás és göcsözés közben a munkásnak úgy kell elhelyezkednie, hogy teste és lábai ne essenek a fejsze sújtási irányába. Rövid választékok göcsözésekor vagy ágakról a gallyak levágásakor a fadarabot csak a sújtással ellentétes irányban lévő végén, a vágási helytől legalább 40 cm távolságra szabad megfogni. 3.4.7. Álló fa - földről végzett - döntés előtti motorfűrészes előkészítő gallyazásakor a döntésre, gallyazásra és darabolásra szerkesztett motorfűrésszel csak a vállmagasságnál alacsonyabban lévő ágakat szabad levágni. 3.4.8. Álló fák - műtárgyak (pl. erősáramú és távközlő szabadvezeték, épület) megóvása érdekében motorfűrésszel végzett - gallyazását csak a fától független, a munkás számára biztonságos állást adó helyről (pl. emelőszerkezet kosarából) a munkáltatói előírásokban meghatározott módon szabad végezni. A munka elkezdését megelőzően a munkavezető 3.1.7. pontban meghatározottak szerint köteles eljárni.
3.5. Választékolás, darabolás 3.5.1. Választékolás közben az adott fán egyéb munka (pl. gallyazás, darabolás) nem végezhető. 3.5.2. A választékolás csak az egyéb munkák (döntés, gallyazás, motorfűrészes darabolás, hasítás, közelítés, rakodás) biztonsági körzetén kívül végezhető. 3.5.3. Választékoláskor a vágáshelyek kacorral végzett megjelöléséhez vagy védőkengyellel ellátott kacort, vagy védőkesztyűt kell használni. 3.5.4. Ugyanazon a fadarabon egyidejűleg csak egy fő végezhet darabolást. 3.5.5. A bármilyen irányban feszülő fa darabolását motorfűrésszel mindig a fának a nyomott rostok felőli oldalán kell elkezdeni és az átmérőnek kb. az 1/3-áig kell befűrészelni. Az átvágást a húzott rostok felőli oldalon indított, az előzőbe csatlakozó másik vágással kell befejezni. 3.5.6. Oldalirányban feszülő fa motorfűrészes darabolása közben a fának a nyomott rostok felőli oldalán kell állni. 3.5.7. Motorfűrésszel végzett darabolás közben, ha a fa alakja, bizonytalan felfekvése (pl. több fa fekszik egymáson) a terep egyenetlenségei, lejtése stb. miatt a fa elmozdulására kell számítani, a vágás megkezdése előtt meg kell ítélni az elmozdulás várható irányát. Az átfűrészelést a fának ezzel az iránnyal ellentétes oldalára állva kell végezni. Ha az elmozdulási irány bizonytalan, vagy veszélyhelyzetet teremtő, a fát a vágás megkezdése előtt meg kell támasztani. 3.5.8. A fa darabolását mindkét lábbal biztonságosan a földön állva kell végezni. A fára nem szabad felállni. 3.5.9. Darabolás közben a fát kézzel megfogni vagy lábbal kitámasztani motorfűrészes munka esetében csak a vezetőlemeztől mért 70 cm-nél, kézifűrész esetében a fűrészlaptól mért 25 cm-nél, fejsze vagy más - sújtással vágó szerszám használata esetében a vágáshelytől mért 70 cm-nél nagyobb távolságban szabad. 3.5.10. Motorfűrészes darabolás esetében a levágott fadarabot - ha szükséges - csak a fűrészlánc mozgásának leállítása és a fűrész vágásrésből való kiemelése után szabad lábbal elgurítani. A fűrészt elgurítás közben - a gurítást végző lábhoz viszonyítva a test másik oldalán - a törzstől ki kell fordítani. 3.5.11. Darabolást ugyanazon a fán motorfűrésszel csak egy fő végezhet. A motorfűrész-kezelő köré vont 2 méteres sugarú körön belül darabolás végzésekor más személy nem tartózkodhat. Amikor a fűrész beszorulását a fa megemelésével, vagy a fa daraboló vágás utáni elmozdulását megtámasztással kell megakadályozni akkor a kisegítő munkásnak a fához viszonyítva ugyanazon az oldalon kell elhelyezkednie, ahol a motorfűrész-kezelő áll. A motorfűrészes a vágás befejezése után a fűrészt nem fordíthatja vagy nem közelítheti a kisegítő munkás felé. 3.5.12. A többcélú darabológép, vagy az alsó felkészítő telepre beépített kör- vagy láncfűrészes darabológép veszélyes körzetét, ahol senki sem tartózkodhat, ugyanígy a kezelő számára kijelölt biztonságos helyet, géptípusonként elkülönítve, a munkáltatói előírásokban kell meghatározni. Ezt a gép veszélyeztetett körzetén kívül elhelyezett táblán jól látható módon fel kell tüntetni. 3.5.13. Munkapadon végzett motorfűrészes darabolás előtt a szálfa, vagy az elődarabolt hosszúfa darabokat úgy kell szétteríteni, hogy azok egy rétegben, egymás mellé nagyobb távolságba kerüljenek, mint amennyire a szomszédos fa fűrészelése közben a vágásrésből a vezetőlemez kinyúlik. Az ágas szálfák szétterítésekor fokozott gondossággal kell eljárni. Az összeakadt ágak kivágódást okozó egymásba akadását, feszülését meg kell szüntetni. A szétterítést vagy a rakomány több részben végzett lekapcsolásával, vagy a közelítőgép tolólemezével vagy egyéb, helyileg kialakított biztonságos módszerrel pl. hidraulikus markolóval felszerelt daruval kell megoldani.
3.5.14. A 15 cm-nél vékonyabb tőátmérőjű szálfákat úgy is lehet motorfűrésszel darabolni, hogy azok egymás mellett, esetleg fölött helyezkednek el. Az ilyen darabolás előtt azonban az oldalágakat el kell távolítani, és a szálfákat úgy kell rendezni, hogy a vastagabb végek egymás mellé kerüljenek. Gondoskodni kell arról, hogy az anyag szétomlása, gurulása ne következhessen be (pl. összekötés, keretbe, oszlopok, cövekek közé szorítás). 3.5.15. A szálfa és a hosszúfa motorfűrészes darabolását a csúcsfelőli, a darabológéppel történő darabolást pedig a tőfelőli részen kell kezdeni. A daraboláshoz szükséges kiépítési előírást az 1. függelék tartalmazza.
3.6. Hasítás 3.6.1. Fejszés hasítás közben mindkét lábbal biztonságosan, a földön terpeszállásban kell állni. A két lábnak a sújtás irányán kívül kell lennie. 3.6.2. Ugyanannak az erdei választéknak a fejszés hasítását legfeljebb két fő végezheti együtt. Ha mind a két munkás fejszével dolgozik, egymással szemben elhelyezkedve, felváltva kell sújtaniok. A sújtás irányából a szemben állónak ki kell térnie. A hasítást végző(k) köré vont 3 m-es térségben más személy nem tartózkodhat. 3.6.3. A hasításhoz használt acélékeken - kiugrást megakadályozó - rovátkáknak kell lenniök! Az acéléket fabunkóval kell ütni. 3.6.4. Motorfűrésszel végzett hasításkor, ha az erdei választék a munka közben elmozdulhat, azt a két oldalára helyezett fadarabbal meg kell támasztani. Kézzel vagy lábban nem szabad rögzíteni. 3.6.5. Hasítógéppel végzett hasításkor a fa beigazítása közben a faválasztéknak a palástját kell fogni. A kezek nem kerülhetnek a bütüre. Amikor a gép az erdei választékot megfogta, a fát el kell engedni és félre kell lépni a hasítás közben esetleg kivágódó fadarabok útjából. 3.6.6. Ha a hasítógéphez a fadarabokat kézzel kell odavinni és a gépre felemelni, a szállításra és emelésre vonatkozóan az 5.5.13. és az 5.5.14. pontokban előírtak az érvényesek. Ha ezt a műveletet a hasítógéptől független daruval végzik, az 5.5.19. és az 5.5.20. pontokban a kisegítőre vonatkozó biztonsági előírások a kötelezők. Ha a hasítógép kiszolgálását önadagoló berendezés végzi, a biztonsági szabályokat a munkáltatói előírásokban kell meghatározni.
3.7. Kérgezés, aprítás 3.7.1. Kézi eszközzel (pl. toló vagy húzó kérgezővassal, vonókéssel), vagy kézi kezelésű motoros kérgezőgéppel egyszemélyes munkában kell dolgozni. A munkát végző köré vont 3 m-es sugarú körön belül más személy nem tartózkodhat. 3.7.2. A vonókéssel végzett kérgezéshez az erdei választékot megfelelő magasságú bakra (kb. 1 m magasra) kell helyezni és a leesést, továbbá a húzásirányú elmozdulást könnyen kezelhető műszaki megoldással kell megakadályozni. 3.7.3. Fejszés kérgezéskor a munkásnak a munkadarabhoz képest úgy kell elhelyezkednie, hogy a sújtás ne irányuljon a testre. 3.7.4. Az 1,2 m-nél rövidebb erdei választékok fejszével végzett kérgezéséhez a választék végét - kényelmes testtartást biztosító, a munkadarab lecsúszását megakadályozó bütükiképzésű - tuskóra kell felemelni. A fadarabokat tartó kéznek az éppen kérgezett felülettől, a sújtással ellentétes irányban, legalább 40 cm távolságban kell lennie. 3.7.5. Forgógyűrűs kérgezőgép csak az anyagot megfogó vagy leszorító, behúzó szerkezettel üzemeltethető. A behúzószerkezettel ellátott kérgezőgépek üzemeltetése közben - ha a fadarabokat a továbbító hengerek már megfogták, a gépet kiszolgálók a fadarabnak csak a szabadon lévő vége mögött tartózkodhatnak és a befogott választékhoz nem nyúlhatnak. 3.7.6. Ha a kérgezőgéphez a fadadabokat kézzel kell odavinni és a gépre felemelni, a szállításra és a felemelésre az 5.5.13. és az 5.5.14. pontokban előírtak az érvényesek. Ha ezt a munkát a kérgezőgéptől független daruval végzik, a 5.5.19. és az 5.5.20. pontokban, a kisegítőre vonatkozó biztonsági előírások kötelezőek. Ha a kérgezőgépet önadagoló berendezés szolgálja ki, a biztonsági szabályokat a munkáltatói előírásokban kell meghatározni. 3.7.7. A kéregkifúvóval ellátott forgógyűrűs kérgezőgépek üzemeltetése közben csak a kifúvó hatókörén kívül, a kifúvás irányában 15 m-nél messzebb szabad tartózkodni. 3.7.8. A kalapácsos kérgezőgép üzemelése közben csak a lengőkalapácsok 10 m-es hatósugarán kívül szabad tartózkodni. A forgórészt védőhálóval kell ellátni. 3.7.9. Aprítás közben a teljes-, az ágas- és a legallyazott szálfát, továbbá a gallyfát - függetlenül attól, hogy a gép kézi vagy gépi adagolással dolgozik - csak a vastagabb végével szabad az aprítógépbe adagolni.
3.7.10. Aprítás közben a fának - az aprítógép szerkezete és az aprított fa hossza által meghatározott - lehetséges mozgási tartományán és az apríték-kifúvó hatókörén kívül kell tartózkodni. 3.7.11. Ha az aprítógép kézi adagolású, a faanyag géphez vitelére és emelésére vonatkozóan az 5.5.13. és az 5.5.14. pontok előírásai az érvényesek.
4. Lakott területen végzett fakitermelési munkákra vonatkozó biztonsági előírások 4.1. Fakitermelést lakott területen 1991. január 1-jétől csak olyan legalább 2 éves szakmai gyakorlattal rendelkező fakitermelő szakmunkás végezhet, aki hatósági vizsgabizottság előtt eredményes vizsgát tett a „fakitermelés lakott területen” tanfolyam tananyagából. Ezt a képesítést be kell vezetni a mezőgazdasági és erdészeti gépkezelői jogosítványba. Nem kell lakott területi fakitermelésnek tekinteni a szolgáltató vállalat dolgozói által a közüzemi szolgáltató vezetékek (pl. az erősáramú és távközlő szabadvezeték) űrszelvényének a - fák gallyazásával járó - karbantartását. 4.2. Álló fák gallyazását és ledarabolását közvetlenül a fáról vagy létráról csak 18 évnél idősebb és 50 évnél fiatalabb olyan férfiak végezhetnek, akik az előzetes és időszakos alkalmassági orvosi vizsgálaton a magasban végezhető munkára alkalmasnak bizonyultak. 4.3. Az álló fák gallyazását és ledarabolását vegetációs időn kívül, lombhullás után szabad végezni. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor a nyári zivatar okozta sérülések az élet- és vagyonbiztonság miatt a vegetációs időn belüli munkát szükségessé teszik. A fenyőket vegetációs időn belül is fel lehet gallyazni és le lehet darabolni. 4.4. A fa koronájában gallyazás és darabolás kizárólag kézi fűrésszel vagy ún. egykezes motorfűrésszel végezhető. Motoros fűrésszel a fától független állásról (pl. hidraulikus emelőkosárból) szabad gallyazási, darabolási munkát végezni. 4.5. A koronába való feljutáshoz csak teljesen ép kötéllétra használható. Ezek műszaki állapotát, a legalább 225 kg terhelhetőséget minden új munkahelyen a szállítást követően ellenőrizni kell. Az ellenőrzésről naplót kell vezetni. A sérült és a követelményeket más okból ki nem elégítő felszerelést a munkából ki kell iktatni. A koronába való feljutás történhet biztonsági öv* és mászóvas* együttes alkalmazásával. 4.6. A felszerelések ellenőrzéséért felelős személyt, az ellenőrzés módját, gyakoriságát, eszközönkénti bontásban a munkáltatói előírásokban kell meghatározni. 4.7. Az egyágú létra alsó szárait elcsúszás ellen hegyes vassaruval, felső végeit pedig kapaszkodó vaskampókkal, a fa ágára, illetve törzsére csatolható szíjjal vagy hevederrel kell ellátni. 4.8. A létrát csak ág- és ágcsonkmentes törzsrésznek szabad támasztani. 4.9. Az egyágú létra kikötésének megtörténtéig legalább egy főnek kell a létrát alul biztosítania eldőlés és elcsúszás ellen. A munkát végző csak akkor léphet a fa ágaira, ha azok teherbíróképességéről előbb meggyőződött. A munkát végzőnek a felmászás előtt a biztonsági övhöz, felérkezés után pedig arra alkalmas ághoz kell a szerszámait csatolnia. 4.11. Nem szabad a fa alatt tartózkodni, ha a koronában a munka elkezdődött. 4.12. Álló fa gallyazását és ledarabolását csak a biztonságos munkavégzést lehetővé tevő időjárási és megvilágítási viszonyok között szabad végezni: a megvilágítás mértéke és a köd nem akadályozza a munkába vett fa csúcsáig - a részleteket is jól kivehető - látást; a fa törzse és ágai csapadék (eső, ónos eső, hó) és a zúzmara miatt nem síkosak; a hőmérséklet -3°C-nál magasabb; szélcsend van; villámlással járó zivatar nincs. 4.13. A fa koronájában egyidőben csak egy fő dolgozhat. 4.14. Erősáramú szabadvezeték veszélyeztetése esetén a munkát csak akkor szabad megkezdeni, ha a vezeték üzembentartója a vezetéket - az erdő tulajdonosának, kezelőjének kérésére - a munka időtartamára feszültségmentesítette. 4.15. Lakott területen fadöntést, álló fa legallyazását és ledarabolását megelőzően faegyedenként előre pontosan meg kell tervezni a tevékenységek sorrendjét és a feladatokat egyértelműen meg kell osztani a munkában résztvevők között. 4.16. Meg kell határozni a munka tárgya, az alkalmazott felszerelés és technológia függvényében a veszélyeztetett körzetet. 4.17. A munka megkezdése előtt gondoskodni kell arról, hogy a veszélyeztetett körzetben a munkát végzőkön kívül senki se tartózkodjon (pl. veszélyeztetett lakóházban, hétvégi házban, kertben). Ha a veszélyeztetett körzet közterület, a munka azután kezdhető el, miután az illetékes hatóságok (pl. a helyi önkormányzat jegyzője, közlekedésrendészet) az engedélyt megadta és a közterületet a forgalom elől elzárta. A terület elzárásán (pl. út vagy járda esetében ideiglenes sorompó, szalagkorlát) kívül jól látható figyelmeztető táblákat kell elhelyezni a következő felirattal: „Fakitermeléssel veszélyeztetett terület, belépni tilos!”.
4.18. A lakott területen fakitermelést végzők részére is kötelező a 3.1.15-3.1.23.; 3.2.10.; 3.2.12.; 3.2.13.; 3.2.153.2.20.; 3.2.22.; 3.2.23-3.2.25.; 3.3.; 3.4.1-3.4.7.; 3.5.4-3.5.11.; 3.6.1-3.6.4.; 3.7.1-3.7.4. pontok előírásainak megtartása.
5. Az erdészeti faanyagmozgatásra és készletezésre vonatkozó biztonsági előírások 5.1. Általános előírások 5.1.1. Az erdészeti faanyagmozgatásban és készletezésben alkalmazni kell az országos érvényű közlekedési, rakodási és tárolási biztonsági előírásokat, függetlenül attól, hogy a tevékenységet köz- vagy üzemi területen végzik. 5.1.2. A közelítő nyomokról, a felkészítő helyekről, az erdei rakodókról és a kötélpályák feszítőberendezéseinek a körzetéből a biztonságos látást és közlekedést gátló fákat, aljnövényzetet, gallyakat el kell távolítani. Ha az anyagmozgatás fogatos vonszolással vagy kerekes járművel lejtős terepen a rétegvonal irányában, vagy azzal hegyesszöget bezáró irányban történik, és a jármű vagy a szállítmány völgybecsúszásának a veszélye áll fenn, a baleseteket vagy a pálya járófelületének az emelkedő irányában végzett döntésével, vagy a pálya völgy felőli szélén elhelyezett ütközőfával kell megelőzni. 5.1.3. A vágástéri anyagmozgatást végzők - ha a területen még fadöntés folyik - a döntőt csak legfeljebb a kétszeres famagasságnak megfelelő távolságig közelíthetik meg. Ha az anyagmozgatást végzőknek bármely okból (pl. fennakadt fa lehúzatása miatt) be kell menniök a döntés veszélyeztetett körzetébe, azt csak akkor tehetik meg, ha a döntést végző nem kezdett újabb fa döntéséhez és jelzi, hogy észlelte a közeledésüket. 5.1.4. Faanyagmozgatás közben, a mozgatással igénybevett pályán más tevékenység nem folytatható. Ha ugyanazon a pályán azonos időben több berendezéssel végeznek anyagmozgatást, a munkáltatói előírásokban meg kell határozni a forgalom rendjét (pl. követési távolságot, a kitérők helyét). 5.1.5. Az állandó és ideiglenes üzemi utakon, gyűjtőhelyeken, rakodóknál gondoskodni kell az erdészeti tevékenység, a forgalom és az egyéb munkák biztonságáról. 5.1.6. Faanyagszállítás közben a gépjárművek vezetőfülkéjében csak a vezető és a forgalmi engedélyben meghatározott számú személy utazhat. 5.1.7. A kerekes szállítójárművek vezetőfülkéjében csak megfelelően rögzített és a kilátást, a biztonságos vezetést nem zavaró tárgyakat szabad elhelyezni. 5.1.8. Faanyagszállítmányon - függetlenül a szállítóeszköztől - nem szabad utazni. 5.1.9. Erdészeti faanyagmozgatásban csak 18 évesnél idősebb férfiak dolgozhatnak.
5.2. Közelítés kézzel, segédeszközzel, lóval 5.2.1. Emberi erővel, kézi segédeszközökkel legfeljebb 50 m-es műszakon belüli átlagtávolságra szabad közelíteni. A kézben vagy vállon 1 fő által vihető legnagyobb tömeg 10 m átlagtávolságig 50 kg, 11-től 50 m átlagtávolságig 35 kg. A teljesítménykövetelmények meghatározásakor - ha a kézi közelítést a műszakidőn belüli főtevékenységként végzik - az egyszerre vitt faválaszték egy főre jutó átlagos tömege műszakonként 10 m átlag közelítési távolságig legfeljebb 35 kg, 11-től 50 m-ig legfeljebb 25 kg lehet. A segédeszközökkel vonszolva (pl. kézi horoggal, kézi ollóval, capinnal), vagy görgetéssel végzett kézi közelítés esetében a dolgozó a saját tömegének legfeljebb 50%-át elérő húzó- vagy tolóerő kifejtésével végezheti az anyagmozgatást. 5.2.2. Ha egy faválasztékot kettő vagy több fő visz együtt, a következő szabályokat kell betartani: a) mindenkinek a választék ugyanazon oldalán kell lennie, b) a választékot a leterhelés irányához képest az ellentétes oldalon elhelyezkedve kell felemelni és vinni, c) a terhet a fej fölött nem szabad átemelni, d) a teher felemelésére és ledobására, vagy leengedésére a hátul állónak kell a jelt megadnia. 5.2.3. A vágásterületen és felkészítőhelyen fogatos anyagmozgatás esetében a lovat annak a dolgozónak kell vezetnie, hajtania, aki a ló viselkedését ismeri. Új hajtó vagy új ló munkábaállítását megelőzően a lovat a hajtóhoz kell szoktatni. A harapós lovat szájkosárral kell ellátni. Az ideges, rendszeresen megugró, rúgó lovat ki kell selejtezni, és az állattal durván bánó, azokat ütlegelő, az állatvédelem szabályait be nem tartó hajtót az erdészeti fogatos anyagmozgatásból ki kell zárni. 5.2.4. A lovakat minden műszak végén és műszak elején meg kell vizsgálni, hogy nincs-e rajtuk a viselkedésüket befolyásoló sérülés (pl. horzsolás, seb, vágás, zúzódás). Ellenőrizni kell a patkók, a sarokvasak állapotát. Ha a műszak közben sérülésre okot adó esemény történt, az átvizsgálást az esemény után is el kell végezni. Sérült, lesántult, hibás vasalású lóval nem szabad közelíteni.
5.2.5. Közelítőkerékpárral és bukókeretes szánkóval csak 25%-nál kisebb lejtésű terepen szabad közelíteni. Azokon a területeken, amelyeknek a lejtése 8 és 25% közötti, csak az esésvonal irányában szabad közelíteni. 5.2.6. A közelítőkerékpárba fogott lovat a rúd előtt oldalt haladva kell irányítani. 5.2.7. A 8%-nál meredekebb terepen is üzemeltetett közelítőkerékpárt el kell látni fékkel. 5.2.8. Lejtős terepen lóval végzett vonszolásnál, ha nem az esésvonal irányába közelítenek, a hajtónak a ló hegy felőli oldalán kell haladnia. Nem az esésvonal irányába legfeljebb 15%-os lejtőn szabad közelíteni. 5.2.9. Fogatos közelítés és felkészítő helyen végzett anyagmozgatás közben a lovat a ló feje mellett haladva, vezetőszárral kell irányítani. 5.2.10. A ló és a vonszolt fa között olyan kapcsolatot kell létesíteni, amelyik kizárja a ló sérülését (pl. kenderkötélből készített istráng; kellő távolság a vontatmány és a ló között; olyan lejtőn, amelyen a vontatvány saját tömegénél fogva megcsúszhat, rúddal ellátott közelítő.
5.3. Közelítés traktorral, csörlővel 5.3.1. A közelítéshez csak olyan traktor használható, amelyből a vezető minden irányban jól kilátva - az ergonómiai követelményeket kielégítő testtartásban - megfigyelheti a közlekedés biztonságát befolyásoló terepviszonyokat, természetes és mesterséges akadályokat, továbbá a rakomány felvételét, útközbeni helyzetét és lehelyezését. 5.3.2. A terepi anyagmozgatásban alkalmazott traktorokat - borulás esetében is védelmet nyújtó - vezetőfülkével vagy védőkerettel kell ellátni. A csörlővel felszerelt traktor - csörlő felőli - szélvédőin védőhálónak vagy védőrácsnak kell lennie. 5.3.3. A terepi anyagmozgatásban alkalmazott speciális erdészeti traktorokat biztonsági övvel kell ellátni. A biztonsági öv használata mind az üres, mind a teherjáratban kötelező. 5.3.4. A speciális erdészeti csuklós traktorokkal, ha az üzemeltetési dokumentációban nincs előírva érték, esésvonal irányába legfeljebb 35%-os, rétegvonal irányába legfeljebb 15%-os lejtésű terepen szabad közelíteni. Azokat a természetes és mesterséges akadályokat (pl. kőkibúvásokat, halmokat, gödröket, tuskókat), amelyek a traktort oldalirányba 15%-nál jobban megbillenthetik, ki kell kerülni. Ha ezek az akadályok olyan sűrűségben fedik a terepet, hogy a kikerülésük biztonságosan nem oldható meg, a traktor számára vagy meg kell teremteni a biztonságos közlekedés feltételeit (pl. a kijelölt közelítőnyomokon tereprendezés, tuskók alacsonyra fűrészelése), vagy az adott viszonyok között lehetséges egyéb biztonságos közelítési módszert kell alkalmazni. 5.3.5. Az egyéb célú traktor (pl. lánctalpas traktor, mezőgazdasági gumikerekes traktor) és az a speciális erdőgazdasági traktor, amelyre az üzemeltetési dokumentáció az 5.3.4. pontban megadott értékeknél - enyhébb lejtviszonyok között engedélyezi a munkát, csak a dokumentációban meghatározott hossz- és keresztirányú lejtőkön üzemeltethető. A megadott legnagyobb keresztirányú szögértéknél az adott traktor - terepakadályok miatt bekövetkező - keresztirányú dőlése sem lehet nagyobb. Ha az üzemeltetési dokumentáció az egyéb célú traktorokra megengedett keresztirányú dőlésre vonatkozó adatot nem tartalmaz, az legfeljebb 7% lehet. 5.3.6. Csörlővel és sodronykötéllel végzett közelítéshez, a teher, illetve a feszülő kötél és a kezelő közé védőberendezést (pl. kellő szilárdságú védőrácsot, védőhálót) kell felszerelni. Az olyan gép esetében, amelyre műszaki okok miatt védőberendezés nem szerelhető fel, a munkáltatói előírásokban meg kell határozni az egyéni védelem adott esetben alkalmazandó kötelező szabályát. 5.3.7. A csőrlőzéshez az adott munkaeszköz műszaki dokumentációjában előírt paramétereknek megfelelő sodronykötelet kell használni. A kötélcsere szükségességét a vonatkozó szabványelőírások (MSZ 9745/3-79) alapján kell eldönteni. 5.3.8. Csörlős, sodronyköteles közelítés közben, ha a sodronykötelet terelőcsigán vezetik át, csak a terelőcsigánál irányt változtató kötél két megfeszülő szakasza által bezárt szögön kívül szabad tartózkodni. A két szár közötti szögnek legalább 90°-nak kell lennie. 5.3.9. Csörlős közelítés közben a megfeszített sodronykötél teljes hosszában, mindkét oldalon csak a kötélhosszal azonos távolságon kívül szabad tartózkodni. Mozgásban lévő köteleket, láncokat átlépni vagy azokra rálépni nem szabad. 5.3.10. Csörlős, vonszolásos közelítés közben a választék (koronás fa, ágas fa, szálfa, hosszúfa, rönk) vastagabb végének kell a haladás irányába néznie. A sodronykötelet vagy a láncot a választék végéhez közel, de legalább 40 cm távolságra kell felkötni. 5.3.11. A csörlőzött faanyagot csak a rakomány mögött haladva szabad kísérni. 5.3.12. Az elakadt rakomány csörlő felőli végét csak a vonókötél fellazítása után szabad megközelíteni. Az elakadt fadarabot megemeléssel, félrehúzással kell szabaddá tenni. Ehhez a fa méretétől függően vagy capint vagy
rönkfordítót vagy emelőfát vagy a vonszolás irányát megváltoztató terelőcsigát, illetve fordító vagy terelő felkötést kell alkalmazni. 5.3.13. Traktoros, illetve csörlős közelítés esetében, amikor a vontatmány fel- és lekapcsolásához, vagy a be nem látható terepen a traktorvezető irányításához kisegítő munkás tevékenysége is szükséges, a 3. függelék szerinti jelzéseket kell alkalmazni. Az esetenként még szükséges további jelzésekben a munkát végzőknek - a munka megkezdése előtt - kell megállapodniuk. A traktorvezető, illetve a csörlőkezelő és a kisegítő munkás bármilyen újabb tevékenységbe csak akkor kezdhet, ha arra egymásnak egyértelműen jelt adtak. A kisegítő köteles a traktor és a csörlő megindítása előtt a leengedett kötélhosszal azonos távolságon kívül menni. 5.3.14. Traktoros csörlőzéshez a traktorral úgy kell beállni, hogy a csörlőzött rakomány a traktort ne billenthesse meg. A traktort szükség esetén hegytámasszal vagy kikötéssel kell rögzíteni; ha szükséges, orrnehezékkel vagy keréknehezékkel kell ellátni. 5.3.15. A traktort csak azután szabad magára hagyni, ha a motort leállították, a kerekeket befékezték, és ha tolólemeze is van, azt leengedték a földre, vagy alátámasztották. 5%-nál meredekebb lejtőn legalább két kereket a völgy felőli oldalon ki kell ékelni.
5.4. Faanyagmozgatás függesztett kötélpályával 5.4.1. Az anyagmozgatásban használható függesztett kötélpályák vonatkozásában be kell tartani a traktorokra és csörlőkre az 1.2. pontban előírtakat. 5.4.2. A függesztett kötélpályával végzett anyagmozgatás esetében be kell tartani a jelzések alkalmazására és az ismeretek felújítására vonatkozó 5.3.13. pontban meghatározott előírásokat. 5.4.3. Azokon a kötélpályás munkahelyeken, ahol a nagy távolság, vagy a terep fedettsége miatt a közvetlen rálátásos jelzésrendszer nem alkalmazható, a csörlőkezelő és a felkapcsolást végző(k) között rádió- vagy telefonösszeköttetést kell létesíteni. 5.4.4. Szállítás közben a tehertől, illetve a tartókötéltől annak teljes hosszában, mindkét oldalon csak 10 m-nél nagyobb távolságban szabad tartózkodni. Ahol technológiai okok miatt ez nem oldható meg, a munkáltatói előírásokban meg kell határozni az egyéni védelem adott esetben alkalmazandó szabályait. 5.4.5. A mozgó behúzókötelekre, felkötő láncokra sem rálépni, sem azokon átlépni nem szabad. 5.4.6. A lekötést végző munkás csak azután közelítheti meg a szállítmányt, ha az földet ért, és nyugalomba került. 5.4.7. A kötélpályát csak kedvező időjárási viszonyok között szabad üzemeltetni (pl. nem lehet villámlással járó zivatar). 5.4.8. Kötélpálya telepítésekor vagy leszereléskor a fára felmenni csak mászóvassal vagy biztonságos egyágú létrával vagy kötéllétrával szabad. 5.4.9. A fogadóállomáson legfeljebb egy traktor vontatmánynak megfelelő mennyiségű anyagot szabad tárolni. A kötélpályáról az újabb szállítmányt csak akkor szabad leengedni, ha az állomás 10 m-es körzetén belül senki sem tartózkodik. 5.4.10. A kötélpályák telepítéséhez, leszereléséhez használt létrák, kötelek, mászóvasak, egyéni védőfelszerelések műszaki paramétereire, állapotára, a műszaki állapot ellenőrzésére, az alkalmazás technológiájára, az 1.2. és a 2.1.4. pontokban előírtak vonatkoznak. 5.4.11. A kötélpálya hordkötelének a várható legnagyobb húzóigénybevétel 2,8-szorosát, a többi kötélelemnek legalább négyszeresét elérő szakítószilárdsággal kell rendelkeznie. 5.4.12. A teherszállításra szolgáló kötélpálya szerelése és karbantartása közben mászásra sem a hord- sem a segédkötél nem használható. A kötélpályán személyek nem utazhatnak. 5.4.13. Kihorgonyzásra és hordkötélfelfüggesztésre csak kellő szilárdságú, egészséges, mélyrehatoló gyökérzetű fákat, vagy a megkövetelt igénybevételt elviselő műtárgyakat szabad felhasználni. 5.4.14. A sodronykötélpálya hordkötelét le kell földelni. 5.4.15. A kötélpálya futómacskájának a kihorgonyzó kötelét csak azután szabad eloldani, miután a mozgó csigák a futómacskába ütköztek. 5.4.16. A kötélpálya - magasban végzett - szerelése közben csak a szerelő alatti 5 m sugarú körön kívül szabad tartózkodni. 5.4.17. Ha a kötélpálya erdei közlekedési útvonalat (kiszállítónyomot, kiszállító utat, turistautat) keresztez, a keresztezés előtt figyelmeztető táblát kell felállítani és az utat a kötélpálya telepítése, leszerelése és üzemeltetése közben a forgalom elől le kell zárni. Erdészeti célú függesztett kötélpályát közúton nem szabad átvezetni.
5.5. Készletezés, rakodás, szállítás
5.5.1. A sarangokat és a máglyákat úgy kell kialakítani, hogy a biztonságos közlekedéshez, a fel- és lerakodáshoz elegendő hely maradjon közöttük. Az állandó rakodók útjait tisztán kell tartani, azokat nem szabad eltorlaszolni. 5.5.2. A 2 m-nél rövidebb és darabonként 25 kg-nál kisebb tömegű választékokból a sarangokat ha a földön állva készítik, a földtől, ha a jármű rakfelületén állva készítik, a rakfelülettől számított legfeljebb 2 m magasságig szabad kézzel rakni. A sarangok magassága - függetlenül attól, hogy géppel vagy a jármű rakfelületéről kézzel készült, a 3,0 métert nem haladhatja meg. 5.5.3. A 25 kg-ot meghaladó tömegű választékokból kézi erővel legfeljebb 1,5 m, rakodógéppel legfeljebb 3,0 m magas sarangok és máglyák készíthetők. 5.5.4. Az 1,5 m-nél magasabb sarangokban és máglyákban lévő faválasztékok tengelyének merőlegesnek kell lennie az út tengelyvonalára. 5.5.5. A sarangok és máglyák szétomlását megakadályozó megoldásokat (pl. megtámasztás, ékelés, kapcsozás, lekötés) a választék tömege, hossza, a készletrakat magassága függvényében a munkáltatói előírásokban kell meghatározni. 5.5.6. A 2,0 m-nél magasabb sarangot és az 1,5 m-nél magasabb máglyát rakodógéppel kell megbontani és abból géppel kell rakodni. 5.5.7. A 2,0 m-nél alacsonyabb sarangok és az 1,5 m-nél alacsonyabb máglyák kézzel, illetve kézi szerszámokkal (pl. capin, feszítőfa) is megbonthatók. Ha gépi rakodással 2,0 m, illetve 1,5 m alá csökkentek az eredetileg magasabb készletek, a rakodást kézzel, illetve kézi eszközökkel is tovább lehet folytatni. 5.5.8. A sarangkitámasztókat csak azután szabad elbontani, amikor a választékok elvitele után szabaddá váltak. 5.5.9. A máglyák megbontását a felül lévő darabok leemelésével vagy legurításával kell elkezdeni. Nem szabad olyan darabot kiemelni, amelyik magasabban lévőt támaszt alá. A kapcsokat a leemelés sorrendjében, rétegenként kell kivenni. Az ékeket a kitámasztott réteg megbontása előtt oldalról, a választékdarabok esetleges gurulási irányán kívül helyezkedve, megfelelő hosszúságú segédeszközzel (pl. capinnal, csáklyával) szabad eltávolítani. A sodronykötéllel összekötött kötegekből álló máglyákat csak daruval szabad megbontani. 5.5.10. A sarangra és a máglyákra tilos felmenni! 5.5.11. A faanyagszállításnak a vasúthoz kapcsolódó műveleteiben, az adott munkahelyre, a vasút által meghatározott szabályok szerint kell eljárni. 5.5.12. Faanyagszállításhoz csak légfékkel ellátott pótkocsikat szabad használni. 5.5.13. Kézi készletezés, fel- és lerakodás esetében a fadarabok megemelésekor, egy főre, emelésenként legfeljebb 50 kg juthat. Az emelést lábbal és egyenes derékkal - az emelés előtt behajlított térd kiegyenesítésével - kell végezni. A teljesítménykövetelmények meghatározásakor - ha a kézi felterhelést a műszakon belül főtevékenységként végzik - a faválaszték egy főre jutó átlagos tömege felterhelésenként legfeljebb 35 kg lehet. 5.5.14. A 100-tól 200 kg-ig terjedő tömegű hengeres faválasztékok kézi fel- és lerakodásához a felső végén biztonságos beakasztást lehetővé téve - kampóval ellátott gurítót, illetve csúsztatót (londinát) kell használni. Gurítón végzett felterhelés esetében az egy főre eső toló- vagy húzóerő legfeljebb 500 N lehet. Ha a rakfelületen az ilyen anyagból két vagy több, egymástól független rakomány alakítható ki, az egyes rakományrészeket egymástól elkülönítve kell kézzel fel- és leterhelni. A rakomány igazítását csak segédeszközzel (pl. csáklyával, capinnal) szabad végezni. 5.5.15. A 200 kg-nál nagyobb tömegű faválasztékok fel- és lerakásához emelőgépet kell használni. 5.5.16. Daruval csak akkor szabad a rakodást elkezdeni, ha: a) a gép szilárd, közel vízszintesre állított helyzetben, befékezve áll; b) stabilan ki van támasztva; c) felrakodáskor a sarangot, illetve a máglyát és a szállítójármű rakfelületét, leterheléskor a szállítójárművön lévő rakományt és a sarang, illetve a máglya helyét szakszerűen előkészítették; d) a szállítást végző járművet befékezték, 5%-nál meredekebb lejtős terepen legalább két kerekét kiékelték; e) a rakományt a markoló súlypontjában biztonságosan megfogta; f) a daru által veszélyzetetett körzetben senki sem tartózkodik. 5.5.17. A darut csak akkor szabad magára hagyni, ha a kezelő a munkáltatói előírásokban meghatározott helyzetbe hozta (pl. a terhet lerakta, a gémet alapállásba hozta, a motort leállította). 5.5.18. Rakodásnál a rakományt rendező munkás(ok) részére a fel- és lemenetelhez a járműhöz biztonságosan kapcsolódó (pl. az oldalfalra akasztható), könnyű, csúszásmentes fokokkal ellátott létrát kell rendszeresíteni. 5.5.19. Daruval történő fel- és lerakodáskor a rakományigazítást végző munkásnak (kisegítőnek) az anyag be- és kiemelésekor a daru és a rakomány mozgáskörén kívül, biztonságos helyen kell tartózkodnia. 5.5.20. Darus rakodás során - ha a rakodásban kisegítő is közreműködik - a daruval csak akkor szabad a rakfelület fölé befordulni, ha a kisegítő a daru és a rakomány mozgáskörén kívül biztonságosan elhelyezkedett és a befordulásra a darukezelőnek a jelzést megadta.
5.5.21. A daru függő terhét csak legalább 2 m hosszú nyéllel ellátott eszközzel (pl. csáklyával), vagy kellő hosszúságú kötéllel szabad irányítani. Az osztatlan terhet kézzel kell irányítani. 5.5.22. A rakományt a szállítójárműveken - függetlenül attól, hogy a szállítást üzemi vagy közúton végzik - a KRESZ előírásainak megfelelően, a lehullást megakadályozó módon kell kialakítani és a szállítás előtt lekötni. A lekötés tárgyi feltételeit és módját - járműtípusonként elkülönítve - a munkáltatói előírásokban kell meghatározni. 5.5.23. A rakoncák és oldalfalak biztonságos rögzítésének és fellazításának a módját, sorrendjét járműtípusonként elkülönítve - a munkáltatói előírásokban kell meghatározni. 5.5.24. Erdei, felső- és közbenső rakodó létesítésekor - ha a közelben erősáramú szabadvezeték van - a rakodó vezeték felőli szélének a szabadvezeték szélső vezetője függőleges síkjától legalább 50 méter távolságra kell lenni. Alsórakodó létesítésekor a sarangoknak, a máglyáknak, a rakodóhelyeknek és a daruk munkaközi álláshelyeinek a szabadvezetők szélső vezetője függőleges síkjától legalább a következő három érték összegét elérő, méterben kifejezett távolságra kell lenniök: a daru legnagyobb gémkinyúlásának a kétszerese + a vezeték MSZ-1610/1 szabvány szerinti átívelési távolságának az ötszöröse + 5 méter. A daruk, a járművek és a rakomány legmagasabbra nyúló része az áramvezetőket, a legkedvezőtlenebb helyzetben és esetben sem közelíthetik meg jobban a villamosmű biztonsági övezetéről szóló rendelkezésben előírt távolságértéket. 5.5.25. Ha az alsórakodó vezeték felőli széle és az erősáramú szabadvezeték szélső vezetőjének függőleges síkja közötti távolság 50 méternél kisebb, a munkavezető köteles a rakodón dolgozók figyelmét minden műszak előtt felhívni az áramütés veszélyére. 5.5.26. Ha az erdei faanyagmozgatás közben - a vágásterület és a közút közötti szakaszon - az önjáró daruknak és a szállítmányoknak az erősáramú szabadvezeték alatt át kell haladniok, a 3.1.1. pont szerinti technológiai utasítás készítéséért felelős műszaki szakembernek a vezeték üzemben tartójától írásban meg kell kérdeznie, hogy a vezeték alatt áthaladó rakomány, illetve daru és a vezeték között - a balesetek megelőzése érdekében - legalább mekkora távolságnak kell lennie. Ezt a távolságelőírást a technológiai utasításban kell meghatározni. A szállító nyomvonalat a terepen úgy kell kitűzni, hogy a keresztezésben ez a különbség a mobil daru szállítás közbeni legmagasabb helyzete és a legmagasabbra rakott rakomány esetében is meglegyen. Ilyen útvonalon végzett szállítás esetében a munkavezető köteles minden műszak kezdetén közölni a tehergépkocsi és a mobil daru vezetőjével az útpályától mért maximális rakománymagasságot, azt, hogy az erősáramú szabadvezetéket hol szabad keresztezni, és azt, hogy a darut indulás előtt kötelesek a legalacsonyabb helyzetbe hozni. 5.5.27. Az erősáramú vezetékek (villamosmű) környezetében végzett tevékenységek során figyelemmel kell lenni a villamosmű biztonsági övezetéről szóló rendelkezések betartására. Függelékek jegyzéke 1. Erdészeti tevékenységekben használt erő- és munkagépek, technológiák, amelyekhez mezőgazdasági és erdészeti vagy építőgép-kezelői jogosítvány szükséges 2. Az erdészeti tevékenységekben kötelező egyéni védőfelszerelések 3. Karjelzések csörlős közelítéshez
1. függelék Erdészeti tevékenységekben használt erő- és munkagépek, technológiák, amelyekhez mezőgazdasági és erdészeti (ME) vagy építőgép-kezelői (ÉI) jogosítvány szükséges Erdészeti gépek: Sz.
A gép megnevezése
a 1.
b Motorfűrész
2.
Csörlős és markolós
c
A jogosítvány megszerzéséhez előírt szakképesítés megnevezése OKJ száma d e 21 6280 02 Motorfűrészkezelő
Közelítőgépkezelő
31 6280 03
Szakmai végzettség(ek), amely alapján a jogosítványt - kérelemre - ki kell adni f Okleveles erdőmérnök, Erdőmérnök, Erdésztechnikus, Erdészeti gépésztechnikus, Erdészeti gépész, Erdészeti szakmunkás, Fakitermelő Erdésztechnikus, Erdészeti gépésztechnikus, Erdészeti szakmunkás,
3.
4. 5.
közelítőgép Utánfutós közelítőgép Gyűrűs kérgező gép Erdészeti rakodógép
6.
Aprítógépek
7.
Döntőrakásoló gép Gallyazódaraboló gép Sodronykötélpálya
8. 9.
31 6280 03
Erdészeti gépész Erdésztechnikus, Erdészeti gépésztechnikus, Erdészeti szakmunkás, Erdészeti gépész Erdészeti gépésztechnikus, Erdészeti szakmunkás, Erdészeti gépész Okleveles erdőmérnök, Erdőmérnök, Erdésztechnikus, Erdészeti gépésztechnikus, Erdészeti szakmunkás, Erdészeti gépész, Közelítőgép-kezelő Erdészeti gépésztechnikus, Erdészeti szakmunkás, Erdészeti gépész Erdészeti gépésztechnikus
31 6280 03
Erdészeti gépésztechnikus
31 6280 01
Erdészeti gépésztechnikus
Közelítőgépkezelő
31 6280 03
Fakitermelési gépkezelő Mező- és erdőgazdasági rakodógépkezelő Fakitermelési gépkezelő Közelítőgépkezelő Közelítőgépkezelő Erdészeti kötélpályakezelő
31 6280 02 31 6280 03
31 6280 02
Technológiák: 10. Tisztítás, ágnyesés nyeles motorfűrésszel (EBSZ 2.4.2. pont) 11. Döntés, gallyazás, darabolás motorfűrésszel 71. sz. motorfűrész-kezelő bet. m. 12. Gallyazás-darabolás motorfűrésszel bet. m. 13. Ledarabolásos gyérítés (EBSZ 3.3.2. pont) 14. Fakitermelés lakott területen (EBSZ 4.1. pont)
2. sz. függelék Kimutatás az erdészeti tevékenységekben kötelező egyéni védőfelszerelésekről Az erdészeti tevékenység megnevezése
fej
arc
szem
Védőfelsze-relések a hallás légzés felső védelmére végtag
I.
alsó végtag
évszaknak megfelelő védőruha, csúszásgátl munkaöv ó talpú biztonsági lábbeli heveder, zuhanásgátl ó szerkezet, mentőkötél
Erdőművelési munkákban ipari Mag-, oltó- védősisak gally-, dugványvessző gyűjtés 4 mnél magasabbról: Fenyőmagvak sapka ké-zi vagy módszerekkel fejkendő végzett szárnytalanítása, tisztítása:
test
por ellen védőszem -üveg
por ellen védő álarc
porvédő ruha
Toboz kézi forga-tása felfűtött pergetőhelyiségben:
nedvszívó ruha
Állandó és idősza-kos évszakna szerződéses k alkalmazásban megfelel végzett: ő sapka Csemetekerti, v. kalap erdősítési v. munkák: fejkendő Tüskés, tövises aljnövényzettel borított területeken végzett munkák: Tisztítás, ipari ágnyesés kézi védősisak eszközökkel 2 mes állománymagasságig, ápolás: Tisztítás, ágnyesés kézi eszközökkel 2 mnél magasabb állományokban: Tisztítás, ágnyesés kézi eszközökkel 2 mnél magasabb állományokban: Tisztítás, ágnyesés motorfűrésszel 2 m-es állománymagasságig: Tisztítás, ágnyesés motorfűrésszel 2 m-nél magasabb állományokban: Erdőművelési erőgép vezetése sík terepen: lejtős, egyenetlen, borulási veszélyt teremtő terepen: Kézi motoros gödörfúró kezelése
védő kesztyű
védősze m-üveg
évszaknak megfelelő védőruha, vízhatlan kabát
csúszásgátl ó talpú gumi vagy műanyag csizma
orrmerevítő vel ellátott csúszásgátl ó talpú gumi vagy műanyag csizma
fültok vagy füldugó
bélelt védőkeszt yű
fültok vagy füldugó
védő kesztyű bélelt védőkes ztyű
ipari védősisa k az évszakna k megfelel ő sapka ipari védősisa k
védősze m-üveg
évsz. megf. védőruha, vízh. kabát biztons. öv traktoron bizt. keret v. fülke védőruha, vízhatlan
csúszásgát ló talpú bakancs csúszásgát ló talpú orrmer. csizma
kabát II.
arcvédő Fakitermelés Fadöntés kézi szerszámmal : Fadöntés motorfűrésszel: Fadöntés önjáró géppel:
erdészeti védősisa k ipari védősisa k
Gallyazás, dara- ipari bolás, hasítás, védősisa kérgezés kézi k szerszámokkal: Gallyazás, darabolás motorfűrésszel: Kérgezés kalapácsolásos kérgező géppel: Kérgezés forgógyűrűs kérgező géppel, hasítás hasító géppel: Gallyazás, darabolás többcélú géppel: III. Faanyagmoz évszakna -gatás k Közelítés megfelel lóval, fel- és ő sapka lekapcsolás ipari sodronykötel védősisa es k is ipari közelítésnél: sisak is Közelítés füg-gesztett sodronykötélpályával kisegí-tés darus rakodásnál: Sodronykötél kihúzása, kézi rakodás: Stabil csörlő vezér-lése: Stabil közelítő, szál-lító és
arcvédő
fültok v. füldugó
fültok vagy füldugó
fültok vagy füldugó
védőkes ztyű bélelt védőkes ztyű védőkes ztyű
évszaknak megfelelő zárt, testhez simuló védőruha vízhat. kabát bizt. öv és fülbe is a gép. bélelt bizt. öv és védőkes fülke is a ztyű gép. védőkes ztyű
évszaknak megfelelő csúszásgát ló talpú orrmerevít ős bakancs vagy bőr vagy gumi vagy műanyag csizma
védőkes ztyű vállvédő is
évszaknak megfelelő csúszásgát ló talpú orrmerevít ős bakancs vagy bőr vagy gumi vagy műanyag csizma
évszaknak megfelelő zárt, testhezsím uló ruha, vízhatlan kabát m. öv, bizt. hev. zuhanásgá tló szerk. is
rakodó gépek vezérlése, kisegítés: Függesztett sodronykötél -pálya fel- és leszerelése: Vegyes IV. Állandó és időszakos szerződéses alkalmazásban kullancs encephalitis vírusgócban, szunyograjzá s-ban, bőrgyulladás t okozó hernyó által veszélyeztetett tere-pen valamenynyi erdészeti munkában: Vipera által veszélyeztete tt terepen: Belépés olyan területekre amelyeken a munkát végzők sisakot viselni kötelesek: Szél-, hó-, jégdöntéses és -töréses, száradékokk al teli állományokb a belépéshez, ott munka végzéséhez:
sapka vagy fejkendő ipari védősisa k erdészeti védősisa k
nyaknál, csuklónál, bokánál jól záródó, sűrű szövésű anyagból készült védőruha
3. függelék Karjelzések csörlős közelítéshez 1. traktor állj! egy felemelt merev tartású kar a traktoros felé fordított nyitott tenyérrel. 2. traktor indulj! egy, fej fölé kinyújtott és nyitott tenyérrel vállmagasságig lengetett kar.
magasszár ú, jól záródó lábbeli bőr v. gumi v. műanyag csizma
3. kötélkihúzáshoz dobféket felengedni! test elé, lefelé fordított tenyérrel kinyújtott karnak a vállmagasság alatti lengetése 4. csörlődobot a kötél behúzásához indítani! fej fölé és kinyújtott nyitott tenyérrel vállmagaságig lengetett két kar. 5. csörlődobot befékezni a kötélhúzás leállításához! két felemelt merev tartású kar a traktoros felé fordított nyitott tenyérrel.
TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 1. A motorfűrészkezelők által az egyes motorfűrészes munkaműveletekben műszakonként összesen és egy szakaszban teljesíthető leghosszabb időtartam, valamint az ezeknek vibrációs expozíciós idő. (18. oldalon)
1. táblázat Motorfűrész kezelésére megengedett időtartam Megnevezés
Benzinmotoros Elektromos láncfűrésszel óra, perc
Csak döntésben (fafajtól függetlenül): Törzskiválasztó és növedékfokozó gyérítésben: Véghasználatban: Döntésben + Gallyazásban (használati módtól függetlenül): Fenyők és keménylombos fafajú állományban: Lágylombos fafajú állományban: Gallyazásban vagy tő melletti darabolásban (használati módtól és fafajtól függetlenül) Rakodói darabolásban Keménylombos fafajok esetében: Lágylombos és fenyő fafajok esetében: Az egyes műveletek vibrációs expozíciós ideje:
4h00'
-
4h30' 3h30'
-
3h00 3h30'
-
3h30' 3h00' 2h00'
4h00' 4h00' 3h00'
A táblázat a 21. életévüket betöltött férfiakra vonatkozik. Az időtartamok egy munkanapra vonatkozó maximumot jelentenek. A heti maximum a napi ötszöröse lehet. Az egy szakaszban teljesíthető maximális műveleti időtartam: benzinmotoros láncfűrészek esetében a megadott értékek fele, villanymotorosok esetében egyharmada. Az egyes fűrészelési szakaszok között kötelező vibrációmentes tevékenység minimális időtartama: benzinmotoros láncfűrész esetében a fűrészelési időtartam háromszorosa, villanymotorosok esetében kétszerese. Ha a munkaalkalmassági vizsgálatot végző orvos a táblázatban meghatározottnál rövidebb expozíciós időt engedélyez, a műveletben tölthető időt ennek arányában kell meghatározni. Minden új vágásterületen az 1.5 pont szerinti tájékoztatás keretében személyenként ismertetni kell a motorfűrészkezelőkkel az egyes munkaműveletekben teljesíthető legnagyobb időtartamot.
ÁBRÁK JEGYZÉKE 1. Döntéskor a fa töve körül megtisztítandó terlet és a két biztonsági terület vázrajza 2. Előírás a hajkvágásos kézi- és motorfűrészes fadöntési technológia elkészítéséhez 3. Előírás a hajkos kézi- és motorfűrészes fadöntési technológia elkészítéséhez
Döntéskor a fa töve körül megtisztítandó terület és a két biztonsági terület vázrajza
ELŐÍRÁS A HAJKVÁGÁSOS KÉZI- ÉS MOTORFŰRÉSZES FADÖNTÉSI TECHNOLÓGIA ELKÉSZÍTÉSÉHEZ
ELŐÍRÁS A HAJKOS KÉZI- ÉS MOTORFŰRÉSZES FADÖNTÉSI TECHNOLÓGIA ELKÉSZíTÉSÉHEZ TARTALOMJEGYZÉK 1. Általános előírások 2. Az erdőművelési munkákra vonatkozó biztonsági előírások 2.1 Szaporítóanyag-gyűjtés 2.2. Fenyőmag-pergetés 2.3. Csemete- és dugványtermelés, erdősítés, ápolás 2.4. Erdőnevelés 3. Erdőben és egyéb lakott területen kívül végzett fakitermelési munkákra vonatkozó biztonsági előírások 3.1 Általános előírások, a munka előkészítése 3.2 A fa döntése
3.3 A fennakadt fák levétele 3.4 Gallyazás 3.5 Választékolás, darabolás 3.6 Hasítás 3.7 Kérgezés, aprítás 4. Lakott területen végzett fakitermelési munkákra vonatkozó biztonsági előírások 5. Az erdészeti faanyagmozgatásra és készletezésre vonatkozó biztonsági előírások 5.1 Általános előírások 5.2 Közelítés kézzel, segédeszközzel, lóval 5.3 Közelítés traktorral, csörlővel 5.4 Faanyagmozgatás függesztett kötélpályával 5.5 Készletezés, rakodás, szállítás
5/2001. (I. 16.) FVM rendelet a növényvédelmi tevékenységről A növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény (a továbbiakban: Tv.) 65. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:
Károsítók elleni védekezési kötelezettség 1. § (1) A földhasználó és a termelő a) az adott terület rendeltetésével, hasznosítási céljával ellentétesen előforduló, tömeges jelenlétével gazdasági kárt okozó, ember vagy állat egészségét veszélyeztető vagy egyéb veszélyhelyzetet okozó növény (a továbbiakban: gyomnövény), b) a növényre, különösen kultúrnövényre, növényi termék bármely részére kifejezhető veszteséggel járó, közvetlen károsítást okozó állati szervezet (a továbbiakban: kártevő), valamint c) a növény, különösen kultúrnövény megbetegítésére képes, növényre, növényi termék bármely részére kifejezhető veszteséggel járó, közvetlen károsítást okozó fertőzőképes szervezet (a továbbiakban: kórokozó) elleni védekezésre vonatkozó döntését a károsítók gazdasági veszélyességére, emberre, állatra gyakorolt hatására, a károsítók várható megjelenésének, terjedésének, járvány vagy gradáció kialakulásának valószínűsítésére szolgáló növényvédelmi előrejelzésre alapozva hozza meg. (2) A földhasználó és a termelő a növényvédelmi tevékenységet köteles a) a mechanikai, agrotechnikai, kémiai, biológiai és biotechnikai védekezési eljárások, illetve ezek technológiai rendszerei alkalmazásával, b) a gyomnövények, kártevők és kórokozók természetes ellenségei és a hasznos, valamint a növénytermelés szempontjából veszélyt nem jelentő, élő szervezetek fokozott védelme mellett, c) az ember egészségére, a környezet és a természet védelmére vonatkozó alapelvek és szabályok betartásával folytatni. 2. § (1) A földhasználó és a termelő köteles védekezni, különösen a) csávázással, illetve talajfertőtlenítéssel azon károsítók ellen, amelyektől a növény a vegetációs időben más módon kielégítően nem védhető meg, vagy amelyek a kelő növényben különösen nagy kárt képesek okozni, b) mezei rágcsálók (mezei pocok, hörcsög, kószapocok) és egyéb nagy kártételi veszélyt jelentő károsítók ellen, c) kukoricamoly ellen legkésőbb minden év április 15-éig a kukorica-, cirok- és kenderszár-maradványok talajba forgatásával vagy más módon történő megsemmisítésével, d) az aranka fajok és a selyemkóró ellen, e) a raktári kártevők ellen, f) a parlagfű ellen. (2) Az (1) bekezdés d) pontjába tartozó növények irtását virágzásuk előtt végre kell hajtani. (3) Az (1) bekezdés b)-e) pontjában meghatározott károsítók elleni védekezés elmulasztása esetén a földhasználót, illetve a termelőt külterületen az illetékes megyei (fővárosi) növény- és talajvédelmi szolgálat (a továbbiakban: Szolgálat), belterületen - a Tv. 57. §-ának a) pontja alapján - a települési önkormányzat jegyzője határozattal kötelezheti a védekezésre. (4) A Tv. 7. §-ának (6) bekezdésében foglalt intézkedés elrendelését megelőzően erdőterületen az erdészeti hatóság, természetvédelem alatt álló területen pedig a természetvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulását kell megszerezni. (5) Az ellenőrző szervezetnél regisztrált ökotermelők az (1) bekezdésben meghatározottakat az ökotermelésben engedélyezett készítményekkel kötelesek végrehajtani. 3. § (1) Magtermesztésre kijelölt pillangósokban az aranka fajok fertőzését azok virágzásáig fel kell számolni. A területet a szaporításból ki kell zárni, ha a védekezés nem eredményes vagy azt határidőre nem végezték el. (2) Aranka maggal fertőzött vetőmag kereskedelmi forgalomba nem hozható, saját vetési célra fel nem használható, azt csak a Szolgálat határozatában kijelölt helyen lehet tisztítani. A vetőmag tisztítása során keletkező hulladékot, rostaaljat kizárólag a határozatban előírt módon szabad felhasználni vagy megsemmisíteni. (3) Aranka maggal fertőzött vetőmag kizárólag eredményes tisztítás után fémzárolható. A fertőzött, fertőzésre gyanús, fémzárolás nélkül forgalomba hozott vagy forgalomba hozatalra szánt magtételeket a vonatkozó előírásoknak megfelelően kell kezelni, és a fertőzött maggal vetett területre korlátozást kell elrendelni.
4. § A termelő köteles betakarítás előtt a szemes termény tárolására szolgáló raktárteret üres állapotban megelőző fertőtlenítésben részesíteni, valamint a teljes tárolási időszakban a terményt, a tároló és feldolgozó helyeket fertőzésmentesen tartani. Raktári kártevővel fertőzött helyről termény, dara, liszt, abraktakarmány, vetőmag fertőtlenítési cél kivételével - nem szállítható ki és nem forgalmazható.
A parlagfű elleni védekezés különös eljárási szabályai 4/A. § (1) A Földmérési és Távérzékelési Intézet (a továbbiakban: FÖMI) a Tv. 7/A. §-ának (2) bekezdése szerint a külterületek vonatkozásában parlagfű-veszélyeztetettségi térképet készít a helyszíni ellenőrzések adatai és az űrfelvételek távérzékeléses kiértékelése alapján. A térképet a FÖMI minden év június 15-ig elektronikus úton megküldi a körzeti földhivataloknak (a továbbiakban: földhivatal), illetve a minisztérium honlapján közzéteszi. (2) A FÖMI minden év június 30-tól a vegetációs időszak végéig az (1) bekezdés szerinti veszélyeztetettségi térképet a tárgyévi helyszíni ellenőrzési adatok és űrfelvételek távérzékeléses kiértékelése alapján kéthetente frissíti és megküldi a földhivatalnak, valamint közzéteszi a minisztérium honlapján. (3) A FÖMI 2006. évtől kezdődően azon területeket, amelyekre az előző évben közérdekű védekezést hajtottak végre, illetve rendeltek el, térinformatikai rendszerben ábrázolja, és megyei, valamint településhatáros bontásban, elektronikus formában a minisztérium honlapján közzéteszi. (4) A földhivatal a helyszíni ellenőrzéssel, illetve a Szolgálat az elvégzett közérdekű védekezéssel érintett területek adatait a parlagfű veszélyeztetettségi térkép frissítéséhez folyamatosan, de legkésőbb az ellenőrzés lefolytatását, illetve a közérdekű védekezés elvégzését követő 5 napon belül megküldi a FÖMI-nek. 4/B. § A Tv. 7/A. §-ának (5) bekezdése szerinti megkeresésben a közérdekű védekezés elrendelésére jogosult hatóság a földhivatalnak megküldi a parlagfűvel fertőzött terület főbb töréspontjainak koordinátáit. 4/C. § (1) A Tv. 7. §-ának (3) bekezdése alapján kiválasztott gazdálkodó szervezettel (e § vonatkozásában a továbbiakban: vállalkozó) a közérdekű védekezési munkálatok elvégzésére az azt elrendelő hatóság szerződést köt. (2) A szerződésben meghatározott közérdekű védekezési munkát a vállalkozónak rendeltetésszerűen, hatékonyan és a lehető legkisebb környezeti károsodással járó eljárással kell elvégezni. 4/D. § (1) A Tv. 7/A. §-ának (3) bekezdésében foglalt helyszíni ellenőrzés során a földhivatal a 3. számú melléklet szerinti jegyzőkönyvet veszi fel. (2) A Tv. 7/A. §-ának (6) bekezdésében foglalt felületi borítottság négyzetméterenkénti borítást jelent. Az agronómiailag indokolt tőszám viszonyítási mértékegysége db/fm. A felületi borítottságot és a kultúrnövény tőszámát az 5. számú mellékletben foglaltak alapján kell megállapítani.
Növényvédő szerek felhasználása 5. § Növényvédő szereket a növényvédő szer engedélyokiratának, illetve címkéjének ember és környezet veszélyeztetését megelőző előírásai, valamint a felhasználásra és a növényvédelmi technológiára vonatkozó utasításai betartásával lehet felhasználni. 6. § (1) Permetlé előkészítése a permetezőgép tartályában vagy erre a célra szolgáló hígítótartályban történhet. Permetlé készítéséhez, tárolásához faedény nem használható. (2) A növényvédő szeres kezelés befejezése után a növényvédelmi gépben maradt permetlé legalább tízszeres, gyomirtó szer esetén legalább húszszoros hígításban - az adott készítmény engedélyokiratában javasolt vízmennyiség betartásával - a kezelt felületre egyenletesen kijuttatható. (3) A friss fogyasztásra alkalmas szőlő, gyümölcs, zöldség, valamint zöld takarmány termelésére szolgáló, növényvédő szerrel kezelt területen a betakarítás időszakában, a terület megközelítésének útvonala mellett, az élelmezés-egészségügyi várakozási idő tartamára, szembetűnő helyen, kellő számú, jól látható „Vigyázat! Növényvédő szerrel kezelt terület! Idegeneknek belépni tilos!” feliratú táblát kell elhelyezni. (4) A növényvédő szer kiürített üveg, fém, illetve műanyag csomagolóeszközét legalább háromszor, az űrtartalom 10%-ának megfelelő vízmennyiséggel ki kell öblíteni, és a vizet az adott permetlé készítéséhez kell felhasználni. (5) A növényvédő szer hígítótartályában (például kád, hordó) a növényvédő szeres kezelést követően fel nem használt permetlé vagy a növényvédő szer hígítására szolgáló víz kizárólag akkor hagyható, ha a hígítótartály illetéktelenektől elzárható vagy őrizhető. A növényvédő szer hulladékát a veszélyes hulladékok kezeléséről szóló külön jogszabály előírásainak megfelelően kell kezelni. A munka során használt eszközök és egyéni védőeszközök (a továbbiakban: védőeszköz) a külön jogszabályban foglalt előírásoknak megfelelő raktárban tárolhatók. A növényvédő szerrel való munkavégzésre szolgáló védőeszközt más ruházattól elkülönítetten kell tárolni.
(6) Növényvédő szerrel való munkavégzés során szennyezett védőeszközök a veszélyes hulladék elhelyezésére vonatkozó feltételek biztosítása esetén tisztíthatók. 7. § (1) A növényvédelmi gép rendeltetésszerű, biztonságos működését a növényvédelmi gép kezelőjének a munka megkezdése előtt ellenőrizni kell. A növényvédelmi gépnek és szóróberendezésnek permetezéstechnikailag biztosítania kell a növényvédő szer kereszt- és hosszirányú egyenletes, illetve veszteségmentes kijuttatását. (2) Növényvédő szeres kezelés 4 m/sec-nél - hideg és meleg ködképzés esetén 2 m/sec-nél - nagyobb szélsebességnél, esőben és elsodródást okozó légmozgás esetén nem végezhető. A légmozgás irányától és erősségétől függően a növényvédő szeres kezelés során biztonsági sávot kell tartani. (3) Két vagy több növényvédelmi gép egyidejű üzemeltetése esetén a növényvédelmi gépek egymás légterét nem szennyezhetik. Az egészségkárosodás megelőzésére a mindenkori szélirányt figyelembe kell venni. 8. § (1) Adott területen kizárólag olyan növényvédő szer használható, amely az összes fogyasztásra és takarmányozásra kerülő növényben, köztes terményben engedélyezett, amennyiben nem lehet biztosítani, hogy ezekre növényvédő szer ne kerüljön. (2) Az előírt élelmezés-egészségügyi várakozási időt az összes fogyasztásra és takarmányozásra kerülő növényre (köztes terményre és aljnövényzetre is) be kell tartani. (3) A betakarítás előtti - gyepterületen a legeltetés előtti - utolsó növényvédő szeres kezelés idejét úgy kell megválasztani, hogy az élelmezés-egészségügyi várakozási idő a kezelt terület egészén betartható legyen. (4) Két vagy több növényvédő szer egyidejű alkalmazásakor az egyes felhasznált készítményekre külön-külön előírt legszigorúbb felhasználási szabályokat kell betartani. (5) Közterületen növényvédő szert felsőfokú növényvédelmi képesítéssel rendelkező személy közvetlen irányításával lehet kijuttatni. A kezelésről az érdekelt lakosságot tájékoztatni kell. (6) Növényvédelmi tevékenység során a kiszóródott szilárd növényvédő szert, illetve a növényvédő szerrel szennyezett talajt össze kell gyűjteni. A kis mennyiségben kiömlött folyékony növényvédő szert megfelelő anyaggal (például homok, perlit, egyéb nedvszívó anyag) fel kell itatni. Nagyobb mennyiség kiömlése esetén a szennyezett területet el kell keríteni, majd a kiömlött szert fel kell szivattyúzni. Ezt követően a maradék növényvédő szert is fel kell itatni, és a szennyezett talajt össze kell gyűjteni. (7) 9. § (1) Virágzó növényállományban méhekre kifejezetten veszélyes minősítésű növényvédő szer nem használható. Méhekre mérsékelten veszélyes minősítésű növényvédő szer kizárólag a háziméhek napi aktív repülésének befejezését követően, a csillagászati naplemente előtt egy órával, legkésőbb 23 óráig használható fel (a továbbiakban: méhkímélő technológia), amennyiben ezt a növényvédő szer engedélyokirata lehetővé teszi. (2) A háziméhek biztonsága érdekében a külön jogszabályban foglalt óvintézkedéseket meg kell tenni, ha a méhkímélő technológiára a növényvédő szer engedélyokirata utalást nem tesz. 10. §
Növényvédő szeres kezelés zárt térben 11. § (1) Zárt térben (például üvegházban, fólia alatt, gombapincében, szemes- és nyerstermény tárolóban) növényvédelmi célra kizárólag az adott légtérben termesztett, illetve tárolt valamennyi kultúrára engedélyezett növényvédő szer használható, amennyiben nem biztosítható, hogy a kezelésre nem engedélyezett kultúrákra, terményre növényvédő szer ne kerüljön. (2) A növényvédő szerrel kezelt zárt tér bejáratára, az adott növényvédő szerre előírt élelmezés-egészségügyi várakozási idő tartamára „Vigyázat! Növényvédő szerrel kezelt terület! Engedély nélkül belépni tilos!” feliratú táblát kell elhelyezni. (3) A növényvédő szerrel kezelt térben a munka-egészségügyi várakozási idő letelte előtt és az azt követő szellőztetés alatt bármilyen munkát végezni kizárólag a növényvédő szer engedélyokiratában előírt védőeszköz viselésével szabad. (4) Zárt térben automata adagolással működő növényvédelmi gépet, berendezést a kezelés ideje alatt a szakmai felügyeletet ellátó szakember nem hagyhatja őrizetlenül. A preventív kezelésben részesített terményt az élelmezésegészségügyi várakozási idő leteltéig a kezelés feltüntetésével meg kell jelölni.
Képesítési előírások 12. § (1) Az I., illetve II. forgalmi kategóriájú növényvédő szer saját célú felhasználására, az ezekkel folytatott szolgáltatási tevékenységre (a továbbiakban együtt: felhasználás), illetve ezek forgalmazására, valamint az ezekkel
összefüggő vásárlásra és egyéb tevékenység (a továbbiakban együtt: tevékenység) folytatására csak akkor kerülhet sor, ha a tevékenységet végző a) rendelkezik az 1. számú melléklet szerinti I. vagy II. forgalmi kategóriájú növényvédő szer forgalmazási, vásárlási és felhasználási engedéllyel, illetve b) képzettségét és szakmai gyakorlatát az egyes növényvédő szerek forgalmazásával, illetve felhasználásával kapcsolatban külföldön szerzett szakmai gyakorlaton alapuló képesítés elismerésének részletes szabályairól szóló 8/2007. (I. 31.) FVM rendelet szerint elismerték, és rendelkezik az 1/A. számú melléklet szerinti engedéllyel. (2) A kizárólag III. forgalmi kategóriájú növényvédő szerrel folytatott forgalmazásra, szolgáltatásra, valamint az ezzel összefüggő tevékenység folytatására csak akkor kerülhet sor, ha a tevékenységet végző a) rendelkezik legalább II. forgalmi kategóriájú növényvédő szer forgalmazási, vásárlási és felhasználási engedéllyel, illetve b) képzettségét és szakmai gyakorlatát az egyes növényvédő szerek forgalmazásával, illetve felhasználásával kapcsolatban külföldön szerzett szakmai gyakorlaton alapuló képesítés elismerésének részletes szabályairól szóló 8/2007. (I. 31.) FVM rendelet szerint elismerték, és rendelkezik az 1/A. számú melléklet szerinti engedéllyel. (3) A III. forgalmi kategóriájú növényvédő szer kizárólag saját célú felhasználásához, valamint az ezzel összefüggő tevékenység folytatásához nem szükséges engedély. 13. § (1) I. forgalmi kategóriájú növényvédő szer forgalmazási, vásárlási és felhasználási engedélyre jogosult a felsőfokú növényvédelmi képesítéssel rendelkező személy. (2) Felsőfokú növényvédelmi képesítésnek minősül: a) az 5 éves egyetemi szintű alapképzésben, nappali tagozaton, okleveles növényorvosi, növényvédelmi szakirányon szerzett okleveles agrármérnöki, okleveles agrárkémikus agrármérnöki, okleveles környezetgazdálkodási agrármérnöki, okleveles kertészmérnöki képzettség, amennyiben a képzés a növényvédelmi tárgyak oktatására legalább 600 tanórát tartalmaz, és növényvédelmi szakirányú záróvizsgával jár, b) az egyetemi szintű szakirányú továbbképzésben okleveles agrármérnök, okleveles kertészmérnök, illetve különbözeti vizsgát tett okleveles biológus, okleveles biomérnök, okleveles erdőmérnök és egyéb természettudományi egyetemi végzettségű személy által legalább 24 konzultáció hetes képzésen szerzett okleveles növényorvosi vagy okleveles növényvédelmi szakmérnöki végzettség, amely képesítési követelményei az a) pontnak megfelelnek, c) a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) által az a) és b) pontban foglalt képesítésekkel egyenértékűnek elfogadott végzettség. (3) Felsőfokú növényvédelmi képesítéssel rendelkezőnek kell tekinteni e rendelet hatálybalépése előtt növényorvosi, növényvédelmi szakmérnöki, erdészeti növényvédelmi szakmérnöki, agrárkémikus agrármérnöki, növényvédelmi szaküzemmérnöki, növényvédelmi üzemmérnöki, növényvédelmi és talajerő-gazdálkodási szaküzemmérnöki, növényvédelmi és talajerő-gazdálkodási üzemmérnöki diplomát szerzőt, valamint e rendelet hatálybalépése előtt növényvédelmi szakirányú záróvizsgát tett agrármérnököt, kertészmérnököt, növényvédelmi témában szerzett egyetemi doktori vagy magasabb fokozattal rendelkezőt, valamint a fenti diplomás képzettségre irányuló tanulmányaikat legkésőbb a 2000/2001-es tanulmányi évben elkezdőket a diploma megszerzését követően. (4) A felsőfokú növényvédelmi képesítéssel rendelkező személy - az egyéb jogszabályi feltételek teljesítése esetén - a növényvédő szer forgalmi kategóriájától függetlenül jogosult bármely tevékenység folytatására. 14. § (1) II. forgalmi kategóriájú növényvédő szer forgalmazási, vásárlási és felhasználási engedélyre jogosult - a felsőfokú növényvédelmi képesítéssel rendelkezőkön kívül - aki a) „kertész és növényvédelmi” vagy „növénytermesztő és növényvédelmi” technikus képzettségű, b) növényvédelmi tantárgyakból egyetemi vagy főiskolai képzés során vizsgát tett, c) növényvédő és méregraktár-kezelő szakképesítéssel, illetve a korábban megszerzett növényvédő szak- és betanított munkás képesítéssel rendelkezik, d) legalább általános iskolát végzett, 18. életévét betöltötte, és a minisztérium által meghatározott alaptanfolyamot követően eredményes vizsgát tett. (2) A II. forgalmi kategóriájú növényvédő szer forgalmazási, vásárlási és felhasználási engedéllyel rendelkező, a) az (1) bekezdés a) pontjában említett személyek az egyéb jogszabályi feltételek teljesítése esetén jogosultak a II. és a III. forgalmi kategóriájú növényvédő szerrel folytatott bármely tevékenységre, illetve a növényvédelmi munkavégzés megrendelőjének felsőfokú képesítéssel rendelkező megbízottja (a továbbiakban: szakirányító) felügyelete és felelőssége mellett jogosultak munkavégzőként részt venni az I. forgalmi kategóriájú növényvédő szerrel folytatott bármely tevékenységben, b) az első bekezdés b)-d) pontjában említett személyek - a szolgáltatás kivételével - jogosultak a II. és a III. forgalmi kategóriájú növényvédő szerrel folytatott bármely tevékenységre, illetve a szakirányító felügyelete és
felelőssége mellett jogosultak munkavégzőként részt venni az I. forgalmi kategóriájú növényvédő szerrel folytatott bármely tevékenységben. 14/A. § (1) A 13. § (4) bekezdésében és a 14. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott tevékenységért fennálló a 16. § (1) bekezdésének első mondata és a 17. § (1) bekezdése szerinti - felelősség a 16. § (1) bekezdés második mondatában írt eset kivételével nem ruházható át. (2) A 14. § (1) bekezdésében meghatározott végzettséggel rendelkező személy az I. forgalmi kategóriájú növényvédő szer vásárlására csak a szakirányító által a 6. számú melléklet szerint kiállított, egyszeri vásárlásra szóló növényvédelmi-növényorvosi vénnyel jogosult. 14/B. § A Tv. 31. §-ának (4) bekezdése szerinti szolgáltatás esetén nem minősül más számára végzett védekezési munkának a családi gazdaság és a Polgári Törvénykönyv 685. § b) pontjában meghatározott közeli hozzátartozó részére végzett növényvédelmi tevékenység.
Engedély és továbbképzés 15. § (1) Az I. vagy II. forgalmi kategóriájú növényvédő szer forgalmazási, vásárlási és felhasználási engedély iránti kérelemben pontosan meg kell jelölni a folytatni kívánt tevékenységet és a kért engedély kategóriáját. A kérelemhez csatolni kell a jogosultságot (képzettséget, végzettséget, ismeretet, valamint, amennyiben feltétel, a kamarai tagságot) igazoló okiratokat. (2) Az I. vagy II. forgalmi kategóriájú növényvédő szer forgalmazási, vásárlási és felhasználási engedélyt a kérelem és a csatolt okiratok vizsgálata után a kérelmező lakóhelye szerinti Szolgálat vezetője adja ki. Az engedélyben a jogosult által nem folytatható szolgáltatói tevékenységet a „nem” szó bejegyzésével kell megjelölni. (3) Egy jogosult csak egy engedéllyel rendelkezhet. Adott tevékenység a szükséges növényvédelmi képesítés vagy végzettség birtokában is csak akkor folytatható, ha a tevékenységet végző rendelkezik a tevékenységgel érintett növényvédő szer kategóriájának megfelelő, adott tevékenység végzésére jogosító engedéllyel. (4) Az I. forgalmi kategóriájú növényvédő szerrel folytatható, adott tevékenységre jogosító engedély a II. és III. forgalmi kategóriájú növényvédő szerrel folytatott azonos tevékenységre is jogosít. (5) A II. forgalmi kategóriájú növényvédő szerrel folytatható, adott tevékenységre jogosító engedély a III. forgalmi kategóriájú növényvédő szerrel folytatott azonos tevékenységre is jogosít. (6) Az engedély visszavonásig, de legfeljebb az engedély kiadásától számított 5 évig érvényes. Az engedély a más foglalkozási területről a növényvédelmi pályára visszatérő növényvédelmi képesítésű személynek egy évre, a továbbképzési tanfolyam elvégzéséig ideiglenes jelleggel megadható. (7) Az engedélyt az azzal való visszaélés esetén a Szolgálat vezetője visszavonhatja, és visszavonás esetén az engedélyt hivatalos közzététel útján érvényteleníti. Visszaélésnek minősül a növényvédő szer forgalmazására, vásárlására, illetve felhasználására vonatkozó előírások megsértése. (8) Az engedéllyel rendelkező személynek 5 évenkénti vagy folyamatos, a minisztérium által meghatározott feltételek és tematika szerinti szakmai továbbképzésen kell részt vennie. A továbbképzés szakmai ismeretanyagának elsajátítása nem vizsgaköteles. (9) A felsőfokú növényvédelmi szakképesítéssel rendelkező mentesül a (8) bekezdésben előírt továbbképzési kötelezettség alól, ha a) a minisztérium, illetve a Szolgálat állományában teljesít szolgálatot, b) a növényvédelmi közép- és felsőoktatás szaktanára, vagy c) a minisztérium által elismert szakoktatói, kutatói tevékenysége miatt a továbbképzési kötelezettség alól felmentésben részesült.
Növényvédő szer felhasználása 16. § (1) A felhasználási tevékenységet folytató, arra jogosult természetes személy vagy gazdálkodó szervezet felelőssége kiterjed a növényvédő szerek jogszabálynak megfelelő vásárlására, szállítására, tárolására és kijuttatására vonatkozó tájékoztatásra, kijuttatására, a keletkezett hulladék előírásszerű kezelésére, a növényvédő szer címkeszövegében megfogalmazott előírások betartására, valamint az ezekkel összefüggő egyéb tevékenységekre. Az ebből származó kötelezettségek csak más szolgáltatásra jogosultra, vagy az időközben megszerzett megfelelő engedélye esetén, a megrendelőre ruházhatók át. (2) Amennyiben a földhasználó természetes személy vagy gazdálkodó szervezet az adott növényvédő szer felhasználásához nem rendelkezik megfelelő képzettséggel, a növényvédelmi munkavégzés csak az arra jogosult szolgáltatón keresztül történhet.
(3) A 6. számú melléklet szerinti növényvédelmi-növényorvosi vény kiállításával a szakirányítónak a (1) bekezdésben meghatározott felelőssége keletkezik, amely kiterjed a vásárlást követő valamennyi növényvédelmi tevékenységre, függetlenül az általa vállalt vagy végzett ilyen tevékenységtől. (4) A növényvédelmi-növényorvosi vényt mint szigorú számadású bizonylatot, a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara adja ki tagjainak. (5) Gázmesteri képesítéssel rendelkező szakember külön engedély nélkül, az érvényes gázmesteri képesítés (igazolvány) bemutatásával vásárolhat és használhat fel olyan növényvédő szert, amelynek engedélyokiratában a felhasználás gázmesteri képesítéshez kötött.
Növényvédő szer forgalmazása 17. § (1) A szakirányító, illetve a forgalmazásra jogosult felelőssége a növényvédő szerek vásárlására, telephelyre, illetve telepen belüli szállítására, tárolására, értékesítésére, nyilvántartására, a vásárlói jogosultság vizsgálatára, a növényvédő szer címkeszövegében megfogalmazott előírások betartására, és a felhasználásra vonatkozó tájékoztatási kötelezettségre terjed ki. (2) Növényvédő szer kiskereskedelmi forgalmazása legalább II. forgalmi kategóriájú növényvédő szer forgalmazási, vásárlási és felhasználási engedéllyel rendelkező személy folyamatos jelenlétében történhet, akinek felelőssége az (1) bekezdés szerinti tevékenységekre terjed ki. (3) A növényvédő szerek kis- és nagykereskedelmi forgalmazásának engedélyezésére és a növényvédő szerrel folytatott kereskedelmi tevékenységre külön jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni. 17/A. § (1) A növényvédő szerek reklámozása során a mérsékelt környezeti veszélyességére utaló kifejezéseket használni kizárólag az ökológiai termesztésben engedélyezett, illetve a minisztérium által az integrált, környezetkímélő növényvédelemben alkalmazhatónak besorolt készítmények vonatkozásában szabad. (2) A növényvédő szerek reklámjaiban az engedélyokiratban szereplő környezetvédelmi besorolástól eltérő környezeti veszélyességre utaló, megtévesztésre alkalmas képanyagok, valamint a készítmények alkalmazási területéhez nem kapcsolható, környezetvédelmi szempontból félrevezető természeti környezet szerepeltetése tilos.
Nyilvántartási kötelezettség 18. § (1) A felhasználásra jogosultnak az I. forgalmi kategóriába sorolt növényvédő szer raktárkészletéről és felhasználásáról naprakész nyilvántartást kell vezetnie. (2) A felhasználásra jogosultnak a II. és III. forgalmi kategóriába sorolt növényvédő szerek raktárkészletéről 25 kg-ot folyamatosan meghaladó összmennyiség felett, valamint a növényvédő szer felhasználásáról naprakész nyilvántartást kell vezetni. (3) Az (1) és (2) bekezdés szerinti növényvédő szer raktárkészletek számlabizonylatait 5 évig meg kell őrizni. (4) Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartásnak megfelel a növényvédő szer vásárlásáról kapott számlabizonylat és a folyamatosan vezetett készletnyilvántartó lap, illetve permetezési napló. 19. § (1) Az értékesítési célra szánt növény, növényi termék előállítása, raktározása és feldolgozása során végzett növényvédő szeres kezelésekről a 2. számú melléklet szerinti nyilvántartást (permetezési napló) folyamatosan kell vezetni, amelyet az utolsó bejegyzést követő 5 évig meg kell őrizni. (2) A földhasználó és a termelő az (1) bekezdés szerinti nyilvántartást köteles a külön jogszabályban meghatározott szervezetek ellenőrzésre jogosult munkatársai részére felszólításra, haladéktalanul bemutatni.
Jelentési, tájékoztatási kötelezettség 20. § (1) Növényvédő szer elvesztésének, elcserélésének, eltulajdonításának, élelmiszerbe és takarmányba keveredésének, ivóvízbe (kútba, forrásba, víztározóba), állóvízbe vagy vízfolyásba, illetve kezelésre nem szánt területre jutásának észlelése esetén az illetékes Szolgálatot haladéktalanul értesíteni kell. (2) A Szolgálat köteles értesíteni a) a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény szerint nagyon mérgező vagy mérgező, valamint tűz- és robbanásveszélyes növényvédő szer elvesztéséről, elcseréléséről, eltulajdonításáról - bűncselekményre utaló adat, tény, körülmény megállapítása esetén - a rendőrséget, b) növényvédő szer élelmiszerbe, takarmányba keveredéséről, ivóvízbe, állóvízbe vagy vízfolyásba jutásáról - a veszélyeztetett egyidejű tájékoztatása mellett - az illetékes ÁNTSZ-t, az állat-egészségügyi, környezetvédelmi, természetvédelmi vagy vízügyi felügyeletet,
c) növényvédő szernek a kezelésre nem szánt területre jutásáról - a veszélyeztetett egyidejű tájékoztatása mellett az illetékes ÁNTSZ-t, környezetvédelmi vagy természetvédelmi hatóságot.
Növényvédelmi gépek 21. § (1) Az 5 dm3-nél nagyobb tartállyal rendelkező növényvédelmi gépek és növényvédő szer kijuttatására szolgáló berendezések (a továbbiakban: növényvédelmi gépek) típusminősítését a minisztérium Mezőgazdasági Gépesítési Intézete (a továbbiakban: Intézet) végzi. A minősítés műszaki minimum követelményeit a 4. számú melléklet tartalmazza. Permetezéstechnikai szempontból nem megfelelő növényvédelmi gépet forgalomba hozni tilos. (2) A növényvédelmi szolgáltatás céljára használt 100 dm3-nél nagyobb tartállyal felszerelt permetező- és porlasztógépek (a továbbiakban: permetezőgépek) időszakos felülvizsgálata (a továbbiakban: felülvizsgálat) 2005. január 1. napjától kötelező. (3) A (2) bekezdés szerinti permetezőgépek időszakos felülvizsgálatát - a 4. számú melléklet szerint - a tulajdonosnak kétévente el kell végeztetnie az Intézet erre feljogosító tanúsítványával rendelkező ellenőrző állomáson (a továbbiakban: állomás). Alkalmas minősítés esetén a permetezőgép két évre működési engedélyt kap. Felülvizsgálatra kötelezett permetezőgép működési engedély nélkül munkát nem végezhet. (4) A felülvizsgálat rendjét és a tanúsító ellenőrző állomások címjegyzékét a minisztérium közleményben teszi közzé. (5) A típusminősítésért, illetve a felülvizsgálatért a külön jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni. 22. § (1) A növényvédelmi gépnek minden munkavégzés alkalmával, permetezéstechnikai szempontból meg kell felelnie a 4. számú melléklet szerinti követelményeknek. Ha a növényvédelmi gép a követelményeknek nem felel meg, a Szolgálat a munkavégzést a hiba kijavításáig leállítja. (2) A növényvédelmi gépet munkavégzés után a minősítő bizonyítványban, illetve a felhasznált növényvédő szer engedélyokiratában előírt mosó-, közömbösítő, méregtelenítőszeres vízzel kell megtisztítani.
A növényvédelmi tevékenységre vonatkozó munkavédelmi előírások 23. § (1) Növényvédő szerrel bármilyen tevékenység kizárólag az egészséget nem veszélyeztető módon, a biztonságos munkavégzés követelményeinek megtartásával, a munkavédelemre vonatkozó jogszabályokban előírt feltételek biztosításával végezhető. (2) Növényvédő szer kijuttatásával kizárólag 18. életévét betöltött férfi foglalkoztatható, aki a külön jogszabályban előírt előzetes, időszakos és soron kívüli orvosi vizsgálatokon erre alkalmasnak minősült, valamint a szerek szakszerű és biztonságos felhasználására vonatkozó ismeretekkel rendelkezik. (3) 14 éven felüli fiatalkorúakat növényvédő szerekkel kapcsolatos tevékenységgel kizárólag a szakoktatás ideje alatt, felsőfokú növényvédelmi végzettségű szakoktató felügyelete mellett szabad foglalkoztatni. (4) A növényvédő szeres munka során, illetve annak megkezdése előtt és azt követően nyolc órán belül nem szabad alkoholt fogyasztani. Ettől eltérő előírást a szer engedélyokirata tartalmazhat. Növényvédő szeres munkavégzés közben étkezni, dohányozni tilos. A munkavégzés során az általános higiéniai szabályokat is be kell tartani. 24. § (1) A folyamatos vagy alkalmi munkavégzése során növényvédő szerrel közvetlen vagy közvetett kapcsolatba kerülő dolgozó - ideértve a tömény növényvédő szerrel dolgozó előkészítőt és a felhasználásra kész szer kijuttatóját is - az adott növényvédő szer engedélyokiratában előírt védőeszközöket köteles viselni. (2) A növényvédelmi munkavégzéshez szükséges védőeszközöket a munkáltató, ennek hiányában a felhasználó köteles biztosítani, akinek gondoskodnia kell a védőeszközök cseréjéről, elkülönített tisztításáról, megfelelő műszaki állapotban való tartásáról is. (3) Növényvédő szerrel kezelt területre belépni, illetve ott munkát végezni a növényvédő szer teljes száradása, illetve a munka-egészségügyi várakozási idő lejárta előtt kizárólag az előírt védőeszközben szabad. (4) A növényvédő szerrel szennyezett gépek, illetve szóróberendezések javítása során a növényvédő szer engedélyokiratában előírt egyéni védőeszközt kell viselni. 25. § (1) Csoportos növényvédelmi munkavégzéshez munkát vezető dolgozót kell kijelölni, akinek legalább növényvédő betanított munkás képesítéssel kell rendelkeznie.
(2) Ha nagyon mérgező vagy mérgező növényvédő szerrel a munkát csoportosan végzik, a kijelölt vezetőnek és legalább egy dolgozónak rendelkeznie kell a balesetek és a mérgezések helyszíni elsősegélynyújtására, valamint az azt követő intézkedésekre vonatkozó ismeretekkel. (3) Kellő számú növényvédő szakmunkás vagy betanított növényvédő munkás esetén a védőeszköz viselésének megkönnyítésére a munkacsapat tagjait a veszélyesebb (például előkészítés, hígítás, töltés) és a kevésbé veszélyes (például szállítás, vízhordás, permetezés) munkakörökben a munka-egészségügyi követelményeknek megfelelő gyakorisággal váltani kell. 26. § (1) A növényvédő szerrel kapcsolatos munkavégzés során meg kell akadályozni a szernek a) természetes párolgását, elcsepegését, elfolyását, porlódását, szóródását, szembe, bőrre jutását, belélegzését, esetleges lenyelését, b) véletlen elcserélését, élelmiszerbe, takarmányba keveredését, c) kezelésre nem szánt tárgyra, területre, növényzetre jutását. (2) A növényvédő szerrel folytatott tevékenység helyszínén a baleseti és mérgezési elsősegélynyújtáshoz szükséges eszközöket, valamint a „Növényvédő szerek, termésnövelő anyagok” legújabb kiadványának egy példányát biztosítani kell. (3) Balesetkor, mérgezéskor vagy annak gyanúja esetén a növényvédő szeres munkát haladéktalanul abba kell hagyni, és intézkedni kell a sérült szakszerű egészségügyi ellátásáról. 27. § (1) Növényvédelmi munka végzése közben és növényvédő szerrel kezelt területen személyes tárgyat elhelyezni nem szabad. Étkezés előtt alapos kéz- és arcmosás, valamint szájöblítés kötelező. A munkaterület közelében megfelelő tisztálkodó helyet kell kijelölni. (2) A növényvédő szerrel végzett munka során, időben elérhető helyen, megfelelő mennyiségű ivóvíz minőségű vizet, tisztálkodási eszközt, valamint a munkáltató által a munkavégzés jellegének megfelelő elsősegélynyújtó felszerelést kell biztosítani. (3) A növényvédő szerek kiméréséhez, adagolásához, hígításához, töltéséhez, kezeléséhez a raktárban és a munkavégzés helyén feltűnően megjelölt és biztonságos munkaeszközöket kell használni, amelyeket más célra felhasználni nem szabad. Külön kell kezelni a gyomirtó szerek kiméréséhez használatos eszközöket. Raktárban a biztonságos anyagmozgatás eszközeiről is gondoskodni kell. (4) A növényvédő szeres munkavégzés gépeit és eszközeit az üzemeltetési dokumentációban vagy a technológiai utasításban leírtak szerint kell az üzemeltetéshez, a javításhoz és a tároláshoz előkészíteni.
Csávázás, gázosítás, csalétek alkalmazása 28. § (1) A csávázott termény egyértelmű megkülönböztetése érdekében csávázásra olyan növényvédő szer használható - önállóan vagy adalékkal -, amely a kezelt terményt jól megkülönböztethető színnel, maradandó módon megfesti. (2) A csávázást lakóépülettől, állat-, vízjárta helytől, kutaktól, álló- és folyóvizektől, emberi táplálkozásra, állatok takarmányozására szolgáló növényzettől biztonságos távolságban, a felszín alatti vizek és földtani közeg védelmére vonatkozó külön jogszabályban foglaltak figyelembevételével kell végezni. Élelmiszer, emberi fogyasztásra vagy takarmányozásra használt termék tárolására szolgáló tárolóban csávázást végezni tilos. (3) Zárt térben végzett csávázáskor megfelelő szellőztetést kell alkalmazni. (4) Csávázott termény tárolására, szállítására külön erre a célra szolgáló és a csávázásra utaló, feltűnően megjelölt csomagolást kell használni, amelyet más célra felhasználni tilos. (5) Csávázott terményt, csávázási hulladékot élelmezési, takarmányozási célra felhasználni tilos. 29. § (1) A csávázott terményt - az elcserélés, elkeveredés és szabálytalan felhasználás megakadályozására - zárt raktárban kell tárolni, más anyagoktól elkülönítve. Élelmiszer, illetve takarmányozási célú terménnyel közös helyiségben a csávázott terményt tárolni nem szabad. (2) Csávázott termény raktárhelyiségeit egyéb termény, takarmány tárolására - külön előírás hiányában - csak nedves felseprést követő lúgos vagy mosószeres vizes felmosás után szabad használni. A mosószeres vizet a 39. § (3) bekezdésében meghatározottak szerint kell kezelni. (3) A csomagolóeszközön, ömlesztett tárolás esetén a prizmára a „Vigyázat! Mérgező csávázó szerrel kezelve” feliratot kell feltüntetni. (4) A csávázott termény csomagolóeszközének kezelésére a növényvédő szer csomagolóeszközének kezelésére vonatkozó előírások irányadóak. (5) Csávázott termény - engedélyezett ártalmatlanítási technológia hiányában - kizárólag vetésre és kártevők elleni csalétek készítésére használható fel.
30. § (1) A csalétek kihelyezési szándékot az engedélyokiratban meghatározottak szerint kell bejelenteni. A mérgező csalétket úgy kell elhelyezni, hogy gyermek, illetéktelen felnőtt, haszonállat ne férhessen hozzá. (2) Növényvédő szeres gázosítást kizárólag egészségügyi gázmesteri vizsgával rendelkező személy végezhet a külön jogszabályban foglalt előírások szerint.
Növényvédő szerek légi kijuttatása 31-36. §
Növényvédelmi intézkedés 37. § A növényvédelmi tevékenységre vonatkozó jogszabályok betartását az illetékes Szolgálat, illetve a települési önkormányzat jegyzője ellenőrzi. A rendelkezések be nem tartása esetén a Szolgálat, illetve a Tv. 57. §-a szerint a települési önkormányzat jegyzője intézkedést hoz, és a Tv. 60-61. §-a szerint növényvédelmi bírságot szab(hat) ki.
Növényvédő szer minőségének ellenőrzése 38. § (1) A forgalomban lévő növényvédő szerek minőségét, csomagolását a gyártónál, a kiszerelőnél, a forgalmazónál és a felhasználónál rendszeresen ellenőrizni kell. A vizsgálatokat éves program alapján a Szolgálat laboratóriumai végzik. (2) A vizsgálatokhoz a Szolgálat térítésmentesen mintát vehet. (3) Minőségi kifogás esetén a Szolgálat meghatározza a további forgalmazás feltételeit, indokolt esetben megtiltja a növényvédő szer forgalmazását vagy felhasználását. (4) A lejárt szavatosságú növényvédő szerek vizsgálatát a Tv. 29. §-ában foglaltak szerint kell elvégezni. (5) A vizsgálatokhoz az engedélyesnek analitikailag tiszta hatóanyag mintát kell biztosítania a Szolgálat igénybejelentése alapján. (6) Az ellenőrzés és a vizsgálat kérelemre is lefolytatható, amelyért a külön jogszabályban foglalt díjat kell fizetni. A vizsgálati eredmény kizárólag az átadott mintára vonatkozik, ha a mintát nem az ellenőrző hatóság vette.
Hulladékkezelés 39. § (1) A veszélyes hulladékra vonatkozó jogszabályt kell alkalmazni a) a forgalomba hozatalra, felhasználásra nem engedélyezett növényvédő szer, b) a felhasználásra alkalmatlannak minősített, vagy a felhasználásra alkalmatlan lejárt szavatosságú növényvédő szer, c) az azonosíthatatlanul összekeveredett növényvédő szer, d) az ÁNTSZ illetékes megyei intézete által - szükség esetén a környezetvédelmi hatóság szakértői véleménye alapján - a szennyeződéstől nem mentesíthetőnek minősített védőeszköz, munkaeszköz, növényvédő szer raktár, tároló elbontása során szennyeződhetett bontásanyag, illetve föld, növény, növényi termék, fel nem használható csávázott vetőmag, e) a kiömlött növényvédő szer felitatására, összegyűjtésére használt anyag, növényvédő szerrel szennyezett talaj kezelésére. (2) A növényvédő szerrel szennyezett csomagolóeszközök hulladékának kezelésére külön jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni. (3) A növényvédő szer maradékot tartalmazó, a növényvédelmi technológiai folyamatban nem használható mosó-, öblítő-, tisztító vizet, a használhatatlanná vált permetlevet, csávázólevet, hidrokultúrás termesztésből kikerülő és egyéb használhatatlan növényvédő szer hígításokat növényvédő szeres szennyvíznek kell tekinteni, amelyet a növényvédő szer engedélyokiratában előírtak, illetve a szennyvizek biztonságos kezelésére vonatkozó, külön jogszabályban foglaltak szerint kell kezelni.
Az Európai Gazdasági Térség más tagállamában e rendelet szerinti tevékenység folytatásához szükséges igazolás kiállítása
39/A. § A toxikus termékekkel kapcsolatos tevékenységekre, kereskedelemre és forgalmazásra vonatkozó átmeneti intézkedésekre, és az ilyen termékek hivatásszerű használatával, beleértve a közvetítők tevékenységeit is, kapcsolatos tevékenységekre vonatkozó részletes rendelkezések megállapításáról szóló, 1974. június 4-i 74/556/EGK tanácsi irányelv 2. és 3. cikkében írt feltételek teljesüléséről az Európai Gazdasági Térség más tagállamában folytatni tervezett tevékenységhez szükséges igazolást az azt kérelmező lakóhelye szerint illetékes megyei mezőgazdasági szakigazgatási hivatal adja ki.
Záró rendelkezések 40. § (1) Ez a rendelet - a 21. és a 22. § kivételével - 2001. február 1-jén lép hatályba. A 21. és a 22. §-t 2003. január 1. napjától kell alkalmazni. (2) A 2003. január 1-je előtt forgalomba hozatalra engedélyezett növényvédelmi gépek típusminősítésére vonatkozó kérelmet 2003. június 30-ig kell benyújtani. A típusminősítéssel nem rendelkező növényvédelmi gépek 2004. január 1-jéig forgalmazhatóak. (3) (4) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a növényvédelemről szóló 1988. évi 2. törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 5/1988. (IV. 26.) MÉM rendelet 3. §-a, 43-44/A. §-a, 45. §-ának (1)-(3) bekezdése, 5361. §-a, 65-69. §-a, 71. §-ának (1)-(3) bekezdése, 72. §-a, 12., 13., 15. és 16. számú melléklete, továbbá a módosításáról szóló 9/1993. (I. 30.) FM rendelet 5-7. §-a, 9-13. §-a, 2. és 4. számú melléklete, 39/1995. (XI. 16.) FM rendelet, 5/1996. (II. 7.) FM rendelet és 28/1997. (IV. 25.) FM rendelet 8. §-a, 10-11. §-a, valamint a légijárművel végzett növényvédelemről szóló 7/1992. (II. 25.) FM rendelet 2. §-ának (1)-(3) bekezdése és 4-12. §-a. 41. § Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban - szabályozási tárgykörében - összeegyeztethető szabályozást tartalmaz: a) a toxikus termékekkel kapcsolatos tevékenységekre, kereskedelemre és forgalmazásra vonatkozó átmeneti intézkedésekre, és az ilyen termékek hivatásszerű használatával, beleértve a közvetítők tevékenységeit is, kapcsolatos tevékenységekre vonatkozó részletes rendelkezések megállapításáról szóló, a Tanács 74/556/EGK irányelvével, b) a toxikus termékek kereskedelmével és forgalmazásával foglalkozó önálló vállalkozók és közvetítők tevékenységével kapcsolatos letelepedési és szolgáltatásnyújtási szabadság megvalósításáról szóló, a Tanács 74/557/EGK irányelvével, c) a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, a Tanács 91/414/EGK irányelvével, valamint d) a felszín alatti vizeknek az egyes veszélyes anyagok által okozott szennyezés elleni védelméről szóló, a Tanács 80/68/EGK irányelvével.
1. számú melléklet az 5/2001. (I. 16.) FVM rendelethez A forgalmazási, vásárlási és felhasználási engedély mintája ................................................ Megyei
Sorszám: I./.................../.................
Növény- és Talajvédelmi Szolgálat
II./.................../................. Engedély
Név: ................................................................................................................................. részére Anyja neve: .................................................................................................................................. Lakóhely: ..................................................................................................................................... Személyi ig. szám: ......................................................................................................................... Végzettség: ................................................................................................................................... Oklevél száma: ................................................... Kiállításának éve: ..............................................
Oklevelet kiállította: ....................................................................................................................... Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara regisztrációs száma: ................................ ...................................................................................................................................................... Egyéb megjegyzés: ........................................................................................................................ ...................................................................................................................................................... ...................................................................................................................................................... Az engedély tulajdonosa a növényvédelmi tevékenységről szóló 5/2001. (I. 16.) FVM rendelet ............... §-ában meghatározott szakképesítése alapján ..................................... (számmal és betűvel kiírt) forgalmi kategóriába sorolt növényvédő szer - nagykereskedelmi forgalmazására ............................... jogosult - kiskereskedelmi forgalmazására jogosult - vásárlására jogosult - saját célú felhasználására jogosult - illetve azzal folytatott szolgáltatási tevékenységre .............................. jogosult (A kipontozott részbe csak a „nem” jogosultságot lehet bejegyezni.) Kelt: ...................................., .................. év ..................................... hó ............ nap P. H. ............................................. aláírás Az engedély hátoldala: Érvényes: ........................................ig
P. H.
aláírás:.................................................
Érvényes: ........................................ig
P. H.
aláírás:.................................................
Érvényes: ........................................ig
P. H.
aláírás:.................................................
Érvényes: ........................................ig
P. H.
aláírás:.................................................
Érvényes: ........................................ig
P. H.
aláírás:.................................................
Érvényes: ........................................ig
P. H.
aláírás:.................................................
1/A. számú melléklet az 5/2001. (I. 16.) FVM rendelethez Külföldiek forgalmazási, vásárlási és felhasználási engedély mintája ................................................ Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal
Sorszám: I./.................../................. II./.................../..................
Engedély Név: .......................................................................................................................... részére Anyja neve: ........................................................................................................................... Lakóhely: .............................................................................................................................. Személyazonosító igazolvány száma: ....................................................................................... Származási tagállam igazolásának száma: ........................... Kiállításának kelte: ....................... Kiállító hatóság: ..................................................................................................................... Korlátozások: ........................................................................................................................ .............................................................................................................................................. .............................................................................................................................................. .............................................................................................................................................. Az engedély tulajdonosa az 5/2001. (I. 16.) FVM rendelet .... §-a, valamint a 8/2007. (I. 31.) FVM rendelet alapján ....................................................... (számmal és betűvel kiírt) forgalmi kategóriába sorolt növényvédő szer - nagykereskedelmi forgalmazására ...............................jogosult - kiskereskedelmi forgalmazására jogosult - vásárlására jogosult - saját célú felhasználására jogosult - illetve azzal folytatott szolgáltatási tevékenységre ..............................jogosult (A kipontozott részbe csak a „nem” jogosultságot lehet bejegyezni.) Kelt: ............................, ............ év ............................ hó ......... nap P. H. ............................................................. aláírás
2. számú melléklet az 5/2001. (I. 16.) FVM rendelethez A növényvédő szeres kezelés nyilvántartásának mintája Oldalszám: ............................. NYILVÁNTARTÁS A NÖVÉNYVÉDŐ SZERES KEZELÉSEKRŐL (permetezési napló) ................................... évben Termelő neve: ........................................................................................................................ Lakcíme: ................................................................................................................................ Növényvédelmi szakirányítójának neve: .................................................................................. Szakirányító lakcíme: .............................................................................................................. A kezelés Sor-
Kezelt
helye
A használt növényvédő szer A
A
A felelős
szám
kultúra
(hrsz., tábla, termesztő berendezés, raktár)
területe (ha, m2, m3)
időpontja
megmennyiség permetlé betakarítás nevezése e (kg, mennyiség időpontja 1/ha, e (hó, nap) 2 (1/ha, g/m , g/fm) 1/m2)
aláírása
3. számú melléklet az 5/2001. (I. 16.) FVM rendelethez Helyszíni ellenőrzés jegyzőkönyv mintája ............................. Körzeti Földhivatal ügyszám JEGYZŐKÖNYV 1. Készült ............................. (dátum) ....................................................... (település) a növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény 7/A. §-ában meghatározott helyszíni ellenőrzésről. 2. A helyszíni ellenőrzésen jelen vannak: A hatóság részéről: ............................................................................................................. .............................................................................................................................................. (hatóság megnevezése, név, beosztás) Jelen lévő más személy(ek) (például hatósági tanú, földhasználó, tulajdonos, bejelentő személy) ................................................................................................................................ ........................................................................................................................................... (név, jelenléti minőség, lakcím) 3. A helyszíni ellenőrzésre belterületi/külterületi fekvésű ingatlanon került sor. 4. A helyszíni ellenőrzésre bejelentés alapján/hivatalból került sor. 5. A helyszíni ellenőrzésre lezárt terület felnyitásával került sor: Igen/Nem 6. A jelenlévő földhasználó/tulajdonos/bejelentő a helyszíni ellenőrzés során az alábbi nyilatkozatot tette: ................................................................................................................... ............................................................................................................................................ ............................................................................................................................................ 7. A földhivatal a helyszíni ellenőrzés során megállapította, hogy az ellenőrzéssel érintett földterület földhasználója a növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény 5. §-ának (3) bekezdésében foglalt kötelezettségének eleget tett/nem tett eleget, és a földterület parlagfűvel/egyéb gyomnövénnyel fertőzött. 8. A parlagfű fenológiai állapota: csíranövény; száras-leveles, de még nem virágzó növény; virágzó növény; terméses növény; érett termésű növény; elszáradt kóró. 9. Más allergén gyomnövény faja: ...................................................................................... ......................................................................................................................................... 10. A fertőzött terület főbb töréspontjainak koordinátái vagy a mérési fájl(ok) neve: ............. ......................................................................................................................................... ......................................................................................................................................... 11. Az ellenőrzött terület jellemzőinek leírása: nem mezőgazdasági terület, tarló, kaszált terület, semmilyen művelés nyoma nem látható, egyéb: .......................................................... ...................................................................................................................................... 12. A közérdekű védekezés kultúrnövény károsodása nélkül elvégezhető/nem végezhető el. 13. A kultúrnövény faja: ................................................................................................... 14. A parlagfű %-os felületi borítottságának megállapításához az egyes főbb töréspontokon a borítottság mértéke: ........................................................................................................... ..........................................................................................................................................
.......................................................................................................................................... .......................................................................................................................................... 15. A parlagfűvel való felületi borítottság a 30%-ot meghaladja/nem haladja meg. 16. A kultúrnövény tőszámának megállapításához a számlálás eredménye az egyes főbb töréspontokon: .......................................................................................................................................... .......................................................................................................................................... .......................................................................................................................................... .......................................................................................................................................... 17. A helyszíni ellenőrzésről képfelvétel készült/nem készült. A képfelvétel azonosítója: .................................................................................................. A képfelvétel helyének koordinátái vagy a mérési fájl neve: ................................................... 18. Egyéb: .......................................................................................................................................... .......................................................................................................................................... .......................................................................................................................................... .......................................................................................................................................... (Aláírások) ...................................................
................................................... hatóság részéről
................................................... hatósági tanú
................................................... földhasználó
.................................................... tulajdonos
.................................................... bejelentő .................................................... más jelenlévő személy
A jegyzőkönyvhöz mellékelve: Fénykép
4. számú melléklet az 5/2001. (I. 16.) FVM rendelethez Növényvédelmi gépek típusminősítése és a permetezőgépek felülvizsgálata Növényvédelmi gépek típusminősítésének követelményei 1. Növényvédelmi gép a növényvédő szer kijuttatására és a célfelületen (növény, talaj) történő egyenletes elosztására alkalmas eszköz vagy berendezés. 2. A 40. § (1)-(2) bekezdésében foglalt rendelkezésekre figyelemmel, az 5 dm3-nél nagyobb tartállyal rendelkező növényvédelmi gépek csak cseppképzés és szórástechnikai típusminősítés után hozhatók forgalomba. A típusminősítést a növényvédelmi gép gyártója, forgalmazója által szolgáltatott adatok alapján, amennyiben az adatok megalapozottságát illetően kétely merül fel, vizsgálat alapján kell lefolytatni.
3. A növényvédelmi gép gyártójának, illetve forgalmazójának a forgalmazás előtt nyilatkozatot kell tenni az 1. számú függelék szerint a típusminősítést végző Intézetnek, hogy a géptípus megfelel a minőségi követelményeknek és ezzel egyidejűleg a növényvédelmi gép gyártójának, illetve forgalmazójának kérni kell a forgalmazási engedély kiadását. A nyilatkozathoz magyar nyelven mellékelni kell a gépkönyvet, a hazai vagy külföldi minőségtanúsítást, valamint egyéb, a növényvédelmi gép megítélését elősegítő dokumentumot. 4. A növényvédelmi gépekkel szemben támasztott követelményeket a 2. számú függelék tartalmazza. 5. A gyártó vagy forgalmazó köteles a minősítésre bejelentett növényvédelmi gép megtekintését vagy vizsgálatát az Intézet számára lehetővé tenni. 6. Az Intézet a nyilatkozat és a gépcsalád mátrixot is leíró dokumentumok alapján a minősítést 30 napon belül köteles elvégezni. Ha a benyújtott dokumentumok nem kielégítők, a gyártótól vagy forgalmazótól adatpótlás kérhető. A minősítést ebben az esetben a pótlás benyújtását követő 30 napon belül kell elvégezni. Ha a minősítéshez a növényvédelmi gép vizsgálata is szükséges, a minősítés a növényvédelmi gép átadásától számított 90 nap. Amennyiben a benyújtott dokumentumok alapján nem lehet dönteni az alkalmasságról, de vizsgálatra nincs szükség, az alkalmasság megítéléséhez szükséges adatok szemle útján is beszerezhetők. 7. Az Intézet a növényvédelmi gép megfelelése esetén a 3. számú függelék szerinti forgalmazási engedélyt kiadja. 8. A forgalmazásra engedélyezett növényvédelmi gépekről az Intézet nyilvántartást vezet. A Forgalmazásra Engedélyezett Növényvédelmi Gépek Jegyzékét, illetve annak változásait a minisztérium hivatalos lapjában teszi közzé. 9. A forgalmazási engedély 5 évig érvényes. Az érvényességi idő lejártával az engedélyt meg kell újítani. Az Intézet a forgalmazási engedélyt visszavonja, ha a géptípusnál minőségromlás következik be, vagy a használatot befolyásoló műszaki változást az engedélyes nem jelentette be. A növény- és környezetvédelmi szempontból nem jelentős hiányosság, eltérés esetén 1 évig érvényes ideiglenes forgalmazási engedély is kiadható. 10. A forgalmazási engedélyt igazoló, 4. számú függelék szerinti matricát a növényvédelmi gépen feltűnő helyen kell elhelyezni.
Permetezőgépek felülvizsgálata 1. A felülvizsgálatot erre tanúsított állomások végezhetik. A felülvizsgálatot az ISO EN 13790 MSZT szabvány szerint kell elvégezni. A felülvizsgálatokról az 5. számú függeléknek megfelelő jegyzőkönyvet kell készíteni. 2. Az állomás akkor tanúsítható, ha - legalább gépésztechnikusi és középfokú növényvédelmi képesítésű, a Kamara hozzájárulásával kiadott vállalkozási engedéllyel rendelkező vezetővel, - a feladatra célirányosan felkészített, legalább 1 fő gépész szakmunkással, - a 6. számú függelék szerinti mérőberendezésekkel és eszközökkel rendelkezik. 3. A permetezőgépek felülvizsgálatára szóló jogosultság megszerzéséhez a 7. számú függelék szerinti pályázati űrlapot kell benyújtani az Intézethez, amely a kérelem alapján kiadja a 8. számú függelékben foglalt működési engedélyt a külön jogszabályban meghatározott díj befizetését követően. 4. Felülvizsgálatra a permetezőgép tulajdonosának a felülvizsgálati kötelezettség lejártát megelőző 30 napon belül kell jelentkeznie. A jelentkezést az állomás címére kell beküldeni, amely levélben értesíti a permetezőgép tulajdonosát a vizsgálat időpontjáról. A felülvizsgálat elvégzéséig a permetezőgép rendeltetés szerint használható. 5. Ha a felülvizsgálat eredménye megfelelő, az állomás kiadja a permetezőgép működési engedélyét és a 9. számú függelék szerinti igazoló matricát. Ha a permetezőgép állapota a felülvizsgálat eredménye alapján nem megfelelő, a permetezőgép működési engedélyt nem kaphat. 6. A permetezőgépek működési engedélyét a Szolgálat ellenőrzi.
1. számú függelék A növényvédelmi gép forgalmazási engedélyének kiadására irányuló kérelem mintája Nyilatkozó neve: .......................................................................................................................... Címe: ...........................................................................................................................................
Mint az alább felsorolt gép(ek), gépcsalád(ok) gyártója, illetve forgalmazója kijelentem, hogy az alább felsorolt gép(ek), illetve gépcsalád(ok) a növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény és a növényvédelmi tevékenységről szóló 5/2001. (I. 16.) FVM rendelet 4. számú mellékletének 2. számú függelékében foglalt követelményeket kielégíti(k). Mellékelten megküldjük a gép(ek)kel, illetve gépcsalád(ok)kal kapcsolatos következő dokumentációkat: - magyar nyelvű gépkönyv(ek), - munkavédelmi minősítő bizonyítvány(ok), - hazai vagy külföldi minőségtanúsítás(ok), - gépcsalád esetén a típusokat meghatározó mátrix, - típusonként az azonosításhoz szükséges adatlap, - egyéb dokumentumok. A fent feltüntetett gép(ek), illetve gépcsalád(ok) a ......................................................... helyszínen megtekinthetők. Kívánságra a gép(ek)et, illetve gépcsaládo(ka)t megbeszélés alapján az intézet telephelyére szállítjuk. Kérjük, hogy a fent felsorolt gép(ek), illetve gépcsalád(ok) forgalmazási engedélyét kiadni szíveskedjenek. Dátum: ........................................................................... ............................................. aláírás
2. számú függelék A növényvédelmi gépekkel szemben támasztott követelmények 1. Szántóföldi permetezőgépek agrotechnikai követelményei A követelményeket a MSZEN 12761- 1 - 2 Európai Szabvány és a MSZ EN 907 Magyar Szabvány tartalmazza. 2. Kertészeti permetezőgépek agrotechnikai követelményei A követelményeket a MSZEN 12761- 1 - 3 Európai Szabvány és a MSZ EN 907 Magyar Szabvány tartalmazza. 3. Hordozható, nem motoros hajtású permetezőgépek agrotechnikai követelményei A nyomás alatt nem álló tartályoknak nyomáskiegyenlítéssel kell rendelkezniük. A szivattyú szállítási mennyiségének elegendőnek kell lennie a gép folyadékigényének kielégítésére. A nyomás üzem közben egyenletes működtetésnél legfeljebb ±5%-ot változhat. A szórófej szórási kúpszöge állandó nyomás mellett nem változhat. A gép feltöltött tartályokkal 28 kg-nál nem lehet nehezebb, egy személy számára felvehetőnek, hordozhatónak és levehetőnek kell lennie. Háti permetezőgépnél a szíjhevedernek állíthatónak és könnyen beakaszthatónak kell lennie, amely magától nem akadhat ki. A hevedereknek a kezelő vállát nem szabad vágnia. A szórószerkezettől 40 cm-es távolságban a cseppképzésnek be kell fejeződnie és a teljes szórásképnek ki kell alakulnia. A tömlőket úgy kell vezetni, hogy ne törjenek meg. A permetlétartály névleges térfogatát egész literben kell megadni. A tartály ürítése során, azonos nyomásnál a szórásteljesítmény az átlagtól ±10%-nál nagyobb mértékben nem térhet el. A gépek feltöltése biztonságosan legyen elvégezhető.
Nyomás alatt nem álló tartályok beöntő nyílásának mérete legalább 100 mm legyen. A beöntőnyílást szűrővel kell ellátni. A gépek a töltés szintjétől függetlenül 8,5°-os lejtőig nem borulhatnak fel. A nyomóvezetékben szűrőnek kell lennie. A szitaméretnek kisebbnek kell lennie, mint az alkalmazott fúvóka legkisebb átfolyó keresztmetszete. A legnagyobb térfogatáramnál az egyes szűrőkön jelentkező nyomásesés nem lehet több 5%-nál. A tartály és a beöntőszűrő között 2 mm-nél nagyobb rés nem lehet. Battériás permetezőgépnél legyen lehetőség beöntőszűrő alkalmazására. A tartályok alsó és felső töltési határainak jól láthatónak kell lennie. A tartályoknak névleges térfogatukhoz viszonyítva legalább 5% tartalékkal kell rendelkeznie. A tartályfedélnek megfelelően kell tömítenie. A gép beállításának könnyen elvégezhetőnek, megfelelő mértékben pontosnak és reprodukálhatónak kell lennie. Az üzemelés során a szórásmennyiséget könnyen és ellenőrizhetően kell tudni állítani. A szabályozó berendezéseknek könnyen kezelhetőeknek kell lenniük. A nyomóvezetékben gyorszáró berendezést kell elhelyezni. A gépnek biztonságosan, könnyen és teljesen üríthetőnek kell lennie. A műszaki maradékmennyiség a névleges tartálytérfogat 4%-át nem haladhatja meg. A gépnek könnyen és alaposan tisztíthatónak kell lennie. A szűrőket szabadon hozzáférhető helyre kell felszerelni. A szűrőbetéteknek biztonságosan kivehetőnek kell lennie. A tartályfalak felületi érdességének kívül és belül 0,150 mm-nél kisebbnek kell lennie. A gyorsan kopó alkatrészeknek hozzáférhetőnek és cserélhetőnek kell lennie. A szórófejek áteresztőképessége ±10%-nál nagyobb mértékben nem térhet el a névleges értékektől. A gépeken meg kell adni a gép típusjelzését és típusbesorolását, valamint jelölni kell a gyártás évét. A szórófejeken fel kell tüntetni a méretüket. 4. Hordozható, motoros permetezőgépek agrotechnikai követelményei A nyomás alatt nem álló tartályoknak nyomáskiegyenlítéssel kell rendelkezniük. A gázkar a beállított helyzetből magától nem mozdulhat el. A szivattyú szállítási mennyiségének elegendőnek kell lennie a gép folyadékigényének kielégítésére. A nyomás állandó fordulatszámnál legfeljebb ±5%-ot ingadozhat. A szórófejek szórási kúpszöge állandó nyomás mellett nem változhat. A gép feltöltött tartályokkal 28 kg-nál nem lehet nehezebb, egy személy számára felvehetőnek, hordozhatónak és levehetőnek kell lennie. Háti permetezőgépnél a szíjhevedernek állíthatónak és könnyen beakaszthatónak kell lennie, amely magától nem akadhat ki. A hevedereknek a kezelő vállát nem szabad vágnia. A szórószerkezettől 40 cm-es távolságban a cseppképzésnek be kell fejeződnie és a teljes szórásképnek ki kell alakulnia. A tömlőket úgy kell vezetni, hogy ne törjenek meg. A permetlétartály névleges térfogatát egész literben kell megadni. A gépnek megfelelő pontossággal kell adagolnia és megfelelő pontosságú eloszlást kell biztosítania. A tartály ürítése során a szórásteljesítmény az átlagos értéktől ±10%-nál nagyobb mértékben nem térhet el. A folyadék koncentrációja a feltöltött tartály teljes kiürüléséig jelentősen nem változhat. A szórásmennyiség állandó fordulatszámnál maximum ±10%-kal térhet el az átlagos értéktől. A gép használata során a melegedő alkatrészek töltéskor vagy ürítéskor növényvédő szerrel nem érintkezhetnek. A gépek feltöltése biztonságosan legyen elvégezhető. A beöntő nyílás mérete legalább 100 mm legyen. A gépek a töltésszinttől függetlenül 8,5°-os lejtőig nem borulhatnak fel. A nyomóvezetékben szűrőnek kell lennie. A szitaméretnek kisebbnek kell lennie, mint az alkalmazott fúvóka legkisebb átfolyási keresztmetszete. A legnagyobb térfogatáramnál az egyes szűrőkön jelentkező nyomásesés nem lehet több 5%-nál. A tartály és a beöntőszűrő között 2 mm-nél nagyobb rés nem lehet. A tartályok alsó és felső töltési határainak jól kivehetőnek kell lennie. A tartályoknak névleges térfogatukhoz viszonyítva legalább 5% tartalékkal kell rendelkeznie. A gépeket úgy kell kialakítani, hogy permetlé elfolyás véletlenszerűen ne következhessen be. A tartályfedélnek megfelelően kell tömítenie. A gépek beállításának könnyen elvégezhetőnek, megfelelő mértékben pontosnak és reprodukálhatónak kell lennie.
Az üzemelés során a szórásmennyiséget könnyen és ellenőrizhető formában be kell tudni állítani. A szabályozó berendezéseknek könnyen kezelhetőeknek kell lennie. A nyomóvezetékekben gyorszáró szelepet kell elhelyezni. A gépeknek biztosan, könnyen és teljesen üríthetőnek kell lennie. A műszaki maradékmennyiség a névleges tartálytérfogat 4%-át nem haladhatja meg. A gépeknek könnyen és alaposan tisztíthatónak kell lennie. A szűrőket szabadon hozzáférhető helyre kell felszerelni. A szűrőbetéteknek biztonságosan kivehetőnek kell lennie. A gyorsan kopó alkatrészeknek hozzáférhetőnek és cserélhetőnek kell lennie. A szórófejek folyadékfogyasztása ±10%-nál nagyobb mértékben nem térhet el a névleges értéktől. A gépeken meg kell adni a gép típusjelzését és típusbesorolását, valamint jelölni kell a gyártás évét. 5. Csávázógépek agrotechnikai követelményei A csávázógépet úgy kell kialakítani, hogy rendeltetésszerűen, szakszerűen és biztonságosan alkalmas legyen növényvédő szernek szaporító anyagok felületére való felvitelére. A gépnek megfelelő pontossággal kell adagolnia, és megfelelő pontosságú elosztást kell biztosítania. A csávázás során a szaporító anyag és a csávázószer mennyisége arányának állandónak kell lennie. Folyamatos üzemű csávázógépek esetén a magáram megszakadásakor a csávázószer áramának is le kell állnia. A szaporítóanyagon megtapadt csávázószer mennyisége maximum ±10%-kal térhet el az átlagtól. Az adagolási teljesítmény eltérése az átlagtól maximum ±10% lehet. A csávázószereket a tartály ürítésének időtartama alatt egyenletesen kell adagolni. A csávázógép használata során a melegedő alkatrészek növényvédő szerrel nem érintkezhetnek. A feltöltésnek biztonságosan elvégezhetőnek kell lennie. Folyadéktartályon a beöntőnyílás méretének legalább 100 mm-nek kell lennie. Portartályon a beöntőnyílás méretének legalább 200 mm-nek kell lennie. Szakszerű töltés esetén a csávázószer fröccsenése nem következhet be. A folyamatos üzemű berendezéseket elszívóval kell felszerelni. A tartályoknak a névleges térfogatukhoz képest legalább 5% pótlólagos térfogattal kell rendelkeznie. A csávázógépet úgy kell kialakítani, hogy véletlen növényvédő szer elfolyás, elszóródás ne következhessen be. A tartályfedélnek megfelelően kell tömítenie. Az elszívó berendezést úgy kell kialakítani, hogy növényvédő szer ne kerülhessen a szabadba. A tartály töltési szintjét skála alapján meg kell tudni határozni. A csávázógépek beállításának könnyen elvégezhetőnek kell lennie. A beállítás megismétlése esetén a vetőmag és a csávázószer adagolása ±10%-nál nagyobb mértékben nem térhet el az eredeti beállítás értékeitől. Az adagolást könnyen hozzáférhető helyen kell tudni szabályozni. Az adagolás ellenőrzésére a csávázószer és a vetőmag keveredése előtt a csávázószert egyszerűen és maradéktalanul fel kell tudni fogni. Az adagoló beállításának egyértelműnek és reprodukálhatónak kell lennie. A gépnek a kezelőhelyről biztonságosan működtethetőnek, ellenőrizhetőnek és azonnal leállíthatónak kell lennie. Az állítóberendezéseknek könnyen kezelhetőnek kell lennie. A csávázótartályban a kiürítés után a térfogat maximum 3%-ának megfelelő mennyiségű anyag maradhat. A tartályok ürítésének egy személy számára elvégezhetőnek kell lennie. A gépnek könnyen és alaposan tisztíthatónak kell lennie. A gyorsan kopó alkatrészeknek hozzáférhetőeknek és cserélhetőeknek kell lennie. Az adagolási utasításnak a mag és a csávázószer adagolás beállítására vonatkozó adatokat kell tartalmaznia, a cserélhető adagolószerkezeteket figyelembe véve. A csávázógépen meg kell adni a gép típusjelzését és típusbesorolását, valamint jelölni kell a gyártás évét. 6. Granulátumszóró gépek agrotechnikai követelményei A granulátumszóró gépet úgy kell kialakítani, hogy rendeltetésszerűen és szakszerűen alkalmas legyen a granulátumok kijuttatására. A granulátumok morzsolódása vagy aprítása nem megengedhető. A gépet csepegő vízzel szemben védeni kell, nedvesség a granulátumot nem érheti. Az egyes szóróadapterek adagolási teljesítménye azonos beállítás esetén az átlagtól maximum ±10%-kal térhet el. A fajlagos szórásmennyiség ±10%-nál nagyobb mértékben nem változhat.
A tartály ürítésének ideje alatt a granulátumot egyenletesen kell kijuttatni és elosztani. A gépek feltöltésének biztonságosan elvégezhetőnek kell lennie. A tartály beöntő nyílása méretének legalább 200 mm-nek kell lennie. A gépnek szennyeződésekkel szemben védve kell lennie. A tartályok névleges és teljes térfogata között 5% biztonsági tartománynak kell lennie. Biztosítani kell, hogy az adagoló hajtásának kikapcsolása után a gépből granulátum ne juthasson ki. A gépek beállításának könnyen elvégezhetőnek, megfelelő mértékben pontosnak és reprodukálhatónak kell lennie. A hajtásnak olyannak kell lennie, hogy az adagolók fordulatszáma, illetve elmozdulása a névleges értéktől ±10%nál nagyobb mértékben ne térjen el. A gépnek a kezelőhelyről biztonságosan működtethetőnek, ellenőrizhetőnek és azonnal leállíthatónak kell lennie. A szabályozó berendezéseknek könnyen kezelhetőeknek kell lennie. A tartályt tökéletesen ki kell tudni üríteni. A tartályok ürítését egy személynek el kell tudni végezni. A gépnek könnyen és alaposan tisztíthatónak kell lennie. A gyorsan kopó alkatrészeknek hozzáférhetőeknek és cserélhetőeknek kell lennie. A gépen meg kell adni a típusjelzést és a típusbesorolást, valamint a gyártás évét.
3. számú függelék Növényvédelmi gép forgalmazási engedélyének mintája FVM Mezőgazdasági Gépesítési Intézet 2100 Gödöllő, Tessedik S. u. 4. Engedély száma: ..................................... NÖVÉNYVÉDELMI GÉP FORGALMAZÁSI ENGEDÉLYE ................................................................ gyártó, illetve forgalmazó nyilatkozata és a benyújtott dokumentumok, illetve az elvégzett vizsgálatok alapján a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Mezőgazdasági Gépesítési Intézete a .............................................................. típusú, .................................................. kivitelű növényvédelmi gép forgalmazását engedélyezi. A gépen a forgalmazási engedélyt igazoló matricát fel kell tüntetni. Az engedély a kiadásától számított 5 évig érvényes. Az érvényességi idő lejárta esetén az engedélyt új nyilatkozat benyújtásával meg kell újítani. Az Intézet jogosult az engedély érvényességi időtartamán belül vizsgálatot folytatni, ha a géptípusnál minőségromlás vagy változtatás gyanúja merül fel. Az Intézet a forgalmazási engedélyt visszavonja, ha a géptípusnál minőségromlás vagy változtatás következik be. Dátum: ........................................................................... ............................................. aláírás
4. számú függelék Forgalmazási engedélyt igazoló matrica mintája
5. számú függelék Permetezőgépek felülvizsgálata jegyzőkönyveinek mintája I. Jegyzőkönyv száma: Vizsgáló állomás megnevezése: ................ .................................................................... A vizsgálatot végezte: ................................ A vizsgálat időpontja: ................................ SZÁNTÓFÖLDI PERMETEZŐGÉP IDŐSZAKOS FELÜLVIZSGÁLATÁNAK JEGYZŐKÖNYVE A gép gyártója: .................................................... típusa: ...................................................... rendszere: ................................................. gyártási éve: .............................................
A géptulajdonos neve: ................................................
Megnevezés
2.
3. 4.
Keverőberendezés Tartály
mechanikus hidraulikus Térfogat
5.
Armatúrák
Manométer 0-...... bar
........................................................................ .. Megfelelt
Sorszá m 1. Hajtásrendsze r Szivattyú dugattyús membrán centrifugás
címe: ................................................................
Nyomás: ... bar Térfogatáram : ....... dm3/min. Tartály épsége Beöntőszűrő Nyomásszabályzó kapcsolórendszer Manométer
Hiány hiba
Javítás
6. 7. 8.
Tömlők Szűrők Szórókeret
Munkaszélesség: .................. m Szórófejek száma: ............... db típusa: ........................... Fúvókák Keresztirányú mérete: ......... Keresztirányú szóráseloszlá osztása: ........ eloszlás s Utáncsepegés Tömítettség vizsgálat
9.
10.
Megjegyzések: .............................................................................................................................................. .............................................................................................................................................. Vizsgálat eredménye: a gép megfelel .............. jelzésű plakett kiadva a gép nem felelt meg .................................................... vizsgáló
.................................................... géptulajdonos P. H. II.
Jegyzőkönyv száma: Vizsgáló állomás megnevezése: ................ .................................................................... A vizsgálatot végezte: ................................ A vizsgálat időpontja: ................................ KERTÉSZETI PERMETEZŐGÉP IDŐSZAKOS FELÜLVIZSGÁLATÁNAK JEGYZŐKÖNYVE A gép gyártója: ....................................................
A géptulajdonos neve: ................................................
típusa: ...................................................... rendszere: ................................................. gyártási éve: ............................................. Megnevezés Sorszá m 1. 2.
Hajtásrendsze r Szivattyú dugattyús membrán centrifugás
Nyomás: ... bar Térfogatáram:
címe: ................................................................ ........................................................................ .. Megfelelt
Hiány hiba
Javítás
........ dm3/min. 3.
Keverőberendezés
mechanikus hidraulikus Térfogat
4.
Tartály
5.
Armatúrák
6. 7. 8.
Tömlők Szűrők Ventilátor
9.
Szórófejek Szórószerkez - száma et - típusa - mérete Tömítettség vizsgálat
10.
Tartály épsége Beöntőszűrő Manométer Nyomásszabályzó 0-...... bar kapcsolórendszer Manométer Állapot Fordulatszám: ......... min1 Szóráseloszlás egyenletessége Szórási kúpszög Utáncsepegés
Megjegyzések: .............................................................................................................................................. .............................................................................................................................................. Vizsgálat eredménye: a gép megfelel .............. jelzésű plakett kiadva a gép nem felelt meg .................................................... vizsgáló
.................................................... géptulajdonos P. H.
6. számú függelék A permetezőgépek felülvizsgálatához szükséges eszközök, mérőberendezések Szántóföldi permetezőgépek felülvizsgálatához szükséges eszközök, mérőberendezések: - legalább 12 m hosszú és 1,5 m széles 0,1 m éltávolságú vályúsor, - átfolyásmérő a szivattyúk szállítási teljesítményének meghatározásához, - manométer hitelesítő 1,0 minőségi osztályú 0-16 bar mérési tartományú hitelesítő manométerrel, - átfolyásmérő vagy mérőedény a szórófejek folyadékfogyasztásának ellenőrzéséhez, - szögmérő, - fordulatszámmérő 0-3000 min-1 méréstartománnyal, - mérőszalag, - gépjármű a mérőberendezések szállításához. Kertészeti permetezőgépek felülvizsgálatához szükséges eszközök, mérőberendezések: - átfolyásmérő a szivattyúk szállítási teljesítményének meghatározásához, - manométer hitelesítő 1,0 minőségi osztályú 0-60 bar mérési tartományú hitelesítő manométerrel, - átfolyásmérő vagy mérőedény a szórófejek folyadékfogyasztásának ellenőrzéséhez, - szögmérő,
- fordulatszámmérő 0-3000 min-1 méréstartománnyal, - mérőszalag, - gépjármű a mérőberendezések szállításához.
7. számú függelék Pályázati űrlap mintája permetezőgépek felülvizsgálatára szóló jogosultság megszerzéséhez .............................................................. kérem a növényvédelmi tevékenységről szóló 5/2001. (I. 16.) FVM rendelet alapján permetezőgépek időszakos felülvizsgálatára szóló jogosultság megadását. A hivatkozott jogszabályban foglalt követelményeknek a felállítandó vizsgáló állomás megfelel. A felállítandó vizsgáló állomás vezetőjének főbb adatai: Név: ..................................................................................................................................... Születési hely, idő: .............................................................................................................. Anyja neve: ......................................................................................................................... Szem. ig. száma: .................................................................................................................. Lakcíme: .............................................................................................................................. Legmagasabb iskolai végzettsége: ...................................................................................... A rendelkezésre álló vizsgálóeszközök: .............................................................................................................................................. .............................................................................................................................................. .............................................................................................................................................. A vizsgáló állomás a fent hivatkozott jogszabály előírásai alapján fogja elvégezni a vizsgálatokat, betartva a vizsgálati tervet, az adminisztrációs rendet és az adatszolgáltatási kötelezettséget. Dátum: ..................................... ...................................... aláírás
8. számú függelék Permetezőgép felülvizsgálatára jogosító működési engedély mintája Az engedély száma: ............................................ PERMETEZŐGÉP FELÜLVIZSGÁLATÁRA JOGOSÍTÓ MŰKÖDÉSI ENGEDÉLY A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Műszaki Intézete engedélyezi hogy a ........................................ állomás szántóföldi és/vagy kertészeti permetezőgépek felülvizsgálatát végezze a növényvédelmi tevékenységről szóló 5/2001. (I. 16.) FVM rendelet alapján. Ez az engedély a kiállítástól számított 3 évig vagy visszavonásáig érvényes. Dátum: ..................................... ...................................... aláírás
9. számú függelék
Permetezőgépek működési engedélyének igazolására szolgáló matrica mintája A PERMETEZŐGÉP a ...................................................................................... állomás .................................. számú felülvizsgálati jegyzőkönyve alapján SZAKSZERŰ NÖVÉNYVÉDELMI MUNKÁRA ALKALMAS 03 04 05 06 I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII.
5. számú melléklet az 5/2001. (I. 16.) FVM rendelethez A felületi borítottság és a kultúrnövény tőszámának megállapítása I. A parlagfű felületi borítottságának megállapítása A parlagfű borításának észlelését 10 hektárt meg nem haladó parlagfűvel fertőzött területen 5 fő törésponton, 10 hektárt meghaladó parlagfűvel fertőzött terület felett 10 fő törésponton kell elvégezni. A parlagfű borításának becslése 2x2 m-es területen történik. A becslés során a parlagfű borítását %-os értékkel kell rögzíteni. A kvadrátokat úgy kell kialakítani, hogy az adatok a fertőzött területet reprezentálják.
II. A kultúrnövény tőszámának megállapítása Az agronómiailag indokolt tőszám megállapításához a számlálást 10 hektárt meg nem haladó parlagfűvel fertőzött területen 5 fő töréspont környezetében, 10 hektárt meghaladó parlagfűvel fertőzött terület felett 10 fő töréspont környezetében 5-5 fm-en, a jellemző területeken kell elvégezni.
6. számú melléklet az 5/2001. (I. 16.) FVM rendelethez A növényvédelmi-növényorvosi vény tartalmi és alaki követelményei I. A növényvédelmi-növényorvosi vényben a következőket kell feltüntetni: 1. A növényvédelmi-növényorvosi vény száma 2. A növényvédő mérnök, növényorvos neve, címe, engedélyszáma 3. A mezőgazdasági termelő neve, címe 4. Növényvédő szer neve, mennyisége 5. Előírt felhasználás, technológia 6. A vény kiállításának kelte 7. Növényvédő mérnök, növényorvos aláírása, bélyegzője 8. A forgalmazó neve, aláírása, bélyegzője, keltezés 9. Az alábbi mondatokat: - „A növényvédelmi-növényorvosi vény érvényességi ideje: a kiállítástól számított 30 nap. - „A növényvédelmi-növényorvosi vényt öt évig kell megőrizni! II. A forgalmazó köteles a növényvédelmi-növényorvosi vényre rávezetni az átvevő nevét és az engedély számát.
III. A növényvédelmi vényt 3 példányban kell kiállítani, melyből az eredeti példányt a megrendelő, a másolati példányt a forgalmazó, a tőpéldányt a kiállító köteles megőrizni.
24/2005. (III. 23.) FVM rendelet a vágóállatok levágásának és feldolgozásának Biztonsági Szabályzatáról A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 11. §-ában kapott felhatalmazás, valamint 15. §-ának a) pontjában foglaltak alapján a következőket rendelem el: 1. § A vágóállatok (szarvasmarha, ló, bivaly, sertés, juh, kecske, nyúl és növendék állataik) szervezett munkavégzés keretében történő vágása és feldolgozása, valamint e húsipari tevékenységekhez kapcsolódó szolgáltatások végzése során a rendeletben foglalt biztonsági szabályok szerint kell eljárni. 2. § A rendelet alkalmazásában: 1. Alkarvédő: a csukló és alkar kés által okozott szúrását és vágását megakadályozó, rozsdamentes acél gyűrűszövetből vagy merev műanyagból készült védőeszköz. 2. Bárd: csontok vágására szolgáló húsipari kéziszerszám. 3. Béklyó: az állat lábára erősített, szabad mozgását akadályozó lánc. 4. Biztonsági kikapcsoló (vészkikapcsoló berendezés): szerkezeti elemek olyan elrendezése, amelynek rendeltetése a vészkikapcsolás - mint funkció - megvalósítása. 5. Duplikátor: olyan kettősfalú főzőüst, amelyben a fűtő gőz a külső köpeny és a belső csésze közötti térben (gőztér) áramlik. 6. Elektromos ösztöke: a vágóállatokat adott irányba való haladásra késztető villamos eszköz. 7. Elektronarkotikus kábítás: a vágóállatok központi idegrendszerén, a nagyagyon keresztülvezetett villamos árammal kábult (elektronarkotikus) állapot elérése, az állat szenvedéstől való megkímélése, továbbá az elvéreztetés megkönnyítése céljából. 8. Kábítás: a vágóállatnál alkalmazott minden olyan eljárás, amely azonnali és a halál beálltáig tartó eszméletlenséget okoz. 9. Kábító eszköz: a vágóállatok vágását megelőző eszméletvesztést okozó eszköz, berendezés. 10. Kötőfék: a vágóállatok, elsősorban a ló megkötésére szolgáló, kenderből, hevederből vagy szíjból készített szerszám. 11. Kutter: forgótartályos vágóberendezés friss vagy fagyasztott hús aprítására és keverésére. 12. Lánckesztyű: a kéz kés által okozott szúrását és vágását megakadályozó, rozsdamentes acél, gyűrűs láncszövet alapú védőkesztyű. 13. Lánckötény: a test kés által okozott szúrását és vágását megakadályozó, rozsdamentes acél gyűrűszövet vagy alumínium pikkelylemezes védőkötény. 14. Magaspályás szállítóberendezés (egy vagy két pályás): a teher függesztett szállítására alkalmas kézi erővel vagy villamos meghajtással működő eszköz. 15. Pihentető istálló: a vágóállatok vágás előtti pihentetésére szolgáló helyiség. 16. Rituális vágás: egyes vallási előírások által megkövetelt különleges vágási módszer. 17. Terelődeszka: a vágóállatok között tartózkodó személyeket a felöklelés ellen védő faeszköz. 18. Veszélyes vágóállat: olyan veszélyes viselkedésű állat, amely a kezelőjére, valamint a vágóállatokra fizikai veszélyt jelent.
I. Fejezet ÁLTALÁNOS MUNKABIZTONSÁGI SZABÁLYOK A munkavégzés személyi feltételei 3. § (1) Vágóállat levágását, húsának feldolgozását, húsipari berendezés kezelését csak olyan személy végezheti, aki a külön jogszabályban meghatározott szakmai végzettséggel rendelkezik, valamint megfelel a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről, továbbá a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről szóló külön jogszabályokban előírt feltételeknek, és elsajátította a biztonságos munkavégzés követelményeit. (2) Az állatvágás, húsipari termék előállítása, húsipari berendezés kezelése során munkavállalóként nem foglalkoztatható:
a) aki tápcsatorna (enterális) fertőző betegségben vagy bőrgennyesedésben szenved; b) a gyermeket váró anya terhességének megállapításától kezdődően; c) a szoptatós anya; d) a 18 éven aluli; valamint e) alkohol, gyógyszer, kábítószer, illetve egyéb koncentráló képességet csökkentő anyag hatása alatt álló személy.
A munkavégzés tárgyi feltételei 4. § Húsipari létesítmény, munkahely, technológia üzembe helyezése, alkalmazása és korszerűsítése során a hatályos jogszabályok, a szabványok vagy ezzel egyenértékű más műszaki megoldások vonatkozó előírásai szerint kell eljárni. 5. § A húsipari gép csak úgy üzemeltethető, ha minden olyan részének, amely égési sérülést vagy balesetet okozhat, a külön jogszabályban foglaltak szerint védelme biztosított. 6. § (1) Gépen, berendezésen javítás, karbantartás és tisztítás csak a gép, berendezés kikapcsolt (hálózatról leválasztott) és bekapcsolás ellen biztosított helyzetében szabad végezni, a külön jogszabályban foglaltak szerint. (2) Gépet, berendezést üzemeltetése alatt tilos ellenőrzés nélkül hagyni, kivéve ha elzárt, hozzá nem férhető helyen van vagy működés közben bekövetkezett meghibásodása senkit sem veszélyeztet. A munkáltató határozza meg a gépek, berendezések ellenőrzésének rendjét. 7. § (1) A gépet, berendezést csak olyan személy kezelheti, aki elsajátította és alkalmazza a használati utasításban foglalt kezelési és karbantartási szabályokat. (2) A technológiai vonalat csak a gépek használati utasítása szerint szabad összeállítani. (3) A gépekbe az anyagok adagolását garaton, etetővályún keresztül úgy kell elvégezni, hogy az ne veszélyeztesse a kezelőt és környezetét. (4) A gépek kezelése csak a vonatkozó szabvány szerinti vagy ezzel egyenértékű műszaki megoldású kezelőállásról, dobogóról, lépcsőről vagy fellépőről történhet.
II. Fejezet VÁGÓHÍDI ÁTVÉTEL 8. § (1) A kötetlen tartású vágóállatok pihentető istállójának kialakításakor a munkáltatónak meg kell határoznia az állatonként előírt alapterület mértékét és az egy állásban tartható állatok számát, továbbá az állatok be- és kihajtásának módját. (2) A felhajtási területen gyalogosan közlekedni csak az elszabadult állatok ellen védelmet nyújtó, biztonságos korláttal elhatárolt területen szabad. 9. § (1) A vágóállatokat a szállítójárműről megfelelő szilárdságú eszközön, lehajtó rámpán kell lehajtani. (2) A vágóállatok lehajtása előtt a gépjárművet elmozdulás ellen rögzíteni kell. (3) A munkavállalónak a vágóállatok lehajtását a szállítójárműhöz kialakított fellépőről kell végeznie. (4) A vágóhídi átvételt, minősítést és állatorvosi vizsgálatot csak erre a célra kijelölt - az állatok fogadására alkalmas, korlátokkal körülkerített - biztonságos helyen szabad elvégezni. (5) Ha a munkavállaló a szállítókocsiban a vágóállatok közé megy, a felöklelés, illetve fellökés ellen terelődeszkát köteles használni. (6) Azonos szállítóeszközön érkezett állatokat a mérlegelésük elvégzéséig egy csoportban kell tartani.
A nagytestű vágóállatok (szarvasmarha, ló, bivaly és növendék állataik) vágóhídi átvétele 10. § (1) A szállítóeszközről történt levezetés után az állatokat a minősítéshez és az állatorvosi vizsgálat előkészítéséhez le kell kötni, biztosítva az állatok között a személyek veszélytelen közlekedését. (2) A mérlegelés után az állatokat a biztonságos vezetés szempontjai szerint és a nemek elkülönítésével kell csoportosítani. 11. § (1) Az átvételnél a nagytestű vágóállatokra csak megfelelő szilárdságú kötőféket szabad tenni. (2) A vágóállatok vezetése közben tilos a kötőféket vagy vezetőkötelet a kézre rácsavarni. (3) A lovakat legfeljebb négyesével összekötve szabad a pihentető istállóba vezetni.
12. § (1) A pihentető istállóban a kötőféken odavezetett vágóállatokat egyenként ki kell kötni. (2) A pihentető istállóban a vágóállatok között olyan távolságot kell tartani, hogy kezelőjük az etetést, itatást és az egyéb szükséges munkálatokat biztonságosan végezhesse. (3) A pihentető istállóban tilos a vízcsap mellé vágóállatot kötni.
A kistestű vágóállatok (sertés, juh, kecske és nyúl) vágóhídi átvétele 13. § (1) A munkáltatónak meg kell határozni a sertés-, juh- és kecskefalka csoportosításának és hajtásának munkabiztonsági előírásait és a szükséges hajtók létszámát. (2) A kansertéseket csoportonként kell átvenni és mérlegelni, kivéve a nagytestű, illetve a veszélyes kanokat, amelyeket egyenként kell kezelni. (3) A sertések csoportosan, elektromos ösztöke alkalmazásával hajthatók. 14. § (1) A szállítójárműről a nyúlketrecek lerakását csak a gépjármű motorjának leállítása és a szállítójármű rögzítése után szabad megkezdeni. (2) A ketrecsorok kezelését biztonságos kezelőállásról kell végezni. (3) Egyoldalas terhelés esetén a gépjárművel mozgást végezni csak indokolt esetben, fokozott óvatossággal szabad. (4) A nyúlketrecek ajtaját csak akkor szabad kinyitni, ha az emelőberendezés vagy a targonca működését leállították. (5) A nyúlketrec ürítése után a ketrecajtókat be kell zárni és csak ezt követően szabad az emelőberendezést megindítani.
Élő állat vágásra szállítása 15. § (1) A nagytestű vágóállatot kábításra csak kötőfékkel vagy megfelelő szilárdságú terelőfolyosón szabad bevezetni. (2) A vágócsarnok előterében a vágásra előkészített nagytestű vágóállatot lekötve kell tartani. A lekötött vágóállatot csak oldalról szabad megközelíteni. (3) A kötőféket a padozatba rögzített fémkarikához, vagy erre a célra kialakított korláthoz kell rögzíteni. (4) A sertésszállás és a kábítóhelyiség közötti úton a terelést úgy kell végezni, hogy a sertések ne tudjanak visszafordulni és más falkához tartozó sertésekkel összekeveredni. (5) A sertések terelését végző munkavállalónak megfelelő közlekedési utat kell biztosítani.
A veszélyes vágóállatok kezelése 16. § (1) A veszélyes vágóállat vezetését és mozgatását csak az üzem felelős vezetője által kijelölt, megfelelő tapasztalatokkal rendelkező munkavállaló végezheti. (2) Veszélyes szarvasmarhát az orrkarikába és a fejre erősített kötélen két oldalról kell vezetni. Ha az állatot nem látták el orrkarikával vagy orrcsipesszel, akkor a lábára erősített kötélen kell vezetni. (3) A veszélyes állat vezetéséhez használt kötelet feszesen kell tartani. A vezetést végzőknek fokozott figyelmet kell fordítani a felöklelés és letiprás veszélyének elkerülésére. (4) A veszélyes lovat - lehetőség szerint két nyugodt ló közé fogva - kötőféken, két oldalról kell vezetni. 17. § (1) A veszélyes vágóállatok gépkocsiról történő lehajtásához oldalkorláttal ellátott, épített vagy mozgatható, kerekes rakodót kell használni. (2) A veszélyes vágóállatot a mérlegelését követően - az átvételre előírt munkabiztonsági szabályok betartásával azonnal az állatok számára kijelölt, elkülönített helyre kell vezetni. (3) A veszélyes vágóállatot átadó személy köteles annak veszélyére az átvevőt figyelmeztetni, amit az átvevőnek minden esetben figyelembe kell venni.
III. Fejezet A VÁGÓÁLLATOK KÁBÍTÁSA
18. § (1) A munkáltatónak meg kell határozni az alkalmazott kábítási módnak megfelelő munkabiztonsági előírásokat. (2) A kábítást megelőzően az állat méretének megfelelően be kell állítani a kábító berendezés rögzítő szerkezetét. (3) A vágóállatot csak akkor szabad a rögzítő szerkezetbe hajtani, ha a kábítást végző személy már felkészült a kábítás végrehajtására. (4) A kábító berendezés közelében csak a művelet elvégzésére kijelölt munkavállalók tartózkodhatnak. 19. § (1) A munkáltatónak kell meghatározni és biztosítani a kényszervágás és a szarvasmarha rituális vágásának munkabiztonsági feltételeit. (2) A lovat egyedi kötőféken és szemtakaróval kell a kábítóhelyre vezetni, és ott azonnal el kell végezni az állat kábítását.
Mechanikus kábítás 20. § (1) A beütőszeges kábító eszközt úgy kell üzemeltetni, hogy a beütőszeg ne irányuljon a tevékenységet végző személy felé. (2) Töltött kábító eszközt használat közben tilos a kézből letenni. (3) A kábító eszköz csak üres tárral szállítható. (4) Az üzemen kívüli mechanikus kábító eszközt illetéktelen személyektől elzártan kell tartani. 21. § (1) Golyós kábítást csak a (3) bekezdésben előírt feltételeknek megfelelő személy végezhet. (2) A kábításhoz bevizsgált, ellenőrzött eszközt, lőszert és a kábítási módnak megfelelő állatrögzítő szerkezetet kell alkalmazni. (3) Golyós kábító eszközt az a személy üzemeltethet, aki a) a kábító eszköz használatára képesítő tanfolyamot elvégezte, b) büntetlen előéletű, c) a feladat ellátására egészségügyi szempontból (pszichikailag is) alkalmas, továbbá nem tartozik a 3. § (2) bekezdés szerinti tiltó rendelkezések alá. (4) Rögzített závárzatú kábító eszköz használatakor a kezelő személynek minden egyes lövés után ellenőrizni kell a kábító eszköz závárzatának alaphelyzetbe visszaugrott állapotát.
Elektronarkotikus kábítás 22. § (1) Az elektronarkotikus kábító berendezést üzemeltetése előtt villamos szakembernek ellenőrizni kell, hogy a működtető elem csak a használata során szolgáltat kábítófeszültséget és a berendezés akaratlan működtetése kizárt. (2) Vágóállatok automatikus elektronarkotikus kábítása csak olyan kábító berendezéssel történhet, amelynek szerkezete kizárja a kezelőszemélyzet véletlen érintkezését a feszültség alatt álló részekkel. (3) A használaton kívüli kézi elektronarkotikus kábító berendezést feszültségmentes állapotban, függesztve vagy tartóeszközön elhelyezve kell tárolni. Gondoskodni kell arról, hogy a berendezést illetéktelen személy ne tudja bekapcsolni. (4) Az elektronarkotikus kábító berendezést meghibásodás esetén azonnal le kell választani a villamos hálózatról. Tilos hibás kábító berendezést üzemeltetni.
Szén-dioxidos kábítás 23. § (1) A szén-dioxidos kábítótérbe csak a berendezés használati utasításában meghatározott, a munkavégzés biztonságát nem veszélyeztető számú vágóállatot szabad beengedni. (2) A szén-dioxidos kábító berendezést le kell állítani, ha a berendezésben a szén-dioxid gáz koncentráció mértéke hetven százaléknál kisebb. (3) A berendezések szén-dioxid gáz szivárgását naponta, üzemeltetés előtt ellenőrizni kell. (4) A munkaterületen és a berendezés környezetében folyamatosan ellenőrizni kell a szén-dioxid gáz koncentrációját. (5) A szén-dioxidos kábító berendezés területére belépni csak a) a szén-dioxid gáz betáplálás elzárása, b) a szellőztető ventilátor beindítása, c) a gép indításának megakadályozása,
d) a szén-dioxid gáz eltávozásának méréssel történő ellenőrzése után és a műveletet biztosító, felelős személy jelenlétében szabad. 24. § (1) Ha az üzem leállási ideje öt percnél tovább tart, a sertéseket el kell távolítani a kábító berendezésből. (2) A szén-dioxidos kábító berendezés meghibásodása esetén, ha a sertéseket nem lehet eltávolítani a berendezésből, a szén-dioxid gázt a berendezésből azonnal el kell vezetni.
IV. Fejezet A VÁGÓÁLLATOK LEVÁGÁSA Szarvasmarha, ló, bivaly és növendék állataik levágása 25. § (1) A szúrást végző munkavállaló a nagytestű vágóállatot úgy közelítse meg, hogy a láb és a szarv reflexmozgása a munkavállalót ne veszélyeztethesse. Szúrást csak a megfelelően elkábított vágóállaton szabad elvégezni. (2) Fektetett véreztetés esetén a bal első lábat a vágóállat farirányában ki kell kötni. (3) A vágóállatról a kötélzetet csak a teljes kivérzés és a reflexmozgás megszűnése után szabad lebontani. 26. § (1) A technológiai utasítás szerint magasban történő műveleteket csak az egymástól megfelelő távolságra és magasságban, biztonságosan elhelyezett vágóvonali emelvényeken szabad elvégezni. (2) Az állati test felfüggesztésekor (emelésnél, beakasztásnál, átakasztásnál) a horgot csak a megfelelően előfejtett Achilles-ínba szabad beakasztani. (3) A magaspályára felfüggesztett vágóállat szállításának útvonalában tartózkodni tilos. (4) A láncos felfüggesztést béklyózott kötéssel kell végezni. 27. § A bőrfejtés munkaterületét el kell keríteni. 28. § A bontásnál tilos a hasüregből a bendőt lábbal taposva kivenni.
A sertés és növendék állatai vágása 29. § (1) A sertések kábítását olyan ütemben kell elvégezni, hogy a szúró asztalon egyidejűleg csak egy állat legyen. (2) Függesztett szúrás műveletének elvégzéséhez csak a megfelelően elkábított állatot szabad megbéklyózni és a magaspályára emelni. 30. § (1) A forrázás biztonsági előírásait, az állattestek üzemzavar miatti mentését a helyi sajátosságok figyelembevételével a munkáltatónak kell meghatározni. (2) A forrázókád vizébe kézzel benyúlni tilos. (3) A kopasztó gép kaparóelemeinek épségét és biztonságos felerősítését minden műszak kezdése előtt ellenőrizni kell. (4) A kopasztó gép kezelőinek - a gép kialakításától függően - védősisak, védőszemüveg, forró víz ellen védő kötény és kesztyű, valamint védőlábbeli viselése kötelező. (5) A forrázókád dugulásának elhárításakor a berendezést le kell állítani. 31. § (1) Gázlánggal történő perzseléskor a gáz használatára a külön jogszabályban foglaltak az irányadók. (2) A perzselő térbe csak a gázadagolás lezárása és a zárt állapot biztosítása után szabad belépni. (3) A kézi gázperzselő berendezést használat után, minden esetben a kialakított tartóba vissza kell helyezni. (4) A kézi gázperzselő berendezés használata közben a perzselést végző személy egyéb munkaműveletet nem végezhet. 32. § (1) A bőrfejtő gépen a befogott bőrt biztonságosan rögzíteni kell, és biztosított helyzetét a kezelőnek a művelet alatt állandóan figyelemmel kell kísérnie. A bőrfejtő gép működése közben a bőrt igazítani tilos. (2) A lefejtett bőrt csak a berendezés teljes leállása után szabad eltávolítani. (3) A bőrványoló gép késeinek épségét és a tartóhengerben való biztonságos rögzítését minden műszak megkezdése előtt ellenőrizni kell. 33. § (1) A kézi előtolású daraboló berendezések (állványos szalagfűrészek és körfűrészek) csak olyan anyagnyomó készülékkel és védőburkolattal üzemeltethetők, amelyek megakadályozzák a veszélyes tér akaratlan megközelítését és távol tartják a darabolást végző személy kezét a vágóéltől. (2) A fűrészgépen dolgozónak tilos lánckesztyűt használni.
(3) Az automatikus daraboló vonalak biztonsági rendszerét kézi beavatkozás nem szakíthatja meg, azok csak teljesen automatikus üzemmódban működtethetők. 34. § A bőrkéző gép kezelőjének tilos lánckesztyűt használni. Bőrkézéshez csak erre a célra kifejlesztett védőkesztyű használható.
Juh, kecske és növendék állatai vágása 35. § (1) Juh és kecske kábítását rögzítő szerkezetben kell végezni. (2) Mechanikus kábítás alkalmazásakor közvetlenül a szarvtő mögé kell leadni a kábító lövést. 36. § (1) A vágóállat függesztését két főnek kell végezni. (2) A szúrás csak akkor végezhető el, ha a pályán legalább egy méteres körzetben nincs vergődő vágóállat. (3) Az állatot úgy kell megfogni és elengedni, hogy az vergődésével sérülést ne okozzon. 37. § (1) A bőr fejtésekor a késsel végzett művelet minden esetben a bőrt rögzítő kéztől távolodó irányban történjen. (2) A munkáltatónak kell meghatározni a pályára való biztonságos függesztés és átakasztás műveletét. (3) A bőr fejtésénél a hártyákat késsel kell metszeni, tilos a bőrfejtésnél öklözést alkalmazni. 38. § (1) A láb levágásánál a lábat tartó kéznek a késtől legalább ötven milliméter távolságra kell lenni. (2) A lábat fogó kézen kötelező a lánckesztyű használata. 39. § (1) A bőr lehúzásánál a fejtődob csak akkor indítható be, ha a kezelő meggyőződött arról, hogy az nem veszélyezteti a bőrfejtésben segédkező munkavállalót. (2) A bőrfejtő gép veszélyes körzetében csak a munkáltató által beosztott személyek tartózkodhatnak. (3) A bőrfejtő gép kezelőjének a művelet elvégzése alatt úgy kell elhelyezkedni, hogy veszély esetén a gépet bármelyik pillanatban le tudja állítani. 40. § A hasfal felnyitásakor a béltraktus eltávolításánál, valamint a belsőség horogra történő felakasztásánál olyan fogást kell alkalmazni, amely csökkenti a műveletet végző személy kézsérülésének veszélyét. 41. § (1) A fej bárddal történő kettévágása előtt a munkavállaló köteles meggyőződni arról, hogy a bárd hatósugarában nem tartózkodik senki. (2) A kettévágott fejből a nyelv eltávolítását végző munkavállalónak lánckesztyűt kell használni.
A nyúl vágása 42. § A munkáltatónak meg kell határozni a kábító asztalon elhelyezhető nyulak darabszámát. 43. § (1) A szúrást a nyúl első lábait fogó kéztől távolodó irányba kell végrehajtani. (2) Ha egyszerre több munkavállaló végez szúrást, a munkáltatónak meg kell határozni a személyek közötti biztonságos távolságot. 44. § (1) A nyúlláb levágásakor a lábat fogó kézen kötelező a lánckesztyű használata. (2) A lábtőízület pneumatikus ollóval történő vágása esetén a lábat fogó ujjaknak minden esetben a lábtőízület alatt kell lenni. (3) Az ollót beszorulása vagy bármilyen meghibásodása esetén azonnal le kell választani a levegőhálózatról. 45. § (1) A bőrfejtést, a nyúltestet tartó kéztől távolodó irányba kell végezni. (2) Bőrfejtésnél a kés használata csak a pálya leállítása után megengedett. 46. § A nyúlfej levágásánál lánckesztyű használata kötelező.
V. Fejezet HÚSFELDOLGOZÁS Késsel végzett műveletek, hasítás 47. § (1) A késsel végzett munkához olyan nagyságú teret kell biztosítani, hogy az egyes műveleteket végző személyek saját magukat és munkatársaikat ne veszélyeztethessék. (2) Munkavégzéshez csak olyan kést és bárdot szabad használni, amelyeknek kézrácsúszás-gátlóval ellátott, biztonságos fogású markolata van. (3) Tilos a kést a megmunkálandó anyag közé tenni vagy abba beleszúrva tartani.
(4) Tilos a kést dobással átadni vagy más jellegű munkához (például anyagtovábbításhoz stb.) felhasználni. (5) A késsel munkát végző személynek olyan testhelyzetet kell elfoglalnia, hogy a kés vezetési iránya tőle jobbra vagy balra eltávolodó legyen. 48. § (1) A fagyasztott húson - annak felengedéséig - tilos késsel bármilyen műveletet végezni. (2) A használaton kívüli kést a munkáltató által meghatározott tartóban kell tárolni. (3) A kés tárolására csak olyan tokot szabad használni, amely megfelel a kés méretének és abból nem eshet ki. 49. § (1) A kést csak az élelmiszeriparban alkalmazott késköszörű gépen szabad élezni. Tilos a kést hosszában és a korong forgásirányával szemben köszörülni. (2) Olyan fenőacélt szabad használni, amelynek kiképzése megakadályozza a kés rácsúszását a fenőacél markolatára. (3) Olyan technológiai műveletnél, amelynél a munkavállalót kézsérülés érheti, kötelező a kézvédő lánckesztyű és alkarvédő használata, ha pedig comb-, has- és lágyéktájon érheti vágás vagy szúrás, kötelezően lánckötényt kell viselni. (4.) A kéz- és alkarvédő eszközt csak egymással zártan kapcsolódva szabad használni. 50. § (1) Gépi hasítás (fűrészelés) esetén a biztonságos munkavégzés személyi és tárgyi feltételeit a munkáltatónak kell meghatározni. (2) A hasítás veszélyes körzetében csak a munkáltató által beosztott személyek tartózkodhatnak. (3) Ha a hasítást végző környezetében a közlekedés megengedett, gondoskodni kell a közlekedő személyek védelméről.
Darálás, aprítás 51. § (1) A darálógép kézi beadagolását csak a géphez tartozó tömőeszközzel szabad végezni. (2) A gép közelében, jól látható helyen a „TÖMŐFA HASZNÁLATA KÖTELEZŐ!” feliratú figyelmeztető táblát kell kifüggeszteni. (3) Ha a darálótárcsa furatainak átmérője nyolc milliméter vagy ennél nagyobb, a gépet csak felszerelt védőcsővel szabad üzemeltetni. (4) Olyan húsdarálóknál, amelyeknél a lyuktárcsa átmérője meghaladja a száz millimétert, a darálócsiga és a vágószerkezet kiszereléséhez segédeszközt (kitoló- vagy kihúzó berendezést) kell használni. (5) A betöltő garattal és etetőcsigával rendelkező húsdarálót csak a garatába beépített, benyúlást akadályozó védőberendezéssel (fedél, rács, keret stb.) szabad üzemeltetni. 52. § (1) Üzem közben a kutter késburkolata alá tilos kézzel vagy bármilyen eszközzel benyúlni. (2) A nyersanyagok és adalékok (fűszerek) adagolása során a kuttertányérba beesett bármilyen tárgyat csak a gép leállítása után szabad eltávolítani. (3) A kutter nyitott fedéllel történő tisztítása közben a késgarnitúrát le kell fedni. A fedelet nyitott állapotban rögzíteni kell. (4) A vágókések cseréjét, élezését és beállítását csak karbantartó szakember végezheti. 53. § (1) A kockázó berendezést, a gép késszekrényének tisztítása vagy anyagváltás céljából történő ürítéskor le kell választani a villamos hálózatról. (2) Az aprító berendezés késeinek tisztításakor, mozgatásakor vágásálló védőkesztyű használata kötelező. (3) A finomaprító berendezés aprítófejének cseréjét és élezését csak karbantartó szakember végezheti.
Fűszer előkészítés 54. § A fűszer előkészítő helyiségben gondoskodni kell a folyamatos szellőztetésről.
Keverés, töltés 55. § (1) A keverőgép forgó keverőelemei közé kézzel vagy bármilyen eszközzel benyúlni tilos. (2) A keverőgépet csak a fedelének akaratlan lecsapódását megakadályozó biztonsági berendezéssel szabad üzemeltetni. (3) A billenőkádas gépek kádját az ürítést megelőzően rögzíteni kell. (4) A buktatható keverőteknőt csak az akaratlan lebillenést megakadályozó biztonsági szerkezettel szabad üzemeltetni.
56. § (1) A hidraulikus töltő gép fedelét nyitni vagy zárni csak akkor szabad, ha a fedél szabad útja biztosított, és a művelet senkit sem veszélyeztet. (2) A töltést a hidraulikus töltőgéppel csak a gép fedelének biztonságos lezárása után szabad megkezdeni. (3) A kezelőnek a lapátkerekes töltőgépek tölcsérének nyitásánál és zárásánál ellenőrizni kell, hogy a tölcsér mozgatásával nem okoz-e balesetveszélyt.
Bélbe töltött termékek lezárása 57. § A bélbe töltött termékek kézi és a gépi működtetésű záróberendezéseinek kiszorítóolló és záróelem hajlítófej egységeibe kézzel benyúlni tilos.
Hőkezelés (füstölés, főzés) 58. § (1) A füstképző berendezést csak a kijelölt munkavállaló üzemeltetheti. (2) A füstölőhelyiség ajtajának belülről is nyitható állapotát rendszeresen ellenőrizni kell. (3) A hőkezelő kocsit (a hőkezelő szekrényből történő kihúzás kivételével) minden esetben tolva, a kézvédővel ellátott fogantyúk segítségével kell mozgatni. (4) A magaspályás kiszolgálású hőkezelő berendezés bekötő pályaszakaszának elemeit folyamatosan ellenőrizni kell. 59. § (1) A főzőberendezés kezelői részére a forrázás veszély miatt védőkötény és védőlábbeli viselése kötelező. (2) A nagy tömegű főzőkonténereket - a forrázás veszélye miatt - fokozott figyelemmel kell beemelni a forró vízzel telt főzőkádba. (3) A főzőkonténereket egyenletesen kell megrakni az egyensúly megtartása érdekében. (4) A lecsapódás veszélye miatt a főzőkád fedelének kiegyensúlyozottságát, rögzítettségét folyamatosan ellenőrizni kell. (5) A főzőkonténer-emelő berendezést forrázás veszélytől mentes területről kell irányítani. 60. § (1) Az autoklávok fedelét csak akkor szabad megnyitni, ha a berendezésben megszűnt a túlnyomás. (2) Ha az autokláv fedelének nyitása akadályba ütközik, a leeresztő csapot kinyitva a nyomást tovább kell csökkenteni. Az ezt követő nyitás elvégzéséhez egyéni védőfelszerelés (védőkötény, gumicsizma, védőálarc, fejvédő, védőkabát és védőkesztyű) használata kötelező.
Érlelés, pácolás 61. § (1) A szalámiérlelő termekben lévő lécezett szinteken munkavégzés csak biztonságos korláttal, lábléccel ellátott kezelőjárdán történhet. (2) A pácoló berendezés tűsora alá üzem közben benyúlni tilos. (3) A pácoldatok készítésekor a kezelőnek gumicsizmát, gumikesztyűt és védőkötényt kell viselni.
Csomagolás 62. § Tilos az üzemelő zsugorfóliás csomagológépbe benyúlni.
Készáru tárolása 63. § A készáru tárolásánál használt eszközök és berendezések időszakos felülvizsgálatát a munkáltatónak kell meghatározni.
Egyéb feldolgozás 64. § (1) Az olvasztott forró zsírba tilos nyersanyagot utántölteni. (2) A zsírolvasztásnál kézi keverést és kiszedést csak hőszigetelő anyagból készített nyéllel, fogóval ellátott kéziszerszámmal szabad végezni.
(3) A kéziszerszám nyele olyan hosszú legyen, hogy munka közben a munkavállaló ne kerülhessen közel a forró anyaghoz, illetve a kifröccsenő anyagtól védve legyen. 65. § (1) A hidraulikus tepertőprés kiemelt dugattyúját megfelelő teherbírású, biztonságos állványzattal kell alátámasztani. (2) A préskosarak töltésénél és ürítésénél a meleg lemezek behelyezését vagy elvételét a hőhatás ellen védőkesztyűben kell végezni.
Hűtőtárolás 66. § (1) A hűtőhelyiségben a hűtőaggregáthoz tartozó és a kiegészítő berendezéseken bármilyen munkát végezni csak a ventilátorok leállítása után szabad. (2) A hűtőhelyiségek ajtajának (vészkijáratának) belülről, segédeszköz igénybevétele nélküli nyithatóságát naponta ellenőrizni kell. (3) A hűtőhelyiségekben munkavégzés csak áramszünet esetére is biztosított tájékozódási és vészjelzési lehetőség mellett történhet. (4) A hűtőhelyiségekben a padozaton esetlegesen kialakuló jégréteget folyamatosan el kell távolítani.
Az üzemi takarítás és tisztítás munkabiztonsági feltételei 67. § (1) A takarító berendezéssel történő tisztítás során védőszemüveg és védőálarc használata kötelező. (2) Tilos a takarító berendezés permetezőfejét személyek felé fordítani. (3) A nagynyomású takarító berendezések használata során nem érheti vízsugár a villamos szerelvényeket. (4) A munkáltatónak meg kell határozni a tisztítószerek alkalmazására és tárolására vonatkozó munkabiztonsági követelményeket. (5) A munkáltató köteles gondoskodni arról, hogy a munkavállaló rendelkezzen a takarítás és tisztítás egészséget nem veszélyeztető, biztonságos követelményeinek elméleti és gyakorlati ismereteivel.
VI. Fejezet ÜZEMEN BELÜLI ANYAGMOZGATÁS Húsipari magaspályás szállítás 68. § (1) A magaspályán a pályakocsira függesztett terhet csak tolni szabad, azt húzással mozgatni tilos. Egyszerre csak egy kocsit szabad tolni. (2) Csak azokon a pályaszakaszokon szabad technológiai műveletet végezni, ahol a pályakocsi leesését pályabiztonsági elemmel megakadályozták. (3) A pályaváltón tilos terhet tárolni. (4) A pályaváltókat működtetni csak a használati utasításban előírt eszközzel szabad. Az átváltott sínszakaszok biztonságos elhelyezkedését a váltó működtetését követően ellenőrizni kell. 69. § (1) A magaspályakocsikat ütköztetni tilos. (2) Magaspálya alatti munkavégzéskor fejvédősisak használata kötelező. (3) Meghibásodott magaspályás szállítóberendezést üzemeltetni tilos. 70. § (1) A magaspályás szállító berendezés indítása előtt a pálya akadálymentességéről az indítást végző személynek meg kell győződnie. (2) A pálya csak úgy indítható el, ha azt figyelmeztető hangjelzés (zajos üzem esetén fényjelzés is) megelőzi. (3) A magaspályás szállító berendezés vonóeleméhez üzem közben hozzányúlni tilos. (4) A magaspálya nyomvonalában és a kezelőhelyeken elhelyezett biztonsági kikapcsolók elérhetőségét nem szabad megakadályozni. (5) A magaspályához - az ellenőrzés és karbantartás esetét kivéve - szigorúan tilos bármilyen tárgyat (létrát, deszkát stb.) támasztani vagy a pályára helyezni. 71. § A munkáltatónak a vonatkozó szabványok vagy ezzel egyenértékű műszaki megoldások figyelembevételével meg kell határozni a húsipari magaspályás szállítórendszer elemeinek (sínpálya, függesztő elem, pályakocsi, hajtóés feszítőmű, váltók, sínvégzárak és egyéb pályaelemek) ellenőrzési módját és a vizsgálatok gyakoriságát.
Kocsiemelő-billentő berendezések használata 72. § (1) A kocsiemelő-billentő berendezés csak a gép használati utasításában meghatározott szállítókocsival üzemeltethető. (2) A szállítókocsit felemelése előtt az emelőberendezéshez biztonságosan rögzíteni kell. A gép kezelőjének a rögzített állapotot ellenőrizni kell. 73. § (1) A kocsiemelő-billentő berendezés elhatárolt működési területére üzem közben bemenni, a felemelt emelővilla vagy szállítókocsi alá benyúlni, behajolni vagy ott tartózkodni szigorúan tilos. (2) A kocsiemelő-billentő berendezésen a személyszállítás tilos. (3) A kocsiemelő-billentő berendezések időszakos biztonsági felülvizsgálatát a munkáltatónak kell meghatározni.
Kerekes füstölőkocsi használata 74. § (1) A kerekes füstölőkocsit minden esetben alulról kezdve és felfelé haladva kell megrakni, hogy a még nem teljesen megrakott kocsi súlypontja minél alacsonyabban legyen. (2) A kerekes füstölőkocsi kezelőjének kéz- és lábvédő egyéni védőfelszerelést kell biztosítani.
Kézi anyagmozgatás 75. § A munkáltatónak a vonatkozó jogszabályok és a helyi körülmények figyelembevételével kell meghatározni a kézi anyagmozgatás munkabiztonsági követelményeit.
Záró rendelkezés 76. § Ez a rendelet 2005. szeptember 1. napján lép hatályba.
21/1998. (IV. 17.) IKIM rendelet a gépek biztonsági követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 56. §-ának a) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:
Általános rendelkezések 1. § (1) A rendelet alkalmazási köre a gépekre és biztonsági berendezésekre terjed ki. (2) Nem terjed ki a rendelet alkalmazási köre: a) olyan gépre, amelynek egyetlen erőforrása a közvetlenül felhasznált emberi munkaerő, ide nem értve a terhek emelésére vagy süllyesztésére használt gépet; b) közvetlenül a betegekkel érintkező orvosi készülékekre; c) vásárokban, illetve szórakoztató parkokban használt különleges (mutatványos) - rögzített vagy mobil biztonsági berendezésekre; d) gőzkazánokra, nyomástartó biztonsági berendezésekre, tartályokra; e) kifejezetten nukleáris felhasználásra kialakított vagy alkalmazott olyan gépre, amelynek meghibásodása radioaktív emissziót okozhat; f) gépbe beépített radiokatív sugárforrásra; g) lőfegyverre; h) éghető folyadékokra, olvadékokra és veszélyes anyagok tárolótartályaira és csővezetékeire; i) olyan közlekedési eszközökre (járművekre), amelyek kizárólag közúti, légi, vasúti vagy vízi úton történő személy- vagy áruszállításra, illetőleg ilyen célú jármű vontatására készültek; j) k) úszó létesítményekre, biztonsági berendezéseikkel és felszereléseikkel együtt; l) személyek magán- vagy közcélú szállítására szolgáló kötélpályára, ideértve a siklópályát is; m) traktorokra (mező- vagy erdőgazdasági vontatókra); n) kizárólag fegyveres szervek használatára tervezett és kialakított gépre; o) olyan felvonóra, amely épületek vagy szerkezetek különböző szintjeit szolgálja ki, fülkéje merev vezetősínek között mozog, a vízszinteshez képest 15°-nál nagyobb dőlésű és oa) személyek, ob) személyek és áruk, oc) csak áruk szállítására szolgál, feltéve, hogy a fülkébe legalább egy személy be tud szállni, és a fülkében lévő személy a kezelőelemeket belülről elérheti; p) olyan személyszállító eszközre, amely fogazott sínen és fogazott meghajtókerékkel működik; r) aknaszállító gépre; s) színházi felvonókra; t) az építkezéseken alkalmazott személyek vagy személyek és terhek emelésére szolgáló felvonóra; u) olyan gépre, amely alapvetően az elektromosság alapján jelent veszélyt.
Értelmező rendelkezések 2. § E rendelet alkalmazásában a) gép: aa) az olyan összekapcsolt alkatrészek és alkotóelemek együttese, amelyek közül legalább egy mozog, a megfelelő mozgató, vezérlő és energiaellátó szerkezettel együtt és amelyeket valamely meghatározott felhasználás céljából kapcsoltak össze, így különösen valamely anyag feldolgozására, kezelésére, mozgatására vagy csomagolására, ab) az olyan gépek együttese, amelynek olyan az összeállítása és a vezérlése, hogy együttes egészként működjön ugyanazon cél érdekében,
ac) a gép funkcióját változtató cserélhető biztonsági berendezés, amelyet egy géppel, különböző gépek sorozatával vagy egy vontatóval történő, a kezelő általi összeszerelés céljából hoztak forgalomba, amennyiben az nem kizárólag alkatrész vagy szerszám; b) biztonsági berendezés: az ac) pont alá nem tartozó olyan - e rendelet 1. számú mellékletének B) pontjában felsorolt - biztonsági berendezés, amelyet biztonsági feladat ellátása érdekében hoznak forgalomba, és amelynek hibája vagy hibás működése személyek biztonságát vagy egészségét veszélyeztetheti; c) tanúsító szervezet: a gazdasági és közlekedési miniszter (a továbbiakban: miniszter) által külön jogszabály szerint a gépek és biztonsági berendezések vizsgálatára, ellenőrzésére és tanúsítására kijelölt, az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok gépekre vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló 98/37/EK irányelve 9. cikke szerint bejelentett szervezet; d) EK megfelelőségi nyilatkozat: a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője írásbeli nyilatkozata arról, hogy a gép vagy a külön forgalmazott biztonsági berendezés megfelel a jogszabályban előírt biztonsági előírásoknak; e) f) EK típusvizsgálati tanúsítvány: a tanúsító szervezet által kiadott dokumentum annak igazolására, hogy a gép vagy biztonsági berendezés típusmintája a jogszabályban előírt biztonsági előírásoknak megfelel; g) rendeltetésszerű használat: a gép vagy biztonsági berendezés használati, kezelési útmutatójában vagy termékismertetőjében feltüntetett, a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője által tervezett célnak és az előírt üzemeltetési módnak megfelelő használat; h) honosított harmonizált szabvány: az európai szabványügyi szervezetek által elfogadott és az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett harmonizált európai szabvány, amelyet a magyar eljárási rendnek megfelelően nemzeti szabványként közzétettek; i) forgalomba hozatal: a gép vagy biztonsági berendezés visszterhes vagy ingyenes, első ízben történő rendelkezésre bocsátása.
Biztonsági követelmények 3. § (1) Gép vagy biztonsági berendezés akkor hozható forgalomba, ha rendeltetésszerű használat mellett nem veszélyezteti személyek, állatok életét, testi épségét, egészségét és a vagyonbiztonságot, továbbá megfelel az e rendeletben meghatározott biztonsági és egészségvédelmi előírásoknak. Ez az előírás azonban nem korlátozza az illetékes miniszter jogát különleges követelmények meghozatalára és közzétételére, melyeket a személyek, különösképpen a munkavállalók védelme érdekében szükségesnek tart, amennyiben ez nem jár a gépek vagy biztonsági berendezések megváltoztatásával e rendelet előírásai szerint. (2) A gépet vagy biztonsági berendezést úgy kell tervezni, gyártani, kialakítani, forgalomba hozni, hogy megfeleljen az 1. számú mellékletben meghatározott alapvető biztonsági és egészségvédelmi követelményeknek. (3) A honosított harmonizált szabványnak megfelelően gyártott gépet vagy biztonsági berendezést úgy kell tekintetni, hogy az megfelel a szabvány által lefedett alapvető biztonsági és egészségvédelmi követelményeknek. (4) A (3) bekezdésben említett honosított harmonizált szabványok jegyzékét a Magyar Szabványügyi Testület a hivatalos lapjában közzéteszi. (5) Honosított harmonizált szabványok hiányában az alapvető biztonsági és egészségvédelmi követelmények teljesítése szempontjából irányadó nemzeti szabványok jegyzékét a miniszter a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium hivatalos lapjában teszi közzé. 4. § A kiállításokon, bemutatókon és hasonló rendezvényeken (a továbbiakban: bemutatók) olyan gép vagy biztonsági berendezés is kiállítható, amely nem felel meg az alapvető biztonsági és egészségvédelmi követelményeknek, amennyiben jól látható és egyértelmű felirattal jelzik, hogy a gép vagy biztonsági berendezés nem megfelelő és mindaddig nem hozható forgalomba, amíg a megfelelőségét a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője nem biztosítja. A kiállítónak a bemutatók során megfelelő intézkedéseket kell tennie a személyek életének, testi épségének, illetve egészségének védelme biztosítására.
Az EK megfelelőség tanúsítása 5. § A gyártónak vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének a forgalomba hozatalhoz az 5. számú mellékletben meghatározott műszaki dokumentáció alapján a) a gépre a 3. számú melléklet A) pontjában,
b) olyan gép esetében, amelyet a gyártó más gépbe vagy berendezésbe kíván beépíteni vagy azzal összeépíteni, a 3. számú melléklet B) pontjában, c) a külön forgalmazott biztonsági berendezés tekintetében a 3. számú melléklet C) pontjában meghatározott adatokat tartalmazó EK megfelelőségi nyilatkozatot kell kiállítania. 6. § (1) A gyártónak vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének a 2. számú mellékletben felsorolt gépek vonatkozásában, ha a gyártás során nem, vagy csak részben elégítették ki a honosított harmonizált szabványok követelményeit, a forgalomba hozatal előtt EK típusvizsgálatot kell végeztetni. (2) Az EK típusvizsgálat olyan eljárás, amely során a tanúsító szervezet megvizsgálja és igazolja, hogy az EK típusvizsgálatra átadott vagy bemutatott gép vagy biztonsági berendezés (a továbbiakban: típusminta) megfelel az alapvető biztonsági és egészségvédelmi követelményeknek. (3) Az EK típusvizsgálat lefolytatását a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője kérheti. A kérelemnek a 6. számú mellékletben meghatározott adatokat és dokumentációt kell tartalmaznia. (4) A tanúsító szervezet - honosított harmonizált szabvány alkalmazása hiányában vagy honosított harmonizált szabvány részleges alkalmazása esetén - a műszaki dokumentáció alapján, a típusmintán elvégzi a szükséges ellenőrzést és vizsgálatot annak megállapítására, hogy a típusmintát a műszaki dokumentációval egyezően gyártották-e, azonosítja azokat a részegységeket, amelyeket a honosított harmonizált szabványok előírásai szerint gyártottak, és megállapítja, hogy a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője által választott megoldások a rendeletben meghatározott alapvető biztonsági és egészségvédelmi követelményeknek megfelelnek-e. (5) Ha a típusminta az alapvető biztonsági és egészségvédelmi követelményeknek megfelel, a tanúsító szervezet a típus megfelelőségéről EK típusvizsgálati tanúsítványt állít ki. Ellenkező esetben az elutasítás indokainak részletes megjelölésével a típusvizsgálati tanúsítás kiadását megtagadja és erről értesíti a többi tanúsító szervezetet. 7. § (1) A gyártónak vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének a 2. számú mellékletben felsorolt gépek vonatkozásában, ha a gyártás során kielégítették a honosított harmonizált szabványok követelményeit, a forgalomba hozatal előtt választása szerint a) az 5. számú mellékletben meghatározott műszaki dokumentációt egy tanúsító szervezetnek átadja, amely a dokumentáció átvételét igazolja és az iratokat megőrzi; b) a 6. számú mellékletnek megfelelően összeállított dokumentációt egy tanúsító szervezetnek bemutatja, amely megvizsgálja, hogy a honosított harmonizált szabványokat helyesen alkalmazták-e, és erről igazolást állít ki, vagy dönt az EK típusvizsgálati eljárás lefolytatásának szükségességéről; c) a típusmintán EK típusvizsgálati eljárást kezdeményez. (2) Ha a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője az (1) bekezdés b) pontjában foglaltak szerint jár el, akkor a gép vagy biztonsági berendezés minden olyan változásáról, amely az alapvető biztonsági és egészségvédelmi követelmények betartását érinti, a 6. számú mellékletnek megfelelően összeállított módosított dokumentáció megküldésével a tanúsító szervezetet tájékoztatnia kell. A tanúsító szervezet a változtatást megvizsgálja és megfelelőség esetén kiegészítő megfelelőségi tanúsítványt állít ki, vagy dönt az EK típusvizsgálati eljárás lefolytatásának szükségességéről. 8. § Ha sem a gyártó, sem az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője nem teljesítette az 57. §-ban előírt követelményeket, úgy azokat a gépet vagy biztonsági berendezést az Európai Közösségben forgalomba hozónak kell teljesítenie. E követelmények vonatkoznak továbbá arra is, aki különböző eredetű gépeket, géprészeket vagy biztonsági berendezéseket összeépít, vagy aki gépet vagy biztonsági berendezést saját használatra gyárt. 8/A. §
Megfelelőségi jelölés 9. § (1) A 2. számú mellékletben nem szereplő gépet vagy biztonsági berendezést a gyártónak vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének a forgalomba hozatal előtt a 4. számú melléklet szerinti CE megfelelőségi jelöléssel kell ellátnia. (2) (3) A megfelelőségi jelölés a gépen kizárólag akkor helyezhető el, ha a gép vagy biztonsági berendezés a rá vonatkozó, az áruk biztonságosságával összefüggő és megfelelőségi jelölést előíró összes jogszabály előírásainak megfelel. (4) A megfelelőségi jelölést a gépen vagy biztonsági berendezésen jól láthatóan, egyértelműen és maradandóan kell elhelyezni.
(5) A gépen vagy biztonsági berendezésen nem helyezhető el a megfelelőségi jelöléssel összetéveszthető jelölés. Minden más jelölést csak úgy lehet elhelyezni, hogy az a megfelelőségi jelölés láthatóságát és olvashatóságát ne befolyásolja.
Biztonsági intézkedések 10. § (1) Amennyiben a CE megfelelőségi jelöléssel ellátott gép vagy az EK megfelelőségi tanúsítvánnyal ellátott biztonsági berendezés a rendeltetésszerű használat során veszélyezteti a személyek, háziállatok vagy anyagi javak biztonságát, a külön jogszabályban meghatározott piacfelügyeleti hatóság a gépet vagy biztonsági berendezést a piacról kivonja, annak forgalomba hozatalát, üzembe helyezését, használatát megtiltja. Erről haladéktalanul tájékoztatja az Európai Bizottságot (a továbbiakban: Bizottság), megjelölve az intézkedés okát és különösen azt, hogy a nem megfelelőség oka: a) az 1. számú mellékletben meghatározott alapvető biztonsági és egészségvédelmi követelményeknek való nem megfelelés, b) a honosított harmonizált szabványok nem megfelelő alkalmazása, c) a honosított harmonizált szabványok hiányosságai. (2) Amennyiben egy nem megfelelő gép CE jelöléssel, illetve egy nem megfelelő biztonsági berendezés EK megfelelőségi tanúsítvánnyal van ellátva, a piacfelügyeleti hatóság megteszi a külön jogszabályban meghatározott intézkedéseket a jelölés elhelyezője, illetve a megfelelőségi tanúsítvány kibocsátója ellen, erről tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállam piacfelügyeleti hatóságát.
A tanúsító szervezetek bejelentése 11. § (1) A miniszter - külön eljárás szerint - bejelenti a Bizottságnak és a többi tagállamnak a vizsgálat és tanúsítás lefolytatására általa kijelölt szervezeteket, e szervezetek feladatainak rögzítésével, valamint a Bizottság által előzőleg adott azonosító számaikkal együtt. (2) A miniszter visszavonja a bejelentést, ha a szervezet már nem felel meg a külön jogszabályban foglalt követelményeknek. A bejelentés visszavonásáról a Bizottságot és a többi tagállamot haladéktalanul értesíteni kell.
Szabványok és műszaki előírások szakbizottsága 12. § Ha a piacfelügyeleti hatóság úgy ítéli meg, hogy a honosított harmonizált szabványok nem felelnek meg teljes mértékben az e rendelet 1. számú mellékletében meghatározott követelményeknek, köteles az ügyet indokolással az Európai Parlament és a Tanács a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló 98/34/EK irányelve 5. cikke szerint létrehozott szakbizottság elé terjeszteni.
Ellenőrzés 13. § Az EK megfelelőség tanúsítására vonatkozó előírások megtartását a külön jogszabályban meghatározott hatóság jogosult ellenőrizni és minden olyan intézkedést megtenni, amelyre jogszabály felhatalmazást ad.
Záró rendelkezések 14. § (1) E rendelet 1999. március 31. napján lép hatályba. (2) Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban összeegyeztethető szabályozást tartalmaz az Európai Parlament és a Tanács a gépekre vonatkozó 98/37/EK irányelvével. 15. §
1. számú melléklet a 21/1998. (IV. 17.) IKIM rendelethez
Alapvető biztonsági és egészségvédelmi követelmények A kötelező egészségvédelmi és biztonsági követelményeket csak akkor kell a gyártónak vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének betartani, ha a gépnek a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője által meghatározott rendeltetésszerű használata is veszélyeket rejt magában. Amennyiben a rendeletben meghatározott alapvető biztonsági és egészségvédelmi követelmények betartása a technika állásának adott fejlettsége mellett teljeskörűen nem teljesíthető, a gépet lehetőség szerint úgy kell tervezni és építeni, hogy az a rendelet célkitűzéseit közelítse. A technika fejlődésével a korszerűbb megoldásokat kell alkalmazni. A gyártónak vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének kötelessége az összes veszélyforrás feltárása, és ezeket a tervezésnél és a gyártásnál figyelembe kell vennie. 1. A gépek és biztonsági berendezések tervezésére és gyártására vonatkozó alapvető biztonsági és egészségvédelmi követelmények E melléklet alkalmazásában a „gép” vagy „biztonsági berendezés” a 2. § (1) bekezdésének meghatározása szerint értendő. 1.1. Általános előírások A gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője köteles értékelni és azonosítani azokat a veszélyeket, amelyeket a gép okozhat, és az értékelés számításba vételével kell a gépet megterveznie és kialakítania. 1.1.1. Fogalommeghatározások A jelen jogszabály alkalmazásában: a) veszélyes tér: minden olyan a gépen belüli, illetve akörüli tér, amelyben a személyek biztonsága vagy egészsége kockázatnak lehet kitéve. b) veszélyeztetett személy: az a személy, aki a veszélyes térben tartózkodik. c) kezelőszemély: az(ok) a személy(ek), aki(k) a gép szerelésével, üzemeltetésével, beállításával, karbantartásával, tisztításával, javításával vagy szállításával van(nak) megbízva. 1.1.2. A biztonság beépítésének az alapelvei a) A gépeket úgy kell kialakítani, és rendeltetésüknek megfelelő felszereléssel ellátni, hogy beállításuk, üzemeltetésük és karbantartásuk ne járjon kockázattal azokra a kezelőszemélyekre, akik ezeket a műveleteket a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője által meghatározott körülmények között végzik. Az intézkedéseknek arra kell irányulniuk, hogy a kockázatokat a gép várható élettartama folyamán, beleértve azt az időtartamot is, amikor a gépet szét- vagy összeszerelik, továbbá olyan esetekben ki lehessen zárni, amikor a kockázat előre látható szokatlan helyzetekből adódik. b) A legmegfelelőbb megoldások kiválasztásakor a gyártónak vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének a következő alapelveket kell alkalmaznia, mégpedig az itt megadott sorrendben: - a veszélyek kiküszöbölése vagy a minimális mértékre csökkentése (a biztonsági alapelveknek a gép tervezési és gyártási folyamatában való érvényesítése), - a szükséges védekezési lehetőségek feltárása azokkal a veszélyekkel szemben, amelyeket nem lehet kiküszöbölni, - a felhasználó tájékoztatása a megmaradó veszélyekről az alkalmazott védekezési megoldások nem tökéletes hatékonysága miatt, tájékoztatás az esetlegesen szükséges különleges képzésről és az egyéni védőeszközök alkalmazásáról. c) A gyártónak vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének a gép tervezése és gyártása során, valamint a használati utasítás kidolgozásakor nemcsak a gép normál alkalmazási körülményeit kell figyelembe vennie, hanem a gépnek az ésszerűen várható alkalmazásokat is. A gépet úgy kell tervezni és kialakítani, hogy annak nem rendeltetésszerű használata ne legyen lehetséges. Adott esetben a használati utasításban nyomatékosan fel kell hívni a figyelmet a gép olyan szakszerűtlen alkalmazására, amit a tapasztalatok szerint ki kell küszöbölni. d) A gép rendeltetésszerű használata esetén a kezelőszemélyek igénybevételét, elfáradását, pszichikai megterhelését (stressz) az ergonómiai elvek figyelembevétele mellett a lehető legkisebbre kell csökkenteni. e) A gyártónak vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének a gép tervezése és gyártása során számításba kell vennie azokat a terheléseket, amelyek a kezelőszemélyeket érik azért, mert az egyéni védőeszközöket (pl. cipő, védőkesztyű) viselniük kell.
f) A gépet valamennyi speciális szerelvénnyel és tartozékkal ellátva kell leszállítani annak érdekében, hogy azt minden kockázattól mentesen lehessen felszerelni, karbantartani és üzemeltetni. 1.1.3. Anyagok és gyártmányok A gép gyártása során a gépbe beépített vagy annak alkalmazása során felhasznált anyagok, illetve az általa előállított termékek nem veszélyeztethetik az érintett személyek biztonságát vagy egészségét. Különösen folyadékok (nyomás alatti közegek) alkalmazása esetén a gépet úgy kell tervezni és kialakítani, hogy a feltöltés, felhasználás, visszanyerés vagy leeresztés veszély nélkül legyen elvégezhető. 1.1.4. Megvilágítás A gépet a gyártónak vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének fel kell szerelnie az adott munkafolyamatoknak megfelelő világítással abban az esetben, ha annak hiánya a normál környezeti világítás esetén kockázatot jelentene. A gyártónak vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének gondot kell fordítania arra, hogy az általa szállított világítás ne idézzen elő sem zavaró árnyékos teret, sem zavaró, kápráztató hatást, vagy ne okozzon veszélyes stroboszkópikus hatást. Amennyiben egyes belső szerelvényeket gyakran kell ellenőrizni, azokat megfelelő világítással kell ellátni. Ugyanez vonatkozik a szerelési és karbantartási területekre is. 1.1.5. A gép tervezése a kezelés figyelembevételével A gép és valamennyi tartozéka - legyen veszély nélkül kezelhető, - olyan csomagolású vagy kialakítású, hogy annak közbenső tárolása sérülésmentesen és veszélytelenül megoldható legyen (pl. kielégítő stabilitás, különleges alátámasztások). Amennyiben a gép vagy annak bármely szerkezeti eleme a súlya, méretei vagy alakja miatt kézzel nem mozgatható, akkor a gépet, illetve annak tartozékait - vagy olyan kiegészítő szerelvényekkel kell ellátni, amelyek lehetővé teszik azt, hogy valamilyen teheremelő biztonsági berendezéssel felvehetők legyenek, - vagy úgy kell kialakítani, hogy ilyen szerelvényekkel elláthatók legyenek (pl. menetes furatok kialakítása), - vagy olyan formájúra kell kialakítani, hogy a hagyományos teheremelő gépekre ráhelyezhető legyen. Azok a gépek, amelyeket kézzel kell mozgatni - könnyen szállíthatók, vagy - a biztonságos szállíthatóság érdekében megfelelő fogóeszközökkel (pl. fogantyú) ellátottak legyenek. Az olyan készülékek, illetve gépalkatrészek kézi mozgatásakor, amelyek alacsony súlyuk ellenére is (az alakjuk vagy anyaguk miatt) veszélyt jelentenek, intézkedéseket kell tenni a veszélyeztetés kiküszöbölésére. 1.2. Vezérlőrendszerek 1.2.1. A vezérlőrendszerek biztonsága és megbízhatósága A vezérlőrendszereket úgy kell tervezni és gyártani, hogy azok biztonságosan és megbízhatóan elhárítsák veszélyhelyzet kialakulását. Ezeket úgy kell tervezni, hogy - az elvárható üzemi igénybevételeknek és idegen behatásoknak ellenálljanak, - a vezérlőrendszer esetleges logikai hibája ne idézzen elő veszélyhelyzetet. 1.2.2. Kezelőelemek A kezelőelemeknek - jól láthatónak, felismerhetőnek, célszerűen megjelöltnek kell lenniük, - úgy kell felszerelve lenniük, hogy a biztonságos, akadálytalan, gyors és egyértelmű működtetés biztosított legyen, - a mozgása kövesse az általa kiváltott mozgás irányát, - a veszélyes téren kívül kell felszerelve lenniük, szükség esetén a veszélyes térbe telepített bizonyos, vezérlőelemek kivételével mint pl. vészkikapcsoló, vagy különálló vezérlőpultra, például a robotok programozásához, - úgy kell elhelyezve lenniük, hogy azok működtetése ne idézzen elő pótlólagos veszélyhelyzetet, - úgy kell tervezve, illetve védelemmel ellátva lenniük, hogy az azoktól megkívánt hatás, amennyiben az veszélyhelyzetet lenne képes előidézni, ne következzen be akaratlagos működtetés nélkül, - úgy kell gyártva lenniük, hogy azok az előre látható behatásoknak ellenálljanak; ez különösen vonatkozik a vészkikapcsolókra, amelyek jelentős igénybevételnek lehetnek kitéve.
Amennyiben valamilyen kezelőelemet többféle funkció teljesítésére terveztek és gyártottak, azaz annak a hatása nem egyértelmű (pl. kapcsolófalba alkalmazása), akkor a mindenkori vezérlő hatást összetéveszthetetlenül ki kell jelölni, és szükség esetén megfelelő időelőzéssel jól látható, illetve hallható visszajelzést kell alkalmazni. A kezelőelemeket úgy kell elhelyezni, hogy az ergonómiai elvek figyelembevétele mellett azok elrendezése, mozgatószerkezeteik és azok szilárdsága a vezérlőhatással összhangban legyen. Az egyéni védőeszközök (mint pl. cipő, kesztyű) szükséges vagy várható használatából fakadó terheléseket figyelembe kell venni. A gépeket a biztonságtechnikai követelményeknek megfelelő figyelmeztető biztonsági berendezésekkel (skála, hangjelzés stb.) és utasításokkal kell ellátni. A kezelőszemélynek ezeket a figyelmeztető biztonsági berendezéseket a kezelőállásról jól be kell látnia, a hangjelzések egyértelmű értelmezésére előírásokat kell készíteni. A fő kezelési helyen tartózkodó kezelőszemélynek meg kell tudni bizonyosodnia arról, hogy a gép veszélyes terében nem tartózkodnak-e személyek. Amennyiben erre nincs lehetőség, akkor a vezérlést úgy kell tervezni és kialakítani, hogy a gép indítását akusztikus és/vagy optikai figyelmeztető jelzés előzze meg. A veszélyeztetett személynek kellő ideje és lehetősége legyen arra, hogy a gép indítását gyorsan meg tudja akadályozni. 1.2.3. Indítás A gép indítása csak egy erre a célra szolgáló kezelőelem szándékos működtetésével történhet. Ez vonatkozik - az üzemszünet utáni újraindítás műveletére is, függetlenül attól, hogy ez az üzemszünet milyen ok miatt következett be, - az üzemállapotok (pl. sebesség, nyomás) jelentős változására is akkor, ha ez az újraindítás vagy az üzemállapotoknak a jelentős megváltozása az érintett személyre nézve veszélyt jelent. Ez a követelmény nem vonatkozik arra az esetre, ha a gép újraindítása, vagy a működtetési feltételek változtatása automatikus ciklusok szabályos egymásutánjának az eredménye. Amennyiben a gép több indításvezérlővel rendelkezik és így a kezelőszemélyek egymást veszélyeztethetik, úgy kiegészítő eszközöket (pl. választókapcsoló vagy egyeztető kapcsoló, amelyek mindenkor csak egy indítókészülék működését engedélyezik) kell felszerelni annak érdekében, hogy ezt a veszélyt ki lehessen küszöbölni. Automata gép automatikus üzemmódban történő újraindításának a kikapcsolást követően könnyen megvalósíthatónak kell lennie, miután valamennyi biztonságtechnikai feltétel teljesült. 1.2.4. Leállítás Normál leállítás Valamennyi gépet fel kell szerelni egy olyan kapcsolóval, amely lehetővé teszi a teljes gép biztonságos leállítását. Valamennyi munkahelyet fel kell szerelni olyan kapcsolóval, amely a veszélytől függően a gép valamennyi mozgó alkatrészét, illetve meghatározott mozgó alkatrészét leállítja annak érdekében, hogy a gépet egy biztonságos nyugalmi helyzetbe lehessen állítani. A leállító rendelkezésnek legyen elsőbbsége az indító rendelkezéssel szemben. Amikor a gép vagy annak veszélyes szerkezeti elemei nyugalmi állapotba kerültek, akkor a hajtás energiaellátását meg kell szakítania. Vészkikapcsolás Valamennyi gépet fel kell szerelni egy vagy több vészkikapcsoló biztonsági berendezéssel, amelyek segítségével a fenyegető vagy bekövetkező veszélyt meg lehet szüntetni. Ez alól kivételt jelentenek - azok a gépek, amelyeknél a vészkikapcsolással a veszély nem csökkenthető, mivel a vészkikapcsoló vagy a normál leálláshoz szükséges időt nem csökkenti, vagy nem lehetséges a veszély miatt a különleges intézkedéseket megtenni, - kézben tartott, illetve kézzel vezetett gépek esetén. A vészkikapcsoló biztonsági berendezés: - világosan felismerhető, jól látható és gyorsan hozzáférhető legyen, - a veszélyes mozgásfolyamatot a lehető leggyorsabban állítsa le anélkül, hogy ezáltal járulékos veszélyhelyzeteket idézne elő, - ha szükséges, tegye lehetővé a biztonsági műveletek beindítását vagy kioldását. Amennyiben a vészkikapcsoló biztonsági berendezést egy vészkikapcsolási utasítás kiadása után már nem működtetik, ezt az utasítást a vészkikapcsoló reteszelésével, annak feloldásáig fenn kell tartania. Nem megengedhető, hogy a vészkikapcsoló reteszelve legyen anélkül, hogy a leállító utasítást feloldják. A vészkikapcsolót csak egy megfelelő működtetéssel szabad feloldani. A feloldás nem indíthatja a gépet, csupán csak az újraindítást tegye lehetővé. Gépláncok Az olyan gépeket vagy géprészeket, amelyeket együttes hatás kifejtésére terveztek, a gyártónak vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének a gépet úgy kell terveznie és gyártania, hogy a leállító
biztonsági berendezések, beleértve a vészkikapcsoló biztonsági berendezést is, ne csak a gépet állítsa le, hanem valamennyi, eléje és mögéje kapcsolt biztonsági berendezést is, amennyiben azok további működése veszélyhelyzetet jelentene. 1.2.5. Üzemmódválasztó kapcsoló A választott vezérlési módnak legyen elsőbbsége valamennyi más vezérlési funkcióval szemben, kivéve a vészkikapcsolási funkciót. Amennyiben a gépet úgy tervezték és gyártották, hogy több vezérlési folyamatot vagy üzemmódot lehet megvalósítani, amelyeknek eltérő a biztonsági fokozata (pl. a beállításhoz, karbantartáshoz, ellenőrzéshez), akkor azt egy minden állásában zárható üzemmódválasztó kapcsolóval kell felszerelni. Az üzemmódválasztó kapcsoló valamennyi állása csak egyetlen vezérlési vagy üzemmódnak felelhet meg. Az üzemmódválasztó kapcsolót egyéb üzemmódválasztó eszközökkel is lehet helyettesíteni, amelyeken keresztül a kezelőszemélyzet csak meghatározott csoportoknál, meghatározott gépfunkciókat végezhet el (pl. hozzáférhetőségi kód a meghatározott számjegyvezérlési funkciókhoz). Amennyiben a gép valamilyen üzemmódjában bizonyos munkafolyamat mellett a védőberendezés védőhatásának felfüggesztése lenne szükséges, akkor a megfelelő választókapcsolót a következő vezérlési folyamatra kell beszabályozni: - automatikus vezérlés reteszelve, - elmozdulásokra csak abban az esetben van lehetőség, ha vezérlőberendezést folyamatosan működtetik (vezérlőberendezés önműködő visszaállítással), - az egyes alkatrészek veszélyes mozgása csak fokozott biztonsági feltételek mellett lehetséges (pl. lecsökkentett sebesség, csökkentett teljesítmény, léptető üzemmód és más megfelelő intézkedések) és azok a veszélyek, amelyek a vezérlési sorrendből fakadnak, ki vannak kapcsolva, - azok a gépmozgások, amelyek a gépen belüli érzékelők közvetlen vagy közvetett működtetése révén veszélyt jelenthetnek, reteszelve vannak. Az üzemmódválasztó kapcsoló működtetési helyéről a mindenkor működtetett géprészeket vezérelni lehessen. 1.2.6. Az energiaellátás zavara A gép energiaellátásának megszakadása, vagy annak a megszakadás utáni visszatérése, vagy az energiaellátás egyéb változásai nem idézhetnek elő veszélyhelyzetet. Különösképpen a következőket kell kizárni: - akaratlan beindítás, - a leállításhoz már kiadott utasítás végre nem hajtása, - a gép valamely mozgó alkatrészének vagy a gép által befogott munkadarabnak a kiejtése vagy kivágódása, - bármely mozgó alkatrész automatikus vagy kézi leállításának megakadályozása, - valamely védőberendezés kiesése. 1.2.7. A vezérlőrendszer zavarai A vezérlőrendszer logikai körének zavara, vagy a vezérlőkör meghibásodása nem okozhatja veszélyhelyzetek kialakulását. Különösen az alábbiakat kell kizárni: - akaratlan indítás, - valamilyen, már kiadott leállító utasítás végre nem hajtása, - a gép valamely mozgó alkatrészének vagy a gép által befogott munkadarabnak a kiejtése vagy kivágódása, - bármely mozgó alkatrész automatikus vagy kézi leállításának megakadályozása, - valamely védőberendezés kiesése. 1.2.8. Szoftver A kezelőszemélyzet és a gép vezérlő-, illetve ellenőrző rendszere közötti párbeszéd biztosítására szolgáló szoftvert a „felhasználó-barát” konstrukciós elveknek megfelelően kell kialakítani. 1.3. A mechanikai veszélyekkel szembeni védelem 1.3.1. Stabilitás A gépeket, valamint azok alkotóelemeit és felszerelési tartozékait úgy kell tervezni és gyártani, hogy azok a számításba vett üzemelési körülmények között (adott esetben figyelembe véve a klimatikus körülményeket is) elegendően stabilak legyenek, és úgy lehessen azokat üzemeltetni, hogy ne álljon fenn az akaratlan borulás, leesés vagy elmozdulás veszélye. Amennyiben a gép kialakítása vagy tervbe vett telepítési körülményei következtében nem lehetne biztosítani annak kellő stabilitását, akkor megfelelő alátámasztásról gondoskodni kell, és ennek alkalmazására a használati utasításban fel kell hívni a figyelmet.
1.3.2. Törésveszély üzem közben A gépek különböző alkatrészei, illetve azok összeköttetései ellenállóak legyenek a rendeltetésszerű üzemeltetés során fellépő terhelésekkel szemben. A gép gyártása során felhasznált anyagoknak az adott üzemeltetési körülményeknek megfelelő ellenállási tulajdonságokkal kell rendelkezniük, különös tekintettel az anyag kifáradására, öregedésére, korróziójára és kopásellenállóságára. A gyártónak vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének a használati utasításban meg kell adnia a biztonság szempontjából fontos felülvizsgálati és karbantartási munkák jellegét és gyakoriságát. Adott esetben ugyanott meg kell adni a gyorsan kopó alkatrészek listáját és utalni kell azok kicserélésének kritériumaira is. Amennyiben a megvalósított biztonsági intézkedések ellenére a repedés- vagy törésveszély (pl. a köszörűkorongok vagy gépalkatrészek esetében) továbbra is fennáll, akkor az érintett mozgó alkatrészeket úgy kell elrendezni és felszerelni, hogy azok törése esetén a törött darabok felfoghatók legyenek. Azokat a merev és rugalmas csővezetékeket, amelyek folyadékokat - különösen akkor, ha magas nyomás alatt szállítanak, úgy kell kialakítani, hogy az adott körülmények között a fellépő külső és belső nyomásoknak ellenálljanak. Azokat biztonságosan kell rögzíteni, illetve valamennyi agresszív külső hatással szemben védelemmel kell ellátni. Megfelelő intézkedéseket kell tenni arra az esetre, hogy törés esetén ne idézzenek elő veszélyhelyzetet (hirtelen elmozdulás, nagy nyomás alatt kilépő folyadékáram stb.) A munkadarabnak a szerszámhoz való automatikus hozzávezetése esetén a következő feltételeket kell teljesíteni ahhoz, hogy az érintett személyek veszélyeztetését (pl. szerszámtörés révén) ki lehessen küszöbölni: - a szerszám és a munkadarab érintkezésekor a szerszámnak el kell érnie a normál üzemi körülményeket, - amennyiben a szerszám szándékosan vagy véletlenül megindul, illetve leáll, akkor a hozzávezető adagolásnak és a szerszámmozgásoknak összhangban kell lefutniuk. 1.3.3. Kieső vagy kirepülő tárgyak okozta veszélyek Intézkedéseket kell tenni arra, hogy az adott esetben veszélyes tárgyak (megmunkált munkadarabok, szerszámok, forgácsok, töredékdarabok, hulladékok stb.) kiesését és kirepülését meg lehessen akadályozni. 1.3.4. Felületek, sarkok és élek okozta veszélyek A hozzáférhető gépalkatrészeknek - amennyiben a funkciójuk azt lehetővé teszi - nem lehetnek sem éles sarkai vagy élei, sem olyan durva felületei, amelyek sérüléseket okozhatnának. 1.3.5. Kombinált gépek okozta veszélyek Amennyiben a gép több, különböző művelet végrehajtására alkalmas, amikor az egyes műveletek között a munkadarabot kézzel kell a gépből kivenni (kombinált gép), akkor azt úgy kell tervezni és gyártani, hogy a gép valamennyi részegységét egymástól külön is fel lehessen használni anélkül, hogy a többi részegység a kezelőszemély szempontjából bármilyen veszélyhelyzetet jelentsen vagy akadályt képezzen. A gép valamennyi nem védett része legyen külön is indítható és leállítható. 1.3.6. A szerszám fordulatszámának változása által előidézett veszélyhelyzet Amennyiben a gépet az egyes munkafolyamatok megvalósítása céljából különböző alkalmazási körülményekre tervezték (pl. a sebesség és az energiaellátás), akkor a gépet úgy kell tervezni és gyártani, hogy ezeket a körülményeket veszélytelenül és megbízhatóan lehessen kiválasztani, illetve beállítani. 1.3.7. Mozgó részegységek által kiváltott veszélyek elhárítása A gép mozgó szerkezeti elemeit úgy kell tervezni, gyártani és elrendezni, hogy az azok által kiváltott veszélyeket ki lehessen küszöbölni, vagy - amennyiben a veszélyhelyzet továbbra is fennáll - védőberendezéseket kell elhelyezni olyan módon, hogy azoknak a veszélyforrásoknak az elérési kockázata, amelyek balesetet idézhetnek elő, ki legyenek zárva. Valamennyi szükséges intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy a mozgó munkavégző elemek akaratlan elakadását meg lehessen előzni. Amennyiben a védőintézkedések ellenére az elakadás mégis bekövetkezhetne, akkor a gép gyártója vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője köteles különleges védőberendezést, különleges szerszámokat biztosítani, valamint a használati utasításban és adott esetben magán a gépen is ezeket a veszélyeket megjelölni, amivel az elakadás biztonságosan feloldható. 1.3.8. A védelem kiválasztása a mozgó részegységek által előidézett veszélyek elhárítására A mozgó részegységek által előidézett veszélyek elhárítására alkalmazható védőburkolatokat vagy biztonsági berendezéseket a mindenkori veszélyhelyzet jellegének megfelelően kell megválasztani. A kiválasztáskor a következő szempontokat kell figyelembe venni: A. Az erőátvitel mozgó elemei A kezelőszemélyek védelmére az erőátvitel mozgó szerkezeti elemei (pl. hajtótárcsák, hajtószíjak, fogaskerekek, fogaslécek, erőátviteli tengelyek) által előidézett veszélyekkel szemben:
- rögzített védőburkolatokat kell alkalmazni az 1.4.1. és az 1.4.2.1. pontokban foglalt követelményeknek megfelelően, illetve - nyitható védőburkolatokat kell alkalmazni az 1.4.1. és az 1.4.2.2.B. pontokban foglalt követelményeknek megfelelően. Az utóbb említett megoldást akkor kell alkalmazni, ha gyakori beavatkozás szükséges. B. Mozgó szerkezeti elemek, amelyek a munkafolyamatban vesznek részt (hatásterület) A kezelőszemélyek védelmére a munkafolyamatban részt vevő, mozgó szerkezeti elemek (pl. vágószerszámok, sajtolófejek, hengerek, megmunkálás alatt lévő munkadarabok) által előidézett veszélyekkel szemben a következő védőburkolatokat kell alkalmazni: - amennyiben lehetséges rögzített védőburkolatok az 1.4.1. és az 1.4.2.1. pontokban foglalt követelményeknek megfelelően, vagy egyéb esetekben, - nyitható burkolatok az 1.4.1. és az 1.4.2.2.B. pontokban foglalt követelményeknek megfelelően, vagy közelítésre működő biztonsági berendezéseket (pl. fénysorompó, nyomásérzékeny padló), helyhez kötő biztonsági berendezés (pl. kétkezes indítókapcsoló) vagy automatikus biztonsági berendezés, amely az 1.4.1. és az 1.4.3. pontok követelményeinek megfelel. Amennyiben olyan, a munkafolyamatban részt vevő mozgó szerkezeti elemek vannak, amelyeknél a munkafolyamat jellege megköveteli azt, hogy a kezelőszemély a mozgó alkatrész közelében beavatkozást végezzen, és amelyek nem vagy csak részben vannak védelemmel ellátva, akkor ezeket a szerkezeti elemeket, amennyiben az műszakilag lehetséges, el kell látni: - az 1.4.1. és az 1.4.2.1. pontokban foglalt követelményeknek megfelelő, rögzített védőburkolattal, amely nem teszi lehetővé a munkafolyamatban részt nem vevő mozgó alkatrész megközelítését, és - az 1.4.1. és az 1.4.2.3. követelményeknek megfelelő állítható védőburkolattal, amely a hozzáférhetőséget csak a munkafolyamathoz feltétlenül indokolt mozgó alkatrészre korlátozza. 1.4. Követelmények a védőburkolatokkal és biztonsági berendezésekkel szemben 1.4.1. Általános követelmények A védőburkolat és a biztonsági berendezés - legyen szilárd, - nem idézhet elő pótlólagos veszélyeket, - ne legyen egyszerű módon megkerülhető vagy hatástalanítható, - a veszélyes tértől kellő távolságot biztosítson, - a munkafolyamat megfigyelését csak a legszükségesebb mértékig korlátozhatja, - a szerszám fel-, illetve leszerelését vagy a karbantartási munkák elvégzéséhez szükséges beavatkozásokat lehetőleg a védőburkolat, biztonsági berendezés leszerelése nélkül tegye lehetővé, ugyanakkor a munkához szükséges terület hozzáférhetőségét csak ott tegye lehetővé, ahol a munkavégzés történik. 1.4.2. Védőburkolatok különleges követelményei 1.4.2.1. Rögzített védőburkolat A rögzített védőburkolat szilárdan a helyén kell maradjon. Ezt olyan módon kell rögzíteni, amelyet csak valamilyen szerszám használatával lehet kioldani. Amennyiben lehetséges, a rögzítés kioldása után ne maradjon védelmi helyzetben. 1.4.2.2. Nyitható védőburkolat A. Az A-típusú nyitható védőburkolat - amennyiben lehetséges, a géppel kapcsolatban maradjon, ha felnyitják, - legyen reteszeléssel ellátva úgy, hogy az elmozduló szerkezeti elemet nem lehet mozgásba hozni mindaddig, amíg ennek a részegységnek a hozzáférhetősége biztosított, és a mozgása leáll, mihelyt a védőburkolat elhagyja a lezárt helyzetét. B. A B-típusú védőburkolatot úgy kell tervezni és a gép vezérlésébe beépíteni, hogy - a mozgó szerkezeti elemet ne lehessen mozgásba hozni mindaddig, amíg annak megközelíthetősége biztosítva van, - a mozgó szerkezeti elemet munkavégzés közben ne lehessen megközelíteni, beállításuk csak szándékos beavatkozás révén történhessen, pl. szerszámmal, kulccsal, - valamelyik alkatrészének hiánya vagy üzemzavara akadályozza meg a mozgó részek indítását, úgy állítsa le a mozgást, - kirepülő tárgyak okozta veszély esetén biztosítson védelmet egy megfelelő fogószerkezettel. 1.4.2.3. Hozzáférést korlátozó, állítható védőburkolat Az állítható védőburkolat, amely a mozgó szerkezeti elem munkavégzés miatt feltétlenül indokolt hozzáférést korlátozza:
- legyen az elvégzendő munka jellegétől függően kézzel vagy automatikusan állítható, - legyen könnyen és szerszám használata nélkül állítható, - a kirepülő tárgyak által előidézett veszélyt a lehető legkisebbre korlátozza. 1.4.3. A biztonsági berendezések különleges követelményei A biztonsági berendezést úgy kell tervezni és a gép vezérlőrendszerébe beépíteni, hogy - az elmozduló szerkezeti elemeket ne lehessen működésbe hozni mindaddig, amíg a kezelőszemély azokat elérheti, - az elmozduló szerkezeti elemeket munkavégzés közben a kezelőszemély ne érhesse el, - azok beállítása csak szándékos beavatkozás következtében történhet, - valamely szerkezeti elemük hiánya vagy hibás működése megakadályozza az elmozduló részek indítását, vagy állítsa le a mozgást. 1.5. Egyéb veszélyekkel szembeni védekezés 1.5.1. Villamos energia okozta veszélyek A villamos energia segítségével meghajtott gépet úgy kell tervezni, gyártani és felszerelésekkel ellátni, hogy villamos jellegű valamennyi veszély kizárt legyen vagy azokat el lehessen hárítani. Abban az esetben, ha a gép meghatározott feszültségtartományba tartozó, villamosenergia-forrást használ fel a működéséhez, akkor a vonatkozó villamos szabványok előírásait kell alkalmazni. 1.5.2. Sztatikus elektromosság okozta veszélyek A gépet úgy kell tervezni és gyártani, hogy a veszélyes elektrosztatikus feltöltődést a lehetőségekhez mérten meg kell akadályozni, vagy le kell csökkenteni, illetve megfelelő eszköz felhasználásával gondoskodni kell annak elvezetéséről. 1.5.3. Nem villamos energia okozta veszélyek A nem villamos energiával (pl. hidraulikus, pneumatikus vagy termikus) meghajtott gépet úgy kell tervezni, gyártani és felszerelni, hogy az az alkalmazott energiafajtából fakadó valamennyi veszély kiküszöbölésére alkalmas legyen. 1.5.4. Hibás szerelés okozta veszélyek A szerelési hibát vagy bizonyos alkatrészek ismételt szerelése alkalmával bekövetkező szerelési hibát, ami a veszélyhelyzet kialakulásához vezethet, annak az alkatrésznek a szerkezeti kialakításával, vagy egyéb esetben magán az alkatrészen, illetve a házon feltüntetett információval kell megakadályozni. Hasonló információkat kell feltüntetni a mozgó alkatrészen, illetve annak házán, ha a mozgás irányának ismerete a veszély elhárítása szempontjából feltétlenül indokolt. Adott esetben a használati utasításnak kiegészítő információkat kell tartalmaznia. Abban az esetben, ha a hibás csatlakoztatás veszélyhelyzetet idézne elő, akkor ezt már a folyadék-, illetve villamosvezetékek esetében a kialakítás, vagy egyéb esetben a vezetéken, illetve a csatlakozó elemen feltüntetett információval kell megakadályozni. 1.5.5. Szélsőséges hőmérsékletek okozta veszélyek Meg kell tenni a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a magas vagy nagyon alacsony hőmérsékletű alkatrészek vagy anyagok - azok megérintése vagy közvetlen környezetükben való tartózkodás révén - okozta veszélyt el lehessen hárítani. A magas vagy nagyon alacsony hőmérsékletű anyagok kifröccsenése által előidézett veszélyt jelezni kell. Ha ilyen veszélyek fennállnak, akkor az elhárításukhoz szükséges intézkedéseket meg kell tenni, azonban ha ennek műszaki akadályai vannak, akkor a hatásukat le kell csökkenteni. 1.5.6. Tűzveszély A gépet úgy kell tervezni és gyártani, hogy magából a gépből kiinduló, vagy a gép által felhasznált vagy kibocsátott gázok, folyadékok, porok, gőzök és egyéb anyagok által előidézett tűz- és túlhevülési veszélyt ki kell küszöbölni. 1.5.7. Robbanásveszély A gépet úgy kell tervezni és gyártani, hogy azokat a robbanásveszélyeket, amelyek magából a gépből vagy a gép által felhasznált vagy kibocsátott gázok, folyadékok, porok, gőzök és egyéb anyagok válthatnak ki, ki kell küszöbölni. Ebben a vonatkozásban a gyártónak vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének a következő intézkedéseket kell megtennie: - kerülni kell az adott anyagok veszélyes koncentrációjának bekövetkezését, - kerülni kell, hogy a robbanóképes légtér begyulladjon,
- amennyiben ennek ellenére mégis bekövetkezne a robbanás, annak a környezetre gyakorolt hatását veszélytelen mértékűre kell csökkenteni. Ugyanezeket az intézkedéseket kell megtenni akkor, ha a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője a gépet robbanásveszélyes környezetben való üzemeltetésre tervezte. Az ilyen gépeknek az üzemeltetéséhez felhasznált villamos készülékeket a robbanásveszélyre vonatkozó külön előírások figyelembevételével kell megválasztani. 1.5.8. Zaj okozta veszély A gépet úgy kell tervezni és gyártani, hogy a zajkibocsátást a műszaki haladás és a zajcsökkentés céljára rendelkező álló eszközök figyelembevételével - elsősorban a kibocsátás helyén - az elérhető legalacsonyabb szintre kell lecsökkenteni. 1.5.9. Rezgés okozta veszély A gépet úgy kell tervezni és gyártani, hogy a gép rezgése által előidézett kockázatot, a műszaki haladás és a rezgés csökkentésére rendelkezésre álló eszközök figyelembevételével - elsősorban a kibocsátás helyén - az elérhető legalacsonyabb szintre kell lecsökkenteni. 1.5.10. Sugárzás okozta veszély A gépet úgy kell tervezni és gyártani, hogy a sugárkibocsátás csak a gép működéséhez szükséges mértékre korlátozódjon, és a kezelőszemélyzetre gyakorolt hatása legyen kizárt vagy a veszélytelen szint alatt maradjon. 1.5.11. Külső sugárzás okozta veszély A gépet úgy kell tervezni és gyártani, hogy annak működését külső sugárzás ne befolyásolja. 1.5.12. Lézerberendezések veszélye Lézerberendezések alkalmazása esetén a következőket kell figyelembe venni: - a gépeken alkalmazott lézerberendezést úgy kell tervezni és kialakítani, hogy az akaratlan sugárzásokat ki lehessen küszöbölni, - a gépeken alkalmazott lézerberendezést úgy kell leárnyékolni, hogy sem a hasznos sugárzás, sem a visszavert vagy szórt sugárzás, illetve a másodlagos sugárzás ne váltson ki egészségkárosító hatást, - a gépeken alkalmazott lézerkészülékek megfigyelésére vagy beszabályozására szolgáló optikai készülék olyan legyen, hogy a lézersugárzás következtében ne lépjen fel egészségkárosító hatás. 1.5.13. Porok, gázok stb. kibocsátása A gépeket úgy kell tervezni, gyártani, illetve felszerelni, hogy a gázok, folyadékok, porok, gőzök és egyéb melléktermékek miatt bekövetkező kockázatot a gépnél ki lehessen küszöbölni. Amennyiben ilyen veszély áll fenn, akkor a gépet úgy kell felszerelni, hogy az előbb felsorolt anyagokat össze lehessen gyűjteni, illetve el lehessen szívni. Amennyiben normál üzemeltetési körülmények között a gép nincs zárt állapotban, akkor a felfogó- és elszívó biztonsági berendezéseket kell a kibocsátás forrásához a lehető legközelebb elhelyezni. 1.5.14. A gépbe való bezárhatóság veszélye A gépeket úgy kell tervezni, gyártani és szerelvényekkel ellátni, hogy az érintett személy ne maradhasson a gépbe bezárva, vagy ha ez nem lenne lehetséges, akkor tudjon segítséget hívni. 1.5.15. Megcsúszás, botlás, leesés veszélye A gépnek azon részeit, amelyeken a kezelőszemélynek mozogni vagy állni kell, úgy kell tervezni és gyártani, hogy a személyek megcsúszása, megbotlása vagy leesése kiküszöbölhető legyen. 1.6. Karbantartás 1.6.1. Gépápolás A gépbeállítási és karbantartási helyeket, beleértve a kenési helyeket is, a veszélyes téren kívül kell elhelyezni. A szerelési munkálatokat, a karbantartási műveleteket, beleértve a javítási és gépápolási műveleteket, a tisztítást is, csak álló gépen lehessen elvégezni. Amennyiben a fenti feltételek műszaki okokból maradéktalanul nem teljesíthetők, akkor biztosítani kell azt, hogy ezeket a munkafolyamatokat veszélytelenül lehessen elvégezni (lásd: különösen az 1.2.5. pont alattiakat). Automatikus gépek esetében, és adott esetben egyéb gépeknél is, a gyártónak vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének megfelelő csatlakozást kell kialakítania a hibadiagnosztikai készülék számára. Automatikus gépek esetében, különösképpen azoknál, amelyeknél a gyártási folyamat megváltoztatásához, vagy a kopásra való magas hajlam esetén, vagy üzemzavar esetén bekövetkező esetleges károsodások következtében a szerkezeti elemeket gyakran kell cserélni, gondoskodni kell a szét- és összeszerelés kockázatmentességéről. Az ezekhez az alkatrészekhez való hozzáférhetőséget úgy kell kialakítani, hogy ezeket az alkatrészeket az általában használatos műszaki segédeszközökkel (szerszámok, mérőeszközök stb.), a gyártó vagy az Európai
Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője által megadott műveleti utasításnak megfelelően végre lehessen hajtani. 1.6.2. A kezelőhelyek és a beavatkozási helyek hozzáférhetősége A gyártónak vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének olyan hozzáférhetőségi lehetőségeket (lépcső, létra, kezelőállás stb.) kell biztosítani a gépen, amelyek segítségével a munkafolyamat közbeni működtetést, a beállítást el lehet végezni és a karbantartás szempontjából is fontos helyeket el lehet érni. 1.6.3. Leválasztás az energiaforrásról Valamennyi gépet el kell látni olyan szerkezettel, amelynek működtetésével a gépet le lehet választani minden egyes energiaforrásról. Ezeket a szerkezeteket egyértelműen és jól láthatóan meg kell jelölni. Elzárhatóvá kell kialakítani azokat akkor, ha a gép újraindítása veszélyhelyzetet idézne elő a kezelőszemély számára. Azoknál a villamos energiával meghajtott gépeknél, amelyeknél a hálózatra való csatlakoztatás dugós csatlakozó villával történik, elegendő a dugaszolóvilla kihúzásával megvalósítani az energiaforrásról való leválasztást. A leválasztónak abban az esetben is zárhatónak kell lennie, ha a kezelőszemély a tartós leválasztást valamelyik munkahelyről nem tudja ellenőrizni. A maradékenergiát, azaz azt a tárolt energiát, ami a gép leállítása után a gépben jelen lehet, a kezelőszemélyre veszélytelen módon kell elvezetni. Az előbbi követelménytől eltérően megengedett az, hogy bizonyos köröket ne lehessen leválasztani az energiaforrásukról, annak biztosítására, hogy egyes szerkezeti elemek a helyükön maradjanak, vagy az adatok tárolása, a belül elhelyezett szerkezeti elemek megvilágítása stb. céljából. Ebben az esetben különleges intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a kezelőszemély biztonságát az ne veszélyeztesse. 1.6.4. A kezelőszemély beavatkozásai A gépet úgy kell tervezni, gyártani és felszerelni, hogy a kezelőszemélynek a lehető legkevesebb alkalommal kelljen beavatkoznia. Ha a kezelőszemély beavatkozása nem kerülhető el, akkor azt könnyen és biztonságosan végezhesse el. 1.6.5. A belső részek tisztítása A gépet úgy kell tervezni és gyártani, hogy azok a belső géprészek, amelyek veszélyes anyagokat vagy készítményeket tartalmaznak, tisztíthatók legyenek a géptérbe nyúlás nélkül, és bármilyen szükséges közbeavatkozás kívülről történhessen. Ha a géptérbe nyúlás elkerülése nem lehetséges, akkor a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője köteles a gép kialakítása során gondoskodni arról, hogy a tisztítás a lehető legkisebb kockázattal legyen elvégezhető. 1.7. Használati információk 1.7.0. Jelek, jelzőberendezések A gép működtetéséhez szükséges információ legyen egyértelmű és könnyen érthető. Az információ ne okozza a kezelőszemély túlterhelését. Ott, ahol az érintett személyek biztonságát és egészségét veszélyeztetné a felügyelet nélküli gép működéséből adódó hiba, a gépet megfelelő figyelmeztető akusztikai, illetve optikai jelzéssel kell ellátni. 1.7.1. Figyelmeztető eszközök Ha a gépet figyelmeztető eszközökkel (pl. kürttel) szerelték fel, akkor azok jelzése könnyen érzékelhetőek és egyértelműek legyenek. A kezelőszemélynek rendelkeznie kell olyan eszközzel, amellyel a figyelmeztető eszköz működését bármikor ellenőrizheti. A biztonsági jelekre és színekre vonatkozó külön követelményeket is alkalmazni kell. 1.7.2. Tájékoztatás és figyelmeztetés a fennmaradó kockázatokra A gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője köteles a felhasználó figyelmét felhívni az alkalmazott intézkedések ellenére is fennmaradó kockázatokra vagy a nem nyilvánvaló, de lehetséges kockázatokra (villamos rekesz, radioaktív forrás, hidraulikus kör légtelenítése, nem belátható veszélyes munkaterület stb.). 1.7.3. Megjelölés Minden gépen maradandóan és jól olvashatóan fel kell tüntetni az alábbi adatokat: - gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője nevét és címét, - a gyártás évét, - sorozat vagy a típus megnevezését (jelét), - az adott esetben az azonosítási számot, - a megfelelőségi jelölést. A robbanásveszélyes légtérben történő üzemeltetésre tervezett gépen az erre való utalást is fel kell tüntetni.
A gépen fel kell tüntetni a típusára vonatkozó és a biztonságos üzemeltetéshez szükséges minden információt (egyes forgó elemek legnagyobb fordulatszáma, a szerszámok legnagyobb mérete, tömeg stb.). Ha egyes géprészeket a használat során emelőeszközzel kell mozgatni, akkor azok tömegét jól olvashatóan, egyértelműen és maradandóan fel kell tüntetni. Az 1. § (2) bekezdése szerinti cserélhető felszereléseken szintén meg kell adni ezt az információt. 1.7.4. Használati utasítás a) Minden géphez mellékelni kell használati utasítást, amely legalább a következőket tartalmazza: - a gépen feltüntetett információk megismétlését - kivéve a sorozatszámot - (1.7.3. pont) minden arra alkalmas többletinformációval kiegészítve, amely megkönnyíti a karbantartást (az importáló és a szervizelést, javítást végzők címei stb.); - a gép rendeltetésszerű használatát, az 1.1.2. c) pont értelmében; - a kezelőszemély tartózkodási helyeit a gépnél; - utasításokat a biztonságos = üzembe helyezésre, = használatra, illetve működtetésre, = mozgatásra, megadva azon részegységek tömegét, amelyeket külön kell mozgatni, = telepítésre, illetve felszerelésre, = össze- és szétszerelésre, = beállításra, = karbantartásra, beleértve az ápolást és az üzemzavarok elhárítását is; - ha szükséges, akkor a képzési utasítást; - ahol szükséges, a géphez tartozó szerszámok fő jellemzőit. Szükség esetén a használati utasításban fel kell hívni a figyelmet azokra a módokra, ahogyan a gépet nem szabad használni (nem megengedett használat). b) Az üzembe helyezéskor minden géphez mellékelni kell az utasítás fordítását azon ország(ok) nyelvén vagy nyelvein, amelyben a gépet használni fogják, és mellékelni kell az eredeti nyelvű utasítást is. A fordítást a gyártónak vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének vagy annak a személynek kell biztosítania, aki a gépet az érintett nyelvterületre bevezeti. c) A használati utasításnak tartalmaznia kell az üzembe helyezéshez, az ápoláshoz, a felügyelethez, a működőképesség felülvizsgálatához, és ha szükséges, akkor a gép szerviz általi javításához szükséges rajzokat, ábrákat, diagramokat és minden, a biztonságot érintő adatot és utasítást. d) A gépet ismertető bármely írásos anyag nem mondhat ellent a használati utasításnak a biztonsági szempontokat tekintve. Információt kell adnia az f) pont szerint a zajkibocsátásról és a kézben tartott, illetve kézzel vezetett gép esetén a 2.2. pont szerint, a rezgésről. e) Szükség esetén a használati utasításnak tartalmaznia kell a zaj vagy a rezgés csökkentésére vonatkozó telepítési és szerelési előírásokat (pl. hangtompító használata, a gép alaptípusa és tömege). f) A használati utasításnak tartalmaznia kell a gép zajkibocsátását (vagy a tényleges értéket, vagy egy hasonló gépen végzett mérés értékét) a következők szerint: - ha a zajkibocsátás meghaladja a 70 dB(A)-t, akkor a kezelőhelyre vonatkozó egyenértékű A-hangnyomásszintet kell megadni; 70 dB(A), vagy ezen érték alatt elég a 70 dB(A)-t meg nem haladó zajszint közlése, - ha a zajkibocsátás meghaladja a 63 Pa-t (azaz 130 dB értéket 20 (µPa-ra vonatkoztatva), akkor a pillanatnyi hangnyomásszint C súlyzószűrővel értékelt, a kezelőhelyen mért csúcsértékét kell megadni, - ha a kezelőhelyekre vonatkozó egyenértékű A-hangnyomásszint túllépi a 85 dB(A)-t, akkor a gép által kibocsátott hangteljesítményszintet kell megadni. Nagyméretű gép esetén a hangteljesítményszint helyett a gép körül meghatározott pontokon mért egyenértékű Ahangnyomásszintet lehet megadni. Ha a honosított harmonizált szabványokat nem alkalmazzák, akkor a zajkibocsátás mérését a gép szempontjából legalkalmasabb módon kell elvégezni. A zajkibocsátást akkor kell mérni, amikor a gép a legmegfelelőbb üzemmódban működik. A gyártónak vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének meg kell adnia az alkalmazott mérési módszert és azt is, hogy a gép milyen körülmények között üzemelt a mérések során. Ha a kezelőhely(ek) nincs(enek) meghatározva vagy nem határozható(k) meg, akkor a hangnyomásszinteket a gép felületétől 1 m távolságban és a padlótól vagy a munkatér padozatától 1,6 m magasságban kell mérni. A maximális hangnyomás pozícióját és értékét a gyártónak fel kell tüntetnie.
g) Ha a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője a gépet robbanásveszélyes légtérben történő üzemeltetésre tervezte, akkor a használati utasításban meg kell adnia az ehhez szükséges információt. h) Az olyan gép használati utasításának szövegezésénél és kialakításánál, amelyet nemcsak szakképzett kezelőszemély működtet, figyelemmel kell lenni az érthetőségre és a kezelő elvárható tudására. 2. Egyes gépfajtákra vonatkozó alapvető biztonsági és egészségvédelmi követelmények 2.1. Mezőgazdasági és élelmiszeripari gépek Azokat a gépeket, amelyek az élelmiszer előkészítésére és kezelésére szolgálnak (pl. főzés, hűtés, kiolvasztás, mosás, mozgatás, csomagolás, tárolás, szállítás, elosztás), úgy kell tervezni és gyártani, hogy a fertőzés, betegség vagy a járvány veszélye kizárható legyen, ennek érdekében az alábbi egészségügyi szabályokat is be kell tartani: a) Azoknak az anyagoknak, amelyek az élelmiszerrel érintkeznek vagy érintkezésbe kerülhetnek, ki kell elégíteniük az erre vonatkozó követelményeket. A gépeket úgy kell tervezni és gyártani, hogy azok anyagai minden használat előtt tisztíthatók legyenek. b) Valamennyi felületnek, illetve azok csatlakozásainak simának kell lenniük, azokon sem érdesség, sem olyan bemélyedések, amelyekben a szerves anyagok megülepedhetnének, nem lehetnek. c) A csatlakozásokat úgy kell tervezni, hogy a kiálló alkatrészek, lécek és rejtett sarkok száma a lehető legkisebbre korlátozódjon. Ezeket vagy be kell hegeszteni, vagy hézagmentesen össze kell ragasztani. Csavart, szegecskötést csak ott szabad alkalmazni, ahol műszakilag elkerülhetetlen. d) Az élelmiszerrel érintkezésbe kerülő valamennyi felület könnyen tisztítható és fertőtleníthető legyen, adott esetben a könnyen leszerelhető részegységek levétele után. A belső felületeket kikerekítéssel kellő átmérőjű ívekkel kell összekötni annak érdekében, hogy jól tisztíthatók legyenek. e) Az élelmiszerből kipréselődő folyadéknak, illetve a tisztításhoz, fertőtlenítéshez és öblítéshez használt folyadékoknak akadálytalanul ki kell folyniuk a gépből (adott esetben a „Tisztítás” üzemmódban). f) A gépet úgy kell tervezni és gyártani, hogy a gépnek abban a részeiben, amelyek a mosás szempontjából nem hozzáférhetők, a folyadékoknak valamennyi beszivárgását, a szerves anyagoknak a megtelepedését vagy élőlények, különösen rovarok bejutását meg lehessen akadályozni (pl. olyan gépeknél, amelyek nem alvázra vagy járószerkezetre vannak szerelve, tömítést kell alkalmazni a gép és a gép ágyazata között, tömített csatlakozások alkalmazása). g) A gépet úgy kell tervezni és gyártani, hogy a működtetéséhez felhasznált anyagok (pl. a kenőanyagok) ne kerüljenek érintkezésbe az élelmiszerrel. A gépeket úgy kell tervezni és gyártani, hogy ezeknek a követelményeknek a teljesülését ellenőrizni lehessen. Használati utasítás Az I. fejezetben előírt adatokon kívül a használati utasításban meg kell adni az ajánlott tisztító-, fertőtlenítő- és öblítőszereket és eljárásokat is (nemcsak a könnyen hozzáférhető részegységekre vonatkoztatva, hanem arra az esetre is, amikor olyan alkatrészek - pl. csővezetékek - tisztítását kell elvégezni a helyszínen, amelyekhez a hozzáférhetőség gyakorlatilag nem lehetséges vagy nem tanácsos). 2.2. Kézben tartott, hordozható, illetve kézzel irányított gépek A kézben tartott, illetve a kézzel irányított, hordozható gépek ki kell elégítsék az alábbi biztonságtechnikai- és egészségvédelmi követelményeket is: a) Az adott gép típusától függően, annak elegendő nagyságú felfekvő felülettel és kellő számú, helyesen méretezett és elhelyezett fogantyúkkal kell rendelkeznie, amelyek a rendeltetésszerű használat esetén a gép stabilitását biztosítják. b) Amennyiben a fogantyúkat nem lehet veszély nélkül elengedni, akkor a gépet az indításához, illetve leállításához szükséges, olyan kezelőelemmel kell felszerelni, amelynek működtetéséhez nem szükséges a gépet elengedni. Kivéve, ha ez a követelmény műszakilag nem oldható meg. c) A gépet úgy kell tervezni, gyártani és felszerelni, hogy a fogantyú elengedése utáni akaratlan indítás, illetve működésben maradás veszélyt ne jelentsen. Helyettesítő megoldásról kell gondoskodni abban az esetben, ha ezt a követelményt műszakilag nem lehet kielégíteni. d) A kézben tartott gépeket úgy kell tervezni és gyártani, hogy szükség esetén a megmunkálandó anyagba behatoló szerszámot szemrevételezéssel ellenőrizni lehessen. Használati utasítás Használati utasítás tartalmazza az adatait azoknak a rezgéseknek, amelyek a kézben tartott és irányított gépekből indulnak ki:
- a kart terhelő rezgés gyorsulás súlyozott négyzetes középértékét, amennyiben a megfelelő mérési eljárással nyert érték nagyobb, mint 2,5 m/s2. Amennyiben a gyorsulás értéke 2,5 m/s2 alatt van, akkor ezt az értéket kell megadni. Amennyiben a vonatkozó mérésekhez nincs általánosan elfogadott mérési eljárás, akkor a gyártónak vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének meg kell adni az általa alkalmazott mérési módszert és azokat a körülményeket, amelyek mellett a mérést elvégezték. 2.3. A fa és az ahhoz hasonló anyagok megmunkálására szolgáló gépek A famegmunkáló gépeknek és azoknak a gépeknek, amelyek a fához hasonló tulajdonságokkal rendelkező és az ahhoz hasonlóan megmunkálható, mint például a parafa, csont, kemény kaucsuk, kemény műanyagok és más, ezekhez hasonló anyagok megmunkálására szolgálnak, az alábbi követelményeket is ki kell elégíteniük: a) A gépeket úgy kell tervezni, gyártani és felszerelni, hogy a megmunkálandó munkadarab biztonságosan felfogható és bevezethető legyen. Amennyiben a megmunkálandó munkadarabot egy tárgyasztalon kézben kell tartani, akkor ennek a tárgyasztalnak megmunkálás közben megfelelően szilárdnak kell lennie, és nem szabad akadályoznia a munkadarab szabad mozgását. b) Amennyiben a gépet olyan üzemeltetési körülmények között kell használni, amikor fennáll a munkadarab visszavágódásának veszélye. Ilyen esetekre a gépet úgy kell tervezni, gyártani és szerelvényekkel ellátni, hogy a visszacsapódást ki lehessen küszöbölni, vagy ha ez nem lehetséges, akkor olyan kialakítást kell alkalmazni, amelynek révén a visszavágódás nem veszélyezteti a kezelőszemélyt, illetve a gép környezetében lévő személyeket. c) A gépnek rendelkeznie kell egy önműködő fékszerkezettel, amely elegendően rövid idő alatt leállítja a szerszámot, ha a kifutáskor fennáll a szerszám ütközésének veszélye. d) Amennyiben a szerszám nem egy teljesen automatikus működésű gépbe van beépítve, akkor ezt a gépet úgy kell tervezni és gyártani, hogy a sérüléseket meg lehessen akadályozni, illetve valamilyen sérülés mértéke a lehető legkisebb legyen, pl. kör alakú keresztmetszetű szerszám használatával és korlátozott fogásmélység alkalmazásával. 3. Alapvető biztonsági és egészségvédelmi követelmények a gépek mozgásából származó sajátos veszélyek ellen A gépet, amelynek mozgása veszélyeket jelent, úgy kell tervezni és kialakítani, hogy megfeleljen a következő követelményeknek is: A mozgásból adódó kockázat mindig fennáll az olyan gép esetében, amely önjáró, amelyet más gép vagy vontató vontat, tol, vagy szállít, amelynek működtetése a munkaterületen mozgással jár, legyen az folyamatos vagy szakaszos mozgású a munkahelyek között. A mozgásból adódó kockázat fennáll az olyan gép esetében is, amelyet mozgatás nélkül működtethetnek, de úgy alakították ki, hogy könnyen mozgatható legyen egyik helyről egy másikra (kerekekkel, görgőkkel stb. ellátott vagy mozgó állványra, tolókocsira stb. szerelt gép stb.). Azért, hogy a forgó és hajtott talajművelő gépek ne jelentsenek elfogadhatatlan kockázatot az érintett személyekre, a gyártónak vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének valamennyi ilyen géptípuson alkalmassági vizsgálatokat kell elvégeznie vagy elvégeztetnie a megfelelőség igazolása céljából. 3.1. Általános előírások 3.1.1. Fogalommeghatározás A „vezető” a gép mozg(at)ásáért felelős, megfelelő ismeretekkel rendelkező kezelőszemély. A vezető rajta lehet a gépen, kísérheti gyalogosan vagy irányíthatja a gépet távvezérléssel (vezetékes vezérléssel, rádióirányítással stb.). 3.1.2. Világítás Ha a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője az önjáró gépet arra tervezi, hogy megvilágítatlan helyen is működtethessék, akkor a munkának megfelelő világítással kell felszerelni a gépet a vonatkozó előírások betartása mellett. (Közúti forgalom szabályai, hajózási szabályok stb.) 3.1.3. A gépek kialakítása, figyelemmel a könnyű kezelhetőségre A gép, illetve részegységeinek működtetésekor ne történhessenek hirtelen mozgások, ne álljon fenn a stabilitás elvesztésének a veszélye, ha a gépet, illetve részegységeit a rendeltetésszerű használatnak megfelelően működtetik. 3.2. Munkahelyek 3.2.1. Vezetőhely A vezetőhelyet az ergonómiai elvek figyelembevételével kell kialakítani. A gépen lehet két vagy több vezetőhely is, de ebben az esetben mindegyiket el kell látni a szükséges kezelőelemekkel. Ha a gépen két vagy több vezetőhely van, akkor a gépet úgy kell kialakítani, hogy egyidejűleg csak
az egyik legyen használható, kivéve a vészkapcsoló működését. A vezetőhelyről olyan kilátást kell biztosítani, hogy a vezető a mozgó gépet és a munkaszerveit a rendeltetésnek megfelelően működtethesse úgy, hogy a gép működése a vezetőt és más személyeket ne veszélyeztethesse. Megfelelő látóteret kell biztosítani a munkaeszköz vezetője részére - szükség szerint alkalmas segédeszközök használatával is. A gépet úgy kell tervezni és kialakítani, hogy a vezető, illetve a kezelőszemélyek a vezetőhelyről közvetlenül ne érintkezhessenek a kerekekkel vagy a lánctalppal. A vezetőhelyet úgy kell tervezni és kialakítani, hogy a kipufogó gázok, illetve az oxigénhiány miatt egészséget fenyegető kockázat ne keletkezzen. A gépen lévő vezetőhelyet úgy kell tervezni és kialakítani, hogy az állásra fülkét lehessen szerelni, ha ehhez hely áll rendelkezésre. Ez esetben a fülkében legyen hely a vezető, illetve a kezelőszemély számára a szükséges információ elhelyezésére. A vezetőhelyet mindig el kell látni vezetőfülkével, ha a veszélyes környezetből származó veszély fennáll. A fülkét úgy kell tervezni, kialakítani, illetve felszerelni, hogy a vezető jó munkakörülmények között a veszélyek (pl. nem megfelelő fűtés, elégtelen szellőzés, nem megfelelő kilátás, nagy zaj és rezgés) ellen védetten dolgozhasson. Bizonyos gépek fülkéit úgy kell tervezni, kidolgozni, hogy a fenti veszélyeken túl a behatoló és leeső tárgyak, felborulás esetén is védelmet nyújtson a vezető számára. A kijárat tegye lehetővé a gyors kijutást a fülkéből. A rendes kijáraton túl vészkijáratot is ki kell alakítani. A fülkéhez felhasznált anyagok és szerelvények nehezen éghetőek legyenek. 3.2.2. Vezetőülés A gép vezetőülése tartsa stabil helyzetben a vezetőt, a kialakításánál figyelembe kell venni az ergonómiai elveket. A vezetőülést úgy kell kialakítani, hogy a vezetőre átvitt rezgés még elfogadhatóan a lehető legkisebb legyen. A vezetőülés szerkezeti elemei viseljék el a lehetséges terheléseket, elsősorban felborulás esetén. A vezetőülés előtt a lábtámasz csúszásgátló kivitelű legyen (bordázott acéllemez, bordázott gumiszőnyeg, csúszásgátló anyag). Ha a gépet felborulás esetén védő szerkezettel látják el, akkor az üléshez biztonsági övet vagy ezzel egyenértékű olyan biztonsági berendezést kell felszerelni, amely a vezetőt az ülésen tartja anélkül, hogy korlátozná a gép vezetéséhez szükséges mozgást vagy az ülés rugózását. 3.2.3. Egyéb kezelőhelyek Ha a gépen a vezetőn kívül esetenként vagy rendszeresen más személy is tartózkodik vagy dolgozik, számukra megfelelő helyet kell kialakítani, hogy a leesés kockázata elkerülhető legyen. Ahol a munkakörülmények lehetővé teszik, ott ezen munkahelyeket üléssel kell ellátni. Ha a vezetőhelyet fülkével látják el, akkor az egyéb munkahelyeket is védeni kell a veszélyek ellen, amelyek a vezetőfülke létesítését indokolttá tették. 3.3. Vezérlőrendszerek 3.3.1. Kezelőelemek A vezető a gép működtetéséhez szükséges valamennyi kezelőelemet a vezetőhelyen működtethesse, kivéve azokat, amelyek biztonságosan csak a vezetőhelyen kívül működtethetők. Ez elsősorban olyan munkaállásra vonatkozik, ahol nem a vezető, hanem más kezelőszemély a felelős vagy ahol a vezetőnek el kell hagynia a vezetőhelyet ahhoz, hogy biztonságosan végezhessen el egy műveletet. A lábbal működtetett kezelőelemeket úgy kell tervezni, kialakítani és felszerelni, hogy a rendeltetésük felcserélésének kockázata nélkül legyenek biztonságosan működtethetők és a felületük legyen csúszásmentes, könnyen tisztítható. Amennyiben egy művelet veszélyes mozgásokat eredményezhet, akkor a gép kezelőelemének haladéktalanul vissza kell állnia a semleges helyzetbe, ha a vezető elengedi azt. Kerekekkel ellátott gép kormányrendszerét úgy kell tervezni és kialakítani, hogy a kormánykerék vagy kormánykar hirtelen elmozdítása vagy lökésszerű igénybevétel esetén a kormányművet terhelő erő csillapított legyen. A differenciálmű zárószerkezetének vezérlését úgy kell tervezni és kialakítani, hogy a differenciálzár oldható legyen a gép mozgása közben. Az 1.2.2. pont utolsó mondatában foglalt követelmény nem terjed ki a mozgási funkciókra. 3.3.2. Indítás/mozgás A vezetőhellyel ellátott önjáró gépen meg kell akadályozni az illetéktelen személy indítási lehetőségét. A gép nem kezdheti meg mozgását motorjának beindításával egyidejűleg. A vezetőhellyel ellátott önjáró gép munkavégző mozgása csak akkor legyen lehetséges, ha a vezető a vezetőhelyen tartózkodik.
Ha a gépet olyan elemekkel látják el, amelyek kinyúlnak az alaphelyzetükből (kitalpalók, gém stb.), akkor a vezető számára biztosítani kell olyan eszközöket, hogy még a gép megindulása előtt könnyen ellenőrizhesse azt, hogy a kinyúló elemek helyzete lehetővé teszi-e a biztonságos mozgást. Ez a követelmény minden olyan részegységre vonatkozik, ahol a mozgás biztonsága érdekében ezeket a részegységeket egy meghatározott helyzetben, ha szükséges, lezárva kell tartani. Ha ez műszakilag és gazdaságossági szempontból lehetséges, akkor a gép mozgathatósága a részegységek biztonságos helyzetétől függjön. A gép nem kezdhet meg mozgást az erőgépe beindításával egyidejűleg. 3.3.3. Helyváltoztató funkció A közúti közlekedésre vonatkozó műszaki előírások értelemszerű megtartása mellett az önjáró és vontatott gép feleljen meg a lassítási, megállási, fékezési és helyben rögzítési követelményeknek úgy, hogy a kezelés, rakodás, haladás a sík és a különböző lejtőszögű terepen, a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője által megadott rendeltetésszerű használat során biztonságos legyen. A vezetőnek legyen lehetősége az önjáró gépek lassítására és megállítására, egy fő szerkezeti egységgel. Ha a biztonság megköveteli, legyen a gépen egy teljesen független és könnyen hozzáférhető biztonsági szerkezet, amellyel a fő szerkezeti egység meghibásodása vagy az energiaellátás megszűnése esetén a gép lassítható és megállítható. Ha a gép biztonságos álló helyzetben tartása miatt szükséges, akkor el kell látni mechanikus rögzítő egységgel. Ez kombinálható az előző bekezdésben említett eszközök egyikével. A távvezérelt gépet úgy kell tervezni és kialakítani, hogy automatikusan megálljon, ha a vezető a kezelőelemeket elengedi. Az 1.2.4. pontban foglaltak nem vonatkoznak a helyváltoztató funkcióra. 3.3.4. Gyalogvezérelt gép mozgatása Az önjáró gyalogvezérelt gép csak akkor végezhet mozgást, ha a vezető a megfelelő kezelőelemet működteti. A gép nem kezdheti meg mozgását motorjának beindításával egyidejűleg. A gyalogvezérelt gép vezérlési rendszerét úgy kell tervezni, hogy a gépnek a vezető irányába történő véletlen mozgásából származó veszély a lehető legkisebb legyen, így különösen a) az ütközés, b) a forgó részegységektől származó sérülés. A gép normál menetsebessége legyen összhangban a vezető járásával, sebességével. Ha a gépen forgó részegység van, akkor ez nem működhet addig, amíg a vezető a hátramenetet vezérli, kivéve, ha a gép mozgása a részegység mozgásából ered. Ez utóbbi esetben a hátramenet sebességét úgy kell megválasztani, hogy az ne veszélyeztesse a vezetőt. 3.3.5. A vezérlőkör meghibásodása Szervokormányzású gép esetén a szervorendszer, illetve a motor meghibásodása, leállása esetén a gép legyen kormányozható a megállításához szükséges ideig. A gép vontathatóságához a szükségkormányzás lehetőségét biztosítani kell. 3.4. Védekezés a mechanikai veszélyekkel szemben 3.4.1. Nem vezérelt mozgások Ha a gép egy részegységét leállítják, akkor ez a részegység a leállított helyzetből a vezérlés működtetése nélkül csak úgy legyen elmozdítható, hogy a művelet a személyekre veszélyt ne jelentsen. A gépet úgy kell tervezni és kialakítani, és ahol ez fennáll, úgy kell felszerelni a mobil alvázára, hogy a tömegközéppont nem ellenőrzött rezgésének mértéke a stabilitást ne befolyásolja hátrányosan, és ne okozza a szerkezet túlterhelését. 3.4.2. Törés kockázata az üzemeltetés során A gép nagy fordulatszámmal forgó olyan részegységeit, amelyek a megtett óvintézkedések ellenére eltörhetnek vagy széteshetnek, úgy kell felszerelni és védőburkolattal ellátni, hogy törés esetén a darabok ne repüljenek ki vagy ha ez nem lehetséges, a kirepülő darabok ne vágódjanak a vezető-, illetve a kezelőhelyek felé. 3.4.3. Felborulás Ha a vezető- és kezelőhellyel ellátott önjáró gép felborulásának kockázata fennáll, a gépet úgy kell tervezni, hogy olyan rögzítési pontokkal rendelkezzen, amelyekhez a felborulás esetén védőszerkezet felszerelhető. A védőberendezések alkalmazását kötelezővé kell tenni. Ezt a szerkezetet úgy kell kialakítani, hogy felboruláskor csak olyan mértékű szerkezeti összenyomódást engedjen meg, hogy a fennmaradó belső tér elegendő legyen a vezető, és ahol ez szükséges, a kezelőszemélyek számára is.
Azért, hogy ez a szerkezet kielégítse az előző bekezdésben foglalt követelményt, a gyártónak vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének valamennyi ilyen típusú szerkezeten alkalmassági vizsgálatokat kell elvégeznie, illetve elvégeztetnie, a megfelelőség bizonyítása céljából. Ezenkívül az alábbi 15 kW-nál nagyobb teljesítményű, talajon mozgó gépeket el kell látni borulásvédő felépítménnyel - kerekes vagy lánctalpas rakodógépek, - hátsó munkaszerves rakodógépek, - kerekes vagy lánctalpas traktorok, - önjáró vagy nem önjáró kotrógépek (exkavátorok), földnyesők (szképerek), - földgyaluk (gréderek), - földtológépek (dózerek), - teknős billentőkocsik (dömperek). 3.4.4. Leeső tárgyak elleni védelem Ha a vezető- és kezelőhellyel ellátott önjáró gépnél fennáll a leeső tárgyak, anyagok okozta sérülés kockázata, a gépet úgy kell tervezni, hogy ha méretei lehetővé teszik, olyan rögzítési pontokkal kell ellátni, amelyekre a lehulló tárgyak ellen védőszerkezet felszerelhető. Ezt a szerkezetet úgy kell kialakítani, hogy a ráeső tárgyak, anyagok következtében csak olyan mértékű szerkezeti összenyomódást engedjen meg, hogy a fennmaradó belső tér elegendő legyen a vezető, és ahol ez szükséges, a kezelőszemélyek számára. Azért, hogy ez a szerkezet kielégítse az előző bekezdésben foglalt követelményt, a gyártónak vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének valamennyi ilyen típusú szerkezeten alkalmassági vizsgálatokat kell elvégeznie, illetve elvégeztetnie a megfelelőség bizonyítása céljából. 3.4.5. Feljárók A korlátokat, lépcsőket úgy kell tervezni, kialakítani és felszerelni, hogy a kezelők ösztönösen ezeket használják, és ne a működtető szerkezeteket. 3.4.6. Vontatószerkezetek Az olyan gépet, amelyik vontat vagy vontatják, el kell látni olyan vonó- vagy csatlakoztató szerkezetekkel, amelyek könnyű és biztonságos csatlakoztatást tesznek lehetővé, és megakadályozzák a véletlen szétkapcsolódást a használat során. Amennyiben a vonórúdra ható támasztóterhelés miatt szükséges, akkor azt el kell látni a talajnak és a tehernek megfelelően kialakított támasztószerkezettel. 3.4.7. Hajtásátvitel az önjáró gép (illetve vontató) és a meghajtott gép között Az önjáró gépet (illetve vontatót), a meghajtott géppel összekötő kardántengelyt a kardáncsuklókkal együtt burkolni kell a tengely és a csuklók teljes szerkezeti hosszában. Az önjáró (illetve vontató) gépnél a teljesítményleadó tengelyt, amelyhez a kardántengelyt csatlakoztatják, burkolni kell az önjáró (illetve vontató) géphez rögzített védőburkolattal vagy más, egyenértékű védelmet adó eszközzel. A vontatott gép teljesítményfelvevő tengelyét szintén rögzített védőburkolattal kell ellátni. A kardántengelyes csatlakozáshoz csak a hajtott gépen szabad nyomatékhatárolót vagy lendkereket felszerelni. A kardántengelyt ennek megfelelően kell megjelölni. Az olyan gépet, amelyet önjáró gép (illetve vontató) kardántengellyel hajt, el kell látni olyan szerkezettel a kardántengely csatlakozásánál, amely megakadályozza, hogy a kardántengely és a védőburkolata károsodjék a talajjal vagy a géprészekkel érintkezés következtében, ha a gépet az önjáró gépről, illetve vontatóról lekapcsolják. A védőburkolatot úgy kell tervezni, kialakítani és felszerelni, hogy ne forogjon együtt a kardántengellyel. A védőburkolat legalább a csuklók belső ívéig fedje az egyszerű, hengeres kardántengelyt, a széles befogószögű kardántengelyt pedig legalább a csukló külső széléig vagy közepéig. Ha a kardánhajtás közelében feljárót építenek a gépre, a gyártónak vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének gondoskodnia kell arról, hogy a kardántengely előző bekezdés szerinti védőburkolatát lépcsőfokként ne használhassák, kivéve ha erre a célra tervezték és alakították ki azt. 3.4.8. Mozgó hajtásátviteli részek Az 1.3.8. pontban foglaltaktól eltérően a belső égésű motoros gépnél a motortér mozgó részegységeihez a hozzáférést megakadályozó nyitható védőburkolatot nem kell reteszelni, ha az csak szerszám, kulcs használatával vagy kulccsal zárható vezetőfülkéből nyitható, az illetéktelen hozzáférés megakadályozására. 3.5. Védekezés egyéb veszélyek ellen 3.5.1. Akkumulátorok
Az akkumulátorházat úgy kell kialakítani, elhelyezni és az akkumulátort beszerelni, hogy amennyire csak lehetséges, megakadályozza az elektrolit kifröccsenését a kezelőkre felborulás esetén, illetve megakadályozza a gőzök felhalmozódását a kezelőszemélyek által elfoglalt helyeken. A gépet úgy kell tervezni és kialakítani, hogy az akkumulátor könnyen lekapcsolható legyen, egy erre a célra szolgáló szerkezettel (telep főkapcsolóval). 3.5.2. Tűzveszély A gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője, az üzemeltetés során lehetséges veszélyektől függően lássa el a gépet, amennyiben ezt a gép mérete lehetővé teszi - könnyen hozzáférhető kézi tűzoltó készülék felszerelésének lehetőségével, - vagy beépített tűzoltó biztonsági berendezéssel. 3.5.3. Porok, gázok stb. kibocsátása Ahol ennek kockázata fennáll, az 1.5.13. pontban előírt biztonsági berendezés mással is helyettesíthető, pl. vízpermetes leválasztással. Az 1.5.13. pont második és harmadik bekezdésében foglaltakat nem kell alkalmazni, illetve nem kell figyelembe venni azoknál a gépeknél, amelyeknek fő munkafeladata a termékporlasztás. 3.6. Használati információk 3.6.1. Figyelmeztető jelek és jelzőberendezések A gépen legyenek jelzőelemek, illetve tájékoztató táblák az üzemeltetésre, a beállításra és a karbantartásra vonatkozóan, ahol ez szükséges az érintett személyek egészségének és biztonságának megóvásához. Ezeket úgy kell kiválasztani, tervezni és kialakítani, hogy jól olvashatók és maradandóak legyenek. A közúti közlekedési előírások figyelembevételével a vezetőhellyel ellátott gépet fel kell szerelni: - akusztikus jelzőkészülékkel az érintett személyek figyelmeztetésére, - a tervezett üzemeltetési körülményeknek megfelelő optikai jelzéssel, így féklámpákkal, hátramenetet jelző lámpával, megkülönböztető és figyelmeztető fényjelzéssel (forgó jelzőfénnyel), ez utóbbi követelmény nem vonatkozik a csak föld alatti üzemeltetésre tervezett villamosenergia-ellátás nélkül működő gépekre. Az olyan távvezérlésű gépet, amely normál üzemeltetési körülmények között személyeket üthet el, el kell látni megfelelő mozgásjelző készülékekkel vagy olyan eszközökkel, amelyek megvédik az érintett személyeket az elütéstől. Ez a követelmény arra a gépre is vonatkozik, amely rendeltetésszerűen előre-hátrafelé mozoghat egy adott pályán, és a gép mögötti területet a vezető nem látja be közvetlenül. A gépet úgy kell kialakítani, hogy a jelző- és figyelmeztető eszközök akaratlanul ne kapcsolódjanak ki. Ahol a biztonság ezt szükségessé teszi, el kell látni ezeket olyan eszközökkel, amelyek ellenőrzik működőképességüket és jelzik a hibákat a vezetőnek. Ha a gépnek vagy munkaszerveinek a mozgása különösen veszélyes, a gépet el kell látni olyan figyelmeztető felirattal, amely az üzemelő gép megközelítését megtiltja. A felirat olyan távolságból legyen biztonságosan felismerhető azok számára, akik a gép közelében tartózkodnak, hogy ne kerülhessenek veszélybe. 3.6.2. Megjelölés Az 1.7.3. pontban meghatározott minimális adatokat ki kell egészíteni az alábbiakkal: - névleges teljesítmény kW-ban, - a leggyakoribb szerkezeti összeállítás tömege kg-ban és ahol ez lehetséges, - a megengedett legnagyobb vonóerő a vonószerkezetnél N-ban, - a megengedett legnagyobb függőleges erő a vonószerkezetnél N-ban. 3.6.3. Használati utasítás Az 1.7.4. pontban meghatározott minimális követelményeket ki kell egészíteni az alábbiakkal: a) A gép által keltett rezgéseket tekintve, a tényleges értékkel vagy a gép mintapéldányán végrehajtott mérésekből számolt értékkel: - a karokat terhelő, a rezgésgyorsulás súlyozott négyzetes középértékét, ha ez a vonatkozó vizsgálati módszer szerint nagyobb 2,5 m/s2-nél, ha a rezgésgyorsulás a 2,5 m/s2 értéket nem lépi túl, akkor ezt is közölni kell a használati utasításban, - a törzset (láb vagy alsó rész) terhelő rezgésgyorsulás súlyozott négyzetes középértékét, ha ez a vonatkozó vizsgálati módszer szerint nagyobb 0,5 m/s2-nél, ha a rezgésgyorsulás a 0,5 m/s2 értéket nem lép túl, akkor ezt is közölni kell a használati utasításban. Ha nem alkalmazták az összehangolt szabványokat, akkor a rezgést a gépnél a legmegfelelőbb mérési módszerrel kell meghatározni. A gyártónak vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének meg kell adnia a gép üzemeltetési feltételeit a mérés alatt, valamint a mérési módszert is.
b) Annál a gépnél, amely többféle üzemeltetési körülmény között működtethető az alkalmazott biztonsági berendezésektől függően, az alapgép - amelyre a cserélhető biztonsági berendezést felszerelik - gyártójának vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének, illetve a cserélhető biztonsági berendezések gyártójának vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének is meg kell adnia mindazon információikat, amelyek a biztonsági berendezések alapgépre való csatlakoztatásához és biztonságos használatához szükségesek. 4. Alapvető biztonsági és egészségvédelmi követelmények az emelés speciális veszélyeinek elhárításához A gép egyéb meglévő veszélyeit is figyelembe véve az emelés veszélyeit - különösen a teher leesésének, ütközésének, valamint az emelés alatti felborulás veszélyeit - jelentő gépet úgy kell tervezni és kialakítani, hogy megfeleljen az alábbi követelményeknek is. Az emelési művelet mindig kockázatot jelent a teher mozgatására tervezett gépnél, ha a teher mozgatása szintkülönbséggel történik. A teher lehet tárgy, anyag vagy ömlesztett áru. 4.1. Általános előírások 4.1.1. Fogalommeghatározások a) teherfelvevő eszköz: a „teherfelvevő eszköz” olyan alkatrész vagy részegység, amely nem a gép része, hanem a gép és a teher közé vagy a terhen helyezik el a teher csatlakoztatása céljából; b) különálló emelő tartozék: a „különálló emelő tartozék” olyan szerkezeti elemek, amelyek a teherfelvevő eszköz rögzítését szolgálják, pl. horog, bilincs, gyűrű, csavar; c) vezetett teher: a „vezetett teher” az, amelynek a teljes mozgása olyan merev vagy rugalmas terelők mentén megy végbe, amelyek helyzetét rögzített pontok határozzák meg; d) biztonsági tényező: a „biztonsági tényező” a részegység, a tartozék vagy a gép gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője által garantált teherbírásának és a részegységen, a tartozékon vagy a gépen feltüntetett legnagyobb teherbírásnak a hányadosa; e) vizsgálati tényező: a „vizsgálati tényező” a részegység, a tartozék vagy a gép statikai, illetve dinamikai vizsgálatához használt tehernek és a részegységen, a tartozékon vagy a gépen feltüntetett legnagyobb teherbírásnak a hányadosa, f) statikai vizsgálat: a „statikai vizsgálat” olyan eljárás, amelynek során a gépet vagy az emelő tartozékot először ellenőrzik és a statikai vizsgálati tényezővel módosított legnagyobb teherbírásnak megfelelő erővel terhelik, majd ismét ellenőrzik a terhelés megszüntetése után, az esetleges károsodások meghatározása céljából; g) dinamikai vizsgálat: a „dinamikai vizsgálat” olyan eljárás, amelynek során a gépet minden lehetséges szerkezeti összeállításban a legnagyobb teherbírással működtetik, számításba véve a gép dinamikai viselkedését azért, hogy ellenőrizzék a gép és biztonsági elemeinek hibátlan működését. 4.1.2. Védekezés a mechanikai veszélyek ellen 4.1.2.1. A stabilitás elvesztésének kockázata A gépet úgy kell tervezni és kialakítani, hogy az 1.3.1. pontban előírt stabilitás fennmaradjon a működtetés alatt és azon kívül, ideértve a szállítási, össze- és szétszerelési állapotokat, valamint az előre látható alkatrészmeghibásodásokat és a használati utasítás szerint végrehajtott vizsgálatokat is. Ehhez a gyártónak vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének a megfelelő vizsgálati dokumentációt kell szolgáltatnia. Az önjáró, 1,8 m-nél nagyobb emelési magasságú emelőtargoncánál a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője köteles minden targoncatípus szerkezeti stabilitási vagy ezzel egyenértékű vizsgálatát is elvégezni vagy elvégeztetni. 4.1.2.2. Sínpályák és vezetősínek A gépet el kell látni olyan eszközökkel, amelyek megakadályozzák a kisiklást a sínpályáról vagy vezetősínről. Ha a kisiklás mégis bekövetkezik vagy ha a sín, illetve a járószerkezet meghibásodik, akkor ezek az eszközök akadályozzák meg, hogy a részegység, alkatrész vagy a teher leessen vagy a gép felboruljon. 4.1.2.3. Szerkezeti szilárdság
A gép, a teherfelvevő eszköz és a cserélhető elemek viseljék el az üzemszerű és a használaton kívüli terhelést a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője által megadott telepítési és kezelési körülmények között, minden lehetséges szerkezeti összeállításban, figyelembe véve a légköri hatásokat és a személyek erőkifejtését. Ezt a követelményt a szállítás, az össze- és szétszerelés során is meg kell tartani. A gépet úgy kell megtervezni és kialakítani, hogy megelőzzék az anyagkifáradásból vagy az elhasználódásból eredő hibákat a tervezett üzemeltetési körülmények figyelembevételével. A felhasznált anyagokat a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője által tervezett környezeti feltételek hatásainak figyelembevételével kell kiválasztani, különös tekintettel a korrózióra, a kopásra, az öregedésre és hidegtörésre. A gépet és a teherfelvevő eszközöket úgy kell tervezni és kialakítani, hogy kibírják a statikai túlterhelési próbát maradandó alakváltozás és észrevehető károsodás nélkül. A méretezésnél figyelembe kell venni a statikai vizsgálati tényező értékeit, amelyeket a szükséges biztonság szavatolása határoz meg és amelyek számszerűen a következők: a) a kézi erővel működtetett gépeknél és teherfelvevő eszközöknél: 1,5; b) egyéb gépeknél: 1,25. A gépet úgy kell tervezni és kialakítani, hogy meghibásodás nélkül viselje el a legnagyobb teherbírásnak a dinamikai vizsgálati tényezővel szorzott értéken végzett vizsgálatokat. A dinamikai vizsgálati tényezők értékét a szükséges biztonság szavatolása határozza meg, és ez az érték legalább 1,1 legyen. A dinamikai vizsgálatokat normál üzemeltetési körülményekre előkészített gépen kell végrehajtani. A vizsgálatokat általában a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője által megadott névleges munkasebességeknél kell végrehajtani. A gép vezérlőrendszere tegye lehetővé az egyidejű mozgásokat (pl. forgatás és a teher mozgatása), a vizsgálatokat a legkedvezőtlenebb körülmények között kell végrehajtani, a mozgások kombinációival. 4.1.2.4. Korongok, dobok, láncok vagy kötelek A korong, dob, görgő átmérője legyen összhangban azon kötél, lánc átmérőjével, amelyet rajta alkalmaznak. A dobot, korongot úgy kell tervezni, kialakítani és felszerelni, hogy az alkalmazott kötél vagy lánc kiugrás nélkül felcsévélődhessen. A terhek emelésére, tartására szolgáló kötelet toldani nem szabad, csak annak végein (toldás alkalmazható szerelésnél, ha úgy tervezték a kötelet, hogy a felhasználási igény szerint rendszeresen módosíthatják a hosszát). Az emelőkötél és kötélvég biztonsági tényezőjét a szükséges biztonság figyelembevételével kell meghatározni, azonban értéke legalább 5 legyen. Az emelőlánc biztonsági tényezőjének értéke legalább 4 legyen. A biztonsági tényező EK megfelelőségének tanúsításához a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője köteles valamennyi, emelésre szolgáló láncon, kötélen és kötélvégen a megfelelő vizsgálatokat elvégezni vagy elvégeztetni. 4.1.2.5. Teherfelvevő eszközök és különálló emelő tartozékok A teherfelvevő eszközöket és különálló emelő tartozékokat úgy kell méretezni, hogy a megadott üzemelési körülmények között tervezett élettartammal összhangban, a működési ciklusok számát, továbbá a kifáradási és öregedési folyamatokat is figyelembe kell venni. Ezen felül: a) a sodronykötél és kötélvégek biztonsági tényezője legalább 5 legyen. A sodronykötélen nem lehet hurok vagy összekötés, csak annak végein; b) az emelőlánc rövid szemű és hegesztett, a biztonsági tényezője legalább 4 legyen; c) a textilkötél és heveder biztonsági tényezője függ az anyagtól, a gyártási eljárástól, a mérettől és a felhasználási módtól, ha a felhasznált anyagok jó minőségűek és a gyártási eljárás megfelelő a tervezett használathoz, a biztonsági tényező általában legalább 7 legyen, a szükséges biztonság elérése érdekében és hurok, toldás vagy összekötés, csak a végeken lehet, kivéve a végetlenített hevedert; d) a hevederre szerelt vagy azzal együtt használt minden fém alkatrész biztonsági tényezője legalább 4 legyen; e) a több pászmából álló heveder terhelhetőségét a leggyengébb pászma biztonsági tényezője, a pászmák száma és a heveder kialakításától függő csökkentő tényező határozza meg; f) a biztonsági tényező megfelelőségének igazolásához a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője köteles az a)-d) alpontokba foglalt tartozékok valamennyi típusán a megfelelő vizsgálatokat elvégezni vagy elvégeztetni. 4.1.2.6. A mozgások vezérlése (határolás) A mozgásokat vezérlő elemek csak olyan hatásokat válthatnak ki, hogy a gép, amelyen alkalmazzák őket, biztonságos legyen: a) a gépet úgy kell tervezni, eszközökkel felszerelni, hogy a részek mozgástartománya meghatározott határok között maradjon; ha szükséges, akkor a működést előzze meg figyelmeztető jelzés;
b) ahol közös pályán gép működhet, és ez az összeütközés kockázatával jár, a gépeket úgy kell tervezni és kialakítani, hogy lehetséges legyen olyan rendszerek felszerelése, amelyek kiküszöbölik ezt a kockázatot; c) a gép mozgó szerkezeti elemeit úgy kell tervezni és kialakítani, hogy a teher ne csúszhasson vagy eshessen le magától, és váratlanul még akkor sem, ha az energiaszolgáltatás részben vagy teljesen kimarad, vagy ha a kezelőszemély leállítja a gépet; d) normál üzemeltetési körülmények között ne lehessen kizárólag súrlódó fékkel a terhet leengedni, kivéve azt a gépet, amelynek működéséhez ez a megoldás szükséges; e) a tehermegfogó eszközöket úgy kell tervezni és kialakítani, hogy a teher akaratlan leesése ne következhessen be. 4.1.2.7. A mozgó teher A gép vezetőhelyét úgy kell elhelyezni a gépen, hogy a mozgó részek útvonalára megfelelő rálátás legyen, hogy elkerüljék a személyekkel, eszközökkel vagy másik géppel való ütközést, amely veszélyt jelenthet. A rögzített, vezetett terhet mozgató gépet úgy kell tervezni és kialakítani, hogy a teher vagy az ellensúly személyeket ne veszélyeztessen. 4.1.2.8. Villámvédelem A gépet el kell látni olyan rendszerrel, amely a villamos töltést levezeti a földbe. 4.2. A gépi hajtású gépekre vonatkozó külön követelmények 4.2.1. Vezérlés 4.2.1.1. Vezetőhely A 3.2.1. pontban foglalt követelményt alkalmazni kell a nem mobil gépnél is. 4.2.1.2. Ülés A 3.2.2. pont első és második bekezdésében, valamint a 3.2.3. pontban foglalt követelményeket alkalmazni kell a nem mobil gépeknél is. 4.2.1.3. Kezelőelemek A gép vagy a részegységeinek mozgásait vezérlő kezelőelem térjen vissza a semleges alapállásba, ha a kezelőszemély elengedi azt. Az olyan részleges vagy teljes mozgásoknál, ahol nem áll fenn a teherrel vagy a géppel az összeütközés kockázata, ez olyan vezérléssel helyettesíthető, amely lehetővé teszi a mozgások önműködő leállását előre megállapított szinteken anélkül, hogy a mozgást vezérlő kezelőelemet ehhez folyamatosan működtetni kellene. 4.2.1.4. A túlterhelés ellenőrzése Az 1000 kg-nál nagyobb teherbírású, valamint a 40 000 Nm billentőnyomaték feletti gépeket el kell látni olyan eszközökkel, amelyek a vezetőt figyelmeztetik és megakadályozzák a teher veszélyes mozgását: - a gép túlterhelés esetén = ha a teher nagyobb, mint a legnagyobb teherbírás vagy = ha a teher miatt előálló nyomaték veszélyes, - a túlterhelésből adódó, a gép felborulásához vezető nyomatékok esetén. 4.2.2. Kötelekkel ellátott biztonsági berendezések A kötéltartókat, vontatókat vagy vontatóállványokat ellensúllyal vagy más olyan eszközökkel kell megtartani, amelyek lehetővé teszik a húzóerő állandó ellenőrzését. 4.2.3. Személyek veszélyeztetése. Eszközök a vezetőhelyek és a beavatkozási pontok eléréséhez A vezetett terhet mozgató gépet és a tehertartókat meghatározott útvonalon mozgató gépet el kell látni olyan eszközökkel, amelyek megakadályozzák a személyek veszélyeztetését. Az olyan szinteket kiszolgáló gépet, amelynél a kezelőszemélyek a rakodófelületre rá tudnak menni a rakomány felrakása vagy rögzítése céljából, úgy kell tervezni és kialakítani, hogy a rakodófelület ellenőrizhetetlen mozgása elsősorban a be- és kirakás alatt - elkerülhető legyen. 4.2.4. A rendeltetésnek megfelelőség Amikor a gépet forgalomba hozzák vagy először üzembe helyezik, a gyártónak vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének megfelelő intézkedésekkel biztosítania kell, hogy az üzemkész teherfelvevő eszközök és a gép - akár kézi, akár gépi erővel működtetik - biztonságosan működjék. Ezen intézkedéseknél figyelembe kell venni a gép statikai és dinamikai üzemi jellemzőit. Ha a gépet nem lehet összeállítani a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője telephelyén, akkor erre vonatkozóan megfelelő intézkedéseket kell hozni az üzemeltetés helyén. Egyéb esetben az intézkedéseket meg lehet tenni a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője telephelyén vagy a használat helyén is. 4.3. Megjelölések
4.3.1. Láncok és kötelek Minden, nem egy egység részét képező láncon, kötélen vagy hevederen el kell helyezni olyan jelölést, vagy ha ez nem lehetséges, egy nem levehető lemezt, táblát, amelyen feltüntetik a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője nevét és címét, valamint a vonatkozó tanúsítás számát. A tanúsításban meg kell adni az összehangolt szabványokban előírt információkat vagy ezek hiányában legalább a következőket: - a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője nevét, - a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője címét, - a lánc vagy kötél adatait a következők szerint: = névleges méret, = szerkezet, = alapanyag, = az alapanyagon végzett bármilyen metallurgiai kezelés, = a vizsgálathoz alkalmazott szabványok, = a legnagyobb megengedett teherbírás értéke; a különféle felhasználáshoz értéksorozatot kell megadni. 4.3.2. Teherfelvevő eszközök A teherfelvevő eszközön fel kell tüntetni: - a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője azonosítóját, - a termék azonosítóját (pl. nemzetközi osztályozás) ha szükséges, információt a méret megfelelőségének elbírálásához, - a legnagyobb megengedett teherbírást, - a megfelelőségi jelölést. Ha az eszköz olyan elemet is tartalmaz, mint pl. kötél vagy lánc, amelyen a jelölés nem lehetséges, az első bekezdés szerint el kell látni azt azonosító táblával vagy más olyan eszközzel, amelyet az eszközön biztonságosan rögzíthetnek. Az azonosító adatok olvashatók legyenek, és ott kell elhelyezni őket, ahol tartósan megmaradnak a gép működtetése során, illetve nem csökkentik az eszköz szilárdságát. 4.3.3. Gépek Az 1.7.3. pontban meghatározott információkon túlmenően minden gépen jól olvashatóan és maradandóan meg kell adni a névleges teherbírásra vonatkozó információkat: (i) nem kódoltan és jól láthatóan magán a gépen, ha csak egy érték a megengedett; (ii) ha a névleges teherbírás függ attól, hogy milyen összeállításban szerelik össze a gépet, akkor valamennyi vezetőhelyet el kell látni egy teherbírási adatlappal, amely célszerű diagrammal vagy táblázattal adja meg a névleges teherbírást, valamennyi összeállítási változatra. A rakfelülettel ellátott gépen, amelyre személyek is feljuthatnak és ez a leesés kockázatával jár, legyen jól megkülönböztethető és maradandó figyelmeztetés személyek emelésének a megtiltására. Ezt a figyelmeztetést úgy kell elhelyezni, hogy minden olyan helyről látni lehessen, ahol a feljutás lehetséges. 4.4. Használati utasítás 4.4.1. Teherfelvevő eszközök Minden teherfelvevő eszköz vagy a tartozékok egységes forgalmazási tételéhez mellékelni kell a használati utasítást, amely legalább a következőket tartalmazza: - normál üzemeltetési körülmények, - használati, összeszerelési és karbantartási utasítások, - használati határok [különösen azon tartozékoknál, amelyek nem felelnek meg a 4.1.2.6. e) pont szerinti követelményeknek]. 4.4.2. Gép Az 1.7.4. pont szerinti használati utasításnak a következőket is kell tartalmaznia: a) a gép műszaki jellemzőit: - ha értelemszerű, a 4.3.3. (ii) pontban leírt táblázat ismételt megadását, - a reakcióerők megadását az alátámasztási vagy rögzítési pontokon, a vontatók jellemzőit, - ha értelemszerű, az ellensúly meghatározását, telepítési eszközeit; b) a karbantartási naplót, ha ezt nem mellékelik a géphez; c) a kezelési utasítást, különösen a működtetésre vonatkozóan, ha a kezelő közvetlenül nem látja a terhet; d) az első üzembe helyezés előtti vizsgálatok végrehajtására vonatkozó utasításokat, ha a gépet nem szerelik készre a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője telephelyén.
5. A föld alatti bányaműveléshez alkalmazott gépekre vonatkozó alapvető biztonsági és egészségügyi követelmények A föld alatti bányákban alkalmazandó gépeket úgy kell megtervezni és elkészíteni, hogy megfeleljenek a következő követelményeknek. 5.1. A nem kellő stabilitás miatti veszély Az önjáró alátámasztó biztosítóberendezést úgy kell kialakítani és beépíteni, hogy előreléptetésnél a kijelölt irány tartható legyen, és a terhelés felvétele előtt és közben, valamint a nyomás csökkenése esetén ne dőlhessen el. A biztosítóberendezés teherviselését a tetőhöz erősített egyedi hidraulikus támokkal kell biztosítani. 5.2. A szabad mozgás lehetősége A biztosítóberendezés elrendezése tegye lehetővé, hogy az érintett személyek akadálytalanul mozoghassanak. 5.3. Megvilágítás Az 1.1.4. pont harmadik bekezdésében meghatározott követelményeket nem kell alkalmazni. 5.4. Vezérlőelemek A sínvezetésű gépek gyorsító- és fékberendezése kézi működtetésű, éberségi biztonsági kapcsolója azonban lábbal működtetett legyen. Az önjáró biztosítóberendezés vezérlőelemeit úgy kell kialakítani és elrendezni, hogy a kezelőszemély az előreléptetést egy szilárdan beépített elem védelmében végezhesse. A vezérlőelemeket a szándékolatlan működésbe lépés ellen védeni kell. 5.5. Az irányítás nélküli mozgások megakadályozása Föld alatti alkalmazásra tervezett mozdony vezérlőkörébe - a gép vezető akarata nélküli mozgásának megakadályozására - éberségi kapcsolót kell beépíteni. 5.6. Tűzveszély A 3.5.2. pont második gondolatjeles bekezdése szerinti követelményeket be kell tartani a fokozottan tűzveszélyes anyagot tartalmazó gépek esetén is. A gép fékberendezését úgy kell megtervezni és kialakítani, hogy szikraképződés ne lépjen fel és ne okozzon tüzet. Gép hajtása csak olyan belső égésű motorral történhet, amely alacsony gőznyomású üzemanyagot használ, és amelynél kizárt a villamos szikra képződése. 5.7. Porok, gázok és egyéb káros anyagok kibocsátása által okozott veszélyeztetés Belső égésű motoroknál nem alkalmazható felső füstgázkivezetés. 6. Alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelmények a személyek emelésével és mozgatásával járó sajátos veszélyek elhárításához A személyek emelésével vagy mozgatásával kapcsolatos veszélyekkel járó gépet úgy kell tervezni és kialakítani, hogy megfeleljen a következő követelményeknek is. 6.1. Általános előírások 6.1.1. Fogalommeghatározás E fejezet alkalmazásában a „tartómű” az az eszköz, amely a személyeket tartja azért, hogy felemelje, leengedje vagy mozgassa őket. 6.1.2. Mechanikai szilárdság A 4. fejezetben meghatározott biztonsági tényezők kétszeresét kell alkalmazni a személyek emelésére vagy mozgatására szolgáló gépre. A tartómű padozatát úgy kell tervezni és kialakítani, hogy területe és szilárdsága megfeleljen a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője által megadott legnagyobb létszámnak és a legnagyobb hasznos terhelésnek. 6.1.3. A túlterhelés ellenőrzése nem kézi erővel működő eszközöknél
A 4.2.1.4. pontban előírtakat kell alkalmazni függetlenül a legnagyobb névleges terhelés nagyságától. E követelményt nem kell alkalmazni az olyan gépre, amelyre a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője igazolja, hogy a túlterhelés, illetve felborulás kockázata nem áll fenn. 6.2. Vezérlőrendszerek 6.2.1. Ha előírás a biztonságra vonatkozóan eltérően nem rendelkezik: A tartóművet általában úgy kell tervezni és kialakítani, hogy a benne lévő személy a felfelé és lefelé mozgást, és ha szükséges, a vízszintes mozgást vezérelni tudja. Működtetésük esetén ezek a vezérlőelemek vezéreljék túl az ugyanilyen mozgásokat vezérlő többi vezérlőrendszereket, kivéve a vészkikapcsolókat. Az ilyen mozgásokat vezérlő elemek folyamatos vezérlési elven működjenek, kivéve a speciális szinteket kiszolgáló gépek esetén. 6.2.2. Amennyiben a személyek emelésére vagy mozgatására szolgáló gépet a tartómű nyugalmi helyzetétől eltérő helyzetben is mozgatni lehet, akkor úgy kell azt tervezni és kialakítani, hogy a tartóművön lévő személy a gép mozgása által kiváltott veszélyt elháríthassa. 6.2.3. A személyek emelésére vagy mozgatására szolgáló gépet úgy kell tervezni és kialakítani, hogy a tartómű túlzott sebessége veszélyt ne okozzon. 6.3. A személyek leesési kockázata a tartóműről 6.3.1. Amennyiben az 1.5.15. pontban rögzített követelmények teljesítése nem nyújt kellő védelmet, a tartóművet el kell látni a benne egyidőben tartózkodó személyek számát figyelembe véve elegendő számú és szilárdságú rögzítési pontokkal a leesés elleni egyéni védőeszköz rögzítéséhez. 6.3.2. A padozaton vagy mennyezeten elhelyezett csapóajtó csak olyan irányba nyílhat, amely váratlan nyitás esetén a kiesés kockázatát megakadályozza. 6.3.3. A személyek emelésére és mozgatására szolgáló gép tartóműjének padozatát úgy kell tervezni és kialakítani, hogy ne tudjon olyan mértékben megdőlni álló vagy mozgó helyzetben, amely a benne lévő személyek kiesésének a kockázatával jár. A tartómű padlóburkolata csúszásgátló legyen. 6.4. A tartómű lezuhanásának vagy túlbillenésének a kockázata 6.4.1. A személyek emelésére vagy mozgatására szolgáló gépet úgy kell tervezni és kialakítani, hogy az megakadályozza a tartómű lezuhanását vagy túlbillenését. 6.4.2. A tartómű vagy a szállítójármű gyorsulása vagy fékezése, ha azt a kezelőszemély vagy biztonsági berendezés vezérli, nem okozhat veszélyt a tartóműben tartózkodó személyekre, a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője által megadott legnagyobb terhelési és sebességi viszonyok között. 6.5. Megjelölések A tartóművön el kell helyezni a biztonságra vonatkozó lényeges információkat.
2. számú melléklet a 21/1998. (IV. 17.) IKIM rendelethez A) A rendelet 6. § (1) bekezdésében érintett gépek jegyzéke 1. Körfűrészek egy vagy több fűrészlappal, fa vagy hasonló, hús vagy hasonló anyagokhoz. 1.1. Rögzített szerszámmal dolgozó fűrészgépek, amelyeknek fix a gépágyuk és a munkadarabot kézi vagy leszerelhető előtolással juttatják a szerszámhoz. 1.2. Rögzített szerszámmal dolgozó fűrészgépek, amelyeknél az alternáló mozgású fűrészállványt kézzel vezérlik, vagy azt hajtóművel szerelték fel. 1.3. Rögzített szerszámmal dolgozó fűrészgépek, amelyek a munkadarabot gépi előtolással mozgatják, és a munkadarab behelyezése (adagolása) és/vagy kivétele kézzel történik. 1.4. Mozgószerszámú fűrészgépek gépi előtolással és a munkadarab kézzel végzett behelyezésével és/vagy kivételével.
2. Faipari gyalugépek kézi előtolással. 3. Faipari vastagsági gyalugépek egyoldali megmunkálásra, ha a munkadarab behelyezése és/vagy kivétele kézzel történik. 4. Szalagfűrészek egy vagy több fűrészlappal, fa vagy hasonló, hús vagy hasonló anyagokhoz, ha a munkadarab behelyezése és/vagy kivétele kézzel történik. 5. Az 1-4. és a 7. pont alatti munkaeszközfajták kombinált kivitelben. 6. Faipari csapmarógépek több szerszámtartóval, kézi előtolással. 7. Kézi láncfűrészgépek fa megmunkálására. 8. Függőleges marógépek kézi előtolással, fa és hasonló anyagok megmunkálására. 9. Prések, hajlítógépek fémmegmunkáláshoz, a munkadarab behelyezése és/vagy kivétele kézzel történik, és a mozgó elemek lökete túllépheti a 6 millimétert, valamint a sebesség a 30 mm/s-ot. 10. Műanyag-feldolgozó fröccsöntőgépek vagy formázóprések, ha a munkadarab behelyezése és/vagy kivétele kézzel történik. 11. Gumiipari fröccsöntőgépek vagy formázóprések, ha a munkadarab behelyezése és/vagy kivétele kézzel történik. 12. Föld alatti munkára szolgáló munkagépek: - vasúti munkagépek, mozdonyok és fékezőkocsik, - hidraulikus energiával működtetett emelőtalpak, - föld alatti munkára szánt munkagépekbe épített belső égésű motorok. 13. Háztartási hulladékgyűjtő teherjárművek kézi töltésű és présmechanizmussal rendelkező kivitelben. 14. A rendelet 1. számú mellékletének 3.4.7. szakaszában körülírt védőburkolatok és erőátviteli tengelyek univerzális csatlakozóval. 15. Járművekre szerelt emelők. 16. Személyek emelésére szolgáló gépek, amelyeknél fennáll a leesés veszélye, több, mint 3 m magasból. 17. Pirotechnikai termékeket gyártó gépek.
B) A rendelet 6. § (1) bekezdésében érintett biztonsági berendezések jegyzéke 1. Közelítésre működésbe lépő, eletronikus szenzorokkal működő biztonsági berendezés. 2. Kétkezes kapcsolók logikai egységei és elemei. 3. Automatikusan mozgatható védőszerkezetek e melléklet A) részének 9., 10., 11. pontjában leírt présgépekhez. 4. Borulás elleni védőszerkezetek. 5. Leeső tárgyak elleni védőszerkezetek.
3. számú melléklet a 21/1998. (IV. 17.) IKIM rendelethez Jelen melléklet A), B) és C) pontja szerinti nyilatkozatot ugyanazon a nyelven kell kiállítani, mint a használati utasítást - lásd a 21/1998. (IV. 17.) IKIM rendelet 1. számú mellékletének 1.7.4. pontját -, gépírással vagy nyomtatott betűkkel.
A) A gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője által kiállítandó EK megfelelőségi nyilatkozat tartalma [A rendelet 5. § a) pontja] Az EK megfelelőségi nyilatkozat az alábbi adatokat tartalmazza: - a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője nevét és címét (a cég teljes címzését); - a gép vagy géprész leírását; - minden vonatkozó előírást, amelynek a gép megfelel;
- indokolt esetben a terméktanúsító szervezet nevét és címét, valamint az EK típusvizsgálati tanúsítvány sorszámát; - indokolt esetben annak a terméktanúsító szervezetnek a nevét és címét, amelyiknek átadták a 7. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti okmányokat; - indokolt esetben annak a terméktanúsító szervezetnek a nevét és címét, amelyik kiállította a tanúsítást a 7. § (1) bekezdés c) pontja alapján; - indokolt esetben a honosított harmonizált szabványokra hivatkozást; - az aláírásra jogosult személy adatait és aláírását.
B) A más gépbe vagy berendezésbe beépítésre kerülő gépet gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője által kiállítandó EK megfelelőségi nyilatkozat tartalma [A rendelet 5. § b) pontja] A gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője 5. § szerinti nyilatkozata a következő adatokat tartalmazza: - a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője nevét és címét; - a gép vagy a géprész leírását; - indokolt esetben a terméktanúsító szervezetnek a nevét és címét, valamint az EK típusvizsgálati tanúsítvány sorszámát; - indokolt esetben annak a terméktanúsító szervezetnek a nevét és címét, amelyiknek átadták a 7. § (1) bekezdés a) pontja szerinti okmányokat; - indokolt esetben annak a terméktanúsító szervezetnek a nevét és címét, amelyik kiállította a tanúsítást a 7. § (1) bekezdés c) pontja alapján; - indokolt esetben a harmonizált szabványokra hivatkozást; - arra vonatkozó utasítást, hogy az üzembe helyezés mindaddig tilos, amíg megállapítást nem nyert, hogy a gép, amelybe ez a gép beépítésre kerül, megfelel-e a rendelet előírásainak; - az aláírásra jogosult személy adatait és aláírását.
C) A külön forgalomba hozott biztonsági berendezést gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője által kiállítandó EK megfelelőségi nyilatkozat tartalma [A rendelet 5. § c) pontja] Az EK megfelelőségi nyilatkozat a következő adatokat tartalmazza: - a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője nevét és címét; - a biztonsági berendezés leírását; - a biztonsági berendezés által teljesítendő biztonsági funkciót, ha az nem nyilvánvaló a leírásból; - indokolt esetben az EK típusvizsgálatot végző szervezetnek a címét, valamint az EK típusvizsgálati tanúsítvány számát; - indokolt esetben annak a termékmegfelelőség tanúsító szervezetnek a nevét és címét, amelynek átadták a 7. § (1) bekezdés a) pontja szerinti okmányokat; - indokolt esetben annak a szervezetnek a nevét és címét, amelyik kiállította a tanúsítást a 7. § (1) bekezdés c) pontja alapján; - indokolt esetben a harmonizált szabványokra hivatkozást; - az aláírásra jogosult személy aláírását és beosztását.
4. számú melléklet a 21/1998. (IV. 17.) IKIM rendelethez CE megfelelőségi jelölés
1. A CE megfelelőségi jelölés az alábbi szimbólumból áll.
2. Ha a CE jelölést kicsinyítik vagy nagyítják, a fenti rajz arányait be kell tartani. 3. A CE jelölés különböző elemeinek magassága azonos, de 5 mm-nél kisebb nem lehet. Ezt a minimális méretet nem kell tekintetbe venni kisméretű gépezetek esetében. 4. A CE jelölést időtálló kivitelben kell a gépen elhelyezni.
4/A. számú melléklet a 21/1998. (IV. 17.) IKIM rendelethez 5. számú melléklet a 21/1998. (IV. 17.) IKIM rendelethez EK megfelelőségi nyilatkozat kiállításához szükséges dokumentumok Műszaki dokumentáció a következő tartalommal: - a gép teljes tervrajza a vezérlési tervekkel együtt, - valamennyi részletterv, esetleg számításokkal, vizsgálati eredményekkel stb., amelyek szükségesek annak felülvizsgálásához, hogy a gép megfelel az alapvető biztonsági és egészségvédelmi követelményeknek, - jegyzék: = az alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelményekről, = a szabványokról, = az egyéb műszaki előírásokról, amelyeket a gép tervezése során figyelembe vettek, = leírás azokról a megoldásokról, amelyeket a gépből eredő veszélyek elleni védelemre alkalmaztak, = szükség szerint minden illetékes terméktanúsító szervezet vagy vizsgáló laboratórium által kiállított vizsgálati jelentés vagy tanúsítvány; = ha a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője olyan szabványnak való EK megfelelőségi nyilatkozatot állít ki, amely azt előírja, akkor minden vizsgálatról, amelyet a saját döntése alapján maga végzett vagy illetékes vizsgáló laboratóriummal végeztetett a vizsgálatok eredményeit tartalmazó vizsgálati jelentés, = egy példány a gép használati utasításából, = sorozatgyártás esetén azon gyártói intézkedések, amelyek szükségesek annak biztosítására, hogy a gép továbbra is megfeleljen a rendelet előírásainak. A felsorolt okmányokat nem szükséges állandóan és teljes körűen készenlétben tartani, azonban bizonyos időhatáron belül (2 hét), figyelemmel az okmányok fontosságára, összeállíthatónak és rendelkezésre bocsáthatónak kell lenniük. Az okmányoknak csak akkor kell részletterveket és egyéb pontos adatokat tartalmazniuk a gép gyártásához felhasznált részegységekről, ha azok ismerete elengedhetetlenül szükségesek az alapvető biztonsági követelményeknek való megfelelés megállapításához. A felsorolt okmányokat meg kell őrizni és a gép előállítását követően legalább tíz évig, illetve sorozatgyártás esetén az utolsó gép gyártásától számított tíz évig az illetékes hatóság számára hozzáférhetően kell tartani. A dokumentációt az Európai Közösség valamely hivatalos nyelvén kell összeállítani, kivéve a gép használati utasítását.
6. számú melléklet a 21/1998. (IV. 17.) IKIM rendelethez EK típusvizsgálat és EK típusvizsgálati tanúsítvány Egy biztonsági berendezés EK típusvizsgálatát a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője egyidejűleg csak egy kijelölt vizsgáló intézetnél kérheti. A kérelem tartalmazza:
- a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője nevét és címét, valamint a gép előállítási helyét, - a műszaki dokumentációt, amely legalább az alábbiakat tartalmazza: = a gép összeállítási rajzát, valamint vezérlő köreinek rajzait, = azokat a részletterveket és teljes terveket, számításokat és vizsgálati eredményeket, amelyek a gépnek az alapvető biztonsági és egészségvédelmi követelményekkel való egyezésének felülvizsgálásához szükségesek, = azoknak a megoldásoknak a leírását, amelyeket a gépből származó veszélyek elleni védelemre alkalmaztak, továbbá a figyelembe vett szabványok jegyzékét, = egy példányban a gép használati utasítását, = sorozatgyártás esetén összeállítást azokról a belső intézkedésekről, amelyeket annak érdekében tettek, hogy a gép folyamatosan megfeleljen a jelen rendelet előírásainak. A kérelemmel együtt be kell mutatni a gyártmányra jellemző gépet vagy meg kell jelölni azt a helyet, ahol a gép vizsgálata elvégezhető. A kérelemhez csatolni kell a részletterveket és további adatokat a gép gyártásához felhasznált részegységekről, ha azok ismerete elengedhetetlenül szükséges az alapvető biztonsági követelményeknek való megfelelés megállapításához.
80/1999. (VI. 11.) Korm. rendelet a telepengedély alapján gyakorolható ipari és szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezés rendjéről A Kormány a telepengedély alapján gyakorolható ipari és szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezés rendjéről a következőket rendeli el: 1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed jogi személyekre, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokra, természetes személyekre (egyéni vállalkozókra, bedolgozókra), bérmunkát, illetve aktív feldolgozást végzőkre, valamint a külföldi vállalkozások magyarországi fióktelepeire, amelyek e rendelet mellékletében felsorolt olyan ipari, szolgáltató, raktározási tevékenységet folytatnak, ahol a felhasznált és a technológia során keletkezett anyagok, illetőleg üzemeltetett berendezések miatt a végzett munkafolyamatok következményeként egészségártalom, tűz- és robbanásveszély, vagy zavaró környezeti hatásuk miatt levegő-, víz-, talajszennyezés, zajhatás léphet fel. (2) A rendelet hatálya nem terjed ki a külön jogszabály szerint környezeti hatásvizsgálat-köteles, a környezethasználati engedélyköteles tevékenységekre, továbbá a működési engedélyköteles kereskedelmi tevékenységekre. 2. § (1) A rendelet mellékletében meghatározott tevékenységeket telepen vagy építményben, építményrészben, mint önálló rendeltetési egységben (a továbbiakban együtt: telep) csak telepengedély alapján lehet megkezdeni, vagy folytatni (a továbbiakban: telepengedély). (2) A telepengedélyt az ipari, szolgáltató tevékenység végzésére, valamint a környezetre és az egészségre veszélyes anyagok és készítmények raktározására használt telepre a tevékenység folytatója kérelmezi. 3. § (1) A telepengedélyt a telep fekvése szerint illetékes települési önkormányzat (fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat) jegyzőjétől (a továbbiakban: jegyző) kell kérni. A jegyzőnek az érdemi határozatot a kérelem előterjesztésétől számított 60 napon belül kell meghoznia. (2) Új telep létesítése, vagy a telepengedéllyel rendelkező telepen folytatott tevékenységi kör bővítése, megváltoztatása vagy módosítása esetén az új telep használatba vételét (építési tevékenység végzése esetén a használatbavételi engedélyezési eljárást követően), illetve a tevékenységi kör bővítésével, megváltoztatásával, módosításával járó tevékenység megkezdését megelőzően kell a telepengedélyt kérni. Jogerős telepengedély nélkül a tevékenységet megkezdeni, folytatni, illetve módosítani nem lehet. (3) A telepengedély nem mentesíti a telepengedély jogosultját a szükséges más hatósági (építési, használatba vételi, a rendeltetés megváltoztatására irányuló stb.) engedélyek megszerzésének kötelezettsége alól. (4) A telepengedély jogosultja köteles a telepengedélyt a telephelyen tartani, és azt az ellenőrzések során bemutatni. (5) Amennyiben a telepen a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet 2. számú mellékletében felsorolt anyagokat használnak, a szennyvíz közcsatornába vezetésének előfeltétele a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség által megfelelőnek minősített szennyvízelőtisztító berendezés megléte. 4. § A telepengedély kiadására irányuló kérelemben meg kell jelölni, illetve mellékelni kell a) a telep címét és helyrajzi számát, helyszínrajzát, továbbá a közvetlenül szomszédos ingatlanok rendeltetését, b) a telep tulajdonosát (használóját), c) a telep használatának jogcímét (saját tulajdon, bérlet stb.), a jogcímre vonatkozó igazolással együtt, d) a telepen folytatni kívánt ipari, szolgáltató vagy raktározási tevékenységet (TEÁOR és SZJ szerinti besorolás számszerű feltüntetésével), e) a tevékenység végzéséhez szükséges - a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) értelmezésében használt - veszélyes munkaeszközöket, f) a telepen lévő vagy felhasználandó, illetve az alkalmazott technológia során keletkező hulladékot, egészségre vagy környezetre veszélyes anyagokat, azok gyűjtésének, kezelésének módját, g) a létesítendő munkahelyeket (irodák, raktárak, műhelyek stb.) az Mvt. értelmezése szerint, valamint a telep üzemeltetésének (nyitva tartásának) időtartamát, műszakonként a napi munkavégzés idejének megjelölésével, h) tervezett munkakörönként a munkavállalók számát, a szociális helyiségek biztosításának módját és kialakítottságát, i) ivóvíz, iparivíz-ellátást, a szennyvízgyűjtést és elhelyezést, a szennyvíztisztítási megoldásokat, j) az üzemeltetéshez és/vagy a létesítendő munkahely, tevékenység megjelölésével az egészséget nem veszélyeztető munkavégzéshez szükséges mesterséges szellőztetés módját,
k) a szennyezett levegő elvezetésének és tisztításának helyét és módját, az elszívott levegő utánpótlásának módját, l) a telep üzemeltetéséhez szükséges hőtermelő berendezés egyedenkénti típusfűtőteljesítmény adatait, m) a környezetre gyakorolt hatást (talaj, felszíni és felszín alatti vizek, zaj, bűz, füst, tűz- és robbanásveszély, üzemszerű szennyezés kibocsátása stb.) és az esetleges üzemzavar miatt várható környezeti hatások elkerülésének módját, n) a környezetre veszélyes technológiák alkalmazása esetén a külön jogszabályban meghatározott környezeti kárelhárítási tervet, o) a munkavállalók egészségét veszélyeztető tevékenység esetén a külön jogszabályokban előírt munkavédelmi üzembe helyezés várható időpontját, p) amennyiben van, a környezetvédelmi minősítés (ISO 14000) tényét, r) a tevékenység végzését engedélyező már meglévő szakhatósági (ÁNTSZ, építési, tűzvédelmi, környezetvédelmi vízügyi, természetvédelmi stb.) hozzájárulásokat, engedélyeket. 5. § (1) A jegyző az építésügyi hatóság szakhatósági állásfoglalása alapján a telepengedély kiadására vonatkozó döntése előtt köteles meggyőződni arról, hogy a helyi építési szabályzat, szabályozási terv, meghatározott övezeti besorolás, illetőleg azok hiányában az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 18. §-ának (2) bekezdése szerint a kérelemben feltüntetett telepen az adott tevékenység végezhető-e. (2) Amennyiben a rendelet hatálybalépésekor már működő telep a létesítésekor érvényes jogszabályok alapján kiadott engedéllyel rendelkezik és az engedélyben foglaltak szerinti tevékenységi körét változtatás nélkül folytatja, a jegyzőnek vizsgálnia kell, hogy a telep a 6. §-ban foglalt előírásoknak megfelel-e, amelynek során a jegyzőnek szükség esetén - meg kell határoznia azon feltételeket, amelyekkel a tevékenység továbbra is folytatható. (3) Amennyiben az (1) bekezdésben foglalt övezeti besorolás alapján nem kizárt a tevékenység folytatása, úgy a jegyző köteles helyszíni szemlét tartani a telepen, amelyre az engedély kiadását kérik. A jegyző a helyszíni szemléről értesíti a) a kérelmezőt, b) a telep és a közvetlenül szomszédos - a teleppel közös határvonalú, telekhatárú - ingatlanokkal rendelkezni jogosultakat (az ingatlanok tulajdonosait, használóit, kezelőit, társasház esetén a közös képviselőt, illetve az intézőbizottság elnökét, lakásszövetkezet esetén az elnököt), c) az ÁNTSZ illetékes városi, fővárosi, kerületi intézetét, d) az illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőséget, e) az első fokú építésügyi szakhatóságot, különös tekintettel arra, hogy a telep műszaki szempontból megfelel-e az építésügyre vonatkozó jogszabályi előírásoknak, f) g) az illetékes rendőrkapitányságot, h) a mellékletben *-gal megjelölt esetekben a tűzvédelmi szakhatóságként eljáró hivatásos önkormányzati tűzoltó parancsnokságot, i) j) a folytatni kívánt tevékenységtől függően az illetékes Megyei (Fővárosi) Növény- és Talajvédelmi Szolgálatot, illetve a megyei állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomást, k) a területileg illetékes megyei katasztrófavédelmi igazgatóságot, Budapesten a Fővárosi Polgári Védelmi Igazgatóságot, l) a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal illetékes területi mérésügyi és műszaki biztonsági hatóságát, m) a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal hatósági ügyekben eljáró illetékes szervezeti egységét, ha az engedélyezés tárgyául szolgáló ingatlan műemléki védelem alatt áll, n) termőföld esetében a területileg illetékes körzeti (fővárosi kerületi) földhivatalt. A telepengedélyezési eljárásban az a) és b) pontban foglalt érdekeltek ügyfeleknek tekintendők. (4) A jegyző az értesítést - a kérelemben megjelöltek egyidejű megküldésével - a helyszíni szemle megtartása előtt legalább 8 nappal korábban küldi meg. Az értesítésben a jegyző felhívja a (3) bekezdés b) pontjában foglalt meghívottak figyelmét, hogy távolmaradásuk a szemle megtartását nem akadályozza. Távolmaradás esetén a szemle időpontja előtt a jegyzőhöz írásban beadott észrevételeket a jegyző a szemlén ismerteti. (5) A (3) bekezdés b) pontjában megjelöltek esetén, a teleppel közvetlenül szomszédos - közös határvonalú, telekhatárú - ingatlanokkal rendelkezni jogosultak adatait (név, lakcím, székhely stb.), valamint a kérelemben a 4. § b) és c) pontjában foglaltak igazolásához szükséges tulajdoni lapot a jegyző hivatalból, az illetékes földhivatal megkeresése útján szerzi be. (6) A (3) bekezdés c)-n) pontjaiban megjelölt szakhatóságok szakhatósági állásfoglalásukat a szemle megállapításairól felvett jegyzőkönyvbe mondhatják, vagy a szemlét követő 30 napon belül írásban közölhetik.
(7) A helyszíni szemlén a jegyző jegyzőkönyvben rögzíti a véleményeket és saját megállapításait, a jegyzőkönyv egy példányát a (3) bekezdésben megjelölteknek megküldi. 6. § A jegyző helyszíni szemle megtartása nélkül dönthet a telepengedély megadásáról abban az esetben, ha megállapítja, hogy a telepen végzett azonos tevékenységekre adtak telepengedélyt, vagy a tevékenység végzéséhez szükséges - külön jogszabályban meghatározott - rendeltetésmódosításra korábban már engedélyt adtak, az engedélyezés során mérlegelendő körülmények időközben nem változtak, és a folytatni kívánt tevékenység céljára a telep továbbra is alkalmas. A jegyzőnek a szakhatóságok állásfoglalását ebben az esetben is meg kell kérnie, kivéve, ha a szakhatósági hozzájárulások megadásától hat hónap még nem telt el, és a korábban benyújtott kérelem tartalmának az ügy tárgyával való azonosságát a szakhatóság megállapította. 7. § (1) A jegyző a telepengedélyt akkor adja meg, ha a szakhatósági hozzájárulások alapján megállapítja, hogy a telep, különösen műszaki szempontból megfelel a - környezetvédelmi, a vízügyi és az építésügyi követelményekre vonatkozó jogszabályi előírásoknak, a tevékenység a telep környezetében élők szomszédjogi, birtokvédelmi értelemben vett nyugalmát nem zavarja, a dolgozók, a környezetben élők egészségét és a környezetet nem veszélyezteti. Az építésügyi és a környezetvédelmi szakhatóságok szakvéleménye alapján - az abban foglalt feltételekkel - ideiglenes vagy meghatározott időtartamra érvényes telepengedély is adható. (2) A jegyző a telepengedély megadásáról, vagy megtagadásáról rendelkező határozatot kézbesítés útján közli a) a kérelmezővel, b) a telep és a közvetlenül szomszédos - a teleppel közös határvonalú, telekhatárú - ingatlanokkal rendelkezni jogosultakkal (az ingatlanok tulajdonosaival, használóival, kezelőivel, társasház esetén a közös képviselővel, illetve az intézőbizottság elnökével, lakásszövetkezet esetén annak elnökével), c) az eljárásban közreműködött szakhatóságokkal és szervezetekkel, d) az illetékes megyei (fővárosi) fogyasztóvédelmi felügyelőséggel, e) az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség illetékes területi szervével. 8. § (1) A jegyző a telepengedéllyel kapcsolatban az engedély megadásakor - vagy lakossági bejelentésre indított vizsgálat, illetve a hatósági ellenőrzések megállapításai alapján később is - megfelelő határidő kitűzésével kötelezheti a telepengedély jogosultját meghatározott átalakítások vagy változtatások elvégzésére, illetve intézkedések megtételére. (2) Amennyiben a telepengedély megadását követően a 4. § a)-c) és e)-r) pontjaiban megjelölt adatokban változás következett be, arról a telepengedély jogosultja 30 napon belül köteles a jegyzőt írásban értesíteni. A jegyző az adatokban bekövetkezett változásról az engedélyezési eljárásban részt vevő szakhatóságoknak, az illetékes megyei (fővárosi) fogyasztóvédelmi felügyelőségnek és az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség illetékes területi szervének értesítést küld, illetve megteszi a szükséges további intézkedéseket. A 4. § d) pontjában megjelölt tevékenységben történő változás esetén a jegyző - az e rendeletben meghatározott eljárás lefolytatásával, a 7. § (1) bekezdésében foglaltak alapján - a régi telepengedély bevonásával egyidejűleg a jogosult nevére szóló új telepengedély megadásáról hoz határozatot. Amennyiben a telepengedély jogosultja tevékenységét megszünteti, köteles azt a jegyzőnek haladéktalanul bejelenteni. (3) Abban az esetben, ha a telepengedély-köteles tevékenység folytatója a) tevékenységi körét engedély nélkül változtatta meg, illetve engedély nélkül további tevékenységgel bővítette, b) a tevékenységére vonatkozó jogszabályi előírásoknak nem tesz eleget, c) telepe a hatályos jogszabályi, valamint az engedély alapját képező feltételeknek nem felel meg, illetve az (1) bekezdésben előírt követelményeket nem teljesíti, továbbá d) felszólítás ellenére sem teszi meg a szükséges intézkedéseket, a jegyző határozattal, az észlelt hiányosságok megszüntetéséig, de legfeljebb 90 napra, a tevékenység telephelyen történő gyakorlását felfüggesztheti, korlátozhatja (különös tekintettel a napi üzemeltetési, nyitvatartási időtartamra), vagy a telepet ideiglenesen bezárathatja. (4) Amennyiben a tevékenység folytatója a tevékenység gyakorlását felfüggesztő, korlátozó, illetve a telep ideiglenes bezárását elrendelő határozatban meghatározott időtartam alatt sem tesz eleget a határozatban foglaltaknak, a jegyző a telepengedély visszavonásáról határoz. (5) 9. § (1) A jegyzőn kívül, a telepengedélyezési eljárásban részt vevő hatóságok és a fogyasztóvédelmi felügyelőség is jogosult ellenőrizni, hogy a telep működése, a telepen végzett tevékenység folytatása, illetve a telep műszakilag megfelel-e az e rendeletben, illetve a külön jogszabályokban foglalt előírásoknak, továbbá jogosultak hatósági jogkörüket gyakorolni, valamint a jegyzőnél kezdeményezni a 8. § (3) bekezdésében foglalt intézkedések megtételét. (2) A jegyző a telepengedély visszavonásáról, illetve a tevékenység telephelyen történő gyakorlásának megtiltásáról szóló határozatát kézbesítés útján megküldi a 7. § (2) bekezdésében megjelölt személyeknek,
szervezeteknek, valamint az egyéni vállalkozói igazolványt kiadó körzetközponti jegyzőnek, gazdasági társaság esetén - törvényességi felügyeleti intézkedés megtétele iránt - az illetékes cégbíróságnak. (3) A jegyző a munkavállalók, a telep környezetében élők életének, egészségének, testi épségének veszélyeztetése, a környezet aránytalan igénybevételének, terhelésének és szennyezésének csökkentése, a környezet károsodásának megelőzése, épségének megőrzése miatt, továbbá nagy kárral fenyegető veszély elhárítása érdekében a telepengedélyezési eljárásban hozott határozatainak azonnali végrehajtását rendelheti el. 10. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő negyedik hónap első napján lép hatályba. (2) Azok, akik e rendelet hatálybalépésekor már működő telepen végzik a rendelet hatálya alá tartozó tevékenységet, kötelesek 2003. június 30. napjáig telepengedélyt kérni. (3) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy a telepengedélyezési eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékét, megfizetésének, kezelésének és nyilvántartásának részletes szabályait - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - rendeletben állapítsa meg. 10/A. § A 10. § (2) bekezdésének hatálya alá tartozók esetében a 8. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket 2003. október 1. napjától lehet alkalmazni.
Melléklet a 80/1999. (VI. 11.) Korm. rendelethez Telepengedélyhez kötött tevékenységek a TEÁOR alapján, ideértve az ezen tevékenységekhez tartozó szolgáltatásokat is TEÁOR 16.00 17.11 17.12 17.13 17.14 17.15 17.16 17.17 17.21 17.22 17.23 17.24 17.25 17.30 17.40 17.51 17.52 17.53 17.54 17.60 17.71 17.72 18.10 18.21 18.22 18.23 18.24 18.30 19.10 19.20 19.30 20.10
Dohánytermék gyártása Pamutfonás* Gyapjúfonás* Fésűsgyapjúfonás* Lenfonás* Selyemfonás* Varrócérna gyártása* Egyéb textilszálak fonása* Pamutszövés* Gyapjúszövés* Fésűsgyapjúszövés* Selyemszövés* Egyéb textilszövés* Textilkikészítés* Konfekcionált textiláru gyártása (kivéve: ruházat)* Szőnyeggyártás* Kötéláru gyártása Nem szőtt textiliák, termékek gyártása (kivéve: ruházat) Máshova nem sorolt egyéb textiltermék gyártása, kivéve a kéziszőttes-, necceltáru- és csipkekészítés, kézi hímzés Kötött, hurkolt kelme gyártása* Kötött, hurkolt harisnyafélék gyártása, kivéve a kézi kötésű, horgolású harisnyafélék gyártása Kötött, hurkolt pulóverfélék gyártása, kivéve a kézi kötésű, horgolású pulóverfélék gyártása Bőrruházat gyártása Munkaruházat gyártása Felsőruházat gyártása Alsóruházat gyártása Egyéb ruházat, kiegészítők gyártása* Szőrmekikészítés, szőrmecikk gyártása Bőrkikészítés* Táskafélék, szíjazat gyártása Lábbeligyártás Fűrészárugyártás*
20.20 20.30 20.40 20.51 20.52 21.12 21.21 21.22 21.23 21.24 21.25 22.2 23.20 24.15 24.17 24.20 24.30 24.51 24.52 24.61 24.62 24.63 24.64 24.66 24.70 25.11 25.12 25.13 25.21 25.22 25.23 25.24 26.12 26.21 26.22 26.23 26.24 26.25 26.26 26.30 26.40 26.52 26.53 26.61 26.62 26.63 26.64 26.65 26.66 26.70 26.81 26.82 27.10 27.21
Falemezgyártás* Épületasztalos-ipari termék gyártása* Tároló fatermék gyártása* Fatömegcikk gyártása* Parafa-, fonottáru gyártása* Papírgyártás* Papír csomagolóeszköz gyártása* Háztartási, egészségügyi papírtermék gyártása* Irodai papíráru gyártása* Tapétagyártás* Egyéb papírtermék gyártása* Nyomdai tevékenység alágazatba tartozó tevékenységek* Kőolaj-feldolgozásból a kenőanyag-előállítás* Műtrágya, nitrogénvegyület gyártása* Szintetikus kaucsuk gyártása* Mezőgazdasági vegyi termék gyártása* Festék, bevonóanyag gyártása* Tisztítószer gyártása* Testápolási cikk gyártása* Robbanóanyag gyártása a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 2/2001. (I. 17.) Korm. rendelet 1. számú mellékletében meghatározott alsó küszöbértéket el nem érő esetekben* Ragasztógyártás* Illóolajgyártás* Fényképészti vegyi anyag gyártása* Máshova nem sorolt egyéb vegyi termék gyártása* Vegyi szál gyártása* Gumiabroncs, gumitömlő gyártása* Gumiabroncs újrafutózása, felújítása* Egyéb gumitermék gyártása* Műanyag fólia, cső gyártása* Műanyag csomagolóeszköz gyártása* Műanyag építőanyag gyártása* Egyéb műanyag termék gyártása* Síküveg továbbfeldolgozása Háztartási kerámia gyártása* Egészségügyi kerámia gyártása* Kerámiaszigetelő gyártása* Műszaki kerámia gyártása* Egyéb kerámiatermék gyártása* Tűzálló kerámiatermék gyártása* Kerámiacsempe, -lap gyártása* Égetett agyag építőanyag gyártása Mészgyártás* Gipszgyártás Építési betontermék gyártása Építési gipsztermék gyártása Előre kevert beton gyártása Habarcsgyártás Szálerősítő cement gyártása Egyéb beton-, gipsz-, cementtermék gyártása Építőkő, díszítőkő megmunkálása Csiszolótermék gyártása Máshova nem sorolt egyéb nemfém ásványi termék gyártása Vas, acél, vasötvözet-alapanyag gyártása* Öntöttvas cső gyártása*
27.22 27.31 27.32 27.33 27.34 27.41 27.42 27.43 27.44 27.45 27.5 28.11 28.12 28.21 28.22 28.30 28.40 28.51 28.52 28.61 28.62 28.63 28.71 28.72 28.73 28.74 28.75 29.11 29.12 29.13 29.14 29.21 29.22 29.23 29.24 29.31 29.32 29.40 29.51 29.52 29.53 29.54 29.55 29.56 29.60 29.71 29.72 30.01 30.02 31.10 31.20 31.30 31.50 31.61 31.62 33.10
Acélcsőgyártás* Hidegen húzott vas-, acéltermék gyártása Hidegen hengerelt keskeny acélszalag gyártása Hidegen alakított acélidom gyártása Acélhuzalgyártás Nemesfémgyártás* Alumíniumgyártás [kivéve a timföld (alumínium-oxid gyártása)]* Ólom, cink, ón gyártása* Réz gyártása* Egyéb nemvasfém gyártása* Fémöntés alágazatba tartozó tevékenységek Fémszerkezet gyártása* Fém épületelem gyártása* Fémtartály gyártása* Fűtési kazán, radiátor gyártása* Gőzkazán gyártása* Fémalakítás, porkohászat* Fém felületkezelése* Fémmegmunkálás Evőeszköz, késáru gyártása Szerszámgyártás Lakat-, zárgyártás Vas, acél tárolóeszköz gyártása* Könnyűfém csomagolóeszköz gyártása Huzaltermék gyártása Kötőelem, csavar gyártása Máshová nem sorolt egyéb fémfeldolgozási termék gyártása Motor, turbina gyártása (légi, közúti járműmotor nélkül) Szivattyú, kompresszor gyártása Csap, szelep gyártása Csapágy, erőátviteli elem gyártása Kemence gyártása Emelő-, anyagmozgató gép gyártása Nem háztartási hűtő, légállapot-szabályozó gyártása Máshová nem sorolt egyéb általános gép gyártása Mezőgazdasági traktor gyártása Egyéb mezőgazdasági gép gyártása Szerszámgépgyártás alágazatba tartozó tevékenységek* Kohászati gép gyártása Bányászati, építőipari gép gyártása Élelmiszer-, dohányipari gép gyártása Textil-, ruházati, bőripari gép gyártása Papíripari gép gyártása Máshová nem sorolt egyéb speciális gép gyártása Fegyver-, lőszergyártás Háztartási villamos készülék gyártása Nem villamos háztartási készülék gyártása Irodagépgyártás Számítógép, készülék gyártása Villamos motor, áramfejlesztő gyártása* Áramelosztó, -szabályozó készülék gyártása Szigetelt vezeték, kábel gyártása* Világítóeszköz gyártása* Máshová nem sorolt motor-, járművillamossági cikk gyártása Máshová nem sorolt egyéb villamos termék gyártása Orvosi műszer gyártása
34.20 34.30 35.41 35.42 35.43 35.50 36.11 36.12 36.13 36.14 36.30 36.40 36.50 37.10 37.20 50.20 60.2 63.12 63.21 74.82 90.01 90.02 93.01
Gépjármű-karosszéria, pótkocsi gyártása* Közúti gépjármű, gépjárműmotor alkatrészeinek gyártása* Motorkerékpár gyártása* Kerékpár gyártása Mozgássérültek kocsijának gyártása Máshova nem sorolt egyéb jármű gyártása Ülőbútor gyártása* Irodabútor gyártása* Konyhabútor gyártása* Egyéb bútor gyártása* Hangszergyártás Sportszergyártás Játékgyártás Fém visszanyerése hulladékból* Nemfém visszanyerése hulladékból* Gépjárműjavítás* Egyéb szárazföldi szállítás ágazatba tartozó tevékenységek közül azon tevékenységek, amelyek esetében a tevékenységhez igénybe vett gépjárműv(ek)et külön jogszabály szerint telephelyen kell tárolni Tárolás, raktározás Egyéb szárazföldi szállítást segítő tevékenységekből a parkolóhely, garázs üzemeltetése, kivéve a közút kezelője által üzemeltetett, közút területén vagy a közút területén kívüli közterületen létesített, illetőleg kijelölt várakozóhely Csomagolás Szennyvíz gyűjtése kezelése Hulladékgyűjtés, -kezelés* Textil, szőrme mosás, tisztítás
