Az EQUAL Programmot az Európai Szociális Alap finanszírozza

The EQUAL Programme is funded by the European Social Fund./Az EQUAL Programmot az Európai Szociális Alap finanszírozza. In Hungary the EQUAL Programme is funded by the European Social Fund and the Hungarian Government./Magyarországon az EQUAL Programot az Európai Szociális Alap és a Magyar Kormány finanszírozza

Ez a kiadvány az “eSolution: Egyenlő munkáért egyenlő bért!” három ESZF-EQUAL projektet összefogó nemzetközi együttműködés keretében készült: Magyarország

Egyenlő munkáért egyenlő bért! e-BérBarométer

HU-6

Belgium (flamand nyelvű)

Dicht de gender loonkloof

BEnl-28

Hollandia Dicht de loonkloof(m/v)! További részletek a következő honlapokon találhatók: www.berbarometer.hu www.vrouwenloonwijzer.be www.wageindicator.com

NL-2004/EQH/0016

ESZA - EQUAL eSolution: EQUAL pay for equal work! II. nemzetközi közös jelentés

1

2


nők és férfiak munkakörülmények munka és család Belgium

Magyarország

Hollandia

Szerkesztette: Borbély Szilvia

II. Közös EQUAL jelentés eSolution: Egyenlő munkáért egyenlő bért! nemzetközi együttműködés

Amszerdam-Budapest-Brüsszel

2007 november ESZA - EQUAL eSolution: EQUAL pay for equal work! II. nemzetközi közös jelentés

3

4


Európai Szociális Alap - EQUAL eSolution: Egyenlő munkáért egyenlő bért! II. Közös kutatási jelentés


Magyarország

Hollandia

Szerkesztette: Borbély Szilvia

Készült Borbély Szilvia (Magyarország) Dirk Dragstra (Hollandia) Kea Tijdens (Hollandia) Maarten van Klaveren (Hollandia) Pacskovszki Zsolt (Magyarország) Paulien Osse (Hollandia) Tim Guily (Belgium) részvételével

Amszterdam-Budapest-Brüsszel

2007 november ESZA - EQUAL eSolution: EQUAL pay for equal work! II. nemzetközi közös jelentés

5


Magyarország

Hollandia

Amszterdam-Budapest-Brüsszel

2007 november

ISBN 978-963-06-3882-1

Felelős kiadó:

SZGTI Alapítvány EQUAL-HU-6 B Enl-28 NL-2004/EQH/0016 Készült a Vasas-köz Nyomdában, Budapest 6


Tartalom Összegzés és konklúziók ....................................................................................... 9 Bevezető...................................................................................................................15 Adatok................................................................................................................ 15 A munkaidő............................................................................................................ 16 Teljes munkaidő, részmunkaidő.....................................................................16 Belgium, Magyarország és Hollandia............................................................ 19 Teljes és részmunkaidős munkavállalók: nők és férfiak........................ 19 Motivációk.....................................................................................................21 A munkaidő megszervezése............................................................................26 Munkaidő és családi élet............................................................................. 26 Távmunka......................................................................................................32 Rugalmasság és biztonság.................................................................................... 36 Rugalmasság a munkaidő szervezésében..................................................... 37 Túlórázás....................................................................................................... 38 A munkaszerződések jellege és a munkaerő-piaci rugalmasság ............. 40 Határozatlan idejű munkaszerződés.........................................................40 Bizonytalan munka...................................................................................... 41 Képzés, mint újrakezdés a munkaerőpiacon és a munkaerő-piaci biztonság előfeltétele....................................................................................42 Képzés Magyarországon a BérBarométer adatbázis alapján................. 43 Továbbképzés Belgiumban, Hollandiában és Magyarországon........... 46 Munkahelyi stressz................................................................................................ 48 Források...................................................................................................................52


7

8


Összegzés és konklúziók Míg a holland, belga és magyar FP-k első közös jelentése a férfiak és nők bére közötti különbséggel foglalkozott, a jelenlegi, II. közös jelentés a belga, holland és magyar munkakörülmények összehasonlítását végzi el a munkavégzés és a családi élet összeegyeztetésére fókuszálva. Olyan manapság gyakran vitatott szempontokat is figyelembe veszünk, mint a munkaerő-piaci rugalmasság és a nők és férfiak foglalkoztathatóságának biztonsága. Jelen kiadványban szereplő elemzések alapjául szolgáló adatok forrása a 2007 áprilisi holland és belga WageIndicator, valamint a magyar 2006 októberi BérBarométer adatbázis. A munkaidő és a munka időbeli beosztása a munkavégzés és a családi élet összehangolásának sarkalatos pontja. A szakmai és magánélet összehangolása viszont lényeges szerepet játszik az Unió által a lisszaboni stratégiában meghatározott célkitűzések elérésében. Az utóbbi évtizedben Európa foglalkoztatási struktúrájában az egyik legfontosabb átalakulás az, hogy a munkaidő beosztása egyre változatosabbá vált. Ma a munkaidő a viták és a kollektív alkuk kereszttüzében áll. Ezt a vitát csak tovább erősítették az Európai Bizottságnak a munkaidő irányelv felülvizsgálatára vonatkozó javaslatai. A Bizottság – egyebek mellett – szorgalmazza a családi élet és a munkavégzés eddiginél szélesebb körű figyelembevételét. A rendes napi nyolc órás munkabeosztástól eltérő munka nemcsak a részmunkaidős foglalkoztatásra vonatkozik, hanem pl. az éves munkaidőkeret figyelembevételével megszervezett munkaidőre, a rugalmas munkaidőre, a készenlétre. A foglalkoztatási szerkezet és a munkaszervezés módosulásának egyik sokat mondó mutatója az, hogy hogyan nő (változik) a részmunkaidőben dolgozók aránya a teljes munkaidőben dolgozókéhoz képest. A részmunkaidős foglalkoztatás szerepét a munkaerő-piaci rugalmasság, a munkaidő átszervezése, a családi élet támogatása és a munkahelyeknek a munkanélküliséget enyhítő újraelosztása szempontjai miatt tartják alapvető fontosságúnak. 1992-ben az EU munkavállalóknak már 14%-a részmunkaidőben dolgozott, 2002-re arányuk – az EU 15 tagállamát figyelembe véve 18,2%-ra emelkedett. Ez az átlag jelentős eltérést takar a férfiak és nők részmunkaidőben történő foglalkoztatását illetően: a nők 33,5%-a és a férfiaknak pedig 6,6%-a dolgozott ilyen módon. 2002-ben Magyarországon a munkavállalóknak mindössze 2,9%-a volt részmunkaidős. Hollandiában a WageIndicator kérdőívet kitöltő nők több mint 40%-a nem teljes munkaidőben dolgozik, Belgiumban pedig arányuk a 30%-hoz közelít. A BérBarométer adatbázisban felmért magyarországi munkavállalóknak csak 6,7%-a, közöttük a nők 8%-a és a férfiak 5%-a nem teljes munkaidőben dolgozó munkavállaló. A holland részmunkaidős foglalkoztatással kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a legtöbb részmunkaidős dolgozó határozatlan idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott munkavállaló, azaz munkahelyük nem az úgynevezett „bizonytalan” kategóriába tartozik. A részmunka jelen esetben pusztán adott vállalatnál a szabvány munkaidőhöz viszonyított munkaórák mennyiségére utal. A nem teljes munkaidőben foglalkoztatott férfiak aránya viszont mindhárom vizsgált országban alacsony. Magyarországon és Belgiumban részarányuk 5%, Hollandiában 8%. Feltételezhetjük tehát, hogy a teljes munkaidőben dolgozók döntő többsége férfi. Magyarországon a részmunkaidős alkalmazás jóval jelentéktelenebb, mint a ESZA - EQUAL eSolution: EQUAL pay for equal work! II. nemzetközi közös jelentés

9

legtöbb uniós tagállamban. Ennek részben történelmi gyökerei is vannak: a szocializmus évei alatt részmunkaidőben csak a nyugdíjban lévők dolgozhattak. A másik döntő ok az alacsony bérszínvonal: Magyarországon két teljes keresőre van szükség a család fenntartásához. A belga és a holland WageIndicator adatbázisában a részmunkaidőben történő munkavégzés motivációi között olyanokat találunk, mint a háztartás vagy a gyermekek ellátása, a munka túl stresszes volta vagy egyszerűen csak a több szabad idő igénye. A három országot – Magyarországot, Belgiumot és Hollandiát – összehasonlítva, megállapíthatjuk, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás tipikusan holland és a női munkavállalókra jellemző jelenség. A nők és férfiak motivációja a részmunkaidős munkavégzéssel kapcsolatosan különbözik. A holland és belga nők több mint felénél a részmunkaidőben történő munkavégzés legfontosabb motivációs tényezője a gyermeknevelés. A belga férfiak számára a részmunkaidő legfontosabb motivációja a több szabadidő önmaguknak: a belga férfiak csaknem fele válaszolt így. Csupán 15%-uk esetében merült fel a gyermekellátás, mint elsődleges szempont. Hollandiában a helyzet kissé különbözik: a szabadidőt és a gyermekellátást, mint legfontosabb motivációt megjelölő férfiak aránya azonos (32-32%). A magyar BérBarométer kérdőívben nem érdeklődtünk a részmunkaidőben történő munkavégzés választásának motivációi iránt, tekintettel a részmunkaidős foglalkoztatás alacsony elterjedtségére. Mindhárom ország esetében szerepelt ugyanakkor kérdés a munkaidő megszervezésével kapcsolatos elégedettséget illetően. Magyarországon a nők elégedettebbek a munkaidejük megszervezésével, mint a férfiak: a nők 40%-át, míg a férfiaknak csak 29%-át nem akadályozza sosem a munkaidő beosztása a családi életben. A legelégedetlenebbek csoportjában is kevesebb nőt találunk (4%), mint férfit (6%). Mi lehet a nők nagyobb fokú elégedettsége mögött? Feltételezzük, hogy a nőket jellemző nagyobb kompromisszumkészség, a kevesebb és alacsonyabb szintű vezetői beosztás és a rugalmasabb munkaszervezés. A családi élet és a munkavégzés összeegyeztetése nagymértékben függ a munkaidő megszervezésétől, a szombati, vasárnapi, délutáni és esti vagy egyéb „nem rendes” munkaidőben végzett munkavégzés gyakoriságától is. A rendkívüli munkaidő (éjszakai, hétvégi) a szülők idegállapotának romlásával és a gyermekek szociális és érzelmi problémáival járhat. Ha az anyák ilyen időbeosztásban dolgoznak, az a család működésének romlásával, ellenséges szülői légkörrel és hatékonytalan neveléssel, a szülők kimerülésével járhat. Akkor a legproblematikusabb a családi környezet, amikor mindkét szülő „nem rendes” munkaidőben dolgozik. Belgiumban, Hollandiában és Magyarországon a nők kb. 30%-a dolgozik rendszeresen szombatonként és 18-19%-a vasárnaponként. Belgiumban és Hollandiában a férfiaknak a nőknél kissé nagyobb százaléka dolgozik rendszeresen szombatonként, viszont a nők és férfiak azonos hányada végez munkát vasárnaponként. A magyar férfiak kiemelkedő hányada – 45%-a – végez munkát szombatonként és 30%-a vasárnaponként. Az esti munkavégzés Hollandiában a leggyakoribb: a nők 35%-a, a férfiaknak pedig csaknem fele dolgozik esténként rendszeresen.

A több műszakban végzett munka a belső – vállalati – rugalmasság egyik fontos eszköze. De a műszakváltás megköveteli az embertől, hogy hetente sőt akár naponta drasztikusan változtasson alvási szokásain, és ez 10


megnehezíti a családi élet és a munka összeegyeztetését. A Wageindicator adatbázisban, a műszakban dolgozók felülreprezentáltak a hivatalos statisztikákhoz képest. Meglepő módon, mindkét országban, a több műszakban vagy nem rendes munkaidőben dolgozó nők aránya meghaladja a férfiakét. A több műszakban dolgozó belga és holland nők csaknem 30%-a reggeli és délutáni váltóműszakot teljesít, a holland nőknek azonban egyharmada három műszakban dolgozik! Ugyanakkor hozzá kell tennünk, hogy a holland munkavállalók jelentős mértékben képesek befolyásolni munkaidő-beosztásukat. A negyedik European Working Conditions Survey definíciója szerint a távmunka specifikus jellemzője az, hogy otthonról végzik, számítógép segítségével. A távmunkát végző munkavállalók részaránya nagyon kicsi: az uniós munkavállalók kissé több mint 5%-a végez valamilyen távmunkát, és kevesebb, mint 2%-a dolgozik rendszeresen otthonról számítógéppel. A WageIndicator adatbázis szerint Belgiumban és Hollandiában a nőknek csak 5-7%a dolgozik távmunkában, hetente legalább egy alkalommal. A távmunka népszerűbb a férfiak körében: a WageIndicator on-line kérdőívét kitöltők 10-12%-a dolgozik - mindkét országban - távmunkában. Magyarország esetében olyan kérdést tettünk fel a BérBarométer kérdőívében, amely arra vonatkozik, hogy ki az, aki hetente legalább egyszer otthon végzi a munkáját. Erre a kérdésre a nők 15%-a és a férfiak 16%-a válaszolt igenlően, igaz óvatosan kell bánnunk a belga és a holland adatokkal való összehasonlítás során, mivel a magyar „otthon végzett” munka nem feltétlenül azonos a klasszikus távmunkával. A családi élet és a munka összeegyeztetésének fontos feltétele, hogy a munkavállaló jó előre tudja az időbeosztását, és tervezni tudja a családi eseményeket. Míg a munkaidő-beosztás már kismértékű rugalmassága is pozitívan befolyásolhatja a családi élettel kapcsolatban felvetődő tennivalók ellátását, addig a túlságosan rugalmas munkaidő-szervezés viszont éppen ellenkezőleg, ronthatja a családi életet, mivel lehetetlenné teszi a tervezést és növeli a stresszt. A belga nők 60%-a és a holland nők 49%-a nem tudja egy hónappal előre, hogy milyen munkaidő-beosztásban fog dolgozni. A belga és a holland férfiaknak pedig több mint 60%-a nem ismeri egy hónapra előre a munkaidő-beosztását, ami megnehezíti a családi események tervezését. A túlórázás nyilvánvalóan a családi élet akadályozója. A gyakori és hosszú túlórázás a munkavállaló egészségét is veszélyezteti. A magyar nők csaknem 75%-a és a férfiak több mint 80%-a szokott túlórázni, ráadásul a nőknek 4,5%-a, a férfiaknak pedig 5%-a naponta! Belgiumban és Hollandiában a nők és férfiak 50-60%-a túlórázik időről időre. A nagyszámú túlórázás ellenére Magyarországon a nők és férfiak 70%-a elégedett munkaideje hosszával. Magyarországon a nőknek mindössze 27%-a szeretne rövidebb munkaidőben dolgozni. Ez öszszefüggésben lehet a korábban már említett ténnyel, amely a magyarországi alacsony bérszínvonalra vonatkozik. Bár az ún. atipikus munkaszerződések – közöttük a határozott idejű munkaszerződések – bár növelik a munkaerő-piaci rugalmasságot, hosszú távon akadályozzák a családi élet tervezését és erősítik a munkahelyi stresszt. A WageIndicator adatbázisok azt is jól tükrözik, hogy a munkaerő-piaci rugalmasság leginkább Hollandiára jellemző, ahol az adatbázis szerint a nőknek mindössze 30%-át alkalmazzák határozatlan idejű munkaszerződéssel. Magyarországon a nők 2,5%-a és a férfiak 3,4%-a válaszolt a munkaszerződése jellegét firtató kérdésre úgy, hogy ESZA - EQUAL eSolution: EQUAL pay for equal work! II. nemzetközi közös jelentés

11

munkaerő-kölcsönzőn keresztül dolgozik. A munkaerő-kölcsönző segítségével kikölcsönzött női munkavállalók aránya Belgiumban a legnagyobb, a WageIndicator kérdésére a kérdőívet kitöltő nők 12,2%-a válaszolta azt, hogy munkaerő-kölcsönző alkalmazza. A három vizsgált ország közül Magyarországon dolgoznak a nők leggyakrabban határozatlan idejű vagy állandó munkaszerződéssel: a nők 90%-a ilyen munkaszerződéssel rendelkezik. Az állandó munkaszerződés a férfiak esetében Belgiumban a leggyakoribb (93%). Hollandiában a választ adók döntő része határozott idejű munkaszerződéssel dolgozik. A munkahely biztonsága mindhárom országban nagyobbnak mutatkozik a férfiak, mint nők körében, ugyanis mindhárom vizsgált országban a határozatlan idejű munkaszerződéssel dolgozó férfiak részaránya az összes férfit tekintve nagyobb, mint a határozatlan idejű munkaszerződéssel dolgozó nőké az összes női munkavállalót illetően. Úgy tűnik, mintha a munkaerő-piaci rugalmasság elérése inkább a nők rovására történne, mint a férfiakéra! Az Európai Unió felülvizsgált ún. Lisszaboni Stratégiája megerősítette azt a célt, amely arra irányult, hogy az Európai Unió a világ legversenyképesebb és a tudásgazdaságon alapuló legdinamikusabb gazdasága legyen. A negyedik, az európai munkakörülményekről szóló felmérés – a Fourth European Working Conditions Survey – szerint 2005-ben az uniós munkavállalók kevesebb, mint 30%-a részesült valamilyen továbbképzésben. Amióta a munkakörülményekről szóló felmérések elkezdődtek, az utóbbi tíz évben, ez az arány nem változott. Ez azonban az uniós átlagérték, amely mögött az egyes országokban jelentős különbségek húzódnak meg. A munkavállalók több mint a fele részesül valamilyen továbbképzésben Finnországban és Svédországban. A skála másik felén találhatók a dél- és kelet-európai országok, ahol a továbbképzésben résztvevők aránya nagyon alacsony, így pl. kevesebb, mint 20% Spanyolországban, Görögországban, Magyarországon, Portugáliában, Romániában. A munkavállalóknak mindössze 10%-a részesül továbbképzésben Bulgáriában és Törökországban. Hollandiában a munkavállalók több mint 30%a és Belgiumban csaknem 50%-a vesz részt döntő mértékben a munkaadó által finanszírozott képzésben. Mit mutat ezzel kapcsolatban a WageIndicator és a BérBarométer adatbázis? A magyar BérBarométer adatbázisban a „Részt vesz-e Ön jelenleg képzésben vagy átképzésben?” kérdésre a választ adók 22,2%-a adott igenlő választ. (Ez az adat megfelel a negyedik európai munkakörülmények felmérésben szereplő adatnak.) Ez azt jelenti, hogy a felmért munkavállalók többsége, több mint háromnegyede, semmilyen képzésben nem vesz részt. Ez egyrészt negatívan befolyásolja az alkalmazhatóságukat – azaz azt, hogy találnak-e szükség esetén új munkahelyet –, másrészt azt is jelenti, hogy adott munkahelyen belül nehezen növelhető termelékenységük, illetve hatékonyságuk. Magyarországon a képzésben résztvevők 59%-a nő és 41%-a férfi. A nők – háztartásbeli és családi kötelezettségeik ellenére – gyakrabban élnek a felmerülő lehetőségekkel és vesznek részt a képzésekben. A továbbképzést igénybevevő munkavállalók többsége középiskolai végzettséggel rendelkezik. A továbbképzés szempontjából a legrosszabb helyzetben a csak 8 osztályt vagy alap-szakmunkásképzőt végzettek vannak. Magyarországon az 5000-es adatbázisban szereplők csaknem 54%-a szerzett a formális iskolái befejezését követően valamilyen új képesítést; a nők kissé magasabb százalékban (56%), mint a férfiak. 12


A negyedik európai munkakörülményekről szóló felmérés szerint (Fourth European Working Conditions Survey, 48. old.) “azok a munkavállalók, akik összetett feladatokat hajtanak végre és a munkahelyükön új dolgokat tanulnak, sokkal inkább érzik úgy, hogy szükségük van további képzésre, és éppen fordított a helyzet a monoton, egyhangú, ismétlődő feladatokat magába foglaló munkát végzők esetében (akik viszont gyakran képzettebbek, mint amit a munkájuk megkívánna). A magyar BérBarométer adatbázis alátámasztja ezt a megállapítást: minél magasabb a válaszolók képzettségi szintje, annál magasabb a formális tanulmányok befejezése után további szakképesítést szerzők aránya. A BérBarométer adatbázis szerint a középiskola után további képzésben részt vevő nők csaknem 80%-a és az egyetemet illetve főiskolát végzett nők 70%-a szerzett további képesítést is. Csupán egyetlen csoportban, a szakmunkások esetében, magasabb a további képesítéshez jutott férfiak aránya, mint a nőké. A három országot, Magyarországot, Hollandiát és Belgiumot összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a legrugalmasabb munkaerőpiaccal rendelkező ország munkavállalói érték el a legjobb eredményt a további képesítések megszerzése terén. Hollandiában a nők 68%-a és a férfiak 76%-a szerzett további képesítést formális iskolái befejezését követően, Belgiumban mind a nők, mind a férfiak esetében arányuk 60% körüli. Magyarországon a nőknek valamivel több, mint a fele (52%), a férfiaknak pedig 56%-a tanult az iskola befejezését követően, és szerzett újabb képesítést. Úgy tűnik, hogy Hollandiában a nagyszámú atipikus munkaszerződéseknek köszönhető nagymértékű munkaerő-piaci rugalmasságot ellensúlyozza az új képzettséget szerző munkaerők magas aránya. Valamennyi országban azonban a továbbképzésben való részvételnek vagy az új képesítés szerzésének gyakorisága a magasabb – de legalábbis középfokú – képzettségi szinthez kötött. A továbbképzésben való alacsony részvétel és az alacsony képzettség szint ördögi körét csak olyan speciális intézkedésekkel lehetne megtörni, amelyek erősítenék a motivációt és megkönnyítenék a továbbképzéshez való hozzáférést e rétegek számára is. Ki finanszírozza a képzést? Azt feltételezzük, hogy a munkaadó sokkal gyakrabban állja a képzés költségeit, mint a munkavállaló maga. A munkavállalók kevesebb, de hosszabb képzéseket fizetnek saját maguknak. A munkahelyi stressz a munka és a családi élet összeegyeztetésének lehetősége. A munkahelyi stresszt úgy határozhatjuk meg, hogy az egyén olyan fizikailag és mentálisan veszélyes reakciója, amikor képességeit, lehetőségeit és erejét meghaladó feladatot kell ellátnia. A munkahelyi stressz az egészség megrendüléséhez, munkahelyi balesethez és mérgezett otthoni légkörhöz is vezethet. A belga és holland WageIndicator és a magyar BérBarométer adatbázis adatainak összehasonlításakor azt tapasztalhatjuk, hogy a három ország közül Magyarországon a legkimerültebbek mind a nők, mind a férfiak, fizikailag és mentálisan egyaránt. Magyarországon a nők és a férfiak több mint 30%-a fizikailag kimerítőnek értékeli munkáját, a nők 34%-a és a férfiak 25%-a gondolja ugyanezt a mentális kifáradással kapcsolatban. Ezek a válaszok kissé ellentmondani látszanak a következő kérdésre adott válasznak: “Stresszesnek találja-e a munkáját?”. Ugyanis a választ adó nőknek csak 27%-a találta munkáját napi gyakorisággal stresszesnek. A férfiak 25%-a válaszolt úgy, hogy munkája mindennap stresszes, a férfiak ugyanekkora hányada találta munkáját mentálisan fárasztónak. A magyar nők és férfiak 17-17%-a ESZA - EQUAL eSolution: EQUAL pay for equal work! II. nemzetközi közös jelentés

13

azonban úgy véli, hogy munkája egyáltalán nem stresszes, annak ellenére hogy a három vizsgált ország közül a magyar munkavállalók esetében a legnagyobb a fizikailag és mentálisan kimerültek aránya. A WageIndicator adatbázis szerint a napi stresszt leginkább a belga munkavállalók élik meg: a nők 32%-a és a férfiak 34%-a. Ugyanakkor a nők mindössze 4%-a és a férfiak 3%-a találja teljesen stresszmentesnek munkáját. Hollandiában, az utóbbi évtizedben a holland szociális és foglalkoztatási kormányzat széleskörű kockázatfelmérést vezetett be ágazati szinten, a munkahelyi stressz csökkentése érdekében. A három partner – a munkavállalók, a munkaadók és a kormány – által elért legfontosabb eredménynek a munkahelyi stressz csökkentése céljából létrejövő együttműködést tekintik.

14


Bevezető Az EQUAL program keretében három fejlesztési partnerség (FP) – a belga “Dicht de gender loonkloof” (BEnl-28), a holland “Dicht de loonkloof (m/v)!” (NL2004/EQH/0016) és a magyar “Egyenlő munkáért egyenlő bért! e-BérBarométer” (HU-6) – közös erőfeszítéseket tesz az “e-Solution: Equal pay for equal work!” címet viselő nemzetközi együttműködési megállapodásban (TCA) foglaltak gyakorlati megvalósítása érdekében. A fejlesztési partnerségek közös érdeke az olyan közös vagy mindhárom országban jelenlévő problémák megoldása, mint a férfiak és nők bére közötti szűnni nem akaró különbség. Míg a holland, belga és magyar FP-k első közös jelentése a férfiak és nők bére közötti különbséggel foglalkozott, a jelenlegi a munka-körülmények összehasonlítását végzi el a munkavégzés és a családi élet öszszeegyeztetésére fókuszálva. Olyan manapság gyakran vitatott szempontokat is figyelembe veszünk, mint a munkaerő-piaci rugalmasság és a nők és férfiak foglalkoztathatóságának biztonsága. Jelen közös jelentés a MARMOL Bt. kutatási eredményeit is felhasználja.

Adatok Jelen kiadványban szereplő elemzések alapjául szolgáló adatok forrása a holland és belga WageIndicator, valamint a magyar BérBarométer adatbázis. A holland és a belga adatbázis 2006 áprilisától 2006 decemberéig a WageIndicator honlapokon szereplő on-line kérdőív kitöltésével kapott adatokat összegzi. A magyar adatbázis 5000 fő lekérdezésén alapul. A magyar adatok összegyűjtésének időszaka 2006 május-2006 október. Ahol ennek szükségét látjuk, összevetjük a WageIndicator alapján nyert eredményeket más – többnyire hivatalos – statisztikai forrásokéival. Mostani jelentésünkben felhasználtuk az ún. Dublini Alapítvány negyedik felmérését az európai munkakörülményekről (Fourth European Working Conditions Survey (Dublin Foundation) és az ún. WIBAR projekt eredményeit is1. A WIBAR projekt célja a WageIndicator felmérés adatai alapján az országok közötti öszszehasonlító elemzés előmozdítása különböző témákban.

1

Az Amszterdami Egyetem munkaügyi kutatóintézete, az Amsterdam Institute of Advanced Labour Studies (AIAS) / University of Amsterdam fejlesztette ki a WIBAR projektet az Európai Szakszervezeti Szövetséggel, az ETUC-kal karöltve.


15

A munkaidő A munkaidő és a munka időbeli beosztása a munkavégzés és a családi élet összehangolásának sarkalatos pontja. A szakmai és magánélet összehangolása pedig lényeges szerepet játszik az Unió által a Lisszaboni Stratégiában meghatározott célkitűzések elérésében. A Tanács 1993. november 23-án fogadta el a munkaidő-szervezés egyes szempontjaival foglalkozó 93/104/EK tanácsi irányelvet2, melynek célja, hogy rögzítse a munkaidő megszervezésével kapcsolatos minimális biztonsági és egészségügyi követelményeket. 2003. november 4-én jelent meg és 2004. augusztus 2-án lépett hatályba az Európai Parlament és a Tanács újabb, az előzőeket módosító és egységes keretbe foglaló – 2003/88/EK – irányelve a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól3. Az utóbbi évtizedben Európa foglalkoztatási struktúrájában az egyik legfontosabb átalakulás az, hogy a munkaidő beosztása egyre változatosabbá vált. Ma a munkaidő a viták és a kollektív alkuk kereszttüzében áll. Ezt a vitát csak tovább erősítették az Európai Bizottságnak a munkaidő irányelv felülvizsgálatára vonatkozó javaslatai. A Bizottság – egyebek mellett – szorgalmazza a családi élet és a munkavégzés eddiginél szélesebb körű figyelembevételét.

Teljes munkaidő, részmunkaidő Az ebben a fejezetben felhasznált adatok a 2004 szeptember-2006 szeptember közötti időszakot ölelik fel. A feldolgozás nyolc ország teljes WageIndicator mintájának 89%-ára vonatkozik, azért nem 100%-ra, mert kiszűrtük a nem munkavállalókat.4 Az 1. táblázat országonként mutatja, hogy a WageIndicator adatbázisban felmért, a munkáltatójukkal aláírt munkaszerződéseikben a munkavállalók hány százaléka dolgozik teljes és hány százaléka részmunkaidőben.

2

Angolul Council Directive 93/104/EC of 23 November 1993 concerning certain aspects of the organization of working time. Forrás: Official Journal L 307 , 13/12/1993 P. 0018 – 0024, A teljes szöveg megtalálható magyarul a következő linken: http://europa.eu.int/eurlex/lex/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:31993L0104:HU:HTML http://www.eum.hu/eum/eum.news.page?pid=DA_39372 3 Angolul: Directive 2003/88/EC of the European Parliament and of the Council of 4 November 2003 concerning certain aspects of the organisation of working time. 4 A belga, dán, finn, német, holland, lengyel, spanyol és brit munkaidővel kapcsolatos rész a következő tanulmányon alapul: Maarten van Klaveren, Kea Tijdens, Nuria Ramos Martin: Working Time, Wibar Report No1, 22/02/2007, final version

16


1. táblázat: Teljes és részmunkaidő a megállapodásokban, országonként, 2004-2006, % Belgium

Dánia

Finnország

Németország

Hollandia

73,1

74,7

81,0

79,5

70,9

26,9

25,3

19,0

20,5

29,7

1. Teljes munkaidőben dolgozók 2. Nem teljes munkaidőben dolgozók

Lengyelország

Spanyolország

Nagy-Britannia

Magyarország

91,4

76, 9

76,7

93,3

8,6

23,1

23,3

6,7

1. Teljes munkaidőben dolgozók 2. Nem teljes munkaidőben dolgozók

Forrás: WageIndicator adatbázis, 2004 szeptember-2006 szeptember; Magyarország: BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október

1. grafikon: Teljes és nem teljes munkaidőben dolgozók, nemzetközi összehasonlítás Teljes és nem teljes munkaidőben dolgozók aránya, %

23,10%

ro

rs

U

zá g

K

Teljes m unkaidőben dolgozók aránya

ag ya

sz ol or

76,70%

Nem teljes heti munkaidőben dolgozók

M

76,90%

ág

g zá rs

an y Sp

ye lo

Le ng

23,30%

93,30%

91,40% 70,90%

ol la nd

or et ém

H

ág sz

sz no r N

6,70%

8,60% 29,70%

ia

79,50%

ág

a án i Fi n

D

20,50%

81%

74,70%

73,10%

lg i Be

19%

25,30%

26,90%

um

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

Forrás: WageIndicator adatbázis, 2004 szeptember-2006 szeptember; Magyarország: BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október A válaszolók döntő többsége – 71%-tól kezdve (Hollandia) 91%-on keresztül (Lengyelország) 93,3%-ig (Magyarország) – heti teljes munkaidős beosztásban dolgozik. Ha ezeket az adatokat összevetjük az egyes országok hivatalos statisztikájával, megállapíthatjuk, hogy a teljes munkaidőben dolgozók alulreprezentáltak a WageIndicator adatbázisban, Belgiumban, Dániában, Finnországban és Spanyolországban, felülreprezentáltak viszont Németországban, Hollandiában, Lengyelországban és Magyarországon. Nagy-Britannia esetében a WageIndicator kérdőívét ugyanESZA - EQUAL eSolution: EQUAL pay for equal work! II. nemzetközi közös jelentés

17

olyan arányban töltötték ki a teljes munkaidőben dolgozók, mint amilyen arányban szerepelnek a hivatalos statisztikákban. A nem teljes munkaidőben dolgozók között nem csupán azokat találjuk, akik nem dolgozzák le a heti rendes munkaidőt, hanem azokat is, akik éves viszonylatban dolgoznak kevesebbet, készenlétben állnak, vagy egyéb nem teljes munkaidős beosztásban dolgoznak. A rugalmas munkaidő-beosztásban dolgozók aránya az adatbázisok alapján meglehetősen magas pl. Dániában (12,65%), Finnországban (10,6%) és Belgiumban (10,1%), de ez a helyzet Németországban (8,6%), Spanyolországban (9,4%) és Nagy-Britanniában (8,8%) is. A részmunkaidős foglalkoztatottság az egyes uniós tagállamokban nagyon különbözik. Finnországban a részmunkaidőben dolgozók aránya kevesebb, mint 4%-ot tesz ki, miközben Belgiumban a munkavállalók 15%-a, Hollandiában 22%-a részmunkaidős.

2. grafikon: Részmunkaidőben dolgozók, nemzetközi összehasonlítás Részmunkaidőben dolgozók aránya, % 25,00% 20,00%

22,30% 15,10%

15,00% 10,00%

7,30%

5,70%

5,90%

4,30%

3,60%

5,00%

7,20%

6,70%

ág

K ro

rs z

U

ag ya

sz ol or an y

ye lo

rs Sp

M

ág

g zá

ia Le ng

ol la nd H

sz et or ém N

Fi

nn or

sz

ág

ág

a án i D

Be

lg i

um

0,00%

Forrás: WageIndicator adatbázis, 2004 szeptember-2006 szeptember; Magyarország: BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október

18


Belgium, Magyarország és Hollandia Teljes és részmunkaidős munkavállalók: nők és férfiak 2. táblázat: A WageIndicator/BérBarométer kérdőívet kitöltő nők és férfiak közül a munkaidővel kapcsolatos kérdésre válaszolók száma

Munkaidő Teljes Nem teljes Összes

Magyarország Nők Férfi Összes 2484 2089 4573 221 108 329 2705

2197

4902

Nők 1428 561

Belgium Férfi Összes 2075 3503 90 651

1989

2165

4154

Hollandia Férfi Összes 15457 22892 1361 6682

Nők 7435 5321 12756

16818

29574

Forrás: WageIndicator, 2007.04.04. és BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október A foglalkoztatási szerkezet és a munkaszervezés legbeszédesebb mutatója a részmunkaidőben dolgozók arányának növekedése a teljes munkaidőben dolgozókéhoz képest. A részmunkaidős foglalkoztatás szerepét a munkaerő-piaci rugalmasság, a munkaidő átszervezése, a családi élet támogatása és a munkahelyeknek a munkanélküliséget enyhítő újraelosztása szempontjai miatt tartják alapvető fontosságúnak. 2002-ben az EU 15 tagállamában a foglalkoztatottak 18%-a dolgozott részmunkaidőben, Magyarországon ugyanez az arány 2,9% volt, ma 5% körüli.5

3. grafikon: Teljes és részmunkaidőben dolgozók, Magyarország, Belgium, Hollandia Teljes és részmunkaidőben dolgozók, fő és megoszlásuk 100%

108

221

90 561

80%

1361 5321

60% 40%

2484

2075

2089 1428

15457 7435

20%

Nem teljes munkaidőben dolgozók aránya Teljes munkaidőben dolgozók aránya

0% Nők

Férfiak Magyarország

Nók

Férfiak

Nők

Belgium

Férfiak Hollandia

Forrás: WageIndicator, 2007.04.04. és BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október

5

Eurostat Labour Force Survey 2002 és Employment in Europe, 2003


19

3. táblázat: Teljes és nem teljes munkaidőben dolgozó nők és férfiak megoszlása, % Magyarország Nő Férfi 92 95

Belgium Nő Férfi 72 96

Hollandia Nő Férfi 58 92

Teljes munkaidőben dolgozó Nem teljes munkaidő8 5 28 5 42 8 ben dolgozó Részmunkaidőben 4,2 1,5 34,7 6,7 59,7 18,8 dolgozók, OECD, 2006 Forrás: WageIndicator, 2007.04.04., és Magyarország, BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október és OECD 2006 2006-ban Hollandiában a WageIndicator kérdőívet kitöltő nők több mint 40%-a nem teljes munkaidőben dolgozik, Belgiumban arányuk 30%-hoz közelít. A BérBarométer adatbázisban felmért magyarországi munkavállalóknak csak 6,7%-a, közöttük a nők 8% és a férfiak 5 %-a nem teljes munkaidőben dolgozó munkavállaló. Ez az arány magasabb, mint amit a hivatalos – OECD – statisztika mutat, amely szerint az összes munkavállaló nő 4,2 %-a és a férfiak 1,5 %-a dolgozott részmunkaidőben. Hollandiában a hivatalos adatok nagyobb arányt mutatnak, mint amit a WageIndicator adatbázis adatai6: 2005-ben a 15 és 64 év közötti nők 54%-a dolgozott legalább heti 12 órát. Az OECD adatai szerint pedig 2006-ban a holland nők 59,7%-a és a férfiak 18,8%-a dolgozott részmunkaidőben. A – hivatalos - cél pedig az, hogy Hollandiában 2010-re az összes foglalkoztatott 65%-a részmunkaidőben dolgozzon. A holland részmunkaidős foglalkoztatással kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a legtöbb részmunkaidőben dolgozó ember határozatlan idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott munkavállaló, azaz munkahelyük nem az úgynevezett „bizonytalan” kategóriába tartozik. A részmunka jelen esetben pusztán adott vállalatnál a szabvány munkaidőhöz viszonyított munkaórák mennyiségére utal. A nem teljes munkaidőben foglalkoztatott férfiak aránya mindhárom vizsgált országban alacsony. Magyarországon és Belgiumban részarányuk 5%, Hollandiában 8%. Feltételezhetjük tehát, hogy a teljes munkaidőben dolgozók döntő többsége férfi. Magyarországon a részmunkaidős alkalmazás jóval jelentéktelenebb, mint a legtöbb uniós tagállamban. Ennek részben történelmi gyökerei is vannak: a szocializmus évei alatt részmunkaidőben csak a nyugdíjban lévők dolgozhattak. A másik döntő ok az alacsony bérszínvonal: Magyarországon két teljes keresőre van szükség a család fenntartásához. (A bérszintek különbözőségének illusztrálása végett megemlítjük, hogy 2006-ban a belga minimálbér 1234 euró volt, Hollandiában 1273 euró, Magyarországon viszont mindössze 250 eurónak megfelelő összeg. A különbség kissé enyhül, ha vásárlóértékén vizsgáljuk a minimálbéreket, ekkor a fenti sorrendben a következők: 1184, 1210 és 401 euró. 6

Forrás: www.dutchnews.nl, 2006.12.13.

20


Motivációk Amint láthattuk, Magyarországon a részmunkaidős foglalkoztatás nem jelentős. Ez az oka annak, hogy a magyar kérdőív nem, miközben a belga és holland kérdőív tartalmaz olyan specifikus kérdéseket, amelyek pl. arra kérdeznek rá, hogy mi motiválja a részmunkaidőben történő elhelyezkedést? Vajon a háztartás vagy a gyermekek ellátása, a munka túl stresszes volta vagy egyszerűen csak több szabad időt akar valaki magának? Vagy az a kényszer, hogy a kérdőívet kitöltő egyszerűen nem talált magának teljes munkaidős állást? A belga és holland adatbázisban az előbbi kérdésekre a következő válaszokat kaptuk:

4. grafikon: Részmunkaidő háztartás ellátása miatt

%

Részmunkaidő: háztartás ellátása miatt, % 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

6%

19%

94%

81%

Nő

Férfi Belgium

6%

18%

94%

82%

Nő

Igen Nem

Férfi Hollandia

Forrás: WageIndicator, 2007.04.04.

5. grafikon: Részmunkaidő gyermekek ellátása miatt


21

Részmunkaidő: gyermekek ellátása miatt, % 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

15%

32% 53%

56%

Igen 85%

68%

Nem

47%

44%

Nő

Férfi

Nő

Belgium

Férfi Hollandia


6. grafikon: Részmunkaidő túl stresszes munka miatt Részmunkaidő: túl stresszes munka miatt, % 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

10

14

7

9

Igen 86

90

91

93

Nő

Férfi

Nő

Férfi

Belgium

Hollandia


22


Nem

7. grafikon: Részmunkaidő, több időt tud saját magára fordítani

Részmunkaidő: több időt tud saját magára fordítani, % 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

26%

43%

31%

32%

Igen 74%

57%

Nő

Férfi

69%

68%

Nő

Férfi

Belgium

Nem

Hollandia


8. grafikon: Részmunkaidő, nem talált teljes munkaidős állást

Részmunkaidő: Nem talált teljes munkaidős munkát, % 100%

14%

22%

80%

7%

9%

93%

91%

Nő

Férfi

60% 40%

86%

78%

Nő

Férfi

Igen Nem

20% 0%

Belgium

Hollandia



23

9. grafikon: Részmunkaidő és képzettség

Részmunkaidő: képzettség következtében, % 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

3%

9%

13%

23%

Igen

97%

Nő

91%

87%

Férfi

Nő

Belgium

77%

Nem

Férfi Hollandia


10. grafikon: Részmunkaidő és egészségügyi problémák

Részmunkaidő: egészségügyi problémák miatt, % 100%

7%

18%

80%

7%

10%

93%

90%

Nő

Férfi

60% 40%

93%

63%

Igen

20% 0%

Nő

Férfi Belgium

Hollandia


24


Nem

11. grafikon: Részmunkaidő és másodállás

Részmunkaidő: másodállás miatt, %

%

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

3%

1%

5%

8%

97%

99%

95%

92%

Nő

Férfi

Nő

Férfi

Igen

Belgium

Nem

Hollandia


12. grafikon: Részmunkaidő okai, az egyes kérdésekre igennel válaszolók Részmunkaidő okai. Az egyes kérdésekre igennel válaszoló, % 60%

56%

53%

50%

Nem talált teljes m unkaidős állás t

43%

40%

%

30%

Gyerm ekek ellátás a

26%

14%

23%

22%

19%

7% 3%

3%

18%

15%

14%

10%

Háztartás ellátás a

32%

31%

20%

Rés zm unka m ás odállás m iatt

32%

6%

10% 9%

13%

7%

9% 7%

5%

Saját m agára több idő fordítás a Túl s tres s zes a m unka

18%

Egés zs égügyi problém a

9% 8% 6%

10% 7%

Képzetts ége m iatt

1%

0% Nő

Férfi Belgium

Nő

Férfi Hollandia

Forrás: WageIndicator, 2007.04.04. A három országot – Magyarországot, Belgiumot és Hollandiát – összehasonlítva, megállapíthatjuk, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás tipikusan holland és a női munkavállalókra jellemző jelenség. A nők és férfiak motivációja a részmunkaidős munkavégzéssel kapcsolatosan különbözik. A holland és belga nők több mint felénél a részmunkaidőben történő munkavégzés legfontosabb motivációs tényezője a gyermeknevelés. (Más források szerint az elemi iskolába járó gyermekek dolgozó


25

édesanyjának csaknem fele többet is dolgozna, ha jobban össze tudná egyeztetni a munkavégzés idejét a családi élettel.7) A belga férfiak számára a részmunkaidő legfontosabb motivációja a több szabadidő önmaguknak: a belga férfiak csaknem fele válaszolt így. Csupán 15%-uk esetében merült fel a gyermekellátás, mint elsődleges szempont. Hollandiában a helyzet kissé különbözik: a szabadidőt és a gyermekellátást, mint legfontosabb motivációt választó férfiak aránya azonos (32-32%).

A munkaidő megszervezése Munkaidő és családi élet 13. grafikon: Munkaidő beosztás és családi élet, nők

Magyarország: a munkaidő beosztása zavarja a családi életét? Nők 4%

40%

Soha Időnként

56%

Forrás: BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október

7

Forrás: www.dutchnews.nl, 2006.12.13.

26


Naponta

14. grafikon: Munkaidő beosztás és családi élet, férfiak

Magyarország: a munkaidő beosztása zavarja a családi életét? Férfiak

6% 29% Soha Időnként Naponta 65%

Forrás: BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október Magyarországon a nők elégedettebbek a munkaidejük megszervezésével, mint a férfiak: a nők 40%-át, míg a férfiaknak csak 29%-át nem akadályozza sosem a munkaidő beosztása a családi életben. A legelégedetlenebbek csoportjában is kevesebb nőt találunk (4%), mint férfit (6%). Mi lehet a nők nagyobb fokú elégedettsége mögött? Feltételezzük, hogy a nőket jellemző nagyobb kompromisszumkészség, a kevesebb és alacsonyabb szintű vezetői beosztás és rugalmasabb munkaszervezés. Arra a BérBarométer kérdőíven szereplő ellenőrző kérdésre, hogy „Véleménye szerint fontos-e a családi élet és a munka összeegyeztetése?” a választ adó nők fele, a férfiaknak pedig csak 40%-a válaszolt igennel. A megkérdezett nők 5%-a, a férfiaknak pedig 6%-a viszont egyáltalán nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. A családi élet és a munkavégzés összeegyeztetése nagymértékben függ a munkaidő megszervezésétől, a szombati, vasárnapi, délutáni és esti vagy egyéb „nem rendes” munkaidőben végzett munkavégzés gyakoriságától is. A rendkívüli munkaidő (éjszakai, hétvégi) a szülők idegállapotának romlásával és a gyermekek szociális és érzelmi problémáival járhat. Ha az anyák ilyen időbeosztásban dolgoznak, az a család működésének romlásával, ellenséges szülői légkörrel és hatékonytalan neveléssel, a szülők kimerülésével járhat. Akkor a legproblematikusabb a családi környezet, amikor mindkét szülő „nem rendes” munkaidőben dolgozik.


27

15. grafikon: Szombati munkavégzés

Rendszeres szombati munkát végző nők és férfiak százalékos megoszlása, % 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

31

33

29

31

30

45 Igen

69

67

71

69

70

nő

férfi

nő

férfi

nő

Belgium

Hollandia

Nem 55

férfi

Magyarország


16. grafikon: Vasárnapi munkavégzés

Rendszeres vasárnapi munkát végző nők és férfiak százalékos megoszlása, % 100% 80%

18

18

19

19

19

30

60% 40%

Igen 82

82

81

81

81

Nők

Férfiak

Nők

Férfiak

Nők

70

20% 0% Belgium

Hollandia

Férfiak

Magyarország


28


Nem

17. grafikon: Esti munkavégzés

Rendszeres esti munkát végző nők és férfiak százalékos megoszlása, % 100% 80%

32

42

35

49

32

43

60% 40%

Igen 68

58

65

nő

férfi

nő

20%

51

68

Nem 57

0% Belgium

férfi

Hollandia

nő

férfi

Magyarország



29

4. táblázat: Rendszeres szombati, vasárnap és esti munka a nők és férfiak körében, Belgiumban, Hollandiában és Magyarországon Nők Belgium, Hollandia és Magyarország – nők kb. 30%-a Belgium, Hollandia és Magyarország – nők kb. 18-19%-a Belgium, Magyarország – nők 32%-a Hollandia – 35 %-a

Férfiak Belgium, Hollandia és Magyarország: a férfiak nagyobb hányada végez rendszeres szombati munkát, mint a nőké Belgium, Hollandia – kb. ugyanannyi férfi, mint nő 18-19% Belgium, Magyarország – férfiak 43%-a, Hollandia 49%-a

Kiemelkedő esetek Magyarország: kiemelkedik a rendszeres szombati munkát végző férfiak aránya (45%) Magyarország: kiemelkedik a rendszeres vasárnapi munkát végző férfiak aránya (30%) Hollandia: a férfiak csaknem fele rendszeresen végez esti munkát!

Forrás: WageIndicator, 2007.04.04. és BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október Belgiumban, Hollandiában és Magyarországon a nők kb. 30%-a dolgozik rendszeresen szombatonként és 18-19%-a vasárnaponként. Belgiumban és Hollandiában a férfiaknak a nőknél kissé nagyobb százaléka dolgozik rendszeresen szombatonként, viszont a nők és férfiak azonos hányada végez munkát vasárnaponként. A magyar férfiak kiemelkedő hányada – 45%-a – végez munkát szombatonként és 30%-a vasárnaponként. Az esti munkavégzés Hollandiában a leggyakoribb: a nők 35%-a, a férfiaknak pedig csaknem fele dolgozik esténként rendszeresen. A több műszakban végzett munka a belső – vállalati – rugalmasság egyik fontos eszköze. De a műszakváltás megköveteli az embertől, hogy hetente sőt akár naponta drasztikusan változtasson alvási szokásain, és megnehezíti a családi élet és a munka összeegyeztethetőségét. Az első műszak általában reggel 7-től délután 3 óráig; a délutáni vagy a második műszak 3 órától este 11-ig, míg az éjszakai műszak este 11-től reggel 7 óráig tart.

18. grafikon: Műszaktípusok

30


Műszaktípusok megoszlása a műszakban dolgozók esetében, % 45 36 29 28 26 21

38

29 25

32 30

Belgium Nők Belgium Férfiak Hollandia Nők

16

Hollandia Férfiak 21 32

655

4

12

m űs i/d za é Eg lu k tá yé ni b /é m js űs za za ka k i be os zt ás ok Es ti m űs Dé za k lu tá ni m űs za Re k gg el im űs Éj za sz k ak ai m űs za k

21

65

Re gg el

Re gg el

ié s

es t

iv

ál tó

%

50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0

Forrás: WageIndicator, 2007.04.04. A negyedik európai munkakörülmények felmérés (European Working Conditions Survey) szerint 2005-ben a 25 uniós tagállamban csak a munkavállalók 17%-a dolgozott több műszakban, Belgiumban 15%, Hollandiában kevesebb, mint 15%. Magyarországon a több műszakban dolgozók részaránya – 23% – jelentősen meghaladja az uniós, belga és holland arányt.8 A Wageindicator adatbázisban, a műszakban dolgozók felülreprezentáltak. A belga mintában a válaszolók csaknem 29%-a (a nők 30%-a és a férfiak 28%-a), a holland WageIndicator mintában pedig az összes választ adók 22%-a (a nők 26%-a és a férfiak 20%-a) dolgozik több műszakos beosztásban vagy egyéb rendkívüli munkaidőben. Meglepő módon, mindkét országban, a több műszakban vagy nem rendes munkaidőben dolgozó nők aránya meghaladja a férfiakét. A több műszakban dolgozó belga és holland nők csaknem 30%-a reggeli és délutáni váltóműszakot teljesít, a holland nőknek azonban egyharmada három műszakban dolgozik! Ugyanakkor hozzá kell tennünk, hogy a holland munkavállalók jelentős mértékben képesek befolyásolni munkaidő-beosztásukat.

8

Fourth European Working Conditions Survey, Dunlin Foundation, 2007, p. 22


31

Egy példa Hollandiában egy idősek otthonában valamennyi munkavállaló, férfiak és nők egyaránt megválaszthatják a munkaidő-beosztásukat. A döntő többségében női dolgozókból álló team közösen felel a munka elvégzéséért és dönt a munkaidő beosztásáról. Három műszakban dolgoznak: reggeli, délutáni és éjszakai műszakban. Valamennyi műszakban több team dolgozik, ez biztosítja azt, hogy az éjszakai műszak idején is legyen elegendő személyzet. Ezzel a munkarenddel lehetőség van arra, hogy valaki heti hat órát dolgozzon, vagy havonta három éjszakai műszakot abszolváljon, vagy teljes munkaidőben dolgozzon le heti 36 órát. A személyzet bármikor változtathat a munkarendjén és munkaidején, például, ha egy más élethelyzetbe kerül és megváltoznak a szükségletei és felelőssége. Csaknem kizárólag valamennyien részmunkaidőben dolgoznak. Annak ellenére, hogy a személyzet minden hónapban szabályos menetrend szerint dolgozik a műszakokban, a team saját maga dönt – közös konzultációt követően – arról, hogy ki mennyi időt és melyik napon fog dolgozni. A munka kijelölése és a kollégákkal való konzultáció nagyon fontos. Amióta ezt a megoldást bevezették, a hiányzások csökkentek, és a fluktuáció is nagyon alacsony. Forrás: W. de Lange et al.: Work redesign and the organisation of working time: Some best practice in the Netherlands paper presented at the 7thInternational Symposium on Working Time, 18-20 February 1999, Institut Arbeit und Technik, Gelsenkirchen.

Távmunka A már idézett negyedik European Working Conditions Survey definíciója szerint a távmunka specifikus jellemzője az, hogy otthonról végzik, számítógép segítségével. A távmunkát végző munkavállalók részaránya nagyon kicsi: az uniós munkavállalók kissé több mint 5%-a végez valamilyen távmunkát, és kevesebb, mint 2%-a dolgozik rendszeresen otthonról számítógéppel. A távmunkát végzők aránya a legmagasabb a skandináv országokban és Hollandiában, a legalacsonyabb Dél-Európában. A kelet-európai országokban is relatíve magas a részarányuk. A távmunkát gyakrabban alkalmazzák az önfoglalkoztatók, egyéni vállalkozók, mint a munkaadók, és a férfiak között is kissé több a távmunkás, mint a nők között. Az ágazatokat vizsgálva, azt találjuk, hogy három ágazat emelkedik ki a távmunka alkalmazásában: az ingatlan ügyletek, a pénzügyi szolgáltatások és az oktatás. Csak a magas szakmai végzettségűek, vezetők és műszaki foglalkozásúak esetében találjuk azt, hogy több mint 5%-uk dolgozik időnként vagy mindig otthonról és számítógéppel. A távmunka szorosan összefügg a képzettségi szinttel: minél magasabb valakinek a képzettsége, annál valószínűbb esetében a távmunka végzése.9

9

Forrás: European Foundation for the Improvement of Living and Vorking Conditions, 2007, p. 43

32


19. grafikon: Távmunkát végzők

Hetente legalább egyszer távmunkát végző nők és férfiak megoszlása, % 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

5

9

7

12

95

91

93

88

Nő

Férfi

Nő

Férfi

Igen

Belgium

Nem

Hollandia

Forrás: WageIndicator, 2007.04.04. 5. táblázat: Hetente legalább egyszer távmunkát végző férfiak és nők száma, Belgium és Hollandia Belgium Távmunka Nő Férfi Nem 1496 1512 Igen 83 142 Összes 1579 1654 Forrás: WageIndicator, 2007.04.04.

Összes 3008 225 3233

Hollandia Nő 10523 1083 11606

Férfi 12365 2052 14417

Összes 22888 3135 26023

6. táblázat: Hetente legalább egyszer távmunkát végző férfiak és nők száma, Magyarország Magyarország Otthoni munka Nők Férfiak Összes Igen 375 344 719 Nem 1579 1229 2808 Bizonytalan 626 564 1190 Összes 2580 2137 4717 Forrás: WageIndicator, 2007.04.04. és BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október


33

7. táblázat: Távmunka összegzés Nők Belgium, Hollandia: csak a nők 57%-a Magyarország 15%

Férfiak Belgium, Hollandia: férfiak 10-12%-a

Megállapítások Távmunkát férfiak csaknem kétszer annyian végeznek, mint a nők Magyarország: 16% Azonos férfi/női arány. Irodafenntartás: a nők 1%-a, a férfiak 2%-a Forrás: WageIndicator, 2007.04.04. és BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október

20. grafikon: Otthoni munkavégzés, nők

Magyarország: végez-e otthoni munkát vagy sem? Nők 24%

15%

Igen Nem Bizonytalan

61%


34


21. grafikon: Otthoni munkavégzés, férfiak

Magyarország: végez-e otthoni munkát vagy sem? Férfiak

26%

16% Igen Nem Bizonytalan 58%

Forrás: BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október A WageIndicator adatbázis szerint Belgiumban és Hollandiában a nőknek csak 57%-a dolgozik távmunkában, hetente legalább egy alkalommal. A távmunka népszerűbb a férfiak körében: mindkét országban a WageIndicator on-line kérdőívét kitöltők 10-12%-a dolgozik távmunkában. Magyarország esetében olyan kérdést tettünk fel a BérBarométer kérdőívében, amely arra vonatkozik, hogy ki az, aki hetente legalább egyszer otthon végzi a munkáját. Erre a kérdésre a nők 15%-a és a férfiak 16%-a válaszolt igenlően, igaz óvatosan kell bánnunk a belga és a holland adatokkal való összehasonlítás során, mivel a magyar „otthon végzett” munka nem feltétlenül azonos a klasszikus távmunkával. Magyarországon a nőknek csak 1%-a, a férfiaknak pedig 2%-a rendelkezik otthoni irodával. Ezek az adatok főleg az önfoglalkoztatottakra és a magánvállalkozókra vonatkoznak.


35

Rugalmasság és biztonság A klasszikus dán “flexicurity” – rugalmasság és biztonság – modell, amely a munkaerő-piaci rugalmasság és a szociális biztonság ötvözése, próbál választ keresni a gazdaság és a munkaerőpiac globális kihívására. A modell három pilléren nyugszik. Ezek a következők: • Rugalmas munkaerőpiac, ahol alacsony az elbocsátásokkal szembeni védelem, liberális elbocsátási és felvételi szabályok érvényesülnek. • Magas szintű szociális védelem magas szintű munkanélküli-ellátással, amely lehetővé teszi az egyik munkából a másikba való átmenet fájdalommentes átvészelését (Ghent-rendszer)10. • Aktív munkaerő-piaci politika, elsősorban a képzéssel kapcsolatos politikát beleértve – képzés kötelező munkaadói támogatással és minőségi továbbképzéssel, melynek célja a két munka között eltelő idő lerövidítése. Hollandiában a legnagyobb szakszervezeti konföderáció, az FNV és a legfontosabb munkaadói szervezet, a VNO vezetői 1982-ben írták alá az ún. Wassenaar megállapodást. A megállapodás véget vet a bérek inflációt követő automatikus indexálásának és bevezeti a munkaidő rugalmas csökkentését a munkanélküliség enyhítésének céljából. A Wassenaar megállapodás három szempontból volt döntő hatással a holland munkaerőpiacra: • A munkaidő csökkentése és az átlagosan 38 órás munkahét változatos módon történő elérése (pl. több szabadnappal, rendszeres délutáni szabadidővel, stb.); • A kormány a részmunkaidőt különösen a női foglalkoztatás előmozdítása céljából kezdte ösztönözni; • A munkaadók egyre több határozott időre történő munkaszerződést kötöttek, és egyre többször vették igénybe a munkaerő-kölcsönzők szolgáltatásait külső, munkaerő-piaci rugalmasság előmozdítása céljából. A holland rugalmasság és biztonság törvény (Flexibility and Security Act) olyan intézkedéseket tartalmaz, mint az elbocsátást megelőző értesítés időszakának lerövi dítése, a munkanélküli ellátáshoz való jutás könnyebbé tétele a gazdaságossági okokból történő elbocsátás esetében.11 A holland rugalmasság és biztonság modell ösztönzi: • Az életciklus során az egyenletesebben megosztott gyermekgondozást és továbbképzést; • Új önkéntes megtakarítási modelleket, amelyek segítségével könnyebben áthidaltatók a gyermekgondozás, a továbbképzés, stb. időszakai.

10

Finnországban, Svédországban és Dániában munkanélkülisegély-rendszer a ghenti szisztémán alapul. Ghentben először 1901-ben ajánlottak fel tagjainak munkanélküli segélyt a szakszervezetek a köztámogatásokból. A szakszervezetek részt vettek a munkanélkülisegély-rendszer adminisztrációjában. 11

Peer Review The Flexibility and Security Act, The Netherlands, October 267-27, 2000

36


Ami Belgiumot illeti, a földrajzi és munkaerő-piaci mobilitással foglalkozó 2005. évi Eurobarometer felmérés az uniós átlagnál alacsonyabb munkaerő-piaci mobili tást mutat. Az ideiglenes munkavégzéssel kapcsolatos nagyobb fokú szabályozás következménye pedig a határozott idejű munkaszerződéssel dolgozók relatíve alacsony aránya. A 2005. évi munkaerő-piaci felmérés (Labour Force Survey) szerint Belgiumban a munkavállalóknak csak 8,8%-a dolgozik rögzített határidejű munkaszerződéssel, szemben a 14,4% uniós átlaggal.12 A magyar munkaerő-piaci szabályozás, különösen az elbocsátásokkal kapcsolatos rendelkezések, meglehetősen szigorúak és munkavállaló-barátok, ami az elbocsátásokat meglehetősen költségessé teszik a munkaadók számára. A Munka Törvénykönyve a határozatlan határidejű munkaszerződéseket preferálja, a határozott határidejű szerződések lehetőségét a törvény korlátozza.

Rugalmasság a munkaidő szervezésében Míg a munkaidő-beosztás már kismértékű rugalmassága is pozitívan befolyásolhatja a családi élettel kapcsolatban felvetődő tennivalók ellátását, addig a túlságosan rugalmas munkaidő szervezés viszont éppen ellenkezőleg, ronthatja a családi életet, mivel lehetetlenné teszi a tervezést és növeli a stresszt.

22. grafikon: Munkabeosztás ismerete

Egy hónappal előtte ismeri munkaidőbeosztását, % 100%

%

80%

36

41

36

51

60% 40% 20%

Igen 59

64

Nők

Férfiak

64

49

Nem

0%

Belgium

Nők

Férfiak Hollandia

Forrás: WageIndicator, 2007.04.04. A családi élet tervezésének fontos feltétele a munkaidő-beosztás előzetes ismerete. A belga nők 60%-a és a holland nők 49%-a nem tudja egy hónappal előre, hogy milyen munkaidő-beosztásban fog dolgozni. A belga és a holland férfiaknak pedig

12

Lásd: Wim Herremans, Flexicurity Belgium, 2006, Resource Centre for Labour Market Research


37

több mint 60%-a nem ismeri egy hónapra előre a munkaidő-beosztását, ami megnehezíti a családi események tervezését.

Túlórázás 23. grafikon: Túlórázás

Szokott túlórázni?, % 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

50

59

49

60

74

83

Igen Nem

50

Nő

41

Férfi

Belgium

51

Nő

40 Férfi

Hollandia

26 Nő

17 Férfi

Magyarország

A magyar nők csaknem 75%-a és a férfiak több mint 80%-a szokott túlórázni, ráadásul a nőknek 4,5%-a, a férfiaknak pedig 5%-a naponta! Belgiumban és Hollandiában a nők és férfiak 50-60%-a túlórázik időről időre. Magyarországon a túlórázás gyakoriságának negatív hatása lehet a munkavállalók egészségére is.

38


24. grafikon: Elégedettség a munkamennyiséggel, fő

Magyarország: szeretne többet vagy kevesebbet dolgozni? Fő 6000

4903

5000 4000 3000 2000

3352 2708 2195

1857 1495

1354 742 612

1000

Nő Férfi Összesen

109 88 197

0

Nem, elégedett vagyok

Kevesebbet

Többet

Összesen

Forrás: BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006. október

25. grafikon: Munkamennyiséggel való elégedettség, nők megoszlása

Magyarország: szeretne többet vagy kevesebbet dolgozni, nők 4% Elégedett a munkaidejével

27%

Kevesebbet 69%

Többet

Forrás: BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október A nagyszámú túlórázás ellenére Magyarországon a nők és férfiak 70%-a elégedett munkaideje hosszával. Magyarországon a nőknek mindössze 27%-a szeretne rövi-


39

debb munkaidőben dolgozni. Ez összefüggésben lehet a korábban már említett ténnyel, amely a magyarországi alacsony bérszínvonalra vonatkozik.

A munkaszerződések jellege és a munkaerő-piaci rugalmasság Határozatlan idejű munkaszerződés 26. grafikon: Határozatlan idejű munkaszerződés Határozatlan idejű munkaszerződés megoszlása, nők és férfiak, % 100%

10

%

80% 60%

85

93

69

83

261

40% 20% 0%

15

7

Nő

Férfi Belgium

31

17

Nő

Van Nincs

8

Férfi

Hollandia

92

Nő

Férfi

Magyarország

Forrás: WageIndicator, 2007.04.04. és BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október 8. táblázat: Határozatlan idejű munkaszerződés Határozatlan idejű munkaszerződés

Belgium

Hollandia

Magyarország

Nő Férfi Nő Férfi Nő Férfi Nincs 293 158 3905 2792 261 174 Van 1688 1979 9060 13402 2436 2013 Összes 1981 2137 12965 16194 2697 2187 Forrás: WageIndicator, 2007.04.04. és BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október A három vizsgált ország közül Magyarországon dolgoznak a leggyakrabban a nők határozatlan idejű vagy állandó munkaszerződéssel: 90%-uk ilyen munkaszerződéssel rendelkezik. Az állandó munkaszerződés a férfiak esetében Belgiumban a leggyakoribb, 93%. A Wageindicator adatbázisok azt is jól tükrözik, hogy a munkaerőpiaci rugalmasság leginkább Hollandiára jellemző, ahol az adatbázis szerint a nők 30%-át alkalmazzák határozatlan idejű munkaszerződéssel. 40


Bizonytalan munka 27. grafikon: Kölcsönzött munkaerő Kölcsönzött munkaerő az összes munkavállaló százalékában, % 14

12,2

13,3

12

10

10

8,5

8

Nő Férfi

6 4

2,5

3,4

2 0

Magyarország

Belgium

Hollandia

Forrás: WageIndicator, 2007.04.04. és BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október Magyarországon a nők 2,5%-a és a férfiak 3,4%-a válaszolt a munkaszerződése jellegét firtató kérdésre úgy, hogy munkaerő-kölcsönzőn keresztül dolgozik. A munkaerő-kölcsönző segítségével kikölcsönzött női munkavállalók aránya Belgiumban a legnagyobb, a WageIndicator kérdésére a kérdőívet kitöltő nők 12,2%-a válaszolta azt, hogy munkaerő-kölcsönző alkalmazza. 9. táblázat: Atipikus szerződések, Belgium és Hollandia, fő Szerződéstípus Belgium Hollandia Nő Férfi Nő Férfi Rögzített határidejű szerződés állandó szerződés 66 40 1911 1498 megkötésére való kilátással Rögzített határidejű szerződés állandó szerződés 37 18 583 343 megkötésére való kilátás nélkül On-call szerződés 1 1 115 55 Gyakornok, ipari tanuló 8 5 122 86 Munkaerő-kölcsönzéssel kötött munkaszerződés 31 16 383 229 Egyéb szerződés 41 14 148 56 Kombinált szerződés 8 3 34 26 Nincs írott szerződés 14 9 139 128 Közhasznú munka 13 1 17 8 Alvállalkozó munkavégzésre 1 0 9 13 Összes 220 107 3461 2442 Forrás: WageIndicator, 2007.04.04. ESZA - EQUAL eSolution: EQUAL pay for equal work! II. nemzetközi közös jelentés

41

28. táblázat: Atipikus munkaszerződések Atipikus/bizonytalan munkaszerződések egyes fajtái az összes bizonytalan szerződés százalékában

Rögzített határidejű szerződés állandó szerződés megkötésére való kilátással

62%

14% 4% 9%

13% 1% 5% 1%

Hollandia

Férfiak

Rögzített határidejű szerződés állandó szerződés megkötésére való kilátás nélkül Gyakornok, ipari tanuló

Nők

56%

17%

4% 11%

14%

4% 1% 4%

Munkaerőkölcsönzéssel kötött munkaszerződés Egyéb szerződés

37%

17%

15%

14%

3% 8% 1% 0%

Belgium

Férfiak

Kombinált szerződés

Nincs írott szerződés Nők

30%

17%

14%

19%

4% 6% 6% 4%

Közhasznú munka

0%

20%

40%

60%

80%

100%

Alvállalkozó munkavégzésre

%

Forrás: WageIndicator, 2007.04.04. és BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október Belgiumban 221 nő és 107 férfi, Hollandiában 3468 nő és 2446 férfi válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy „bizonytalan” munkaszerződéssel alkalmazzák. Hollandiában a WageIndicator kérdőívet kitöltők döntő többsége határozott idejű munkaszerződéssel rendelkezik, de kilátással arra, hogy az idővel határozatlan idejű munkaszerződéssé változtatják. Mindhárom országban a munkahely biztonsága nagyobbnak mutatkozik a férfiak, mint nők esetében, ugyanis mindhárom vizsgált országban a határozatlan idejű munkaszerződéssel dolgozó férfiak részaránya az összes férfit tekintve nagyobb, mint a határozatlan idejű munkaszerződéssel dolgozó nőké az összes női munkavállalót illetően. Úgy tűnik, mintha a munkaerő-piaci rugalmasság elérése inkább a nők rovására történne, mint a férfiakéra!

Képzés, mint újrakezdés a munkaerőpiacon és a munkaerő-piaci biztonság előfeltétele Az Európai Unió felülvizsgált ún. Lisszaboni Stratégiája megerősítette azt a célt, amely arra irányult, hogy az Európai Unió a világ legversenyképesebb és a tudásgazdaságon alapuló legdinamikusabb gazdasága legyen. A stratégia egyik célja az egész Európai Unióban az oktatás és képzés átalakítása. Ugyanakkor, miközben a munkavállalók egyre kevesebb közpénzre számíthatnak ahhoz, hogy lépést tartsanak a munka világában bekövetkező változásokkal, egyre nagyobb igény mutatko42


zik új szakképzettségek és tudás megszerzésére, felfele irányuló mobilitásuk elérése érdekében. Ha a munkavállalók tovább szeretnék képezni magukat, az önkormányzatok által a felnőttek számára kínált kurzusok, a profitorientált – a saját maguk által fizetett és munkaidőn kívül igénybevett – piaci képzések, vagy a munkaadó által szervezett és fizetett képzések közül választhatnak.13 A negyedik, az európai munkakörülményekről szóló felmérés – a Fourth European Working Conditions Survey – szerint 2005-ben az uniós munkavállalók kevesebb, mint 30%-a részesült valamilyen továbbképzésben. Amióta a munkakörülményekről szóló felmérések elkezdődtek, az utóbbi tíz évben, ez az arány nem változott. Ez azonban az uniós átlagérték, amely mögött az egyes országokban jelentős különbségek húzódnak meg. A munkavállalók több mint a fele részesül valamilyen továbbképzésben Finnországban és Svédországban. A skála másik végén találhatók a dél- és kelet-európai országok, ahol a továbbképzésben résztvevők aránya nagyon alacsony, így pl. kevesebb, mint 20% Spanyolországban, Görögországban, Magyarországon, Portugáliában, Romániában. A munkavállalóknak mindössze 10%-a részesül továbbképzésben Bulgáriában és Törökországban. Hollandiában a munkavállalók több mint 30%-a és Belgiumban csaknem 50%-a vesz részt döntő mértékben a munkaadó által finanszírozott képzésben.14

Képzés Magyarországon a BérBarométer adatbázis alapján A magyar BérBarométer adatbázis 4916 fő válaszát tartalmazza a következő kérdést illetően: „Részt vesz-e Ön jelenleg képzésben vagy átképzésben?”, melyre 22,2%uk adott igenlő választ. (Ez az adat megfelel a negyedik európai munkakörülmények felmérésben szereplő adatnak.) Ez azt jelenti, hogy a felmért munkavállalók többsége, több mint háromnegyede, semmilyen képzésben nem vesz részt. Ez egyrészt negatívan befolyásolja az alkalmazhatóságukat – azaz azt, hogy találnak-e szükség esetén új munkahelyet –, másrészt azt is jelenti, hogy adott munkahelyen belül nehezen növelhető termelékenységük, illetve hatékonyságuk. Magyarországon a képzésben résztvevők 59%-a nő és 41%-a férfi. A nők – háztartásbeli és családi kötelezettségeik ellenére – gyakrabban élnek a felmerülő lehetőségekkel és vesznek részt a képzésekben. A továbbképzést igénybevevő munkavállalók többsége középiskolai végzettséggel rendelkezik. A továbbképzés szempontjából a legrosszabb helyzetben a csak 8 osztályt vagy alap-szakmunkásképzőt végzettek vannak.

13 14

WIBAR Report No. 3, Training, 01/03/2007 European Foundation for the Improvement of Living and Working Conditions, 2007


43

29. grafikon: További képesítések szerzése képzettségi szint szerint További képesítés szerzése képzettségi szint szerint, % 100% 90%

18

18 38

80%

57

70%

65

77

60%

70 100

50% 40%

82

82

Igen Nem

62

30%

43

20%

35

23

10%

30

0%

0 M BA

e gy e te m

o la főis k

é gi u

á ziu m

é ret ts

g im n

v tán i to é p zé s

ö zé p

sz a k k

á bb k

sé g i,

ké p ző

bb

i é re tt

u nk ás

ev e se

lá no s

sz a k m

8 á lta

8 á lt .k

Forrás: BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október Magyarországon az 5000-es adatbázisban szereplők csaknem 54%-a szerzett a formális iskolái befejezését követően valamilyen új képesítést; a nők kissé magasabb százalékban (56%), mint a férfiak. A negyedik európai munkakörülményekről szóló felmérés szerint (Fourth European Working Conditions Survey, 48. old.) “azok a munkavállalók, akik összetett feladatokat hajtanak végre és a munkahelyükön új dolgokat tanulnak, sokkal inkább érzik úgy, hogy szükségük van további képzésre, és éppen fordított a helyzet a monoton, egyhangú, ismétlődő feladatokat magába foglaló munkát végzők esetében (akik viszont gyakran képzettebbek, mint amit a munkájuk megkívánna). A magyar BérBarométer adatbázis alátámasztja ezt a megállapítást: minél magasabb a válaszolók képzettségi szintje, annál magasabb a formális tanulmányok befejezése után további szakképesítést szerzők aránya.

44


30. grafikon: További képesítések szerzése, férfi, nő Szerzett-e további képesítést? 100% 80%

17

60%

36

57

44

25

47

71

%

Férfi, igen

40% 18

20%

27

14

Nő, igen

78

57

63

69

0% ye eg

sk

m te

a ol

n tá

ié tts

é öz

s

kk

é pz

za

ké

s i,

b áb

ég

ő

ov it

re

pz ké

bb

ás

m

k un

ziu

iu ég

m

ná

ts et

i fő

ér

m gi

ak

s no

e es

ev

t .k ál

lá ta ál

sz

8

8

p

Forrás: BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október A magyar BérBarométer adatbázis szerint a középiskola után további képzésben részt vevő nők csaknem 80%-a és az egyetemet illetve főiskolát végzett nők 70%-a szerzett további képesítést is. Csupán egyetlen csoportban, a szakmunkások esetében, magasabb a további képesítéshez jutott férfiak aránya, mint a nőké.

31. grafikon: Továbbképzésben való részvétel

%

Részt vett-e továbbképzésben az elmúlt évben? % 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

34

38 Nem Igen

66

62

Nő

Férfi

Forrás: BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október ESZA - EQUAL eSolution: EQUAL pay for equal work! II. nemzetközi közös jelentés

45

Magyarországon, a BérBarométer lekérdezés során a férfiak 62%-a és a nők 66%-a válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy az elmúlt évben részt vett-e valamilyen képzésben. Azaz a nőknek a férfiakénál valamivel kisebb hányada maradt ki a továbbképzésből, a nőknek csupán 34%-a, a férfiaknak viszont 38 %-a nem vett részt valamilyen képzésben. Összegezve, megállapíthatjuk, hogy Magyarországon a nők szorgalmasabbnak bizonyultak valamilyen új tudás, képesítés megszerzésében és a képzésben való részvételben.

Továbbképzés Belgiumban, Hollandiában és Magyarországon 32. grafikon: Részvétel a továbbképzésben, Hollandia, Belgium, Magyarország Részvétel a továbbképzésben, %-os megoszlás 90% 80% 70%

%

66% 58%

60%

62% Közelm últban képzés ben rés zt vett

50% 40%

77%

74%

69%

42% 34%

31%

26%

30%

38%

23%

Közelm últban képzés ben nem vett rés zt

20% 10% 0% Nő

Férfi

Hollandia

Nő

Férfi

Belgium

Nő

Férfi

Magyarors zág

Forrás: WageIndicator, 2007.04.04. és BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október A három országot, Magyarországot, Hollandiát és Belgiumot összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy Magyarország a harmadik helyet foglalja el tovább képesítések megszerzésében. Hollandiában a nők 68%-a és a férfiak 76%-a szerzett további képesítést formális iskolái befejezését követően, Belgiumban mind a nők, mind a férfiak esetében arányuk 60% körüli. Magyarországon a nőknek valamivel több mint a fele (52%), a férfiaknak pedig 56%-a tanult az iskola befejezését követően, és szerzett újabb képesítést. Úgy tűnik, hogy Hollandiában a nagyszámú atipikus munkaszerződéseknek köszönhető magas munkaerő-piaci rugalmasságot ellensúlyozza az új képzettséget szerző munkaerők magas aránya. Valamennyi országban azonban a továbbképzésben való részvételnek vagy az új képesítés szerzésének gyakorisága a magasabb – de legalábbis középfokú – képzett46


ségi szinthez kötött. A továbbképzésben való alacsony részvétel és az alacsony képzettségi szint ördögi körét csak olyan speciális intézkedésekkel lehetne megtörni, amelyek erősítenék a motivációt és megkönnyítenék a továbbképzéshez való hozzáférést e rétegek számára is.

33. grafikon: Képzés finanszírozása, munkaadó

A munkaadó finanszírozta a közemúltbéli képzést, % 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

55

63

58

63 Igen Nem

45

37

42

37

Nő

Férfi

Nő

Férfi

Hollandia

Belgium


34. grafikon: Képzés finanszírozása, munkavállaló

A munkavállaló saját maga fizette közlemúltbéli továbbképzését, % 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

19

21

18

20 Igen

81

79

82

80

Nő

Férfi

Nő

Férfi

Hollandia

Nem

Belgium

Forrás: WageIndicator, 2007.04.04. ESZA - EQUAL eSolution: EQUAL pay for equal work! II. nemzetközi közös jelentés

47

Ki finanszírozza a képzést? Az feltételezzük, hogy a munkaadó sokkal gyakrabban állja a képzés költségeit, mint a munkavállaló maga. Hollandiában a nők 55%-a és a férfiak 63%-a válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy nyújtott-e számára munkaadója képzést az elmúlt évben. Belgiumban hasonló arányokat találhatunk. A munkavállalók mindössze 19-21%-a válaszolt úgy, hogy a képzésben való részvételét saját maga finanszírozta.

35. grafikon: Képzések időtartama Belgium: képzések időtartama a finanszírozás módjának függvényében, % 100% 90% 80%

3% 2% 4%

3% 2% 8% 29%

15% 24%

70% 60%

6% 8%

39%

50%

8%

20% 5% 9% 19%

20%

22%

30% 20%

1-2 hónap 3-4 hét 1-2 hét

36%

40%

2 hónap-

3-6 nap 1-2 nap

37%

10%

27%

29%

25%

Nők

Férfiak

0% Nők

Férfiak

Belgium: munkaadó által finanszírozott

Belgium: munkavállaló által finanszírozott

Forrás: WageIndicator, 2007.04.04. Belgiumban a munkaadó által finanszírozott képzésen résztvevő nők 76%-a és a férfiak 66%-a esetében a képzés 1-6 napig tartott. Mindössze az esetek 5%-ában vehettek részt mind a nők, mind a férfiak egy hónapot meghaladó és a munkaadó által fizetett képzésben. Mi a helyzet azokkal a képzésekkel, amelyeket a munkavállalók saját maguk fizettek? A nők 49%-a és a férfiak 47%-a 1-6 napos képzést fizetett saját magának. Viszont a munkavállalók saját maguknak sokkal több esetben finanszírozták a hosszabb lélegzetű képzéseket, mint a munkaadók: a nők 35%-a és a férfiak 25%-a egy hónapos vagy annál hosszabb képzést fizetett saját magának. Összegezve, megállapíthatjuk, hogy a munkavállalók kevesebbszer, de akkor hosszabb ideig tartó, komolyabb képzést finanszíroznak saját maguknak.

Munkahelyi stressz A munkahelyi stresszt úgy határozhatjuk meg, hogy olyan fizikailag és mentálisan veszélyes reakció, amikor a munkavállalónak olyan feladatot kell ellátnia, amely 48


meghaladja képességeit, lehetőségeit és erejét. A munkahelyi stressz az egészség megrendüléséhez, sőt munkahelyi balesethez is vezethet.15 Az erősen megerőltető és a nehezen kontrollálható munka növeli az egészségügyi kockázatot. Svéd kutatások azt találták, hogy a teljes munkaidőben dolgozó nők teljes munkaterhelése sokkal nagyobb, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatott férfiaké, a részmunkaidőben dolgozó nők teljes munkaterhelése pedig ugyanakkora, mint a teljes munkaidőben dolgozó férfiaké. Svédországban a nők 86%-a dolgozik, de a házastársak közötti otthoni munkamegosztás nem sokat változott az évek során.16

36. grafikon: Fizikai kimerültség Munkája fizikailag kimeríti? 100% 90% 80%

11%

9%

19%

18%

7% 31%

31%

17%

20%

16%

7% 5%

Naponta/teljes en egyetért

70% 60% 50% 40%

49%

55% 33%

30%

Gyakran 55%

58%

Időnként

35%

Sos e/egyáltalán nem ért egyet

Belgium

Magyarors zág

22%

20% Férfiak

14%

Nők

19%

Férfiak

18%

0%

Nők

21%

Férfiak

10%

Nők

20%

Hollandia

Forrás: WageIndicator, 2007.04.04. és BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október

15

Stress at work, United States National Institute of Occupational Safety and Health, Cincinnati, 1999. Forrás: The measurement of the total workload of men and women M. Frankensteiner, Stochholm, 1991 16


49

37. grafikon: Szellemi kimerültség Munkája szellemileg kimerítő? 100% 90%

16%

12% 34%

80% 70%

33%

7%

26%

27%

Naponta/teljesen egyetért

34% 22%

60%

Gyakran

23%

50%

Időnként

40% 44%

47%

7%

7%

Férfiak

54%

Nők

30%

8% 25%

54%

41%

Sose/egyáltalán nem ért egyet

33%

Belgium

12%

Magyarors zág

12%

12%

Férfiak

10%

Nők

0%

Férfiak

10%

Nők

20%

Hollandia

Forrás: WageIndicator, 2007.04.04. és BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október A belga és holland WageIndicator és a magyar BérBarométer adatbázis adatainak összehasonlításakor azt tapasztalhatjuk, hogy a három ország közül Magyarországon a legkimerültebbek mind a nők, mind a férfiak fizikailag és mentálisan egyaránt. Magyarországon a nők és a férfiak több mint 30%-a fizikailag kimerítőnek értékeli munkáját, a nők 34%-a és a férfiak 25%-a gondolja ugyanezt a mentális kifáradással kapcsolatban.

38. grafikon: Munkahelyi stressz Stresszesnek találja munkáját? 100% 90% 80%

32%

34%

70% 60% 50%

31%

20%

20%

36%

30% 33%

31%

4%

3%

Nők

Férfiak

10% 0%

25%

Belgium

28%

33%

Naponta 32%

32%

40% 20%

27%

34%

38% 35%

17%

17%

Nők

Férfiak

Magyarors zág

Gyakran Időnként Soha

29%

5%

4%

Nők

Férfiak Hollandia

Forrás: WageIndicator, 2007.04.04. és BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október 50


Ezek a válaszok kissé ellentmondani látszanak a következő kérdésre adott válasznak: “Stresszesnek találja-e a munkáját?”. Ugyanis a választ adó nőknek csak 27%a találta munkáját napi gyakorisággal stresszesnek. A férfiak 25%-a válaszolt úgy, hogy munkájuk mindennap stresszes, a férfiak ugyanekkora hányada találta munkáját mentálisan fárasztónak. A magyar nők és férfiak 17-17%-a azonban úgy véli, hogy munkája egyáltalán nem stresszes. A napi stresszt leginkább a belga munkavállalók élik meg: a nők 32%-a és a férfiak 34%-a. Ugyanakkor a nők mindöszsze 4%-a és a férfiak 3%-a találja teljesen stresszmentesnek munkáját. Hollandiában, az utóbbi évtizedben a holland szociális és foglalkoztatási kormányzat széleskörű kockázatfelmérést vezetett be ágazati szinten, a munkahelyi stressz csökkentése érdekében. Sok ágazat részt vett ebben az évek során, a szociális partnerek és a minisztérium közösen osztoztak a felelősségen és a költségeken. A minisztérium finanszírozta a kockázatfelmérés előkészítését és elkészítését, a kockázatok elemzését. A három partner – a munkavállalók, a munkaadók és a kormány – által elért legfontosabb eredménynek a munkahelyi stressz legalább 10 százalékos csökkentése céljából létrejövő együttműködést tartják.


51

Források BérBarométer adatbázis, 2006 október European Foundation for the Improvement of Living and Working Conditions, 2007 Eurostat Labour Force Survey 2002 Employment in Europe, 2003

Fourth European Working Conditions Survey, European Foundation for the Improvement of Living and Working Conditions, 2007 M. Frankensteiner, The measurement of the total workload of men and women, Stochholm, 1991 Maarten van Klaveren, Kea Tijdens, Nuria Ramos Martin: Working Time, Wibar Report No1, 22/02/2007, final version Peer Review The Flexibility and Security Act, The Netherlands, October 267-27, 2000 Munka és családi élet összeegyeztetése, összehasonlító kutatás a WageIndicator adatbázisok alapján, Belgium, Magyarország és Hollandia, Marmol Bt, 2007 Stress at work, United States National Institute of Occupational Safety and Health, Cincinnati, 1999. WageIndicator Database, Belgium, April 2007 WageIndicator Database, the Netherlands, April 2007 WIBAR project, The Amsterdam Institute of Advanced Labour Studies (AIAS), 2007 Wim Herremans, Flexicurity, Belgium, Resource Centre for Labour Market Research, 2006

52


Az EQUAL Programmot az Európai Szociális Alap finanszírozza

Recommend Documents