Az alkalmak tematikái:

Néprajzi Szabadegyetem Népek, kultúrák, muzsikák múzeumpedagógiai program NKA 3559/00022 sz. pályázat A program felelőse: Koltay Erika [email protected]

Szakmai beszámoló A programban három oktatási intézmény diákjai vettek részt: Városmajori Gimnázium egy osztálya, Radnóti Miklós Gimnázium két osztálya és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem egy csoportja. A megtartott alkalmak száma 20 volt. Az órákról fényképmellékletet is csatoltunk. Az előadások mind a diákok mind tanáraik számára élményt nyújtó előadások voltak. A közreműködő intézmények szeretnék, ha a jövőben is lennének hasonló alkalmak és folytatnánk ezeket a programokat. A kultúra különböző jelenségeit összefűző tantárgy, szemlélet hiányzik a közoktatásból, ezért nagy igény van az ilyen típusú áttekintő előadásokra. A diákok, hallgatók megnyíltak, beszélgetések indultak el, különösen, ha a saját életükre is tudják vonatkoztatni az előadásokon előkerülő témákat vagy kulturális jelenségeket. A muzsikaszó, interaktív gyakorlatok megnyitották a szívet, elmét, sőt mozgásba lendítik a testet: a diákok érdeklődtek, aktívan részt vettek a foglalkozásokon. Meggyőződésem, hogy minden diákhoz el kellene juttatni hasonló foglalkozássorozatokat: nagyon köszönjük az ebben nyújtott támogatásukat! Az alkalmak tematikái: Rítus, ünnep, muzsika. Bevezető alkalom. Közreműködött: Gerzson János (ud, koboz, setar, sarod, nej, ud, koboz, setar, sarod, nej) Ezen első alkalommal muzsikák, különleges hangszerek segítségével bevezettük a témát: zenei példákkal körülölelve a hagyományos társadalmakban az ünnepek központi szerepéről kaphattak képet, hangot, tudást a diákok, hallgatók. Ausztrál őslakók álomideje, dalösvényei, őserdei pigmeusok szertartásdalai, az eszkimók lélegző énekei, udmurt mennyasszony búcsúztató: dalok, muzsikák segítségével természet és ember kapcsolatáról, a rítusok pszichológiájáról, a zene, a művészetek helyéről az ember életében, s hasonló kérdésekről beszélgettünk. Körbejártuk a kérdést, hogy a hagyományos létszemléletben az ünnep miért is olyan fontos. Második témaegységünk: rítus, ünnep, muzsika a szakrális királyságokban. A keleti kultúrák udvari, szakrális muzsikájával, s a középkori kereszténység zenei példáival is megkezdhettük az ismerkedést. Gerzson János szufí és indiai zenei példákat tárt elénk, hangszereket mutatott meg nekünk, Gulyás Anna a középkori Európa példáin át kalauzolt el bennünket az ünnepi kultúra újabb területeire. A kicsit mindig hangszerbemutatóul is szolgáló koncert-előadásokon számos különleges hangszerrel ismerkedhettek meg a hallgatók. A témák mélyen érintették a diákságot: szó esett arról is, hogy a drogfüggőség, alkoholizmus a mai modern társadalomban a kulturális közösségi extázis-technikák hiánya miatt tarol.

Rítus, ünnep, muzsika a dél-amerikai indiánoknál. Közreműködött: Dely Dávid(dobok, furulya, gitár, ének) Az afroamerikai szakrális dobnyelv, a latin-amerikai indián kultúrákból vett példák, a popzene kialakulásáról szóló zenei illusztrációkkal kísért részek újabb példáit mutatták meg a témának. Előadó-és muzsikustársunk ez alkalommal a fél-kolumbiai ütős hangszereken játszó, Dely Dávid volt, aki nemcsak muzsikálással, hanem személyes élményeivel is gazdagította az előadásokat . Gulyás Anna az ecuadori Andokban gyűjtött sámánokról, s Kubában afroamerikai rítusokról, ő is bőven merített személyes élményeiből s diatárából, hangszergyűjteményéből. A foglalkozást élő zenei valamint videó – és fotóillusztrációkkal kísértük, a diákokkal együtt tapsoltunk, táncformákat mutattunk be, s énekeltünk.

Afrikai, afroamerikai rituális dobnyelv. Közreműködik: Fehér Károly (dobok) Ez az alkalom a zenei elmélyülésnek adott tág teret. Az Ethnosound hangszerbolt vezetője, Fehér Károly MINDENKINEK hozott dobot, s egy rövidebb néprajzi bevezető után egész alkalommal közösen doboltunk! Egy mediterrán példa: Az andalúz ünnepek zenei világa. Közreműködik: Vidák Róbert flamenco gitáros Sorozatunk negyedik és ötödik alkalma során két kultúra példáján keresztül az évkör jeles napjainak rítusrendszerét, s az ahhoz kapcsolódó zenei anyagot mutattuk be. Az első kultúrkör a spanyolországi Andalúzia, a flamenco hazája. A kapcsolódó zenei anyagot a flamenco muzsika egyik jeles hazai tolmácsolója: virtuóz roma gitáros barátunk, Vidák Róbert segítségével mutattuk be. A néprajzi kommentárokat, fotó és filmanyagot Gulyás Anna az andalúz ünnepekről szóló doktori disszertációjához gyűjtött gazdag anyagából merítette. Tapsoltunk, énekeltünk, táncelemeket próbáltunk ki: a téma általános lelkesedést váltott ki, s így jól előkészítette a következő alkalmat, ahol a diákok rácsodálkozhattak arra, hogy nálunk is milyen gazdag a néphagyomány!

A magyar nép jeles napjai. Az évkör ünnepeinek muzsikás körbejárása. Közreműködik: Keresztes Nagy Árpád kobzos énekmondó (koboz, duda, furulya, ének) Sorozatunk záró előadása és egyben csúcspontja a magyar néphagyomány ünnepeinek gazdag világába vezetett el minket. S ez is a célja az előadássorozatnak: bejárva a világot hazatalálni! A jeles napok ívét, rendszerét összefoglaló gazdag zenei anyag és előadás saját hagyományaink életünkbe integrálásának lehetőségeire is kitért. Ezen alkalommal a diákok dalszövegeket is kaptak a kezükbe, s az előadást végigénekeltük.

Néprajzi szabadegyetem Mindig van új a nap alatt pedagógiai program NKA 3559/00022 sz. pályázat A program felelőse: Koltay Erika [email protected] Szakmai beszámoló A hét előadásból álló programsorozatot felnőttek számára indítottuk. Az előadásokat a Néprajzi Múzeum muzeológusai tartották. Az előadásokon az elméleti ismeretek mellett nagy hangsúlyt kaptak a raktárainkból kiemelt műtárgyak és archív fotók. Az előadásokon 165 fő vett részt. A hallgatóság többségét az 5. kerületi Egyesített Szociális Intézmény nyugdíjasai alkották. Minden előadásról elmondható, hogy a hallgatóság aktív volt és nagyon érdeklődő. A műtárgyak „testközelsége” mindenkit lázba hozott és azt az igényt hívta életre, hogy több ilyen típusú előadást kellene tartani. Az előadásokról fényképmellékletet is csatoltunk. Az előadások tematikája: Aztékok és a spanyol hódítók Előadó: Gyarmati János 1978-ban váratlanul rábukkantak a spanyolok által lerombolt azték Nagytemplom romjaira a mai Mexikóváros központjában. Noha az Azték Birodalmat 1521-ben meghódító spanyol konkvisztádorok részletes leírást hagytak hátra az aztékok legfontosabb vallási épületéről, évszázadokon át hiába keresték annak maradványait. A helyén felépült spanyol főváros teljesen elfedte a romokat. Az előadásból megtudhattuk, hogy az európai hódítók hogyan viszonyultak a számukra idegen civilizációhoz, s melyek voltak annak legfőbb vonásai. Obi-ugorok között Előadó: Kerezsi Ágnes Az előadó több alkalommal járt az obi-ugorok között. Jól ismeri szokásaikat, hiedelmeiket, életmódjukat, életkörülményeiket. Az előadásból többek között megtudtuk azt is, hogyan zajlott a medveszertartás és mi volt a sámánok feladata. Videofelvétel, fotók, műtárgyak segítették a szibériai obi-ugorok világának megismerését. Afrikai maszkművészet Előadó: Földessy Edina Az előadás az afrikai maszkművészettel kapcsolatos olyan alapvető és általános kérdésekre adott választ, hogy Afrika mely területein és miért alakult ki a maszkművészet. Ha maszkokra gondolunk, leginkább az arc előtt viselt álarcok jutnak eszünkbe, jóllehet Afrikában a maszkok viseletének módja ennél változatosabb. Mit vagy kit ábrázolnak tulajdonképpen a maszkok? Milyen funkciót töltenek be a különböző társadalmakban, egy-egy közösség életében? Kik viselhetik, és kik készíthetik? Milyen titkok lengik körül őket? Kitekintésként, az afrikai maszkok európai felfedezésének fontos mozzanatait is felidézte az előadó. Vajon miként használták föl a maszkokat európai művészek a műveikben? Az európai érdeklődésre milyen válaszok születtek az afrikai művészek részéről? Hogyan változtatták meg, avagy „hamisítják” a hagyományos maszkokat?

Piaroa indiánok. Amazónia Előadó. Főzy Vilma Közreműködött: Földessy Edina A Föld legnagyobb összefüggő esőerdejében egészen a 20. század közepéig éltek olyan népcsoportok, melyek életmódja az elmúlt évszázadok során nem sokat változott. A trópusi őserdő mélyén varázsló-főnökök vezette kis települések húzódtak meg, melyek lakói kertjeikben élelemnövényeket termeltek, a környező erdőkben vadásztak. A területet behálózó kisebb és nagyobb folyókon hajózva távoli területeket kerestek föl, kereskedtek egymással. Tárgyaikat a természet adta alapanyagokból készítették, és alapos ismeretekkel rendelkeztek a gyógyító vagy bódulatot okozó növényekről is. A 20. század második fele betetőzte azt a folyamatot, amely valamikor a 16-17. században kezdődött el: a fehér ember egyre mélyebben hatolt az erdőbe, már nincs hova visszahúzódni előlük. Alapvető változások álltak be az itt élő indiánok életében. A Néprajzi Múzeumban 2012. október 26.-án bezárt Amazónia –utak az indiánokhoz c. kiállításának vitrinjeiben kiállított tárgyak némelyikét közelről is megszemlélhették azok, akik januárban meghallgatták az amazóniai indiánok életéről szóló előadást.

Hétköznapok és ünnepek kerámiái a magyar paraszti háztartásokban Előadó Csupor István A fazekas termékek egykor minden paraszti háztartásban jelen voltak, és nem is kis számban. Legtöbbjük nem számított igazán értéknek, még a hagyatéki leltárakba sem kerültek bele, de az élet szinte minden területén használták őket, a hétköznapoktól a nagy ünnepekig. Ma már a javarészüket nem ismerjük, nem egy van közöttük, amelynek használata a múlt ködébe vész. Az előadáson felidéztük, hogy milyen szerepet töltöttek be az egykor élt emberek életében, számba véve a legfontosabbakat, a határi korsótól a miskakancsóig. Mintakincs a magyar népművészetben Előadó:Tasnádi Zsuzsa Közreműködött: Gebauer Hanga A Néprajzi Múzeum Rajzgyűjteménye gazdag mintakincset őriz, mely több mint száz év gyűjtéseit, dokumentálásait öleli fel. Ebből a gyűjteményből válogatva 18–20. századi tárgyak díszítményeit 1880–1950 között készült rajzokon szemlélhettük meg a vetített képes előadás során. A díszítményeket a magyar népi kultúra különböző területei szerint ismerhetük meg (vászonhímzések, szőttesek szűcs- és szűrhímzések, bútordíszítések, díszkerámia, pásztorművészet) ezáltal kaptunk ízelítőt a kiemelkedő népművészeti központok, és kisebb ismeretlen kis települések gazdag mintakincséből. Az előadás során egy-egy motívum történeti hátterét, szerkezetét, elemeit is megismerhettük. Magyar ünnepi és hétköznapi viseletek Előadó: Katona Edit Közreműködött: Kerezsi Ágnes

A népviseletek nemcsak tájanként, sőt településenként mutattak változatosságot, hanem alapformáik megtartása mellett az alkalmak szerint is. A hétköznapok és ünnepek eseményeihez illő öltözködés különösen a fiatalok számára volt fontos, hiszen az ő magaviseletüket, megjelenésüket követte a legtöbb kritikus szempár. A férfiak könnyebb helyzetben voltak, mint a nők, akiknek öltözködését sokkal több szabály határozta meg. A hétköznapok is a folyamatos ruhacserékről szóltak. Otthon az állatok gondozása és a háztartási munka legalább egy-egy ruhadarab átváltásával járt. Az utca már takarosabb, rendesebb megjelenést követelt meg az oda kilépőtől, amihez a mezei munkára igyekvők is alkalmazkodtak, még akkor is, ha a kinti munkához nekivetkőzniük vagy átöltözniük kellett. Míg az ünnepi öltözetek képviselték a helyi népviseletek legjellegzetesebb, legmeghatározóbb vonásait, és itt lehetett leginkább nyomon követni az ízlés-és divatbeli változásokat, addig a hétköznapi öltözetek a népviseletek egyszerűsítettebb változatait mutatták, az aratáshoz, kapáláshoz hordott munkaruhák, pedig sok régi, divatjamúlt ruhadarabot is sokáig megőriztek. Az előadást bőséges műtárgy bemutató színesítette, amely ámulatba ejtette az előadás résztvevőit. Budapest, 2013. július 11.

Koltay Erika főmuzeológus, múzeumpedagógus

Dr. Kemecsi Lajos főigazgató