Az én történetem avagy hogyan találjam meg nőként önmagam a 21. században

Az én történetem – avagy hogyan találjam meg nőként önmagam a 21. században

1

A Junior Achievement Magyarország Alapítvány által készített kiadvány megjelenését, az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány „Foglalkoztatási, munkaerő-piaci témákat feldolgozó kiadványok és konferenciák program” pályázata tette lehetővé.

Szerkesztők: Horváth Ida Pávó Ibolya Szekeres Sándor Gábor Végh Annamária Korrektor: Pávó Ibolya Interjúkat készítette: Dóczi Anikó Gyolcsos Mária Kiss Kriszti Kómár Réka Kotroczó Melitta Szekeres Sándor Gábor Végh Annamária Vér Bernadett Szakmai támogatás: Varga Zoltánné Borítóterv: Gergely Orsolya Kiadja: Junior Achievement Magyarország 6724 Szeged, Eszperantó u. 5. Tel/Fax: +36-62-552-858 weboldal: www.ejam.hu e-mail: [email protected] 2

TARTALOMJEGYZÉK

Ajánlás ......................................................................................................... 5 Előszó egy kötethez, utószó egy pályázathoz ............................................. 7 Az én történetem (interjúk) ......................................................................... 10 „Nekünk, családanyáknak gyakorlatilag…” .................................................................. 10 A tanári pálya, mint megoldás? ....................................................................................... 14 Kitartás és akarat ................................................................................................................ 15 „Kereskedő voltam világéletemben” .............................................................................. 19 A siker a családom ............................................................................................................. 24 Iskolai élet ............................................................................................................................ 27 „a férfiak többsége szerint…” .......................................................................................... 30 Soha nem feladni ............................................................................................................... 34 Amikor a női esélyegyenlőségről beszélünk ............................................... 38 Az atipikus foglalkozási formák .................................................................. 42 Családbarát munkahelyek ........................................................................... 47 Irodalomjegyzék .......................................................................................... 50

3

4

„Könyvtárakat írtak tele azzal, hogy mik a jogaid ezen a földön. Pedig csak egyetlen igazi jogod van: békében élni. De éppen erről feledkeznek meg leggyakrabban.” Wass Albert AJÁNLÁS Tisztelt Olvasó! E kiadvány célja, hogy segítséget nyújtson azon hölgyek számára, akik érvényesülni szeretnének a munka világában, de valami miatt ezt nehezen tudják elérni. Talán azért, mert pályakezdők, vagy túl idősnek tartják magukat az újrakezdéshez egy jobb helyen, esetleg szülés után próbálnak meg érvényt szerezni képességeiknek, vagy egyszerűen csak azért, mert a „gyengébb” nem képviselői. Az akadályok leküzdése nehéz, de nem lehetetlen. Nagy erőfeszítésbe kerül lebontani azokat a falakat, amit az előítéletek tégláiból emeltek a női munkavállalókkal szemben. A törvényi háttér már jó néhány éve biztosította az esélyegyenlőség megteremtését, amit betartani mindenkinek állampolgári kötelessége lenne, mégis vannak olyan vállalatok, akik nehezen tudnak átállni egy emberibb szemléletre, ahol a női munkavállaló tisztelete legalább olyan hangsúlyozott szerepet kap, mint a profit. Azok a hölgyek, akik elhatározták, hogy az olvasók elé tárják a munkavállalás nehézségei során összegyűlt tapasztalataikat, történeteiken keresztül bebizonyítják, hogy erőfeszítést tenni mindenképpen érdemes, hiszen egyrészt épülésüket szolgálja, tudásukat gyarapítja, másrészt a legtöbb esetben a lehető legjobb eredménnyel zárul: munkába állhatnak, vagy munkahelyükön megkaphatják azt a tiszteletet, ami jár nekik. Ezekből az élettöredékekből rengeteg hasznos információ, jó ötlet nyerhető, amit bárki szabadon fel tud használni ahhoz, hogy továbblendítse önmagát a küzdelmes és nehéz időszakokon. A kiadvány, a személyes élményeken kívül konkrét, kézzel fogható segítséget, gyakorlati tudást is nyújt, elsősorban az álláskereső hölgyek részére, hogy minél könnyebben megtalálják az áhított munkahelyet, másodsorban azoknak, akik tudásukat akarják bővíteni az adott területen. A terjedelmi korlátok miatt nem biztos, hogy minden szükséges útmutatás felkerül a papírlapokra, így lesznek olyan háttér információk, segédanyagok, amelyeket a kiadvány CD mellékletében találhat meg az olvasó. Ilyenek például azok a hatályos jogszabályok, törvények, amelyek szorosan kapcsolódnak az esélyegyenlőség, a 5

munkavállalás, valamint az álláskeresés témaköréhez; az internetes portálok linkjei, amelyekre kattintva további tudással bővíthetőek az eddig már megszerzett álláskereséssel, munkaügyi kérdésekkel kapcsolatos ismeretek; azok az érdekes cikkek, amelyekben szakemberek fejtik ki álláspontjukat egy-egy adott ügyben; azok a személyes interjúk, amelyek nem fértek bele a kiadványba; azok a segédletek, amelyek segítenek előkészülni az állásinterjúra és a munkába állásra. A kiadványnak nem célja, hogy tanulmányokat közöljön az érintett témakörökben, viszont kísérletet tesz olyan egyszerű gondolatok közvetítésére, amelyek inspirálhatják az olvasót. Mindezen ismeretek birtokában, azoknak ajánlanám ezt a füzetet, akik céltudatosan munkálkodnak jövőjükön, tudják, hogy mit akarnak elérni, de nem tudják, hogyan tegyék. Azoknak, akik képesek erőt meríteni mások elszántságából, akik nem félnek a változástól, és akik vágynak arra, hogy az esélyegyenlőség jegyében békében éljenek.

Jó olvasást kívánok! Szekeres Sándor Gábor

6

ELŐSZÓ EGY KÖTETHEZ, UTÓSZÓ EGY PÁLYÁZATHOZ… Amikor elolvastam a Junior Achievement Magyarország pályázati felhívását, az volt az első gondolatom: telitalálat! Hiszen mennyire érdekes lesz majd olvasni a huszonévesek interjúit, riportjait az előttük járókkal, hiszen nyilván nagyon kíváncsiak lesznek ezek a lányok – mert abban biztos voltam, lányok lesznek elsősorban a pályázók között – arra, mi vár majd rájuk, ha kilépnek az egyetem biztonságos falai közül. Nagyon fogja majd őket érdekelni, vajon nőként, majdani anyaként hogyan találják meg a helyüket otthon és a munkában egyszerre, képesek lesznek-e helytállni, melyek azok a tapasztalatok, amelyek őket segíthetik, amelyeket megfogadva vagy elvetve elindulhatnak, amelyekre majd egy-egy fordulóban vissza fognak emlékezni. Mert valljuk meg, az újságírót – hiába a lapzárta, az adásidő, a szerkesztő elvárása – leginkább a saját kíváncsisága hajtja, ő akar valamit nagyon megtudni, és amit megtudott, azt továbbadni mindazoknak, akik még nem tudhatják. Ez a kettős vágy hajtja olthatatlanul az újságírót, ezért ír, ezért készít műsort. És a téma érdekes: „hogyan találjam meg nőként önmagam..?”. Mert hiába van tele az ember feje mindazzal, amit a témában olvasott, amit naponta hall, ott szerepel a pályázati felhívásban az a három szó is: „az én történetem”. Mi tehát a szerző dolga? Találni egy embert, akinek van története, mégpedig olyan, amely leginkább magába sűríti mindazt, amit a szerző a témáról gondol és fontosnak tart. Persze, ha gondol egyáltalán valamit… De tételezzük fel, aztán felkészül, utána olvas. Így aztán jól tudja, ma Magyarországon különösen fontos témát jelölt meg a pályázat kiírója, hiszen foglalkoztatottság tekintetében rosszul állunk, a női foglakoztatottságéban meg különösen. Nem büszkélkedhetünk a születések számával annak ellenére sem, hogy nemigen van ország tőlünk távol és közel, amely olyan bőkezűen támogatná három évnyi otthonléttel a nőket gyermekeik születése után, mint tesszük mi. Ám mindezek visszájaként persze tudjuk, nincs okunk büszkélkedni a korai években gondoskodó gyermekintézményekkel, sőt, amikor egy ifjú lány elgondolja csupán, hogy gyereket vállalna, jól teszi, ha rögtön le is foglal egy bölcsődei helyet, de igazi izgalom az is, jut-e hely majd az óvodában. És persze, a gyerektámogatások összege sem veri az egeket. Ennyi ellentmondás és tény birtokában lép már tovább az újságíró és utána néz: hogy is van ez másutt. Azt találja, hogy a hagyományok már sehol nem segítenek eleget, hiszen a hajdan sok gyerekes családokban bővelkedő országok kullognak ma a sor végén, Olaszország és a többi déli ország például, ahol egyre kevesebb gyerek születik. Nos, a vizsgálódás 7

során elég hamar rálel az ember a megoldások lehetőségére, mert felfedezi, hogy van valami közös Franciaország és mondjuk a skandinávok között, valószínűleg náluk a megoldás kulcsa. Ha van biztos ígéret arra, hogy egy nő gyermekei születése után sem kénytelen bezárni magát az otthon négy fala közé, bekeretezve a falra akasztani végzettségét igazoló papírjait, hanem atipikus foglalkoztatást választva hasznosíthatja tovább magát kedve szerint, már nyugodtabban vág bele a „gyerekprojektbe”. Igaz, ez önmagában még nem elég, még valami más is nélkülözhetetlen. Az, hogy ne fehér hollóként kelljen mutogatni azt a férfit, aki részt vállal a közös család közös gondjaiból. Jól értjük, ugye? Nem segít a feleségének, hanem a közös munka és feladat valamely részét végzi. Nem más, csupán ennek kifejeződése, hogy tőlünk északabbra jár a „gyes” egy meghatározott ideje az apának, amely nem fakultatívan jut neki, az anya tőle azt át nem vállalhatja, az az apáé. Tehát akkor – szögezheti le az interjúra induló ifjú kolléga – nem a szociális támogatások bősége, nem a gyes időtartama határozza meg, képes-e egy-egy asszony nőként, anyaként, dolgozó emberként egyenértékűen létezni, hanem a nemek szerepvállalásának kiegyenlítettsége, igazságossága és a munkaerőpiac rugalmas, befogadó volta a nélkülözhetetlen, amely kiegészül a gyerek napközbeni ellátásának lehetőségével. Igen, ha bármely nagy vizsgálat anyagát tanulmányozzuk végig, ehhez a hármas igazsághoz jutunk. Ezt a hármasságot megvalósítani, nos, mindez nem olcsó. De hosszú távon bizton mondhatjuk: olcsóbb és főleg hatékonyabb, mint három évet odaadni minden kapaszkodó és kevés perspektíva kíséretében. Aztán van, aki ki tud mászni a csapdából, és van, aki nem. Szóval ezek azok az előfeltételek, tudások, amelyek birtokában már kezdheti a gondolkodást a kolléga, ki is legyen az interjúalany? Mit szeretne történetével elmondani? Mert az ugye még nem újságíró, aki a pályázati felhívás témaköreiben megjelölt címszavakat kérdéssé fogalmazva felteszi azokat az első szembejövőnek… Pedig meghökkentő, mennyire sokan éltek ezzel az eszközzel, meghökkentő és szomorú. Ennyi? – kérdeztem sokszor egy anyag olvasása során, és mondtam volna el szívesen, hogy aki végigmondja a szerkesztője kérdéseit, az a kérdezőbiztos. Az újságíró az beszélget, reflektál, jelen van. És maradjunk is ez utóbbinál, ti. hogy jelen van. Két embert jelenít meg mindig az interjú, kettejük beszélgetéséből bomlik ki az alany története, és bár kétségtelen, nagy szerencse egy jó alany, de ő is elszürkül, ha az újságíró érdektelenségét, tudatlanságát, tájékozatlanságát és főleg közönyét tapasztalja, azt érezve, hogy mondhat ő bármit, partnere csak nézi a kis papírját, és teszi fel a következő kérdést. A jó újságíró akkor is jelen van, ha – teszem azt például – minden kérdését kihúzza, kivágja utólag monológgá formálva az alanya által elmondottakat, mert neki, csak neki mondta el mindazt a beszélő, amit talán 8

korábban maga se tudott, de elmondani semmiképpen nem akart, de olyan közeg teremtődött egy tehetséges partner által, hogy már maga se bánja, sőt hálás azért, amit megfogalmazott elsősorban magának, és megengedi nekünk, hogy bepillantsunk az ő igazságába. Nos, ennyit röviden az interjúról, a riportról most egy szót se, mert bár a pályázati felhívás ezt is lehetséges műfajként jelöli meg, riport nem született. Kár, mert bár nehéz és munkaigényes műfaj, mégis csak valahol a csúcs, amelyet ifjúként illik ostromolni. De ha nem, hát nem. Ugyanakkor öröm, hogy sokféle asszony szólal meg a beszélgetésekben: fiatalabbak és idősebbek, a legkülönfélébb foglakozásúak, munkájukkal elégedettek és még útjukat keresők, beérkezettek és indulók. Valamennyien boldogulást keresők, és a sikert a gyerekeikben és munkájukban megtalálók. Az azért érdekes, hogy a boldog, jó párkapcsolatot senki nem nevezi meg a siker forrásaként, feltűnnek a háttérben férfiak ugyan, akire két dolog jellemző, vagy segítenek, vagy nem, előbbiek elismerést érdemlőek, utóbbiak meg megértést kapnak. Hogy is van ez, lányok? – kérdezném szívesen. De csak olvasom tovább, és elcsodálkozom, milyen kevés az indulat, mennyi az elfogadás mindazzal szemben, ami pedig nem szabadna, hogy természetes legyen a 21. század Magyarországán. Hogy a vezetők férfiak a női szakmában is, hogy egy fiatal család magában, szülői segítség nélkül nem képes az életét bonyolítani, hogy az atipikus foglakoztatások alig léteznek, sőt, hogy azok egy picit gyanúsak is, hogy bizalmatlanság övezi ezeket, hogy szabadon, nem a munkahely elvárása szerint újat tanulni majdnem képtelenség – és sorolhatnám. Miért van az, tisztelt asszony- és lánytársaim, hogy mi ilyen finom és illedelmes módon belesimulunk a férfiak kitalálta világba? Hogy elfogadjuk a nekünk kiszorított helyet? Miért van, hogy még hálásak is vagyunk érte? Hogy megköszönjük, ami nekünk juttatott, és zokszó nélkül mondunk le dolgokról, hajtunk eleve a kompromisszumra? Nos, igen. Ha egy kötegnyi írás, ez a néhány interjú eljuttatja olvasóját mindezen kérdésekhez, ha felpiszkálja a békén szunnyadót, jó, hogy megszülettek, és így együtt felmutatottak lettek. Ezért jár köszönet, hogy olvashattam az írásokat, ezért ajánlom másoknak is. Horváth Ida

9

AZ ÉN TÖRTÉNETEM – INTERJÚ 1 „NEKÜNK, CSALÁDANYÁKNAK GYAKORLATILAG KÉT MŰSZAKBAN KELL HELYTÁLLNUNK” Névjegy Név: Májer Lászlóné Életkor: 40 éves Családi állapot: férjezett, három gyermek (20, 18, 5 éves) édesanyja Lakóhely: Székesfehérvár Foglalkozás: ruházati eladó (Korona Zrt., Belvárosi Üzletház) Mi a foglalkozása? Ruházati eladóként dolgozom, akként is végeztem. Tehát akkor kereskedelmi szakközépiskolába járt? Először szakmunkásképzőbe, majd munka mellett érettségiztem. Egy nagyobb kereskedelmi vállalatnál, a Korona Zrt.-nél dolgozom, amióta az iskoláimat elvégeztem, itt voltam tanuló is. Lépett-e előrébb a ranglétrán, van-e valamilyen pozíciója? Nem, ruházati eladó vagyok azóta is. Szerettem volna főiskolára menni, de a cégnél nem volt olyan állás, amihez ilyen irányú végzettség kellett volna, így ez elmaradt. Ezt egy kicsit sajnálom, de ehhez a munkakörhöz, amiben most dolgozom, elég a szakmunkásképző bizonyítvány és az érettségi is. Mit tart életében a legnagyobb sikernek? Ez a munka terén vagy a magánéletben valósult meg? Úgy gondolom, a magánéletben. A munka terén, azt hiszem, nem tudok túl nagy sikereket elkönyvelni. Ugyanakkor van munkám, olyan, amilyet szeretek csinálni, nyilván, hiszen ha nem szeretném, akkor nem lennék itt. Mégis ezt tartom igazi sikernek, hogy van családom, három gyermekem, hogy működik a családunk, hogy családban élhetünk. 10

A két nagyobb gyermek után szembesült-e valamiféle problémával, mikor családanyaként tért vissza dolgozni? Nem, az 1995-ben volt, akkor teljesen természetesnek számított, hogy a GYES lejárta után engem visszavettek dolgozni. Ha nem is abba az üzletbe, ahol előtte voltam, de sikerült visszajönnöm a céghez. És a legkisebb gyermek után? Akkor is ilyen magától értetődő volt az elhelyezkedése? Akkor már több nehézséggel szembesültem, de sikerült újra munkába állnom. Amikor a pici betöltötte az egy évet, már elkezdtem érdeklődni a cégnél, hogy van-e arra lehetőség, hogy újra munkába álljak. Mikor igen választ kaptam, kerestem bölcsődei helyet, s amikor 2 éves lett a kislányom, akkor újra elkezdtem dolgozni részmunkaidőben. Kaptam még a GYES-t 1 évig, s mellette napi 6 órában dolgoztam. Ez 2007-ben volt, akkor ez még nem volt rázós dolog. Viszont egy évvel később, mikor lejárt a GYES-em, jött a gazdasági válság, amit a cég is megérzett. Így nem tudtak 8 órában, teljes munkaidőbe visszahelyezni, maradt a 6 óra. Szembesült-e a családanyaként a szokásos nehézségekkel? Kikre számíthatott ilyenkor, kik támogatták? Hála istennek, van egy egészséges édesanyám, akire mindig számíthattam. A kislányom sem volt beteges, de ha mégis orvoshoz kellett vinnem, vagy otthon kellett maradnom, akkor nem volt a munkahelyemen ebből gond, toleránsan álltak hozzá. Úgy érzi, hogy a munkahelye családbarát? Igen, az ilyen ügyekben nagyon megértőek. Mostanában, hogy a kisgyermeke már nagyobb, még mindig részmunkaidőben dolgozik? Igen, de ez elég változó, a körülményektől függ. Most például egy kolléganőnk kismama lett, így napi 8 órában dolgozunk, de a továbbiakban hogyan alakul a helyzetem, azt egyelőre nem tudom. Tudna-e tanácsot adni az Önhöz hasonló helyzetben lévő nőknek – itt most konkrétan a GYES utáni időszakra gondolok? Én nagyon szerencsés voltam, hogy vissza tudtam jönni dolgozni. A vállalat is szívesen látott, bár az is igaz, hogy én is nyitott voltam a részmunkaidőre. 11

Úgy érzi, hogy fontos a rugalmasság ilyenkor? Persze, valamiféle engedményt tenni kell. Továbbá nem is rossz a részmunkaidő annak, aki három gyermeket nevel, vagy akárcsak egyet is. Persze azért nálunk az üzletben is úgy kell dolgozni, ahogy a boltnak is jó. Ez nem mindig fixen napi 6 órát jelent, hanem havi 132-t. A beosztás e szerint alakul, de én is engedek egy kicsit, ők is. Hogyan tudja összeegyeztetni a családanyaságot a munkával? Muszáj... Én ezt csinálom, mióta dolgozom, ebben nőttek fel a nagy gyermekeim, ebben nő fel a kicsi is. Reggel én viszem óvodába, de este már nem én megyek érte, csak a szabadnapomon, hiszen 6-ra, fél 7-re érek haza. A nagymama és a férjem azok, akik ilyenkor segítenek. Az egész családnak össze kell fogni, de a kereskedőknél ez így van. Akkor a családra nagyon számíthat? Igen, egyértelmű. Ha ők nem volnának, biztos, hogy nem tudnám megoldani, hiszen például az óvoda nincs nyitva fél hétig. Nekem így, hogy családban élek, nem okoz ez problémát, de aki egyedülálló, annak biztos, hogy sokkal nehezebb. Tudna-e álláskeresési tanácsokat adni másoknak? Ha belegondol a saját helyzetébe, és mondjuk nem sikerült volna újra munkába állnia ennél a cégnél, akkor mihez fogott volna? Ez egy nehéz kérdés, hiszen ilyenben még nem volt részem, mert 17 éves korom óta dolgozom. Talán megkerestem volna egy multinacionális céget, mert nekem ehhez van végzettségem, ehhez értek, az eladáshoz, tehát mindenképp a kereskedelmi pályán maradtam volna, pályázatokat adtam volna be ilyen vállalatokhoz. Ha munkanélküli lennék, akkor biztos, hogy tanfolyamot végeznék; képezném magam abba az irányba, ahol el lehet helyezkedni, feltételezem a munkaügyi központon keresztül. Biztos, hogy ott kérnék segítséget abban, hogy mitévő legyek. Nem zárkóznék el a továbbképzéstől sem. A munkahelyén vagy a szakmájában érezte-e valaha hátrányát annak, hogy nő? Nem, hiszen itt, a kereskedelemben az a ritka, ha valaki férfi. Sosem tapasztaltam ezt a munkám során, és feltételezem, hogyha máshol keresnék állást, pont emiatt, ott sem lenne ez probléma.

12

A női esélyegyenlőségről mit gondol? Itt a munkahelyén megvalósul-e? A velem azonos beosztásúak fizetése – mindegy, hogy férfi, vagy nő-e az illető – azonos, ebben nincs eltérés. A központunkban azonban több férfi dolgozik magasabb beosztásban, hiszen a vezetőink többnyire férfiak, ők nyilván magasabb fizetést kapnak. Hogy ott van-e különbség a nők és a férfiak fizetése között, nos, azt nem tudom. Mit gondol, hogy a magyarországi munkaerőpiacon ez mindenhol így van, mint az Ön cégénél? Amit látok, az alapján azt gondolom, hogy hátrányos helyzetben vannak a nők, leginkább pedig a kisgyermekes anyák. Tapasztalatból tudom, hogy az első kérdés az, ki tud a gyermekre vigyázni, ha beteg, s ha neki kell, akkor emiatt mennyit esik ki a munkából. És persze nem mindenki mögött van biztos családi háttér, egy vagy két nagymama; egyedülállóként pedig borzasztó nehéz lehet. Nekünk, családanyáknak gyakorlatilag két műszakban kell helytállnunk, hiszen akármennyire leveszik az ember válláról a terhet, azért van olyan dolog, amit csak a nő tud igazán: a háztartás vezetése, mosás, főzés, takarítás... A házimunka nagy részét ezek szerint Ön végzi? Igen, főként a hétvégeken az ember bepótolja, ami hét közben elmarad, de a hétköznapokon férjem és a nagyobb gyermekeim is be-besegítenek. A két kamasz annyira nem lelkesedik érte, noszogatni kell őket! A férjem viszont nagy segítség a bevásárlásban, a gyermekek körüli teendőkben, hiszen ő van velük otthon 5 órától, én, már említettem, csak később érek haza. Mit gondol? Külföldön, nemzetközi szinten jobb-e a nők helyzete? Egyedülállóként az ismeretségi körünkből is sokan próbálnak szerencsét külföldön. Kint dolgoznak, ők ott érvényesülnek. Nem tudom családosként, hogyan lehetne külföldön élni, boldogulni, munkát találni. Mi az a tulajdonsága, életszemlélete, ami abban segít, hogy megtalálja az egyensúlyt a munka és a család között? Próbálok alkalmazkodni a helyzethez, illetve az otthoni dolgokat letenni a boltajtóban, a bolti dolgokat pedig az ajtón kívül hagyni. Itt is csak vannak gondok, otthon is csak vannak, de igyekszem nem összekeverni a kettőt, mindig csak azzal foglalkozni, ahol éppen vagyok. Igyekszik az ember kiegyensúlyozott lenni, s meglelni az örömöt az apró dolgokban, mert ebben a mai világban másképp nem lehet. Gyolcsos Mária 13

AZ ÉN TÖRTÉNETEM – INTERJÚ 2 A TANÁRI PÁLYA, MINT MEGOLDÁS? Névjegy Név: Perendy Andrea Családi állapot: kapcsolatban, három fiúgyermek édesanyja Lakóhely: Budapest Foglalkozás: családanya Mivel foglalkozol most? Jelenleg az anya szerepet gyakorlom teljes erőmmel. Otthon vagyok, és hamarosan készülök arra, hogy visszamenjek dolgozni. Erre készülve a tavalyi év folyamán beiratkoztam a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarára, hogy tanári diplomát szerezzek. Most másodéves vagyok. Mivel foglalkoztál az anyaság előtt? Gazdasági főiskolát végeztem pénzügyi szakirányon, majd multinacionális cégeknél dolgoztam pénzügyi controlling osztályokon tervezői meg szervezői munkakörben. Az eddigi életedet összegezve, mit tartasz a legnagyobb sikerednek? Nyílván a családanyaság már önmagában siker. Még egy gyerek is, de ha három van belőlük, az megháromszorozza a siker értékét. A munkahelyi életben azt tartom sikernek, hogy akárhol dolgoztam eddig, mindig haladtam felfelé a ranglétrán, ami azt jelentette, hogy jól végeztem a rám bízott feladatokat. Említetted, hogy „cégeknél” dolgoztál. Ezek szerint több munkahelyed is volt már? Igen. Több helyen is dolgoztam. Minden munkám multinacionális cégnél volt, a már említett pénzügyes munkakörben. Gondolom, hogy akkor több állásinterjún is részt vettél már. Volt-e olyan tapasztalatod, amit úgy gondolsz, hogy hasznos lenne megosztanod a munkát kereső hölgyekkel? 14

Az ismeretség fontos. Talán a legfontosabb. Nem egy esetben fordult elő, hogy ismerős segített bejuttatni az önéletrajzomat, vagy némi protekciót jelentett az is, hogy személyesen elmehessek interjúzni. De az interjún már rajtam állt, hogy meggyőzzem a felvételiztető szakembereket. Hogyan készültél ezekre az interjúkra? Tíz éve vagyok otthon a gyerekeimmel. Tíz év alatt nagyot fordult a világ. Akkor még nem volt jellemző az, mint most, hogy egy interjúra fel kell készülni. Bementél, vitted magaddal a személyiségedet és a szakmai tudásod, és ez elég volt. Mit jelent számodra a női esélyegyenlőség a munkában? Miben látod lényegét? Nem hiszek abban, hogy nemek szerint különbséget lehet tenni ember és ember között, férfi és nő között a munka terén. A teljesítményekben és a képességekben hiszek. Azt gondolom, hogy amikor nőről és férfiról beszélünk, akkor az olyan, mintha el kellene döntenünk, hogy melyik a finomabb gyümölcs a körte vagy az alma. Ez képtelenség. Számomra nincs értelme. Említetted, hogy tíz éve otthon vagy a gyerekeiddel. Ezalatt az idő alatt dolgoztál-e valahol részmunkaidőben, vagy távmunkában? Nem, nem dolgoztam. Lehetőségem sosem volt ilyenre. A pénzügyi szférában teljes mértékben esélytelennek tartom, hogy ez a részmunkaidős dolog kivitelezhető lenne. Sőt, a gyerekek mellett, már azt sem látom teljesíthetőnek, amit ezelőtt főállásban végeztem. Igaz, hogy a munkaidőm 8 órás munkaidő volt, de ez csak papíron létezett. A 10-11 órás munkavégzés napi szinten általános volt. Emellett még ott voltak a hétvégi plusz munkák. Lehetetlenség! Én csodálom azokat a nőket, akik azt mondják, hogy össze lehet egyeztetni a hivatást a családdal. Sok gyerek esetén szerintem erre esélyed sincs. Ezt úgy érted, hogy a pénzügyi területen dolgozó nőknek képtelenség teljesíteni ezt az egyszerre jelenlévő két szerepkört, az anya és a dolgozó nő szerepét? Én azt veszem észre, hogy nőként, teljes emberként nem tudsz jelen lenni a munkahelyeden is, és a családon belül is. Ugyanolyan hatékonyan nem lehet működni. Egy nőnek sajnos priorizálnia kell, ha tetszik, ha nem.

15

És mi van azokkal a családbarát munkahelyekkel, ahol mégis sikerül olyan helyzetet kialakítani, ami összeegyeztethető az anyasággal? Véleményed szerint léteznek ezek? Bártan kimerem jelenteni, hogy nincs ilyen Magyarországon. Ha mégis van, akkor ezek elszigetelt jelenségként léteznek. Összességében nem gondolom, hogy Magyarországon családbarát munkahelyek vannak. Hogyan képzeled a jövőt három gyermekes anyukaként? Szerencsés helyzetben vagyok, mert otthonról támogatnak abban, hogy valami olyasmit tanuljak, ami nagyon érdekel. Látok benne perspektívát. Bár anyagilag az eddigi fizetéseimhez képest nem egy jó megoldás a tanári pálya, de időben ezt tudom összehangolni az anyai létemmel. Szekeres Sándor Gábor AZ ÉN TÖRTÉNETEM – INTERJÚ 3 KITARTÁS ÉS AKARAT Névjegy Név: Ilona Életkor: 46 éves Családi állapot: házas, két gyermek édesanyja Lakóhely: Budapest Foglalkozás: köztisztviselő

Ilona negyvenhat éves, köztisztviselő. Két felnőtt nő (19 és 23 éves) édesanyja, huszonhat éve él házasságban. Az Ő története azért érdekes, mert amit elért az életben, azt mind az akaratának és a kitartásának köszönheti. Középiskolában az egyik legjobb tanuló volt, de érettségi után minden igyekezete ellenére nem tanulhatott tovább, a szülei nem tudták finanszírozni a főiskolát. Könyvelőként helyezkedett el egy vállalatnál, ahol pár éven belül lehetősége nyílt arra, hogy főiskolára járjon, pusztán az osztályvezető aláírása kellett hozzá. De neki „nem főnökre, hanem dolgozóra” volt szüksége, ezért kettétépte a továbbtanulási lapot. 16

Első lányának 24 évesen adott életet, majd 4 évvel később második kislánya is megszületett. Gyes után a munkahelye visszavárta. Új munkakörbe került, ahova már szakfelsőfokra is szüksége volt, ezért a két kisgyerek mellett szombatonként iskolába járt, hogy le tudja tenni a mérlegképes könyvelői vizsgát. A képesítés megszerzése után leépítések következtek a cégnél, Ilonának első körben mennie kellett. A főnöke indoklása: talpraesett vagy, úgyis megállod a helyedet az életben, találsz majd másik munkát. Emellett kisebbik lánya kezdte az iskolát, és ezzel együtt a betegeskedést is: a migrént és az epilepsziát. Ettől kezdve 5 éven át rendszeres kórház- és klinikalátogatás következett. Sajnos nem engedhette meg a család magának anyagilag, hogy Ilona gyermeke gyógyulásának szenteljen pár évet, ezért vállalkozóként egy biztosítónál helyezkedett el, ahol kötetlen munkaidőben dolgozhatott, és nem kellett egyedül hagynia a kislányt a kórházban. Munkájában sikeres 8 év következett, mikor gyermeke egészsége is javult, majd serdülőkorára kinőtte minden betegségét. Ekkor Ilona állásajánlatot kapott, ami fix munkaidőt és fix bért jelentett. Bérszámfejtőt kerestek a határőrségnél. Itt szembesült azzal, hogy „elment a technika mellette”. Új munkakörében már minden számítógépen történt, amit meg kellett tanulnia használni. Az új munkahely előrelépést és továbbtanulást is kínált, ami Ilona régi álma volt. Így 2005-ben, 40 évesen felvételizett egy főiskola gazdálkodás szakára, bekerült egy államilag támogatott, levelezős képzésbe, ahol 4 évvel később diplomát is szerzett. Munkája nem zökkenőmentes, mivel a határőrséget megszűntették, régiósítottak, és egyéb intézkedések is nehezítik a körülményeket. A fentiek leírásából kaptunk egy képet Ilonáról, de nézzük meg, hogy Ő hogyan látja önmagát, nőként a munkaerőpiacon. Állásinterjúnál jelentett-e előnyt vagy hátrányt, hogy nő vagy? Nem. Lehet, hogy jelentett volna, de én soha nem mint nő mentem oda, hanem úgy, hogy dolgozni akarok. Miben látod ma a női esélyegyenlőség megvalósulását? Ezen még nem gondolkodtam. Valószínűleg azért nem gondolkodtam rajta, mert én sosem éreztem magam másodrendű embernek, nem éreztem, hogy bárkire szükségem lenne ahhoz, hogy meg tudjam csinálni, amit elterveztem. Szerintem, ha az akaratom elég erős, nem számít, hogy nő vagyok, vagy férfi. Az önmegvalósítás elhatározás kérdése.

17

Szembesültél nehézségekkel, mikor anyaként újra munkába álltál? Újra kellett szervezni az egész életemet. Más gyerek mellett dolgozni, mint gyerek nélkül. De valójában sosem jelentett nehézséget vagy terhet, hogy vannak gyerekeim. Az biztos, hogy kell legyen az ember mellett egy társ, akivel megosztja a terheket. Mikor a gyerekek betegek voltak, hol én mentem táppénzre, hol a férjem. A mai világban azt látom, ahhoz, hogy egy nő helyt tudjon állni a munkahelyén az kell, hogy közel lakjon az édesanyja. Megint egyre nagyobb szükség van a szülői támogatásra. Tudnál gyakorlati tanácsot adni kisgyerekes anyukáknak, akik újra munkába szeretnének állni? Szerintem két dolog kell hozzá: szakmai alázat és nyitottság. Legyen fogékony mindenre. Nekem ez egy életfelfogás. Mindenben a lehetőséget kell nézni, s nem azt, hogy mit nem akarok. Mit tartasz életed eddigi legnagyobb sikerének? Azt, hogy a rengeteg nehézség ellenére mégis embereket neveltem. Két felnőtt nőt, akik már most megállják a helyüket az életben, és látom rajtuk, hogy ugyanazt az értékrendet viszik tovább, amit tőlem és a férjemtől kaptak. Rájuk vagyok a legbüszkébb. Kotroczó Melitta

18

AZ ÉN TÖRTÉNETEM – INTERJÚ 4 „KERESKEDŐ VOLTAM VILÁGÉLETEMBEN” Névjegy Név: Meggyes Lászlóné Életkor: 56 éves Családi állapot: férjezett, két gyermek (fiú 23, lány 34) édesanyja Lakóhely: Székesfehérvár Foglalkozás: boltvezető (Trendi cipőbolt, Székesfehérvár) Mi a foglalkozása? Kereskedő voltam világéletemben. Kereskedelmi szakközépiskolát végeztem, majd a budapesti Vendéglátóipari Főiskolán felsőfokú áruforgalmi szakképesítést szereztem, a GYES alatt, mikor a fiammal voltam otthon. Azonkívül mindenféle tanfolyamon vettem részt, hiszen nagyon sokáig a volt Centrum Áruházban dolgoztam, ahol a vezetőket, mint engem is, központilag képezték. Elméleti és gyakorlati képzésekre kell gondolni, például hogyan kell foglalkozni a kereskedelmi tanulókkal. Nem csak a szakmát, hanem a lélektant is – miként kell bánni egy kamasz fiúval, lánnyal – meg kellett tanulnunk. Most egy kicsi, de ugyanakkor nagyon hangulatos és elegáns cipőbolt tulajdonosa, ahol éppen beszélgetünk. Ám gondolom nem mindig volt ez így. Hol dolgozott előtte, milyen munkahelyeken? Kezdetben a Centrum Áruházban voltam tanuló, majd érettségiztem, képeztem magamat, s ott lépkedtem felfelé a ranglétrán. Ügyvezetőként jöttem el, mikor eladták az áruházat. Utána kerestem az utamat, dolgoztam egy ideig a Garda KFTnél, ahol fehérneműkkel, harisnyákkal foglalkoztunk. Hat hónapig vezettem az üzletüket Budaörsön, majd Kuti Tamás vállalkozó kért meg, hogy dolgozzak nála, nyissak sportruházati üzleteket vidéken. Nagyon szerettem ezt a munkát, imádtam emberekkel találkozni, és menni, ha kellett Zalaegerszegre, Szolnokra, Tatabányára, Százhalombattára, Budapestre. Ennyi helyen voltak üzleteink, s én hetente jártam azokat. Eközben üzletvezetőként dolgoztam a székesfehérvári boltban. Ez a 8 év 19

nagyon jó, pörgős időszak volt, nem lehetett összehasonlítani az áruházi évekkel, hiszen itt belépett az este 9 óráig tartó nyitva tartás, a szombatok és a vasárnapok – aki ebben nem dolgozott, az nem tudja, mi az, hogy kereskedelem. Az utolsó két évben, mint alkalmazott, a Premier Outlets Centerben dolgoztam, ott vezettem egy üzletet. Az életemnek nagyon szép két éve volt ez, nagyon szerettem feljárni Budapestre, annak ellenére, hogy viszonylag messze volt. Tetszett az a miliő, az a nyüzsgés. Aztán sajnos tönkrement a főnököm, bezárta a plázát, majd az üzletet is, s én itt maradtam 40 éves munkaviszonnyal, tanácstalanul, hiszen nem tudtam elhelyezkedni. Ráadásul egy sikerekben bővelkedő 40 éves munkaviszony szűnt meg ekkor... Igen, és én csak úgy tudtam dolgozni, ha voltak ilyen jó élményeim, például nyitni egy üzletet, eladni valamit. Mit tart a legnagyobb sikerének, ami emlékezetes az Ön számára? Ez egy nagyon érdekes dolog, de ide kívánkozik. A minap elmentem a fogorvoshoz, aki nagyon kedvesen bevallotta, hogy mindig gondol rám, amikor felveszi azt a jó minőségű pólót, amit egyszer én adtam el neki. Ezek az apró sikerek, ezek számítanak igazán. Fehérvári vagyok, nagyon nagy az ismeretségem, mindenki tudja, hogy hol dolgozom. Annak idején, ha bejött valaki az áruházba, és cipőt akart, akkor lekísértem őt a cipőosztályra, ha kabátot is, akkor végigkísértem az áruházon. Tudta, hogy hozzám jöhet, mert én nem beszélem rá a rosszra, vagy olyanra, ami nem áll jól neki. Nagyon nagy sikernek tartom persze azt is, hogy a saját üzletemet megnyitottam. Ez hogyan történt? Miután munkanélküli lettem, a lányom vetette fel az ötletet. Először arra gondoltam, hogy nem, hiszen ebben a gazdasági helyzetben, megmondom őszintén, nagyon nehéz egy üzletet beindítani. Amennyire vállalkozó szellemű vagyok, és fel tudom venni a ritmust a mai világgal, ebben annyira bátortalan voltam. Végül mégis körülnéztem alaposabban, és meglepődve tapasztaltam, hogy nincs a városban egy elegáns cipőbolt a 30-as korosztálynak, csak kínai üzletet látni. Ekkor döntöttem el, hogy egy ilyen típusú boltot fogunk nyitni, hiszen a lányommal közösen fogtunk bele. Az első egy hónapban rengeteg volt a munka: az üzlethelyiséget át kellett építeni, álmennyezetet beszerelni, parkettázni, falat húzni. De mikor ezzel megvoltunk, s itt söprögettem, s arra gondoltam, hogy ez a mi üzletünk, ez a sajátom, nos, azt az örömet nem is lehet elmondani. Rájöttem arra, hogy sokkal előbb kellett volna nyitnom egy boltot, de sosem volt annyi tőkém, hogy bele mertem volna vágni. Igazából – mint mondtam – a lányom 20

adta meg a lökést, és persze a kényszer is, hiszen munkanélküliként a tétlenséget nehéz elviselni, nem tudok csak otthon lenni, főzni és mosogatni. Ez nekem még nem megy. Igen, valljuk be, az 50-es korosztály még korántsem tartozik az inaktívak közé... Persze, hogy nem! Én személy szerint úgy éreztem, hogy sokkal többre vagyok képes, mint amit a munkaadók egy önéletrajzból kiolvasnak. Volt ilyen eset, hogy konkrétan az életkora miatt utasították el? Nem mondják ki, de az ember tudja...Volt olyan tapasztalatom, hogy 8 napig dolgoztam egy cégnél, ahová úgy ajánlottak be. A főnök felvett, megnyitottam az üzletet, a szakhatóságoknál eljártam stb. Jött egy fiatalember, hogy betanítson minket. Menedzserképzőt végzett, semmi kereskedelmi tapasztalata nem volt, de megállapította, hogy én nem vagyok megfelelő üzletvezető. Amikor a főnök elbocsátott és rákérdeztem ennek az igazi okára, nem tudott mit mondani. Mint később kiderült, a korommal volt a gond. Egyszerűen fiatalabbat kerestek... Az életkorából adódó hátrányok mellett milyen tapasztalatai vannak az álláskeresésről? Hogy érzi, származott-e valaha hátránya abból, hogy nő? Sehol sem jelentett hátrányt az, hogy nő vagyok. Sőt, nem volt tényező. A személyes találkozásnál már az is eltörpült, hogy elmúltam ötven éves, talán a pozitív kisugárzásom miatt. Ha eljutottam odáig, hogy meghallgatott a munkaadó, és megismert, akkor már nem volt gond. Ezek alapján beszélhetünk arról, hogy a munkaerőpiacnak e szektorában a női esélyegyenlőség megvalósul? A szakmám nagyon sajátos, mert itt főként nők dolgoznak. Az elv az lenne, hogy ugyanazért a munkáért ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak, de ez sajnos nem így van. Ugyanakkor látok változásokat is. A fiatal férfiak közül manapság sokan tanulnak tovább például gazdasági szakon, tehát a kereskedelemben is több férfi van jelen. Ahhoz képest, amikor én voltam fiatal. De a lányok is mások. Önérzetesebbek, magasabb végzettségűek; el is várják, hogy ugyanannyit keressenek, mint a férfiak. A magánéletében megvalósul-e az esélyegyenlőség? Nálunk a családban munkamegosztás van. Aki kereskedő, az reggeltől estig dolgozik, gyakran szombaton és vasárnap is. A családra tehát nagyon sok hárult. A férjem elfogadta ezt a munkát, ami nagy szó, hiszen régebben volt egy-két barátom, akik 21

azért hagyták ott a pályát, mert a férjük nem bírta, hogy este 6-kor mentek haza. Őszintén szólva kölcsönös az elfogadás, hiszen én is megértettem azt, amikor a férjem még sportolt, és többnyire hétvégeken voltak a meccsek. Én tiszteltem az ő elfoglaltságát, ő is az enyémet. Sőt, most is éppen ő hívott, hogy megkérdezze, árultam-e már valamit? Nagyon jó családi háttere van. Ez mindig is így volt? Amikor fiatal anyukaként, GYES után kellett visszamennie dolgozni, akkor is ilyen jó mentek a dolgok, vagy azért szembesült a szokásos nehézségekkel? Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen az édesanyám és a nagymamám rengeteget segített. A férjem is megértett, illetve szükség volt a fizetésemre is, tehát összehangoltuk a dolgokat. Én reggel elvittem a gyerekeimet óvodába, iskolába, de délután a férjem vagy a nagymamám ment értük. Csakis úgy tudtam ilyen felelős, vezető pozíciókban dolgozni, hogy támogató családi háttér állt mögöttem. Nagyon sokat számít az, ha elismerik a családtagjaid azt, amit csinálsz, és ez erőt is ad. Ez így igaz. De vajon a munkahelyek is ilyen megértően álltak Önhöz, amikor családanyaként dolgozott? Nem volt gond ebből sohasem. Az biztos, hogy a gyermekem mindig akkor lett beteg, amikor nekem vidékre kellett mennem, és nem lehetett lemondani. Édesanyám szerencsére a segítségemre sietett, így ritkán kellett otthon maradnom a gyerekekkel. Ezt a nehézséget is tulajdonképpen a családom támogatásával sikerült megoldanom. Az Önhöz hasonló helyzetben lévő nőknek milyen tanácsokat tudna adni ahhoz, hogy ők is könnyen túljussanak életük nehezebb szakaszain? Az biztos, hogy nem szabad feladni. Ez lehet, hogy egy üres frázisnak hangzik, de nem az. Amikor munkanélküli lettem, akkor először, 1-2 hétig, olyan volt ez, mint egy szabadság, de persze a lelkemnek nagyon rosszul esett, hogy megszűnt a munkaviszonyom. Újításokba kezdtem. Bevezettettem például az internetet. Hasznosan is el lehet tölteni ezt az időt, csak végig kell gondolni, hogy mit akar csinálni az ember, mik a lehetőségei. Nem mindenki alkalmas például arra, hogy vállalkozást indítson. Érdemes alternatív megoldásokban is gondolkodni. Én azt mondtam, hogyha nem lesz állásom, akkor gyerekekre vigyázok. Én a mai napig azt vallom, hogy aki akar dolgozni, az talál munkát. Nem vagyunk egyformák: van, aki elhagyja magát; elhiszi, hogy nem tud elhelyezkedni, nem törődik a külsejével. Pedig ez nagyon fontos. Legyen annyi öntudatom, hogy bízzak benne: el tudok helyezkedni. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy sosem szabad feladni. 22

Ez egy általános tanács is lehetne? Igen, voltak nekem is bajaim, de mindig megbeszéltem magammal például autóvezetés közben, hogy mi a teendő. Tehát – talán ezért is – könnyebben fel tudtam dolgozni, hogy nem ér véget az élet, ha vége van a munkahelynek. Persze a család támogatása is kell, hogy ne keseredjen el az ember. A lányomtól például, aki másik városban él, sokszor kaptam biztató sms-eket. Ha ez nem lett volna, akkor nehezebben vészelem át azt az időszakot. Milyen álláskeresési stratégiák a legjobbak ilyenkor? A saját tapasztalatom tudom elmondani. Kétszer voltam munkanélküli életem során, de – hála istennek – mindig találtam állást. Az biztos, hogy a munkaügyi központokban felkészültek a szakemberek. Nem szabad magunkra maradni, kérni kell a segítségüket. Az is megoldás, hogy felhívunk ismerősöket; jelezzük nekik, hogy szabadok vagyunk, tettre készek, hiszen nincs munkánk. És ezt nem kell szégyellni. Régen más volt a helyzet, de manapság ez még a diplomásokkal is előfordulhat. Tudatosan kell cselekedni. Az internetet mindenképp használni kell. Ott fent van sok minden, és két-három gombnyomással már el is lehet küldeni a jelentkezést. A munkaerő-közvetítőkhöz is el kell juttatni az önéletrajzot, mert úgy is lehet helyezkedni. A kapcsolatai sokat segítettek az álláskeresésben? Igen, de ezt nem kell félreérteni. Ez nem egyoldalú dolog, élni kell vele. Igenis el kell adni önmagadat. Mit gondol, melyik az a tulajdonsága, ami abban segített, hogy soha ne adja fel, hogy sikeres legyen? Furán hangzik talán, s ez igazából nem is egy tulajdonság. Egyszerűen a munka szeretete. Gyolcsos Mária

23

AZ ÉN TÖRTÉNETEM – INTERJÚ 5 A SIKER A CSALÁDOM Névjegy Név: Vérné Beinschróth Zsuzsanna Életkor: 45 éves Családi állapot: férjezett, egy gyermek Lakóhely: Szeged Foglalkozás: szakigazgatási szerv főosztályvezetője

A 45 éves, szegedi lakosú, egy gyermekes családanyával, a vezetői pozíciót betöltő munkavállalóval és a tekintélyt parancsolóan erős tartású csinos nővel, Vérné Beinschróth Zsuzsannával beszélgetek a siker témakörében. Mi a foglalkozása? Egy szakigazgatási szervnél dolgozom, és főosztályvezetői munkakört látok el. Mivel foglalkozott előtte? 26 éve ezen a területen dolgozom. Igaz, maga a szervezet idő közben többször átalakult, de a tevékenység, a feladatkör hasonló volt. Milyen iskolát végzett? A Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumban érettségiztem, majd azt követően munkába álltam. Később kezdtem meg a főiskolát. A Szegedi Tudományegyetem Jogtudományi Karán társadalombiztosítási szakot végeztem 2000-2004- ig, és most pedig ugyanezen a szakon mesterkurzusra járok, végzős hallgató vagyok. Mit tart élete eddigi legnagyobb sikerének? Egyértelműen a családomat, hiszen mi értelme van bármilyen nagy sikernek, ha annak örömét nem oszthatom meg azokkal, akiket szeretek. A férjem és a lányom úgy tudnak osztozni a sikeremben, mintha az övék lenne, és ez fordítva is megvalósul. Ők a legfontosabbak számomra. Ezt követi az, hogy azzal 24

foglalkozhatom, amit szeretek. Hiszen önmagunk beteljesítése nélkül sehol nem arathatunk sikert. Bármilyen állásinterjúnál származott-e előnye vagy hátránya abból, hogy nő? Ha igen, akkor melyek voltak ezek? Tekintettel arra, hogy 26 éve tulajdonképpen ugyanazt a tevékenységet végzem, külön állásinterjún nem voltam. Lehet, hogy ez hihetetlen a mai világban, mégis így van. Nagyon régi tapasztalatom van, de soha nem származott hátrányom abból, hogy nő vagyok. Miben látja ma a női esélyegyenlőség megvalósulását? pl.: a munkahelyén, a családban, a közvetlen környezetében, régiós szinten, országos szinten, nemzetközi szinten stb. Nem látok különbséget férfi és nő között. Mára a nők többé - kevésbé kivívták maguknak az egyenjogúságot, az esélyegyenlőséget. Ugyanolyan tulajdonságokkal kell rendelkezni ahhoz, hogy valaki megfelelő munkahelyet találjon, legyen az férfi, vagy nő. Dolgozott-e valaha részmunkaidőben, távmunkában vagy valamilyen más atipikus foglalkoztatási jogviszonyban? Ha igen, hol és mit csinált? Atipikus foglalkoztatási jogviszonyban nem voltam soha. De jellemző az elmúlt 26 évemre, hogy soha nem 8 órát dolgoztam, hanem mindig többet. Elképzelhető, hogy ez a szorgalmamból és a maximalizmusomból ered, de a kötelességtudat gyönyörködtet. Milyen nehézséggel szembesült, mint családanya, amikor újra munkába kellett állnia? Nagy szívfájdalmam volt, amikor másfél éves lett a lányom, és a munkahelyemről visszahívtak dolgozni. Nagy dilemmába kerültem. Emlékszem: sírva mentem haza, hogy otthon kell hagynom egy másfél éves gyermeket. Kényszerpályára tettek, mert ha nem mentem volna vissza dolgozni, akkor a státuszomat áthelyezték volna egy másik városba. A családi kupaktanács úgy döntött, hogy visszamegyek, és a szüleim vállalnák a gyermekem napközbeni ellátását. Tudna-e olyan gyakorlati tanácsokkal szolgálni a hasonló helyzetben lévő hölgyeknek, ami Önnél pozitív eredményeket hozott? Mit csináljanak ezek a hölgyek, hogy érvényesülni tudjanak? 25

Először is, ha szerencséjük van, akkor van egy nagyon jó családjuk. Ez adja a hátteret, amely támogat. Ha megvan a biztos és nyugodt háttér, akkor bátran vállalhatunk munkát. Ehhez szükséges, hogy legyen kellő tudásunk, alkalmazkodó képességünk, és alázattal végezzük a munkánkat. Meg kell tanulnunk magát a problémamegoldást. Úgy érzem, állandó problémamegoldó vagyok, minden pillanatban megpróbálom a lehető legjobb döntést hozni. Nagyon nagyfokú szorgalom szükséges ahhoz, hogy a dolgozó ne munkának tekintse, amit csinál. Ez a legfontosabb. Ehhez kell szerencse is, és hasonló beállítottságú munkahely és kollégák. Mennyire nyújtott támogatást az Ön esetében a családi háttér, amikor újra munkába akart állni? Kik segítették és támogatták környezetéből? Elsősorban a férjem, illetve a szüleim segítettek abban, hogy megteremtették a nyugalmat a gyermekemnek és nekem is, hogy el tudjam engedni a kis kezét. Milyen segítségeket keresett, milyen lehetőségeket használt ki, hogy érvényesülni tudjon nőként a munkaerő-piacon? 26 évvel ezelőtt a munkaerő-piac teljesen más volt mint most. Sokkal több lehetőség volt, sokkal könnyebb volt elhelyezkedni akár férfinak, akár nőnek. Ma a munkavállalás nehezebb, tehát a mai fiataloknak fel van adva a lecke. Nagy próbatétel. Nekem nem volt nehéz elhelyezkednem. Munkahelyére mennyire jellemző a családbarát hozzáállás? pl.: rugalmas munkaidő, gyermekmegőrző van-e, szülés utáni visszatérés lehetősége stb. A korábbi főnökömtől mindig azt tanultam, nagyon fontos, hogy a kollégák jól érezzék magukat a munkahelyükön. Ő mindent megtett azért, hogy jól érezzük magunkat. Olyan intézkedéseket hozott, olyan körülményeket teremtett, hogy valóban családias légkör alakult ki. Feladatomnak érzem, hogy a továbbiakban is folytassam, szinten tartsam, illetve erősítsem ezt a hozzáállást. A magam példájából mondhatom, hogy rendkívül fontos az otthonos légkör. Ha jó hangulatban tudnak dolgozni a munkatársak, az pozitívan hat, akár az elvégzett feladatokra, akár a munkára is. Milyen álláskeresési stratégiák vezették a sikerhez? Tekintettel az elmúlt 26 évre, nem álláskeresési stratégia, hanem a hozzáállás segített. A munka szeretete, a maximalizmus, a munka és kollegák iránt érzett alázat, a nagyfokú szorgalom és kitartás. A tudat, hogy állandóan fejlődnünk kell, nem hagyhatjuk el magunkat. A munkaköröm eleve megköveteli tőlem az állandó 26

tanulást, ebbe szoktam bele. Meg kell felelnem, elsősorban saját magamnak, a családomnak, a munkahelyen a munkatársaknak. Mi a siker maga? Hogyan definiálná? A siker definíciója nagyon nehéz, talán azért, mert mindenkinek mást jelent. Nekem a siker a családom és a saját beteljesülésem a munkahelyemen. Nagyon jól érzem magam a bőrömben. Egy a fontos. Az ember bármit csinálhat, csak találjon magára benne, és érezze jól magát. Vér Bernadett AZ ÉN TÖRTÉNETEM – INTERJÚ 6 ISKOLAI ÉLET Névjegy Név: Barbara Foglalkozás: tanítónő

Mit jelent pontosan az, hogy általános iskolai tanítónő vagy? Ha úgy jobban tetszik, mondhatnám, hogy alsós tanárnő, aki mindent tanít. Alsóban rengeteg tantárgy van. A kollégámmal párban dolgozunk, ami lehetővé teszi, hogy megosszuk egymás között a tantárgyakat, valamint a délelőtti és a napközis órákat. Én matekot, környezetet, technikát, rajzot, tesit tanítok. A maradék az meg a páromé. Foglalkoztál-e ezelőtt mással is, vagy ez az első munkád? Ez az első. Milyen iskolát végeztél? Tanítóképző főiskolát.

27

Mit tartasz életed eddigi legnagyobb sikerének? A munkával kapcsolatban azt tartom sikernek, hogy még megmaradtam a pályán. Elég nehéz volt ugyanis az indulás. Az első osztályom egy nagyon különleges összetételű osztály volt, és nagyon nehéz volt velük elindulni. Miért volt különleges? A mi iskolánk a városnak egy olyan területén van, ahová a problémás családokat költöztetik ki, és így az összes gyerek a mi körzetünkbe tartozik. Persze nemcsak azok a diákok jönnek hozzánk, akiknek a családi hátterük ennyire speciális, de ez a helyzet mindenképpen kiszélesíti azokat a határokat, amit egy osztály megfelelően tud kezelni. Ez pályakezdőként feladta a leckét, de sikerült úrrá lenni a helyzeten, és így mégiscsak megmaradtam tanárnak. Ezt megelőzően voltál-e állásinterjúkon más intézményeknél, vállalatoknál? Ilyenkor származott-e hátrányod vagy előnyöd abból, hogy nő vagy? Ha igen, akkor mik voltak ezek? Azon a néhány állásinterjún, amelyeken más iskolákban voltam, nem igazán tapasztaltam bármiféle hátrányos megkülönböztetést a nememmel kapcsolatban. Azt viszont tudom, hogyha tehetik, akkor – mivel annyira kevés a férfi pedagógus a pályán – inkább férfiakat vesznek fel. Ez bármilyen tantárgyra vonatkozik. Ez nagyon érdekes, hiszen azt gondolhatnánk, hogy ez éppen egy olyan pálya, ahol a nőket részesítik előnyben. Azért tapasztalhatjuk ennek ellentétét az iskolákban, mert nagyon elnőiesedett a pálya. Sok a csonka család, és általában az apák azok, akik valamilyen oknál fogva kiváltak a családokból. A gyerekeknek szükségük van mintára, egy apaképre, akire felnézhetnek. Van-e konkrétan olyan interjú élményed, ahol tudtad, hogy azért nem téged választottak, mert volt melletted férfi jelentkező is? Nem, nincsen, de egyéb értesülésekből tudom, hogy ez így működik az ilyen helyeken. Miben látod ma a női esélyegyenlőség megvalósulását a munkahelyeden, a családodban, közvetlen környezetedben? Véleményed szerint mennyire valósul ez meg?

28

Amennyiben az előző példát vesszük, akkor ott nem nagyon, de ha bekerülünk egy jó a társaságba, akkor ott abszolút megvalósul. Ebben az esetben semmilyen hátránnyal nem kell számolni. Tehát nehéz bekerülni egy jó helyre, ott pedig már csak rajtad múlik. Tulajdonképpen igen. Ezt a saját példádon keresztül látod így. Amennyiben egy kicsit tágabb környezetet veszünk szemügyre, mondjuk a saját országodban, ott hogyan ítéled meg a női esélyegyenlőség megvalósulását? Ez egy elég nehéz kérdés, tekintve, hogy ez nekem az első munkahelyem, és nem dolgoztam másik iskolában. A tanári pályámmal kapcsolatban pedig ugyanazt tudom elmondani, amit az imént. Általában nem jellemző a tanári pályára, hogy hátrányosan különböztetné meg a nőket, de ha egy férfi bekerül egy tantestületbe, akkor azokkal talán egy kicsit elnézőbbek, engedékenyebbek a vezetőség tagjai. Tudnál-e tanácsot adni azoknak a hölgyeknek, akik pályakezdő pedagógusként szeretnének elhelyezkedni? Mit csináljanak, hogy érvényesülni tudjanak? Az én helyzetem egy elég különleges helyzet volt. Én úgy találtam ezt az állást, hogy az egyik rokonom itt dolgozik. Tulajdonképpen ez egy utolsó kapaszkodó volt. Azt mondták, hogyha máshová nem vesznek fel, akkor jöhetek ide. Így aztán én körbejártam a város összes iskoláját, óvodáját is, a környékben minden helyre beadtam a pályázatomat, ahova csak lehetett. Sajnos ez egy olyan időszak volt – és úgy tudom, hogy ez még mindig tart –, hogy nem nagyon voltak, illetve vannak üres helyek, vagy ha igen, akkor ez egy nagyon rendkívüli alkalom. Hála az égnek, nekem nagyon nagy szerencsém volt, mert ide rokoni segítséggel sikerült bekerülnöm. Éppen GYES-re ment valaki, és ez az én szempontomból nézve mázlinak tekinthető. Ha valakinek nincs ilyen szerencséje, mit tudnál neki tanácsolni a siker érdekében? Minél többször, minél több helyre beadni az önéletrajzot, hogy lássák a nevét, és ott legyen a kiválasztandó személyek között. Amíg nem talál munkát, addig viszont mindenképpen használja ki azokat a képzési lehetőségeket, amelyeket a Munkaügyi Központok nyújtanak, hiszen így könnyebbé válhat a több lábon állás lehetőségének kiépítése. Véleményem szerint ezt pozitívan fogják értékelni a leendő munkahelyen.

29

Mennyire jellemző az iskoládra a családbarát hozzáállás? Ezt a kérdést nálunk rugalmasan kezelik, mivel úgy állítják össze az órarendet, hogy akinek gyereke van, annak ne nagyon legyenek délután iskolai elfoglaltságai. A szülésből visszatérőket nagyon szívesen fogadják, a GYES-en lévőket a GYES ideje alatt is jó szívvel látják iskolai ünnepségeken, ezért mondhatom, hogy abszolút családbarát munkahelynek tekinthető az iskolám. Végh Annamária AZ ÉN TÖRTÉNETEM – INTERJÚ 7 „A FÉRFIAK TÖBBSÉGE SZERINT A HÁZIMUNKA A NŐK DOLGA, HIÁBA DOLGOZIK A NŐ IS” Névjegy Név: Sipőcz Ágnes Életkor: 26 éves Családi állapot: hajadon (menyasszony) Lakóhely: Székesfehérvár Foglalkozása: gyógytornász Mi a végzettséged, hol dolgozol most? Gyógytornász vagyok. A Szegedi Tudományegyetem Egészségügyi Főiskolai Karán végeztem, s most már három éve a Fejér megyei Szent György Kórház Csákvári Gyógyintézetében, a mozgásszervi rehabilitációs osztályon dolgozom. Azonnal sikerült elhelyezkedned, mikor lediplomáztál? Nem, azon a nyáron még nem találtam semmit, szeptembertől pedig a kórház gyermekosztályán, mint segédápolónő dolgoztam. Ez másfél hónapig tartott, amíg nem jött a mostani lehetőség. A gyermekosztályon mi volt a feladatod? Hogy kerültél oda? Úgy sikerült odakerülnöm, hogy édesanyám ott dolgozott, s így ismerte az ápolási igazgatót. Szólt neki, hogy vállalnék munkát. 12 órában dolgoztam, mindent 30

elvégeztem, amit egy segédápolónőnek kell. Részt vettem az étel- és gyógyszerosztásban, ágyazásban, a gyerekekkel is játszottam, vizsgálatokban segédkeztem, viziteltem. Végül hogy sikerült elhelyezkedned a szakmádban? Felszabadult Csákváron két gyógytornász állás. Nekem már be volt adva az önéletrajzom, így először rám gondoltak. Tehát már előre gondolkodtál, beküldted önéletrajzodat több helyre is? Igen, a megyében több helyre is. Ezek szerint a diploma után nyitott voltál bármilyen állásra az egészségügyben? Igen, úgy gondoltam, hogy amíg nem találok gyógytornász állást, addig bármi jöhet. Végeztél-e valamilyen tanfolyamot mostanában, hogy képezd magad? Igen, legutóbb elsősegély tanfolyamot csináltam, de szeretnék még a későbbiekben egyéb képzéseken is részt venni. Milyen a mostani munkarended? Teljes idejű állás, de nem 8 óra, hiszen a gyógytornászok 6 órában dolgoznak. Dolgoztál-e valaha részmunkaidőben, vagy bármilyen más, atipikus foglalkoztatási formában? Nem, de a mostani állás mellett szívesen vállalnék másodállást, ha lenne erre lehetőségem. Továbbá önkéntesként dolgozom Gánt-Bányatelepen, a Fecskepalotában, ahol értelmi fogyatékos és mozgássérült gyermekeknek tartok mozgásszervi tornát, illetve a magyar női 7's rögbi válogatott gyúrója vagyok. Ezekből az önkéntes munkákból szakmailag fejlődsz-e valamit? Igen, mindenképp. Egyrészt a rögbiseknél nagyon sokféle sérülést látok és látok el, abból sokat lehet tanulni. A Fecskepalota pedig inkább a kreativitásom fejleszti, mert a mozgássérült gyermekeknek feladatokat kitalálni, velük együttműködni nagyon érdekes, és egyben nagyon nehéz dolog is. Mit tartasz életed legnagyobb sikerének? Azt, hogy sikerült a szakmámban elhelyezkedni, amit nagyon szeretek csinálni. 31

Miben látod a női esélyegyenlőség megvalósulását? Először a saját munkahelyedre vagyok kíváncsi. Az én foglalkozásom egy női szakma, hiszen jóval több nő dolgozik gyógytornászként, mint férfi, sőt, alapvetően a kórházakban is több nő dolgozik. Bár a vezető pozíciókat inkább a férfiak töltik be: az orvosok, gazdasági igazgatók, kórházigazgatók többnyire férfiak.

A fizetésekben ez hogy jelenik meg? Egy azonos pozíciójú férfi ugyanannyit keres, mint én, hiszen ez egy közalkalmazotti munka. A fizetésünk attól függ, hogy hány éve dolgozunk. Érzel-e megkülönböztetést amiatt, hogy nő vagy? Előny-e ez vagy hátrány? A megkülönböztetés szempontjából nincs se pozitívum, se negatívum, egyszerűen kevés a férfi gyógytornász. Előny vagy hátrány? Azt hiszem, egyik sem. Mit gondolsz, ez más munkahelyeken – nem az egészségügyben, nem közalkalmazotti munkakörben – is így van? Szerintem a közigazgatásban, irányításban alig vannak nők; politikusnő is kevés. A versenyszférában pedig még mindig a férfiakat favorizálják. Eleve több férfit vesznek fel, és ők több fizetést is kapnak. Ismerősöm elmondása alapján a nagyvállalatok általában nem szeretik a nőket, főként a fiatalokat, vagy azokat, akik még szülés előtt állnak. Ezek szerint te hamarosan szeretnél gyermeket? Igen, az idén vagy jövőre szeretnék szülni. Mit gondolsz, ha GYES-re mész a munkahelyedről, akkor milyen kilátásaid vannak utána? Elvileg ilyenkor megmarad a munkaviszonyunk, s ha visszajövünk, akkor védettek vagyunk az elbocsátástól. Viszont kórházon belül áthelyezhetnek, például Székesfehérvárra, de szerencsére nekem ez nem okozna problémát. A munkahelyed családbarát? Tolerálják a kisgyerekes anyukák problémáit? Igen, maximálisan. Ettől nem tartok. Az ilyen helyzetben lévő kolléganőimmel megértőek.

32

Van-e olyan családi háttered, akikre számíthattok, akkor, amikor óvodába kell vinned a gyermeked? Igen, édesanyám már nyugdíjas. Ő tudna segíteni, illetve a munkarendem eleve olyan, hogy ez nem okozna problémát még akkor sem, ha ugyanígy Csákvárra járok dolgozni. A leendő férjemmel is együttműködünk majd. Otthon, a családodban látod-e az esélyegyenlőség megvalósulását? Úgy gondolom, hogy a férfiak többsége szerint a házimunka a nők dolga, hiába dolgozik a nő is. Jó lenne, ha ez változna, de aki „igazi férfinak” tartja magát, annál nemigen fog. Térjünk vissza a munkakeresésre. Nagyrészt elmondtad már, hogy milyen álláskeresési stratégiád volt, ismerőseid, kapcsolataid révén. Ezenkívül másféle módon is próbáltál állást keresni? Úgy voltam vele, hogy pár hónapig Fejér megyében nézek körül, majd más megyébe, más városba is beküldöm az önéletrajzokat. Kitől vagy milyen szervezettől tudnál segítséget kérni, ha állást keresnél? A munkaügyi központhoz fordulnék, ott képezném magam át, ha nincs olyan állás, ami a szakmám. Az internetet is használnám, hiszen az internet világában élünk! Tudnál-e tanácsokat adni hozzád hasonló helyzetben lévő nőknek, hogy ők hogyan próbáljanak meg elhelyezkedni? Az interneten vannak pályázatok, azokat kell megpróbálni, ha másképp nem megy. A mai világban azonban kapcsolatok nélkül nem lehet elhelyezkedni. Továbbá el kell vállalni mindent, ami az egészségügyhöz kapcsolódik, mert az mindenképpen pozitív dolog a későbbi elbírálásnál. Az én esetemben is értékelték azt a rövid időszakot, amíg segédápolónőként dolgoztam. Mit gondolsz, melyik az a tulajdonságod, ami miatt elhelyezkedésed óta folyamatosan sikerül dolgoznod, és több önkéntes munkára is felkérnek? Szerintem a tűrőképesség, az empátia, illetve a konfliktuskerülés, de a türelmem, az ami a legfontosabb. Gyolcsos Mária

33

AZ ÉN TÖRTÉNETEM – INTERJÚ 8 SOHA NEM FELADNI Névjegy Név: Lénártné Dóczi Anikó Életkor: 35 éves Családi állapot: férjezett, két fiúgyermek (7 és 4,5 fél éves) édesanyja Lakóhely: Szeged Foglalkozása: titkársági ügyintéző Mi a foglalkozása? Jelenleg a Polgármesteri Hivatalban dolgozom, mint titkársági ügyintéző. Mivel foglalkozott előtte? Rengeteg féle munkám volt. Dolgoztam vendéglátásban, bébiszitterként, ékszerész műhelyben; ha kellett, takarítottam. Nem szégyelltem a munkát. Azt csináltam, amire éppen lehetőségem adódott. Milyen iskolát végzett? Több fajta iskolát is elvégeztem. Jelenlegi munkahelyemen a művelődésszervezőmédia szakirányú diplomámat kamatoztatom. Mit tart élete eddigi legnagyobb sikerének? Talán azt, hogy ebben a lehetetlen világban van munkahelyem, családom, van tető a fejem felett, tehát van egy megalapozott életem. Sajnos sok velem egykorú fiatalt látok még otthon csücsülni a szülői házban. Hála istennek, én ezeken már túl vagyok. Az állásinterjúknál származott-e hátránya abból, hogy nő? Egyszer még lánykoromban jelentkeztem egy szerszámboltba eladónak. Minden tekintetben jó munka lett volna, számítógép tartott nyilván mindent. A próbahét alatt egyik nap nem volt áram, így a gép sem működött. Sajnos fejből nem tudtam úgy a dolgokat, ahogy kellett volna, pedig nagyon tanulékony voltam. A főnök nem adott 34

lehetőséget a további betanulásra, mondván: én mégis csak egy lány vagyok, és rövid úton elküldött. A másik eset akkor volt, amikor az eredeti szakmámban próbáltam elhelyezkedni a malomban. Csak azért nem vettek fel, mert lány vagyok. A főnök szerint nem vette volna jól ki magát, ha három műszakban beenged a malomba férfiakkal együtt dolgozni… Miben látja ma a női esélyegyenlőség megvalósulását? Szerintem egy nő hiába nyújt maximális teljesítményt, mindig lesz valami kis hiányosság, amiben elmarad. Hálátlan világ ez. Ha mi nem lennénk, szerintem semmi sem menne úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Mondok egy példát. Ha nekem túlóráznom vagy hétvégén dolgoznom kell, a férjem úgy éli meg azt a pár órát, amíg a gyerekekre vigyáz, mintha az életét kértem volna cserébe… Pedig szerintem a gyermekneveléshez a férfi is kell. Nem elég, hogy hazahozza a pénzt, és ennyi. Bár a világ kicsit kezd a „jó” irányba változni, még sok, nagyon sok idő kell ahhoz, hogy az esélyegyenlőség megvalósuljon. Milyen nehézséggel szembesült, mint családanya, amikor újra munkába kellett állnia? Szerencsére a munkahelyemen nagyon családcentrikusak, és ha gondom van, nyugodtan elmehetek, és rendezhetem a felmerülő problémát. Ennek ellenére a mindennapi rutin kialakulásához kellett egy kis idő. Eleinte nehezen tudtam beosztani az időmet, és nehezen tudtam megszervezni a mindennapjainkat segítség nélkül. Sajnos mindkettőnk családja messze él, így ha bármilyen baj van, akkor azt nekünk, saját magunknak kell megoldani. Nincs külső segítség, akire támaszkodhatnánk. Mára már minden szépen kialakult, jelenleg már jól megszokott koreográfia szerint éljük az életünket. Tudna-e olyan gyakorlati tanácsokkal szolgálni a hasonló helyzetben lévő nők számára, ami Önnél pozitív eredményeket hozott? Mit csináljanak ezek a hölgyek, hogy érvényesülni tudjanak az életben? Először is: aki családalapításra adja a fejét, az viselje következményeit, és ezt komolyan mondom. Egy gyermek nem kopog be az ajtón, és mondja azt, hogy „helló, itt vagyok, kellek vagy nem kellek?” Egy tervezett családalapításban mi akarjuk, hogy ő legyen, szóval tetszik, nem tetszik, akkor az a gyermek ott van, és nincs apelláta. Sok anyukát ismerek, akik szülés után sírnak, hogy „jaj, hova lett az alakom”, meg „mi lesz így a szabadidőmmel?” Sajnos ezek az emberek elfelejtik, 35

hogy ők már többé nem elsősorban nők, hanem anyukák. Aki nem tudja feldolgozni a szülés utáni állapotot, az forduljon szakemberhez, mert a probléma nem fog eltűnni csak úgy magától; azt kivizsgálni, majd orvosolni kell. Ha fejben és lélekben rendben van minden, akkor lehet nekifogni annak a résznek, hogy a kicsivel kialakítsunk egy olyan életet, amely mindenki számára ideális. Fel kell mérni, hogy a lakóhely milyen lehetőségeket tartogat, tudni kell váltani, és a gyermek igényeihez alkalmazkodni. Rendkívül fontos, hogy már szülés után tisztában legyen azzal az ember, hogy a közvetlen környezetében hogyan tudja elhelyezni a saját gyermekét; mi lesz, ha visszamegy dolgozni; mi lesz hónapokkal, évekkel később. Aki előre tud gondolkodni, annak az élete is könnyebb lesz. Az is fontos szerintem, hogy az otthon töltött idő ne teljen el haszontalanul. Természetesen édes és ennivaló az új jövevény, de mellette sajnos a mai világban két lábbal kell állni a földön. Ha például mondjuk pedikűrös végzettségem van, de látom, hogy a környezetemben minden sarkon működik egy, akkor másik iskolát vagy tanfolyamot választok. Sajnos élő példának itt vagyok én… Éltem-haltam a grafológiáért, eltökéltem, hogy amíg otthon vagyok a gyerekkel, megtanulom azt. Már majdnem beiratkoztam, és kifizettem a tandíjat, amikor a férjem unszolására egy kicsit utána néztem az új választott szakmámnak. Sajnos kiderült, hogy regionális szinten már 50 fölötti létszámban vannak, akik ezzel foglakoznak, és állás pedig csak egy-kettő akad, azok is csak vállalkozásban végezhetőek. Hiába akartam nagyon, mást kellett választanom, és ebbe bele kellett törődnöm. Milyen lehetőségeket használt ki, hogy nőként érvényesülni tudjon a munkaerő-piacon? A közvetlen lakókörnyezetemben jól mértem fel a lehetőségeket, és arra a szakmára fókuszáltam, amit későbbiekben kamatoztatni is tudtam. Már az otthon töltött időt is arra használtam fel, hogy kapcsolatokat építsek, olyan emberekkel találkozzak, akik érdekelnek, és általuk több információhoz jussak. Nem ültem otthon tétlenül, nem csak a szokásos babás összejövetelekre mentem el, hanem iskolába, tanfolyamra is beiratkoztam, és azokat el is végeztem. Milyen álláskeresési stratégiák vezettek a sikerhez az élete során? Nézzük csak. Például: - Állásinterjúra nem mentem slamposan, ápolatlanul. - Mindig volt nálam önéletrajz, és ennek a kicsinyített változata, az emlékeztető kártya, amely a főbb adataimat tartalmazta. 36

- A beszélgetés idejére kikapcsoltam a telefonomat, mert nincs annál kellemetlenebb, mint amikor közben zavarnak. - Nem vártam meg, hogy engem hívjanak, hanem addig mentem vagy hívtam a lehetséges állásadómat, amíg meg nem kaptam a választ, hogy alkalmaznak-e. - Nemleges válasz esetén nem csüggedtem el, hanem máris a következő állásinterjúmra koncentráltam. - Előre utána néztem, hogy kivel fogom a tárgyalást lefolytatni. Ha férfival, akkor szoknyát, ha nővel, akkor nadrágot vettem fel. - Megtanultam a cég és a főbb vezetők pontos nevét, utánanéztem a neten, hogy mi a cég főbb profilja. - Bemutatkozásnál jól megszorítottam a tárgyalófél kezét, és beszélgetés közben igyekeztem választékosan, kimérten beszélni. - Ha egyértelműen közölték velem, hogy nem én vagyok az ő emberük, a tárgyalást akkor is megpróbáltam oldott hangulatban végigvinni, mert sosem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő. Röviden ezeket tudnám útravalóul kínálni nőtársaimnak. Szekeres Sándor Gábor

37

AMIKOR A NŐI ESÉLYEGYENLŐSÉGRŐL BESZÉLÜNK Amikor női esélyegyenlőségről beszélünk, akkor mindenképpen szót kell ejtenünk a társadalomban betöltött férfi és női szerepekről. Amíg hosszú évszázadokon keresztül jellemző volt, hogy a férfi feladata elsősorban a család anyagi biztonságának megteremtésére, a nőé pedig a családi tűzhely melegének az őrzésére és fenntartására korlátozódott, addig ma már ezek a feladatok megosztásra kerültek közöttük. Nemcsak azért, mert egy családnak a jelenkorban általában szüksége van mindkét szülő keresetére, hanem azért is, hogy a nő a családon kívül is egzisztenciát szerezzen önmaga számára. Hiszen ezt követeli meg tőle a társadalom, valamint az egyetemes emberi szellem is. Gondoljunk bele, hogyan éreznénk magunkat egy olyan közösségben, amelyből kirekesztenek bennünket valamilyen indok alapján. Például azért mert túl fiatalok vagyunk, vagy túl öregek; azért, mert más városban, netalán faluban nőttünk fel; azért mert jártunk hittan órára, vagy éppen nem; azért, mert egy vagy két cukorral isszuk a kávét, esetleg egyáltalán nem is iszunk kávét…. Sorolhatnánk naphosszat ezeket, a néha teljesen nevetséges indokokat, mert van belőlük bőven. És sajnálatos módon igen sokszor találkozunk velük családokban, iskolákban, munkahelyeken, intézményekben, sőt, jártunkban keltünkben még az utcán is. Korlátozzák életünket, alárendelt viszonyba taszítanak bennünket. Ez az állapot pedig nem jó. Egészségtelen, mert az egyensúlyra való törekvés helyett a hierarchián alapszik. Ahogyan a régmúlt időkből tudjuk, ennek a hierarchiának a nők voltak a legnagyobb áldozatai. Hiszen – hasonlóan nevetséges módón a nemek közötti különbséget hangoztatva – egy nő nem hozhatott önálló döntést, hanem többnyire végrehajtó szerepre, szinte parancsteljesítésre volt kárhoztatva. Nagyon ritka kiváltságnak számított, ha egy házban beleszólhatott a családi ügyekbe, vagy fiatalkorában fiútestvérei mellett iskolai oktatásban részesült. Tudjuk, hogy nagyon sokáig nem rendelkeztek szavazati joggal, ezért másodrendű személynek tekintették őket jó néhány társadalomban. Tehát ezért, vagy azért, de mindig kirekesztettek voltak. Ilyen megkülönböztetés mellett természetes, hogy a női testben élő emberi szellem ki akart törni rákényszerített börtönéből, és be akarta bizonyítani, hogy a biológiai különbözőség, amely két részre osztja az emberi nemet, egy tőről fakad, vagyis egyenlő. A 19. század második felében feminista mozgalmak alakultak azzal a céllal, hogy érvényt szerezzenek ennek az egyenlőségnek. Ideológiájuk úgy terjedt Európa szerte, mint a futótűz, hiszen egy nagyon régóta megoldásra váró probléma állt a 38

középpontjában. Ma már nagyon sok szervezet létezik, amelyek a feminizmus jegyében próbálnak érvényt szerezni az esélyegyenlőségnek. Áldozatos tevékenységeiknek köszönhető, hogy a mérleg nyelve kezd helyrebilleni, bár még sokat kell tenni azért, hogy elérjük a tökéletes egyensúlyi állapotot, de a javuló helyzet biztató jövőképet mutat. Rengeteg olyan munkahely nyitotta meg kapuit a dolgozni akaró nők előtt, amely nagyon sokáig csak a férfi munkaerőt fogadta el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a feminista mozgalmak mellett a II. világháború – a férfiak hadba vonulása miatt – is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a nőknek lehetőséget biztosítson a legkeményebb fizikai munkától egészen a nagy szellemi terhelést igénylő hivatali munkákig. A hölgyek pedig éltek ezzel a lehetőséggel, és kiderült, hogy ugyanolyan jól helytállnak, ugyanolyan jó teljesítményre és eredményre képesek, mint férfitársaik. A nők tehát érvényt szereztek maguknak a munkaerő-piacon, de egy valamire nem számítottak. Arra, hogy az általánosan kialakult sztereotípiákat nem lehet egyik percről a másikra eltűntetni a társadalomból. Az addigi, a nemi szerepek miatt kialakult munka összehasonlítása a következőképpen nézett ki. A férfiak komoly, felelősségteljes munkát végeztek vállalatoknál, hivatalokban, gyárakban, a nők pedig egy „másodlagos” családi munkát, a háztartás vezetését és a gyermeknevelés feladatát látták el. Ebből következik tehát, ha a nők is dolgozhatnak ezekben a felelősséggel járó munkakörökben, azt a családi munka „komolyságát” tekintve csakis másodlagos szereplőként tudják megtenni, amiért természetesen kevesebb bérezés is jár. Ezt a fajta hozzáállást mind a mai napig nem sikerült még teljesen kigyomlálni a társadalomból, hiszen még mindig nagyon kevés a vállalatoknál a női vezető, valamint a bérezésben is megmaradtak a jelentős különbségek a férfiak javára. Emellett nem beszélve arról, hogy a legtöbben az otthoni háztartás vezetését és a gyermeknevelést sem tartják egyénértékű munkának – lévén, nem termel nyereséget a családi kasszába – azokkal a vállalati állásokkal szemben, ahol pénzben mérik a teljesítményt. Márpedig szülés után a nők, a biológiai adottságaik miatt kénytelenek ezt a félvállról kezelt munkakört betölteni. Sokan éppen ezért kényszernek is érzik az otthoni létet, és jóval idő előtt próbálnak szabadulni abból a természetes létből, amit a csecsemő mellett kellene tölteniük. Jó lenne végre egyszer s mindenkorra érvényt szerezni az anyaság, és persze a család fontosságának, és megadni végre a nőnek, anyának azt a tiszteletet, ami ezért – pont a társadalom életben maradását szolgáló munkájának köszönhetően – kijár neki. 39

A nemek között nem szabad, hogy a munkamegosztás csak a pénzkereset világára korlátozódjon, hanem ugyanúgy az otthon végzett tevékenységeket is meg kell osztani. Ezzel egyrészt a családban végzett munka értéke is megnőne, másrészt a nőnek nagyobb teret adna felkészülni a szülési utáni munkába állásra. Továbbképzésekre járhatna, távmunkában már kisebb nagyobb feladatok elvégzésével tudná segíteni a munkahelyét – amennyiben az a munkahely még mindig létezik, ahonnan eljött szülni –, részmunkaidőt tudna vállalni, esetleg elkezdhetné felépíteni saját vállalkozását, ami lehetővé teszi számára azt a rugalmas munkaidőt, amely igazodik a gyermek igényeihez, szükségleteihez. És ugyanezzel a családközpontú gondolkodással kell az apának is rendelkeznie. Ehhez persze olyan törvényi háttérre, valamint vállalati nézőpontváltásra lenne szükség, ami nem mechanikus gépekként, hanem emberi lényekként tekint a munkavállalókra, akiknek biológiai sajátosságaik, illetve lelki és szellemi igényeik vannak. Egy ilyen munkáltatói attitűd eredményeként az egyének munkához való hozzáállása is pozitív irányban változna, csökkentve a stressz faktor tényezőit, így nagyobb terhelést is sokkal könnyebben elviselne. A vállalat pedig méltán nevezhetné magát a gazdaság egyik hatékony organikus gépezetének. Néhány megoldási javaslat dr. Borbély Szilvia tollából:  részmunkaidő (kötelező lenne az anyáknak/apáknak lehetőséget adni részmunkaidőre a gyerek 6-7 éves koráig) – itt hangsúlyozva a lehetőség szót  rugalmas munkaidő, távmunka  kisgyerekes családok esetében az apának is biztosítania kellene a plusz szabadnapokat, munkaidő-kedvezményt, amiket a gyerekellátásra használhatnának fel  rugalmas és hatékony továbbképzési lehetőségek biztosítása a nők számára, hogy ne érezzék, hogy lemaradnak a gyermekvállalás, családi feladatok miatt  a családbarát munkahely cím komoly anyagi előnyöket jelentsen a cégeknek  rugalmas, megfizethető gyermekintézmények (bölcsőde, óvoda, családi napközi, családi gyermekfelügyelet) – a térítések munkáltató általi támogatása (pl. béren kívüli juttatás, cafeteria formájában)  a nagy intézmények saját óvodát és bölcsődét is működtethetnének  a nagyszülők hivatalos bevonása a gyermekellátásba

40



a nők fordulhassanak hatékony érdekvédelmi szervezetekhez, akik tárgyalnának a munkáltatókkal, hatékony munkaügyi ellenőrzések működtetése1

Ezek a javaslatok is mutatják, hogy egy olyan komplex megoldási stratégiára van szükség, ami biztos alapot teremt a családbarát társadalomnak, valamint a nemek közötti munkamegosztásra épülő egyenlőségnek. A továbbiakban két olyan területet fogunk érinteni, amelyet a megoldási javaslatok között is láthattunk, és amelyek a női esélyegyenlőség megteremtésében kulcsszerepet játszanak. Ez a két terület az atipikus foglalkoztatási formák, illetve a családbarát munkahelyek megteremtése.

1

Dr. Borbély Szilvia – Dr. Laczkó Zsuzsanna: Nemek egyenlőségének érvényesülése az adó- és TBrendszerekben, és hatásuk a nők foglalkoztatására Magyarországon, SEED Kisvállalkozások-fejlesztési Alapítvány, Budapest, 2010, 21. oldal

41

AZ ATIPIKUS FOGLALKOZÁSI FORMÁK Az atipikus foglalkozási formák a XX. második felében kezdtek Európában elterjedni. Az idesorolt tevékenységek a „hagyományosnak” tekintett alkalmazási módoktól. Általában rövidebb, avagy kötetlenebb munkaidejű foglakoztatást jelentenek, ami költséghatékony a munkaadó számára. Ugyan az atipikus munkaformák számos, korábban elért előny elvesztésével járhatnak – például fizetett szabadság, az egészségbiztosítási hozzájárulás, néhány esetben a nyugdíj biztosítás - a munkavállaló számára is sokszor vonzóbbnak tűnek, mint a munkaviszony. Segítségükkel munkalehetőséghez juthat számos olyan munkavállaló is, aki a képzetségi szintje, vagy akár egyéb mások, például egészségi állapota, élethelyzete miatt másként nem tudott volna keresethez jutni.2 Az atipikus munkavállalást idehaza hajlamosak vagyunk az otthonról végezhető munka fogalmával összekötni, holott ennél sokkalta kiterjedtebb gyűjtőfogalomról van szó. Tóth Sándor összefoglaló cikke lehetőséget biztosít arra, hogy megismerjük az atipikus foglalkoztatás különböző formáit. Felsorolásként tekintsük át ezeket: RÉSZMUNKAIDŐS FOGLALKOZTATÁS Részmunkaidős foglakoztatás esetén az alkalmazás a munkakörre megállapított teljes munkaidőnél rövidebb időre – általában napi 4-6 órára szól, a munkabérnek a munkaidővel arányosan történő megállapításával. A részmunkaidős foglalkoztatás munkaviszony keretében végzett tevékenység, és a munkavállaló munkaidejével arányos bért kapja. A nők, kiemelten e kisgyermekes anyák előszeretettel élnek a részmunkaidős foglalkoztatás nyújtotta lehetőségekkel, de épszerű a szellemi szabadfoglalkozásúak illetve a tanácsadók körében is. A részmunkaidős állásba való elhelyezkedés esetén mindenképp célszerű megvizsgálni a nyugdíj-jogosultság alakulását, hisz az elismert szolgálati idő nagymértékben is csökkenhet. A részmunkaidős foglalkoztatás elterjedését hátráltathatja, ha emiatt dupla annyi munkahelyet kell kialakítani (például amikor időátfedéssel dolgoznak a munkatársak, így kétszer annyi asztal, számítógép, Internet hozzáférés, telefonvonal szükséges). Szintén nehézséget okozhat, ha az irányítói teendőket ellátó vezetőek duplán kell kiosztania a feladatokat, illetve beszámoltatni a dolgozókat.

2

Tóth Sándor (2009): Atipikus foglalkoztatás: mindent a műfajról, [origo], http://www.origo.hu/allas/tipp/20091112-munkaerokolcsonzes-bedolgozas.html 2011.március.02.

42

BEDOLGOZÓ JOGVISZONY Bedolgozói jogviszony olyan önállóan végezhető munkára lehet létesíteni, amelyre a teljesítménykövetelmény munkanorma formájában, illetőleg más mennyiségi vagy minőségi mutatók segítségével meghatározható. A bedolgozói jogviszony csak írásbeli megállapodással jöhet létre, melyben meghatározandó a bedolgozó által elvégzendő tevékenység, a munkavégzés helye, valamint a költségtérítés módja és mértéke. A bedolgozói tevékenységet általában csak mellékállásként érdemes felvállalni, mert a fizetések, az elvégzendő feladatok jellegéből fakadóan az alacsonyabb kategóriába tartoznak (például varrás, apróbb összeszerelések, ragasztás, csomagolás). TÁVMUNKA A távmunka lényege tehát, hogy az otthoni számítógép össze van kötve a munkahellyel, ami keresztül a munkáltató tartja a kapcsolatot a munkavállalóval, a munkavállaló leadhatja a munkát, a munkáltató a számítógépen keresztül utasíthatja, stb. A távmunka végzéséhez a feleknek a munkaszerződésben az általános feltételeken kívül meg kell állapodniuk például az eszközök biztosításába, illetve a felmerült egyéb költségek (estelegese útiköltség) megtérítésébe. A távmunka bizonyos szakmákban mind két félnek költségtakarékos megoldást jelent. A munkáltatónak például nem kell kialakítania irodai munkahelyet, míg a munkavállaló otthon dolgozhat, a maga oszthatja be a munkaidejét, így sem időt, sem pézt nem kell fordítani az utazásra. A távmunkás foglalkoztatás lehetősége elsősorban a számítógéppel végezhető munkáknál merül fel (például grafika, adatbeviteli, fordítási munkák). Ez jelenti az elterjedésének a gátját is, hisz internetes kapcsolat megléte nélkül szinte lehetetlen a kommunikáció a foglalkoztatóval. ÖNFOGLALKOZTATÁS A nemzetközi munkaszervezet (ILO) definíciója szerint, önfoglalkoztatónak minősülnek az önálló céggel nem rendelkező, azaz a jogi személyiséggel nélküli vállalkozások dolgozó tulajdonosai, függetlenül attól, hogy vannak -e alkalmazottaik. Ugyan akkor önfoglalkoztatóvá válhatnak azok a tartósan munkanélküliek is, akik a környezetükben találnak annyi munkalehetőséget, hogy ebből eltartsák magukat. Így ezen foglalkozatási forma „elterjedését” az állami ellátórendszer (munkaügyi központok) is támogatja. ALKALMI MUNKAVÁLLALÁS Átmeneti időszakra történő, csak alkalmankénti foglalkoztatás esetén ajánlott az Alkalmi Munkavállalói Kiskönyvvel való foglalkoztatás. A felhasználása eléggé kötött 43

jogszabályok szerint történik, alkalmazásáról külön törvény rendelkezik. E foglalkoztatási forma legfőbb előnye a rugalmasság. A munkavállalónak előny, hogy az alkalmazás jogszerző (e napokkal a munkanélküli-ellátás is meghosszabbodik), a munkaadóra pedig minimális adminisztrációt ró. Megoldást jelenthet az alulképzettek foglalkoztatás, a szezonális munkák esetén, vagy akár a kisgyermek melletti esti munkák jogszerű elvállalására is. A visszaélések miatt az alkalmi munkavállalás szabályai nagy eséllyel változnak 2010-től. A kormány által támogatott törvénymódosítást az Országgyűlés már tárgyalja. MUNKAERŐ-KÖLCSÖNZÉS A munkaerő-kölcsönzés során a munkavállaló és a kölcsönadó cég között munkaviszony áll fenn, de a munkaviszony harmadik cégnél való munkavégzésre jön létre és a munkavégzés irányítása és ellenőrzése a foglalkoztató harmadik cég feladata. A munkavégzés a kölcsönvevőnél ideiglenes jellegű, így a kölcsönzés általában határozott idejű foglalkoztatást jelent. Munkaerő-kölcsönzés során tehát három személy vesz részt a folyamatban és két jogviszony jön létre (egy munkajogi és egy polgárjogi). A munkaerő-kölcsönzés napjainkra már külön iparággá nőtte ki magát. A törvény ezért napjainkban már számos foglalkoztatási és bérezési garanciát nyújt a munkavállalók e jelenleg még relatíve szűk köre számára. Mind a gazdasági, mind az egyéb munkaügyi előnyei jelentős mértékben növelik népszerűségét. Kölcsönzés során a munkaadó mentesül az adminisztrációs kötelezettségek alól, a munkavállaló pedig – főleg, ha hosszabb ideje nem talált tartós munkát – határozatlan vagy hosszabb határozott idejű szerződéshez juthat, sőt általában több lehetőség közül választhat, és járandóságát, bérét nagy biztonsággal megkapja. A kölcsönzés során lehetőség nyílik képzett munkavállalók rövid időre (szabadságolás, krízishelyzetre, vagy csak egy projektre) történő kölcsönzése, de egyes alacsonyabban képzett rétegek (például: operátorok, betanított munkások) a munkaerőpiacon maradását is elősegíti. Másik előnye, hogy a kölcsönbevevő cég a kölcsönbeadó cégre delegálja a munkavállalókkal való munkaügyi teendőket, problémákat. Hátránya főleg a munkavállaló oldalán jelentkezhet, mert létszámcsökkentés esetén a munkaadók általában először a kölcsönzött dolgozóktól válnak meg.3

Tóth Sándor (2009): Atipikus foglalkoztatás: mindent a műfajról, [origo], http://www.origo.hu/allas/tipp/20091112-munkaerokolcsonzes-bedolgozas.html 2011.március.02. 3

44

A kisgyermekes édesanyáknak leginkább javasolható atipikus foglalkoztatási formák a már tárgyalt távmunka és a részmunkaidős foglalkoztatás, valamint az alábbiakban olvasható megosztott munkakör és a rugalmas munkaidő. MEGOSZTOTT MUNKAKÖR – „JOB SHARING” Kevéssé ismert Magyarországon, pedig sok lehetőséget rejt magában, amikor egy 8 órás munkakört két munkavállaló együttesen tölt be. Alapvetően megoldható két részmunkaidős munkaszerződés és a hozzájuk megfelelően kialakított munkaköri leírások segítségével. Előnyei a „sima” részmunkaidőhöz, illetve a teljes állású munkaviszonyhoz képest:  mivel a két munkatárs egymást bármikor helyettesítheti, folyamatosan biztosított a munkakör feladatainak ellátása;  magasan kvalifikált munkaerőt igénylő területeken is jól alkalmazható, ami általában nem jellemző a részmunkaidős munkakörökre;  nem korlátozza az előmeneteli, továbbképzési lehetőségeket, mert a két munkakört megosztó munkatárs inkább számít „teljes jogúnak” mint a részmunkaidősök;  a munkavállalók élethelyzetéhez jól alkalmazkodik (van példa arra is, hogy házastársak osztanak meg egy munkakört, amíg kicsi a gyerek, és arra is, hogy a családanya és a család nélküli fiatal eltérő magánéleti időbeosztását optimalizálja a helyzet, itt sem kell csak a napi 8 órás munkaidő merev kettébontására gondolni);  nem marad félbe munka, amikor lejár a (rész)munkaidő, mert a „váltótárs” befejezi;  a két munkatárs kiegészítheti egymás tudását, tapasztalatát, készségeit (pl. az egyikük szeret ügyfelekkel találkozni, a másik jobb az adminisztrációban);  az egymás iránti felelősség többlet teljesítményre sarkall. Az osztott munkakör esetén kiemelt figyelmet kell fordítani a két munkatárs, valamint felettesük közötti kommunikációra, valamint a feladatok arányos megosztására.4

4

Balassa Andrea – Horváth Anna – Kissné Révai Terézia – Dr. Hambalkó Dominika (szerk.): Családbarát munkahely, motivált alkalmazott – praktikus információk mikor- és kisvállalkozások számára, SEED Kisvállalkozások-fejlesztési Alapítvány, Budapest, 2010, 47. oldal

45

RUGALMAS MUNKAIDŐ Ennek szabályait is a Munka Törvénykönyve részletezi, és természetesen ilyen munkaszerződés esetén is érvényes valamennyi munkaadói törvényi kötelezettség. Jó tudni, hogy itt is nagyon sokféle lehetőség van, a napi szorosabb, kisebb játékteret kínáló törzsidős rendszertől a teljesen rugalmas, feladat centrikus munkavégzésig. Természetesen a munkavállaló érdekét és igényeit össze kell hangolni a vállalkozás igényével, hogy ez utóbbi a munkaerő munkaidő kapacitását minél jobban ki tudja használni. Mikro-vállalkozások esetében a rugalmas munkaidő majdhogynem alapszabály. Az ekkora cégeknek többnyire az a fő versenyelőnye, hogy testreszabott szolgáltatást, ügyfélkezelést tudnak nyújtani, másrészt pedig nem engedheti meg magának azt a pazarlást, hogy a munkatárs(ak) tétlenül üldögéljenek az íróasztaluk mögött, várva a munkaidő végét. Ez nagyfokú rugalmasságot vár el nemcsak a tulajdonostól, hanem az alkalmazottól is. Természetesen, hogy ez nem mehet a munkatárs magánéletének rovására, de egymás szempontjainak kölcsönös figyelembevétele esetén nagyon könnyen található olyan munkarend, amely a munkaadónak és a munkavállalónak egyaránt kedvezőbb, mint a klasszikus napi 8 óra.5 Ezeket a foglalkoztatási formákat egyelőre kevesebb munkahelyen vezették be, mint amennyi munkahelyen igény lenne rá. Persze ahol a családi élet harmóniája fontos, ott figyelnek arra, hogy a munkavállalók részére úgynevezett családbarát megoldásokat kínáljanak.

5

Balassa Andrea – Horváth Anna – Kissné Révai Terézia – Dr. Hambalkó Dominika (szerk.): Családbarát munkahely, motivált alkalmazott – praktikus információk mikor- és kisvállalkozások számára, SEED Kisvállalkozások-fejlesztési Alapítvány, Budapest, 2010, 46. oldal

46

CSALÁDBARÁT MUNKAHELYEK A CSALÁDBARÁT MUNKAHELYRŐL Mitől családbarát egy munkahely? Azt gondolhatnánk, hogy attól családbarát egy munkahely, hogy odafigyel a nők, az anyák igényeire. Részben igazunk is van, de a családbarát magatartás nem csak az anyára, az apára is vonatkozik. Akkor számít családbarátnak egy munkahely, ha nem problémaként tekint a családra, a gyerekekre, az anya és az apa családdal kapcsolatos teendőire, összességében a munkavállalók magánéletére, hanem megértően, rugalmasan kezeli az ilyen jellegű teendőket. Fontos kiemelni a férfiakat, hiszen ma már nem ritka, hogy az apa marad otthon a gyermekkel, vagy az apa intézi a család ügyes-bajos dolgait. Továbbá, azt is hangsúlyozni kell, hogy egy családban nem kizárólag a gyerekekkel összefüggő teendői vannak a szülőknek. CSALÁDBARÁT INTÉZKEDÉSEK Lássuk, milyen családbarát intézkedéseket hajthat végre egy munkáltató. Családbarátnak számít az a munkahely, amelyik:      

kapcsolatban marad a kismamákkal foglalkoztat kisgyermekes anyákat lehetőséget biztosít atipikus foglalkoztatási formában való munkavállalásra (távmunka, rugalmas munkaidő, részmunkaidő, stb.) kapcsolatban marad azokkal a munkavállalókkal, akik a cégtől mentek nyugdíjba rendez vállalati családi ünnepségeket ha válságba kerül, a leépítést a legutolsó lépésnek tartja

A családbarát intézkedések csoportosítása témakör szerint: Munkaidő      

rugalmas munkakezdés/befejezés rugalmas munkaidő rövidített munkahét, munkaidő túlmunka csökkentése részmunkaidő a munkaidő önkéntes beosztása 47

Munkavégzés:     

otthonról végezhető munka munkakör/állásmegosztás alkalmi, időszakos munka távmunka több műszakos munka, műszakcsere

Szabadság:     

szülési szabadság meghosszabbítása szülés utáni szabadság (apáknak is) gyermekgondozási szabadság (apáknak is) fizetés nélküli szabadság bővítése családi szabadság6

MIÉRT JÓ A MUNKAVÁLLALÓNAK? Hogy miért jó családbarát munkahelyen dolgozni, az nem szorul magyarázatra, mégis emeljünk ki néhány dolgot. Az a munkavállaló, amelyik családbarát munkahelyen dolgozik, kiegyensúlyozott, biztonságban érzi magát, tudja, hogy számíthat a munkáltató megértésére, rugalmasságára, és ezért cserébe kiemelkedő teljesítményre képes. MIÉRT JÓ A MUNKÁLTATÓNAK? Ha egy vállalat családbarát azzal lojális munkaerőt tudhat magáénak, amit bármilyen más módszerrel kikényszeríteni, elérni nem lehet. Valamint a lojális, kiemelkedően teljesítő munkaerő növeli a vállalat versenyképességét. Vagyis a nem mérhető családbarát magatartás mérhető gazdasági eredményt hozhat. A családbarát munkahely kialakításának előnyei a munkáltató szempontjából: 

a lakosság több mint fele nő, a nők nagy részben befolyásolják a vásárlói döntéseket, a női munkatársak pedig segíthetnek a női vásárlók megértésében

6

Balassa Andrea – Horváth Anna – Kissné Révai Terézia – Dr. Hambalkó Dominika (szerk.): Családbarát munkahely, motivált alkalmazott – praktikus információk mikor- és kisvállalkozások számára, SEED Kisvállalkozások-fejlesztési Alapítvány, Budapest, 2010, 48. oldal

48

  



 



a nők különböző, egymást kiegészítő munkatapasztalatai, kompetenciái hasznosak lehetnek a vállalat számára a nők alkalmazásával pozitív képet fest magáról a szervezet a családbarát munkahelyen felszabadultabbak a munkavállalók, jó a hangulat, melynek következtében javul a kommunikáció és az ügyfélszolgálat minősége az atipikus munkavégzési formák nem csak a kisgyermekes nők, minden munkavállaló esetében hatékonyabbá teheti a munkavégzést, könnyebbé teheti a munka és a magánélet összehangolását, ami csökkentheti a fluktuációt, a hiányzást az atipikus, rugalmas munkaformák jobban illeszkednek a megváltozott vállalati igényekhez, mint a hagyományos munkaformák költséghatékonyabb megtartani azt a női munkavállalót, aki már bevált, még akkor is, ha élethelyzetében változás következik be, hiszen így nem szükséges új munkaerőt keresni, kiképezni a családbarát munkahelyen motiváltabbak, kreatívabbak a munkavállalók7

A családbarát munkáltatók meggyőződése, hogy nem csak érdemes családbarát módon vezetni egy szervezetet, de nem is lehet másképp. Hiszen olyan sokat nyernek vele, hogy eltörpülnek a negatívumok, nehézségek. Ugyanakkor azt is fontosnak tartják, hogy a rugalmasság kétoldalú legyen, mert az nem működik hosszú távon, hogy a munkavállalónak gyakran akad elintéznivalója munkaidőben, de ezt nem hajlandó kompenzálni. Sajnos nagyon kevés családbarát munkáltató van ma Magyarországon. Sokkal elterjedtebb az a munkáltatói felfogás, hogy a munkavállaló bármikor pótolható, ha nem megfelelő, így aztán mindenki erején felül igyekszik bizonyítani a munkahelyén, aminek aztán a család issza meg a levét. Reméljük, hogy ezzel a kiadvánnyal nem csak a munkavállalóknak mutatunk utat és adunk lehetőségeket, alternatívákat, hanem a munkáltatókat is sikerül ösztönözni családbarát munkahelyek kialakítására.

7

Balassa Andrea – Horváth Anna – Kissné Révai Terézia – Dr. Hambalkó Dominika (szerk.): Családbarát munkahely, motivált alkalmazott – praktikus információk mikor- és kisvállalkozások számára, SEED Kisvállalkozások-fejlesztési Alapítvány, Budapest, 2010, 42. oldal

49

IRODALOMJEGYZÉK Balassa Andrea – Horváth Anna – Kissné Révai Terézia – Dr. Hambalkó Dominika (szerk.) (2010): Családbarát munkahely, motivált alkalmazott – praktikus információk mikor- és kisvállalkozások számára, SEED Kisvállalkozások-fejlesztési Alapítvány, Budapest Dr. Borbély Szilvia – Dr. Laczkó Zsuzsanna (2010): Nemek egyenlőségének érvényesülése az adó- és TB-rendszerekben, és hatásuk a nők foglalkoztatására Magyarországon, SEED Kisvállalkozások-fejlesztési Alapítvány, Budapest Laky Teréz (2005): A Magyarországi munkaerőpiac 2005., Foglalkoztatási Hivatal, Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Budapest Sári Nóra: Családbarát munkahelyek – a gyakorlatban. CV Centrum, http://www.cvcentrum.hu/career.php?menu=2&lastmenu=69&text_id=647 2011. március 05. Tóth Sándor (2009): Atipikus foglalkoztatás: mindent a műfajról, [origo], http://www.origo.hu/allas/tipp/20091112-munkaerokolcsonzes-bedolgozas.html 2011. március. 02.

50