6. szám II. évfolyam, 2005. szeptember
Az egyházfai plébániaközösség lapja Časopis farského spoločenstva v Kostolnej pri Dunaji
g
g
6. číslo II. ročník, september 2005
Megfogalmazni gondolatainkat, élményeinket, lehetőségeinkhez mérten papírra vetni ezeket a gondolatokat – egy nemes gesztus idős és beteg embertársaink felé, akik augusztus 20-án nem tudtak jelen lenni a falunapon.. Ők még pontosan tudják, hogy egy ilyen ünnepnap, a tánc, az ének, a zene, a szórakozás, a vidám percek pillanata, ez mind egy emlékezetes nap, egy egyedülálló és vissza nem térő alkalom, mely egy családdá kovácsolja össze a falu apraját és nagyját.
Falunap
A helyi községi hivatal és a képviselő-testület jóvoltából már második alkalommal került megrendezésre községünkben a falunap. E nap történetesen egybeesett Szent István apostoli királyunk ünnepével is. Egyházközségünk templomában a délelőtti szentmisén Róbert atya, a falu plébánosa megfogalmazta, mit is jelent egy falu számára a falunap. Mérlegeljük, mi az, amit sikerült elérni és mi az, ami még megoldásra vár. A plébános Szent István királyról szólott, aki uralkodásában is Krisztus követője volt, és sohasem feledte, hogy az "alattvalói" Isten gyermekei. Egyformán törődött az örökkévaló égi és az ideig tartó földi hazával. Országát a tízparancsolat és az evangélium szellemében kormányozta. Az ember számára létfontosságúak az elmúlt küzdelmek és a törekvések megértése, mert csak a saját történelméből értheti meg önmagát és tervezheti jövőjét. A helyi futballpályán már a reggeli órákban nagy volt a nyüzsgés és a zsivaj. Itt mérték össze képességeiket nyolc futballcsapat tagjai. A legjobbak kiértékelése egészen a délutáni órákba nyúlt. Tizenhét óra körül már szállingóztak a meghívott vendégek. Jelen volt Bárdos Gyula parlamenti képviselő, Duray Rezső pozsony-megyei képviselő, Gujber László, Hegysúr polgármestere feleségével és a községi hivatal munkatársával, Vidra László, Nagyborsa és Kois Alojz, Szenckirályfa polgármesterei feleségeikkel, a helyi képviselőtestület tagjai és a falu lakossága. Ezt a "nyárvégi délutánt" a polgármester, Filkász János nyitotta meg. A továbbiakban a műsor vezetésével Bozsik Veronikát bízta meg, aki élt a lehetőséggel és már
Egyházfán
szólította is a helyi óvodásokat, akik rövid műsorral mutatkoztak be a közönségnek. Utána a már jól ismert BÉKE-énekkar következett. Műsorvezetőnk felhívta a figyelmet a kézművessátorra, melyben a cserkészvezetők felügyelete alatt kiélhették fantáziadús elképzeléseiket az érdeklődők. A kézművessátorba betekintett Bárdos Gyula parlamenti képviselő is, és megismerkedett a karkötőfonással, az üvegre festés művészetével s még sok más érdekességgel. A cserkészek fellépése következett a futballpálya területén, mivel a népi táncos és énekes játékok nagyobb területet igényeltek. Mindenki, aki részt akart venni e játékokban, csatlakozhatott hozzájuk. Sötétedéskor következett az ígért meglepetés, a tűzijáték, amelyet Kožík Pál, a falu lakosa ajándékozott e célra. Közben a szórakozást kísérő zenét Szalay Jenő és zenekara biztosította. A falunap esti részére ellátogatott hozzánk Vittek atya is. Ezt a szép, emlékezetes napot a falu plébánosa sem hagyta ki. Sajnos csak a késő esti órákban jelenhetett meg. Éjfélkor a magyar himnusz éneklése közben az embernek óhatatlanul is az jutott eszébe, hogy igenis Isten jelen van az emberek között, és csak kérnünk kell őt – nyújtsa felénk védő karját, segítsen megőrizni hitünket, hagyományainkat, értékeinket, s nem utolsó sorban nyelvünk szépségét. Ezután már csak a hajnalba nyúló mulatozás következett. A levegőben a pecsenye illata szállt, az orrot csiklandozó őzgulyás mindenkinek ízlett, amelyről a helyi vadászegyesület tagjai gondoskodtak. Köszönet minden szorgos kéznek, aki valamilyen formában részt vett e rendezvény megvalósításában.
Duray Márta
Mi újság?
2
g
1955. augusztus 12-én mély megrázkódtatással fogadta a világ „a költő“ haláláról szóló hírt a zürichi kórházból. Az utolsó európai polgárok egyike adta vissza lelkét teremtőjének. Ám nem hagyott teljesen magunkra. Ránk hagyta műveit, melyek még ma is mint figyelmeztetés és tanítás, mint vigasz és nem utolsó sorban mint irodalmi élmény szolgálják a kedves olvasót.
T h o m a s M a n n – a magányos európai A polgári humanizmus egyik utolsó kiemelkedő képviselője 1875. június 6-án született az északnémetországi Lübeckben. Régi, patrícius kereskedőcsalád második gyermekeként látta meg a napvilágot. (Bátyja az ugyancsak elismert és méltán híres író, Heinrich Mann.) Négy testvérével együtt élvezi a gazdag kereskedőcsalád nyújtotta gondtalan gyermekéveket. Ám az apa hirtelen halála (1891) változást hoz a család életébe: a régi családi céget felszámolják, Thomas Mann édesanyjával és testvéreivel együtt Münchenbe költözik. Rövid időre munkát vállal egy biztosítási cégnél, majd bátyjával pár hónapot Olaszországban töltenek. Ekkor írja első, rövidebb elbeszéléseit. Az első, nagy terjedelmű, 1901-ben megjelent regénye A Buddenbrook-ház rögtön meghozza számára az elismerést és az ezzel járó hírnevet. A siker után Thomas Mann teljesen az irodalomnak él, kizárólag írással foglalkozik. 1905-ben házasodik Katja Pringsheimmel, akitől hat gyermeke születik. Közel egy negyed évszázad telik el, míg 1924ben megjelenik Thomas Mann következő nagy, kétkötetes regénye, A varázshegy. A német irodalomban oly közkedvelt nevelési regények sorát bővíti az író e művével.
1929-ben Thomas Mann a Buddenbrook-házért megkapja a méltó elismerést; neki ítélik oda az irodalmi Nobel-díjat. Következő műveit az egyre erősödő fasizmus ellen folytatott küzdelem ihleti. Az 1930-ban megjelent, nálunk talán legismertebb novellája, a Mário és a varázslón keresztül a fasizmus mibenlétére, a humanizmus és demokrácia fenyegetettségére, eltiprásának veszélyére hívja fel a figyelmet. „Abban a demokráciában, amely a szellem magasabb rendű életét nem tiszteli és nem ennek befolyása alatt áll, (...) a nemzeti élet színvonala a tudatlanok és műveletlenek színvonalára süllyed ...“ – hallható az egyik előadásában a sok közül, melyekben saját népét és Európát szólítja fel az egyre aggasztóbb méreteket öltő hitleri diktatúra ellen való erélyes és meg nem alkuvó fellépésre. Az ilyen és ehhez hasonló előadások és művek következménye, hogy Thomas Mannt száműzik hazájából. A hitleri Németország megfosztja vagyonától, állampolgárságától. „Könyveimet is elvették.“ – nyilatkozza szomorúan. Művei máglyára kerülnek sok más elismert és kiváló honfitársa könyvével együtt, melyeket az akkori német vezetés „károsnak és nem kívánatosnak“ bélyegzett. Münchenből Svájcba menekül, majd 1938-ban az Egyesült Államokba emigrál. Los Angeles mellett telepedik le, ahol vendégprofesszorként előadásokat tart és rádióadásokon keresztül aktívan részt vesz az antifasiszta harcban. A még Németországban elkezdett, de az amerikai emigrációban befejezett tetralógiában, a József és testvéreiben az ismert bibliai témát dolgozza fel, melyet Thomas Mann, kissebb-nagyobb megszakításokkal 16 évig írt. A történetnek, annak ellenére, hogy egy ókori mítoszt kelt életre, igenis, van aktualitása. „Mert nevetséges az, aki jog és józan ész ellenére csak azért él hatalmával, mert az az övé. És ha talán ma még nem nevetséges is, a jövőben az lesz. Mi pedig a jövővel tartunk.“ – így hangzik Jákob fiának üzenete az utókorhoz. Thomas Mann utolsó, nagy terjedelmű, befejezett regénye az 1947-ben megjelent Doktor Faustus. Az író ismét egy, a német nép körében oly közkedvelt témához, a Faust-legendához nyúl. A háború után Thomas Mann hazalátogat hazájába. Mindkét német állam Goethe-díjjal tünteti ki. E látogatásokat Amerikában nem nézik jó szemmel; laptámadások indulnak ellene. 1952-ben végleg visszaköltözik Európába. Svájcban, a Zürichitó partján vesz házat. Idős kora ellenére még mindig tele van tervekkel. 1955 májusában részt vesz mindkét német állam Schillermegemlékezésén; meglátogatja szülővárosát, Lübecket, mely nagy megbecsüléssel, tisztelettel fogadja a „költőt“. Júniusban megünnepli nyolcvanadik születésnapját. A Nyolcvan Éves halála mindenkit váratlanul ért. Több művészi tervét már nem sikerült befejeznie. „Ötletből nem volna hiány, még ha 120 évet élnék is.“ – nyilatkozta 77 évesen. Kár az ötletekért. Kár a tervekért. Mert ki más tudná őket megvalósítani?
Méri Zsolt
Mi újság?
4
g
„Ha Istennek nem lenne rád szüksége ott, ahová helyezett, nem rendelt volna oda“. (Paul Cloudel) Amikor egy plébános új helyre érkezik, elengedhetetlenül szükséges, hogy a hívek lelki életét gondozva közelebb kerüljön hozzájuk. Új ismeretségekre törekszik, új elképzelések és tervek sokasága fogalmazódik meg benne az idők során. Nem közömbös az együttműködés fontosságában, a feladatok megoldásában sem. Egy váratlanul jött bejelentés véget vet a tervek sokaságának, a megoldásokra váró feladatoknak… Nem volt ez másképpen a mi egyházközösségünkben sem, amikor a köztünk eltöltött röpke két év lelki szolgálat közepette az Úr plébánosunkat, Juraj Vittek atyát más egyházközösség szolgálatára rendelte. Őt kérdeztük.
Interjú JuVi atyával g Vittek atya, milyen érzésekkel tekintett az elhelyezésére egyházközösségünkből és hogyan látja az elmúlt két esztendőt? Ezek révén milyen tapasztalatokat szerzett és mit tart fontosnak elmondani? Nem is olyan régen, amikor ide helyezték, belecsöppent a feladatok sűrűjébe, mindig adódott valamilyen probléma, amely orvoslást igényelt. Amikor Egyházfára kerültem, elsősorban attól féltem, később azoknak, akik az újság kiadásán fáradoztak, hogy vajon megbirkózom-e ezzel a feladattal. Egyrészt akik a fiatalokkal és a gyerekekkel foglalkoztak és a nyelvi problémák okoztak gondot, másrészt különféle éppen úgy azoknak, akik a templomot takarítják vagy a anyagi és adminisztratív jellegű elintéznivaló várt virágokat gondozzák. A papnak a legfontosabb rám, nem is beszélve az emberek közti kapcsolatokban segítséget azok a hívek jelentik, akik kötelezettségeket rejlő problémákról. Az első plébániáján a pap sokat vállalnak magukra, akik rendszeres szolgálatot tanul, és nekem már sok dolgot meg kellett tudnom vállalnak a templomban és a plébániaközösségben is, oldani. Ezért is aggódtam, hogy viselkedésemmel amely áldozatkészséget és kitartást követel. Szeretnék nehogy elrontsak valamit. Sokszor Szűz Mária köszönetet mondani mindazoknak, akik támogattak a segítségére bíztam magam, s kértem, hogy vezessen különféle javítási munkákban, a templom rendben engem. Neki köszönhetek mindent, ami működésemben tartásában, a plébániakert kiépítésében. jó volt. Sokat tanultam, és ezért nagyon hálás vagyok. A kis falvakban az emberi kapcsolatok sajátosak, a A támogatás, amit Önöktől, a hívektől kaptam, szintén pap a figyelem középpontjában áll. Ez nem mindig óriási volt. Főleg azok segítségére emlékszem, akik a kellemes, ugyanis minden egyes szavát, cselekedetét, kezdeteknél mellettem álltak… Az olyan gyakorlati megnyilvánulását mérlegelik, ha a kapcsolatait dolgokban nyújtott segítség, mint a plébánia figyelik. Másrészt viszont nagyon sokat adott nekem a berendezése, a festés, a bejárati ajtó felújítása, stb. személyes pasztoráció. Ebben a plébániaközösségben emberileg mind-mind buzdító és bátorító jelzés volt. lehetőségem nyílt élni az Úr szavát: A pásztor ismeri Mégiscsak a kezdetek a legnehezebbek. Köszönetet juhait. Ez már nem olyan egyszerű egy olyan nagy mondok mindazoknak, akik felelősséget vállaltak plébániaközösségben, mint amilyenben most magukra: a sekrestyéseknek, a ministránsoknak, majd működöm. g Felvillantana néhány fontosabb momentumot ebből a múltból? Emlékszem fogadtatásomra a plébániaközösségben. zarándoklat is, Szerintem más plébániaközösségekben kevés pap él át a betegek ehhez hasonlót. Azt gondolom, hogy az egy nagyon kenetének erős élmény, ha valakit ilyen nagyszabásúan feladása… Sok fogadnak. Emlékezni fogok rá… Sok megragadó mindent pillanatot éltem át a gyerekszentmiséken, a fiatalokkal megemlíthetnék a különféle rendezvényeken, lelki megújulásokon. Mély még ebből a két élményt jelentett számomra a máriazelli és máriatali évből. g A papnak is megvannak a lelki örömei. Melyekre gondol vissza a legszívesebben? Egy papnak az szerzi a legnagyobb örömöt, ha látja híveim minden egyes személyes győzelmének, akár munkája gyümölcsét, ha látja, ahogy valaki az Úrhoz megbocsátásról, a terhek türelmes viseléséről vagy közeledik. Ilyen rövid idő alatt nem tudtam sok munkát egymást nem kedvelő emberek együttműködéséről volt elvégezni, nem még hogy annak gyümölcsét is látni. szó. Örültem minden rendszeres lelki aktivitásnak. A Mégis rengeteg lelki örömet éltem át a sok őszinte leginkább rendszeresek az adorációk és a szentgyónás alkalmával. Örömmel töltött el, ha valaki gyermekszentmisék voltak. A gyerekek sok lelki örömöt rendszeresen kezdett a szentségekhez járulni. Örültem okoztak nekem.
Mi újság?
5
g
g A híveivel elégedett volt? Az idő múlásával megváltoztak-e az emberek, és ha igen, milyen értelemben? Nehéz megmondani. Elégedettek vajon a szülők ütközik. Másrészt viszont nagyon örültem a hívektől gyermekeikkel? Igen is meg nem is. Elsősorban a szülő kapott megbecsülésnek. Ők elfogadták döntéseimet. A elégedett szeretne lenni, mivel a gyerekei fontosak a gyerekek sokszor csak később jönnek rá, hogy szüleik számára. Másfelől viszont éppen azért nem lehet velük mindig csakis jót akartak nekik, és éppen a elégedett, mert fontosak a számára, és azt akarja, hogy legkellemetlenebb döntések, intézkedések mögött állt a növekedjenek. Persze ezt a gyerekek nem mindig értik legtöbb gondoskodás. meg. Éppen így a pap is néha meg nem értésbe g Megragadnám az alkalmat és szeretnék kitérni az utolsó beszélgetésünkre. Idézem szavait! „...Sok felnőtt érdeklődéssel jár, (a gyerekszentmisékre) mert a gyerekek mellett mindnyájan sokat tanulhatunk. De a gyerekekkel gyereknyelven beszélünk. A felnőtteknek szilárdabb étel szükségeltetik. Szükségünk lenne újra megmagyarázni a hit igazságait felnőtt módra…“. Sokunk hite a tudást, az ismereteket tekintve nagyon alacsony szinten van, ami részben a rendszerváltást megelőző 40 év rovására írható. „…Böjtben volt egy lelki megújulásunk, melynek jó visszhangja volt...” A hívők nagy érdeklődéssel várták a következő összejövetelt, ami sajnos nem valósult meg. Miért? Mert csak két évig lehettem itt. A pasztoráció koncepción alapul. A következő évre több ilyen tervem is volt, pl.: felnőttkatekézis, lelki megújulások. Csak hát közbejött az áthelyezés… g Sok dolgot megszoktam és sok dolog beindult… Vittek atya, nem elhanyagolható a tény, hogy eleinte sokféle lehetőséget kínált a fiataljainknak. Megtanította a sztepptánc lépéseit, belépett az énekkarba, látogatta az ifjúság összejöveteleit a Kiscsillagházban, felkínálta a legfontosabb életszövetséget – a barátságot. Mi történt, hogy e sok szép és jó dolog iránt alábbhagyott az érdeklődése? Azt hiszem, hogy talán a legtöbb energiámat a esetben azonban ennek ellenére sem volt elég időm fiatalokba fektettem. Arra vágytam, hogy a fiatalok kialakítani a megfelelő közelséget, ahhoz, hogy megnyíljanak előttem. Ebben az időhiány a hibás és közelebb kerüljenek a plébániához, hogy menedéket, tapasztalatlanságom, meg talán az is, hogy elvárásaim barátságot nyújtson nekik. A kínálat elég széles volt – sokak számára túlságosan is újszerűek voltak. A sztepp, zene, énekkar, angolnyelv-tanfolyam… nem fiatalság rétegződése már érkezésem előtt adott volt, s mindig sikerült azonban áthidalnom azt a bizonyos ez nem egyezett zökkenőmentesen az én távolságot a pap és a fiatalok között. Sokan nemcsak a törekvéseimmel. A pap feladata az, hogy az embereket plébániához, hanem a szentségekhez is közelebb az Istenhez vezesse, ez az út azonban nagyon hosszú. kerültek, és így közel lehettem hozzájuk, mellettük Ehhez nem elég egy-két rendezvény. Hosszú távú és állhattam. Azt gondolom azonban, hogy bizonyos rendszeres hatásra van szükség. Ez a keresztény dolgok több időt igényeltek. A fiatalok idővel átalakulás folyamata. Ezt nem sikerült sok fiatalnál megérzik, hogy ki akarja igazán a javukat, ki gondolja elérnem. Azt gondolom, hogy a munkám a fiatalok velük tényleg komolyan. Képesek az értékeket is között sokakban majd csak idővel hoz gyümölcsöt, de megérezni, melyek tartalmassá teszik életüket. Mindig akkor úgy és annyira, amennyire fontosak voltak nagy örömmel töltött el, ha a fiatalok ezt mondták: nekem. Valamit adott ez nekem, gazdagabbá tett… Sok g „Egy kicsit bosszant, hogy nem szenteltem elég időt az ifjúságnak. Nagyon vágyom, hogy ifjúsági szentmisék is legyenek. De gyakran szoktam mondogatni: „MINDEN IDŐT KÍVÁN“... Ezek szerint ez az idő kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a bizonytalanságban ingadozó fiatalokban felébresszen egy nagyon fontos emberi igényt, a valakihez és a valahová tartozás vágyát, a hitükhöz való ragaszkodást? Éppen ez az, amit a fiatalok pasztorációjánál a kínálgattam… Manapság a fiataloknak nem olyan legfontosabbnak tartok. Fontos egy keresztény könnyű. Túl széles a kínálat. A legkönnyebb azt környezetet kialakítani, ahol a fiatalok gyakorolhatják választani, ami kevésbé nehéz és igényes. Meg vagyok a keresztény életre való törekvést, ahol megértésben és azonban győződve, hogy a fiatalok idővel megértik, mi támogatásban van részük. Mindenkinek azonban időre az, ami tartalmassá teszi életüket, és hogy mi felületes van szüksége. A fiataloknak először is bátorságot kell és üres. Aztán már ők maguk mennek a mély és találniuk Krisztus követésére. Ezt nem lehet rájuk tartalmas dolgok után, még ha ez több önfegyelmet és erőszakolni, csak fel lehet kínálni. És én türelmesen nehézséget követel is. g A plébánia menetét több ember biztosítja, nem csak a plébános. És ezeket az embereket összhangba kell hozni. Milyen mértékben sikerült ezt megvalósítani? Megszervezni a plébániaközösség életét – ez egy a feladata elérni, hogy a hívek is bekapcsolódjanak, plébános alapvető feladatai közül. A jó pasztoráció felelősséget bízni rájuk. Először azonban személyesen
Mi újság? kell formálni őket, a megfelelő feladatokhoz, megfelelő embereket kell találni. Ez mind időt, energiát és türelmet igényel. Azt hiszem, hogy két év nem elegendő ahhoz, hogy megfelelő együttműködés alakuljon ki. Ez
6
g az idő éppen csak az orientálódáshoz elég, ahhoz, hogy szétnézzek, milyen „alapanyag” is áll a rendelkezésemre.
g A pásztor ismeri nyáját… Mi rejtőzik e szavak mögött? Ezt csak most, bizonyos idő elteltével tudatosítom. kapcsolatait, problémáit. Gyakran érdekelt hívei Városban, ahol anonimitásba burkolózva élnek sorsában. Ha a pap tudja, hogy ki az, akit eltemet, egymás mellett az emberek, a pap képtelen átélni a mert mellette volt életének utolsó órájában, s élete pásztorlétben rejlő lelki mélységet, ami azt jelenti, során ő vezette lelkileg… Ezek nagyon szép emlékek… hogy a pásztor ismeri juhait, ismeri hívei életét, sorsát, g Plébániaközösségünk júliusban egyházi énekkarok találkozójának adott otthont. Honnan jött az ötlet és ilyen rendezvények milyen értékeket képviselnek a közösség felé. Az ilyen rendezvénynek az alapfeltétele a jó szervezettség és nem utolsó sorban anyagi fedezetet is igényel. Az ötlet Gábriel Palitól származik még egyházfai Fontos, hogy hitüket a különféle társadalmi működésem első évéből. A plébániaközösségben, rendezvényekre is át tudják vinni. Szerintem ez az ahonnan származom, több éven keresztül rendeztem egyik eszköze annak, hogy a közösség emberileg és különféle fesztiválokat, tehát ezzel megvannak a kulturálisan is megélje hitét, megerősítse kapcsolatait, tapasztalataim. Ezért is töltött el örömmel ez a találkozzon és tanúságot tegyen, nem utolsó sorban kezdeményezés. Szerintem, fontos érték az emberek pedig, hogy TANULJON EGYÜTTMŰKÖDNI! Nem találkozása, a kultúra, a lelki légkör, az Istenről való azt nézni, hogy kiről van szó, hanem, hogy mit beszédnek a fiatalok számára is vonzó formája. A csinálunk együtt… keresztényeknek igyekezniük kell kultúrát teremteniük. g Mindezt ki biztosította? Ha mérlegelné az idei és a múlt évi rendezvényeket, hogyan értékelné a színvonalat és volt-e valami különbség a két rendezvény között. Mit emelne ki? Ami a kiadásokat és a bevételt illeti, vannak-e eltérések? Milyen mértékben sikerült bevonni a munkálatokba és a szórakozásba a filiális községeket? A kisebb közösségekben, ahol az emberek nagyon is ugyanis lelki éréssel jár. Ezért töltöttek el örömmel közelről ismerik egymást, a személyes kapcsolatok ezek a rendezvények, amikor láttam az együttműködést. Mindig egyszerűbb az, ha egy adott játszanak fontos szerepet – pozitívat vagy negatívat. csoport csinál valamit hatalmas lelkesedéssel. De Azok az emberek, akik jól megértik egymást, sokkal gyümölcsözőbb, ha mindenki összefog, ha az csoportokat alakítanak ki. Ez sok negatív hozzáállást félreértésekkel és kevesebb lelkesedéssel jár is. Ezt szül. Ilyenkor nehéz az együttműködés. Ez a helyzet szerettem volna elérni a második fesztivál egyéni érettséget követel. Az ilyen rendezvények adnak megrendezésével is. Egy családot teremteni a hívekből jó leckét együttműködésből, melyre a nehézségek nem könnyű. De azt hiszem, sok szép dologra futotta… ellenére is törekednünk kell. Az együttműködés g Melyik rendezvényekhez kötődnek a legszebb élményei? A fesztiválokhoz minden esetre igen. Szép volt az erősödtek, mind-mind emlékezetesek maradnak. énekkar második évfordulójára rendezett súri akció is. Köszönet illeti a plébániaközösségünkhöz tartozó Szerintem az egyházfai, súri és borsai falunapok, a községházákat is. Az gondolom, hogy minden Mikulás-napi ünnepségek, a farsangi bálok, ahol az igyekezetet értékelni kell, és örülni kell neki. Az embereknek alkalmuk nyílt közelebb kerülni egészségtelen versengés demotivál, míg az egészséges egymáshoz, ahol falak dőltek le és emberi kapcsolatok a jóra indít minket. g Mi újság a Mi újság? háza táján? Az utolsó héten távozása előtt szükségesnek látta a szerkesztőbizottság összehívását. Bizonyos változásokra került sor. Miért volt szükséges ez a döntés? A plébániaújság mindig is nagyon fontos volt plébánosnak bizonyos időre van szüksége, míg annyira számomra, és továbbra is az marad. A pasztorációs megismeri a híveket, hogy konkrét feladatokat bízzon tevékenységeket igyekeztem úgy szervezni, hogy olyan rájuk. Arról volt szó, hogy a lap a lehető legjobban embereket bíztam meg, akikről tudom, hogy működjön. Szerintem nem történt semmi különleges. végigviszik, amibe belekezdtek, és önállóak lesznek. Ez Mindenki más feladatra alkalmas. Meg vagyok róla egy olyan dolog, aminek fontos kitartania. Hogy az győződve, hogy az együttműködés az érdekeltek között újság jobban működjön, bizonyos változásokra került továbbra is tartani fog. Szeretnék köszönetet mondani sor a szerkesztőbizottságon belül. Ezeket a Gábriel Palinak és a többi fiatalnak is, akikkel változásokat már régebben fontolgattam, s mielőtt elindítottuk ezt az újságot. Az eredeti ötlet mégis csak elmentem volna, véghez is vittem, mert az új kicsit más volt… Szerintem a hívek értékelik a
7
Mi újság? plébániaújság létezését, aminek szerkesztését folytatni kell. A mostani főszerkesztővel hasonló nézeteket vallottunk a plébániaújságról. Az ő érdeklődése indíttatása, együttműködése engem is inspirált. Idővel majd kiderül, hogy vajon a megfelelően választottame. Ezenkívül idővel további lehetőségeket kell keresnünk, hogy a lap a lehető legjobban szolgálja a közösséget. Ez már az idő dolga, és persze az új
g plébános döntésein is múlik. Szerintem itt az újságról van szó és arról a sok jóról, amit a plébániaközösség számára hozhat, nem pedig azokról az emberekről, akik szerkesztik. Mindenkinek, aki idáig részt vett és azoknak is, akik most részt vesznek az újság szerkesztésében, ezúton is szeretnék köszönetet mondani. Nekik köszönhetően olvashatják e sorokat is.
Kifejezésre juttatjuk hálánkat és megköszönjük, hogy Egyházközségünkben két éven át törődött a rábízottak lelki gondozásával. Hűséges papi szolgálatát és minden igyekezetét áldja meg a jó Isten! A Mindenhatót kérve imádkozunk, árassza el bőséges áldásával lelki szolgálatában, és a Szentlélek segítse meg, hogy a lelkeket eredményesen vezesse a kegyelmi élet útján.
Beszélgetőtárs: Duray Márta
Vittek
atyának!
Minden este, mikor lehunyom a szemem, Imádkozom érted, Kérem a jó Istent, a távolban is óvja lépted. Adjon erőt, egészséget, sok-sok boldogságot, Szerető szívednek mindig vidámságot!
Szeretünk, Vittek atya és soha sem feledjük, Hogy két évig itt élt boldogan Egy fantasztikus ember közöttünk. Fényt hoztál az életünkbe és sok boldogságot, A gyerekek szívébe tengernyi vidámságot. Eltelt két év, oly gyorsan elszaladt, De szívünkben Vittek atya örökre megmarad. Tengeri Romilda, Nagyborsa
Úrnapi
körmenet
Hegysúron
Az idén különleges esemény részesei lehettünk: első alkalommal vehettünk részt az úrnapi körmeneten Hegysúron is, melyre az úrnapi szentmise keretében került sor. A menet az ún. Karácsony utcában kialakított és szebbnél szebben feldíszített állomások mentén haladt, majd visszatért a templomba, hogy közösen elénekeljük a Te Deumot. Ezen a szép eseményen, melyen nemcsak a hegysúri hívek vettek szép számban részt, igazi ünnepi hangulat uralkodott; ünneplőbe öltözött lélekkel dicsértük az Urat. Gujber Zsuzsanna „Mert az Isten kenyere az, amely a menyből szállott le, és életet ad a világnak“. (Jn 6,33)
Mi újság?
9
g
2005 – Az Eukarisztia éve Különösen az idei évben, melyet még II. János Pál pápa rendelt el az Eukarisztia évévé, nem felejthetjük az Úr Jézus búcsúzó szavait: „Veletek vagyok a világ végezetéig“ (Mt 28,20). Minden katolikus templom, minden örökmécses, szentmise és adoráció a szentségi Egy eukarisztikus csoda Körülbelül 750-ben történt. Egy alkalommal a lancianoi Szent Legonziano templomban fiatal pap misézett. Gyötrő kétség szállta meg, vajon e fehér ostya, melyet kezében tartott, valóban az Istenember testévé és a kehelyben levő bor Krisztus vérévé változott-e. Egyszerre forróság öntötte el, megrendülten szemlélte: az aranytálkán levő hófehér Szentostya megváltoztatta színét, piros lett és felduzzadt – vérző húsdarab lett belőle, míg a kehelyben piros vér pezsgett. A pap sírva borult térdre, miközben Szent Tamás apostol szavait suttogta: "Én Uram és én Istenem!" Egész teste remegett, nem volt már ereje a befejezéséhez.
Jézusra akarja irányítani figyelmünket és gondolatainkat; arra, hogy van itt Valaki. Az Úr Jézus ma is működik közöttünk. Ahol Ő van, ott jól érzi magát a botladozó ember. Jézusnál erőt és vigasztalást találunk. Újra és újra meggyőződhetünk arról, hogy Krisztus a világ és a mi életünkért maradt itt köztünk kenyér alakban.
A paténát a csodás Testtel és a kelyhet a drágalátos Vérrel gondosan megőrizték és mind a mai napig őrzik a templomban. Folytonos csodáról van szó: az átalakult részek nem romlottak meg, épségben maradtak évszázadokon át mostanáig. Lanciano érseke 1970-ben egy szaktudósokból álló orvosi bizottságot hívott össze, melynek vizsgálati eredményét a következő pontokban foglalták össze: • • • • • •
Valóságos húsról és vérről van szó. Sem a hús, sem a vér nem származik embertől. A hús egyértelműen szív-szövet struktúrára utal. A hús és a vér egyazon vércsoporthoz tartozik. A vér diagrammája emberi vérre „átvihető“. A hús és vér élő személyt feltételez.
Az Oltáriszentség csodái a világ minden táján c. könyv alapján: V. T.
2005. május 1-jén mintha ünnepélyesebben szólt volna a szentmisére hívó harang. Legalább is a hat kis elsőáldozó és szüleik, Elsőáldozás Hegysúron rokonaik számára biztosan. Hisz ők már nagyon régen készültek erre a nagy napra, Juraj Vittek atya és Schavel Éva hitoktató irányításával. A szentmisére kedves vendég is érkezett Tóth József missziós atya személyében, Vittek atya meghívására. A gyönyörűen feldíszített templom megtelt ünneplő emberekkel. Felejthetetlen élmény volt részt venni ezen a szentmisén, látni elsőáldozóink boldog arcát. Imádkozzunk értük, hogy megújított keresztségi fogadalmukat megtartsák, és gyakran járuljanak szentáldozáshoz. Elsőáldozóink: Andrássy Karin, Bors Marianna, Gujber Gabriella, Mikuláš Veronika, Takács Krisztina, Újhelyi Bianka. A Súri Híradó alapján „‛Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!‛ Bement hát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik“. Lk 24, 29-30
Mi újság?
10
g
Gondolatok
Isten tervei Isten szeretetből teremtett téged. Isten maga a szeretet. Az Úr, a te Teremtőd így szólít meg téged: Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy. Isten azonban még többet nyújt: megengedi, hogy művén munkálkodj: segíts neki boldoggá tenni az embereket itt a földön és az örök életben. Isten munkatársa vagy Kiáradó szeretetében szét akarja osztani ajándékait az emberek között. Rád is bízott belőlük, hogy ajándékozd tovább embertársaidnak. Isten ajándékai Nem ajándék-e kezed, szemed, eszed, szíved, képzeleted, nyelved és minden képességed? Mindezeket Isten azzal bízta rád, hogy mások boldogítására, életük szebbé tételére használd fel. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát... Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott (Mt 25,14.19). Fejleszd ki képességeidet, hogy előbbre vihesd Isten országának ügyét! Ne feledd, egy napon te is számot adsz.
A keresztény ember két világ polgára. Igazi hazája az égben van, de oda az út a földön át vezet. Ezért a világban nem turista, nem is műkedvelő. Feladatot és szolgálatot kell teljesítenie – szeretetből. Útközben építenie kell Isten országát, az igazság és az élet, a szentség és a kegyelem, az igazságosság, a szeretet és a béke országát.
A feladatot, melyre Isten hívott, nekem magamnak kell végrehajtanom, nem másnak. Olyan helyet töltök be a világban, amelyet Isten épp nekem jelölt ki. Nem számít: gazdag vagyok-e vagy szegény, tisztelt vagy megvetett az emberek előtt – csak egy számít, hogy Isten ismer és nevemen szólít.
Cserkészek a Csali-völgyben Nemrég fejeződött be a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség III. Szövetségi Nagytábora az Ipolynyék melletti Csali-völgyben. A július 28-tól augusztus 8-ig tartó rendezvényen a Felvidéken működő magyar cserkészcsapatok 700 tagja sátorozott 9 altáborban. A legfiatalabbak alig voltak nyolcévesek, de öregcserkészek is tartózkodtak a táborban. Az egyházfai 11. számú Szent Imre cserkészcsapatból 17-en vettünk részt ezen a nagyszerű rendezvényen. Az időjárás olykor forró, száraz, máskor napokig esős alakulása igazi próbára tette a cserkészeket, de nem tántorította el őket attól, hogy a jól érezzék magukat a természetben. A nagytáborban került megrendezésre a Nagytábori métabajnokság, kirándulások Alsósztregovára, valamint augusztus 7-én a majtényi kultúrházban került bemutatásra az Érsekújvári Rockszínpad előadásában a Mária evangéliuma c. darab. A tábor ideje alatt naponta olvashatták a táborozók a tábori újságot a Najcsát. A táborkeret Madách: Az ember tragédiájá-ra épült. A 9 altábor 9 színt testesített meg. A táborozóknak naponta más-más színt adtak elő felváltva az egyes altáborok, hogy bemutassák Ádám álmát és csalódását. A sok-sok program mellett a cserkészek lelki életükre is odafigyeltek. Naponta voltak tábori szentmisék azoknak a lelkiatyáknak segítségével, akik vállalták, hogy a tábor ideje alatt is lelki szolgálatot látnak el. Az ünnepi tábornyitó szentmisét Orosch János püspök úr mutatta be Zsidó János esperessel együtt. Š. I. A tábor célja az volt, hogy a Szövetség cserkészcsapatai még jobban megismerve a másikat, át adják cserkésztudásukat egymásnak, valamint, hogy ápolják és megszilárdítsák a keresztény-nemzeti értékrendet.
Mi újság?
11
g
Kapcsolat – szerelem – házasság Ne csodálkozz azon, hogy amióta felnőttél, új érzések ébrednek benned. Gondolatok, vágyak merülnek fel az ismeretlenség homályából, amelyek megzavarják belső világodat. Ne csodálkozz azon, ha felfedezed, hogy az emberiség egyik fele mintha szeretetre méltóbb volna, mint a másik. Nyugodjál meg: a szerelem forrása Isten, s amit ő rendelt, az csak jó lehet. Egy napon – hacsak Isten nem szólít más hivatásra – házasságra lépsz, családot alapítasz. Ezért Isten már most kezdi ébresztgetni benned a vágyat, hogy szeress valakit, s valaki viszontszeressen. Isten lassan előkészít, megérlel
a nagy, a szent feladatra, hogy teremtő terveid folytasd: új életet ajándékozhass.
Szerelem De vigyázat! A szerelemmel nem szabad játszani, és főleg nem szabad azt eljátszani! Ne lépj túl a megengedett határokon mindaddig, amíg el nem érkezik az idő, amikor igazán, szíved mélyéről szerethetsz. Készülj szent komolysággal a szerelemre. Már most imádkozz rendszeresen azért az előtted talán még ismeretlen valakiért, aki egész életedre társad lesz. Szerezd meg magadnak azokat a tulajdonságokat, amelyekkel
azt az embert szeretnéd felkészítve találni, aki egyszer gyermekeidnek anyja, illetve apja lesz. Légy jellemes, egyenes lelkű, tapintatos, önzetlen, becsületes, tiszta lelkű! Boldog vagyok, hogy boldoggá tehetem őt! Köszönöm, Uram, hogy rátaláltunk egymásra! Köszönöm ajkunkat, mellyel egymást megcsókolhatjuk. Te mindent jól elrendezel, Te vagy a szeretet. Add, hogy egymást jobban megismerhessük, s eldönthessük, egymáshoz valók vagyunk-e.
Mi kell a jó házassághoz? A legtöbb fiatal alighanem azt feleli erre: szerelem. És mi kell a szerelemhez? Legtöbben talán meglepődnek: a hit. Hit a boldogságban; hit abban, hogy a boldogság meg is tartható; hit abban, hogy nem tévedünk..., hit mindennek a végső megalapozójában: Istenben.
„S most feladom a kérdést: szoktunk-e imádkozni jövendőbeli házastársunkért? Vagy Istent kihagynánk ebből az életünk szempontjából oly fontos dologból? És ha már házasságot kötöttünk, szoktunk-e egymásért imádkozni, egymást Isten oltalmába ajánlani? Itt az oltalom, az isteni oltalom ne csak a testi épségre, egészségre, a külső bajoktól való mentességre vonatkozzék, hanem a lelki, erkölcsi bukásoktól, a bűnöktől való megőrzésre is. Hiszen a házasságok felbomlása legtöbbször ezekre vezethető vissza. Megteszünk-e mindent, hogy a házasság legfőbb veszedelmét, az önzést kiküszöböljük életünkből? Ne feledjük, hogy a gőg, az önistenítés nemcsak Istentől szakít el bennünket, de egymástól is, és képes pokollá tenni a házastársak életét. Szoktunk-e imádkozni az alázatért, az igazsághoz való feltétlen ragaszkodásért, még ha az ellenünk szól is? Az alázat a szeretet és minden erény alapja. Amely házasságban tiszteletben tartják mindkét házastárs véleményét, akaratát, ahol megvan a kompromisszum készsége, ott nem lehet komolyabb baj, de ahol mindig mindenben csak az egyik félnek van „igaza“, ahol a másik fél akaratát semmibe veszik, ott szó sem lehet „együttélésről“, kölcsönös boldogságról”. Részlet Paxy László: Arccal vagy háttal Isten felé c. könyvéből. V. T.
Házasság
Mi újság?
12
g
„V každom čase všetkých modlitieb a prosieb modlievajte sa v duchu; aj za mňa, aby mi bola daná reč, keď otvorím ústa, zvestovať zjavné tajomstvo evanjelia“. (Ef 18,19)
Rozhovor s novým pánom farárom: otcom Róbertom Kučerákom 1. augusta na večernej svätej omši i po nej sme mohli byť svedkami slávnostného privítania nového pána farára nášho miestneho cirkevného spoločenstva, Róberta Kučeráka. Je medzi nami len krátky čas, a preto sme sa ho opýtali na jeho predošlý život a pôsobenie. Otec Róbert nám ochotne a rád poskytol informácie. g Otec Róbert, mohli by ste sa v úvode zmieniť pár slovami o svojom detstve, o rodnej dedine a o svojom prostredí? Svoje detstvo som prežil v mestečku Stará Turá, ktoré leží na rozhraní Malých a Bielych Karpát. Je to typický kopaničiarsky kraj – malé mestečko, a okolo v horách množstvo osád a usadlostí. Rád som chodieval do týchto hôr, a možno aj preto sa zo mňa nestalo mestské dieťa, hoci sme bývali od začiatku v bytovke. g „PÁN BOH PRICHÁDZA VŽDY NEČAKANE.“ Vo Vašom živote kedy prišiel ten rozhodujúci moment: čo odo mňa Boh očakáva? Boh do môjho života zasiahol viackrát, a takto si ma postupne pripravoval na poslanie, ktoré mi určil od večnosti. Tento Jeho plán s mojim životom som definitívne rozlúštil krátko pred maturitou, takže potom som už ďalej vedel, čo chcem a išiel som si za tým. g Ako prijali Vaše rozhodnutie Vaši rodičia, súrodenci a priatelia? Otec bol spočiatku proti, veď som jediný jeho syn, a on súrodencov nemá; bolo treba meno udržať, ale postupne sa s tým zmieril a teraz je rád. Mama od nás odišla keď som mal desať rokov, takže sa ani necítila oprávnená niečo mi k tomu hovoriť. Každopádne všetkých toto moje rozhodnutie prekvapilo, mňa snáď najviac. g Kde a ako ste sa pripravovali na službu duchovného pastiera? Teologické štúdiá som absolvoval na Rímskokatolíckej cyrilometodskej bohosloveckej fakulte Univerzity Komenského v Bratislave, a kňazskú formáciu v bratislavskom seminári. g Kedy nastala chvíľa Vašej kňazskej vysviacky? Za kňaza som bol vysvätený 14. 06. 2003 v katedrálnom chráme v Trnave. g Kam mierila Vaša prvá cesta ako pastiera, a ako si spomínate prvé pôsobenie kaplána? Moje prvé kaplánske miesto bolo v Hurbanove. Bol to pekný rok strávený v spoločenstve s priateľskými ľuďmi a s pánom dekanom, ktorý mal veľmi ústretový a bratský prístup. g Nepochybne našu farnosť obývajú vo väčšine maďarskí katolíci. Nemali ste trošku obavy z tejto skutočnosti? Hoci som maďarčine trochu „pričuchol“ aj v Hurbanove a potom aj v Želiezovciach, predsa to, čo ma tu čakalo, bolo pre mňa čosi nové, a mal som prirodzene trochu obavu, ako sa pochopíme. Avšak Pán ma vo svojom slove uistil, že ma tu chce mať, a že mi dá k tomu všetko, čo budem potrebovať, aj maďarčinu. Samozrejme aj ja musím pre to niečo urobiť.
Mi újság?
13
g
g Ako na Vás zapôsobila naša obec po niekoľkých týždňoch Vášho pôsobenia u nás? Celá naša farnosť, teda aj s filiálkami je mi veľmi sympatická, práve tým, že tu nežije veľa ľudí, ale tí ktorí tu žijú sú naozaj živí – aj ako občania, aj ako farníci. Páči sa mi, že tu žijete ako rodina; chcem byť aj ja jej súčasťou. g Akú máte mienku o deťoch a mládeži? Keďže sú ešte prázdniny, a aj oni, aj ja sme dosť rozbehaní, ešte som nemal dosť príležitosti spoznať ich osobnejšie. Veľmi milo ma prekvapili na privítaní. g Ako sa môže získať mládež pre dobro veci, a aké možnosti im viete ponúknuť po duchovnej stránke? „Dobro veci“ ak použijem Váš výraz je „vzrast Božieho kráľovstva“. Pre túto „vec“ možno mladých nadchnúť najmä pozitívnymi vzormi, ktorými by mali byť najmä rodičia a príbuzní, ale aj rovesníci či iné svetlé osobnosti zo súčasnosti či minulosti. A najmä toto by som im chcel, popri inom, s vašou pomocou ponúknuť. g Máme dobre fungujúci oddiel skautov. Nakoľko Vám je známe toto hnutie? Poznám ho, ale viac z počutia ako z osobnej skúsenosti. Rád sa obohatím aj o ich skúsenosť. g V našom spoločenstve máme aj spevácky zbor Béke. Hodláte v budúcnosti podporovať obe organizácie? Hodlám podporovať všetko, čo môže mladým pomáhať objavovať dary a rozvíjať ich na Božiu slávu a na osoh iným; všetko čo im bude pomáhať rozdávať sa, teda učiť sa v láske. g Mysleli ste aj na pastoráciu dospelých? Je to ťažká oblasť pastorácie, zatiaľ stále málo prepracovaná, ale veľmi dôležitá. Chcem spoločne s vami načúvať Duchu, k čomu nás bude pozývať, aby sme nestavali na našich plánoch, ale na Božích. g Aká oblasť pastoračnej práce Vás najviac priťahuje? Tá, ktorú nám najviac Cirkev odporúča – pastorácia rodín a mládeže. g Ľudí často šokuje, ak kňaz športuje. Hrá futbal, korčuľuje sa, bicykluje sa. Ktoré odvetvie športu je Vám najbližšie? Mám rád hocaký šport, ale najviac plávanie, turistiku a jazdenie na koni. g Mohli by ste sa na záver zmieniť o Vašich predstavách a cieľoch? Chcel by som, aby moje predstavy boli čím viac zhodné s tými Božími, aby som sa s nimi nemusel bolestne lúčiť, a preto si zatiaľ žiadne nerobím. Mojim cieľom tu, v tejto farnosti je vydať svedectvo pravde, pravde s veľkým „P“ - Ježišovi Kristovi; nakoľko si už Pán Boh týmto svedectvom poslúži a pritiahne niekoho bližšie k sebe, to už nie je v mojej moci. Napokon ani sám Ježiš iné nemal za cieľ. Ďakujem pekne za rozhovor, a prajem Vám, aby ste ako dobrý pastier viedli svojich veriacich v trpezlivosti a v pokoji cestou lásky. Dobrotivý Boh nech žehná Vaše životné poslanie a nech Vás Panna Mária sprevádza vo vašej obetavej práci pre dobro duší. Rozprávala sa: Márta Duray
Mi újság?
14
g
Varga Péter: S P I E L H Ó Z N I Fiatalok ültek az ágyon meg a padlón. Csak így fértek el abban a szobában, ahol a szerelemről, együttjárásról, házasságról szóló előadásokat hallgatni gyűltek össze a Regnum Marianum fiataljai 1972ben (Ezt a közösséget az 1800-as évek végén, középiskolai hitoktató papok alapították a magyar ifjúság katolikus szellemben történő nevelésére. Azóta működik). Az előadások közben hosszabb-rövidebb szüneteket is tartottak, s így egyszer felolvastak egy Wodehousekönyvből. Ebben a könyvben szerepelt az a mondat, hogy a nagynéni felvette a spielhózniját (hétköznapi nadrágot neveznek így). Az elnevezés akkor ragadt rá magára az előadássorozatra. Ezeken a összejöveteleken Varga Péter is tartott előadást „A házasság belülről“ címmel.
Telt múlt az idő, és megkereste őt egy regnumi közösség, hogy tartson nekik Spielhóznit. Mindenki számára egyértelmű volt, miről is fog az szólni. Végül egyre többen és többen kérték fel, hogy adjon elő a szerelemről, férfi-nő kapcsolatról, szexualitásról, házasságról. Egyszerű, őszinte előadási stílusa vonzotta a fiatalokat. Varga Péter nem egy psychológus, sem szexuológus. Egyszerű üzemmérnök, aki elvégezte a teológiát és a könyvtárszakot is. Saját életéről, tapasztalatairól beszél a Spielhózni keretein belül. Vannak dolgok, melyeket a fiatalok történeteiből vett át, vagy a könyvekből olvasott ki. Samu bácsi álnéven a Zászlónk c. katolikus diáklapban, majd később az Új Ember katolikus hetilap felkérésére, a „Gondola“ sorozatban tette közzé
Az őszinteségről
gondolatait. 1996-ban nekem is volt szerencsém meghallgatni egy előadás-sorozatát. Éppen 16 éves voltam. Ebben a korban nem szívesen hallgattam szüleim tanácsaira, melyekkel a jó útra szerettek volna terelgetni. Varga Péter előadása szinte hidegzuhanyként ért. Sok mindenre felnyitotta szemem; jó tanácsokkal látott el, IDŐBEN. Szavait soha nem felejtem, mert azok életreszólóak. Nagyon boldog házasságban élek és ezt egy „picit“ a Spielhózninak is köszönhetem. Kedves fiatal barátaim! Csemegésszetek ti is ezek között a sorok között. Biztosan találtok valamit, ami megfog és megszólít titeket, s ami rávezet a helyes útra. A bevezetőt írta: Šillo-Kis Ivett
A legfontosabb "kelléke" az egészséges, normális párkapcsolatnak az őszinteség. Ha nem vagy őszinte, igen nagy a valószínűsége annak, hogy nagyon megsérülsz egy kapcsolatban, vagy óriási sebet fogsz ejteni a társadon. Milyen értelemben tartom szükségesnek az őszinteséget? Először vegyük azt, hogy milyen értelemben nem! Vannak emberek, aki büszkén hirdetik, hogy ők nagyon őszinték: "Én aztán őszinte vagyok. Nem titkolom el a véleményemet. Ami a szívemen, az a számon!" Az ilyen viselkedést "slag-típusú" hozzáállásnak szoktam nevezni. Jön belőle az igazság, mint a locsolócsőből a víz. De az ilyenfajta őszinteség sok esetben egyszerűen csak bunkóság! Az igazságot nem szabad mindig kimondani, meg kell gondolni ugyanis, hogy akinek a fejéhez vágod az "igazságot", vajon el tudja-e viselni. Elég erős-e hozzá, hogy az adott pillanatban szembenézzen az igazsággal? Nem alázod esetleg porig vele? Bizony vannak helyzetek, amikor az igazságnál fontosabb lehet az irgalom! Soha nem kell hazudni, de az igazság kimondása helyett néha nem árt csöndben maradni. Az egyik legnagyobb és legnehezebben megszerezhető szülői erény: "a száj befogásának képessége".
Az őszinteségre abban az értelemben van szükség, hogy el kell tudni fogadni a tényeket tényeknek. A külső és a belső tényeket egyaránt. Mit mondott? Azt. Akkor az van! De közben így meg úgy nézett... Lehet, de attól még az a helyzet, ami. Hiába szeretnél valamit nagyon, attól az még nem áll fönn. Lehetnek apró jelek, amelyek arra utalnak, hogy reményeid, vágyaid megvalósulni látszanak, de őszintén szembe kell esetenként nézni azzal, hogy a tények mást mutatnak. Ha valamitől rettegsz, az attól még nem következett be. Még az is lehet, hogy be sem fog következni, hiába látsz fenyegető jeleket! Nagyon biztatlak, hogy ha lelki alkatod lehetővé teszi, kerülj el egy gyakori hibát: ne vegyél fel előleget a rosszra! Ne legyél most kiakadva azon, hogy milyen rossz lesz majd! Jaj de borzasztó, hogy esetleg nem fog sikerülni az
érettségim. Szörnyű lesz, ha nem vesznek fel, stb. Majd borulj ki – ha muszáj – akkor, amikor tényleg nem sikerül valami. De most búsulni, görcsölni, kétségbeesni azon, ami majd lesz... – minek? A belső tényekkel is meg kell tanulni szembenézni. Az érzésekre gondolok. Nem vagy felelős azért, amit érzel, az érzések nem tartoznak az erkölcs kategóriájába. Felelős azért vagy, amit teszel. Nagyon fontos, hogy elfogadd, mit érzel igazán. Tényleg, mit is szeretnél? Na, ugye. Sokkal lényegesebb tudni, mit érzünk, mint azzal tisztában lenni, hogy miért. Az érzéseket nem lehet minden további nélkül ésszel, akarattal irányítani. Ami benned van, azt el kell tudni fogadni, mert mindenképpen dolgozik benned. Ha letagadod magadnak az érzéseidet, komoly és kellemetlen meglepetéseket fogsz okozni magadnak (is).
Mi újság?
15 Kellemes
g
meglepetés
„Hiszem, ha Isten megengedi, hory megszülessen egy őszinte, tiszta vágy, hiányérzet, akkor valahol megvan arra a vágyra a megfelelő válasz, mindaz, ami értelmet és beteljesülést ad létünknek. Ha szomjúság mardos, akkor biztos, hogy van valahol egy forrás, mely olthatná szomjamat. Ha van egy olyan gyerek, aki azért sír, hory őt is szeresse már valaki, hogy őt is vegyék egy meleg, biztonságot adó ölbe, akkor biztos, hogy van valahol egy szerető szív, aki azért szenved, mert nincs, kit tiszta szívvel szeressen, ölbe vegyen, babusgasson. Hiszem, hogy van valahol egy »nagymama«, egy »nagybácsi«, aki abban lelné örömét, boldogságát, hogy ezt az egymásra találást lehetővé tegye, élete során nyert anyagiakkal támogassa, szeretettel otthont adjon otthontalanoknak. Szeress, hogy értelmet nyerjen életed!“ (Böjthe Csaba) Április 18-án ellátogatott hozzánk Böjthe Csaba ferences szerzetes hat kis védencével. Ugye senkinek sem kell bemutatnom őt, az árvák védelmezőjét! De aki még eddig nem ismerte, a tőle idézett pár sorból következtetni lehet, ki is ez az ember, milyen értékeket képvisel. Az első állomás Bacsfa volt, ahol a zuhogó eső ellenére Morovics atya lent az udvarban várt minket türelmetlenül. Kihasználta az alkalmat, hogy beszélhessen Csaba testvérrel a kolostorral kapcsolatos terveiről. Számomra nem volt meglepő, hogy Csaba testvér milyen barátságosan válaszolt minden kérdésére; beszélgetésük viszont nem folyt sokáig zavartalanul, mert üzenetet kaptunk, hogy tovább kell indulnunk meglátogatni még pár ismerőst, akikkel a csángó magyarság problémáit vitattuk meg. Csaba testvér szerint jelenleg a csángó magyarok folytatják a legelkeseredettebb harcot a megmaradásukért. Buzdított mindannyiunkat, hogy álljunk ki mellettük, vállaljunk szolidaritást velük szemben. Osztjuk meg velük mindazokat a szellemi és anyagi értékeket, melyet Isten nekünk adott. Azt javasolta, hogy egy-egy város, település, iskola
vállaljon fel testvértelepülésnek egy-egy moldvai falut. Ezután hazafelé vettük utunkat. A mikrobuszban tréfálkoztunk, és olyan jókedvűen beszélgettünk, hogy felhangzó kacagásunk betöltötte az egész buszt, s így könnyen sikerült eltérítenem a helyes útról erdélyi vendégeinket. Nos, de szerintem ennek is megvolt az oka. Mi néha hajlamosak vagyunk arra, hogy az emberi tényezők alapján mindent előre kiszámíthatónak gondoljunk, és számoljunk az isteni tényezőkkel. És csodák csodája, a sors összehozott bennünket Sándor atyával, aki felajánlotta, hogy aludjunk az ivánkai kastélyban. Mivel nálunk csak négy személyre lett volna hely, szívesen elfogadtuk az ajánlatot. Még mielőtt Ivánkára értünk volna, megálltunk nálunk egy kiadós vacsorára és megleptük a gyerekeket Kiss Klári néni ajándékávál, ami nemcsak nekik, de Csaba testvérnek is kellemes meglepetést okozott. Kedd délelőtt sajnos eljött a búcsúzás megható, szívet-lelket megindító pillanata. Csaba testvér egy nagyon szeretetre méltó és áldozatos ember, aki nem akar semmi mást, csak összerakni ezt az óriási, csodaszép Isten alkotta világot, mint egy kirakós játékot. Pollák Diana
XX. Ifjúsági Világtalálkozó – Köln, Németország „Eljöttünk, hogy hódoljunk neki“ (Mt 2,2) Ezek a szavak – melyekkel a háromkirályok kifejezték Jézus előtti hódolatukat – adták az idei Ifjúsági Világtalálkozó témáját. A találkozó gondolata II. János Pál személyéhez kötődik, ő azonban az Úr akaratából már nem lehetett ott Németországban, de ott volt utóda, XVI. Benedek. II. János Pál pápa szívében fogant meg a vágy, hogy a világ különböző pontjain élő fiatalokat meghívja a közös imádságra, ünneplésre. Amikor több százezer fiatal együtt ünnepel, imádkozik Európa szívében, az az egész világ számára látható jel. D. M.
Mi újság?
16
g
F e s z t i v á l 2005: Zenével és énekkel közelebb Istenhez 2005. július 3. – az egyházi énekkarok találkozójának a napja Egyházfán. Az ötlet a múlt évi sikeres találkozó alapján érlelődött. A rendezvény fő témája – feltöltődni élményekben és gazdagodni lelkiekben. Ennek fényében állították össze a gazdag programot a rendezvény szervezői. A délelőtt folyamán egyházközségünk templomában a pap segítségével elmélyült perceket élhettek át a hívők. A szentmisét Puss Sándor jezsuita atya celebrálta. Bevezetőül üdvözölte a fesztivál résztvevőit, és megkérte őket hogy a megnevezés után felállással igazolják jelenlétüket. Kiemelte a rendezvény fontosságát és az egyházi zene szeretetét, hiszen az éneklés a templomban egyfajta szolgálat, mely nemcsak a híveknek, de az Istennek is szól. Puss atya az
ünnepélyes evangéliumhoz fűzött tanításában egyebek között az igazi boldogság utáni vágyról beszélt, és ennek elnyeréséhez az életből vett példákkal magyarázott. Boldog mindaz, aki nem ragaszkodik a földi javakhoz, csak használja azokat, aki az erőszakot le tudja győzni a jóval, aki az igazi értékeket keresi, aki nemcsak átérzi a másik ember nehézségeit, de segíti őt azok elviselésében. Elmagyarázta, hogyan is lehet az iga könnyű és édes. A szentmise után a találkozó résztvevőinek ebédet szolgáltak fel, melynek lebonyolítását a hegysúri hívek vállalták magukra. Az énekkarok a közös asztalnál az ismerkedésnél felelevenítették
a kezdeti nehézségeket, küzdelmeket, tapasztalatokat cseréltek, de egyben átérezték a jelen idő szépségét, az összetartozás örömét, a kellemes közösségi együttlétet. Ezt követően Sándor atya elmélkedéseivel gyarapította az ott jelenlévők hitbéli ismereteit. A résztvevők több helyszínen is várakozhattak a fellépés kezdetéig. A plébánia épületében, a kultúrházban, vagy csak egyszerűen a fűben heverészve az eget szemlélve. Közben a hangmester is megérkezett és elvégezte a szükséges teendőket. Délután három óra körül már jöttek az első vendégek, nemcsak a helyi és a filiális községekből, de a távolabbra eső falvakból is. A fesztivált Filkász János, Egyházfa polgármestere nyitotta meg, aki nagy szeretettel üdvözölte az összes jelenlévőt, majd szólította Sviček Katalint Hegysúrról, akit a szervezők bíztak meg a műsor vezetésével, s aki élt a szólás jogával, és elsőként a legkisebbeket kérte a pódiumra, hogy kezdjék meg a műsort. Katalin felelősségteljesen végezte a rábízott feladatot. Az énekkarok vezetőitől megérdeklődte, hogy mióta működnek együtt ebben a felállásban, csökkent-e vagy bővült-e az énekkar létszáma a fennállásuk óta. Az idén első alkalommal határon túli énekkar is részt vett a fesztiválon. Itt volt a vágsellyei, a somorjai, az Egyházfa-nagyfödémesi énekkar, valamint 1-1 énekkar Győrből és Komáromból. És persze a hazai kedvenc: a Béke énekkar.
A fellépések alatt nagyon jó volt látni, hogy a gyerekek gondtalanul szaladgáltak a pázsitos füvön mezítláb, felszabadultan, és vidáman játszottak és ismerkedtek. Jó, ha a gyerekek már kicsi korukban látják a szeretet megnyilvánulásait a felnőttek között, így a jövőben ők még gyümölcsözőbbé tehetik az ilyen kapcsolatokat. A szervezőket is az öröm töltötte el, mikor a távozni készülő énekkarok bementek megköszönni a törődést, és még a főszakácsnak is üzenetet hagytak, hogy az ebéd ízletes volt, és szívesen jönnek a jövőben is, ha újra hívják őket. Utolsóként az egyházközség énekkara, a Béke lépett színre. Nagy sikert arattak a közönség körében. Puss atya szólott a jelenlévőkhöz és végezetül megkérte Vittek atyát, hogy lépjen fel az énekkarral. Az
idei fesztivál közös élményekkel, varázslatos pillanatokkal töltötte el az emberi szíveket. Köszönet Vittek atyának, aki a fesztivál gondolatának a felvetésétől támogatta az ötletet. Köszönet mindazoknak, akik a kezdeti munkálatokból (a pódium beszerzése és felállítása, stb.) oroszlánrészt vállaltak – nem törődve az időjárás
Mi újság?
17
viszontagságaival sem –, a plébániaközösség híveinek, akik pénzbeli vagy morális alapon támogatták a fesztivált. Köszönet azoknak, akik a rendezvény lezajlása után a büfék
kiürítésében segítettek. Köszönjük a lelkes közönségnek, hogy a fáradt hétköznapokból kitörve megmutatták igényüket a szép és jó iránt. S végezetül, de nem utolsósorban köszönjük
g mindazoknak, akikről még e sorokban nem esett említés, mégis valamilyen módon segítették a rendezvényt. Duray Márta
Spôsob modlitby
cez text Evanjelia
1. Vstúpim do modlitby: a: upokojením sa: - chvíľkou ticha; - pomaly dýcham, - myslím na to, že stretnem Pána; - prosím o odpustenie mojich urážok; - zo srdca odpustím prijaté urážky; b: postavím sa do Božej prítomnosti: - prežehnám sa; - počas modlitby Otčenáš pozerám v duchu na Otca ako sa on díva na mňa; - zaujmem dôstojnú polohu; - v mene Ježiša žiadam Otca o Ducha Svätého, aby moja túžba a moja vôľa, môj rozum a moja pamäť boli usmernené iba k jeho chvále a službe. 2. Sústredím sa: Predstavím si miesto, na ktorom sa odohráva scéna na uvažovanie. 3. Žiadam od Pána to, čo chcem (po čom túžim) Je to dar, ktorý mi daný evanjeliový text chce darovať a zodpovedá tomu, čo Ježiš koná alebo hovorí v tejto stati. 4. Meditujem/kontemplujem scénu - Čítam text pomaly, krok za krokom; - viem, že za každým slovom je Pán, ktorý hovorí ku mne; - použijem: pamäť na zapamätanie; rozum na pochopenie a aplikovania do života; vôľu na túžby, na prosenie, ďakovanie, milovanie a klaňanie; Neponáhľaj sa, nie je treba urobiť všetko, je dôležité cítiť a prežívať veci vnútorne; zastavím sa tam, kde nachádzam ovocie, inšpiráciu, pokoj a potešenie. Najdôležitejší je ten moment, keď sa začnem rozprávať s Pánom. 5. Ukončím - Rozhovorom s Pánom o tom, čo som meditoval; - ukončím modlitbou Otčenáš. Po modlitbe si krátko zhodnotím ako som sa modlil. Pýtam sa: - podarilo sa mi sledovať spôsob modlitby? - ak nebola modlitba dobrá, pýtam sa: prečo? - aké duchovné ovocie a pocity som dosiahol?
A szöveget magyar nyelven is leközöljük a Mi újság? következő számában.
Felhívás! Ha Ön is, Te is köszönteni szeretnéd ismerőseidet, családodat, tedd ezt így a plébánia-lapon keresztül!
Mi újság?
18
g
Keresztény tanítás rajzokban: A k e r e s z t é n y é l e t c é l j a Életünk legnagyobb kérdése: Miért vagyunk a világon? A választ sokan nem fogalmazzák meg szavakkal, de magatartásával mindenki felel erre a kérdésre. Egyesek ezt mondják: azért élünk, hogy együnk és igyunk, kényelmesen éljünk, minden élvezetet kihasználjunk. Kevés munka, sok pénz és szórakozás. Nemesebben gondolkoznak azok, akik a tudomány és művészet szolgálatában keresik életük értelmét.
A keresztény ember erre a sorsdöntő kérdésre Jézustól kér és kap feleletet. Ezt mondotta: "Én vagyok az út, az igazság és az élet. … Senki sem jut el az Atyához, csak általam" (Jn 14,5-6). A rajz is ezt a tanítást szemlélteti. Szívünk iránytűje Krisztusra van beállítva. Földi életünkben csak a hit "szemével" látjuk Istent, Jézus kinyilatkoztatása által pedig megismerjük. Csak a halál után láthatjuk meg színről színre. Életünk ugyanis a halálban átváltozik, de nem szűnik meg. Istenbe vetett hitünk akkor igazi, ha párosul Isten és embertársaink szeretetével. Ez a szeretet folytatódik megszakítás nélkül az örök életben, melynek szimbólumai a korona és a pálmaág.
Azért vagyunk a világon, hogy a hit és a szeretet útján találkozzunk Istennel.
Gyermek–sarok
Mondjátok ki helyesen: Az ipafai papnak papi fapipája van; tehát az ipafai pap papi fapipája ipafai papi fapipa. Ezt a tálat elkáposztásítottalanítottátok. Két kék kőkút körül ireg-forog törpe tarka kurta farkú török tyúk.
Gujber Gabriella rajza, Hegysúr
Kedves gyermekek! Szívesen leközölnénk további rajzaitokat, rövid imáitokat és gondolataitokat. Fogjatok szabadidőtökben tollat és ceruzát, majd juttassátok el munkátok gyümölcsét a szerkesztőségbe!
Egy nagy hiba van! Mi az? „Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá... Karjaiba vette őket, rájuk tette a kezét, és megáldotta őket“ (Mk 10, 13a.16)
Mi újság?
19
g
B ú c s ú z á s J uV i a t y á t ó l A megköszönés kezdetén szeretném kiemelni azt, hogy méltó utódot vezényelt közénk az Úr Mons. Paxy atya halála után. Egy köszönőbeszédet nehéz és egyben könnyű is írni. Nehéz azért, mert a tisztelt atya szentbeszédei nagy tudást bizonyítottak. Könnyű írni azért, mert nagyon kiterjedt és sokrétű tevékenységet folytatott plébániánk hívei körében. Ki ne emlékezne első szentmiséire. Kissé megilletődöttek, de céltudatosak és határozottak voltak első lépései. A nyelvi akadályt könnyeden vette született intelligenciájának és nyelvi tehetségének segítségével. Mint fiatal pap első plébániáján a fiatalokat vette a szárnyai alá, és sikeresen működött együtt velük. Emlékezünk a vidám, hangulatos gyermekszentmisékre: a sok-sok naiv, gyermeteg kérdésre és a koruknak megfelelő okos válaszokra, tanítva ezáltal őket a bátor fellépésre, beszédre és saját véleménynyilvánításra. Az
Úrtól kapott második nagy talentuma a zene és az ének magas fokon való művelése. A zene segítségével belopta magát a tinédzser és a fiatal korosztály szívébe, amely nagyon sokrétűen virágzik. A közép- és idősebb korosztály szívét gyorsabb pulzusra serkentette fiatal lendületével. Emlékezetesek maradnak számunkra a péntek esti adorációi, amelyeken időseket megvető hitbuzgóságról, türelemről és kitartásról tett tanúbizonyságot. A köztünk eltöltött rövid két évet a szívünkbe zárva gazdagodtunk a hitben, a reményben és a szeretetben.A jó Isten áldja meg testi-lelki erővel és vezérelje élete során! Végül engedje meg, hogy a jövőben rá váró nagy feladatok teljesítésében Szűz Mária oltalmazó szeretete irányítsa, hogy okos és szerető szívű pásztora legyen a rá bízott nyájnak.
Elhangzott Juraj Vittek atya utolsó szentmiséjén Egyházfán
A u g u s z t u s 20.: Szent István király ünnepe Augusztus 20-án ünnepeljük szent Istvánt, Magyarország első királyát és égi pártfogóját. Mit is jelent ünnepelni? Vajon mit jelent nekünk Szent István emlékezete, és mit a katolikus egyháznak? Ünnepelni annyit jelent, mint emlékezni, újra átélni és átérezni valamit és valakit, akinek az emléke ez időben messze van tőlünk, példája azonban itt ragyog előttünk. Korunk embere számára, aki vajmi keveset tud első királyunk tetteiről, gyakran érthetetlen, miért is került a katolikus egyház szentjeinek a sorába: azért, mert első volt királyaink sorában, vagy azért, mert egyházalapító volt? Ő nemcsak egyszer király, máskor meg keresztény volt, hanem mindig keresztény. Családi élete, hitvesi szeretete, hűsége, gyermekei nevelése, neveltetése és élete példája előttük; -krisztusi Istenkapcsolata, teremtményi alázata, bizalma, imádságos élete, a szentmise igénylése egészen keresztényi. Kötelességteljesítése, uralkodói feladatainak ellátása, mind a belső, mind a külső veszélyekkel szemben átgondolt védekezése, Európa-szerte ismert igazságszolgáltatási gyakorlata is Krisztus követőjének mutatja őt. Királyi feladatának tartja az apostolkodást: részben saját kincsét, hitét szeretné, ha mások is birtokolnák, részben látja, hogy a kalandozó, rabló népet kiirtják, ha nem munkából élő „európai” emberekké formálódnak, és ehhez eszközt is talált: a kereszténység értékrendjére épülő erkölcs ismerését és gyakorlását. Megvalósításához az Egyháztól kérte a segítséget. A papok és a szerzetesek a népet nemcsak
az evangélium ismeretére és az abból következő élet formálására tanítják, hanem az új élet megvalósításához szükséges új lehetőségekre is: a föld megművelésére, a lakóházak építésére, stb. István király apostoli feladatának érzi, hogy törvényeivel is biztosítsa az evangélium terjedését, melyeket a Tízparancsolatra épít. Elrendelte, hogy a tanításnak legyen helye, és a szentmise is biztosított legyen a nép számára. Mindent megtett az egyházak működőképességéért. A szent király érzékeny a szegények iránt is: cselekedeteivel mutatja meg, amit szíve diktál, amit Krisztustól tanult, az alamizsna osztását. A múlt minden értékét meg kell tartanunk, mert amilyen mélyen vannak a fa gyökerei, olyan dús a koronája, s ha a gyökereket elvágjuk, tönkremegy a fa is. Ha a múltunkat, a gyökereinket hagyjuk elveszni, akkor az identitásunkat veszítjük el. Sohasem téveszthetjük szem elől, hogy Szent István országát a „kard szerezte meg, de a kereszt tartotta fenn”, és a megtartás feladata változatlanul is az utódokra hárul. „Mert boldog az a nép, amelynek Istene az Úr.” (Zsolt 32,12) Remélem, hogy sikerült emlékeznünk, átélnünk Szent István világi hívő "egyéniségét", és ebben megtalálni mai feladatainkat. Duray Márta
Szent István király, egyházunk világi hívő szentje, nemzetünk krisztusi apostola, könyörögj mai, új magyar, igazi világi apostolokért!
Mi újság?
20
g
Uvítanie nového pána farára, otca Róberta Kučeráka Dôstojný pán farár! Dovoľte, aby sme Vás s láskou privítali v mene Vašich farníkov z Kostolnej pri Dunaji, Hrubého Šúru a z Hrubej Borši, ako aj v mene všetkých tu prítomných! Vítajte doma! „Sláva Bohu na výsostiach a na zemi pokoj ľuďom dobrej vôle.“ (Lk 2, 14) Naša farnosť nezostala opustená ani jediný deň, ovečky opäť našli svojho duchovného pastiera. Naša viera – to je naše veľké dedičstvo, to je náš život, naša rodina, naše každodenné snaženie, ale aj naša história a kultúrny svet. Najtajnejšia túžba mať farára bola vyslyšaná a dnes znovu naplnená. Je to Boží zázrak a nekonečná sila našich modlitieb svätého ruženca, ako aj modlitieb za našich cirkevných predstavených a duchovných pastierov. „Zdravas Mária, Ružencová Kráľovná Patrónka nášho Svätostánku“ – ďakujeme Ti za dobrodenie, oporu a orodovanie. Ďakujeme Ti Pane Ježišu, že máme medzi nami nášho kňaza Tvojho služobníka, správcu a posla Božích tajomstiev. Ďakujeme Vám, pán farár za statočnosť a odvahu brať na seba nepoznanú zodpovednosť – Vašu prvú farnosť, veď veľké skutky sa nerodia za pohodlných okolností, ale pod ťarchou každodenného kríža. V tejto chvíli si dovolíme citovať názov úspešného českého nominovaného filmu „Musíme si pomáhať“ a treba poukázať na zmysluplnosť a ľudskosť týchto dvoch slov. Nemusíte sa obávať, my Vám chceme pomáhať, my Vás veľmi potrebujeme. Sme spoločne na všetko, Vy so Svätým evanjeliom a Božími milosrdenstvami, my oddaní farníci s otvorenými srdciami, vierou a vďačnosťou. Želáme Vám pevné zdravie, vytrvalosť, trpezlivosť a vzájomné porozumenie. Nech Vás Pán Boh naplní duchom horlivosti a svätosti, aby Ste boli našim dobrým duchovným pastierom. V tejto chvíli naše poďakovanie patrí aj pánovi arcibiskupovi Mons. Sokolovi, metropolite Slovenska a biskupom Bratislavsko-trnavskej arcidiecézy, osobitne p. dekanovi želiezovskej farnosti a nášmu pánovi dekanovi seneckej farnosti a v neposlednom rade Vašej rodine, ktorá Vás nasmerovala na túto náročnú životnú púť. Nech Vás napĺňa a sprevádza Duch Svätý vo Vašej apoštolskej práci, aby Ste nás ako kresťanov – katolíkov priviedli o krôčik bližšie k Božiemu Synovi. Pochválený buď Ježiš Kristus! S láskou a úctou Vás vítajú Vaši farníci. V Kostolnej pri Dunaji, dňa 01.08.2005
Szent
útravaló
„Aki féli az Urat, útbaigazítást nyer tőle, s akik hozzá fordulnak, áldásban részesülnek. Akik félik az Urat, megtalálják a helyes döntést.“ Sirák fiának könyve 32,18.20a Mi újság?
g
Az egyházfai plébániaközösség lapja. Egyházi jóváhagyással kiadja az egyházfai római katolikus plébánia. Vydáva Rímskokatolícky farský úrad v Kostolnej pri Dunaji „s povolením Bratislavsko-trnavského arcibiskupského úradu“. Köszönjük a kedves hívek támogatását!
g
