AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG ROMASTRATÉGIÁJÁNAK PERSPEKTÍVÁI ORSZÁGOS, ILLETVE TELEPÜLÉSI SZINTEN
Készítette: CERA TRONCO Kft. 2013.
Tartalom
Szerzői összegzés
3.
Bevezető
5.
Előzmények
6.
Az Európai Unió Romastratégiája
16.
Jelentés a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról
18.
Hivatkozások
19.
Célzások
20.
Indítványok
22.
Indoklás
28.
Vélemény
29.
Magyarországi romastratégia
31.
Roma Integráció Évtizede Program
32.
Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia
35.
Nevelés
36.
Oktatás
39.
Közbiztonság
44.
Az Érpataki Modell
46.
Tiszavasvári program
49.
Végszó
56.
Irodalom
59.
2
Szerzői összegzés
Az Európai Unió- és Magyarország romastratégiájában meghatározott, a hazai cigányság helyzetének javítására és felemelkedésére fordított és fordítandó támogatások hatékonyságát akkor lehet teljes biztonsággal megállapítani, ha szignifikánsan mérni tudjuk az eredményeket, és ezeket össze tudjuk vetni a ráfordított támogatásokkal. Persze ilyenkor is vizsgálni kell, hogy a támogatások
és
az
elért
eredmények,
ok-okazati
kapcsolatban
álltak-e
egymással.
A cigányság életkörülményeinek változását tárgyilagosan bemutató, átfogó helyzetértékelés, az eltelt egy év rövidsége miatt nem várható el. Az viszont előre megjósolható, hogy a támogatások eredményességének mérésére szolgáló
statisztikailag
szükséges
objektív
adatok
hiánya
miatt
a
támogatások hatékonyságát, mint eleddig, csak közvetett módon lehet majd vizsgálni.
Ezért
kétséges,
hogy
a
stratégia
mennyire
lehet
képes
célzottságánál, döntés-előkészítési eljárásainál, ellenőrzési és nyomon követési módszereinél fogva a támogatások hatékonyságát biztosítani. Ami annak következménye, hogy 1993 óta adatvédelmi jogokra hivatkozással, hivatalos adatfelvételek a kisebbségekről nem készíthetőek. Megfelelően részletezett információk nélkül pedig, nem lehet pontosan számszerűsíteni a cigányság
helyzetében
bekövetkezett
változásokat.
Ergo,
a
cigányság
életkörülményeinek javítását szolgáló támogatások hatékonyságát az ökonómia konvencionális eszközeivel nem lehet felmérni.
A cigányság nagy tömegeire jellemző, hogy a hátrányos helyzetű csoportokon belül is a legkedvezőtlenebb helyzetben lévőkhöz tartoznak. Ennek folytán,
3
a területi és szociális szempontok alapján meghatározott célcsoportokra fókuszált
programok
esetében,
szükség
van
a
támogatási
gyakorlat
szisztematikus kontrolljára annak érdekében, hogy a támogatások megfelelő arányban eljussanak a cigánynépességhez.
Szociológiai kutatások megerősítették azt az empirikus tapasztalatot, hogy ha
egy
támogatás
célcsoportja
tágan
van
meghatározva,
(„halmozottan
hátrányos helyzetû, köztük roma…”.1.) az esetben a támogatáshoz való hozzáférésben,
a
célcsoport
célcsoport
hátrányosabb
érdekében,
a
előnyös
helyzetben
stratégiában
helyzetű lévő
szereplőknél
tagjai
tagjait.
sokkal
kiszorítják
a
Aminek
elkerülése
erőteljesebb
kontrollok
szükségesek. Az Európai Unió- és Magyarország romastratégiájában olyan politikailag korrekt
mutatók
kerültek
nevesítésre,
amelyek
célzott,
etnikai
adatfelvételek nélkül, csupán becslésekre hagyatkozva, korrekt módon nem állapíthatóak meg. Ami a végrehajtást is nagyban hátráltathatja, mivel az adatfelvételek szükségességét és lebonyolításának módját illetően továbbra sincs világos álláspont.
Az pozitívan értékelendő, hogy a gazdaság, oktatás, foglalkoztatás, lakhatás, egészségügy felzárkóztatási célterületein belül, nem elsődlegesen etnikai prioritások érvényesülnek, de horizontális szempontként kiemelt jelentősséggel bír a „romaintegráció”. Ám, még ez esetben is szükséges lenne valósághű statisztikával alátámasztani a romaintegrációra szánt pénzeszközök célszerű felhasználását. Vagyis, az említett célterületeken elodázhatatlan az etnikai adatok gyűjtése, mert különben állandó politikai feszültség forrásává válhat a támogatások felhasználásának mikéntje.
Annak
ellenére,
hogy
a
magyar
romastratégia
hangsúlyosan
szociális
problémaként kezeli a cigányság integrációját, még mindig jelen van az a 1
A Kormány 1430/2011. (XII. 13.) Korm. Határozata a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiáról, valamint végrehajtásának a 2012– 2014. évekre szóló kormányzati intézkedési tervérõl
4
bizonytalanság, - bizonyos jogvédők nyomására - miként kezelje az állam a cigányság ügyét. Emberi jogi-kisebbségi, vagy szociális, foglalkoztatási kérdésként? (Amiből a témával kapcsolatban, a kormány kettősbeszéde ered.) Ezért
nincs
gyakorlatilag
eldöntve,
hogy
az
állam
egységes
szegénypolitikát, vagy etnikai alapú romapolitikát folytasson-e, vagyis a cigányság helyzetének javítását a szociálpolitika általános eszközeivel kísérelje megoldani, vagy célzott, csak a cigányság számára elérhető programokat, támogatásokat is alkalmazzon. Transzparens módon mindkettőt felmutatja,
de
mindig
aktuális
politikai
érdekei
szerint
képviseli
valamelyiket.
A
cigányság
integrációját
célzó
„jó
gyakorlat”
már
megvalósult
Tiszavasváriban és Érpatakon. Elterjedését, pedig támogatnia kellene annak a kormánynak, amelyik valóban a politikai nemzetbe szeretné integrálni a magyarországi
cigányságot.
Az
integráció
beolvasztást,
ez
esetben
asszimilációt jelent, ami nem valósulhat meg a cigányság szocio-kulturális, világszemléleti és mentális változása nélkül, amiről egyetlen szó sem esik, sem az Európai Unió-, sem Magyarország Romaintegrációs Stratégiájában.
Bevezető A téma szempontjából szükségesnek tartom leszögezni, a válságát élő globalista társadalom és ideológiája a multikulturalizmus, - amely napjainkra uralma alá vonta a gazdasági - és a politikai univerzumot -, saját válságának kezelésére sem alkalmas. A szociális és etnikai problémákat csupán reziduális és járulékos dolognak tekintve, képtelennek bizonyult megnyugtató perspektívák és megoldások felmutatására. Sőt inkább gerjesztette azokat! Az európai társadalmak politikai -, gazdasági -, és kulturális befolyásolásának minden eszköze, nevezett globális pénzügyi érdekcsoport irányítása alatt áll. Amiáltal ez a hatalom totális befolyásra tett szert az alapvető intézményekben, és a társadalmi viszonyokban is érvényre jutott. Ennek egyenes következménye, hogy egy multinacionális globalista hatalom érdekei határozzák meg, - spekuláns piaci cselekvéseik függvényében - a cigányintegráció 5
filozófiai alapjait, finanszírozásának módjait és lehetőségeit. Ezért válhatott kizárólagos követelménnyé a téma kutatásához való viszony tekintetében, - mint kötelezően elvárt magatartás-, a politikai korrektség, valamint a túlzó filantrópia. Ebből következően, szükségessé vált tisztázni, az általam képviselt normák és prezentációs módok aspektusait. Elsősorban a filantrópia (egyetemes emberszeretet) és a humanitás (az emberi méltóság tisztelete; az emberek anyagi és művelődési szükségleteiről való gondoskodás) közötti különbséget. A filantrópia,
következményeit tekintve, passzív,
humanitárius attitűd, a humanitás cselekvő magatartás és hozzáállás. A filantróp viszonyulás alapkövetelménye a politikai korrektség, a valóság meglátása, de annak ki nem mondása, míg a humanitás vezérelve az igazság, a valóság felismerése és annak torzításmentes kimondása, egyúttal annak szellemében való cselekvés. A cigányság társadalmi beilleszkedésének jelen problémái, a politikai- és gazdasági rendszer működtetőinek embertelenségéből és profitéhségéből erednek. Az elmúlt 23 év tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy az építő-, a nehéz-, illetve könnyűiparba vezényelt cigánymunkaerő lett kimagaslóan, a Közép-Kelet Európai rendszerváltások legnagyobb vesztese. Azok az ágazatok, amelyekben a cigányság középrétegeinek beágyazódása gyorsan és hatékonyan ment végbe, lettek privatizálva, leépítve, felszámolva, magyarán: ellopva. A dolgozó cigányság életpályamodelljei omlottak össze, a privatizáló komprádor burzsoázia spekulációs, profitgyarapító szándékainak következtében. Ezért kijelenthető; az a szocializmusban gyökerező baloldali újburzsoázia taszította a szegénység feneketlen mélységeibe, a már integrálódott cigányság tömegeit, amely napjainkban, a legagresszívebb jogvédő jelmezében, gyalázza és provokálja a többségi társadalmat. A jelen konfliktusainak előidézésében való felelősségük pedig megkerülhetetlen tény. „Mindazonáltal, ha ilyen kijelentéseket tehetünk a társadalom legrosszabb helyzetben lévő tagjai sorsának várható alakulását illetően (azaz, hogy a piacosítás során némelyek nagyobb terheket fognak viselni, mint mások), akkor ez további állítások alapjául szolgálhat. Ha közmegegyezés van a piacosítást illetően, akkor némi felelősséggel tartozunk azért a szegénységért, amit bizonyos csoportok e politika következményeként fognak megtapasztalni, mivel döntésünket a kiinduláskori egyenlőtlenségek ismeretében hozzuk. Ezt azért hangsúlyozom, mert míg a piac bizonyos szempontból olyan, mint egy személytelen hatalom, semmiképpen sem személytelen abban az értelemben, hogy léteznek valóságos alternatívái, és
6
így a piac egyes csoportokra gyakorolt hatása bizonyos mechanizmusok - például a jóléti állam - révén megváltoztatható.” Raymond Plant: Jólét és vállalkozói társadalom (Kézirat) Vagyis, a piacosítás spontán- és programszerű privatizátorai egyetemleges felelősséggel tartoznak azért a szegénységért és kulturális hanyatlásért, amit felelőtlen profitéhségük okozott. Erkölcstelenül, ám jogszerűen, a saját maguk által alkotott törvények értelmében. A közép-kelet európai cigányság - a rendszerváltásokkal együtt járó privatizációk okán-, elmaradott szociális és kulturális mintákat követ. alkalmatlan
arra
is,
hogy akár
középszinten
Iskolai végzettsége alacsony, egyelőre beilleszkedjen
a
fejlett
társadalmi
munkamegosztásba. Integrációjának mértéke, ennek következtében rendkívül alacsony, amiértis az elmúlt huszonhárom évben a hivatalos politika mindezért a „rasszista” többséget tette felelőssé. Vitatható azonban, hogy valóban a többség akadályozta volna meg a cigányságot a beilleszkedésben. Ha viszont ez a helyzet, akkor elhibázott volt az a politika, mely a többség cigányellenes előítéleteinek csökkentésétől várta az integrációt, mondván, hogy ha ledöntik az előítéletek korlátait, akkor megnyílik az út a „romák” számára az érvényesüléshez. A politika játékszerévé silányult, és emóciókkal telítődött a többségi és kisebbségi etnikumok viszonyának mikéntje. Miközben a tárgyszerűség és a ráció követelménye szerint, csupán az emberi- és az adott társadalomra jellemző normák betartása és elfogadása kellene, hogy legyen a tolerálandó beilleszkedés módjának kritériuma. Természetesen az individuum szintjén, és annak egyediségét elismerve, elvonatkoztatva a politika által kategorizált és a propaganda eszközei által közvetített általánosításoktól. Ezért a toleranciát sem csupán egy többségtől kötelezően elvárható hozzáállásként kellene definiálni és használni, valamint manipulatív módon diszkriminálva, állandóan számon kérni, úgy a politikai beszédspektrum, mint a hétköznapi rutinok és viselkedés univerzumában. A magyarországi cigányság valós állapotának megismerését, megnehezíti, sőt gátolja, az a fajta „politikai korrektség”, amit egy zárt értelmiségi kör erőszakolt a téma kutatóira, az ügy monopolizálása által. Az általuk idealizált, virtuális cigányságképpel ellentétes, vagy csak másként prezentált ismeretek nyilvánosságát korlátozzák, vagy diszkreditálják magát a kutatót. Toleranciájuk nem terjed túl, a saját csoportjuk által kreált politikailag korrekt konformista sztereotípiákon, amelyek diszkriminációs hajlandóságuk indokaiként szolgálnak. A cigányság problémáinak reprezentációja azért sem lehet konfliktusmentes, mert a
7
(bal)liberális véleménymonopóliumok, súlyosan hátrányos és negatív feltételezésekkel diszkriminálják más csoportok, vagy aktorok véleményszabadságát. Az olaszországi és franciaországi események fényében, ma már egyértelmű az a nyugateurópai törekvés, hogy a cigányság integrációs problémáit, annak keletkezésének helyén kell megoldani. Amiből következően a dogmatikus multikulturális-társadalom eszméje, amely akadályozta a valós problémák megfogalmazását, elavult és alkalmatlan eszközzé vált, mint perspektivikus, társadalomszervező elvi módszer. A multikulturalizmusból való kiábrándulás okán folytak/folynak viták, a tennivalók és lehetséges koncepciók újbóli átgondolásának elvi alapjairól és a probléma kezelésének módjairól. Aminek ezidáig egyetlen hozadéka, a cigányintegráció problematikájának és realitásának felismerése. Miközben a valóság sosem változott, csak az illúziók oszlottak szét. A magyar társadalomban a történelem során felhalmozódott tapasztalatok, attitűdök, szilárd alapul szolgálhatnak egy valóságos cigányintegrációs programnak. Mindannak, amit az utóbbi huszonhárom évben reziduális dologként kezelt, úgy a végrehajtó hatalom, mint a konferenciákat szervező, és semmit meg nem oldó és semmit meg nem magyarázó cigány és magyar értelmiség. Elherdálták az eddig rendelkezésre álló szellemi és anyagi erőforrásokat. Minden pozitív szándék, ideológiai köddel elfedett anyagiasságba és önzésbe torkollott. Végül is, ezek a fejlemények indokolják nagyrészt, hogy áttekintést adjak ROMAINTEGRÁCIÓS STRATÉGIÁK UNIÓS KERETRENDSZERE 2020-ig”,
„A NEMZETI
illetve a „NEMZETI
TÁRSADALMI FELZÁRKÓZÁSI STRATÉGIA – MÉLYSZEGÉNYSÉG, GYERMEKSZEGÉNYSÉG, ROMÁK – (2011–2020)”
működő
című programok megvalósulásának esélyeiről, valamint ismertessem a már
modellprogramok eredményeit, és összevessem a gyakorlatban működő állami
rendszerrel. Előzmények Az Európai Unió területén, mintegy 10-12 millióra becsülhető a cigányok lélekszáma napjainkban. Így a cigányok alkotják a közösség legnagyobb etnikai kisebbségét. Bár, mind a 27 tagállamban élnek cigány etnikumú népcsoportok; a teljes lakossághoz viszonyítottan legnagyobb
arányban
Romániában,
Bulgáriában,
Magyarországon,
Szlovákiában,
Csehországban és Spanyolországban. A cigányság helyzetét, az EU szinte minden tagállamának területén előítéletesség és a társadalmi kirekesztés többféle módja jellemzi. Az Európai Bizottság adatai szerint a cigányok körében legmagasabb a szegénység és a
8
munkanélküliség kockázata, és gyakran szembesülnek sztereotíp és hétköznapi negatív tapasztalatok premisszáira épített előítéletekkel. (Az EU dokumentumaiban leggyakrabban emlegetett kirekesztő előítéletesség és diszkrimináció, tényleg az integrációt akadályozó negatív tényező, ám ezek az „előítéletes sztereotípiák”, reális valójukban a többségi kultúra és értékrendszer gyakran durva megsértésének mindennapi tapasztalati tényein alapulnak.) Annak ellenére, hogy a 1990-es évektől kezdve az európai intézmények, a tagállamok és tagjelölt országok, valamint civil szervezetek számos intézkedést hoztak - bőséges forrásokkal támogatottan-, a probléma kezelésére, érdemi változást nem sikerült elérni. Egyre sürgetőbb teendő azonban, a generációk között öröklődő szegénység megtörése, mely nem kezelhető csupán emberbaráti (filantróp) kötelezettségként, hiszen társadalmi-, szociális- és gazdasági érdekek is fűződnek hozzá. És persze azért, hogy az elemi szocializációs helyszín ne konzerválja továbbra is az életvitelt, és ne hasson ellene minden változtatási szándéknak. Hiszen a mélyszegénylétből következően, nagyon sokan vannak, akik nem akarják, vagy nem képesek elfogadni, valamint betartani, a többségi társadalom tagjai által tolerálandó alapvető emberi-, társadalmi normákat, amiért is képtelenek gyermekeikbe nevelni a legelemibb erkölcsi és viselkedési szabályokat. Az Európában élő cigányság teljes körű integrációja olyan befektetés lehetne, amely reálisan tekintve amúgyis elkerülhetetlen, de megtérülne. A Világbank által végzett kutatás2szerint, abban az esetben, ha a cigányok foglalkoztatottsági rátája elérné a regionális átlagot, az a nemzeti GDP-k 4-6 százalékos növekedését eredményezné. Számos bizottsági dokumentum és tanácsi következtetés foglalkozik már a cigányok és a szegények helyzetének európai kezelésével. Így többek között a foglalkoztatási és szociális miniszterek 2009. június 8-9-i ülésén elfogadott „Romák társadalmi befogadása” című következtetések, amelyek meghatározzák a cigányok társadalmi befogadásának 10 közös alapelvét,3de a 2010. január 1-jén kezdődött spanyol-belga-magyar trió-elnökség is közös nyilatkozatban4rögzítette az intézkedésekre vonatkozó terveit. Az Európa 2020 stratégia egyik kiemelt kezdeményezése a „Szegénység elleni európai platform” létrehozása, a foglalkoztatási és szociális tanács 2010. december 6-i ülésén pedig, a tagállamok egységes nyilatkozatot5 adtak ki, a jövő feladatairól.
2
„ECONOMIC COSTS OF ROMA EXCLUSION” 2010. Vademecum Az Európai Unió kezdeményezése 4 Integrated European Platform for Roma Inclusion Road Map 30 June 2010. 5 Council Declaration on The European Year for Combating Poverty and Social Exclusion: Working together to fight poverty in 2010 and beyond 3
9
Az Európai Parlament plenáris ülésén, ezek után fogadták el elsöprő többséggel, a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló jelentést.6 A dokumentum jelentéstevője, Járóka Lívia fideszes EP-képviselő volt, aki szerint az Európai Uniónak közösségi feladattá kell tennie a romák társadalmi befogadásának előmozdítását, a munkához, lakhatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való jogaik biztosítását. Ugyanazokat a prioritásokat megnevezve, mint amelyek a 1957. 09. 26.-án a Művelődési Minisztérium Nemzetiségi Osztályának alárendelve létrejött Cigányszövetség Alapító Okiratában-ban szerepelnek! Mindezeket figyelembe véve, eljött az idő annak tisztázására, mely etnikai csoportot is szükséges minduntalan ugyanazon prioritásokat szem előtt tartva integrálni. A cigányság, mint társadalmi formáció definiálásának szociológiai és etnográfiai téziseiről vitáznak legélesebben a szakirodalomban. Amely két koncepciórendszer konfliktusa nem premisszáik élesen eltérő tényéből ered, hanem a levonható konklúziók antagonisztikus ellentétéből. Olyan ellentétes következtetések ezek, amelyekből levezethető, a többségi társadalom cigánysággal szembeni magatartásának, két legmarkánsabb megfogalmazása. Az egyik koncepció az objektív társadalmi hiányosságokból vezeti le és a marginalitás következményének tekinti a cigánylétet, vagyis külső okokkal magyarázza, míg a másik, a cigányság etnikus entitását önként vállalt magatartás produktumaként, vagyis az ebből eredő indítékokkal. A szociológiai doktrína szerint, az örökölhető hátrányos helyzet, amelyben a cigányság, mint társadalmi csoport áldozattá vált, hatalmi kényszerek következménye. A marginalitás tehát, a társadalmi viszonyok következményeként regnáló hatalmi- és
politikai viszonyok
függvényének eredménye. Amely következményből eredő versenyképtelenségük okán, felemelkedési esélyeik, külső segítség nélkül reménytelen mélységekbe süllyednek. Vagyis, az alapvető hiba, a külső körülményekben gyökerezik. Az etnográfiai tantétel szerint, a cigányság általános társadalmi helyzete, etnikus hagyományaikból ered. A társadalomhoz való viszonyulásuk, amely meghatározza mindenkori állapotukat, szabad és önálló döntésük következménye. Ebből az állításból viszont az következik, hogy a társadalom intézményrendszere biztosítja a társadalmi integráció feltételeit, amivel a cigányok, vagy nem akarnak, vagy nem tudnak élni. Amiből levezethető a cigányság önhibájának tézise. A cigánysággal kapcsolatos többségi sztereotípiák pedig, válságos időkben, mindig a kisebbség önhibájának hangsúlyozásának irányából válnak domináns előítéletekké. Miközben
6
An EU Framework for National Roma Integration Strategies up to 2020.Council Conclusions 10658/11)
10
sem a végrehajtó hatalom, sem a cigányság, sem a többségi társadalom nem mentesülhetne a közös felelősség terhe alól. Ami tény és talán általánosítható; bármely etnikum jellemzői, térben elfoglalt helyük és az adott időintervallumban állandóan változó kulturális normák és szociológiai tények függvényében alakulnak ki. Az antropológiai jellegzetességek, a maradandó kulturális értékek, valamint közösségi normák vállalása és betartása, az etnikai identitás forrása. Amely együtthatók determinálják a társadalmi kapcsolatrendszereket, és a csoportközi interakciók folyamatában, más csoporthoz viszonyítottan hangsúlyozottan különbözőek. A különbözőség ténye kialakít egyfajta általánosítható lelkialkatot, ami csak egy konkrét csoport sajátja és közösséggé, néppé, nemzetté formálja az individuumokat. Az etnografikus koncepciók és teoretikusaik célja a cigányság egységes nemzetté alakítása volt. Aminek legfőbb akadálya nem a magyarországi cigányság három jól elkülöníthető csoportja közti mentális és identitásbeli különbségek megléte, hanem az internacionalista-, majd a globalista-multinacionalista hatalom, nacionalizmustól való rettegése. Márpedig, egészséges nacionalizmus nélkül, nem beszélhetünk egységes nemzeti kultúráról és karakteres nemzeti jellemzőkről. Csupán unikális és originális népi motívumokról, amelyek bár koherensen strukturálhatóak, ám nacionalizmus7 nélkül nem konvergens egység. Az egységesülés ellen hatottak és hatnak a különböző cigány etnikus csoportok egymáshoz való viszonyai. Amit a 70% körüli magyarcigányság, a 20 százaléknyi oláhcigányok és a 10%-os arányszámú beás cigányok hétköznapi életének standardjai és az etnikus kultúra érvényesítésének lehetőségei között fennálló viszonyok, csoport érdekek szerinti értelmezése tovább súlyosbít, mely ellentétek, nem is igazán az autentikusság és társadalmi hasznosság dominanciájának harcairól szólnak, hanem a társadalmi többséggel kialakítandó viszony prioritásairól. „Furcsa, hogy még soha senki nem mondta ki: egymás mellett élünk százezer-szám mi cigányok, de a hétköznapok nem hozzák azt, hogy egymásra akarjunk hasonlítani. Pedig az nagyon fontos lenne végre, hogy találjunk olyan igazi értékeket, amelyek mentén hasonlítani akarunk egymásra, mert olyasmit találunk, ami büszkén köthetne össze minket. De ez ma nincs így. A cigányemberek többsége nem látja az értéket a másikban. És amíg ez így marad, addig nem is érdemeljük meg, hogy nép, nemzet, vagy valami hasonló legyünk. …Nincs
7
A saját nép szeretete, nem feltételezi más népek gyűlöletét, ezért, nem tévesztendő össze a sovinizmussal, amelynek elsődleges direktívája a nemzeti felsőbbrendűség hirdetése és más népekkel szembeni gyűlölet szítása.
11
cigány nép, cigány nemzet, nincs egészséges és százezrek által megélt cigány énkép és öntudat.” Forgács István: Ha Ti vagytok a cigányok, nem tartozom közétek A fentiekből következően, a cigányság integrációs problémai, sokkal inkább szociálpolitikai megközelítést igényelnek, és nem kizárólagosan kisebbségi-, etnikai- és emberjogi metódusokat. Idővel Európai Uniós szinten is tudatosult, hogy a romaintegráció nem csak Magyarországon és a kelet-európai államokban halaszthatatlan feladat. Miután ezek az országok az Európai Unió tagjai lettek, szerkezeti és szociális problémáik uniós szinten is lecsapódtak. Ezt nagyon helyesen felismerve, születtek meg az Európai Uniós és magyarországi cselekvési tervek. Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár már 2010. NOVEMBER 12.-én az MTI-nek adott nyilatkozatában kijelentette „ A magyarországi cigányság felzárkózása nem csupán etnikai, hanem társadalmi és szociális - gazdasági kérdés is.”
Azóta, ennek szellemében születtek meg azok a programok, amelyek hatásait és
alternatíváit vizsgálni szándékozom. E helyen, csupán egyetlen frázist emelek ki a Nemzeti Társadalmi Felzárkózás Stratégia című kormányzati cselekvési programból, ezt is mindössze azért teszem, hogy rávilágítsak a tények reális, ideológiamentes szemléletének szükségességére. „Nem fogadhatjuk el azt az állapotot, hogy a diktatúra az élet bármely területén többet nyújtson az állampolgároknak, mint a demokrácia. Hogyan tudná értékelni a polgári szabadságot az, akit a szociális leszakadás megakadályoz abban, hogy ezt a szabadságot élvezze?!”
(NEMZETI TÁRSADALMI FELZÁRKÓZÁSI STRATÉGIA – MÉLYSZEGÉNYSÉG, GYERMEKSZEGÉNYSÉG,
ROMÁK –)
Ezt olvasva, felháborított a szöveg ideologikus inszinuációja és Herbert Marcuse szavai villantak át elmémen. A rendszerváltás utáni „demokratikus” állam, a piacnak és a vállalkozásnak adott korlátlan szabadságot, a nagy tömegeknek pedig, „…a szabad dolgozni, vagy szabad éhen halni..”
8
szabadságát ajánlotta fel úgy, hogy a legszegényebbeknek, a
cigányság nagy tömegeinek, csupán a szabad éhenhalás alternatíváját proponálta. A cigányság nagy részének kádári szocializmushoz kötődő nosztalgiája érthető és természetes emberi reakció. A rezsim regnálása idején nem csupán materiális viszonyai javultak a társadalmon kívül élő cigányságnak, de társadalmon belüli közösségi kapcsolataik is valódi változásokon mentek át. Aminek mértékét, az akkori viszonyokhoz és külföldi gyakorlathoz képest kell értékelni! 8
Herbert Marcuse: One-Dimensional Man Routledge and Kegan Ltd. 1964.
12
A cigányság, a hetvenes évek folyamán beillesztetett az adott társadalomba, a rendszer által létrehozott és ellenőrzött gazdasági és szociális struktúrába. Amiből következően részesültek mindabból, amit bármely más foglalkoztatott számára a rendszer garantált. A paternalisztikus és autokratikus hatalom klienseivé váltak, akikről a központi politika gondoskodott, melynek intézkedései és rendelkezései, a hivatalos „cigány-politika” révén jutottak érvényre. A hagyományosan
patriarchális
viszonyokhoz
szocializálódott
cigányság
társadalom-
felfogásába könnyebben és gyorsabban illeszkedett be a paternalisztikus és autoriter rezsim, mint az individuálisabb magyarságéba. Ami persze abból is adódik, hogy a cigányság életkörülményei sosem tapasztalt minőségben javultak. A rezsim nagymértékben ennek köszönhette, hogy a cigányság körében, elfogadottsága egy generáción belül megtörtént, míg a többség körében, ehhez két generáción átívelő folyamatos propaganda és ideológiai átnevelési folyamatra volt szükség, és még így sem teljesedett be. A rendszerbe való integrációjuk tehát megvalósult. A társadalmi struktúrán belülre kerülve, ugyanazoknak a szabályoknak és elvárásoknak kellett megfelelniük, mint bármely más „szocialista állampolgárnak”.
A rezsim ideológiájának mindent determináló belső
törvényszerűségeinek folyományaként, a cigányság megváltoztatott állapotát rögzítő definiálásnak is meg kellett történnie. Az egalizáció alapkövetelményeinek kényszere, amely értékként nem ismert el etno-kulturális és mentális különbözőségeket, - a politikailag korrekt, kötelező vakság előfutáraként -, az etnikai utalást tartalmazó „cigány-politikát” tartalmilag és névlegesen, valamint funkcionálisan átformálva, a szociálpolitika hatáskörébe utalta. Így született meg, a látszólag etnikum semleges, „hátrányos helyzet” meghatározás. Az intézményrendszeri struktúrákba már, mint hátrányos helyzetű szocialista állampolgárok tagozódtak be. Azokba, amelyekbe mindenki másnak be kellett illeszkednie. A kötelező általános iskolai oktatásba, az egészségügyi szolgáltató rendszerbe, a gyermekvédelmi szolgáltatások intézményrendszerébe, valamint a gazdasági struktúrába és a közösségi élet más tereibe. Olyan integrációs felületek és felemelkedési lehetőségek kínálkoztak a szabályokat betartó és törvénytisztelő cigányemberek tömegei előtt, amilyeneket történelmük során soha nem tapasztaltak. (Valamint arra az időszakra tehető, a cigány származású vállalkozói-, humán értelmiségi-, és politikusi réteg létrejötte is.) Amely lehetőségekhez való hozzáférésnek, az archaikus nagycsaládi közösségeik, szokásaik, közösségi normáik és az etnikai azonosságuk feladása volt az ára. Vagyis, az asszimiláció. Ám az asszimiláció felgyorsított, kampányszerű kikényszerítése nem hagyott időt, az asszimiláció Milton Gordon-i fokozatainak teljes értékű
13
megtapasztalásához.9 Aminek következtében, szinte minden fokozatban szakaszos, töredezett és sosem teljes asszimiláció ment végbe. Bár, nem tudhatom, hogy tovább csökkent volna-e a cigányság és a környezet közötti társadalmi távolság és különbözőségtudat, ha a hosszútávon zajló spontán folyamatokat erősen befolyásoló politikai és gazdasági környezet nem változott volna meg a rendszerváltás folyamatában. Szavaim igazolására idézem az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottság 1984. október 2.-i ülésén tárgyalt, a KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának jelentésének néhány adatát. „Továbbra is jellemző, hogy a cigányság körében a gyermekek aránya magasabb [38%], az öregeké pedig, jóval alacsonyabb [10%], mint ezeknek a korcsoportoknak az összlakosságon belüli aránya [21, illetve 22%]. 2. A munkaképes korú cigány férfiak 85%-a már 1979-ben is dolgozott. Ez az arány, amely megegyezik a nem cigány férfiak foglalkoztatási színvonalával, mára állandósult. A további 15%-on belül a cigányok között a munkaképtelenek, leszázalékoltak és a nem dolgozók aránya nagyobb, az össznépességen belül viszont ebben a csoportban a továbbtanulók teszik ki a többséget. A nők foglalkoztatottsága 1979 óta jelentősen emelkedett: a cigány nők 53%-a állandó munkaviszonyban áll, vagy rendszeresen idény-, illetve alkalmi munkát vállal [az országos átlag 78%]. A korábbi időszakhoz képest nőtt a mezőgazdaságban foglalkoztatott cigányok aránya, és egyre többen vállalnak munkát közülük a szolgáltatásokban is.” „A cigánygyermekek oktatásában, nevelésében az elmúlt öt év legjelentősebb eredménye, hogy amíg a hetvenes évek közepén még alig volt cigánygyermek az óvodákban, az 19801983-as tanévekben az óvodákba beíratottak aránya elérte a cigánygyermekek 3-5 éves korosztályának 50-60%-át” „1971-ben a cigánygyermekeknek még csak 15,3%-a, jelenleg körülbelül a fele végzi el 16 éves koráig a 8. osztályt.” „Az utóbbi évek eredménye, hogy az általános iskolát sikeresen elvégző cigányfiatalok közül egyre többen [jelenleg kb. 37 százalék] tanulnak tovább, elsősorban szakmunkásképzőkben, kisebb számban, középiskolákban. Az 1980-1982. években a továbbtanuló cigányfiatalok száma a gimnáziumokban 200, a szakközépiskolákban 300, a szakmunkásképzőkben pedig, 3000-3500 körül volt.” „Folytatódott a cigánytelepek felszámolása. Az 1979. évi 81 ezerrel szemben 1983 végére 33 ezerre csökkent a telepen élők száma. Többségükben olyan emberekről van szó, akik a
9
Gordon, Milton M.: Assimilation in American Life. The Role of Racc, Religion and Natioanl Origins. New York, 1964.
14
létminimum szintjén vagy az alatt élnek, hitelre anyagi fedezetük nincs, szociális lakásra lennének jogosultak, de ahol laknak, ott nem, vagy csak nagyon kis számban épülnek szociális lakások.” Mindezek az adatok, az MSZMP KB Politikai Bizottságának 1961. évi határozatának következtében elért eredmények. Vagyis, 23 évnyi – nem félek kimondani - cigányintegrációs munka sikere. Főként azon tény ismeretében, hogy az övenes-hatvanas évek fordulóján, a cigányság körében majdnem 100%-os volt az analfabétizmus, csupán 33%-uk állt állandó munkaviszonyban, és ma már – kétségbevonhatatlan adatok hiányában - megbecsülhetetlenül sokan éltek emberhez méltatlan putrikban, gödörlakásokban. Az 1984-es állapotokhoz képest, 1993-ban a munkaképes cigányférfiak 27%-nak, míg a cigánynők csupán 15%-nak volt állandó munkája.10 A diszkrimináció ellenes törvények következtében, aktuális és reális adatokkal nem rendelkezünk. Csupán becslésekkel, amelyek teljesen megbízhatatlanok. Ám az megállapítható, hogy az utóbbi 23 évben, ugyanarra a szintre esett vissza (vagy még mélyebbre) a cigányság foglalkoztatási rátája, mint amilyen mélységben 1961 előtt volt. Aminek következményeként, felgyorsult a már integrálódott cigányság, Robert Castel definíciója szerinti, teljes kiilleszkedése (désaffiliation11). A demokrácia rendszerének ugyanannyi idő alatt sikerült az alapokig lebontania a cigányintegráció eredményeit, mint amennyi idő alatt (1961-1984) annak látványos felfuttatását véghezvitte a diktatúra. No comment! A politikai korrektség, a diszkrimináció- és rasszizmus elleni harc jegyében, a 2003-ban létrehozott Egyenlő Bánásmód Hivatala ténykedésének és felügyeletének visszahatásaként, nincsenek hiteles és számszerű adataink a cigányságot illetően. Ezért az integrációs programok
tervezői,
csupán
becslésekre
hagyatkozva
készíthetik
el
a
projektek
költségvetéseit. Ezért is fordulhatott elő mindezidáig, hogy az integrációs programok forrásai, politikai identitás mentén jól körülhatárolható „civil szervezetek,” jogvédők és politikai klientúrák fenntartását szolgálták. A nekik juttatott anyagi javak egyéni - és csoportérdekeket elégítettek ki, pontosan azokat gazdagítva, akik erre nem voltak rászorulva, míg a cigányság nagy tömegei mélységes nyomorba süllyedtek. A végrehajtó hatalom által bőségesen támogatott „roma” oktatási-, segélyezési- és munkaügyi programok, kivétel nélkül az
10
68/2007. (VI. 28.) OGY határozat
11
De l’indigence a l’exclusion, la désaffiliation du travail et vulnérabilité relationelle. In: Jacques Donzelot: Face a’ l’exclusion 1991.
15
integráció ügye ellen hatottak, az általuk előidézett negatív kísérőjelenségek visszahatásaként. Gondolok itt elsősorban, a programok megvalósítására és népszerűsítésére létrehozott apparátus korrupciógyanús működési-, pénzügyi-, gazdálkodási- és elvi anomáliáira. Amíg a közpénzek egyesületi-, alapítványi-, kutatói- és más magánzsebekbe folytak, - kormányzati elismerésekkel kisérve -, senki nem akarta észrevenni a hamis tényekre és bizonytalan adatokra alapozott koncepciók okozta károkat. Azokat a társadalmi folyamatokat, amelyek csak fokozták a cigányok és a többség közötti egzisztenciális-, gazdasági- és kulturális, valamint etnikai ellentéteket. Az ember szubjektív mentalitásának gyengeségeire apelláló permanens politikai-, gazdaságiés kulturális kényszerek mindig szembeállítják az egyént a valóság tényeivel. Amiért is a megfelelési kényszerek szorításában, virtualizálja a dolgok összességét, és így hamis premisszákból, hamis következtetésekre jut. Illúziókkal vitázni, pedig fölösleges. Ezért, nem elsősorban vitákra, hanem párbeszédre van szükség, amelynek keretén belül, nem különböző ideológiákhoz idomított elméletek, hanem csak hiteles és kizárólag valóságos tény lehet a tézis vagy antitézis fundamentuma, aminek eredményeként feloldódhatnak a politikai- és erkölcsi-, valamint kulturális gátlások represszív hatásai, egy akár eszmeileg semleges szintézisben.
Az Európai Unió Romastratégiája A „Roma Integráció Európai Évtizede 2005–2015” elnevezésű program, amely magyar kezdeményezésre indult, elvileg évek óta prosperál.
Ám, ha megvizsgáljuk a programmal
kapcsolatos seregnyi és fellelhető dokumentumot, akkor mindössze háttéranyagokat találunk, és nyoma sincs gyakorlati, valamint finanszírozási programoknak. A problémafelvetések mellől hiányoznak a kivitelezhető megoldások.
Így a magyar Európai Uniós elnökség
időszakára hárult a feladat, hogy 2011. év első felében egy európai szinten megfelelően kivitelezhető, hosszú távú, fenntartható romaintegrációs stratégiát dolgozzon ki, illetve elkezdje annak a megvalósítását.
16
Aminek sikeres levezénylésében az is közrejátszott, hogy a nyugat-európai államok számára is nyilvánvalóvá vált, hogy immár uniós gond lehet a cigányok integrációjának problématömege. Franciaországban és Olaszországban, valamint Svájcban és Hollandiában a balkáni cigányokkal kapcsolatban lejátszódott negatív események világossá tették, hogy a problémát európai szinten kell kezelni. Ha nem lépnek időben, akkor az addig kizárólag kelet-európai cigányprobléma, hamarosan nyugati-európai is lesz. Miközben a nyugat-európai tagállamoknak az illegális bevándorlással és annak következményeivel is meg kell küzdeniük. Annyira elementáris volt ez a felismerés, hogy a régi tagállamok az addig kötelező, politikailag korrektnek nevezett gondolkodást is félredobták. A kelet-európai cigányok agresszív, közbiztonsági- és közegészségügyi veszélyeket hordozó megjelenése Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában és Svájcban, a velük kapcsolatos pozitív előítéletesség újragondolására kényszerítették e jóléti államok politikusait. A francia és olasz intézkedések (kitoloncolás) visszahatásaként, bár a gazdasági racionalitás és szükségszerűség aspektusában, - ami Kelet-Európával szemben politikailag korrekt módszerként prezentálható - a szociáldemokrata Thilo Sarazzin alapvetései12 lettek preferálva. Amely alapvetések bár a bevándorló populációt célozzák, de nagymértékben hozzájárulnak, a multikulturalizmus tarthatatlanságának felismeréséhez. Vagyis, annak a globalista kultur-doktrina lehanyatlásához, amely a cigánysággal kapcsolatban, mindeddig akadályozta a nyílt és realitásokon nyugvó probléma megközelítéseket. Az ezirányú szemléletváltáshoz szintén nagymértékben hozzájárult, a nyugati államokban sátrat verő, kulturálatlan, agresszív és fertőzésveszélyeket hordozó cigánycsoportok. A nemzeti államok egészséges önvédelmi reakciói, automatikusan beindították a filantróp-, jogvédő reflexeket, tiltakozásokat, ám azok, tömegtámogatás nélküli média kampánnyá silányultak.
Sőt,
meghatározó politikai szereplők tettek olyan nyilatkozatokat, amelyek ellen eladdig, a politikai korrektség jegyében, ők maguk tiltakoztak. Angela Merkel, aki az atlanti globalistaszervilizmus megtestesülése, a feléje irányuló elvárásokat teljesítve, bírálta ugyan Sarazzin tételeit, ám később maga is analóg kijelentésre ragadtatta magát. „Németország ugyan a képzett munkaerő hiányával küzd, így nem lehet meg bevándorlók nélkül, de azoknak be kell illeszkedniük, magukévá kell tenniük a német kultúrát és annak értékeit.” Ugyanerre a következtetésre jutott David Cameron brit kormányfő is, aki a társadalmat roncsoló multikulturalizmust nem kívánja tovább támogatni. 12
DEUTSCHLAND SCHAFFT SICH AB Wie wir unser aufs Spiel setzen München, Deutsche Verlags-Anstalt, 2010 ISBN 978-3-421-04430-3
17
„...harmincévnyi
multikulturalizmus
odavezetett
az
Egyesült
Királyságban,
hogy
megerősödött a szélsőségesség. Nem lenne szabad közpénzt adni azoknak a kisebbségeknek, amelyek nem vallják magukénak a brit értékeket.” Ám, legmarkánsabban a francia elnök, Nicolas Sarkozy fogalmazta meg azt a konklúziót, ami eladdig gondolati bűnnek minősült egy „fejlett és művelt” nyugati demokráciában. „Igen, kudarcot vallott a multikulturalizmus. A demokráciánkban túl sokat aggódtunk az újonnan érkezők identitása miatt, és nem eleget azon országok identitása miatt, amely befogadta őket. Nem akarunk olyan társadalmat, amelyben a közösségek egymás mellett léteznek. Ha valaki Franciaországba jön, el kell fogadnia, hogy beolvad egyetlen közösségbe, mégpedig a nemzeti közösségbe” Ezek a kijelentések úgy tűnnek, mintha csupán az adott államok bevándorláspolitikáját és a multikulturális dogmákat kritizálnák, és semmi köze nem lenne az uniós és a magyarországi cigányintegráció kimeneteléhez. Ám, nyilvánvaló tény, hogy Sarközy kijelentése a franciaországi cigányaffér tapasztalatainak hatására született. Vagyis, a balkáni cigányság, viselkedésével hozzájárult, az addig velük szemben kötelezően elvárt és alkalmazott pozitív diszkriminációs- és filantróp normatívák átértékeléséhez. Nélkülük mindez nem mehetett volna végbe. Aminek következményeként, világossá vált a nyugati demokráciák számára, hogy ha nem akarják saját bevándorlóik másod-harmad generációs problémáinak tetézéseként, a kelet-európai cigánysággal járó gondokat is importálni, akkor azokat a keletkezési helyükön kell „európai szinten” kezelni. A hathatós kezelés legnagyobb dilemmája pedig, a politikai korrektség és a multikulturalizmus. Nyugat- és Dél-Európa minden uniós országa szenved az illegális bevándorlástól, de még a legfejlettebbek is számos nehézséggel küszködnek, hiszen a korábban munkaerőként legálisan bevándoroltak mára letelepedtek, ám zsugorodnak a munkalehetőségek, miközben újabb és újabb, de egyre alacsonyabban képzett és egyre kulturálatlanabb csoportok érkeznek folyamatosan befelé, az Unión kívüli országokból. És az érkezők nagy része
kulturális
okokból sem képes, vagy nem is akar integrálódni, még a második generációban sem, de él, sőt visszaél a szociális juttatásokkal. Mindezek felismerésének és a kialakult körülmények hatásaként, az Unió vezető hatalmainak is elemi gazdasági- és szociális érdekévé vált, hogy a cigányintegráció problematikájára valóságos megoldást találjon. És mivel nem akarta/akarja importálni a cigánysággal kapcsolatos problématömeget, ám saját polkorrekt
emberjogi szabályaikat sem szerették
volna megsérteni, ezért azt annak keletkezésének helyén kívánták finanszírozni és kezelni. Vagyis, nem a kelet-európai és uniós prolématudatosság került egy platformra, hanem a 18
nyugat-európai államok kerültek politikai- és gazdasági lépéskényszerbe. Aminek következményeként, az innovatív megoldásokon túl, jelentős anyagi forrásokat is hajlandóakká váltak biztosítani az európai romastratégia megvalósítására. Amit részükről, elsősorban politikai- és gazdasági érdekek és nem a humanitás kényszerített ki. Ezen nyugateurópai előzmények és szándékok jegyében szavazta meg elsöprő többséggel az Unió Parlamentje a Járóka Lívia által prezentált magyar jelentést.
Jelentés a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról (2010/2276(INI) Strasbourg, 2011. március 9. A képviselőasszony által megnevezett legfontosabb cél a roma kérdés átpolitizáltságának megakadályozása, ami véleményem szerint, a probléma kezelésének reálisabb perspektívája és aktivizálhatja annak keresztülvihető metódusait. És nem utolsósorban, elmozdulást jelent az eddigi jogszerző-jogvédő attitűdökkel szemben. o Véleménye szerint nem etnikai színezetben kell kezelni a problémákat, hanem annak gazdasági és szociális vonatkozásában. Amely pontokon, mint fentebb jeleztem, megegyeznek az unió vezetőhatalmainak és a periféria országainak érdekei.(sic) o A jelentés szerint a stratégiának a diszkriminációmentesség és emberi jogok tiszteletben tartásának biztosítása mellett olyan területekre kell fókuszálnia, mint az egyenlő hozzáférés biztosítása az oktatási rendszerhez, foglalkoztatáshoz, lakhatáshoz és egészségügyi ellátáshoz. o Járóka Lívia jelentése külön hangsúlyt fektetett a roma nők bevonására a társadalmi felzárkóztatásba, mert szerinte esetükben többszörös diszkrimináltság tapasztalható. o A jelentés rámutat továbbá a szemléletváltozás szükségességére mind a többségi mind a kisebbségi társadalom részéről. Valamint arra, hogy az állami beavatkozás is elkerülhetetlen, mivel másképpen lehetetlen kikerülni a szegénység társadalmi helyzetéből. o A megfogalmazott tervezet konkrét vállalásokat és határidőket tartalmaz, valamint felállít egy monitoring rendszert a végrehajtás ellenőrzésére. Ez azonban nem jelenti, hogy a megvalósítás uniós szinten fog végbemenni. A stratégia konkrét gyakorlatba ültetése tagállami hatáskör és feladat maradt. Így bár Uniós finanszírozás mellett, de
19
helyben maradnak a problémák és tagállami teher marad a cigányintegráció minden nyűge-baja. o A tervezet kimondja továbbá, hogy a megfelelő szakpolitikai jogszabályokat nemzeti, regionális és helyi szinten kell meghozni, a helyi cigányság bevonásával. A cigányság képviselőinek bevonása a programba lényeges része a tervezetnek, mivel saját életükről és sorsukról, nélkülük nem korrekt dolog dönteni. o Előreláthatólag, az elkövetkezendő években az EU több forrást fordít majd a társadalmi integráció területére, ami főként a kohéziós, regionális és az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapokból lesznek lehívhatók. Jelentős oktatási, egészségügyi, valamint a lakhatást és munkavállalást érintő programok indulhatnak a jövőben Európai Uniós társfinanszírozással.
„Az a cigánypolitika, mely az egyenlő bánásmód kikényszerítésével foglalkozott és állandóan a rasszizmusra figyelt, zsákutcába vezetett.” Járóka Lívia (Történelmi mozgásban - Vita a cigányintegrációról Demokrata2011-02-01)
Hivatkozások Járóka Lívia, több más funkciója mellett, 2004 óta tagja az EP Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak, valamint alelnöke az EP Anti-rasszizmus és Sokszínűség Munkacsoportjának, amely munkacsoportban végzett eredményes munkájáért, 2006-ban elnyerte a World Young Leaders Forum – amely Világgazdasági Fórum társszervezete - a legjobb európai parlamenti képviselő díját. Talán ezért nem véletlen, hogy a jelentés 38 hivatkozási pontjából, legalább 15 diszkrimináció és rasszizmus ellenes jogszabályra és egyezményre utal. Figyelmen kívül hagyva, hogy a rasszizmus nem egyirányú jelenség. Ám, ő is, miként sokan mások a köznapi, és politikai, valamint tudományos beszédspekrumon belül, politikailag korrekt módon, mindig egy kisebbség, ez esetben, a cigányság védelmében használja, a kollektíven bűnössé nyilvánított többség megbélyegzésére. Aminek káros hatásai, a társadalmi érintkezések átpolitizálásának folyamatában realizálódnak. Amit, ha hihetünk Járóka Líviának, legfőbb prioritásként szeretett volna elkerülni. A politikai korrektség jegyében idézem a téma legjobb magyarországi szakértőjét.
20
Tévhit, hogy csak a többségi társadalom tagjai lehetnek rasszisták. Jóllehet a sajtó elsősorban a
cigányellenes
közhangulatról
és
egyes
politikai
csoportok
cigányellenes
megnyilvánulásairól beszél, tudatosítani kell, hogy a cigányság egyes köreiben is megjelentek etnocentrikus, hovatovább rasszista színezetű csoportok és indulatok. A világhálón is, meg az úgynevezett „magas kultúra” művelői körében is találunk magyarellenes kirohanásokat. Ezek némelyike kimeríti a közösség elleni uszítás fogalmát. Az utóbbi évek fejleményeit figyelve egyre többször fordul elő, hogy cigányok válnak rasszista indíttatású bűncselekmény felbujtóivá vagy elkövetőivé. Ha azt látjuk, hogy Magyarországon az etnikai konfliktusok kiéleződtek, az még inkább az integráció szükségszerűségét húzza alá, hiszen minél szélesebb integrációs felületeket és felemelkedési utakat kínál egy társadalom, annál kisebbek bármiféle agresszív ellentársadalom, szélsőséges ideológiai és uszító szubkultúra esélyei. Póczik Szilveszter;
CIGÁNYINTEGRÁCIÓ: ELFOGYOTT A TÜRELEM? – MAGYAR NEMZET ONLINE,
2010.
DECEMBER 26.
Célzások Egy cigányszármazású EP képviselőnek, tisztában kell lennie mindezzel, mert különben puszta frázisokká silányulnak szavai. Ennek ellenére, a Jelentés 21 célzási pontja közül 11 szól
rasszizmusról,
kirekesztésről,
hátrányos
megkülönböztetésről,
gyűlöletről,
szegregációról. Nem vitatom a képviselőasszony jószándékat, de amellett, hogy valóságos problémákat feszeget, meg se próbál azok okaira magyarázatot adni. Következmények ellen emeli fel szavát, és úgy tesz, mintha a cigányság életvitele és gyakran deviáns viselkedése által kiváltott negatív attitűdöknek, előítéleteknek nem lettek volna évszázados, közelmúltbeli és aktuális, valamint objektív előzményei. Szavaimat jól igazolja a Javaslat célzásának K és Q eklatáns pontja. K. mivel több tagállamban került sor a romák hazatelepítésére és visszaküldésére, ami gyakran a romák megbélyegzésével és a politikai vitában megjelenő általános cigánygyűlölettel járt együtt, Q. mivel a romák egyre szélesebb körű megbélyegzése, valamint a politikai beszédekben és a nyilvánosság előtt megjelenő cigányellenesség aggodalomra ad okot; mivel a romák megkérdőjelezhető hazatelepítése és visszaküldése, ami több tagállamban is megtörtént, félelmet és szorongást váltott ki a roma népesség körében, és aggasztó szintre emelte a rasszizmust és a megkülönböztetést,
21
Következményeket minősít és ostoroz, miközben elvonatkoztat és általánosít. Pontosan ugyan úgy cselekszik, mint az általa kritizált nyugati hatalomgyakorlók és az általuk befolyásolt közvélemény. Ez azonban nem jelenti azt, hogy – miként az említett országok tették – átléphetők volnának az emberi jogi korlátok. A probléma kezelése egyik esetben sem korrekt. Nem tárgyszerű, így nem racionális, mert nem az egyén (individuum) és egyedi eset/esetek vonatkozásában határoz meg kritériumokat. A cigányok is emberek és uniós állampolgárok. Ők is ugyanolyan jogokkal bírnak, mint bárki más az Unióban. Nem kevesebbel, de nem is többel. Csakhogy a törvényeket és az adott társadalmi normákat nekik is be kell tartani. A cigányság egyetlen deviáns tagjának sincs joga egy adott közösség érdekeit sértő módon viselkedni, az általuk használt közterületeket lelakni, tönkretenni. A közösséget elundorító, a várost élhetetlenné tévő magatartással nekik is fel
kell hagyni. A cigányság bűnöző-, deviáns-, agresszív elemei sem kerülhetik el a
számonkérést, etnikai alapon. Miként más népek, nemzetek hasonló elemei sem. Minden egyes ember felelősséggel tartozik saját népe, nemzete megítéléséért. Nyilvánvaló, hogy a cigányság jelentős részének változtatnia kell életmódján, morálján, világszemléletén. Az egyenlő bánásmód kikövetelése – etnikai alapon vindikált külön jogok azonban, elfedi az egész problémakört, lehetetlenné teszi a
kezelését. Egyetlen
„gondolatrendőrség” és több ezer rasszizmus ellenes törvény sem képes felszámolni a jelenséget, hiszen a legjelentéktelenebb csoportközi interakciók sem mentesek a tapasztalati tényekre alapozott látens-, vagy effektív rasszizmustól, a más etnikumú népek, nemzetek, emberfajtákhoz és a rájuk jellemző mentalitáshoz köthető minősítéstől, előítéletektől. A konszolidált nyugati többség azért sem fogadta örömmel az exportált cigányproblémákat, mert felismerte, az eladdig általa követelt kezelési módok, és a közép-kelet európai társadalmakkal szemben folyamatosan hangoztatott rasszizmus vádjának tarthatatlanságát. Bűntudatossá és morózussá vált. Indítványok A Jelentés 103 indítványát, ajánlását itt nem kívánom pontonként értékelni, (bár megtettem) mindössze témakörönként és egy-egy eklatáns pontjának kiemelése által fogok rámutatni annak kvalitásaira, vagy magyarázatot fűzni a kérdéses felvetéshez.
22
Az indítványozó rész első három pontja, emberjogi- és antirasszista-mantra kíséretében, amely az egész anyagot átitatja, megemlíti a már rendelkezésre álló EU-s alapokat, programokat és forrásokat. A 4. pontban meghatározásra kerültek a stratégia kiemelt területei és célkitűzései, mindazok, amelyek a későbbiekben bővebben kifejtésre kerülnek. Az a), b) és c) alpontok célzásai nagyrészt korrektnek nevezhetőek, sőt kifejezetten támogatandó a gyermekszegénység felszámolására és a gyermekházasságok megakadályozására utaló (4. c) 22. 31. bek.) javaslatok. A 4. c) pont tökéletlensége a 2. bekezdés elvárásainak egyoldalúsága kitűnően jellemezhető. –
fellépés a cigánygyűlölet, az előítéletek, a sztereotípiák, a rasszizmus és az
idegengyűlölet, a megbélyegzés és a romákkal szembeni gyűlöletbeszéd ellen, elsősorban a vonatkozó jogszabályok betartatása és a faji indíttatású bűncselekmények esetén a megfelelő büntetés kiszabása révén, Egy általánosabb megfogalmazás, amely nem csupán a cigányokkal szembeni, de általában a népeket, nemzeteket, sújtó előítéleteket, rasszizmust és gyűlöletet ítélné el, valamint az ezek következményeként jelentkező faji indíttatású bűncselekményeket büntetné nagyon szigorúan, részemről is támogatandó lenne. Ebben a formában azonban súlyosan hátrányos és negatív feltételezésekkel diszkreditál minden más népet, nemzetet, mint az áldozatukká vált cigánysággal szembeni effektív- és látens bűnelkövetőket. Miközben az említett tényállások megvalósításában, ugyanolyan gyakorisággal szerepelnek cigányok mint elkövetők és/vagy felbujtók. A cigányok e téren sem csupán vétlen áldozatok. Miként a 4. c) 5. bek.-ben említett emberkereskedelem kapcsán is legalább oly mértékben elkövetők, mint áldozatok. Sőt, az esetek többségében, a cigány elkövetők felülreprezentáltak. Az egyenlő hozzáférést célzó indítványok megvalósítása, sok esetben infrastrukturális beruházásokat, de leginkább a cigányság életszemléletének megváltoztatását előfeltételezik. Kijelenthető, hogy az anyagi források e célok megvalósítására eddig is rendelkezésre álltak, de nem történtek meg a cigányság részéről azok az életviteli és mentalitásbeli változások, amelyek a segítség igénybevételének felgyorsítását indokolttá tették volna, vagy az EU támogatásokra jellemző módon, túl sok feltételhez és bürokratikus eljáráshoz (bonyolult pályázati rendszer, önerő hiánya, stb.) kötött azok igénybevétele. A 4. c) pont 27.-28. bekezdése a cigányság civil társadalmának szerepére hívja fel a figyelmet, de hiába, hiszen néhány valóban jelentős egyesületen, alapítványon, szakemberen kívül, képzetlenség és más emberi kvalitást igénylő alkalmatlanság okán, vagyis a törvényességet messzemenőkig betartó, szakszerű és megbízható, nívós, valamint nagy számú 23
cigányértelmiségről nem beszélhetünk. Ellenben, kisegítő iskolát végzett politikusról, vállalkozóról és közszereplőről igen. „…véget kell vetni annak, hogy "kisegítő iskolások" országos politikai vezetők legyenek a jövőben, ezért csak a legjobbakra számítunk.” FARKAS FLÓRIÁN: ÚJ ROMAPOLITIKÁRA VAN SZÜKSÉG – MTI, 2010. NOVEMBER 12.
Az az érdek, hogy a cigányság úgy Európában, mint Magyarországon, ne az egyetlen olyan etnikum legyen, amelyhez elsősorban szociális feszültségek és demográfiai problémák kötődnek, vagyis az egyenlő hozzáférést garantáltan biztosítani lehessen, egyúttal gyakorlati eredménnyel is járjon, előfeltételezi a cigányság szocio-kultúrális változását. Különben a cigányság, továbbra is csupán alacsony presztízsű betanított munkára alkalmas tömegeket bocsát ki a társadalmi munkamegosztás területeire, mert ne legyenek kétségeink, betanított orvosi- vagy ügyvédi állások a jövőben sem lesznek. Ezért lenne a legfontosabb teendő a korai fejlesztő programok mielőbbi gyakorlati alkalmazása, a 0-5 éves korcsoport nevelése és szocializációja során. Ami a 7. pontban említésre került, csakhogy számomra érthetetlen módon, megfizethető kitétellel. „7. hangsúlyozza, hogy a szociális segítségnyújtás, a tisztességes lakhatás és ruházkodás, a megfizethető és minőségi korai fejlesztő programok, az integráció légkörét biztosító színvonalas oktatás és a szülők bevonására irányuló szándék alapvető fontosságúak az esélyegyenlőség és a társadalom életében való teljes körű részvétel lehetőségének biztosítása, valamint a diszkriminációmentes jövő garantálása szempontjából” A témához kapcsolódó 82. és 83. pont sem oszlatja el a fentebb kiemelt szövegrésszel kapcsolatos aggályaimat. A mélyszegénységben élő népesség mely tagja lenne képes fizetni, a programban való részvételért? Mivel a korai nevelés, szocializáció az integráció fundamentuma, ezért csakis egységes szempontok alapján működő
államilag finanszírozott és kontrollált korai fejlesztő
programnak van reális perspektívája. Amit az elmúlt évek rossz tapasztalatai alapján, megengedhetetlen magánkézbe adni és piaci alapon működtetni. A 7. és 13. pont közötti szakaszban a nevelés, oktatás, kultúra és szociális jogok témaköre került aránylag korrekt kifejtésre. Megemlítődnek az iskolakerülés és a korai iskolaelhagyás problémakörei és e jelenségek, valamint az iskolai szegregáció felszámolását sürgető, ám ki nem fejtett speciális intézkedések szorgalmazása. A 9. pont kiemelten foglalkozik a cigány nők és lányok többszörösen hátrányos helyzetével. Amit a 67. és 68. pontokban is kizárólag a jogalkotás és jogkövetés eszközeivel kíván
24
megváltoztatni. Egyetlen szó sem esik a cigány kultúrkör hagyományos anya- és nőképéről, valamint családmodelljéről. Amely hierarchia és életmód szokásrendje gátolja a nők és asszonyok teljes értékű emberi életének és lehetőségeinek megélését és kiteljesedését. Még a vidéki cigány középréteg leányai sem jelentkeznek középiskolába, vagy ha mégis, akkor nagyon hamar hagyják abba tanulmányaikat. A korai szexuális élet és a hagyományos termékenység-centrikus cigány női szerep, már egészen fiatal korban meghatározzák a lányok életútját. A társadalmi többség irányában zárt családon belül pedig, korlátlan férfiuralom és tekintélyelvűség dominál. Aminek következményeként, sem a gyermekvédelmi hatóságok, sem a rendőrség nem értesülhet a nőket sújtó családon belüli erőszakról, illetve a gyermekeket érő abúzusokról. Mindezt a mélyszegénység következményeként állítja be a javaslattevő, miközben etno-kulturális és etno-szociális problémáról van szó. Szó sem esik a cigányság integrációját gátló hagyományos világszemléletének és életmódjának megváltoztatásának szükségszerűségéről, amit természetesen nem szabad siettetni. Hiszen a viselkedési minták átalakulása, átvétele, szoros korrelációban áll az ember társadalmi hierarchiában elfoglalt pozíciójával, valamint az adott térben (iskola, munkahely, lakhely, stb.) őt érő kulturális hatásokkal. Az indítvány 14.-16. pontjai a stratégia célkitűzéseinek és pénzeszközeinek kontrolljáról szólnak, tényszerű racionalitással. A 17.-től 31.-ig pontok között terjedő szakaszban, az európai romaintegrációs stratégia strukturális felépítése a vezetés és irányítás, valamint az adminisztráció működése és annak különböző szintjei kerültek szabályozásra. Figyelemre méltó és támogatandó a 17.) 8. bekezdésben foglalt felkérés az eddigi keretfinanszírozás szabályozásának megváltoztatására, a bürokratikus terhek csökkentésére és egyszerűsítésére, valamint egyszerű és normatív finanszírozás bevezetésére. Pozitív felvetés továbbá, a 21. pontban említésre került adminisztratív és projektirányítási támogatások helyi szintre való szállításának ideája. Ugyancsak reális problémafelvetés a 28. pont alatt kifejtett, ágazatokon átívelő, szegénységet csökkentő stratégiák igénye. Ami a megélhetéssel kapcsolatos etnikumközi feszültségeket mérsékelhetné. A 32. és 33. pont a laekeni mutatók bővítésére és alkalmazására, a mérési adatszolgáltatás és az így nyert tényszerű indexek gyakorlati alkalmazására tesz javaslatot. A 34.-36. pont a stratégia alapvető céljainak finanszírozására tesz javaslatot. Helyesen megfogalmazva, hogy a források valóban a cigányság életkörülményeinek, egészségügyi ellátásának, oktatásának és foglalkoztatásának javulását szolgálják. És, hogy a 25
pénzeszközök, gyakorlatilag is eljussanak a nélkülöző cigány tömegekhez, valamint a leghátrányosabb helyzetű mikrorégiókba. A 37.-től 42. pontig terjedően, a munkalehetőségek növelését célzó felkérések fogalmazódtak meg, ideértve a cigányság gazdasági lehetőségeinek javítását mikrohitelek felhasználásával, valamint a kkv szektor hatékony bevonásával az integráció kiterjesztésébe. Ami valóban csökkentené a szociális- és jóléti rendszerektől való függést, és talán, többek között a megélhetési gyermekvállalást is. A 43-45. pontok a mikrorégiókban tapasztalható mélyszegénység csökkentésének aspektusaira tesz javaslatokat. A 46. pontban, szinte az anyag közepére csempészve, található a rom/roma és szinti megnevezést kötelezővé tevő felszólítás. Vitathatatlan, hogy minden népnek jogában áll a saját nyelvén megnevezni önmagát és tagjait. Ám, miképpen a magyar ember sem háboroghat azon, hogy más népek, saját nyelvükön, más-más szóval nevezik meg nemzetiségét, úgy a cigányság sem várhatja el, hogy csak és csakis a saját nyelvén, az általa használt szóval illethessék. Egy szó elhangzásakor, a megszólaló részéről, fontosabb a személyes emocionális attitűd, mint maga a kiejtett hangsor. Ami lehet elfogadó, elutasító, vagy semleges, amiért is nem a szóhasználatot illik kritikával illetni, hanem csak a szó, vagy kifejezés használójának motivációit, tehát gyűlölettel telve is lehet mondani, hogy „roma”, míg szeretettel is a „cigány” szót. A politikailag korrektnek minősített definíciók, közbeszédre adaptálása, represszív hatásokat kelt még az esetben is, ha a definiálás célja valami tökéletesen racionális dolog igazolása is egyben. Nagyon nagy baj származik abból, ha a hivatalos közbeszéd olyan tabukat érvényesít, amelyek később hatványozottan köszönnek vissza a hétköznapi közbeszédben. Materiális, fiziológiai minőségében, emberi mivoltában, egyetlen cigányember sem lesz magasztosabb, ha romának nevezik. Semmi más nem változik, csak az etnikai csoporton kívüliekről alkotható vélemény, ami csupán hiúságmérték. Pejoratív tartalmak pedig, a politikailag korrekt és hivatalos szóhasználathoz is tapadnak. A Jelentés 47.-től, az 58. pontig terjedően, a kohéziós politika forrásainak felhasználására tesz ajánlásokat, a társadalmi kirekesztés következményeként előállott marginalizálódás felszámolásának igényével. Valamint az uniós alapok – ESZA, ERFA, EMVA - jobb hasznosítására, hatékonyságának fokozására és mindezek ellenőrzésére, a visszaélések megakadályozására. Az 59.-61. pontok leginkább emberjogi és esélyegyenlőségi téziseket tartalmaznak.
26
A 62. ponttól következő rész már a cigányintegráció stratégiájának részletes kibontását tartalmazza.
Megnevezve annak forrásait, prioritásait, és javasolja a helyi és regionális
„bevált gyakorlatok” alkalmazásának kiterjesztését. Tényszerű ajánlásokat fogalmaz meg, a perifériára szorult közösségek foglalkoztatására és lakhatási helyzetének javítására és abban a cigányság aktív részvételére. Felhívja a figyelmet a szegénység, az iskolázatlanság és munkanélküliség szoros összefüggésére, különös tekintettel a cigány nők e téren tapasztalható többszörösen hátrányos helyzetére. Különösen a nemek közti egyenlőség előmozdítására, aminek akadályairól, fentebb már említést tettem. A 69. pontban, felszólítás fogalmazódott meg, a megbízható statisztikai adatszolgáltatásra vonatkozólag, aminek etnikumra fókuszált gyűjtését, éppen az EU emberjogi tézisei tiltanak. Önellentmondásos, hogy a bűnelkövetők esetében tilos említeni a származást, miközben pontosan e Javaslatban történik felkérés a cigány származásúak előnyben részesítésére, a médiában (4. c) 3. bek.), az oktatás területén (4. c) 17. bek.) közigazgatásban, a civil szervezetekben és a politikai-, valamint közéletben (4. c) 27. bek.). A politikusoknak, a kutatóknak és a szociális szakembereknek el kell fogadniuk, hogy a többségi társadalom tagjai látják, hogy adott esetben cigány, vagy nem cigány emberről van-e szó. A többség mindennapi tapasztalata pedig, szinte minden esetben ellentmond a hivatalos statisztikáknak. Az integrációs stratégia korrekt végrehajtásához, kontrolljához mindennél fontosabb, hogy valós adatokra épüljenek a finanszírozni kívánt projektek, megakadályozandó az eleddig ez ügyben elhatalmasodott csalásokat és korrupciót. Mivel csak így vihető sikerre a 64. pontban megemlített módon, egy tényleges romaintegrációs stratégia. A többségi társadalom hétköznapi megítélése és támogatása, vagy elutasítása hallatlanul fontos szerepet játszhat az integrációban, ezért megengedhetetlen, hogy a hétköznapi észlelés és az ezzel kapcsolatos hétköznapi tényállás elszakadjon a médiában folytatott „hivatalos” közbeszédtől. A 73. pontban, korrekt módon fogalmazódott meg, hogy „az iskoláztatás nemcsak jog, de kötelesség is” ám, a kötelességszegést, mindössze a tanuló családjának aktív bevonásával kívánja megakadályozni. Márpedig e kötelességszegés, - amint azt megtapasztalhatta úgy az érintett, mint a jogalkotó-, kényszerítő erejű szankciók alkalmazása nélkül (például valamely szociális juttatás elvonása) bevett gyakorlat maradna. A további pontok alatt említésre került a cigánykultúra ismeretének szükségessége, amit véleményem szerint, maguknak, a cigányoknak sem lenne hátrányos valóban megismerni. Mindenekfelett való prioritást az oktatás élvez, amit ösztöndíjak, és mentori tevékenységek preferálásával kíván előmozdítani. Támogatandó gondolat, azon intézmények jutalmazása is, amelyek hátrányos helyzetű tanulói magasabb képesítést szereznek. 27
Különösen és kiemelten támogatandónak tartom, a 83. pontban megfogalmazott koragyermekkori (0-5 év) gondozás, képzés intézményrendszerének kiépítésére tett javaslatot. Amely intézményrendszer, ha gyakorlati működése során betölti nevelési-, szocializációs- és szocio-kulturális funkcióját, vagyis nem csupán etnikai alapon, de szociális rászorultsági- és anya- gyermekvédelmi irányelvek alapján végzi feladatát, megelőzhetővé válik a szegregáció és előítéletesség. Olyan hellyé válhat, ahol megalapozódhatna a felnövekvő nemzedék politikai nemzetbe való beilleszkedése, ami enyhíthetné a demográfiai problémák járulékos negatív hatásait. Egy fentebb említett intézményrendszer csökkenthetné a további pontokban megfogalmazott integráció ellen ható problémák halmozódását. Tudatosíthatná a cigányszülőkben az oktatás fontosságát, ami által csökkenne az újra növekvő tendenciát mutató analfabétizmus. Ezzel együtt növelné a munkavállalás esélyeit, így a társadalmi beilleszkedés lehetőségét is. A 93.-99. pontok között kifejtett kultúrával, sporttal kapcsolatos vélemények, javaslatok tényszerűek és alkalmazhatóak. E témakör legjelentősebb felismerése a 95. pontban olvasható. „véleménye szerint a romáknak törekedniük kellene arra, hogy megismerjék azon népek szokásait és kultúráját, akikkel együtt élnek, ezáltal elősegítve saját integrálódásukat azokon a helyeken, ahol élnek;” Amit az ezidáig fentebb megfogalmazott véleményem tükrében, nem szükséges kommentálnom. A 100. és 103. pontok között általános megfogalmazások és a bürokratikus eljárások egyszerűsítésének igényei szerepelnek. Indoklás Az indoklás mind a 10 pontja korrekt módon indokolja a Javaslat téziseit, amit ha tárgyszerűen szemléljük e zárószakaszt, nem illendő kritikával illetni, mivel az előterjesztő saját tételeit magyarázza, privát aspektusából. Reális képet fest a szegénységről, annak előzményeiről, okairól. A demográfiai problémakör kapcsán említésre került a cigányságra vonatkozó hivatalos statisztikai és becsült adatai között fennálló aránytalanság és a cigányság demográfiai dinamizmusának várható következményei. Az integráció előnyeinek alátámasztására felidézi, a már említett Világbanki kutatás következtetéseit,
amit a kirekesztés költségeinek felvázolásával és
precízen felsorolt
tényezőkkel opponált. A továbbiakban kitért a megkülönböztetésellenes jogszabályok és politikák alkalmazására, amelyben az emberjogi- és diszkriminációellenes szabályozás 28
gyakorlatára utalva megállapította, hogy azok önmagukban elégtelen eszközök a cigányság történelmi lemaradásának kompenzálására. Logikusan vezette le a társadalmi- és gazdasági integráció
leépülésének
következményeiből
(szociális
hátrányok,
gazdaságtól
való
elszigetelődés) származó emberi jogi anomáliákat, különös tekintettel az elsőgenerációs emberi jogok érvényesítésére. Ami véleményem szerint, nem etnikumspecifikus jelenség, hanem a nyomorúság általános következménye, leginkább az egyéni szabadságjogok érvényesítése terén. A cigányság érdekében megfogalmazott uniós állásfoglalások, jelentések, nyilatkozatok, valóságban nemhogy kétséges eredménnyel jártak, de illett volna bevallani, hogy a gyakorlatban totális eredménytelenség jellemezte ezeket a megnyilvánulásokat. A továbbiakban iránymutató módon állapítja meg, hogy az integráció megvalósulását az szolgálná leginkább, ha nem etnikai problémák hordozóiként vetődne fel a cigányság, hanem sokkal inkább, mint gazdasági célcsoport jelenne meg a stratégiák gyakorlatba ültetése során. A marginalizálódásról, annak területi jellemzőiről szólva megállapította, hogy annak területi aspektusait az uniós statisztikai eszközök képtelenek jelezni, így a kialakuló válságövezetek lokalizálására
alkalmatlanok.
Ennek
kiküszöbölésére
tett
javaslata
és
annak
szempontrendszere, valóban etnikum-semleges – szociális problémákra fókuszáló - és ez által kétségtelenül hasznosabb és gyakorlatiasabb, mint az eladdig alkalmazott módszerek. Az intézményi keretek és a finanszírozás témakörében megemlítődött a források felhasználásának folyamatos ellenőrzésének szükségessége, valamint eredményességének tényszerű mérése, ami ha megvalósul, valóban változást hozhat, az eddig valós eredményeket felmutatni képtelen uniós romapolitikában és cigányintegrációs programok végrehajtásában. Járóka Lívia e Jelentésének elfogadása után egy hónappal, hozta nyilvánosságra az Európai Bizottság, az Európai Romaintegrációval kapcsolatos saját közleményét, ami lényegét tekintve a fenti Jelentés végrehajtási utasítása.13
Vélemény Szükségesnek tartottam ekkora terjedelemben elemezni Járóka Lívia Jelentését, hiszen a nemzeti cigányintegrációs stratégiák alapjául ez a dokumentum szolgál. A lehetőségek és az 13
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig Brüsszel, 2011.4.5.COM(2011) 173
29
akadályozó tényezők helyi szintre levezethetően, már ebben az alapdokumentumban markánsan megjelennek. Érintőlegesen véleményt fogok nyilvánítani az anyag emberjogi, és rasszizmus ellenes tételeihez kapcsolódóan, ám mivel magát a jelenséget következménynek tartom, - miként a rasszizmus csökkenését is egy sikeres integráció következményének -, inkább a megvalósítható dolgokra koncentrálok. 1. Olyan uniós romastratégiáról beszélünk, aminek megvalósítása nem uniós szinten fog végbemenni. A stratégia konkrét gyakorlatba ültetése tagállami hatáskör és feladat lesz. Megértik-e, az érintett tagállamok vezetői, politikai elitjei, hogy szigorúan centralizált, központi, állami szintről vezérelt folyamatokra, és szervezőmunkára van szükség? Vagy teljesen elaprózva, nyomonkövethetetlenül tovább decentralizálják a forrásokat, ami azzal a veszéllyel is jár, hogy mint eleddig, a cigányintegrációra szánt pénzek nagy része, politikai klientúrák kreálását és fenntartását szolgálná. A rászoruló cigánytömegek, pedig megint támogatás nélkül maradnak, ami által tovább mélyül a nyomor és a társadalmi feszültség. 2. Az integrációs programok tervezői, megbízható etnikus statisztikai adatok hiányában, csupán becslésekre hagyatkozva készíthetik el a nemzeti stratégiák és projektek költségvetéseit. Amely körülmény hallatlanul magas korrupciós veszélyeket sejtet. Amiértis, a nemzeti stratégiáknak, sokkal inkább a nyomor felszámolására és a halmozottan hátrányos helyzetű polgáraikra szükséges koncentrálniuk, mint az etnikai alapú esélykiegyenlítésre. 3. A stratégiára leselkedő következő veszély, az EU-s és tagállami bürokráciák önvédelme és működési
anomáliái.
A
túlszabályozott
és
vízfejként
működő
uniós
bürokrácia,
nagymértékben bűnös abban, hogy a legjobb projektek is vontatottan, vagy csak elemeiben valósulhatott meg ezidáig. (Aki pályázott már uniós támogatásra, az tudja.) És nem lehet kétséges, amennyiben érdekei sérülnek, vagy valamely politikai-, vagy lobby érdek úgy kívánja, szabotálni fogja az integrációs stratégiát. A tagállami bürokráciák pedig, a többszintű szabályozásnak és rájuk települt politikai tényezőknek köszönhetően, ezidáig is, az informális- és anyagi korrupció melegágyai voltak. 4. Az előző pontból következően, félő hogy a források elosztása át fog politizálódni. Felerősödhet azok hangja, akik, a cigányokkal szembeni kirekesztés, jogsértés és rasszizmus ellen fognak kiállni nap, mint nap. Aminek következtében, a stratégia emberjogi- és etnikai elemei válhatnak újra túlhangsúlyozottá, a szociális elemekkel szemben. Előre jelezhető, hogy 30
lesznek
olyan
érdekkörök,
-
amelyek
egzisztenciális
és
politikai
érdeksérelmük
következtében-, hazai és nemzetközi ellenállást fognak kifejteni. Pontosan azok, akikre semmiféle szükség nem lenne az új stratégia kivitelezése folyamán. 5. Egyetlen szó sem található az EU-s dokumentumokban, a közbiztonság helyreállításáról. A rosszul alkalmazott „egyenlő bánásmód” elvei által okozott társadalmi - és integrációs károk helyreállításáról. Nevezetesen arról, hogy köztörvényes bűncselekmények megakadályozását, felderítését, a hatóságokra sütött rasszizmus vádja nélkül lehessen végrehajtani. Az átlagembereket az ideológiák helyett inkább az érdekli, hogy mikor és milyen megoldások valósulhatnak meg a hétköznapok folyamán jelentkező problémáikra. Amire jó válasznak tűnik az Európai Uniós tervezet, amely hosszú távon fenntartható, megvalósítható és hatékony operatív stratégia lehet. Esélyt nyújt arra, hogy túlmutasson a deklarációk és a konferenciák szintjén. Az anyag azon felismerése, aminek legjellemzőbb eleme, a társadalmi munkamegosztásban való jelenlét minőségének és mennyiségének fokozása, kiváló alapja lehet a programnak. Az integrációra ható, és annak intenzitását leginkább meghatározó tényező tehát, a társadalmi munkamegosztás területein való jelenlét és a munkaerőpiaci részvétel. Vagyis, hogy az integrációt meghatározó tényezőket, a munkaerőpiaci változások determinálják. Ennek függvényében változnak, a kisebbség és többség közötti társadalmi kapcsolatok. A társadalmi kapcsolatok és a munkaerőpiaci viszonyok között pedig, egyenes arányosság mutatható ki. E két faktor további negatív változása pedig, mindinkább sebezhetőbb állapotokat idéz elő, amely ellene hat a legjobb szándékú integrációs programoknak is. Míg pozitív változás esetén, a társadalmi érintkezés minden területén automatikusan állhatnak be - és helyre a normális állapotok. Magyarországi romastratégia Terjedelmi okokból nem kívánok részletes elemzést adni a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia14című és a Magyar Közlönyben15megjelent végrehajtási és intézkedési tervről.
14
NEMZETI TÁRSADALMI FELZÁRKÓZÁSI STRATÉGIA – MÉLYSZEGÉNYSÉG, GYERMEKSZEGÉNYSÉG, ROMÁK – (2011– 2020) (Budapest, 2011. november KIM Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság) 15 A Kormány 1430/2011. (XII. 13.) Korm. Határozata a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiáról, valamint végrehajtásának a 2012– 2014. évekre szóló kormányzati intézkedési tervérõl IX. Határozatok Tára Magyarközlöny 2011. évi 149. szám
31
Mindössze a prioritásokra koncentrálva, kívánom véleményezni az említett anyagokat, a megvalósíthatóság és annak gyakorlati korlátainak aspektusából, az általuk felvetett, államilag működtetett és más alternatív programok relációjában. Amint már említettem, a cigányság utolsó és valós eredményeket felmutató kényszerintegrációját és asszimilációját, a zenitjén lévő kádári szocializmus idején hajtották végre. Amit két szándék inspirált. Nevezetesen, a cigányság népességarányához képest nagyarányú ipari munkavállalásának kikényszerítése, és tradicionális életkörülményeinek, valamint lakásviszonyainak felszámolása. Az ipari termelésre jellemző módon, - ami lehet szocialista, kapitalista, vagy globalista, eszközei tekintetében ugyanaz - az olcsó munkaerő iránti olthatatlan vágyból eredő éhségének kielégítésére, a „szocialista nagyipar” is igénybe vette, a magyar társadalom utolsó emberi munkaerőforrását, a cigányságot. Ami, sejtésem szerint, több más cél hátterében, látens szándékként meghúzódik az uniós és nemzeti integrációs stratégia kulisszái mögött is. Az olcsó és képzetlen cigánymunkaerő alkalmazása viszont, a politikai és ideológiai motivációk
kényszereinek
hozományaként,
előidézte
az
élet-
és
lakásviszonyok
megváltoztatásának igényét, amit egy országos kampány keretein belül, sok hiányosságával és feszültségével együtt, de véghez is vitt. A hatalom által kikényszerített munkavállalás, a munkahely által közös kulturális- és munka térbe kényszerült emberek között, folyamatosan átalakította, formálta, felszámolta a tradicionális kontaktusokat. Ebben a relációban, az élet minden területén közössé váltak a kulturális célok. A munkahely szabályozta az időbeosztást, szabadidős- és sport tevékenységeket, a kölcsönös és közös munkafolyamatok, pedig erősítették az egymásra utaltságot. A hatalom képviseletében ugyanaz a művezető és pártitkár gyakorolta a mindennapos kontrollt, nemre és etnikai hovatartozásra tekintet nélkül. Az nem mondható el, hogy előítéletektől mentesen, de a társadalmi munkafolyamatok hatásaként, lehetőség nyílott a cigányság egyenlősítésére. Amelynek mértékét és minőségét, az egyén alkalmazkodóképessége határolta be. Hatalmi akarat, tehát kényszer alakította át a viszonyokat, ám az mégis tagadhatatlan tény, hogy a magyarországi cigányság társadalmi presztízse soha sem volt ennyire magas és soha sem volt ekkora esélye a tömeges társadalmi beilleszkedésre. Aki az alapvető emberi- és együttélési normákat betartotta és elfogadta, az beilleszkedett.
32
Minderről a folyamatról és az integráció nehézségeiről, az eljövendőben is hasznos információkhoz juthatunk, az akkori pártdokumentumokból16. Roma Integráció Évtizede Program A társadalmi munkamegosztásban való önkéntes részvétel belsőkényszere, - amire elsődleges humán-prioritásként tekintenek az integrációs programok, eklatánsan a RIÉP-, mindig gyengébb hatásfokú és hosszabb távú folyamat, mint a hatalmi kényszerítőeszközök által véghezvitt integráció. Aminek eredményességét nem a társadalmi és gazdasági folyamatokba való beilleszkedők száma igazolja, hanem az egyén egzisztenciális állapotában beállt pozitív változások, vagyis a megelőző állapothoz képesti életminőség javulása, az egyének alkotta társadalom összességében. Az életminőség javításának esélye, veti fel a társadalmi munkamegosztásba való beilleszkedés belső kényszerét, aminek alapfeltétele a társadalom többségéhez való hasonulás, majd annak kulturális céljaival való azonosulás. Amit teljesen figyelmen kívül hagyott, az anti-rasszizmusra és anti-diszkriminációra, valamint egyenlő bánásmódra koncentrált Roma Integráció Évtizede Program17, amiért is a cigányság integrációjának terén, sem a minőségi-, sem mennyiségi mutatók vonatkozásában, érdemi változást nem sikerült elérni. Amit Járóka Lívia mottóként használt szavai18 is igazolnak. A hatékonyság elmaradásának okait kutatva, a fentebb említett filantróp, anti-rasszista hozzáállás hatásait tovább nem gombolyítva, mindössze a RIÉP magyar elnökségének idején megvalósult intézkedésekre hívom fel a figyelmet. A Roma Integráció Évtizede Program elnökségi feladatait Magyarország 2007. július 1. és 2008. június 30. között töltötte be. Az akkori hozzáállást tükröző módon, lakhatási megbeszélést (2007. december 3-6.), és hangsúlyosan anti-diszkriminációs (2008. április 1718.) szakértői tanácskozásokat rendezett. A cigányság életkörülményeit, valós szükségleteit és igényeit teljesen figyelmenkívül hagyva. Miként az elnökséget követő kormányzati 16
A CIGÁNYLAKOSSÁG HELYZETÉNEK MEGJAVÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS EGYES FELADATOKRÓL. Az MSZMP KB Politikai Bizottságának határozata 1961. június 20. A CIGÁNYLAKOSSÁG HELYZETÉNEK JAVÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS EGYES FELADATOK VÉGREHAJTÁSÁNAK TAPASZTALATAIRÓL. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának állásfoglalása [1968. június] A MAGYARORSZÁGON ÉLŐ CIGÁNYLAKOSSÁG HELYZETÉRŐL .Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának állásfoglalása [1974. június 11.] A MAGYARORSZÁGI CIGÁNYLAKOSSÁG HELYZETÉRŐL19. Az MSZMP KB Politikai Bizottságának határozata [1979. április 18.] A CIGÁNYLAKOSSÁG ELMARADOTT RÉTEGEIVEL KAPCSOLATOS KÖZMŰVELŐDÉSI TEVÉKENYSÉG SZERVEZÉSÉHEZ. Irányelvek és módszertani ajánlások [1977] A CIGÁNYLAKOSSÁG HELYZETÉNEK JAVÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS TOVÁBBI FELADATOKRÓL 1016/1979. (VII. 12.) MT számú határozat A CIGÁNYLAKOSSÁG HELYZETÉNEK JAVÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS TOVÁBBI FELADATOKRÓL. MÉMTOT-MEDOSZ-ÉDOSZ együttes felhívás 1979 KOZÁK ISTVÁNNÉ DR.: A CIGÁNYLAKOSSÁG HELYZETÉNEK JAVÍTÁSA ÉRDEKÉBEN HOZOTT KÖZPONTI HATÁROZATOK VÉGREHAJTÁSÁT AKADÁLYOZÓ TÉNYEZŐK [1982] 17
68/2007. (VI. 28.) OGY határozat a Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervről „Az a cigánypolitika, mely az egyenlő bánásmód kikényszerítésével foglalkozott és állandóan a rasszizmusra figyelt, zsákutcába vezetett.” Járóka Lívia (Történelmi mozgásban - Vita a cigányintegrációról Demokrata2011-02-01) 18
33
intézkedési tervben19 is külön fejezet foglalkozik az egyenlő bánásmóddal és az antidiszkriminációval kapcsolatos tennivalókkal. Ügyfélszolgálati Hálózat kiépítésével, ügyvédek képzésével, jogvédő szervezetek feltőkésítésével, annak érdekében, hogy valós és látens, vagy csupán kreált diszkriminációs és rasszista jelenségek minél nagyobb számban az Egyenlő Bánásmód Hatóság tudomására jussanak. Vagyis, egy országos „antirasszista besúgóhálózat” kiépítésének alapjait rakták le, ami semmiféle közvetlen eredményt nem produkált, - e hálózati rendszer haszonélvezőin kívül -, egyetlen cigányember számára sem.20 Sőt, a bőséges források sem szabtak határt az Országos Cigány Önkormányzat „felelőtlen” gazdálkodásának. A Kolompár Orbán vezette Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) a Gyurcsány- és Bajnaikormányok időszakában a Nemzeti Adó- és Vámhivatal adatai szerint – bírságokkal és késedelmi kamatokkal együtt – összesen 243 millió forint tartozást halmozott fel úgy, hogy a szocialista kormány oltalma alatt álló OCÖ következmények nélkül görgethette maga előtt az újabb és újabb adósságokat. „Kolompárék súlyos károkozása” Farkas Flóriánék isszák meg a levét, hogy elődeik felelőtlenül gazdálkodtak a támogatással Magyar
Nemzet 2012-04-18
Miért is lehetséges, hogy a legjobb szándékú segítség is „cigányútra téved”, valamint „olyan cigányos” módon megy végbe? Miért fordulhat elő, hogy a magyarországi kisebbségek önkormányzatai közül, egyedül a cigányság önkormányzata tekintetében vetődött fel korrupció és más gazdasági bűncselekmények (ma még) alapos gyanúja? Ideje lenne beszélni arról, hogy az ezek szerint eredménytelenül felhasznált pénzek elköltésében, milyen és mennyi szerepük volt a cigányság prominenseinek. Az önjelölt cigányvezetőknek,
a
média-cigányoknak,
jogvédőknek
és
nem
utolsó
sorban,
a
cigánypolitikusoknak, valamint az őket támogató politikai erőknek! A RIÉP félidejében a Kurt Lewin Alapítvány kutatása21szerint csak egy-két részterületen volt érezhető változás, összességében ugyanis inkább jóindulatú, szimbolikus eljárásnak tekintették a megkérdezettek a programot és nem valós cselekvésnek. 1105/2007. (XII. 27.) Korm. Határozat a Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervhez kapcsolódó, a 2008-2009. évekre szóló kormányzati intézkedési tervről 19
20
J E L E N T É S A ROMÁK TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓJÁNAK ELŐSEGÍTÉSÉRE IRÁNYULÓ 2007. ÉVI KORMÁNYZATI INTÉZKEDÉSEKRŐL, PROGRAMOKRÓL ( Jóváhagyta: Roma Integrációs Tanács) ÖSSZESEN 219 571 498 101 Ft-ot biztosított a romák integrációjára. Külön tételként szerepel a Szociális és Munkaügyi Minisztérium fejezetében, az Egyenlőbánásmód érvényesítése, a diszkrimináció elleni küzdelem felcím alatt, a „Civil szervezetek és az anti-diszkriminációs törvény végrehajtása” elnevezésű program, amelyre összesen nettó, 1.090.397,61 € - mintegy 283,5 millió Ft. –forrás lett megítélve. 21
A Roma Integráció Évtizede Program által megjelölt célok megvalósulási folyamatának monitoring-vizsgálata Magyarországon a 20052009 közötti időszakra vonatkozóan Kurt Lewin Alapítvány Budapest, 2010 Második, átdolgozott változat.
34
Már az eredményesség mérése is teljesen lehetetlen volt, hiszen az etnikai adatgyűjtések lehetőségei 1993 óta annyira korlátozottak, hogy valós adatokkal nem operálhattak a kutatók. Másrészt a program megalkotásakor nem fogalmaztak meg konkrét mutatókat, amelyekhez képest mérhető lett volna annak eredménye. Olyan lett a program, mint a szellemjárás: sokat beszéltek róla, de senki sem látta. Komoly problémát jelentett ugyanakkor, hogy a programok finanszírozása roppant bizonytalan volt. Az irányítás sem volt hatékony, mivel nem voltak meghatározva a felelősségi és jogkörök. Elmaradtak a folyamatos szakmai számonkérések és pénzügyi-, gazdasági kontrollok. A kutatás alapján levonható egyértelmű konklúzió, hogy a magyarországi cigányok helyzete az oktatás, a lakhatás, a foglalkoztatás és az egészségügy területén (ezekre helyezte a hangsúlyt a RIÉP is) sokkal rosszabb volt, az adott időszakban, mint azt megelőzően. A program következtében nem történt javulás ebben a kérdésben, a társadalmi feszültség ugyanakkor nőtt. Problémát jelentett, hogy a RIÉP fő célkitűzése, a roma integráció és a szociális felzárkóztatás nem ugyanarra a problémára koncentrált. A szegénység és a cigányság problematikájának értelmezési zavarai, több esetben etnikumközi feszültséget is okozott, ami gátolta az integrációt. Leginkább a végrehajtás során túlhangsúlyozott etnikai- és jogszerző-, jogvédő attitűdök elhatalmasodása okán. Amely programok megvalósítására annak ellenére is bőséges forrásokat biztosított a magyar kormány, hogy az EU költségvetési rendszere és támogatási politikája nem teszi lehetővé, hogy az EU támogatási alapjaiból kifejezetten nemzetiségi, etnikai tartalmú fejlesztéseket támogassanak. Az tagadhatatlan tény, hogy a szociális problémák és a speciális etnikai, emberjogi problémák mátrixa két független tényező is lehetne az integráció
kivitelezése során, ám olyan
nagymértékű átfedés van közöttük, ami alapvetően meghatározza a cselekvés irányát. A nyomor és a mélyszegénység, a pauperizáció az elsődlegesen felszámolandó tényező az integráció során, hiszen minden más problémaforrás ebből táplálkozik és települ rá egyre nagyobb mértékben az alapproblémára. Így a nyomorgók alapvető szociális jogai maradnak kielégületlenül, míg egyéb jogaik túlhangsúlyozottá válnak.
35
Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia22 Az anyag, alapvetően ugyanazokra a prioritásokra koncentrál, mint az eddigi integrációs programok. Véleményem szerint, eleddig a legjobban kidolgozott, célmeghatározásaiban a legobjektívebb és valóban megvalósítható cselekvési terv. Ám, eddigi tapasztalatink alapján elmondható, hogy a legtöbb esetben, nem a problémafelvetések és az azok feloldására kidolgozott projektek voltak elhibázottak, hanem azok megvalósítása volt problematikus, vagy teljesen eredménytelen. A Stratégia, az eddigiekhez képest két területen; a gyermek jól-lét és a közbiztonság kérdésében mutat fel új és fontos megállapításokat. Valamint az is pozitívan értékelendő, hogy a gazdaság, oktatás, foglalkoztatás, lakhatás, egészségügy felzárkóztatási szakterületein belül, nem elsődlegesen etnikai prioritások érvényesülnek, de horizontális szempontként kiemelt jelentősséggel bír a „roma integráció”. Vagyis, elsősorban és etnikailag semlegesen, a leghátrányosabb helyzetben lévők lehetőségeinek javítása és a mélyszegénység, a marginalizálódás enyhítése és felszámolása a legfontosabb stratégiai cél.
Nevelés Közétek tartozom majd akkor, amikor megértitek, hogy a gázsók az egyetlen megoldás elsősorban a teljes magyar társadalom, de mindenekelőtt rengeteg cigányember számára is. Mondom ezt azért, mert a gázsók rendelkeznek minden olyan erőforrás felett, amire nekünk magunknak is szükségünk van, illetve szükségünk lenne. De nem jutunk hozzájuk, mert az apánk sokszor elissza a segélyt. Az uzsorás megveri anyánkat. A nővérünket Hollandiába vitték tartozás gyanánt. És a nekünk kedves tanárnőt a padtársunk anyja veri meg minden héten az iskola előtt. Forgács István: „Ha Ti vagytok a cigányok, nem tartozom közétek” Hírszerző 2011.10.10.
22
NEMZETI TÁRSADALMI FELZÁRKÓZÁSI STRATÉGIA – MÉLYSZEGÉNYSÉG, GYERMEKSZEGÉNYSÉG, ROMÁK – (2011– 2020) (Budapest, 2011. november KIM Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság)
36
A gyermek jól-lét biztosítása véleményem szerint is a legfontosabb cél, de nem csupán az elsődleges szociális jogok biztosítása, a biológiai lét minőségi változtatása által, de a társadalmi kohézió megalapozása szempontjából, a politikai nemzetbe való beágyazódás első lépéseként. Vagyis, a gyermek jól-léti szolgáltatások, intellektuális célokat is kell, hogy szolgáljanak. „Nem csak kenyérrel él az ember.” Az a felismerés, hogy az életpályaesélyek már a fogantatás-, de még a születés pillanatában sem egyenlőek, nem újkeletű dolog. Többszörösen bizonyított tény, hogy a mélyszegény szülők magzatai, már az anyaméhen belül sem jutnak hozzá az alapvető tápanyagokhoz, valamint a mélyszegény életmód kísérőjelenségeként együttjáró alkohol és a dohányzás, károsító hatásai is őket érik a legnagyobb mértékben. Alapvetően, e tényezők rombolják a magzatok méhen belüli biológiai és érzelmi fejlődését. Ami az átlagos és luxus körülmények között fejlődő magzatok lehetőségeivel és körülményeivel, még az anyaméhen belül sem azonosak. Bass László „Szocializációs különbségek csecsemő és kisgyermek korban” című munkájában, számszakilag igazolt tényekkel bizonyítja, hogy a születés pillanatától induló elemi gondozás körülményei, jelentősen különböznek a szülők iskolázottsága és szociális helyzete szerint. Az alacsonyabb státuszú családokban, rövidebb ideig táplálják anyatejjel a csecsemőt és a fürdetés, öltöztetés alkalmával, az anya-gyermek közti érzelmi kapcsolatok kialakulásának és stabilizálásának ideje is rövidebb. Az emocionális szocializáció minősége pedig, a gyermek intelligencia-képességeinek kiteljesedését, már a kezdet kezdetén befolyásolja. Az e témában feltárt realitás az, hogy már 2 éves korban 6 pontos és 5 éves korban 12 pontos IQ teszt szerinti különbség áll fenn, a mélyszegény és átlagos szülők gyermekei között. Amit az IQ teszteket cáfolni hivatott „cultur-fair” vizsgálati eszközök is igazolnak. Lehet a tényekkel vitatkozni, akár azon az alapon, hogy kizárólagosan származási, biológiai, vagy szociális tényezők hatnak-e az intelligencia minőségének megnyilvánulásaira és jellemzőire, de felesleges. A társadalmi egyenlőtlenségekkel foglalkozó vizsgálatok, tárgyszerűen bizonyítják, hogy az egyén státuszát, társadalmi hierarchiában elfoglalt helyét, legnagyobbrészt a születés pillanatban élvezett privilégiumok határozzák meg. A szociális helyzet determinálja, az egyéni képességek fejlődésének irányát, aminek cél-tendenciái határozzák meg a célkvalitásokhoz szükséges értelmi készségeket. Természetesen a biológiai adottságok határai között. Vagyis, a társadalmi státuszesélyek átörökítésének folyamatában, biológiai és szociális tényezők, egyaránt szerepet játszanak. Alapvetően a származás, a
37
szocio-kulturális háttér határozza meg az iskolai teljesítményeket és az egyén által elérhető magasabb képesítéseket. Ezért fontos a Stratégia első pontjában foglaltak23megvalósítása. A koragyermekkor az emberi élet meghatározó szakasza. Ezért szükséges ebben az életkorban kompenzálni a halmozottan hátrányos helyzetű, túlnyomórészt cigány származású gyermekek szocio-kulturális hátrányait. Amire jó esélyt kínál egy új Biztos Kezdet Program, amennyiben az abban való részvétel minden szükséges helyen biztosítva lesz, és nem csupán a szülők személyes döntésén és aktivitásán alapul a szolgáltatás igénybevétele. Vonzóvá kell tenni, különös tekintettel a szegregált telepeken élőkre-, hogy „megérje” igénybevenni a szolgáltatást a várandós és kisgyermekes szülőknek. Az intelligens magyar állampolgárok felnevelésének alapvető feltétele, az óvodai- és iskolaérettségi mutatók javításán túl, az élet- és státusz esélyek javítása a korai és minőségi nevelés által. Amit a szegénységben és nagyrészt tudatlanságban élő szülők, szociális valamint intellektuális hátrányaikból adódóan, képtelenek megfelelően ellátni. A nem etnikumspecifikus korai szocializációs beavatkozást sürgeti, a gyemekszegénység és a velejáró éhezés terjedése is. A hátrányos helyzetű, leszakadó térségek jelenvaló problémáinak forrása, a 80% körüli munkanélküliség, a képzetlenség és tanulatlanság. E néptömeg, mindennapi megélhetésének biztosításának gondjain túl, nem tervez távlatosan. Ami léthelyzetükből fakadóan, teljesen érthető. Aki pedig napról napra él, attól kulturális és mentális anomáliáiból eredően, nem várható el semmiféle felhalmozás, sem materiális, sem intellektuális szinten. Az anyagi segítségnek tehát, elsődlegesen szocializációs és intellektuális célokat kell szolgálnia, és nem felesleges munkacselekvéseket, vagy semmittevést honorálnia. E réteg mentális- és kulturális kívülállását nem preferálhatja tovább a társadalom. Főleg úgy nem, hogy közülük nem kevesen kulturális okokból sem képesek, vagy nem akarnak integrálódni, de élnek a szociális juttatásokkal. Az elemi szocializációs helyszín konzerválja az életvitelt, és ellene hat minden változtatási szándéknak. Így azok a szülők, akik nem képesek elfogadni és betartani a tolerálandó és alapvető emberi- és társadalmi normákat, képtelenek gyermekeikbe nevelni a legelemibb szabályokat. Ilyen esetben, az állam intézményi rendszerének kell átvenni a lehető legkorábban a gyermekek szocializációját. Ami a visszaesések elkerülése érdekében, a
23
A hátrányok korai felismerése, a 0–3 éves korú gyermekek testi, értelmi, érzelmi és szociális fejlõdésének segítése és családjaik támogatása érdekében, a fenntarthatóság biztosításával új Biztos Kezdet Gyerekház szolgáltatásokat kell létrehozni az integrált térségi gyermekesély programokat megvalósító leghátrányosabb helyzetû kistérségekben, elsõsorban a gettósodó, illetve a szegregátummal rendelkezõ településeken.
38
szülő gyakorlati bevonását igényli. Amit infrastrukturálisan, a Biztos Kezdet Gyerekházak már ma is biztosítanak. Az intézmény igénybevételét, pedig kötelezővé szükséges tenni, minden olyan család részére, etnikumtól függetlenül, amelyben visszaeső bűnöző- és/vagy intellektuálisan leépült, vagy retardált valamely szülő, valamint a gyermek testi, és/vagy lelki épsége reális veszélynek van kitéve. (Agresszív-, alkoholista-, szenvedélybeteg felnőttek, abúzus veszély…amiről legtöbb esetben tudomással bírnak a gyermekvédelmi hatóságok, ám csak a legritkább esetben képesek hathatósan fellépni.) Az intézmény hatáskörében nem csupán szülő-csecsemő szocializáció folyhat, de csökkenthető a gyermekéhezés és a karitatív tevékenységek célzottabban, egyénre szabottabban, ezáltal hatékonyabban szolgálhatnák a gyermekszegénység felszámolását. És mivel a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek túlnyomó többsége, ebben a korosztályban cigány etnikumú, egy új, a fennálló viszonyokhoz formált Biztos Kezdet Program az integráció ügyét szolgálná. A szülőt, elsődlegesen az anyát, elsősorban anyagilag szükséges motiválni az intézmény látogatására. Ezért ajánlom megfontolásra, a hivatásos főállású anyaság intézményének kiterjesztését, az első gyermekét váró hátrányos- és halmozottan hátrányos helyzetű leendő anyákra is. Aminek javadalmazását az intézmény látogatásához szükséges kötni. A tényeknél maradva, a szociológiai és statisztikai felmérések mégis azt bizonyítják, a szociokulturális hátrányok következtében alulteljesítő gyerekek túlnyomó többsége cigány etnikumú. Ami a többgyermekes, szegregált telepeken-, slum-os környezetben élő családok viszonylatában szignifikáns. A felmérések tanulsága szerint, mindez a cigánycsaládok nevelési elveiből is ered. Mivel az ott élő családokon belül, a szülők egy, maximum két éves korukig nevelik kisdedeiket24, majd a nagyobbak felügyeletére bízzák őket. Így szocializációjukat, korosztályuk hiányos fogalmi rendszere és gyermekded élettapasztalatai, motivációi határozzák meg. Az tagadhatatlan, hogy bizonyos tekintetben koraérettek, ami a szüleikkel, illetve más felnőttekkel egy fedélalatti, egy térben való együttélésükből származik, ami élesen különbözik a többségi normáktól, de mégis más benyomások, életélmények hatásai alatt fejlődik személyiségük. A másság ilyetén megélése, és például a csúnya beszédben való megnyilvánulása, ne legyenek illúzióink, a többségi értékítéletek szintjén, negatív megítélés alá esnek. Ezért kell minden eszközzel arra törekedni, hogy már kisded korban elinduljon a cigánygyermekek politikai nemzetbe való integrációja. Aminek következtében, etnikai
24
Solt Ágnes; Élet a reményen túl Szegregált telepeken élők mentalitásvizsgálata 2009.10.01. 29. old.
39
identitásuk megőrzése mellett, a magyar társadalom szerves részének tudhatják magukat és tudatosul bennük, hogy a magyar Himnusz értük is szól. Valóban jelentős motivációs eszköze lehet a Stratégiának, a rászoruló családok számára újra bevezetendő, havonta folyósított, rendszeres gyermekvédelmi támogatás25, amennyiben azt a gyermek/gyermekek szocializáció általi integrációját szolgáló intézmények látogatásához kötik, már csak azért is, mert társadalmi juttatások figyelembe vételével, illetve azok nélkül számított szegénységi rátákat tekintve megfigyelhető, hogy az utóbbi években (2005 óta) messze az uniós átlag felettiek, a skandináv országokéinak megfelelőek mutatóink. Az alacsony jövedelműek bevételeinek számottevő része származik a pénzbeli juttatások rendszereiből.26 Aminek hatékonysága, a társadalmi kohézió megerősítésének tekintetében, mérhetetlenül alacsony. Oktatás Az iskolai teljesítményekkel foglalkozó szakirodalom szoros korrelációt állapít meg a hátrányos helyzetű, illetve cigánygyerekek eredményei és szüleik társadalmi státusza és iskolázottsága között. Amit bár úgy kezelnek sokhelyütt, de elsősorban mégsem etnikumspecifikus. Amiből egyenesen következik, hogy nem azért kell támogatni a cigánygyerekek oktatását, mert „cigányok”, de mert kulturális- és mentális másságot is feltételez, ami a hátrányos szociális helyzettel tetézve, nehezíti a gyermek, a szülő és az iskola kapcsolatát. Amely társadalmi státuszkijelölő funkciója nyomán, a gyermek eljövendő karrierútját alapvetően meghatározza. A gyermek társadalmi predesztinációját tehát, túlnyomórészt szocio-kulturális prioritások determinálják. Amit Kertesi Gábor tanulmánya27 már 1995-ben számszerűsített. Az azóta eltelt évek nem cáfolták meg az akkori tendenciákat. Ezért is káros az az általánossá váló szülői felfogás, hogy a tanulás felesleges teher, mert a legfontosabb dolog a pénz, az anyagi javak, amit a tanulatlan celebek küzdés és tudás nélkül
25
NEMZETI TÁRSADALMI FELZÁRKÓZÁSI STRATÉGIA – MÉLYSZEGÉNYSÉG, GYERMEKSZEGÉNYSÉG, ROMÁK – (2011–
2020) 66. old.
NEMZETI TÁRSADALMI FELZÁRKÓZÁSI STRATÉGIA – MÉLYSZEGÉNYSÉG, GYERMEKSZEGÉNYSÉG, ROMÁK – (2011– 2020) 22. old. 26
27
Kertesi Gábor Cigány gyerekek az iskolában, cigány felnőttek a munkaerőpiacon Az 1970 és 1993 közötti évjáratok iskolai pályafutásának alakulása a munkapiaci következmények tükrébe Közgazdasági Szemle, XLII. évf., 1995. 1. sz. (3065. o.)
40
is megszereznek. A tudás mégis hatalom. Olyan kellék, ami mára egyedül a hatalmi és értelmiségi elitek politikai koordinációs eszközévé silányult. Meggátolva a társadalmi többség esélyét az önfelismerő gondolkodásra, ezáltal társadalma megismerésére. Amely kijelentés azt is feltételezi, hogy a cigányság legtöbb prominensének érdekében áll a „romaintegráció” halogatása és akadályozása. Mivel egy valóságos integráció óhatatlanul kitermelne egy új és tán a regnáló direktívák eszmeiségétől eltérő cigány értelmiségi- és politikus generációt, amely elsöpörhetné hatalmukat. Ebben, legyünk őszinték, ellenérdekeltek. A természetes szülői törekvés mégiscsak az lenne, hogy az iskolán keresztül gyermekeiknek minél több és jobb életesélyt biztosítsanak. Ez a törekvés annál sikeresebb, minél magasabb pozícióban van valaki a társadalmi hierarchiában. Amit az elvégzett mobilitásvizsgálatok is visszaigazolnak. Így elmondható, a legelőnyösebb társadalmi helyzetű csoportok képesek a leginkább
gyermekeik
sorsában
reprodukálni
saját
pozíciójukat.
A
társadalom
kasztosodásának viszont, az utóbbi húszegynéhány évben, az elmúlt rendszerből átörökölt társadalmi kapcsolatok és az ezzel járó anyagi javak a legfőbb indikátorai. Ami felfelé zárttá tette a társadalmat és szinte csak materiális javak tekintetében szelektáló „értékrendje” vált egyeduralkodóvá. A tudás, a képzettség értékei, pedig devalválódtak. A kádári rendszerben, az alacsony státuszú családok gyermekei részére, az előnyök biztosításának, vagy megszerzésének szinte egyedüli lehetősége az iskolán keresztül vált elérhetővé, és a társadalmi státuszverseny elsődleges terepévé. Ami persze sosem lehetett fair, mivel a magasabb státuszú szülőknek több eszköz állt rendelkezésére, amelyek által utódaik esélyeit nagyban növelhették. Az viszont tényszerűen megállapítható, hogy sokkal több alacsony státuszú, ám jó képességű és törekvő fiatal volt képes a tanulás által a szüleinél magasabb státuszba kerülni, mint addig valaha. (Talán ezért is kellett szétverni azt az oktatási rendszert.) Ezért a tanulásnak, a tudásnak megnövekedett a társadalmi presztízse, amit a „rendszerváltás” kísérő eseményei romboltak le olyannyira, hogy napjainkban a társadalom alsóközép- és mélyszegény rétegeiben szinte deviancia számba megy a tanulási vágy, vagy a tudás, képzettség általi társadalmi felemelkedés esélyének megemlítése, az ügyeskedéssel és normakerülő stratégiákkal szemben. A Stratégia, oktatással foglalkozó fejezete, a reális helyzetelemzés mellett, jórészt az alternatív megoldásokat preferálja az iskola-gyermek-szülő és az alapképzés relációjában. Aminek szinte minden terhét, a pedagógusok vállára rakja, és velük szemben olyan elvárásokat követel meg, ami által a szociális munka, a gyámügyi tevékenység és a pszichológia polihisztorává kellene válniuk. Miközben a szülők irányában semmiféle 41
felelősségvállalásra, kooperációra irányuló törekvést és motivációs eszközt sem fogalmaz meg. Lássuk be végre, kevés a hitele annak az oktatáspolitikának, amely a pedagógusoknak a toleráns hozzáállást ajánlja és a türelmet a hátrányos helyzetűekkel szemben. Infantilizálva a támogatni kívánt rétegeket, miközben sem normakövetést, sem mentális változást nem vár el tőlük, és állandósítja annak „örökösen integrálandó, felemelkedésre váró” állapotát. A Stratégia által favorizált Integrált Pedagógiai Rendszer28– amely elsősorban az Amerikai Egyesült Államok fekete kisebbségének példája alapján jött létre hazánkban is-, olyan segítő pedagógiai nexust feltételez, amelyben a személyiségformálás kiemelten hangsúlyosabb a teljesítménynél és ehhez az elvhez társítja a kompetenciákat. Végcélja pedig, hogy nőjön a kisebbség munkaerő-piaci sikeressége. Amiből következik a rendszer alapvető dilemmája; vagyis, mérhető és elvárt teljesítmény nélkül, miféle munkaerő-piaci siker érhető el? A rendszer az esélyek kiegyenlítésére törekszik, de milyen szinten? Netán, a munkarő-piacba való beilleszkedés is kötelező kvóták alkalmazásával és nem a teljesítményhez szükséges kompetenciák felmutatásával fog megvalósulni? Ellentmondva a piaci működés kapitalista elveinek…?! Az oktatási program alkalmazkodik a hátrányos helyzetűek és a cigányság etnikus igényeihez, vagyis a többségi társadalom hasonul (ami a nyomor szintjén már megtörtént) alapvető kulturális értékeit egyoldalúan alávetve, egyetlen kisebbség szocio-kulturális hátrányaiból fakadó elvárásainak. Mindezzel az antidiszkrimináció mindenekfelettiségét hirdetve. A szegregált oktatás felszámolása megvalósulhat ugyan a program által, (ami humánus szempontból támogatandó) de nem minden esetben szolgálja a segítségre szoruló és a többség viszonylatában, a felemelkedés áhított célját. Az óvoda, az iskola, mint közös tér, a mindennapos érintkezés hozzájárulhat a perjudíciumok csökkenéséhez, - ami gyakorta megnehezíti a cigányság beilleszkedését-, amennyiben az interakciók során pozitív hatások érik a feleket. Ami az ország demográfiai mutatóinak fényében, (a lélekszám csökkenésén belül, a cigányság népszaporulatának erőteljes növekedése) társadalmi szükségszerűség. Ellenkező esetben, rögzülnek a mindkét fél részéről fennálló előítéletek.
28
Az Integrált Pedagógiai Rendszer (IPR) alapelve, hogy az integráció alapvetően oktatásszervezési kérdés, és az iskolák autonómiája kulcsfontosságú a hatékony változás szempontjából. Az IPR olyan pedagógiai, illetve oktatásszervezési elemeket határoz meg, melyek közül néhány kötelezően bevezetendő az integráló iskolákban, más részük alternatív módon választható. Az IPR részben az integrált oktatás speciális problémáival foglalkozik (kötelező integráció a párhuzamos osztályokban, multikulturális tartalmak hangsúlyozása stb.), nagyobb részben azonban a minőségi oktatást mint általánosabb célt tűzi ki. Az IPR leginkább hangsúlyos része ezért a modern, kompetenciaorientált és gyermekközpontú oktatási módszerek alkalmazását és az iskolai élet hatékonyabb szervezését, valamint az iskola és környezete kapcsolatának fejlesztését tartalmazza.
42
Azért is fontos kooperatív és nem az etnikus pozitív diszkrimináció eszközeit alkalmazni, mert főleg vidéken, és számos mikro-régióban a 0-5 év közötti és óvodás gyermekek 60 80%-a cigányszármazású és/vagy halmozottan hátrányos helyzetű. Az etnikus pozitív diszkrimináció, negatívan diszkriminálja a társadalmi többség kisebbségbe szorult gyermekeit, amire már nagy számban vannak precedensek. A demográfiai trend ilyetén alakulása és az iskolákban, óvodákban a gyermekek részéről megnyilvánuló etnikus kirekesztési hajlamok, (parasztozás, gádzsózás, deviáns viselkedési formák) valamint szocializációs, mentalitásbeli különbségekből adódó konfliktushelyzetek, már most, „szegregált magyar óvodák és iskolák” megjelenését eredményezte, ahová a cigányság középés tehetős rétegei is járatják gyermekeiket, minek következtében, újra szociális- és anyagi lehetőségek mentén kasztosodik a társadalom. Aminek kompenzálására, újabb esélykiegyenlítő programok kidolgozása válik hamarosan szükségessé. Ezért sem vagyok meggyőződve arról, hogy a Stratégiában preferált integrált oktatás, valóban és minden esetben csökkenti az előítéleteket és arról sem, hogy a megismerés folyamatában, a tudás megszerzése és a készségek fejlesztése nem szenvedne hátrányokat. Már csak azért sem, mert általános tapasztalat, hogy abban az esetben, ha egy csoporton belül a gyengébb képességű részvevők dominánssá válnak, akár az által, hogy több törődést igényelnek, visszafogják a jobb képességűek fejlődésének tempóját, vagy saját szintjükre redukálják. A Stratégia oktatási fejezetében, az ilyen tendenciák minimalizálására nem utalnak garanciális elemek. Az is megválaszolandó kérdés, hogy egy adott csoporton belüli gyengébb alcsoport megsegítésének szándéka, feljogosítja-e bármely esetben a pedagógust, más, gyorsabb fejlődésre képes alcsoportok segítésének visszafogására? Az előítéletesség várt csökkenése, kompenzálja-e és mely társadalmilag hasznos területen, a lassabb készségfejlődést, amennyiben valóban működnek az említett átváltások? Az Integrált Pedagógiai Rendszer hatásairól már készült tudományos értékű felmérés29 amiben sikeresnek minősítik a szerzők a nevezett pedagógiai módszert, de a gyakorlati képességek és a tárgyi tudás tekintetében nem relevánsak és nem meggyőzőek a közölt statisztikai adatok, amit tárgyszerűen meg is említenek a szerzők. Amiért mégis „sikeres” minősítés alá esett az értékelés, az a tanulók önértékelésének-, sorsirányítási képességének- és megküzdési készségeinek pozitív változása, valamint az előítéletesség csökkenése. Arra 29
Kézdi Gábor – Surányi Éva Egy sikeres iskolai integrációs program tapasztalatai A hátrányos helyzetű tanulók oktatási integrációs
programjának hatásvizsgálata 2005–2007. Kutatási összefoglaló Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság Budapest, 2008
43
nézvést nincsenek adataink, hogy mindezen képességek és készségek birtokában, hány cigány, illetve hátrányos helyzetű tanuló végezte el azóta a középiskolát, vagy tanul tovább főiskolán, egyetemen. A cigány kisebbség integrációjának megvalósítása nem kizárólag az oktatáson keresztül realizálódik, de annak a korai fejlesztő programokkal együtt, alapszakasza. Ezért is fontos, hogy technikailag úgy valósuljon meg, hogy egyik fél se szenvedjen hátrányokat. Az erőteljes multikulturális tendenciákat felmutató Integrált Pedagógiai Rendszer javasolt technikái által, csak részben valósulhatnak meg a társadalmilag kívánatos célok. o Nem garantálja, hogy az egyetemes emberi értékekkel párhuzamosan, nemzeti értékeink is befogadásra találjanak. o Jórészt egyoldalú toleranciát igényel a társadalmi többség részéről, de nem utal normakövetésre a támogatandó célcsoport irányába. o Bár,
kooperációs
megoldásokat
javasol
például a konfliktusok
kezelésére,
megelőzésére, de együttműködésre nem kötelezi a probléma előidézőit, mindössze közvetítőket, mediátorokat rendel a felek között felmerülő gondok feloldására. Az esélyek felemelkedéssel járó egyenlősítésének ütemét, gazdasági- és pénzügyi profitérdekek határozzák meg. A társadalom szociális állapotainak konzerválása, vagy mint legutóbb, a pénzügyi világválság hasznát bezsebelők részéről tapasztalhattuk, további roncsolása által egalizálódik ugyan a többség és a cigányság szociális helyzete, de csupán a társadalom feneketlen mélységeiben. Ez a folyamat, előreláthatólag az intelligenciaszint süllyedéséhez vezet, aminek akkumulálódása társadalmi konfliktusok indulati forrásává válik. A mélyszegények létszükségletei által diktált és a nyomor determinálta értékítéletek, ellentétben állnak a profitérdekeit védő gazdasági hatalom által kikényszerített, társadalmilag kívánatossá nyilvánított kulturális- és mentális normatívákkal. Regnáló ideológiája pedig, ellehetetleníti a cigányság etnikai alapú pozitív diszkriminációját. Ezért a cigányság integrációjának első lépéseként, a magyar társadalom szociális konszolidációjának kell megtörténnie, mert kisebbségi többletjogok érvényesülését nem a jogrend és annak apparátusa, hanem egy intelligens többség akarata szavatolja, egy intelligens kisebbség számára.
Közbiztonság
44
Egy adott társadalomban minden esetben a regnáló politikai rendszer formálja ideológiájához és határozza meg az anyagi és kulturális célokat. Ami persze sosem érdeknélküli, ám a társadalom többsége, jogos célkitűzéseknek tart, és amely célok egyfajta hierarchiába rendeződnek. Természetesen, az individuum szintjén, egymástól eltérő emóciók kapcsolódnak e célkitűzésekhez, és jelentőségük is különböző, ám mégis ezek együttes hatásai határozzák meg a kulturális törekvések logikai kapcsolatainak kereteit. Olyan célok ezek, amelyek eléréséért, „mindenkinek érdemes dolgozni”. A struktúrán belül, szabályok és kontrollok határozzák meg, a célok elérésének társadalmilag elfogadható metódusait, amelyek a közerkölcsökben és az intézményrendszerekben gyökereznek és meghatározzák a megengedhető eljárásokat. Ebből következően, az egyén és a társadalom anyagi és kulturális céljainak elérését, minden rendszerben intézményes normák és jogrendszerek korlátozzák. Aminek fennmaradását és hatékonyságát, az értéknek nyilvánított dolgokhoz való többségi mentális kötődés garantálja, valamint a többség által tiszteletben tartott jogrend kényszerít ki. A jogkövető magatartás, a fennálló jogrend tisztelete tehát, bármely társadalomban a beilleszkedés (integráció) alapkövetelménye. A Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia végrehajtásának a 2012–2014. évekre szóló kormányzati intézkedési terve, mint már említettem, több pontjában is tartalmaz a közbiztonság megerősítését célzó intézkedéseket. Már a gyermek jól-lét területét érintõ feladatok 9. és 10. pontja is a fiatalkorú bűnelkövetők eleddig tabunak számító témakörével foglalkozik. Ami viszont sokkal fontosabb az „a bevonással, szemléletformálással és a közbiztonság javításával kapcsolatos feladatok” című fejezetben foglaltatott. „9. A városi és vidéki lakosság közbiztonsága és a közösségek konfliktusmentes együttélése érdekében helyzetfelmérésen alapuló konkrét, településekre – szükség szerint bel- és külterületekre, tanyavédelmi területekre – bontott, az eszközrendszert bemutató és a végrehajtás ellenõrzésére is kiterjedõ vagyon-, és közbiztonsági terveket kell készíteni, elsõsorban a közösségek békéjét veszélyeztetõ ismétlõdõ elkövetések és atrocitások, valamint az életellenes bûncselekmények megelõzése érdekében. A közbiztonsági tervekben ki kell használni a rendõrség, a polgárõrség, a cigány kisebbségi önkormányzatok és a civil szervezetek együttmûködésében rejlõ lehetõségeket.” Ezért az államnak tisztában kell lennie azzal, milyen folyamatok veszélyeztetik és borítják fel a rendet. Lényeges kijelenteni, hogy a jogrendnek, és az általa szabályozott rendszernek ugyanolyannak kell lennie a társadalom minden szegletében, vagyis nem lehet fakultatív. Tiszteletben kell tartani faluban és a városban egyaránt, a cigány közösségben és a többségi
45
településrészen is. Valamint, elengedhetetlen minimum a morális értékek védelme és elfogadása. Abban a Stratégia kidolgozói is egyetértenek, hogy gyermekek, és fiatalkorúak vonatkozásában erős hangsúlyt kell fektetni a bűnmegelőzésre és a bűnismétlés megelőzésére. A büntetés-végrehajtás káros hatásait és az ezzel együtt járó bűnözői karrier lehetőségét meg kell gátolni. Ebben komoly szerepe van a gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézményeknek, a korai intézményi integrációnak, pedagógusok,
rendvédelmi
a családsegítők, szociális szakemberek, védőnők,
dolgozók,
jogalkalmazók
összehangolt
munkájának
és
felelősségének, miként azt a sokat bírált alternatíva, az Érpataki Modell is példázza. Amely gyakorlati működési modell, csupán a regnáló törvények következetes betartásával és betartatásával rövid idő alatt lokálisan sikeresnek bizonyult. Olyannyira, hogy manapság több település követi az Orosz Mihály Zoltán polgármester által bevezetett „jó gyakorlatot30”. Az érpataki modell kulcsszava a rend, ami minden normális együttélés alapja és tulajdonképpen abban rejlik az „újszerűsége”, hogy minden problémára azonnali adekvát és jogszerű választ ad. Érpatak
polgármestere,
és
követői
helyben
próbáltak
megoldásokat
keresni.
Az
együttműködés elve is jó. Fontos, hogy egy közösség megfogalmazza, mik az együttélés alapjai, ha már a központi hatalom minden ígérete ellenére képtelen valóban élhető körülményeket biztosítani. A polgármester alaptézise, hogy a közösségen belül vannak a kollektívát építő és azt romboló mentalitású emberek. Egyáltalán nem különböztet meg faj vagy bármi más veleszületett tulajdonság alapján, mindössze elhatározásra, állásfoglalásra készteti a közösség tagjait, a regnáló jogrendhez való viszonyuk aspektusában. A modell rendszerében csak emberek léteznek, akik vagy betartják a közösségi élet szabályait és a törvényeket, vagy olyan emberek, akik nem. A modell ez utóbbi csoportot származásra, nemre, vallásra és bármi egyébre való tekintet nélkül a jogszabályok következetes érvényesítésével negatívan szankcionálja.
30
A partnerség és az együttműködés előmozdítása, és így a jó gyakorlatok programszintű elterjesztése és tapasztalatok cseréjének elősegítése, a bizonyítékon alapuló szakpolitikák, és sikert hozó módszerek közös tanulmányozása viszonylag kevés ráfordítással megsokszorozhatja az egyes szereplők eredményességét. NEMZETI TÁRSADALMI FELZÁRKÓZÁSI STRATÉGIA – MÉLYSZEGÉNYSÉG, GYERMEKSZEGÉNYSÉG, ROMÁK – (2011–2020) VI.4. Közösségi konfliktusok – közbiztonsági problémák 88..old.
46
Az Érpataki Modell Orosz Mihály Zoltán polgármester szavai, nyilatkozatai és előadásai alapján a következő elvi és gyakorlati szempontokat lehet kiemelni:
Kulcsfogalom a rend. „Rend a lelke mindennek!” Az élhető faluközösség fejlődésének alapja a leendő innovációk, beruházások, fejlesztések biztonságának garantálása. Amihez elsődlegesen közbiztonságra, „rendre” van szükség.
Zéró tolerancia a jogsértőkkel szemben és szigorú büntetések, azonnali, határozott fellépés. Az apróbb szabályszegést, vétséget, jogkerülést is súlyának megfelelően haladéktalanul szankcionál. Jog- és normaszegés ismétlése esetén, a szankciók is ismétlődnek.
„Ha százszor büntettünk, de nem használt, akkor százegyedszer is
büntetünk”
Egyetlen egységbe szervezett az intézményi együttműködés. Az ott dolgozó, felelős személyeknek hivatástudattal rendelkező, erős „frontharcosoknak” kell lenniük, akik merik és tudják használni a törvényt. Az intézkedő szakember a felmerült problémából adódó feladatot nem kerülheti el, a felelősséget nem háríthatja másra. A polgármester, a jegyző, a rendőrkapitány, az adóügyi előadó, a jogi előadó, a gyámügyi előadó, a mezőőr, vagy a védőnő szoros kapcsolatba szervezetten működnek, így munkájukat hatékonyan végzik. (Szinte ugyanezt hangsúlyozza a Kormány stratégiája is.31)
„Mindenkinek segítenie kell a rendőrség munkáját. Az ellenség, aki ellen a háború folyik, „a romboló." "Aki rombol, azt ellenségnek tekintjük, és kőkeményen felvesszük a harcot ellene. Amíg meg nem változik, el nem költözik, vagy börtönbe nem tesszük.”
A cigány kisebbség nagy részétől mentalitásváltozást vár el, amihez minden segítséget megad, a beilleszkedni vágyóknak. „Van egy szűk bűnözőréteg, egy szűk együttműködő, beilleszkedni vágyó réteg, egy szűk megélhetési szaporodásból élő réteg. A többség, pedig ingadozik.” A cigányságot meg kell szabadítani saját bűnöző rétegétől, hogy ne az ő világszemléletük legyen a mérvadó és életmódjuk a követendő példa.
Ha sikerült visszafogni a bűnözőket, és lecsitítani a jogászkodókat, a pozitívabb példát mutató alkalmazkodók és beilleszkedők lesznek befolyással a közösségre.
31
A gyermekek és fiatalkorúak vonatkozásában különös hangsúlyt kell fektetni a bűnmegelőzésre, valamint a bűnismétlés megelőzésére, a káros intézményi reszocializáció és ezzel együtt járó bűnözői karrier idejekorán történő megtörésére. Ebben komoly szerepe van a gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézményeknek, a korai intézményi integrációnak, a differenciált és módszertanában rugalmas oktatási rendszer kialakításának, a családsegítők, szociális szakemberek, védőnők, pedagógusok stb. összehangolt munkájának és felelősségének NEMZETI TÁRSADALMI FELZÁRKÓZÁSI STRATÉGIA – MÉLYSZEGÉNYSÉG, GYERMEKSZEGÉNYSÉG, ROMÁK – (2011–2020) VI.4. Közösségi konfliktusok – közbiztonsági problémák 95.old.
47
A segélyek kifizetését feltételekhez köti. Nem lehet gazos a kert, rendetlen az udvar. Ha a gyerek koszos, ápolatlan, a védőnő és a gyámügyi előadó intézkedik. Az egyéni igényességre nevelés, mint elsődleges szempont érvényesül.
Érpatakon úgy gondolják, hogy mindenkit be lehet rendelni közmunkára, aki segélyben részesül. A berendeltek valóban hasznos munkát végeznek, amely számon kérhető, kontrollálható. Ha valaki ez alatt alkoholt fogyaszt, az azonnali hatályú rendkívüli felmondással veszik ki a munkából, és 1-3 évig szüneteltetik a rendelkezésre állási segély folyósítását a renitens részére, de ugyanez a retorzió vonatkozik a közmunka el nem vállalásáról nyilatkozó lakosokra is.
Akár a segélyek megvonásával, de rábírja a notórius nem fizetőket a közüzemi díjak fizetésére, vagy elzárja az adott szolgáltatástól, mindaddig, amíg nem rendezik tartozásukat. Ezzel elejét veszi a közszolgáltatások jogtalan igénybevételének, illetve az adósságok felhalmozódásának. A behajtásokat még a bérfizetés előtt megteszik. Szándéka szerint rávezeti a szolgáltatás igénybevevőjét, hogy a takarékosság elsődleges szempont legyen számára. Néhány hónap alatt megszokják az érdekeltek, és természetessé válik ez az állapot.
A modell szociális elvei támogatják az egyént abban, hogy tevékenyen vegyen részt saját önellátásában. Felelősségteljes önállóságra nevel. A legsúlyosabb probléma az emberek megélhetésének a biztosítása. A falu csaknem minden házához tartozik kert, mezőgazdasági művelésre, gazdálkodásra alkalmas terület. A polgármester aktív segítséget nyújt ezeknek a területeknek a megműveléséhez. A kertek talaját, önkormányzati segítséggel előkészíti a műveléshez és ez után már csak a házigazda és családjának felelőssége, hogy a kertben ne gaz és dudva nőjön, hanem a család saját maga számára meg tudja termelni az alapvető élelmiszerek egy részét. A kertművelés elősegítése, az egyén részbeni önellátása, véleményem szerint, az önellátó és önfenntartó közösség megszervezését alapozza meg.
A hagyományőrző óvodai- és iskolai nevelés során fel sem merülhet a bűnözői lét „romantikája”, amit sok más helyen, első lépcsőben szükséges kiiktatni a felnövekvő cigány fiatalok világszemléletéből. A magyar politikai nemzetbe való beillesztés első lépcsői lehetnek a hagyományőrző nevelési programok.
A nemzeti hagyományokra épülő kulturális események, a népdalkörök fellépései a helyi szokások ápolása, eszmeiségével járul hozzá egy organikus és hierarchikusan tagolt
közösség
prosperálásához,
ami
a
kívülállók
szemléletváltásához is hozzájárul, elősegítve beilleszkedésüket. 48
és
kívül
rekedtek
Az Érpataki Modell egy valóban eredményes közösségfejlesztő módszer. Alkalmazása élhetővé teszi a vidék, leginkább falvak és kisvárosok élettereit. Az is igaz, hogy a jog kényszereit alkalmazza az együttélés szabályainak betartására és nem a feltételnélküli és egyoldalú konszenzus keresés útját. Azonban együttműködésről és kooperációról csak jogkövető állampolgárok viszonylatában lehet beszélni, ellenben tettes és áldozat (építőromboló) relációjában soha. Vagyis, a modell kényszerei, nem célok, de eszközök a valódi együttműködés eléréséhez. Következésképpen, a jogkövető magatartás teszi egyenjogúvá a közösség polgárait. Mivel az integrációs problémák premisszái szinte az egész észak-keleti térségben megegyeznek, hasonló módszerek, és elvek mentén szervezte meg munkáját Dr. Fülöp Erik Tiszavasvári polgármestere is. Programja, mivel a város jelentős önkormányzati földterülettel rendelkezik, hangsúlyosan az önellátás irányába tett lépésekre is utal. Úgy a foglalkoztatás, mint a szociálpolitika vonatkozásában, bevallottan nagymérvű átfedésre törekszik az Érpataki Modellel. A közrend, közbiztonság témakörében, pedig azzal azonos célokat és elveket valósít meg. Egy 13 800 lelkes kisváros programjáról beszélhetünk, ahol olyan jelentős ipari üzem is működik, mint az Alkaloida Vegyészeti Gyár, mely a munkaképes lakosság nagy részének
(450
fő)
biztosítja
a
mindennapi
megélhetést.
Ezen
kívül
édesipari,
gyümölcsfeldolgozó, kukorica-feldolgozó, gépipari, fémmegmunkáló, építő szakipari, és fafeldolgozó üzem, valamint nyomdaipari tevékenység is folyik még a településen. Ebből következően, a program többféle megközelítést alkalmazhat céljai megvalósításának érdekében. Az életminőség javulása, mint cél megegyezik az érpataki céllal, de sokkal több és hatékonyabb eszköz áll rendelkezésre annak elérésére.
Tiszavasvári program Amint fentebb említettem, Tiszavasvári polgármesterének több dologi és humán eszköz áll rendelkezésére a városi életminőség javítására, ami természetesen több szervező és effektív gyakorlati munkát is igényel. Mivel ugyanazokkal a problémákkal kell szembenéznie, amiként bármely más polgármesternek az országban, programja ugyanazokat a prioritásokat sorolja, mint a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia. Ám, ezekre helyi szinten speciális és hatékony megoldásokat kínál 49
A foglalkoztatási- és közmunkaprogramja, -melynek keretén belül mezőgazdasági- és a karbantartói-, lakásfelújítási tevékenységek nyereségesen is működhetnek, hozzájárulva a város
költségvetéséhez-,
a
szükséges
feladatok
ellátására,
kvalitások
szerinti
munkacsapatokba szervezi a dolgozókat. o Önkormányzati adminisztratív munkát végzők o Házi segítségnyújtással kapcsolatos feladatokat ellátására szervezettek o Karbantartói munkálatokat, lakásfelújításokat és újjáépítéseket végző csoport o Köztisztasági munkát végzők o Mezőgazdasági közmunkára beosztottak Ami lényeges, hogy a közmunka Tiszavasváriban, nem a részvételt, de a teljesítményt honorálja, még a köztisztasági feladatokat végzők esetében is, valamint mezőgazdasági adottságaira alapozva, önellátásra törekszik. A közrend, közbiztonság, köznyugalom, ami egy normális társadalmi viszonyok között élő populáció esetében természetes állapot, Dr Fülöp Erik programjában is – hivatkozva az érpataki „jó gyakorlatra”- hangsúlyos szerepet kapott. o A rendőrséggel, polgárőrséggel, településőrséggel egységben, olyan társadalmi légkört teremtett, amelyben a törvényes rend iránti tisztelet, a kölcsönös megbecsülés, elsődleges prioritássá vált. Az „érpataki modell” bevezetésével hatékonyan fellépnek a bűncselekményekkel szemben, és ezen felül, követendő példaként, a „Tiszavasvári Város Közrend-, Közbiztonságáért” közalapítvány pedig, támogatja a hivatásos állomány munkáját. o A településőrség (városi őrszolgálat, városőrség) vagyis a csendőrség felállításával segítették a Polgármesteri Hivatal közterület felügyeletének munkáját és javították Tiszavasvári közbiztonságát. Az megjegyzendő, hogy már a főváros több kerületében is feltűntek a más-más néven nevezett közrend-köztisztaságért felelős egyenruhások, akiket az átlagpolgárok megbecsülése övez, ami remélhetőleg előbb-utóbb a sokak által követelt helyi rendőrség (csendőrség) megszervezésének engedélyezésére bírja a regnáló végrehajtóhatalmat. o A várost behálózó térfigyelő kamerarendszer kiépítése, hangsúlyosan olyan eszköz, amely a bűnmegelőzést és nem a vandál cselekmények rögzítését szolgálja. 50
o Jellemző a polgármester közösségépítő hozzáállására, hogy a fertőzésveszélyek megelőzését, az elhanyagolt porták rendbetételét, a város esztétikájának javítását is a közrend-közbiztonság eszközeivel hajtja végre. Bevallott célja, az egyén önmagávalés környezetével szembeni igényességének kialakítása, mivel a szegénység valóban nem lehet ok az igénytelenségre és mások veszélyeztetésére. Az igényesség megalapozására, az oktatás és kultúra című fejezetben, már konkrét cselekvési program is szerepel. A minőségi nevelés eklatáns példája, az Érzelmi Kötődésen Alapuló Óvodai Nevelési Program. Amihez szorosan kapcsolódik a gyakran még az alapvető háztartási-életvezetési alapkövetelményekre is alkalmatlan és tanulatlan, cigány és magyar szülők részére kötelező háztartástani képzés. A képzés, amely kiterjed az alapvető tisztálkodási, gyermeknevelési, pénzgazdálkodási és háztartási követelményeknek a megismertetésére, jól szolgálja a generációkon átívelő szociokulturális hátrányok felszámolását és megakadályozza annak továbböröklődését. Amennyiben más módon már nem lehet, úgy a szociális támogatások megvonásával kényszerítik a deviánsszülőket, a programban való részvételre. Mind e mellett támogatja az egyházak olyan társadalomépítő, karitatív tevékenységét, amely a pasztoráció keretein belül, az élet teljes és minőségi megélését szolgálják. A kisebbségügy, - mivel a polgármester a Jobbik M. M. színeiben nyerte el tisztségét-, Tiszavasváriban történő kezelése transzparens jelentőséggel bír arra nézvést, hogy a nemzeti radikalizmus jegyében miként lehet alternatívát felmutatni az eddig regnáló és semmire nem vezető kísérletekkel szemben. Mivel a városban ruszin kisebbségi önkormányzat is működik, rendelkezésre áll egy kontrasztos viszonyítási alap a cigány kisebbség vonatkozásaihoz. Mindenkinek a lelkiismeretére bízom annak megindoklását, hogy az alábbi állítások miért csak a cigányság állapotára jellemzőek. És miért csak a cigányságra irányulnak a polgármester cselekvési programjai? Dr. Fülöp Erik szerint is a cigány kisebbség egy jelentős része a törvények, a munka és az oktatás világán kívül él, ahonnan sokuknak nem csupán lehetősége, hanem szándéka sincs a kitörésre. Vagyis, nem csupán kirekesztődött, de ki is illeszkedett a társadalomból, aminek visszafordítása az eddig alkalmazott filantróp metódusú eszközrendszerekkel nem lehetséges, hiszen pontosan az azokat favorizáló politikai erők és szándékok vezettek idáig, amelyek egyre összetettebbé és ideológiailag bonyolultabbá tették a cigányság integrációját.
51
Amit a nemzeti radikálisokon kívül senki sem mert eleddig kimondani; a cigányság integrációja a többségi társadalomba való beilleszkedést jelenti, nem pedig, kisebbségi- és etnikai külön-, vagy önkényesen vindikált jogok szerzését és érvényrejuttatását. Amely törekvésnek érvényre kell jutnia már kisgyermekkorban, az óvodában, továbbá az iskolában is. Ami Tiszavasváriban a központilag erőltetett (fentebb már említett) integrációs oktatási metódus helyett a differenciált oktatás támogatásában jut elsődlegesen érvényre. A segélyeket munkához köti, hogy a cigány „felzárkóztatásra” szánt pályázati pénzek ne új autókra, ne egyéni haszonszerzésre, hanem célirányosan, a megfelelő helyre jussanak el. Megad mindent, ami az államtól támogatás formájában érkezik, de önkormányzati szinten felül vizsgálja a juttatások felhasználását. Vagyis érvényesíti az eddig hiányzó kontrollt. Mindenkire egyformán vonatkoztatja a jogok mellett, a kötelezettségeket is. A törvényeket, jogszabályokat, önkormányzati rendeleteket a cigányokkal is betartatja, ami által a tipikusan cigányok által gyakorolt bűnözési formák (uzsora, prostitúció, csoportos garázdaság, klánbűnözés, stb.… amely magát a cigányságot is nagymértékben sújtja) visszaszorulnak. Az említett program és az érpataki modell célja, a cigányság visszavezetése a törvények, a munka és az oktatás világába, vagyis a sokat emlegetett integráció. Ami a törvények érvényesítének és a szociális juttatások rendszerszintű átalakításának kényszerei nélkül a változatlanságot konzerválja. A Tiszavasvári Program létjogosultságát mi sem bizonyítja jobban, mint a lakosság bizalma Dr Fülöp Erik polgármesterben, amit a 2012. október 28-án Tiszavasváriban megtartott időközi választás eredménye eklatánsan igazolt. Gyakran felvetődő kérdés, hogy érdemes-e külföldi, elsősorban Egyesült Államokbeli modelleket adaptálni, a cigányintegráció felgyorsítására. Bár, már említésre kerültek a szintén tengerentúli ihletettségű Integrált Pedagógiai Rendszer tapasztalatai, de mégis idekívánkozik egy összevetés az Érpataki Modell és a sokak-, valamint Soros György által favorizált Harlem Children’s Zone program között.
Érpataki Modell
Harlem Children's Zone
A szegénység, a munkanélküliség és az ehhez kapcsolódó bűnözés által érintett területeken, a tarthatatlan állapotok felszámolására tesz kísérletet.
A szegénység, a munkanélküliség és az ehhez kapcsolódó bűnözés által érintett területeken, a tarthatatlan állapotok felszámolására tesz kísérletet. A program egy régóta A program egy régóta feszültségforrást jelentő életmód feszültségforrást jelentő
52
Megjegyzés Céljaikban megegyeznek, bár az állapotok nagyban különbözőek.
Harlemben a negroid populáció nem kisebbség, de
és kisebbségi csoport körüli populáció eszkalálódott többség, míg Érpatakon a problémákra született válasz. problémáira született válasz. cigányság, valóban kisebbség. A programok ugyanazokra a A probléma forrása A probléma forrása Szegénység és munkanélküliség, Szegénység és munkanélküliség, problémákra adnak választ, magas kriminalitás, konfliktusok magas kriminalitás, súlyos de egészen más „minőségű” a többségi társadalommal. konfliktusok az egész munkanélküliségről és társadalommal. bűnözésről van szó. Pl.Harlemben fiatalkorú bandák gyilkolták egymást és a lakosságot, az áldozatok nagytöbbsége negroid típusú. A két miliő, a gettó és egy Kezdeményező: Kezdeményező: magyar falu, szöges Orosz Mihály Zoltán Geoffrey Canada ellentétben áll egymással, Canada maga is azok közé mert bár a problémák A Szabolcs-Szatmár-Bereg tartozik, akiket programja premisszái azonosak, de a megyei Érpatak polgármestere. megcélzott. Bronxban nőtt fel, napi életszituációk a Független jelöltként került ami hasonlóan szegény és megküzdési stratégiák a megválasztásra, azonban nyíltan veszélyes környéke New létfenntartás lehetőségei vállalja nemzeti elkötelezettségét. Yorknak. Sikeresen kiemelkedett teljesen más körülmények Helyben élte és éli át nap, mint a szegénysorból és tanári között mozognak. Az nap, ami ellen fellép. diplomát szerzett. Közvetlenül Egyesült Államokban túlteng diplomájának megszerzése után a patriotizmus, amire az úgy döntött visszatér, és olyan átlagpolgár is büszke, míg gyerekek útját fogja egyengetni, Magyarországon azonnal akik mint ő maga is, egy támadások érik azt, aki reménytelen, és súlyos tiszteli őseit, és nyíltan konfliktusokkal terhelt felvállalja magyar környéken nőttek fel. származását. A célközösség állapota:
A célközösség állapota:
A cigányság alulképzett, a településen élő cigányok 99%-a munkanélküli volt. A településen elviselhetetlen méretet öltött a bűnözés, elsősorban a vagyon elleni bűncselekmények. Naponta 3-4 bejelentés érkezett a rendőrségre betörésekről, rablásokról. A falu egyik utcáját „kis-chicago”-nak nevezték, mely a település bűnözés által leginkább veszélyeztetett része volt. Az elkövetett bűncselekmények mindössze 5%át derítette fel a rendőrség, és a településnek saját rendőrőrse nem volt.
Harlem a 90-es évekre igazi pokollá vált. Nyílt utcán árulták a drogokat, bandák háborúztak, magas munkanélküliség, reménytelenség, széthullott családok, elveszített otthonok, fenyegető erőszak. 1993-ban egy óvodáskorú gyermeket lőnek arcon. A bandázó fiatalokat, brutálisan erőszakos, erkölcsi érzék nélküli bűnözőkké lettek, akik alapjában veszélyeztették a társadalmat. A Harlemben élők több mint fele a szövetségi szegénységi küszöb alatt él. 18,5%-os a munkanélküliség, a felnőtt korú lakosság kevesebb, mint a 53
A hasonló helyzet, nem feltételez azonosságot. A legszembetűnőbb különbség abban mutatkozik, hogy Érpatakon egy kisebbség tartja rettegésben a többségi magyarokat, míg Harlemben feketék, feketéket. A bűnözés formája is más. Míg Harlemben nagyon gyakoriak az életellenes bűncselekmények, addig Érpatakon a vagyon elleniek a jellemzőek. Közös jellemző viszont, az állami szervek, a karhatalom tehetetlensége. A harlemi fiatalok 60%-a
negyede rendelkezett legalább tovább tanult, míg Érpatakon középfokú végzettséggel, több ez nem állítható. mint 40%-uk már a középiskola elérése előtt kiesett a képzésből. Irányultság Az Érpataki Modell világosan különválasztja a közösség tagjait építőkre és rombolókra. Nem firtatja a romboló etnikai hovatartozását, de határozott jogérvényesítő magatartást tanúsít vele szemben mindaddig, míg jogkövetővé nem válik, vagy el nem nyeri méltó büntetését, illetve el nem költözik az illető.
Alaptézis Érpatakon úgy gondolják, csak a társadalmi normák betartása, és a jogkövető magatartás avathat bárkit a közösség egyenrangú tagjává. A modell nem zárja ki az egyén mentalitásbeli, és életvitelbeli megváltozásának lehetőségét. A változás jeleit tapasztalva, ugyan szigorú kontroll mellett, de a lehetőségekhez képest, minden segítséget megad az együttműködésre hajlandó személyeknek. Válaszok Az érpataki polgármester nem csupán az oktatásban, nevelésben, hanem alapvetően a rendteremtésben látja a megoldás
Irányultság A HCZ egy közösség kríziséről beszél, nem egyéni kudarcokról, Egy egész közösség problémájának látja az évtizedek alatt kialakult és valóban tarthatatlanná vált helyzetet. És valóban, a fekete közösség társadalmi válságáról van szó, aminek kezelése társadalmi szintű megoldásokat igényel. Vagyis, nem néhány deviáns egyed lezüllése veszélyezteteti a többségi társadalmat, hanem Harlem egész társadalma züllött le azáltal, hogy önmagára nézve, érvénytelennek tekintette az általános törvényeket, és sajátos szabályokat kreált az általa lakott territórium birtoklásának céljából. Azon már nem érdemes vitázni, hogy egy agresszív kisebbség erőltette-e rá akaratát a gettóra, vagy a gettó-életmód termelte ki saját szabályait. Alaptézis A HCZ a közösség számára értéket jelentő, tehát változásra képes embereknek tartja Harlem lakóit, akik amennyiben megszabadulhatnak az őket gátló tényezőktől képesek lehetnek arra, hogy ugyanolyan sikeres tagjai legyenek a társadalomnak, mint bárki más a középosztály tagjai közül. Maga a program arra épül, hogy ennek a beilleszkedésnek az elősegítéséért mindent hajlandóak megtenni. Válaszok A Harlem Children's Zone program egyértelműen az oktatást tartja annak a területnek, ahol a kiemelkedés lehetősége,
54
A HCZ egy egész közösséget céloz, míg az Érpataki Modell az egyént. Ami úgy a HCZ, mint az Érpataki Modell esetében a legkézenfekvőbb módja a beavatkozásnak. Harlem nagyrészt homogén populációja esetén etnikai alapú megkülönböztetés fel sem merülhet. Míg Magyarországon, a változtatási törekvések elleni támadások állandó hivatkozási alapja az etnikai alapú diszkrimináció, amit Érpatakon úgy gátolt meg a polgármester, hogy származásra való tekintet nélkül az egyént kívánja megváltoztatni. Annak mentalitását, életvitelét, szocio-kulturális hátterével együtt, amihez segítséget is ad. Teljesen eltérő szükségleteket kell kielégíteni a tengerentúlon, mint hazánkban. Eltérő a gazdaság állapota, a szociális ellátás minősége és struktúrája. A társadalmi befolyásolás eszközrendszere más fajta célokat propagál és ezért más típusú törekvések keltenek fel igényeket, a különböző javak megszerzésére. Más mintákat céloz és követ a két társadalom. Az oktatás, a nevelés, mindkét program központi eleme. Ám míg a HCZ egyes kiválasztottak számára biztosít minden feltételt, (ha
lehetőségét. Modelljének kulcseleme a közrend védelme az élhető település kialakítása és fenntartása, aminek minden más alrendszert alárendel. „A modellnek ez a lényege, hogy rend a lelke mindennek.” Ennek jegyében, és a szülök személyes példamutatásának fontosságát hangsúlyozva, nem csupán a jövő generációjának igyekszik élhető környezetet teremteni, de minden korosztálynak. A közösségi tagság vállalása, egyéni döntés következménye Lehetőségek A magyar szociális ellátórendszer és a segítségnyújtás egyéb lehetőségei (közmunka) nagyon szűkös forrásokkal rendelkeznek. Mind e mellett, összességében személyes ellentételezés nélkül, alanyi jogon jár a szociális ellátások legnagyobb része. Ezen Érpatakon sem tudnak változtatni, de amely esetben lehetséges, az esetben a juttatások odaítélését, az alany együttműködéséhez kötik. Az együttműködés alapja pedig, nem csupán a jogok, de a kötelességek ismerete és szemelőtt tartása, úgy a gyermekvédelem, mint a szociálpolitika más területein. A lehetőségekhez képesti közösségi segítséget, csak normakövető polgár kaphat.
és az egész közösség problémájának megoldása található. Véleményük szerint az Egyesült Államokban az egyik leginkább megbízható útja a szegénységből való kiemelkedésnek az oktatáson keresztül valósulhat meg. Ennek megfelelően a HCZ valójában egy alaposan kidolgozott oktatási program, a jövő generációra koncentrál, az anyaméhtől az egyetemi felvételig kísérve a programba beválasztott harlemi lakókat.
szükséges, testőr kíséri a gyermeket) addig Érpatakon, mindenkinek lehetősége nyílik életútjának alakítására. Vagyis, nem a vakszerencsének köszönheti az egyén és családja a felemelkedés lehetőségét, hanem saját tudatos döntése következményeként élheti meg.
Lehetőségek Szinte végtelen forrással rendelkező, célratörő, minden erőtartalék megmozgatására képes és hajlandó a HCZ program. A speciálisan felkészített oktatóktól, a szociális és egészségügyi szolgáltatásokon keresztül, a biztonsági intézkedésekig az élet kivétel nélkül minden területére választ adnak a program keretében. A szó szoros értelmében az történik, hogy ahol akadályba, problémába ütköznek, ott azonnal létrehoznak erre egy segítségnyújtási módot, ha az nem létezett korábban a térségben, vagy nem megfelelően működött.
Célzott értékek Legfőbb érték az emberi élet. És a közösség lehetőségeihez képest, minden feltételt biztosít, annak felvirágoztatásához azoknak, akik nem rombolják az élet tereit, és önsorsukat. A szülő felelősségét nem kerüli meg gyermeke sorsának alakításában. A gyermek legyen örömforrás, de nem lehet a megélhetés eszköze.
Célzott értékek A legfőbb érték a gyermek, jelenti ki a program. És minden feltételt biztosít, úgy a szerencsés várandós anyának, mint a megszületett életnek. Életének első, meghatározó szakaszán végig kíséri a kiválasztottat, és bőséges forrásainak köszönhetően a gyermek családjának
Anyagi téren, nem említhető egy lapon a két program. Ám az feltűnő egyezés, hogy az egyén kiemelése által igyekeznek követendő példákat felmutatni. Ám, míg Amerikában, kivételezettnek érezheti magát a megsegített, míg a programból kimaradó sikertelennek, vesztesnek, addig Érpatakon mindenkinek megadatik a lehetőség. Természetesen az anyagi lehetőségekhez képest más-más színvonalon. Érpatakon, egy folyamat eredménye az életminőség változása, míg a HCZ kivételezettjeinek azonnali változások állnak be az életminőségében. No, igen! A HCZ programban való részvétel sem feltétel nélküli! Érpatakon, felelősségvállalásra ösztönzik a szülőket, gyermekeik sorsának alakítását illetően. A HCZ keretein belül, a gyermek hozza el a család, vagy szülő életminőségének jobbrafordulását. Olyan reményeket táplálva a közösség tagjaiba, mint
55
életminősége is változáson megy át.
Végcél A helyi közélet megerősödése a közösségépítő szolidaritás újraélesztése, valamint a helyi hagyományok ápolása, és a helyi identitás megerősítése. Hagyományteremtés annak érdekében, hogy a településen érvényre jusson a közösségi szemléletmód, megerősödjön az egyén önmagáért- és családjáért-, valamint a közösségért vállalható felelősségtudat, és a közösségért történő tenni akarás. A településen belül rendnek kell lenni, hogy az együttélés során definiálódhassanak az együttélési normák, és megerősödhessen a helyi szokásjog. Végül is, a közösség normális működésének biztosításán túl, az egyéni értékek kibontakozását és tehetsége szerinti érvényre jutásának egyik módját kívánja megvalósítani a modell.
pozitív amilyen reményekre alapozta sok magyarországi nyomorgó család, saját „megélhetési gyermekvállalását”. Magyarországon nincs vonzó Végcél A program gyakorlatilag egy középosztály kép. A „amerikai középosztályképző”. középosztály alsóés Egy olyan modell, ami az középső harmada elképesztő körülmények ellenére fokozatosan csúszik le a oda-tartózónak, bevonhatónak és nyomorszintre. Nem bevonandónak tartja Harlem garantált sem a munka-, sem lakóit ebbe a középosztályba. a tanulás általi életminőség Azt már csak érintőlegesen javulás. említik a program Egyetlen lehetőségként propagandistái, hogy Harlemben adódik sok millió polgár sem mindenki számára nyílik számára a mindennapi túlélés meg ez a lehetőség, és biztosítása. kivételezettnek érezheti magát, A HCZ pozitív aki egyáltalán részt vehet a diszkriminációs módszere, programban, az állandó kontroll városaink gettósodott slumos ellenére is. Hiszen van negyedeiben, segítséget számonkérés, szankció akár jelenthetne a programba összetűzések is. A biztonsági bevonható embereknek, de őröket éppen azért alkalmazzák, alapvető álló- és dologi hogy erőnek erejével vessenek eszközök hiányában, a véget az elviselhetetlen szegregált telepeken élők erőszaknak elszakítva a környék esetében legalábbis kétséges gyerekeit attól a közegtől, a HCZ-adaptáció amiben minden valószínűség végeredménye. szerint a bandák utánpótlását Mindaddig, míg az ország képeznék. Szüleiknek komoly anyagi lehetőségei ennyire együttműködést kell szűkösek, járhatóbb útnak tanúsítaniuk, miként a tűnik az Érpataki Modell. gyermekeknek is, hogy egészen Amely végeredményben, a más közösségi szabályok között közösség megerősítése által tanulhassanak meg élni. kínál javuló lehetőséget az egyénnek.
Amint az összevetés mutatja a Harlem Children’s Zone program lehetőségeiben, eszközeiben magasan meghaladja a magyar viszonyokat. Anyagi lehetőségeiről már nem is szólva. Amennyiben mégis megpróbálnánk adaptálni, úgy néhány kuriózumszerű eredményt felmutathatna a projekt, Ózdon, Kazincbarcikán, Gyöngyösön, Miskolcon és még sorolhatnám nagyobb városaink és a főváros „Durandáit”32, „Csikágóit”, de összességében nem jelentene megoldást társadalmi szinten. Jómagam, életpárti vagyok, ezért örömet okoz
32
Duranda,Gyöngyös cigánygettójának neve
56
számomra minden egyes jobbra forduló sors, életút, de még nagyobb örömömre szolgálna, ha az egész magyar társadalom, a nemzet sorsa fordulna végre jobbra.
Végszó Terjedelmi okokból nem kerülhetett terítékre sok általam fontosnak vélt téma. A tárgyalt részekbe mégis megpróbáltam beilleszteni azokat a téziseket, metódusokat, amelyek véleményem szerint sarokpontjai a cigányintegráció sikeres végrehajtásának. A humanitás (az emberi méltóság tisztelete; az emberek anyagi és művelődési szükségleteiről való gondoskodás) elveit követve, a mai
valóságot kívántam bemutatni, rámutatni a gondok
forrására, miszerint az alapvető probléma leginkább abban rejlik, hogy a nyomor determinálja a társadalmi státuszt, ami által az iskolázottság, a társadalom alsó régióiban elveszíti társadalmi presztízsét. A tanulatlanság a marginalizálódás, pedig szignifikánsan nagyobb valószínűséggel indukál kriminalitást. Hamarabb vezet indulati bűncselekményekre, amelyek szinte mindig hordoznak rasszista elemeket, és amely elemek önző politikai érdekek szerint értelmezhetőek. A tételes jog pedig, következmények nélkül, senkit sem véd meg az önbíráskodástól, vagy a vérbosszútól.
A társadalmi igazságosság és igazságszolgáltatás
helyreállítása nélkül, a helyzet nem normalizálható. Vagyis az integráció fundamentuma a rend. Azaz a biztonságérzet garantálása, a közrend biztosítása. Hiszen e nélkül, a rozsályi önellátó, önfenntartó falu33 példája is követhetetlen, pedig falvaink nagy többsége, adottságaik szintjén predesztinált az említett gazdálkodási mód bevezetésére. A nyomor, a marginalizálódás a jelenlegi piaci működés keretein belül, annak eszközrendszerével nem számolható fel. Centralizált, felülről vezérelt és hatékony integrációs programra van szükség. Amelynek keretein belül, megszerveződhetnek és kontroll alatt tarthatóak a Kormányprogramban szereplő szociális szövetkezetek, és létesítendő állami munkahelyek. Helyi szinten, a nyomor mérséklésére szociális alapítványok, és szociális bolthálózat létesítésének központi támogatása éppen úgy szükséges, mint a segélyezés reformjának keretein belül, a szociális kártya bevezetése. A kiilleszkedés (désaffiliation) és az önhibás-, vagy más társadalmi automatizmusokból eredő szegregáció folyamatának megállítására, elsődleges eszközként, a munkaerő-piac állami szabályozását szükséges alkalmazni. Akár állami, akár önkormányzati vállalkozások keretein 33
helyipiac.hu/.../hir/1/.../Rozsaly-az-onellato-minta-falu 2011. máj. 16.
57
belül, de értelmes és értékteremtő munkát kell biztosítani, egyúttal akinek lehetséges, képzést is. Mivel a felnőttek munkavállalása, szoros korrelációt mutat a gyermekek iskoláztatásával, másodlagosan az érintettek kulturális állapotában is változások állhatnak be. Hazánk jelen gazdasági- és mentális állapotában, reménytelennek tűnik a magánvállalkozások szerepvállalása a reguláris munkaviszonyok tömeges létesítésében. Éppen ezért szükséges az állam e téren való, akár autoriter intervenciója. Gondolok elsősorban állami beruházások indítására, és ha szükséges, védett állami munkahelyek létesítésére a képzetlen és nyomorgó tömegek részére. Mindazoknak, akik be sem juthatnak a szentséges „munkerő-piacra”. Helyi szinteken problémát jelentenek azok a nemzedékek, amelyek mára már biztosan elveszítették szakmai ismereteik jelentős részét, és nem irányíthatóak vissza
az oktatási rendszerbe.
Számukra másodlagos, szociális munkaerőpiacot, munkaerő-irányítási és gazdálkodási rendszert kellene létrehozni. Az embereket a megélhetéshez elegendő munkajövedelemhez kell
juttatni,
és
az
is
elvárható,
hogy erre
a
rendszerre
alapozva
megfelelő
egészségbiztosítással rendelkezzenek, és nyugdíjat is kapjanak, amikor befejezik életük aktív időszakát. Aminek természetesen vannak és lesznek ellenzői, leginkább a szürke- és feketegazdaság haszonélvezői körében, de érveik sosem bírhatnak oly kényszerítő erővel, mint a társadalom konszolidációs igénye. Ami önmagában is több évtizedes türelemmel, de következetes fegyelemmel végrehajtandó programot igényel. Valamint tisztességes aktivistákat és vezetőket. Akik úgy az ad hoc, mint a hosszútávú szervezési és működtetési technikákat képesek következetesen alkalmazni, akár a helyi projektekbe bevonni, ezáltal a tanult tehetetlenségből kiemelni az érintetteket. Egy tisztességes és jól szervezett program kivitelezéséhez a többségi társadalom is partnerként viszonyul. Úgy az egyházak, mint az önkormányzatok és civil szervezetek. Ám, erőfeszítéseiknek a tudást és a társadalmi hasznosságot kell szolgálnia, amihez a cigányságnak is mentális változásokon szükséges átesnie. Aminek eredményeként kialakulhat az a kettős identitás, amelynek birtokában a magyarországi cigányság, a politikai nemzet részeként élhet a hazában, és nem idegenként. Mindehhez megvannak a hazai humánerőforrások, tapasztalatok. Gondolok elsősorban, a pártállami dokumentumokban fellelhető hasznos kitételekre. Melyek legfőbb tanulsága, hogy központi akaratotérvényesítő kényszerűségek nélkül, nem valósulhat meg a legkorrektebb integrációs program sem. A jogi kényszerek és a szociális juttatásokhoz való hozzáférésnek való megfelelés késztetései, természetesen csupán eszközök lehetnek és nem célok, ám etnikai hovatartozás nélkül mindenkire egyformán kell, hogy vonatkozzanak.
58
A magyarországi cigányság társadalmi állapotának javítása, csakis az egész társadalom szociális és gazdasági problémáinak kezelésén belül és azzal együtt valósulhat meg. Amit diszkriminatív, etnikai alapú intézkedések és kampányok, mint eddig mindig, zsákutcás tévelygésekbe szorítanak.
Irodalom An EU Framework for National Roma Integration Strategies up to 2020.Council Conclusions 10658/11) A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig Brüsszel, 2011.4.5.COM(2011) 173 Kurt Lewin Alapítvány A Roma Integráció Évtizede Program által megjelölt célok megvalósulási folyamatának monitoring-vizsgálata Magyarországon a 2005-2009 közötti időszakra vonatkozóan Budapest, 2010 Második, átdolgozott változat.
59
Bass László AZ ESÉLYEGYENLŐTLENSÉGEK DINAMIKÁJA A Budapesti Longitudinális Fejlődésvizsgálat eredményei a gyermekek szocializációjának társadalmi meghatározottságáról MTA GYEP Budapest, 2007 Készült a Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Program keretében Kutatásvezető: Ferge Zsuzsa © Bass László, 2007ISBN 978-963-9588-97-4 ISSN 1788-9936 Kiadja az MTA KTI Gyerekprogram, Budapest, 2007 A kiadásért felel: Ferge Zsuzsa programvezető Robert Castel De l’indigence a l’exclusion, la désaffiliation du travail et vulnérabilité relationelle. In: Jacques Donzelot: Face a’ l’exclusion 1991. Council Declaration on The European Year for Combating Poverty and Social Exclusion: Working together to fight poverty in 2010 and beyond ECONOMIC COSTS OF ROMA EXCLUSION 2010. Integrated European Platform for Roma Inclusion Road Map 30 June 2010. Herbert Marcuse: One-Dimensional Man Routledge and Kegan Ltd. 1964. Gordon, Milton M.: Assimilation in American Life. The Role of Racc, Religion and Natioanl Origins. New York, 1964. Kertesi Gábor Cigány gyerekek az iskolában, cigány felnőttek a munkaerőpiacon Az 1970 és 1993 közötti évjáratok iskolai pályafutásának alakulása a munkapiaci következmények tükrébe Közgazdasági Szemle, XLII. évf., 1995. 1. sz. (3065. o.) Kézdi Gábor – Surányi Éva Egy sikeres iskolai integrációs program tapasztalatai A hátrányos helyzetű tanulók oktatási integrációs programjának hatásvizsgálata 2005–2007. Kutatási összefoglaló Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság Budapest, 2008 NEMZETI TÁRSADALMI FELZÁRKÓZÁSI STRATÉGIA – MÉLYSZEGÉNYSÉG, GYERMEKSZEGÉNYSÉG, ROMÁK – (2011– 2020) Budapest, 2011. november KIM Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság Raymond Plant: Jólét és vállalkozói társadalom (Kézirat) Solt Ágnes; Élet a reményen túl Szegregált telepeken élők mentalitásvizsgálata 2009.10.01. Thilo Sarazzin DEUTSCHLAND SCHAFFT SICH AB Wie wir unser aufs Spiel setzen München, Deutsche Verlags-Anstalt, 2010ISBN 978-3-421-04430-3 Történelmi mozgásban - Vita a cigányintegrációról Demokrata2011-02-01 Vademecum Az Európai Unió kezdeményezése 68/2007. (VI. 28.) OGY határozat A Kormány 1430/2011. (XII. 13.) Korm. Határozata a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiáról, valamint végrehajtásának a 2012–2014. évekre szóló kormányzati intézkedési tervérõl IX. Határozatok Tára Magyarközlöny 2011. évi 149. szám A CIGÁNYLAKOSSÁG HELYZETÉNEK MEGJAVÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS EGYES FELADATOKRÓL. Az MSZMP KB Politikai Bizottságának határozata 1961. június 20. A CIGÁNYLAKOSSÁG HELYZETÉNEK JAVÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS EGYES FELADATOK VÉGREHAJTÁSÁNAK TAPASZTALATAIRÓL. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának állásfoglalása [1968. június] A MAGYARORSZÁGON ÉLŐ CIGÁNYLAKOSSÁG HELYZETÉRŐL .Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának állásfoglalása [1974. június 11.] A MAGYARORSZÁGI CIGÁNYLAKOSSÁG HELYZETÉRŐL Az MSZMP KB Politikai Bizottságának határozata [1979. április 18.] A CIGÁNYLAKOSSÁG ELMARADOTT RÉTEGEIVEL KAPCSOLATOS KÖZMŰVELŐDÉSI TEVÉKENYSÉG SZERVEZÉSÉHEZ. Irányelvek és módszertani ajánlások [1977] A CIGÁNYLAKOSSÁG HELYZETÉNEK JAVÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS TOVÁBBI FELADATOKRÓL 1016/1979. (VII. 12.) MT számú határozat A CIGÁNYLAKOSSÁG HELYZETÉNEK JAVÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS TOVÁBBI FELADATOKRÓL. MÉM-TOTMEDOSZ-ÉDOSZ együttes felhívás 1979 KOZÁK ISTVÁNNÉ DR.: A CIGÁNYLAKOSSÁG HELYZETÉNEK JAVÍTÁSA ÉRDEKÉBEN HOZOTT KÖZPONTI HATÁROZATOK VÉGREHAJTÁSÁT AKADÁLYOZÓ TÉNYEZŐK [1982] 68/2007. (VI. 28.) OGY határozat a Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervről 1105/2007. (XII. 27.) Korm. Határozat a Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervhez kapcsolódó, a 2008-2009. évekre szóló kormányzati intézkedési tervről J E L E N T É S A ROMÁK TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓJÁNAK ELŐSEGÍTÉSÉRE IRÁNYULÓ 2007. ÉVI KORMÁNYZATI INTÉZKEDÉSEKRŐL, PROGRAMOKRÓL ( Jóváhagyta: Roma Integrációs Tanács)
60
