ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK (2011) 96(1-2): 137–143.
Az Állattani Szakosztály ülései (2010. február 3. – 2010. december 1.) 2010. február 3. – 2010. április 7. KONTSCHÁN JENŐ* MTM Állattár, H–1088 Budapest, Baross u. 13.
2010. május 5. – 2010. december 1. VILISICS FERENC* Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar, Biológiai Intézet, H-1077 Budapest, Rottenbiller u. 50.
981. előadóülés, 2010. február 3-án Az ülést SZINETÁR CSABA vezette le. 1. FERINCZ ÁRPÁD, STASZNY ÁDÁM, WEIPERTH ANDRÁS és PAULOVITS GÁBOR: Ezüstkárász (Carassius gibelio BLOCH) populációk vizsgálata a Balaton-vízgyűjtőjén. Az előadásból megtudtuk, hogy az ezüstkárász invázív, erőszakosan terjedő faj. LAZÁNYI ESZTER a mintavételi módszer és a korcsoporteloszlás összefüggéséről, míg SZINETÁR CSABA a predátor elkerülési sikerességről érdeklődött. 2. KISS DOROTTYA, ROSIVALL BALÁZS, SZÖLLŐSI ESZTER, HEGYI GERGELY és TÖRÖK JÁNOS: Szülői tulajdonságok hatása az örvös légykapók etetési aktivitására. A pilisi telephelyen az örvös légykapó utódgondozási viselkedését vizsgálták, három tulajdonságot bevonva: a szárnyfolt és a homlokfolt méretét, illetve a csüd hosszát. Mindkét nem etetési rátája a szárnyfolttal függött össze, míg a tojó etetési rátája nőtt a fiókaszámmal. 3. TÓTH MÁRIA, BÍRÓ NÓRA, SZÉPLAKI SZILVIA és BÁRÁNY ANNAMÁRIA: A margitszigeti sünök. A vizsgálat során a margitszigeti sünpopuláció méretét, mozgáskörzetét, illetve az egyedek kondícióját vizsgálták, kiegészítve ektoparazitológiai felmérésekkel. Az eredményekből kiderült, hogy majd 400 sün él a szigeten, melyek nagyon helyhűek, vannak közöttük rossz kondíciójú egyedek és jelentős a parazitáltság a populációban. BOROS GERGELY a viszszafogási módszerekről, míg SZÖVÉNYI GERGELY a táplálék-összetételről érdeklődött. 4. SARLÓS DÁVID: Egy horvátországi madárgyűrűzés tapasztalatai. A Split-től északra elhelyezkedő Vransko Jezero Természeti Parkban vizsgálták a madarakat, itt 240 megtalált fajból 102 költ is. A kutatás célja a fülemülesitke vonulási vizsgálata volt. A fülemülesitke mellett 22 más madárfajt is fogtak a felállított 13 hálóval, 129 példányt gyűrűztek meg, ebből 28 volt a visszafogottak száma.
*
A Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztályának jegyzői.
*
137
KONTSCHÁN J. és VILISICS F.
982. előadóülés, 2010. március 3-án Az ülést HORNUNG ERZSÉBET vezette le. 1. WEIPERTH ANDRÁS, GAEBELE TIBOR, POTYÓ IMRE és GUTI GÁBOR: A halfauna hosszú idejű változása az Ipoly hazai szakaszán, különös tekintettel az emberi tevékenység hatásaira. Az előadásból megtudtuk, hogy a szerzők milyen halfajokat találtak az Ipoly hazai szakaszán, azok milyen egyedszámban fordultak elő, milyen korcsoportokba voltak oszthatók és mekkora lehetett a becsült populációk mérete. 2. PÉNTEK ATTILA, TÓTH MÁRIA: Városi parkok, mint vörös mókus menedékek. Az előadók bemutatták a vizsgált fajt, beszámoltak az általuk becsült populációk méreteiről. Megismerhettük a budapesti mókusokat veszélyeztető tényezőket is. 3. SÁROSPATAKI MIKLÓS: Kenyai képek. Az előadó a kenyai utazásai során szerzett élményeiről beszélt.
983. előadóülés, 2010. április 7-én (közösen a Környezet- és Természetvédelmi Szakosztállyal) Az ülést HORNUNG ERZSÉBET vezette le. 1. Beszámoló a Környezet- és Természetvédelmi Szakosztály tevékenységéről. 2. A Környezet- és Természetvédelmi Szakosztály vezetőségének megválasztása, jelölések és a szavazás lebonyolítása. 3. KOVÁCS ANIKÓ, BÁLDI ANDRÁS: Az ugarok élővilága, avagy a szántóföldek rövidtávú pihentetésének potenciális természetvédelmi szerepe egy agrártájban. Háromféle különböző korú ugart és gyepet hasonlítottak össze, növények, egyenesszárnyúak, méhek és lepkék alapján. Közösségszintű analízist készítettek és megállapították, hogy az ugarok gazdagabbak a művelt területeknél, és a növényzet sokféleségével együtt nő a diverzitás. MÓCZÁR LÁSZLÓ a méhekről, VILISICS FERENC a természetességről, NAGY PÉTER a talajállatokról, míg SZÖVÉNYI GERGELY a közelben levő területek mozaikosságáról érdeklődött. 4. NAGY PÉTER: Titkári beszámoló. 5. Az Állattani Szakosztály vezetőségének megválasztása, jelölések és a szavazás lebonyolítása. 6. RÓZSA LAJOS: Darwini orvostudomány. Az előadásban az anya–magzat–apa konfliktusról, a mikrokimérizmusról hallhattunk, az előadó beszélt az egyes szereplők költség–haszon arányairól, az egyes felek érdekeiről.
984. előadóülés, 2010. május 5-én A szakosztályülést megelőző vezetőségi ülésen az áprilisban megválasztott régi és új vezetőségi tagok találkoztak. A témák között nagy hangsúllyal szerepelt a Szakosztály program-
138
SZAKOSZTÁLYUNK ÜLÉSEI
jainak népszerűsítése, kapcsolatok kiterjesztése határon túli magyar szervezetekkel. Szó volt továbbá a lehetséges szabadtéri programok, terepi szemináriumok szervezéséről is. Az ülést NAGY PÉTER vezette le. 1. RODICS KATALIN: A biológiai sokféleség védelme 2010 után. Az egy órás előadásban megismertük a biodiverzitás fogalom jelentését, a nemzetközi egyezményeket, a bennük kitűzött célokat. Ezt követően a biodiverzitás csökkenésének okairól, valamint a célok teljesítésének kudarcáról hallhattunk. RODICS KATALIN beszélt a agrodiverzitás jelentőségéről, valamint szemléletes példákkal támasztotta alá a génbankok jelentőségét. Ezt követően a genetikailag módosított szervezetek (GMO) biodiverzitás-csökkentő hatásáról, a haza természetvédelem kihívásairól, eredményeiről és céljairól hallhattunk. Az előadást követően GERE GÉZA megjegyezte, hogy a nemzetközi egyezményeket ugyan megkötik, de senki nem veszi azokat komolyan. Kiemelte, hogy szükség lenne egy olyan egyesületre, amelyet természetféltő emberek hoznak létre és amelynek jogi háttere is van. GERE GÉZA továbbá felhívta a figyelmet arra a szomorú jelenségre, hogy a védett állatokat nemcsak leölik, de gyakran ki is viszik az országból. Felidézte azon olasz vadászok esetét, akik olasz éttermeknek szánt énekesmadár-tetemek tízezreit akarták az országból kicsempészni. RODICS KATALIN válaszában kifejtette, hogy egyedül a Washingtoni Egyezmény be nem tartását lehet szankcionálni, míg a többi nemzetközi egyezmény esetében a szankciót az ENSZ országoknak kell egyenként elfogadni. Fontos szempont, hogy egy országban milyen erős a természetvédelmi lobbi a gazdasági csoportokkal szemben. Emellett megjegyezte, hogy ha hazai tájfajok kerülnének a közétkeztetésbe, akkor abból a helyi termelők húzhatnának hasznot, csökkenne a termények vegyszerszennyezése és számtalan egyéb pozitív hatása lehetne. Ehhez legalább száz jogszabályt kellene megváltoztatni. NAGY PÉTER felvetette, hogy olyan civil kezdeményezés, esetleg intézet kellene, amely összekapcsolná a magbankokat és a lehetséges felhasználókat, hogy tudjanak egymásról. RODICS KATALIN elmondta, hogy létezik ilyen, például a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület, amely megteszi, hogy felhozza a terményeket vidékről. A minisztériumban azonban alig van ember, akit érdekelne a téma, ráadásul sokan ellenérdekeltek a génbankok fenntartásában. Mindenesetre fontos a közvélemény tájékoztatása, mert változtatásra csak így van esély. NAGY BARNABÁS érdeklődött, hogy az érdi csonthéjas gyűjtemény valóban bajban van-e? RODICS KATALIN válaszában kifejtette, hogy a különböző támogatásokról interneten lehet tájékozódni, azonban azt is hozzátette: az érdi ügy mögött valószínűleg telekspekulációs szándékok állhatnak. 2. NOVÁK JÁNOS és DÁNYI LÁSZLÓ: Az Aggteleki Nemzeti Park Chilopoda-faunájának taxonómiai és faunisztikai vizsgálata. Az előadásban az Aggteleki NP területén végzett százlábú faunisztikai gyűjtések eredményeiről hallhattunk. A kutatóknak 27 fajt sikerült kimutatniuk a vizsgált területről, amelyek fajösszetétele jelentős kárpáti hatást jelez. A kimutatott fajok között 16 újnak bizonyult a NP-ra nézve. VILISICS FERENC arról érdeklődött, hogy dolinákat vizsgálták-e a kutatók? Az előadó erre nemmel válaszolt. 985. előadóülés, 2010. június 2-án Az ülést NAGY PÉTER vezette le. 1. HERCZEG ZOLTÁN: Természetvédelmi Őrszolgálat Bemutatkozása. Az előadó tisztázta a „természetvédelmi őrszolgálat” jelentését, amely a köznyelvben „vadőr”, esetleg „nemzeti
139
KONTSCHÁN J. és VILISICS F.
parki munkatárs” formában is jelen van. Az előadásban megismerhettük a szervezet jogi hátterét, szervezeti felépítését, hatáskörét, feladatait. Megtudtuk, hogy az Őrszolgálat hatásköre kiterjed a hazai védett területek – köztük régészeti értékek –, a Natura 2000-es és „ex lege” területek természeti értékeinek megóvására, a károsítás megelőzésére. Az Őrszolgálat szakembereinek speciális ismeretekkel kell rendelkezniük, beleértve a természettudományos tudást és a jogi képzettséget. Munkájuk során részt vesznek természetvédelmi kezelésekben, értékek és területek felmérésében és nyilvántartásában, fenntartásában, bemutatásában és őrzésében. Az előadó ismertette az Őrszolgálat jogosultságait és kötelességeit, valamint az eljárások kezdeményezésének menetét. Kitért az alkalmazható kényszerítő eszközökre, és konkrét eseteket is hallottunk. pl. quados és motoros problémák, falopások, védett növények gyűjtése, állatok mérgezése. NAGY PÉTER kérdésére, miszerint várható-e létszámemelés, az előadó nem tudott pontos választ adni, viszont megtudtuk, hogy nagy a túljelentkezés. KONTSCHÁN JENŐ kérdezte, hogy a Természetvédelmi Minisztérium milyen szinten létezik majd a jövőben? Megtudtuk, hogy a Földművelésügyi Minisztériumba lesz beolvasztva. GERE GÉZA érdeklődött, hogy vajon ki dönti el, hogy természetvédelmi őrre hol van szükség? HERCZEG ZOLTÁN válaszában kifejtette, hogy a döntést komoly szakmai munka előzi meg. Egyetemek és más tudományos intézmények munkatársai jelölik ki a védett területeket, és az adott nemzeti park nagyságával arányosan vesznek fel köztisztviselőket. Központi forrásból a költségek 40-70%-át tudják fedezni, a többit maguknak kell előteremteni. Ezt követően SZÖVÉNYI GERGELY megkérdezte, hogy az újabb megszorításokkal lesznek-e leépítések itt is? Erre megtudtuk, hogy sok a nyugdíjazott és a szülési szabadságra vonuló munkatársak aránya. Azonban, ha valaki magától elmegy, helyette nem jöhet új munkatárs. LAZÁNYI ESZTER két kérdést is feltett: Milyen létszám lenne elegendő és a ragadozókat miért mérgezik? Az előadó szerint az arány <1000 ha / fő körül lenne ideális, míg a ragadozók mérgezését főleg helyi vadászok követik el az apróvad védelme érdekében. 2. LAZÁNYI ESZTER és DÁNYI LÁSZLÓ: Emlékek Tajvanról. Az előadás Tajvan ismertetésével kezdődött: terület, népesség, természeti adottságok. Az előadók három nemzeti parkban végeztek gyűjtéseket 2008 és 2009 folyamán. A rengeteg látványos fotóval és videóval illusztrált beszámoló bepillantást nyújtott a Taroko és a Yushan nemzeti parkok világába. Az előadók, szakterületüknél fogva, külön kitértek a talajlakó gerinctelenekre is. Az előadó szerint ez abból fakadhat, mert az ország gazdag, jólét van és kevés a munkanélküli. GERE GÉZA megkérdezte, hogy vajon találkoztak-e érdekes lepkefajokkal? Az előadó kifejtette, az Magyar Természettudományi Múzeum több lepkész expedíciót is indított Tajvanra, amely sok érdekességet feltárt. NAGY PÉTER azt tudakolta, hogy vannak-e tervbe véve hasonló utak? LAZÁNYI ESZTER válaszában elmondta, hogy nincsenek ilyen terveik, mivel még az előző utak anyagát sem tudták teljesen feldolgozni.
986. előadóülés, 2010. október 1-én Az ülést NAGY PÉTER vezette le. 1. BAKONYI GÁBOR: Hornung Erzsébet köszöntése. Az előadóülés résztvevői Dr. HORNUNG ERZSÉBETET, az Állattani Szakosztály korábbi elnökét 60. születésnapja alkalmából köszöntötték. Az eseményt GALLÉ LÁSZLÓ professzor meglepetés előadása tette teljesebbé.
140
SZAKOSZTÁLYUNK ÜLÉSEI
2. VARGA GYULA és SUGÁR LÁSZLÓ: Kerti és szabadterületi vaddisznók egészségi állapotának és parazitás fertőzöttségének a vizsgálata. Megtudtuk, hogy a vaddisznó állománya a legnagyobb a hazai nagyvadállományban. A SEFAG területén is ez a faj adja a vadállomány 1/3-át. A kutatás célja az volt, hogy a vaddisznóállomány tüdőférgek és hólyagférgek általi fertőzöttségének mértékét kimutassák. Összehasonlították a szabadföldi és a kerti állomány egészségi állapotát. Az állomány átlagosan 70-75%-ban fertőzött volt tüdőféreggel. Ivarok tekintetében a hímek esetében nagyobb a fertőzöttség. NAGY PÉTER kérdésére elmondták, hogy trichinellózist ugyan nem vizsgáltak, de ezt hatóságilag amúgy is ellenőrizni kell. NAGY PÉTER további kérdése az Ascaris suum fonálféregre vonatkozott. Ezen parazita vizsgálata sem képezte a kutatás részét, azonban megtudtuk, hogy a bakonyi vaddisznóállomány 80%ban fertőzött ezzel a fajjal. Ezek olykor „ijesztő méretűek”, de nem okoznak gondot, mondta az előadó. 3. KOVÁCS SZILVIA és SUGÁR LÁSZLÓ: Az Elaphostrogylus cervi és a Setaria cervi gyakori előfordulása gímszarvasokban. Az előadók több éves kutatómunkájuk eredményeit mutatták be. A Dunántúl területén, gímszarvasokon végzett vizsgálataik során világszinten is egyedülálló adatbázist hoztak létre. Az adatgyűjtések során szarvasok agyát, gerinccsatornáját, de a zsigereket is vizsgálták. Kérdésekre nem maradt idő. 4. SUGÁR LÁSZLÓ, KOVÁCS ANDRÁS és PINTÉR ANETT: Dunántúli őzek, gím- és dámszarvasok bőrbagócsossága. Az előadásból megismerhettünk három, európai szarvasfélékről ismert bőrbagócsfaj biológiáját és gazdapreferenciáját (Hypoderma acteon, H. diana, H. tarandi). Az előadók vizsgálataik során a szarvasféléken bőr- és testfelszínvizsgálatokat végeztek. Élő lárvák begyűjtésével és az elhaltak megszámolásával, valamint a lárvastádiumok megállapításával gyűjtöttek adatokat. Kérdésekre ezúttal sem kerülhetett sor. 5. ÁCS ZOLTÁN és SUGÁR LÁSZLÓ: Hazai szarvasfélék tüdőférgeinek genetikai változatossága. Az előadók a hazai szarvasállományban elterjedt parazita fonálférgek, a Dictyocaulus spp. határozási problémáira hívták fel a figyelmet. A fajszintű határozást segítik a molekuláris biológiai vizsgálatok, a DNS barcoding, amely során a mitokondriális DNS COXI génjét használják. Kérdésekre ezúttal sem maradt idő.
987. előadóülés, 2010. november 3-án Az ülést SZINETÁR CSABA vezette le. 1. BOROS GERGELY: Dózsa-Farkas Klára köszöntése. Az előadóülés résztvevői Dr. DÓZSA-FARKAS KLÁRA professzort 70. születésnapja alkalmából köszöntötték. Az előadás anyaga az Állattani Közlemények 96(1-2) kötetében olvasható. 2. BARNA RÓBERT és SUGÁR LÁSZLÓ: A gímszarvas-állomány egyedszámának és trófeaminőségének alakulása Somogy megyében 1970-től napjainkig. Az előadók több évtized adatsorait alapján bemutatták, hogy a vadászat mai menete nem segíti elő a nagy trófeák kialakulását, mivel a bikákat túl korán kilövik. SZIRÁKI GYÖRGY érdeklődött afelől, hogy vajon miért apasztják jobban a nőstény állományt? Az előadó válaszában kifejtette, hogy a vadkár csökkentése csak az állomány csökkentésével érhető el, és ennek érdekében a nőstény állományt kell apasztani. Egy kérdező érdeklődött, hogy mi az a „mínusz pontos” trófea? A válaszból megtudtuk, hogy így nevezik a túl korán kilőtt bikák trófeáját, amely még nőhetett volna. Ré-
141
KONTSCHÁN J. és VILISICS F.
gen ezért fizetnie kellett a vadásznak, ma azonban nem büntetik. SZINETÁR CSABA azt kérdezte, hogy a szarvasállomány ivararánya Somogyban hogyan alakult? Adatok ugyanis azt jelzik, hogy a „tarvad” aránya jóval nagyobb, mint amit a statisztikákban feltüntetnek. Megtudtuk, hogy a születéskori ivararány 1 a másfélhez a bikák javára. 3. SUGÁR LÁSZLÓ, MÜLLER RÓBERT és TÓTH CSABA: Több ezer éves gímszarvasleletek Zalában. Az előadók érdekes, hazánk területén feltárt kelta gabonatárolókban elhelyezett gímszarvasleleteket mutattak be. A szarvasokat áldozatként mutatták be a kelták agancsot viselő erdőistenének, Cernunnosnak. Az előadáshoz nem fűződött kérdés. 4. SUGÁR LÁSZLÓ, BOKOR JULIANNA, NAGY JÁNOS és TÓTH CSABA: Rendhagyó (?) serdülőkori agancsfejlődés szarvasfélékben. Az előadást követően SZIRÁKI GYÖRGY megjegyezte, hogy bizonyos éghajlattípusok alapján ismeretes fogalom a rövid és hosszú nyár. Magyarországra még a hosszú nyár jellemző, ezért inkább az északi területeken kellene kutatni az előadásban feltüntetett rendellenességeket. 5. OROSZ LÁSZLÓ: Csodaszarvas: Az agancs és a gének. Az előadás során a gímszarvasok agancsciklusáról hallhattunk, amely lényegében ciklikus oszteoporózisnak tekinthető. Az agancs növekedése az állatvilágban ismert legrobusztusabb szövetgyarapodás, amely anyagát csakis a vázcsontozatból kivonva nyerheti. Az előadó szemléltette az agancsciklus genetikai hátterét, valamit kiemelte az „öngyógyuló” csontritkulás humán-orvostani jelentőségét. Kérdésekre nem maradt idő.
988. előadóülés, 2010. december 1-én Az ülést NAGY PÉTER vezette le. 1. LANSZKI JÓZSEF, MÓROCZ ATTILA és JIM W. H. CONROY: A vidra (Lutra lutra) táplálékraktározása. Az előadás elmaradt. 2. VILISICS F., FÜLÖP D., SZEKERES S., HORNUNG E. és SZABÓ P.: Amikor a méret a lényeg: ászkarákok (Isopoda: Oniscidea) avarfogyasztási mintázatai. Az előadó ismertette mikrokozmosz-kísérleteik eredményeit. Megtudtuk, hogy három Isopoda-méretkategória összehasonlításában a legkisebb ászkarákegyedek fogyasztották (testtömegre vonatkoztatva) a legtöbb avart. NAGY PÉTER érdeklődött, hogy mi az adatok relevanciája? Tudják-e modellezni, a korábbi vizsgálatok demográfiai adatait felhasználva, hogy az egyes méretkategóriák mennyit fogyasztanak a természetben? Ez, a felszólaló szerint, minőségi ugrás lenne a kutatásban. VILISICS FERENC egyetértett a felszólalóval. Kiemelte, hogy kívánatosnak tartja a funkcionális megközelítést az együttesek diverzitásának vizsgálatakor. Hozzátette, az extrapolációt óvatosan kell kezelni, mert az avarlebontással kapcsolatos eredmények jó része laborkörülmények között keletkezett. A természetben sok olyan tényező (pl. hőmérsékletingadozás) lehet, amely jelentősen módosíthatja a lebontó folyamatokat. 3. SÜMEGI ZSÓFIA, TÓTH LÁSZLÓ és NAGY PÉTER: A szalakóta (Coracias garrulus) élőhelyválasztása a Heves-Borsodi-síkon. A kutatók 15 év szalakóta-élőhelyválasztási adatait elemezték, kutatásukban 956 mesterséges odú szerepelt. Először LAZÁNYI ESZTER érdeklődött, hogy természetes odúkról van-e adat? Az előadó válaszában kifejtette, hogy nem rendelkeznek efféle adatokkal, ráadásul a sok falopás is nehezíti a dolgukat. Egy további kérdező az tudakolta, hogy hogyan lehetséges ilyen sok odút leellenőrizni? SÜMEGI ZSÓFIA elmondta,
142
SZAKOSZTÁLYUNK ÜLÉSEI
hogy az odúk nem egyszerre működnek, ezért jóval kisebb számú odút kell ellenőrizni egy adott időszakban. Egy másik kérdező arról érdeklődött, hogy hány pár szalakóta élhet hazánkban? Az előadó körülbelül 330 párról tudott. SZÖVÉNYI GERGELY azt kérdezte, hogy nőtt-e a szalakótapopuláció a mesterséges odúk hatására? Lehet-e arról szó, hogy messziről is odacsalja a szalakótákat az odú, vagy a lokális populáció nő? A válaszból megtudtuk, hogy az odúk jó hatással vannak a madarakra. A fiókákat gyűrűzik, de ritka a visszafogás. SZÖVÉNYI GERGELY azt kérdezte, hogy az alkalmazott gyűrűk színesek-e? Válasz: A gyűrű alumíniumból van.
143
