Az Európai Unió 8 tagállama hulladékgazdálkodási képesítési-, és országos szakképzési rendszerének elemző vizsgálata Összehasonlító jelentés

Az Európai Unió 8 tagállama hulladékgazdálkodási képesítési-, és országos szakképzési rendszerének elemző vizsgálata Összehasonlító jelentés 2013.08.31.

A projekt jellemzői

A JELENTÉS JELLEGE:

Záró jelentés (Eredmények 4.1)

A PROJEKT CÍME:

Szilárdhulladék-kezelő létesítmény vezetők európai képesítési rendszerének kialakítása SWFM-QF

PROJEKT KÓD:

528022-LLP-1-2012-1-GR-LEONARDO-LMP

DÁTUM:

2013. 08.31.

SZERZŐK:

Jens Hofmann Sigmar Kühl

KAPCSOLAT:

Jens Hofmann [email protected] +49 (0) 351 4445 768

Borítókép: Települési szilárd hulladék mennyisége [kg/fő] kezelési technológiák szerint (2010)

A projekt az Európai Bizottság pénzügyi támogatásával valósul meg. Jelen publikáció a szerzők szakmai álláspontját tükrözi. A Bizottságot semminemű felelősséget nem terheli e publikációban szereplő információk bármilyen további felhasználásával kapcsolatosan.

Tartalom

wurden keine Einträge für das 1.EsVezetői összefoglaló ........................................................................................................... 2 Inhaltsverzeichnis gefunden.

2. Bevezetés: a jelentésben szereplő EU-s fókuszországok áttekintése ................................. 4 2.1 A felmérés ......................................................................................................................... 4 2.2 Jegyzet az országos hulladékgazdálkodási ágazat fejlettségi állapotáról ......................... 4 2.3 A jelentés szerkezete ........................................................................................................ 4 3. A hulladékhierarchia bevezetése az országos törvényekben: a törvényi változások eredményeznek gazdasági és strukturális változásokat, vagy fordítva? ................................. 5 4. Az ágazati szövetségek az erőforrás-takarékosabb hulladékgazdálkodási iparnak eredményei vagy fő hajtóerői? ............................................................................................... 12 5. Az országos hulladékgazdálkodási ágazat szereplői: vezetők vagy követők? ................... 13 6. Milyen képesítések számítanak? ....................................................................................... 14 7. Munkaerő-piac – megterhelő vagy kifizetődő? ................................................................... 22 8. Oktatás és képzés – igény alapú és megfizethető? ........................................................... 27 9. Összefoglalás és az országok áttekintése ......................................................................... 34 10. Mellékletek

1

1. Vezetői összefoglaló A következő jelentés nyolc EU-tagállam – Bulgária, Németország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Litvánia, Lengyelország és az Egyesült Királyság – hulladékgazdálkodási képesítési-, és országos szakképzési rendszereit elemzi és veti össze. A jelentés a technikusi (EQF 4) és a vezetői (EQF 6) képesítési szintre összpontosít.

A képzések iránti érdeklődés főként az olyan törvényi kötelezettségekből fakad, mint pl. a veszélyes hulladékokkal foglalkozó hulladékgazdálkodási biztosok képzése. Így érdekes lehet az egészségügyi és biztonsági, valamint hulladékgazdálkodási eljárások területe. A 2015-re kötelezővé váló biohulladékgyűjtés miatt a biológiailag lebomló anyagok kezelése iránti növekvő kereslet a növények fermentálása és komposztálása terén további lehetőségeket kínál.

A szükséges adatokat főként nyolc, hulladékgazdálkodási létesítmények, szövetségek és képzési szolgáltatók körében végzett országos felmérés szolgáltatta, amely lehetővé tette első kézből származó információk gyűjtését és a naprakész betekintést a gyakorlati szakmai ismeretek és készségek körébe, valamint a piaci feltételekbe és a szakképzési kínálatba. Főbb eredmények

A képzési kínálat a résztvevők számára megfizethető; ráadásul azt a munkáltatók és harmadik felek is támogatják pénzügyileg. Ami a továbbképzések, vagyis a vezetői képzések biztosítását illeti, úgy tűnik, a munkafolyamat-orientált kínálatok és az online, illetve mobil tanulási lehetőségek további bevezetése a jövőben előnyt jelent majd az első belépők számára.

Bulgária

Görögország

Az országnak fel kell zárkóznia. A hulladékújrahasznosítás 3%-os aránya (2010-es adat), a nagy mennyiségű veszélyes hulladék, valamint a szakképzés hiánya és a szakképzési szakemberek számára tartott mindössze 1-2 napos hulladékgazdálkodási képzések óriási lehetőségeket kínálnak a szakosodott képzési szolgáltatások számára. Különösen az egészségügyi és biztonságtechnikai, valamint hulladék-, és környezetgazdálkodási eljárások igényelnek figyelmet. A képzési kínálatnak tartalmaznia kell továbbá jogi, műszaki, szociális, gazdasági és környezetvédelmi témákat is. Az árképzést a technikusok és vezetők havi fizetéséhez és béréhez kell igazítani (350, illetve legalább 483 euró). A konkurencia (vagyis az aktuális szakképzési ajánlatok) csekély. A hulladékgazdálkodási létesítmények vezetői számára indítandó szakképzésekhez elengedhetetlennek a felsőoktatással való együttműködés.

Görögországban az újrahasznosítás mértéke 15%. Szilárd hulladékoknál a hulladéklerakás 80% fölött van. A szilárd hulladékkal foglalkozó szakemberek számára a következő témák érdekesek: az üzleti/ vállalati szervezet és vezetés elvei, tárgyalási készségek, kommunikációs készségek, projekt- és pénzügyi menedzsment, környezetvédelmi válságkezelés, hulladékgazdálkodási eljárások országos szintű előírása, környezetgazdálkodási rendszerek, valamint berendezések karbantartása. Az alacsony tudásszint miatt a következő témák is érdeklődésre tarthatnak számot: szilárd hulladékkal kapcsolatos európai jogszabályi keret, felügyeleti és környezetvédelmi paraméterek, hulladékgazdálkodási folyamatok és technológiák műszaki követelményei, vészhelyzeti felkészültség és tervezés elvei, valamint hulladékgazdálkodási berendezések műszaki követelményei.

Németország

A megfizethető és munkafolyamat-orientált képzések biztosításához ésszerűnek tűnik a görög Munkaügyi és Szociális Minisztériummal, az EOPEPP-al és egyetemekkel folytatott együttműködés.

Németország a hulladékgazdálkodási képzések terén igen fejlett. Kétféle foglalkozási profilhoz létezik speciális képzési tanterv: az „újrahasznosítási és hulladékgazdálkodási technikus”, és a „minősített újrahasznosítási, hulladékgazdálkodási és köztisztasági szolgáltató szakember” (vezetői szint).

2

Magyarország

Csak egyetlen regisztrált képzési program létezik (a vilniusi Gediminas Műszaki Egyetemen). Az online képzések érdekesek lehetnek, alkalmazásuk lehetőségét meg kell vizsgálni. Litvániában nincs állami támogatás hulladékgazdálkodási képzésekre. A felmérés eredményei azt mutatják, hogy az esetek több mint 50%-ában a munkáltatók állják a képzési költségeket.

A legnagyobb érdeklődésre a jogi, műszaki, szociális, gazdasági és környezetvédelmi témák tarthatnak számot. A képzéseknek megfizethetőnek kell lenniük, mivel a felmérés eredményei szerint azokért főként maguk a résztvevők fizetnek. A képzési díj technikusi szinten 2000 eurót, vezetők képzése esetén 4000 eurót is elérhet. Speciális képzések kialakításához szükség van a felsőoktatási intézményekkel való együttműködésre. A jelenlegi oktatási kínálatban mintegy 17 BSc képzés szerepel, főként környezetvédelmi mérnöki és környezetgazdálkodási területen.

Lengyelország A következő képzési területek kiemelt érdeklődésre tartanak számot: egészségügy és biztonság, hulladékminimalizálási technológia, hulladékkezelési és környezetvédelmi eljárások, valamint az IPCCelőírások gyakorlati alkalmazása. A felmérés eredményei szerint a jogszabályi lefedettség megfelelő. A hulladékgazdálkodás egyes témakörei megjelennek a szakmai alapképzésben a középiskola felső tagozatán, az egyetemeken (környezetmérnöki és környezetvédelmi alap- és mesterképzésben), valamint rövidebb képzésekben is. Munkafolyamatorientált kínálatokhoz szükség van az egyetemekkel és képzési szolgáltatókkal folytatott együttműködésre. A kurzusoknak megfizethetőknek kell lenniük, mivel a munkáltatók csak igen ritkán állják a képzési költségeket, további finanszírozás pedig csak projekteken keresztül érhető el (a felmérés eredményei). A képzések árát a minimális havi fizetést figyelembe véve kell meghatározni.

Olaszország Az elemzett EU-tagállamok közül 21%-kal (2011-es adat) Olaszországé volt a harmadik legmagasabb újrahasznosítási arány. Vonzók a képzések az egészségügy és biztonság, a hulladékminimalizálási technológia, valamint a hulladék-, és környezetgazdálkodási eljárások terén. Különösen a vezetőképző vagy vezetők számára tartott továbbképzések érdekesek, ami annak köszönhető, hogy egy „települési hulladékgazdálkodási menedzser” akár havi 24.000 eurót is kereshet. A képzések ára lehet magasabb, mint a kelet-európai országokban. A képzéseken való részvétel vonzó lehet a végzettséggel elérhető jobb kereseti lehetőség miatt, és azért is, mert a képzési díjat főként a munkáltatók fizetik (a felmérés eredményei szerint). A képzések alatt szoros együttműködésre van szükség a helyi hatóságokkal. Ők felelősek például a képzések minőségbiztosításáért és akkreditációjáért. A hulladékgazdálkodási területen négy mesterképzést is találunk.

Egyesült Királyság A második legmagasabb újrahasznosítási arányt (25%) az Egyesült Királyságban figyelhetjük meg. A legnagyobb érdeklődésre az egészségügy és biztonság, a hulladékminimalizálási technológia, a hulladék-, és környezetgazdálkodási eljárások, valamint a környezetvédelmi hatásvizsgálatok technológiája terén igényelt készségek tarthatnak számot. Hulladékgazdálkodási területen széles kínálatot találunk (80 regisztrált program és 200 képesítés érhető el).

Litvánia Az ország mérete jelent némi korlátot. A célközönség létszáma meglehetősen alacsony lehet a jelentésben szereplő többi EU-s fókuszországhoz képest. Azon résztvevők számára, akik először kapcsolódnak be hulladékgazdálkodási képzési programokba, legalább 3 napos (24 tanórás) képzéseket javasolnak. A hulladékgazdálkodási eljárásokkal kapcsolatos képzési területek iránt komoly érdeklődés tapasztalható. A jogszabályi előírásokban jelenleg gyenge a lefedettsége a preventív-,fenntarthatósági,környezetgazdálkodási-, termék-életciklus elveknek.

3

2. Bevezetés: A jelentésben szereplő EU-s fókusz országok áttekintése

A (cégek, szakképzési szolgáltatók, szövetségek számára összeállított) strukturált kérdőívek szükséges adatainak és információinak gyűjtésére főként a fókuszcsoportokkal tartott e-mailes és telefonos kapcsolattartás útján került sor. A litván projektpartner által kialakított strukturált kérdőívet néhány országban a megfelelő SWFM-QF projektpartner módosította, hogy az jobban megfeleljen az ország igényeinek. Az összes partnerországot figyelembe véve az átlagos visszaküldési arány jónak mondható, közel 30%-os.

A jelentésben szereplő fókusz országok többségében az EU-s követelményeknek eleget tevő, megfelelő hulladékgazdálkodás kialakítása még jelentős erőfeszítéseket igényel. Az összes érintett – tehát a helyi önkormányzatok, a nyilvánosság, illetve a kellő tapasztalattal és szakismerettel rendelkező vállalkozások – közötti szoros együttműködés elengedhetetlen. Ez a strukturális változás új üzleti lehetőségeket kínál például a logisztika, a hulladékkezelés és az újrahasználat terén, míg a nyilvánosság figyelme elsősorban a termelt hulladék mennyiségének csökkentésére és az újrahasznosítás fokozására irányul. A sikeres hulladékgazdálkodás naprakész és képzett munkaerőt igényel technikusi és vezetői szinten, a közüzemi hulladékgazdálkodásban és magáncégeknél egyaránt. E jelentés nyolc fókusz ország – Bulgária, Németország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Litvánia, Lengyelország és az Egyesült Királyság – aktuális hulladékgazdálkodási képesítéseit és országos szakképzési rendszereit (VETrendszer) elemzi és veti össze. A szükséges információk nagy részét az SWFM országos jelentések szolgáltatták. Valamennyi jelentés statisztikai és általános jellegű adatokat nyújt az országos hulladékgazdálkodási ágazat aktuális helyzetéről, valamint az országos szakképzési rendszerekről.

Elküldve

Visszaküldve

Bulgária

200

200

Visszaküldés aránya 100,00%

Németország Görögország Magyarország Olaszország Litvánia

616

68

11,04%

800

104

13,00%

200

82

41,00%

500

85

17,00%

200

68

34,00%

Lengyelország Egyesült Királyság

620

93

15,00%

600

50

8,33%

1. táblázat: A kvantitatív felmérési eredmények áttekintése

2.1. A felmérés

2.2. Jegyzet az országos hulladékgazdálkodási ágazat fejlettségi állapotáról

Valamennyi országban felmérésre került sor a hulladékgazdálkodási cégek, szövetségek, hatóságok és képzési szervezetek körében, hogy a szakmai követelményeket, a képesítéseket, valamint a technikusi és vezetői szintű szakképzési kínálatot első kézből származó információk támasszák alá.

Az EU környezetvédelmi jogszabályai kötelezettségeket rónak ki a tagállamokra, például hulladékcsökkentés és újrahasznosítási célok tekintetében az országos hulladékfolyam kezelésében. Közvetlen összefüggés prognosztizálható az EUcsatlakozás óta eltelt idő és az újrahasznosított hulladék mennyisége között, valamint várható a hulladéktermelés szétválása a GDP alakulásától.

4

Tehát azoknál az országoknál, amelyek viszonylag friss EU-tagállamok, mint Bulgária (2007), Magyarország (2004), Litvánia (2004) vagy Lengyelország (2004) alacsonyabb újrahasznosítási arány várható, mint mondjuk Németországban, Görögországban, Olaszországban vagy az Egyesült Királyságban.

2.3. A jelentés szerkezete A jelentést kulcskérdések strukturálják. Így könynyebb lesz eligazodni a jelentésben, és könnyebb lesz összehasonlítani az EU-s fókusz országokat is az európai és az egyes országos jogi, politikai, gazdasági és oktatási háttérrel. Az aktuális igények elemzésével megjósolhatók a szakképzés és a hulladékgazdálkodási ágazat jövőbeli fejleményei.

Az EU hulladékcsökkentési előirányzatainak teljesítését célzó, változó jogszabályi környezet az országos hulladékáram kezelésének (fokozatos) átalakulásához vezet, de új üzleti lehetőségeket is kínál, különösen multinacionális vállalatok és szakképzési szolgáltatók számára.

A jelenlegi képesítések és a szakmai igények között hézag várható. A szakképzési kínálatok csak részben vagy egyáltalán nem fedik le a technikusok és a menedzserek aktuális igényeit az országos hulladékgazdálkodási ágazaton belül.

3. A hulladék-hierarchia bevezetése az országos törvényekben: A jogszabályi változások eredményeznek gazdasági és strukturális változásokat, vagy fordítva? stratégiai iránymutatások 2007-2013, az Európai Unió hatodik környezetvédelmi cselekvési programja 2002-2012, valamint az Európa 2020 stratégia).

Az európai jogszabályi keret, és annak beillesztése az országos környezetvédelmi törvényekbe Az EU-s alapító tagállamokra és a csatlakozó országokra egyaránt vonatkoznak a nemzetek feletti regionális irányelvek. A kohéziós politikához tartozik az EU-s költségvetés jelentős része, és a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alapok pénzügyi támogatásával a kevésbé fejlett tagállamoknak lehetősége nyílik a többi EU-tagállamhoz való a konvergencia megvalósítására.

A hulladékgazdálkodási kérdéseket uniós szinten szabályozó főbb jogszabályok egyebek között: a hulladékról szóló 2008/98/EK irányelv, a hulladéklerakókról szóló 99/31/EK, illetve a hulladékégetésről szóló 2000/76/EK irányelv, valamint a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv. Az irányelvek kötelezik a tagállamokat az irányelvek rendelkezéseinek országos jogszabályokba való bevezetésére a hulladékgazdálkodás területén.

Az uniós szakpolitika egy fontos célja a fenntartható fejlődés elveinek bevezetése, ám a környezetvédelmi cselekvéstervek között az EU környezetvédelmi szakpolitikájának egyik fontos eleme a hulladékgazdálkodás. Az operatív célkitűzések között szerepel a hulladéktermelés felszámolása annak forrásánál, valamint a természeti erőforrások hatékony felhasználásának támogatása azok ismételt felhasználásának, különösen újrahasznosításának elősegítésével.

A 2008/98/EK keretirányelv a következő határokat jelölte ki az EU-tagállamok, így Bulgária, Németország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Litvánia, Lengyelország és az Egyesült Királyság számára is: •

A környezetvédelmi és hulladékgazdálkodási kérdéseket az EU-s szintű stratégiai dokumentumok is tükrözik (lisszaboni stratégia 2000, az EU megújított fenntartható fejlődési stratégiája 2006, közösségi

2015-ig legalább az olyan hulladékok, mint a fém, papír, műanyag és üveg szelektív gyűjtésének bevezetése;

•

2020-ig a kommunális hulladék (különösen papír, fém, műanyag és üveg) teljes tömege legalább 50%-ának újrahasználata és újrahasznosítása;

5

•

2020-ig gondoskodni az anyagok újrahasználatáról, újrahasznosításáról és egyéb felhasználásáról, beleértve a nem veszélyes építkezési és bontási hulladék visszatöltési célú hasznosítását, a teljes tömeg legalább 70%-ában.

A hulladéklerakókról szóló 99/31/EK irányelv a következő célokat tűzte ki a tagállamok számára: a biológiailag lebomló hulladék teljes mennyiségének legfeljebb 35%-a (tömeg alapján) kerülhet hulladéklerakókba (2016-ban). A hulladékégetőkről szóló 2000/76/EK irányelv bevezet néhány szigorú feltételt a hulladékégető erőművek üzemeltetése és kibocsátási szintjei kapcsán, hogy a lehető legnagyobb mértékben csökkenthető legyen a hulladék égetésével kibocsátott anyagok káros hatása. Az irányelv azt is előírja, hogy az égetés során termelt hőt a lehető legnagyobb mértékben vissza kell nyerni. A csomagolásról szóló 94/62/EK irányelv a csomagolóanyagok súlyának és volumenének csökkentésére tesz javaslatot, és arra kötelezi a tagállamokat, hogy előzzék meg a csomagolási hulladék termelődését, vezessenek be programokat a csomagolási hulladék begyűjtésére a felhasználóktól és a szelektív hulladékból, és hogy az irányelvben rögzített korlátokon belül alakítsanak ki rendszereket a csomagolóanyagok visszanyerésére vagy újrafelhasználására.

Bulgáriában (Hulladékgazdálkodási (2012) és a Környezetvédelmi törvény);

-

Németországban (2013-as német újrahasznosítási törvény, valamint a törvény általános rendelkezéseit részletező számos rendelet, például a következő területeken: a csomagolási hulladék keletkezésének megelőzése, illetve annak újrahasznosítása; leselejtezendő járművek; hulladéklerakók; elektromos és elektronikus berendezésekről szóló törvény; biológiai hulladék;

Görögországban (50910/2727/2003 számú közös miniszteri rendelet „a szilárdhulladékgazdálkodás intézkedéseiről és feltételeiről – országos és regionális tervgazdálkodás” – Országos hulladékgazdálkodási terv)

-

Magyarországon (1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól, 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról, Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP) és a kapcsolódó Országos Hulladékgazdálkodási Terv)

-

Olaszországban („Környezetvédelmi 152/061 rendelet)

-

Litvániában (Országos Hulladékgazdálkodási Terv 2007-2013; készül az új terv)

-

Lengyelországban (a hulladékról szóló törvény és a települések tisztaságának és rendjének fenntartásáról szóló törvény)

-

Az Egyesült Királyságban (Anglia és Wales: pl. a 2006-os SI 937 Hulladékgazdálkodási (Anglia és Wales) jogszabályok, a 2012/19-es WEEE irányelv, a hulladékról szóló 2012 SI 1889-es (Anglia és Wales) módosított jogszabályok; Skócia: pl. a 2010 SI 1095-ös, selejtezendő járművekről szóló (gyártói felelősségvállalás) módosított jogszabályok: Észak-Írország: pl..

törvény:

A hulladékgazdálkodási hierarchia a legkívánatosabbtól a legkevésbé kívánatosig írja le az intézkedéseket.

Az irányelvek előírásai részben vagy egészben megvalósulnak az országos jogszabályokban is, pl.: -

-

1. Megelőzés – azt jelenti, hogy az intézkedésre már azt megelőzően sor kerül, hogy az adott anyag vagy termék hulladékká válna, és így csökkenthető a hulladék mennyisége vagy annak káros hatásai;

törvény

1

22/97 visszavont rendelet; a 152/06-os rendeletet később a 2008. január 16-i 4-es számú rendelettel módosították.

6

2. Előkészítés újrahasználatra – minden olyan folyamatra vonatkozik, aminek köszönhetően az egyes anyagokból vagy termékekből nem hulladék lesz, hanem újra használhatók eredeti rendeltetésük szerint;

A hulladékfolyam kezelésére gyakorolt hatások A hulladékfolyamokról szóló irányelvek bevezetése jelentős előnyöket hozott az újrahasznosítási ágazat számára a minimális újrahasznosítási célok megállapításával.

3. Újrahasznosítás – bármely olyan visszanyerési folyamat, amelynek köszönhetően a hulladékból ismét az eredeti célokra vagy más célokra használt anyag lesz, beleértve a szerves anyagok újrahasznosítását is. Ebbe nem tartozik bele az energiatermelés és a hulladék üzemanyaggá alakítása;

A hulladékfolyam-irányelvek lehetővé tették a közhatóságok számára a hulladékgyűjtés és kezelés költségeinek csökkentését az érintett hulladékfolyamok kapcsán. A hulladéktermelés 2010-ben (millió tonnában kifejezve – Eurostat) következőképpen alakult:

4. Egyéb visszanyerési folyamatok, köztük az energia-visszanyerés – elsősorban a hulladék hőkezelését jelenti, amelynek során elektromosság és hő termelődik, valamint a hulladék üzemanyaggá alakítását;

Bulgária: 164,8 Németország: 327,23

5. Környezetvédelmi szempontból helyes hulladéklerakás – minden egyéb olyan hulladékgazdálkodási folyamat, ami nem jár visszanyeréssel és megfelel a környezetvédelmi követelményeknek, pl. hulladéklerakók.

Görögország: 65,24

Az irányelv kötelezi a tagállamokat a környezetvédelmileg hatékony hulladéklerakás és hasznosítás megfelelő szintű biztosítására.

Litvánia: 4,32

Magyarország: 12,87 Olaszország: 126,15

Lengyelország: 150,57 Egyesült Királyság: 230,12

A fő hulladékfolyamok összetételét az 1. ábra mutatja.

7

1. ábra: A főbb hulladékáramok metrikus tonnában kifejezve, egyéb hulladék és ásványi eredetű hulladékok nélkül (2010, Eurostat)

A fókusz országok többségében a fő hulladékáram nagy mennyiségét teszi ki a kommunális hulladék. Az egyik kivétel Bulgária, ahol a veszélyes hulladék mennyisége négyszerese a kommunális hulladéknak.

A hulladékfolyam egyes elemeinek kezeléséhez 2 szükség van bizonyos infrastruktúrára. A 2. ábra áttekintést ad a hulladékkezeléshez és lerakáshoz szükséges infrastruktúráról.

Tömege alapján a csomagolási hulladék a harmadik helyet foglalja el a hulladékáramokban.

A megkülönböztetett hulladékkezelési struktúra az országos fejlettség állapotát tükrözi. A létesítmények száma (többé-kevésbé alacsony vagy magas szinten) megfelel a szükséges kapacitásoknak, az egyes országoktól függően. Egy-egy különálló újrahasznosító létesítmény – pl. leselejtezett járművek számára – megléte egy új EUtagállamban már az EU-irányelvek hatását jelzi.

A leselejtezendő járművek, akkumulátorok, illetve az elektromos és elektronikus berendezésekből származó hulladék mennyisége egyik országban sem haladja meg a 4%-ot.

2

Megjegyzés: Egyesült Királyság – csak 2012-es adatok állnak rendelkezésre; Magyarország: Az újrahasznosító létesítmények száma nem teljes; Bulgária: nem áll rendelkezésre adat a komposztáló létesítményekről.

8

2. ábra: A hulladékgazdálkodási létesítmények száma 2010-ben (különböző források; az egyedülálló létesítmények kapacitását nem tükrözi)

A nyolc EU-tagállam közül az Egyesült Királyság, Németország és Olaszország a hulladékhierarchia valamennyi szintjét megvalósította. Görögországban és Magyarországon a hulladékhasznosítási opció: az új anyagok előállítása nem szerepelt sem az idevágó jogi dokumentumokban, sem az országos jelentésekből származó információk között. Így feltételezhető, hogy ez az opció e két országban nem elérhető.

A hulladéklerakók száma a komposztáló és újrahasznosító üzemekhez képest jól illusztrálja az újrahasználatra vonatkozó intézkedések fontosságát. Azokban az országokban, ahol a hulladéklerakás dominál – pl. Bulgária, Görögország, Litvánia és Olaszország – további intézkedésekre van szükség az EU-s csökkentési arányok eléréséhez.

Lengyelország, Bulgária és Litvánia a megelőzésre, az újrahasználatra, az újrahasznosításra és a hulladéklerakásra tett intézkedéseket. Visszanyerési opciók: az új anyagok és az energia előállítása valószínűleg hiányzik.

Ez további nyomást jelent majd a cégek, közhatóságok és a politika, valamint a képzési szolgáltatók számára.

9

Az újrahasznosítás mértékére gyakorolt hatások

A felzárkózáshoz pl. Németország mellé szorosabb együttműködésre van szükség a helyi önkormányzatok és olyan vállalkozások között, amelyek birtokában vannak a kellő tapasztalatnak és szakismereteknek.

A kitűzött csökkentési célok eléréséhez majdnem mindegyik EU-s fókuszországban további lépésekre van szükség. A fő hulladékáramok elemzése alapján (lásd 1. ábra) e jelentés valamennyi országában a kommunális hulladék aránya a legnagyobb.

Az új EU-tagállamok (amelyek 2004 óta csatlakoztak) hasonló problémákkal állnak szemben a hulladéklerakás csökkentése és az újrahasznosítási arány növelése kapcsán.

Egyes országokban drámai minőségi változásra van szükség a hulladékgazdálkodás megszervezésében és módszereiben, különösen Bulgáriában, ahol 2010-ben az újrahasznosított kommunális hulladék mennyisége nem volt mérhető.

A régebbi EU-tagállamok közül Görögországnak kell csökkentenie magas, 82%-os (2011-es adat) kommunálishulladék-lerakási arányát, valamint növelnie jelenlegi komposztálási (3%) és újrahasznosítási (15%) arányát.

Lengyelországban például a szemétlerakás csökkentése igényel további erőfeszítéseket. Hulladéklerakókat kell bezárni és rekultiválni. Az illegális szemétlerakás megelőzéséhez mindenkit, különösen a vidéki területek lakóit be kell vonni a hivatalos kommunális hulladékgyűjtés rendszerébe. A korszerű infrastruktúra kialakítása – pl. a hulladék mechanikus és biológiai vagy hőkezelését biztosító berendezéseké – elengedhetetlen.

Úgy tűnik, a hulladéklerakási adó kellőképpen hozzájárul ahhoz, hogy elterelje a hulladékot a lerakóktól. A hulladék mechanikai és biológiai kezelésére újonnan tervezett és megépített üzemek ezzel egyidejűleg a hulladék biológiailag lebomló részét terelik majd el a hulladéklerakókból, és fokozzák az anyagok visszanyerését.

3. ábra: A kommunális hulladék újrahasznosítási arányai (komposztálás nélkül) %-ban kifejezve 2011-ben (Eurostat)

10

A nemzeti gazdaságokra gyakorolt hatások

Olaszország jó úton jár ahhoz, hogy 2020-ra elérje a kommunális hulladék megjelölt újrahasznosítási arányát. A kommunális hulladék újrahasznosítási arányának növelése különösen Dél-Olaszországban fontos. Szicíliában a hulladéklerakás aránya 93%. Ezzel szemben az észak-olaszországi Lombardiában az újrahasznosítás mértéke 45%.

Az egyik fő eredmény, amellyel az EU-direktívák sikeressége mérhető, a hulladéktermelés és a GDP növekedési mértékének elválása. A 4. ábra e jelentés fenntartható hatását illusztrálja az EU-tagállamok többségében 2006 és 2010 között. A hulladéktermelés aránya egy országban (Olaszország) nőtt mérsékelt GDP-növekedés mellett, egy másikban (Bulgária) pedig igen nagymértékű GDPnövekedés mellett.

Az Egyesült Királyságnak a kommunális hulladék 50%-os újrahasznosítási célarányát kell elérnie 2020-ra. 2010-ben az újrahasznosítás növekedési mértéke lelassult. A jövőben lassú növekedés várható a gazdasági válság óta a helyi költségvetéseket sújtó takarékossági intézkedések miatt. Emiatt kevés lehet a rendelkezésre álló idő a szükséges, szerves hulladékot újrahasznosító és visszanyerő létesítményekbe való beruházásra és azok megépítésére.

Egyes országokban - Németországban, Magyarországon, Litvániában és Lengyelországban – a hulladéktermelődés csökkent. Ez azt jelenti, hogy kevesebb hulladékot termeltek, a gazdaság pedig növekedett. Az Egyesült Királyságban a hulladéktermelés növekedési mértékének csökkenése nagyobb volt, mint a GDP csökkenése.

Németország majdnem elérte az 50%-os kitűzött újrahasznosítási célt. A 2020-ra a kommunális hulladék 100%-ának teljes hasznosítására vonatkozó cél ambiciózusnak tűnik. Ez az újrahasznosítási arány további növekedését fogja eredményezni. A biohulladék 2015-re megvalósítandó kötelező gyűjtése a biológiailag lebomló anyagokat közvetlenül átirányíthatja a mechanikai és biológiai kezelést (MBT) végző üzemekből a biogázt termelő fermentáló és komposztáló üzemekbe. Közép- és hosszú távon sor kerülhet az MBT üzemek bezárására.

11

4. ábra: Szétválasztó hatás (%-ban): GDP-növekedés, hulladéktermelődés csökkenése (forrás: EUROSTAT)

12

Konklúzió: az EU-s jogszabályok hatása Az irányelveknek a jelentésben szereplő EUtagállamokra nézve a hulladékgazdálkodás területén óriási gazdasági, műszaki és politikai következményei vannak. Egyértelmű: a nagyobb mértékű újrahasznosításra és csökkenő hulladéklerakásra törekvő gazdaságra való átállásnak az EUdirektívák adtak lökést. Németországban például a környezetvédelmi jogszabályok bizonyos mértékig magasabb szintű kötelezettségeket róttak ki a hulladékok újrahasznosítására, mint amit az EUirányelvek megköveteltek. A kommunális hulladék 64%-os újrahasznosítása ezt jól illusztrálja.

A szétválasztó hatás Görögország esetében nem figyelhető meg a 2006-2010 közötti időszakban. A hulladék mennyisége hatszor olyan gyorsan nőtt, mint a GDP. Az EU-direktívák egyik fontos hozadéka a gazdasági növekedés elválása a hulladéktermeléstől. A magasabb szintű éves növekedés már nem jelent szükségszerűen több hulladékot például a fokozottabb ipari tevékenység miatt. A változó környezet a hulladékgazdálkodási létesítmények üzemeltetéséhez képzett és friss tudással rendelkező szakembereket igényel, technikusi és vezetői szinten egyaránt. Ennek egy plusz eredménye a képzett dolgozók iránti verseny lesz; emellett új munkahelyek is létrejöhetnek. A gyakorlatias, és ezért kompetencia-orientált képzés iránti igény nyilvánvaló.

Az EU-direktívák mögött található fő filozófia az, hogy a hulladék nem egyszerűen hulladék, hanem egy (újrahasznosítható) erőforrás. Az új környezetvédelmi jogszabályok folyamatos betartatása minden egyes tagország hulladékgazdálkodási ágazatában a köz- és magánszféra tartós átalakulásához vezet. Az újrahasznosítás növekvő szintjének kezeléséhez korszerűsített hulladékkezelő infrastruktúrára van szükség.

A hulladékgazdálkodási ágazat jogi, gazdasági, politikai és műszaki tényezői közti dinamika olyan átalakulási folyamatot indít el, amely bizonyos mértékig önmagát serkenti. A cél egy, az erőforrásokkal takarékoskodó, és egyúttal növekvő gazdaság felé mutató, felfelé törekvő spirál.

Ezen túlmenően a hulladékáram irányelvek gyártói felelősségvállalásra és egyéb jogszabályi követelményekre vonatkozó előírásainak betartása a magánszektor számára jelentős adminisztratív költségeket generált, jóllehet, az ilyen költségek bizonyos mértékig beépülnek a piacra kerülő termékek árába.

13

4. Az érdekvédelmi szövetségek az erőforrás-takarékosabb hulladékgazdálkodási iparnak eredményei vagy fő hajtóerői? Az érdekvédelmi szövetségek a változás eredményei, hajtóerői és egyes esetekben kerékkötői is, attól függően, hogy mekkora befolyást szereztek. A szövetségek fő feladata a tagok érdekképviseletével történő lobbyzás.

Többségük egy-egy adott hulladékfolyamra és végtermékre koncentrál. Ráadásul főként vállalatokat képviselnek. Azokban az országokban, ahol a hulladékgazdálkodást részben vagy egészében közszolgáltató cégek szervezik és végzik, megtalálhatók a közületi hulladékgazdálkodási szövetségek (pl. Németország, Litvánia, az Egyesült Királyság és Lengyelország).

Feltételezhető, hogy az országos hulladékgazdálkodási ágazatok jelenlegi szövetségeinek felépítése még meglehetősen fiatal. Így többnyire heterogén felépítésről van szó. Németországban is heterogén szövetségi felépítést találunk. Vannak kizárólag közés magáncégeket tömörítő szövetségek, illetve bizonyos hulladékfolyamokhoz vagy végtermékekhez kötődő szövetségek. A német hulladékgazdálkodási ágazat érdekeit Európában összefogó ernyőszervezet kiépítésének első tendenciái már sejthetők.

A legtöbb szervezetnél erős a nemzeti hangsúly, és főként kormányzati tagjaik stb. érdekeiért lobbyznak. Ennek oka a kis- és középvállalkozások szerkezete és a földrajzi fókuszú, valamint állami tulajdonban lévő hulladékgazdálkodási cégek. Ez középtávon megakadályozhatja a nemzetközi tendenciákat, különösen a kisebb EU-tagállamokban. Csak egyetlen olyan szövetség van, amelyik európai szinten a multinacionális cégekre is egyértelműen odafigyel.

Az e jelentésben szereplő EU-tagállamok mindegyikében található legalább egy szövetség, amely a teljes országos hulladékgazdálkodási ágazatot képviseli. A kisebb uniós országokban kevésbé gazdag a felhozatal szövetségek terén, ráadásul a szövetségek felépítése is differenciált.

A jövőben az országos szövetségi struktúra szélesebb differenciálása várható a hulladékfolyamok és végtermékek tekintetében, különösen a fiatalabb EU-tagállamokban

5. ábra: A szövetségek száma és fókusza

14

5. Az országos hulladékgazdálkodási ágazat szereplői: vezetők vagy követők? Úgy tűnik, a szövetségek is az EU-direktívák eredményei. Egyes országok, ahol a nemzeti érdekvédelmi szövetségek felépítése diverzifikáltabb, inkább hajtóerőként szolgálnak az EU jogalkotásának változásaiban, hogy üzleti lehetőségeket biztosítsanak külföldön, miközben az Európai Unió fenntartható fejlődésre vonatkozó célkitűzéseit is teljesítik.

számadat képet ad az országos szövetségek felépítéséről, de a teljesség igénye nélkül. A közszféra Olaszországban 4000 kisebb közüzemével fontos szerepet játszik a hulladékgazdálkodásban. Ezzel szemben Lengyelországban, az Egyesült Királyságban és Németországban a hulladék gyűjtését, kezelését stb. végző magáncégek játszanak aktívabb szerepet. Ezek olyan feladatokat végeznek el, amelyeket az állami tulajdonban lévő cégek nem tudnak teljesíteni. Németországban kb. 1600 állami és magántulajdonban lévő cég található; Lengyelországban ez a szám meghaladja a 7600-at.

Az aktív szereplők mindegyik országban vállalatok és helyi hatóságok, amelyek főként helyi szinten végzik a hulladékgazdálkodást. Bulgáriában állami, helyi és települési szinten egyéb vállalatokkal együtt közcégek felelnek a hulladék ártalmatlanításáért, kezeléséért és a hulladéklerakókért. További befolyást gyakorolnak még nem kormányzati szervezetek és érdekvédelmi szövetségek.

Nyilvánvaló, hogy a köz- és magánszféra, illetve a hulladékcsökkentési és újrahasznosítási célok kölcsönösen egymást ösztönzik.

A hulladékgazdálkodási szövetségek számáról és elsődleges fókuszáról az 5. ábra nyújt áttekintést. A számadat képet ad az országos szövetségek felépítéséről, de a teljesség igénye nélkül.3 Litvániában a szakosodott cégek között 10 Regionális Hulladékgazdálkodási Központ koordinálja a hulladék gyűjtéséhez, szortírozásához és újrahasznosításához fűződő intézkedéseket. A Regionális Szilárdhulladék-gazdálkodási tervekben lefektetett célok és célkitűzések megvalósításában a görög Szilárdhulladék-gazdálkodási Ügynökségek játszanak aktív szerepet. A helyzet némileg hasonlatos Litvániához, ám Görögországban a regionális újrahasznosítási programokat szervező cégek bizonyos fokig aktívabb szerepet játszanak a hulladékkezelésben, mint Litvániában. A hulladékgazdálkodási szövetségek számáról és elsődleges fókuszáról az 5. ábra nyújt áttekintést. A 3

Magyarországon például a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége található.

15

6. Milyen képesítések számítanak? E fejezet a bolgár, német, görög, magyar, olasz, litván, lengyel és egyesült királyságbeli szilárdhulladék-kezelő létesítmények szakembereinek aktuális képesítéseiről, tudásáról, készségeiről és kompetenciáiról ad áttekintést. A „szakemberek” kifejezés technikusokat és vezetőket takar.

5. Gazdasági szempontok: fenntartható fejlődés, a termék-életciklus elvei, társadalmi felelősségvállalás és a vállalati szervezet és vezetés elvei. A 6. ábra a jelentésben szereplő fókuszországok vonatkozásában hasonlítja össze az ismeretek fontosságát a fent említett 5 szempont szerint. A megadott számok az egyes pontozott elemek számtani átlagát mutatják ezen az öt szemponton belül. Részletes áttekintés a II. mellékletben található.

Az alábbi adatok az EU-fókuszországokban végzett felmérés eredményein alapszanak. A könnyebb összehasonlíthatóság kedvéért az adatok pontszámokat kaptak (lásd I. melléklet). A nagy jelentőség 3-asnak felel meg, a közepes jelentőség 2nek, a kis jelentőség pedig 1-nek.

Bulgáriában valamennyi szempont nagy jelentőségű, mivel nem működik szakképzés, és csak legfeljebb 1-2 napos kurzusok állnak rendelkezésre. Ahhoz, hogy az EU hulladékcsökkentési és újrahasznosítási céljainak megvalósításával lépést lehessen tartani, ez a fajta tudás alapvető fontosságú. Többékevésbé nagy jelentőséggel bírnak a jogi szempontok Görögországban és Litvániában, szemben a németországi, magyarországi, olaszországi, lengyelországi és egyesült királyságbeli inkább közepes jelentőséggel.

I. A tudás fontossága A felmérés aktuális betekintést tesz lehetővé az ismeretek olyan szempontjaiba, amelyekre az országos hulladékgazdálkodási ágazatokban szükség van. A felmérés a következők tekintetében szolgál adatokkal:

Bulgária kivételével a műszaki és szociális szempontok valamennyi államban közepes jelentőségűek. Magyarországon nagyok az eltérések a kis jelentőségű környezetvédelmi és gazdasági szempontok, illetve a közepes jelentőségű jogi és műszaki szempontok között. Olaszországban, Németországban, Lengyelországban és az Egyesült Királyságban az összehasonlításban szereplő valamennyi szempontot inkább közepes jelentőség jellemzi. Úgy tűnik, az Egyesült Királyságban a jogi szempontok a legkevésbé fontosak.

1. Jogi szempontok: országos törvényi előírások, EU-s törvényi előírások, hulladékgazdálkodási szakpolitikai elvek, valamint a hulladékgazdálkodási eljárások országos követelményei; 2. Környezetvédelmi szempontok: környezetvédelmi hatásfelmérés, a környezetgazdálkodási rendszerek elvei és a környezeti számvitel elvei; IPPC elvek és hulladék / szennyezés-megelőzési elvek; 3. Műszaki szempontok: a hulladékosztályozás elvei, a berendezések és a technológia műszaki követelményei, a legkorszerűbb technológiák és felügyeleti követelmények;

Görögországban a gazdasági és környezetvédelmi szempontok jelentősége kicsi, míg a műszaki és szociális szempontoké közepes. Hasonló a helyzet Litvániában, ám ott a jogi és a gazdasági szempontok különbsége nagy.

4. Szociális szempontok: a vészhelyzeti felkészültség elvei és megelőző jellegű javító intézkedések tervezése, egészségügy és biztonság;

16

6. ábra: A pontokkal értékelt tudás áttekintése a nyolc EU-tagállamban jogi, műszaki és szociális, gazdasági, valamint környezetvédelmi szempontok szerint [a jobb áttekinthetőség érdekében a műszaki és szociális szempontok együtt szerepelnek]

II. A témakörök lefedettsége

Valamennyi EU-s fókuszországban nagy jelentősége van a tudásnak a következők kapcsán:

Hogy betekintést nyerhessünk országos szinten az ismeretek fontosságába, megvizsgálásra került egyegy témakör lefedettsége. A 7. ábra a szóban forgó országok közti különbségeket illusztrálja, valamint egy adott országon belül egy-egy szempont fontosságát és lefedettségét.

1. Országos törvényi előírások és hulladékgazdálkodási szakpolitikai elvek (kivéve Magyarországon és Olaszországban); 2. Egészségügy és biztonság, felügyeleti követelmények, a hulladékosztályozás elvei, a vészhelyzeti felkészültség elvei és megelőző jellegű javító intézkedések tervezése;

Érdekesség, hogy Bulgáriában a műszaki/szociális szempontok magasabb pontszámot kaptak, mint a többi uniós államban. Azonban a következő témáknál – és különösen a műszaki és szociális szempontok jelentőségében és lefedettségében – hézag található: a berendezések és a technológia műszaki követelményei, valamint a legkorszerűbb technológiák.

3. Környezetvédelmi hatásfelmérések. Mindegyik országban meglehetősen kicsi a környezeti számvitel elveinek jelentősége.

17

7. ábra: Az ismeretek (jogi, műszaki és szociális szempontok) jelentőségének és lefedettségének összehasonlítása [a jobb áttekinthetőség érdekében a műszaki és szociális szempontok együtt szerepelnek]

A műszaki és szociális szempontok kapcsán hasonló eredmények születtek Magyarországon, ám itt a lefedettség kis mértékű, míg a következő területeken közepes szintű jelentőséget tapasztalunk: hulladékosztályozás, a berendezések és a technológia műszaki követelményei, a legkorszerűbb technológiák, a vészhelyzeti felkészültség elvei, felügyeleti követelmények, valamint egészségügy és biztonság.

A többi EU-s fókuszországban többnyire azonos a lefedettség és a tudás jelentősége. Olaszországban a műszaki és szociális szempontok terén hézag található a tudás közepesre értékelt jelentősége és a tényleges lefedettség (kis jelentőségű) között. A 8. ábra alapján Magyarországon és Görögországban meglepően alacsonyan értékelik a gazdasági és környezetvédelmi szempontokat.

A gazdasági témakör, a vállalati szervezet és igazgatás elvei a témakörök lefedettségének értéke szerint szintén alacsony értékelést kaptak.

Az Egyesült Királyságban meglehetősen nagy a hézag a gazdasági és környezetvédelmi szempontok jelentősége és lefedettsége között. Ennek oka az adatok egyenlőtlensége (az elemzett témakörök lefedettségéről kevés az adat).

18

8. ábra: Az ismeretek jelentőségének és lefedettségének összehasonlítása (gazdasági és környezetvédelmi szempontok)

A jelentésben szereplő többi EU-tagállam esetében nincs nagy eltérés a lefedettség és a fontosság között. Érdekességként megjegyezzük, hogy Görögországban és Litvániában a környezetvédelmi szempontok magasabb pontszámot kaptak, mint a gazdasági szempontok.

1. Hulladékgazdálkodási eljárások,

Az ismeretek jelentőségének és a lefedettségének témakörönkénti összehasonlítása a III. mellékletben látható.

5. Életciklus-felmérési módszerek,

2. Környezetgazdálkodási eljárások, 3. Egészségügyi és biztonsági eljárások, 4. Hulladékminimalizálási technológia,

6. Környezetvédelmi hatásfelmérés módszerei, 7. Az IPPC-engedélyek igénylésének fejlesztése. A 9. ábra az egészségügy és biztonság nagy jelentőségét mutatja csaknem minden államban.

III. A készségek fontossága A készség egy tanult képesség egy előre meghatározott eredmény elérésére. A felmérésben a következő gyakorlati készségek kerültek részletesebb vizsgálatra:

19

9. ábra: A készségek fontossága (főként műszaki és szociális szempontok; Görögország és Magyarország tekintetében nincsenek adatok)

Az Egyesült Királyságban és Bulgáriában a környezetvédelmi eljárások igen fontosak.

Életciklus-felmérések tekintetében a készségek meglehetősen alacsony vagy közepes figyelmet kapnak. A hulladékminimalizálás készségei közepes fontosságúak; egyedül az Egyesült Királyságban értékelték igen nagyra a jelentőségüket.

A technikusok és vezetők valós igényeivel kapcsolatos információgyűjtéshez összehasonlításra van szükség az aktuális készségek és a készségek fontossága között.

A 10. ábra a hulladékgazdálkodási eljárások közepes, illetve nagy jelentőségét mutatja. A környezetgazdálkodási eljárások, a környezetvédelmi hatásfelmérések módszerei és az IPPPC-engedélyek igénylésének fejlesztése közepes jelentőséget kaptak.

20

10. ábra: A készségek fontossága (gazdasági és jogi szempontok; Görögország és Magyarország tekintetében nincsenek adatok)

Bulgáriában kisebb hézag található a jelenlegi készségek és a készségek fontossága között a hulladékgazdálkodási eljárások területén. Lengyelországban valamennyi készség kapcsán kisebb hézagokat látunk. Nagyobb az eltérés a környezetvédelmi hatásfelmérés területén, mivel a jelenlegi készségek közepesnek tartott fontosságukhoz képest alacsony értékelést kaptak. Litvánia jogi és gazdasági területen még magasabb értékekről számol be a jelenlegi készségek kapcsán, mint az egyes készségek fontossága terén. Az Egyesült Királyságban és Németországban nem számoltak be nagy különbségekről.

A 11. ábra azt mutatja, hogy a jelenlegi készségek általában alacsonyabb pontszámot kaptak, mint amekkora a fontosságuk. Láthatók a ki nem elégített igények. Olaszországban nagy a hézag az egészségügyi és biztonsági eljárások terén abban az értelemben, hogy a jelenlegi készségek közepes jelentőséget kaptak, míg a készségek fontossága igen nagy. Hasonló képet mutat a hulladékminimalizálás területe, az életciklus-felmérés módszerei és a környezetgazdálkodási eljárások.

21

11. ábra: A jelenlegi készségek és a készségek fontosságának összehasonlítása (műszaki és szociális szempontok)

12. ábra: A jelenlegi készségek és a készségek fontosságának összehasonlítása (jogi és gazdasági szempontok)

22

Magyarországon és Görögországban nem álltak rendelkezésre összevethető adatok.

További érdekes témakörök: 1. Tárgyalási készségek, 2. Berendezések karbantartása, 3. Kommunikációs készségek, 4. Beszámolók készítése, 5. Projektmenedzsment, 6. Pénzügyi menedzsment (költség-előny elemzés), 7. Környezetvédelmi válságkezelés, 8. Környezetvédelmi tudatosság oktatása, 9. Veszélyes hulladékok címkézése és szállítása

A görög felmérés a vezetők jelenlegi készségszintjét valamennyi területen meglehetőségen közepes fontosságúként értékelte.

Konklúzió: a képesítések és készségek hatása A tudás és a készségek iránti ki nem elégített igények lehetőségeket nyújtanak továbbképzések számára. Ugyanakkor világosan látható az egyes országok hulladékgazdálkodási ágazatának fejlettsége a jelentésben szereplő többi fókuszországhoz képest.

A készségek fontossága és a jelenlegi készségek közötti nagy különbségek alapján a következő készségek oktatása tűnhet érdekesnek: Bulgária: hulladékgazdálkodási eljárások, Olaszország: egészségügy és biztonság, hulladékminimalizálás, az életciklus-felmérés módszerei, illetve környezetgazdálkodási eljárások;

Tudás tekintetében nagy fontossággal bírnak a jogi témák, a hulladék kezelése és az egészségügyi és biztonsági előírások teljesítése, valamint a vészhelyzeti intézkedések és a környezetvédelmi hatásfelmérések. Az egyes országok között főként a jogi szempontok területén tapasztalhatók eltérések, illetve néhány országnál (Magyarország és Görögország) a gazdasági és környezetvédelmi szempontoknál is.

Lengyelország: környezetvédelmi hatásfelmérés; Egyesült Királyság: életciklus-felmérés. Németországban és Litvániában nem tapasztalható nagy hézag. A kevés rendelkezésre álló adat miatt a görögországi és magyarországi helyzetet nem letetett részletesen kiértékelni. A görögországi felmérési adatok alapján azonban megállapítható, hogy a pénzügyi és projektmenedzsment, valamint a tárgyalási készségek fejlesztése területén még vannak lehetőségek.

Bulgáriában a jogi és műszaki/szociális szempontok tekintetében található hézag az ismeretek fontossága és az adott ismeretek lefedettsége között. Magyarországon a műszaki és szociális témaköröket nem fedik le olyan mértékben, ahogy fontosságuk megkívánná. Az EU-s fókuszországokban a gazdasági és környezetvédelmi témakörök között jó az egyensúly. Az egyetlen kivétel Olaszország, ahol a következő témáknál nagyobb hézagot találunk: a vészhelyzeti felkészültség elvei, felügyeleti követelmények, illetve egészségügy és biztonság.

23

7. Munkaerő-piac – megterhelő vagy kifizetődő? I. A fizetések szintje A nagyobb mértékű újrahasznosítás több képzett hulladékgazdálkodási szakembert igényel. Ők nagyon fontosak a hulladékcsökkentési célok teljesítéséhez. A képzett munkaerő bevonzásának egyik, talán legfontosabb paramétere a fizetések szintje. A fizetések szintje a 8 fókuszország, illetve még a technikusok és vezetők között is eltérő.

Az összegyűjtött adatok szerint legjobb esetben a fizetési szint csaknem 50%-ára van lehetőség (Lengyelországgal szemben Görögország). Valamennyi országra jellemző, hogy a vezetők legalább 50%-kal keresnek többet egy technikus átlag bruttó fizetésénél. Nagy egyenlőtlenség figyelhető meg Olaszországban és Németországban. Ez utóbbiban egy vezető havonta csaknem ötször, Olaszországban pedig akár 19-szer annyit kereshet, mint egy technikus. Így Olaszországban havi bruttó 24 000 eurós fizetéssel a „városi hulladékciklusmenedzserek” keresnek legjobban. Németországhoz hasonlóan a képesítéssel rendelkező munkaerő fizetése általában magasabb az országos átlagnál. A hulladékgazdálkodási ágazat tehát vonzó lehet a legképzettebb munkaerő számára.

A 13. ábra a hulladékgazdálkodási vezetők és technikusok havi fizetését mutatja be. Az egyes fókuszországok között óriási különbségek vannak. Litvánia és Bulgária esetében csak az átlag havi keresetre vonatkozó adatok voltak elérhetők. Az adatok azt mutatják, hogy a technikusok és vezetők ezekben az országokban jóval kevesebbet keresnek, mint máshol.

24

13. ábra: A hulladékgazdálkodás területén dolgozó technikusok és vezetők havi fizetései (euróban)

II. Verseny a munkaerőért

dékgazdálkodási szakemberek bevonzása kapcsán, technikusi és vezetői szinten egyaránt.

Vannak, akik úgy vélik, a legtöbb problémát a demográfia okozza vagy oldja meg. A hulladékgazdálkodási ágazatban, különösen a nyugat-európai fókuszországokban, mint Németország és az Egyesült Királyság, harc folyik a tehetségekért. A 14. ábra a felmérés eredményeit mutatja be. Ezek igen egyértelműen mutatják a munkaerőért folyó verseny tendenciáját. Németországban a válaszadók több mint 50%-a mondta azt, hogy igen erős a verseny. Hasonló a helyzet az Egyesült Királyságban (a 14. ábrán nem szerepel). Nem meglepő, hogy az összes többi ország (Bulgária (a 14. ábrán nem szerepel), Litvánia, Lengyelország) közepes fontosságot jelez a hulla-

25

Úgy tűnik, Olaszországban más a helyzet. 41% nyilatkozott úgy, hogy a képzett munkaerőért folyó verseny alacsony szintű, és mindössze 36% vélte közepes, és 24% nagy jelentőségűnek a kérdést.

A többi országban a havi bérek és fizetések legalábbis a közelében lehetnek az országos átlagnak. Olaszországban a toborzási gondok nem tűnnek annyira nagy jelentőségűnek, mint Németországban és az Egyesült Királyságban.

Az aktuális helyzet azt jelzi, hogy Németországban és az Egyesült Királyságban versengenek a képzett munkaerőért. A magasabb vagy hasonló szintű havi fizetések segítenek a kulcsfontosságú munkaerőt odavonzani.

14. ábra: A felmérések eredményei szerint a munkaerőért folyó verseny (Görögország és Magyarország tekintetében nincsenek adatok). Bulgária átlagosan közepes jelentőségről számolt be, az Egyesült Királyság nagy jelentőségről.

III. A munkaerő cserélődése

A német hulladékgazdálkodási ágazatot az elmúlt három év során átlagosan 5-10 csere jellemezte.

A 15. ábra a munkaerő cserélődésének felmérés szerinti mértékét mutatja a hulladékgazdálkodási létesítményekben, technikusi és vezetői szinten. A felmérés kis-, közép- és nagyvállalatok válaszaira épült.

Csak az Egyesült Királyság teljes hulladékgazdálkodási ágazata évente 900 új alkalmazottat igényel a növekedés fenntartásához.

Érdekesség, hogy Lengyelország az elmúlt három évre vonatkozóan 5-10, sőt akár 10 vagy több dolgozó cserélődését jelentette. A hulladékgazdálkodási ágazatnak az EU-direktívák újrahasznosítási célkitűzéseihez fűződő korszerűsítése fontos hajtóerő lehet ennek fejlesztésében.

26

Bulgáriával összevetve, ahol átlagosan kevesebb mint 5 alkalmazott cserélődött le, Olaszországban és Litvániában nem látható egyértelmű tendencia az alacsony (<5), a közepes (5-10) és a magas (>10) cserélődési arányra.

országnál közvetlen összefüggés van a munkaerőért folyó verseny és az aktuális cserélődési arányok között. A számok jól mutatják az országos hulladékgazdálkodási ágazat átalakulását és a demográfiai tényezőket.

Összesítésben kifejezve a cserélődési arány Lengyelországban volt a legmagasabb; ezt követte Németország, majd Litvánia. Az egy lakosra eső cserélődési arány Litvániában (3 millió lakos) Lengyelországhoz (38 millió lakos) és Németországhoz (80 millió lakos) viszonyítva a legmagasabb. E három

15. ábra: A cserélődő alkalmazottak száma az elmúlt három évben a felmérés eredményei alapján (Görögország, Magyarország és az Egyesült Királyság tekintetében nem állt rendelkezésre adat)

A 16. ábra a munkafeltételek helyzetét mutatja be Németországban, Görögországban, Magyarországon, Olaszországban, Lengyelországban és Litvániában.

IV. Munkafeltételek A képzett munkaerő bevonzásának és megtartásának fontos tényezői a munkafeltételek. Ez a minimális munka- és egészségvédelmi normák teljesítését jelenti. Emellett az állások vonzerejét a fizetések szintje és a vállalati kultúra is befolyásolja.

Németország és Magyarország jó munkafeltételekről számolt be a megkérdezett hulladékgazdálkodási létesítményekben. Lengyelországban a nagyon jó vagy jó munkafeltételek vannak túlsúlyban. Az Egyesült Királyságban (a 16. ábrán nem szerepel) jók a munkafeltételek. Görögország, Olaszország és Litvánia csak kielégítő munkafeltételekről számol be.

27

A 8 EU-s fókuszországban átlagosan jó vagy kielégítő munkafeltételek uralkodnak. A rossz munkafeltételek viszont nem feltétlenül járnak együtt a munkaerő nagyobb mértékű cserélődésével (Bulgária és Litvánia). Ezekben az országokban több az olyan alacsony képzettségű dolgozó, akik elfogadják a rossz feltételeket és az alacsony fizetést, csak hogy legyen munkájuk.

A rossz munkafeltételek viszonylag ritkának tűnnek, kivéve Olaszországot. A megkérdezett hulladékgazdálkodási létesítmények dolgozóinak több mint 20%a számolt be rossz munkafeltételekről. Bulgáriában (a 16. ábrán nem szerepel) csak a hulladéklerakóknál rosszak a munkafeltételek; a gyűjtő és szortírozó létesítményeknél kielégítők a feltételek, az újrahasznosító létesítményekben pedig jók.

16. ábra: Munkafeltételek 6 EU-tagállamban a felmérés eredményei szerint (%-ban)

Konklúzió: a munkaerő-piaci feltételek hatása

28

Az EU hulladékcsökkentési és újrahasznosítási céljainak megvalósítása a jelentésben szereplő fókuszországokban kihatással van az országos munkaerőpiacokra is. Ez a lökés ösztönzi a változást és lehetővé teszi egy versenyképes munkaerőpiac kialakulását egész Európában. Ehhez idő kell, különösen azokban a tagállamokban, amelyek viszonylag frissen (2004 és 2007 között) csatlakoztak az EU-hoz.

Az egyik kivétel Lengyelország. Itt az országos átlaggal versenyképes bérek és fizetések várhatók. Ezek azonban alacsonyabbak, mint NyugatEurópában, dacára annak, hogy jók a munkafeltételek, a munkaerőért folytatott verseny pedig közepes vagy magas szintű. Jó munkafeltételeket, magas béreket és fizetéseket, illetve a technikusokért és vezetőkért folytatott harcot főként az olyan országokban találunk, mint Németország és az Egyesült Királyság.

A fizetések szintje jól mutatja egy-egy ágazat vonzerejét. Jó bruttó (vezetői) fizetéseket főként a nyugati és déli EU-tagállamok jelentettek. A képzett munkaerő bevonzásához és a változás kezeléséhez szükséges a magas szintű fizetés.

Valamennyi elemzett államnak meg kell küzdenie a változással, néhánynak gazdasági, másoknak demográfiai értelemben. Így fontos a hulladékgazdálkodási dolgozók és vezetők képzése.

Alacsony bér- és fizetési szintet főként az új EUtagállamokban találunk. Itt a beszámolók szerint a munkafeltételek is rosszak vagy kielégítők, a munkaerő cserélődése és a munkaerőért folytatott verseny pedig alacsony szintű.

29

8. Oktatás és képzés – igény alapú és megfizethető? A következő fejezet a szakképzési ajánlatok és továbbképzési szolgáltatások számába, költségeibe és színvonalába enged bepillantást nyerni. Most a technikusi és vezetői szintekre összpontosítunk. Elemzésre került valamennyi EU-tagállam érintettjeinek pozíciója az akkreditációs, képesítési és minőségbiztosítási folyamatokban.

Görögországban csak az EOPPEP állami szervezet jogosult a szakképzési központok és szakmai közoktatási intézmények akkreditáció5 jára. b)

A képesítő intézmény szerepe eltér a képzést biztosító intézményektől és képesítést odaítélő bizottságoktól. Az Egyesült Királyságban a fő képesítő testületek a hulladékgazdálkodási ágazatban a Hulladékgazdálkodási Képző és Tanácsadó Bizottság (WAMITAB), Skóciában pedig a Skót Képesítési Ügynökség (SQA) és a WAMITAB. Ezek mellett működik még a Közös Képesítési Tanács (JCQ), amely az Egyesült Királyság hét legnagyobb képesítő intézményét képviseli.

I. Szakképzési rendszerek E jelentés valamennyi fókuszországára jellemzők a szakképzési kínálatok akkreditációjában, a képesítésben és minőségbiztosításban részt vevő intézmények. Az egyetemi kurzusok/tanulmányok is elemzésre kerültek.

a)

Képesítés

Akkreditáció Mindegyik országban találunk speciális akkreditációs testületeket. Egyes országokban az illetékes testületek inkább országos, míg más államokban inkább helyi szinten működnek. Az Egyesült Királyságban Angliának, ÉszakÍrországnak, Skóciának és Wales-nek is van akkreditációs testülete. Hasonló a helyzet Olaszországban, ahol regionális hatóságok működnek. Magyarországon felnőttképzési akkreditációs szervezetet találunk; Lengyelországban nincs akkreditációs testület a hulladékgazdál4 kodási képesítések megszerzéséhez.

Németországban a helyi kereskedelmi kamarák, Olaszországban pedig a szakképzési intézmények ítélik oda a képesítéseket. Az egyetemek és a főiskolák valamennyi elemzett EU-tagállamban tudnak hulladékgazdálkodási végzettséget biztosítani. Az olyan iskolarendszerrel rendelkező országokban, mint Magyarország és Lengyelország, a szakközépiskolák is adnak képesítést.

c)

Németországban az illetékes testületek inkább helyi jellegűek. Itt a német szövetségi kormány az átfogó akkreditációs testület, ám regionális szinten találunk szakmai vagy tanúsító központokat is.

Minőségbiztosítás

6

Egy bizonyos színvonal biztosításához szükség van minőségbiztosítási intézkedésekre. Ezt a feladatot erre szakosodott szervezetek végzik.

5

Bulgáriában nincs szakképzési rendszer, és ezért akkreditációs testület sem. Litvánia tekintetében nem áll rendelkezésre információ. 6 Litvánia tekintetében nem áll rendelkezésre információ. Bulgáriában nincs nemzeti szakképzés.

4

A harmadfokú képzésért a lengyel akkreditációs bizottság (Polska Komisja Akredytacyjna – PKA) felelős.

30

7

II A szakképzési programok színvonala

Az Egyesült Királyságban négy szervezet – Angliában a Qfqual, Észak-Írországban a CCEA, Skóciában az SQA, Wales-ben pedig a DCELLS – felel a minőségbiztosításért.

A szakképzési programok kapcsán első kézből, az ügyfelektől és képzőktől származó információk lehetővé teszik a képzések során megoldandó problémák tüzetesebb vizsgálatát.

Görögországban csak egyetlen szervezet van, az Országos Szakképesítési és Pályaorientációs Szervezet (EOPPEP).

A 17. ábra azt mutatja, hogy Olaszországot és Bulgáriát kivéve a szakképzési programok terjedelmét és tartalmát nagyrészt jónak ítélik meg a válaszadók. Az utóbbi országról szóló információk alapját 1-2 napos kurzusok értékelése adta.

Magyarországon a felnőttképzési akkreditációs testület felel egy adott minőségi norma biztosításáért. Olaszországban a regionális szervezet felügyeli a minőségbiztosítást. Hasonló rendszer működik Németországban, ahol helyi (a német szövetségi foglalkoztatási ügynökség által) tanúsított szervezetek felügyelik a minőségbiztosítási feladatokat.

Az elméleti és gyakorlati képzés integrációja Németországban, az Egyesült Királyságban, Lengyelországban és Görögországban jó pontszámokat kapott. Meglepő módon Magyarországon és Olaszországban az integráció meglehetősen alacsony szintű. Hasonló eredményről számolt be Bulgária.

Lengyelországban léteznek szakmai alapképzésre szakosodott szervezetek országos szinten (országos oktatásügyi bizottság), regionális szinten (az iskolai szuperintendáns (kurátor) által képviselt regionális hatóságok), illetve kerületi szinten (kerületi foglalkoztatási bizottságok, a kerületi hatóságok).

A nyolc EU-tagállamban további minőségi szempontok is elemzésre kerültek. A 18. ábra a képzési anyagoknak, az oktatók képzettségének és a képző intézmények színvonalának az értékelését mutatja

A felsőoktatás területén a Lengyel Akkreditációs Bizottság (Polska Komisja Akredytacyjna – PKA) játszik döntő szerepet a tanulmányok színvonalának felmérésével. A hulladékgazdálkodás területén a képesítések tanúsítását egy bizottság végzi (5 taggal, szakemberekkel) az elvárt színvonal biztosításához.

7

Ofqual (Office of the Qualifications and Examinations Regulator); CCEA (Council for Curriculum, Examinations and Assessment); SQA (Scottish Qualifications Authority); DCELLS (Department for Children, Education, Lifelong Learning and Skills).

31

17. ábra: A szakképzési programok érzékelt színvonalának értékelése 8 EU-tagállamban (az elméleti és gyakorlati képzés terjedelme/tartalma és integrációja), a felmérés eredményei szerint

18. ábra: A szakképzési programok érzékelt színvonalának értékelése 8 EU-tagállamban (képzési anyagok és képző létesítmények színvonala, az oktatók képzettsége), a felmérés eredményei szerint

32

III. A szakképzési programokban való részvétel költségei

Az egyes országok között nyilvánvaló különbségek tapasztalhatók. Az Egyesült Királyságban és Görögországban mindhárom fent említett minőségi tényező jó minősítést kapott.

A szakképzés fontos terület, ám megfizethetőnek is kell lennie. Ezért elengedhetetlen a hulladékgazdálkodásban dolgozó technikusok és vezetők havi bérének és fizetésének összehasonlítása.

Lengyelországban és Litvániában a képző létesítmények érzékelt színvonala Olaszországhoz képest viszonylag alacsony. A dél-európai országban a képzési anyagok színvonalát és az oktatók képzettségét is viszonylag alacsonynak találták.

Az összegyűjtött adatok szerint a szakképzés költségei valamennyi országban megfizethetők. Úgy tűnik, ezek a költségek kifizetődnek. Németországban 100 eurót, míg Bulgáriában és Litvániában 150 eurót kell fizetni naponta és személyenként.

Magyarországon csak az oktatók képzettségét értékelik jónak. Meglepő módon Németországban az oktatók képzettségét és a képző létesítmények színvonalát a képzési anyagokkal szemben meglehetősen alacsonynak érzékelik.

A finanszírozás fő forrása a munkáltató (pl. Németországban, Olaszországban és Litvániában). A 19. ábra azt szemléleti, hogy mennyiben térnek el a szakképzési költségek a különböző országokban. Úgy tűnik, hogy néhány kelet-európai EUtagállamban a technikusok szakképzési költsége magasabb, mint Nyugat-Európában.

A hulladékgazdálkodás területén működő országos szakképzési rendszer hiányában Bulgáriában a képzési anyagok, az oktatók és a képző létesítmények értékelése alacsony.

19. ábra: A technikusi szakképzési programok megfizethetősége (az átlag havi fizetések összevetése a programok költségével)

33

20. ábra: A vezetői szakképzési programok megfizethetősége (az átlag havi fizetések összevetése a programok költségével)

A 21. ábrán látható eredmények egyértelműen mutatják a hajlandóságot továbbképzések stb. elvégzésére.

A vezetői szintet jobban megvizsgálva világosan kiderül, hogy a továbbképzésbe stb. való befektetés kifizetődik. Németországban egy vezető havi szinten háromszor annyit kereshet, mint amennyi a továbbképzés összköltsége volt.

Néhány országban a következő akadályok nehezítik a szakképzésen való részvételt (felmérési eredmények):

Olaszországban a különbség még nagyobb, 25szörös. A több országban is jó befektetésnek bizonyulhat a vezetői továbbképzés. Lengyelország, Görögország, Litvánia és Bulgária esetében csak az átlag havi keresetre vonatkozó adatok voltak elérhetők.

Németország: büntetőjog, csődtörvény, a német hulladékgazdálkodási törvényhez fűződő kötelezettségek;

IV. Hajlandóság/érdeklődés a szakképzésben való részvétel iránt A szakképzési programokban való részvétel hulladékgazdálkodási technikusok és vezetők számára valamennyi országban megfizethető. Ezért a részvétel iránti érdeklődés várhatóan közepes vagy magas szintű. A részvételre való általános hajlandóság az elemzett EU-tagállamokban Bulgária kivételével (nincsenek adatok) a jelentések szerint jó. Meglepő módon Németországban szinte azonos mértékben oszlik meg az alacsony, a közepes és a magas szintű hajlandóság.

34

21. ábra: Hajlandóság a szakképzésben való részvételre 7 EU-tagállamban

V. Szakképzési kínálatok

Magyarország: pénzügyi források; a rendelkezésre álló információk (több gyakorlati tudásra van szükség, új/frissített anyag hiánya), időhiány;

A 22. ábra áttekintést nyújt az azonosított ajánlatok számáról hulladékgazdálkodási vezetők számára.

Olaszország: kulturális problémák, nincs irányított szándék a dolgozók képzésére;

Nyilvánvaló, hogy egyes országokban nagy a kínálat, míg máshol csak egy-két ajánlat érhető el. Meglepő módon az online kurzusok száma még mindig alacsony. A kurzusok többsége regisztrált képzés.

Litvánia: több gyakorlat-orientált, valós eset, a kis piac miatti gyenge verseny; Lengyelország: időhiány, költségek, képzés finanszírozása, a képzések gyakorlatiassága; Egyesült Királyság: egy-egy vállalkozás anyagi helyzete.

35

22. ábra: A vezetői szakképzési ajánlatok azonosított száma (felsőoktatás is)

Konklúzió: oktatás és képzés

Az akkreditáció, a képesítés és a minőségbiztosítás folyamata szinte mindegyik EU-s fókuszországban intézményesített. A kínált szakképzési programok színvonalának értékelése a gyenge és a jó között mozog. Ez további lehetőséget ad fejlesztésekre.

A technikusok és a vezetők számára megfizethető a szakképzési programokban való részvétel. A programokban való részvételre mutatott hajlandóság közepes szintű, azonban a szakképzési kínálat és a szolgáltatás módja fejlesztésre szorul (online tanulás).

36

9. Összefoglalás és az országok áttekintése

Ország

Bulgária

Újrafelhasználás (%)

3

Infrastruktúra (2010)

302 hulladéklerakó 1 égető mű 25 újrahasznosító

Jelentőség

Jogi Műszaki társadalmi Gazdasági Környzeti

Lefedettség

Alacsony: műszaki és társadalmi (követelmények és technológia)

Képességek

Munkaerő piac

Magas: egészség és biztonság, hulladék és környezet eljárások

Szakember: 358 l/hó Vezető: min. 483 l/hó verseny: közepes csere arány: 5, utolsó 3 évben munka feltételek: rossz (lerakó), elégedett (gyüjtő), jó (újrahasznosító) Szakember: 3200 l/hó Vezető: min. 15000 l/hó

Németország

45

1180 hulladéklerakó 2029 komposzt telep 668 égető mű 1708 újrahasznosító

Görögország

15

79 hulladéklerakó 5 komposzt telep 1 égető mű 142 újrahasznosító

Magyarország

17

72 hulladéklerakó 40 komposzt telep 17 égető mű

Olaszország

21

190 hulladéklerakó 250 komposzt telep 45 égető mű 3014 újrahasznosító

Közepes: jogi, műszaki, társadalmi gazdasági és környezeti

Magas: jogi Közepes: műszaki és társadalmi Közepes: műszaki és társadalmi

Közepes jelentős érdeklődéssel: jogi, műszaki, társadalmi Közepes: gazdasági és környezeti

verseny: magas Alacsony: műszaki és társadalmi

Közepes: jogi, műszaki és társadalmi Alacsony: gazdasági és környezeti Alacsony: műszaki, társadalmi, jogi, gazdasági és környezeti

Alacsony: műszaki, társadalmi, gazdasági és környezeti

Magas: egészség és biztonság, hulladék eljárások

Speciális: tárgyalási, pénzügyi, projektmenedzsment, környezeti válság, veszélyes anyag jelölés és szállítás

nincs adat

Magas: egészség és biztonság, hulladékcsökkentés, környzeti technológiák

csere arány: 5-10, utolsó 3 évben munka feltételek: jó

VET

VET költségek

Érdeklődés

megfizethető

nincs adat

megfizethető

nincs tendencia: alacsony magas

nincs VET csak 1-2 napos kurzusok Színvonal: alacsony javaslat (felső oktatás) hulladék menedzsment előadók

Jó minőség: kivéve oktatók, lehetőségek javaslat: szakember: 12 vezető: 3

Szakember: 1750 l/hó Vezető: min. 2900 l/hó verseny: nincs adat csere arány: nincs adat

Jó minőség

munka feltételek: elégedett

Javaslat: 1 online, 1 regisztrált

megfizethető

közepes

Szakember: 700 l/hó Vezető: min. 800 l/hó

Jó minőség: kivéve elmélet, gyakorlat integráció

megfizethető

Közepes

Szakember: 1286 l/hó Vezető: min. 24000 l/hó

Jó minőség: kivéve elmélet, gyakorlat integráció, tananyag, oktatók

megfizethető

közepes – magas

megfizethető

közepes – magas

verseny: alacsony - közepes csere arány: 5-10, utolsó 3 évben munka feltételek: általában elégedett

Javaslat: 19 regisztrált, 17 egyéb, 9 online

Szakember: 650 l/hó Vezető: min. 650 l/hó

Litvánia

9

11 hulladéklerakó 17 komposzt telep 3 égető mű 40 újrahasznosító

verseny: közepes Magas: jogi és környezeti

Alacsony: gazdasági és környezeti

Magas: menedzsment eljárások

37

csere arány: 5-10, utolsó 3 évben

Jó minőség: kivéve elmélet gyakorlat integráció, lehetőségek

munka feltételek: általában elégedett

Javaslat: 1 regisztrált

Lengyelország

Anglia

11

666 hulladéklerakó 56 égető mű 1795 újrahasznosító és komposzt

25

725 hulladéklerakó 203 komposzt telep 101 égető mű 2341 újrahasznosító

Magas: környezeti Magas: műszaki, társadalmi, gazdasági és környezeti

Alacsony: műszaki, társadalmi, gazdasági és környezeti

Magas: egészség és biztonság, hulladékminimalizálás, környezet menedzsment, IPCC fejlesztés

Alacsony: jogi, gazdasági és környezeti

Magas: egészség és biztonság, hulladékminimalizálás, környezeti hatás

38

Szakember: 1313 l/hó Vezető: min. 2321 l/hó verseny: közepes csere arány: 5-10, utolsó 3 évben munka feltételek: általában elégedett Szakember: 2416 l/hó Vezető: min. 4360 l/hó verseny: magas

Jó minőség: kivéve a lehetőségeket Javaslat: 15 regisztrált, 15 egyéb, 11 online

megfizethető

Közepes

Jó minőség: kivéve a lehetőségeket

megfizethető

Közepes

9. Mellékletek I. melléklet: Az összehasonlító jelentés az egyes országos jelentésekből (képesítési és szakképzési jelentések) származó adathalmazok százait reprezentálja.

Így tehát ha 39 válaszadóból 1 értékelte a kritériumokat kis jelentőségűnek, 11 közepesnek 27 pedig nagy jelentőségűnek, akkor a végső érték számítása a következő: [1+(11*2)+(27*3)]/39 = 1,53.

A teljes jelentésben a következő szabályokat alkalmaztuk:

I.

Ha a vezetői és a technikusi szinthez is rendelkezésre álltak az értékek, akkor e két különálló szám átlaga került kiszámításra, amennyiben mindkét képzettség végső értékére szükség volt.

Az egyértelműség előnyt élvez

Az egyértelműség érdekében képesítésenként és országonként az adathalmazok átlagértékeit mutatjuk be. Ez behatárolja az alsó és felső értékeket, akármilyen nagy eltéréseket is említsen a szöveg az átlagértékektől.

III. Arányok (%) helyett pontos számok Úgy véljük, hogy az értékekkel megadott eredmények (1 - alacsony, 2 – közepes, 3 - magas) segítik az összehasonlító jelentés olvasóit abban, hogy gyorsabban, és ezáltal jobban megértsék a bemutatott eredményeket. Az értékelt adatok így egy kissé inkább értelmezett eredményeket mutatnak, mint a százalékos értékek.

II. A jelentőség súlyozása A megadott számok értékekben megadott eredményeket mutatnak, ahol a kis jelentőség 1-es értékű, a közepes 2-es értékű, a nagy jelentőség pedig 3-as.

39

II. MELLÉKLET - Képesítések

I. A tudás jelentősége 1.

Jogi

szempontok

40

I. A tudás jelentősége 2. Gazdasági szempontok

41

I. A tudás jelentősége 3. Műszaki és szociális szempontok

42

I. A tudás jelentősége 4. Környezetvédelmi szempontok

43

44

III. melléklet: A tudás/témák jelentőségének és lefedettségének összehasonlítása

45

46

47

48

49

50

51

52

53

54