Az eLearning szerepe és perspektívái az orvos-továbbképzésben Bodnár Károly, Kristóf Zsolt Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar
[email protected],
[email protected] Absztrakt A hagyományos oktatási formák ma már nem elégítik ki a munkavállalóval szembeni elvárásokat. A munkavállalás országhatárokat átlépő mobilitása megkövetelik a folyamatos (ön)képzést. Magyarországon az egészségügyi ellátás magas napi betegszáma, a korszerűtlen munka-körülmények és a nem megfelelő anyagi elismertség az orvos-társadalom jelentős hányadát érinti. Ugyanakkor ez az a hivatás, ahol a naprakészség, a tudás folyamatos bővítése alapkövetelmény. Az új kutatási eredmények, gyógyszerek, gyógyító technológiák megismeréséhez az IKT eszközök hatékony alkalmazása elengedhetetlenné vált. Az orvosok tanulási aktivitását bizonyítandó évente bizonyos számú kreditpontot is össze kell gyűjteniük. Mindezek megvalósításához egyik lehetséges megoldás az e-learning használata. Az előadásban egyrészt az e-learning hazai és külföldi orvos-továbbképzésekben történő gyakorlatának áttekintése történik. Másrészt egy a hazai orvosok körében végzett felmérés, mely által hitelesebb képet kapunk az e-learning ismertségéről, használatáról és várható jövőbeni alkalmazásáról. 1. Bevezetés
A XXI. század társadalmának szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy a hagyományos oktatási formák már nem elégítik ki a munkaerőpiaci igényeket és munkavállalóval szembeni elvárásokat. A gazdaság és a társadalom világméretű átalakulása, a munkavállalás országhatárokat átlépő mobilitása megkövetelik a folyamatos (ön)képzést. Az iskolapadban megszerzett tudás rövid idő alatt értéktelenné válhat, amennyiben nem igyekszünk frissíteni, szélesíteni ismereteinket. Az egészségügyi szektorban és azon kívül dolgozók számára, valamint az egészségügyi szolgáltatásokat igénybevevők, páciensek számára látható, hogy Magyarországon az orvosok igen leterheltek. Az ellátás magas napi betegszáma, a korszerűtlen munka-körülmények és a nem megfelelő anyagi elismertség az orvos-társadalom jelentős hányadát érinti. Mindezek mellett ez az a hivatás, ahol a naprakészség, a tudás folyamatos bővítése alapkövetelmény. Új kutatási eredmények, gyógyszerek, gyógyító technológiák születnek, melyeket meg kell ismerni, készségszinten el kell sajátítani az IKT eszközök, rendszerek által nyújtott lehetőségek hatékony alkalmazását. Az orvosok tanulási aktivitását bizonyítandó pedig évente bizonyos számú kreditpontot is össze kell gyűjteni különböző képzéseken, konferenciákon, rendezvényeken. Mindezek pénzkiadással, utazással, de legfőképpen időráfordítással járnak. Emellett az orvosnak gondoskodnia kell az őt helyettesítő szakmailag megfelelő kolléga jelenlétéről is. A fent említett terhek könnyítésére, valamint az élethosszig tartó tanulásra megoldást az elearning jelenthet. Az előadás alapjául az elektronikus oktatás eszközeinek egészségügyben történő hazai és külföldi gyakorlatban történő felhasználása, ezen belül is az orvostovábbképzésekben rejlő lehetőségek vizsgálata szolgált. A kutatásunk célja, felmérni azt, hogy mennyire ismert, népszerű az elektronikus orvostovábbképzés a hazai orvosok körében. Ezek megállapítására készített kérdőívek kitöltésével olyan adatokhoz jutottunk, melyből hitelesebb képet kapunk az e-learning ismertségéről, használatáról és várható jövőbeni alkalmazásáról.
2. Az e-learning egészségügyi alkalmazása
Magyarországon maga az oktatási forma is újkeletű, így egészségügyi alkalmazása sem tudhat maga mögött nagy múltat. A pozitív tendencia azonban megmutatkozik, mind szélesebb körben igyekeznek az e-tanulás előnyeit az egészségügyben is kihasználni. Az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézetben már évek óta folytatnak például nephrológiai szakápoló, mentőápoló, endoszkópos asszisztens képzést elektronikus távoktatás keretében. [1] A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara 2008. októberében indította el első ízben elektronikus továbbképző rendszerét, mely minden kamarai tag számára díjmentesen használható. A honlapon a legfrissebb szakmai témákban havi, heti rendszerességgel biztosítanak lehetőséget az egészségügyi szakdolgozók számára továbbképzési pontok megszerzésére. [2] Minedezek mellett elkezdődött az e-learning orvos-továbbképzésben rejlő lehetőségeinek kiaknázása is, mellyel a következő fejezetekben részletesebben foglalkozunk. 3. Orvos-továbbképzés
A Magyarországon dolgozó orvosoknak hivatásuk gyakorlásához folyamatosan képezni kell magukat. Az orvosok továbbképzéséről az 1997. évi CLIV. törvény rendelkezik, részletes szabályait az 52/2003. (VIII. 22.) ESzCsM rendelet, valamint az azt módosító 51/2006.(XII. 28.) EüM rendelet tartalmazza. A törvény kimondja, hogy az egészségügyi szakmában tevékenykedő orvosoknak kötelezően továbbképzésen kell részt venniük. A folyamatos szakmai továbbképzés (CME: continuing medical education) öt éves periódusokból áll, az első ciklus 2000-ben kezdődött meg hazánkban. A továbbképzési időszakban elméleti tanulmányokat és szakmai gyakorlati tevékenységet is köteles folytatni az orvos, ezek teljesítésének mérése pontozással történik. Az öt év alatt összesen 250 ún. kreditpontot kell gyűjteni, egy év alatt azonban maximum 100 pont teljesíthető. Az adott szakterületen végzett munkáért évente 20 kreditpont jár; a rendelet szerint az adott továbbképzési periódusban minimum 60 pontot kell ilyen módon gyűjteni, vagyis legalább 3 évet kell praktizálni az adott ciklusban. Az elméleti továbbképzés megvalósulhat szervezett továbbképzési tanfolyam, munkahelyen belül szervezett továbbképzés, egyéni továbbképzés vagy távoktatás formájában. Az orvos részt vehet szakmai célú tanulmányúton, illetve végezhet az adott szakterületen tudományos tevékenységet, melyekért szintén pontot kaphat. A szervezett továbbképzési tanfolyamok és a távoktatás keretében megvalósuló képzések minősítése előzetesen történik, míg a többi továbbképzési módozat során a minősítést az egészségügyi felsőoktatási intézmények, valamint az orvosi egyetemek utólag végzik. Az elméleti képzések közül a szervezett továbbképzési tanfolyamok három kategóriába sorolhatók: kötelező szinten tartó tanfolyam, kötelezően választható tanfolyam és szabadon választható tanfolyam. A kötelező tanfolyamoknak a szakirányú szakképesítésnek megfelelő szakterületen kell szerveződniük. Az első kategóriát az orvosi egyetem szervezi, míg az utóbbi kettőt természetes és jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli szervezet bonyolíthatja le. Ahhoz, hogy az egyes szakmai rendezvényeken, továbbképzési programokon kreditpontot lehessen szerezni, a szervezőnek az adott rendezvényt akkreditáltatnia kell. A továbbképzés szervezője évente két alkalommal nyújthatja be továbbképzési programját az orvosegyetemhez, annak részletes ismertetésével (pl. szakmai tartalom, előadó, tanfolyam díja, időtartama, vizsga módja, stb.). Amennyiben az egyetem befogadja a képzési programot, pontszámjavaslattal látja el és to2
vábbküldi véleményezésre a Magyar Orvosi Kamarának, a szakmai kollégiumnak, valamint az Egészségügyi Felsőfokú Szakirányú Szakképzési és Továbbképzési Bizottságnak (EFSzSzTB). E négy intézmény dönt tehát arról, hogy milyen szabadon és kötelezően választható tanfolyamok indulhatnak el. A kötelezően választható tanfolyam és a szabadon választható tanfolyamok távoktatási formában is megszervezhetők. (Jelenleg is vannak törekvések az orvosegyetemek részéről abba az irányba, hogy a kötelező szinten tartó tanfolyamokat is lehessen távoktatási formában szervezni.) A megszerzett kreditpontokat az Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanács Egészségügyi Felsőfokú Szakirányú Szakképzési és Továbbképzési Bizottsága tartja nyilván. Az orvosoknak az általuk kiválasztott egészségügyi felsőoktatási intézménynél regisztráltatniuk kell magukat, mely leckekönyvet ad számunkra. A hazai orvostovábbképzés folyamatában tehát a következő szereplőket különböztetjük meg: képzésre kötelezettek: több mint 30 ezer orvos, Magyar Orvosi Kamara, szakmai kollégiumok (kb. 50 kollégium), orvosegyetemek: Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi, valamint Fogorvostudományi Karai, Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi, valamint Fogorvostudományi Karai, Egészségügyi Felsőfokú Szakirányú Szakképzési és Továbbképzési Bizottság (EFSzSzTB), tanfolyam- és kongresszus-szervezők (kb. 1000 cég, intézet, klinika), OFTEX: orvosok folyamatos továbbképzési elektronikus indexe. Az OFTEX 2005 óta működő, web szerverre épülő adatbázis alkalmazás, melyet az interneten keresztül lehet elérni. Az orvos-továbbképzés valamennyi szereplője számára elérhető a portál, mely gyors és biztonságos információcserét tesz lehetővé közöttük. A rendszernek van egy nyílt, bárki által megtekinthető része és egy zárt rész, melyet csak az arra jogosultak érhetnek el. Egyik alapvető funkciója a tanfolyamok akkreditációjával kapcsolatos tevékenységek lebonyolítása: tanfolyamadatok-rögzítése, tanfolyam befogadása, akkreditációja és publikálása. Másik fontos funkciója az orvosok képzési folyamatának adminisztrációja: célirányos keresés a tanfolyamok között, tanfolyam-jelentkezések rögzítése, megszerzett pontszámok nyilvántartása. A portálon való részvétel egyébként nem kötelező az orvosok számára, azonban folyamatosan nő a regisztráltak száma. 2009 február végén már több, mint 28 ezer orvos használta a rendszert. [3] 3.1 Orvos-továbbképzés külföldi gyakorlata
Az orvosképzés rendszerének egységesítése az utóbbi években megnövekedett orvosvándorlások következtében egyre sürgetőbbé vált. Különösen így van ez az Európai Unió határain belül. Az egyik legelismertebb európai orvos-szakmai szövetség, a Szakorvosok Európai Uniója (UEMS) 2001 őszén jelentette meg Bázeli Nyilatkozatát az orvosok folyamatos továbbképzéséről (CME), illetve annak szélesebb körű szakmai felfogásáról és gyakorlatáról. A nyilatkozat fő célkitűzése, hogy egységesebb rendszerbe foglalják az orvosok szakmai továbbképzését, valamint az ehhez kapcsolódó kötelezettségeket. Több fejlett országban még mindig nem kötelező a továbbképzés. Önkéntes rendszer működik például Norvégiában, Portugáliában, Dániában, Finnországban, Svédországban és Törökországban. Kötelező azonban – többek között – Olaszországban, Szlovákiában, Szlovéniában, Franciaországban, Horvátországban és Németországban. Görögországban igen sajátos a
3
rendszer: kötelező ugyan a képzés, azonban a gyakorlatban ez korántsem valósul meg, tehát önkéntes rendszerről beszélhetünk. Szlovákiában a magyarhoz hasonló rendszer működik: 250 pontot kell összegyűjteni az orvosoknak 5 év alatt, ebből 150 kreditpontot továbbképzés keretében, 100 pontot pedig a munkahelyen végzett szakmai munkáért kapnak. Csehországban és Lengyelországban is a magyarországihoz hasonló szabályok vannak életben. Ausztriában 1995-ben született szabályozás a folyamatos orvosképzésre, mely nem ír elő tételes kötelezettséget erre vonatkozóan. A törvény elsősorban erkölcsi és etikai kötelezettségként értelmezi ezt a követelményt, és csak általánosságban írja elő, hogy háromévente 150 kreditpontot kell szerezniük a gyakorló orvosoknak. A tanfolyamok akkreditációját igen szigorúan veszik. Németországban 2006 óta kötelező a CME. Az UEMS formulát követik, vagyis ötévente 250 pontot kell itt is gyűjteni. A rendszer kissé nehézkes, mert a tartományi kamarák és orvosszervezetek kezében van a tanfolyam-akkreditáció, valamint a pontok nyilvántartása és a más tartományban megszerzett krediteket csaknem lehetetlen otthon érvényesíteni. Nagy-Britanniában a klasszikus állami egészségügy rendszerében az orvosok a működési engedélyük megszerzését követően folyamatosan élvezik a hatóság bizalmát. A továbbképzést törvény nem írja elő, azt csupán erkölcsi-etikai kötelezettségnek tekintik. Belgiumban sincsen kötelező előírás a képzésekre, az orvos-szervezetek ragaszkodnak ahhoz, hogy a CME erkölcsi és etikai kötelesség maradjon. Kiemelten fontos azonban az akkreditáció folyamata. Az orvos-továbbképzés rendszere talán az Egyesült Államokban tekint vissza időben a legmesszebbre. Itt már 1947-ben kötelező volt a családorvosok számára a folyamatos orvostovábbképzés. Az 1960-as években meglehetősen megemelkedtek a követelmények. A jelenlegi rendszer szerint évente 100 pontot kell megszerezni, ennek is legalább 60%-át önálló aktív teljesítmény révén: oktatás, kutatás, internetes feladatmegoldások, csoportmunka. Ezen felül 6-7 évente kötelező újraminősítési vizsgát kell tenniük az amerikai családorvosoknak, mert e nélkül nem gyakorolhatják hivatásukat. [4] Azon túl, hogy kötelező-e a rendszer, avagy sem, harmonizálni kell a pontozás rendszerét is, hiszen az egyes országok különböző mértékben honorálják a tudományos munkásságot. A CME-etika kérdéskörébe tartozik, hogy mennyire engedhetők be a gyógyszercégek a kongresszusokra. Az anyagi támogatásra nagy szükség van, azonban így veszélybe kerülhet az objektivitás a későbbi orvosi döntésekben. Norvégiában például nem szponzorálhatnak CMErendezvényeket a gyógyszert gyártó cégek. Más országokban a gyártók logója nem kerülhet fel a kongresszusi értesítőkre. A legáltalánosabb gyakorlat, hogy a cégek által szervezett továbbképzéseket nem jutalmazzák pontokkal. [5] 3.2 Orvos-továbbképzés az e-learning módszerrel
A fent említett EszCsM rendelet szerint távoktatással szerzett pontokból évente legfeljebb 20 pont számítható be.[6] Az elektronikus tanulás során az orvos eldöntheti, hogy hol, mikor és milyen tempóban halad a tanulással. A keretrendszer lehetővé teszi, hogy minden alkalommal onnan folytassa a tanulást, ahol korábban abbahagyta. A vizsgák leggyakrabban on-line tehetők le, ez biztosítja a megbízható vizsgaeredményt is. A rendszer minden felhasználó esetén külön regisztrálja a tananyaggal töltött időt és a vizsgaeredményt. Különféle statisztikák is készíthetők ez alapján arról, hogy a tanulók hogyan és mennyit tanultak. Az Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanács az internet alapú orvostovábbképzési távoktatási rendszerekkel kapcsolatban a következő követelményeket támasztja: magas színvonalú, maximum egy évre akkreditált anyagot tartalmazzon; 4
a felhasználók teljes biztonsággal beazonosíthatók legyenek; a továbbképzésnek minden esetben vizsgával kell zárulnia; a továbbképzési pont abban az esetben jár, amennyiben a vizsgázó az előre meghatározott vizsgapontot elérte; a vizsgát egy, a szolgáltató birtokában lévő tesztkérdés-adatbázisból egyénenként véletlenszerűen kiválasztott kérdésekből álló tesztsor képezi; a tesztkérdések minimális számát a tananyag kreditpont-értéke határozza meg; megszerezhető kreditpontonként minimum három kérdést kell adni, s azt a vizsgázónak elégséges eredménnyel megválaszolni; az egyes vizsgák teljesítéséhez előre meghatározott és beállított idő áll rendelkezésre; a tanulási idő bármikor megszakítható, a vizsga nem; a teljesített kreditpontokat a tanfolyam szolgáltatója a Magyar Orvosi Kamarával kötött szerződés keretében bejuttatja a Kamara nyilvántartásába, így azok automatikusan jóváírásra kerülnek. [7]
3.2.1 A [www.orvostovabbkepzes.hu] Távoktatási Rendszer
A Magyar Orvosi Kamara (MOK) támogatásával 2009. februárjában elindult egy távoktatási rendszer a Magyarországon tevékenykedő orvosok számára. A MOK tagjai ebben a rendszerben térítésmentesen szerezhetik meg a törvény által előírt, távoktatásban maximálisan elérhető évi 20 kreditpontot. A hazánkban tevékenykedő orvosoknak 2007 óta nem kötelező a kamarai tagság. Azon orvosok, akik nem tagjai a kamarának, térítési díj fizetése ellenében vehetnek részt a távoktatási szemesztereken. Az [www.orvostovabbkepzes.hu] Távoktatási Rendszerben az egyes szakmai társaságok (pl. Magyar Kardiológusok Társasága, Magyar Hypertonia Társaság, stb.) saját távoktatási kurzust is indíthatnak. Az orvosok a saját társaságuk tanfolyamait térítésmentesen vehetik igénybe, míg azoknak az orvosoknak, akik az adott szakmai társaságnak nem tagjai, lehetőségük van térítés ellenében az érdeklődési körüknek megfelelő egyéb kurzust elvégezni. A MOK célja, hogy ezzel a továbbképzési rendszerrel élvezetesebbé és praktikusabbá tegye az orvosok számára a kötelező pontszerző továbbképzést. A tanuláson túl intellektuális kikapcsolódást is biztosítani kívánnak a tanulóknak: szakmai dokumentumok, ajánlások, multimédiás előadások is szerepelnek az adott kérdésekhez kapcsolódó tananyagokban. A szemeszterek elvégzésére meghatározott időperiódus áll az orvosok rendelkezésére. A kiválasztott szemeszterben a tananyagot mindenki a saját időbeosztása szerint tanulmányozhatja, a vizsgakérdések elindítása is egymástól függetlenül történhet. A távoktatási rendszerben a magas színvonalú kérdések szemeszterenként meghatározott százalékára kell helyes választ adni ahhoz, hogy a kreditpontot elnyerje az orvos. Ez a szint általában 70%. A szemeszter elvégzését követően, a sikeres vizsga esetén a résztvevők megkapják a kreditpontot igazoló diplomát, továbbá a pontok automatikusan is jóváírásra kerülnek. 3.2.2 Elektronikus távoktatási rendszerek más szervezeteknél
Hazánkban mind több vállalkozás kínál elektronikus oktatási megoldásokat az orvostudományok területén. A tanfolyam szervezésének alapvető feltétele a megfelelő akkreditációs folyamat, amiről korábban már szó volt. A továbbképzésbe bekapcsolódni kívánó orvosnak be kell jelentkezni valamelyik orvosegyetem továbbképző centrumába a kötelező szaktovábbképzésre, mert a megszerzett pontok jóváírását és nyilvántartását az egyetem végzi. Hasonlóan a fentebb ismertetett, az Orvosi Kamara által szervezett rendszerhez, egyes orvosszakmai szervezetek is működtetnek már saját távoktatási rendszert a specializált szakmai továbbképzés céljából. Távoktatási rendszere működik az Országos Osteoporosis Központnak, a Magyar Hypertonia Társaságnak, a Magyar Diabetes Társaságnak és a Magyar Kardiológusok Társaságának. 5
Egyes gyógyszergyártó cégek is kínálnak web-alapú megoldásokat orvos-továbbképzésre. Egy meg nem nevezett cég honlapján minden hónapban megjelenik szakterületenként egy-egy új publikáció, melynek áttekintésével és egy egyszerű választásos teszt megoldásával szerezhetők meg a kreditpontok. A megoldott teszt eredményét a rendszer azonnal közli. A teszteket minimálisan 70%-os eredményességgel kell megoldani a pontérték jóváírásához. Egyes konferencia- és rendezvényszervező cégek a jelenléti rendezvényeken túl foglalkoznak távoktatások szervezésével is. Vannak ingyenes és fizetős tanfolyamok. Az általam talált legdrágább távoktatás tizenötezer forintba került, tesztírással végződött és 20 kreditpontot ért a sikeres vizsga. Az ingyenes tanfolyamok általában gyógyszergyártói szponzorációval valósulnak meg, melyek egy része nyilvános, bárki által teljesíthető, másik része viszont csak a gyártó cég által meghívott orvosok regisztrációját fogadja el. Alternatív megoldás az elektronikus orvosképzésre a szakmai folyóiratok által biztosított lehetőség. Az Orvostovábbképző Szemle az előfizetőknek biztosít internetes tanulási és pontgyűjtési lehetőséget a cikkekhez kapcsolódó kvíz-kérdések megválaszolásával. Lapszámonként 3 továbbképzési pont szerezhető. Egy lapszámhoz 12 kérdésből álló tesztsor tartozik, melynek kitöltésére a belépést követően 40 perc áll rendelkezésre az elért eredményről, valamint a helyes válaszokról pedig e-mail-ben kapnak visszajelzést. 3.3 Elektronikus CME alkalmazások külföldön
Az orvosok folyamatos továbbképzése (CME) nemzetközi szintű összehangolást igényel. Erre megfelelő lehetőséget biztosít az internet-alapú továbbképzési rendszerek fejlesztése és harmonizálása. Az elektronikus tananyagok segítségével és némi nyelvtudás (elsősorban angol) birtokában bármely ország orvosa megszerezheti ugyanazt az egészségügyi témájú ismeretet. A továbbiakban három külföldi ország példáját, illetve törekvését ismertetjük az orvosképzés elektronikus megvalósításának terén. Dániában 2006 novemberében indult egy fél éves vizsgálat háziorvosok körében az elektronikus továbbképzés használatáról. A kutatás 3632 háziorvos bevonásával indult. Közülük 192 orvos (5,3%) volt az, akit a rendszer használójaként azonosítottak, s ebből a számból is csupán 32 háziorvos volt, aki másodszor is bejelentkezett az elektronikus továbbképzésre. A használók nagy része férfi volt, az életkor, a szakmai tapasztalat és a munkavégzés helye nem befolyásolták szignifikánsan a részvételi hajlandóságot. A felmérés tanúsága mindenképpen az volt, hogy a CME képzések elektronikus formájának bevezetéséhez sokkal aktívabb kivitelezés szükséges. [8] Portugália egyik legnagyobb egyeteme az orvosképzés teljes kurzusára már az e-learning módszerét alkalmazza. Ebben a képzési rendszerben az oktatók és a konzulensek a tananyagot és egyéb információkat online teszik közzé az egyetem belső hálózatán, az osztálytermek pedig fel vannak szerelve az egyéni tanuláshoz szükséges technikai eszközökkel. 2007-ben 480 orvostanhallgatóval és 50 főnyi oktatószemélyzettel működött a rendszer, azonban dupla ekkora használói létszám esetén is megfelelően üzemel. [9] Az Amerikai Egyesült Államokban, 2001-ben az orvosok csupán 2,7%-a használta az internetet szakmai továbbképzés céljából. 2004-re az előző évihez képest 121%-kal nőtt az internetes CME kurzusok száma, az orvosok részvételi hajlandósága pedig 70%-kal. 2006-ban az orvosoknak már 31%-a vett részt elektronikus továbbképzésen, és saját bevallásuk szerint internethasználatuk második leggyakoribb oka a szakmai tudásuk bővítése volt. [10] 4. A kutatási munka folyamata
Célunk az volt, hogy aktív orvosokat vonjunk be a vizsgálatba, úgy az alapellátás, mint a szakellátás területéről mind a fiatalabb, mind pedig az idősebb korosztály részéről. Ez sikerült szinte ugyan olyan arányban válaszoltak az egyes életkori csoportok tagjai. Nem volt célunk a
6
reprezentativitás teljesítése az orvosok földrajzi elhelyezkedését illetően. Szinte minden megyében és a fővárosban is voltak válaszadók, demeglehetősen eltérő arányban. 4.1 Kérdőív szerkesztése, lekérdezés menete
A kérdőív 16 kérdést tartalmaz, egy részük személyes jellegű, másik részük konkrétan az elektronikus tanulásra vonatkozik. A személyes jellegű kérdések között a nemre, életkorra, munkavégzés településformájára vonatkozó kérdések vannak, továbbá, hogy az adott orvos az alapellátásban vagy a szakellátásban tevékenykedik-e. A szakmai kérdések között pedig szerepel a számítógép, illetve az internet használati gyakoriságára vonatkozó kérdés, továbbá, hogy mennyire ismerik az orvosok az elektronikus távoktatás lehetőségét, vettek-e már részt ilyen jellegű tanfolyamon és mennyire voltak vele megelégedve. A kérdések között talán a legtanulságosabb az, mely arra vonatkozott, hogy a jövőben melyik oktatási formát részesítené előnyben a válaszadó: a hagyományos, avagy az elektronikus képzést. A kérdőív zárt kérdéseket tartalmaz, vagyis előre megadott válaszok közül választhat a válaszadó. Egyes kérdések alternatív kérdések, ahol csak két válaszlehetőség adott, a többi pedig szelektív típusú, ahol három vagy akár több megfogalmazott lehetőség közül lehet választani. Néhány kérdésnél a válaszok között szerepel az „egyéb” kategória, ahol a válaszadó önállóan megfogalmazhatta véleményét. Ezt a lehetőséget azonban egy-két kivételtől eltekintve nem igazán használták ki. Mivel a kizárólag elektronikus kitöltési lehetőség esetén kizártuk volna a válaszadásból azokat az orvosokat, akik nem, vagy csak ritkán használnak számítógépet vagy internetet, ezért többségében papíralapon történt a kitöltés. Helyileg egy budapesti és a győri családorvosi továbbképzésen, továbbá munkahelyi kapcsolatok útján több egészségügyi intézményben került kiosztásra a kérdőív, melyből 205 kitöltött ív érkezett vissza. 5. A felmérés részeredményei
A teljesség igénye nélkül szeretnénk bemutatni néhány változót, melyek megfelelően szemléltetik a kérdőív kitöltőinek sokaságát. A kérdőívet kitöltő 205 orvosnak közel fele, 51,7 %-a (106 fő) nő, míg 48,3 %-a (99 fő) férfi volt.
1. ábra: Nemenkénti megoszlás (n=205)
Öt életkori kategóriát különböztettünk meg: 24 évestől, 10 éves korcsoportokkal, az utolsó csoport pedig a 63 év felettieké. A legkevesebb kitöltő (15,6 %) az első korosztályban volt, a másik négy korcsoportban a részvételi arány 18,5 % és 22,9 % között mozgott.
2. ábra: Korcsoportonkénti megoszlás (n=205)
7
Tevékenységi területüket vizsgálva, az orvosok nagyobbik része (60,5 %) az alapellátásban tevékenykedik, 36,6 %-a a szakellátásban, míg 2,9 %-a (6 fő) mindkettőben.
3. ábra: Tevékenységi területenkénti megoszlás (n=205)
142 fő nyilatkozta azt, hogy naponta használja a számítógépet (akár munka, akár szórakozás céljából), 35 fő pedig, hogy hetente többször. A többi orvos ennél ritkábban; 14 fő (az alapsokaság 6,8 %-a) például soha.
4. ábra: Számítógép használati gyakoriság (n=205)
Arra a kérdésre, hogy használta-e már korábban a válaszadó az elektronikus képzés lehetőségét, 127 választ kaptunk. A hiányzó 78 fő (38 %) azért nem válaszolt itt, mert az előző kérdésre az volt a válaszuk, hogy még nem hallottak erről az oktatási formáról, így itt nem kellett választ adniuk.
5. ábra: Hallott-e már az eLearningről? (n=205)
Azon orvosoknak, akik már hallottak róla, több mint fele, 73 fő (57,5 %) vett már részt ilyen oktatáson, míg 54 ember (42,5 %) még nem.
6. ábra: Használta-e az elektronikus oktatásmódszerét? (n=127)
A kérdésre, hogy a jövőben alkalmazza-e az oktatásnak ezt a formáját, öt lehetőség közül választhattak (a ’biztosan nem’ és a ’biztosan igen’ szélsőértékek között). A 205 válaszadó közül 10 % úgy nyilatkozott, hogy biztosan nem fog részt venni ilyen képzésen, 21,0 % biztosan igen. A legtöbben, 57 fő (29 %) az arany középutat választották ’talán’ válaszukkal; itt érződik a bizonytalanság. A maradék 84 fő pedig fele-fele arányban az ’inkább igen’ és ’inkább nem’ kategóriákat választották. Ugyanakkor figyelemreméltó, hogy amennyiben csak azok válaszait vizsgálva tesszük fel ezt a kérdést, akik vettek már részt valamilyen elektronikus
8
képzésben (73 fő), akkor a jövőbeni tervek között közel kétharmaduk esetében szerepel az eLearning alkalmazása, és csupán a negyedük gondolja úgy, hogy nem szeretne részt venni elektronikus oktatáson.
7. ábra: Tervezi-e, hogy a jövőben alkalmazza az Learninget? (n1=205;n2=73)
A kérdőívben további kérdés volt, hogy a jövőben melyik képzési formát preferálná inkább az orvos: a hagyományos formát vagy pedig az e-learning módszerét. A kérdésre csak az egyik választ lehetett megjelölni. Az összes válaszadó 81,5 %-a (167 fő) a már megszokott, hagyományos képzést választotta, míg csupán 18,5 % (38 fő) voksolt az elektronikus forma mellett. Az eLearninget már kipróbálóknal már „csak” mintegy kétharmada preferálta a hagyományos oktatási formát, ami azért elgondolkodtató, mert ők már rendelkeznek tapasztalattal az eLearningről. 6. Összegzés
A fenti külföldi példák és a felmérés alapján is azt mondhatjuk, hogy az eLearning szélesebb körű alkalmazásának leginkább a módszer ismeretlensége az oka. Másrészt az eLearning használata ellen szól, hogy hatékony alkalmazásához rendelkezni kell az infomatikai írástudáshoz kapcsolódó készségekkel, amelyek nélkülözhetetlenek egy ilyen oktatásban való részvételhez. Harmadrészt okozhat akadályt az elektronikus oktatás terjedésében az is, ha alkalmazásuk során inkább a hátrányai domborodnak ki, és a felhasználó nem azt kapja, amit várt, vagy elvárható lett volna. Ezért az eLearning elterjedéséhez mindhárom területen nagy erőket kell mozgósítani, ahogyan azt a felmérés is igazolta. Figyelembe véve, hogy a törvényi szabályozás alapján a 250 kreditpontból 100 pont (40 %) elektronikus oktatásban is teljesíthető ehhez képest viszont elég magas azok aránya (38 %), akik még egyáltalán nem is hallottak az eLearningről. Természetesen nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az orvoslás meglehetősen gyakorlatorientált tevékenység. Tehát e területen még kevésbé várható el, hogy a képzések túlnyomó részében felváltható lenne a hagyományos képzési mód. Azonban az orvostudomány bizonyos, elsősorban elméleti része tökéletesen elsajátítható az elektronikus tanulás útján. 7. Felhasznált irodalom [1] Borzsák J.: Az e-learning. Nemzetközi tapasztalatok, minőségbiztosítási megoldások és lehetőségek. A MAB 2004. évi kutatásfejlesztési projektjének tanulmányai, 1. 2004, 102-123. o. [2] Web oldal: Meszk. E-továbbképzés. http://www.meszk.etovabbkepzes.hu/ [3] Web oldal: Oftex. http://oftex.hu/ [4] Dr. Hajnal F.: A kötelező továbbképzési követelmények áttekintő összefoglalása. LAM2008. 18(10) [5] Ertl T. – Mezei J.: Beszámoló a UEMS Folyamatos Továbbképzési Bizottság Tanácsadó Testületének üléséről. http://www.motesz.hu/?gr=53 Letöltés: 2009. 02. 23. [6] 52/2003. (VIII. 22.) ESzCsM rendelet az orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek és klinikai szakpszichológusok folyamatos továbbképzéséről. Melléklet: 6. pont. [7] Jogi nyilatkozat. http://orvosoktatas.keiok.hu/ [8] Waldorff, F. és munkatársai: Diffusion of an e-learning programme among Danish General Practitioners: A nation-wide prospective survey. http://www.pubmedcentral.nih.gov/ Letöltés: 2009. 03. 04. [9] Online tananyag az orvosképzésben. E-learning alapú, új oktatási módszerek http://hirek.prim.hu/cikk/60111/1 Letöltés: 2009. 06. 03. [10] Rossett, A. – McDonald, J. A.: Evaluating Technology-Enhanced Continuing Medical Education http://www.med-ed-online.org/pdf/t0000074.pdf Letöltés: 2009. 03. 04.
9
