Az egyházfai plébániaközösség lapja Časopis farského spoločenstva v kostolnej pri Dunaji
MI ÚJSÁG? A tartalomból Rodina je dar pre dieťa ................................ 4-5 Paxy László halálának 3. évfordulója ................ 6-7 Találkozások Jézussal ................................... 11 Róbert atya a Szentföldön .......................... 14-15 Beszámoló Puss atya előadásáról ...................... 17 Ünnepeltek a cserkészek ................................ 21
Anjel
P á n a ...
II. évfolyam, 7. szám, 2005 ádvent 3. vasárnapja II. ročník, 7. číslo, 3. adventná
- róbi atya -
Ráno, napoludnie i večer ožíva ošumelá veža nášho kostola. Zvony, ktoré v sebe ukrýva rozbúchajú svoje srdcia a tento ich tlkot nedokážu udržať ani hrubé steny. Smelo sa cez ne derie von, mieša sa z dymom v povetrí a potom jemne sadá ako sneh všade. Na učupené strechy, vlhké cesty, driemajúce polia... Mieša sa do našich rozhovorov, skáče nám do reči, trhá naše myšlienky... Prečo? Aby sme sa zastavili. - „Nech čuší, nemáme kedy! Čas sú peniaze! Nemôžeme sa zastavovať; treba ísť - byť stále v pohybe!“ - A kam?... - Akože, kam? (hmmm) Čo ja viem? Ááá, to je jedno, len čosi robiť... Nie, brat, sestra, ak sa nedokážeme zastaviť, dobre sa rozhliadnuť, ľahko zablúdime. Cestu vždy vyznačuje cieľ; kto nemá jasný cieľ blúdi. A práve hlas zvonov na „Anjel Pána“ chce nás pozvať denne nad tým uvažovať. Znova a znova si klásť túto otázku a odpovedať si na ňu. Aká má byť odpoveď? „Anjel Pána zvestoval Panne Márií...a ona počala z Ducha Svätého Božieho Syna. Počal sa, aby sa narodil a aby žil medzi nami ako jeden z nás; Sám Boh ako človek; Stvoriteľ ako stvorenie, Mocný ako slabý, Svätý medzi hriešnikmi... Načo všetko toto poníženie? Bolo to nutné? Bolo. Musel byť medzi nami, aby nám povedal ako žiť, aby nás naučil ako žiť a aby nám svojim utrpením a smrťou získal milosť takto žiť. Bez jeho slova, príkladu a hlavne smrti a zmŕtvychvstania by sme nikdy neboli mohli žiť večne. A my chceme žiť večne, a právom, lebo sme takto stvorení. „A slovo sa telom stalo... a prebývalo medzi nami“ a urobilo všetko čo bolo treba, aby sme mohli žiť večne. Či aj budeme to závisí od nás. Od našej spolupráce. Preto najmä v tomto čase adventu rozmýšľajme, ako vieme prijímať božie plány s nami; ako reagujeme, keď sa nám Boh prihovorí cez svoje Slovo, cez ľudí, cez udalosti, či tichý hlas svedomia. Keď sa modlíme Anjel Pána, porovnávajme sa s Máriou v tejto veci. Prosme ju, aby nás naučila tak reagovať vo viere ako ona:
„Hľa služobnica Pána, nech sa mi stane podľa Tvojho slova.“ To je prvá podmienka spolupráce s Bohom na našom večnom šťastí – „Buď vôľa Tvoja ako v nebi tak i na zemi.“ Kto takto prijme Božie slovo a uskutoční ho vo svojom živote, dá mu akoby telo (a slovo sa telom stalo) ten oslavuje Boha ako anjeli. Preto vianočné: „Glória in excelsis“ nie je mysliteľné bez predchádzajúceho – fiat (nech sa mi stane). Niet slávy Božej bez poslušnosti. Preto v čase Vianoc, pri všetkom tom zhone a potom zaiste aj radosti a pohode, ktoré ho vystriedajú, zahľaďme sa do jasličiek, kde sa Mária skláňa nad malým Ježiškom, plodom svojej poslušnosti a kde anjeli za to chvália Boha, a uvažujme, ako my uskutočňujeme Božie usmernenia; či sa máme aj my nad čím skláňať a anjeli nad čím jasať. Či azda nie len nad jasličkami plnými síce teplej slamy našich predsavzatí a sľubov, ale bez „slova, ktoré sa stalo telom“, bez skutkov podľa Božej vôle? Bratia a sestry, nech neznejú viac zvony, našej ošumelej veže, naprázdno; nemíňajme elektrinu nadarmo. Je drahá; stále drahšia...; času málo, stále menej a Kristov druhý príchod blízko, stále bližšie,... každým dňom, každou minútou, každým úderom srdca, toho nášho i tých vo veži. Nad týmito vecami uvažujme, keď sa najbližšie znova rozbúchajú na Anjel Pána...
Požehnaný advent, pokojné Vianoce a šťastný Nový rok prajem a vyprosujem všetkým veriacim farnosti!
2
mi újság?
Könyvajánló Hermann Hesse: Narziss és Goldmund
- Méri Zsolt -
Az íróról: Hermann Hesse 1877-ben a dél-németországi Calw városában született. Szigorú pietista családban nevelkedett. A szülői akarat ellenére „művésszé“, íróvá válik. Az első sikert az 1904-ben megjelent Peter Camenzind című regényével aratja. Művészete a huszas évekre forr ki teljesen. 1927-ben kerül az olvasók kezébe A pusztai farkas című regénye, 1930-ban a Narziss és Goldmund című elbeszélés. Utolsó, s egyben talán legjelentősebb műve az 1943-ban napvilágot látott Üveggyöngyjáték. 1946-ban a már idős és beteges Hessének ítélik oda az irodalmi Nobel-díjat. Ekkor már évtizedek óta Svájcban él. A hitleri diktatúra őt is kiűzte hazájából, mind oly sok más remek költőt, írót. 1962-ben bekövetkezett haláláig a dél-svájci Montagnolában élt feleségével.
Narziss és Goldmund A középkorban játszódik Hermann Hesse e gigantikus elbeszélése, mely barátságról, művészetről, szeretetről, érzékiség és szellemiség ellentétjéről, önmegvalósításról és önmegtalálásról, és még sok más, az emberi boldogság számára oly alapvető kérdésről szól. Zúgó, érintetlen erdők, lovagok lakta várak, halárusok és kézművesek hangjától hangos vásárterek, pestisjárvány pusztította városok, harangszóra imához készülő szerzetesek korába vezet vissza bennünket az író, hogy elmesélje a két, egymástól alapjában eltérő ember rendíthetetlen barátságát. A mariabronni kolostorban pillantjuk meg először a két főhőst: a fiatal, ám annál nagyobb tiszteletnek örvendő tanárt, Narzisst, ki a görög nyelv tanításával vívta ki felettesei és az apát szeretetét, bizalmát; és a szintén fiatal, álmodozó, saját múltját és jövőjét elfelejteni kívánó Goldmundot.
Goldmund az apja parancsának engedelmeskedve, saját én-jét, ösztöneit leküzdve próbál a tudomány, a lemondás, az engedelmesség világába lépni, próbál a barátja és példaképe, Narziss kedvében járni. Ám éppen Narziss az, aki megakadályozza őt ebben. A szellem embere, a kiváló emberismerő Narziss ráébreszti őt arra, hogy ez az út számára nem járható, csakis a boldogtalansághoz, a saját „én“ elvesztéséhez vezet. Felidézi Goldmundban a rég elfelejtettnek tűnő, számtalanszor elátkozott, ám mégis végtelenül szeretett anya képét. Narziss fölkelti Goldmundban az anyai részt, az ösztönöket, az érzékiséget. Goldmund elhagyja a kolostort, vándorol, megtapasztalja az élet gyönyörű, napfényes oldalát, szerelmi kalandokba keveredik, élvezi szabadságát; ám szintúgy látja az emberi lét árnyoldalát, a pestisjárványt, az elmúlást, az emberi gyarlóságot, gonoszságot. Niklaus mesternél fafaragást, szobrászatot tanul. Művész lesz
belőle, hogy a lelkében élő képeknek formát adjon, hogy valami időtállót, maradandót alkosson. Csodálatosan gyönyörű szobrokat készít, ám az anyai vér nem hagyja őt nyugodni. Űzi, hajtja őt; ismét vándorlásnak indul, hogy beteljesítse megmásíthatatlan sorsát, küldetését, hogy elérje a célját (még ha az a pusztulásba is vezet), melyhez csakis a tapasztalás, az önmegismerés útján juthat el. Csodálatosan szép nyelvezet, legendaszerű történet, mély gondolatok életről, művészetről, emberről, és egy lebilincselően izgalmas alkotás két teljesen eltérő ember barátságáról. Ez a Narziss és Goldmund. S még sok minden más. Maga Hermann Hesse így nyilatkozik e művéről: „Goldmund problémája egy ősrégi, kettős probléma: először a művészet és művészlét titka a maga visszájában érzékiség és szellemiség közt, és azután a barátság problémája két nagyrabecsült, lényegében teljesen eltérő ember közt.“
Idézet: „A mariabronni kolostorbejárat karcsú ikeroszlopokon nyugvó köríve előtt, az út szélén állt egy gesztenyefa, dél magányos fia, régi időkben Rómát járt zarándok hozta kemény törzsű nemes gesztenye; kerek koronája gyengéden borult az út fölé, teli tüdőből zúgott a szélben, tavasszal már zöldellt a környéken minden, a kolostorkert diófái is új lombruhájukban vöröslöttek, ő még sokáig váratott leveleire, majd a legrövidebb éjszakák évszakában sugarakba szökkentette lombozata sűrűjéből fénytelen, tejeszöld, oly intően, szorongatóan fanyar illatú, különös virágait, és sárguló koronája októberben, szüret után hullajtotta az őszi szélbe némely esztendőben be sem érő tüskés termését, hogy birokra kelhessenek érte a klastromi diákok, és az olasz földről származó Gregor perjelnek legyen mit megsütnie kandallója parazsán. (...) A külországi fa alatt jó néhány nemzedék klastromi diák elhaladt már, (...) Történt pedig, hogy a kolostorban, amely annyi érkező-távozó arcot látott már, új arc bukkant fel, és ez nem tartozott az észrevétlen maradók, gyorsan feledésbe merülők közé. Az ifjú, akinek jöttét apja már régen jelezte, egy tavaszi napon érkezett ...“
3
Mi újság?
Az imádság módja az evangélium szövegén keresztül 1. Az imádságot azzal kezdem, hogy: a: megnyugszom: - elcsendesedem és lassan lélegzem; - arra gondolok, hogy találkozni fogok az Úrral; - kérem a másokat ért sértéseim megbocsátását; - szívből megbocsátom a rajtam esett sérelmeket; b: Isten jelenlétébe lépek: - keresztet vetek; - a Miatyánk imádkozása közben lélekben az Atyára tekintek, aki engem néz; - testtartásommal is Isten iránti tiszteletemet fejezem ki; - Jézus nevében kérem az Atyát, küldje el a Szentlelket, hogy vágyam, akaratom, értelmem és emlékezetem csakis az ő dicséretére és szolgálatára irányuljon.
2. Összpontosítok: Elképzelem azt a helyet, ahol az adott jelenet játszódik.
3. Kérem az Úrtól, hogy adja meg azt, amire vágyom Ez egy ajándék, mellyel az adott evangéliumi szöveg ajándékoz meg, s megfelel annak, amit Jézus tesz vagy mond ebben a fejezetben.
4. Meditálok/elmélkedem a jeleneten - lassan, lépésről lépésre olvasom a szöveget, - tudom, hogy minden egyes szóban ott az Úr, aki szól hozzám, - felhasználom: emlékezetemet, hogy megjegyezzem az ő üzenetét; értelmemet, hogy megértsem és alkalmazzam a mindennapi életben; akaratomat és vágyaimat a kérésre, a megköszönésre, a szeretetre és a hódolatra. Ne siess, nem kell mindent megtenned. Az a fontos, hogy tudd bensőleg érezni és átélni a dolgokat. Ott állok meg, ahol gyümölcsöt, inspirációt, békét és örömet találok. A legfontosabb az a pillanat, amikor elkezdek az Úrral beszélni.
5. Végezetül - beszélgetek az Úrral arról, amiről elmélkedtem; - elmondom a Miatyánkot. Az imádság után röviden értékelem, hogyan imádkoztam. Megkérdezem magamtól: - sikerül-e megfigyelnem az imádság módját? - ha nem volt jó az imádság, megkérdezem: miért? - milyen lelki gyümölcsöket, érzéseket értem el?
Édesanyám halálára emlékezve … … aki tíz évvel ezelőtt, 83 évesen az Örök hazába költözött. Nagyon szépen távozott. A hozzánk intézett utolsó szavai ezek voltak: „Aztán jók legyetek!” Az ő határtalan istenszeretete, mélységes hite a halálos ágyán csúcsosodott ki igazán. Hisz´ az egész élete egy nagy áldozatos szeretet volt. Ezt hagyta ránk örökségül. A hit fényénél mennyivel könnyebb volt mindezt elviselni, elfogadni, Isten akaratán megbékélni. A fájdalom könnyei szinte hála-könnyekre váltottak át. Hihetetlenül, szinte megdöbbentően szép halott volt. Titokzatos mosolyával még a ravataláról is a kiegyensúlyozott lelki békéjét sugározta felénk. A halálát nem is nevezném halálnak, inkább „fénybe-öltözésnek”; átmenetnek egy másik dimenzióba, ahol folytatódik az élet: az Örök élet. Csak most, utólag döbbentem rá, hogy a sok jóért, amit az Anyukámtól kaptam, vajmi keveset, szinte semmit sem viszonoztam. Ó, ha még közöttünk lehetne! Elhazmoznám őt virágokkal, szeretetem kis virágaival. Joli néni
Mi újság?
4
RODINA je i dnes najväčším darom a hodnotou pre dieťa Mať domov, žiť v rodinnom kruhu, je pre každého človeka veľmi dôležitá, hoci nie samozrejmá vec. Skutočnú cenu domova si začneme vážiť, až keď niečo z podmienok domova stratíme, alebo ak sa nám domov nedarí, s takou ľahkosťou ako sme jeho dobrá prijímali, aj vytvárať a budovať. Hľadaním hodnoty a zmyslu rodiny a hľadaním tej jednoduchej, ale niekedy aj veľmi dlhej cestičky k domovu, hľadáme najdôležitejšiu zložku rodinnej výchovy. Spisovateľ Antoine de Saint Exupery nás vo svojich dielach často nástojčivo presviedčal o tom, že všetci pochádzame z detstva, a treba uznať, že mal pravdu. Celý život nosíme vo svojich dušiach pečať domova a z obdobia prežitého detstva. Dobrý domov je jednou z podmienok pre prežívanie šťastného detstva. Je to spoločný čas, ktorý si vzájomne v intímnom spoločenstve ľudí poskytujeme. Je to čas, v ktorom sa čosi podstatné pre náš život odovzdáva a zdieľa. Psychologicky to predovšetkým znamená zabezpečiť (najmä pre malé dieťa) bezpečné miesto, kde sa cíti prijaté, milované, kde môže zápasiť o svoje názory a nároky, kde sa vie smiať, uvoľniť, ale kde vedia pochopiť i jeho pocity krivdy, hnevu alebo smútku. Byť "doma" znamená byť na mieste, kde patríme, kde sa s nami počíta, kde môžeme prísť bez rozpakov, kde sme si všetci navzájom dokonale známi a spriaznení. Tu sa utvárajú naše spoločenské hodnoty a vedomie nášho "ja". Podstatu a význam domova pre dieťa azda najvýstižnejšie vyjadruje myšlienka známej psychologičky Jiřiny Prekopovej : "Bez tepla domova, niet slobodného letu !" Mala na mysli potrebu a dôležitosť pevného objatia a láskyplného prijatia človeka v prostredí jeho rodiny a domova. Komu totiž táto životodarná sila a istota v útlom detstve chýba, je v neskoršom veku ohrozovaný vlastnými pocitmi neistoty, úzkosti, ale i neslobodou a neustálou závislosťou na druhých. Bez tepla domova sa človek neskôr často vydáva na celkom nesprávnu a sebapoškodzujúcu cestu neslobody, ktorou sa
zúfalo a nevhodne pokúša zvládnuť život v tomto svete. Či si to teda uvedomujeme, alebo nie, naším určujúcim prostredím je rodina. V útlom veku znamená pre dieťa jeho celý svet. A práve preto najdôležitejšie hodnoty pre náš život sa odovzdávajú z generácie na generáciu práve v rodine. Človek sa rodí na tento svet ako nehotový tvor. Hovorí sa, že v rodine sa dieťa vyvíja ale i jeho rodičia dozrievajú. Rodičia sú rodičovstvom a vzťahom k dieťaťu sami utváraní, formovaní, až takpovediac "nesení" celým životom. Svojím vzťahom k deťom prezentujeme niekedy aj čosi viac ako iba rodičovský postoj. Postoje k dieťaťu v rodine sú meradlom spôsobu života a kultúry, dokonca kultúry národa. Postojom k životu a k dieťaťu sme jasne „čitateľní“ aj z akej sme viery a presvedčenia. S istotou potom hovoríme o rodine európskej, americkej, či talianskej, slovenskej, alebo typicky židovskej, kresťanskej, moslimskej. Zvláštnosťou vo výchovnom pôsobení rodiny je to, že sa to najúčinnejšie deje nie "kázaním", či cieleným úsilím, ale hlavne tým, ako veci robíme, ako ich prežívame, aký máme k deťom a udalostiam postoj, ako (a tiež aké!) budujeme vzťahy... Najviac vychovávame vtedy, keď si to ani neuvedomujeme. Za piliere rodinnej výchovy preto môžeme považovať všetky tie vonkajšie a vnútorné podmienky, ktoré sú nevyhnutné pre realizáciu cieľov
výchovy. Ak sa má pre dieťa rodina stať skutočne hodnotou a darom do života, tak sa má rodina z hľadiska svojich vonkajších podmienok snažiť vytvárať pre dieťa bezpečné a ochraňujúce prostredie, primerane ekonomicky vyvážené, zabezpečiť dostupnosť vzdelávania pre svoje deti, rozvoj ich záujmov a naplnenie kultúrnych potrieb, užitočného využitia voľného času... K vonkajším podmienkam, ktorými rodičia výchovne pôsobia na deti, patria i prostriedky výchovy, najmä špecifické formy odmien, trestov, určovanie spoločných pravidiel, hraníc v rodinnom spolunažívaní. K dôležitým vnútorným podmienkam, ktoré budujú správnu a zmysluplnú rodinnú výchovu patria zdravé rodinné ovzdušie, zdieľanie svojich názorov, postojov, predstáv, hodnôt, spoločný náboženský život rodiny, slávenie sviatkov, tradícií. Osobitné miesto medzi vnútornými podmienkami zdravej rodinnej výchovy má napĺňanie základných psychických potrieb dieťaťa. Z nich sú podľa nestora detskej psychológie Zdenka Matějčeka pre dieťa azda najdôležitejšími tieto : „potreba životnej istoty, potreba prvotných citových a sociálnych vzťahov, potreba budovania identity dieťaťa, potreba zmysluplného sveta a poriadku v ňom, potreba komunikovania a kontaktu so seberovnými i s dospelými, ale hlavne potreba dieťaťa získať od rodiča dostatok motivujúcich podnetov (stimulov) pre svoj rozvoj“ .
5
Mi újság?
Každá forma lásky k dieťaťu sa hlboko dotýka nás samých, a vždy sa vypláca. Každá námaha je bohato odmenená, i keby sa často zdalo, že v období dospievania detí je takmer zbytočné toto uistenie. Zázrakom rodinnej výchovy je totiž to, že funguje na princípe veľkých paradoxov : čím viac sa vzdávam seba, tým viac získavam, iba ak sa dokážeme všetkého slobodne úplne vzdať,
O
dostaneme v slobode všetko... čo dávam druhým, v podstate chystám sebe, ak dám málo, tak i dostanem málo, ak niečo zanedbám, zanedbáme niečo, bude nám chýbať čosi, čo vlastne v živote potrebujeme my sami... presne ako to poznáme z evanjelií tiež ako istý druh paradoxu – „kto stratí svoj život pre mňa (čiže v láske a pre skutky lásky, napríklad vo forme výchovy), nájde ho...“
KRESŤANSKEJ
Ak ponúkneme svoje hodnoty ako dar, staneme sa darom... Ak ponúkneme niečo iné, staneme sa tým, čo sme ponúkli... Život v rodine a rodinná výchova sú veľkou výzvou, aby sa stali pre dieťa hodnotou a veľkým darom do ich života. Mária Potočárová
RODINE
Kresťanský rodič, podobne ako každý iný rodič, má výsostné právo a zároveň povinnosť vyplývajúcu z jeho rodičovstva, a to úlohu výchovy. Kresťanský rodič však má špeciálnu morálnu povinnosť, ktorú na seba berie v plnej zodpovednosti pri krste dieťaťa, a tou povinnosťou je náboženská výchova detí. Pretože milosťou sviatosti manželstva rodičia dostali zodpovednosti a výsadu evanjelizovať svoje deti, už od prvých rokov života ich majú uvádzať do tajomstva viery. Stvorením muža a ženy Boh ustanovil ľudskú rodinu a dal jej základné zriadenie. Jej členovia sú osoby, ktoré majú rovnakú dôstojnosť. Kresťanská rodina je znakom a obrazom spoločenstva Otca a Syna v Duchu Svätom. Jej plodivá a výchovná činnosť je teda odrazom Otcovho stvoriteľského diela. Kresťanská rodina je spoločenstvom viery, nádeje a lásky. V kruhu rodiny majú byť rodičia slovom a príkladom prvými hlásateľmi viery pre svoje deti a majú s osobitnou starostlivosťou pestovať duchovné povolanie. V rodine sa veľmi jasne uplatňuje aj krstné kňazstvo otca, matky, detí a všetkých členov rodiny prijímaním sviatostí, modlitbou a vzdávaním vďaky, svedectvom svätého života, sebazapieraním a činorodou láskou. Rodina je tak prvou školou kresťanského života. Tu sa človek učí trpezlivosti a radosti z práce, bratskej láske, veľkodušnému a opätovnému odpúšťaniu a najmä uctievaniu Boha modlitbou a obetou svojho života. Každodenná modlitba a čítanie Božieho slova posilňujú v rodine lásku.
Manželská láska sa neobmedzuje iba na plodenie detí, ale má sa rozšíriť aj na ich mravnú výchovu a duchovnú formáciu. Rodičia sú prví zodpovední za výchovu svojich detí. Túto zodpovednosť dosviedčajú predovšetkým tým, že vytvárajú rodinu, kde vládne ako pravidlo nežnosť, odpustenie, úcta, vernosť a nezištná služba. Rodina je vhodným miestom na výchovu k čnostiam. Táto výchova si vyžaduje učiť sa odriekaniu, zdravému úsudku a sebaovládaniu ako podmienkam každej pravej slobody. Rodičia majú veľkú zodpovednosť aj za to, aby dávali svojim deťom dobrý príklad. Rodičia si musia uvedomiť, že práve rodina zostáva prvým faktorom výchovy. Teda prvou inštitúciou náboženskej výchovy je zase len rodina, po nej sú to i farnosť, (katolícka) škola, kňazi a učitelia. Rodinné ovzdušie je to, čo dáva prvé impulzy, a tieto prvé dojmy sú najtrvácnejšie.
Rodinná výchova je tá najprirodzenejšia. V harmonicky žijúcej rodine sa človek učí sociálnym čnostiam, bez ktorých nemôže existovať usporiadané spoločenstvo, ako sú láska k blížnemu, rešpekt voči druhým, znášanlivosť, spravodlivosť, zbožnosť, poslušnosť, zodpovednosť a ďalšie. Na dnešnú rodinu vplývajú také sily, ktoré by chceli jej zánik, alebo ju aspoň degradujú a ohrozujú hlavne jej jednotu. Keď chceme, aby táto rodinná jednota zostala, na jej obranu sa musíme vedome pripraviť a postaviť sa proti ničivým silám. Kresťanská múdrosť predchádzajúcich storočí nás učí, že isté zvyky posilňujú rodinu: ide o spolunažívanie pod jednou strechou, vzájomné rozhovory, spoločná modlitba i práca, spoločné riešenie problémov a samozrejme i spoločný oddych a v neposlednom rade spoločná radosť. Teda život podľa lásky. Podľa Katechizmu katolíckej Cirkvi: Tomáš Vankó
Mi újság?
6
Paxy atya emlékére November 10-én szentmise keretén belül emlékeztünk meg mi, hegysúri hívek Paxy László atya halálának harmadik évfordulójáról. A szentmisét Koller Gyula atya végezte, aki a meghívást elfogadva két év után újra eljött közénk, utoljára ugyanis 2003 júniusában járt Hegysúron, templomunk felszentelésének 30. évfordulóján. Így kettős ünneppé vált ez a szép megemlékezés. A szentmise után a jelenlevőknek alkalmuk nyílt meghallgatni Koller atya előadását, melynek témája a halál és az élet volt. Novembert nevezhetnénk a halál hónapjának is. Ilyenkor, a temetőt járva, gyakrabban gondolunk kedves halottainkra, s így mi magunk is többet foglalkozunk a halál gondolatával. Annak ellenére, hogy hívők vagyunk, a halálról sokszor a vég, az elmúlás jut az eszünkbe, s főleg a szomorúság, a gyász elhunyt szeretteink felett. Pedig a halál kezdet, méghozzá egy új, örökké tartó élet kezdete. „Nem halok meg, hanem belépek az életbe“ – idézte Lisieux-i Kis Szent Teréz szavait az atya. Ezt kellene szem előtt tartanunk, ha valaki meghal, aki közel állt hozzánk. Ilyenkor a legtöbb gyászoló nem is a halottat siratja, hanem saját magát, a saját veszteségét, magányát, s nem gondol arra, hogy az elhunytnak már jobb. Koller atya még sok szép és értékes gondolatot osztott meg velünk, szavait mindnyájan nagy szeretettel és érdeklődéssel hallgattuk. Úgy éreztem, mintha Paxy atya is ott lenne közöttünk, s lehet, hogy ezzel nem csak én voltam így. Ő ugyanis nem halt meg három évvel ezelőtt, hanem „belépett az életbe“. Gujber Zsuzsa
Paxy László Besenyőn született, 1920. okóber. 31-én. Esztergomban szentelték pappá, 1944. június 18-án. Elhunyt: 2003. november 10-én, Egyházfán. Egy szegény családba született bele, de a gyermekkora vidám volt. Négyen voltak testvérek: két fiú és két lány. Ha nem is éltek kimondottan jólétben, a szülők mindent megtettek azért, hogy meglegyen a mindennapi kenyér és a ruházat. Sőt, ami akkoriban nagy luxusnak számított, az iskolázottság nagy ajándékát is megkapták tőlük. Gyerekkorában „misézett, temetett". Nagyon szeretett ministrálni. Szerette a rorátékat, pedig már reggel öt előtt fel kellett kelnie, hogy 5,30-kor a sekrestyénél legyen, mert csak 2 ministránsruha volt; csak ketten ministrálhattak. Aki korábban jött, az ministrált. Igaz, televízió nem volt, így korán lefeküdhettek. Akkoriban nem volt divat, sőt szigorúan tilos volt sötétedés után az utcán csavarogni. Volt idő egy kis játékra vacsora után, majd édesanyjuk elmaradhatatlan meséje következett. Szegény nagyon fáradt lehetett, mégse hagyta el a mesét, majd utána elmondták a közös esti imát. Elsőpéntekenként vele együtt mentek gyónni. Besenyőn született, de Udvardon nevelkedett. A vallásos lelkületet családi örökségként kapta. Ezenkívül sokat köszönhet első tanítójának, Udvardi Szabó Jánosnak, aki arra tanította, hogy az első a kötelesség. Addig se uzsonna, se játék, amíg nem kész a lecke. Ezt komolyan is vette és nem bánta meg soha. Ezért nem volt komolyabb fennakadása sem a gimnáziumban, sem a főiskolán. Nem volt nagyon
tehetséges, de szorgalma pótolta a tehetségben való hiányosságot. A harmincas évek gazdasági krízise őt is érzékenyen érintette. Édesapja tönkrement. De nem esett kétségbe, kis fűszerüzletet nyitott, majd tejcsarnokot és hentesüzletet. Pár év múlva eltűnt az adósság, és már valami pénzük is maradt áruban. Majd a szegény diákok menzájára került, ahol megtanulta az étkezésben való szerénységet, hiszen a menzán nem volt válogatás. Örültek, ha nem félig éhesen keltek fel az asztaltól. Ötödikes gimnazistaként belépett a komáromi Mariánumba. Ez, a bencés gimnáziummal karöltve működő, katolikus fiúinternátus volt. De egyúttal kisszeminárium is a papságra készülő gimnazisták számára. Mint növendékpapok (ez volt a titulusuk még a gimnázium értesítőjében is) kék reverendában jártak az internátusban, és a gimnáziumban is. A kisszemináriumban töltött 4 év jó előkészület volt a hittudományi főiskolára. Dr. Lestár István volt a Mariánum internátusának és a kis-papok szemináriumának is a vezetője. Igazi papi egyéniség, és igazi magyar ember, akitől csak jót látott és tanult.
7
Mi újság?
1939-ben már magyar érettségivel fejezték be középiskolai tanulmányaikat. Mint érettségizett papnövendékek, kispaptársaival együtt az esztergomi szemináriumban, a Hittudományi Főiskolán folytatták a papság felé vezető utat. Első lelkivezetőjük dr. Brückner József teológiai tanár volt. Amikor Brückner atya megbízott rektor lett, utána dr. Erdős Mátyás lett a spirituális, aki nemcsak tanárja, de cserkészvezetője és barátja is volt. 1944. június 18-án szentelte hatodmagával pappá Serédi Jusztinián esztergomi prímás, bíboros érsek. Paxy Atya nagy ember marad az én szememben is az életem végéig. Több mint huszonnyolc évet volt plébános Egyházfán. Nagyon tisztelem őt azért, amit tett azokért, akik az egyházközségében éltek és élnek. Legjobban talán azt tisztelem benne, hogy megmutatta nekem a cserkészethez vezető utat. Már nagyon idős volt, amikor úgy döntött, hogy csapatot alapít Egyházfán. Ha nem is vezette megfelelő képpen, akkor is, próbáljon meg valaki negyven fiatallal foglalkozni hetven éves korában! Ő ezt megtette idős kora ellenére is, és úgy próbálta csinálni, ahogy csak tudta. Minden évben elvitt bennünket kirándulni. Még hetvennyolc évesen is kint aludt velünk a sátorban, annak ellenére, hogy lett volna lehetősége meleg ágyban aludni. Nagyon sok időt töltött a kertjében, ahol naponta végezte a kertészeti munkát.
Mint újmisés izgalommal várta kápláni „küldetését". De csak két hónap múlva, augusztus vége felé kapta kézhez a várva várt iratot. Paxy atya Egyházfán is folytatta a cserkészéletet. A kommunizmus bukása után az egyik alapító tagja volt az újraéledt szlovákiai magyar cserkésszövetségnek. Cserkészcsapatot is alapított 1991. november 16-án, mely a 11. sz. Szent Imre nevet viseli. A cserkészcsapat ma is működik és büszkén képviseli alapítóját a cserkészetben.
A prédikációi alatt midig arra gondoltam, menyire fognak hiányozni nekem ezek az életbevágó szavak, ha már nem lesz közöttünk. 2003–ban újra előkészítette a fiatalokat a bérmálás szentségére. Meg is volt a bérmálás napja szombaton, és a Paxy atya nagyon boldog volt, hogy a nyolcvan fiatal megkapta a szentséget. A fiatalok Egyházfáról, Borsáról, Hegysúrról voltak. Mikor vége lett a szentmisének, már csak páran maradtunk a templomban, és akkor odajött hozzánk Paxy atya, s ezt kérdezte tőlünk: „Hallotátok ezt a nagy zörrenést?” Mi azt válaszoltuk: “Milyen zörrenést, Paxy atya?” Ő erre ezt mondta: “Egy hatalmas kő esett le a szívemről”. Másnap reggel az Úr magához hívta őt.
Nyolcvanadik évfordulója alkalmából ezt mondta Koller Gyula papbarátjának : „Sohasem bántam meg, hogy a papságot választottam. Ha újra születnék, megint csak pap lennék. Most, 80 évemet elérve, köszönetet mondok Istennek a 8 évtized megmérhetetlen sok kegyelméért, és csak egyet kérek, hogy jól fel tudjak készülni a Nagy Találkozásra. Ehhez kérem híveim és mindazok lelki támogatását, imáit, akik ismertek akár személyesen, akár írásaim nyomán. Bocsánatot kérek mindazoktól, akiket megbántottam, vagy akiknek rossz példát adtam. Isten irgalmas szeretetében bízva, egyedül reá támaszkodva várom a „behívót“.
Šillo Igor A cikk a Magvetők életútja című könyv segítségével készült A képen Paxy atya elsőáldozói körében, 1990
KÖNYÖRGÉS Kérünk, Istenünk, add, hogy
szolgád,
Paxy
László atya áldozópap, akit földi életében szent szolgálattal tüntettél ki, a mennyei dicsőségben mindörökre örvendezzék. Krisztus, a mi Urunk által.
AMEN.
Mi újság? Dec. 6.:
8
SZENT MIKLÓS
emléknapja (püspök, † 350 körül).
Gazdag családba született, már gyermek korától biztosítva volt számára a vallásos nevelés. Bébi koráról tartja a hagyomány, hogy böjti napokon csak egyszer szopott. Nagyobb korában nem követte társait azok szilaj szórakozásaiban, inkább templomokat látogatott. (Sok szentről írják, hogy szeretett templomot látogatni… Te mikor tértél be templomba szabadidődben csak egy percre? Ott pedig vár Valaki, hogy Nála megpihenj, Tőle erőt meríts…) Amikor szülei elhunytak, gazdag örökségét jóra igyekezte felhasználni. Egy elszegényedett nemes ember élt akkoriban a városában, aki három szép leányát nem tudta kiházasítani vagyon hiányában. Amikor Miklós erről tudomást szerzett, egymás utáni éjszakákon egyegy zacskó aranyat dobott be titokban hozzájuk. Az elsőt a boldog apa még égi ajándéknak képzelte, de a harmadiknál megleste szentünket. Lábaihoz borulva köszönte meg a jóságot, ez persze nagy zavarba hozta Miklóst, aki szeretett volna ismeretlen maradni. Törökország területén a lyciai Myrában éppen püspökválasztás volt, amikor Miklós a templomba bement, és a Szentlélek sugallatára ekkor őt választották püspökké. Ekkoriban történt, hogy egy viharba került hajó legénysége a végveszélyben kétségbeesetten fohászkodott Miklós püspök segítségéért. Ekkor feltűnt a zűrzavarban egy ismeretlen (mondja a legenda), aki a hajó órában megjavította és beállította a vitorlázatot és a kötélzetet. Segítségével a hajó hamarosan partot ért, megmenekültek. Ekkor azonban az idegen nyomtalanul eltűnt. A hálás hajósok a templomba mentek menekülésüket Istennek megköszönni, és ott döbbentek rá, hogy az ismeretlen segítő Miklós püspök volt, akit segítségül hívtak. Hallotta egyszer Miklós püspök, hogy ki akarnak végezni városában három ártatlan embert, ugyanis a helytartó szemet vetett vagyonukra. Miklós futva hagyta magukra a császár éppen nála levő küldötteit, erőszakkal akadályozta meg a kivégzést. Amikor a küldöttek a dolgukat kiválóan elvégezték, és visszatértek a császárhoz, jó munkájukat a császár hálásan jutalmazta meg. Az udvari intrika azonban nem nézte jó szemmel sikerüket, hamis vádakkal börtönbe juttatták őket, sőt már kivégzésüket is kitűzették. A császári küldöttek ekkor, visszaemlékezve Miklós püspök hősies segítőkészségére, reménytelenségükben szentünkhöz fohászkodtak. A segítség ekkor sem maradt el. Szent Miklós megjelent álmában Konstantin császárnak és ráparancsolt, hogy a három küldöttet még az éjjel bocsássa szabadon. De Konstantin személyesen A 10. századtól terjedt el tisztelete.
KÖNYÖRGÉS
nem ismerte Miklós püspököt, nem is akart az álomnak engedelmeskedni. Mivel nem tudott már tovább aludni, felkelt, és még az éjjel elment az ítéletet hozó bíróhoz. Meglepetésükre a bíró ugyanazt a látomást álmodta. Nekiláttak ezért, gyorsan újravizsgálták az ügyet, és kiderült, hogy a három hivatalnok ártatlan. Hálás szívvel mentek Miklós püspökhöz köszönetet mondani. Nagyon idősen, halálát közeledni érezve, Miklós egy angyal segítségével tudott a betegség fájdalmai felett uralkodni. Istennek ajánlva lelkét, szép halállal halt meg. Myrában temették el, azonban egy török támadás feldúlta sírját. A keresztesek felszabadították Myra városát, ekkor találták meg csontjait. Kegyelettel vitték biztonságos helyre, Olaszországba, Bari városába. www.ppek.hu: December szenjei alapján: -vt-
Irgalmas Istenünk! Szent Miklós püspök közbenjárására őrizz meg minket minden veszélyben, hogy biztonsággal járjuk az üdvösség útját. Ámen.
Szent Miklós példája: segíts másokon!
„Azért jöttem, hogy életük legyen, és bővebben legyen.“ Jn 10, 10
9
MI újság?
AZ ÚR JÉZUS ELJÖVETELÉRE VÁRAKOZUNK Az ádvent az egyházi év kezdeti szakasza és kettős jellege van. A karácsonyi ünnepekre való előkészület ideje ez, amikor Isten Fiának az emberekhez való első eljövetelére emlékezünk. Egyúttal olyan időszak is, amelyikben ez a visszaemlékezés ráirányítja figyelmünket Krisztus történelemvégi, második eljövetelének várására. E két ok miatt az ádventi idő a bensőséges és örvendező várakozás ideje. Az ádventi időszak kezdete: november 30-a, vagy a hozzá legközelebbi vasárnap. Karácsonyig
tart. Négy ádventi vasárnap van ebben az időszakban; ez felkészülési idő a Karácsony misztériumához. Szokás ádventi koszorút a templomokban és családi otthonokban készíteni. Négy (lila) gyertyát helyezünk rá, minden héten eggyel többet gyújtunk meg. A harmadik vasárnap gyertyája rózsaszinű szokott lenni, mert ez a vasárnap örvendező jellegű. A gyertyák meggyújtását közös imával, ünnepélyesen végezzük.
Ádvent = Úrjövet adventus = jövet; latin szó
És most lássunk néhányat a sokféle ádventi ill. karácsonyi népszokásból: • Ádventi koszorú - fenyőkoszorú négy gyertyával. Naponta meggyújtják a gyertyákat, hetenként eggyel többet. • Ádventi tál - fenyőgallyal, gyümölcsökkel díszített tál, négy ádventi gyertyával. • Ajándékozás - szép szokás apró kölcsönös ajándékokkal kedveskedni egymásnak. • Betlehemezés - a régi misztériumjátékok maradványa, sok népies elemmel. • Betlehem állítása - a jászolban fekvő isteni Gyermek ábrázolása, gyakran sok kisérő szereplővel. Az első betlehemet Assziszi Szent Ferenc állította fel 1223-ban, Greccioban. • Karácsonyfa - újkori szokás, Észak-Németországból terjedt el. • Pásztorjáték - karácsonyi hangulatot árasztó szini előadás, rendszerint sok gyermekszereplővel. • „Szállást keres a Szent Család” - plébánia-közösség családjainak ádventi közös áhítat-gyakorlata. -vt-
„Éljünk szentül és buzgón ezen a világon, várakozzunk boldog reménységgel nagy Istenünk dicsőséges eljövetelére!” Tit 2,12-13
„Jöjj el, Urunk, látogass meg minket a te békességeddel, hogy tökéletes szívvel örvendezhessünk színed előtt.” Zsolt 105,4-5; Iz 38,3
I s t e n „k i s” s z o l g á j a Nagyon tisztán emlékszem arra a pillanatra, amikor egy vasárnapi szentmise után Lajos bácsi megkérdezte tőlem, hogy szeretném-e az olvasmányokat olvasni a vasárnapi szentmiséken. Gondolkodás nélkül IGEN-t válaszoltam. A magyar olvasmányos könyvet adta a kezembe. Én ettől nem ijedtem meg, mert anyukám segítségével megtanultam magyarul olvasni.
Az első szentmisén izgatottan álltam az oltár elé. Kinyitottam a könyvet, anyukámra néztem, ő pedig rám mosolygott, aztán kicsit remegő hangon, de nagyon őszinte szívvel olvastam fel Isten igéjét. Már két éve nagyon lelkesen, örömmel olvasok fel a nagyborsai templomban, ezzel szolgálatot téve a jó Istennek. Tengeri Romilda
10
Mi újság?
Elmélkedés az Oltáriszentségről E U K A R I Sz T I A
– – – – – – – – – –
E Szent Kenyér, akivel Jézus táplál bennünket. Utunkon erőforrásunk. Királyok Királya mindenek felett. Akinek segítsége nélkül nehéz feddhetetlen életet élni. Rá hagyatkozni minden körülmények között bárhol és bármikor lehet. Isten, aki a benne bízókat soha el nem hagyja. Szent, aki a Szentlélek által kegyelmi ajándékait árassza ránk. Teremtőnk és Megváltónk, aki mindig irgalmas és megbocsájt. Illő, hogy Őt mi is, mindig méltóképpen fogadjuk szívünkbe. Alfa és Omega, a kezdet és a vég: Akiben hiszünk, remélünk és Akit mindenek felett szeretni akarunk.
Ha így élünk, adjunk hálát a jó Istennek; ha hiányérzetünk van, igyekezzünk bepótolni! Mária Szerafína nővér
Követlek, Jézusom! • • • • • • • • • •
Jézus szegény volt Jézus alázatos volt Jézus szelíd volt Jézus türelmes volt Jézus megbocsájtó Jézus engedelmes Jézust gyűlölték Jézust megvetették Jézus magába vonult Jézus szendvedése árán jutott be a mennybe
-
nekem megvan mindenem. én gőgős vagyok. én haragos vagyok. és én nem akarok szenvedni. én mindent megbosszulok. és én parancsolni akarok. én azt akarom, hogy szeressenek. én azt akarom, hogy tiszteljenek. én mindig tündökölni akarok.
-
én meg a világot keresve akarok üdvözölni.
Igazságos dolog lenne, hogy a szolgával különbül bánjanak mint urával?
Az E u k a r i s z t i a maga Jézus Krisztus Részlet Jozef Tomko bíboros atya szentbeszédéből, mely elhangzott Pozsonyban, 2005. szeptember 18-án, a III. Szlovákia-i Eukarisztikus Kongresszus ünnepi szentmiséjén: Ma, mi is hiszünk Jézus szavainak, és megvalljuk, hogy az Eukarisztia Személy, aki az égből szállt alá. Az Eukarisztia nem egy dolog vagy tárgy, hiszen Ő maga mondta: „Én vagyok az élő kenyér“. Az Eukarisztia eledel, mely örök életet ad; ez egy lelki eledel, mely élteti a lelket. Az Eukarisztia Jézus teste a világ életéért.
Tegyünk fogadalmakat: • • • •
Részvétel a vasárnapi szentmisén, mert ez az Úr napja. Gyakori szentáldozás, mert Jézus mondta: „Jöjjetek hozzám mindnyájan...“ Adoráció (szentségimádás) és személyes párbeszéd a szentségi Jézussal, mert ez nyugodalmat és megerősítést ad a léleknek. Részvétel a szentségi körmeneteken, melyekkel tiszteletünket és hálánkat fejezzük ki az Úr Jézus iránt, Aki mindvégig velünk marad. Lejegyezte: -vt-
11
Mi újság?
A Nagyborsa-i kápolna búcsúja Nagyborsán szeptember 4-én ünnepeljük a kápolnánk búcsúját. A kápolnát 1937-ben keresztelték Rozália névre. Szüllő Sándor és neje, szül. Gallei Rozália emeltette. Idén, első ízben, Róbert atyával ünnepeltünk. Róbert atya nagyon nagy igyekezettel és odaadással tartotta az ünnepi szentmisét. A búcsú a templom ünnepe. Úgy mint nekünk a névnap, születésnap. Ilyenkor ünneplőbe öltözünk, és így várjuk a vendégeket. Én úgy érzem, búcsúkor a templom is díszbe öltözik, és az orgona is tisztábban szól. A virágok tavaszi illatot árasztanak, a porszemek csillognak. A kápolna a
kapuját szélesre tárja és díszes öltözetben fogadja híveit. Emlékszem, kislány koromban én is izgatottan vártam a búcsú vasárnapját. Igen, a délutáni hintázást is, de a délelőtti szentmisére is izgatottan készülődtünk. Ilyenkor édesanyám elővette a legszebb ruhámat, hajamat szépen megfésülte, és nővéremmel együtt indultunk a templomba. A szentmise után sürögtünk- forogtunk a konyhában, majd ilyenkor a családot összehívva, a kereszt- és nagyszüleimmel fogyasztottuk el az ünnepi ebédet. Ebéd után pedig következett a várva várt hintázás. A búcsú mindenki számára ünnep. Mindenki, gyerekek és felnőttek is másképpen élik meg. De mégis valójában ez a templom védőszentjének, a névadójának az ünnepe. A templom ünnepel ilyenkor fehér ruhát öltve, és a híveivel együtt énekel. Tengeri Ildikó, Nagyborsa
Ifjúsági Eukarisztikus lelkinap Pozsonypüspökin Október 1-én több egyházközség fiataljai számára rendeztek lelkinapot Pozsonypüspökin, az Eukarisztia Évéhez kapcsolódóan. A több mint 50 résztvevőt változatos program várta. A délelőtt folyamán Vadkerti József, bátorkeszi káplán tartott előadást a fiataloknak, melynek témája: „Az Eukarisztia, mint áldozat, jelenlét és kommúnió“ volt. Az előadás után Zsidó János féli esperes-plébános szentmisét mutatott be. Délután közös szentségimádáson vettek részt a fiatalok Haľko József atya vezetésével. A lelkinapot rövid zenés mulatság zárta, amelyen a helyi plébános, Juraj Vittek szteppelése vidám hangulatot teremtett. A mi plébániaközösségünkből is akadtak résztvevők, akik Róbert atyával együtt szabadidejüket a szentségi Jézussal akarták tölteni. A www.magyarkurir.sk akapján
Az Úr Jézust imádtuk egész nap November 21-én a „Fogadalmi“ nap keretében, - Róbert atya kezdeményezésére - egésznapi adoráció volt Hegysúron, melybe a hívők zöme, de az alapiskolások a hitoktatójukkal is, bekapcsolódott. Ez az első alkalom volt, hogy az egész nap folyamán a Szentségi Jézus meghitt közelségében lehettünk. És nagyon reméljük, hogy a jövőben is gyakran lesz plébániánk területén egésznapi szentségimádás. Itt a néma csendben, lelkünk mélyéről fakadó kérések, köszönetek, hódolatok szálltak a Szentségi Jézus lábaihoz. Egyes csoportok énekléssel hódoltak a mindenség Urának. Ha emberi ésszel fel tudnánk fogni, hogy a királyok Királya, bűnös mivoltunk ellenére is a nevünkön szólít (s ez oly csodálatos!), akkor talán jobban keresnénk a Vele való találkozásokat. Ezt a szép és felejthetetlen napot Róbert atya szentmise-áldozattal zárta le. Joli néni
12
Mi újság?
ZARÁNDOKLAT
Goethe : „ Olaszország Szicília nélkül semmiféle képet nem hagy a lélekben.“
Ha megkérdezünk egy síró gyermeket, hogy miért sír, az öszintén elpanaszolja sérelmeit. Valahogy így van ez a felnőttekkel is, de szerencsére ők már ritkábban sírnak, vagy nem is tudnank sírni. Hát egy édesanya miért hullajtja a könnyeit? Bizonyára fájó pont nyomja a szívét. Lehet, hogy túl sokat aggódik gyermekeiért, családjáért. Néha-néha azért örömkönnyeket is hullajtunk, de ez ritkábban fordul elő, bár lenne többször. De vajon miért hullajtja könnyeit a mi Mennyei Édesanyánk? Nyilván nagyon aggódik értünk. Talán így akarja felhívni figyelmünket, hogy szeretne minket, földi gyermekeit, megóvni minden rossztól, fájdalomtól. És mi olykor rohanunk, nincs időnk, figyelmen kívül hagyjuk a belső énünket, nem hallgatunk a belső figyelmeztető, kérő hangra. Hogyan is hallhatnánk a kérő hangot az élet zajos forgatagában!? Pedig előnyünkre válna, ha megtanulnánk szeretni a csendet. Gyakrabban elmerülni gondolatainkban és olykor segítségül hívni a mi Mennyei Édesanyánkat, aki szereti az egyszerű, őszinte szíveket. Érdekes, nem keresi a királyi palotákat, művészien faragott szobrait, a világhírű mesterek csodaszép alkotásait, Mária képeit, hanem az egyszerű, fára festett, fekete képet választotta ki csodáinak eszközéül Máriapócson is, a szegény, homokbuckás Nyírség kis falujában a 17. században. Szegény az otthona, de mégis elég gazdag ahhoz, hogy minden zarándok meggazdagodva térjen haza otthonába. Valahogy így történt ez Siracusaban is (ejtsd: Szirakúza), Szicília, illetve Olaszország egyik legdélibb, legidősebb városkájában 1953. augusztus végén. A Szeplőtelen Szüzet ábrázoló, gipszből öntött domborművet egy fiatal házaspár kapta nászajándékba, amit a hálószobában lévő ágy fölé függesztettek. Az egész egy nagyon egyszerű benyomást keltett. Ez az általános, de nem műalkotás, úgy ábrázolja Máriát, hogy az a jobb kezében tartja piros lángoló szívét, tekintete pedig biztosan a távolba mereng. Egy reggelen az Istenanya szemében könnycsepp csillant meg, mely fokozódott, ami aztán síró emberarc egy élő, benyomását keltette. Egyre sűrűbben hullatta könnyeit négy napon át. A könnyezés napjaiban Siracusában özönlöttek az emberek, meghatódva szemlélték a könnyező arcot. Milliókról beszéltek, de nem csak akkor, hanem azóta is folyamatosan érkeznek a zarándokok Földünk minden kontinenséről. Ma már az Istenanya kegyképe (a fenti képen) egy hatalmas, új Könnyes Boldogasszony szentély főoltára fölött függ. A szentély kör alakú, 94,30 m magas csúcsa a város minden épületénél magasabbra emelkedik. A csúcson Szűz Mária aranyozott szobra, körülötte a Szentlélek sugarai. A 3000
embert befogadó Altemplomba 18 bejáraton juthatunk be. A felső templom befogadó képessége ennek a többszöröse. A hatalmas szentély sok mellékoltárral szerénykedik.
Mily jó érzés töltötte el szívünket, amikor itt, ebben a Könnyes Boldogasszony szentélyben (a képen) szentmisén vehettünk részt, melyet zarándokcsoportunk lelki vezetője Farkas Zsolt plébános úr cerebrált a főoltár, illetve a Könnyező Szűz Anya kegyképe előtt. Maga a város is nagyon kellemes benyomást kelttet. Az emberek valamennyien csendesek, vendégszeretők. Az autók is mintha csendesebben közlekednének. A sétányon kis üzletek sokasága, inkább presszók, kegytárgy-boltok,
gyümölcsárusok találhatók. Nincs sorakozás az árusoknál, az üzletekben. Meg kell, hogy említsem, itt ettem a legédesebb, fürtökben termő paradicsomot, a legfinomabb, zamatos őszibarackot, no meg persze a legaromásabb kapucsínót is itt ittam, kint a teraszon, ahonnan gyönyörű kilátás van az ó- és az újvárosra, a tengerre, a kikötőre, ahol annak idején Szent Péter és Pál partra szállt. Itt alakult meg az első keresztény Anyaszentegyház Európában. Ki hívja ide ezt a sok zarándokot? Mi indítja őket arra, hogy a hosszú utat megtegyék? Mi adta nekik azt a töretlen készséget, hogy hosszú órákon át kitartsanak a nyomasztó hőségben? Hiszen szeptemberben is +29 C-t mutatott a hőmérő higanyszála. Hogy tehették meg ezt azok is, akik eddig még vasárnapokon se mentek el a templomba? Hogyan lehetséges, hogy itt, most az egész napot imával és jámbor énekek zengedezésével töltik? Mindezekre a kérdésekre egyszerű a válasz: egyedül a „Rapatrix Cordium“, a „Szívek Elrablója“ (ahogy a Szent Szüzet nevezik) vitte végbe ezeket a csodákat. Százezrek indultak el Siracusa felé. Ez maga is csoda volt.
13
Mi újság?
Ezt a csodálatos visszatérést Mária feltűnő gyógyulásokkal, kegyelmekkel jutalmazza. Lehetetlen felsorolni azt a sok gyógyulást, kegyelmet, mely 1953. szeptember 8-tól folyamatosan véghez megy. Ha kezünkbe vesszük a „La Sicilia“-t,
naponta olvashatjuk benne az oly sok gyógyulásról szóló beszámolókat. Mi is kérve kértük a Könnyező Szent Szüzet, hallgassa meg imáinkat, kéréseinket. Én is úgy érzem, Szűz Mária Siracusából azt üzeni mindenkinek, hogy könnyei nem
vesztették el hatásukat és befolyásukat Jézus Szívére. Könnyei a vígasztaló reményt keltő könnyek, hiszen Szeplőtelen Szívének csodás hatalmára utalnak.
Szeretettel ajánlom minden kedves lelki testvérnek, ha módjában áll, vegye a bátorságot és zarándokoljon el Siracusaba. Egy zarándok a sok közül
Zarándokutam élményei A s s i s i b ő l Az „Isteni irgalmasság“ órájában (du. 15 órakor) érkeztünk Assisibe (ejtsd: Assziszi). Végtelen nagy öröm töltötte be szívemet, hogy itt lehettem. Első utunk Porcinkulába vezetett, ahol a 13. században szent Ferenc megalapította a Ferences-rend férfi és női ágazatát: a Ferencesek és a Klarisszák rendjét. E szent helyen adta át nemes lelkét Teremtőjének szent Ferenc atyám. Miért is nevezem „atyámnak“? Mert ő volt a Harmadrendünk főalapítója.
Tovább haladva utunkon, a gyönyörű tájat szemlélve, megtekintettük szent Klára, szent Rufinó és szent Ferenc bazilikáját. Örömömben énekeltem az úton, mint annak idején szent Ferenc, nem tekintve a mellettem járó-kelő emberekre. Ez az öröm sírásba ment át Szent Ferenc bazilikájában, az altemplomban, ahol szeretett atyám sírja elé borultam. Nem akartam kifejezni ilyen
látványos hódolatot, ezért a sír háta mögé térdepeltem le, és itt zokogtam. Ezek részben örömés hálakönnyek voltak; így fejeztem ki mély tiszteletemet azért, hogy szent Ferenc lelki gyermeke és nővére lehetek. Egyben köszönetemet is némileg ki tudtam fejezni e nagy lelki kegyelemért, amit a Jó Istennek és a Szent Szűznek is köszönhetek, hogy kiválasztottak e rendbe, Krisztus követésére.
Ezzel az úttal kapcsolatos küldetésem célját az utazásom alatt értettem meg, mivel lehetőségem nyílt arra, hogy az egész zarándokcsoportot vezetve közösen imádkozhattunk és énekelhettünk. (Még nevettünk is sokat). Úgy éreztem, végtelen nagy kegyelemben részesülhettem, mert a szeretet átjárta egész lényemet, amit nap-mint-nap osztogathatok azoknak, akikkel kapcsolatban vagyok. A képen Szent Ferenc bazilikája, Assisi
Mária Szerafína nővér, OSF OSF= Ordo Seacularis Franciscanus
T ó t h J ó z s e f atya újra köztünk November 27-én egy lelkiatyával több volt a vasárnapi szentmisén. Közénk látogatott ugyanis József atya, szalézi misszionárus. Először Hegysúron, majd Egyházfán is Róbert atyával együtt mutatták be a legszentebb áldozatot. A szentmise végén József atya röviden beszámolt missziós életéről. E tevékenységet Szibériában kezdte 1992-ben. A lelkipásztori munka keretében az iskolákban, falvakban, börtönökben működnek társaival együtt, de
főleg a legjobban rászorulók iránt nyílt meg a lehetőség hirdetni Isten igéjét. A fiatalokkal körökben foglalkoznak. Önkéntesek is támogatják a hithirdető szolgálatot; 11 év alat kb. 70 segítőjük volt, kiknek jelenlétük főleg a nyári tábormunkákban becses. Jelenleg 3 plébánián műkődnek: Jakutszkban, Aldanban és Mériungriban. Az elmúlt évek alatt az elvetett magból több keresztelés, elsőáldozás, szentgyónás és bérmálás bújt elő.
A vidéken az ortodox és a protestáns vallás van túlsúlyban. Hisszük, hogy a katolikus vallás is növekedni fog. E szándékra, József atya imáinkat és áldozatainkat kérte. „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés“ – buzgóbban imádkozzunk mi is új papi, szerzetesi és misszionárusi hivatásokért, hogy akár az egyházközségünkben is akadjanak olyan lelkes, áldozatos és hűséges emberek, mint József atya. Mária Szerafína nővér
Mi újság?
14
Po stopách nášho Pána Svätý Hieronym hovorí, že ten, kto videl priamo či nepriamo krajinu, kde sa ohlasovala radostná zvesťzem, hory, roviny, rieky, údolia, mestá, olivové sady, pastviny – lepšie porozumie Svätému Písmu. Možno aj za týmto účelom sa vybral náš otec Róbert na púť do „krajiny, ktorá oplýva mliekom a medom“. S ním sme sa rozprávali. ? Otec Róbert, v októbri ste sa zúčastnili púte do Svätej Zeme. Izrael ste navštívili po prvý krát, alebo ste už aj v minulosti chodili po stopách Ježiša Krista? Nie, ešte som nikdy predtým nebol na týchto svätých miestach. ? Ako by ste nakrátko charakterizovali Izrael ako štát? Na mňa Izrael pôsobil ako štát policajnej a vojenskej diktatúry. Na jednej strane majú všetci - tak po americky – plné ústa demokracie, na druhej strane sa upierajú niektorým skupinám základné ľudské práva akože „z bezpečnostných dôvodov.“ Napr. Betlehem, v ktorom sme bývali, a kde žije aj veľa kresťanov, je jedným veľkým väzením obohnaným 10m vysokým betónovým múrom, stráženým vojakmi. Väčšina palestínskeho obyvateľstva tak nemá možnosť nájsť si zamestnanie a uživiť rodinu. Je tam až 80% nezamestnanosť. Na druhej strane hocikto, kto sa preukáže nejakým dokladom, že má niečo zo židovskej krvi dostane izraelské občianstvo so všetkými výhodami. Napr. od roku 1990 sem imigrovalo až milión rusov. Väčšina z nich celý život robili na Sovietsky Zväz, emigrovali do Izraela a dostali tam pomerne slušný dôchodok. ? Ako sa k turistom správajú miestni obyvatelia? Tešia sa im, tak kresťania a židia, ako aj arabi. Sú pre nich zdrojom obživy. ? Mali ste nejakého sprievodcu počas dní, ktoré ste tam strávili? Práve preto som išiel so skupinou prevažne evanjelických veriacich, lebo ich mal sprevádzať páter Majerník. Chcel som vidieť Svätú zem s ním, lebo sa na túto prácu pripravoval osobitným štúdiom v Jeruzaleme a 15 rokov sprevádza skupiny turistov. ? Ako si vážia život modlitby židia, mohamedáni a kresťania? Ako prežívajú sabatt pravoverní židia a ako palestínci? Vzťah k modlitbe je vyjadrením vzťahu k Bohu a zároveň aj podmieňuje kvalitu tohto vzťahu. Vo všetkých troch spomínaných monoteistických náboženstvách, ktoré sú prítomné vo Sv. zemi, je modlitba veľmi dôležitá. Ako to kto ale zoberie, závisí od konkrétnych ľudí. Ale môžem potvrdiť, že židia svoju modlitbu prežívajú celým telom. Mali sme možnosť pozorovať ich pri Múre nárekov. Bol to fascinujúci pohľad. Vtedy som si spomenul na našich kresťanov, ktorí sa na verejnosti hanbia aj prežehnať. Čo sa týka „sabattu,“ práve v tento deň sme prechádzali cez Jeruzalem. Ortodoxného žida som nevidel. Nielen pracovať, ani sa len prechádzať. Veľmi prísne zachovávajú deň odpočinku, aby sa mohli naplno venovať čítaniu Písma, modlitbe a rodine. Aj liberálny židia, aj kresania a mohamedáni rešpektujú tento deň a pracujú umiernene. Väčšina firiem, obchodov a podnikov je zatvorená. ? Ako vychovávajú deti k viere? Akú mentalitu a svetonázor má mládež? Ortodoxní židia veľmi dôsledne vychovávajú svoje deti k viere a tradíciám. Boli práve židovské Sviatky stánkov a tak celé rodiny putovali k múru nárekov. Rodičia neposielajú deti samé, ani so starými rodičmi. Matky a Otcovia idú pekne spolu s nimi. Otcovia sa osobitne venujú synom. Učia ich čítať Tóru (Mojžišove knihy) a modliť sa. Avšak väčšina židov, ktorí žijú v Izraeli sú už liberálni židia. K náboženstvu otcov sa nehlásia a ani k tradíciám. Životný štýl mládeže je teda taký, ako u nás v Európe či Amerike. Predsa sa medzi nimi nájdu aj veriaci. ? Odhliadnuc od Vašej prvej zastávky, mohli by ste sa zmieniť o Nazarete, kde sa Panna Mária stotožnila s vôľou Nebeského Otca? Nazaret je veľmi pekné hornaté mesto. Bývali sme v ňom posledné dve noci. Za čias Ježiša Krista to bolo maličké mestečko, dnes tu žije okolo 80 tis. obyvateľov. Na mieste, kde sa podľa tradície zjavil archanjel Gabriel P. Márií, dnes stojí veľkolepá katedrála. Je to dôkaz toho, že pre svoju poslušnosť Božej vôli, je Mária naozaj „požehnaná medzi ženami.“
„Tu porodila Panna Mária Ježiša Krista“
15
Mi újság?
? Navštívili ste aj dedinku Jána Krstiteľa, najväčšieho spomedzi prorokov, predchodcu Ježiša Krista? Áno, boli sme aj v Ain Karine. Je to veľmi pekné, tiché a pomerne zelené miesto blízko Jeruzalema. Na mieste Zachariášovho domu je kostolík s kaplnkou narodenia Jána Krstiteľa. Tomuto titulu je zasvätená aj katedrála našej diecézy v Trnave. ? Mali ste možnosť kúpať sa v Mŕtvom mori? Možnosť sme mali, aj som to vyskúšal, ale nebavilo ma to. Rád plávam a tam sa nedalo. Trochu som pokecal s ruskými židmi, čo tam chodia relaxovať a poprechádzal som sa po okolí. ? Slúžili ste svätú omšu na niektorom z miest, ktoré posvätil sám Ježiš Kristus svojou prítomnosťou? Najkrajšia sv. omša, ktorú som tam slúžil bola práve na Hore blahoslavenstiev; nad Galilejským morom pri zapadajúcom slnku a jemnom podvečernom vánku. Živo som si predstavoval Pána Ježiša ako vystupuje na tento vrch so zástupmi ľudí v pätách, hladných po Božom slove, a On im dal to po čom túžili a čo potrebovali. ? Mali ste nejaký zážitok, nadchlo Vás niečo, s čím by ste sa radi podelili? Ako som tak chodil v kňazskom civile po Jeruzaleme, zastavil sa pri mne mladý ortodoxný žid aj so svojou rodinkou a položil mi takúto otázku: „Plakali ste už niekedy nad tým, že Ježiš za Vás zomrel?“ Nevedel som si tak narýchlo spomenúť, a tak som mu povedal, že si nepamätám. Viac sa nepýtal; poďakoval a odišiel. Ja som ešte dlho potom nad tým uvažoval. Naozaj, môj vzťah k Ježišovi bol vždy viac menej postavený na viere a rozume. Emócie akoby nezasahoval. A v skutočnosti, hocijaký vzťah, ak je hlboký, prežívame ho nutne aj v srdci. Mám ešte teda čo robiť, aby som sa s Ježišom lepšie skamarátil. ? Dali ste si nejaké predsavzatie pred odchodom zo Svätej Zeme, ktoré sa týka Vašej pastoračnej práce? Rozhodol som sa, že chcem tráviť viac času v modlitbe. Ježiš sa veľa modlil. Keď to On potreboval o čo viac ja. Otec Róbert, ďakujeme za rozhovor! Rozprávala sa: Márta Duray
18. ročník futbalového turnaja miništrantov o putovný pohár Don Bosca V sobotu 15.10.2005 sa na futbalovom ihrisku v Kostolnej pri Dunaji uskutočnil 18. ročník futbalového turnaja miništrantov o putovný pohár Don Bosca. Zúčastnili sa družstvá z okolia Senca, a to: Senec, Kráľová pri Senci, Bernolákovo, Kaplná, Igram, Jelka a Kostolná pri Dunaji. Začali sme svätou omšou, ktorú celebroval náš pán farár dp. Róbert Kučerák. Miništrantov povzbudil k fair play hre a zároveň poukázal na to, že tak ako dobré športové výsledky predchádza zodpovedná príprava, podobne by to malo platiť aj pre náš hlavný cieľ: nebo. Po sv. omši sa chlapci premiestnili na miestne ihrisko, kde sa určili podmienky hry. Kapitáni družstiev si vylosovali súperov a začal sa veľký boj. Tešilo nás, že aj pán farár si našiel čas a prišiel povzbudiť miništrantov. Celý zápas bol veľmi vyrovnaný, ale napokon futbalového umenia predviedlo družstvo z Igramu, ktorému sa už po druhý krát podarilo odniesť putovný pohár Don Bosca. Celú akciu organizovali saleziánski spolupracovníci zo Seneckého strediska. Pre súťažiacich zabezpečili výborný guláš a sladkosti, pre víťazov pekné ceny. Cieľom bolo umožniť miništrantom nadviazať nové priateľstvá a zmerať si sily. Pán sa postaral o pekné počasie, za čo patrí Bohu vďaka... - ruman -
mi újság?
16
ISTEN- ÉS EMBERKÖZELBEN 2005. szeptember 11-én, vasárnap az esti szentmisén Róbert atya vendégül látta volt osztálytársait a papi szemináriumból. Az esti szentmisét közös imádsággal kezdték. Az evangélium felovasása után meghallgathattuk Gajdoš Pál atya beszámolóját dél-amerikai missziós útjáról, melyről két nappal a találkozó előtt tért haza. Szavaiból ítélve, mély nyomot hagytak lelkében a látottak. Elmondásából tudjuk, hogy az utat tizenegy magyarországi paptestvérrel, és egy szlovákiai atyával tette meg. Végigjárták Dél-Amerika (Paraguay) nyomornegyedeit. Alkalmuk volt látni olyan szegényeket, akiknek még tető sincs a fejük felett, s a nappalt és az éjszakát egyaránt a járda szélén ülve élik meg. Keresztény iskolákat látogattak, ahová a szegény gyerekek járnak. Szegények, de boldogok. Ellenben, látták a gazdagok hatalmas és nagy kiterjedésű birtokait magas kerítésekkel körülövezve, melybe még a villanyáramot is bevezettették; ily módon védekedzve a szegények vagy a szegénység ellen. Ezek a gazdagok mind a tíz körmükkel ragaszkodnak a vagyonukhoz, a földi javakhoz. Akik a lelkiekre teszik fel életüket, s nem az anyagi javakra öszpontosítanak, szabadon szárnyalhatnak Isten kegyelmeiben. Pál atyáéknak alkalmuk volt látni, milyen
szeretettel ápolják, gyógyítják a leprásokat. Dél-Amerikában magyar kolóniákat is találunk. Ők még a ´30-as és a ´40-es években vándoroltak ki. A külföldi magyarok aktívan építik az országot, ahol élnek, de büszkék magyar gyökereikre, történelmükre, ápolják kultúrájukat. Az unokáik már nem mind beszélik nagyapáik és nagyanyáik nyelvét. A szórványban élő magyarok fél évente összejönnek, találkoznak. Nagy Mária-tisztelők. Dél-Amerika több, mint ötven százaléka katolikus vallású. Ellenben sok szekta is működik ezeken a területeken. Ellátogattak az indiánok lakta településekre is. Már 15 éve él közöttük egy magyar származású testvér is. A hazafelé vezető úton, amikor megtudták, hogy elromlott a
repülő egyik hajtóműve, Pali atya megkérdezte a mellette ülő paptestvérétől, hogy nem fél-e. Ő azt felelte, hogy a Jó Isten bizonyságát adta: „tudtom nélkül még egy szál hajatok sem görbülhet meg“. Pali atya a szüleire gondolt, akik már 10 éve tragikus körülmények között elvesztették az egyik fiukat. Imádkozott, és a jó Isten kezébe ajánlotta az életüket, elfogadta akaratát. Kanári szigeteken kényszerleszállást hajtottak végbe. Itt töltöttek egy napot, míg egy másik repülő értük nem jött. A pilóta, amikor megtudta, hogy papok voltak a repülő fedélzetén, megjegyezte: „jól imádkoztak“. Mi keresztények tudjuk, hogy akinek a hite igaz és szilárd, nem esik kétségbe, megköszöni az életet, ami addig tartott, és hálát ad érte a Mennyei Atyának.
Beszámolója végén Pali atya azt mondta, vegyük úgy, hogy ez egy pap tanúságtétele. Az evangéliumhoz fűződő tanításában Pali atya a megbocsájtásról beszélt. Mennyire nehéz megbocsájtani embertársainknak, de milyen fontos a lélek számára. Minden szentmise a gyógyulás helye lehet számunkra; de csak akkor, ha oda tudjuk vinni életünket, sebzett szeretetkapcsolatainkat Jézushoz, és képesek vagyunk a bűnbánatra, s annak felismerésére, hogy a kapcsolatainkért mi is felelősek vagyunk. Az Eukarisztia liturgiáját követően a szentmisét közös imával zárták. Duray Márta
Imádkozzunk mindazokért, akik az élet peremén élnek, hogy közösségre találjanak és biztonságban éljenek!
17
Mi újság?
Puss Sándor atya előadásából „Imádkozzunk, hogy az Egyház, hasonlóképpen Máriához, legyen Isten szavának figyelmes szolgája és mindig szilárd bizalommal hirdesse azt.“ (XVI. Benedek pápa) Ádvent első vasárnapján, november 27-én a szenci pasztorációs központban vendégül látták Puss Sándor jezsuita atyát, akit arra kértek, hogy tartson előadást ádvent alkalmából. Sándor atya őszintén bevallotta, hogy mit is mondjon éppen ádvent kezdetén. Aznap, mivel helyettesített, három szentmiséje volt, s mindhárom alkalommal a Szlovákia püspökeinek pásztorlevelét olvasták fel. Akkor fogalmazódott meg benne, hogy ez egy jól sikerült pásztorlevél, melynek elemzése tanulságos lehet. „Kedves Testvérek! Az új liturgikus év kezdetén ismét pásztorlevéllel fordulunk hozzátok, amelyben emlékeztetni akarunk a SZENTÍRÁS nagy jelentőségére keresztény életünkben“ – kezdi a levél. Mi katolikusok azt állítjuk, hogy a mi Szentírásunk a jó könyv, a szent - Írás. Miért? Mert valami módon más mint a többi könyv; olyan titokzatosság van benne. Elolvasom egyszer, kétszer, sőt többször is, és nem veszek észre benne semmit. Aztán újra olvasom, és egyszercsak megakad a szemem egy bizonyos szón. Ez az a szó, melyen keresztül akar nekem az Isten valamit üzenni, valamit mondani. És ahányszor olvasom, mindig van benne valami új, amit eddig még észre sem vettem. Ezért a Szentírást ne olvassuk, hanem olvasgassuk! (Többször olvassuk el akár ugyanazt a részeletet is). Ugyanis van benne valami, amit meg kell keresni, el van benne rejtve. Tanuljunk meg
olvasni a Szentírás sorai között. Minden ember számára külön-külön, más és más mondanivalót tartogat. „...a figyelem megnövekedését a Könyvek Könyve iránt“ - hallhattuk a pásztorlevélben. Valamikor a papság nem akarta, hogy az emberek olvassák a Szentírást, mert félremagyarázták, nem értették meg. Most azonban rájöttek, hogy az emberek érdeklődnek a Biblia iránt. „...a totalitárius rendszer hosszú évtizedei alatt lelki javak sokasága halmozódott fel, amikor keresztény fiatalok csoportokban, családokban és másutt intenzíven olvasták a Szentírást, amely kitartásra nevelte őket“.
Minden ember élete egy kis Biblia. A Biblia pedig tisztán akar tartani engemet. Sándor atya azt tanácsolta, legyünk bölcs emberek, de ha bölcsek nem is vagyunk, legalább legyünk okosak, mert: „Aki a mások hibáiból is képes tanulni, az a bölcs ember; aki a saját hibájából tanul, az okos ember; aki még a saját hibájából sem tanul, az ostoba ember“. Puss atya a gyakori gyónást is ajánlotta. A gyónás nagyon sokat segít a lelki problémák megoldásában. A gyakori gyónás segítségével előbb vagy utóbb megtisztulunk. Megtisztul a lélek, és nagyon sok esetben a testi bajoktól is megszabadulunk (és a gyónás, az ingyenes). Aki pedig nem jár gyónni, az előbb utóbb a pszichológusnál köt ki, mert valakinek csak el kell beszélnie a gondokat (s ezt már nem adják ingyen). Befejezésül parancsolatokkal, vagyis szebben mondva, útravalóval látta el Sándor atya a jelenlévőket: • Beszélj Istennel egyszerűen, és természetesen, saját szavaiddal! Azért imádkozzam, hogy ha valami baj ér, ne essem kétségbe, tudjam elfogadni, hogy ez van. • Töltsön el annak valósága, hogy Isten veled van. Nem kell állandóan kéregetni, kunyerálni, könyörögni. Inkább adj hálát a jó Istennek! • Legyen bármi is Isten akarata, elfogadom azt. • A tőlem telhetőt megtegyem, s a többiben Rá hagyatkozzam. • Imádban gondolj azokra is, akik téged nem szeretnek, vagy akiket nem kedvelsz. • Egy alkalommal napközben imádkozz a hazáért, a békéért. Köszönd meg Istennek, hogy nem velünk, nem itt van a háború. És egyúttal kérd az Urat, hogy szüntessen meg minden viszálykodást a világban. • Kérjük Istent, hogy oltalma vegye körül azt, akiért imádkozunk. Az előadáson az alapiskola hitoktatója is felszólalt, s kérte a szülőket, nagyszülőket, hogy magyarázzák meg a gyermekeknek a Szentírás és a bibliakör szépségét. A tapasztalata az, hogy ha ilyen és ehhez hasonló dologról van szó, a gyereknek mindig más elfoglaltsága akad. Inkább választja pl. a sportkört, mivel ott csilloghat-villoghat a nagyközönség előtt. A szülő is inkább ebben támogatja őt. Ennek ellenére a gyerekek szép eredményeket érnek el bibliai olimpiákon, csak alacsony az érdeklődők száma. Duray Márta
18
Mi újság? Varga Péter: Spielhózni
FÉRFIVÁ és NŐVÉ válni kell!
Az idő előrehaladtával bekövetkező biológiai érés hatására nőies és férfias "formák" alakulnak ki, nő és férfi azonban nem. Még csak az sem valósul meg pusztán az idő múlása hatására, hogy a gyerekből felnőtt, ivarérett egyed lesz. Ismerős a kifejezés: "a felnőtté válás folyamata". Igen, a gyereknek felnőtté VÁLNIA kell. Van bizony 3040-50 éves ember is, aka kamaszkor szintjén rekedt meg érzelmileg, sokszor értelmileg, kulturálisan is. Kóvályog az életben, azt sem tudja, hogy mit akar. Csak eszement poénjai vannak, képtelen bármit komolyan venni. Nem vált felnőtté. Pedig a gyerek legfontosabb dolga az, hogy felnőtté váljon. Nem is akármilyen felnőtté, hanem értelmes, érzelmileg kiegyensúlyozott, aktív, kreatív - nem utolsó sorban önállóan átgondolt, szabad döntésen alapuló szilárd hittel rendelkező -, harmonikus egyéniséggé. Ezen tulajdonságok önneveléssel való kialakítására kell törekedni mindenkinek, függetlenül attól, hogy fiúról vagy lányról van-e szó. Az ember "értéke" nem attól függ, hogy nő-e vagy férfi, hanem attól, hogy mennyire teljes emberségében, és hogyan él. Te is erre törekedj, válj "VALAKIVÉ"! Ne olyan ember legyél, akiből tizenkettő az egy tucat, mehetünk tovább. Most egy kis kitérőt kell tennem, de annyira fontosnak tartom az alábbiakat, hogy nincs szívem kihagyni őket, bár nem tartoznak közvetlenül fő témánkhoz. Értékes felnőtté kell a gyereknek válnia, és ez az ő dolga! Bár tudom, sokakban ellenérzést szülhet, mégis úgy gondolom, hogy a gyereknek nem a tanulás a dolga. Természetesen a harmonikus, érett egyéniség kialakulásához szükség van a tanulásra, de a gyerek elsődleges dolga az, hogy felnőtté váljon. És ehhez a tanuláson kívül másra is szüksége van. Bizonyos életkorban égetően szüksége van "barátokra", akikkel együtt "kell" lenni! Később arra is szükség lehet, hogy a "gyerek" elkezdje tanulni a másik nemhez kötődő normális kapcsolatok kialakítását. Ez pedig mind időt vesz igénybe... Másrészt határozottan belém gyökereződött az a vélemény, hogy a tanulás a gyerek dolga! Nem pedig a szülőé. A szülő feladata, hogy a hitet, a megfelelő értékrendet átadja gyerekének, és elsősorban az a dolga, hogy szeresse a gyerekét. Méghozzá jól szeresse! Sohasem értettem igazán azokat a szülőket, akik kétségbe estek, ha gyerekük tanulmányai során gyengébb eredményt ért el. Hiszen nem ők kapják azt a rosszabb jegyet, nem ők nem jutnak be a magasabb iskolába, hanem a gyerek. Jó, igaz, van esze a kölyöknek, sokkal jobb eredményeket is elérhetne. Csakhogy a tanuláshoz az ész csak az egyik kellék. Szükség van hozzá egy alsóbb testrészre
is, amelyen ülni szokás. Ha valaki képtelen megülni a fenekén, annak hiába van akármennyi esze, a kitűnő átlag elmarad. Ha a gyerek nem akar tanulni, nagyon kétséges, hogy az állandó noszogatással, tiltásokkal, kényszerítésekkel rá lehet-e venni a rendszeres munkára. Ellenvetésként meg szokták fogalmazni, hogy "ha nem kényszerítettem volna, semmi sem lett volna abból a gyerekből". Biztos? Mint tudjuk, mindenkinek csak egy élete van, nem lehet kísérletet folytatni, hogy mi lett volna, ha... Lehet, hogy az a gyerek valóban nem jutott volna be rögtön a megfelelő iskolába, de könnyen lehet, hogy egy-két éves kitérő után mégiscsak rájött volna, hogy az a
normális, ha tanul. Lehet, hogy több nehézség árán, de önszántából és főleg sokkal több örömmel érte volna el esetleg ugyanazt. Ha megkérdeznénk egy szülőt, hogy mit szeretne jobban a következő két lehetőség közül: 1. A gyereke szerez 2-3 diplomát, jól keres, de kissé ideges fajta. Második feleségével éppen megvan, de gyerekre még nem gondolnak, viszont nyaranta "Görögben" szoktak üdülni. 2. A gyereke szereti a szakmáját, amiből így-úgy meg is él, de azért a nyugdíjfizetés idején néha-néha megkérdezi, hogy anyukáék hogy vannak. Amúgy derűs, kiegyensúlyozott ember, nagyon szereti a feleségét meg a 4 gyerekét.
Gondolom, az így elképzelt két lehetőség közül kevesen választanák az elsőt. Tudom, tudom, számtalan variációt el lehet még képzelni, de ha egy gyerek (fiatal) állandóan szülői nyomás hatására és alatt végzi tanulmányait, hajszolja az eredményeket, ritkán lesz valóban kiegyensúlyozott, egészséges egyéniség. Sok szülő már egészen kicsi korban hozzászoktatja a gyerekét, hogy a tanulás a szülő dolga, őt érdekli igazán.
19
Mi újság?
"Megcsináltad a leckéd? Mi van föladva?" És így tovább. Már a 6 éves gyerek megtanulja, hogy ez az egész iskola-dolog az anyukának fontos. Mit törődjön vele ő, majd szól az anyu... Megtörtént egyszer, hogy egy 7-8 éves forma fiúcska azzal állított be otthon, hogy kapott egy ötöst (nálunk, Szlovákiában, ez egyest jelent – a szerk. megj). Elég hamar kiderült persze, hogy nem volt igaz. Az amúgy nem hazudozós kölköt megkérdezték, hogy miért mondta. "Azért, mert úgy örülsz, Anyu!" Behazudott egy jó osztályzatot, hogy anyuka örüljön... A párkapcsolathoz egészséges, érett felnőttekre, férfiakra és nőkre van szükség. Ehhez nagyon sok mindent meg kell tanulni, és fontos, hogy a gyerek maga érezze, mennyire lényeges dolog, hogy megfelelően tanuljon meg mindent. Vannak időszakok, amikor a gyerek fejlődéséhez éppen arra van szükség, hogy "órákig" heverésszen az ágyán, miközben "bömböl" a CD-lejátszó. Máskor meg "muszáj" fél napokat csavarogni a barátaival, meg éjszakákat átbeszélgetni a barátnőjével a lánynak, ahhoz, hogy az életben előforduló esetek közül legalább a legfontosabbakat - azokat is inkább csak érintőlegesen - meg tudják tárgyalni. És bizony eljön az az idő, amikor önmaga jobb megértéséhez, kiteljesedéséhez szükséges egy társ, akivel bizony együtt kell lenni, nem is csak néha-néha, egy-két percet... Ennyit ezekről, térjünk vissza a fő témánkhoz! A három hozzávaló (féri, nő, kapcsolat) az idő múlásával nem áll automatikusan rendelkezésre, kinek-kinek kettőért meg kell dolgoznia. Hogy legyen nő, ill. álljon rendelkezésre férfi és hogy létrejöjjön a kapcsolat. A biológiai érés - ami természetesen nagyon lényeges egy ember életében csak azt eredményezi, hogy a nemileg éretlen gyerekből ivarérett egyed lesz. A német nyelvben úgy is mondják, hogy "das Kind", vagyis a gyerek "semleges nemű" (persze azt is mondják a 16-17 év körüli lányokra, hogy "das Mädchen" - de tudod, mikor "das" ő már!). A nemi érés hatására - ha azt a személyiség fejlődése nem követi - a fiúgyerekből nem férfi, hanem "kan" válik. Vagy bika. Vannak ún. "falu bikája" típusú fiúk, akik azzal büszkélkednek, hogy már hány nővel voltak. Csak azt nem értem, hogy mire büszkék. Hiszen akármelyik fedező mén lepipálja őket ilyen szempontból. Az kell hozzá, ami egy csődörnek is van, semmi több. De hogy ettől férfi lenne, ugyan már... Sajnos, a lányokból sem lesz automatikusan NŐ az első menstruáció alkalmával. Akkor mi? Hát, kiből mi: szuka, tehén... (Bocsánat!) Vannak nagyon "tüzes szukák", de attól még a NŐ lényeges jellemzői hiányozhatnak belőlük. Természetesen óriási dolog egy lány életében, amikor biológiailag éretté válik, csak ez önmagában kevés. Ezért volt nálunk az a "szabály", hogy lányainknak (kettő is jutott) be kellett jelentenie, a "nagy eseményt". Szólnia kellett apunak vagy anyunak, akivel hamarabb találkozott. Nem emlékszem, hogyan hirdettük ki, fogadtattuk el ezt a "szabályt", de benne volt a családi közhangulatban. Miért kellett szólni? Mert a nagy nap estéjére hirtelen összeütöttünk egy ünnepi lakomát. A lány kedvenc kajáját főztük, kerítettünk egy üveg pezsgőt, és koccintottunk az eseményre. Az ünnepelt kapott egy szép, csiszolt üvegpoharat emlékeztetőnek. Miért találtam ki ezt a kis ünnepséget? Azért, hogy amikor lányunk életében először észleli magán a szexualitással kapcsolatos testi jelet, nehogy olyan érzése alakulhasson ki, hogy itt valami titkolni való
dologról van szó. Nem, a szexualitás mindennapi életünk természetes része, és nagyon fontos, hogy azt helyesen kezeljük, éljük meg. Erről lehet, sőt kell is beszélni, egyáltalán nem "ciki". Igaz, lányaink akkorra már tudták, hogy mi is az a menstruáció, mégis jónak gondoltam, ha élményszerűen is átélik, hogy itt egy természetes és egyben örömteli esemény történt. Nem érezheti az a lány rejtegetni valónak az eseményt, ha az egész család ünnepel és koccint az egészségére. Nekem úgy tűnt, lányaink élvezték is a helyzetet, még ha meg is voltak szeppenve egy kicsit. A csiszolt üvegpohár pedig jelkép, "törékeny kincsecske" lett, ahogy később neveztük. Hiszen egy lánynak bizony vigyáznia kell magára. Abból, hogy biológiailag éretté vált,
kiderült, hogy minden bizonnyal alkalmassá vált az anyaságra, legalábbis biológiailag nincsen elháríthatatlan probléma. Nem azt jelenti persze ez, hogy már hamarosan anyává is lehet válnia. Vigyáznia kell "kincsecskéjére", és lányaink vigyáztak is. Amikor egy-egy hosszabb túráról, táborból megjöttek, "poénból" megkérdeztük: a "kincsecskéd" megvan még? Még jó! - volt a válasz. Aztán amikor hajnali fél négykor hazaértünk az autóval Horváthék esküvői bulijáról (nagyobbik lányunkból lett Horváthné), elővettünk egy üveg pezsgőt, hogy én is koccinthassak az egészségükre, a lányok meg hozták a poharukat. Eri fogja a poharat, elgondolkodva forgatja az ujjai között, végül megszólal: „Akkor ezt holnap már összetörhetem, ugye!?“
20
Mi újság?
GYERMEK – SAROK
A Keresztény tanítás rajzokban c. könyv alapján
Minden egyházi év hasonlít egy ismétlődő drámához, amelyben a liturgia elénk állítja, újraéli az üdvösség történetét. Ennek a drámának első felvonását ádventnek nevezzük. Ebben a négy hétig tartó időszakban emlékezünk azokra az időkre, amikor az emberiség
ÁDVENT
várakozott a Megváltó eljövetelére. A templomban ádventi koszorút készítünk, négy gyertyát helyezünk el rajta. A lila szalagok figyelmeztetnek a bűnbánatra, a lelki megtisztulásra, amely nélkül nincs igazi karácsony. Számos templomban hajnali misét tartanak, amelyben ősi énekkel hívjuk a Megváltót: „Harmatozzatok égi magasok! Téged vár epedve a halandók lelke, jöjj el édes Üdvözítőnk!“ Az első rajzon a négy gyertyával szegélyezett út jelzi az ádventi szent időt, amelyben Jézus születésnapjára készülünk.
Ádventben emlékezünk arra, hogy Isten Megváltót ígért az üdvösségre váró embereknek.
A MEGTESTESÜLÉS HÍRÜLADÁSA Isten Izrael népének és az ő közvetítésével az egész emberiségnek Megváltót égért. Ez az ígéret megtalálható az ősevangéliumban, amit a bűnbeesés után kaptak az ősszüleink, Ádám és Éva. Amikor elérkezett a Gondviselés által meghatározott időpont, Isten elküldte Gábor angyalt Izraelbe,
annak egy Názáret nevű városába. Itt élt ugyanis Mária, akit Isten már születése előtt kiválasztott a megtisztelő szolgálatra, hogy a Megváltó édesanyja legyen. Ezért megóvta őt mindenfajta bűntől és felékesítette kegyelmével. A Szentírásban olvassuk, hogy Máriánál megjelent az Úr angyala, kinek szavait feljegyezte az evangélium: „Üdvöz´ légy, kegyelemmel teljes! Gyermeket fogansz, fiút szülsz és Jézusnak fogod elnevezni”. Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, mikor férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságos ereje borít be árnyékával” (Lk 1,26-38). Mária ennek nagyon örült, és ezért is nevezzük Boldogságos Szűznek.
Ezt a találkozást jelzi a második rajz. A hatágú csillag az ószövetségi nép jele, a galamb a Szentlelket, a harang Gábor angyal látogatását jelzi.
JÉZUS KRISZTUS SZÁRMAZÁSA Egyszer Jézus megkérdezte tanítványait: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Azok így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, van, aki Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának”. Jézus tovább kérdezte:
„Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus (= Megváltó), az Élő Isten fia” (Mt 16,16). Ezt a keresztény hitet, a péteri vallomást szemlélteti a harmadik rajz. A Mennyei Atyánk küldte Fiát a földre, aki a Szentlélek közreműködésével a Dávid király családjából származó József jegyesének, Máriának méhében emberi testet öltött magára. Így Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. Összeállította: -vt-
21
Mi újság?
KARÁCSONYRA, vagyis a kis Jézus eljövetelére KÉSZÜLŐDÜNK Kedves gyerekek!
Lelkipásztorunk, Róbert atya már felhívta figyelmeteket az ádventi előkészület fontosságára. Mindnyájan szeretnénk szívünket a kis Jézus számára nagyon otthonossá, tisztává varázsolni karácsonyig. A szentmisén való részvételért piros szívecskéket, az azon való szolgálatokért (gitározás, felolvasás, ministrálás) sárga csillagot, a szentgyónásért pedig zöld kereszteket gyűjthettek. Az otthon végzett jócselekedetek (takarítás, bevásárlás, szorgalmas tanulás) gyűjtése is kiváló eszköze az előkészületnek. Ehhez kaptatok Róbert atyától kifestőket. Akinek még nincs, a szentmisék után feltétlenül kérjen az atyától!
Cserkészélet az egyházközösségünkben ¾ Az idei év nyarán 5 fiatal cserkésztestvérünk vett részt az őrsvezetőképző táborban. A 10 nap alatt mind fizikai, mind szellemi-lelki próbatételen estek át. A képesítésért azonban tovább kellett küzdeniük ősszel Paláston, ahol ünnepélyes keretek között négyen letették az őrsvezetői fogadalmat. Minket, vezetőket szívből megörvendeztet lelkesedésük! Csapatunkat, vezetői munkánkat sokban gazdagítják ötleteikkel, egyéniségükkel. Ez úton is mondunk köszönetet kitartásukért: Matus Michaelának, Szalay Tímeának, Gujber Mónikának és Szikhart Máriónak. Kívánjuk, hogy munkájukat felelőségteljesen, örömmel végezzék a továbbiakban is. ¾ Csapatunk megalakulásának 14. évfordulója alkalmából az egyházfai erdészházban ünnepeltünk. A várva-várt napot Róbert atya szentmisével nyitotta meg. Mint a bárányait terelgető pásztor közénk ült, és az életre szóló fogadalomról, hűségről beszélgetett velünk. Hat fiatal lány hosszú felkészülés után tett cserkészfogadalmat. Hárman sárga, hárman zöld nyakkendőt kaptak. Persze ezért nekik is meg kellett küzdeniük, melyben Barabás Klaudia őrsvezető volt a segítségükre. Ahogy Róbert atya is mondta: „a fogadalom egy életre szól mind Istennel, hazánkkal és embertársainkkal szemben. Folytonos küzdés és harc, amire önkéntesen vállalkoztunk. Végső soron Istennek esküdtünk meg, hogy életünk végéig próbálunk egyre jobbá
Šillo Kiss Ivett
válni. Mindegy, hogy meddig hordjuk nyakunkon a zöld nyakkendőt, szavainkért felelősek vagyunk Őelőtte mindvégig”. Az ünnepséget ünnepi tortabontással zártuk. Nem utolsó sorban köszönetet mondunk az erdészház vadászainak a lehetőségért, hogy az erdészházban ünnepelhettünk. Oros Gittának pedig a születésnapi tortáért. Köszönjük a frissen végzett őrsvezetőinknek, hogy segítettek a próbáztatásban és az ünnepség kivitelezésében.
¾ A cserkészotthonunkban idén is ádventi koszorút készítettünk a gyerekekkel. Róbert atya is csatlakozott hozzánk. Bízunk abban, hogy a családok otthonaiban nemcsak asztali díszként fog szolgálni, de a mellette mondott imák által a lelkünkből áradó fény is erősíti a gyertyák ragyogását. Šillo Kiss Ivett
22
Mi újság?
„Ma üdvösség köszöntött erre a házra“ „(Jézus) ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta. Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt. Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, és ezt mondta neki: „Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom!“ Erre az sietve lemászott és örömmel befogadta. Jézus azt mondta neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra.“ Lukács 19, 1-6.9 Ilyenkor, karácsony táján, Jézus a mi otthonainkba is vendégül jön. Tegyünk félre minden akadályt, ami elvonná a figyelmünket róla. Vegyünk példát Zakeusról – mindig van megoldás, hogyan találkozhatnánk Jézussal: elővesszük a Szentírást vagy az imakönyvet, elmegyünk a templomba, gondolatban is elbeszélgetünk az Úr Jézussal és vendégül hívjuk Őt a szívünkbe …
Kedves gyerekek! A képeken, melyeken Zakeus Jézust figyeli a fügefáról, összesen 14 külömbség található. Melyek azok?
Az iskolai hitoktatásról A hegysúri alapiskolában, úgymond, minden gyermek az 1. évfolyamtól a 4. évfolyamig hitoktatásban is részesül. Minden hétfőn az első és második osztálynak van egy óra hittan, valamint a harmadik és negyedik osztálynak úgyszintén; (persze összevont osztályokról van szó). Sajnos, 45 perc alatt nem jut mindenre idő. Ez úton kérem a szülők és nagyszülők segítségét, támogatását, imáit, mert családi háttér nélkül a gyermek nem imádkozik naponta, és vasárnap, ill. ünnepnap nem jár szentmisére. A 2005/06-os tanévben 9 harmadikos gyermek készül az első szentáldozásra. Schavel Éva hitoktatónő
Kedves gyerekek! Nagyon örülünk, hogy ilyen szép rajzokat küldtetek be a plébánia-lap szerkesztőségébe. Továbbra is várjuk grafikáitokat; de írhattok versikéket, imákat is, meg véleményeket … Csenkey Krisztína rajzai
Németh Filip rajza
23
Mi újság?
REJTVÉNY ÁGYAZ ÁTÉGET BECSENGETÉS BESZÁMÍTANI BOSSZANKODÓ ELÉEJT FELÁZIK IGAZÁN KEGYES KÉKES KÉSZSÉG MEGÉLNEK ÓRÁKON OVIS REALIZÁL REMETE RÉTEG RÓTTA SERDÜLŐKORI SIETETT SZERVEZ SZÓRAKOZÁS TÉZISEK
A
Ha az oldalsó szavakat kihúzod az ábrából (8 irányban: vízszintesen, függőlegesen, átlósan oda-vissza helyezkednek el), néhány betű megmarad. Ezeket balról jobbra és fenntről lefelé összeolvasva, egy alapítvány nevét kapod meg eredményül.
HUMOR
ISTEN
Mond csak, fiacskám, melyik a helyhatározó ebben a mondatban: ,,A pásztor a mezőn legelteti a nyájat“? - A pásztor. - Nono! Már hogy lenne a pásztor a helyhatározó? - Azért, mert a pásztor határozza meg a helyet, hogy hol legeljen a nyáj.
A nagy fogadás Egy 160-nal repesztő autóst elkap a rendőr. Odamegy az autóhoz, és kitessékeli belőle az öltönyös sofőrt: - Na, barátocskám, most aztán nagy bajban van! Szépen bemegyünk az őrsre, és irány a dutyi! - De biztos úr, megtudom magyarázni… - Hagyjuk a süketelést! - dörren rá a rendőr. Az őrszobán aztán bezárja a fiatalembert, meg sem hallgatva annak védekezését. Két óra múlva bemegy hozzá beszélgetni: - Na, magának aztán nagy szerencséje van! Nemsokára itt lesz a rendőrfőnök. A lánya esküvőjéről jön, biztos jókedvében lesz, maga is megúszhatja valami enyhébb büntetéssel. - Erre ne fogadjon! Én lettem volna a vőlegény…
AJÁNDÉKA
Két csiga megy a sivatagban. Már nagyon szomjasak, alig bírnak vánszorogni. Egyszer csak találnak egy üveg sört. Elhatározzák, hogy egyikük elmegy és hoz sörbontót. Eltelik egy hét, két hét, egy hónap. Az ottmaradt csiga úgy gondolja, hogy már hiába várja a társát, az elpusztult. Nekiáll, hogy széttörje az üveget. Erre kiszól egy hang a kő mögül: - Ha csalsz, el sem indulok!
Nem az embernek vannak kiváló ötletei, hanem a kiváló ötletek találják meg az embereket.
Mit csinál az unatkozó hadvezér? (Elfoglalja magát).
Külömbség - Te, én ha kávét iszom, nem tudok elaludni - mondja az ifjú feleség. - Érdekes. Nálam meg pont fordítva van! - mondja a férj. - Hogy hogy? - Ha alszom nem tudok kávét inni.
mi újság?
8
Fara hlási
8
Oznamy: - Pre všetkých, ktorí ešte neprijali sviatosť birmovania a dovŕšia do týchto Vianoc 14. rok života, môžu sa u mňa prihlásiť. Budú zaradení medzi kandidátov na prijatie tejto sviatosti a po Novom roku začneme s prípravou. Termín jej vyslúženia v našej farnosti bude niekedy na jeseň budúceho roka. Zmena organistov: Touto cestou chcem poďakovať Petrovi Gabrielovi, ktorý doteraz zastával funkciu organistu vo farskom kostole, za jeho dlhoročnú službu. Nech ho Pán Boh za to požehná, i celú jeho rodinu a nech spolu spokojne nažívajú na ich novom bydlisku v Stupave. Zároveň chcem, pri tejto príležitosti, uviesť do funkcie organistu a kantora vo farskom kostole p. Rudolfa Hamerlíka. Po trinástich rokoch môže opäť zasadnúť za organ. Prajem mu v tejto službe veľa Božieho požehnania a trpezlivosti. Teším sa na vzájomnú spoluprácu k väčšej sláve Božej a dobru farnosti.
Štatistika: V uplynulom Cirkevnom roku 2004/2005 t.j. od 28. XI. 2004 – 26. XI.2005 bolo v našej farnosti vyslúžených 16 krstov, z toho 7 z Kostolnej, 4 zo Šúru a 5 z iných farností. Sobáš si vyslúžili 3 páry, z toho iba jeden z našej farnosti. Pochovali sme 15 farníkov; 6 v Kostolnej, 5 v Borši a 2 v Šúri; ostatných inde. Liturgia: Všeobecné smernice Rímskeho misála v bode 49 uvádzajú: „Je chválitebné, keď veriaci sami prinášajú chlieb a víno.“ Je to bežná prax aj v iných farnostiach, nie je to nič zložité a prispieva to k spestreniu liturgie. Pripomínam, že sa treba pripraviť už cez prosby veriacich a pohnúť sa k oltáru po ich skončení, keď si kňaz sadne a miništranti začnú pripravovať oltár. Prednostné právo prinášať obetné dary majú tí, za ktorých úmysel sa slúži sv. omša. Bolo by vhodné, keby spolu s obetnými darmi priniesli aj finančný milodar, ktorý inak zvyknú odovzdať po sv. omši, aby sa jasnejšie naznačilo, že to nie je poplatok za omšu, ale obetný dar; teda niečo, čo chcem aj ja pridať ku Kristovej obeti za ten úmysel, na ktorý sa slúži sv. omša. Ďakujem všetkým, ktorí túto liturgickú úpravu správne pochopili a prijali.
Všetkých farníkov, aj tých, ktorí do kostola pravidelne nechodia, srdečne pozývam na polnočnú sv. omšu 25. XII. o 00:00 hod. - róbi atya –
Áldásos karácsonyi ünnepeket és békés új évet kívánunk minden kedves olvasónak!
Želáme Vám radostné a milostiplné prežitie sviatkov Narodenia Pána a v novom roku 2006 pokoj, radosť, dobré zdravie a hojné Božie požehnanie! Mi újság? – az egyházfai plébániaközösség lapja. Egyházi jóváhagyással kiadja az egyházfai
római-katolikus plébánia. Felelős: a plébánia kormányzója (plébános). A szöveg nem esett át szakszerű javításon. Časopis farského spoločenstva v Kostolnej pri Dunaji. Vydáva Rímsko-katolícky farský úrad Kostolná pri Dunaji s „povolením Bratislavsko-trnavského arcibiskupského úradu dňa 31. 03. 2004“. Zodpovedný: správca farnosti. Text neprešiel odbornou jazykovou úpravou.
Szolgáljátok Istent és embertársaitokat szeretetben!