Borsos Árpád
AZ E-LEARNING LEHETŐSÉGEI A MAGYAR KÖZOKTATÁS INTÉZMÉNYEIBEN Az Európai Közösség Bizottságának Közleménye a Tanács 2000 márciusi lisszaboni értekezlete kapcsán a következőket rögzíti: „Az eLearning arra törekszik, hogy mozgósítsa az oktatásban és a kultúrában résztvevő közösségeket, továbbá az európai gazdaság és társadalom szereplőit azért, hogy felgyorsítsa a képzési és oktatási rendszerek átalakulását, és Európa mielőbb tudáson alapuló társadalommá váljék. Az átalakulási folyamat első megkerülhetetlen szakasza az, hogy az európai polgárok megtanulják a tudáshoz való hozzáférésre szolgáló eszközök biztos használatát, és széles körben elterjedjen a számítógépismeret, a különböző tanulási kontextusokhoz és célcsoportokhoz igazítva. A tudáson alapuló társadalom feltétele, hogy minden polgár ismerje a számítógépet.”1 A hivatkozott dokumentum kiemeli: A legáltalánosabb cél az oktatásban az új technológiák (ICT)2 használatához szükséges ismeretek elsajátítása, emellett a kiváló minőségű európai multimédiás szolgáltatások és termékek biztosítása. Hogy az e-learning lehetőségeinek vizsgálata csak a magyar köz- és felsőoktatás intézményrendszerében milyen szerteágazó feladatrendszer analízisére nyújt módot, mi sem bizonyítja jobban, mint e konferencia felhívásának 10 pontban rögzített célkitűzése. Az abban megfogalmazottakon túl vizsgálat tárgya lehetne pl.: Hogyan, milyen anyagi háttérrel és aktivitást serkentő, a kormányzati a gazdasági és a civil szférára jellemző eszközrendszerrel épült/épül be a magyar társadalmi-gazdasági folyamatokba az eEurope Akcióterv feladatrendszere?, vagy: A hazai fejlesztési programok célirányossága, végrehajtásuk hatékonysága, hatásossága, vagy: Az e-learning kiteljesedésének személyi feltételei a magyar közoktatásban. Jelen esetben a vizsgálódás az elektronikus tanulás feltételrendszerének egyik elemére, a technikai oldal meglétének mennyiségi és minőségi jellemzőire terjed ki. Indoklásként talán elegendő említeni a következőket: Az eEurope Akcióterv 2001 végére az Európai Unió tagállamaiban valamennyi iskola valamennyi tanára és diákja részére az internet és multimédia hozzáférés 1
Az Európai Közösség Bizottsága Közleménye, e-Learning – a holnap oktatásának megtervezése. Brüsszel, 2000. május 24. COM (2000) 318 final 2
ICT (Information and Communcation Technology) = információs és kommunikációs technológia
biztosítását célozza meg, 2002-re elektronikus képzési, oktatási programok, segédanyagok elérhetőségét tanárok, diákok és szülők számára egyaránt, s nem mellékesen annak biztosítását, hogy az iskolaköteles kor végéig minden tanuló megtanuljon bánni a számítógéppel. 3 Az EU-ba törekvés finisében nem árt saját állapotunkról a lehetőségek szerint legpontosabb leltárt készíteni. Trivialitás, de nem hagyható figyelmen kívül: Állhat rendelkezésre a szakmai lehetőségek legbőségesebb tárháza, ha a felhasználói oldalról akár a technikai eszközök hiánya, akár a meglévők minősége, teljesítménye leszűkíti vagy lehetetlenné teszi azok elérhetőségét. A mennyiségi állapot mellett a minőségi paraméterek sem másodrendű tényezők. Mielőtt az egyes képzési típusok jellemzőinek taglalására sor kerülne, feltétlenül hangsúlyozandó: A magyar közoktatás rendszere meglehetősen bonyolult. Egyazon intézményen belül integrálódhat valamennyi lehetséges – mai szakmai terminológiával élve – feladat ellátási hely (általános iskola, gimnázium, szakközépiskola, szakiskola stb.). Fogalomhasználatunkban tehát az általános iskola, gimnázium stb. soha nem önálló intézmény, hanem feladat ellátási hely értelemben jelenik meg. A tényleges intézményszám ez előbbinél lényegesen kisebb. Az intézményi struktúrának – szempontunkból – legfeljebb azon esetekben van/lehet jelentősége, amikor több, egyébként szakmailag általában önálló szervezeti egység eltérő feltételrendszeréből fakadó különbségeket (hátrányokat) megfelelő együttműködéssel (pl. a szabad vagy szabadnak vélt kapacitások egymás rendelkezésére bocsátásával) csökkenteni próbálják. A vizsgálat alapjául az Oktatási Minisztérium 2001/2002. tanévi ágazati adatszolgáltatásának e célra rendelkezésre bocsátott elemei szolgáltak. Több feladat ellátási hellyel is rendelkező intézmények esetén – átvéve az adatszolgáltatás metodikáját – a számítógépek „hovatartozása” az egyes feladat ellátási helyek között az igénybevétel súlyának megfelelően különíttettek el.
Általános iskolák A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény értelmében a tíz évig tartó tankötelezettség első nyolc évének teljesítését szolgáló, az általános műveltséget megalapozó, alapműveltségi vizsgára, középiskolai, illetve szakiskolai továbbtanulásra és a pályaválasztásra felkészítő oktatási intézmény. Törvényi feltétel megléte esetén, a fenntartó döntésének függvényében 4 és 6 osztályos változata is lehetséges. Ezen hálózat számítógépes ellátottságát bemutató globális adatok 3
eEurope 2002 Akcióterv. Az Európai Unió Tanács, az Európai Közösség Bizottsága, Brüsszel, 2000. 06.14., 2. cél a) pont
mögött – ez előbbiek miatt – strukturális és települési jellemzőkre visszavezethető eltérések húzódnak meg. A 2001/2002. tanévben a működő általános iskolák túlnyomó többsége, 97,7 %-a rendelkezett oktatási célra használható személyi számítógéppel. Ezen iskolákba járt a nappali tagozatos képzésben részesülők közel 99 %-a. 87 általános iskola diákjai nélkülözték intézményük keretei között e technikai eszközt. Az e körbe tartozó oktatási egységek strukturáltsága, területi szóródása meglehetősen nagy, néhány kivétellel községekben működtek. Közöttük az 1-4. évfolyamos 9-15 fős osztatlan és a több száz fős 1-8. osztályos teljesen osztott rendszerű általános iskola egyaránt megtalálható. Az előbbiekből következik, hogy különösebben nagy területi különbségek e technikai eszköz birtoklásának tényében (a van vagy nincs kérdésében) nem érzékelhető. Négy közigazgatási egységben (Bács-Kiskun, Csongrád és Tolna megye, valamint Budapest főváros) a tanulói kör egészére kiterjed, 100 %-os, a legalacsonyabb Szabolcs-SzatmárBereg, illetve Zala megyében, ahol a számítástechnikával való megismerkedés lehetősége iskolai keretek között a tanulók 96,4 %-ának, illetve 96,8 %-ának volt biztosítható. A napi pedagógiai munka lehetőségeinek valósabb képét mutatja az ellátottak körében az egy számítógépre jutó tanulók száma. A számítógépenkénti 19 fős országos átlag mögött meglehetősen nagy, 13,7 fő/pc (Zala megye) és 25 fő/pc (Hajdú-Bihar megye) közötti szóródás érzékelhető. Az országos átlagnál kedvezőbb pozícióban 12 közigazgatási egység tanulói voltak (Baranya, Békés, Győr-M-S., Heves, Komárom, Nógrád, Somogy, Tolna, Vas, Veszprém, Zala megye és Budapest főváros). (1. sz. melléklet) Sajátos képet mutat a számítógép ellátottság településkategóriák szerinti megoszlása. A legkedvezőbb helyzetben a fővárosi általános iskolások voltak. Itt egy iskolai pc-re átlag 15,5 tanuló jutott. A községi általános iskolákban ez a mutató 16,7, a városokban és a megyei jogú városokban egyaránt 21,5. (2. sz. melléklet) Más megközelítésben vizsgálva: A 34,5 %-ot kitevő községi általános iskolába járó populáció rendelkezésére állt a vizsgált időszakban az iskolatípusban fellelhető számítógéppark 39,2 %-a. Az alapfokú képzésben részesülő diákok fővárosi, 13,8 %-ot képező hányadának tanulmányi munkáját támogatta az eszközpark 16,9 %-a, a megyei jogú városok 20,4 %-ot, a városok 31,3 %-ot képviselő diákságáét pedig 17,3 %, illetve 26,6 %. Az átlagok mögött meghúzódó ellátottsági különbségeket jól érzékelteti az a tény, hogy 53 város általános iskoláiban (55.957 diákot érintően) egy számítógépre több mint egy osztálynyi tanuló jut esetenként 30 és 98 fő közötti szóródással. Tovább finomítja a kirajzolódó képet az a tény, hogy 10 tanu-
ló/számítógép alatti mutatóval 299 település rendelkezett, s közöttük mindössze egyetlen város található (Zalakaros). Kisebb települések alacsony létszámú általános iskolái esetében – beleértve az esetleg összevont alsó tagozattal vagy részben osztott csoportokkal működőket is – nem ritka, hogy 3-6 tanulóra jutott egyegy számítógép.
1. ábra. Egy számítógépre jutó tanulók száma az általános iskolákban megyénként
Gimnáziumok Strukturáltságukra ugyanaz jellemző, mint az általános iskolákra, 4, 6 és 8 évfolyamos változatuk egyaránt létezik a magyar közoktatásban. Fő funkciójuk – felkészítés a felsőfokú oktatásra – az egyetemek, főiskolák felvételi keretszámának ugrásszerű növelésével napról napra kiemeltebb hangsúlyt kap. Az elmúlt időszakban a magyar felsőoktatás első évfolyamára beiratkozott nappali tagozatos hallgatók mintegy 60 %-a ezen iskolatípusban végzett. A területi elhelyezkedést illetően elsősorban városokra jellemző intézmény, jóllehet az alsó- és középfokú oktatás időhatárának flexibilissé tételével az 5., illetve a 7. évfolyam átminősítésével néhány – megítélésem szerint – ún. presztizs gimnázium is létesült és működik hazánkban. A gimnáziumoknak egyébként 2 %-a működik községekben, zömük alacsony, 100 fő alatti létszámmal, s ezen iskolatípusba járók 0,5 %-ának oktatásáról, neveléséről gondoskodnak. Az alapfokú képzés befejez-
tével 2001-ben a korosztály 32,7 %-a választotta továbbtanulási céllal ezen iskolatípust. Az, hogy valamennyi gimnázium rendelkezik egyfajta gépparkkal – éppen a képzési funkció miatt – nem érdemel különösebb kiemelést. Az országos átlag (11,7 tanuló/pc) mögötti szóródás (2-44 tanuló/pc) annál inkább figyelmet érdemel. Nem kevésbé az sem, hogy amíg a gimnazisták 1,8 %-a tanult olyan körülmények között, hogy legfeljebb ötükre jutott egy számítógép, addig 5,9 %uk esetében egy, esetenként kétosztálynyi társukkal (20-44 fő) közösködtek egy gépen. A területi koncentrációt tekintve Komárom megyében jut átlagosan a legkevesebb tanuló egy számítógépre (7 tanuló/pc), a legtöbben Hajdú-Bihar (14,7), Szabolcs-Sz-B (14,6), Győr-M-S (13,7) megyében, s összességében tizenkét megye mutatója jobb a már említett 11,7 fő/pc-s országos átlagnál. (1. sz. melléklet)
2. ábra. Az egy számítógépre jutó tanulók száma a gimnáziumokban megyénként A településkategóriák szerinti vizsgálat azt mutatja, hogy a községi gimnáziumokban 7,2 tanuló jutott egy számítógépre (a szóródás 1,35 és 44 fő közötti), a városokban 10, 4 tanuló (2 és 42 fő közötti szóródással), a megyei jogú városokban 13,2 tanuló (7 és 19 közötti szóródással), a főváros gimnáziumaiban átlagosan 12,4 tanuló. A városok között kiemelkedően jó volt a 2001/2002. tan-
évben az ellátottság Vasvár, Kiskunfélegyháza, Mezőkovácsháza, Hévíz (2-3 fő/pc), Nagyatád, Hajdúhadház, Szentgotthárd (3-4 fő/pc), Csenger, Tiszalök, Kiskunhalas, Ráckeve, Pásztó, Kiskunmajsa (4-5 fő/pc), Füzesabony, Mezőcsát, Sarkad, Mór, Sárospatak, Komárom, Karcag, Dabas (5-6 fő/pc) gimnáziumaiban. A megyei jogú városok ellátottsági rangsorának élén Szekszárd (7,4 fő/pc), Hódmezővásárhely (8,3 fő/pc), Nagykanizsa és Zalaegerszeg (9-9 fő/pc) állt. (2. sz. melléklet)
Szakközépiskolák Az intézménytípus többszintű pedagógiai funkciója, 4 közülük melyiknek, milyen mértékben és korlátok között képes adott pillanatban megfelelni, szinte állandóvá vált vita tárgya mind a pedagógiában, mind a végzetteket alkalmazó, ezen belül elsősorban a termelő szférában. A hagyományos értelemben vett alapfokú oktatás befejezésével egy-egy korosztály közel 40 %-a választja továbbtanulási céllal. Az utóbbi néhány tanévben a felsőoktatási intézmények nappali tagozatának I. évfolyamára beiratkozottak 28-32 %-a érettségizett szakközépiskolában. Ezen iskolatípus a nemzetgazdaságban viszonylag rövid időn belül jól alkalmazható szakismeretek nyújtása mellett még abból a szempontból is figyelmet érdemel, hogy egy-egy korosztály 40 %-a itt tesz eleget a tankötelezettségnek, s nem kis részük esetében az intézményesített oktatás, képzés ezen iskolatípussal lezárul. Emiatt a különböző mértékben irányított vagy teljesen önálló önképzés képességének kialakítása (így az informatikai és kommunikációs technikák magabiztos kezelése is) újabb funkcióként rakódik rá az előbbiekben említettekre. A számítógép ellátottságban a szakközépiskolák a gimnáziumoknál lényegesen jobb helyzetben vannak. Ezen oktatási típusban országosan 6,4 tanuló jut egy számítógépre. (Csupán emlékeztetőül: A gimnáziumokban közel kétszer ennyi, 11,7 tanuló!) Az ellátottság a megyei átlag szintjén lényegesen kisebb szóródást mutat. A legkedvezőbb ellátottsági mutatóval Nógrád (5,2 fő/pc), Tolna (5,6 fő/pc), Békés, Vas megye, illetve Budapest főváros (egyaránt 5,9 fő/pc) rendelkezik. A legnagyobb tanulói létszám Somogy (8,7 fő/pc), Fejér (8,2 fő/pc), és Heves megyében (7,8 fő/pc) jut egy számítógépre a megyei átlag szintjén. (1. sz. melléklet) A kedvezőbb az iskolatípus teljes tanulólétszámának 33,2 %-át, a kedvezőtlenebb pedig 10,8 %-át érinti. 4
A közoktatásról szóló többször módosított 1993. évi LXXIX. törvény 29. §-a szerint a szakközépiskola felkészít az alapműveltségi vizsgára, a középiskolai végzettséghez kötött szakképesítés szakmai vizsgájára, az érettségi vizsgára, valamint felsőfokú iskolai továbbtanulásra, továbbá munkába állásra és szakképzésbe való bekapcsolódásra.
A településkategóriák szerinti vizsgálat a megyei jogú városokban a megyei átlagoktól számottevő eltérést sem abszolút értékben (2 sz. melléklet), sem szóródásban nem mutat. Két település kivételével (Nagyberény 46,7 fő/pc, illetve Halásztelek 19,2 fő/pc) hasonló helyzet tapasztalható a községekben működő szakközépiskolák esetében is. Annál nagyobb eltérésekről tanúskodnak a statisztikai adatok a városokban működő szakközépiskolák esetében. E településkategóriában a tanulók 12,3 %-a negyedmagával osztozik egy számítógépen, 3,7 %-uk viszont egy osztálynyit meghaladó iskolatárssal (Ezen belül Villány, Kapuvár Bóly szakközépiskolásai 2-3 osztálynyi társával közösködnek). Öszszességében, településszint mélységig vizsgálva az adatokat, a szakközépiskolások 49 %-a az országos átlagtól kedvezőbb körülmények között sajátíthatja el a számítógépes ismereteket.
3. ábra. Az egy számítógépre jutó tanulók száma a szakközépiskolákban megyénként
Szakiskolák Ezen iskolatípus a 10 évig tartó általános műveltséget megalapozó oktatás mellett – általában az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakképesítések körében – szakmai vizsga letételére készít fel. A tanulmányaikat itt folytatók esetében a sikeres végzés utáni közvetlen cél a munkába állás, az önálló életkez-
dés, jóllehet a kilencedik, tizedik évfolyam megfelelő abszolválása nem zárja ki a tanulmányok folytatásának lehetőségét a középiskolák megfelelő évfolyamán. Az iskolarendszer már többször emlegetett flexibilissé tétele, a középiskolai végzettséget igénylő szakmák aránya az Országos Képzési Jegyzékben, az érettségizettek számának növelésére irányuló társadalompolitikai célkitűzések végrehajtása következtében ezen iskolatípus beiskolázási súlya csökkent ugyan, de a vizsgálta időszakban még így is itt kezdte meg 9. évfolyamos tanulmányait az adott korosztály 26,6 %-a. A szakiskolás tanulók 42,5 %-a városi intézményben tanult a 2001/2002. tanévben, 39,9 %-uk megyei jogú városban, 14,2 %-uk Budapesten, 3,4 %-uk községben. Országosan az iskolahálózatban egy számítógépre 11,9 tanuló jutott (alig több mint a gimnáziumokban!). A megyei átlagok szóródása 10,1 fő/pc (Vas megye) és 15,5 fő/pc (Somogy megye) közötti értéket mutat, Budapest fővárosban 9 fő/pc. Két rendkívül alacsony tanulói létszámú intézmény kivételével valamennyi iskola rendelkezik személyi számítógéppel. Így mindössze 28 tanuló számára nem volt biztosítható intézményi keretek között a számítástechnikai ismeretek megalapozása, a számítógép használatának elsajátíttatása.
4. ábra. Az egy számítógépre jutó tanulók száma a szakiskolákban megyénként
A településkategóriánkénti vizsgálat az ellátottság fokában ezen iskolatípusban mutatja ki a legnagyobb különbségeket. A megyei városok 12,7 tanuló/pc mutatója 8,6-es (Dunaújváros) és 18-as (Szekszárd) szélső értékek közötti
szóródást mutat. További négy megyei jogú városban 10 fő/pc alatti ez az érték (Sopron: 9,6, Szolnok: 9,7, Hódmezővásárhely: 9,7 és Pécs: 9,9), a legmagasabb, 15 fő/pc feletti a már említett Szekszárd mellett Nyíregyházán (15,3), Debrecenbe (15,7), Miskolcon (16,2), Veszprémben (16,4) és Kaposvárott (17,5). A városok esetében ennél lényegesebb nagyobb eltérések érzékelhetők. Tízben (2082 tanulót érint) 5-nél kevesebb tanuló jut egy számítógépre, nyolc városban (5021 tanulót érint) 20 fő/pc feletti ez az érték, hétben (2101 tanulót érint) meghaladja a 30-at, háromban (1019 tanulót érint) pedig a 40-et is. Valós adatszolgáltatás esetén két településen (1821 tanulót érint) mindössze 1-1 számítógép van a szakiskolák birtokában. A rövidebb képzési időt, a napi elfoglaltság struktúráját is figyelembe véve az elemi ismeretek megszerezhetősége is kétséges a képző intézményben a városi szakiskolások közel egyötöde esetében. Községekben a 10 tanuló/pc körüli ellátottsági érték a jellemző. Öt intézmény esetében (799 tanulót érint) 20 és 40 fő/pc közötti, ugyancsak öt intézményben 5-6 fő/pc körüli értéket (268 főt érint) rögzít az adatszolgáltatás. A tudásalapú társadalomra jellemző javak elérhetősége nem pusztán a számítógépek birtoklásának kérdése. Az adott pillanatban rendelkezésre álló eszközök (konfigurációk) teljesítőképessége semmivel sem kevésbé befolyásoló tényező. Ráadásul az informatikai berendezések rendkívül gyors erkölcsi, technikai avulása következtében az intézmények felszerelése ezen eszközökkel, teljesítő képességük egy elvárható minőség szintjén tartása rendkívül költségigényes, gyorsan amortizálódó beruházás. Mivel a mennyiségre korlátozódó vizsgálat önmagában funkcionális megközelítésben a teljességhez közelítő képet nem adhat, nem indokolatlan az iskolarendszer számítógépparkjának egyfajta minőségi vizsgálata sem. Az oktatási Minisztérium által elrendelt 2001/2002. tanévi adatszolgáltatás – a korábbi időszaktól eltérően – már kiterjedt a közoktatási intézmények tulajdonában lévő gépek életkorára is. Kérte a három évnél nem régebbi számítógépek számát is. A kapott információk iskola- és településtípusonként egyaránt nagy különbségekről tanúskodnak.
Országosan, a 2001. szeptemberében működő hagyományos magyar közoktatási intézmények (általános iskola, gimnázium, szakközépiskola, szakiskola) számítógép parkjának 37,1 %-a volt három évnél fiatalabb. A legtöbb – statisztikailag így – újnak tekintett számítógép (48,4 %) Baranya megyében állt az oktató-nevelő munka szolgálatában, a legkevesebb Tolna megyében (28,6 %). Az intézménytípusok között arányaiban a legkevesebb viszonylag új számítógépet az általános iskolákban (26,8 %) regisztrálta az adatszolgáltatás, a legtöbbet a szakiskolákban (47,9 %). A két közbülső pozíciót a gimnáziumok (38,6 %), illetve a szakközépiskolák (45,6 %) foglalták el. Jelentősen eltért az országos
átlagtól az általános iskolák esetében Budapest (17,7 %), illetve Somogy megye (35,1 %) mutatója, a gimnáziumok esetében Vas megye (28,4 %), illetve BácsKiskun megye (53,2 %), a szakközépiskolákban Tolna megye (29,2 %), illetve Heves megye (56,8 %), a szakiskolák esetében pedig Nógrád (34,3 %), illetve Komárom megye (60,5 %). Településenként vizsgálva az ellátottsági mutatókat a megyei jogú városokban az országos átlagtól legnagyobb mértékben az általános iskolák között Dunaújváros (17,1 %), illetve Szolnok (45,7 %) tért el. Negatív irányba a gimnáziumokban Kaposvár (15,9 %), a szakközépiskolákban Dunaújváros (35,4 %), a szakiskolák esetében Salgótarján (23,7 %), pozitív irányban mindhárom esetben Sopron (59,7 %, 56,7 %, illetve 61,1 %-os beállással). Mellesleg Sopron városa gépparkjának életkorát tekintve irigylésre méltó helyzetben van, ugyanis általános iskolai számítógépeinek korösszetételével is alig szorult a második legjobb helyre. Tizenöt város általános iskoláiban valamennyi számítógép három évnél régebbi gyártású volt, közülük tíz halmozottan hátrányosnak mondható a rendkívül magas egy gépre jutó, 20-98 közötti tanulólétszám miatt. További 29 város esetében a gépek 5 %-a sem tekinthető újnak. Összesen 102 városban a településtípus országos átlaga alatti a három évnél újabb számítógépek aránya. Bátaszék, Berettyóújfalu, Dunaföldvár, Dunaharaszti, Komló gimnáziumaiban, Celldömölk, Dunaharaszti, Etyek, Hévíz, Kapuvár, Sásd, Tolna szakközépiskoláiban, Balatonboglár, Gyomaendrőd, Lenti, Sásd szakiskoláiban nem volt új számítógép az adaszolgáltatás idején. Balmazújváros, Cegléd, Celldömölk, Hévíz, Körmend, Makó, Mátészalka, Ózd, Pécel, Tamási, Tiszafüred, Tiszavasvári, Zalaszentgrót gimnáziumaiban, Balmazújváros, Balatonboglár, Gyomaendrőd, Fehérgyarmat, Fertőd, Vásárosnamény szakközépiskoláiban, Celldömölk és Vásárosnamény szakiskoláiban a statisztikailag újnak tekintett számítógépek aránya nem érte el a 10 %-ot sem. Az e-tanulás feltételrendszerében az internetes világhálóra kapcsolódás a második legfontosabb elem. Hazánkban az oktatási intézmények Internet hozzáférésének kiépítése az 1996-ban indított programmal kezdődött. A fizikai hálózat folyamatos fejlesztése ellenére, akár a számítógép ellátottságban, a világhálóra kapcsolódásban is eléggé nagy eltérések mutatkoznak a földrajzi hely és az intézménytípus függvényében. Országosan az általános iskolák 54,2 %-a rendelkezik Internethozzáféréssel. A legkisebb mértékű a rákapcsolódás Somogy megyében (41,4 %), a legtöbb alapfokú oktatási intézmény számára Zala megyében (73,4 %) adott a lehetőség. A gimnáziumok esetében a 77,4 %-os országos átlag mögött
58,8 %-os (Nógrád megye) és 95 %-os (Bács-K. megye) szélső érték húzódik meg. A szakközépiskolák 86,3 %-ában hasznosíthatják az Internet adta lehetőségeket a napi pedagógiai munkában. A legkisebb mértékben Heves megye (70 %), a legnagyobb arányban 98,2 % Borsod-A-Z. megye nyit kaput e módon a nagyvilágra. A magyarországi szakiskolák 81,7 %-ában van mód a hálóra kapcsolódásnak. A legkorlátozottabban Komárom megyében (65 %), a legszélesebb körben Zala megyében (94,1 %). A teljes mélységű, településkategóriák szerinti elemzés, mely kiterjed a hozzáférés jellegére (modemes, ISDN, ADLS, kábel-tv, egyéb) külön elemzést érdemel. Annyi azonban nagy biztonsággal megállapítható, hogy az általános iskolák esetében a számítógépes ellátottság szintje már önmagában korlátozó tényező. A középiskolákban (gimnáziumok és szakközépiskolák) néhány magas, 90 % feletti megyei mutató valószínűsíti egy-egy nagyobb város, esetleg megyei jogú város valamelyik intézménytípusában a teljes körű ellátottság lehetőségét (pl.. Baranya, Borsod, Komárom, Hajdú, Zala megye).5 A hazai értelemben vett kisvárosi körben több példa lehet az Internet elérhetőség teljes körűségére az oktatási intézményekben (pl.: Csorna, Kapuvár, Nyírbátor, Putnok, Sátoraljaújhely, Szikszó).
Összegzésként Az egy számítógépre jutó tanulók számában a magyar középiskolák (gimnáziumok és szakközépiskolák együtt) az e szempontból mérvadó 17 OECD tagország 1998-as évi átlaga körüli értéket mutatja.6 A magyar gimnáziumok 2001. évi ellátottsága megközelítőleg azonos a 10-12. helyen álló Izland, Japán és Luxemburg mutatóival, a szakközépiskoláké a rangsor 4. és 5. helyén álló Franciaországéval és Finnországéval. Az országos átlagok mögött nagy eltérések húzódnak meg területenként (megyénként, régiónként), településkategóriánként és intézménytípusonként egyaránt. Valamennyi településkategóriában, valamennyi intézménytípusban található kiemelkedően jó és rendkívül alacsony, szinte csak demonstrációs célra 5
Barsi Boglárka és Csizmadia Zoltán ilyen teljes körűségről számol be Salgótarján és Nagykanizsa középiskolái esetében. Az általuk használt adatbázis egyike (http://www.kfki.hu/education) önkéntes, esetleges adatszolgáltatáson alapszik. Szikszó város pl. sem az általános iskolai, sem a középiskolai adatbázisban nem szerepel, pedig komoly számítógépparkkal és Internet-kapcsolattal rendelkezik. Vö.: Barsi B. – Csizmadia Z.: Egy nagyváros helyzete ... Természet és Társadalom XV. Évf. 2001. 2. 154. old. 6 A 17 ország: Belgium, Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Izland, Japán, Kanada, Korea, Luxemburg, Norvégia, Olaszország és Portugália. Vö.: E-tanulás Partnerségi erőpróba. OECD 2001. 22. old. (6. ábra)
alkalmas ellátottsági szint. Az egyes intézménytípusok ellátottságot reprezentáló mutatóinak sorrendjéből képzett pozíciószámok alapján Vas megye tekinthető – hazai viszonylatban – a legharmonikusabban és legjobban ellátott területnek, a legkevésbé felszereltnek pedig Hajdú-Bihar megye, mely valamennyi iskolatípusban az utolsó helyen áll, kivéve a szakközépiskolákat, ahol a tizennyolcadik. A megyei jogú városok mutatói a szakközépiskolák kivételével rosszabbak az országos átlagnál, a fővárosé viszont a gimnáziumok kivételével jobbak, mint az országos átlag. Szoros összefüggés mutatható ki az egyes régiók fejlettsége (GDP-ből való részesedés) és az iskolák számítógépes ellátottsága között. A 2000. évi GDP-ből való részesedési arányok lényegében tükröződnek az iskolák számítógépes ellátottságának sorrendjében. Eltérést csak az észak-alföldi régió (HajdúB., Szabolcs-Sz-B., Jász-N-Sz. megye) utolsó helyre sorolódása eredményez. Ugyanez a korreláció nem érzékelhető – a közép-magyarországi régiótól eltekintve – a 10 ezer lakosra jutó K+F szektorban dolgozók aránya esetében, jóllehet feltételezhető volna e szektor jelenlétének fejlesztési igényt generáló hatása. A megyei városok gimnáziumainak számítógépes ellátottságát reprezentáló mutatók alapján megkockáztatható az a sommás ítélet, hogy a hallgatói utánpótlás többségét biztosító ezen intézménytípus a felsőoktatás számára – a pozítív példák ellenére – összességében technikailag nem igazán erős háttérbázis. Mi sem bizonyítja jobban: Magas az egy számítógépre jutó tanulók száma (13,7), a középszintű iskolahálózatban a legavultabb gépparkkal rendelkezik (2001-ben a számítógépek 62,5 %-a volt 3 évnél öregebb).
1. sz. melléklet
Az egy számítógépre jutó tanulók száma I. Megye/főváros Bács-K. Baranya Békés Borsod-A-Z. Csongrád Fejér Győr-M-S. Hajdú-B. Heves Jász-N-Sz. Komárom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Sz-B. Tolna Vas Veszprém Zala Budapest Országos átlag
Ált. isk. 23,6 18,8 18,6 21,7 19,2 21 17 25 16,6 21,8 17 18,4 21,7 17,7 22,5 18,6 16,2 15,7 13,7 15,5 18,7
Gimnázium Szakköz.isk. 8,5 7,7 13,1 7,7 9,8 5.9 12,5 6,2 11,3 6,6 13,1 8,2 13,7 6,3 14,7 6,3 12,4 7,8 10,4 7 7,2 7,2 11,1 5,2 10 6,9 10,8 8,7 14,6 7,1 11,2 5,6 9,6 5,9 9,6 6,4 9,1 6,9 12,4 5,9 11,7 6,8
Szakiskola 14,4 10,7 10,5 14,8 11,9 10,4 10,3 15,5 12,8 12,7 12,4 11,9 12,1 15,5 14,3 15,3 10,1 11,4 11,9 9 11,9
2. sz. melléklet
Az egy számítógépre jutó tanulók száma II. Megyei j. város Kecskemét Pécs Békéscsaba Miskolc Hódmezővásárhely Szeged Dunaújváros Székesfehérvár Győr Sopron Debrecen Eger Szolnok Tatabánya Salgótarján Kaposvár Nyíregyháza Szekszárd Szombathely Veszprém Nagykanizsa Zalaegerszeg Megyei j. v. átlaga Országos átlag
Ált. isk. 27 20,7 18,76 23,6 21,9 22,9 21,3 24,3 20,5 20,1 20,6 16,5 26,8 17,3 27,2 19,9 23,9 21,1 22,2 15,8 14,7 14,3 21,5 18,7
Gimnázium Szakközépi. 18 7,1 12,6 7,2 10,7 5,5 18,6 6 8,3 5,5 11,3 7,1 12,7 6,4 17,5 8,2 13,1 7 14,2 6,7 13,6 7,5 12,8 6,9 12,5 6,5 18,4 5,6 12,8 4,1 14,5 8,4 15,5 6,5 7,4 7 9,9 6,6 11,3 5,8 9 7,3 9 7,3 13,2 6,7 11,7 6,8
Szakiskola 12,3 9,9 12,2 16,2 9,8 14,1 8,6 13,4 10,6 9,6 15,7 13,6 9,7 11,3 14,3 17,5 15,3 18 11,6 16,4 10,5 11,5 12,7 11,9
3. sz. melléklet
Internet-hozzáférés a feladat ellátási helyek százalékában
Megye/főváros Bács-K. Baranya Békés Borsod-A-Z. Csongrád Fejér Győr-M-S. Hajdú-B. Heves Jász-N-Sz. Komárom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Sz-B. Tolna Vas Veszprém Zala Budapest Országos átlag
Ált. isk. 48,6 48,8 53,6 53,4 60,3 50,7 48,4 47,3 58,9 55,6 57,4 41,6 56,8 41,4 46,3 55,7 48,1 55,5 73,4 70 54,2
Gimnázium Szakköz.isk. 76,7 76 95 87,1 83,3 88,6 93,1 98,2 72,4 90,5 77,4 77,5 75,8 87,3 65,8 93,3 65 70 75,8 89,7 90,5 90,9 58,8 80 73,6 83,3 81 88,9 65,9 87,5 70,6 78,9 78,6 88 79,2 90,9 73,3 92,3 81,7 84,6 77,4 86,3
Szakiskola 82,6 78,9 91,7 92,9 87,5 88,9 90,9 88,5 94,1 82,8 65 77,8 75 90,9 71,4 66,7 93,8 80 94,1 71,6 81,7
