Az első és utolsó lépés a szabadság felé MEDITÁCIÓS

MEDITÁCIÓ Az első és utolsó lépés a szabadság felé M E D I T Á C I Ó S

K É Z I K Ö N Y V

Copyright © 1988 Osho International Foundation, 1998 Amrita Publisher All rights reserved Originally published as Meditation: The First and Last Freedom Published by arrangement with Osho International Foundation, Bahnhofstr.52, 8001 Zürich, Switzerland

Magyar Kiadás © AMRITA Kiadó — 1998.

OSHO

BOOKS

Első kiadás ISBN 963 85397 8 X

Fordítás: Bors Katalin — 1998. A fordítást ellenőrizte: Sw Yogabeej, Ma Vimal Aloka Nyomdai előkészítés, tördelés: Lorencz János, WolfPress Kft. Nyomás: Lakatos Imre, Gödi PRINT Kft.

OSHO

MEDITÁCIÓ AZ ELSŐ ÉS UTOLSÓ LÉPÉS A SZABADSÁG FELÉ

Gyakorlati útmutató több mint 60 meditációs technikához

TARTALOM Előszó

VII

A könyv használatáról

X

A meditációról

2 2

Mi a meditáció? Éber figyelem, a meditáció lelke

6 A meditáció kivirágzik 6 A nagy csönd 7 Növekvő érzékenység 7 Szeretet: a meditáció illata 8 Együttérzés 8 Állandó öröm, ok nélkül 9 Intelligencia: a jelenben való reagálás képessége 9 Az egyedüllét: alaptermészeted 10 Valódi éned A meditáció tudománya

II

14 14 15 16 16 17 18 19

Módszerek és meditáció A technikák segítenek Kezdd erőfeszítéssel Ezek a módszerek egyszerűek Először értsd meg a technikát A megfelelő módszer azonnal hat Mikor kell elhagyni a technikát? A képzelőerő mint eszköz

21 21 21 22 22

Tanácsok kezdőknek Megfelelő körülmények Megfelelő hely Helyezkedj el kényelmesen Kezdd katarzissal

28 28 28 28

A szabadság irányelvei A három alapelv Légy játékos Légy türelmes

29 29 30 32 34 35

A meditációk

Ne az eredményt várd Ne ítéld el az öntudatlanság pillanatait A technikai eszközök segítenek ugyan, de nem juttatnak meditatív állapotba Nem az élményeid vagy A megfigyelő nem a szemtanú A meditáció egy fortély

41 A felébredés két erőteljes technikája 42 44 45 49 51

Dinamikus meditáció: katarzis és ünnep Útmutató a Dinamikus meditációhoz* Szüld meg önmagad Ne feledd: maradj szemtanú Kundalini meditáció*

53 Osho meditációs terápiái 54 56 58 59 60 61 62

A Misztikus Rózsa meditáció Útmutató a Misztikus Rózsához Néhány támpont Az Elme Nélkül meditáció Útmutató az Elme Nélkül meditációhoz Újjászületés meditáció Útmutató az Újjászületéshez

63 A tánc mint meditáció 63 65 66

Oldódj fel a táncban Nataradzs meditáció* Pörgés meditáció*

69 Bármi lehet meditáció 71 73 73 74 75

Futás, kocogás és úszás Nevetés meditáció Útmutató a Nevetés meditációhoz A nevető Buddha Dohányzás meditáció

79 Légzés - híd a meditációhoz 81 Vipasszana 85 A légzések közötti szünet figyelése 87 A légzések közötti szünet figyelése hétköznapi tevékenység közben III

89 91

A tudatos álom Az elme megtisztítása

93 95 98 99 104 106 107

A szív megnyitása A fejből a szívbe Ima meditáció* A nyugalom szíve Legyen szíved a középpontod Atisha szív meditációja Kezdd önmagaddal

111 113 114 116 122 124 125

A belső középpont Abdullah Az igazi forrás meglelése A ciklon középpontja Érezd, hogy vagy Ki vagyok én? A lét középpontja felé

129 131 134 136

Nézz befelé Belső látás Lásd az Egészet A belső kör

139 141 143 145 147

Meditációk a fényről Arany fény meditáció* A fény szíve Az éteri jelenlét Az áttetsző jelenvalóság

149 Meditációk a sötétségről 151 A belső sötétség 155 Hozd elő magadból a belső sötétséget 157 Az energia felfelé mozgatása 159 Az élet-energia felfelé áramlása 1. 166 Az élet-energia felfelé áramlása 2. 169 A hangtalan hang figyelése 171 Nadabrahma meditáció* 172 Nadabrahma pároknak IV

173 176 177 178 180 184

Aum Dévaváni meditáció* Útmutató a Dévavánihoz A zene mint meditáció A hang közepe A hang kezdete és vége

187 189 192 194 195 198

Fedezd fel a belső űrt Olvadj bele a tiszta égboltba Fogadj magadba mindent Meditáció a repülőgépen Érezd a dolgok hiányát Az üreges bambusznád

199 Oldódj föl a halálban 201 Oldódj föl a halálban 206 A halál ünneplése 209 211 212 213 216 219

Nézz a harmadik szemmel Gourishankar meditáció* Mandala meditáció** Keresd a szemtanút A leheletfinomságú érintés Nézd az orrod hegyét

225 Csak ülj 227 Zazen 229 A zen nevetése 233 Szerelembe emelkedni: társas kapcsolat a meditációban 238 A Szeretet-kör 240 Remegés a nemi aktus során 242 A Szeretet-kör egyedül Ami gátolja _a meditációt

2 4 6 A két akadály 246 Az ego 252 A fecsegő elme

V

258 Téveszmék 258 260

A meditáció nem koncentráció A meditáció nem önvizsgálat

263 Az elme trükkjei 263 263 264

Ne tévesszenek meg az élmények Az elme ismét megjelenhet Az elme becsaphat

Kérdések a mesterhez 268 272 276 279 283 286 288 293 297 302 306 302

Csak egy szemtanú képes igazán táncolni A liba sosem volt odabent! A megfigyelő a hegytetőn Hol hagytad a biciklidet? Csak egy 180°-os fordulat A hegytetőn minden út összefut A tudatosság ünneplése Hangolj rá a bizonytalanságra A tudatosság pillanatait számold Tedd a dolgokat egyszerűvé, amennyire csak lehet Szemtanúnak lenni annyi, mint magokat ültetni Elég csak éberen figyelni

316 Életrajz 321 OshoTour2000! 322 Osho Commune

* Létezik hozzá zenei háttér ** Magyarországon kapható hozzá zenei háttér

VI

ELŐSZÓ Osho, a megvilágosodott mester világméretű lázadást indít az emberi szabadság és a meditáció érdekében. Furcsa egy párosítás, gondolhatnánk. Mi köze a két dolognak egymáshoz? Pedig e szövevényes kapcsolat a kulcs annak megértéséhez, hogy milyen lehetőségeket tartogat az emberiség számára a jövő. A meditáció az az ajtó, amely feltárja a szeretet, a biza­ lom, a kreativitás képességeihez vezető utat. Osho szerint nincs másik ajtó, nincs másik út. Osho 1953 óta, miután elérte a megvilágosodást, előadásokat tartott tanítványoknak és szellemi útkere­ sőknek a világ nagy vallásos, misz­ tikus és ezoterikus hagyományairól. Beszédeit több mint hatszáz kötetben írták le. Ezekben számtalan ókori és kortárs misztikust elevenít meg, értelmezi és a jelen korra vonatkoz­ tatja a tanításaikban rejlő bölcses­ séget. Ez a kötet válogatás Osho sokéves, meditációval kapcsolatos felbecsül­ hetetlen értékű munkásságából. Olyan módszerek sokaságát tartal­ mazza, melyek segítségével felfedez­ hetjük mindazt, amit a mester így nevez: „Meditáció: az első és utolsó lépés a szabadság felé". Osho azt mondja: A meditáció nem új keletű dolog, hanem

velünk született adottság. Míg az. elme egy új dolog, addig a meditáció már eleve természetünkből fakad. Ez a ter­ mészetünk, ez maga a lényünk. Hogy lehetne így nehéz? Mi tesszük nehézzé a dolgot azzal, hogy olyasmi ellen küzdünk, amiről azt hisszük, korlátoz bennünket szabadságunkban, vagy olyasmit keresünk, amiről azt hisszük, hogy szabaddá tesz. Pedig elég volna önma­ gunkká válnunk, teljesen átadnunk magunkat a jelennek. Az emberek világszerte szabadulni próbálnak valamitől. Ez lehet egy zsémbes feleség, egy agresszív férj, egy zsarnoki szülő, vagy egy főnök, aki letöri alkotókészségünket. Jóma­ gam időnként a politikai elnyomás ellen küzdöttem, máskor meg terá­ piák hosszú sorozataival gyermekkori beidegződéseimtől igyekeztem meg­ szabadítani magamat. Ez a küzdelem nem tett szabaddá - csak egy reakció volt valamire, amiről azt gondoltam, korlátoz a szabadságomban. És a meditáció hozta szabadság nem is az a szabadság, ami arra irányul, hogy valamit szabadon megtehes­ sünk. Hányan ábrándozunk arról, hogy olyan helyzetbe vagy eszményi állapotba kerüljünk, melyben végre lazíthatunk és önmagunk lehetünk, mentesülve a mindennapi élet hajszá­ jától és a vele járó stressztől? Tapasz­ talataim azt mutatták, hogy a hőn áhí­ tott szabadság nem valamilyen raj­ tunk kívülálló dologtól függ. Tehát, mi az a szabadság, amire áhí­ tozunk? Osho ezt „spontán szabad­ s á g i n a k nevezte: itt és most élsz, pilVII

lanatról pillanatra, nem pedig a múlt nyomasztó emlékének, vagy a jövőről szőtt álmoknak a fogságában. A Mestert idézve: Ha eszel - csak egyél, légy az evés maga. Ha sétálsz - csak sétálj, legyél ott a cselekvésben. Ne szaladj előre, ne ugrán­ dozz ide-oda. Az elme folyton előre sza­ lad vagy hátul kullog. Maradj együtt a pillanattal. Bizonyára sokunk megtapasztalta már mindazt, amit Osho az elméről mond. Az elme folyton előre szalad, vagy hátul kullog, ám soha nincs ott a jelenben: örökké csapong. Csapongó elménk megfoszt a jelen-léttől s attól, hogy a maga teljességében éljük meg a valóságot. Hogyan élhetnénk teljes életet, ha elménk még akkor is a maga köreit futja, mialatt mi a napi teendőinket végezzük? Hogy mindezt jobban értsd, tehetsz egy egyszerű próbát. Tedd félre a könyvet néhány pillanatra, és hunyd be a szemed. Figyeld meg, meddig vagy képes így elüldögélni és élvezni ezt a tétlenséget, ellazultan hallgatni a külvilág zajait.

Akkor hát mit kezdjünk ezzel a zagy­ va fecsegéssel, ami elválaszt és meg­ foszt az élet értékes pillanataitól? Osho folyton arra buzdít bennünket, hogy meditáljunk. Azt mondja, hogy a zsivajgó elmét akarattal nem lehet leállítani, viszont ha rendszeresen meditálunk, a lárma elülhet, s végül teljesen abbamarad. A meditáció hatására az elméből hasznos eszköz lesz - ahelyett, hogy állandó fecsegésével rabságban tar­ tana. Mindamellett gyakran csak még jobban megkavar az a számtalan eltérő meditációs technika, amely többnyire zavaros, és nemigen egyeztethető össze a mai élettel. Osho fogta ezeket a technikákat, elkülönítette a hitelest a hamistól, kiragadta belőlük a lényeget, és ezzel kezünkbe adta a kulcsot egy olyan világ kapujához, amelyről nem is álmodtunk. Ez a kulcs az éber figyelem: önmagunk objektív figyelésének és természetes elfogadásának egyszerű és mégis elmélyült állapota. Osho ezt mondja:

Vélhetőleg nem túl soká. Talán egy perc, és agyad ismét beindul. Ha egy darabig csendben ülsz és figyeled a belső lármát, ugyancsak meglepődsz: észreveszed, hogy több különböző összefüggéstelen párbeszédet foly­ tatsz önmagaddal, melyeket ha valaki más szájából hallanál, azt hinnéd, megőrült. Ez az örökös zsivaj a szó szoros értelmében megfoszt bennünket az élettől, meggátol abban, hogy élvezzük mindazt, amit az élet egyegy pillanata számunkra tartogat.

Az éber figyelem egyszerűen egy tárgyi­ lagos, előítélet nélküli megfigyelés - ebben rejlik a meditáció titka.

VIII

Ez a dolog valójában olyannyira magától értetődő, hogy évekre kimaradt az életemből. Mi mindnyá­ jan azt hisszük, hogy tudjuk mi az a figyelem. Naphosszat figyeljük a vilá­ got magunk körül. Nézzük a tévét, nézzük a többi embert, figyeljük a ruházatukat, figyeljük a külsejüket, ám magunkat rendszerint nem

tanúnak nevezzük, és ez a meditáció figyeljük. És ha mégis, ezt általában kritikus szemmel tesszük. Észre­ egyedüli célja. élvezzétek a belső veszünk valamilyen nemkívánatos Induljátok befelé, dolgot önmagunkban, és azon kez­ égboltot. És ne feledjétek, hogy bármit dünk aggódni, vajon mit gondolnak láttok is, az nem ti vagytok. Lássatok bár majd a többiek. Az elmének ezektől a gondolatokat, ti nem gondolatok vagytok; belső monológjaitól többnyire pocsé­ lássátok bár érzéseiteket, ti nem az érzé­ kul érezzük magunkat. Ez nem éber seitek vagytok; lássátok bár álmaitokat, emlékeiteket, látomá­ figyelem. Osho a következőre figyel­ vágyaitokat, saitokat, ti nem ezek vagytok. Felejtsétek meztet: el mindazt, amit láttok. Akkor egy Ne csinálj semmit; csak légy szemtanú, napon eljő a nagy pillanat, a legszebb pil­ megfigyelő, néző, aki a távolból szemléli lanat az ember életében, amikor már az elmében zajló forgalmat - a felmerülő nem lesz mit elutasítanotok; minden gondolatokat, vágyakat, emlékeket, látvány eltűnt - és csak az maradt, aki álmokat, fantazmagóriákat. Légy külső lát. A tiszta égbolt az, aki lát. Ha ezt szemlélő, maradj tárgyilagos. nézz, tudod, akkor nem ismered a félelmet; ha figyelj, de ne ítélj, ne bírálj, ne mondd, se ezt tudod, akkor telve vagy szeretettel. azt hogy "Ez jó", se azt hogy "Ez rossz". Ha ezt tudod, akkor isten vagy, hal­ hatatlan vagy. A könyvben leírt meditációkból meg­ tapasztalod az éber figyelmet. Osho jelenlétében a folyamat önmagától indul el. Lesznek pillanatok, amikor csak ülsz és egyfajta belső csönddel hallgatod, érzed, figyeled, bármi történjék is. Ez a csönd olyan, akár a határtalan, tiszta égbolt, s mégis élet­ től vibrál. Osho otthona ez az ég, valódi énje pedig a csönd. Szavai szívet melengetőek, költészetében a tiszta égbolt dalol.

Ez a könyv meghívás belső égboltod felfedezésére. Osho iránti hálám és szeretetem szavakba nem önthető; csak könnyek tudják kifejezni, mit érzek. Szabadságra hívó szavát hallgatván kezdek ráébredni mindarra a szépre és jóra, amit az élet minden egyes pil­ lanata hozhat. Köszönet néked, Szeretett Mester. Sw Deva Vadud

Benső lényetek nem más, mint a belső égbolt. Felhők jönnek és mennek, bolygók születnek és tűnnek el, csillagok keletkeznek és hunynak ki, ám a belső égbolt mit sem változik: mindvégig érin­ tetlen, tündöklő és tiszta marad. Mi ezt a belső égboltot szaksinnak, vagyis szem­ IX

H

a útmutatóként használod ezt a könyvet a meditációhoz, nem kell az elejétől a végéig elolvasnod, mielőtt kipróbálnád valamelyik technikát. Légy spontán. Lapozd át az oldalakat, és válassz ki néhány olyan szakaszt vagy meditációt, amelyik a leginkább tet­ szik. Például lehet, hogy szíved szerint

A KÖNYV HASZNALATÁRÓL mindjárt a harmadik rész egyik meditá­ ciójával kezdenél, s még azelőtt belevágnál, hogy elolvastad az irányelveket. Ám csináld így, ha jólesik. Miután kiválasztottál egy meditációt, legalább három napig próbálgasd, s ha bevált, mélyülj el benne egyre jobban. A lényeg, hogy kísérletezz játékosan, és jól figyeld meg, hogy az adott meditá­ ció hozzájárul-e a fejlődésedhez szük­ séges örömhöz és érzékenységhez.

Meditálás zenére A zene és a meditáció nagyon jól összeülik. Osho erről egyszer a következőt mondta: Számomra a zene és a meditáció egyazon jelenség két alakja. Zene nélkül a medi­ tációból hiányzik valami; zene nélkül a meditáció száraz és unalmas. Meditáció nélkül pedig a zene csak zaj - har­ monikus, de mégis zaj. Meditáció nélkül a zene csak szórakoztat. A zenét és a meditációt egymáshoz kell hangolni. Ettől mindegyik új távlatot nyer. Ezáltal mindkettő gazdagabb lesz. X

Ezért készült zenés hanganyag sok aktív technikához, mint például a Dinamikushoz, a Kundalinihez, a Mandalához, a Nataradzshoz, a Dévavánihoz, az Imához, a Pörgéshez, az Arany fényhez, a Gourishankarhoz, és a Nadabrahmához.

A dőlt betűkkel szedett anyag A harmadik rész meditációinak zöme több megvilágosodott mester tanítá­ sain alapul, ideértve Buddhát, Patandzsalit és Sivát Indiából, Atishát és Tilopát Tibetből, valamint Lao-ce kínai mestert. Ahol Osho az ő ver­ seikből, azaz szutráikból idéz, a kiválasztott szemelvényt a mester nevével egyetemben dőlt betűkkel nyomtattuk. Végül van a könyvben néhány szemelvény - például a meditációk többségének rövid bevezetője -, melyek ugyan Osho tanításain alapul­ nak, de nem szó szerint idézzük őket. Hogy érzékeltessük a különbséget, ezeket ugyancsak dőlt betűkkel szedtük.

ELSŐ

RÉSZ

A MEDITÁCIÓRÓL

1

A

M E D I T Á C I Ó R Ó L

MI A MEDITÁCIÓ? Éber figyelem, a meditáció lelke A meditáció kaland, az emberi elme legmerészebb vállalkozása. Amikor meditálsz, egyszerűen csak vagy, nem csinálsz semmit - nincs cselekvés, nincs gondolat, nincsenek emóciók. Egyszerűen csak vagy, és ez nem más mint színtiszta öröm. De honnan ez az öröm, amikor pedig semmit sem csinálsz? Sehonnan, vagyis inkább mindenhon­ nan. Semmi kívülálló dolog nem okozza, hiszen a lét anyaga maga: öröm.

A

mikor egyáltalán nem csinálsz semmit - sem fizikai, sem szel­ lemi, sem más értelemben -, amikor minden cselekvés szünetel, és te egyszerűen csak vagy, csak létezel: ez a meditáció. Ezt nem lehet csinál­ ni, ezt nem lehet gyakorolni: ez vagy jön belülről, vagy nem. Ha bármikor időt tudsz szakítani arra, hogy csak légy - hagyj fel minden tevékenységgel. A gondolkodás is egyfajta tevékenység, a koncentráció is egyfajta tevékenység és az elmélkedés is az. Ha csak egy pilla­ natig nem csinálsz semmit, hanem csak a középpontodban vagy teljesen ellazultan, ez már meditáció. És ha egyszer már tudod a nyitját, akkor addig maradsz így, ameddig csak akarsz. Végül a napnak akár mind a huszonnégy óráját ebben az állapot­ ban töltheted. Ha egyszer kitapasztaltad, miként őrizheted meg lényed nyugalmát,

2

akkor lassan elkezdhetsz cselekedni ügyelve közben arra, hogy semmi se zökkentse ki lényedet ebből az állapotból. Ez a meditáció második része. Először megtanulsz csak lenni, azután megpróbálkozol apró teen­ dőkkel: felmosni a padlót, lezuhanyoz­ ni úgy, hogy közben végig a közép­ pontodban maradsz. Később majd bonyolultabb dolgokat is csinálhatsz. Például én beszélek hozzád, de medi­ tációm eközben zavartalan. Tovább beszélek, ám lényem középpontja még csak meg se rezzen: csönd és béke honol legbelül. Tehát a meditáció nem zárja ki a cse­ lekvést. Nem arról szól, hogy kivonulsz a pusztába. A meditációval új életforma jár: egyenesen a ciklon közepébe kerülsz. Életed tovább zaj­ lik, méghozzá sokkal intenzívebben több örömmel, több fénnyel, na­ gyobb éleslátással, nagyobb alkotó kedvvel. Mégis elfogulatlan leszel;

A

MEDITÁCIÓRÓL

megfigyelő aki a hegytetőről szemléli az alant zajló történéseket, Nem cselekvő vagy, hanem szemlélő. Ebben rejlik a meditáció titka: hogy szemlélővé válsz. A cselekvés a maga szintjén gondta­ lanul zajlik tovább: fát aprítasz, vizet húzol a kútból. Egyszerűbb és bonyo­ lultabb dolgokat egyaránt csinálhatsz. Csak egyvalamit nem szabad tenned: nem zökkenhetsz ki a középpontod­ ból. A tudatosság, az éber figyelem telje­ sen zavartalan kell hogy maradjon.

A

zsidó vallásnak van egy lázadó misztikus iskolája, amit úgy hív­ nak: hászidizmus. Alapítója, Baal Shem, rendkívüli ember volt. Estefelé lement a folyóhoz, és késő éjjel tért vissza. Ez volt a szokása, mivel a folyó partján éjszakánként nagy volt a nyu­ galom és a csend. Ő ott üldögélt tel­ jes tétlenségben, és figyelte önmagát, figyelte azt, aki figyel. Éjjelente útban hazafelé rendszeresen elhaladt egy gazdag kereskedő háza előtt, amit őrszem vigyázott.

A kapuban álló őrnek egy idő után feltűnt, hogy Baal Shem éjszakáróléjszakára mindig ugyanakkor jár erre. Egyik ilyen alkalommal az őr odalépett hozzá, és megszólította: - Bocsáss meg, hogy zavarlak, de nem tudom tovább magamban tartani a kíváncsiságom. Napok óta te jársz a fejemben. Mondd, mivel foglalkozol? Miért jársz esténként a folyóhoz? Többször is követtelek, de nem let­ tem okosabb; ott üldögélsz órákig a

parton, majd az éjszaka közepén visszatérsz. - Tudom, hogy többször is követtél, mert az éjszaka oly csöndes, hogy hal­ lani a lépések zaját. És tudom, hogy nap mint nap a kapu mögül lesel. De nem csak te vagy ám kíváncsi énrám, én ugyanúgy kíváncsi vagyok terád. Mondd, te mit csinálsz itt? - Hogy én mit csinálok? Egyszerű őrszem vagyok - felelte az őr. - Istenem! - kiáltott föl Baal Shem. Te megadtad a kulcsszót. Az én dol­ gom is ez volna. - Nem értem - nézett rá az őr kérdőn. - Ha te is őrszem volnál, akkor valamelyik házat vagy palotát kéne figyelned. Te mit figyelsz, amint ott üldögélsz a homokban? - Van azért egy kis különbség - ma­ gyarázta Baal Shem. - Te azt figyeled, nem próbál-e valaki kívülről behatolni a palotába. Én viszont egyszerűen ezt a megfigyelőt tartom szemmel. Hogy ki is ez a megfigyelő? Az én dolgom abból áll, hogy önmagamat figyelem. - Furcsa egy hivatás - mondta az őrszem. - És mondd, kitől kapsz ezért fizetést? - Ez akkora boldogság, akkora öröm, oly nagy kegy számomra. Így is busásan megtérül a fáradozásom. Csak egyetlen pillanat, és a világ min­ den kincsét silány szemétnek látom ehhez képest. - Különös - vakargatta fejét az őrszem. - Egész életemben figyeltem. Mégsem volt soha ilyen csodás élményben részem. Holnap éjjel 3

A

M E D I T Á C I Ó R Ó L

veled tartok. Tanulni szeretnék tőled. Figyelni már tudok; úgy tűnik, csak az irányon kell változtatnom: te másik irányba figyelsz. Egyetlen lépés választ el: másik irány­ ba kell tekintened, más dimenzióban kell gondolkodnod. Vagy kifelé fi­ gyelsz - vagy becsukod a szemed, és teljes tudatossággal a középpont felé fordulsz. Akkor elnyered a tudást, hi­ szen te magad vagy a tudó - te egy tiszta tudat vagy. Mindig is ott volt a figyelem, csak ezer és egy irányba for­ gácsoltad szét. Vond vissza figyel­ medet a külvilágról; irányítsd befelé, önmagadba, és máris hazaértél.

A

meditáció lényege, lelke, hogy megtanulsz figyelni. A varjú károg... s te fülelsz. Ez két dolog: objektum és szubjektum. De nem látod a megfigyelőt, aki egyszer­ re érzékeli a kettőt? Itt a varjú, itt van aki hallgatja, és van még valaki, aki mindkettőt figyeli. Az egész pofon egyszerű. Nézel egy fát: ott vagy te és ott van a fa is. De mondd csak, nem veszel észre még valamit? Azt, ahogy a fát nézed, és valaki benned figyeli, amint a fát nézed.

A

figyelem meditáció. Mindegy, hogy mit figyelsz. Nézheted a fákat, nézheted a folyót, nézheted a felhőket, nézheted a játszó gyere­ keket. A figyelem meditáció. Nem az számít, hogy mit nézel; nem a figyelem tárgya számít. Maga a tény, hogy figyelsz, hogy

4

tudatos és éber vagy - ez a meditáció. Ne feledd: a meditáció tudatosságot jelent. Bármit teszel is tudatosan, az meditáció. Nem a cselekvésen van á hangsúly, hanem azon, hogy miként cselekszel. A séta lehet meditáció, ha éberen sétálsz. Az ülés lehet meditáció, ha éberen ülsz. A madarak trillájának hallgatása lehet meditáció, ha tuda­ tosan hallgatod. Elméd belső hang­ jainak figyelése lehet meditáció, ha közben éber és tudatos maradsz. A lényeg az, hogy ne légy alvajáró. Akkor bármit is csinálsz, az meditáció.

A

tudatosság útján tett első lépés, hogy éberen figyeled a tested. Apránként minden mozdulatról, a legkisebb mozgásról is tudni fogsz. S ahogy egyre tudatosabbá válsz, csoda történik: dolgok, amiket azelőtt tet­ tél, egyszerűen eltűnnek. A tested lazább lesz, működése összehangol­ tabb. Mélységes csönd tölti el még a testedet is. Lágy muzsika vibrál a sejt­ jeidben. A második lépés, hogy tudatossá válsz a gondolataidra. Ugyanaz a teendő a gondolatokkal. Ezek nem olyan kézzelfoghatók, mint a test, és persze veszélyesebbek is. S ha tudatossá váltál a gondolataidra, csodálkozni fogsz azon, ami legbelül zajlik. Ha sorra lejegyzed a belső történéseket, nagyon meg fogsz lepődni. El sem hiszed majd, hogy ez történik veled. Aztán, ha tíz perc múlva elolvasod, amit írtál, úgy fogod találni, hogy elméd teljesen elborult. Mivel nem vagyunk tudatosak, ez az egész őrület

A

M E D I T Á C I Ó R Ó L

a felszín alatt munkál. Kihat mindar­ ra amit teszel, kihat mindarra, amit nem teszel; kihat mindenre. Végered­ ményben az egész életedet meghatá­ rozza. Úgyhogy ezzel az őrülettel kell valamit csinálni. És a tudatosságban az a csodálatos, hogy fölösleges bár­ mit is tenned azonkívül, hogy tuda­ tossá válsz. Azzal, hogy éberen figyeled, máris változik a dolog. Lassacskán eltűnik belőled az őrült, a gondolatok egy bizonyos alakzatba rendeződnek már nem olyan zavarosak, már-már összefüggő egészet alkotnak. És aztán még inkább elmélyül a belső csend. S amint tested és elméd lecsendesedik, észreveszed, hogy ezek működése is összehangolt. Híd köti össze őket. Már nem különböző irányba futnak, nem más-más ló hátán ülnek. Első ízben jön létre összhang a test és az elme között, és ez az összhang nagy­ ban elősegíti a harmadik lépés megtételét; azt, hogy tudatossá válj az érzéseidre, az érzelmeidre és a hangu­ lataidra. Ez a legfinomabb réteg s egyúttal a legproblémásabb is, de ha képes vagy tudatosan viszonyulni a gondola­ tokhoz, akkor ez csak egy újabb lépés. Egy fokkal nagyobb tudatossággal kezded nyomon követni hangulatai­ dat, érzéseidet és érzelmeidet. Ha

pedig egyszer tudatába kerülsz ennek a háromnak, akkor ezek egyetlen jelenséggé olvadnak össze. És miután a háromból egy lett - tökéletesen együttműködik, dallama együtt lük­ tet: egyetlen zenekarrá vált -, következik a negyedik lépés. De ez már tőled független. Önmagától megy végbe. Ajándék. Azok jutalma, akik végigcsinálták az előző három lépést. A negyedik lépés a végső tudatosság, amely fölébreszt. Az ember tudatossá válik a saját tudatosságára. Így lesz valakiből buddha, felébredett, megvilágosodott. És csak az ébredés után ismerheti meg az ember az üdvösséget. A test élvez, az elme boldog, a szív örül; a három együtt üdvözül; ez az üdvösség a keresés célja, a szannyász célja - a tudatosság pedig a hozzá vezető út.

A

lényeg az, hogy éber maradsz, hogy figyelmed nem lankad, hogy egyre csak figyelsz és figyelsz és figyelsz. És amint egyre rendület­ lenebb, állhatatosabb és kitartóbb vagy a figyelésben, szép lassan végbe­ megy az átalakulás. A dolgok, melyeket eddig figyeltél, eltűnnek. Első ízben történik meg, hogy magá­ ból a megfigyelőből megfigyelt lesz. Hazaérkeztél.

5

A

M E D I T Á C I Ó R Ó L

A MEDITÁCIÓ KIVIRÁGZIK A meditáció nem egy indiai módszer; még csak nem is egy technika. Nem sajátítható el. Ez egy felnövekedés: a teljes lényed felnövekedése. A meditáció nem olyasvalami, amit mostani önmagadhoz hozzáadhatsz. Nem gyarapíthatod vele a tudásodat; csak akkor kerülhet a birtokodba, ha alapvetően átalakulsz, megváltozol. A meditáció kivirágzás, felnövekedés. Csak a teljes egész növekedhet. A növekedés nem valamilyen többlet. Ahogy a szeretet, úgy ez sem adható hozzád. Belőled, a magad teljességéből bontakozik ki. Fel kell nőnöd a meditációhoz.

A nagy csönd

A

csöndet rendszerint úgy értel­ mezzük, mint valami negatívu­ mot, mint ürességet, mint a hang, a lárma hiányát. Ez a hibás felfogás azért terjedt el, mert csak kevés ember tapasztalta meg eddig az igazi csöndet. Amit ők csöndként éltek meg, az a zajtalanság. Pedig a csönd egy telje­ sen más jelenség. A csönd végtelenül pozitív. A csönd tartalom, nem pedig űr. A csönd olyan zenével van csor­ dultig tele, amit azelőtt sosem hallot­ tál, olyan illattal, amit még sosem éreztél, olyan fénnyel, melyet csak egy belső szemmel láthatsz. A csönd nem valamilyen fiktív dolog; a csönd valóság, méghozzá az a fajta

6

valóság, ami eredendően bennünk van - de mi sosem figyelünk befelé. Benső világodnak megvan a maga sajátos íze, a maga sajátos illata, a maga sajátos fénye. És ez a világ végtelenül csöndes, mérhetetlenül csöndes, határtalanul csöndes. Itt soha nem volt lárma, és soha nem is lesz. Ide nem j u t n a k el a szavak - te viszont eljutsz. Létezésed magja egyúttal egy ciklon közepe. Bármi történjék is az örvény szélén, az nincs kihatással a közép­ pontra. Ez örökkévaló csönd: napok jönnek-mennek, telnek-múlnak az évek, korszakok jönnek és tűnnek tova. Életek jönnek-mennek, ám lé­ nyed örök csöndje teljesen ugyanaz marad - ugyanaz a hangtalan zene, ugyanaz az isteni illat, ugyanaz a halált és időt legyőző transzcendencia.

A

M E D I T Á C I Ó R Ó L

Ez nem a te csönded. Ez te vagy. Ez a csönd nincs a birtokodban; a csönd birtokol téged, s ebben rejlik a dolog nagyszerűsége. Még csak te sem vagy ott, hiszen még a jelenléted is zavaró lenne. Oly mélységes a csönd, hogy nincs ott senki, még te sem vagy ott. És ez a csönd igazságot, szeretetet és ezernyi más áldást hoz rád.

Növekvő érzékenység

A

meditáció egyre érzékenyebbé tesz, erősíti a nagy egészhez való tartozásod tudatát. Ez a mi világunk ezek a csillagok a mieink, mi nem ide­ genek vagyunk itt. A léthez tar­ tozunk. A része vagyunk, a szíve vagyunk a létezésnek. A meditációtól olyannyira érzé­ kennyé válsz, hogy még a legkisebb fűszálat is roppant fontosnak tekin­ ted. Érzékenységed világossá teszi számodra, hogy ez a fűszál épp olyan fontos a létezés szempontjából, mint a legnagyobb csillag; e nélkül a kis fűszál nélkül a lét kevesebb volna, mint vele. Ez a kis fűszál egyedi, pótolhatatlan, nincs belőle még egy. És ez a meditáció hozta érzékenység új barátságokat hoz a számodra barátságot a fákkal, a madarakkal, az állatokkal, a hegyekkel, a folyókkal, az óceánokkal, a csillagokkal. Az élet tartalmasabb lesz, ahogy nő a szeretet, ahogy nő az együttérzés.

Szeretet: a meditáció illata

A

ki rendszeresen meditál, azt előbb-utóbb elönti a szeretet. Ha mély odaadással végzed a meditációt, előbb-utóbb érzed növekedni magad­ ban azt a végtelen szeretetet, amit ez ideig nem ismertél. Lényed új tar­ talommal gazdagodik, egy újabb ajtó tárul fel előtted. A szeretet eleven lángja lettél, amiből juttatni akarsz másoknak is.

Ha mély odaadással szeretsz, idővel látni fogod, hogy szereteted egyre meditatívabb. Eddig soha nem tapasztalt csönd és nyugalom áraszt el. A gondolatok lassan eltűnnek, s megjelennek a rések, a csöndek. Megérinted saját mélységedet. A szeretet meditatívvá tesz és a medi­ táció szeretetteljessé tesz, ha jó irány­ ban haladsz. Olyan szeretetre van szükséged, amely a meditációból származik, nem pedig az elméből. Én mindig erről a szeretetről beszélek. Világszerte párok milliói tesznek úgy, mintha ott volna köztük a szeretet. Ők egy látszat világban élnek. Hogy is lehetnének így boldogok? Tartani kell a látszatot, és ez sok energiát fölemészt. Egy megjátszott szeretet­ től akarnak kapni valamit, ami persze nem vezet sehová. Innen a csaló­ dottság, innen az unalom, innen az örökös csatározás, küzdelem a szerelmesek között. Mindketten olyasmit próbálnak csinálni, amire esély sincs: szerelmüket igyekeznek 7

A

M E D I T Á C I Ó R Ó L

tartósítani. De az nem tarthat örökké. Az ötlet az elméből pattant ki, az elme pedig képtelen időtálló dolgok létrehozására. Először kezdj meditálni, mert a szeretet a meditációból fakad - a szeretet a meditáció illata. A meditá­ ció a virág, az ezerszirmú lótusz. Hagyd kinyílni. Engedd magad a füg­ gőleges - az elmén és időn kívüliség irányába vitetni vele, s akkor egyszer­ re ott az illat, ott a szeretet. Ez a szeretet örök, ez a szeretet feltétlen. Már nem egyetlen személyre irányul, nem is irányulhat egy konkrét sze­ mélyre. Ez nem egy kapcsolat, hanem inkább egy rád jellemző tulajdonság. Nincs köze a másikhoz. Szeretsz, magad vagy a szeretet: és ez a szeretet már örök. Ez a te illatod. Ez az illat lengi körül Buddhát, lengi körül Zarathustrát, Jézust. Ez egy teljesen másféle szeretet, minőségében más.

fény kiárad. Ez az együttérzés a leg­ nagyszerűbb jelenség. A szex. állatias, a szerelem emberi, az együttérzés pedig istentől való. A szex fizikai, a szerelem pszihikai, az együttérzés spirituális jelenség.

Állandó öröm, ok nélkül

M

inden különösebb ok nélkül egyszerre örülni kezdesz. A mindennapi életben akkor örülsz, ha erre okod van. Megismerkedsz egy gyönyörű nővel, és örülsz; vagy megkaptad a pénzt, amire régóta vár­ tál, és örülsz; vagy megvetted álmaid házát egy csodás kerttel, és örülsz. Ám ezek az örömök nem tartósak. Ezek csak pillanatnyi örömök, nem tarthatnak örökké. Valami előbbutóbb biztosan megzavarja örömödet. Ha örömödet külső dolog okozza, az el fog múlni, csak ideig-óráig tarthat. Az öröm elillan, s te mélységes bána­ tot érzel. Örömre üröm. Ám létezik Együttérzés egy másfajta öröm is, amely egyúttal uddha definíciója szerint az jó visszajelzés is: egyszer csak minden együttérzés egyenlő „szeretet különösebb ok nélkül örülni kezdesz. plusz meditáció"-val. Amikor Magad sem tudod, minek örülsz. Ha szereteted nem pusztán a másik iránti valaki megkérdi, „Mondd, minek vágy, amikor szereteted nem csak örülsz?", te nem tudsz felelni. szükséglet, hanem inkább adni akarsz,. „Fogalmam sincs, minek örülök. amikor szereteted nem egy koldus Nincs rá okom. Egyszerűen csak hanem egy császár szerelme, ha nem örülök." Ezt az örömöt semmi sem vársz érte cserébe semmit, hanem zavarhatja meg. Most bármi történ­ egyszerűen csak adsz - magának az jék, az öröm megmarad. Éjjel-nappal adásnak a tiszta öröméért -, akkor ott lesz veled. Lehetsz fiatal, lehetsz tedd hozzá ehhez a meditációt, és a öreg, lehetsz eleven, lehetsz félholt tiszta illat megjelenik, a börtönbe zárt az öröm mindig ott lesz. Amikor

B

8

A

M E D I T Á C I Ó R Ó L

igyekszik elfojtani. Komoly akadályo­ kat gördített az útjába. Kínai Nagy­ falakat épített köréd; börtönbe zárt. Intelligencia kell ahhoz, hogy ki­ szabadulhass az összes börtönből - és hogy többé ne kerülj be. Az intelliIntelligencia: a jelenben való gencia a meditációval fedezhető fel, mert az összes börtön az elmédben reagálás képessége létezik; a lényedhez szerencsére nem z intelligencia egyszerűen a tudnak hozzáférkőzni. A lényedet jelenben való reagálás képességét nem tudják beszennyezni, csak az jelenti, hiszen az élet szakadatlan vál­ elmédet - kizárólag az elmédre tozás. Résen kell lenned, és látnod tudnak rátelepedni. Ha sikerül ki­ kell, hogy mit akar tőled az élet, hogy szabadulnod az elme fogságából, mit vár tőled egy adott helyzet. Az mindjárt megszabadulsz a keresztény­ intelligens ember mindig az adott, ségtől, a hinduizmustól, a dzsainizhelyzetnek megfelelően viselkedik, mustól, a buddhizmustól és az összes míg az ostoba a készen kapott sémák többi maszlagtól. Végre pontot tehetsz alapján. Hogy ezek a sémák Buddhá­ ennek a vallási őrületnek a végére. tól, Krisztustól, vagy Krisnától szár­ És amikor kikerülsz az elméből, maznak-e, tökmindegy. Az ostoba kívülről figyeled, tudatossággal körbe veszi magát szent iratokkal; egyszeriben szemtanú leszel, intelli­ nem mer saját magára hagyatkozni. gens lény. Felfedezted intelligenciá­ Az intelligens ember a saját meglátá­ dat. Visszacsináltad azt, amit a tár­ sadalom tett veled. Kiküszöbölted a saira hagyatkozik; saját lényében bízik. Ő szereti és tiszteli önmagát. hibát, leleplezted a papok és a poli­ tikusok összeesküvését. Kijutottál, Az ostoba ember másokat tisztel. Az intelligencia újra felfedezhető. szabad ember vagy. Sőt mi több, élet­ Erre az egyetlen módszer a meditá­ edben először egy igazi ember, egy ció. A meditáció csak egy dolgot tesz: eredeti ember vagy. Most tiéd az lerombolja az összes korlátot, amit a egész égbolt. társadalom azért állított fel, hogy Az intelligencia felszabadít, az intelli­ megfosszon az intelligenciádtól. A gencia spontánná tesz. meditáció eltávolítja az útból a gáta­ kat. Rombolva épít: eltávolítja a szik­ Az egyedüllét: lákat, melyek eltorlaszolják vizeid szabad folyását, és nem hagyják, hogy alaptermészeted forrásaid frissen, élőn pezsegjenek. z egyedüllét egy virág, egy lótusz, Mindenkiben ott rejlik a nagy lehető­ mely szívedben bontogatja szir­ ség, amit a társadalom csírájában mait. Az egyedüllét pozitív, az

olyan örömre lelsz, ami állandó - a körülmények változnak, de az érzés megmarad - akkor ez minden bizon­ nyal azt jelenti, hogy közeledsz a buddha-állapothoz.

A

A

9

A

M E D I T Á C I Ó R Ó L

egyedüllét egészséges. Egyszerűen csak örülsz annak, hogy magadban lehetsz, örülsz annak, hogy van saját tered. A meditáció azt jelenti: áldás az egyedüllétben. Az ember akkor él igazán, amikor képessé válik erre, amikor többé nem függ senkitől, semmilyen helyzettől, semmilyen körülménytől. S mivel ez a dolog a sajátja, reggel és este, nappal és éjszaka, fiatalon és öregen, egészségesen és betegen egyaránt az övé marad. Életében és halálában is ott lesz, mert ez nem egy külső történés. Ez a dolog belülről fakad. Így születtél, ez alaptermészeted. A belső utazás az abszolút egyedüllét felé vezető utazás; ide senkit sem vihetsz magaddal. Nem oszthatod meg belső központodat senkivel, még a kedveseddel sem. Ilyen a dolgok természete. Ez ellen nincs mit tenni. Amint belépsz, megszűnik minden kapcsolat a külvilággal; az összes híd megszakad. Valójában az egész világ eltűnik. Ezért mondták a misztikusok a világról, hogy csak illúzió, májá. Nem mintha nem létezne, de a meditáló számára, aki befelé fordul, csaknem olyan, mintha nem volna. Oly mély­ séges a csönd; zaj nem törheti meg. Oly mély az egyedüllét, hogy bátorság kell hozzá. Ám ebből az egyedüllétből üdvösség fakad. Ez az egyedüllét vezet Istenhez. Nincs másik út; sohasem volt és soha nem is lesz.

10

Ünnepeld az egyedüllétet, ünnepeld a tiszta teret, és mennyei dallam hang­ zik fel a szívedben. A tudatosság dal­ lama lesz ez, a meditáció dallama. Szabad madár dala lesz, mely a távol­ ból szól - nem egy bizonyos valaki­ hez, hanem csak szól, mert a szív telve van és szólni akar, mert a felhő csor­ dultig van és esni akar, mert a bimbó pattanásig feszül, és a szirmok szét­ nyílnak és az illat kiárad a mindenségbe. Hagyd egyedülléted tánccá válni.

Valódi éned A meditáció nem más, mint eszköz, amely megismertet valódi éned­ del - amit nem te hoztál létre, amit nem neked kell létrehoznod, ami már eleve adott. Vele születtél. Te ez vagy! Csak fel kell fedezned. Ha másként nem megy, vagy ha a társadalom nem hagyja érvényesülni... márpedig egyetlen társadalom sem hagyja, mert a valódi én veszélyes: veszélyes az államvallásra, veszélyes magára az államra, veszélyes a tömegre, veszé­ lyes a hagyományra nézve - hiszen ha az ember egyszer megismeri valódi énjét, akkor egyéniséggé válik. Ekkor már nem hat rá. a tömegpszichózis, nem dől be a babonáknak, nem lehet kihasználni, s nem lehet az orránal fogva vezetni, nem lehet ideoda ugráltatni. A saját fénye vezeti, a saját belső hangja után megy. Élete határtalanul szép és teljes lesz. Ám a társadalom épp ettől tart.

A

M E D I T Á C I Ó R Ó L

z integrált személy egyéniséggé válik, a társadalomnak pedig az az érdeke, hogy ne legyél egyéniség. A társadalom arra tanít, hogy egyéniség helyett személyiség légy. A „szemé­ lyiség" szó némi magyarázatot kíván. Az angol „personality" szó töve a latin persona, ami maszkot jelent. A tár­ sadalom hamis képet nyújt arról, hogy ki vagy; egy maszkot, egy játékszert ad a kezedbe, te pedig életed végéig ragaszkodsz ehhez a játékszerhez. Ahogy én látom, szinte minden ember pályát tévesztett. Az a személy, aki egy rendkívül boldog orvos lehetett volna, most festő, az a sze­ mély pedig, aki egy rendkívül boldog

A

festő lehetett volna, most orvos. Mintha senki sem a megfelelő helyen lenne. Ezért olyan nagy a káosz az egész társadalomban. Az egyént mások irányítják, és nem a saját megérzései. A meditáció segítségével kifejleszt­ heted saját intuitív képességeidet. Közben kikristályosodik előtted, mi az ami kielégít majd, mi az amitől kiteljesedhetsz. S bármi legyen is az, ez egyénenként változik - ez az „egyéniség" szó jelentése: minden ember egyedi. S egyediséged keresése, kutatása az egyik legizgal­ masabb vállalkozás, az egyik leg­ nagyobb kaland.

11

M Á S O D I K

RÉSZ

A MEDITÁCIÓ TUDOMÁNYA

13

A

M E D I T Á C I Ó

T U D O M Á N Y A

MÓDSZEREK ÉS MEDITÁCIÓ A technikák segítenek A technikák azért hatékonyak, mert gyakorlati tapasztalatok alapján dolgozták ki őket. Megkímélnek a fölösleges utánjárástól, a szükségtelen keresgéléstől. Ha egyetlen technikát sem ismersz, csak nagy sokára érsz el eredményt.

H

a van egy mestered, vagy ismersz néhány bevált technikát, ezzel sok időt, fáradsá­ got és energiát megspórolhatsz. És olykor másodpercek törtrésze alatt annyit fejlődhetsz, amennyit egyéb­ ként még több életen keresztül sem volnál képes fejlődni. Ha a megfelelő technikát alkalmazzuk, a fejlődés rob­ banásszerű lehet. És ezeket a tech­ nikákat hosszú évezredek alatt kísér­ letezték ki. Nem egyetlen személy találta ki őket, hanem útkeresők sokasága, és itt csak a letisztult lényeget kapod.

Mindenképp célba jutsz, mert az életenergia mindaddig áramlik benned, míg el nem éri azt a pontot, ahol már mindenféle mozgás lehe­ tetlen; a tetőpontig megy el. Ezért van az, hogy az ember folyton újra születik. Magadtól is célba érsz, de, ekkor nagyon, nagyon hosszú utat 14

kell megtenned, maga az út pedig borzasztóan unalmas és fárasztó lesz. Bármelyik technika segíthet, de ezek valójában nem meditációk; ezek csak tapogatódzások a sötétben. És egy­ szer, amikor egyik nap éppen valami­ vel foglalatoskodsz, egyszer csak hirtelen megfigyelővé válsz. Ha a Dinamikus, a Kundalini vagy a Pörgés meditációt végzed, lesz egy nap, amikor a meditáció tovább zajlik, de te már nem teszel semmit. Csöndben ülsz és a háttérből figyelsz - ezen a napon a meditáció megtörtént; ettől a naptól fogva a technika már nem segítő vagy gátló tényező. Tetszés szerint élvezheted, mint egy sima gyakorlatot. Bizonyos szempontból erőt ad, de erre most nincs szükség - az igazi meditáció mar megtörtént. A meditáció figyelem. Meditálni annyi, mint megfigyelővé

A

M E D I T Á C I Ó

válni. A meditáció korántsem egy technika. Ez a kijelentés össze­ zavarhat téged, mert én rengeteg technikát ismertetek. Végső soron a meditáció nem egy technika: a medi­ táció értés, tudatosság. De szükséged van a technikákra, mert a végső tudás nagyon távol van még tőled. Mélyen elrejtve benned van, de mégis nagyon messze van tőled. Ebben a pillanatban elérhetnéd, de mégsem fogod elérni, mert az elméd tovább csapong. Ebben a pillanatban mindez lehetséges, és mégis lehetetlen. A technikák áthi­ dalják a szakadékot; csakis arra valók, hogy ezt megtegyék. Úgyhogy eleinte a technikák még meditációként működnek; de a végén majd nevetsz - a technika nem a meditáció. A meditáció lényed egy teljesen más minősége - semmihez nem fogható. De ez csak a legvégén lesz így. Ne gondold, hogy már az elején így van, mert akkor a szakadék örökre ottmarad.

Kezdd erőfeszítéssel

M

inden meditációs technika cse­ lekvés, hiszen azt sugallja, hogy tégy valamit - még csöndben med­ itálni is cselekvés; még nyugodtan ülni is cselekvés; még semmit nem csinálni is egyfajta cselekvés. Úgy­ hogy a felszínről nézve az összes ilyen technika cselekvés. Ám mélyebb értelemben nem az, mert ha helyesen végzed, a cselekvés eltűnik. Csak kezdetben tűnik a meditáció

T U D O M Á N Y A

erőfeszítésnek. Ha sikerül, az erőlködés megszűnik, és az egész dolog spontánná és fesztelenné válik. Ha sikerrel végzed, már nem cse­ lekvés. Akkor már fölösleges erőlköd­ nöd; olyanná válik az egész, akár a légzés: egyszerűen csak ott lesz. Ám kezdetben muszáj erőlködni, mert az elme nem képes olyasmire, ami ne járna erőfeszítéssel. Ha azt mondod neki, hogy legyen könnyed, az egész dolog képtelenségnek látszik. A zen buddhizmusban, ahol nagy hangsúlyt fektetnek az erőfeszítés­ nélküliségre, a mester azt mondja a tanítványnak: „Csak ülj. Ne csinálj semmit." És a tanítvány próbálkozik. És persze mi mást tehetnél, mint hogy próbálkozol? Kezdetben ott lesz az erőfeszítés, ott lesz a cselekvés - de csak kezdetben, mint szükséges rossz. Állandóan emlékezned kell, hogy ezen túl kell lépni. El kell jönnie a pillanatnak, amikor már nem teszel semmit a meditációval; egyszerűen csak jelen vagy, és az megtörténik. Csak ülsz vagy állsz, és az megtörténik. Nem teszel semmit, csak figyelsz, és a dolog végbemegy. Ezek a technikák azért vannak, hogy a segítségükkel eljuss az erőfeszítés­ nélküliség pillanatához. A belső áta­ lakulás, a felismerés nem mehet végbe erőlködéssel, mert az erőlködés egyfajta feszültség, egyfajta görcs. Ha erőlködsz, nem tudsz teljesen laza lenni; az erőlködés korlátoz. Ha mindezt észben tartod, idővel képes leszel elhagyni az erőfeszítést. 15

A

M E D I T Á C I Ó

Ezek a módszerek egyszerűek

M

inden módszert, amit itt tárgyal­ ni fogunk, olyasvalaki ismer­ tette, aki megtalálta önmagát. Ezt ne feledd. Ezek a technikák túl egy­ szerűnek tűnnek majd, és tényleg azok is. Az elmét nem vonzzák a túl egy­ szerű dolgok. Mert ha a technikák olyan egyszerűek, és a végcél olyan kö­ zel van, ha máris célba érsz és mindjárt otthon vagy, akkor nevetségesnek látod magad. De akkor meg miért véted el a dolgot? Ahelyett, hogy az egód ostobaságán nevetnél, arra gon­ dolsz majd, hogy az ilyesfajta egyszerű módszerek úgysem segítenek. Persze így becsapod magad. Az elméd azt súgja, hogy ezek az egyszerű mód­ szerek nem lehetnek a hasznodra hogy olyannyira egyszerűek, hogy mit sem lehet velük elérni. „Hogyan használhatnék ilyen egyszerű módsz­ ereket ahhoz, hogy elérjem az Istenit, hogy elérjem az Abszolútat, a Végsőt. Hogyan lehetnének ezek a hasznom­ ra?" Az egód azt mondja majd, hogy ezek a módszerek úgysem használnak. Egy dolgot azonban jegyezz meg - az egót mindig a problémás dolgok érdeklik, mert amikor valami prob­ lémás, akkor ott a kihívás. Ha le tudod győzni a nehézséget, az egód elégedett lesz. Az egót sosem vonzzák az egyszerű dolgok - soha! Ha kihívás elé akarod állítani az egót, akkor valamilyen nehézséget kell találnod. Ha a feladat könnyű, akkor nincs vonzerő, mert még ha meg is oldod,

16

T U D O M Á N Y A

az ego nem elégül ki. Először is, nem volt mit legyőzni: a dolog túlságosan egyszerű volt. Az ego nehézségek után áhítozik; néhány legyőzendő akadályra, néhány meghódítandó csúcsra. S minél magasabb a csúcs, annál nagyobb megkönnyebbülést érez utána. Mivel ezek a technikák olyan egy­ szerűek, nem fognak tetszeni az elmédnek. Jegyezd meg, hogy ami tetszik az egónak, az sosem szolgálja szellemi fejlődésedet. Ezek a technikák olyan egyszerűek, hogy bármikor ha elhatározod magad, mindent elérhetsz velük, amit az ember tudatossággal csak elérhet.

Először értsd meg a technikát

H

allottam egy történetet egy idős orvosról. Egy nap az asszisztense fölhívta, mert nagy bajban volt: a páciense fuldoklott; megakadt a torkán egy biliárdgolyó, és az asszisztens nem tudta, mit csináljon. Úgyhogy megkérdezte az idős orvost: - Mi a teendő ilyenkor? Az orvos ezt válaszolta: - Csiklandozza meg a beteget egy tol­ lal. Néhány perc múlva az asszisztens ismét telefonált. Örömtől ujjongó hangon mondta: - Remekül bevált a módszere! A beteg nevetni kezdett, és kiköpte a golyót. Elárulná, hol tanulta ezt a ragyogó technikát?

A

M E D I T Á C I Ó

Mire az öreg: - Most találtam ki. Mindig is azt val­ lottam: ha nem tudod, mitévő légy, csinálj valamit. De ami a meditációt illeti, ez az elmélet nem fog működni. Ha nem tudod, mit csinálj, inkább ne csinálj semmit. Az elme nagyon bonyolult, összetett és érzékeny. Ha nem tudod, mit csinálj, jobb ha nem csinálsz sem­ mit, mert bármit teszel is tudatlanul, csak még bonyolultabbá teszed a problémát. Nemhogy megoldanád, de lépésed végzetes is lehet, akár életveszélybe is kerülhetsz. Ha semmit nem tudsz az elméről... És igazából semmit nem tudsz róla. Az elme csak egy üres szó. Nem vagy tisztában az összetettségével. Az elme a legösszetettebb dolog a világon; bonyolultságban nincs hozzá fogható. És az elme egyben a legérzékenyebb. Tönkre is teheted, maradandó károsodást okozhatsz benne. Ezek a technikák elmélyült tudáson alapul­ nak, az emberi elme igen mély ismeretén. Mindegyik technika hosszas kísérletezés eredménye. Úgyhogy jegyezd meg: ne csinálj semmit magadtól, és ne vegyíts össze két különböző technikát, mert másként működnek, másként hatnak, más-más alapjuk van. Ugyanoda vezetnek, de teljesen eltérő a működési elvük. Sőt, olykor szöges ellentétben állnak egymással. Tehát ne keverd a technikákat. Valójában ne keverj semmit semmivel. Használd a technikát a leírtak szerint. Ne módosítsd, ne fejleszd - mert

T U D O M Á N Y A

úgysem tudod továbbfejleszteni őket, és a legkisebb változtatás is súlyos következménnyel járhat. S mielőtt alkalmazni kezdenél egy újabb technikát, győződj meg róla, hogy tényleg megértetted-e. Ha zavart érzel, és nem igazán tudod hová tenni, inkább ne is csináld, mert mindegyik technika arra szolgál, hogy forradalmi változásokat idézzen elő benned. Először próbáld meg helyesen értelmezni az adott technikát. Amikor megértetted, akkor próbáld ki. És ne valld a magadénak az öreg doktor nézetét, miszerint „ha nem tudod mit csinálj - csinálj valamit". Nem, ne csinálj semmit. A nem­ cselekvés sokkal hatásosabb.

A megfelelő módszer azonnal hat

A

mikor a megfelelő módszerrel próbálkozol, az mindjárt hat. Úgyhogy folytatnám a módszerek ismertetését - minden napra jut belőlük. Próbáld ki őket. Fogd fel a dolgot játéknak: menj haza, és kísér­ letezz kedvedre. Valahányszor a megfelelő módszerrel találkozol, az mindjárt hat. Valami felrobban benned, és te tudod: „Ez a nekem való módszer!" De törekedned kell, és egy napon majd lehet hogy meglepődsz, amikor az egyik módszer hirtelen magával ragad. Tapasztalatom szerint játék közben az elme nyitottabb. Amikor komoly vagy, az elméd nem olyan nyitott; 17

A

MEDITÁCIÓ

inkább zárt. Úgyhogy inkább játssz! Ne légy túl komoly, csak játssz. És ezek a módszerek egyszerűek. Egyszerűen csak játszadozz velük. Válassz ki egy technikát: játszadozz el vele legalább három napig. Ha közben érzel egyfajta vonzódást, ha az egész jó érzéssel tölt el, ha közben úgy érzed, hogy ez a te módszered, akkor vedd komolyan. Akkor felejtsd el a többi módszert. Ne próbálkozz más módszerekkel. Tarts ki emellett legalább három hónapig. Vannak csodák. A lényeg az, hogy a technikát a magadénak érezd. Ha ide­ genkedsz egy technikától, akkor semmi sem történik. Akár több életen keresztül is gyakorolhatod, mégsem történik semmi. De ha a módszer a tiéd, akkor három perc is elég.

Mikor kell elhagyni a technikát?

TUDOMÁNYA

- Nem hagyhatjuk el ezt a csónakot. Ezzel a csónakkal eveztünk át ide a túlpartról. Hogy is hagyhatnánk el? Ha nincs ez a csónak, mi most nem lehetnénk itt. Nélküle elpusztultunk volna odaát. Már közelgett az éjszaka, és a túlsó part tele volt vadállatokkal. Reggelre biztos fölfaltak volna. Sosem hagyjuk el ezt a csónakot; örökké hálásak vagyunk neki. A fejünkön fogjuk cipelni merő hálából. A módszerek csak akkor veszélyesek, ha öntudatlanul használjuk őket. Egyébként nagyszerűen működnek." Gondolod, hogy egy csónak veszé­ lyes? Veszélyes, amennyiben egész életedben a fejeden akarod cipelni merő hálából. Egyébként csak egy jármű, amit használsz, majd fél­ reteszel; használsz, majd elhagysz; használsz, majd örökre magad mögött tudsz. Már nem kell, mert fölös­ legessé vált.

Ha elhagyod a gyógymódot, automa­ z összes nagy mester azt hangoz­tikusan visszatalálsz önmagadhoz. Az tatja, hogy egy napon el kell elme ragaszkodik a megszokotthoz; hagynod a technikát. S minél hama­ nem engedi, hogy magadra találj. rabb elhagyod, annál jobb. Amint a Folyton olyan dolgok felé tereli a középpontba érsz, amint kialakul figyelmedet, amik eltérítenek önma­ gadtól: mondjuk a csónak felé. benned a tudatosság, azonnal hagyd Amikor nem ragaszkodsz semmihez, el a módszert. Buddhának volt egy kedvenc példáza­ nincs hová menni; az összes csónakot ta. Öt bolond megy végig egy falun. elhagytad, nincs hová menned; az Aki csak látja őket meglepődik, mert a összes útról letértél, sehová sem tudsz fejükön egy csónakot cipelnek. A csó­ menni; az összes álmod és vágyad nak hatalmas, s ők öten csak úgy eltűnt, nincs merre indulni. Akkor roskadoznak a súlya alatt. És az magától megtörténik az ellazulás. Csak gondolj a lazíts szóra. Csak emberek kíváncsian kérdik: legyél... nyugodj el.. hazaérkeztél - Hát ti mit csináltok? Egyik pillanatban mindenhol ott az Ők pedig azt felelik:

A

18

A

M E D I T Á C I Ó

illat, míg a következő pillanatban hiába keresed az illatot, nem találod sehol, nem tudod hogy hová lett. Kezdetben csak egy-egy elmosódott képet látsz. Aztán ezek a képek lassan egyre élesebbek lesznek, egyre tovább megmaradnak. Majd lassan, lassan, lassan, nagyon lassan állandósulnak. De ne várd, hogy ez megtörténjen ez hiba volna. Amikor meditációban ülsz, ülés közben ez meg fog történni. De el is múlik. Tehát mit kell tenned a meditatív szakaszok közötti időben? A meditatív szakaszok között alkal­ mazd tovább a módszert. Hagyd el a módszert, amikor mély meditációban vagy. A tudat egyre tisztább lesz, és elérkezik a pillanat, amikor teljesen kitisztul. Ekkor hagyd el a módszert, tedd félre, felejtsd el a gyógymódot. Csendesülj el, és csak légy. Eleinte ez csak egy-egy pillanat lesz. Olykor ez itt is bekövetkezik, miközben engem hallgatsz. Egy-egy röpke pillanatra egy másik világban találod magad, az elme-nélküliség világában. Egy pillanatig tudod, hogy tudsz, de csak egy pillanatig. Aztán ismét megnő a sötétség, és visszatér az elme az álmaival, a vágyaival, az összes hülyeségével. A felhők egy pillanatra eloszlottak, és te megláttad a napot. Most ismét fel­ hős az ég; minden sötét, és a nap eltűnt. Most még azt is nehéz elhinni, hogy a nap egyáltalán létezik. Most nehéz elhinni, hogy amit egy pillanat­ tal ezelőtt tapasztaltál, az igaz volt. Lehet, hogy csak képzelődtél. Az

T U D O M Á N Y A

elméd talán azt súgja, hogy az egészet csak te találtad ki. Olyan hihetetlen, akkora képtelen­ ségnek tűnik, hogy mindez veled megtörténhetett. Az elméd olyan korlátolt, felhők és sötét foltok tarkítják, és mégis ez megtörtént veled: egy pillanatra megláttad a napot. Nem tűnik valószínűnek, biz­ tos csak elképzelted; talán elaludtál, és az egészet álmodtad. A meditatív szakaszok között kezdd elölről, szállj vízre újra, használd megint a csónakot.

A képzelőerő mint eszköz

E

lőször is meg kell értened, mi az a képzelet. Manapság nagyon elíté­ lik a fantáziát. Amint meghallod a „képzelet" szót, azt mondod: „Minek? Nekem valóságos dolog kell, és nem képzeletbeli." Pedig a képzelet belső valóság, képesség, egy lehetőség benned. Tudsz képzelni, van képzelőerőd. Ez a képesség nagyon is valóságos. A képzelet erejével tetszés szerint lerombolhatod vagy fölépít­ heted önmagad; a dolog csak tőled függ. A képzelet nagyon erőteljes. Potenciális erő. Mert mi a képzelet? Az, amikor annyira beleéljük magunkat valamibe, hogy valósággá válik. Talán hallottál már erről a bizonyos tibeti technikáról; úgy hívják „hő-jóga". Hideg az éjszaka, a hó esik, és a tibeti szerzetes meztelenül áll a szabad ég alatt. A hőmérséklet fagy­ pont alatt van. Te rögtön halálodon lennél, megfagynál ilyen körülmények 19

A

M E D I T Á C I Ó

között. A láma viszont egy különleges technikát gyakorol - azt képzeli, hogy a teste égő tűz, és azt, hogy izzad; akkora a forróság, hogy csorog róla a veríték. És tényleg izzadni kezd, pedig a hőmérséklet fagypont alatt van, s még a vérnek is meg kellene fagynia. A szerzetes izzadni kezd. Mi történik? A veríték valóságos, a szerzetes teste tényleg forró - ám ezt a valóságot a képzelet szülte. Ha egyszer összhangba kerülsz a képzeleteddel, a test aszerint kezd működni. Már most egy csomó dol­ got a képzeleted hatására csinálsz anélkül, hogy tudnád, hogy ez az ő műve. Nagyon sokszor hozol létre betegségeket magadban a képzeleted­ del; elképzeled, hogy ilyen vagy olyan betegség megtámadott, hogy elkapott egy vírus, hogy a tested beteg.

20

T U D O M Á N Y A

Fogékonnyá váltál a dologra. Most már minden esélyed megvan rá, hogy tényleg beteg légy - és a betegség igazi is lesz. Pedig a képzelet hozta létre. A képzelet erő, energia, és az elme általa nyilvánul meg. És amikor az elme a képzelet által kinyilvánítja akaratát, a test aszerint cselekszik A tantrikus hagyomány és a nyugati hipnózis között az a különbség, hogy a hipnotizőrök úgy tudják, hogy a képzeleteddel létrehozol valamit; a tantra szerint nem te hozod azt létre - a képzeleteddel egyszerűen csak ráhangolódsz valamire, ami már eleve ott volt. Bármit hozol is létre a képzelet ere­ jével, ha azt te hozod létre, akkor az nem lehet tartós. Ha az nem valóság, akkor hamis, valótlan, és te csak hal­ lucinálsz.

A

MEDITÁCIÓ

TUDOMÁNYA

TANÁCSOK KEZDŐKNEK Megfelelő körülmények

Megfelelő hely

M

O

ielőtt meditálni kezdesz, húzd ki vagy kapcsold ki a telefont; vond ki magad a forgalomból. Írd ki az ajtóra, hogy egy órán át senki se zavarjon, mert te most meditálsz. És amikor bemész a meditációs helyiségbe, vedd le a cipődet, mert szent talajon jársz. Ne csak a cipődet hagyd odakint, hanem vele együtt mindent, ami elvonhatja a figyelmedet. Lépj a helyiségbe tudatosan, felszabadultan. A nap huszonnégy órájából egy igazán nem sok. Szánj huszonhárom órát az elfoglaltságaidra, a vágyaidra, a gondolataidra, a törekvéseidre, a terveidre. Csak egy órát szánj erre a napból, és végül meglátod, hogy csak ez az egyetlen óra volt életed igazi órája; a maradék huszonhárom óra merő időpocsékolás volt. Csupán ez az egyetlen óra volt a tiéd, az összes többi kárba veszett.

lyan helyet kell találnod, ami hatékonyabbá teszi a meditációt. Például előnyös. ha egy fa alá ülsz. Ahelyett, hogy beülnél egy moziba, vagy kimennél az állomásra és ülnél a peronon, inkább menj ki a szabadba, a hegyekbe, az erdőbe, a folyóhoz, ahol a tao még mindig ott áramlik, vibrál, lüktet, hömpölyög körös-körül. A fák örökké meditálnak. Ez a meditáció csöndes és öntudatlan. Nem mon­ dom, hogy alakulj fává. Buddhává kell válnod. Ám Buddha egy dologban hasonlít a fához: olyan zöld, akár egy fa, olyan nedvdús, akár egy fa, olyan ünnepélyes, akár egy fa - persze egyetlen különbséggel. Buddha tudatos, a fa öntudatlan. A fa öntudat­ lanul követi a taót; egy buddha tudatosan követi a taót. És ez óriási különbség, a két dolog ég és föld. De ha egy fa törzsének dőlve üldö­ gélsz, és a közelben madarak trilláz­ nak, vagy egy páva lejti táncát, vagy egy patak csörgedez, vagy ha egy vízesés mellett ülsz, és hallgatod az aláhulló víz muzsikáját... 21

A

MEDITÁCIÓ

Keress egy helyet, ahol a természet nyugalmát még nem zavarta meg semmi, és megőrizte eredeti tisz­ taságát. Ha nem találsz ilyen helyet, akkor zárd be az ajtót, és ülj be a szobádba. Ha lehetséges, tarts fenn otthonodban egy külön helyiséget a meditáció számára. Megteszi egy kis sarok is, de azt lehetőleg csak meditá­ cióra használd. Miért hangsúlyozom ezt? Azért, mert minden cselekvésnek megvan a maga sajátos rezgése. Ha ebben a helyiségben csak meditálsz, akkor a hely meditatívvá válik. Naponta, amikor meditálsz, a helyi­ ség elnyeli a meditáció keltette rezgéseket. Másnap, amikor bejössz, ezek a rezgések visszatérnek hozzád. Segítenek, erőt adnak, hatással van­ nak rád. Miután valaki a meditáció mesterévé vált, akkor már meditálhat egy mozivászon előtt ülve, meditálhat a vasúti peronon is. Tizenöt éven át egyfolytában jártam az országot, örökké utaztam - nap nap után, évről-évre folyton vonaton, repülőgépen és autóban ültem. Teljesen mindegy. Ha egyszer igazán meggyökereztél saját lényedben, akkor már minden mindegy. De ez nem vonatkozik a kezdőkre. Amikor a fa már gyökeret eresztett eshet, fújhat, jöhet dörgés, villámlás neki mindez már nem árt. Akkor a fa ezektől csak erősödik. De amikor a fa még kicsi és törékeny, akkor egy gyerek is veszélyezteti az épségét, vagy egy mellette elballagó ökör is könnyen elpusztíthatja...

22

TUDOMÁNYA

Helyezkedj el kényelmesen

A

testhelyzetnek olyannak kell lennie, hogy akár el is felejthesd a tested. Mi a kényelem? Amikor elfelejted a tested, akkor jól érzed magad. Amikor egyfolytában a tes­ tedre gondolsz, az meglehetősen kényelmetlen. Tehát ülj bár széken, vagy akár a földön, nem ez a lényeg. Ülj kényelmesen, mert ha feszengsz, akkor nem áhítozhatsz olyan áldá­ sokra, amelyek mélyebb rétegekhez tartoznak: ha az első réteget kiha­ gyod, az összes többi zárva marad előled. Ha igazán boldog, ha áldott akarsz lenni, akkor kezdd a dolgot a legelején. A testi kényelem alpvető szükséglete annak, aki a belső eksztázisra törekszik.

Kezdd katarzissal n sosem mondom, hogy kezdd a „leüléssel". Kezdd onnan, ahon­ nan könnyű elindulni. Máskülönben sok szükségtelen dolgot érzel majd olyan dolgokat, amelyek nincsenek is ott. Ha üléssel kezded, akkor nyugtalan­ nak fogod érezni magad. Minél inkább próbálsz nyugodtan ülni, annál nyugtalanabb leszel. Csak háborgó elmédet fogod érzékelni, és semmi mást. Ez pedig lehangol, csalódottá tesz, elkedvetlenít. Kész őrültnek fogod érezni magad. És ilyenkor tényleg meg is őrülhetsz! Ha igazán őszintén törekszel arra, hogy „csak ülj", akkor tényleg meg is

É

A

MEDITÁCIÓ

őrülhetsz. Ez csak azért nem történik meg gyakran, mert igazából semmit nem őszinte erőfeszítéssel csinálsz. Ülve annyi őrületet kezdesz tapasztal­ ni magadban, hogy ha tényleg őszin­ tén törekszel és tovább csinálod, talán tényleg megőrülsz. Ez már megtörtént, nem is egyszer. Ezért sosem javaslok olyasmit, ami letör, nyomaszt vagy elszomorít... semmit, amitől tudatosodna benned az őrült­ séged. Lehet, hogy még nem vagy készen arra, hogy szembesülj a benned lévő őrülettel. Bizonyos dolgokat fokozatosan kell megismerned. A tudás nem vezet mindig jóra. Lassan kell kifejlődnie ahogy befogadóképességed nő. Én az őrülettel kezdem, s nem az ülő helyzettel. Hagyom kitörni az őrüle­ tedet. Ha vadul táncolsz, odabent épp az ellenkezője történik. Ha vadul tán­ colsz, észreveszel magadban egy csöndes pontot belül. Ha pedig csöndben ülsz, észreveszed magadban az őrületet. Mindig a dolog ellenkezője tudatosul. Azzal, hogy vadul táncolsz, dobálod magad, üvöltesz, össze-vissza zihálsz, kitör belőled az őrület. Aztán lényed mélyén földereng egy békés és nyu­ godt pont, ellentétben a felszín őrületével. Mérhetetlen boldogság tölt el; lényed középpontjában csend honol. De ha csak ülsz, akkor elhatal­ masodik rajtad az őrület. Kívülről nyugodtnak látszol, de belül tombol az őrület.

TUDOMÁNYA

lattal kezded. Ekkor érzed, ahogy elkezd növekedni benned a nyuga­ lom. Minél nagyobb ez a nyugalom, annál inkább lehetőség nyílik az ülő vagy fekvő testhelyzetek alkal­ mazására - annál inkább lehetséges a csöndes meditáció. De ekkorra már minden más lesz, alapvetően más. Egy olyan meditációs technika, amely mozgással, cselekvéssel kezdődik, más területeken is a segítségedre lehet. Lelki tisztulást hoz, katarzist. Amikor csak ülsz, frusztrált vagy: az elméd mozdulni akar, és te csak ülsz. Minden izmod, minden idegszálad feszülten várakozik. Olyasmit pró­ bálsz magadra erőltetni, ami nem ter­ mészetes. Ezzel kettéosztottad magad: arra, aki kényszerít és arra, akit kényszerítenek. Valójában az a rész a hitelesebb, amelyiket kénysze­ rítik és elnyomják. Ez elméd nagyobb hányadát teszi ki, mint az elnyomó rész, és a nagyobbik hányadnak kell győznie.

Amit elnyomsz magadban, azt nem elnyomni kellene, hanem kihajítani. Ez azért halmozódott föl benned, mert folyton elnyomtad. A család, a társadalom, az oktatási rendszer mind-mind elnyomáson alapul. Annyi mindent magadba fojtottál, amit könnyen kiszórhattál volna, ha más iskoláztatásban, ha tudatosabb nevelésben részesülsz, ha a szüleid annak idején tudatosabbak lettek volna. Ha kultúránkban jobban ismernék az elme belső mechaniz­ Jobban jársz, ha valamilyen aktív, musát, sok fölösleges dologtól ide­ valamilyen élénk, mozgalmas gyakor­jében megszabadulhatna az ember. 23

A

MEDITÁCIÓ

Például amikor egy gyerek dühbe gurul, a felnőttek rászólnak: „Viselkedj rendesen!" Így aztán kezdi szépen elfojtani a dühét. A pillanatnyi lelkiállapot idővel állandósul. Ú g y viselkedik, mint aki nem dühös, de közben dühös marad. Annyi indulatot halmoztunk föl magunkban ezekből az átmeneti állapotokból. Senki sem lehet folyton dühös, hacsak nem nyelte le a haragját. A harag pillanat­ nyi állapot: elönti az embert, aztán elpárolog. Ha kiadod a haragot, már nem is haragszol. Én bizony hagy­ nám, hogy a gyerek természetes módon kiadja a dühét. Légy dühös, de légy teljes lényeddel az. Ne fojts magadba semmit. Persze fölmerül itt egy-két probléma. Ha azt mondom neked, hogy „légy dühös", akkor te egy adott személyre fogsz haragudni. A gyerek viszont még formálható. A kezébe nyomhatsz egy párnát, mondván: „Légy dühös a párnára. Püföld a párnát dühödben." Eleitől fogva nevelhetünk úgy egy gyereket, hogy másra tereljük a haragját. Adhatunk neki valamilyen tárgyat, amit addig dobálhat, amíg le nem csillapodik. Így haragja percek vagy pillanatok alatt elillan, és nem gyülemlik fel. Fölhalmoztad magadban a dühöt, a nemi vágyat, az erőszakot, a kapzsisá­ got - egyszóval mindent. Most ezek a felhalmozott dolgok őrületként jelen­ tkeznek. Ezért ha egy elfojtó jellegű meditációval kezdesz - például egy­ szerűen csak ülsz -, akkor mindezt elnyomod, nem hagyod kitörni. Úgy­ 24

TUDOMÁNYA

hogy én a katarzissal indítok. Először is engedd kitörni az elfojtott indula­ tokat. És amikor képes vagy kiadni a haragod, akkor érett felnőtté válsz. Ha önmagamban, egyedül nem vagyok képes a szeretetre, ha szeretetem mindig egy bizonyos személyre irányul, akkor még nem igazán nőttem fel. Akkor függök a másiktól. Valakinek ott kell lennie; csak akkor vagyok képes szeretni. Ám ez a szeretet nagyon felszínes. Ez nem a sajátom. Ha csak magam vagyok a szobában, egyáltalán nem érzem a szeretetet. Szeretetem nem hatolt elég mélyre; nem vált a lényem részévé. Annál érettebbé válsz, minél kevésbé függsz külső dolgoktól. Ha egyedül is dühös tudsz lenni, akkor érettebb vagy. Nem kell, hogy a haragodnak tárgya legyen. Úgyhogy nálam a katarzis elengedhetetlen a meditáció elején. Minden indulatot ki kell szórnod magadból, ki a nagyvilágba, anélkül, hogy bárkinek is címeznéd. Légy dühös anélkül, hogy bárkire is haragudnál. Sírj anélkül, hogy okot találnál rá. Nevess úgy, hogy nincs min nevetned. Akkor egyszerűen ki tudod hajítani mindazt, ami felgyülemlett benned. Képes leszel rá! S ha már tudod a módját, megszaba­ dulsz a múlt összes terhétől. Pillanatok leforgása alatt megsz­ abadulhatsz mindattól a tehertől, amit egy életen - sőt több életen - át magaddal cipeltél. Ha kész vagy mindent eldobni, ha hagyod, hogy kitörjön belőled az őrület, akkor pillana-

A

MEDITÁCIÓ

tokon belül mélységesen megtisztulsz. Immár megtisztultál: friss lettél és ártatlan. Megint gyermek vagy. Most hogy újra ártatlan vagy, már végez­ hetsz csendes meditációt - ülve, fekve, vagy bárhogyan -, mert most már nincs odabent egy őrült, aki megzavarná a csendes ülést. A tisztulás legyen az első - a katarzis. Különben a légzőgyakorlatokkal, a „leüléssel", az ászanák - jóga testtar­ tások - gyakorlásával csak elnyomsz valamit. A katarzist követően viszont különös dolog történik: miután hagy­ tad, hogy minden kilökődjön, az ülés csak úgy megtörténik, az ászanák csak úgy megtörténnek. Az egész spontán lesz. Először tisztulj meg, kezdd katarzissal, és csak aztán tud kivirá­ gozni benned valami jó. Ez a valami másmilyen lesz, máshogy lesz szép alapjaiban más lesz. Hiteles lesz. Amikor a csend megérint, amikor rád ereszkedik, az nem káprázat. Azt nem te hoztad létre - jön magától, megtör­ ténik veled. Érzed, amint növekszik benned; épp ahogy a várandós anya érzi méhében növekedni magzatát.

M

ikor annak idején meditációs táborokat vezettem, volt egy technika, ami abból állt, hogy dél­ utánonként a tábor valamennyi részt­ vevője összejött, és mindenki azt csinált, amit akart, nem voltak meg­ kötések, egyedül csak a többiek dol­ gába nem lehetett beavatkozni. Bár­ mit akart mondani, mondhatta; ha sírni akart, sírhatott; ha nevetni akart,

TUDOMÁNYA

nevethetett - és mindezt ezer ember csinálta egyszerre! Igazán vidám jelenet volt! Emberek, akikről el sem tudnád képzelni - komoly emberek olyan marhaságokat műveltek. Egyikük például grimaszokat vágott, kidugta a nyelvét amennyire csak tudta... és ki hinné; ez az ember rendőrfőnök volt! Az egyik férfire jól emlékszem, mert nap mint nap előttem ült. Ahmedabadból jött. Jómódú kereskedő volt, és egyfolytában üzletelt telefonon. Valahányszor kezdetét vette az egyórás meditáció, két-három perc sem telt belé, s ő máris vette a tele­ font. Tárcsázott. „Halló! - szólt bele, majd elégedetten vigyorgott. Megegyeztünk." Ez így ment egy órán keresztül. Emberünk ide-oda telefonálgatott, időnként mosolyogva rám nézett, és mosolyáról ez volt leolvasható: „Micsoda képtelenséget művelek!" Nekem viszont komolynak kellett maradnom. Egyszer sem mosolyog­ tam vissza. Úgyhogy megint tele­ fonálni kezdett: „Senki nem foglal­ kozik velem, mindenki a maga dolgá­ val törődik". Ezer ember annyiféle dolgot művel... és ezek a dolgok állandóan ott motoszkálnak a fejükben. Ez kiváló alkalom volt arra, hogy előhozzák magukból. Igazi dráma volt. Jayantibhai felelt a mount abu-i tábor rendjéért. Egyik legközelebbi barátja anyaszült meztelenre vetkőzött. Nagy meglepetés volt! Jayantibhai mellet­ tem állt, és alig akart hinni a 25

A

MEDITÁCIÓ

szemének. Az illető komoly ember volt, nagyon gazdag. Most meg mit művelt ezer másik szeme láttára? Aztán lökdösni kezdte az autót, ame­ lyikkel a táborba jöttem. Ez Jayantibhai autója volt. A hegyekben voltunk, előttünk meredek lejtő, a fickó pedig meztelenül taszigálta a kocsit. Jayantibhai felém fordult: - Mit csináljak? Tönkreteszi az autót. Nem is gondoltam, hogy haragszik a kocsimra. Közeli barátok vagyunk. Én azt feleltem: - Te told a másik végéről, mert még a végén... Tehát Jayantibhai megállította az autót. Barátunk ide-oda ugrált, és üvöltött: - El az utamból! Mindig is gyűlöltem ezt a kocsit! Mert neki nem volt nyugati autója, ez pedig egy nyugati autó volt, amit Jayantibhai nekem tartott fenn. Évente három-négy alkalommal jöt­ tem fel Mount Abura, úgyhogy ezt az autót csak nekem tartotta fenn. Jayantibhai barátja nyilván irigy­ kedett, mert neki nem volt nyugati autója. Azután néhányan, akik látták a jelenetet, odarohantak segíteni. Mikor a fickó látta, hogy ennyien próbálják megfékezni, tiltakozásképpen felmá­ szott egy közeli fára. Ott kuksolt meztelenül a fa tetején, és rázta a fát. Megvolt annak a veszélye, hogy ágas­ tól rázuhan az összegyűlt emberekre. Jayantibhai megint hozzám fordult: - És most mit csináljak? - Én azt mondtam: - Ő a barátod. Hagyd békén. Ne 26

TUDOMÁNYA

aggódj. Tereld át az embereket erre az oldalra, és hagyd, hogy azt csináljon, amit akar. Most már nem az autót rongálja. A legrosszabb eset­ ben összetöri magát. Amint az emberek odébbmentek, ő is abbahagyta. Csöndben ücsörgött odafent. Mikor vége lett a meditáció­ nak, ő mozdulatlan maradt. Jayan­ tibhai felkiáltott neki: - Gyere le! Vége a meditációnak. Mintha csak álomból ocsúdott volna, a fickó körülnézett, és észrevette, hogy meztelen. Leugrott a fáról, a ruháihoz rohant, és csodálkozva kérdezte: - Mi történt velem? Este odajött hozzám, és azt mondta: - Ez egy nagyon veszélyes meditáció volt! Megölhettem volna magamat vagy valaki mást. Tönkre is tehettem volna az autót, pedig jó barátja vagyok Jayantibhainak. Nem gondol­ tam volna, hogy ilyesmit csinálok, de a dolog nyilván ott motoszkált a fejemben... Mindig is zavart, hogy te ezzel az autóval jársz, és zavart, hogy Jayantibhainak nyugati autója van, de ez az egész nem volt bennem tudatos. És mit csináltam odafönt a fán? Annyi agresszió szorult belém, hogy gyilkol­ ni tudtam volna. Ez a meditáció rendkívül hasznos volt. Egy óra alatt úgy felszabadította az embereket, hogy azt mondták: - Nehéz tehertől szabadultunk meg. Nem is gondoltuk, hogy ennyi indu­ lat van bennünk. De ahhoz, hogy ezt megtudják, csak egy ilyen kötetlen önkifejezés segít­ hetett.

A

M E D I T Á C I Ó

Ez csak egy kis próba volt, mondtam nekik, hogy folytassák: hamarosan sokkal több dolog előjön, és egy napon eljutnak arra a pontra, ahol a készlet kimerül. Csak egy a fontos, hogy semmiképp se zavarjunk meg másokat. Ne rontsuk el mások játékát. Mondj, amit csak akarsz, dühöngj hangosan. Tedd, ami jólesik - add ki magadból, amit az évek során felhalmoztál. De ez egy furcsa világ. A rajasthani kormány azt a határozatot hozta

T U D O M Á N Y A

egyik ülésén, hogy többet nem tart­ hatok táborokat Mount Abuban, mert hallottak ezekről a dolgokról, amik odafent történtek - hogy teljesen normális emberek szinte megőrülnek, teljesen kivetkőznek önmagukból. Ezek a politikusok mit sem tudnak az emberi elméről, az elme korlátairól és arról, hogy ezeket miként dönthetjük le. Abba kellett hagynom ezt a medi­ tációt, mert egyébként nem hagyták volna, hogy táborokat tartsak Mount Abuban.

27

A

MEDITÁCIÓ

TUDOMÁNYA

A SZABADSÁG IRÁNYELVEI A három alapelv

A

meditációnak van néhány alapelve. A módszer változhat, de ezt a néhány alapszabályt mindegyik módszernél szükséges betartani. Először is légy laza: ne küzdj a gondolatokkal, ne akard őket irányítani, ne koncentrálj görcsösen. Másodszor, bármi történjék is, figyelj anélkül, hogy beavatkoznál: csendben, figyeld a felmerülő gondolatokat, és ne ítélj, ne értékelj. Tehát a három alapelv: lazaság, figyelem, elfogulatlanság. Ha ezeket betartod, lassanként határtalan nyu­ galom tölt el. Minden mozgás megszűnik benned. Vagy, de nem érzed, hogy „vagyok" - kiüresedsz. A meditációnak száztizenkét módszere létezik. Ezek szerkezete eltér, ám az alapelvek ugyanazok: lazaság, éberség, elfogulatlanság.

Légy játékos

T

öbb millió ember azért nem meditál, mert a meditációt telje­ sen félremagyarázták. Sokan úgy tudják, hogy a meditáció halálosan

28

komoly dolog, valami furcsa és homá­ lyos praktika, amihez a vallás képzete társul. Úgy tűnik, csak olyan embereknek való, akikbe nem szorult elég életkedv, akik csaknem teljesen hátat fordítottak az életnek. Olyanoknak, akik mindig komolyak és megfontoltak, savanyú képpel járnak-kelnek, és képtelenek nevetni, örülni, játszani, ünnepelni; egyszóval élvezni az életet... Pedig aki igazán meditatív, az játékos; az élet számára egy jó tréfa egy lila, vagyis egy könnyed játék. Borzasz­ tóan élvezi. Nem komolykodik. Teljesen laza. ;

Légy türelmes

N

e siess. A sietség többnyire csak hátráltat. Amint feltámad a szomjúság, várj türelmesen, - minél odaadóbban várakozol, annál hama­ rabb megérkezik. A magot már elültetted. Ülj le az árnyékba, és figyeld, hogy mi történik. A mag kibújik a földből, szárba szökken, virágba borul. Úgysem tudod siettetni a folyamatot. Hisz mindenhez idő kell. Te csak

A

MEDITÁCIÓ

munkálkodj, a többiről majd Isten gondoskodik. Az életben semmi sem hiábavaló, s főleg az igazság felé tett lépések nem azok. De olykor az ember elveszti a türelmét. A türelmetlenség együtt jár a szomjúsággal. De ez akadály. Tartsd meg a szomjúságot, és vesd el a türelmetlenséget. Ne keverd össze a türelmetlenséget a szomjúsággal. A szomjúság küzdelem nélküli vágyódás. A türelmetlenség vágyódás nélküli küzdelem. A sóvárgás kívánság nélküli várakozás. A türelmetlenség várakozás nélküli akarat. A szomjúság néma könnyeket hoz; a türelmetlenség nyugtalan har­ cot. Az igazságot nem lehet erőszakkal meghódítani. Csak úgy juthatsz a bir­ tokába, ha megadod magad küzdelemmel nem. Csak úgy győzheted le, ha teljesen megadod magad neki.

Ne az eredményt várd

A

z ego eredmény-centrikus, az elme folyton eredményeket vár. Az elmét sohasem maga a tett érdek­ li, érdeklődése középpontjában mindig az eredmény áll. „Mit hasznom lesz mindebből?" Ha az elmének sikerül hasznot húznia valamiből anélkül, hogy azért bármit is tenne, akkor biztos azt a rövid-utat választja. Ezért válnak az iskolázott emberek olyan ravasszá. Mert ők mindig meg­ találják a rövid-utat. Ha törvényes

TUDOMÁNYA

úton akarsz pénzt keresni, erre talán az egész életed rámegy. De ha csem­ pészéssel, szerencsejátékkal, vagy más úton-módon is pénzhez juthatsz mondjuk politikai vezető, min­ iszterelnök vagy kormányzó leszel -, akkor nyitva áll előtted az összes kiskapu. Az iskolázott ember ravasz lesz. Nem bölccsé válik, hanem csak okossá. Olyan ravasz lesz, hogy min­ dent anélkül akar megszerezni, hogy ezért a kisujját is mozdítaná. A meditáció csak azoknak sikerül, akik nem eredmény-centrikusak. A meditáció egy nem cél-orientált állapot.

Ne ítéld el az öntudatlanság pillanatait

A

mikor tudatos vagy, élvezd a tudatosságot - amikor nem vagy tudatos, élvezd az öntudatlanságot. Semmi sem rossz, mert az öntudat­ lanság állapota olyan, akár a pihenés. Egyébként a tudatosság feszültté tenne. Ha a nap huszonnégy órájában ébren lennél, mit gondolsz, hány napig maradnál életben? Étel nélkül az ember három hónapig kibírja; alvás nélkül viszont három héten belül megőrülne és öngyilkos akarna lenni. Nappal éber vagy, éjszaka pihensz, és ennek a pihenésnek köszönhetően tudsz napközben újra éber és friss lenni. Éjszaka az energiák nyugalmi állapotba kerülnek, hogy reggelre újraéledhess. Ugyanez történik a meditációban: néhány másodpercig teljesen éber 29

A

MEDITÁCIÓ

vagy, fenn vagy a csúcson, majd néhány másodpercig lent vagy a völ­ gyben, pihensz. Eltűnt a tudatosság, semmire sem emlékszel. De hát mi rossz van ebben? A dolog egyszerű: az öntudatlanság­ ból ismét előjön a tudatosság - fris­ sen, üdén, és a folyamat állandó. Ha mindkettőnek örülni tudsz, te magad a „harmadikká" válsz, és ez a lényeg. Ha mindkettőnek örülni tudsz, ez azt jelenti, hogy te magad egyik sem vagy - sem a tudatosság, sem az öntudat­ lanság. Te vagy az, aki mindkettőnek örül. Valami megjelenik egy felsőbb világból. Valójában ez az igazi szemtanúság. Örülsz az örömnek. Mi a baj ezzel? Amikor az öröm elillan, és te elszomorodsz, mi a baj a szomorúsággal? Örülj neki. Ha egyszer képes vagy örülni a. bánatnak, akkor már egyik érzelemmel sem azonosulsz. Nekem elhiheted: ha örülni tudsz a bánatnak, annak is meglesznek a maga szépségei. Az öröm egy sekély gázló; a bánat viszont nagyon mély, egy mély érzelem. Az az ember, aki soha életében nem volt szomorú, sekélyes lesz, mindig a felszínen marad. A bánat olyan, akár a sötét éjszaka: mély és áthatolhatatlan. A sötétség csendes, és a bánat is. Az öröm buzog; hangos, harsány. Olyan, akár egy hegyi folyó; hangosan zúdul alá. Ám a hegyekben a folyók sosem mélyek; a vizük mindig sekély. Amikor a folyó eléri a síkságot, medre kimélyül. Már nem zubog. Szinte mozdulatlanul folyik. A bánat egy mély érzelem. 30

TUDOMÁNYA

Miért bonyolítod a dolgot? Ha vidám vagy, légy vidám, örüli az érzésnek. Ne azonosulj vele. Amikor azt mon­ dom légy vidám, ez alatt azt értem, hogy örülj az érzésnek. Legyen ez egy múló hangulat. A reggelből dél lesz, a délből este, azután leszáll az éj. Legyen a vidámság egy hangulat, mely körülleng t é g e d . Örülj neki, és amikor_felváltja a bánat, örülj ennek is. Tanulj meg örülni mindennek. Ülj csendben, örülj a bánatnak, és egy­ szerre csak a bánat már nem is bánat többé: békés pillanattá alakul, mely önmagában szép. Nincs benne semmi kellemetlen. És ekkor jön a végső felismerés, az a pont, ahol rájössz, hogy te egyik sem vagy - sem az öröm, sem a bánat. Te egy megfigyelő vagy: nézed a csúcsokat, nézed a völgyeket, de egyik sem vagy. Ha egyszer eljutottál erre a pontra, akkor számodra már minden ünnep. Ünnepled az életet, ünnepled a halált.

Az technikai eszközök segítenek ugyan, de nem juttatnak meditatív állapotba

A

nnyi technikai eszközt fejlesztenek ki világszerte, melyekről azt mondják, hogy medi­ tatív állapotba juttatják az embert. Csak tedd föl a fejhallgatót, lazíts, és tíz percen belül meditatív állapotba kerülsz. Ez persze nagy marhaság, de megvan az oka, hogy miért jutott eszébe ez az ötlet a műszaki értelmiségnek.

A

M E D I T Á C I Ó

Ébrenléti állapotban az agy egy bizonyos hullámhosszon működik, alvás közben pedig egy másik hul­ lámhosszon. Amikor mélyen alszunk, az agyunk az előbbitől eltérő hul­ lámhosszra tér. De egyik állapot sem meditáció. Mi itt évezredek óta úgy hívjuk a meditációt, hogy turiya, „a negyedik". Amikor túljutsz a legmélyebb alvás szakaszán, és még mindig tudatodnál vagy, ez a fajta éberség a meditáció. Ez nem egy élmény; ez te vagy, a lényeged. Ezek a fejlett technológiájú beren­ dezések viszont igen hasznosak lehetnek, hozzáértő kezekben. A segítségükkel olyan hullámok kelthetők az agyban, hogy az ember lazának kezdi érezni magát, mintha félálomban volna. A gondolatok megszűnnek, és lesz egy pillanat, amikor minden elcsöndesedik benned. Ebben a pillanatban agyad a mély alvás hullámhosszán van. Te nem veszed észre, hogy mélyen alszol, de tíz perc múltán, ahogy lekapcsolnak a műszerről, rögtön észleled a dolog hatását: nyugodt vagy, csöndes, békés, nem aggódsz, megszűnt a feszültség; az életet vidámabbnak és boldogabbnak látod. Úgy érzed, mintha belülről kimostak volna. Egész lényed csendes és nyu­ godt. A gépekkel biztos eredmény érhető el, mert azokat nem befolyásolja, amit csinálsz. Olyan, mintha zenét hallgat­ nál: a zene lecsendesít, elnyugtat. Ezek a műszerek eljuttatnak a har­

T U D O M Á N Y A

madik fázisba - a mély alvás, az álom nélküli alvás szakaszába. De ha azt hiszed, hogy ez meditáció, akkor tévedsz. Ez egy jó tapasztalat lehet, ha mindvégig tudatos maradsz a mély alvás szakaszában, mindjárt az elejétől, amikor az agyhullámok kez­ denek átalakulni... Tudatosabbnak, éberebbnek, figyelmesebbnek kell lenned, hogy mi is történik, és látni fogod, hogy az agy előbb-utóbb álomba zuhan. És ha látod az agyat álomba zuhanni... aki mindezt látja, az a saját lényed. Ez a célja az összes autentikus meditációnak. A műszerek nem tudják előidézni a tudatosságnak ezt a fokát. Neked kell létrehoznod. Viszont a műszerek tíz perc leforgása alatt megteremthetik annak a lehetőségét, amit talán többévnyi erőfeszítéssel sem tudtál elérni. Úgyhogy én nem vagyok ellene a fejlett eszközöknek. Nagyon is mel­ lettük vagyok. Mindazonáltal szeretném, ha e műszerek forgal­ mazói tudnák, hogy hasznos munkát végeznek ugyan, de mindez kevés. A dolog csak akkor lesz tökéletes, ha az illető a legmélyebb nyugalmi állapotban is megőrzi éberségét, ha a tudata tovább pislákol a sötétben. Minden eltűnik, körös-körül sötét­ ség, csend és nyugalom - csak a tudat egyenletes lángja ég. De ehhez az kell, hogy az eszközt hozzáértő kezel­ je, és az emberek megtanulják, hogy az igazi csodát nem a gép teszi. A gép előkészíti a terepet, ahol a láng egyre fényesebb lesz. De hogy van-e láng, ez tőled függ, s nem a géptől. 31

A

M E D I T Á C I Ó

Úgyhogy egyrészt támogatom ezeket a gépeket, másrészt viszont nagyon is ellenzem őket, mert nagyon sok ember azt gondolja, hogy ez a medi­ táció, és becsapják magukat. Ezek a masinák sokat ártanak, mégis hihetetlen gyorsasággal terjed a használatuk világszerte. És a működési elvük pofon egyszerű nincs benne semmi ördöngösség; csak bizonyos hullámokat keltenek. A zenészek megtanulhatják ezektől a gépektől, hogy milyen hullámokat lehet előidézni az emberi agyban, és ugyanezt megtehetik a hang­ szereikkel. Nincs szükség a gépekre, a zenészek is előállíthatják azokat a rezgéseket, amitől az ember mély álomba zuhan. De ha éber maradsz még legmélyebb álmodban is, amikor látod, hogy már csak egy lépés hiányzik, és öntudatlanná válsz, akkor megtanultad a titkot. Ez egy kiváló eszköz. Ez a világ összes gépére igaz: hoz­ záértő kezekben az emberiség javát szolgálják, ám ha kontárok kezébe jutnak, csak akadályozzák a fejlődést. És sajnos olyan sok a kontár... De amit a gép csinál, az nem meditá­ ció: csak a rádióhullámok változnak meg körülöttünk a légkörben. Hasznos tapasztalat lehet; nélküle sok ember számára a meditáció csak üres szó marad. Azt gondolják, hogy valamikor majd meditálni fognak. De ott marad a kétség: vajon meditál itt egyáltalán valaki? A nyugati világban az elme gépies, a szemlélet gépies; mindent egy gép 32

T U D O M Á N Y A

szintjére akarnak redukálni - és erre képesek is. Ám vannak olyan dolgok, amelyek meghaladják egy gép képes­ ségeit. A tudatosságot egyetlen gép sem tudja előállítani; ez kívül esik min­ den csúcstechnológia hatáskörén. Vi­ szont amit a technika nyújtani tud, azt feltétlenül érdemes használni. Mond­ juk, mint ugródeszkát a meditációhoz. Ha egyszer megízlelted milyen tudatosnak lenni, a gép talán segíthet néhányszor abban, hogy egyre inkább kitisztuljon a kép, hogy tudatosságod mindinkább elkülönüljön a gép kel­ tette csendtől. És azután már a gép nélkül kell boldogulnod. S ha boldogulsz a gép nélkül is, akkor a gép tényleg sokat segített.

Nem az élményeid vagy

A

z egyik legalapvetőbb dolog, amit nemcsak neked, hanem mindenk­ inek észben kell tartania az, hogy bár­ mivel találkozz is belső utazásod során, az nem te vagy. Te az vagy, aki szemléled - talán a semmit, talán az üdvösséget, talán a csendet. Ám egy dolgot észben kell tartanod: bármilyen szép, bármilyen elragadó élményben legyen is részed, az nem te vagy.

Te az vagy, aki megtapasztal, és ha egyre tovább és tovább és tovább mész, utazásod végállomása az a pont, amikor már nincs több élmény nincs csönd, nincs üdvösség, nincs semmi. A szemlélődésednek nem marad objektuma, csak te maradsz, mint szubjektum.

A

M E D I T Á C I Ó

A tükör üres. Nem tükröz semmit. Te vagy a tükör. Még a belső világ nagy utazói is megragadtak a szép élményeknél, és azonosultak ezekkel az élményekkel, mondván: „Rátaláltam önmagamra." Megálltak, mielőtt elérték volna a végállomást, ahol az összes élmény eltűnik. A megvilágosodás nem egy élmény hanem az az állapot, amikor teljesen önmagad vagy, s már nincs mit tudni. A szemlélődésnek nem maradt egyetlen tárgya sem. S ebben a pil­ lanatban tudatod, amit immár sem­ milyen külső objektum nem gátol, hátat fordít, és visszatér az eredethez. Megvalósítottad önmagad, megvilá­ gosodtál. Muszáj emlékeztesselek a „tárgy", vagyis „objektum" szóra. Minden tárgy akadályt jelent. A szó alapjelen­ tése: akadály, gát. Az akadály lehet rajtad kívül, az anyagi világban, és lehet belül is, a pszichéd világában: a szíved, az érzéseid, az érzelmeid, a hangulataid mind akadályok lehet­ nek. Sőt, lehetnek akadályok a spiri­ tuális világodban is. És ezek olyan mámorítóak, hogy az ember azt hiszi, ez a csúcs. A világ sok misztikusa megállt az eksztázisnál. Ez egy szép hely, igazi látványosság, de még mindig nem értek haza. Amikor eljutsz arra a pontra, ahol már nincsenek élmények, ahol már nincsen objektum, akkor a tudat, akadály híján, körbe áramlik - a létezésben ugyanis minden körbe halad, ha semmi nem állja útját -,

T U D O M Á N Y A

lényednek ugyanabba a forrásába tér vissza, ahonnan eredt. Ha nem ütközik semmilyen akadályba - sem­ milyen élménybe, semmilyen objek­ tumba -, akkor visszatér a kiin­ dulóponthoz. És maga a szubjektum válik az objektummá. Ez az, amit J. Krishnamurti egész életében mondogatott: „Amikor a szemlélőből a szemlélt lesz, tudd, hogy megérkeztél." De előtte ezernyi dolog kerül még az utadba. A test előáll a maga élményeivel, amelyek úgy váltak ismertté, mint a kundalini egyes központjainak megtapasztalá­ sai; a hét központot hét lótuszvirág szimbolizálja. A következő virág mindig nagyobb, mint az előző, és a kiáradó illat egyre mámorítóbb. Az elme is nagy tereket hagy a számodra, határtalan, végtelen tereket. De ne feledd az aranyszabályt; hogy ez még nem az otthonod. Élvezd az utazást, és örülj mindannak, ami utazásod során eléd kerül - a fák­ nak, a hegyeknek, a virágoknak, a folyóknak, a Napnak, a Holdnak és a csillagoknak -, de sehol se állj meg mindaddig, míg a szubjektumod ön­ maga objektuma nem lesz. Amikor a szemlélő azzá válik, amit szemlél; ami­ kor a tudó egy a tudottal; amikor a látó egy a látottal - az utazó hazaérkezett. Ez a hely az igazi szentély. Életeken át ezt kerestük, csak folyton eltéve­ lyedtünk: beértük a szép élmé­ nyekkel. A bátor utazónak maga mögött kell hagynia az összes szép élményt, és tovább kell mennie. Amikor az összes 33

A

M E D I T Á C I Ó

élmény elfogyott, és már csak ő maradt egyedül... nincs ennél felemelőbb élmény, nincs áldásosabb áldás, nincs igazabb igazság. Abba az állapotba jutottál, amit én istenességnek nevezek; isten lettél. Egy öregember elmegy az orvoshoz: - Problémáim vannak a vécézéssel panaszkodik. - Nos, lássuk csak. Szokott vizelni? - Minden reggel hét órakor, akár egy csecsemő. - Jó. És rendszeresen van széklete? - Pontban nyolckor, minden reggel. - Akkor meg mi a baj? - kérdi az orvos. - Az, hogy kilenc előtt sosem ébre­ dek fel. Te most alszol, és ideje volna fölébredned. Mindaz, ami veled történik, egy alvó elme élménye. A fölébredett elmének egyáltalán nincsenek élményei.

A megfigyelő nem a szemtanú

A

megfigyelő és amit figyel, az a szemtanú két megnyilvánulása. Amikor a kettő egymásba tűnik, amikor a kettő összeolvad, amikor a kettő eggyé válik, a szemtanú először jelenik meg a maga teljességében. Ám ezt sokan nem értik. Ennek az az oka, hogy a szemtanút összetévesztik a megfigyelővel. Az ő fogalmaik szerint a megfigyelő és a szemtanú egy és ugyanaz. Ez félrevezető; a

34

T U D O M Á N Y A

megfigyelő nem a szemtanú, hanem annak csak egy része. És valahányszor ez a rész az egésznek képzeli magát hiba történik. A megfigyelő a szubjektum, a megfi­ gyelt az objektum; a megfigyelő kívül esik a megfigyelés tárgyán, a megfi­ gyelő az, ami belül van. A bent és a kint nem választható ketté; ezek összetartoznak, csakis együtt léteznek. Amikor ezt az együtt-séget, vagy inkább egységet átéljük, létrejön a szemtanú. Te nem gyakorolhatod a szemtanúsá­ got. Ha a szemtanúságot akarod gyakorolni, akkor csak a megfigyelőt fogod gyakorolni, de a megfigyelő nem azonos a szemtanúval. Akkor hát mi a teendő? Össze kell olvasztani, egyesíteni kell a kettőt. Például ha látsz egy rózsát, felejtsd el, hogy ott egy látott objektum és ott egy látó szubjektum. Hagyd, hogy a pillanat szépsége, a pillanat kegye mindkettőtöket elöntsön, úgyhogy a rózsa és te már nem különböztök, hanem egyetlen lüktetéssé, egyetlen dallá, egyetlen eksztázissá váltatok. Amikor szeretsz, amikor zenét hall­ gatsz, amikor nézed a naplementét, hagyd, hogy ez megtörténjen, újra meg újra. Minél többször történik meg, annál jobb, mert ez nem művészet, hanem varázslat. Rá kell jönnöd a dolog fortélyára, s ha egy­ szer rájöttél, akkor bárhol és bar­ mikor életre hívhatod. Amikor a szemtanú megjelenik, nincs senki, aki figyel, és nincs semmi, amit figyelnek. Ez egy üres tükör, ami nem

A

M E D I T Á C I Ó

tükröz semmit. Még a „tükör" szó sem a legtalálóbb erre. Jobb volna azt mondani, hogy tükrözés. Ez inkább az összeolvadás és az egyesülés dinamikus folyamata. Nem statikus jelenség, hanem egy folyamat. A rózsa megérinti lelked, s te beléha­ tolsz a rózsába: osztoztok egymás létében. Felejtsd el azt a téveszmét, hogy a szemtanú a megfigyelő, mert nem az. A megfigyelőt lehet alakítani, a szem­ tanúság viszont magától történik. A megfigyelés egyfajta koncentráció, és a megfigyelő elkülönít. A megfigyelő erősíti az egód. Minél inkább megfi­ gyelővé válsz, annál elzártabb, magányosabb és távolibb leszel, akár egy sziget. A szerzetesek a világ minden táján ősidők óta a megfigyelést gyako­ rolják. Lehet, hogy ők szemtanúnak vallják magukat, de nem azok. A szemtanú az valami egészen más, minőségileg más. A megfi­ gyelőképességet lehet fejleszteni. Jobb megfigyelővé válhatsz, ha eleget gyakorolsz. A tudós megfigyel, a misztikus szem­ lél. Az egész tudomány a megfi­ gyelésen alapszik: a tudósok mindent alaposan és tüzetesen megvizsgálnak, nehogy valami is elkerülje a figyelmüket. Ám a tudós nem ismeri fel Istent. Bár igencsak jártas a megfi­ gyelésben, nem tud meg semmit Istenről. Nem találkozik Istennel, sőt, épp ellenkezőleg: tagadja Isten létét, mert minél többet figyel - márpedig módszere egy az egyben a megfi­

T U D O M Á N Y A

gyelés -, annál inkább eltávolodik az élettől. A hidak leszakadnak, és falak emelkednek fel. A tudós saját egójának foglya lesz. A misztikus szemlél. De ne feledd, hogy a szemtanúság egy történés, egy melléktermék - annak a követ­ kezménye, hogy bármely pillanatban, bármely helyzetben, bármely élmény­ ben hiánytalanul jelen vagy. A hiány­ talan jelenlét a kulcs: ez hozza meg a szemlélődés ajándékát. Felejtsd el az egész megfigyelést; a megfigyelés ugyan pontos informá­ ciót ad a megfigyelt objektumról, de saját tudatosságodat nem hagyja érvényre jutni.

A meditáció egy fortély

A

meditáció olyan rejtélyes dolog, hogy minden ellentmondás nélkül nevezhetjük tudománynak, művészetnek, vagy éppen fortélynak. Egyik szempontból a meditáció tudomány, mert van egy világos mód­ szer, amit alkalmazni kell. A szabály alól nincsenek kivételek, majdnem olyan, mint egy tudományos tétel. Egy másik szemszögből nézve viszont művészetnek is nevezhetjük a meditá­ ciót. A tudomány az elméből növi ki magát - ilyen a matematika, a logika, mindaz, ami értelemmel felfogható. A meditáció a szív szülötte, nem pedig az észé - nem logikus, a szeretethez áll közelebb. Nem olyan, mint más tudományágak, hanem inkább olyan, mint a zene, a költészet, a festészet, a tánc; ezért hívhatjuk művészetnek. 35

A

M E D I T Á C I Ó

De a meditáció annyira rejtélyes dolog is, hogy sem a tudomány, sem a művészet fogalma nem fedi teljesen. Ez egy fortély - vagy rájössz a trükkre, vagy nem. A fortély nem tudomány, nem tanítható. A fortély nem művészet. A fortély az emberi értelem legtitokzatosabb dolga.

G

yermekkoromban elküldtek egy mesterhez, egy úszómesterhez. Ő volt a város legjobb úszója, és életemben nem találkoztam még egy emberrel, aki ennyire imádta volna a vizet. Istenként tisztelte, és a folyó volt az otthona. Kora reggel - hajnali háromkor - már lent volt a folyónál. Esténként mindig a folyónál találtad, éjszaka pedig ott ült és meditált a par­ ton. Minden idejét a víz közelében töltötte.

Amikor odavittek hozzá - meg akar­ tam tanulni úszni -, rám nézett, és így szólt: - De hát az úszást nem lehet megta­ nulni! Én csak annyit tehetek, hogy bedoblak a vízbe, és az úszás majd jön magától. Nem lehet megtanulni, nincs rá módszer. Az úszás egy for­ tély, nem pedig ismeret. És így is tett. Bedobott a folyóba, ő meg a parton állt. Kétszer, háromszor is alámerültem, és kis híján megful­ ladtam. De ő nem mozdult, még csak meg sem próbált segíteni. Persze amikor az életed forog kockán, sok mindenre képes vagy. Úgyhogy kapálózni kezdtem - a kezem eleinte nem engedelmeskedett, ide-oda kalimpált, de aztán jött a mozdulat. 36

T U D O M Á N Y A

Amikor az életed kockán forog, mindent megteszel, amit csak tudsz. És amikor minden tőled telhetőt megteszel, a dolgok maguktól történ­ nek! Úsztam! Teljesen lázba jöttem. - Legközelebb - mondtam -, már nem kell bedobnia. Majd én beugrok. Most már tudom, hogy a testnek van egy természetes felhajtóereje. Nem az úszás a lényeg, hanem az, hogy összhangba kerülj a víz-elemmel. Ha létrejött az összhang, a víz már vigyáz rád. És azóta magam is sok embert dob­ tam már be az élet folyamába! És én csak ott állok... Szinte soha senki nem süllyed el, ha már egyszer beugrott. Megtanul úszni.

N

éhány napba beletelhet, mire rájössz a trükkre. Ez egy trükk! Nem művészet. Ha a meditáció művészet volna, akkor könnyen meg lehetne tanítani. De mivel ez egy trükk, próbálkoznod kell; és las­ sanként rájössz. Az egyik japán pszi­ chológus hathónapos gyerekeket próbált úszni tanítani, sikerrel. Aztán háromhónapos gyerekekkel próbál­ kozott, és az is sikerült neki. Most újszülöttekkel próbálja ugyanezt, és remélem, hogy sikerrel jár. Megvan rá minden lehetőség, hiszen az úszás egy trükk. Nem kell hozzá egyéb tapasztalat: nem függ az életkortól, a műveltségtől. Ez csak egy trükk. És ha egy hathónapos vagy egy háromhónapos kisbaba tud úszni, akkor eleve velünk született az úszás

A

MEDITÁCIÓ

képessége. Csak fel kell fedeznünk, rá kell jönnünk. Próbálkozz egy kicsit, és rájössz. Ugyanez érvényes a medi­

TUDOMÁNYA

tációra is - még fokozottabban, mint az úszásra. Csak egy kicsit próbálkoznod kell.

37

A

38

M E D I T Á C I Ó K

H A R M A D I K

RÉSZ

A MEDITÁCIÓK

A

40

M E D I T Á C I Ó K

A

KÉT

E R Ő T E L J E S

T E C H N I K A

A FELÉBREDÉS KÉT ERŐTELJES TECHNIKÁJA Ezek valójában nem meditációk. Csak ráhang­ olódások, felkészülések. Ez olyan... biztosan láttál már indiai klasszikus zenészeket játszani... A játék előtt fél órán keresztül, vagy még tovább, csak a hangszereiket hangolják. Állítgatják a húrokat, megfeszítik, leeresztik... a dobos állandóan a bőr feszülését vizsgálja - hogy tökéletes-e már. Fél órán keresztül csak ezt csinálják. Ez nem zene, csak felkészülés. A Kundalini valójában nem meditáció. Csak felkészülés. Felkészíted a hangszeredet. Ha ezt befejezted, akkor megállsz némán; ekkor kezdődik a meditáció. Akkor teljes lényeddel ott vagy. Felébresztetted magad az ugrálással, a tánccal, a légzéssel, kiáltásokkal - ezek mind csak eszközök arra, hogy egy kicsit éberebbé tegyenek, mint ami­ lyen meditáció előtt voltál. És ha éberebbé váltál, akkor jöhet a várakozás. A várakozás a meditáció. Várakozni teljes tudatossággal. És akkor eljön, leereszkedik rád, körülvesz, játszadozik körülötted, körbetáncol, megtisztít, kitisztít, átalakít.

41

A

M E D I T Á C I Ó K

A

meditáció az energia megnyil­ vánulása. Ezzel kapcsolatban egyvalamit jól meg kell érteni... mert ez mindenfajta energia megnyil­ vánulására érvényes. Az energia mindig kettős - azaz poláris -, és a két energia egymással ellentétes irányban mozog. Másképpen nem... az energia csak így tud megnyilvánulni. A pola­ rizáció: az energia két ellentétes pont körüli csoportosulása. Energia­ tevékenységhez ellentétre van szük-

DINAMIKUS MEDITÁCIÓ: KATARZIS ÉS ÜNNEP ség. Mint például a villamos energia: szükség van a negatív pólusra is, és szükség van a pozitív pólusra is. Ha csak negatív vagy csak pozitív pólus van, akkor nem történik semmi. Mindkettő szükséges. Ha a két ellen­ tét találkozik, csak akkor van áramlás. Csak akkor van szikra. Eleddig ez minden energia-megnyil­ vánulásra érvényes. Az életben például, ellentét van a férfi és a nő között. A nőben az életenergia negatív, a férfiban pozitív. Ezért vonzódnak egymáshoz. A férfi egyedül nem tud életet teremteni, de a nő sem. Csak halált. A férfi és a nő között fennáll egy biológiai egyen­ súly. A férfi az egyik pólus, és a nő a 42

másik - mint a folyó két partja - és köztük folyik az élet folyama. Akármerre nézel, ezt látod; az energia mindig kettős - ebből adódik az egyensúly. Meditációban a kettősség felismerése nagyon fontos, mert az elme logikus - de az élet nem. Az élet dialektikus. Amikor azt mondom: az elme logikus, ez azt jelenti, hogy az elme egyenes vonalban mozog. És amikor azt mondom: az élet dialek­ tikus, ez azt jelenti, hogy az élet az ellentétek között mozog, nem egyenes vonalban. Ide-oda cikkcakkozik: a negatívból a pozitívba, a pozitívból a negatívba... oda-vissza... Az élet használja az ellentéteket. Az elme viszont egyszerű, egyenes

A

KÉT

ERŐTELJES

vonalban mozog, és nem megy át az ellentétekbe soha... sőt, cáfolja azt. Az az egyenes vonalban hisz - az élet viszont kettősségben mozog. Így amit az elme kreál, az mindig egyirányú. Például, ha az elme a csöndet választ­ ja - mert elege volt a zajból -, akkor felmászik a Himalájára, és elbújik egy barlangba - csöndet akar! Semmiféle zajt nem akar. M é g a madarak csiripelése is zavarja, nem szereti még azt sem, ha a szél rázza a lombokat. Az elme csöndet akar. Most ez az elme rögeszméje; tudni se akar az ellenkezőről. De a remete a Himaláján, aki a csöndre vágyott, és aki mindent megtett azért, hogy úgy legyen 'meghal', vagy inkább eltompul; buta, és nagyon unalmas. És minél jobban ragaszkodik a csendhez, annál unal­ masabb. Az élethez kell az ellentét, a kihívás a másik oldalról. Létezik másféle csönd is: a csönd a két ellentét között. Az előbbi csönd halott, az a temető csöndje. A hulla meg se mukkan, az tökéletes csönd. De mondd, te olyan csendes szeretnél lenni, mint az, aki nem él? Az tökéletes. Nem zavarja semmi. Ő a koncentráció tökélye. Nem tudsz semmi olyat csinálni, ami a hullát megzavarná. Számára minden fix. Ha az egész világ megbolondul - őt az sem érdekli. Gondolj bele, ilyen csön­ det szeretnél? Csönd, koncentráció nevezheted akárminek - te nem azt akarod. Te nem akarsz meghalni pedig akkor csöndben lennél... - annak a csöndnek nincs semmi tartalma.

T E C H N I K A

Legyen csönd benned - miközben egész lényedben élsz! Forrjon benned az életenergia teljes vitalitással. Akkor, csak akkor van a csöndnek jelentősége. De ez alapjaiban másféle csönd minőségében más. Ez nem unalom: ez az élet; az élet érzékeny egyensúlya - egy pont a két ellentét között. Aki ezt az egyensúlyt keresi - az élő csön­ det -, az akár a piacra megy, akár a Himalájára mászik fel... a piacon élvezi a zajt, fent a hegyen élvezi a csöndet. A kettő között él; a közép­ pontban. A két mély ellentét között egyensúlyban marad. De ez az egyensúly elérhetetlen, ha egyenes vonalban mozogsz. A zen azt mondja: „erőfeszítés nélküli erőfeszítés". A zen gyakran használja az ellentéteket - mint pl. a „kapu nélküli kapu", vagy az „út nélküli út" - ez is olyan: az „erőfeszítés nélküli erőfeszítés". A zen az ellentéteken keresztül megcéloz valamit - azt, amit te nem látsz. Nem látod, mert a te agyad lineáris vonalban gondolkozik, a zen pedig dialektikus; nem lineáris, mint te. A zen nem harcol a másik oldallal, hanem felöleli azt. Nem elkerüli, hanem felhasználja az ellentéteket. Ha elkerülöd, akkor az veled marad, teher lesz a nyakadon; ha elkerülöd, a teher még jobban hozzád ragad. És ha nem használod az ellentéteket, akkor elmulasztod a lényeget. Az energiát mindig használhatod, mert az megváltoztatható. És ahogy használod, úgy nő benned az életerő, 43

A

M E D I T Á C I Ó K

a vitalitás. Ha az ellentéteket magad­ ba fogadod, a te életed is dialektikus lesz. Erőfeszítés nélkül élni azt jelen­ ti: te nem csinálsz semmit - akarnia. Az erőfeszítés azt jelenti, hogy te csinálsz valamit - karma. Ez a két lehetőséged van az életben. Cselekedj - de ne t.. és meglátod, mégis minden történik... Mozogj a világban, mint szemlélő. Élj a világ­ ban, de a világ ne éljen benned. Így minden ellentét feloldódik... Ez az én utam... A Dinamikus meditá­ ció kifejezés önmagában ellentétes. A „dinamikus" szó azt jelenti: sok energiát követelő, teljes erőfeszítés. A „meditáció" azt jelenti: csönd, passzi­ vitás, nulla erőfeszítés. Hívhatod akár dialektikus meditációnak is.

Útmutató a Dinamikus meditációhoz Első rész: 10 perc Lélegezz gyorsan ki-be az orrodon keresztül, mindig a kilégzésre koncen­ trálva. A légzés hatoljon mélyen a tüdődbe, és mellkasod minden belégzésnél alaposan táguljon ki. Lélegezz olyan erőteljesen, amennyire csak tudsz, és ügyelj arra, hogy légzésed mindig nagyon mély legyen. Adj bele mindent, amen­ nyire csak lehet, de vigyázz, hogy közben tested ne feszüljön meg, és hogy nyakad és vállad mindvégig laza maradjon. Addig folytasd a légzést, míg szinte szó szerint eggyé nem válsz vele. Engedd, hogy rendszertelenné, kaotikussá váljon, ami 44

azt jelenti, hogy ne szabályosan, egyen­ letesen lélegezz. Ha egyszer az energiád megmozdult, elkezd áramolni benned. Engedj az energia-áramlásnak, és használd arra, hogy még több energia aktivizálódjon. Mozgasd karjaidat és testedet szabadon, ezzel segítve az ener­ gia felemelkedését. Érezd, ahogy egyre több energia halmozódik föl benned. Az első szakaszban ne engedd ki magadból az energiát, és figyelj, hogy ne lassulj le.

Második rész: 10 perc Kövesd a testet, és engedd, hogy mindent szabadon kiadjon magából, ami csak benne van... ROBBANJ FEL!... Hadd legyen a test az úr. Dobj ki magadból mindent, aminek csak mennie kell. Engedj a totális őrületnek... Énekelj, sikíts, nevess, kiabálj, ugrálj, rázkódj, táncolj, rugdalózz, dobáld magad. Ne tarts vissza semmit, az egész tested legyen mozgásban. Egy kis színjátszás az elején segíthet, hogy elinduljon a folya­ mat. Soha ne engedd, hogy az elméd be­ avatkozzon abba, ami történik. Ne feledd, akkor jó amit csinálsz, ha teljes mértékben a testeddé válsz.

Harmadik rész: 10 perc Nyakad és vállad legyen laza, és emeld fel karjaidat olyan magasra, amennyire csak tudod, anélkül, hogy könyököd meg­ feszülne. Felemelt karokkal ugrálj fel s le, a HU mantrát kiáltva közben. HÚ!.. .HÚ!.. .HÚ!...; a hasad legmélyéről.

A

KÉT

E R Ő T E L J E S

Mindig amikor földet érsz (a sarkad is érjen le a talajra!) engedd a hangokat mélyen a nemi központba hatolni. Adj bele mindent, tökéletesen merülj ki, ürülj ki.

Negyedik rész: 15 perc STOP! Dermedj meg abban a pózban, amiben éppen vagy. Ne igazíts, ne mozdíts semmit a testeden. Bármi, egy köhögés, egy mozdulat tönkreteheti az energia-áramlást, és az egész erőfeszítés hiábavaló volt. Légy csak egy szemtanú, bármi történjék is veled.

Ötödik rész: 15 perc Ünnepelj!... tánccal és zenével; engedj ki magadból mindent, ami csak benned van. Őrizd meg az vitalitásodat és fogékony­ ságot az egész nap folyamán.

Szüld meg önmagad Hasznos tanácsok Az én Dinamikus meditációm egy olyan módszer, ami légzéssel indul, mivel a légzés mélyen a létben gyöke­ rezik. Talán eddig nem vetted észre, de ha változtatni tudsz a légzéseden, akkor egy csomó dolgon változtat­ hatsz. Ha éberen figyeled a légzé­ sedet, akkor látni fogod, hogy amikor dühös vagy, akkor egy sajátos ritmus­ ban lélegzek Amikor eltölt a szeretet érzése, egészen másként veszed a le­

T E C H N I K A

vegőt. Amikor laza vagy, légzésed megint csak változik, mikor pedig fe­ szült vagy, a levegővétel megint módosul. Ha elönt a harag, nem tudsz ugyanúgy lélegezni, mint amikor tested laza. Ez fizikai képte­ lenség. Amikor nemi izgalomba jössz, a légzésed is szaporább. Ha nem ha­ gyod, hogy légzésed megváltozzon, az izgalom magától elmúlik. Ez azt mutatja, hogy légzésed szorosan összefügg pillanatnyi lelkiállapotod­ dal. Ha változtatsz a légzéseden, lelki állapotodat is megváltoztathatod. Vagy, ha változtatsz a lelkiál­ lapotodon, akkor a légzésed is megváltozik. Ezért kezdem a légzéssel. T í z perc kaotikus légzést javaslok a gyakorlat első részében. A kaotikus légzésen mély, gyors és erőteljes légzést értek, szabályos ritmus nélkül: beszívod a levegőt, majd kifújod, beszívod és kifújod, olyan erővel, olyan mélyen és olyan intenzitással, ahogy csak tudod. Beszívod, aztán kifújod. A kaotikus légzésre azért van szükség, hogy káoszt teremtsen az elfojtá­ sokkal teli szervezetedben. Pillanat­ nyi állapotod mindig kihat a légzése­ dre. Egy gyerek sajátosan lélegzik. Ha félelmeid vannak a nemiség miatt, légzésed megint csak sajátosan alakul. Nem tudsz mélyeket lélegezni, mert minden mély lélegzetvétel a nemi központba hatol. Ha félsz, nem tudsz felszabadultan lélegezni. A félelem elfojtottá teszi a légzést. A kaotikus légzésnek az a szerepe, 45

A

M E D I T Á C I Ó K

hogy lerombolja a régi sémákat; a régi sémákat, amiket te építettél fel. A kaotikus légzésnek káoszt kell terem­ tenie benned, mert ha nem jön létre káosz, akkor nem tudod kiadni elfoj­ tott érzelmeidet. Ezek az érzelmek mostanra beépültek a testedbe. Te nem test és lélek vagy: te test-lélek vagy, egy pszichoszomatikus rend­ szer. A kettő együtt vagy. Úgyhogy bármi éri a testet, az kihat az elmére is; és bármi történik az elmével, az kihat a testre is. Test és elme egyazon létező két végpontja. Tíz percnyi kaotikus légzés csodát művel! De tényleg kaotikusnak kell lennie! Ez nem egyfajta pránajáma, vagyis jóga légzés. Ez a technika káoszt teremt a légzés által. És több okból is káoszt idéz elő. Amikor mélyen és szaporán lélegzel, tüdődbe több oxigén kerül. Minél több oxigénhez jut a tested, annál élénkebbé, annál állatiasabbá válsz. Az állat eleven, az ember viszont félig élő, félig halott. Újra állattá kell vál­ nod. Csak ekkor fejlődhet ki benned valami magasabb rendű. Ha csak félig élsz, megette a fene. A kaotikus légzés olyanná tesz, mint az állat; elevenné, vibrálóvá, élettel telivé - véredben több lesz az oxigén, sejtjeidben több lesz az energia. Felélénkülnek a sejtjeid. Az oxigénnel való telítődés hatására a test elektro­ mos energiával - más néven bioenergiával - töltődik fel. Amikor a tested életenergiával telt, akkor mélyen alá tudsz merülni önmagadba. Az elek­ tromos energia működni fog benned. 46

A testnek megvannak a maga ener­ giaforrásai. Ha ezeket szapora légzés­ sel és fokozott oxigénbevitellel serkentjük, akkor megindul az áram­ lás. S ha igazán felélénkülsz, akkor már nem csak egy test vagy. Minél élénkebbé válsz, annál több energia áramlik a szervezetedben, és annál kevésbé érzékeled a magad testiségét. Inkább energiaként, semmint anyagként fogod érzékelni önmaga­ dat. Bármikor történik is meg ez a dolog, azokban a pillanatokban megfeled­ kezel a testedről. Ezért is fordulnak annyian a szexhez: mert a kéj tető­ fokán, ha tényleg jelen vagy az aktus­ ban, minden porcikád hullámzik, él, már nem test vagy - hanem csak energia. Érezned kell ezt az energiát, lüktetned kell ettől az energiától ahhoz, hogy túlhaladhass önma­ gadon. Az én Dinamikus meditációm második lépése a katarzis. Ekkor arra kérlek, hogy légy tudatosan őrült. Bármi jut is eszedbe - bármi -, hagyd megnyilvánulni; működj vele együtt. Ne állj ellen - engedj szabad folyást az érzelmeknek. Ha sikíthatnékod támad, hát sikíts. Engedj a test parancsának. Egy mélyről jövő sikoly, egy totális sikoly, amelybe lényed egészét beleadod, felér egy komolyabb gyógykezeléssel. Sok mindent - sok betegséget, sok problémát - engedsz ki magadból a sikollyal. Ha a sikoly totális, egész lényed benne lesz. Ezért a következő tíz percben engedj

A

KÉT

E R Ő T E L J E S

a benned lévő őrületnek: kiabálj, tán­ colj, sikíts, sírj, ugrálj, nevess "borulj ki", ahogy mondani szokták. Pár nap, és belejössz. Kezdetben a dolog talán erőltetett lesz - erőlködsz, sőt, lehet, hogy az egészet csak megjátszod. Annyira mesterkéltté váltunk, hogy már sem­ milyen őszinte és eredeti megnyil­ vánulásra nem vagyunk képesek. Mióta nem nevettünk, sírtunk vagy kiabáltunk egy szívből jövőt! Minden csak külsőség - álarc. Ezért, amikor használni kezded ezt a technikát eleinte - talán még erőlködsz. Talán erőfeszítésre lesz szükség, talán az egész csak színjáték lesz. De ez ne zavarjon! Csináld tovább. Hamarosan eljutsz addig a mélységig, ahová a legtöbb érzelmet elástad. S ha egyszer mindez a felszínre tör, végre megkönnyebbülsz. Életed teljesen átalakul, egészen újjászületsz. Ez egyfajta tehermentesítés, és ez alapvető fontosságú - e nélkül az ember, úgy ahogy most van, nem meditálhat. Ismétlem, én nem a kivételekről beszélek. Ők most nem számítanak. Ezzel a második lépéssel - amikor a dolgok kilökődnek - üressé válsz. Ürességen azt értem, hogy az összes elfojtástól megszabadulsz. Ebben a kiürült állapotban végbe mehet benned egy átalakulás, megtörténhet veled a meditáció. Azután, a harmadik részben a hú mantrát kiáltozod. Sok mantrát használtak már a múltban. Mind­ egyiknek megvan a maga sajátos

T E C H N I K A

funkciója. Például a hinduknál az aum mantra volt használatban. Ezt a han­ got talán te is ismered. Én nem javaslom az aum-ot. Az aum a szívközpontot célozza meg, az ember középpontja viszont már nem a szív. Az aum egy olyan ház ajtaján kopog­ tat, ahol nincsenek otthon. A szufik a hú mantrát alkalmazták. Amikor a hú mantrát kiáltozod, az mélyen a nemi központba hatol. Ez a hang úgy hat, mint egy befelé mért ütés. Miután üressé váltál, a hang utat talál benned. A hú mantra csak akkor használ, ha tényleg kiürültél. Ha tele vagy elfoj­ tásokkal, semmi sem történik. Sőt, olykor még veszélyes is mantrázni, bizonyos hangokat ismételgetni ebben az állapotban. Mindegyik mélyre ásott réteg megváltoztatja a hang útját, és ez olyan következ­ ménnyel járhat, amiről nem is álmod­ tál, amire nem vagy felkészülve, amit nem akarsz. Az elmédnek ki kell ürül­ nie - csak ekkor szabad a mantrát használni. Nem ajánlom, hogy bárki is a mostani állapotában mantrázzon. Először végbe kell mennie egy katarzisnak. Ezt a hú mantrát sosem szabad alkal­ mazni az első két lépés nélkül. Soha ne alkalmazd nélkülük! Csak a har­ madik részben (tíz percig) engedé­ lyezett a hú mantra használata. Kiáltozd a lehető leghangosabban, beleadva teljes energiádat. A hanggal föl kell korbácsolnod az életenergiát. S amikor üres vagy - miután kiürített a második lépés katarzisa - ez a hú a 47

A

M E D I T Á C I Ó K

mélyre hatol, és ütést mér a nemi központra. A nemi központra kétféleképpen lehet hatni. Az egyik a természetes út; amikor vonzalmat érzel a másik nem iránt, a nemi központot kívülről éri impulzus. Ez is egy finom rezgés. A férfi vonzódik a nőhöz, a nő vonzódik a férfihez. Miért? Mi van a férfiben és mi van a nőben, ami ezt indokolná? Megérinti őket egy pozitív vagy negatív elektromosság, egy finom rezgés. Ez valójában egy hang. Talán te is megfigyelted, ahogy a madarak a hangjukkal udvarolnak. Énekük szexuális töltésű. Folytonosan bom­ bázzák egymást bizonyos hangokkal. Ezek a hangok ingerlőleg hatnak az ellentétes nemű madár nemi köz­ pontjára. Finom elektromos rezgéshullámok hatnak rád kívülről. Amikor a nemi központot kívülről éri hatás, az energiád kifelé - a másik irányába kezd áramlani. Ekkor létrejön a reprodukció, a születés. Valaki más megszületik belőled. A hú ugyanazt az energiaközpontot célozza, csak éppen belülről. Amikor a nemi központot belülről éri hatás, az energia befelé kezd áramolni. Az energiának ez a befelé áramlása telje­ sen megváltoztat. Átalakulsz: meg­ szülöd önmagad. Csak akkor alakulsz át, ha energiád a homlokegyenest ellenkező irányba áramlik. Most kifelé áramlik, de akkor befelé kezd áramolni. Most lefelé áramlik, akkor fölfelé. Ezt a fölfelé mozgó energiát nevezik kundalini48

nek. A gerincedben érzed áramolni, s minél följebb jut, annál följebb jutsz vele te is. Amikor az energia eléri a bráhmarándhrát - a legfelső, a hetedik központot, amelyik a fejtetőn helyezkedik el - akkor elérted az ember legmagasabb szintjét. A harmadik részben arra használom a hú mantrát, hogy elindítsa az energiát felfelé. Az első három lépés katar­ tikus. Ez még nem a meditáció, csak az előkészület. Csak felkészülés a nagy ugrásra, nem maga az ugrás. A negyedik lépés az ugrás. Egyszer csak azt mondom: STOP! Ekkor der­ medj meg egészen. Egyáltalán ne csinálj semmit, mert bármit csinálsz, az megakaszthatja a folyamatot, és te hiába fáradoztál. Elég egy köhögés vagy egy tüsszentés, és az egésznek lőttek - mert az elme kizökkent. Az energia-áramlás rögtön abbamarad, mivel a figyelmed másra terelődött. Ne csinálj semmit. Nem fogsz bele­ halni. Még ha tüsszentened is kell, és te nem tüsszentesz tíz percig, nem halsz bele. Ha köhögnöd kell, ha vala­ mi irritálja a torkodat, és nem csinálsz semmit, nem halsz bele. Maradj moz­ dulatlan, hogy az energia folytathassa útját fölfelé. Amikor az energia fölfelé áramlik, egyre nyugodtabbá válsz. A fölfelé áramló energia nyugalmat szül, míg a lefelé áramló energia feszültséget. Most az egész tested annyira meg­ nyugszik, mintha eltűnt volna. Nem fogod érezni. Testetlenné válsz. És amikor nyugodt vagy, az egész lét nyugodt, hiszen a lét nem más, mint

A

KÉT

ERŐTELJES

tükör. Téged tükröz. Ezer és ezer tükörben tükröz téged vissza. Amikor nyugodt vagy, az egész lét elcsöndesedik. És most, hogy meg­ nyugodtál, arra kérlek, maradj szemtanú - légy folyamatosan éber. Ne csinálj semmit, csak maradj szemtanú, maradj önmagaddal. Ne csinálj semmit - ne mozdulj, ne vágyakozz, ne akarj mást. Maradj itt és most, figyeld némán, hogy mi történik. Azért tudsz a középpontban maradni, önmagadban, mert már megtörtént az első három lépés. Ha ezeket kihagyod, akkor nem tudsz önmagad­ dal maradni. Egyfolytában beszél­ hetsz, gondolkodhatsz, álmodozhatsz róla, de nem fog megvalósulni, mert még nem vagy kész rá. Az első három lépés készít fel arra, hogy maradj együtt a pillanattal. Ettől leszel éber, tudatos. Ez meditá­ ció. Ebben a meditációban valami történik, ami szavakba nem önthető. S ha egyszer megtörtént, többé nem leszel ugyanaz. Már nem lehetsz. Ez fejlődés; nem egyszerűen egy élmény. Ez fejlődés.

T E C H N I K A

Ne feledd: maradj szemtanú Ez alatt a meditáció alatt folyton ébernek és tudatosnak kell lenned, bármit is csinálsz. Az első lépés a légzés; a második lépés a katarzis; a harmadik lépés a mantra, a hú mahámantra. Maradj szemtanú. Ne zökkenjen ki a figyelmed. Könnyű kizökkenni. A légzés alatt, könnyen megfeledkezhetsz magadról. Olyannyira eggyé válsz a lélegzettel, hogy megfeledkezel a szemtanúról. Ám ekkor kizökkensz. Lélegezz olyan gyorsan, olyan mélyen, ahogy csak tudsz, add bele az összes energiádat de közben maradj szemtanú. Figyeld, hogy mi történik, mintha csak külső szemlélő volnál, mintha ez az egész valaki mással történne, mintha az egész a testben játszódna, és a tudat összpontosítana, figyelne. Figyelmed maradjon éber mind­ három szakaszban. Mikor pedig min­ den abbamarad, és - a negyedik sza­ kaszban - te nem mozdulsz, teljesen megdermedsz, akkor ez az éberség eléri tetőfokát.

49

A

50

M E D I T Á C I Ó K

A

E

KÉT

E R Ő T E L J E S

T E C H N I K A

z a Dinamikus meditáció közked­ velt szeretett társ-meditációja. Négy, egyenként 15 perces részből

áll.

Első rész: 15 perc Légy laza, és engedd az egész testet rázkódni, érezd, ahogy az energiák elin­ dulnak felfelé a lábadból. Engedd min­ denfelé, légy te a rázkódás. A szemed lehet akár nyitva, akár csukva.

KUNDALINI MEDITÁCIÓ Második rész: 15 perc Tánc... bármilyen, ami csak jólesik, és engedd az egész testet úgy mozogni, ahogy az kívánja.

Harmadik rész: 15 perc Hunyd be a szemed és légy mozdulatlan, ülve vagy állva... Bármi történik belül vagy kívül - csak figyeld.

Negyedik rész: 15 perc Tartsd csukva a szemed, feküdj le, és maradj mozdulatlan. Ha a Kundalini Meditációt csinálod, hagyd, hogy a rázkódás történjen, ne te csináld. Állj csendben, érezd, hogy jön, és amikor a tested enyhén remeg­

ni kezd, segítsd, de ne csináld. Örülj neki, üdvözöld, hagyd megtörténni, fogadd el, lásd szívesen, csak ne akard. Ha erőlteted, az egész egy gyakorlat­ tá válik, szimpla testedzéssé. Akkor is ott lesz a remegés, de csak a felszínen - nem hatol le lényed mélyére. Belül merev maradsz, kőszerű, sziklaszerű; te irányítasz, cselekszel, és a test csak megy utánad. Nem a test a főszerep­ lő, hanem te. Amikor azt mondom rázkódj, ez alatt azt értem, hogy merevségednek, kőszoborszerű lényednek alapjaiban kell meg­ inognia, hogy aztán rugalmassá, könynyeddé, folyékonnyá váljon, feloldód­ jon, felszabaduljon... És amikor ez a szik­ laszilárd lény folyékonnyá vált, a tested követi. Akkor nincs rázás, csak rázkódás. Akkor senki sem csinálja, egyszerűen csak történik. Akkor nincs cselekvő. 51

A

52

M E D I T Á C I Ó K

M E D I T Á C I Ó S

TERÁPIÁK

OSHO MEDITÁCIÓS TERÁPIÁI

A

z ősi meditációs technikákat egytől-egyig Keleten fejlesztették ki. Törődtek is ők a nyu­ gati emberrel... Én olyan technikákat dolgozok ki, amelyek nem csak a keleti ember számára megfelelőek, hanem minden ember számára legyen akár keleti, akár nyugati.

A tizennyolc hónap során, mielőtt elhagyta testét, Osho „meditációs terápiák" új sorozatát dolgozta ki. Ezek a páratlanul egyszerű és hatékony gyakorlatok minimális részvételt kívánnak a jelenlévőktől, viszont a csoport energiája jóval hatékonyabbá és elmélyültebbé teszi az egyéni munkát.

53

A

M E D I T Á C I Ó K

A

misztikus rózsa szimbólumának lényege, hogy ha az ember gond­ ját viseli a magnak, amivel világra jött, megteremti a csírázáshoz szükséges táptalajt, légkört és rezgéseket, és a megfelelő úton jár, ahol a mag kikel­ het, akkor végül kihajt a misztikus rózsa: lényed virágba borul, kibontja összes szirmát és édes illatot áraszt. Azok számára, akik mélyebbre szeretnének menni, létrehoztam egy új meditatív terápiát. Az első rész

A MISZTIKUS RÓZSA MEDITÁCIÓ nevetésből áll - három órán keresztül nevetsz minden ok nélkül. Ha a nevetés alábbhagy, akkor csak nagyot kiáltasz: ,Ja-hú!", és a nevetés vissza­ tér. Ahogy három óra alatt egyre mélyebbre ásol, meg fogsz lepődni, hogy már hány réteg por rakódott rá lényedre. A nevetés úgy vágja át őket egyetlen suhintással, mint a kard. Ha ezt csinálod egy hétig, naponta három órán át, el sem tudod képzelni, mennyire átalakulsz. A második részben sírsz. Az első rész eltávolítja mindazt, ami gátol a nevetésben: az emberiség múltjának összes tilalmát, összes elfojtását kisöpri belőled. Helyet készít odabent az újnak. Ám neked még néhány lépést tenned kell, hogy eljuss lényed szentélyéhez, mert tengernyi bánatot, csalódást, aggodalmat és keserűséget 54

fojtottál már magadba - ezek mind ott vannak benned, ellepnek, tönkre­ teszik szépséged, bajod, örömöd. A régi Mongólia ősi ideája szerint bármilyen fájdalmat fojtasz is el az egyik életedben... És a fájdalmat min­ denki elfojtja, mert senki sem szereti. Nem akarsz szenvedni, úgyhogy el­ fojtod a fájdalmat, kitérsz előle, fél­ renézel. Ám a fájdalom ettől még ott marad. Szóval a régi mongolok úgy tartották - és ezzel én is egyetértek -, hogy bármilyen fájdalmat fojtasz is magad­ ba az egyik életedben, az életről-életre halmozódik benned, mígnem a fájdalomból vastag páncél lesz. Ha befelé fordulsz, a nevetést és a sírást együtt találod. Ezért fordul elő olykor, hogy nevetés közben egyszer csak könnyekre fakadsz - a jelenség

A

M I S Z T I K U S

zavarba ejtő, hiszen az ember azt gon­ dolná, hogy a kettő egymásnak ellen­ téte. Amikor tele vagy keserűséggel, nincs kedved nevetni, és amikor jóízűen nevetsz, mi értelme volna sírnod. Ám a lét nem ideologizál meg úgy mindent, mint te, nem gyárt elméleteket mindenre; a lét meg­ haladja az összes elméletedet, melyek dualisztikusak, melyek kettősségen alapulnak. Nappal és éjszaka, sírás és nevetés, öröm és fájdalom - mind kéz a kézben jár. Amikor az ember lénye legmélyére hatol, az első rétegben nevetést, a másodikban pedig fájdalmat és könynyeket talál. Tehát hét napon keresztül hagyd magad sírni, zokogni - minden különösebb ok nélkül. A könnyek ott vannak, csak ki kell jönniük. Te viszszatartod őket - ne állj ellen. S ha bármikor úgy érzed, hogy út közben elakadtak, csak mondd: ,Ja-bú!" Ezek tiszta hangok, amiket arra hasz­ nálunk, hogy a nevetést és a könnye­ ket mind felhozzák, és teljesen megtisztítsanak, hogy ártatlan gyer­ mekké válhass. Végül, a harmadik részben figyelj légy szemtanúja a belső történé­ seknek. A nevetés és a sírás után már csak a szemlélődés csöndje marad. A szemlélődés már önmagában elfojtó jellegű. A sírás abbamarad, amikor figyeled - elszunnyad. Ez a meditáció előre kihozza a nevetést és a sírást, hogy már ne legyen mit elfojtani a szemlélődés során. Ekkor a szem­ lélődés egy tiszta égre irányul. Hét

RÓZSA

napon keresztül csak tisztaságot tapasztalsz. Ez tehát teljes egészében az én medi­ tációm. Meg fogsz lepődni, mert egyik medi­ táció sem tud annyit adni, mint ez az egyszerű stratégia. Az általam ismert számos meditációnak mind az a célja, hogy feltörjék benned ezt a két réteget. Beléd fojtották a nevetést. Rád szóltak, hogy „Ne nevess, ez komoly dolog". Nem szabad, nem illik nevetned a templomban vagy az osztályteremben... Tehát az első réteg a nevetésé, de amint túl vagy a nevetésen, egyszerre elárasztanak a könnyek, elönt a keserűség. A sírástól ugyanúgy megkönnyebbülsz, mint a nevetéstől. Számos élet fájdalma és szenvedése tűnik el nyomtalanul. Ha meg tudsz szabadulni ettől a két rétegtől, akkor rátalálsz önmagadra. A ,Ja-hú" és ,Ja-bú" szavaknak nincs külön jelentése. Ezek csak eszközök, hangok, melyeket arra a bizonyos célra használunk: hogy be tudj jutni saját lényedbe. Sok meditációt kifejlesztettem, de mind közül talán ez a legalapvetőbb és leglényegesebb. Az egész világot magával tudja ragadni... A társadalom sok kárt okozott azzal, hogy beléd fojtotta az örömöt és a bánatot. Ha egy idős ember sírva fakad, te így szólsz: „Hát te meg mit csinálsz? Nem szégyelled magad? nem vagy már kisgyerek, akitől elvették a banánját, és sírni kezd. Tessék, itt egy másik banán, csak ne 55

A

M E D I T Á C I Ó K

sírj." Próbáld csak ki. Állj meg az utcán, kezdj el sírni, és egész tömeg verődik össze, hogy megvigasztaljon: „Ne sírjon. Bármi történt is, felejtse el az egészet." Persze fogalmuk sincs, hogy mi történt, senki sem tud rajtad segíteni, de mindenki próbál - „Ne sírjon." Mindezt azért teszik, mert ha tovább sírsz, akkor ők is elsírják magukat, hiszen ők is tele vannak szomorúsággal. A könnyek ott várakoznak a szemük sarkában. Sírni, zokogni, nevetni egészséges. A tudósok most kezdik felfedezni, hogy a sírás és a nevetés roppantul egészséges - s nemcsak a testre, hanem a lélekre is jótékony hatású. Már ez a két érzelmi megnyilvánulás elég ahhoz, hogy épelméjű maradj. Az egész emberiség attól olyan fél­ nótás, hogy senki sem mer szívből nevetni, hiszen a többiek azonnal megjegyzik: „Te meg mit vihogsz? Gyereknek érzed magad - a te korod­ ban? És mit gondolnak a gyerekeid? Hagyd már abba!" Ha minden ok nélkül sírsz és szomorkodsz, senki sem hiszi el neked, hogy csak egy gyakorlatot végzel, egy meditációt. A sírást sosem fogadták el meditációként. Pedig én mondom, ez nem csak meditáció, hanem egyben gyógymód is. Javul tőle a szemed és a belső látásod. Egy alapvető fontosságú módszert adok át neked, ami még új és kihasználatlan. Kétségkívül világszerte el fog terjed­ ni, mert a hatásaiból látszik, hogy aki csak élt vele, az megfiatalodott, szeretetteljesebb és kedvesebb lett. 56

Rugalmasabbá vált, fanatizmusa gyengült, megnőtt az életkedve és kiegyensúlyozott lett. A világnak arra van szüksége, hogy szív megtisztuljon a múlt összes tilalmától. A nevetés és a sírás pedig erre kiválóan alkalmas. A könnyek kimossák a benned rejlő összes fájdal­ mat, a nevetés kisöpri mindazt, ami fékezi az örömöt. Ha egyszer meg­ tanultad a tisztulás művészetét, na­ gyon meg fogsz lepődni: miért nem mondta ezt eddig senki? Egyetlen okból kifolyólag: senki sem akarta, hogy az ember olyan üde, illatos és szép legyen, mint egy rózsa. Ennek az előadás-sorozatnak A Misztikus Rózsa címet adtam. A ,Jahú" az a mantra, amely a misztikus rózsát középpontodba hozva meg­ nyitja azt, és az illat szétárad - a Misztikus Rózsa benső lényed betel­ jesedése. a

Útmutató Az alábbi háromrészes meditációt huszon­ egy napon át egyedül is végezheted.

1. Útmutató a nevetéshez Az igazi, autentikus nevetésnek nincs tárgya. Úgy tör fel belőled, ahogy a fák egyszer csak virágba borulnak. Nincs rá ok, nincs rá ésszerű magyarázat. Titokzatos; innen a misztikus rózsa szimbólum. Hét napon

keresztül kezdd a meditációt

A

MISZTIKUS

úgy, hogy kiálts néhányszor ja-hú.'-t, majd nevess minden ok nélkül negyvenöt percen át. Ülhetsz, de akár fekhetsz is. Talán hanyattfekvésben jobban ellazul­ nak a hasizmaid, és az energia így könynyebben áramlik. Lehet, hogy az hozza elő belőled a nevető, kuncogó gyermeket, ha betakarod magad egy pléddel, vagy a lábaddal rúgkapálsz. A hangsúly azon van, hogy megtaláld és felhozd a lényed­ ből fakadó, ok nélküli nevetést. A szemed alaphelyzetben legyen csukva, de ha a barátokkal való szemkontaktus segít kirobbantani a nevetést, akkor az is jó. Ha jólesik, hemperegj jobbra-balra könynyedén, játékosan, a benned lévő gyermek ártatlanságával, és engedd magad totálisan nevetni. Lehet, hogy néha régi, belső blokkok kerülnek elő, amik megakadályoznak a nevetésben. Ilyenkor csak kiálts ja-hú!-t, vagy csinálj dzsiberist (halandzsát), amíg újra vissza nem tér a nevetés. Figyelem: A nevetés után néhány percig ülj tökéletesen mozdulatlanul, csukott szemmel. Légy rezzenéstelen, mint egy kőszobor, hadd gyűljön össze belső energiád. Aztán tested, kontroll ülj fel figyelj.

hadd menjen: teljesen lazítsd el a és engedd elterülni erőfeszítés és nélkül. Ha úgy érzed befejezted, megint, és 15 percig csendben

2. Útmutató a síráshoz Ha egyszer kinevetted magad, elárasztanak a könnyek, eltölt a szomorúság. A sírás is nagy meg­ könnyebbülést hoz. Sok élet fájdalma

RÓZSA

és szenvedése oldódik fel ezáltal. Ha meg tudsz szabadulni a két alsó rétegtől, akkor rátalálsz önmagadra. A második hét nap meditációját kezdd azzal, hogy néhányszor ja-bú-t suttogsz, majd hagyd, hogy jöjjenek a könnyek. Negyvenöt percen át sírj. El is sötétít­ heted a szobát, ha ettől könnyebben megy. Ülj, vagy feküdj. Hunyd le a szemed, és menj bele mélyen az összes olyan érzésbe, melytől könnyekre fakadsz. Ne fogd magad vissza, sírj egy jó nagyot - tisztíts, könnyíts a lelkeden. Érezd, amint az összes felgyülemlett sérelem és szenvedés védőgátja felszakad. Hagyd, hogy a könnyek kiáradjanak. Ha egy idő után megakadsz vagy elálmosodsz, csinálj dzsiberist. Ringatózz egy kicsit előre-hátra, vagy mondj néhány ja-bú-t. A könnyek ott vannak, ne tartsd őket vissza. Aztán hadd menjen: A sírás végén ülj teljesen mozdulatlanul néhány percig, majd csináld ugyanazt, amit a nevetés végén. A sírás hetében légy nyitott minden olyan helyzetre, ami esetleg megríkat. Légy sebezhető.

3. Útmutató a harmadik szakaszhoz A harmadik héten ülj mindaddig csend­ ben, amíg kényelmes, majd táncolj halk, lágy zenére. Ülhetsz a földön vagy egy széken. Fejed és hátad tartsd olyan egyenesen, amenynyire csak tudod. A szemedet csukd be, és légzésed legyen természetes. Lazulj el, légy éber, válj megfigyelővé, 57

A

M E D I T Á C I Ó K

egyszerűen szemléld az eseményeket. Itt maga a figyelés a meditáció; nem az számít, hogy mit figyelsz. Semmiképp se azonosulj a felmerülő gondolatokkal, érzelmekkel, testi érzetekkel, bírála­ tokkal - ne vessz el a részletekben. Ha befejezted a csendes ülést, tegyél fel valamilyen halk zenét, és táncolj. Hagyd a testet magától mozogni, és figyelmed mozgás közben se lankadjon. Ne vessz el a zenében.

Néhány támpont -

58

A

huszonegy

napos

időszakban

ne

végezz más tisztító meditációt (pl. dinamikus vagy kundalini meditációt) vagy terápiát (légzés-terápia, érzelmi oldás, bioenergetika). - Ha barátokkal együtt végzed a Misztikus Rózsa meditációt, a meditáció alatt ne beszélgessetek. - Sokakból dühöt vált ki az egy hét nevetés vagy sírás. Fölösleges itt leragad­ ni. Engedd ki magadból dzsiberissel vagy testmozgással, aztán térj vissza az erede­ ti gyakorlathoz. - Ünnepeld nevetésed, ünnepeld kön­ nyeid, ünnepeld néma szemlélődésed pil­ lanatait!

AZ

ELME

N É L K Ü L

A z elme-nélküliség intelligenciát jelent. Az elme dzsiberis, nem pedig intelligencia. Amikor arra kér­ lek, csinálj Dzsiberist, egyszerűen azt kérem, hogy hajítsd ki az elmét az összes tevékenységével együtt, hogy megmaradhass egyszerűnek, tisztá­ nak, őszintének, fogékonynak.

AZ ELME NÉLKÜL MEDITÁCIÓ Szeretteim, Most egy új meditációt mutatok be, amely három részből áll. Az első rész Dzsiberis. Az angol dzsi­ beris (gibberish) szó a szufi misztikus, Jabbar (ejtsd Dzsabar) nevéből szár­ mazik. Jabbar nem beszélt egyetlen nyelven sem, hanem csak értelmeden szavakat, zagyvaságokat mondott. Mégis több ezer tanítványa volt, mert ezzel fejezte ki, hogy az elméd nem más, mint dzsiberis, azaz zagyvaság. Ahhoz, hogy megismerd saját lénye­ det, félre kell tenned ezt a zagyvaságot. Használd a Dzsiberist, és válj tudatosan őrültté. Válj őrültté teljes tudatossággal, hogy az örvény közép­

pontja lehess. Csak engedj kijönni magadból mindent, nem törődve azzal, hogy van-e jelentése vagy értelme. Lökd ki az elme szemetét, teremtsd meg a helyet a buddha számára. A második részben az örvény eltűnik, és téged is magával visz. A buddha tökéletes csöndben és nyugalomban elfoglalta a helyét. Te csak szem­ tanúként szemléled a testet, az elmét és mindazt, ami történik. A harmadik részben azt mondom: „Hadd-menjen!" Akkor lazítsd el a tested, és engedd elterülni erőfeszítés és kontroll nélkül. Dőlj el, mint egy zsák krumpli. Mindegyik rész dobütéssel indul. 59

A

M E D I T Á C I Ó K

Útmutató

Második rész: Szemtanúság

Először hét napig csináld a meditációt, mert ez elég idő lesz arra, hogy megta­ pasztald hatásait. Szánj nagyjából negyven percet a Dzsiberisre, majd ugyanennyit a Szemtanúságra és a „Hadd-menjen"-re, de ha úgy tetszik, akár mindkét részt csinálhatod még további húsz percen át.

A Dzsiberis után ülj tökéletesen mozdulat­ lanul és csendben. Légy laza, és irányítsd minden energiádat befelé. Gondolataidat hátrahagyva engedd magad belezuhanni a mély csöndbe és békébe, lényed közepébe. Akár a földön, akár széken ülsz, a fejed és a hátad legyen egyenes, tested laza, sze­ meid tartsd csukva, és lélegezz természete­ sen. Légy éber, légy teljesen a jelen pil­ lanatban. Figyelj, mintha a hegytetőn ülnél, szemléld a történéseket. Gondolataid próbálnak majd előre szaladni a jövőbe, vagy hátra a múltba. Figyeld őket egy bizonyos távolságból — ne értékeld őket, ne ragadj le egyiknél sem. Csak maradj a jelenben, és figyelj. Ez a tulajdonképpeni meditáció. Hogy mit figyelsz, az nem fontos, maga a figyelés a lényeg. De emlékezz, hogy semmivel ne azonosítsd magad, bármi is jelenik meg: gondolatok, érzések, testérzetek...

Első rész: Dzsiberis, vagyis tudatos őrület Állva vagy ülve, csukott szemmel kezdj értelmetlen, zagyva hangokat kiadni. Bármilyen hangot kiadhatsz, de csak számodra ismeretlen nyelvet használj. Engedj magadban mindent kifejezésre jutni. Dobálj ki magadból mindent, légy egy tudatos őrült. Az elme szavakban gondolkozik; a Dzsiberis segít megszakí­ tani ezt a folytonos verbalizációt. Ebben a meditációban megszabadulhatsz a gondo­ lataidtól, anélkül, hogy elnyomnád őket. Bármit csinálhatsz: énekelhetsz, sírhatsz, nevethetsz, sikíthatsz, motyoghatsz, beszélhetsz. Engedd a testedet mozogni, ahogy kívánja: ugrálj, vagy feküdj le, vagy járkálj, vagy ülj, vagy rugdalóddz, vagy bármi. Egy pillanatnyi szünetet se tarts. Ha hirtelen nem találsz hangokat, akkor csak azt mondogasd, hogy „la la la la...", de ne maradj csöndben. Ha másokkal együtt csinálod ezt a medi­ tációt, akkor egyáltalán ne törődj azzal, hogy mások mit csinálnak. Csak azzal foglalkozz, ami benned történik. Használj szemkötőt, ha az segít.

60

Harmadik rész: Hadd-menjen A Dzsiberis rész arra való, hogy megszabadulj az aktív elmétől; a második rész arra való, hogy megsza­ badulj az inaktív elmétől; és a har­ madik rész arra való, hogy belépj a transzcendentálisba. A Szemtanúság után dőlj el, mint egy zsák; engedd hanyatt dőlni a tested, erőfeszítés és kontroll nélkül. Folytasd a figyelést és ismerd fel, hogy te sem az elme, sem a test nem vagy. Te egy ezek­ től független valami vagy. Minél mélyebbre hatolsz önmagadban, annál közelebb kerülsz a központodhoz.

AZ

Ú J J Á S Z Ü L E T É S

Térj vissza a gyermekkorba. Mindenki erre vágyik, de nem tesz érte semmit. Mindenki erre vágyik! Az emberek folyton azt mondogatják, hogy a gyermekkor paradicsom volt, és a költők verseket írnak a gyer­ mekkor csodájáról. Ki akadályoz? Térj vissza! Én most megadom szá­ modra ezt a lehetőséget. Légy játékos, könnyed. Ez nehéz lesz, mert már túl merev vagy. Páncél vesz

játékos, vidám, könnyed. Szeretnélek visszajuttatni arra a pontra, amitől kezdve már nem fejlődtél tovább. Volt egy pont a gyermekkorodban, amikor megálltál a fejlődésben, és kezdtél mesterkéltté válni. Dühös voltál - aprócska gyerekként dúltálfúltál haragodban -, és a szüleid rád szóltak: „Ne hisztizz! Viselkedj ren­ desen." Te természetes voltál, amiből konfliktusod támadt, és kész helyzet elé állítottak: ha természetes akarsz

ÚJJÁSZÜLETÉS MEDITÁCIÓ körül - nehéz magadról ledobni, leoldani. Nem tudsz táncolni, nem tudsz énekelni, nem tudsz ugrán­ dozni, nem tudsz teli tüdőből kiabál­ ni, nem tudsz nevetni és mosolyogni. Még ha nevetni akarsz is, először találnod kell valamit, amin nevet­ hetsz. Kell lennie valamilyen oknak; csak ekkor tudsz nevetni. Kell lennie valamilyen oknak; csak ekkor tudsz sírni és toporzékolni. Tedd félre a tudást, tedd félre a komolyságot. Légy teljesen játékos ezekben a napokban. Nincs veszteni­ valód! Ha nem nyersz vele semmit, nem is veszítesz. Mit veszíthetsz azzal, ha játszol? Én viszont amondó vagyok, hogy ez után többé nem leszel ugyanaz az ember, Ezért ragaszkodom ahhoz, hogy légy

lenni, akkor nem nyered el a szüleid szeretetét. Ebben a nyolc napban vissza akarlak juttatni arra a pontra, amikor kezdtél „jógyerek" lenni, ahelyett, hogy ter­ mészetes maradtál volna. Légy játékos, hogy visszatérhess gyer­ mekkori önmagadhoz. Ez nehéz lesz, mert le kell majd vetned a maszkjai­ dat, az álarcaidat; el kell hagynod a személyiséged. De jegyezd meg: a lényeg csak akkor kerül elő, ha a személyiséged nincsen ott - mert a személyiséged börtönné vált. Vetkőzd le! Fájdalmas lesz, de megéri, mert ettől újjászületsz. És a születés mindig fájdalommal jár. Ha valóban elhatároztad magad, hogy újjá szüless, akkor merd vállalni a kockázatot. 61

A

M E D I T Á C I Ó K

Második rész:

Útmutató Osho útmutatása az tációhoz:

Újjászületés medi­

A második órában ülj nyugodtan. Frissebb, ártatlanabb leszel, és így a meditáció könnyebbé válik.

Első rész: Egy héten át naponta két óra. Az első órában viselkedj úgy, mint egy gyerek - lépj be saját gyermekko­ rodba. Bármit akartál tenni, tedd meg most - táncolj, énekelj, ugrálj, kiabálj, sírj - tégy bármit, bármilyen test­ helyzetben. Semmi sem tilos, csak a többiekhez ne érj. Ne érj másokhoz és ne tégy kárt a csoport többi tagjában.

62

Határozd el, hogy ezeken a napokon olyan ártatlan leszel, mint amilyen születésedkor voltál - egy gyermek, egy újszülött, aki nem tud semmit, nem kérdez, nem vitatkozik, nem érvel. Ha kisbaba tudsz lenni, sok min­ denre képes leszel. Még ami lehetetlennek tűnik, az is lehetséges lesz.

A

T Á N C

M I N T

M E D I T Á C I Ó

A TÁNC MINT MEDITÁCIÓ Oldódj fel a táncban

F

elejtsd el a táncost, az ego középpontját - válj a tánccá. Ez a meditáció. Táncolj olyan mélységgel, hogy teljesen megfeledkezzél arról, hogy „te" táncolsz. Kezdd azt érezni, hogy te vagy a tánc. Ha tánc és táncos nem különül el, a tánc meditáció lesz. Ha elkülönülnek, akkor ez egy gyakorlat: jó, egészséges, de nem mondható spiri­ tuálisnak. Csak egy közönséges tánc. Ami azt illeti, a tánc önmagában is jó. Utána felüdülsz és megfia­ talodsz. De ez még nem meditáció. A táncosnak el kell tűnnie, csak a tánc maradhat. Akkor hát mit tehetsz? Légy totálisan a táncban; mert az elkülönülés csak akkor létezhet, ha nem tel­ jes lényeddel vagy benne. Ha félreállsz, és kívülről figyeled a saját táncodat, nem lehetsz egy a tánccal: te vagy a táncos, és te táncolsz. Akkor a tánc csak cselekvés, valami, amit te csinálsz - az nem az egész lényed. Add át magad teljesen a táncnak, oldódj fel benne. Ne állj félre, ne külső megfigyelő légy. Légy résztvevő!

63

A

64

M E D I T Á C I Ó K

A

N A T A R A N D Z S

M E D I T Á C I Ó

agyd, hogy a tánc magától folyjon. Ne erőltesd, inkább kövesd, hagyd történni. Ez nem egy cselekvés, hanem egy történés. Maradj az ünnep hangulatában. Nem egy halálosan komoly dolgot csinálsz. Csak játszol: játszol az életenergiád­ dal, játszol a bioenergiáddal - hagyod a maga útján áramolni. Ahogy a szél fúj, ahogy a folyam folyik - te is úgy fújsz, úgy folysz. Érezd. És légy játékos. Mindig gondolj a

H

NATARADZS MEDITÁCIÓ A Nataradzs tánc, mint totális meditáció. Három részből áll, teljes időtartama: 65 perc.

„játékos" szóra - számomra ez a foga­ lom alapvető. Mi itt Indiában a teremtést Isten lilájának, Isten játéká­ nak nevezzük. Isten nem teremtette a világot; ez az Ő játéka.

Első szakasz: 40 perc zene Táncolj csukott szemmel, mint egy megszállott. Engedd, hogy teljesen a tudatalattid irányítson. Ne kontrolláld a mozdulataidat, ne légy szemtanú, bármi

is történik. táncban.

Csak

légy

totálisan

a

Második szakasz: 20 perc csend Tartsd csukva a szemed, és azonnal feküdj le. Légy néma és mozdulatlan.

Harmadik szakasz: 5 perc zene Táncolj,

ünnepelj,

örvendezz.

65

A

M E D I T Á C I Ó K

A

szufi pörgés az egyik legősibb, legerőteljesebb technika. Olyan mély, hogy még egy­ szeri megtapasztalása is teljesen megváltoztathat. Pörögj nyitott szemmel, épp úgy, ahogy a kisgyerekek szoktak forogni, mintha lényed legbelseje egy közép­ ponttá válna, egész tested pedig egy kerékké, ami mozog - egy pörgő­ mozgó fazekaskorong. Te a közép­ pontban vagy, de egész tested mozog.

PÖRGÉS MEDITÁCIÓ A pörgést úgy érdemes végezni, hogy előtte három órával nem eszel és nem iszol semmit. Legjobb, ha füves vagy homokos talajon mezítláb, szilárd talajon pedig erős zokniban vagy vászoncipőben és természetesen laza ruhában csinálod. A meditáció két részből áll: pörgés és lazítás. A pörgésnek eredetileg nincs meghatáro­ zott időtartama - akár órákig is tarthat -, de ajánlatos legalább egy órán át végezni, hogy teljesen magával ragadjon az örvénylés energiája. Az óramutató járásával ellentétes irány­ ban forogj, jobb karod felemelve, tenyér­ rel felfelé, bal karod leeresztve, tenyérrel lefelé. Akinek kellemetlen ez az irány, végezheti a pörgést az óramutató járásá66

val megegyező irányban is, fordított kéz­ tartással. Engedd, hogy a tested elernyed­ jen, tartsd nyitva a szemed, de ne fókuszáld a tekintetedet, hogy a kép összefolyjon, elmosódottá váljon. Végig maradj néma. Az első 15 percben forogj lassan. Aztán a következő 30 percben fokozatosan gyor­ sulj fel mindaddig, míg hatalmába nem kerít a pörgés, és egy energiaörvénnyé nem válsz — a periférián a mozgás vihara tombol, de a középpontban a szemtanú csendes és nyugodt. Amikor a pörgés már olyan gyors, hogy nem tudod megtartani magad, akkor a test magától lezuhan. Ez az elesés ne a te elhatározásodból történjen, és ne is próbáld előre elrendezni a földetérést; ha

A

P Ö R G É S

a testei lágy, akkor az esésed is lágy lesz; a föld elnyeli az energiádat. Ha egyszer elestél, akkor a meditáció második része következik. Ne folytasd a forgást. Gördülj rögtön a hasadra úgy, hogy a csupasz köldököd érintse a talajt. Ha valakinek ez nagyon kényelmetlen így, akkor a hátán is feküdhet. Érezd, ahogy a tested egybeolvad a föld­ del, épp úgy, ahogy a kicsi gyermek tapad

M E D I T Á C I Ó

az anyja keblére. Tartsd csukva a szemed, és maradj mozdulatlan és néma legalább 15 percen át. A meditáció után légy olyan csendes és passzív, amennyire csak lehetséges. Néhányan hányingert érezhetnek a Pörgés meditáció alatt, de ez 2-3 nap alatt elmúlik. Csak akkor hagyd abba a meditációt, ha mégsem múlna el a hányinger.

67

A

68

M E D I T Á C I Ó K

BARMI

LEHET

M E D I T Á C I Ó

BÁRMI LEHET MEDITÁCIÓ

A

dtok nyitja, hogy ne légy gépies. Ha „gépietleníteni" tudod cselekedeteidet, akkor az egész élet egy meditáció. Akkor minden apróság, a zuhanyozás, az étkezés, egy baráti beszélgetés med­ itáció lesz. A meditáció belső érték - bármi azzá vál­ hat -, nem pedig egy külsőség. Az emberek úgy gondolják, hogy a meditáció egy speciális cse­ lekvés-sor: ülsz arccal Kelet felé, bizonyos mantrákat ismételgetsz, füstölőt égetsz, mindenféle hókuszpókuszt csinálsz egy adott időben, egy adott helyen, kimért mozdulatokkal. A meditációnak semmi köze ezekhez a dolgokhoz. Ezek csak gépiessé tesznek, pedig a meditáció épp azért van, hogy felszámolja az elgépiesedést. Tehát, ha éber tudsz maradni, akkor minden cse­ lekvés meditáció; minden mozdulat óriási segítség lehet.

69

A

70

M E D I T Á C I Ó K

BÁRMI

LEHET

M E D I T Á C I Ó

ozgás közben sokkal könnyebb és természetesebb dolog ébernek maradni. Amikor csendben üldögélsz, persze hogy elalszol. Amikor fekszel az ágyadon, nehéz ébren maradni, mert ebben a test­ helyzetben aludni szoktál. De amikor mozogsz, nyilván nem alhatsz ilyenkor még éberebb vagy. Az egyetlen gond az, hogy a mozgás gépiessé válhat. Test, elme és lélek legyen benned

M

FUTÁS, KOCOGÁS ÉS ÚSZÁS egy. Keress olyan tevékenységeket, ahol létrejöhet e három egysége. Ez gyakran megesik a futókkal. Te talán el sem tudod képzelni a futást mint meditációt, de a futók olykor a meditáció felemelő élményébe kerül­ nek. És meglepődnek, mert nem ezt várták. Ki gondolná, hogy egy futó egyszer csak Istent tapasztalja meg? Pedig ez így van. És manapság a futás egyre inkább egy újfajta meditációvá kezd válni. Futás közben megtörtén­ het a csoda. Ha valaha is futottál, ha élvezted a futást kora reggel, mikor a levegő friss és üde, és az egész világ éledezik, álmából ébred, akkor ismered ezt az érzést, tudod miről beszélek. Futsz, a mozdulataid összehangoltak. A friss

levegő átjárja tüdődet, szemed elé tárul az éj sötétjéből újjászülető világ. Körülötted minden zsibong, énekel, tele vagy élettel... aztán jön egy pil­ lanat, amikor a futó eltűnik, s csak a futás van ott. Test, elme és lélek együtt kezd működni - egy belső orgazmus által hirtelen eggyé válsz a Mindenséggel. A futók olykor véletlenül a negyedik, a turiya élményét is átélik, csak ennek nincsenek a tudatában. Azt gondolják, hogy azért élvezték a pillanatot, azért volt ez egy kivételes nap, azért érezte magát jól a test, azért szépült meg a világ, mert egy jót futottak: és ez csak egy múló hangulat volt. Nem igazán tulajdonítanak neki jelentőséget - de ha mégis, az én tapasztalatom szerint 71

A

M E D I T Á C I Ó K

egy futó könnyebben jut meditatív állapotba, mint bárki más. A kocogás nagy segítség lehet, az úszás is nagy segítség lehet. Ezeket a dolgokat mind meditációvá kell átlényegíteni. Felejtsd el a meditációról kerengő meséket - azt, hogy meditálni annyi, mint ülni egy fa alatt lótuszülésben. Ez csak az egyik út, ami talán csak kevesek számára járható - a több­ ségnek más kell. Egy kisgyerek mind­ ezt kínszenvedésként éli át. Egy fiatalnak, aki még csupa élet és vibrál az energiától, ez elfojtás, nem pedig meditáció. Menj futni reggelente. Először csak fél mérföldet fuss, aztán egyet, s végül legalább hármat. Az egész testeddel fuss lazán; ne úgy, mintha kény­ szerzubbony lenne rajtad. Fuss úgy, mint a kisgyerek, aki egész testét, kezét és lábát szabadon mozgatja, mikor fut. Lélegezz mélyen, a hasból. Aztán telepedj egy fa alá, fújd ki magad, izzadj, s hagyd, hogy a hűvös szellő cirógasson. Érezd a nyugalmat. Ez nagyon hatásos.

72

Vagy néha csak állj mezítláb a talajon, és érezd a föld hűvösséget, lágyságát, melegét. Bármit bocsát is ki magából a föld abban a pillanatban, csak érezd, és hagyd, hogy végigáramoljon rajtad. És hagyd, hogy energiád beivódjon a földbe. Legyen kapcsolat közted és a föld között. Ha kapcsolatban vagy a földdel, akkor az élettel vagy kapcsolatban. Ha kapcsolatban vagy a földdel, akkor a testeddel vagy kapcsolatban. Ha kapcsolatban vagy a földdel, akkor nagyon érzékennyé és koncentrálttá válsz - és ez az, amire szükség van. Ne légy profi futó; maradj meg amatőrnek, hogy éberséged is meg­ maradjon. Ha úgy érzed, hogy futá­ sod gépiessé vált, hagyd abba. Akkor inkább ússz. Ha ez is gépiessé válik, akkor próbálkozz a tánccal. Ne feledd, hogy a mozgás csak egy helyzet, ami éberséget teremt. Amíg éberré tesz, addig jó - ha már inkább eltompít, akkor haszontalan. Keress egy másik mozgásformát, amely ismét éberré tesz. Sose várd meg, amíg a tevékenység automatikussá válik.

BARMI

LEHET

M E D I T Á C I Ó

nevetés felszínre hozza a belső forrásod energiáját. Az energia áramolni kezd, úgy követi a nevetést, mint az árnyék. Észrevetted már, hogy amikor igazán nevetsz, azokban a pillanatokban egy mély meditatív állapotba kerülsz? Megáll a gondolat. Lehetetlen gondolkodni és nevetni egyszerre, mert ezek egymás­ nak szöges ellentétei: vagy nevetsz, vagy gondolkozol. Ha igazán nevetsz - a gondolat megáll. Ha nem áll le a

A

NEVETÉS MEDITÁCIÓ gondolat, akkor a nevetésed nem igazi, csak úgy-ahogy mögötted kul­ log. Nem egészséges. Amikor igazán nevetsz, az elme hirte­ len eltűnik. Amennyire én tudom, a tánc és a nevetés a legjobb, a legter­ mészetesebb, a legegyszerűbb ajtó a meditációhoz. Ha táncod igazi eksztázis, a gondolat megáll. Egyre csak táncolsz, addig pörögsz-forogsz, mígnem egy örvénnyé válsz - minden határ, minden választóvonal eltűnik. Még azt sem tudod, hol végződik a tested és hol kezdődik a lét. Felolvadsz a létben, s a lét felolvad benned. Határaitok összemosódnak, Ha táncod igazi eksztázis - amikor nem te irányítasz, hanem hagyod, hogy a tánc vigyen, hagyod, hogy

magával ragadjon -, ha hatalmába kerít a tánc, a gondolat megáll. Ugyanez történik nevetés közben: ha hatalmába kerít a nevetés, a gondolat megáll. A nevetés nagyszerű bevezető a gon­ dolat-nélküliség állapotába.

Útmutató a Nevetés meditációhoz Reggelente, amikor fölébredsz, mielőtt kinyitnád a szemed, nyújtózkodj, mint egy macska. Nyújtózkodj minden porcikádban. Három-négy perc múlva, még mindig csukott szemmel, kezdj nevetni. Öt percen keresztül csak nevess. Eleinte csak csinálni fogod, de a saját próbálkozá­ sod hallatán feltör a valódi nevetés. 73

A

M E D I T Á C I Ó K

Lazulj el a nevetésben. Lehet, hogy több napig is eltart, mire valóban nevetni tudsz, mert annyira szokatlan ez a jelen­ ség. De hamarosan a nevetés spontán és felszabadult lesz, és az egész napod más lesz ezután.

A nevető Buddha Van egy Japán történet Hoteiről, a nevető Buddháról. Az ő egész tanítása a nevetés volt. Faluról-falura, piactérről-piactérre vándorolt. Megállt a piac közepén, és nevetni kezdett - így prédikált. Nevetése ragadós, ragályos volt -

74

mindenki elkapta. Szívből kacagott. A hasa remegett, csak úgy rázkódott a nevetéstől. Nevettében a földön hempergett. Az emberek, akik össze­ csődültek, nevetni kezdtek, és a nevetés egyre terjedt, végighömpölygött az utcán, szökőárként öntötte el az egész falut. Az emberek már alig várták, hogy Hotei a falujukba érkezzen, mert mindig tengernyi vidámságot és áldást hozott. Egyetlen szó nem hagyta el ajkát, soha. Ha Buddháról kérdezted, ő nevetett; ha a megvilágosodásról kérdezted, ő nevetett; ha az igazságról faggattad, ő csak nevetett. Egyetlen üzenete a nevetés volt.

BÁRMI

LEHET

M E D I T Á C I Ó

gyszer eljött hozzám egy férfi. Harminc év óta egyik cigaret­ tát szívta a másik után. Megbe­ tegedett, és az orvos azt mondta: „Ha meg akar gyógyulni, le kell szoknia a dohányzásról." Csakhogy ő megrög­ zött dohányos volt, és sehogy sem tudott ellenállni. Próbálkozott - nem mintha meg sem próbálta volna -, keményen próbálkozott, és közben sokat szenvedett, de egy-két nap, s olyan erővel tört rá a kényszer, hogy nem bírt magával. Megint rágyújtott.

E

DOHÁNYZÁS MEDITÁCIÓ A dohányzás miatt a férfi elvesztette minden önbecsülését. Itt ez az apróság, és ő még ezt sem képes megtenni: nem tud leszokni a dohányzásról. Értéktelennek látta magát. Ú g y érezte, ő a világ leghitványabb embere. Megvetette saját magát. Aztán eljött hozzám. - Mit tegyek? - kérdezte - Hogyan szokhatnék le a dohányzásról? - Senki sem tud leszokni - válasz­ oltam. - Ezt be kell látnia. A leszokás nem elhatározás kérdése. A dohányzás betört szokásai világába, és ott gyökeret vert. Harminc év hosszú idő. A szokás beépült az ön testébe, szervezetének kémiájába - lénye szerves részévé vált. Hiába vette a fejébe, hogy leszokik: a fej ehhez már

kevés. Az elme önmagában tehetet­ len; belefog dolgokba, viszont nem tudja egykönnyen abbahagyni őket. Ha egyszer elkezdte és ilyen sokáig gyakorolt, nagy jógi vált magából: harminc éves gyakorlatra tett szert a dohányzás terén. Az egész folyamat gépiessé vált - most „gépietlenítenie" kell. - Hogy érti azt hogy „gépietleníteni"? - kérdezte. És pont ez az, amiről a meditáció szól: „gépietleníteni". - Egy dolgot tegyen - mondtam -, felejtse el a leszokást. És semmi sem kötelező. Harminc évig dohányzott, és még él. Persze szenvedett, de már ehhez is hozzászokott. Mi történik, ha pár órával előbb hal meg, mint 75

A

M E D I T Á C I Ó K

egyébként? Mit fog tenni ezután? És mit tett eddig? Szóval mi itt a lényeg? Az, hogy hétfőn, kedden, vagy netán szombaton hal-e meg, idén vagy egy másik évben - mit számít az? - Igen, igaz. Nem számít. - Felejtse el. Egyáltalán ne akarjon leszokni. Inkább próbálja megérteni a dolgot. Úgyhogy legközelebb csináljon belőle meditációt. - Meditációt a dohányzásból? csodálkozott. - Igen - feleltem. - Ha a zen budd­ histák csinálhatnak meditációt a teaivásból, és számukra ez egy szer­ tartás, maga miért ne tehetné ugyanezt a dohányzással? A dohányzás épp olyan szép meditáció lehet. - Miket beszél?! - kérdezte döbben­ ten, majd szeme felcsillant. Meditáció? Mondja már, olyan kíváncsi lettem! Ekkor elmondtam, mi a teendője. - Egy dolga lesz. Amikor előhúzza zsebéből a csomag cigarettát, tegye ezt lassan. Élvezze, amit csinál. Nem kell sietni. Legyen tudatos, éber. Vegye elő a paklit lassan, teljes éber­ séggel. Aztán vegyen ki egy szál ciga­ rettát teljes éberséggel, lassan - nem úgy mint eddig, kapkodva, figyel­ metlenül, gépiesen. Majd ütögesse hozzá a cigarettát a dobozhoz - de nagyon éberen. Figyelje a hangot. Ahogy a zen szertartás résztvevői figyelnek, amikor a szamovár sípolni kezd és a tea forrásba jön... és az az aroma. Szagolja meg a cigarettát, szívja be ezt a bódító illatot. 76

- Mit mond? - kérdezte döbbenten A bódító illatot? - Igen, bódító ez az illat. A dohány épp oly isteni, mint a Földön bármi. Szagolja meg - ez Isten illata. - Mondja, maga tréfál?! De nem, nem tréfálok. M é g amikor tréfálok, akkor sem tréfálok. Én mindig komolyan beszélek. - Most vegye a szájába a cigarettát teljes éberséggel, gyújtsa meg teljes éberséggel. Élvezze ki a cselekvés minden mozzanatát, minden apró mozzanatot, s aprózza el a dolgot amennyire csak tudja, hogy egyre éberebbé válhasson. Aztán jön az első szippantás: Isten, füst alakjában. Ahogy a hinduk mondják: Annam Brabm - az Étel Isten. A füst miért ne lehetne az? Minden Isten. Szívja be mélyen a füstöt: ez egy pránajám. Az új kor új jógáját adom most át önnek. Majd fújja ki a füstöt, lazítson, és újabb szippantás. Ne kapkodjon. Ha ezt meg tudja csinálni, meg fog le­ pődni: hamar rájön, mekkora barom­ ság ez az egész. Nem azért, mert mások annak tartják, nem azért, mert mások azt mondják, hogy ez rossz. Majd meglátja. És nemcsak az eszével fogja látni. Lényének egészéből jön a felismerés. Aztán egy napon, ha a szokás abbamarad, hát abbamarad ha nem, hát nem. Kár ezen aggódnia. Három hónap múlva a férfi megint eljött: - Abbamaradt - mondta. -Jó - mondtam - , akkor most próbálja meg ezt más dolgokkal is. Ebben áll a titok nyitja: „gépi-

BÁRMI

LEHET

etlenítés"; tudatossá tenni a gépies folyamatokat. Ha sétálsz, sétálj lassan, éberen. Ha nézelődsz, nézelődj lassan, éberen. S a fákat zöldebbnek látod majd, mint

M E D I T Á C I Ó

azelőtt, s a rózsát rózsábbnak, mint azelőtt valaha. Figyelj! Valaki beszél, fecseg: hallgasd, hallgasd éberen. Ha beszélsz, beszélj éberen, figyelmesen. Légy tudatos ébredésed minden pil­ lanatában.

77

A

78

M E D I T Á C I Ó K

LÉGZÉS

-

HÍD

A

MEDITÁCIÓHOZ

LÉGZÉS - HÍD A MEDITÁCIÓHOZ

H

a tudod irányítani a légzésedet, akkor máris a jelenben találod magad. Ha a légzésed tudatos, rálelsz az élet forrására. Ha a légzésed tudatos, legyőzheted az idő és a tér kor­ látait. Ha a légzésed tudatos, egyszerre leszel a világban, s azon túl is.

79

A

80

M E D I T Á C I Ó K

L É G Z É S

-

HÍD

A

M E D I T Á C I Ó H O Z

Vipasszana meditáció által több ember világosodott meg, mint bármely másik meditáció által - mivel ez minden meditáció lényege. Az összes többi meditáció­ nak ugyanez a lényege, csak más-más formában. Lényegtelen elemek is tár­ sulnak hozzájuk. A Vipasszana vi­ szont a tiszta lényeg. Nem hagyhatsz ki belőle semmit, és nem is tehetsz hozzá semmit azért, hogy továbbfej­ leszd.

A

VIPASSZANA A Vipasszana gyakorlata olyan egy­ szerű, hogy még egy gyerek is meg tudja csinálni. Sőt, a legkisebbek job­ ban csinálják, mint te, a felnőtt, mert az ő elméjük még nincs tele szemét­ tel. Ők még tiszták és ártatlanok. A Vipasszanát háromféleképpen lehet végezni. Válaszd ki a számodra legal­ kalmasabbat. Az első változat: cselekedeteid, tested, gondolataid és érzelmeid tudatos figyelése. Ha sétálsz, sétálj tudatosan. Ha mozgatod a kezed, mozgasd tudatosan, légy vele teljesen tisz­ tában, hogy éppen a kezedet mozga­ tod. Persze mozgathatod tudatosság nélkül is, gépiesen... Mondjuk, reg­ geli sétádat végzed. Lépkedhetsz anélkül is, hogy tudatában lennél lábaid mozgásának. Kísérd éber figyelemmel testmozgá­ sodat. Míg eszel, légy éber a mozdu-

latokra, melyek az evéshez kellenek. Ha zuhanyozol, légy éber a hűvösségre, mely bőrödet éri, a testedre csurgó vízre, és a határtalan örömre, amivel ez jár - csak légy éber. Mindez ne öntudatlan állapotban történjen. És ugyanez érvényes az elmédre is. Bármilyen gondolat suhan is át elméd vetítővásznán, te csak figyelj. Bármilyen érzelem tölti is el szívedet, te maradj szemlélő - ne bonyolódj bele, ne azonosulj vele, ne akard megítélni, mi jó s mi rossz. Ez nem része a meditációdnak. A második változat a légzés: válj tudatossá a légzésre. Amint beszívod a levegőt, a hasad emelkedni kezd, s amint kifújod, a hasad ismét lelapul. Tehát a második módszer, hogy légy tudatos a hasra: a has emelkedésére és süllyedésére. Figyeld éberen, ahogy a has emelkedik és süllyed. A has na81

A

M E D I T Á C I Ó K

gyon közel van az élet forrásához, hiszen a magzatot a köldökzsinór köti össze az anya életével. A köldök mögött található a magzat életének forrása. Így amikor a has megemel­ kedik, valójában az életenergia, az élet forrása emelkedik meg és süllyed alá minden egyes lélegzetvétellel. Ez sem nehéz gyakorlat, s talán még könnyebb is mint az előző, hiszen itt csak egyetlen dolgot kell csinálni. Az első változat szerint tudatosnak kell lenned a testre, tudatosnak kell lenned az elmére, tudatosnak kell lenned az érzelmeidre, a hangulataid­ ra. Tehát a gyakorlatnak három vál­ tozata él. A második megközelítés egyetlen lépésből áll: figyeld a hasat, ahogy emelkedik és süllyed. Az ered­ mény pedig ugyanaz. Amint egyre tudatosabbá válsz a hasra, az elme le­ csendesül, az érzelmek elcsitulnak, a szeszélyek eltűnnek. A harmadik változat: légy tudatos a beáramló lélegzetre - arra, ahogy a levegő az orrlyukadon át bejut. Ragadd meg a dolgot a másik végéről, s a has helyett most indulj ki az orrlyukból. A beszívott levegő eny­ hén lehűti az orrlyukakat. Azután kilégzés, belégzés és megint kilégzés. Így is lehet. A férfiaknak ez könynyebben megy, mint a nőknek. A nők tudatosabbak a hasra. A férfiak több­ sége nem szívja olyan mélyre a leve­ gőt, ők nem a hasba lélegeznek. Nekik a mellkasuk emelkedik és sül­ lyed, mert világszerte egy helytelen felfogás terjedt el az atléta termetről. Persze az alak formásabb, ha a mel­ 82

lkas kidomborodik, míg a has csaknem teljesen belapul. A férfiak inkább a mellkasukba szívják a levegőt, hogy az mind jobban kidomborodjon, a has pedig besüp­ pedjen. Úgy gondolják, ettől sportosabbnak látszanak. Japán kivételével világszerte az összes sportoló és edző azt hangoztatja, hogy lélegezzünk a tüdőnkbe. Ilyenkor a mellkas kitágul és a has összehúzódik. Az eszménykép az oroszlán, kiugró mellkasával és karcsú törzsével. Légy olyan, mint az orosz­ lán - ez a szabály terjedt el a torná­ szok és sportolók körében. Japán az egyetlen hely, ahol nem tartják fontosnak, hogy a mellkas legyen széles, a has pedig lapos. Ahhoz, hogy a hasunkat behúzva tart­ suk, némi önfegyelemre van szükség, mivel ez nem természetes. Japánban a természetes utat választották, ezért is olyan meglepő a japán Buddha-szob­ rok látványa. Ebből mindjárt látszik, hogy egy Buddha-szobor Indiából vagy Japánból származik-e. Az indiai szobrokon Gautam Buddha ki­ sportolt testalkatú: alig van hasa, míg mellkasa igen széles. A japán Buddha szobor ettől teljesen eltér: a mellkasa szinte belapul - mivel ő hasból lélegzik -, a hasa viszont nagyobb. Nem valami tetszetős - mert ez a világon uralkodó nézet nagyon régi, annak ellenére hogy hasból lélegezni természetesebb és egészségesebb is. Éjszaka, alvás közben nem a mellka­ sodból lélegzel, hanem a hasadból. Ezért olyan pihentető az éjszaka.

LÉGZÉS

-

HÍD

Amikor felébredsz reggel, frissnek és fiatalnak érzed magad, mert egész éjjel természetes módon lélegeztél. Ezt az időt Japánban töltötted. Ha attól tartasz, hogy a hasi légzés és a has légzés közbeni mozgásának tudatos figyelése árt az alakodnak - s ez a probléma talán inkább a férfiakat érinti -, akkor figyeld az orrlyukak tájékát, ahol a levegő beáramlik. Figyelj, és amikor a levegő távozik, akkor is figyelj. Ez tehát a három változat. Bármelyiket alkalmazhatod. Csinál­ hatsz kettőt is egyszerre, akkor a hatás erősebb lesz. Ha mind a három gyakorlatot együtt végzed, akkor az eredmény is hamarabb jelentkezik. Mindez tőled függ, csak könnyedén csináld. Ne feledd: ami könnyű, az a jó. Ahogy a meditáció „beáll", és az elme elnémul, az ego el fog tűnni. Te ott leszel, de nem lesz ott az „én" érzése. Ekkor az ajtók kinyílnak. Csak várd szerető vágyakozással, nyi­ tott szívvel az ébredés eme nagy pil­ lanatát - mely minden ember életének legjelentősebb pillanata. Eljön... biztosan elérkezik. Még sosem késett, egyetlen percet sem. Ha már a megfelelő hullámhosszon vagy, egyszerre felrobban benned, átalakít. Régi éned meghalt, az új ember megérkezett.

A

M E D I T Á C I Ó H O Z

Ülés Találj egy olyan testhelyzetet, melyben kényelmesen és éberen tudsz ülni negyven-hatvan percen át. A hát és a fej egyenes, a szemek csukva, a légzés legyen természetes. Maradj olyan moz­ dulatlan, amennyire csak lehet, s csak akkor változtass testhelyzetet, ha na­ gyon muszáj. Ülés közben az alap feladat, hogy figyeld a has be- és kilégzés okozta emelkedését és süllyedését valamivel a köldök felett. Ez nem egy koncentrációs gyakorlat, úgy­ hogy mialatt a légzésre figyelsz, sok más dolog is magára fogja vonni a figyelmedet. A Vipasszanában semmi sem számít figyelemelterelésnek; amikor valami felmerül, hagyd abba a légzés figyelését, és bármi történjék, figyeld azt, míg végül vissza tudsz térni a légzéshez. Fölmerülhetnek gondolatok, érzelmek, bírálatok, testérzetek, benyomások a külvilágból stb. Maga a figyelem_a fontos, s nem az, amit figyelsz, ezért ügyelj arra, hogy ne azonosítsd magad semmivel, ami felmerül benned; a kérdéseket, prob­ lémákat tekintheted rejtélyeknek élvezd a játékot!

Vipasszana járás Ez egy lassú, hétköznapi járásmód, mely a talajjal érintkező lábak megfigyelésén alapul. Sétálhatsz körben, vagy egyenes vonal­ ban, tíz-tizenöt lépést téve előre, majd ugyanennyit hátra. A gyakorlatot végezheted bent, vagy akár a szabadban. 83

A

M E D I T Á C I Ó K

Nézz pár lépéssel magad elé. Járás közben azt figyeld, milyen az egyes lábak kapcsolata a talajjal, amikor leteszed őket. Ha más dolgok is fölmerülnek, hagyd abba a figyelést, nézd meg, mi

84

vonta el a figyelmedet, majd térj vissza a lábakhoz. Ugyanazt kell tenned, mint ülés közben, csak a figyelem most másra irányul. Húsz-harminc percig járkálhatsz.

LÉGZÉS

-

HÍD

A

M E D I T Á C I Ó H O Z

Siva

így szólt: Ó sugárzó, ez élmény két lélegzet között derenghet fel. Miután a lélegzet be-(lefelé) áramlott és közvetlen mielőtt ki-(felfelé) áramlana - a jótékony hatás. Amikor a levegő beáramlik, figyelj. Egy másodpercig, vagy a másodperc ezredrészéig - mielőtt a levegő felfelé és kifelé áramlik - nincsen légzés. Egy-egy belégzési követően van egy bizonyos pont, ahol a légzés megáll.

A LÉGZÉSEK KÖZÖTTI SZÜNET FIGYELÉSE Aztán a levegő kiáramlik. A kilégzés után egy másodpercre, vagy a másod­ perc törtrészére a légzés szünetel. Aztán a levegő beáramlik. Mielőtt a levegő befelé vagy kifelé áramolna, van egy pillanat, amikor nem lélegzel. Ebben a pillanatban valami történik, mert amikor nem lélegzel, akkor nem ezen a világon vagy. Tudnod kell, hogy amikor éppen nem lélegzel, akkor halott vagy - még vagy, de halott, élettelen. Viszont ez a pillanat olyan rövid ideig tart, hogy észre sem veszed. A belégzéssel újjászületsz, a kilégzés­ sel meghalsz. A kiáramló lélegzet a halállal rokon, a beáramló lélegzet az élettel. Úgyhogy minden egyes

lélegzetvétellel újjászületsz. A nagyon rövid, éberen figyelsz, másra már nincs Kezedben a megtörtént.

meghalsz és kettő közötti szünet de ha őszintén, ha érezni fogod. Ekkor szükség. Áldott vagy. tudás; a dolog

Ne irányítsd a légzésedet. Hagyd úgy, ahogy van. Ennyi volna az egész gyakorlat? Olyan egyszerűnek tűnik. Ilyen egyszerűen meg lehet tudni az igazságot? Tudni az igazságot annyit tesz, mint ismerni azt, ami nem született s nem hal meg - ismerni azt az örökérvényű elemet, amely mindig is volt és mindig is lesz. Lehet hogy tudsz a kiáramló lélegzetről, lehet hogy tudsz a 85

A

M E D I T Á C I Ó K

beáramló lélegzetről, de sosem vagy tudatában a kettő közötti hézagnak. Próbáld ki. Egyszer csak eljutsz arra a pontra; eljuthatsz, hiszen az már eleve ott van. Semmit sem kell hozzátenni: az már eleve adott. Minden a helyén van, csak te nem vagy elég éber. És hogyan lehetsz az? Először válj tudatossá a beáramló lélegzetre. Figyeld. Felejts el minden mást: csak figyeld a befelé áramló lélegzetet - a befelé vivő utat. Amikor a levegő az orrlyukadhoz ér, érezd. Aztán hagyd, hogy beljebb menjen. Mozogj együtt a lélegzettel teljes tudatossággal. Amikor lefelé mész, aláereszkedsz vele, ne téveszd szem elől. Ne siess előre, de ne is maradj le. Haladj vele együtt. Jegyezd meg: ne menj elébe, és ne is kullogj utána, mint egy árnyék. Maradj vele együtt. A lélegzetnek és a tudatosságnak eggyé kell válnia. Amikor a levegő beáramlik, te is vele mész. Csak így lesz lehetséges, hogy eljuss a két lélegzet közötti ponthoz. Nem lesz könnyű. Lépj be együtt a lélegzettel, majd lépj

86

ki együtt vele: be és ki, be és ki. Főleg Buddha próbálkozott ezzel a módsz­ errel, ezért vált buddhista gyakorlat­ tá. A buddhizmusban anápanaszati jógaként ismert. Buddha felébredése erre - és csakis erre - a módszerre épült. Ha folyamatosan gyakorlód a tudatos légzést, az éber légzést, akkor egy­ szerre, egy napon, anélkül hogy tudnád, eljutsz a szünethez. Ahogy tudatosságod felerősödött és elmé­ lyült, ahogy tudatosságod összefogott lesz - az egész világ összefogott lesz: az egész világod, tudatod egyetlen színtere csak a kifelé vagy befelé áramló lélegzeted lesz -, egyszerre megtapasztalod a szünetet, amelyben nincs lélegzet. Amikor teljesen együtt mozogsz a lélegzettel, amikor nincs lélegzet, hogy is maradhatnál öntudatlan? Egyszerre tudatosul benned, hogy nincs lélegzet, és eljön a pillanat, amikor azt érzed, hogy a levegő sem befelé, sem kifelé nem áramlik. A légzés teljesen leállt. Ebben a szünet­ ben - a „jótékony hatás".

LÉGZÉS

-

HÍD

A

M E D I T Á C I Ó H O Z

Siva

így szólt: Amint hétköznapi teendőidet végzed, maradj éber a két lélegzet között, és így gyako­ rolván, pár nap múltán újjászületsz. Bármit is csinálsz, tartsd figyelmedet a két lélegzet közötti szüneten. De ezt tevékenység közben kell gyakorolnod. Már beszéltünk a technikáról, ami nagyon egyszerű. Most az a különb­ ség, hogy ezt a gyakorlatot minden­ napi tevékenység közben kell végezni.

A SZÜNET FIGYELÉSE HÉTKÖZNAPI TEVÉKENYSÉG KÖZBEN Ne elvonultan gyakorolj. Ezt a gya­ korlatot hétköznapi teendőid közben kell végezni. Éppen eszel: folytasd az evést, és figyeld a szünetet. Vagy mondjuk sétálsz: sétálj tovább, és fi­ gyeld a szünetet. Esetleg pont lefek­ véshez készülődsz: feküdj le, hagyd, hogy jöjjön az álom. Ám közben mindvégig maradj éber a szünetre. Miért valamilyen elfoglaltság közben? Azért, mert a cselekvés eltéríti az elmét. A cselekvés ébren tartja a figyelmedet. Ne hagyd magad eltéríteni. Összpontosíts a szünetre, és ne hagyd abba a ténykedést; hagyd

folytatódni. A létezést két síkon élheted meg: cselekvésként és létezésként. A létezésnek két síkja van: a cselekvés világa és a létezés világa, a perem és a középpont. Folytasd a tevékenységet a külszínen, a periférián; ne hagyd abba, és ugyanakkor munkálkodj tovább éberen a középpontban is. Mi fog történni? Tevékenységed színját­ szássá válik, mintha valamilyen szerepet alakítanál. Ha ezt a módszert alkalmazod, az egész életed egyetlen hosszú szín­ darabbá alakul. Színész leszel, aki 87

A

M E D I T Á C I Ó K

szerepeket játszik, de közben egy­ folytában a szünetre koncentrál. Ha megfeledkezel a szünetről, akkor már nem szerepeket alakítasz, hanem a szereppé válsz. Akkor az már nem színjáték. Összetévesztetted a szín­ házat az élettel. Mindannyian ezt tesszük. Mindenki azt hiszi, hogy éli az életet. Pedig ez nem az élet, ez csak egy szerep - egy szerep, amit a tár­ sadalom, a kultúra, a hagyomány, az ország, egy adott helyzet, vagy a körülmények osztottak rád. Kaptál egy szerepet. Eljátszod, de közben azonosulsz vele. Használd ezt a tech­ nikát az azonosulás megtörésére.

88

Ez a technika arra való, hogy létre­ hozz magadnak egy pszichodrámát, egy színjátékot. Te a légzések közötti szünetre figyelsz, az élet pedig zajlik tovább a felszínen. Ha figyelmed a középpontra irányul, akkor igazából a perifériára nem figyel - az csak egy „másodlagos figyelem". Az csak történik valahol a figyelmed közelében. Érezheted, tudhatsz róla, de nem lényeges. Olyan, mintha nem is veled történne. Ismétlem: ha gyakorlod ezt a tech­ nikát, az egész életed olyan lesz, mintha nem veled történne - hanem valaki mással.

LÉGZÉS

-

HÍD

A

M E D I T Á C I Ó H O Z

Siva

így szólt: A homlok közepén beáradó szent lélegzettel, mely az alvás pillanatában eléri a szívet, uralni tudod az álmokat, sőt magát a halált is. Oszd három részre ezt a gyakorlatot. Először képesnek kell lenned arra, hogy érezd a pránát a lélegzetben - a szent leheletet, a láthatatlan részt, a lélegzet anyagtalan részét. Az érzés akkor jön, ha a két szemöldök közötti

A TUDATOS ÁLOM területre koncentrálsz. Akkor kön­ nyen jön. Ha a légzések közötti szünetre összpontosítasz, akkor is jön, csak nem olyan könnyen. Ha a köldök fölötti energiaközpontra vagy tuda­ tos, amit a lélegzet ugyancsak meg­ érint, akkor is jön az érzet, csak még kevésbé könnyen. A legkönnyebben úgy tapasztalhatod meg a lélegzet láthatatlan részét, ha a harmadik szemre koncentrálsz. De bárhová összpontosítasz, jön. Érezni kezded,

elalvás előtt kell ezt a gyakorlatot végezni - csak akkor, és nem más alkalommal. Csak közvetlenül elalvás előtt. Ez a legalkalmasabb pillanat ehhez a technikához. Az álom apránként elnyom. A tudatod másod­ perceken belül feloldódik; nem leszel éber. Mielőtt elérkezik ez a pillanat, válj tudatossá - légy tudatos a légzésre és a láthatatlan részre, a pránára, és érezd, ahogy a szívhez áramlik.

ahogy a prána beáramlik. A beáramló és a kiáramló lélegzet ugyanarra szolgál, de a beszívott leve­ gő tele van pránával, míg a kifújt leve­ gő üres. Kiszívtad belőle a pránát, és a lélegzet üressé vált. A fenti szutra nagyon, nagyon fontos: "A homlok közepén beáradó szent lélegzettel, mely az alvás pillanatában eléri a szivet, uralni tudod az álmokat, sőt magát a halált is." Közvetlenül

Ha ez történik - ha érzed a szívedhez áramolni a láthatatlan lélegzetet, és elnyom az álom -, akkor álmodban tudatos leszel. Tudni fogod, hogy álmodsz. Szokványos esetben nem tudjuk, hogy álmodunk. Amíg álmo­ dunk, azt hisszük, hogy ez a valóság. Ez is a harmadik szem miatt van. Láttál már alvó embert? Szemei szinte felakadnak, a harmadik szemre irányulnak. 89

A

M E D I T Á C I Ó K

Azért tekinted az álmaidat igaznak, mert a harmadik szemre fókuszálsz; nem érzed, hogy álmok. Valóságosak. Amikor reggel fölébredsz, akkor már tudni fogod, hogy álmodtál. Ám ez egy későbbi, utólagos felismerés. Alvás közben nem vagy tudatában annak, hogy álmodsz. Ha mégis tudsz róla, akkor az alvás két szinten zajlik: ott az álom, de te éber vagy, tudatos. Aki tudatossá válik álmában, azzal a fenti szutra csodát tesz: „uralja az álmokat, sőt magát a halált". Ha tudatossá tudsz válni az álmokra, akkor létre is tudsz hozni álmokat. Normális esetben nincs beleszólásod az álmaidba. Milyen tehetetlen is az ember! M é g az álmokba sincs beleszólása. Nem tudja befolyásolni őket. Ha egy konkrét dolgot akarsz álmodni, erre képtelen vagy; nincs hozzá hatalmad. Milyen gyenge is az ember! Még álmokat sem vagy képes létrehozni. Áldozata vagy az álmok­ nak, nem pedig a létrehozója. Az álom megtörténik veled, te pedig

90

tehetetlenül végigálmodod. Sem megállítani, sem irányítani nem vagy képes. Viszont ha úgy alszol el, hogy emlék­ szel arra, ahogy a szív megtelik pránával, ahogy minden lélegzetvétellel megérinti a prána, akkor álmaid mesterévé válsz. És ez egy kivételes adottság. Akkor azt álmodsz, amit csak akarsz. Elég megjegyezned elalvás közben: „Ezt akarom álmod­ ni", és ezt is fogod. Vagy mondd, mialatt álomba zuhansz: „Nem akarom ezt és ezt az álmot látni", és akkor az a bizonyos álom elkerüli az elmédet. De hát mi értelme az álmodás mesterévé válni? Nem felesleges ez? Nem, korántsem az. Ha egyszer mesterévé válsz az álmaidnak, többé nem álmodsz. Ez abszurd. Amikor álmaid mestere vagy, az álmodás megszűnik - már nincs rá szükség. És amikor az álmodás megszűnik, alvá­ sod új minőséget nyer: a halál minőségét.

LÉGZÉS

-

HÍD

A

M E D I T Á C I Ó H O Z

P

atandzsali azt mondta: Az elme attól is elcsöndesül, ha felváltva kiszorítjuk, majd visszatartjuk a lélegzetet. Ha bármikor úgy érzed, hogy az elméd nem nyugodt - feszült, gondterhelt, csapongó, nyugtalan, örökké ábrándozik - egy dolgot tégy: először fújd ki a tüdődből az összes levegőt. Mindig a kilégzéssel kezdd. Lélegezz ki - amennyire csak tudod,

AZ ELME MEGTISZTÍTÁSA préseld ki tüdődből a levegőt. A leve­ gővel együtt kilököd a rosszkedvet is, hiszen a lélegzet minden. Tehát nyomd ki a levegőt amennyire csak lehet. Húzd be a hasad, és maradj így néhány másodpercig; ne vegyél leve­ gőt. Hagyd a levegőt kiszorulni, és ne lélegezz be néhány másodpercig. Majd hagyd, hogy a tested belélegezzen. Szívd be a levegőt, ami­ lyen mélyen csak tudod. Most megint tarts egy kis szünetet. Ugyanannyi szünetet tarts, mint amennyit kilégzés után - ha akkor három másodpercig

nem vettél levegőt, most tartsd bent a tüdődben három másodpercig. Aztán fújd ki, és várj három másodpercig, majd szívd be, és tartsd bent három másodpercig. Most fújd ki. A leve­ gőnek teljesen ki kell szorulnia. Lélegezz ki teljesen, és lélegezz be teljesen. Legyen a dolognak ritmusa, egyfajta szabályos lüktetése. Lélegezz be, várj; lélegezz ki, várj. Lélegezz be, várj; lélegezz ki, várj. Hamarosan vál­ tozást fogsz észlelni az egész lényed­ ben. A rosszkedv elmúlik, és egy másik hangulat veszi át benned a helyét. 91

A

92

M E D I T Á C I Ó K

A

SZÍV

M E G N Y I T Á S A

A SZÍV MEGNYITÁSA

A

szív a valóság kapu nélküli kapuja. Kerülj a fejből a szívbe. Mindnyájan bennrekedtünk a fejben. Ez az egyetlen problémánk, az egyedüli probléma. És csak egyetlen megoldás létezik: szállj le a fejből a szívbe, és az összes probléma megszűnik. Mert a prob­ lémákat a fej kreálja. Ha megteszed a kellő lépést, egyszerre minden annyira tiszta és áttekinthető lesz, hogy azon csodálkozol, hogyan is voltál képes folyton problémákat gyártani. Csak rejtélyek maradnak, mert minden probléma elpárolog. És a rejtélyek szépek. Őket nem megoldani kell. Őket meg kell élni.

93

A

94

M E D I T Á C I Ó K

A

SZÍV

M E G N Y I T Á S A

z első lépés, hogy próbálj meg fejetlen lenni. Képzeld el magad fej nélkül; mozogj, járjkelj fej nélkül. Képtelenségnek hangzik, de ez egy kulcsfontosságú gyakorlat. Próbáld ki, és megtudod. Sétálj, és érezd úgy, mintha nem volna fejed. Eleinte csak „mintha" lesz. Egészen furcsa. Amikor elfog az az érzés, hogy nincs fejed, nagyon furcsa lesz és szokatlan. Ám idővel megállapodsz a szívnél.

A

A FEJBŐL A SZÍVBE Van egy szabály. Talán megfigyelted, hogy aki nem lát, annak kifino­ multabb a hallása, jobb a füle. A vakok muzikálisabbak; jobb érzékük van a zenéhez. Miért? Az energia, amely egyébként a szemen keresztül áramlik, most kénytelen egy másik utat választani - és a fület választja. A vakoknak kifinomultabb a tapintá­ suk. Ha egy vak megérint, érezni fogod a különbséget; ugyanis a látók esetében a tapintás nagy része a sze­ men keresztül történik: mi, látók a szemünkkel „érintjük" egymást. A vak képtelen erre, úgyhogy az energia a kezén át áramlik. A vakok érzékenyebbek, mint a látók. Persze lehetnek kivételek, de ez általában így van. Ha az egyik központ hiányzik, az energia egy másik központból kezd áramlani. Szóval próbáld ki ezt a gyakorlatot -

próbáld ki a fejetlenség állapotát -, és egyszeriben furcsa dolgot fogsz tapasztalni: életedben először mintha a szívedben volnál. Járj fejetlenül. Ülj le meditálni, hunyd be a szemed, és egyszerűen érezd azt, hogy nincs ott a fej. Érezd, hogy „a fejem eltűnt". Eleinte csak „mintha" lesz, ám idővel úgy fogod érezni, hogy a fej tényleg eltűnt. S amikor úgy érzed, hogy a fejed eltűnt, a központod áttevődik a szívbe - azonnal! A szíveddel fogod nézni a világot, nem pedig a fejeddel. Amikor a nyugatiak először jártak Japánban, alig tudták elhinni, hogy a japánok évszázadok óta úgy tartják, hogy a gondolkodás központja a has. Ha megkérdezel egy japán gyereket aki nem nyugati rendszerű iskolába jár -, hogy „Mondd, te a tested mely részével gondolkodsz?", ő a hasára bök. 95

A

M E D I T Á C I Ó K

Évszázadok teltek el, és Japán fej nélkül él. Ez csak egy elmélet. Ha megkérdezlek, „Mondd, te melyik testrészeddel gondolkodsz?", te a fejedre fogsz mutatni, egy japán vis­ zont a hasára, nem a fejére. Ez az egyik ok, amiért a japán elme higgad­ tabb, nyugodtabb és rendezettebb. Ez a dolog most felborult, mert a Nyugat mindenfelé terjeszkedik. Kelet már nem is létezik. Csak néhány emberben él még a Kelet elvétve. Földrajzi értelemben a Kelet megszűnt. Mára az egész világ elnyugatiasodott. Próbáld ki a fejetlenséget. Meditálj a fürdőszobában a tükör előtt állva. Nézz mélyen a szemedbe, és érezd azt, hogy a szíveden át nézel. Idővel a szívközpont működni kezd. És amikor a szív működik, ez az egész személyiségedet, az egész struktúrá­ dat, lényed egészét átalakítja. Hiszen a szívnek megvan a maga saját útja. Tehát az első dolog az, hogy próbálj fejetlen lenni. Másodszor pedig légy szeretetteljesebb, mert a szeretet nem a fejből jön. Légy szeretetteljesebb! Ezért van az, hogy amikor valaki szerelmes, akkor egészen elveszíti a fejét. Az emberek azt mondják, hogy „eszement". Ha nem vagy szerelmes és őrült, akkor nem is szeretsz igazán. A fejnek el kell vesznie. Ha a fej ott van érintetlenül és a megszokott módon működik, akkor nem lehet­ séges a szeretet, mert a szeretethez az kell, hogy a szív működjön - nem pedig a fej. A szeretet a szív hatásköre. 96

Megesik, hogy amikor egy értelmes ember szerelmes lesz, egészen meghülyül. Ő maga is érzi, hogy milyen ostobaságot művel, milyen butaságot. Egész elszörnyed. Ekkor két különálló részre osztja az életét; szétválasztja a kettőt. A szerelem egy halk, bizalmas ügy lesz. Amikor az illető kilép a háza kapuján, egyben kilép a szívéből is. A világban a fejével él, és csak akkor ereszkedik le a szívhez, amikor éppen szeret. Ám ez nagyon nehéz. Nagyon nehéz, és rendszerint meg sem történik. Egyszer meglátogattam egy törvény­ széki bíró barátomat Kalkuttában. A felesége ezzel fordult hozzám: - Van egy problémám. Segítenél? - Mi az a probléma? - kérdeztem. - A férjem a barátod. Szeret és tisztel téged, ezért te talán tudsz hatni rá. Ha mondanál neki valamit, az segítene az ügyön? - Mondd csak, mi lenne az? - Ő még az ágyban is törvényszéki bíró marad. Nem tud szerető, barát vagy férj lenni. A nap huszonnégy órájában törvényszéki bíróként viselkedik. Hát, nem könnyű. Nem könnyű leszállni a piedesztálról. Az ember belemerevedik az adott pózba. Ha üzletember vagy, az ágyban is üzletember maradsz. Nem könnyű összeegyeztetni a két szerepkört. Nem könnyű teljesen megváltoztatni a régi sémát, amikor csak akarod. Nem könnyű, de ha szerelmes vagy, akkor le kell szállnod a fejből. Úgyhogy ehhez a meditációhoz

A

SZÍV

M E G N Y I T Á S A

próbálj meg egyre szeretetteljesebb lenni. És amikor azt mondom, hogy légy szeretetteljesebb, ez alatt azt értem, hogy változtass a kapcsolatod minőségén: hagyd a szereteten ala­ pulni. Nem csak a feleségeddel vagy a férjeddel, a gyerekeddel vagy a bará­ toddal, hanem az élettel mint olyan­ nal szemben is légy szeretettelibb. Ezért beszélt Mahavir és Buddha az erőszak-nélküliségről: arról, hogy forduljunk szeretettel az élet felé. Amikor Mahavir mozog, jár - ügyel arra, hogy nehogy megöljön akár egy hangyát is. Miért? Igazából a hangyá­ nak ebben nincs része. Mahavir a fejből leereszkedik a szívbe, és szeretettel viseltetik az élettel mint olyannal szemben. Minél inkább a szereteten alapul a kapcsolatod - az összes kapcsolatod -, annál inkább működik a szívközpontod. Dolgozni kezd; más szemmel fogod látni a vilá­ got: mert a szívnek megvan a maga látásmódja. Az elme sosem látja így a dolgokat: erre az elme képtelen. Az

elme kizárólag elemezni tud! A szív szintetizál, az elme analizál; szétválaszt, elkülönít. Az elme bom­ laszt. Csak a szív teremt egységet. Amikor a szíveddel látsz, az egész min­ denség egységes egésznek tűnik. Amikor az elmén keresztül közelíted meg a dolgokat, az egész világ atom­ jaira hullik. Nincsen egység: csak atomok, atomok és atomok. A szív adja az egység élményét. Egyesít, és a végső szintézis Isten. Ha képes vagy a szíved­ del látni, az egész mindenség egynek tűnik. Ez az egy-ség maga Isten. Ezért nem képes a tudomány soha Istenre találni. Ez számára lehetetlen, mivel az általa alkalmazott módszer­ rel sohasem érhető el a végső egység. A tudomány módszere az érvelés, az elemzés, az analízis, a szétválasztás. A tudomány molekulákra, atomokra, elektronokra és még ennél is pará­ nyibb részecskékre bont mindent. Így sosem juthat el az egész organikus egységéhez. Az egész nem látható a fejen keresztül.

97

A

M E D I T Á C I Ó K

A

legjobb, ha ezt a meditációt éjszaka végzed, elsötétített szobában, és utána rögtön aludni térsz. Csinálhatod reggel is, de akkor pihenj utána negyedórát. A pihenés azért szükséges, mert ha kihagyod, úgy fogod magad érezni, mintha másnapos lennél. Ez az energiával való eggyéolvadás imádsága. Megváltoztat. És amikor te megváltozol, körülötted az egész lét megváltozik.

IMA-MEDITÁCIÓ Emeld föl mindkét kezed az ég felé, a tenyerek felfelé nézzenek, a fejedet tartsd magasan, és érezd, ahogy a lét áramlik benned. Ahogy az energia lefolyik a karodon, enyhe remegés fog el - légy olyan, mint egy szélben rezgő falevél. En­ gedd, segítsd ezt a mozgást. Aztán hagyd, hogy az egész tested energiá­ tól vibráljon, és bármi történjék is, hagyd megtörténni. Érezd újra az áramlást közted és a föld között. Föld és ég, fent és lent, jin és jang, férfi és nő - lebegsz, ke­ veredsz, teljesen elengeded magad. Már nem vagy. Eggyé válsz... egye­ sülsz. Két-három perc múltán, vagy amikor úgy érzed, hogy teljesen feltöltődtél, hajolj le, és csókold meg a földet. Egy közvetítő eszközzé válsz, mely által az 98

isteni energia egyesül a föld energiá­ jával. Az előbbi két szakaszt még hatszor meg kell ismételni, hogy mindegyik csakra megtisztulhasson. Többször csinálhatod, de kevesebbszer ne csináld, mert ha kevesebbszer csinálod, akkor nyugtalan leszel és nem fogsz tudni aludni. Az utolsó szakasz után térj nyugovóra. Aludj el, és az energia ott lesz. Együtt fogsz vele áramolni, amint álomba zuhansz. Ez sokat segít, mert az ener­ gia körülfog egész éjjel, és tovább munkál. Reggelre frissebbnek érzed majd magad, mint bármikor azelőtt, élénkebbnek, mint azelőtt valaha. Egy új lendület, egy új élet kezd áthatni, és egész nap érezni fogod, hogy feltölt egy új energia - szívedben elindul egy új dal, a lábad új táncot jár.

A

SZÍV M E G N Y I T Á S A

Siva

így szólt: valamilyen kényelmes testhelyzetben fokozato­ san teremts nyugalmat a két hónalj közötti területen. Egy igazán egyszerű módszer, mégis csodát tesz. Próbáld ki. Bárki próbálkozhat vele, mindenfajta ve­ szély nélkül, valamilyen kényelmes testhelyzetben. Az első dolog, hogy legyél laza - helyezkedj el úgy, ahogy neked a legkényelmesebb. Tehát ne

A NYUGALOM SZÍVE próbálkozz különleges testhely­ zetekkel, ászanákkal. Buddha külön­ leges testhelyzetben ül. Neki ez kényelmes. Számodra is kényelmes lehet, ha sokat gyakorlod, de a kezdet kezdetén még nem lesz az. De nincs is arra szükség: kezdd olyan testhely­ zettel, amelyik már most kényelmes. Ne tégy erőszakot magadon. Egyszerűen ülj bele egy kényelmes székbe, és lazíts. A lényeg az, hogy a tested ellazult állapotban legyen. Hunyd be a szemed, és érezd az egész testedet. Kezdd a lábakkal; nézd meg, érzel-e bennük feszültséget. Ha valamelyik testrészedben feszültséget érzel, egy dolgot tégy: feszítsd meg még jobban. Ha például a jobb lábad­ ban érzel feszültséget, akkor feszítsd meg annyira, amennyire csak tudod. Fokozd ameddig csak tudod, aztán egyszerre lazíts, úgy hogy az adott

testrész teljesen ellazuljon. Aztán menj végig az egész testeden, és figyeld meg, hogy van-e valahol fe­ szültség. Bárhol érzel is feszültséget, feszítsd meg még jobban, mert úgy könnyebb ellazítani, ha a feszültség intenzív. Köztes állapotban nagyon nehéz, mert olyankor nem mindig érzed. Könnyebb egyik végletből a másikba menni, sokkal könnyebb, mert az egyik véglet megteremti a helyzetet a másik végletnek. Ezért, ha úgy érzed, hogy az arcod feszült, akkor feszítsd meg az összes arcizmodat amennyire csak lehet, hozz létre feszültséget, és fokozd a végletekig. Juss arra a pont­ ra, ahol úgy érzed, hogy a feszültség most már nem növelhető - aztán egyszerre lazíts. Érd el, hogy az összes testrészed, az összes végtagod laza legyen. 99

A

M E D I T Á C I Ó K

Különösen az arcizmokra legyen gondod, mert a feszültség kilencven százalékát ezek hordozzák - míg a test fennmaradó része csupán tíz százalékot -, hiszen az összes feszült­ ség az elmédben gyülemlik fel, és az arc lesz a „raktár". Tehát feszítsd meg az arcod amennyire csak tudod - ne fogd vissza magad: vágj szenvedő, aggódó képet, majd egyszerre lazíts. Csináld ezt öt percig, hogy aztán az egész test, minden végtag laza legyen. Csinálhatod ágyon fekve, vagy ülve is - ahogy számodra a legkényelme­ sebb. A második dolog: amikor úgy érzed, hogy sikerült kényelmesen elhe­ lyezkedned, ne csinálj különösebb fel­ hajtást emiatt. Csak érezd, hogy a test laza, aztán felejtsd el a testet. Mert valójában, ha a testre figyelsz, az már egyfajta feszültség. Ezért mondom, hogy ne csinálj felhajtást. Lazítsd el, aztán feledkezz meg róla. A felejtés egyben lazítás is, mert amikor túl sokat gondolsz rá, a koncentráció fe­ szültté teszi a testet. Most hunyd be a szemed, és érezd a két hónalj közötti területet: a szívtájékot, a mellkast. Először érezd a két hónalj közötti részt, fordulj oda teljes figyelemmel, teljes tudatosság­ gal. Felejtsd el az egész testet, és most csak a szív tájékára koncentrálj, a mellkasodra a két hónalj között, és érezd, amint nagy nyugalom tölti el. Abban a pillanatban, hogy a test laza, automatikusan béke árasztja el a szívedet. A szív lecsendesül, ellazul, békés lesz. És amikor elfeledkezel az 100

egész testről, figyelmedet kizárólag a mellkasra tereled, és tudatosan érzed, hogy ezt a területet béke tölti el, mindjárt nagyobb lesz a nyugalom benned. A testnek két olyan területe van, két olyan különleges központja, ahol különleges érzetek hozhatók létre tudatosan. A két hónalj között helyezkedik el a szív központja, és a szívközpont az összes rád ereszkedő béke és nyugalom forrása. Amikor nyugodt vagy, ez mindig a szívből indul ki. A szív békét sugároz. Ezért van az, hogy emberek a világ minden tájáról, társadalmi helyzetüktől, val­ lási és nemzeti hovatartozásuktól, iskolázottságuktól és iskolázat­ lanságuktól, fajuktól és nemüktől függetlenül ugyanezt érzik: hogy a szeretet valahonnan a szív tájékáról árad szét. Erre nincs tudományos magyarázat. Ezért valahányszor a szeretetre gon­ dolsz, mindjárt a szív jut eszedbe. Valahányszor szeretetet érzel, telje­ sen ellazulsz, s mivel laza vagy, eltölt egy bizonyos nyugalom. Ez a nyuga­ lom pedig a szívből érkezik. Tehát a nyugalom és a szeretet egyesült, összekapcsolódott. Amikor csak szeretetet érzel, nyugodt v a g y és békés: ha pedig nem szeretsz, zaklatottá válsz. A nyugalom miatt a szív összekapcsolódott a szeretettel. Úgyhogy két dolgot tehetsz. Vagy mész a szeretet után, és olykor nyu­ galmat is érzel... Ám ez az út veszé­ lyeket is rejt, mert a másik ember, akit szeretsz, fontosabbá válik a számodra,

A

SZÍV

M E G N Y I T Á S A

mint te magad. A másik az a másik, te pedig valamiképpen függővé váltál. Vagyis a szeretet olykor nyugalmat ad, de nem mindig. Rengeteg zavar támad, rengeteg aggodalom és nyug­ talanság, mert a másik az életed részévé vált, és valahányszor ott a másik, mindjárt zavart érzel, hiszen ti csak a felszínen találkozhattok, és a felszín zavaros lesz. Csak nagy ritkán - amikor kettőtök közt elég erős az összhang és elég mély a szeretet -, csak nagy ritkán lesztek lazák, és fog szívetek a békétől sugározni. Tehát a szeretet csak időnként csil­ lantja meg előtted a nyugalmat, ám valójában nem a nyugalmon alapul, nem a nyugalomból ered. Béke és nyugalom tartósan nem érhető el általa, csupán egy-egy villanásnyi időre. És két villanás között a küzdelem, az erőszak, a gyűlölet és a harag mély völgyei várnak rád. A másik lehetőség, hogy nem a szeretet által lelsz nyugalomra, hanem mindenfajta közvetítő nélkül. Ha közvetlenül leled meg a nyugal­ mat - és ez az a módszer -, akkor az életed megtelik szeretettel. Ám ennek a szeretetnek más lesz a minősége. Nem birtokló szeretet lesz; nem valamely személyre irányul. Nem a függőségen, az egymásra utaltságon alapul. Nem leszel tőle függő, és senkit sem tesz függővé tetőled. Szereteted önzetlen lesz, együttérzés lesz, mély empátia. És így már senki, még egy szerető sem zaklathat fel, mert a lelki békéd gyökeret vert, és szereteted árnyék­

ként követi belső békédet. Az egész dolog az ellenkezőjére fordult: Buddha is szeret, csakhogy az ő szere­ tete nem jár szenvedéssel. Ha sze­ retsz, azért szenvedsz, ha nem szeretsz, akkor azért. Ha nem sze­ retsz, a hiánytól szenvedsz; ha szeretsz, a szeretet jelenlététől gyötrődsz. A felszínen vagy, és bármit teszel, az csak pillanatnyi kielégülést ad - azután megint jön a sötét völgy. A szív természetszerűleg a béke for­ rása, úgyhogy te nem hozol létre semmit. Te csak eljutsz a forráshoz, ami már eleve ott volt. És ez az elképzelés majd tudatosítja benned, hogy a szív eleve békével teli, és nem a képzelet teremti a békét. Ez a különbség a tantrikus hagyomány és a nyugati hipnózis között: a hipno­ tizőrök úgy tudják, hogy a képzeleteddel hozol létre valamit; a tantra szerint nem hozod azt létre - a képzeleteddel egyszerűen ráhango­ lódsz valamire, ami már eleve ott volt. Bármit hozol is létre a képzelet ere­ jével, az nem lehet tartós. Ha az nem valóság, akkor hamis, valószerűtlen, és te csak hallucinálsz. Próbáld ki ezt: valahányszor képes vagy érezni, hogy a két hónalj között eltölt a nyugalom, áthatja szívköz­ pontodat, a világ illuzórikusnak fog tűnni. Ez annak a jele, hogy meditatív állapotba kerültél - amikor a világot illuzórikusnak érzed, látod. Ne gon­ dold, hogy a világ illuzórikus; szük­ ségtelen ezt gondolni - úgyis érezni fogod. Egyszer csak eszedbe jut: „Mi történt a világgal?" A világ hirtelen 101

A

M E D I T Á C I Ó K

álomszerűvé, álomszerű létezéssé vál­ tozott. Ott van, teljesen anyagtalanul, akár egy film a vetítővásznon. Olyan valóságosnak tetszik; akár háromdi­ menziós is lehetne - pont olyan, mint egy vetített valami. Szó sincs arról, hogy a világ egy vetített képsor, hogy tényleg csak képzeletbeli - nem. A világ nagyon is valóságos, csak te távolságot teremtesz, és a távolság egyre növekszik. Aszerint nő vagy csökken ez a távolság közted és a világ között, hogy éppen milyen érzelmekkel viseltetsz a külvilág irányában. Ez tehát az ismérv. Az nem egy alapigazság, hogy a világ csak képzeletbeli - ez a meditáció egyik ismérve. Ha a világ számodra valósze­ rűtlenné vált, akkor te a létezés közép­ pontjába kerültél. Ekkor te és a felszín oly távol vagytok egymástól, hogy úgy tudsz a felszínre tekinteni, mint valamilyen messzi tárgyra, valamilyen rajtad kívülálló dologra. Már nem azonosítod magad vele. Ez a technika nagyon egyszerű, és nem vesz sok időt igénybe; próbáld ki. Olykor még az is előfordul, hogy már az első nekirugaszkodásra érzed a dolog szépségét és csodáját. Úgyhogy próbáld ki. De ha nem érzed elsőre mindezt, ne légy csalódott. Várj, és gyakorolj kitartóan. Az egész olyan egyszerű, hogy bármikor csinálhatod: az ágyadon fekve éjszaka; vagy reggel közvetlenül ébredés után. Először végezd el ezt a meditációt, aztán kelj fel. Elég tíz percet rászánnod reggel, vagy éppen este, közvetlen elalvás előtt. Tedd a világot valószerűtlenné, 102

és az álmod nagyon mély lesz - tán még sosem aludtál ilyen mélyen azelőtt. Ha a világ irreálissá válik mielőtt elalszol, kevesebbet álmodsz hiszen, ha a világ álommá vált, akkor az álmok nem folytatódhatnak. És ha a világ irreális, akkor te teljesen ellazult vagy - máskülönben folyton a világ valóságába ütköznél. Ez a technika segít megszüntetni az alvászavart. Már én is sokaknak java­ soltam. Ha a világ irreális, akkor a feszültségek feloldódnak. És ha el tudsz mozdulni a perifériáról, akkor máris a mély alvás szakaszában vagy, még mielőtt ténylegesen álomba zuhannál. Azután reggel minden olyan szép, mert friss vagy, fiatal és energikus - épp most kerültél ki a középpontból a perifériára. Amint tudatosul benned, hogy felébredtél, még ne nyisd ki a szemed. Először végezz el egy kísérletet. A nyugodt éjszaka után a test laza, friss és élénk, úgyhogy végezd tíz percig a következő gyakorlatot, és csak azután nyisd ki a szemed. Lazíts. Eleve laza vagy, úgyhogy nem fog soká tartani. Csak lazíts. Irányítsd figyelmedet a szívre, a két hónalj között: érezd, hogy mélységes nyugalom tölti el a szívedet. Tíz percig maradj ebben a nyugalomban, és csak azután nyisd ki a szemed. Ekkor a világ teljesen más­ milyennek hat, mert ez a nyugalom a tekintetedből is sugározni fog. Egész nap más lesz a közérzeted - és nem­ csak magadat fogod másmilyennek érezni, hanem mintha az emberek is máshogy viszonyulnának tehozzád.

A

SZÍV

M E G N Y I T Á S A

Minden kapcsolathoz hozzáadsz valamit. Ha nincs meg részedről ez a hozzájárulás, akkor az emberek másként viselkednek, hiszen egy másik személynek látszol. Ők talán nincsenek ennek tudatában. Mégis, ha nyugalom tölt el és árad belőled, akkor mindenki másként viselkedik veled. Kedvesebbek és előzéke­ nyebbek lesznek, kevésbé tartózko­ dók, nyitottabbak lesznek és barátsá­ gosabbak. Mágnesként vonzod őket. A lelki béke ez a mágnes, ez a vonz­ erő. Amikor nyugodt vagy, az

emberek bátrabban közelednek hoz­ zád; amikor zaklatott vagy, taszítod a többi embert. Ez a jelenség annyira kézzelfogható, hogy te is könnyen észreveszed. Mindig amikor nyugodt vagy, érzed, hogy mindenki a közeledben akar lenni, mert ez a nyu­ galom kisugárzik, körülötted rezeg, vibrál. A nyugalom többszörösen körülölel, és aki csak a közeledbe kerül, szeretne még közelebb lenni hozzád - mint árnyék a fához. Te pedig szeretnél behúzódni az árnyék­ ba, és ott megpihenni.

103

A

M E D I T Á C I Ó K

Siva így szólt: Óh áldott, mivel az érzéseket a szív nyeli el, törekedj a lótusz középpontjába. Tehát mi a teendő itt, ennél a gyakor­ latnál? „Mivel az érzéseket a szív nyeli el, törekedj a lótusz középpont­ jába..." Próbálkozz! Több lehetőség is van. Megérintesz valakit: amennyiben a szíved irányít, az érintés mindjárt a szívedig hatol, és érzed a minőségi változást. Ha megfogod egy olyan

LEGYEN SZÍVED A KÖZÉPPONTOD ember kezét, akit mindig a feje irányít, a kéz hideg lesz - nemcsak a kezet érzed hidegnek, hanem az egész helyzetet. A hidegség lélektől lélekig hatol. Egyfajta halott élettelenség lesz a kézben. Ha az illető a szívére hallgat, akkor lényéből egy bizonyos melegség árad. Akkor a keze mintegy összeolvad veled. Mintha valami beléd áramolna a kézből, és kapcsolat születik - átad­ játok egymásnak lényetek melegét. Ez a melegség a szívből jön. Nem jöhet a fejből, mert a fej mindig hideg, hűvös, számító. A szív viszont meleg és soha nem számító. A fej mindig azon töpreng, hogyan juthat­ na többhöz, a szív mindig megérzi, hogyan adhatna többet. Ez a melegség egyfajta odaadás - az 104

energiának, a belső rezgéseknek, az életnek az átadása. Ezért érzed minőségileg másnak. Ha az illető tényleg megölel, úgy érzed, teljesen eggyéolvadtok. Érints! Hunyd be a szemed, és érints meg bármit. Érintsd meg a ked­ vesedet vagy a szerelmedet, érintsd meg a gyermekedet vagy az anyádat, vagy a barátodat, vagy érints meg egy fát vagy egy virágot, vagy csak érintsd meg a földet. Hunyd be a szemed, és érezd a kapcsolatot, érezd, ahogy melegség árad a szívedből a föld felé, vagy a kedvesed felé. Érezd úgy, mintha a kezed a szíved meghosszab­ bítása lenne, amivel a földet érinted. Kapcsold össze az érintés érzetét a szívvel. Amikor zenét hallgatsz, ne a fejedből

A

SZÍV

M E G N Y I T Á S A

hallgasd. Feledkezz meg a fejről; érezd azt, hogy fejetlen vagy. Egyáltalán nincs ott fej. Jó, ha kiteszel magadról egy fej nélküli képet a hálószobádban. Összpontosíts a képre: most nincs fejed; ne hagyd, hogy a fej megjelenjen. Mialatt zenét hallgatsz, hallgasd azt a szívedből. Érezd, ahogy a zene szívedig hatol; hagyd, hogy a szíved együtt rezegjen vele. Hagyd, hogy érzéseid a szívhez, és ne a fejhez tartozzanak. Próbáld ezt ki az összes érzéssel. Érezd mind erősebben, hogy minden érzés a szíved mélyére hatol, és ott feloldódik. „Óh áldott, mivel az érzéseket a szív nyeli el, törekedj a lótusz középpont­ jába." A szív a lótusz. Minden érzékelés a lótusz egy-egy kibomló szirma. Először próbáld az érzéseidet a szívhez kapcsolni. Másodszor mindig gondolj arra, hogy mindegyik érzés mélyen a szívbe hatol, és ott feloldódik. Amikor ez a két dolog már megalapozott, csak akkor kezdenek az érzéseid a segítségedre lenni: elvezetnek a szívhez, és a szíved lótusszá alakul. Ez a szíved lótusza lesz a középpon­ tod, ez szolgál középpontodul. Ha egyszer ismered a szíved középpont­ ját, már könnyedén a köldök közép­ pontjába jutsz. Ez nagyon könnyű! A

fenti szutra ezt nem említi: nincs rá szükség. Ha teljesen feloldódsz a szívben, és az elme leállt, akkor ma­ gadtól oda kerülsz. A szívből a köldökhöz vezető ajtó nyitva áll. A fejből viszont nehéz a köldökhöz jutni. Vagy, ha a kettő között vagy, a szív és a fej között, akkor is nehéz a köldökhöz kerülni. Ha már magába szívott a köldök, egyszerre csak fölülemelkedsz az érzéseiden. Bejutottál a köldök középpontba, ami mindennek alapja - maga az eredet. Ha úgy érzed, hogy te egy érzelmi beállítottságú ember vagy, akkor ez a módszer nagyon is neked való. De tudd, hogy mindenki azzal próbálja áltatni magát, hogy ő a szív embere. Mindenki próbálja úgy érezni, hogy ő egy kedves és jóérzésű egyén - mert a szeretet olyan alapvető szükséglet, hogy senki sem nyugodt akkor, ha nem lát magában szeretetet, érző szívet. Úgyhogy mindenki ilyennek képzeli, ilyennek hiszi magát - ám a hit kevés. Figyeld magad részrehajlás nélkül, mintha valaki mást figyelnél, és aztán döntsd el, milyen vagy. Mert fölösleges becsapnod magad, ez nem javít a helyzeteden. Még ha magadat be is csapod, ezt a technikát nem tudod becsapni. Akkor, érezni fogod, hogy semmi sem történik.

105

A

M E D I T Á C I Ó K

Atisha így szólt: tanulj egyesülni, adni és kapni együtt. S tedd ezt a légzés szabályozásával. Atisha azt mondja, hogy kezdd együtt­ érzéssel. A módszer pedig az, hogy amikor belélegzel - nagyon figyelj, mert ez az egyik leghatékonyabb tech­ nika -, tehát amikor belélegzel, gon­ dold azt, hogy a Föld összes lakójának összes szenvedését beszívod a levegőv­ el. A világon létező összes rosszat,

ATISHA SZÍV MEDITÁCIÓJA összes nélkülözést és összes kínt belélegzed. És hagyod, hogy mindezt elnyelje a szíved. Talán már olvastál vagy hallottál a Nyugat úgynevezett pozitív gondol­ kodóiról. Ők ennek épp az ellenkezőjét hangoztatják - ők nem tudják, mit beszélnek. Azt mondják, hogy „Amikor kilélegzel, lökd ki magadból az összes fájdalmat és szenvedést. Amikor pedig belélegzel, lélegezd be az örömöt, a jót, a boldogságot, a derűt." Atisha módszere ennek épp a fordí­ tottja: amikor belélegzel, lélegezd be a világ összes élőlényének összes múltbeli, mostani és jövendő nyomorúságát és szenvedését. Amikor pedig kilélegzel, fújd ki az 106

összes örömöt, ami eddig ért, az összes boldogságot, ami valaha is eltöltött, az összes áldást, amiben eddig részesültél. Lélegezd ki, öntsd ki magad a létbe. Ez az együttérzés módszere: idd magadba az összes szenvedést, és öntsd ki az összes áldást. És meg fogsz lepődni: amint magad­ ba fogadtad a világ összes fájdalmát, az többé nem lesz fájdalom. A szív azonnal átalakítja az energiát. A szív átalakítja az erőt: te beiszod a szenvedést, és az mindjárt boldogság­ gá alakul, amit azután kiadsz. Ha egyszer megtanultad, hogy a szíved képes erre a varázslatra, erre a csodára, folyton csak ezt tennéd. Próbáld ki. Ez az egyik leggyakorlati-

A

SZÍV

M E G N Y I T Á S A

asabb módszer - egyszerű és rögtön látszik az eredménye. Győződj meg erről magad. Próbáld ki még ma.

Kezdd önmagaddal Atisha így szólt: kezdd az elfogadás gyakorlását önmagaddal. Atisha azt mondja, hogy mielőtt a fentieket meg tudnád tenni a lét egészével, először önmagadon kell gyakorolnod. Ebben rejlik a belső fejlődés egyik alapvető titka. Nem tudsz olyasmit termi másokkal, amit előbb önmagaddal ne tettél volna. Akkor tudsz másokat bántani, ha önmagadat is bántod, akkor tudsz púp lenni mások hátán, ha a saját hátadon is púp vagy, és csak akkor tudsz áldás lenni mások számára, ha áldás vagy önmagad számára is. Mindent, amit meg tudsz tenni másokkal, azt előbb önmagaddal kel­ lett megtenned, mert ez az egyetlen dolog, amit megoszthatsz. Csak azt oszthatod meg másokkal, amid van; azt nem oszthatod meg, amid nincs. Atisha tanácsa így szól: „Kezdd az elfogadás gyakorlását önmagaddal." Ahelyett, hogy mindjárt a világ összes búját-baját átéreznéd, kezdd a saját szenvedéseddel. Ne ugorj mindjárt a mély óceánba; tanulj meg úszni előbb a sekély vízben. És ha azonnal magadra vállalod a lét összes szenvedését, az csak elméleti vizsgálódás marad. Nem lesz valóságos, nem lehet az. Akkor csak beszélsz róla. Mondhatod magadnak: „Igen, a föld­

kerekség összes szenvedését magamra veszem." - de mit tudsz te a világ válogatott szenvedéseiről? M é g a saját nyomorúságodat sem élted meg. Az ember nem szívesen néz szembe a maga nyomorúságával. Ha pocsékul érzed magad, bekapcsolod a rádiót vagy a tévét, és próbálod másfelé terelni a gondolataidat. Elkezdesz újságot olvasni, hogy megfeledkezz a saját nyomorúságodról, vagy beülsz a moziba, vagy felugrasz a barátnődhöz vagy a barátodhoz. Elsétálsz a klubba, kimész a piacra, igyekszel magad távol tartani saját magadtól, hogy ne kelljen látnod a sebet, hogy ne kelljen érezned, mennyire sajog odabent. Az emberek örökké menekülnek önmaguk elől. Mit tudnak ők a fáj­ dalomról? Hogy is gondolhatnának az egész világ nyomorúságával? Önmagaddal kell kezdened. Ha po­ csék a kedved, váljon a dologból meditáció. Zárkózz be a szobádba, és üldögélj csendben. Először érezd a kínt olyan intenzitással, ahogy csak lehet. Érezd a fájdalmat. Valaki csúnyán megbántott. Persze a lege­ gyszerűbb odamenni, és visszavágni addig sem kell önmagaddal foglalkoznod. Viszont ez nem medi­ táció. Ha valaki megbántott, légy neki hálás amiért lehetőséget adott arra, hogy átélj egy mély sérülést. Az illető fel­ nyitott benned egy sebet. Ezt a sebet talán az a sok-sok bántalom hozta létre, amit életedben idáig elszenvedtél. Talán nem is ő okozta az egész szenvedést, csak éppen 107

A

M E D I T Á C I Ó K

elindított benned egy folyamatot. Zárd be az ajtót, ülj nyugodtan, és ne haragudj erre az emberre. Inkább légy teljesen tudatos a benned felmerülő érzésre - a mellőzöttség, a megbántottság okozta fájdalomra. És ekkor meglepő dolgot tapasztalsz: nem csak ez az egyetlen ember lesz ott: az összes férfi, az összes nő, az összes ember, aki csak megbántott, eszedbe jut. Nem csak ezekre az emberekre fogsz emlékezni, hanem a velük átélt helyzetekre is. Újra átélsz mindent. Az események visszafelé pörögnek, egészen az első sérelemig. Érezd a sebet, érezd a fájdalmat; ne térj ki előle. Ezért kérik meg a beteget számos terápiában, hogy ne szedjen be semmit a kezelés előtt - a drogok ugyanis menekülést jelen­ tenek a lelki bajok elől. Nem hagyják érezni a sebeket, elfojtják a fájdalmat. Nem hagyják átélni a szenvedést, pedig e nélkül nem szabadulhatsz ki a fogságából. Mielőtt csoportterápiára jelentkeznél, hagyj fel a drogok használatával - ha lehet, még a kávéról, teáról és cigaret­ táról is mondj le, mert ezek egytőlegyig a menekülést szolgálják. Megfigyelted? Mindig amikor ideges vagy, azonnal rágyújtasz. Így próbálod kerülni az idegességet: lefoglalod magad a dohányzással. Ez valójában egyfajta regresszió, vissza­ térés a gyermekkorba. A dohány­ zástól ismét önfeledt gyereknek érzed magad, mert a dohányzás nem más, mint egy jelképes szopás. A beszívott 108

meleg füst visszajuttat azokhoz a napokhoz, amikor anyád melléből szívtad a meleg anyatejet: a mellbim­ bót most a cigaretta helyettesíti. A cigaretta egy jelképes mellbimbó. A regresszió által elhárítod magadtól a felnőttkorral járó felelősséget és fáj­ dalmakat. Ugyanez a helyzet sok-sok másik drog esetében is. Manapság az emberek több izgató és nyugtató szert vesznek magukhoz, mint eddig valaha, ugyanis a mai kor embere ret­ tentően szenved. Drogok nélkül képtelenség volna elviselni ezt a tömérdek szenvedést. Ezek a drogok körülsáncolják az embert; eltom­ pítják, nem hagyják, hogy elég érzékeny legyen a saját fájdalmára. Tehát az első dolog, hogy zárd be az ajtót, és ne kösd le a figyelmedet sem­ mivel: ne nézz tévét, ne hallgass rádiót, ne olvass. Hagyj fel minden tevékenységgel, mert ezek is mind enyhébb drogoknak számítanak. Legyél csendben, teljesen egyedül. Még csak ne is imádkozz, mert ez is kábítószer, ami lefoglal: Istennel beszélgetsz, hozzá fohászkodsz menekülsz önmagad elől. Atisha azt mondja: csak légy önma­ gad. Bárhogy fáj is, bármennyire szenvedsz tőle; csak engedd. Először éld át az egészet a maga teljes intenz­ itásával. Nehéz lesz, szívet tépő: lehet, hogy zokogni kezdesz, mint egy gyerek, lehet, hogy a földön fetrengsz fájdalmadban, lehet, hogy az egész tested görcsbe rándul. Egyszerre rádöbbensz, hogy nem csak „a szíved fáj", hanem a fájdalom az egész teste-

A

SZÍV

M E G N Y I T Á S A

dre kiterjed - hogy minden tagod fáj, hogy minden porcikád sajog, hogy az egész tested egyetlen fájdalom. Ha mindezt képes vagy átélni - ami nagyon fontos -, akkor kezdd magad­ ba szívni. Ne vesd el. Ez nagyon értékes energia, úgyhogy ne hagyd veszendőbe menni. Szívd be, idd magadba, fogadd el, üdvözöld, légy érte hálás. És fogadd meg magadnak, hogy „Most nem fogom elhárítani, most nem fogom elutasítani, most nem fogom eldobni. Ezúttal magam­ ba iszom, és vendégként fogadom. Ezúttal megemésztem." Lehet, hogy eltart néhány napig, mire

képes leszel megemészteni, de azon a napon, amikor ez bekövetkezik, egy olyan ajtó elé érkezel, amely igazán messzire vezet, nagyon messzire. Új utazás veszi kezdetét az életedben, az életed gyökeresen átalakul, mert abban a pillanatban, ahogy elfogadod a fájdalmat mindenféle tiltakozás nélkül, annak energiája és minősége megváltozik. Többé már nem fáj­ dalom lesz. Az ember csak csodálkozik, alig hisz a szemének, olyan valószínűtlen az egész. Szinte hihetetlen, hogy a szenvedés eksztázissá alakítható, hogy a fájdalomból öröm válhat.

109

A

110

M E D I T Á C I Ó K

A

BELSŐ

K Ö Z É P P O N T

A BELSŐ KÖZÉPPONT

S

enki sem létezhet középpont nélkül. A közép­ pontot nem lehet létrehozni, azt csak újra felfedezni lehet. A lényeg a középpont, mely alaptermészeted, melyet Istentől kaptál. A szemé­ lyiség a perem, a felszín, amit a társadalom alakít ki; ez nem Istentől ered. Nevelés útján jön létre, nem pedig a természet ajándéka.

111

A

112

M E D I T Á C I Ó K

A

BELSŐ

K Ö Z É P P O N T

z egyik szufi misztikus, aki egész életében boldog volt soha senki nem látta őt szomorúnak - folyton csak nevetett. Ő maga volt a nevetés, egész lényéből öröm sugárzott. Öreg korában, amikor a halálos ágyán feküdt, és még ekkor is jókedvűen nevetgélt, az egyik tanítványa ezzel fordult hozzá: - Mester, egyszerűen nem értjük. Te most haldokolsz. Hogyhogy nevetsz? Mi olyan mulatságos ebben? Mi

A

ABDULLAH olyan szomorúak vagyunk. Már sok­ szor meg akartuk kérdezni tőled, hogy miért nem vagy soha szomorú. Most, hogy farkasszemet nézel a halállal, legalább most lehetnél szomorú. Te mégis nevetsz. Mondd, hogy csinálod? - Mi sem egyszerűbb ennél - mondta az öreg. - Én is megkérdeztem ugyanezt annak idején a mesteremtől. Mikor fiatal voltam, még csak tizen­ hét éves, de már tele problémákkal, odamentem a mesteremhez. Öreg volt, hetven éves. Egy fa alatt ült, és minden különösebb ok nélkül nevetett. Nem volt ott senki más rajta kívül, semmi sem történt, senki sem mesélt vicceket, vagy ilyesmi. Ő mégis nevetett, a hasát fogta nevet­ tében. Én megkérdeztem: „Mi ütött beléd? Megbolondultál, vagy mi bajod?" Mire ő azt felelte: „Egy napon én is olyan szomorú voltam,

mint most te. Aztán rádöbbentem, hogy ez az én választásom, az én életem. Attól a naptól fogva regge­ lente, amikor fölébredek, az első dolog, amit magamnak mondok, még mielőtt kinyitnám a szemem: 'Abdullah - így hívták az öreget döntsd el, hogy mit akarsz. Szenvedni akarsz vagy boldog akarsz lenni? Mit választasz ma?' És én mindennap a boldogságot választom." Ez egy választás. Próbáld ki. Abban a pillanatban, ahogy reggel az álom elillan és te fölébredsz, kérdezd meg magadtól: „Abdullah, új nap virradt. Hogy döntöttél? A szenvedést vagy a boldogságot választod?" És ki az az ütődött, aki a szenvedést választja? És miért választaná? Ez nem természetes - ha csak valaki nem a szenvedéstől boldog... de akkor is a boldogságot választja, és nem a szenvedést. 113

A

Siva

M E D I T Á C I Ó K

így szólt: Amikor örömmel köszöntesz egy rég nem látott barátot, oldódj fel ebben az öröm­

ben. Amikor találkozol egy barátoddal, és egyszerre öröm támad a szívedben, koncentrálj erre az örömre. Érezd és válj eggyé vele, s amíg együtt vagytok, légy tudatos a téged eltöltő örömre. A barát csak maradjon a periférián, míg te maradj a boldogságod középpon­ tjában.

AZ IGAZI FORRÁS MEGLELÉSE Ezt sok más helyzetben is megte­ heted. Nézed a napfelkeltét, látod ahogy a Nap felemelkedik és érzed, hogy benned is kezd felemelkedni valami. Ekkor felejtsd el a Napot; hagyd, hogy a periférián maradjon. Te pedig helyezd magad az ébredő energia érzetének középpontjába. Amint figyelni kezded, az energia szétárad. Az egész tested, az egész lényed eggyé válik vele. És ne csak kívülről figyeld; merülj el benne, egyesülj vele. Akadnak az életben olyan ritka pillanatok, amikor az ember örömöt érez, boldog, eksztázist él át, de elszalasztja ezeket a pillanatokat, mert mindig csak kifelé figyel. Valahányszor öröm tölt el, te azt hiszed, hogy ez az érzés kívülről jön. 114

Összefutsz egy jó baráttal - persze, úgy tűnik, hogy az örömöt a barátod váltja ki; az, hogy újra látod őt. Pedig nem ez a tényleges helyzet. Az öröm mindig ott van benned. A barátoddal való találkozás csak egy helyzet. A barátod segít, hogy az érzés előjöjjön, segít észrevenned, hogy az érzés ott van. És ez nem csak az örömmel van így, hanem minden mással: a dühvel, a bánattal, a szenvedéssel, a boldogsággal, az összes többi érzéssel is. A többi ember csak megteremti azokat a helyzeteket , melyek a fel­ színre hozzák a benned rejlő érzéseket. Nem ők az okai érzéseid­ nek; ők nem okoznak semmit benned. Bármi történjék is, az veled, benned történik. Az mindig is ott volt. Arról van szó, hogy a barátoddal való

A

BELSŐ

találkozás egy olyan helyzetet ered­ ményezett, amelyben bármi, ami addig rejtve volt, egyszerre napvilágra került, láthatóvá vált, megnyilvánult előkerült a rejtett forrásokból. Vala­ hányszor ez történik veled, maradj meg az érzés középpontjában, és akkor az élet minden dolgával szem­ ben más lesz a hozzáállásod. Tedd ezt a negatív indulatokkal is. Amikor dühös vagy, ne arra a sze­ mélyre koncentrálj, aki látszólag ezt kiváltotta. Hagyd őt a periférián, a látótér szélén. Te pedig válj a haraggá. Érezd a haragot a maga teljességében. Hagyd, hogy legbelül történjen. Ne racionalizálj. Ne mondd, hogy ez az ember hozta létre mindezt. Ne ítéld el őt. Ő csak egy helyzet. Légy neki hálás, amiért segített napvilágra hozni valamit, ami eddig rejtve volt. Ő megütött téged valahol, és épp ott volt egy seb. Most már tudod, úgyhogy most légy te a seb.

K Ö Z É P P O N T

Mindegyik érzéshez használd ezt a módszert - legyen az negatív vagy pozitív -, és teljesen meg fogsz vál­ tozni. Ha az érzés negatív, megsza­ badulsz tőle, amint tudatára ébredsz, hogy ott rejlik benned. Ha az érzés pozitív, akkor az adott érzéssé válsz. Ha az érzés öröm, akkor örömmé válsz. Ha az érzés harag, akkor eltűnik, feloldódik. És ez a különbség a pozitív és a negatív érzések között: ha tudatára ébredsz egy bizonyos érzésnek, és ettől az érzés eltűnik, akkor az negatív érzés. Ha tudatára ébredsz egy érzés­ nek, és aztán az érzéssé válsz, ha az érzés ezután eláraszt és átlényegít, akkor az pozitív érzés. A tudatosság mindkét esetben másként működik. Ha ez egy mérgező érzés, egy negatív indulat, akkor a tudatosság által megszabadulsz tőle. Ha az érzés jó, örömteli, eksztatikus, akkor eggyé válsz vele. A tudatosság elmélyíti.

115

A

Siva

MEDITÁCIÓK

így szólt: A szertelen vágy szélsőséges hangulataiban belső békéd maradjon zavartalan.

Amikor a vágy magával ragad, te nyugtalanná válsz. Persze, ez ter­ mészetes. A vágy elragad, és belső nyugalmad meginog, elméd háborgó tengerré válik. A vágy a jövő felé húz; a múlt az ismeretlen jövőbe taszít. Nyugtalan leszel: kibillensz az egyen­ súlyodból. Ezért a vágy egyfajta „rend-ellenesség".

A CIKLON KÖZÉPPONTJA A fenti szutra a következőt mondja: ,A szertelen vágy szélsőséges hangu­ lataiban belső békéd maradjon zavar­ talan." De hogy lehetsz ilyenkor zavartalan? A vágy zavart támaszt. Hogyan őrizheted meg nyugalmadat - pláne egy szélsőséges hangulatban? El kell végezned bizonyos kísér­ leteket; csak ekkor fogod megérteni, hogy mindez mit jelent. Dühös vagy, éktelen haragra gerjedtél. Az elméd egy időre elborul, teljesen hatalmába kerít az indulat: most nem tudsz uralkodni magadon. Ekkor emlékez­ tesd magad arra, hogy nyugodtnak kell lenned - mintha csak átöltöznél. Legbelül válj mezítelenné, vetkőzd le a haragot, vesd le, akár egy ruhát. A harag megmarad, de most lesz benned egy békés, nyugodt hely. 116

Tudni fogod, hogy a harag a peri­ fériára szorult. Mint egy láz, még ott van, a perem, a felszín még nyugtalan, háborgó - de te immár kívülről szem­ léled. Ha látni tudod, akkor már nem leszel zaklatott. Válj szemlélővé, és megnyugszol. Ez a háborítatlan pont, ez a békés hely az eredeti elméd, amivel a világra jöttél. Az eredeti elmét nem lehet megzavarni; az mindig zavartalan. De te még sohasem láttad. Amikor ott a harag, rögtön azonosulsz vele. Elfelejted, hogy a harag egy tőled független dolog, hogy az nem te vagy. Eggyé válsz az érzéssel, és azon keresztül cselekszel, azon keresztül reagálsz az eseményekre. Két dolgot tehetsz. Amikor dühös vagy, haragod valakire irányul,

A

BELSŐ

valakin kitöltöd a haragod. Ekkor a másikra figyelsz. A harag ott van közted és a másik között. Itt vagyok én, itt van a harag és ott vagy te: dühöm tárgya, célpontja. Két útonmódon, kétféle irányban függetlení­ theted magad a haragtól. Vagy rázúdítod a másikra, és akkor a másik lesz tudatod középpontja, ő válik a haragod tárgyává. Ekkor figyelmed a másikra irányul, arra a személyre, aki megsértett. Ez tehát az egyik út, az egyik irány. A másik lehetőség, hogy befelé for­ dulsz. Nem az a személy köti le a figyelmedet, aki dühössé tett. Azt a személyt kezded figyelni, aki dühös­ nek érzi magát; az alany és nem a tárgy kerül a figyelmed középpontjá­ ba. Szokványos esetben figyelmünk a tárgyra irányul. Amennyiben dühöd tárgyát figyeled, az elmédet borító porréteg felkavarodik, és nyugtalan­ nak érzed magad. Ha viszont befelé fordulsz, saját lényed középpontja felé, képes leszel higgadtan szemlélni a porfedte réteget: látni fogod, hogy az elmédet takaró por kavarog - de te nyugodt maradsz. És ezt a próbát bármilyen vággyal, bármilyen típusú nyugtalansággal elvégezheted. Például nemi izgalomba jössz; másra sem tudsz gondolni, egész tested az izgalom hatása alatt áll. Ilyenkor vagy partnered - nemi vágyad tárgya - felé fordulhatsz, aki lehet hogy ott van, lehet hogy nincs ott, de fordulhatsz egy képzeletbeli partner felé is, ebben az esetben viszont egyre csak nyugta­

K Ö Z É P P O N T

lanabb leszel. Minél inkább eltávo­ lodsz a középpontodtól, annál zaklatottabbá válsz. A zavar a távolsággal egyenes arányban nő. Minél távolabb kerülsz a középpontodtól, annál nyugtalanabb leszel; s minél közelebb kerülsz hozzá, annál inkább meg­ nyugszol. Amikor a középpontban vagy, teljes a nyugalom. A ciklonnak - melyet a düh, a nemi vágy vagy bármilyen másféle vágy hoz létre - mindig van egy háborítatlan középpontja. A középpont teljesen csendes. Nem létezhet ciklon egy ilyen háborítatlan középpont nélkül. És dühös sem lehetsz úgy, hogy közben ne lenne benned egy pont, ami minden dühön túl van. Emlékezz erre: semmi sem létezhet az ellentéte nélkül. Szükség van az ellentétre. Enélkül nincs létezés. Ha nem lenne benned egy mozdulatlan középpont, akkor semmilyen mozgás nem lehetne benned. Ha nem lenne benned egy középpont, amely háborí­ tatlan marad, akkor nem válhatnál nyugtalanná. Kísérletezz ezzel, és próbáld megfigyelni. Ha nem lenne benned egy tökéletesen zavartalan középpont, hogyan érezhetnéd, hogy zavart vagy? Kell legyen egy viszo­ nyítási pont. Két ellentétes pont kell, amit összevethetsz. Tegyük föl, hogy valaki beteg: azért érezheti magát az illető betegnek, mert valahol a lénye legmélyén ott a tökéletes egészség, a középpont. Így van mihez viszonyítania. Azt mon­ dod, fáj a fejed. Honnan tudsz erről a fájdalomról, erről a fejfájásról? Ha te

117

A

M E D I T Á C I Ó K

volnál a fejfájás maga, akkor nem tudhatnál róla. Valaki másnak, valami másnak kell lenned - a megfi­ gyelőnek, a szemtanúnak, aki azt mondhatja: „Fáj a fejem." A szutra így hangzik: „A szertelen vágy szélsőséges hangulataiban belső békéd maradjon zavartalan." Mit kell tenned? Ez a technika nem az elfoj­ tást szolgálja. Nem az a lényege, hogy amikor ott a harag, fojtsd el, és ezáltal maradj nyugodt. Messze nem erről van szó! Ha elfojtasz valamit, azzal csak több zavart idézel elő. Ha dühös vagy és még azon igyekszel, hogy elfojtsd az indulatodat, akkor a nyug­ talanság csak megduplázódik. Amikor dühös vagy, zárd be az ajtót, meditálj a haragról, hagyd, hogy ott legyen benned a düh. Így nyugodt maradsz, és nem fojtod el az aktuális érzést. Elfojtani könnyű, és könnyű a másikra zúdítani is. Mi csak ezt a ket­ tőt ismerjük. Kinyilvánítjuk az érzé­ seinket, amikor a helyzet úgy engedi, amikor az kényelmes és nem jelent számunkra veszélyt. Ha te bántani tudod a másik embert, ő viszont nem tud bántani téged, nem tud visszavág­ ni, akkor kinyilvánítod a haragod. Amennyiben ez veszélyes, ha a másik van fölényben, ha a főnököd, vagy bárki akire haragszol, erősebb nálad, akkor pedig elfojtod. Könnyű kinyilvánítani és könnyű elfojtani, ám annál nehezebb meg­ maradni szemtanúnak. A szem­ tanúság egy harmadik dolog: nem is elfojtás és nem is kinyilvánítás. Nem kinyilvánítás, mert nem nyilvánítod ki 118

a haragod a másik felé. És nem is elfojtás. Hagyod az érzést megnyil­ vánulni - csak éppen egy légüres tér­ ben, egy vákuumban. Meditáció gyanánt. Állj a tükör elé, és éld ki a haragodat. Közben maradj szemtanú. Egyedül vagy, úgyhogy bátran veheted medi­ tációnak. Tégy, amit csak akarsz, de egy légüres térben. Ha meg akarsz ütni valakit, rázd az öklöd az ég felé. Ha dühös akarsz lenni, légy dühös. Ha sikítani akarsz, sikíts. Csak tedd mindezt egyedül, és képzeld magad a középpontba, ahonnan ezt az egészet, ezt a drámát végignézed. Ekkor a dologból pszicho-dráma lesz, te pedig nevethetsz rajta, és közben mély katarzist élsz át. Utána teljesen megkönnyebbülsz - és nemcsak megtisztulsz az indulattól, hanem még nyersz is általa valamit. Fejlődsz, érettebbé válsz. És most már tudni fogod, hogy még amikor dühös voltál, akkor is volt benned egy zavar­ talan középpont. Próbáld mind job­ ban feltárni ezt a középpontot - és a vágyon keresztül könnyen feltárha­ tod. Ez a technika nagyon hasznos, sokat fejlődhetsz általa. De nehéz lesz, mert amikor elönt a düh, akkor mindent elfelejtesz. Azt is elfelejted, hogy meditálnod kell. Ilyenkor próbáld meg a következőt: ne várd meg azt a pillanatot, amikor dühbe gurulsz. Ne várj addig! Csak zárd be a szobád ajta­ ját, és gondolj valamilyen múltbeli eseményre, amitől akkor elveszítetted a fejed. Emlékezz vissza az esetre,

A

BELSŐ

idézd fel minden mozzanatát. Ez könnyű lesz. Éld át, játszd el újra az egészet. Ne csak emlékezz rá, hanem éld is át. Gondolj vissza egy esetre, amikor valaki megbántott. Idézd föl az illető szavait, és azt, ahogy erre reagáltál. Reagálj újra; játszd el az egészet újra. Ennek a múltbeli eseménynek a felidézése sokat segít. Mindnyájunk­ nak vannak lelki sérüléseink, be nem gyógyult sebeink. Ha visszaidézed az egykori sérelmeket, akkor megszaba­ dulsz nyomasztó emléküktől. Ha vissza tudsz menni a múltba és utólag pontot tudsz tenni a lezáratlan ügyekre, akkor felszabadulsz múltad nyomasztó terhe alól. Az elméd megújul, a fullasztó porréteg eltűnik. Emlékezz vissza valamire a múltad­ ból, ami akkor nem oldódott meg, ami annak idején félbemaradt. Meg akartál ölni valakit, szeretni akartál valakit, ezt vagy azt akartad, de mind­ ez megmaradt a vágyak szintjén. Ez a lezáratlan, beteljesületlen dolog fel­ hőként árnyékolja be az elméd. „A szertelen vágy szélsőséges hangu­ lataiban belső békéd maradjon zavar­ talan." Gurdjieff előszeretettel hasz­ nálta ezt a módszert. Mesterséges helyzeteket teremtett, ám ehhez egy egész iskolára volt szükség. Ezt az ember nem csinálhatja egyedül. Gurdjieff Fontainebleau-ben alapí­ tott egy kisebb iskolát, ahol terápiás csoportokat vezetett. Gurdjieff tudta, hogyan kell mesterséges helyzeteket előidézni. Beléptél a tanterembe, ahol már ott ült az egész csoport. A töb­

K Ö Z É P P O N T

biek csináltak valamit, amitől te baro­ mi ideges lettél. Mindez olyan ter­ mészetességgel zajlott, hogy álmod­ ban nem gondoltad volna, hogy min­ dez a te terápiádhoz tartozik. Pedig ez csak egy eszköz volt. Valaki a fejedhez vágott egy sértést, és te ingerült lettél. Utána mindenki rátett még egy lapáttal, mire te tombolni kezdtél. És amikor eljutottál addig a pontig, hogy menten felrobbansz, Gurdjieff elkiáltotta magát: „Emlékezz! Maradj zavartalan!" Ezt iskola nélkül is csinálhatod. A csalá­ dod lehet egy iskola. Segíthettek egymásnak. Teremthettek közösen hasonló helyzeteket. A barátaiddal is alkothattok egy iskolát. A családtagok összedughatják a fejüket és eldön­ thetik, hogy valamelyik szülőt egy ilyen helyzet elé állítják. Amikor apát vagy anyát sikerül teljesen kihozni a sodrából, akkor mindenki nevet, és azt mondja: „Maradj teljesen zavarta­ lan." Segíthettek egymásnak, és az élmény csodás lesz. Ha egyszer meg­ tapasztaltad háborítatlan középpon­ todat egy forró helyzetben, soha többé nem felejted el. Utána már bár­ milyen kínos szituációban, bármilyen forró helyzetben képes leszel vissza­ emlékezni és visszanyerni belső nyu­ galmadat. Ma Nyugaton használnak egy olyan technikát, egy olyan terápiás tech­ nikát, amit úgy hívnak: „pszichodráma". Ez használ, és a fentihez hasonló technikákon alapul. A pszicho-drámában az ember szerepet alakít, egyszerűen játszik. 119

A

M E D I T Á C I Ó K

Először még csak játszol, de előbbutóbb teljesen beleéled magad. És amikor elragad a játék heve, amikor totálisan belemelegedsz, az elméd beindul. Az elméd és a tested automatikusan működik. Ezek auto­ matikusan működnek! Úgyhogy amikor egy pszichodrámában szerepet alakító színészt látsz, aki egy dühítő helyzetben kijön a sodrából, azt hiszed, hogy az illető csak színészkedik, pedig nem így van. Egész biztos, hogy tényleg dühös lett, hogy ez egyáltalán nem szerepjáték, nem színészi alakítás. Az illetőt a hatalmába kerítette a vágy, a nyugta­ lanság, az érzés, a hangulat, és alakítása csak akkor tűnik hitelesnek, ha ténylegesen az adott lelkiállapot hatása alatt áll. A tested nem tudja, hogy csak játszole vagy tényleg komolyan csinálsz valamit. Lehet, hogy már megfigyelt­ ed magad néhányszor az életben, amikor úgy tettél mintha dühös vol­ nál, és végül tényleg bedühödtél. Még csak észre sem vetted, mikor fordult a játék komolyra. Vagy kihívóan viselkedtél, bár nem kívántad a szexet: játékosan kelletted magad a feleséged vagy a férjed, a barátnőd vagy a bará­ tod előtt, és egyszer csak tényleg elöntött a vágy. A test komolyan vette a dolgot. A test könnyen átejthető. A test nem tudja, mikor komoly egy helyzet és mikor csak játék. Különösen a szex­ szel van ez így. Ha elképzeled a dol­ got, a test komolyan veszi. Amint csinálni kezdesz valamit, a tested azt 120

hiszi, hogy komolyan gondolod, és aszerint kezd működni. A pszicho-dráma egy technika, amely ilyen módszereken alapul. Nem vagy dühös: csak azt játszod, hogy dühös vagy - és egyszeriben ott találod magad a düh kellős közepén. A pszi­ cho-dráma mégis gyönyörű, mert közben mindvégig tisztában vagy azzal, hogy mindez csak játék Ekkor a periférián a harag igazivá válik, te pedig ott rejtőzöl közvetlenül mögötte, és figyeled. Tudod, hogy zavartalan vagy, bár ott a düh, ott a zavar. Ott van a zavar, és még sincs ott. Azzal, hogy ezt a két erőt egyidejűleg érzed működni, fölülemelkedsz a megjátszott indulaton, és aztán, amikor tényleg dühös leszel, akkor is érezni tudod. Ha egyszer megtanulod érezni, valóságos helyzetekben is előveheted. Élj ezzel a technikával, és az életed teljesen átalakul. Ha egyszer megtanulod, hogyan maradhatsz nyu­ godt, a világ többé nem lesz pokol a számodra. Akkor semmi sem tud kiborítani, semmi sem okoz fájdal­ mat. Nem ismersz több szenvedést, és amint ez bekövetkezik, más dologra is képes leszel. Amint el tudod különíteni a közép­ pontodat a perifériától, szárnyakat kapsz. Amint a középpont teljesen külön vált, ha dühösen, vágyakkal teli is meg tudod őrizni a nyugalmadat, akkor már tudsz játszani a vágyakkal, a dühvel, a belső zavarokkal. Ennek a technikának az a szerepe, hogy éreztesse veled a két benned lévő szélsőséget. Ezek ott vannak. Két

A

BELSŐ

ellentétes pólus van benned. Amint tudatossá válsz erre a polaritásra, első ízben önmagad mesterévé válsz. Egyébként mások a mestereid, mások irányítanak, te pedig csak egy rabszol­ ga vagy. Tudja a feleséged, tudja a fiad, tudja az apád, tudják a barátaid, hogy téged ide-oda lehet rángatni. Téged nyugtalanítani lehet, boldoggá és boldogtalanná lehet tenni. Ha egy másik ember téged boldoggá vagy boldogtalanná tud tenni, akkor nem vagy mester. Csak egy rabszolga vagy. Az irányítás a másik kezében van, nála a gyeplő. Egyetlen kézmozdulattal el tudja rontani a kedvedet; egyetlen kurta mosollyal jókedvre tud téged deríteni. Így ki vagy szolgáltatva a másik kényének-kedvének; azt tesz

K Ö Z É P P O N T

veled, amit csak akar. És ha ez a helyzet, akkor minden tetted puszta reakció, nem pedig akció, nem önálló cselekedet. Amennyiben ismered a középpontod, és ott is tudsz maradni, akkor a magad ura vagy. Máskülönben rabszolga vagy, méghozzá nem is egy, hanem számos úr rabszolgája. Minden és mindenki ugráltat, és te az egész uni­ verzum rabszolgája vagy. Így persze hogy bajba kerülsz. Ha ennyien rán­ gatnak téged ennyi felé, akkor nem tudsz egyben maradni, idővel teljesen szétesel. Ha nem vagy képes megőrizni az egységedet, akkor örökké szenvedni fogsz. Csak az az ember képes felülemelkedni a szenvedésen, aki önmagának mestere.

121

A

Siva

így szólt: Ó, te kinek érintése édes! kelsz, szemlélődsz, tudatában, hogy vagy, és örökké élőt.

M E D I T Á C I Ó K

lótusz-szemű, Mikor éneízlelsz, légy fedezd fel az

Ennek a technikának az a lényege, hogy mialatt bármit csinálsz - énekel­ sz, szemlélődsz, ízlelgetsz - légy tudatában annak, hogy vagy, és fedezd fel az örökké élőt: fedezd fel magad­ ban az áramlást, az energiát, az életet,

ÉREZD, HOGY VAGY az öröklétűt. De mi nem vagyunk önmagunk tudatában. Gurdjieff az énre való emlékezést, az ön-emlékezést, alapvető technikaként alkalmazta Nyugaton. Az ön-emlé­ kezés gondolata ebből a szutrából származik. Az egész Gurdjieff-féle rendszer ezen az egy szutrán alapul: emlékezz önmagadra, bármit is csinálsz. Ez rettentő nehéz. Nagyon egyszerűnek látszik, de minduntalan el fogod felejteni. Még három vagy négy másodpercig sem vagy képes önmagadra emlékezni. Időnként érezni fogod, hogy emlékszel, aztán minden átmenet nélkül egyszerre egy másik gondolatnál kötsz ki. M é g akkor is célt tévesztesz, ha arra gon­ dolsz, hogy ,Jól van, most önmagam­ ra emlékezem", mert ez a gondolat nem ön-emlékezés. Az ön-emlékezés­ ben nincs helye a gondolatoknak: ilyenkor teljesen üres vagy. Az ön122

emlékezés nem egy elmebeli folya­ mat. Nem arról van szó, hogy kije­ lented: „Igen, én vagyok." Amint kijelented, hogy „Igen, én vagyok", máris tévúton vagy. Az egy elméleti dolog, egy elmebeli folyamat, ha azt mondod, hogy „én vagyok". Érezd azt, hogy „vagy". Ne fogal­ mazd meg, csak érezd, hogy „én vagyok". Ne verbalizálj. Egyszerűen érezd, hogy vagy. Ne gondolkozz. Érezz! Próbáld ki. Nem könnyű, de ha kitartóan próbálkozol, akkor menni fog. Séta közben emlékezz arra, hogy vagy — érezd saját létezésedet, és ne gondolkodj, ne elmélkedj minderről. Csak érezd. Megérintem a kezedet, vagy a kezem ráteszem a fejedre. Ne verbalizálj. Csak érezd az érintést, és ebben az érzésben ne csak az érintést érezd, hanem azt is, akit megérintenek. Ekkor tudatosságod kétirányú lesz.

A

BELSŐ

Sétálsz a fák alatt: ott vannak a fák, ott van a szellő, éppen kel a nap. Körülötted ott a világ; és te tudsz erről. Állj meg egy pillanatra, és emlékezz arra, tudatosítsd magadban, hogy vagy. De semmiképp se verbalizálj. Csak érezd, hogy vagy. Ez a szavaktól mentes érzés, még ha csak egyetlen pillanatra is, bepillantást ad olyasmit láttat veled, amit az LSD hatása alatt sosem láthatnál: megpil­ lantod a valóságot. Egyetlen pillanatra visszakerülsz a saját középpontodba. Bejutottál a tükör mögé; átléptél a tükörképek világán; most ténylegesen létezel. És ezt bármikor megteheted. Nem kell hozzá különleges hely vagy különleges alkalom. Ne mondd, hogy nincs rá időd. Evés közben is csinál­ hatod, fürdés közben is csinálhatod, ha mozogsz vagy ha egyhelyben ülsz, akkor is csinálhatod - bármikor. Mindegy, hogy mivel foglalatos­ kodsz, egyszerre csak emlékezhetsz

K Ö Z É P P O N T

önmagadra, és aztán próbálhatod tovább élni létednek ezt a ritka pil­ lanatát. Nem lesz könnyű. Egyik pillanatban úgy érzed, hogy ott van, a másik pil­ lanatban már nyoma sincs. Fölmerül néhány gondolat, bevillan egy-egy kép, és te mindjárt azokkal kezdesz foglalkozni. De ne keseredj el és ne légy csalódott. Ez azért van, mert életeken át csak a képekkel foglal­ koztál. A dolog teljesen gépiessé vált. Azonnal, automatikusan a kép felé fordul a figyelmed. De még ha csak egyetlen pillanatra is bepillantást nyersz a kép mögötti tartományba, kezdetnek már ez is elég. S hogy miért elég? Azért, mert életedben sosincs együtt két pillanat - egyszerre csak egy pillanatot tudsz átélni. És ha egy pillanatra a tükör mögé kerülsz, akkor akár mindig ott lehetsz. Csak törekedned kell rá - kitartóan törekedned kell.

123

A

M E D I T Á C I Ó K

G

urdjieff az egyik irányból közelítette meg a kérdést: próbálj meg emlékezni arra, hogy vagy. Ramana Maharishi egy másik irányból közelített. Az ő medi­ tációja szerint egyre csak azt kérdezed magadtól: „Ki vagyok?" És ne hidd el egyik választ sem, amit az elme ad. Az elme azt fogja mondani: „Miféle badarság ez már megint? Ez vagy és az vagy, férfi vagy, nő vagy, iskolázott vagy, iskolázatlan vagy, gazdag vagy,

KI VAGYOK ÉN? szegény vagy..." Az elme ilyen válas­ zokkal szolgál, de te csak kérdezz tovább. Ne fogadd el egyik választ sem, mert az elme által adott összes válasz hamis. Ezek a válaszok a te nem valós részed­ ből jönnek; mások szavaiból, szent iratokból, külső ráhatásokból, a tár­ sadalomból, a környezetedből. Kérdezz kitartóan. Hagyd, hogy ennek a „Ki vagyok én?" kérdésnek a nyílhegye mind mélyebbre hatoljon benned. Lesz egy pillanat, amikor nem jön több válasz. És ez a megfelelő pillanat. Most közel vagy a válaszhoz. Amikor nem jön válasz, közel vagy a válaszhoz, mert az elme elcsöndesedik - vagy te 124

távolodtál el az elmétől. Amikor nem érkezik válasz, és egy légüres tér keletkezik körülötted, akkor a kérdésed abszurdnak tűnik. Kit kérdezgetsz? Nincs aki válaszoljon. Egyszerre csak még a kérdezgetés is abbamarad. Azzal, hogy folyamatosan kérdeztél, az elme utolsó része is feloldódott, mert a kérdés maga szin­ tén az elméről szólt. A válaszok az elmétől érkeztek, és a kérdés is az elméről szólt. Most mindkettő feloldódik, úgyhogy már csak te vagy itt. Próbáld ki. Megvan rá minden esély, hogy ha kitartóan próbálkozol, akkor ez a technika bepillantást enged a valódiba - és a valódi: örök.

A

BELSŐ

K Ö Z É P P O N T

S

iva így szólt: megismerés által fogjuk fel az egyes dolgokat. Az önvaló a megismerés által ragyog az ürességben. Vedd észre, hogy minden lény a megismerő s a megismert egy­ szerre. Minden tudásod megismerésből szár­ mazik. A tárgy a megismerés képes­ sége által jut el az elmédig. Ránézel egy virágra. Tudod, hogy ez egy rózsa. A rózsa ott van, és te is ott vagy

A LÉT KÖZÉPPONTJA FELÉ benne. Valami kisugárzik belőled a rózsa felé, valami kivetül belőled a rózsára. Bizonyos energia árad ki belőled, eljut a rózsához, fölveszi alakját, színét és illatát, majd visszatér hozzád, amiből tudni fogod, hogy ez egy rózsa. Minden ismeret, mindaz amit tudsz, a megismerés képessége által kerül napvilágra. A megismerés a te képességed. Az összes ismeret e képesség révén halmozódik fel. Ám a megismerés két dolgot is feltár: a "megismertet" és a „megismerőt". Bármikor észreveszel, felismersz egy rózsát, tudásod hiányos, ha elfelejted a megismerőt, aki a rózsát felismeri. Úgyhogy amikor észreveszel egy rózsát, három dolgot kell szem előtt tartanod: a rózsát - a megismertet; a

megismerőt - önmagadat; és a kettő közötti kapcsolatot - magát az ismeretet, a tudást. Tehát a tudás három részre bontható: a megismerőre, a megismertre és a megismerésre. A megismerés olyan, akár egy híd, amely két pont - a szubjektum és az objektum - között ível. Legtöbb eset­ ben tudásod csak a megismert dolgot fedi fel; a dolog megismerője a hát­ térben marad. Tudásod általában egyoldalú: a rózsa felé irányul, viszont sosem irányul feléd. Pedig enélkül csak a külső világot ismerheted meg, viszont nem ismerheted meg önma­ gadat. Minden meditációs technika a megis­ merő felfedését célozza. George Gurdjieff épp ezt a különleges tech125

A

M E D I T Á C I Ó K

nikát alkalmazta. Módszerét önemlékezésnek nevezte. Azt mondta, hogy a megismerés pillanatában mindig emlékezz a megismerőre. Ne feledkezz bele a tárgyba. Emlékezz a szubjektumra. Most engem hallgatsz; ezt kétféleképpen is teheted. Egyszer: figyelmedet összpontosíthatod énrám - ekkor megfeledkezel arról, aki a szavaimra figyel. Ekkor a beszélő ismert, ám a hallgató feledésbe merül. Gurdjieff azt mondta, hogy amikor hallgatsz, tudj arról, aki beszél és tudj arról is, aki hallgat. Tudásod kétirányú kell hogy legyen, két pont felé kell hogy mutasson: a megismerő felé és a megismert felé. Figyelmed nem irányulhat csak a tárgy felé. Egyidejűleg két irányban kell mozog­ nia: a megismerő felé és a megismert felé. Ezt nevezte Gurdjieff önemlékezésnek. Buddha ezt szamyak szmriti-nek - az elme helyes irányultságának nevezte. Azt mondta, hogy elméd nem helyes irányultságú, ha csak az egyik pontról tud. Mindkét pontról tudnia kell. És ekkor csoda történik: ha tudatában vagy mind az ismertnek, mind az ismerőnek, akkor te magad egyszeriben a harmadikká válsz - már nem vagy egyik sem. Ha igyekszel tudatában lenni mind az ismert dolognak, mind a dolog ismerőjének, akkor te magad a harmadikká, egy szemtanúvá válsz. Azonnal belép egy harmadik lehetőség - létrejön az önvaló, mely szemtanú. Egyébként hogyan tudhatnál mindkettőről? Ha te vagy a megismerő, akkor figyelmed 126

egyetlen ponton rögzül. Az önemlékezés során elmozdulsz a megis­ merő rögzített pontjáról. Ekkor az elméd a megismerő, a világ az, amit megismer, és te magad egy harmadik ponttá válsz: egy tudattá, egy figyelő önvalóvá. Ezt a harmadik pontot nem lehet meghaladni, és amit nem lehet meghaladni, azon túl már semmi sincsen. Amit meg lehet haladni, az nem sokat ér, mert akkor az nem a te alaptermészeted - felül tudsz rajta emelkedni. Egy rózsa közelében üldögélsz: nézed a virágot. Az első dolog, amit tenned kell, hogy légy teljesen éber, fordulj egész figyelmeddel a rózsa felé, úgyhogy az egész világ eltűnjön, és csak a rózsa maradjon - koncent­ ráld teljes figyelmedet a rózsa lényére. Ha a figyelem totális, akkor a világ eltűnik. Mert minél több figyelem irányul a rózsára, annál inkább háttérbe szorul minden más. A világ eltűnik; csak a rózsa marad. A rózsa lesz a világ. Ez az első lépés: koncentrálj a rózsára. Ha nem tudsz a rózsára összpontosítani, akkor nehéz lesz a megismerő felé fordulnod, mert ez esetben a figyelmed mindig is el fog terelődni. Úgyhogy a koncentrálás a meditáció felé tett első lépés. Csak a rózsa lesz ott, egyébként az egész világ eltűnt. Most már befelé fordul­ hatsz - a rózsa lesz a kiindulópont. Nézd a rózsát, és kezdj tudatossá válni önmagadra - a megismerőre. Eleinte nem jön össze a kettő.

A

BELSŐ

Amikor a megismerővel vagy, a rózsa kiesik a tudatodból. Képe elhalvá­ nyul, elmosódik, mind távolabbi lesz. Aztán visszatérsz a rózsához, és meg­ feledkezel az énről. Ez a bújócska jó darabig eltart, ám ha kitartó vagy, előbb-utóbb jön egy a pillanat, ami­ kor egyszeriben a kettő közé kerülsz. A megismerő, az elme és a rózsa ott lesz, te pedig ott leszel középütt, és mindkettőt figyeled. Ez a középpont, az egyensúlyi pont maga a szemtanú.

K Ö Z É P P O N T

Ha egyszer ezzel tisztába jössz, akkor egyidejűleg válsz mindkettővé. Ekkor a rózsa - a megismert -, és a megis­ merő - az elme -, a te két szárnyad lesz. Ekkor az objektum és a szubjek­ tum csak két szárny; s te vagy kettejük középpontja. Ők a te meghosszab­ bításaid. Ekkor a földi és az égi egyaránt a te meghosszabbításaid. A lét legbelső középpontjába kerültél. És ez a legbelső középpont épp csak egy szemtanú.

127

A

128

M E D I T Á C I Ó K

NÉZZ

BEFELÉ

NÉZZ BEFELÉ

A

soron következő technikák a látáshoz kap­ csolódnak. Mielőtt belefognánk ezekbe a gyakorlatokba, valamit meg kell értenünk a szem természetéről - ugyanis e technikák hatékonysága ettől függ. Az első dolog: a szem az emberi test „legtestetlenebb" része, a legkevésbé testi rész. Ha az anyag anyagtalanná válhat, akkor a szemre ez mindenképpen igaz. A szem anyagi, és egyben nem anyagi. A szem a találkozási pont te és a tested között. A testben sehol másutt nem ilyen intenzív ez a találkozás. Te és a tested elkülönültök egymástól, nagy távol­ ság van kettőtök között. Ott vagy a legközelebb a testedhez, és ott van a tested a legközelebb tehoz­ zád, ahol a szemed van. Ezért használható a szem belső utazásra. A szemtől egyetlen ugrással a belső forráshoz juthatsz. Erre nem alkalmas a kéz, nem alkalmas a szív, nem alkalmas a test egyetlen másik pontja sem. Más testrészből kiindulva sokat kellene utaznod; máshonnan a távolság sokkal nagyobb. A szemtől viszont egyetlen lépés elég, hogy eljuss önmagadhoz. A szem nagyon mozgékony, állandó mozgásban van, és ennek a mozgásnak megvan a maga szabá­ lyos üteme, a saját rendje, a saját mechanizmusa. A szemed nem találomra, össze-vissza mozog. Mozgásának megvan a maga sajátos ritmusa, és mindez sok mindent elárul. Ha például a szexre gondolsz, akkor a szemed másként - másféle ütem­ ben - fog mozogni. A tekintetedből és a szemed mozgásából meg lehet állapítani, hogy miféle gon-

129

A

M E D I T Á C I Ó K

dolatok járnak a fejedben. Amikor éhes vagy, és az evésre gondolsz, a szemmozgásod megváltozik. Tehát jegyezd meg jól, hogy a szem­ mozgás és a gondolkodás szorosan összefügg. Ezért van az, hogy amikor megállítod a szemmozgásodat, akkor a gondolkodásod is rögtön leáll. Vagy ha leállnak a gondolataid, akkor a szemmozgásod is automatikusan leáll. És még valami: a tekintet foly­ ton tárgyról-tárgyra vándorol. A-ról B-re, B-ről C-re, és így tovább. A mozgás a szem alaptermészete. Akárcsak a folyóké. A szem ettől a mozgástól olyan eleven. A mozgás egyben élet. Próbálhatod rászegezni a tekinteted egy adott pontra, egy adott tárgyra, ám a szemed mégis tovább fog mozogni, mert ez az alaptermészete. A mozgást nem állíthatod meg, vi­ szont megállíthatod a szemedet: próbáld megérteni a különbséget. Tudsz merően nézni egy mozdulatlan pontot - mondjuk egy foltot a falon. Meredten bámulhatod ezt a pontot, megállapodhat rajta a tekinteted. De a szem alaptermészete a mozgás.

130

Úgyhogy a tekinteted most talán nem vándorol pontról-pontra - mivel arra kényszerítetted, hogy állapodjon meg egyetlen pontnál -, viszont ekkor egy különös dolog történik. A mozgás ott lesz, hiszen ez a szem természetéhez tartozik. Ha nem hagyod a tekinteted egyik pontról a másikra vándorolni, akkor kívülről befelé fordul. Vagy egyik külső pont­ ról a másik külső pontra vándorol, vagy ha ezt nem hagyod, akkor befelé fordul. A mozgás a szem alapter­ mészete; nem tud meglenni enélkül. Ha megállítod a külső mozgást, akkor a szem befelé kezd mozogni. Úgyhogy kétféle lehetőség van. Az egyik, hogy a szem pontról-pontra jár - ez egy külső mozgás, rendszerint ez szokott történni. Ám van egy másik lehetőség is, amivel a tantra vagy a jóga él: nem hagyja, hogy a tekintet egyik külső tárgyról a másikra vándoroljon, hanem megállítja ezt a mozgást. Ekkor a tekintet a külső tárgyról a belső tudat felé fordul. A szem mozgása befelé irányul. Emlékezz erre a két lehetősé­ gre; akkor könnyen megérted a következő technikákat.

NÉZZ

BEFELÉ

Siva

így szólt: Hunyd be a szemed és lásd belső valódat minden részlétében. Ekképp szemléld valódi természeted. „Hunyd be a szemed..." Ám nem elég behunynod. A szemed úgy lesz telje­ sen csukva, ha behunyod és megállí­ tod minden mozgását is. Egyébként a szem továbbra is olyan dolgokat fog látni, amik a külvilághoz tartoznak. Még csukott szemmel is látsz valamit

BELSŐ LÁTÁS - a külvilág képeit. Azok a dolgok valójában nem lesznek ott, de megje­ lennek és kavarogni kezdenek benned a képzetek, az ideák, az emlékképek. Ezek is a külvilághoz tartoznak, tehát a szemed nincs teljesen csukva. Ha tel­ jesen be van csukva a szemed, akkor semmit sem látsz. Értsd meg a kettő közti különbséget. Be tudod hunyni a szemed; ez könnyű. Az ember minden percben, minden pillanatban becsukja a szemét. Csukott szemmel alszol, ám ettől még nem tárul fel előtted belső ter­ mészeted. Úgy csukd be a szemed, hogy semmi se maradjon látható a külvilágból - egyetlen külső objektum sem, és egyetlen külső objektum belső képe sem. Csak egy üres sötét­ ség: mintha egyszerre csak meg­ vakultál volna, mintha vak lennél -

vak nemcsak a külvilágra, hanem az álmok világára is. Ezt gyakorolni kell. Hosszú időre lesz szükség; nem fog menni egyik percről a másikra. Kitartóan kell majd gyako­ rolnod. Hunyd be a szemed. Bármikor ha nem esik nehezedre és van rá időd, hunyd be a szemed, majd állítsd le szemed minden belső mozgását. Ne hagyd, hogy a szemed mozogjon. Érezd! Semmilyen moz­ dulatot ne engedj neki. Állítsd le a szem minden mozgását. Érezd úgy, mintha a szemed kővé dermedt volna, és aztán maradj meg a szemnek ebben a dermedt, „kőszerű" állapotában. Ne csinálj semmit; csak legyél ott. Egy napon, egyszer csak észre fogod venni, hogy önmagadba látsz. A testedet eddig csak kívülről láttad. Láttad magad a tükörben, vagy láttad 131

A

M E D I T Á C I Ó K

a kezedet kívülről. Nem tudod, hogy néz ki a tested belülről. Még sohasem léptél be a saját önvalódba; még sohasem jártál tested és lényed közép­ pontjánál, hogy megnézd, mi az, ami ott van, belül. Hunyd be a szemed, lásd belső lényedet minden részletében, és ha­ ladj befelé végtagról végtagra. Kezdd a lábujjaiddal. Felejtsd el az egész testet: csak a lábujjaidra koncentrálj. Maradj ott, és nézd meg alaposan. Aztán haladj végig a lábszárakon felfelé, egyre feljebb, ne hagyj ki egy végtagot sem. Ekkor sok minden történik. Sok minden történik! Ekkor a tested olyan érzékeny közeg­ gé válik, hogy el sem tudod képzelni. Ezek után ha megérintesz valakit, egy leszel a kezeddel, és ez az érintés min­ dent átlényegít. Ezt értjük a tanítók, a mesterek érintésén: az ilyen ember a figyelmét teljesen egyik végtagjára tudja irányítani, és egész lénye ott összpontosul. Ha képes vagy teljes figyelmeddel valamelyik testrészed felé fordulni, akkor az a testrész megelevenedik - olyannyira eleven lesz, hogy el sem tudod képzelni, mi történik ezzel a testrésszel. Ekkor tel­ jesen a szemed tudsz lenni. Ha teljes egészében a szemedben tudsz összpontosulni, és belenézel egy másik ember szemébe, akkor teljesen a lelke mélyére tudsz hatolni. Hunyd be a szemed; lásd belső való­ dat minden részletében. Ennek a gyakorlatnak az első lépése, hogy figyeld a testedet belülről - a belső középpontból. Állj a középpontban, 132

és vizsgáld meg a testedet alaposan. Külön fogsz válni a testedtől, mert aki vizsgálódik, az sohasem azonos azzal, amit vizsgál. A megfigyelő nem azonos a megfigyelés tárgyával. Ha teljességében belülről tudod látni a testedet, akkor többé sosem képzeled azt, hogy te a test vagy. Akkor te valami más maradsz - telje­ sen más; benne leszel, de nem leszel vele azonos; a testben leszel, de nem a test leszel. Ez az első lépés. Ezután tovább mehetsz. Eztán már szabadon mozoghatsz. Ha egyszer szabad vagy a testtől, szabad vagy a személyedtől, akkor már szabadon mozoghatsz. Most következhet az elméd - az elméd mélyére hatolhatsz. Az elméd belső barlangjába. Ha belépsz az elmének ebbe a bar­ langjába, akkor elkülönülsz az elmétől is. Ekkor látni fogod, hogy az elme is egy objektum, amit nézhetsz, vizsgálhatsz, és ami belép ebbe az elmébe, az megint csak teljesen különbözik tőle. Ezt az elmébe való behatolást értjük az alatt, hogy „min­ den részletében látod belső valód." A testbe és elmébe egyaránt be kell lép­ ned, s mindkettőt belülről kell megvizsgálnod. Ekkor csak szemtanú vagy, és ezen a szemtanún túl már semmi sincs. Ezért ez a te legbelső magod: ez vagy te. Amibe be lehet hatolni, amit látni tudsz, az nem te vagy. Ha eljutsz addig a részedig, amibe nem tudsz belépni, amiben nem tudsz mozogni, amit nem tudsz szemügyre venni, csak akkor találtál rá igazi lényedre. A

NÉZZ

szemlélődő lényedet, a forrásodat nem lehet szemléim, ne feledd - az képtelenség. Nem mondhatod, hogy a szemtanú a szemtanú szemtanúja - ez egyszerűen lehetetlen. Miért? Azért, mert ha

BEFELÉ

szemtanúd szemtanúja tudsz lenni, akkor az nem is szemtanú. Aki szem­ lélődik, az a szemtanú. Amit szemlélsz, az nem te vagy; amit meg tudsz figyel­ ni, az nem te vagy; amiről tudomást tudsz szerezni, az nem te vagy.

133

A

M E D I T Á C I Ó K

Siva

így szólt: Nézd az edényt anélkül, hogy az oldalait vagy az anyagát látnád. Hamarosan tudatára ébredsz. Nézz bármit. Egy edény vagy bármi­ lyen tárgy megteszi, csak nézd másképpen, mint ahogy szoktad. „Nézd az edényt anélkül, hogy az oldalait vagy az anyagát látnád." Nézz bármit, de ezzel a két feltétellel. Ne az oldalait nézd: nézd a tárgyat mint

LÁSD AZ EGÉSZET egészet. Mi megszoktuk, hogy csak az alkotórészeket figyeljük. Ha nem is tudatosan, de mindig csak az alkotórészeket vesszük szemügyre. Ha rád nézek, először az arcodat látom, aztán a felsőtested, s végül az egész alakod. Nézz meg egy tárgyat egészében; ne oszd részekre. Azt kérded, hogy miért? Mert amikor részekre osztasz valamit, akkor a szemnek lehetősége van arra, hogy részletről részletre vándoroljon. Nézd a dolgokat egyetlen egységként. Meg tudod csinálni. Próbáld ki. Először nézz meg egy bármilyen tárgyat részletről-részletre. Azután nézd meg ugyanezt a dol­ got egészében; most ne oszd fel részekre. Amikor egészében nézel egy dolgot, akkor a szemnek fölösleges mozognia. Ahhoz, hogy ne adj lehetőséget a szemnek a mozgásra, 134

ezt a feltételt kell kikötni: nézz a tárgyra a maga teljességében, mint egyetlen egészre. Másodszor, ne nézd az anyagát. Ha az edény fából készült, ne nézd a fát; csak az edényt nézd, a formát. Ne nézd az anyagát. Akár aranyból, akár ezüstből van csak figyeld. Ne az anyagot nézd, nem számít miből készült. Csak a for­ mát nézd. Az első dolog tehát az, hogy a tárgyat mint egészet nézd. A második pedig az, hogy úgy nézd mint formát, s ne úgy mint anyagot. Miért? Mert az anyag a világi rész, a forma pedig a szellemi rész, neked pedig az anyagitól a szellemi felé kell tartanod. Ez segíteni fog. Próbáld ki. Bárkivel kipróbálhatod. Áll előtted egy férfi vagy egy nő. Nézd az illetőt teljes, egész alakjában, nézd, mint egészet. Először furcsa érzés lesz, mert szokatlan lesz, de

NÉZZ

végül nagyon fogod élvezni. Ekkor ne törődj azzal, hogy akit nézel az szép-e vagy csúnya, fehér-e vagy fekete, férfi-e vagy nő. Ne gondolkodj; csak nézd a formát. Felejtsd el az anyagot és csak a formát figyeld. „Hamarosan tudatára ébredsz". Egyre csak vizsgáld az alakot, mint egészet. Ne hagyd, hogy a szemed mozogjon. Ne kezdj gondolkodni „az anyagról". Mi fog történni? Hirtelen tudatára ébredsz - saját önvalódnak. Miért? Mert a szemnek nincs lehetősége kifelé mozdulni. A formát egészként veszed, úgyhogy nem tudsz az alkotórészekkel foglalkozni. Az anyaggal nem foglalkozol; csak a tisz­ ta formát figyeled. Most nem tudsz az

BEFELÉ

aranyról, a fáról, az ezüstről stb. gon­ dolkozni. Maradj az egésszel és a formával. Hirtelen tudatára ébredsz önmagad­ nak, mert a szem most nem tud mozogni. Pedig a szemnek mozgásra van szüksége; ez az alaptermészete: úgyhogy a figyelmed most önmagad felé irányul. Visszatér, hazaérkezik, és te hirtelen megpillantod, felismered önmagad. Tudatára ébredsz önma­ gadnak. Ez a hirtelen felismerés, ez az önmagadra ébredés egyike a legmámorítóbb pillanatoknak. Amikor első ízben tudatára ébredsz önvalódnak, az annyira szép és örömteli, hogy egyetlen eddigi élményedhez sem fogható.

135

A

MEDITÁCIÓK

L

ség

u-cu mondotta: Amikor a fényt egyetlen körben mozgatják, a menny és a föld, a fény és a sötét­ energiái kikristályosodnak.

A te tudatod kifelé irányul - ez tény, ez nem hit kérdése. Amikor egy tár­ gyat nézel, tudatod a tárgy felé áram­ lik. Mondjuk, engem nézel. Ekkor megfeledkezel önmagadról, figyel­ med énrám összpontosul. Energiád

A BELSŐ KÖR felém áramlik, tekinteted rám szegeződik. Ez extroverzió, kifelé fordulás. Gyönyörködve nézel egy virágot, figyelmed a virágra összpontosul. Megfeledkezel önmagadról, figyel­ medet leköti a virág szépsége. Ezt ismerjük - hiszen minden pil­ lanatban ez történik. Egy csinos nő megy el melletted, és az energiád egyszerre a nyomába ered. Ismerjük a fénynek ezt a kifelé áradását. De ez csak a történet fele. Valahányszor a fény kiárad, te a háttérbe szorulsz, megfeledkezel önmagadról. A fénynek vissza kell áradnia, hogy egyszerre, egyidejűleg lehess alany és tárgy - hogy láthasd önmagad. Ebből nő ki az önismeret. Mi hozzászoktunk ahhoz, hogy csak így félig-meddig élünk - félig eleve­ nen, félig holtan. Ez a helyzet. A fény 136

apránként kisugárzik, és sohasem tér vissza. Egyre üresebb leszel, mind jobban kiégsz. Egy fekete lyukká válsz. A taoista tapasztalat szerint ez az energia, melyet kifelé áramoltatsz, mindinkább kikristályosodhat, és nem megy veszendőbe, ha elsajátítod visszafordításának titkos tudományát. Ez lehetséges; ebből áll az összes kon­ centrációs technika tudománya. Próbálj ki egy kis kísérletet: egyik nap állj a tükör elé; nézd a tükröt, nézd a tükörben a saját arcodat, a saját szemedet. Ez extroverzió: nézed tükörbeli képmásodat. Ez persze a te arcod, de egyben egy rajtad kívülálló dolog. Ekkor egy pillanatra fordítsd meg a folyamatot. Kezdd úgy érezni, hogy a tükörképed néz téged - nem te nézed a tükörképedet, hanem a tükörkép néz téged -, és nagyon

NÉZZ

furcsa helyzetbe kerülsz. Próbálkozz néhány percig: teljesen felélénkülsz, és határtalan erő kezd eltölteni. Talán meg is ijedsz, mert még sosem tapasz­ taltad ezt, sosem láttad az energia tel­ jes körét. Bár a taoista kéziratok ezt nem említik, nekem úgy tűnik, hogy ez a legegyszerűbb kísérlet, amit bárki elvégezhet - méghozzá könnyedén. Állj a tükör elé a fürdőszobában, és először nézd magad a tükörben: te nézel és figyelmed tárgya a tükörképed. Azután változtass a helyzeten, az egész folyamatot fordítsd meg. Kezdd azt érezni, hogy te vagy a tükörkép és a tükörkép néz téged. A helyzet hirtelen megváltozik; roppant energia kezd áramolni feléd. Először talán félelmetes lesz, mert még sosem csináltad, nem tudtad, hogy ilyesmi létezik; őrültségnek tűnik az egész. Talán megborzongsz, egész tested remegni kezd, vagy kicsú­ szik a talaj a lábad alól, mert eleddig minden támpontodat a kifelé fordulás jelentette. A befelé fordulást fokról­ fokra lehet elérni. De a kör bezárul. Ha mindezt néhány napig csinálod, meg fogsz lepődni, mennyivel élénkebbnek érzed magad egész nap. Elég néhány percet a tükör előtt állva

BEFELÉ

töltened és hagynod, hogy az energia visszaáramoljon hozzád, hogy a kör bezárulhasson - és amikor a kör bezárult, mélységes csönd támad. A csonka kör nyugtalanságot ered­ ményez, a teljes kör pedig nyugalmat. A középpontba juttat, és amikor a középpontban vagy, összeszedett vagy, akkor van erőd. Az erő a tiéd. És ez csak egy kísérlet; sok egyéb módon is kipróbálhatod. Amikor egy rózsát nézel, először figyeld néhány pillanatig, néhány percig, majd kezdd megfordítani a folyamatot: most a rózsa nézzen téged. El fogsz csodálkozni, mennyi energiát tud adni neked a virág. Ugyanezt megteheted a fákkal, a csil­ lagokkal és az emberekkel is. A legjobb azzal a férfival vagy nővel tenned, akit szeretsz. Nézzetek egymás szemébe. Először kezdd nézni a másikat, majd érezd, amint társad visszajuttatja hozzád az energiát. Visszakapod az ajándékot. Úgy fogod érezni, mintha feltöltene, rádzúdulna egy eleddig ismeretlen energia, mintha egy eddig nem tapasztalt energiában fürödnél, sütkéreznél. Megfiatalodva, felfris­ sülve fogsz kikerülni ebből az élményből.

137

A

138

M E D I T Á C I Ó K

M E D I T Á C I Ó K

A

FÉNYRŐL

MEDITÁCIÓK A FÉNYRŐL

S

zívedben ég egy láng, és tested csak a fény aurája e láng körül.

139

A

140

M E D I T Á C I Ó K

M E D I T Á C I Ó K

A

FÉNYRŐL

V

égezd ezt a meditációt legalább napjában kétszer - a legalkalmasabb idő erre a kora reggel, még mielőtt fölkelnél. Amint úgy érzed, fölébredtél és éber vagy, kezdj hozzá, és végezd a med­ itációt húsz percen keresztül. Legyen ez az első dolgod reggel - addig ne kelj ki az ágyból. Csináld az ágyban akkor és ott, rögvest, mert amikor ébre­ dezel, akkor még nagyon érzékeny és fogékony vagy. Amikor ébredezel,

ARANY FÉNY MEDITÁCIÓ nagyon friss vagy, és a hatás mélyen érint. Közvetlenül ébredés után vagy a legkevésbé az elmédben. Néhány rés ott van még, melyeken keresztül a módszer lényed középpontjáig hatol­ hat. És kora reggel, amikor ébredezel és veled együtt az egész világ ébre­ dezik, az ébredő energia roppant ára­ data önti el a földet. Használd ezt az energia áradatot; ne szalaszd el ezt a nagyszerű lehetőséget. Az összes ősi vallás a kora reggeli időpontot használta imára, napkel­ tekor imádkoztak, mert a nap emelkedésével együtt emelkedik az összes energia a létben. Abban a pil­ lanatban, egyszerűen meg tudod lovagolni ezt a növekvő energiahullá­ mot; ilyenkor a legkönnyebb. Estefelé nehezebb, mert este az ener­

gia visszasüllyed, és neked az ár ellen kell küzdened. Reggel az ár egy­ szerűen visz magával. Tehát a legjobb ezt kora reggel kez­ deni, azonnal, amikor még félig alszol, de már félig ébren vagy. És a folyamat olyan egyszerű. Nem kell hozzá sem­ milyen különleges testhelyzet, sem­ milyen jóga-ászana, semmilyen fürdő, semmi sem kell hozzá. Egyszerűen fekszel az ágyban a háta­ don. A szemed csukva. Amikor belélegzel, csak képzeld el, amint egy erős fény beárad a fejeden keresztül a testedbe - mintha csak egy nagy, fénylő égitest kelt volna fel a fejed közvetlen közelében, s aranyló fényt árasztana a fejedbe. Te üres vagy, és az aranyló fény a fejedbe özönlik; jön, jön, jön, egyre mélyebb141

A

M E D I T Á C I Ó K

re és mélyebbre, majd a lábujjakon át kilép. Belégzés közben képzeld el ezt. Amikor pedig kilélegzel, képzelj el egy másik dolgot: azt, hogy sötétség lép be a lábujjakon át a testedbe, nagy sötét folyam lép be a lábujjaidon keresztül, fölfelé haladva a testedben, majd a fejen át kilép. Lélegezz lassan, mélyen, hogy vizualizálni tudd. Lélegezz nagyon lassan. Közvetlen ébredés után a légzésed még mély és lassú, mert a test pihent, laza. Lássuk csak még egyszer: szívd be a levegőt, hagyd, hogy aranyló fény áradjon beléd a fejeden át, mert ez az a hely, ahol az Arany Virág várakozik. És ez az aranyló fény segíteni fog. Meg fogja tisztítani egész testedet, és megtölti alkotó energiával. Ez férfi energia. Aztán amikor kifújod a levegőt, hagyd, hogy sötétség - olyan mély sötétség, amit csak el tudsz képzelni; az éjsza­ kára, mély, sötét folyamra emlékeztető

142

sötétség - árassza el a testedet a lábuj­ jaidon át. Ez női energia: megnyugtat, fogékonnyá tesz, lecsendesít, pihentet. Azután hagyd, hogy kilépjen a fejtetődön át. Majd lélegezz be ismét, és az aranyló fény újra a fejedbe árad. Csináld húsz percig kora reggel. A második legalkalmasabb idő pedig az, amikor este nyugovóra térsz. Feküdj az ágyra, és lazíts néhány per­ cig. Amikor úgy érzed, hogy már az álom és ébrenlét között egyensúlyo­ zol, a kettő között vagy félúton, akkor kezdd el a meditációt, és végezd húsz percig. Ha közben elalszol, az a legjobb, mert a hatás a tudatalattiban marad, és tovább munkál. Három hónap után meglepődve tapasztalod majd, hogy az energia, ami addig mindig csak a muladhárnál, a legalsóbb központnál, a nemi központnál halmozódott fel, most már nem halmozódik ott tovább. Elindult felfelé.

M E D I T Á C I Ó K

Siva

A

FÉNYRŐL

így szólt: Akár ébren vagy, akár alszol, akár álmodsz, tudd, hogy fény vagy.

Amíg „ébren vagy", mozogsz, eszel, dolgozol, emlékezz magadra mint fényre, mintha a szívedben égne egy láng, és a tested nem volna más, mint a lángot körülvevő aura. Képzeld el: a szívedben láng lobog, és a tested nem egyéb, mint aura a láng körül; a test­ ed a lángot körülvevő fény. Hagyd,

A FÉNY SZÍVE hogy ez mélyen az elmédbe és a tuda­ todba hatoljon. Szívd magadba. Időbe telik, de ha kitartóan gondolsz rá, érzed, elképzeled, akkor egy bizonyos idő után egész nap képes leszel rá emlékezni. Míg ébren vagy, míg az utcán jársz-kelsz láng vagy, mely mozog. Eleinte senki más nem fogja tudni, de ha folytatod a gyakor­ lást, három hónap múlva mások is észreveszik. Ha már mások is észre­ vették, csak akkor pihenhetsz meg. Senkinek ne mondj semmit. Csak képzelj el egy lángot, a testedet pedig a lángot körülvevő auraként. Ne fizi­ kai testként, hanem mint egy energia­ test, fénytest. Csináld folyamatosan. Ha elég kitartó vagy, akkor három hónapon belül, vagy nagyjából ennyi idő múltán, mások is észre fogják venni, hogy valami történt veled. Érzékelni fognak egy finom fény­ burkot körülötted. Egy különös fajta melegséget fognak érezni a közeled­

ben. Ha megérinted őket, az érin­ tésedet tüzesnek fogják érezni. Észre fogják venni, hogy valami különös dolog történik veled. De ne mondd el senkinek. Amikor már mások is észrevették, akkor lazíthatsz, és akkor jöhet a második lépés - de csak akkor. A második lépés az, hogy mindezt beviszed az alvásba. Most már alvás közben is csinálhatod. Immár valósággá vált. Már nem képzelődés. A képzelet segítségével feltártál egy valóságot. Ez tény. Minden fényből áll. Te fény vagy - bár nem tudsz erről -, hiszen az anyag minden részecskéje fény. A tudósok azt mondják, hogy az anyagot elektronok alkotják; a kettő ugyanaz. A fény mindennek forrása. Te is sűrített fény vagy: a képzelet által egyszerűen felfeded a valóság egy szeletét. Szívd magadba - és amikor már teljesen eltöltött, beviheted az álmokba. Előbb semmiképp. 143

A

M E D I T Á C I Ó K

Ekkor, mialatt álomba zuhansz, gon­ dolj egyfolytában a lángra, lásd mind­ végig, érezd, hogy te vagy a fény. Erre emlékezve.., emlékezve... emlé­ kezve álomba zuhansz, és az emléke­ zés folytatódik. Eleinte lesz néhány olyan álmod, melyben úgy érzed, hogy ég benned egy láng, hogy fény vagy. Idővel az álmokban is ugyana­ zok az érzések fognak eltölteni. S ha egyszer ez az érzés belépett az álmaidba, az álmok kezdenek eltűnni. Egyre kevesebb álmod lesz, s egyre többször lesz mély alvásban részed. Amikor álmaidban feltárul ez a valóság - az, hogy fény vagy, egy láng, egy égő, lobogó láng -, akkor az összes álom eltűnik. Csak akkor leszel képes ezt alvás közben is érezni, amikor az álmok eltűnnek - azelőtt nem. Most ott állsz az ajtó előtt. Miután az álmok eltűntek, és te úgy emlékszel magadra mint lángra, akkor az alvás kapujában állsz. Most, az érzés birtokában, beléphetsz. S ha egyszer azzal az érzéssel alszol el, hogy fény vagy, akkor alvás közben is éber maradsz - most csak a tested alszik, a tudatod nem. A jóga és a tantra az emberi elme életét három különböző részre osztja - az elme életét, ne feledd. Az elmét három részre osztják: az ébrenlétre, az alvásra és az álomra. Ez nem a tudatod felosztása, hanem az elmédé - a tudat egy negyedik dolog. Keleten ennek nem adtak semmilyen nevet; egyszerűen úgy hívják, turiya, a negyedik. Az első háromnak van neve; ezek a felhők. Van egy ébren 144

levő felhő, egy alvó felhő és egy álmodó felhő. Ezek mind felhők, és a közeg, amelyben mozognak - az égbolt - névtelen, egyszerűen csak úgy hívják, hogy „a negyedik". Ez a technika arra szolgál, hogy segít­ sen felülemelkedni ezen a három állapoton. Ha tudatára tudsz ébredni, hogy te egy láng vagy, egy fény, hogy az alvás nem veled történik - akkor tudatos vagy. Egy tudatos törekvést hordozol magadban; kikristályosodtál a láng körül. A test alszik, de te nem. Erről beszél Krisna a Gítában: hogy a jógik sosem alszanak. Míg mások alsza­ nak, ők éberek. Nem mintha a testük sosem aludna, a testük alszik - de csak a testük. A testnek pihenésre van szük­ sége - a tudatnak nincs szüksége pi­ henésre; mert a test egy mechanizmus, a tudat viszont nem az. A testnek üze­ manyagra van szüksége, pihenésre van szüksége. Ezért amikor megszületik fiatal, majd öreg lesz és végül meghal. A tudat sosem születik, sosem öregszik meg, és sosem hal meg. Nincs szük­ sége üzemanyagra, nincs szüksége pihenésre. Ez tiszta energia, örökké­ való, soha meg nem szűnő energia. Ha a lángnak és a fénynek ezt a képzetét magaddal tudod vinni amikor átha­ ladsz az alvás kapuján, akkor többe nem alszol - csak a tested fog pihenni. És amíg a test alszik, te ezzel tisztában leszel. Ha egyszer ez megtörténik, akkor te vagy a negyedik. Az ébrenlét, az alvás és az álom az elme részei. Ezek alkotórészek, és te lettél a negyedik az, aki mindhármat meghaladja, és egyikkel sem azonos.

M E D I T Á C I Ó K

Siva

A

FÉNYRŐL

így szólt: Kedves Dévi, lépj az éteri jelenlétbe, s hatolj alakodon messze túl, felfelé s lefelé.

Ezt a gyakorlatot csak a „Lehelet­ finom érintés" után tudod végezni. Önmagában is csinálhatod, de akkor nagyon nehéz lesz. Viszont ha először megcsinálod a „Leheletfinom érintés"-t, akkor az „Éteri jelenlét" is sokkal hatékonyabb és könnyebb lesz. Valahányszor úgy érzed, könnyű

AZ ÉTERI JELENLÉT vagy, lebegsz, mintha képes volnál repülni, észreveszel tested alakja körül egy kékes fényt. De ezt csak akkor látod, amikor úgy érzed, hogy lebegni tudnál, hogy a tested fel tudna repülni - hogy könnyűvé vált, légiessé, hogy teljesen megszabadult minden tehertől, és már egyáltalán nem hat rá a föld vonzóereje. Valahányszor ezt a súlytalanságot érzed, hunyd be a szemedet, és válj tudatossá a tested formájára. Csukd be a szemed, és érezd a lábujjaidat és az alakjukat, a lábaidat és az alakjukat, majd az egész tested alakját. Ha sziddhászaná-ban ülsz, mint Buddha, akkor érezd tested buddha-alakját. Próbáld meg érezni belül tested formáját. Hamarosan látni fogod, megjelenik előtted, és ugyanakkor észre fogod venni a kékes fényt is az alak körül. Eleinte legyen csukva a szemed.

Aztán, amikor ez a fény növekedni kezd, és egy aurát, kékes aurát érzékelsz az egész alak körül, akkor időnként, amikor a meditációt este végzed a sötét szobában, nyisd ki a szemed. Ekkor pontosan a tested mentén látni fogod a kék rajzolatot, egy fényt, egy kék fényt mindenfelé a tested körül szétáradni. Ha látni szeretnéd, nyitott szemmel is, akkor csináld a gyakorlatot sötét szobában, villanyfény nélkül. Ez a kékes alakzat, ez a kékes fény az éteri test jelenlétét jelenti. Számos testünk van. Ez a technika az éteri testtel foglalkozik, és az éteri test vezet a legmagasabb eksztázishoz. Hét test van, és mindegyiket használ­ hatjuk arra, hogy belépjünk az isteni létbe; mindegyik test az istenihez vezető egy-egy ajtó. Ez a technika az éteri testet használja. Az éteri test vehető észre a leg145

A

M E D I T Á C I Ó K

könnyebben. Minél mélyebben van egy test, annál nehezebben érzékel­ hető. Az éteri test viszont közel van hozzád, ez van a legközelebb a fizikai testedhez. A második forma az éteri test - közvetlenül körülötted, közvet­ lenül fizikai tested körül helyezkedik el. Áthatja a testedet és egyben körül is veszi. Olyan, akár egy elmosódott fény, egy kék fény, mely laza kön­ tösként veszi körül egész testedet. Amikor valaki szeret, amikor valaki mélységes szeretettel hozzádér, akkor az éteri testedet érinti meg. Ezért érzed az ilyen érintést olyan meg­ nyugtatónak. Ezt még le is fényképezték. Két egymást odaadóan szerető ember szerelmeskedik: ha az aktus egy bizonyos időt meghalad, negyven percnél is hosszabb, és közben nincs ejakuláció, akkor mély szerelemben, mindkét test körül megjelenik egy kék fény. Erről még fénykép is készült. Először tudatossá kell válnod az alakzatra, amely a testedet körülveszi, és amikor tudatossá váltál, akkor

146

segítsd növekedni, gyarapodni, hogy mindinkább szétterjedjen. És mit tégy? Csak ülj csendben és figyeld. Ne csinálj semmit, csak nézd az alakodat övező kékes fényt. Ne csinálj semmit, csak nézd. Érezni fogod, amint növekszik, terjed, egyre nagyobb és nagyobb lesz. Mert ha nem csinálsz semmit, akkor az összes energia az éteri testre irányul. Ezt ne feledd. Amikor valamit csinálsz, akkor az energiát von el az éteri testből. Amikor nem csinálsz semmit, akkor az energiád nem kifelé halad. Az éteri test felé halad, és ott felhalmozódik. Éteri tested ilyenkor egy energiarak­ tárrá válik. És minél nagyobb lesz az éteri test, te annál inkább elcsön­ desedsz. És minél inkább elcsön­ desedsz, annál nagyobb lesz az éteri test. És ha egyszer már tudod, hogyan adhatsz energiát az éteri testnek, ha tudod, hogy mikor nem pazarolod el ezt az energiát fölöslegesen, akkor célba értél; akkor felfedezted a titkos kulcsot.

M E D I T Á C I Ó K

Siva

A

FÉNYRŐL

így szólt: Érezd a kozmoszt mint áttetsző, örök-létű jelenvalóságot.

Ez a technika a belső érzékenységen alapul. Először finomítsd az érzé­ kenységed. Zárd be az ajtód, sötétítsd el a szobát, és gyújts meg egy kis gyertyát. Ülj a gyertya közelébe, és fordulj felé szeretettel - vagy inkább áhítattal. Imádkozz a gyertyához: „Tárd fel nekem valóságod." Végy

AZ ÁTTETSZŐ JELENVALÓSÁG fürdőt, mosd meg a szemed hideg vízzel, és aztán magasztos hangulat­ ban ülj le a gyertya elé. Nézd a gyer­ tyát, és feledkezz el minden másról. Csak nézd a kis gyertyát - a lángot és a gyertyát. Egyre csak nézd. Öt perc múltán úgy fogod érezni, hogy sok minden megváltozik a gyertya körül. Nem a gyertya lesz más - ezt ne feledd: a te látásod változik. Szerető hozzáállással, az egész világot kizárva, teljes koncentrációval, érző szívvel nézd tovább a gyertyát és a lángot. Ekkor új színeket fogsz felfedezni a láng körül, új árnyala­ tokat, melyeket addig nem vettél észre. Pedig ezek ott vannak: a szivárvány összes színe a láng körül tündököl. Ahol fény van, ott a szivárvány is ott van, mert a fény az

összes színt magában rejti. Kifinomult érzékenységre van szük­ séged. Csak érezd, és nézd tovább a gyertyát. Még ha könnybe lábad is a szemed, nézd tovább a gyertyát. A könnyek csak tisztítják a látásodat. Olykor talán úgy érzed, hogy a láng, a gyertya titokzatos lett. Ez nem az a megszokott gyertya, amit magaddal szoktál hozni. Ez egész máshogy ragyog. Áthatja egy isteni minőség. Folytasd tovább a gyakorlatot. És sok más dologgal ugyanezt megteheted. Az érzékenységnek növekednie kell. Minden érzékednek élőbbé kell vál­ nia. Csak akkor tudsz kísérletezni ezzel a technikával. „Érezd a koz­ moszt mint áttetsző, örök-létű jelen­ valóságot." Mindenütt fény van sok-sok árnyalatban és sok-sok alak147

A

M E D I T Á C I Ó K

ban fordul elő mindenütt. Csak nézd! És a fény ott van mindenütt, mert ennek az egész jelenségnek a fény az alapja. Nézz egy falevelet, egy virágot vagy egy sziklát, és előbb-utóbb érezni fogod a belőlük kiáradó fény­ sugarakat. Csak várj türelmesen. Ne siess, mert semmi sem tárul fel, ha sietsz. Ha sietsz, akkor csak lelassulsz. Várakozz csöndben, türelmesen, és felfedezel egy új jelenséget, ami mindig is ott volt, csak te nem voltál rá elég éber - nem voltál rá tudatos. „Érezd a kozmoszt mint áttetsző, örök-létű jelenvalóságot", és az elméd teljesen elcsendesedik, ahogy érzed az örökkévaló lét jelenlétét. A része leszel, a nagy szimfónia egyik hangje­ gye. Megszűnik a nyomás, a feszült­

148

ség: a csepp az óceánba hullik. Ám eleinte nagy képzelőerőre lesz szük­ ség. És ha más gyakorlatokkal is próbálod fokozni az érzékenységed, az sokat segít. Sokféleképpen kipróbálhatod. Csak fogd meg egy másik ember kezét. Hunyd be a szemed, és érezd az életet a másikban. Érezd, és hagyd, hogy áthasson. Érezd a saját életedet, és hagyd, hogy áthassa a másikat. Ülj le egy fa közelében, és érintsd meg a fa kérgét. Hunyd be a szemed, és érezd a fában ébredező életet. Rögtön megváltozol. Amennyiben három hónapon át végzed ezt a technikát, akkor egy másik világban fogsz élni, mert te többé már nem vagy ugyanaz.

M E D I T Á C I Ó K

A

S Ö T É T S É G R Ő L

MEDITÁCIÓK A SÖTÉTSÉGRŐL

A

hogy a mag, amely életét a föld sötétjében kezdi, vagy a magzat, amely az anyaméh sötétjében fogan, úgy minden a sötétben veszi kezdetét, mivel a sötétség teljességgel nélkülözhe­ tetlen a kezdethez. A kezdet titokzatos, ezért kell hozzá a sötétség. A bontakozó élet oly törékeny, hogy ezért is kell sötétségnek lennie. És a születés továbbá egy ben­ sőséges dolog, ezért is kell sötétségnek lennie. A sötétség mély - a sötétség roppant védőszárnya alá rejt. A nappal elfáraszt; az éjszaka megfiatalít. Előbb-utóbb megvirrad, majd nappal lesz, de ha félsz a sötétségtől, akkor sosem köszönt rád új nap. Ha meg akarod úszni sötétség nélkül, akkor nap­ palod sem lesz. Át kell vészelned a lélek sötét éjsza­ káját ahhoz, hogy elérd a hajnalt. Előbb a halál jön, s csak azután az élet. A dolgok megszokott sorrendje szerint előbb van a születés, aztán az élet, de a belső világban, a belső utazás során épp fordítva történik: előbb van a halál, azután az élet.

149

A

150

M E D I T Á C I Ó K

M E D I T Á C I Ó K

A

S Ö T É T S É G R Ő L

Siva így szólt: Esős fekete éjjelen, lépj be ama feketeségbe a formák formájaként. Hogyan léphetsz be a feketeségbe? Három dolog kell hozzá.

Első lépés: Bámulj bele a sötétségbe. Ez nehéz. Könnyű mereven nézni a gyertyalán­ got, vagy egy másik fényforrást, mert

A BELSŐ SÖTÉTSÉG ez tárgyként van ott a tér egy adott pontján: rá tudod irányítani a figyelmedet. Ellenben a sötétség nem egy tárgy; ott van mindenütt, körös­ körül. Nem tudod úgy nézni, mint egy tárgyat. Bámulj bele a légüres térbe. Az ott van körülötted; csak nézz bele. A sötétség idővel a szemedbe hatol. Amikor befogadja a tekinteted, akkor te magad is bekerül­ sz a sötétségbe. Legyen nyitva a szemed, amíg ezt a gyakorlatot végzed az éjszaka sötétjében. Ne csukd be a szemedet, mert csukott szemmel másféle sötét­ séget tapasztalsz: a saját, belső sötét­ séged, ami nem igazi sötétség. Ez valójában a világ egy negatív része - a sötétség fonákja. Idekint fény van, világosság. Ha be­ csukod a szemedet, akkor sötét lesz. Ám ez a sötétség egyszerűen a fény negatívja. Éppen úgy, mint amikor

ránézel az ablakra, aztán becsukod a szemed, és megjelenik az ablak negatív képe. Minden élményünk a fényből ered, ezért amikor becsukjuk a szemünket, a fény negatív élményét éljük át, amit mi sötétségnek nevezünk. Pedig ez nem valódi sötét­ ség, ne érd be ezzel. Nyisd ki a szemed, maradjon nyitva a sötétben, és egy másfajta sötétséget fogsz megtapasztalni - a pozitív sötét­ séget. Bámulj bele. Nézz mereven a sötétségbe. Elindulnak a könnyeid, a szemed könnybe lábad, fájni fog. Ne törődj vele, csak csináld tovább. És abban a pillanatban, amikor a sötét­ ség, az igazi sötétség mely körülvesz, belép a szemeidbe, nagyon mély, megnyugtató érzés hat át. Amikor az igazi sötétség beléd hatol, teljesen megtelsz vele. E sötétség belépésével a negatív sötétség teljesen eltűnik belőled. Ez 151

A

MEDITÁCIÓK

egy igen fontos jelenség. A benned lévő sötétség negatív dolog; a fény ellen irányul. Ez nem egyszerűen a fény hiánya; ez a fény ellensége. Ez nem az a sötétség, amiről Siva úgy beszél, mint minden formák formája - a valódi sötétség, ami valóban ott van. Annyira félünk ettől a sötétségtől, hogy egy csomó mesterséges fényfor­ rást hoztunk létre védekezés gyanánt, és most egy kivilágított világban élünk. Aztán becsukjuk a szemünket, és a kivilágított világ negatív képe jelenik meg odabent. Elveszítettük a kapcsolatot a belül lévő igazi sötét­ séggel - az esszénusok sötétjével, Siva sötétjével. Nincs vele kapcsolatunk. Olyannyira elkezdtünk félni tőle, hogy teljesen elfordultunk tőle. Háttal állunk neki. Tehát nehéz lesz, de ha meg tudod csinálni, akkor meglátod, az egy csoda, egy varázslat. Lényed teljesen átalakul. Amikor befogadod a sötét­ séget, az is befogad téged. Ez a dolog mindig kölcsönös. Egyetlen koz­ mikus történésnek sem lehetsz a részese, ha az egyben nem válik a te részeddé is. Nem erőltetheted, nem erőszakolhatod ki. Ha kellőképpen fogékony, nyitott és érzékeny vagy, és kész vagy befogadni ezeket az egyetemes jelenségeket, csak akkor lehetsz a részesük. Ez a dolog mindig kölcsönös. Nem erőszakolhatod ki; csupán hagyhatod, hogy megtörtén­ jen veled. Manapság nehéz a nagyvárosokban igazi sötétséget találni. Nehéz az 152

otthonainkban igazi sötétségre lelni. A mesterséges fénnyel mindent mesterkéltté tettünk magunk körül. Még a sötétségünk is szennyezett még az sem tiszta. Úgyhogy érdemes ellátogatni valamilyen elhagyott helyre, hogy érezd a sötétséget. Utazz el egy távoli faluba, ahol nincs áram, vagy menj fel a hegyekbe. Maradj ott egy hétig, hogy megtapasztald a tisz­ ta sötétséget. Más emberként térsz vissza, mert ez alatt az egy hét alatt, amit tökéletes sötétségben töltesz, az összes félelem, az összes ősi félelem fel fog törni belőled. Szembe kell majd nézned a szörnyekkel, szembesülnöd kell majd a saját tudatalattiddal. Olyan lesz, mintha az emberiség egész eddigi útját bejárnád, és egy csomó minden kerül elő mélyen a tudatalattidból. Ezek valóságosnak tűnnek. Lehet, hogy meg is ijedsz, elrettensz, mert olyan valószerűek lesznek - pedig ezek csak a te agyszüleményeid. Meg kell adnod magad a tudatalattid­ nak. És ez a sötétségről való meditá­ ció az összes őrületedet tökéletesen el fogja nyelni. Próbáld ki. Még otthon is kipróbálhatod. Minden este maradj együtt a sötétséggel egy-egy órára. Ne csinálj semmit, csak bámulj bele a sötétségbe. Érezni fogod, hogy eggyé olvadsz - érezni fogod, hogy valami belédhatol, és te is belehatolsz abba a valamibe. Ha három hónapon át napi egy órát a sötétséggel töltesz, akkor elveszíted az individualitás, az elkülönültség érzetét. Akkor már nem egy sziget

M E D I T Á C I Ó K

A

leszel; az óceánná válsz. Egy leszel a sötétséggel. A sötétség pedig olyan óceánszerű: semmi sem oly határta­ lan, semmi sem olyan örök. És semmi sem áll olyan közel hozzád. Ugyanakkor semmitől sem félsz és tartasz annyira. Mindig rád vár, a sarok mögött megbújva.

Második lépés: Feküdj le, és érezd úgy, mintha az anyád közelében lennél. A sötétség az anya, mindenek szülőanyja. Szerinted mi volt itt, mielőtt bármi is létezett volna? Nem gondolhatsz másra, csak a sötétségre. Mi marad meg a világ­ ból, ha minden más eltűnik? Csak sötétség. A sötétség a szülőanya, az anyaméh, úgyhogy feküdj le, és érezd úgy, mintha az anyád méhében feküdnél. Ez valóságos lesz, meleg, és előbbutóbb azt kezded érezni, hogy a sötét­ ség, az anyaméh körülölel, magába zár.

Harmadik lépés: Jártodban-keltedben, ha munkába mész, beszélgetsz, étkezel, bármivel is foglalkozol, vidd magaddal a sötétség egy darabkáját. Vidd magadban azt a sötétséget, amit befogadtál. Ugyan­ úgy, ahogy magaddal viszed a lángot, a fényt - erről a módszerről már szó esett -, vidd magaddal, hordozd ma­ gadban a sötétséget. Mint már mond­ tam, ha lángot viszel magaddal, és fénynek érzed magad, akkor a tested

S Ö T É T S É G R Ő L

egy különös fényt kezd kisugározni, és azok, akik érzékenyek erre, érezni fogják - ugyanez fog történni a sötét­ séggel is. Ha sötétséget hordozol magadban, akkor az egész tested érezhetően laza és nyugodt lesz. Amikor fényt hordo­ zol magadban, néhány ember vonzódni kezd hozzád - ugyanígy, amikor sötétséget hordozol magad­ ban, néhányan elmenekülnek tőled. Megijednek, elrettennek. Nem fog­ nak tudni elviselni egy ilyen hallgatag lényt; elviselhetetlenné válsz a szá­ mukra. Ha egész nap sötétséget hordozol magadban, az sokat segít, mert amikor este a sötétségről elmélkedsz és meditálsz, a belső sötétség, amit egész nap magaddal vittél, segít majd találkozni - a belső találkozik a kül­ sővel. És amint eszedbe jut, hogy sötétséget hordozol belül - hogy telve vagy sötétséggel, hogy a tested minden porcikája, minden sejtje sötétséggel teli -, teljesen ellazulsz. Minden lelas­ sul benned. Nem leszel képes futni, csak menni tudsz majd, és még azt is csak lassan. Olyan lassan fogsz járni, mint egy várandós nő. Lassan fogsz járni és nagyon óvatosan. Valamit hordozol magadban. Épp az ellenkezője történik, amikor lángot viszel: a járásod felgyorsul, szíved szerint inkább futnál. Sokkal mozgékonyabb, sokkal tevékenyebb leszel. Amikor sötétséget hordozol, ellazulsz. A többiek lustának gondol­ nak. 153

A

M E D I T Á C I Ó K

Amikor egyetemre jártam, két éven át gyakoroltam ezt a technikát. Olyannyira ellustultam, hogy még az ágyból is nehezemre esett kikászálód­ ni. A professzoraimat rettentően zavarta a dolog. Arra gondoltak, hogy valami bajom van - vagy beteg vagyok, vagy teljesen közömbös let­ tem. Az egyik professzor, a tan­ székvezető, aki nagyon kedvelt engem, annyira aggódni kezdett miattam, hogy vizsganapokon szemé­ lyesen jött el értem reggel a kol­ légiumba, és vitt be a vizsgáztató helyiségbe, nehogy elkéssek. Minden nap a saját szemével győződött meg

154

arról, hogy ott vagyok-e, csak azután tudott nyugodt szívvel hazamenni. Próbáld ki. Ez az egyik legcsodásabb élmény az életben - amikor a sötét­ séget hordozod a méhedben, és közben sötétséggé válsz. Amikor mész valahová, amikor eszel, ülsz, bármit is csinálsz, gondolj arra, hogy eltölt a sötétség, telve vagy sötét­ séggel. És aztán nézd meg, hogy megváltozik minden. Semmi nem tud felizgatni, nem teszel-veszel egy­ folytában, nem vagy feszült, nyugta­ lan. Olyan mélyen alszol, hogy már nem álmodsz, és az egész napod bódulatban telik.

M E D I T Á C I Ó K

A

S Ö T É T S É G R Ő L

Siva

így szólt: Amikor az éjszaka holdfényes és derűs, behunyt szemmel lásd a sötétséget magad előtt. Nyisd ki a szemed, és lásd a sötétséget. Így a hibák örökre eltűnnek. Ez egy kicsit még nehezebb. Az előző meditációban belül hordoztad az igazi sötétséget, itt viszont előhozod magadból a hamisat - egyre csak előhozod. Hunyd be a szemed, érezd a sötétséget; nyisd ki a szemed, és nyi-

HOZD ELŐ MAGADBÓL A BELSŐ SÖTÉTSÉGET tott szemmel lásd a sötétséget idekint. Így szórod ki magadból a hamis belső sötétséget - egyre csak szórod kifelé. Három-hat hét is eltelik, mire eljön a nap, amikor képes vagy előhozni magadból a belső sötétséget. Azon a napon, amikor elő tudod hozni ma­ gadból a belső sötétséget, megtaláltad az igazi belső sötétséget. Az igazi sötétséget elő tudod hozni, a hamisat nem tudod előhozni. Ez egy varázslatos élmény. Ha elő tudod hozni magadból a belső sötét­ séget - még egy kivilágított szobában is elő tudod hozni -, akkor a sötétség egy foltja megjelenik előtted. Az élmény nagyon különös, mert a szobában világos van. Sőt még napvilágnál is... ha eljutottál a belső sötétséghez, akkor elő tudod hozni.

Ekkor megjelenik a sötétség egy folt­ ja a szemed előtt. Ha sokáig nézed, egyre terjed. Ha egyszer tudod, hogy ez meg­ történhet, akkor egész nap sötétséget láthatsz, olyan sötétet, mint a legsötétebb éjszaka. Akár a verő­ fényes napsütésre is kiterjesztheted a sötétséget. A sötétség mindig ott van; még fényes nappal is, akkor is ott van. Most nem láthatod; eltakarja a nap­ fény. De ha már tudod, hogyan kell felfedni a sötétséget, akkor azt is fel tudod fedni. Ez a módszer. Először érezd önma­ gadban; érezd át mélyen, hogy azután idekint is érzékelhesd. Ekkor hirtelen nyisd ki a szemed, és érezd idekint. Ez időbe telik. És ha elő tudod hozni a belső sötét155

A

M E D I T Á C I Ó K

séget, akkor a hibák örökre eltűnnek, mert ha érzed a belső sötétséget, akkor olyan hűvös, olyan csendes és olyan felizgathatatlan leszel, hogy a hibák nem tudnak veled maradni. Jegyezd meg jól: hibák csak akkor létezhetnek, ha téged fel lehet izgatni, ha nyugtalanná lehet tenni. Hibák nem léteznek önmagukban; csak akkor léteznek, amikor te zaklatott vagy. Valaki megsért, és benned nincs sötétség, ami elnyelhetné ezt a sértést: haragra lobbansz, dühbe gurulsz, kijössz a sodrodból, és ekkor minden előfordulhat. Előtörhet belőled az agresszió, ölni tudsz, bár­ mire képes vagy, amire csak egy őrült képes. Bármi lehetséges - most őrült vagy. Aztán valaki megdicsér, és te rögtön a másik végletbe zuhansz. Körülötted mindenütt csak helyzetek és helyzetek, és te képtelen vagy bár­ mit is magadba olvasztani. Sérts meg egy buddhát: ő ezt magába szívja, lenyeli, megemészti. Ki emészti meg

156

ezt a sértést? A sötétség, a csönd egy belső gyűjtőmedencéje. Mindazt, ami mérgezett, kilököd; a sértés meg­ emésztődik, nincs rá reakció. Próbáld ezt ki, és amikor valaki megsért, jus­ son eszedbe, hogy telve vagy sötét­ séggel - egyszerre érezni fogod, hogy a sértés nem váltott ki belőled sem­ mit. Mész az utcán, és megakad a szemed egy szép nőn vagy férfin izgatott leszel. Érezd, hogy telve vagy sötétséggel, és a szenvedély mindjárt elmúlik. Próbáld ki. Győződj meg róla magad, nem kell elhinned. Amikor eltölt a vágy, a szenvedély, a kívánás, csak emlékezz a benned lévő sötétségre. Egy pillanatra hunyd le a szemed, érezd és lásd a sötétséget rögtön elmúlik a szenvedély, meg­ szűnik a vágy. A belső sötétség magá­ ba fogadta. Határtalan ürességgé váltál, amelybe minden belezuhan és nem tér vissza. Most olyan vagy, mint egy mélységes szakadék.

AZ

ENERGIA

FELFELÉ

M O Z G A T Á S A

AZ ENERGIA FELFELÉ MOZGATÁSA

A

z első dolog, hogy érezd az energiádat. Először ne azt kérdezd, hogy „Hogyan használjam?" Az első dolog, hogy tanuld meg érezni, intenzíven, szenvedélyesen, totálisan. És az egészben az a szép, hogy ha már egyszer érezted a saját energiádat, ebből az érzésből egyenesen jön a felismerés: az, hogy hogyan használd. Az energia irányítani kezd téged. Nem te irányítod az energiát. Épp ellenkezőleg: az energia magától kezd mozogni, és te egyszerűen mész utána. Így leszel spontán, így leszel szabad.

157

A

158

M E D I T Á C I Ó K

AZ

ENERGIA

FELFELÉ

M O Z G A T Á S A

Siva

így szólt: Tekintsd úgy lényeged, mint fénysugarakat, melyek központról központra kúsznak fölfelé a hátgerinc mentén, és így növekszik benned az élet-energia. Számos jógagyakorlat ezen alapul. Először értsd meg, hogy mi ez, azután alkalmazd. A vertebrae, a hát­ gerinc a testnek és az elmének egyaránt az alapja. Az elméd, a fejed a hátgerinc csúcsa, felső vége. Az egész

AZ ÉLET-ENERGIA FELFELÉ ÁRAMLÁSA 1. test a gerincből nő ki. Ha a gerincosz­ lop fiatal, akkor te is fiatal vagy. Ha a gerincoszlop öreg, akkor te is öreg vagy. Ha meg tudod őrizni a gerinced fiatalságát, akkor nem egykönnyen öregszel meg. Minden a gerinceden múlik. Ha a gerinced életteli, akkor briliáns elméd van. Ha a hátgerinced merev és élettelen, akkor az agyad is tompa. Az egész jóga azon igyekszik, hogy különféle technikákkal rugal­ massá, sugárzóvá, fénnyel telivé, fiatallá és frissé tegye a gerincosz­ lopot. A gerincoszlopnak két vége van. A kezdet a nemi központ, a vég pedig a szahaszrár (a hetedik központ a fejtetőn). A gerincoszlop kezdete a földhöz kapcsolódik: a szex a legin­ kább földi részünk. A legalsó központ

által kapcsolódunk a természethez, ahhoz, amit prakrtinek - a földnek, az anyagnak - neveznek. A fejben talál­ ható legfelső központ, a másik pólus, a szahaszrár révén állunk kapcsolat­ ban az istenivel. Ez tehát a lét két pólusa: az egyik a szex, a másik a sza­ haszrár. A „szahaszrár"-nak nincs angol [és magyar] megfelelője. Ez a két pólus: az életedet vagy a szex, vagy a szahaszrár irányítja. Az élet­ energiád vagy a nemi központból vis­ szafolyik a földbe, vagy a szahaszráron át kiárad a kozmoszba. A szahaszráron át a Brahmanba jutsz, az abszolút létbe. A nemi központból a relatív létezésbe folysz vissza. Ez tehát a két irány, a két lehetőség. Ha nem in­ dulsz el fölfelé, a szenvedésed sosem ér véget. Olykor talán bepillantást 159

A

M E D I T Á C I Ó K

nyersz a boldogságba, de csak vil­ lanásnyi időre - és ez a boldogság mindig csak illuzórikus lesz. Amikor az energia fölfelé kezd áramolni, a boldogságnak egyre több valóságos pillanatát éled meg. Ha pedig az energia egyszer följut a szabaszrárba, és onnan kiárad, te eléred a legmagasabb boldogság állapotát, a nirvánát. Ekkor nincs több bepillan­ tás: már egy vagy a tökéletes boldogsággal. Tehát a jóga és a tantra egyaránt arra irányul, hogy az energiát fölfelé vezesse a vertebrán, a gerincoszlopon, hogy segítsen legyőznie a gravitációt. A szex azért olyan egyszerű, mert követi a gravitá­ ciót. A föld mindent lefelé húz, vissza önmagához; szexuális energiánkat vonzza a föld. Erről talán még nem hallottál, de az űrhajósok már tapasz­ talták, érezték; abban a pillanatban, hogy kikerülnek a föld vonzásából, szinte teljesen elveszítik érdek­ lődésüket a szex iránt. Ahogy a test súlytalan lesz, a nemi ösztön feloldódik, megszűnik. A föld lefelé húzza az élet-energiádat, ami természetes, hiszen az élet-ener­ gia a földből ered. Az étel elfo­ gyasztásával élet-energiát hozol létre önmagadban. Ez az energia a földből jön, és a föld végül ismét magához húzza. Minden visszatér a forrásához. Ha a mozgás ilyen irányú, ha az élet­ energia folyton visszakerül a földbe, akkor te is e körforgás része vagy: életről életre ez megy végbe benned. Ez történik veled, hacsak nem ugrasz ki, mint az űrhajósok. Ahogy az űrha­ 160

jósoknak, úgy neked is nagyot kell ugranod ahhoz, hogy kikerülj ebből a körforgásból. Ekkor megtörik a Föld általános tömegvonzása. Igen megtörhető! Ezek olyan technikák, melyek által mindez elérhető; melyekkel az energiát a gerincoszlopod mentén egyre följebb mozgathatod, hogy az eljusson a tested többi központjába is; olyan technikák, amelyek új energiákat tárnak fel benned, és az egyes szinteken mindig egy új ember­ ré válsz. És abban a pillanatban, amikor az energia a fejtetődön át távozik, kiárad a szahaszrárból, a nemi központ ellenpólusából, te többé nem vagy ember. Ekkor már nem e föld­ höz tartozol: istenivé lettél. Ezt értjük az alatt, amikor azt mondjuk, hogy Krisna Isten, vagy Buddha Isten. A testük épp olyan, mint a tiéd. A testük ugyanúgy megbetegszik és meghal. Minden ugyanúgy történik a testük­ ben, mint a tiédben. Csupán egy dolog más az ő testükben: ott az ener­ gia legyőzte a gravitációt. Ezt te nem láthatod; ez a szemed számára láthatatlan. Ám néha, amikor egy buddha közelében ülsz, akkor érezheted. Hirtelen úgy érzed, hogy az energia szintje ugrásszerűen megnő benned, és az élet-energiád fölfelé kezd áramolni. Csak ekkor veszed észre, hogy valami történt. Csak attól, hogy egy buddhával kap­ csolatba kerültél, az élet-energiád elindul fölfelé, a szahaszrár irányába. Egy buddha olyan erős, hogy nála még a föld is gyengébb: nem tudja az

AZ

ENERGIA

FELFELÉ

energiát lefelé húzni. Azok, akik min­ dezt megtapasztalták egy Jézus, egy Buddha vagy egy Krisna közelében, ezeket az embereket Istennek nevezték. Nekik egy másik, a földnél erősebb energiaforrásuk van. Hogy lehet legyőzni a gravitációt? Ez a technika nagyon alkalmas erre. Először érts meg egy alapvető dolgot. Ha valaha is odafigyeltél magadra, észre kellett venned, hogy a nemi energiádat a képzelet mozgatja. A nemi központod a képzelet által kezd működni. Képzelőerő nélkül való­ jában nem is működik. Ezért van az, hogy amikor szerelmes vagy, akkor erőteljesebben működik: hiszen a szerelem beindítja a fantáziát. Ha nem vagy szerelmes, akkor ez nagyon nehéz. A nemi központ ilyenkor nyu­ galmi állapotban van. Mivel a nemi központot a képzelet működteti, még álmodban is felizgul­ hatsz vagy elélvezhetsz - ezek a dol­ gok valóságosak; az álmok képzelet­ beliek. Megfigyelték, hogy egy egészséges férfinak legalább tíz merevedése van egyetlen éjszaka folyamán. Valahányszor átfut az agyán valamilyen szexszel kapcsolatos gondolat, a merevedés bekövetkezik. Az elmének számos készsége, egy csomó adottsága van, és ezek közé tartozik az akarat. De a szexet nem tudod akarni. A nemi vonzalom akaratilag nem befolyásolható. Ha szeretni próbálsz valakit, ezzel csak blokkolod a folyamatot. Úgyhogy sose próbálkozz ilyesmivel. Ami a szexet illeti, az akarat itt csődöt

M O Z G A T Á S A

mond; csak a képzelet hat. Gondolj a szexre, képzeld el, és a nemi központ működni kezd. Miért hangsúlyozom ezt? Azért, mert a képzelet elősegíti az energiaáramlást: a képzelet útján tudod az energiát fölfelé és lefelé mozgatni. A véredet nem tudod áramoltatni a képzelet által; semmi mást nem tudsz irányítani a testedben a képzelettel. Viszont a szexuális energiát mozgatni tudod a képzelet által, és a mozgás irányán is változ­ tathatsz. A szutra azt mondja, hogy „tekintsd úgy lényedet, mint fénysugarakat..." Gondolj úgy önmagadra, a lényedre, mint fénysugarakra, „melyek közpon­ tról központra kúsznak fölfelé a hát­ gerinc mentén, és így növekszik benned az élet-energia." A jóga hét központra osztja fel a hát­ gerincedet. Az alsó a nemi központ, a felső a szahaszrár, és a kettő között még öt központ van. Bizonyos rend­ szerek kilenc, mások három, megint mások négy központot tartanak szá­ mon. Nem a felosztás a lényeg. Te is megcsinálhatod a saját felosztásodat. Öt központtal már jól lehet dolgozni. Az első a nemi központ, a második a köldök mögötti terület, a harmadik a szívtájék, a negyedik a két szemöldök között, a homlok közepén található, míg az ötödik, a szahaszrár a fejtetőn helyezkedik el. Ez az öt központ elég. A szutra azt mondja, hogy „tekintsd úgy lényedet": ami annyit tesz, hogy képzeld el önmagadat - hunyd be a szemed, és képzeld el önmagad úgy, mintha fény volnál. Ez nem csak 161

A

M E D I T Á C I Ó K

képzelődés. Eleinte még az lesz, de közben nagyon is valóságos, hiszen minden fényből áll. A tudomány mai állása szerint mindent elektromosság alkot. A tantra mindig is úgy tartotta, hogy minden a fény elemi részecs­ kéiből tevődik össze - még az ember is. Ezért mondja a Korán, hogy Isten fény. Te fény vagy! Először képzeld azt, hogy fénysuga­ rakból vagy. Aztán irányítsd a képze­ leted a nemi központra. Összponto­ sítsd a figyelmedet erre a területre, és érezd, amint a fénysugarak a nemi központból fölfelé kúsznak, mintha a nemi központ valamilyen fényfor­ rássá vált volna, és a fénysugarak föl­ felé mozognának a köldök irányában. A felosztás azért szükséges, mert enélkül nehéz volna összekötnöd a nemi központodat a szahaszrárral. Úgyhogy a gerincoszlop kisebb egysé­ gekre történő felosztása segít. Ha amúgy is össze tudod kötni a kettőt, akkor a többi központot fölösleges számon tartani. Ebben az esetben elég a nemi központról tudnod, és az ener­ gia, az életerő fény alakjában áramlik felfelé a szahaszrárhoz. De a felosztás azért hasznos, mert az elméd így job­ ban fel tudja fogni a folyamatot. Tehát érezd, hogy az energia, a fény­ sugarak úgy emelkednek fel a nemi központodból a köldököd felé, akár egy fényfolyam. Egyszerre melegsé­ get érzel szétáradni odabent. A hasad tájéka hamarosan felforrósodik. Érzed a forróságot; sőt még mások is érzik. A képzeleted által a nemi ener­ gia elkezdett fölfelé áramolni. Amikor 162

úgy érzed, hogy most a köldöknél lévő második központ vált fényfor­ rássá, hogy a fénysugarak itt gyűlnek össze, akkor kezdd az energiát a szív­ központ felé terelni. Amint a fény eléri a szív-központot, ahogy a fény­ sugarak közelednek, a szívverésed megváltozik. Mélyebbeket lélegzel, és melegség önti el a szívedet. Haladj egyre följebb. Ahogy egyre inkább átmelegszel, úgy fogod érezni, hogy egyfajta „eleven­ ség", új élet hat át, hogy egy belső fény emelkedik mind följebb benned. A nemi energia két részből tevődik össze: az egyik testi, a másik lelki. A testedben minden kettős. Ahogy test és lélek vagy, úgy benned minden két részből tevődik össze: az egyik anyagi, a másik szellemi. A nemi energia is két részből áll. Az anyagi rész férfiak esetében a sperma. Ez nem tud felfelé mozogni, ehhez nincs megfelelő csatorna a testben. Emiatt sok nyu­ gati pszichológus a tantra és a jóga módszereit képtelenségnek nevezi, és egy az egyben elutasítja. Hogyan áramolhatna fölfelé a szexuális ener­ gia? Erre nincs csatorna, és a szexuális energia egyébként sem tud fölfelé áramolni. A pszichológusoknak iga­ zuk van, és mégis tévednek. A sper­ ma, az anyagi összetevő valóban nem tud fölfelé mozogni, de ez csak a dolog egy része - ez csak a szexuális energia testi oldala; ez nem maga a szexuális energia. A szexuális energia a lelki összetevő is, és a lelki rész fel tud emelkedni. A lelki rész a gerin­ coszlop csatornáját követi, a gerincos-

AZ

ENERGIA

FELFELÉ

zlop mentén halad fölfelé, át a központokon. Ezt érezni kellene, de a te érzéseid eltompultak. Emlékszem, egyszer olvastam valahol egy elmegyógyász esetét az egyik női páciensével. A pszichiáter arra kérte a beteget, hogy érezzen valamit, de a nő bármit csinált, nem érezte azt, hanem az érzésről gondolkodott, és ez nem ugyanaz. Úgyhogy az orvos rátette a kezét a nő kezére, és kicsit megszorította. Megkérte a nőt, hogy hunyja be a szemét, és mondja el, mit érez. A nő habozás nélkül rávágta: „Az ön kezét érzem." - Nem, ön nem ezt érzi - mondta az orvos. - Ez csak az, amit ön úgy gon­ dol, hogy éreznie kellene. Én meg­ fogtam az ön kezét; és ön azt állítja, hogy a kezemet érzi. Pedig ez nem így van. Ez csak következtetés. Szóval mit érez? - Az ön ujjait érzem - felelte a nő. - Nem, ez sem érzés - ellenkezett az orvos. - Ne következtessen. Csak hunyja be a szemét, és koncentráljon arra a helyre, ahol a kezem van. Azután mondja el, hogy mit érez. - Ó igen! - kiáltott fel a nő. - Az imént tévedtem. Nyomást érzek és melegséget. Amikor egy kéz megérint, te nem a kezet érzed. Nyomást és melegséget érzel. Az, hogy a kezet érzed, csak következtetés, elmélet - nem pedig érzés. A melegség és a nyomás viszont érzés. A nő most érzett. Mi teljesen érzéketlenné váltunk. Újra meg kell tanulnod érezni, csak akkor tudsz használni ilyen tech­

M O Z G A T Á S A

nikákat. Egyébként ezek nem működ­ nek. Te most az agyadat használod. Azt hiszed, hogy érzel, és semmi sem fog történni. Ezért jönnek hozzám az emberek, és panaszkodnak: „Azt mondod, ez a technika nagyon fon­ tos, de semmi sem történik." Meg­ próbálták, de hiányzik belőlük az egyik dimenzió: az érzékelés dimenz­ iója. Úgyhogy először ki kell ezt mag­ adban fejlesztened, és van is erre néhány módszer, amit kipróbálhatsz. Az érzékelés központjának működés­ be kell jönnie; csak akkor segítenek ezek a technikák. Egyébként csak gondolni fogod, hogy az energia föl­ felé áramlik, és nem érezni. És ha nincs ott az érzés, akkor a képzelet hatástalan, erőtlen. Csak akkor kapsz eredményt, ha érzed is, amit elképzel­ sz. Sok kis dologgal kísérletezhetsz, amikhez egyáltalán nem szükséges erőfeszítés. Például amikor nyugov­ óra térsz, érezd az ágyat, érezd a párnát - érezd az ágynemű hűvössé­ get. Kapcsold be az érzékeidet: játsza­ dozz a párnával. Hunyd be a szemed, és hallgasd a ventillátor zúgását, az utcáról beszű­ rődő zajokat, a falióra ketyegését, vagy a többi neszt a szobában. Csak fülelj. Ne adj nevet a dolgoknak, ne fogalmazz meg semmit. Ne használd az elméd. Csak oldódj fel az érzésben. Reggel, az ébredés pillanatában, ami­ kor érzed, hogy az álom elillant, ne kezdj gondolkodni. Néhány pillanat­ ra légy megint gyerek - ártatlan, érintetlen. Ne kezdj gondolkodni. Ne gondolkodj arról, hogy mit fogsz 163

A

M E D I T Á C I Ó K

aznap csinálni, hogy mikor indulsz munkába, hogy melyik vonatot kell elérned. Ne kezdj gondolkodni. Jut később is még elég idő ezekre a marhaságokra. Csak várj. Néhány pillanatig csak figyeld a külvilág hangjait. Odakint egy madár trilláz, szél süvít a lombok között, vagy valahol felsír egy kisbaba, vagy megjött a tejesember és leejtette a tejesüveget... Bármi történjék is, te érezd. Légy rá érzékeny, fogékony, nyitott. Hagyd, hogy megtörténjen veled, és így az érzékenységed fel­ erősödik. Tedd magad érzékennyé, érzővé, és akkor könnyen fognak menni ezek a technikák. Érezni fogod, ahogy nö­ vekszik benned az „életteliség". Sehol ne hagyd megrekedni az élet-energi­ át. Engedd, hogy feljusson a szahaszrárhoz. Jegyezd meg jól: bármikor alkalmazod ezt a technikát, sose hagyd abba a felénél. Mindenképpen fejezd be. Gondoskodj arról, hogy senki se zavarjon meg közben. Ha az energia valahol félúton megreked, az veszélyes is lehet rád nézve. Az energiának távoznia kell belőled. Úgyhogy vidd föl a fejbe, és érezd úgy, mintha a fejed tetején nyílás volna. Indiában a szahaszrárt ezerszirmú lótuszként ábrázoljuk. A „szahaszrár" azt jelenti, ezer-szirmú, az ezer szirom kibomlása. Képzeld el a lótuszt a kibomló ezer szirommal, és lásd, amint minden egyes sziromból fény-energia lövell ki a kozmoszba. Ez is egy szerelmi aktus - ezúttal nem 164

a természettel, hanem az Abszolúttal. Ez is egy orgazmus. Kétféle orgazmus létezik: az egyik szexuális, a másik spirituális. A nemi orgazmus a legalsó központból indul ki, a spirituális orgazmus pedig a legfelsőből. A legfelső központból kiinduló orgazmus során a legma­ gasabb régióval, míg a legalsóból jövő orgazmus során a legalacsonyabbal találkozol. Még szeretkezés közben is végezheted ezt a gyakorlatot: a part­ nerek végezhetik együtt. Vidd egyre följebb az energiát, és a nemi aktusból tantrikus szádhana, meditáció lesz. De ne hagyd megrekedni az energiát a test egyik központjában sem! Félbeszakíthatnak: valaki kopog, szól­ nak hozzád, cseng a telefon, és neked abba kell hagynod a gyakorlatot. Ezért inkább csináld olyankor, amikor biztosan senki sem zavar meg. Ne hagyd az energiát egyik központ­ ban sem. Egyébként az a központ, ahol az energia megrekedt, egy sebbé válik, és mentális problémáid lehet­ nek belőle. Tehát légy óvatos; ha nem tudod megteremteni a körülménye­ ket, akkor inkább bele se kezdj. Eh­ hez a technikához tökéletes egyedül­ létre és nyugalomra van szükség; és feltétlenül végig kell csinálni. Az energiának fel kell jutnia a fejtetőig, és ki kell onnan szabadulnia. Közben különféle élményeid lesznek. Amikor érzed, hogy a sugarak elin­ dultak fölfelé a nemi központból, akkor erekciód lesz, vagy más nemi érzeteid támadnak. Nagyon sokan jönnek hozzám riadtan. A férfiak

AZ

ENERGIA

FELFELÉ

például arról számolnak be, hogy valahányszor elkezdik ezt a meditá­ ciót, amint egyre inkább elmélyülnek benne, merevedésük lesz. Csodálkoz­ va kérdik: „Mi ez?" Megijednek, mert azt gondolják, hogy a szex nem fér össze a meditációval. De te nem ismered az életenergia működését. A nemi izgalom egy jó jel. Azt jelzi, hogy az ott lévő energia beindult, életképes. Most már csak mozgásba kell hozni. Úgyhogy ne ijedj meg, és ne hidd, hogy gond van. Ez egy jó jel. Amikor meditálni kezdesz, a nemi központod érzékenyebbé, élénkebbé válik, izgalmi állapotba kerül, és ez az izgalom eleinte teljesen hasonló a nemi izgalomhoz. De csak eleinte. Ahogy a meditációd mélyül, érezni fogod, hogy az energia fölfelé áram­ lik. Ahogy az energia fölfelé kezd áramolni, a nemi központ lecsön­ desedik, a nemi izgalom alábbhagy. Amikor az energia eléri a szahaszrárt, a nemi központban már egyáltalán nem lesz izgalom. A nemi központ teljesen nyugodt és csöndes lesz. Tökéletesen lehiggad, és a melegség feljön a fejbe. Ez testi jelenség, kézzelfogható. Amikor a nemi központ izgalmi állapotban van, akkor felforrósodik, amit te is érzel. Ahogy az energia egyre följebb ván­ dorol, a nemi központ mind jobban kihűl, és a forróság végül a fejben jelentkezik. Egész beleszédülsz.

M O Z G A T Á S A

Amikor az energia a fejbe jut, te elszédülsz. Olykor talán még éme­ lyegsz is, mert az energia első ízben került a fejbe, és a fejednek ez az érzés ismeretlen. Meg kell vele barátkoz­ nia. Úgyhogy ne ijedj meg. Előfordul, hogy el is ájulsz, de még ez se riasszon el. Ha ennyi energia jut hirtelen a fejbe és ott felrobban, akkor bizony elájulhatsz. De az eszméletvesztés nem tarthat tovább egy óránál. Egy órán belül az energia vagy magától visszasüllyed, vagy a fejtetőn át távozik. Én egy órát mondok, de ez valójában pontosan 48 perc. Ennél több nem lehet. Ezt több ezer év tapasztalata igazolja, úgyhogy ne félj. Ha elájulsz, akkor sincs baj. Miután magadhoz térsz, olyan friss leszel, mintha életedben először végre igazán mélyen aludtál volna. A jógának van erre egy saját kife­ jezése: jóga-tandra, vagyis „jógikus alvás". Ez nagyon mély: ilyenkor a legmélyebb központodba látogatsz. De ne félj. És ha a fejed felforrósodik, ez egy jó jel. Engedd ki, bocsásd útjára az energiát. Érezd úgy, mintha a fejed kinyílna, akár egy lótuszvirág, és az energia a fejeden keresztül a kozmoszba távozna. Ahogy az energia távozik, egyszerre hidegség tölt el. Sosem érezted még azt a hideget, amit e forróság után érzel. De csináld végig a gyakorlatot. Semmiképp se hagyd félbe!

165

A

M E D I T Á C I Ó K

Siva így szólt: Vagy a közbülső helyeken érzékeld, mint felvillanó fényt. Ez az előbbihez nagyon hasonló tech­ nika, egy kis módosítással: „Vagy a közbülső helyeken érzékeld, mint felvillanó fényt." Ahogy a sugarak két központ közé érkeznek, te mindezt villámlásként érzékeled - a fény ugrik egyet. Egyesek számára ez a második módszer kedvezőbb, míg másokhoz

AZ ÉLET-ENERGIA FELFELÉ ÁRAMLÁSA 2. inkább az első illik jobban. Ezért is született két változat. Vannak, akik nem tudnak összefüggő folyamatokat elképzelni, és vannak, akik nem tudják a dolgokat szakaszosan, ugrá­ sokkal elképzelni. Ha te összefüggésekben látsz és gon­ dolkodsz, akkor számodra az első technika a megfelelő. De ha kipró­ bálod az első módszert, és egyszerre úgy érzed, hogy az egyik központból a sugarak egyetlen ugrással közvet­ lenül a másikba kerülnek, akkor ne használd az első technikát. Ez esetben a második neked jobban megfelel. „Érzékeld mint felvillanó fényt" mint szikrát, amely központról központra ugrál. A második módszer egyébként is valóságosabb, mert a fény tényleg rezeg, ugrál. Itt nincs 166

fokozatos, lépésről lépésre történő növekedés. A fény egyetlen ugrással ott terem. A nők az első technikát használják könnyebben, a férfiak pedig a máso­ dikat. A női elme ugyanis inkább a fokozatosságot fogja fel, míg a férfi inkább ugrál. A férfi elme „ugrálós": egyik tárgyról a másikra ugrál. A fér­ fiak elméjét némi nyugtalanság jellemzi. A női elme nem ilyen ugrálós: inkább folyamatában érzéke­ li a valóságot. Ezért olyan különböző a nők és a férfiak észjárása. A férfi egyik dologról a másikra ugrál, míg a nő számára ez felfoghatatlan. Neki muszáj a fokozatos növekedést látnia. De te válassz. Próbáld ki mindkét módszert, és döntsd el, hogy melyik a számodra kedvezőbb.

AZ

ENERGIA

FELFELÉ

És még két-három dolog erről a tech­ nikáról: a felvillanó fénnyel lehet, hogy akkora forróság áraszt el, ami már elviselhetetlen. Ha így érzed, ne próbálkozz tovább a gyakorlattal. A villámlás sok hőt termel. Ha úgy érzed, hogy a benned keletkező hő elviselhetetlen, akkor ne próbálkozz. Csináld inkább az első változatot, és ha közben jól érzed magad, akkor maradj is ennél. Egyébként - ha kényelmetlenül érzed magad - ezt se erőltesd. A robbanás néha olyan átható erejű, hogy te esetleg meg­ ijedsz, és ha egyszer félsz, akkor nem leszel képes többé elvégezni a gyakor­ latot. A félelem meggátol. Mindig ügyelj arra, hogy semmilyen félelem ne legyen benned. Ha úgy érzed, hogy elfog a félelem, és ez az

M O Z G A T Á S A

egész már túl sok, akkor ne próbál­ kozz. Ez esetben az első módszer a legjobb. Ha úgy érzed, hogy még a fénysugarak is túlságosan felheví­ tenek - és mivel nem vagyunk egyfor­ mák, az elviselhetőség szintje egyé­ nenként változik -, akkor képzeld azt, hogy a sugarak hűvösek. A melegség helyett így mindent hűvösnek fogsz érezni. Ez is jó megoldás. Tehát eldöntheted: próbálkozz, aztán dönts. Ne feledd, hogy akár erről, akár egy másik technikáról legyen is szó, ha közben feszült vagy, vagy valamit elviselhetetlennek érzel, akkor inkább ne csináld. Vannak más technikák is, és lehet, hogy ez pont nem neked való. Ha fölöslegesen zavar támad benned, azzal csak többet ártasz ma­ gadnak, mint amennyit használsz.

167

A

168

M E D I T Á C I Ó K

A

H A N G T A L A N

HANG

F I G Y E L É S E

A HANGTALAN HANG FIGYELÉSE

A

fül energiájával kapcsolatos meditációk női jel­ legű meditációk, passzívak - csak hallgatnod kell, egyébként nem kell csinálnod semmit. Csak hallgatod a madarak énekét, a fenyvesben süvítő szelet, a lágy zenét, vagy a forgalom zaját - csak hallgatsz, nem csinálsz semmit. Ekkor leereszkedik rád és eláraszt a határtalan csönd. Könnyebb a fül­ lel, mint a szemmel. Könnyebb a füllel kezdeni, mert a fül passzív, nem erőszakos. Nem tud belea­ vatkozni a létezésbe, csupán hagyni tudja, hogy megtörténjen. A fül egy ajtó: magába enged.

169

A

170

MEDITÁCIÓK

A

H A N G T A L A N

HANG

F I G Y E L É S E

A

Nadabrabma egy régi tibeti technika, amit eredetileg a kora reggeli órákban gyakoroltak, de a nap bármely szakaszában csinálhatod, üres gyomorral, egyedül vagy másokkal. A végén maradj mozdulatlan legalább 15 percig. A meditáció egy órán keresztül tart, és három részre osztható.

NADABRAHMA MEDITÁCIÓ Első rész: 30 perc Ülj kényelmesen, csukott szemmel. Kezdj zümmögni csukott szájjal olyan hang­ osan, hogy az kívülről is hallható legyen, és vibráljon az egész tested. Magad elé képzelhetsz egy nagy csövet, vagy egy üres üstöt, amint megtelik a zümmögés vibrációjával. Elérkezel majd egy pont­ hoz, amikor a zümmögésed magától foly­ tatódik, és te csak hallgatod. A légzés legyen természetes, és változtatgathatod a hangmagasságot is. Finoman mozog­ hat a tested is, ha úgy kívánja.

Második rész: 15 perc A második rész két hét és fél perces sza­ kaszból áll. Az első szakasz során moz­ gasd a kezeidet felfelé fordított tenyérrel, belülről kifelé, körkörös irányban. A köldöktől kiindulva mindkét kéz előre

mozog, majd kettéválva, balra illetve jobbra, két nagy kört írnak le egymás tükörképeként. Olyan lassan csináld, hogy első látásra szinte mozdulatlannak tűnjön. Érezd, ahogy az energia kiáramlik belőled az univerzum felé. Hét és fél perc után fordítsd a tenyereidet lefelé, és mozgasd a kezeidet az ellenkező irányba. Most kezeid a köldököd felé hal­ adnak, találkoznak, majd kettéválnak, jobbra és balra. Érezd, ahogy az energia beléd áramlik az univerzumból. Ahogy az első részben, úgy itt is szabad finoman, lassan mozognia a többi testrészednek is, de természetesen ebben a szakaszban már csendben vagy.

Harmadik rész: 15 perc Ülj vagy feküdj tökéletes csendben, dulatlanul.

moz­

171

A

M E D I T Á C I Ó K

Nadabrahma pároknak A Mester örökül hagyta e technika egy másik gyönyörű változatát is, párok számára. A két partner üljön egymással szemben egy lepedővel letakarva, és fogják egymás keresztbe font kezét. Az a legjobb, ha a lepedő alatt nem viseltek semmit. A

172

helyiséget csak négy kisebb gyertya világítsa meg, és égessetek egy külön erre a meditációra félretett különleges füstölőt. Hunyjátok be a szemeteket, és zümmög­ jetek együtt harminc percig. Kis idő elteltével érezni fogjátok, ahogy az energiáitok találkoznak, összeolvadnak, egyesülnek.

A

H A N G T A L A N

HANG

FIGYELÉSE

Siva

így szólt: Énekelj egy hangot, mint pl. az AUM lassan. Ahogy a hang belép a „hanggal telített­ ségbe", úgy lépsz be te is. „Énekelj egy hangot, mint pl. az AUM lassan". Itt van például az AUM. Ez az egyik legalapvetőbb hangzás. A-U-M: ez a három hang keveredik benne. Az A, az U és az M három alaphang. Az összes hang e három hangból képződik, vagy

AUM belőlük ered; az összes hang ennek a három hangnak a kombinációja. Tehát ez a három alaphang. Épp olyan alapvetők, mint az elektron, a neutron és a proton a fizikában. Ezt mélyebben meg kell értened. A hangok intonációja nem könnyű tudomány. Először hangosan kell a hangokat kiadni. Ekkor mások is hallják. Érdemes tehát hangosan kez­ deni. Hogy miért? Azért, mert ilyenkor te is tisztán hallod: bármit is mondasz, azt a többieknek mondod ez szokásunkká vált. Mindig amikor beszélsz, a többiekhez beszélsz, és csak akkor hallod magadat beszélni, amikor a szavaidat másokhoz intézed. Úgyhogy kezdd ennél a bevett szokásnál. Intonáld az ,Aum" hangot, és próbálj meg ráhangolódni. Amikor kimon­ dod a hangot, hagyd, hogy eltöltsön. Felejts el minden mást. Légy te az

Aum, válj magává a hanggá. Nagyon könnyű a hanggá válni, mert a hang a testedben, az elmédben, az idegrend­ szeredben rezeg, vibrál. Érezd, ahogy az Aum rezonál benned. Mondd ki egymás után többször, és érezd úgy, mintha az egész tested megtelne vele, mintha minden sejted vele együtt rezegne. A „hangadás" egyben hangolódás is. Kerülj összhangba vele, válj magává a hanggá. És ekkor, ahogy mélységes összhangot érzel közted és a hang között, és gyengéd szeretet alakul ki benned a hang irányában - hiszen az olyan szép, olyan dallamos, „Aum" -, ekkor minél tisztábban mondod ki, annál inkább eltölt annak édessége. Vannak keserű, zord hangok, vannak nagyon kemény hangok is. Az Aum egy lágy hang, a legtisztább hang. Mondd ki, és hagyd, hogy eltöltsön. Amikor kezdesz vele összhangba 173

A

M E D I T Á C I Ó K

kerülni, akkor már nem kell hangosan mondogatnod. Zárd össze az ajkaid, és mondogasd befelé. Először még próbáld így is hangosan kimondani. Mondogasd befelé, de egy darabig még hangosan, hogy a hang az egész testedet átjárja, megérintse minden porcikádat, a tested összes sejtjét. Ettől egész felfrissülsz, megfiatalodsz, megújulsz, mert a tested egy zene­ szerszám. Harmóniára, összhangra van szüksége, és amikor ezt a belső összhangot valami megzavarja, akkor te is nyugtalanná válsz. Ezért érzed magad jól olyankor, amikor zenét hallgatsz. Miért érzed jól magad ilyenkor? Azért, mert a zene nem más, mint egymással összhangban lévő hangok összessége. Miért tölt el jó érzéssel, amikor zene szól körülötted? És miért leszel zakla­ tott, amikor káosz és zaj vesz körül? Az ember muzikális lény, fogékony a zenére. Te egy hangszer vagy, és ez a hangszer visszhangozza a dolgokat. Mondogasd az „Aum" hangot ma­ gadban, és azt fogod érezni, hogy az egész tested vele együtt táncol. Azt fogod érezni, hogy az egész tested tisztító fürdőt vesz: minden pórusod megtisztul. Ám ahogy ezt egyre erőteljesebben érzed, és amint a hang mind jobban átjár, egyre inkább las­ sulj le. Ugyanis minél lassabban is­ métled a hangot, az annál mélyebbre hatol. Ez olyan, mint a homeopátia. Minél kisebb a dózis, annál jobban hat - hiszen ha mélyebbre akarsz menni, ezt egyre finomabban, egyre óvatosabban kell tenned. 174

A nyers, durva hangok nem jutnak el a szívedig. A füleden még bemennek, de a szíved zárva lesz előttük. Az átjáró nagyon szűk, és a szív olyan törékeny, hogy csak nagyon lassú, nagyon ütemes, parányi hangok juthatnak belé. S ha csak egy hang nem hatol el a szívedig, akkor a mantra nem teljes. A mantra csak akkor éri el hatását, amikor az adott hang a szívbe hatol - lényed legmé­ lyebb, benső magjába. Ekkor még inkább lassulj le, lassíts, egyre lassíts. Más oka is van annak, hogy miért lassítunk és lágyítunk a hangokon. Minél lágyabb egy hang, annál tudatosabbnak kell lenned ahhoz, hogy önmagadban érezd. Minél durvább egy hang, annál kevésbé kell tudatosnak lenned. Akkor a hang önmagában is megüt: mindenképpen észreveszed. De ez erőszak. Ha egy hang dallamos, harmonikus, lágy, akkor a lelkeddel kell rá figyel­ ned, és nagyon ébernek kell lenned ahhoz, hogy meg is halld. Ha nem vagy éber, akkor elalszol, és lema­ radsz az egészről. Ez a mantrázásnak, az egyhangú kántálásnak, általában a hangok monoton ismételgetésének a hátulütője: hogy elálmosítják az embert. Enyhe nyugtatóként hatnak. Ha folyamatosan ismételgetsz bármi­ lyen hangot, kellő éberség nélkül, akkor álomba zuhansz, mert az ismétlés gépiessé válik. Az „Aum" mondogatása gépies lesz, és te egy idő után beleunsz. Úgyhogy két dolgot kell tenned: le kell lassítanod a hang sebességét, és

A

H A N G T A L A N

tudatosabbá, éberebbé kell válnod. Minél több hangot teszel lággyá, fi­ nommá, annál éberebbé válsz. Ahhoz, hogy éberebb légy, a hangot finomí­ tani kell. Ekkor lesz egy pont, amikor a hang belép a hangtalanság vagy inkább a hanggal telítettség birodal­ mába, te pedig teljesen tudatos leszel. Amikor a hang a hangtalanság vagy a

H A N G

F I G Y E L É S E

hanggal telítettség tartományába ke­ rül, a te éberségednek is tetőznie kell. Amikor a hang a völgybe jut, amikor a völgy legalsó, legmélyebb pontjához ér, akkor éberséged eléri a csúcsot, az Everestet. És itt a hang beleolvad a hanggal telítettség vagy inkább a hangtalanság tartományába, te pedig beleolvadsz a totális tudatosságba.

175

A

M E D I T Á C I Ó K

E

sténként, mielőtt nyugovóra térsz, elvégezhetsz egy egysze­ rű kis gyakorlatot, ami sokat segít. Oltsd le a villanyt, bújj be az ágyba alvásra készen, de 15 percig még maradj ülve. Hunyd be a szemed, és kezdj el halandzsázni, ismételgess valamilyen zagyva, értel­ metlen hangot - mondjuk azt, hogy la, la, la. Várj, míg az elméd újabb hangokkal nem áll elő. Az egyetlen dolog, amire ügyelned kell az, hogy

DÉVAVÁNI ezek a hangok vagy szavak ne valami­ lyen általad ismert nyelven szóljanak. Ha tudsz angolul, németül és olaszul, akkor ne olasz, német vagy angol szót ismételgess. Más, számodra ismeret­ len nyelvet - tibetit, kínait, japánt használj. De ha beszélsz japánul, akkor tilos japán szavakat használnod, akkor inkább válassz ki valamit az olaszból. Olyan nyelven beszélj, amit nem ismersz. Az első nap néhány pil­ lanatig még gondban leszel, mert hogy is beszélhetnél olyan nyelven, amit nem tudsz... Pedig képes vagy rá, és ha egyszer elkezdődött, ha már jönnek a furcsa hangok és a képtelen­ nél képtelenebb szavak, akkor tedd félre a tudatos elmét, és hagyd a tudatalattit beszélni... Amikor a tudatalatti beszél, akkor ismeretlen nyelven szól. Ez egy na­ gyon ősi módszer. Még az Ószövet­ 176

ségből ered. Abban az időben glossolaliának nevezték ezt, és néhány egy­ ház Amerikában még ma is használja. Ők úgy nevezik, „nyelveken szólás". Ez egy nagyszerű technika, mert mélyen a tudatalattiba hatol, és ott hat. A „la, la, la"-val kezded, és aztán bármivel folytathatod, ami csak jön. Az első napon még kisebb nehézségeid lehetnek, de ha egyszer ráérzel a dolog lényegére, akkor már menni fog. Tizenöt percen keresztül mondj ki mindent, ami csak beugrik a tudatalattidból, és mindezt tekintsd egy nyelvnek. Elvégre most ezen a nyelven szólsz. Ez a tizenöt perc olyan mélyen ellazítja a tudatot, hogy utána elnyúlsz az ágyban, és menten elalszol. Sokkal mélyebben fogsz aludni. Pár hét múlva az alvásod elmélyül, és reggelente teljesen kipi­ henten ébredsz.

A

H A N G T A L A N

A Dévaváni az az Isteni Hang, amely a meditáló személyén keresztül nyil­ vánul meg és szól. 0 ekkor egy üres isteni edény, egy üres csatorna. Ez a meditáció a nyelv egy Latihanja. Olyan mélyen ellazítja a tudatot, hogy ha közvetlenül lefekvés előtt végzed, akkor biztosan jól és mélyen fogsz aludni. A meditáció négy, egyenként tizenöt perces szakaszból áll. A meditáció alatt végig legyen csukva a szemed.

HANG

FIGYELÉSE

folytasd mindaddig, amíg számodra ismeretlen, szavakra emlékeztető hangok nem merülnek fel. Ezeknek a hangoknak az agy ismeretlen részéből kell jönniük, ahogy a gyerek esetében, aki még nem tanult meg beszélni. Ne emeld föl a hangodat, ne sírj, ne kiabálj, ne nevess, ne sikíts: intonálj úgy, mintha csak kellemesen beszélgetnél. (Ne feledd, ez nem dzsiberis.)

Harmadik szakasz: 15 perc

Ülj nyugodtan. A háttérben lehetőleg szóljon valamilyen halk, lágy zene.

Allj fel, és folytasd a halandzsázást, adj ki további értelmetlen, zagyva hangokat. Hagyd, hogy a tested a hangokkal összhangban lágyan mozogjon. Ha a test­ ed laza, akkor a láthatatlan energiák akaratodtól függetlenül Latihant idéznek elő.

Második szakasz: 15 perc

Negyedik szakasz: 15 perc

Kezdj el halandzsázni, adj ki érthetetlen hangokat, mint például, „la, la, la", és

Feküdj le, és mozdulatlan.

Útmutató a Dévaváni meditációhoz Első szakasz: 15 perc

legyél csendben,

maradj

177

A

M E D I T Á C I Ó K

Siva

a

így szólt: Mialatt húros hangszereket hallgatsz, halld az összetett központi hangot; ekképp mindenütt jelenvalóság.

Egy szitár, vagy bármilyen más húros hangszer zenéjét hallgatod. Nagyon sok hang van ilyenkor jelen. Légy éber, és figyeld a fő dallamot, a zene központi magját, mely köré az összes többi hang rendeződik; a legmélyebb zenei futamot, amely a többi hangot

A ZENE MINT MEDITÁCIÓ összefogja - akár a testet a hátgerinc. A testedet a gerincoszlop támasztja meg, tartja egyben. Amint a zenét hallgatod, légy éber, olvadj fel a zenében, és keresd meg annak gerin­ cét - azt a központi dolgot, ami végig ott hömpölyög, és az egészet össze­ fogja, egységessé teszi. A hangok jön­ nek és mennek, eltűnnek, de a központi mag mindvégig hallatszik. Légy rá tudatos. Eredetileg, az ősi időkben a zenét me­ ditációra használták; főleg az indiai zene és az indiai tánc fejlődött ki medi­ tációs technikaként. A zenész és táncos számára ez elmélyült meditáció volt, akárcsak a hallgatóság vagy a nézők számára. A tánc vagy a zene művelői lehetnek szakemberek, de ha a dolog­ ból hiányzik a meditáció, akkor az illető csak egy szakember. Persze lehet 178

jó szakember is. Lehet hogy jó sza­ kember, de ekkor az előadásba csak a testét viszi bele, a lelkét nem. A lélek csak akkor van jelen, ha a zenész közben elmélyülten meditál. A zene csak a külszín. Ha egy meditatív muzsikus szitározik, akkor nem csak a szitárján játszik, hanem a belső éberségén is. A szitár kifelé szól, de a muzsikus fokozott ébersége befelé irányul. A zene kifelé áramlik, de ő tudatos, mindvégig éber marad a zene legbelső lényegére. És ez szamádhit eredményez! Ez eksztázissá válik! Ez a legmagasabb csúcsra visz! De mit csinálsz te, amikor zenét hall­ gatsz? Te nem meditálsz. Épp ellenkezőleg: te arra használod a zenét, amire az alkoholt. Azért hall­ gatod, hogy laza légy, hogy megfeled­ kezz önmagadról.

A

HANGTALAN

Micsoda sorscsapás, milyen szerencsétlenség... A technikákat, melyeket azért fejlesztettek ki, hogy tudatossá tegyenek, most altatóként használják. Így teszi következetesen tönkre magát az ember. A szutra azt mondja, hogy amíg húros hangszerek zenéjét hallgatod, halld tökéletes benső hangjukat, az össze­ tett központi hangot, „ekképp a min­ denütt jelenvalóság". Ekkor tudni fo­ god, mi az, amit tudni kell, mi az, amit tudni érdemes. Mindenütt jelen­ levővé válsz.

HANG

FIGYELÉSE

Ha megtalálod ennek a zenének az összetett benső magját, akkor feléb­ redsz, és ezzel az ébredéssel min­ denütt jelen leszel. Most még „valahol" vagy - egy pont­ ban, amit „ego"-nak nevezünk. Ez az a pont, ahol most vagy. Ha fel tudsz ébredni, ha éberré tudsz válni, akkor ez a pont eltűnik. Akkor már nem valahol leszel, hanem mindenütt - mintha eggyé váltál volna minden­ nel. Eggyé válsz a határtalan óceán­ nal. A végesség az elme sajátja. A meditációval beléphetsz a végtelenbe.

179

A

M E D I T Á C I Ó K

Siva

így szólt: Fürödj a hang közepében úgy, mint egy zúgó vízesés örök hangjában, vagy ujjaidat a füleidbe dugva, halld a hangok hangját. Ezt a gyakorlatot sokféleképpen lehet végezni. Kezdheted például úgy, hogy valahol leülsz. A hangok mindig jelen vannak. Lehetsz a piactéren vagy egy kunyhóban a Himaláján: a hangok mindenütt ott vannak. Ülj

A HANG KÖZEPE csöndben, és ahol ott a hang, ott vala­ mi igazán különleges is veled van. Bármikor ha ott vannak a hangok, te vagy a középpont. Mindenfelől, a szélrózsa minden irányából jönnek hozzád mindenféle hangok. A látással, a szemekkel ez nincsen így. A látás egyenes vonalú. Én látlak téged, és ekkor egy egyenes vezet a szememtől tehozzád. A hang körkö­ rös; nem pedig lineáris. Az összes hang körgyűrű alakban mozog, és te vagy a középpont. Bárhol is vagy, te mindig a hang középpontja leszel. A hangok számára te mindig „Isten" vagy, az egész világmindenség közepe. Minden hang körkörösen érkezik, közeledik feléd. Ez a technika azt mondja: „Fürödj a hang közepében". Bárhol is vagy, ha ezt a gyakorlatot végzed, csak hunyd be a szemed, és érezd az egész uni­ 180

verzumot, melyet hangok töltenek meg. Érezd úgy, mintha minden hang feléd áramolna, és te volnál a közép­ pont. Már az az érzés is, hogy te a középpont vagy, mélységes nyuga­ lommal tölt el. Az egész világegyetem lesz a perem, te pedig a középpont leszel, mely felé minden mozog és irányul. „Úgy, mint egy zúgó vízesés örök hangjában" - ha egy vízesés mellett ülsz, hunyd be a szemed, és érezd a hangot magad körül; érezd, amint rád hullik, minden oldalról körülvesz, miáltal benned egy középpont keletkezik. Miért hangsúlyozom annyiszor, hogy érezd magad a középpontban? Azért, mert a közép­ pontban nincsen hang. A középpont néma; ezért hallhatsz hangokat. Egyébként nem hallhatnád őket. Az egyik hang nem hallhatja a másikat. Mivel néma vagy a középpontodban,

A

H A N G T A L A N

ezért hallhatsz hangokat. A közép­ pontban tökéletes a csönd: ezért hall­ hatod a feléd tartó hangokat, amelyek körülvesznek, átitatnak. Ha meg tudod találni, hogy hol van a középpont, hol van benned az a mező, ahová az egyes hangok érkeznek, egyszerre az összes hang eltűnik, és te belépsz a hangtalanság­ ba. Ha érezni tudsz egy középpontot, ahol minden hang hallható, akkor a tudatosságod egyszeriben áttevődik oda. Az egyik pillanatban még hallod a hangoktól zsibongó egész minden­ séget, a másikban pedig a tudatossá­ god hirtelen befelé fordul, és te a hangtalanságot, az élet néma közép­ pontját fogod hallani. Ha ezt egyszer hallottad, akkor többé egyetlen hang sem zavarhat meg. Feléd tart ugyan, de sohasem ér el. Feléd tart, egyre csak közeledik, de sohasem jut el hozzád. Lesz egy pont, ahová egyetlen hang se lép be. És ez a pont te magad leszel. Csináld mindezt a piacon: nincs ehhez fogható hely. Itt akkora a hangzavar, az őrült lárma. De ne kezdj el a hangokról gondolkodni hogy ez jó, az meg rossz, hogy ez a hang zavar, a másik meg szép és kellemes. Most nem ez a feladat. Neked most a középpontra kell gon­ dolnod. A te feladatod most nem az, hogy a feléd tartó egyes hangokról gondolkodj - hogy ez vagy az a hang jó-e, rossz-e, szép-e. Neked most csak arra kell emlékezned, hogy te a középpont vagy, és az összes hang feléd tart - az összes, válogatás nélkül.

HANG

F I G Y E L É S E

A hangokat nem a fülünkben halljuk. Ezeket nem a fülünkben halljuk; a fül nem képes hallani őket. A füleden csak áthaladnak a hangok, és eközben a füled kiszűri mindazt, aminek a beérkező hangokból nem veszed hasznát. A fül választ, szelektál, és aztán a megmaradt hangok beljebb jutnak. Most találd meg, hogy hol van a középpontod. A fül nem a közép­ pont. Valahol mélyebben van benned az a hely, amivel hallasz, amivel felfo­ god a hangokat. A fül csupán eljuttat­ ja hozzád a hangokat, melyeket előzőleg kiválasztott. Te hol vagy? Hol van a középpontod? Amennyiben hangokkal dolgozol, előbb-utóbb meglepődsz, ugyanis ez a központ nem a fejben van. Bármilyen meglepő, a központ nem a fejben van! Persze neked úgy tűnik, mert te még sohasem hallottál hango­ kat: te ezidáig csak szavakat hallottál. A szavaknak a fej a középpontjuk, a hangoknak viszont nem. Ezért tartják úgy Japánban, hogy az ember nem a fejével gondolkodik, hanem a hasával - mert ők már régóta dolgoznak hangokkal. Minden szentélyben látsz egy gongot. Ezeket azért helyezték el itt, hogy hangokat keltsenek a kereső körül. Valaki a szentélyben meditál, és közben megszólal a gong vagy megkondul egy harang. Úgy tűnik, hogy leginkább a harang kongása zavaró. Valaki meditál, és a harang vagy a gong mintha megzavarná. Ez látszólag zavaró! Aki csak belép a szentélybe, az megüti a gongot vagy 181

A

M E D I T Á C I Ó K

harangoz egyet. Ez mintha folyton megzavarná azt, aki közben itt medi­ tál. Pedig nem zavarja - ugyanis ez az ember előre számít erre a hangra, várja, hogy megszólaljon. Úgyhogy a szentély valamennyi láto­ gatója segíti a meditálót. Újra és újra megszólal a harang, és az így keletkező hang hatására a meditáló ismét belép önmagába. Mélyen a középpontba tekint, ahová ez a hang lehatol. A harang kétszer kondul meg: először akkor, amikor a látogató megüti a harangot. A második kongás viszont valahol a meditáló lényén belül keletkezik. De vajon hol? A hang mindig a has, a köldök tájékán ér célba, sohasem a fejben. Ha a fejet találja el, akkor tudd, hogy ez nem hang, hanem szavak. Ez esetben gon­ dolkodni kezdtél a hangról. Akkor a dolog tisztasága elveszett. „Fürödj a hang közepében úgy, mint egy zúgó vízesés örök hangjában, vagy ujjaidat a füleidbe dugva, halld a hangok hangját." Létrehozhatod ezt a hangot úgy, hogy az ujjadat hasz­ nálod, vagy valami más eszközt, ami szorosan lezárja a füledet. Ekkor egy bizonyos hangot hallasz. Mi ez a hang, és miért hallod, amikor a füled csukva van, amikor a füledet bedugod? Ahogy a filmeknek van negatívjuk, úgy a hangoknak is van. Nem csak a szem láthatja a negatívot: a fül is hall­ hatja a negatívot. Úgyhogy amikor becsukod a füledet, akkor hallod a hangok világának negatívját. Az összes hang elhallgatott. Egyszerre 182

csak egy új hang hallatszik. Ez a hang a hang hiánya. Úr keletkezett. Vala­ mit hiányolsz, és ekkor meghallod ezt a hiányt. „Vagy ujjaidat a füleidbe dugva, halld a hangok hangját" - ezt a negatív hangot úgy ismerjük, mint a hangok hangját, mert ez valójában nem egy hang, hanem annak a hiánya. Vagy, ez egy természetes hang, mivel nem hozza létre semmi. „Ujjaidat a füleidbe dugva, halld a hangok hangját" - a hangnak ez a hiánya egy nehezen megfogható élmény. M i t tud ez neked adni? Abban a pillanatban, ahogy eltűnnek a hangok, te visszazuhansz önmagad­ ba. A hangok elvisznek, a másik ember felé fordítanak. Próbáld ezt megérteni: hangokkal kapcsolódunk a másik emberhez, hangok által kom­ munikálunk. Ha a hang egy olyan jármű, ami a másik irányába visz, akkor a hangta­ lanság lesz az a jármű, ami önma­ gunkhoz juttat el bennünket. Hangok segítségével kommunikálsz a külvi­ lággal - a hangtalansággal pedig visszazuhansz a saját mélységedbe, önmagadba. Ezért használja annyi technika a hangtalanságot a befelé fordulás eszközeként. Válj teljesen némává és süketté - meg ha csak néhány pillanatra is. Ekkor nem tudsz máshová fordulni, csak befelé: egyszerre csak azt veszed észre, hogy odabent állsz; ott semmi­ lyen mozgás nem lehetséges. Ezért gyakorolták annyit a csendet. A csendben az összes külvilágba vezető híd leomlik.

A

H A N G T A L A N

„Vagy ujjaidat a füledbe dugva, halld a hangok hangját." Két szélsőség egyetlen technikán belül. „Fürödj a hang közepében úgy, mint egy zúgó vízesés örök hangjában" - ez az egyik véglet, „vagy ujjaidat a füledbe dugva, halld a hangok hangját": ez a másik. Az egyik feladat az, hogy hallgasd a középpontodba érkező hangokat, a másik pedig az, hogy állíts le minden hangot, és érezd a hangtalan közép­ pontot. A két dolog egyetlen gyakor­ laton belül szerepel egy különleges

HANG

F I G Y E L É S E

céllal: mégpedig azért, hogy az egyik állapotból a másikba kerülj. A „vagy" itt nem választási lehető­ ségre utal. Tedd mindkettőt! Ezért is ad két, egymásnak ellentmondó utasítást egyetlen technika. Először csináld az egyiket néhány hónapig, majd térj át a másikra, és azt is pár hónapig végezd. Egy idő után élén­ kebb leszel, és megismered a két végletet. És ha már könnyedén moszogsz a két véglet között, akkor örökké fiatal maradsz.

183

A

M E D I T Á C I Ó K

Siva így szólt: Bármely kiejtett betű hangjának kezdetekor és fokozatos finomításakor, ébredj. Hogyan csináld ezt? Menj be egy templomba. Ott mindig van egy harang vagy egy gong. Vedd a kezedbe a harangot, és várj. Először is válj teljesen éberré. A hang meg fog szólalni, és neked nem szabad elszalasztanod az elejét. Először válj telje­ sen éberré, mintha az életed függne

A HANG KEZDETE ÉS VÉGE ettől, mintha valaki az életedre törne, meg akarna gyilkolni, és ez fölráz. Légy éber - mintha az életed múlna ezen. És ha fölmerül egy gondolat, akkor várj, mert a gondolat álmossá­ got jelent. Ha jár az agyad, ha spekulálsz, akkor nem lehetsz elég éber. Amikor éber vagy, akkor nin­ csenek gondolataid. Úgyhogy várj! Amikor úgy érzed, hogy az elméd tel­ jesen kiürült, hogy elvonultak a fel­ hők, és te éber lettél, akkor mozogj együtt a hanggal. Figyeld, hogy mikor nincs ott a hang, és ekkor hunyd be a szemed. Aztán figyeld, hogy mikor keletkezik újabb hang, mikor töri meg a csendet, és kövesd a hang útját. A hang egyre lassul és lassul, mind finomabbá válik, míg végül teljesen eltűnik. Ekkor menj a hang után. Légy 184

tudatos, légy éber. Kövesd a hangot a végsőkig. Nézd meg a hang mindkét pólusát, az elejét csakúgy, mint a végét. Először próbáld ki mindezt egy külső hanggal, amilyen a gongütés, a harang kongása, vagy más, ehhez hasonló hang, és aztán hunyd be a szemed. Mondj ki magadban bármi­ lyen hangot - mondjuk azt, hogy Aum -, majd végezd el vele ugyanezt a próbát. Ez nehéz; ezért csináljuk először külső hanggal. Amikor a külvilág hangjaival már boldogulsz, akkor rátérhetsz a belső hangokra. Csak csináld. Várd ki azt a pillanatot, amikor az elme üres, és ekkor formáld meg a belső hangot. Érezd, mozogj vele együtt, kövesd, míg teljesen el nem tűnik. Időbe telik, amíg minderre képes

A

H A N G T A L A N

leszel. Jó pár hónapra lesz szükség, de háromra biztos. Ez alatt a három hónap alatt egyre éberebbé válsz. Figyelned kell a hang megszólalása előtti és az azutáni állapotot. Semmi

H A N G

F I G Y E L É S E

se kerülje el a figyelmedet. Ha egy­ szer olyan éber leszel, hogy nyomon tudod kísérni egy hang keletkezését és elmúlását, akkor e folyamat révén egy teljesen más ember lesz belőled.

185

A

186

M E D I T Á C I Ó K

FEDEZD

FEL

A

BELSŐ

U R T

FEDEZD FEL MAGADBAN A BELSŐ ŰRT

L

egbenső középpontod: üresség. Minden tevékenység a periférián zajlik. A leg­ bensőbb középpont csak egy zéró.

187

A

188

M E D I T Á C I Ó K

FEDEZD

FEL

A

BELSŐ

ŰRT

Siva

így szólt: Nyáron, amikor az egész égboltot végtelenül tisztának látod, olvadj bele ugyanebbe a tisz­ taságba. Meditálj az égboltról: a felhőtlen nyári égről, mely végtelenül üres és tiszta. Semmi sem töri meg tisz­ taságát, tökéletes érintetlenségét. Tűnődj el, meditálj róla, és olvadj bele ebbe a tisztaságba. Válj ezzé az űrbeli tisztasággá.

OLVADJ BELE A TISZTA ÉGBOLTBA Csodálatos dolog az égboltról medi­ tálni. Csak feküdj hanyatt, hogy elfeledkezz a földről; feküdj hanyatt a kihalt tengerparton, vagy bárhol másutt, és bámuld az eget. A tiszta égbolt gyógyító erejű - a felhőtlen, végtelen égbolt. Csak nézd, bámuld az eget, és érezd annak tisztaságát milyen derült, milyen határtalan -, majd olvadj bele ebbe a tisztaságba, válj eggyé vele. Érezd úgy, mintha te magad volnál az égbolt, az űr. Ez - hogy nézed az égbolt tisztaságát, és eggyé válsz vele - az egyik leg­ gyakrabban alkalmazott technika. Több ősi kultúrában használták. Különösen a mai ember számára nagyon hasznos ez a technika, mert a földön már semmi sem maradt, amiről meditálhatnánk - csak az

égbolt. Ha körülnézel láthatod, hogy minden szintetikus, körülhatárolt, bekerített, korlátok közé szorított. De szerencsére az égbolt még most is alkalmas arra, hogy meditáció tárgya legyen. Próbáld ki ezt a technikát. Segíteni fog. De tarts észben három dolgot. Először is: ne pislogj, hanem mereszd a szemed. Még ha a szemed fájni kezd is, és elerednek a könnyeid, akkor se aggódj. Ezek a könnyek is a tisz­ tuláshoz tartoznak: könnyítenek a lelkeden. Ezek után gyermeki szem­ mel, tisztábban látod a valóságot. Úgyhogy csak nézz, mereszd a szemed kitartóan. Másodszor: ne gondolkodj az égről, ne feledd. Elkezdhetsz gondolkodni az égboltról. Eszedbe juthat egy csomó 189

A

M E D I T Á C I Ó K

költemény, egy sereg az égboltról írt csodálatos vers - és ekkor célt tévesztesz. Neked nem gondolkodnod kell róla - neked belé kell olvadnod, eggyé kell válnod vele. Mert ha gon­ dolkodni kezdesz az égboltról, akkor megint csak egy korlát keletkezik. Nyomát veszted az égnek, és újra csak a saját elméd foglya leszel. Ne gondolkodj az égboltról. Legyél te az ég. Csak nézd, olvadj bele, és hagyd magadba olvadni. Ha te beleolvadsz, az ég is mindjárt beléd olvad. Ezt hogyan teheted? Hogyan tudnál eggyéolvadni az égbolttal? Csak nézd mind elmélyültebben. Egyre csak nézd, mintha próbálnád látni a végét. Menj a lehető legtávolabbra, fedezd föl a végső határt. És ekkor ledől a korlát. Ezt a gyakorlatot legalább negyven percen át kell végezni; ennél rövidebb idő nem elég, nemigen használ. Amikor tényleg úgy érzed, hogy eggyé váltál az égbolttal, akkor be­ csukhatod a szemed. Amint az égbolt beléd olvadt, a szemed már csukva lehet. Akkor már belül is látni fogsz. Tehát negyven perc elteltével, amikor úgy érzed, hogy az egyesülés végbement - te része lettél az égbolt­ nak, és az elméd is eltűnt -, akkor hunyd be a szemed, és maradj az égbolton belül. A tisztaság segít megtenni a harmadik lépést: „olvadj bele ugyanebbe a tisz­ taságba". A tisztaság segíteni fog - a szennyezetlen, derült égbolt tisztasá­ ga. Csak légy tudatos a tisztaságra, ami körülvesz. Ne gondolkodj felőle; 190

csak légy tudatos erre a tisztaságra, erre az egyszerűségre, erre az ártat­ lanságra. Ezeket a szavakat nem ismételni kell. Inkább érezned kell őket, mintsem gondolnod. És ha egyszer belebámulsz az égboltba, az érzés jönni fog, mert neked nem kell elképzelned ezeket a dolgokat - azok már eleve ott vannak. Ha kitartóan figyelsz, akkor történni kezdenek veled. Ha meditálsz a nyitott, felhőtlen égről, akkor egyszeriben úgy érzed, hogy az elméd eltűnőben van, egyre inkább háttérbe szorul. Hézagok támadnak. Egyszerre csak azt veszed észre, hogy ez az egész olyan, mintha a tiszta égbolt egyúttal beléd is olvadt volna. Lesznek pillanatok, amikor egy időre a gondolatok leállnak - mintha a forgalom elakadt volna, és nem lenne semmilyen mozgás. Ez eleinte csak pillanatokig tart, de még ezek a röpke másodpercek is alakítanak rajtad. Az elméd mind többször lelassul, és nagyobb rések keletkeznek. Most már akár percekig is szünetelnek a gondolatok, az égen nem úsznak felhők. És amikor nincs az elmédben gondolat, nincsen felhő, akkor a kinti és a benti égbolt egyesül, mert ezt eddig csak a gondolatok gátolták, csak a gondolatok álltak falként a kettő között. Csak a gondo­ lat miatt létezik „külső" és „belső". Amikor nincs ott a gondolat, akkor ledőlnek a „külső" és a „belső" közöt­ ti falak, és a kettő egyesül. Valójában sosem létezett határvonal a kettő között. Csupán a gondolatok, a gon-

FEDEZD

FEL

dolatok falai miatt tűnt úgy, hogy ott vannak. És ha éppen nincsen nyár, akkor mit tehetsz? Ha az égbolt felhős, nem tiszta, akkor hunyd be a szemed, és egyszerűen olvadj bele a belső égbolt­ ba. Csak hunyd be a szemed, és ha néhány gondolatot látsz is odabent, tekintsd őket úgy, mint az égen úszó felhőket. Légy tudatos a háttérre, az égboltra, és ne törődj a gondola­ tokkal. Túlságosan lekötnek bennünket a gondolataink: észre sem vesszük a hézagokat. Pedig amikor átfut az elmén egy gondolat, és mielőtt a következő jönne, van egy kihagyás, egy hézag - ebben a hézagban megláthatod az eget. Amikor éppen nincs gondolatunk, akkor mi van a helyén? Hát az üresség. Tehát ha az égbolt felhős - nem nyár van és az ég nem derült -, akkor hunyd be a szemed, és koncentrálj a háttérre, a belső égboltra, melyen a gondolatok jönnek és mennek. Ne szentelj túl sok figyelmet rájuk; inkább figyeld az ürességet, amelyben felhőként úsznak.

A

BELSŐ

Ű R T

Például mi most ebben a szobában ülünk. Kétféleképpen nézhetem ezt a szobát. Nézhetlek titeket úgy, hogy közben közömbös vagyok a térre, amelyben vagytok, a szobára, amely­ ben ültök titeket nézlek, figyelmemet rátok irányítom; rátok, akik itt vagytok, és nem a szobára, amelyben vagytok. De irányíthatom a figyelmemet a szobára is, nézhetem a szobát, és lehetek közömbös a ti jelenlétetekre. Ti itt vagytok, de az én figyelmem a szobára irányul, engem a szoba érdekel. Ekkor az egész kép más lesz. Tedd ugyanezt a belső világodban. Figyeld a teret. Gondolatok haladnak át rajta; légy irántuk közömbös, egyáltalán ne törődj velük. Ott van­ nak, jönnek-mennek. Vedd tudomá­ sul ezt tényként. A forgalom is halad az utcán. Nézz ki az ablakon, és légy közömbös a forgalom iránt. Ne azt figyeld, hogy ki megy az utcán; csak tudj róla, hogy valaki arra halad, és légy tudatos a térre, amelyben megy, közlekedik. Akkor a nyári égbolt benned is előbukkan.

191

A

M E D I T Á C I Ó K

Siva így szólt: Óh, Szeretett, e pil­ lanatban legyen az elme, a tudás, a lélegzet és a forma egyként benned. Ez a gyakorlat egy kicsit nehéz, de ha meg tudod csinálni, akkor csodálatos, gyönyörű. Csak ülj és ne ossz fel sem­ mit. Amikor meditációban ülsz, lásd magad oszthatatlan egészként. Ne oszd magad külön testre, lélekre, lélegzetre, gondolatokra, tudásra, erre-arra. Foglalj magadba mindent.

FOGADJ MAGADBA MINDENT Ne szakadozz részekre, maradj egységes. Mi rendszerint darabokra szedjük magunkat; kitartóan darabo­ lunk. Azt mondjuk, „A test nem én vagyok." Léteznek technikák, ame­ lyek ezt célozzák, de ez a technika tel­ jesen más - ez ennek pont az ellenkezője. Ne oszd magad különálló részekre. Ne mondd, hogy „Én nem a test vagyok." Ne mondd, hogy „Én nem a lélegzet vagyok." Ne mondd, hogy „Én nem az elme vagyok." Csak mondd azt, hogy „Én minden vagyok" - és legyél minden. Ne hagyd magad részekre szakadni. Ez egy érzés. Csukott szemmel foglalj magadba mindent, ami benned van. Ne összpontosíts egy adott részre maradj meg egységes egésznek. A lélegzet jön és megy, a gondolatok 192

jönnek és mennek. A tested alakja folyton változik. Te erre eddig nem figyeltél. Ha behunyt szemmel ülsz, úgy fogod érezni, hogy a tested olykor nagy, máskor meg kicsi; olykor súlyos, nehéz, máskor pillekönnyű, mintha menten elszállnál. Érezheted az alak­ nak ezt a növekedését és csökkenését. Csak hunyd be a szemed, ülj mozdu­ latlanul, és érezni fogod, hogy a tes­ ted időnként hatalmas - betölti az egész szobát; máskor meg olyan pará­ nyi, akár egy atom. Miért változik a forma, az alak? Ahogy a figyelmed változik, úgy változik a tested alakja is. Ha mindent magadban foglalsz, akkor a tested megnő; ha kizársz, ha kirekesztesz magadból dolgokat - ez nem én vagyok, ez sem én vagyok -, akkor apró, pici, csöppnyi lesz.

FEDEZD

FEL

Fogadj a lényedbe mindent, ne vess el semmit. Ne mondd, hogy „Ez nem én vagyok." Mondd azt, hogy „Én vagyok", és ebbe tartozzon bele min­ den. Ha ezt egyszerűen ülve meg tudod csinálni, az remek - akkor új dolgok fognak történni veled. Úgy fogod érezni, hogy nincs középpont, nincs benned középpont, ami köré a dolgok csoportosulnak. És ahogy a középpont eltűnik, eltűnik az Én is, eltűnik az ego is; csupán a tudatosság marad - a tudatosság, amely úgy fed be mindent, akár az égbolt. És amikor a tudatosság növekszik, akkor nem csak a lélegzeted, nem csak a saját alakod tartozik hozzád; hanem végül már az egész univerzum. Az alapszabály az, hogy fogadj el min­ dent, és ne zárj ki semmit. Ez ennek a szutrának a lényege: foglalj magadba mindent. Fogadj el, fogadj be, és növekedj. Fogadj be, és terjedj szét. Próbáld ki ezt a testeddel, és azután próbáld ki a külvilággal is. Egy fa alatt ülve nézd a fát, majd hunyd be a szemed, és érezd azt, hogy a fa ott van benned. Nézz fel az égre, aztán hunyd be a szemed, és érezd azt, hogy az égbolt ott van benned. Nézd a felkelő napot, aztán hunyd be

A

BELSŐ

Ű R T

a szemed, és érezd, ahogy a nap tebenned is felkel. Érezd magadban az egész világot. Hatalmas élmény lesz ez a számodra! Amikor úgy érzed, hogy a fa ott van benned, akkor egyszeriben sokkal fiatalabbnak és frissebbnek fogod érezni magad. És ez nem fantáziálás, mert a fa és te egyaránt a földhöz tar­ toztok. Mindketten ugyanabból a földből eredtek, és végső soron ugyanabból a létből. Tehát amikor úgy érzed, hogy a fa ott van benned, akkor a fa tényleg ott van - ez nem a képzelet játéka -, és te rögtön érzed a hatást. Érzed magadban, érzed a szívedben a fa elevenségét, frissessé­ gét, lombját, az ágak közt fújdogáló szellőt. Fogadj magadba mind többet a létből, és ne vess el semmit. Tehát jegyezd meg: tedd életstílusod­ dá a befogadást. Ez ne csak meditáció legyen, hanem életstílus, egyfajta lét­ forma. Próbálj magadba fogadni mind többet és többet a világból. Minél többet fogadsz be, annál job­ ban kiterjedsz, és korlátaidból annál több szorul ki a lét peremére. Egy napon már csak te maradsz, mert az egész létet magadba foglaltad. Ez a legmagasabb vallásos élmény.

193

A

MEDITÁCIÓK

N

incs alkalmasabb helyzet a meditálásra, mint amikor az ember nagy magasságban repül. Minél magasabban vagy, annál könnyebb meditálnod. Ezért van az, hogy az útkeresők évszázadok óta a Himalájára vonulnak föl meditálni.

MEDITÁCIÓ A REPÜLŐGÉPEN Amikor csökken a gravitáció, és a föld messze van, akkor ezzel együtt rengeteg kötődés is erejét veszti; nem kötődsz annyira a földhöz. Ilyenkor távol vagy az ember-alkotta korrupt civilizációtól. Csak a felhők, a csil­ lagok, a Hold és a Nap, meg a határ­ talan űr vesznek körül. Úgyhogy egy dolgot tégy: kezdd magad egynek érezni a végtelen térrel, és tedd min­ dezt három lépésben. Az első lépés: néhány másodpercig érezd úgy, hogy egyre nagyobb vagy... hogy betöltöd 194

az egész repülőgépet. Aztán a második lépés: kezdd el azt érezni, hogy még a repülőgépnél is nagyobb vagy, sőt valójában a repülő most tebenned van. Végül a harmadik lépés: érezd úgy, hogy az egész égboltot betöltöd. Most az égen úszó felhők, az esti égbolton tündöklő Hold és a csillagok tebenned vannak: hatalmas vagy és határtalan. Ha ez az érzés a meditációddá válik, teljesen lazának és fesztelennek fogod érezni magad.

FEDEZD

FEL

A

BELSŐ

ŰRT

P

atandzsali azt mondja: Amint eléred a szamádhi nirvicsára szakaszának legvégső tisztaságát, a szent fény kezd földerengeni. Legbenső lényed a fény természetével bír. A tudatosság fény, a tudatosság az egyetlen fény. T e nagyon öntudatlanul élsz: csinálsz bizonyos dolgokat, de nem tudod, hogy miért; áhítozol bizonyos dolgokra, de nem tudod, hogy miért; megkérdezel bizonyos

ÉREZD A DOLGOK HIÁNYÁT dolgokat, de nem tudod, hogy miért; egy öntudatlan álomban lebegsz. Ti mindannyian alvajárók vagytok. A szellem egyetlen betegsége a hold­ kórosság. Mész, mendegélsz, éled az életed, és közben édesdeden alszol. Válj tudatosabbá! Kezdj tudatos lenni a tárgyakra. Figyeld a dolgokat nagyobb éber­ séggel. Elmész egy fa mellett. Nézz a fára nagyobb éberséggel. Állj meg egy pillanatra, és nézd a fát; dörgöld meg a szemedet, és nézd a fát fokozottabb éberséggel. Szedd össze a tudatossá­ god, nézd meg a fát, és figyeld meg a különbséget. Amikor te éber vagy, a fa is másnak tűnik: zöldebb, élettel telibb, szebb. A fa ugyanaz, csak te változtál meg. Nézz egy virágra úgy, mintha egész

létezésed függene ettől a nézéstől. Fordulj tudatosan a virág felé, és az egyszeriben átalakul - sugárzóbb, fényesebb lesz. Átvesz valamit az örökkévaló ragyogásából, mintha az örökkévaló megjelent volna a mulandóban, egy virág képében. Nézd a férjed, a feleséged, a barátod, a kedvesed arcát éber figyelemmel; meditálj rajta, és akkor nem csak a testet fogod látni, hanem azt is, ami a testen túl van, ami a testből sugárzik. Látod, ahogy a testet körülveszi a szellem egyfajta aurája. A szerelmed arca többé nem a szerelmed arca; a szerelmed arca ekkor Isten arca. Nézz rá a gyermekedre. Teljes éberséggel, teljes tudatossággal nézd őt ahogy ját­ szik, és figyelmed tárgya egyszeriben átalakul. 195

A

M E D I T Á C I Ó K

Mondjuk egy madár énekel a faágon: hallgasd olyan éberen, mintha ebben a pillanatban csak te és a madárdal léteznél - a többi pedig nem is létezne, nem számítana. Fordulj egész lényeddel a madárdal felé, és meglá­ tod a különbséget. A forgalom zaja többé nem létezik, vagy csak a lét pe­ rifériáján létezik, nagyon messze, valahol nagyon távol. A kicsiny madár és éneke teljesen eltölti lényedet csupán te és a madár léteztek. És aztán amikor a madár elhallgat, figyeld a dal hiányát. Ekkor figyelmed tárgya szinte megfoghatatlanná válik. Sose feledd: amikor egy dal abbama­ rad, akkor annak egy bizonyos nyoma lesz a légkörben - ott marad a hiány. A légkör már nem ugyanaz. Teljesen megváltozott, mert az előbb a dal még létezett, de mostanra eltűnt. Most az egész létezést eltölti a dal hiánya. Szebb ez bármilyen dallam­ nál, mert ez a csönd dala. A dal han­ gokat használ, és amikor a dallam eltűnik, akkor annak hiánya a csöndet használja. Azután, hogy egy madár dalolt, mélyebb a csönd. Ha meg tudod figyelni, ha éber tudsz lenni rá, akkor egy nagyon megfoghatatlan dologról... egy nagyon megfoghatatlan dologról meditálsz. Egy gyönyörű nő vagy férfi lép be a szobába. Figyeld az illetőt. És miután elment, figyeld a hiányt; az illető valamit itt hagyott. Az energiája áta­ lakította a helyiség légkörét: ez többé nem ugyanaz a szoba. Ha jó a szaglásod... csak keveseknek jó a szaglása; szinte az egész emberiség 196

elveszítette a szaglását. Az állatok ilyen szempontból szerencsésebbek; az ő szaglásuk sokkal kifinomultabb, sokkal érzékenyebb, mint az emberé. Valami történt az ember szaglásával, valami elromlott; nagyon kevés embernek jó a szaglása, de ha te mégis közéjük tartoznál, akkor állj meg egy virág közelében, és hagyd, hogy eltöltse orrodat az illat. Aztán lassanként, lépésről lépésre kezdj távolodni a virágtól, de közben mind­ végig maradj éber az illatra. Amint távolodsz, az illat egyre finomodik, egyre halványul, és neked egyre tudatosabbnak kell lenned ahhoz, hogy érezd. Válj az orroddá. Felejtsd el az egész testet, vidd az összes energiádat az orrba, mintha egyedül az orrod létezne. Ha nyomát vesztenéd az illatnak, akkor menj néhány lépéssel közelebb. Ragadd meg ismét az illatot, majd újra kezdj el távolodni. Bizonyos idő elteltével már nagyobb távolságból is képes leszel érezni egy virág illatát - senki sem fogja olyan messziről érezni az illatot, mint te. Most pedig menj még messzebb. Ezzel a nagyon egyszerű módszerrel figyelmed tárgyát egyre megfoghatatlanabbá teszed. Azután jönni fog egy pillanat, amikor már nem leszel képes érezni az illatot: most érezd az illat hiányát. Érezd ott a hiányt, ahonnan az imént még az illat áradt. Ez létezésének a másik része, a hiányzó rész, a sötét oldal. Ha érezni tudod az illat hiányát, ha érzékelni tudod az így létrejött különbséget - mert egyértelmű, hogy

van különbség -, akkor a tárgy na­ gyon megfoghatatlanná, kifinomulttá válik. Ugyanezt végezheted füstölővel is. Égess füstölőt, meditálj fölötte, érezd, szagold, szívd be az illatát, hagyd, hogy eltöltsön, aztán kezdj tőle egyre távolodni. Közben folytasd a meditációt, meditálj rajta tovább, és hagyd, hogy mind megfoghatatlanabbá váljon. Eljön a pillanat, amikor érzed egy bizonyos dolog hiányát. Ekkor nagyon mély tudatossághoz érkezel. De csak amikor a tárgy teljesen eltűnik, és a tárgy jelenléte, sőt

később annak hiánya is eltűnik, eltűnik a gondolat, és az elme­ nélküliség fogalma is eltűnik, csak akkor éred el a legvégső állapotot. Ez az a pillanat, amikor egyszeriben kegyelem ereszkedik rád. Ez az a pil­ lanat, amikor virágeső hull alá az égből. Ez az a pillanat, amikor kap­ csolatba kerülsz az élet és a létezés forrásával. Ez az a pillanat, amikor nem vagy többé koldus, hanem császár lettél. Ez az a pillanat, amikor a fejedre korona kerül. Ezelőtt a keresztfán lógtál. Ez az a pillanat, amikor a kereszt eltűnik, és téged megkoronáznak.

197

A

M E D I T Á C I Ó K

Tilopa így szólt: Akár az üreges bambusznád, pihenj testedben könnyedén. Ez egyike Tilopa sajátos módszere­ inek. Mindegyik mesternek megvan a maga sajátos, egyedi módszere, amely az ő esetében bevált, amely által másokon is segíteni szeretne. Ez Tilopa sajátossága: „Akár az üreges bambusznád, pihenj testedben könynyedén."

AZ ÜREGES BAMBUSZNÁD A bambusz belül teljesen üreges. Amikor pihensz, úgy érzed, mintha te is bambusz volnál - belül teljesen üreges vagy és üres. És csakugyan ez a helyzet: a tested éppen olyan, mint egy bambusznád, és belül ugyanúgy üreges. A bőröd, a csontjaid, a véred mind része a bambusznak, belül pedig űr és üregesség van. Amikor a szád tökéletesen elné­ mult, néma csöndben üldögélsz és nem csinálsz semmit, a nyelved némán a szájpadlásodhoz tapad, nem foglalkoztatnak gondolatok, az elméd passzívan figyel, és semmilyen konkrét dologra nem vársz, érezd úgy, mintha üreges bambusznád vol­ nál. Ekkor egyszeriben végtelen ener­ 198

gia ömlik beléd, eltölt az ismeretlen, a rejtélyes, az isteni. Az üreges bam­ buszból furulya lesz, melyen megje­ lenik az isteni dallam. Ha egyszer üres vagy, akkor semmi nem gátolja az isteni minőséget abban, hogy beléd hatoljon. Próbáld ki. Ez az egyik legszebb meditáció, melynek során üreges bambusszá válsz. Nem is kell egyebet tenned, csak egyszerűen válj bam­ busznáddá, és a többi már magától történik. Egyszer csak azt érzed, hogy valami feltölti a benned lévő űrt. Olyan vagy, akár az anyaméh: új élet költözik beléd, megfogan benned a mag, és elérkezik a pillanat, amikor a bambusz teljesen eltűnik.

OLDÓDJ

FÖL

A

HALÁLBAN

OLDÓDJ FÖL A HALÁLBAN

A

z élet zarándokút a halál felé. A halál az első pillanattól fogva közeleg. Amint megszületsz, a halál útnak indul feléd, és te is elindulsz a halál felé. A legnagyobb csapás, ami az emberi elmét sújtja az, hogy halál-ellenes. Ha elutasítod a halált, akkor kimaradsz a legnagyobb misztériumból. És ez egyúttal azt is jelenti, hogy kimaradsz magából az életből is - mert élet és halál mélyen egymásba fonódik: ez nem két különálló dolog. Az élet a növekedés, a szárba szökkenés, a halál pedig a tetőpont, a kivirágzás. Az utazás és az úti cél nem különül el - az utazás azzal végződik, hogy az ember célba ér.

199

A

200

M E D I T Á C I Ó K

O L D Ó D J

FÖL

A

H A L Á L B A N

Siva

így szólt: Koncentrálj az alakodból fellobbanó tűzre a lábujjaktól fölfelé, míg a test porrá nem ég, de te megmaradsz. Buddha nagyon szerette ezt a gyakor­ latot; a tanítványait is mindig beavat­ ta ebbe a technikába. Valahányszor Buddha beavatott valakit, először is elküldte az illetőt egy olyan helyre, ahol halotti máglya ég, hogy nézze meg, hogyan égetnek

OLDÓDJ FÖL A HALÁLBAN el egy emberi testet, egy emberi test földi maradványait. Három hónapon át semmi más dolga nem volt a tanítványnak, mint hogy ott üljön és figyeljen. Buddha azt mondta: „Ne gondolkodj a dologról. Csak nézd." Nehéz ilyen­ kor nem gondolni arra, hogy előbbutóbb a te tested is így fog elégni. Három hónap hosszú idő, és amikor csak holttestet égettek, akár éjjel, akár nappal, a keresőnek kitartóan med­ itálnia kellett. Előbb-utóbb a saját testét kezdte látni az égő máglyán. Kezdte látni, amint őt égetik. Ha rettegsz a haláltól, akkor nem tudod végezni ezt a gyakorlatot, mert a félelmed megvéd, távol tart ettől az élménytől. Képtelen leszel beleélni magadat. Vagy csak kívülállóként figyeled az eseményt, ám a benső

lényed nem vesz részt benne. Ez eset­ ben semmi sem történik veled. Ne feledd, hogy akár félsz, akár nem, a halál az egyetlen biztos dolog. Az életben semmi sem biztos, csak a halál. Minden bizonytalan; csak az biztos, hogy egyszer meghalunk. Minden egyéb véletlenszerű; vagy megtörténik vagy nem - egyedül a halál nem esetleges. És nézd meg az emberi elmét. Folyton úgy beszélünk a halálról, mintha az véletlen volna. Ha meghal valaki, mi mindig azt mondjuk, hogy a halála idő előtti volt. Bármikor meghal valaki, úgy kezdünk az esetről beszélni, mintha az csak véletlen lett volna. Pedig egyedül a halál nem véletlen - egyes egyedül a halál. Minden más véletlenszerű. A halál teljesen bizonyos. M e g kell halnod. 201

A

M E D I T Á C I Ó K

És amikor azt mondom, hogy meg kell halnod, ez úgy hangzik, mintha a jövőről beszélnék, a távoli jövőről. Pedig nem ez a helyzet - te már meg is haltál. Abban a pillanatban, hogy megszülettél, meg is haltál. Születé­ seddel halálod is konkrét ténnyé vált. A dolog egyik része - a születés - már végbe is ment, már csak a második, a későbbi rész van hátra. Úgyhogy te már most halott vagy, félig halott, mert ha egyszer megszületik az ember, akkor egyúttal belépett a halál birodalmába is. Ezen már semmi sem változtathat, nincs lehetőség a változ­ tatásra. Már beléptél, már ott vagy. Azzal, hogy megszülettél, félig meg is haltál. Másodszor: a halál nem az élet befejezése, nem az élet végén törté­ nik; hanem ez már most is folyam­ atosan zajlik. Ez egy folyamat. Ahogy az élet egy folyamat, úgy a halál is az. A kettősség csak a te fejedben van pedig élet és halál olyan, akár a két lábad. Az élet és a halál egyetlen összefüggő folyamat. Ebből kifolyó­ lag te minden pillanatban haldokolsz. Hadd hozzak erre egy példát: vala­ hányszor lélegzetet veszel, az élet; és valahányszor kifújod a levegőt, az halál. A csecsemő első dolga az, hogy leve­ gőt vesz. Nem tud mindjárt a kilégzéssel kezdeni. Ahhoz, hogy kifújhassa a levegőt, először be kell szívnia. Egyébként a tüdeje üres. Első tette a lélegzetvétel. Az idős ember utolsó cselekedete pedig, amikor halálán van, hogy kilélegzik. A halál pillanatában nem tudsz belélegezni. 202

Vagy te tudsz? Amikor meghalsz nem tudsz levegőt venni. Életed utol­ só cselekedete nem lehet a lélegzetvé­ tel; utoljára ki kell fújnod a levegőt. Az első cselekedet a belégzés, az utol­ só cselekedet a kilégzés. A belégzés születés, a kilégzés halál. De te perc­ ről percre mindkettőt csinálod: lélegzek. Beszívod a levegőt és kifújod, beszívod és kifújod. A belégzés az élet, a kilégzés a halál. Talán eddig nem figyeltél erre, de próbáld megfigyelni: valahányszor kilélegzel, nyugodtabbá válsz. Szo­ rítsd ki teljesen a tüdődből a levegőt, és egyszeriben nyugalom tölt el. Valahányszor belélegzel, felfokozott idegállapotba kerülsz, feszültté válsz. A belégzés intenzitása feszültséget eredményez. És a hangsúly szokásos esetben a belégzésen van. Ha azt mondom, lélegezz mélyeket, akkor te mindig a belégzéssel kezded. Valójában félünk a kilégzéstől. Ezért is fojtjuk vissza a lélegzetünket. Te sohasem lélegzel ki, hanem folyton csak belélegzel. Csak a test lélegez ki, mert a test nem tud meglenni csak a belégzéssel. A testnek mindkettőre, életre és halálra egyaránt szüksége van.

Első lépés: Végezz el egy egyszerű kísérletet. Napközben, amikor csak eszedbe jut, lélegezz ki egészen, és ne végy leve­ gőt. Hagyd hogy a tested lélegezzen be; te csak a kilégzéssel törődj. Ekkor mélységes nyugalom tölt el, mivel a

OLDÓDJ

FÖL

halál megnyugvás, a halál csend. És ha figyelni tudsz, több figyelmet tudsz fordítani a kilégzésre, akkor úgy érzed, mintha nem lenne Éned. A belégzés során mintha erősödne az egód, a kilégzés után pedig mintha gyengülne. Szentelj több figyelmet a kilégzésre. A nap folyamán, amikor csak eszedbe jut, lélegezz ki egészen, és utána ne végy levegőt. Hagyd, hogy a tested lélegezzen be; te ne csinálj semmit. Az, hogy fokozottan ügyelsz a kilégzésre, segít e kísérlet elvégzé­ sében, mert így már kész vagy meghalni. A készenlét szükséges, egyébként a technika nem sokat segít. És csak akkor leszel kész meghalni, ha valamilyen úton-módon már belekós­ toltál a halálba. Szorítsd ki a tüdődből az összes levegőt, és így megízlel­ heted a halált. Ez az élmény csodálatos.

A

HALÁLBAN

Hirtelen megijedsz: „Még nem is éltem. Mi lesz, ha így halok meg? Kielégületlenül, beteljesületlenül, élmények híján?" Csak az az ember fél a haláltól, aki valójában nem él. Ha igazán élő vagy, akkor örömmel fogadod a halált. Akkor nincs benned félelem. Az életet már ismered; most szeretnéd megismerni a halált is. Ám mi annyira félünk az élettől, hogy nem is ismerjük, sosem mertünk mélyen belemenni. Ez okozza a halálfélelmünket i s . Amennyiben el akarod sajátítani ezt a technikát, akkor tudatossá kell válnod erre a mélyről jövő félelemre. El kell dobnod ezt a mélyről jövő félelmet, meg kell tőle tisztulnod ahhoz, hogy alkalmazhasd a technikát. Ez segíteni fog: figyelj jobban a kilégzésre. Így egész nap pihentnek érzed magad, és létrejön a belső csend.

A halál szép, mert semmi sincs, mi hozzá fogható - olyan csendes, olyan pihentető, olyan nyugodt, olyan háborítatlan. Mi mégis félünk a halál­ tól. És miért félünk tőle? Honnan ez a halálfélelem? Nem a halál miatt félünk a haláltól - hiszen nem is ismerjük. Hogy félhetnél olyasmitől, amivel még sosem találkoztál? Hogy félhetnél olyasmitől, amit nem is ismersz? Legalább ismerned kellene ahhoz, hogy félhess tőle. Úgyhogy valójában nem is a haláltól félsz. A félelmet itt valami más váltja ki. Te sohasem éltél igazából - ez okozza a halálfélelmedet.

Második lépés:

Te nem élsz - innen a félelem.

Amikor

Ezt az érzést jobban is elmélyítheted, ha elvégzel egy újabb próbát. Naponta tizenöt percen át lélegezz ki teljesen. Egy széken vagy a földön ülve fújd ki teljesen a levegőt, és mialatt kilélegzel, tartsd csukva a szemed. Amikor a levegő távozik, te menj befelé. Aztán hagyd, hogy a test lélegezzen be. Amikor a levegő a tüdődbe áramlik, nyisd ki a szemed, és menj kifelé. Mindig ellenkezőkép­ pen: amikor a levegő kiáramlik, te befelé mész; amikor a levegő beáram­ lik, te kifelé mész. kilélegzel,

űr keletkezik 203

A

M E D I T Á C I Ó K

odabent, mert a lélegzet élet. Amikor egészen kifújod a levegőt, te üressé válsz, az élet elhagyja a testedet. Bizonyos értelemben ilyenkor halott vagy, egy pillanatra meghalsz. Lépj be a halálnak ebbe a csöndjébe. Ott üres tér van most, úgyhogy könnye­ dén bejutsz. Mielőtt rátérnél a következő lépésre, csináld ezt tizenöt percig, hogy felkészülj - sőt ne csak felkészülj, hanem légy fogékony, örülj a halál jöttének. Eltűnt a halálfélelem, mert a halál most olyan, akár egy pihenés, akár egy mély álom.

Harmadik lépés: Feküdj hanyatt, és lásd magad halott­ nak. A tested nem él. Feküdj le, és irányítsd figyelmedet a lábujjakra. Csukott szemmel fordulj befelé. Irányítsd figyelmedet a lábujjakra, és érezd azt, hogy a tűz onnan terjed fölfelé, és a nyomában minden elég. Ahogy a lángok mind magasabbra csapnak, a tested eltűnik. Indulj el a lábujjaktól, és haladj egyre feljebb. Hogy miért a lábujjaknál kezdd? Így könnyebb lesz, mert a lábujjak na­ gyon távol vannak az énedtől, az egódtól. Az egód a fejedben székel. Nem indulhatsz el a fejből, mert ez nehéz volna, úgyhogy indulj ki a legtávolabbi pontból - az egótól a lábujjak vannak a legtávolabb. Először képzeld oda a tüzet. Érezd úgy, hogy a lábujjak elégnek, hogy por és hamu lesz belőlük, aztán lassan indulj el fölfelé, és égess el mindent, 204

ahová a tűz elér. Az összes testrészed a két lábad, a combjaid mind eltűn­ nek. Egyre csak figyeld, ahogy minden porrá és hamuvá válik. A tűz egyre terjed, és azok a testrészek, melyek­ hez eljutott, már nincsenek meg; porig égtek. Menj még följebb, míg végül a fej is eltűnik. Megfigyelő let­ tél a hegytetőn. Ott lesz a test halott, elégett, por és hamu -, és te csak egy megfigyelő, egy szemtanú leszel. A szemtanúnak nincsen egója. Ez a technika kiválóan alkalmas arra, hogy elérd vele az ego-nélküliség állapotát. Hogy miért? Azért, mert annyi mindent foglal magában. Egyszerűnek tűnik, pedig nem az. A belső szerkezet nagyon bonyolult. Először is: az emlékeid a tested részét alkotják. Az emlék anyag; ezért is lehet rögzíteni - az emlékek az agysejtekben rögzülnek, raktározód­ nak el. Ezek az anyagi világhoz tar­ toznak, részét képezik a testnek. Az agysejtjeidet meg lehet műteni, és ha bizonyos sejteket eltávolítanak, akkor bizonyos emlékek kiesnek a memóriádból. Feltétlenül be kell látnod, hogy ha az emlékezet továbbra is ott van, akkor a test is megmarad, és te csalsz, és ez az egész csak egy trükk. Ha igazán mélyen átérzed azt, hogy a test halott, ég, és a tűz martalékává vált, akkor abban a pillanatban nem lesz egyetlen emléked sem. A figyelemnek abban a pillanatában nem lesz elméd. Akkorra minden megáll - te nem gondolkodsz, csak figyelsz, nézed, hogy mi történt.

OLDÓDJ

FÖL

És ha ezt egyszer tudod, akkor örökre megmaradhatsz ebben az állapotban. Ha egyszer tudod, hogy képes vagy magad függetleníteni a testedtől... Ez a technika egyik módja annak, hogy elkülönítsd magad a testedtől, hogy rést nyiss közted és a tested között, hogy ha csak néhány pillanatra is, de kikerülj a tested börtönéből. Ha erre képes vagy, akkor a testben fogsz élni, és mégsem fogsz a testben élni. Úgy fogsz tovább élni, ahogy eddig éltél, de többé nem leszel ugyanaz az ember. Legalább három hónap, mire ered­ ményre jutsz ezzel a technikával.

A

H A L Á L B A N

Végezd rendszeresen. Egyetlen nap leforgása alatt nem történik csoda, ám ha naponta egy órán át csinálod, akkor három hónapon belül a képzeleted megerősödik, egy napon rés keletkezik közted és a tested között, és te látni fogod, amint a test porrá ég. Akkor meg tudod figyelni. E megfigyelés során mély fölismerés birtokába jutsz: rájössz, hogy az ego egy hamis entitás. Azért volt ott, mert te azonosítottad magadat a testtel, a gondolatokkal, az elmével. Pedig te egyik sem vagy - sem az elme, sem a test. Te különbözöl mindattól, ami körülvesz; különbözöl a perifériádtól.

205

A

M E D I T Á C I Ó K

A halál ünneplése

H

allottam egyszer egy történetet három szerzetesről. A fáma nem említ nevet, mert ők soha senkinek nem árulták el a nevüket, és egyetlen kérdésre sem adtak választ. Így azután Kínában őket csak úgy emlegetik, mint „a három nevető szerzetes". Ők egyetlen dolgot csináltak: elláto­ gattak egy-egy faluba, megálltak a piactéren, és nevetni kezdtek. Néhányan ezt rögtön észrevették, és egész lényükkel, teljes szívből kacagni kezdtek. Ekkor másokra is átragadt a nevetés. Végül egész tömeg verődött össze a téren, és aki csak ránézett a nevető emberekre, az maga is elkezdett nevetni. Mi történik itt? Ekkorra már az egész település a hasát fogta nevettében, a szerzetesek pedig odébbálltak. Mindhárman nagyon közkedveltek voltak. Az egyetlen szertartásuk, az egyetlen üzenetük a nevetés volt. Ők maguk nem tanítottak, egyszerűen csak bizonyos helyzeteket teremtettek. Aztán idővel a szerzetesek ország­ szerte híressé váltak - mindenki róluk beszélt: „a három nevető szerzetes". Kína egész lakossága szerette és tisztelte őket. Rajtuk kívül senki sem prédikált így; senki sem mutatott rá, hogy az élet lényege nem más, mint a nevetés. Ők hárman nem nevettek ki senkit: egyszerűen csak nevettek, mintha értenék a kozmikus tréfát. Kínában mindenkit felvidítottak anélkül, hogy egy árva szót is szóltak volna. Az emberek kérdezték a

206

nevüket, de ők csak nevettek, és így lett a nevük végül „a három nevető szerzetes". Aztán megöregedtek, és az egyik faluban a három közül az egyik meghalt. A falu népe kíváncsian várakozott, mindenki tele volt várakozással, hiszen legalább most, hogy az egyikük meghalt, sírniuk kel­ lett volna. Ezt feltétlenül látni kell, mert ezt a három embert még soha senki nem látta sírni. A falu aprajanagyja egybegyűlt. A két szerzetes állt a harmadik holtteste mellett, és a hasát fogva torka szakadtából neve­ tett. Úgyhogy az emberek azt mondták: „Legalább ezt az egy dol­ got magyarázzátok meg." Úgyhogy évek óta első ízben a két szerzetes megszólalt, és a következőt mondta: „Azért nevetünk, mert ez az ember nyert. Sokat töprengtünk azon, vajon melyikünk fog először meghalni, és ő győzött hármónk közül. A kettőnk vereségén és a tár­ sunk győzelmén nevetünk. No és sok­ sok éven át élt velünk, és mi mindig együtt nevettünk, élveztük egymás jelenlétét, az összetartozást. Ennél illendőbben nem tudnánk elbúcsúzni tőle. Csak nevetni tudunk." A faluban mindenki szomorú volt, ám amikor a halott szerzetes holttestét rátették a máglyára, a falusiak észre­ vették, hogy nem csak ez a két szerzetes tréfálkozik, hanem az is, aki már halott. Mert a harmadik szerzetes még halála előtt arra kérte a társait, hogy ne öltöztessék át. Akkoriban az volt a szokás, hogy amikor valaki

OLDÓDJ

FÖL

meghalt, akkor a testét megfürdették, és másik ruhát adtak rá. Tehát a szerzetes ezt mondta: „Ne fürösszetek meg, mert én nem lettem piszkos. Annyit nevettem egész életemben, hogy semmiféle szenny nem tudott a közelembe férkőzni. Nem tapadt rám az út pora; aki nevet, az mindig friss és üde. Úgyhogy kérlek, ne fürösszetek meg és ne adjatok rám másik ruhát." A szerzetesek tiszteletben tartották társuk utolsó kérését. És amikor a testet föltették a máglyára, egyszerre csak rájöttek, hogy a tréfás kedvű

A

HALÁLBAN

szerzetes egy csomó petárdát rejtett el a ruhája alatt. Micsoda tűzijáték volt ott! Persze az egész falu nevetett, és a két szerzetes mosolyogva csóvál­ ta a fejét. „Ó, te gazember! Bár halott vagy, másodszor is legyőztél bennün­ ket. Hármónk közül te nevettél utoljára." Létezik egy kozmikus nevetés amikor a világmindenség tréfája értő fülekre talál. Ez a nevetés legma­ gasabb formája. Így csak egy buddha tud nevetni. Ez a három szerzetes nyilvánvalóan három buddha volt.

207

A

208

M E D I T Á C I Ó K

NÉZZ

A

H A R M A D I K

S Z E M M E L

NÉZZ A HARMADIK SZEMMEL

A

Kelet egyik hozzájárulása a világ fejlődéséhez, hogy most már a nyugatiak is tudják, hogy a két szem között van egy harmadik szem, amely úgy­ mond normális esetben alszik. Az embernek keményen kell dolgoznia, az egész szexuális energiáját felfelé kell húznia leküzdve a gravitációt, és amikor az energia eléri a harmadik szemet, akkor az kinyílik. Számos módszerrel próbálkoztak már, hogy kinyissák a harmadik szemet. Ugyanis amikor az kinyílik, akkor hirtelen fény villan, és a dolgok, melyeket eddig nem lát­ tunk tisztán, egyszeriben megvilágosodnak. Én a figyelmet, a szemtanúságot hangsúlyozom, ugyanis ez a legkifinomultabb módszer a harmadik szem megnyitására - mert ez a figyelem befelé irányul. A két szemünket erre a célra nem használ­ hatjuk, rajtuk keresztül csak kifelé látunk. Ezeket most be kell csukni. És amikor próbálsz befelé te­ kinteni, ez nyilván azt jelenti, hogy van itt egy szemhez hasonló valami, amely lát. Ki látja a gon­ dolataidat? Biztos nem a két szemed. Ki látja, hogy kezdesz kijönni a sodrodból? A belső látásnak ezt a szervét jelképesen „a harmadik szem"-nek nevezik.

209

A

210

M E D I T Á C I Ó K

NÉZZ

Ez

A

H A R M A D I K

S Z E M M E L

a

technika négy, egyenként tizenöt perces szakaszból áll. Az első két szakasz felkészíti a meditálót a harmadik szakasz spontán Latihanjára. Osho azt mondta, hogy ha a légzést helyesen végzed az első sza­ kaszban, akkor a véráramban keletkező széndioxid hatására olyan magasnak érzed magad, mint a Gourishankar (a Mount Everest).

GOURISHANKAR MEDITÁCIÓ Első szakasz: 15 perc Ülj csukott szemmel. Szívd be mélyen a levegőt az orrodon át, hogy alaposan megtöltse a tüdődet. Tartsd vissza a lélegzetet amilyen hosszasan csak tudod, majd lélegezz ki finoman a szádon keresztül. Aztán tartsd a tüdődet üresen, ameddig csak lehet. Az első szakaszban csináld ezt folyamatosan.

érezni fogod, amint az alig megfogható energiák az akaratodtól függetlenül mozgatják a testedet. Hagyd, hogy ez a Latihan megtörténjen. Ne te mozogj: hagyd történni a lágy és kecses mozdula­ tokat.

Negyedik szakasz: 15 perc Feküdj csukott szemmel csendben és moz­ dulatlanul.

Második szakasz: 15 perc Térj vissza a normál légzéshez, és gyengéd figyelemmel nézz egy gyertya­ lángot, vagy egy villogó kék fényt. Közben maradjon tested mozdulatlan.

Harmadik szakasz: 15 perc Csukd be a szemed, állj fel, és hagyd, hogy a tested laza és fogékony legyen. Így

Az első három szakaszt kísérje ütemes dobolás, és a háttérben lehetőleg szóljon valamilyen nyugtató zene. A dobolás üteme legyen a normál szívverés hét­ szerese, és ha lehet, a villogó fényforrás legyen egy szinkronban működő stroboszkóp. 211

A

MEDITÁCIÓK

Ez

egy másik erőteljes tisztító technika, amely olyan energia-kört teremt, amitől automatikusan a középpontodba kerülsz. A meditáció négy, egyenként 15 perces részből áll.

MANDALA MEDITÁCIÓ Első rész: 15 perc

Harmadik rész: 15 perc

Nyitott szemmel fuss egyhelyben. Kezdd lassan, majd fokozatosan gyorsíts. Emelgesd a térded, amilyen magasra csak tudod. A mély és egyenletes légzés meg fogja mozdítani a belső energiát. Felejtsd el az elmét, felejtsd el a testet. Csak fuss.

Feküdj hanyatt nyitott szemmel, tartsd a fejed mozdulatlanul, és forgasd a szemed az óramutató járásával egyező irányban, Írj le széles köröket a tekinteteddel, mintha egy hatalmas óra másodpercmu­ tatóját követnéd, de olyan gyorsan, ahogy csak tudod. Fontos, hogy a szád nyitva maradjon, és az állad legyen laza, a légzésed pedig lassú és egyenletes. Ettől összpontosult energiáid a harmadik szem köré gyűlnek.

Második rész: 15 perc Ülj csukott szemmel, a szád legyen lazán nyitva. Körözz lassan csípőből, akár a szélben ringó nád. Érezd, ahogy a szél lenget ide-oda, előre-hátra, körbe-körbe. Ez a mozgás a köldöknél lévő központhoz tereli a felébredt energiákat. 212

Negyedik rész: 15 perc Hunyd be a szemed, és légy mozdulatlan­

NÉZZ

A

H A R M A D I K

SZEMMEL

Siva

így szólt: Figyelmedet a két szemöldök közti pontra irányítva hagyd, hogy az elme megelőzze a gondolatot. Töltse fel a formát a lélegzet lényege egészen a fejtetőig, és onnan mint fény kiáradjon. Ezt a technikát kapta Püthagorasz is. Püthagorasz ezt a technikát vitte magával a görög földre, és ő lett a Nyugat egész miszticizmusának kút­ fője, forrása. Ő a Nyugat miszticiz­ musának atyja.

KERESD A SZEMTANÚT Ez a gyakorlat az egyik leghatéko­ nyabb technika. Próbáld ezt felfogni: „Figyelmedet a két szemöldök közöt­ ti pontra irányítva..." A modern pszi­ chológia, a tudomány mai állása szerint a két szemöldök között talál­ ható az a mirigy, amely a test legrej­ télyesebb része. Ez a mirigy, az úgy­ nevezett tobozmirigy, a tibeti budd­ hizmusban a harmadik szem Sivanétra: Siva szeme, a tantra szeme. A két szem között van egy harmadik szem, ami alapállapotában nem működik. Valamit tenned kell ahhoz, hogy kinyíljon. A harmadik szem nem vak, csak éppen csukva van. Ezzel a technikával kinyithatod a harmadik szemedet. „Figyelmedet a két szemöldök közti pontra irányítva..." Hunyd be a

szemed, és összpontosíts a két szemöldök közötti pontra. Összpon­ tosíts középre csukott szemmel, mintha csak oda néznél. Figyelj teljes odaadással a harmadik szemre. Ez az egyik legegyszerűbb koncentrá­ ciós gyakorlat. Egyetlen testrészedre sem ilyen könnyű összpontosítanod. Ez a mirigy ugyanúgy leköti a figyelmedet, mint bármi más. Ha rá figyelsz, akkor mindkét szemedet megigézi a harmadik szem. A szemek ilyenkor megmerevednek, mozdulni sem tudnak. Ha a test bármely más pontjára próbálsz figyelni, az sokkal nehezebb. A harmadik szem viszont megragadja, erőszakkal magára vonja a figyelmet. Mágnesként vonzza. Ezért világszerte elterjedtté vált ez a technika. Ez a koncentráció gyakor213

A

M E D I T Á C I Ó K

lásának legegyszerűbb módja, mivel ilyenkor nem csak te próbálsz figyel­ ni, hanem a tobozmirigy is a segít­ ségedre van ebben: olyan, akár egy mágnes. Nem tudsz másra figyelni, mert a harmadik szem elvarázsol. Az ősi tantrikus szövegek arról írnak, hogy a figyelem a harmadik szem tápláléka. A harmadik szem éhes; évszázadok óta a figyelmedre éhezik. Ha rá figyelsz, akkor életre kel. Megelevenedik! Hiszen megkapta táplálékát, jóllakott a figyelmeddel. S ha egyszer tudod, hogy a figyelem táplálék, ha egyszer érzed, hogy a figyelmedet a tobozmirigy mágnes­ ként vonzza, magára tereli, akkor már nem nehéz figyelned. Csak azt kell tudnod, hogy mely pontra figyelj. Csak hunyd be a szemed, hagyd, hogy a tekinteted középre irányuljon, és érezd ezt a pontot. Amikor a pont közelébe jutsz, a tekinteted hirtelen megmerevedik. Amikor már nehéz mozgatnod a szemeidet, akkor tudd, hogy meglelted azt a bizonyos pontot. „Figyelmedet a két szemöldök közti pontra irányítva, hagyd, hogy az elme megelőzze a gondolatot..." Ha a figyelmed a két szemöldök közti pontra irányul, akkor életedben először különös jelenséget tapasz­ talsz. Ahogy még soha, most azt fogod érezni, hogy a gondolatok előt­ ted futnak; szemtanúvá válsz. Olyan ez, mintha moziban ülnél: peregnek a filmkockák, és te csak nézed. Ha egyszer figyelmed a harmadik szemre irányul, akkor szemtanúja leszel a gondolatoknak. 214

Szokásos esetben te nem figyeled a gondolatokat, hanem azonosulsz velük. Ha düh van ott, akkor dühössé válsz, te magad leszel a düh. Ha meg­ jelenik egy gondolat, te nem kívülről nézed, hanem eggyé válsz, azonosulsz a gondolattal, és mész vele. A gondo­ lattá válsz; fölveszed annak alakját. Amikor a szex körül jár a fejed, akkor te magad leszel a szex; amikor düh van a fejedben, akkor dühbe jössz, te magad leszel a düh; amikor irigység van a fejedben, akkor irigykedsz, irigységgé válsz. Bármilyen felmerülő gondolattal azonosulsz. Nem tartasz távolságot közted és a gondolat között. De ha a harmadik szemre összpon­ tosítasz, akkor egyszerre csak szem­ tanúvá válsz. A harmadik szemmel szemtanúként látsz. A harmadik szemmel olyannak látod a gondola­ tokat, mintha égen úszó felhők, vagy az utcán sétáló járókelők volnának. Próbálj szemtanú lenni. Történjen bármi, te legyél csak szemtanú. Beteg vagy, elesett. Minden tagod fáj, sajog. Kutyául érzed magad, szenvedsz. Nézd magad kívülről. Történjék bármi, ne azonosítsd magad vele. Légy szemtanú - külső szemlélő. És ha erre már képes vagy, akkor beju­ tottál a harmadik szembe: általa látsz. Ez fordítva is igaz. Ha sikerül a har­ madik szemre koncentrálnod, akkor szemtanúvá válsz. A kettő egy ugyanaz. Tehát először is azzal, hogy a harmadik szemre irányítod a figyelmedet, előtérbe kerül a szem­ lélődő én. Most már szembesülni és

NÉZZ

A

H A R M A D I K

tudsz a gondolataiddal. Ez lesz az első lépés. Másodszor, ezek után már érzed a lélegzet finom, törékeny vibrálását. Most már érezni tudod a lélegzet alakját, a lélegzet lényegét. Először próbáld megérteni, hogy mi is az „a forma" és mi is „a lélegzet lényege". Mialatt lélegzel, nem csak levegő jut a tüdődbe. A tudósok állítása szerint te csak levegőt lélegzel be - az oxigén, a hidrogén és más gázok egyfajta keverékét. Azt mond­ ják, te „levegőt" szívsz be. A tantra viszont úgy tartja, hogy a levegő csak a közeg; csak egy közeg a valódi dolog

SZEMMEL

számára. Amit valójában belélegzel az a prána - az életerő. A levegő csupán a közvetítő eszköz; a prána pedig a tartalom, amit szállít. Te a légzéssel pránát is veszel magadhoz, nemcsak a puszta levegőt. Azzal, hogy a harmadik szemre kon­ centrálsz, egyszerre képes leszel figyelni a lélegzet hordozta lényeget nem magát a lélegzetet, hanem a lélegzet lényegét, a pránát. És ha látni tudod a lélegzet lényegét, a pránát, akkor eljutottál arra a pontra, ahon­ nan a cél már csak egy ugrás, ahonnan az áttörés már magától végbemegy.

215

A

M E D I T Á C I Ó K

Siva

így szólt: Leheletfinoman megérintve a két szemgolyót, a köztük levő világosság a szívbe költözik, és odabent a kozmosz árad szét. Tedd a két tenyeredet csukott szemed elé, és érintsd meg a szemgolyóidat de nagyon finoman - ne gyakorolj rájuk nyomást. Ha leszorítod a két szemed, akkor célt tévesztesz, akkor az egész gyakorlat mit sem ér. Ne gyakorolj nyomást a szemgolyókra,

A LEHELETFINOMSÁGÚ ÉRINTÉS csak érintsd meg őket puhán, leheletfinoman. Finoman be kell állí­ tanod a kezedet, mert eleinte túl erősen fogod nyomni. Vigyél mind kevesebb nyomást a mozdulatba, míg a nyomás teljesen meg nem szűnik - a két tenyér épp csak érintse a szem­ golyókat. Legyen ez az érintés leheletfinom, mert ha ennél erősebb, akkor a technika nem működik. Tehát csak leheletfinoman. Miért? Ugyanazért, amiért egy vékony tűvel olyasmit lehet csinálni, amit egy vastag karddal soha. Ha nyomást gyakorolsz a két szemre, ezzel egészen mást érsz el - ez erőszak. A két szemen keresztülfolyó energia nagyon finom: a legkisebb nyomásra is élénken reagál, ellenáll. Ha megnyomod a szemeidet, akkor a 216

bennük áramló energia ellenáll, har­ colni kezd - megindul a küzdelem. Úgyhogy ügyelj a mozdulat lágyságára: a legkisebb nyomás is elég ahhoz, hogy a szem energiáját harcra késztesd. Ez az energia finom, törékeny. Ne nyomd meg a szemgolyókat - csak érintsd meg őket lágyan, puhán. A két tenyered épp hogy csak érjen hoz­ zájuk. Érintsd meg őket úgy, mintha hozzájuk sem érnél. Legyen ez a mozdulat leheletfinom. És ekkor mi történik? Amikor fino­ man érsz a szemgolyókhoz, az energia befelé kezd áramolni. Ha viszont nyomást gyakorolsz rájuk, akkor az energia visszavág: harcot indít a kezed, a tenyered ellen, és kifele áramlik. Ahhoz, hogy az energia

NÉZZ

A

H A R M A D I K

befelé áramoljon, elég csak egy lágy érintés. Az ajtó csukva, az ajtó egy­ szerűen csukva van, és az energia befelé áramlik. Amint az energia befelé kezd folyni, a vonásaid kisimul­ nak, az arcod felderül. Ez a befelé áramló energia könnyeddé tesz. És pontosan e két szem között van a harmadik szem, a bölcsesség szeme, a pradzsna-csaksu. Pontosan a két szem között van a harmadik szem. A két szemből visszaáramló energia meg­ érinti a harmadik szemet. Ezért érzi magát az ember ilyenkor könnyűnek, súlytalannak, mintha nem volna gra­ vitáció. És a harmadik szemből az energia egyenesen a szívbe áramlik. Ez egy gyógyító folyamat: csöpp, csöpp... az energia csöppekben aláhull, és szíved egyszeriben megkönnyebbül. A szívverésed, a légzésed lelassul. Az egész tested laza lesz. Még ha nem is kerülsz mély meditatív állapotba, ez a gyakorlat gyógyítólag hat rád. Bármikor a nap folyamán ülj le egy székre, és lazíts - vagy ha erre nincs mód, akkor mondjuk a vonaton ülve hunyd be a szemed, érezd az egész testedet lazának, majd tedd mindkét tenyeredet a szemed elé. De semmiképp se nyomd meg a szem­ golyókat! Erre feltétlen ügyelj! Csak érj hozzá lágyan, puhán. A leheletfinom érintéstől a gondol­ kodás menten leáll. Az ellazult elmében már nem futnak gondolatok; befagynak, megdermednek. Ahhoz, hogy járjon az agyad, nyugtalanság kell, lázas izgalom és feszült idegál­

S Z E M M E L

lapot. A gondolkodáshoz feszültségre van szükség. Amikor a két szem moz­ dulatlan, és az energia befelé áramlik, akkor a gondolkodás abbamarad. Ilyenkor fokozottan jó a közérzeted, ami napról napra csak erősödik. Úgyhogy napjában többször is végezd el ezt a gyakorlatot. Ha csak egy röpke pillanatra érinted is meg a szemgolyót, máris jobban leszel. Valahányszor úgy érzed, hogy a szemed híján van az energiának, fáradt és kimerült - mert mondjuk sokáig olvastál vagy nézted a tévét -, csak hunyd be, és finoman érintsd meg. A hatás rögtön érezhető lesz. De ha mindezt meditációvá akarod termi, akkor legalább negyven percig csináld megszakítás nélkül. És közben mindvégig ügyelj arra, hogy ne gyakorolj a szemgolyókra nyomást. Egyetlen pillanatig könnyű leheletfi­ noman érinteni; ám negyven percen át már lényegesen nehezebb. Közben többször is megfeledkezel a dologról, és rányomod a tenyeredet a szemre. Ne tedd. Negyven percen át légy tudatos arra, hogy ne legyen erő a kezedben; csak finoman érints. Mindvégig figyelj arra, hogy a tenye­ redet nem rányomod a szemgolyóra, hanem lágyan megérinted vele. Ehhez épp olyan odaadó figyelem kell, mint a légzéshez. Ahogy Buddha arra szólít, hogy lélegezz teljes éber­ séggel, úgy az érintésre is ugyanez vonatkozik: hiszen egész idő alatt arra kell ügyelned, hogy ne gyakorolj nyomást a szemgolyóra, hanem csak finoman érintsd meg. A kezednek 217

A

M E D I T Á C I Ó K

tollpihéhez hasonlatossá kell válnia, súly nélküli valamivé, ami lágyan érint. Az elméd teljességgel jelen lesz - éberen, közel a szemhez, és az energia megállás nélkül áramolni fog. Kezdetben még csak cseppenként folyik. De néhány hónap múltán azt fogod tapasztalni, hogy olyanná vált, mint egy lassú folyó; egy éven belül pedig úgy fogod érezni, hogy már szinte folyamként hömpölyög. És amikor ez bekö­ vetkezik - „megérintve finoman a két szemgolyót, a köztük levő könnyűség a szívbe költözik" -, amikor lágyan érintesz, könnyűséget érzel. Ezt most is érezheted. Abban a pillanatban, hogy érintesz, azonnal könnyűség tölt el. És ez „a köztük levő könynyűség a szívbe költözik"; ez a köny-

218

nyűség átjárja, betölti a szívet. A szívbe csak a könnyűség tud beárad­ ni; a súlyos dolgok kirekednek onnan. A szívvel csak nagyon könnyű dolgok történhetnek. Ez a két szem közötti könnyűség elkezd cseppenként a szívbe áramolni, a szív pedig megnyílik, hogy befogad­ ja - „és odabent a kozmosz árad szét". Amint a lefelé áramló energia először patakká, azután folyóvá, majd höm­ pölygő áradattá válik, tökéletesen átmos, teljesen elmos téged. Már nem érzed, hogy vagy. Csak azt érzed, hogy a kozmosz létezik. Mialatt beés kilélegzel, úgy érzed, hogy eggyé váltál a mindenséggel. A kozmoszt lélegzed be és a kozmoszt lélegzed ki. A személyiség, ami eddig voltál, az ego, többé már nem lesz ott.

NÉZZ

A

H A R M A D I K

SZEMMEL

Lu-cu mondta: Az embernek az orra hegyét kell néznie. Miért? Azért, mert ez segít összhang­ ba kerülni a harmadik szemmel. Amikor mindkét szem mereven nézi az orrhegyet, ez számos dolgot ered­ ményez. A kulcsot az adja, hogy a har­ madik szem pontosan egy vonalba esik az orrheggyel - néhány centiméterrel ugyan fölötte van, de vele mégis egy vonalban. Ha egyszer összhangban

NÉZD AZ ORROD HEGYÉT vagy a harmadik szemmel, akkor annak vonzása, húzóereje, mágne­ sessége olyan nagy, hogy ha egy vonal­ ban vagy vele, akkor még akaratod ellenére is magához vonz. Pontosan egy vonalba kell kerülnöd vele azért, hogy a harmadik szem vonzereje, gravitációja működni kezdjen. Ha egyszer a tekinteted már egybeesik a harmadik szemmel, akkor semmilyen erőfeszítésre nincs szükség. A séma egyszeriben megváltozik, hiszen a két szemnek köszönhetjük a világ kettősségét és a gondolatokat, míg a két szem közötti harmadik szem teremti a hézagokat. Ezzel az egyszerű módszerrel megváltozik az egész szemléleted. Az elme képes eltorzítani mindezt. Az elme azt mondhatja, hogy " J ó l van,

nézd csak az orrod hegyét. Gondolj az orrod hegyére, összpontosítsd rá a figyelmedet." Viszont ha túl erősen koncentrálsz az orrhegyre, akkor célt tévesztesz, mert ott kell lenned ugyan az orrhegynél, de annyira laza álla­ potban, hogy a harmadik szem magához húzhasson onnan. Ha gör­ csösen az orrhegyre koncentrálsz, ha megrekedsz, elakadsz, rögzülsz ennél a testrészednél, akkor a harmadik szem nem tud majd magához von­ zani, hiszen a harmadik szemed az­ előtt még sosem működött. A húzó­ ereje eleinte még gyenge lesz. Aztán apránként megerősödik. Ha a harma­ dik szem már kinyílt, a köré gyülem­ lett por a használat során eltűnt, és a „szerkezet" működésbe lépett, akkor még ha az orrhegyre szegeződik is a 219

A

M E D I T Á C I Ó K

tekinteted, a harmadik szem behúz magához. De kezdetben ez még nem így van. Nagyon könnyednek és gondtalannak kell lenned, nem szabad, hogy bármi is nyomasszon vagy feszültté tegyen. Egyszerűen ott, jelen kell lenned, a „hadd menjen" állapotában. Ha nem az orr a támpont, akkor az ember vagy tágra nyitja a szemét és a távolba mered, úgyhogy a saját orrát nem láthatja, vagy annyira hunyorog, hogy a szeme lecsukódik, és megint csak nem látja az orrát. Van egy másik funkciója annak, hogy az orrod hegyét nézed ellazultan: így nem tudod tágra nyitni a szemedet. Ha a szemedet tágra nyitod, akkor az egész világ a látókörödbe esik, és ezer és egy dolog elvonja a figyelmedet. Elmegy előtted egy csinos nő, és te követni kezded... legalábbis gondo­ latban. Vagy valaki dühösen kiabál, s neked ugyan semmi közöd hozzá, mégis a dolog felől kezdesz gondol­ kodni. „Vajon most mi lesz?" Vagy valaki sír, és te kíváncsivá válsz. Ezer és egy dolog zajlik körülötted állandóan. Ha a szemedet tágra nyi­ tod, akkor az energiád jang, vagyis aktív, férfi jelleget ölt. Ha viszont a szemedet teljesen becsu­ kod, akkor egyfajta álmodozásba merülsz, ábrándozni, merengeni kezdesz, és az energiád jin, vagyis befogadó, női jellegű lesz. Ezt a két szélsőséget úgy kerülheted el a legkönnyebben, ha az orrod hegyét nézed - ez egy egyszerű fogás, ám az eredménye mégis varázslatos. 220

Ezt a fogást nem csak a taoisták alkal­ mazzák. A buddhisták, a hinduk ugyanúgy ismerik. Az idők folyamán az összes meditáló rájött, hogy ha csak félig nyitja ki a szemét, azzal két csapdát is elkerül. Ugyanis ekkor sem a külvilág, sem az álmok belső világa nem vonja el a figyelmet. Ilyenkor pontosan a belső és a külső határán maradsz. És ez a lényeg: amikor éppen a belső és a külső választóvona­ lán tartózkodsz, akkor se nő, se férfi nem vagy. A látásod mentes a ket­ tősségtől; a látásod meghaladta a benned lévő kettősséget. Csak akkor kerülsz bele a harmadik szem mágne­ ses erőterébe, ha felülemelkedsz a benned lévő kettősségen. A legfontosabb az, hogy ereszd le a szemhéjaidat a megfelelő mértékig, és aztán hagyd, hogy a fény magától beszűrődjön. Feltétlenül emlékezz arra, hogy a fényt nem neked kell behúznod, bekényszerítened magadba. Ha az ablak nyitva, akkor a fény magától bejön. Ha az ajtó tárva, akkor a fény beözönlik. Nem kell belökdösnöd, beráncigálnod. Hogyan is lökhetnéd be a fényt? Hogyan húzhatnád befelé? Csupán arra van szükség, hogy nyitott és fogékony legyél rá. Az ember mindkét szemével az orra hegyét nézi. Emlékezz: mindkét szemeddel nézd az orrod hegyét, hogy az orrhegyen a szemeid elveszítsék a kettősségüket. Tehát az orrhegyen a két szemedből áradó fény egyesül; immár egy irány­ ba tart, egyetlen pontra esik. A két

NÉZZ

A

H A R M A D I K

szemed találkozási pontja az a hely, ahol az ablak kinyílik. Ekkor mást már nem is kell tenned. Csak hagyd, engedd, élvezd, ünnepeld, örülj neki. Az ember mindkét szemével az orra hegyét nézi, mialatt egyenesen ül... Segít, ha egyenes háttal ülsz. Amikor a gerinced egyenes, a nemi közpon­ todból kiáramló energia a harmadik szem számára is hozzáférhetővé válik. Ezek egyszerű fogások, nincs bennük semmi ördöngösség. Egyszerűen arról van szó, hogy amikor a két szemed az orrod hegyénél találkozik, akkor a harmadik szem számára elérhetővé váltál. Tedd a szexuális energiádat a harmadik szem számára is hozzáférhetővé. Ekkor a hatás megkétszereződik, sokkal erőtelje­ sebb lesz, mert a nemi központban ott van az összes energiád. Amikor a hátgerinc egyenes, akkor a nemi központ a harmadik szem számára is hozzáférhető. Érdemes a harmadik szemet mindkét dimenzióból megro­ hamozni, mindkét irányból eltölteni energiával. Az ember mindkét szemével az orra hegyét nézi, mialatt egyenesen ül, kényelmes testhelyzetben. A mester ezúttal is tisztázza a dolgo­ kat. Nyilván egyenes háttal kell ülnöd, de nem kényelmetlenül. Ha kényelmetlenül ülsz, az ugyanúgy elvonja a figyelmedet. Ez a jóga test­ tartások lényege. A szanszkrit ászana szó azt jelenti, kényelmes testhelyzet. És itt a kényelmen van a hangsúly. Ha ez a testhelyzet kényelmetlen, akkor az elme figyelme megint elterelődik.

SZEMMEL

Kényelmesen kell ülnöd. Ez nem feltétlenül a fej közepét jelenti. És a középpontba kerülésen nem azt értjük, hogy a fejed közepébe kell jutnod. A középpont mindenütt jelenvaló; min­ dent magában foglal; a teremtés egész folyamatának kiáradásával összefügg. Amikor elérted a harmadik szem pontját, és ott összpontosultál, a fény pedig beözönlik, akkor eljutottál arra a pontra, ahonnan az egész teremtés elindult. Elérted az alaktalant, a meg­ foghatatlant. Nevezd Istennek, ha akarod. Ez az a pont, ez az a hely, ahonnan minden elindult. Ez az egész lét benső magja. Mindenható, min­ denütt jelenvaló, örök. Fontos a szemlélődés tartóssá tétele. Mi a szemlélődés? A gondolat­ nélküliség egy pillanata. A gondolat­ nélküliség egy állapota, egyfajta időköz. Ez a dolog állandóan történik, csak te észre sem veszed, nem vagy rá elég éber. Jön egy gon­ dolat, azután egy másik, és a két gon­ dolat között mindig van egy keskeny rés. Ez a rés az ajtó, ami az istenihez vezet. Ez a rés a szemlélődés. Ha mélyen belenézel ebbe a résbe, akkor növekedni kezd. Az elme olyan, akár egy forgalmas út. Elhalad egy autó, majd egy másik, és te annyira el vagy foglalva az autókkal, hogy nem látod a hézagot, ami két autó között mindig ott van. Ha nem lenne közöttük ez a hézag, akkor összekoccannának. De nem koccannak: van közöttük valami, ami elkülöníti egymástól őket. A gondo221

A

M E D I T Á C I Ó K

lataid nem ütköznek össze, nem tor­ lódnak, nem szaladnak egymásba. Még csak nem is keresztezik egymás útját. Minden egyes gondolatnak megvan a maga körvonala, minden egyes gondolat pontosan körülírható, ám a gondolatok olyan gyorsan követik egymást a fejedben, hogy nem veszed észre a köztük lévő szünetet, hacsak nem várod, hacsak nem számítasz rá. Szemlélődni annyit tesz, mint változ­ tatni a látásmódodon. Mi rendszerint a gondolatokat figyeljük: egy gondo­ lat, egy másik gondolat, megint egy másik gondolat... Amikor szemléletet váltasz, akkor az egymást követő szüneteket figyeled; első szünet, második szünet, harmadik szünet... Ezentúl nem a gondolatok érdekel­ nek, hanem a közöttük lévő, őket különválasztó csönd. Az ember nem ülhet mereven, érdekte­ lenül, amikor egy világi gondolat fel­ bukkan, hanem meg kell vizsgálnia, hogy hol van ez a gondolat, honnan eredt és hová tűnik el. Ez első próbálkozásra nem fog menni. Nézni fogod az orrod hegyét, és sorra jönnek a gondolatok. Annyi életen át jöttek már, hogy most nem tudnak olyan könnyen lemondani rólad. Lényed szerves részévé váltak, mondhatni beépültek a szerveze­ tedbe. Mintha csak be lennél prog­ ramozva. Ez történik: amikor az ember némán ül meditációban, több gondolat merül fel benne, mint máskor, mint egyébként. Gondolatok milliói 222

rontanak rád ilyenkor, mert ezek eleve ott vannak, foglalkoztatnak téged. Hatalmuk van feletted, nem szabadulsz tőlük egykönnyen. Alaposan megnehezítik a dolgod. Tehát a gondolatok jönnek. Mit fogsz tenni a gondolatokkal? Nem ülhetsz továbbra is ölbe tett kézzel, valamit tenned kell. A küzdelem nem segít, mert amint hadakozni kezdesz, elfe­ lejted nézni az orrod hegyét, már nem a harmadik szemre, nem a fény áramlására összpontosítasz; minder­ ről megfeledkezel, és eltévedsz a gon­ dolatok őserdejében. Ha üldözni, hajszolni kezded a gondolatokat, akkor elvesztél, ha csatába szállsz velük, akkor elvesztél. Akkor meg mi a teendő? Ez a titok. Buddha ugyanezt a titkot alkalmazta. Valójában a titkok szinte mindig ugyanazok, hiszen az ember is ugyanaz. A zár ugyanaz, úgyhogy a beleillő kulcsnak is ugyanannak kell lennie. Ez tehát a titok, amit Buddha szammászatinak hív, vagyis helyes emlékezésnek. Emlékezz csak arra, hogy jött egy gondolat, és minden ellenséges érzületet, mentegetődzést és rosszallást félretéve nézd meg, hogy hol van most ez a gondolat. Légy tárgyilagos, ahogyan a tudós is az. Nézd meg, hol van a gondolat, hogy honnan jött és hová tart. A gon­ dolatok nagyon mozgékonyak; nem időznek soká. Egyszerűen meg kell figyelned a gondolat felbukkanását, a gondolat itt tartózkodását és a gondo­ lat elmenetelét. Ne próbálj küzdeni, ne próbáld követni, csak legyél néma

NÉZZ

A

H A R M A D I K

megfigyelő. És meg fogsz lepődni: minél tárgyilagosabbá válik a megfi­ gyelés, annál kevesebb gondolat merül föl. Amikor a megfigyelés tökéletes, a gondolatok eltűnnek. Csupán egy rés, egy időköz marad. De jegyezz meg még valamit: az elme újabb trükkel állhat elő. Semmit sem érsz el a gondolatok terel­ getésével. Ez a freudi pszichoanalízis lényege: a gondolatok szabad társítása. Jön egy gondolat, azután egy másik gondolat­ ra vársz, majd megint egy másikra, és az egész láncolat... Ezt teszi a pszi­ choanalízis összes változata - kezdesz visszafelé menni az időben. Minden egyes gondolat egy másikhoz társul, és így tovább, ad infinitum. A dolog­ nak sosincs vége. Ha belemész, egy örökkévalóságig tartó utazásra adod a fejed, ami puszta időpocsékolás. Az elme képes erre, úgyhogy légy óvatos. Az elmével együtt nem haladhatod meg az elmét, úgyhogy ne próbálkozz haszontalan, felesleges dolgokkal; különben minden dolog mindig egy másikhoz vezet, és te teljesen elfelej­ ted, hogy mit is próbáltál csinálni ere­ detileg. Az orrhegy eltűnik, a har­ madik szem feledésbe merül, a fény áramlása mérföldekre lesz tőled. Úgyhogy két dologra kell ügyelni. Az egyik, hogy amikor szünetel a gondo­ lkodás, amikor egyetlen gondolat sem merül föl, akkor szemlélődj. Amikor új gondolat érkezik, akkor figyeld meg a következő három dolgot: hol van ez a gondolat, honnan jött és hová tart. Egy pillanatra ne figyelj a

S Z E M M E L

szünetekre; nézd a gondolatot, figyeld a gondolatot, aztán mondj neki búcsút. Amikor eltűnt, ismét térj vissza a szemlélődéshez. Amikor a gondolatok mind jobban csaponganak, állj meg, és kezdj szem­ lélődni. Egy darabig szemlélődj, majd ismét rögzítsd figyelmed. Tehát, valahányszor a gondolat meg­ jelenik, rögzítsd figyelmed. Vala­ hányszor a gondolat távozik, szem­ lélődj. Ez a megvilágosodás felgyorsításának kettős technikája. Ez jelenti a fény áramoltatását. Az áramoltatás figyelmed rögzítése. A fény szemlélődés. Amikor szemlélődsz, látni fogod, amint a fény beárad, amikor pedig rögzíted figyelmed, létrehozod a fény áramlását, körforgását, lehetővé teszed. Tehát mindkét dologra szük­ ség van. A fény szemlélődés. A figyelem rögzítése szemlélődés nélkül olyan, mint az áramoltatás fény nélkül. És ez történt... ez a szerencsétlenség történt a hatha-jógával is. A hatha-jógik rögzítik figyelmüket, koncentrálnak, de megfeledkeztek a fényről. Teljesen megfeledkeztek a vendégről. Egyre csak készítik elő a házat, annyira elmerültek a ház előkészítésében, hogy közben elfeledték, miért és kinek a számára történik ez az előkészület. A hatha-jógi folytonosan a testét készíti elő, a testét tisztítja, jóga-tartásokat csinál, légzőgyakorlatokat végez, és mindezt ad nauseam. Tökéletesen elfelejtette, hogy miért is teszi mindezt. A fény ott van, de ő nem hagyja belépni, pedig a 223

A

M E D I T Á C I Ó K

fény csak akkor tud belépni, ha az ember teljesen elengedi magát, csak a „hadd menjen" állapotában. A figyelem rögzítése szemlélődés nélkül olyan, mint az áramoltatás fény nélkül. Itt vétik el tehát az úgynevezett jógik. A másik hibát a pszichiáterek és a filozófusok követik el. A szemlélődés a figyelem rögzítése nélkül olyan, mint a fény áramlás nélkül. Az utóbbi csoport tagjai gondolnak a fényre, de nem tették meg az előké­ születeket azért, hogy be tudjon árad­

224

ni; ők a fényről csak gondolkodnak. Ők csak gondolnak a vendégre, ezer és egy dolgot elképzelnek a vendégről, de a házuk nincs felkészítve. Mindkét típus célt téveszt. Ezt jegyezd meg jól! A kettő közül ne ess egyik tévedésbe sem. Ha éber tudsz maradni, akkor ez egy egyszerű folyamat lesz, és közben hatalmas változáson mész keresztül. Helyes megértéssel egyik pillanatról a másikra egy másféle valóságban találod magad.

C S A K

ÜLJ

CSAK ÜLJ

E

gyszerűen csak ott ülsz, nem csinálsz semmit... minden csönd, minden béke, minden üdvösség. Beléptél Istenbe, beléptél az igazságba.

225

A

226

M E D I T Á C I Ó K

C S A K

ÜLJ

A

zen emberei azt mondják: csak ülj, és ne csinálj semmit. A világon a legnehezebb dolog csak ülni és nem csinálni semmit. De ha egyszer rájöttél a nyitjára, ha néhány hónapig naponta pár órát csak ülsz és nem csinálsz semmit, szép lassan egy csomó dolog fog történni. Először elálmosodsz, álmodni fogsz. Egy sereg gondolat özönli el az elmédet, egy sereg dolog. Az elme majd azt kérdi: „Miért pocsékolod az

ZAZEN idődet? Ezalatt kereshettél volna egy kis pénzt. Vagy legalább elmehettél volna a moziba, hogy végre szórakozz egyet, vagy összejöhettél volna pár baráttal egy jó kis csevegésre. Nézhetted volna a tévét, vagy hall­ gathattad volna a rádiót, vagy legalább belenézhettél volna az újság­ ba, ami reggel óta nálad van. Miért pocsékolod az idődet? Ennyire ráérsz?" Az elme ezer és egy érvet hoz majd fel, ám ha te csak figyelsz anélkül, hogy egy csöppet is zavartatnád magad, akkor az elméd idővel min­ denféle trükköt bedob; hallucinálni, képzelődni, ábrándozni fog, elál­ mosodik. Az elme mindent megtesz, amit csak lehet, hogy kizökkentsen ebből a „csak ülésből". De ha folyta­ tod, ha kitartasz, egyszer csak eljön a napfelkelte. Eljön a nap, amikor már nem leszel

álmos, az elme megun téged, torkig lesz veled, letesz arról, hogy kelepcébe csaljon, egyszer és min­ denkorra végez veled. Nincs álmosság, nincs képzelődés, nincs álom, nincs gondolat. Te csak ülsz és nem csinálsz semmit... minden csön­ des, minden békés, minden nyugodt. Beléptél Istenbe, beléptél az igazság­ ba. Bárhol ülhetsz, de amit figyelsz, az ne legyen túl izgalmas. Ne legyen körülötted túl nagy nyüzsgés. Mert az elvonja a figyelmedet. Például nézheted a fákat - az nem gond, mert a fák egy helyben maradnak, és a látvány nagyjából változatlan. Nézheted az eget, vagy egyszerűen csak ülj le a sarokban és nézd a falat. A második dolog az, hogy ne egy konkrét dolgot nézz - inkább figyeld az ürességet. Van két szemed, valamit nézned kell, de az ne legyen egy 227

A

M E D I T Á C I Ó K

konkrét dolog. Ne összpontosítsd a szemed, ne koncentrálj semmire legyen előtted egy elmosódott kép. Ez nagyon ellazít. És a harmadik dolog az, hogy tedd lazává a légzésedet. Ne te lélegezz, hagyd, hogy a légzés magától történ­ jen. Legyen a légzésed természetes, és ettől még jobban ellazulsz. A negyedik dolog az, hogy hagyd a testedet olyan mozdulatlannak lenni, amilyen csak lehet. Először találj egy kényelmes testhelyzetet - ülhetsz egy párnán, egy matracon vagy bárhol, ahol kényelmes, de ha egyszer letelepedtél, már ne mozogj, mert az elme automatikusan lecsendesedik, ha a test mozdulatlan. Egy izgő-mozgó testben az elme is tovább nyüzsög, hiszen test és elme nem két különálló dolog. Ez a kettő egy... egy energia. Eleinte nehéznek fog tűnni, de

228

néhány nap múltán nagyon fogod élvezni. Látod majd, amint az elme fokról fokra, rétegről rétegre eltűnik. Aztán jön egy pillanat, amikor már csak te vagy ott, elme nélkül.

Útmutató Ülj szemben egy üres fallal, mely tőled nagyjából karnyújtásnyira van. A szemed legyen félig nyitva, hogy tekintet­ ed lágyan a falon nyugodjon. A hátadat tartsd egyenesen, és a két kezed nyugod­ jon az öledben tenyérrel fölfelé. Harminc percig maradj annyira mozdulatlan, amennyire csak tudsz. Amíg ülsz, legyél mindvégig befogadó, tudatos, de figyelmedet ne valamilyen konkrét dologra irányítsd, hanem pil­ lanatról pillanatra maradj annyira fogékony és éber, amennyire csak tudsz.

C S A K

ÜLJ

E

gy napon Buddha különleges beszédet készült mondani, és sok ezer tanítvány érkezett messzi tájakról, hogy meghallgassa őt. Amikor Buddha megjelent, kezében egy szál virágot tartott. Telt-múlt az idő, de Buddha egy szót sem szólt. Csak a virágot nézte. A tömeg egyre türelmetlenebb lett, és Mahakashyapa, aki nem tudta tovább visszafog­ ni magát, felnevetett. Buddha magához intette, átnyújtotta

A ZEN NEVETÉSE neki a virágot, és így szólt a tömeghez: „Én látom az igazságot. Mindazt, ami szavakkal átadható, már átadtam nektek; de a mai tanítás kul­ csát ezzel a virággal Mahakashyapa kezébe adtam." Ez egyike a leghíresebb törté­ neteknek, mert innen ered a zen hagyománya. Buddha volt a forrás, míg Mahakashyapa volt az első, ere­ deti zen mester. Buddha volt a forrás, Mahakashyapa pedig az első mester, és ez a történet a forrás, ahonnan a zen egész hagyománya - a földön létező egyik legszebb és legélettelibb hagyomány - elindult. Próbáld megérteni ezt a történetet. Buddha megérkezett egyik reggel, és mint máskor, most is sok ember gyűlt össze. Sokan vártak arra, hogy meghallgathassák őt. De most valami eltért a szokásostól: Buddha kezében virág volt. Azelőtt mindig üres kézzel

érkezett. Az emberek azt gondolták, biztosan ajándékba kapta valakitől. Buddha megjött, és leült a fa alá. Az egybegyűltek vártak, csak vártak, de ő egyetlen szót sem szólt. Még csak rájuk sem nézett. Egyre csak a virágot nézte. Percek, majd órák múltak el így, és a tömeg egyre türelmetlenebb lett. A történet szerint Mahakashyapa nem tudott uralkodni magán, és hangosan felnevetett. Buddha magá­ hoz intette, átadta neki a virágot, és e szavakkal fordult az egybegyűlt tömeghez: „Mindazt, ami szavakkal elmondható már elmondtam nektek. Azt pedig ami szavakkal nem mond­ ható el, most Mahakashyapának adom. A kulcs nem adható át szavakkal. Most Mahakashyapának átnyújtom a kulcsot." A zen számára ez az eredet, a kiin­ dulópont. Mahakashyapa lett a kulcs 229

A

M E D I T Á C I Ó K

első birtokosa. Őutána még hat másik mester kezébe került a kulcs Indiában. Közülük Bodhidharma volt az utolsó, ő zárta a sort. Egész Indiát végigkutatta, de nem talált olyan embert, aki rendelkezett volna Mahakashyapa képességeivel - olyan embert, aki értette volna a csöndet. El kellett hagynia Indiát, hogy találjon valakit, akinek a kulcs átadható; máskülönben a kulcs elveszett volna. A buddhizmust Bodhidharma vitte be Kínába, mialatt azt az embert kereste, akinek átadhatja a kulcsot, aki érti a csöndet, aki beszéli a szív nyelvét és nem kötik le a gondolatok - akinek nincsen feje. Ez a szavakon túli kommunikáció csak a szívek között mehet végbe. Tehát Bodhidharma kilenc éven át járta Kínát, és végül egyetlen ilyen embert talált. Egy kínai lett a hetedik mester. És a kulcs a mai napig utazik. A kulcs még most is ott van valakinél. A folyó még nem száradt ki. Még egy Buddhától is azt várjuk, hogy beszéljen, mert mi csak a szavakat értjük. Ez nevetséges. Meg kell tanulnod együtt hallgatni egy Buddhával, mert csak ekkor tud rád hatni. A szavakon keresztül ugyan kopogtathat ajtódon, de általuk sohasem léphet be; csak a csönd által tud belépni ajtódon, s ha nem lép be, akkor veled semmi sem történik. Az ő belépésével egy új elem kerül a vilá­ godba. Azzal, hogy a szívedbe lép, a szíved új ütemre dobog, a véred másként lüktet, az életenergiád felsz­ 230

abadul - de ehhez az kell, hogy mag­ adba fogadd. Mahakashyapa az emberi balgaságon nevetett. A Buddha köré gyűlt embe­ rek idegesek voltak, és azt gondolták: „Mikor áll fel végre Buddha és hagy­ ja abba a hallgatást, hogy mi végre hazamehessünk?" Mahakashyapa csak nevetett. A nevetés Mahakashyapával kezdő­ dött, és végigkíséri az egész zen hagyományt. Nincs még egy olyan hagyomány, amelynek követői nevet­ ni tudnának. A zen kolostorok évszázadok óta nevetéstől hangosak. Mahakashyapa nevetett, és ez a neve­ tés több dolognak is szólt. Egyrészt nevetett magának a helyzetnek az ostobaságán: azon, hogy senki sem értette Buddha hallgatását, mindenki arra várt, hogy végre mondjon vala­ mit. Buddha egész életében arról be­ szélt, hogy az igazságot nem lehet szavakkal kifejezni, és mégis azt várták tőle, hogy beszéljen. Másodszor: Mahakashyapa Buddhán is nevetett, azon a drámai helyzeten, amit Buddha teremtett azzal, ahogy ott ült kezében egy szál virággal, egyre csak nézte a virágot, amitől az emberek nyugtalanok lettek és kényel­ metlenül érezték magukat. Buddhának ezen a drámai viselkedésén Mahakash­ yapa nem győzött nevetni. Harmadszor: Mahakashyapa saját magán nevetett. Hogy erre miért nem jött rá eddig? Pedig az egész dolog olyan egyszerű és nyilvánvaló. Azon a napon, amikor végre megér­ ted, te is nevetni fogsz, mert nincs mit

C S A K

megérteni. Nincs nehézség, amit le kellene küzdeni. Minden egyszerű és világos volt mindig is. Hogy nem vet­ ted észre? Ahogy Buddha ott ült csöndben, a madarak énekeltek a fákon, a szellő átfújt az ágak között, és mindenki nyugtalankodott, Mahakashyapa egyszerre megértette. Mit értett meg? Megértette, hogy nincs mit megérteni, hogy nincs mit mondani, hogy nincs mit megmagya­ rázni. Az egész helyzet egyszerű és tiszta. Nem rejlik mögötte, nincs mögötte semmi titok. Fölösleges kutatni, mert a lényeg már itt és most benned van. Mahakashyapa nevetett saját magán is, azon a számtalan életek során át tett megannyi értelmetlen erőfeszí­ tésen, hogy - sok-sok fejtöréssel megértse ezt a csendet. Buddha magához intette, átadta neki a virágot, és így szólt: „Íme, kezedbe adom a kulcsot." Mi ez a kulcs? A kulcs a hallgatás és a nevetés - belül csönd, kívül pedig nevetés. És amikor a nevetés a csönd­ ből származik, akkor az nem evilági, az isteni nevetés. Amikor a nevetés a csöndből szár­ mazik, akkor nem kinevetsz valakit. Egyszerűen ezen a kozmikus tréfán kacagsz. És ez tényleg egy tréfa. Ezért mondok folyton vicceket, mert a vic­ cek többet hordoznak magukban, mint akármelyik szent irat. Ez egy tréfa, mert benned ott van minden, és te mégis mindenfelé kutatsz. Tudsz ennél jobb tréfát?

ÜLJ

Király vagy, és egyfolytában úgy csinálsz, mintha koldus lennél az utcasarkon; és nem csak úgy csinálsz, nem csak másokat csapsz be ezzel, hanem magadat is azzal áltatod, hogy te koldus vagy. Benned van a tudás forrása, és te folyton kérdezősködsz; van egy mindentudó lényed, és te mégis tudatlannak hiszed magad; ott van benned a halhatatlan lény, te mégis félsz és rettegsz a haláltól és a betegségtől. Hát ez tényleg egy nagy vicc, és ha Mahakashyapa ezen nevetett, akkor igaza volt. Mahakashyapa csendben maradt, és a belső folyam egyszerre kiáradt a hall­ gatásból. Másoknak is átadták a kul­ csot. A kulcs most is megvan, most is nyitja a zárat. Ez tehát a két rész. A belső csönd - a csönd, amely olyan mély, hogy a lényed rezzenéstelen; létezel, de nin­ csenek hullámok; tó vagy hullámok nélkül, egyetlen hullám sem fodrozza a víz tükrét; lényed egésze csöndes, nyugodt; belül, a középpontban csend honol - míg odakint a periférián ünnep és nevetés van. Csak a csönd képes szívből nevetni, mert csak a csönd értheti meg a kozmikus tréfát. Elárulom neked, hogy az a csend, amely szomorúsággal jár, mindig hamis. Ekkor valami elromlott, félre­ ment. Letértél az ösvényről, valahol az út mentén tévelyegsz. Az ünnep a bizonyíték, hogy igazi csönd van-e benned. Mi a különbség az igazi és a hamis csönd között? A hamis csönd mindig erőltetett, kényszerű. Csak erőfeszítés 231

A

M E D I T Á C I Ó K

árán tudod elérni. Nem spontán, nem történik veled. Azt te csinálod. Csendben ülsz, miközben belül nagy a nyugtalanság. Elnyomod magadban ezt a nyugtalanságot, és aztán nem tudsz nevetni. Szomorú leszel, mert a nevetés ilyenkor veszélyes - ha ne­ vetsz, akkor megtörik a csend, hiszen nevetés közben nem működik az elfoj­ tás. A nevetés az elfojtás ellen műkö­ dik. Ha el akarsz magadban fojtani valamit, akkor nem szabad nevetned; ha nevetsz, azzal minden feljön. Amit tényleg akarsz, az előjön a nevetéssel, és amit igazából nem akarsz, az elveszik, elenyészik a nevetéssel. Ez tehát a kulcs - a kulcs belső része a csend, a külső része pedig az ünnep, a nevetés. Légy egyszerre vidám és csendes. Teremts magad körül mind több lehetőséget - ne erőszakold magadra a hallgatást, csak teremts mind több lehetőséget magad körül, melyben a belső csönd ki tud virá­ gozni.

232

A meditáció nem vezet téged csend­ hez. A meditáció csak megteremti a helyzetet, amelyben a csend bekövet­ kezik. És az kell legyen a döntő ismérv, hogy valahányszor elcsön­ desedsz, nevetés jön az életedbe; az élet csupa ünnep körülötted. Amikor túl sok a csönd, nevetéssé válik. Olyan túláradó lesz, hogy min­ den irányban szétterjed. Az ember nevetett. Az valószínűleg egy őrült nevetés volt, és ebben a nevetésben nem volt ott Mahakashyapa. A csönd nevetett. A csönd virágba borult. A megvilágosodásod csak akkor tökéletes, ha a csönd ünneppé válik. Ezért is ragaszkodom ahhoz, hogy a meditációk után mindig ünnepelj. Miután csendben voltál, örvendezned kell, hálásnak kell lenned. Mélységes hálát kell tanúsítanod a mindenség felé amiért lehetővé tette a számodra, hogy a világon vagy, hogy meditál­ hatsz, hogy csöndben lehetsz, hogy nevethetsz.

SZERELEMBE

E M E L K E D N I

SZERELEMBE EMELKEDNI: TÁRSAS KAPCSOLAT A MEDITÁCIÓBAN

V

an néhány alapvető dolog, amit meg kell értened. Egyrészről a férfi és a nő egymás fele, másrészről pedig egymás ellentéte, két ellentétes pólus. Mivel egymás ellentétei, vonzalom van közöttük. Minél távolabb vannak egymástól, annál mélyebb ez a vonzalom; minél inkább különböznek egymástól, annál vonzóbbnak és szebbnek találják egymást. Ám ebben rejlik az egész probléma. Amikor közel kerülnek egymáshoz, még közelebb akarnak kerülni, szeretnének egymásba olvadni, eggyé akarnak válni, harmonikus egészet szeretné­ nek alkotni - de egész vonzódásuk az ellentéten múlik, a harmónia feltétele viszont az ellentét feloldása.

Egy szerelmi viszony csak akkor nem jár sok gyötrelemmel és sok bajjal, ha nagyon tudatos. Minden szerelmes bajban van. A baj nem szemé­ lyes, ez a dolgok természetéből adódik. Nem vonzódtak volna egymáshoz - ők úgy mondják: nem szerettek volna egymásba -, nem tudják megindokolni, hogy miért ez az őrült vonzalom kettejük között. Még az alapvető okokkal sincsenek

233

A

M E D I T Á C I Ó K

tisztában. Így azután furcsa dolog történik: a legboldogabb szeretők azok lesznek, akik sosem találkoznak. Ha egyszer egymásra találnak, ugyanaz az ellentét, ami a vonzalmat létrehozta, konfliktust idéz elő. A hozzáállásuk minden apró részletben különbözik, a felfogásuk teljesen eltérő. Bár ugyanazt a nyelvet beszé­ lik, mégsem értik meg egymást. Férfi és nő más szemmel nézik a vilá­ got. A férfit például a távoli dolgok foglalkoztatják - az emberiség jövője, a messzi csillagok, hogy vajon van-e élet más bolygókon vagy nincs. A nő csak kuncog az egész képtelen­ ségen. Öt a közelebbi dolgok érdeklik - a szomszédok, a család, az hogy ki csalja a feleségét a baráti körben, hogy kinek a felesége folytat viszonyt a sofőrjével. Az ő érdeklődése egy zárt közegre korlátozódik és nagyon emberközeli. Nem izgatja a reinkar­ náció, nem foglalkozik a halál utáni élettel. Ő ennél gyakorlatiasabb. A jelennel, az itt és most dolgaival törődik. A férfi soha sincs itt és most. Ő mindig valahol másutt jár gondolat­ ban. Furcsa dolgok kötik le a figyelmét - a reinkarnáció, a halál utáni élet. Ha mindkét fél tisztában van azzal, hogy kapcsolatuk az ellentétek talál­ kozása, hogy szükségtelen ebből kon­ fliktust csinálni, akkor nagy az esélyük arra, hogy megértsék a másik homlok­ egyenest ellentétes álláspontját, és beolvasszák azt a maguk rendszerébe. Akkor a férfi és a nő élete együtt 234

csodálatos harmóniát alkothat. Egyéb­ ként az egész egy örökös harc lesz. Vannak ünnepek. Az ember nem csatározhat a napnak mind a huszon­ négy órájában, szükség van némi pihenésre is - pihennie kell, hogy újult erővel folytathassa a harcot. Mindenesetre különös, hogy férfiak és nők évezredek óta élnek együtt, hoznak létre gyermekeket, mégis ide­ genek maradtak egymás számára. A nő és a férfi hozzáállása annyira eltérő, hogy hacsak nem tesznek tudatos erőfeszítést, hacsak a kapcso­ lat nem válik meditációvá, akkor remény sincs a békés együttélésre. Ez az én egyik legfontosabb témám: hogy hogyan lehet a szerelmet és a meditációt úgy összekötni, hogy min­ den szerelmi viszony magától társas kapcsolattá váljék a meditációban - és minden meditáció olyan tudatossá tesz, hogy már nem kell szerelembe esned, hanem szerelembe emelked­ hetsz. Tudatosan, szánt szándékkal lelhetsz társra. Velem összhangban vagy, az én tár­ saságomban a béke, a szeretet és a csend pillanatait éled meg, és ter­ mészetszerűleg merül föl benned a kérdés, hogy ha ez velem így van, akkor miért nincs így azzal az ember­ rel, akit szeretsz. Meg kell érteni a különbséget. Te szeretsz engem, de nem ugyan­ úgy, ahogyan a férjedet vagy a feleségedet szereted. Az irántam érzett szereteted nem biológiai erede­ tű; a velem való kapcsolatodban a szeretet egész más jelenség - itt a

SZERELEMBE

lelkek és nem a testek vonzódnak egymáshoz. Másodszor; velem azért kerültél kapcsolatba, mert az igazságot keresed. A mi kapcsolatunk a meditá­ ción alapszik. A meditáció az egyetlen híd, ami kettőnket összeköt. A szereteted úgy mélyül, ahogy a medi­ tációd mélyül, és fordítva: ahogy a meditációd kivirágzik, a szereteted ugyancsak virágba borul. Ám ez a lét egy teljesen más síkján zajlik. A pároddal nem a meditáció kapcsol össze. Ti sosem ültök egy órán át néma csöndben, csak hogy érezzétek egymás tudatát. Ti vagy viaskodtok, vagy szerelmeskedtek, de mindkét esetben a test, a fizikai rész, a bioló­ gia, a hormonok által kapcsolódtok egymáshoz. Te nem a másik legbenső lényével vagy kapcsolatban. Lelkeitek elkülönülnek egymástól. A szenté­ lyekben, a templomokban és a házasságkötő termekben csupán a testeteket adják össze; a lelkeitek között továbbra is több mérföldnyi a távolság. Amennyiben harmonikus kapcsolatra vágysz a pároddal, akkor meg kell tanulnod meditatívabbnak lenni. A szerelem önmagában kevés. A szerelem egymagában vak; a medi­ táció nyitja ki a szemét. A meditáció által értheted meg. S ha kettőtök szerelme egyszerre szeretet és medi­ táció, útitársakká váltok. Akkor ez többé nem egy férj és feleség közötti mindennapi kapcsolat. Akkor ez egy baráti közösség lesz az élet misztériu­ mainak felfedező útján.

E M E L K E D N I

A férfi és a nő egyedül meglehetősen unalmasnak és hosszúnak találja az utazást, ahogy ez már a múltban is így volt: látva ezt az állandó konfliktust, az egyházak úgy döntöttek, hogy a keresők mondjanak le a társról - a szerzeteseknek és az apácáknak cölibátusban kell élniük. Mégis az elmúlt ötezer évben hány szerzetes és hány apáca világosodott meg? Egy kezemen meg tudnám számolni. És mi lett azzal a több millió szerzetessel és apácával, akik az egyes vallások - a buddhizmus, a hinduizmus, a kereszténység, az iszlám - égisze alatt ténykedtek? Az út nem olyan hosszú. A cél nincs is olyan messze. De még ha csak a szomszédba akarsz is átmenni, mind­ két lábadat használnod kell. Fél lábon ugrálva vajon milyen messzire jutsz? Én egy teljesen új látásmódot hirde­ tek: férfi és nő együtt mély barátság­ ban, egy szerető és meditatív kapcso­ latban, mint két organikus egész, el tudja érni a célt, amelyik pillanatban csak akarja. Hiszen a cél nem rajtad kívül van; ez a ciklon közepe, a lényed legbenső magja. De csak akkor fedezheted fel, amikor teljes egész vagy, és nem lehetsz egész a másik nélkül. Férfi és nő egyetlen egész két része. Tehát ahelyett, hogy küzdelemre pocsékolnád az idődet, próbáld megérteni a másikat. Próbáld az ő helyzetébe képzelni magad; próbálj egy férfi, próbálj egy nő szemével látni. És négy szem mindig többet lát, mint kettő. Ilyenkor teljes a látásod: 235

A

M E D I T Á C I Ó K

mind a négy irány belefér a látó­ teredbe. De ne feledd, hogy a szerelem medi­ táció nélkül eleve bukásra van ítélve; úgy semmi esélye a fennmaradásra. Másokat becsaphatsz és megtéveszt­ hetsz, de önmagadat nem csaphatod be. A lelked mélyén nagyon jól tudod, hogy a szerelem egyetlen ígéretét sem váltotta be. A szerelem csak meditációval tud új színeket, új zenét, új dalokat, új tán­ cokat fölvenni - mert a meditáció képessé tesz arra, hogy megértsd a szélsőséges ellentétet, és ha már érted, a konfliktus magától megszűnik. A világ összes konfliktusa félreértés­ ből fakad. Mondasz valamit, és a párod valami mást ért. A párod mond valamit, és te valami egész mást értesz alatta. Láttam olyan párokat, akik már harminc-negyven éve éltek együtt, mégis olyan éretlennek látszottak, mintha még csak egy napja ismernék egymást. M é g mindig ugyanarra panaszkodtak: „A párom nem érti meg, amit mondok." Negyven évi együttlét után sem voltál képes kitalálni egy módszert, hogy pon­ tosan megértesd a pároddal, amit mondasz és pontosan megértsd, amit ő mond neked. Úgy gondolom, erre nincs más mód, csak a meditáció, mert a meditáció által csöndessé, tudatossá és türelmes hallgatósággá válsz, és könnyebben bele tudod élni magad a másik helyzetébe. 236

Velem ez azért megy, mert én nem foglalkozom az életed jelentéktelen dolgaival. Te alapvetően azért vagy itt, hogy figyelj és érts. Azért vagy itt, hogy szellemileg fejlődj. Persze, hogy szó sincs közöttünk konfliktusról, és az összhang erőfeszítés nélkül létre­ jön. Azért tudsz engem teljességgel szeretni, mert a velem való kapcsola­ tod egy az egyben meditatív. Ha egy másik férfivel vagy egy másik nővel akarnál harmóniában élni, ugyanazt a légkört és hangulatot kellene a kap­ csolatba vinned, mint amit ide hozol. Semmi sem lehetetlen, csak még nem próbálkoztál a megfelelő gyógyszer­ rel. Szeretném fölhívni a figyelmedet arra, hogy a „medicina" és a „meditá­ ció" szónak ugyanaz a töve. A gyógy­ szer a testedet gyógyítja, a meditáció a lelkedet. A gyógyszer az anyagi részedet gyógyítja, a meditáció a lelki részedet. Az emberek együtt élnek, és a lelkük tele van sebekkel. Ezért a legkisebb dolog is nagyon bántja őket. Az emberek a legcsekélyebb megértés nélkül élnek. Ezért aztán bármit tesznek, az katasztrófába torkollik. Ha szeretsz egy férfit, a meditáció lesz a legszebb ajándék, amit csak adhatsz neki. Ha szeretsz egy nőt, akkor a világ legnagyobb gyémánt­ jánál is becsesebb ajándék lesz a med­ itáció - amitől a te életed is tiszta örömmé válik. Mindnyájunkban ott van az örömnek ez a képessége, csak éppen nem tudjuk, hogy hogyan éljünk vele.

S Z E R E L E M B E

Egyedül, a legrosszabb esetben szomorúak vagyunk. Együtt, az egész életünk valóságos pokollá válik. Még egy olyan kimagasló intelligen­ ciájú embernek is, mint Jean-Paul Sartre azt kell mondania, hogy a másik ember pokol, hogy egyedül lenni jobb, hogy a másikkal sehogy sem megy. A hétköznapi értelemben véve igaza van. Ám a meditációval a másik a te mennyországod lesz. JeanPaul Sartre azonban sosem meditált. Ez a nyugati ember szerencsétlen­ sége. A nyugati ember kimarad az élet virágzásából, mert semmit sem tud a meditációról. A keleti ember pedig

E M E L K E D N I

azért marad ki, mert mit sem tud a szerelemről. Pedig nézetem szerint ahogy a férfi és a nő egyetlen egész két összetartozó része, úgy a szerelem és a meditáció is az. A meditáció a férfi, a szerelem a nő. A meditáció és a szerelem találkozása során találkozik össze férfi és nő. És ebben a találkozásban létre­ hozzuk azt a transzcendentális emberi lényt, aki se nem férfi, se nem nő. És ha nem hozzuk létre a földön a transzcendentális embert, nem sok reményünk marad. De úgy érzem, hogy az én tanítványaim képesek véghezvinni a látszólag lehetetlent.

237

A

M E D I T Á C I Ó K

Siva

így szólt: Érezd, amint a teremtőképesség tiszta értékei átjárják kebleidet, és finom alakzatokba rendeződnek. Csak koncentrálj a melleidre, válj velük eggyé, felejtsd el az egész testet. Fordulj teljes tudatossággal a melleid felé, és számtalan csodálatos dolog fog történni veled. Ha képes vagy figyelmedet a mell tájékára összpon­ tosítani, akkor tested könnyűvé válik,

A SZERETET-KÖR és egy nagyon édes, jóleső érzés ölel majd körül. Az édesség egy mély érzése vibrál körülötted, benned, alattad, fölötted, mindenütt. Valójában az idők során létrejött összes technikát többnyire férfiak fejlesztették ki, úgyhogy ezek mindig olyan támpontokkal szolgálnak, melyek inkább a férfiakat segítik. Amennyire én tudom, egyedül Siva hagyott az utókorra néhány olyan technikát, amely alapvetően nőknek szól. Egy férfi nem tudja elvégezni ezt a gyakorlatot. Ha egy férfi a melle tájékára próbál koncentrálni, akkor nagyon kényelmetlenül kezdi érezni magát. Próbáld csak ki. Öt perc sem telik el, és már izzadsz, feszengsz, mert a férfi mell negatív, negatív energiát sugároz. Kényelmetlenül, rosszul fogod érezni magad; úgy érzed majd, mintha valamilyen rossz, 238

egészségtelen, beteges dolog menne végbe a testedben. A női mell viszont pozitív. Ha egy nő koncentrál a melle tájékára, akkor boldogságot, örömöt érez, egész lényét jóleső érzés tölti el, a teste pedig súlytalanná válik. Egyszeriben könnyűnek érzi magát, mintha csak szállna, lebegne. És ilyenkor egy csomó dolog megváltozik: például sokkal gyengédebbé válsz. Ha nem is vagy anya, mégis anyaibb, anyáskodóbb leszel. Mindenkivel szemben több együttérzést, figyelmet és oda­ adást tanúsítasz, anyáskodóbb leszel. Ezt a mellre való koncentrálást azon­ ban nagyon ellazult állapotban kell végezni, semmiképp sem feszülten. Ha feszült vagy, akkor a két melled mintha különválna tőled. Lazíts és olvadj velük eggyé. Érezd azt, hogy te már nem vagy, csak a melleid léteznek.

SZERELEMBE

Ha egy férfi akarja csinálni ezt a technikát, akkor neki a mell helyett a nemi központra kell koncentrálnia. Ezért olyan fontos az első csakra minden kundalini jógában. A férfi­ nak a pénisz tövére kell összpontosí­ tania - neki itt a teremtőképessége, ő itt pozitív, alkotó. Sohase koncent­ rálj negatív dologra, mert ettől csak minden negatívra vált. M í g a pozi­ tívból mindig pozitív dolgok következnek. Amikor férfi és nő találkozik, akkor ez a két pólus - a negatív a férfi felső testében és a pozitív az alsóban; a negatív a nő testének alsó részében és a pozitív a felsőben -, tehát a pozitív­ nak és a negatívnak ez a két pólusa találkozik, és a kör bezárul. Ez csodálatos érzés, nem közönséges érzés. A hétköznapi életben a nemi aktus során nem jön létre ez a kör ezért vonz s egyben taszít is annyira a szex. Olyan erős benned a vágy, olyannyira kívánod, oly sokat vársz tőle, s amikor ott van, megkapod, akkor frusztrált leszel - semmi sem változott. A kör csak akkor jön létre, ha a két test teljesen laza és nyitott egymásra, és nincs ott a félelem, az ellenállás. A „hadd menjen" ilyenkor oly tökéletes, hogy az energiák találkoznak, eggyéolvadnak, és egyetlen áramkör keletkezik. Ekkor különös jelenség megy végbe, amiről a tantra már beszámolt, de te talán még sosem hallottál róla. Ez az egyik legcsodásabb jelenség, ami az emberrel valaha is megesett: amikor két szerelmes testileg és lelkileg is

E M E L K E D N I

egyesül, és a testük egyetlen áramkört alkot, akkor egy villanás erejéig megcserélődnek a szerepek. A férfiből egy pillanatra a nő lesz, a nőből pedig a férfi, mert az energia mozog, méghozzá immár egyetlen körön belül. Tehát megtörténik, hogy a férfi néhány pillanatra aktív lesz, majd ellazul, és ekkor a nő válik aktívvá. Ez azt jelenti, hogy a férfi energia belépett a női testbe, és most a nő az aktív, míg a férfi passzív marad. És ez így váltakozik. A hétköznapi szexben a férfi és a női szerep élesen elkülönül. A mélyen átélt szerelem­ ben, a mélyen átélt orgazmusban vi­ szont a férfi pillanatokra nő, míg a nő pillanatokra férfi lehet. Az életben ritmus van; mindennek megvan a maga ritmusa. Lélegzetet veszel, és a levegő beáramlik - aztán néhány másodpercig a tüdődben marad, nincsen mozgás. Azután a le­ vegő kiáramlik - most megint egy rövid szünet, egy mozgás nélküli időköz, majd megint mozgás következik. A szíved is ütemre ver: ütés és csend, ütés és csend. Az ütés az aktív cselekvést jelenti, a csend a passzív nyugalmat. Az ütés a férfi, a szünet a nő. Az élet ritmus. Amikor férfi és nő találkozik, akkor egy kör jön létre, melyben mindketten megélik a szüneteket is. Nő vagy, aztán egy­ szeriben ott a szünet, és te férfi lettél. Férfi vagy, majd nő, aztán megint férfi. És amikor érzed ezeket a váltá­ sokat, akkor már tudni fogod, hogy a körön belül vagy. 239

A

M E D I T Á C I Ó K

Siva

így szólt: midőn egy ilyen ölelésben minden tagod falevélként remeg, add át magad teljesen ennek a remegésnek. „Midőn egy ilyen ölelésben", egy ilyen mély közösségben a szerelmed­ del, „minden tagod falevélként remeg, add át magad teljesen ennek a remegésnek." Ehelyett inkább megi­ jedünk: szeretkezés közben nem hagyod, hogy a tested szabadon

REMEGÉS A NEMI AKTUS SORÁN mozogjon, mert ha ilyenkor önfeledten mozogsz, akkor a nemi aktus átveszi az irányítást a tested fölött. Ha az aktus csak a nemi központra korlátozódik, akkor kézben tudod tartani a dolgokat. Akkor még az elme felügyel mindent. Amikor az egész tested részt vesz az aktusban, akkor kicsúszik a kezedből a gyeplő. Remegsz, sikítasz, és nem leszel ura a testednek, ha egyszer az átvette az irányítást. Mi visszafogjuk magunkat a mozgás­ ban. Főként a nők elfojtják a mozgást, a rázkódást a nemi aktus közben. Úgy fekszenek ott, mint egy darab fa. A férfi csinál velük valamit, amit ők pedig passzívan engednek. Miért van ez így? Miért szorítják háttérbe, miért nyomják el a férfiak világszerte a 240

nőket? Félelemből - hiszen ha a nő egyszer önfeledten mozog, akkor a férfinak már nagyon nehéz lesz őt kielégítenie, hiszen a nőnek egymás után több orgazmusa is lehet; a férfi­ nak viszont nem. A férfi csak egyszer tud elélvezni; a nő egymás után akár többször is. A szakirodalom jelentései is ezt igazolják. Bármelyik nőnek legalább három egymást követő orgazmusa lehet, míg a férfinak csupán egy. És amikor a férfi kielégül, a nő ismét izgalomba jön, és kész egy újabb orgazmusra. Akkor a férfinek nagyon nehéz! Mihez kezdjen ilyenkor?! Remegj! Vibrálj! Akár férfi vagy, akár nő, hagyd, hogy a tested minden sejt­ je táncoljon! A kedvesed is táncol, minden porcikája, minden sejtje

SZERELEMBE

remeg. Csak ekkor tudtok találkozni, egyesülni, és ez a találkozás már nem mentális, nem az elme síkján megy végbe. Ilyenkor az élet-energiáitok találkoznak. Csodás dolog remegni, mert amikor az aktus közben remegsz, az energia az egész testedben szétárad, az egész tested energiától vibrál. Ekkor a test minden sejtje részt vesz az aktusban. Minden sejt felélénkül, hiszen ezeket egytől egyig a nemiség hatja át. Te is a pete- és az ondósejt talál­ kozásából lettél, belőlük alakult ki a tested. Ez a két sejt mindenütt ott van a testedben. Ezek egyre csak osztód­ tak és osztódtak, ám a tested alapja mégis a nemi sejt. Amikor egész test­ edben remegsz, nem csak te és a ked­ vesed egyesültök, hanem a testedben lévő valamennyi ellentétes pólusú sejt találkozik. Ezt jelzi a remegés. Ez állatiasnak látszódhat, de az ember is állat, és nincs abban semmi rossz. Add át magad ennek a remegésnek, és mialatt remegsz, ne zárkózz el. Ne legyél külső szemlélő, ne kontrollálj, mert az elme mindent kontrollálni akar. Ne függetlenítsd magad az érzéstől! Legyél te a remegés, válj te a remegéssé. Felejts el mindent, és legyél te a remegés. Nem a tested remeg ilyenkor, hanem te, az egész lényed. És nem két test vesz részt az aktusban, nem két elme. Először két reszkető, vibráló energia van jelen, de

E M E L K E D N I

végül egyetlen körré válnak megszűnik a különbség. Mi történik ezen a körön belül? Először is egy természeti erő részei lesztek - nem a társadalom elméi lesztek, hanem természeti erők. Részei lesztek az egész kozmosznak. Ez a nagy teremtés pillanata. Szilárd testekként olvadtok össze. Folyé­ konnyá váltok - egymásba folytok. Az elme eltűnt, feloldódott az ellentét. Eggyé váltatok. Ez az advaita: a nem-kettősség állapota. Ha nem érzed ezt a nemkettősséget, akkor minden erről szóló filozófia csak üres szavak halmaza lesz. Előbb meg kell tapasztalnod a létezésnek ezt a nem-kettős pillanatát - csak akkor értheted meg az Upanisadokat. Csak akkor értheted meg a misztikusokat - azt, hogy miről is beszélnek, amikor a kozmosz egységét, teljességét említik. Ekkor a világ és te már egyek vagytok, nem idegenként jársz-kelsz benne. Ekkor a lét az otthonoddá válik. És azzal az érzéssel, hogy „Most otthon vagyok a létben", minden aggodalmad eloszlik. Nem lesz több szenvedés, harc, belső vívódás. Ez az, amit Lao-ce Tao-nak nevez, amit Shankara advaitának hív. Kitalálhatsz rá magadnak egy saját szót is, de csak egy mély szerető ölelés közben: ekkor könnyen megérzed. Légy eleven, remegő, légy te magad a remegés.

241

A

Siva

MEDITÁCIÓK

így szók: elég ha felidézed az egyesülést, ölelés nélkül is - átalakulás!

Ha megismerted az előző két meditá­ ciót, akkor már partnerre sincs szük­ séged. Egyszerűen csak idézd fel az aktust, és éld át megint. De először az érzést kell fölidézned. Ha az érzést már ismered, akkor beléphetsz az aktusba partner nélkül is. Ez egy ki-

A SZERETET-KÖR EGYEDÜL csit nehéz, de azért megvalósítható. És mindaddig, amíg meg nem való­ sul, te a másiktól függsz. De meglá­ tod, számos oka van, hogy végül ez is megtörténik. Ha már megtapasztaltad az érzést, ha már volt részed olyan pillanatban, amikor ti nem voltatok ott, csak a vibráló energia - eggyé váltatok, egyetlen kört alkottatok a partnered­ del -, abban a pillanatban nem is volt partnered. Abban a pillanatban csak te voltál, míg a partnered számára csak ő létezett, te pedig nem. Ez az Egy-ség benned összpontosul; a part­ ner többé nincs ott. És a nők könynyebben megélik ezt, mert ők mindig csukott szemmel szeretkeznek. A gyakorlat végzése közben jó, ha csukva tartod a szemed. Ekkor csak 242

egy kör belső érzése lesz ott, csak az egység egy belső érzése. Aztán csak idézd fel az érzést. Hunyd be a szemedet; feküdj le, mintha a part­ nereddel együtt volnál. Csak idézd fel a helyzetet, és kezdd érezni. A tested vibrálni és remegni kezd. Hagyd! Felejtsd el teljesen, hogy a másik nincsen ott. Mozogj úgy, mintha ott lenne. Csak az elején lesz olyan, „mintha". Ha már tudod, akkor ez nem csak „mintha" - akkor a másik tényleg ott van. Mozogj úgy, mintha a pároddal szeretkeznél. T é g y meg mindent, amit vele együtt csinálnál. Sikíts, mozogj, rázkódj. Hamarosan megje­ lenik a kör, és ez a kör csodálatos. Hamarosan érezni fogod, hogy létre­ jött a kör, és ezt a kört most nem egy

S Z E R E L E M B E

férfi és egy nő alkotja. Ha férfi vagy, akkor az egész univerzum nővé válik; ha nő vagy, akkor az egész világe­ gyetem férfivá lesz. Most mély közösségben vagy magával a léttel, és az ajtó, a másik, többé nincsen ott. A másik csupán egy ajtó. Mialatt egy nővel szeretkezel, valójában az egész léttel közösülsz. A nő csak egy ajtó, a férfi csak egy ajtó. A másik csak egy ajtó, amely a lét egészébe vezet, de te annyira kapkodsz, hogy ezt sosem érzed. Ha órákon át megmaradtok ebben a bensőséges ölelésben, egy idő után elfelejtkeztek a másikról, és a másik csak az egész Egy meghosszab­ bítása lesz. Ha már ismered ezt a tech­ nikát, akkor egymagadban is alkal­ mazni tudod, és ha egyedül is tudod használni, ez egy újfajta szabadságot ad - szabadságot a másiktól. Az egész lét tényleg a másikká - a tár­ saddá, a kedveseddé - válik, és ezután a technikát már folyamatosan alkal­ mazhatod. Így az ember állandó kapcsolatban lehet a léttel. És ekkor már más dimenziókban is végezni tudod a gyakorlatot. Mondjuk reggeli séta közben. Ekkor a levegővel, a felkelő nappal, a csillagokkal és a fákkal vagy mély kapcsolatban. Végezheted mialatt nézed az éjszakai égboltot, vagy amíg bámulod a hol­ dat. Az egész mindenséggel szeret­ kezhetsz, ha egyszer tudod, hogy ez hogyan történik. De azért jó emberi lényekkel kezdeni, mert ők állnak a legközelebb hozzád ők az univerzum hozzád legközelebb eső tagjai. De nélkülük is meg tudod

E M E L K E D N I

csinálni. Elég csak egy nagy levegőt venned, és teljesen elfelejtheted az ajtót. „Elég ha felidézed az egye­ sülést... átalakulás!", és újjászületsz. A tantrikus hagyomány arra szólít, hogy menj bele egészen. Felejtsd el önmagadat, a civilizációdat, a valláso­ dat, a kultúrádat, a nézeteidet. Felejts el mindent. Egyszerűen menj bele az aktusba: menj bele egészen; ne maradjon ki belőle semmi. Légy telje­ sen gondolatok nélkül. Csak így tudatosulhat benned, hogy eggyé váltál valakivel. Aztán az egységnek ezt az érzését függetlenítheted a part­ neredtől, és az egész mindenség felé is alkalmazhatod. Szeretkezhetsz egy fával, a holddal, bármivel. Ha már tudod, hogyan kell létrehozni ezt a kört, akkor bármivel egyetlen kört alkothatsz - akár egyedül is. Létrehozhatod ezt a kört önmagad­ ban, hiszen a férfi egyben férfi is és nő is, a nő egyben nő is és férfi is. Te mindkettő vagy, mivel a kettejük egyesüléséből jöttél létre. Férfitől fogantál egy nőben, úgyhogy mindkét nem tulajdonságait magadban hordo­ zod: az egyik feled férfi, a másik feled nő. Teljesen elfelejthetsz mindent, és a kör létrejöhet benned. Ha egyszer a kör létrejött benned - a benned lévő férfi találkozik a benned lévő nővel -, akkor belül lesz az ölelés. És csak akkor érted el az igazi cölibátust, ha ez a belső kör létrejött. Egyébként az összes cölibátus csak perverzió, amiből egy sereg egyéb probléma fakad. Amikor létrejön benned ez a kör, akkor felszabadulsz.

243

A

244

M E D I T Á C I Ó K

NEGYEDIK RÉSZ

AMI GÁTOLJA A MEDITÁCIÓT

245

AMI

G Á T O L J A

A

M E D I T Á C I Ó T

A KÉT AKADÁLY A meditáció ösvényén csak két dolog akadályozza a haladást: az egyik az ego. Egyfolytában arra késztet a társadalom, a család, az iskola, az egyház, a környezeted, hogy légy egoista. Még a modern pszichológia is az ego erősítésén alapul.

Az ego

A

modern pszichológia, a modern oktatás elképzelése az, hogy ha az embernek nem elég erős az egója, akkor nem lesz képes megállni a helyét az életben, ahol pedig oly nagy a versengés, és aki szerény, azt bárki félrelöki, az mindig a háttérbe szorul. Acélkemény, erős egódnak kell lennie ahhoz, hogy megvívd a magad harcait ebben a versengő világban; csak így érhetsz el sikereket. Az élet bármely területén - legyen az üzlet, politika, vagy bármilyen hivatás - egy nagyon önző és rámenős személyiségre van szükséged, és a társadalom igyekszik már a gyerekből előhozni a rámenős személyiséget. Elejétől fogva azt mondogatják neki: „Legyél te az osztályelső." És amikor a gyerek osztályelső lesz, mindenki megdicsé­ ri. Ilyenkor mit csinálsz? Kezdettől fogva az egóját hizlalod. Felépíted az ambícióit: ,Akár miniszter is válhat belőled, te még az ország első embere 246

is lehetsz." A gyerek ezekkel az ideákkal indul útnak, és ahogy sikere­ ket ér el, az egója egyre csak növek­ szik. Az ember legnagyobb betegsége minden vonatkozásban - az ego. Ha sikered van, attól az egód hatalmasra nő; ez veszélyes, mert akkor később egy hatalmas sziklát kell elgördítened az útból. Nagyon nehéz tőle meg­ szabadulni. Vagy ha az ego kicsi, si­ kertelen vagy, kész csődtömegnek bizonyultál, akkor az egód tátongó seb lesz. Fáj, sajog, kisebbrendűségi érzésed lesz miatta, ami szintén prob­ lémát jelent. Félsz belevágni a dolgo­ kba, még a meditációba is, mert tudod, hogy sikertelen ember vagy, hogy eleve bukásra vagy ítélve - ez lett a rögeszméd. Neked eddig még semmi sem sikerült, és a meditáció olyan nagy dolog... miért éppen ez jönne össze? Ha ilyen hozzáállással kezdesz medi­ tálni - hogy biztos nem sikerül, hogy ez a te végzeted, ez a te sorsod -,

A

KÉT

akkor persze hogy sehova nem jutsz. Tehát ha az ego nagy, az akadályt jelent. Viszont ha az ego nagyon kicsi, akkor egy fájó seb lesz, ami szintén akadályt jelent. Mindkét eset­ ben az ego az egyik gond.

A

z anyaméhben minden gyermek tökéletesen boldog. Persze ennek nincsen tudatában, mit sem tud róla. Olyannyira egy a maga boldogságával, hogy senki nem marad, aki mindezt tudhatná. Maga a lénye boldogság, a tudó és a tudott között még nincsen különbség. Tehát a magzat ter­ mészetesen nincs tudatában annak, hogy boldog. Csak akkor tudatosul benned egy dolog, amikor elveszíted. Ez így van. Nagyon nehéz tudni valamiről még mielőtt elveszítenéd, mert amikor még a tiéd, akkor telje­ sen egy vagy vele. Nincs köztetek távolság: a megfigyelő és a megfigyelt még egy; a tudó és a tudott még egy. Minden magzat az önfeledt boldogság állapotában él. A pszi­ chológusok is egyetértenek ezzel. Azt mondják, hogy az egész vallásos keresés lényege nem más, mint visszatalálni a biztonságot adó anyaméhbe. Ezt ők a vallás bírálatá­ nak szánják, de én egyáltalán nem annak veszem. Egyszerűen ez az igazság. Igen, a vallás keresése az anyaméh újra megtalálására irányul. A vallás keresése egy olyan keresés, amely által újra megtaláljuk az anyaméhet, melyet most a természet egésze alkot. A gyermek tökéletes összhangban van

A K A D Á L Y

az anyával. Sosem esik ki ebből az összhangból. A gyermek az anyja hasában nem tudja, hogy az anyja és ő nem egyek. Ha az anya egészséges, akkor a magzat is egészséges; ha az anya beteg, akkor a magzat is beteg. Ha az anya szomorú, akkor a magzat is szomorú; ha az anya boldog, akkor a magzat is boldog. Ha az anya tán­ col, a magzat is táncol; ha az anya csendben ül, akkor a magzat is csend­ ben van. A magzatnak még nincsenek meg a saját határai. Ez a legtisztább boldogság, de el kell vesznie. A gyermek megszületik, hirtelen kibillen az egyensúlyából, és kint találja magát a világban. Egyszerre csak kiszakad a táptalajból, az anyából. Megszűnik a biztonság, és nem tudja, hogy ő kicsoda. Az anyaméhben ezt nem kellett tudnia. Nem kellett tudnia - ő akkor teljes volt, és nem kellett tudnia, hiszen még nem volt különbség. Nem volt „te", tehát nem merült föl az „én" kérdése sem. A valóság osztatlan volt, advaita - tiszta advaita: nem-ket­ tősség. De ha egyszer a gyermek világra jön, a köldökzsinórt elvágják, és ő önál­ lóan kezd lélegezni. Ettől fogva az egész léte arról szól, hogy megtudja, ő kicsoda. Ez természetes. Most kezd tisztába jönni a korlátaival - a testé­ vel, a szükségleteivel. Néha boldog, néha boldogtalan; néha elégedett, néha elégedetlen; néha éhes és sír, és az anyja nincs ott a közelben; néha az anyja mellén csüng, és megint élvezi a vele való egységet. Ám most egyre 247

AMI

G Á T O L J A

több a hangulati változás, és a gyer­ mek idővel érezni kezdi az elkülönülést. Válás történt; a házasság felbomlott. Ő ugyanis házasságban, testi-lelki közösségben élt együtt az anyával; most pedig különváltak. És rá kell jönnie, hogy ő kicsoda. Az ember egy életen át próbál rájönni, hogy kicsoda is ő valójában. Ez a legalapvetőbb kérdés. Először a gyermek azzal a fogalom­ mal kerül tisztába, hogy az „enyém", aztán azzal, hogy „nekem", majd azzal, hogy „te", és végül azzal, hogy „Én". Így néz ki a folyamat, pontosan így zajlik, ebben a sorrendben. Először az tudatosul benne, hogy az „enyém". Figyeld csak meg, hiszen így épülsz fel, ez az egód szerkezete. A gyermekben legelőször az „enyém" fogalma tudatosul: ez a játék az enyém, anya az enyém. Kezd bir­ tokolni. Először a birtokló én alakul ki. A birtoklás vágya alapvető emberi tulajdonság. Ezért hirdetik a vallások, hogy mondj le mindenedről, mert a birtoklással kezdődik a pokol. Figyeld a kisgyerekeket játék közben: nagyon irigyek, birtokolni vágyók, próbálnak mindent megkaparintani a többiektől, és nem szívesen adják oda másnak, ami az övék. Tapasztalni fogod, hogy a legerőszakosabb gyerek csaknem teljesen közömbös a mások szükségleteivel szemben. Ha egy gyerek a saját játékával játszik, és egy másik gyerek odajön, az, akit megzavartak játékában egyszeriben egy Adolf Hitlerré, egy Dzsingisz 248

A M E D I T Á C I Ó T

kánná vagy egy Nadír-sahhá változik. Foggal-körömmel ragaszkodik a játékához; kész ütni, vágni, kész har­ colni. Itt ugyanis a saját birtok, a saját hatalom megvédéséről van szó. Először a birtokvágy alakul ki. Ez az alapvető méreg. És a gyermek kezdi mondogatni: „Ez az enyém." Ha egyszer az „enyém" fogalma kialakul, akkor mindenkiben riválist, versenytársat látsz. Ha egyszer az „enyém" fogalma kialakul, attól kezdve az életed versengés, harc, küzdelem, erőszak és agresszió. Az „enyém" tudatosodása után a következő lépés a „nekem". Amikor valamiről ki akarod nyilvánítani, hogy a tiéd, amikor egy bizonyos dologra vagy tárgyra igényt tartasz, akkor ezzel az igénnyel együtt felmerül az az idea is, hogy a birtokaid közép­ pontja te vagy. Mindaz, amit bir­ tokolsz, a territóriumoddá válik, és a tulajdonon keresztül létrejön egy új idea: a „nekem" fogalma. Ha egyszer tudatosul benned a „nekem" fogalma, akkor már egyértelműen elhatárolódsz a külvilágtól, és akik kívül esnek a határaidon, azok lesznek a „te". A másik ember nem te vagy; és ezzel a dolgok kezdenek szétesni. A mindenség egy; egy oszthatatlan egész. Benne semmi sem különül el: minden mindennel összefügg; az egész összefüggések láncolata. Kapcsolatban vagy a földdel, kapcso­ latban vagy a fákkal, kapcsolatban vagy a csillagokkal; a csillagok kapcsolatban vannak veled, a csillagok

A

KÉT

kapcsolatban vannak a fákkal, a folyókkal, a hegyekkel. Minden szorosan összefügg. Semmi sem különálló. Nem lehet különálló. Állandóan lélegzel - beszívod, majd kifújod a levegőt -, és így állandóan ott a híd közted és a létezés között. Az elfogyasztott táplálékkal a lét belédkerül; amikor ürítesz, a táplálékból trágya lesz. A fán termő alma holnap a tested részévé válik, majd a tested­ ből egy rész távozik, és trágya lesz belőle, táplálék a fa számára. Örökké adsz és kapsz. A folyamat sosem áll le. Ha egyszer megszakad a láncolat, akkor halott vagy. Mi a halál? - a halál elkülönülés, az egész darabjaira való széthullása. Egységben lenni annyi, mint élni kikerülni az egységből annyi, mint halottnak lenni. Vagyis minél több­ ször merül föl benned, hogy „különálló egység vagyok", annál inkább elveszted az érzékenységedet, annál élettelenebb, annál élhetetlenebb, nehézkesebb, tompább leszel. Minél erősebb benned az az érzés, hogy az egésszel szoros egységet alkotsz, a lét egésze annál inkább a részed, és te annál inkább a lét egészének része vagy. Ha egyszer felfogod, hogy mi egymás tagjai vagyunk, akkor a látásmódod egy­ szerre megváltozik. Akkor ezek a fák már nem idegenek; ők folyamatosan étellel-élettel látnak el téged. Amikor belélegzel, oxigént veszel magadhoz, amikor kilélegzel, széndioxidot bo­ csátasz a levegőbe; a fák belélegzik a széndioxidot, és oxigént lélegeznek ki

A K A D Á L Y

- állandó kapcsolat van közöttetek. Összhangban vagyunk egymással. A valóság egyetlen egység, és az „én", a "te" fogalmának megjelenésével kihullunk a valóságból. Ha pedig egyszer egy téveszme gyökeret ver az elmédben, akkor az egész látásmódod a feje tetejére áll... Megjelenik a „nekem", azután a „te", s végül ennek tükörképeként az „Én". Az „Én" a birtokvágy legfinomabb, leginkább kikristályosodott formája. Ha egyszer kimondtad azt a szót, hogy „Én", ezzel szentségtörést követtél el. Ha egyszer azt mondtad, hogy „Én", ezzel teljesen kiszakadtál a létből - de persze csak jelképesen, mert egyébként már halott volnál. Ám gondolati síkon teljesen elhatároltad magad a valóságtól. Ettől fogva örökös harcban állsz a valóság­ gal. A saját gyökereiddel hadakozol. Önmagaddal küzdesz. Ezért mondja Buddha, hogy „legyél tutajfa." Csak akkor tudsz tutajfa lenni, ha elvetetted az „Én" ideáját máskülönben nem lehetsz tutajfa; a küzdelem folytatódik. Ezért van annyi nehézséged a meditációval. Ha azt mondom, csak ülj csendben, te erre képtelen vagy - pedig milyen egyszerű. Az ember azt gondolná, hogy ez a világ legegyszerűbb dolga. Nem kell hozzá semmit megtanulni, az ember egyszerűen csak ül és van. De te nem tudsz nyugodtan ülni, mert az „Én" egy pillanatnyi nyugal­ mat sem engedélyez a számodra. Ha hagynál magadnak egy pillanatnyi szünetet, akkor végre meglátnád a

249

AMI

G Á T O L J A

valóságot. Ha egyszer tudod, hogy milyen a valóság, akkor az „Én"-nek vesznie kell. Többé nincs létjogosult­ sága. Ezért az "Én" sosem hagyhatja, hogy lazíts, hogy kikapcsolj. Még ha a hegyekbe mész üdülni, az „Én" akkor is rád telepszik. Viszed magaddal a rádiót, a tévét, az összes problémádat, és elfoglalod magad. Pihenni jöttél, de mindent ugyanúgy csinálsz, mint otthon. Nem kapcsolódsz ki, tovább jár az agyad. Az „Én" képtelen lazítani, képtelen elengedni magát. A feszültség tartja életben. Mindig újabb feszültségeket, újabb aggodalmakat kreál, örökké gyártja a problémákat, sosem hagy békét neked. Elég egy röpke pihenő, egy lélegzetvételnyi szünet, és az „Én" ingatag háza összeomlik hiszen a valóság oly szép és az „Én" olyan csúnya. Az ember harcol az előrejutásért feleslegesen. Olyan dolgokért töröd magad, amelyek a maguk idejében úgyis bekövetkeznének. Feleslegesen küzdesz. Olyan dolgok után vá­ gyódsz, melyek a tieid lehetnének, ha nem vágyódnál. Azzal hogy vágysz, rájuk, el is veszíted őket. Ezért mondja Buddha, hogy, "Sodortasd magad az árral. Hagyd, hogy az ár az óceánhoz vigyen." Az „enyém", „nekem", „te", „Én" ez a csapda. Ettől leszel szerencsétlen, neurotikus, őrült. A gond csak az, hogy a gyereknek át kell esnie ezen, mivel fogalma sincs, hogy ő kicsoda, és szüksége van egy­ fajta identitásra - lehet, hogy ez az 250

A

M E D I T Á C I Ó T

én-kép hamis, de még mindig jobb, mintha egyáltalán nem volna. A gyereknek identitás kell. Muszáj pon­ tosan behatárolnia, hogy ő kicsoda valójában, úgyhogy létrejön egy hamis központ. Az „Én" nem lényed igazi középpontja. Ez egy hamis középpont - haszonelvű, álságos, amit te találtál ki. Semmi köze az igazi középpontodhoz. Az igazi középpontod mindennek a középpontja. Az igazi éned minden­ nek az énje. A középpontban az egész lét egy - ahogy a fényforrásban, a nap­ ban is egyek a sugarak. Minél jobban eltávolodnak a forrástól, annál távolabb kerülnek egymástól is. Az igazi középpontod nemcsak a te középpontod, hanem az Egész közép­ pontja. Mi viszont létrehozzuk a magunk kis személyes, házilag gyár­ tott középpontjait. Szükségünk van rá, mert a gyermek személyiség­ határok nélkül születik, és el sem tudja képzelni, hogy ő kicsoda. Ez egy túlélési szükséglet. Hogy éljük túl? Nevet adunk a gyereknek; felcímkéz­ zük, hogy azonosítani lehessen. Persze a személyiséghez kapcsolódó valamennyi képzet kívülről jön: valaki azt mondja, szép vagy, valaki azt mondja, intelligens vagy, valaki azt mondja, vitális vagy. Te pedig összeszeded mindazt, amit az emberek mondanak rólad. Mindabból, amit az emberek mon­ danak rólad, kialakítasz magadról egy bizonyos képet. Sohasem nézel önmagadba, nem nézed meg, hogy ki vagy valójában. Ez a kép hamis lesz

A

KÉT

mert senki más nem tudhatja, és senki sem mondhatja meg helyetted, hogy ki vagy te. Belső valóságodhoz egyes egyedül te férhetsz hozzá. Belső valóságod rajtad kívül mindenki számára kifürkészhetetlen. Csak te juthatsz be oda. Azon a napon, amikor rádöbbensz, hogy az identitásod hamis, szedettvedett, amit úgy szedtél össze a többi ember véleményéből... ülj egy kicsit csendben és tűnődj el azon, hogy ki vagy. Sok idea fog felmerülni. Figyeld meg, hogy ezek az ideák honnan szár­ maznak, és akkor képes leszel rálelni a forrásukra. Egyes dolgok az anyádtól jönnek - a magadról alkotott kép nyolcvan-kilencven százaléka. Más dolgok az apádtól erednek, s van, amit a tanáraidtól, a barátaidtól, a környezetedtől vettél át. Csak figyelj minden felmerülő képzetre, és meg fogod tudni állapítani, hogy honnan jött. Semmi sem tőled ered, az ideák­ nak még egy százaléka sem belülről jön. Miféle identitás az, amihez te semmivel sem járultál hozzá? Pedig csakis te vagy az az ember, aki hoz­ zájárulhatott volna, méghozzá száz százalékban. Azon a napon, amikor ezt megérted, a vallás fontossá válik. Azon a napon, amikor ezt fölismered, keresni kezdesz valamilyen technikát, valami­ lyen módszert, aminek a segítségével beléphetsz saját lényedbe, hogy végre megtudd, hogy ténylegesen, a lét egészének szempontjából pontosan ki is vagy. Hogy ezentúl ne a külvilágból gyűjtsd a képeket, ne a többieket fag­

A K A D Á L Y

gasd arról, hogy milyennek látnak hanem közvetlenül, nyíltan szembe tudj nézni igaz valóddal, hogy megta­ pasztald, lásd és érezd valódi ter­ mészeted. Minek kérdeznél erről másokat? És kit is kérdeznél? Ők épp annyira tudatlanok, mint te. Nem ismerik önmagukat sem; akkor, hogy ismerhetnének téged? Nézd csak meg, hogy működnek a dolgok, hogy gyűrűznek a dolgok egymásból, hogy van ennek az egésznek a menete: a hazugság újabb hazugsághoz vezet. Téged rászedtek, becsaptak. Egy nagy átverés áldozata vagy, és azok, akik lóvá tettek, talán nem is tudnak erről. Lehet, hogy őket is becsapták mások. Az apádat, az anyádat, a tanáraidat egytől egyig becsapták mások - az ő apjuk, anyjuk, tanáraik. Ők pedig téged csaptak be. Te is ezt fogod csinálni a saját gyer­ mekeddel? Egy jobb világban, ahol az emberek intelligensebbek, tudatosabbak, meg­ tanítják a gyermeknek, hogy az iden­ titás képzete hamis: „Erre szükség van, mi adjuk neked, de ez csak egy időre szól, addig, míg te magad rá nem jössz, hogy ki vagy." Nem ez lesz a valóságod, és minél előbb felfedezed igaz valódat, annál jobb. Minél hamarabb el tudod vetni ezt a képzetet, annál jobb - mert attól a pillanattól fogva kezdődik igazi éle­ ted, attól fogva leszel csak egy valódi, autentikus lény. Ekkor válsz egyéniséggé. Azok a velünk kapcsolatos ideák, melyeket a többiektől szedünk össze, 251

AMI

G Á T O L J A

alkotják személyiségünket, míg az a tudás, ami belülről jön, adja az egyéniséget. A személyiség hamis, az egyéniség valódi. A személyiség egy kölcsönvett valami. Az igaz való, az egyéniség, a te valóságod, hamisítat­ lan voltod, nem kölcsönözhető. Senki sem mondhatja meg, hogy ki vagy. Legalábbis egy dolgot soha senki más nem tehet meg helyetted; senki sem adhat választ arra a kérdésedre, hogy te ki vagy. Nem, a válaszra neked magadnak kell rájönnöd, neked kell mélyre ásnod a saját lényedben. Csak az identitás, a hamis identitás egymásra rakódott rétegein áttörve tudsz eljutni oda. Az ember fél önmagába nézni, mert odabent káoszt lát. Mindeddig elboldogultál a hamis éneddel, jól megvoltál vele, mert ez a képlet már ismerős, megszoktad. Tudod, hogy mi a neved, vannak bizonyos személyi okmányaid, adataid: van iskolai bizonyítványod, képesítésed, egyetemi vagy főiskolai diplomád, munkahelyi beosztásod, félretett pénzed, bankkártyád, családi örökséged. Bizonyos módszerekkel meg tudod határozni, körül tudod írni magad. A dolog működik, és ha ezt a bevált módszert elhagynád, akkor zűrzavar keletkezne. Mielőtt eljuthatnál a középpontodba, egy meglehetősen kaotikus állapoton kell átesned. Ezért a félelem. Senki sem akar ilyen állapotba kerülni. Az emberek gyakran idézik a régi tanítást: „Ismerd meg önmagadat". De mára már ezek is csak üres szavak lettek. Nem vesszük a fáradságot önmagunk 252

A

M E D I T Á C I Ó T

felfedezésére. Rettegéssel tölt el a gon­ dolat, hogy ha egyszer tényleg bele­ fognánk, úgy elhatalmasodna odabent a káosz, hogy végül belevesznénk, elnyelne. Ebbéli félelmünkben továb­ bra is ragaszkodunk mindenhez, ami kívülről való. Ezzel viszont elpocsékoljuk az életünket.

A fecsegő elme A második akadály a meditáció ösvényén, az örökké csapongó elme. Még egy percig sem ülhetsz nyugodtan, csendben, mert az elme folytatja a csapongást: fontos és lényegtelen, sokatmondó és üres gondola­ tok váltogatják egymást a fejedben. Forgalmas autópálya ez, ahol mindig csúcsforgalom van.

L

átsz egy virágot, és a látványt azonnal szavakba öntöd; látsz egy embert átkelni a zebrán, és ezt rögtön megfogalmazod. Az elme minden létező dolgot verbalizálni tud, min­ dent szavakká alakít. Ezek a szavak akadályt, torlaszt képeznek; ezek a szavak börtönöddé válnak. Az elmének ez az állandó késztetése, hogy a dolgokat, a jelenségeket, magát a létet szavakká formálja, az akadály. Ez gátolja a meditációt. Ezért a meditatív fejlődés első követelménye, hogy válj tudatossá arra, hogy mindig mindent szavakba foglalsz, és legyél képes megállítani ezt a folyamatot Csak lásd a dolgokat; ne fogalmazd meg. Légy tudatában a jelenlétüknek, de ne akard őket szavakká alakítani.

A

KÉT

Hagyd a dolgokat, az embereket, a helyzeteket létezni anélkül, hogy gondolkodnál felőlük. Ez nem lehetetlen, ez természetes és lehet­ séges. Az a természetellenes, az a mesterkélt, ami most van, amit most csinálsz; ez egy mondvacsinált helyzet, de mi úgy hozzászoktunk, már olyan gépiessé vált, hogy észre sem vesszük ezt az átalakítást, azt, hogy minden élményt lefordítunk szavakra. Itt van például a napfelkelte. Észre sem veszed azt a villanásnyi időt, ami aközött telik el, hogy meglátod és szavakba öntöd. Látod a napot, érzed, és rögtön szavakat találsz ennek az élménynek a leírására. A napfelkelte nézése és szavakba foglalása közötti szünet így elvész. Sohasem érzed. Ebben a szakaszban, ebben a szünet­ ben kell tudatosnak lenni. Tudatos­ nak kell lenni arra a tényre, hogy a napfelkelte nem egy szó. Ez egy ter­ mészeti jelenség, egy visszatérő helyzet. Az elme automatikusan szavakká alakítja az élményeket. Ezek a szavak felhalmozódnak, és aztán a lét (a létező) és a tudat közé ékelőd­ nek. A meditáció azt jelenti: szavak nélkül. a. beszélt nyelv elhagyásával élni. Egyébként ezek a felhalmozódott emlékek, ezek a „nyelvi emlékek" a meditatív fejlődés gátjaivá válnak. A meditáció azt jelenti: szavak nélkül élni, egy nyelv-nélküli közegben. Ez olykor magától is megtörténik. Amikor szerelmes vagy valakibe, ez történik. Ha igazán szereted a

A K A D Á L Y

másikat, akkor érzed a jelenlétét nem kellenek a szavak. Valahányszor két szerelmes meghitt órákat tölt együtt, elcsendesednek. Nem arról van szó, hogy nincs mit kifejezniük; épp ellenkezőleg: egy seregnyi érzés vár kifejezésre. De a szavak ilyenkor sosincsenek jelen; nem lehetnek. Csak akkor jelennek meg, amikor a szerelem már kihűlt. Ha két szerelmes sosem hallgat, ha folyton beszélnek, ez annak a jele, hogy az érzés elmúlt. Most az űrt szavakkal töltik ki. Amikor a szerelem még él, nincsenek ott a szavak, mert ez az érzés olyan elsöprő, olyan túláradó, hogy legyőzi a nyelv és a szavak állította korlátokat. A meditáció a szerelem betetőzése: ez a szerelem nem egyetlen személy felé irányul, hanem a lét egésze felé. Számomra a meditáció élő kapcsolat a bennünket körülvevő lét egészével. Ha a helyzettől függetlenül mindig szerelmes tudsz lenni, akkor medi­ tatív állapotban vagy, tökélyre vitted a meditációt. A társadalom nyelvvel lát el téged, nyelv nélkül nem tud létezni; nyelvre van szüksége. A lét viszont nem szorul rá erre. Nem azt mondom, hogy beszéd és gondolkodás nélkül élj. Időnként nyilván használnod kell a nyelvet, de a verbalizáció gépies folyamatának olyan mechanizmussá kell válnia, amit tetszés szerint be­ vagy kikapcsolsz. Amikor társadalmi lényként élsz, akkor szükséged van a nyelvre, enélkül nem élhetnél tár­ sadalomban, emberek között. De 253

AMI

G Á T O L J A

amikor egyedül vagy a léttel, akkor a gépezetet ki kell kapcsolni, ki kell tudnod kapcsolni. Ha erre nem vagy képes, akkor a folyamat túlpörög. Ha nem tudod az agyadat kikapcsolni, ha az egyre csak mondja és mondja a magáét, és te nem tudod leállítani, akkor teljesen a hatalmába kerít A rabszolgája leszel. Az elmének eszköznek kell lennie, nem pedig mesternek. Az elme szolgáljon és ne uralkodjon. De nálad az elme átvette az irányítást. Amikor az elme az úr, akkor egy me­ ditációt kizáró állapot áll fenn. Amikor te vagy az úr, akkor a tudatod a mester, és meditatív állapotban vagy. Tehát a meditáció azt jelenti, hogy irányítani a gépezetet, meste­ révé válni a mechanizmusnak. Az elme és az elme nyelvi szerepe nem mindenható. Te fölötte állsz, és a lét is fölötte áll ennek. A tudat fölötte áll a beszélt nyelvnek. Amikor a tudat és a lét egy, akkor ezek mélyen összefonódnak egymással. Ezt az állapotot hívjuk meditációnak. A tudat és a lét közötti mély kapcsolat a meditáció. A nyelvet el kell hagyni. Nem azt mondom, hogy teljesen told félre, hogy nyomd el magadban, vagy iktasd ki az életedből. Én csak azt mondom, hogy valami, amire a tár­ sadalmi életben van leginkább szük­ ség, a nap huszonnégy óráját kitöltő szokásoddá vált, pedig ennyire nem fontos. Amikor sétálsz, mozgatnod kell a lábaidat, de amikor ülsz, akkor nem 254

A

M E D I T Á C I Ó T

kellene mozogniuk. Ha a lábaid ülés közben is tovább járnak, akkor őrült vagy, akkor a lábaid meghibbantak. Le kell tudnod őket állítani. Ugyan ez a helyzet a nyelvvel; amikor éppen nem beszélsz senkivel, a nyelvnek nem kellene jelen lennie. A nyelv a beszéd eszköze, egy kommunikációs technika: ha valamit el akarsz mon­ dani a másiknak, akkor használnod kell a nyelvet, de ha nem kommu­ nikálsz senkivel, akkor a beszédnek nincs helye. Ha ezt meg tudod csinálni - és meg tudod, amennyiben megérted -, akkor fokozatosan belenősz a meditá­ cióba. Azt mondom „belenősz", mert az életben történő előbbrejutás sohasem élettelen adalék, ez minden esetben növekedési folyamat. Tehát a meditáció egy növekedési folyamat, nem pedig egy technika. Egy techni­ ka mindig halott, élettelen; hozzád adható, míg egy folyamat mindig él egyre zajlik, növekszik, kiterjed. A nyelvre szükség van, a nyelv egy szükséglet, de nem szabad folyton benne mozognod. Kell lenniük olyan pillanatoknak, amikor anélkül létezel, hogy beszélnél. Amikor csak létezel, ez nem azt jelenti, hogy vegetálsz - a tudatosság ekkor is ott van, sőt, ilyenkor mélyebb, elevenebb, mert a nyelv csak tompítja a tudatosságot. A nyelvi fordulatok ismétlődnek, a lét viszont sohasem ismétli magát. Úgy­ hogy a beszéd idővel untat. Minél fontosabb a számodra a beszéd, minél beszéd-centrikusabb az elméd, annál életuntabb leszel. A nyelv állandó

A

KET

ismétlődés, a lét viszont örök megújulás. Amikor látsz egy rózsát, ez nem ismétlődés. Ez egy új rózsa, minden tekintetben új. Ez a rózsa még sosem volt, és soha többé nem is lesz. Először és utoljára nyílt ki. Ám amikor azt mondjuk, hogy ez egy rózsa, a „rózsa" szó egy ismétlés: rózsa mindig is volt, mindig is lesz. Egy régi szó kimondásával megölted az újat. A lét mindig fiatal, a nyelv mindig öreg. A szavak által elkerülöd a létet, elkerülöd az életet, mert a nyelv halott. Minél inkább belebonyolódsz a szavakba, annál élettelenebbé válsz ezáltal. Egy pandit [bráhmin tudós] teljesen halott, mert ő csak nyelv és szavak, semmi egyéb. Sartre megírta a saját önéletrajzát, és ezt a címet adta neki: Szavak. A meditáció azt jelenti: élni, teljes életet élni; és csak akkor tudsz teljes életet élni, ha csendben vagy. Ez alatt nem azt értem, hogy nem tudsz ma­ gadról. Lehetsz néma és öntudatlan, de az nem élő csend - akkor megint csak célt tévesztettél.

A

kkor hát mit tégy? A kérdés lényegbevágó. Figyelj - ne próbáld leállítani. Felesleges bármit is tenned az elme ellen. Először is, ki tenné mindezt? Ilyenkor az elme magával az elmével hadakozna. Kettéosztanád az elmédet: az egyik fél próbálna irányítani, ő lenne a fejes, aki igyekszik kinyírni önmaga másik felét - ami elég abszurd, egy

A K A D Á L Y

őrült játék. Az őrületbe kergethet téged. Ne próbáld leállítani az elmét vagy a gondolkodást - csak figyeld, hagyd. Adj neki teljes szabadságot. Hagyd, hogy olyan sebesen fusson, ahogy csak akar. Semmi módon ne próbáld kontrollálni. Csak légy szem­ tanú. Ez csodálatos! Az elme az egyik legcsodásabb szerkezet. A tudomány mindeddig nem tudott létrehozni hozzá foghatót. Az elme ma is a legnagyobb mestermű - olyan bonyolult, oly rendkívül hatékony, és annyi képesség rejlik benne. Figyeld! Örülj neki! És ne úgy nézz rá, mint ellenségre, mert ha ellenségnek tekinted az elmét, akkor nem tudsz figyelni. Máris tele vagy előítélettel; máris ellene vagy. Már eldöntötted, hogy valami nem stimmel az elmével előre levontad a konklúziót. S valahányszor ellenséges szemmel te­ kintesz valakire, akkor a figyelmed felszínes lesz. Nem nézel az illető szemébe, kerülöd a pillantását. Az elme figyelése azt jelenti, hogy mély szeretettel, mélységes tisztelet­ tel és nagyrabecsüléssel nézel rá - ez Isten neked szánt ajándéka. Magában az elmében nincs semmi rossz. Magában a gondolkodásban nincs semmi kivetnivaló. Ez egy csodálatos folyamat, akár az összes többi. Az égen úszó felhők gyönyörűek - a belső égbolton lebegő gondolatok miért ne volnának azok? A fákat borító virágok gyönyörűek - a benned virágzó gondolatok miért ne 255

AMI

G Á T O L J A

lehetnének azok? Az óceánba siető folyó gyönyörű - miért ne volna az a gondolatoknak ez a folyama, amely valamely ismeretlen cél felé halad? Hát nem gyönyörű? Nézd mély hódolattal. Ne légy ellen­ fél, légy szerető. Figyeld az elme finom rezdüléseit; a hirtelen váltá­ sokat, a gyönyörű fordulatokat; a hirtelen ugrásokat és szökelléseket; a játékokat, amiket az elme egy­ folytában játszik; az álmokat, melyeket sző - a fantáziát, az emlékezetet, az ezer és egy kivetítést, amit létrehoz. Figyelj! Ahogy ott állsz, és bizonyos távolságból, távol­ ságtartással nézed, nem azonosítva magadat vele, fokról fokra érezni kezded... Ahogy éberséged egyre növekszik, ahogy tudatosságod egyre mélyül, réseket, időközöket kezdesz észlelni. Az egyik gondolat elment, az újabb pedig még nem ért ide - itt egy rés. Az egyik felhő elúszott, a másik még csak most közeleg - íme egy hézag. Ezekben a hézagokban első ízben bepillantást nyersz az elme-nélküli­ ségbe, ízelítőt kapsz az elme-nélküli­ ségből. Nevezd ezt akár a zen, akár a tao vagy a jóga ízének. Ezekben a rövid szünetekben az ég egyszerre kitisztul, és felragyog a nap. A világ egyszeriben tele lesz csodákkal, mert az összes korlát ledőlt. A szemed előtt már nincs ellenző. Tisztán látsz, éle­ sen; a lét egésze átlátszóvá válik. Eleinte ezek ritka pillanatok lesznek, elvétve és csak kis számban fordulnak elő. De bepillantást adnak abba, hogy 256

A

M E D I T Á C I Ó T

mi az a szamádhi. Apró csend-tavak felbukkannak és aztán el is tűnnek. De most már tudod, hogy jó úton jársz - ismét figyelni kezdtél. Amikor egy gondolat távozik, te figyelsz; amikor egy időköz véget ér, te figyelsz. A felhők csodálatosak; a napfény is csodálatos. Most már nem választasz. Az elméd már nem megosztott: nem mondod, hogy „Csak az időközöket szeretném". Ez ostobaság - mert ha egyszer görcsö­ sen ragaszkodsz az időközökhöz, akkor megint csak a gondolkodás ellen foglalsz állást, így aztán ezek az időközök eltűnnek. Csak akkor történnek meg veled, ha kellő távol­ ságtartással figyeled őket. Ezek csak történnek, nem lehet őket létrehozni. Ezek maguktól történnek, te nem erőszakolhatod ki a megtörténésüket. Maguktól mennek végbe. Csak figyelj kitartóan. Hagyd a gon­ dolatokat jönni és menni, menjenek ahová csak akarnak. Ne próbáld őket irányítani, másfelé terelni - adj nekik teljes mozgásszabadságot. És ekkor az időközök, a rések_ meghosszabbodnak. Kis szatorikkal, apró megvilá­ gosodásokkal leszel áldott. Olykor percek múlnak el, és egyetlen gondo­ lat se jön; nincs forgalom, üres az út teljes a csend. Amikor nagyobb hézagok következ­ nek, már nemcsak kellő érzéked lesz ahhoz, hogy átlásd a dolgokat, hanem a nagyobb résekkel a tisztánlátásod is megújul: már a belső világba is képes leszel betekinteni. Az első rések meg­ jelenésekor a külső látásod élesedik: a

A

KÉT

fák zöldebbnek tűnnek, mint most. Vég nélküli muzsika leng körül - a szférák zenéje. Egyszerre Isten jelen­ valóságában találod magad - ami kimondhatatlan, rejtélyes, megérint, bár megragadni nem tudod; elérhető távolságban van, s mégis elérhetetlen. A nagyobb rések megjelenésével ugyanez történik odabent. Isten már nemcsak kívül lesz: meglepődve tapasztalod, hogy benned is ott van. Nemcsak a látottban, hanem a látó­ ban is benne van - kívül és belül egyaránt. De ne ragaszkodj ehhez az élményhez sem. A ragaszkodás az elme üzemanyaga a folytatáshoz. Az elme leállításának módia a nem-ragaszkodó szemlélődés, minden erőfeszítés nélkül. És amikor élvezni kezded ezeket az áldott pillanatokat, akkor hamarosan képes leszel ezen pillanatok meghosszabbítására is.

A K A D Á L Y

Végül, egy napon mesterré válsz. Most már csak akkor gondolkodsz, ha gondolkodni akarsz; ha nincs szük­ séged az elmédre, akkor nem gondol­ kozol. Nem mintha az elme nem volna ott - az elme ott van, de most már te döntöd el, hogy használod vagy sem. Ez most már csak rajtad múlik. Ahogy a lábaid esetében: ha futni akarsz, használod őket; ha nem akarsz futni, akkor egyszerűen pihen­ teted - de a lábaid mindig veled van­ nak. Ugyanígy az elme is mindig veled van. Az elme-nélküliség nem elme­ ellenes; az elme-nélküliség az elmén túli. Az elme-nélküliség nem úgy érhető el, hogy megölöd és lerom­ bolod az elmét; az elme-nélküliség akkor következik be, amikor már olyan mélységekben megértetted az elmét, hogy többé nem kell gondol­ kodnod. Az értelmed lép a helyére.

257

AMI

G Á T O L J A

A

M E D I T Á C I Ó T

TÉVESZMÉK A meditáció nem koncentráció A meditáció időnként félremehet. Például ha bármelyik meditáció hatására mély kon­ centráció állapotába kerülsz, akkor tévúton vagy. Ettől ugyanis egyre inkább csak bezárulsz, ahelyett hogy kinyílnál. Ha leszűkíted, keretek közé szorítod a tudatodat, ha valamire koncentrálsz, kizárod a lét egészét, és egysíkúvá válsz, akkor felgyülem­ lik benned a feszültség. Az angol „tension" szó feszültséget jelent. Innen az „attention " szó is, ami figyelmet jelent. Az „attention " szó az „at-tension " [„feszültségben "] szóösszetételből származik. A koncentráció, már maga a szó hangzása, feszültség érzetét kelti.

A

koncentrációnak megvan a maga haszna, de az nem medi­ táció. Tudományos területe­ ken - amikor kutatómunkát végzel, a laboratóriumban - szükséged van a koncentrációra. Ilyenkor egyetlen problémára kell összpontosítanod, és minden mást ki kell rekesztened olyan mértékben, hogy szinte teljesen megfeledkezel a világ többi részéről. A gond csak az, hogy ilyenkor csak a saját világodra koncentrálsz. Ezért válnak a tudósok feledékennyé. Azok az emberek, akik túl sokat koncent­ rálnak, rendszerint feledékenyek, mert nem tudják, hogyan lehetnének nyitottak az egész világra. Olvastam egy anekdotát: - Vettem egy békát - újságolta ragyo­ gó arccal egy zoológus professzor az osztályának. - Nemrég fogták ki a tóból, arra gondoltam, tanulmány­

258

ozhatnánk a külsejét, majd később szétboncolhatnánk. Óvatosan kibontotta a csomagot, amit hozott, és egy gusztusosán elkészített sonkás szendvics bukkant elő a papírból. A jó professzor csodálkozva meredt a szendvicsre. - Nahát - mondta -, pedig határozot­ tan emlékszem, hogy megettem az uzsonnámat. A tudósokkal folyton ez történik. Egysíkúvá válnak, és egész elméjük beszűkül. Persze a beszűkült elmének is megvan a maga előnye: sokkal cél­ ratörőbb, olyan, akár egy éles tű; pon­ tosan célba talál - viszont elmulasztja a nagy életet, ami mindezt körülveszi. Egy buddha nem a koncentráció embere; őt tudatosság jellemzi. Ő nem próbálja beszűkíteni a tudatát. Épp ellenkezőleg: próbál ledönteni

T É V E S Z M É K

minden korlátot, hogy teljesen hoz­ záférhetővé váljék a lét számára. Figyeld csak meg... a létezésben min­ den egyszerre történik. Én itt beszélek, miközben odakint zúg a for­ galom. Zakatol a vonat, madarak énekelnek, szél fújja a fa ágait - az egész lét ebben az egyetlen pillanat­ ban összeér. Te hallgatsz engem, én hozzád beszélek, és közben milliónyi dolog történik... A koncentráció úgy tesz egysíkúvá, hogy ezért nagy árat kell fizetni: az élet kilencven százaléka kiesik a látószögedből. Mialatt megoldasz egy matematika példát, nem hallgathatod a madarak énekét - ez elvonná a figyelmedet. Gyerekek játszanak körülötted, kutyák ugatnak az utcán ez mind, mind megzavarhat a kon­ centrálásban. A koncentráció érdekében egyes emberek meg­ próbáltak elmenekülni az élettől fölmentek a Himalájára, elvonultak egy barlangba, elszigetelték magukat a többi embertől, hogy az Istenre koncentrálhassanak. Ám Isten nem egy tárgy: Isten ennek a létezésnek az egésze. Isten a pillanat, Ő a teljesség. Ezért nem lesz a tudomány sohasem képes megismerni Istent. A tudomány bevált módszere a koncentráció, és e módszer korlátoltsága miatt a tudomány sosem ismerheti meg Istent. Akkor hát mi a teendő? Ha valami­ lyen mantrát ismételgetsz, ha transz­ cendentális meditációt végzel, az nem segít. A transzcendentális meditáció nagyon fontossá vált az Államokban

az objektív megközelítés, a tudo­ mányos elme miatt - ez az egyetlen meditáció, amivel kísérletezni tudnak. De ez egy az egyben koncentráció, nem pedig meditáció, és így a tudományos elme is fel tudja fogni. Az egyetemeken, a kísérleti labo­ ratóriumokban, a pszichológiai kutatások során rendszeresen alkal­ mazzák a TM-et, mivel ez nem medi­ táció. Ez koncentráció, egy koncent­ rációs technika. Ugyanabba a kategóriába esik, mint a tudományos koncentráció; a kettő között kapcsolat van. De semmi köze a meditációhoz. A meditáció olyan sokrétű, olyan szerteágazó, és olyan mély rétegeket érint, hogy nem lehet vele kutató­ munkát végezni. Csak akkor lehetne látni az emberen, hogy vajon elérte-e ezt az állapotot, vagy sem, ha egy műszerré válik. És az alfa hullámok sem segítenek sokat, mert ezek is az elméhez tartoznak, míg a meditáció egy az elme fölött álló valami. Úgyhogy hadd hívjam fel a figyelmedet néhány alapvető dologra. Először is, a meditáció nem koncent­ ráció, hanem ellazulás - az ember egyszerűen „belelazít" önmagába. Minél lazább vagy, minél nyitottabbnak, minél kiszolgáltatottabbnak érzed magad, annál kevésbé leszel merev. Sokkal rugalmasabb vagy, és a lét egyszer csak kezd áthatni. Többé nem vagy olyan, mint egy szikla: már vannak rajtad nyílások. Az ellazulás azt jelenti, hogy hagyod magad belezuhanni egy olyan állapotba, ahol nem csinálsz semmit, mert ha 259

AMI

G Á T O L J A

csinálsz valamit, akkor a feszültség ottmarad. A meditáció a nem-cse­ lekvés állapota: csak lazíts, és élvezd az ellazultság érzését. Lazulj bele önmagadba - hunyd he a szemed, és figyeld, hogy mi történik körülötted. Szükségtelen bármiről is úgy érezned, hogy eltereli a figyelmedet. Abban a pillanatban, hogy ezt érzed, Isten létét tagadod. Ebben a pillanatban Isten madár képében látogatott el hozzád - ne tagadd meg Őt. Madár alakjában kopogtat ajtódon. A következő pil­ lanatban ugató kutya vagy síró és toporzékoló kisgyerek, vagy egy eszelősen nevető őrült képében jelenik meg. Ne tagadj, ne háríts fogadj el mert ha hárítasz, feszültté válsz. Mindenfajta hárítás feszültséget okoz - fogadj el. Ha lazítani akarsz, ennek az elfogadás a legbeváltabb módja. Fogadd el, barmi is történjék körülötted, hagyd organikus egység­ gé válni. Akár tudod, akár nem, min­ den mindennel szervesen összefügg. Ezek a madarak, ezek a fák, ez a nap, ez a föld, te, én, mind egymáshoz kapcsolódunk. Ez egy organikus egység. Ha a nap eltűnne, eltűnnének a fák; ha a fák eltűnnének, eltűnnének a madarak; ha a madarak és a fák eltűn­ nének, te sem lehetnél itt, te is eltűn­ nél. Minden mindennel szorosan összefügg. Úgyhogy ne utasíts el semmit, mert abban a pillanatban, hogy ezt teszed, önmagadban nem fogadsz el valamit. Ha elutasítod ezeket az éneklő 260

A

M E D I T Á C I Ó T

madarakat, akkor egy részedet tagadod meg. Ha lazítasz, akkor elfogadsz; a lét elfogadása a lazítás egyetlen módja. Ha apró-cseprő dolgok zavarnak, akkor a saját hozzáállásod az, ami zavar. Ülj csendben, nyugodtan, figyeld a körülötted zajló történése­ ket, és lazíts. Fogadj el, lazíts, és egy­ szeriben mérhetetlen energia szaba­ dul fel benned. És amikor azt mondom, figyelj, ne próbálj figyelni, mert így megint csak feszültté válsz, és koncentrálni kezdesz. Egyszerűen csak lazíts, maradj laza, könnyed, és nézz, láss ... hisz mi mást tehetnél? Itt vagy, nincs tennivaló, mindent elfogadsz, semmit sem tagadsz meg, semmit nem hárí­ tasz el magadtól. Nincs k ü z d e l e m nincs harc, nincs belső feszültség. Te csak figyelsz. Ne feledd, csak figyelj.

A meditáció nem önvizsgálat

A

z önvizsgálat során saját maga­ dról gondolkodsz. Az önemlékezésnek semmi köze a gondol­ kodáshoz: ilyenkor egyszerűen tudatossá válsz önmagadra. A különb­ ség árnyalatnyi, és mégis hatalmas. A nyugati pszichológia ragaszkodik az önvizsgálathoz, míg a Kelet lélektana az ön-emlékezés fontosságát hangsú­ lyozza. Az önvizsgálat során valójában mit csinálsz? Mondjuk dühös lettél: a dühről kezdesz gondolkodni, arról, hogy mi váltotta ki. Elemezni kezded, miért jött létre. Próbálod megítélni,

T É V E S Z M É K

vajon ez jó-e vagy rossz. M e g ­ állapítod, hogy azért lettél mérges, mert a helyzet úgy hozta. Rágódsz a témán, elemzed a dühöt, ám a figyelmed a dühre és nem önmagadra irányul. Egész tudatosságod a dühre koncentrálódik: figyelsz, elemzel, asszociálsz, gondolkodsz róla, pró­ bálod kitalálni, hogyan kerülhetnéd el, hogyan szabadulhatnál meg tőle, mit tégy, hogy ez még egyszer ne for­ duljon elő. Ez egy gondolkodási folyamat. El fogod ítélni a haragot, mert destruktív és pusztító. Végül így fogadkozol: „Soha többé nem követem el ugyanezt a hibát." Az akaratod által próbálod kontrollálni a dühöt. Ezért vált a nyugati pszicholó­ gia analitikussá: mindent elemez, ízekre bont. A keleti pszichológia arra szólít, hogy légy éber. Ne próbáld elemezni a haragot, erre nincs szükség. Csak figyeld, de közben maradj tudatos. Ne kezdj gondolkozni. Ugyanis ha gondolkozni kezdesz, akkor a gondol­ kodás korlátozni fog a düh megfi­ gyelésében. Akkor a gondolkodás álruhába bújtatja, felhőként övezi a dühöt, és elvész a dolog tisztasága. Egyáltalán ne gondolkodj. Legyél mindvégig a nem-gondolkodás állapotában, és figyelj. Amikor még egy átfutó gondolat sem áll közéd és a düh közé, akkor szem­ besülsz ezzel az indulattal. Nem taglalod. Nem igyekszel minden áron visszamenni az eredetéhez, mert az eredete a múltban van. Nem ítéled meg, mert abban a pillanatban, hogy

megítéled, kezdődik a gondolkodás. Nem teszel olyan fogadalmat, hogy „Ez többé nem fordul elő...", mert a fogadkozás a jövőbe repít. Ha elég tudatos vagy, együtt maradsz a düh érzésével, pontosan itt és most. Nem érdeked megváltoztatni, nem érdeked gondolkodni felőle - számodra csak az a fontos, hogy megfigyeld, közvetlenül, szemtől szembe. Akkor ez már ön-emlékezés. És ez a dolog szépsége: ha figyeled a dühöt, akkor elmúlik. És nem csak hogy elmúlik az adott pillanatban, de kezedbe adja a kulcsot: nem kell hozzá akarat, nem kell semmilyen elhatározásra jutni a jövőt illetően, és szükségtelen visszamenni az indulat eredeti forrásához - ha őszintén, odaadóan figyelsz, magától a megfi­ gyeléstől a düh menten elpárolog. Most már kezedben a kulcs: figyeld a haragot, és az el fog tűnni. És ezt bár­ mikor megteheted. Valahányszor dühös leszel, megfigyelheted az érzést: így a figyelmed egyre mélyül. A figyelemnek három fejlődési sza­ kasza van. Az első, amikor a düh már el is párolgott; mintha elrobogott volna előtted egy harci elefánt, és te most már csak a farkát látod, amint távolodik, de azt is egyre halványab­ ban. Amikor még dühös voltál, akkor annyira belebonyolódtál ebbe az érzésbe, hogy igazán nem voltál képes tudatos lenni. Amikor a harag már csaknem teljesen elpárolgott, kilencvenkilenc százalékban - csak a fennmaradó egy százalék van még itt, de az is már tovatűnőben, akkor

261

AMI

G Á T O L J A

tudatossá válsz. Ez a tudatosság első fejlődési szakasza - ami jó, de nem elég. A második szakasz az, amikor még az egész elefánt jelen van - nem csak a farok -, de amikor a helyzet már ki­ sforrta magát. Majd szétvet a düh, fel tudnál robbani, forr benned az indulat - és ekkor tudatossá válsz a helyzetre. És van egy harmadik fejlődési szakasz

262

A

M E D I T Á C I Ó T

is: amikor még nem vagy mérges, a düh még csak kibontakozóban van benned - most még csak a feje látszik, az orrmánya. Épp most lép be a tuda­ todba, te pedig megragadod, lecsapsz rá. Így az elefánt sohasem ölt testet. Leterítetted, még mielőtt megszü­ letett volna. Ez aztán a születésszabá­ lyozás. A jelenség végbe se ment, nyoma sincsen.

AZ

ELME

T R Ü K K J E I

AZ ELME TRÜKKJEI Ne tévesszenek meg az élmények Az összes élmény az elme trükkje, az összes élmény csak kibúvó. A meditáció nem élmény, hanem megvalósulás. A meditáció nem, élmény - az inkább az összes élmény megszűnése.

A

z élmény egy rajtad kívül eső dolog. Aki az élményt megta­ pasztalja, átéli, az a saját lényed. És ez a különbség az igazi és a hamis spiritualitás között: ha élményekre vadászol, akkor az hamis spir­ itualitás: ha viszont az élmény megtapasztalóját keresed, akkor az igaz spiritualitás. Ekkor nem a kundalinivel foglalkozol, nem a csakrákkal törődsz, nem ezek a dolgok izgatnak. Ezek megtörténnek, de téged nem ez foglalkoztat, nem ez érdekel, és nem ezeken a mellékösvényeken akarsz továbbhaladni. Te a belső középpont felé folytatod az utadat, ahol más nincsen, csak te, a magad teljes egyedüllétében. Csak a tudatosság marad, tartalom nélkül. A tartalom az élmény; bármit tapasz­ talsz, bármit érzel, az a tartalom. Bánatosnak érzem magam; ekkor a bánat a tudatosságom tartalma. Aztán örömöt érzek; most az öröm a tar­ talom. Unalmasnak találok egy hely­ zetet; ekkor az unalom a tartalom.

Csendet is tapasztalhatsz magad körül; ilyenkor a csend a tartalom. Érezhetsz boldogságot; a boldogság is lehet tartalom. Úgyhogy te egyre cserélgeted a tartalmat - a végtelen­ ségig cserélgetheted -, de nem ez a valóság. A valóság az a valaki, akivel ezek az élmények megtörténnek akivel az unalom megtörténik, akivel a boldogság megtörténik. A lelki keresés nem arról szól, hogy mi történik, hanem arról, hogy kivel történtik. Ekkor az egónak nincs lehetősége arra, hogy újra felüsse a fejét.

Az elme ismét megjelenhet Meditáció közben olykor egyfajta ürességet érzel, ami valójában nem is üresség. Ezért mondom, hogy „egy­ fajta ürességet". Amikor meditálsz, egy-egy villanásnyi időre, néhány másodperc erejéig úgy érzed, mintha a gondolkodás folyamata leállt volna. Eleinte jönni fognak ezek a szünetek. 263

AMI

GÁTOLJA

De mivel úgy érzed, mintha éppen nem gondolkodnál, ez megint csak egy gondolkodási folyamat lesz, méghozzá annak egy finom változata. Te mit csinálsz ekkor? Megállapítod, hogy „Most nem gondolkodom". De hát ez mi? Ezzel kezdetét vette egy másodlagos gondolkodási folyamat. És azt mondod: „Most valami történ­ ni fog." És ez micsoda? Indul egy újabb gondolatmenet. Valahányszor ez történik, ne válj áldozatává. Amikor úgy érzed. hogy az elméd csendesebb lett, ne kezdd ezt szavakba önteni, mert ezzel megtöröd a csendet. Várj - ne valamire - egyszerűen csak várj. Ne csinálj semmit. Ne mondd, hogy „ez üresség". Abban a pillanatban, hogy ezt kimondtad, el is tűnt. Csak figyeld hatolj belé, egyesülj vele - csak várj, és nehogy szavakba foglald, mert akkor az elme ismét ott terem. Most egy másik útvonalon próbálkozik, és te be is dőlsz ennek a trükknek. Úgyhogy vigyázz! Eleinte biztos így lesz, ezért valahányszor ez történik, csak várj. Ne hagyd magad csapdába ejteni. Ne mondj semmit, maradj csendben. Ekkor bejutsz az ürességbe, és ez már nem ideig-óráig tart, mert ha egyszer megtapasztaltad az igazi ürességet, akkor többé nem veszítheted el. A valóságos dolgokat nem lehet elveszíteni - ez a sajátságuk. Ha egyszer megláttad a belső kincset, ha érintkezésbe léptél a legbenső lényeddel, akkor lehet bármilyen elfoglaltságod, csinálhatsz, amit csak szeretsz, élhetsz megszokott, hétköz264

A

MEDITÁCIÓT

napi életet, az üresség mindig ott lesz benned. Már nem tudod elfelejteni. Belsődhöz fog tartozni. Örökké fogod hallani dallamát. Bármit is csinálsz, az csak a felszínen zajlik; leg­ belül üres maradsz.

Az elme becsaphat Vannak viselkedésminták, melyek könnyen csapdába ejtik a keresőt. Az első dolog, hogy a keresők több­ sége abban az illúzióban ringatja magát, hogy megérkezett. Ez ahhoz az álomhoz hasonlít, melynek álmodása közben azt hiszed, hogy ébren vagy. Még most is álmodsz - az az érzés, hogy ébren vagy, az álom része. Ugyanez történik a keresővel is. Az elme képes létrehozni azt az illú­ ziót, hogy „már nincs több állomás, megérkeztem". Az elme egy csaló, és ilyen körülmények között a mester feladata az, hogy ráébressze a tanítványt, hogy ez nem a valóság, hanem álom, hogy ő még nem érkezett meg. Ez több ponton is előfordulhat, újra meg újra. És az illetőt nagyon ingerli és boszantja a mester annál az egysze­ rű oknál fogva, hogy valahányszor úgy érzi célba ért, a mester megfoszt­ ja ettől az illúziótól, és visszalöki a tudatlanságába. Például az egyik német tanítvánnyal rendszeresen ez történt - úgy érezte, megvilágosodott. Az illúzió oly valóságosnak tűnt, hogy nem tudta magában tartani a dolgot, és beszá­ molt róla a társainak.

AZ

ELME

Annyira bizonyos volt benne. Ez háromszor történt meg egymás után, és mert biztos volt a dolgában, eljött Indiába, hogy az áldásomat kérje. Már az is az ő bizonyosságát mutatja, hogy idejött áldásért. Minden alkalommal el kellett neki mondanom, hogy „Téged csak be­ csap az elméd. Semmi sem történt veled, te még mindig a régi vagy - az új ember még nem született meg. És mindaz, amit csinálsz - hogy leve­ leket irkálsz az ENSZ-nek és más hivatalos szerveknek - csak az ego megnyilvánulása." Könnyű egy szép álomvilágban élni. Nehéz látni, ahogy az álmaidat rombadönti a valóság. A Kelet ősi irataiban ezt a mája ere­ jének hívták. Amikor kétségbeesetten hajszolsz egy dolgot, az elmének az az egyik feladata, hogy az illúzió megteremtésével megszüntesse az elkeseredett hajszát. Ez naponta megtörténik mindenkivel álmában, mégsem tanul belőle. Ha este éhesen fekszel le, akkor aznap éjjel azt fogod álmodni, hogy pompás ételeket fogyasztasz. Az elme próbál hozzásegíteni ahhoz, hogy az álmod zavartalan legyen; egyébként az éhség fölébresztene. Az elme olyan álom­ mal lát el, amelyben kedvedre való finomságokat eszel, ami kielégíti az elméd. Ugyanúgy éhes maradsz, vi­ szont az éjszakád nyugodt. Az éhséget elfedi az álom illúziója. Ez biztosítja az éjszakád nyugalmát.

T R Ü K K J E I

Álmodban úgy érzed, hogy tele van a gyomrod. Ha az elme nem hozná létre azt az álmot, hogy kimentél a vécére, aztán visszajöttél és folytattad az alvást, akkor az éjszaka közepén fel kellene kelned - márpedig a testnek nagy szüksége van a nyugodt alvásra. Az elme gondoskodik arról, hogy lehetőleg semmi ne zavarjon meg, amíg alszol; így az éjszakád hosszú és nyugodt, reggel pedig kipihenten, megfiatalodva ébredsz. Ez az elme mindennapos feladata; magasabb síkon ugyanez a dolog történik. Az előbbi egy szokványos alvás, és az elme egy szokványos ébredést akadályoz meg. A szellem ösvényén pedig ez egy rendkívüli álom és egy rendkívüli ébredés, de az elme be van programozva - csupán egy mechanikus szerkezet. Egyszerű­ en csak a dolgát végzi, semmivel nem törődve. Hiszen nem tudja ellenőriz­ ni, hogy most hétköznapi vagy spiri­ tuális alvásról, hogy hétköznapi vagy spirituális ébredésről van-e szó. Az elme szempontjából ez teljesen mindegy. Az ő szerepe annyi, hogy nyugodt alvást biztosítson a számod­ ra, és kiküszöbölje mindazt, ami megzavarhatná az álmodat. Ha éhes vagy, enned ad; ha elkeseredetten hajszolod az igazságot, akkor a megvilágosodás illúzióját kelti benned. Bármit kérhetsz tőle, az elme válogatás nélkül megadja. Létre tudja hozni a valóság illúzióját - ez az elme saját belső hatalma.

265

M A S T E R C A R D

A MEDITÁCIÓ ÜTŐKÁRTYA A KEZEDBEN!

O

sho egyik zsidó tanítványa elvisz egy pompás nőt vacsorázni Poona legdrágább éttermébe. Olasz spagettit, japán szusit és francia bort fogyasz­ tanak. Desszertként német csokoládé tortát rendel­ nek, s végül brazil kávét isznak. Amikor a pincér kihozza a számlát, Goldstein észreveszi, hogy otthon felejtette a tárcáját. Ezért előhúzza a zse­ béből Osho fényképét, és átnyújtja a pincérnek. - Hát ez micsoda? - kérdi a pincér. - A „hitelkártyám" - feleli Goldstein.

266

ÖTÖDIK

RÉSZ

KÉRDÉSEK A MESTERHEZ

267

KÉRDÉSEK

A

MESTERHEZ

CSAK EGY SZEMTANÚ KÉPES IGAZÁN TÁNCOLNI Te folyton azt mondod nekünk, hogy „legyetek tudatosak", „legyetek szemtanúk". De képes-e a tudat, amely csak egy szemtanú, szívből énekelni, táncolni és igazán élni az életet? A szemtanú nemcsak az élet külső szemlélője, aki sosem vesz részt semmiben? Az elme előbb-utóbb fölteszi ezt a kérdést, mert az elme nagyon fél attól, hogy te szemtanúvá válsz. Miért fél az elme annyira attól, hogy belőled szemtanú lesz? Azért, mert ez az elme halálát jelenti. Az_elme folyton cselekszik - mindenfélét csinálni akar -, a szemtanúság viszont a nem cselekvés egy állapota. Az elme attól tart, hogy „Ha te szemtanúvá válsz, akkor énrám többé nem lesz szük­ ség." És az elmének bizonyos szem­ pontból igaza van. Amint létrejön benned a szemtanú, az elmének el kell tűnnie. Ahogy a sötét­ ségnek is el kell oszlania, ha a szobában felkapcsolod a villanyt - ez 268

szükségszerű. Az elme csak akkor maradhat életben, ha te továbbra is mélyen alszol, mert az elme az álom egy állapota, és az álmok csak alvás közben léteznek. Amint szemtanúvá válsz, már nem alszol; ébren vagy. Tudatosság vagy kristálytiszta, friss és fiatal, eleven és végtelen lehetőség. Heves lánggá válsz, mintha egyszerre mindkét végedről égnél. A heves fénynek, a tudatosságnak ebben az állapotában az elme meghal, öngyilkos lesz. Ezért fél úgy az elme, és egy sereg problémát kreál a számodra. Egy csomó kérdést felvet. Elbizonytalanít, hogy bele merj-e ugrani az

KÉRDÉSEK

A

ismeretlenbe. Megpróbál visszatartani. Próbál meggyőzni a maga igazáról: „Velem biztonságban tud­ hatod magad; én óvlak, védelek. Én minden téren gondoskodom rólad. Ha rám hagyatkozol, sikereket érsz el. Abban a pillanatban, hogy elhagysz, el kell hagynod az összes tudásodat, és le kell mondanod a biz­ tonságról. Le kell vetned a védő­ páncélodat, és be kell lépned az ismeretlenbe. Fölöslegesen vállalsz kockázatot, minden különösebb ok nélkül." Az elme pompás észérvekkel áll elő. Ez a gondolatmenet szinte minden meditáló fejében megfordul. Nem te teszed föl a kérdést, hanem az elme; az ellenséged kérdez általad. Az elme mondja azt, hogy „Mester, Te folyton azt mondod nekünk, hogy legyetek éberek, legyetek szemtanúk. De képes-e a tudat, amely csak egy szemtanú, szívből énekelni, táncolni és igazán élni az életet?" Igen! Sőt, csak az a tudat, amely csak egy szemtanú, tud szívből énekelni, táncolni és igazán élni az életet. Ez paradoxonnak látszik - az is! -, de ami igaz, az mindig ellentmondásos. Ne feledd: ha az igazság nem paradox, akkor egyáltalán nem is igaz, akkor az valami más. Az ellentmondás az igazság alapvető, önmagából adódó tulajdonsága. Egyszer és mindenkorra vésd a szívedbe: az igazság, mint olyan, ellentmondásos. Nem minden para­ doxon igazság, de minden igazság paradoxon. Az igazság paradoxon kell hogy legyen, mert mindkét pólust, a

MESTERHEZ

negatívat és a pozitívat egyaránt magában kell foglalnia, sőt meg is kell haladnia. Az igazságnak tartalmaznia kell életet és halált, és egy pluszt. A „plusz" alatt a kettő meghaladását értem - mindkettőt és egyiket sem. Ez a végső paradoxon. Amikor az elmében vagy, hogy tudnál énekelni? Az elme szenvedést hoz, és a szenvedés nem szül dalt. Amikor az elmében vagy, hogy tudnál táncolni? Persze tehetsz bizonyos üres mozdu­ latokat, amit akár táncnak is hívhatsz, de ez nem igazi, nem szívből, lélekből jövő tánc. Csak Meera ismeri az igazi táncot, csak Krisna, Chaitanya; ők azok az emberek, akik igazán értenek a tánc­ hoz. A többiek csak a technikában jár­ tasak, de hiányzik a túláradás - az energiájuk megrekedt, leragadt. Azok az emberek, akik az elmében élnek, az egóban élnek; az ego pedig nem tud táncolni. Szerepelni azt tud, de tán­ colni nem. Az igazi tánc csak akkor történik meg, ha már szemtanú lettél. Ekkor annyi­ ra boldog vagy, hogy a boldogság kezd túláradni rajtad; és ez a tánc. Maga a boldogság fakad dalra, és magától csendül fel egy dal. Csak amikor szemtanú vagy, akkor tudod élvezni az életet. M e g tudom érteni a kérdésedet. Azért aggódsz, hogy ha szemtanúvá válsz, akkor az életnek csak külső szemlélője leszel. Nem, külső szem­ lélőnek lenni az egy dolog, és szem­ tanúnak lenni az megint egy teljesen más dolog, minőségileg más. 269

K É R D É S E K

Aki csak kívülről szemléli a dolgokat, az közömbös; tompa, egyfajta álomvilágban él. Nem vesz részt az életben. Fél, gyáva. Áll az út szélén, és nézi, ahogy a többiek élnek. Te is ezt teszed egész életedben: valaki más ját­ szik egy mozifilmben, te pedig őt nézed. Te egy néző vagy! Az emberek órákon át a székükhöz ragadva ülnek a tévé előtt - ők is nézők. Valaki más énekel, te pedig csak hallgatod. Valaki más táncol, te pedig csak nézed. Valaki más szeret, és te csak bámulod, nem veszel részt a dolog­ ban. Hivatásos színészek teszik azt, amit neked magadnak kellene tenned. A szemtanú nem külső szemlélő. Akkor hát mi a szemtanú? A szemtanú az, aki részt vesz, és mégis éber marad. A szemtanú a wei-wu-wei állapotában van. Ez Lao-ce kifejezése; azt jelenti, cselekvés nélküli cselekvés. A szemtanú nem az az ember, aki elmenekült az élet elől. Ő az életben él, a létező legnagyobb totalitással, a létező legnagyobb szenvedéllyel, ám a lelke mélyén mégis szemlélő marad mindig arra emlékszik, hogy egy tudat vagyok". Próbáld ki. Az utcán sétálva emlékezz arra, hogy tudat vagy. Te tovább sétálsz, és az egészhez hozzáadódik még valami - egy újfajta gazdagság, egy újfajta szépség. Hozzáadódik egy­ fajta belső érték a külső cselekvéshez. A tudat lángjává válsz, és aztán a sétában teljesen más örömöt lelsz: a földön jársz, de a két lábad mégsem érinti a földet. Ez az, amit Buddha is mondott: kelj 270

A

M E S T E R H E Z

át a folyón, de ne vizezd össze a lába­ dat. Ez a lótusz keleti szimbólumának a jelentése. Biztos láttad a lótuszvirá­ gon ülő Buddha szobrait, képeit. Ez egy metafora. A lótusz vízi növény, a virágját mégsem éri víz. A lótusz nem vonul el a Himalája hegyi barlangjai­ ba; a vízben él, ám a szirma mégis jóval a víz tükre felett virít. A világ forgatagában élsz, de nem hagyod. hogy a világ forgataga a lényedbe hatoljon: erre mondjuk, hogy „tudat, amely csak egy szemtanú". Ezt értem az alatt, amikor újra meg újra azt mondom neked: Legyél éber! Én nem vagyok a cselekvés ellen, ám a tetteidet világosítsa meg a tudatos­ ság. Azok, akik ellenzik a cselekvést, hajlamosak az elfojtásra, és mindenfajta elfojtás torzulásokhoz vezet, lelki beteggé tesz, megnyomorít. A kolostorokban élő - katolikus, hindu, dzsaina vagy buddhista szerzetesek, akik elmenekültek a vilá­ gi élet elől, nem igazi szannyászinok. Ők egyszerűen elfojtották a vágyai­ kat, elvonultak a világ és a tettek elől. Hol lehetnél szemtanú, ha kivonulsz, a cselekvés világából? A cselekvés világa a legalkalmasabb közeg a tudatosságra. Ez állandó kihívást jelent. Vagy álomba zuhansz, és cse­ lekvővé válsz - ekkor világi ember vagy, álmodozó, az illúziók áldozata; vagy szemtanúvá válsz, és közben folytatod világi ténykedésedet. Ekkor a cselekvésed más minőséget nyer: igazi cselekvés lesz. Azoknak, akik nem tudatosak, a tetteik nem igazi

K É R D É S E K

tettek, nem akciók, hanem csak reak­ ciók. Ők csupán reagálnak. Valaki megsért, te pedig reagálsz a sértésre. Ha megsérted Buddhát - ő nem reagál, hanem cselekszik. A reak­ ció a másiktól függ: az illető meg­ nyom egy gombot, mire a szerkezet beindul. Csupán áldozat vagy, rab­ szolga; úgy működsz, akár egy gép. Az igazi egyéniség tudja, hogy a tuda­ tosság sosem reagál; ő a saját tudatos­ ságából cselekszik. Az ő tette sohasem a másik ember tettének a következ­ ménye; senki sem tud rajta megnyomni egy gombot. Ha úgy érzi, hogy valamit meg kell tennie, akkor megteszi: ha úgy érzi, hogy nincs szükség megnyil­ vánulásra, akkor nyugton marad. Nem fojt magába semmit; mindig nyitott, önmagát adja, kiáradó. Sokoldalú, több területen is ki tudja fejezni magát: dal­ ban, versben, táncban; szeretet, imád­ ság és együttérzés által.

A

M E S T E R H E Z

Ha nem válsz tudatossá, akkor csak két lehetőség marad: vagy elfojtod az érzelmeidet, vagy túlságosan elnéző leszel önmagaddal. Mindkét esetben gúzsba kötöd magad. Megerőszakolnak egy apácát a zárda tőszomszédságában. Amikor végül rátalálnak, beviszik, és kihívják a hely­ béli orvost. Az orvos megérkezik, égre emeli a kezét, és kétségbeesetten így szól: - Ezen már csak egy plasztikai sebész tud segíteni. Hívnak hát egy plasztikai sebészt. Amikor a sebész meglátja a szegény apácát, így kiált: - Te jóságos ég! Micsoda felfordulás! Nem is tudom hol kezdjem? - Nos, ezt nem nehéz eldönteni feleli a Főnökasszony. - Először is távolítsa el kérem azt a mosolyt az arcáról!"

271

KÉRDÉSEK

A

MESTERHEZ

A LIBA SOSEM VOLT ODABENT! Néha, amikor elmém sötét oldala előbukkan, én valósággal megrémülök. Nagyon nehéz elfogadnom, hogy ez csak a világos rész ellenpólusa. Piszkosnak és bűnösnek érzem magam ilyenkor, és úgy érzem, nem vagyok méltó arra, hogy Veled, a Te makulátlan jelenlétedben üljek. Szembesülni akarok az elmém valamennyi oldalával, és el szeretném fogadni őket, mert oly gyakran hallom Tőled, hogy csak az elfogadáson keresztül léphetünk túl az elmén. Beszélj kérlek az elfogadásról. A legalapvetőbb dolog, amit meg kell értened az, hogy te nem az elme vagy - sem a világos, sem a sötét oldala. Ha azonosítod magad a szebbik résszel, akkor lehetetlen elzárkóznod a csúnyától - ez ugyanannak az éremnek a két oldala. Vagy az egészet vállalod, vagy az egészet eldobod, de nem oszthatod ketté. Az ember összes neurózisát az okoz­ za, hogy csak azt akarja választani, ami szépnek és világosnak tetszik. Csak a gyönyörű ezüst-sziluettet 272

fogadja el, a sötét felhőt visszautasítja. Mintha nem tudná, hogy a sötét felhő ezüst sziluettje a sötét felhő nélkül nem létezhet. A sötét felhő a háttér, amire feltétlenül szükség van ahhoz, hogy a világos körvonal kirajzolódjék. A választás miatt szorongsz. Azzal, hogy választasz, problémákat okozol magadnak. A nem-választás azt jelenti: az elme ott van, és van egy sötét meg egy vilá­ gos oldala na és? Mi köze ennek tehozzád? Miért kell emiatt aggódnod?

KÉRDÉSEK

A

Abban a pillanatban, hogy nem, választasz, az összes aggodalom eltűnik. Helyét az elfogadás váltja fel - annak a felismerése, hogy az elmének ilyennek kell lennie, hogy ez az elme természete. És ez nem a te problémád, mert te nem az elme vagy. Ha az elme volnál, akkor egyál­ talán nem létezne probléma. Akkor ki választana és ki akarna túljutni az elmén? Ki próbálna elfogadni, és ki próbálná megérteni az elfogadást? Te egyáltalán nem az elme vagy. Egy szemtanú vagy és semmi más; egy megfigyelő, aki bármivel kész azono­ sulni, amit csak kellemesnek talál - és elfelejti, hogy a kellemetlen szintén ott jár árnyékként a kellemes nyomában. Téged nem a kellemes oldal aggaszt ebben örömödet leled. A gond akkor merül fel, amikor az ellentétes oldal kerül előtérbe. Ilyenkor kettésza­ kadsz. De a bajt te támasztottad azzal, hogy kiesve a szemtanúságból, azono­ sultál az elme jobbik felével. A bűnbeesés bibliai története csak mese. Az igazi bűnbeesés amikor kiesel a szemtanuságból, és azonosulsz valamilyen dologgal - elveszíted szemtanú minőségedet. Próbáld meg ezt időnként: hagyd, hogy az elme legyen olyan, amilyen. Emlékezz, hogy te nem vagy azonos vele. És ekkor ugyancsak meglepődsz. Amint egyre kevésbé azonosulsz az elmével, az annál erőtlenebb lesz, hiszen az erejét a te azonosulásodból meríti, élősködik rajtad. Ám amikor kezdesz félreállni, távolságot tartani,

MESTERHEZ

akkor az elme mind jobban össze­ zsugorodik. Azon a napon, amikor már egyáltalán nem azonosulsz az elmével, még egyetlen pillanatra sem, akkor bekövetkezik az áttörés: az elme egyszerűen meghal, megsemmisül. Ahol eddig teljességgel jelen volt, ahol eddig szakadatlan érzékelted a jelenlétét - éjjel és nappal, alvás közben és ébrenléti állapotban -, most egyszerre nincs ott. Körülnézel, és csak ürességet, a sem­ mit találod. És az elmével együtt eltűnik az „Én" is. A tudatosság egyfajta minősége van már csak jelen, amiből hiányzik az „Én". Legfeljebb „vagyok-ság"-nak nevezhetnéd ezt, de semmiképp nem „Én-ség"-nek. M é g pontosabban fogalmazva ez a „levés" állapota, mert még a „vagyok-ság"-ban is felfedezni az „Én" halvány árnyékát. Abban a pillanatban, hogy fölismered a tudatosságnak ezt a „levését", a tuda­ tod egyetemes lesz. Az elme megszűnésével az „Én" is felszá­ molódik. És még egy sereg más dolog is, ami oly fontos volt a számodra és oly sok gondot okozott, eltűnik. Próbáltad megoldani ezeket a nehézségeket, de csak egyre bonyo­ lultabbá váltak; minden gondot jelen­ tett és aggodalmat, és úgy tűnt, hogy nincs kiút. Szeretnélek emlékeztetni A liba kint van! című zen történetre, ami az elméről és a te „levés"-edről szól. A mester azt mondja a tanítványnak, hogy elmélkedjen a következő 273

KÉRDÉSEK

A

koanon: Betettek egy kis libát egy palackba. Etették, táplálták, a liba pedig egyre csak nőtt és nőtt és növekedett, míg végül betöltötte az egész palackot. Most már túl nagy: nem fér ki a palack száján, a palack nyaka szűk. Ha a liba a palackban marad, elpusztul. A koan arról szól, hogy hogyan vedd ki a libát anélkül, hogy összetörnéd a palackot és elpusztítanád a libát. A tanítvány erősen törte a fejét. Mi lehet a megoldás? A liba túl nagy; nem tudod úgy kivenni, hogy össze ne törnéd a palackot, de azt nem teheted. Vagy pedig csak úgy tudod kivenni, ha közben elpusztítod a libát; ha nem törődsz azzal, hogy élve vagy halva kerül-e ki a palackból. Ám ez sem megengedett. Telik-múlik az idő, és a tanítvány egyre csak a fejét töri, meditál, de nem talál megoldást. Aztán egyszer csak fáradtan és elcsigázottan a tanítványnak hirtelen megvilágosodik a megoldás: a mestert sem a palack, sem a liba nem érdekli - ezek valami mást jelképeznek. A palack az elme, a liba pedig te vagy... de ha szemtanú maradsz, akkor ki tudsz kerülni az elme fogságából. Bár te nem vagy az elmében, annyira azonosulhatsz vele, hogy azt kezded érezni, hogy odabent vagy! A tanítvány odaszalad a mesterhez, hogy elmondja: a liba kint van. A mester pedig így szól: - Megértettél. Most pedig tartsd is kint. A liba sohasem volt odabent. Ha egyre csak a libával és a palackkal 274

MESTERHEZ

viaskodsz, akkor sosem fejted meg a talányt. Rá kell jönnöd, hogy „ez a kettő valami mást kell hogy jelképez­ zen; egyébként a mester nem adta volna fel ezt a találós kérdést" hiszen a mester és a tanítvány leg­ fontosabb munkája mindig valahol az elme és a tudatosság vizsgálata körül van, ez a kettejük ügye. A tudatosság a liba, ami nincs is bent az elme palackjában. De te azt hiszed, hogy odabent van, és mindenkit arról faggatsz, hogyan tudnád onnan kijut­ tatni. És akadnak olyan idióták, akik különféle módszereket is ajánlanak, hogy kisegítsék a libát a palackból. Azért nevezem őket idiótáknak, mert egyáltalán nem értik, hogy miről van szó. A liba kint van, sohasem volt a palack­ ban. Tehát az a kérdés, hogy hogyan hozhatnád ki, föl sem merül. Az elme csak egy gondolatfolyam, mely agyad képernyőjén vonul át előtted. Te nézője vagy mindennek, ám kezded magad azonosítani a szép dolgokkal - ezek a csalétkek. És amint belefeledkeztél a szép dolgok­ ba, egyben a csúnyák is foglyul ejtet­ tek, hiszen az elme nem létezhet ket­ tősség nélkül. A tudatosság nem létezhet kettőségben - az elme pedig nem létezhet kettősség nélkül. A tudatosság nem-kettős, az elme kettős. Úgyhogy figyelj. Én nem megoldásokat tanítok neked. Én a megoldást tanítom. Menj csak egy kicsit hátrébb, és figyelj. Hozz létre távolságot közted és az elméd között. Mindegy, hogy ez

K É R D É S E K

A

jó, szép, élvezetes, valami, amit közel­ ről is élvezni szeretnél, vagy éppen­ séggel csúnya - maradj távol, amenynyire csak lehet. Nézd az egészet úgy, mintha egy filmet néznél. De az emberek még a filmekkel is azonosul­ nak. Gyerekkoromban láttam - jó ideje nem láttam már filmet, de annak ide­ jén láttam, hogy az emberek sírtak, potyogtak a könnyeik a moziban. Jó, hogy sötét van a moziteremben; így az emberek nem jönnek zavarba pedig semmi sem történik! - Láttad? - kérdeztem apámat annak idején. - A melletted ülő férfi sírt! - A teremben mindenki sírt - felelte apám. - A jelenet olyan... - De hisz - ellenkeztem - ez nem más, csak egy film. Senkit sem ölnek meg, nem történik semmilyen tragé­ dia - csak levetítenek egy filmet. Képek mozognak a vásznon; és az emberek nevetnek, az emberek sír­ nak, és három órára csaknem teljesen megfeledkeznek magukról, kiesnek a

M E S T E R H E Z

jelenből. A film részeivé válnak, azonosítják magukat valamelyik szereplővel. - Ha az emberek viselkedéséről kérdezgetsz, akkor nem tudod élvezni a filmet - intett le apám. - De igenis élvezem a filmet - mond­ tam -, csakhogy én nem akarok sírni; mi élvezet van a sírásban? Az egészet úgy nézem, mint egy mozit, de nem akarok a részévé válni. Ezek az embe­ rek itt mind a film részévé váltak. Te mindennel azonosulsz. Az emberek azonosulnak másokkal, és aztán szenvednek. Az emberek min­ denféle dolgokkal azonosítják magukat, aztán szenvednek, amikor az a dolog megszűnik. Az azonosulás minden szenvedésed forrása. És bármivel azonosítod is magad, az elmével azonosulsz. Csak állj félre, és hagyd járni az agyad. Hamarosan látni fogod, hogy egyál­ talán nincs baj - a liba kint van. Nem kell összetörnöd a palackot, és nem kell elpusztítanod a libát sem.

275

K É R D É S E K

A

M E S T E R H E Z

A MEGFIGYELŐ A HEGYTETŐN Nekem úgy tűnik, hogy sem a világban nem vagyok ott teljesen, sem megfigyelő nem vagyok a hegytetőn. Hogyan lehetnék végre ott valahol? Úgy érzem, bármit csinálok, mindig a két szék között maradok.

A

kkor pontosan ott vagy, ahol lenned kell. Te folyton problémákat gyár­ tasz. Bárhol is vagy, legyél ott. Nem kell megfigyelőnek lenned a hegyte­ tőn. Semmi sem lehet kötelező. Ha egyszer a „kell" fogalma belép az életedbe, akkor már meg vagy mér­ gezve. Felejtsd el a célokat. Semmi sem lehet helyes vagy helytelen. Az egyetlen bűn: ha valaki a felosztások, az értékek, az ítélkezés vagy a mél­ tatás fogalmaiban gondolkodik. Bárhol is vagy... semmi rossz nincs abban, hogy a hegytetőn álló megfi­ gyelő és a világban ténykedő ember között vagy valahol. Pontosan ez az a hely, ahol lenned kell. Én azt mon­ dom: bárhol is vagy, ha ezt el tudod fogadni, akkor máris megfigyelő let­ tél a hegytetőn. Legyél bár a pokol­ ban, ha elfogadod ezt a helyzetet, akkor a pokol eltűnik, mert a pokol

276

csak addig lesz ott, amíg te elutasítod. A pokol eltűnik, és megjelenik a mennyország. Minden amit elfogad­ sz, mennyeivé válik, és minden amit elutasítasz, pokollá változik. Azt mondják, hogy egy szentet nem lehet pokolra vetni, mert ő ismeri annak az alkímiáját, hogy hogyan kell a poklot mennyországgá változtatni. Te azt hallottad, hogy a bűnösök a pokolra kerülnek, a szentek pedig a mennyországba - de téged félreinfor­ máltak. A dolog épp fordítva mű­ ködik: akárhová jut is egy bűnös, pok­ lot teremt maga körül, és bárhová kerül is egy szent, abból a helyből mennyország lesz. A szenteket nem küldik a mennyországba. Nincs senki, aki oda küldje őket, aki ezt az egészet elrendezze - nincsen senki. Viszont bárhová megy is a szent, lényéből adódóan ott megteremti a maga mennyországát. A szentek mindenüvé

KÉRDÉSEK

A

magukkal viszik, önmagukban hor­ dozzák a saját mennyországukat. És a bűnösök? Elküldheted őket a menny­ országba, ott is poklot fognak teremteni. Nem tehetnek másként. Tehát hogyan határozhatnánk meg a szentet vagy a bűnöst? Az én definí­ cióm: a szent az az ember, aki megis­ merte a dolgok mennyországgá alakításának titkos alkímiáját. A bűnös pedig az az ember, aki nem ismeri a dolgok ilyesfajta átlényegítésének titkát. Hanem épp ellenkező­ leg, ő egyfolytában és módszeresen mindent elcsúfít. Bármilyen is vagy, ezt kisugárzod a környezetedbe. Úgyhogy ne próbálj más lenni. Ne próbálj másutt lenni, mint ahol vagy. Ez az a kór, amit embernek hívnak: mindig valaki más­ nak, valahol másutt lenni, folyton elu­ tasítani azt, ami van, és olyasmire vágyni, ami nincsen. Ez az a betegség, amit úgy hívnak: ember. Légy éber! Látod?! Olyan nyilvánvaló az egész. Én nem gyártok erről elméleteket; én nem elméleti szakem­ ber vagyok. Én egyszerűen csak utalok a meztelen, puszta tényre, miszerint ha te, bárhol legyél is, képes vagy ebben a pillanatban élni, és elfe­ lejteni a jövőt, a célokat, azt a törek­ vést, hogy valaki más légy, akkor az egész világ mindjárt átalakul körülöt­ ted; benned rejlik az átalakítás ereje. Az elfogadás... a mély, teljes elfogadás az, amiről a vallás szól. ,A" „B"-vé akar válni; „B" „C"-vé akar válni - íme a mássá válni akarás lázas rohama.

MESTERHEZ

Neked nem valami vagy valaki mássá kell válnod; te csak légy önmagad. Te már az vagy, ami lehetsz, ami mindig is voltál, vagy és leszel - te már most az vagy. Ezen már nem lehet változ­ tatni; te egy kész termék vagy. Én ezt a jelentést tulajdonítom a teremtés történetének: amikor egy tökéletes lény teremt valamit, akkor a teremtmény is tökéletes. Amit az Isten megteremtett, azt te hogyan tudnád túlszárnyalni, tovább fejleszteni? Csak gondolj bele a helyzet abszurditásába; az egész elképzelés olyan abszurd. Próbálod túlszárnyalni az Istent; de nem tudod. Legfeljebb szerencsétlen­ né teheted magadat. És fölöslegesen szenvedhetsz. És olyan nyavalyákat szedhetsz össze, melyek csak a fejed­ ben léteznek, sehol másutt. Az isteni teremtés értelme: a tökéletes tökéletest teremt. Te tökéletes vagy! Másra már nincs szükség. Itt és most, ebben a pillanat­ ban nézz önmagadba. Nézd meg magadat kívül-belül alaposan. Mi kell még ide? Látsz valami hiányt, látsz valamilyen tökéletlenséget? Minden tökéletes és csodálatos. Egyetlen szeplőt sem látok. Csak nézz önma­ gadba - egyetlen szeplő sincs belső lényedben. Minden fénylik, ragyog odabent. Ám az elme előbb-utóbb unszolni kezd, hogy válj valami mássá, légy valahol másutt, ne elégedj meg azzal, ami van. Az elme nem hagyja, hogy önmagad légy. Az elme mindig valamivé válni akar, a lelked pedig 277

K É R D É S E K

A

egyszerűen van. Ezért mondják foly­ ton a Buddhák: „Ahhoz, hogy meg­ valósulj, el kell dobnod vágyaidat." A vágyakozás valamivé válni akarás. A vágyakozás azt jelenti: valami mássá lenni. A vágyakozás azt jelenti, hogy nem fogadod el önmagadat úgy, ahogy vagy, hogy az életfelfogásod nem a teljes igenlés, mely helyzettől független. Vallásosnak lenni annyi, mint „igen"-t mondani az életnek; aki „nem"-et mond az elemek, az vallástalan. És akármikor vágysz valamire, ezzel „nem"-et mondasz. Azt mondod, hogy lehetne ennél jobb is. A fák boldogok és elégedettek, a madarak boldogok és elégedettek, a felhők boldogok és elégedettek, mert ők nem akarnak válni valamivé. Ők egyszerűen azok, amik. A rózsabokor nem próbál lótusz lenni. Nem, a rózsabokor örül annak, hogy rózsabokor lehet. Ő így boldog, ebben az állapotban. Nem tudod meggyőzni őt a dolog ellenkezőjéről. Bármennyire propagálod is a lótuszság előnyeit, ő nem fogja a fejébe venni, hogy mostantól inkább lótusz lenne. A rózsabokor ki fog nevetni téged - mert a rózsabokor az egy rózsabokor. Ő megállapodott a saját lényében, itt van a középpontja. Ezért nem ég az egész természet lázas izga­ lomban: nyugodt, csöndes, békés. És magabiztos! Csak az emberi elme káosz, mert

278

MESTERHEZ

mindenki valaki más szeretne lenni. Ezt csinálod immár ezer és egy élet óta. És ha most nem ébredsz fel, akkor mikor szándékozol felébredni? Te már megértél arra, hogy felébredj. Ettől a pillanattól fogva csak kezdj élni és örvendezni. Örülj az életnek! Dobd el a vágyaidat! Bármi vagy is, örülj neki. Lelj örömöt a saját lényedben. És ekkor hirtelen eltűnik az idő, mert az idő csak a vágyakozással együtt létezik. A jövő csak azért létezik, mert te vágyakozol. Ha már örömöt lelsz a saját létezésed­ ben, akkor olyan leszel, mint a madarak; hallgasd csak éneküket. Akkor olyan leszel, mint a fák; nézd az üde, zöld lombokat, a bontakozó rügyeket. Kérlek, légy ott, ahol vagy. Én nem azért vagyok itt, hogy újabb vágyakat ébresszek benned; én azért vagyok itt, hogy rávezesselek a vágyakozás kép­ telenségére. A vágyakozás szanszára. A vágyakozás hiábavalóságának meg­ értése hozza a megvilágosodást. Aki már ráeszmélt, hogy ő már most az, ami mindig is lenni akart, az egy bud­ dha. És ti mindnyájan buddhák vagy­ tok, bármilyen mélyen alszotok és bármilyen hangosan horkoltok is. Ettől ti még buddhák vagytok. Hadd ébresszelek most fel titeket. Nyissátok ki a szemeteket. Már épp eleget aludtatok. Ideje fölébredni. A hajnal zörget ajtótokon.

KÉRDÉSEK

A

MESTERHEZ

HOL HAGYTAD A BICIKLIDET? A meditációk alatt az elmém továbbra is ötszáz mérföld per óra sebességgel pörög. Sosem tapasztalok csöndet, és csak egy-egy villanásnyi időre tudok szemtanú maradni. Csak az időmet pocsékolom?

A

te elméd meglehetősen lassú... Ötszáz mérföld óránként? Mi az, te azt hiszed, hogy ez sebesség? Lassú vagy, mint egy csiga. Az elme olyan gyors, hogy azt nem is lehet sebességgel mérni. A fénynél is gyorsabb. A fény 186 ezer mérföldet tesz meg egyetlen másodperc alatt, az elme pedig még ennél is gyorsabb. De ezen nincs mit aggódni - ez benne a szép, ez benne a nagyszerű. Ahelyett, hogy ezt hibának látnád, ahelyett, hogy hadakoznál ellene, barátkozz meg az elmével. Azt mondod: „A meditációk alatt az elmém továbbra is ötszáz mérföld per óra sebességgel pörög" - hadd pörögjön! Ez_a dolga. Pöröghet gyorsabban is. Te csak figyeld. Figyeld, hogy az elme milyen gyor­ san, micsoda sebességgel halad körbe-körbe. Élvezd a tempót! Élvezd az elmének ezt a játékát.

A szanszkritban nekünk van erre egy speciális kifejezésünk; mi ezt csidvilasz-nak a tudat játékának - nevez­ zük. Élvezd! - az elme játékos ked­ vében egészen a csillagokig száguld, roppant távolságokat jár be, végigszökell az egész létezésen. Mi rossz van ebben? Legyen ez egy gyönyörű tánc. Fogadd el. Az az érzésem, hogy te próbálod megfékezni az elmédet - de ez lehetetlen. Senki sem tudja megállítani az elmét! Igen, az elme magától leáll egy napon, de senki sem tudja akarattal megállítani. Az elme leáll, de ez nem elhatározás kérdése. Az elme a te akaratodtól függetlenül áll le. Te csak figyelj, és próbáld látni, hogy mi történik, hogy miért rohan olyan eszeveszett iramban az elme. Nem ok nélkül szalad annyira. Próbáld látni, hogy miért rohan az elme, hogy hová 279

K É R D É S E K

A

rohan - nyilván te készteted erre. Ha a gondolataid a pénz körül forognak, akkor próbáld ezt megérteni. Nem az elme a kérdés. Te kezdesz a pénzről álmodozni, arról, hogy megnyerted a lottó ötöst, vagy más úton-módon jutsz egy nagyobb pénzösszeghez; talán még azt is tervezgetni kezded, hogy ezt a pénzt mire költsd, mibe fektesd be, és mi az, amit semmiképp se vegyél meg. Vagy az elme arról ábrándozik, hogy kormányfő, minisz­ terelnök leszel, és azon kezdesz gon­ dolkodni, hogy most mit is tégy, milyen intézkedéseket hozz, hogyan kormányozd az országot, vagy az egész világot. Csak figyeld az elmét! azt, hogy az elme merre halad. A szándék már csírájában ott rejtőzik benned. Nem tudod megállítani az elmét, ha csak nem tűnik el belőled ez a mély késztetés. Az elme egyszerűen követi a te legtitkosabb vágyaidat. Ha valaki a szexről gondolkodik, ez a nemi vágyak elfojtásának a jele. Figyeld, hogy merre tart az elme. Nézz mélyen önmagadba, és találd meg a csírájukban lappangó vágyakat. Hallottam egy történetet: - Képzelje csak - mondja feldúltan a plébános a sekrestyésnek -, valaki ellopta a biciklimet. - No és hol járt vele utoljára, atyám? - kérdi a sekrestyés. - Csak itt a plébánia körül látogattam végig a híveket. A sekrestyés azt javasolja a plébános­ nak, hogy a következő vasárnapi szentbeszédét tartsa a Tízparan­ csolatról. 280

M E S T E R H E Z

- Amikor atyám ahhoz a részhez ér, hogy „Ne lopj", majd mindketten nézzük az arcokat, és a tolvaj lelep­ leződik. Elérkezik a vasárnap, a plébános bele­ fog a prédikációba a parancsolatokról, ám egy idő után elveszti a fonalat, hirtelen témát vált, majd a beszéd végeztével lebotorkál a szószékről. - Atyám - mondja a sekrestyés -, nem úgy volt, hogy... - De igen, Egyed, igen. De tudja, amikor ahhoz a részhez értem, hogy „Felebarátod feleségét...", akkor egyszeriben eszembe jutott, hogy hol van a biciklim. Csak nézd meg, hol hagytad a bicik­ lidet. Az elmének oka van a rohanás­ ra. Az elmének megértésre, tudatosságra van szüksége. Ne próbáld megállí­ tani. Ha próbálod megállítani, akkor először is nem jársz sikerrel; másod­ szor, ha mégis sikerrel járnál - ha éveken át kitartóan erőlködsz, akkor sikerülhet -, akkor teljesen eltom­ pulsz. Ebből nem lesz szatori. Először is nem jársz sikerrel; és jó, hogy így van. Ha sikerrel járnál, ha sikerülne megállítanod az elmét, akkor szerencsétlenné tennéd magadat eltompulnál, elvesztenéd az intelligen­ ciádat. Ilyen sebesség mellett van intelligencia; a gondolkodás, a logika, az intellektus kardja folyton éleződik. Kérlek, ne próbáld megállítani az elmét. Én nem pártolom a tökfilkókat, és nem azért vagyok itt, hogy bárkit is hozzásegítsek az elbutuláshoz.

K É R D É S E K

A

M E S T E R H E Z

Sok ember butult már el a vallás Mit csinálsz, amikor az okokat nem nevében, csaknem idiótákká váltak - szünteted meg megértés útján? mert anélkül próbálták megfékezni az Például autót vezetsz, folyamatosan elmét, hogy akár sejtették is volna, nyomod a gázpedált, és közben miért száguld akkora iramban... hogy próbálsz fékezni. Ezzel tönkreteszed esősorban is miért teszi ezt. Az elme az autót, és minden esélyed megvan nem minden ok nélkül pörög. arra, hogy balesetet szenvedsz. Nem Anélkül, hogy megvizsgálták volna az gyorsíthatsz és fékezhetsz egyszerre. okokat, hogy belenéztek volna a Ha a féket nyomod, akkor vedd el a tudatalatti mélyebb rétegeibe, ezek az lábad a gázpedálról, ne nyomd tovább. emberek próbálják megállítani az Ha viszont a gázpedált nyomod, akkor elmét. Persze meg tudják állítani, de ne nyomd a féket. Ne csináld a két ezért nagy árat kell fizetniük: az intel­ dolgot egyszerre, mert tönkreteszed az egész mechanizmust, hisz ilyenkor ligenciájuk el fog veszni. Járd körbe Indiát, és több ezer két ellentétes dolgot csinálsz. szannyászinnal, mahátmával fogsz Tele vagy ambíciókkal, és próbálod összeakadni. Nézz csak a szemükbe - megállítani az elmét? Az ambíció igen, ők jó emberek, kedvesek, de fokozza a sebességet, úgyhogy te ostobák. Ha belenézel a szemükbe, gyorsítasz - és közben fékezni pró­ ott nem látsz intelligenciát, nem látsz bálsz az elme tempóján. Tönkre­ villámlást. Ezek nem kreatív embe­ teszed az elme finom mechanizmusát, rek; nem hoztak létre semmit. Ők márpedig az elme egy nagyon kifino­ csak ott ülnek és vegetálnak - nem élő mult, érzékeny jelenség, az egész emberek. Semmivel nem járultak létezésben nincs nála érzékenyebb. hozzá a világ előrébb jutásához. Még Úgyhogy térj végre észhez... egy képet sem festettek, egy verset Fölösleges az elmét megállítani. vagy dalt sem írtak, mert még egy Azt mondod: „Sosem tapasztalok vers megírásához is intelligencia kell, csöndet, és csak egy-egy villanásnyi az elmének bizonyos képességeire van időre tudok szemtanú maradni." Örülj neki! Már ez is óriási dolog. ehhez szükség. Nem javaslom, hogy állítsd meg az Ezek a villanásnyi idők különleges elmét. Inkább próbáld megérteni. Ha értékkel bírnak. Ezek nem minden­ megérted, csoda történik. A csoda az, napi pillanatok, úgyhogy becsüld meg hogy amint megérted az elmét, ahogy őket. Emberek milliói még ezeket a apránként belátod az okokat, és a ritka pillanatokat sem élték át. Ők mélyükre nézel - ahogy ezt megte­ úgy élnek és úgy halnak meg, hogy szed, az okok egyszeriben eltűnnek, az sosem fogják megtudni, milyen szem­ elme pedig lelassul. Az intelligencia tanúnak maradni - egyetlen pillanatra viszont nem vész el, mert az elmét sem lesz benne részük. Te boldog ember vagy szerencsés. nem éri kényszer. 281

K É R D É S E K

A

De te nem érzel hálát. Ha nem érzel hálát, a villanások el fognak maradni. Érezd magadat hálásnak, és ezek a ritka pillanatok egyre hosszabbak és gyakoribbak lesznek. A hálával min­ den növekszik. Légy boldog, amiért áldott vagy, és egyre több ilyen pillanatban lesz részed. Ma pozitívan állsz hozzá, a dolgok növekednek. „Egy-egy villanásnyi időre tudok csak szemtanú maradni." Nem baj! Legyen ez az idő rövid. Ha csak a pillanat tört része alatt történik is ez az egész, a lényeg az, hogy megtörténik, és te ráérzel az ízére. S ha egyszer ráéreztél, egyre több olyan helyzetet teremtesz, amelyben a jelenség mind gyakrabban végbe­ megy. "Csak az időmet pocsékolom?" Te nem pocsékolhatod az időt, mert az idő nem a te tulajdonod. Csak olyasmit pocsékolhatsz, ami a tiéd. Az időt nem birtokolod. Az idő amúgy is megy, akár meditálsz, akár nem - az idő magától halad. Az idő elmúlik. Bármivel foglalkozol, bármit is csinálsz, vagy nem csinálsz semmit, az idő megy. Ha nem tudsz időt spórol­

282

M E S T E R H E Z

ni, akkor hogy tudnál időt pazarolni? Csak olyasmit tudsz pazarolni, amit meg is tudsz spórolni. Az idő nem a tulajdonod. Ezt felejtsd el! És az időt úgy tudod kihasználni a legjobban, ha megéled ezeket a röpke pillanatokat mert végül úgy fogod látni, hogy csak azokkal a pillanatokkal nyertél időt, melyeket a szemtanú állapotában töltöttél, és minden más veszendőbe ment. A pénz, amit kerestél, a hírnév, amire szert tettél, a tekintély, amit elnyertél, mind mind veszendőbe ment. Csak azok a ritka pillanatok maradtak meg, melyekben villanásnyi időre szemtanú lehettél. Csak ezeket a pillanatokat viszed magaddal, amikor távozol ebből az életből - csak ezek a pillanatok maradhatnak veled, mert ezek az örökkévalósághoz, és nem az időhöz tartoznak. Örülj, amiért ez történik. Ez mindig lassan megy végbe. Ahogy az óceán cseppekből áll, ez a dolog is csep­ penként történik. Fogadd hálás szív­ vel, ünnepeld, mondj érte köszönetet. És ne próbáld az elmét megállítani. Hagyd menni a maga tempójában - te csak figyeld.

K É R D É S E K

A

M E S T E R H E Z

CSAK EGY 180°-OS FORDULAT Két lengyel autózik, mindketten elöl ülnek. Ahogy egy sarokhoz közelednek, az autó vezetője így szól a barátjához: „Kinéznél az ablakon, és megnéznéd, hogy az irányjelző működik-e?" A másik kihajol az ablakon, ránéz az irányjelzőre, és visszakiált a barátjának: „Igen, működik - nem, most nem működik, igen, most működik - nem, most nem működik, igen, most működik - nem, most nem működik." Osho, ha valaki azt kérdezné tőlem, hogy szemtanú vagyok-e, vagy sem, akkor az én válaszom ugyanez volna: Igen, most igen - nem, most nem; igen, most igen - nem, most nem. Vajon így megy ez egész úton hazafelé?

N

em, mert ami a te szem­ tanúságodat illeti, az jön és megy, ezért a válaszod talán pontosan ugyanaz lesz, ami a lengyelé volt, amikor az irányjelzőről kérdezték: „Igen - nem - igen, most megint..."

Így működik az irányjelző; világít és elalszik, világít és elalszik. De ne nevesd ki a szegény lengyelt. Ami az ő tudatosságát illeti, ő teljesen éber, tudatos. Amikor a lámpa világít, ő azt mondja, „igen", és amikor a lámpa épp nem működik, akkor azt mondja, 283

KÉRDÉSEK

A

MESTERHEZ

„nem". Az irányjelző hol világít, hol nem, de a lengyel teljesen tudatos marad arra, hogy mikor működik és mikor nem, hogy mikor ég és mikor nem ég. Az ő tudatossága állandó. Ha ugyanezt a választ tudod adni a szemtanúságodat illetően: „Igen, most éberen figyelek, nem, most nem figyelek, igen, most éberen figyelek, nem, most nem figyelek", akkor vedd észre, hogy itt van még valami ezek mögött az éber figyelemben eltelt pil­ lanatok mögött - az, aki ezt az egész folyamatot látja. Ki látja azt, hogy te időnként szemtanú vagy, és időnként nem vagy szemtanú? Ez valami állandó dolog. A te szemtanúságodból irányjelző lett. - de ez ne aggasszon. Fektesd a hangsúlyt az örökkévalóra, az

körülötted lévő embereket, hogy „Ki vagyok én?", akkor ez csak rajtad áll. Mert vannak olyan idióták, akik jön­ nek és megtanítják neked, hogy „Ennek ez a módja: ha ezt és ezt csinálod, akkor meg fogod tudni, hogy ki vagy." Nincs szükség egyetlen módszerre sem, elég csak egy 180 fokos fordulat - ami nem egy módszer. A tükör pedig maga a lényeged. Talán ebben a megvilágításban még nem nézted meg ezt a viccet. Ha bárkinek elmeséled, azért fog nevetni, mert a lengyel olyan ostoba, mert az indexnek az a dolga, hogy villogjon hogy világítson és elaludjon, világít­ son és elaludjon. Én nem tudok csak úgy nevetni ezen a viccen, mert látok benne még valamit, amit talán

állandóra, a folytonosra - mert ez ott van. Ez mindnyájunkban adott, csak mi elfelejtettük. Pedig ez akkor is, amikor mi elfeled­ kezünk róla, ott van a maga tökéle­ tességében. Olyan, akár egy tükör, ami mindent vissza tud tükrözni, és most is mindent visszatükröz; mind­ össze annyi történt, hogy te háttal áll­ tál a tükörnek. A szegény tükör most a hátadat tükrözi vissza. Fordulj meg, és akkor az arcodat fogja visszatükrözni. Tárd ki a szíved, és a tükör a szívedet fogja visszatükrözni. Tégy mindent az asztalra, egyetlen kártyát se rejts el, és egész valóságo­ dat tükrözni fogja. De ha továbbra is hátat fordítasz a tükörnek, és arról kérdezgeted a

egyikőtök sem vesz észre. A lengyel tudatos, éber. Egyetlen mozzanatot, egyetlen pillanatot sem hagy ki. És amikor azt mondod, „igen, most szemtanú vagyok", majd miután ez megszűnt, azt mondod, „nem, most nem vagyok szemtanú" - aztán megint éber leszel, és azt mondod, „igen..." ez egyszerűen azt mutatja, hogy e mögött a szemtanú-nemszem­ tanú mögött van még valami: az igazi szemtanú - amely visszajelzést ad arról a változó folyamatról, amiről azt hiszed, hogy a te szemtanúd; az igazi szemtanú, aki hátulról figyel. Az előbbi szemtanú nem az igazi szem­ tanú, az csak egy irányjelző. Felejtsd el az irányjelzőt! Emlékezz arra az állandó tükrözési

284

KÉRDÉSEK

A

folyamatra, ami a nap huszonnégy órájában történik benned, és mindent csöndben megfigyel. Szép lassan tisztítsd meg a tükröt - annyira poros már, évszázadok porrétege rakódott rá. Töröld le róla a port. Aztán egy napon, amikor a tükör tel­ jesen tiszta, a „szemtanú-nemszem­

MESTERHEZ

tanú" pillanatai eltűnnek; és te már csak egy tiszta szemtanú, az igazi szemtanú leszel. És amíg meg nem leled a szem­ tanúságnak ezt az örök állapotát, addig a szemtanúság összes többi vál­ tozata csak az elméhez tartozik. Ezeknek semmi értékük.

285

K É R D É S E K

A

M E S T E R H E Z

A HEGYTETŐN MINDEN ÚT ÖSSZEFUT A tudatosság nagyobb érték, mint a szeretet?

A

legmagasabb csúcs az összes érték - igazság, szeretet, tudatosság, hitelesség, tel­ jesség - betetőződése. A legmagasabb csúcson ezek az értékek oszthatat­ lanok. Csak a tudatlanságunk sötét völgyeiben különülnek el egymástól. Csak akkor állnak önmagukban, amikor szennyezettek, amikor más dolgokkal keverednek. Abban a pil­ lanatban, hogy megtisztulnak, ismét eggyéválnak; minél tisztábbak, annál közelebb kerülnek egymáshoz. Például mindegyik érték több síkon létezik; mindegyik érték egy hosszú létra számos fokkal. A testi szerelem a legalsó létrafok, ami a pokolhoz áll a legközelebb - ugyanakkor a szeretet imádság formájában a legfelső létrafok, karnyújtásnyira a paradi­ csomtól. És a kettő között számos, könnyen érzékelhető szint húzódik. A testi szerelemnek csupán egy száza­ léka a tiszta szeretet: kilencvenkilenc százalék más dolgokat fed: félté­ kenységet, önzést, birtokvágyat, dühöt és szexualitást. Ez inkább

286

fizikai, inkább kémiai jelenség. Nagyon felszínes, semmi mélység nincs benne. Ahogy följebb mész, a dolgok mélyül­ nek; újabb és újabb dimenzióik van­ nak. Ami eddig csak fiziológiai volt, annak kezd pszichológiai dimenziója lenni. Ami nem volt más, csak bioló­ gia, az kezd pszichológia lenni. Biológiai értelemben közös a sorsunk minden állatéval, ám a pszichét illetően nem az. Amikor a szeretet még magasabb síkra kerül - vagy elmélyül, ami ugya­ naz -, akkor a spirituálisból is vegyül már belé valami. Természetfelettivé válik. Csak Buddhák, Krisnák és Krisztusok ismerik a szeretetnek ezt a minőségét. A szeretet végig ott van az úton, akár csak a többi érték. Amikor a szeretet száz százalékig tiszta, akkor már nem lehet különválasztani a tudatosságtól; akkor a szeretet és a tudatosság már nem két külön érték. Még a szeretet és Isten között sem tudsz különbséget tenni. Innen Jézus kijelentése, hogy

K É R D É S E K

Isten szeretet. Ő egyenlőségjelet tesz a kettő közé. Nagy felismerés ez. A periférián minden különállónak lát­ szik a többitől; a periférián a lét szá­ mos dologból tevődik össze. Ahogy közeledsz a középponthoz, ezek a dolgok kezdenek összefolyni, eggyéolvadni, és kezd létrejönni az egység. A középpontban minden egy és oszthatatlan. Így azután a kérdésednek csak akkor van létjogosultsága, ha nem ismered a szeretet és a tudatosság legmagasabb fokát. Ha már láttad az Everestet, a legmagasabb csúcsot, akkor ez értel­ metlen. Azt kérded: „A tudatosság nagyobb érték, mint a szeretet?" Egyik sem magasabb és egyik sem ala­ csonyabb; valójában ez nem is két külön érték. Két ösvény vezet a völgy­ ből a csúcsra. Az egyik a tudatosság, a meditáció ösvénye: a zen útja. A másik a szeretet útja, a vallásos rajongók, a bukták, a szufik járta út. Az utazás ele­ jén ez még két különböző út; választa­ nod kell a kettő közül. De bármelyiket választod is, ugyanarra a csúcsra jutsz fel. És ahogy közeledsz a csúcshoz, meg fogsz lepődni: a másik út utazói egyre közelebb kerülnek hozzád. Apránként a két út kezd összeolvadni. Mire célba érsz, a kettő már egy lesz. Aki a tudatosság útját követi, a

A

M E S T E R H E Z

szeretetet tudatossága következmé­ nyeként, melléktermékeként, árnyé­ kaként látja. Aki pedig a szeretet útját követi, a tudatosságot látja a szeretet következményének, mellékterméké­ nek, árnyékának. Ezek egyetlen érem két oldala. És ne feledd: ha a tudatosságodból hiányzik a szeretet, akkor az még nem tiszta tudatosság, még nem száz százalékig tiszta" M é g nem igazi tudatosság, még tudatlansággal keve­ redik. Még nem tiszta világosság; még a sötétség bugyrai munkálnak, működnek benned, hatnak rád, uralkodnak rajtad. És ha a szereteted van híján a tudatosságnak, akkor ez még nem szeretet. Valami ala­ csonyabb, ami inkább a testi szerelemhez, mint az imádsághoz áll közelebb. Tehát legyen ez a kritérium: Ha a tudatosság útját járod, akkor legyen az ismérv a szeretet. Amikor a tudatosságod egyszer csak szeretetté alakul, akkor tudd, hogy megtörtént a tudatosodás, elérted a szamádhit. Ha pedig a szeretet útját járod, akkor a tudatosság működik ismérvként, próbakőként. Amikor a szereteted középpontjában egyszeriben a sem­ miből fellobban a tudatosság lángja, tudd jól, hogy... Örvendj! Hazaérkeztél.

287

K É R D É S E K

A

MESTERHEZ

A TUDATOSSÁG ÜNNEPLÉSE A katartikus technikák néhány éves gyakor­ lása után úgy érzem, életem mély belső har­ móniában, egyensúlyban és összeszedettségben történik. De te azt mondtad, hogy mielőtt az ember a szamádhi végső sza­ kaszához ér, nagy káoszon megy keresztül. Honnan tudjam, hogy túljutottam-e a káosz szakaszán?

E

lőször is, már több száz élet óta káoszban élsz. Ez nem újdon­ ság. Ez régi dolog. Másodszor, a meditáció dinamikus technikái, melyeknek eleve a katarzis az alapjuk, hagyják, hogy a benned levő összes káosz feltörjön. Ez a szépsége ezeknek a technikáknak. Nem tudsz csendben ülni, de könnyen végzed a dinamikus vagy a kaotikus meditációkat. Ha egyszer a káosz kilökődött, a helyét felváltja benned a csend. Ekkor már képes vagy csendben ülni. Ha jól és folyamatosan csinálod őket, akkor a meditáció katartikus technikái a benned levő összes káoszt szét­ oszlatják. Nem kell átesned az őrület stádiumán. Ez a szépsége ezeknek a technikáknak. Már ki is dobtad az őrületet. Ez a technika részét képezi. 288

De ha csendben ülsz, ahogy Patandzsali javasolja... Patandzsalinak nem voltak katartikus módszerei; úgy látszik, az ő idejében ezekre nem volt szükség. Az emberek akkor még ter­ mészetükből adódóan csendesek, békések és egyszerűek voltak. Az elme működése még nem volt olyan bonyolult. Az emberek jól aludtak, úgy éltek, mint az állatok. A gondol­ kodásuk még nem volt olyan logikus, racionális. Inkább a szívük vezérelte őket, ahogy a primitív emberekre még ma is ez a jellemző. És az élet olyan volt, hogy egy csomó katarzis magától végbemehetett. Például vegyünk egy favágót. Neki nincs szüksége katarzisra, mert favágás közben az összes gyilkos hajlamát kiéli. Amikor kivág egy fát,

K É R D É S E K

A

azzal el is pusztítja. A kőtörőnek nem kell katartikus meditációt végeznie. Hisz naphosszat ezt csinálja. Ám mára a dolgok megváltoztak. Most akkora kényelemben élsz, hogy az életedből teljes mértékben hiányzik a katarzis, kivéve, hogy őrült módjára vezethetsz. Ezért hal meg Nyugaton több ember autóbalesetben, mint bármi másban. Ez a legsúlyosabb betegség. Sem a rák, sem a tüdőbaj, sem más betegség nem követel magának annyi áldoza­ tot, mint az autóvezetés. A második világháború egyetlen évében emberek milliói haltak meg; ennél több ember hal meg évente szerte a világon az őrült autóvezetők miatt. Talán észrevetted, hogy ha vezetés közben dühös vagy, akkor gyorsabban hajtasz. Egyre csak nyomod a gázpedált, és egyszerűen elfeledkezel a fékről. Amikor dühös vagy, ingerült, akkor a vezetésben éled ki az indu­ lataidat. Egyébként olyan kényelem­ ben élsz, hogy egyre kevésbé használod a tested, és egyre inkább az elmében élsz. Azok, akik sokat tudnak az agyról, azt állítják, hogy akik a kezükkel dolgoz­ nak, kevésbé nyugtalanok, kevésbé feszültek; nyugodt az álmuk, mert a két kéz a mélyebb elmével, az agy mélyebb központjaival van kapcsolat­ ban - a jobb kezed a bal agyféltekével, míg a bal kezed a jobb agyféltekével. Amikor a kezeddel csinálsz valamit, akkor a fejedből energia áramlik a kezedbe, és ott felszabadul. Azoknak, akik kétkezi munkát végeznek, nincs

M E S T E R H E Z

szükségük katarzisra. Ám azoknak, akik szellemi munkát végeznek, nagy­ on kell a katarzis, mert ők sok energiát halmoznak fel, és a testük­ ben nincsen út, nincs egy szelep, amin az energia távozhatna. Az ener­ gia felhalmozódik az elmében, és az elmét majd szétveti a feszültség. A mi kultúránkban és társadal­ munkban - a hivatalban, a gyárban, a piacon - azok, akik a fejüket használják a munkához, a fejesek: az irodafőnök vagy a főkönyvelő. Azok pedig, akik a kezüket használják, a kétkezi munkások. Ez elítélő megkülönböztetés. A kétkezi munká­ sokat manapság sokan lenézik. Amikor Patandzsali kidolgozta a szutráit, a világ még teljesen más volt. A nép kétkezi munkásokból állt. Nem volt szükség különösebben katarzisra; maga az élet volt a katarzis. Akkor még tudtak az emberek csendben ülni, de te erre már képtelen vagy. Ezért fejlesztettem ki a katartikus technikákat. Mert csak katarzis után tudsz csendben ülni, előtte nem. „A katartikus technikák néhány éves gyakorlása után úgy érzem életem mély belső harmóniában, egyensúly­ ban és összeszedettségben történik." Ne csinálj ebből is problémát; hagyd, hadd történjen. Most az elme vakar­ gatja az orrát. Így tűnődik: „Hogy lehet ez? Nekem először keresztül kell mennem a káoszon." És ez az elképzelés káoszt teremthet. Megfigyeltem, hogy az emberek csöndre vágynak, s amikor kezd csönd lenni, akkor nem akarnak hinni a

289

K É R D É S E K

A

fülüknek. Ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, s különösen azok az emberek nem tudják elhinni hogy ez történik velük, akik mindig is elítélték önmagukat: „Lehetetlen! - mondják. - Ez talán megtörtént Buddhával vagy Jézussal, de hogy pont énvelem? Nem, ez kizárt." Odajönnek hozzám; annyira zavarba ejti őket a csend: „Igaz ez, vagy csak képzelődöm?" Minek a sok fejtörés? Még ha csak képzelődsz is, ez jobb, mintha dühös­ nek képzelnéd magad, jobb, mintha a szexről fantáziálnál. Elárulom neked, hogy a csendet nem lehet elképzelni. A képzeletnek for­ mára van szüksége; a csend pedig alaktalan. A képzelet azt jelenti, hogy képekben gondolkodsz, a csend pedig képileg nem megjeleníthető. Nem tudod elképzelni. Nincs rá mód. Nem tudod elképzelni a megvilágosodást, nem tudod elképzelni a szatorit, a szamádhit, a csendet, egyszerűen lehetet­ len. A képzeletnek valamilyen alapra, formára van szüksége, a csend pedig alaktalan, megfoghatatlan. Még soha senki nem festett róla képet. Senki sem véste márványba. Erre senki sem képes. Nem tudod elképzelni a csendet. Az elme trükkökkel áll elő. Így érvel: „Biztos csak képzelődsz. Hogy történhetne ilyesmi veled - egy olyan ostoba emberrel, mint te?" Vagy: „Ez a fickó, ez az Osho valószínűleg hip­ notizál téged. Te meg hagyod magad." Ne problémázz annyit. Amúgy is van elég probléma az életben. Amikor 290

M E S T E R H E Z

beáll a csend, élvezd, ünnepeld. Ez azt jelenti, hogy a kaotikus erők már nincsenek ott. Az elme eljátssza utol­ só játékát. Az utolsó pillanatig játszik, a legvégsőkig folytatja a játékot. Az utolsó pillanatban, amikor a megvilá­ gosodás már éppen bekövetkezne, akkor az elme eljátssza az utolsó játékát, hiszen most az ő életben maradásáról van szó: ez lesz a döntő ütközet. Ne azon aggódj, hogy mindez tényleg megtörténik-e vagy csak képzelődsz, hogy káosz követi-e majd vagy sem, mert ha így gondolkodsz, ezzel máris életre hívtad a káoszt. A te elgondolá­ sod teremti a káoszt, és amikor a káosz létrejött, az elme így szól: „Látod? Én megmondtam előre." Az elme önbeteljesítő. Először elhin­ ti a magot, és amikor az kihajt, az elme így szól: „Látod? Én megmond­ tam előre, hogy ez az egész csak szemfényvesztés." És máris kialakult a káosz: az elgondolás hívta életre. Tehát miért törődnél azzal, vajon lesz-e még káosz a jövőben vagy sem, hogy vajon örökre elmúlt, vagy még visszatér? Ebben a pillanatban csend van benned és nyugalom. Miért nem énnek örülsz? Hidd el, ha örülsz neki, attól csak növekszik. A tudat világában semmi sem visz előre jobban, mint az öröm, az ünneplés. Ha ünnepelsz, az olyan, mintha locsolnál egy növényt. Az aggódás az ünnepléssel ellentétes hatást vált ki: szinte szétrágja a gyök­ ereket. Légy boldog! Táncolj együtt a benned lévő csönddel. Ez a pillanat

K É R D É S E K

éppen elég. Miért kellene ennél több? A holnap majd gondoskodik önma­ gáról. Már ez a pillanat is annyit ad. Miért nem éled meg, osztod meg, miért nem ünnepeled, miért nem élvezed? Hagyd, hogy dallá, tánccá, költeménnyé váljon; hagyd, hogy megihlessen. Legyen a csönded kreatív; csinálj vele valamit. Milliónyi dolgot tehetsz, mert a csendnél semmi sem tesz kreatívabbá. Nem kell világhírű festőnek lenned, egy Picassónak; nem kell Henry Moore-nak lenned; nem kell nagy költőnek lenned. Ezek az elme ambí­ ciói, semmi közük a csendhez. Csak a magad módján, csak amatőr módon, de fess. Csak a magad mód­ ján, csak amatőr módon, de írj egy kis haiku verset. Csak a magad módján, csak amatőr módon, de énekelj, tán­ colj egy kicsit, ünnepelj. Meg fogod látni, hogy a következő pillanat még csöndesebb lesz. Ha ezt egyszer tudod, akkor minél jobban ünnepelsz, annál több csendhez jutsz; minél töb­ bet megosztasz ebből a csendből, annál inkább képes leszel a befo­ gadására: pillanatról pillanatra növek­ szik benned a csend. A következő pillanatot mindig ez a pillanat szüli, úgyhogy miért aggód­ nál miatta? Ha ez a pillanat csöndes, akkor a következőben miért lenne zűrzavar? Honnan jönne ez a káosz? Azt a pillanatot ez a pillanat szüli. Ha ebben a pillanatban boldog vagyok, hogy lehetnék boldogtalan a következőben? Ha azt akarod, hogy a következő pil­

A

M E S T E R H E Z

lanat boldogtalan legyen, akkor már ebben a pillanatban boldogtalanná kell válnod, mert a boldogtalanság szüli a boldogtalanságot; és a boldogság szüli a boldogságot. Bármit akarsz is learatni a következő pillanatban, azt már most el kell vetned. Ha egyszer engedsz az aggódásnak, és azon kezdesz mor­ fondírozni, hogy jönni fog-e a káosz, akkor az jön is. Ezzel már életre is hívtad. Már csak le kell aratnod; a mag most már csírázásnak indult. Fölösleges megvárnod a következő pillanatot; a káosz már most ott van benned. Gondolj csak bele - és ez tényleg furcsa -, hogy amikor szomorú vagy, akkor sohasem fordul meg a fejedben, hogy netán csak képzelődsz. M é g sosem találkoztam olyan emberrel, aki szomorú volt, és azt mondta, hogy talán csak képzelődik. A bánat telje­ sen valóságos. És mi a helyzet az örömmel? - egyszerre csak valami elromlik, és te mindjárt arra gon­ dolsz: „Ezt az egészet talán csak képzelem." Valahányszor feszült vagy, sosem gondolsz arra, hogy csak képzelődsz. Ha arra tudnál gondolni, hogy a feszültség és a fájdalom csak képzelődés, akkor ezek mindjárt eltűnnének. És persze ha arra gon­ dolsz, hogy a csend és a boldogság csak a képzelet játékai, akkor ezek illannak el nyomban. Minden amit igaznak tartasz, igaz lesz. Minden amit valótlannak tartasz, valótlanná válik. Te teremted meg a saját valóságodat. Ezt ne feledd! Oly 291

K É R D É S E K

A

ritkák a boldog és örömteli pillana­ tok. Ne tedd tönkre őket az aggályoskodásoddal. De ha nem csinálsz semmit, akkor nagyobb eséllyel törnek rád a félelmek. Ha nem csinál­ sz semmit - nem táncolsz, nem énekelsz, nem osztod meg másokkal az örömödet - akkor az esély nagy­ obb. Az energia, amit nem használtál alkotásra, most megteremti az ag­ gályt. Újabb feszültségeket teremt benned. Tudni kell élni az energiával. Ha nem használod arra, hogy általa boldog légy, akkor ugyanez az energia tesz majd boldogtalanná. És neked már oly mélyen gyökeredző szokásaid vannak, melyekkel boldogtalanná tudod tenni magadat, hogy az energia ott már kitaposott ösvényen jár. A boldogsághoz meredekebb út vezet. Úgyhogy az első néhány napban következetesen ébernek kell lenned. Valahányszor ott egy boldog pillanat, hagyd, hogy elragadjon, hogy a hatalmába kerítsen. Élvezd ki telje­ sen. Hogy lehetne más a következő pillanat? Aliért volna más? Honnan venné a másságát? A te időd tebenned alakul, teremtődik. A te időd nem az én időm. Annyi egymással párhuzamos idő létezik, ahány elme van. Nem egyetlen idő van. Ha egyetlen idő volna, akkor ebből nehézségek adódnának. Akkor az összes szerencsétlen ember közül

292

MESTERHEZ

egy sem akadna, aki buddhává válhat­ na, mert mindnyájan ugyanahhoz az időhöz tartoznánk. Nem, nincsen egy közös idő. Az én időm belőlem jön ez az én alkotásom. Ha ez a pillanat szép, akkor a következő csak még szebb lesz - ez az én időm. Ha ebben a pillanatban szomorú vagy, akkor a következőben még szomorúbb leszel ez belőled születik, ez a te időd. Milliónyi párhuzamos idővonal létezik. És van néhány ember, aki idő nélkül él - ők már elérték az elme­ nélküliséget. Nekik nincs idejük, mert nem gondolkodnak a múltról; az már elmúlt, és csak a bolond gondolkodik róla. Amikor valami elmúlt, az elmúlt, annak vége. Van egy buddhista mantra: Gate gate, para gate - szvaba; „Ami elmúlt, vesd a tűzre, hadd legyen lángok martalé­ ka." A múlt elmúlt, a jövő pedig még nem ért ide. Minek aggódni rajta? Ha ideér, majd meglátjuk, mi lesz. Te ott leszel, hogy találkozz vele, úgyhogy miért aggódsz előre? Ami elmúlt, az már nincs; ami eztán jön, még csak útban van idefelé. Csak ez a jelen pillanat marad itt tisztán, energiával teli. Éld meg! Ha ez csönd, akkor légy hálás. Ha ez a pillanat boldog, akkor köszönd meg Istennek, és bízzál benne. Ha bízni tudsz benne, akkor növekedni fog. Ha eleve gyanakvással fogadod, akkor máris megmérgezted.

K É R D É S E K

A

M E S T E R H E Z

HANGOLJ RÁ A BIZONYTALANSÁGRA Minél jobban figyelem önmagamat, annál inkább megtapasztalom az egóm hamisságát. Kezdem magam idegennek érezni magam előtt, és már nem tudom, hogy mi a hamis. Ez pedig az irányvesztettség kényelmetlen érzését váltja ki belőlem, mint annak idején is.

E

z történik; ennek kell történ­ nie. És ne feledd, az embernek örülnie kell, ha ez történik vele; ez egy jó jel. Amikor az ember megkezdi a belső utazást, még min­ den tisztának és egyértelműnek tűnik, mert még az ego kezében van az irányítás. Nála van az összes térkép, ő az idegenvezető.

Amikor már pár lépéssel előrébb jutsz az úton, az ego kezd elpárologni, egyre hamisabbnak, egyre csalókább­ nak tűnik, akár egy látomás. Amikor az ember kezd felébredni álmából, az összes irányelv elvész. Most a régi mester - az ego - többé már nem mestered, az új mester pedig még nem alakult ki. Zavar támad, össze­ visszaság. Ez egy kedvező jel. Már túl vagy az út felén, de ekkor szorongani kezdesz, elfog a nyugta­

lanság, mert elveszettnek érzed, ide­ gennek látod magad, és nem tudod, hogy ki is vagy valójában. Azelőtt tudtad, hogy ki vagy: tudtad, hogy mi a neved, hogy nézel ki, milyen címen laksz, milyen az anyagi háttered minden olyan biztosnak tetszett, ez voltál te. De most az ego elpárolog, a régi ház összeomlik, és te zavartan tekintgetsz körbe: nem tudod, ki vagy, nem tudod, hol vagy. Minden sötét, borús, és a régi bizonyosság elveszett. Ez jó, mert a régi bizonyosság hamis bizonyosság volt. Valójában nem is volt bizonyosság. Mélyen a háttérben bizonytalanság volt. Ezért van az, hogy amikor az ego eltűnik, te elbi­ zonytalanodsz. Most feltárulnak előt­ ted lényed mélyebb rétegei - idegen­ nek érzed magad. Mindig is idegen 293

K É R D É S E K

voltál, csak az ego hitette el veled, hogy tudod, ki vagy. A magadról szőtt álom nagyon is hihető volt. Reggel, amikor ébredezel álmodból, még nem tudod, hogy ki vagy és hol vagy. Érezted ezt már néha reggel? Amikor hirtelen felriadsz egy álom­ ból, és néhány pillanatig nem tudod, hogy hol vagy, nem tudod, hogy ki vagy, nem tudod, hogy mi történik. Ugyanez történik, amikor az ember az ego álmából felébred. Szorongást, nyugtalanságot és gyökértelenséget érez, ám ennek csak örülhet. Ha emi­ att keseregsz, akkor visszaesel a régi kerékvágásba, ahol a dolgok még biz­ tosak voltak, ahol minden pontosan fel volt térképezve, ahol ismerted a járást, ahol az irányelvek még tiszták voltak. Hagyd el a szorongást. Még ha az ott is van, ne hagyd, hogy elhatalmasod­ jon rajtad. Hagyd, hogy ott legyen, figyeld, és előbb-utóbb el fog múlni. A nyugtalanság hamarosan felol­ dódik. Ez csak a bizonyosság régi bei­ degződése miatt van ott. Még nem tudod, hogyan élj egy olyan uni­ verzumban, ahol semmi sem biztos. Nem tudod, hogyan kell bizonytalan­ ságban élni. Azért vagy nyugtalan, mert hozzászoktál a biztonsághoz. Az egykori beidegződés, a régi egy maradványa tesz nyugtalanná. De ez elmúlik. Csak várj, figyelj, pihenj meg, és örülj annak, hogy valami történik. És én mondom neked, hogy ez egy jó jel. Sokan fordultak vissza ezen a ponton, hogy újra érezhessék a kényelmet, a 294

A

M E S T E R H E Z

nyugalmat, az otthon melegét. Így aztán kimaradtak a lényegből. Már közel volt a cél, és ők visszafordultak. Te ne csináld ezt; menj előre. A bizonytalanság jó, nincs vele semmi gond. Csak egyszerűen rá kell han­ golódni. Te most az ego világára állítottad be magad, ami biztos, ami a biztonság illúzióját kelti. Még ha ez az egész nem is igaz, a felszínen minden olyannak látszik, amilyennek lennie kellene. A lét kevésbé biztos, de érdemes ráhangolódni. A lét bizonytalan, veszélyes. Örökké változik - a dolgok állandó mozgás­ ban vannak benne. Különös világ ez; ismerkedj meg vele. Szedd össze a bátorságod, és ne hátra nézz: nézz előre. Maga a bizonytalanság hamarosan megszépül, a biztonság hiánya már önmagában szép lesz. Valójában csakis a bizonytalanság lehet szép, mert ez az élet. A bizton­ ság csúnya, a halál része - ezért bizonyos. Csakis útjelzők nélkül lehet élni. Amikor valamilyen program szerint élsz, akkor az életed hamis. Eszmék, irányelvek, bölcs tanítások vezérelnek - valamit ráerőltetsz az életedre, igyekszel átformálni, nem hagyod, hogy csak úgy legyen, próbálsz belőle csinálni valamit. Az irányelvek erőszakosak, és minden eszme rút, hamis. Ha ezeket követed, akkor elveszíted önmagadat. Sohasem jutsz el a középpontodba. A valamivé levés az nem létezés. Minden valamivé válás, az összes arra tett erőfeszítés, hogy valamivé válj,

K É R D É S E K

A

valamit ráderőltet. Ez egy erőszakos támadás. Lehet, hogy szentté válsz, de a szentségedben lesz valami rútság. Én azt mondom, azt hangsúlyozom: az egyetlen szenthez illő élet, ha az ember mindenfajta irányelvet fél­ retéve él. És még így is lehet, hogy bűnözővé válsz, de abban, hogy bűnöző vagy, ekkor lesz valami szentség, jámborság. Az élet szent; szükségtelen bármit is ráerőltetned, fölösleges megformál­ nod, nem kell elé követendő mintát, irányelveket és szabályokat állítanod. Az életnek megvan a maga rendje, megvan a maga iránya. Egyszerűen haladj, mozogj, ússz együtt vele, ne próbáld eltéríteni a folyót. A folyó folyik - válj eggyé vele, és vitesd magad az óceánhoz. Ilyen egy szannyászin élete; történések, és nem cselekvések sora. Így lényed idővel a felhők fölé jut, túl a felhőkön és a konfliktusokon. Egyszeriben szabad vagy. Az élet rendetlenségében új rendet fedezel fel. De a rend minősége most teljesen más. Ezt a minőséget nem te kényszeríted rá, ez szorosan az élethez tartozik. A fáknak is van egyfajta rendjük, akárcsak a folyóknak, a hegyeknek, de ezt a rendet nem a moralisták, nem a puritánok, nem a papok erőltetik rájuk. Ők senkitől nem kérnek irányelveket. A rend belső tulajdon­ ság, benne van magában az életben. Ha egyszer az ego már nincsen ott, hogy manipuláljon, hogy ide-oda rángasson téged - „tedd ezt és tedd azt" -, amikor már tökéletesen

M E S T E R H E Z

megszabadultál az egótól, akkor egy­ fajta belső késztetés birtokába jutsz. Ezt kívülről nem motiválja semmi. Nem törekszik, hanem egyszerűen történik: mint amikor lélegzel, mint amikor éhes vagy és eszel, mint amikor álmos vagy és alszol. Ez egy belső rend, egy lényegből fakadó rend. Ez akkor jön, amikor ráhan­ golódsz a bizonytalanságra, amikor ráhangolódsz az idegenségedre, amikor ráhangolódsz ismeretlen lényedre. A zenben van egy mondás, egyike a legszebb mondásoknak: amikor az ember a világban él, akkor a hegyek hegyek, és a folyók folyók. Amikor az ember meditálni kezd, akkor a hegyek többé nem hegyek, és a folyók többé nem folyók. Egyszeriben minden zavarossá és kaotikussá válik. De amikor az ember elérte a szatorit, a szamádhit, akkor a folyók megint folyók és a hegyek megint hegyek lesznek. A folyamat három szakaszból áll: az elsőben biztos vagy az egóban, a har­ madikban teljesen biztos vagy az egónélküliségben, és a kettő között ott a káosz; amikor az ego bizonyossága már eltűnt, de az élet bizonyossága még nem nyilvánvaló. Ez egy nagy lehetőséget magában rejtő, termé­ keny pillanat. Ha megijedsz és vissza­ fordulsz, akkor elesel ettől a lehetőségtől. Előtted az igazi bizonyosság. Az igazi bizonyosság nem ellenkezik a bizony­ talansággal. Előtted az igazi bizton­ ság, de ez a biztonság nem ellenkezik 295

K É R D É S E K

A

a biztonsági érzet hiányával. Ez a biz­ tonság olyan mérhetetlen nagy, hogy magában foglalja a bizonytalanságot. Olyan hatalmas, hogy nem fél a bizonytalanságtól. Elnyeli a bizonyta­ lanságot, magában foglalja az összes ellentétet. Úgyhogy nevezhetjük bizonytalanságnak és nevezhetjük biztonságnak is. Ez valójában egyik sem, és ugyanakkor mindkettő. Ha úgy érzed, hogy idegenné váltál

296

M E S T E R H E Z

önmagad számára, akkor ünnepelj és érezz hálát. Ez egy ritka pillanat; úgy­ hogy örülj neki. Minél jobban örülsz, annál inkább úgy érzed, hogy a bizonyosság közeledik hozzád, egyre gyorsabban és gyorsabban jön feléd. Ha ünnepelni tudod az idegen­ ségedet, a gyökértelenségedet, a hon­ talanságodat, akkor egyszeriben otthon vagy - eljött a harmadik sza­ kasz.

KÉRDÉSEK

A

M E S T E R H E Z

A TUDATOSSÁG PILLANATAIT SZÁMOLD Azt mondod, hogy legyünk mindenre tudatosak - ami azt jelenti, hogy legyünk szemtanúi min­ den történésnek, minden cselekvésnek. Amikor elhatározom, hogy tudatos leszek munka közben, akkor elfeledkezem a tudatosságról, és amikor tudatosul bennem, hogy nem vagyok tudatos, akkor bűntudatom lesz: úgy érzem, hogy hibáztam. Magyarázd ezt meg légy szíves.

E

z alapvető problémája min­ denkinek, aki próbál tudatos lenni munka közben - mert a munka azt igényli, hogy teljesen megfeledkezz önmagadról. Olyan mélyen bele kell merülnöd, mintha ott sem volnál. Ha nem oldódsz fel benne teljesen, a munka csak egy fel­ színes időtöltés lesz. Csak úgy jöhet létre nagy mű - fest­ mény, vers, épület, szobor -, ha az alkotó teljesen belemélyed a munkájába. És ha közben próbál tudatos lenni, akkor az a munka nem lesz első osztályú, mert az alkotó hiányzik belőle.

Úgyhogy a munka közbeni tudatossághoz kitartó tanulás és önfe­ gyelem szükséges, és először egészen egyszerű tevékenységekkel, például sétával kell a gyakorlást kezdeni. Te tudsz járni, és tudatos tudsz lenni arra, hogy jársz - minden egyes lépés tele lehet tudatossággal. Evés... éppen úgy, mint ahogy a zen kolostorokban teáznak - ők ezt „tea szertartásnak" nevezik, mert a teát szürcsölgetve a résztvevőknek ébernek és tudatosnak kell maradniuk. Ezek apróbb tevékenységek, de a kezdéshez teljesen jók. Nem kezd­ heted olyasmivel, mint a festészet 297

K É R D É S E K

A

vagy a tánc - ezek nagyon mély és összetett folyamatok. Kezdd a hétköznapi élet apróbb tevékenysé­ geivel. Ahogy mind jobban hozzás­ zoksz a tudatossághoz, ahogy a tudatosság olyanná válik, mint a légzés - nem kell erőfeszítést tenned hozzá, spontánná vált -, akkor már bármilyen tevékenységben, bármely munka végzése során tudatos lehetsz. De ne feledkezz meg a feltételről: erőlködés nélkülinek, spontánnak kell lennie. Ekkor a festés vagy a zene­ szerzés vagy a tánc, sőt még a kard­ vívás is teljesen tudatos maradhat. De ez a tudatosság nem az a tudatosság, amit te próbálgatsz. Ez nem a kezdet; ez egy hosszú tanulási folyamat betetőződése. Olykor ez tanulás nélkül is végbeme­ het. De ez csak ritkán történik meg szélsőséges körülmények között. A hétköznapi életben a szokásos útvo­ nalat kell követned. Először válj tudatossá az olyan tevékenységekre, melyek nem igényelnek teljes elmé­ lyülést. Sétálhatsz és közben foly­ tathatod a gondolkodást. Most helyettesítsd a gondolkodást a tudatossággal. Egyél tovább, és válj tudatossá arra, hogy eszel. Sétálj, és váltsd fel a gondolkodást a tudatos­ sággal. Sétálj tovább; a járásod talán egy kicsit lelassul és kecsesebb lesz. Könnyebben megy a tudatosság ezekkel az egyszerűbb tevékeny­ ségekkel. És amint egyre inkább összefogottabbá válsz, próbálkozhatsz bonyolultabb tevékenységekkel. Eljön a nap, amikor a világon nem 298

M E S T E R H E Z

lesz olyan tevékenység, melyet ne tudnál éberen s ugyanakkor teljes odaadással végezni. Azt mondod: „Amikor elhatározom, hogy tudatos leszek munka közben, akkor elfeledkezem a tudatosságról..." Ezt nem elhatározni kell, hanem kitartóan gyakorolni. És a tudatosság­ nak magától kell jönnie; te nem idézheted elő, nem erőszakolhatod ki. „És amikor tudatosul bennem, hogy nem vagyok tudatos, akkor bűntuda­ tot érzek." Hát ez meg miféle butaság? Amikor a tudatára ébredsz annak, hogy nem voltál tudatos, örülj, hogy legalább most tudatos vagy. Az én tanításaimban a bűntudat fogalmá­ nak nincs helye. A bűntudat a lélek egyik rákfenéje. És az összes vallás a bűntudatot használ­ ta arra, hogy lerombolja az emberi méltóságodat, a büszkeségedet, és rabszolgát csináljon belőled. Fölös­ leges bűntudatot érezned, ez egy ter­ mészetes dolog. A tudatosság olyan nagyszerű dolog, hogy még ha csak néhány pillanatra tudsz is tudatos lenni, örülj neki. Ne figyelj azokra a pillanatokra, amikor megfeledkeztél erről. Figyelj arra az állapotra, amikor egyszeriben rádöbbensz: „Nem voltam tudatos." Érezd magad szerencsésnek, hogy legalább pár óra elmúltával a tudatosság visszatért. Ne tarts bűnbánatot, ne érezd magad vétkesnek, ne bánkódj a dolog miatt mert az, hogy magadat hibáztatod és keseregsz, semmit nem segít. Mindezt a lelked mélyén kudarcként éled meg, és amint a kudarc érzése

KÉRDÉSEK

befészkeli magát a tudatodba, csak még nehezebben válsz tudatossá. Változtasd meg az egész nézőponto­ dat. Nagyszerű dolog, hogy tudato­ sult benned, hogy elfelejtettél tudatos lenni. Ezek után ameddig csak lehet, ne feledkezz meg a tudatosságról. Persze megint el fogod felejteni, aztán megint eszedbe jut - ám a kihagyás minden egyes alkalommal rövidebb lesz. Ha ki tudod iktatni az életedből a bűntudatot, amit alap­ vetően a keresztény egyház oltott beléd, akkor az öntudatlanságban eltelt időközök egyre rövidülnek, és egy napon egyszerűen eltűnnek. Akkor a tudatosság épp olyan lesz benned, mint a légzésed vagy a szívverésed vagy a vérkeringésed folyamatos. Tehát ügyelj arra, hogy ne érezz bűn­ tudatot. Nincs miért bűnösnek érezned magad. Gondolj csak arra, hogy a fák nem hallgatnak katolikus prédikációkat. Egyébként bűntudatot ébresztenének a rózsában: „Miért vannak töviseid?" És a szélben, esőben, napsütésben táncoló rózsa egyszerre elszomorodna. Abba­ maradna a tánc; megszűnne az öröm; eltűnne az illat. Most a tövis lenne a rózsa egyetlen valósága, egy fájó seb „Miért vannak töviseid?" De mivel egyetlen rózsabokor sem olyan bolond, hogy bármelyik vallás papjára odafigyeljen, a rózsák tovább táncolnak, és velük együtt táncolnak a tövisek is. Az egész lét bűntelen. És abban a pil­ lanatban, hogy egy ember bűntelenné

A

M E S T E R H E Z

válik, az élet egyetemes folyásának részévé válik. Ez a megvilágosodás, egy bűn nélküli tudatosság, az öröm meglelése mindabban, amit az élet lehetővé tesz: a fény gyönyörű; és a sötétség is az. Ha semmit nem találsz magadban, amiért bűnösnek érezhetnéd magad, akkor az én szememben vallásos emberré váltál. Az úgynevezett vallá­ sok szerint te csak akkor vagy vallá­ sos, ha bűnös vagy; minél nagyobb a bűnöd, annál vallásosabb vagy. Az emberek büntetésképpen, vezeklés gyanánt sanyargatják magukat. Az emberek böjtölnek; addig verik öklükkel a mellüket, míg a vér ki nem serken a bőrük alól. Ezeket az embereket én pszichopatáknak tar­ tom - ők nem vallásosak. Az ő úgy­ nevezett vallásuk arra tanította őket, hogy ha valami rosszat teszel, akkor jobb, ha te bünteted magadat, mintha az Isten büntetne meg az Utolsó ítélet napján - mert az ő büntetése az, hogy az idők végezetéig a pokol feneketlen sötétjébe kerülsz. Nincs menekvés, nincs kiút - ha egyszer a pokolra jutottál, akkor ott is maradsz. Kisebb-nagyobb mértékben az egész emberiségbe beoltották a bűntudatot. Ez eltüntette a ragyogást a szemed­ ből; eltüntette a szépséget az arcod­ ról; eltüntette lényed báját; bűnözővé alacsonyított - fölöslegesen. Ne feledd: az ember törékeny és gyenge, és hibázni emberi dolog. És azok, akik kitalálták a közmondást, hogy „Hibázni emberi dolog", azt a közmondást is kitalálták, hogy 299

K É R D É S E K

„Megbocsátani pedig isteni". Én nem értek egyet az utóbbival. Én ezt úgy módosítanám, hogy „Hibázni emberi dolog, és megbocsá­ tani is emberi". És megbocsátani önmagunknak a legnagyobb erények egyike, mert ha nem tudsz megbocsá­ tani önmagadnak, akkor ezen a vilá­ gon senkinek sem tudsz megbocsá­ tani - ez lehetetlen. Úgy tele vagy sebekkel, bűntudattal, hogyan bocsát­ hatnál meg úgy bárkinek is? A te úgy­ nevezett szentjeid folyton azt mond­ ják, hogy te a pokolra kerülsz. A valóság az, hogy ők élnek a pokolban! Ők még azt sem hagyják, hogy az Isten megbocsásson neked. Omar Khayyam, az egyik nagy szufi költő írta az ő Rubaiyat-jában, világhírű versgyűjteményében: „Én inni fogok, táncolni és szeretni. Minden fajta bűnt elkövetek, mert hiszem, hogy Isten könyörületes - ő meg fog nekem bocsátani. Az én bűneim kicsik, az ő kegyelme pedig határtalan." Amikor a papok tudomást szereztek e könyv létezéséről - mert azokban az időkben a könyveket még kézzel írták, még nem voltak nyomdák... A papok felfedezték, hogy Khayyam olyan szentségtörő dolgokat ír, mint hogy: „Ne aggódj, tégy, amit csak akarsz, mert Isten nem más, mint tiszta könyörület és szeretet. Ugyan mennyi bűnt tudsz elkövetni hetven év alatt? - az ő kegyes jóindulatához képest az mind semmi." Khayyam egyben híres matematikus is volt, nagy híre volt hazájában. A 300

A

M E S T E R H E Z

papok felkeresték őt, és azt mondták neki: „Miféle dolgokat írsz te? Lerombolod a nép vallásosságát. Ébressz félelmet az emberekben, mondd azt nekik, hogy az Isten a törvény; ha elkövetsz egy bűnt, akkor megbüntet. Nem fog megkönyörül­ ni." Omar Khayyam könyveit még akkor elégették. Valahányszor találtak egy másolatot, a papok a tűzre hajították, mert ez az ember veszélyes nézeteket hangoztatott. Ha ezek a nézetek elterjednének, és mindenki örülni kezdene az életnek, akkor mi lenne a papokkal? Mi történne a szentekkel? Mi történne a mitológiájukkal a pokolról, a menny­ országról és Istenről? Mindez leve­ gővé válna. Legalábbis az én szememben Omar Khayyam egyike a megvilágosult szufi misztikusoknak, és mindabban, amit mond, nagy igazság lakozik. Ő nem arra buzdít, hogy kövess el bűnt. Ő egyszerűen csak azt mondja, hogy nem szabad bűnösnek érezned magad. Bármit is teszel - ha az nem jó, akkor ne tedd meg még egyszer. Ha úgy érzed, hogy bántasz vele valakit, ne tedd meg még egyszer. De fölösleges bűntudatot érezned, fölösleges bűnbánatot tartanod, fölösleges vezekelned és gyötörnöd magad. Én azt szeretném, hogy teljesen vál­ tozzon meg a nézőpontod. Ahelyett, hogy azt számolgatnád, hogy hány­ szor felejtettél el tudatos lenni, azokat a szép pillanatokat számolgasd,

K É R D É S E K

A

amikor kristálytiszta voltál és tudatos. Ez a néhány pillanat elég ahhoz, hogy megmentsen, elég ahhoz, hogy kikúráljon és meggyógyítson. És ha odafigyelsz ezekre a pillanatokra, akkor növekedni fognak, és szétárad­ nak a tudatodban. Apránként az öntu­ datlanság egész sötétje feloszlik. Eleinte még te is sokszor úgy fogod találni, hogy talán nem is lehetséges egyszerre dolgozni és ugyanakkor tudatosnak lenni. Ám én erre azt mon­ dom, hogy ez nem csak hogy lehet­ séges, hanem játszi könnyedséggel megvalósítható. Csak a megfelelő irányból kell elkezdeni. Ne XYZ-től kezdd, hanem kezdd ABC-től. Az életben sok dolgot elszalasztunk, mert rosszul fogunk hozzá. Mindent

M E S T E R H E Z

a legelejéről kell kezdeni. Az elménk türelmetlen; mindent gyorsan akarunk csinálni. Úgy akarunk feljut­ ni a csúcsra, hogy közben a létra összes fokát kihagyjuk. De ez abszolút bukást jelent. És ha egyszer kudarcod van valami olyas­ mivel, mint a tudatosság - és ez nem egy kisebb kudarcélmény -, akkor lehet, hogy soha többé nem is fogod megpróbálni. A kudarc fáj. Tehát mindent, ami olyan értékes, mint a tudatosság - mert megnyitja a lét misztériumába vezető összes ajtót, és bevezet Isten legbelső szentélyébe - nagyon körültekintően kell kez­ dened, és csak lassan szabad vele előrehaladnod. Csak egy kis türelem, és a cél nincs már messze.

301

K É R D É S E K

A

M E S T E R H E Z

TEDD A DOLGOKAT EGYSZERŰVÉ, AMENNYIRE CSAK LEHET Hogy állapíthatom meg a különbséget az elme azon része, mely a másik részt figyeli, és a megfi­ gyelő között? A megfigyelő tudja figyelni önmagát? Egyszer azt hittem, hogy megtaláltam a megfigyelőt, aztán még aznap hallottam, ahogy az előadás során azt mondod: ,,Amikor azt hiszed, hogy megtaláltad a megfigyelőt, épp akkor veszíted el." Azóta próbálom figyelni a testi érzeteket, a gondolatokat és az érzelmeket. Többnyire magukkal ragadnak ezek az érzések és gondolatok, de időnként, nagyritkán mérhetetlenül lazának érzem magam, és minden elillan - elsiklik a szemem elől. Mit tudnék tenni?

K

ezdd el figyelni a testedet járás, ülés, evés és lefekvés közben. A legszilárdabbtól kell elindulni, mert ez könnyebb. Aztán kell áttérni a nehezebben meg­ fogható jelenségekre. Aztán figyeld a gondolatokat. És amikor már tökéletesen meg tudod figyelni a gon­

302

dolatokat, akkor el kell kezdened figyelni az érzéseket. Miután úgy érzed, hogy már figyelni tudod az érzéseket, akkor kezdd el figyelni a hangulataidat, melyek még az érzéseknél is nehezebben megragad­ hatók. A figyelés csodája az, hogy mialatt a

K É R D É S E K

A

testet figyeled, a megfigyelő erősödik benned; mialatt a gondolatokat figyeled, a megfigyelő erősödik benned; amint az érzéseket figyeled, a megfigyelő talán még ennél is erősebb lesz. Amikor a hangulataidat figyeled, akkor a figyelő már olyan erős, hogy önmaga tud maradni önmagát figyelve, épp ahogy az éj sötétjében lobogó gyertya sem csak a körülötte lévő tárgyakat világítja meg, hanem egyben önmagát is. Rálelni a megfigyelőre a maga tisz­ taságában, ez a spiritualitás útján elérhető legnagyobb eredmény, hiszen a megfigyelő benned a te lelked, a te halhatatlanságod. De soha, egyetlen pillanatra se gondold azt, hogy „megvan", mert ez az a pillanat, amikor elveszíted. A megfigyelés egy örökké tartó folya­ mat; te mindig mélyebbre és mé­ lyebbre mész, de sosem jutsz a végére, ahol azt mondhatnád: „Megtaláltam". Sőt, valójában minél mélyebbre mész, annál inkább tudatosodik benned, hogy egy olyan folyamat része vagy, mely örök nincs sem kezdete, sem vége. De az emberek mindig csak másokat figyelnek. Addig nem jutnak el, hogy önmagukat figyeljék. Mindenki azt figyeli, hogy a másik mit csinál, milyen ruhát visel, hogy néz ki - és ez a legfelszínesebb figyelem. Mindenki figyel; a figyelés nem olyasmi, amit újdonságként kellene bevezetned az életedbe. Csak el kell mélyíteni, el kell fordítani a külvilágtól, és a te saját belső érzéseidre, gondolataidra, han­

M E S T E R H E Z

gulataidra kell irányítani - majd végül magára a figyelőre. Egy zsidó a vonaton ül, szemben egy katolikus pappal. - Elárulná méltóságod, hogy miért viseli fordítva a gallérját? - kérdi a zsidó. - Mert én atya vagyok - feleli a pap. - J ó m a g a m is atya vagyok - mondja a zsidó -, mégsem hordom így a gal­ léromat. - Na igen - mondja a pap -, de én ezreknek vagyok az atyja. - Akkor lehet - feleli a zsidó -, hogy inkább a nadrágját kéne fordítva viselnie, nem a gallérját. Az emberek a másikat mindig jól megfigyelik. Két lengyel sétálni indult, és az eső hirtelen eleredt. - Gyorsan - mondja az egyik -, nyisd ki az ernyőd! - Nem sokat érünk vele - mondja a másik -, az ernyőm csupa lyuk. - Akkor meg miért hoztad egyáltalán magaddal? - Mert nem gondoltam, hogy esni fog. Te is nevetsz, ha valaki más nevet­ séges dolgot csinál, de nevettél már egyszer is önmagadon? Kaptad már magad rajta azon, hogy nevetségesen viselkedsz? Nem, te önmagadat egyáltalán nem figyeled: a te figyelmed csakis a többiekre irányul, és ez mit sem segít. Használd a figyelemnek ezt az energiáját az életed átalakítására. Ez 303

K É R D É S E K

A

annyi áldást és örömöt hozhat neked, amiről még csak nem is álmodsz. Ez egy egyszerű folyamat, de ha egyszer önmagadon kezded alkalmazni, akkor meditációvá válik. Bármiből lehet meditáció. Bármi, ami önmagadhoz vezet, az meditáció. És roppant fontos, hogy megtaláld a magad saját meditációját, mert már abban nagy örömöt lelsz, hogy megtaláltad. S mivel ezt te talál­ tad - és nem valamilyen rád erőltetett rítus -, szíves-örömest fogsz elmé­ lyülni benne. Minél mélyebbre mész, annál boldogabb leszel - békésebb, csendesebb, összefogottabb, méltó­ ságteljesebb. Figyelni mindenki tud, úgyhogy ez nem tanulás kérdése - át kell terelni a figyelmet más dolgokra. Figyeld a tested, és meglepődsz. Anélkül is tudom mozgatni a kezem, hogy figyelnék, és úgy is, hogy közben figyelek. Te nem fogod látni a különbséget, én viszont érzem. Amikor figyelmesen mozgatom a kezemet, akkor a mozdulatban van egyfajta kellem és szépség, nyugalom és csend. Járhatsz úgy, hogy közben minden egyes lépésedet figyeled. Ez úgy is használ, mint testedzés, és mint egyszerű meditációból, úgy is sokat meríthetsz belőle. A szentély Bodhgayában, ahol Gautam Buddha megvilágosodott, két dologról vált nevezetessé: az egyik a Bódhi fa, mely alatt Buddha ült. Közvetlenül a fa mellett apró járókövek sorakoznak. Buddha ült, meditált, és amikor úgy érezte, hogy 304

M E S T E R H E Z

túl sok az ülésből, és ideje kicsit meg­ mozgatni a tagjait, akkor ezeken a köveken ment. Ez volt az ő séta­ meditációja. Amikor Bodhgayában egy meditációs tábort tartottunk, én ellátogattam a szentélybe. Tibeti, japán és kínai buddhista szerzetesekkel találkoztam ott. Ők tisztelettel meghajoltak a fa előtt, ám a kövek előtt, melyeken Buddha mérföldeket gyalogolt, egyikük sem hajolt meg. „Ez így nem helyes - mondtam nekik. - Nem feledkezhettek meg azokról a kövekről. Gautam Buddha lába mil­ liószor érintette őket. De én tudom, hogy ti miért nem figyeltek rájuk. Azért, mert teljesen megfeledkeztek Buddha azon tanításáról, hogy figyeld a tested miközben jársz, ülsz vagy fekszel." Egyetlen pillanatot sem hagyhatsz öntudatlanul elmúlni. Az éber figye­ lem fokozza a tudatosságod. Ez a val­ lás alapja - minden egyéb csak üres beszéd. De te azt kérded, hogy kell-e ezen kívül tenned valamit. Nem, ha már tudsz éberen figyelni, akkor másra már nincs szükség. Én itt azon fáradozom, hogy a lehető legjobban leegyszerűsítsem a vallást. Az összes többi vallás ennek épp az ellenkezőjét tette; alaposan megbony­ olították a dolgokat - olyannyira, hogy az emberek sosem próbálják ki őket. Például a buddhista kéziratok­ ban harmincháromezer alapelv szere­ pel, amelyeket egy buddhista szerzetesnek be kell tartania. Még megjegyezni is képtelenség őket. Már

K É R D É S E K

ez a szám is elég ahhoz, hogy visszariadj: „Na nem! Azért az egész életemet nem vagyok hajlandó összezavarni és tönkretenni." Én azt

A

M E S T E R H E Z

tanítom, hogy keresd meg azt az egyetlen alapelvet, ami rád illik, amivel összhangban érzed magad - és ennyi elég.

305

KÉRDÉSEK

A

MESTERHEZ

SZEMTANÚNAK LENNI ANNYI, MINT MAGOKAT ÜLTETNI Hogyan vezet a figyelem az elme-nélküliség állapotához? Mindinkább képes vagyok figyelni a testemet, a gondolataimat és az érzéseimet, és ez nagyszerű érzés. De kevés és ritka még a gondolat nélküli pillanat. Amikor azt hallom tőled, hogy „a meditáció annyi, mint szemtanúnak lenni", úgy érzem, értelek. De amikor az elme-nélküliségről beszélsz, ez már bonyolultabban hangzik. Kérlek magyarázd meg.

A

meditáció egy hosszú zarán­ doklat. Amikor azt mondom, hogy „a meditáció annyi, mint szemtanúnak lenni", ez a meditáció kezdete. És amikor azt mondom, hogy „a meditáció az elme-nélküli­ ség", ez a zarándokút vége. Szemta­ núnak lenni a kezdet, az elme-nélkü­ liség pedig a beteljesülés. A szem­ tanúság az elme-nélküliség elérésé­ nek eszköze.

Természetesen figyelni könnyebb. Ez közelebb áll hozzád. De szemtanúnak lenni csak annyi, mint magokat vetni, 306

amit aztán hosszas várakozás követ és nemcsak türelmes várakozásra van szükség, hanem bizalomra is, hogy az elvetett mag kihajt, hogy bokorrá terebélyesedik, hogy egy napon a csíra kidugja fejét a földből, és a bokor egyszer majd virágba borul. Az elme-nélküliség a virágzás utolsó sza­ kasza. Mondanom sem kell, hogy elvetni a magot nagyon könnyű. Itt az irányítás még a te kezedben van. De a virágzás­ ba már nincs beleszólásod. A talajt előkészítheted, de a virágok maguktól

K É R D É S E K

A

nyílnak ki. Nem sürgetheted a folyamatot. A tavasz tőled függetlenül jön el. De ha jól előkészítettél min­ dent, akkor feltétlenül beköszönt. Efelől semmi kétség. A legjobb irányban haladsz. A figyelem az út, és te időnként érzel egy-egy gondolat nélküli pillanatot. Ezek az elme-nélküliség röpke vil­ lanásai. Jegyezz meg egy alapszabályt: ami egyetlen pillanatra létezhet, az örökkévalóvá válhat, mert te egy­ szerre mindig csak egy pillanatot élsz át, sosem egyszerre kettőt. És ha az egyik pillanatot képes vagy gondolat nélküli állapottá alakítani, akkor már ismered a titkot. Akkor már semmi nem akadályoz meg, hogy a követ­ kező pillanatot is át tudd alakítani, ami szintén egyedül érkezik, ugyanolyan lehetőségekkel, ugyan­ olyan képességekkel. Ha ismered a titkot, akkor a kezedben a kulcs, amellyel állandósíthatod az elme-nélküliség ritka pillanatait. Az elme-nélküliség az utolsó szakasz, amikor az elme örökre eltűnik, és a gondolat nélküli időköz a belső valóságod lesz. Ha ezek a röpke vil­ lanások jönnek, ez azt mutatja, hogy jó úton jársz és a megfelelő módszert alkalmazod. De ne légy türelmetlen. A léthez mérhetetlen türelem kell. A legna­ gyobb titkok csak azok előtt tárulnak fel, akiknek mérhetetlen a türelmük. Ha egyszer az ember az elme­ nélküliség állapotában van, akkor már semmi sem tudja őt eltéríteni a

M E S T E R H E Z

saját lényétől. Az elme-nélküliség hatalmánál nincs nagyobb hatalom. Az ilyen embert nem érheti baj. Nincs benne ragaszkodás, kapzsiság, irigység, harag, semmi efféle. Az elme-nélküliség tiszta, felhőtlen égbolt. Azt kérded: „Hogyan vezet a figyelem az elme-nélküliség állapotá­ hoz?" Van egy fontos szabály: a gon­ dolatoknak nincs önálló életük. A gondolatok élősködők. Abból élnek, hogy te azonosítod magad velük. Amikor azt mondod, „Dühös vagyok", akkor életenergiát töltesz a dühbe, mert azonosulsz vele. Viszont amikor azt mondod, hogy „Figyelem, amint a düh az elme ben­ nem levő képernyőjén átvillan", így már nem töltöd fel a dühöt energiá­ val, élettel. Képes leszel látni, mert már nem vagy vele azonos. A düh tel­ jesen tehetetlen, nem érint, nincs rád hatással, nem változtat meg, nem for­ gat ki önmagadból. Teljességgel üres és halott. Egyszerűen továbbhalad, és az égbolt tiszta marad, az elme képernyője pedig üres. Lassan kikerülsz a gondolatok hatása alól. Ez a szemtanúság és az éber figyelem teljes folyamata, amit George Gurdjieff más szavakkal „nem-azonosulásnak" nevezett. Töb­ bé nem azonosulsz a gondolataiddal. Kellő távolságból, bizonyos rálátással figyeled őket tárgyilagosan, mintha csak valaki más gondolatai volnának. Megszakítottad velük a kapcsolatot, hogy aztán figyelhesd őket. A figyelemhez kell egyfajta távolság-

307

K É R D É S E K

A

tartás. Ha azonosulsz azzal, amit figyelnél, akkor nincs meg a kellő rálátásod, a tárgy túl közel van hoz­ zád. Ez olyan, mintha túl közel hajol­ nál a tükörhöz - ilyenkor nem látod az arcod. Bizonyos távolságra kell lenned a tükörtől ahhoz, hogy megnézhesd magad benne. Ha a gondolatok túl közel vannak hozzád, akkor nem tudsz figyelni, túl nagy hatást tesznek rád. A dühtől dühös leszel, a sóvárgástól sóvárogni kezdesz, a vágy elragad, mert egyál­ talán nincs köztetek távolság. Olyan szoros a közelség, hogy hajlamos vagy azt hinni, te és a gondolataid egyek vagytok. A figyelem lerombolja ezt az egységet, és elválaszt. Minél ébereb­ ben figyelsz, minél nagyobb a távol­ ság közted és a gondolatok között, annál kevesebb energiát nyernek tőled a gondolatok - másik ener­ giaforrásuk pedig nincsen. Hamarosan haldokolni kezdenek, és eltűnnek. Ezekben a pillanatokban, amikor a gondolatok eltűnőben van­ nak, te megtapasztalod az elme­ nélküliség első villanásait. Azt mon­ dod: „Mindinkább képes vagyok figyelni a testemet, a gondolataimat és az érzéseimet, és ez nagyszerű érzés." És ez még csak a kezdet. Már a kezdet is ilyen gyönyörű. Attól, hogy a jó úton vagy, még ha egyetlen lépést sem teszel, akkor is határtalan örömöt érezhetsz, minden különö­ sebb ok nélkül. És ha egyszer elindulsz ezen az úton, a boldogságod, a csodálatos élmé308

M E S T E R H E Z

nyeid egyre mélyülnek, apró csodákkal, új virágokkal, új illatokkal bővülnek. Azt mondod: „De kevés és ritka még a gondolat nélküli pillanat." Ez is nagy eredmény, hiszen az emberek többsége még ennyit sem tapasztal. Az emberek fejében állandó csúcsfor­ galom van, össze vannak torlódva benned a gondolatok egymás hegyén­ hátán, és végeláthatatlanul hömpölyögnek, akár ébren vagy, akár alszol. Amit álmoknak nevezel, azok nem mások, mint gondolatok képek alakjában, mert a tudatalatti nem ismeri az írott nyelvet. Amit érzel, egyértelmű jelzés arra, hogy a jó úton vagy. A kereső gyakran teszi fel azt a kérdést, hogy vajon jó irányban halad-e vagy sem. Erre nincs biztosíték, nincs garancia. Az összes irány nyitott; hogy választha­ tod ki a megfelelőt? A választás módjai és ismérvei a következők. Bármilyen úton is ha­ ladsz, bármilyen módszert is hasz­ nálsz, ha az számodra örömöt okoz, érzékenyebbé, fogékonyabbá, ébe­ rebbé tesz, és határtalanul jól érzed tőle magad, akkor ez egyértelműen azt jelzi, hogy jól választottál. Ha szerencsétlennek érzed magad, ha dühösebb, önzőbb, mohóbb és bujább vagy, akkor ezek intő jelek arra, hogy rossz úton haladsz. Ha a jó úton jársz, napról napra boldogabb leszel. A világról szerzett benyomásaid élénkebbek és színe­ sebbek lesznek: eddig nem látott színeket, nem érzett illatokat tapasz-

K É R D É S E K

A

talsz meg. Akkor bátran haladhatsz tovább, nem kell attól félned, hogy netán tévúton jársz. Ezek a belső élmények mindig a jó úton tartanak. Csak gondolj arra, hogy növekednek. Ez azt jelenti, hogy haladsz. Már támad néhány gondolat nélküli pillanatod. Ezek a rések egyre tágulnak. Ahogy minél összeszedettebb, minél éberebb leszel, ezek a rések kezdenek széle­ sedni, s nincs messze az a nap, ha kitartóan haladsz előre anélkül, hogy hátra néznél, anélkül, hogy félremen­ nél... Ha egyenesen mész előre, nincs messze az a nap, amikor első ízben tapasztalod, hogy a rés már akkora, hogy akár órákon át nem merül föl egyetlen gondolat sem. Mind mélyebb élményeid lesznek az elme­ nélküliségről. A végeredmény az, amikor már hu­ szonnégy órán keresztül ebben az elme-nélküli állapotban vagy. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudod használni az elmédet. Ezt a téveszmét azok ter­ jesztik, akiknek fogalmuk sincs az elme-nélküliségről. Az elme-nélküliség nem azt jelenti, hogy nem tudod használni az elmédet, hanem egyszerűen azt, hogy az elméd nem tud használni téged. Az elme-nélküliség nem azt jelenti, hogy az elme megszűnik. Az elme­ nélküliség azt jelenti, hogy az elme félreáll az útból. Bármikor használha­ tod, ha kommunikálni akarsz a külvilággal. Ekkor az elme a te szol­ gád lesz. Most még ő az úr. Még amikor egyedül üldögélsz, akkor is

M E S T E R H E Z

kitartóan zakatol és zakatol, te pedig tehetetlen vagy vele szemben. Az elme-nélküliség egyszerűen azt jelenti, hogy az elme végre a helyére került. Szolgálóként kiváló eszköz. De ha a fejedre nő, abból csak baj származhat. Ez veszélyes játék. Az egész életedet elronthatja. Az elme csak közvetítő a külvilággal való érintkezésben. De amikor egyedül vagy, nincs szükség az elmére. Úgyhogy ha bármikor használni akarod, használhatod. Vedd csak elő. És jegyezz meg még valamit: amikor az elme órákon át hallgat, a pihenéstől felfrissül, megifjodik, kreatívabb, érzékenyebb, fogéko­ nyabb lesz. Az átlagember elméje olyan három­ négy éves kor körül kezd működni, és hetven-nyolcvan éven át megállás nélkül dolgozik. Persze, hogy az ilyen ember nem igazán kreatív. Végte­ lenül fáradt, lefárasztja a sok fölös­ leges gondolat. A földön milliók élnek híján mindenfajta kreativitás­ nak. Pedig az alkotás az egyik legtöbb örömöt adó élmény. Viszont ezeknek az embereknek az elméje kimerült. Az energia nem tud szabadon áramolni benne. Az az ember, aki eljutott az elme­ nélküliséghez, rendszeresen pihenteti az elméjét - tele van energiával, mérhetetlenül érzékeny, bármikor tettre kész. Nem véletlen, hogy akik már megtapasztalták az elme­ nélküliséget, azoknak a beszéde varázserővel bír. Amikor éppen használják az elméjüket, annak 309

K É R D É S E K

egyfajta karizmája, mágneses vonz­ ereje van. Az ő elméjük végtelenül spontán, és olyan friss, mint a nap­ kelte előtti harmatcseppek. A ter­ mészetben az elme az önkifejezés és az alkotás legnagyszerűbb eszköze. Tehát a meditáció embere, vagy más szavakkal az elme-nélküliség embere még a hétköznapi beszédet is verssé alakítja. A szavai oly erőteljesek, hogy nincs szükségük érvekre - önmagu­ kért beszélnek. Az erő, melyet magukban hordoznak magától értetődő igazság. Nem kell őket megtámogatni a logikából vagy a szentiratokból vett példákkal. Az elme-nélküliség emberének szavai önmagukban is megállnak. És ha kész vagy egy ilyen ember mondandóját meghallgatni és befogadni, akkor szívedben érzed a bennük rejlő igazságot. Azt mondod: „Amikor azt hallom tőled, hogy 'a meditáció annyi, mint szemtanúnak lenni', úgy érzem, értelek. De amikor az elme­ nélküliségről beszélsz, ez már bonyolultabban hangzik." Hogy hangozna egyszerűen? Ez a te jövő­ beli esélyed. A meditációt már elkezdted, talán még csak az elején tartasz, de van már róla bizonyos tapasztalatod, ami alapján értesz engem. Ha érted, amit a meditá­ cióról mondok, akkor ne aggódj. A meditáció biztosan az elme-nélküli­ séghez vezet, ahogy az összes folyó is eltalál az óceánhoz térkép és útikalauz nélkül. Végül minden folyó kivétel nélkül 310

A

M E S T E R H E Z

eléri az óceánt. Végül minden medi­ táció kivétel nélkül eléri az elme­ nélküliség állapotát. De persze amikor a Gangesz még a Himalája hegyei és völgyei közt ka­ nyarog, elképzelése sincs arról, hogy mi az az óceán, fel sem fogja, hogy van ilyen, de mégis az óceán felé halad, mert a víz természetéből adódóan mindig lefelé folyik, és az óceán a tengerszint legalacsonyabb pontja. Úgyhogy a folyók a magas csúcsok közelében keletkeznek, és mindjárt lefelé veszik az útjukat, hogy végül elérhessék az óceánt. A meditáció folyamata épp fordított. Itt a mozgás fölfelé történik, és a célba vett csúcs az elme-nélküliség. Az elme-nélküliség egy egyszerű fogalom, de magában foglalja a megvilágosodást, a felszabadulást, a kötelékektől való megszabadulást, valamint a halhatatlanság és az örök­ lét megtapasztalását. Ezek nagy szavak, és én nem akarlak téged megijeszteni. Úgyhogy én inkább ezt az egyszerű fogalmat használom: elme-nélküliség. Te ismered az elmét. El tudsz képzelni egy olyan állapotot, amikor az elme éppen nem működik. Amikor az elme nem működik, te a kozmosz elméjének, az egyetemes elmének a részévé válsz. Amikor az egyetemes elme része vagy, akkor az elméd úgy működik, mint egy engedelmes szolgáló. Tudja, ki az úr. És híreket szállít az egyetemes elmétől azokhoz, akik még mindig elméjük rabjai. Amikor hozzád

K É R D É S E K

beszélek, ilyenkor valójában az uni­ verzum használ engem. A szavak, melyeket mondok, nem az én szavaim.

A

M E S T E R H E Z

Ezek az egyetemes igazsághoz tartoz­ nak. Innen az erejük, innen a vonzá­ suk, innen a varázsuk.

311

KÉRDÉSEK

A

MESTERHEZ

ELÉG CSAK ÉBEREN FIGYELNI Mindig azt hallottam Tőled, hogy „Ne csinálj semmit. Figyelj." Mostanában pedig sokszor azt mondod, hogy az elmének szolgálnia kell az embert, nem pedig uralkodnia felette. Úgy tűnik, nincs más teendő, mint figyelni. De mégis felmerül a kérdés: semmi mást nem kell tennünk ezzel az engedetlen szolgálóval, csak azt hogy figyeljük?

N

incs más teendőd ezzel az „engedetlen szolgálóval", mint hogy figyeled. Látszólag ez egy túl egyszerű megoldása ennek a szinte átláthatat­ lanul bonyolult problémának. De ez is hozzátartozik a lét misztériumai­ hoz. A probléma bonyolult, de a megoldás annál egyszerűbb. Figyelés, szemtanúság, éberség; ezek a szavak látszólag kevesek ahhoz, hogy megfejtsük általuk az elme bonyolultságát. Évmilliók hozott öröksége, hagyománya, szokásai, előítéletei - hogy tűnhetne el mindez csak azzal, hogy figyeljük? Pedig eltűnik. Ahogy Gautam Buddha mondogatta: 312

ha a házban világos van, a tolvaj el­ kerüli azt a helyet - a házigazda ébren van, mert világos az ablak, az ajtó résén fény szűrődik ki, látni, hogy ég a lámpa. Ebbe a házba nem lehet betörni. A sötét ház vonzza a tolva­ jokat. A sötétség odacsalogatja őket. Gautam Buddha magyarázata szerint ugyanez a helyzet a gondolatokkal, az elképzelésekkel, az álmokkal, a félelmekkel, szóval az egész elmével. Ha ott a szemtanú, akkor ez olyan, mintha égne a lámpa. Ez elriasztja a tolvajokat. De ha a tolvajok látják, hogy nincsenek otthon nálad, akkor szólnak a testvéreiknek és az unoka­ testvéreiknek is, az egész pereputtyukat odacsődítik mondván: „Gyerünk,

K É R D É S E K

szabad a terep!" Ez pont úgy van, mint a fénnyel. Amint világot gyúj­ tasz, a sötétség eloszlik. Azt nem kérded, hogy: „Elég a fény ahhoz, hogy ne legyen sötét?" Vagy: „Miután lámpát gyújtottunk, kell még tennünk valamit, hogy világos legyen?" Nem, ha világos van, akkor nincs sötét, ha nincs világos, akkor sötét van. Ha ott a szemtanú, akkor nincs ott az elme, ha nincs ott a szemtanú, akkor ott az elme. Tehát abban a pillanatban, hogy figyelni kezdesz, ahogy a szemtanúd apránként erősödik, úgy gyengül egyre az elméd. Amint az elme fölis­ meri, hogy a szemtanú felnőtt, rögtön aláveti magát az ő akaratának. Ez egy mechanizmus. Ha a mester megérke­ zik, lehet használni a gépet. Ha a mester nincsen ott, vagy történetesen alszik, akkor a gépezet önállósítja magát, amire csak képes, azt magától megteszi. Nincs aki utasítson, nincs aki azt mondja: „Nem, állj! Ezt nem teheted." Ilyenkor az elme szép lassan meggyőzi magát arról, hogy ő a mester, és ez évezredek óta így is van. Tehát amikor próbálsz szemtanú lenni, az elme harcol, mert az életben maradása a tét. Már teljesen elfelej­ tette, hogy ő csak egy szolga. Oly régóta nem vagy jelen, hogy meg sem ismer; innen a harc a szemtanú és az elme között. Ám a végső győzelem a tiéd, mert mind a természet, mind a lét úgy akarja, hogy te legyél az úr és az elme legyen a szolga. Így lehet összhang. Ekkor az elme nem siklik

A

M E S T E R H E Z

félre, és minden halad szép csöndben a maga útján, a rendeltetése felé. Mást nem kell tenned, csak figyelj. Paddy vesz egy papagájt egy árverésen, és megkérdi a kikiáltót: „Egy vagyont fizettem ezért a madárért. Biztos, hogy tud beszélni?" A kikiáltó ezt feleli: „Persze hogy biz­ tos. Ő volt az, aki maga ellen licitált." Ilyen az elme öntudatlansága, és ilyen az elme ostobasága. Azt hallottam, hogy ír ateisták meg­ tudván, hogy a teisták telefonos ima­ szolgálatot szerveztek, maguk is szerveznek egy telefonos imaszolgála­ tot, annak ellenére, hogy ők ateisták. A versengő elme... És amikor az ő szá­ mukat hívod, senki sem válaszol. Két csavargó üldögél a tábortűz mel­ lett egy hideg éjszakán. Egyikük nagyon levert. - Tudod, J i m - elmélkedik -, a csavargóélet ma már nem olyan klassz, mint annak idején volt. Padon, vagy hideg fészerben éjszakázol, térdig lejárod a lábadat és folyton a zsaruk elől menekülsz. Városról városra vándorolsz, és sosem tudod, meglesz-e a másnapi betevőd. A cim­ boráid is kigúnyolnak... - a hangja el­ csuklik, és nagyot sóhajt. - Nos - mondja a másik csavargó -, ha ilyen rosszul érzed magad csavargóként, akkor miért nem mész és keresel magadnak egy állást? - Micsoda?! - kérdezte riadtan - És ismerjem el, hogy kudarcot vallot­ tam? 313

K É R D É S E K

A

Az elme megszokta, hogy ő a mester. Kell némi idő, hogy észre térjen. A figyelem elég. Ez egy nagyon csön­ des folyamat, mégis roppant hatékony. Nincs még egy olyan mód­ szer, amivel az elme sötétjét könynyebben feloszlathatnád. Valójában száztizenkét meditációs technika létezik. Én az összeset végigcsinál­ tam, méghozzá a gyakorlatban. Évekbe tellett, míg mindegyiket kipróbáltam, és megtaláltam valódi lényegét. És miután száztizenkét meditációt

314

M E S T E R H E Z

elvégeztem, meglepődve állapítottam meg, hogy a lényeg mindegyiknél a szemtanúság; a technikák lényegtelen része mindig más és más, de minde­ gyiknek alapvetően a figyelem a lényege. Ennélfogva elmondhatom neked, hogy az egész világon csak egyetlen meditáció létezik: a figyelem művészete. Ez mindenre jó - lényedet teljes egészében átformálhatod - és feltárja előtted a Szatjam, Sivam, Szundram - az összes igazság, szentség és szépség - ajtaját.

A

M E D I T Á C I Ó K

ABC

SORRENDBEN

Az áttetsző jelenvalóság

147

Éteri jelenlét

145

Abdullah

113

Belső látás

131

A belső kör

136

A légzések közötti szünet figyelése

A belső sötétség

151

A légzések közötti szünet figyelése

A ciklon középpontja

116

hétköznapi tevékenység közben

Arany fény meditáció

141

Lásd az Egészet

134

Atisha szív meditációja

106

Legyen szíved a középpontod

104

Aum

173

A leheletfinomságú érintés

216

Dévaváni

176

A lét középpontja felé

125

85

87

Dinamikus meditáció

42

Mandala meditáció

212

Dohányzás meditáció

75

Meditáció a repülőgépen

194

Az elme megtisztítása

91

Misztikus Rózsa meditáció

56

Az élet-energia felfelé áramlása1

159

Nadabrahma meditáció

171

Az élet-energia felfelé áramlása2

166

Nadabrahma pároknak

172

Érezd a dolgok hiányát

195

Nataradzs meditáció

65

Érezd, hogy „vagy"

122

Nevetés meditáció

73

A fejből a szívbe

95

Nézd az orrod hegyét

219 59

A fény szíve

143

Elme Nélkül meditáció

Fogadj magadba mindent

192

Oldódj fel a halálban

201

Olvadj bele a tiszta égboltba

182

Futás, kocogás és úszás

71

66

Gourishankar

211

Pörgés meditáció

A halál ünneplése

206

Remegés a nemi aktus során

240

A hang kezdete és vége

184

A szeretet-kör

238

A hang közepe

180

A szeretet-kör végzése egyedül

242

A tudatos álom

89

155

Újjászületés

61

114

Az üreges bambusznád

198

98

Vipasszana meditáció

81 83

Hozd elő magadból a belső sötétséget Az igazi forrás meglelése Ima meditáció Keresd a szemtanút

213

Vipasszana járás

Ki vagyok én?

124

Zazen

227

A zene, mint meditáció

178

Kundalini meditáció

51

315

OSHORÓL Mi szinte mindannyian az idő világában élünk; a múlt emlékei és a jövőről szőtt ábrándok között. Csak nagy ritkán érintjük a jelen időtlen dimenzióját - a hirtelen szépség vagy hirtelen veszély pillanataiban, amikor a szerelmünkkel találkozunk, vagy amikor valamilyen váratlan esemény ér. Nagyon kevés ember lép ki az idő és az elme világából, az ambíciók és nagyravágyás börtönéből, és kezd élni az időtlenség világában. És ezek közül is csak kevesen próbálták megosztani élményüket másokkal. Lao-ce, Gautam Buddha, Bodhidharma... vagy az utóbbi időkben George Gurdjieff, Rámana Maharshi, J. Krishnamurti... Ezeket az embereket kortársaik vagy különcnek vagy őrültnek tartják; haláluk után pedig „filozófus"-nak titulálják. Idővel pedig legendává vál­ nak - nem hús-vér emberi lényekké, hanem mitológiai jelképévé annak a közös óhajunknak, hogy felülemel­ kedjünk a hétköznapok jelentéktelen, kicsinyes voltán és értelmetlenségén. Osho megtalálta azt az ajtót, melyen belépve életét a jelen időtlen dimen­ ziójában élte - magát „igazi egzisz­ tencialistának" vallotta -, és életét annak szentelte, hogy másokat is arra 316

buzdítson, hogy ugyanezt az ajtót keressék, hogy kilépjenek a múlt és a jövő világából, és felfedezzék maguk­ nak az örökkévalóság világát. Már kora gyermekkora óta nyilván­ való volt, hogy Osho nem fogja követni a körülötte lévő világ szoká­ sait. Élete első hét esztendejét anyai nagyszüleinél töltötte, akik megadták neki a szabadságot, hogy önmaga lehessen. Ezt a szabadságot csak kevés gyerek élvezte. Magának való gyerek volt, szívesen üldögélt hosszú órákon át csendben a tóparton, vagy járta egyedül a vidéket. Elmondása szerint anyai nagyapja halála mély hatást gyakorolt belső életére: felébresztette benne azt a törekvést, hogy felfedezze az életben mindazt, ami halhatatlan. Mire visszakerült szülei egyre gyara­ podó családjához és iskolába kezdett járni, már olyan magabiztosságra és szilárd önismeretre tett szert, melynek birtokában bátran ellenállt szülei azon próbálkozásainak, hogy fiuk életét a saját elképzeléseik szerint alakítsák. Osho sosem félt a vitától. Ami az igazságot illeti, szerinte ott nincs helye a kompromisszumnak, máskü­ lönben az többé már nem az igazság.

És az igazság nem hit, hanem tapasz­ talat. Osho nem azt kéri az emberek­ től, hogy fenntartások nélkül higgyék el, amit mond, hanem arra szólítja őket, hogy próbálják ki és győződ­ jenek meg róla maguk, hogy amit mond, az igaz-e vagy sem. Ugyanakkor mindig megtalálja a módját annak, hogy könyörtelenül leleplezze a különféle hitrendszereket - rávilágítson, hogy ezek egytől-egyig csak vigaszok az ismeretlen miatti szorongásainkra, és egyben meggá­ tolnak bennünket abban, hogy szem­ benézzünk egy rejtélyes s még feltáratlan valósággal. Osho huszon­ egy éves korában történt megvilá­ gosodása után befejezte főiskolai tanulmányait, majd több éven át filozófiát tanított a jabalpoori egyete­ men. Közben keresztül-kasul járta Indiát, előadásokat tartott, nyilvános vitákra hívta ki az ortodox vallási vezetőket, és mindenféle rendű és rangú emberrel találkozott. Igyeke­ zett minél többet olvasni, hogy ezzel is tovább mélyítse tudását a jelenkor emberének hitrendszereiről és lelki világáról. Az 1960-as évek végére Osho már megkezdte páratlan dinamikus meditációs technikáinak a kidolgozását. Ezeket azért tartotta szükségesnek, mert a mai embert annyira megterhelik a múlt elavult hagyományai és a mai felfokozott életvitel, hogy mély tisztulási folya­ maton kell keresztülmennie, mielőtt akárcsak remélhetné, hogy megta­ pasztalja a meditáció gondolat­ nélküli, ellazult állapotát. Osho

India-szerte meditációs táborokat kezdett szervezni, melyek keretében előadásokat tartott a résztvevőknek, és személyesen vezette az általa kidol­ gozott közös meditációkat. Az 1970-es évek elején Osho híre elju­ tott a Nyugatra is, és az első nyugatiak csatlakoztak azoknak az indiaiaknak az egyre népesebb táborához, akiket a mester addigra már beavatott a neoszannyászba. 1974-re Osho körül kialakult egy közösség az indiai Poonában, és az addig még csak szállingózó nyugatiak most özönleni kezdtek India felé. Az ekkor ide érkező nyugatiak között sok volt az olyan terapeuta, aki szembe találta magát a nyugati gyógymódok korlátaival, és olyan módszert keresett, amellyel megközelítheti az emberi psziché legrejtettebb mélységeit, és ott vál­ tozásokat idézhet elő. Osho arra bíz­ tatta ezeket az embereket, hogy szak­ tudásukat fordítsák a közösség javára, és szorosan együttműködött velük, hogy terápiáikat a meditáció összefüg­ gésében fejleszthessék tovább. A mester azt mondta, hogy a Nyugaton kifejlesztett különféle terápiákkal az a gond, ezek az elmének és az elme pszichés zavarai­ nak a gyógyítására korlátozódnak, míg Keleten már régóta tudják, hogy maga az elme, vagyis inkább az embernek az elmével való azono­ sulása az alapvető probléma. A terápiák - akárcsak az Osho által kifejlesztett katartikus meditációk használhatnak, amennyiben megsza­ badítják az embert az elfojtott

317

érzelmeitől és félelmeitől, és hoz­ zásegítik ahhoz, hogy tisztába jöjjön saját magával. De ha nem kezdjük elkülöníteni magunkat az elme mechanizmusától, annak kivetíté­ seitől, vágyaitól és félelmeitől, akkor az egyik gödörből ugyan kimászunk, de máris egy másik, magunk ásta gödörbe zuhanunk. Ezért a terápiá­ nak mindig kéz-a-kézben kell járnia a nem-azonosulással és szemtanúság­ gal, vagyis a meditációval. Az 1970-es évek végére a poonai közösség a világ legnagyobb gyógyító és személyiségfejlesztő központjának adott otthont, és emberek ezrei érkeztek ide, hogy részt vehessenek a terápiás csoportokban és meditá­ ciókon, hogy közösen hallgassák Osho reggeli előadásait, hogy a saját tapasztalataikkal gyarapítsák a közös­ séget, vagy hogy hazatérve megalapít­ sák a maguk meditációs központját. 1981 és 1985 között a közösség az Egyesült Államokban működött, Kelet-Oregon állam egy 126 négyzetmérföldnyi sivatagos terüle­ tén. Itt Osho a világtól teljes elszigeteltségben élt, és azon kívül, hogy naponta végigautózta a környe­ ző vidéket, nem mutatkozott a nyilvá­ nosság előtt. A közösség élete most Rajneeshpuram városának, egy „sivatagi oázisnak" a felépítése köré szerveződött. Az ötezer főt számláló település bámulatosan rövid idő alatt jött létre, és mindjárt megkezdte a túlműveléssel és túlzott legeltetéssel terméketlenné tett földet ért évtizedes károk visszafordítását: 318

kitisztította a patakmedreket, tavakat és gyűjtőmedencéket létesített, önálló mezőgazdaságot fejlesztett ki, és több ezer fát ültetett. Rajneeshpuramban a meditációkat és a terápiás programokat a Rajneesh Nemzetközi Meditációs Egyetem intézte. Az egyetem kényelmét szol­ gáló modern felszerelések és a védett környezet lehetővé tették a prog­ ramok elmélyítését és kiterjesztését, amire azelőtt nem volt lehetőség. Hosszabb kurzusokat és tréningeket fejlesztettek ki, melyek résztvevők szélesebb rétegeit vonzották Rajneeshpuramba, köztük sok olyan már befutott szakembert, aki most szerette volna kibővíteni szakmai tudását és önismeretét is. Az évrőlévre júliusban a „Mester Napjának" megünneplésére rendezett fesztiválok húszezer embert vonzottak a helyszínre, hogy együtt meditáljanak Oshoval és köszöntsék őt, mialatt arra hajt az autójában. De az Egyesült Államok nem vette jó néven ezt a határain belül zajló újfajta kísérletet, és hamarosan kormányzati szervek, magánkézben lévő lobbyzó szervezetek, valamint fundamen­ talista keresztény egyházak egész sora próbálta egyesített erővel meggátolni Rajneeshpuram fennmaradását. La­ kói szóbeli és fizikai bántalmaknak voltak kitéve, valahányszor elhagyták településük határait - maga a város és a benne működő különféle testületek, társaságok pedig elhúzódó bírósági tárgyalások állandó szereplői voltak. Osho személyi titkárnője, aki a

mester közélettől való visszavonulása idején intézte a közösség ügyeit, kezdte magára ölteni ellenfelei jellemvonásait, gyilkos buzgalommal támadta őket, és vaskézzel kormá­ nyozta a közösséget. Azidőtájt Osho megint kezdett a nyil­ vánosság előtt beszélni. Teljes figyelmével a kereszténység felé for­ dult. Beszédeinek központi témája az engedelmesség és a vak hit két alapvető keresztény értéke, az ezek­ ből fakadó bűntudat és elfojtás, valamint a fanatizmusban és erőszak­ ban megnyilvánuló vallásosság volt. A szabadságról, a személyes felelősség­ ről és az élet tiszteletéről beszélt. Arra buzdította a közösség ellenfeleit, hogy jöjjenek el és a saját szemükkel nézzék meg a kísérletet, és szentel­ jenek több figyelmet a saját alkot­ mányuknak. Osho titkárnője végül elhagyta a közösséget, háta mögött egy csomó bűncselekménnyel és gaztettel, melyek közül ugyan néhányat a külső ellenségeivel szemben követett el, ám legtöbbjük magának a kommunának a lakói ellen irányult. A helyi, az állami és a szövetségi tisztviselők éltek az alkalommal, hogy kirohanást intézze­ nek a város és a közösség szervezetei ellen, összeszedjék a testületek ellen felhozott vádpontokat, és azzal fenyegetőzzenek, hogy lefoglalják a közösség összes vagyonát. Oshot őrizetbe vették, és nem fogadtak el érte óvadékot. Abbéli próbálkozásuk­ ban, hogy rossz hírbe keverjék és összefüggésbe hozzák őt a titkárnője

bűntetteivel, az ország másik végébe vitték egy rabszállító repülőgépen megbilincselve és láncra verve. Az ötórás útból öt nap lett, melyből két nap úgy telt el, hogy Osho ügyvédei elől eltitkolták, hol van a mester, és álnéven vették fel egy oklahomai börtönbe. Mivel ezt az időszakot követően Osho egészsége fokozato­ san romlott, az orvosok arra kezdtek gyanakodni, hogy az Oklahomában töltött két nap folyamán a mestert megmérgezték, méghozzá alighanem talliummal. Ügyvédei tanácsára, akik féltették ügyfelüket, Osho hagyta, hogy bevándorlási szabályok megszegésé­ nek vádjával kitoloncolják őt az USAból. A mester világkörüli útra indult, ám az USA Külügyminisztériumának nyomására huszonegy ország vagy teljes egészében megtagadta tőle a belépési engedélyt, vagy rövid otttartózkodást követően mindenféle magyarázat nélkül kitoloncolta. 1986 közepén tért vissza Indiába, ahol a világ minden tájáról érkező tanítvá­ nyok és barátok százai azonnal csat­ lakoztak hozzá. 1987 januárjára Osho visszatért Poonába, és napi két előadást tartott. Néhány hónap leforgása alatt a poonai közösség egy teljes munka­ tervvel állt elő, ami messze meghalad­ ta az addigi ténykedését. Amerikában az épületeket alapvetően légkondi­ cionáló berendezésekkel látták el, és Osho leszögezte, hogy a poonai kom­ munának 21-ik századi oázissá kell válnia, még a fejlődő Indiában is. 319

Egyre több ember érkezett Keletről főleg Japánból -, gyógyító és harc­ művészeti programokkal gazdagítva az amúgy is széles kínálatot. A vizuális és előadó művészetek, az új „Misztikus Iskolával" egyetemben ugyancsak virágoztak. A programok­ nak ezt a változatosságát és kibővülését volt hivatott kifejezni az Osho-választotta „Mamutegyetem" gyűjtőnév. A meditációra az eddiginél is nagyobb hangsúly esett - örökké visszatérő témája lett ez Osho beszédeinek, és a mester több új meditációs terápiát fejlesztett ki és vezetett be, köztük az Elme Nélkül-t, a Misztikus Rózsát és az Újjászületést. 1987 közepén Osho mindinkább viszszavonult a közszerepléstől. Töré­ keny egészsége meggátolta abban, hogy előadásokat tartson, és távol­ létének időszakai egyre hosszabbra nyúltak. 1988 közepén Osho új elemet iktatott be az előadásaiba: minden egyes beszéd végén maga kalauzolta végig hallgatóságát egy három szakaszból álló meditáción. 1989 áprilisában tartotta utolsó beszédét, amelynek során kérdésekre válaszolt és zen szutrákat magyará­ zott. A következő hónapokban, amikor csak egészségi állapota engedte, esténként eljött, hogy együtt üljön csendben vagy meditációs zenét hallgatva a tanítványokkal és barátok­ kal, majd visszavonult a szobájába, és az egybegyűltek megnézték egy-egy videóra felvett előadását. Osho 1990. január 19-én elhagyta 320

testét. Néhány héttel azelőtt megkérdezték tőle, mi történik a munkájával, ha ő már nem lesz. A következőt válaszolta: Bizalmam a létezésben töretlen. Ha egy csöppnyi igazság is van abban, amit mon­ dok, akkor szavaim fennmaradnak. Azok az emberek, akik érdeklődnek a munkám iránt, tovább fogják vinni a fáklyát, de senkire sem erőltetnek majd rá semmit. Az enyéimet a halálom után ugyanúgy inspirálni fogom. A szannyászinok több­ sége ezt érezni fogja. Szeretném, ha a maguk erejéből, önállóan fejlődnének ha olyan értékeket fejlesztenének ki magukban, mint a szeretet, mely köré nem szerveződhet egyház; a tudatosság, ami egyetlen embernek sem a kiváltsága; szeretném, ha ünnepelnének, örülnének, ha üde, gyermeki szemmel tekintenének a világra. Azt akarom, hogy az enyéim ismerjék önmagukat és ne mások elvárá­ sai szerint éljenek. És az út befelé vezet. Mielőtt elhagyta testét, Osho ledik­ tálta Szamádhijának, a hamvait tartal­ mazó márvány és üveg kriptának a feliratát, ami így szól:

OSHO Sohasem született, Sohasem halt meg, Csak látogatást tett a Föld bolygón 1931. december 11. és 1990. január 19. között

Ha szereted Osho-t, és szeretnéd energiáját közelebbről is megtapasztalni; ha szeretnéd megtapasztalni, hogy mi az a szannyász; ha szeretnél Osho meditációiban autentikus módon elmerülni; vagy ha egyszerűen csak meditatív és egzotikus környezetben szeretnéd megünnepelni az ezredfordulót és feltölteni energiatartalékaidat, de egyedül nem vágnál neki a nagy útnak, akkor az

OshoTour2000! neked is szól. Az évezred utolsó évének utolsó hónapjában csoportos utazást szervezünk Osho indiai asramjába.

De addig is: meditációs programok és Osho videó-előadások magyar szannyászinok, és nyári intenzív meditációs táborok indiai szannyászinok vezetésével a magyar Osho Információs és Meditációs Közösség szervezésében.

A részletekről és feltételekről érdeklődni lehet a (06)209-3 3-77-19-es telefonszámon, vagy a 1325 Bp. Pf.: 60. levélcímen, vagy az [email protected] internet címen. 321

OSHO COMMUNE INTERNATIONAL

Ezt a nemzetközi közösséget - mely az indiai Poonában található, és Osho elképzelései szerint működik - joggal nevezhetjük egy laboratóriumnak, mely egy kísérlet az „új ember" - a mai világot megosztó minden ide­ ológiától és hitrendszertől mentes, az önmagával és környezetével har­ móniában élő emberi lény megteremtésére. Az Osho Commune Multiversity [óriásegyetem] az egyéni fejlődést célzó, napjaink legnagyobb és legát­ fogóbb központja. Meditációs és tudatosság-növelő programok széles skáláját kínálja, melyek nagy részét az újonnan érkezett látogatók részére dolgoztak ki. A Multiversity nyolc fakultása lefedi az egész keleti és nyu­ gati orvostudományt, az összes nyu­ gati terápiás iskolát, ezoterikus tudományokat, küzdő művészeteket, alkotó művészeteket és zen sportokat,

322

egy meditációs szakiskolát és számos külön képzési programot a fel­ soroltakhoz. Az összes program alapvető törekvése, hogy hozzásegítse az embert a meditáció kulcsának - a gondolatok, emóciók és cselekedetek passzív, ítélet és azonosulás nélküli passzív megfigyelésének - felfede­ zéséhez. A legtöbb keleti hagyomány alapelveivel ellentétben, itt a meditá­ ció elválaszthatatlanul része a min­ dennapi életnek - úgy a munkában, mint az emberi kapcsolatokban, vagy egyszerűen csak a létezésben. Ennek eredményeképpen az emberek itt nem elfordulnak a világtól, hanem inkább az élet iránt érzett mély tiszteletből megtöltik azt a tudatosság fényével és ünnepi hangulattal. A nap legfontosabb eseménye a kétórás esti ünnep zenével, tánccal, csendes meditációval, valamint Osho egyik előadásának megtekintésével. Ez önmagában egy egyedi és önálló meditáció, ahol keresők ezrei - Osho szavaival - „egy nagy tengernyi tudat­ tá olvadnak össze".

INFORMÁCIÓS KÖZPONTOK

www.osho.org Egy átfogó képet adó hon-lap, ami különböző nyelveken bemutatja Osho meditációit, könyveit, kazettáit, ahol körsétát tehetsz az indiai Oshoközpontban, információkat találsz a világszerte létező Osho-központokról, és válogatásokat olvashatsz Osho néhány előadásából.

Osho Commune International 17 Koregaon Park Puné 411 001 (MS) India Tel.: +91 212 628 562 Fax.: +91 212 624 181 Email: [email protected]

Osho International 570 Lexington Ave New York, N.Y. 10022 USA Email: [email protected] Tel.: 1 800 777 7743 (USA only) www.osho.org

Osho Információs Központ Osho könyveivel, videóival, meditációival és indiai asramjával kapcsolatban érdeklődni lehet: 1325 Budapest, Pf.: 60. HUNGARY Tel.: 06-209-33-77-19 Email: [email protected]

323

Ez a könyv válogatás Osho sokéves meditációval kapcsolatos munkásságából. Több mint 60, a legkülönfélébb meditációs technikákból összegyűjtött anyag leírását tartalmazza; némelyikük ősi, tradicionális, mint például a buddhista Zazen, másikuk pedig Osho egyedi fejlesztésű technikái, melyeket direkt a XXI. századi keresők számára hozott létre. Miért nevezi Osho a meditációt az első és utolsó lépésnek a szabadság felé? Azért, mert az Ő meglátása szerint a meditáció az a dimenzió, amin keresztül minden egyén megvalósíthatja saját, egyéni lehetőségét a korlátlan személyes szabadságra, mely mindannyiunk rendelkezésére áll

BÁRMI

LEHET

MEDITÁCIÓ!

A titok nyitja, hogy ne légy gépies. Ha „gépietleníteni" tudod cselekedeteidet, akkor az egész élet egy meditáció. Akkor min­ den apróság, a zuhanyozás, az étkezés, egy baráti beszélgetés meditáció lesz. A meditáció belső érték - bármi azzá válhat -, nem pedig egy külsőség. Az emberek úgy gondolják, hogy a meditáció egy speciális cselekvés-sor: ülsz arccal Kelet felé, bizonyos mantrákat ismételgetsz, füstölőt égetsz, mindenféle hókuszpókuszt csinálsz egy adott időben, egy adott helyen, kimért mozdulatokkal. A meditációnak semmi köze ezekhez a dolgokhoz. Ezek csak gépiessé tesznek, pedig a meditáció épp azért van, hogy felszámolja az elgépiesedést. Tehát, ha éber tudsz maradni, akkor minden cselekvés meditáció; minden mozdulat óriási segítség lehet.