Megkezdődnek az amerikai előválasztások Az amerikai elnökjelöltek kiválasztását célzó úgynevezett előválasztási folyamat 2008-ban is a hagyományok szerint, Iowa államban kezdődik meg, de a lehető legkorábbi időpontban, két nappal újév után. A két nagy párt - a Republikánus Párt és a Demokrata Párt - jelöltségére pályázók mintha az életükért küzdenének a közép-nyugati szövetségi államban, az utolsó pillanatig zajlik a kampány. A házak karácsonyi díszkivilágításban tündökölnek, az államot pedig ellepik a politikai üzenetek. Az előválasztások példátlanul korai kezdete miatt a politika menthetetlenül felkavarja a békés ünnepeket. A postaládák tömve vannak az ünnepi ajándékkatalógusokkal és az aspiránsok ötpontos programjaival. A televízióban a játékok, számítógépek, autók és vetőmagok hirdetései vegyülnek a Hillary-t, Obamát, Rudyt és Huckabee-t népszerűsítő reklámokkal. Egy átlagos decemberi napon Iowa lakosságára 700 tévés politikai hirdetés zúdul. A XX. században mindössze kétszer fordult elő az, ami a 2008-as elnökválasztás előtt: sem a hivatalban lévő, sem előző elnök vagy alelnök nem pályázik egyik párt elnökjelöltségére sem. Így rendkívül nyitott és kiélezett a küzdelem, mintegy 17 politikus verseng a republikánus vagy demokrata jelöltségért. A kampány minden korábbinál előbb, már egy évvel ez első előválasztások előtt elkezdődött. Korábban arra sem volt példa, hogy nő vagy afro-amerikai politikus vezesse valamelyik párt népszerűségi listáját. A minden pillanatot kihasználó politikusok az ünnepek alatt sem pihentek. Christopher Dodd connecticuti szenátor haza sem utazott, inkább a családját költöztette Iowába az ünnepek idejére. Barack Obama illinois-i szenátor már karácsony másnapján, múlt szerdán kampánygyűlést tartott egy iskola tornatermében. Mint mondta, az ő karácsonyi ajándéka az volt, hogy végre nyolc órát aludhatott egyhuzamban. John McCain arizonai szenátor is már szerdán visszatért Iowába az év végi hajrára. A demokrata oldalon három jelölt - Barack Obama, Hillary Clinton New York-i és John Edwards volt észak-karolinai szenátor - áll az élen. Az utóbbi hetek fejleménye, hogy a volt first lady elsősége már korántsem megkérdőjelezhetetlen, a három aspiráns Iowában szinte fej-fej mellett halad. A republikánus táborban az országos favoritnak számító Rudy Giuliani, New York volt polgármestere a vártnál gyengébben teljesít. Sok konzervatív szavazó számára a reményt az ismeretlenségből előtört Mike Huckabee baptista lelkész, volt arkansas-i kormányzó jelenti, aki Iowa déli részén fácánvadászattal töltötte szabadidejét. A felmérések szerint a republikánus jelöltség megszerzésében Iowában nagyon esélye van Mitt Romney volt massachusettsi kormányzónak is. Az aspiránsok nagy száma és a rendkívül zsúfolt, korai előválasztási naptár miatt Iowa, New Hampshire és néhány további államnak kulcsszerep jut a mezőny megrostálásában. Steffen Schmidt, az Iowai Állami Egyetem politológus professzora rámutatott: a folyamat időkerete olyan szűk, hogy a legkorábbi, iránymutató
előválasztások nagyon fontosak. Több aspiráns Iowában kíván repülőrajtot venni. Az eddigi választások tapasztalatai szerint olyan pályázók nyerik el a nagy pártok elnökjelöltségét, akik az első megmérettetések során jól szerepelnek. A kezdetben rosszul teljesítő politikusok pedig többnyire arra kényszerülnek, hogy a későbbiekben bedobják a törülközőt. Mint Dante Scala, a New Hampshire-i Egyetem professzora kiemelte, a sok felmérés, az előzetes becslések és az adománygyűjtési adatok után Iowa és New Hampshire adja majd az első valódi jelzést a választók véleményéről. A jelöltekről döntő rendezvények - a jelölőgyűlések, illetve az előválasztások januárban és februárban hihetetlen gyorsan fogják egymást követni. A január 3-i iowai kezdés után január 5-én a wyomingi republikánusok nyilvánítanak véleményt ugyancsak jelölőgyűléseken. Január 8-án rendezik meg az első előválasztásokat New Hampshire-ben. Egy hétre rá, január 15-én a michigani választók járulnak a szavazóurnákhoz, január 19-én Nevadában lesznek jelölőgyűlések és a dél-karolinai republikánusok rendeznek előválasztásokat. Utóbbi államban a Demokrata Párt január 26-án rendezi meg az előválasztásokat. Florida lakossága január 29-én szavaz. Az előválasztási folyamat korai szakasza a február 5-i rendezvénysorozatban csúcsosodik ki. Aznap nem kevesebb, mint 23, az Egyesült Államok lakosságának csaknem felét képviselő államban - egyebek között a népes Kaliforniában és New Yorkban - tartanak jelölőgyűléseket és előválasztásokat. Az amerikai sajtó ezért nem egyszerűen „szuperkeddről”, hanem „megakeddről“, sőt „gigakeddről” beszél. Mint Karl Rove, George Bush elnök egykori főtanácsadója rámutatott, február 5-e után már feltehetően ismertek lesznek az elnökjelöltek. Jóllehet csak nyár végén, illetve kora ősszel rendezik meg a két nagy párt elnökjelöltjeit „ratifikáló” konvenciókat, már februárban tudni lehet majd, hogy kit támogat az ország lakosságának több mint fele. A március 4-i választási kedd eredményének ismeretében - aznap 4 államban szavaznak - pedig már a vélemények háromnegyede lesz köztudott. A szavazók, főleg az ingadozók ebben a feszített ütemű versenyfutásban vélhetően a korai eredményekre fognak figyelni és azokra voksolnak, akiknek a képe a sajtóban a legtöbbet szerepel, vagyis akik addig a legsikeresebbek voltak. Az amerikai választók a több hónapig tartó előválasztási folyamat során kétféle rendezvényen nyilvánítanak véleményt arról, kit látnának szívesen pártjuk elnökjelöltjeként. A legtöbb szövetségi államban előválasztásokat (primary) tartanak, ahol a polgárok állami szintű szavazáson voksolnak az aspiránsok személyére. Az előválasztások lehetnek nyíltak vagy zártak: előbbieken párthovatartozástól függetlenül mindenki szavazhat, utóbbiakon csak az adott párt regisztrált szavazói vehetnek részt. Az előválasztási rendezvények másik típusa a jelölőgyűlés (caucus), ahol többnyire a regisztrált pártszavazók helyi gyűléseken döntik el, hogy melyik politikust támogatják. A helyi jelölőgyűlések eredményeit több lépcsőn keresztül állami szinten összesítik. A voksok végül mindkét rendezvénytípus esetében szövetségi szinten a pártok jelöltállító kongresszusain adódnak össze. A demokraták augusztus 25-28-án a coloradói Denverben, míg a republikánusok szeptember 1-4-én, a minnesotai Minneapolis-Saint Paulban tartják rendezvényüket.
Karl Rove, Bush elnök egykori szürke eminenciása rámutatott: a két nagy párt elnökjelöltje már a február 5-i „megakedden” ismertté válik, az elnökjelöltek közötti úgynevezett általános választási küzdelem tehát már február 6-án kezdetét veszi. A politikai guru szerint a végtelenül hosszúnak ígérkező és vélhetően unalomba fulladó választási kampány nem Amerika érdekeit fogja szolgálni. Tavaszra már minden üzenet elcsépelt lesz, így az elnökjelölteknek újdonságokkal, a szokásostól eltérő, váratlan dolgokkal kell előrukkolniuk, hogy a figyelem rájuk irányuljon. Vagyis ellentétesen fognak viselkedni azzal, ahogyan majd kormányoznák az országot. Az elnökjelöltségre pályázó jelenlegi és egykori szenátorok, kormányzók és polgármesterek közül többen már 2006 végén szándéknyilatkozatot tettek, hogy indulnak. A nagyobb nyilvánosság miatt többször jelezték, hogy be fogják jelenteni, majd többször - interneten, kampánygyűlésen, tévés műsorban - be is jelentették. Sajtónyilatkozatok, kampánygyűlések, tévés viták sora következett. Az immár egy éve tartó versengés január 3-án, csütörtökön este 7 órakor lép új fázisba. Iowa állam kis, helyi választó közösségei akkor gyűlnek össze templomokban, sportcsarnokokban, iskolákban vagy éppen magánlakásokban, hogy megvitassák és eldöntsék, melyik politikus jelöltségét támogatják. Ezeken a jelölőgyűléseken - összesen 1784 körzetben - nincs titkos szavazás, az egymást jól ismerő szomszédok az akár több óráig tartó összejöveteleken egymás előtt nyilvánítanak véleményt. Az amerikai Szabó és Kovács (Smith és Jones) a terem vagy szoba átellenes sarkaiban állva győzködik a többieket, hogy az ő jelöltjüket támogassák. Az iowai szabályok szerint csak a jelen levők legalább 15 százalékának támogatását élvező politikusok személye mögé lehet felsorakozni. Elemzők - főleg a korán „előválasztó” államokban az országosnál kisebb népszerűségű Clinton és Giuliani tanácsadói - hangsúlyozzák, hogy Iowában és New Hampshire-ben még nem dől el semmi. Valóban, az utóbbi évtizedekben több olyan elnökválasztás is volt, amikor olyan politikus lett valamelyik nagy párt jelölje, aki Iowában veszített. De ez volt a kivétel. Mások hangsúlyozzák, hogy a sűrű előválasztási naptár miatt a kezdetben rosszul teljesítő elnökjelölt-aspiránsoknak nem lesz idejük és lehetőségük „összeszedni magukat”. Az amerikai elnökválasztási procedúrában - amely a nyugati demokráciák egyik legbonyolultabb választási eljárása - a pályázónak először, az előválasztások során saját pártja szavazóit kell meggyőzni arról, hogy ő képviseli legjobban politikai nézeteiket. A jelöltség elnyeréséig a demokrata aspiránsok tehát alapvetően a liberálisok számára fontos témákról értekeznek, míg a republikánus pályázók a konzervatív szavazótáborhoz szólnak. A 2008-as előválasztási versengésben a leggyakoribb demokrata ügy az iraki csapatkivonás és az egészségügy reformja volt. A republikánusok ezzel szemben a bevándorlás és a nemzetbiztonság terén igyekeztek kemény fellépést tanúsítani. A novemberi általános választások előtt, már az elnökjelöltek között folyó őszi kampány résztvevői azonban ha nyerni akarnak, „középre húznak”.
Sandy Maisel, a Maine-i Colby College politológia professzora azzal a hasonlattal élt, hogy az aspiránsok kötéltáncot folytatnak. A demokrata politikusok egyelőre a Demokrata Pártnak a centrumtól balra eső bázisát igyekeznek megnyerni, de nem mozdulhatnak túlságosan balra, nehogy elidegenítsék maguktól a függetleneket és a mérsékelt republikánusokat az általános választásokon. A republikánusok ugyanebben a szellemben konzervatív álláspontra helyezkednek a különböző társadalmi, gazdasági és katonai kérdésekben, ám nem tehetnek sok engedményt a jobboldalnak a potenciálisan megnyerhető független és mérsékelt demokrata szavazók miatt. Később viszont a jelöltek, miután bizonyossá vált, hogy ők szerezték meg pártjuk támogatását, a centrum felé nyitnak. A demokrata jelölt nyilván nem azonnali, hanem csak fokozatos iraki csapatkivonást fog sürgetni, és az egészségügy kérdésében is moderálja majd nézeteit. A republikánus jelölt pedig alkalmasint enyhít a bevándorlással kapcsolatos nézetein a spanyol ajkú szavazók megnyerése érdekében, és a nemzetbiztonság terén is igyekszik kevésbé „héja“ álláspontra helyezkedni. Elemzők szerint biztosra vehető, hogy a hónapok óta a demokrata népszerűségi rangsort magabiztosan vezető Hillary Clinton lesz az egyik elnökjelölt, ha a volt first lady jól szerepel Iowában és New Hampshire-ben. A republikánus oldalon Rudy Giulianinak - aki több fontos kérdésben a liberálisokhoz közeli nézeteket vall - a konzervatív tábort kell meggyőznie ahhoz, hogy elnyerje pártja jelöltségét.