LESZ GÁZ, VAGY GÁZ LESZ? - avagy hogyan fékezheti meg az EU az orosz energiafegyvert? -

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Nappali tagozat EU kapcsolatok szakirány

LESZ GÁZ, VAGY GÁZ LESZ? - avagy hogyan fékezheti meg az EU az orosz „energiafegyvert”? -

Mottó: „ A Gazprom maga se nem jó, se nem rossz. Olyan, mint egy Kalasnyikov, vagy egy Colt, amit használhatnak megfélemlítésre, vagy védekezésre. A morális értéke attól függ, hogy milyen szándékai vannak annak a személynek, akinek a ravaszon van a keze” ( Panyushkin, Sygar)

Budapest, 2009. április 10.

Készítette: HAUCK ATTILA

1

TARTALOMJEGYZÉK: BEVEZETÉS

6

I.

Az Európai Unió Energiastratégiája

12

1.1.

A Zöld Könyv és az energia

14

1.1.1. 1.1.2. 1.1.3. 1.1.4. 1.1.5. 1.1.6.

Versenyképes belső villamos energia- és gázpiacok kialakítása az EU-ban Szolidaritás ösztönzése az EU tagállamai között Az éghajlatváltozás kezelése Egy fenntartható és biztonságos Uniós energiaszerkezet kialakítása Az innováció támogatása Egy egységes EU-s energiaügyi külpolitika kialakítása

14 14 15 15 15 16

1.2.

Az „Európai energiapolitika”

17

1.2.1. 1.2.2. 1.2.3. 1.2.4. 1.2.5. 1.2.6.

Belső energiapiac kialakítása Szolidaritás, és az olaj- gáz- és villamosenergia-ellátás biztonsága EU kibocsátás-kereskedelmi rendszere (ETS) Energiahatékonyság fejlesztése Megújuló energiák növelése Alacsony szén-dioxid kibocsátású energiatermelés ösztönzése fosszilis tüzelőanyagokból 1.2.7. Az atomenergia kérdése 1.2.8. Nemzetközi energiapolitika kialakítása 1.2.9. Európai stratégiai energiatechnológiai terv felé

19 19 19 20

1.3.

Az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálata

20

1.3.1. 1.3.2. 1.3.3. 1.3.4. 1.3.5.

Kulcsfontosságú infrastruktúrafejlesztések Energiaügyi kapcsolatok fejlesztése A kőolaj- és földgáz készletek és válságkezelő mechanizmusok Energiahatékonyság növelése Az EU saját erőforrásainak hatékonyabb kiaknázása

20 21 21 21 21

1.4.

A SET terv

22

1.4.1. Intelligens Energia - Európa Program és Versenyképességi és Innovációs Keretprogram

2

18 18 18 18 18

22

II.

A jelenlegi energia-ellátottsági helyzet az EU-ban

24

2.1.

Felhasználható energiaforrások

24

2.1.1. Atomenergia 2.1.2. A megújuló energiák 2.1.3. Fosszilis energiahordozók: szén, kőolaj, földgáz

24 25 27

2.2.

27

Energiatermelés vs. Energiafogyasztás – Energiamérleg

2.2.1. Energiatermelés 2.2.2. Energiafogyasztás 2.2.3. Energiaimport az EU-ba

28 28 31

III. Az Európai Unió energiadiplomáciája

34

3.1. Az EU és Oroszország viszonyának alakulása

36

3.1.1. A PCA megállapodások 3.1.2. Az Európai Unió és Oroszország energiadialógusa 3.1.3. Az orosz energiastratégia 2020-ig

37 38 41

IV. Oroszország speciális helyzete az energiaellátás – importfüggőség relációjában

45

4.1. Hogyan működik az „energiafegyver”?

49

4.1.1. 4.1.2. 4.1.3. 4.1.4. 4.1.5.

49 49 50 50 51

Árpolitika Vezetékpolitika Energetikai vállalatok szerepe Együttműködés másokkal Az orosz- ukrán gázvita

4.2. Az európai és orosz vállalatok szerepe az Unió energiaellátásban

52

4.2.1. Az orosz tőkétől és vállalatoktól való félelem 4.2.1.1 A MOL - Szurgut ügy

53 54

3

4.2.2. Az energetikai vállalatok bemutatása 4.2.2.1. A Gazprom birodalma 4.2.2.2. A Rosnyefty 4.2.2.3. A Transznyefty 4.2.2.4. A Royal Dutch Shell 4.2.2.5. A British Petrol

55 55 57 58 58 59

4.3.

61

Az EU és Oroszország vezetékpolitikájának dilemmái

4.3.1. Az Unió gázhálózati törekvései 4.3.1.1. Az Északi Áramlat gázvezeték 4.3.1.2. A Déli Áramlat gázvezeték 4.3.1.3. A Nabucco gázvezeték 4.3.1.4. A lehetséges alternatíva - az LNG

61 62 64 65 67

KONKLÚZIÓ

70

Irodalomjegyzék

76

Mellékletek

82

4

Ábrák jegyzéke: 1. ábra: Legfontosabb energiatermelők az EU-ban

28

2. ábra: Az EU legnagyobb energiatermelői és fogyasztói

29

3. ábra: Az EU-27-ek termelése és fogyasztása

30

4. ábra: Energiahordozó-import az EU-ba származási országok szerint

31

5. ábra: Változó kőolajárak

35

6. ábra: „Oroszbarátiság” számokban

47

5

BEVEZETÉS Gyorsan változó világunk egyre nagyobb kihívások elé állítja az emberiséget. Ezeknek a megoldása rendkívül fontos a Földünk életben maradása szempontjából. Ilyen kihívások például a környezetvédelem, a globális felmelegedés, a terrorizmus és még sorolhatnánk, de talán a legfontosabbak az alapvető szükségletek kielégítését veszik górcső alá. Ilyenek például az ivóvízellátás kérdése, az élelmiszerhiány, az energiaellátás kérdései. A világgazdaság fejlődésével, különösen az iparosodás és az ipari forradalmak eredményeként alakult ki egy olyan környezet a modern államokban, amelyben kiemelt szerepet kap a termelés és fogyasztás. Mindekét elemhez szükség van valamiféle mozgató erőre, ami nem más, mint az energia. Ahhoz, hogy ezt a kapcsolatot folyamatosan életben tudjuk tartani, szükség van az energia folyamatos rendelkezésre állására. Ennek a megoldása azonban kifejezetten nehéz feladat egy olyan globalizálódott világgazdaságban, ahol egyre nehezebb energiához jutni, illetve az sem teljesen mindegy hogy milyen feltételekkel. Az Európai Unió azon gazdasági területek közé tartozik, amelyekben az energiafogyasztás meglehetősen magas, az igény a jövőben nem hogy csökkenne, sőt inkább nőni fog. A nagyjából 450 millió fogyasztó ezért igen nagy kihívás elé állítja az energiaszektort. Vajon képes lesz –e egy ekkora piac számára megfelelő minőségű és mennyiségű erőforrást biztosítani ahhoz, hogy az megfelelően működjön? Szakdolgozatomban arra keresem a választ, hogy az Európai Unió milyen törekvéseket tesz, vagy ha úgy tetszik milyen politikát folytat annak érdekében, hogy megoldja a jelenlegi 27 tagállamának energiaellátási kérdéseit, tehát biztosítsa az EU energiaellátását. Az egyik legmeghatározóbb elem a képletben Oroszország és az EU viszonya, mert Oroszország kezében van az „energiafegyver”, különös tekintettel a földgázra. Vajon a készülődőben lévő uniós energiapolitika képes lesz szembeszállni az orosz „energiafegyverrel”? Hogyan lehet az „energiafegyvert” hatástalanítani? Hosszú és rövidtávon milyen megoldásokat kínál az EU energiapolitikája az energiaellátás biztosítására és az orosz földgáz importfüggőségének csökkentésére? Tehát az orosz importfüggőség és az EU ellátásbiztonságának összefüggéseit szeretném bemutatni.

6

A téma aktualitását az adja, hogy Oroszországot sok vád érte amiatt, hogy 2009 januárjában leállította az Ukrajnán keresztül menő, EU-ba irányuló gázszállítást. Az Európai Unió több keleti tagállama így a tél kellős közepén gáz nélkül maradt. Ez az esemény rámutatott arra az uniós gyengeségre, hogy az energiaellátás nagyon importfüggő, emellett Oroszországnak kiszolgáltatott. Az Uniónak tehát ki kell dolgozni egy olyan stratégiát, aminek a segítségével garantálni tudja a tagállamok számára az energiaellátást anélkül, hogy attól kéne félniük, hogy az orosz „energiafegyver” ismét lecsap rájuk. Az energiaigény egyre csak nő, de megválaszolatlan kérdés, hogy vajon képes lesz –e a világ, és különösen az Európai Unió ezt a növekvő igényt fedezni. Nyilván nem bennem vetődött fel először a megoldandó probléma. Az Európai Unió is foglalkozik ezzel a témával, megpróbál lépéseket tenni a helyzet megoldása felé, de ez korántsem egyszerű. Nem lehet az energia-kérdést önmagában vizsgálni, hiszen ha lehetne, akkor valószínűleg nem lenne már megoldatlan. Rendkívül összetett, az egész világot érintő téma ez, összekapcsolódik a környezetvédelemmel, a kutatás-fejlesztéssel, a külpolitikával és még sorolhatnám. Ezért van szükség arra, hogy átfogóan közelítsük meg ezt a területet. Az energia ellátás biztonságának kérdése tehát olyan nehézségeket vet fel, amit a szakdolgozatomban szeretnék bemutatni. Különös figyelmet szeretnék fordítani az Európai Unió politikájában elfoglalt helyére, szerepére, amit az első fejezetben taglalok. Bemutatom az EU alakuló energiapolitikáját és az általa képviselt irányvonalakat. Nem utolsó sorban be szeretném mutatni az Unió aktuális energiaellátási helyzetét és nehézségeit, amit a második fejezetben írok le részletesebben. Ebben a részben térek ki a nagyfokú orosz (gáz)importfüggőségre is. Úgy gondolom, hogy a diplomáciai kapcsolatok bemutatására azért van szükség, mert az EU nagyon nagy mértékben energiaimport-függő, így az ellátás biztonság, és az importfüggőség relációjának megvizsgálásán keresztül lehetne tisztább képet kapni arról, hogy vajon képes lesz –e az Európai Unió biztosítani a tagállamai energiaellátását, de legalábbis fejlődni ebbe az irányba. Az Unió és Oroszország energia-diplomáciáját a harmadik fejezetben dolgozom fel, különös tekintettel a két fél energiadialógusára. Oroszország a legnagyobb energiaexportőr az EU irányába, a legfontosabb partner szerepét tölti be, hiszen az EU-ba exportált földgáz 42%-a, a kőolaj pedig 33,5%-a származik innét. A 7

többi beszállító ország is fontos emellett, de egyikőjük sincs olyan speciális helyzetben az EU-val, mint a „Nagy Medve”. Norvégia a második legjelentősebb importőr, földgáz és kőolaj tekintetében, azonban Norvégia mindig is megbízható partner volt - és valószínűleg maradni fog továbbra is - az EU szemében, így úgy gondolom, hogy az ő helyzetével nem foglalkozom a továbbiakban. Szintén nem szeretnék kitérni a többi energiaexportáló országra, bár az ő szerepük is befolyásoló az EU szempontjából, de nem ennek a kapcsolatrendszernek a bemutatása a szakdolgozatom célja. Úgy ítélem meg, hogy az uniós és az orosz viszony bemutatásával kellő képen rá tudok világítani az importfüggőség és az energiaellátás biztonságának kapcsolatára. A negyedik fejezetben megvizsgálom az „energiafegyver” létezésének problematikáját, és Oroszország hozzá fűződő kapcsolatát. Kitérek a Gazprom és az orosz állam meghatározó szerepére, és megvizsgálom a vezetékpolitikát, tehát azokat a tervezett vezetékeket, amelyek az Unió energiaellátásban komoly szerepet fognak játszani a jövőben. Felmerült bennem az a gondolat, hogy esetleg energiahordozó specifikusan kellene közelíteni a téma felé, azonban úgy döntöttem, hogy bár néhol kitérek az egyes energiahordozókra - a kőolajra és a földgázra - külön-külön is, de nem húzok közöttük éles határvonalat. A tendenciákat veszem figyelembe inkább, hiszen az energiafegyver sem válogat energiahordozók tekintetében - módszerei között, mindenesetre a földgáz segítségével lehet a legjobban szemléltetni a tendenciákat, ezért főleg erre koncentrálok. Végül szeretnék lehetséges megoldásokat találni az orosz importfüggőség csökkentésére és az EU energiaellátás-biztonságának növelésére. Összefoglalom a szakdolgozat gondolatait, és megvizsgálom, hogy milyen válasz adható a bevezetőben feltett kérdésre.

8

Az Európai Unió is megpróbálja komplexen vizsgálni az energetika kérdéskörét. Az 1950-es években létrehozott Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK), illetve az Európai Atomenergia Közösség, (Euratom) már abba az irányba mutatott, hogy közös összefogás kell ezen a téren. Azóta sokat változott a világ, mégsem történt komolyabb előrelépés az ügy érdekében. Azonban a felelős európai politikusok tisztában vannak azzal, hogy egy közösségi szintre emelt energiapolitika szükséges. Jelen állás szerint ennek a megalkotása tervben van, de kezdenek körvonalazódni a súlypontok.

Az energiaellátás biztonságának a megértéséhez, először meg kell vizsgálnunk, hogy egyáltalán mit is jelent ez a fogalom. Jean-Marie Chevalier1 „Az Európai Unió energiaellátásának biztonsága”(Security of Energy Supply for the European Union) című tanulmányában elemzi, hogy pontosan miről is van szó. Az ellátás biztonság általános definíció szerint nem más, mint az energia ellátásának folytonossága olyan áron, ami nem zavarja meg a gazdaság menetét környezetileg fenntartható módon. Kicsit érthetőbben és részletesebben definiálva, az energia ellátás biztonsága jelenti:

-

az energia megbízható kínálatát, tehát minél több lehetséges beszállítónak kell versenyeznie,

-

az energiakészletek megbízható szállítását, tehát a szállítási útvonalak fizikailag rendelkezésre álljanak, illetve a lehető legtöbb féle útvonal közül lehessen választani,

-

az energiakészletek megbízható elosztását és eljuttatását a végső fogyasztóhoz,

-

az energia árának kordában tartását meghatározott időre vonatkozóan.

Az energiaellátásban az idő dimenziója is rendkívül fontos tényező. -

Rövidtávon: Előfordulhatnak váratlan események, mint például balesetek, sztrájkok, akár kedvezőtlen környezeti tényezők, de ezeket a nehézségeket rövid időn belül orvosolni lehet.

1

Jean-Marie Chevalier a párizsi Dauphine Egyetem professzora, és a CGEMP (Centre De Geopolitique De

L'energie Et Des Matieres Premieres) igazgatója, illetve a CERA (Cambridge Energy Research Institute) párizsi irodájának igazgatója

9

-

Közép- és hosszú távon: Az ellátás biztonságára kedvezőtlen hatással lehetnek hosszan tartó politikai vagy társadalmi zűrzavarok, esetleg a készletek szűkössége vagy éppen a befektetések elmaradása. Ezeket a problémákat már sokkal bonyolultabb és drágább orvosolni.

Jean Marie Chevalier szerint az Európai Unióban rendkívül magas az energia import aránya. Különösen nagy gondot jelent a földgáztól való függés. A kőolajhoz hasonlóan a földgáz iránti kereslet is nőni fog a következő évtizedekben, de a földgáz fog igazán problémát jelenteni. A gáznak ugyanis nincs bebetonozott piaca végfelhasználói szinten és a szállítás költségei akár tízszer annyiba kerülnek, mint a kőolajnak. A magas költségek miatt van szükség hosszú távú szerződésekre. Geopolitikailag tehát a földgáz jelentős tényező az Unió energiaellátásában, különösen Oroszország szempontjából, mivel ennek az országnak a birtokában van a világ földgázkészletének kb. negyede. Európának szorosan együtt kell működnie Oroszországgal, annak érdekében, hogy a magas földgáz importfüggőség ne jelentsen komoly problémát a jövőben. Végre ki kellene alakítani egy átfogó uniós energiapolitikát, amelyben az ellátásbiztonság kapja az egyik fő szerepet. Ludvig Zsuzsa, az MTA Világgazdasági Kutatóintézet tudományos főmunkatársa is hasonlóképpen gondolkodik elemzéseiben. Megvizsgálta az EU és Oroszország között zajló energiadialógust. Úgy gondolja, hogy nagyon sok megoldandó probléma vár még az Unióra és az oroszokra az energetika területén. Az EU részéről a legfontosabb az ellátás biztonságának fenntartása, amit például az orosz energiaiparba való befektetésekkel lehetne segíteni. Az energetikai hatékonyság növelése, a modernizáció, a piacok stabilitása és az Unióval valós szilárd együttműködés Oroszország érdeke is egyben. Ludvig szerint három fő területen vannak bizonytalanságok a földgázellátást illetően, mégpedig mennyiségi szempontból, az árakat tekintve, illetve infrastrukturális aspektusból. Pálfiné Sipőcz Rita a Budapesti Corvinus Egyetem munkatársa, illetve a korábbi GKM Közigazgatási Államtitkár Titkárság főosztályvezetője, szintén foglalkozott az Unió és Oroszország energetikai kapcsolataival a „Kényes egyensúly” című tanulmányában. Pálfiné megvizsgálta az Unió alakulóban lévő energiapolitikai törekvéseit, illetve az orosz energiastratégiát. Arra a következtetésre jutott, hogy az EU energiaimport-függősége miatt felértékelődnek a nemzetközi kapcsolatok, különösen az orosz féllel. A sajátos energetikai 10

interdependencia révén kialakult kapcsolatrendszer a jövőben meghatározó lesz az unió energiaellátásának biztosítása szempontjából. Lényegében a szándék megvan a partnerek részéről, hogy csökkentsék, vagy normalizálják a függést egymástól, de ennek rövid és középtávon akadályai vannak. Oroszország szénhidrogén-exportra épülő gazdasága és az Unió fizetőképes kereslete az egyik összekötő kapocs. Az infrastruktúra adott, illetve új vezetékek vannak tervben, ami meg fogja adni az alapot a jövőre nézve. Az Unió szándéka, hogy saját energiaforrásait jobban kihasználja, növelje az energiahatékonyságot, de ez nem fog bekövetkezni egyik napról a másikra, ezért Oroszország továbbra is ki tudja majd használni az „energiafegyver” lehetőségeit. Ami a jövőt illeti, új keretek közé kell helyezni a két partner megállapodásait, és az Uniónak végre ki kell alakítania végleges közösségi energiapolitikáját, hogy egyhangúan tudjon fellépni a tárgyalások során, és túl tudjon lépni a tagállamok különalkuin egységes politikát képviselve. Ariel Cohen, Ph. D., az amerikai The Heritage Foundation kutatója, publikációiban az unió kiszolgáltatottságát figyelte meg az orosz energiahordozókkal szemben. Munkája során különös figyelmet fordít az EU és az USA közötti együttműködés kiszélesítésére, mert az Uniónak a jövőben magasabb energiahordozó-árakkal kell majd számolnia, illetve egyre több ellátási zavarra kell felkészülnie az orosz importfüggőség miatt. Úgy véli, hogy az EU-USA együttműködéseknek rá kell mutatni a problémákra és lehetséges megoldásokat kell felvonultatni, mint például az LNG, a nukleáris energia, a megújuló energiák stb. Az USA támogatja az Unió energiaellátását biztosítani hivatott Oroszországot elkerülő vezetékek tervét, emellett szeretné ha Oroszország ratifikálná az Energia Chartát. Ezek a törekvések csökkenthetnék az orosz energiafegyver erejét. Vadimir Socor a Jamestown Foundation kutatója és Keith Simth a CSIS (Center for Strategic & International Studies) kutatói egyetértenek abban, hogy az orosz energiafegyver komoly hatással van Európára, és lesz is, amíg nincs kialakítva közösségi energiapolitika. A csővezetékek fölötti viaskodás csak megnehezíti Európa energiaellátásának stabilizálását. A Nabucco projekttel szemben támasztott kétségek, és az orosz Északi- és Déli Áramlatok megépülése nagymértékben megnövelheti majd a Gazprom egyeduralmát a gázellátásban, ezáltal Európára nagyon nehéz időszak várhat.

11

I.

Az Európai Unió Energiastratégiája

Az Európai Unió úgy gondolja, ahhoz hogy egy sikeres energiapolitikát hozzon létre, elengedhetetlen,

hogy

környezetvédelmi

szempontokat

is

figyelembe

vegyen

a

megalkotásakor. Ezért az energetika és a környezetvédelem összefonódik a célrendszer kidolgozása során. Az Európai Bizottság 2007-ben kiadott egy dokumentumot „Európai Energiapolitika” címmel, amelyben javaslatokat tesz egy energiastratégia kidolgozására. Három alapelv jellemzi ezt az elképzelést, ezek a fenntarthatóság, a versenyképesség illetve az ellátás biztonsága (Európai Bizottság, 2007). Fenntarthatóság: Az első kulcsfontosságú lépés, hogy a már folyamatban lévő éghajlatváltozást megállítsa, és lehetőleg visszafordítsa az EU. Ehhez globális összefogásra van szükség, hiszen az üvegházhatást okozó gázok (továbbiakban: ÜHG) kibocsátása nem csak Európát, hanem főleg az Egyesült Államokat és Kínát is - mint legnagyobb szennyezőket - érinti. Ezért az Európai Unió azt szeretné elérni, hogy a világszinten kibocsátott ÜHG mennyisége akkora mértékben csökkenjen, hogy az iparosodás előtti értéket ne haladja meg több mint 2 Celsius fokkal a globális hőmérséklet-emelkedés. A jelenlegi trendeket figyelembe véve, ha folytatódik ez a felelőtlen környezetszennyezés, 2030-ra a CO2 kibocsátás 55%-kal nőne, ami súlyos következményekhez vezetne, tehát ez a folyamat tarthatatlan, mielőbb hatékony szabályozásra van szükség. Versenyképesség: A második feladat a Lisszaboni Stratégiában is már megfogalmazott gondolat, tehát az EU versenyképességének megőrzése a világgazdaságban. A termelés költségeit nagymértékben befolyásolják az energiaárak. Ha az energiaárak növekednek, nyilván a termelés is megdrágul, ami rontja az EU versenyképességét azokkal az országokkal szemben, akik lejjebb tudták szorítani ezeket a költségeket. Ennek érdekében meg kell szüntetni az energiapiaci árak ingadozását, és az áremelkedéseket. A szénhidrogénkészletek egyre kevesebb kézben összpontosulnak, ezért az árak kérdése kifejezetten fontos. Megfelelő jogi kereteket kell tehát biztosítani,

hogy

versenyképes

árak

alakuljanak

12

ki

a

belső

energiapiacon.

Az

energiahatékonyság javítása is alkalmas eszköz lehet a versenyképesség növelésére. A megújuló technológiákba való befektetések hosszú távon munkahelyeket teremtenek, hozzájárulnak az innovációhoz, emellett a tudás alapú gazdaságot is közelebb hozzák Európához. A megújuló energiák ráadásul hosszútávon fel kell, hogy váltsák majd a jelenlegi technológiákat, ezáltal biztonságos ellátást fognak nyújtani a jövőben. Ellátás biztonsága: Az Európai Unió villamosenergia-igénye évente 1,5%-al nő, ami a 880,43 millió TOE (tonna olajnak megfelelő energia, olajegyenérték) termelést, és az 1825,22 millió TOE fogyasztást tekintve igen problematikus, ugyanis rendkívül nagymértékű beruházásokra van szükség ahhoz, hogy a kereslet és a kínálat találkozzon. (Európai Bizottság, 2009) Amennyiben sikertelen lépéseket tesz az EU az ellátás biztosításának javítása érdekében, akkor az árak nagymértékben megugorhatnak, hiszen a kereslet egyre nőne, de a kínálat nem tudna lépést tartani vele, ez pedig súlyos gazdasági és politikai következményekkel járhatna. Az Unióban egyre fokozódik az energiafüggőség is, különösen az import szénhidrogéneket tekintve. A földgázra utaltság 2030-ra előreláthatólag 61%-ról 84%-ra, illetve az olajtól 82%ról 93%-ra fog nőni. Emellett a jelenlegi források meglehetősen bizonytalanok lehetnek a jövőben. Európa ki van téve a világ nagy olaj- és gáztermelő országainak, ugyanis nem kellően diverzifikáltak az energiaforrásai. Olyan esetekre, ha az energiaellátás folytonossága veszélybe kerül, ki kell dolgozni megfelelő védekezési terveket, különben tömegek maradhatnak áram, fűtés nélkül. Elkerülhetetlen tehát, hogy hosszú távú beruházásokat hajtsanak végre az energiaszektorban, ha egy versenyképesebb és biztosabb jövőjű Európában szeretnénk élni. Ez tehát az energiapolitikában a három alapelv az Európai Bizottság szerint. Amennyiben ezek közül bármelyik is megoldatlan marad, súlyos problémák elé kellene néznie az EU-nak, ezért mindenki közös érdeke, hogy ezek az alapgondolatok minél hamarabb a gyakorlati életben is megjelenjenek és megalapozzák az Európai Unió számára a biztos fejlődés útját.

13

1.1.

A Zöld Könyv és az energia

A fentebb említett három alapgondolatot foglalja magába az „Európai Stratégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért” című 2006 márciusában publikált Zöld Könyv. (Európai Bizottság, 2006) Ez a javaslatcsomag rámutat arra a hat kulcsfontosságú területre, amelyeket mindenképen figyelembe kell venni egy közös energiapolitika kialakításánál. Annak érdekében, hogy ennek megalkotása sikeres is legyen, konkrét javaslatokat tartalmaz. Ezek a következők: 1.1.1. Versenyképes belső villamos energia- és gázpiacok kialakítása az EU-ban Nagyon fontos, hogy versenyalapú energiapiacot kell kialakítani, különben nem fog kialakulni konkurencia. Az ellátás biztonságának alapfeltétele ugyanis a piaci verseny. Gondoljunk csak bele, mi lenne, ha mindenki csak egyetlen forrásból származó energiához tudna hozzájutni. A verseny továbbá hozzásegíti a piacot egy egészséges szelekcióhoz. A gazdaságtalanul működő energetikai vállaltok kihullanának, és csak az innovatívak maradnának életben. A verseny elengedhetetlen velejárója egy egységes európai hálózat létrejötte is. Ezt a hálózatot össze kell kapcsolni, mert minél nagyobb az összekapcsolás aránya, annál kevésbé lesz szükség tartalék kapacitásra. Az elavuló tartalékkapacitásokat pedig meg kell újítani, támogatni kell a befektetéseket ezen a területen, hiszen a problémás időszakokban - mint például kiugróan magas fogyasztású napokon - szükség van tartalékra, nehogy szolgáltatáskimaradás lépjen fel. 1.1.2. Szolidaritás ösztönzése az EU tagállamai között Az infrastruktúra fizikai biztonsága szintén elengedhetetlen, mert például természeti katasztrófák esetén vagy akár más kockázatos időszakokban is biztosítani kell az energiaellátást. Ahhoz, hogy ez zökkenőmentes legyen a tagállamok egymással szembeni segítségnyújtására kell alapozni. A fennakadások megelőzéséért Közösségi szinten kell fellépni akár egy megfigyelőközpont létrehozásával.

14

1.1.3. Az éghajlatváltozás kezelése Az Európai Unió élenjáró képviselője az éghajlatváltozás megfékezésének, de egyedül nem tud elérni megfelelő eredményeket, ezért egy globális összefogást szorgalmaz, amely keretében a legnagyobb kibocsátókkal együtt kell csökkenteni az ÜHG kibocsátást. A megújuló energiák ösztönzése nem csak az éghajlatváltozás problémájára jelenthetne megoldást, de az EU importfüggőségét is csökkentené és nem utolsó sorban új munkahelyeket teremtene. Az energiahatékonyság terén is van még mint tenni. Csökkenteni kell az energiapazarlás mértékét, növelni kell a beruházások számát a közlekedés, a háztartások, és az ipari fogyasztók tekintetében is, illetve be kell vonni a bankokat a finanszírozásba. A tájékoztatás is fontos

helyen

van,

energiahatékonysági

kampányokat

kell

szervezni,

hogy

egy

energiatudatosabb társadalom nőjön fel. 1.1.4. Egy fenntartható és biztonságos Uniós energiaszerkezet kialakítása Minden államnak joga van megválasztani, hogy milyen energiával látja el magát, de nyílván hatással van a választott energia a saját és a környezete ellátásának biztonságára is, ezért tisztában kell lenni a különböző források előnyeivel és hátrányaival. Célszerű lenne meghatározni egy minimális szintet arra vonatkozóan, hogy mennyi legyen a biztonságos, alacsony

széntartalmú

energiahordozókból

származó

energia

mennyisége

az

EU

energiaszerkezetében. Ez alapján el lehetne kezdeni a számolgatásokat nemzeti és Közösségi szinten is, illetve rávilágítani a hiányosságokra és teendőkre a biztonságos energiaellátás megvalósítása érdekében. 1.1.5. Az innováció támogatása A

jelenlegi

technológiák,

amiket

energiatermelésre

használunk

nem

mindig

a

leghatékonyabbak, és sok szén-dioxidot bocsátunk ki az alkalmazásukkal. Ezen úgy lehetne javítani, hogy a technológiák fejlesztésébe invesztálunk. Különösen fontos a megújuló energiák szélesebb körű alkalmazása és az energiahatékonyság ösztönzése, a régi technológiák újakra történő leváltása. Ez nem csak a kibocsátást csökkentheti, de új munkahelyeket is teremt, ezáltal növeli az Európai Unió versenyképességét. Szükség van egy 15

stratégiai energiatechnológiai terv kialakítására, aminek a segítségével koordinálni lehet az elvégzendő fejlesztéseket, illetve fel lehetne azokat gyorsítani. Evvel egy biztosabb hátteret lehet nyújtani hosszabb távon az energiaellátás biztosításához. Minél hamarabb kezdődnek el a fejlesztések, annál hamarabb várható eredmény, vagyis a költségek csökkenése és a hőn áhított klímavédelem. 1.1.6. Egy egységes EU-s energiaügyi külpolitika kialakítása Európa számára kiemelten fontos, hogy következetes politikát folytasson a partnereivel, azokkal a nemzetközi szereplőkkel, akiktől az energiát be lehet szerezni. Első lépésként meg kell határozni a fő irányvonalakat, a prioritásokat. Szükség lesz új infrastruktúra kiépítésére, hogy minél diverzifikáltabb legyen az energiaellátás, azonban figyelni kell arra is, hogy a beszállítók és a tranzit országok ne érezzék sértve érdekeiket egy-egy esetleges döntéshozatalt követően. Mivel Oroszország az egyik legfontosabb beszállítója az Uniónak, vele külön új megállapodásokat kellene kötni, minél szorosabbra fűzni a viszonyt, hogy ne alakulhassanak ki például olyan ellátási gondok, mint az ukrán-orosz gázvita során. (Kitekintő, 2008) Ha esetleg mégis előfordulnának hasonló konfliktusok, akkor mihamarabb összehangoltan reagáljon az EU. Egy összeurópai energiaközösség létrehozása segít majd ebben nagymértékben.

2

Természetesen az alapvető követelmény, hogy ezt az energiaügyi

külpolitikát integrálják a többi szakpolitikába. A Zöld Könyvnek ez a külpolitikával foglalkozó része kiemelten fontos szerepet játszik a jövőben az energiaellátás biztonságának megőrzésében. Lényeges az orosz-EU kapcsolat vizsgálata, ezért részletesebben fogok foglalkozni ezzel a későbbiekben.

2

2006. július 1-én lépett hatályba az Energy Community Treaty, vagyis az Energiaközösséget megalapító szerződés. Megalapították evvel a világ legnagyobb belső energiapiacát. A legfontosabb célkitűzés az volt, hogy egyesítsék az EU tagállamait és a nyugat-balkáni országokat. Emellett Kazahsztánnal és Azerbajdzsánnal is stratégiai szerződést kötött az EU, illetve Norvégiát, Törökországot, Moldáviát és Ukrajnát megfigyelőként integrálta. Az energiaközösség létrehozásával közvetlen kapcsolat alakult ki a résztvevő országokkal, kiterjesztették a belső piaci energiaszabályokat, és a környezetvédelmi előírásokat, emellett a beruházások és az infrastruktúrafejlesztések is előtérbe kerültek. ( Horváth Zoltán, 2007)

16

1.2.

Az „Európai energiapolitika”

A Zöld Könyv mellett kiemelt jelentőségű az Unió 2007. elején elkészült „Európai energiapolitika” című bizottsági közleménye. (Európai Bizottság, 2007) Ez a másik kiinduló dokumentum, amelyet meg kell vizsgálni az Unió energiapolitikájának fejlődése során. A dokumentumot stratégiai felülvizsgálatok követték, amelyek majd egy későbbi közösségi, integrált energiapolitika alapjául szolgálhatnak. A dokumentum hasonlóan a Zöld Könyvhöz, ugyanazokat az alapelveket tűzi a zászlójára, tehát a versenyképességet, az ellátás biztonságát és a fenntarthatóságot. Az energiapolitika alapját két stratégiai célkitűzés képezi. Elsőként az EU vállaljon kötelezettséget, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 2020-ra legalább 20%-kal csökkenti az 1990-es szinthez képest. Másodsorban, nemzetközi tárgyalásokon szorgalmazza, hogy az ÜHG kibocsátás csökkentés a fejlett országokban 2020-ra érje el a 30%-ot, 2050-re pedig a globális kibocsátást 50%-kal csökkentésék. A Stern jelentés alapján ugyanis komoly következményei lehetnek annak, ha nem csökkentik időben a kibocsátást globálisan. (Greenfo,2006) A kibocsátás-csökkentés költségei is jelentősek, de ha ezt nem teszik meg, akkor a fejlett gazdaságokban évi 5%, de akár 20%-os GDP visszaesésre is lehet számítani, nem is beszélve arról, hogy környezeti katasztrófák sorozata köszönthet a világra. A stratégia további fontos alapelemei, hogy korlátozni kell az EU kiszolgáltatottságát az olajés gázárak ingadozásával szemben, létre kell hozni egy versenyképesebb uniós piacot, ami ösztönzi az innovációt és munkahelyeket is teremt, illetve a kibocsátás csökkentése kevesebb - azon belül is több tiszta és helyben megtermelt - energia felhasználásával járna. A program megvalósítására kidolgoztak egy cselekvési tervet, amely egy új ipari forradalmat szeretne elindítani, ezáltal az EU magas energiahatékonyságú, kis energiafelhasználású és kibocsátású gazdasággá alakul át. Az ehhez vezető lépések a következők:

17

1.2.1. Belső energiapiac kialakítása A megvalósításához ki kell alakítani egy megbízható belső energiapiacot, amelyben szét kell választani az energiatermelő és értékesítő vállalatokat, hatékonyabb szabályozási kereteket kell kialakítani, és meg kell határozni a minimumkövetelményeket az átláthatóság növelés érdekében. 1.2.2. Szolidaritás, és az olaj- gáz- és villamosenergia-ellátás biztonsága A belső energiapiac kiépítése a tagállamok egymásra utaltságát fogja növelni az energiaellátás terén. Az EU törekszik a diverzifikációra, mind az energiaforrások tekintetében, mint pedig a beszerzési útvonalak, módok szempontjából, de a tagállamok egy része teljes egészében egyetlen földgázszállítótól függ. Szolidaritásra van tehát szükség az egyes tagállamok között, és bővíteni kell a források körét, hogy a függőség csökkenjen, a biztonság pedig nőjön. Ehhez járul hozzá a villamos energia hálózatok összekapcsolása is például. 1.2.3. EU kibocsátás-kereskedelmi rendszere (ETS) Az üvegházhatású gázok csökkentése alapvető célkitűzés, ezért a „szennyező fizet elv” érvényesül, de a rendszert felül kell majd vizsgálni, hogy még hatékonyabban működjön. 1.2.4. Energiahatékonyság fejlesztése A hatékonyságnövelés az egyik módja a kibocsátás-csökkentésnek, ezért a primerenergia használatot 20%-al tervezik csökkenteni 2020-ig. Ez a lépés pénzmegtakarítással is jár a fogyasztók

szempontjából.

A

legtöbb

eredményt

az

épületek

szigetelésével,

a

tömegközlekedés hatékonyabbá tételével, vagy éppen hibrid járművek alkalmazásával lehetne elérni. 1.2.5. Megújuló energiák növelése Hosszú távon támogatni kell a megújuló energiák használatát, mert ezzel a kibocsátás is visszaszorítható. Most még drágának számítanak ezek a megoldások, a hagyományos energiahordozókhoz képest, de a méretgazdaságosság csökkentheti a költségeket, illetve az 18

egyre kiszámíthatatlanabb földgáz- és kőolajárak illetve beszállítók miatt is biztonságosabb ezeknek a használata. Tervezik a bioüzemanyagok részarányának 10%-ra emelését is 2020-ig a teljes üzemanyagpiacon, illetve a megújuló energiaforrások részarányának növelését 20%-ra 2020-ig. Az sem elhanyagolandó, hogy a megújuló energiák használata sok új európai munkahelyet is teremtene hosszú távon. 1.2.6. Alacsony

szén-dioxid

kibocsátású

energiatermelés

ösztönzése

fosszilis

tüzelőanyagokból Az Unióban előállított villamos energia fele a szénből és a földgázból származik és továbbra is fontos szerepet fognak kapni ezek az anyagok. Demonstrációs erőműveket fognak építeni új technológiák ösztönzéseképpen 2015-ig, illetve a CET megoldásokat3 és a tiszta széntechnológiákat szeretnék minél szélesebb körben elterjeszteni. 1.2.7. Az atomenergia kérdése A szén-dioxid kibocsátás csökkentésének egyik alapvető eszköze lehet a jövőben a nukleáris energia. Bár megosztott Európa ebben a kérdésben, mégis fontos szerepe lesz majd a jövőben ennek a forrásnak. Ezért komolyan foglalkozni kell a radioaktív hulladék kezelésének problémájával, illetve a biztonsági kérdésekkel. 1.2.8. Nemzetközi energiapolitika kialakítása A kitűzött célokat lehetetlen nemzetközi támogatás nélkül megvalósítani, ezért ki kell alakítani egy egységes energiaügyi külpolitikát, hiszen az ellátás biztosításának ez az egyik alappillére. Szorosabbra kell fűzni a kapcsolatokat a termelő és tranzit országokkal, és a fogyasztókkal. Támogatni kell nemzetközi projektek lebonyolítását és befektetéseket kell ösztönözni az energiahatékonyság és a megújuló energiák területén egyaránt.

3

CET= széndioxid elkülönítés és tárolás

19

1.2.9. Európai stratégiai energiatechnológiai terv felé Az alacsony kibocsátású, tiszta technológiákat fogja előtérbe helyezni ez a kezdeményezés, mely által a költségek is csökkennek. 2020-ra el kell érni a megújuló energiák részarányának 20%-ra emelkedjen, és 2030-ra a villamos és hőenergiát alacsony CO2 kibocsátású technológiákkal kell felcserélni. Továbbá 2050-re át kell állni egy alacsony kibocsátású energiarendszerre, fenntartható technológiák használatával.

1.3.

Az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálata

Az Európai Unió hosszas csatározások után 2008 végén végre elérkezett egy fontos mérföldkőhöz az energiapolitikát illetően. November 13-án nyilvánosságra hozták az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálatát. (Európai Bizottság 2008) A 20-as célokon túl, egy cselekvési tervet dolgoztak ki, az energiaellátás biztonságára és az energiapolitikai szolidaritásra vonatkozóan. A terv öt területet jelöl meg a felülvizsgálat fő szempontjaiként: 1.3.1. Kulcsfontosságú infrastruktúrafejlesztések Az Unió tagállamait nagymértékben érinti, hogy a földgázhoz való hozzáférés a meglévő infrastruktúrához kötött. Ezt az infrastruktúrát tovább kell fejleszteni. Meg kell szüntetni az elszigeteltséget, ezért szükséges egy összekapcsolási terv kidolgozása a Balti államokra vonatkozóan. A Kaszpi–tenger térségéből és a Közel keletről származó földgáz szállításának lebonyolítása érdekében ki kell alakítani egy Déli Gázfolyosót. Továbbá a piacok diverzifikálása szempontjából fontos a cseppfolyósított földgáz elterjedése és a hozzá kapcsolódó tárolókapacitások megépülése. Európát össze kell kapcsolni a dél-mediterrán térséggel, ennek érdekében be kell fejezni a Földközi-Tengeri Energiagyűrűt. Közép- és Délkelet-Európán belül, észak-dél irányú gáz és villamosenergia-hálózatok összekötését kell befejezni, valamint meg kell oldania a tengeri erőforrások hasznosítását az Északi-Tengeri Hálózat tervének kidolgozásával. Mindezek együttesen egy európai szuperhálózattá állnának majd össze. A beruházásokat a magánszektor bevonásával kellene végrehajtani.

20

1.3.2. Energiaügyi kapcsolatok fejlesztése A kiszámíthatóság és stabilitás érdekében, diverzifikálni kell az Unió lehetőségeit. A lehető legtöbb stratégiai partnerrel megállapodásokat kell kötni, hogy az energiaellátáson ne essen csorba. Norvégiával, Fehéroroszországgal, Oroszországgal, a Kaszpi-tengeri térséggel, az OPEC-kel, és további jelentős tranzit országgal, energiatermelő és fogyasztó állammal szükséges a párbeszéd kiszélesítése. A külkapcsolatoknak és az energiabiztonságnak kiemelt szerepet kell kapnia a politikákban. 1.3.3. A kőolaj- és földgáz készletek és válságkezelő mechanizmusok A kőolaj készletekre vonatkozóan már létezik egy rendszer válsághelyzetekre, de még nem eléggé átlátható, ezért felül kell vizsgálni, és hetente közzé kell tenni az uniós tagállamok stratégiai kőolajkészleteire vonatkozó adatokat. A földgázellátás biztonsága érdekében pedig előre meghatározott válságkezelő mechanizmusok kidolgozására van szükség. 1.3.4. Energiahatékonyság növelése Az energiahatékonyság az EU összes többi alapcélkitűzésével összhangban kell, hogy legyen, hiszen a hatékonyságnövelés révén költségcsökkenés, kibocsátás csökkenés, fogyasztás csökkenés érhető el, illetve az importtól való függőség is redukálható. Az új technológiák használata pedig új munkahelyeket fog teremteni az EU-ban. A legnagyobb hangsúlyt a környezetbarát technológiák és berendezések használatára, a kapcsolt energiatermelés fejlesztésére, környezetbarát adóztatásra kell helyezni. Mindezeket a prioritásokat nemzetközi együttműködések során is képviselnie kell az EU-nak, illetve törekedni kell a partnerek bevonására. 1.3.5. Az EU saját erőforrásainak hatékonyabb kiaknázása A belső energiatermelés a fogyasztás 46%-át fedezi, a termelésből a megújuló energiák aránya 14,5%. Ezt az arányt kell növelni, mert az EU potenciálja ezekben a megújuló energiákban rejlik. 2020-ra 20%-os arányt kell elérniük a megújulóknak, ezt pedig úgy fogják tudni megvalósítani, ha ösztönzik ezeknek a technológiáknak a piaci térhódítását, méghozzá kedvezményes finanszírozási lehetőségek biztosításával. A szén továbbra is fontos lesz az 21

Unió ellátásában, ezért az ilyen erőművek hatékonyságnövelése és CET technológiák használata elengedhetetlen. A kőolaj és a földgáz mellett az olajpala és tőzeg használatával lehetne szintesíteni a kínálatot, mert azok több területen is megtalálhatóak az EU-ban. A nukleáris energia egy biztosabb pontot jelenthet a jövőben Európa számára, ezért az erőműveket korszerűsíteni kell és a biztonsági kockázatok megoldása érdekében közös összefogás szükséges.

1.4.

A SET terv

A 20-as célok elérésének eszköze a „Stratégiai energiatechnológiai terv” (Európai Bizottság, 2007), amely a diverzifikált, hatékony, tiszta és kis szén-dioxid-kibocsátású technológiákban látja a megoldást. Alapvető céljai közé tartozik a közös stratégiai tervezés, a hatékony végrehajtás, az erőforrás növelés, és a szorosabb nemzetközi együttműködés koncepciói. A tervezéshez szükség lesz egy irányító csoportra, akik összehangolják a programokat, az ő feladataik elvégzését fogja segíteni egy nyílt hozzáférésű információs rendszer, amellyel a pontos feladatokat tudják majd koordinálni. Európai ipari kezdeményezések által támogatni kívánják az energetikai kutatást és innovációt. További szervezeteket hoznának létre a kutatás fejlesztés segítése érdekében, és a Transzeurópai Hálózatokra is nagyobb hangsúlyt fektetnének. A pénzügyi forrásokat beruházások ösztönzésével, és az Európai Befektetési Bank támogatásával teremtenék elő, de az emberierőforrás-háttér fejlesztése is hozzá tartozik a tervekhez. A nemzetközi együttműködések keretein belül szorgalmaznák a szén-dioxid technológiák globális fejlesztését és alkalmazását is. A fejlődő országok kiemelt szerepet kapnának, velük különösen fontos a hatékony együttműködés.

1.4.1. Intelligens Energia - Európa Program és Versenyképességi és Innovációs Keretprogram Az Unió 2003-2006-os időszakra konkrét támogatási programot dolgozott ki, melynek keretén belül összesen 200 millió eurót osztottak szét különböző projektek támogatására. Ezeket a pénzeket főleg az energiahatékonyság növelésére és a megújuló energiák felhasználására

22

költötték, illetve az energiafogyasztás és a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére is. A projekt négy alprogramra tagolódott, ezek a következők: -

SAVE – energiahatékonyság támogatása

-

ALTENER – megújuló energiaforrások használatának támogatása

-

STEER – közlekedés és üzemanyag-diverzifikáció támogatása

-

COOPENER – megújuló energiák és az energiahatékonyság támogatása a fejlődő országokban

A programot meghosszabbították 2007-2013-ig tartó időszakra, de már Versenyképességi és Innovációs Keretprogram néven, 730 millió eurós költségvetéssel. Összességében az Európai Unió energiapolitikai törekvéseiről elmondhatjuk, hogy a versenyképesség, fenntarthatóság és az ellátásbiztonság alappillérein nyugszik. Komplexen foglalkozik az éghajlatváltozás megfékezésével, az energiaszerkezet diverzifikációjával, az energiafogyasztás hatékonyságának javításával. Új munkahelyeket kíván teremteni az innováció támogatásával, új technológiák bevezetésével, hogy felemelkedhessen Európa. Az egyik legfontosabb feladat, hogy az energiaellátás biztonsága fenntartható legyen a jövőben. Ehhez elengedhetetlen az energetikai kapcsolatrendszer kiszélesítése, új infrastruktúrahálózatok kiépítése, az energiahatékonyság növelése és a megújuló- ill. a nukleáris energiák további térnyerése. Annak érdekében, hogy az EU elérje a 20-as céljait, haladéktalanul cselekednie kell, sőt merészebb célokat is kitűzhetne maga elé. A következő fejezetben azt szeretném bemutatni, hogy az Uniónak milyen a jelenlegi energiaellátottsági helyzete, tehát hogy milyen energiaforrásokat használ, miből mennyit, és milyen mértékben szorul esetleg külföldi importra. Egyszóval milyen az EU jelenlegi energiamixe, és milyen kihívások elé kell nézni a jövőben emiatt.

23

II.

A jelenlegi energia-ellátottsági helyzet az EU-ban

Irányelvek ide, Zöld Könyvek oda, mégis csak a számszerű tényekre kell támaszkodnunk, ha meg akarjuk tudni, hogy valójában mi is a helyzet az Európai Unió energiaszerkezetével. A jelenleg rendelkezésre álló energiaforrások meglehetősen széles körűek, azonban ezek közül csak néhány olyan forrás van, amivel érdemes foglalkozni. A legtöbb energiaforrás ugyanis vagy futurisztikus dimenziókba vezet minket a tudomány jelenlegi állása szerint, vagy pedig annyira elenyésző jelentőségű, hogy nem érdemes vele egy komolyabb elemzésben foglalkozni. Három fő csoportra bonthatjuk az energiaforrásokat, ezek az atomenergia, a megújuló energiák4 illetve a fosszilis energiahordozók.5 Mindezeket figyelembe véve, utánanéztem az Unióban felhasznált legfontosabb technológiáknak, azok előnyeit és hátrányait mutatom be. 2.1.

Felhasználható energiaforrások:

2.1.1. Atomenergia Az atomenergia körül meglehetősen sok illúzió és tévhit kering. Sokan félnek tőle, sokan támogatják.

Azért, hogy kicsit jobban megértsük a működését meg kell vizsgálnunk a

használatával járó előnyöket és hátrányokat. Az atomenergiával szembeni leggyakoribb előítélet, hogy veszélyes radioaktív sugárzással szennyezi a környezetet. Ezzel az állítással azonban óvatosan kell bánni, Vidovszky István a KFKI Atomenergia Kutatóintézet munkatársa szerint. „Egy szénerőmű több radioaktív anyagot bocsát a környezetébe normálüzemi körülmények között, mint egy atomerőmű.” (Vidovszky, 2003. p.272) Első hallásra mindenkiben felmerül a kérdés, ez hogy lehetséges. Tudnunk kell, hogy a kőzetek legnagyobb része tartalmaz radioaktív anyagokat, melyek elégetéskor felszabadulva - még ha kismértékben is szennyezik a környezetet. Az atomerőművekben uránt alkalmaznak az energiatermeléshez. A jelenlegi álláspontok szerint bőven van több száz évre elegendő uránkészlete a világnak, és 4

megújuló energiák: víz-, szél-, napenergia, egyéb: (biomassza, geotermikus energia) fosszilis energiahordozók: kőolaj, földgáz, solid fuels (főleg szén és egyéb szilárd tüzelőanyagok, továbbiakban az egyszerűség kedvéért szénként foglalkozom velük!) 5

24

mivel az urán különösen nem is olyan drága (kb. 40-50 USD/lb), ezért egy esetleges megoldást jelenthet az energiatermelés jövőjére nézve. (Infomine.com, 2009) „Azonos mennyiségű energia termeléséhez az atomerőműben tíz-húsz milliószor kevesebb üzemanyag szükséges, mint a szénerőműben és ugyanez az arány vonatkozik a keletkezett hulladék mennyiségére is”. 11 (Vidovszky, 2003, p.272) Tehát ha sok milliószor több szenet égetünk el, akkor ennyivel kell szorozni a kibocsátásból származó káros anyagokat, azaz arányaiban tekintve az atomerőmű nem szennyezi a környezetet jobban, mint más széntüzelésű erőművek, sőt hatékonyabb azoknál. Meg kell azonban azt is említeni, hogy az atomerőművek kockázatokat is hordoznak magukban. Mindenki hallott a Csernobili katasztrófáról és évente többször is hallunk üzemzavarokról, emellett a terrorizmus egyik potenciális célpontjaivá is válhatnak ezek az erőművek. Ma azonban már olyan magas szintű a biztonsági és a műszaki kultúra, hogy nagyon minimális az esélye egy ehhez hasonló katasztrófának. Az elhasználódott fűtőelemek tárolása sok vitát vált ki, az urán újrahasznosítása gazdaságtalan, ezért biztonságosan a külvilágtól elzártan kell elhelyezni. Ez a probléma egyelőre hosszútávon nem megoldott, ezért ez az atomenergia legnagyobb hátránya. Nem beszélve arról, hogy nyilván mindenki tiltakozik, ha a szomszédjába egy atomtemetőt akarnak építeni. Valójában az az igazság, hogy az EU energiatermelésének 29 %-a származik ebből a forrásból, tehát nem lehet egyik napról a másikra megszabadulni tőle, még ha a környezetvédők némelyike így is gondolja. Az EU-ban nincs meghatározva, hogy melyik tagállamoknak milyen energiákat kell használniuk ezért sokakat megoszt az atomenergia. Az Unióban az atomenergia legelszántabb hívei a franciák, termelésük 116,13 Mtoe. 2.1.2. A megújuló energiák A megújuló energiák közül sokfélét ismerünk, de a legfontosabbak talán a vízi erőművek, a szélturbinák, napkollektorok és geotermikus erőművek. Mint ahogy a neve is mutatja a legfontosabb tulajdonságuk ezeknek az energiafajtáknak, hogy újra és újra rendelkezésre fognak állni, mert újratermelődnek. Közös bennük, hogy valamilyen természeti jelenséghez, adottsághoz köthetőek.

25

A vízi energia lehetőségeit már nagyon régóta kihasználják. A folyók sodrásából adódóan nyerhetnek belőle energiát, de duzzasztógátakkal, vagy apály-dagály erőművekkel is kiaknázható. Üzemeltetési költségei a legszerényebbnek mondhatóak, ezért a legtöbb potenciális helyen már alkalmazzák, így a további bővítés lehetőségei igen korlátozottak. Látszólag teljesen tiszta energia nyerhető a vízierőművek segítségével, de kialakításuk során komoly környezeti károkat is okozhatunk. Egy-egy nagyobb gát felépítése mesterséges tavak létrehozásával jár, ami az ott élő ökoszisztémát veszélyezteti és legtöbb esetben növénypusztulással jár. A növények rothadása során pedig metán kerül a levegőbe, ami hozzájárul az üvegházhatás erősödéséhez. Másik hátránya, hogy nem tud állandó teljesítményt nyújtani, mert az a folyó vízhozamától függ. A jövőben a tengerek nagyobb lehetőséget rejtenek magukban, de ezek ma még egyelőre nincsenek kellően kihasználva. A szélenergia szintén nagyon ősi technológia. Azt, hogy hova lehet ilyen fajta erőművet telepíteni, azt a földrajzi adottságok határozzák meg. A leghatékonyabban ott lehet kihasználni, ahol állandó a szél erőssége és nincsenek szélcsendek illetve nagyobb széllökések. Ezek a területek fennsíkokon, vagy tengerek közelében találhatóak. Ez a technológia is tiszta erőforrásnak tekinthető, mert nem jár káros kibocsátással, de meg kell említeni a zajártalmat, ami a működéssel jár, emellett veszélyeztetheti a madarak vonulását is. Jelenleg ez a leggyorsabban fejlődő technológia, Németország élenjáró ezen a területen az Unióban, de egyre több szélerőművet telepítenek Spanyolországban is. A napenergia kihasználhatósága meglehetősen korlátozott. Bár a világ legtöbb részén van napsütés, de egyelőre még csak azokon a területeken ésszerű, gazdaságos ezt a technológiát alkalmazni, ahol a napsütéses órák száma kiemelkedően magas. Ha megfelelően be tudnánk fogni a nap energiáit akkor ezzel a megoldással meg lehetne oldani a világ energiaszükségletét, de jelen állás szerint még csak ennek töredékének a befogására vagyunk képesek. Azt is figyelembe kell venni, hogy a napkollektorok kihelyezése esetleg termőterületeket venne el, így igencsak megfontolandó, hogy élelmiszert, vagy energiát termelünk ezeken a területeken. Összességében elmondható a megújuló energiákról, hogy a CO2 kibocsátás csökkentésére alkalmas lehet a használatuk, de egyelőre nem tudjuk őket hatékonyan kihasználni. A jövőben a kutatások előrehaladtával valószínűleg nagyobb hatásfokkal tudjuk majd ezeket kiaknázni 26

így ez lehet az energiatermelés jövője a világ és Európa számára is. Az EU 20%-ra szeretné emelni 2020-ig a megújuló energiák részarányát, amelyet tagállamonkénti egyéni vállalásokkal oldanak meg. Tehát még javulás várható, de ma még a termelésének csak 14,5%-át adják a megújuló források, Németország és Franciaország a két legfontosabb termelő. 2.1.3. Fosszilis energiahordozók: szén, kőolaj, földgáz A fosszilis energiahordozókból származik a világ energiatermelésének több mint 80%-a. Az Európai Unió sajnos nem annyira gazdag ilyen forrásokban, ezért behozatalra szorul. A fosszilis energiát szénvegyületek elégetéséből nyerhetjük, ami rendkívül környezetszennyező a CO2 kibocsátás miatt. Fontos lenne, hogy ezeket a forrásokat felváltsuk a jövőben, ezzel is közelebb kerülve a klímaváltozás megelőzéséhez és az EU célkitűzéseihez. Nem elég, hogy az üvegházhatás is nagymértékben ezeknek az energiahordozóknak az elégetéséből származik, ráadásul még korlátozottak is a készletek. Mindazonáltal az Unióban a kőolaj és a földgáz játsza a legfontosabb szerepet az energiaellátásban. A fogyasztás kőolajat tekintve 36%, a földgáz pedig 24%, tehát ez a két energiahordozó 60%-ban felel jelen pillanatban az EU energiaellátásáért. Ha az energiaszerkezet kellően diverzifikált, akkor ez az arány elvileg nem jelenthet problémát, bár a környezetre elég nagy terheket ró még így is. A továbbiakban meg fogom majd azt is vizsgálni, hogy kellően diverzifikált –e ezeknek az energiahordozóknak a beszerzése, vagy pedig importra szorul. 2.2.

Energiatermelés vs. Energiafogyasztás - Energiamérleg

Az EU a világ egyik legnagyobb energiapiacával rendelkezik, aminek egyre csak nőnek az igényei. Kérdés, hogy hosszútávon egyensúlyba lehet –e hozni a fogyasztást a termeléssel mindamellett, hogy a környezetünket se tegyük tönkre. Megvizsgáltam, hogy az Unió legfontosabb termelői és fogyasztói mekkora szerepet játszanak ebben a kérdésben.

27

2.2.1. Energiatermelés Termelt energiák a legmeghatározóbb típusok szerint, a legfontosabb energiatermelő országokban (Mtoe) Nukleáris Megújuló Földgáz Kőolaj Szén energia energiák Egyesült 19,5 10,4 72 78 Királyság 43,1 14,1 5,2 53,3 21,1 Németország 17,3 116,1 Franciaország 67,1 Lengyelország 55,4 Hollandia 23,7 Csehország 17,3 14,8 Svédország 15,5 9,4 Spanyolország 9,3 17,2 Dánia 9,6 5,1 Románia 12,2 9 5,8 Olaszország 12 Belgium 255,3

EU27

127,4

179,4

118,7

190,4

1. ábra Legfontosabb energiatermelők az EU-ban (forrás: Európai Bizottság, 2009)

A táblázat alapján elmondhatjuk, hogy az EU energiatermelésének legnagyobb részét nukleáris energiából nyerik, 255,3 Mtoe mennyiséget. Franciaország a legnagyobb termelő 116,1 Mtoe-kel. A megújulók szempontjából Németország a legjelentősebb termelő, de ebből a típusból csak 127,4 Mtoe mennyiséget állít elő az EU. A földgáztermelés az Egyesült Királyágban, és Hollandiában a legnagyobb, összesen ők ketten több mint egyharmadát adják a 179,4 Mtoe termelésnek. Az Unió a legkevesebb energiát kőolajtermelésből nyeri, mindösszesen 118,7 Mtoe-t, ebből 78 Mtoe-t az Egyesült Királyság állít elő. A német és lengyel hozam adja közel egyharmadát a 190,4 Mtoe össztermelésnek szénből. 2.2.2. Energiafogyasztás A következő táblázattal összevetve még komplexebb képet kaphatunk az Unió energiaszükségleteiről. Ez a táblázat tartalmazza sorrendben a legnagyobb termelőket és fogyasztókat, emellett látható, hogy ezek az országok mekkora mennyiségben szorulnak importra és mekkora az importfüggőségük. A táblázat csak a legfontosabb EU-s termelőket tartalmazza, és azok fogyasztásait, a többi tagállamot azért nem, mert azok nagyon elhanyagolható produktivitással rendelkeznek. Magyarország összehasonlításképpen van a lista végén. 28

Az EU legnagyobb energiatermelői és fogyasztói (Mtoe) össztermelés összfogyasztás import importfüggőség Egyesült Királyság Németország Franciaország Lengyelország Hollandia Csehország Svédország Spanyolország Dánia Románia Olaszország Magyarország

183,9 136,8 135,6 76,8 60,8 33,1 32,3 31,2 29,5 27,4 27,1 10,3

229,5 349 273,1 98,3 80,5 46,2 50,8 143,9 20,9 40,9 186,1 27,8

52,7 215,5 141,7 19,6 37,2 12,9 19,8 123,8 -8,1 11,9 164,6 17,3

21,3% 61,3% 51,4% 19,9% 38,0% 28,0% 37,4% 81,4% -36,8% 29,1% 86,8% 62,5%

EU 27

880,43

1825,2

1010,1

53,8%

2. ábra Az EU legnagyobb energiatermelői és fogyasztói (Forrás: Európai Bizottság, 2009)

Ebből a táblázatból egyértelműen kiderül, hogy komoly feladat áll az EU előtt, ha meg akarja oldani az ellátásbiztonság kérdéseit. A fogyasztás ugyanis több mint kétszerese a termelésnek, ezáltal összességében 53,8%-ban importfüggő. Jól látszik, hogy a legnagyobb termelő az Egyesült Királyság 183,9 Mtoe-val. 21,3%-ban szorul rá importált energiára, tehát nagyjából sikerül fedeznie a szükségleteit. Németország a legnagyobb fogyasztó 349 Mtoe-val, ezzel szemben csak 136,8 Mtoe-t termel, ami azt jelenti, hogy 61,3%-ban függ az energiaimporttól. Ez azért nagyon komoly probléma, mert ha bármi probléma adódik a beszállítóival, akkor könnyen energia nélkül maradhat. A harmadik legfontosabb szereplő Franciaország, melynek termelése közel azonos a némettel, de fogyasztásuk azért kevesebb, így ők „csak” 51,4%-ban importfüggőek. Különös figyelmet érdemel Spanyolország és Olaszország. Mindkettejük termelése jócskán elmarad a fogyasztásuktól, így több mint 80%-os függőség tapasztalható náluk. Ha a részletesebb táblát megnézzük, (1. melléklet) észrevehetjük, hogy a legrosszabb helyzetben Ciprus, Málta és Írország vannak, mert ők közel 100%-osan függnek az energia behozataltól. A legkevésbé importfüggő ország meglepően Lengyelország, 19,9%-kal. Van azonban egy kivétel is a listában. Dánia nem hogy nem függ, de nettó exportőr kőolaj és földgázkészleteinek köszönhetően.

29

Fontos azt is megvizsgálni, hogy mire megy el az a sok energia amit fogyaszt az EU. Ezért készítettem

egy

diagramot

annak

bemutatására,

hogy

melyik

ágazatok

a

leg

energiaintenzívebbek. A végső energiafogyasztás6 1177,4 Mtoe, ebből a legnagyobb szeletet a háztartások, és a szolgáltatások (a nem szállítási szolgáltatások) fogyasztják 38,7%-kal. A szállítások 31,4%-át használják a rendelkezésre álló energiának, míg az ipar 27,5%-ot. A mezőgazdaság felhasználása elenyésző 2,4%-ot tesz ki. Ezekből az adatokból az következik, hogy a háztartások, a transzport és az ipar hasznosítja gyakorlatilag az összes energiát, így ha a hatékonyság az egyik fő célkitűzése az EU-nak, akkor ezekben az ágazatokban kell elsősorban eredményeket elérni. A háztartásokat lehetne energia megtakarításra késztetni különböző támogatásokkal, esetleg energiahatékonysági beruházásokra ösztönözni őket, hogy ezzel is csökkenjen az energiafelhasználásuk, és akkor máris közelebb kerülünk az Unió eredeti célkitűzéseihez. (2. melléklet)

3. ábra Az EU-27-ek termelése és fogyasztása (Forrás: Európai Bizottság, 2009)

Az összeállított adatokból tehát egyértelműen kitűnik az Európai Unió energiaellátásának problematikája. Az Unió fogyasztása több mint duplája annak, mint amennyi energiát képesek előállítani. A legnagyobb arányban nukleáris energiát termel az EU (29%), majd közel azonos 6

A végső energiafogyasztás nem tartalmazza az átalakításra szállított mennyiséget, az energiatermelő iparágak önfogyasztását és a hálózati veszteséget.

30

mennyiségű saját termelésű szenet és földgázt produkál (20-20%), a kőolaj és a megújuló energiák pedig kb.15-15%-ban vesznek részt az energia előállításában. Ezzel szemben a fogyasztást tekintve a kőolaj a legfontosabb (37%), a földgáz aránya 24%, és a nukleáris, és a szénből előállított energia elfogyasztott mennyisége nagyjából 15-15%, a megújulók pedig ezeknek a fele. 2.2.3. Energiaimport az EU-ba A másik leglényegesebb kérdés, hogy honnét szerzi be azokat az energiahordozókat, amelyektől ilyen mértékben függ az EU. A következő táblázat ezt a relációt mutatja be kőolaj, földgáz és szén tekintetében.

Energiahordozók importja az EU-ba származási országok szerint Földgáz Kőolaj Oroszország 42% Oroszország 33,5% Oroszország Norvégia 24,2% Norvégia 15,8% Dél- Afrika Algéria 18,2% Líbia 9,4% Ausztrália egyéb 15,60% Szaúdi Arábia 9,0% Kolumbia Irán 6,4% egyéb egyéb 25,9%

Szén 25,8% 25% 12,8% 12,3% 24,1%

3. ábra Energiahordozó-import az EU-ba származási országok szerint (Forrás: Európai Bizottság, 2009)

Ami elsőre kitűnik az adatokból, hogy a legnagyobb beszállító Oroszország mindhárom energiahordozó tekintetében. Földgázból 42%-os, kőolajból 33,5%-os és szénből 25,8%-os az orosz szállítás aránya. Norvégia játszik még fontos szerepet a kőolaj és földgázellátás biztosításában, Dél- Afrika pedig a szénszállítás negyedét biztosítja az Unió számára. Ezekből tehát az következik, hogy Oroszország kezében van gyakorlatilag az Európai Unió energia ellátásához behozott készletek nagy része, tehát az importfüggőség Oroszországgal szemben a legnagyobb, a legaggasztóbb. Az orosz földgázkivitel 70%-a Európába irányul. Az EU szénhidrogén importstruktúrája tehát diverzifikáltabb, mint Oroszország exportstruktúrája. (Pálfiné, 2009) Orosz gázkészletek mérete a világban összehasonlítva. Az olajfüggőség mellett, a gázfüggőség jelenti a legnagyobb problémát. A legtöbb tagországban – különösen az újabb tagországokban - ez az elsődleges fűtési mód, ami az adatokat vizsgálva ijesztő. Az Egyesült Királyság, Románia, Hollandia és Dánia kivételével

31

minden más EU tagország - például a balti államok is - majdnem 100%-osan gázfüggő. Ezzel a problémával fogok foglalkozni a továbbiakban bővebben is. Gyakorlatilag tehát minden uniós tagország nagymértékben rá van utalva a külföldi energiaimportra. Az Unió gázimportot tekintve 60,1%-ban függő, az olaj szempontjából pedig 83,7%-osan, az összes energiahordozót tekintve pedig 53,8%-osan van kitéve a partnereinek. A legnagyobb energiaexportőr az EU-ba Oroszország, különösen a földgázt és a kőolajat illetően. Összességében szerintem egyértelműen leszögezhetjük, hogy az Unió importfüggősége igen nagy probléma lehet már a közeljövőben is. Nagyon dicséretes, hogy a politikusok és a témában kompetensek végre felismerték, hogy tenni kell valamit, különben Európa lehúzhatja a rolót. Az importfüggőségből adódó kiszolgáltatottság az energiatermelőkkel szemben, arra mutat rá, hogy hosszú távon ki kell iktatni ezt a kockázatot, de mivel rövidtávon ez egyelőre nem megoldható, nagyon stabil, szoros kapcsolatot kell ápolni a ma legmeghatározóbb energetikai partnerekkel és minél jobban diverzifikálni kell a beszállítói forrásokat. Elengedhetetlen az energiaellátás biztonságának fenntartása, mert kiszolgáltatottá teheti az EU-t. Diverzifikálni kellene tehát a meglévő beszállítók sorát, ezzel kevésbé függenénk egyegy importőrtől. Ahhoz pedig, hogy elérjük a 20-as célokat, vissza kell fognunk a háztartások, a transzport és az ipar energiafelhasználását. Az Oroszországtól való importfüggőség nagyon nagymértékű, ez azért lehet veszélyes, mert így az uniós energiaellátás nagy részben egyetlen beszállító által fedezett, így az orosz befolyás ellehetetlenítheti az uniós célkitűzéseket. A legnagyobb európai energiatermelőknek kellene biztosítani a támogatást, hogy elláthassák saját és a partnereik energiaigényeit. Ebben rendkívül fontos szerepet kell kapnia a szolidaritásnak, mivel az unió nem egyformán kitett az importnak. A keleti régióban nagyobb szükség van az összefogásra, hogy közösen kidolgozzák azokat az intézkedéseket, aminek a segítségével ez a régió csökkenti főleg a földgáz és kőolajfüggését, különösen Oroszországtól. Növekednie kell a megújuló energiák arányának, és a nukleáris energiák is nagyobb szerepet kellene, hogy kapjanak. Nem feltétlen szükséges minden uniós tagállamnak mondjuk Franciaországhoz hasonlóan nukleáris erőművekre helyeznie a legnagyobb hangsúlyt, de az 32

biztos, hogy ez a technológia lehet az egyik megoldás – a megújuló energiák mellett - az importfüggőség csökkentésére. Az a véleményem, hogy meg kell vizsgálni az importfüggőség és az energiabiztonság kapcsolatát az energiadiplomácia segítségével. Nyilván valóan Oroszország messze a legfontosabb szereplő az összes partner közül, ezért az ő speciális helyzetét fogom külön megvizsgálni. Oroszország kezében ugyanis van egy olyan eszköz, ami pont az energiaellátás biztonsága és az importfüggőség kapcsolatában a legvitatottabb témát veti fel sok szempontból, ezért evvel a továbbiakban fogok majd foglalkozni.

33

III.

Az Európai Unió energiadiplomáciája

Az előző fejezetben ismertetett adatokat figyelembe véve meg kell állapítanunk, hogy az Európai Unió egymaga nem tudja megoldani saját energiaellátását külső importőrök nélkül. Rendkívül fontos, hogy a beszállítók és a tranzit országok teljes mértékben megbízhatóak legyenek, velük elengedhetetlenül fontos a kedvező diplomáciai kapcsolatrendszer megléte. Ebben a fejezetben azt mutatom be, hogy az Unió milyen lépéseket tesz, vagy tett annak érdekében, hogy a partnereivel kialakítson egy olyan kapcsolatrendszert, ami megfelel az elvárásoknak, és valóban biztosítani fogja az EU számára a biztonságos energiaellátást nem csak rövid időre, hanem hosszú távon is. Ennek a kérdéskörnek a megvizsgálására – úgy gondolom - az Unió energiadiplomáciájának a bemutatása szolgál a legmegfelelőbb eszközként. Amint már az előző fejezetben kiderült, Oroszország a legnagyobb energiahordozó-exportőr az EU irányába. Tehát főleg ezt a kapcsolatot érdemes vizsgálni, ha világosabb képet szeretnénk kapni, ezért a többi partnerrel külön most nem foglalkozom, az egy másik dolgozat témája lehetne. A feladat sajnos nem egyszerű. A 2008-ban kezdődő gazdasági világválság egy újabb akadályt gördített az egyébként sem egyszerű energiahelyzet megoldása elé. Újra kell koordinálni a prioritásokat, az éghajlatváltozást, az energiaellátás kérdését illetve a gazdasági növekedést. Mindhárom területet együttesen kell kezelni, különben sok esély nem látszik a hatékony megoldás megtalálására. (Moller, Hedegaard, 2009) A gazdasági világválságnak van pozitív következménye is, mégpedig az, hogy a kőolaj kereslet csökkenése miatt a CO2 kibocsátás is csökkenő tendenciát mutat. A kereslet a fejlett országokban csökken, a fejlődők körében pedig csak mérsékelten emelkedő. Ebből kifolyólag csökkentek az árak is, mégpedig $50/ hordó környékére. Az OPEC országok a fogyasztás visszaesése miatt a kőolaj kitermelésének csökkentésével számolnak. Az iráni olajminiszter Gholan Hosszein Nozari szerint $80/ hordó környéki ár lenne megfelelő, hogy fejleszteni lehessen az olajmezőket, valamint biztosítani lehessen a kitermelést is. A Bank of America elemzője úgy gondolja, hogy az árak eleinte emelkedhetnek 70-80 dollár környékére is, de aztán akár 35 dollárra is visszaeshetnek.(Világgazdaság, 209) Az előző évben a kőolaj ára

34

rendkívül magas volt, elérte a történelmi csúcsát is. A következő ábra a kőolajárak mozgását mutatja be.

5. ábra Változó kőolajárak (Forrás: Thisismoney.co.uk, 2009)

A grafikonról egyértelműen leolvasható, hogy 2005 előtt a $30/ hordós árak szépen kúsztak felfelé kisebb visszaesésekkel, míg 2008 nyarára elérték a 145 dolláros történelmi csúcsot, majd a gazdasági válság beköszöntével óriásit zuhantak 50 dollár környékére. A 100 dollár feletti kőolajár 2008 végén sok Uniós országban gondokat okozott, Nagy Britanniában például a kamionsofőrök tüntettek a magas olajárak miatt, igaz, hogy ott az adók is magasabbak, mint más tagállamban. Mindebből csak az látszik, hogy a kőolaj ára és annak változása nagymértékben befolyásoló tényező lehet az EU-ban. Ezért a magas árakat ki kell küszöbölni olyan biztos beszállítók segítségével, akikre az Unió akár egy válság idején is számíthat, de hosszú távon át kell térni olyan energiahordozókra, ill. technológiákra, amelyek függetlenek az olajáraktól. A földgáz helyzete valamelyest eltér a kőolajétól. A fosszilis üzemanyagok közül a gáz bocsátja ki a legkevesebb káros anyagot a környezetre, ezért is kap olyan nagy szerepet az Unióban, persze ez nem feltétlen tudatos, hanem a történelem folyamán alakult így. A földgáz iránti kereslet folyamatosan nő, és egyre csak nőni fog Európában, ezért komoly figyelmet kell rá fordítani. Ez többek között annak is köszönhető, hogy hosszú távú szerződéseket kötnek még ma is a termelők és a fogyasztók, hogy a magas költségek megtérülését

biztosítsák,

de

így

több

évtizedre 35

előre

meghatározzák

az

EU

energiafelhasználásának sorsát. Ez pedig pont a tervezett törekvések ellenében hat. Továbbá a földgáz használata nagyon kényelmes, vezetékhálózaton keresztül jut el a gáz a termelőtől a fogyasztóig. Az energiapazarlás még mindig sok helyen jelen van az unióban is, főleg a háztartásokban, vagy a gáztüzelésű erőművekben, amiket az energiahatékonyság növelésével vagy modernebb technológiák használatával kellene felváltani, hogy a fogyasztás csökkenjen. A földgáz olyan szempontból is különbözik a kőolajtól, hogy nincsen igazából egyértelműen meghatározható világpiaci ára, olyan értelemben véve, mint például más fogyasztási cikkeknek. Ugyanis a különböző országok egyezségei alapján alakítják ki az árakat. Sok esetben attól függenek ezek, hogy milyen pozícióban vannak egyes országok a termelőkkel szemben. A földgáz Európába főleg csővezetékeken keresztül érkezik. Ez a szállítási mód nagyon megnöveli a költségeket, és egyúttal teljesen beszabályozza, korlátozza is a lehetőségeket. A szállítás sebezhetővé válik, különböző tényezőknek van kitéve, mind a kereslet mind a kínálat oldaláról. A kínálati oldalról nézve lényeges szempontok azok, hogy az adott ország milyen mértékben használ földgázt, mennyire diverzifikáltak a szállítási útvonalak és beszállítók tekintetében, illetve milyen alkupozícióban van. Keresleti oldalról vizsgálva a meghatározó szempontok azok, hogy mekkora a tárolókapacitása, milyen mértékben tud más megoldásokra átváltani, illetve hogy mekkora hányada származik felbontható szerződésekből a vásárolt földgáznak. (Jean-Marie Chevalier, 2005) 3.1.

Az EU és Oroszország viszonyának alakulása

A Szovjetunió felbomlása után Oroszország gazdasága nem állt a legbiztosabb lábakon. 1998-ban

beköszöntött

a

gazdasági

válság,

amikor

Oroszország

bejelentette

fizetésképtelenségét. Vlagyimir Putyin ekkor került hatalomra, aki felismerte, hogy Oroszországnak komparatív előnye van az EU-val szemben az energiahordozók tekintetében, ezért nyilvánvaló volt számára, hogy ezt a lehetőséget ki kell aknázni. Az olaj és földgáz iránti kereslet növekedése, illetve ezek árainak emelkedése biztos bevételt jelent még ma is Oroszország számára. Kialakult egy igen veszélyes szemlélet Oroszországban, miszerint az állam tartalékai végtelenek az energiahordozókból származó bevételek miatt, és ezért majd minden problémát 36

orvosolni lehet állami pénzből. Ugyanilyen gondolkodásmód jellemezte Mexikót is, mikor a 70-es és 80-as években új olajtartalékokat fedeztek fel. Ezt a folyamatot valóban lehet orosz rulettnek nevezni, mert nem szabad a GDP arányában növelni az állami kiadásokat, mert egy esetleges visszaesés után csúnyám pórul járhatnak. (Világgazdaság, 2008) A jelenlegi válság kifejezetten rosszul érinti az orosz gazdaságot. Alekszej Kurdin orosz pénzügyminiszter szerint az idei évben a bevételek akár 30%-al is visszaeshetnek. Nem valószínű, hogy el lehetne kerülni a hitelfelvételt, sőt megszorításokra egészen biztos szükség lesz.(MTI, 2009) Oroszország és az Európai Unió stabil kapcsolatai különösen fontosak ebben a nehéz világgazdasági periódusban. Amint már korábban említettem, az Unió nagymértékben függ az orosz energiaimporttól, azonban ez nem egyoldalú függés. Oroszország éppen úgy függ az EU-tól, mert az orosz állami cégek bevételeinek magas százaléka származik a Közösség megrendeléseiből, és ha ezek a kapcsolatok sérülnének, akkor nem csak Európa (főleg az energia szempontjából), de Oroszország pénzügyileg is hoppon marad, tehát az energia ügye közös érdek. Mindkét fél azért tisztában van azzal, hogy Európának függetlenítenie kell magát az orosz importtól, de ez nyilván nem megy egyik napról a másikra. Ezt Oroszország is felismerte már, és ennek megfelelően ő is diverzifikálni akarja a felvevő piacait, és új megállapodásokat fog kötni főleg Ázsiában, de máshol is. 3.1.1. A PCA megállapodások A Szovjetunió bukása után felismerte Európa és az oroszok is, hogy egymás nélkül nagyon nehezen tudnak csak boldogulni. 1994-ben aláírták a Partnerségi és együttműködési megállapodást, (PCA – Partnership and Cooperation Agreement) ami 1997 végén lépett életbe, 10 évre szólt, és több tárgyalássorozat vette ekkor kezdetét. A legfőbb elvei közé a nemzetközi béke, és biztonság, a demokratikus normák betartása, illetve a politikai és gazdasági szabadságjogok támogatása tartozott. (Pálfiné Sipőcz Rita, 2009) A szentpétervári és a moszkvai találkozókon négy ún. „közös teret” alakítottak ki.7 Megvitatták, hogy hogyan fogják ezeket megvalósítani, különös tekintettel a közös gazdasági 7

Ezek a terek a következők: 1)közös gazdasági tér 2) szabadság, biztonság, igazságosság3) külbiztonsági együttműködés 4) kutatás, oktatás, kultúra

37

térre, melyben az energiadialógus kiemelkedő szerepet kapott, és egy önálló folyamatként kezdett el működni tovább. A PCA megállapodás azonban 2007-ben lejárt, de mivel nem mondták fel a felek, ezért tovább él elviekben, de azóta nem sok előrelépés tapasztalható, és az érdektelenség nem jó jel. A két fél között szoros együttműködésre lenne szükség, különösen az energiahordozók tekintetében. Az Unió számára az orosz import majdhogynem nélkülözhetetlen, és ugyanez fordítva is igaz, mert az európai piac a legnagyobb fogyasztója az orosz energiahordozóknak. Annak érdekében, hogy Európa és Oroszország hatékonyan tudjon együttműködni, meg kellene újítani ezeket a tárgyalásokat, közös célokat és projekteket kellene meghatározni. 3.1.2. Az Európai Unió és Oroszország energiadialógusa Az EU és Oroszország között 2000-ben kezdődött meg az ún. energiadialógus. A dialógus alapvető célkitűzése volt, hogy a megszokott szállító-vevői kapcsolatokat sokkal jobban elmélyítsék mindkét fél részéről. Az Unió szempontjából azért fontos ez a kezdeményezés, mert így tudja növelni az energiaellátás biztonságát, mégpedig az orosz energiaszektorba való európai befektetések ösztönzésével, szállítási garanciák megteremtésével. Az akkor tervben lévő EU bővítés is szerepet játszott, ugyanis az új lehetőségekkel és felmerülő problémákkal is foglalkozni kellett. Oroszország szempontjából pedig azért volt fontos ez az akció, mert elismerték végre, hogy Oroszországnak az EU energiaellátásában elsődleges szerepe van, és ezt továbbra is garantálni szeretnék. Továbbá az Energia Chartával8 ellentétben ez a dialógus szigorúan bilaterális alapokon nyugszik. Tehát a közös célok, a piacok stabilitása, az orosz energiaszektor modernizálása, és az energetikai hatékonyságnövelés mindkét fél számára egyformán fontos érdekek. A 8

Energia Charta: Rudd Lubbers 1990-ben vetette fel egy Európai Energia Charta gondolatát, amit aztán 1994ben az USA, Kanada, és Japán támogatásával 44 ország aláírt, és 1998-ban Energia Charta Egyezmény néven hatályba lépett. A multilaterális egyezmény fő célkitűzései közé tartoznak: -

Az energetikai beruházások biztosítása A diszkriminációmentes kereskedelem elősegítése A forrásokhoz és piacokhoz való diszkriminációmentes hozzáférés A tranzit szabadságának biztosítása

Oroszország többek között az utolsó pont miatt nem tartja megfontolandónak a csatlakozást. A vezetékeihez ugyanis nem akarja harmadik fél számára megengedni a hozzáférést. Továbbá sértőnek érzi, hogy a fogyasztók túlzott garanciákat követelnek, de ennek fejébe a termelők korántsem kapnak akkora garanciát a szállítások hosszú távú biztosítására.

38

tárgyalások

folyamatában

felvetődött

kérdések,

megoldandó

problémák

közül

a

legfontosabbak: -

Oroszországban sokáig élt az a félelem, hogy az Unióban 30%-ban maximalizálják az azonos forrásból származó szénhidrogének behozatali arányát.9 Ez a félelem nem is volt alaptalan Putyin részéről, hiszen az EU egyre erősebb forrásdiverzifikációra törekszik, függetleníteni akarja magát az orosz importtól, mert például az orosz gázszállítások terén a Gazprom abszolút monopolhelyzetben van. A tárgyalások során azonban kiderült, hogy ilyen törvényhozói intézkedések nincsenek, tehát a félelmek nem reálisak.

-

Oroszországban bevett gyakorlat (különösen a Gazpromnál), hogy hosszú távú szerződésekkel kötik magukhoz a fogyasztókat. Ezt azért teszik - az orosz fél szerint-, hogy az óriási költségeket felemésztő beruházások biztosan megtérüljenek. A probléma ott okoz gondot az EU számára, hogy ezekkel a hosszú távú szerződésekkel nem igazán egyeztethető össze a gázpiaci liberalizáció. Emellett olyan területi klauzulákat is alkalmaznak a szerződésekben, amelyek megtiltják a gáz harmadik félnek történő továbbítását, vagy a felesleg más országba való eladását. Ezért indult el több Gazprom megállapodás felülvizsgálata is.

-

A nukleáris biztonság kérdésköre általában központi szereplő a dialógusok során. Az Unió mindig megfogalmazza aggályait az orosz erőműveket illetően, de Oroszország szerint ez a kérdés nemzeti hatáskörbe tartozik és egyébként is megfelelnek minden nemzetközi előírásnak illetve az Európai normáknak a működő erőművek. A nukleáris anyagok kereskedelmével kapcsolatban is vannak még kihívások. Főleg a volt szocialista országok tekintetében okoz problémát, hogy a beszerzett fűtőelemek szinte kizárólag orosz forrásból származnak, amit az EU szerint diverzifikálni kell, azonban ez valójában csak elméleti síkon lehetséges, ugyanis nincs más beszállító, akitől ezeket az anyagokat be lehetne szerezni, vagy csak kedvezőtlen feltételek mellett.10

-

Az energiaellátás szempontjából fontos kérdésnek kell tekinteni az infrastruktúra helyzetét is, tehát fejleszteni kell a meglévő vezetékeket és újakat kell kialakítani. A

9

Ugyanúgy, ahogy a nukleáris fűtőelemek aránya is törvényileg meg van szabva (20%) Nagy Britannia jelentene egy lehetséges alternatívát, azonban ez sokkal kedvezőtlenebb ajánlat az orosznál

10

39

projektek sikere közös érdek, az Unió részéről a biztonság, Oroszország részéről pedig a felvevőpiac miatt. A várható projekteket 2001-ban a Synthesis Report gyűjtötte össze. A legfontosabbak az észak-európai gázvezeték, a Jamal-Europe és a Stockman gázmező fejlesztései, továbbá a kőolajat tekintve a Barátság és az Adria összekapcsolásának tervei, és a Burgas- Alexandroupolis olajvezetékek. A hálózatok biztonságára vonatkozóan is közösek a célkitűzések. Az orosz vezetékek gyengeségei, a kapacitási problémák, a karbantartás elégtelenségei jelentik a környezetre is ártalmas kockázatokat. Ezeket a kockázatokat szeretnék egy közös monitoring rendszer felállításával kiküszöbölni, melyben a GALILEO műholdas rendszer is szerepet kaphat majd. -

A dialógus elindulásakor az egyik legfontosabb cél az Unió számára a befektetések ösztönzése volt. Ahhoz, hogy az uniós befektetések jobban szerepet kapjanak az orosz piacon, a jogi hátteret kell megteremteni, emellett biztosítani kell a hálózatokhoz való diszkriminációmentes hozzáférést. Azonban Oroszország számára ez a kérdés nem tartalmaz

kompromisszumok

kötésére

lehetőségeket,

mert

nem

érdekelt

a

folyamatokban, így ez az a terület ahol a legkevesebb előrelépés figyelhető meg. Nyilván nem szeretné elveszteni a pozícióit az Energia Charta ratifikálásával. Szükséges van a befektetések kockázatainak csökkentésére is. Egy Befektetési és Garanciaalapot szeretne létrehozni az EU, aminek a segítségével csökkentenék az orosz projektek nem kereskedelmi jellegű kockázatait, de ez az ügy is lassan halad. -

Az energiaszállításoknál fontos szempont lenne az Unió számára, átálljanak az Euróra. Ez megteremthetné a bizalmat egymás iránt, és nem utolsó sorban az árakat is megbízhatóvá tehetné, de úgy tűnik ez a törekvés nem lesz keresztülvihető.

A legnagyobb egyetértés és leglátványosabb eredmények a technológiai együttműködés terén, illetve a hatékonyságnövelés és környezetvédelem területein alakult ki. Az Unió átadja Oroszországnak a már bevált technológiákat, tapasztalatait, ezzel elősegíti a modernizációs folyamatot, ami az orosz félnél az energia megtakarításában és a hatékonyság javulásában lesz majd észre vehető, Európa számára pedig a stabilitást hozza majd el. Az együttműködés egyik jelentős eredménye a moszkvai Energia Technológiai Központ felállítása. (Európai Bizottság, 2004)

40

Az Unió és Oroszország közötti energiadialógus összességégben meglehetősen sok kérdőjelet hagyott maga után, még ha születtek is eredmények. Három olyan terület van, amelyeknek a terén még előrelépésre lenne szükség. Felmerül a kérdés, hogy képes lesz -e majd a továbbiakban kielégíteni Oroszország a növekvő belső és külpiaci igényeket, és továbbra is biztosítani Európa számára az ellátás zavartalanságát, vagy állandósulnak a gázviták, a problémák. Az infrastrukturális hiányosságok sem javítanak a helyzeten. Az elmaradt felújítások, a környezetre is káros hatással lehetnek egy váratlan üzemzavar esetén. A legnagyobb kérdőjel talán az árak mellett található. Az EU egyelőre nem tudja egyik napról a másikra kiiktatni az orosz energiahordozókat a piacokról, - és nem is lehetne tőlük függetlenedni még egy jó ideig – ezért ki van téve annak, hogy az árak változásával nem tud mit kezdeni, kénytelen megfizetni őket. A fölgáznak például nincsen egy biztos piaci ára, hanem azt a különböző egyezkedések alapján határozzák meg a partnerek. Az árpolitika területén pedig egyértelműen észrevehető egy olyan tendencia, ami azoknak kedvez, akik lojálisak, alárendelt szerepet vállalnak az orosz féllel szemben. A legjelentősebb előrelépés a dialógusok során ott történt a felek között, hogy mindegyikük felismerte a környezetvédelem, a technológiai fejlődés alapvető fontosságát. A jövőben további együttműködésre lesz majd szükség, szorosabbra kell fűzni a kapcsolatokat Oroszország és az Unió között, átláthatóbbá kell tenni a rendszert, egyértelműbb illetve hosszabb távra mutató célokat kell kitűzni és akkor talán mindkét fél számára gyümölcsözőbb lesz ez az együttműködés. (Ludvig, 2007) 3.1.3. Az orosz energiastratégia 2020-ig 2003. május 23-án az Orosz Energiaügyi Minisztérium elfogadta azt az energiastratégiai programot, amelyet két lépésben, először 2010-ig, majd azt követően 2020-ig fog megvalósítani. A 2010-ig megvalósítandó célkitűzések közé tartozik egy átfogó törvényi alap létrehozása, amivel megteremthető egy átlátható, versenyképes energiapiac, ahol a szabad kereskedelem elvei érvényesülnek. Ki kell használnia az orosz vállaltoknak az export potenciáljukat az olaj- és gázpiacokon, külföldön és odahaza egyaránt. Az energiapazarlást pedig abba kell hagyni, ösztönözni kell a hatékony és megbízható energiagazdálkodást.

41

A 2020-ig terjedő időszakra további fejlődést irányoznak elő az első szakasz folytatásaként. Meg kell ragadni a nukleáris-, és vízi energiában, a szén iparban, a petro- és gázkémiában rejlő lehetőségeket, hogy ezek egy biztos alapot teremtsenek az elkövetkezendő projektek végrehajtásánál. Meg kell alapozni a megújuló energiák részarányának növekedésével a jövőbe vezető átmenetet, amelyhez a tudomány a technológia és az innováció is hozzájárul. A dokumentum kiemel néhány rendkívül fontos területet, a következőkben ezeket mutatom be. Az

energiabiztonságra

vonatkozó

célkitűzés

azért kap

fontos

szerepet,

mert

a

termelékenységi potenciálokat nem használják ki megfelelően, ugyanis a fejlesztések elmaradtak, a befektetések 95%-a pedig az olajszektort érinti, ezért a vezetékek sok helyen nagyon rossz állapotban vannak. Az árak is deformálódtak amiatt, hogy a különböző energiaforrások nincsenek versenyhelyzetben egymással, és főleg a gáz felé tolódik el a keresleti, piaci struktúra. Emellett az olaj és gázáraktól való a nagymértékű függőség meghatározza az állami bevételeket. Továbbá hiányzik egy biztos törvényi alap, amely az energetikát

megfelelően

kezelné.

Elsősorban

szükséges

lenne

innovációra,

technológiafejlesztésre, másodsorban pedig a fogyasztás és a disztribúció kapcsolatát kellene újragondolni. Az ökológiai biztonság is fontos területnek számít, kifejezetten a környezetszennyezés problémái miatt. A cél, hogy minél közelebb kerüljenek az Európai sztenderdekhez, a környezeti terhelést pedig megszüntessék különösen azokon a területeken ahol gazdag élővilág illetve speciális élőlények, fajok fedezhetőek fel. Mindezt olyan technológiákkal kívánják elérni, amelyek kevés vagy egyáltalán semennyi hulladékot nem termelnek, valamit befektetésekkel és szigorúbb ellenőrzéssel is támogatnák ezt a célt. Oroszország nagyon energiapazarló, ezért az energiahatékonyság javítása is a tervek között szerepel. Energiaigénye az Unió 3,1 szerese, aminek az okai nyilvánvalóak. Az elavult technológiák sokkal energiaintenzívebbek, emellett a gáz ára az orosz fogyasztók számára alulértékelt, így nem teszi érdekeltté őket abban, hogy spóroljanak a rendelkezésre álló forrásokkal. Strukturális változásokra van szükség, úgy vélik, hogy 2020-ig 45-55%-os energia-megtakarítás érhető el, ha áttérnek egy alacsony fogyasztású iparstruktúrára. A változásokban az államnak fontos szerepet tulajdonítanak, regulációk, befektetés-ösztönzés, tájékoztatás és nagymértékű kockázatvállalás tekintetében. 42

A stratégia kiemelten foglalkozik a külső orosz energiapolitika témájával. Egyértelműen kiderül, hogy mi Oroszország célja a jövőre nézve. A jelenlegi eladó-vevő kapcsolatot olyanná alakítani, amelyben stratégiai pozíciót foglal majd el a világ energiapiacain. Oroszországnak speciális helyzete van földrajzilag és geopolitikailag is egyaránt. Beszélgetéseket fog folytatni minden termelő és fogyasztó országgal, részt fog venni nemzetközi energiakonferenciákon, hogy megerősítse saját pozícióit is és segítsen egy megfelelő politikai környezetet létrehozni az energetika terén. Oroszország számára a diszkriminációmentes tranzit nagyon lényeges, ezért is szorgalmazza a nemzetközi projektekben való orosz részvételt. Fontos piacnak tekinti továbbra is Európát, de az USA számára is jelentős szerepet szán az orosz fejődés pénzügyi támogatójaként, illetve az ázsiai piacokat (különösen Kína, India, Japán), a Közel Keletet, Dél Amerikát és Afrikát is be szeretné iktatni a vérkeringésbe. Az energiastratégia megalkotói három lehetséges forgatókönyvet állítottak fel, egy optimistát, egy józant és egy legrosszabb eshetőséget. Az optimista szcenárió 3,3 szeres GDP növekedéssel számol 2020-ra (a 2000-es szinthez képest), mert ezen időszak alatt hétszeresére nőnek a befektetések, illetve a magas olaj- ($30/ hordó) és gázáraknak ($138/ezer köbméter) köszönhetően. Mindezt gazdasági reformokkal és intenzív liberalizációval érnék el, egy olyan aktív politikát folytatva, amely kedvez az energiahatékonyság elveinek. A józan forgatókönyv szerint 2,3 szerese lesz a GDP a 2000-es évhez képest. A tőkebefektetések 3,6 szeresre nőnek, az árak az infláció mértékét meghaladva fognak nőni, és rákényszerítik a gazdaságot, hogy olyan környezetet alakítson ki, ami az energia-megtakarítást, a hatékonyságnövelést helyezi előtérbe. A lehető legrosszabb forgatókönyvre is van egy tervezet. Többek között belső és külső problémák, amelyeket az alacsonyabb árak (olaj: $18,5/ hordó; gáz: $118,5/ ezer köbméter) és a kereslet csökkenése tetéznek. Ennek a lehetőségnek a megvalósulása esetén azonnali reformokra lenne szükség 2010-ig, átalakítva például az adózási szerkezetet, a bank szektort, a természetes monopóliumokat, vagy éppen visszafogni a szociális kiadásokat, hogy a költségvetésre nehezedő terheket csökkentsék.

43

Azt, hogy melyik forgatókönyv valósul meg, még nem lehet pontosan tudni, de a jelenlegi válság egészen biztos visszaveti az energiahordozók árait, és a keresletet is, ami az orosz gazdaság motorja. Valószínűsíthető, hogy az optimista forgatókönyvhöz vezető útról már letért az orosz gazdaság és örülhet, ha a józan szcenárió még megvalósítható lesz a jövőben, bár ebben is sokan kételkednek. Az orosz energiastratégia tehát gyakorlatilag meghatározza a legfontosabb prioritásokat 2020ig. Az egyik legfontosabb ezek közül az innováció, ugyanis az orosz energiarendszer néhol nagyon elavult már, szükség lenne az új technológiák bevezetésére, ezáltal nőne az energiahatékonyság is. A környezetvédelem kérdése is egyre komolyabb szerepet kap a tervek kialakításakor, ezért szeretnének az európai normákhoz felnőni. Oroszország rendkívül energiapazarló, tehát alapvető fontosságú, hogy strukturális átrendeződés menjen végbe. A kapacitásnöveléssel, és az új technológiák használatával az energiabiztonság is könnyebben megoldható lesz. A legfontosabb kérdés talán a külső energiapolitika, amit Oroszországnak folytatnia kell a jövőben. Eszerint meghatározó szerepet kell szerezni az energiaellátás tekintetében a világban.

44

IV.

Oroszország speciális helyzete az energiaellátás – importfüggőség relációjában

Ahogy már a korábbi fejezetekben kiderült Oroszország nem egy egyszerű kereskedelmi partner. Ha az lenne, akkor sokkal könnyebb feladat lenne leírni a kapcsolatát az Európai Unióval. Azonban nagyon sok megválaszolatlan kérdés és tabutéma kapcsolódik az EU-orosz viszonyhoz, főleg az energetika terén. Ebbe a speciális viszonyba szeretnék egy kicsit jobban betekintést nyerni. Meg fogom vizsgálni azt a témakört, amit sokan kétségekkel fogadnak, mégpedig, hogy Oroszország nagyhatalmi ambícióit hogyan próbálja meg az ún. „energiafegyverrel” véghezvinni. Mi az energiafegyver, és hogyan kerül ebbe a képbe Oroszország? Az orosz energiahordozók meglehetősen nagymértékben jelen vannak az EU piacán. Az importfüggőség egy olyan problémát vet fel, amit nagyon nehéz kezelni. Az Unió gyakorlatilag ki van téve az orosz félnek, amit a leginkább a gázszállításokon lehet lemérni. Mint tudjuk a gáz árát nem az határozza meg, hogy mennyibe kerül kitermelni, hanem sokkal nagyobb jelentősége van annak, hogy azok az országok, ahol a csővezetékek haladnak, milyen tárgyalási pozícióban vannak. A gáz szállítását nem lehet úgy megoldani, mint az olajét, közúti szállítással - ugyanis a gáz a csővezetékekhez van kötve. A cseppfolyósított földgáz (LNG) ugyan már szállítható lenne tankerekben, de ez igen drága mulatság egyelőre. Tehát észre kell venni, hogy a csővezetékek rendkívül fontosak, és geopolitikai súlyuk egyre csak nő az Unió energiafüggőségével párhuzamosan. Az energiafegyver tehát ebben az értelemben igenis létezik, még ha esetleg vannak, akik kételkednek a létezésében. Sz. Bíró Zoltán, Oroszország szakértő például úgy gondolja, hogy „egy mítosz az orosz gázfegyver”. (Homonnai, 2008) Szerinte ugyanis a gázszállítást csak 4-5 napra tudják leállítani az oroszok, mert nekik is érdekük, hogy megkapják a pénzüket. A 2009. januári gázvita ismételten rámutatott szerintem, hogy ezzel az állítással vitatkozni lehet. Az importfüggőségről azt is tudni kell, – amint azt a második fejezetben bemutattam - hogy az Unión belül sem egységes a kép. Vannak, akik jobban függnek, de vannak akik kevésbé, mert jobban meg tudják oldani az energiaellátásukat más forrásokból. Főleg a közép-kelet-

45

európai országok vannak kitéve egy orosz energiafegyver támadásának. Nyugaton is nagymértékű a függés, de ott talán kevésbé fenyeget egy ilyen probléma. Franciaország például főleg a nukleáris erőműveire támaszkodik, így egy gázválság esetén kevésbé kitett, mint mondjuk Magyarország. Anglia a legnagyobb energiatermelő az EU-ban és ő nagyjából el is tudja látni saját szükségleteit, ha esetleg gond lenne. Ő inkább pénzügyileg kitett, mintsem ellátás tekintetében. Elmondhatjuk, hogy az unió nem egységes a gázszállításokat tekintve. Spanyolországban, Portugáliában, Svédországban és Luxemburgban például gyakorlatilag nincs is szükség az orosz gázra, míg a balti államok és Szlovénia 100%-ban csak ettől az egy gázszállítótól függenek. Nem véletlen, hogy az Unió egyik legfontosabb célkitűzése a szolidaritás növelése a tagállamok között. Oroszország nem titkoltan nagyhatalmi ambíciókra tör. Kihasználja azt a helyzetet, hogy az Unió egyes tagállamai – kis túlzással - nem tudnak beszerezni máshonnét gázt, csak tőle. Vezetékpolitikájában is megnyilvánul, hogy kiket tart lojálisnak, és kiket kell „megbüntetni”. Az Uniós tagállamok Oroszországhoz fűződő viszonya meghatározó lehet abban a tekintetben, hogy mennyire lehet a jövőben biztosan számítani majd az orosz féle. Bár sokan az orosz-ukrán gázvitákat követően leírták már Oroszországot, mint megbízható felet. Stefano Braghiroli és Caterina Carta a sienai egyetem munkatársai felállítottak egy elméletet, melyben avval foglalkoznak, hogy az Unió tagállamai mennyire barátságosak Oroszországgal.

46

Az elemzés négy csoportba rangsorolja

„OROSZBARÁTISÁG” SZÁMOKBAN Észtország 0 Litvánia 0 Lengyelország 0.09 "elvált keletiek" Lettország 0.14 Csehország 0.17 Szlovákia 0.21 Románia 0.38 Szlovénia 0.38 Svédország 0.40 "éber kritikusok" Bulgária 0.43 Magyarország 0.45 Egyesült Királyság 0.47 Portugália 0.55 Dánia 0.62 Franciaország 0.62 Írország 0.62 Hollandia 0.62 "engedékeny partnerek" Belgium 0.69 Németország Spanyolország Luxemburg Finnország Olaszország Ausztria Görögország

0.69 0.69 0.69 0.74 0.76 0.78 0.90

az Európai Unió tagállamait,11 minden csoportnak találó nevet adnak, és országonként 0 és 1 között határozzák meg

a

erősségét.

viszony Az

barátságosságának „elvált

keletiek”

csoportjába azok az országok tartoznak, akikre erős hatással volt a történelmi múlt, így a szovjet presszió. Az orosz importtól való függés csak jobban erősíti

bennük

az

ellenszenvet.

Észtország és Litvánia a legkevésbé oroszbarátok, sőt inkább ellenségnek tekintik egymást. De a csoport többi országa sem túlságosan kedveli az oroszokat. Csehország például avval „segítette

elő

a

baráti

viszony”

kialakulását, hogy aláírta az amerikai

"lojális feleségek"

rakétavédelmi pajzs telepítéséről szóló szerződést. (Független Hírügynökség,

6.ábra „Oroszbarátiság” számokban (Forrás: Braghiroli, Carta, 2008)

2008)

Az „éber kritikusok” csoportjába tartoznak azok az országok, amelyek inkább a távolságtartást választották, ha Oroszországról volt szó. Az Egyesült Királyság például szinte független az orosz importtól, ezért ő az egyetlen ország a nagyobbak közül Európában, aki megengedheti magának, hogy kicsit kritikusabb szemmel figyelje a történéseket, mint például a Litvinenko-ügy kapcsán.(Grúber, 2008) A közép-kelet európai országok lépéseit az első csoporthoz képest azért pozitívabb fogadtatás követte, ugyanis ők szerepet játszhatnak majd a jövőben a tervezett csővezetékek lefektetésében. 11

Málta és Ciprus azért nem szerepel a listán mert nincs róluk elegendő adat

47

Az „engedékeny partnerek” közül a legnagyobbak Franciaország, Németország és Spanyolország fontos szerepet játszanak az EU-ban. Németországnak jelentős gazdasági partnere Oroszország, fontos lenne a jó kapcsolat fenntartása. Ezért szeretné például elhalasztani Grúzia és Ukrajna NATO tagságát. Spanyolország és Franciaország kevésbé kötődik energetikailag az orosz importhoz, ezért inkább politikai kapcsolatokban nyilvánul meg az együttműködés, például a hasonló orosz-francia álláspontok Irakkal kapcsolatban. Finnország pedig történelméből adódóan kedvező kapcsolatokat ápol Oroszországgal. A „hűséges feleségek” közé tartozik Olaszország, Ausztria és Görögország. Az ő kapcsolatuk a legbarátságosabb a „Nagy Medvével”. Az olasz és osztrák baráti kapcsolatok főleg a vezetékhálózat bővítését célzó törekvésekben való aktív részvételben nyilvánulnak meg. Görögország kapcsolata a vallási, történelmi, és kulturális kötelékek szorossága miatt alakult ennyire előnyösen Oroszországgal. Az elemzésből végül is az tűnik ki, hogy az EU nem kezeli egyhangúan Oroszországgal folytatott viszonyát, annak köszönhetően, hogy az egyes tagállamokat különböző kötelékek fűzik a nagy keleti beszállítóhoz. Minél jobban függ egy-egy új tag az importtól - főleg a gáztól - annál negatívabb álláspontot képvisel, illetve minél szorosabb gazdasági kapcsolat fedezhető fel a régi tagok és Oroszország között, annál barátságosabb viszony figyelhető meg. Ez a megosztottság a legveszélyesebb, ami kialakulhatott. Ugyanis így könnyen ki lehet használni a tagországokat egymás ellen, ha az orosz fél éppen úgy akarja. Ezért van égető szükség arra, hogy az Unió egyhangúan tudja magát képviselni Oroszországgal való viszonyában és minél jobban érvényesüljön a szolidaritás eszméje a tagállamok között. A Lisszaboni szerződésben szerettek volna már az ún. Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője posztot létrehozni, aki egyhangúan képviselné az Unió álláspontját ilyen ügyekben, azonban a kellő támogatottság hiánya miatt jelenleg még nem sikerült ezt a feladatot megoldani. A további tárgyalásokon rendkívül fontos lesz ennek a posztnak a létrehozása, hogy az Unió ne csak gazdaságilag, de politikailag is súlyának megfelelően tudja képviseltetni magát a nemzetközi porondon.(MTI, 2008)

48

4.1.

Hogy működik az „energiafegyver”?

Az energiafegyver, tehát ugyanúgy, mint mondjuk az atombomba, a hatalom gyakorlásának az egyik eszköze, avval a különbséggel, hogy míg az atombomba fizikailag is létezik, addig az energiafegyver inkább pszichológiailag jelentős. Ezzel az eszközzel lehet különböző politika, gazdasági érdekeket érvényesíteni. Az energiafegyvernek többféle változata is létezik, különböző módokon képes a befolyásolásra, most ezeket a változatokat vizsgálom meg. (Dobos, 2007) 4.1.1. Árpolitika Mint ahogy azt már többször említettem, a földgáz ára főleg a tranzit-országok és a termelők közötti alku alapján kerül meghatározásra. Bizonyos (tranzit)országok, amelyek általában lojálisak,

vagy

földrajzilag

megkerülhetetlenek

a

beszállító

szempontjából,

olyan

alkupozícióban vannak, hogy képesek az energiahordozók árát saját szájízük szerint alakítani. Ezek az országok, mint például Ukrajna általában olcsóbban jutott a gázhoz, és még tranzitdíjat is fizettek neki. Probléma akkor van, ha a beszállító ország valami okból mégis úgy dönt, hogy mindenki fizessen ugyanannyit a gázért, függetlenül attól, hogy tranzit-ország, és ha esetleg ezt nem akarja teljesíteni, akkor „büntetésből” elzárják a gázt. Így energia nélkül marad, mint ahogy azt az orosz-ukrán vita idején láthattuk. Tehát az árak rendkívüli mértékben képesek lehetnek hatást gyakorolni egy-egy területen. 4.1.2. Vezetékpolitika Nem elég kitermelni, majd eladni az energiahordozókat, azokat el is kell juttatni a felhasználókhoz. A gáz esetében az vagy a drága cseppfolyósított szállítást jelenti, vagy a meglévő vezetékeken történik. Ezek a vezetékek azonban nem egyedül egy országot látnak el, hiszen így nem is lennének gazdaságosak, hanem egész térségeket, régiókat szolgálnak ki. Az árakkal szoros összefüggésben van a vezetékpolitika. Olyan esetben, amikor egy-egy ország importfüggősége 100% körül mozog, nyilván sok alkupozíciója nincs, vagy kifizeti az árakat, vagy a téli időszakban halálra fagy. A szállítást azt is meghatározza, hogy egyes partnerek milyen útvonalakat támogatnak. Vannak olyan útvonalak, amelyeket ha kiiktatunk, akkor azok az országok ellátás nélkül maradnak, mert nincs más lehetőség az energiahordozók beszerzésére. Tehát elmondható, hogy a vezetékpolitika is egy olyan eszköz, amivel meg lehet 49

szorongatni egy-egy „rosszul viselkedő” partnert. (pl. Északi Áramlat a balti államok szerint, lásd később) 4.1.3. Energetikai vállalatok szerepe Az Unió egyik alapcélkitűzése, hogy minél több forrásból származzon az általa használt energia, minél diverzifikáltabbak legyen a források, ezért elvben minél több helyről kellene beszerezni az energiahordozókat. Azonban a nagyobb energetikai vállalatok komoly befolyással rendelkeznek a piacon, esetleges felvásárlásaikkal monopolhelyzetet alakíthatnak ki, ami ahhoz vezet, hogy végül mégis csak egy helyről lesz elérhető a gáz. Ez pedig egyértelműen azt vonja maga után, hogy olyan árakat fog tudni meghatározni, amelyek segítségével sakkban tudja tartani a felvevőpiacot. (pl. Mazeikiu ügy) 4.1.4. Együttműködés másokkal Egy jól működő vállalat sikerének a kulcsa, hogy legyenek együttműködő partnerei. A partnerkapcsolatok elmélyítése is erős befolyásoló tényező lehet. Az energiaszektorban tevékenykedő vállalatok stratégiai együttműködéseket köthetnek egymással, például egy közös csőhálózatot szeretnének felépíteni. A projekt kivitelezéséhez megpróbálják a lehető legtöbb partnert bevonni, hogy sikeres legyen a beruházás. Tegyük fel, hogy van egy konkurens projekt, ami másik útvonalon tervezi a vezetékek kiépítését, de nincs hozzá megfelelő támogatottsága, így tőkéje sincs. Kénytelen lesz együttműködni a nagyobb vállalatcsoporttal, különben nem fog tudni szállítani. Minél nagyobb egy vállalat, annál könnyebben tudja kihasználni ezt a pozícióját. Mindezekből tehát az látszik, hogy az energiafegyver egy komoly eszköz lehet, most éppen Oroszország kezében. Az Unió egyelőre a legtöbb esetben tehetetlen ez ellen, az óriási mértékű importfüggősége miatt, ezért nagyon sok választása nincs, együtt kell működni az orosz féllel, és emellett a jövőben áthelyezni a hangsúlyt a forrásdiverzifikációra és a hatékonyságnövelésre. A következőkben pedig példával is szeretném alátámasztani, hogy milyen az, amikor az energiafegyvert bevetik.

50

4.1.5. Az orosz- ukrán gázvita 2006-hoz hasonlóan 2009 januárjában Oroszország és Ukrajna között ismét odáig fajultak a dolgok, hogy Moszkva elzárta a gázcsapokat. Az egyik ok az volt, hogy Oroszország a gáz árát fel akarta elemelni 180 dollárról 450 dollár körüli szintre ezer köbméterenként. Ukrajna azonban eleve a gazdasági válsággal küszködve képtelennek látta, hogy ezt az árat kifizesse. A másik ok az volt, hogy az orosz fél szerint Ukrajna megcsapolta az Uniós országoknak szánt földgázt. A vádakat természetesen Ukrajna tagadta. ( Varga, 2009) Egy hét múlva kiderült, hogy Bulgária, Görögország, Macedónia, Románia, Szerbia és Horvátország irányába teljesen leállt a szállítás, és több országban nincs elegendő tartalék pár napnál továbbra. Majd néhány nap elteltével egész Európa teljesen gáz nélkül maradt. Majd Bulgária és Szlovákia is közölte, hogy újraindítaná nukleáris erőműveit, melyeket az uniós csatlakozás tükrében le kellett állítaniuk. Az Uniónak ekkor sikerült végre megfigyelőket küldeni Oroszországba és Ukrajnába is, hogy megvizsgálják a problémák okait, hiszen a leghidegebb tél közepén nem maradhat gáz nélkül egész Európa.(EurActiv, 2009) 2009. január 17-én végül sikerült dűlőre jutni a két vitás félnek. Vlagyimir Putyin és Julija Timosenko megállapodtak, hogy áttérnek az európai árakra 2010. január 1-től, de addig Oroszország 20 %-os kedvezménnyel juttatja el a gázt Ukrajnába. Az európai átlagár 450 dollár, Ukrajna pedig még egy évig 360 dollárért kapja a gázt. További kikötés volt, hogy Ukrajna sem emelheti idén még a tranzitdíjat, ami 1,7 dollár ezer köbméter/száz kilométerenként. Korábban már volt egy olyan megoldási lehetőség, amit Oroszország ajánlott fel, hogy 250 dollár lett volna a gáz ára, de ekkor Ukrajna nem volt hajlandó 201 dollárnál többet ajánlani. Ezután az eset után, az orosz fél pedig kikényszerítette a piaci árakat, tehát Ukrajna az előző ajánlathoz képest – makacssága miatt - sokkal rosszabbul járt. (MTI, 2009) Ebből a vitából is látszik, hogy mennyire veszélyes lehet az, ha egy stratégiai jelentőségű csővezetékből származó gázmennyiség nem jut el Európába azért, mert a kitermelő és a tranzit ország között hirtelen - a szó legszorosabb értelmében is - fagyos lesz a viszony. Az EU végül beszállt ebbe a küzdelembe. Márciusban Brüsszelben aláírtak egy EU-ukrán szerződést arról, hogy az EU kifizetné az ukrán vezetékrendszer felújítását. Cserébe elvárnák, 51

hogy már az orosz-ukrán határon megvehessék az EU-tagállamok a gázt. Moszkvában a megállapodás hatalmas felháborodást váltott ki. Ha elveszik az ukrajnai transzfer feletti ellenőrzés, akkor a jelenlegi legfontosabb útvonal kerül ki Moszkva kezéből, mert ez olyan terület, amibe a közép-ázsiai vezetékek is torkollanak. (Index, 2009) 4.2.

Az európai és orosz vállalatok szerepe az Unió energiaellátásban

Az Európai Unió földgázból eredő importfüggősége és Oroszország földgázból származó exportfüggősége a két fél közötti interdependenciához vezetett. Az egyik közös érdek, hogy minél biztonságosabban működjön ez a kapcsolatrendszer, ha már ennyire függővé sikerült válni egymástól. Ebben a kérdésben fontos szerepet játszanak az energiaszektorbeli kétirányú befektetések. Az Unió számára az egyik legfontosabb célkitűzés volt az energiadialógusok során, hogy az európai vállalatok minél nagyobb arányban fektethessenek be az orosz energiaszektorba. Kétségtelen, hogy bőven lenne mire költeni a pénzt, és Oroszország sem lenne egyedül képes a modernizációra Európa nélkül. Sajnos Vlagyimir Putyin alatt kifejezetten nehéz volt ezeket a beruházásokat lebonyolítani, illetve az Energia Charta ratifikációjának elmaradása is ellenezte a lépéseket. Két német vállalat jelentős részesedéssel rendelkezik orosz érdekeltségekben. Az E.On és a BASF-Wintershall is 25% mínusz egy szavazatnyi részesedéssel rendelkezik a szibériai Juzsno Russzkoje gázmezőben. Az E.On a tárgyalások során cserébe átadta az E.On-Ruhrgas 49%-os részesedését a ZAO Gerosgaz vállalatban, a Gazpromnak. A Juzsno Russzkoje földgázmező készleteit 600 milliárd köbméterre becsülik, amivel ez a világ legnagyobb földgázmezője. (Áramkör.hu, 2008) Az olasz ENI-nek is vannak érdekeltségei orosz területen. A csődbejutott Jukosz olajcéget és üzletrészeit a Gazpromnyefty 20%-ával együtt kényszerárverésen vette meg 2007 áprilisában 4,36 milliárd euróért. Hozzá kell tenni, - a stratégiai partnerségi viszonyra tekintettel - hogy a Gazprom még az árverés előtt elővásárlási jogot szerzett az ENI-től a csomagra. (Népszabadság, 2007) A Gazprom emellett együttműködik a dán Royal Dutch Shell-el is, miután megállapodtak a Szahalin-2 gázmezőről származó cseppfolyósított gáz szállításáról Dél-Kaliforniába 2028-ig, így elérik az amerikai piacot is. (MTI, 2009) 52

Ha már kölcsönösségről volt szó, az orosz vállalatok európai térhódítását nem mindenki nézi jó szemmel. Az orosz vállalatok, mint például a Gazprom főleg a gázkereskedelemben vállalnak kiemelt szerepet az Unióban. Sokan attól félnek, hogy egy ilyen hatalmas vállalat jelenléte - mint amilyen a Gazprom - nem biztos, hogy a verseny erősítését szolgálja. Mitől alakulhatnak ki ilyen ellenszenves gondolatok? Ezt, és az orosz vállalatok szerepét vizsgálom a továbbiakban. 4.2.1. Az orosz tőkétől és vállalatoktól való félelem Európa keleti fele jobban tart az orosz felvásárlásoktól, mint a nyugatiak, és ennek több oka is lehet. Például a Balti államokban még mindig él a Szovjetunió rossz emléke. Esetleg félnek az olyan akcióktól, amelyek a stratégiai jelentőségű vállalatok megvásárlására irányulnak, ezáltal elvesztenék fölöttük az irányítást a tagállamok. A felvásárlás módszerei sem mindig tükrözik a jó szándékot. Sokszor az a vád is elhangzik, hogy nem elég átlátható az orosz vállaltok tevékenysége, könyvelése vagy éppen nem lehet kideríteni, hogy milyen részvényesek állnak a vállalatok mögött. A korrupciós ügyek is meglehetősen rossz fényt vetnek az orosz vállalatokra. Magyarországon éppen most zajlik egy hasonló ügy a MOL és a Szurgutnyeftyegaz között, amelyet később kicsit jobban kifejtenék, bár a teljeség igénye nélkül, mert valószínűleg a jövőben ennek a történetnek lesz még folytatása. További félelmeket kelthet az Unióban, hogy az utóbbi években többször is felröppentek olyan hírek, hogy Oroszország támogatna egy esetleges „Gáz-OPEC”-et. 2008 decemberében Moszkvában tartott tárgyalások után a tizenkét legfontosabb földgázexportáló ország el is fogadott egy kartát, ami a jövőben közös együttműködésről szól. Az EU ellenzi azt, hogy egy OPEC-hez hasonló földgázkartell jöjjön létre, mert akkor át kellene alakítani az EU energiapolitikáját. (MTI, 2008) A részvevő országok ugyan azt mondták, hogy az együttműködés célja a gázpiacok megfigyelése és közös kutatások lebonyolítása lesz, tehát nem szeretnék meghatározni az árakat vagy a termelést, de ez cseppet sem nyugtatott meg mindenkit.

53

4.2.1.1.

A MOL- Szurgut ügy

2009. április eleső napjaiban felröppent a hír, hogy a MOL-ban egy eddig számunkra ismeretlen vállalat, a Szurgutnyeftyegaz (röviden: Szurgut) meglehetősen nagy részesedést szerzett. Az osztrák OMV ugyanis eladta az orosz társaságnak 14 milliárd euróért a magyar olajtársaságban eddig meglévő összes saját részvényét, ami összesen 21,2%. Ez azt jelenti, hogy részvényenként 19.212 Ft-os árfolyamon adott túl rajta, ami a tőzsdei árfolyam kétszerese körül mozog. (MTI, 2009) A Szurgutnyeftyegazról sok mindent nem tudhat a nyilvánosság. Az orosz lapok, és a Financial Times is úgy aposztrofálja a céget, mint a „legzárkózottabb orosz”. A felvásárlás teljesen titokban történt, a MOL sem tudott semmit a hirtelen vételről. A legnagyobb probléma az, hogy a vállalat tulajdonosi körének kb. 40%-ról senki nem tud semmit, megy a találgatás. Sokan az orosz és nyugati médiumokban is Vlagyimir Putyin jelenlegi orosz kormányfő személyét vélik felfedezni. A Szurgutnak pillanatnyilag 22 milliárd dolláros készpénzállomány áll rendelkezésére, ugyanis már jó ideje nem fizet osztalékot a részvényeseinek. Ezért a legtöbb szakértő úgy vélekedik, hogy nem fog megelégedni egy egyszerű részvényesi pozícióval a MOL-ban. (Figyelő, 2009) A Közép-Európa szakértő, Vlagyimir Socor a Szurgutnyeftyegaz részvényvásárlását a MOLban zsákmányszerző támadásként jellemezte. Szerinte azért történt az akció, mert a MOL stratégiai szerepet játszik a vezetékhálózat jövőbeli kiépítésében Közép- és DélkeletEurópában. Mindezt nem lehet egyszerű tulajdonszerzés, hanem tudatos politika része kell, hogy legyen és valószínűleg komoly hatással lehet az Unió energiabiztonságára is. (MTI, 2009) A Szurgut az április 23-i MOL közgyűlésen nem tudott ott lenni a tulajdonosi regisztráció késése miatt, így nem derültek ki a pontos szándékai, de egészen biztos, hogy ez az ügy még nincs lezárva, és hallani fogunk még róla.

54

4.2.2. Az energetikai vállalatok bemutatása 4.2.2.1.

A Gazprom birodalma

Oroszország legmeghatározóbb gázipari óriása a Gazprom. A Forbes szerint 2009-ben a világ 13. legnagyobb vállalata, az olaj és gázipari vállalatok között pedig a 6. helyet foglalja el. Az eladásai 97,29 milliárd dollárosak, a profitja 26,78 milliárd, az eszközállománya 276,81 milliárd és a vállalat piaci értéke 74,55 milliárd dolláros. A korábbi évekhez képest egyre csak feljebb és feljebb tör a listán. (Forbes.com, 2009) Nem titkolt szándéka, hogy a világ meghatározó olajcége legyen egyszer. A vállalat története során érdekes változásokon ment keresztül, míg eljutott a mai állapotáig. 1989-ben a gorbacsovi reformok keretében összevonták a Gáz- és Olajipari Minisztériumot, majd ebből vált ki a Gazprom. Nevét is ekkor kapta: Gazovaja Promüslennoszty (magyarul gázipar). 1991-ben a rendszerváltozás miatt az országon kívül eső készleteit elveszítette, ami nagy érvágás volt akkor. Majd az új reformok keretében megkezdődött a Gazprom privatizációja, aminek több lépcsőfoka is volt. Az első szakaszban kuponos privatizációt hajtottak végre, ami azt jelenti, hogy a részvényeit szétosztották az orosz polgárok között. Mindenki 10.000 rubeles kötvényt kapott, de mivel azok soha sem érték el a névértéküket, próbált mindenki szabadulni tőlük. Második szakaszban a költségvetésnek nyújtott hiteleket vállalati részesedésekkel fizették ki. A harmadik szakaszban pedig már készpénzért adták a vállalatokat rendkívül alacsony áron. A privatizációnak az lett az eredménye, hogy nem csak a Gazprom, de az orosz gazdaság java része magánkézbe került. Borisz Jelcin idején keveredett a Gazprom korrupciós ügyekbe, hatalmas adótartozást róttak ki rá, elvesztette eszközállományának egy nagy részét, amit a vállalat veszteséges működése súlyosbított. Vlagyimir Putyin hatalomra kerülésével azt a feladatot tűzte ki célul, hogy megreformálja az állami stratégiai vállalatokat, különös figyelmet fordítva a Gazpromra. Putyin egyébként már egyetemi évei alatt is foglalkozott ezzel a kérdéssel, és a disszertációját az orosz állami cégek térhódításának szükségességéről írta. (Gyóni, 2008) Alekszej Miller 2001-ben lett a cég ügyvezető igazgatója, Dimitrij Medvegyev – jelenlegi orosz elnök- pedig a vállalat igazgatósági elnöke lett.

55

Az orosz kormány a Gazprom részvényeinek 38 %-át tudhatta magáénak 2004-ben, ami azért volt fontos, mert az orosz adóbevételek 25%-a származott a Gazprom befizetéseiből, és az orosz GDP 8%-át termelte meg. Még abban az évben megvásárolta a Gazprom a Roznyefty állami tulajdonú olajvállalatot, és így a kormány részesedése a többségi 50% fölé emelkedett. Egy évvel később a Szibnyefty több mint 70%-át is bekebelezte a vállalat, ami Oroszország ötödik legnagyobb kőolajtermelője volt.( Novoszáth, 2007) A Gazprom igazi mamutcéggé vált, megszilárdította pozícióit és azóta is egyre csak növekszik. A világ legnagyobb gázkitermelője (a világ kitermelésének 20%-át adja), és a világ legnagyobb földgázmezőjével is ő rendelkezik, hiszen a világ gáztartalékainak 17%-a a kezében van.

Fő tevékenységi körei közé tartozik a lelőhelyek feltárása, a földgáz

kitermelése, majd annak a szállítása, tárolása és feldolgozása, valamint annak marketingelése is. A vállalat tulajdonában van a világ legnagyobb – 155 000 km hosszú - gázvezeték hálózata12, amelynek segítségével eljuttatja a földgázt egészen az Európai Unióba is. A vállalat üzleti stratégiája nyilvánvaló, a világ legmeghatározóbb energetikai cégévé válni, ugyanis csak ilyen pozícióban biztosítható a piacok stabilizálása és az energiabiztonság. Ennek érdekében a Gazprom mindent elkövet, amit a stratégiájában is észre vehetünk: -

Növeli akarja a gáz és olajtermelés hatékonyságát minden irányban,

-

a legnagyobb mértékben próbálja diverzifikálni és kiterjeszteni a tevékenységi köreit,

-

a részvényeseinek próbál maximálisan a kedvében járni,

-

korszerűsíti a vezetést, és növeli a vállalat pénzügyi és gazdasági tevékenységeinek átláthatóságát,

-

megköveteli a személyes felelősséget a menedzsment döntéseiben. (Gazprom.com, 2009)

A kitűzött célok eléréséhez a vállalatnak rendkívül nagy befektetésekre lesz szüksége. Ezeket fő irányvonalakat szeretném most bemutatni.

12

-

A Yamal félsziget készleteinek kiaknázása

-

Oroszország sarkvidéki készleteinek kiaknázása

UGSS (Unified Gas Supply System of Russia) lásd 3. melléklet

56

-

Közép Ázsia szén-hidrogén készleteinek hasznosítása

-

Az orosz Energiaügyi Minisztérium által 2007-ben elfogadott „Keleti Program”13 megvalósítása (Sakhalin, Yakutsk, Irkutsk, Krasnoyarsk)

-

A cseppfolyósított földgáz (LNG) területén további fejlődés elérése

-

Belépni az ázsiai piacra, főleg Kína piacára

-

Különböző vezetékhálózatok fejlesztésében való részvétel: o Közép Ázsia – Centrum (CAC) rendszer továbbfejlesztése o Északi Áramlat gázvezeték megépítése o SRTO – Torzhok gázvezeték megépítése

Mindebből az látszik, hogy a Gazprom jelentős feladatokra vállalkozik, főleg a kitermelés és a vezetékrendszer kiépítésére vonatkozóan, és egyre jobban szeretne betörni a Közép Ázsiai és Kínai piacokra, hogy valóban a világ meghatározó vállalatává nője ki magát. A Gazprom mellett még fontos megvizsgálni a másik két orosz állami többségi tulajdonban lévő energetikai cégeket, a Rosnyefty-et és a Transznyeftyet. 4.2.2.2.

A Rosnyefty

Oroszország második legnagyobb energetikai vállalatáról van szó, aki a Forbes lista 64. helyén áll. Az eladásai 46,99 milliárd dollárosak, a profitja 11,12 milliárd, az eszközállománya 77,4 milliárd és a vállalat piaci értéke 34,07 milliárd dolláros. (Forrbes.com, 2009) A cég célkitűzései kísértetiesen hasonlítanak a Gazproméhoz, ő is a világ vezető olaj és gázipari vállalatává szeretne válni. A vállalat fő profilja a szénhidrogének felkutatása és kitermelése, valamint olajtermékek és petrochemikáliák gyártása és marketingje egyaránt. A vállalatot 1993-ban az orosz állam alapította, majd Sergey Bogdanchikov kinevezésével megindult a vállalat felvirágoztatása, nehezebb helyzetben lévő orosz vállalatok felvásárlásával. A vállalat részvényeinek nagyjából 75%-át az orosz állam tudhatja a magáénak, tehát a Gazpromhoz hasonlóan itt is az állami befolyás dominál. A Rosnyefty célja eléréséhez szintén merész célokat tűzött ki maga elé. Tovább akarja növelni a nyersolaj kitermelését, melyet a középtávon a kelet szibériai olajmezők (Vankor és 13

Eastern Program: The Development Program for an Integrated Gas Production, Transmission and Supply System in Eastern Siberia and the Far East, Taking Account of Potential Gas Exports to China and Other AsiaPacific Countries

57

Verkhnechonsk mezők) kitermeléséből fedezne, illetve a Sakhalin 3,4,5 és a Kamcsatkai projektekre helyezi a hangsúlyt. Az olajfinomítók kapacitásnövelésével is hozzájárul majd a termelésnövekedéshez, emellett elkötelezte magát az átlátható, hatékony vállalatirányítás iránt. (Rosneft.com, 2009) 4.2.2.3.

A Transznyefty

Oroszország harmadik legfontosabb 75%-ban állami kézben lévő olajipari vállalat a Transznyefty. (Elder, 2007) A cég birtokolja az világ leghosszabb olajvezeték-hálózatát, ami kb. 50 000 km hosszú, és az orosz kőolaj 93%-át rajta keresztül szállítják, ezért ez a vállalat stratégiai szempontból rendkívül jelentős. A Forbes lista 566. helyén áll. Az eladásai 46,99 milliárd dollárosak, a profitja 11,12 milliárd, az eszközállománya 77,4 milliárd és a vállalat piaci értéke 34,07 milliárd dolláros. A Transznyeftyel kapcsolatban napvilágra került egy érdekes eset - a litvániai olajfinomító - a Mazeikiu ügye kapcsán. Az üzemet ugyanis nem adták el az orosz félnek, hanem egy lengyel társaság, a PKN Orlen vásárolta meg. Konsztantyin Koszacsov az orosz duma külügyi bizottságának

elnöke

a

vétel

kapcsán

meglehetősen

nyersen

fogalmazott:

„

A

kőolajvezetékkel kapcsolatos bizonytalanságok mindaddig fennmaradnak, amíg a litvánok meg nem tanulják végre, milyen partnereket kell választaniuk maguknak” (Németh, 2007 p.9) Ezek után furábbnál furább dolgok történtek, például szivárgott a vezeték, végül fel is robbant, és az üzemeltető – a Transznyefty – nem akarta megjavítani, mert kiderítették, hogy a vezeték elavult. Ez az incidens igen elgondolkodtató, bár az igazságot nem fogjuk tudni kideríteni, mégis nekem valami azt sugallja, hogy az orosz üzemeltető visszaélt a lehetőségeivel. Összehasonlításképpen bemutatnék két európai gyökerű, de globális energetikai vállalatot, hogy össze tudjam hasonlítani a stratégiákat és rávilágítsak az eltérésekre. 4.2.2.4.

A Royal Dutch Shell

A világ második legnagyobb vállalata a dán-angol közös alapítású Royal Dutch Shell. A Forbes 2009-es elemzései szerint, az eladásai 458,36 milliárd dollárosak, a profitja 26,28 milliárd, az eszközállománya 278,28 milliárd és a vállalat piaci értéke 135,10 milliárd 58

dolláros, így csak a General Electric előzi meg. (Forbes.com, 2009) A globális vállalat egyaránt foglalkozik upstream, azaz szénhidrogén lelőhelyek feltárásával, és kitermeléssel, illetve a szén-hidrogének feldolgozásával, valamint downstream tevékenységekkel, azaz a szénhidrogének forgalmazásával, eladásával és szállításával, de emellett még számos kutatómunkában is részt vesz. A Shell globális vállalat révén úgy gondolja, hogy felelősen kell viselkednie, példát kell mutatnia a globális társadalom számára, részt kell vállalnia a környezetvédelemben, a fenntartható fejlődés érdekében a klímaváltozás ellen. Ennek érdekében hatékonyságra törekszik, szoros kapcsolatot ápol a partnereivel, hogy kivegye részét a világ növekvő energiaigényének kielégítésében. (Shell.com, 2009) A cég legfontosabb projektjei a világban elszórtan találhatóak, ezek közül a legjelentősebbek: -

Kanadában az athabascai az olajhomok kitermelése (Athabasca Sand Project),

-

Sakhalin 2 projekt orosz kooperációban,

-

a világ legnagyobb GTL14 erőművének felépítése Qatarban,

-

mélyvízi offshore olaj kitermelése Malajziában (Gumusut- Kakap Project),

-

az Egyesült Államokban a Porth Arthur olajfinomító kibővítése stb.

4.2.2.5.

A British Petrol

A Shell és az ExxonMobil után a harmadik legnagyobb olajipari vállalat a világon a brit BP. A Forbes szerint, az eladásai 361,14 milliárd dollárosak, a profitja 21,16 milliárd, az eszközállománya 228,24 milliárd és a vállalat piaci értéke 119,70 milliárd dolláros. A vállalat hasonlóan a Shell-hez, foglalkozik upstream és downstream tevékenységekkel, fontosnak tartja a környezetvédelmet, a társadalmi felelősségvállalást, támogatja az innovációt, zászlajára tűzte a fenntartható fejlődést illetve a klímaváltozás elleni fellépést. Szlogenje is ennek tükrében változott „Beyond Petroleum”-ra. Szintén globális vállalat lévén az egész világon vannak projektjei, most ezeket nem emelem ki külön. Az Unióban, Németországban az E.On a BASF az RWE Group játszanak fontos szerepet az energiaellátásban, de ők nem kimondottan termelők, hanem elosztók, rendszerüzemeltetők

14

GTL= gas to liquids, magyarul: földgáz átalakítása cseppfolyóssá

59

inkább. A francia Total, az olasz ENI és ENEL, az osztrák OMV, vagy a magyar MOL sorolható még hasonló kategóriába, de mindegyik vállalat inkább stratégiai partnere az orosz gázóriásnak. Külön ezekre a kapcsolatokra most nem szeretnék kitérni már. Az orosz és az európai főbb vállaltok összehasonlításából kiderül, hogy egészen más felfogást képviselnek. Az orosz cégek nyíltan világhatalomra törnek és kihasználják, - vagy legalábbis törekednek rá – hogy a meglévő energiakészleteikből versenyelőnyüket a legnagyobb mértékben kihasználják. Náluk is megtalálhatóak a világot érintő klímaváltozás ellen irányuló elhatározások, de sokkal kevésbé látványosak, mint a hódítási vágy, ami minden honnét árad, még a PR-en keresztül is. Az Európai vállatok többsége alárendelt szerepet játszik az orosz Gazprommal szemben, mert egyszerűen nincs más lehetősége, együtt kell működnie vele, ha életben akar maradni. Hosszú távú szerződéseket kötnek az európai partnerrel, így – igaz, hogy jobban hozzájárulnak az energiaellátás biztosításához, a költségek ésszerűsítéséhez - azonban akár évtizedekre is elkötelezik magukat egy beszállító mellett. Ez a magatartás pedig pontosan az EU törekvései ellen hat. Az orosz vállalatoknál egyértelműen fontos szerepet játszik az is, hogy az a néhány stratégiai vállalat, ami befolyásolja gyakorlatilag Európa energiaellátását, mind a Kreml irányítása alatt van. A Gazprom, rendelkezik az orosz gázkészletek túlnyomó többsége felett, így gyakorlatilag az orosz állam dönthet arról, hogy jön -e a gáz az EU-ba vagy nem. Még ha azt is állítják, hogy nekik minden lépésük mögött kizárólag gazdasági okok állnak, akkor sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy olyan cégekről beszélünk, akik többségi tulajdonban az orosz állam kezén vannak. Tehát akarva akaratlanul az állam érdekeit is képviselik, ezért amit tesznek, azt a legtöbbször úgy fogják beazonosítani külső szemlélődők, hogy nem mint vállalat, hanem mint politikai erő cselekedtek. Például az ukrajnai események is arra világítottak rá, hogy ha Oroszország nyomást akar gyakorolni, akkor nem fél használni az energiafegyvert.

60

4.3.

Az EU és Oroszország vezetékpolitikájának dilemmái

Az energiafegyvert a leghatásosabban a vezetékpolitikával lehet kihasználni. A legszélesebb alkalmazhatósági terület ez, ugyanis az árpolitika, a vállalatok és az együttműködés egyaránt helyet kap a vezetékpolitika keretein belül. Az EU-nak és Oroszországnak is vannak diverzifikációs tervei a jövőt illetően, de ezek néha ütik egymást. A földgázszállítási útvonalak bemutatásával érzékelhető a legjobban, hogy a szállítórendszernek milyen fontos szerepe is van az Unió energiaellátásában, illetve az importfüggőség mértékében. A következőkben bemutatom a legfontosabb Uniós törekvéseket, azokat az elsőbbséget élvező projekteket, amelyek segítségével az Unió javíthat majd az energiaellátásának a helyzetén, és esetleg csökkentheti az importfüggőségét Oroszországtól, persze csak ha ezt az orosz fél is úgy gondolja. 4.3.1. Az Unió gázhálózati törekvései

Az EU szeretné liberalizálni a (villamos energia- és) gázpiacát, gázirányelvek segítségével. Az Európai Unió Tanácsa 98/30/EC számú irányelve határozza meg a földgázpiaci liberalizáció folyamatát. Ennek a segítségével lehetett valamelyest gyorsítani a folyamaton, majd 2003-ban az Európai Parlament egy új, 03/55/EC számú gázdirektívát fogadott el, amely megköveteli az ellátásbiztonságot a fogyasztók számára. (Magyar Energia Hivatal, 2009) A liberalizációs folyamat még nem zárult le, de remélhetőleg minél hamarabb megvalósul most már. A liberalizációnak a legfontosabb előnyei, hogy átláthatóbbá válik a piac, ezáltal a diverzifikáció mértéke, az ellátásbiztonság, illetve a szolgáltatások minősége is nőhetne az árak csökkenése mellett. Az Unió gáz és villamosenergia-hálózati terveit a TEN-E program foglalja össze, amelyben a legfontosabb projektek listáját mutatják be (4. melléklet). A legfontosabb földgázhálózati projektek a következők (Európai Bizottság, 2004):

NG1: Nagy Britannia–Észak Kontinentális Európa összekötése Oroszországgal (Hollandia, Dánia és Németország, a balti-tengeri országokkal összekapcsolva) /Északi Áramlat/

61

NG2: Spanyolország-Olaszország–Franciaország–Észak Kontinentális Európa összekötése Algériával NG3: A Kaszpi-tenger országainak összekötése a Közel kelettel és az EU-val /Nabucco/ NG4: LNG terminálok építése: Belgium, Franciaország, Spanyolország, Portugália, Olaszország kikötőinél NG5: Földalatti tárolók építése: Spanyolország, Portugália, Olaszország, Görögország, baltitengeri régiókban NG 6: Kelet Mediterrán Gázgyűrű (tervezet) A továbbiakban azokat a fő projekteket mutatom be, amelyekben az orosz és az uniós felek érdekeltek és különösen nagy figyelem övezi őket pontosan azért, mert ezek a projektek fogják meghatározni Európa gázellátását az elkövetkezendő évtizedekben. Az orosz gáz ma több vezetéken keresztül jut el az Unióba, ennek 80%-a Ukrajnán keresztül, a Testvériség, Orenburg, Urengoj, Yamburg, Északi Fény vezetékeken, a Yamal-Europe pedig Fehéroroszországon át. A vezetékek azonban felújításra szorulnának, de a Gazprom nem költ elegendő pénzt ilyenfajta beruházásokra, ezért Ukrajna sokszor az Uniónál kilincsel a felújításokért. ( Bruxinfo.eu, 2009) Nagy szükség lenne pedig ezeknek a munkálatoknak az elvégzésére, mert a csővezetékek egy jelentős része már 30 évnél is öregebb. Sok zavart regisztrálnak, és környezetvédelmi szempontokból sem lenne utolsó, ha korszerűsítenék a rendszereket. 4.3.1.1.

Az Északi Áramlat gázvezeték

Az Északi Áramlat gázvezetéket a 2005. december 2-án alapított Nord Stream AG vegyesvállalat építi majd, melyben négy cég vesz részt. Az orosz Gazprom 51%-os, a német BASF/Wintershall és az E.ON Ruhrgas 20-20%-os, és a holland Gasunie 9%-os részesedéssel rendelkeznek a projektben.( Nord-Stream.com, 2009)

Gerhard Schröder egykori német

kancellár pedig komoly pozícióban, aktívan részt vesz a vezeték útjának egyengetésében. A vezeték arra hivatott, hogy közvetlenül összekösse Németországot és Oroszországot, 62

mindenféle tranzitútvonal nélkül. A csövek az oroszországi Vyborg-ból indulnak, a Baltitengeren keresztül az észak-németországi Greifswaldig. A vezeték 1220 km hosszú lesz, és egy csőpár fog futni egymás mellett párhuzamosan. Az első cső éves kapacitása 27,5 milliárd köbméter lesz, melynek megépülése 2011-ig várható. A második cső 2012-ig épül ki, mellyel a kapacitásokat megduplázzák, így 25 millió háztartást fognak ellátni gázzal. A befektetések előrelátható összege 7,4 milliárd euróra rúg. A vezetékekbe elsősorban a Juzsno Russzkoje mezőből származó gáz kerülne, majd a Jamal, a Shtokman, illetve a Obsko-Tazovskaya öböl mezői kapcsolódnának be később az ellátásba, a Gazprom irányításával. ( Nord-Stream.com, 2009) A gázvezetéknek azért van kiemelkedő jelentősége, mert közvetlenül a termelőtől a fogyasztóig mindenféle tranzitállomás nélkül jut el a földgáz, így nincsenek tranzitköltségek, tehát az árakat is alacsonyabban lehet tartani. A tranzit országoknak, mint ahogy az oroszukrán gázvitában kiderült, az a hátránya, hogy ha nem sikerült megegyezésre jutni, akkor megszakadhat az ellátás. Az Északi Áramlat pont ezeket a politikailag megkérdőjelezhető útvonalakat szeretné kiküszöbölni, megbízható földgázszállítást biztosítani Németországnak és Nyugat-Európának. A projektnek vannak kritikusai is, főleg a közép-kelet-európai régióban. Ukrajna, és Fehéroroszország például kiesik az útvonalból, így a tranzitdíjakra sem számíthat. Ezek az országok korábban jóval olcsóbban jutottak az orosz gázhoz, lojalitásukért cserébe. Az orosz gáz 80%-a ukrán, 20%-a fehérorosz területen halad keresztül, így talán érthető hogy Oroszország pont ezért szeretné kihagyni őket az üzletből. Velük ellentétben viszont Németország az elsőszámú disztribútorává válhat az orosz gáznak, ami az ő pozícióját erősíti majd, ha Európa többi részének szolgáltatja a gázt. (Cohen, 2006) A lengyel sajtó szerint az Északi Áramlat veszélyes lehet az energiabiztonságra, mert még inkább függővé válik Európa az orosz importtól. Az orosz lapok viszont azzal védekeznek, hogy végre nem kell a tranzit országoktól függenie a gázszállításoknak. (BBCNews.com, 2005) Alekszej Miller azonban úgy gondolja, hogy Európa számára az új projekt megvalósulása az energiaellátás biztonságának növekedésével fog járni. A balti államok azonban attól tartanak, hogy a vezeték megépülésével a Gazprom sakkban fogja őket tartani,

63

és az ő területükön átfutó vezetékeket elzárhatja anélkül, hogy a nyugati államok felé az ellátás leállna.(HVG.hu, 2007) A finnek és a svédek környezetvédelmi aggályokat is felvetettek, miszerint a Balti tenger tele van világháborús roncsokkal és aknákkal, amik gondokat okozhatnak, ezért az útvonalakat több alkalommal is változtatni kellett. Fehéroroszország azzal érvelt, hogy az Északi Áramlat sokkal többe kerül a Yamal-Europe 2-nél - ami szárazföldi alternatívát jelenthetne - és a már meglévő Yamal-Europe folyatása lenne Lengyelországon és Fehéroroszországon keresztül, Németország felé. 2007 novemberében azonban ezt a Yamal 2 projektet az orosz fél törölte is a tervek közül, mert feleslegesnek találta, ha az Északi Áramlat megépül.(Ria Novosti, 2007) 4.3.1.2.

A Déli Áramlat gázvezeték

2007. június 23-án az olasz ENI és az orosz Gazprom aláírta a szerződést a Déli Áramlat gázvezeték

megépítéséről,

(Energypublisher.com,

2007)

majd

2008

januárjában

bejegyeztették a South Stream AG vegyesvállalatot, melyben 50-50%-os részesedése van a két cégnek. (Forbes.com, 2008) A Déli Áramlat költségvetése rendkívül magas, 19-24 milliárd dollárra becsülik, és 2015-re tervezik az elkészítését. A projekt oroszországi gázt szállítana Dél-Európába a Fekete tengeren keresztül, ahol kettéválna a vezeték, és az egyik fele az ausztriai Baumgartenbe indulna, a másik pedig Görögország adriai partjához vezetne, Olaszország felé. A pontos útvonal még nincs meghatározva, ettől függenek majd a pontos költségek is. A Gazprom eredetileg évi 31 milliárd köbméter kapacitással számolt, de Medvegyev azt állította, hogy 47 milliárd köbméter gázt szállíthat majd évente. A Kommerszant orosz lapnak nyilatkozó szakértő úgy véli, hogy a Déli Áramlat megépítése túlságosan drága, mert azokat a kapacitásokat, amik a Déli Áramlathoz szükségesek a jelenlegi Ukrajnán keresztül menő vezetékekből veszik ki.(HVG.hu, 2009) Ez is rámutat arra az orosz gondolkodásmódra, hogy Ukrajna nem megbízható, így inkább ki kell iktatni a rendszerből. Az ukrán „narancsos forradalom” utáni nyugatbarát kormány hatalomra kerülése óta egyértelműen nem tetszik Oroszországnak az ukránok viselkedése, ezért a Déli Áramlat projekt is hozzájárulhat ahhoz, hogy fitogtathassák az erőfölényüket Ukrajnával szemben. A másik Uniós projektnek, a Nabuccónak az útjába állhat szakértők szerint a Déli Áramlat, ugyanis akkor nem lesz honnét gázt pumpálni a Nabucco csöveibe. Nodari A. Simonia az 64

oroszországi Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézet kutatója, azonban nem osztja ezt a véleményt. Szerinte ugyanis, még ha mindkét vezeték megépül, akkor sem fog elegendő földgázhoz jutni Európa, tehát a két vezeték nem konkurensei egymásnak. (EurActiv.hu, 2008) 4.3.1.3.

A Nabucco gázvezeték

Az Európai Unió zászlóshajójaként is emlegetett Nabucco projekt meglehetősen nagy vitákat vált ki mind Európában, mind Oroszországban és a világban is. Rengeteg kétely és probléma merül fel vele kapcsolatban, nem lehet semmit sem biztosan tudni. A Nabucco megépülésére hat vállalat összefogásával kerülne sor, mindegyikük 16,67%-os részesedéssel szállt be a projektbe. Ezek a vállalatok: a török BOTAS, a bulgár BEH EAD, a magyar MOL, az osztrák OMV, a német RWE AG, és a román TRAANSGAZ S.A. (Nabucco-Pipeline.com, 2009) A 3300 km hosszúra tervezett vezeték a grúz-török és az iráni-török határnál kezdődik, és Törökország, Bulgária, Románia, Magyarország útvonalon éri el az ausztriai Baumgarteni tározót. A költségeket 7,9 milliárd euróra becsülik, és a vezeték maximális kapacitása 31 milliárd köbméter évente. A vezetéket 2011-ben kezdenék el építeni, és valamikor 2014-2015 között fejeződne be. (Nabucco-Pipeline.com, 2009) Ezzel a vezetékkel az EU-nak az a terve, hogy jobban diverzifikálja a gázellátását, és mivel Oroszország nem vesz részt a projektben, ezért csökkenhető lenne a függés az orosz gáztól. Bár az ellátás biztonságát javítaná - mert kb. az EU gázigényének a 10%-át fedezni is tudná - de a nagy kérdés az, hogy honnét tud majd gázt szerezni a projekt. (Pálfiné, 2009) Több lehetőség is adott a Nabucco számára, hogy beszerezze a földgázt, de igen nehézkesen halad az ügy. Kazahsztán volt az egyik potenciális szállító, de - a Vedomosztyi című orosz üzleti napilap szerint - valószínűsíthetően orosz nyomásra mégis hátat fordít a projektnek. Türkmenisztán is szóba jöhet a szállítások kapcsán, azonban állítólag ők már az oroszoknak, az ukránoknak és Európának is megígérték ugyanazt a gázmennyiséget. ( Németh, 2007) Hernádi Zsolt, a MOL vezérigazgatója szerint „a Nabucco akkor válik realitássá, ha iráni gázt tudunk szerezni.” (EurActiv.hu, 2008) Technikailag ez egy kézenfekvő okos gondolat lenne. A 2009-es gázválság után Irán fel is ajánlotta az Uniónak, hogy szállítana gázt a Nabuccóba, azonban ez egy komoly dilemmát vet fel. (MTI, 2009) Az Egyesült Államok és az EU ellenzi 65

az iráni nukleáris programot, ezért korlátozások vannak érvényben velük szemben, így igencsak érdekes lenne, ha az iráni gázt mégis elfogadná az Unió, egyúttal konfrontációba keveredne az USA-val. Azerbajdzsán sokáig hezitált, hogy támogassa –e a Nabuccót, de végül mégis úgy döntöttek, hogy kb. 10 milliárd köbméterrel beszállnának az üzletbe, bár újabb kötelezettséget nem szeretnének vállalni, mivel az európai piac nekik túlzottan liberalizált. Oroszország viszont szívesen megvenné az azeri gázt. (MTI, 2008) Ez további problémákat vetít előre. Mi van akkor, ha Oroszország ügyesebben üzletel azokkal az országokkal, akik a Nabuccóba képesek és hajlandóak lennének gázt pumpálni? Ha hamarabb tudnak megállapodni, akkor az is elképzelhető, hogy mire megépülne a Nabucco, nem lesz benne mit szállítani. Angela Merkel pont ezért nem szerette volna, ha uniós pénzből finanszírozzák a projektet. Ugyanis előreláthatólag Azerbajdzsánon kívül nincs senki, aki egyértelműen a Nabucco mellé állt volna. A hitelgarancia keretet úgy tűnik, - talán emiatt - hogy 200 millió euróra csökkentették. (EurActiv.hu, 2009) Az USA viszont egy stabil Európát szeretne látni, ezért teljes mértékben támogatják a Nabucco megépülését. Barack Obama amerikai elnök Törökország stratégiai szerepét is támogatná a projektben. Emellett a török EU-csatlakozási tárgyalásokat is helyesli. (EurActiv.hu, 2009) Úgy tűnik, hogy Törökország azonban inkább megnehezíti a sorsát az Uniós terveknek, ugyanis szerintük ciprus akadályozza a csatlakozásukat. Ha ez igaz, akkor a törökök is megváltoztatják a Nabuccóval kapcsolatos elképzeléseiket. (EUvonal.hu, 2009) Persze teljes mértékben támogatják a projektet, de mégis érezhető némi keserűség a török részről. Mintha a csatlakozás csapdájába esett volna a Nabucco. Ilgar Velizade azeri politológus úgy gondolja, hogy Törökország lehet a „Nabucco Ukrajnája”. (168 Óra, 2009) Törökország számára talán nem is annyira égető a Nabucco gyors megépülése, hiszen a Kék Áramlat már működik, ők már kapnak gázt. Ennek a meghosszabbítása lehetne a Kék Áramlat 2, ami azonban a Déli Áramlat és a Nabucco vetélytársa lenne, ezért kérdéses a megvalósíthatósága. Moszkva érdekes álláspontot képvisel. Sergej Lavrov azt mondta, hogy Moszkva nem ellenzi a Nabuccót, amennyiben lesz hozzá gáz. (MTI, 2009) Ez a kijelentés elég könnyelműnek hat, 66

mintha Oroszország tudna valamit. Mintha biztosak lennének abban, hogy nem lesz, aki szállítson gázt. Nyilván nem véletlen, hiszen az oroszok megpróbálnak minden lehetséges szállítót maguk mellé állítani, hogy majd ők megveszik a földgázt, így tényleg nem lesz honnét beszerezni a gázt a Nabuccóba. Ennek a legújabb példája, a 2009. áprilisi orosz-azeri megállapodás, miszerint hosszú távú egyezséget kötöttek, hogy azerbajdzsán orosz piaci áron szállít gázt Oroszországnak. (EurActiv.hu), 2009) Ezzel a lépéssel lehetséges, hogy kilátástalan helyzetbe kerül a Nabucco, vagy kénytelen lesz orosz gázt venni hozzá. A vezetékeknek rengeteg problémája van jelenleg, - továbbá valószínűsíthető - hogyha a Nabuccóhoz nem lesz képes az Unió földgázt szerezni, akkor Európa - ugyan más útvonalakon keresztül – de ismét csak az orosz gázra lesz utalva. Hiába jönne a földgáz több vezetéken keresztül, ugyanúgy orosz gáz lenne benne, tehát ugyan az útvonalak diverzifikáltak lennének, de Oroszország kezében maradna az energiafegyver. 4.3.1.4.

A lehetséges alternatíva - az LNG

A cseppfolyósított földgáz, (LNG) – ami egyébként Freund Mihály magyar vegyészmérnök találmánya - egy alternatívája lehetne a sok átláthatatlan, problémákkal tűzdelt csővezeték rendszernek. Nem kellene avval foglalkozni, hogy melyik ország éppen kivel áll ellenséges viszonyban, nem kellene a tranzitútvonalakkal bajlódni, nem lennének tranzitdíjak sem. Emellett az LNG jóval egyszerűbben kezelhető, könnyebben és nagyobb mennyiségben szállítható és tárolható. Az USA kifejezetten támogatja Európát abban, hogy nagyobb szerepet szánjon a cseppfolyósított földgáznak a jövőben, mert akkor csökkenne a függés Oroszországtól, és az energiaellátás biztonsága is növekedhetne. A probléma azonban jelenleg az árában rejlik, ugyanis nagyon drága ez a megoldás Európa számára, mert még alig néhány LNG terminál épült meg, főleg a déli, tengerparti országokban. Jelenleg a világon Japánban a legjobban elterjedt ez a rendszer, de Kína is kezd felzárkózni. Az összes LNG import mindössze olyan 13%-ra tehető az Unióban, a legjelentősebb szállító Algéria, aki az összes cseppfolyós földgáz 34%-át biztosítja, de Norvégia (18%) és Egyiptom (15%) is kiveszi a részét. (Brundsten, 2009) Egy LNG tanker kb. 150 000 köbméter földgázt képes szállítani, tehát ha sikerül elterjednie majd ennek a technológiának Európában, akkor komoly vetélytársa lehet a csővezeték-hálózatnak.(Napi Online, 2007)

67

Van azonban hátulütője is a cseppfolyósított gáznak. A technológia használatának elég borsos az ára, Európában pedig nagymértékű beruházásra lenne szükség a széleskörű elterjedéséhez. Az is fontos szempont, hogy a szállítás a tankerek használata miatt kibocsátással jár, ami az uniós klímavédelmi célkitűzésekkel ellenkezik. Továbbá biztonsági kockázata is van a tankerekkel folytatott szállításoknak, elég, ha csak az utóbbi időben elharapódzott kalóztámadásokra gondolunk.

Összességében tehát, Oroszország valóban kivételes helyzetben van Európával szemben. Az a tény, hogy egész Európa kiszolgáltatott a Gazprom földgázszállításainak - úgy gondolom nem vitatható az orosz-ukrán gázviták után. Igaz, hogy Oroszország legalább ilyen kiszolgáltatott az Európai keresletnek. Mégis Európa közös fellépés híján képtelen Oroszország kezéből kivenni az „energiafegyvert”, és ez mindaddig így is marad, amíg a tagországok külön-egyességei virágoznak. Az orosz fél az európai megosztottságot kihasználva könnyen érvényesíteni tudja akaratát az „energiafegyver”

segítségével,

melynek

legkézenfekvőbb

módja

az

árpolitika,

a

vezetékpolitika, illetve a Gazprom egyeduralma a földgázszállítás felett. Több eset kapcsán is kiderült, hogy Oroszország kihasználja ezeket a különleges hatásgyakorlási eszközöket, még akkor is, ha esetleg saját maga ellen is dolgozik néha. Ahogy azt az orosz energiastratégiában is már megfogalmazták: Oroszország nem elégedhet meg egy egyszerű eladó-vevői kapcsolattal, muszáj stratégiai szerepet játszania az energiaellátásban. Az állami többségi tulajdonban lévő Gazprom – ennek megfelelően – nem is teketóriázik, tartja magát a célkitűzéshez. Ezzel a magatartással, és az állami háttérrel a vállalat egyértelműen külpolitikát is folytat, még ha ezt nyíltan nem ismerik el, és szerintük minden lépésüket gazdasági érdekek vezérlik. Az Unió diverzifikálni szeretné a földgázszállítását, hogy a gázviták többé befolyásolják az EU energiaellátását. Ennek a törekvésének azonban rengeteg gátat vetettek az utóbbi időben, különösen az orosz érdekeltségű vezetékek. A Nabucco földgázvezeték megépülése lélektani lépés lenne az orosz importfüggőség csökkentésének irányába, de egyenlőre úgy tűnik, hogy még az sem biztos, hogy ez a terv valóra válhat. Az orosz érdekeltségű Déli Áramlat jelenti a

68

Nabucco számára a legnagyobb konkurenciát. Ugyanis ha ez hamarabb épülne meg, mint az uniós vezeték, akkor ez foglalná le a rendelkezésre álló földgázkapacitásokat. Az orosz és német partnerek által tervezett Északi Áramlat közvetlenül juttatná földgázhoz Németországot és Nyugat- Európát, kikerülve a problémás tranzitútvonalakat. Ennek a vezetéknek fontos lehet a szerepe a direkt összeköttetés miatt az ellátás biztosításában, de ugyanakkor tovább erősítené az orosz függőséget, mert ismét csak orosz gázt szállítanának benne.

69

KONKLÚZIÓ Az Európai Unió fejlődése során mérföldkőhöz érkezett, de nem csak Európa, az egész világ fordulóponthoz közeledik. A civilizált társadalmak térhódításával, és a technológia vívmányainak terjedésével, illetve az információs szupersztráda által nyújtott lehetőségek annyira megváltoztatták a világot, hogy azt néhány évtizeddel ezelőtt még gondolni sem mertünk volna. Globalizálódott világunkban már nem is figyelünk a környezetünkre, csak a saját igényeinket tartjuk szem előtt. Fogyasztás orientálttá váltunk, és azt sem vesszük észre, hogy mekkora kárt okozunk a Földnek. Pedig ez az e hely, ami számunkra megadja a lehetőséget az életre. Fontos lenne inkább megbecsülni, mint kizsákmányolni. Az energia léte kulcsfontosságú ebben a mai világban. Ezért olyan megoldásokat kell találni, ami fenntarthatóvá tehető hosszútávon, anélkül hogy elpusztítanánk környezetünket. Az Unióban is nagyon jelentős kérdés az energiaellátás és a környezetvédelem, illetve a fenntarthatóság. Az EU talán a legelkötelezettebb ezen a téren, megpróbálja az energiapolitikáját alárendelni ezeknek a céloknak. Alapvető kérdéssé vált mára Európában, hogy hogyan lehet a továbbiakban biztosítani a létfontosságú energiát. Szakdolgozatomban arra kerestem a választ, hogy a jövőben hogyan lesz biztosítható az Unió energiaellátása. Az Európai Unió képes lesz a jelenlegi, és majd a későbbiekben kiforró energiapolitikájával szembeszállni az orosz befolyással? Azzal az erővel, amely a földgázimport-függőség miatt rendkívül nagymértékben hat az EU energiaellátásának biztonságára. Van erre egyáltalán megoldás, vagy csak találgatni lehet? A tanulmányok, irányelvek, és újságcikkek megismerése után úgy gondolom, hogy nagyon képlékeny még egyelőre a válasz. Nem vagyok benne biztos, hogy egyszerűen meg lehetne válaszolni ezeket a kérdéseket. Továbbá még jó néhány évnek el kell telnie, hogy tisztán lehessen látni, és a jelenleg foganatosítani kívánt törekvések éreztessék hatásukat valamilyen szinten. Egy megfelelő irányt kell kijelölni és akkor van esélye Európának.

70

Az első fejezetben bemutatottak alapján, kiderültek az Unió fundamentális értékei, amelyeket az energetika terén képvisel. Ezek az alapelvek a versenyképesség, fenntarthatóság, és az ellátásbiztonság. Ez a három terület alkotja az Uniós energiastratégia alapját, ez a kiindulópont. Az ellátásbiztonság talán a legmeghatározóbb ezek közül, mert nélküle elképzelhetetlen a másik két terület. Tehát helyesen felismerték, hogy komolyan foglalkozni kell ezzel, ha Európa számára valóban fényesebb jövőt szánnak. Az EU-s irányelvek tanulmányozása során néha úgy érezheti az ember, hogy nem is szeretnének igazán megoldást találni az aktuális energetikai problémákra az Uniós vezetők. Úgy tűnik, mintha elvesznének a részletekben, az irányelvek és szabályozások sűrűjében, ezért szerintem a jövőben átláthatóbb megoldásokra lenne szükség, természetesen az eddigi tervek alapján. Merészebb elképzeléseket kellene megvalósítani például a 20-as célokat tekintve is, mert úgy gondolom, többre lenne képes az EU. Az energiahatékonyság területén nagyszabású eredményeket lehetne elérni, nem csak a kibocsátás-csökkentés, de az energiafogyasztás terén is, ami hozzájárulna a fenntartható fejlődéshez. A megújuló energiák használatával, nukleáris ill. tiszta technológiák alkalmazásával biztosabbá kellene tenni a ma igencsak függő energiaellátást. Válságkezelési mechanizmusok kidolgozására is szükség van, mert egyre több ellátáskieséssel kell számolnia az EU-nak a jövőben a növekvő energiaigénye miatt. Az innováció támogatása lehet az problémák egyik megoldása. Megítélésem szerint, jelenleg nem költenek eleget az új technológiák ösztönzésére. Bár vannak támogatási keretprogramok, de ezek a források nagyon kevésnek bizonyulnak ahhoz képest, hogy mennyire lenne szükség. Az Unióban van elegendő potenciál arra, hogy biztosítani tudja a saját ellátását hosszabb távon, de ennek a megvalósításához most kell nekiállni. Hála az égnek, az Unió is felismerte, hogy kiemelt fontosságú területté kell válnia az energetikán belül a külkapcsolatoknak. Mivel nem tudja jelenleg saját forrásból fedezni a szükségleteit, ezért a külső partnerekre kell támaszkodnia. A szolidaritás, a tagállamok közötti együttműködés elengedhetetlen, hogy sikerüljön foganatosítani a szükséges intézkedéseket. A fenntartható energiaszerkezet kialakítása életbevágóan fontos, ahogy az a második fejezetben leírtak alapján kiderült. Az Unió ugyanis az energiaellátásának csak kevesebb, mint 71

felét képes saját forrásból fedezni, ezért nagy mennyiségben szorul importra. Az egyes tagországok azonban különböző adottságokkal rendelkeznek. Vannak olyanok, akik nagyjából ki tudják szolgálni a saját igényeiket, de vannak olyanok is, akik túlságosan nagy mértékben függenek az importból származó energiától. Emiatt van szükség a szolidaritásra a tagállamok között, olyan kapcsolatokat kell ápolni egymással és a külső partnerekkel, hogy mindig garantálni lehessen az ellátás biztonságát. Az EU jelenleg nagymértékben támaszkodik kőolajra és földgázra, ami hosszútávon nem tartható fenn. Ha csak a 20-as célokat szeretné elérni, már akkor is komoly változtatásokra lesz szükség. Diverzifikálni kell a felhasznált energiafajtákat, emellett minél hamarabb át kellene térni a megújuló energiák használatára. Sajnos egyelőre még úgy tűnik, hogy ezek a technológiák nem tudják megoldani azonnal az Unió energiaellátási gondjait, mégis törekedni kell arra, hogy minél nagyobb szerepet kapjanak a jövőben ezek a források. A nukleáris energiák biztonságos felhasználásával a jövőben talán kiváltható lenne minden másfajta energiaforrás is. Szerintem a jövőben a megújuló energiák mellett az atomenergiának kell kapnia a főszerepet Európa ellátásbiztonságának megoldásában. Ha az ITER projekt sikereket tudna felmutatni a következő évtizedekben, akkor talán nem is lenne szükség semmilyen más energiaforrásra, és örökre megoldódhatna az egész világ növekvő energiaigényének kérdése. Oroszország Európa legnagyobb energia-exportőre lévén kulcsfontosságú szerepet játszik jelenleg az ellátás biztosításában. Különösen a földgáz jelent gondot, mert vezetékekhez van kötve, és Oroszországból származik a földgázimport 42%-a. Mivel az orosz export 70%-a Európába irányul, kölcsönös a függőség a partnerek között. Ez az interdependencia teszi valamelyest biztosabbá a szállításokat, de mint tudjuk, ennek ellenére is voltak megszakítások az ellátásban. Annak érdekében, hogy a földgáz zavartalanul jusson el Európába, stabil politikai alapot kell lerakniuk a feleknek. A harmadik fejezetben, az Európai Unió és Oroszország kapcsolatrendszerének megvizsgálása után arra a következtetésre jutottam, hogy Oroszország legnagyobb energia beszállító lévén az Unió legmeghatározóbb partnerévé vált az utóbbi évek alatt. A kölcsönös függőség egy olyan helyzetet teremtett a fele között, ami az elkövetkezendő évtizedekben meg fogja határozni Európa energiaellátásának irányvonalát. Függetleníteni kell 72

magát az Uniónak az orosz importtól, de ez nem valósítható meg egyik napról a másikra. Rövid és középtávon tehát az a megoldás, hogy az energetikai kapcsolatokat szorosabbra kell fűzni, és hosszútávra kell tervezni az energiapolitika gondjainak megoldását. Az együttműködés elmélyítését célozták a PCA megállapodások, amelyek aztán nem igazán váltották be a hozzájuk fűződő reményeket, mert a felek nem újították meg ezt a tárgyalássorozatot. Annál fontosabb szerepe van az orosz - EU kapcsolatok alakulásában az energiadialógusnak. Európa számára azért, mert ezáltal növelni tudja az energiaellátás biztonságát olyan módon, hogy uniós befektetéseket szorgalmaz az orosz energiaszektorban. Ezzel a másik fél is jól jár, mert modernizálnák a jelenleg nem túl korszerű rendszereket Oroszországban. Az Energia Charta ratifikálásának hiánya az orosz részről azonban nagyon megnehezíti a folyamatot, tehát Európának valahogyan meg kellene győznie Oroszországot, hogy nyissa meg teljesen a lehetőségeket az EU-s befektetések előtt. Ezzel persze elveszítené Oroszország a fennhatóságát a vezetékek felett, ami neki egyáltalán nem érdeke. A legnagyobb egyetértés a környezetvédelem terén van az EU és Oroszország között. Ezek azonban nem igazán hatnak az ellátás biztonságára, legfeljebb a hatékonyságnövelésen keresztül. Az orosz energiastratégiát jól ismernie kell az EU-nak, hogy megfelelően tudjon bánni partnerével a jövőbeli tárgyalások folyamán. El kell ismerni, hogy az Unió energiaellátásának

szempontjából

egyelőre

valóban

kikerülhetetlen

Oroszország

az

importfüggőség miatt. Össze kell vele tehát fogni, ösztönözni a közös célok előrehaladását, az energiahatékonyság, a környezetvédelem, a befektetések területein és a közeljövőben egységes, Közösségi szintű politikát kell folytatni az oroszokkal. Oroszország nem egy egyszerű kereskedelmi partner, ahogy az a negyedik fejezetből kiderült. Olyan eszközök állnak rendelkezésére, amelyek ellen az Unió egyelőre tehetetlen. Rövid és középtávon ezért mindenféleképpen a szoros együttműködés lesz a célravezető, de már most hozzá kell kezdeni az orosz energiaimporttól való függetlenedés megalapozásához. Jelenleg az orosz „energiafegyver” potenciálisan veszélyt jelenthet Európára. Ennek a hatásának a gyengítése lenne a feladat. Sajnos az látszik körvonalazódni, hogy az orosz földgázszállító, a Gazprom hatalmát nem tudja megtörni Európa. Túlságosan nagy befolyással 73

rendelkezik a piacon ez a vállalat ahhoz, hogy hatást lehessen rá gyakorolni. Az orosz – ukrán gázviták és az orosz megnyilvánulások azt sugallják, hogy jobban teszi Európa, ha nem tesz keresztbe neki. Az orosz többségi állami tulajdonban lévő Gazprom a Putyin kormány külpolitikai eszköze. Ugyan ők úgy gondolják, hogy az óriásvállalat egyszerű gazdasági lépéseket tesz, azonban nem felejthetjük el, hogy monopolhelyzetben van és mivel állami hátérrel rendelkezik, ha tetszik, ha nem, akkor is az orosz gazdasági és politikai befolyásgyakorlás eszközévé vált. A Unió diverzifikációs céljainak elérése érdekében minél több lehetséges beszállítót kellene bevonni az ellátás biztosításába, de úgy tűnik, hogy a legtöbb törekvést az orosz energiafegyver keresztülhúzhatja a vezetékpolitika segítségével. A Gazprom megtesz mindent annak érdekében, hogy kihasználja az erőfölényét Európával szemben. Az Északi és Déli Áramlatok ugyan javíthatják majd Európa energiaellátását, de azt fogják eredményezni, hogy még nagyobb mértékű lesz az Unió importfüggése Oroszországgal szemben. A Nabucco úgy tűnik, hogy nem lesz életképes, ami azt jelentheti Európa számára, hogy nem sikerül véghezvinni az egyik legfőbb diverzifikációs célt. Összességében úgy gondolom, hogy Európának egy közös hangot kell megütnie a kialakulóban lévő energiapolitikájával az Unión belül és kívül egyaránt. Minél hamarabb tető alá kell végre hozni, hogy hatékonyabb legyen a fellépés az energiaellátás biztosítása érdekében. Rövidtávon nem lehet az orosz energiaimporton komoly mértékben enyhíteni, ezért együttműködésre szorul Európa és Oroszország. Támogatni kell tehát a további párbeszédet, a közös érdekek megvalósítását a környezetvédelem, az energiahatékonyság és az innováció területein. Azonban meg kell tenni az első lépéseket a diverzifikáció irányába. Szerintem a távolabbi jövőben a megújuló energiák és a nukleáris erőművek szélesebb körű és biztonságos használata hozhatja meg a várt eredményt. Ezek a technológiák azonban rendkívüli összegeket fognak felemészteni, de a jövő ellátásának biztosítása érdekében semmi sem lehet fontosabb feladat ennél. Ösztönözni kell az innovációt, a magán- és közösségi beruházásokat ezekbe a technológiákba. Egy idő múlva már egészen biztos, hogy gazdaságossá fognak válni és képesek lesznek enyhíteni az orosz féllel szembeni energiafüggőségen.

74

A másik megoldás az energiafüggőség és az energiafegyver hatásának minimalizálására az energiafogyasztás csökkentése, a hatékonyságnövelés lehet. Az Unió egyes részein rendkívül nagy az energiapazarlás, tehát megfelelő árakkal és közös szabályozás segítségével érdekeltté kell tenni a fogyasztókat a modernizációban. Az orosz földgáz kiváltása belátható időn belül, az LNG kapacitások növelésével oldható meg, de ehhez is rendkívül sok pénzre van szükség a jelenlegi infrastrukturális hiányosságok miatt. Az USA támogatja az Európai Uniót az ilyen irányú terveiben, tehát szorosabb együttműködésre lenne szükség velük is a jövőben. Az Európai Unió tehát komoly kihívás előtt áll az elkövetkezendő néhány évben, és az azt követő évtizedekben is persze. Meg kell végre alkotnia azt a közösségi energiapolitikát, ami hozzájárul ahhoz, hogy - a lisszaboni stratégia alapján – Európa a világ legfejlettebb, tudásalapú térségévé váljon. Ha sikerült közösségi szintre emelni az energetika kérdését, akkor talán könnyebben szembe tud majd szállni az EU az orosz energiafegyverrel, és biztosítani tudja saját energiaellátását.



75

Irodalomjegyzék: Tanulmányok: Stefano Braghiroli, Caterina Carta (2008): The EU's attitude towards Russia: condemned to be divided? (Az EU attitűdje Oroszországgal szemben: megosztottságra ítélve?) http://www.jhubc.it/ecpr-riga/virtualpaperroom/042.pdf letöltve: 2009.április 20. Jean-Marie Chevalier (2005): Security of energy supply for the European Union (Az Európai Unió energiaellátásának biztonsága), International Journal of European Sustainable Energy Market, 2005. szeptember 26. Ariel Cohen, Ph.D., (2006): The North European Gas Pipeline threatens Europe’s energy security (Az Észak Európai Gázvezeték veszélyezteti Európa energiabiztonságát) , Backgrounder, Heritage Foundation, 2006. október 26. Dobos Edina (2007): Oroszország: energia és érdekérvényesítés http://www.hm.gov.hu/hirek/kiadvanyok/uj_honvedsesegi_szemle/oroszorszag_energia letöltve: 2009. április 20. Horváth Zoltán (2005): Kézikönyv az Európai Unióról HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2005 Ludvig Zsuzsa (2007): Az EU-Oroszország Energiadialógus, Köz - Gazdaság 2007/2 p. 4165. Pálfiné Sipőcz Rita (2009): Kényes egyensúly, Európai Tükör 2009. március p.91-117. Vidovszky István (2003): Az atomenergia előnyei és kockázatai, Fizikai Szemle 2003/8. p. 272 James L. Williams, A.F. Alhajji, Ph.D (2003): The Coming energy crysis? (Az Érkező energiakrízis?), Oil and Gas Journal, 2003. február 3.

Folyóiratok, periodikák: Grúber Károly (2008): A brit–orosz kapcsolatok dilemmái: két évvel a Litvinyenkógyilkosság és két hónappal a grúz–orosz háború után, Európai Tükör. 2008/11. p.32-44.) Németh András (2007) A rettegés foka, HVG, 2007.április 7. p. 8-11. Novoszáth Péter (2007): Gazprom ante portas, Polgári szemle 2007/ 2. szám Világgazdaság (2008): Önállósulhat Putyin bábja, Világgazdaság, 2008. március 13. p. 6. Világgazdaság (2009): Csökken a kőolajkereslet, Világgazdaság 2009. április 16. p. 9.

76

Irányelvek, hivatalos dokumentumok: Európai Bizottság (2004): A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek Az Európai Unió és az Orosz Föderáció közötti, energiáról szóló párbeszéd 2000 és 2004 között) COM(2004) 777 végleges Európai Bizottság (2007): A Bizottság közleménye az Európai Tanácsnak és az Európai Parlamentnek, Európai Energiapolitika {SEC(2007)12}, 2007.01.10. Európai Bizottság (2007): A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Stratégiai energiatechnológiai terv: „Egy kis szén-dioxid-kibocsátású jövő felé” [SEC(2007) 1508] [SEC(2007) 1509] [SEC(2007) 1510] [SEC(2007) 1511]. Európai Bizottság (2008): Az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálata: Az Európai Unió cselekvési terve az energiaellátás biztonsága és az energiapolitikai szolidaritás terén {SEC(2008) 2870} {SEC(2008) 2871} {SEC(2008) 2872} Európai Bizottság (2009): Energia Zsebköny 2009 http://ec.europa.eu/energy/publications/doc/statistics/part_2_energy_pocket_book_2009.pdf letöltve: 2009. április 18. Magyar Energia Hivatal (2009) http://www.eh.gov.hu/home/html/index.asp?msid=1&sid=0&hkl=294&lng=1 Orosz Energiaügyi Minisztérium/Ministry of Energy of the Russian Federation (2003): The summary of the Energy Strategy of Russia (Az orosz energiastratégia összefoglalója)

77

Internetes cikkek: 168 Óra (2009): Törökország lehet a Nabucco Ukrajnája http://www.168ora.hu/globusz/torokorszag-lehet-a-nabucco-ukrajnaja-29935.html Letöltve: 2009. április 20. Áramkör.hu (2008): Az E.On betársult a Juzsno Russzkoje gázmezőbe http://aramkor.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=546&Itemid=16 Letöltve: 2009. április 20. BBC.news (2005): Baltic deal worries Polish press (A balti megállapodás aggasztja a lengyel sajtót) http://news.bbc.co.uk/2/hi/europe/4226296.stm Letöltve: 2009. április 20. Jim Brundsden (2009): EU weighs LNG’s pros and cons (Az EU-t nyomasztó LNG pro és kontrák) http://www.europeanvoice.com/article/imported/eu-weighs-lng%27s-pros-andcons/63787.aspx Letölteve: 2009. április 20. Bruxinfo.eu (2009): Európa fizeti az ukrán gázvezetékek felújítását http://kitekinto.hu/europa/2009/03/24/europa_fizeti_az_ukran_gazvezetekek_felujitasat/ Letöltve: 2009. április 20. Miriam Elder (2007): A Mystery Executive With a Familiar Past ( Egy titokzatos végrehajtó ismerős múlttal) (http://www.cdi.org/russia/johnson/2007-212-30.cfm Letöltve: 2009. április 20. Energypublisher.com (2007) Eni and Gazprom sign gas pipeline accord for EU (Az ENI és a Gazprom aláír egy vezetéktervet az EU-val összhangban) http://www.energypublisher.com/article.asp?id=10031 Letöltve: 2009. április 20. EurActiv.hu (2008): Simonia: A Nabucco és a Déli Áramlat nem versenytársak! http://www.euractiv.hu/gazdasag/interju/simonia-a-nabucco-es-a-deli-aramlat-nemversenytarsak-001211 Letöltve: 2009. április 20. EurActiv (2008): Nabucco: Magyarország iráni gázzal tervezne http://www.euractiv.hu/gazdasag/elemzesek/nabucco-magyarorszag-irani-gazzal-tervezne Letöltve: 2009. április 20. EurActiv.hu (2009): Vezetékpolitika? Oroszország és az EU energiaháborúja http://www.euractiv.hu/gazdasag/linkdossziek/vezetekpolitika-oroszorszag-es-az-euenergiahaboruja-000088 Letöltve: 2009. április 20. EurActiv.hu (2009): Törölték a Nabuccót a projekt-listáról http://www.euractiv.hu/gazdasag/hirek/troltek-a-nabuccot-a-projekt-listarol-001526 Letöltve: 2009. április 20. EurActiv.hu (2009): Obama támogatja Törökország energiastratégiai szerepét http://www.euractiv.hu/kulpolitika/hirek/obama-tamogatja-torokorszag-energiastrategiaiszerepet-001575 Letöltve: 2009. április 20.

78

EurActiv.hu (2009): Orosz-azeri kegyelemdöfés a Nabuccónak http://www.euractiv.hu/gazdasag/hirek/orosz-azeri-kegyelemdofes-a-nabucconak-001559 Letöltve: 2009. április 20. EUvonal (2009): A Nabucco a török-EU csatlakozási tárgyalások fogságában? http://www.euvonal.hu/index.php?op=hirek&id=5596 Letöltve: 2009. április 20. Figyelő (2009): A legzárkózottabb orosz http://www.fn.hu/hetilap/20090401/legzarkozottabb_orosz/ Letöltve: 2009. április 20. Független Hírügynökség (2008): A cseh szenátuson átment a rakétavédelmi rendszer terve http://index.hu/kulfold/hirek/370403/ letöltve: 2009. április 27. Greenfo (2006): Mit tartalmaz a Stern-jelentés? http://www.greenfo.hu/kapcsolodo/kapcsolodo_item.php?table=hirek&azonosito=14609&rov at= letöltve: 2009. április 20. Gyóni Gábor (2008): Mi is van Putyin disszertációjában? http://www.posztinfo.hu/hir.php?id=2676 ) Homonnai Gábor (2008): Összeomolhat a Gazprom birodalma? http://www.fn.hu/makro/20080911/osszeomolhat_gazprom_birodalma/ letöltve: 2009. április 20. HVG.hu (2007): Északi Áramlat: Lavrov az észtek józan eszére apellál http://hvg.hu/vilag/20070920_eszaki_aramlat_lavrov_gazprom_basf.aspx Letöltve: 2009. április 20. HVG.hu (2009): A Gazprom hozzáfog a Déli Áramlat gázvezeték építéséhez http://hvg.hu/gazdasag/20090209_gazprom_deli_aramlat_tervek.aspx Letöltve: 2009. április 20. Index (2009): Az oroszok és a nyugat nagy gázháborúja http://www.fideszbp20.hu/hirek/azoroszok-es-a-nyugat-nagy-gazhaboruja Letöltve: 2009. április 20. Kitekintő (2008): Az EU reménykedik az ukrán-orosz gázvita megoldásában http://kitekinto.hu/europa/2008/12/05/az_eu_remenykedik_az_ukranorosz_gazvita_megoldasaban Letöltve: 2009. április 13. Per Stig Moller, Connie Hedegaard (2009): A zöld növekedés http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=268152 Letöltve: 2009. április 20. MTI (2008): Az EU ellenzi a gáz-OPEC létrehozását http://www.figyelo.ro/eu-rovat/az-euellenzi-a-gaz-opec-letrehozasat.html Letöltve: 2009. április 20. MTI (2008): "Gazdasági óriás, politikai törpe" - miről szól a Fidesz külpolitikai koncepciója? Http://www.hirszerzo.hu/cikk.gazdasagi_orias_politikai_torpe__mirol_szol_a_fidesz_kulpolitikai_koncepcioja.89713.html

79

MTI (2008): Azerbajdzsán mégis támogatja a Nabuccót http://www.origo.hu/uzletinegyed/vilaggazdasag/20080909-azerbajdzsan-legyen-a-nabuccoenergiafoldgaz.html Letöltve: 2009. április 20. MTI (2009): GDP csökkenést vár az orosz pénzügyminiszter, 2009. április 14. http://www.origo.hu/uzletinegyed/valsag/20090414-oroszorszag-gdp-csokkenes-varhatopenzugyminiszter-szerint-bevetelek-csokkenek.html letöltve: 2009. április 22. MTI (2009): Ukrán-orosz gázvita: megállapodás született, hétfőtől újra jöhet a gáz http://www.origo.hu/nagyvilag/20090118-ukran-orosz-gazvita-megallapodas-szuletetthetfotol-ujra-johet-a.html Letöltve: 2009. április 20. MTI (2009): Moszkva nem ellenzi a Nabuccót http://www.fn.hu/kulfold/20090120/moszkva_nem_ellenzi_nabuccot/ Letöltve: 2009. április 20. MTI (2009): Megállapodott a Gazprom és a Royal Dutch Shell http://www.mno.hu/portal/628686 Letöltve: 2009. április 20. MTI (2009) Az OMV eladta Mol-részesedését http://www.fn.hu/cegek/20090330/omv_eladta_mol_reszesedeset/ Letöltve: 2009. április 20. MTI (2009): Putyin a Molon át befolyásolja az EU-t? http://www.fn.hu/kulfold/20090422/putyin_molon_at_befolyasolja/ Letöltve: 2009. április 25. MTI (2009): Irán gázt ajánlott az uniónak http://www.fn.hu/kulfold/20090120/iran_gazt_ajanlott_unionak/ Letöltve: 2009. április 20. Napi Online (2007): A mélyhűtött gáz a függetlenség forrása http://www.sg.hu/cikkek/57111/a_melyhutott_gaz_a_fuggetlenseg_forrasa Letöltve: 2009. április 20. Népszabadság (2007): Orosz-olasz olajüzlet a Yukos romjain http://www.nol.hu/archivum/archiv-441647 Letöltve: 2009. április 20. Ria Novosti (2007): Russia drops second leg of gas pipeline via Belorus (Oroszország elveti a Belorusszián keresztül haladó gázvezeték második vonalát) http://en.rian.ru/russia/20071101/86223448.html Letöltve: 2009. április 20. The Times (2009): Gazprom is not a market player, it’s a political weapon (A Gazprom nem piaci játékos, az egy politikai fegyver) http://www.timesonline.co.uk/tol/news/world/europe/article5458245.ece Letöltve: 2009. április 20. Varga Tamás (2009): Az orosz-ukrán gázvita http://kitekinto.hu/europa/2009/01/08/az_oroszukran_gazvita/ Letöltve: 2009. április 20.

80

További Internetes források: Forbes.com (2008): Eni, Gazprom set up company for South Stream gas pipeline (Az ENI és a Gazprom felállít egy társaságot a Déli Áramlatnak) http://www.forbes.com/feeds/afx/2008/01/18/afx4548113.html Letöltve: 2009. április 20. Forbes.com (2009) http://www.forbes.com/lists/2009/18/global-09_The-Global2000_Rank.html Letöltve: 2009. április 20. Gazprom.com (2009): Business strategy http://gazprom.com/eng/articles/article8523.shtml Letöltve: 2009. április 20. Gazprom.com (2009): Strategy http://eng.gazpromquestions.ru/index.php?id=9 Letöltve: 2009. április 20. Infomine.com (2009) http://www.infomine.com/Investment/HistoricalCharts/ShowCharts.asp?c=uranium letöltve: 2009.április 18. Nabucco-pipeline.com (2009): http://www.nabuccopipeline.com/company/shareholders7/table-of-content-shareholder.html Letöltve: 2009. április 20. Nabucco-pipeline.com (2009): http://www.nabucco-pipeline.com/project/project-descriptionpipeline-route/project-description.html Letöltve: 2009. április 20. Nord-Stream.com (2009): Our company (Cégünk) http://www.nord-stream.com/en/ourcompany.html Letöltve: 2009. április 20. Nord-Stream.com (2009): The pipeline ( Avezeték)http://www.nord-stream.com/en/thepipeline.html Letöltve: 2009. április 20. Rosneft.com (2009): Development and Strategy outlook ( Fejlődési és stratégiai kilátások) http://www.rosneft.com/about/strategy/ Letöltve: 2009. április 20. Shell.com (2009): Our Major Projects (A fő projektjeink) www.shell.com/home/content/aboutshell/our_strategy/major_projects_2/dir_major_projects_ 13032008.html Letöltve: 2009. április 20. Thisismoney.co.uk (2009) http://investing.thisismoney.co.uk/companyresearch/100815/Brent_Crude/company_charts.ht ml Letöltve: 2009. április 20.

81

MELLÉKLETEK:

1. melléklet 1. melléklet: Az EU importfüggősége (Forrás: Európai Bizottság, 2009)

82

Szektorok szerinti végső energiafogyasztás (%)

Mezőgazdaság 2,4% Háztartások és szolgáltatások 38,7%

Ipar 27,5%

Transzport 31,4%

2. melléklet Végső energiafogyasztás az EU-ban (Forrás: Európai Bizottság, 2009)

83

3. melléklet UGSS (Forrás: Gazprom.com, 2009)

84

4. melléklet Vezetékhálózatok (Forrás: Gazprom.com, 2009)

85

RANK

COMPANY

COUNTRY

2

Royal Dutch Shell Netherlands

4

ExxonMobil

5

INDUSTRY

SALES ($BIL)

PROFITS ($BIL)

ASSETS ($BIL)

MARKET VALUE ($BIL)

458.36

26.28

278.44

135.10

United States Oil & Gas

425.70

45.22

228.05

335.54

BP

United Kingdom

361.14

21.16

228.24

119.70

9

Chevron

United States Oil & Gas

255.11

23.93

161.17

121.70

11

Total

France

Oil & Gas Operations

223.15

14.74

164.66

112.90

13

Gazprom

Russia

Oil & Gas Operations

97.29

26.78

276.81

74.55

14

PetroChina

China

Oil & Gas Operations

114.32

19.94

145.14

270.56

17

GDF Suez

France

Utilities

115.59

9.05

232.71

70.46

18

ENI

Italy

Oil & Gas Operations

158.32

12.91

139.80

80.68

25

Petrobras-Petróleo Brazil Brasil

Oil & Gas Operations

92.08

14.12

120.68

110.97

27

EDF Group

France

Utilities

89.46

4.73

278.76

71.53

33

Sinopec-China Petroleum

China

Oil & Gas Operations

154.28

7.43

100.41

93.50

43

ENEL

Italy

Utilities

82.92

7.37

177.21

31.00

53

StatoilHydro

Norway

Oil & Gas Operations

93.38

6.20

82.42

53.30

57

RWE Group

Germany

Utilities

66.16

3.56

127.64

33.68

62

E.ON

Germany

Utilities

120.74

1.76

215.15

47.44

64

Rosneft

Russia

Oil & Gas Operations

46.99

11.12

77.40

34.07

76

Lukoil

Russia

Oil & Gas Operations

66.86

9.51

59.14

26.62

Oil & Gas Operations Operations Oil & Gas Operations Operations

80

BASF

Germany

Chemicals

86.77

4.06

69.41

25.62

101

Repsol-YPF

Spain

Oil & Gas Operations

68.48E

3.95

68.79

18.95

145

Schlumberger

Netherlands

Oil & Gas Operations

27.56

5.43

31.99

45.52

163

BG Group

United Kingdom

Oil & Gas Operations

18.34

4.56

35.83

48.10

168

Surgutneftegas

Russia

Oil & Gas Operations

24.25

3.61

40.29

19.65

211

TNK-BP Holding Russia

Oil & Gas Operations

36.25

5.94

27.94

9.45

231

Transocean

Switzerland

Oil & Gas Operations

12.67

4.20

35.17

19.11

271

OMV Group

Austria

Oil & Gas Operations

35.57

1.91

29.52

7.91

548

Tatneft

Russia

Oil & Gas Operations

11.03

1.76

15.08

4.42

566

Transneft

Russia

Oil & Gas Operations

28.68

2.35

30.14

1.29

629

MOL

Hungary

Oil & Gas Operations

18.59

0.74

14.95

3.61

5. melléklet FORBES Global 2000, energetikai cégek alapadatai 2009-ben (Forbes.com, 2009)

86

6. melléklet Az EU-27-ek energetikai adatai (Forrás: Európai Bizottság, 2009)

87