Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar Gazdálkodástani Intézet
Az észak-kelet-magyarországi régióban működő egészségügyi non-profit szervezetek működési és gazdálkodási sajátosságainak vizsgálata
Dr. Sütő Renáta 2016. 03.25.
1
Tartalomjegyzék
1. Bevezetés
4
1.1. A témaválasztás indoklása
4
1.2. A dolgozat célkitűzései
5
2. A non-profit szektor Magyarországon
7
2.1. A non-profit gazdaság kialakulása és rövid története Magyarországon 7 2.2. A törvényi szabályozás és a közhasznú működés
10
3. A magyar egészségügyi rendszer és a non-profit gazdaság
13
3.1.
A
magyar
egészségügyi
rendszer
felépítése
és
finanszírozási
sajátságainak rövid bemutatása
13
3.2. Az egészségügyi non-profit szektor sajátosságai
18
3.3. Hipotézisállítás
22
4. Az észak-magyarországi régióban működő egészségügyi non-profit szervezetek körében végzett primer kutatás módszertana
23
4.1. Primer kutatás módszertana és eszközei
23
4.2. A szekunder kutatás jelentősebb alapkövei
23
5. A kutatás eredményei, javaslatok
25
2
5.1. A mélyinterjúk lebonyolítása és ismertetése
25
5.2. A kvantitatív vizsgálat avagy a személyes megkeresésen alapuló kérdőíves módszer 29 5.2.1. A kérdőív összeállítása
29
5.2.2. A kérdőív terjesztése
30
5.2.3.Az eredmények megbeszélése
31
5.2.3.1. Általános jellemzők
31
5.2.3.2. A bevételek összetétele a vizsgált mintában
35
5.2.3.3. A felmerülő költségek szerkezete a megkérdezett csoportban 40 5.3.2.4. A humánerőforrás-gazdálkodás legfontosabb aspektusai a vizsgált non-profit szervezetek életében 43 5.3.2.5. A vizsgált csoport jellemzőinek összevetése a rendelkezésre álló hazai adatokkal
47
5.3. Javaslattétel
49
6. Összegzés
51
Irodalomjegyzék
54
Idegen nyelvű összefoglalás
61
Mellékletek
63
3
1. Bevezetés
1.1 A témaválasztás indoklása
Aki 2016-ban Magyarországon az egészségügyi szférában dolgozik, óhatatlanul szembesül a szektort súlytó áldatlan állapotokkal: az egyre csökkenő szakdolgozói létszámmal, az egyre nagyobb arányú nappali és ügyeleti terheléssel, a hőskorból ránkmaradt, milliószor sterilizált eszközökkel és gépekkel és persze a folyton növekvő betegáradattal, ami szakágtól függetlenül végeláthatatlanul ömlik az egyébként mindennapi gondokkal küzdő, toldozott-foltozott rendszerbe. Ahogy egyre több csatornán keresztül ismerkedhetünk meg a korszerű nyugati orvoslás legújabb eljárásaival és eszközparkjával, úgy egyre inkább elkeserítő az a tény, hogy milyen mértékben maradunk le az állami egészségügy által nyújtott szolgáltatás színvonalával. Amilyen információkhoz pedig az orvos hozzáfér a szakfolyóiratokban, a konferenciákon, a médiában vagy a világhálón, az előbb-utóbb a betegek számára is könnyen elérhetővé válik és joggal adhatja egy összehasonlítás alapját. Talán itt álljunk meg néhány fontos kérdés tisztázása érdekében, még mielőtt végleg a hivatásához hűtlen orvos képét kelteném a Tisztelt Olvasóban. Vajon valóban képezheti-e összehasonlítás tárgyát az a szolgáltatás, amelyet egy brit vagy német állami kórház adó- és betegbiztosítást fizető állampolgára jogosan elvár, azzal a tűzoltással szemben, amely az utolsó utáni percben orvoshoz forduló magyar ember kötelező egészségbiztosítási járulékából futja. Ha közgazdasági szemmel vizsgáljuk ezt a kérdést, akkor a válasz hamar egyértelművé válik: nem. A nyugat-európai államokban több évtizedes múltra visszatekintő, az önmagáért tudatosan felelősséget érző polgárok önként vállalt befizetéseiből működő, és az állami GDP több mint 6-7%-os forgalmával gazdálkodó egészségügyi szolgáltatás soha nem lesz érdemben összehasonlítható a magyar szocialista élet- és társadalmi szemlélet maradványaként ránk maradt feudális, paternalista, passzív és elszenvedő, kényszerűségből járulékot szedő kormányzat és járulékot fizető beteg értékrendjével. Így a magyar egészségügyi viszonyok rendezése nem oldható meg olyan egyszerű, sablonos kijelentésekkel, mint a felzárkózás
4
erőltetése vagy a magasabb GDP-arányos egészségügyi kiadások beütemezése. A sajátos, a rendszerváltás óta egyedi módon formálódó, bár egyre inkább satnyuló egészségügyi rendszer megreformálását már számtalan politikai párt és illusztris kormányzati képviselő tűzte zászlajára – eddig jóformán eredménytelenül. Az évente végrehajtott néhánymilliárd forintos beruházás épp csak a legsürgetőbb kiadások rendezésére és a beszállítók kielégítésére elegendő. Egy átfogó, minden szintre kiterjesztett átdolgozás nemcsak anyagi, hanem szemléletbeli változásokat is megkövetelne, amire – meglátásom szerint- ez a bizalmatlan, szkeptikus nemzet még nem áll készen. Addig is mit lehet tenni? Lehet, hogy a hazai nehezen átlátható, ezer finanszírozási forrással rendelkező, mégis éhező egészségügyi rendszer támogatására alkalmazhatunk olyan nyugateurópai megoldásokat, amik ott már bizonyítottak. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem nekünk kellett kitalálnunk a megoldást olyan kínzó, az ellátás marginális zónájába sodródó szociális problémákra, mint a rákbetegek gondozása, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása vagy éppen a tartós rehabilitációra szorulók otthonápolása. A civil lakosság megtette helyettünk. A politikai sajátosságok miatt nem túl régóta, de hazánkban is van egy önszerveződést mutató, talán a tagjai iránt a legtöbb felelősséget érző, félig gazdasági félig szociális szektor, ami arra hivatott, hogy az állami és a forprofit szemlélet közötti hézagot kitöltse. Megoldást és lehetőséget nyújtson azoknak, akik még tudnak és akarnak termelni, tenni a közösségért, önmagukért –és közvetve mindannyiunkért. Egy talán méltatlanul háttérbeszorult vállalati formáció, amely rengeteg kiaknázatlan gazdasági, társadalmi, sőt politikai potenciállal bír és korántsem annyira reprezentált, mint amennyire a vállalt szerepkör alapján megérdemelné. A non-profit szektor.
1.2. A dolgozat célkitűzései
A dolgozatom megírásakor több cél vezérelt. A praktizáló orvos szemlélete szerint legfontosabb célom volt, hogy megtaláljam a módot vagy legalább a lehetőséget arra, hogy a nem szükségszerűen az egészségügyi ellátás feladatai közé tartozó, de mégis mindig ott
5
lecsapódó, gazdátlan szociális problémák megoldására partnert keressek. A nyiladozó közgazdasági gondolkodásmódom szerint az elsődleges célom egy jócskán alulreprezentált, országos átlagban is elhanyagolt jelentőségű vállalkozási forma bemutatása, a közvetlen környezetemben történő felkutatása és a benne rejlő kiaknázatlan lehetőségek felismerése volt. Így esett választásom az egészségügyben jelenlévő, elsősorban a Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyei régióban tevékenykedő civil szektor képviselőinek vizsgálatára. Munkám során óriási szakmai irodalommal találtam szemben magam, bár ezek jó részét csak korlátozottan használhattam, hiszen vagy országosan vagy nemzetközi összehasonlításban vizsgálta a körülbelül 25 éves múltra visszatekintő magyar harmadik szektor fejlődését. A kimondottan egészségügyi területen működő társaságokkal jóval kevesebb szerző foglalkozik. Ahhoz pedig szinte egyáltalán nem találtam irodalmi adatot, hogy vajon hogyan befolyásolja a gazdasági mikrokörnyezet egy profit kinyerésére képtelen vállalkozás gazdasági helyzetét, lehetőségeit, döntéseit itt, a fővárostól egyik legtávolabban fekvő megye területén. Kíváncsi voltam, mennyivel jelent ez nagyobb kihívást a bevételek megszerzésében és a kiadások, adományok kigazdálkodásában. A pénzgazdálkodáson kívül szerettem volna tudni, milyen alkalmazotti körrel dolgoznak, mennyire kreatívak a felmerülő nehézségek megoldásában és kihez tudnak fordulni segítségért. Szerettem volna belelátni, mennyire vannak tisztában a civilek vagy épp a kisegített társadalmi csoportok a nonprofit cégek szerepével, vállalásaival és terheivel. Ennek érdekében igyekeztem olyan vállalatok ügyvezetőit megszólaltatni, akik komoly hányadot vállalnak a civil szerepekből és régóta működőképes vállalkozást vezetnek. Ennek keretén belül két, teljesen eltérő profilú cég gazdasági vezetőjét mélyinterjúnak vetettem alá. Az ő válaszaik alapján körvonalazódtak bennem annak a kérdőívnek a főbb szakaszai és kérdései, amelyeket általánosítva feltehetek a régióban működő legtöbb elérhető nonprofit szervezetnek, s így színesebb képet kaphatok az észak- kelet-magyarországi viszonyokról.
6
2. A non-profit szektor Magyarországon
Ahhoz, hogy alaposan megismerhessük a kutatás tárgyát képező vállalatok hazai helyzetét és gazdasági beágyazottságát, tisztában kell lennünk a megjelenés motivációival, körülményeivel és ok-okozati összefüggéseivel. Ebben a fejezetben részletesen vizsgáljuk a magyarországi harmadik szektor létrejöttének folyamatát és fejlődésének menetét. A magyar sajátosságok kialakulásának vizsgálata során azonban elkerülhetetlen a mintaként szolgáló, elsősorban a nyugat-európai és amerikai civil kezdeményezések megismerése és rövid bemutatása.
2.1. A non-profit gazdaság kialakulása és rövid története Magyarországon
Ahogy arra már fentebb is tettem utalást, a magyar civil kezdeményezések megjelenése egy, már a nyugat-európai államokban kiforrott gazdasági, jogi és politikai környezettel rendelkező társulási forma magyar viszonyokra történő adaptációját jelentette. A közhasznú vállalkozások megjelenésének és elterjedésének történetét vizsgálva mind világi, mind hazai viszonylatban az utóbbi 20 év szakirodalma szolgál információval. Ennek ellenére a szektor alapvető céljainak és működési elveinek több, már a korábbi történelmi korszakokban is fellelhető kezdeményezésére bukkanhatunk. Tágabb értelemben a nem profitorientált megmozdulások első jelenségeként könyvelhetjük el a római és később a középkori egyházi és lovagi jótékonykodást, a bizonyos cél érdekében gyűjtött és elkülönített javadalmakat, az árvák, elesettek viszonzás nélküli segítését. A történelem folyamán nem volt ritka, hogy egy korszak meghatározó politikai szereplője vagyonának egy részét magasztos közcélra vagy közvetett előnyt remélve- befolyással bíró szervezetek megsegítésére ajánlotta fel. Elegendő gróf Széchenyi István nagylelkű gesztusát felidéznünk, aki 1825-ben egy évi jövedelmét bocsátotta a Magyar Tudós Társaság, a későbbi Magyar Tudományos Akadémia rendelkezésére annak megalakulása érdekében. Ahogy Dr. Kákai László egyik szociológiai tárgyú esszéjében utal rá, a közhasznú megmozdulások már a XX. században egyre elterjedtebbé váltak, de elsősorban a társadalmi és gazdasági válságok generáltak olyan
7
körülményeket, ahol működésük előtérbe került, olykor össztársadalmi szempontból nélkülözhetetlenné vált (Kákai, 2013). A világ államainak mindenkori politikai, gazdasági és társadalmi berendezkedésétől függött a közhasznú kezdeményezések elterjedésének sebessége, hiszen a II. Világháború utáni Európában is tapasztalható világnézeti kettéosztottság alapvetően meghatározta a demokratikus államokban illetve a szocialista pártállamban élő civil lakosság önálló szerveződési lehetőségeit. Ennek megfelelően más tendenciák figyelhetők meg a jogi és gazdasági viszonyok szerint: amíg a nyugat-európai államokban a társadalmi célú szerveződések hamar elfogadottá váltak és állami támogatásra találtak, addig a szocialista berendezkedésű országokban az állami irányítás kizárólagossága és a tervgazdálkodás filozófiája akadályozta a társadalmi törekvések érvényesülését. Majd a középkelet-európai országok életében gyökeres változást hozó 1980-1990-es években a régióban lassú felzárkózás kezdődött az addigra már kiforrott jogi és társadalmi környezettel rendelkező nyugati harmadik szektor után. A felkapaszkodási folyamatról túlzás nélkül állítható, hogy a mai napig is tart (Sebestény, 2011) A közhasznú vállakozások elterjedésének dinamikáját és tendenciáit vizsgálva ismernünk kell azokat az okokat, amelyek a szektor létrejöttét kikényszerítették, azokat a társadalmi vagy gazdasági problémákat, foghíjakat, melyekre válaszul létrejöttek. Elsősorban angolszász és német szerzők tollából származó társadalomtudományi összefoglalók foglalkoznak azokkal a tényezőkkel, melyek szerepet játszottak a szektor jelentőssé válásában (Bocz, 2009. Dr. Bocz János összefoglalója szerint több gazdasági és szociális körülmény, úgymint a közjavak szűkössége (Weisbrod, 1977, 1986), a nonprofit szervezetek iránti növekvő bizalom (Hansmann, 1987), a kereslet heterogenitása (James, 1987), a mindenkori társadalmi- és történeti tényezők, a hatalmi struktúra elleni fellépés (Smelser, 1963; Tilly, 1978), az állami túlterhelés ((Etzioni-Halevy, 1983), az életmódban, a társadalmi szerkezetben történt változások, valamint a különböző érdekcsoportok igényeinek kielégítése (Krashinsky, 1997) magyarázták a nonprofit struktúra kifejlődését és az egyes országokban tapasztalt specifikumait (Bocz, 2009b). Kissé árnyaltabban Kákai hívja fel a figyelmet arra a párhuzamra, amely a 2000-es évek elején katalizátorként hatott a non-profit szektor fejlődésére. Véleménye szerint az északi jóléti társadalmakban az egyébként működő állami szociálpolitika impotenssé válása, délen a lakosság túlzott állami felügyeletből történő kiábrándulása, hazánkban pedig a többpártrendszer meggyökeresedésével együtt a képviseleti
8
demokrácia fakulása okozta a civil kezdeményezések robbanásszerű elterjedését (Kákai, 2013). A Magyarországon csupán néhány évtizedes múltra visszatekintő piacgazdaság alapvető struktúrális változásokat követelt meg a gazdálkodó szervezetektől. A rendszerváltás utáni profitorientált gondolkodásmód a gazdasági működést két szegmensre osztotta: az állami-piaci felosztásban a tőke megteremtése és igazságos reallokációja olyan egyenlőtlenségeket szült, melyek során az érdekképviselettel nem rendelkező, szociális, egészségügyi vagy bármilyen szempontból marginális csoportok jelentős hátrányba kerültek. Emellett párhuzamosan megjelent a társadalmi és perszonális igény a rendelkezésre álló merev, standard minőségű és korlátozott mennyiségben elérhető állami szolgáltatások mellett a személyreszabott, garantált minőségű, professzionális ellátásra is.
A nonprofit szervezetek számának alakulása Magyarországon, 1989-2000 60000 50000 40000 30000 20000 10000 0 1989
1990
1991
alapítvány
1992
1993
1994
1995
1996
társas nonprofit szervezet
1997
1998
1999
2000
összesen
3. Ábra: A nonprofit szervezetek számának alakulása hazánkban, forrás: Bartal Anna Mária-Czike Klára (2003): Mit érdemes tudni a non-profit kutatásokról? - A nonprofit szervezeteknek, Nonprofit kutatócsoport, Budapest
9
2.2. A törvényi szabályozás és a közhasznú működés
A nem állami intézmények fokozatos elszaporodása arra kényszerítette a jogászokat, hogy a külföldi tapasztalattal rendelkező, a működési gyakorlatban jártas közgazdászok bevonásával pontosítsák az iránymutató törvényi kereteket. A hiánypótló törvényi rendelet az ezredforduló előtt néhány évvel egységesítette az addigi kaotikus nevezéktant és - többé-kevésbé végleges formában - megalkotta a nonprofit vállalatok alapításának, gazdálkodásának, működésének és megszűnésének feltételeit. A korábban létrejött, civil önszerveződések részére az 1987-ben módosított Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (1959. évi IV. tv.) lehetővé tette alapítvány létrehozását, majd az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. (1989. évi II. tv.) törvény adott lehetőséget az egyesületek alapítására is. Az 1980-as évek végére Alkotmányos alapjoggá vált a rendszerváltással a szervezetek létesítésének, valamint az ahhoz való csatlakozás joga és az egyesülési jog. Az 1997-ben megalkotott CLVI. Törvény a civil szervezetek jogállásáról, működéséről egyértelmű útmutatóval szolgált, és definiálta a közhasznú és kiemelten közhasznú tevékenységet folytató vállakozások kötelezettségeit és kedvezményeit (a vonatkozó szakirodalomban gyakran “civil törvényként” hivatkoznak rá) (1997. évi CLVI tv.) . 2011. év végére többszöri átdolgozás után egységesítés alá került az addigra túlhaladott szabályozás; az egysülési jog és a szervezetalakításhoz való jog az Alkotmány által biztosított alapjoggá lépett elő (2011. évi CVI tv.). A közhasznú szervezetek anyagi, jogi rendelkezéseit továbbra is alapvetően a polgári törvénykönyv idevonatkozó jogszabályai rendezik. Szintén 2011-ben került elfogadásra egy, speciálisan az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról és a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény (2011. évi CLXXV tv.) (Homolya-Gyarmathy, 2013). A fent szemléltetett szerteágazó jogi keretrendszer között tett kísérletet Kuti Éva és Marschall Miklós egy szükségszerűen széles kört lefedő, kizáró kritériumok vonalán összeszedett definíció megalkotására (Kuti-Marshall, 1991). Megfogalmazásukban a nonprofit vállalat:
10
Nem profitcélok által vezérelt. Nem kizárt ugyan, hogy a szervezetek akár
alaptevékenységükkel, akár vállalkozói tevékenységükkel profitra tesznek szert, de azt semmiképpen nem oszthatják szét a tagok és a vezetők között, hanem a társulat eredeti céljai érdekében használják fel.
A kormányzattól közvetlenül nem függő szervezetek. Ez nem zárja ki, hogy akár állami
támogatásban, akár állami megrendelésekben részesüljenek, de sem intézményesen, sem jogilag nem tartoznak az állami szférába. Saját vezető testületük van, tevékenységük fölött a kormányzati szervezetek csak törvényességi ellenőrzést gyakorolnak.
Hivatalosan bejegyzett, önálló jogi személyiséggel bíró szervezetek, vagyis olyan
egységek, amelyek bizonyos mértékben intézményesültek, szabályozottak, van saját vezetésük, működési szabályzatuk. A teljesen informális, rövid élettartamú, laza belső szerkezetű vagy vezetésű szervezeteket tehát nem tekintjük a nonprofit szektor részének. Önkritikaként már a szerzők is megfogalmaznak néhány kritériumot, melyek alkalmazása tovább szűkítené a definíciót, viszont a speciális magyar gazdasági és társadalmi környezet miatt ezek alkalmazását elvetik. Ennek megfelelően a fejlett, jóléti demokráciákban tapasztalható
feltételek
közül
hazánkban nem
kötelező közérdekű cél
érdekében
tevékenykedni, a vállalatok bevételi forrásának nagyobb része nem a magánszemélyek adományaiból származik, valamint nem tiltja a törvény a vallási vagy politikai csoporthoz tartozást sem abban az esetben, ha a bevételek elosztása per definitionem a támogatott csoport képviselői között történik. Ezek az engedmények elsősorban a társadalmilag hasznos tevékenységet végző harmadik szektor támogatásának foghatók fel, amely elméletileg tovább potencírozta a civil kezdeményezések sikerességét. Árnyalja még a szektort alkotó vállalatok működési körülményeit, hogy bizonyos feltételek mellett a nonprofit orientációval párhuzamosan közhasznú jogállással is rendelkezhetnek. A feltételek elsősorban a társulat stabil anyagi helyzetét hivatottak biztosítani. Ennek megfelelően abban az esetben nyerheti el egy nonprofit gazdálkodású szervezet a közhasznú jogállást, ha a társaság utóbbi két lezárt üzleti évben elért átlagos éves bevétele meghaladja az egymillió forintot vagy a két év egybeszámított adózott eredménye nem negatív vagy a személyi jellegű ráfordításai elérik az összes ráfordítás egynegyedét. Mindezeken felül
11
elegendő civil támogatottsággal is rendelkeznie kell, amelyeket a következő feltételek megléte biztosít: „az előző két lezárt üzleti év vonatkozásában a) a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerint a szervezetnek felajánlott összegből kiutalt összeg eléri az (…) összes bevétel kettő százalékát, vagy b) a közhasznú tevékenység érdekében felmerült költségek, ráfordítások elérik az összes ráfordítás felét a két év átlagában, vagy c) közhasznú tevékenységének ellátását tartósan (két év átlagában) legalább tíz közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy segíti a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. törvénynek megfelelően.” (EMMI Civil Kapcsolatok Főosztálya, 2014) Kizárólag a fenti feltételeknek megfelelő cégek hatalmazhatóak fel állami vagy önkormányzati feladatok átvételére és elvégzésére, viszont számukra több lehetőség nyílik a rendelkezésre álló Nemzeti Együttműködési Alapból biztosított nagyobb összegű támogatások megszerzésére (Homolya-Gyarmathy, 2013). A közhasznú jogállással rendelkező társaságok számára és a civil szektorban fellelhető arányukra statisztikai adatok nem állnak rendelkezésre.
12
3. A magyar egészségügyi rendszer és a non-profit gazdaság
3.1.
A
magyar
egészségügyi
rendszer
felépítése
és
finanszírozási
sajátságainak rövid bemutatása
Bármely gazdasági szereplő működésének bemutatása a makro- és mikrokörnyezeti adottságok felvázolásával kezdődik. Jelen esetben kissé rendhagyó, de a tevékenység körülményeit jól ábrázoló leírással próbálom közelebb vinni az Olvasót a magyarországi egészségügyi civil kezdeményezések működési környezetéhez, amely sok esetben már rávilágít a nehézséget okozó tényezőkre is. A hazai egészségügyi rendszer történetének megismerése után érthetővé válik, hogyan alaklult ki az elsőre kaotikusnak és rendszertelennek tűnő ellátási és finanszírozási rendszer. A XIX. század végén, az erős osztrák és német befolyásra való tekintettel országunk kormánya követte az 1883-ban Otto von Bismarck által kidolgozott, szolidaritáson alapuló biztosítási szisztémát, melyet előbb csak bizonyos munkakörben dolgozókra, majd a lakosság több mint 90 %-ára kiterjesztett. A társadalombiztosítás alapelve a méltányosság, ezért a tagok (a lakosság) által befizetett járulékok jövedelemarányosak, míg a kifizetett szolgáltatások az adott beteg szükségleteitől függenek (Boncz, 2011). A befolyó járulékok és a szolgáltatást nyújtó intézmények közötti pénzforgalmat az állam végezte, többé-kevésbé sikeresen. Az 1950-es években, a II.Világháborút követően a Szovjetúnió irányítása alá tartozó országokban, így Magyarországon is erős állami dominanciájú egészségügyi rendszert vezettek be, ami az ellátás totális központi finanszírozását eredményezte olyan szolgáltató apparátus jelenlétével, ahol az intézmények és a dolgozók nem voltak érdekeltek a nyújtott ellátás minőségét és az ellátottak számát illetően, hiszen minden esetben közalkalmazotti, előre meghatározott, alacsony bért kaptak. Ennek köszönhetően megjelent a paraszolvencia a szolgáltatást nyújtók és igénybe vevők között, ami kissé növelte az intézményekben folyó munka minőségét, de a finanszírozóra plusz teher a megnövekedett minőségért nem hárult. Így felépült egy korrupt,
13
de a lehetőségekhez mérten működő egészségügyi rendszer, amelyet csak részben támogatott az állam, a kiegészítő jövedelmet a kiszolgáltatott beteg fizette meg. A rendszerváltást követően a legtöbb volt szocialista tagország visszatért a Bismarck-féle ellátási szisztémához, de ez sehol nem ment zökkenőmentesen. Hazánkban az 1990-es években ugyan visszatért a járulékbefizetésen alapuló, szolidáris egészségügyi ellátás, de a frissen kialakuló demokratikus állami berendezkedés, a lassan felépülő piacgazdaság, az egyre növekvő egészségügyi problémák és igények, valamint a megelőző évtizedekben felhalmozott állami kiadások csökkentése érdekében az állam kénytelen volt átszervezni az addig is csak a feketén
beáromló
plusz
tőke
segítségével
életbentartott
rendszert.
A
bismarcki
hagyományokhoz képest újdonságot jelentett, hogy a kormány a járulékfizetést két részre osztotta a munkáltató és a dolgozó között, valamint a finanszírozás és a szolgáltatás szétválasztásával igyekezett az egészségügyi intézményrendszert érdekeltté tenni a gazdaságos működésben. Ennek megfelelően a megnövekedett állami támogatások beáramlásának ára a nyújtott szolgáltatások ésszerűvé tétele lett, aminek jegyében előbb 1996-ban (1996. évi LXIII. tv.), majd 2006-ban (2006. évi XXXII. tv.) kidolgozott törvény szabályozta a rendelkezésre álló szolgáltatások mennyiségét mind az alap-, mind a járó-, mind pedig a fekvőbeteg-ellátásban. Az egészségügyi szolgáltatás általában három pillére különíthető el: a háziorvosi vagy alapellátásra, a járóbeteg-szakellátásra és a fekvőbeteg-ellátásra. A rendszerváltás után mindhárom terület új finanszírozási formát kapott, amelyek a mai napig többé-kevésbé változatlanok. A helyzetet bonyolítja, hogy a három terület három teljesen eltérő finanaszírozási rendszer szerint működik, így egyedivé téve a magyar egészségügyi ellátást és szinte ellehetetlenítve az egységes egészként történő kezelés lehetőségét. 1. A háziorvosi ellátás fix, úgynevezett “kártyadíjon” alapul, mely a praxis által ellátott betegek számával áll egyenes arányban. A túlzott mennyiségű kártyák felhalmozása ellen a finanszírozási rendszerbe beépítettek egy degressziós tényezőt, amely az ellátott betegek bizonyos száma felett csökkenti az egy kártyáért járó fix díj összegét. Ezenkívül kiegészül a praxis bevétele az eseti ellátási díjakkal és a háziorvos által ellátott ügyelet honoráriumával. Az utóbbi pár évben lehetőség nyílt a nagyobb volumenű kiadások megtérítésére állami
14
segítséget kérni, amely nagyban hozzájárul a fenntartható praxisok működéséhez (Boncz, 2011). Ennek ellenére a háziorvosi helyek magas százaléka betöltetlen, ami egyrészt az elégtelen elltásában részesülő lakosság arányát növeli, másrészt többletterhelést ró a működő praxisokra, ami számukra megnövekedett ellátott betegszámhoz és idővel veszteséges működéshez vezet.
1. ábra: Üres orvosi álláshelyek a szükségesek százalékában, forrás:
2. A járóbeteg-szakellátás területén szintén a rendszerváltás után bevezetésre került a németpontos rendszer, mely az ambulancia által elvégzett vizsgálatok és tevékenységek után nyújt retrospektíve költségelszámolást, így érdekeltté válik a minél nagyobb számú tevékenység elvégzésében (legalábbis papíron, mégha az a valóságban nem is történt meg). A fenti gazdaságtalan működés kiküszöbölésére vezették be 2004-ben a teljesítmény-volumenkorlátot, azaz a TVK-t, amely minden egyes járó- és fekvőbeteg-ellátást végző intézmény részére egy évre rendelkezésre álló kvótát határoz meg, melynek túllépése után a korábban megismerthez hasonló degresszív szorzót alkalmaz, így kényszeríti rá az ellátókat a rentábilis és reális ellátás végzésére. 3. Mindközül a legdrágább, a fekvőbeteg-ellátás esett át az utóbbi 25 évben a legnagyobb és a legsűrűbben bekövetkező változásokon, melynek eredményeképpen a fentebb említett két törvénynek köszönhetően nagymértékű ágyszámcsökkentés és az akut és krónikus ágyszámarányok megváltozása történt (a 75%- 25%-os arányról 62%-38%-ra módosult) (Boncz, 2011). Az 1993-ban bevezetett, az Amerikai Egyesült Államokban addigra már jól működő Diagnosis
15
Related Groups (DRG) mintájára kidolgozott Homogén Betegcsoportok (HBCS) rendszer újabb kihívás elé állította a szolgáltatást nyújtó, állami vagy önkormányzati kézben lévő intézményeket. A ’90-es évekig az egészségügyi intézmények nem voltak érdekeltek szolgáltatásaik korlátozásában, hiszen fix díjat kaptak az ellátott betegszámtól függetlenül (Boncz, 2011). Ezt hivatott gazdaságosabbá tenni a HBCS-rendszer, amely orvosszakmailag és gazdaságilag is jól kezelhető csoportokra osztotta a fekvőbetegellátásban felmerülő diagnózisokat és egységes finanszírozást rendelt hozzá azokhoz. Ezzel kordában tarva a felesleges vizsgálatok vagy kórházban töltött napok számát. A HBCS-rendszer eddigi 22 éves fennállása során több alkalommal átdolgozásra és módosításra került, így egy csak hazánkban jelenlévő, egyedi finanszírozási rendszerré nőtte ki magát.
2. ábra. Elvi finanaszírozási technikák az egészségügyben, forrás: Boncz Imre Dr. (szerk) (2011):
Egészségügyi finanszírozási, menedzsment és minőségbiztosítási alapismeretek, Az egészségügyi finanszírozás alapjai című fejezet, 25. oldal Mindezek mellett ne feledkezzünk meg arról, hogy mindhárom ellátási formában működik a Szemaskó-féle szocialista rendszerből ránkmaradt hálapénz, amely erős pressziót képez a szolgáltatást nyújtó személyzet számára, hogy megkerülje vagy kijátssza a gazdaságos működés feltételrendszerét. A fenti megállapításokat áttekintve világossá válik, miért is olyan nehéz ebbe az egészségügyi rendszerbe beavatkozni,- mi több, jól beavatkozni. Érthető, hogy csupán a finanszírozási rendszeren felül, az éves költségvetésből plusz pénz bejuttatása a rendszerbe nem oldja meg a nehezen átlátható, alulfinanszírozott szolgáltatások kifizetését, ráadásul a szolgáltatókat az
16
anyagi biztonság hamis illúziójában tartja, így még kevésvé kényszeríti rájuk a valós ellátást tükröző dokumentáció feltételének betartását. A bonyolult összképet áttekintve belátható, hogy más hiányosságokkal is szembe kell néznünk. A rendszer nem rendelkezik azokról a szolgáltatásokról, melyek az egészségügy határterületeit érintik, viszont ugyanúgy hozzátartoznak egy egészséges szociális hálóval biró, demokratikus ország szolidáris ellátásához. Mivel a mindennapi gondokkal küzdő magyar egészségügyi szolgáltatásnak minden kapacitása az akut esetek kezelésére és a szolgáltatást elérőkre fordítódik, így mindig lesznek olyan ellátásra szoruló tagok vagy csoportok, akik számára az állami rendszerből segítség nem érkezik. Természetesen ez nem minősítheti a hazai ellátórendszert, mert tőlünk fejlettebb államokban fel sem merül, hogy a szociális és egészségügyi ellátás határán található problémákat a mindenütt hatalmas és egyre nagyobb összegeket felemésztő egészségügy oldja meg. A különbség az, hogy máshol ezeknek a feladatoknak van gazdája, akiket az állam elismer és szerepükhöz mérten támogat. Többségében ezek a “gazdák” civil szerveződésű csoportokból kerülnek ki. Sajnos, Magyarországon ez utóbbi felismerés hiányzik, a tartós ápolást igénylő, krónikus
betegségben
szenvedő,
fogyatékos
vagy
szociálisan
rászoruló
csoportok
kiszolgálását, igényeiknek felmérését senki nem hivatott elvégezni. A XX. század második felében hazánkben is felerősödött az önszerveződő csoportok jelentősége, de igazán a 2000-es évek elejére teljesedett ki. Ezek a civil társulatok felkérés és honorálás nélkül is felkarolták a szociálisan érintett, marginális társadalmi réteg ügyét és az állami és piaci szektor határán igyekeznek pótolni az elmaradó ellátási forma hiányát.
3.2. Az egészségügyi non-profit szektor sajátosságai
Általánosságban elmondható, hogy az utóbbi 20 évben ugrásszerűn megnőtt a harmadik szektorban tevékenykedő cégek száma, amelyet azok bevételének arányos növekedése követett.
17
4. Ábra: Az egészségügyben működő civil szervezetek száma, adatok forrása: KSH Az általunk vizsgált kiemelt területen más a helyzet. Noha 2011-ig folyamatos növekedésnek lehettünk tanúi, a 2014-ig rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint azóta stagnálás, sőt a bevételek alakulásában nagymértékű visszaesés figyelhető meg az egészségügyben tevékenykedő civil jellegű társaságok körében.
5. Ábra: Az egészségügyi nonprofit szervezetek összbevétele, adatok forrása: KSH
18
Az egészségügyi szférában tevékenykedő nonprofit vállalatok aránya 2014-ben 4,6% volt, ami összesen 2924 vállalkozást jelentett (1. Táblázat). A még mindig illusztris jelenlét és az árbevételben kimutatható visszaesés miatt érdemes közelebbről megvizsgálni a területen tevékenykedő cégek működési formáit, bevételeinek forrását és azok arányát acélból, hogy megismerjük a csökkenés mögött álló, esetleg orvosolható problémákat. Nonprofit Nonprofit szervezetek Összes bevétel, szervezetek száma megoszlása, % millió Ft Kultúra 8766 13,7 184937,6
Tevékenységcsoport
Megoszlás, % 12,6
Vallás
1390
2,2
6673
0,5
Sport
7792
12,2
94609,7
6,4
Szabadidő, hobbi
10674
16,7
68925,2
4,7
Oktatás
8550
13,4
140261,8
9,5
Kutatás
1345
2,1
39139,6
2,7
Egészségügy
2924
4,6
66847,7
4,5
Szociális ellátás
5635
8,8
121481,3
8,3
Polgárvédelem, tűzoltás
839
1,3
4715,6
0,3
Környezetvédelem
1843
2,9
52712
3,6
Településfejlesztés
3828
6
305214,8
20,5
Gazdaságfejlesztés
1788
2,8
159708,1
10,9
Jogvédelem
753
1,2
17466,6
1,2
Közbiztonság védelme
2257
3,5
6941,2
0,5
Többcélú adományozás
767
1,2
65625,7
4,5
Nemzetközi kapcsolatok
762
1,2
6651,7
0,5
Szakmai, gazdasági érdekképviselet
3578
5,6
126392,9
8,6
Politika
403
0,6
3625,9
0,2
Összesen
63894
100
1471930,4
100
1. Táblázat: A nonprofit szervezetek száma, megoszlása és összes bevétele, 2014., adatok forrása: KSH
19
Az egészségügyi szolgáltatói szférában dolgozó civil vállalkozások közül szervezeti formájukat tekintve két nagy csoport emelkehető ki: 1. az elsősorban az egészségügyi állami intézmények holdudvarában tevékenykedő, jellemzően az intézmények által létrehozott, annak gazdasági támogatására orientálódó alapítványok és 2. a magánszemélyi háttérrel rendelkező, elsősorban marginális helyzetben lévő társadalmi csoportok támogatásával foglalkozó civil egyesületek (Nagy-Várnagy, 2009). Jelentős külön entitásként érdemes megemlíteni a 2007. július 1-e óta nem alapítható nonprofit közhasznú társaságokat, melyek leginkább szintén az önkormányzati és állami apparátus kezdeményezésére alakultak azzal a céllal, hogy egy-egy önálló intézmény számára rendelkezésére álló normatív támogatások összegét a nonprofit jelleget kihasználva akár további állami szupportációval, akár civil és vállalkozói adományokkal egészíthessék ki. 2005-ben Bocz János átfogó tanulmánya szerint az egészségügyi nonprofit szérában kimutatható bevételek nagy része az előbb bemutatott nonprofit közhasznú társaságok számláin mutathatók ki (Bocz, 2009a).Viszonylag kis számarányuk ellenére (az egészségügyi nonprofit társulások mindössze 3% tették ki a közhasznú társaságok) az állami támogatások 73%-a és az összes nonprofit bevétel 63%-a felett rendelkeztek! A 2009. július 1-ével megszűnő nonprofit gazdasági társaságok dönthettek arról, hogy nonprofit gazdasági társasággá, nonprofit korlátolt felelősségű társasággá alakulnak, vagy jogutód nélkül megszűnnek. Ez a változás érzékelhető volt 2009-től a bevételek eloszlását tekinthetően is. Mivel 2005. óta az egészségügyi harmadik szektorra vonatkozó specifikus kutatás nem készült, ezért kénytelenek vagyunk a következő általános megállapításokat a vizsgált szférára is alkalmazni. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a magyarországon tevékenykedő nonprofit közhasznú társaságok (majd 2009-től a nonprofit gazdasági társaságok) aránya 2005. és 2014. között megduplázódott (2,7%-ról 4,9%-ra növekedett), addig a szektorba áramló bevételekből történő részesedése 36%-ról 50%-ra emelkedett. A fenti megállapítás természetesen csak fenntartásokkal ültethető át az egészségügyben dolgozó vállalkozásokra, viszont tendenciáját
20
tekintve megfelel Bocz János 2005-ben tett megállapításának. Ennek fényében az lehet a vizsgáló benyomása, hogy jóval nagyobb mozgástérrel rendelkeznek azok a nonprofit társulatok, amik valamely állami vagy önkormányzati szerv kötelékében jöttek létre, hiszen a normatív támogatások jelentős arányával ezek rendelkeznek. Felmerül a kérdés, hogy a kifejezetten rászoroló, társadalmilag és egészségügyileg segítségre szoruló marginális csoportok támagatásával foglalkozó alapítványok, egyesületek boldogulását mennyiben befolyásolja az anyagi támogatáshoz való korlátozott hozzáférés és képesek-e pótolni egyéb bevételi forrásokból a létezésükhöz és a támogatott cél megvalósításához szükséges anyagi eszközöket.
3.3. Hipotézisállítás A dolgozat célkitűzéseként a Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves Megye területén működő, az egészségügyi szférában tevékenykedő nonprofit társaságok költség- és bérgazdálkodásának vizsgálatát jelöltem meg. A fentebb említett eddigi statisztikai adatok világossá tették, hogy a vállalatok bevételi forrásai és kiadási tételei több tényezőtől függenek. Mivel vizsgálatom során nem teszek különbséget a cégek működési formáira vonatkozóan, elsősorban azok tevékenységi területe, a bevételek nagysága és az alkalmazotti létszám és összetétel szerint végzem a vizsgálódást. Az eddig rendelkezésre álló adatokból kiindulva hipotézisem szerint
a megyében működő cégekre is jellemző az előző öt évben generálisan tapasztalt visszaesés a bevételek tekintetében.
Emellett feltételezem, hogy költséggazdálkodásuk szűkös, és előnyben részesítik az önkéntes munkavállalók alkalmazását.
Ennek megfelelően azt várom, hogy a közhasznú jogállásban működő társaságok száma is alacsonyabb lesz a 2010-ben tapasztaltakhoz képest.
A hipotézisem igazolására végzett vizsgálatok módszertanát a következő fejezet részletezi.
21
4. Az észak-magyarországi régióban működő egészségügyi non-profit szervezetek körében végzett primer kutatás módszertana
4.1. A Szekunder kutatás módszertana
A felkutatott cégek közül hasonló kutatási munkát egyik sem végzett, így belső forrással nem rendelkezem. A hozzáférhető külső kutatási eredmények közül kiemelném Dr. Péntek Eszter: A civil szervezetek részvételi lehetőségei az egészségügyi szolgáltatások nyújtásában és az egészségpolitikai folyamatok befolyásolásában című PhD-értekezését (Péntek, 2009), melynek összeszedett ismeretanyaga és kiterjedt szakirodalmi háttere nagy segítségemre volt a vizsgálandó problémakör feltárásában. A nonprofit társulások korábbi és jelenlegi politikai és jogi helyzetének megértésében dr. Nagy Ádám PhD és dr. Várnagy Péter PhD “Nonprofit Menedzser Tananyagjának I. Fejezete, a Szervezetalapítás, Szervezetvezetés című munka volt számomra irányadó (Nagy-Várnagy, 2009). A téma legátfogóbb disszertációját kétségkívül Bocz János és Kmetty Zoltán munkája jelentette, amelyből 2005-ig behatóan ismerkedhettem az egészségügyi civil szféra tendenciáival (Bocz-Kmetty, 2008).
4.2. A primer kutatás módszertana és eszközei
A rendelkezésre álló adatok alapján kutatásom alapsokaságát a Borsod-Abaúj- Zemplén és Heves megyében működő nonprofit tevékenységet végző vállalkozások képezték, működési formájukra való tekintet nélkül. Ennek megfelelően egyaránt a látóterembe került az alapítványok, egyesületek és nonprofit gazdasági társaságok csoportja is. Az alapsokaság
22
nagyságának meghatározásában az Igazságügyi Minisztérium “Csoportos céginformáció Szolgálata” volt segítségemre. A vizsgálat alá vetett vállalkozásokat az Országos Bírósági Hivatal honlapjának “Civil Szervezetek Jegyzéke” keresőfelület alapján találtam meg. Az előző (2014-es) éves beszámolókat és a közhasznúsági jelentéseket valamint a rendelkezésre álló további nyílvános adatokat a Cégbíróság honlapján elérhető nyílvános információk segítségével találtam meg. A kétlépcsős vizsgálat első része egy két ülésből álló mélyinterjú volt a célcsoportba tartozó két, eltérő profilú vállalat cégképviselőjével. A vizsgálat első lépéseként két, eltérő jogi formában működő, különböző bevételi forrásokkal és kiadási panellal rendelkező cég mélyinterjúját terveztem. Elsőként “Az Életért a Rák Ellen” Egyesület Ügyvezetőjével nyílt alkalmam egy két órás beszélgetés során elmélyedni a miskolci székhelyű, elsősorban gyógyult rákbetegek támogatásával foglalkozó társulat gazdasági felépítésében. Ezután “A Borso-Abaúj-Zemplén Megye Korszerű Sérültellátásáért” Alapítvány Igazgatójának véleményét kérdezhettem meg a vállalkozás jelenlegi anyagi helyzetéről, a költségvetésük összetételéről és a jövőbeni kilátásokról. A felhalmozott információk alapján a kutatás második fázisaként egy kvantitatív, személyes megkérdezésen alapuló kérdőíves eljárást választottam. A két cégképviselő válaszai alapján összeállítottam egy három ütemből álló kérdőívet, melyet a B.-A.-Z. megyei nonprofit cégek számára elküldhettem. Ebben a kérdőívben külön szakaszt kapott a bevételek, a kiadások és a humánerőforrás-kezelés kérdése. A kérdőívet Google Drive® program segítségével szerkesztettem és jutattam el a célcsoport tagjaihoz. Annak kiértékelését Microsoft Excel® program igénybevételével végeztem el. A hipotézisvizsgálatra az összehasonlítás módszerét választottam.
23
5. A kutatás eredményei, javaslatok
Az alábbi fejezetben az általam végzett kutatómunka során nyert információk közlése és azok jelentőségének megbeszélése következik. Kutatómunkám során több alkalommal nyílt lehetőségem személyesen megismerni a felkeresett civil szervezetek munkáját, vezetőit, tagjait. A személyes tapasztalataim segítettek mélyebben megérteni, mit is jelent a társulások munkája a csoporttagok, a rászorulók vagy épp a szakdolgozók számára. Olyan családias, közös célért dolgozó közösségek ezek, amik a néha kilátástalannak tűnő gazdasági helyzetben is helytállnak, dolgoznak, szerveznek, támogatnak. Többnyire bármilyen anyagi juttatás nélkül, ingyen.
5.1. A mélyinterjúk lebonyolítása és ismertetése
A mélyinterjú alanyainak kiválasztásakor az volt a célom, hogy minél jobban reprezentáljam a regióban működő, non-profit gazdálkodást folytató vállalatokat. Ahogy azt már a dolgozatom korábbi fejezetében részleteztem, a civil szféra vállakozásai több mechanizmus alapján jöhetnek létre. Leggyakrabban valamely rászoruló betegcsoport tagjai mutatnak szerveződést és igyekeznek az alkalomszerű összejöveteleken és a kölcsönös segítségnyújtáson kívül nagyobb arányú támogatásokra is szert tenni. Ennek érdekében gazdálkodói szervezetet hoznak létre az elsősorban szociális és pszichológiai célokat kitűző csoport köré. A megalakulás másik módja, mikor egy állami intézmény próbál legális módon a rendelkezésére álló támogatásokon kívül plusz bevételre szert tenni, amelynek célja az intézmény fenntartásának megkönnyítése, a működés gazdálkodásának kiegészítése, vagy az intézmény dolgozóinak anyagi, szakmai támogatása. Ennek megfelelően mélyinterjúm egyik alanya az “Életért a Rák Ellen” Egyesület vezetője, Molnár Gabriella Asszony volt, a másik pedig a “Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Baleseti Ellátásáért Alapítvány képviselője, Dr. Heiner Tamás főorvos úr és az Alapítvány könyvelői feladataival megbízott iroda képviselője, Tóth Krisztina voltak.
24
Az interjúk során igyekeztem hasonló gondolati fonalon haladni, de a különböző profil és eltérő célok miatt ez nem mindig volt lehetséges. A beszélgetések teljesen eltérő megvilágításba helyezték a két, hasonló gazdálkodási formában működő szervezetet, ami azt is megkérdőjelezte számomra, hogy egyáltalán egy gazdasági csoportként kezelhetőek-e. A két társulat között mindössze két hasonló vonást találtam: a nonprofit működést és a közhasznú jogállás hiányát. Mindkét társulat több mint 10 éves múltra tekint vissza. Az elsőként vizsgált “Életért a Rák Ellen” Egyesület gyógyult tumoros betegek csoportjából áll, akik elsősorban pszichés támogatást remélnek a résztvevő tagoktól és igyekszenek jó hangulatban, színvonalas kultúrális programok között eltölteni a szabadidejüket. A programok megservezését és az Egyesület vezetését Molnár Gabriella Asszony végzi, akit a hozzá hasonló, rosszindulatú megbetegedéseken átesett emberek, elsősorban nők részére álmodta meg a csoportot. Az Egyesülettel kapcsolatos összes teendőt ő látja el annak ellenére, hogy a hetedik évtizedébe lépett. Hatalmas energiával, lehetetlent nem ismerve segíti a csoport munkáját, szervezi a közös programokat és próbálja a rendezvényekhez, kirándulásokhoz szükséges minimális összeget előteremteni. Beszélgetésünk során elmondta, hogy az Egyesület eddigi legnagyobb arányú bevételét az állami támogatások jelentették, volt, hogy Európai Uniós forrásból, de sokszor a benyújtott pályázatok nem jártak sikerrel. Ha sikerült is kisebb-nagyobb összeget nyernie, az sok esetben későn, csak az adott rendezvény után érkezett meg, ami miatt kénytelen volt saját tőkéjéből finanszírozni a felmerülő költségeket. Az idén sajnos megszűnt az Egyesület közhasznú jogállása, mert éves bevétele nem érte el a törvény által meghatározott minimumot (a közhasznú jogállás megtartásához az szükséges, hogy a társaság utóbbi két lezárt üzleti évben számított átlagos éves bevétele meghaladja az egymillió forintot). Ennek megfelelően viszont a későbbiekben még kevesebb állami támogatás igénybe vételére lesz jogosult, ami a bevételek nagyarányú csökkenését vonhatja maga után. A korábbi években a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásaiból befolyt összeg stagnáló tendenciát mutatott, de sosem haladta meg a néhány százezer Forintot. Az Egyesület a Miskolci Önkormányzattól anyagi segítséget ritkán kapott, de a rendezvényeik lebonyolítására alkalmaként a terembérlésben készséggel nyújtottak segítséget. Ezen kívül bevételeik növeléséhez még hozzájárul, hogy évente 1000 Forintos tagdíjat szednek az egyesületi tagoktól, ami összesen 70-80 ezer Forintra rúg. Más vállalatoktól anyagi támogatást nem, ellenben szellemi és logisztikai szupportot annál inkább kapnak. Nagyon jó kapcsolatot
25
ápolnak a Magyar Rákellenes Ligával, a Rákbetegek Országos Szövetségével és több alkalommal közös programokon is részt tudnak venni. Főbb kiadásaikat a rendezvények tárgyi költségei jelentik, úgy mint a terembérlés, utaztatás, a vendégelőadó tiszteletdíja, szerény vendéglátás, stb. Mivel telephelyük az Egyesületvezető lakása, így rezsiköltség vagy bérleti díj nem merül fel, bérköltségük pedig foglalkoztatott munkaerő hiányában nincsen. Alkalmanként a csoport tagjai közül néhányan önkéntes munka keretein belül segítenek a programok megszervezésében vagy lebonyolításában, de a csoporton kívüli önkéntesek alkalmazására még nem volt példa. Az Egyesület népszerűsítését fontosnak tartja Ügyvezető Asszony, sok esetben saját költségére készíttet névjegykártyákat, szórólapokat, s azokat nyílvános rendezvények alkalmával szétosztják az érdeklődők között. Több lakalommal sor került már televíziós és rádiós interjúk lebonyolítására, ettől is az Egyesület népszerűségének emelkedését remélik. Mivel a fő tevékenység általában elutasítást, de legalábbis passzivitást vált ki a nagyközönségből, így az általában népszerű hirdetési technikákat (internet, újsághirdetés) elvetették, Ügyvezető Asszony ízléstelennek ítéli. Úgy gondolja, akinek igazán szüksége van a csoport nyújtotta segítségre, az odatalál hozzájuk. A másik megkérdezett vállalkozás az előzővel szemben egy állami intézmény támogatására jot létre több mint húsz évvel ezelőtt. Létrejöttében elsősorban a szakmai fejlődés igénye játszott szerepet, aminek megvalósulását az alapító traumatológusok az Alapítvány nyújtotta bevételektől remélték. Az eredmények alapján jól kalkuláltak. Az előző Egyesülettel összehasonlítva az Alapítvány egy nagyságrenddel nagyobb bevétellel gazdálkodhat. Fő bevételi forrása a hasonló céllal létrejött vagy hasonló egészségügyi területen működő forprofit és non-profit cégek eseti adományai, jelentős önkormányzati és állami támogatások. Ezen kívül bevételük 1/6-át a személyi jövedelemadóból befolyó, magánszemélyektől eredő támogatások teszik ki. Könyvelői teendőik elvégzésére évek óta ugyanazzal a könyvelő irodával állnak szerződésben. A viszonylag magas bevételi aránynak megfelelően kiadásaik is tetemesebbek, melyek nagy része a közhasznú tevékenység céljának megfelel, tehát a kórházi osztályon dolgozó orvosok, szakápolók, műtős asszisztensek képzésének támogatása vagy eszközvásárlás. Ezen kívül személyi jellegű ráfordítások is szerepelnek a 2014. évi beszámolóban, ami alkalmazotti jogviszonyra enged következtetni. Ahogy fentebb már említettem, ez a non-profit társaság sem áll közhasznú jogállásban, de ennek az ő esetükben nem anyagi okai vannak, ugyanis a törvény által előírt összes anyagi feltételnek megfelelnek,
26
ám önkéntes munkavállalót sem most, sem korábban nem alkalmaztak, így elsenek a közhasznú jogkörtől. Megvizsgálva az utóbbi öt évben a bevételek nagyságát, 2011-ig egyértelmű növekedés látható, amely azóta fokozatosan csökken. Hasonló tendencia jelenik meg az utóbbi öt év SZJA 1% felajánlásokból befolyt összegekben is. Noha egyetlen vizsgált vállalat eredményéből nem szabad messzemenő következtetést levonni, viszont érdemes észrevenni, hogy a csökkenés fordulópontja és üteme megegyezik a KSH felmérésében talált tendenciával. Az alábbi táblázatban a mélyinterjúnak alávetett két szervezet hasonlóságaira és különbségeire igyekeztem rámutatni. (Az adatok 2014-re vonatkoznak.) “Életért
a
Rák
Ellen” B.-A.-Z.
Megye
Egyesület
Sérültellátásáért Alapítvány
Alapítás éve
2005.
1991.
A megalakulás körülményei
Rászoruló betegcsoport tagjai Egy állami intézmény azonos egyesületet alakítottak.
érdekű dolgozói alapítványt
Bevétel nagyságrendje
106 Ft
6 hoztak 10 Ft létre.
Bevétel a SZJA 1 %-ból
252 E Ft
283 E Ft
Állami támogatás
Igen
Nem
Önkormányzati támogatás
Igen
Igen
Vállalati támogatás
Nem
Igen
Kiadások jelentős része
Rendezvények lebonyolítása
Oktatási, fejlesztési támogatás
Közhasznú jogállás
(Már) Nem
Nem
2. Táblázat: A két vizsgált non-profit szervezet összehasonlítása a bevételek és kiadások tekintetében, forrás: éves 2014. éves beszámolók adatai és mélyinterjúk
27
5.2. A kvantitatív vizsgálat, avagy a személyes megkeresésen alapuló kérdőíves módszer
5.2.1. A kérdőív összeállítása
A fent részletezett mélyinterjúk során nyert tapasztalatok alapján a regió minél nagyobb számú non-profit szervezetére szerettem volna kiterjeszteni vizsgálatomat. Ennek kivitelezésére a kérdőív segítségével végzett gyors, direkt információgyűjtés mellett döntöttem. Az összeállításban az on-line elérhető Google Drive® szoftver űrlap-szerkesztő alkalmazása volt segítségemre. A terjesztést az interneten át elérhető G-mail® levelező fiókon keresztül bonyolítottam le és a kitöltött kérdőívek is ezen a csatornán át jutottak el hozzám. A kérdőív összeállítása során arra törekedtem, hogy a vállalatok aktuális financiális helyzetét hűen tükröző gazdasági területekre térjek ki. Ezért a kérdéssort négy jól elkülönülő részre bontottam. Az első szakaszban a cégek általános jellemzőire, megalakulásuk idejére, tevékenységük jellemzésére voltam kíváncsi illetve igyekeztem elkülöníteni a betegek által létrehozott érdekvédelmi csoportosulást az intézményi rendszer támogatására hivatott alapítványoktól. A második részben a vállalkozások bevételeit vettem górcső alá: milyen és milyen arányú bevételi forrásokkal rendelkeznek, mi a tapasztalatuk az utóbbi öt év tendenciáiról az állami támogatások és a személyi jövedelemadó 1%-ából befolyó összeggel kapcsolatban. Kíváncsi voltam, hogy a megkérdezettek hány százaléka áll közhasznú jogállásban és hogy alkalmaznak-e relámfogásokat tevékenységük szélesebb körben való megismertetésére. A kiadások részletes kifejtésével a III. szakasz foglalkozott, ahol a költségek összetételére, arányára kérdeztem rá. A fejlesztési, beruházási lehetőségeket is vizsgáltam, végül az önkormányzati segítségnyújtás elérhetőségére vonatkozott egy kérdés. Az utolsó kérdéscsoportban az alkalmazásban álló humánerőforrás összetételére, az alkalmazás formájára és az alkalmazottak minősítésére helyeztem a hangsúlyt. Külön kérdés foglalkozott az önkéntes munkavállalókkal és az esetleges létszámfejlesztéssel is. (A kérdőív másolatát a szakdolgozat Mellékletek fejezete tartalmazza.)
28
5.2.2. A kérdőív terjesztése
A vizsgálat alapsokaságaként az Észak-Kelet-magyarországi régióban (Borsod-AbaújZemplén és Heves megyében) működő, egészségügyi tevékenységet végző non-profit szervezeteket jelöltem meg. A fenti feltételeknek megfelelő cégek kiszűrésére a Miskolci Bíróság diszpécsere tanácsára a Bíróság honlapján fellelhető Cégkereső funkciót alkalmaztam. A kutatás későbbi szakaszában azonban nyílvánvalóvá vált számomra, hogy a Bíróság adatbázisában rögzített cégjegyzék nem aktuális: több olyan vállalatot ki kellett zárnom a vizsgálatból, amelyet a jegyzék aktívnak nevezett meg, s a személyes megkeresés alkalmával kiderült, hogy évekkel ezelőtt megszüntette tevékenységét. Ellenben sok, elsősorban a BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Kórház És Egyetemi Oktató Kórházhoz köthető alapítvány említésre sem került a cégjegyzékben, holott más forrásból kiderült, hogy évek óta működnek. A jegyzék nyújtotta bizonytalanság kiküszöbölésére az Igazságügyi Minisztérium “Csoportos Céginformációs Portál”-ján keresztül valid információkhoz jutottam a régióban működő, TEÁOR (Tevékenységi körök egységes ágazati osztályozási rendszer) 8690, 8810 és 8899 tevékenységi körbe sorolható, aktív vállalatok számát illetően. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében és Heves megyében összesen 84 ilyen szervezet működik. A rendelkezésemre álló adatok alapján igyekeztem ezen cégek minél nagyobb hányadát elérni. Összesen 64 címre juttattam el a kérdőívet, s ebből 2016. április 26-ig 25 darab értékelhető, kitöltött kérdéssor érkezett vissza hozzám. A fenti számadatokból kiindulva vizsgálatom nem lehet reprezentatív. ennek ellenére azt gondolom, hogy a rövid rendelkezésre álló idő alatt értékes információkat sikerült feltárnom az Észak-Kelet-magyarországi egészségügyi non-profit szervezetek pénzügyi helyzetéről.
5.2.3.Az eredmények megbeszélése
Az eredmények összesítése során igyekeztem látványosan bemutatni azokat a tendenciákat, amik az általam megkérdezett vizsgálati csoportban nyomon követhetőek voltak. Ahol lehetett,
29
a korábban már ismertetett, a Központi Statisztikai Hivatal által gyűjtött országos adatokkal vetettem össze a talált eredményeket, hogy érzékeltessem, mik az azonosságok és melyek a különbségek az Észak-Kelet-magyarországi régió és az országos átlag között. Az eredmények bemutatása során a kérdőív szakaszaihoz tartom magam, így elsőként a vizsgált szervezetek általános jellemzőiről essen néhány szó.
5.2.3.1 Általános jellemzők Egy hétköznapi értelemben nyereséget nem termelő vállalat esetén óriási jelentőségű a hosszútávú fennmaradás sikere, hiszen a kiindulási motiváción kívül egyéb elismerés vagy honorálás nem illeti meg a szervezet vezetőit, tagjait. Éppen ezért volt fontos számomra ismerni a vizsgált mintában lévő cégek „életkorát”, tehát azt az időt, amelyet társadalmilag hasznos és önzetlen tevékenységgel töltenek. Várakozásaimnak kissé ellentmondó az a tény, hogy a vizsgált csoport nagyobb hányada (egészen pontosan kétharmada) tekint vissza több mint 15 éves múltra, s a kevésbé koros szervezetek között sincs egy sem, amely 7 évnél fiatalabb lenne. A fenti megállapításból viszont az is következik, hogy az utóbbi 7 évben alapított non-profit vállalatok száma a vizsgált csoportban nulla. Természetesen arról nem áll rendelkezésre adatunk, hogy 2008. óta hány civil szervezet függessztette fel működését az egészségügyi szférában, de az bizonyos, hogy az általam megkérdezett csoportból létszámemelkedés nem történt. (Ahogy fentebb már utaltam rá, a cégjegyzékben található félrevezető információk miatt több olyan szervezetet is felkerestem telefonon vagy e-mailben, akik megszűntek vagy épp felszámolás alatt állnak. Mivel ők vizsgálatom tárgyát már nem képezték, így megszűnésük okait és idejét sem firtattam. Azonban több volt ügyvezető és kuratóriumi elnök kérdés nélkül is megemlítette, hogy az utóbbi egy-két év sikertelen gazdasági működése vezetett az addig jól funkcionáló szervezet feloszlásához.)
30
6. Ábra: A megkérdezett non-profit szervezetek kor szerinti megoszlása, forrás: saját szerkesztés
Fontos jellemzője a vizsgált szervezeteknek az összbevételük alakulása, illetve a vizsgált csoport heterogenitásáról is hasznos információt adhat. A megkérdezett szervezetek 2014. évi bevételeinek átlaga 2.945 ezer Forintban állapítható meg, mely körül az egyes értékek nagy szórást mutatnak. A rendelkezésre álló befolyt összegek kategorizálását és az egyes csoportoknak megfelelő társulatok számát a 7. ábrán foglaltam össze. Látható továbbá, hogy a vállalatok 2/3-ának éves bevétele egymillió Forint alatt maradt, amely korrelációt mutathat a későbbiekben vizsgált segítségnyújtás formájával.
7. Ábra: A vizsgált szervezetek 2014. éves árbevételeik alapján történt kategorizálása, forrás: saját szerkesztés
31
A vizsgálatom során az egyik csoportképző ismérv a civil szervezet alapításának motivációi voltak, amik összhangban vannak az alapító tagok helyzetével, a formálódó társulathoz fűződő viszonyával. A megkérdezettek körében mindössze egyetlen vállalat születésénél volt jelen a helyileg illetékes önkormányzat, a fennmaradó 24 esetben egyharmad-kétharmad arányban láttuk a rászoruló betegcsoport önszerveződését és az állami intézményhez köthető, közös érdektől vezérelt kollegiális kör aktivizálódását.
8. Ábra: A vizsgált minta alapítók szerinti kategorizálása, forrás: saját szerkestés
A fenti megállapításnak kissé ellentmond a következő kérdésre adott válaszok eloszlása, miszerint a támogatott csoprtok aránya nem felel meg az alapítók megoszlása alapján valószínűsített 1:2 arányszámnak. A diskrepancia mögött az az ok húzódhat meg, hogy a nem tipikusan a non-profit szektorban betöltött szerepéről híres járóbeteg-szakellátó helyek hasonló módon alakíthatnak alapítványokat, egyesületeket, ahogy azt a fekvőbeteg-ellátásban dolgozó, osztályos kollégáik teszik. Azzal a különbséggel, hogy míg az utőbbiak elsősorban az intézmény gazdasági érdekei mentén szervezik vállakozásukat, addig a szakellátásban tevékenykdők nagyobb hangsúlyt fektetnek az ellátottak egészségének színvonalára és általában támogatásuk célpontjának a járóbeteg-ellátáson megforduló betegeket tekintik.
32
9. Ábra: A járóbeteg-szakellátásban nagyobb arányban találkozunk a kiszolgáltatott betegcsoportok támogatásával, forrás: saját szerkesztés
A szupportáció, amit a civil szervezet tesz vagy tehet a támogatott csoport érdekében, sok tényezőtől függ. A szerényebb financiális viszonyok között működő, kisebb létszámmal üzemelő szervezetek rendszerint pszichés vagy nem anyagi jellegű támogatás nyújtására képesek, míg a nagyobb költségvetéssel rendelkező vállalatok évente megengedhetik maguknak a nagyobb volumenű adományok kifizetését is. A lenti ábra arra világít rá, hogy a megkérdezett cégek közel egynegyede anyagi támogatás nyújtására is képes, míg a nagy százalékuk csupán erkölcsi támaszt tud biztosítani a rászoruló csoport tagjainak. Viszonylag kis számú non-profit szervezet végez érdekvédelmi tevékenységet, ami nem meglepő, ha felidézzük, hogy az egészségügyi rendszerben tönn potens szakszervezet és betegjogi képviselet is működik, melyek ezt feladatot átveszik a vizsgált szektortól.
33
10. Ábra: A vizsgált mintában jellemző non-profit tevékenységek előfordulási aránya, forrás: saját szerkesztés
Az általános bevezető utolsó kérdése a felkeresett vállalat tevékenységének egy mondatban történő összefoglalását kérte a válaszadóktól. Ennek áttanulmányozása során örömömre szolgált, hogy nagyon diverz képet kaptam a régióban működő egésségügyi harmadik szektorról. Jelen van a felsorolásban az ország második legnagyobb kórházának betegeiért létrehozott alapítvány csakúgy, mint a Szihalmon működő, a halmozottan sérült személyek felkarolásáért felelős egyesület. Reprezentálja magát gyermek- és felnőttellátásban tevékenykedő szervezet, klubként üzemelő és komoly orvosi kutatás-fejlesztést támogató vállalat. Az illusztris lista igazolja számomra, hogy még az ország egészségügyileg legelmaradottabb régiójában (OECD, 2013) is lehet és van is létjogosultsága a támogatást végző szervezetek munkájának.
5.2.3.2. A bevételek összetétele a vizsgált mintában Bármely gazdálkodó vállalat teljes működésében alapvető szerepet játszik a bevétel, azaz azoknak a pénzügyi tételeknek az összessége, amely a vállalat rendelkezésére áll, amellyel szabadon gazdálkodhat az elkövetkezendő időszakban. A bevételek előre kalkulálása sosem
34
könnyű feladat, még a többé-kevésbé kiszámítható, azonos termelési kapacitással működő vállalatok esetében sem. A harmadik szektor képviselőinek még nehezebb a helyzetük, hiszen elesnek a nyereségtől, amely egy forprofit termelő vagy szolgáltató cégnél a bevételek nagy hányadát adja. Épp ezért a non-profit szervezetek bevételei több, általában egyenként kisebb tételből tevődnek össze, jellemző rájuk a több lábon állás filozófiája. Ezt igazolja az alábbi ábra, amely a vizsgálat alá vetett vállalatok bevételi forrásait hivatott bemutatni. A diagramm tanulmányozása után feltűnik, hogy a bevételi források száma magas, és ezt a vállalatok az arányszámok alapján ki is használják. Szinte minden csoport rendelkezésére áll a személyi jövedelemadó 1%-ból befizetett összeg számára felajánlott része, de nagy többségük kormányzati pályázatokból egészíti ki a befolyt összeget. Gyakran találkozunk a szervezetek érdekeltségi köréen mozgó for-profit vagy szintén non-profit cégek adományaival is.
11. Ábra: A vizsgált vállalkozások bevételi forrásai, forrás: saját szerkesztés
A néhány éve elérhető Nemzeti Civil Alapprogram keretében megvalósuló támogatások a vizsgált mintában még elenyésző arányban fordulnak elő. A legtöbb szervezetnél a bevételek jelentős hányadát az SZJA-ból származó felajánlott 1%-ok teszik ki, ami a fenti ábra alapján nem jelent meglepetést. Az már annál inkább, hogy a
35
vizsgált csoportban mennyire alacsony a nagyobb összegű pályázatokból élő vállalkozások száma.
12. Ábra: A vizsgált szervezetek legnagyobb bevételi forrásai a mintában előforduló gyakorisággal feltüntetve, forrás: saját szerkesztés
Három okot feltételezhetünk ennek hátterében: az egyik, hogy a vállalatok nem érdekeltek a pályázatok elnyerésében, mert azok kisösszegűek vagy csak meghatározott célra használhatók fel; a másik, hogy nem férnek hozzá időben a meghirdetett pályázatokhoz, így azt a fővároshoz közelebbi, jobban tájékozott civil szervezetek fölözik le; a harmadik, hogy kevés olyan pályázat van, amely megfelelne a régióban működő non-profit egészségügyi szervezetek igényeinek és elvárásainak. A harmadik szektorban tevékenykedő vállalatok egyik meghatározó jellemzője a közhasznú jogállásuk megléte vagy hiánya. Annál is inkább el kell ezt fogadnunk, ha átgondoljuk, milyen törvényi követelményeknek kell, megfeleljen egy civil szervezet, ha közhasznúvá akar válni. Nem csupán viszonylag magas éves bevétellel kell rnodelleznie, hanem a bevétel egy meghatározott százalékát a személyi jövedelemadó 1%-ából kell megkapnia, ami feltételezi az ismertségét és a szociális területen végzett tevékenységét. Emellett persze a bevételei jelentős részét közhasznú célokra köteles fordítani és önkéntes munkavállalókat szükséges alkalmaznia meghatározott létszámban. A feltételek teljesülése esetén a vállalat olyan pályázati forrásokhoz
36
és állami támogatásokhoz férhet hozzá, amik addig elérhetetlenek voltak a számára. Így nagymértékben növelheti meg bevételeit, amennyiben figyel a felállított feltételekre.
13. Ábra: A vizsgált minta elemeinek fele rendelkezik közhasznú jogállással, forrás: saját szerkesztés
A megkérdezett minta non-profit cégeinek körül-belül fele rendelkezik közhasznú jogállással, ami nem rossz arány, ha a közhasznú jogállást a stabilitás egyik mértékegységeként kezeljük. A stabilitás másik mércéje lehet az utóbbi öt év bevételeinek állandósága vagy éppen annak hiánya. A következőkben megvizsgáltam az utóbbi öt év tendenciáját a nagyobb arányú bevételi források tekintetében. Vizsgálataim során a megkérdezett csoportban arra az eredményre jutottam, hogy a minta elemeinek fele nem kapott még soha állami támogatást, a maradék 12 vállalat támogatási lehetőségeiben nem ismerhető fel tendencia. Az elző és a jelenlegi vizsgálati eredményt összevetve szembeötlő, hogy ugyanolyan a megkérdezetteknek ugyanakkora aránya rendelkezik közhasznú jogállással, mint amennyi valaha kapott már állami támogatást. Természetesen ez a feltevés a rendelkezésre álló alacsony mintaszám és a nem bizonyítható összefüggés miatt csakis korlátozott következtetésekre adhat okot.
37
14. Ábra: Az állami támogatásokhoz való hozzáférés és annak tendenciája a vizsgálati csoportban, forrás: saját szerkesztés
Ami talán sokkal komolyabb probléma az egészségügyi non-profit gazdaságok működésében, azt a következő ábra foglalja össze. A válaszolók körül-belül fele jelezte, hogy az SZJA-ból rendelkezésre álló 1%-os felajánlások összege évről-évre csökken, ami, mint tudjuk a bevételi források egy jelentős hányadát teszik ki. Amely cégek az 1%-ból eredő összeg emelkedését észlelték, azok arány a megkérdezett populációban 10% alatt van. Az előző ábrával együtt értékelve a helyzetet látható, hogy az utóbbi öt évben a vizsgált észak-kelet-magyarországi civil szektor rendelkezésére álló bevételek csökkenő tendenciát mutatnak, ami megfelel a KSH országos, a harmadik szektorra általánosan érvényes megállapításainak. A bevételcsökkenés pedig maga után vonhatja a kis méretű, szerény költségvetésű és általában közhasznú jogállással nem rendelkező szervezetek ellehetetlenülését, amire a szakdolgozat elkészítése során számos példát láttam.
38
15. Ábra: Az SZJA 1%-ából rendelkezésre álló összeg az utóbbi öt év perspektívájában a megkérdezett csoport tagjai körében, forrás: saját szerkesztés
A kieső bevétel ellensúlyozását jelentheti, ha sikerül a vállalat céljai érdekében eddig nem mozgósított társadalmi réteget megnyerni, ami egyrészt jó hatással lehet a szervezet anyagi helyzetére, másrészt szerepet kaphat a további népszerűsítés területén. A szabad piaci környezetben gazdálkodó vállalkozások számára jól ismertek azok a technikák, melyek a marketing széles palettáját alkotják. Segítségükkel közel kerülhetünk olyan potenciális vásárlói körhöz, amely addig nem vett rólunk tudomást vagy más okból nem vásárolta termékünket. A tökéletlen példa kis fantáziával a non-profit cégekre is alkalmazható, ha feltételezzük, hogy itt is a bevétel növelése a cél, amelyet az ismertség és elismertség megszerzésén keresztül szeretnénk elérni. Ennek megfelelően alkalmaznunk kell azokat a népszerűsítő technikákat, reklámokat, figyelemfelkeltő akciókat, amelyek hozzásegíthetik a szervezetet ahhoz, hogy céljait mások is megismerjék és figyelemre érdemesnek tartsák. A kérdőív következő kérdésén keresztül rálátásunk nyílik, hogy a bevételi források csökkenésével párhuzamosan megnő-e a szerepe a könnyen hozzáférhető kézenfekvő önreklámozási taktikáknak. A diagramm alapján megállapítható, hogy a megkérdezettek 2/5-e semmilyen lépést sem tesz a népszerűsítés érdekében, míg a maradék 3/5 válaszadó próbál fellépni az anyagi problémákkal szemben és proaktív marad.
39
16. Ábra: Reklámozási technikák népszerűsége a válaszadók körében, forrás: saját szerkesztés
5.3.2.3. A felmerülő költségek szerkezete a megkérdezett csoportban A költségek összetétele sokat elárul egy vállalatról és ez nincsen másképp a harmadik szektorban sem. Talán nem jelent meglepetést, ha előrebocsátom, hogy a vizsgált populációban, ahol a közhasznú jogállással rendelkező szervezetek 50%-os súllyal reprezentáltak, az egyik legfőbb kiadási tétel a támogatott csoport részére folyósított adományok és juttatások halmaza. Ezen kívül persze számos olyan költségnem felmerül egy vállalat életében, amely elkerülhetetlen és a harmadik szektorban ugyanúgy jellemző, mint a piaci gazdaság szereplőinél. Ilyenek a bér- és személyi jellegű költségek, a bérleti díjak és a rezsiköltségek valamint a fenti kategóriákba nem sorolható egyéb kiadások. Az általam vizsgált mintában a kiadások aránya a következő képpen alakult.
40
17. Ábra: A vizsgált minta tagjai esetén felmerült költségelemek a 2014-es évben, forrás: saját szerkesztés
A legmagasabb arányú kiadási tételt az adományok jelentették a válaszadók egész csoportját és az egyes mintaelemeket egyenként megvizsgálva is. Ezt követték az egyéb kiadások, majd a szintén jelentős arányban jelenlévő bérjellegű kifizetések. Utóbbi természetesen csak az alkalmazotti körrel rendelkező vállalatokra vonatkozik, melyek aránya a kérdőív egy későbbi kérdése alapján fő- illetve mellékállásban foglalkoztató esetén 4/25, illetve 2/25. Természetesen átfedés a két halmaz között lehetséges, így kaphatjuk meg a bérköltségekkel rendelkező három vállalatot.
18. Ábra: A vizsgált csoportban jelenlévő legmagasabb arányú kiadások súlya a válaszadók számának függvényében, forrás: saját szerkesztés
41
Szintén jól reprezelnálja egy vállakozás stabilitását, ha fejlesztést, beruházást mer kezdeményezni. Épp ezért szerettem volna tudni, hogy a megkérdezett 25 non-profit szerveződés közül az utóbbi két év alatt történt-e komolyabb beruházás a szervezetnél, és ha igen, azt milyen forrásból valósították meg. Az eredményül kapott adatokat az alábbi ábra szemlélteti.
19. Ábra: Beruházási kedv mint a stabilitás fokmérője a vizsgált mintában, forrás: saját szerkesztés
A szakasz utolsó kérdésével pedig arra szerettem volna választ kapni, hogy a nehéz anyagi helyzetben lévő vállalatok egy-egy gazdálkodási krízishelyzetben számíthatnak-e kormányzati segítségre. A diagramm önmagáért beszél.
42
20. Ábra: Önkormányzati segítség elérhetősége likviditási problémák esetén a vizsgált csoportban, forrás: saját szerkesztés
5.3.2.4. A humánerőforrás-gazdálkodás legfontosabb aspektusai a vizsgált non-profit szervezetek életében Ahogy azt korábban már bemutattam, általam megkérdezett, egészségügyi non-profit vállalatok csupán kis hányada alkalmaz munkavállalót. A vizsgálat eredményeit néhány ábra segítségével foglaltam össze. Ahogy a mellékelt diagrammokon is látszik, mind a fő, mind pedig a mellékállású alkalmazottak száma elenyésző, aminek oka kereshető a szoros büdzsében vagy a korlátozott feladatkörben. Azt is látnunk kell, hogy folyamatos munkavégzésről nehezen beszélhetnénk ezeknek a típusú vállalatoknak az esetében, hiszen épp a szükség esetén megtett lépéseket és a gyors allokációt tudnak végrehajtani, viszont állandó munkaerőt igénylő feladataik nincsenek.
43
21. Ábra: Főállású alkalmazottak jelenléte a mintát alkotó szervezetek esetében, forrás: saját szerkesztés
A minimális dolgozói létszám további vizsgálata során kiderült, hogy elsősorban normál foglalkoztatás keretein belül alkalmazzák a munkavállalókat. Igaz, ennél részletesebben a kérdőív nem taglalja a jogviszony formáját. Az viszont megemlítendő, hogy 2011-től lehetőség nyílt egy új foglalkoztatási formára, ami egyrészt segít visszavezetni a tartós munkanélküliségben élőket a versenyszféra irányába, másrészt a civil szervezetek működését is segíti a foglalkoztatás során felmerülő költségek egy részének megtérítésében és soron kívüli támogatások felajánlásában. A közfoglalkoztatás
a
munkaviszony
egy
speciális
formája,
amelyre
a
munka
törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény rendelkezéseit (2012. évi I. tv.) a 2011. évi CVI. törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. A foglalkoztatás pontos formájáról biztosat nyilatkozni csak a megkérdezett non-profit vállalatok további vizsgálatával lehetne, viszont a kérdőíves kutatás anonim jellegére való tekintettel a válaszadók közül nem lehetséges visszakeresni az alkalmazottal rendelkezőket, ráadásul visszás érzéseket is kelthetne az interjú alanyban a névtelenül kitöltött kérdőív válaszainak pontos ismerete.
44
22. Ábra: Mellékállású alkalmazottak jelenléte a vizsgált vállalatokon belül, forrás: saját szerkesztés
A gazdasági helyzetre és a civil szféra adta lehetőségekre való tekintettel, jóval nagyobb arányban találunk olyan vállalatokat, amelyek önkéntes munkavállalót alkalmaznak, akik az esetek több mint felében a szervezet által támogatott csoport tagjai közül kerülnek ki. Arról nem áll rendelkezésre adat, hogy hány munkaórára vesznek igénybe munkavállalókat és ha ez nem atámogatott csoportból történik, alkalmaznak-e a szervezetek toborzótechnikákat az önkéntes munkavállalók felkereséséhez.
23. Ábra: Önkéntes munkavállalók foglalkoztatása a vizsgált szervezetek körében, forrás: saját szerkesztés
45
24. Ábra: Az önkéntes munkavállalók és a szervezet kapcsolata, forrás: saját szerkesztés
Végül arra a kérdésre kerestem a választ, hogy azoknál a vállalatoknál, ahol bármilyen formában alkalmaznak munkavállalókat, változott-e az utóbbi öt évben a dolgozói létszám. A válaszra jogosult nyolc szervezet közül 6-nál nem emelkedett, de nem is csökkent a létszám, míg 2 társulásnál tartós állománynövekedés volt megfigyelhető.
25. Ábra: A dolgozói állomány változása az utóbbi öt évben a megkérdezett vállalatok körében, forrás: saját szerkesztés
46
5.3.2.5. A vizsgált csoport jellemzőinek összevetése a rendelkezésre álló hazai adatokkal Az elvégzett kutatómunka eredményeinek végleges értékelését az országos statisztikai adatokkal való összevetés teszi teljessé. Ahogy arra már dolgozatom korábbi szakaszaiban utaltam, kifejezetten az egészségügyi civil szektor jellemzésére nagyon kevés adat áll rendelkezésre, így az összehasonlítás alapját sok esetben a teljes harmadik szektorra vonatkozó adatok jelentik majd. Az általam feldolgozott kérdések közül azokat tettem összehasonlítás tárgyává, amelyek a gazdasági működés szempontjából jelentősséggel bírnak. Eszerint vizsgáltam az országos adatok függvényében a vállalkozások bevételi forrásainak összetételét, különös tekintettel az állami támogatások súlyának változására a közhasznú jogállással rendelkező szervezetek arányát, a kifizetett adományok nagyságrendjére és a humán-erőforrás összetételére. -
A központi Statisztikai Hivatal 2015-ben közzétett adatsora szerint (KSH, 2015) az általam is említett, 2012-2013-ban detektálható bevételcsökkenés országos szinten megfigyelhető volt, ám ezt jelentős számbeli regresszió nem követte. Az egészségügyben megjelenő viszonylag nagy arányú létszámcsökkenés a 2013-ban az addig nonprofit gazdasági társaságként működő egészségügyi intézmény, kórház állami irányítás alá került, így a harmadik szektorból ezen oknál fogva kiesett. Tehát működésbefejezésről nem, de struktúraváltásról beszélhetünk. Ennek ellenére ezen cégek statisztikailag jelelntőségüket vesztették a civil szervezetek szempontjából. Ez a változás magyarázza tehát az egészségügyi harmadik szektor 2013-ban bekövetkező zsugorodását, ami mind a bevételek, mind a munkaerő-foglalkoztatásban nyomon követhető (KSH, 2015).
-
A hasonló időszakot vizsgáló adatok tanúsága szerint a bevételi struktúrát vizsgálva országos átlagban csökkent az állami bevételek súlya, a korábbi 35%-ról 29%-ra (KSH, 2015). Az általam vizsgált csoportban ez a tendencia kevésbé érezhető, bár említésre méltó, hogy a megkérdezett szervezetek nagy hányada egyáltalán nem részesült még állami támogatásban.
47
-
A közhasznú jogállás kérdésében a 2014-es hazai adatok tekintetében a nonprofit gazdálkodók mindössze 45%-a válaszolt pozitívan, amit egyértelműen a 2014-ben bevezetett szigorításra vezet vissza az elemző (KSH, 2015). Az általam vizsgált egészségügyi civilek körében hasonló arány tapasztalható: körül-belül 50% rendelkezik közhasznú jogállással és a szóbeli információk szerint sok társulat az utóbbi 1-2- évben esett el ettől a besorolástól.
-
A kiadások alakulásának tekintetében nem jelenthető ki bármiféle összefüggés az általam vizsgált adatok és az országos statisztikák viszonylatában. Az alábbi diagram az utóbbi 10 évben kiutalt adományok teljes összegét jelzi, mellyel kapcsolatban kimondottan az egészségügyi szektorra vonatkozóan nincsenek adataink. Az általam végzett vizsgálatok a megkérdezett csoport tagjainak kiadás-összetételét vizsgálta, melyről országos adat szintén nem áll rendelkezésre.
26. Ábra: Az adományozásra került összegek alakulása 2005. és 2014. között, forrás: KSH
-
Végül a foglalakoztatási viszonyok összevetésére térnék ki. A Központi Statisztikai Hivatal 2014-es adatai szerint a hazai harmadik szektorban összesen 153 ezer fő dolgozott, ebből 102 ezer főállású és 51 ezer nem főállású jogviszonyban. Az önkéntes munkavállalók aránya a harmadik szektorban a várakozásoknak megfelelően felülreprezentált volt, mégis, a felmerülő feladatok mindössze 16%-át végezték
48
önkéntesek a civil szervezeteknél országos viszonylatban (KSH, 2015). Kifejezetten az egészségügyi szektorban jellemző foglalkoztatási viszonyokról nincsenek adataink. Ezzel szemben a vizsgálataim során a megkérdezett szervezetek töredéke foglalkoztatott fő- vagy mellékállású munkaerőt, viszont önkéntes munkavállalót a csoport fele igénybe vett működéséhez. Arról, hogy a feladatok mekkora hányadát valósítják meg önkéntesek bevonásával, nem készült felmérés.
5.3. Javaslattétel Annak ellenére, hogy sokszor bevételeik nem érik el az optimális szintet, a megkérdezett társaságok fele semmilyen népszerűsítő technikát nem alkalmaz, ami nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy működésük, feladataik és tevékenységük ismeretlen marad a nagyközönség számára. Meglátásom szerint az egészségügyben tevékenykedő civil szervezetek működésjavításának egyik feltételét a minél szélesebb körben megvalósuló ismertség, a kampányszerű nyíltnapok és a támogatott csoporton keresztül kivihető terjeszkedés jelenthetné. Mivel a bevételi források jelentős hányadát a társadalom által felajánlott, évente egy alkalommal elnyerhető összeg (és ezzel együtt bizalom) jelenti, ennek emelkedése csak szélesebb társadalmi szerepkör és ismertség után várható. Az állami támogatások utóbbi egy-két évben tapasztalható csökkenő tendenciája miatt egyre nagyobb szereppel fog bírni ez a bevételi forma, ami a jelenleg megkérdezett társulatok nagy arányánál évek óta csökkenő befolyt összeget jelent. A kapott eredményeim tehát alátámasztották azt a vizsgálat elején tett feltételezést, hogy a megkérdezett minta elemei körében -
az észak-kelet-magyarországi régióban, az egészségügyi szférában működő civil szervezetek költségvetése az elmúlt öt évben összességében csökkent,
-
a közhasznú jogállás előfordulása alig éri el az 50%-ot és többen az utóbbi két évben veszítették el azt,
49
-
valamint a felvázolt gazdasági helyzetnek és a szervezeti formából adódó lehetőségeknek megfelelően nagyobb arányban fordul elő az önkéntes munkavégzők alkalmazása a fő vagy mellékállású munkavállalók helyett.
A fenti adatok ismeretében kijelenthetjük, hogy az egészségügyi nonprofit szektor az általa végzett feladat súlyához és fontosságához képest erősen alulreprezentált, és sajnálatos módon alulfinanszírozott. Az állami támogatások csökkentésével az egyébként tenni tudó és tenni akaró vállalatoknak jó eséllyel csökken a mozgástere, rosszabb esetben ellehetetlenülnek. Látnunk kell azt, hogy jelenleg a szociális problémák megoldásában kimagasló szerepet töltenek be a klasszikus civil szervezetek, megóva így a társadalmat egy igen költséges rehabilitációs, ápolási folyamat költségeitől. Ha ezek a funkciók kiesnek, a civil szektor által ellátott feladatok többszörösen és elkésve, de az egészségügyi struktúra terhét fognak válni. Pillanatnyilag még van remény arra, hogy a harmadik szektor támogatása kiemelten fontossá váljon az egészségügyben, ahol a legnagyobb arányú terhet képes levenni az állami intézmények válláról. Szükséges volna, hogy átfogó tanulmányok készüljenek, amelyek külön entitásként kezelnék a fent említett csoportot és a nagyobb társadalmi haszonnal járó tevékenységért magasabb értékű állami elismerés járna. Elképzelésem szerint ez lehetne az egyik út a jelenlegi egészségügyi terheléscsökkentés felé.
50
6. Összegzés
Az egészségügyi szolgáltatások minőségének elmaradása az európai átlagtól, a gazdaságtalan működés és az egyre gyakoribb munkavállalói elégedetlenség a mai Magyarország egyik legégetőbb problémájának számít. A túlterhelt rendszer rengeteg olyan plusz feladattal küzd, amelyeket gazdasági érdekből, szervezeti problémák miatt vagy a szociális szféra impotens működéséből kifolyólag fel kell vállania. A felaprózódó anyagi források miatt egyre kevesebb kiadás jut effektíve a betegre, aki kénytelen akár komoly betegség tudatával is várakozni a diagnosztikus vizsgálatokra vagy a kezelés megkezdésére. Az egészségügyi szolgáltatóknál befolyó források minden forintjára és ésszerű allokációjára lenne szükség ahhoz, hogy a legalapvetőbb ellátás nyújtása akadálytalan és gördülékeny legyen. Ennek ellenére az átláthatatlan gazdasági működés a források ésszerűtlen felhasználását vonja maga után. Emellett több olyan funkció ellátására is az egészségügyi büdzséből kell finanszírozást fordítani, amely csak részben lenne ennek a szektornak a feladata. Sok esetben a szociálisan kiszolgáltatott, a társadalom margójára szorult csoportok gondjai is az egészségügyi ellátás területén csapódnak le, gyakran több napos kórházi bentfekvést eredményezve. Az 1990-es évek óta hazánkban is egyre nagyobb súllyal jelenlévő nonprofit szervezetek rendelkeznek olyan gazdasági és szociális potenciállal, ami megfelelő allokáció esetén leveheti a túlterhelt egészségügy válláról azokat a terheket, melyek megoldása nem a szektor feladatait képezi. A civil szervezetek jelenléte az egészségügyben jelentős, az általuk végzett munka pótolhatatlan a társadalom számára. Felmerül hát a kérdés, hogy a súlyos gazdasági gondokkal küzdő egészségügyi szféra problémáinak megoldásában mekkora részben tudnak felalősséget vállani a civilek? Rendelkeznek-e olyan mértékű állami vagy társadalmi támogatottsággal, mely a működésük fejlesztéséhez, feladataik minél szélesebb körű ellátásához szükséges lenne? Megfelelően elismerik-e a munkájukat az általuk támogatott csoportok? Szakdolgozatomban a Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megye területén működő, az egészségügyben tevékenykedő nonprofit szervezetek költség-és bérgazdálkodását vizsgáltam.
51
A kutatás során a kvalitatív és kvantitatív vizsgálati módszerek kombinációját alkalmaztam: két reprezentatív szervezettel végzett mélyinterjú után a szektor civil társulatai közül 63 esetében kérdőíves megkeresésre került sor. Összesen 25 kitöltött, értékelhető kérdőív alapján folytattam vizsgálataimat a mintavételi csoport tagjai között. A kutatás során a válaszadó szerveződések általános jellemzőit, bevételeik és kiadásaik összetételét, tendenciáit, majd a munkaerő-gazdálkodási téren végzett tevékenységüket vettem górcső alá. Vizsgálatom során megállapításra került, hogy az általam vizsgált cégek nagy része több mint 15 éve működik, kétharmaduk egy-egy állami egészségügyi intézmény holdudvarában tevékenykedik. A megkérdezettek fele arányban betegeket, fele arányban az érdekelt egészségügyi dolgozók képzését és a kapcsolt gyógyító intézmény infrastruktúrájának fejlesztését támogatják, ám csak a megkérdezettek körülbelül 25 %-a képes anyagi jellegű segítségnyújtásra. A bevételi struktúra vizsgálata során feltárásra került, hogy a megkérdezett szervezetek túlnyomó része részesült a személyi jövedelemadó 1%-os felajánlásából kisebb-nagyobb mértékben, emellett a társulások 40%-40%-a rendelkezik állami támogatással és pályázaton nyert bevétellel. Elenyésző hányaduk gazdálkodik a Nemzeti Civil Alapból kapott forrással. Az utóbbi jelenséget részben magyarázhatja az, hogy a megkérdezetteknek mindössze 50%-a nyerte el 2016-ban a közhasznú jogállás jelzőjét, ami korlátozza az említett alapból lehívható támogatások összegét. Az állami szupportációnak az a fajta csökkenése, amely az országos adatok alapján igazolódott, a vizsgált csoportban nem számottevő, viszont ez nem meglepő, ha látjuk, hogy a 25 tételből álló mintacsoportból 13 szervezet még soha nem részesült állami támogatásban. Az SZJA 1%-os felajánlásokból befolyt összeg a megkérdezettek válaszai alapján zömében évek óta csökkenő arányt mutat. A felmerülő költségek vonatkozásában a szektor alapvetéseinek megfelel, hogy a megkérdezett társulatok nagy hányada adományozott a 2014-es évben, s kiadásaik negy százalékáért is ez a tétel felelt. Az esetek 1/8-ában bérjellegű kiadást is elkönyvelt a társulat. A megkérdezettek gazdasági helyzetét jellemzi az az adat is, hogy az utóbbi két évben mindössze 3 vállalat hajtott végre beruházást, közülük kettő támogatási összegből. Ennek fényében
52
érdekes adalék lehet az, hogy a 25 társaságból minössze 5 nyilatkozott úgy, hogy esetleges likviditási problémák esetén számíthat önkormányzati segítségre. Végül a humánerőforrás-összetételt vizsgálva az országos civil szektor adataival nagy vonalakban összecsengő eredményeket kaptam, miszerint az alkalmazotti jogviszonyban foglalkoztató szervezetek száma elég alacsony és jellemzőbb a szektorban az önkéntes munkavállalók alkalomszerű igénybe vétele, valamint az önkéntesek zömében a támogatott csoport tagjai közül kerülnek ki.
53
Irodalomjegyzék
Könyvek 1. Boncz Imre Dr. (szerk) (2011): Egészségügyi finanszírozási, menedzsment és minőségbiztosítási alapismeretek, Az egészségügyi finanszírozás alapjai című fejezet, 15-63. oldal 2. Dézsy József (2006): Egészséggazdaságtan – egy kissé másképpen, Springmeg Kiadó 3. Etzioni-Halevy, Eva (1983): Bureaucracy and Democracy – A Political Dilemma, 1st edition, Routledge and Kegan Paul, London 4. Lomnici Zoltán Dr. (2008): Alapítványok és közalapítványok, 2. kiadás, HVG-ORAC Kiadó 5. Polgári Törvénykönyv, 2013. Novissima Kiadó 6. Smeslser, Neil J. (1963): The sociology of economic life, 1st edition, Prentice-Hall Inc., New Jersey 7. Tilly, Charles (1978): From mobilization to Revolution, 1st edition, Addison Wesley Publishing Company, Boston 8. Weisbrod, Burton A. (1977): The voluntary nonprofit sector : an economic analysis, 1st edition Lexington Books
Könyvfejezetek 9. Hansmann, Henry (1987): Economic theories of nonprofit organization, In Walter W. Powell and Richard Steinberg ed.: The nonprofit sector: A research handbook, pages No 27-42 2nd edition, Yale University Press 2006
54
10.. James, Estelle (1987): The non-profit sector in comperative perspective, In Walter W. Powell and Richard Steinberg ed.: The nonprofit sector: A research handbook, pages 398-399, 1st edition, Yale University Press 1987 11. Nagy Ádám Dr., Várnagy Péter Dr. (2009): Nonprofit Menedzser Tananyag I. Fejezet: Szervezetalapítás, Szervezetvezetés, Közösségfejlesztők Egyesülete, Nonprofit Képzési Műhely, Budapest 12. Weisbrod, Burton A.- Schlesinger, M.(1986): Public, Private, Nonprofit Ownership and the Response to Asymmetric Information: The Case of Nursing Homes, In S.-Rose Ackerman ed., The Nonprofit Sector: Economic Theory and Public Policy, 1st edition, Oxford University Press 1986
Tudományos értekezések 13. Bocz János (2009): A nonprofit szektor strukturális átalakulása Magyarországon; A magyar nonprofit szektor az 1990-es évek elejétől a 2000-es évek közepéig c. PhD értekezés, Budapesti Corvinus Egyetem, Szociológiai és Társadalompolitikai Intézet 14. Bocz János (2009): Tézisgyűjtemény „A nonprofit szektor strukturális átalakulása Magyarországon, A magyar nonprofit szektor az 1990-es évek elejétől a 2000-es évek közepéig” című Ph.D. értekezéséhez, Szociológia és Társadalompolitika Intézet, Budapesti Corvinus Egyetem 15. Homolya Szilvia Dr., Gyarmathy Judit Dr. (2013): Civil szervezeteket szabályozó hatályos joganyag, készült az Emberi Erőforrások Minisztériuma Társadalmi Konzultáció Főosztálya megbízásából a „Civil szervezetek működési környezetének javítása” kiemelt projekt keretében 16. Kákai László Dr. (2013): A civil társadalom és civil szervezetek társadalomtudományi, politológiai megközelítése, készült az Emberi Erőforrások Minisztériuma Társadalmi Konzultáció Főosztálya megbízásából a „Civil szervezetek működési környezetének javítása” kiemelt projekt keretében
55
17. Péntek Eszter (2009): A civil szervezetek részvételi lehetőségei az egészségügyi szolgáltatások nyújtásában és az egészségpolitikai folyamatok befolyásolásában című PhDértekezés, Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Interdiszciplináris Doktori Iskola Politikatudományi Program
Folyóiratcikkek 18. Bocz János – Kmetty Zoltán (2008): Egészségügyi szegmens, Egészségügyi nonprofit szervezetek, Civil Szemle folyóirat, 2008./1-2 19. Központi Statisztikai Hivatal: A Nonprofit szektor legfontosabb jellemzői, 2014.(2015), Statisztikai Tükör folyóirat, 2015/98, Központi Statisztikai Hivatal 20. Krashinsky, Michael (1997): Do English Canadian Hockey Teams Discriminate Against French Canadian Players?, Canadian Public Policy – Analyse De Politiques, vol. 23., No 2, pp. 212-216 21. Kuti Éva (1990): The possible role of the nonprofit sector in Hungary, Voluntas (International Journal of Voluntary and Nonprofit Organisations), 1990/1, pp. 26-40 22. Kuti Éva – Marschall Miklós (1991): A nonprofit szektor fogalma. Egy definíciós vita, és ami mögötte van, Esély c. folyóirat, 1991/1. 23. Sebestény István (2011): A magyar non-profit szektor nemzetközi és funkcionális megközelítésben, Statisztikai Szemle, 79. évfolyam, 4–5. szám
On-line publikációk 24. EMMI Civil Kapcsolatok Főosztálya (2014): Az új Polgári Törvénykönyv és a Civil törvény civil szervezeteket érintő rendelkezéseinek hatása a létesítő okiratra, elérés: http://civil.info.hu/documents/10179/185b033b-223c-40c7-b0bc-08ff31491b25
(letöltve:
2016.04.21.)
56
25. Közfoglalkoztatási Helyettes Államtitkárság (2013): Amit a közfoglalkoztatásról tudni kell, elérés:http://www.kormanyhivatal.hu/download/d/b3/70000/Amit%20a%20k%C3%B6zfoglal koztat%C3%A1sr%C3%B3l%20tudni%20kell.pdf, (letöltve: 2016.04.26.) 26. Organisation for Economic Co-operation and Development: OECD Regions at a Glance 2013 – Hungary Profile, elérés: https://www.oecd.org/governance/regional-policy/Countrystatistics-profile-Hungary.pdf, (letöltve: 2016.04.21.)
Törvények, törvénycikkek 27. 1959. IV. Törvény a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről. 28. 1989. évi II. törvény az egyesülési jogról. 29. 1996. évi LXIII. törvény az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi finanszírozási normatívákról. Magyar Közlöny, 1996/61. 30. 1997. évi CLVI. törvény az egészségügyről. 31. 2006. évi CXXXII. törvény az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről. Magyar Közlöny, 2006/160. 32. 2011. évi CVI. törvény a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról. 33. 2011. évi CLXXV. törvény az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról. 34. 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről.
57
Ábrajegyzék 1. Ábra: Üres orvosi álláshelyek a szükségesek százalékában, forrás: Jávorszkyné Nagy Anikó (2012.): Medicus curat, natura sanat – Az orvos kezel, a természet gyógyít, Szám-lap, a Központi Statisztikai Hivatal színes on-line magazinja 3. ábra 2. Ábra: Boncz Imre Dr.(szerk) (2011): Elvi finanaszírozási technikák az egészségügyben, forrás: Egészségügyi finanszírozási, menedzsment és minőségbiztosítási alapismeretek, Az egészségügyi finanszírozás alapjai című fejezet, 25. oldal
3. Ábra: A nonprofit szervezetek számának alakulása Magyarországon 1989-2000, forrás: Bartal Anna Mária-Czike Klára (2003): Mit érdemes tudni a non-profit kutatásokról? - A nonprofit szervezeteknek, Nonprofit kutatócsoport, Budapest 4. Ábra: Az egészségügyi nonprofit szervezetek számának alakulása, 2005-2014. Saját szerkesztés. Adatok forrása: KSH 5. Ábra: Az egészségügyi nonprofit szervezetek bevétele, Millió Forint, 2005-2014. Saját szerkesztés. Adatok forrása: KSH 6. Ábra: A megkérdezett non-profit szervezetek kor szerinti megoszlása, forrás: saját szerkesztés 7. Ábra: A vizsgált szervezetek 2014. éves árbevételeik alapján történt kategorizálása, forrás: saját szerkesztés 8. Ábra: A vizsgált minta alapítók szerinti kategorizálása, forrás: saját szerkestés 9. Ábra: A járóbeteg-szakellátásban nagyobb arányban találkozunk a kiszolgáltatott betegcsoportok támogatásával, forrás: saját szerkesztés 10. Ábra: A vizsgált mintában jellemző non-profit tevékenységek előfordulási aránya, forrás: saját szerkesztés 11. Ábra: A vizsgált vállalkozások bevételi forrásai, forrás: saját szerkesztés 12. Ábra: A vizsgált szervezetek legnagyobb bevételi forrásai a mintában előforduló gyakorisággal feltüntetve, forrás: saját szerkesztés
58
13. Ábra: A vizsgált minta elemeinek fele rendelkezik közhasznú jogállással, forrás: saját szerkesztés 14. Ábra: Az állami támogatásokhoz való hozzáférés és annak tendenciája a vizsgálati csoportban, forrás: saját szerkesztés 15. Ábra: Az SZJA 1%-ából rendelkezésre álló összeg az utóbbi öt év perspektívájában a megkérdezett csoport tagjai körében, forrás: saját szerkesztés 16. Ábra: Reklámozási technikák népszerűsége a válaszadók körében, forrás: saját szerkesztés 17. Ábra: A vizsgált minta tagjai esetén felmerült költségelemek a 2014-es évben, forrás: saját szerkesztés 18. Ábra: A vizsgált csoportban jelenlévő legmagasabb arányú kiadások súlya a válaszadók számának függvényében, forrás: saját szerkesztés 19. Ábra: Beruházási kedv mint a stabilitás fokmérője a vizsgált mintában, forrás: saját szerkesztés 20. Ábra: Önkormányzati segítség elérhetősége likviditási problémák esetén a vizsgált csoportban, forrás: saját szerkesztés 21. Ábra: Főállású alkalmazottak jelenléte a mintát alkotó szervezetek esetében, forrás: saját szerkesztés 22. Ábra: Mellékállású alkalmazottak jelenléte a vizsgált vállalatokon belül, forrás: saját szerkesztés 23. Ábra: Önkéntes munkavállalók foglalkoztatása a vizsgált szervezetek körében, forrás: saját szerkesztés 24. Ábra: Az önkéntes munkavállalók és a szervezet kapcsolata, forrás: saját szerkesztés 25. Ábra: A dolgozói állomány változása az utóbbi öt évben a megkérdezett vállalatok körében, forrás: saját szerkesztés 26.Ábra: Az adományozásra került összegek alakulása 2005. és 2014. között, forrás: KSH
59
Táblázatjegyzék 1.
Táblázat: A nonprofit szervezetek száma, megoszlása és összes bevétele, 2014, Forrás:
KSH Statisztikai tükör 2015/98.: A nonprofit szektor legfontosabb jellemzői, 2014. 2.
Táblázat: A két vizsgált non-profit szervezet összehasonlítása a bevételek és kiadások
tekintetében, forrás: éves 2014. éves beszámolók adatai és mélyinterjúk
60
Idegen nyelvű összegzés
Investigation of the economical and functional characteristics of nonprofit companies working in the National Health Service in the north-east region of Hungary
One of the hardest problems of the Hungarian Health Service nowadays is its substandard and uneconomical working. The Health Service must perform a lot of functions that are out of its essential tasks. In order to maintain its functioning it would be absolutely essential to cut off the charges and build new basis for its financing system. The members of the nongovernmental sector can give assistance to the Health service in several ways. Acting from the 1990’s in Hungary, the third sector is stronger but under-represented by comparison with its function. According to the Hungarian statistical data from the last two years, the previous augmentation has broken, the total income has recessed. This tendency was perceptible in the case of medical non-governmental enterprises, as well. As the theme of the dissertation I choose the investigation of the economical and functional characteristics of non-governmental companies rolling in the National Health Service in the north-east region of Hungary. Two of the sixty-three enterprises of the region were subjected to deep interview; additional twenty-five companies were investigated by a quantitative form. The majority of the examined twenty-five corporations have been working for more than fifteen years, two-thirds of them were established in a relation to a governmental health institution. Half of the investigated companies support the groups of defenseless patients, the other half aid to maintain the development of ancillary workers and the infrastructure of the hospital departments. Not more than 25 percent of the responsive can give financial aid to the supported group. Regarding the income of the companies asked, 96 percent benefit from the one percent social offerings of the personal income tax, for nearly forty-five percent this is the most remarkable income at all. Forty percent of these enterprises can expect governmental
61
support or further income from other corporations, too. More than half of the investigated groups have never been given any governmental support; in the case of 16 percents of the companies this type of support is on the wane. The tendency of the receipts from the personal income taxes is similar to the previously mentioned source. Deriving from the aptitude of the sector, the main expenses of most of the investigated companies is from the gifts for the supported groups. The majority of these have not done any investment for the last two years. Examining their human resources, it seems there is a strong dominance of voluntary workers in the face of the employees. Despite the strong decrease of the incomes in the last years, also in the medical third sector, the majority of the investigated enterprises do not use any publication activity that can contribute to the augmentation of their incomes. The decrease of the governmental support and the reduction of the number of the public benefit organizations bring about the further remission of the sector’s sources. The non-governmental companies in the health service have an important role in the solution of social and rehabilitation tasks. Without the mentioned organizations, these problems would fall on the health service, too. The decrease of their incomes makes their possibilities smaller and their tasks slimmer, finally makes their lives impossible. The early governmental financial support and the rightful treatment can be also essential from the view-point of the release of our health service.
62
Mellékletek
Mélyinterjú az “Életért a rák Ellen” Egyesület Ügyvezetőjével, Molnár Gabriellával S.R.: Kedves Gabriella, nagyon hálás vagyok, amiért elfogadta a meghívásomat, hálás vagyok, amiért rengeteg dolga között rám is tudott időt szakítani még ismeretlenül is. M.G.: Igazán nincs miért, szívesen segítek, ha az hozzájárulhat az Egyesület ismertségéhez vagy támogatásához. S.R.: Pontokba szedtem azokat a kérdéseket, amiket érinteni szeretnék a beszélgetés folyamán. Ahogy korábban is említettem, a régióban tevékenykedő non-profit vállalatok költség- és bérgazdálkodását vizsgálom. Ennek mentén szeretném számbavenni az Egyesület bevételeit, kiadásait és humánerőforrás-ellátottságát. M.G.: Rendben, bár sajnos túl sok információval nem szolgálhatok… Az Egyesület viszonylag kicsi, így a költségvetésünk is szerény, olyannyira, hogy ebben az évben elvesztettük az eddigi közhasznú jogállásunkat is , sajnos. S.R.: Értem, ezt sajnálom. Viszont a negative válasz is válasz, nekem pedig a valós helyzetet kell bemutatnom, így kérem, válaszoljon őszintén a következő kérdéseimre. 1. Hol érhető el az egyesület tavalyi éves beszámolója és a közhasznúsági nyilatkozat? M.G.: Mivel nonprofit szervezetként működünk, így minden évben törvényi kötelességünk valamilyen nyílvános fórumon az előző évi beszámolónkat és amíg azok voltunk, a közhasznúsági nyilatkozatot. Az utóbbi években a bíróság honlapja nyújt erre a legkézenfekvőbb lehetőséget. A tavalyi eves beszámolónkat ott megtalálja. 2. Milyen konkrét tevékenységeket végeznek? Az Egyesület tumoros megbetegedésen átesett gyógyult vagy tünetmentes emberek csoportjából áll, akik szeretnének hasonló problémákkal küzdő társaik társaságában eltölteni a szabadidejüket és kikapcsolódni.
A közös programjaink között vannak orvosi előadások, életmódtanácsadás,
szórakoztató és szépirodalmi összejövetelek, valamint kirándulások is. átlagosan egy évben270 program lebonyolítását végezzük önállóan, ezenkívül szoros kapcsolatot ápolunk A Magyar
63
Rákszövetséggel, akik segítségével évente egy alkalommal néhány tagunknak lehetőséget tudunk biztosítani egy egy hetes rehabilitációs táborban való részvételre. 3. Hány tagot számlál az Egyesület? Az Egyesületnek jelenleg körülbelül 70-80 tagja van, ebből nagyjából 25 ember az, aki a rendezvények nagy részén részt vesz, esetleg a szervezésben is részt vállal. 4. Végeznek-e valamilyen gazdasági tevékenységet, mely bevételt termel? Nem. Az Egyesület természeténél fogva tagjai jórészt daganatos betegségből felgyógyult betegek, jópáran nyugdíjasok. 5. Milyen bevételi forrásai vannak az egyesületnek és ezek milyen arányben oszlanak meg? (Pályázatok (NCA), 1%, egyéb) Az előző évben a legnagyobb összegű bevételünk egy TÁMOP-os, körül-belül 260 ezer Forintot kitevő támogatás volt. A közhasznú jogállásunk megszűnésével a támogatások számunkra nem lesznek elérhetők ezentúl. Ami problémát jelent, hogy az eddig elnyert összegek is csak hosszú átfutási idővel érkeznek meg hozzánk. Ezenkívül szinte mindenévben számíthattunk a csoporthoz közeli magánszemélyek személyi jövedelem adójának 1%-os felajánlására, ami pár tízezer forint bevételt jelentett. Tendenciáját tekintve ez is évről-évre csökken. Úgy érzem, az emberek közömbösek a felajálnható összeggel kapcsolatban, nem tesznek felajánlást, pedig egyes csoportosulások számára a legkisebb összeg is életmentő lehet. Aki pedig nem közömbös a felajánlásokkal kapcsolatban, az szkeptikus. A sajtóból egyre gyakrabban hallhatunk olyan civil szervezetekről, akik felélték a felajánlott összegeket, ahelyett, hogy a rászoruló csoporthoz juttatták volna azt. Ez a jelenség kollektíve rontja a nonprofit szektor megítélését. A tagjainktól évente egy jelképes, 1000 Ft-os tagdíjat szedünk. 7. Hány főt foglalkoztat az Egyesület? Van-e alkalmazott és ha igen, milyen foglalakoztatási formában?Van-e önkéntes munkavállaló?Azok az alapítvány támogatot csoportjából kerülnek ki? Az Egyesületünknek sosem voltak alkalmazottai: a kezdetektől én vagyok az ügyvezető és gyakorlatilag a minimális könyvelési feladatokat leszámítva minden teendő rám hárul. Természetesen ezért én sem most, sem korábban nem részesültem semmilyen honorálásban, sőt, volt olyan, hogy a saját nugdíjamból kellett megelőlegeznem egy-egy program költségeit, amíg a várt állami támogatás meg nem érkezett.
64
Amennyiben plusz szervezési feladatok adódnak, úgy az egyesület tagjai közül mindig jelntkezik valaki önkéntesen, de bizonyos feladatokra már év elején kijelölünk szervezőket. 10. Milyen felmerülő költségekkel kell megbírkózni, azoknak milyen az aránya, az összetétele? (Bérköltség, bérleti díjak, stb..) Költségeink szinte kizárólag a programok szervezésével merülnek fel. Ilyen a terembérlés, szórólapszerkesztés, a meghívott előadó tiszteletdíja, stb. Az Egyesület nem rendelkezik ingatlannal, így rezsi-kiadásaink nincsenek. Bérköltségről pedig szintén nem beszélhetünk. 11. Adományok évente hányszor, kinek, mennyit, van-e adóügyi vonzata? Sajnos a szerény költségvetés miatt esetünkben adományozásról nem beszélhetünk és nem is ez az Egyesület elsődleges célja. Mi inkább egy olyan csoportot alkotunk, ahol hasonló problémákkal küzdő emberek próbálják együtt megbeszélni azokat a dolgokat, amiket másokkal nem lehet. És eközben igyekszünk színvonalas programokkal teljesebbé tenni a tagjaink mindennapjait. 12. Alkalmaznak-e valamilyen népszerűsítő technikát az Egyesület megismerttése érdekében? Igen. Több alkalommal igyekszünk nyílvános rendezvényeken megjelenni, szórólapot, névjegykártyát osztani. Minél több fórumon megnyílvánulni, akár televíziós vagy rádiós interjúkon részt venni. Hiszen ez egy olyan terület, amiről az ember nem szívesen hall nem szívesen beszél. De a hasonló cipőben járó, magárahagyott betegnek életmentő lehet, ha tudja, hogy van egy szeretetteljes hely, ahová bármikor fordulhat a kérdéseivel és problémáival. 2016. 03.23.
65
Mélyinterjú a “Borsod-Aaúj-Zemplén megye Baleseti Ellátásáért Alapítvány képviselőjével, Dr. Heiner Tamás főorvos úrral és az Alapítvány könyvelőjével, Tóth Krisztinával S.R.: Köszönöm, hogy rendelkezésemre állnak néhány kérdés megválaszolásában. Ha jól tudom, az Alapítvány a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyeteni Oktató Kórház Traumatológia Osztályának gondozásában alakult. T.K.: Ez így nem teljesen igaz. 1991. szeptember 18-án alakult az Alapítvány, akkor az alapító tagok Dr. Körmöczy Imre, Dr. Karacsay Ferenc és Dr. Gonda Géza traumatológusok voltak. Az Alapítvány ötlete az osztályon folyó munka támogatását volt hivatott segíteni. Az igaz, hogy a támogatottak köre a Traumatológia Osztály dolgozóiból kerül ki, részükre igyekszik az Alapítvány anyagi és nem anyagi támogatást biztosítani hazai és külföldi traumatológiai konferenciákon való részvételhez. H.T.: Mivel az Alapítvány financiális működését teljes egészében a könyvelő iroda levette a vállunkról így a jelenlegi képviselő és az elnökségi tagok csakis a szakmai munkával és a befolyó összeg megfelelő allokációjával foglalakozhatnak. Ezzel sok feladat kiesik a látókörünkből, de a régóta tartó sikeres együttműködésre való tekintettel a könyvelő iroda tejles bizalmunkat élvezi. S.R.: Tehát az Alapítvány által támogatott csoportot a kórházi osztály dolgozói alkotják. A 2014. eves beszámoló alapján közel másfél million forintos bevétellel kalkulálhatott az Alapítvány, aminek körülbelül hatodát tették ki az 1%-ból befolyó összegek. Ezenkívül milyen bevételi forrásokkal rendelkezik még az Alapítvány? T.K.: Többek között önkormányzati támogatásból és egyéb adományokból gazdálkodott a szervezet. S.R.: Kiadásaikat tekintve kevésbé összetett a helyzet. T.K.: Így van. A tavalyi évben a nyílvánvaló oktatási célból történő anyagi támogatáson kívül volt az alapítványnak bérjellegű kiadása. S.R.: Az utóbbi öt év tendenciáját megvizsgálva mind a teljes éves bevétel, mind az 1%-ból befolyt összeg 2011-ben volt a legmagasabb, azóta folyamatosan csökken. Van ennek valami konkrét oka? T.K.: Nem hiszem, 2011-ben valószínűleg népszerűbb volt az Alapítvány, mint a későbbi években, s ez a bevételein is meglátszott.
66
S.R.: Utóbbi leküzdésére alkalmaznak valamilyen népszerűsítő technikát az alapítvány számára? T.K.:A korábbi években az éves beszámolót valamilyen nyílvános folyóiratban kellett közzétenni valamint karácsony közeledtével mindig illett újsághirdetésben megköszönni a támogatók segítségét. Mióta az interneten közzétett éves beszámoló megfelel a törvényi elvárásoknak, sokkal kevesebb alkalommal találhatja magát szembe a laikus az Alapítvány nevével. S.R.: Nem lenne célszerű a kórházi osztályon relámozni az alapítvány tevékenységét? Elvégre az osztályon megfrduló betegek és hozzátartozók bizonyos szempontból mind érintettek az Alapítvány működésének sikerességében. T.K.: Lehetne, de ezzel nem foglalkozunk. S.R.: Értem, köszönöm szépen a beszélgetét és hogy rendelkezésemre álltak. 2016. április 11.
67
A kvantitatív felmérés során alkalmazott kérdőív Az észak-magyarországi egészségügyi nonprofit vállalkozások költség- és bérgazdálkodása I. Általános információk 1. Mikor alakult az Alapítvány/Egyesület/Nonprofit Közhasznú Társaság?
2. Mekkora volt a szervezet 2014. éves bevétele? …. 3. Kik vettek részt az alapításban? Egy adott egészségügyi intézményhez köthető, közös céllal rendelkező dolgozók csoportja Önkormányzati kezdeményezésre alakult a szervezet Rászoruló betegek és azok hozzátartozói 4. Kik alkotják az Alapítvány/Egyesület/Nonprofit Közhasznú Társaság által támogatott csoportot? Egészségügyi dolgozók Rászoruló betegcsoport Általában a szociálisan kiszolgáltatott civil lakosság 5. Mi az Alapítvány/Egyesület/Nonprofit Közhasznú Társaság fő tevékenységi köre?
A támogatott csoport tagjainak érdekvédelme A csoporttagoknak nyújtott anyagi támogatás Nem anyagi jellegű támogatás nyújtása Személyes segítségnyújtás, lelki támogatás
6. Kérem, egy mondatban fogalmazza meg, milyen céllal alakult az Alapítvány/Egyesület/Nonprofit Közhasznú Társaság? ……..
II. Bevételek
68
1. Kérem jelölje meg vállalkozásának bevételi forrásait az alábbiak közül a 2014. évre vonatkozóan! (Több választ is megjelölhet)
Állami, önkormányzati támogatás NCA (Nemzeti Civil Alapprogram) 1% Tagdíj Magánadományok Céges, vállalati adományok Más civil szervezet adománya Külföldi adományok Pályázatok Egyéb
2. Kérem jelölje meg a 2014. évben legnagyobb arányú bevételi forrását! (Kérem, egy választ jelöljön meg!)
Állami, önkormányzati támogatás NCA (Nemzeti Civil Alapprogram) 1% tagdíj Magánadományok Céges, vállalati adományok Más civil szervezet adománya Külföldi adományok Pályázatok Egyéb
3. Az Ön által vezetett Alapítvány/Egyesület/Nonprofit Közhasznú Társaság közhasznú jogállásban áll? Igen Nem 4. Hogyan jellemezné az utóbbi öt év alatt elnyert állami támogatások tendenciáját? Évről-évre magasabb összeg áll rendelkezésre Évről-évre csökkenő összeg áll rendelkezésre Évek óta nagyjából azonos pályázati összeget nyer el az Alapítvány/Egyesület/Nonprofit Közhasznú Társaság Változó az utóbbi öt év pályázati nyeresége, tendencia nem jellemző Eddig nem kaptunk állami támogatást 5. Hogyan jellemezné az utóbbi öt évben az Alapítvány/Egyesület/Nonprofit Közhasznú Társaság részére felajánlott SZJA 1%-ból befolyt bevétel tendenciáját?
69
Évről-évre több felajánlás érkezik részünkre Évről-évre kevesebb felajánlás érkezik részünkre Évek óta nagyjából azonos összegű felajánlást kapunk Változó a felajánlás összege, tendencia nem jellemző Eddig nem kaptunk felajánlást az SZJA 1%-ból
6. Alkalmaznak-e az Alapítványt/Egyesületet/Nonprofit Közhasznú Társaságot népszerűsítő technikákat a bevételek növelése érdekében az alábbiak közül? (Több választ is megjelölhet)
Szórólaposztás Közösségi rendezvényeken való részvétel Figyelemfelhívó akciók szervezése Ingyenes programok szervezése Internetes hirdetési lehetőségek kihasználása Egyéb Nem, nem alkalmazunk ilyen technikákat
III. Kiadások 1. Kérem, jelölje meg, hogy a 2014. évben milyen jellegű kiadások merültek fel az Alapítvány/Egyesület/Nonprofit Közhasznú Társaság működése során! (Több választ is megjelölhet)
Bérleti kiadások Rezsiköltség Bérjellegű kiadások Adományok, juttatások az Alapítvány/Egyesület/Nonprofit Közhasznú Társaság által támogatott csoport tagjai részére Adósságrendezés Egyéb 2. Kérem, jelölje meg, melyik kiadása volt a legmagasabb arányú a 2014.évben! (Kérem, csak egyetlen választ jelöljön meg!)
Bérleti kiadások Rezsiköltség Bérjellegű kiadások Adományok, juttatások az Alapítvány/Egyesület/Nonprofit Közhasznú Társaság által támogatott csoport tagjai részére Adósságrendezés Egyéb
70
3. Hajtott-e végre az Alapítvány/Egyesület/Nonprofit Közhasznú Társaság az utóbbi két évben beruházást?
Igen, állami forrásból Igen, saját forrásból Igen, adományokból Nem hajtott végre
4. Az Ön által vezetett Alapítvány/Egyesület/Nonprofit Közhasznú Társaság esetében hirtelen felmerülő kiadás esetén van-e lehetőségük állami intézményektől vagy a településen működő önkormányzattól anyagi segítségkérésre? Igen, van Nem, nincs
IV. Humánerőforrás-gazdálkodás 1. Van-e főállású alkalmazottja az Alapítványnak/Egyesületnek/Nonprofit Közhasznú Társaságnak? Igen, van Nem, nincsen 2. Van-e mellékállású alkalmazottja az Alapítványnak/Egyesületnek/Nonprofit Közhasznú Társaságnak? Igen, van Nem, nincsen 3. Ha van alkalmazott, ő milyen alkalmazási formában dolgozik? (Több választ is megjelölhet)
Csökkent munkaképességű alkalmazott GYES-en vagy GYED-n lévő részállású alkalmazott Nyugdíjas részállású alkalmazott Egyéb
4. Vannak-e az Alapítványnak/Egyesületnek/Nonprofit Közhasznú Társaságnak önkéntes munkavállalói? Igen, vannak Nem, nincsenek 5. Az önkéntes munkavállalók a támogatott csoport tagjaiból kerülnek ki? Igen
71
Nem 6. Az utóbbi öt évben volt alkalma az Alapítványnak/Egyesületnek/Nonprofit Közhasznú Társaságnak az alkalmazotti létszám bővítésére? Igen, tartósan emelkedett az alkalmazotti létszám Igen, de csak átmeneti időre volt szükség létszámemelkedésre Nem emelkedett a dolgozói létszám
72
