Tartalom Marxizmus és praxisfilozófia
15
Az evidencia problémája A pszichikus evidencia-élmény Az analiticitás mint evidencia Az evidencia szerepe a megismerésben
17 27 36 49
Haladás és reakció a filozófiában Sándor Pál Hegel- és Schelling-cikkeinek a margójára (Társszerző: Márkus György)
59
Objektív természetkép és társadalmi praxis 1. A praxis – a marxista filozófia centrális kategóriája 2. Tudomány és filozófia – a szemléletmód különbsége? 3. Tudomány és filozófia – a tárgyuk különbsége 4. Van-e természetfilozófia – van-e társadalomtudomány?
127 127 131 133 140
Zárójelbe tett tudomány A Husserli fenomenológia tudományfelfogásának bírálatához
149
Előszó Bevezetés I. A korai Husserl tudományelméleti programja 1. A „logische untersuchungen” – kísérlet egy objektív idealista tudománymódszertan megalapozására 2. Kísérlet a tudományos objektivitás „megmentésére” a realitás feláldozása árán II. Az „európai” tudomány válsága III. A tudomány mint teoretikus beállítottság 1. A teoretikus beállítottság mint a természetes beállítottság részmozzanata és mint a praktikus beállítottság tagadása 2. A tudomány mint ideális gyakorlat 3. Természettudományok és szellemtudományok 4. A tudomány egysége és az objektív természetkép problémája IV. „A transzcendentális szubjektivitás fenomenológiája” (Husserl tudománytörténeti koncepciója) 1. A matematika ideális objektumai és a platóni ideák 2. A galilei-féle természettudomány és a dualizmus Rövidítések
151 152 171 171 179 186 197
200 220 225 235 252 257 277 297
A mítosz és a ráció határán Edmund Husserl fenomenológiája I. Fejezet A tudat mint intencionális élmény: út a „zárójel” felé ( „logikai vizsgálódások”) 1. A pszichologizmus kritikája A logika pszichologisztikus interpretációja A logika törvényeinek objektivitása A pszichologizmus – szkeptikus relativizmus 2. Az univerzálék pszichologisztikus (nominalista) felfogásának kritikája Milyen megoldásai lehetségesek az általános problémájának? a) A realizmus b) A nominalizmus c) Konceptualizmus A nominalista megoldások husserli kritikája A nominalista megoldások meinongi kritikája. A „tárgyelmélet” 3. A husserli megoldás A jelentés mint intencionális aktus A species ideális objektivitása A tudat mint intencionális élmény. Út a „zárójel” felé A megismerés „első” fenomenológiája 4. Rekapituláció II. Fejezet A fenomenológiai módszer („a tiszta fenomenológia és a fenomenológiai filozófia eszméi”)
299
301 304 304 308 312 317 318 318 319 321 322 331 341 341 349 353 361
373
1. Husserl második alkotó korszakának kérdésfelvetései 373 Az ismeretkritika kritikája. A transzcendenciaprobléma 374 A filozófia feladata (A filozófia mint szigorú tudomány) 381 Fordulat-e a fenomenológiai módszer Husserl fejlődésében? 387 2. A fenomenológiai módszer 390 A lényeg és a lényeglátás 390 A természetes beállítottság generáltézisének felfüggesztése – a transzcendenciaprobléma kiküszöbölése. A fenomenológiai redukció 411 Abszolút és viszonylagos lét. A fenomenológia ontológiai alapállása 417 Tudattartalom és a világ kettősségének reprodukciója a zárójelen belül. A noézis és a noéma 426 3. A fenomenológia és a kantianizmus 438 A világ mint logikai konstrukció: a marburgi iskola 439 A logikai neokantianizmus történelmi feloldása: Ernst Cassirer 442 A transzcendenciaprobléma értékfilozófiai megoldása: délnyugatnémet iskola 446 A husserli fenomenológia és a neokantianizmus 452 4. A regionális ontológiák kidolgozásának kísérlete (a világ fenomenológiai konstitúciója) 457 Az anyagi természet: a dolog fogalma 458 A test-lélek probléma: az állati természet konstitúciója 470 A perszonalisztikus beállítottság: a szubjektum-objektum problémája 475 5. A fenomenológia helye a tudományok rendszerében – összefoglalás 482
III. Fejezet A fenomenológia leleplezett titka (max scheler mint fenomenológus) 1. A fenomenológiai módszer scheleri megfogalmazása: egyértelmű platonizálás és a lényegszemlélet irracionalista mítosza 2. A scheleri etika fenomenológiai bázisa A kanti etikai formalizmus bírálata A materiális értéketika A scheleri fenomenológia és fenomenológiai etika irracionalizmusának alapja: partikuláris és nembeli szembeállítása 3. Scheler utolsó korszakának történetfilozófiája és antropológiája: A fenomenológia antropologizálása Dualista történelemfelfogás Antropológia A fenomenológia leleplezett titka IV. Fejezet A filozófus – az emberiség funkcionáriusa (husserl utolsó korszaka) 1. Európa válsága 2. A transzcendentális világkonstitúció két útja A karteziánus konstitúció Exkurzus: az igazság objektivitása = interszubjektivitása Az „életvilág”-ból kiinduló fenomenológiai konstitúció 3. A „válság”-korszak fenomenológiája Életfilozófiai fordulat? Tradicionális-vallásos vagy hegelizáló fordulat? Befejezés Mi a fenomenológia?
484 487 500 500 507 511 517 517 526 531 534 537 544 546 562 576 590 590 594 605
A fasizmusról Politikai-szociológiai tanulmány I. Fejezet Fasizmus és proletár osztályszempont A komintern álláspontja A komintern álláspontjának oppozíciója II. Fejezet A kispolgár adekvát osztályszervezete Fasiszta diktatúra: a hatalomra jutott fasiszta mozgalom A fasiszta mozgalom ideológiájának alapja: A „totalitás” elve A fasiszta totalitáselv – nyílt kiállás a nemzeti partikularitás mellett A demokrácia tagadása: félelem a szabadságtól A fasisztoid karakter „A harci tábor” mint adekvát szervezeti forma III. Fejezet Válság és kiút A „demokrácia válsága” A liberális kapitalizmus válsága A fasizmus mint a tőkés fejlődés egyedüli lehetősége (miért választotta az olasz burzsoázia a fasizmust?) A fasizmus mint alternatíva (Németország) miért választja a német burzsoázia Hitlert? IV. Fejezet Hatalom és uralom a fasiszta rendszerben Fasizmus és bonapartizmus Az olasz diktatúra A német diktatúra
613
615 620 631 639 639 642 648 654 656 668 676 676 683 688 693 707 717 717 730 733
Szerkesztői utószó Névmutató
755 761
Vajda Mihály életművét négy kötetben kívánja megjelentetni a kiadó. E sorok írója – mivel mostanában amúgy is egy Vajda munkásságát tárgyaló nagyobb munkán dolgozik – azt vállalta, hogy javaslatokat tesz a szerzőnek a kiadásba beválogatandó írásokra és a kötetek felépítésére. Az alábbi megjegyzések, hasonlóan az életműkiadás később megjelenő darabjainak tervezett utószavaihoz, csupán a legfontosabb filológiai információkra szorítkoznak; a szerkesztés mögött meghúzódó tartalmi megfontolásokat és az egyes munkák alaposabb elemzéseit megtalálhatja majd az érdeklődő olvasó a fönt említett, remélhetőleg még az életműkiadás lezárulta előtt elkészülő és megjelenő könyvemben. Mindenekelőtt arról kellett döntenünk, hogy milyen elv alapján határozunk az e kiadásba felvett és az ebből kihagyott írásokról. Az egyik szélső lehetőség az összegyűjtött művek – azaz minden, a szerkesztés lezárásának pillanatáig megszületett és ismert Vajda-írás – kiadása lett volna, a másik pedig egy olyan bő válogatás összeállítása, mely bemutatja a filozófus életútját és úgy rostálja meg az írásait, illetve szerkeszti össze a köteteket, hogy azok a mai olvasó számára a lehető legrelevánsabbak lehessenek. Az első eshetőség választásának logikus következménye volna a történeti-filológiai hűséghez való szigorú ragaszkodás: az újraközölt könyvek változtatás nélküli megjelentetése, és a kötetben korábban nem publikált vagy kéziratban maradt írások időrendben való közlése. A másodiké pedig a szerkesztői szabadság maximális igénybevétele annak érdekében, hogy az olvasó számára is világosan látható legyen az életmű és az életút aktualitása; úgy is mint egyetlen egészé, és úgy is, mint önmagukban is megálló könyvek, tanulmányok és esszék sorozatáé. Ám mindkét szélső lehetőség következetes alkalmazása olyan veszteségekkel járt volna bizonyos munkák esetében, amit nem kívántunk vállalni, s ezért végül inkább a következetlenség mellett döntöttünk, és esetről esetre határoztunk az egyes írások beválogatásáról, illetve az újraközölt könyvek esetleges átszerkesztéséről. Reményeink szerint ennek eredményeként egy olyan életműkiadást adhatunk át az olvasónak, mely Vajda írásainak jelentős részét tartalmazza; mely törekszik az újraközölt könyveket az eredetivel megegyezően közreadni, de amikor az indokolt, változtat azok szerkezetén és alkalomadtán néhány írással 757
meg is toldja azokat; s amely – az imént mondottak ellenére is – a történész-filológus számára is használható. Az utóbb cél érdekében minden esetben tájékoztatjuk majd az olvasót az újraközölt kötetekben található változtatásokról, függelékben közöljük az eredeti tartalomjegyzékeket és az életműkiadás lezáró darabjában publikáljuk Vajda Mihály műveinek bibliográfiáját. Ami e kötetet illeti. 1964 és 1973 között (az első jelentős publikációja által megnyitott és a „filozófusperrel”919 lezárt időszakban) Vajda három könyvet és egy vastag kötetnyi tanulmányt, illetve recenziót írt. (Az utóbbiak szinte kivétel nélkül jóval többek egyszerű könyvismertetésnél. A többségük inkább tanulmánynak tekinthető.) A három könyvből kettő – a Zárójelbe tett tudomány és A mítosz és a ráció határán – röviddel a születése után megjelent, a harmadik – A fasizmusról – viszont magyarul csak jóval később, 1995-ben láthatott teljes egészében napvilágot. A hatvanas években publikált könyveket változtatás nélkül közöljük újra, a ’95-ös A fasizmusrólt azonban kissé megnyirbálva. Kivettük belőle a kötet elején található „Elő-utószót” – ami kimondottan a ’95-ös kiadáshoz készült, és a Függelékben közölt két írást – az angol nyelvű változat (1976) „Előszavát”, és egy ’81-ben vagy azt követően született könyvismertetést. (A bemutatott munka ’81-ben jelent meg.) Bár nem ez az egyetlen olyan Vajda-könyv, melyben a szerző különféle szupplementumokban vitatkozik önmagával, vagy egyenesen elhatárolódik egyik-másik korábbi nézetétől (mindenekelőtt a Marx után szabadon és Az orosz szocializmus Közép-Európában c. köteteket említhetjük ebben az összefüggésben), ám itt jóval nagyobb a szemléletbeli távolság mint másutt. Az angol kiadáshoz írt előszóban a marxizmus egyes alappilléreit már megtagadó Vajda reagál a könyvre, a recenziót a liberális Vajda írta, az „Elő-utószó-t” pedig a posztmodern. Ennek következtében mindhárom kiegészítés külső nézőpontból tekint a műre, s 919 Az 1973-ban Vajda Mihályt, más jeles filozófusokkal és szociológusokkal együtt, antimarxista nézeteire való hivatkozással elbocsátották állásából, és kirekesztették a magyar filozófiai és tudományos életből. Az ügy dokumentumait és hátterének elemzéseit ld. Világosság. Különszám, 1989.
758
éppen ezért úgy ítéltük meg, hogy ezeknek inkább a velük egy időben született és hasonló szemléletű írások között van a helye. A kötet elején található három tanulmány a pályáján éppen csak elindult, de már önállóan gondolkodó filozófus nézeteit reprezentálja. Hogy éppen ezek kerültek be kötetbe és nem mások, azt nemigen magyarázhatjuk mással, mint a szerkesztő önkényével. E sorok írója ezeket találta a legjobbaknak és legérdekfeszítőbbeknek, ám szeretném hangsúlyozni, hogy nincs éles cezúra a beválogatott és a kihagyott tanulmányok között. Sümegi István
