A TARTALOMBÓL: Az agymosó ügynökök százas klubja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Az Orbán-kormány bizonyítványa 3 és fél év tükrében . . . . . . . . 4 Egy tízéves kisfiú levele Antifasiszta Ferencnek. . . . . . . . . . . . . . 8 Antall és a Hálózat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .9 Ismerjük meg új föderációs EU-kormányunk . . . . . . . . . . . . . . . 10 Kivételes egyetértés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .11 A nagy média hack(ni) avagy a fölperzselt föld . . . . . . . . . . . . . 12 Kompország bukott kormányosa a Semmibe tart. . . . . . . . . . . . 13 Jobboldali politológusoknak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
Magyar zsidóul . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .15 Lenácizta Izraelt az ENSZ új emberjogi biztosa . . . . . . . . . . . . . 15 Bodó Kirchsteuer Attila nyílt levele Paul Lendvainak . . . . . . . 16 Zseni, aki szolgál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .17 Rendszerváltás rendszerválság: Horn Gábor, az új fenegyerek . 18 TGM: „Egykori pártom harakirit követ el” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Magyarország ideje drága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .20 Az amerikai titkos lobbi parancsára kellettek . . . . . . . . . . . . . . 22 a magyar „reformok”
Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!
Aki nyitott szemmel jár-kel az utcán, sõt önkínzásra való hajlamosságánál fogva folyamatosan nézi a hírmûsorokat valamint a kanális médiumok gyomorforgató showmûsorait, nem tudja nem észrevenni, ezért képtelen szó nélkül hagyni azt a tényt, hogy az elmúlt 18 év alatt kb. száz fõre tehetõ azok száma, akik az írott és elektronikus sajtón keresztül nap mint nap mossák az agyunkat, félrevezetnek, megtévesztenek bennünket. Akik a böszme Gyurcsányihoz hasonlatosan hazudnak éjjel, hazudnak nappal, hazudnak mindenkor. Õk az úgynevezett „elemzõk”: a politológusok, a szociológusok, a rendszerhû, csõlátású társadalomkutatók, a sztár közgazdászok, jogászok, a rasszista magyargyûlölõ áljogvédõk, egyszóval a megmondó emberek. Õk a lassan, kizárólag csak megélhetési bûnözõket tömörítõ pártok jellemtelen kitartottjai, akiknek az a dolga, hogy reggeltõl estig osszák az észt minden csatornán és minden újsághasábon, hogy vetítsenek, maszatoljanak, ám a lényeget elhallgassák, figyelmét elterelve, megtévesszék a megnyomorított magyart mindhalálig. Az õ vívmányuk (is) az, hogy mára elmondhatjuk: Magyarország Argentína sorsára jutott, szakadéknyi mély válságba, egyenesen a gazdasági csõd állapotába került. Ezek a senkiháziak nem törõdnek azzal sem, hogy egy ország pénzügyi züllése micsoda terheket rak a benne élõ emberek vállára: a szegény még szegényebb lesz, éhezik, nyomorog, s nem tudja a mindennapi betevõt vagy éppen a gyógyszerét kifizetni. Nem nehéz azt sem kitalálni, hogy ez a jellemtelen söpredék hogy-hogy nem(?) elsõsorban a kommunista diktatúra ügynökhálózatából került ki, beszéljünk akár az Index.hu vagy a Hírszerzõ.hu munkatársairól, vagy a Political Capital, illetve a Népszava, a Népszabadság, a 168 Óra velejéig romlott megmondó embereirõl, bértollnokairól, akik az anyatejjel szívták magukba a hazudozás „mûvészetét”. Õk azok, akiknek van bõr a képükön és gyomruk is ahhoz, hogy mindmáig Kókán és Gyurcsányin vitatkozzanak, vagy azt bizonygassák, hogy Orbán Viktor maga a patás ördög. A hazugságrobotok egyetlen dologról nem beszélnek soha: az igazságról, azaz a lényegrõl. Nem beszélnek arról véletlenül sem, hogy a szocionista bûnszövetség minden alkalommal választási csalással került a hatalomba, és ellenzéki másodhegedûseikkel együtt lopott pénzen kampányolnak mind a mai napig, hogy vakítsák a magyart. Ezek az aljas gazemberek elhallgatják azt is, hogy a rendszerváltozás valójában a nagy átverés mocskos színjátéka volt, ezért is veszi körül síri csend az azt levezénylõ, de mai is aktívan mûködõ, mindnyájunkat megnyomorító, megfigyelõ, lehallgató, kizsebelõ titkos ügynökhálózatot. Ezek a gerinctelen „hölgyek” és „urak” bár tudják, de mélyen hallgatnak arról, hogy Magyarországot a kelet-európai, 2
az amerikai, az izraeli titkosszolgálatok szövevényes bûnbandája fosztotta ki a KGB-vel karöltve. A Securitate és magyar maffiája mûtrágyában utazik Mikor kelti fel például a máskor eltökélten oknyomozó vérebek figyelmét az, hogy miként került a teljes magyar mûtrágyagyártás a romániai titkosszolgálat, a hírhedt Securitate tulajdonába? Mikor kelti fel például a máskor eltökélten oknyomozó vérebek figyelmét az, hogy miként került a teljes magyar mûtrágyagyártás a romániai titkosszolgálat, a hírhedt Securitate tulajdonába? Pedig nagyon egyszerûen történt mindez: elõször a szolnoki, majd a péti gyárat szerezte meg Bige László román szekus ügynök, jó internacionalista kommunista káder a szintén díszpinty Csányi Sándor segítségével. Bige együtt vadászott a „Kárpátok Géniuszával”, magával Nicolae Ceaucescuval, de kellemes társaságot jelentett az ájtatos, filoszemita Semjén Zsoltnak, no és a proli prototípus Hagyó Miklóssal, hogy a magyar III/III-as titkosügynököket, besúgókat és spicliket képviselõ és eltartó Benedek Fülöprõl ne is beszéljünk. Benedek Fülöp elvtársról ugyanis azt kell tudni, hogy õ látja el nem kevés pénzzel a III/I, III/II, III/III-as hálózati tisztek fedõcégeit. Neki persze ez sem volt elég: ahhoz, hogy a mûtrágyagyártásból a Securitate még több haszonhoz jusson, Benedek Fülöp elintézte, hogy a kormány 20 százalékos vámot vessen ki az Ukrajnából érkezõ mûtrágyára. Mivel a magyar gazdálkodó nem tud mûtrágyát egyéb forrásból beszerezni, kénytelen megvásárolni a Securitate aranybányájából, közel tízezer forint per mázsa áron az egyébként 3000-4000 forintot érõ vegyes és nitrogén mûtrágyát. Errõl beszéljetek szájtépõ, sejpítõ, raccsoló, beszédhibás mocsadékok a Párt-keltében, az ATV-n és a zsidó fajvédõ Csintalan-showban az Orbán-televízióban! Errõl írjatok vezércikket a 168 órában, a Népszavában vagy a Népszabadságban, bár a volt munkásõr Liszkai elvtárs is feldolgozhatná a Securitate terjeszkedését Magyarországon, nem felejtve el megemlíteni a MAHIR-os Simicskával alkotott bûnszövetségük viselt dolgait. Szerva itt, csere ott: itt az ügynök, hol az ügynök? A külföldi érdekeket gátlástalanul kiszolgáló háromperakárhányasok, a megmondó embe-
rek ma is ott ülnek a kormányban a magyar(?) Országgyûlésben, továbbá a médiumok fõszerkesztõi, illetve más döntéshozói székeiben. Ezek a piszkos hazaáruló gazemberek mélyen hallgatnak arról is, hogy a különbözõ hazugságok terjesztéséért a pártoktól mennyi havi fix apanázst és egyéb juttatásokat nyúlnak le, áttételesen a mi adóforintjainkból. Nem áttételesen, hanem közvetlenül pedig a régen el nem adható, senki által nem olvasott újságjaikat a különbözõ minisztériumok álpályázatainak lélegeztetõ gépén tartják életben. A kép egészen idilli: egyszerre kap állami támogatást a kommunista-zsidó kézivezérlésû ATV és a Fideszt, vele együtt pedig olykor-olykor a kommunistákat is kiszolgáló, homályos tulajdonosi hátterû Hír TV (50-50 milliót, akár többször is). A Júdás-pénz birtokában a Political Capital és a Századvég effektív munkát nem végzõ, csak rajtunk élõsködõ „elemzõi” egy szót sem ejtenek arról, hogy a magyar rendõrség egyenlõ lett a maffiával, lassan már a szicíliai családokat is felülmúlva. Ezek a fizetett hazudozók véletlenül sem világítanak rá arra, hogy a rendõrmaffiának van egy felügyeleti szerve, az ügyészmaffia. Számon kérte valaha valaki a Legfõbb Ügyésztõl és a beosztott ügyészektõl a bûnpártolást? Ezek közül a naplopó vérszívók közül kritizálta-e valaha valaki a vérbíróság és vérbírók munkáját? Ezek a „politikailag korrekt” seggnyaló mikrofonállványok valaha megkérdezték az akasztanivaló Gyurcsányit, Lendvait, Kókát, Kunczét, a Hajdú-Bétes hóhér Gordonkát, de akár Orbán Viktort, Kövér Lászlót, Demeter Ervint esetleg Dávid(csillagos) szegfûszagú Ibolyát, hogy a mai nap például mennyit tetszettek lopni? Mire tetszenek költeni a tetûhálózat fenntartásán túl a lopott pénzt? Élõ példák tömegét látni nap mint nap a politika által vezérelt rablásokról, a pártkasszák törvénytelen feltöltésérõl, a Zuschlagok, Deutsch-Für Tamások, Stumpf Pisták, Csintalanok, Hujber Ottók, Máté Lászlók, Kulcsár brókerek csalásairól, rablásairól, olajszõkítésérõl, bankrablásairól, amit az ügyészség és az ártatlan, fegyvertelen emberek szemét oly tökéletesen kilövõ rendõrség, nemkülönben a nemzetbiztonság szájtátva, tétlenül figyel, de eljárást nem indít soha senki ellen. Na, szemét gazemberek, ez a börtöntöltelék banda juttatta az országot a tönk szélére, nem a lassan csak a csirkefarhátot rágni képes nyugdíjasok, vagy a sok gyermekes, bérbõl és fizetésbõl (még ) agonizáló nemzeti középréteg! Ezek a magukat „elemzõnek” kikiáltó mocskos senkiháziak véletlenül föl nem fedik a pártok közötti panamákat, a bankrablásokat, az autópályaépítéseknél kézzelfogjó ha figyelünk
ható milliárdos visszaosztásokat, sorozatos törvényszegéseket és az alkotmányosságot is aláásó törvénytelen sikerdíjakat, vagy megint másként a pártokhoz becsatolt, rövid pórázon tartott rendõrségi, ügyészségi, bírósági családi kis maffiákat! Shalom, ügynök bajtárs! A Magyar Gárdáról és a Jobbikról már kikiáltották a lehetetlent: félkatonai, fasiszta szervezetnek titulálták a Gárdát, de vajon akkor az In-Kal Security micsoda, cégéres hazudozók? Arról mikor állapítjátok meg kanális (média) töltelékek, hogy egy felfegyverzett, gyilkolásra kiképzett katonai szervezet, a zsidó maffia és a kelet-európai ügynökhálózat kezében??? Arról mikor írjátok már meg, csirkefogók, hogy az országunk fegyveres megszállását képezi ez a bûnbanda, hiszen a jelenleg még hatályos – bár mindenki által semmibe vett – Alkotmányunk szerint Magyarország területén a honvédségen és a fegyveres rendvédelmi szervezeteken kívül nem tartózkodhat idegen fegyveres, szervezett és kiképzett alakulat, mint ahogy Ferihegyen sem posztolhatnának állig felfegyverzett izraeli kommandósok a polgári gépek beléptetésénél. Ezek a magukat újságíróknak, riporternek és elemzõnek tituláló szófosók, ezek a pénzért bárkit bemocskoló bértollnokok, véletlenül sem támadják meg a bécsi CW Bank-nál egykor milliárdokat elsíboló Surányit, és a jelenlegi jegybank elnök Simor Andrást, hogy õk vajon melyik ügynökhálózat beépített emberei? Ez vajon nem lenne elég érdekes vezetõ hír a sajtóban csakúgy, mint a KGB-s Pintér, Boros Péter, és Gál-Széchy sötét, bûnökkel, gyilkosságokkal terhelt múltja? Az nem merül fel egyetlen oknyomozóban, vagy észosztó ügynökben, hogy a fõbûnözõ Sanyi bácsi hogyan lehetett a lassan szentnek kikiáltott háromperakárhányas Viktorka belügyminisztere, ráadásul akkor és most (is) a bûnözés melegágyát – ha nem fellegvárát – jelentõ kínai piac fõgengsztere? Errõl nem mertek ordítozni, koncra váró ölebek? Miért nem írtok Sólyom László törvénytelen megválasztásáról? Miért nem szólítjátok fel nap mint nap a Spanyolországot megjárt, ott csúfosan lebukó, a nemzetveszejtõ rendszerváltás és az ügynökhálózat bebetonozásában fõbûnrészes Nagy Alkotmányjogászt, hogy a kialakult pénzügyi, morális válságért õt vajon nem terheli fõbenjáró bûn? Miért nem kérdezitek meg tõle, zugfirkászok, fizetett hazudozók, hogy mi az alkotmányos válság az õ nézetei szerint, ha nem az, ami ma Magyarországon az egész világ megvetését és undorát kiváltva kialakult? Miért nem kérdezitek meg Sólyom elvtárstól, hogy miként lehet az, hogy még a böszmék is visszavonják azt az alkotmányellenes egészségpénztári törvényt, amit jómaga nem talált jó ha figyelünk
alkotmányellenesnek? Miért nem kéritek meg, hogy raccsolja már el mindnyájunk füle hallatára, hogy miért a nemzeti parkokat járja megint, amikor az elõrehozott választásokat kellene kikényszerítenie akár Brüsszel és az EU segítségét is kérve, vagy miért a Bush-báb afgán elnökkel parolázik, akiktõl majd lehegesztett koporsóban hozhatjuk haza nemsokára a katonáinkat, amikor Magyarországon hatályon kívül helyezték az Alkotmányt, az alkotmányosságot? Lomnici nyakán már szorul a hurok A Kuruc.info nemzeti hírportálon Lomnici Zoltán “fõbíró” gátlástalan, köztörvényes ámokfutásáról már egy regényre való hiteles beszámoló jelent meg az elmúlt egy-két évben: mikor kérdezitek meg a börtönérett, bukott fõbírót, hogy “mennyit loptál, Zoli bácsi?” Miért nem érdeklõdnek nála, hogy a felszámoló maffia és a Komárom-Esztergom Megyei Bírósági elnökasszony mennyi kenõpénzzel tömi ki Lomnici zsebeit? Ez nem érdekes téma, beszari hazaárulók? Mikor kérdezitek meg a rendõrmaffiát felügyelõ legfõbb ügyésztõl, hogy mint Sólyom László kegyeltje, mikor kezd el dolgozni, mikor csap le hivatalból az esküjének megfelelõen a mindnyájunk szeme elõtt zajló, égbekiáltó bûncselekmények elkövetõire? Mikor kérdezitek meg Kuncze Gábort a Fenyõ-gyilkosságban vele szemben bármikor megálló felelõsségérõl, vagy esetleg Lendvai Ildikót, a vörös cenzor, botoxos zsidó kurvát, hogy miként mentette ki Aczél György parancsára a rendszerváltás elején a Nemzeti Bank milliárdjait? Tudjátok, alávaló elemzõk, hogy mennyi pénzt raboltak el a gyilkos kommunisták mindanyniunktól már az elszabotált rendszerváltás hajnalán? Ezzel kellene foglalkoznotok, brigantik, ezt kellene elemeznetek, éjt nappallá téve minden kommunikációs csatornán, mert a nyakatokon lévõ hurok elõbb-utóbb megszorul! Kezdjétek el firtatni az ügynökhálózat nyilvánosságra hozatalát, kérdezzétek meg az öt parlamenti pártot, hogy a kommunista országokban nálunk még mindig miért tabu téma a láthatatlan, de mégis mindennél gátlástalanabb és erõsebb ügynök-légió? Kezdjetek el beszélni a rendszeres választási csalásokról, amiket az öt parlamenti párt már rutinfeladatként abszolvál minden negyedik évben, köszönhetõen a szintén hazaárulókból álló OVB segítségének, hathatós támogatásának. Kezdejetek el írni és pöszézni az intézményesített korrupcióról, amelynek ti is napi haszonélvezõi vagytok! Beszéljetek a rendõrök, az ügyészek, a bírák felelõsségérõl, mint az alkotmányos demokrácia megdöntõirõl! Cikkezetek, készítsetek kimutatásokat a rendõrdiktatúra tobzódásáról, a GergényiGyurcsányi hóhérpáros népellenes, elévülhetetlen vérengzéseirõl, bûntetteirõl, megfélemlítõ vérengzéseirõl.
Ugye mennyi érdekes téma hever az utcán a lábatok elõtt? De ha ez sem elég, akkor kukkantsatok be a kalapos nagyasszony fejfedõje alá, és hozzátok nyilvánosságra a Leisztingerrel megkötött kétmilliárdos szerzõdésének részleteit, és a dávidcsillagos Lantos-Schmuck kreatúra emeszpés visszaszavazását az Országgyûlésbe! Nemzetgyilkos stricik! Firtassátok az SZDSZ törvénytelen létezését, a pártelnökök hazaáruló, törvényszegõ, sorozatos bûncselekményeit, a szadeszos pedofilok, buzeránsok törvényellenes cselekedeteit! Velejéig romlott életetekbõl csak egy pillanatra emelkedjetek felül, és figyelmezzetek a véresszájú, szélsõséges liberális ideológusotok, Tamás Gáspár Miklós sóhajtozásaira, miszerint “nagyon nagy a baj, az SZDSZ-es liberalizmus el fog tûnni a magyar politikai életbõl”! Bárcsak hihetnénk a “szintén zenész” szekus kukaborogatónak! Azt gondoljátok, hogy a cigánykérdés meg fog oldódni? Igen meg fog oldódni, mert – többek között a Kuruc.infónak is köszönhetõen – a gyûjtõ- és átnevelõ táborok megnyitása, továbbá a börtönök bõvítése nemsokára elkerülhetetlenné válik. Ott lesz nektek is hely bõven, ahol igazi emberközelségben simogathatjátok egymás lelkét, és megtapasztalhatjátok a cigányokkal való együttélés izzasztó, rasszizmusmentes mámorát. Ne tévedjetek: kisebb bûnökért is akasztottak már föl embereket, mint mindazért amit ti elkövettetek saját(?) nemzetetek ellen, brigantik! Olvassátok el figyelmesen, szemlézzétek és terjesszétek Dr.Freund Tamás kristálytiszta logikájú, nagyszerû írását, az elhazudott és ellopott rendszerváltásról, egyszersmind annak nemzetáruló kiagyalóiról, az ügynökhálózat tobzódásáról! Igen nagy a baj, a ti közremûködésetekkel lassan Burkina Faso sorsára és koldusbotra jut ez az egykoron szebb napokat is látott ország. Nagy a baj, mert közeleg egy pártok és zsidó pribékjeik elleni lázadás, és nagyon nagy a baj, mert félõ, hogy az In-kal Securitatenak és a maffiózó rendõröknek az indulatok megfékezésére a tömegbe kell majd lõni, de ezúttal nem gumilövedékkel, hanem lehet, hogy éles lõszert kell használniuk. A szocionista rezsim mindenképpen megbukott, végük van mint a botnak. Talán egyedül a köztársasági elnök nem látja megint mindig párás szemüvege mögül, hogy merre van az elõre. A rezsim megbuktatásában élen jártatok aljas, gazember, kommunistabérenc “elemzõk”, és megmondó, észosztó emberek: Kohnok, Schwarzok, Acsádyk, Avarok és Bánók! Hamarosan üt az óra: megmérettek és könnyûnek találtattok. Zsilfalvi Zsombor
3
Most, hogy Qurcsány Fegyenc és bûnbandája végre szétesõben van (azért a hatalmukat s a lopott holmit aligha adják át szépszerével!), s a botrányok már az egekig duzzadnak, sokak szemében ismét felértékelõdött Viktor Viktor és az õ Fidesze. Sajnos ki kell ábrándítanom mindenkit, akik reménykednek bennük, hiszen 1998-2002 közt kormányozva is roppant gyengécske teljesítményt nyújtottak, amit 6 évi látszat-ellenzékiséggel sikerült még jobban alulmúlniuk. Úgy tûnik, számukra tökéletesen kielégítõ ez a felelõtlen, langyos posványban dagonyázás, mert eszük ágában sincs a kormánykereket átvenni egy süllyedõ hajó fedélzetén. Pedig egy valóban nemzeti erõnek ilyen esetben – mérlegelés nélkül -egyetlen kötelezõ feladata lehet: menteni, ami menthetõ, még annak árán is, ha netán személyenként és együttesen is belebuknak. Semmi sem fontosabb ugyanis, mint a haza üdve, bármilyen áldozatokat is kell vállalni ezért! A most következõ elemzésemet 2001 decemberében írtam, Orbánék hivatali idejének utolsó stádiumában, s ajánlom figyelmébe mindazoknak, akik oktalanul ismét tõlük várják a megváltást, ahelyett, hogy huszárosan megdöntenék ezt a tûrhetetlen rendszert, s valamennyi csahosának menesztése után végre olyan hazafiakra bíznák Magyarország vezetését, akik tiszták, bátrak és rátermettek, s az üres fecsegés helyett cselekedni is készek a nemzet érdekében. Az országot jelenleg irányító Orbán-kormány megítélése eléggé ellentmondásos az egyes politikai körökben, pártokban, sõt a lakosság különbözõ rétegeiben is. A balliberális banda s a tömegtájékoztatás okkal-ok nélkül, csípõbõl tüzel rá, mocskolja és rágalmazza; az ún. „nemzeti oldal” pedig hibáit, vétkeit is igyekszik elkendõzni, s érdemeit messze meghaladó rózsaszín képet fest róla. Legjobb tudomásom szerint ezidáig átfogó, tárgyilagos értékelés még nem készült, ezért az alábbiakban ezt szeretném megkísérelni, kerülve azonban a részletekbe merülés veszélyét. Célom egyfajta igazságkeresés, elfogulatlan bírálat, a feladatok, lehetõségek s a végzett munka összehasonlítása, ugyanakkor mindezzel a hazafias erõk gondolkodásra késztetése. Arra próbálok választ adni – mellõzve az illúziókat s az elõítéleteket –, hogy valóban nemzeti-e az önmagát annak deklaráló „polgári” kormány, avagy lényegét tekintve alig különbözik elõdeitõl. 1. Orbán Viktor személye és munkatársai A miniszterelnök fiatal, energikus, jó kedélyû, gyors észjárású, a többségben szimpatikus benyomásokat keltõ, magabiztosságot, rátermettséget sugárzó egyéniség. Megfelelõ iskolázottsággal, nyelvismerettel rendelkezik, de koránál fogva nincs elég élettapasztalata, megfontoltsága, beleérzõ képessége. Nemzeti szempontból származása nem meggyõzõ, indíttatása pedig egyértelmûen szélsõliberális. (Egyesek szerint eredeti családi neve Oldstein, ez azonban máig nem nyert hitelt érdemlõ bizonyítást; sokat mond viszont az, hogy leányait Ráhelnek és Sárának hívják.) A jogi egyetem elvégzése után tanulmányait Oxfordban, Soros-ösztöndíjjal folytatta, amivel nem éppen a harcos antikommunistákat vagy a konzervatív nacionalistákat szokták jutalmazni. Politikai pályafutását is a zsidó identitású SZDSZ-szel azonos gyökerû Fideszben kezdte, minden nemzeti szempontból hasznos elv és gyakorlat éles támadásával. Emlékezzünk csak arra, amikor a 90-es évek elején a Parlamentben kollektív kivonulásukkal tüntettek a trianoni megemlékezés ellen, s gyakori elhatárolódásai(k)ra az ún. „szélsõjobbtól”. Úgy tûnik, valahol valakik õt is kiválasztották a közéleti karrierre, máskülönben aligha szólhatott volna az elhíresült Nagy Imre-temetésen, ahol radikális hangvételû beszédével egy csapásra berobbant a köztudatba. A tévében, rádióban s az újságokban is feltûnõen sokat szerepelt; márpedig a hazai sajtót uraló banditák aligha menedzselnek bárkit, aki nem „a mi kutyánk kölyke”. Persze arra is akad példa a vi4
lágtörténelemben, hogy valaki Saulusból Paulussá válik, e metamorfózisok többsége azonban jól felfogott érdekeket tükröz, ritkán fakad õszinte belsõ meggyõzõdésbõl. Valószínûleg Orbán esetében is ravaszul kifundált, alaposan megtervezett „arculatváltásról”, köpönyegfordításról lehet szó. Gondot jelent az is, hogy a tényleges hatalmat bitorló, a nyilvánosságot ügyesen kerülõ, nemzetromboló háttérerõk mindig benyújtják a számlát „önzetlen” segítségükért. Ilyen feltételekkel és terheltséggel pedig senki sem mûködhet szabadon, hanem feszes korlátok közt mozoghat csupán, elõre fölvázolt forgatókönyv szerint. Ezzel együtt mind képességeit, mind népszerûségét tekintve Orbán Viktor messze kiemelkedik eléggé bizarr kormányából. Miniszterei, államtitkárai közt sajnos nem kevés a zsidó és a félvér, valamint az „egykori” kommunista. E szürke masszában egyetlen valamirevaló, markáns egyéniség sem akad, viszont alkalmatlan, gyenge jellemû, szolgalelkû báb annál inkább. (Pl. Martonyi János, Deutsch Tamás, Pintér Sándor, Szabó János, Stumpf István, ill. a leváltott Pokorni Zoltán, Torgyán József – meglehetõsen undorító figurák.) Alig hihetjük, hogy Orbán maga választotta meg társait, legjobb esetben is csak egy mások által összeállított „étlapról” rendelhetett. Ezekkel a fiskális szemléletû, technokrata „reálpolitikusokkal”, akikbõl jószerivel az elemi tisztesség és nemzeti elkötelezettség is hiányzik, még egy Orbánnál sokkal nagyobb és nemesebb államférfi sem juthatna messzire a magyarság képviseletében és fölemelésében. E ráhangolódás után vizsgáljuk meg immár a kormány valódi ténykedését az egyes szakterületek szerint, a nemzeti szempontok figyelembe vételével. Természetesen elõre bocsátva és elismerve azt, hogy elõdeik nyomán szinte minden téren csõdtömeget, valóságos romhalmazt örököltek Orbánék; egy olyan káoszt és pusztulást, melybõl roppant nehéz kitörni, rendet teremteni és eredményeket fölmutatni. Megjegyzem még, hogy a rövid kormány-programnak tekinthetõ 40 pontos Fidesz-tervezet a legenyhébben fogalmazva is annyira hiányos, egyoldalú és félénk, hogy tökéletes megvalósítása esetén sem oldaná meg a csonkaországi (pláne nem a kárpát-medencei vagy az egyetemes!) magyarság fõ sorskérdéseit. 2. Belpolitika, hatalmi szervek, közbiztonság Egy országban akkor jó élni, ha érvényesül a törvényes rend s a szabadság, a tulajdoni és személyi biztonság, ha a lehetõ legteljesebben kiküszöbölik a korrupciót s a devianciákat (prostitúció, homoszexualitás, alkoholizmus, drogfogyasztás, bûnözés, analfabétizmus, romboló kultuszok és szekták, munkanélküliség, abortusz, bizonyos elkerülhetõ betegségek stb.), ha polgárai kielégíthetik alapvetõ anyagi, szellemi és lelki szükségleteiket, ha a társadalmat igazságosság, felelõsségérzet, szolidaritás és esélyegyenlõség hatja át, ha nincsenek „kiválasztott” fajták vagy rétegek, ha a közhatalmat hozzáértõ, becsületes, valódi népszolgálatot teljesítõ emberek gyakorolják, ha a szegényekrõl és elesettekrõl együttérzõen gondoskodnak. Ezen célok megvalósítása elsõsorban a belpolitika kötelessége lenne. Sajnos ma minden a feje tetején áll, s még a szándékát se észleljük, hogy Orbánék egy általános tabula rasa-t csinálva, tiszta lappal indulva, elõdeiktõl gyökeresen elhatárolódó politikát folytatva kezelnék az igen súlyos válságot. A rendõrség jelentõs része megvesztegethetõ és határozatlan, az ügyészségek szabotálják a vádemeléseket még a legkirívóbb sortûzpejó ha figyelünk
rek, olajügyek, privatizációs bûncselekmények, sikkasztások esetében is, a „független” bíróságok ítéletei pedig a balliberális kemény mag akaratának kedveznek (lásd Györgyi Kálmán, majd Polt Péter, ill. Solt Pál, Dávid Ibolya és Simicskó István ténykedését!). Ilyenformán az igazságtétel továbbra is elmaradt, még a meglévõ alkalmatlan törvényeket is rendszeresen kijátsszák, kísérlet sem történik semmilyen bûnözés és korrupció megfékezésére, a nélkülözhetetlen létbiztonság megteremtésére; sõt a „fejétõl bûzlik a hal” elve szerint, a legsötétebb gazemberek éppen az országgyûlési képviselõk közt találhatók. Az országot hazai és külföldi maffiacsoportok uralják, s a hivatalos elittel történõ összefonódások minden szinten üzemszerûvé váltak. A tanúkat megvásárolják, megfélemlítik, likvidálják, vagy „sztárügyvédekkel” és sajtókampányokkal hiteltelenítik, a dokumentumokat megsemmisítik vagy évtizedekre zárolják. Választhat a kormány: vagy továbbra is heroikusan maga elõtt görgeti a rendszerváltás visszásságai nyomán felgyülemlett szeméthegyet, s ezzel mindvégig elodázza az érdemi változtatásokat, vagy kíméletlenül eltakarítja. Utóbbi elkerülhetetlen kezdõlépései a következõk. A jogfolytonosság megtagadása az utolsó 55 év minden rendszerével s az 1945 elõtti õsi magyar (a Szentkorona-eszmén alapuló) alkotmányosság visszaállítása; a liberálbolsevista, „eurokomform” törvényhalmaz eltörlése, helyette világos, egyértelmûen végrehajtható, kizárólag nemzetérdekû jogszabályok alkotása (pl. újra halálbüntetés!); az áldemokrácia és a köztársaság helyett egy tekintélyelvû, alkotmányos és független nemzeti monarchia (királyság vagy kormányzóság) bevezetése; össznépi (anyagi és erkölcsi) igazságtétel, személycserék minden téren (politika, közigazgatás, bankok, gazdaság, rendõrség, honvédség, oktatás, kultúra, hírközlés, egészségügy, egyházak stb.); a nemzetellenes pártok (pl. SZDSZ, MSZMP, MSZP), szervezetek, szekták s a szabadkõmûvesség fokozatos betiltása, a kompromittálódott bûnözõk azonnali és örökös számûzése a vezetésbõl; a közszereplõk nyilvános és teljes átvilágítása, vagyonbevallásának ellenõrzése; a kétkamarás parlamenti forma kiépítése; egy alapvetõen új választási törvény kidolgozása, az ajánló cédulázás eltörlése, a választási csalások kiküszöbölése fokozott felügyelettel, a szavazás kötelezõvé tétele itthon, ill. lehetõségének biztosítása a határon túli s az emigrációs magyarságnak; az országgyûlés és az államapparátus létszámának s javadalmainak csökkentése, a képviselõk és polgármesterek visszahívhatósága, a közszereplõk egyetemes (büntetõjogi!) felelõssége a visszaélésekért és mulasztásokért stb. Persze ez a lista jócskán bõvíthetõ, ezért csupán jelzésértékûnek tekintsük. Bárki állíthatja, hogy a fentiek kivitelezésére nincs komoly esély, ezért ostobaság elvárni a kormánytól, hogy ekkora ellenséges nyomással dacolva akárcsak részben is megvalósítsa óhajainkat. Nincs kizárva, hogy ez vagy egy következõ kabinet is belerokkanna ebbe az egyenlõtlen iszapbirkózásba; de mit számít, ha általa megmenekül a magyarság! Nyilvánvaló, hogy egyszerûbb szélirányba fordulni, mint árral szemben úszni, s tapasztalataink szerint Orbán is az elõbbi mellett döntött. Inkább a saját „túlélésükkel” törõdik, mint a lakosság jövõjével. E vigyorgó, konfliktuskerülõ diplomáciával elérheti ugyan, hogy 1-2 újabb ciklusra megválasztják, de a nemzet ítélõszéke elõtt föltétlenül gyarlónak találtatik, hiszen végeredményben – elõdeihez hasonlóan, akarva vagy akaratlanul – õ is csak a nemzetrontást, azaz végsõ megsemmisülésünket sietteti. Nekünk viszont nem karrierlovagok, sima beszédû hivatalnokok kellenek, hanem mindenre elszánt, vaskezû harcosok, akik nem ijednek meg a saját árnyékuktól. 3. Gazdaság, pénzügy, mezõgazdaság, közlekedés, kereskedelem, környezetvédelem A kommunizmus, valamint a gengszterváltás fosztogatásai s rablógazdálkodása, ill. a Bokros-csomag megszorításai után igen lepusztultak ezek az ágazatok. El kell ismerni, e területeken némi erõfeszítéssel apróbb eredményeket fölmutathat a kormány: pl. sikerrel járt az infláció fékezése, a makrogazdasági mutatók (GDP) javítása, az államháztartási és költségvetési hiányok lefaragása. Mindez mégsem több, mint jó ha figyelünk
tüneti kezelés, hiszen a lényeg továbbra is érintetlen; azaz folytatódik a mélyrepülés, minden rothad és züllik. Az adóreform elmaradt, az árak emelkednek (“liberalizálódnak”), a vásárlóerõ a népesség zöménél csökken vagy stagnál, a pénzünk folyamatosan romlik a nyugati valutákhoz (s az euróhoz) képest. A bankcsõdök, tõzsdei és pénzintézeti visszásságok s az ÁPV Rt. által okozott károkat (lásd Surányi György, Princz Gábor, Kunos Péter, Suchmann Tamás, Tocsik Márta, Matolcsy György és egyéb zsidó fehérgalléros bûnözõk korábbi és mostani ármánykodásait!) ez a kormány is elvtelenül az adófizetõk pénzébõl pótolja, miközben a banditáknak és kedvezményezettjeiknek haja szála sem görbül, s még indokolt vagyonelkobzás sem történt. Hajdan sikeres üzemeink, gyáraink, mezõgazdasági iparunk, közmûveink többsége, valamint energiatermelésünk (szén, olaj, gáz, atom) idegenek kezében van, akik rendszerint leépítik, majd megszüntetik a munkát, s ez által a piacainkat is megszerzik. A multik az egész országban rohamosan terjeszkednek, mivel változatlan adómentességet élveznek, a teljes hasznot pedig szabadon kisíbolják. Így a több oldalról szorongatott magyar kis- és középvállalkozók nem bírják az egyenlõtlen versenyt. A Széchenyi-terv csupán mézesmadzag, hiszen a külföldi cégek éppúgy pályázhatnak a költségvetési támogatásokra, mint a hazaiak. A privatizációs panamákról, az áron aluli magánosításokról jószerivel semmit sem tudhat a nagyközönség (legföljebb néhány sajtó által bedobott gumicsonton rágódhat!), mert üzleti vagy államtitoknak minõsülnek. A mai napig sem készült semmilyen leltár vagy felmérés a nemzet vagyoni állapotáról, ill. az elkótyavetyélt javakról s a mindnyájunkat érintõ veszteségekrõl. Sõt a fideszesek eladják azt is, ami még megmaradt az emdéefes és cucilista átjátszás vagy kiárusítás után (pl. repülõterek, ingatlanok, szállodák, székházak, állami gazdaságok, ménesek, borvidékek, halászat, agrárvállalatok, hajózás, sportlétesítmények, mûemlékek, kastélyok, mûvelõdési központok stb.), ahelyett, hogy minden követ megmozgatva visszaszereznék (újraállamosítanák, megvásárolnák, ill. peres úton megtámadnák a rosszhiszemû szerzõdéseket) pótolhatatlan kincseinket a nemzetközi maffiáktól. Félelmetes, hogy végül termõföldjeinket is elidegenítik, ill. legitimálják a törvénytelenül megkötött „zsebszerzõdéseket”, az uniós normákra hivatkozva. Ugyanakkor a kormány képtelen megakadályozni Demszky Gábor metró-packázásait s a körmönfont telekspekulációkat, valamint az „ingatlanfejlesztés” címén gombamód szaporodó lakóparkok (a körülmetéltek itt is elõnyben!) építését és egyéb gyanús hátterû fõvárosi nagyberuházásokat (pl. Angyalföld, Csepel), az amúgy is sorvadó zöldövezetek rovására. Rendületlenül folyik a kétes eredetû és jogosságú államadósság kamatainak törlesztése, ahelyett, hogy megtagadnánk a további kifizetéseket, vagy legalább tárgyalnánk részbeni, ill. teljes elengedésérõl, esetleg egy hosszú távú moratóriumról. Nemzeti jövedelmünk több mint harmada így eleve kiáramlik, s ez mértéktelenül megterheli szegényes gazdaságunkat, milliókat pedig koldusbotra juttat; bizonyos tõkéscsoportok ugyanakkor óriási befolyást gyakorolhatnak ügyeink intézésére szinte mindenütt. Mezõgazdaságunk is halódik: a parasztok befektetése nem térül meg, a termények átvétele és raktározása bizonytalan, a fölvásárlók és nagykereskedõk tetszésük szerint diktálnak; európai kvótákra hivatkozva visszafogják a termelést, tenyészállataink jelentõs részét kivágatják, majd külföldrõl hoznak be drága és ócska élelmiszert (húst, tejterméket, gyümölcsöt, zöldséget, bort), noha inkább exportálnunk kellene a fölöslegünkbõl. Gápjármû-állományunk jelentõs részben elöregedett és könyezetszennyezõ. Úthálózatunk elavult, túlterhelt, az autópályák használati díja rendkívül magas, újabb szakaszok és tervek az ígéretek ellenére sem készülnek. Vasúti közlekedésünk lassú, ám drága, s több szárnyvonalat oktalanul megszüntettek. Egyes településeink szinte el vannak vágva a külvilágtól. Tengeri hajózásunk gyakorlatilag megszûnt, a balatoni s a folyami pedig csak a turizmust szolgálja; hajógyártásunk a végóráit éli. Polgári és katonai repülõgépparkunk kizárólag idegen országok terméke. Egykori piacaink javát elvesztettük, újakat 5
alig szereztünk, kivitelünket fondorlatosan gátolják, de mi semmit sem teszünk a külföldi áruk beözönlése ellen, ill. honi termékeink védelmében. Környezetünk állapota siralmas: földjeink agyon-vegyszerezettek, levegõnk és vizeink szennyezettek, az ország harmadának ivóvize fogyasztásra alkalmatlan (pl. nitrátos); ugyanakkor szomszédainktól is csõstül érkezik az „áldás” (csernobili atomfelhõ, tiszai áradások, olaj, cián és egyéb vegyi kotyvalékok), melyekért semmilyen kártérítést nem kapunk (nem is nagyon kérünk!). Ennyit Orbánék „világrengetõ sikereirõl” a gazdasággal kapcsolatos ágazatok terén. 4. Egészségügy, szociálpolitika, vidékfejlesztés E téren történt néhány kedvezõ kormányintézkedés: pl. a fogmegtartó kezelések ismét ingyenessé váltak, csökkent a TB-járulék, elõbb 40, majd 50 ezer forintra emelték a minimálbért (ebbõl persze több a levonás is!), valamint a nyugdíjakat is inflációkövetõvé alakították; nõtt a családi pótlék, visszakaptuk a GYES-t és a GYED-et, lakásépítési támogatás is igényelhetõ; komoly lépéseket tettek az immár rendszeres árvizek által megrongált házak rendbehozatalára és újjáépítésére, ill. a védõgátrendszer megerõsítésére. Ezek a családok jelentõs részét kedvezõen érintették, s a Horn-kormány lelketlen barbárságához képest üdvözlendõ jelenségek, viszont a súlyos össznemzeti válsághelyzet megoldásához alig járultak hozzá. A valóságos pénznyelõként (MSZOSZ irányítással) mûködõ TB-önkormányzatok föloszlatása idõszerû volt, annál károsabb azonban az egészségügyi létesítmények (kórházak, szanatóriumok, nõvérszállások, rehabilitációs intézetek, gyermekgondozók) magánosítása, s a befolyó összegekbõl a mûködési költségek finanszírozása (vagyonfelélés!). A kórházak, szakrendelõk zöme eladósodott, állaga leromlott, az ágyszámok csökkentek, alapvetõ mûszerek és gyógyszerek hiányoznak; a dolgozók bére alacsony, munkaideje hosszú, s az ebbõl fakadó kedvetlenséget a betegek sínylik meg. Hazánkban a legalacsonyabb az átlagéletkor európai viszonylatban, különösen a középkorú férfiak halálozása gyakori. Újra felbukkant a korábban már kiküszöbölt TBC, magas a keringési (érszûkület, infarktus), a mozgásszervi és a rákos megbetegedések száma. 6-7 millió magzatgyilkosság után gyakorlatilag most is szabadon végezhetõ az abortusz, így 100 élve születésre 70-80 méhkaparás jut. A lakosság átlagosan évi 50 ezerrel fogy, a magyarság azonban 60-70 ezerrel (mert ebben benne van az idegenek beáramlása s a cigányok gyors szaporodása is). A gyógyszerek ára megfizethetetlen, így a rászorulók gyakran nélkülözni kényszerülnek gyógyulásuk segédeszközeit. Túl sok a dohányos, az alkoholista és a kábítószer-élvezõ; egyes fórumokon ma is büntetlenül ajánlgatják a „könnyû drogok” használatát. Az iskolákban a tanulók jelentõs részének menzára sem telik, a fiatalok közel fele rossz kondíciója miatt alkalmatlan katonának (tartáshibák, szervi bajok, szellemi fogyatékosság stb.). Azt hirdetik, javult a foglalkoztatottsági helyzet, ám ez merõ hazugság, hiszen a munkahelyek száma folyamatosan csökken; az 1 millió körüli állásnélküli többsége már a nyilvántartásból is kikerült, így a regisztrált kb. 400 ezer fõt jócskán meghaladja az elbocsátottak tényleges száma. Különösen Kelet-Magyarországon vannak olyan falvak, ahol a munkaképesek 40-80 százaléka nem dolgozhat, mert erre semmilyen lehetõsége nincs. Az igényelhetõ vérszegény segélyek s az idõnkénti közmunkák pedig részben sem fedezik a megélhetést. A kormány állítólag széles és tehetõs középosztályt (“polgárságot”) akar; ezzel szemben a többség egzisztenciája bizonytalan, a lecsúszás fokozódik, s immár újra a 3 millió koldus országa lettünk. A lakáshelyzet továbbra is megoldatlan, a pályakezdõknek nincs módja bármilyen odút megvásárolni, s ebben szüleik is csak ritkán tudnak segíteni; ilyen körülmények közt gyermekek születése szóba sem kerül, az egyke vállalása már diadalmenetnek számít. A társadalom elesettjeinek, alsó rétegeinek fölemelése elsõsorban gazdasági növekedéssel, hasznos beruházásokkal, munkahelyteremtéssel oldható meg, nem pedig könyöradományokkal, karitatív akciókkal. A kormány azonban fõképp csak a saját hûséges (?) klientúrájával törõdik; a legzsíro6
sabb állások és juttatások – minden elvi és erkölcsi megfontolást mellõzve – kizárólag õket illetik. A vidék általában mostohább sorsú a városnál, noha utóbbi állapota sem éppen rózsás. Egyes országrészeink megtartó képessége vészesen csökken, infrastrukturális ellátottsága a századelõt idézi. Az FVM tonnányi közpénzeket happolt el magának a mezõgazdaság és a vidék anomáliáinak kiegyenlítésére, azonban kevés eredményt mutathat föl, hiszen az összegek javát a bennfentesek megkenésére, luxusutazásokra, családi villák építésére és egyéb haszontalanságokra fordította. Ahelyett, hogy tejüzemeket, vágóhidakat, baromfifeldolgozókat, magtárakat, malmokat stb. telepített volna, vagy agrárbankok alapításával, a gazdáknak nyújtandó hosszú lejáratú hitelekkel (pl. traktorok, gépek, öntözõberendezések, etetõ és itató automaták, vetõmagok, takarmány vásárlására) és termelési támogatásokkal, szakmai továbbképzésekkel, információ-bõvítéssel, piackutatással, exportösztönzéssel, a mûvelési feltételek javításával és hasonlókkal növelte volna a vidék versenyképességét, ill. megakadályozta volna az elvándorlást az életkörülmények vonzóbbá tételével. 5. Oktatás, kultúra, sajtó, vallás, kisebbségek A felsõoktatásban eltörölték ugyan a tandíjat, ettõl mégsem lett ingyenes; hiszen az albérletek, a kollégiumi ellátás, a borsos árú tankönyvek és egyéb kiadások eleve kizárják a szegényebbeket az egyetemekrõl, fõiskolákról. Az ún. diákhitel bevezetése látszólag pozitív intézkedés, igénybe vételével azonban a hallgatók igencsak megterhelik késõbbi kezdõ jövedelmüket. Sajnos az iskolák színvonala minden szinten általánosan romlik; nevelésrõl már régen szó sincs, történelmünket továbbra is hamisítják, irodalmunkban a klasszikus értékeket összemossák a harmadrangú fércmûvekkel, a természettudományokban pedig a lexikális ismeretekre helyezik a hangsúlyt, a gondolkodási képesség és kreativitás fejlesztése helyett. Számos iskolát bezártak, az osztálylétszámok így sokszor meghaladják az optimális mértéket, az egyetemeket összevonták és központosították (világbanki elvárás!), ma sincs kötelezõ valláserkölcsi és hazafias oktatás. Az MTA önmaga torz karikatúrája, tele liberálbolsevista „kutatókkal”, akik nemhogy érdemi munkát nem végeznek, hanem a tõlük eltérõ szemléletû tehetségeket elüldözik vagy megbélyegzik. Az egyházi iskolák visszaállítása akadozik, és sajnos azok is ritkán váltják be a hozzájuk fûzött reményeket. Szinte teljesen hiányzik egy nemzetben gondolkodó, a magyarság kultúráját, hagyományait ismerõ, öntudatos, egészséges, pozitív jövõképpel rendelkezõ ifjúság, melyre nyugodtan rábízhatnánk az ország fölemelését! A hajdan virágzó kultúrházak, mûvelõdési otthonok, könyvtárak java anyagi gondokkal küszködik, sokat pedig egyszerûen megszüntettek, vagy más profilú intézményeket költöztettek a helyükbe. A kultúrában többnyire a maradékelv érvényesül, vagyis nincs elegendõ állami, vállalati és alapítványi forrás a fejlesztésekre, a mûködési költségekre, ill. a színvonalas rendezvényekre. A kultúra azonban soha, sehol nem piacképes és önfenntartó, tehát félrebeszél, aki mást mond; vagy erre hagyatkozva biztos kudarc várja, ha megpróbálkozik a mûvelésével. Különösen a hagyományõrzésre, a nemzeti irányultságú mûvelõdésre bosszantóan kevés pénz jut, míg az arctalan, tudatmérgezõ, értéktelen urbánus és avantgard zagyvaság nyakunkba zúdításáról mindig gondoskodnak valakik. Ez a ferde szemlélet éppúgy érvényesül a festészetben és szobrászatban, mint a zenében vagy az irodalomban. A könyvek s a mûvészeti albumok elérhetetlenül drágák, ráadásul mind a hazai, mind az idegenbõl fordított szövegek közt csupán elenyészõ mennyiségû a maradandó vagy klasszikus alkotás. A mûvészeti és irodalmi kritika pedig hozzá nem értést, vagy egyenesen faji elfogultságot tükröz; mondani sem kell, hogy nem a magyarok, hanem a zsidók javára. A könyvterjesztés is valóságos szabotázs; az árusok 40-50 százalékos díjat kérnek, a készletet csak bizományba veszik át, a színvonalas mûveket a hátsó polcra vagy raktárakba rejtik. A tömegtájékoztatás egésze továbbra is gyalázatosan diszkriminatív és magyarellenes. Az Orbán-kormány alapvetõ hibája, sõt bûne, jó ha figyelünk
hogy e téren is képtelen volt a legminimálisabb tisztogatásra. Bambán tûri a dühödt sárdobálást, a lakosság tudatos hülyítését, ahelyett, hogy néhány napi- és hetilapot, kereskedelmi rádiót és televíziót egyszerûen betiltana. Így a „sajtószabadság” hamis jelszava alatt háborítatlanul pofázhatnak az egykori bértollnokok, hivatásos rágalmazók, liberálbolsevista népámítók. A konzervatív, jobboldali, keresztény fórumok összesen alig 5-10 százalékra tehetõk, s ezek többsége is gyáva, megalkuvó. A kormánynak mindössze 1 db heti- (Válasz) és 1 db napilapja (Magyar Nemzet) van, ellenben valamennyi budapesti és megyei újság, valamint az elektronikus sajtó is az ellenséghez húz. Az agymosás így tökéletes, míg a nemzeti gondolatok csak elvétve juthatnak át a szigorú globális szûrõn. Márpedig egy átfogó ellenõrzés és nagytakarítás végrehajtása nélkül sem korrekt hírközlés, sem tisztességes közvélemény-formálás nem lehetséges, s természetesen valamirevaló nemzeti kormányzás sem. Történelmi egyházaink kivétel nélkül judeokeresztény eszmeiséget propagálnak, s igen káros kozmopolita-szabadkõmûves befolyás alatt állnak. A politikát kínos gonddal kerülik, a magyarság méltatlan szenvedéseirõl egy árva szavuk sincs, az Ószövetséget többre tartják Jézus tanításainak hirdetésénél, és életpéldájának alázatos követésénél. Ennél fogva kettõs küldetésüket (evangelizáció és nemzetvédelem) képtelenek betölteni, s a hierarchia csúcsain alig akad olyan fõméltóság, aki a keresztény életszentséget és nemzeti kötelezettségeit együttesen próbálja képviselni. Sajnos az egyházak is elzárkóznak a minimális átvilágítástól, így az egykori békepapok, a hitüket és fajtájukat megtagadók kirostálására ma sincs semmilyen lehetõség. Farizeus magatartással, lélektelen prédikációkkal, hûvös kívülállással azonban nem lehet híveket szerezni, miként az ökumenikus zsidókeresztény maszlaggal sem lehet egy sajátos arculatot megõrizni. Misztikus vonzerõ, sugárzó szeretet és jó pásztorok híján lassan szétszéled a nyáj; s még szerencse, ha az elbizonytalanodott, fásult hívek nem zuhannak valamelyik „pártfogó” szekta karmaiba. A kormány távolságtartó, barátságos viszonyra törekszik az egyházakkal, ahelyett, hogy rámutatna a vétkekre és mulasztásokra, ill. – más országokhoz hasonlóan – szorgalmazná a kereszténység nemzeti irányba fordulását, önvizsgálatát és megtisztulását. Ugyanakkor semmit sem tesz a népünk szellemiségétõl idegen „kisegyházak”, szekták parttalan burjánzása ellen. A kisebbségek (a világban példátlan módon!) indokolatlan anyagi és morális elõnyöket, pozitív megkülönböztetést élveznek hazánkban az anyanemzet rovására. Különösen a zsidók és a cigányok szemtelenedtek el, s mindenféle többletjogokat követelnek, noha kötelességtudatuk még nyomokban sincs a „bennszülöttek” iránt. A többi betelepült nemzetiség (németek, tótok, oláhok, rácok, horvátok, vendek stb.) valamivel toleránsabb a magyarsággal, de külsõ anyanemzeteik és a belsõ ellenségeink szüntelen uszítására egyre több támogatást igényelnek. Véleményem szerint az egyenlõség megilleti õket, ha részt vállalnak az ország terheinek hordozásában, de semmiképp se nõhetnek a magyarság fejére. Hiba volt az önkormányzati rendszerük kiépítése, még elfogadhatatlanabb a tervezett (alanyi jogon járó??) parlamenti képviseletük, hiszen ezek még az önkéntes asszimilációt is megakadályozzák akkor, amikor az utódállamokban mindenütt erõszakos beolvasztás és barbár népirtás folyik magyar nemzetrészeink ellen. A kormány jó arcot vág mindehhez, s némán tûri a magyarság kisemmizését, szolgasorba züllesztését a saját szülõföldjén; semmit sem tesz a zsidó- s a cigánybûnözés visszaszorításáért, a túlhatalmak, a gátlástalan összefonódások feltárásáért és megszüntetéséért. A fenti mulasztásokat nem menti, mégis valamelyest enyhíti, hogy a Szent Koronát a Nemzeti Múzeumból átszállították az Országház kupolacsarnokába (még jobb helye lenne a Budai Várpalotában!). Az már kevésbé örvendetes, hogy ma is múzeumi tárgyként kezelik, s élõ szellemisége nem hatja át egész politikánkat, még jelképes szinten sem. Dicséretes az is, hogy államalapításunk 1000 éves évfordulójáról az egész Kárpát-medencére kiterjedõ látványos ünnepségsorozattal emlékezett meg a kormány. A szobrok, jó ha figyelünk
emlékmûvek, templomok, középületek, sétálóutcák avatása, a helyi hagyományok és népszokások fölelevenítése, a változatos világi és egyházi rendezvények s ezek tömegkommunikációs megjelenítése elõsegítette a magyarság öntudatra ébredését, hangulatának javítását. Minden rosszmájú károgással szemben leszögezhetjük, hogy nem volt kidobott pénz az erre elkülönített összeg. 6. Honvédelem, külpolitika, bevándorlás Egy hódító nagyhatalmaktól fenyegetett, ellenséges szomszédoktól körbevett ország számára élet-halál kérdése a honvédelem. Ahelyett, hogy – a lehetõségekhez képest – függetlenek, semlegesek maradtunk volna, eléggé el nem ítélhetõen csatlakoztunk a NATO-hoz, kevéssel azután, hogy végre megszabadultunk a Varsói Szerzõdéstõl. Még ennél is öngyilkosabb lépés azonban a hadsereg liberális reformja, melynek vége az lesz, hogy a párhuzamos létszámcsökkentés és a szolgálati idõ lefaragása után megszüntetik a kötelezõ sorozást, s Magyarország védelmét egy csekély számú (kb. 30 ezer) hivatásos állományra (amolyan elit kommandóra) bízzák. Márpedig a zsoldosok kizárólag azért (azokért) harcolnak, aki jó pénzzel kedvet csinál hozzá. Hol marad a tisztikar átvilágítása és megújítása, mi lesz a fiatalság hazafias nevelésével, szellemi és fizikai felkészítésével, ki fogja életét áldozni a hazájáért, ha itt is a piszkos üzleti szempontok diktálnak? Miért kell minden harci eszközt külföldrõl vásárolnunk, ahelyett, hogy feltámasztanánk egykor világhíres fegyvergyártásunkat? NATO-tagságunkból eredõen az is bármikor bekövetkezhet, hogy katonáinkat idegen érdekekért, távoli régiókba vezénylik ágyútölteléknek, sátáni célokért elvérezni. Orbánék megbocsáthatatlan bûne, hogy páholyból nézik hadseregünk szétzüllesztését; s a rothadás közepén azon töprengenek, vajon F-16-os amerikai, vagy svéd Gripeneket vásároljanak-e zsebkendõnyi égboltunk alá. Sikerágazatnak csúfolt külpolitikánk a kormány legnagyobb kudarca. Derék öreg bolsik és csemetéik mentik át a korábbi mosolydiplomáciát. Alapelvük: mindenben mindenkinek engedni, nehogy bárki megsértõdjön, megharagudjon ránk. Vagyis önként és dalolva föladni szuverenitásunkat, csúszva-mászva bejutni Európába, s alázatosan kiszolgálni önzõ, agresszív szomszédaink utasításait; közben tetõtõl talpig elárulni nemzeti érdekeinket, s könnyelmûen magukra hagyni az utódok közt halálba szédülõ testvéreinket. Hol van már a trianoni revízió fölvetése, vagy akár a területi autonómiák kivívása? Hiszen még a kettõs állampolgárság helyett kiizzadott, elfuserált státusztörvényt sem tudjuk alkalmazni az oláh és tót szélsõségesek hõbörgései miatt. A délvidéki, felvidéki és erdélyi magyar egyetemek visszaállításáról, a csángók most is tilos anyanyelvû oktatásáról és misehallgatásáról nem is beszélve. A bõsi szörnyszülött erõmû kapcsán elrabolt Duna s a kiszáradt Csallóköz sorsáról, a felföldi pimasz megyefelosztásról (Meciar terve!), a Tisza-ciánozás nyomán kikényszeríthetõ kártérítésrõl, a vajdasági erõszakos rác betelepülések fölszámolásáról, valamint Szerbia NATO-bombázása s az embargó kapcsán bennünket ért gazdasági veszteségek enyhítésérõl érdemben már nem is tárgyalnak külügyéreink. Ám annál inkább szorgalmazzák Szlovákia, Horvátország, Románia és Szerbia NATO-tagságát és az EU-hoz való csatlakoztatását, noha legalább ezek megvétózásával illene õket rádöbbentenünk a magyarsággal szemben fennálló – alapszerzõdésekben is rögzített – kötelezettségeik következetes elhanyagolására. A kormány – igen kényelmesen! – az elszakított magyarságra bízza törekvései megfogalmazását, s a kipróbált, hiteles vezetõk felkarolása helyett többnyire az illetõ rezsimekkel kollaboráló, dróton rángatott pártokat, szervezeteket, személyeket segíti, amelyek (akik) beérik a lényegi változásokat nagy ívben kerülõ látszateredmények „kiharcolásával”. Napnál világosabb, hogy az Orbán-csapat mindenkivel mellõzi a vitákat, súrlódásokat, összetûzéseket; jobban szereti a baráti vállveregetéseket, a szégyenünkre adott külföldi „kitüntetéseket”, az ellenzék gúnyos „elismeréseit”, mint a határozott cselekvést. Csakhogy ez – nincs rá más szó – kimeríti a hazaárulás fogalmát! Érthetetlen az is, hogy a jól-rosszul mûködõ MVSZ-tõl megvonták a 7
költségvetési támogatást (mert az általuk jelölt Boross Péter helyett Patrubány Miklóst választották elnöknek), s ezzel a legnagyobb magyar civil világszervezetet ukmukfukk lenullázták. Egyre növekvõ számban özönlenek hozzánk szakképzetlen és civilizálatlan cigányok, zsidók (lásd lakóparkok!), arabok, kínaiak, afgánok, ukránok, négerek stb. valamennyi kontinensrõl. Azonnali visszatoloncolás helyett mi mindenkit készségesen befogadunk, letelepítjük és etetjük õket (sõt elõbb-utóbb állampolgárságot is kapnak!), valamiféle szentistváni álhumanizmusra hivatkozva, miközben a csodált és körüludvarolt kultúr-Európa egyre szigorúbban zárja határait. De hát mi rendületlenül fogyunk (világbanki „ajánlás”: 2040-re elegendõ 6 millió magyar a térségben!), s Orbánék szerint a „munkaerõhiány enyhítésére” szükségünk van a bevándorlókra. Micsoda alpári cinizmus, miféle öncsonkító merénylet ez a szerencsétlen magyarság ellen?! Ha Orbán egy titkos Habsburg-ivadék lenne, akkor se árthatna többet! 7. A tanulságok összegzése és a várható jövõ A kommunista kormányokkal, valamint Antall József és Horn Gyula kabinetjével összehasonlítva Orbán Viktorék ténykedése föltétlenül pozitív és elõremutató. Viszont pl. a Horthy-korszak leggyengébb kormányaihoz mérve már szánalmasan gyenge és kártékony. Épp ezért viszonyítsuk õket csupán önmagukhoz, saját célkitûzéseikhez képest. A gazdaság-, család- és szociálpolitikában jelentkeztek bizonyos felszínes eredmények, történt néhány önbecsülésünket, közérzetünket javító intézkedés. Más területeken azonban folytatódott zuhanásunk, pozícióvesztésünk, állapotunk általános romlása. Persze akárki kijelenthetné: ugyan már, csak nem csodát várunk szegény Orbánéktól; hogyan tudnának õk szembeszállni egy globalizáló világmaffiával, mikor a legnagyobbak (USA, Németország, Anglia, Franciaország stb.) is úgy táncolnak, ahogy e pokolbéli ördögök muzsikálnak nekik. Valóban így van, s bárki vezetné ma Magyarországot, nem sokat változtathatna az adott körülményeken. Reálisan gondolkodva
Kedves Gyurcsány Ferenc bácsi! Én egy 10 éves iskolás fiú vagyok, és azt szeretném megkérdezni Feri bácsitól, hogy én náci vagyok-e? A szüleimmel gyakran kirándulunk és megnézzük a szép régi várakat itt és külföldön is. Nagyon jó érzés hallani, hogy régen sokkal több várunk volt és a mi országunk is nagy volt. Ezért büszke vagyok a régi magyarokra, akik bátrak voltak. Szeretnék majd felnõttként én is bátor lenni. Ezért én most náci vagyok? Az osztályban nem szeretem a Gyõzõt, mert büdös, nem fürdik senki szerint sem és senki nem akar mellé ülni. A Katitól mindig elveszi a tízóraiját, és csúnyán beszél vele. Meg másokkal is csúnyán beszél és verekszik és lop is. Õ cigány, a szülei is koszosak. Nem szeretem õt, de akkor én most már náci vagyok? A Kitti is cigány, de õt szeretem mert szép ruhákat vesz fel és segít az órán is. Akkor azért nem vagyok annyira náci? De azért
8
nem is reméltünk mást, mint lassú emelkedést, bizonyos feltételek módosítását, apróbb elõnyök kicsikarását, s önmagunk átmentését a következõ évszázadokba. Ehhez azonban foggal-körömmel harcolni kell a magyar érdekekért, szívós következetességgel ki kell állni nemzetünk és életterünk védelmében; nem pedig térdet-fejet hajtva, majd teljes megadással arcra borulva, ellenségeink kegyelmére bízni magunkat. Ebben a heroikus küzdelemben persze el lehet vérezni, de egy valódi nemzeti kormánynak nem is az a dolga, hogy simulékonyságával még egy (vagy több) mandátumot biztosítson magának, hanem az, hogy minden energiájával az összmagyarság boldogulásán fáradozzon. Ezzel nyilván Orbánék is tisztában vannak, mégis a könnyebb utat választották; emiatt sem kereszténynek, sem nemzetinek, sem jobboldalinak nem nevezhetõk. Így a bizonyítvány bizony elég hitvány! Épeszû honfitársaink irtóznak az MSZP-SZDSZ-es ragadozók visszatérésétõl. De nem azért, mert Orbánék olyan ügyesek és makulátlanok, hanem mert a másik garnitúra nagyságrendekkel pocsékabb. Amíg ezt az igazságtalan, törvénytelen és erkölcstelen rendszert nem söpörjük el, esélyünk sincs egy megfelelõ nemzeti kormány megválasztására. Addig AZOK helyett maradnak EZEK, addig tényleg „nincs más alternatíva”, addig nem is érdemlünk különbet a mostani pragmatikus-liberális-polgári FIDESZ-kormánynál. Aki saját szövetségeseit is bedarálta (KDNP, MDF), az FKGP-vel kötött koalíciós egyezségét több ízben fölrúgta, s komoly szerepe van a kisgazdák szétverésében; ám étvágya még mindig csillapíthatatlan: az egész jobbközépet föl akarja falni. Egyelõre Orbánéknak áll a zászló, silány teljesítményük ellenére valószínûleg újabb 4 évig uralkodhatnak rajtunk. De ezáltal csak gyötrelmes haláltusánk hosszabbodna meg, s úgy masírozunk a temetõbe, hogy kívülrõl szemlélve lakodalmas menetnek tûnhetünk. Vakok között persze a félszemû is lehet király, ámbár sohasem fejlõdhet ki a térlátása.
volt, hogy a Tibivel, aki nagyobb, meg akartam verni a Gyõzõt, mert bántja a Katit és hiába mondtam, hogy ne bántsa. Akkor mégis náci vagyok, Gyurcsány bácsi? A Józsit sem szeretem az osztályban, meg egy kicsit a Sanyit sem, mert hazudnak. Mindenkivel elhitetik, hogy a barátaik, de aztán az osztályfõnöknek meg rosszat mondanak róluk a hátuk mögött. És a tanárnéni nekik hisz mindig. Lehet azért hisz nekik, mert a szüleiknek sok a pénze és nagy autójuk van? Ha nem szeretem õket, pedig nem is cigányok, csak mert hazudnak, akkor én náci vagyok, Feri bácsi? A portásnénit sem szeretem, mert bántja a gyerekeket. Olyan, mint egy boszorkány és félek tõle. Nagy kampós orra van és mindenért szól. Amikor ott van az igazgató bácsi is, akkor nem olyan, akkor viccelõdik velünk, de szerintem õ nem õszinte, csak azt akarja, hogy az igazgató bácsi kedvesnek higgye. A
Siklósi András (2001)
portásnéni mindig mondja, hogy szégyelljük magunkat, mert a nagyszüleit elvitték a háborúban. De én akkor nem is éltem és tudom, hogy anyu és apu sem bántotta, mert nem bántanak senkit, akkor miért mondja, hogy szégyelljem magam? Ha nem szégyenlem, akkor náci vagyok? De a portásnénit én nem az orra miatt nem szeretem, mert az utcánkban a virágos néninek is nagy orra van, de õ kedves, ad néha csokit és megkérdezi, mi volt az iskolában. Akkor nem vagyok náci, talán csak egy kicsit? A virágos néni nagypapáját is elvitték a nácik, és én ezért sajnálom a nénit és ezért sem akarom azt, hogy én náci legyek. Gyurcsány bácsi megírja nekem akkor, hogy én náci vagyok-e vagy nem? És leh etek úgy nem náci, hogy azért a hazugságot és a portásnénit és a Gyõzõt nem szeretem? VJózsika 10 éves tanuló (VJack) forrás: bombagyár.hu
jó ha figyelünk
Antall Józsefet manapság sokan, sokféle szögbõl támadják, különösen régi hívei és munkatársai, akik kormányában és a hajdani MDF-ben magas tisztséget töltöttek be, ámde munkájukat nem végezték el: nevezetesen nem küzdöttek a rendszer tényleges megváltoztatásáért, vagyis a Hálózat ellen: nem ebrudalták ki az általuk vezetett minisztériumból, vagy éppen az MDF-bõl. A Hálózat a „szocialista összeköttetés”-rendszerbõl nõtt ki, s átszotte az országot a hadügytõl a diplomáciáig, az igazságügytõl a sajtóig, az iskolákig és a pártokig. Ez a politikai-gazdasági-tájékoztatási maffia ott volt, s máig ott van minden számottevõ helyen, természetesen a családokban is. Ez a polip fojtotta meg a magyar demokráciát már bölcsõjében, tette tehetetlenné az elso kormányt, a szóértést, a tisztességet, s öli a nemzetet máig. Antall különösebb férfi volt annál, mintsem egy rövid cikkben elintézhetõ volna személye. Modern volt és ódon, romantikus és racionális, hitvalló katolikus és a politikai szabadelvûség elkötelezettje. Csupa ellentmondásban fogalmazhatunk róla. Gõgösnek tetszett, noha szemérmes volt, merevnek, holott briliáns humoráért szerették barátai, mi több, tisztelték ellenfelei, akikkel a politika pástján asszózott. Ha egy szóval kellene megjelölni, hogy ki s mi volt o, a lovag szó illene rá. Az a kiveszett, nemes emberfajta, amelyik a Krúdy regények lapjaira szorult a magyar utcák tülekedésébõl. Eleme volt a küzdelem, mi több, a gyõzelem, amit hibás általánosítással hatalomnak szokás nevezni a mostanában elharapózó csõcseléknyelven. Holott a hatalom érdekelte a legkevésbé. Csupáncsak eszköznek tekintette a harcban, amit a hazájáért vívott.
Úgy képzelte, hogy a haza mindenekelõtt. Ugye milyen avíttas a mai politika ismeretében ez a Deák Ferenc-i attitûd? Szerette a viadalt, egy lovagnak szeretnie kell, de például amikor a Göncz Árpáddal vívott médiaharc-menetekben az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az elnök csak a rendkívüli állapot kihirdetését indokló helyzetben tagadhatja meg a fölterjesztett személyek kinevezését, továbbá nem halogathatja ésszerûtlen ideig döntéseit, vagyis két ízben is neki adott igazat, nem aknázta ki gyõzelmét. Némely hívei szerint le kellett volna döfnie Göncz Árpádot a kegyelemtõrrel, mint tetten ért alkotmánysértõt. Antall József azonban úgy vélte, hogy a köztársasági elnöki tekintély csorbítatlansága értékesebb az új Magyarország számára, mint a gyõzelem. Ezt nem tudta neki megbocsátani pártjának jobbszárnya, mely pártpolitikai sikerekben
gondolkodott. Antall pedig a hazában, egyre a hazában. A Hálózat szemében ezért minõsült gyûlöletesnek, és ezért rágalmazta s tette nevetségessé, ahol érte. És amikor Antall lovagias volt, a Hálózat minden esetben aljas. Ha rendes betegként végigcsinálja a kölni kezelés további három hetét és csak utána tér haza, talán ma is élne. De o kürtök szavát hallotta, ügyeket látott sisteregni, képtelen volt betegnek maradni akkor, amikor neki küzdenivalója volt. Hogy mi is részesei volnánk halálának? Akik nem értettük meg, hogy léteznek még férfiak, akik régi korok hõseiként a haza oltárára szánt áldozatnak tekintik magukat? Hogy röhögte a fél ország! Hogy gúnyolta és rágalmazta! Fájt neki, de sose rettentette vissza. Még boldogult államhivatalnok koromban, amikor tanácsadójaként szolgáltam, szóba jött, hogy másként kellene viselkednie a tévé elõtt. Másként kéne öltöznie, ha nem is tréningruhába, mint az amerikai elnökök szoktak, akik a barbi-lét törvényei szerint mûködnek, de mégis. O megtagadta az átalakulást. Gimnazista kora óta nyakkendõt viselt, neki ez a természetes. De hát az emberek azt látják, úgy gondolják, ahogy a tévé mutatja. Nem. Az igazság átmegy. Átmegy minden. Még a tévé ellenkezésén is. A tisztességes munka, a jó teljesítmény elõbb utóbb a közvélemény elé kerül, akár az ember hibái. Akik mostanában szidják, nem mindnyájan a Hálózat emberei, csak szekértolói. Megpróbálják rákenni régi tunyaságuk mai következményeit is, mert most sem teszik meg, amit megkövetel tõlük a haza. Czakó Gábor
Tisztelt Barátaim! Kérem, hogy senkit ne tévesszen meg, ha Budapestrõl hirtelenjében percrõl percre rettenetes fasiszta tüntetésekrõl és balhékról érkezett híreket olvas. Ezeket Gyurcsány Ferenc szervezi, jól bevált ügynökei – Tom Cat, Tucsek – Toroczkai és Budaházi – ezek olykor váltják egymást – segítségével. Valószínûleg még nem adta fel a lukasenkói eszmét: bevezetni a marchall law-t ) rendkívüli állapotot) Magyarországon. Amerikai magyarok, ez az egész Nektek szól, kérlek Benneteket, ne legyetek erre az olcsó Gyurcsány-árúra vevõk. A tüntetõk nem a magyar nép képviselõi, hanem Gyucsány államrendõrségének fizetett alkalmazottai. Fodor András
Gyurcsány Ferenc szerint az antifasizmus felülírja, ki az állam és ki a civil szféra képviselõje a péntek délutáni újlipótvárosi antifasiszta rendezvényen. A miniszterelnök ezt arra a felvetésre mondta pénteken a Klubrádióban, hogy részvételével nem változtat-e politikai eseménnyé egy civilek szervezte rendezvényt.
jó ha figyelünk
9
avagy miért az ír kormányfõ mond le Gyurcsány helyett? – I. Az utolsó két hónapot éljük a Lisszaboni Szerzõdés – és ezzel a föderációs európai integráció – sorsát eldöntõ írországi referendum elõtt, így minden nagyobb írországi esemény nagy eséllyel pályázik arra, hogy összekapcsolódjék magával a lisszaboni folyamattal. Bertie Ahern ír miniszterelnök leléptetési híre hallatán feltettük magunknak a kérdést: „Ön szerint miért kellett lemondania Bertie Ahern ír miniszterelnöknek?” (http://www.fusz.hu/node/8280). Itt összegyûjtöttünk jónéhány vele kapcsolatos közleményt, nyilatkozatokat, híreket, stb – ezekre hivatkozással ajánljuk ezt az elemzést. A feltett kérdésre a válasz valószínûleg egyértelmû volt mindenki számára, már a közölt hírrészletek olvasása alapján is. Ezt a hosszabb elemzést, amit négy külön részre osztottunk, mégis fontosnak tartjuk megosztani az olvasókkal, mert szeretnénk láttatni annak további részleteit is, hogy mit is jelent valójában a Lisszaboni Szerzõdésben hangoztatott „európaiság”, „hatékonyság” és hogy mily nagy katasztrófát jelent Európa számára ez a jelenlegi végzetesen korrupt uniós vezetés. Ha minden az Unió lisszaboni tervei szerint halad, ez a díszes társaság Magyarország kormánya is lenne, ezért az Ahern-ügy kapcsán e potenciális országvezetõinkkel való ismerkedésre is invitáljuk önöket. Végül pedig célunk, hogy láttassuk a bemutatott kontraszton és kettõs mércén keresztül a választ erre a kérdésre is: ellentétben a „korrupt” Bertievel, Gyurcsány, a korrupt országvezetõ, miért nem mond le? 1. Ismerjük meg új kormányunk, avagy több százmillió dolláros korrupció, uniós módra Az utóbbi idõben már-már kezdtük úgy vélni, hogy az uniós és az európai tagállami vezetések diktatórikus átalakulása, az Unió által vezetett brüsszeli neoszovjet („bruszki”) európai központosított újbirodalmi és gyarmatosító törekvések, megakorrupciók és az uniós vezetés megismert morális mínusz-fokai alá már nem lehet süllyedni, és hogy végre megütöttük a sziklás tengerfenéket. A fenéket. Már megint tévedtünk. Ugyanis az Ahern-féle mûbotrány felszíne alatt az igazi botrány abban a kontextusban rajzolódik ki, amit maga a Lisszaboni Szerzõdés és annak uniós agyszülõi alkottak. Mert bizony a napokban a „korrupció gyanúja miatt” lemondásra kényszerített ír miniszterelnök, Bertie Ahern mögött ami igazán sáros, az uniós nagyurak kollektív lisszaboni pelenkája. Nem kicsit. Nagyon. 10
Ez év március 3-án, mintegy egy hónappal ezelõtt, egy Harold Tribune értesülés szerint – valószínûleg számos egyéb sajtóorgánum szerint is – Sarkozy, aki az Unió egyik önjelölt fõdöntnöke az Unió jövõjét illetõen – Bertie Ahern ír miniszterelnök személyét még úgy emlegette mint az egyik fõ esélyes indulót az elsõ uniós elnöki pozícióra. De a cikk már rávetíti Bertiere a jövõ nehéz árnyékát, mert bizony megemlíti, hogy „Ahern zavaros pénzügyi bonyodalmai a 1990-es évekbõl árnyékot vethetnek kilátásaira” és hogy Ahern uniós elnöki megválasztása „csak akkor jöhet szóba, ha tisztázni tudja önmagát bizonyos pénzügyi korrupciós vádak alól.” Most itt mi megálltunk egy néma pillanatra és méltó kövületbe estünk. Itt ugyanarról a Sarközyrõl és uniójáról van szó, akiknek a szemük sem rebben afelett, hogy az Európai Parlament bizonyos tagjai, legalábbis a BBC hivatkozott értesülése szerint, évi 100 millió angol fontnak megfelelõ (!) sikkasztással rövidítik meg Európa adófizetõit, és akik az e csalásokat felfeldõ jelentéseket eltitkolják a nyilvánosság elõl. Egy másik értesülés szerint (ld. kapcsolódó anyagok) amíg az uniós képviselõk vonatkozó része szorgosan lenyúlja az eurós államkasszát, az Unió eközben olyan belsõ ellenõröket rúg ki adminisztrációs állományából, akik kifogásolják például, hogy az Unió intézményi költségvetését nem kíséri kettõs könyvelés. Tudvalévõ, hogy a kettõs könyvelés mint számviteli alapkövetelmény rendeltetése nem az, hogy a könyvelõk munkáját megduplázza, hanem az, hogy e bejegyzésekkel az efféle lenyúlási mókák követhetõek legyenek. A kettõs könyvelés hiányában minden vállalat és non-profit szervezet nyomtalanul tûntethet el lényegében bármilyen nagyságrendû összeget. Az Unió tehát NEM az évente 100 millió dolláros nagyságrendekben korrupt Európai Parlamenti képviselõk jövõjét érzi veszélyeztetve, hanem a „korrupt” Bertie Ahern, 56 éves, konzervatív ír miniszterelnökét, aki 11 éve tölti be tisztségét, háromszor nyert választást, az önálló ír állam egyik legsikeresebb politikusa, aki miniszterelnöki idõszakában az ír gazdaság példátlan fellendülést élt meg, ám, aki a hatósági gyanú szerint a 90-es évek közepén be nem jelentett, nagy összegû – állítólag összesen 100 ezer dollárnak megfelelõ – pénzadományokat fogadott el üzletemberektõl. Jóllehet a kormányfõ tisztázatlan pénzügyeirõl már másfél éve keringenek sajtóértesülések, és
az ügyet hivatalosan is vizsgálják, a szerdai bejelentés meglepetésszerû volt. („Lemond az ír miniszterelnök” STOP.hu) Miközben e „gyanú” terhe miatt Ahern lemondásra kényszerül, nem kényszerülnek lemondásra az Unió saját bizonyítottan korrupt adminisztrátorai és képviselõi. E vádak tisztázása miatt az Uniónak esze ágában sincs aggódni és nem tûzi naprendre kirúgásukat sem. Hát nem érdekes? De ez még csak a megrökönyödés elsõ foka. 2. Ismerjük meg új kormányunk, avagy Európának milyen kormányfõkre van szüksége? A Bertie dolgai felett aggódó és a politikusok feddhetetlenségét vigyázó Unió és a világmédiák nem nyomták le a lemondatási megalázó pozícióba az õszödi beszéd világra szóló botrányát anno kirobbantó hírhedt Mr. Ferenc Gyurcsányt sem. Pedig õ már réges régen túl van a „gyanú” státuszán, hiszen az õszödi beszéddel saját maga bevallotta, hogy eltörölte a szabad és tiszta választások és népszuverenitás érvényesülését mint parlamenti legitimációt Magyarországon. Bevallotta, és bebizonyította, hogy totális gazdasági csõdbe menedzselte Magyarországot (mint mondta, „az ország le van írva”), elmesélte, hogy kormányzás helyett nem csinál semmit, csak hazudik a nap 24 órájában, majd a világ szeme láttára békés ünneplõk tömegébe büntetlenül belelövetett fejmagasságban, gumilövedékekkel, azonosítatlan tagokkal alkotott magánhadseregével. Bertie Ahern esetével ellentétben nem merült fel „hatósági gyanú” Mr. Gyurcsány korrupt pénzelfogadásairól sem, többek közt akkor sem, amikor Magyarország felbecsülhetetlen természeti kincsét, a makói földgázkészletet játszotta ki texasi tulajdonba, és senki az égvilágon nem érdeklõdött, hogy Mr. Gyurcsány hány embertõl mekkora összeget fogadhatott el, amikor bagóért kiárusította a Malévet is – hogy csak e két húzását említsük a végtelen sorból. Nem kényszerül távozni sem miniszterelnöki sem Európa Tanács tagsági posztjáról az, aki teljes gazdasági és politikai csõdbe menedzselte az Unió Magyarországként ismert tagállamát, aki miatt tömegesen vándorolnak ki honfitársaink az országból és a kontinensrõl, s akit már annyi pénzügyi, morális és egyéb zavaros ügyek jogos vádja ért Isten ege alatt, amelyhez képest száz millió dollárnyi vélelmezett pénzelfogadási korrupció egy tréfás diákcsínynek tetszik. (Ezen a vonalon továbbhaladva megemlíthetjük, hogy ugyanez az Unió nem talál aggódni valót a szélsõségesen korrupttá torzult jó ha figyelünk
magyar államvezetés büdzséjének uniós audit-jelentéseiben sem.) Ami kiváltképpen megrökönyödésre ad okot, hogy a tagállami politikusok demokratikus legitimitását és erkölcsi integritását ily mohón követelõ európai fõsodratú források nem döbbenik tele címoldalaikat az Unió alatti Gyurcsány-kormány korrupciói fegyveres fedezésére bevezetett rendõri diktatúráról, a 2006-os tibetszerû vérfürdõrõl, a magyar nemzeti ünnepekre rendszeresített nemzetverésekrõl, az erre az alkalmakra rutinszerûen felfegyverzett idegenek alkotta provokatív magánhadseregrõl. Az Unió sem érzi úgy, hogy mindez árnyékot vetne Gyurcsány uniós jövõjére. Sõt, a múlt évben Hazánkba látogató Sarkozy (igen-igen, még mindig ugyanaz az uniós Sarkozy, aki aggódik Bertie viselt dolgai miatt) nem aggódik Ferenc Gyurcsány dolgai miatt, sõt egyenesen a mennyekbe dicsérte a nagy reformer államférfit. (ld. kapcsolódó anyagok). Tehát az Unió és annak egyik keresztapája, Sarkozy szerint, aki az egekig hozsannázza Ferit, Bertienek tisztáznia kellene magát bizonyos korrupciós vádak alól. Azok számára, akiknek nem világos a magyarázat e rejtélyre, íme: Bertie szegény nem tudott felmutatni olyan elõremutató uniós eredményeket, amit az Unió „demokratikus és hatékony” vezetése megtalált a reformer Ferenc Gyurcsány személyében és munkásságában. Az Unió számára olyan kiváló vezetõi kvalitásokra van szükség, mint Gyurcsányé, mégpedig azért, hogy a „reformok” fedõneve alatti uniós stratégiai projekt elérje céljait. A jövõ Európájában e célok közt kiemelkedõ helyet foglal Európa népességének hatékony menedzselése (értsd: a népesség kb. felének kiirtása), és az ily módon megritkított emberi népesség fo-
lyományaként sikeres küzdelem a nyûgös klímaváltozás ellen. Hogy megértsük végre: Sólyom László Köztársasági Elnökünk, az alkotmányos rend õrzése helyett azért ismételgeti papagáj-szerûen a klímát mint problémát, hogy beleverje abba a hülye fejünkbe saját népirtásunk szükségességét. Az Unió stratégiai céljainak elõfeltétele az a Gyurcsány- és Sarkozy-féle elkötelezett reformlelkületû európaiság, ami a hatékony európai eszközök széles tárházát kiaknázva felszisszenés és hivatali lemondás nélkül építi az erõs Európát, és rendületlenül halad elõre a stratégiai tervek realizálásában. E hatékony uniós módszerek hosszú sora: az õszöd-féle hatékony nemzetgyalázás, provokáció, etnikai és egyéb szociális feszültségteremtés, a tagállami nemzeti ünnepekre az ünneplõ tömeg elleni fegyverkezés és erõdemonstráció, ünneplõk elverése viperával és pontos célba találással hatékony szemkilövetést eredményezõ lövöldözés, nemzeti zászlók betiltása, nemzeti identitás leépítése és az „uniós” identitás beleverése a fejekbe, választási csalások, közérdekû adatok eltitkolásával és meghamisításával elragadott hatalom, a népszuverenitás, demokrácia, jogállamiság és nemzeti függetlenség feladása, nemzeti alkotmány átalakítása az uniós érdekek szerint, alkotmányos jogok eltiprása, népakarat elleni kormányzás, szociális és egészségügyi rendszer szétverése, infrastruktúra-, oktatás és egészségügyleépítés, törvényes sztrájkok és tüntetések leverése, általános népirtás (egészségügy privatizálása), tudatos stagflációs környezet (infláció + recesszió) beállítása és fenntartása konzekvens adó- és áremelésekkel, az afrikai szegénység beállítása és fenntartása, az ország adósságának mindennél hatékonyabb növelése, a még ki nem irtott polgárok leghatékonyabb kivándoroltatása más országokba és
más kontinensekre, korrupciózás egyéb országokkal és kontinensekkel (USA-val, Ázsával, Oroszországgal, Izraellel, stb), a tagállam értékei és forrásai kiárusítása (magánosítási reformok), pedofília és egyéb népirtásra alkalmas perverzitások felkarolása, és következésképpen beállítása egy olyan szintû népszerûségi rátának, mint egy hóhér népszerûsége az akasztásra várók közt. A tüntetések és sztrájkok leverése mellett a szintén reformer Sarkozy ez utóbb felsorolt területeken jelentõs eredményeket felmutatott már, amely következtében Sarkozy pártja a legutóbbi francia helyhatósági választásokon éppoly totális vereséget szenvedett, akár Gyurcsány annak idején. Efféle kiemelkedõ európai érdemek, és a kötelezõ népirtói és egyéb hatékony uniós „reformok” tagállami bedöngölése helyett a tehetségtelen és korrupt Bertie Ahern csak annyit tudott felmutatni, hogy saját országát, Írországot „a kelta kis tigrisévé” fejlesztette, elvetemült módon az Írországból történõ kivándorlást is megfékezte, az ír választók három alkalommal is újraválasztották, sõt, országa számára – stagfláció és országeladósítás helyett – megteremtette nemcsak a kivételesnek mondható gazdasági fellendülést és folyamatos gazdasági növekedést, de a feszültségteremtés helyett elhozta a politikai függetlenséget és békét is egy szélsõségesen instabil nemzetközi környezetben. Egy ilyen európailag használhatatlan vezetõnek, mint Bertie Ahern, nincs helye a lisszaboni bûnök jegyében fogant új, erõs és hatékony Európában. Most aki mindezt végiggondolva még nem kövült meg teljes életnagyságában, és életjelt tud adni, az szóljon hozzá a következõhöz. FÚSZ-NIM (folytatjuk)
Kivételes egyetértés És akkor legyen szó a mi neoliberális közgazdászainkról is, akik annak a pártnak, az SZDSZ-nek a holdudvarához tartoznak, amelyik tulajdonképpen már nincs, azzal, hogy elnökét csalással választotta meg, gyakorlatilag a jogon kívül helyezte magát. Számukra Magyarország nemzeti szuverenitása egyáltalán nem fontos, sõt nem is létezik. Úgy gondolják, hogy egy párt akkor kerülhet kormányra, ha kizárólag a befektetõknek kedvezõ – így szükségszerûen az ország kárát jelentõ – gazdaságpolitikai intézkedéseket hoz. Huszonöt éve mondják ugyanazt: ha betartják intelmeiket, akkor a jövõ szebb lesz. Ám eddig még nem sikerült bizonyítaniuk, hogy igazuk van. Ez a neoliberális közgazdászdogmáktól elszakadni képtelen értelmiség az SZDSZ és a spekuláns befektetõk magyar hangja. Ha érdekeik úgy kívánják, akkor egy pillanat alatt megváltoztatják véleményüket. Az addig istenített, számukra biztos megélhetést nyújtó, ám a hatalmát éppen elvesztõ politikai elitet úgy kez elik, mint a legutolsó, akarat nélküli rabszolgákat, s az addig rugdalt és kiátkozott politikai erõrõl – az új gazdáról – úgy kezdenek beszélni, mintha rajtuk múlna, hogy kormányra fog jutni. D. Horváth Gábor – Magyar Nemzet, 2008. április 5.
jó ha figyelünk
11
A nagy média hack(ni) avagy a fölperzselt föld Egy régi politikai vicc szerint a politikai koalíció a kis és nagy párt között nem más, mint két olyan csoport szövetsége, akiknek annyira mélyen egymás zsebében van a kezük, hogy kell még egy-egy szabad kéz, hogy kirabolják az országot. A koalíció utáni kisebbségi kormányzás nem más, minthogy a két csoport hátat fordít egymásnak, de a hátát egymásnak támasztja, és két kézzel visz, amit még ér. Az Állami Számvevõszék elnöke, Kovács Árpád szerint 1800 milliárd forint tõke „morzsolódott el” az EU támogatásokból – azaz nincs látszata. Ez hat év minden napján csak(!) napi 821 millió forint „elmorzsolódását” jelenti az EU pénzekbõl, azaz 571 ezer forint percenként... Ha valakinek volt kétsége az elõrehozott választások esélyérõl, ezennel szeretném eloszlatni. Ezt önként nem teszik... 1. Az MSZP, a haldokló beteg Az MSZP párttagjainak több mint 50 százaléka eltûnt a párt szavazás során. A háttértanácsadók elhagyják a pártot, az államtitkárok, szakemberek elszállingóznak, visszavonulnak a gazdasági életbe. Az MSZP haldoklik, halálos beteg. Ekkora mértékû önbizalomvesztésre az MSZP-n belül még soha nem került sor – még 1988-89-ben sem. Az MSZP-ben jelenleg forgatókönyvek tucatjait gyártják, azért, hogy valamilyen rendezettséget tudjanak vinni a kialakult helyzetbe. Ezek a forgatókönyvek egytõl-egyig hibásak, mivel azon a rossz elképzelésen alapulnak, hogy a legjobb a kormányon maradás. Ez alapvetõ tévedés, hiszen ha tovább húzzák az idõt, akkor úgy rögzül a köztudatban, hogy egyedül az MSZP volt a mostani helyzet okozója és az SZDSZ a megvezetett ártatlan bárány. Ha az MSZP most elõrehozott választások mellett döntene, megszabadulhatna a gyurcsányi networktol és koncul dobhatná maga helyett Gyurcsányt, kiszolgálóit és az SZDSZ-t. Ennek az esélye napról napra csökken, mert az SZDSZ rájött, hogy az o helyzetében egy lehetõség van: mindent az MSZP-re kenni. Ez már elkezdõdött Kuncze Gábor nyilatkozataival. Az MSZP-n belül most látszanak igazán a törésvonalak. Egymásra támadtak. Ha valaki figyelmesen olvassa az április elsején kialakult válság óta a nyilatkozatokat, akkor azt látja, hogy összevissza beszélnek – butaságokat. Már csak kizárólag a pénzelosztási folyamat tartja össze õket és az a lehetõség, hogy év végéig még törvényesen ki lehet venni pénzt az állami vagyon széthordásával. Ennek egyetlen személy jelenleg a biztosítéka: Gyurcsány Ferenc. Az MSZP most végzi el a „halálmunkát”. Ez a pszichológiai kifejezés azt jelenti, most tanul meg belenyugodni a megváltoztathatatlanba, a vég eljövetelébe – a teljes, minden szinten bekövetkezõ vereségbe és az azt követõ lassú, elhúzódó megvetettségbe. 2. SZDSZ, a kívülálló Az SZDSZ magatartása az, amely a legfelháborítóbb. Most mutatja meg valódi arcát az SZDSZ. Kuncze Gábor április 3-án kelt nyilatkozatával elhatárolódott a teljes két éves kormányzati munkától és a népszavazást kiváltó intézkedésektõl. Az SZDSZ ezzel véglegesen lezárt egy korszakot a párt történetében. Elhagyta 89 szellemét és egy új funkcionalista utilitalista – haszonelvû – útra lépett. Az SZDSZ számára mára semmi sem számít már, csak a Parlamentben maradás. Az SZDSZ április harmadikától bárkit, bármikor el fog árulni, hogy elérje az 5 százalékot. Az ország érdeke, illetve az MSZP semmit nem számít, ha valamely pillanatban eléri az SZDSZ 5 százalékot, akkor lesz elõrehozott választás. Ez bármikor bekövetkezhet, hiszen a propagandagépezet elkezdte az MSZP-t a kormányzásért felelõssé tenni. Ehhez a forgatókönyvhöz asszisztál most Gyurcsány 12
Ferenc és az MSZP teljes vezérkara. Fodor Gábor maradt az MSZP tagság egyetlen reménye, mivel vele és Gyurcsány késõbbi 2009-es lecserélésének ígéretével fenn lehet tartani a koalíciót. Fodort azonban a Yupie és a Hazudós átverte és egyedül maradt. 3. Gyurcsány tévedett Gyurcsány Ferenc három hét alatt háromszor olyan súlyosan hibázott, amely megpecsételte politikai sorsát. Az elsõ hiba: az egészségbiztosítási törvényhez kötötte kormányzása eredményességét, a második a kapkodva megkötött GAZPROM egyezség, a harmadik a SZDSZ felbõszítése. A három hiba külön-külön nem vezetett volna bukáshoz, de a népszavazás eredményével együtt súlyos válságot okozott a rezsim mûködésében. Gyurcsány Ferenc tévedett. Az elmúlt egy hétben a legfontosabb eszközét vesztette el: nem tudja a politikai szereplõk mozgásterét tovább szûkíteni. Számára a problémát a hirtelen megnõtt mozgástér jelenti. A bukás a népszavazással kezdõdött és a nagy média hack borított fel mindent. 4. Hack(ni), ami le volt vajazva Gyurcsány és Kóka koránt sincs olyan rossz viszonyban, mint az látszik. Egymásra utaltságuk nyilvánvaló. Jelenleg mindketten a saját pozíciójukat védik. A két kalandor egymást támasztva próbálja meg túlélni és kihúzni. Az érthetõség kedvéért: jól ráijesztettek mindketten a pártjukra. Gyurcsány az SZDSZ kirúgásával bebiztosította a pozícióját és ugyanakkor megakadályozta a kisebb párton belül Fodor hatalomra jutását. Fodor nem tudja a Kóka-Kuncze párosra kenni az SZDSZ problémáit és ezzel együtt Kóka szövetségesét – Gyurcsányt – leváltani. Gyurcsány helyzete stabil. A network jelenleg küzd, hogy Gyurcsányt meg tudják tartani. A „kisebbségi kormányzás” csak egy média hack, hogy mindkét fél meg tudja tartani az arcát. Persze, ez nem igaz, csak „összeesküvés elmélet”... Igazi orwelli helyzetet hoztak létre az 1984 c regénybõl: a két fél – az SZDSZ és az MSZP – mindig is hadban álltak egymással, állítják az újságok, és lassan ott tartunk, hogy aki mást ír, azt hazugnak tartják. Persze néhányan emlékeznek, de csak halványan, mintha koalícióban is lettek volna néhány napja... de ez persze nem igaz, nem lehet igaz, a Nagy Testvér megmondta, hogy nem igaz... 5. A hack(ni) okai A média hack attól szép, hogy mindenki másra figyel, mint a valós problémák. A probléma egyértelmû: jön a következõ népszavazás. Az elozo népszavazással halálos sebet kapott a koalíció és a következõ népszavazás – bármikor is legyen –, ismét hatalmas ütés lesz, ha ekkora lesz a részvétel. Gyurcsány Ferenc errõl a helyzetrõl akarta elterelni a figyelmet. Az MSZP kisebbségi kormányzásának propagálása, az MSZP kormányképességének a bemutatása akár az egész „reform ellenes”, „rohanó”, értetlen Parlamenttel szemben. Az okok egyértelmûek. Az MSZP-nek az SZDSZ-nek és az MDF-nek együttesen jelenleg három képviselõje – szenátora – lenne az EU választások után. Az elõrehozott választásokon nem számíthatnak a velük együtt kampányoló EU szocialista frakciójának tagjaira, hiszen kinek van kedve otthon megkapni, hogy elfogadhatónak tartja, ha egy politikus hazudik. Emlékezzünk – és az európai szocialista politikusok még jobban emlékeznek – a francia elnökválasztásban a nagyon szimpatikus szocialista elnökjelöltre, Ségolene Royal-ra, aki sietve közölte a kampány alatt, hogy nem hazudna a hatalom megszerzése érdekében, miután megjelent egy közös fotója Gyurcsány Ferenccel a francia lapokban. jó ha figyelünk
6. A rezsim megbukott A rezsim megbukott, ezt mindenki látja. A gyurcsányi média hack a tragikus gazdasági helyzet és a válságjelek miatt nem igazán mûködik. A folytatásos szappanopera – én nem beszélek veled, haragszom rád, majd az április 27-i folytatásban megtudjátok – halálosan untatja az embereket. A politikai elemzéseknek errõl nincs sok értelmük. Már csak nekrológok a halott, autokratikus – egyszemélyi döntésen alapuló – rendszer sírjánál. A közvélemény kutatási adatok innentõl kezdve csak egyszerû számlálók, amelyek azt fogják mutatni, hányan nem látják még a végét és hány embert tudnak még átverni vagy bizonyos elõnyökkel megvenni... Végül is Hitlernek 1945-ben Berlin ostromakor is volt 20 százaléknyi támogatottsága, azok, akik az államtól, azaz közvetve tõle kaptak fizetést... 7. Ami következik – a Clausewitz Carl Philipp Gottfried von Clausewitz egyik hadtudományi munkájában vesztes csata után, a túlerõben lévõ ellenséggel szemben a felperzselt föld taktikáját ajánlja. Indoklása úgy hangzik, hogy az ellenség kiéheztetése után kis erõvel könnyen le lehet gyõzni az ellenséget. Hitler kedvenc hadtudományi szerzõjérõl nevezte el Németország felperzselésérõl szóló parancsát, ez volt a hírhedt „Clausewitz”. A parancs azért született, mert a nép nem érdemelte meg a Nagy Vezetõt, a Nagy Testvért és a paranccsal inkább biztosította a sajátjainak a tõkefelhalmozást a túlélésre, mint a nép boldogulását. A hatalom átmentése persze nem sikerült, nem sikerülhetett, de megpróbálták. Az MSZP és az SZDSZ az országban az elkövetkezõ néhány hónapban – rossz esetben 24 hónap – a felperzselt föld taktikáját alkalmazhatja. Ez az amit minden diktátor, politikai kalandor, Nagy Testvér és környezete Néró óta tesz az összeomlás elõtt: viszi, amit vihet, menti a menthetot. A tulajdonosi program és az összes intézkedés azt a célt szolgálja, hogy a következõ kormány minél rosszabb gazdasági helyzetbe kerüljön és megakadályozzák a Szövetségesek döntõ – kéthardosnál nagyobb – gyõzelmét. Politikai taktikájuk világos: azt fogják sugalmazni: lám, a következõ sem tett volna mást, ha elõbb kerül hatalomra. A Harmadik Köztársaság véget ért Magyarország politikai és gazdasági szövete annyira megsérült a Gyurcsányi rezsim mûködése során, hogy ez a rendszer újra föl nem építhetõ. Világosan látszik: törvényeket kell hozni, hogy ez még egyszer így ne történhessen meg. Szociológiailag, gazdaságilag, politikailag a neoliberális kísérlet kudarcot vallott, elemezhetõ, de egyelõre nincs sok értelme. Most már csak a közérzetjavító ostoba ötletek jönnek, amíg bírják ötletekkel és pénzel a felperzselt föld taktika jegyében: „most már elkezdett jobb lenni, csak nincs türelmetek”. Ami következik, az undorító: elõkerülnek a nagy megmondók, akik néhány hónapja is nevettek az emberek gondjain és szükségesnek látták a Nagy Testvér vezetését. Könyörögnek a méltányos kiegyezésért, a kegyelemért – a büntetés elkerüléséért, pozíciójuk megtartásáért, a keresztényi megbocsátásra hivatkozva. A rendszer, a gengszterváltás politikai rendszere kudarcot vallott. Véget ért, azok vezetésével, akik megszedték magukat belõle és végül a vagyonszerzési módszereik alapján folytatott kormányzás csõdbe vitte az országot. Mert ezek az „m” betût is „elmorzsolták” az ország nevébõl. Egyetlen dolog van hátra, arról értekezni: hogyan tovább, hogy az Agyarországból Magyarországot alakítsunk.
KOMPORSZÁG BUKOTT KORMÁNYOSA A SEMMIBE TART Hiába minden égi és földi intés és pofon: Gyurcsány Ferenc még mindig nem rühelli a képzelt prófétaságot. Saját pártja és a könyörtelen idõ összetörte, megdarálta, lenyelte, mint Jónást a cethal, megemésztette, majd kiokádta, de õ lángoló szemekkel, rángó izmokkal mondja és mondja: õ az egyetlen út és az igazság, s rajta kívül nincs élet e hazában, mert mindenki más sivataggá nevelné ezt az országot, és jaj, szegény Magyarország, mire menne õnélküle. Elõfordult már párszor az emberiség történelmében, hogy akár egyetlen embernek is igaza volt mindenfajta túlhatalom ellenére, akár egy egész országgal vagy a világgal szemben is. Az is igaz, hogy ezek az igazlátók többnyire kereszten, kötélen, jobb esetben bolondok házában végezték. Gyurcsány Ferenc, szocialista viszont nem próféta, nem megváltó, s nem jövõbe látó tudós vagy filozófus. Sorsa így nem kereszt vagy kötél, sem utólagos csodálat vagy szentté avatás, hanem a megvetés lesz. Megvetés és undor, mert egyre többek számára nyilvánvaló, hogy nem prófétai lényeglátás, hanem a hatalomhoz való esztelen és romboló ragaszkodás vezérli tetteit. Gyurcsány Ferenc már rég nem a köztársaság barátja, nem demokrata, talán soha nem is volt az. Demokratának lenni nem csak annyit tesz, hogy nem félünk. Az igazi demokrata tudja, mikor kell távozni, s nem fél attól sem, hogy a nép kezébe tegye le a saját sorsát és az országét. Az igazi demokrata nem folytat „kétfrontos” harcot, ilyet a diktátorok, s különösen a kommunista vezérek szoktak, lásd Lenin, Sztálin, Rákosi elvtársak életmûvét. A köztársaság barátja nem gondolja, hogy mindenki más a pokol, s csak õ a mennyország. Egy demokrata nem mondja azt, hogy bár négy évig nem csinált semmit, nem kormányzott – pedig minden eszköz, pénz, paripa, fegyver a kezében volt –, sõt hazudott és ráadásul a népnyúzó liberális „fundamentalizmus” uszályába került, de most már megjött az esze, és minden nagyon jó, sõt még jobb lesz. Észreveszi és belátja, hogy lyukas zsebében a semmit markolja pénz helyett, a paripát eladta maga alól, s a fegyver már mások kezében van. Az igazi demokrata legalább az utolsó pillanatban feleszmél, s ha látja, hogy Kompországot nem Kelet vagy Nyugat, hanem a Semmi felé kormányozza, akkor megáll, s átadja a kormányrudat másnak. Aki tudja, merre van a part, vagy akinek az utasok ezt elhiszik. Gyurcsány Ferenc, szocialista, megbukott prófétaként, politikusként, demokrataként, és most megbukott emberként is. Mert embernek is senki, rongy, aki a vízbe esett fuldoklónak nem nyújt segédkezet, bár megtehetné. Magyarország fuldoklik a gyurcsányizmus bûzös mocsarában, s õ most még mélyebbre nyomja a fuldokló fejét. Ám Magyarországot nem lehet elpusztítani. Túléltünk már különb zsiványokat is. Ezt is túléljük majd valahogy. Nem lesz könnyû a partra evickélni, olyan mélyre süllyedtünk. De ha újra szilárd talajt érez majd a lábunk, talán újrakezdhetünk mindent, elkezdhetünk egy jobb Magyarországot építeni. Minél nagyobb a veszély, annál közelebb a megmentõ. Gyurcsány Ferencnek és pártjának pedig tudnia kell: minél nagyobb a bukás, annál fájdalmasabb lesz a földet érés. Sokaknak kell majd újra kitanulni az autófényezõ szakmát. Nézõ László
Olgyay Szabó Attila
jó ha figyelünk
13
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Összefoglalom önöknek, mit írtam a múlt heti számban megjelent levelem elsõ részében azok kedvéért, akiknek nem volt kezében a Demokrata e száma. Azt írtam, hogy önök briliánsnál briliánsabb cikkekben elemzik a kormány hibáit és bûneit, de eddig nem tettek egy további lépést, noha az létfontosságú. Mégpedig annak vizsgálatát, hogy mit vetít elõre az ellenzék jelenlegi helyzete egy jövõbeni, valószínû kormányzásra? Mint röviden jeleztem, aggodalmam nem olyan álhübriszbõl fakad, mintha azt állítanám, látom a jövõt, hanem abból a ténybõl, hogy nem egyszer még szinte az egész politológusi közvélekedéssel is szembe menve kiderült, nem egy korábbi félelmem nagyon is jogosnak bizonyult. Mint egy-két optimista elõrejelzésem is. Például az – szintén szembemenve az általános politológusi közvélekedésnek –, hogy nincs egy olyan, néhány politológus által még számszerûsítetten is megadott százalékhatár, amely alá az MSZP tábora ne süllyedhetne. Pontosan azért kértem Gyurcsányt itt, e hasábokon, hogy „folytassa”, ugyanis – szinte az egész jobboldali közvélekedéssel szembe menve – csak abban látom a valódi rendszerváltás lehetõségét, ha ez az ember a következõ választásokig a lehetõ leghosszabb idõn át marad meg posztján. Ugyanis nem a Fidesz, hanem õ tudná elérni azt, hogy a Fidesznek kétharmados többsége lehessen, amellyel az alkotmányt módosítani tudja. Mert ha ez nem történik meg, akkor a kevés valaminél nem fog sokkal többet érni egy jobboldali gyõzelem. Nagyon nem szeretek nagy szavakat használni és azokat így elkoptatni, de valóban most már a nemzetnek a megmaradásáról van szó „qua” nemzet – ha egyáltalán az a folyamat még visszafordítható, amelyben a jobboldal 18 éven át mutatott elképesztõ ostobasága, lustasága, renyhesége, tunyasága, szervezetlensége, szolidaritásának teljes hiánya, önérdekének fel nem ismerése és közülük nem egynek alélt tudatalatti felnézése a másik oldalra is az oka. A folyamat megfordításához hatalmas erõkre, tettekre, akaratra, elszántságra, integritásra és elõrelátásra lesz szükség, amely tulajdonságok közül jó néhánynak nem igazán látom a túltengését. Egy jövõbeni jobboldali kormánynak – ha az tényleg elszánt a rendkívüli munkával elérhetõ fordulat sikeres megtételére hatalmas erõkkel kell majd szembenéznie. A gazdaság szinte teljes egészében a másik oldal, illetve a velük rokonszenvezõ tulajdonosi réteg kezében van, csakúgy mint a szakszervezetek, a kulturális intézmények, tehetõsebb alapítványok, és természetesen a média. Az állam eszközeit pedig szándé14
kosan a jelenlegi koalíció szinte pusztán az adóbeszedésre csökkentette. Nincs már állami irányítás alatt álló bank, energiavállalat és oly sok minden, ami még a Fidesz kormányzati ciklusa alatt mozgatható volt. Ami pedig egy fordulat létrehozhatóságának „humán” tényezõit illeti, egyáltalában nem vagyok bizakodó. Sõt: a sajnos túlzottan sok tapasztalati tény miatt pontosan ennek az ellenkezõjét látom. Ahelyett, hogy a kormányzati oldaltól és annak médiájától érkezõ, immár hat éve tartó, mindenfajta demokráciában példátlan megaláztatást elszenvedõ Fidesz az ütésekben megedzõdött volna, fokozatos puhulást, a másik oldal érdekcsoportjaival fokozottan erõsödõ összefonódást, a Stockholm-szindróma teljes eluralkodását, és a másik oldal számára tálcán viszonzatlanul átnyújtott elõnyök politikáját látom lépten-nyomon. A Fidesz vezetõket is megölésre buzdító szöveget kajánul bejátszó Fialához zarándokló Pokornitól kezdve egy adófizetõi pénzen mûködõ médium irányító testületének azon, fideszes jelölésû tagjáig, aki egy általa „biztonságosnak” ítélt társaságban elmondta: „Csak válasszák meg Orbánt, aztán rövid úton menesztjük a francba”. Az utóbbi idõben több fideszes képviselõvel is beszélgettem négyszemközt. Tragikus, hogy ugyanazt a veszélyt látják. Õk, akik számára egyébként éppen úgy megközelíthetetlen Orbán Viktor, mint ahogyan Gyurcsány Ferenc, Nicolas Sarkozy, Gordon Brown, George Bush és a többi vezetõ teljességgel megközelíthetõ saját képviselõinek. Azt is egybehangzóan állítják, hogy a nagy jobboldali gyõzelem a 2006-os önkormányzati választásokon aláásta a jobboldal távlatos fennmaradását azon egyszerû oknál fogva, hogy a jobboldali önkormányzatoktól várják el a Fidesz kampányainak finanszírozását, amelynek következtében szükségszerûen – a pénz elõteremtésére – a legelvtelenebb kompromisszumokat (ez udvarias kifejezés volt) kell kötniük anyagiak terén a gazdasági hatalom tényleges birtokosaival, akiknek hagyományos kötõdését ismerjük. Mivel ez nyílt levél, nem akarom megismételni végletesen elkeseredett kétségbeesésükbõl fakadó, a veszéllyel arányosan erõs szavaikat, de azok lényege, hogy az anyagi korrumpálódás, a „csákmátéizmus”, a „25 éves, bõrdzsekis szamuelyfiúk garázdálkodása”, a „strómankodás” (a megyei vezetõ senki: az „igazi” befolyással bíró személy egészen más) áthághatatlan akadálya lesz egy valódi fordulatnak. E becsületességük miatt kétségbeesett képviselõk azt mondják, hogy ha 2010-ben a jobboldal ölébe hull a totálisan kifosztott, adóssághegyek alá temetett ország kormányzása, az ellenséges médiaközegben, az ellen-
séges szakszervezetekkel, a minisztériumokban szokás szerint meghagyott, szabotáló bürokráciával, sõt a Magyosszal szemben egy-másfél éven belül térdre rogynak, amikor a nép azt látja majd, hogy a kezdeti várakozásával ellentétben nem lesz jobb vagy érezhetõen jobb neki. És utána a jobboldal vagy 16 éven át a partvonal szélérõl lesheti csak a politikai játszmát. E tehát nem csak bennem bujkáló aggályok láttán, az egyik kérdés önökhöz az, vajon lelkük és eszük mélyén meg vannak-e gyõzõdve arról, hogy a következõ, várhatóan jobboldali kormányzati ciklus nem csak a nemzet egészének, de a Fideszt kormányzati pozícióba juttató jobboldalnak lesz-e egy kicsivel is jobb, mint az 1998-tól 2002 tavaszáig tartó ciklus? Én nem hiszem. Ennek alátámasztására ismét néhány konkrét példa. Az 1998-ban a hatalomba került Fidesz még nem igen gabalyodott össze a másik oldalhoz tartozó érdekcsoportokkal, és ennek ellenére – jó részben belülrõl jövõ ösztönzések és tanácsok hatására – megszavazta azt a törvényt, amelynek eredményeként elengedték a dúsgazdag kereskedelmi tévék több milliárdos áfa-tartozását. Nem adtak állampolgárságot a trianoni határokon túl élõ magyaroknak. Fel sem merült bennünk az, hogy választói jogot adjanak a folyamatosan külföldön élõ magyaroknak. Továbbá: a minisztériumokat jóformán érintetlenül hagyták. Az oktatási minisztériumtól kezdve a külügyminisztériumig, amelyben a fék nélküli Orbán-gyûlölet és a „keresztbetevés” volt az úr a konfrontációtól rettegõ Martonyi János külügyminiszter és a ma magából élõ amerikai lábtörlõt készítõ Német Zsolt egykori külügyi államtitkár vezetése ellenére. De ezek voltak a paradicsomi állapotok a mai helyzethez képest, amikor az összefonódás már riasztó szintet ért el. Nemzeti vágta Geszti Péterrel és Várhegyi Andrással, akinek – Schmidt Mária aktív segédletével – vezetõi ténykedése az Echo TV-nél máris érzékelhetõ például abban, ahogyan a rádiós kabaré sorsáért aggódó Obersovszky Péter a Fidesz segédletével Kondor Katalin és a Kossuth Rádió sok százezer volt hallgatója kezébõl kicsavart Magyar Rádió élén álló Such Györggyel beszélgetett, elfelejtve rákérdezni a rádiónak az amerikai külügyminisztérium országjelentésében is megemlített kormánypárti elfogultságára, Such úr prémiumára vagy a jobboldali kirúgottakra. Vagy ahogyan ugyanõ simogatta azt a Schmidt Máriát, aki Bajnai Gordonnal mosolyogva nyugtázta a tõle kapott 1,2 milliárd uniós pénzt. Lovas István
jó ha figyelünk
Történt egyszer, hogy azt mondtam egy magyar- francia -izraeli önazonosságú ismerõsömnek, hogy sok zsidó barátom van. A debreceni-párizsi izraelita ingerülten reagált: „Te antiszemita!” Tõle tudtam meg, hogy minden antiszemita úgy kezdi a mondanivalóját, hogy sok zsidó barátja van. Felhívta a figyelmem arra, hogy ez a kijelentés már önmagában kirekesztõ. Nekem e beszélgetés óta nem sokféle vagy sokfajta, hanem egyszerûen csak sok barátom van. Történt máskor, hogy megnéztem a Hegedûs a háztetõn c. musicalt. Elõre tanulmányozva a történetet, bekészítettem a zsebkendõmet, mert számítottam a megható dallam és a zsidó pogrom fájdalmának együtthatására. Elérzékenyülésem azonban nem gátolt meg abban, hogy megértsem a darab lényegét. Az amúgy szimpatikus tejesember majdnem minden võ jelöltet elfogadott, – lehetett az anarchista, költöztethette a lányát messzire tõle – egyet azonban soha, a keresztényt. Tudnillik szerinte jó állat a hal és a madár is, csak éppen nem tudnak együtt fészket rakni. Elgondolkodtam, vajon nem kellene-e betiltani ezt a kereszténység ellen uszító, tolerancia ellen ható, fülbemászó melódiáival rossz irányba befolyásoló színházi elõadást? Régi, jól bevált szociálpszichológiai módszer megalkotni egy ellenségképet, hogy az összetartásra késztessen egy adott csoportot. Az ellenségkép megalkotója a helyzet ura, érdekeinek megfelelõen, a mûvészet és tömegtájékoztatás erejével erõsíti fel vagy gyengíti le saját „mûvét”. Ki kell mondanunk végre, hogy ez a módszer nemzedéke-
ket tett paranoiddá. A zsidóság legendás összetartásának ára az örök félelem attól a néptõl, akik között élniük adatott. A vélt külsõ veszélyre végletekig összezáró csoport, zártságából adódóan kirekesztõ, de e kirekesztés élményét azokra vetíti ki, akiket valójában õ maga vet ki soraiból. Az antiszemita ellenségkép gyártói ezáltal elveszik a zsidóságtól a lehetõséget, hogy tudathasadás nélkül átéljék a többes önazonosság színességének élményét. “Zsidónak lenni erkölcsi kötelesség” – jelentette ki Kertész Imre a híres stockholmi beszédében. Valóban, ahogy magyarnak lenni is az, és ahogy az erkölcs kötelezõ minden magyar keresztény és minden magyar zsidó számára. Én a lelkemben büszkén tisztelem a magyar Nobel díjasokat, akár a citrát ciklus felfedezéséért, akár a Sorstalanság c. regényért érdemelték meg a kitûntetést. Ahogy a Berlini Olimpia kardvívó, a Helsinki Olimpia úszó, és a Melbourne-i Olimpia vizilabda számában szerzett aranya is együtt ragyogja be a legújabb kori magyar sporttörténet egét. Milyen életpályát futott volna be Kossuth Lajos Taub Eisig rabbi és gróf Batthyány Lajos biztatása nélkül? Hová fajult volna a vészkorszakban a magyar értelmiség szelleme, ha Hóman Bálint, egzisztenciáját kockáztatva nem veteti le a Nemzeti Múzeumban dolgozó kolleganõjérõl munka közben a sárga csillagot? És vajon kért -e egyetlen Corvin-közi harcos bajtársától puskaropogás közben keresztlevelet?
A nácik által elkövetett bûnökhöz hasonlította az izraeli hadsereg Gázában végrehajtott akcióit az ENSZ emberjogi szervezetének leendõ elnöke. Izrael – harsány kijelentései miatt – kérte a jogászprofesszor kinevezésének visszavonását, ellenkezõ esetben megtagadják a szakember további beutazását a zsidó állam területére – írja a BBC. Az ENSZ emberjogi szervezetének leendõ elnöke egy múlt hét hétfõn közzétett tanulmányában a nácik rémtetteihez hasonlította az izraeli hadsereg cselekedeteit a Gázai övezetben – írja a BBC. Richard Falk elmondta, hogy lejártak már azok az idõk, amikor Izrael mindezt büntetlenül megtehette. Az amerikai Princeton egyetem professzora – aki részletes jelentést készített az általa meglátogatott palesztin területek helyzetérõl – úgy véli, hogy az 1967-es hatnapos háború óta nem történtek olyan brutális események Gázában, mint most. Izrael az országot ért erõs kritikák miatt ezért azt kérte az ENSZ-tõl, hogy vizsgálják felül a jogászprofesszor kinevezését. Az izraeli külügyminisztérium szóvivõje elmondta: egy esetleges mandátumcsere lehetõséget nyújtana a szakember számára, hogy alajó ha figyelünk
Márai az „ Egy polgár vallomásai” c. regényét a gyermekkori tolerancia élményének leírásával kezdi. Át nem gondolt viselkedés volt ez a kassai polgárság részérõl, valahogy belülrõl jött, hogy egymást tisztelve tudtak együtt élni a különbözõ kultúrák megjelenítõi. Én azonban a gyermekkoromból már csak arra emlékszem, ahogy a Máraival csaknem egykorú nagyszüleim tapintatosan elhalkultak, ha nagy ritkán egy-egy ismerõsrõl kimondták a furcsa jelzõt, vagy fõnevet, hogy zsidó. Ilyenkor szégyenlõsen hozzátették, hogy attól még nagyon jó ember, és mindig megkértek, hogy tapintatosan kezeljem a hallottakat. Ma már nem halkulunk el, ahogy arra sem vagyunk hajlandók, hogy az ellenségkép gyártók érdeke mentén fejünket lehajtva, az antiszemitizmus vádjával éljük le az életünket. Nem bûnös az én össznemzetem , és én sem vagyok az. Ahogy a mesebeli bárány sem, akárhogy is állítja a farkas, hogy ha nem te voltál a „gaz”, akkor az apád volt, mert nekem az apám sem volt soha bûnös. A magyar zsidó szíve joga, hogy inkább magyarnak vagy inkább zsidónak érezze magát, de bármit tesz, ezzel a két önazonossággal egyszerre bír. És ha már mindkettõvel együtt született, ne csak ringatózzon a fasori bölcsõben, hanem éljen és beszéljen méltósággal magyar zsidóul! És akkor nem sokféle, sokfajta barátunk lesz, hanem végre mindannyian barátok lehetünk. Szöõr Anna – Az Október 23. Bizottság Alapítvány elnöke
posabban megvizsgálhassa a kialakult helyzetet. „Ugyanakkor kinevezése esetén a zsidó állam nem hajlandó beengedni õt az ország területére” – tette hozzá Areye Mekel. Falk tanulmányában a nácik faji alapon elkövetett etnikai tisztogatásait a palesztinok elleni atrocitásokkal hozta párhuzamba. Saját bevallása szerint azért, mert az izraeli hadsereg – akárcsak a németek a második világháború idején – a palesztin lakosság egészét terrorizálja. „Elismerem, hogy kijelentésem igen durva és provokatív, ám jelen helyzetben nem maradt más választásom” – mondta a BBC-nek Falk, aki már egy éve is figyelmeztetni akarta az amerikai közvéleményt az Izrael által megszállt palesztin területeken történt atrocitásokra. Az ENSZ új emberjogi biztosa szerint Gázában hasonló események zajlanak, mint Tibetben vagy a szudáni Darfúr térségében, épp ezért nem kellene vonakodnia senkinek az effajta összehasonlításoktól. Falk szerint a kialakult helyzet ellentmondásai a zsidó emberek történelmi érzékenységébõl és Izrael azon politikai manõvereibõl fakadnak, amellyel folyton megpróbálják elkerülni a nemzetközi felelõsségre vonást. Forrás: Origo
15
Tollat kellett ragadnom mert szétvet a bosszúság. “Paul Lendvai nemzetközi figyelemelterelõ mûvelete: a rasszizmus a fõ probléma Magyarországon, nem a kormányválság 2008. Április 10. 12:09 Abcúg.hu ” címen megjelent írásra az alábbi nyílt levelet küldöm Lendvai Úrnak. Kedves Paul Lendvai Ausztriából, a német nyelv területérõl! Kedves Uram! Akad itt az Ön számára egy jobb ötletem, sõt a nyugati sajtó számára is. Itt Magyarországon néhány „ baromarcú” miatt Önök náci veszélyrõl papolnak! Egy külön vizsgálat tárgyát képezhetné, hogy e mögött a jelenség mögött valóban milyen alantas érdekek húzódnak meg, és milyen professzionális provokátor technikákat vetnek be egyesek. Mindenesetre semmiféle „náci veszély” nincs. Hatvanöt éve lakunk Európa legnagyobb zsidó negyedében, az Újlipótvárosban és meg kell magának mondanom, hogy igen jó a hangulat ebben a faluban, ahogy ezt erre felé szokás nevezni. Senki nem fél, senki nem szorong, csak esetleg az, akinek szorulása van, de ennek nem az Ön által világgá trombitált és nem létezõ; éledõ; „magyar nácizmus” az oka. Itt van nálunk Budapesten a világ egyetlen Neológ Rabbiképzõ Intézete. A világ legszebb és egyik legnagyobb neológ zsinagógája. A világ egyetlen olyan zsidósága, amely nemzetközi, illetve világszervezetének nevében is magyar identitást vállal. Ezt a Magyar Zsidók Világszövetségének hívják elnöke az erdélyi, szászrégeni gyökerû; kiváló magyar ember Moskowitz Rabbi. Mert bizony a magyarságtudat nem csupán a DNS szintjén dõl el. De mondok mást is. Európában itt vannak a legnagyobb arányú izraeli beruházások, az izraeli kivándorlók közül a második helyen jelölt célország Magyarország. A Világ legjobb zsidó zenéje a magyar klezmer. A „ Palotás ” zenéjét is egy zsidó ember szerezte. de nem folytatom. Csak nem azt akarja valaki mondani, hogy mindezek dacára Magyarországon antiszemitizmus van? Csak nem arról akarnak minket meggyõzni és velünk elhitetni, hogy a zsidóság ott ruház be és oda szándékozik visszatérni, ahol gyûlölik õket? Micsoda marhaság! Kérdezem választ nem várva hány megélhetési uszító akar ebbõl a hazugságáradatból megélni? Ha már Ön a német nyelvterület magyar politikai szócsöve, akkor küldök Önnek errõl a területrõl egy olyan „hírfonalat” , amellyel gombot varrhat a nácizmus és a holokauszt mellényére. ( természetesen átvitt értelemben). 2008-at írunk. A híres Németországban ezen belül Bajorországban az Amberg város 16
melletti Kastl településen, ahol 1957-tol 2006-ig a emigráns magyarok egyetlen nyugat-európai gimnáziuma volt, tehát itt a helyi CSU-s politikusok hatvanhárom éven keresztül eltagadták a falu és a bencés kolostor második világháborús múltját. A magyar gimnáziummal mosták tisztára a település undorító náci szennyesét. Ebben az ügyben elsõ alkalommal én publikáltam a dél-német sajtóban, nem kevés ellenséget szerezve magamnak. Mert teljesen mindegy, hogy egy pártot hogy hívnak és hol regnál, ha sokáig hatalmon van ugyanaz a hatalmi gõg jellemzi valamennyit. Kastli településen az ott lévõ bencés-rendi kolostorban 1942 és 1945 között SS által õrzött náci gyermekláger volt. 1942-ben Szlovéniából 181 gyermeket hurcoltak ide, miután szüleiket vagy a helyszínen felkoncolták, vagy Auschwitz gázkamráiban likvidálták. Kedves Paul Lendvai azt sem tudtam elérni, hogy a helyi politikusok a gyermekek tragédiájának emlékére a vár falán legalább egy táblát elhelyezzenek. Az 1935 és 1945 között hatalmon lévõ; „vérnác”i polgármester képe mind a mai napig a községi iroda falán látható, – még egyszer leírom, hogy mindenki felfigyeljen rá, tehát mind a mai napig – pedig az õ ideje alatt mûködött a kolostor gyermekbörtönként. És ez a polgármester nevezett el, sietõsen és pártbuzgalomból 1936-ban egy utcát Hitlerrõl. 2005 nyarán vendégül láttam a még élõ egykori szlovéniai gyermekrabokat. Ennek ellenére az akkori és jelenlegi fiatal CSU- polgármesternek 2006-ban a sajtó nagy nyilvánossága elõtt mersze volt azt állítani, hogy a településen nem létezett náci gyerekláger. De a tények kínos dolgok, ezért elhallgatott. A bocsánatkérésre az áldozatoktól, sem pedig tõlem, a meghazudtolás miatt még eddig nem került sor. Sõt 2006-os cikkem után, még a járási CSU-s „ egyébként magyarországi gyökerû német)pártfõnök is
megtagadta a kézfogást. A pofátlanságuk okán az ügyészséghez fordultam. Kedves Lendvay úr! Tudja mit írt vissza az ügyészség? Azt válaszolta, hogy valóban volt Kastl-ban náci gyermekláger de a jelenlegi polgármester nem tudott róla és ezért tagadta a tényeket a sajtó nagy nyilvánossága elõtt. Na tessék! A polgármester nem tudott róla! A második világháború alatti polgármester elõdjének, a náci Krämer-nek a portréja azóta is változatlanul ott lóg közszemlére kitéve a közhivatal, a polgármesteri iroda falán. Ez alatt jár el nap mint nap mindenki, akinek dolga van arra. Az egykori erõdkolostor elõtt van egy emlékmû, amely viszont az elsõ és második világháborúban elesetteknek állít emléket. Kedves Paul Lendvai mi lenne, akkor, ha ez Magyarországon Bagócskeszi faluban történt volna meg? Valószínûnek tartom, hogy ha ez az ügy az Ön csapatához tartozó nemzetközi média kóruson múlik, akkor még az ENSZ biztonsági Tanácsát is összetülkölik Magyarország ellen. De van itt más is a tarsolyomban! 1936-ban robbantották fel a nácik Régensburg város zsidó polgárainak pénzébõl épült gyönyörû zsinagógát. Ez a zsinagóga mind a mai napig nincs újjáépítve. És tudja miért? Mert azt mondják a hatóságok, hogy a meglévõ kisterem is elég, hiszen abban is alig vannak. Ezt Németországban merik kimondani egy zsidó közösségrõl – hogy alig vannak!- Vajon miért és mióta? Azt üzenem a nyugat-európai magyar származású tollforgatóknak innen Európa legnagyobb zsidó falujából , hogy a legfontosabb számukra az legyen, hogy megvédjék ennek a szerencsétlen kicsi országnak a tekintélyét. Verjenek vissza minden támadást, mert ez a mi hazánk! Zsidóké keresztényeké, de magyaroké. Ha vannak olykor szóváltások, az is a mi belsõ ügyünk. Majd lerendezzük egymás között. A németek, a franciák, meg az angolok és az amerikaiak pedig söpörjenek a saját házuk tájékán mert van ott is bõvében elég kosz, amelybõl most egy elhullajtott lapátnyi németet mocskot összesepertem és elküldtem Önnek. Na errõl írjon a német nyelvterületen tisztelt Lendvai Úr! Szívélyes Baráti Üdvözlettel: Bodó Kirchsteuer Attila
jó ha figyelünk
A világhírû pécsi szívsebész-professzor a közelmúltban ünnepelte hatvanadik születésnapját. A Pro Civitate-díjjal kitüntetett, szívmûtéten átesett, mégis erõtõl duzzadó Papp Lajos mesélt lapunknak a lelkiismeret fontosságáról, iraki útjáról és a nehéz kezdetekrõl. – Miért választotta az orvosi pályát? – Nem én választottam, hanem a gyógyítás választott engem. Éppen ez volt a legnagyobb konfliktus az egyetemre való jelentkezésemkor. Sem nekem, sem bátyámnak nem kellett felvételeznie, hiszen mindketten az országos tanulmányi versenyen elért eredményünk alapján bekerültünk az egyetemre, ám egy felvételi elbeszélgetésre azért behívtak minket. Akkor azonban valami olyasmit mondhattam, ami nem tetszett, ezért Magyarország minden egyetemérõl kitiltottak. És fizikai munkát javasoltak, hogy politikailag még fejlõdjek. Azért történt ez, mert amikor azt kérdezték, miért akarok orvos lenni, nem tudtam nekik megfelelõ választ adni. Csak azt mondtam: szeretem az embereket. Így lettem földalatti csillés a pécsi uránbányában – ez volt az elsõ munkahelyem. Végül kalandosan, de 1967-ben – egy évvel és egy hónappal késõbb, mint társaim – elkezdhettem az orvosegyetemet. – A családjában voltak tudós elõdök? – Paraszti származású vagyok, Pécstõl néhány kilométerre, Aranyosgadányban mûvelték, túrták a földet õseim – úgy ötszáz esztendeig Eddig tudtuk visszafejteni a családfánkat. A testvéreimmel együtt elsõ generációs értelmiségiek vagyunk: a biológus végzettségû László bátyám volt a család zsenije, aki a maga korának egyik legfiatalabb akadémikusa volt, Gábor öcsém szintén orvos lett – három szakvizsgával. Annak idején én – a nálam sokkal jobban tanuló – édesapámmal együtt érettségiztem. Ennek az volt az oka, hogy õ elvégezte ugyan a technikumot, ám azt Horthy Miklós-technikumnak nevezték, s a végzettségét a kommunista rendszerben megvonták tõle. – Sokan megkérdezik, egy világhírû orvosprofesszor miért vállal közéleti szerepet? – A rendszerváltás után – 1991-ben – tele voltam illúziókkal. Annak idején kaptam egy gyönyörû megbízatást, a budapesti Haynal Imre Egyetem szív- és érsebészeti klinikájának igazgató-tanári állását nyertem el. Hittem, hogy van rendszerváltás, de azonnal belebotlottam egy korrupciós gazemberségbe, amelyet lelepleztem – persze, utána eltávolítottak. Ugyan soha nem folytattam direkt politizálást, ám az az egyetem balliberális vezetésû volt. Megpróbáltak ebbõl is politikát csinálni, engem pedig az MDF és a kereszténydemokraták felé sodortatni. Nem volt közöm hozzájuk, mégis így lettem politikai szereplõ. Közéleti szerepvállalásaim soha nem voltak politikai jó ha figyelünk
inditatásúak: magyar értelmiségi vagyok, aki hisz, kérem nagy betûvel írja, a Krisztusi Szeretetben, a Jóistenben. Megpróbálom az életemet a tízparancsolatnak megfelelõen vezetni, persze ez nem azt jelenti, hogy én nem hibázok, vagy nem követek el bûnt – de ha a lelkiismeretem csenget, próbálok korrigálni. – Az elsõ szívmûtétre hogyan emlékszik? – Ugyanúgy mint minden ember hasonló helyzetben: remegõ térdekkel. Fantasztikus dolog egy szívet érinteni, megállítani, és mindig elmondhatatlan élmény egy szívet újra elindítani. Ezt még ma is csodának élem meg, és nagyon nagy alázattal viseltetek a szív iránt. Hisz hiába tanultam, nincs a fejemben minden tudás. Szükségem van a társaimra, az õ tudásukra, akaratukra ahhoz, hogy egy-egy mûtét sikerüljön. A gyógyítás csapatmunka. A munkánk azonban egyszerre félelmetesen izgalmas és fájdalmas, és mindegyik beavatkozás hihetetlen lelki terhet is jelent. – Néhány éve Irakban is járt. Mi motiválta akkor? – Van úgy, hogy az embernek bizonyos helyzetekben lelkiismeret-furdalása van. Mellettem elment korábban jó néhány háború, mégsem éreztem ezt terhet. Az iraki háború idején azonban már közéleti szereplõ voltam, és a szeretet fontosságát hirdettem. Tudtam, hogy amit állítanak a különbözõ mérges gázokról, nem igaz. Csak a pénzért, az olajért ölnek ártatlanokat, s a lelkiismeret-furdalásomtól nem tudtam szabadulni. Ami erõmbõl telt, azt úgy gondolom, megtettem. Megértettem az ottaniakat is, akik gyanúsnak találták, hogy egy szívsebész professzor egyedül, saját költségén kiutazik, és próbál segíteni nekik. – Honnan meríti az erõt? – Hiszem, hogy mindenki egyéni feladattal jön a világra. Kapunk egy talentumot, képességet, a dolgunk pedig az, hogy segítsünk embertársainkon – hol a katedrán, hol a mûtõasztalnál, hol Irakban. Még a gyilkosnak is
van lelkiismerete, még benne is van jóság. Én hiszem azt, hogy mindenkibõl elõ lehet ezt hívni. Segítséget kell nyújtani ahhoz, hogy a lélek nemessége, a szívjóság felszínre kerüljön. Úgy gondolom, minden írásnál, beszédnél többet ér a tett, a példamutatás. Ha a munkatársaim számára szavaim nem harmonizálnának tetteimmel, nem állhatnék meg elõttük. A betegekért munkálkodom, és mindig megpróbáltam komolyan venni az orvosi munkát. Nekem a magyar emberek fizették a tanulmányaimat, így tartozom nekik, és ki képviselje a betegek érdekeit, ha nem egy professzor? Mindegy, ki van hatalmon. Ez marad az iránymutatásom a még hátralévõ néhány évben... Minden napra van feladat, melyet maximálisan el kell látni, nem mérlegelhetünk, nem tartalékolhatjuk erõnket. – Tervek? – A tudományos világ hihetetlenül fejlõdik. Ha egy fél lépéssel lemaradunk, holnapra már behozhatatlan lehet a hátrány. A pécsi szívgyógyászati klinika ugyan hét-nyolc éves csak és így fiatalnak tûnik, de ahhoz, hogy a mai kornak megfeleljen, jelentõs mûszeres fejlesztésre van szükség. Most azon dolgozunk, hogy klinikánk – az 1999-tõl hat évig tartó idõszak után – ismét a világ élvonalába tartozhasson. Pályafutás
Budapest ötödik kerületének, és Kaposvárnak is díszpolgára, Prima Primissima díjban részesült. Széchényi-díjas. Dr. Papp Lajos 1948. március 21.-én Aranyosgadányban látta meg a napvilágot. A Nagy Lajos Gimnázium után a Pécsi Orvostudományi Egyetemre iratkozik be, az orvosi diploma megszerzése után három szakvizsgát letesz. 1989-ben az Orvostudományok Doktora címet is eléri. Hosszú ideig – 1977-tõl 1991-ig – a SOTE Ér- és Szívsebészeti Klinikájának tanársegéde, késõbb adjunktusa. Majd a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemen klinikaigazgatóként, a Zala Megyei Kórházban pedig osztályvezetõ fõorvosként dolgozik. Pécsre 1997-ben tér vissza, s a POTE-n a Szívcentrum igazgatója, a szívsebészeti tanszék vezetõje, 1999-tõl pedig a szívgyógyászati klinika igazgatója lesz. A professzor három könyvet és közel kétszáz publikációt jegyez, a Magyar Kardiológiai Társaság alelnöke, az MTA közgyûlésének tagja. A nyolcvanas évek legelejétõl számos külföldi tanulmányúton, továbbképzésen vesz részt – többek között Rómában, Moszkvában, Párizsban illetve, Baltimoreban, a bostoni Harvard Medical School-on – és tart elõadást. Több nemzetközi és magyar szakmai szervezet tagja. B. M. – Fotó: Dittrich Éva Forrás: Pécsi Újság
17
– avagy A nekünkmindentSzabad Demokratáknak most mán tényleg mindent szabad? – Mialatt Önök a legutóbbi, egész bolygóra kiterjedõ világégés, a II. Világháború lefújása után hatvanhárom esztendõvel megrendezésre kerülõ legújabb antifasiszták kontra újfasiszták közötti több felvonásos, mármár a szappanoperák babérjaira törõ bohózatra legyintenek unottan, történt eközben valami más, valami ennél sokkal fontosabb esemény is kis hazánkban. Ha a hagyomány állításának hinni szabad, a mûminiszterelnököt nagy nyilvánosság elõtt lazán a búsba elküldõ újdonsült szadista fenegyerek, amúgy „istenesen”, képen törölte a magyar Nemzetet. De legalábbis megalázóan ostobán taposott bele a lelki világunkba. Horn Gábor és politikai haszonelven tömörülõ, kizárólag a profitmaximalizálást célként maga elé tûzõ érdekközösségének fontossági sorrendjérõl álljon itt a tanúbizonyság, az ominózus idézet, mely a Napkelte Kereszttûz címû rovatában hangzott el: Horn Gábor: „Fontos az, higgyék el fontosabb, mi lesz az SZDSZ-szel, annál hogy mi lesz ezzel az országgal. Ezt nagyon õszintén mondom” A felvétel itt megtekinthetõ: http://href. hu/x/_Hlt1957450795BM_1_a70 Kicsit olyan ez, mint a Cumicecinrõl és mellékhatásairól szóló régi kabaré szám. A gyógyszer felírása után a páciens nem tudom hányszor visszamegy még a dokihoz, hogy írjon fel valamit az elõzõleg javallott patikárium mellékhatásának kiküszöbölésére. Valahol a „küszöböljük ki az elõzõ szer mellékhatását” címû projekt kellõs közepén tarthat, amikor az egyik szerre mondja azt az orvos biztatásképpen, hogy „ettõl még az elfekvõs is fut egy gyors négyszázat, mielõtt elpatkolna”. No, hát valami ilyesmi szerepet tölt be újabban Horn Gábor is. Valamiféle titkos fegyverként tolják most elõtérbe a szadisták, mentetni vele a menthetetlent. Csupán egy apró, ám annál kínosabb Freudi intermezzónak lehettünk szem- és fültanúi? Ha igen, nos, az is önmagáért beszélne, de félek, itt többrõl van szó. Ma már nem azért jelzésértékûek és elgondolkodtatók a koalíciós kapcsolattartásért felelõs, s ebbe a feladatba kicsikét látványosan belebukó államtitkár szavai, mert fellebbentik a fátylat, s alóla kiviláglik a valóság rendezetlen szövete, nevezetesen, hogy ezek nem érettünk vannak, s nem érettünk tevékenykednek, hanem valamilyen egészen más vezérlõelvek munkálkodnak itten, a költõ ismert versében szereplõ derék cimbalmoshoz 18
hasonlatosan. Nem ezért. Ismerjük már õket, mint a rossz pénzt. Õk ilyenek. Önzõk, nincsenek másokra tekintettel (még saját magukra sem, hiszen csaltak!), össze-vissza hazudoznak stb. Mammon, az idegen kenyéradó gazda feltétlen kiszolgálói. Azért jelzésértékû és elgondolkodtató, amit az államtitkár úr megengedett magának a média nagy nyilvánossága elõtt, mert a hatalom, de államtitkárként legalábbis a kormányzat tagjaként felesküdött a Haza, a Nép, a Nemzet szolgálatára. Köztisztséget visel, köztisztviselõ. Elsõ és legfontosabb dolga az lenne, hogy hivatalát a lehetõ legjobb tudása és képességei szerint ellátva (azaz a kormányt alkotó koalíciós pártok kapcsolatát ápolva és gondozva) ennek az országnak a javát szolgálja. Ehelyett azt látjuk, hogy az ország sorsáért felelõsséggel tartozó kormánykoalíció szétverésében nála jobban talán csak Horváth Ágnes és Kóka Johnny serénykedett. Ráadásul, hogy Horn úr tetézze a bajt, a pofánkba vágja, a jelenleg regnáló hatalomnak (értsd: a hatalmon keresztül történõ profitmaximalizálásra verbuválódott sajátos véd- és dacszövetségnek) nem az ország, nem a nép, de még csak nem is valamiféle lakosság jóléte és érdekei a legfontosabbak, hanem valami egészen más. Az õ fontossági listájukon vagy sorrendjükben, az elõbbiekben említettek csak valahol nagyon hátul kullognak. Csak miután a slepp, azaz a körön belüliek hozzájutottak az ország hitbizományként történõ megkapásából fakadóan szerintük nekik minden kétséget kizáróan járó, õket megilletõ jusshoz, sarchoz, járadékhoz, vagy
a jó ég tudja, hogy milyen jogcímen kifizetésre kerülõ „szerény” összegekhez, ha mindezek után egyáltalán még marad valami a kasszában, na utána jöhet mindenki más. Persze a kasszában addigra már egy árva buznyák, egy megveszekedett peták, egy kanyiló vas sem marad. Ahogyan azt az egyik tévémûsorba meghívott gazdasági elemzõ mondta, nálunk azért kerülnek dupla annyi összegbe az autópályák, mert a korrupció következtében a pénz felét gyakorlatilag ellopják. De van itt valami, ami mellett szintén nem mehetünk el szó nélkül. A kérdezõ újságírók részérõl reagált valaki? Nos, Szirmay Dávid, a Bors rovatvezetõje igen, azt hitte félreértett valamit: „Fontosabb, hogy mi lesz az országgal? Akkor rosszul értettem.” Nem kedves Dávid, nem értettél rosszul semmit. Az államtitkár úr tényleg azt mondta, amit mondott, tényleg azt hallottad, amit hallani véltél. Az egészben az a legrosszabb, hogy megy tovább a beszélgetés, mintha mi sem történt volna. A Szirmai Dávidnál nyilván nagyobb tapasztalattal bíró és a sajtóban hosszabb idõt eltöltõ Mátai László, a STOP.HU fõszerkesztõje még csak le sem reagálta az államtitkár úr kijelentését. A Napkelte mûsorvezetõ hölgyérõl már nem is beszélve. Mennyire figyelnek akkor oda arra, amit a meghívott vendég mond? Mi a rossebér’ vannak ott, csupán díszletnek? Persze az is lehet, és ezt mutatja Szirmai Dávid reakciója is, hogy egyszerûen nem jó ha figyelünk
TGM: „EGYKORI PÁRTOM HARAKIRIT KÖVET EL”
Az alkotmánynak elsõsorban az államot, s nem az állampolgárt kell korlátoznia – szögezte le az SZDSZ még 1989-ben, A rendszerváltás programja címû dokumentumban. E mû egyik alkotója Tamás Gáspár Miklós filozófus. A gondolkodó már nyolc éve nem tagja a pártnak, ám aggodalommal látja, hogy az eszmeáramlatot ma alacsony színvonalon képviselik a parlamentben. „Egykori pártom harakirit követ el” – fogalmaz. Úgy látja: a liberalizmus végóráit éli Magyarországon, s ez szomorúsággal tölti el. A koalíciós válság napjaiban is tisztáznia kell magát a gyanús körülmények között megválasztott SZDSZ-vezetõségnek – erõsíti meg Tamás Gáspár Miklós filozófus, a párt egyik alapítója. Ám õ nem ezt tartja elsõrangú kérdésnek. Ugyanis szerinte egyetlen pártban sem zajlanak tisztán a folyamatok, csak éppen most az SZDSZ leplezõdött le, korábban más pártok, ám azokat az eseteket a közönség már elfelejtette. Igaza van Kövér László fideszes politikusnak abban, hogy a koalíciós válság napjaiban a klientúrát titkon állami vagyonhoz lehet juttatni; errõl Kövér László is tudhat egyet s mást – jegyzi meg Tamás Gáspár Miklós. Ám a nagyobb baj magával a rendszerrel van. A kapitalizmust pazarlónak, sõt kaotikusnak látja a filozófus. Szerinte a munkásmozgalmak meggyengülése óta nincs erõ, ami ellenállhatna a rendszernek. Forrás: Vasárnapi újság – Molnár Pál hittek a fülüknek, nem hitték el azt, hogy hivatalban lévõ politikus elkövethet ekkora elszólást, ha tetszik baklövést élõ egyenes adásban. – Á nem, biztosan rosszul hallottam. Pedig igen. A dúsképzeletû nép ajkán nagyon találóan nekünkmindentSzabad Demokratáknak elnevezett kisebbik (mára már szinte mérhetetlen) koalíciós párt mérhetetlen arroganciáját és gõgjét látva egyre gyakrabban tapasztalhatjuk, hogy kormányzati és párt prominensek újabban nem figyelnek, nem ügyelnek a részletekre, el-elszólják magukat, s ennek következtében a magát liberálisnak és szociáldemokratának nevezõ hazugságok mögül átlátszik az igazi való világ, a neoliberalizmus, azaz a tõke szabadságának mindenek felettisége. Ezért minden és mindenki be- és feláldozható. A hazudozásokkal tarkított központilag levezényelt pénzlenyúlások és pénzvissza-
tartások közepette sorra-rendre mondanak csõdöt az eddig jól bevált kommunikációs bulvárkormányzás taktikai húzásai. Viktor király démonizálása látványosan megbukott, az önjelölt néptribun elindult felfelé a közvélemény-kutató cégek népszerûségi listáin, az újjáéledõ és a zsidókat üldözõ fasizmus rémképet vizionáló hatalomra pedig már maguk a zsidók közül is jó néhányan unottan legyintenek. De nehogy azt higgyük, hogy a koalíció esetleg bekövetkezõ szétzúzásában elévülhetetlen érdemeket szerzõ Horn Gábor sajátosan sikeredett, mondjuk úgy freudi elszólása egyedülálló a maga nemében. Dehogy is az. Itt egy rövid részlet az Index belpolitikai rovatában 2008. április 9-én megjelent, a mûminiszterelnökkel készült beszélgetésbõl: „Újságíró: „már most visszatáncolt a komolyabb reformoktól, miközben a következõ két évben mindenki szerint komoly átalakításokra és döntésekre lenne szükség ahhoz, hogy valami elinduljon…”
Itt a miniszterelnök közbe vágott: Ki az a mindenki? Riporter: Elemzõk, közgazdászok… Gyurcsány: A nyolc millió állampolgár közül hányan tudják ezt?” Asszem ez is önmagáért beszél. Emlékeznek még a Széchenyinek tulajdonított szavakra? „Az a nép aljas, vagy mûveletlen!” Tudniillik az, amely az ilyen hitvány fickókat, ahelyett, hogy a pokol fenekére küldené, huzamosabb ideig megtûri maga felett. Hát ne legyünk se aljasok, se mûveletlenek! Tájékozódjunk, informálódjunk, és az információk birtokában felelõsen döntsünk! Az olyan hitvány fickókat pedig, mint Francisco, és a mostanság magáról láthatóan egyre többször megfeledkezõ beóját Gabeszt, ha elsõ menetben nem is a pokolba, de a búsba mindenképpen küldjük el. Jó utat fiúk! Vissza ne térjetek, vissza se nézzetek! Adios! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
CSAPDA Ferike távozik, és fél év múltán visszasírjuk a nemzet táncosát. A szabad demokraták három embert látnának szívesen a miniszterelnöki székben. Bokros Lajost, a hírhedt csomagost, Surányi Györgyöt, a Demokratikus Charta aláíróját, aki máig nem adott magyarázatot arra, hogy a CWA Banknál hogyan tûntek el százmilliárdok, és mekkora terhet rakott a költségvetés vállára az általa kierõszakolt, több ezer milliárd forintos adósságcsere. Simor András, a Magyar Nemzeti Bank jelenlegi elnöke új hal a piacon, csillag a liberális égen. Õ az, aki átneveli majd a magyarokat, akik csak a markukat tartják a segélyekért, gyesért, nyugdíjért, ahelyett, hogy öngondoskodnának. Többet fogyasztunk stb. Simor bankár programját a Népszabadság vezette fel próbaképpen. Igazából hihetetlen, hogy komoly pénzügyi szakember egy kalap alá veszi az egészséges, erõtõl duzzadó, segélybõl vígan éldegélõ népcsoportokat azzal a viszonylag vékony réteggel, amelyet az állam elég szegényes en támogat azért, mert egy fogyatkozó népességû országban gyereket vállal. Simor úr a multinacionális tõke embere, szerinte még a minimálbér is komoly teher a multicégeknek. Hármójuk közül egyikük sem szólt soha a rendezetlen és alacsony magyar munkabérekrõl mint az öngondoskodás igazi akadályáról. Három ultraliberális pénzügyér, akik nem emberekben, hanem adóügyi tételekben és ide-oda csoportosítható számokban gondolkodnak. Ha hármójuk közül bármelyikük is beülne a miniszterelnöki székbe a szabad demokraták hangos támogatásával, nekünk annyi. Seszták Ágnes – Magyar Nemzet, 2008. április 7.
jó ha figyelünk
19
A hazai baloldal a rendszerváltás óta nem volt a mostanihoz fogható krízishelyzetben. A bajoknak csupán heveny, lázas megjelenése a kormányválság. A koalíció a régi magyar társadalmi modell fokozódó elfáradása közepette vette át a vezetést, és elejétõl fogva az ország érdekeire kevéssé figyelõ Fidesz-rohamok közepette kormányoz. Az elmúlt bõ fél évtized alatt a baloldal sorjában végigpróbálta két nagy XX. századi hagyományát. Elõbb kisemberbarát módon osztogatott, amivel a csõd szélére vitte az államháztartást, és ezután szükségképpen jövõ szigorításai stagflációközeli állapotba sodorták a gazdaságot. Utóbb felülrõl való modernizációs kísérletbe kezdett, ám megszorításokkal párosított civilizátori missziója összeroppantotta választói támogatottságát. Most mindezek hatására a tavaly õsz óta szivárgó gát leggyengébb pontja egyszerre átszakadt: az SZDSZ kimondta az eb ura fakót. A miniszterelnök eredetileg merev, egy tapodtat sem engedõ védelemmel remélte átvészelni a népszavazási csatavesztés utáni idõszakot. A vészes fiaskó bagatellizálásával igyekezett megelõzni a pánik kitörését táborában. A kivételes arányban igennel szavazó közvéleményt provokáló pedagógiai célzatú kijelentései ugyan tovább rontották kormánya népszerûségét, azonban nem indult nyílt pártütés sem ellene. Csakhogy három hét elteltével hirtelen harcmodort váltott, és rugalmas elszakadásba kezdett. Nem csupán ténylegesen és csöndesen, hanem nyíltan is feladni javasolta kormánya piacosító reformkurzusát. A társadalombiztosítás privatizációjának nagyszerû távlatait az ötvenes évek propagandistája módjára bármiféle kétség nélkül hirdetõ egészségügyi miniszternek már a népszavazás estéjén le kellett volna mondania. Ám a miniszterelnök akkor még egészen mást kívánt. Most viszont folytonos „reformblablája” felelõsének fõleg a koalíciós partnert tette meg. A kormányfõtõl igencsak igaztalanul érkezõ támadást az egyébként is többszörösen legitimációhiányos SZDSZ-vezetés nyilvánvalóan nem nyelhette le csöndesen. A szabad demokraták válaszul meg se álltak lehetõségeik határáig. Újra fontosabb volt számukra a maguk kényes identitása és a saját külön túlélésük délibábja. A koalíciós pártok idõvel még ismét egymásra találhatnak, ám viszályukkal a családi háztartások és a magyar gazdaság után a kormányzatra is rászabadították a nyílt válságot. Most egyedül a két párt legszûkebb törzsközönségét érdekli, hogy melyik oldal áll közelebb az igazsághoz, a szélesebb közvéle20
mény inkább mindkettõjüket alkalmatlannak gondolja a kormányzásra. A baloldal bármi áron meg akarta állítani Orbán Viktort, ezzel azonban elõbb roppant károkat okozott az országnak, majd mára maga is megszakadni látszik az erõlködésben. A kisebbségi hatalomgyakorlás azokban az államokban lehet tartósan mûködõképes, ahol a sikeres társadalmak elégedett átlagpolgára észre se igazán veszi, hogy kormányának nincsen többsége. Ez fõleg a konszenzusorientált sokpártrendszerek általában a kormányzati ciklus legelején vagy legvégén megtalált lehetõsége. Az éles szembenálláson alapuló kétpólusú parlamenti váltógazdaságokban azonban csak akkor létezhet tartósan, ha valamiért az ellenzék is eltûri tevékenységét. A politikai stabilitáshoz szokott, nehéz elhatározásokra váró Magyarországon alighanem a káosz állandósulásának látszana a legjelentéktelenebb ügyekben is alkura kényszerülõ kisebbségi kormányzás. A Fidesz választói értékelésének lényegi javulása óta helyét nem találó MDF a létezését kockáztatná, ha bármilyen segítséget adna Gyurcsány Ferenc kabinetjének. A most dicstelen bukásra álló szocialisták bajosan tudnának nyílt szavazások ezrein kellõ számú képviselõt évekre „megvenni”. Az aktívan politizáló közvélemény többségének támogatását maga mögött tudó Fidesz viszont érthetõen mindent megtenne azért, hogy ország-világ elõtt igazolja a kisebbségi kormányzás képtelenségét. A jobboldal kétharmados diadalának megakadályozását a koalíciós pártok csak akkor remélhetik, ha alapvetõen változtatnak megítélésükön.
Ehhez pedig a szabad demokraták által kívülrõl támogatott kisebbségi MSZP-kabinet nem megfelelõ intézmény. A szocialistákat beszorított helyzetükben inkább a következõ nap túlélése, és nem az ország bajai érdekelnék. Hat esztendõ fiaskója után a kisebbségi kormányzás aligha tûnne másnak, mint a hatalomhoz való nyomorúságos ragaszkodásnak. De az SZDSZ-t sem röpítheti ismét öt százalék fölé egyedül hajthatatlan verbális kiállása a piaci reformokért. Külsõ támogatóként a szabad demokratáknak jobbára továbbra is viselniük kéne a felelõsséget a kormányzásért, és fõleg a költségvetésért. A miniszterelnök mögött még most is kitartó reformértelmiségben alighanem hamarosan meghasonlást okozna a koalíció két pártjának szétválása. Technikailag akár hosszú ideig is el lehet kisebbségben bukdácsolni. Ám ez lassú, viszályokkal és megaláztatásokkal teli agónia volna, amelynek a végén akkora bukás várhat a baloldalra, ahonnét politikusai többségének nincs visszatérés. Felelõs kormányférfi ennek kockázatát már csak az ország érdekében sem vállalhatja. 2002-ben, hatéves kormányzása kezdetén a csekély különbséggel választásokat nyerõ MSZP-SZDSZ koalíció az állampolgári fogyasztás rohamos emelésével remélte legitimitását kádári módra megszilárdítani. A második fordulóban a voksolások eredményét csaknem megfordító jobboldal egy pillanatra se fogadta el a XX. század elejétõl fogva nemzetrontónak látott baloldal kormányzását. A rendszerváltás annyi viszontagsága után végre élni akaró országban a szocialisták valami olyat tettek, amivel voltaképpen még senki sem próbálkozott: teljesítették legfontosabb választási ígéreteiket. Több pénzt az embereknek – mondták. Nem bántották a Fidesz költséges programjait, és a közalkalmazotti bér-, valamint nyugdíjemelések mellé odatették a polgárosodásban nem annyira kulturális, mint inkább mérnöki-mûszaki feladatot látó világképüknek megfelelõen a nagyszabású autópálya-építéseket. Csakhogy ezzel az MSZP-SZDSZ-hatalom a hazai gazdaságtörténet egyik legnagyobb hibasorozatát követte el. Minden állítás ellenére közvetlenül nem a reformok hiányoztak. A kormány a legelemibb háziasszonyi igazság ellenére egyszerûen sokkal többet költött a bevételeinél. A miénknél nagyobb újraelosztás és csupán félig privatizált versenyszféra mellett Szlovéniában sose voltak nagyobb gondok a költségvetéssel. jó ha figyelünk
Ellenben a Medgyessy-kabinet a gazdasági növekedésnél négyszer jobban megugró bérekkel máig hatóan túlterhelte az államháztartást. A népbarát döntések ismét a könnyû megoldás lehetõségét sulykolták: csak akarni kell, és máris jobb lesz mindenkinek. Ám már 2003 végére egyértelmûvé vált a költségvetés tarthatatlan helyzete. Alighanem minden idõk legtetemesebb hazai állampolgári reáljövedelem-emelését a kormány alapvetõen hitelbõl és vagyonfelélésbõl finanszírozta. A koalíciós pártok azonban lényegi korrekciók helyett inkább a kormányfõt cserélték le, és fenntartották a további fogyasztásnövekedés lehetõségének látszatát. Televíziós vitájukban az ellenzék vezérét egyértelmûen legyõzõ Gyurcsány Ferenc a választásokon megnégyszerezte a kormánykoalíció parlamenti többségét. Ezzel esélyt kapott, hogy végleges rendszerré formálja a demokratikus átmenet utáni Magyarországot. Csakhogy a költségvetés minden korábbinál rettenetesebb hiánya miatt azonnal cselekednie kellett. A rendszerváltás áraként egy évtizeddel korábban még úgy-ahogy tudomásul vették az emberek a szigorításokat. Ám egyetlen beállt európai piacgazdaságban sem igen fordult még elõ, hogy az évtizedek óta legnagyszerûbb térségbeli konjunktúra idején egy csapásra hat és fél százalékkal megkurtítják a reálbéreket, tízzel a közalkalmazotti jövedelmeket. Az unió régi államaiban mindenütt hatalmas megmozdulások, az életet hetekre megbénító sztrájkok következtek volna tiltakozásul. Nálunk a megszorítások eredményeként az ország elkerülte a forintválságot, ellenben szükségképpen összeomlott a kormány állampolgári támogatottsága. A választásokon szerzett felhatalmazását csaknem azonnal elveszítõ kormányfõ megkísérelte magát a boldogabb jövõ felõl legitimálni. Eredetileg az MSZP két ütközõ érdekû közönségét valamiféle Tony Blaire-es újközép-politikával igyekezett egybefogni: nagyobb mozgásteret kínált a vállalkozásoknak, cserében viszont több igazságosságot követelt az elesetteknek. Ettõl fogva inkább a magyar ugar felszántását akarta. A nyugatos civilizátor régi szerepében a történelem szemétdombjára ajánlotta dobni a nem piaci, régi fél-ázsiai, kádári világot. Csakhogy a miniszterelnök tényleges intézkedései jobbára kádári fogantatásúak voltak. Elsõsorban adóemelésekkel és infláció keltésével fogta vissza a jövedelmeket. Szétterítette az egész gazdaságra a terheket, de azért igyekezett az MSZP számára olyannyira fontos nyugdíjasok megsarcolását korlátok között tartani. A koalíció bátran és elõremutatóan döntött a felsõoktatási tandíj bevezetésérõl, csökkentette a „potyautasok” számát az egészségbiztosításban. jó ha figyelünk
De a szakadatlan reformszólamok mögött nem állt össze egésszé a reformpolitika. Amikorra roppant gazdasági növekedési és reálbér-csökkenési áldozatok árán jelentõsen sikerült kisebbíteni az államháztartás deficitjét, jobbára el is fogyott az átfogó reformok elindításához a kormány elszánása. Az egészségügyben például eddig döntõen kapacitásszûkítés és visszaállamosítás történt: a korábbi kevés megkötéssel behatárolt betegpályák helyére központilag szabályozott betegutak kerültek. A társadalombiztosítási törvény eleve felemás, a népszavazás után végigvihetetlen politikai kompromisszumnak bizonyult. A rendszerváltás hajnalán még általános optimizmussal várt piaci megoldások viszonyaink között ellentmondásos következményekhez vezettek. A kádári évtizedekben folyamatosan kispolgárosodó magyarok jó része keserves újraproletarizálódásként élte meg térhódításukat. Az egyenlõség képzetéhez szokott közvéleményt fájdalmasan érintették a hamarjában megugrott jövedelmi és vagyoni különbségek. Közép-Európában a miénk az egyik leginkább szélekre húzó társadalom. Teljesen természetes tehát, ha az emberek bizalmatlanok a további magánosítással szemben. A reformerek többsége mégis változatlanul szinte messianisztikus reményeket fûz a piaci megoldások térnyeréséhez. Elképzelésük sokszor nem a magyar körülményekhez igazított józan közgazdászi számításon, hanem inkább világnézeti elõfeltevéseken, a verseny mindenképpen üdvözítõ voltán alapszik. Nem a magyar modell válságára keresnek a többség számára elfogadható új hazai megoldásokat. Hanem jobbára ideologikusan tételezett Nyugat-mintát akarnak felülrõl elrendelni. A reformokra ugyancsak szükségünk volna. De a messianisztikus civilizátorsággal csak elvenni lehetett az ország kedvét bármiféle okos változtatástól. A Nyugatot keleti eszközökkel bevezetni akaró politikának kezdettõl az élharcosa az eredendõen nem liberális, hanem régi baloldali hagyományú SZDSZ. A magát különleges emberekbõl álló értelmiségi avantgárdnak látó párt kezdettõl vezetni gondolta a tunyán mozduló kádári behemótnak gondolt MSZP-t. A szabad demokraták úgy vélték: a két szervezet szimbiózisában a messzelátó, érzékeny elõcsapat hivatása a vízióalkotás. A szocialisták kötelessége viszont a nagy tervek választókkal való elfogadtatása. Amikor is az SZDSZ kordában tartja még nem igazán európai partnerét. A szabad demokraták nyugtalan mindent jobban tudása már 1994-tol állandó ütközéseket hozott a közös kormányzásban, és folyvást vérig sebezte a szocialistákat. De a messze nagyobb pártnak mégis tûrnie kellett, mert ha visszaütve megsérti szö-
vetségese értelmiségi öntudatát, akkor azt elhagyhatják szavazói, és mindketten kiesnek a hatalomból. Egy ilyen koalícióba hosszabb távon mindkét párt csak belepusztulhat. Ám az SZDSZ egyedül a szocialistákkal együtt kormányozva bizakodhat kelet-európai értelmiségi küldetése beteljesítésében. A kormányfõ olykor kádári centrumpolitikát folytatva, a szabad demokratákkal mondatott ki olyasmit, amit maga is gondolt, ám nem kívánta, hogy a népharag rá háruljon. Az MSZP politikusai közül Gyurcsány Ferenc elsõként ismerte fel, hogy a jóléti ígéreteken túl érzelmileg mozgósítható identitást kell adnia pártjának. A szocialisták között máig egyedül használja mesterfokon a tömegmédiumokat. Határtalan önbizalmával és exhibicionizmusával igyekezett minden lehetõ hatalmat saját magánál összpontosítani. Így azonban eleve veszedelmesen nagy lett a felelõssége is. Igazán karakteres pénzügyminiszter kinevezése hiányában a megszorításokat többnyire maga a kormányfõ jelenítette meg a nyilvánosság elõtt. Számos diadalmas közszereplés után ezzel azonban rászakadt a kormány összes kudarca. A roppant teher alatt újólag elõjöttek kalandorvonásai. Kiforratlan világlátás nélküli politikai vállalkozóként olykor állhatatlannak bizonyult, és változtatott irányt rövidtávú elõnyök érdekében. Rendkívüli küzdõképessége sem fedheti el, hogy a roppant feladatok elvégzésére láthatólag éretlennek bizonyult politikája. A miniszterelnök nem nézett szembe azzal, hogy az MSZP-szavazók túlnyomó része felemelkedésként élte meg a kádári évtizedeket, és csupán kisebb hányaduknak vált igazán elõnyére a piacosító modernizáció. Többségük már csak életkoránál fogva is messzemenõen érdekelt az állami gondoskodás lehetõ legteljesebb megõrzésében. A kisemberközpontú politikának Horn Gyula óta nincs erõteljes megjelenítõje a baloldalon. A kormányfõ olyannyira beleélte magát a rettenthetetlen reformer messianisztikus pózába, hogy képtelennek bizonyult valamiféle egyensúlyt találni pártja tradíciói között. Elkötelezett értelmiségi hívei még most is akadnak, de a régi törzsközönség jelentékeny része otthagyta. Gyurcsány Ferenc reformkurzusával az MSZP táborának legalapvetõbb belsõ törésvonalát kezdte el jókora lendülettel feszegetni. Közben ugyanide irányozta össztüzét a reformértelmiség zöme és az SZDSZ is. A másik oldalról viszont megszólalt a rémisztõnek látott új kapitalizmus ellenében a régi-új baloldal. Valamint csábítóként megjelent Orbán Viktor is. Pedig ha itt kettéhasad a szocialisták közönsége, az MSZP nem nagy párt többé. A népszavazási kudarc után a szocialisták belátták: okosabb, ha összezárnak, és 21
nem váltják le nyomban a jobboldal örömére vezetõjüket. Az Antall-kabinet óta nem akadt hatalom, amely olyannyira elveszítette volna támogatottságát, mint a mostani. A szocialisták közt mégsem mutatkoznak veszélyes széthúzás jelei. Az MSZP politikusai alaposan megtanulták, hogy nincs tekintélyük megõrzésével való élet számukra pártjukon kívül. Ám tudniuk kell: Közép-Európában régóta nem tevékenykedik hozzájuk foghatóan széles platformú utódpárt, amely egyszerre volna a nyugatos modernizáció élharcosa és a leszakadók védelmezõje. Újabb durva megszorításokra talán már valóban nincs szükség, ám az idõ aligha a szocialistáknak dolgozik. A kilencvenes évek dereka óta nem látott mértékben szûkös a kormány gazdasági mozgástere. A Nemzeti Bank prognózisa szerint 2008-ban 2, 2009-ben 3,2 százalékos növekedés várható hazánkban, lefelé mutató kockázatok mellett. Eddig nem születtek olyan reformok, amelyek beérve szinte maguktól javítanák a közhangulatot. Amennyiben a kormány nem mond le a szükséges és sokszorosan megerõsített további államháztartási deficit-csökkentési elkötelezettségérõl, szinte bizonyos: a következõ választási kampány kezdetén a magyarok túlnyomó része rosszabbul él majd, mint a 2006-os szavazások idején. Ebben a helyzetben a legegyszerûbb a miniszterelnök-váltás, mert az ingyen van. Egy politikus a reményt kínálja szavazóinak. De ki várja ma élete jobbra fordulását Gyurcsány Ferenctõl? A szocialisták ma még teljességgel felkészületlennek látszanak a vezéráldozatra. Ám a miniszterelnök felszínen tartása leköti majd összes energiájukat. Ha nagyon mélyre kerül egy párt, akkor egy gyengébb vezetõ is, pusztán újdonságerejével, sokat javíthat helyzetén. Így az SZDSZ is visszatérhet a koalícióba. A „Gyurcsány, takarodj!” politikájára rágörcsölõ Fidesz ellenben szinte elölrõl kezdhetné a baloldali szavazók magához édesgetését.
Ám egy új szocialista miniszterelnök se igen tehetne mást, mint hogy minden tudásával a kormánypártok választóinak visszahódításán fáradozik. Ha viszont a hatalom ismét médiakormányzásba és osztogatásba fog, csak tovább növelheti hazánk gondjait. Pedig társadalmi modellünknek szinte az egésze bajban van. A Fidesz mára megértette: micsoda melléfogás volna a kormánypártokat megzavarni önmaguk elveszejtésében. Orbán Viktor saját magát legyõzve képes volt visszafogni politikáját. Népszavazási diadala estéjén is megtalálta a hangot, amellyel senkit sem provokált. Olykor most is túlzásokba esik, mégis folyamatosan építgeti az átjárókat immáron nem csupán a baloldali kisemberek, hanem a polgári közép felé is. Fél esztendõ alatt semmiképpen sem fordíthatta meg a róla hosszú ido alatt kialakult képet a politika másik oldalán. Kevesen hihetnek neki igazán, de legjobb propagandistájaként folyvást elõjön a koalíció kiáltó alkalmatlansága. A jobboldali szavazók többsége szilárdan hiszi: kormányzása messze demokratikusabb volt, mint a baloldal elmúlt hat éve. Egyelõre úgy látszik: a Fidesz megtalálta azt a formulát, amellyel a választásokig képes egyben tartani régi és újabban érkezett szavazóit. A jobboldali radikálisok nemhogy forradalmat nem tudtak indítani, hanem vonzó vezetõk és hihetõ mondanivaló hiányában már nagyobb zavargások kiváltására is képtelenek. A kormány tehetetlensége közepette a mai Orbán Viktorral szemben már csak az értelmiségi közegben hatnak a Fidesz radikális jobboldaliságát felrovó állítások. Ma kétségkívül a Fidesz a következõ választások biztos gyõztesének tûnik. Az igazi kérdés az, hogyan tudna kormányozni. Az emberek most örömmel hallják: „van pénz, ha el nem lopják”. De mi lesz, ha kiderül, még sincs pénz? Orbán Viktor már eddig is annyi cöveket vert le saját kezûleg a hatékony kormányzás útjába, hogy csaknem úgy járhat, mint Gyurcsány Ferenc. A gyõzelem után sebesen elveszítheti cselekvõképességét. Pedig táborában többen a rendszerváltás újrakezdését remélik tõle. Sokan háromszorosan adnák vissza azt a számos vélt
“A 2006-os országgyûlési választások éjszakáján az Amerikai Egyesült Államok akkori magyarországi nagykövete, George Herbert Walker az összes parlamenti párt vezetõjével találkozott, s figyelmeztette õket, hogy el kell fogadniuk a választások eredményét, és megfogalmazta az USA elvárásait. George Herbert Walker szûk körben találkozott Gyurcsány Ferenccel, s a Köztársasági Õrezred egyik nevének elhallgatását kérõ tagja, aki 22
vagy valós sérelmet, amit a koalíciótól elszenvedtek. A jobboldal és a vele részben szövetséges népi baloldal magjának jelentõs része minden korábbinál inkább visszahúzódott régi mítoszai ködébe. A Fidesz bázisa minden eddiginél antikapitalistább és nyugatellenesebb. Ám hazánk ma sokkal modernebb, mint akár a kilencvenes évek elején volt, és bajosan lehet tartósan túlságosan jobbról, a világgal örökösen szembehelyezkedve vezetni. A jobboldal nemcsak most, de 2010-ben is minden további nélkül elérheti a kétharmados parlamenti többséget. Ma már az ország alighanem a legkevésbé rosszul akkor járna, ha nem a baloldali koalíciós pártokkal kísérletezne tovább. Nincs még két évünk arra, hogy a kormánytöbbség újra Orbán Viktor megállítására koncentráljon. Ennél hasznosabb lenne, ha a koalíciós pártok beleegyeznének az Országgyûlés feloszlásába és az idõ elõtti választások mielõbbi kiírásába. Az ellenzék meg ezzel egyidejûleg közjogi garanciákat adna arra: nem módosítja sietõsen az alkotmányt, a határon túli magyarok választójogát és a választási rendszert. Mostantól ezek megváltoztatása két egymást követõ parlament kétharmados többségének joga lenne, vagy kivételesen, a sürgõsség négyötödös megállapításával, egyetlen Országgyûlés kétharmados döntése is elegendõ volna. Ez a javaslat aligha számíthat bármelyik küzdõ fél tetszésére, mégis, az ország érdeke azt kívánná, hogy a jövõben egyikük se forgathassa fel hazánkat egyoldalúan. Egyáltalán nem bizonyos, hogy a Fidesz-kormányzás ténylegesen enyhítené társadalmunk gondjait. De már az is közvéleményünk hasznára válna, amennyiben ez világosan kiderülne. A politikai váltógazdaságban nem az állam teljhatalmú diktátoráról határozunk. A törvényhozás megbízatása továbbra is négy évre szól majd, és a kormány hatalmát fékek és ellensúlyok egész rendszere korlátozza. A háborús észjárás örvénye máris mélyre húzta a ‘89-ben helyreállított magyar parlamentarizmus tekintélyét. Ha az alkotmány keretei között nem kezdõdik meg a demokrácia konszolidálása, és nem indul a bajokkal végre szembenézõ kormányzás, akkor nálunk is gyorsan erõsödhet az igény a putyini típusú rendteremtésre. Forrás: Népszabadság – Tölgyessy Péter
rövid ideig jelen volt a találkozón – felkeresve szerkesztõségünket – a következõket mondta el a Magyar Jelennek: Miután George Herbert Walker nagykövet tolmácsolta George W. Bush gratulációját Gyurcsány Ferencnek, rögtön a lényegre tért. Az amerikai kormány elvárja, sõt követeli, hogy Magyarország „reformokat” vezessen be, mégpedig azért, mert a világ vezetõ óriásvállalatai, mamutholdingjai (amelyek világuralomra is törnek, s amelyek Rockefeller-, Rotschild-féle dinasztiák és titjó ha figyelünk
kos társaságok kezében összpontosulnak – lásd Leleplezett összeesküvés címû cikksorozatunkat a 2008/1-2-3. számainkban – a szerk.), melyeknek székhelyei, vagy központjai többnyire az USA-ban vannak, még mindig nincsenek megelégedve Magyarországgal." Ezeknek a gazdasági, politikai köröknek, pénzügyi oligarchiáknak ugyanis totálisan központosított államapszükségük ahhoz, hogy könnyebben uralkodhassanak. Egy centralizált állam esetében majdnem elég csak a kormányt és a központi bankokat a kezükben tartani, ám egy polarizált, vagy ha úgy tetszik, valóban demokratikus közigazgatás (amelyet egyébként a szavak szintjén éppen õk hirdetnek) jeelntõsen megnehezíti a dolgukat. A másik, hogy még mindig nem találták eléggé liberalizáltnak a magyarországi piacot, maradtak még olyan szektorok (mint például az egészségügy), amelyeket elkerült a privatizáció. George Herbert Walker tehát egyszerre követelt erõsebb kezû, diktatórikusabb – természetesen szolgalelkû – magyar kormányt és államapparátust, valamint liberalizáltabb piacot. A 2006-os választások óta eltelt idõ alatt bekövetkezett eseményeket látva nyilván senkit sem lep meg, ha eláruljuk, hogy Gyurcsány Ferenc nem szállt szembe az amerikaiakkal. A Köztársasági Õrezred lapunkat felkeresõ tagja arról is beszámolt, hogy az amerikai nagykövet rendkívül határozottan adta elõ a követeléseiket, Gyurcsány pedig szolgai módon, szinte hajlongva ígérte meg a „reformok” véghezvitelét. Ez az információnk egyébként alapjaiban rengeti meg mindazt, amit a magyar történelem alakulására is kiható, földindulásszerû változásokat elindító balatonõszödi beszédrõl eddig hittünk. Ezek szerint ugyanis egyértelmûen bebizonyosodott, hogy Gyurcsány Ferenc – akit a lakosság többsége eddig is csupán egy bábúnak tartott – a nemzetközi gazdasági-politikai érdekkörök által mozgatott marionett-figura, mindenféle szuverenitás nélkül. Hihetetlennek tûnt, hogy valaki így tudjon rezzenéstelen arccal hazudni egy egész országnak, mint Gyurcsány tette a választási kampány során, ám a jelek szerint akkor õ még komolyan gondolta, hogy a megszorítások, „reformok” nélkül is tovább kormányozhatja a semmibe Magyarországot. Gazdái azonban rögtön a választási örömmámora pillanatában tudtára adták, hogy szolgai módon teljesítenie kell a feltételeiket, a magyar nép érdekei és várható tiltakozása ellenében is. Nézzünk csak utána az értesüléseinknek, s lássuk a tényeket, miközben az azóta eltelt idõ egyértelmûen bizonyítja, hogy információink valósak: Amikor még senki, maga Gyurcsány Ferenc és az MSZP sem beszélt reformokról, sõt még csak nem is gondolt ilyesmire, az amerikai nagykövet már határozottan nyilatkozott arról, hogy nemcsak Gyurcsányék, de Orbán Viktor is elfogadta a „reformokat”. A Hetek címû lap, rögtön a választások után a következõket írta tudósításában 2006 május 5-én: “A nagykövet megfogalmazta az amerikai vezetés elvárásait is az új Gyurcsány-kormánnyal szemben. A költségvetés hiányának egyik fõ oka Walker szerint a túlméretezett központi apparátus és a helyi önkormányzati rendszer: ”Ily módon Magyarországon 3200 kormány mûködik, ez nagyon költséges, és elriasztja a befektetõket is." – mondta az önkormányzatok ellehetetlenítését kérõ nagykövet. Láthatjuk, hogy azóta ez is kezd megvalósulni. A rögtön a választások után készült tudósítás így folytatódik: “Örülünk, hogy Orbán Viktor kijelentette, a Fidesz konstruktív ellenzék lesz, és bízunk abban, hogy a kormánnyal együtt fog mûködni a reformok megvalósításában” – mondta George Herbert Walker, kétséget sem hagyva afelõl, hogy a parlamenti ellenzék is az õ füttyükre táncol. Ezt olvashattuk a Hetek és más balliberális lapok tudósításaiban, hangsúlyozzuk, azonnal a választásokat követõen, május elsõ napjaiban. Mindez tehát megerõsíti mostani értesüléseinket, a jeelk szerint informátorunk igazat mond. A balatonõszödi beszéd aztán 2006. május 26-án az MSZP frakcióülésén hangzott el, amelyen Gyurcsány a saját társait is meglepve szenvedélyesen és trágár stílusban hirdette meg a „reformokat”. Nézzük meg mindezek után, hogy a"reformokat" követelõ amerikai nagykövet kiknek a nevében beszélhetett, különös tekintettel arra, hogy például David Admon budapesti izraeli nagykövetet azért váltotta le hivatalából Izrael, mert a hazájában korrupciós bûncselekményekkel vájó ha figyelünk
dolták meg, hiszen saját érdekeltségébe tartozó cégeknek lobbizott erkölcstelen módon. David Admon tehát a saját szakállára hozott helyzetbe egyes izraeli vállalatokat. Abban az esetben azonban, amikor a különbözõ titkos társaságokhoz, szabadkõmûves páholyokhoz is kapcsolódó világcégek számára csinálnak helyet a nagykövetek, azt nemhogy nem büntetik, de kifejezetten megkövetelik a külképviseletektõl. Kérdés tehát, hogy a világ urának szerepében tetszelgõ Egyesült Államok nagykövete a saját szakállára követelte-e ki a nemzetközi érdekkörök elõtt mindig feltétel nélkül hajbókoló Gyurcsánytól a „reformokat” , vagy netán a világgazdaság 80%-át, s a politikai irányítást is kezükben tartó titkos társaságokon és szabadkõmûvességen keresztül operáló családi dinasztiák (Rockefeller-, Rotschild-birodalom, stb.), az 1954 óta minden évben összeülõ, idõnként új, friss tagokkal bõvülõ Bilderberg-csoport (amelyben a nagy hatalmú politikusok, bankárok, a cég- és médiabirodalmak vezetõi ülnek, s amely egyfajta világkormányként mûködik) utasításait követte. Erre a kérdésre úgy kaphatunk választ, hogy megvizsgáljuk, kicsoda valójában George Herbert Walker, aki – miután fõ feladatát elvégezte, a „reformok” következményeivel már nem törõdve – 2006. augusztus 18-án átadta a helyét April Foley-nak, az Amerikai Egyesült Államok új budapesti nagykövetének. Azt már Simon Peresz elhíresült kijelentése óta tudjuk, hogy a világ gazdasági és politikai életét irányító pénzügyi oligarchiák kiemelt fontosságúnak tartják hazánk megszállását. Amennyiben a magyarországi nagykövetek személyét vizsgáljuk, kiderül, hogy nemcsak Izrael, hanem hû szövetségese, az USA is megkülönböztetett figyelmet tanúsít Magyarország és a Kárpát-medence iránt. Nem akárkiket küld ugyanis ide hozzánk. A jelenlegi amerikai nagykövet, April Foley asszony korában két globális világcégnek, a PEPSI-nek és a Reader’s Digest-nek volt az igazgatónõje, a Washington Post értesülései szerint padig a Harvardon egyetemista korában még együtt is járt, vagyis szerelmi kapcsolatba is került George W. Bushsal. A George Herbert Walker elõtti magyarországi nagykövet, Nancy Goodman Brinker ugyancsak Bush legszûkebb környezetéhez tartozik, a Bush család régi barátja, már a jelenlegi amerikai elnök apjának, az idõsebb Bush elnökségének idején is a kampánycsapat tagja volt. Nancy Goodman Brinker egyébként a cionista lobbi egyik élharcosa, identitásáról így vallott a Magyar Nemzet 2001. november 22-i számában: „Nagyon szerencsés vagyok, hogy anyám részérõl hatodik, apám részérõl ötödik generációs zsidó lehetek.” Mindezek után talán nem meglepõ, hogyha a Gyurcsánynak 2006-ban a parancsot közuvetítõ George Herbert Walkerrõl eláruljuk, hogy szintén nem akárki, hiszen George W. Bush elsõ unokatestvére. Az amerikai elnök nevében egyébként a W. a Walker rövidítése. George Herbert Walker édesapja, ajelenlegi elnök, George Walker Bush nagymamájának, Dorothy Walker Bushnak a testvére volt, vagysi nagybátyja az elnök apjának, George Herbert Walker Bush exelnöknek. Van azonban még a családi, vérségi kapocsnál is fontosabb kötelék, amely összefonja a két embert. A jelenlegi amerikai elnök, édesapjához, az idõsebb Bush-hoz hasonlóan ugyanis tagja a koponya és Csontok Rendjének (The order of Skull and Bones), amely egy szabadkõmûves titkos társaság. Ugyanennek a rendnek a tagja George Herbert Walker is, tehát biztosak lehetünk abban, hogy nem a saját szakállára cselekedett, amikor gyakorlatilag parancsba adta Gyurcsánynak a „reformok” végrehajtását, az Új Magyarország programot. A Times magazin 2000 augusztusi számában kérdezték meg George W. Busht a Koponya és Csontok titkos társaságról: Riporter: – „Ön meglehetõsen hasonló pályát járt be, mint az apja. Andover, Yale Egyetem és Koponya és Csontok. Van esetleg valamilyen lelkiismeret furdalása amiatt, hogy tagja egy ilyen társaságnak?” Bush – „Nem, nincs semmilyen lelkiismereti problémám, megtiszteltetésnek veszem.” A Koponya és Csontok Rendjének tagjai között egyébként több amerikai elnököt és nagy hatalmú politikust, bankárt, üzletembert is találunk, lényegében mindazokat, akik az USA-t irányítják. Jellemzõ, hogy a legutolsó elnökválasztáskor két olyan politikus – 23
Bush és John Kerry – közül választhattak az amerikaiak, akik mindketten tagjai a Koponya és csontok Rendjének. Errõl így vallott John Kerry szenátor 2003-ban egy interjúban Tim Russert újságírónak: „Russert: – Szenátor úr! Ön és George W. Bush is a Yale Egyetemre jártak és tagjai a Koponya és Csontok nevû titkos társaságnak. Mit gondol errõl? Kerry: – Nos, nem sokat mondhatok, mert ez titok. Russert: – Van valami titkos kézfogás vagy kód? Kerry: – Bárcsak lenne valami ilyesmi, amit elmondhatnék." Egy évvel késõbb, amikor Bush és Kerry kampányolt az elnökválasztás miatt, Russert 2004 februárjában a sajtótájékoztatóján Busht is szóra bírta: „Russert: – Elnök úr! Ön és Kerry szenátor is tagja a Koponya és Csontok társaságnak. Bush: – Ez annyira titkos, hogy nem beszélhetünk róla. Russert: – Mit jelent ez a társaság Amerika számára? Az összeesküvés-elméleteket gyártók szinte lázban égnek, hogy önök ketten indulnak az elnöki posztért. Bush: – Azt elhiszem. De nem tudok mit mondani." Bizonyára emlékeznek olvasóink arra, hogy tavaly szeptemberben az egész világot bejárta az a videofelvétel, amelyen a Floridai egyetem egyik diákja feltett néhány kérdést John kerry szenátornak, aki az egyetemistáknak tartott fórumot, mire az egyetemista fiút lerohanták a teremben lévõ rendõrök, majd elektromos sokkolóval hallgattatták el, végül bilincsben elhurcolták. A magyarországi tévécsatornák is kénytelenek voltak fõmûsoridõben leadni a szó szerint sokkoló képsorokat, ám a segítségért kiáltozó, fájdalomtól üvöltõ egyetemistára fókuszáltak, arról azonban szemérmesen hallgattak, hogy mi volt az a kérdés, ami után lerohanták a rendõrök a fiút. Az egyetemista ugyanis azt kérdezte Kerrytõl, hogy miként lehetséges az, hogy õ és állítólagos politikai ellenfele, George W. Bush is ugyanannak a titkos társaságnak, vagyis a Koponya és Csontok Rendjének a tagjai. Bár a médiumok átsiklottak e tény fölött, bárki meggyõzõdhet errõl a világhálón látható videofelvételen (cím: http://www.youtube.com/watch?v=tCBcOQkUNjI&feature= related). Nos, mindezek után jogos a kérdés, hogy miféle szervezet a koponya és Csontok rendje? William Russel és Alphonso Taft alapította meg 1832-ben a Yale Egyetemen a Koponyák és Csontok Rendjét. Az egyik rivális diákcsoport 1876-ben belopakodott a Koponya és Csontok szentélyébe. A „szentély” valójában egy kripta volt, ami a Yale Egyetem területén található jelenleg is. A hívatlan látogatók az alábbiakról számoltak be: „A nyugati falon, számos más festmény mellett, található volt egy, amely egy nyitott sírt ábrázolt. Egy kõlapon négy koponya látszott, mellettük egy korona, egy kolduserszény, egy bohócsapka, valamint csillagászati eszközök. Az alá írt felirat így szólt: Melyikük volt a bolond, a bölcs, a király és a koldus? Akár szegény, akár gazdag, a halálban egyenlõk.” A hamis egyenlõséget hirdetõ felirat érdekessége, hogy az illuminátusok beavatási ceremóniája által alkalmazott kérdéseket tartalmazta, melyek lényege az isteni rend és szakrális királyságok lebontása volt. Azsidó Adam Weishaupt által alapított felforgató titkos társaságról, a végül szabadkõmûvességbe beolvadó illuminátusokról pedig korábbi lapszámainkban (2008/1/2/3) már bõven írtunk. A Koponya és Csontok Rendjének jelenleg 5-600 aktív tagja van és ebbõl 200 személy olyan pozícióban tevékenykedik, hogy befolyásolhatják az USA törvényhozását. Az alapító Alphonso Taft az Amerikai Egyesült Államok fõügyésze, késõbb hadügyminiszter majd ausztriai és oroszországi nagykövet lett. A fia, William Taft már az USA elnöke lett. A másik alapító atya, William Russel Conecticut állam kormányzója lett, ahol a Yale Egyetem is található.
24
Bush apja és nagyapja is a Koponyák és Csontok oszlopos tagja volt. A jelenlegi amerikai elnök nagyapja, Prescott Bush 1917-ben társaival saját kezûleg ásta ki Geronimo, a legendás apacs indián vezetõ oklahomai sírját, amelybõl magához vette a koponyát. A tény, hogy a koponya a társaság kezében van, akkor vált nyilvánvalóvá, amikor 1983-ban az indián törzsi vezetõk Arizonában újra akarták temetni Geronimo maradványait. A Koponya és Csontok egyik névtelenséget kérõ tagja közölte Ned Andersonnal, az apacs törzsfõnökkel, hogy a koponya a titkos társaság birtokában van. A levélhez egy fényképet is küldött, és azt állította, hogy a Koponya és Csontok Rendjének tagjai Geronimo koponyáját használják a titkos szertartásaikon. Ned Anderson az FBI-hoz fordult, ám ott áttörhetetlen falakba ütközött. Az FBI folyamatosan kitért a kényes kérdések elõl és azt a feltételt szabta Andersonnak, hogy fedje fel az ismeretlen informátorát, csak akkor hajlandóak segíteni neki. A botrány egyre jobban dagadt, mire Jonathan Bush lépett színre (az idõsebb Bush testvére) és leült Andersonnal tárgyalni az ügyben. Mutatott neki egy koponyát, amit szerinte a társaság használ a beavatási ceremóniáknál, ám ez nem gyõzte meg az apacs vezetõt. Anderson állítása szerint a neki bemutatott koponya nem azonos a képen láthatóval, sõt nem is egy felnõtt, hanem egy gyerek koponyája volt. A The Washington Post 1988-ban egy teljes cikket szentelt az esetnek, aminek az volt a címe, hogy „Bush apja kirabolta Geronimo sírját”. Mindez az idõsebb Bush elnöksége idején történt. Errõl így ír az egyik internetes oldal: „Akárhogy is van, a koponya azóta sem került elõ, bár sokan (köztük Ned Anderson is) tisztában vannak vele, hogy hol van. Nagy a valószínûsége, hogy a Bush nagypapára hárult a megtisztelõ feladat, hogy az ereklyét megszerezze a társaságnak. Ez lehetett a beavatási próbája, amin sikeresen helyt állt. Sõt az sem kizárható, hogy éppen ez a vakmerõ tett miatt vált a Bush dinasztia a Koponya és Csontok kegyencévé. Geronimoról azt tartották, hogy nem fogta a golyó. Lehet, hogy a Koponya és Csontok valamilyen misztikus jelentõséget tulajdonított ennek a legendának és ezért szerezték meg az indián hõs koponyáját.” Visszatérve a sötét múltú és jelenû szabadkõmûves társaság amerikai vonatkozásairól Magyarországra, a 2006-ban a „reformokról” szóló parancsot Gyurcsánynak átadó George Herbert Walker, volt amerikai nagykövet nem csak a kormánypártoknak adhatott utasításokat, hanem a parlamenti ellenzéknek is. A Koponya és csontok rendje nevû szabadkõmûves társaság tagja, George Herbert Walker is jelen volt nemrégiben azon az amerikai magyar nagykövetségen rendezett fogadáson Washingtonban, amelyen átadták a Truman-Reagan Szabadság Emlékérmet. A fogadáson megjelent az amerikai látogatáson tartózkodó Orbán Viktor Fidesz-elnök is. George Herbert Walker volt nagykövet ekkor a sajtó elõtt Orbán Viktort Közép-Európa legjelentõsebb politikusai közé sorolta. Ami nem is csoda, hiszen nagykövetté való kinevezésekor, 2003-ban nem felejtett el hála telt szívvel megemlékezni arról, hogy a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követõen a magyar kormány (amelyet ekkor Orbán Viktor vezetett) vetette fel a világon elsõként, hogy a NATO alkalmazza a közös védelemre vonatkozó 5. számú cikkelyt. Orbán Viktort azonban személyes barátság is fûzi George Herbert Walkerhez, olyannyira, hogy családjaikkal is összejárnak. Errõl így beszélt 2006 szeptemberében Orbán Viktor kampányfõnöke: „A Walker házaspár és az Orbán házaspár között személyes szimpátián alapuló, jó viszony alakult ki, s a két család közötti barátság tovább él a nagykövet missziójának lejárta után is.” Madarat tolláról, embert barátjáról. Toroczkai László
jó ha figyelünk
