Az éjszakai ébredések voltak a legrosszabbak. Nem tudtam eldönteni, hogy olyankor mi

A zsákmányember

Az éjszakai ébredések voltak a legrosszabbak. Nem tudtam eldönteni, hogy olyankor mi mozdult meg bennem előbb; hogy a dréncsőbe szorult erekcióm ébresztett fel, ami aztán a

álomképek növesztették az ágyékomban a sürgető ébredést. A testemet borító védőbőr és a

Megjegyzés [M.A.1]: Kérdéses, hogy az elővigyázatosság, illetve egy eleve elzárt higiénikus rendszer miért indokolja, és miért ilyen meglehetősen kényelmetlen és primitív módon indokolja a plusz védelmet. A dréncső mellesleg, ha ez az a dréncső, „bele”, és nem rá kerül.

szükségcsövek megakadályozták, hogy bármit is tegyek. A számat összeszorítva igyekeztem

Megjegyzés [M. A.2]: Leginkább férfinév.

Kaméról megjelenő fantáziaképekkel lett egyre kínzóbb, vagy a sosem érintett lányról szőtt

elterelni a gondolataimat, és vártam, hogy az elmémmel együtt a testem is megnyugodjon. Nem tudtam túljutni a feszítő nyugtalanságon, csupán más irányt adtam neki. Lassan eltöltött a düh,

Megjegyzés [M. A.3]: A morfondírozás eredménye tulajdonképpen ugyanaz? Akárhogy is gondolkozom, az ok-okozat azonos. Ilyenkor nem érdemes túlírni egy gondolatot.

mint már annyiszor az elmúlt hónapokban. Dühös voltam a ruhára, amit viselnünk kellett, a

Megjegyzés [M. A.4]: Miért akadályozza a mozgásban? A funkció egy része a mozgás akadályozása?

csövekre, amik a szigorú tisztogatás ellenére is áporodott szagot árasztottak, a szabályokra,

Megjegyzés [M. A.5]: A mesélő nagyon kibeszél a szövegből az olvasónak.

amelyek megtiltották, hogy kapcsolatba lépjünk a más kasztbeliekkel, dühös voltam a

Megjegyzés [M. A.6]: szóismétlés

körülöttünk ólálkodó tetraploidok miatt, amelyek rettegésben tartottak minket, és de legfőképpen

Megjegyzés [M. A.7]: Itt is az olvasóhoz beszélsz.

az apámra voltam dühös, aki, mint a takol vezetője, megváltoztathatta volna mindannyiunk életét

Megjegyzés [M. A.8]: Itt úgy tűnik, nem a maró gondolatoktól szabadult meg, hanem inkább a védőruházattól, mert arra volt kihegyezve a fő problémája: lásd erekció.

azzal, ha megváltoztatja módosítja a szabályokat, de nem tette. Biztos voltam benne, hogy ezzel módszeresen tönkreteszi az életemet is. Lassan hajnal lett, és a munkába hívó ébresztő véget vetett a kínlódásomnak. Többnyire a riasztóállásba voltam beosztva. A tenyérnyi kristályrácsokból álló kupola csak egyetlen szinttel emelkedett a talaj fölé, ahol a haszonnövények zöldelltek, míg a takol nagyobbik részét a benne lakókkal együtt a földbe épített, többméteres betongyűrű védte. Néha a felszínen hallani lehetett, ahogy a kupolának nekicsapódik valamelyik hatalmas lény, aztán megpróbálja megbontani az apró kazettákat, hogy hozzájusson a kiszagolt élelemhez, de a nagyok az apró rekeszekre osztott szerkezeten nem fértek át, a kisebbeknek erejük nem volt, hogy betörjék a kupolát. Egyelőre nem volt erejük hozzá. 1

Megjegyzés [M. A.9]: Kevés. Gondold át a méreteket, és használj olyan jelzőt, ami megmutatja, ha ez egy monumentális építmény. Ha apró, átmeneti bázisról van szó, akkor a lift, a haszonnövények említése nem stimmel. Mindig figyeld meg a gyakorlati funkciókat, és annak fényében építsd tovább a világ eszközeit, épületeit, járműveit. Megjegyzés [M. A.10]: Lebegtetés. Az esetek kilencven százalékában horognak nem megfelelőek, és miután a szerkesztő tovább olvasta a kéziratot, kihúzza a szövegből. Itt határeset. Lehet szerepe, ha a főhős többet tud, mint a takol többi lakója, és ez előrevetíti, hogy előbb-utóbb a lények be fognak törni az emberek közé. Ebben az esetben azonban máris felmerül a kérdés, hogy ha a takol végnapjait éli, miért nem fáradoznak a veszély elhárításán. A részletből nekem az jön le, hogy nagyon fontosnak tartják a fajfenntartást. Lásd: kasztok merev megtartása egymás között, védőruházat, szabályok.

A második szintről, ahol laktunk, percek alatt felvitt a csigás lift a felszínre, ahonnan vaslépcső vezetett a kupola tetejére, a megfigyelőállásba. A periszkópon keresztül a környéket tartottam szemmel. A hajnali derengésben köd ült az építményt körülvevő irtáson. Az erdő szélét már szinte nem isalig lehetett látni, a magasba nyúló fák is belevesztek az eget borító szürkeségbe. Figyelni a mozgásokat, időben észrevenni a tetraploidokat, és szükség esetén kilőni őket – ez volt a feladat. Jobban szerettem, mint a langymeleg növénysátrak ellenőrzését. A lelkem mélyén feleslegesnek tartottam a felügyeleti rendszer kijelzőinek nézegetését annak ellenére, hogy a recsegő hangszórón keresztül apám naponta háromszor közzétette a szabályokat, miszerint a növények biztonsága a közösség létének alapja, a takolt senki nem hagyhatja el, más kasztbelivel nem teremthetünk kapcsolatot, és a védőöltözetet csak a takolvezető engedélyével vehetjük le. Megszegésükért a legsúlyosabb büntetés járt, és bár nem nevezték halálos ítéletnek, a valóságban a takolból való száműzés ezt jelentette. Felgyorsult a szívverésem, mert a látómező szélén mintha megmozdult volna valami. A periszkóp automatikusan ráállt a mozgó célra. A lassan szétoszló hajnali párában felderengett az irtás széle, ahol most jól kivehetően egy kis szőrös lény mászott. Feltételeztem, hogy szőrös, mert a pikkelyek vagy a bőr tompán csillogott volna a sápadt fényben. Nagyon régóta nem adtunk nevet a lényeknek, mert mire elneveztük volna, már létrejött egy újabb genetikai kereszteződés, és a régi általában soha többé nem bukkant fel. Ez a félölnyi valami nem látszott veszélyesnek, de három-négy ilyen már megölhet egy embert. A védőöltözékbe épített fémháló csak pár percig képes ellenállni a karmoknak, és csak másfél percig egy maximum kétméteres lény harapásának. Gondolkodtam azon, hogy kilőjem-e a jövevényt. Nemcsak azért vacilláltam, mert a lőszer drága, hanem mert a dögszagra előkerülhet egy másik tetraploid, vagy akár több is, amelyeknek élesebb a szaglásuk, és megtámadják a takolt. Annak pedig rengeteg elpazarolt

2

Megjegyzés [M. A.11]: Itt a szabadban vannak? Jelezd egyértelműen, már rögtön az elején, hogy a takolon belül maradnak. Megjegyzés [M. A.12]: Miért pont periszkóp? Lényegében a közvetlen környezetét nem is látja vele a megfigyelő. Megjegyzés [M. A.13]: Az viszont egy nagyon jó kérdés, hogy miért ez volt a feladat? Mit védelmeznek, ami miatt a helyi élőlényeket inkább megölik? Miért állomásoznak itt? Megjegyzés [M. A.14]: Az előző kérdésekre itt jön a válasz, de későn. Valamint a megjegyzés számos új kérdést felvet. Mi, miért van? A növények a közösségért, vagy a közösség a növényekért? A védőöltözék állandó viselése hogyan oldható meg? Ebben alszanak és dolgoznak is? Megjegyzés [M. A.15]: Még egy apróság: egy ilyen helyzetben, ahol feltehetően minden növény az életük zálogát jelenti, pl oxigén, étel is egyben – miért gyilkolják az állatokat anélkül, hogy elfogyasztanák, ami nagyszerű fehérjeforrás? Sokkal praktikusabb lenne a vadászat egy olyan területen, ahol ennyi az állat. Mennyire fejlett a fegyverzetük? Megjegyzés [M. A.16]: Ez attól függ, mennyire számít rutinmunkának a kinti lények megfigyelése. Megjegyzés [M.A.17]: Az állítás különös és elég valószínűtlen is. Magyarázatnak lennie kell, különben az olvasót nem győzöd meg. A kinti világ lényei a rossz, ergo irtandó. Ha így van, és a takol lakosainak egyébként is van védőruházata, könnyebb lenne megszüntetni az izolációt, mint állandó jelleggel fenntartani. Megjegyzés [M. A.18]: Ezt valószínűleg nem időben mérjük. Ha tűzről beszélnénk, a tartós hő ellenállását szokták időben, percekben mérni. A harapás, nyomás mérésére is létezik mértékegység. Megjegyzés [M. A.19]: Igen, ez így egyre érdekesebb. Van-e értelme egyáltalán felhívni a takolra a figyelmet azzal, hogy lövöldöznek a felszíni állatokra. Egy ilyen technikával megáldott takol fedélzete lássuk be, praktikusabban meg tudja oldani a vadak támadása elleni védelmet, ha már nem képes olyan épületet létrehozni, amit nem fognak megtámadni, mert mondjuk, el sem érik, nem is látják azt idegennek. Át kell gondolni az egész koncepciót.

lőszer lehet a következménye. Úgy döntöttem, várok és figyelem a lény mozgását. A lény is figyelt, mert teste megfeszült, és égnek emelte az orrát. De már későn. Egy villanás volt az

Megjegyzés [M. A.20]: Ha állandóra vannak berendezkedve, hogyhogy nincs elegendő lőszer?

egész, ahogy a bokrok közül kivágódott egy tompán fénylő fej, és egyetlen harapással eltüntette a kis szőrös valamit. Az egész elképesztően gyors volt és félelmetes, mert aA fák meg sem rezdültek a hatalmas teremtmény közeledtéremozgása nyomán. Talán nincs is lába. Lehet, hogy

Megjegyzés [M. A.21]: Attól még mozoghatnának.

a vastag törzsekre tekeredve csúszik – ötlött fel bennem. Nesztelen és szagtalan. Nem úgy, mint én. Kezdtem érezni az izgalom hatására a bőrömből párolgó savanykás szagot, ami a védőruha nyakánál tört elő. Szerencsére a takolon belül a védősisakot nem kellett hordanunk, így a szag hamar eloszlott. A következő két óra eseménytelenül telt. Nem tudtam megállni, hogy időről időre ne fordítsam kelet felé a periszkópot. Olyankor a szívverésem ugyanúgy felgyorsult, mint amikor a kis szőrös lény felbukkant, pedig valójában esélyem sem volt rá, hogy bármit is lássak. A következő takol jó ötven kilométerre volt tőlünk, a kettő között az őserdő átláthatatlan szövevénye. De a dzsungelben valahol ott volt az állomás. Apám tagadta, hogy valaha is létezett

Megjegyzés [M. A.22]: Ez nagy baj. Ami kijön, az be is megy, mint tudjuk.  Mi ellen véd a ruha a takolon belül? Megjegyzés [M. A.23]: Nem jó, a szereplő most is kifelé beszél. Általában szerencsésebb, ha a szereplő nem magával beszéli meg az opcionális eseményeket, körülményeket. Ilyenkor mindig az az érzése támad az olvasónak, van ott még valaki, vagy a szereplőnek el kell magyaráznia a helyzetet. Így nem beszippant a történet, hanem elkezdünk gondolkozni, miért is van így, higgyünk-e neki? Megjegyzés [M. A.24]: Ha a takolt elhagyni is tilos, soha nem találkoznak az ott lakókkal?

volna, de én biztos voltam abban, hogy ott van. Nemcsak egy, hanem kutatóállomások együttese. Az az elhagyott labor a jövőnk alapja, egy szabad életé. Valahol lent, a nyolcemeletnyi mélységben pedig ott alszik Kamé, aki hónapok óta az életem közepe. A lány, akivel a szabályok szerint nem találkozhatok soha, még beszélnem is tilos vele. Ezért fogunk megszökni.

Megjegyzés [M. A.25]: Át kell fogalmazni, mert olyan a hatása, mintha a lány az elhagyott laborban élne, aminek a létezése is le van tagadva.

Visszamentem a lakócubénkbalakókupénkba, hogy még azelőtt megpróbáljak a hálózaton kapcsolatba lépni Kaméval, hogy megkezdődne a műszakja. Nem bántam, hogy az apám most is, mint minden más alkalommal, a gépe fölé borult, és a statisztikák elemzésével volt elfoglalva. Halk köszönésemre morgott valami válaszfélét, én meg igyekeztem észrevétlenül elsurranni a

Megjegyzés [M. A.26]: Ha ez számítógép, akkor nem teljesen világos, miért periszkópokra hagyatkozva figyelik a környéket. Itt már belép a kamera, a több pozíciós lehetőség. A technika fejletlensége néhol nem koherens, így a külső-belső védelem logikája sem. Megjegyzés [M. A.27]: Ez lebegtetés, jobb leírni pontosan, ki mit művel ezen az állomáson, hiszen konkrét emberekről szól a történet, de eddig elég komolytalan munkát folytatnak.

saját fülkém felé.

3

– Fiam!

Megjegyzés [M. A.28]: Ha mégis van mondandója, miért morgott volna „csak” valami köszönésfélét?

Visszafordultam. Az arcáról akkor sem tűnt el a gondterheltség árnyéka, amikor nem a

Megjegyzés [M. A.29]: Sablonkifejezé s

takol ügyeivel foglalkozott, hanem velem beszélt. – Már csak egy hét van a nagykorúságodig. Szeretném, ha mielőbb kiválasztanád a három lányt, akit megajándékozol. Gyűlöltem ezt a kifejezést. Nem ajándék, hanem kötelesség. Mint a takol vezetőjének fia, a legtökéletesebb genetikai állománnyal rendelkezem ahhoz, hogy megtermékenyítsek három nőt. Testi kapcsolat nélkül. Ezt a beavatkozást a születésnapom utáni reggelen hajtják végre. Senki sem sejti, hogy én már akkor nem leszek itt. – Nekem tulajdonképpen mindegy – vontam meg a vállam. – Mi az, hogy mindegy? – Az apám arcán leplezetlenül terült szét a rosszallás. – A takol fennmaradása függ ettől. – Ha nem választok, akkor ki választ? – Természetesen én – bólintott. – Akkor a takol így is, úgy is fennmarad. – Nem jól van ez így, fiam – sóhajtott az apám –, nagyobb felelősségérzetre, nagyobb

4

Megjegyzés [M. A.30]: Erős klisé Megjegyzés [M. A.31]: ez bizony egyáltalán nem ennyire egyértelmű, mint ahogyan az állításban szerepel. Megint a kifelé beszélés alapesete miatt fordultál egy olyan állításhoz, ami azonnal megkérdőjelezhető  Megjegyzés [M. A.32]: Ennyire kevés a férfi, hogy egyre rögtön három nő esik? Megjegyzés [M. A.33]: Miért? Úgy értem, ha ez valamiféle rituálé, akkor hivatkozz rá. Maga a nagykorúság (kérdés hány éves kortól számít az adott történetben), nem jelenti az érettség legintenzívebb pillanatait. Mindig az adott néptől, szokásaitól függ az érettség meghatározása, és az is, ezt milyen formában hozzák a köztudatba. Megjegyzés [M. A.34]: Különös hivatkozás. Valamiért én is kételkedem apa állításának valóságtartalmában  Ami gáz, mert takolvezetőként értelmesebb kifogással is élhetne. Nem mindig jó az, ha a legfiatalabb hős a legokosabb, legfelvilágosultabb. Bár hozzáteszem, ez attól függ, milyen korosztálynak szántad az írást. Kamaszregények esetén megbocsájtható, ha a világ legnagyobb problémáit a fiatal tini oldja meg, és mindenki vak és dilettáns körülötte, van ennek bája, és a korosztály szívesen olvas ilyesmit. Az idősebb korosztályban azonnal felmerül a kérdés, miért van ez így? Ha felvetsz egy problémát koherenssé kell tenned az adott kor, társadalom, csoport egészének problémájával, hogy hiteles maradhass. Mondok egy hirtelen példát: Egy bogár élete :) A főszereplő hangya elindul, hogy kalandos úton segítséget szerezzen. A legnagyobb problémát maga sem érti, a látókör szűk. Viszont a forgatókönyvíró adott támasztékot az elhatározáshoz, héttérből, erősen kibontva, ráadásul arról is gondoskodott, hogy a támasztéknak hangja legyen, a nebuló hagyják rajongásával a főhős iránt. Máris értjük, hogy bár a hangyák nem hisznek a főszereplő sikerében, a probléma létező, és a karakter bármit tesz, a szerepe megkérdőjelezhetetlen.

elkötelezettségre lenne szükség a részedről. Éreztem, hogy a düh ismét megállíthatatlanul kúszik felfelé a torkomon.

Megjegyzés [M. A.35]: sablonos, ráadásul azon belül is képzavaros.

– Pontosan tudod, mit gondolok a takol fennmaradásáról. Nem védekezni kéne, hanem

Megjegyzés [M.A.36]: Lebegteted az információkat. Ez jó figyelemfelkeltő eszköz, de csak abban az esetben, ha az információ magja megjelenik. Amíg nem értjük az alapszituációt, nem érdemes gyakran használni. (Pl: kor, bolygó, előtörténet, faj. Apa tehát tudja, mit gondol a takol fennmaradásáról, miért kellene kiemelni?

támadni. Egyesíteni a takolokat, és szembeszállni! Megint lehetne minden úgy, ahogy valaha régen volt. Nem kéne bujkálnunk és nem lenne szükség erre se – csaptam a ruhámból kiálló csövekre. Apám haragtól és félelemtől eltorzult arca sem ijesztett meg, ahogy felugrott és szinte átlökött a másik fülkébe. – Ez ostobaság! A tudatlanok buta legendája! Semmi se bizonyítja, hogy valaha is lett

Megjegyzés [M. A.37]: Jó lenne megindokolni záros időn belül, miből gondolja, hogy képesek lennének rá, és miért van egyedül a véleményével egy olyan társadalomban, ami láthatóan nem túl kényelmes és ideális. Még egy kérdés: honnan tudja, mi volt régen? Ha tudja, az apja miért állítja, hogy téved? Megjegyzés [M. A.38]: miért fél?

volna másképpen. Azok mutálódnak. Mi nem változunk. Ezek a tények, és ezzel kell együtt élned neked is! Legszívesebben üvöltöttem volna, de csak sziszegve fújtattam. – Semmi, de semmi értelme sincs, hogy a kasztoknak nem lehet közös gyerekük. Azok

Megjegyzés [M. A.39]: Tudós férfi ellentmond magának. Egy vallási vezetőtől elfogadjuk a kijelentést, hogy sosem volt másként, egy kutatótól nem. Nem hiheti el, hogy öröktől fogva takolokban laktak. És a szaporodás? Belterjesség? Emberi emlékezet, a gépek memóriája, semmi infó, sehol? Honnan származik a legenda? Megjegyzés [M. A.40]: klisé és demagóg duma.

szabadon szaporodnak, de magyarázd meg, hogy köztünk miért nem keveredik a fekete a

Megjegyzés [M. A.41]: klisé

sárgával, a kicsi a naggyal? Ha minden logikus a világban, akkor ennek mi az értelme?

Megjegyzés [M. A.42]: A kérdésben ott a válasz, ha jól értem 

– Ez… ez egyszerűen így van. Nincs rá magyarázat. – Apám láthatóan elbizonytalanodott, és szinte gyengéden tolt a fülkém felé. – Menj pihenni, és ne késs el az oktatásról! Jó lenne, ha végre megtanulnál uralkodni magadon, mint egy férfi. Ez a heveskedés csak a károdra vanárt. Amikor végre egyedül maradtam, dühösen csapkodtam a gépem billentyűit. A hálózat szokás szerint akadozott. Csak üzenetet tudtam hagyni Kaménak, hogy várom a megbeszélt időben, a megbeszélt helyen. A következő napok szinte eggyé olvadtakegybeolvadtak. Feszült voltam a várakozástól és a számos feladattól, amit a szökés érdekében még el kellett végeznem. Kamé ezekben csak keveset

5

Megjegyzés [M.A.43]: Ezt a felszólítást még hatásosabbá teheted, ha tömöríted a tartalmát: Uralkodj magadon férfi módjára. Ha kategorikusabbá teszed az apa beszédmodorát könnyebb megkülönböztetni őket a különböző párbeszédek során a későbbiekben is.

tudott segíteni. Az ő reszortja volt, hogy tartós élelmet gyűjtsön, amivel az első napokat kihúzzuk addig, amíg el tudjuk látni magunkat. Ez sem volt könnyű feladat a pontosan kimért napi fejadagok miatt, de mivel az anyja az aszalóknál volt ellenőr,

nem volt

megoldhatatlanmegoldotta. A találkozót a legalsó szint egyik lezárt vaskapujánál beszéltük meg. A rozsdássá öregedett ajtókat senki sem őrizte. Mert senki sem volt olyan bolond, hogy önként elhagyja a takol biztonságos területét és elinduljon valamelyik betonfolyosón, ami csak a vadak karmai közé, a halálba vezethet. A holmikat az elmúlt napokban apránként levittem és elrejtettem a kapu közelében. Nem sokat, csak két zsákra valót. Éppen annyit, aminek a terhe alatt, úgy gondoltam, még képesek vagyunk menekülni, ha szükséges. Az utolsó, amit magammal vittem, apám fegyvere volt. A tölténydobozt nem találtam, hiába feszítettem fel több fiókot is. Az indulás napján a hajnali képzelgések Kaméról már nem tettek dühössé. Tele voltam várakozással és csupán csak az tett feszültté, hogy nehogy az utolsó pillanatba valami megakadályozza tervünk kivitelezését. Aznap a műszakom lejárta után elvegyültem az alsó szintre tartó növénygondozók között, és a szabadon libegő csigás liftben hosszú és lassú himbálózással a mélység felett, leutaztam a takol aljáig.

Nagyon jó a cím.  Határozottan hiszem, hogy az olvasók széles rétege felkapja a fejét a „zsákmány” szóra. Az ötlet érdekesnek ígérkezik, a társadalmi állapot is egy kimeríthetetlen, hálás téma, amivel játszani jó, a koncepcióval azonban baj van. Mivel az írásból nem derül ki, egy-egy takolnak mekkora a lélekszáma, nehezen is tudok tanácsot adni az ügyben, a kasztrendszer mennyire fenntartható forma. Ilyen esetben jó lenne tudni azt is, a kaszt miszerint sorolja be az embereket? Vallási, etnikai, gazdasági okai vannak? A genetikai ok nem tűnik számomra egyértelműnek és elfogadhatónak, valamint azt is értelmeznünk kellene, miért alakult ki mutáció a külső világban, miért olyan őrült gyors, és miért gyilkolják inkább halomra a bizonyítékot, ahelyett, hogy megoldást keresnének rá. A takol vezetőjének heves elzárkózása a megoldástól ugyanis nem indok, legfeljebb egy különös

6

Megjegyzés [M. A.44]: Megmagyaráz ugyan, de ismét kifelé: miért nem őrzik a kapukat? Ha tilos elhagyni a takolt, és erre szabály létezik, ahogy az elején említetted, bizony, őrizni fogják a takolt. Valami miatt van a védőöltözék. És ha behoz valaki valamit? Véletlenül. Betegséget, mikrobát, vírust, akármit?

fejlemény. A szereplő túl gyakran beszél kifelé a történetből. Ez inkább eltávolítja az eseményektől az olvasót, és nem belevonja. Az információk átadásának E/1-ben kicsit ugyan megváltozik a struktúrája, de ha betartod a legfontosabb szabályt (ne akard megmagyarázni az olvasónak, mit érezzen és mit ne), valamint leszűkíted a főszereplő problémáira a világ jellemzését, működőképes lehet. Segítségével felveted a globális problémákat, amelyek mások problémái is lehetnek (vagy épp nem). A szakadék adott, nem mélyíteni kell, hanem megismertetni a párhuzamot. A cselekmény folyamán bőven lesz rá esélyed, hogy eljátssz a különbségekkel. A technikai koherencia kérdését nem kezdem újra kibontani, a kérdéseimet menet közben jeleztem. Összességében: a részlet felkelti az érdeklődést, megvan az első mozzanat, ami miatt már tudunk izgulni a főszereplőért, de még jobb lenne, ha látnánk a másik szereplőt, akiről csak beszélünk, de nem látjuk. Értem, hogy a későbbiekben ez változni fog, de a női szereplő (Kame) lénye számomra nemcsak az amúgy is kialakított kasztok legalsó fokán üldögél, de valamiért a fiú gondolatai között is ott ragadt. Pl: a lány úgysem tud érdemben segíteni, a végén mégis kiderül, a legfontosabbat, az élelmet adja, míg a fiú lőszert sem tud szerezni. A szövegből nem indokolt a takol lakóinak birkaszelleme. Egy ilyen erős stressz, mint a bezártság, apró társadalom, a felállított kasztok tiltásai, ezek folytonos zavargásokra adnának okot. Alapszitu: zárj össze pár különböző típusú embert, és figyeld, két hét múlva mit csinálnak? Ha létezik legenda, ami a szabadság ígéretét adja, elve ingatag lábakon áll a jelenlegi rend. A takol vezetőjének fia (van azért bizonyos hatalma), miért a szökést választja? Egy olyan civilizáció, ami ilyen körülmények között él, biztos, hogy ismeri a rá váró veszélyeket, ezért is jeleztem az elején, hogy a lebegtetés, miszerint a kisebb állatok előbb-utóbb bejuthatnak majd a takolba, már a többi szereplőnek is eszébe juthatott, és tennének előkészületeket, hogy megakadályozzák. A lakók gondolkodása is egyfajta visszafelé fejlődést mutat, ami elképzelhető, ha az elszigeteltség erős, de ez nem magyarázza az ősöktől átadott tudás, és a jelenlegi helyzet megoldáskeresésének hiányát. Ügyesen írsz, gyorsan megjelenik a probléma, de a világépítést még gyakorolnod kell. A nyelvi szinthez mérten koherensebb hátteret vártam. Bátran gyakorolj  Köszönöm, hogy olvashattam. Molnár Andrea

7