Az apa spirituális funkciója

Karmikus horoszkópértelmezések és horoszkóprendelés Kozma Botond Szilárd család-asztrológussal

Az apa spirituális funkciója Kozma Szilárd: Az apa szakrális szerepe és Szaturnuszi funkciója „A zavaros misztika éppen annyira tévút –sõt: szélsõséges estekben még veszélyesebb út is lehet -, mint szemellenzõs materializmus útja.” Prológus. Másfél hónappal a válóper utolsó tárgyalása után, még mielõtt a feleségem hibájából kimondott bírói végzést kézhez kaptuk volna, vissza költözött az õ gyámsága alá helyezett két kisebb lányunkkal a családi otthonunkba. Az anyját ért halálos sors-figyelmeztetés (A „Nagy Fénylénnyel” való találkozás és annak a belsõ figyelmeztetése, egy szívinfarktus következtében átélt halálon túli állapot közben.) és az anyja mellett átélt kudarcok, lelki és szellemi válságok után ugyanis, 1OO8 év Oroszlán havában, a feleségemnek kezdett a valóságra újból rányílni a szeme. Õ ugyanis, az USA-beli, pszicho-misztikus Csodakurzus tanainak hatására, valamint az édesanyja által kilenc éven át kifejtett szívós pszichikai aknamunkája hatására, 2OO8 február végén, elhagyta a négy gyermekes családunkat. A valóság-érzékelési képességét lassan - lassan vissza nyerõ feleségemmel, a válóperünk utolsó heteiben folytatott békés beszélgetéseink alkalmával, sikerült megértetnem, hogy komoly spirituális indoklása van annak, hogy a szellemi világgal – Az Istennel! - való kapcsolattartás kódexére: a mózesi kõtáblákra vésett tízparancsolatban, csak három „szabályzati pontot” találunk a teremtõ és megváltó Istenhez való viszonyulásról, de hetet az embernek az emberrel szembeni erkölcsi magatartásáról. A komoly asztrológusi diplomával rendelkezõ, és négy gyermekünket otthonszülõ feleségemnek egy családbontáshoz vezetõ személyi és öntudati válságra, mindannyiunkat kétségbe ejtõ szellemi és lelki krízisre volt szüksége ahhoz, hogy meggyõzõdhessen arról, hogy nem véletlen az, hogy, a „Ne gyilkolj!” mellett, az azzal egyenértékû intésként jelenik meg a mózesi kõtáblákon az is, hogy a „Ne lopj”, a „Ne hazudj”, „Ne tégy hamis tanúságot”, és A mások feleségét (férjét) ne kívánd (És tovább: magadat se kívántasd másokkal férjként, vagy feleségként…)! A családunk szétbomlásának a rém- látványára volt szükségem nekem is ahhoz, hogy felfedezzem az édesanyja által erkölcsileg félre nevelt feleségemnek ezt a felszínen korábban nem látható, de a mélytudattalanjába vésett hibás spirituális képzetvilágát, és megértetnem vele azt, hogy a Ne hazudj (Ne másíts, ne ferdíts és ne csúsztass információt.) és ne tégy hamis tanúságot (Ne rágalmazz és ne ferdítsd a valóságot), spirituális szempontból, ugyanolyan súllyal bír, mint az, hogy „Ne gyilkolj!”. És, hogy ez nem csak azért van így, mert annak, aki a többi, személyes és egyetemes megváltást szolgáló szabályt megszegi, menthetetlenül gyilkolni is kell, ha nem tettben, akkor szóban és képzeletben, hanem, azért is egyenértékûek ezek az intések, mert a valóság mágikus természete miatt, a valósághamisító személyre és annak az utódai sorsára, vészterhes visszahatásai lehetnek a valósághamisításnak. Ezért, azok sorsa, akik önszántukból hamisított valóságelemek között élnek, sõt: tudatos cselekvõen hozzá is járulnak a hamísításhoz, hosszú távon menthetetlenül csõdbe fog kerülni, az életük valamely lényeges területén, még akkor is, ha kívülrõl ez nem látszik, és hajlamosak vagyunk irigylésre méltóknak tartani a kívülrõl „rendkívül” sikeresnek látszó személyeket. E megértésnek a következtében, közvetlenül az utolsó tárgyalás elõtt a feleségem, nem csak, hogy visszavonta a saját váláskeresetét és felmondott a drága pénzen megfogadott ügyvédeknek, és persze, visszavonta az én váláskeresetemre írt, engem sötéten vádló hangvételû bosszú-válaszát is, hanem a tárgyaláson azt nyilatkozta a bírónõnek, hogy õ nem akar tõlem elválni és a Kozma családnevét is szeretné megtartani. Ez annak is volt köszönhetõ, hogy ebben a feleségem számára új, de akkoriban, még nem teljes meggyõzõdésével vallott, és nem minden esetben gyakorolt – Fõként a férjekkel és élettársakkal szembeni gerinctelen viselkedésre és ellenszenves gondolkozásra õt rászoktató édesanyjával szembeni viszonyulásában, és az édesanyja személyével kapcsolatosan bátortalanul és határozatlanul gyakorolt. - erkölcsi alapállásában, lehetségessé vált annak a lehetõségérõl is tárgyalni, hogy a családot újra egyesítsük, mihelyt a feleségem eléggé felkészültnek találja magát erre, illetve, miután mind az édesanyja zavaros és a pillanatban számára elõnyõsnek (nyerhetõnek) tûnõ lehetõségek szerint változó erkölcsi magatartásával szembeni alapállását, mind a velem szembeni pozitív élettársi viszonyulását sikerül, szilárd meggyõzõdésen alapuló, határozott és egyértelmû erkölcsi alapokra helyeznie. Ez ugyanis elengedhetetlen feltétele annak, hogy elsõsorban a gyermekeinket ne tegyük ki a jövõben egy újabb családbontás traumájának. Másfél hónappal a válóper utolsó tárgyalása után, még mielõtt a számomra kedvezõ és a fentiek alapján, az õ hibájából kimondott bírói végzést kézhez kaptuk volna, a felségem vissza költözött az õ kizárólagos gyámsága alá helyezett két kisebb lányunkkal a családi otthonunkba. Az itt közölt eszmei feltárás viszont, nem arról szól, hogy miként jutott el a feleségem arra a következtetésre, hogy nem kell hagynia magát a misztikus csodakurzusok által, valamint a boldogsága megszerzése érdekében õt, már a házasságunk elejétõl a családja szétszakítására bíztató, misztikus kurzusokra járó és misztikus tanokat olvasó anyja által befolyásolni. Hanem arról, hogy tényleges spirituális szempontok alapján – és nem szentimentális, vagy zagyva misztikus elméletek szerint! - miért is bír ugyanakkora fontossággal az, hogy a gyermekek mindkét szülõ mellett növekedve, apai nevelést is kaphassanak, mint az, hogy az édesanyjuk viselhesse a gondjukat. Meg vagyok gyõzõdve ugyanis arról, hogy ennek a spirituális ténynek – és úgymond égi követelménynek! – a minél több házasságban élõ személy általi, racionális megértése és tudatosítása, rengeteg házastársi és családi viszonyt fog megmenteni a fölösleges konfliktusoktól, a fizikai – nem csak pszichikai! – betegségeket okozó veszekedéstõl és nehezteléstõl, egymást tulajdonképpen (A szívük mélyén) szeretõ nõket és férfiakat (anyákat és apákat) az egymás gyötrésétõl, egymásnak és családjaiknak a tönkretételétõl, gyermekeik lelkivilágának és jövõképének és sors-idézõ mágikus életképzeletének, a zavarossá és bizonytalanná tételétõl. Sõt: még arról is meg vagyok gyõzõdve, hogy ezek a feltárásaim, nem csak a már családban élõ, és a mienkhez hasonló krízisekben vergõdõ, vagy mindössze a krízis elõszelét érzõ, az elõtt álló férjeknek és feleségeknek fognak segíteni abban, hogy a drámai élet- és sorshelyzetüket meghaladják, és a mindannyiuk számára fájdalmakat és talán soha be nem gyógyuló lelki sérülésekkel járó, családjaik szétbomlását megelõzzék, hanem elsõsorban a család- és otthonalapítás elõtt álló jelenlegi és jövõbeni http://kozmaszilard.hu

Készítette a Joomla!

Generálva: 1 January, 2017, 12:49


fiatal nõk és férfiak számára nyújthat olyan elhanyagolhatatlanul megfontolni való, lényeges szempontokat, amelyeket egyetlen más tudomány sem volt képes eddig a felszínre hozni, de amely új ismeretek és szempontok segítségével, jogosan bízhatnak abban, hogy nem azért fognak hozza az életük legfontosabb feladata megvalósításába, hogy néhány év múlva – És ami még rosszabb: a szeretett jövendõ gyermekeik szülõiként – legyen amit szétbontani, és ami miatt keseregni, megbetegedni. Az olvasó ugyanakkor arra is fel kell legyen készülve, és azt is figyelembe kell vegye, hogy a köztudatban levõ spirituális információkat és eddigi metafizikai elképzeléseket messze meghaladó felfedezéseket tartalmazó írásomban, részben terjedelmi okok miatt, részben a kutatás tárgya miatt, nem térhettem ki a házastársi válások során ugyancsak hátrányba került nõk (Anyák) helyzetébõl megvizsgálni és feltárni a gyermeknevelés spirituális vetületét. A gyámság megállapítási és törvénykezési szokásrend ugyanis, nem a gyermekeknek az anyák gyámsága alá helyezését kezeli feltûnõen elõnytelenül, hanem az apák gyámsága alá helyezését. Ezért, azok számára, akik nem olvasták elõzetesen a többi asztrológiai – metafizikai munkásságomról (A Lilith metafizikai értelmezése, Az anyai ági karmikus programok, stb.) szóló írásaimat, úgy tûnhet az elején, minthogyha egy, a férfiúi hiuságában és önértékelésében megbántott személy próbálná metafizikai szintre emelni az általa igazságtalannak érzett, hallgatólagos gyermek elhelyezési törvénykezési szokásokat. Illetve, hogy az egyoldalú bíráskodást látván, az így elszenvedett sérelmeit akarja metafizikai szintre emelni. De, amennyiben az olvasó félre teszi ezeket a kezdeti benyomásait, és tovább olvas, kiderül egyrészt, hogy ez nem így van, hiszen metafizikus asztrológusként a szerzõ még akkor is a sorsjelenségek mélyen, a láthatatlan világban megbúvó végsõ okokat keresi még a saját lelki benyomásaira érzéseire is. Másrészt az is kiderül, hogy olyan, eddig feltáratlan, de kézenfekvõ életigazságokról olvashat itt az olvasó, amelyek nagy mértékben rávilágítanak a civilizációban élõ személyek elidegenedése és elmagányosodása és számtalan pszichés betegsége olyan – tényleges – okaira, amely okok eddig senkinek (Sem a pszichológusoknak, sem a teológusoknak, sem a keleti, vagy a nyugati misztikus tanítómestereknek!), még csak eszébe sem jutottak. Meg kell nyugtatnom tehát az olvasót, hogy a feleségemnek a lassú, de pozitív pálfordulása következtében, az igazság szelleme, a román gyámsági törvényeknek a férfiakkal szembeni, abszolút negatív alkalmazási szokásainak a körülményei ellenére is, érvényesült az én esetemben és végül nem lettem hátrányos megkülönbözetésben részesült fél, mivel négy gyermekünk közül a bíróság kettõt az én gyámságom alá helyezett és kettõt a feleségem gondnoksága alá, és ezért nem sétõdöttségböl írtam az alábbiakat. Másrészt, asztrológusként soha, és egyáltalán nem vezéreltethetem magam a munkámban (És az írásaimban), sem a személyes érzéseimmel, sem az ösztöneimmel, vagyis, nem lehetek sem nõ-párti, sem férfi-párti. Nem az érzéseim, vagy, Isten-õrízz, a nemi elvakultságom miatt vizsgálom tehát a kérdést tudatosan „egyoldalúan” (Az apaság oldaláról), hanem azért mert arról az apai oldalról, ahonnan én vizsgálom, tudomásom szerint az elvált szülõk gyermekeinek a nevelése és spirituális fejlõdése kérdését még senki nem vizsgálta elõttem, hanem mindig csakis a nõi (anyai) oldalról. És még csak azért sem vállaltam ezt az egyoldalúságot, mert ez által, a tradicionális témakezelés vastag egyensúly-eltolódását helyre szerettem volna állítani, hanem azért, mert ez, az „egyoldalúnak” látszó vizsgálat olyan látókör-nyitó és látókör tágító felfedezéséhez vezetett, amely felfedezés egyenértékû a Kybalion asztrológiai és alkímiai vizsgálatával, valamint az ott leírt hét egyetemes törvénynek a tízre való kikerekítésével (A másik három Egyetemes Törvény leírásával), vagy a Lilith metafizikai értelmének a felfedezésével, vagy az anyai ági örökletes sors-programok felfedezésével. ******************************************************* Hiába hogy, az Európai Unió nyugati részében más szelek fújnak, mert Kelet Európában még mindig az, a mindenki által normálisnak vélt primitív törvényalkalmazási szokás áll, hogy házastársi válások alkalmával, az esetek 90 százalékában, az anyának ítélik oda a gyermekeket. Az itt érvényesülõ trend szerint, a szociális hivatalok és igazságügyi intézmények alkalmazottjai, egyaránt úgy képzelik, hogy jól teszik azt, hogy, amennyiben nem orvosilag bizonyítottan õrült, veszélyes közbûnözõ, visszahozhatatlanul kábítószeres, alkoholista, vészesen nemi beteg az édesanya, akkor, hiába, hogy õ hagyja el a családot, vagy valamilyen más módon bomlasztja szét azt, mert az esetek 9O százalékában, akkor is az õ gyámsága alá "ajánlják" a szociális hivatalok, és neki ítélik a bírók a gyermekeket, ha egyértelmûen õk okolhatóak a család széteséséért. Akkor is így járnak el tehát a bírók, ha az anya hagyja el a családot és ez által a gyermekeket is, de az azt kéri, hogy az új „bejelentett lakcímére” és az õ gyámsága alá helyezzék a gyermekeket! Ezért ezt, az apai szereprõl és funkcióról, az apasághoz, mint rendkívülien összetett spirituális állapothoz való viszonyulásról szóló, naplószerû írást, elsõsorban az asztrológusi lelkiismeretem felszólítására kezdtem el írni, mintegy választ keresve arra a kérdésre – és végül megtalálva! –, hogy az apai minõség funkcióját és rendeltetését illetõen, nem-e végzem rosszul az asztrológusi munkámat és a magánéleti feladataimat? Írom tehát mindezt, az ide vonatkozó, általános, mondhatni társadalmi - közösségi spirituális közöny és figyelmetlenség által okozott mulasztások pótlására és betöltésére, mivel rájöttem arra, hogy engem is messze ható felelõsség (És mulasztás!) terhel azokkal a férfiakkal, jövendõ, vagy máris státuszban levõ apákkal szemben, akiket - amennyiben ilyen jellegûnek találtam a horoszkópjukat -, arra buzdítottam, hogy alapítsanak családot és nemzenek gyermekeket. Miután 2008 február végén a feleségem, az édesanyja bíztatására és meghívására, elhagyta a családunkat és nem akart oda visszatérni, a helyzet hivatalosítása érdekében indított peres eljárás során, kénytelen voltam rájönni arra, hogy fent leírt törvényalkalmazási szokásrend miatt, a nálam – a család régi és stabil otthonában! - maradt két nagyobbik lányunkat is elveszíthetem. Ekkor, a sorshelyzetem hatásaként, az a lelkiismeret furdalást okozó probléma merült fel asztrológusi és metafizikusi válaszadásra kényszerítõ erõként bennem, hogy amennyiben nem veszem figyelembe ezt az objektív tényállást, a legközönségesebb módon becsapom azokat a férfiakat, akik asztrológiai feltárással egybekötött sorsjavítási, sors-rendezési tanácsadás céljából kérik a segítségemet és, amennyiben a horoszkópjuk tükrében ezt jónak látom, családalapításra és gyermekvállalásra buzdítom õket. Szóval, amikor rájöttem arra, hogy még arra sincsenek tekintettel a romániai (Csíkszeredai) szociális szervek és a törvényalkalmazók, hogy a legtöbb olyan esetben - Akárcsak a mienkben is. -, amikor az anya hagyja el a családot, olyan helyre és olyan körülmények közé költözik, amelyek http://kozmaszilard.hu




egyáltalán nem szolgálhatják a gyermekek ép és egészséges lelki és szellemi fejlõdését – jelen esetben, az iszákos és kemény-dohányos férjével és azok közös kisfiával együtt élõ, ugyancsak keménydohányos édesanyja két szobás lakásába, majd a gutaütés-veszélyes, két száz atmoszférás vérnyomásos nagymamájához megkérdeztem magamtól, hogy miként javasolhatok én asztrológusként, a tipikusan Rák és Hold-karmás, illetve Bak és Szaturnusz-karmás férfiaknak családalapítást és gyermekvállalást? Milyen erkölcsi alapon ajánlhatok én ezek tudomásában ilyet, amikor jól tudom, hogy a feleségük karma-feldolgozási képtelensége következtében, - a Lilith, és az azt szolgáló anyósaik „munkálkodása” következtében -, bármikor megtörténhet velük is az, ami velem megtörtént? Nevezetesen az, hogy miközben egy hosszú távú életcélt egy majdnem teljes életutat épít a családra és köt a családhoz egy férfi, és az én tanácsomra például, a lehetõ legintenzívebben beleéli magát az apai szerepkörbe, vagyis, szeretve a gyermekeit, gondozza és tanítja azokat az életben való helytállásra éveken át, aközben a feleségnek egyszer csak elege lesz a házasságból, vagy szerelmes lessz egy más férfiba, és, a szabad választás liberális logikája szellemében, nem csak, hogy elhagyja õt, de könnyûszerrel magának ítéltetheti és elviheti a gyermekeket az anyai nagymamához, vagy akár a másik férfihez is! És így, egyszer csak arra ébred az apa, hogy az általa éveken át, az anyáéhoz hasonló figyelemmel és odaadással, de fõként az anyai gondozáson túli elõrelátó – szaturnuszi! - szellemben gondozott és nevelt gyermekeit, más személy, vagy személyek nevelik, és persze, teljesen másképpen, mint ahogyan azt õ helyesnek tartja! Tehát, a hivatalos válás megtörténése után, a férfi által is az anyához hasonlóan szeretett és éppen annyira féltett gyermekeket, attól fogva, hogy a felesége õt elhagyta, teljesen másképpen fogják nevelni, mint ahogyan azt õ jónak látná! Ismétlem: mindezt, hogy a gyermekeket megfossza a folytonos és figyelõ apai neveléstõl, ma a legnagyobb természetességgel teheti meg egy nõ, amennyiben nem AIDSZ-es, nem közveszélyesen õrült, nem profi szajha, vagy visszahozhatatlan alkoholista – kábítószeres, mivel az általános koncepció az, hogy az apával szemben, csak és csakis õ képes helyesen gondozni és nevelni a gyermekeket! Sõt: az általánosan egyoldalú koncepció az, hogy amennyiben a férfi hagyja el a családot, akkor csakis arról lehet szó, hogy a felelõtlen és léha ember, mindössze az alantas szenvedélyeinek hódolva, un. férfias felelõtlenségbõl tette. Amennyiben viszont a nõ hagyja el a családot, mindenki egészen biztosra veszi, hogy a férfi követett el vele szemben alattomban, olyan szörnyû és elviselhetetlen dolgokat, amelyek miatt a szegény nõnek nem maradt más lehetõsége, mint elmenekülni, még a gyermekei elhagyása árán is. Illetve: nem maradt más hátra szegénynek, mint a törvényes válást kérni és arra kényszeríteni a zsarnoki, vagy más negatív tulajdonsággal rendelkezõ, zsarnok és felelõtlen férfit, hogy hagyja el a közös otthont és a családot. Miért kellene tehát, ilyen apa-ellenes gyakorlati és erkölcs-ítéleti körülmények között, és ilyen apa-ellenes szellemi konjunktúrában, a Rák, vagy a Bak karmával rendelkezõ fiúk, fiatalemberek, és érett férfiak rám hallgassanak, amikor metafizikai tudatosság híján, illetve annak az elsekélyedése esetén, mint az én feleségemnél, a legnagyobb szerelembõl is az lehet, hogy idõvel felválthatja azt egy másik szerelem? Vagy elhomályosítja és elmulasztja azt, a feleségnek a házasságkötéskor „elhagyott” anyjához fûzõdõ, újonnan felébredt infantilis ragaszkodása és ezzel az „asszonynak” az ártatlan és gondtalan gyermekkorba való visszavágyása? Vagy és valamint, a „más, megértõbb, gyengédebb és kedvesebb férfi mellett bizonyára boldogabb életnek” a naiv képzete, vagy az emancipált, világi önmegvalósítás vágya? (A családelhagyást követõ, családzüllesztési akciói során, azzal aratott világi sikereket a feleségem, hogy azt hirdette mindenütt: azért kellett elválnunk, mert õ dolgozni akart, én meg nem engedtem. - Mindegy, hogy ez így abszolút hazugság volt, mivel, amíg itthon volt, addig ez egyáltalán fel sem merült, hiszen arról volt szó, hogy, amint lejárt a Réka után kapott GYES - állami segély, azonnal kiváltja az asztrológusi engedélyét, amihez több éve már, hogy meg van a tanügy minisztériumi pecséttel is ellátott diplomája, mert mindenki meg volt hatódva ettõl a nagy nõi önmegvalósítási ügytõl! És minden szakképzett szociális hivatalnok és a bírónõ is, természetesnek tartották akkor azt, hogy mind a négy gyermek hozzá kell kerüljön, még, a gyermekek számára teljesen elõnytelen körülmények között is, amikor õ reggeltõl estig dolgozik egy irodában. A volt feleségem munkaideje gyakorlatilag reggel 8 -tól este fél hatig tart, de majdnem rendszeresen este hétig, sõt: még hét utánig is bent kell maradnia! Egyszerûen kétségbeejtõ az, hogy a jogi, vagy pszichológusi diplomával is rendelkezõ közhivatalnokok számára, a „természetes” az, hogy hivatalosan és törvényesen mind a négy gyermek annak a szülõnek a „közvetlen” gondozásába kerüljön törvényesen, amely szülõ, tulajdonképpen és gyakorlatban nem is lehet együtt a gyermekeivel a hétnek öt napján, és mindezt csak azért, mert õ az anyjuk és nem az apjuk! Még egyszer mondom, mivel komoly kérdésrõl van szó: mindezt annak ellenére végzik így, hogy pontosan az önmegvalósítást szolgáló, egész napját betöltõ munkaideje miatt, a munkába járó anya, a hét öt napján, egyáltalán nem is foglalkozhat a gyermekeivel! Hiszen, abban a számukra megmaradó egy és fél, ritkán: három órában, amíg velük együtt lehet, a legsürgõsebb gyakorlati dolgokat –etetés, mosdatás, esti mesélés és lefektetés -, esetleg ha el lehet intézni. Világos tehát, hogy a négy gyermek gondozása mellett, azok erkölcsi nevelésrõl, egyáltalán még csak nem is lehet szó ilyen körülmények között. És, az olyan férfi nemû személyek, akik a munkájukat az otthonukban végezhetik, mint régen a gazda-emberek, és eközben szeretnének a gyermekeikkel együtt lenni és azokkal idõnként alaposabban foglalkozni, mint én is pl., de akiktõl ez ostoba szokásrend alapján, könnyûszerrel elvetetik a gyermekeiket a volt feleségeik a hivatalok és a bíróságok segítségével, az egészség-károsító dühöngésen, vagy a szervezet-mérgezõ sorsneheztelésen kívül, semmit nem tehetnek. Nem tehetnek semmit, a lehetséges kifosztott apai állapota ellen, amely állapot egy férfinak sem jut eszébe a házasságkötéskor. De, amint az asztrológusi gyakorlatom során ez a döbbenetes tény feltárul elõttem: a nõk már a házasságkötés elõtt arról társalognak képzeletben a magzatként még meg sem fogant jövendõ gyermekükkel, hogy nem baj az, ha apukának „el kellett menni, mi úgy is jól meg vagyunk ketten együtt”? Eddig csak azt a variánst ismertük, amikor "a gonosz és felelõtlen" férfi elhagyja a családot. Most kiderült, hogy az emancipációnak köszönhetõen, a hölgyek spirituális ideavilágban ez teljesen másképp néz ma ki. Vagyis úgy, hogy a nõk, legalább is a tudattalan képzeletviláguk szintjén, úgy lépnek be a házasságba, hogy a férfit majd elõbb http://kozmaszilard.hu




utóbb kituszkolják onnan, miután a „az õ gyermekük” megszületik. Ugyanakkor, nem hiszem, hogy a gyakori eset lenne a joggyakorlatban, amikor a „családelhagyó” apa, magával viheti a gyermekeit... – Hiszen még a helytálló apáktól is, a távozó feleségek, a szemellenzõs hivatalnokok és bírok hathatós segítségével, probléma mentesen, elvihetik azokat. Ebbõl a perspektívából tehát, - mármint, hogy az ember hírtelen, nem csak hogy élettárs nélkül, de gyermekei nélkül is maradhat, a kelet európai törvényhozás szerint és a jelenlegi humanista-liberális erkölcsi konjunktúrában - a férfiak hátrányosan megkülönböztetettek, hogy ne mondjam: apai funkciójuk gyakorlási lehetõségében hivatalosan kisemmizettek! "-Tessék, mind a négy gyermeket, a férje érzelmeit nagyvonalúan figyelmen kívül hagyva, azt megcsaló, és az egész családot a romokba döntõ "édesanyának" oda adni." És a mi esetünkben ráadásul azért, hogy Emõke odaadhassa az általam már magzati koruktól spirituálisan gondozott és odafigyeléssel nevelt gyermekeket, az erkölcsi érzékét már az Emõke fogantatása óta elveszítõ, de beteges irányítási és beavatkozási mániában szenvedõ anyjának. Vagyis annak a személynek, aki magzat korukban mindenáron el akarta kapartatni õket! Akik csak a Vibráció törvényét – más nevén: a Vonzás törvényét – ismerik, azt szokták mondani, hogy kettõn múlik a vásár. De számomra, a sokat látott és tapasztalt asztrológus számára, egyértelmû, hogy bizonyos családrombolási, illetve családelhagyási esetekben, bizony, hárman, vagy négyen is múlik a vásár! Egy, a három és a négy ellenében… Esetünkben, a feleség a férj ellenében, és a feleség szeretõje, valamint a feleség anyja és a nagyanyja a férj ellenében, sõt: még az apja ugyancsak elvált élettársa is a férj ellenében! A velünk történt abszurd tragédia után, egyértelmû határozottsággal ki merem jelenteni, hogy amennyiben ez a katasztrófa, megtörtént az asztrológus feleségemmel, majdnem bármely fiatal, az önmegvalósítói képességeiben és a rokonai segítségében bízó - és azok által biztatott! – fiatal családanyával megtörténhet, az, hogy „jogos” érzelmi okokra hivatkozva, de voltaképpen teljesen irracionális okok miatt, máról holnapra, széttúrja a családját. Számtalan családszétbomlási és széteséséi esetben, ahol ilyen ellenõrizhetetlen és irracionális erõk hatnak, megtaláltam a családrombolásnak azt az archaikus kor elõtti, a nõi tudattalan érzésvilágba rögzült, irracionális gyökerét, amit négy hónapon át hiába kerestem. Meg találtam azt, a mára már teljesen funkcióját veszített pszichés õserõt, amely Emõkét és az anyját ebben a családrombolásban irányította, és amelynek õk is mindössze a tudatlan végrehajtói voltak, és maradtak. Ezért voltam türelmetlen és elégedetlen és ezért hárítottam el oly türelmetlenül és akkora vehemenciával azokat a véleményeket, amelyek mind bennem, vagyis az én lelkemben akartak kotorászni a probléma igazi oka után - és ezzel persze, hogy nem a megoldás után! -, mert éreztem, hogy kell lennie valahol egy olyan irracionális õserõnek, ami ellen és amivel szemben Emõke belülrõl nem lehetett metafizikus-asztrológusként sem felvértezve. Egészen biztos voltam benne ugyanis, hogy az utóbbi idõben legalább is, a több általa írt tanulmány után és az általa önállóan elkészített és pozitívan visszajelzett több tucat horoszkóp után, a feleségem, nem volt egy naiv fiatalasszony. Hogy õ, ezen, az anyjával szemben érzett irracionális megfelelési kényszerén kívül, minden lehetséges téves (karmikus) "belsõ irányítás" és tévképzet ellen fel volt vértezve. Hogy igen is, õ jól tudott a horoszkópjából kiolvasható összes veszélyrõl. A közös barátnõnkkel folyatott skype dialógusokból még az is kiderült, hogy Emõke, még a benne rejlõ áttételes Vízöntõi késztetéseirõl is, az irracionális önbolondító késztetéseirõl tudott! És ezt észlelvén, abból ki is józanodott állítólag már az anyjához való leköltözése utáni negyedik vagy ötödik héten. Amibõl viszont nem tudott kijózanodni hónapokon keresztül, arról nem tudhatott, mivel eddig én sem tudtam, tehát nem készíthettem fel rá, csak érezhettem, hogy egy számomra ismeretlen erõnek vagyunk az egészen az áldozatai, amely irracionális, kényszerítõ erõ viszont, egyértelmûen az õ, férji- és apai- lenézésben tündöklõ, értelmiségi anyja által jelenik az Emõke számára meg. Egy író barátom adta meg végül s az ötletet, mondván, hogy ez az irracionális anya-lány közötti kapcsolat és a fiatal anyának az öreganya felé való "gyermekátjátszási", gyermek-odaadási ösztöne, ancesztrális természetû és a matriarchátusban kialakult szokásrendig, az õskori közösségi törvényekig nyúlik vissza. Az író barátom, ezt azon panaszomra mondta, hogy Réka és Turula akkoriban a nagyanya fennhatósága alá került, hogy õ gondozza és neveli õket, az édesanyjuk és az édesapjuk helyett, és õ rendelkezik, Emõkét bábként használva, annak a gyermekek sorsa felõl. Gondolkozni kezdtem tehát a matriarchátus és a gyermekeink gyámsági állapotának az ilyetén vett sorsfordulata fölött, és rájöttem a lényegre: Emõkét és a gyermekeit korábban a saját anyjának (Az Emõke nagyanyjának) átpasszoló, ambíciós anyját is, az, az õsi ösztön mozgatta végig, hogy a gyermekeket át kell adnia a saját anyjának, vagyis a "nagy - anyának". Vagyis, a vezérnõsténynek. (A szintén matriarchátusban élõ, és a közösségi felelõsségtudat szintjén az emberhez a legközelebb álló elefántoknál történik ez így. Ti., hogy az anyatejjel való táplálkozás megszûnése után is életben maradt elefánt-utódok további sorsa felõl a vezérnõstény intézkedik. Nevezetesen arról, hogy amennyiben a csorda tagjaként megmarad a kicsiny, azt továbbra is az õ szülõ anyja neveli-e, vagy valamelyik nagynéni, esetleg maga a vezérnõstény? Ennek a titkos erõnek a kényszerítõ hatására utalnak, nem csak az Emõkének a családban töltött utolsó napjaiban tett furcsa kijelentései is, miszerint: "Az anyánkhoz fel kell nõni", vagy: „Nem lehet az, hogy az anyánkra ne hallgassunk, mert az anyánk, az életünk végéig az anyánk marad.". Hanem a Magdolnának a velem szembeni régi perlekedései is, erre utalnak, amelyekben az akkori megrökönyödésemre, õ legtöbbször az nagyanyai jogaira hivatkozott. Ez a, patriarchális korszak után is, az egyes nõk tudattalan alvilágában még élõ (Különösen a Nappal együtt álló Holddal rendelkezõ nõk esetében), mára már teljesen afunkciónális és irracionális ösztöni törvényerõ munkálkodott tehát Emõkében az utóbbi években, amit a nagyapa halálakor, az anyjának sikerült benne feléleszteni. Igaza volt tehát az egyik barátnõnknek, amikor az Emõke mentalitás-váltását és változtatásának az okát, a mindkettõjüket nevelõ férfinak, a nagyapának a halálában kezdte keresni, és akkoriban még én sem igazán értettem, hogy mit is akar ezzel mondani? És persze, õ sem tudta, mert, ha tudta volna - Amennyiben tehát, ez a feltételezése metafizikailag tudatos lett volna. - nem vesznek erõt rajta is, néhány hét elteltével a primitív matriarchális ösztönök, amelyek hatására ez a gyermektelen fiatal nõ, nekem el kezdett parancsolgatni, hogy adjam oda a Emõkének, illetve az Emõke anyának mind a négy gyermeket. A patriarchális, vagy matriarchális nevelés kérdése, Emõkének egy skype-dialógusában http://kozmaszilard.hu




vetõdött fel, amelyben Emõke fölényesen azt írja, hogy õ misztikus-spirituális úton, tehát a képzelet erejével, ügyelt a gyermekekre, miközben azokat órákra magukra hagyta a lakásban. (Miközben tehát a nagymamáját látogatta a korházban, ahova zarándokok a Lurdes-i Szûz Máriatól szenteltvizet hoztak és neki abból föltétlenül kellett innia az édesanyja szerint, miközben a 2, 4, 6 és 9 éves gyermekeknek a felügyelet nélkül való hagyása árán is!) És mintegy lefitymálva számolt be a fent idézett barátnõnknek az én „ostoba, férfi aggodalmamról”, aki földhöz ragadt férfi logikámmal, csak racionális-pragmatikusan vagyok képes gondolkozni ebben a kérdésben és nem értem meg, hogy a magára hagyott négy kiskorú gyermekünk, tulajdonképpen biztonságban volt a lakásban, mert õ a lelki szemeivel vigyázott rájuk, miközben a korházba ment és ott Lurdeszi szenteltvizet ivott. Én viszont, metafizikus asztrológusként azt mondom, hogy nem véletlenül van a fizikai dimenzió, nem azért hozódott létre az anyagi világ, hogy figyelmen kívül hagyjuk annak a jelzéseit és a törvényeit (Pl. a gravitációt), illetve, hogy maximális szülõi felelõtlenségre és a Szaturnuszi elv messzemenõ megsértésére vall az olyan (Matriarchális) teória, miszerint egészséges lenne tudatlan kisgyermekeket, misztikus fantazmagóriák alapján nevelni és gondozni! És ugyancsak magas fokú felelõtlenségre vall, az egészet letagadva (Emõke a bírósági beadványában letagadta, hogy a gyermekeket akárcsak egyszer is felügyelet nélkül hagyta volna), tenni az ártatlant, és liberális koncepciókra, és a hûtlen férfiakkal kapcsolatos általános negatív tapasztalatokra hivatkozva, elszakítani a gyermekeket attól a szülõjüktõl, amelyik, sem materialista, sem misztikus szélsõségekbe nem esve, igyekszik a gondozni és nevelni is, õket a megváltás logikája szellemében. Annak misztikus fantazmagóriákat elvetõ logikának a szellemében tehát, amely abszolút mértékben figyelembe veszi a fizikai - biológiai tényezõket és abból következtet vissza a szellemi - spirituális tényállásokra. Állítólag egy spirituális korszakváltás elõtt áll az emberiség, és elengedhetetlen az, hogy ebben a kérdésben is ne történjen meg a korszakváltás, és ne dõljön meg ez az általam feltárt ostoba tradíció. Elengedhetetlen az, hogy ravasz politikusok és közönyös bírók, illetve, a tradicionális szokásrendre alapuló, de még a primitív korszakokban kifejlett ösztönök döntsék el a családjaink és a gyermekeink sorsát! Feltevõdik tehát a kérdés, hogy a megváltás korának (Lásd Hamvas idõfelosztását, miszerint elõbb az archaikus - matriarchális kor szellemisége volt érvényben, majd a történelmi - patriarchális koncepciók uralkodtak, és most léptünk be a keresztény korba, amely vertikális mindkettõre és az elõzõ korok jellegét egyesíti magában.) megfelelõ gondolkozásmóddal (öntudattal) megengedett-e a párkapcsolati, vagy más nehézségektõl való menekülési vágyból (az úri szeszélybõl) eredõ elválás? És ha mindenképpen el kell válni, megengedett-e spirituálisan az, hogy primitív patriarchális és matriarchális tradíciókra és törvénykezésre alapozva, megfosztjuk egyrészt az apát attól, hogy a tudatosan vállalt szülõi (Figyelem: nem hiába nevezi az anyanyelvünk szülõnek az apát is!) felelõsségeit normálisan gyakorolja? És megengedett-e az, hogy megfosszuk a gyermekeket attól, hogy spirituálisan tudatos apai gondozásban és nevelésben is részesüljenek? – Mert a legtöbb esetben, a szeretõhöz, vagy a nagyanyai státuszba került„anyukákhoz”, és nem egy esetben az öreg nagymamához menekülõ anya, nem is az hajtja a „gyermekszerzõ” törekvésében, hogy azokat személyesen figyelve, gondozhassa és nevelhesse, hanem azért, hogy átadhassa a gyermekeit másoknak. De lehetõleg úgy valahogy, hogy ez, a gyermekinek, mint az õ kizárólagos tulajdonát képezõ tárgyaknak az átpasszolási a vágya, ne legyen egyértelmû, hanem ebben õ az ártatlan áldozat szerepébe tûnhessen fel. Amennyiben spirituális tudatosságra törekvõ személyek számára írunk és azért nem napilapokat, vagy magazinokat olvasó személyek számára, azt kérdezem, hogy spirituális tudatosságra törekvõ személyek körében, szabad-e egy ilyen magatartást, mint az Emõkéé, mint normálist elfogadni? És hogy nem-e kellene az utódai gondozásáért és neveléséért maximális felelõsséget vállalni szándékozó férfinak a családalapítás elõtt maximális garanciát kérni a szertett nõtõl arra vonatkozólag, hogy amennyiben az idõközben szerelmes lesz másba, vagy nem bírja a házasság és a gyermekgondozás unalmát és inkább az annál érdekesebb, napi 9 - 1O órás munkahelyi terheket választja, vagy a férjnél kíméletesebb, és õt megértõbb anyukához, nagymamához, testvérhez, nagynénihez akar elmenekülni, akkor a gyermekeket majd nem akarja belevinni ilyen ostoba, családelhagyásos játékokba, hogy ne mondjam: magát és az életét komolyan vevõ emberhez méltatlan állapotokba? Vagyis, tradicionális (cigarettázó, kávézó, pálinkázó, húsevõ, és persze, liberális-humanista elveket valló) nagyanyai gyámságokba és nevelésekbe? Mert azt is tudni kell, hogy a spirituálisan gondolkozó és az életét a megváltási logika szerint folyatni kívánó férfit, elsõsorban nem a gyermekeihez fûzõdõ érzelmek és érzékek vezérlik. És még akkor sem, hogyha idõnként ledönti lábáról a megváltás logikájával meredeken szemben álló világi mentalitással szembeni tehetetlensége miatti keserûség és jól elsírja magát az egész család sorsával felelõtlenül játszadozó feleséghez került, hovatartozási tudatukban összezavart gyermekek sajnálatában (És bizonyára: önsajnálatában is!). Hanem, minden körülmény és igazságtalanság ellenére, a spirituális, sõt: a kauzális emberi és szellemi tudatossága. Ebbõl a szempontból például, amennyiben jól bele nézek a lelkem kútjának a fenekébe, azt találom végsõ soron, hogy a tõlem elvitt és az én személyi felelõsségemtõl (spirituális éberségemtõl!) elvágott gyermekek sorsa és fejlõdése, stb. - akiket már az enyémtõl teljesen más étrend és más koncepciók és más, általam teljesen helytelenített, felnõtti példaadás szerint nevelnek (Hazug és korrupt, mivelhogy az állatokkal szemben a gyermekek kedvéért érzelgõs, de az állatok húsát elfogyasztó és a gyermekeknek az õket gondozó nagymamák és dédnagymamák, nagynénik, stb. bocsánatos bûneihez szoktatásával: cigarettázás, kávézás pálinkázás, stb., a kamaszkori szeszélyeskedés és kábítószerezés elõszobájába bevezetõ példaadással!), engem semmiben nem érdekel jobban, mint a barátaim gyermekeinek a sorsa és fejlõdése. Az a gyermek ugyanis, akit tõlem az Isteni törvények szellemét megerõszakolva elvittek, már nem az enyém, a szó nemes és spirituális értelmében. Hanem, egy olyan valaki, aki miatt maximum csak aggódnom lehetséges, úgy, hogy közben semmit nem tehetek lényegében érte. Sõt: amennyiben a közvetlen apai felelõsségemtõl és tehetõségemtõl elszakítják, esetleg egy egyszerû gazdasági nyûggé is válhat számomra „gyermekem”, ha gyermektartást kell fizetnem érte, anélkül, hogy nevelhetném, amiért meghatódtam annak idején attól, hogy engem szeret egy olyan nõ, aki valamikor megjátszotta számomra azt, hogy tényleges felelõsségtudattal rendelkezik. - Mert hát végeredményben mit tehetek én egy olyan gyermekért, akit csak két http://kozmaszilard.hu




hetente látok, akirõl tehát nem közvetlenül gondozva - figyelve tudhatom, hogy mit eszik, hogy miként kakál, mikor és mitõl vidám, mitõl szomorú, mitõl egészséges és mitõl beteg, hanem csak az anyuka, vagy a nagymama, vagy a közös ismerõsök közvetítésébõl? Mit tehetek én egy olyan gyermekért, akinek én adtam nevet ugyan, de akit az én felelõsségkoncepciómtól teljesen eltérõen, sõt: azzal merõben ellentétesen gondoznak és nevelnek? Mire lehetek én lényegileg jó számára, miben segíthetek spirituális (morális!) lényeg szerint neki? Metafizikusként, vagyis az élet igazi célját és rendeltetését ismerõ, tudatos személyként, én messzemenõen elvetem az ünnepnapi, vagy vasárnapi apuka szerepkört, amit a csíkszeredai Polgármesteri hivatal Szociális pszichológusi diplomával rendelkezõ vezetõje, rám kirótt a nyár elején, nagy kegyesen. - Ráadásul úgy, hogy ezt a szakemberi ostobaságát még le is írta papírra, aláírta és lepecsételte és hivatalos okmányként ki is közölte! - Amitõl természetesen, én ezt a vasárnapi apuka szerepet még inkább elutasítom! Ha nem lehetek rendes édesapa, akire a gyermek folyamatosan tud figyelni, és akit a gyermek tud követni, illetve, aki tudja követni és irányítani a gyermeke testi, lelki és szellemi fejlõdését, akkor lényeg szerint, semmilyen apa nem lehetek. Ebbõl, a spirituális szempontból, a vasárnapi apa szerepénél és funkciójánál, a mostohaapa szerepe és funkciója sokkal, de sokkal értékesebb, hiszen az együtt élhet a gyermekekkel és követheti és befolyásolhatja azok fejlõdését! Miközben én, ha rövid ideig is, de közvetlenül már tapasztalhattam azt is, hogy nem vagyok igazi édesapa a Réka és a Turula számára, hiszen Emõke levitte õket Csíkszentgyörgyre, ahol az édesanyjának a velem egy idõs férje most számukra a férfi-modell és én hetekig nem találkozhattam a gyermekekkel! - Hogy ez rajtam is múlt volna? Ugyan kérem, nem fogok én abban sportolgatni, hogy az anyósomnak udvaroljak és könyörögjek ahhoz, hogy találkozhassak a gyermekeimmel, akiket én is etettem kicsi koruktól, akikkel pl. én valamikor éjszakáztam, mert képtelenek voltak elaludni és a mellkasomon kínlódtak az alvási képtelenségükkel órákon át. Nem fogok most udvariaskodni és szépelegni, azért hogy egy héten egyszer, vagy két héten egyszer találkozhassak a mások által nevelt gyermekeimmel... Minek? Úgy sem látom, hogy miként és mit eszik és hogy alszik és hogy játszik és fõként azért, mert nincs semmi beleszólásom az élete lényeges kérdéseibe. Nevelje az, aki elvitte, és az, akihez elvitték! És ha Medárdáékat is elviszik majd, ugyanaz lesz a helyzet. Vállaljon értük felelõsséget az, aki a felelõsséget vállalata a családrombolásért, vagy vállalja most a gyermekeknek a tõlem való módszeres elszakításáért! Nekem teljes szülõi – apai felelõsség kell, nem ünnepnapi, vagy érzelmes-szórakozó felelõsség! Mivel a kollektív felelõsségek esetében jól láttam, hogy mire jutottunk a Kommunista korszakban. Közös lónak túrós a háta, és a nagymamákkal közös gyermek hisztériás és szeszélyes és kibírhatatlan és nekem csak az olyan gyermek kell, amelyik normális és egészséges, mint azok, akiket neveltem és akiket még nevelek a jelenben. A gyermek nem névnapi ajándék, vagy pláne nem kölcsön-autó, amit csak úgy, idõnként a magam szórakozására átvehetek, hanem egy olyan magas rendû spirituális struktúra, aminek a jövõje iránt is felelõs vagyok, nem csak e jeleni egészségi és hogyléti állapota szintjén. Férfiként és metafizikusként csak és csakis azt tudhatom igazából a magaménak, amiért igazából felelhetek! Hogyha a nõk és a matriarchális eszmék elõtt meghajló férfiak ezt másképp látják és gondolják, legyen, tegyék úgy, ahogy jónak látják, de szerintem, elsõsorban felelõs öntudattal rendelkezõ személyek kössenek csak házasságot, - és ne a magunknak házasságon kívüli, öngerjesztett extatikus szerelmek luxusát, majd az anyukához való menekülés luxusát megengedõ csapongó lelkek. Szerintem tehát a gyermekeket, válás esetén azoknak kellene ítélni, akik felelõsen viselkedtek a családban és a házasságban és akik személyes felelõsséget képesek vállalni a gyermekekért, attól függetlenül, hogy nõ-e az illetõ, vagy férfi. Ami nem a hûség, a felelõsség és a helytállást elvét követi ebben a kérdésben, az liberális és matriarchális érzelgõsség és Isten-ellenes és megváltás ellenes rablómese. Nem az általános világi koncepciók szerinti nõ – férfi szerepkörök, metafizikailag nyilvánvalóan hibás megítélésérõl beszélek, én nem panaszkodom a velem történtek miatt, hanem azt szeretném, ha a mi körünkben, ebben a kérdésben is kirajzolódna egy metafizikailag tisztázott koncepció arról, hogy tulajdonképpen mi is kellene legyen a család, illetve mit kellene jelentsen a család egy magára valamit is adó, illetve az életét metafizikai szinten élni kívánó személy számára és, hogy mi az apa szerepköre és úgymond metafizikai joga a családon belül, tehát, hogy a nõnek mit kell a férfi családi tevékenységében és viszonyulási módjában, maximálisan tiszteletben tartania? Mert arról, hogy mi a nõ szerepe a családban és a gyermekgondozásban, de fõként a gyermeknevelésben, arról rengeteget beszélnek mindenütt, akárcsak arról, hogy milyen felelõtlenek és szívtelenek, stb. általában a családjukat egy - egy új szoknya bûvölete miatt elhagyó, „gonosz” férfiak. Illetve arról, hogy milyen lusták, figyelmetlenek, érzéketlenek és ráadásul szemtelen basák a férfiak, akik a családban semmit nem tesznek és ráadásként, elvárják, hogy a gyermekeik mellett, õket a feleségük mindenben kiszolgálja, megelégedvén azzal, az ostoba szereppel és, funkcióval, hogy õk viszik a pénzt a házba – családba, és hogy milyen kicsik és szerencsétlenek lesznek akkor, amikor ezt a zsákmányszerzõ szerepet az új kor lehetõségei kilövik alóluk. Én nem ezt a jól ismert, lerágott csontot akarom tovább variálni! Metafizikus asztrológusként, nem lehetek sem férfipárti, sem nõ párti, tehát nem beszélhet belõlem sem a családi mulasztásai miatt lelkiismeret furdalással telt, és az által manipulált, a meghatódott férfi, vagy a sértett primitív férfi, amiért elvették a család nevû gyermekjátékát tõle. Itt nem errõl van szó, hanem arról, amit több ízben kifejtettem már, ti., hogy asztrológusként számtalan esetben kerülök olyan helyzetbe, hogy tanácsolnom kell - és nem csak fiatalembereknek, hanem kopaszodó, vagy õszülõ legényeknek is azt, hogy kezdjenek el – persze: gyermekes, és persze, nem csak egykés - családban gondolkozni, ha azt akarják, hogy valami tényleges elégtételük is legyen az életükben, vagy az anyagiak szintjén tovább tudjanak lépni, vagy, hogy szakmai, esetleg mûvészi sikereik legyenek, stb. Ez nem egy új nóta nálam, amit azt követõen kezdtem fújni, miután felfedeztem az anyai ági örökletes programokat, mert, még mielõtt Emõkét megismertem volna (És persze: Medárda megszületett volna!), adtam már ilyen tanácsokat. - Éppen a minap keresett fel az egyik volt hallgatóm, aki mostanra már, nagy gazdasági igazgatója egy jelentõs cégnek, akinek a családjában az én javaslatomra született meg az elsõ gyermek. Az a lányka, akirõl tulajdonképpen a Mintát Emõke, akaratlanul levette, mivel Medárda éppen azt követõen fogant meg, hogy látogatóban voltunk a Gál-ál családnál és feleségem „”megkívánta” http://kozmaszilard.hu




azoknak az akkoriban egy éves, gyönyörû lánykáját. Na, most milyen erkölcsi alapon lelkesíthetek én házasságra és gyermekvállalásra ilyen esetekben (A személyi horoszkópban kiolvasható Rák karma, vagy Rák jellegû életfeladatok esetében és persze: Bak és Szaturnuszi, de fõként magukat megosztani és áldozatot vállalni képtelen, mély- Oroszlán Karmával rendelkezõ férfiak esetében is...), amikor még engem is, nem csak, hogy elhagyott a feleségem puszta, zavaros szerelmi ábrándokhoz kötött úri szeszélybõl, hanem még a négy gyermekemet is elviszi, és teheti ezt csak, és csakis azért mert, a jelen törvénykezési és szokásrend szellemében, õ ezt könnyen megteheti. És amilyen felelõtlenné és befolyásolhatóvá vált, a szerelmi boldogtalanságát az irracionális ambíciói által kompenzáló és a mi házasságunk falát már a kezdetek óta rágicsáló anyja által, a feleségem „minden áron” meg is akarja tenni ezt a stupid disznóságot, ami elsõsorban, nem is velem szemben gonoszság, hanem az általam gondosan és figyelmesen nevelt és spirituálisan irányított - és ezért (MÉG!) egészséges lelkû - gyermekeinkkel szemben? Mert itt nem csak arról van szó, kedves barátaim, hogy tíz éven át építettem gondosan és lehetõleg spirituális alapon (Már, amennyire, a dolgainkba minduntalanul az Emõke összezavarása és közvetlen, vagy közvetett befolyásolása által, az anyósom ezt lehetõvé tette!) ezt a gyönyörû, négy gyermekes családot, amelyen keresztül mind Emõke, mind én spirituálisan is tovább fejlõdhettünk és másoknak is, az ilyen problémáiban segíthettünk - és azt gondoltam, hogy Emõke is ezzel az alapállással egyet ért, hiszen fõként errõl beszéltünk ketten állandóan -, miközben most kiderült, hogy egy nagy fenéket -, hanem arról is, hogy én ezért a családért és ezekért a gyermekekért maximális felelõsséget vállaltam és tápláltam tíz éven át és ebben éltem reggeltõl estig, sõt: az álmatlan éjszakáimon is, és ebben akartam élni mindaddig, amíg Réka fel nem nõ és mindezt egybe szõttem az asztrológusi és az írói hivatásommal, közösségi felelõsség- érzetemmel! És arról, hogy rengeteget áldoztam ezekért a gyermekekért és az enyémtõl messzemenõen szebb jövõjükrõl, nem csak ábrándosan – álmodoztam, hanem azt, a gyermekek individuális jegyeire is figyelõ nevelésemmel készítgettem, ahhoz, hogy most egy családromboló nagymama (Aki korábban a saját, két gyermekes családját és az akkori szerelme négy gyermekes családját rombolta szét, a férfi- és apaellenes mániájának és fékezhetetlen szexuális vágyainak engedve, vagyis, az Emõke külföldön dolgozó édesapját egy gerinctelen férfival megcsalva!) és pálinkás ötletekkel jövõ dédnagymama, meg a szomszédok nevelgessék õket! Mert szó van arról, hogy a karmát, aminek két vonatkozása van: egy abszolút és egy, ami az anyai ági nõi õsöktõl örökölt és a kettõ analogikus kapcsolatban áll egymással, fel kell oldani meg kell haladni. És szó van arról, is és nem csak itt nálunk, hogy a szülõ a lehetõ legjobbat akarja a gyermekeinek! Hát az én koncepciómban, és metafizikailag, tehát reálisan, a teremtés és az élet eredeti rendeltetése logikája szerint, az a legjobb amit adhatok a gyermekeimnek, ti., ha segítem õket meghaladni, legalább a horoszkópjaikból kiolvasható karmájukat, vagyis anyai ági örökletes programjaikat, amelyektõl pl. Én annyit szenvedtem! Mert ezt nem értik a világi logikában gondolkozó nagyokosok, a nagy liberális, humanista pszichológusok és szociológusok! Ti., hogy mi a férfi szerepe a gyermeknevelésben és gondozásban! Hát az kedveseim, hogy kihúzza a gyermekeit az anyai ági örökletes programjaiknak az örvényébõl, hogy azok szabadon és saját tapasztalataikból kikövetkeztetett életfilozófiájuk szerint, egészséges szellemû, a saját gyengeségeinknek és az élet nehézségeinek a leküzdésére jól felkészített autonóm személyiségként: úgymond megváltottakként élhessenek. Mert mindenki azt kérdezi tõlem, amikor az anyai ági örökletes programokat ismertetem, hogy akkor, hát hol van az apák szerepe az egészben? Mit érnek, mitõl jók az apák, azon kívül, hogy a spermát adják a gyermekekhez, és esetleg a pénzt a családhoz, vagy fizetik a gyermektartást? Hát tessék, itt van: ez az apák szerepe: A GYERMEKEK SPIRITUÁLIS, BEAVATÁÁSA, vagyis: TESTI-LELKI ÉS SZELLEMI BEAVATÁSA! Nem és nem arról van szó tehát, amit a Nobel díjaktól hasra esõ nagyokosok hirdetnek, ti., hogy az apáknak a gyermekek szocializációjában van szerepe! – És, hogy ezt, a társadalomba való integrálást vasárnapi szülõi szerepekben is elvégezhetik! Az apának, éppen a nevelésen keresztül lehet éppen akkora – jó, vagy rossz, ez teljesen az apa öntudatától és spirituális megvilágosodotti fokától függ! - szerepe a gyermek személyisége és felnõtti öntudata kialakulásában, mint amekkora súllyal bír az, hogy az édesanya szüli meg a gyermekeket és ez által, hogy a spirituális karmikus programoknak a nagy részét is, tõle öröklik a gyermekek. Figyelem! Nem szellemi-intellektuális képességeket írtam, amelyek teljesen a biológiai adottsághoz tartoznak, és amiben ezért, a biológiai öröklõdés is számit, amirõl tudjuk, hogy általában 5O – 5O százalékos! – Szóval, éppen ebben áll a spirituális rendeltetési szerep és funkciófosztottsága azoknak az apáknak, akiknek a feleségei és anyósai azt teszik, amit Emõke és az anyja velem tettek, hogy lehetetlenné teszik azt, a gyermekeik lelki jellemének és spirituális orientációjának az alakítását, amely az apák tulajdonképpeni szerepköre lenne kauzális szempontból (eredeti rendeltetés szerint!), vagyis a gyermekeknek a karmikus terheiktõl való megszabadítása, illetve, negatív esetben (A primitív apák esetében) azoknak a még nagyobb karmikus beterhelése és összezavarása. De hát mi most a pozitív apai szerepkörökrõl beszélünk, és nem a negatív szokásokkal és zavaros irányítással, az anyai ági örökletes programok fölött a gyermekeket még plusz negatív tulajdonságokkal, félelmekkel, vagy ferde ambíciókkal beterhelõ apai „beavatkozásokról”. Mert errõl van szó, merjük kimondani: az apáknak, vagyis a Világosság és a fény képviselõinak (Most, hadd ne minõsítsük részletezve az általános, családelhagyó, basáskodó fényképviselõkkel a témát.), éppen az a dolga, hogy az õk egyéni meglátásával bele avatkozzanak a gyermekeik spirituális struktúrájába és a szellemi tudásukhoz és képességeikhez mérten, azon – lehetõleg – pozitívan módosítsanak! – Legalább is az Evolúció, a kiegyenlítõdés és az Abszolútum törvényei szerint ez lenne a lényegi és elsõdleges szerepe az apáknak a nevelésben, illetve a gyermekeik életében. Ez lenne az apai bélyeg, és nem a nyers természeti vonások hasonlatossága (Nem a nyers intelligencia, tehát, amit manapság mindenki oly nagyra tart, hanem a moralitás, nem a szexuális potencia és más ilyen kimondottan biológiai tulajdonságok, amiket az apától és az anyától is lehet örökölni egyaránt, hanem a szellemi tudatosság.). Ettõl függetlenül, persze, részt kell vennie, és elsõsorban számára hasznos az, hogyha részt vesz az apa a gyermekek közvetlen gondozásában is, mert hogyha mindössze csak a nevelésükkel akar foglalkozni, nem csak, hogy õ képtelken fejleszteni a saját Jin (Szeretet) jellegû oldalát – személyiségét, hanem azért is, mert ha ezt nem teszi, akkor a nevelés sem lehet megfelelõen http://kozmaszilard.hu




hatékony. Szóval még egyszer: hagyjuk a tudományos véleményeket, miszerint az apai szerepkör a nevelésben a gyermekek szocializációja, mert mi a fenére szocializáljam én a gyermekemet? Hogy legyen illedelmesen és udvariasan, de lehetõleg mindezekkel együtt és ugyanakkor, harapós természetkirabló és természet zsákmányoló, élvezõ-idióta, fogyasztó, bamba- polgár, kellemesen ledér honleány? – Hiszen, most éppen csokival és banánnal, illetve bocsánatos bûnök fölötti szemhunyásra való oktatásra szocializálják a nagyiék Rékát és Turulát! Én is ezt folytassam? Ezek szellemében tehát, amennyiben én nem nevelhetem õket, teljesen mindegy az, hogy ezek a napi egy doboz cigarettát, disznó- és marhahúst és, persze, egymás idegeit is fogyasztgató emberek nevelik a gyermekeimet, vagy a beteges nagymama... - Azokat a lányokat, akik mellett én, ahogy jöttek, sorra mind éjszakáztam, mivel 1 és 3 éves koruk között képtelenek voltak este elaludni és Emõke egyszerûen csak be tette hozzám este tízkor, hogy õ aludhassa ki magát másnapra, és akikhez én már magzat korukban beszéltem, amikor az édesanyjuk hasában készülõdtek a világra akik a saját családjaikat annak idején tönkre tették, ahhoz, hogy 14 év cirkuszolás, illetve vagy húsz elválás és újra visszatérés és egymás nyakába borulás után, miután a férfit sikerült a mamának papucs alá törnie, össze házasodjanak. Vagy, hogy éppen a kábítószeres Joe Limonádék nevelik! Mert a lényeg ugyanaz: Meg kell találni azokat a spirituális tudatosodási és tudatosítási formákat mind a nõk, mind a férfiak számára, amelyek garantálják, legalább 95 százalékban azt, hogy az általunk szülõvé is váló házastárs, miután felvállalta azt a komoly felelõsséget, amit a szülõi státusz jelent, nem lehet, még a leg világrengetõbb szerelemnek a hatására sem a családját elhagyó fél! Vagy, ha igen, akkor becsületesen megkérdezi, azt, hogy a közös gyermekekbõl a másik mennyivel akar maradni, és azt és azokat maximálisan segíti mind anyagilag, mind erkölcsileg, azt követõen is, hogy elhagyta a családot! – És nem úgy, hogy stupid tradicionális szokások és törvénykezés alapján, elviszi a másik által is gondozott és gondosan nevelt gyermekeket és azokat átadja, holmi primitív, matriarchális ösztöneire hallgatva, az anyjának és a nagyanyjának, csak azért, hogy õ liberális - világi eszmék szerint megvilágosodott és tudományosan emancipált „posztmodern” személyként „megvalósíthassa önmagát” egy új szerelemben, illetve minimális fizetésért dolgozva egy, ugyancsak primitív életnyerési törekvéseket szolgáló vállalkozásban forgassa az ördögi vurstlit. A matriarchátus, igen is létezett. Materiális tudományos bizonyítékok vannak erre, tehát igen is, volt amikor kialakuljanak azok az anyának és nagyanyának, illetve a vezér-nõsténynek való megfelelési ösztönök, amelyek az olyan negatív Rák karmával rendelkezõ személyek tudattalan lelki világát mozgatják, mint amilyent én is hoztam magammal és amilyet Emõke tízszer annyit mint én! - És még én is rajta kapom magam azon, hogy nagy ostobán (Maflán!), még 55 évesen is, a minden szempontból teljesen játékon kívül álló anyámnak akarok megfelelni! Hát akkor azok, akik minderrõl semmit nem tudnak, és hát azok, akik, mint Emõke is, a fiatal és õrülten ambíciós anyjukkal szemben kell helytálljanak, mert nem csak, hogy a IV. Házban van a Sárfarkuk, a Rákban a Lilithjük, de még az Oroszlán napjuk is a Holddal van összeragadva? Nem az Emõke tudatlanságában, vagy állítólagos primitivizmusában kell tehát keresni az ilyen apa-és gyermek-ellenes cselekedetekre az okot, mert, ha az lett volna – mármint olyan primitív személy, aki a sykpe dialógusokban megnyilvánul, nem vettem volna el feleségül. Hanem igen is ezekben, a nõi lelkeket a férfiakénál könnyebben megzavarni képes anyához, és nagyanyához való vissza kapcsolódási, nagyon mélyen rejlõ primitív matriarchális ösztönökben! Ezek ugyanis nem jelennek meg a horoszkópban, de ettõl kezdve, minden minket olvasó, asztrológiával foglalkozó személynek jó lesz figyelembe venni õket, akárcsak a társadalmainkban (Román és Magyar, vagy szerb, szlovák stb.) honos gazdasági és kulturális szokásokat, körülményeket, vagy az egyeseknél olykor fékezhetetlennek bizonyuló szexuális vágyakat és ösztönöket. Vagy, éppenséggel azt, amire a legpiacibb és legolcsóbb piaci asztrológia is figyelmeztet: nevezetesen, hogy a Rák karmával rendelkezõ személyek, miután beleverték a frászt a családtagjaikba a folytonos kételyeikkel és aggodalmaskodásaikkal, de mégis, a sors valamilyen áldása következtében, megnyugodhatnának mind az utódaiknak a nem veszélyeztetett állapota felõl, mind a családjuknak az anyagi biztonsága, sõt: jóléte felõl, ahelyett, hát ahelyett, hogy végre megnyugodnának, tüstént el kezdenek valami holdvilágos romantikus élményekre sóvárogni, más élményekre vágyakozni, a szerelmi álmodozásra és ábrándozásra való hajlamukat szabadon engedni, akárcsak Emõke, aki, látván, hogy a gyermekeknek már nem ugrik fel oly hirtelen és oly nagyon a lázuk mindegyre, mint korábban, és amikor azt is látta, hogy éppen egy 78O euros rendelésen dolgozom és a Ladát is megkaptuk ajándékba, direkt elindult kalandozni az interneten és megkereste magának a Kokós Joet, akit aztán kinevezett „a pasasomnak” (Lásd a Linda – beszélgetést), meg az Angyalának és az õ igazi lelki társának, napot és holdat rázó nagy szerelmének. És mindez nem volt elég neki a Rák-karma verklizésbõl, még velem is el kezdett fölényeskedni és fenyegetõzni, hogy aszongya, ezentúl semmi nem lesz úgy, ahogy eddig volt (Mert, gondolom, most már teljes mellszélességgel melléje ált a mamája, sõt: a nagymamája is, aki még Joe Ledzion fogadására is képes lenne az unokája boldogsága érdekében, miután a családi fegyelem felett, ha naivan is és ha már csak a jelenlétével is, de addigelé õrködõ, hirtelen haragjában még így, az öregség és a halál közelsége által leszerelten is, veszélyes dolgokra képes nagyapa meghalt. - Jöhet tehát a matriarchális liberalizmus!). Hát az ilyen szerelmi kútba esésektõl és családi vissza élésektõl szeretném én a többnyire általunk készített horoszkópokkal is rendelkezõ olvasóinkat megkímélni e figyelemfelhívás érdekében írt anyaggal, lett légyenek azok, akár nõk, akár "csak" férfiak. (Hamvas Béla Karnevál c.- regényének a IV fejezete: Lala matróna, az amazon mondja legyintve, a félkegyelmû Fanninak: - Kanavász csak férfi! Érti Fanni, õ csak egy férfi! Hát igen, a Karneválbeli Kanavászék… Laurának, a fõhõs feleségének a testvére, Platonkának az édesanyja, akinek most nem jut a neve hirtelen az eszembe, végül nem bírta ki a férje által létrehozott új otthonukban a régi fejfájások nélkül, vagyis a Lala úrasszony által irányított régi otthonában mindennaposan és menetrend szerint elõálló, tehát végül is, jól megszokott, de elviselhetetlennek gondolt iszonyú, régi fejfájásai nélkül, és azok visszaszerzése érdekében, vissza http://kozmaszilard.hu




költözött oda a férje mellõl, Kanavász ezredes mellõl, miután az kimenekítette a zürzavaros családból... - És persze, a fõhõs, a szerkesztõ úr minden figyelmeztetése ellenére, elvette feleségül Laurát (aki késõbb szült neki három fiút), annak érdekében, hogy azt a rettenetes családi körülményeitõl megmentse... Az érdekes az, hogy abban a családban mindenki a folyton moralizáló, és a moralizálást a beteges beavatkozási mániája kiélési lehetõségére használó, amazon Lala úrhölgynek akart megfelelni és õ ezt maximálisan el is várta. Emõke édesanyja is folytonosan elvárta, hogy a Lánya tanítsa már meg végre kesztyûben dudálni a férjét, és amikor ez sehogy nem járt sikerrel, finoman bevezette a családfelbontás egy irányú alagútjába. Hiszen lett volna az a hülye férj, aki eltûri azt, hogy a felesége az anyjánál lakva kezdjen el munkába járni, miközben õ a nála maradt gyermek gondját viseli? Azt, hogy ez normális és nem lesz negatív következménye, csak az anyja személyiségétõl elbûvölt Emõke képzelhette. Már hogyha nem volt õ is éppen úgy alkotója és tudatos gyakorlója ennek a hosszú távon mindenképpen a család felbomlásához vezetõ játszmának.) Szó van még arról is rengeteg alkalommal a világi életben hogy: "Neveljük nagy odaadással a gyermekeinket, de nem tudjuk, hogy mire?" Vagyis: nem tudjuk, hogy milyen sorsra jutnak. Nos, az asztrológusi tevékenység lényege éppen az, hogy megtanítsa a szülõt a saját karmáját feldolgozni, feloldani és meghaladni, és ez által a gyermekeinek is segédkezzen ebben a megváltódási, megváltási folyamatban a gyermeke horoszkópja ismeretében. Nem pályakorrekcióra való tehát az asztrológia és a metafizika, hanem a teljes karma feloldásra és meghaladásra, amiben a gyermekeink karma feloldására való törekvés is benne foglaltatik. Igen ám, de a férfi kellene az legyen, aki a saját maga átvilágítása által, és az után, ebben a folyamatban, segítséget nyújt a feleségének és így a gyermekeinek is. Csakhogy az még a szokásjog ugy-e. hogy a férfi pénzt szerezzen és kavarjon a nagy világban, a nõ meg szerezze meg ugyanezeket a lehetõségeket és jogokat. Sajnos, a horoszkóp rendelõk többsége nem férfi, hanem nõ, mivel õk jobban sejtik, hogy itt van valami rejtélyesebb, de érvényesebb a természettudományok által biztosított étlenyerési technikák és trükkök alatt és fölött, ami azoknál sokkal erõsebb és meghatározóbb. A férfiakat tízszer kell fejbe vágja és falhoz verje és padló alá nyomja a sors, amíg ezt észre kezdik venni és kezdik elfogadni, akárcsak az én esetemben. Így alakul ki az a fonák helyzet, hogy a horoszkóppal rendelkezõ nõk próbálják átvilágítani a férfiakat és az anyagban való eligazodás tudománya segítségével a szellemi világ titkai megfejtésére nevelni a gyermekeiket, holott ezt a férfiaknak kellene megtenni! Esetünkben én erre teljesen készen álltam és meg is akartam tenni, vagyis négy gyermeket el akartam igazítani A SZELLEMI VILÁG ÚTJÁN, az anyagban ellenõrizhetõ tudományok iránti tiszteletnek és jártasságnak a lelkükbe oltása segítségével. Azt kérdem én tehát, hogy amennyiben végre hajlandó egy - egy férfi ezt a metafizikai rendeltetése szerinti szerepkörét és funkcióját felvállalni, szabad-e attól úri szeszély, vagyis kényelemi szempontok, rettenetes szerelem, vagy anyának és nagyanyánknak való megfelelési mánia miatt a gyermekeket elvenni, csak azért mert az aktuális konjunkturális, és ezért: primitív szokásrend és törvénykezési eljárás ezt lehetõvé teszi? Én be szerettem volna bizonyítani azt, hogy nem csak úgy vaktában neveljük a gyermekeinket. És, hogy nem igaz az, hogy: „Minden jóakaratunk és igyekvésünk ellenére, ki tudja, hogy mi lesz majd velük?” Hanem, hogy az igazság az, hogy igen is, a megfelelõ szellemi öntudatra nevelt, felnõtté váló gyermekek (És Medárdával ezt már a tavaly õsszel elkezdtük!), nem lehetnek a vak sors, vagyis a saját örökletes karmikus programjaiknak az áldozatai! - Hát ezt az apai szerepkört és alapállást kérem szépen végre megérteni, és ebbõl az alapból tárgyalni tovább, és ne abból, hogy általában a férfiak milyen hanyagok, megbízhatatlanok és felelõtlenek, és akkor vonjuk a vállainkat, mert nincs amit csinálni, ha egy - egy Emõke és anyja alapállású nõnek az életébe, hirtelenül Beugrik a Joe! Az egyik barátom azt írta, hogy õ már a Solyka ügy kiderülésekor, azonnal el vált volna Emõkétõl. Meg szeretném tõle kérdezni, tehát tõle direkt, aki a napokban három gyermekes apává válik, hogy miután, az én esetembõl, bocsánat: a mi esetünkbõl megtudta azt, hogy az egyelõre Romániában és MO-n is érvényes világi törvények szerint, és a bíróságokat és törvényszékeket "kompetens szakmai információkkal" ellátó szociális, gyámügyi és gyermekvédelmi hivatalok eljárásai szerint, a gyermekeket az anyának ítélik, hogyha csak az nem bárcás kurva, ADSZ-es, vagy szifiliszes, veszélyes közbûnözõ, utolsó fázisú kábítószeres, vagy alkoholista, vagy elmebajos, önmagát ellátni képtelen nyomorék, akkor nem az apának, hanem az anyának ítélik a gyermekeket, nos, akkor is, ha ezt tudja, elválna a feleségétõl, ha róla - Isten õrizz! - kiderülne egy ilyen "ártatlan" Solyka - ügy? Én ugyanis, akkoriban még nem tudtam, hogy ez a férfi- és apaellenes szociális mentalitás ennyire általános és erõs, amikor a Solyka-ügy kirobbant. (- De persze, nem ezért nem váltam el akkoriban Emõkétõl, hanem ahelyett azt képzeltem, hogy ez a közös harcunk a család közös ellenségének bizonyuló régi udvarlója ellen, megerõsíti s házastársi kötelékeket és az egymás iránti bizalmat...) - Szóval a kérdésem, az volt a barátom irányába, hogy ilyen körülmények között, mi lenne a barátom szerint a felelõsségteljes hozzáállás, a feleségnek a nem csak a férjhez, hanem a családhoz való lojalitásába való elsõ csalódás után? Íme a metafizikus barátom (István) válasza: „-Elvállnék akkor is, ha a gyermekeket az anyuknak ítélné a közhivatal. Itt a helyzettel kapcsolatban, amit Szilárd feldobott, két dolog foglalkoztatna: - Egyrészt biztosan meg akarnám a gyermekeket tartani, ha válásra kerülne a sor, mert úgy gondolnám, én több metafizikát tudok, s józanabb is vagyok ezen a téren. A gyermekeket sajnálnám is, mert ki tudja milyen sors várna rájuk. - Ugyanakkor az is biztosan a fejemben járna, hogy gyermek nélkül hamarabb kaphatnék új párt, létesíthetnék új kapcsolatot, ezen a téren sokkal szabadabban mozoghatnék, ezért jobb lenne ha az anyjuk elvinné õket... . Tehát e két lehetõség között kellene választanom. De hogy elválnék, az biztos, de nem azért, mert tegyük fel, a feleségem, netes szerelembe esne. Azért nem. Azért viszont biztosan, ha engem szidna mindenkinek, s olyanokat írna rólam, mint Emõke Szilárdról. Az, hogy szerelmes lesz valakibe, vagy másra vágyik, hát megérthetem, végül is, én is vágyhatok másra olykor, sõt, bele is szerethetek valakibe, ha éberségemet elvesztem. Ettõl még nem muszáj az élettársat befeketíteni. A másik nagy vétek az élettársnak való hazugság. Hazugság az lenne például, ha nekem http://kozmaszilard.hu




semmit sem mondana meg nemtetszéseibõl, csak az internet segítségével szereznék róla tudomást, esetleg úgy ott hagyna egy szép nap, hogy pofára esnék. Szóval, ezt a két dolgot nem tudnám "elnézni": hogy hazudott nekem, s hogy a hátam mögött befeketített. Ezek olyan okok, amiért elválnék, még akkor is, ha mind a három gyermek nála maradna. A vasárnapi apuka témájához annyit fûznék hozzá, hogy: miközben sok nõ sok pénzt vár el a férjétõl, aki reggeltõl estig fut a pénz után hogy kielégítse a nõje vágyait, ugyanakkor a nõk neheztelnek a férfiakra, hogy annyit dolgoznak. Ha az ember csak munkával kereshet pénzt, akkor arra idõt is kell fordítani, de persze kölcsön kérni is lehet. És van a "papucskormány" szindróma is, amirõl ismét nem szabad megfeledkezni. Amikor Emõke régen mesengeren nekem panaszkodott, két dologra panaszkodott: hogy nincs elég pénz, mert Szilárd nem keres eleget, és arra, hogy Szilárd egész nap a gép elõtt dolgozik... Na, ez az a dolog, amitõl égnek áll a hajam. S e két dolgot, ritka az a nõ, aki külön tudja választani. Megszoktuk ugyanis, hogy a férfi keresi a pénzt, a nõ foglalkozik a családdal, de most a nõk is pénzt akarnak keresni, s a férfit is a családi foglalkozásba bele akarják tuszkolni, de ha ne adj isten nem jön össze, persze a férfi a hibás, hogy nincs pénz, s nincs ebéd. Itt nem arról van szó, hogy a férfi nem fõzhet ebédet, vagy nem mosogathat. Dehogynem! Sõt, a gyermekek nevelésében is ki kell vegye a részét. A házimunkát is meg lehet osztani. Meg is kell. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a nõ a család, az otthon kézbentartója, a "szíve", fenntartója. A nõ az, akitõl a család mint állapot létezik és fennáll. Mert a nõi princípium a szeretet, a befogadás, visszatérülés princípiuma. Ha a nõ férfi akar lenni, akkor nincs aki a családot fenntartsa. Ha rendetlenség van, vagy a gyermekek mocskosan járnak, azt mondják, "ennek milyen anyja van", nem azt, hogy milyen apja. Hamvassal egyetértek: jobb jól felakasztva lenni, mint rosszul nõsülve lenni. Tehát, a kérdésre válaszolva, igen, úgy is elválnék, hogy tudom, a nõnek ítélik a gyermekeket. Inkább gyermek nélkül, új életet kezdve, mint olyan feleséggel, aki éjjelente szerelmeskedik a neten, a gyermekeket elhanyagolja, s engem szid mint a bokrot. Ugyanis a párkapcsolat az elsõrendû - szerintem - nem az apaság vagy anyaság. Persze ha a párkapcsolat rendesen mûködik, kell a gyermek is, minimum három. Nem tudom, lehet most nem vagyok abban a helyzetben, és nem tudom megítélni, de most így látom.” Én, ebben a kérdésben nem tudok ennyire radikális lenni, mivel Rák Sárkányfarkam van és négy bolygóm a négyes házban, Szaturnusszal a négyes ház csúcsán, és tulajdonképpen, majd ez, a mindenki által kerülgetett, tényleges "keresztényi" õserõ lesz itt a fõszereplõ a továbbiakban. De egyelõre azt akartam, hogy az olvasók a spirituális - férfias gondolkozásból is kapjanak egy kis ízelítõt. Azt is hozzá kell tennem még, hogy Istvánnak teljes egészében igazat adok abban, hogy a férjnek vagy a feleségnek a háta mögötti mocskolása, egyáltalán nem jó ómen egy családban, és hogyha erõsen fájt nekem az elején valami a válás szükségességének a tudomásul vételében, az éppen ez volt. Ti., hogy én soha nem mocskoltam soha Emõkét senkinek, és ha valami problémánk is volt, amit nem csak vele beszéltem meg négy szem közt, azt csak és csakis a közös barátainkkal beszéltem meg, és mindig a számítógépre kivetített horoszkópjaink vizsgálata közben, és soha senki mással és akkor is, soha nem panaszkodás, vagy szidalom formájában. De a legrettenetesebb az volt, hogy Emõkének ezeket az irántam táplált sötét és agresszív és végsõ soron: gonosz gondolatairól, elõször és a házasságunk alatt egyetlen egyszer: csak a Solyka ügy kirobbanása után szereztem tudomást, amikor is mindössze pillanatnyi kilengésnek véltem, és azzal magyaráztam, hogy a romantikát kívánó szegény feleségem, így akarta az udvarlója elõtt magát igazolni morálisan, amiért azzal házasságon kívüli, romantikus viszonyba bonyolódik. Már be volt adva részemrõl a válási kereset, amikor a szeretõ Joni írt nekem egy mentegetõzõ levelet, amelyben arról dalolt, hogy õ semmiképpen nem akar a válásunkban semmiféle szerepet játszani - Ez hamarabb is eszébe juthatott volna, amikor Szerelemnek nevezte más feleségét és éjszakánként szexrõl csevegett egy négy gyermekes családanyával és dalokat költött annak az erényei dicséretére - , és megütközését fejezte ki azért, hogy a feleségem menyi rosszat képes mondani rólam, holott õ engem "egy pozitív energiákkal rendelkezõ" személynek tart a honlapomon látott fényképek alapján. Ekkor kezdtem panaszkodni barátunknak, hogy Emõke engem mocskol, és õ viszont megütközve kérdezett vissza, sõt még szemforgatással is meggyanúsított, hogy errõl csak most szerzek én tudomást... - Szóval, ha tudtam volna, a feleségemnek ezekrõl a "kedveskedéseirõl", pontosan úgy tettem volna, ahogy ezt a barátunk véleményezte, persze, miután elõbb megkísérlem ennek a mocskolódásnak a véget vetését és azon okoknak a kibányászását, hogy miért tesz ez a fehérnép ilyeneket. - Persze, nem kellett volna sokat bányászni, mindössze össze kellett volna vetni a mocskolódást azzal a ténnyel, hogy akkoriban igen sokat hívogatta az édesanyja Emõkét telefonon... Utólag az is kiderült, hogy az egyik barátnõnk erõsen figyelte nyári táboraink alkalmával az én férji - apai magatartásomat. És, amint utólag megint csak kiderült, megfeledkezvén arról, hogy ott még egyértelmûen és határozottan én voltam a táborvezetõ, tehát, nyilván nem fordíthattam akkora gondot kizárólag a gyermekekre, mint otthon, amikor a barátnõnk azt látta, hogy amiatt kezdek aggódni, hogy Emõke már több mint 3, sõt 4 órája kint van a környezõ erdõben valahol és naplót ír, arra gondolt, hogy ez amiatt van, hogy nekem nehezemre esik a gyermekeket megetetni. Holott, jól láthatta, hogy máskor, ha éppen reggelizéshez, vagy vacsorához tettem elõkészületeket és Emõke nem volt ott, a gyermekeket is (Mind a négyet!) megetettem. Megkérdeztem a barátnõnktõl, hogy a tábor idején, miért nem tûnt fel neki az, hogy Réka, Medeárdával együtt, abban a sátorfülkében aludt ahol én, tehát õ mindig mellettem aludt éjszakánként, és Emõkével Turula meg Etelka. De az utóbbiakat még így is nekem kellett fegyelmeznem "a szomszédból", hogy fejezzék be a cirkuszt és amikor én szóltam rájuk, akkor is befejezték. Majd, amikor Etelka meghûlt és haza vittem 5 napra édesanyámhoz, akkor sem adtam át a nálam alvó gyermekek gondozás felelõsségét Emõkének, és akkor is csak Turula aludt vele, tehát Rékát akkor sem altattuk az édesanyja mellett, hanem mellettem. Sejti-e, hogy vajon miért? – Hát azért mert a felelõsség- és a gondozás-átpasszolás rám, illetve a pozitív Szaturnuszra nem jellemzõ... A gyermekátpasszolás szokása az Emõkék anyai ági családjában úgy kezdõdött, hogy a nagymamát, már eléggé nagyocska gyermekkorában átadták annak az édesanyja testvére családjába, ahol nem született gyermek. Szegény nagy, gyermekkorában és még fiatal felnõtt korában is, állandóan visszavágyott az õ régi, igazi http://kozmaszilard.hu




családjába, és sehogy sem tudta feldolgozni azt, hogy neki miért kell más családban felnõni, mint a testvéreinek. Mivel nem véletlenül nem született gyermeke a nevelõanyjának, hanem az ugyanolyan terhes család-ellenes karmája következtében, mint amilyennel Emõke is született, az nem is nagyon volt képes õt megtanítani a szülõi - anyai teendõkre, és Emõke rémmeséket mondott arról, hogy a nagyi, fiatal anya korában nem tudván aludni, éjszakánként takarított és más házi munkákat végzett, de mivel nem bírta az egyedüllétet, a gyermek Magdikát is mindig maga mellett tartotta az önkéntes éjszakai szolgálatok közben. Persze, ettõl Magdinak frásza lett, nem csak a házi munkától, és még mosni sem volt soha képes rendesen - ezért voltak az Emõke ruhái mosatlan és cigaretta szagúak, amíg nem nálam kezdett ruhástól is tisztálkodni - hanem a nagy rendõri dáridózásokkal járó családi élettõl is, amelybõl a bátyja pl. úgy menekült el, hogy önkéntesen beiratkozott a Csíkszeredai nagygimnázium bentlakásába. Innen tehát az Emõke párját ritkító Rák és 4. házi - karmája, amit megtetézett az anyuka a Holdnak a Napra való ragasztásával az által, hogy elõbb el akarta pusztítani a magzatot, majd, miután sikerült hivatalos nemzõ apát szerezni annak, nagy anyasági kultuszba fogott. A többit tudjátok: A Magdolna és az õ szerelme családjainak a robbantása, majd a gyermekeinek a nagymamához való átpasszolása. - Asztrológusként megfigyeltem, hogy az anyákkal szembeni gyermeki megfelelési kényszer, a szeretet nélküli, erõs világi ambíciókkal rendelkezõ nõkkel szemben erõsödik fel a kamasz korban, és ölt irracionális méreteket, vagy vált ki forradalmi anya-ellenes lázadásokat a kompenzáció és a polaritás egyetemes törvényei alapján. Ez megfelel azoknak az asztrológusi megfigyeléseimnek is, miszerint a rossz anyák (Erõsen támadott Holddal rendelkezõ gyermekeket a világra hozó anyák) gyermekei lesznek betegesen anyásak. Mielõtt a Szaturnuszhoz - és végre a komoly beszédhez és az asztrológiához, sõt: a komoly metafizikához - elérkeznénk, a legújabb asztrológusi felfedezésemet kell megosztanom. Éspedig azt, hogy a válóperi kereset beadása után, halomra érkeztek az Oroszlán, Bak, vagy épen Rák Lilithes, és a Halak, vagy Szûz sárfarkas és persze: tök negatív Jupiteres horoszkóp-rendelések! Melyik 12. házi, melyik 2. házi, vagy 7., és-vagy 8. házi, ritkábban X. és XI. házi problémával. De így, vagy úgy, mind, de mind ugyanaz a motívum: Kõkemény egora (Oroszlán, vagy Bak Lilithre, Sárfarokra) és persze, férfi-ellenes programra alapuló világi ambíciók (X. Vagy XI. Ház) keveredve magas szintû önáltatásra és misztikus fantazmagóriák alkotására való hajlamokkal, amelyek a VII. Vagy a VIII. házban jelentkeznek. A végére már kétségbe esetem arra a gondolatra, hogy amennyiben tényleg igaz, hogy a rezonancia törvénye alapján, engem, illetve a bennem rejlõ problémákat tükröznek a hozzám érkezõ rendelések, akkor ez azt jelenti, hogy ezzel a válással teljesen eljátszottam az esélyemet a rendeltetésem beteljesítésére (Három vagy négy horoszkóp, amelyben az Oroszlán Lilith a XII, vagy a VII házban áll, és általában az Oroszlán Jupiter által támadott Szûz Sárfarok a VIII. házban!) - Nem, ez nem lehet igaz, Úristen...! Nem létezik, hogy én ne tudnám rendesen - kiegyenlítetten - befejezni valamikor az életemet! És akkor rájöttem tehát, hogy a külvilág nem is annyira a bennünk levõ, rejtett karmikus bajokat jeleníti meg számunkra (Descendens), hanem - és most nagyon jól tessék figyelni, mert ez már a Szaturnuszhoz és a földi élet értelméhez tartozik!), az aktuális megértendõ és spirituálisan átvilágítandó - megoldandó feladatokat (Ascendens). II. Következik tehát a Férfiasságnak a szaturnuszi és, a nem a Marsi oldalról való megvilágítása, értelmezése. Mind az asztrológia, mind a kereszténység, vagyis a spirituális és kauzális sors-igény szerinti és elemi emberi alapkövetelmény szerinti sorsrendezés lényege, a szaturnuszi princípium, a szaturnuszi õserõ teremtéstani és üdvösségtani funkciójának a megértése. Ezért, és ennek érdekében, kanyarodjunk vissza a nagy égi terelõjuhászhoz (Vagy éppenséggel: a nagy terelõkutyához: a szellemvilágot õrzõ Kerberoszhoz), a nagy karmikus tanítómesterhez, és a küszöb õréhez: Szaturnuszhoz, és a nyugatilag civilizált férfiaknak az igen rongyos - mivelhogy kemény emancipált rongyrázással elfödött és eltérített! - apai szerepköréhez, amitõl a nyugati férfiak általában, mind a nõk háttéri hatalmi törekvései miatt, mind a sajátosan matriarchális - hetérai, európai és nyugati civilizáció szokásrendje és törvénykezési rendje miatt - 8O százalékban meg vannak fosztva, illetve, amirõl azok, önként lemondanak a nagyobb öncélú élvezetek elérése reményében. Ahhoz, hogy teljesen érthetõvé váljék az, hogy miért is mondom ezt, kérem szépen újra elolvasni, a kereszténységrõl, illetve a kereszténység és az asztrológia szoros összefüggéseirõl, illetve azok közös lényegi jelentéstartalmáról szóló tanulmányomat. A végbél- és prosztata rákos reformátuspap helyzete, akinek a gyermekei, közbûnözõk lettek minden kenetteljes és "kompetens" (Vagyis impotens...) atyai prédikáció ellenére, a legjobb példa a további mondanivalóm megértéséhez. Mert rendben van az, hogy a prosztata a férfiak kiegyenlítõdési képtelenségének a betegsége. De hogy a csudába egyenlítõdjön ki magában az a, spirituálisan akár még tájékozott férfi is, aki nem akarja a feleségét megcsalni, illetve a családi harmóniát kockáztatni, de a matriarchátusi ösztönök és az emancipációs koncepciók "szerencsés" összefogása révén, már eleve meg van fosztva, nem csak a feleségét átvilágító és megtermékenyítõ férfiassága, férfias képessége és funkciója gyakorlásától. Hanem, a gyermekei férfiasabb - tehát következetesebb és szigorúbb, ellentmondást és renyheséget, lazaságot és hazugságot nem tûrõ nevelésének a lehetõségétõl is. Mert mihelyt ezzel próbálkozik, mindjárt ráfogják a feleségek – anyósok - sógornõk, keresztanyák, stb. (Sõt: mint az én esetemben: még a saját "édes" anyja is!), hogy agresszív disznó, a kicsik és a gyengébbek ellen a kegyetlen agresszivitását kiélõ, nõ- és gyermekbántalmazó zsarnok? Hát mi mást csinálhat szerencsétlen, mint amit ez, az infantilis Jézusi példázattal szenteskedõ "leszerelt" pap is, aki már csak a hivatali státusza – vagyis a látszat - miatt is, alá kellett vetnie magát a felesége ilyetén jellegû törekvéseinek. Ahhoz, hogy tehetetlenségében, legyártsa magának a prosztata-rákot, ha már nem lehetett annak idején még egy egészséges atyai pofot sem lekennie a fiainak: a késõbb temetõromboló és életoltó gengszterekké váló utódoknak. Vagyis akkor, amikor annak lehetett volna pozitív következménye is, mivelhogy éppen a megfelelõ idõben és térben történt volna? A Szaturnusznál, tehát a szellemi világba való belépés õrénél kezdõdik a probléma barátaim, és nem a Plútónál http://kozmaszilard.hu




a prosztatával és a petefészekkel analógiában álló bolygó által képviselt teremtõerõnél! Vagyis ott, hogy megértjük-e azt, hogy miért is élünk a földön (Ismétlem: azért mert egyedül itt képes majdhogynem teljes mértékben tükrözõdni a Lilith által megzavart abszolút szellem), hogy mire jó ez az egyeseket (Liberálisokat, feministákat) idegesítõen korlátozó, és velük mindegyre erõszakoskodó (A lányokat és a fiatal nõket "nem kívánatos terhességgel" fenyegetõ) anyagi világ, illetve, az "anyatermészet"? Amiként a nõk esetében, a primordiális nõiség – a nõi lélek tehát, és figyelem: ez még nem teljesen a nõi szellem! – megoszlik a Hold és a Vénusz által megtestesített õserõk között, tehát a szeretõ és a szülõ – teremtõ, tápláló nõi érzékek és ösztönök között, ugyanúgy a férfiak esetében a szülõi minõség (Tehát vigyázat: nem a marsi férfiasság!) megoszlik a Hold és a Szaturnusz között. Ez nem cáfolja azt a tényt, hogy a tipikusan férfi szellemiség a Nap, a Mars és az Uránusz által megtestesített erõ-vegyületekbõl áll, amiként a nõi szellemiségnek is, a Hold, a Vénusz és a Neptunusz által megtestesített õserõk képezik az alapját. Ezzel nem azt mondtam, hogy valamelyik nem képviselõibõl hiányzik, ez, vagy az a princípium, hiszen a Nõknek is van Marsa a horoszkópban és a férfiaknak is van Vénusz is a horoszkópban. De amiként ezek árnyalódnak és egyes részletek szintjén más – más jellemvonásokat jelentenek és sejtetnek nõnél és másokat férfinél, ugyanúgy a férfiaknál nem lehet a szülõi jelleg minõségét megérteni és kikövetkeztetni csak a Hold állásából és pozíciójából. - Sõt: a férfiaknál inkább a Szaturnusz pozíciójából és fényszögeibõl lehet a létezõ, vagy a várható szülõi magatartására következtetni! Amiként a felszíni jellegzetes nõi jellemvonások sem következtethetõek ki egy nõi képlet esetében mindössze a Vénusz vagy a Hold pozícióiból és fényszögeibõl, hanem ezek együttesébõl. Ebbõl tehát, gondolom egyenesen következik az, amiért azt mondtam, hogy a nem nálam és nem általam nevelõdõ gyermekek, hiába viselik a nevemet, és hiába fizetem én értük majd a tartásdíjat, mert a lényeg szerint, õk már érdekelhetnek jobban, mint akárki ismerõsnek, vagy barátnak a gyermekei. Férfiként ugyanis, én nem a testemen és az asztráltestemen (ösztönös vágyaimon) keresztül vagyok hozzájuk kötve, mint az anyjuk, hanem a spirituális felelõsségemen keresztül, vagyis az emberi és az Isteni öntudatomon keresztül. Márpedig, amirõl és akirõl nem felelhetek közvetlenül, azzal szemben semmiféle lényegi spirituális – öntudati kapcsolatom nem lehet! Egy férfi, aki nem nevelheti úgy a gyermekeit, hogy azok szellemi-lelki fejlõdéséért közvetlenül kelljen felelnie, bocsánat: akikért õ személyesen nem felelhet senki és semmi elõtt, az csak címlegesen apa, funkcionálisan nem lehet az! És fordítva is igaz a dolog: az a férfi, aki nem neveli – és esetenként és idõnként bizonyos mértékben nem gondozza – a gyermekeit, aki tehát csak haza hozza a pénzt és esténként megpuszilja és elédeleg a gyermekével, gyermekeivel, az funkcionálisan nem apa, hanem csak család- vagy gyermekeltartó, és a gyermekeivel szórakozó személy. És, ha ráadásul, abban a kevés idõben kényezteti is a gyermekeit azért, hogy a gyermek azért még õt is szeresse valamelyest, annak ellenére, hogy csak esténként találkozik vele, akkor õ a gyermekének, nemhogy nem az apja, hanem egyenesen a megrontója! – A spirituálisan ténylegesen megvilágosodott és az ilyen igények szerint élõ, vagyis a megfelelõ alapállással rendelkezõ férfi, ilyen tessék-lássék vasárnapi apuka szerepeket ideig óráig elviselhet ugyan, és amennyiben nála is marad legalább egy gyermek, még hajlandó lehet a tõle elvitt és az apai hatáskörébõl kivett gyermekekkel is találkozgatni, azért, hogy a testvérek idõnként együtt lehessenek. De, attól hogy például én, találkozgatok azokkal a lányokkal is, amelyeket kis részben a volt feleségem, kis részben a nagymama és a nagy részben a dédnagymama, no meg a szomszédban élõ rokonok és néha még a nagybácsi is neveli, attól spirituálisan egyáltalán nem számíthatok az õket nevelõ apjuknak. Nem véletlenül a felelõsség-bolygója: a Szaturnusz után következnek a spirituális bolygók! Tényleges gyakorlati felelõség nélkül, én már nem gyakorolhatok a gyermekeimre semmiféle lényegi hatást, nem adhatom meg számukra azt az életre való felkészítést, amely segítségével helyesen oldhatják meg a sorsproblémáikat, vezethetik az életük menetét. És mindezt tudván, amennyiben a nagyobbik lányunkat is elviszik például, én nem fogok a feleségem rokonainak könyörögni azért, hogy legyenek szívesek és mutogassák meg néha nekem, az én spirituális és kauzális látásmódomtól teljesen idegen koncepciók szerint, sõt: azokkal ellentétesen – Ráadásul és össze-vissza - nevelt gyermekeket. Inkább nevelem egy olyan nõ (és persze: férfi) gyermekét és gyermekeit, aki az én élettársamként - És nem az anyja lányaként! -, velem él és ennek következtében azokat a gyermekeket, nap mint nap láthatom és a fejlõdésüket, vagyis a nevelésem hatásait közvetlenül követhetem. - Mintsem hogy, egy, a nagymama és az anyai rokonok által ezer irányú és inkább a kellemes érzéki vágyak kielégítésére szoktatott, vagy az öncélú intellektuális fejlõdésre hangsúlyt fektetõ neveléssel (Magdi tanító néni ambíciói szerint!) az én spirituális alapozásomat tönkre zúzott szellemiség hetenkénti, vagy két hetenkénti helyretákolásával foglalkozzak. Valamelyik Oroszlán karmával rendelkezõ rendelõm azt írta, hogy kizárólag csak olyan gyermeket tudna a magáénak elfogadni, amelyet õ szült a világra, ezért képes lenne bármilyen áldozatot meghozni, de más nõ gyermekét nem nevelné és gondozná. Vagyis, nem menne bele olyan párkapcsolatba, amelyben ez lenne az anyai állapot megélési lehetõsége a számára (Akinél egyébként nagyon is félõ már, hogy amennyiben nem talál mostanában férjet, a saját gyermek maximum orvosi, esetleg Isteni beavatkozással tud csak megfoganni.). Én megértem ezt az álláspontot is, és nem azért írtam le a példát, hogy ez által megfedjem az így gondolkozókat, hanem azért, hogy érzékeltessem mindenkivel: éppen ez a lényegi különbség a Szaturnuszi szülõi minõség és a Lunáris szülõi minõség között. A Szaturnuszi minõség a gyermek iránti közvetlen (személyes) felelõsségre koncentrál, és számára a gyermek felnõtti életére (távlati eredményekre: következményekre) való felkészítése a fontos. A Lunáris minõségnek, a közvetlen eredmény a fontos (pl. hogy jól táplált-e, sõt: egyáltalán nem-e éhes a gyermek?) és az állandóan visszajelzett – viszont érzett - érzelmi kapcsolat. Az, hogy az egészséges alapállás az lenne, hogy mindkét õserõ arányosan jelenjen meg mindkét szülõben, természetes, és én is ezt szerettem volna elérni nem csak magammal, hanem Emõkével is. Ehhez viszont, a Szaturnuszi szülõi minõséget legalább akkora arányban megértõ, tisztelõ, annak nem csak helyt adó, hanem azt magára is vevõ feleségre lett volna szükségem, mint amekkora mértékben igyekeztem én a Lunáris szülõi minõségemet (Babaápolástól és etetéstõl, altatástól kezdve, a nagyobb gyermekek sürgõsségi ellátásáig) a tõlem és a mi körülményeink szerint maximalizálni (Hat tagú család eltartása), anélkül, hogy ez a Szaturnuszi – nevelési és http://kozmaszilard.hu




családfenntartói felelõsségem minõségét károsította volna. – De hát Hamvastól tudjuk, hogy ami volna, az éppen a nincs, a nem létezõ. Vagyis az, amirõl nem érdemes beszélni. Én most, ebben az írásban, mindössze azt szeretném elérni, ha megértené minden olvasóm, vagyis, mind a nõk és mind a férfiak, hogy mi a lényegi funkciókülönbség a férfi és a nõ családi szerepköre között. És ezt azért, hogy önmagukat és egyik a mást az asztrológiai felbontás szemszögébõl is mélyebben és ténylegesen megérthessék, azon alkímiai axióma alapján, miszerint „Az elemek, csak egymástól jól szétválasztva, külön - külön a maguk nemében, lényegében és sajátosságukban jól meghatározva egyesíthetõk.” Ezen felül, már csak reménykedni tudok abban, hogy Emõke és a nagyanyai jogaiban és anyai beavatkozási mániájában szerfölött ambíciós anyósom is, megértenék, hogy amennyiben a nagyobb lányokat is elviszik tõlem, azért hogy a világnak, vagy az Istennek, vagy mit tudom én kinek mutassanak meg, nem tudom én micsodát, én nem vagyok hajlandó sem ünnepnapi sem másféle, tényleges felelõsség nélküli, nevelõi szerepet eljátszatni. Mint ahogy nem voltam hajlandó táncolni úgy, ahogy õk fújták, akkor sem, amikor a feleségem azzal állt elé, hogy éljünk egymás mellett szexuális kapcsolat nélkül. És ezt nem másért, hanem azért, mert apaként, a „felek” közti megegyezést, soha nem szabad összetévesztenem a létrontásban való részvétellel és mindenkinek tudnia kell, hogy egy spirituálisan ténylegesen megvilágosodott és az ennek megfelelõ alapállással rendelkezõ férfinek a szülõi ereje, teljesen más forrásból táplálkozik, mint a nõk ész az anyák szülõ-ereje. Nem dühit az például, hogy Emõkével nem tudok beszélni újonnan csak a materialista magazinok bükkfanyelvén, mivel nem tehettek mást és el kellett fogadnom ezt a tényt. Ugyanakkor szomorú és letört is vagyok azért, hogy ennyire erkölcsi halottá vált a gyermekeim anyja, annak érdekében, hogy jól mûködhessenek a világi ügyei. Hogy õ inkább nem beszél és nem ír azon a nyelven, amelyen ebben a felelõtlen játszmában, nem lehet igaza: a spirituális felelõsség nyelvén. Nem hiába tiltotta meg számára az édesanyja a spirituális logika használatát, akárcsak a családhoz való visszatérést áprilisban. Hiszen jól tudja a mama, hogy mihelyt a lánya újból a felelõsség nyelvén kezd beszélni, azonnal elvesztené az uralmat fölötte. És ezúttal lehet, hogy örökre. Arról, hogy az Androginosz kiépítésében mennyiben fontos lenne mindkét nem képviselõinek a másik vele született (Persze: pozitív) tulajdonságait átvenni és személyiségébe integrálni, és ez által az abszolút létbe integrálódni, hadd legyen elég annyi, hogy a nálam két évvel fiatalabb anyósom, elájul idõnként a diákjai elõtt és beviszik a mentõvel a korházba, kóros kalcium – hiánnyal! Remélem, nem kell még hozza tennem azt, hogy a kalcium a Szaturnuszi princípium elsõ számú anyagi (analogikus) megfelelõje. A felelõsség-kérdése, végtére is, annyira egyszerû, mint a felelõsen élõ személyek szervezetének a kalcium beépítési képessége. De mit tehetnek azok a férfiak, akik elõl a szokásrend, és az általános koncepció, amelyet esetenként õk maguk is helyeselnek, elveszik az apai felelõsséget? A Prosztata bajok azoknál a férfiaknál lépnek fel például, akik nem tudják érvvényesíteni sem a férfiasságukat, sem a fényterjesztõ, átvilágító és nevelõ - alakító funkciójukat és képességeiket. Akik tehát nem tudják gyakorolni a szellemi hivatásukat és ezért folyton öntudatlan szorongásban vannak, mert nem képesek semmibe sem lényeg szerint beleszólni, semmit pozitívan megváltoztatni, semmit nem képesek a valóságon az általuk vélt jó irányba való haladás érdekében, közvetlenül átalakítani, és így, az általuk – Jól, vagy rosszul, mindegy: csak lenne ilyen! - befolyásolt személyektõl, vagy tárgyaktól, eseményektõl, a szellemi - tudati állapotuk minõsége felõl visszajelzéseket kapni. Ezért folyton elégedetlenek és folyton neheztelnek arra és azokra, akikrõl azt képzelik, hogy megfosztják õket a megtermékenyítõi - változtatói, irányítói, vezetõi funkciójuk betöltésében. A végbél bajos férfiak viszont, még azért is szorongnak mindamellett, hogy huzamosan képtelenek valamit meg- és elbocsátani - Hiszen, ahhoz, hogy valamit megbocsássak, meg kell értenem elõbb, hogy miért is kellett velem (számomra, nekem, stb.,...) az a bizonyos megbocsátani való megtörténjen. -, mert a lelkük mélységének a mélyén tudják, hogy elõbb utóbb valami baj lesz abból, hogy állandóan ártatlankodnak és tehetetlenkednek, miközben belülrõl veti fel õket a ki nem élt ambíciók miatti pulykaméreg. – Mindkét betegséget legyártottam magam is, és a betegség utáni érzékenység máig megmaradt. Belülrõl is tudom tehát, hogy mirõl beszélek... Egyik ismerõsöm volt egy olyan keresztelõn, ahol a szertartást végzõ református papnak, a társadalmat terrorizáló, felnõtt gyermekei vannak és õ végbélrákban szenved. Keresztelõ prédikációjában a jól ismert „Amíg olyanokká nem váltok, mint a gyermekek, nem juttok be a mennyek országába” jézusi kinyilatkoztatásról tartott eszmefuttatást. A szóban forgó pap, bizonyára Skorpió-karmával rendelkezett és egyrészt nem tudta az Úristennek megbocsátani, hogy neki, éppen neki, az Úr alázatos szolgájának, "ilyen fiakat adott", holott az egészet megelõzhette volna néhány idõben és térben jól elhelyezett, és kenetteljesen kiosztott pofonnal, esetleg, egy – egy jó kiadós veréssel, amikor a fiai még képesek voltak a testükön keresztül is tanulni. Másrészt be volt tojva szegény évekig, hogy amennyiben ilyen hitetlen személyre jellemzõ, neheztelési gondolatai, érzései vannak az Úristennel szemben, abból valami nagy baj származhat. Sõt: ha megtudnák a hívei, hogy õ, éppen õ, a lélekvezetõ juhász, neheztel az Úristenre amiért az neki ilyen gonosz gyermekeket adott, abból megint csak baj lehet. Szegény feje..., bocsánat: feneke! - A Skorpió uralkodó bolygója: a Plútó az egyetemes kiegyenlítõdés bolygója, és mint ilyen a helyes elbocsátási - megbocsátási képességünkkel van analógiában és ezért minden „eleresztési” (Testünk alsó nyílásai), kieresztési és kiegyenlítõdési szervünkkel kapcsolatban van. A Szaturnusz viszont az egyetemes felelõsségtudat õserejét, és a fizikai létnek a spirituális-tüköri funkcióját megtestesítõ bolygó, és azért nevezik felvigyázónak, mert arra ügyel, hogy a többi kilenc teremtõi és megváltói õserõ közül az egyik õserõ általános hatása se mehessen át vészterhesen negatív irányba. Illetve, hogy az egyes õserõk hatása ne kerülhessen annyira túlsúlyba, hogy az aktivitásával elnyomhasson, vagy semlegesíthessen más õserõket. Hogy több bolygó által megtestesített õserõk csoportosulásának (információs - energetikai struktúráknak) a hatása ne nõhessen meg esetleg akkorára, vagy ne hathasson olyan irányba, hogy azok, elnyomhassanak más õserõket. Hogy ne ferdíthessék el azokat, vagy ne nyomják el teljesen a hatásukat. Ez megtörténhet egyéni szinteken, vagy megtörténhet csoport és nemzeti szinteken is, de nem történhet meg az egész emberiség szintjén és nem történhet meg az egyetemes létezés szintjén. Emellett persze, és ezzel együtt, amint már mondtam korábban is, a Szaturnuszi õserõnek van egy finom, alig érzékelhetõ, de tragédiák és katasztrófák esetében, végül – még ha túl késõn is, de - nagyon is jól látható, megszorító, terelõ, taszító, korlátozó hatása – funkciója. Ezzel a szorító – nyomó, korlátozó funkcióval a Szaturnus http://kozmaszilard.hu




õserõ, az egész létezést az egyetemes kiegyenlítõdés – a megváltás! - irányába tereli. Így szorítják a (Szaturnuszi) sorserõk az embert is, ebbe a számára furcsa és szokatlan kiegyenlítettségi irányba, csakhogy az embernek merõben más és ellentétes elképzelései (Lilithje és Sárkányfarka szerinti elképzelései) vannak arról, hogy mi lenne számára az üdvös, és a jó, és a boldogító (élvezetes...). Ezért kerül mindig a saját megváltási sorsprogramjával konfliktusba elsõsorban, még hogyha a vele együtt a létrontás logikája szerint élõ és mozgó, cselekvõ, gondolkozó és képzelgõ társadalommal - közösséggel nem is kerül mindig meredeken szembe. Hiszen a világ is, és õ is, a Lilith logikája szerint mozog! (Ezért is, nem látom egyelõre nagy értelmét a gyermekeimnek a minden áron történõ társadalomba integrálásának. Az más kérdés, hogy meg kell tanítani õket úgy részt venni ebben a társadalom nevû zavaros rendszerben, hogy minél kevesebbet ártsanak másoknak, és lehetõleg õk se sérüljenek meg abban a spirituálisan veszedelmes közegben, amelyben majd élni kényszerülnek.) - Ilyenkor jönnek be a humánus ésszel megérthetetlen és elfogadhatatlan egyéni tragédiák, betegségek és balesetek, egyéni vagy csoport- és nemzeti szinteken, gazdasági és politikai és nemzeti katasztrófák formájában. (Lásd Trianont és a Dél vidéki magyar mészárlást a mi esetünkben, a Holocaustot a kiválasztott faji felsõbbrendûség fantazmagóriájában hívõ Zsidók egyes csoportjainak az esetében). Amiért a Szaturnuszi sors-erõknek a megváltás irányába terelõi – szorítói jellegében nehéz elhinni az, hogy a Szaturnusz ugyanakkor, majdhogynem a határtalan türelem õsereje is (Mindenképpen a lassú, hosszú távú hatások és visszahatások õsereje is), vagyis a rejtett negatív tetteink és az ilyen jellegû lelki-szellemi állapotaink visszahatásai késõn érkeznek meg hozzánk és rendszerint, nem abból az irányból, amerre elindítottuk. Ezért nem lehet tudni, hogy hol van az a határ, amit a spirituális és a kauzális dimenzióban (az ideavilágban) egyszer csak átléptünk óvatlanul, és ami után már menthetetlenül, automatikusan jelentkezik a megállító, az illetõ struktúrát, vagy struktúrákat, jelenségeket, tendenciákat, folyamatokat felszámoló, megszüntetõ, szétromboló, szétmállasztó, vagy éppenséggel befagyasztó sorserõk hatása. Jézus pl. nagyon jól tudta, hogy a sok víznek a borrá változtatása és ivásra való felkínálása, a vízen járás, a vihar elállítása, a négy napos halott feltámasztása (Amint tudjuk, Lázárt 4O nap múlva meggyilkolták, hiszen aki meg halt, nem véletlenül tette, és az maradjon is halott és végezze a dolgát odaát...) és a további természetellenes mágikus beavatkozásoknak és ferdítéseknek meg kell jöjjön a kivédhetetlen Szaturnuszi visszahatása. Ezért nem bujdosott el valahova, hogy csendesen bevárja a végzetét, hanem az elkerülhetetlen halálnak elébe ment és az utolsó, felejthetetlen leckéjét az emberiség számára megtanította: a Szaturnusz szimbólumává változtatta. Jézus kiprovokálta a kereszthalált, jelezvén az emberiségnek, hogy az anyag természetes állapotaiból és tükör-jelzéseibõl kell és lehet tanulni, nem a mágikus – misztikus fantazmagóriákból. Amit minden, de minden életnyerési lehetõségben bízó humánus értelmiségi, valamint minden magát kereszténynek képzelõ pap, vallásos vezetõ és minden asztromókus, misztikus szent és csoda-guru, égi geometrikus, csodabogár–kozmetikus elsõdlegesen nem ért, az nem más mint az, hogy az anyagnak, illetve az anyag léte által keletkezõ tárgyi valóságnak és a tárgyi valóságból levonható vissza-következtetési lehetõségeknek, fundamentális (szakrális!) funkciója és kihagyhatatlan fontossága van mind az egyéni, mind az egyetemes megváltás megvalósításában, létrehozásában. Az Emõke esete a csoda-kurzussal azért vágott annyira mellbe (És amitõl egybõl tudtam, hogy amennyiben tényleg csodákra adta a fejét, a házasságunknak befellegzett, de utolsó percig reménykedtem, hogy felébred.) - mert ezerszer elmagyaráztam neki is ezt a tényt. És persze, mindazt, ami az anyagnak és a tárgyi valóságnak ebbõl a különleges szerepébõl következik. – Egyetlen más, létezési forma sem képes ugyanis arra, amire az anyag. Nevezetesen arra, hogy a hozza és belé érkezõ információt 1) egy- az egyben vissza tükrözze. Vagy 2) vissza tartsa (Befogja és tárolja, majd ismét vissza adja), vagy 3) határozottan tovább irányítsa, vagy 4) befogván az információt, magán keresztül tovább vezesse. Illetve, hogy a befogadott információ és energia hatására, átalakuljon más formájúvá. És, ha hosszabb, vagy rövidebb idõre is, ebben az új formában megmaradjon (rögzüljön). Minden más létezési formában az információ zavartalanul tovább halad és szétáramlik, akkor is, ha lényege szerint változatlan marad és akkor is, ha lényegét képlékenyen megváltoztatva, valami más idearendszerré változik. Ezért, csak és csakis az anyagban, illetve az anyag információ-tükrözési és az információ-tárolói tulajdonsága miatt lehetséges az információ-olvasás és az információ-értelmezés, és persze, a tárolt, vagy olvasott - értelmezett információnak a visszahívása és egyszeri, vagy többszörös, de új és új felhasználása, a sokszorosítás tehát. Hogy ez miért annyira – szakrálisan! - fontos? - Éppen azért, mert az anyagnak az akadály, illetve tükör, vagy befogó - kaptáló, rögzítõ és vezetõ tulajdonsága nélkül, lehetetlen ellenõrizni és kiszûrni, majd megállítani és megszüntetni az idea-világnak és a szellemi világnak, sõt: az asztrális (érzelmi és érzéki) világnak a Lilith-effektus által okozott torzulásait, önromboló hatásait, az örvénylést. Azért válik ugyanis teremtõvé a Lilith által megzavart abszolút lét és azért hozza létre végül az anyagot, és azért jött létre a végtelen anyagi univerzumban egy ilyen galaxis (Tejút), és abban egy ilyen bolygórendszer (Naprendszer), és azon belül egy éppen ilyen összetett mozgású és vegyi összetételû bolygó, amelyen lehetõvé vált az anyagnak a szellemet magába engedõ, és a szellem által mûködtethetõ és ellenõrizhetõ és értelmezhetõ biológiai struktúrákká – lényekké - alakulása, hogy azoknak és annak (Az embernek) a segítségével, a Lilith által okozott torzulásoktól, zavarodottságtól és kábulattól megszabaduljon. Mert ami lent az anyagban van, ugyanaz van fent a szellemben, az ideavilágban is! És ezért ennyire egyedülálló az anyag és a természeti lét, mert képes visszatükrözni, és információt adni arról, hogy mi történik a legmagasabb – legfinomabb – dimenziók szintjén. És semmilyen más létforma nem képes erre és semmilyen más létformának nem lehet ekkora és ennyire kihagyhatatlan szerepe a spirituális és a kauzális kiegyenlítõdés lehetõségeirõl szóló információ-olvasásban, értelmezésben, vissza-közvetítésben és visszavezetésben. Ezért szakrális a föld, ezért szakrális az élet és ezért szakrális az embernek a teste, illetve az embernek a földi sorsa, sorstörténete, és a boldogságra (kiegyenlítõdésre) való törekvése. Ezért szakrális a kereszt, ami nem más, mint az anyagi világ e szakrális mivolta tudatosításának és elfogadásának a szimbóluma. Ebbõl, a szakrális szaturnuszi És ezért majdhogynem csalhatatlan! - szellem – anyag relációrendszerbõl nyeri az asztrológia azokat a személyi http://kozmaszilard.hu




sorsprogramokra vonatkozó, abszolút biztos információit, vagyis azokat, a spirituális-energetikai struktúra-tömörülések minõségére (egyéni megváltási, megváltódási sorsprogramjára) vonatkozó információt, amelyekbõl akár még bizonyos jövõ sors-eseményeket is ki lehet számítani, és amely szellemi folyamatokat, semmilyen más tudomány-ág nem képes ekkora egzaktsággal megállapítani. És ezért megváltás ellenes, és Isten ellenes, és ember ellenes minden hazudozás, intrika, korrupció és csalás. Ezért a lehetõ legfõbb vétek az információferdítés, vagy információ-titkolás, vagyis az anyag által biztosított tárgyi információ elferdítése, megmásítása, a hamisítás. De éppen ennyire szakralitás ellenes, és megváltás ellenes az önámítás és az önkábítás is. És ezért jelenik meg idejekorán, elõbb, vagy utóbb a halál, de legalább is a végzetes korlátozás és helyben tartás a valósághamisítók sorsában. Ezért jelennek meg a teljes visszafordítás - visszaküldés (Szaturnusz) angyalai (Sorserõi. - Adott esetben éppen baktériumok és vírusok, vagy funkcionális szervi dereglációk formájában is.), azoknál, akik túl sokáig és a megváltás megvalósulása lehetõségeit gyengítve, vagy azt önkéntelenül blokálva, igen erõsen ferdítették elsõsorban önmagukon belül, az õ személyi tudatuk legfinomabb mélységeiben élõ abszolút tudat számára, a tárgyi valóság által tükrözött és tárolt, vagy közvetített információt. Vagyis, a szellemi folyamatokat és jelenségeket értelmezõ –megváltó tényeket: a fényt. Ezért kell megszûnnie minden olyan életnek, vagy kapcsolatnak, amelyben az igazság (Plútó) fénye egy bizonyos mértéken felül kiveszik, és a Szaturnusz szellemisége az, amely ezt a mértéket és arányt megállapítja és az életet, vagy a kapcsolatrendszert megszünteti. – Hát ebbe, a rendkívülien összetett szaturnuszi tudásba, csak és csakis az apa – Vagyis a férfi szülõ - képes beavatni a gyermekeit! A nõ a feminin princípiumnak: a megtermékenyülõ és teremtõ – áldáshozó, tápláló õshatalomnak a megtestesülése, a férfi a maszkulin princípiumnak: a megtermékenyítõ és a modelláló, vezetõ – megváltó hatalomnak a megtestesülése. A nõiség szelleme az egységbontó – kiárasztó, és ez által a teremtõ hatalomnak és ugyanakkor az egységhez való visszakapcsolódást biztosító egységtudat-õrzõ, az egységbeolvadás vágyát és igényét fenntartó hatalomnak: a szeretetnek a megtestesülése. A férfiasság szelleme az átvilágító, teremtésértelmezõ és teremtésmodelláló, a kiegyenlítõdés elõfeltételeit az értelmi tisztázással biztosító Világosságnak a megtestesülése. Ezt a két egymástól teljesen eltérõ, egymástól merõben különbözõ funkciót és primordiális rendeltetést, soha nem szabad szem elõl téveszteni és egyiket a másikkal összekeverni, illetve egyiket a másik ellenében bármiféle elõnyben részesíteni. Csak az, aki errõl a lényegi különbözõségrõl nem vesz tudomást, törekszik a két nem egyedei közötti egyenlõségre, mivel nem tudja, hogy egyáltalán nincs az, amiben õk egyenlõk lehetnek. Erre mondja Hamvas Béla ismételten, hogy az egyenlõsig az egység megrablása. Két egymástól teljesen eltérõ alapfunkciójú elem (Személy) között egység lehetséges és annak bizonyos körülmények között meg is kell valósulnia, de az egyenlõségük, eleve nonszensz. Ami az egymás helyes megértése és elfogadása témájába még bevág, az, az, hogy – ezért, vagy azért, nyíltan, vagy rejtetten, de a szellemileg fel nem ébredt nõkben is éppen akkora hatalomvágy létezik, ha nem nagyobb, mint a természeti tudat színvonalán élõ, zavaros férfiakban. A lényegi különbözõdés nem ismeretének és el nem ismerésének, valamint a nõk rejtett, de alattomban igen is mûködõ halatom-vágyának az összegezõdésébõl adódik a nemek közötti örök zavartság és tájékozatlanság, és ebbõl a zavartságból ered az a rengeteg fölösleges párkapcsolati dráma és családi tragédia (Pl. Egymásnak és önmaguknak okozott halálos betegségek), amelyekre az orvostudomány un. gyógyszereket és vitaminokat ajánl. Az anyagi létállapot és a természeti (fizikai és pszichikai) élet tükör mivoltának és funkciójának a kikerülhetetlen és nem eléggé hangsúlyozható fontosságát a keleti metafizika (Véda, Buddhista tanok, stb.) egyáltalán nem érti, de legalább is ignorálja. Ezért képtelen levonni a megfelelõ következtetéseket, megelégedvén az egyetemes megváltás magvalósítása feltételének – az egyetemes törvények szerint strukturálódó anyagi formáknak és az érzékeknek, de különösen az emberi test fájdalom- és örömjelzéseinek, az illúzióként való kezelésével. Vagyis, a misztika megelégszik a metafizikai jelenségek és kinyilatkoztatások spekulatív értelmezésével miközben az anyagnak a szellemre visszaható üzeneteit, valamint az anyagi törvényekbõl és az anyagi formák változásaiból kiolvasható lényegi és kauzális információkat ignorálja. Nem is lehet eldönteni, hogy ez utóbbi-e a nagyobb vétek, vagy az európai és a nyugati materializmus, amely a természeti világot és a természeti életet, megélhetési alapnak és élvezet-csikarási (boldogságszerzési) lehetõségnek, vagyis, végsõ soron, határtalanul kizsákmányolható és kizsákmányolandó „külsõ” lehetõségként kezeli. El egészen a liberálisan „felvilágosult” embernek a saját testének és szervezetének az eladható „értékként” (munkaerõként, vagy éppenséggel eladható szervgyûjteményként) való kezeléséig. Sõt, a termelõ-fogyasztó spirituális ignorancia még ennél is tovább elmegy: kimondottan csak élvezeti lehetõségek (lelki és testi izgalmak) kicsikarására alkalmas állapotnak tartja a természeti léten belül az emberi testet, ami fölött a személy önkényesen – a liberális olvasatban: szabadon - szabadon rendelkezhet (Feminista nõk pl. a méhük fölött. Szegények az eladhatónak vélt veséjük fölött). Egyik véglet sem jobb a másiknál: a hindu fizikai illúzió-elmélet és a buddhista nirvána-tan, végsõ eredményeiben, semmivel sem jobb a materiális-nyugati koncepcióknak a tudomány segítségével elérhetõ életnyerési lehetõségekben vetett ostoba és majdhogynem állatian alacsonyrendû hiténél. Egyedül a természeti sorsvállalást és az abból kiolvasható – kikövetkeztethetõ szellemi magatatást hirdetõ, eredeti (Nem szekularizált!) keresztény alapállásnak van értelme, mivel egyedül ez egyezik meg a teremtés eredeti rendeltetésének és céljának a logikájával, az egyetemes megváltás logikájával. Ezért mondja Jézus, hogy vegye fel mindenki a maga keresztjét és azt, hogy: „Aki a fiút (A megnyilvánulást: a hinduk és a buddhisták) bántja, annak megbocsáttatik. Aki az atyát bántja (Istenkáromlók) annak is megbocsáttatik. De aki a Lelket (Szent Szellemet) bántja, annak nem bocsáttatik meg.” Vagyis, aki a teremtés és a megváltás alaplogikája ellen dolgozik, aki a Szaturnusz szelleme (megváltás irányába terelgetõ egyetemes felelõsség) és a Plútó szelleme (A teljes kölcsönös egymásba hatolás és egymáson áthatolás szelleme: a kiegyenlítõdés szelleme: az egészség, vagyis a megváltás megvalósulása) ellen dolgozik, annak nem bocsáttatik meg. Máshol meg azt mondja Jézus, hogy (Létezik egy olyan törvény: az abszolútum törvénye, ami szerint: ) attól a személytõl, aki sejti, vagy tudja, hogy mit jelent a megváltás (Aki ismeri a törvényt és a logikát: a teremtés http://kozmaszilard.hu




rendeltetése logikáját), sokkal több igényeltetik (Vele szemben nagyobbak a felettes énjén keresztüli un. égi elvárások ), mint attól, aki tudatlan, tehát úgymond ártatlan és még nem tudja, hogy tulajdonképpen miért is jó neki ezt vagy azt tennie, illetve nem tennie? A feleségem erkölcsi-spirituális csuszamlása idején, számomra az volt az egyik legnagyobb feszültséget okozó talány, hogy nem tudhattam azt, hogy mennyire sikerült neki, illetve a nyers értelmét az irracionális késztetéseinek alárendelõ édesanyjának kikapcsolnia a lelkiismerete hangját ás melyikük ártatlanabb és tudatlanabb abba, amit a gyermekeinkkel szemben készülnek elkövetni. Vagyis, hogy melyikük játssza meg inkább a tudatlant: õ-e, vagy az édesanyja? Hogy melyiküknek nincs semmi kétsége afelõl, hogy a nyugati demokrácia által létrehozott feministamatriarchális társadalmi konjunktúrát, ami az apokalipszis jelen idõszakát jellemzi, „szabadon és büntetlenül” (Káros következmények nélkül) kihasználva, megfoszthatják a közös gyermekeinket az apai irányítás és nevelés lehetõségétõl, miközben én sem a feleségemmel, sem a gyermekeimmel szemben semmiféle vétséget el nem követtem? Úgy gondoltam tehát, hogy addig is, amíg a sorserõk közbe nem lépnek, nekem kötelességem mindent megpróbálni annak érdekében, hogy a két nagyobb gyermekünket magam mellett tartsam. Ezen keresztül ugyanis, még elérhetõ lehet az, hogy az általam gondozott és nevelt nõvéreik pozitív és egészséges magatartása példájából, az apától tanult és racionálisan is megértett pozitív magtartásából, a feleségemnél levõ kis testvérek is tanulhatnak és példát vehetnek majd az életben való (És a párkapcsolatban: a férfiakhoz való viszonyulásban való) eligazodáshoz. Amíg tehát a két nagyobb lány nálam van, a kicsik egészséges és tragédia-mentes felnõtti sors-rendezési képességének az arányos fejlõdésében is reménykedhetek. Amennyiben a nagyokat is oda kellett volna adnom, akkor már én is csak a protekciózó, vallásos isteni jóakarat kiismerhetetlenül szeszélyes hatóerejében bízhattam volna.

Most viszont, az a fontos, hogy mindenki, aki az írásaimat olvassa, megértse: a férfiaknak is éppen akkora és éppen olyan fontos szerepe és funkciója és végsõ soron: közvetlen személyes dolga, kötõdése és kötelessége van a gyermekek életében és fejlõdésében, mint az anyáknak (Még hogyha egészen más fajta is ez a kötõdés!). És, hogy metafizikailag, vagyis az elsõdleges realitás és az élet õsi funkciója és rendeltetése szempontjából, teljesen elhibázott, és megváltás - ellenes (Hamvas megfogalmazásában: Antikrisztusi) az a szokásrend és az a társadalmi törvénykezés, amely ezt, a magzat kihordással és a gyermekek fizikai megszülésével teljesen egyenértékû, beavatói apai funkciót nem veszi figyelembe a házasság-bomlások esetében! Azok a modern és posztmodern tradíciók és törvényerõre emelt, emancipált elképzelések, tehát, amelyek a férfiban azt tudatosítják, hogy „Neked csak a családnak való zsákmányszerzés és a gyermekekkel való esti, vagy hétvégi játszadozás, majd azoknak a társadalomba való integrálása a feladatod, vagyis, ha elhagyod a családot, akkor a gyermekeidet az asszonynál hagyhatod, mert neked csak anyagilag kell azokról gondoskodnod, csak az anyagi létükért vagy felelõs, erkölcsileg és szellemileg nem.” És azok, amelyek a nõkben ugyanakkor azt tudatosítják, hogy: „Amennyiben szerelmes leszel valaki másba és el akarod azért hagyni a férjedet és így szétbontani a családot, vagy, ha úgy érzed, hogy nem bírod cérnával azt, hogy a férjed nem csak a testedre és a gyakorlati gondjaidra kíváncsi, hanem az érzelmeidre, illetve a képzeleti világodra is - Vagyis: ha a megelégelted a személyi integritásodat ezzel a zavaró kíváncsiságával alapvetõen sértõ zsarnoki férjed lelki zsarnokoskodásait. -, nyugodtan ott hagyhatod, mert a gyermekeket úgy is neked ítélik oda, amennyiben nem vagy bizonyíthatóan elembajos, börtönbe zárt gonosztevõ, kezelhetetlen nemi beteg, visszaesõ alkoholista, vagy drogos.”, nos, ezek a korrupt közmegegyezésen alapuló társadalmi szokások, egyenesen luciferiek és sátániak! – Igenis ezt írtam le: Luciferiek és sátániak, és nagyon is a tudatában vagyok annak, hogy miért használok ilyen eszkatologiai kifejezéseket. - Beszéljünk végre világosan… De, amiként fent is finoman utaltam erre, nem csak a férfi igazi nevelõi – apai – irányítói – fejlesztõi, vagyis: Szaturnuszi funkciója ismeretlen, illetve közösségileg megtagadott egyelõre a mi, fejlettnek képzelt kultúránkban, hanem elsõdlegesen (Mivelhogy a Szaturnuszi funkciót megelõzõ!) az átvilágítói – megtermékenyítõi (Szoláris) funkciója és szerepköre az, ami még inkább ismeretlen. És, még a férfiak eszében és életképzeletében is, ez a primordiális metafizikai szerep és funkció be van helyettesítve a zsákmányszerzõ (természet – és a más embereket kizsákmányoló) és az élvezet-okozó (orgazmus-produkáló), valamint a társadalom- és közösség-építõ, közösség irányító szereppel és funkcióval. Amiként tehát a gyermeknevelés kérdésében az a tévképzet áll fenn és az hozza a törvényt, hogy a tanítók és a tanárok (pedagógusok) kell elvégezzék és nem a szülõk és persze, a leginkább nem az apa a gyermekeknek az élet alaptörvényeibe és funkciójába való spirituális beavatását, ugyanúgy a nõk (szeretõk és feleségek) lelki- és képzeleti (idea-) világa átvilágítását is, új-tradicionálisan a papoknak, liberálisan: a pszichológusoknak és a pszichiátereknek kell elvégezni. Ez nem azt jelenti, hogy a nõknek ne lenne elvárása arra, hogy a szeretõjük – vagy a férjük foglalkozzon az õk lelkével. Sõt: IGEN IS A NÕK NAGY TÖBBSÉGE – nem véletlenül! - ELVÁRJA, HOGY A FÉRJ, VAGY AZ ÉLETTÁRS FOGLALKOZZON A LELKÉVEL, ÉS HA NEM TESZI, AKKOR VAGY PANASZKODIK, VAGY VESZEKEDÉST PROVOKÁL. Azonban, ez a foglalkozás, csak egy bizonyos határig mehet el! Azon a határon túl, amelyen kívül a nõ, még jóságosnak és szeretetteljesnek és odaadónak és áldozathozónak tüntetheti fel magát, mind önmaga, mind a külvilág elõtt - amely határon kívül, még nem érzékelhetõ a nõnek a férfit – férjet való, rejtett legyõzési késztetése, valamint a kapzsiság, a kéjvágy, az irigység, a neheztelés és a haragvás, az élettársiszeretõi kapcsolaton kívüli szexuális élményekre való sóvárgás és álmodozás, a rejtett beavatkozási és hatalmi mánia, a munka nélküli gazdagodási vágy, stb., isten õrizz, a mai férfinek behatolni és ott szétnézni! Az már beavatkozás a nõ személyes integritásába! Az már visszaélés a bizalommal, az már családon belüli erõszak, pszichológiai zsarnokoskodás, és mentális terror. - Az már nagyon sok, külsõ és belsõ teher a gyenge nõ számára kérem szépen, és az ilyen férfitõl, aki ezt a határt nem tartja tiszteletben és illetéktelenül bele gyalogol a csupa jósággal, önzetlen szeretettel és önfeláldozással telt, emancipált és jogait tudó nõi lélekbe, minél hamarabb meg kell szabadulni. Attól el kell válni, és az elõl még a gyermekeket is el kell menekíteni! (Feleségem azt írta a bíróságra beadott hatalmas panaszáradatában, hogy akkora terrorista vagyok, hogy még a gyermekeink is veszélyben vannak http://kozmaszilard.hu




mellettem.) De ez így is marad, mert mindaddig, amíg az szerint ostoba közhiedelem szerint rendezzük az életünket, amely alapján a férfinak csak az a dolga, hogy maga és a nõi párja számára, elsõ számú élvezet- és kényelemszerzõ fél, illetve, hogy családellátó legyen, és ennek a funkciónak a betöltése érdekében, a gyermekei erkölcsi – szellemi nevelését, irányítását a tanítókra, tanárokra, pedagógusokra kell bízza, a felesége lelkivilágát viszont a papokra, pszichológusokra, és misztikus gurukra, addig nincs amiért a férfiaktól család és gyermekek iránti felelõsséget – netalán tán ilyen jellegû áldozatkészséget – elvárni! És viszont: amíg ez így van, a az egyetlen járható út a spirituálisan felébredt, de a közösségi szokásrenddel és az annak megfelelõ matriarchális-feminista törvénykezési szokásokkal szemben fegyvertelen férfiak részérõl az marad, hogy az elsõ hûtlenkedési és másságra való sóvárgási jelek észlelésekor a csaló feleségektõl elváljanak. A feleségemnek a családdal és a gyermekekkel szembeni felelõsségtudatába vetett abszolút bizalmammal való visszaélése után, illetve a feleségemnek az én család iránti és a feleségem iránti elkötelezõdésemmel való visszaélése után, és azok után, hogy beletörõdvén a metafizikailag végig törvénytelennek érzett helyzetbe, végül jobban kezdtem érezni magam így, mint egy olyan viszonyban, amelyben az élettárs 8 éven át, egyebet sem tett, mind húzott vissza az anyja által negyed, vagy félévenként kiokoskodott szellemi pöcegödörbe. A válófélben levés végén, már csak azt sajnáltam, hogy miért nem sikerült az anyósomnak a családrombolási tervét keresztül vinni, már akkor, amikor Magdolna, elõször megfogalmazta (kikottyantotta) a lánya elõtt az ebbéli szándékát. – Mert, amint utólag, az Emõke bírósági beadványából kiderült, õk egymás között már hét évvel korábban, tehát 2OO1 koratavaszán és bizonyára azt követõen is, minden huzamosan együtt töltött „szabadidejükben” a válási lehetõségrõl, illetve a család szétbomlasztása tervérõl diskuráltak. „Ha nem vagy boldog a Szilárddal, azt fogom tenni, mint azok a rokonaink, akik elmentek egy autóval Magyarországra és haza hozták gyermekestõl az oda férjhez ment lányukat. Én is felpakollak egy autóba mind a négyeteket – Akkoriban ugyanis Réka még meg sem fogant. – és elviszlek az apósom házába, Menaságra.” – Hangzott Magdolnának az utolsó elõtti lányvisszaszerzési terve, két és fél évvel a sikeres akció elõtt és ettõl a konkrét bátorítástól kezdve, az öt éves anyai aknamunka által fertõzött képzeletû Emõke, végig kínlódott – végig hazudozott gyakorlati és spirituális szinteken egyaránt - még két és fél évet, majd valósággal bele kellett taszítania magát abba a házastársi csalásba és családellenes hazudozási labirintusba, amelybõl már nem volt visszaútja. Miközben a feleségem maradék moralitása és spirituális öntudata kétségbeesetten próbált ellenállni az anyja unszolásainak és a belsõ kísértéseinek, én – még csak nem is gondolván, hanem csak derengõsen sejtvén azt, hogy az anyósom ilyen komoly aknamunkát végez, és hogy a feleségem micsoda démonokkal küzd emiatt – én, az egész családom boldogságáért és egészségéért mondtam a spirituális imáimat. Ezekben, azt is állítottam, hogy immáron a feleségem is tökéletes spirituális partnerem, a személyi és a közös megváltódási sors-programjaink beteljesítésében, véghezvitelében. Meg vagyok arról gyõzõdve, hogy ez, a kauzális szinten megfogalmazott imádságaim által keltett mágikus hatású spirituális családi erõtér volt az oka annak, hogy annyira el ment Emõkének a józan esze, hogy velem szemben titkolózni kezdjen és egy ellenõrizetlen amerikai agymosó csodakurzusok autogén tréning szerû mondatait kezdje el szajkózni naivan. És, mivel a feleségem éppen az ellenkezõjét élte annak, amiket én képzeltem róla, ezek az imádságok okozták azt is, hogy végül is, egy ízléstelenül nevetséges, viszonzatlan szerelemre gerjedjen egy nála sokkal alacsonyabb szellemi és lelki színvonalon álló, kábítószeres fiatalember iránt. Éppen az történt a válság idején tehát, mint amire Jézus tanítja a hallgatóit: „Szeressétek és áldjátok az ellenségeiteket és le fogjátok gyõzni õket.” - Addig, amíg a feleségem válóperi hazugságait és hajmeresztõ rágalmait nem olvastam, még álmomban sem gondoltam volna, hogy Emõke az ellenségem lenne és, hogy nekem õt le kellene gyõzni, de kiderült, hogy az évek folyamán, õ maga, illetve az anyja változtatta magát az én ellenségemmé. Ez, az általa – általuk keltett ellenséges erõtér küzdött tehát a háttérben, az én fény- és szeretet meditációim, az abszolút azonosság – meditációim által keltett erõtérrel, és a törvény alapján, a kiegyenlítõdést akadályozó, ostoba fekete mágiázás meg kellett szûnjön. Egyetlen korlátozás, amiben mellettem és velem szemben nehéz része kellett legyen, Emõkének az volt, hogy a félrevezetést, a félrebeszélést, a hazudozást és a titkolózást - intrikálást nem tûrtem meg. Ezt el tudta viselni majd tíz ÉVIG, vagyis, addig, amíg rá nem ment a Jézus-képû heroinos guru honlapjára, hogy megköszönje azt a gyönyört amit számára az öccsével egy idõs fiatalembernek az égi geometriáról és a csodák országáról szóló hadovázása jelentette. De, amint extatikus szerelembe esett a honlapján magát gurunak kinevezõ misztikussal, a hazugság mentes életet tovább már nem bírta elviselni, és vissza kellett költõznie a spekulánsan széptevõ anyjához, ahol nem csak hogy szabadon hazudozhatott újból, hanem az egyenesen kötelezõ volt. Legalább is velem szemben - aki megfosztotta õt, tíz éven át a hazudozás gyönyörétõl - egészen biztos, hogy kötelezõ volt a hazudozás, akárcsak a húsevés. Amitõl a leginkább kétsége esetem emiatt, nem az volt, hogy lehetetlen volt eligazodni azon az emberen, akit tizenegy éven a legigazabb és legjobb barátomnak tudtam, hanem az a gondolat, hogy egy ilyen hazudozó ember mire nevelheti majd az anyára és a spirituális információra egyaránt rendkívülien érzékeny gyermekeinket? Metafizikai szempontból, tehát a Megváltás nevû, isteni igazság (Plútó) logikája szempontjából két fajta, jellegzetesen negatív (Szaturnuszi) viszonyulás létezik a megváltás (Az atyaanyához való visszatérés: az új abszolút állapot) elérési lehetõségének a zálogát képezõ anyagi világhoz: 1. A jellegzetesen hindu misztika viszonyulása, amely illúziónak tekinti a fizikai létet, vagyis a misztikus közömbösség magatartása, amire talán a legjellemzõbb, hogy egy arra vetõdött, erõtlennek látszó, törékeny albán asszonynak kellett Kalalkuttában kikötni a Káli Istennõ temploma tövében ahhoz, hogy a cselekvõ szeretet jelentésére: az emberrel való személyes és közvetlen törõdés fontosságára a vallásos õrületükben lelki fakírokká váló hindu tömegek figyelmét felhívja. Ez tehát a tipikus misztikus lét- és életszemlélet, amely vallásos és önkényes (A valóságban nem ellenõrzött) metafizikai értelmezések alapján, kizárólag a szellemi világ tulajdonságaival foglalkozik az anyagi – tapasztalati világnak a majdhogynem teljes ignorálásával, illetve a személyes benyomások és történések, bizonyos általános megfigyelések alapján történõ misztikus és mitologikus értelmezésével. 2. A materiálisan „felvilágosult”, tipikusan aggodalmaskodó, és persze, szerfölött tudományos európai és a http://kozmaszilard.hu




nyugati mentalitás, amely minden egyéni, vagy emberiség szintû sorskérdést és sorsproblémát az anyag tulajdonságainak és általában a természet tulajdonságainak a figyelembe vételével és tanulmányozásával, illetve e tulajdonságok és törvények kijátszásával akar elérni. Vagyis, az a tudományosnak képzelt viszonyulás, amely az emberi szenvedés és boldogság kérdését az anyagban és az anyag által akarja megoldani. Az utóbbi, a tipikusan Ezsaui, Judási és Fauszti magatartás, amely az anyagba való kábulás következtében, mágikus, vagy a materiális tudománya segítségével, „meg akarja nyerni az életét” és ezért eladja az elsõszülötti jogát: a tudatos sors-irányító szellemi éberségét, egy tál lencséért, vagyis a hamar megvalósítható és kézzel fogható – végül is öncélú: - anyagi haszonért. A mûvelõi által természet-tudományosnak nevezett termelõi- fogyasztói (nyugati) vallás, legyen az bármennyire humanista és szabadelvû teljesen ostobává és így az anyag foglyává teszi az embert. A természet-kizsákmányoló és természetzavaró, természetromboló ideológia segítségével tartható fenn tehát, az a globális kényelem- és élvezet-fokozási alapállás (Negatív Merkúr, Vénusz, Mars, és Jupiter), valamint az a kényelembiztosítási és élvezetbiztosítási (Negatív Szaturnusz) erkölcsi-szellemi magatartás, amelyben a családapa kizárólag zsákmányszerzõ (létfenntartás és élvezetbiztosító) és társadalom nevû Bábeltorony- építõ funkciókat tölthet be. Ez az, az okosnak képzelt civilizációs (védekezõ!) ideológia, amelyben, a természeti törvényeket nem azért tanítják az iskolában, hogy abból sorsjavító és sorsbeváltási lehetõségekrõl szóló – spirituális – ismereteket szerezzenek és ilyen jellegû komoly következtetéseket vonjanak le, hanem azért, hogy ezen „objektív” tudásból álló tudomány segítségével, a tömegek egyedei minél jobban kizsákmányolhassák a természetet és saját képességeiket, és ez által megnyerhessék az életüket. Hát nem a sors iróniája, hogy ez a kizárólagosan „tudományos” magatartás éppen a kereszténység táptalaján (Európában) jött létre? Hogy éppen annak a világméretû, csalásnak a következtében alakultak ki ez az objektív és az egész földi élõ világot a katasztrófába döntõ természettudományokra alapozott, „objektív” tanítási koncepció, miszerint a Názáreti Jézus nem a megváltódás eléréséhez szükséges természeti sorselfogadás (Szaturnuszi) szükségének leckéjét tanította volna meg az által, hogy tudatosan felfeszíttette magát a keresztre? Nem annak a világvallás szintû, metafizikai hazugságnak a következtében alakulhatott ki ez a természetrabló materialista ideológia, hogy a Jézus kereszthalála által, a kivételes Istenfiú mindannyiunkat mintegy elõlegezetten megváltott, amennyiben az általa tanított vallásnak a hû követõivé válunk, illetve maradunk? Vagyis annak, hogy õt kinevezték összesített ókori mitológiai hõsnek: az Isten egyedüli, megváltó fiának, aki e metafizikailag teljességgel szélhámosi szerepkörével, amellyel minket újból és újból megfosztanak az azonosságtudatunktól, megtestesíti azt a rettenetes vallásos különválasztást, amirõl Hamvas Béla oly plasztikusan és találóan (Egzakt módon) ír az Androgünosz 86. pontjában: „Ahol az embernek és minden létezõ lénynek a létezésben Istennel való azonosságát felismerik, ott vallás tulajdonképpen nincs. Ahol az embernek a létezésben Istennel való azonossága homályban marad, és a nem-azonosságra építenek, ott vallás keletkezik. Mert a vallás nem egyéb, mint az ember és az Isten nem azonossága, soha nem azonossága, semmi körülmények között nem azonossága és végtelen nem-azonossága. Ebbõl az ijedelembõl és megrettenésbõl keletkezik a létezésben az ember létével nem azonos Isten távolsága és idegensége. Ami éppen a vallás. Az ember a vallás szerint nem azonos, csupán kép és hasonlatosság. Csak másolat. Mintha két féle lét lenne, Isteni és emberi. Mintha Isten és ember örökre és végzetesen összemérhetetlen lenne. Mintha a vallás a létezést ketté szakítaná. Egy felsõbb és egy alsóbb létezésre, aminek a következménye természetesen, hogy a létezést tovább szaggatják, népek és fajok és vallások és VÉLEMÉNYEK (Kiemelés K. Sz.) és arcszínek szerint.” A férfi, amikor ösztönösen, minél nagyobb mértékben akar fizikailag, de pszichikailag is behatolni a nõbe, a saját abszolút lényéig akar önkéntelenül visszahatolni (Az egységbe) és ott megnyugodni. A nõ, amikor (tényleg és igazából) magába fogadja a férfit, a saját abszolút lényét akarja vissza fogadni és ez által végre teljesen világossá válni, magából az addig mélyen elzárt szeretetet kiárasztani, és megtermékenyülni, teljes fényszeretetté válni. Ehelyett viszont, mi van? Egyrészrõl trófeavadászat, vagy kocsma, focimeccs, boxmeccs, hokimeccs, sporthorgászat, tévénézés, hatalomszerzést és hatalommegtartást szolgáló tudományos munka és más komoly dolgok. Másik részrõl: "-Rendben van szívi, ha ez annyira fontos neked, akár szeretkezhetünk is, legyen meg a te örömöd. Sõt: tova harmincöt fölött, még hálás is lennének a hölgyek, ha valamiképpen még gyermeket is gyártanának nekik a férfiak ezzel a „minden áron” való szexuális élvezetcsikaró törekvéseikkel, de a lelkükbe meg ne próbáljanak behatolni, csak addig a határig (Hamis Szaturnusz), amíg a hölgyek számára az kényelmes, illetve nem felkavaró... Amíg tehát a látszat-egységben jól tudják érezni magukat a férfival, és az nem bántja, sérti meg azt az ennivaló, filigrán kis egocskájukat... És még inkább, és sõt: „-Miért ne csinálnánk fordítva, hiszen egyenlõség van, nem? Vagyis te nem kérdezel semmit rólam, nem érdeklõdsz, nem motyogsz közbe és nem is teszel semmit, csak hagyod, hogy a nõiés a porno magazinokból tanultak alapján boldoggá tegyelek. És, hogy a pornólapokból tanult abszolút-biztos technikámmal megkeményítsem a hímvesszõt, esetleg, hogy ne und magad, az elengedhetetlen sörödet is szopogathatod közben..., és én majd jól elintézlek, te csak dõlj nyugodtan a hátadra és hagyd magadat a mennyországba vinni, és megtermékenyíteni általam, a szuper nõ által... Mindössze annyit kérek tõled, hogy ne akarj semmit, sem magadtól, sem tõlem, csak élvezd a kényelmes öncélú gyönyört... - Hát persze, hogy ebben az „egymásnak lehetõleg nem ártani” nevû alapállásban, sehol a nyugati civilizációban nincs boldogság, hanem annak a látszata és üres téri színháza. És persze, hogy így nem születhetnek utódok. Milyen spirituális színvonalon van az a kultúra, amelynek az õt létrehozó tagjai képtelenek a saját genetikai kódjaik reprodukciójára és tanulatlan, éhezõ emigránsok gyermekeivel kell feltölteniük az óvodáikat, az iskoláikat, egyetemeiket? Mennyire lehetnek annak a társadalomnak tagjai ténylegesen egészségesek és boldogak, akik nem tükrözõdhetnek, a gyermekeikben? Egyáltalán létezik-e kölcsönös egymásba hatolás és megtermékenyítés nélkül, de fõként közvetlen – saját gyermekben való! - tükrözõdés nélkül tényleges boldogság? Nagyanyáinkat még boldoggá tette a háborúba induló egyenruhás férjeik és udvarlóik szépséges látványa. A csonkán hazaérkezõ férjek tépett egyenruhás látványa már kevésbé, hogy a frontokon elhantoltak felemelõ http://kozmaszilard.hu




látványáról ne is beszéljünk. Az én lányaimnak - a mi lányainknak - már egészen biztos, hogy nem a háborús hõsök fognak tetszeni, hanem a mellettük maradó, mellettük és velük együtt az életben helytállni akaró, gyermekeiket gondozó férjeik: az utódaik mellett helytálló édesapák. Legalább is úgy látom én, hogy elõbb - utóbb elérkezik annak az ideje, hogy a régi harcos és zsákmányszerzõ férfi típust, játékon kívül helyezi majd a gyerekeit az élet szellemi értelmébe beavató apa, és a jelenkori apokaliptikus erkölcsi válság után, a Szaturnusz is kezd majd látszani a férfibõl, a zsákmányoló hérosz (Mars), és az élõsködõ, frivol here (Férfi-Vénusz) mellett. Mindkét végletes magatartás tehát, vagyis: mind az anyagi világnak - és így, a saját testünk jelzéseinek – a misztikus ignorálása, mind az életünknek és sorsunknak a testünk szükségleteinek és kényelmi igényeinek a minél nagyobb fokú kielégítési elvnek való alárendelése téves út. A misztika éppen annyira tévút, mint materializmus útja. Két végletes és végzetes káprázat. De figyelem: végzetes káprázat is, és semmivel sem jobb ezen tévutaknál, a kettõnek a minõség nélküli vegyülete sem, amin az anyósom és a volt feleségem együtt jártak! Ez, a tinglitangli és a Hamvas Béla által ismertetett kenyõcsölés útja. A kenyõcs tudniillik mindig az élet megnyerhetõségének a materialista vagy idealista ideológiája, amivel az emberek bekenik a saját lelküket és egymás lelkét, annak érdekében, hogy a boldogság-reménye fenn maradjon és így, az élet dolgai mûködhessenek. Egyszer itt, aztán ott. Egyszer semmibe vesszük az anyagot és dicsõítjük a szellemet, máskor semmibe vesszük a szellemet és dicsõítjük az anyagot. Fontos, hogy meg legyen hozza az ideológia! A két véglet: mikor a misztikus fanatizmus, mikor a liberális relativizmus. A kettõ vegyülete: az itt is, ott is használható kenyõcs, viszont az eredetieknél sokkal veszélyesebb. Ez, a kettõ látszólag nagyvonalúan toleráns, de valójában csak felelõtlen, „humánus” egybemosása: ez, a misztikus eszmékkel vegyülõ vallásos érzelgésnek a merkantil anyagiasság szellemiségével való egyesülési lehetõségének a káprázata, vagyis a létrontás erõinek helyet adó, örök korrupció. A kereszténynek hazudott korrupcióban való kiegyezés és persze, a személyi gyengeségek nevében elfogadott morális igénytelenség. Hiszen bocsánatos bûnökkel élõ emberek vagyunk mindannyian, nem? Ez, a kifelé fordított boldogságkeresési ideológiákkal való megegyezés steril kietlensége. Ebben a közmegegyezésen alapuló moslékmoralitásban él a mai ember és ez szerint vezeti az életét. Itt, ahol a feminista siker- és szellemcentrizmus másodrangúvá süllyeszti és személyi akaratában elnyomja az anyát a csinibaba ellenében, az anyagcentrizmus, ha rejtetten is, de a családban fölöslegesnek – kiiktathatónak – ítéli az apát a playboy és a tudós pedagógus ellenében. - És így jutottunk el, elõbb a lombik-bébi programokhoz, és a spermabankokhoz, majd a klóónozáshoz. Az abszolút egoizmushoz: az áldozatot hozni képtelen, illetve a folyton téves és hamis áldozatot hozó negatív Halaklélekhez és a magát oda adni, magát megosztani képtelen, negatív Oroszlán, Nyilas és Bak szellemiséghez. A klóónozás az egoizmusunk csúcsa: individuális, földi önmagamat, vagyis a tükröt, szellemi erõk nélkül, anyagi szinten reprodukálni és azt sokszorosítani, mivel képtelen vagyok magamat „mással összeadni” (Halak), illetve valami mást, a földi önmagamon, a drágaságos individualitásomon kívül fontosnak és lényegesnek látni. De ide áll, a Szaturnuszi öntudat magasrendû szelleme, amely azt mondja, hogy nem. Nem engedek, sem az alacsonyrendûnek látott, megvetett és lenézett anyag elárulásának, sem a megbízhatatlannak (Mert megfoghatatlannak), illetve nem létezõnek kikiáltott szellemi világ elárulásának. De nem engedek a kettõ találomra és önkényesen kiemelt részeinek az összekutyulási szándékának sem! Ez lenne az apai szellem teremtés-világító és megváltás felé irányító funkciója. Ez, a rigurózus férfiúi megkülönböztetési képességgel: absztrakciós képességgel is rendelkezõ, egyetemes tudatra alapozott férfi-szülõi öntudat, amely nem csak közvetlen pozitív eredményekben, hanem hosszú távú következményekben is képes gondolkozni és elõrelátni, a gyermekét azonnal ellátni akaró és azt mindig biztonságban tudni akaró, tehát az azonnali pozitív eredményeket váró és lesõ anyai lelkesedéssel és aggodalmaskodással, illetve a nõi élvezetcentrizmussal szemben. Ez a keresztény férfi lényege, ezért kell õt föltétlenül megtartani a család és a gyermekei mellett, és nem csak azért, hogy azok megélhetését biztosítsa! Az élvezet-okozó szexuális erejével már alig együtt járó férfi nemzõképessége (Habár, mostanában az utóbbi egyre kevésbé igaz...) és a fizikai erejében és maradék harci kedvében rejlõ zsákmányolói képességei mellett, az édesapa pótolhatatlan beavató funkciója! – Amennyiben létezik a kiegyenlítõdés törvénye, ez alapján kell lennie a köznapi férfiben is egy olyan spirituális értékû lényegiségnek, ami metafizikailag (Vagyis a teremtés eredeti rendeltetési logikája szerint) egyenértékû a nõk magzatfoganási- és magzat kihordási, valamint a gyermekszülési képességével! – Ami spirituális szempontból egyenértékû nõ teremtõi képességével! – És ez nem más mint a szellemvilág-törvényeinek a megismerési és belátási, betartási képességére alapuló, irányítói, alakítói, fékezõi, és ha kell: korlátozói, szellemirányító apai képesség, amit minden férfinak meg kell keresnie és maximálisan ki kell fejlesztenie önmagában. E nélkül, ugyanis, a lényeg szempontjából, vagyis a rendeltetése szempontjából nem teljes férfi a férfi! A probléma viszont nem csak az, hogy errõl a pótolhatatlan apai funkciójukról és szerepükrõl férfiak kilencvenöt százaléka semmit nem tud, hanem az is, hogy éppen a férfinak ettõl az átvilágító – tisztító, megtermékenyítõ, következetesen elváró, és nem elnézõ, megváltói alapállásától állnak stressz alatt és pollen- allergiásak a termékenyülési képességüktõl iszonyodó nõk. – Még az ezoterikus kékharisnyák is, a misztikusan emelkedett nõi széplelkek is rettenetesen félnek a biológiai és a szellemi termékenyítõ – átvilágító - képességükkel õket akaratlanul is veszélyeztetõ férfiaktól. Sõt: a leginkább õk, csak a tolerancia nélkül úgy-e elképzelhetetlen szeretetrõl prédikálva, szépségesen megható misztikus elméletekbe rejtik az önkéntelen, vagy tudatosan gyakorolt férfi-leszerelõi (férfi szellemiség- kiherélõ) törekvéseiket! Ezt, a megtermékenyítõmegváltó férfi szellemet próbálják semlegesíteni és kiiktatni, a bocsánatos bûnök és a kegyes hazugságok, valamint a finom csúsztatások segítségével a nõk, és hogyha nem lehet, akkor azonnal neki fognak az atya-férfit kizárni az életükbõl, és felcserélni azt, az öncélú élvezetkínáló macsó- zsákmányszerzõvel (Gyermekét a nõt boldogító zsákmányok megszerzésre és megvédésére, valamint az ártatlan nõi lélek tiszteletére megtanítható bunkóra.). Vagy az égiorgazmusokat ígérõ selyemfiúval, esetleg misztikus guruval. És, ha ilyen nincs a kéznél, akkor a nõ „megtermékenyítõ” parancsára száját befogni képes, és persze, a bumfordiságával a „nõi lelket ideig – óráig elszórakoztató, és még az se baj, ha hányingerkelõen mászolygó Ödikével. http://kozmaszilard.hu




Amint azt mondtam már: nem létezik szeretet-ellenes (Nõ és nõiség ellenes) karmikus program (Esetleg család- és anyaságellenes program), mivel a létezésben folytonosan a nõi õsök szelleme az, amely a karmát és az életet gyártja (A párkák nõ nemûek!). Logikus tehát, hogy az életadó nõi szellem saját maga ellen nem hoz létre, nem teremt karmikus programot, mivel, hogyha ilyesmi lehetséges lenne, ez egyenesen Isteni öngyilkosság, vagyis a lét megsemmisüléséhez vezetne. Nem létezik tehát a fény-és férfi-ellenes karmikus programoknak tükör szerinti, szimmetrikus (nõi, illetve nõ-ellenes, nõiség-ellenes) megfelelõje! Ehelyett viszont létezik a Kameleon – program. Egészen pontosan: létezik a nõi princípium furcsa megoldása a boldogságért való harcok során elszenvedett vereségek: a sikertelenség és a keserûség elviselésére: Ez, az önvigasztalás és a vigasztalódás karmikus programja. Vagyis, létezik a Lilith által, automatikusan befolyásolt fizikai létezés kényelmetlenségének és viszontagságainak az elviselését biztosító, valamint a szembenézés borzalmát és kellemetlenségét enyhíteni képes önámítás: a nõi – anyai boldogtalanságnak (kiegyenlítetlenségnek) az önmaga elõl való elrejtésének a karmikus programja. Nem létezik tehát feminitás- ellenes (Jin - ellenes) örökletes (karmikus) program, hanem ahelyett létezik és annak felel meg a Kaméleon-program. Nem voltam én jó, esendõség-megértõ és keserûség-vigasztaló, Lilith- következményekkel való puszipajtáskodó férj, mivel egy jottányit sem engedtem a családban a Kaméleon programok érvényesülésének. Az Enikõ halála után ugyanis rettenetesen féltettem a gyermekeket a vírusoktól, de azzal is tisztába voltam, hogy a vírusok csak abban a családban, annak az otthonnak a légkörében és családtagjai szervezetén fészkelnek be, ahol erõs és gyakori a hazudozás és az önámítás. És azért is talán, mert úgy véltem, hogy a Bak Sárkányfejemhez jobban illik a szellemi öntudat, mint a vallásos-miszticizmussal keveredõ materialista korrupció. Azzal a spirituális ténnyel még a köznép is egyetért talán, hogy az életadó – szülõ Nõ lehetséges, hogy tényleg a szeretet és a Teremtõ Isten, úgymond az Istenanya földi megtestesítõje. Fõként, hogy az anyai szereteten a felvilágosultak is annyit értenek, mint a vidéki papok. Persze, megfûszerezve egy kis - vagy sok! - érzelgõs ragaszkodással, amirõl ha megpiszkáljuk, kiderül, hogy végsõ soron, ha nem is kemény önzés, de semmi esetre sem hosszú távú következményeket elõre látó felelõsségérzeten alapuló, és a gyermek felnõtti helytállóképességét figyelemmel tartó, diszkrét szeretet-áramoltatás! Ezért, a feminitás, a feminin princípium fogalma, ma majdhogynem senkinek az agyában nem társul a felnõtté vált gyermekek elengedésével, a szeretet diszkrét kiáramoltatásával. Hanem az ezer érzelmi, morális és gazdasági szállal a gyermeket az anyához kötõ és láncoló magatartással. Nem az evolúció során, a babák-gondozása érdekében kifejlett ösztönös késztetéseket, a gyermekek felnõtté válása idején visszafogni képes, azok egyéni élettapasztalásában nem beavatkozó magatartással! Hanem a felnõtté váló és felnõtté vált gyermekeknek az érzelmileg zsaroló alapállásával. És, nem társul a mai anyai szeretet fogalma, a gyermekek pszichikai önállósága és spirituális autonómiája megszerzése érdekében hozott érzelmi áldozathozatallal, holott elsõdlegesen és ténylegesen ezt jelenti a Szeretet (a Teremtés!) Ehelyett a buta és az IRRACIONÁLIS, MEGTARTÁSI ÉS MEGSZERZÉSI IGÉNNYEL társul az anyai szeretet, az ösztönös ragaszkodással, a felnõtt gyermekbe való beteges belekapaszkodással! De igazából nem ezzel van a baj! Hanem azzal van igazán baj, hogy azt, hogy a férfi az Isteni fény megtestesülése kellene legyen, még a férfiak kilencven százaléka is blaszfémiának képzeli és gondolja és ítéli egyelõre! Természetes tehát, hogy a gyermekeket, gondolkozás és ráció nélkül, az anyjának adják a bírók! Amilyen felelõtlen és irracionális automatizmussal mûködik a dolog, azt is lehet mondani, hogy a mai bírók „a kölyköket az anyjuk hasa alá hányják”. És ez természetes is, amennyiben még a férfiaknak is csak három fajta képzete van saját magától: a langyos és frivol nõ-csábító hedonista, az élvezet-okozó, orgazmus-pontozó, kemény olimpikon, meg a zsákmányszerzõ. És csak esetleg az utóbbival együtt jöhet számításba az a férfi, amelyik az élet megnyerhetõsége téveszméje (létrontás eszméje) által irányított és szervezett társadalomba (trágyagödörbe, ahogyan Hamvas mondja) még integrálja is, az általa nevelt gyermekeket. A megváltás állapota felé terelõ - irányító eredeti szerepkörükrõl ugyanis, a férfiak sem tudnak semmit. Hiszen, az a funkció a hivatalos keresztény tradíció szerint Jézus Krisztusé ugyebár, ahogyan ma is õröl még az emberiség legnagyobb – spirituális - szélhámossága, ti, hogy az egyház szerint - és ez azt jelenti, hogy minimum 15oo éve, az a koncepció uralkodik itt, hogy a megváltói szerepet Jézus már 2OOO éve betöltötte helyettünk. (Sõt: a katolikus egyháznak még a létrontásban közvetlenül részt vevõ, vadász szentjei is vannak!! Vagyis a vadászok védszentjei, vagy mifenéi...) Szóval, az ókori misztikus hérosszá emelt Jézussal, közönségesen ellopatták az egyházatyák az édesapáktól a beavató szerepet. Nem csoda tehát, hogy az "istennel való kapcsolat" szerepkörét betöltõ papoknak megtiltották a nõsülést, illetve az apaság vállalását, holott éppen hogy õk kellett volna és kellene követhetõ példával elõjárjanak, arról, hogy hogyan is kellene felelõsségteljesen, a spirituális tudás birtokában gyermekeket nevelni! Ehelyett olyan személyeket neveznek a katolikus hívek atyának, akiknek még csak nem is lehet hivatalos – törvényes – úton elismert és felvállalt gyermekeik! A gyermekeink nem maradnak meg, örökösen magatehetetlen csecsemõknek és még csak kiszolgáltatott, önállótlan kiskorúak sem maradnak, hogy az legyen ha nem is az egyetlen, de az elsõdleges gyámsági szempont a szülõkkel való relációrendszerükben, hogy az anya tudja-e õket jobban megszoptatni, vagy az apa - aki erre nem is képes -, vagy, hogy ki tudja õket jobban, vagy egyáltalán megetetni és felöltõztetni, amit egyébként az apa is éppen olyan jó el tud végezni, egy kis odafigyeléssel, mint az anya. Sõt: én például kimondottan kényesebben vigyázok arra, hogy milyen ruhába mennek a lánykáink ki az utcára, mint amennyiben ez Emõkét izgatnia kellett volna annak idején. De persze, arról sincs szó, hogy a szülõknek fizikailag és fiziológiailag kevésbé kiszolgáltatott és azokra ilyen szempontból kevésbé rászoruló korszakban, 1O éves kor után az apák általában, feltétlenül jobban el tudnák látni a nevelõi, megható tudományos mûszóval: közösségi integrátori szerepüket, mint az anyák. Sõt: éppen arról van szó, hogy az apáknak meg kell(ene) tanulnia, a hétköznapi gondviselés feladatát is ellátni, ha szükség és ez által, a bennük levõ nõt (nõi, gondoskodó, tápláló, felülvigyázó szülõi képességeket ) felfedezni, megerõsíteni és kiteljesíteni annak érdekében, hogy egész emberré (androgünösszá) váljanak. És ugyanúgy, a nõknek is nagy szüksége lenne a kamasz lányaik és fiaik neveléséhez is erélyes szülõi kézzel hozzá járulni és a fizikai - közösségi lét keményebb és követelõbb - igényesebb elvárásaihoz a gyermekeiket alaposan hozzá szoktatni. Sõt: a szellemi - egyetemes - törvények hatóereje szerinti http://kozmaszilard.hu




alapállásra (Az egyetlen funkcionális moralitásra!) a gyermekeiket - akár az "apai szigor", esetleg a gyermek által kegyetlennek érzékelt fegyelmezés és következetes elvárások segítségével is! - , és éppen a valamikor felnõtté váló gyermekek elsõdleges érdekei miatt, az anyáknak is kellene tudni. Nos, éppen ez utóbbit tartják a mai szociális hivatalok, bírósági és törvényszéki bírák, sõt, a pszichológusok és pedagógusok is ( Akik szerint úgy-e, tilos a gyermeket fegyelmezni, és ez által a személyi öntudatát megsérteni, személyiségi jogaiban megbántani!) figyelmen kívül hagyható apai-nevelésnek! Sõt: a liberálisok és a humanista feminista-matrichisták, éppenséggel nem kívánatosnak tartják a tradicionális apai "tevékenységet": rossz nevelésnek és zavaró jelenlétnek az apai szigorúságot és megvesztegethetetlen következetességet. Amikor a Magyarország akkori, és néhány hét múlva újra választott miniszterelnökének? Gyurcsány Ferencnek a fiát közönséges áruházi lopáson fogták, még a jobb oldali sajtó is „diszkréten” kezelte, és iszonyúan hamar el is felejtette az ügyet, holott ez a „gyermeki” lopás volt a legfényesebb és a legerõsebb bizonyíték a Gyurcsány Ferenc ország-vezetõi alkalmatlanságára! Az Öszödi beszédben leleplezõdött immoralitás már csak gyenge megnyilvánulása annak, amit abból, hogy a Gyurcsány Ferenc fiának egyáltalán csak eszébe is juthatott, hogy õ lophat. Mégis, 2OO6 szeptember 16-án nem azért háborodott fel az ország, mert a miniszterelnök gyermekét tolvajláson fogták, hanem azért mert az apuka elismerte, hogy õ, a pártbéli cinkostársaival együtt közönséges hazudozó. A szeptember 16-i tüntetéseket, valamint az ország morális és gazdasági leromlását, megelõzhette volna a jobb oldali sajtó, hogyha nem bizonyul annyira megértõnek és elnézõnek – vésõ soron: cinkosnak – a miniszterelnök fia tolvaj hajlamaival szemben és megfelelõ fontosságot tulajdonít annak. („Gyümölcsérõl ismeritek meg a fát.” – Gyermekérõl, gyermekeirõl ismeritek meg az apát. – Amennyiben tényleg az apa neveli és nem a szomszéd, vagy az általa alkalmatlannak ítélt szülõk feljelentésére jogosult általános és középiskolai tanár...) Ez, a szabad természetzsákmányolás elvén alapuló mentalitás, - amelyben az egyetemes törvények szerinti moralitást képviselõ apai nevelés teljességgel hiányzik az embergenerációk nevelésébõl - vezetett oda, hogy a gyermek fegyelmezést teljességgel elvetõ, pszichológia és az annak behódoló pedagógia tévtani szerint növesztett felnõttek társadalmaiból összetevõdõ civilizált világ, éppen készül teljes katasztrófába taszítani a föld élõvilágát, és ezzel együtt az egész emberiséget, az összes papjaival, püspökeivel, bíborosaival, pápáival, misztikus guruival és más "nagy tanítómestereivel" együtt. Vagyis azokkal, akik hosszú évszázadokon át, arra szoktatták a tudós keresztény világ férfiait, hogy nem õk, a gyermekeiknek az apái a megváltó isten megtestesülései, hanem a régen élt hérosz, Jézus Krisztus, és esetleg egy kicsit õk is, „az Úr szerény szolgái”! Vagyis, az új farizeusok, akik ennek megfelelõen, szemtelen módon, még atyának is neveztették magukat. És ebben a spirituális gazemberségben, a katolikus egyházam papjai vitték a prímet, akik még csak gyermeket sem szabadott hivatalosan nemzenek és neveljenek! Vagyis, a mai katasztrófa-helyzetet elõidézõ világméretû keresztény csalásban, éppen a katolikus "anyaszentegyház" papjai képviselik korrupció csúcsát, akik olyasmirõl beszélnek, amirõl hivatalosan és törvényesen halvány gõzük nem kellene, hogy legyen, mivel nekik ez a személyes tapasztalat meg van tiltva a gyakorlatban. Õk voltak tehát azok, akiknek nem lehettek gyümölcseik, azért, és annak érdekében, hogy kijátszható legyen ama Jézusi figyelmeztetés is, miszerint: "Gyümölcsérõl ismeritek meg a fát". (Kézzelfogható eredményeirõl ítélhetitek meg azt, hogy kinek a tanítása igazi, jó és helyes és kinek nem.) Szóval ennek, már az alapjainál metafizikailag a velejéig téves, és ezért szükségképpen korrupt (apátlan!) hivatalos keresztény magatartásnak issza ma a következményeit, nem csak a gyermek nélküli hamis apák – papi atyák - által a kizsákmányolói (Vadász) moralitásra nevelt férfi és nõ keresztények, de ennek a hipokrita természet-kizsákmányoló, magát kereszténynek nevezõ embernek a természetszennyezõ és természet pusztító tevékenysége következtében szenved és egyre inkább megzavarodik az egész földi természet világa! Azt, a kevés apát viszont, aki a spirituális funkciója megsejtése következtében a nevelõi dolgát komolyan szeretné és tudná venni – A nemzõ és megváltó atyai szerepét - , a kényelem- és élvezetvágy határtalan hatalma elõtt behódolt, és ugyanakkor az erõtlenül bár, de még valamennyit moralizáló egyház ellen fenekedõ humanista-liberális apparátusok szolgái, módszeresen elgáncsolják és elbuktatják. Válás után, amikor tehát a gyermekeket a létrontás logikája által vezérelt törvényhozó, gondos hivatalos fórumok és e hivatalok képviselõi, mintegy természetes egyértelmûséggel passzolják át az anyáknak, mindez, amit az apának arról a szükséges metafizikai többletérõl írtam – És, ami az anyák szülõi és gondozói képességét kellene kiegyenlítse -, a kretiznizmusig menõ fonákjára fordul, és általában oda szoktak fajulni a dolgok, hogy az apák versengeni kezdenek az anyákkal a gyermekeknek a maguk pártjára való állítása érdekében történõ kényeztetésében, anyagiakkal való tömködésében, egyszóval: korrumpálásában. Vagyis: a saját gyermekeiknek a megrontásában - Hát ebben a disznóságban, vagyis az anyuk és a nagyanyuk által amúgy is megzavart képzeletû gyermekeimnek a megrontásában én nem fogok részt venni! És kérdem én, hogy melyik metafizikai tudatossággal rendelkezõ férfi kíván magának ilyen Istentelen, vasárnapi és ünnepnapi díszapai szerepet? Nem csak az életnek a judási spekuláció és a tudományos-technikai huncutkodás segítségével történõ megnyerhetõségének (A létrontásnak) a logikáján alapuló polgári életmód torkollik szükségképpen hazudozásba és önáltatásba, hanem az egész nyugati liberális és az idealista gondolkozási mód és életvitel is, illetve ezen istentelen és embertelen eszmerendszerekre alapuló életvezetések által kialakított sorsállapot. Ne fogadjuk el tehát egyiknek sem a morálját, és tegyük félre a hipokrita szemforgatást és beszéljünk egyenesen. Mert aki hibabelátás helyett moralizál, az szükségképpen immorális. Azok az elvált házastársak, akik gyakorlatilag gyermek nélkül maradnak, annak következtében, hogy a bíróságoknak, a törvényszékeknek és egyéb hatóságoknak a létrontás logikája szerint gondolkozó bírái és hivatalnokai, úgymond a másik (többnyire az anya) gondozásába és nevelésébe ítélik a közös gyermekeket, ezzel együtt elveszítik a spirituális, tehát a gyakorlati értelemben vett szülõi minõségüket is, és mindössze egy üres címkeként marad meg számukra annak a viszonynak a megnevezése, amit az anya, vagy az apa szó jelöl. Nekem már most alkalmam van arra, hogy azt érezhessem, hiszen Turula és Réka többé már nem lehet spirituális lényeg szerint, az én gyermekem, mivel még http://kozmaszilard.hu




csak abban sem dönthetek, hogy legalább két hetente velük együtt lehessek, nem hogy a velük kapcsolatos lényegi kérdésekben felelõsségtudattal dönthessek. Hát akkor, hogyan dönthetnék olyan, számomra pl. igen fontos kérdésekben, hogy mivel táplálkoznak (Emõke, a becsületes válaszadás helyett, máris fölényesen vissza kérdezett az egyik barátnõnknek a húsevés kérdésében, mármint abban, hogy õ most ad-e a gyermekeknek húst, mivel az anyjáék tudvalevõleg kemény húsevõk, és azt „válaszolta”, hogy: "Az fontos?"), arról ne is beszéljünk, hogy abban, hogy milyen iskolába járjanak majd, ugyancsak nem dönthetek. Hiszen, a volt feleségem személyi akaratát teljesen lebénító anyósom döntése mindig felülírja azt, amiben Emõkével megegyezek. Pl. a gyermekek láthatóságát illetõen. Hát akkor, hogyne írná majd felül azt, amiben esetleg megegyeznék vele abban, ti., hogy a gyermekek milyen iskolába járnak? Hiszen a minap ígérte meg nekem és a tõlem elszakított ártatlan lányainknak a volt nejem, hogy másnap (hétfõn), vagy legkésõbb két nap múlva kihozza a nyári táborunkba a gyermekeket és õ is kijön velük együtt egy hétre pihenni és az elõadásokat hallgatni, és arra az ellenvetésemre, hogy az anyja nem fogja engedni, határozottan kijelentette, hogy az anyja azt teszi, amit õ mond. Nos, vártam õket hétfõn, aztán felhívtam kedden délután, és a kedves feleségem miután alig akart válaszolni, el kezdte tenni magát, hogy nem tudja miért hívom, és a határozott kérdésemre azt válaszolta, hogy "egyelõre" most (Vagyis amíg tart az egy hetes szabadsága) nem jönnek ki. (Hanem mikor? Amikor lejárt a tábor és mi már nem leszünk itt, illetve, amikor lejárt a szabadsága és nem jöhet ki.) - Azzal az emberrel szembe, aki egyszer magát a spirituális igazság szempontjából játékon kívül helyezte, sõt: aki a játékon kívüliség látszatának a hamis állapotában még tetszelgett is ráadásul, nincs amiért komoly elvárásokat támasztani. És azzal a személlyel nincs is, ahogyan megegyezéseket kötni, mert az ilyen ember éppen képtelen beváltani a szavát és beteljesíteni a megegyezéseket, mivel õ maga döntött úgy valahol valamikor, hogy õ még saját magát se legyen képes lényegi kérdésekben komolyan venni. Hát hogyan lehessek én olyan gyermekeknek az édesapja, akik gyakorlatilag olyan hivatalos szülõtõl és nagyszülõtõl függnek, akiknek a szavára adni egy lyukas piculát sem lehet? Amennyiben a Rák morfogenetikus életterületének az Uralkodója által: a Hold által jelölt életfeladat a teremtésre (nõk esetében: magzatfoganási és kihordási, valamint gyermekszülési) képességre, való érzékenységet, negatív karma esetén, érzéketlenséget, illetve téves – hibás érzékenységet jelent, annyiban a Bak uralkodójának, a Szaturnusznak a helyzete által jelölt életfeladat, a megváltásra, a megváltás lehetõségére és a megváltás logikája által vezérelt élettörvényekre, szabályokra (az egyetemes tõrvények szellemiségével való harmóniába kerülésre) való érzékenységet, illetve érzéketlenséget, vagy téves – hibás érzékenységet jelent. Feleségem Szaturnusza teljesen negatív, miközben a családunkat konkrétan hét évvel korábban a lánya képzeletvilágában, majd a hétköznapi gyakorlatban is szétmállasztó és tudatos aknamunkájával szétbontó anyjának a Lilithje a Bakban áll. És kell-e annál jobb bizonyíték a negatív szaturnuszi erõ és a negatív Bak-erõtér közvetlen kisugárzására, mint, hogy oda jutottunk, hogy az a személy neveli a gyermekeinket és az mondja meg (engedélyezi, vagy nem), hogy az édesapa mikor láthatom a gyermekeimet, aki a foganásuk idõszakában el akarta kapartatni õket. Hát hogyan lehetnék én az édesapja azoknak a gyermekeknek, akiknek nem csak, hogy a táplálkozásába, vagy az iskoláztatásába (egyelõre csak arról van szó, hogy napközi óvodába íratják õket, ahol kikerülhetetlenül húst fognak enni kapni), nem szólhatok bele, de akiknek hiába mondom meg azon az egyetlen hónapos napon (egy hónapban egyszer tehát) - amelyet végül sikerül kikönyörögnöm, (Emõkén keresztül az anyósomtól!) hogy velük lehessek -, hogy szerintem mi a jó mi a rossz az én életszemléleti: egészségi és üdvösségi (Morális) szempontjaim szerint, és hiába látják õk ezen az egy napon, hogy csakugyan, ezzel a jó és rossz koncepció-rendszerrel én tényleg egészséges és, belülrõl legalább is, derûs vagyok, amikor a hónap többi 29 – 3O napján az a feleségem tanítja õket a jó és a rossz fogalmainak ez értelmezésére, aki jónak talált engem szellemben megcsalni és lélekben felcserélni egy munkakerülõ amerikai kokainossal. Egy olyan anya tehát, aki nem takarított hetekig és nem mosogatott napokig, és nem gondozta a gyermekeket hónapokig, hogy a magát 24 évesen szemtelenül gurunak nevezõ kokainos misztikussal éjszakánként mágikus fantazmagóriákról és szexrõl cseveghessen Interneteten. Illetve az a nagyanyja tanítsa a jó és a rossz megkülönböztetésére azokat a gyermekeket, akiknek én az apjuk kellene lennem, havonta egyszer, vagy kétszer találkozván velük és fizetvén értük, aki a lányát éppen a gyermekeink magzatkori elkapartatására és a családja elhagyására bíztatta a feleségemet már két évvel a házasságkötés után! -Ilyen körülmények között én sem Kozma Réka Apollóniának, sem Kozma Turulának, nem lehetek az õket a megváltás moralitása szellemében felnevelni képes édesapja. Ezek már az õket valamikor elkapartatni akaró nagyanyuknak a gyermekei, aki íme, már most sem engedte meg a lányának, hogy az én médiumomba (Az édesanyjuk eddigi médiumába), a baráti körömbe kihozza õket. Illetve az Emõke jövendõ élettársának, vagy adja az Isten, hogy megtörténjen: a jövendõ férjének a gyermekei. Hiszen már az anyósom férjének is, aki reggeltõl estig velük lehet – Hiszen ott élnek az már hetek óta az anyósomnál, és az egész nagymamához való költõzés csak a kedvezõ bírósági döntés elérése érdekében történt, - sokkal több köze és befolyása van a gyermekeim szellemiségére és jövendõ morális magatartásuk kialakulására, mint nekem, az apjuknak. És amennyiben a Romániában honos primitív eljárás gyõzedelmeskedik, akkor jövõtõl már esetleg Medárda és Etelka sem lesz az én gyermekem, hanem az anyósomé, annak az anyjáé és a férjéé, és néha - néha a feleségemé... – Hát ez a papjait atyának szólító keresztény ember alaphelyzete! Ne hazudjon tehát magának, a gyermekeit a felesége nevelésébe átengedõ, elvált férfi, mert az apai megnevezés rájuk már csak üres címkeként illik. Funkcionálisan viszont egyáltalán nem, bármennyi, érzelmi, idõ- és anyagi áldozatot is hoznának azért, hogy ezt az üres látszatot fenntartsák. Egészségesebb és bölcsebb tehát az elválásnak elejét venni, és úgy felkészülni a házasságra, hogy az örökérvényû (A túlvilágon is folyatott) morális kapcsolat legyen, és nem az adott problémák megoldására és szükségletek (szexuális) kielégítésére alkalmas, ideiglenes játék, amelybõl az elsõ kellemetlenség hatására, illetve az anya, apa, vagy testvér tanácsára, bármikor http://kozmaszilard.hu




kiléphetnek. Végeredményben, éppen ez különbözteti meg, spirituálisan az embert az állattól, hogy a hím tagjai nem csak, hogy gondozzák az utódokat, amit egyes állatfajok hím tagjai is példásan elvégeznek, hanem, hogy a hímemberek felelõsséggel, vagyis a hosszú távú következményekkel is számolva, figyelmesen nevelik is az utódokat. És éppen, hogy az a felmérhetetlenül nagy különbség az ember és az állat között, hogy az apák nem csak az önfenntartáshoz és a családfenntartáshoz szükséges zsákmányszerzésre tanítják meg a gyermekeket, valamint a közösségi való életben való eligazodásra, amint írta nekem a vasárnapi apuka szerepet melegen ajánló Simon Zita nevû vénlány, a Csíkszeredai szociális osztály vezetõ pszichológusa, hanem – és itt kérem nagyon figyelni: - a szellemi világgal való kapcsolattartás módjára, AZ EGYETEMES TÖRVÉNYEKKEL VALÓ EGYÜTTMÛKÖDÉS LEHETÕSÉGEIRE ÉS SZÜKSÉG kérem nagyon figyelni, mert ez a félreértés az, ami a modern és a posztmodern családok könnyelmû szétválasztásához vezet, ti., hogy a fent leírtakban éppen az a rendkívülien fontos és lényeges tudnivaló, hogy az igazi, spirituális és kauzális apai funkció, az anyák – a nõk! - által éppen annyira helyettesíthetetlen(!) , mint amennyire a férfiak sem szülhetik meg és nem szoptathatják a gyermekeket! - Amiben a férfinak rendkívül erõs szellemû személynek kellene lennie, az éppen ez, az utód-nevelõi - spirituális tanítói képessége és felelõs munkálkodása. Ennek, az egyedül általa elvégezhetõ utód-beavatói munkának kellene ellensúlyoznia azt a helyzetet, hogy õ nem képes utódokat szülni a világra, vagyis, hogy nem képes teremteni, hanem esetleg a megváltás felé vezetõ útra az utódokat rávezetni. Amennyiben errõl a feladatáról és spirituális funkciójáról lemond egy férfi, az elsõdleges emberi funkciójáról mond le, és az élete spirituális és kauzális lényegérõl és szellemi képességérõl mond le! És, amennyiben gyáván hagyja, hogy ettõl õt - Az igazságért való harc nélkül! – a hatóságok megfosszák, egyenértékû azzal, mintha egy nõ hagyná, hogy akarata ellenére õt sterilizálják! - Azért viszi a katasztrófába a nyugati civilizált ember az egész földgolyót, mert sem a férfiak, sem a nõk nem ébredtek rá még a férfinak erre a lényeges és a nõ által pótolhatatlan, rendeltetésszerû funkciójára, és ugyanakkor éppen azért nyomorult manapság a házasságok és az élettársi viszonyok 85 százaléka, mert a férfinak errõl a lényegi apai funkciójáról és rendeltetésérõl semmit nem tudnak sem a férfiak, sem a nõk. Azért nincs megbecsülve a nyugati civilizációban az anyaság, és csak a liberális karrierista lédik képviselik az értékes nõ képzetét, mert ez a "spirituális nyomravezetõi" apai szerep még csak fel sincs találva, és az egész ide vonatkozó apai szerepkör oda van lökve a pedagógusoknak, illetve a papoknak és a pszichológusoknak, vagy a sportedzõknek. A kiegyenlítõdés törvénye szerint tehát, természetes az, hogy az anyai funkció nincs megbecsülve, hogyha az apai funkció sincs a spirituális fontossága szerint értékelve, és ne siránkozzanak a nõk, hogy õket nem értékeli a társadalom anyaként, ameddig õk maximálisan semmibe veszik és egyáltalán nem is igénylik a férfiak apai minõségét és eszenciáját. Ameddig a férfitõl csak az õk kényelmét és az utódaik fennmaradását biztosító zsákmányszerzést várják el, illetve, azt, hogy azok a szerencsétlenek, akik tulajdonképpen egytõl egyig boldogtalanok ezzel a spirituális hiány-tudatukkal, õket boldoggá tegyék. Honnan és mibõl annyi boldogság-tevési és boldogság-adási képesség a férfiakban hölgyeim, ha nincs amitõl azok rájöjjenek az isteni funkciójukra, mivel válások esetén automatikusan - hivatalosan és törvényesen szedik el tõlük a gyermekeiket, arra a mutuális egyezségre - közmegegyezésre - alapozva ezt az Istentelen eljárást, hogy ez így van rendjén, mivel nem õk szülték a gyermekeket? Holott az igazi apai funkció betöltése és gyakorlása, tehát a gyermekeknek a megszülésével és gondozásával egyenértékû tevékenység, a gyermekek 1O éves kora körül kezdõdik! Akkortól van igazán szüksége a gyermeknek az édesapjára, és ezt a szükséget nem pótolhatja, sem a szeretõ anya, sem nagyanya, vagy nagyapa, és nem a keresztanya, de még az un. nevelõapa sem! – Utóbbi azért nem, mert mihelyt az kezd a gyermekkel, annak érdekében, morális követelményeket támasztva, következetesen és szigorúan bánni, azonnal mostohának van az érzékeny és vérzékeny anya, nagymama, vagy keresztmama által megbélyegezve. Ha metafizikailag vizsgálom a kérdést, talán nekem volt a világon a legjobb mostohaapám. Azt, hogy mire gondolok, el lehet olvasni a A táltos bolond c. regényem I és II fejezetében. És mégis, meg voltam bolondulva kamasz koromban, annyira kezdem járkálni az apám után, akitõl az ostobán-kényelmes anyám el vált már három éves koromban! Hogy ezt, a spirituális nyomra-vezetést, a nõk és a tanárok is képesek éppen ugyanolyan jól elvégezni? Hát tessék megnézni az isteni öntudat hiányában kábítószerezõ, részegeskedõ és extrémsportûzõ "mai fiatalságot". Tessék megnézni a tönkre szennyezett földgolyót! - Ez mind, egy az egyben visszatükrözi azt, hogy milyen jól elvégzik az apa nélküli nevelést az "önmegvalósító - önfeláldozó" édesanyák! Prológus: A nyári tábor végén, Emõke, azt mondván a nagyanyjának, hogy az anyjához megy a gyermekekkel, taxiba ült és kihozta a két kisseb lánykát a nyaralóhelyünkre és így sikerült végre, valamennyire normálisan beszélgetnünk két napon át. Voltaképpen egy, a mi táborunkkal párhuzamosan és a Hargita fürdõn tartott misztikus életmódtáborból érkezett, amelyen az oda látogató édesanyját sikerült a magyarországi terapeutáknak egy, több percig tartó, rendes szívstopban részesíteni, amely alatt az anyósom lelke, átjutott a Halál Völgye nevû állapoton és ama bizonyos szûk sötét alagúton is, amelyet az ide vonatkozó irodalomból ismerünk. Ott, az Emõke elmondása szerint, állítólag találkozott azzal a bizonyos nagy fénylénnyel is, illetve láthatta azt az Istenszerû Fény-valamit is távolról, mielõtt annak az angyal-segédei vissza küldték õt a földi életbe azzal a figyelmeztetéssel, hogy mások dolgába többet ne avatkozzon bele. - Ez tehát a magyarázat arra, hogy utólag nem veszekedett Emõkével, amiért el jött gyermekestõl hozzám és még szeretkezett is velem, és ezúttal nem gátolta meg abban sem, hogy a következõ hét végét is velem tölthesse és így, a gyermekeit elvigye az apjukhoz. Mindössze arra kérte a lányát, hogy tagadja le azt, hogy a gyermekeinek az apjával, vagyis azzal a férfival, akit az õ munkálkodásai gyümölcseként és végül az õ határozott kérésére - tanácsára ott hagyott, szeretkezett újból. Ha más tette nem is, ez, a mi valós kapcsolatunkra és viszonyunkra vonatkozó tárgyi valóságot a világ elõl rejtegetõ, hamisító magatartása mindent elmond arról, hogy voltaképpen kicsoda is, Magdolna mama, a csíkszeredai József Attila általános iskola tanítónõje. De beszédes az is, hogy milyen misztikus terápia segítette át a kedves anyósomat úgy a túlvilágra, hogy a misztikus terápiás-kozmetika táborban levõ orvosoknak kellett közbelépnie itt a földön, az õ életbe való visszahozása érdekében. Azt kellett misztikusan játszaniuk ugyanis az Edélyi szájtátiknak, hogy arra gondolnak, ami problémájuk éppen aktuális és az ottani lecsendesedett, nyugodt hangulatban arra http://kozmaszilard.hu




koncentrálniuk befelé figyelve, hogy erre a problémás gondolatra miként reagál a szervezetük, majd ezeket az érzeteket a késõbbiekben értelmezniük. Anyósom a tõlem "elszeretett" gyermekeinkre gondolt nagy meghatottan és éppen azt tette velük, amit mindenkinek tennie kellett volna az õ helyében: a határtalanul nagy õsanyai szeretõ szívére tette. És ebben a pillanatban leállt az õ, odaadó szeretettõl csurgó Nagy Anyai szíve. - No coment Ugyanakkor az is megtörtént e misztikus életmódtáborban, amire rég számítottunk, ti., hogy Emõkében elõbb utóbb fel kell, hogy ébredjen a spirituális szellemiséggel való kapcsolatba kerülés vágya, illetve az, hogy újra azon a spirituális éberségi színvonalon éljen, amelyrõl a tél folyamán alá zuhant. Hogy ez mennyiben hozza azt magával, hogy a családunk is újra egyesülhessen a távoli jövõben, még nem tudható. Egyelõre az a fontos, hogy a két napos beszélgetésünk során rengeteg tévedését és hibázását el- és beismerte, valamint azt is, hogy szüksége lesz a segítségemre, ha ebbõl a szakadékból, amelyben a télen fél-tudatosan bevetette magát, ki tudjon mászni valamikor. Amit még mindebbõl most elmondhatok az, hogy a Csodakurzus vette el részben az eszét, amitõl több esetben is, percekig, sõt, több tízpercekig is jelenlét-tudati kiesései voltak. Hogy a többi részben, amikor nem volt öntudati kiesése, kicsoda, vagy micsoda vette el az eszét, arról, majd neki kell nyilatkoznia, amennyiben komolyan gondolja, hogy mégiscsak érdemes a családot egyesíteni és a gyermekeiket az édesapjuk mellett tartani, illetve hozza visszavinni. Egyelõre viszont még igen nagyok a kétségei és az ellentmondó gondolatai, érzelmei, sõt: a boldogság-vágyai. De remélem, hogy sikerül valamikor, értelmezve és egymással kiegyenlítve ezeket meghaladni. Részlet egy Emõkénél két évvel idõsebb, de még mindig élettárs- és gyermek nélkül levõ, horoszkóp rendelõ nõ levelébõl: „… ez az ember aztán tényleg csodálatos, semmi kifogás nem lehet ellene, bár megoldandó feladatai nyilván neki is vannak, de egy rendkívül értelmes, tényleg azt kell mondjam: csodálatos ember. Mégis, amikor már együtt éltünk, s konkrét bajok még nem is igazán jelentkeztek, azt vettem észre magamon, hogy az általam is nagyon kívánt, de valamiért félelembõl halasztgatott gyerkõcöt minden nap nevelgetem gondolatban. Hol mesélek neki, hol várjuk haza a papát, hol az iskolai feladatait segítek megoldani, ahogyan egy lány lélekben készül az anyaságra,... hol pedig azt magyarázgatom a képzeletben ekkor kb. másfél-két éves gyerkõcnek, hogy attól, hogy a papától már elváltunk, attól még õ a papa, és õt kell apunak szólítania, és mindig tartsák a kapcsolatot, mindig szeressék egymást... Hoppá. Már sokszor eljátszottam ezt magamban öntudatlanul, a gyermeknevelésre készülgetve, mikor egyszer csak megrázóan felismertem, tudatosult bennem, te jó ég, mire is készülök már most, amikor még meg sem fogant a gyermek... És ekkor jöttem rá, hogy azért (is) rettegek a gyermekvállalástól, mert azt a mintát tanultam meg, hogy az apának, mint olyannak, nincs helye a családban, a házasság az elsõ lépés a válás felé vezetõ úton, a gyermekvállalás pedig az utolsó állomás ehhez... Ezt kétségbeesetten el is mondtam a páromnak. Mondtam neki, hogy már az is szerencse, hogy egyáltalán felismertem ezt a káros és hamis mintát, amit oly sokan követnek öntudatlanul, mindig attól az adott férjtõl válva, nem gondolva bele, hogy azért válnak el igazából, mert a mamától ezt tanulták, nem is a férjükkel van baj valójában. Mondtam neki, hogy ha lenne gyerkõcünk, mostanra már nagy valószínûséggel vasárnapi apukát csináltam volna belõle, anélkül, hogy ezt megérdemelte volna, csak mert mûködik bennem egy olyan minta, amit csak most ismertem fel... Ez kb. 4 éve volt. Na de az is évekbe telt, mire egyáltalán felismertem, milyen szörnyû mintát akarok én életre hívni, követni magamban, s amióta felismertem, azóta azon vagyok, hogy ezt kiiktassam. Hogy aztán ennek a mintának mi is a mélyebb gyökere, annak felismerésében például ez az elemzés, amit Öntõl kaptam, tovább segíthet. Keményen dolgozom ezen, mert pontosan tudom, hogy felesleges egyik férfiról a másikra ugrándoznom, ha ezt nem oldom meg magamban, és teljesen feleslegesen csinálnék "elvált szülõk gyermekét" a gyermekünkbõl. Persze, lehet párhuzamosan is dolgozni ezen úgy, hogy közben már vállalom a gyermeket is, de talán szerencsésebb lenne ezt elõbb megoldanom, hiszen - ahogy Ön is látja a horoszkópomból - én vagyok a legjobb példa rá, milyen káros már az is, ha a gyermek fogantatásakor vannak ilyen félelmek, nem tudatosult romboló tévképzetek az anyukában, hát még a gyermek születése után. Azért is igyekszem ezzel a munkával, mert valóban nem szeretnék lemaradni a gyermekvállalásról, és már bizony 32 éves vagyok. " Amikor ezt a, számomra is mellbevágó és önmagán messzemenõen túlmutató konfessziót megkaptam, éppen arról készültem írni, hogy bármi is történik velünk a jövõben, és bármennyi szenvedésbe is került ez nekem, Emõkének ez a csuszamlása, olyan területek felfedezéséhez vezetett, aminek a birtokában messzemenõen jobb asztrológusok lehetünk mi, egyelõre talán csak a Hamvas Bála Társaság tagjai, de remélhetõleg, azt követõen más magyar asztrológusok is, mint a klasszikus képlet-értelmezési mintákat követõ asztromókusok. Ti., és például, én is rengeteg hangsúlyt fektettem arra a korábbi feltárásaim során arra, hogy elmondjam: a teljesen negatív , vagy többnyire negatív Hold a horoszkópban, azt jelenti, hogy az illetõ személyben az anya õsképe az õsanya negatív, de ugyanerre, vagyis arra, hogy az Apa õsképével bajok lennének karmikusan, nem tértem ki és nem magyaráztam el, amikor a negatív Szaturnuszokat láttam. Hiszen még magam sem tudtam ezelõtt, hogy a probléma ennyire komoly és súlyos lehet! Hát ezentúl ugyanakkora hangsúlyt fogok helyezni a Szaturnuszra is, mint a Holdra! Amikor tehát ezt, az életem legjelentõsebb felfedezését tartalmazó metafizikai írást készültem befejezni, mind a négy gyermekünk a régi helyükön: a lakásom nagy szobájában aludt békésen, miután közösen elmondták az esti imádságukat: a Tabula Smaragdina-t. Ez viszont, akkor még nem jelentett teljes családegyesülést- amire egyébként, szóban többszörösen is kifejezve, nagyon vágyik mind a négy gyermekünk, de amirõl csak a hivatalos válás kimondása után nyílt lehetõség. Ehhez még szükség volt arra is, hogy az elkövetkezõ hetekben, Emõke megvilágosodjon, és visszavonja a sötét hazudozásoktól terhelt válási keresetét, valamint az én válási keresetemre írt még sötétebb és még irreálisabb állításokat tartalmazó válaszát. Mert, ha a benne korábban elraktározódott asztrológiai és metafizikai tudás révén, képessé is vált idõközben a vádaskodás visszavonásának az erkölcsi lépésére rávennie magát, nagyon távol állt õ még akkoriban attól, hogy számomra spirituális szempontból is megbízható élettársnak számítson. Az tehát, hogy mind a négy gyermekünk újból az itthoni ágyában aludt, mindössze annyit jelentett szeptember elején, hogy Emõke és az édesanyja és a nagymama is, http://kozmaszilard.hu




elutazott az öccse lakodalmára, és én kértem azt, hogy ne másra bízzák a gyermekeinket (Ne idegenekre), hanem rám, az édesapjukra. A válóper utolsó tárgyalásán tanúsított helyes erkölcsi alapállását követõen, minden hétvégén együtt lehetett a család és a végleges egyesülés lehetõsége is egyre körvonalazottabbnak látszik. Hogy ez a néhány héttel korábban még csak nem is remélt bizalmi állapot mikor válik konkrét és végleges családegyesüléssé, csak a jövendõ események tükrében szeretném majd elmondani. Egyelõre csak azért írom le ennek a békés Szaturnuszi gyõzelemnek a morfológiáját, hogy a magyar nép minél szélesebb körében felhívjam a figyelmet annak a felfedezésnek fontosságára és jelentõségére, amire a gyermekeimért való közvetlen felelõsségvállalás lehetséges elszakadásának a kilátása közben született gondolataim által jöttem rá, és amely felfedezésnek a jelentõsége semmivel sem kisebb, mint a Lilith-é, az Egyetemes tõrvényeké, vagy az anyai ági karmikus örökletes programoké! A feszültség megszûnésével tehát, elmondhatom, hogy amennyiben én nem is kerülök majd abba a kisemmizett apai helyzetbe belé, aminek a lehetõsége ezelõtt néhány héttel még nagyon is reálisnak tûnt, az apaság szakrális funkciójának és az anyai szüléssel egyenrangú apai funkció beteljesítésének és a megfelelõ alapállás felvétele szükségének a felfedezése és megfogalmazása volt a legfõbb értelme a hat kerek hónapig tartó, kínos feszültségnek. E tanulmány megírása volt számomra a pozitív értelme tehát annak a belsõ és külsõ küzdelemnek, amibe az édesanyja által hibásan – Az életnek a megtévesztés és a spekuláció útján megnyerhetõ tévhite szerint, és ráadásul férfi és apaellenesen! - nevelt feleségem erkölcsi- spirituális megcsuszamlása és a családunknak az õrületszerû, de, a szükséges áldozatok árán, és nem kevésbé e feltárások révén megelõzött, szétrombolódási perspektívájának az örvényébe bekerültem.

http://kozmaszilard.hu



Az apa spirituális funkciója

Recommend Documents