Az Alma M ater
„Hazai emlékeink sorában a Ludovika, ha nincs is pazar dísszel ékesítve, és tartós kőanyagból felépítve, fennen hirdeti egyszerű, nemes formaszépségével alkotójának tehetségét,” Ludovikás Levente, 1930
A Ludovika épülete 1872-ben
1827-ben, miután József nádor intézkedett a Ludovika céljaira alkalmatlannak bizonyuló váci Theresianum eladásáról, megvásárolták a pesti Orczy-kertet. Orczy báró kertje – részben Pest város, részben Festetics Antal kamarás jóvoltából – kiegészült a szomszédos telekkel olyan területté, amelyen elkezdődhettek az akadémia épületének építési munkái. 1830. június 28-án József nádor ünnepélyes keretek között helyezte el az épület alapkövét. A Hazai ’s külföldi Tudósítások című lap 1830. június 30-ai száma így írt az esemény kapcsán: „Pest, Jun. 29. Nemzeti érzések gerjedeznek minden jó Magyarnak a szívében, midőn látja a Haza tsinosodásának, boldogulásának, szép jövendőjének tsiráit kifejleni. Áldás fogja követni nyomaikat, s a késő maradék háládatos emlékezettel leszen azon ditső Nagyok eránt, kik bő adakozásaik, pártfogásaik által ezen boldogulásnak eszközei voltak; mert annál nagyobb az érdem, minél nagyobb részére a Nemzetnek kihat a jótétemény sikere; legnagyobb pedig akkor, ha az egész Haza részesül benne. Illy tsirája tsinosodásunknak a Ludovikáról neveztetett Katona-Akadémia, mellynek felállítása a közelebb mult ország-gyűlés határozásánál fogva Pestre rendeltetvén, e végre a Mélt. Báró Orczy Nemzetség kertje, Sz. K. Pest városának, és Mélt. Festetits Urnak bőkezűségéből némely földbirtokokkal megbővítve, megszereztetett; hol is tavasz óta a kőmivesi munkák igen serényen folynak.” Az építési munkálatok Pollack Mihálynak, a kor nagyhírű neoklasszicista építészének vezetésével indultak meg, és a folyamatos pénzhiányt újabb és újabb alapítványokkal pótolva 1836-ra be is fejeződtek. Az építkezés 366 859 ezüstforintba és 24 krajcárba került, ami az akkori viszonyok figyelembevételével nem volt magas ár az épület monumentalitásához képest. „A Ludoviceum neve az újabb időben gyakran emlegettetik. Ez az intézet, melynek nagymérvű s díszes épülete messziről meglepi a Soroksár felől Pestre jövő utast magas homlokzatával, mint tudva van, az Üllői út végén áll, az Orczy-kert tőszomszédságában, de eredetileg szintén ahhoz tartozott telken, melyet egykori tulajdonosa, b. Orczy, hazafiságból, igen olcsón adott át az országnak, hogy azon magyar katonatiszti akadémiát emeljen” – méltatta az épületet a Vasárnapi Újság 1872-ben. Az épület eredeti állapota sokat változott a rá következő száz esztendőben. Már a „növendékek korában”, amikor a bentlakásos, négyévfolyamos rendszer beindult (1883), és egyre szaporodtak a különféle tanfolyamok, szűknek bizonyult az Alma Mater, szükségessé vált a kibővítése. Az 1886/87-es tanévre felépült a később szárnyépületnek nevezett épületrész a főépület Üllői út felőli oldala mellett. Itt helyezték el a csatolt tanfolyamokat, és itt létesítették a téli fürdőt is.
117
Az Alma M ater
Az Alma Mater
ten hadapródszázad befogadására alkalmas épület. E jegyzőkönyv megállapítja, hogy „…a hadapródszázad befogadására szolgáló összes helyiségek a legnagyobb mértékben megvannak. Van fedett lovardája és istállója is 30 ló számára.” 1872-től, amikor használatba vette a magyar királyi honvédség az épületet, ebben a lovardában végezték az iskolalovaglásokat. Az akadálypálya a nyitott lovardában volt. Később a lovarda szűknek bizonyult a feladatok megoldására, ezért új lovardák és istállók épültek. Amikor a jászberényi lovastanfolyamot is az akadémiához csatolták, 1887/88-ban felépült egy új fedett és egy nyitott lovarda. Az első, kétszintes lovarda a két világháború között már főleg az akadémia tisztjeinek lovardájává vált. Ahogy nőtt a növendékek létszáma, úgy vált szükségessé egyre több helyen a bővítés 1893-ban külön vívóterem épült, a következő évben pedig emeletet húztak a két épületet összekötő folyosóra. Az akadémiai rendszerre való áttérés után kétemeletes épületet emeltek a legénység elhelyezése végett. Az I. világháború után a szűkös anyagi lehetőségek miatt gondolni sem lehetett új építkezésekre. A meglévő épületekben hajtottak végre kisebb módosításokat, átcsoportosításokat a helyszűke leküzdése érdekében. A Ludovika mintegy tizenöt-húszhektáros parkjába 1885-ig szabad bejárása volt mindenkinek, Pest egyik kedvelt sétatere és szórakozóhelye volt. Ezután parancsnoki engedélyhez kötötték a belépést. A növendékek erkölcsi nevelése ugyanis nem engedte meg, hogy a korábbi gyakorlat szerinti italmérések olyan elemeket vonzzanak a kertbe, akiknek jelenléte a serdülő fiúk számára nem volt ajánlatos.
A 2. század fegyverfogasa 1925 körül A legelső lovarda a másik oldalon, zárt folyosóval kapcsolódott a főépülethez. Kétszintes megoldásával országos és világviszonylatban egyaránt ritkaságszámba menő létesítmény volt. A mélyföldszinten harminc lovat befogadó istálló kapott helyet. Innen egy rézsútos felhajtón vezették a lovakat a felső szintre, a lovardába. A felhajtóval szemközti oldalon a nézőközönség számára páholyt építettek. Ennek a rendkívül szokatlan építménynek a megálmodója minden valószínűség szerint szintén Pollack Mihály, az akadémia főépítésze volt. 1829-ben József királyi hercegtől, Magyarország nádorától ő kapott megbízást az első magyar nemzeti katonai nevelőintézet épületének megtervezésére. Pollack december 22-én terjesztette a nádor elé az épület kész tervét. A tervrajz ugyan nem maradt fenn az iratok között, de a kísérőlevélből sok minden kiderül a tervre vonatkozóan. Többek között az is, hogy Pollack tervezett lovardát, és azt a főépülettől balra kívánta elhelyezni: „…a lovardán és a lóápolók lakásain kívül nem lesz több melléképület. Ezért a bejárattól jobbra lévő térséget a közönség ezen túl is szabadon használhatja”– írja az építész az említett levelében. Az elkészült tervet a nádor elküldte a bécsi és bécsújhelyi katonai akadémiáknak véleményezésre. Az innen kapott válaszokban sajnos azonban egy szó sem esik a lovardáról. Az építkezés befejezése után többféle méltatás és értékelés látott napvilágot, de a lovardáról egyikben sem esett szó. Holott különleges voltánál fogva megérdemelt volna egy kis figyelmet, s nem terelte volna el a főfigyelmet az akadémia – monumentalitásával és szépségével kétségkívül jóval jelentősebb – főépületéről. Valószínűnek tűnik, hogy az eredeti tervben szereplő lovarda megépítését pénzszűke miatt későbbre halasztották. Ezt a feltételezést támasztja alá József nádornak egy 1829-es levele is, amelyben az építkezés ütemezéséről szólva így vélekedik: „...a melléképületek – mint lovarda, istállók – az építkezés utolsó éveiben kerülhetnek tető alá.” Annyi bizonyos, hogy 1851-ben már állt a lovarda. Erről tanúskodik a korabeli ábrázolásokon kívül egy jegyzőkönyv, amely a bécsi hadügyminisztérium részére készült abból a célból, hogy felmérje, van-e Pes-
118
Az emeletes lovarda
119
Az Alma M ater
Az Alma Mater
Az akadémia díszterme, 1912
A kaszinó biliárdterme, 1910-es évek
Az akadémia főbejárati aulája, 1912
A katolikus kápolna
120
121
Az Alma M ater
Az Alma Mater
A hallgatók díszelgő felvonulása az akadémia belső udvarán
Idővel be is kerítették az egész területet – csak a proletárdikAz istálló a lovarda mélyföldszintjén tatúra idején nyitották meg újra a nagyközönség előtt –, így az kapott helyet már kizárólag az akadémia használatába került. A szépen ápolt park évszázados fáival, művészi szobraival, közel félhektáros tavával mintha nem is egy szigorú katonai intézet környezete lett volna. Az évről évre szaporodó sportlétesítményekkel együtt számtalan lehetőséget kínált az intézet tisztjeinek, hallgatóinak és legénységének a testi-lelki felüdülésre. Ugyanakkor kisebb gyakorlatok lebonyolítására, testedző- és lovaglóórák megtartására is alkalmas volt.
Az akadémia szárnyépülete, 1924–1928
Az akadémikusok vívótermi csoportja: teljes vívófelszerelésben, 1912
A 3. számú hálóterem, 1925
122
123
Az Alma M ater
Az olvasóterem az 1920-as évek közepén
Az Alma Mater
Tantermi foglalkozás, 1913 Az évtizedek során fokozatosan népesítették be a parkot művészi szobrokkal. A millennium évében egy-egy mellszobrot állítottak I. Ferenc József királynak és Erzsébet királynénak. Mindkettő Stróbl Alajos alkotása. 1901 nyarán készült el a Ludovika-szobor, amely tulajdonképpen az akadémia alapítását ábrázoló hármas szoborcsoport volt. A középső alakja Mária Ludovika királyné, aki átnyújtja az alapítólevelet József nádornak. A jobb szélső alak Buttler János gróf, a Ludovika Akadémia legnagyobb alapítványtevője. A tervet Deseő Lajos százados, rajztanár készítette, aminek alapján Bászler Alfréd szobrászművész megalkotta a gipszszobrot. 1901-ben már ez előtt a szobor előtt tették le az esküt az új hadnagyok. A proletárdiktatúra idején lerombolták, de 1929. június 24-én, a ludovikás ellenforradalom tízéves évfordulóján már az ércbe öntött emlékművet, Vass Viktor szobrászművész alkotását avatták, amelyet a művész a gipszmodell alapján készített. 1903. május 8-án átadták gróf párdányi Buttler János bronz mellszobrát. A szobor talapzatának hátoldalán Vághó Ignácz százados sorai voltak bevésve: „Érdemeid törvény, emlékedet őrzi ez az oszlop, / Rája babért fiaink harci erénye arat.” A szobor további sorsa is igen érdekes. Amikor 1945 után az egykori Ludovika helyére a Kossuth Akadémia költözött, a nemkívánatos szobrokat részben a Hadtörténeti Múzeumnak, részben a fővárosnak adták át. A Buttler-szobor a múzeumba került, de negyven évig senki nem tudta, mi az a nagyméretű és súlyos mellszobor az épület alagsorának egyik sarkában. A múzeum egyik nyugdíjas dolgozója, egy hajdani ludovikás egy alkalommal felfedezte „régi ismerősét” a szoborban. Tüzetesebb vizsgálódás után az alkotó, Senyei Károly bevésett neve minden kétséget kizáróan felfedte a szobor kilétét. A múzeum restaurátora ezután többhetes „kezelés” alá vette, hogy megtisztítsa az évtizedek alatt rárakódott szen�nyeződésektől. Ma már a Hadtörténeti Múzeum udvarán ékeskedik.
Ebéd az akadémikusi étteremben, 1940
124
125
Az Alma M ater
Akadémikusok az első Ludovika-szobor előtt, 1912 Az I. világháború után, mint mindenütt az országban, a Ludovikán is emlékművekkel kívántak adózni a háborúban életüket vesztett bajtársak emlékének. Horvay János alkotását, a névtelen hősök emlékművét 1924. május 25-én leplezték le a főépület előterében. Négy év múlva az I. világháborúban hősi halált halt magyar tisztekre emlékezve emeltek emlékművet a csónakázótó mögötti területen. Vass Viktor műve előtt virágokból kirakott Nagy-Magyarország-térkép díszlett az avatási ünnepségen. A mérhetetlen áldozatokat követelő háborúval kapcsolatos az a fából készült lovasszobor is, amely 1924-ben „költözött” a Ludovika Akadémia főépülete és szárnyépülete közötti kis térre. Eredeti helyén, a Deák Ferenc téren a hadsegélyezés egyik legfőbb eszköze volt, teljes felületét különféle értékű bronzlapokkal borították be. Ki-ki képességei szerint megvásárolta a kisebb-nagyobb fémlapokat, és az ebből befolyt összeget a háborúban életüket vesztett katonák özvegyei és árvái javára fordították. A névtelen hősök emlékműve napjainkban ►
126
