Az amerikai energiapolitika a 21. század elején, annak közép-európai vetülete *

Az amerikai energiapolitika a 21. század elején, annak közép-európai vetülete* American energy policy at the beginning of the 21st century and its Central-European projection Dr. Emhő László

Az alapvető kérdések a 21. századi amerikai energiapolitikában: amilyennek lennie kell (tiszta, olcsó és gyakorlatias), az AEE ajánlásainak összefoglalása, energiapolitika vagy annak hiánya. Átvehetők-e ezek bármely módosítás nélkül Közép-Európában? * The basic questions of 21st Century Energy Policy for America: the way it should be (clean, cheap and practical), a summary of AEE recommendations, energy policy, or lack thereof. Are these transferable ones to Central Europe without any modification?

1. Bevezetés A 2003 és 2004-es évek az Egyesült Államok energiagazdálkodásában jelentős és jelentősen előrevivő vitákkal teltek el, mind az energiatermelők, szolgáltatók és felhasználók, mind az Energia Minisztérium (DOE) részéről, mind a törvényhozás két házában (a Képviselőházban és a Szenátusban). Az AEE Magyar Tagozatának tagjaként, tisztségviselőként Internet, e-mail kapcsolatrendszerünknek, konferencia rendezéseinknek, hazai és külföldi AEE konferenciákon való aktív részvételünknek, időnként az éves atlantai energia világkonferencián való hasonló helytállásunknak köszönhetően – amikor is kiemelkedő amerikai-magyar energiagazdálkodási szakemberekkel (például George Patakival vagy Zala Lászlóval) együtt felénk is kitüntető figyelem fordul („Itt az Új Manhattan Terv” emlegetik) – jó rálátásunk van a világ népességének 5%-át, de a világ energiafogyasztásának 25%-át kitevő Egyesült Államok energiapolitikájára. Jelen összeállítás a fenti fórum alkalmak, lehetőségek, napi kapcsolatok kihasználásával és W. C. Turner „Stratégiai tervezés az energiagazdálkodás és környezetvédelem számára” c. sorozatának különkiadása alapján készült [1]. Ennek előszavában Turner az alábbi fontos megállapításokat teszi: • jól átgondolt és megszerkesztett nemzeti energiapolitikára van szükség, • ennek magában kell foglalnia az energiagazdálkodást, a megújuló és hagyományos (fosszilis) energiaforrások felhasználásnak fejlesztését, • a hagyományos energiaforrásokból maximális mennyiséget kell megtakarítanunk, valószínűleg sohasem tudjuk teljesen függetleníteni magunkat tőlük. *A szerző Klímaváltozás–Energiatudatosság–Energiahatékonyság konferencián (Visegrad,2005. június 8–10) tartott előadásának szerkesztett változata.

1

• az amerikai törvényhozás keményen dolgozik az energiatörvény és energiapolitika kifejlesztésén, de mindeddig kis részleteket rakott össze, miközben átfogó-, rendszerszemléletű intézkedésekre van szükség. 2. Energiahatékonysági törvényhozás a Képviselőházban és a Szenátusban, az Energiamegtakarítási Szövetség ajánlásai [2] Az amerikai törvényhozás Kongresszusának két háza, a Képviselőház és a Szenátus törvénytervezetei elszalasztott energiahatékonysági lehetőségeket jelentenek. Javaslatokat tartalmaznak adókedvezményben, készülékszabványosításban és állami energiagazdálkodásban, de nincs bennük lényegi szó az üzemanyag-fogyasztási szabványokról és a „fogyasztó támogatási alapokról” – hallatszik némely vélekedés. Az „Energiamegtakarítási Szövetség” (Alliance to Save Energy, ASE) mélyen csalódott a törvényhozás eddigi menetében, és tovább folytatja küzdelmét az agresszív adókedvezmény, a gépjárművek üzemanyag-gazdaságosságának növelése, új készülékszabványok, megerősített állami energiagazdálkodás és más energiagazdálkodási javaslatok érdekében. Adókedvezmény tekintetében: az új otthonok építésénél a Képviselőház max. 2000 USD-t fogadott el a 2000. évi Nemzetközi Energiamegtakarítási Előírásnál (International Energy Conservation Code) 30%-kal jobb épületek esetén, ha az épületszerkezetekből adódik a 30% legalább egyharmada. Ezt a Szenátus csak 1000 USD-vel hagyná jóvá, 2000 USD-t 50% megtakarításnál látna jónak. Az ASE 0–50% megtakarítás között legalább 1250-2000 USD-t tart szükségesnek. Meglévő épületeknél: a Képviselőház szerint az ingatlantulajdonost 2000 USD kedvezmény illeti meg az energiahatékonyság-javulást megcélzó átalakítás költségének 20%-áig, ezt a Szenátus 10% költségig támogatná 3000 USD-vel, 30% energiamegtakarítás elérésére. Az ASE itt a Képviselőház javaslatát támogatja. A nagyhatásfokú háztartási gépeknél: a hibridhajtású járműveknél és a háztartási berendezéseknél nincs összehasonlítható Képviselőházi javaslat, míg a Szenátus ezeknél a következőket tartaná követendőnek: háztartási gépek: 50-100-150 USD kedvezmény nagy energiahatékonyságú hűtőszekrények, mosógépek esetében, hibrid járművek: 1000 USD villamos hajtásnál és további 3000 USD üzemanyag megtakarításnál, mérőeszközök: 3 éves leírás engedélyezése 2008 előtti felszerelés esetén, energiahatékony kereskedelmi épületek: 25 USD/m2 engedmény az 50%-nál nagyobb energiamegtakarítás esetén az ASHRAE (Amerikai Épületgépész Mérnökök Szövetsége) 2001. évi előírásához képest, energiahatékony lakóépület berendezések: 30% energia/üzemanyag-cella költség engedmény, illetve 75–250 USD max. engedmény hőszivattyús melegvíz bojlereknél, villamos hőszivattyúknál, fejlett gázkazánoknál, központi klímaberendezéseknél, gáztüzelésű melegvíz bojlereknél és geotermális hőszivattyúknál. A fenti esetekben az ASE a Szenátus javaslatait támogatja. Üzemanyag-cellás járművek esetén: a Képviselőház 4000–40 000 USD engedményével szemben a Szenátus 4000 USD engedményt kíván adni, további fejlesztés esetén még egyszer 4000 USD lehetőségével. ASE a Szenátus javaslatát támogatja.

2

Kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés: adókedvezmény 50 kW-nál nagyobb teljesítményű nagyhatásfokú rendszereknél: ezt támogatja mind a Szenátus, mind a Képviselőház, az ASE 15 MW határig. Telepített üzemanyag-cellák: adókedvezmény max. 1000 USD/kW fajlagos költségű cellákhoz, 30%-nál nagyobb hatásfok esetén (Képviselőház), 30% kedvezmény vásárlás esetén a fenti feltételekkel (Szenátus), ASE a Szenátus elképzelését támogatja. A villamosenerga-iparban: nincs javaslat, miközben „fogyasztóoldali befolyásolással” több mint a fele elhagyható lenne az egyébként 2020-ig felépítendő 1300(!), egyenként 300–500 MW-os erőműnek! Szállítási üzemanyag-gazdálkodás: nincs lényeges előremutató javaslat. Sem a Képviselőház, sem a Szenátus nem törődik a fogyasztók pénztárcájával, a környezettel, a nemzetbiztonsággal. Az ASE továbbra is a fajlagos üzemanyag-fogyasztás csökkentésében látja a megoldást, kiegészítve a kettős-hajtóanyagú járművek, a „tiszta” hajtású iskola-buszok, és a kerékpár program továbbfejlesztésével. Háztartási készülék és berendezés szabványok: viszonylagos megegyezés van a képviselőház, a Szenátus és az ASE között, de az előrehaladás lassú. A fő programpontok: a készülék ártámogatása, szabványok, más gyártmányok energiafogyasztásához, „Energia Sztár” program (Környezetvédelmi Hivatal és Energia Minisztérium), önkéntes ipari vállalások: 2,5% energiaintenzitás csökkentés évente, 2014-ig, a fogyasztók oktatása a klímaberendezések karbantartásának fontosságáról. Állami energiagazdálkodás: az ASE jelentése szerint az állami épületek alacsony energiahatékonysága által évente legalább egy milliárd (!) USD megy veszendőbe az adófizetők pénzéből. Ezt az alábbi területeken igyekszik csökkenteni a Szenátus: 2%/év energiafogyasztás csökkentés 2013-ig, mérések és almérések kötelezővé tétele, 30%-os csökkentés előírása az ASHRAE, illetve az IECC előírásaihoz képest, energiamegtakarítási szerződés (ESPC) kiterjesztése a létesítmények teljes újjáépítésére, működtetésére és karbantartására, a vízgazdálkodásból és kapcsolt energiatermelésből eredő megtakarításokra is, állami megrendeléseknél csak nagyhatásfokú „Energia Sztár” megjelölésű készülékek vásárlása, új miniszteri jóváhagyású villamosmotor-specifikációk, új energiaszolgáltatói szerződések: késztetés az energiahatékonyságra, a vízmegtakarításra, a villamosenergia-fogyasztás fogyasztóoldalról történő csökkentésére. 3. Milyennek kell lennie az energiaellátásnak az ASE elnöke szerint: tisztának, olcsónak és gyakorlatiasnak [3] Az energiának korunkban mindig ott kell lennie a fogyasztónál megbízhatóan, amikor kívánja, olcsónak kell lennie, biztonságosnak, tisztának, csendesnek és szelídnek. Az energiahatékonysági kihívások: a) az energiát a magánszektor szolgáltatja, b) az energiadöntések az élet minden területére kihatnak, c) helyi és állami döntések ütköznek a világméretűekkel, így a kormány nem egyoldalúan állít fel üzletpolitikát,

3

d) az energiapolitikát sokszor más tényezők befolyásolják: szállítás, környezetvédelem, adó, kincstár, köztulajdonú földgazdálkodás, közegészségügy, ahol az energiarendszerek következményeit aligha gondolják végig, e) az Egyesült Államokban él a világ népességének 5%-a, de az összes energiának 25%, az olajtermékeknek 40%-át használják fel, s ez kérdésessé teszi a hosszú távú fenntarthatóságot az országban és világszerte. Gondoljunk csak a fejlődő országok, többek között Kína ambiciózus motorizációs terveire; f) energiapolitikáról beszélünk, miközben a tények alapján annak hiányáról kellene szót ejtenünk, g) nincs olyan kizárólagos energiaforrás, amely minden tekintetben tökéletes lenne: elérhető, megbízható, tiszta, hazai, rugalmas, bőséges, biztonságos és fenntartható, h) egyvalami toronymagasan kiemelkedik a többi közül: nincs CO2 és egyéb kibocsátása, megbízható, bőven van, belátható időn belül nem fogy ki, itthon áll rendelkezésre, nem termel profitot terroristáknak, alacsony költséggel jár, nem tőkeigényes, minden szektorban, az összes fogyasztói csoportban felhasználható, azonnal, már ma is. Ez pedig a nagyrészt láthatatlan energiahatékonyság. (1999-ben – az energiahatékonyságot újszerű felfogásban az energiaforrások közé sorolva ezzel biztosították a teljes „ fogyasztás” mintegy 22 %-át!) Az Amerikai Energia Információs Hivatal szerint 2020-ig 1300, egyenként 300–500 MW teljesítményű erőműre lesz szükség a növekvő igények kielégítésére. Ez a hatalmas szám 127-tal csökkenthető a háztartási készülékek fogyasztásának szabványok szerinti csökkenésével, 43-mal a lakás-klímaberendezéseknél, 50-nel a kereskedelmi klímaberendezéseknél, 170-nel az épületenergetikai szabványok szigorításánál, végül meglévő épületek berendezéseinek korszerűsítésével további 210-zel, összesen 600-zal; i.) 30–40%-os gépkocsi fajlagos üzemanyagfogyasztás-csökkentés új technológiák (pl. hibrid-hajtás, üzemanyag-cellák) alkalmazásával, adókedvezmény nyújtásával, j.) Nemzeti Támogatási Alap létrehozása az elektromos áram díjából, amelyet a Kormány a befolyt összeggel azonos mértékben kiegészítve energiahatékonysági, megújuló energia alkalmazási, alacsony jövedelmű rétegek támogatási és más kísérleti és fejlesztési programok támogatására fordít, évente mintegy 1,5 milliárd USD összeggel, 300 erőmű megtakarításával. A Kormány gondosan mérlegeli: mit támogat: az energiaszektor magánkézben van, ezért olyan projektet nem támogat, amelyet a magánszektorban már kidolgoztak; k.) A Kormányzat a világ legnagyobb egy forrásból finanszírozott energiafogyasztója: a 8 milliárd USD éves számlából 1 milliárdot kíván megtakarítani harmadikfeles megvalósításban a szállításban, vízfogyasztásban, új energiahatékony épületekben, mérőeszközökben, 240 erőmű megtakarításával, l.) Adókedvezmények, levonások, illetve gyorsított leírási lehetőségek, ahogy azt a jelen dolgozat 2. fejezetében megismertük. Összefoglalásként: az energiahatékonyság az Egyesült Államok második legnagyobb „energiaforrása”, de az elsőszámú energiaprioritássá kell válnia, azaz: „lehet, hogy a politika nem tiszta, nem olcsó és nem gyakorlatias, de az energiaválasztási lehetőségeknek természetesen azoknak kell lenniük.” 4. Teendők a Képviselőház Energia és Kereskedelmi Bizottságának elnöke szerint [4] Az előrejelzések szerint az Egyesült Államok földgáz importfüggősége a következő 20 évben 16%-ról 22%-ra nő, az olajnál 55%-ről 65–70%-ra.

4

Ezen növekedés csökkentésére vagy megállítására a 2003-ban elkezdődött új energiapolitikai folyamat legfontosabb célkitűzései – a 2. és 3. fejezetben részletezetteken túl – az alábbiak: a.) A stratégiai nyersolaj tartalékok megnövelése 111.300.000 m3-ről 159.000.000 m3re, b.) Új atomerőművek építése, a 20%-os részarányuk növelése a villamosenergiatermelésben, c.) A törvényhozási és más szabályozási bizonytalanságok megszüntetése a stagnáló beruházási kedv lendületbe hozására, d.) A „tiszta szén technológiák” fejlesztésének támogatása, e.) A villamos energiát 12%-ban előállító vízerőművek környezetvédelmileg is előnyös feltételekkel történő újra engedélyeztetése. 5. A tervező-tanácsadó mérnökök véleménye: fogyasztó-oldali energiagazdálkodás, mint a nemzeti politika egyik eleme [5] Ennek legfontosabb eszköze, a kínálat és a korlátozni szándékozott fogyasztás mellett, a közeljövőben is már „az idő-szerinti mérés és fizetés”, ahol órai, vagy még kisebb időegységenként változik a szolgáltató számlázott áramdíja, így a fogyasztó közvetlenül befolyásolhatja energiaköltségeit. Az állami épületben működő fogyasztóknak ehhez olyan fejlett mérőeszközöket kell felhasználniuk, amelyek legalább órai bontásban képesek mérésre/regisztrálásra. New York államban a George Pataki kormányzó által létrehozott Energia Kutatási és Fejlesztési Hatóság (NYSERDA) pénzügyileg is támogatja kereskedelmi, ipari, intézményi, szövetkezeti és tömb-bérlakás fogyasztókat, ilyen mérőrendszerek felszerelésére, hogy lehetőleg elkerülhessék a csúcsidőszakot jelentősebb fogyasztásaikkal [6][7]. 6. Az Energiamérnökök Szövetsége (AEE) ajánlásai [8] Az ellátásbiztonság szempontjából legfontosabb az energiahatékonysági technológiák folytatása, amelyek az elmúlt 25 évben évi 25 milliárd USD megtakarítást tettek lehetővé. A Nemzeti Energia Programban helyet kellett kapnia az alábbiaknak: − az épületek energiafogyasztás-csökkentésének (K+F, a fogyasztók támogatása az energiaszolgáltatók által, beruházási és készülékvásárlási adókedvezmény, gyorsított leírási kedvezmény, 500.000 (!) állami épület fogyasztáscsökkentése, a háztartási készülékek, a klímaberendezések fajlagos fogyasztáscsökkentése szabványszigorítással, támogatási alap és külön adókedvezmény meglévő és új otthonok épületenergetikai K+F javításához szegényebb rétegek számára), − az ipari technológiák energiafogyasztás csökkentésének (K+F, kis- és közepes üzemek energiatudatosságának növelése, kedvezményes auditálások támogatása, beruházási adó-, és gyorsított leírási kedvezmény, fogyasztóoldali tudatosságoktatás), − a szállítási szektor üzemanyagfogyasztás-csökkentésének (személy- és kisteherautóknál a 2000. évi 9,83 l/100 km-ről 2010-re 6,74 l/100 km-re; adókedvezmény alternatív üzemanyagot használó gépkocsikra), − a fogyasztóoldali, szolgáltatói, rendszerirányítói energiagazdálkodásnak (tüzelőanyagváltás, energiatárolás, önkorlátozás, saját energiatermelés, közös együttműködési programok), − a szállítási, elosztási és termelési stratégiáknak: 5

( • K+F, 43 TWkm új vezeték kapacitás szükséges a tervezett 10 TWkm helyett, vezetéképítési támogatás a szükséges 12,6 milliárd USD beruházáshoz, komplex védelem kialakítása a számítógépes „hackerek” ellen, • energiatermelés-bővítés, helyi energiatermelés a fogyasztás közelében, kapcsolt energiatermelés létesítésének megkönnyítése, „tiszta technológiák” elterjesztése, atomerőművek engedélyeztetésének rövidítése, atomerőművek tipizálása, • alternatív energiaipar fejlesztése (K+F); • olaj- és földgázellátás készlet: kutatási, termelési beruházások, legalább 8 új finomító 20 év alatt, a termelés meghosszabbítása az eddigi lelőhelyeken, • szénellátás: fejlett felhasználói technológiák, szennyezőanyag kibocsátáscsökkentés, pénzügyi támogatás a modernizáláshoz, bányabővítések támogatása.) 7. A jövő villamosenergia-szállítási rendszere a Villamosenergia-ipari Kutatóintézet szerint [9] A mai rendszer még nem optimalizált a változó új funkciókhoz, a komplexitáshoz, a digitális gazdasághoz, a versenypiachoz, a fejlett helyi energiatermeléshez, a telített szállító és elosztórendszer kapacitásokhoz. Négy ponton különösen érzékeny, sérülékeny a rendszer: • a szolgáltatott energia és piaci rendszer biztonsága, • a szolgáltatott energia minősége, • a szolgáltatott energia megbízhatósága, végül • az elérhető, megfizethető energia-szerviz tekintetében. A nemzeti kincset jelentő villamos infrastruktúra jelen állapotában nem felel meg a mai és jövőbeni elvárásoknak, ezért a Villamosenergia-ipari Kutatóintézet és a Villamos Innovációs Intézet összefogásában létrehozták a „Digitális Társadalmat Támogató Villamos Infrastruktúra Konzorcium”-ot (CEIDS), amely állami/magán partnerséget fog kiépíteni a „holnap társadalmi igényeinek” kielégítésére. A digitális gazdaság kialakulásával az ár-minőség-megbízhatóság hármas rendszerében ütközési pontok jöttek létre. Ennek hatására már eddig is csökkenő nagykereskedelmi árakat figyelhettünk meg. A kiskereskedelmi árak lassabban követik ezt, az elkövetkező 20 évben a valós fogyasztói árak a lakosságnál várhatóan 10%-kal, a kereskedelemben 17%-kal, míg az iparban 14%-kal fognak csökkenni. Ezzel párhuzamosan még nem áll rendelkezésre a megfelelő pénzügyi támogatási forrás, a biztonság, a minőség, a megbízhatóság, és a mindenkori rendelkezésre állás új igények szerinti eléréséhez. Ezek a rendkívül kifinomult új „digitális-kori” végfelhasználói igények a villamos infrastruktúrát sokszor váratlan, példa nélküli, előre nem látható, az eddiginél több nagyságrenddel összetettebb és kockázatosabb helyzet elé állítják. A fentiek kivédése csak a konzorcium keretében lehetséges, ahol a fejlesztésnek és az azt követő kiépítésnek négy fő területe van: • Valós időben megfigyelő és szabályozó technológiák, • Az energiaellátó rendszerek szabályozóképességét és kapacitását növelő technológiák, az „okos öngyógyító hálózat” alapgondolatának megvalósítására, • A digitális készülékek teljesítményének növelése a digitális társadalom működésének biztosítására,

6

•

A végfelhasználások összeköthetőségének és megerősíthetőségének lehetővé tételét biztosító technológiák. Az „öngyógyító hálózat” súlyának megfelelő részletes ismertetése többszörösen meghaladná a jelen kereteket, így itt csak három fő gondolatát és egy 1996-os feltételezett alkalmazását ismertetjük. A három alapgondolat: • A rendszer teljesítményének és robosztusságának dinamikus optimalizálása, • Olyan mértékű gyorsreagálás a rendszerzavarokra, hogy azok hatását minimalizáljuk, • A rendszer gyors, hatékony helyreállítása a stabil regionális működés biztosítására. Hogyan lett volna lehetséges az 1996-os Nyugati-parti hálózat-összeomlás („Kalifornia Jelenség”) megakadályozása, ha már létrejött volna a most megcélzott „öngyógyító hálózat”? Íme: A kritikus 500 kV-os távvezeték szakasz egyik végén elhelyezett kiesés-megelőző műszer – túlterhelés miatt létrejövő hőtágulás okozta – élő fa-érintkezést jelzett volna órákkal a végső kiesés előtt. Helyi, de a regionális hálózatban működtető központtal is együttműködő adatfeldolgozó berendezések/processzorok közben már beazonosították volna a kritikus szakaszt, és szimulációs programot futtattak volna az optimális korrekciós válasz meghatározására. A hiba tényleges beálltakor az érintkező hálózatok azonnal jelezték volna a feszültségingadozást, és közölték volna ezt az információt az alállomáson elhelyezett intelligens relékkel és más készülékekkel. Ezek a relék azután kiiktatták volna az adott 500 kV-os vonalat, a hálózat más részeire irányítva az energiát. A fogyasztók észre sem vették volna, hogy egy katasztrófa hárult el a háttérben. Célkitűzés a jövő sokszereplős rendszereinek kiszolgálására az Integrált Energia és Kommunikációs Rendszerszerkezet (IECSA) létrehozása is, amely üzleti modelljével jól működő viszonyokat teremt az iparág együttműködő egységei között. A modell részei: • Piaci műveletek: energia-eladások, menetrend-kidolgozás, torlódásgazdálkodás, vészhelyzet-gazdálkodás, mérés, megállapodás, auditálás, • Szállítási műveletek: optimális műveletek normál körülmények között káros túlterhelés megelőzése, rövidtávú műveleti tervezés vészhelyzet műveletek, karbantartás, az elosztási műveletek támogatása, • Elosztási műveletek: meddőenergia-gazdálkodás koordinálása, automatikus elosztási műveletelemzés, hibabehatárolás/szakaszkizárás, szolgáltatás helyreállítás, menetrend-készítés leálláshoz, karbantartáshoz, • Fogyasztói szerviz: automatikus mérőleolvasás, használati idő és valós idő szerinti árazás, mérő-gazdálkodás, energiaminőség megfigyelése, leállások intézése, fogyasztó létesítményen belüli szolgáltatások, fogyasztó oldali befolyásolás, • Energiatermelés a szállítás szintjén: automatikus termelésszabályozás, karbantartási menetrend-meghatározás, koordinációs szélgenerátor telepekkel, • Elosztási forrásokkal történő gazdálkodás külső tulajdonosokkal, mikrohálózat-gazdálkodás, karbantartás-gazdálkodás. Az üzleti modell eredményeit folyamat-diagramokban célszerű ábrázolni, majd a teendőket, interakciókat azoknak megfelelően végrehajtani. A fenti szempontok is befolyásolják az amerikai energiapolitikát.

7

8. Energiapolitika vagy annak hiánya [10] Egy bejegyzett energiaszakértő (CEM) szerint a hosszú távú megoldás a csúcsidei fogyasztások csúcsidőn kívülre helyezésében rejlik. „Az energiahelyzet problémái belátható időn belül nem fognak megoldódni. Hosszú távú megoldásokat kell elindítani: Több új fejlesztésű technológia még csak kezdő lépéseit teszi. A jól kipróbált hűtőenergia-tárolás több figyelmet érdemel”. 9.

Az elfogadott Energiapolitikai Törvény [11] [12] [13]

A 2005 április 22-i Bloomberg jelentés szerint a Képviselőház 249 igen és 183 nem szavazat mellett az előzőekben ismertetett főbb gondolati vonalakkal elfogadta az Energiapolitikai Törvényt. Az egyes fejezetek a fontossági és leírt sorrendben is az alábbiak: I. Energiahatékonyság II. Megújuló energiák III. Olaj és földgáz IV. Szén V. Indián energia VI. Nukleáris ügyek VII. Járművek és üzemanyagok VIII. Hidrogén IX. Kutatás+fejlesztés X. Energia Minisztérium Igazgatása XI. Villamosság. A Szenátusban, amely 2003 óta főleg az adókedvezmény nagysága miatt nem hagyta jóvá a Törvényt, 60 szavazat kellene az elfogadáshoz, ez hiányzik, és így gyors, változatlan elfogadása nem várható. A Képviselőház a Törvénnyel – érdekes környezetvédelmi ellentmondásként – felszabadította az Alaszkai Sarkköri Természetvédelmi Területet az 1980 óta meglévő olajbányászati tilalom alól. A számított olajkincs ott 6,3 milliárd hordó (mintegy 1 milliárd m3). Ezt a döntést azzal indokolják, hogy a megnövelt kínálat csökkenteni fogja az árakat, bátorítja az energiahatékonyságot és csökkenti a nemzet függőségét a külföldi olajtól. Az ellenzők szerint persze ez a döntés oda vezet, hogy „már semmi más nem biztos (… az országban)”. George Bush közben sürgeti a Kongresszust az akciók megkezdésére, és támogatja a Képviselőház javaslatait. 6,7 milliárd USD adókedvezményt tart megfelelőnek, ennek 72%-ával a megújuló energiák fokozott használatát kívánja támogatni. Nem kívánja dotálni az olaj-, és földgáz-cégeket, mondván: „50 USD feletti hordónkénti olajárnál ezeknek a cégeknek újabb készletkutatásokhoz nincs szükségük az adófizetők pénzére”. Republikánus vezetők úgy vélik, hogy a Képviselőház javaslata csak az új Amerikai Energiapolitika kezdete, és még jelentősen változni fog, ahogyan átmegy a Szenátuson. Összefoglalva: sokévi törvényhozási munka után a Kongresszus Képviselőháza a maga szintjén tető alá hozta a 2005. évi Energiapolitikai Törvényt, kompromisszumokkal oldva fel az egymásnak feszülő, sokszor ellentétes csoportérdeket, legfőképpen jelentős támogatást nyújtva az energiahatékonyságnak – mint „energiaforrásnak” – és George Bush elnökkel egyetértésben a megújuló energiák fokozott felhasználásának.

8

A legfontosabb célok: az import energiahordozó függőség csökkentése, az energiaköltségek és károsanyag-kibocsátások csökkentése, a 2020-ig egyébként felépítendő 1300 erőmű többsége felépítésének, üzembe állításának elhagyása, az energiaszolgáltató hálózat gyökeres modernizálása. Első pillantásra úgy tűnik, hogy a törvényhozás nagyja elvégeztetett, de a neheze még hátra van a szenátusi munkával. Remélem, hogy nem túl távoli jövőben annak tanulságait is le tudjuk vonni. 10. A közép-európai vetület Immár az Európai Únióba beágyazott Közép-Európa Régiónk energiafogyasztása természetesen nagyságrenddel kisebb, mint az Egyesült Államoké, és más jellegű problémákkal küzd. Ennek ellenére fajlagos fogyasztásainkban, energia intenzitásunkban, energiahordozó importhányadunk tekintetében sok összemérhető pontot találunk. (Különösen így van ez, ha figyelembe vesszük, hogy az EU 25 országok már a világ energiafelhasználásának 15%-át jelentik, hasonló népességgel, mint az Egyesült Államok.) Ennél a gondolatkörnél oda lyukadunk ki, hogy a két legfontosabb „hadosztályunk” nekünk is az energiahatékonyság és a megújuló energiák fokozott alkalmazása lehet – az ősi magyar földműves-filozófia „az el nem költött pénzről” és a még ősibb egyiptomi hódolat a Nap-istennek, akinek/amelynek nemcsak a biológiai létünk fenntarthatóságát köszönhetjük, hanem gyakorlatilag kimeríthetetlen energiaforrásunkat is. Jelentősége tovább fog növekedni a néhány évtized múlva óhatatlanul előálló valódi fosszilis-energia ár-robbanás idején, amikorra elfogynak a viszonylag könnyen, kis költséggel felszínre hozható készletek. Így a 3. fejezet amerikai gondolatait adaptálva leírhatjuk: Két energiaforrás toronymagasan kiemelkedik a többi közül: nincs CO2 és egyéb káros gáz kibocsátása, megbízható, bőven van, belátható időn belül nem fogy ki, itthon is rendelkezésre áll, nem termel profitot terroristáknak, egyre alacsonyabb költséggel, tőkeigénnyel jár, minden szektorban, az összes fogyasztói csoportban felhasználható, azonnal, már ma is. Ezek pedig az energiahatékonyság és a megújuló energiák. Egyúttal módosítás nélkül kiemelve a 3. fejezet másik amerikai alapgondolatát: „Lehet, hogy a politika nem tiszta, nem olcsó és nem gyakorlatias, de az energiaválasztási lehetőségeknek azoknak kell lenniük.” 11. Utószó Az olvasó persze csalódott lehet: nem kapott még részletesebb beszámolót az amerikai energiapolitikáról, nem kapott még tételesebb leírást a közép-európai vetületről. Ennek három fő oka van: • A hosszúra nyúlt cikk a fentiekkel végképp szétfeszítené az energetikai folyóirat kereteit. • A szerző nem kívánta megfosztani a befogadó olvasót a „hosszú téli esték” szellemi izgalmától: saját tanulságok levonásától. • A későbbiekben remélhetőleg mód nyílik az akkor már a Szenátus által is elfogadott Amerikai Energiapolitikai Törvény elemzésének, összehasonlító vizsgálatának ismertetésére.

9

Irodalom [1]

W. Turner: Energy Policy, The Way It Should. Be – A Very Special Issue of Strategic Planning for Energy and the Environment, Special Edition, Winter 2004, Vol. 23., No. 3. [2] K. S. Rinaldi: House & Senate Energy Efficiency Legistation, Alliance to Save Energy Comparison – 108th Congress, May 23, 2003. A fenti kiadványban [3] M. Nemtzow: The Way Should be: Clean, Cheap and Practical. A fenti kiadványban. [4] B. Tauzin: A 21st Century Energy Policy for America. A fenti kiadványban. [5] V. K. Funk et. al: End-user Electric Demand Management be a National Policy Objective. A fenti kiadványban [6] www.nyserda.org [7] www.nysmart.org [8] A Summary of AEE Recommendations. A fenti kiadványban. C. W. Gellings: The Power Delivery System of the Future: A Vital Part of. U. S. [9] Energy Policy. A fenti kiadványban. [10] C. L. Clark: Letter to the Editor-Reference: „Energy Policy, or Lack Thereof”. A fenti kiadványban. [11] Thomas Register, http: //thomas.loc.gov./ (2005. május 9,) [12] Információk Zala Lászlótól (NASA, Cleveland, OH) és Steve Dunnivant-tól (EMP2, Inc, Richland, WA)

Dr. Emhő László

energetikai képzés vezető, BME Mérnöktovábbképző Intézet [email protected]

10