avagy Mi lesz veled neoliberalizmus?

A TARTALOMBÓL: A Wall Street szocializmusa: Marxnak végül igaza lesz? . . . . . . . . . . . . 2 Célpontban a Gecy . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Tarka magyar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 Gecy: zsidó pornókomédia egy felvonásban . 5 A beteg lelkû cenzúrától a még betegebb öncenzúráig. . . . . . . . . . . . . . . . 6 A lopakodó iszlámosítás. . . . . . . . . . . . . . 8 Haldokló Európa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Ágybavizelõ Ferenc miniszterelnök lett a nemzet új színésze . . . . . . . . . . . . . 10 Amerika rothasztja Európát? . . . . . . . . . 12 Az „elhallgatási” botrány . . . . . . . . . . . . 14 Orosz föderáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 El kell süllyeszteni a neoliberalizmus hajóját . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Kartellpártosodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Emeszpés jóslat 1990-bõl . . . . . . . . . . . . 18 Kártyavár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Kiütötték a globális kapitalizmust . . . . . 19 Kiáltvány a magyar nemzethez . . . . . . . 20 Közösségi Pénzrendszer, Helyi Pénzek. . 21 Larry King interjúja Irán elnökével . . . . 21 Nyugati magyar egyház . . . . . . . . . . . . 23 Moshe Peer elképesztõ élményei Bergen-Belsenben . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 Morvai Krisztina levele a gondolkodó magyarokhoz és a köztünk élõkhöz! . . . 26 Minek ide Gyurcsány? . . . . . . . . . . . . . . 27 A láthatatlan kéz dolgozik . . . . . . . . . . . 28 A tarka – magyar . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

– avagy Mi lesz veled neoliberalizmus? – Az Index „Amerika rothasztja Európát? – Mi van már a bécsi cukrászdámmal?” címû írásából mazsolázgatunk egy kicsit, a teljesség igénye nélkül: „Szeptemberben a nagy pénzügyi válság miatt aggódtak az európai politikusok. Az eddig ismert kapitalizmus végérõl és a nagy amerikai felelõtlenségrõl beszéltek a legtöbbet. Közben felmerült a gyanú, hogy a CIA fizette a lisszaboni szerzõdés elleni írországi kampányt. Az északi EP-képviselõk fellépnének a strasbourgi ülésekbõl élõ prostituáltakkal szemben, míg Calabria EU-s támogatásából az olasz válogatottat szponzorálja. (…) A pénzügyminiszterek megegyeztek, hogy legfeljebb a kisvállalkozások kaphatnak majd uniós segítséget, a többit meg oldják meg a kormányok belátásuk szerint. Joaquin Almunia pénzügyi biztos egyetértett velük. „Nem kell pénzügyi szocializmus” – mondta az egyébként spanyol szocialista párti politikus. Õ is és az unió több pénzügyminisztere is kritizálták az USA 700 milliárdos segélytervét, és jelezték, hasonló nem kell Európának, mert drága, és csak rövid távon jelent megoldást, ha az államok megmentik pénzintézeteiket. (…) Miközben a közös szervezetek hagynák a piacot fõni a levében, addig a tagállamok sorra lépnek és vezetõik új világrendrõl beszélnek. Franciaország és Németország is szigorúbb pénzpiaci szabályokat akarnak. Nicolas Sarkozy – egyébként jobboldali – francia elnök azt mondta, hogy kiderült, hogy „a piacnak mindig igaza van elv egy õrültség” és dzsungelharc helyett mindenki érdekeit szolgáló, szabályozott gazdasági rendre van szükség, továbbá kárhoztatta a spekulánsokat. (…) A német pénzügyminiszter is a kapitalizmus új korszakáról beszélt, és a külügyminiszterrel együtt Amerikát szidta. A német kormány azt állítja, hogy õk már tavaly nyáron figyelmeztették az amerikaiakat, hogy nagy baj lesz, és konkrét javaslatokat is tettek, amelyeket Washington lesöpört. „Az USA nem pénzügyi szuperhatalom többé” – értékelte ennek következményét a berlini kormány pénzügyminisztere. Angela Merkel német kancellár is megismételte a bírálatot, csak õ még a brit kormányt is hibáztatta, mert a németek Londonnak is elõre szóltak, hogy baj lesz ha nem lépnek. (…) A kapitalizmus temetésében a leghangzatosabbat egy zöldpárti brit EP-képviselõ mondta. 2

Carolnie Lucas szerint a mostani válság „a kapitalizmus Csernobilja”. Forrás: Index

A végén még Marxnak lesz igaza? Ciklikus válságok jellemzik a kapitalizmust, mondta a nép ajkán csak Marksz-EngelszLeninszként emlegetett triumvirátus kaporszakállú prominense egykoron. Ráadásul ezek a ciklusok most már egyre sûrûbben térnek vissza és egyre nagyobb károkat okoznak. Nincs ennyi luk a nadrágszíjon, nem nagyon tudjuk már hová összébb húzni. Óriási kapitalista múlttal bíró tõkés országok elsõ emberei és asszonyai beszélnek a kapitalizmus végérõl, nagy amerikai felelõtlenségrõl, pénzügyi szocializmusról. Komikus. Vagy inkább tragikomikus? Nicolas Sarkozy – egyébként jobboldali – francia elnök mondta ki a tuttit, kiderült, hogy „a piacnak mindig igaza van elv egy õrültség”. De legalább ilyen õrültség az is, hogy majd a verseny elintéz mindent, majd a verseny helyre rak mindent. Miféle piac ez? Miféle verseny ez? Beszélhetünk itt még egyáltalán piacról? Miféle piac az, ahol attól kell rettegni a bolygó egyik felén, hogy milyen lábbal kel fel valaki a glóbusz másik oldalán? Miféle verseny az, ahol az egérnek kell versenyeznie az elefánttal? Ha jobban belegondolunk, tulajdonképpen nincs is nagy különbség a létezõ szocializmus és a létezõ kapitalizmus között. Az egyik, a szocializmus állammonopolista, a kapitalizmus pedig korporációs monopóliumokat épített ki, immáron globális léptékekben. Most derült csak fény arra, és most értjük csak meg igazán, honnét is ered és mennyire rendszer-semleges ez az „okozz minél nagyobb (vagy csak horribilis költségek árán helyrehozható) kárt, annál nagyobb végkielégítéssel honorálják fáradozásaidat a nemzet, az ország, netalán a kontinens tönkretételében” címû metodika. Persze az is lehet, hogy ezúttal a „mûvelt” Nyugat tanult a kommunistáktól. A válságot elõidézõk ezúttal is busás összegek kíséretében vonulhattak vissza – ha csak átmenetileg is – a színrõl. Merthogy a nem is oly távoli jövõben újból visszagyünnek, abban egészen biztos vagyok. Tudják kicsit olyan ez, legalábbis erõteljesen hajaz rá, mint a lopás, meg a sikkasztás. Bizonyos összeghatárig baromi keményen büntetik, még teljes vagyon elkobzás is járhat érte, ám ha átlépjük a „hanghatárt” (tudják, ez az a vonatkoztatási szint,

amitõl már a média is csak ettõl hangos), na onnantól kezdve már nem nagyon adódnak problémák, onnantól kezdve már vigyáznak az illetõre. A második nekifutásnak köszönhetõen úgy tûnik, mégiscsak az adófizetõk újbóli megpumpolásával gondolják elkerülni az elkerülhetetlent. Darab ideig ez még talán sikerülni is fog, de a végtelenségig egészen biztosan nem. Úgy tûnik, kezd betelni a pohár. A világ jó részén kezdik megelégelni, hogy áron alul akarják finanszíroztatni velük az amerikai gazdaságot és annak immáron a bolygóra is veszélyt jelentõ végzetes túlfogyasztását. Ahogyan azt legutóbb Bogár professzor úrtól hallhattuk, a kínaiak birtokában mintegy 1500 milliárd dollárnyi amerikai államkötvény van, amivel szinte percek alatt tönkretehetik nemcsak az amerikai, de az egész világgazdaságot is. Íme, Hölgyeim és Uraim, a Wall Street szocializmusa, a globalo-kapitalizmus, a kamatos kamaton alapuló és a világra féktelen étvágyával rátelepedõ rákos daganatként terjeszkedõ judeo-mammonita kórság. Lehullt a lepel, immáron mindenki számára egyértelmûen és félreérthetetlenül kiderült, a féktelen, erkölcstelen és etikátlan kizsákmányoláson alapuló létezés zsákutca. Miközben a hatalmasságok próbálják menteni a menthetetlent, a rabszolgák lázadozni kezdtek. Hát persze, hogy lázadoznak, amikor állandóan arról gyõzködik õket, hogy önként és dalolva adják oda a bankoknak a nehezen megkeresett pénzüket, majd amikor gáz van, közlik velük, hogy ennyi volt. A pénzednek meg bottal ütheted a nyomát. Ja, hogy hitel kellene? Hát az most nem megy! Ugyanis pár tízezer kilométerrel arrébb, a bolygó másik oldalán valamit elbaltáztak, és hát tudod, hogy van mostanság, a mûminiszterelnök is megmondta: „együtt sírunk, együtt nevetünk”. Most éppen a sírós korszakot éljük, de ne aggódj, lesz ez még így se! Hölgyeim és Uraim! Mammon hozta Önöket a Wall Street szocializmusának új és kegyetlen világában! Kössék föl a magyar textilt, ha ezt túl akarják élni! És ne bízzanak senkiben! Se a bankárokban, se a politikusokban! Nagyítót pedig mindig vigyenek magukkal! Tudják, az apró-betûs részhez! És azt olvassák el legelõször, mert általában abban van a lényeg! Tudják, a kivételek! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

jó ha figyelünk

– avagy Gyûlöletautomatizmus zsigerbõl? – Hölgyeim és Uraim! Az alább következõ írásommal valószínûleg sokaknál kihúzom majd a gyufát, egyesek valószínûleg nyilvános megkövezés szükségességét fogják hangoztatni, de ennek összes ódiumát felvállalom. Elvégre mégiscsak az igazság a legfontosabb, nem igaz? Nagy port vert fel Toepler Zoltán Gecy címû, az Index internetes portál által botránydarabként aposztrofált mûve. Az interneten elhelyezett ál-, vagy kamu werkfilmek olyannyira kiverték a biztosítékot, hogy a Hír Televízió oknyomozó mûsora, a Célpont is egy fél adást szentelt a témának. Megszólalt boldog-boldogtalan, még a többszörösen rangos elismerésben részesült hazai pornó fõmufti is. No, több sem kellett a szocialista nagyváros öntudatos polgárának, gondolt egy nagyot, és elhatározta, ha már ekkora ribillió támadt a darab körül, legjobb lesz, ha fogja magát, és személyesen jár utána a dolgoknak, elvégre messzirõl jött ember azt mond, amit akar. Nem tudom, hogy azok közül, akik a darab bemutatása elõtt vagy után véleményt nyilvánítottak, valójában hányan látták a szóban forgó elõadást, egy azonban bizonyos, jómagam szeptember 27-én szombaton megtekintettem. Kezdjük is mindjárt egy rövid részlettel a polgári vagy nemzeti elfogultsággal igazán nem vádolható Index, internetes portál „Gecy: zsidó pornókomédia egy felvonásban” címû kritikájából: „A Sirályban szombaton bemutatták Toepler Zoltán Gecy címû botránydarabját ifj. Sebõ Ferenc rendezésében, amirõl kiderült, hogy nem is botrányos. A Gecy inkább humoros, mint provokatív, és sok mindent elmond az undorító világról, amiben élünk.” Ahogyan azt Kalányos Winnetou kisebbségi brácsamûvész bizniszmen családtagjainak ügyvédeikkel maroktelefonjaikon lefolytatott beszélgetéseinek második részében szokott elhangozni: „ÉS EZ A TÉNYVALÓSÁG”. Ellentétben a beszélgetés elsõ részével, miszerint „Ott se vótam, ügyvéd úr!”, nos, én ott vótam. És az Index kritikusához hasonlóan, nagyon jól szórakoztam. Ráadásul, hogy tetézzem a bajt, ráteszek még egy lapáttal, idepattintok még egy bekezdést az Index kritikájából: „A kurucinfón is promótált, a Budapesti Zsidó Színház és a Városi Színház színészeivel készült darab inkább elmegy mai pesti kabarénak, jó ha figyelünk

mint Madách gyalázásának, vagy magyarellenes polgárpukkasztásnak, mint ahogy ezt a beharangozóból sejteni lehetett. A zsidó kulturális kocsmában, a Sirályban szombat este bemutatott Gecy címû bohózat kb. annyira volt botrányos, mint egy Maja a méhecske rajzfilm. Viszont iszonyú vicces, mai és magyar, eléggé undorító, mintha újra lenne pesti kabaré.” Provokatív gerillamarketing által történõ kedélyfelkorbácsolásnak nevezi az Index azt a kétségtelenül egyedi figyelemfelkeltést és hírverést, amit a darab körül csaptak az alkotók, de úgy tûnik, bejött. Olyannyira, hogy a nézõtéren –más ismerõs arcok mellett – még a Nemzet Színészei közül is helyet foglalt egy. Az Index kritikájában van egy mondat, ami nekem azonnal megragadta a figyelmemet: „A száz százalékosan nem kuruc készítõk büszkén linkelték be honlapjukra a kurc.info híradását a “botrányos” darabról, és még a HírTV Célpontjába is bekerültek vele. Hetek óta keltik a hírét a darabnak, én is olvastam a szalagcímeket, hogy pornóverziója készül Az ember tragédiájának, meg hogy a macskagyilkos rendezõ megalázza híres magyar írónk emlékét, pedig akkor még senki sem tudta, mirõl szól a darab. Vagy legalább is úgy tettek, mert akár ebbõl a cikkbõl (http://index.hu/kultur/ showbiz/geciprod0908/) is nagyjából kiderül, hogy nem arról van szó. A társadalmi párbeszéd elindult, de csak a bemutató után derült ki, hogy a két oldal megint jól elbeszélt egymás mellett.” Mint már annyiszor. Már megint, még mindig. Ráadásul az egymás mellett történõ elbeszélésen túl, nekem az is eszembe jutott, hogy egyfajta zsigeri gyûlölet is munkál ma kis hazánkban. Szeretném felhívni mindenki figyelmét, pártszimpátiára, valamint egyéb más, ostoba megosztottságra való tekintet nélkül, hogy mindaddig, amíg hagyjuk magunkat félrevezetni, hitegetni és hergelni, addig továbbra is tobzódni fog az „oszd meg és uralkodj!”, helyettünk pedig továbbra is a nevetõ harmadik jár majd jól. Csak azért, mert X mond valamit, még nem biztos, hogy rosszat mond! Csak azért, mert õ mondja, még nem biztos, hogy rossz! Járjunk utána! Nézzük meg! Ellenõrizzük! Messzirõl jött ember, azt mond, amit akar! A manipulációnak az egyik legveszélyesebb fajtája pedig a tekintély3

elven alapuló manipuláció, ezt soha ne felejtsék el! Mer’ a nagyember mondta, akkó’ az bizonyosan úgy is van! Ámen! És ha már itt tartunk, döntsünk le még egy tabut, vagy legalábbis tabunak látszó témát. A Himnuszhoz nem lehet, mit nem lehet, nem szabad hozzányúlni! A Himnusz szent és sérthetetlen! Igen, valóban az. Nézzük, mit ír a darab végén elhangzó Himnusz feldolgozásról az Index kritikusa: „A finálénál („Most pedig énekeljük el a himnuszt”) nagyon meg kellett magam erõltetni, hogy ne sírjak, legszívesebben keservesen bõgtem volna. A himnuszra mondjuk gyakran könnyek szöknek a szemembe, de most itt csavartak egyet a dolgon, a Himnusz feldolgozását adták elõ, Kölcsey szövegét egy új dallammal, kicsit tábortüzes zenélés jelleggel. Bónusz hatáselemként egy színesbõrû kongázott és akcentussal énekelt, egy gyönyörû zsidó lány pedig szólózott és csellózott. A trombitaszólónál el kellett fordulnom, hogy ne fakadjanak ki a könnyeim, pedig eddig azt hittem, a trombita a legvidámabb hangszer. A himnusz feldolgozása sem meghökkentõ, sem provokatív nem volt, inkább csak meghatott, és megkapirgálta a lelkem mélyén lapuló, fájó magyarságérzést. Biztos vagyok, hogy mindenki ugyanúgy érzi, ki ezt a nyelvet beszéli.” Asszem elérkeztünk a megkövezés második fázisához, de ezt is vállalom, még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy én láttam a darabot, személyesen, élõben, tehát tudom, hogy mirõl írok, és azt is tudom, hogy mit írok. A darab végén felhangzó és elhangzó Himnusz feldolgozás több szempontból is nagyon érdekes, élvezetes, és igen, ki kell mondanunk, megható, s egyszerre magával ragadó élmény volt. Nem mindegyik sort énekelték, viszont nemcsak az elsõ versszakot, hanem a többit is. Mind a zenei feldolgozás, mind a társulat, a színészek elõadásmódjából kiérzõdött, hogy úgy mondjam, „lejött” a nézõ számára is, hogy az alkotók tisztelettel „nyúltak hozzá” Kölcsey örökbecsû nemzeti imádságához. Magam már jó néhányszor értetlenül álltam a Tóta W. kaliberû önkéntes mérvadókat felvonultató internetes oldal írásai elõtt, de most az utolsó szóig egyet kell, értsek az Index kritikusa által leírtakkal. De ha már idáig eljutottunk, tetézzük még tovább a bajt, tegyünk rá még egy lapáttal! A Célpontban, megszólalt a hazai pornóipar pápájának is nevezett Kovi, az ismert pornó-producer és fõ hallja kend. Az adásban elmondta, nehezményezte a darabban hallható folyamatos, trágárságot, õ biztosan otthagyná az elõadást. Nos, úgy tûnik Kovi barátunk az átlagnál sokkal, de sokkal cizelláltabb lelkivilággal rendelkezik, aznap ugyanis, amikor szerény személyem megtekintette a darabot, senki sem hagyta ott az elõadást, még a folyamatosan hallható trágárság ellenére sem. De ha már a trágárságnál tartunk! Két dolgot említenék meg, a teljesség igénye nélkül.

A minap került a kezembe a Fekete Ország (krétakör) – DVD. Nem tudom Önök közül ki az, aki látta ezt a produkciót és ki nem. A Krétakör társulat újsághírekbõl készítette a „Fekete Ország” c. darabot, errõl készült ez a „színházfilm”-szerû kiadvány. No, mármost akkor, amikor a tapasztalatszerzés rögös útjára lépett férfiember azzal szembesül, hogy perceken keresztül böfögnek a kamerába, majd egy mûvésznõ a lábai közé vesz egy fúvós hangszert (oboa vagy klarinét, ezt momentán nem tudom, hangszerekben nem vagyok elég jó), és gyakorlatilag elélvez rajta, arra még hanyag eleganciával legyint egyet, hogy hát biztos ez a modern mûvészet mostanság. De azon a ponton, amikor a társulat egyes tagjai lemennek a pincébe szmokingban villanyszekrényt szerelni és olyan káromkodásözön hagyja el fogaik kerítését, hogy az a bizonyos sokat emlegetett kocsislegény is pirulva ülne vissza az iskolapadba korrepetálás céljából, nos, azon a ponton a szépirodalom és a publicisztika kimeríthetetlennek tûnõ eszköztára a végéhez ér. És ez a kiadvány az utolsó szálig elfogyott, akitõl kaptam azt mondta, alig bírta beszerezni a neten. De ha ez még nem lenne elég, reggel munkába menet Mediterrán Moszkvában az általános iskolás korosztály tekintélyes részének a közösségi közlekedés jármûvein megnyilvánuló interperszonális kommunikációjának legnagyobb részét a „b” betûvel kezdõdõ és a „meg” szócskával végzõdõ, a nemi közösülés útján történõ dologintézésre vonatkozó szófordulat teszi ki. Undorító ez a világ, amiben élünk, mondja az Index kritikusa. És milyen igaza van! Ez a nagy magyar rögvalóság, jó reggelt kívánok! De legalábbis a nagyvárosi része egészen biztosan ilyen. A folyamatosan trágárul beszélõ gátlástalan pornórendezõ karaktere kitûnõen mutatja be a neoliberalizmus mindent pénzben és haszonban mérõ mammonita embertípusát. Ennyit a trágárkodásról. Azok, akik szart meg savat öntöttek a rendezõre, nagy valószínûség szerint nem látták a darabot. Sajnálhatják, mert egy szellemes, szórakoztató és élvezetes darabról maradtak le. Csak ajánlani tudom mindenkinek! Igaz, a rendezõ sem neheztelhet egy percig sem, elvégre szabad országban élünk, ahol szabad a véleménynyilvánítás. De persze az is lehet, hogy csak egy sajátos hangvételû performance áldozatául esett. Mindeközben pedig továbbra is hatékonyan funkcionál az évezredes múltra visszatekintõ „oszd meg, és uralkodj” által felkorbácsolt és folyamatosan magas szinten tartott zsigeri gyûlölet, mely a manipuláció különbözõ eszközeivel egymás ellen fordít bennünket, magyarokat. A tarkákat is, a marhákat is, meg a tarka marhákat is. Jó Ha Figyelünk! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

TARKA MAGYAR

A Tarka magyar, zoológusok szerint egy új globális szarvasmarha fajta. Elképzelhetõ, hogy a XIX. század végén kitenyészett sikeres magyar tarka mintájára hozták létre, csakhogy míg ez utóbbi igen jól tejelõ fajta volt, a Tarka magyar egyáltalán nem tejel. Mindenesetre a XIX. század végén még bölcsebbek lehettek elõdeink, mert egy 1884. évi törvénycikk szerint meghatározták, hogy mely fajtákat, hol lehet tartani és tenyészteni. Ezáltal elkerülték az egyes fajták minõségromlást okozó keresztezõdését. A mezõgazdasági szakemberek ugyanakkor figyelmeztettek arra, hogy a hazai tej alacsony felvásárlása miatt, elsõsorban a rossz tejelésû, de húsmarhának sem megfelelõ Tarka magyar fajta kerülhet levágásra. A Tarka magyar tenyésztõi és tartói, ezért október 4.-én végig hajtják az Andrássy úton tenyészállataikat, felhívva a társadalom figyelmét arra, hogy a Tarka magyar csak egy állat. A végig terelt marhák bõgése egy gyermek dalra fog emlékeztetni, miszerint „boci-coci tarka, se füle, se farka”. A szarvasmarhákat terelõk között ott lesz Gyurcsány Ferenc is – terelgeti nyáját –, állítólag egy kolomppal a nyakában. Õ a fõkolompos. Ezek következtében megérthetjük, miért nevezte a magyar tarkát a szakirodalom – bizonyára nem véletlenül – piros(vörös)tarkának is. Gyõzzön a JOBBIK! Kiss-Dobos László

4

jó ha figyelünk

A Sirályban szombaton bemutatták Toepler Zoltán Gecy címû botránydarabját ifj. Sebõ Ferenc rendezésében, amirõl kiderült, hogy nem is botrányos. A Gecy inkább humoros, mint provokatív, és sok mindent elmond az undorító világról, amiben élünk. A kurucinfón is promótált, a Budapesti Zsidó Színház és a Városi Színház színészeivel készült darab inkább elmegy mai pesti kabarénak, mint Madách gyalázásának, vagy magyarellenes polgárpukkasztásnak, mint ahogy ezt a beharangozóból sejteni lehetett. A zsidó kulturális kocsmában, a Sirályban szombat este bemutatott Gecy címû bohózat kb. annyira volt botrányos, mint egy Maja a méhecske rajzfilm. Viszont iszonyú vicces, mai és magyar, eléggé undorító, mintha újra lenne pesti kabaré. A darab készítõi a jobbos-balos magyar ellentétre építõ, provokatív gerillamarketinggel elõzetesen ügyesen felkorbácsolták a kedélyeket mindkét oldalról. A száz százalékosan nem kuruc készítõk büszkén linkelték be honlapjukra (http://geciprodukcio. blog.hu/) a kuruc.info híradását a „botrányos” darabról, és még a HírTV Célpontjába is bekerültek vele. Hetek óta keltik a hírét a darabnak, én is olvastam a szalagcímeket, hogy pornóverziója készül Az ember tragédiájának, meg hogy a macskagyilkos rendezõ megalázza híres magyar írónk emlékét, pedig akkor még senki sem tudta, mirõl szól a darab. Vagy legalább is úgy tettek, mert akár ebbõl a cikkbõl (http://index.hu/kultur/showbiz/geciprod0908/) is nagyjából kiderül, hogy nem arról van szó. A társadalmi párbeszéd elindult, de csak a bemutató után derült ki, hogy a két oldal megint jól elbeszélt egymás mellett. A Gecyt Toepler Zoltán, a „macskagyilkosként” elhíresült rendezõ írta, és a pincér szerepét játssza benne. A színdarabot Toepler egy irodalmi pályázatra készítette, mint Az ember tragédiájának tizenhatodik, budapesti színét. Szereplõi korunk jellemzõ alakjai: a gátlástalan pornórendezõ, a tizennyolcadik évét betöltõ, buta széplány, a nagyfaszú néger, a pszichiáter, a felesége, az asszisztens, az elmebeteg költõ, és még páran. A történetet ugyan átitatja az erotika, és az ocsmány beszéd, de egy botrányosan jó feneken kívül semmi megbotránkoztatót nem találtam benne. Ha a nézõtéren lettek volna szélsõjobbosok, akkor biztos felkapták volna a fejüket néhány mondatnál, de még Madách leghardcore-abb rajongóit sem tudta volna kukaborogatásra bírni ez a darab. Pedig állítólag komoly fenyegetések elõzték meg a bemutatót, aminek következtében az eredeti fõszereplõ mégsem vállalta a pornórendezõ szerepét. Bár ezt én egyáltalán nem tudom elhinni, hogy ilyen komolyan megfenyegették volna. A Gecyrõl készült HírTv-s mûsorban arról beszéltek, hogy a trágár beszéd miatt jó ha figyelünk

egyre alacsonyabb a kulturális élet színvonala, és ezen a “Jancsófilmeknél durvábban káromkodó darab” még inkább ront. De egy az, hogy a magyarok káromkodása nem új keletû, kultúránk szerves része, kettõ az, hogyha ez engem zavarna, a sarki közértbe sem mernék elmenni, nemhogy egy Gecy címû darabra. A Gecyben egyébként csak vicces elmeként szerepel az, hogy Madách nagy mûvébõl készül a pornófilm, kb. annyi, hogy jót röhöghetünk azon, hogy mibõl nem készült még pornóváltozat manapság, és nem is annyira a Madách-mû a fõ vonulat. Számomra a fõ szál az volt, hogy van egy pszichiáter, aki minden áron meg akar dugni valakit, akinek õ nem kell, és ez tragédiába torkollik, illetve van egy másik szerelmi szál is. A tökéletesen elbaltázott kimenet ellenére a vége mégis happyend. A továbbiakban nem is foglalkozom a mûvet megelõzõ felhajtással, mert az összes karakter nagyon szerethetõ, némelyikük még amatõrizmusa ellenére is, sõt. A magánéleti válságban lévõ ügyvédnõt alakító Spilák Klárát egyszerûen imádtam, és örülök, hogy végre leírhatom a nevét. Spilák Klárának elképesztõen jó lábai vannak, és zseniálisan alakítja a reménytelen helyzetében hülyeségeket picsogó nõt. A Gecy egyébként szerintem a jónõfelhozatalban lett a legerõsebb. Jó nõk, és undorító fickók. Ez az élet. Mira jól muzsikál Másik kedvencem, az Éva szerepében feltûnõ, húszéves Nagy Eszter Mira, akinek nemcsak a legszebb arca és legjobb alakja van, amit az utóbbi években láttam, de szerencsére általában alig van rajta ruha. Így már szinte azért is érdemes megnézni a darabot, hogy a világ egyik legjobb fenekét nézegethessünk csaknem két órán keresztül. Sõt mi több, a végén kiderül, hogy Mira még csellózni és énekelni is úgy tud, mint egy kis angyal. Nagy Eszter Mira a 2006-os Miss Internet Hungaryn csak harmadik helyezést ért el, de valószínûleg azért, mert versenyre kivasalta gyönyörû göndör fürtjeit. Mira régen Edwin Marton csellistája volt, 2004-ben pedig, tizenhat évesen a Miss Alpok-Adria szépségkirálynõje lett. Most úgy tûnik az underground irányába tesz némi kitekintést, és eléggé bevállalós szereppel kezdett. Az Ádám szerepét játszó fekete férfi, Said Tichiti is nagyon jó választás volt, már a jelenléte is vicces, hát még amikor megszólal feka akcentusával. Benne az a jó, hogy egyáltalán nem tûnik színésznek, csak valakinek aki beesett az utcáról, ezért nagyon természetes. A fõfõszereplõ, a tolószékes pornórendezõt, Madács Antalt játszó Preiszner Miklós a civil életben kortárs zeneszerzõ, és elég jól belejött a káromkodásba, ami szövegének hatvan százalékát teszi ki. “Hogy a magya-

rok és a zsidók mocskos kurva istenit baszná szét az a redves faszú, buzi, geci, szarrágó, gennyzsák kurva anyád” – ilyesmkire emlékszem szavaiból. Madács Anti annyira mai figura, hogy még rappelt is. Második számú kedvencem a totál elmebeteg pszichiáter feleségét játszó Faragó Zsuzsanna, aki egyébként szintén nem profi színész, hanem dramaturg. A nem éppen a mai szépségideálnak megfelelõ alkatú nõ annyira bölcsnek és kiábrándultnak tûnik, hogy az már fáj. Ráadásul végig láthatjuk a darabban meztelen testét, egy kis Willendorfi Vénusz végtelen nyugalommal tûri a fürkészõ szemeket, belé is beleszerettem. A rendezõ a legszélesebb körben eddig talán a Feritívís mûködésérõl híres ifj. Sebõ Ferenc, a híres népdalkutató fia nálam ötösre vizsgázott rendezésbõl. Már csak azért is, mert érthetõ és élvezhetõ volt a darab, katarzissal, ülõ poénokkal, jófajta abszurditással. Látszott, hogy a legtöbbet hozta ki minden szereplõbõl, és a történet is annyira le tudott kötni, hogy kb. kétszer kellett csak az egyensúlyomat egyik lábamról a másikra áthelyezni, miközben végigálltam az elõadást. És persze rengeteget nevettem. Volt ugyan, ahol csak én nevettem, ezt nem tudom, mire véljem, valószínûleg annak, hogy nálam az abszurditás bizonyos foka nevetésben csúcsosodik ki. A finálénál („Most pedig énekeljük el a himnuszt”) nagyon meg kellett magam erõltetni, hogy ne sírjak, legszívesebben keservesen bõgtem volna. A himnuszra mondjuk gyakran könnyek szöknek a szemembe, de most itt csavartak egyet a dolgon, a Himnusz feldolgozását adták elõ, Kölcsey szövegét egy új dallammal, kicsit tábortüzes zenélés jelleggel. Bónusz hatáselemként egy színesbõrû kongázott és akcentussal énekelt, egy gyönyörû zsidó lány pedig szólózott és csellózott. A trombitaszólónál el kellett fordulnom, hogy ne fakadjanak ki a könnyeim, pedig eddig azt hittem, a trombita a legvidámabb hangszer. A himnusz feldolgozása sem meghökkentõ, sem provokatív nem volt, inkább csak meghatott, és megkapirgálta a lelkem mélyén lapuló, fájó magyarságérzést. Biztos vagyok, hogy mindenki ugyanúgy érzi, ki ezt a nyelvet beszéli. A megkérdõjelezhetõ bevezetõ kampány ellenére számomra az volt a darab üzenete: végletesen elegem van már ebbõl a jobb-bal ellenségeskedésbõl, béküljünk ki, és legyünk mind jófej magyarok, göndörök vagy kopaszok. (A vasárnapi elõadás után a Sirály bejáratánál csuklyás fiatalok szart és savat locsoltak a rendezõre és a közönségre, majd verekedés tört ki, melynek során a rendezõ és egy törzsvendég is könnyebben megsérült.) Forrás: Index

5

A Nemzeti Kör állásfoglalása a médiáról Minden nemzetnek olyan a médiája, amilyent maga elfogad. Ha Magyarország nagyon gyorsan nem tud elõrelépni e téren, akkor nem leszünk felemelkedõ nemzet. Felemelkedõ nemzethez nemcsak gazdasági fejlõdés, de mentális fejlõdés is szükséges, a nemzet mentális egészségére pedig a legnagyobb hatással az ország médiája van – áll a Nemzeti Kör állásfoglalásában. A rendszerváltozást követõen, Európa és a világ információs és kommunikációs fejlõdésével összhangban, Magyarországon is a negyedik hatalmi ággá vált a média. Ennek számos oka van, elsõsorban a sajtószabadság helyreállításával megnövekedett fogyasztói és az ezt kiszolgálni akaró újságírói kedv, a média magánosításával együtt járó üzleti szándék, az írott médiát meghaladó és egyre gyorsuló fejlõdést vevõ elektronikus sajtó, a fogyasztók befolyásolására és megnyerésére áhítozó politikai, gazdasági érdekek – olvasható a Nemzeti Kör szerkesztõségünkbe is eljuttatott állásfoglalásában. A média ma már tudatára ébredt hatalmi ágként megjelenõ szerepének és erejének, s annak is, hogy negyedik hatalmi ágként történõ emlegetése nem rangsor jellegû megállapítás. A XXI. század elejére a média nagyobb hatást fejt ki az emberek mindennapi életére, mint a törvényhozó, a végrehajtó vagy akár az igazságszolgáltató hatalom. A hagyományos írott sajtót meghaladó audiovizuális média hatalmas fejlõdésénél már gyorsabban fejlõdnek az internetes médiumok, bár utóbbiak egyelõre a magyar társadalom kisebbségét érik csak el, de ez a kisebbség a fiatalok körében többséget, a társadalomra befolyást gyakorló személyeknek pedig döntõ körét jelenti. Nem kétséges, hogy a média minden elképzelést felülmúló befolyása a következõ években, évtizedekben a várakozásokat is meghaladó mértékben fog növekedni, éppen ezért a Nemzeti Kör megvizsgálta a média helyzetét hazánkban. 1990 elõtt Magyarországon nem volt sajtószabadság, ennek következtében évtizedeken át a társadalom csak korlátozottan juthatott hozzá információkhoz, véleményekhez. A beteg lelkû cenzúrától eljutottunk a még betegebb öncenzúráig, az eredmény beteg lelkû társadalom lett. A sajtószabadság hiánya eredményezte azt is, hogy a nemzet negyven évig elmulasztott megbeszélni olyan kérdéseket, amelyek a mai napig nyomják a lelkünket, és azt is, hogy a 6

szabad sajtó nélkül szocializálódott médiamunkások sok esetben ma sem tudják kiheverni akkor szerzett beidegzéseiket. 1990 után hirtelen felnyíltak a szabad véleménynyilvánítás zsilipjei, és az addig eltitkolt, elhallgatott, kimondani sem mert információk tömege szakadt rá a nemzetre. A hirtelen jött sajtószabadsággal sokan nem tudtak mit kezdeni, közlõként és fogyasztóként sem. A szabad sajtó mind a mai napig sokszor kerül összeütközésbe más emberi jogokkal, a szabad véleménynyilvánítás sokszor végzõdik hamis tények közlésével vagy valós tények hamis színben történõ feltüntetésével, amely megengedhetetlen. Még mindig sok politikai és társadalmi szereplõ a bíróságokon keresi igazát a sajtóban megjelent véleménnyel szemben, mely az emberi jogok téves szemléletét tükrözi; ugyanakkor nem egy közszereplõrõl a még eltûrendõ véleménymondást meghaladó hamis tényállítások jelennek meg, mely esetekben sajnos a honi bírósági gyakorlat messze nem segíti e jelenség a felszámolását, a bírói ítéletekben megítélt kártérítések alatta maradnak tapasztaltabb demokráciákban megszokottakénak, nincs sem megelõzõ, sem visszatartó erejük. Némely médium ezeket a nevetséges szankciókat eleve beszámítja valótlan és elfogadhatatlan állításai következményeibe. A bulvár megjelenése és térhódítása az értékvesztést, a silányságot hozta a média világába. Könnyen fogyasztható, sokszor alantas témaválasztása és stílusa kihasználja az emberi gyengeséget, megszerzi a fogyasztó gondolkodása feletti irányítást napi álhírekkel, szellemi rágógumival, szappanoperákkal és selejtes gondolattalansággal látva el õt. A bulvár térnyerése fogyasztókat von el a klasszikus médiumoktól, amelyek ennek hatására bulvárosodnak, a folyamat egyre kártékonyabb irányba halad. A médiában dolgozók a szellem emberei, akiknek feladata lenne értékek közvetítése és hiteles információk biztosítása, az európai és magyar kultúra védelme és gazdagítása a mûködtetésükben lévõ nagyhatású tájékoztatási eszközök segítségével. Az értelmiségnek feladata van, mintát és zsinórmértéket adni az ezzel nem rendelkezõknek, a szellem erejével erõsíteni a gyengéket, az elesetteket, a keresõket és a leszakadtakat. Nagyon sok esetben a médiumok ennek ellenkezõjét teszik, a média szereplõi az igénytelen fogyasztókhoz közelítenek, nem õket kívánják felemelni, hanem magukat alacsonyítják le. Többnyire a megalapozatlan pillanatnyi hír-

névre törekvés, a példányszám és nézettségi-hallgatottsági mutatók a siker meghatározói, melyekhez az út az értéktelenségen keresztül vezet. Nem kerülhetõ meg az értelmiség és jelesül a médiaértelmiség felelõsségének felvetése. A médiumokon keresztül a politikai és gazdasági szereplõk célja termékeik iránt a választók megnyerése, s miután a termékek nem egy esetben gyenge minõségûek, a cél a fogyasztók józan értékítéletüktõl történõ megfosztása, a manipuláció. Sajnálatos módon a média túlnyomó többsége nem arra törekszik, hogy tények, ismeretek és józan vélemények közlésével elõsegítse az állampolgárok döntését, éppen ellenkezõleg, olyan helyzetet teremt, hogy a vásárló, választó, fogyasztó állampolgár manipuláltan válasszon akár politikai pártot is saját érdekei ellenében. A médiumok elsöprõ többsége nemcsak befolyásol, hanem rombolja tudati, ízlésbeli viszonyainkat, hozzájárul emberi erõforrásaink és versenyképességünk romlásához, az ország szellemi vagyonvesztéséhez. Feltûnõ, hogy a közszolgálatiság ismert jogi és morális kategóriája ellenére a gyakorlatban szinte egyáltalán nincs olyan médium, amelyikre ez jó szívvel elmondható lenne, és lehetõvé tenné a manipulációmentes információközlést. A törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltató hatalmat a társadalom tagjai kétféle módon ismerik meg. Amikor közvetlenül kapcsolatba kerülnek vele, vagy amikor a média közvetíti számukra. A média tehát a másik három hatalmi ág tevékenységét saját szûrõjén keresztül juttatja el a társadalomhoz, így az állampolgárok többsége e szûrõn át ismeri meg a számára sokszor már csak virtuális valóságot. Miután korunk médiája technikai eszközei segítségével minden eddig ismert módot meghaladó lehetõséget ad a közlõ személyek kezébe a magyar társadalom befolyásolására, ezért a nemzet szellemi értékeit õrzõ és továbbfejlesztõ értelmiségnek, a politikával foglalkozó személyeknek, a médiában dolgozóknak társadalmi konszenzusra kellene jutni a média mûködtetésének némely alapelvében. Ebben a kódexben lehetne kijelölni a sajtószabadság messzemenõ érvényesülésével azokat a jogi és morális kereteket, amelyek figyelembevétele nélkül a hazai médiumok nem mûködhetnének. Általános elvekrõl és nem cenzori eljárásokról van szó. Olyan médianyilvánosságot kell létrehozni, amely önnön erejével jó ha figyelünk

kényszeríti ki a média résztvevõi részére a közösen elfogadott szabályok betartását. A médiumok mûködésének anyagi alapját alapvetõen a reklám adja, s a reklám nem az értékeket, hanem a fogyasztók számát figyelembe véve helyezkedik el, ezért szükséges olyan jogi szabályozás, amely a reklámbevételek egy részét közös alapba kanalizálja, és azt meghatározott szabályok szerint a reklámértékkel kevésbé bíró, de jelentõsebb értékközvetítõ médiumok között osztja fel. Ennek irányítására megfelelõ kiválasztással létrehozott a politikai hatalomtól független grémium hivatott. Minden nemzetnek olyan a médiája, amilyent maga elfogad. Ha Magyarország

nagyon gyorsan nem tud elõrelépni e téren, akkor nem leszünk felemelkedõ nemzet. Felemelkedõ nemzethez nemcsak gazdasági fejlõdés, de mentális fejlõdés is szükséges, a nemzet mentális egészségére pedig a legnagyobb hatással az ország médiája van. Ennek szükségességére hívja fel a figyelmet a Nemzeti Kör, jelezve a kétségkívül jelentõs problémát és a közel két évtizede kialakult tendenciát. A megoldás – mint minden más társadalmi, politikai kérdésben – a nemzet értelmisége kezében van. A szekértáborok építésének kora lejárt, most már a szekértáborok bontásának, a nemzet megsegítésének jött el az ideje – mutat rá a

Kedves Barátaim! Nagyon kérek mindenkit, hogy ne a cigánybûnözéssel foglalkozzon, attól függetlenül, hogy van, mert addig lehetetlen megszüntetni, amíg a zsidóbûnözést fel nem számoljuk. Akkor megmenekül, szabad lesz a nemzet, s újra virágzik az élet Magyarországon. Hát mondjátok meg nekem, szívesen gyûlölködik–e a magyar?! Hát nem annak örülnénk–e jobban, ha már valaha ide vetette a remény a cigányságot, ha a saját természetüknek megfelelõen, békében muzsikálnának, míg más cigány végezné azt a munkát, mely illik hozzá és nem áll közel a magyarhoz, vagy éppen tehetsége, beilleszkedése folytán bármit, amihez egy magyarnak is joga van?! Nem lenne jó, ha lenne elég munka, a munkakerülésért egyáltalán nem járna segély, viszont a lopásért, bûnözésért más fajú bûnözõkkel egyetemben, köztük kiemelten a köznek, nemzetnek ártó politikusokkal, kõbánya, vagy más bánya járna, deszkapriccsel és miden merõkanálnyi ételért egy köbméter kitermelés? Hát nem fogtok már gyanút, amikor látjátok, hogy a zsidóság egy része milyen szívesen beszél a cigánybûnözésrõl, a másik része védi õket és a jóérzésû magyarságra hárítja a cigányság nyomorának, devianciájának okát? Hát nem látjátok, hogy a hatalomhoz, nagy vagyonhoz jutott vastag zsidó rétegnek nem érdeke a rend, a biztonság, a kiszámíthatóság, a tartalékkal rendelkezõ polgár, a nemzeti béke?! A legjobb nekik: „Oszd meg és uralkodj!” A zavarosban gátlástalanul halássz! Diktáld neki a szokást, a divatot, az „erkölcsöt”, a

Nemzeti Kör által 2008 szeptemberében jegyzett nyilatkozat. A Nemzeti Kör tagjai: Dobos László, a Magyarok Világszövetségének alelnöke, író; Dr. Jávor Béla ügyvéd, író; Prof. Dr. Kádár Béla akadémikus, egyetemi tanár; Prof. Dr. Klinghammer István akadémikus, egyetemi tanár; O’sváth György, az Európai Kutató- és Dokumentációs Központ Elnöke, nagykövet; Dr. Réti László Ügyvédi Kamara elnöke, ügyvéd; Prof. Dr. Sótonyi Péter akadémikus, egyetemi tanár; Prof. Dr. Solymosi Frigyes akadémikus, egyetemi tanár; Prof. Dr. Szakály Sándor történész, egyetemi tanár; Prof. Dr. Tringer László egyetemi tanár. Forrás: MNO

„morált”, etesd meg vele a mérgezett szemetet, vegye a selejtet, pörgesd, hogy ideje se legyen gondolkodni! Tedd függõvé, csak keveset fizess neki, hiszen így lesz jó rabszolgád! Érted gürcöl, ha hajlékot akar, hiszen álomra akarja hajtani a fejét. Érted fizet, ha megbetegszik, hogy újból szolgálhasson. Érted eszi a tõled vett ételnek nevezett valamit és érted veszi a sok mosószert, neked mossa a munkás ruhát. A zsidó másokat futtat utánad, hogy a tõled, honfitársadtól bezsebelt pénzt neked kölcsönözze, hogy aztán nagy eséllyel hajlékodat, más ingatlanodat megszerezze. Gátlástalan birtoklási vágyától, hatalom éhségétõl vezérelve véres háborúkra, konfliktusokra bujtogat, kaján vigyorral a képén ártatlan, jobb sorsra érdemes népeket egymással halomra gyilkoltat. Elértékteleníti a te pénzeddel feltöltött bankjait, majd a te érdekedre hivatkozva, a te pénzeddel tölti fel. Fogjunk össze és számoljuk fel a végzetes igát !!! A parlament (az MSZP–t, a FIDESZ–t és minden más pártot beleértve), a média és a teljes közélet kisöpréséig, a gyökeres rendszerváltásig, õsi alkotmányunk, – a nép hatalomba helyezéséig – nem állhatunk meg! A fenntartható fejlõdésüket, mely nekünk a végzetet jelenti, cseréljük fel a fenntartható életre! Sopron, 2008-10-05. Kõmûves Géza, a MNÁSZ elnöke

Tiltakozom! Magyar népemet gyülevész idegenszívûek, tudatosan, gyarmatosítók akaratából, a gyarmatosítókat elõzékenyen kiszolgáló kormánnyal egyetértésben tarka állatfajtához hasonlítják. A magyar nyelvben azonban egyetlen nép sem tarka. Tarka a dús rét, amelyen a magyar tarka szarvasmarha fajta legel és kérõdzik. Eltûröm, ha a költõ tragikus felsóhajtással „rút szibarita váz”-nak nevez el, ha a „hõkölés népének”, ha „eltévedt lovasnak”, országomat kétségbeesve „kompországnak”, de református magyarságom minden idegével, becsületükben sértett õseim sírjának minden virágával tiltakozom az ellen, hogy ferdült lelkûek, paraziták, jólétükben magukkal mit kezdeni nem tudó szájtépõk, mindent tagadók, megszállók megbízottai embert tarkázzanak, népemet a „szentet” mocskolják. Gyilkolt, gyalázkodott, mérgezett itt már Kun-Kohn Béla, Rákosi-Rosenfeld Mátyás, Gerõ- Singer Ernõ, Apró-Klein Antal és Aczél-Appel György. Uralmuk véget ért, menekülniük kellett. Nem nyerték el méltó büntetésüket, és ez most felbátorítja utódaikat és követõiket, a mai megszállókat. Szellemük – amennyiben ezt annak lehet nevezni – itt van köztünk. Ismét gyalázkodnak. Ez itt még Magyarország. A magyarság kivérezve, sokszor kényszerbõl, máskor barátságos befogadással sok népet maga közé fogadott. Ma így vagyunk együtt magyarok – lélekben nem tarkán, hanem a nemzeti kultúra sok színével, árnyalatával, dallamával és táncával pompázva – belsõ harmóniában, Isten adta egyöntetûségben. Úgy látszik, nem ismerik a magyarságot, akik most tarkázzák. Azt hiszik, végtelennek mondott türelme valóban végtelen. Pedig nem az. Októberben ezt is illenék tudni annak, aki nem akar kiontott vért látni a kövezeten. Csurka István

Kedves olvasó, tiltakozásunkhoz várjuk csatlakozását, egyetértõ nyilatkozatát jutassa el e-mail címünkre: [email protected]

jó ha figyelünk

7

Iszlám bankok segítenek az USA-ban az amerikaiaknak házvásárlásban. Az amerikai kölcsön krízisben virágzik az amerikai iszlám bankszektor. Az amerikaiak ezrével fordítanak hátat a régi hagyományos bankjaiknak és a Scharia törvényei szerint vesznek fel hitelt házvásárláshoz iszlám bankokból. A „banki szakértõk” ezt igen veszélyesnek tartják. Az amerikai kölcsön krízis minden nagyobb bankot utolért, a Citigroup, Bearn Stearns, Meryll Lynch nehéz problémák elõtt állnak. Csak az iszlám bankok profitálnak ebbõl a banki lejtmenetbõl. Az iszlám bankok igen magas növekedési ütemet jegyeznek ez idõben. A kamat tiltott, lenézett a hívõ muszlimok értékrendjében. Az iszlám bankházak „segítenek” a hozzájuk fordulóknak, kamatmentes kölcsönökkel. Ezek a hitelkonstrukciók a muszlim hitvallás, hitrend a Scharia alapján lettek kidolgozva, megkötve. A hitelkrízisben bajbajutott átlag amerikaiak szívesen veszik ezt

a lehetõséget és élnek is vele. Ezrével jönnek át a „régi” bankjaikból. A „Wasington Post” szerint egyedül a Guadance Residential több mint 5000 házvásárlást finanszírozott eddig. A bank saját információja szerint a 2002 alapításuk óta ez év a legjobb, már most 4% a növekedésük, míg az amerikai bankok csak mínuszban számolnak. Ugyanilyen jól mennek a dolgai az University Islamic Financial-nak. 2007 márciustól 2008 márciusáig megnégyszerezõdött az ingatlanhitel kihelyezésük. A kölcsöneiket kamatmentesen, leasing formájában adják. Az évek alatt visszafizetett nettó, kamatmentes összeg befizetése után a ház, ingatlan a kölcsönvevõ tulajdonába megy át. Természetesen a hitelügyleten kivül a bank minden kérdésben, akár vallásiban is, (vallási vezetõk telepítésével, önzetlenül?) áll a keresztény ameikaiak rendelkezésére!

SZERKESZTÕI MEGJEGYZÉS: Ez a fajta technika tipikusan a „kereszténynek” mondott szekták technikája, hogy a bajba jutott (anyagilag, érzelmileg) és labilis állapotú embereket környékeznek meg, majd személyes pasztorációval (beszélgetés családról, Istenrõl, pénzrõl, problémáidról) „becserkészik”, megnyerik a bizalmukat, „kiutat” mutatnak a válságból a hit saját értelmezésével. De ez szociológiailag (Révy Eszter: Égõ életek) bizonyítottan nem szól másról mint esetünkben a konverzióról, majd amikor ez megtörténik (az iszlám esetében eskütétel formájában) akkor már bent is van a „rendszerben” a „szerencsétlen”. Onnan nincs visszaút, mert az esküszegõ (visszakonvertáló) az életét kockáztatja, mivel halál a „jutalma”. Forrás: Yoda – Jobbik.Net

(spiegel.de)

Felavatták Németország legnagyobb mecsetét Az illetékes tartomány, Észak-Rajna- Vesztfália miniszterelnöke is megjelent a Duisburgban épült mecset vasárnapi ünnepélyes felavatásán, s félnótásként örvendezett annak, 8

hogy ezentúl egyszerre 1200 bevándorlót lehet majd a németség ellen uszítani benne. A híres isztambuli Hagia Szophia mintájára épült mohamedán imaház jelenleg Né-

metország legnagyobb mecsete. Már 2600 iszlám imaház mûködik német területen, a mohamedánok száma pedig megközelíti a 3,5 milliót. jó ha figyelünk

Jürgen Rüttgers észak-rajna-vesztfáliai miniszterelnök megnyitóbeszédében síkraszállt a Németországban élõ mohamedánok vallási jogainak maradéktalan betartása mellett, és ezzel kapcsolatban magától értetõdõnek nevezte, hogy méltó mecsetekkel is rendelkezzenek. És senki nem csapta agyon ott helyben. Még csak tüntetés sem kísérte az eseményt. Rüttgers még fel merte emlegetni, hogy az ország területén élõ iszlám hívõknek is kötelességük a német alkotmány tiszteletben tartása (pár év múlva ezt sem merészeli majd, vagy ott helyben meglincselik). A kormányfõ kijelentése közvetlen utalás volt arra, hogy a közelmúltban több mecsetben nem csupán vallási témákkal foglalkoznak, hanem a németek ellen gyûlöletkeltõ beszédek is elhangzanak. Így nem véletlen, hogy a duisburgi mecset ünnepélyes megnyitására a rendõrség különleges biztonsági intézkedéseket foganatosított, de rendzavarás ezúttal kivételesen nem történt. A 7,5 millió eurós költségbõl épült mohamedán imaház anyagi alapjának megteremtéséhez Észak-Rajna-Vesztfália és az Európai Unió 3 millió euróval járult hozzá, a fennmaradó összeget adományokból fedezték. Az iszlám építészet hagyományai szerint tervezett mecset minaretje 34 méter magas és 1200 hívõ befogadására alkalmas. Duisburgban a környék lakossága és a helyi egyházak messzemenõkig támogatták a mohamedán imaház létrehozásának a tervét. Kölnben valamint Berlinben a hasonló kezdeményezések hangos vitákat és zajos tüntetéseket váltottak ki. (Kuruc.info InfoRádió Képek: Der Spiegel)

jó ha figyelünk

9

Hétfõn este tíz óra tájban, még mindig remegõ kézzel, egy linket kezdtem körbeküldözgetni az olyan barátaimnak, akikrõl feltételeztem, hogy nem lógtak egész nap az Indexen meg a tévéhíradókon. „Ülj le, csavard fel a géped hangerejét, ha iszol fogj meg egy poharat, kapaszkodj meg a karfába, aztán nyomás!” – szólt az utasítás, hogy az ugróhivatkozásra kattintva elinduljon az a videó, ami a XXI. század magyar történelmének Lamperth Mónika miniszteri beiktatásánál is megdöbbentõbb mementója. Azoknak, akik még nem látták, és a túlterhelés miatt esetleg akadozna a lejátszás: Gyurcsány miniszterelnök kijön a parlamenti dolgozószobájából, hogy bejelentse, a hétfõi vonatkatasztrófa miatt – aminek nagyjából annyi áldozata és súlyos sérültje van, mint egy átlagos hétvégi diszkóbalesetnek – lemondott Szabó szakminiszter és Kamarás MÁV-elnök. Ferenc, a progresszív politika Növényi Norbertje már megszólalni is alig bír, elfúló tõmondatokban beszél, aztán egyre jobban fojtogatja a sírás, a mondatok közt hosszabb szüneteket tart, mint Schmuck Andor sziklamászás közben, hogy a végére levegõért kapkodva szepegjen, a hangja magasabbra csússzon Dessewffy kormányszociológus harci szenvedélyénél is, majd egy ötpercesnek ható hatásszünet után tántorogva elkotródjon a színfalak mögé. 10

Aki végignézte, azonnal bekapcsolódott az össznépi találgatósdiba, hogy mit is jelentsen ez az egész. Két vélemény csapott össsze: az egyik szerint ez volt a XX.-XXI. század legszörnyûbb politikai ripacsteljestménye, a másik szerint ez a szegény nyomorult már olyan állapotban van, hogy valakinek szép csendben meg kéne fogni a könyökét és kivezetni abból a nagy, nyomasztóan túldíszített házból. Egy szónoki kérdést pedig mindkét tábor hívei feltettek: te úrjézus, mi lenne, ha itt történne valami tényleg durva? Mondjuk megtámadná valaki Magyarországot vagy kitörne a gazdasági világválság? Mit mûvelne ez a szegény hüppögõ roncs: bebújna Gréczy „Kommunikációs Csodafegyver” Zsolt Bródy Jánosról szóló könyvének halmai alá, és ott nyivákolna, míg el nem készül az új kötet Koncz Zsuzsáról? (Félreértés ne essék: minden emberélet pótolhatatlan kincs és a tragédiát nem lehet kilóra mérni, de a naiv ember azt feltételezné, hogy egy miniszterelnöknek nyilvános zokogás és összeomlás nélkül ki kell bírnia 4 ember halálát egy országban, ahol 2007-ben 1232-en haltak meg közúti balesetben.) A megmagyarázhatatlan jelenetsornak néhány óra alatt több magyarázata született, mint annak a rövid amatõr felvételnek, ami szerint Kolláth György is részt vett

a roswelli ufóboncoláson. Íme a legvalószínûbb forgatókönyvek: – Klára asszony lapáton, a Feri a Szabó Paliba szerelmes. – Klára asszony lapáton, a Feri a Kamarás Mikibe szerelmes, mert bukik az ilyen mokány típusokra. – Az úgynevezett Winkler-sejtés, miszerint „Valószínuleg sietett aradi vértanúkat koszorúzni, és nem gondolta át a szituációt. Összekeveredett a fejében Batthyány, meg az aradiak, meg a vonat”. – A gyulista elmélet, ami szerint az ütemet tévesztett kormányfõ két hét helyett két évvel a választások elõtt akarta eljátszani a választók szánalmára építõ, úgynevezett Horn Gyula-trükköt, csak az irodában felejtette a fejgépet, mert ráült a kis Gál, és nem találta. – Környezete tanácsára Ferenc most váltott a Kenetteljes Pap figurájáról a Megerõszakolt Ministránsfiúra, de annyira beleélte magát, hogy Erdõ Péter püspöknek késõbb úgy kellett lefeszegetnie magáról. – Ferenc tényleg ennyire meghatódott. Ez utóbbi talán a legijesztõbb lehetõség, de szerencsére látványosan ellentmond neki, hogy két éve, amikor káderjeinek balfácánsága miatt három ember meghalt és majd 300 megsebesült a túzijáték alatt, köjó ha figyelünk

zel sem könnyezett-fuldoklott ennyit. Na de akkor mi a megoldás? Miközben ezen, illetve azon gondolkodtam, hogy mit jelenthet az „általános emberi felelõsség kifejezéseként” fordulat, amivel a Progresszív Pityogó a lemondások elfogadását indokolta, a kezembe akadt egy kísértetiesen témába vágó írás. Ezzel a hosszabb idézettel búcsúzom, az isten irgalmazzon addig is mindannyiunknak: „Sorra beléptek, elfogódottan, tisztelettel, mintha templomajtón mentek volna be. Szekeres Imre, Gréczy Zsolt, Elbert és a kis Gál. Már künn, a küszöb elõtt levették a kalapjukat. És mikor a legutolsó után csöndesen becsukódott az ajtó, már mind a szobaajtó küszöbén állottak, némán, tisztességtudóan, nagyra nyílt szemmel. A szabót nézték, meg az ágyat nézték. A szabó még erre sem emelte föl a fejét, a karjára hajtotta és hallgatott. Nem sírt. Csak már nagyon fáradt volt. Az ágyban pedig nyitott szemmel feküdt a miniszterelnök, nehezen, méjó ha figyelünk

lyen lélegzett, vékony szélû kis szája nyitva volt. De nem ismert meg senkit. Õ most már talán olyan dolgokat látott, amiket földi szemmel nem is lehet látni. Az asszony tolta elõre a fiúkat. – Menjetek oda hozzá. Lassan meg is indultak az ágy felé. De nehezen mentek. Egyik bátorította a másikat: – Eredj te. – Te menj elõre. Szekeres szólt: – Te vagy a küldöttségi elnök. És Gréczy erre szépen lassan az ágyhoz ment. A többiek is odasomfordáltak mögéje. A kisfiú rájuk se nézett. – Beszélj – súgta Szekeres. És Gréczy remegõ hangon kezdte: – Te... Gyurcsány... De nem hallotta Gyurcsány. Lihegett, és merõen nézett a fal felé. – Gyurcsány! – ismételte Gréczy, és már a torkán volt a sírás. Szekeres a fülébe súgott: – Ne bõgj!

– Nem bõgök – felelt Gréczy, és örült, hogy ennyit is mondhatott sírás nélkül. Aztán összeszedte magát. – Mélyen tisztelt miniszterelnök úr! – kezdte a beszédet, és egy írást húzott elõ a zsebébõl. – Midõn itt megjelentünk... és én mint elnök... ezennel az egylet nevében... mert mi tévedtünk... és mi mind tetõled most bocsánatot kérünk... és ebben a díszokiratban... itt le van írva az egész... Hátrafordult. Már két könnycsepp ragyogott a szemében. De a hivatalos hangot, az õ legnagyobb örömüket, nem hagyta volna el a világ minden kincséért sem. – Jegyzõ úr – súgta hátra –, adja ide az egyleti könyvet. Hiller Pista szolgálatkészen adta oda. Gréczy félénken tette le az ágy szélére, és fellapozta benne azt az oldalt, ahol a „Bejegyzés” volt. – Ide nézz – mondta a betegnek –, ez az. A beteg szeme azonban lassan becsukódott. Vártak. Aztán Gréczy megint szólt: – Nézd meg. Nem felelt. Most mind közelebb mentek az ágyhoz. Az asszony reszketve tört magának utat a fiúk közt. Ráhajolt a gyerekére. – Te – mondta valami idegen, csodálkozó, reszketõ hangon a férjének –, ez nem lélegzik... A mellére hajtotta a fejét. – Te! – kiáltott most hangosan, nem törõdve semmivel. – Nem lélegzik! A fiúk hátrahúzódtak. A kis szoba egyik sarkába állottak, szorosan egymás mellé. Az egyleti könyv leesett az ágyról, nyitva, úgy, ahogy Gréczy fellapozta. Az asszony most már sivított: – Te! Hideg a keze! És a nagy, fojtott csöndben, mely ezeket a szavakat követte, hallani lehetett, amint a szabó, aki eddig némán, mozdulatlanul ült a zsámolyon, fejét a karjára hajtva, egyszerre zokogni kezdett. Csöndesen, alig hallhatóan, ahogy komoly, felnõtt emberek szoktak. És a válla rángatódzott a sírástól. És még most is vigyázott szegény a Csetneky úr szép barna kabátjára, mert lecsúsztatta a térdérõl, hogy a könnyei rá ne folyjanak. Az asszony pedig ölelte, csókolta a kis halott miniszterelnököt, aztán letérdelt az ágya elé, a kispárnába temette az arcát, és õ is zokogni kezdett. Gyurcsány Ferenc gittegyleti titkár, a Pál utcai grund kapitánya pedig örök csöndességben, falfehéren, lehunyt szemmel feküdt hanyatt az ágyban, s most már bizonyos volt róla, hogy semmit nem lát, és semmit nem hall, ami körülötte történik, mert Gyurcsány miniszterelnök látásáért és hallásáért eljöttek az angyalok, és elvitték oda, ahol csak az olyanok hallanak édes muzsikát, és látnak fényes tündöklést, mint amilyen Gyurcsány miniszterelnök volt." Brühühühühûûûû. Forrás: Szily László – Index

11

Mi van már a bécsi cukrászdámmal? Szeptemberben a nagy pénzügyi válság miatt aggódtak az európai politikusok. Az eddig ismert kapitalizmus végérõl és a nagy amerikai felelõtlenségrõl beszéltek a legtöbbet. Közben felmerült a gyanú, hogy a CIA fizette a lisszaboni szerzõdés elleni írországi kampányt. Az északi EP-képviselõk fellépnének a strasbourgi ülésekbõl élõ prostituáltakkal szemben, míg Calabria EU-s támogatásából az olasz válogatottat szponzorálja. NAGY VÁLSÁG A nagy pénzpiaci válság aggasztotta leginkább az európai vezetõket szeptemberben, bár nagy közös EU-s lépések alig körvonalazódnak. Miközben az egyes tagállamok vezetõi kongatják a vészharangot a korlátlan kapitalizmus felett, és több kormány is államosítani kezdte küszködõ pénzintézeteit, addig az Európai Bizottság sokkal visszafogottabb, és nem akar nagy közös mentõövet adni. Abban mindenki egyetért, hogy az amerikai politikusok a hibásak, akik tavaly nyár óta képtelenek voltak megrendszabályozni felelõtlen pénzügyi menedzsereiket. Az unió pénzügyminiszterei szeptember közepén találkoztak, tanácskozásuk informális volt, vagyis igazi döntést akkor sem hozhattak volna, ha akartak volna. Láthatóan azonban nem akarnak nagy közös lépést tenni az európai gazdaságot is fenyegetõ válság ellen. Az amerikai alsóházi képviselõkhöz hasonlóan õk is azt gondolták, hogy inkább ártana most rengeteg pénzt önteni a bajba jutott európai pénzintézeteknek. A pénzügyminiszterek megegyeztek, hogy legfeljebb a kisvállalkozások kaphatnak majd uniós segítséget, a többit meg oldják meg a kormányok belátásuk szerint. Joaquin Almunia pénzügyi biztos egyetértett velük. „Nem kell pénzügyi szocializmus” – mondta az egyébként spanyol szocialista párti politikus. Õ is és az unió több pénzügyminisztere is kritizálták az USA 700 milliárdos segélytervét, és jelezték, hasonló nem kell Európának, mert drága, és csak rövid távon jelent megoldást, ha az államok megmentik pénzintézeteiket. A parlament felszólította a bizottságot, hogy szigorítsa az európai pénzintézetekre vonatkozó szabályokat, azoknak legyen több tartalékuk és átláthatóbb befektetéseik. Ezt a törekvést támogatja Almunia is. Az Európai Központi Bank pedig beszállt abba a világméretû mentõakcióba, amelyben nemzeti és magánbankok gyorsan pénzt pumpáltak a pénzpiacokra szeptember közepén. BALRA ÁT Miközben a közös szervezetek hagynák a piacot fõni a levében, addig a tagállamok sorra lépnek és vezetõik új világrendrõl beszélnek. Franciaország és Németország is szigorúbb pénzpiaci szabályokat akarnak. Nicolas Sarkozy – egyébként jobboldali – francia elnök azt mondta, hogy kiderült, hogy „a piacnak mindig igaza van elv egy õrültség” és dzsungelharc helyett mindenki érdekeit szolgáló, szabályozott gazdasági rendre van szükség, továbbá kárhoztatta a spekulánsokat. Õ még bízik egy közös európai lépésben, az októberi EU-csúcson ezért ezt is napirendre veszik. Korábban úgy volt, hogy akkor találják ki a tagállamok vezetõi, hogy mi legyen az ír népszavazáson elbukott lisszaboni szerzõdéssel. Ha a pénzügyi válság elveszi az idõt, akkor lehet, hogy továbbra sem készül forgatókönyv az EU belsõ mûködését érintõ válság megoldására. Ez annyiban kényelmes is lehet, hogy egyelõre nem látszik általánosan elfogadott terv. A német pénzügyminiszter is a kapitalizmus új korszakáról beszélt, és a külügyminiszterrel együtt Amerikát szidta. A német kormány azt állítja, hogy õk már tavaly nyáron figyelmeztették az amerikaiakat, hogy nagy baj lesz, és konkrét javaslatokat is tettek, amelyeket Washington lesöpört. „Az USA nem pénzügyi szuperhatalom többé” – 12

értékelte ennek következményét a berlini kormány pénzügyminisztere. Angela Merkel német kancellár is megismételte a bírálatot, csak õ még a brit kormányt is hibáztatta, mert a németek Londonnak is elõre szóltak, hogy baj lesz ha nem lépnek. Gordon Brown brit miniszterelnök is szigorúbb szabályozást akar, de szerinte ezt nem oldhatják meg az egyes kormányok. Õ az IMF irányítása alatt szeretne egy új szabályozó testületet. Bár az európai vezetõk szinte mind kritizálták Washingtont, mert pénzt akart adni csõdbe került intézeteinek, azért az európai kormányok is mélyen a zsebükbe nyúltak néhányszor, részben államosítva pénzintézeteket. A belga, a holland és a luxemburgi kormány közösen mentette meg a Fortist. A németek a Hypo Real Estate megmentésébe szálltak be, a brit kormány pedig a Bradford & Bingley bukását elõzte meg. A kapitalizmus temetésében a leghangzatosabbat egy zöldpárti brit EP-képviselõ mondta. Carolnie Lucas szerint a mostani válság „a kapitalizmus Csernobilja”. AMERIKA MIATT NEM LESZ ERÕS EURÓPA? Politikai vonalon is az USA lett az európaiak fõ ellensége az õsz elején. Daniel Cohn-Bendit, a ‘68-as diáklázadások Vörös Daninak becézett vezére és mostani zöldpárti EP-képviselõ, azzal állt az Európai Parlament elé, hogy talán a CIA miatt nem szavazták meg az írek a lisszaboni szerzõdést. Állítását ír sajtóértesülésekre alapozta. A szerzõdés elleni kampány egyik fõ szervezõje egy Declan Ganley nevû dúsgazdag ír üzletember, aki elismerte, hogy 200 ezer euróval szállt be a kampányba (emiatt eljárás folyik ellene, mert az ír törvények szerint magánszemély csak 6348 eurót adományozhat kampánycélra). Ír újságírók kiderítették, hogy a nagy kampány elõtt éppen ennyi pénzért adott el Ganley egyik cége telekommunikációs eszközöket egy olyan amerikai vállalatnak, aminek a Pentagon (az amerikai hadügyminisztérium) is tulajdonosa. Ennél több bizonyíték nincs, de azt feltételezést megengedték maguknak az ír újságírók és Cohn-Bendit is, hogy valójában a CIA adott 200 ezret Ganleynek, hogy az ír nemek gyõzelmével Amerika meggyengítse Európát. Az EP az ügy kivizsgálását egyelõre az ír hatóságokra bízta, de a parlament frakcióvezetõi megegyeztek, hogy a parlament következõ washingtoni delegációja felveti majd a kérdést az Atlanti-óceán túlpartján is. HOLLANDIA BEINTETT Szerbiával az unió úgy kötött tavasszal együttmûködési szerzõdést, hogy a kereskedelemre vonatkozó részt egyelõre nem léptették hatályba, hogy így kényszerítsék ki a háborús bûnösök kiadását. Karadzsics elfogása után a külügyminiszterek tanácsában felmerült, hogy Szerbia megérdemelné, hogy az egyezményt életbe léptessék, de Hollandia ezt most megvétózta. A hollandok Mladicsot is akarják, de a tanács várhatóan hamarosan újratárgyalja a kérdést, mert a legtöbb jó ha figyelünk

ország szeretné megjutalmazni az új szerb kormányt nyugatos politikájáért. Barroso bizottsági elnök azt is mondta, hogy 2009-ben Szerbia akár tagjelölt is lehet. A szerb kormány közben újabb gesztust tett a nyugatnak: az orosz nyomás ellenére nem ismerték el Abházia és Dél-Oszétia függetlenségét, hiába érvelt Moszkva azzal, hogy mennyi mindent megtettek Koszovó elszakadása ellen. SZÉTSZABDALNÁK A TELEFONTÁRSASÁGOKAT A parlament támogatja a bizottságot, hogy a nagyobb verseny érdekében az áram- és a gázpiac óriáscégei után a telekommunikációs óriásokat is felszabdalják. A javaslat szerint külön cégeknek kellene foglalkozniuk a telefonvonalak birtoklásával és a vonalakon történõ szolgáltatásokkal, bár a tulajdonos lehetne ugyanaz. Több egyéb szabályt is kezdeményeztek, például hogy 24 órán belül lehessen bármely két szolgáltató között telefonszámot hordozni. Az EP azt szeretné, hogy a digitális tévék és rádiók indulásával felszabaduló frekvenciákat megfontoltan és közös ellenõrzéssel osztanák ki. KÉK KÁRTYA Tetszett az uniós belügyminisztereknek az a francia javaslat, hogy az amerikai zöld kártya mintájára az EU vezessen be kék kártyát a tagállamokon kívülrõl érkezõ munkavállalóknak. E kártyával bármelyik tagállamban vállalhatnának munkát az EU-n kívülrõl érkezõk, nélküle meg sehol sem. A csehek akadékoskodtak csak, akik szerint elõbb azt kellene elfogadni, hogy az új tagállamok polgárai bárhol vállalhassanak munkát (ezt már csak kevés régi tagállam korlátozza, de köztük van Csehország két szomszédja, Németország és Ausztria is). AZ OLASZOK MINDENT MEGÚSZTAK A bizottság két ügyben is úgy döntött, hogy Olaszország nem sértett uniós szabályokat. Egyrészt nem kifogásolták, hogy az olasz hatóságok lajstromba vegyék a táborokban élõ cigányokat, és ujjlenyomatokat vegyenek a gyerekektõl is. Másrészt elvben azt is jóváhagyták, Calabria tartomány EU-s támogatásából az olasz labdarúgó válogatottat szponzorálja, turisztikai fejlesztésnek címkézve az adományt. A világbajnok csapat sikeres szereplése Brüsszel szerint valóban fellendítheti a dél-olasz idegenforgalmat. A papír nélküli bevándorlókat börtönnel fenyegetõ új olasz idegenrendészeti törvényt azonban még vizsgálják Brüsszelben, ebbõl még lehet gondja a római kormánynak. KÉSZ A PLAFON Októberben már újra tartanak EP-ülést Strasbourgban, miután megszerelték az augusztusban leszakadt plafont az ülésteremben. Észak-európai (dán, finn és svéd) képviselõk benyújtottak egy tervezetet, hogy mostantól EU-s számlára csak olyan szállodákba lehessen éjszakázni az ülés hetében, amelyik vállalja, hogy nem enged be prostituáltakat. Hivatalos felmérés vagy jelentés ugyan sosem készült, de mindenki tudja, hogy minden hónapban az ottani parlamenti ülés alatt nagyon felpörög a szexüzlet az elzászi városban. NAPPALI FÉNY A bizottság úgy döntött, hogy 2011 februárjától csak olyan autókat lehet forgalmazni az unióban, amelyekbe nappali fényszóró is van. Ez BÉRFÕZÕ A CSÚCSON A legelsõ próbatételkor, amikor a költségvetés fõ számait meg kellett szavazni, Császár úr jellemileg elbukott, megszavazta. Majd megszavazta az adómódosításokat, és ha lúd, legyen kövér, megszavazta a tizenharmadik havi nyugdíj elvételét is. Mindhárom szereplésével megsegítette a kisebbségi kormányt, ellene szavazott saját maga ígéretének, esküjének, szavának? Önök szerint ez micsoda? Jellemtelenség, aljasság, megélhetési politizálás vagy egyszeru" piaci manõver? A Gyurcsány-féle szabadpiacon így megy ez. X. Y. kilép a pártjából, pártjának frakciójából, alkut köt valakikkel, és egy egészen más párt zászlaja alatt folytatja. No de egy perc alatt? Egy hét alatt? Történt ugyanis, hogy megvolt a szavazás, és néhány órán belül Császár Antalból „a gazdaságélénkítõ csomag egyeztetésének támogatásáért felelõs miniszterelnöki megbízott” lett. Seszták Ágnes

jó ha figyelünk

olyan lámpa, ami azonnal bekapcsol, ha jár a motor, de gyengébb a fénye és csak harmadát fogyasztja, mint az éjszakai fényszórók. A bizottság ezzel a közúti balesetektõl akarja védeni az európaiakat. ELÕRETÖRT AZ OSZTRÁK JOBBOLDAL Ausztriában idõközi parlamenti választást tartottak, mert a szociáldemokrata-néppárti nagykoalíció mûködésképtelennek bizonyult. Gyõztek ugyan a szociáldemokraták, de nem szereztek többséget. Feltûnõen jól szerepeltek viszont a jobbszélen lévõ pártok, a Szabadságpárt és az abból kiszakadt, Jörg Haider vezette erõ. Együtt majdnem 30 százalékot kaptak. Amikor ez a társaság utoljára kormányra került Ausztriában (koalícióban a néppárttal) akkor az EU-ban hatalmas felzúdulás lett. 2000-ben fél évre kiközösítették az osztrákokat, külön EU-s bizottság vizsgálta a fasiszta veszélyt. Utóbbi arra jutott, hogy az osztrák kormány nem veszélyezteti az európai demokráciát, de a Szabadságpárttal és utódaival azóta sem akar koalíciózni egyik osztrák párt sem. Most azonban valakinek meg kell szegnie a választások elõtti ígéretét: vagy a mérsékelt nagy pártok kötnek ígéretük ellenére megint nagykoalíciót, vagy pedig néppártnak kell együttmûködnie ígérete ellenére a szélsõjobbal. SZLOVÉNIÁBAN VISSZATÉRT A BALOLDAL Szlovéniában is választások voltak szeptemberben, és mint ott majdnem mindig, most is a baloldal gyõzött. Csupán a most lezárult 2004-08-as ciklusban tudott a jobboldal kormányozni az ország függetlensége óta. A kormány részben az euró bevezetésébe bukott bele. Szlovénia a volt keleti blokk országai közül elsõként vezette be a közös pénzt, de az átállás az infláció felpörgését hozta. Nem tett jót a kormánynak egy finn tévéstáb közbeavatkozása sem. Tudósításuk szerint szlovén kormányhivatalnokok kenõpénzt fogadtak el egy állami tulajdonú finn fegyvergyártól, egy nagy megrendelésért. A kampány végén kipattant botrányban a kormány mindent tagadott, és bocsánatkérést követelt a finn kormánytól. A két EU-tag vitáját a szlovén kormányváltás rendezheti. MAGYARORSZÁG TAVALY IS SOK PÉNZT KERESETT A TAGSÁGGAL Az Állami Számvevõszék szeptemberi jelentése szerint Magyarország 2007-ben is jól járt az EU-val. 189,5 milliárd forintot adott be az ország a közösbe, és 459 milliárdot vett ki onnan. Ráadásul az összesítésben nincsenek benne a külön kezelt, 139,2 milliárdra rúgó mezõgazdasági támogatások. Magyarországon járt Jose Manuel Barroso bizottsági elnök, a Budapestre települõ Európai Innovációs és Technológiai Intézet alakuló ülésén. A parlamentben éppen azután üdvözölte az új szervezetet, hogy a képviselõk nem szavazták meg az országgyûlés feloszlatását. A magyar külügy delegációt küldött Madridba, ahol a spanyolokkal és a belgákkal egyeztettek a 2010-11 közti idõszakról. Ezek az országok egymás után veszik át az elnöki tisztséget majd, Magyarországra 2011 elsõ félévében jut az EU vezetése. A Fidesz szerint a kormány régen lemaradt a szervezésben, a kormány viszont elégedett saját felkészültségével. BOTRÁNY BRÜSSZELBEN Magukat kínai cipõkereskedõknek kiadó brit újságírók rávettek egy magas beosztású brüsszeli hivatalnokot, hogy segítsen vámkedvezményt szerezni árujuknak. A kereskedelmi biztosságon dolgozó német bürokratának 100 ezer eurót ígértek. Az újságírók akkor fedték fel magukat, amikor kaptak egy listát azokról a kínai cipõexportõrökrõl, amelyek már kaptak vámkedvezményt. A német hivatalnok azzal védekezik, hogy ez nem volt teljesen titkos, legfeljebb nehezen hozzáférhetõ információ. Eljárás folyik ellene, Peter Mandelsohn kereskedelmi biztos nagy szigort ígért. Forrás: Index

13

A magyar politikai élet egyre gyorsuló ütemû, mind visszataszítóbb hanyatlásának vagyunk tanúi. Napjainkban egy lehallgatási botrány nevû szappanopera az ügyeletes fõszereplõ. Az ügy természetesen tökéletesen érdektelen, mert egyike azoknak a jelentéktelen epizódoknak, amelyekrõl nemcsak az úgynevezett „igazság” nem fog kiderülni, hanem az sem, hogy egyáltalán mi a történés maga. Ami igazán érdekes, az a „hallgatag mély”, amely, ha volna erre füle a politikai oligarchiának (nincs neki!), akkor hallhatóvá tenné egyre vészjóslóbb morajlásait. A magyar társadalom ma olyan közösség, amely elemi szinten is képtelen önmagával szóba állni, egyre vadabb és most már gyilkos indulatokkal vívja elkeseredett küzdelmét önmaga felszámolása érdekében. Az igazi és egyetlen kérdés tehát ennek kapcsán is az, hogy miért teszi mindezt. Hogy hogyan keveredhettünk ebbe a helyzetbe, és ami még ennél is fontosabb: hogyan fogunk ebbõl kikeveredni. Bábel története évezredek óta azt példázza, hogy ha valaki el akar veszejteni egy közösséget, akkor a legegyszerûbb mód, ha összezavarja annak nyelvét, és ennek nyomán a közösség önmegsemmisítõ detonátorai már automatikusan „megoldják” a többit. De ki akarja, hogy „önmegsemmisüljünk”, és miért? Nos, ennek megértéséhez mindig ugyanazt az „elhallgatást” kell szemügyre vennünk, a bûnben fogant „rendszerváltás” eredendõ hazugságát. Azt a látványtechnikai tûzijátékot, amelyet kizárólag azért játszottak el az elpusztításra ítélt, akkor még mit sem sejtõ magyar társadalom globális kifosztói és az õket kiszolgáló belsõ ügynökök hada, hogy minél tovább rögzüljön az optikai csalódás, hogy amiben azóta élünk, az egy demokrácia. Ma már látjuk ugyan, hogy a demokrácia egyre ócskább, lepusztuló díszletei közepette egy minden eddiginél kegyetlenebb diktatúra épült fel, amely most már a létezésünk elemi fizikai kereteit is szétzúzni törekszik, de kérdés, vajon miért nem észleltük ezt kicsit hamarabb, amikor talán még nyílott volna tér a változtatásra. A kérdés megértéséhez a körénk, belénk épülõ brutális diktatúra olyan rejtett erõszak-struktúráját kell szemügyre venni, amely döntõ szerepet játszik annak a végzetes csapdának a kialakításában, amelyben most olyan reménytelenül vergõdni látszunk. A kommunikációelmélet tematizációs hatalomként ismeri ezt az igen veszélyes komplexumot. Korunk csak azért lehet a megvalósult abszurditások világa, mert a valóság „leváltása” és konstruált mûvalóságokkal való felváltása ma már olyan hihetetlen erejû és minõségû gépezetekkel zajlik, amelyekrõl az emberek döntõ többségének sejtelme sincs. Sõt ha bárki erre fel kívánná hívni a figyelmét, valószínûleg mint hagymázas 14

„összeesküvés-elméletet” utasítaná vissza fölényesen. Pedig ezeknek a rejtett erõszakstruktúráknak a megértése nélkül pusztulásunk elkerülhetetlennek látszik. A világ hihetetlen tömegû elemi történéseinek csupán töredékét ismerhetjük meg. Ám talán soha nem gondoljuk végig, hogy vajon miért éppen azokat a történéseket ismerjük meg az újságok hasábjairól vagy a tévé képernyõjérõl, amelyeket elénk tárnak. A globális média véleményhatalmi gépezetének igazi ereje éppen itt kezdõdik: hogy ki és hogyan, milyen szelekciós kritériumok alapján dönti el, hogy a történés-világ hatalmas áradatából válogatva mibõl és hogyan lesz hír. Könnyedén rávághatjuk erre, hogy úgyis lehet azt tudni, „mi fontos és mi nem”. Ez persze igaz is meg nem is. Az a tény, hogy Csernobil három napig „nem létezett”, mert az akkori szovjet birodalmi tematizációs hatalom nem tartotta említésre érdemesnek, cáfolni látszik e „tényt”. Olyan biztosak vagyunk benne, hogy ez ma már másként van? Hogy ma már nincsenek olyan birodalmi „szempontok”, amelyek tetszés szerint fosztanak meg minket létfontosságú történések „megtudásától” – vagy éppen fordítva, hogyan konstruálnak olyan „pszeudo történéseket”, mint ez a mostani „lehallgatási botrány”. Amelybõl aztán, hogy, hogy nem, hír lesz! A hamis valóság felépítését és a valódi „leváltását” egyszerûen az indokolja a globális véleményhatalmi erõszak urainak, hogy a „valóságos valóság” világszerte, így a Magyarország

nevû lokalitásban is, lázad. E lázadások sorozata pedig egy permanens globális polgárháborúval fenyeget. Nos, ezt gondolja megelõzni a világuralmi struktúra tematizációs hatalmi gépezete. A Magyarország nevû lokalitás valóságának „leváltása”, vagyis hermetikus elzárása a pusztulásra ítélt „lakosság” avatatlan szemei elõl – rendkívüli fontosságú számukra, hiszen a „bennszülöttekre” rákényszerített brutális kifosztás most már közvetlenül idézi fel a reprodukciós katasztrófák rémét. Mindent igyekszik tehát megtenni annak érdekében, hogy ennek kiderülését minél tovább elodázza. A lehallgatás oka tehát sokkal inkább az elhallgatás kényszere! De van egy másik fontos hozadéka is mindennek. A népesség engedelmes fogyasztóerõ-állatokká változtatása még nem fejezõdött be teljesen. Ennek mielõbbi elérése érdekében arra van szükség, hogy minden reménytõl megfosztott, szorongó, leépült vagy éppen neurotizált, hiperagresszív állat váljék lehetõleg mindenkibõl. Ha sikerül a társadalmi, gazdasági, politikai elitek minden csoportjáról és reprezentánsáról újra és újra bebizonyítani, hogy egyetlen mocsoktengerben vegetáló „véglények” gyülevész hada, akkor ez bizonyosan felgyorsíthatja a maradék lelki, erkölcsi és szellemi készletek felszámolását. Most éppen ennek lehetünk tanúi, és vészjósló jel, hogy a politikai osztály minden fontos csoportja és reprezentánsa önfeledten veti bele magát az „ügy” kapcsán a verbális polgárháború egyre zavarosabb hullámaiba. Bogár László, közgazdász Magyar Hírlap

jó ha figyelünk

Az olajból, gázból, ásványkincsekbõl és sokféle ipari (többek között a hadiipari) vagy mezõgazdasági termékekbõl erõteljesen fejlõdõ orosz gazdaság helyzete lehetõvé tette, hogy Putyinék határozott lépéseket tegyenek az orosz (cári) és a szovjet (sztalini) történelembõl jól ismert terjeszkedési politikájuk régen kitaposott mezsgyéjén. A Balti-államok fenyegetése, csecsen föld szétverése (majd „érdekszférájukba csatolása”), csupán a kezdeti lépéseket jelentette. Grúzia függetlenné válásakor az Orosz Föderáció elismerte a Dél-Osztétiát és Abbáziát magában foglaló grúz határokat, mégis iszonyatos túlerõt képezve betörtek grúz területekre, majd (a finn háborújukra emlékeztetõ módon) – de facto – bekebelezték a két grúz tartományt, és a magyarországi megszálláshoz hasonlóan kijelentették, hogy orosz csapatok csak „ideiglenesen” állomásoznak Dél-Ostetiában és Abbáziában. Elnöki/miniszterelnöki nyilatkozataikban egyre nyíltabban utalnak arra, hogy elérkezett az ideje egykori (értsd: sztalini-hruscsovibrezsnyevi) befolyási övezeteik visszaszerzésére... Jelenleg egyre intenzívebben „kacsingatnak” az Északi-sark térségére, Iránra, Venezuelára és Szomáliára, hadászati bombázókkal, valamint flotta-manõverekkel demonstrálják növekvõ harckészségüket, nem felejtkezve el szóvá tenni, hogy újtípusú rakétákat is kifejlesztettek (amelyeket európai célpontokra irányítanak), az ütõkártyáiknak számító gáz-és olajcsapok kiegészítésére. Talán sokak számára apróságnak tûnt, hogy az Orosz Föderáció új himnuszának szövegét a sztalini himnusz akkordja „festi alá”, a vörös zászló a haderõ privilégiuma maradt, a Sztalin szobrocskák is szépen szaporodnak, nem beszélve a vörös csillag és a sarló-kalapács reneszánszáról. Vita tárgyát sem képezheti, hogy az USA sem makulátlan, és a globalizációt vezénylõk sem ma született bárányok! Mégis: ami rosszat átveszünk a nyugattól, annak döntõ százalékát a kormánynak, illetve a kapzsi, a nemzeti érdekeket figyelmen kívül hagyó, (dilettans) gazdasági „szakembereinknek” köszönhetjük! Kétségtelen, hogy a nyugatról beérkezõ árúk között sok szemét van, de az egykoron keletrõl érkezõk – szinte – mindegyike az volt! A nyugati kormányok vezetõivel lehetne tárgyalni (ha lenne tárgyalni akaró és tárgyalni képes kormányunk), a szovjetek viszont (az esetek többségében) soha nem tárgyaltak, hanem dirigáltak és döntöttek,- leggyakrabban titokban! Így épült ki a Dunántúlon egy szovjet nukleáris bázis, atombiztos vezetési ponttal (jóformán senki sem tudott róla, Kádár János egyszemélyben fogadta el a szovjetek tervét), így határozták meg a forint-rúbel arányt, így dézsmálták (évtizedeken át) bányáink bauxit és uránérc készletét, és ma sem tudni, hogy mennyi és mennyiért lett kiszállítva az országunkból. Nem kevés problémát okozott gazdaságoknak és egyéneknek az is, hogy krónikus alkatrészhiány miatt az importált berendezések, eszközök, jármûvek hosszadalmas és bizonytalan ideig tartó üresjáratban voltak. A „selejtgyártás” és a hiánycikkek tömege nyomasztotta a „szocialista tábor” minden tagját és majd minden állampolgárát. Megszabadulva ezektõl a terhektõl, újkeletû gondjaink keletkeztek, amelyek rendezése kizárólag a kormánytól és egyes fõhatóságoktól függ! Ezen semmit sem segít az USA átkozása, illetve a globalizáció szidalmazása(!). Az Orosz Föderáció, Kína és India is a globalizáció útján halad, mégis képesek látványos eredményeket felmutatni. A Gyurcsány-mentes európai kis államokban (Benelux államok, Svájc, Ausztria, Norvégia, Dánia, Finnország) ebben a válságos helyzetben is négyszer-hatszor magasabb az életszínvonal és 6-9 évvel magasabb az átlag életkor (!!!), mint hazánkban! Döbbenetes adatok, agyonhallgatott tények! Azt sem emlegetik a „közszolgálatiak”, hogy mintegy hat év leforgása alatt „sikerült” az EU-hoz jó ha figyelünk

csatlakozó országok „ranglistáján” a sereghajtó pozíciót elfoglalnunk, a korrupciósok táborában pedig a dobogó legfelsõ fokára kerülnünk! Más szavakkal és szakértelem nélküli megközelítéssel: a külsõ „zavaró” tényezõk (a formálislogika szerint) egyformán hatnak bolygónk minden országára (ezeket még a nagyhatalmak sem képesek teljes mértékben kivédeni), tehát belsõ okainkat kell feltárni és felszámolni, mert csak rajtunk múlik, hogy változtassunk ezen az áldatlan helyzetünkön! EU tagságunk nem jelentheti azt, hogy fenntartás nélkül (szolgai módon) teljesítsük minden meggondolatlan (megalapozatlan) intézkedésüket (cukorgyárak bezárása, gyümölcstermelés csökkentése, haszonállat-állomány radikális csökkentése, stb., stb.), mert ezt csak az egykori szocialista szindrómát génjeikben hordozó illetékesek hajthatják végre szó nélkül, figyelmen kívül hagyva szükségleteinket és érdekeinket. Amíg azonban az EU-ba (is) olyan „szakemberek” képviselik hazánkat, mint pl.: Kovács László, Kósáné Kovács Magda vagy Lévai Katalin, addig ne várjuk az idegenektõl sorsunk javulását. Kezdjük a rendcsinálást a hazai pályán! Elejét véve az aggódó hozzászólásoknak és ellenvéleményeket, nem az USA védelmét akarom képviselni, hanem a feledékeny (nosztalgiázók) memóriáját szeretném felfrissíteni, mert az oroszok a „spejzban” vannak, és külpolitikájuk évszázadok óta, a nagyorosz fejedelemség(ek) kialakulásától kezdve, semmit sem változott! MDF ELNÖKVÁLASZTÁS A múlt héten sokan szedtek dupla adag vérnyomáscsökkentõt, hogy átvészeljék az MDF elnökválasztási procedúrát, és kiderüljön, hogy ki lesz az új párt-leader? Meglepetést keltett Dávid Ibolya gyõzelme, mert ellenfél hiányában egyesek arra gondoltak, hogy a kalapkirálynõ visszalép, mert sztalini hagyományoknak tartja, hogy nem méretkezhet meg másokkal szemben. A küldöttek tehát válogattak 1 (azaz egy) személy közül, és a bosszú mérges nyílait lövöldözték Almássy Kornél felé, hogy tutyi-mutyi, dilettans módon készítette elõ a jelölését, nem gondolván arra, hogy a minden hájjal megkent újrégi (Boross, Herényi, Csapodi, stb.,) bagázs nem engedi „labdába rúgni” azt, akinek más véleménye van, mint az egypártrendszer választási gyakorlatát képviselõ elnökasszonynak. Az MDF tehát visszaforgatta az idõ kerekét mintegy húsz évvel, és nem számolt azzal, hogy egy választás során annyi esélye lesz a parlamentbe jutásának, mint az SZDSZ-nek (vagy annyi sem). HM Meg nem erõsített (kiszivárogtatott) információk szerint, a HM hamarosan felveszi a TM (Takarítóképzõ Minisztérium) nevet, Szekere Imre helyét pedig Vadai Ágnes veszi át, aki nagy valósznûséggel jobban ért a takarításhoz, mint a jelenlegi hadügyérünk, és a kompatibilitás szavacskának a kiejtése sem okoz számára különösebb problémát. Talán ez lesz az elsõ eset évtizedek óta, hogy egy új minisztérium élére, hozzáértõ személyt neveznek ki. VÁGÓ ISTVÁN A helyenként népszerûnek mutatkozó tévés-sztár azt a meglepõ kijelentést tette, hogy 2006. október 23-án a rendõrség egyetlenegy embert sem vert meg! Úgy tûnik, hogy a Gyurcsány-féle hazugsági vagy tagadási nyavalya gyorsabban terjed, mint az ázsiai influenza. Vágó Istvánt egy olyan megerõsödött hazugsági kórokozó támadhatta meg, amely veszélyesebb, mint az eddigi, – Gergényit, Lendvait vagy Kókát megfertõzött típus. 15

tatkozott, de kiderült, hogy „színésznek” még jobb volt: képes volt ezreket és/vagy tízezreket megtéveszteni!

Gyógyszeres kezelése eleddig nem ismert, de pillanatok tört része alatt kilábolhat belõle Vágó úr, ha nemzeti színû zászlót lobogtat meg a nehéz lovassági (vértes öltözetnek tûnõ) gúnyába bújt rendõreink sorfala elõtt, csak arra vigyázzon, hogy a szemeit ki ne lõjék, mert akkor drágán megfizeti a terápiát. Bár meglehet, hogy ép szemekkel sem látja az erdõt a fáktól! ROGÁN ANTAL A Fidesz egykori „üdvöskéje” a Budapest V. kerület jelenlegi polgármestere, az önkormányzati választási kampányban elhangzott ígéretei során kijelentette, hogy a Szabadság téri szovjet emlékmûvet lebontatja, ha polgármester lesz! Adott szavát megszegve, nem bontatta le az emlékmûvet, sõt még az emlékmû eltávolítását kérõ népszavazási gyûjtõív aláírását is megtagadta. Rogán becsapta a választóit, majd szembe is köpte õket. Felzárkózott Gyurcsányhoz a hazudozásba (vagy ígérgetésbe), és Demszkyvel, valamint a melegekkel koketál, bár ezt nem ígérte választóinak. Teszi mindezeket a polgárok megelõlegezett bizalmából, és ezer az egyhez lehetne fogadni arra, hogy a választási ciklus végéig nem fog lemondani. Csalódtunk benne, mert jó politikusnak mu-

Budapest, 2008. szeptember 29. (Hétfõ) A magyar társadalom olyan politikára tart igényt, amely feltartóztatja az elszegényedést, érezhetõen enyhít a megélhetési gondokon, emberhez méltó életkörülményeket biztosít, és erõsíti a társadalmi-nemzeti együvé tartozást. Ennek érdekében el kell süllyeszteni a neoliberalizmus hajóját, és a dolgozók érdekében álló rendszerkorrekciót kell végrehajtani, módosítani kell az elosztást a munkájukból élõk javára. Az MSZF SZK arra mozgósít, hogy ilyen politika kerüljön helyzetbe hazánkban – hangzott el azon a hétfõi tanácskozáson, amelyet a Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal szervezésében tartottak „Rendszerkorrekciót a megélhetésért” címmel a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen. 16

ARNÓTH SÁNDOR Arnóth Sándor fideszes politikus elragadtatta magát a parlamenti ülésen Iváncsik Imre MSZP-s államtitkár válaszbeszédét követõen, és odakiáltotta Iváncsik felé, hogy: „Lógni fogtok!”. Nem sokkal ezt követõen, Arnóth levonta a konzekvenciát tettérõl és lemondott a parlamenti mandátumáról. Elítélendõ és meggondolatlan tett volt a bekiabálása, korrekt és karakán tett volt az azonnali lemondása. Arnóth Sándor történelmi ismerete hézagosnak tûnik. Sem az MDF, sem a FIDESZ nem lógatott fel soha senkit, nem is fog soha ilyent tenni, ez a bosszuállási módszer a kommunisták kedvenc eljárása volt Kun Bélától kezdve Rákosi Mátyáson át Kádár Jánosig bezárólag. 1919-ben Szamuely akasztgatott országszerte a lenin fiúk társaságában, Rákosiék az Oktogon lámpavasaira akasztgattak 1945ben, majd az ÁVO és az ÁVH szállította a Népbíróságnak a kivégzésre jelölteket. Kádár pedig futószalagon küldette bitóra az ellenforradalmároknak kikiáltott szabadságharcosokat. A rendszerváltozást követõen (az elõzõ akasztgatók messzemenõ egyetértésével) törölték a halálbüntetést, nyílván erre sem emlékezett Arnóth Sándor, amikor az MSZP-s felszólaló elõdpártjainak bevett gyakorlataival fenyegetõdzött, égi mannaként hullajtva kezükbe az a lehetõséget, hogy hivatkozhatnak egy ellenzéki képviselõ eretnek kijelentésére. A képviselõk felháborodása jogos volt (!), de akik a Rákosi-Kádár érák ezen eljárásait nem ítélték el, és a mai napig sem háborodtak fel azon, hogy elmaradt a bûnösök felelõsségre vonása, valamint számos ártatlanul halálra ítélt (és hozzátartozóik) rehabilitálása, azoknak a „mûfelháborodása” szánalmas és hányingert keltõ! Merthogy: óriási különbség van megtörtént esetek, vagy egy otromba-tudatlan-meggondolatban bekiabálás között. DÁVID ÉS GYURCSÁNY Részletes közlemény jelent meg arról, hogy Dávid Ibolya és Gyurcsány Ferenc elnökök évente több milliót költenek öltözeteik felfrissítésére, a legdrágább portékákból válogatnak és a legismertebb divatcézárokkal dolgoztatnak. Esetükben viszont (ennek ellenére) érvényesül az a népi mondás, hogy: „NEM A RUHA TESZI AZ EMBERT”!

Nem elég társadalomban gondolkodni, nemzetben is kell. Helyre kell állítani nemzeti szuverenitásunkat, hiszen Magyarország mérhetetlenül alárendelõdött a globális érdekeknek mind gazdasági, mind katonai téren. A nemzeti vagyon külföldi tulajdonba juttatása oly méreteket öltött, hogy veszélybe sodorja a nemzeti fejlõdést, jogos nemzeti érdekeink érvényesülését, és a magyar társadalom haladását – fogalmazott bevezetõjében Simó Endre szervezõ. Cselekedni kell, társadalmi erõvé kell válni és szervezõdni – mondta. Pozsgay Imre is egy „komoly új politikai erõ megjelenését” tartotta a legfontosabbnak. „Dráma jöhet, melyben a civil társadalomra nagy feladat hárulhat” – mondta. Pozsgay szerint ki kell kényszeríteni az

Prof. Dr. Bokor Imre

1989. évi közjogi intézményi megállapodás felülvizsgálását, és a népszuverenitást újra definiáló alkotmányozásra van szükség. Nem tartható, hogy az állampolgár elveszítse az ellenõrzést az általa megválasztott képviselõ felett, a kormány pedig kibújjon a parlament ellenõrzése alól, és ne lehessen leváltani. Pozsgay hangsúlyozta a népi részvétel fontosságát, kétkamarás parlamentet javasolt, és kiemelte a határon túl élõ magyarságért való felelõsséget. Bogár László a rendszerkorrekció lényegét az adók belsõ szerkezetének átszabásában jelölte meg: a munkát terhelõ adókat csökkenteni kell, a tõkét sújtó adókat pedig progresszíven növelni. Ahhoz, hogy ezt kikényszerítsék, társadalmi erõ szükséges – mondta. A professzor szerint a szocializmust felváltó jó ha figyelünk

Az Ausztriában történtek felrázhatják a magyar politikai elitet Nálunk a „kartellpártosodás” egyik jellemzõje, hogy a parlamenti erõk „nem engedik” ilyen tömörülések megjelenését, „elszívják elõlük a levegõt” és a médiaszereplés lehetõségét, de az elégedetlen szavazók zöme is inkább a kormányváltást ígérõk mögé áll. Ez a cikk megerõsíti a kérdést: Mi áll a Jobbik – Gárda ellentét mögött? Politológusok szerint Magyarországon nem valószínû a radikális pártok megerõsödése Nem valószínû, hogy a magyarországi radikális pártok annyira megerõsödjenek, mint ahogy Ausztriában a hétvégi választásokon történt – derült ki az MTI által hétfõn megkérdezett politológusok nyilatkozataiból. Ausztriában a hétvégi választásokon a két szélsõjobboldali párt a mandátumok mintegy 30 százalékát szerezte meg. Giró-Szász András, a Századvég Alapítvány ügyvezetõ igazgatója szerint elképzelhetetlen, hogy a magyar radikális erõk annyira megerõsödjenek, mint Ausztriában. De ha a politikai elit nem figyel fel erre az intõ jelre, akkor „markáns”, érzékelhetõ

erõsödés mehet végbe – tette hozzá. Mint mondta, az Ausztriában történtek figyelmeztetések lehetnek a magyarországi politikai elit számára, és ha folytatják a „sárdobálást”, a radikális pártok erõsödhetnek meg. Nehéz lenne kiszorítani a radikálisokat Annak a véleményének adott hangot, hogyha a pártok továbbra is egymással lesznek elfoglalva, akkor azok a választók, akik egyébként nagy politikai pártokat támogattak, megoldást keresve elmozdulnak a radikális pártok felé. Ausztriában pontosan ez történt – mutatott rá. Felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarországon sokkal nehezebb lenne kiszorítani a hatalomból a radikálisokat, mert a jobb- és a baloldal sokkal inkább ellentéte egymásnak. E miatt nagykoalícióval nem tudnák háttérbe szorítani az esetleges megerõsödõ radikális politikai alakulatokat. Nincs meg a kellõ támogatottságuk Kiszelly Zoltán politológus szerint a vasárnapi ausztriai történések nem mértékadóak a magyarországi viszonyok prognosztizálásához. A most teret nyerõ pártok populisták, retorikájukban idegenelle-

nességet is megjelenítenek, s leginkább a nagy, hagyományos politikai erõkkel szemben fogalmaznak meg tiltakozást. Nálunk a „kartellpártosodás” egyik jellemzõje, hogy a parlamenti erõk „nem engedik” ilyen tömörülések megjelenését, „elszívják elõlük a levegõt” és a médiaszereplés lehetõségét, de az elégedetlen szavazók zöme is inkább a kormányváltást ígérõk mögé áll – sorolta a szakember a különbségeket. Hozzátette: Magyarországon nincs meg az a gazdasági és kapcsolati támogatás, amit a populista erõk Ausztriában a kis- és középvállalkozóktól kapnak. A szélsõjobb tudatosan készül a választásokra Szomszéd Orsolya, a Vision Consulting elemzõje szerint Magyarországon nem számíthatunk az Ausztriáéhoz hasonló szélsõjobboldali elõretörésre a parlamenti választásokon, ugyanakkor a 2009-es európai parlamenti választásokon ezek a pártok megerõsödhetnek. Ha például a Jobbik jól szerepel az EP-választásokon – mondta –, akkor ez esélyt adhat a jó szereplésre a magyarországi választásokon is, a párt ugyanis legitimáltnak érezheti magát és politikai irányát is – fûzte hozzá. Hangsúlyozta

ugyanakkor, hogy Magyarországon a szélsõséges nézeteket valló pártok támogatottsága – habár szervezettebbek lettek – nem nõtt számottevõen. Mráz Ágoston Sámuel, a Nézõpont Intézet kutatásvezetõje szerint addig, amíg a Fidesz fent tudja tartani viszonylag széles spektrumú jobboldali egységét, nem lehet számítani a radikális jobboldali pártok megerõsödésére. Megjegyezte azonban, úgy tûnik, a szélsõjobb minden eddiginél szervezettebben és tudatosabban készül a választásokra. A hétvégi ausztriai választásokon a markánsan idegen- és EU-ellenes, a kisemberek és a vesztesek problémáit felnagyító, ideológiailag a szélsõjobboldallal kacérkodó Szabadságpárt (FPÖ) 18-19 százalékot szerzett, míg 2006-ban csupán 11,04-et. A Szabadságpártból 2005-ben Jörg Haider karintiai tartományi elöljáró vezényletével kivált, szintén bevándorlásellenes és populista húrokat pengetõ, de ideológiailag visszafogottabb Szövetség Ausztria Jövõjéért (BZÖ) pedig megháromszorozta támogatottságát és a voksok 11-12 százalékát mondhatja magáénak. Ezzel a két radikális párt a megszerezhetõ 183 mandátumból 58-at kapott. Forrás: Híradó.hu

POKOL LUXUSKIVITELBEN – A közel-keleti konfliktus szereplõinek nem áll érdekükben a béke megteremtése. Barack Obamától azt várta az arab világ, hogy új világot hoz, a friss erõ, a jószívû fekete elnök, aki megérti a palesztinok gondjait. A politika azonban nem kötõdik egyetlen emberhez sem, Amerika külpolitikája is az érdekek hálózatának eredménye, s ebben Obama is csak egy figura, még ha több is a hatalma a látható szereplõknél. Ha gyorsan nem kezdi el a valódi tárgyalásokat, és elõdjéhez hasonlóan békekonferenciákkal múlatja a nagyon is drága idõt, akkor kiderülhet, hogy a kétállami elképzelés sem ér semmit, s ismét a kiindulóponton vagyunk. Pontosabban nem indul innen senki sehová, ez az a pont, ahonnan soha nem sikerült elmozdulnia senkinek. A Gázai övezet népe éhezik, a zsidók rettegnek a rakétáktól, Ciszjordániában fal kanyarog, és mindenkinek szörnyûséges az élete. Azoknak is, akik új hazát találtak itt, és mások rovására felépítették azt, s azoknak is, akik ezek a bizonyos mások. A Szentföldön vagyunk, ahol Jézus élt kétezer évvel ezelõtt.

rendszer alkalmatlannak bizonyult arra, hogy választ adjon a magyar társadalom alapvetõ kérdéseire, ezért tarthatatlan, és átfogó korrekciója elkerülhetetlen. Ennek keretében alapvetõen fontosnak nevezte a nemzetállamiság védelmét. Szöõr Anna, az Október 23. Bizottság Alapítvány elnöke a nõi munkavállalók társadalmi helyzetérõl tartott érdekfeszítõ és érzelem dús elõadást Kényszerbõl dolgoznak-e a nõk? címmel. Szöõr Anna bemutatta, mennyire nem érvényesül hazánkban az egyenlõ munkáért egyenlõ bér elve, hiszen a szellemi munkakörben dolgozó nõk az azonos munkakörben dolgozó férfiak keresetének 74 százalékát kapják, a fizikai foglalkoztatásúak pedig csak amazok bérének a 60 százalékához juthatnak. jó ha figyelünk

Németh György közgazdász rendszerkorrekción az állami költségvetés olyan átalakítását értette, amely konkrét társadalmi programok finanszírozásából indul ki a jövedelem-centralizáció helyett. A jelenlegitõl merõben eltérõ logika kiegészítõ eleme a szuperbruttósítás is, melynek bevezetését kezdeményezte. Bogdány János, a Jövõt a Hajléktalanoknak (JAHA) Alapítvány elnöke arról tájékoztatott, hogy növekszik a hajléktalanok száma, Budapesten százezren élnek, a szálláshelyek száma viszont mindössze valamivel több mint hétezerre tehetõ. A hajléktalan fokozottan sérült ember, és még arra is ügyelnie kell, nehogy amiatt veszítse el állását és megélhetését, hogy kitudódik róla: hajléktalan. Bogdány a foglalkoztatás növe-

lésében, és olcsó bérlakásokhoz juttatásban jelölte meg a megoldást. Sipos József, az MSZP Társadalompolitikai Tagozatának ügyvivõje differenciált ÁFA-t javasolt: az forgalmi adó csökkentését az alapvetõ fontosságú élelmiszerekre, és növelését a luxus cikkekre. A vidéki munkanélküliség mérséklésének lehetõségét a szövetkezetek támogatásában és a mezõgazdaság fejlesztésében jelölte meg. Azt mondta, hogy a Robin Hood adót nem csak egyes vállalatokra, hanem a multinacionális trösztök mindegyikére ki kell vetni. A Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal tanácskozásán csaknem százan vettek részt 34 szakszervezet, társadalmi szervezet és politikai párt képviseletében. Forrás: Nemzeti Hírháló

17

Ajánlom nem csak Bogád Antal figyelmébe Kedves Antal! Levelét olvasva jutott eszembe újra, hogy amikor – 1990-ben – az Antall kormány hatalomra jutott, az egyik emeszpés fõnököm hirtelen, zaklatottságában az õszinteségi rohamát zúdította rám. Elmesélte nekem röviden, tömören Magyarország várható sorsát, ami azóta is motoszkál a fejemben: „Nem baj! A terv szerint egyszer, maximum kétszer lehet hatalmon a jobboldal, aztán már soha nem engedjük ki a kezünkbõl a hatalmat! És ekkor elkezdõdik a visszarendezõdés, de már soha nem lesz az, ami volt, mert mi fogjuk birtokolni nem csak a hatalmat, de az összes vagyont, az összes pénzt, az összes információt, és mi leszünk az urak, a nép meg lesz a szolgánk, mert szolgaivá tesszük." – mondta. Nos, ebben az emeszpés „jósfolyamatban" nagyon szomorúan kell megállapítanom, hogy éppen most a végkifejlet éveiben tartunk. Úgy látom, hogy egy olyan történelmi színjáték szereplõi vagyunk, amit elõre elterveztek. Minden eszközt bevetnek minden szinten: csalást, hazudozást, lopást, de nem sorolom, mert megtapasztaltuk úgy, hogy sokkhatásként érte a népet és bénító hatással volt (van) tömegekre. Amennyiben az emeszpés fõnököm „jóslatából" indulok ki, akkor nem bízhatok a FIDESZ gyõzelmében az elkövetkezendõ választáskor sem. Pontosan azért nem, mert a „kapaszkodó" típusú miniszterelnök ki nem adja a kezébõl a hatalmat. Gyurcsány megmondta, hogy mindent elkövet a hatalma megtartása érdekében. Nehogy azt gondolja valaki, hogy ez az ember lemond. Soha nem fogja megtenni. Õ, a következõ választásokat is meg akarja nyerni. Bármikor lesz a következõ választás, a legnagyobb mérvû csalásra számíthat a magyar nép. Megalázóan nyilvános átverésre számíthat Magyarország a legközelebbi választási idõszakban. Annyira dörzsöltek a módszereikben, hogy a gondolkodásban visszafogott magyar népnek mire leesik a tantusz, addigra már ki is csúsztatják a lábuk alól a talajt. Bizony, a jelenlegi világpolitikai folyamatban érzékelhetõ már az is, hogy az oroszok igyekeznek visszaszerezni a volt szocialista országok feletti hatalmukat. Az ellenzék és a radikálisok lebénítása könnyedén zajlik titkosszolgálati módszerekkel kishazánkban. A pókháló megszõve, de a pók nem Gyurcsány. Gyurcsány csak a „széljárás felelõse". A pók az, aki megmondja neki: mit és hogyan kell tennie annak érdekében, hogy a háló minél erõsebb lehessen, de mindig legyen annyira erõs, hogy az egyre erõsödõ „szélvihart" is kibírja. 18

Ilyen csapdahelyzetben mit tehet a magyar nép? Egyet biztosan: Azt, hogy megpróbál egymással úgy beszélgetni, hogy tisztázzák az alapvetõ fogalmak jelentéstartalmát, mert elsõdlegesen e területen akarják összezavarni az embereket. Jól érzékelhetõen sikerrel eddig. A radikálisok utcai megjelenése fontos a mai kormány számára azért, hogy bizonyítékuk legyen egyrészt: külföld felé a diktatórikus elemek minden szinten történõ bevetésének fontossága és jogossága miatt; másrészt: az a céljuk, hogy saját szavazó táborukban félelmet keltsenek a jobboldallal, illetve a radikálisokkal szemben, mivel csak így tudják szavazóik nagyobb részét megtartani. Az SZDSZ kilépése a koalícióból nem menekülés a süllyedõ hajóról, hanem asszisztálás az egyeduralmi rendszer (a kapitalista diktatúra) megteremtéséhez az MSZP számára. Ami zajlik jelenleg Magyarországon, az nem a jobb és baloldal harca egymással, hanem a különbözõ titkosszolgálatok egymás közötti szellemi forradalma – nyilván évek, évtizedek óta –, amelynek lecsapódását bizonyíthatatlanul érzékelik, akik érzékelik, de kézzelfogható bizonyítékot nem tudnak felmutatni. Ahhoz, hogy a magyar nép érdemben lépni tudjon, a világgazdaság összeomlása szükséges a bankok pénzügyi összeomlásával egyidejûleg. Addig a radikálisok megmozdulásai, a szélsõségesek utcai törései-zúzásai a pókot csak oly mértékben késztetik nevetésre, hogy attól talán egy leheletnyit mozdul meg hálójának egyik fele. Amennyiben mégis megtörténik a csoda, hogy a FIDESZ hatalomra kerül újra – bár hangsúlyozom, hogy fenntartom kételyeimet a fent leírtak miatt –, érdemi változástatásra képtelenné válik már. Csak akkor tud magabiztos vezérszerephez jutni Orbán Viktor, ha az õ intervallumán belül történik meg a világban az a fajta összeomlás, amelyet az elõzõekben említettem. Ehhez viszont meg kellene nyernie a legközelebbi választásokat és alaposan át kellene tanulmányoznia már most Halász József Magyar Modell-nek „elkeresztelt" módszerét ahhoz, hogy az eddig megszerzett politikai tapasztalatait, meglátásait szélesíthesse, és amit jónak lát, átvegyen belõle az ország irányíthatósága érdekében. A mai kormánynak viszont nem javasolnám a szakértõi kormány felállítását, mert ahhoz nincs joga, hogy egy új kormányt felállítson önmaga helyett választások nélkül.

Ráadásul ez lenne a bizonyíték arra, hogy nem értenek az ország vezetéséhez. Szakértõi kormányt a legközelebbi választások után állíthat fel az, aki megnyeri a választásokat, és akkor, ha szakértõket is indít, támogat országgyûlési képviselõi státuszra. Amennyiben a FIDESZ hatalomra kerül, a mozgástere akkora lesz, amekkorát képes kiharcolni magának és kijelenti egyértelmûen, hogy mik a javaslatai, elvárásai a nép felé, ennek fejében milyen könnyítésekre van és adódik lehetõség, de nem parancsolhat. Akkor követni fogják az emberek. Tehát, a következõ kormány csak kérhet a néptõl, megkérheti ezt az eddig megtévesztett népet bármire, de elõtte tisztázni fontos a nép számára az ország anyagi helyzetét minden szinten, mert ha egyszer is átverve érzi magát újra a nép, akkor megvonja a párhuzamot és azonnal ellene fordul. Orbán Viktor nem válhat kapitalista diktátorrá a nép számára. Amennyiben azzá válik: a népharag felfokozottabb lesz, mint most. A nemzeti radikálisok a pártokráciában csak ellenõrzõ szerepet tudnak betölteni, ha netán bekerülnek a legközelebbi választáskor az országgyûlésbe. Nem hiszem azt, hogy a jelenlegi választási rendszerben nagyobb szerephez tudnának jutni. Ahhoz új választási rendszer kellene, de új Alkotmány is, aminek lehetõsége kizárt a mostani kormány intervallumában, mert az elmúlt másfél évtizedben nem volt érdeke egyik pártnak sem, hogy napirendre tûzesse annak megtárgyalását. Amennyiben RÉS keletkezik a politikában, és valamilyen oknál fogva megadatik a Jobbiknak a kormányzás lehetõsége, akkor – szerintem legelsõ lépéseként – a jelenlegi Alkotmány és a jelenlegi választási törvény azonnali hatálytalanításával egyidejûleg történelmi lehetõsége nyílna a gyökeres változtatásra még akkor is, ha a globális tõke fejvesztve menekülne kishazánkból. Azt most nem részletezem hogyan és miért tudná a JOBBIK a gyökeres változásokat elérni. Csakhogy, el kell jutnia a magyar népnek a választások idõpontjáig. Addig csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk, és gondolkodhatunk azokon a kérdéseken, amelyeket feltett nekem a levelében. Igen, gondolkodni fontos! Ennél még fontosabb, hogy elõre gondolkodjunk és ne utólag. Ne csak ön és én, hanem egyre többen és nagyon sokan. Köszönöm a levelét és üdvözlöm tisztelettel. Szõnyi Bartalos Mária Komárom-Szõny, 2008. szeptember 22.

jó ha figyelünk

Emlékszik még valaki Jérome Kerviel francia brókerre? Az elvileg kockázatmentes ügyletek kötésére felhatalmazott, tavaly év végén lebukott pénzpiaci kereskedõ másfél év alatt a Société Générale bank egész vagyonát a tõzsdére vitte, ötmilliárd euró veszteséget okozva Franciaország második legnagyobb pénzintézetének. Mindezt állítólag egyedül, felettesei tudta nélkül. A tavaly nyáron elkezdõdött hitelválság történetében a Kerviel-ügy csak egyetlen epizód, de mint csepp a tengerben mutatja a pénzpiacok szinte hihetetlen mértékû ellenõrizetlenségét, amely a jelenlegi tõzsdei vérfürdõhöz vezetett. A szabályozatlanság eddigi kézzelfogható eredménye több ezer milliárd dollárnyi vagyon „elégése” az értékpapírpiacokon, és csaknem kétmillió amerikai család otthonának elárverezése. A pénzpiacok bizalmának eltûnése azonban számokban és mentõcsomagokban nem mérhetõ. Az amerikai bankrendszer jelentõs részét már régóta jóval inkább a kapzsiság, mint a megfontoltság jellemezte, és emiatt a bizalom elillant iránta. Kiderült, hogy a sok ezer milliárd dolláros spekulatív ügyletek és a fedezetlen jelzáloghitelek kockázatát valakinek ki kell fizetnie. A pénzpiacok a felügyelet hiányosságait kihasználva gyakorlatilag túlfogyasztották magukat. Mivel a globalizáció erõsen lefaragta a tisztességesen termelõ vállalatok profitját, a nagy haszonra vágyók a cégfelvásárlás, -szétdarabolás, -felturbózás és -továbbértékesítés bizniszében láttak fantáziát. Spekulatív alapok adták-vették a vállalatokat, mindezt óriási hitelekbõl, alig beárazható fedezettel. A háztartások szintjén a felelõtlen eladósodás az ingatlanáresések miatt ahhoz vezetett, hogy több volt már a jelzálogkölcsön ér-

téke, mint amennyit az ingatlan ért. Ezeknek a kétes hiteleknek az átcsomagolását és világpiaci szétterítését pedig finoman „pénzügyi újításnak” keresztelte el a Wall Street. A Nemzetközi Elszámolások Bankja szerint több mint 60 ezer milliárd dollár értékben bocsátottak ki kockázatos hiteleket is tartalmazó értékpapírcsomagokat; ez az összeg az

A pénzügyi szektorban ténykedõ barátaink kiütötték a globális kapitalizmust: ez a rendszer óriási bizalmi veszteséget szenvedett el egy csapásra szerte a világon – mondta Edmund Phelps, Nobel-díjas közgazdász. Lapszemle. „Ilyen válság százévente egyszer fordul elõ.” (Alan Greenspan, a Federal Reserve – az amerikai jegybank – volt elnöke, szeptember 14.)

„Ez az az összeg, háromezermilliárd dollár, azaz 510 000 000 000 000 (ötszáztízezer-milliárd) forint, ami az elmúlt hónapokban eltûnt a világgazdaságból. Az összeg a magyar éves GDP huszonnégyszerese. Nem úgy tûnt el, hogy valakinek a titkos zsebébe vándorolt, hanem úgy, hogy megszûnt létezni. Volt, nincs.” (Róna Péter: 3 000 000 000 000 dollár, Népszava, szeptember 18.)

„A pénzügyi szektorban ténykedõ barátaink kiütötték a globális kapitalizmust: ez a rendszer óriási bizalmi veszteséget szenvedett el egy csapásra szerte a világon.” (Edmund Phelps Nobel-díjas közgazdász, szeptember 18.)

egész amerikai GDP közel négyszerese. A pénzügyi piacok liberalizásáért eddig látványosan küzdõ Nemzetközi Valutaalap és a Világbank ma szabályozásért kiált, és nem gyõzi hangsúlyozni a nemzeti vagy a regionális hatóságok ellenõrzõ szerepének megerõsítését. A „be nem avatkozás” elve kudarcot vallott. Most állami mentõövre, az adófizetõk segítségére szorul az eddig mindenhatónak és önszabályozónak nevezett piac. Egy korszak lezárult. Be kell látni, hogy a hitelminõsítõk, a felelõtlen bankvezetõk, az ingatlanpiaci spekulánsok önkontrollja légvár, sõt még az amerikai központi bank hitelfelvételre ösztönzõ kamatpolitikája is csõdöt mondott. A most formálódó új mentõcsomaggal kapcsolatban már csak a rossz és a még rosszabb forgatókönyv jöhet szóba: ha az állam alacsony áron veszi meg a kétes követeléseket a bankoktól, akkor további bedõlések várhatók, ha viszont túl magas lesz az ár, akkor az amúgy is ingatag amerikai költségvetés hever majd romokban. Még egy módosított csomag megszavazása is a bankrészvényesek katasztrófájához vezet, a gazdasági visszaesés és a válság elmélyülése pedig szinte borítékolható. Már nem a növekedés lelassulásáról van szó, hanem recesszióról. Írországban már negatív tartományban van a „fejlõdés”, Nagy-Britanniában, Olaszországban, Spanyolországban és Németországban pedig tartós helyben járás várható – ha minden jól alakul. És ne felejtsük el, hogy az amerikai elnökválasztási kampány kellõs közepén járunk, amikor a republikánusok a saját elnökük mentõtervét fúrták meg a héten. Forrás: Szabó Anna – Magyar Nemzet

milliárd dolláros kölcsönnel sietett a biztosító segítségére, amelynek fedezetéül átvette a részvények 79,9 százalékát. Az ügyben nyilatkozó Federal Reserve-illetékes szerint az ügylet nem minõsíthetõ államosításnak. Azt azonban nem fejtette ki, hogy akkor mit jelent, ha az állam egy magántársaságban abszolút többségbe kerül, és õ nevezi ki például az elnök-vezérigazgatót.” (Torba Tamás: 2008=1929, Magyar Nemzet, szeptember 18.)

„A hitelválság miatt hatalmas forráshiánnyal küzdõ nyugati óriásbankokat, úgy tûnik, egyre inkább a tõkeerõs kínai állami bankok, illetve a magas olajárakon meggazdagodott öböl menti országok húzhatják ki a csávából.” (Szabó Anna: A hitelválság átrendezi az erõviszonyokat, Magyar Nemzet, szeptember 20.)

„A Wall Street nem omlik össze, a helyzet azonban válságos. Mindez annak a jelenségnek a következménye, amelyet piaci fundamentalizmusnak nevezek, s mely ideológia jegyében tág teret engedtek a piacok önszabályozó szerepének.” (Soros György a Le Monde-ban, szeptember 19.)

„Bekövetkezett a világ múlt héten még legnagyobb biztosítójának de facto államosítása. Elsõ intézkedésként a központi bank 85 jó ha figyelünk

Forrás: Heti Válasz

19

Könyvünk, a Magyarságtudományi tanulmányok és a Selected Studies in Hungarian History címû angol változatának kiadása nyári idõszakában több hónapig tartózkodtunk otthon, és a Kereszttûz nevû napi TV-mûsorban többször is hallottam, hogy javaslatot tettek egy szakértõi kormány megalapítására. Ebbõl én azt a ki nem mondott beismerést vélem kiérezni – amit ugye õk maguk nem is mondhatnak ki? –, hogy a Gyurcsány-kormány szakminiszterei, azaz „szakértõi” nem feleltek meg a küldetésüknek, és ezért szükségessé vált egy valóban szakértõi kormányt alakítani. Az elképzelés valóban jó, de az is nyilvánvaló, hogy valódi szakértõkbõl álló kormányt a jelenleg hatalmon levõk nem tudnak kiállítani – nem is lehet olyan személyek körébõl, akik mindennemû ismereteiket a múlt, levitézlett kommunista idõkben szerezhették –, bizonyítja ezt a mai politikai, gazdasági válság, az elszegényesedés és a kiszolgáltatottság. Mindezek miatt arra az elhatározásra jutottunk, hogy segítségére sietünk azoknak, akik hiába törik a fejüket azon, kik lehetnének egy hatékony, a nemzet felemelkedését méltóképpen szolgáló szakértõi kormány tagjai, és összeállítottuk az általunk javasolt személyek névsorát, semmi mást nem véve tekintetbe, mint azt, hogy a jelöltek ne csak szakmai szempontból legyenek kiválóak, hanem hazájuk és nemzetük szeretetében is, azaz tevékenységükkel, munkásságukkal és magatartásukkal már bizonyították, hogy a nemzeti érdeket fogják méltóképpen érvényesíteni és nem válnak a globalizálódó világban hegemóniára törõ multinacionális cégek és a nemzetközi pénzoligarchia kiszolgálóivá. Íme a névsorunk:

– Dr. Drábik János – gazdasági miniszter – Dr. Töttössy Istvánné – oktatásügyi miniszter

– Dr. Zétényi Zsolt – EU-miniszter – Patrubány Miklós – Miniszterelnök – Kocsis István – Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma – kultuszminiszter

– Dr. Papp Lajos – egészségügyi miniszter – Balczó András – ifjúsági- és sport miniszter – Dr. Alakszainé dr. Oláh Annamária – pénzügyminiszter

– Dr. Bokor Imre – honvédelmi miniszter – Dr. Gyárfás Ágnes – magyarbarát és rokon népek minisztériuma

– Borsos Géza – Külhoni Magyarok Mi- • Mándoki Andor (Magyar Vas és Acélnisztériuma – miniszter

– Dr. Géczy Gábor (MAG Mozgalom alapítója) földmûvelési miniszter

– Dr. Farkasinszky Tibor – külkereskedelmi miniszter

– Dr. Galla János – belügyminiszter – Dr. Horkovics János – külügyminiszter *** Pápai Szabó György, Vennes Aranka, Kondor Katalin, Vedres Attila, Kárpát Dániel, Mesterházy Zsolt, Tharan Marianne, Szakács Gábor A fenti nyolc név közül választhatnánk ki azokat, akik felelõs beosztásban biztosítanák, hogy az írott és elektronikus média ne lehessen továbbra is a magyar nemzet megtévesztésének az alantas eszköze. Az alábbi kiváló szaktudósok, akik képzettségüket, nemzeti elkötelezettségüket, elhivatottságukat már láthatóan bizonyították – lásd a VII. Magyar Világ Kongresszusának a Fordulat programfüzet ismertetését, hogy képesek az ország, zuhatag felé sodródó hajóját a biztonságosabb, csendesebb vizekre kormányozni. Õ közülük választhatnánk ki a szakterületeiken hasznos kormány tanácsosait. • Dr. Rekettyés Mária – Magyar Pálos rend szorgalmazója • Dr. Lánszki Imre, Piliskutató • Dr. Bakay Kornél • Dr. Leh Tibor • Dr. Zsiga Tibor • Dr. Nagy Attila (orvos, közíró), Mihályi Molnár László, Kondor Katalin, A fenti három név közül választhatnánk igazságügyi minisztert • Kubiny Tamás • Pörzse Sándor • Dr. Balogh Ildikó • Dr. Czeglédi Katalin (nyelvész) • Dr. Bárczy Zoltán (vegyészmérnök, környezetvédelmi szakértõ) • Dr. Mózes Gyula • Dr. Bencze Izabella (ügyvéd, a szovjet csapat kivonás vezetõ jogásza, kincstári vagyoni igazgatóság volt vezérigazgató helyettese) • Dr. Balogh Zoltán (reumatológus, Hévíz, Budapest gyógyforrásainak és Dunántúl megmentõje) • Dr. Bogár László (Károli Gáspár Református Egyetem docense)

ipari Egyesülés nyugalmazott mûszaki igazgatója) • Vezér-Szörényi László (bankszakértõ, a Deutsche Bank tanácsadója, 2006-ban visszatelepült) Megfelelõ szakértõkkel rendelkezõ, magyar lelkületû kormány csodákra képes. A harmincas évek gazdasági válságait nemcsak elkerülte hazánk, de a reánk rótt, hihetetlenül nagy jóvátételi összeget is vissza tudtuk fizetni megfelelõ, nemzeti elkötelezettségû, szakértõi kormány segítségével, annak dacára, hogy számos hivatalunk még mindíg a Habsburg függõség bûvkörében élt, s az idegenek térhódítása is jelentõs volt az értelmiségi pályákon. Hazánk anyagi, erkölcsi összeomlás szélén áll az elmúlt kormányok aljas önzése következtében. Eszünkbe kell jusson gróf Széchenyi István intése: “Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminõt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba, vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De, ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy mûveletlen.” Ezeréves történelmünk bizonyítja, hogy nemzetünk sem nem aljas, sem nem mûveletlen. Önzetlen nagylelkûségébõl méltán vehetnek példát e föld népei, s az írás feltalálóiként mûveletlenséggel sem vádolhatnak bennünket. Mielõtt a reánk telepedett aljas bérencek, mûveletlenségben egymással versenyzõ „szakemberek” elherdálnák õseink örökét, jogos önvédelem erejével, egy emberként teremtsük meg önmagunk számára azt a környezetet, mely megengedi népünk biztonságos gyarapodását. A Jó Isten a világ legvédettebb, legszebb területét adta hazánkul, s bízta gondjainkra. Õseink e feladatnak eleget tettek maradéktalanul. Most rajtunk a sor, hogy egy emberként, nem a nemzetköziség megosztott párt-szolgáiként, hanem magyarként álljunk helyt gyermekeink, s az emberiség szebb, békés jövõje érdekében. Emlékezzünk õseink intésére: Segíts magadon, s az Isten is megsegít. A Magyarságtudományi Intézet nevében Botos László

EGY NAP MILLERÉKNÉL A világ leghatalmasabb és alighanem legbüszkébb országában a napokban teszik közzé, hogy hányan szorulnak élelmiszerjegyre. A szakértõk harmincmillió körüli számot valószínûsítenek, ami történelmi rekord. Az egyik, éhezés ellen küzdõ szervezet vezetõje szerint talán a 60-as évek eleje óta nem volt olyan súlyos a probléma, mint most: tavaly tizenkétmillió amerikai számolt be arról, hogy az év egy részében éhezett, köztük 700 ezer gyermek, az elõzõ évi kétszerese. És akkor még szó sem volt a válságról. Horváth Gábor

20

jó ha figyelünk

A helyi pénzek, a közösségek által elfogadott fizetõeszközök harmonikusan kapcsolódhatnak az ország pénzrendszerébe, miközben valódi fedezettel, és értékkel rendelkeznek. Ezek a fizetõeszközök alkalmasak arra, hogy egy adott település, termelõi közösség, vagy akár régió dinamikus fejlõdését elõsegítsék, miközben fedezetként valós értéket, termelõi, érték elõállítói, vagy szolgáltatói munkát biztosítanak fedezetül. A helyi pénzek legálisan akkor mûködhetnek, ha egy adott bankban likvid fedezetként a kibocsátott pénznek megfelelõ hivatalos pénzt –Forintot, Eurót- helyeznek letétbe. Mivel azonban nincs olyan magyar bank, amely tulajdonosait nézve valóban csak magyar, ezért az ilyen letétek a globalista spekulatív pénzrendszereket táplálják. A legális helyi pénzekhez elsõ lépésként valóban kizárólagosan magyar tulajdonú bank létrehozása lenne kívánatos, amely legális hátteret biztosít a helyi pénzrendszernek. Egy erre specializálódó bank sorsa azonban a jelen politikai és gazdasági rendszerben szinte biztosan az ellehetetlenülés lenne. A helyi pénzeket illetõen marad a második lehetõség, amely a világ, és Európa több országában is mûködik, és amelyet a kormányok hallgatólagosan vesznek tudomásul, mivel hatásuk jótékony a nemzetgazdaságra, azaz egészen pontosan élénkíti, és valós fedezettel biztonságosabbá teszi a gazdaságot, vagyis a szürkegazdaságként megfogalmazható helyi pénzrendszerek. A következõkben példákon keresztül tekintsük át a helyi pénz mûködését. Vegyünk egy állattenyésztõt, aki például mangalicákkal foglalkozik. Az illetõnek a munkájához szüksége van takarmányra, szalmára, kézi

eszközökre, kisgépekre, állatorvosi ellátásra, vágóhídra. Miután számba vette, szükségleteit, valamint, hogy azokat kiktõl kívánja beszerezni, igénybe venni, fel kell keresnie mindazokat, akiket megjelölt, és tisztázni velük, mibõl, mennyire van szüksége, és az milyen értéket képvisel. Ezt követõen az általa termelt javak –mangalica hús, zsír- értékét is meg kell határoznia. A többiekkel egyeztetnie kell egy fizetési kötelezvény rendszert, amely során egységes nyomtatványokat helyeznek érvénybe egymás közt, ami tartalmazza, hogy a kibocsátó a termékét, szolgáltatását biztosítja a nyomtatvány fedezetéül, és ezt hivatalosan garantálja, tartalmaznia kell a kibocsátó nevét, lakcímét, telefonszámát, újlenyomatát, és aláírását, továbbá az értéket számokkal, és betûvel kiírva. Ez az õ pénze, amellyel fizet a növénytermelõnek pl.: 6 zsák kukoricáért, amire takarmányként van szüksége. Ez a pénz forgalomba kerül a közösségben. Tegyük fel, hogy az állattenyésztõ kötelezvényével rendelkezõ növénytermelõnek –aki a kukoricát az állattenyésztõnek adta el- szüksége van egy motoros kapára. Felkeresi a társaságban található kisgép kereskedõt, akinek fizethet az állattenyésztõ kötelezvényével, és még saját kötelezvénnyel is, ami fedezetéül a terményei bizonyos hányadát teszi. A kisgép kereskedõ kételkedése esetén akár fel is hívhatja az állattenyésztõt, de bizalom esetén elfogadhatja a közvetve kapott kötelezvényt –helyi pénzt. A folyamat így ágazhat többfelé, míg a végén található személy –az egyszerûség kedvéért a példánkban a kisgépkereskedõ- le nem vásárolja az álattenyésztõnél pl.: 20 kg mangalicahús, és a növénytermesztõnél 30 zsák kukorica formájában. Ekkor

azonban a kötelezvény, vagyis a helyi pénz megfutotta a maga „körét", vagyis visszakerült a kibocsátóhoz, aki a vásárlóval közösen megsemmisíti a kötelezvényt-helyi pénztamelynek így a továbbiakban már nincs értelme. Nézzük, mi történt! Valós értékfedezetû pénzt bocsátottak ki –mangalicahús fedezet-, amelyet tovább felhasználtak –kukorica fedezet- ezt tovább felhasználták- motoros kapa-, majd bevonták –mangalicahús és kukorica felvásárlás. A folyamat haszonélvezõi a termelõk, a gazdák, a szolgáltatók, a dolgozók. Nincs spekulatív értékképzés, fejlõdik, és gyarapodik a helyi gazdaság. Az ilyen közösségekbe természetesen a késõbbiekben a rendszert elfogadó, és a bizalmi rendszerbe a többiek által is elfogadott egyéb gazdák, termelõk, iparosok, szolgáltatók is bevonhatók. A rendszer nem adóköteles, nincs illeték, nincsenek külön díjtételek. Hátránya, hogy az elfogadó csoportra, társaságra korlátozott, törvényileg nem védett, bizalmi alapú, országos pénzre nem váltható. A helyi pénzekrõl azonban egészét tekintve elmondhatjuk, hogy mûködõképes rendszer, a gazdaság szempontjából rendkívül hasznos, a jelen spekuláción és antimoralitáson alapuló bizonytalan magyar gazdaságon belül önálló, erõs, és értékálló, valamint – és nem utolsó sorban – közösség teremtõ is. Létrehozása némi idõt igényel, azonban mûködésével, bõvülésével sok száz, sok ezer ember létbiztonságának alapja lehet. Fáber Károly Rendszerváltó Fórum [email protected] refor.extra.hu

– szeptember 23-án CNN hírközlés (részlet) – King: Elnök úr, ön említette a Cion rezsimet. Ön mondta – engedje meg, hogy korrekt legyek, Ön mondta, hogy Izraelt le kell törölni a földszínérõl. Most, mivel mondta, hogy ön egy békés nemzet, ön nem gondolta ezt katonailag. Ön politikailag gondolta letörölni a földszínérõl? Hogyan gondolta? AHMADINEJAD: Azt gondolom, hogy itt két ponton részletes választ kell, hogy adjak. Ma valójában a negyedik év, hogy New York városába jöttem és a kérdés, amit kérdez ugyanaz, mint kérdezve volt négy évvel elõbb. Jóllehet a világ, valójában óriási változáson ment keresztül, sok fejlõdés történt azóta, az Egyesült Államokban, Európában és mindenhol a világon. A fejlemények újak. Én ezelõtt már sokszor válaszoltam erre a kérdésre. A valóság, az hogy mi alapjában ellenzzük a Cionista rezsimet, a béke és az igazság végett. Mi látunk egy életképes békét. Talán, mint egy újságíró, akinek több éves gyakorlata van, tudomása van, hogy mi történik ott. A terjedelmes katasztrófa, más szavakkal, több mint 60 év alatt több mint ötmillió palesztinait kitelepítettek. Embereket erõszakjó ha figyelünk

kal kilakoltattak házaikból. És azokat, akik maradtak, minden nap bombázza a katonaság. Õket megölik az otthonaikban, Asszonyokat és gyereket, mindem idõben. Õk ostrom alatt vannak, gyógyszer, víz és élelem nem mindig éri el õket megfelelõ mennyiségbe. Gyerekek meghalnak, ugyancsak asszonyok a kései ellátás miatt. Valamikor az asszony szülésközben hal meg, mivel nincs gyógyszer. Palesztini személyeket orvul meggyilkolják és az oda fajult, hogy elõre bejelentik. A Cionista rezsim három nagy háborút kezdett. Az utolsó, ami 2006-ban volt Lebanont támadták meg. Nos hát mikor fog ez a gyötrelem, ez a katasztrófa véget érni? A mi megoldásunk, az emberbaráti. KING: Hogyan? AHMADINEJAD: Ahogy mi látjuk, az hogy a Palesztina területén, muszáj egy szabad népszavazás és a Palesztinai nép határozza meg a saját sorsát. Ez a fõ mozgatója és a Charter az Egyesült Nemzetek levélnek. Kérdezem én, szeretném megkérdezni, valóban hogyan lehetséges erõszakkal elûzni egy népet a hazájából, és össze21

szedni más népet a világ minden részérõl, s betelepítik mások házába, és ezek alakítanak egy kormányt. Ez a logika valóban elfogadhatatlan. Mit tehetnek a Palesztiniak? A világ közössége, melyet az Egyesült Államok mondja, hogy annak érdekét védi, Hogyan lehetséges, hogy nem foglalja magába a Palesztiniak hangját? KING: Miért? AHMADINEJAD: Hatvan év ezen a helyen... KING: Egyetért abban, és az nyilvánvaló, hogy ott ellentétek vannak, és beleegyezne abba, hogy a Közép Kelet minden nemzete leülne, beleértve Izraelt is, s kidolgoznának valami megoldást? Ön nem akar sérelmes megoldást, ön nem akar bombázást, ön nem akarja kiirtani a népet. Ön akar valami politikai megoldást. Miért nem ülnek le és beszélnek Izraellel közösen? AHMADINEJAD: A Cionista rezsim egy hívatlan vendég, az egy elnyomó. KING: De ha ön nem beszél velük.. AHMADINEJAD: Õk gyilkolják a népet – engedje meg – szeretném megkérdezni. Ha valaki jönne és megszállná az Egyesült Államokat, az Amerikai nép adna nekik arra jogot, vagy erõvel kiûzné? KING: De a világ elismeri, hogy Izrael egy állam. Ez egy tény. Ön nem fogja megváltoztatni a tényt, Izrael egy állam. Tehát, az egész, amit kérdezek az hogy miért nem jönnek össze most és megvitatni az ellentéteket és remélhetõ, hogy valami békés megegyezésre jutnak és igazságot a Palesztinaiaknak? Miért nem tudja ön? Izrael nem fogja megcserélni azt. AHMADINEJAD: A Faji elkülönítõ rezsim Dél Afrikában tény, hogy egy állam volt, hol van ma? A Szovjet Unió tény, hogy egy állam volt, hol van ma? A Szovjet Unió eltûnt a társalgás eredménye miatt, vagy az erõs ellenállás miatt? Más szóval, idõben ellent kell állni. Láthatja, több mint 100 béke egyezmény volt ajánlva a Palesztinai krízis megoldására, és mind az egész meghiúsult. Egyik sem adott megoldást. Ma a Palesztini Hatóság feje, az Egyiptomi elnök és sokan mások tárgyaltak a Cionista rezsimmel sok alkalomkor, de volt megoldás? Száz gyûlés és tárgyalás, mi a megegyezés mostanáig... a Cionista rezsim terjeszkedése, a települések terjeszkedése, a feszültség, a terror és a nép gyilkolás terjeszkedése. Ez a rezsim alapjában illegális. KING: Elnök úr, mivel az erõszak nem megoldás, és még ha a Szovjetunió megszûnt erõszak nélkül, Dél Afrika megtette azt erõszak nélkül, mi a megoldás? Hogyan hozzuk ezt a békés fogalmat mindenhol? Ön nem akarja, hogy izraeliták meghaljanak, én gondolom, hogy nem akarja, hogy az izraeliták meghaljanak. Ön nem akarja, hogy a palesztiniak meghaljanak. Mi a megoldás? AHMADINEJAD: Engedje meg, hogy két pontban válaszoljak a kérdésre. Mikor beszélünk eltûnésrõl, arról beszélünk, hogy a bûncselekménynek, muszáj eltûnni. Öldökléseknek, gyilkosságoknak, muszáj eltûnni, terrornak, muszáj eltûnni, erõszaknak és megszállásnak, muszáj megszûnni. De a mi megoldásunk emberséges, és nagyon demokratikus. Amit mi mondunk az, hogy Palesztina egész területén a nép összegyûl és elhatározza, hogy milyen kormányt akar és arra mindenki szabadon szavazhat, szabad szavazás nemzetközi organizáció ellenõrzésével. Adjunk a Palesztiniaknak lehetõséget önelhatározásra. Ez az egyedüli látható megoldás. KING: De Izrael marad Izrael? AHMADINEJAD: Nos, engedjük a népet dönteni. Miért döntenénk mi a nép helyett? Mi, muszáj, hogy engedjük, hogy a nép döntsön saját magáról. Az õ joguk saját magukról dönteni. Azt gondolom, hogy két oka van, hogy a palesztini béke ajánlat csõdbement. Az elsõ ok az, hogy nem vették figyelembe a probléma gyökerét. A palesztin nép a saját országában élt. És nekik nem volt semmi problémájuk. Más volt az, aki odament és problémát okozott nekik. Tehát valóban kell, hogy felismerjük a probléma gyökerét és keressünk megoldást a realitás alapján. 22

A második ok az, hogy a palesztiniak önrendelkezési joga nem lett figyelembe véve. Mindkettõ felett szemet hunytak. Sajnálatos, én sokszor hallottam, hogy egy csoport próbálja az amerikai néppel elhitetni, hogy Irán meg akarja támadni az Egyesült Államokat, hogy Irán egy erõszakos állam vagy mi más. Azok mind hamis propagandák. Mikor volt, hogy mi valaha is támadtunk? Amit mi mondunk az, hogy egy szabad választás legyen a palesztiniaknak az Egyesült Nemzetek ellenõrzésével. És a palesztin nép, a kitelepített palesztin nép, és aki palesztininainak, vallja magát azon a földön, részt vehet a szabad választáson. És akkor bármi a döntés, az történjen. KING: De ön nem kívánja... AHMADINEJAD: Miért mi nem dönthetünk a nép helyett. KING: Ön nem kívánja a zsidó nép bántalmát? AHMADINEJAD: Nem. Nekünk nincs problémánk a zsidó néppel. Iránban sok zsidó él ma is. Iránban minden 150, 000 embernek van egy képviselõje a parlamentben vagy a Majles-ben. A zsidó közösségnek, bár csak 20,000 személy van Iránban, ennek ellenére van egy képviselõjük, akinek ugyanaz a jogköre a parlamentben, mint a többi képviselõnek. De kérem, vegye figyelembe a tényt, hogy a Cionisták nem zsidók. Nekik nincs vallásuk. Õk nem zsidók, sem nem keresztények, sem nem muszlimok. Õk csak maszknak használják a vallást. Hogy lehet valaki vallásos és elfoglalja másnak az országát? Hogy hívhatja valaki magát vallásos embernek és gyilkol asszonyokat és gyerekeket? KING: Elnök úr, õk nem – én tudom, hogy ön ezt tagadja valami ok miatt, de õk a Cionisták, ahogy ön nevezi õket, nem jöttek valami megtörtént üldöztetésbõl? Nem jöttek õk a több millió halott emberek, asszonyok és gyerekektõl? Ön nem gondolja, hogy az megtörtént? AHMADINEJAD: Elsõ és legelsõ, õk speciálisan nem engedték senkinek szabadon megvitatni a történteket, hogyan történt. Õk csak mondják, ez a mi történelmünk, és ez történt. És mindenki csak hallgat rá. KING: Ön azt mondja, hogy nem történt meg? AHMADINEJAD: Feltételezzük – Amit én mondok az, hogy legyen több kutatás errõl – hogy mi történt. Van egy követelés, jó ha figyelünk

hogy a csapás nagysága mi volt. Vannak emberek, akik egyetértenek. Vannak emberek, akik nem értenek egyet vele. Valaki teljesen nem ismeri el. Van, aki teljesen egyetért az egész elszámolással. Amit mi mondunk az, hogy kellene egy semleges csoport, akik saját maguk csinálnák a kutatást a csapás nagyságáról, hogyan történt, és akkor kihirdetni az eredményt róla. Most amit valóban szeretnék, tegyük félre ezt a vitát egy percre. Fogadjuk el, hogy megtörtént, úgy ahogy mindenki beszél róla. Hol történt meg? Palesztinába történt meg? Vagy Európába történt?

KING: Hát, megteremtette Izraelt. AHMADINEJAD: Ha Európában történt, ha a bûncselekményt Európában követték el, miért kell a palesztinai népnek, az áldozatoknak lenni abból kifolyólag? Miért nem az európaiak adnak nekik területet? Vagy talán Alaszkában. Õk tudnak adni nekik területet, mindenhol ahol szeretnék. De miért fizess más népnek a zsebébõl? Ez olyan mintha ön csinál egy party-t és más zsebébõl fizet érte. A palesztin nép nem vett részt abban a bûnbe. Õk teljesen ártatlanok. KING: Elnök úr, ön fél attól, hogy Izrael, vagy az Egyesült Államok megtámadják? AHMADINEJAD: Gondolja, hogy õk azt megteszik? KING: Én kérdezem önt. AHMADINEJAD: Nekem nincs nyugtalanságom miatta, mert õk nem képesek arra, mert a legrosszabb, amit az amerikai kormány tehet az, hogy megtámad. Én hiszem, hogy az Egyesült Államokban van elég ésszerû ember, okos ember, aki nem engedné az amerikai kormánynak, hogy ilyen nagy hibát kövessen el. KING: Hogy van, ha Izrael? AHMADINEJAD: Ugyanaz. Az nagyon kicsi a támadásra. Az túl kicsi. Az még csak nem is tényezõ Irán külügyi politikájában. Irán egy nagy ország. Volt már ön Iránba? KING: Nem, jövõre tervezem. A fenti interjú nem jelent meg a magyar újságokban, pedig fontos tudósítás. Irán elnökének igaza van. Megoldás csakis egy szabad választás lehet, ami egy szabad Palesztin államot hoz létre. Látjuk az erõszak nem volt megoldás Viet Namban, Irakban és Palesztinában sem. Nem kell új 60 év, hogy az ENSz megfogadja az Iráni elnök kérését. Az szavazás eredménye nem kétséges. A kérdés hol lesz Izrael 50 év múlva. Európában történt a holocaust, tehát Európa adjon területet Izraelnek. A németek már meg fizették a jóvátételt, tehát oda nem. Lengyel és Magyarország ami számításba jöhet, mint ahogy Simon Perez mondta. A két ország között el dõl, hol van a legtöbb izraeli befektetés, hol épül fel több zsinagóga, esetleg templom átalakítás. Melyik ország politikai pártja egyesül vagy testvér a Lukid Párttal. Remélhet hogy a magyar kormány kitûz egy szabad választást arra, hogy Izrael Magyar Monarchia, vagy Izraeli Magyar Köztársaságnak nevezzék az országot. Más választás nem lesz. Forrás: Nemzeti Hírháló

Válasz; a „Larry King interjú az Irán elnökével" közleményre Kiadja: Magyar Református Egyház építõi Ontario, Kalifornia. Email: NyuMa [email protected]. 2008 október hó Mivel iráni állampolgár is vagyok, és sûrûn járok Iránba, ellentétben Larry Kinggel ezzel a provokatív idiótával, így tudom, hogy Ahmadinejad Elnök Úr igazat beszél és miután shia muszlim vagyok, tudom, hogy mi a helyes és mi a helytelen (ezért neveznek minket Igazhívõknek, mert nem hisszük a Hazugságot csak az Igazat!). Egy muszlim nem hazudhat, mert akkor már Nem-Igazhivö hanem Kufár (kafr) azaz tisztátalan a javából. Ennyi stoba kérdést egy oldalra sûrítve még egy elsõ osztályos diáktól sem láttam, mint amit ez a tudatlan Larry King összehordott. Ki futtatja öt a Hitközség???. Kezdjük azzal, hogy az Apostolok Cselekedetei részben a Pünkösd Csodájánál, jó ha figyelünk

amikor a Szentlélek lángnyelv formájában megjelent a Jeruzsálemben levõ emberek feje felett, akkor jön egy hosszú felsorolás, melynek az elején, nem a zsidók állnak, hiszen a zsidók MAR AKKOR SEM ÉLTEK EGY HELYEN ÉS NEM IS BESZÉLTEK EGY NYELVEN! Pál apostol nem héberül írta a leveleit, hanem görögül, azért kellettek az írástudók, mert nem tudták elolvasni a Toraht azaz Mózes 5 könyvét. Ezért nem ismerik a TIZPARANCSOLATOT SEM! A ne ölj. Ne lopj. Ne kívánd meg másnak a tulajdonát. Ne legyenek faragott isteneid. A nagy pénz-imádatuk, mert akkor lesújt rátok az Egyetlen Isten haragja. Miután nem tartják a Tízparancsolatot, így az Isten bünteti õket rendesen. Visszatérve az alaptémához: Tehát Izrael, mint állam, nemzet, faj, nyelvi egység, nem létezett, mert i.e 990 körül Salamon király halála után, Judára és Izraelra szakadtak és ez

a két rész állandóan ölte egymást... Amikor nem egymást ölték akkor mentek a filiszteusok ellen, nem sok sikerrel. Mellesleg az agyon dicsõített Dávid király szintén NEM ZSIDÓ! a zsidók által utált MOABITA RUTH leszármazottja. Mivel a zsidó anyai ágon tartja számon a zsidóságát, így Dávid zsidó Messiássága; egy hatalmas kérdõjel. Aztán ott voltak a térségben más népek is, görögök, Nagy Sándorék, a perzsák, a médek (madha helyesen írva) párthusok, arabok, föniciaiak, Jeruzsálemet a mai napig Ur-Salimnak avagy Ur-Salamnak írják pontosan úgy ahogy a szumériai Ur városát. A Salam pedig egy õsi kifejezése annak, hogy valakinek Jó Egészséget kívánok. A magánhangzókat nem írták az idõtájt, (ma sem ) így lehet vitatkozni a kiejtésen. Tehát a mai zsidók igénye — NEM JOGOS!! Még a Biblia alapján SEM! Az üldöztetéseik – az Inkvizíciót, melynek sok 23

ártatlan protestáns is áldozatul esett –, katolikussá átvedlett Torquemeda nevû zsidó találta ki a fajtársai számára, de remekül bevált a többiek számára is. Én személy szerint shia muszlim vagyok, de kiválóan ismerem a Bibliát meg a Szent Koránt is. Sajnos, hogy a keresztények nem veszik a fáradtságot, hogy elolvassák a Szent Koránt, (a Biblia nem-ismeretérõl nem is szólva) ahol Mohammad Próféta remekül leírt a zsidók profilját, mielõtt kirúgta volna õket Medinából, aztán helyre szorította õket az iszlámon belül. Azóta mélyen hallgatnak a Közel-Keleten a zsidók és ismerik „A határaikat” A sok kereszténynek az a baja, hogy bevették Pál apostol hülyeségeit, és ezt továbbfejlesztve kikiáltották magukat. JudeoKeresztényeknek, azaz a Kiválasztott nép lábtörlõjének, szolgáinak. Fájdalommal megtört szívvel tudatom, hogy az iszlámban sem Jézus (Isa Messiah ) sem a Szûzanya (Hazrathe Mariyam) sem Keresztelõ Szent János (Yahya) NEM ZSIDÓK, ezért nem is vállal a muszlim semmifajta közösséget ezzel a söpredékkel. Itt a minden honnan összecsõdült, istentelen zsidóságot értem Ahogy fent is írtam ISTEN MINDENKIRE KITERJESZTETTE a SZENT LELKET, és ezért teljesen a NAGY ISTENI TÖRVÉNYEN kívül állnak a gyilkosok. Ebbe a kategóriába, mindenki, aki gyilkol, beletartozik, MINDENKI kivétel nélkül, mert az Isten ítéli meg az embert. Velük még szóba állni sem szabad, hiszen aki öl TISZTÀTALAN. Ezért nem tárgyal a muszlim (azaz a HIVÕ a gyilkosokkal). Ezeket nevezi a Szent Korán is, Jézus is KUFAROKNAK, akiket õ is kötél darabokkal zavart ki a templomból, melyet a Nagy Cyrus perzsa király építetett nekik. Ez a söpredék alja nép még a téglavetéshez sem értett, csak a rabláshoz, meg a gyilkoláshoz. Ezért is nevezték õket HABIRUnak, lásd héber (sumér-káld nyelven) hálós gyilkosoknak. Jézus!! Ez a csodás mennyei tisztaságú Próféta az IGAZAT mondja róluk János Evangéliumában. Az ördög az Ö Atyjuk, aki gyilkos volt kezdettõl fogva, ... és azt szolgálják, nem pedig az Õ tiszta Mennyei Atyját! Szeretettel zárom soraimat. Békesség legyen a Hivõkkel. Azaz Asszalamu Aleykum va Allah Akhbar (Az ISTEN NAGY) Természetesen leközölhetik, amit írtam, mert ma a keresztények NEM OLVASSÁK A BIBLIAT!!! Ha meg teszik, akkor „mazsoláznak” Én olvasom, naponta figyelmesen és rendszeresen IMÁDKOZOM az ISTENHEZ. Annyit tennék, hozzá, hogy az apám családja, egy régi, protestáns erdélyi szász család, aki az életét kockáztatva mentette a zsidókat. Apám, mint pilóta és a budaörsi repülõtér mûszaki igazgatója, arra használta a pozícióját, hogy emberi életeket mentsen. 24

Ezt Önök könnyen leellenõrizhetik, mivel láttam az unokanõvérem nevét, a levelezõ listán Dr. Vecsey Dénesné, Gámán Mária. Ö az én apám, Mari nevû húgának (Szász Mária) a lánya. Tehát Dr. Vecsey Dénesné elsõfokú unokatestvérem. Az õ édesanyjának a papírjaival mentették a zsidókat. Szász Mária, a nagynéném egy nagyszerû, bátor nõ volt, akire kislánykoromban mindig felnéztem. Mai napig nagyon nagy szeretettel emlékszem rá, nagyon sok jóságot és okosságot kaptam tõle. Valóban ö, meg Marika a lánya, nagyon sok embernek lehetnek a példaképei, ami a bölcs HITET illeti. Az Isten büntet és erre a sok zsidó azért nem jött még rá, mert nem hisznek, nem ismerik a profetikus héber nyelvet, és nem tudják elolvasni a Toraht sem. Ez a probléma létezett a jézusi idõkben, hiszen az írástudók olvasták fel nekik az Írásokat. Itt pontosan lehet tudni melyik írásról, van szó, hiszen az Evangéliumok több helyen is említik. OZSAIAS PRÓFÉTA volt az Írások megjelölt szerzõje. Jézus is ebbõl olvas fel. Fillipos is ezt magyarázza az etióp fõembernek. Ozsaiás Próféta a Szent Koránban is szerepel, valamint a muszlimok napi Shachadaja, azaz Hitvallása is, Ezsaiás próféta Isten által sugallt szövegének a szószerinti arab fordítása. Én vagyok az Alfa és Omega (azaz a kezdet és a Vég) S rajtam kívül nincs más Isten. De a zsidóságnak van több más Istene, bálványa: A Pénz, A bosszú, A Holocaust is bálvány lett, már ezek elegendõk az Isteni Büntetéshez. Mindenkit sok szeretettel üdvözölve, Isten áldását kérve a hívõkre: Malomfalvi Szász Ágnes

Megjegyzés. A fent választ Bölcskei Gusztáv református püspök figyelmébe ajánljuk, aki kijelentette, hogy Jézus Krisztus golgotai kereszten az egész teremtett világ megváltásáért hozott egyetlen, egyszeri és tökéletes áldozata szenvedésének piedesztáljára emelte az ún. „Holocaust” áldozatait. Ezen evangéliumellenes, hitvallásellenes és egyházunkhoz méltatlan kijelentését tovább tetézve Bölcskei püspök ugyanekkor választott népként beszélt Izraelrõl, miközben kizárólag Krisztusban lehet minden nép és minden ember kiválasztott, s minden ezzel ellentétes tanítás az isteni kegyelmi kiválasztás tényével szemben a hamis kiválasztottság-tudatot, s az abból eredõ önistenítést és istentelenséget igazolja és támogatja. Ide vonatkozik Eistein a híres tudós, írásbeli kijelentése, hogy „Nekem a zsidó vallás, mint mindenmás a megtestesülésben gyerekes nagy babonaság" És a zsidó nép, amihez én boldogan tartozom és azok mentalitásával mélyen, egyetértek nekem nincs különb értéke, mint más népeknek. Jó lenne, hogy Bölcskei úr, aki az ateista kommunisták alatt tanult, levetné magáról

a ráragadt kommunista szennyet. Tanulna Eistentõl és a fenti válasz írójától, Malomfalvi Szász Ágenstól. Olvasná a bibliát, ahol meg van írva; Pál Titus. L. 1: 14-16 „ne törõdjetek a zsidó mesékkel és az igazságtól elfordult emberek parancsaival. 15 Minden tiszta a tisztáknak: de a tisztátalanoknak és a hitetleneknek semmi sem tiszta, hanem tisztátalan azoknak mind az elméjük, mind a lelkiismeretük. 16 Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivel utálatosak és engedetlenek, minden jócselekedetre alkalmatlanok. Bölcskei úr ellen, az evangéliumellenes, hitvallásellenes és egyházi tisztségéhez méltatlan megnyilvánulásai és az igazságot hirdetõ ifj. Hegedûs Lóránt lelkész elhallgattatása kísérlete miatt fegyelmi eljárást követeltek a hívõk. A mai napig nincs döntés. Valószínû a bíróság tagjai Bölcskei elvtársai, akik nem fogják elítélni, de Isten büntetését nem tudja elkerülni, aki megbünteti az atyák vétkét a fiakban harmad és negyed íziglen. Lengyel Károly bölcs FELHÍVÁSA a magyarországi templomokhoz is, elkerülte a se hall, se lát püspök figyelmét. Pedig Isten, és embereknek tetszõ lett volna, ha egy pásztorlevél formájában felkéri a tiszteletes urakat, hogy kövessék Lengyel Károly kérését, „hogy engedjék, támogassák, és hirdessék egyházközségük hívei körében ezt az akciót! (aláírás-gyûjtést) Országosan az Istentiszteletek szokásos hirdetései között tartsák éberen kedves híveik figyelmét. A templomok elõterében végzett aláírásgyûjtést nem kell a rendõrségen bejelenteni, így akármikor végezhetõ az Önök kegyes és hathatós segítségének köszönhetõen. Ha jól tesszük a dolgunkat és fõleg a szélnél sebesebben, akkor Nemzeti Ünnepünkre, 2008. október 23 elõestéjére az Országgyûlés asztalára kerülhet a remélhetõleg több mázsa aláíróív. „ Igen, aláírásokat gyûjteni a templomokban, nem a kocsmákban, a kormány leváltására, amely Isten és emberek tõrvényeit felrúgva, nyomorba süllyesztette az országot, szégyent hozott a magyarságra. Erre a bölcs felhívásra a mai napig nem reagáltak az egyházi fõméltóságok. Úgy látszik, nekik megfelel az ateista kommunista kormány. A püs-pökséget nem érdekli, hogyan nyomorog a magyar nép; van-e munkája, élelme, tüzelõje. Nem, erre nem telik az idejébõl. Bezzeg volt ideje Amerikába nyaralni az Ontariói egyháztól jogtalanul elvett pénzbõl, volt ideje a bérgyilkos szándékú hamispappal poharazni, majd a holocaustot, s a kiválasztott nép vezetõivel ünnepelgetni. Most pedig a Zsinatot csitítgatja, hogy csönd legyen, ne hallgassanak azokra, akik a kormány leváltását követelik, nem szabad aláírásokat gyûjteni. Ide tartozik Zétényi Zsolt, a Nemzeti Jogvédõ Alapítvány elnöke, Kárpátaljai köszöntõ beszéde: – „Nem lehangoló, hanem léjó ha figyelünk

1995. április 27. A német politikai és társadalmi elit tagjai Bergen-Belsen táborának felszabadítására és természetesen a táborlakók borzalmas szenvedéseire emlékezve – zsidó gyászkalappal a fejükön – gyûltek össze a megbánás maximális kimutatásával. A politikailag korrekt elit vállvetve holokauszt-szövetségeseikkel a világnak megrendült holo-egységet demonstrált. Az Oscar-esélyes alakítás a Bergen-Belsen „halálgyárában” „elgázosítottaknak” szólt. Ezzel szemben a Jewish Chronicle (“Zsidó krónika”) 1998. november 6-i, pénteki száma a következõket írja a belseni táborról: „Nagy-Britanniában egyetlen más szó sem fejezi ki jobban a holo-terrort, mint ‘Belsen’. [...] Bergen-Belsenben nem voltak gázkamrák és a tábor nem volt megsemmisítõ tábor. [...] Ha egyáltalán volt olyan tábor, ahol kevesebb brutalitás volt tapasztalható, akkor az BergenBelsen volt. A tábort arra hozták létre, hogy ott azokat a prominens zsidókat szállásolják el, akiket ki akartak cserélni internált németekre. Az a tábor-kép, ami a mindenhol közismert megdöbbenést kiváltotta, a táborba Lengyelországból érkezett azon táborlakók áradatával jött, akiket a háború utolsó hónapjaiban szállásoltak el ott. [...] Bergen-Belsennek semmi köze nem volt egy speciálisan zsidó tragédiához [...]” A táborral kapcsolatos hazugságokra a „hiteles” túlélõk beszámolói teszik fel a koronát. A 11 éves Moshe Peer-t álítása szerint a gonosz SS-gyilkosok nem kevesebbszer, mint hatszor gázosították el. A ‘gyilkosok’ aztán egy idõ múlva nyílván dühösen feladták, amikor azt látták, hogy a 11 éves fiú mindig túléli a dolgot. Azt, hogy az SS 6 sikertelen elgázosítás után miért nem folytatta az elgázosítását, Peer maga sem tudja. Talán megunták, hogy minden egyes elgázosítás után a kisfiú újra és újra vigyorogva elõ-ugrabugrált. De lássuk, hogyan meséli ezt el a „túlélõ”a Montreal Gazette 1993. augusztus 5.-ei számának hasábjain:

a gáz hatszor is hatástalan volt!

„Túlélte a horrort Az író a náci koncentrációs táborban szerzett élményeirõl mesél ST. LAURENT – Moshe Peert, a tizenegyéves foglyot, legalább hatszor küldték Bergen-Belsen koncentrációs táborában gáz-

kamrába. Ezt minden egyes alkalommal túlélte és elszörnyedve nézte, ahogyan körülötte a vele együtt gázkamrába vitt nõk és gyerekek elgázosítva összerogynak és meghalnak. Peer a mai napig nem tudja, hogyan élte túl az elgázosításokat. ‘A gyerekek talán jobban ellenállnak, nem tudom.’, mondta Peer egy múlt héten készített interjú során. Az utóbbi 19 évben a most 60 éves Peer a Bergen-Belsenben átélt horrorisztikus élményeit feldolgozó könyvén dolgozott (egy ilyen munkához tényleg jó sok idõ kellhet- a fordító), amit õ elsõ kézbõl történõ elszámolásként fog fel. Vasárnap a Petah Tikva Sepharden közösségben St. Laurentben kb. 300 felnõtt hallgató elõtt beszélt könyvérõl és tapasztalatairól, amiket holokauszt-túlélõként szerzett. [...] Az ‘Elfelejthetetlen Bergen-Belsen’ címû könyv az olvasóban olyan érzést kelt, mintha õ is részese lenne a belseni eseményeknek. Peer azonban elismeri, hogy soha nem lesz képes arra, hogy az általa átélt poklot valósághûen ábrázolni tudja. ‘A táborban a körülmények leírhatatlanok voltak.’ – mondta Peer. ‘Lehetetlen a poklot magunkkal vinni onnan.’ 1942-ben, kilenc évesen, õt, öccsét és húgát Franciaországban tartóztatták le. Az édesanyját Auschwitzba vitték. Õ nem tért haza. Peer és testvérei két évvel késõbb kerültek Bergen-Belsenbe. Számára a szüleitõl történõ elválasztása olyan gyötrelmet okozott, hogy az, hogy a tábort túlélje, hamar elsõdleges fontosságú lett számára.

lek-emelõ nekünk Kárpátaljára jönnünk, hisz egy szellemi vérkeringés részesei vagyunk. Budapesten nem mindig öröm otthon lenni. Idõnként kisebbségben érezzük magunkat. A szakrális, Istenhez való kötõdés nagyon meg-gyengült. Istentelen nép lettünk.“ Szomorú, hogy ide süllyedt az ország, a

Sátán elérte célját. Nem–e a püspökök, a papok felelõsek ezért? Akik el akarják hallgattatni az igazságot, nem mernek szólni az ateista kommunista kormány ellen. Úgy látszik, hogy elõbb az istenházát kell megtisztítani a Sátán szolgáitól, hogy oda a hívõkkel Isten is, visszaköltözzön, s az Õ se-

jó ha figyelünk

‘Testrészek és egész testek feküdtek ott. Egyesek éltek, egyesek halottak voltak.’ – emlékezik Peer. ‘Bergen-Belsen rosszabb volt, mint Auschwitz. Auschwitzban az embereket azonnal elgázosították, így nem kellett sokat szenvedniük. De Bergen- Belsenben hónapokig tartott, amíg meghaltak (Peer itt nyílván azt akarja mondani: amíg rájuk került a sor – a fordító) az emberek. Sokáig szenvedtek.’ Peer beszámolt orosz foglyokról, akiket egy nyitott táborban úgy tartottak, mint a ‘tyúkokat’. Nem kaptak vizet és élelmet. ‘Néhányan becsavarodtak az éhségtõl. Kannibalizmus ütötte fel a fejét.’ – meséli Peer. Peer napjai a táborban a sorszámozott foglyok felsorakoztatásával kezdõdtek. Ezek a szemlék akár 5 órán keresztül is tarthattak, amíg a felügyelõk megállapították, hogy hány rab halt meg. Ha valaki közben kidõlt, azt ott helyben megverték. A szemle után a raboknak vissza kellett menniük a barakkjaikba, ahol egy darabka kenyeret kaptak színezett vízzel. Peerrõl és testvéreirõl – akik szintén túlélték a tábort – két nõi rabtársuk gondoskodott. A háború után nem sikerült megtalálnia a két nõt. A gyerekek fogócskát játszottak a táborban. De mindig voltak olyanok, akik túl gyengék, vagy betegek voltak ahhoz, hogy velük legyenek. A háború után Peer Párizsban újra találkozott édesapjával és családjával, majd Izraelbe mentek. Peer négy gyermeke ott született. A néhány háborúban eltöltött katonai szolgálat után (a nagy traumát úgy látszik egy kis öldökléssel sikerült enyhítenie – a fordító) 1974-ben Montrealba vándorolt ki. Még 49 évvel a történtek után is kísértik élményei és éjjelente nem tud aludni. Ami azonban tényleg elkeseríti, az az, hogy a világ tétlenül szemlélte és hagyta megtörténni a holokausztot. ‘Senki nem mondta azt a németeknek, hogy ne tegyék. Az egész világ engedélyét bírták.’ – mondta.” Fordítói kommentár: Ez lenne Moshe Peer története. Itt aztán van minden. Elsõre talán mosolygunk az ilyen képtelenségekkel alátámasztott holokauszt-meséken, de gondoljunk arra, hogy erre hivatkozva gyilkolták le gyõzelmi mámorban ártatlan emberek tömegeit! Forrás: National Journal (fordította és kommentárral ellátta: krisz – kitartás.hu)

gítségével a parlamentet is, megtisztíthatjuk a magyar népet elnyomó, az országot kirabló Sátán szolgáitól. Vét-kezünk Isten és õseink ellen, ha engedjük, hogy ateisták uralják az országot. A magyar nem lehet Istentelen nép.

25

„Tarkák”-hoz, Magunkfajták-hoz, MINDENKIHEZ !

Kedves Magyar Tarka Aláírók! Némi csalódottsággal értesültem róla, hogy mozgalmuk nem valamelyik kihalóban lévõ magyar szarvasmarha fajta megmentésére irányul, mint ahogyan azt a „Tarka Magyar" elnevezés sugallja. Vigasztal viszont, hogy olyan feladatot tûztek zászlajukra – a kirekesztés, a diszkrimináció elleni fellépést – amely jogászként mindig is szívügyem volt. Engedjék meg, hogy javaslatokat tegyek arra, mely területeket tekintse kiemelt fontosságúnak a Tarka Magyar mozgalom a diszkrimináció, az emberi jogok terén ma Magyarországon. Mindenekelõtt rögzíteni szeretném, hogy elméleti és gyakorlati ismereteim tükrében ma Magyarországon a legsúlyosabb diszkrimináció és kirekesztés a MAGYAR EMBEREKET éri, ideértve a magyar gazdákat, a magyar vállalkozókat, a magyar munkavállalókat. Különösen súlyos kirekesztést élnek meg azok, akik büszkén vallják és vállalják a magyar nemzethez tartozásukat – a csonka Magyarország határain belül és az elszakított területeken egyaránt. Az úgynevezett „rendszerváltozás" óta csak és kizárólag a magyar nemzethez tartozás miatt ért diszkriminatív, kirekesztõ, durva bántalmazás em26

bereket, mégpedig nem csupán magánszemélyek, hanem a hatalom rendõrsége részérõl, s tömeges mértékben. Semmilyen más nemzethez, nemzetiséghez, vagy etnikumhoz, valláshoz tartozó csoportot nem ért szervezett erõszak vagy diszkrimináció hazánkban a második világháború óta. Annál kirívóbb kirekesztést, megfélemlítést, diszkriminatív alapú bántalmazást kellett viszont elszenvednie nemzeti érzelmû MAGYAR EMBEREK tömegeinek. Az 1956. évi magyar forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján például ezeket az embereket a nemzethez tartozásuk kifejezése miatt a rendõrök durván bántalmazták, mind szóban, mind tettekkel. A kirekesztés legdurvább formáit alkalmazva egyebek mellett „rohadt magyaroknak“ szólították a megemlékezés résztvevõit, a magyar zászlót, a kokárdákat, jelképeket, a magyar népmûvészet jegyeit viselõ tarsolyokat egyaránt „bûnjelnek” tekintették, s akik ilyesmit viseltek, azokat összeverték, megtaposták, nemzeti jelképnek minõsülõ tárgyaikat megrongálták, volt, hogy a Dunába dobálták. Olyan eset is volt, hogy egy békés emlékezõt a nála lévõ magyar zászlóval fojtogattak, hosszú perceken át, egyértelmûen megvalósítva ezzel az

emberölés bûntettének kísérletét. Sem ezt a személyt, sem a többszáz további áldozatot, akiket a magyar nemzethez tartozás vállalása miatt ért kirekesztés, diszkrimináció és bántalmazás, mind a mai napig nem kártalanították s az elkövetõk felelõsségrevonása is elmaradt. Ez az emberi jogok tömeges és durva megsértését valósítja meg, ahogy erre a magyar állam figyelmét már két évvel ezelõtt felhívta az ENSZ egyik emberi jogi bizottsága, a kínzás elleni bizottság. Sajnálatos módon a 2006. õszi tömeges rendõri brutalitásokat megelõzõen s azóta is rendszeresen elõfordul, hogy a magyar nemzethez tartozást kifejezõ zászló vagy más jelkép birtokolása miatt elõállítanak, õrizetbe vesznek, vagy más módon kirekesztõen kezelnek magyar állampolgárokat a magyar rendõrök. Az ezzel összefüggõ ügyeket legjobban a Nemzeti Jogvédõ Alapítvány és Szolgálat honlapjáról ismerhetik meg (www.nja.hu). Éppen ezért, a Tarka Magyar mozgalom színre lépésének napján arra kérem a magunkfajtákat, a nem tarka magyarokat, a jelzõ nélküli magyarokat, hogy emeljük fel a fejünket, nyerjük vissza öntudatunkat, védjük meg emberi jogainkat, s a magyargyûlölet, a mi kirekesztésünk elleni fellépés jeleként is használjunk minden lehetséges alkalommal magyar nemzeti jelképeket. Tegyünk házunkra, autónkra, táskánkra, ruhánkra magyar zászlót vagy más jelképet, s viseljük azt büszkén. Soha ne felejtsük el: ez mi HAZÁNK, mi itt itthon vagyunk és nem hagyhatjuk magunkat terrorizálni, megfélemlíteni, kirekeszteni. Tégy tehát a magyargyûlölet ellen, legyél büszke magyarságodra és ezt fejezd ki mától kezdve zászlóval, nemzeti jelképpel! Bíztass erre másokat is, kedves Magunkfajta, kedves jelzõ nélküli magyar, kedves nem tarka magyar! Kérem a Kedves Tarka Magyarok haladéktalan és hatékony fellépését a magyar nemzethez tartozás miatti hatalmi erõszak és az emberi jogok durva, diszkriminációra alapuló megsértésével szemben. Bízom benne, hogy a Tarka Magyar mozgalom színrelépésével a magyargyûlölet és magyarüldözés, a diszkrimináció és kirekesztés e látványos megnyilvánulásai gyorsan megszûnnek. Bízom abban is, hogy a 2006. õszi tömeges, megfélemlítõ, kirekesztõ emberi jogi jogsértések ügyében – amelyeket elsõsorban az MSZP-SZDSZ kormány és az általa irányított rendõrség követett el –, végre megtörténik a felelõsségrevonás és az áldozatok irájó ha figyelünk

nyában a kártérítés. Legyen ez a Tarka Magyarok által kitûzött elsõ komoly cél. S mi pedig, a nem tarka magyarok, a jelzõ nélküli MAGYAROK ünnepeljük a kirekesztés elleni határozott fellépés kezdetét úgy, hogy nem tûrjük többet a magyargyûlöletet, annak súlyosan diszkriminativ, a magyar embereket megalázó, elszegényítõ, Magyarországot pusztulásba vívõ megnyilvánulásait. Elég volt a magyar vállalkozókkal és a magyar gazdákkal szembeni súlyos, kirekesztõ fellépésbõl, a multikkal és külföldiekkel szemben a magyarok hátrányos helyzetben tartásából, diszkriminációjából! Legyen vége a magyar vállalkozók és gazdák folyamatos megfélemlítõ jellegû zaklatásának, amit eddig az adóhatóságok, munkaügyi hatóságok, köjál és más hivatalok gyakoroltak, súlyosan diszkriminálva a magyar embert a külföldivel, illetve a multicégekkel szemben, ahol a bevétel és a profit a többszöröse, az ellenõrzés a tört hányada, mint a magyaroknál. Elég volt abból, ahogy a magyar munkavállalókat diszkriminálják, kirekesztik az emberi élethez szükséges jövedelmekbõl, a nemzeti

vagyonból, a munkavállalói jogokból, a szakszervezeti érdekvédelembõl – miközben egy szûk, kivételezett réteg hatalmas profitra tesz szert és kifosztja az országot. Munkára fel, Kedves Tarka Magyarok, tegyenek a kirekesztés, a diszkrimináció ellen! Kérem azt is, hogy végre tegyék magukat igazán tarkává! Figyelem egyre gyakoribb vonulásaikat, s hiányolom, hogy kéz a kézben vonulna cigányember és nem cigányember. Miért nem fogják meg egymás kezét, Kedves Tarkák? Miért olyan fehér az egész tömeg? A rossznyelvek szerint azért, mert önök leginkább olyan kivételezett, gazdag, luxuskörülmények között élõ emberek, akik romával még soha életükben nem találkoztak, legfeljebb egy méregdrága belvárosi étteremben cigányzenét hallgatva. Olyan aljas rágalmak is elhangzanak, hogy önök nem is vegyülnének a magyar cigánysággal és az integrált oktatást például meghagyják a kiszolgáltatott falusi embereknek. Tegyenek a megalapozatlan rágalmak ellen, kedves tarkák! Mindenki, aki csatlakozott a Tarka Magyar mozgalomhoz, hívjon meg évente legalább egy hónapra egy sokgyerekes vidéki cigánycsa-

ládot és lássa vendégül saját otthonában. Gyermekeit pedig a Rózsadombról vagy Lipótvárosból küldje el Dél-Somogyba, Borsodba, Szabolcsba és járassa ott iskolába, mondjuk egy tanéven át. Szûnjön meg a szegregáció! Tarkítsák az országot. Kérem a Tarka Magyar mozgalomhoz csatlakozott Magyar Zsidó Kulturális Egyesületet, hogy álljon élére a kezdeményezésnek. Hívjon fel minden egyes zsidó iskolát arra, hogy nyissák meg kapuikat a vidéki roma gyerekek elõtt! Váljon tarkává a Lauder iskola, s sorra többi is! Üljön minden zsidó gyermek mellett egy cigány gyermek, ismerkedjenek egymás kultúrájával, hagyományaival, szokásaival! Ne szerénykedjenek tovább fõvárosi zsidó identitású honfitársaink, ne mondjanak le a sokszínûség, a tarkaság hétköznapi örömeirõl a vidék nem tarka magyarjainak javára. Vegyék ki aktívabban részüket a tarkaság igazi örömeibõl! Remélem jó tanácsaimat megfogadják, szívbõl kívánok sok sikert a Tarka Magyaroknak! Szeretettel: Morvai Krisztina

Elég csak belenézni a reggeli csatornák kifacsarta és elhajította. A le nem jegyzett üzenõfalaiba, hogy megfészkeljen a gyanú a állampapírok világosan közlik: nem óhajtfejekben, itt nem tudják, hány az óra. A tuják tovább finanszírozni ezt a kormányt. dálékos tévénézõ még mindig ott tart, Orbán Szóval igaz, ami igaz, Gyurcsány Ferenc a klottgatyában ment be a Parlamentbe, és megkerülhetetlen probléma, bármennyire most milliárdos, milyen alapon akarja elszáis szereti õt Gréczy Zsolt meg az MSZP moltatni Gyurcsány Ferencet a vagyonáról? nyugdíjasklubja, akiket október 23-án jobb Az euró/forint árfolyam lassan átlépi a 300 híján zavartak ki a koszorúzásokra, mert forintos határt, amikor ezt Orbán Viktor nem volt tömeg. Aki járni tudott, ment. Az egyik beszédében mint reális lehetõséget veIMF hitelének nagy ára lesz. (Megfelezik a tette fel, hiénaként vicsorgott a balmédia, 13. havi nyugdíjat, elveszik a közszolgák mondván, hogy hülyeségekkel riogat. Gréczy plusz egyhavi bérét.) Nem beszélve arról, Zsolt miniszterelnöki fõtanácsadó acsarog, A miniszterelnök elmozdítása nem úgy mu"ködik, hogy Só- hogy nézzünk már körül, milyen társaságba hogy Orbán a fasizmust sepri a szõnyeg alá. lyom László megkérdezi Orbán Viktortól, készen áll-e a keveredtünk: Ukrajna, Fehéroroszország, És mondd csak, kis barátom, ti ott mit seper- kormányzásra – mondta az ATV Egyenes beszéd címu" Izland, Pakisztán és Dél-Korea. Nyújtsa fel tetek az ország szõnyege alá? A nyolcvanöt- mu"sorában Gréczy Zsolt, Gyurcsány Ferenc fo"tanács- a kezét, aki lát ezek közt uniós országot. milliárd dolláros adósságot, a dágványt, amit adója Vagy látja Szlovákiát, Szlovéniát, Romániaz unokáid sem tudnak eltakarítani? Csakát? nem kétmillió forint a fejenkénti adóssága minden magyar állampolAmennyiben jön az IMF-hitel, az nem Gyurcsányt segíti ki, nem gárnak: ezt soha, senki nem fogja kifizetni, már hullani fog a göröngy is a családok „érdekeit” fogja védeni, ahogy azt a miniszterelnök a koporsónkra, amikor még a kamatok tizede sem lesz kiegyenlítve. kenetesen felvezette, hanem azt fõképp az Európai Unió félelme Átok ül ezen az országon, az átok neve: rövidlátás, kapzsiság, szûk- motiválja: ha Magyarország csõdbe megy, magával rántja az osztrák keblûség, megosztottság és éjfekete tudatlanság. és német bankokat is. Ezt pedig az unió nem engedheti meg magáOktóber 23-án, mint a vadlibák, az ország egyik fele Ausztriába nak, mint ahogyan azt sem, hogy egy elfuserált diktátorfióka garázhúzott vásárolni, a másik fele a Tescóban meg az Ázsia Centerben dálkodjon tovább Európa közepén, belelövetve saját állampolgáratette tiszteletét az ünnep örömére. A televíziós reklámok, ugye, ki iba. Az IMF nem lesz szívbajos, Gyurcsány és kormánya mint végvannak fizetve, azokat nem lehet csak úgy bevonni, ezért hát ezer- rehajtó lakájok szerepelnek ebben a játszmában. Az IMF kormány szeres THM-mel kínálgatják a hiteleket, ott táncol a kalapos inas a nélkül is elkormányoz: diktátumai, direktívái és kikötései sok bank és biztosítónál, valamint stipi-stopi idiótáék szaladnak keserves pillanatot okoztak már a magyar nemzetnek. kedvenc bankjukba, becsszó, bizisten! Gyurcsányék úgy tesznek, mintha semmi nem történne, intézKözben meg ég a ház. Néhány nappal ezelõtt Gyurcsány valami kednek, tárgyalnak, fontoskodnak, sürgölõdnek. Még mindig deolyasmit mondott, hogy készenlétben van a Nemzetközi Valuta- dósnak és kiscsoportosnak nézve bennünket. Még mindig az a legalap (IMF) kisegítõ hitelcsomagja, de csak azért tárgyalunk róla, fontosabb, hogy ki jön ki jól a válságból? Meg hogy az Orbán vissza hogy ne fogadjuk el. Ez a badarság persze azt jelentette, de még ne jöjjön, igaz, Gréczy? Miközben a csõd itt áll az ajtóban. mennyire, hogy elfogadjuk, és de még mennyire rá vagyunk szorulSeszták Ágnes va. Gyurcsány Ferencrõl csak annyit: a nemzetközi pénzvilág mára jó ha figyelünk

27

A Borsod megyei Gárda kapitány döbbenetes története Engedjék meg, hogy megosszak Önökkel egy érdekes történetet! A napokban – még az új Gárda fõkapitány megválasztása elõtt – megyénk egyik településén járva (B.A.Z.megye), éppen a boltban vásároltam és odalépett hozzám egy fiatalember. – Ne haragudjon, tudnánk pár szót váltani? Kicsit csodálkoztam, de mondtam: persze, csak fizetek. – Rendben, a kocsinál megvárom. – mondta és kiment. Mire kiértem, erõs szél volt, javasolta, üljünk be a kocsiba. Gondoltam, vagy biztosítási ügynök, vagy valami hasonló. Szép autó volt, egy új, sötétmetál Passat. Beültünk az autóba, a kormánynál ült egy 50-es férfi bõrkabátban. Rögtön a lényegre tért:

– Zsolt, bizonyos érdekcsoportokat zavarja az ön szabadidõs tevékenysége! Most én döbbentem meg, nem értettem mirõl van szó. Ekkor megismételte elõbbi mondatát. – A Gárdáról és a Jobbikról beszélünk? – kérdeztem. – Látod, értjük egymást! – innen tegezõdés volt. – Hallgass ránk! – mondta nagyon tört magyarsággal az idõsebb. – Te fiatal ember vagy, – mondta a fiatalabb – el tudnád a szabadidõdet kellemesebben is tölteni, ezt az érdekcsoport honorálná. – Milyen érdekcsoport? – kérdeztem. – Az lényegtelen. – mondja a fiatal. – De lényeges! – válaszoltam. – Hidd el, nem fontos. A fontos az, hogy szabadidõdet megtámogatnánk, mondjuk 20 millió forinttal, és ezért nem kell tenned semmit, éppen ez a kérésünk: Semmit és sehol.

– Nem vagyok nagyigényû ember. – mondtam. – Van házam, kocsim és becsületem, így ez engem nem érdekel. – Gondolkozz rajta, még beszélünk – mondta a fiatal és ezzel jelezte: a beszélgetésnek vége. Kiszálltam a kocsiból és azt sem tudtam, hol vagyok. A rendszámot is elfelejtettem megnézni, amikor elmentek, de így utólag visszagondolva, semmire sem mentem volna vele. Néhány nap távlatából és rengeteg gondolkodás után, csak két megjegyzés: 1. Ki lehetett az a bizonyos érdekcsoport? – Én már sejtem. 2. Mennyire valószínû az, hogy csak engem próbáltak megkörnyékezni? Teljesen kizártnak tartom. De mi lehet az oka, hogy sorstársaim hallgatnak? A válasz: az üzlet megköttetett! Egyed Zsolt Magyar Gárda B.A.Z. megyei kapitány

– marhaságról, avagy a cionista provokációról – A MIÉP Ifjúsági Tagozatának közleménye A MIÉP Ifjúsági Tagozata felháborítónak tartja, hogy a rendõrségnek nevezett hatóságok ismét a legaljasabb módon jártak el szeptember 20.-án a tüntetõ, nemzetben gondolkodókkal szemben. Felháborító, hogy az új AVH módjára viselkedõ „rendõrség” rátámadt a Szabadság téri Hazatérés templomára, arra hivatkozva, hogy a nemzeti tüntetõk odamenekültek! S igen, menekültek oda tüntetõk, mert a „rendõrség” nevû szervezõdés minden felszólítás nélkül vegyi alapú gázt fújt a rájuk. Ebbõl a gázból jutott rendesen a Hazatérés templomának, s minden ott tartózkodónak, legyen az tüntetõ, vagy aki Isten tiszteleten vett részt. S most hallgat a cionista sajtó, nem ordítoznak jogtiprásról, emberi jogokról, kirekesztésrõl. Nem. Hallgatnak. Vajon így hallgatnának akkor is, ha a Dohány utcai zsinagógát érte volna a támadás? Persze, hogy nem. Hallgatnak, sõt mi több, még õk kajabálnak, ha kérdõre vonják õket, mint tette azt például egy Kende Péter nevû szerencsétlenség, akit Ifj. Hegedûs Lóránt az Echo Tv-ben kérdõre volt. Még õ volt felháborodva, mikor megkérdezték tõle, hogy mégis hogy képzelik azt, amit tesznek ezzel a nemzettel. Felháborító, ugyanakkor szánalmas volt a cigány maffiavezér, Kolompár Orbán viselkedése is, amikor is õsi zászlónkat, az Árpád-sávos zászlót bemocskolta azzal, hogy úgymond „tisztára mosta”. Ugyan mitõl kellett õsi zászlónkat tisztára mosni? Hogy eme õsi szkítahun-magyar zászló alatt vonultak a mieink, a mi nemzetünk tagjai, s követeltek igazságot õsi nemzetünknek?! Nemzetünk végre felemelte tekintetét az Égre, hogy onnan kérjen isteni áldást ahhoz a harchoz, amit nemzetünk elkezdett 2006-ban. Hogy mit kezdett el? Az igazság kimondását, amikor már nem tûrte tovább, hogy gyalázzák hazáját, családját, s nincstelen földönfutóvá tegyék. Mert Magyarország nemesebbik része nem kér Palesztina sorsából, nem kér abból, hogy szolga legyen õsi földjén, Nimród büszke népe hittel harcol, és hittel hisz! Nem tûrhetõ, hogy azt a zászlót, mely Attila, majd Árpád seregeit jelképezte, nevetség tárgyává tegye egy alvilági maffiózó, aki még sajátjait is meglopta. Vajon akkor most mi is mossuk ki az õ zászlójukat, mert kolompárok és krasznai józsefek meneteltek alatta? Egy másik szakrális nemzeti jelképünknek is kijutott a gyalázásból. Igen. Megint a Turulon gúnyolódtak, azok, akik szerint a világ az õ 28

szolgájuk, s õk úgymond „kiválasztottak”. Történt ugyanis, hogy a magát metodista papnak tartó, Mózes-képû Iványi Gábor a chartás kartársak- elvtársak gyûlésén, a jobb sorsra érdemes Kossuth téren, úgymond beszédet tartott. Hogy a liberális süketelés mennyire tekinthetõ beszédnek, már megint más lapra tartozik. S bizony, ezen a „híres beszéden” a Turult „dülledszemû tojószárnyasnak” merészelte mondani. Hogy egy egész nemzetet sért meg vele, több ezer ember értékrendjét, már mit sem számít ennek az álpapnak. A lényeg, hogy õ most azt hiszi, valami „nagyot” alkotott, s „jól megmondta a magáét” a befogadó nemzetnek. Az ilyen liberális gyûlölködõt csak mélyen sajnálni lehet, mert még azt sem érdemli meg, hogy negatív érzelmeket pazaroljunk rá. Az õ szívének nyílván az Aranyborjú hamis csillogása a kedves, a hamis hit, az illúzió, hogy õk felette állnak az isteni jogrendnek! Téved! Elõbb utóbb neki is számot kell adnia mindazért, amit õsi nemzetünk ellen elkövetett. Úgy hírlik, szeptember 20.-a után most október 4.-én is provokáló tüntetést szervez a cionista hatalom. Ebbõl is látszik, hogy szabályszerûen vergõdnek, alig várják, hogy provokáljanak, s hogy ezzel el lehessen terelni a figyelmet a lényegrõl. Mirõl is? Az országunk rabláncra fûzésérõl, a cionista- zsidó bevándorlásról, cigánybûnözésrõl, mérhetetlen nagy szegénységrõl, a kilátástalan jövõrõl. Sajnos ehhez a tarka-magyar agyrémhez csatlakozott a parlamenti mûellenzék is, ennyit arról, hogy nekik mi a fontosabb. Egy percre se higgyük, hogy a nemzet sorsa érdekli õket... Ki kell állni végre saját magunkért. Ahogy azt már régebben megfogalmaztuk és most is megfogalmazzuk! Ki kell mondani, hogy az egész rendszer rossz! Nem elég csak azt mondani, „Gyurcsány takarodj!” Mondjuk együtt teli tüdõbõl, hogy meghallják ne csak a Dohány utcában, hanem Tel-Avivban és New Yorkban is, mondjuk és kiáltsuk együtt: „SZDSZ TAKARODJ! EZ ITT A MI HAZÁNK!” Legyünk minél többen október 23.-án Budapest utcáin, és mutassuk meg ezeknek, mi vagyunk itthon! Mindenkit várunk a MIÉP nemzeti rendezvényére, s bátorítunk mindenki minél több nemzeti rendezvényen való részvételre. MIÉP Ifjúsági Tagozat

jó ha figyelünk