Az Erdélyi Szövetség munkaterve*
Általános politikai szempontok 1. Mivel szövetkezésünknek egyik elsõ indító oka védtelenségünk érzete, annak látása volt, hogy Erdélynek Románia felsõ határszéli és belsõ katonai védelme mennyire el van hanyagolva, világos, hogy programunk legelsõ pontja Erdély katonai védelmének kikövetelése. De midõn erõdítményeket, új hadtestet, új helyõrséget követelünk Erdély számára, követeljük a helyõrségeken a tisztek számára olyan viszonyok megteremtését is, melyek rájuk nézve az erdélyi tartózkodást ne büntetéssé, hanem örömmé tegyék. Nevezetesen: építtessen a hadügyi kormányzat kisebb városokban, illetõleg községekben megfelelõ tiszti lakásokat és tiszti kaszinót, adjon az Erdélyben állomásozó tiszteknek külön pótlékot, és Erdélyben töltött szolgálatukat tudja be külön érdemül késõbbi elhelyezésük és elõmenetelük alkalmával. Az Erdélyi Szövetség szorgalmazni fogja, hogy Erdélyben minél több helyen polgári lövészegyesületek létesüljenek. 2. A belsõ politikai szervezkedés dolgában, melyet az Erdélyi Szövetségnek szolgálni kell, elsõ az új választói törvény által és a képviselõ-választókerületek beosztása által a demokrácián, de különösen a magyarság jogos érdekein esett sérelmek orvoslása. Követeljük a titkosságot minden városi kerületben, tehát nemcsak a törvényhatósági városokban, városi kerületen értve minden oly kerületet, melynek egy-egy város a természetes központja. Követeljük a titkosságot a községi kerületekben is mindenütt, ahol az írni-olvasni tudók száma a 60 százalékot meghaladja. 3. Tiltakozunk Erdélyben oláh többségû választókerületek mesterséges kikerítése és ezáltal oláh nemzetiségû képviselõk számának kontingentálása ellen. Tiltakozunk ellene, hogy akár Erdélyben is létezzenek olyan oláh többségû kerületek, melyek választóinak száma az országos átlagnál kisebb. Ellenben a magyar többségû kerületekben a képviselõküldéshez elegendõ választók számának megállapítása az értelmi és gazdasági fejlettség figyelembevételével történjék. Az Erdélyi Szövetség ne látna akkora sérelmet abban, ha az erdélyi választókerületek választóinak száma inkább közelednék az országos átlaghoz, és ezáltal az erdélyi választókerületek száma még inkább csökkenne, * Forrás: Az Erdélyi Szövetségnek 1914. június 7-én Marosvásárhelyt megalapított szervezete, munkaterve és megválasztott vezetõtanácsa. Kolozsvár, Lyceum, 1917.
Az Erdélyi Szövetség munkaterve
107
mint amekkora sérelem van abban, hogy a kerületek új beosztása félannyi, sõt harmadrésznyi oláh választónak megadja egy képviselõ küldésének jogát, és ezáltal az oláh anyanyelvnek a képviselõválasztás szempontjából kétszeres, sõt háromszoros pluralitást ad, és így az értelmi és gazdasági elmaradottságnak biztosít elsõbbséget a magyarság értelmi és gazdasági fejlettsége fölött. Az Erdélyi Szövetség mindenesetre arra fog törekedni, hogy az erdélyi választókerületek képviselõi mandátumait Erdélyben élõ emberek és az erdélyi közélet ismert vezetõi nyerjék el. 4. A belsõ szervezkedésnek egyik legfontosabb tényezõje lehetne politikai és társadalmi téren a törvényhatósági élet, a törvényhatósági önkormányzat. Az Erdélyi Szövetségnek arra kell törekednie, hogy a törvényhatósági önkormányzat biztosítékait erõsítse és szaporítsa; hogy a magyarság részvételét a törvényhatósági önkormányzatban fokozza; hogy az érdeklõdés a törvényhatósági és általában önkormányzati ügyek intézése iránt ne csak a városokban legyen élénk. Újabb megfontolás tárgyává teendõ városokban a virilizmus eltörlése. 5. De mindennél fontosabb a belsõ szervezkedés szempontjából az egészséges viszony a magyar ajkúak és a nem magyar anyanyelvûek között Erdélyben. A nemzeti kérdést illetõleg az Erdélyi Szövetség különösen két alapelvet tartson szem elõtt. Az egyik alapelv az, hogy Magyarországon a maga nem magyar anyanyelve s nem a magyar fajhoz tartozása miatt – értvén ily fajon nem a testi bélyegeket, hanem a lelki összetartozást – az állam minden polgárát megilletõ jogok gyakorlásában kijáró szabadságok élvezetében senki hátramaradást ne szenvedjen; hogy az állam polgárai között sem az anyanyelv különbsége, sem néprajzi különbségek rangsort ne állapítsanak meg; és hogy ez az egyenlõség az országnak minden részében egyformán meg legyen . Röviden: az Erdélyi Szövetségnek elsõ alapelve, hogy a nemzetiségi kérdést emberrõl emberre, emberséggel kell megoldani; ami pedig benne ilyen eszközökkel meg nem oldható, azt a szervezett állami hatalom erejével kell ártalmatlanná tenni. A második alapelv: a nemzetiségbõl, mint ilyenbõl folyó semmiféle követelésnek el nem ismerése. Magyarországon az állampolgári jogoknak egyedüli forrása az egységes magyar nemzeti államhoz tartozása lévén, az emberi jogok mindenkit egyénileg, emberi volta és nem nemzetisége alapján illetnek meg. 6. Az Erdélyi Szövetség tehát ellene van a nemzetiségekkel köthetõ bármiféle paktumnak, mert semmiféle nemzetiséget nem ismerhet el a magyar állammal szemben tárgyaló félnek. Amit elismerhet, az minden körülmények között egyéni sérelem, melyet orvosolni, avagy egyéni kívánalom, melyet, ha jogos, teljesíteni kell. Az egyéni elbánásnak ez elvén nem változtat
108
ARCHÍVUM
az, ha az egyének, kiknek sérelmük vagy követelésük azonos, százezernyi, vagy milliónyi számmal vannak is. 7. Az Erdélyi Szövetségnek ott, ahol sérelmek és jogos érdekek ápolásáról van szó, programjába kell vennie az idegenbe szakadt erdélyiek istápolását is, hogy egyrészt a Románia polgáraiként élõ magyar nemzetiségûek elnyomatása ellen küzdjön, másrészt, hogy Romániába vándorolt véreink magyar állampolgárságát gondozza, és hazajövetelük lehetõségét állandóan nyitva tartsa és elõmozdítsa. 8. A társadalmi egybeforradásnak elõmozdítására a szervezeti közösség érzetének ápolására nem kis jelentõségû a társadalmi egyesületekben való közös munka. Ezért az Erdélyi Szövetség különösen az EMKE munkásságában hathatós részt akar venni; de teljes erejével támogatja az Erdélyi Múzeum-Egyesületet is. 9. Hogy a földmûvelõ népnek a magyar társadalommal való kapcsolatát minél szorosabbá tegye, hogy a nép lelkéhez közelebb jusson, bajait orvosolhassa, gazdasági és szellemi emelkedését elõmozdíthassa, benne közös magyar nemzeti érdekeink szolgálatának készségét fölébressze, a népet az erdélyi önvédelmi szervezet részesévé tehesse: az Erdélyi Szövetség mindent el fog követni a földmûvelõ nép körében újabb népszövetségi szervezetek létrehozására, s a meglévõk támogatására. 10. Végezetül – ugyancsak elsõsorban a nép érdekében – programjába veszi az Erdélyi Szövetség Erdély közegészségügyének elõmozdítását is. Ebbõl a célból szorgalmazza az emberi közegészségügy államosítását. Közigazgatási szempontok 11. Erdélyben olyan közigazgatás létesítendõ, mely Európa unióját az anyaországgal a lelkekben és az intézményekben egyaránt megvalósítsa, és amely az állami életet erkölcsiekben és anyagiakban értékes tartalommal töltse meg, hogy Erdély a maga részérõl is kellõképpen hozzájárulhasson a Magyar Állam hatalmának és tekintélyének növeléséhez. 12. A közigazgatásnak gyámolító tevékenysége terjedjen ki az egyéni életnek minden olyan vonatkozására, melyben az a köznek segítségére szorulhat, és terjedjen ki a közigazgatás gondoskodása gazdagra és szegényre egyaránt, vagyonra, osztályra, felekezetre és nemzetiségre való tekintet nélkül. 13. Állami és nemzeti szempontból a baj az erdélyi közigazgatás körében fõként abban fekszik, hogy a községi közigazgatásnak egyetlen hatékony szerve: a közjegyzõ ma soha, de soha sem léphet a nép elé, mint segítõ, hanem az összes állami, községi adók és illetékek ellátása miatt csak mint követelõ, végrehajtó közeg. Önként következik, hogy ez a körülmény a magyar közigazgatás iránt már kiinduló pontján bizalmatlanságot kelt a népben.
Az Erdélyi Szövetség munkaterve
109
Meg kell teremteni tehát a községi élet körében azt a szervet a nép számára, amely õt, mint igazi és értékes segítõt, a magyar állami élet menetébe bekapcsolhatja. 14. Követeljük, hogy a közigazgatásból, különösen a törvényhatósági és községi hivatalos teendõk ellátásából, a pártpolitika teljesen kikapcsolódjék. Ha a hatalommal a pártpolitika érdekében ûzött visszaélés mindenütt helytelenítendõ is, mert a parlamentarizmus meghamisítását vonja maga után, kétszeresen elítélendõ Erdélyben, ahol minden tudatos, minden tervszerû nemzeti és nemzetiségi politikát egyenesen lehetetlenné tesz azáltal, hogy a közigazgatási közegek nem ezen politika követelményeinek megfelelõen intézik az ügyeket, hanem, a pártpolitika érdekét tartván szem elõtt, ellenkezõleg igen gyakran ellentétbe jutnak a legfõbb nemzeti szempontokkal. Hogy minden tisztviselõ minden körülmények között a törvényt, a közérdeket és az egységes magyar nemzeti állam követelményeit tarthassa szem elõtt, követeljük a tisztviselõk szolgálati pragmatikáját és annak megalkotását szorgalmazzuk is, mihelyt a törvényhozásban ismét a köztisztesség, az alkotmányosság és a parlamentarizmus lesz úrrá. Követeljük addig is és mindenesetre a köztisztviselõk bírói védelmét saját felettes hatóságaikkal szemben és egy minden irányban független ítélõszéket. 15. Összegezve az elmondottakat: követeljük tehát Erdélyben annak az államéletnek a szervezését, amely a magyar nemzeti eszme vezetése mellett a tömegek érdekein és munkájuknak sikerein nyugszik, és amelynek eszközei lennének: értékes közigazgatás és a parlamenti rendszer követelményeinek megfelelõ közélet. Közgazdasági szempontok 16. Mezõgazdasági téren az Erdélyi Szövetség a következõk megvalósítására törekszik: a. A mezõgazdasági ismeretek szélesebbkörû és alaposabb terjesztése az elemi oktatással kapcsolatban, meg könnyen hozzáférhetõ tanfolyamok és vándorelõadások útján is. b. A különleges erdélyi viszonyoknak megfelelõ nemesített vetõmagoknak és tenyészállatoknak az erdélyi gazdák rendelkezésére bocsátása; legelõterületek szerzése és följavítása. c. A földbirtok-politika egész területét átfogó olyan törvény megalkotása, amely a magyar birtokállomány csorbítatlan megõrzését, a középbirtokok megtartását, szaporítását és arányos elhelyezkedését, a magyar kisbirtokosok számának telepítés útján növelését, kisemberek és különösen a mezõgazdasági munkások földhöz juttatását, az idegenek birtokszerzésének megakadályozását, a parcellázásokkal ûzött visszaélések megszüntetését, a földbirtok tehermentesítését és mezõgazdasági viszonyainak olyan szabá-
110
ARCHÍVUM
lyozását tûzi ki célul, amely a földbirtok egészségtelen elaprózódásának úgy az élõk közt való forgalomban, mint a halál esetére útját állja. Törvény gondoskodjék végül a földbirtok-politikai föladatok megoldásához szükséges anyag fedezetérõl is. d. Egy altruista jellegû erdélyi földhitel-intézet, egy erdélyi nemzeti bank megalkotása, amelynek a földbirtok-politikával kapcsolatos pénzügyi mûveletek lebonyolítása, az ingó- és ingatlan jelzálog-hitel ügyének szervezése és a hiteligények tisztességes kielégítése, továbbá a szövetkezés elõsegítése lenne a hivatása. e. Rendcsinálás a telekkönyvekben és a tagosítás tekintetében. f. Vízszabályozás, völgyzáró-gátak stb. révén Erdély ármentesítésére. g. Az erdélyi földgáznak a mezõgazdaság céljára fokozottabb mértékben való fölhasználása érdekében szükségesnek mutatkozik, hogy illetékes tényezõk a kérdést beható tanulmány tárgyává tévén, a helyszínen szervezett kirendeltségek útján a gazdáknak buzdítással, tanáccsal, útbaigazítással és anyagi támogatással rendelkezésre álljanak, valamint az is, hogy az új mezõgazdasági jellegû és a mezõgazdaság elõhaladására jelentõs ipartelepek állami támogatással létesüljenek. 17. Minthogy egy társadalom fejlõdése sem alapítható tartósan az egyoldalú és a természet kényétõl függõ õstermelésre: az Erdélyi Szövetség Erdélyt azzá akarja tenni, amire a természettõl szinte ki van jelölve: Magyarország ipari központjává, és evégbõl követeli, s az állam és a társadalom erejével megvalósítani törekszik: a. iparpolitikánknak és nemzeti érdekeinknek megfelelõ vámpolitikát; b. az erdélyi földgáznak Erdély számára való megtartását és az erdélyi ipar szolgálatába állítását, megoldván ezzel Erdély iparossá tételének sorsdöntõ fontosságú föladatát, és egyúttal gyökeresen, gyorsan és mégis békésen a nemzetiségi kérdést is, mert a gazdasági, meg a természeti és politikai elõfeltételek által kijelölt helyeken létesített iparvállalatok útján részeseivé teszi az erdélyi népfajokat egy magasabbrendû gazdasági jólétnek és mûveltségnek, és besodorja õket a fejlettebb gazdasági életnek az összehangzó együttmûködést, áthasonlást megkönnyítõ forgatagába; c. az ipari szakosítás fejlesztését; d. anyagbeszerzõ, termelõ és értékesítõipari szövetkezetek és az ipari hitelszövetkezetek terjesztését; e. az állami támogatásnak (gép- és pénzsegély, adómentesség, tarifakedvezmények stb.), az erdélyi iparnak, különösen nemzeti politikai fontosságára és közlekedés dolgában a Királyhágó másik oldalán fekvõ ipartelepekhez képest jelentékenyen hátrányosabb helyzetére való tekintettel, az erdélyi ipar részére fokozottabb biztosítását; f. az év számottevõ részében munkaszünetre kényszerített mezõgazdasági népesség munkaerejének jobb kihasználása és sorsának javítása céljából,
Az Erdélyi Szövetség munkaterve
111
de általános közgazdasági érdekbõl is, a mezõgazdasági ipar és a háziipar fölkarolását; g. az ipari munkásság idevonzását és idekötését nemcsak tisztességes kereseti alkalmak nyújtásával a nagyra nõtt erdélyi ipar révén, de emberséges életmód, egészséges munkáslakások, munkáskertek stb. biztosítása által is. 18. Úgy az ipar, mint a mezõgazdaság érdeke megköveteli az Erdélyben rettenetesen elhanyagolt vasúti és folyóvízi közlekedés ezer bajának orvoslását. Az Erdélyi Szövetségnek követelnie kell tehát: a. Gazdasági és stratégiai okokból is az erdélyi vasúthálózat olyan kiépítését, illetõleg átalakítását, amely Erdélyt valósággal belekapcsolja a nemzetközi forgalomba, s különösen a földgáz segítségével majdan nagyra növelt erdélyi ipar termékeinek legtermészetesebb fogyasztó piacát, a Keletet olcsón és gyorsan megközelíthetõvé teszi, és amely a személy- és áruforgalmi politika belsõ szükségleteit teljesen kielégíti. b. Az erdélyi fõfolyóknak, elsõsorban a Marosnak a szabályozását és hajózásra alkalmassá tételét. c. A közutak (ideértve a köz-dûlõutakat és a vasúti hozzájáró utakat is) megfelelõ kiépítését és jó karban tartását. 19. Végül le kell rázni Erdély közgazdasági életének egyéb béklyóit is: rendet kell teremteni az arányosítások, a legeltetési, úsztatási, bányakutatási stb. jogok és a fürdõügy körül. Közmûvelõdési szempontok 20. Miután az államnyelv az állam lakosságának boldogulásához szükséges legfontosabb eszköze, amely nélkül bárki is az általános közlekedésben, polgártársaival való érintkezésben akadályozva van, amely nélkül kiesik abból a forgalomból, amelyben érdekeit megvédheti, azokat istápolhatja: ennélfogva világos, hogy az államnak elsõ kötelessége, hogy ennek az államnyelvnek mindenkit olyan teljes birtokába juttasson, aminõ teljesen csak lehet. Ebbõl következik, hogy az államnyelv oktatásának már a népiskolában el kell érni azt az eredményt, hogy ezen iskolák negyedik osztályának elvégzése után minden gyermek az államnyelvet nehézség nélkül használhassa úgy szóban, mint írásban. 21. Hazai népoktatásunk szervezetében szerepe van az állami, községi és felekezeti, továbbá a társulati és a magánosoktól fölállított iskoláknak. Így van ez Erdélyben is, és ez ellen jogos kifogást csak ott lehet tenni, ahol az állami célok és közmûvelõdési érdekek kellõ figyelemre nem találnak. A jelen szervezet keretében is megoldható az állami föladat és szolgálható a mûvelõdés érdeke; nem elvi követelmény tehát akár a felekezetek, akár a társulatok, magán vagy egyéb jogi személyek népiskola állítási és
112
ARCHÍVUM
fönntartási jogát korlátozni, mert ahol a népiskola bármelyik típusa kielégítõen szolgálja ezt a célt, ott nincs szükség állami beavatkozásra, de van a legéberebb ellenõrzésre, mert ahol a népiskola ezt a célt nem szolgálja, ott feltétlenül szükséges az állami népiskola fölállítása, amely tehát ismét csak hiányt pótol. Azokat az iskolákat – bármely típusúak legyenek is és bárki legyen a fönntartójuk –, amelyek a fönt jelzett célokat kielégítõen szolgálják, a szükségeshez képest anyagilag segélyezze az állam is; azokat azonban, amelyek ezt a célt nem szolgálják, szükség esetén zárja be, de segélyben semmi esetre se részesítse, mert a segélyezésre szolgáló összeget az állami célok megvalósítására szükséges állami népiskola fönntartási költségeire kell az ilyen helyen fordítani. 22. Az Erdélyi Szövetség e tekintetben a következõ elvet tartja irányadónak: Ahol nincs népiskola, ott az államnak sürgõs kötelessége népiskolát állítani föl és tartani fönn. De kötelessége az államnak állítani föl népiskolát olyan helyen is, ahol a meglévõ népiskola akár a magyar állam egységének követelményeit, akár a közmûvelõdés érdekeit nem elégíti ki. Mert a maga iskolafönntartási joga senkit sem jogosít fel arra is, hogy a gyermeket a rossz iskola által megfossza az elemi mûveltség idején való megszerzésének lehetõségétõl. Ezért az államnak a jobb iskolát nem a rossz vagy állami szempontból káros iskola mellé, hanem az ilyen iskola helyett kell fölállítani. 23. Az elemi iskola feladatát igen megkönnyíti a kisdedóvó, mely a gyermeki lelket már az iskolába járásra köteles életkor elõtt elõkészíti a tanulásra. A kisdedóvót a nép csaknem mindenütt szívesen látja, ha fönntartása nem ró rá terheket. Az Erdélyi Szövetségnek követelnie kell, hogy az állam Erdélynek minél több községben állítson föl kisdedóvókat. 24. Fontos állami cél az is, hogy az állam minden egyes polgára kellõ elõképzettséggel fölszerelve induljon bele az életbe. A polgárság legnagyobb százaléka a népiskolán túl nem halad. Népiskolai képzettséggel indul pályájának a földmûves, iparos, sõt a kereskedelmi alkalmazottaknak túlnyomó része is, ti. a földmûves, iparos és kereskedõi élet alsóbb fokának munkásai. A népiskolát tehát ezeknek a szempontjából kell berendezni, mert nem szabad, hogy bárki is elhagyja a népiskola negyedik, illetõleg hatodik osztályát anélkül, hogy jövendõ életpályájának sikeres folytatására olyan ismereteket magával ne vigyen, amelyeket a puszta gyakorlatból meg nem szerezhet. Valamint a leányiskola neveltjeinek a háztartás körüli összes munkákhoz szükséges ismereteket meg kell adni, úgy a fiúiskolából kell hogy a földmûvelés, ipar és kereskedelem szükséges elõismereteit magával vigye a végzett tanuló. 25. De a gyermek befejezi a népiskolát esetleg már 10, rendesen 12, legkésõbb 14. életévében. Világos, hogy a 14. és 19. év közé esõ kort kell hogy
Az Erdélyi Szövetség munkaterve
113
kitöltse a serdülõ fiatalságnak oktatása olyan tanfolyamokban, amelyeken az iskolai ismeretek fölfrissítõdnek és bõvítõdnek, és amelyeken a már dolgozó fiatalság, az élet munkáját megkezdõ fiúk és leányok gyakorlati tapasztalatai értékesíthetõk a kiképzés munkájában. Városokban az ipari és kereskedõi foglalkozásra készülõ ifjak ezirányú oktatásáról van némi, bár nem elég eredményes gondoskodás. Faluhelyen, fõleg az erdélyi nép körében, nincs jóformán semmi. Az Erdélyi Szövetségnek követelnie kell olyan intézményeket, melyek ezen a hiányon segítenek. 26. Szövetségünk feladata lesz figyelemmel kísérni, hogy mit kíván a lelkipásztor s az egyház érdeke. Ezer szemmel kell kísérni a lelkek nemesítését, a lelkek megtisztítását is, mert ha egészséges testben lakhat csak egészséges lélek, úgy még igazabb az, hogy a beteg lélek nagyon hamar szokta elpusztítani a lakását. Az Erdélyi Szövetségnek minden egyes tagja tartsa hivatásának elõmozdítani, hogy a jegyzõ, a tanító, az orvos és a pap népnevelõ mûködésüket kellõ összhangban végezzék. Ha a faluban lakik olyan mûvelt birtokos is, aki a néppel törõdik, és a jegyzõvel, a tanítóval, az orvossal és a pappal együtt a valódi népnevelés szolgálatába áll: a nép megóvása az elzülléstõl biztosítva van. 27. Az Erdélyi Szövetség keresztülviendõnek tartja azt az alapelvet, hogy az államsegélyt az állam egyenesen az arra jogosult pap, illetõleg tanító kezéhez utalja ki, vagy legalább az ellenõrzés ez elvnek megfelelõ s azzal egyenértékû módon történjék, mindenesetre úgy, hogy az egyén járandóságaiból – ha a járandóság kiutalásának a kellõ biztosítékot nyújtó feltételei megvannak – semmi címen ne legyen semmi levonható. A kepe megváltandó. 28. Halaszthatatlan immár a tanítóképzésnek olyan reformálása, mely a kiképzés egységét, színvonalának emelését biztosítsa, és a tanítót az egységes magyar nemzeti állam iránt tartozó kötelességeire kellõképpen kioktassa, és e kötelességek teljesítésére rászorítsa. 29. A középiskolák dolgában a legfontosabb, hogy Erdély középiskolái egyrészt területileg helyesen osztódjanak el, másrészt, hogy a reáliskolák és gimnáziumok közötti helyes arány meglegyen. Nem kevésbé fontos ezeknek a kapcsolata olyan internátusokkal, amelyeknek fölszerelése megadja mindazt, ami a fiatalságnak testi és szellemi kiképeztetése dolgában szükséges, és emellett tekintetbe veszi a szülõk anyagi helyzetét is, és az ifjúság neveltetését a lehetõ legkisebb anyagi áldozatok árán teszi lehetõvé. Az ösztöndíjak, s az ingyenes alapítványi helyek az internátusokban szaporítandók. 30. A kolozsvári egyetemmel kapcsolatos tanárképzõ intézetet szolgáló középiskola még ma is csak követelmény. Egy állami középiskola Kolozsvárt erre a célra szintén követelménye az Erdélyi Szövetségnek. 31. Ami az erdélyi középiskolák tantervének külön kívánalmait illeti, helyet kellene juttatni a keleti nyelvek tanításának is. Erõsen kellene hangoztatni úgy a történelmi, mint a földrajzi oktatásban a keleti területek lehetõ-
114
ARCHÍVUM
leg pontos és beható ismertetését. Súlyt kellene helyezni e területek múltjának ismeretére, mert hiszen jelenük csak így érthetõ, és a jövendõbeli munkálkodás ama területeken csak így készíthetõ elõ. Nem szabadna a középiskolában szükséges alapismereteit sem elhanyagolni. 32. A kolozsvári egyetemen nem szabad hiányoznia egyetlen olyan keleti nyelv tanszékének sem, amelynek népe bennünket érdekel. Különösen az erdélyi egyetemen van helyén a jól fölszerelt tudományos intézeteknek egész serege, itt a tudományszakoknak területén a legerõsebb differenciálódás, a specialista szakembereknek válogatott csapata, itt nem szabad annyi mulasztásnak megtörténnie, amennyivel a valóságban szemben állunk. A kolozsvári egyetem hiányainak pótlását, az egyetem nagyarányú fejlesztését az Erdélyi Szövetség a legnyomatékosabban követeli. Az egyetemmel kapcsolatos internátusok szaporítandók és fejlesztendõk. 33. Tekintettel arra az alapvetõ körülményre, hogy Erdély legyen legsûrûbben ellátva Magyarország ipartelepeivel, követelendõ az is, hogy Erdélyben az állam mûegyetemet állítson föl. 34. Az alsó-, közép- és felsõoktatás bajait nem is tekintve a múzeumi és könyvtári ügynek, a mûvészetek és iparmûvészetek fejlesztésének hazánk egyik területén sincsen szomorúbb képe, mint Erdélyben, holott akár népének tehetségeit, akár tájainak szépségét, akár a földolgozható anyagok hatalmas bõségét vesszük, mindenképpen kiszámíthatatlan fejlõdés járna egy tervszerû, szeretettel és odaadással megszerkesztett program nyomában. – Fájdalom, mindez hiányzik, s minderre Erdély társadalmának figyelnie kell. Nem szabad tûrni, hogy ne jusson mindezekre költség, nem pedig annál kevésbé, mert az ide fordított minden fillér ezerszeres haszonnal térül vissza.
