SZÖVETSÉG
2007. IV. negyedév
HÍREK
Czinege Lídia: 2007. november 30. (Andi és
Hírek
Kálmán 5. gyermeke, Füzesgyarmat)
Bemerítés
Alkalmak
Bemerítési istentisztelet volt Békésen a
Január 25-tõl 27-ig Barkóczi Sándor testvér
Baptista Gyülekezetben november 25-én.
szolgál
a Miskolci Belvárosi Baptista
A tizenhat fehérruhás között voltak Bohus
Imaházban. A hétvége témája: A hívõ
András és ifj. Lisztes Tibor testvéreink
bukása és helyreállása. A záróalkalom
gyermekei: Bohus Lídia, Lisztes Balázs és
vasárnap délután 3 órakor evangélizációval
Lisztes Bálint.
zárul. Az elõadássorozat idõpontjairól és
Avatás
egyéb részleteirõl érdeklõdni lehet a
Presbiter- és diakónusavatásra került sor a
szervezõktõl az alábbi telefonszámon: 06-
Békési Baptista Gyülekezetben 2007. november
18-án.
Ifj.
Lisztes
Tibort
presbiterré, Békési Endrét pedig diakónussá avatta fel a gyülekezet.
20-886-8935. 2008. február 9-én üdülési fórumot tartunk a Sajószentpéteri Baptista Imaházban. Országos Tavaszi Csendesnapunk március
Gyermekáldás
1-én a Kispesti Baptista Imaházban kerül
Kocsis Tamás: 2007. szeptember 27. (Zita és Laci 1. gyermeke, Szentes) Bacsó Barnabás: 2007. október 23. (Andi és Pisti 2. gyermeke, Debrecen) Sallai Eszter: 2007. november 22. (Tünde és Zsolti 12. gyermeke, Tiszalúc)
megrendezésre. A csendesnap témája: A hívõ erõtlensége és ereje. Igével szolgál közöttünk Bálint Pál testvér, a Romániai Magyar
Baptista
Szövetség
alelnöke
Kolozsvárról.
A folyóiratot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és minden érdeklõdõnek térítésmentesen megküldjük. Ezúton is köszönünk minden támogatást! Csekkeket a helyi terjesztõktõl lehet Kiadó: A Testvéri Szövetség megbízásából az igényelni, kérésre az újsággal postázzuk. Összefogás Egyesület Felelõs kiadó: Frank Róbert Várjuk olvasóink leveleit, írásait a terjesztés címére. Felelõs szerkesztõ: Giricz László - Tanítások, LeplezetleTerjesztés-megrendelés az Összefogás Egyesület címén: 6641 Csongrád, Postafiók 136.
[email protected] Számlaszám: OTP 11735043-20028699 Kérjük a közlemény rovatba beírni: „Szövetség újság”!
nül, Bizonyságtételek A szerkesztõség tagjai: Gál Lajos - Beszámoló, Hajnalfény, Molnár István További rovatvezetõk: Frank Róbertné - Gyermekeink között, Kocsis László - Egyháztörténeti szemelvények, Kocsisné Válint Zita - Hírek, Molnár Istvánné - Könyvajánló Tördelés, szerkesztés: Frank Róbertné Korrektúra: Szvetnyik Melinda, Száraz-Nagy Hedvig Elekné Szoboszlai Réka és Bálint Géza Megjelenik: negyedévente, 1400 példányban Nyomtatás: SzVSz Kft, Szentes
5. évfolyam • 4. szám
2007. IV. negyedév
Döntés és felelõsség Elhangzott a TeSz Õszi Csendesnapján, Miskolcon, a Máté evangéliuma 21,28-32 alapján Ez az igerész egy apáról, annak két fiáról szól. Az apa hívja fiait a szõlõbe. Az egyik igent mond a hívásra, aztán meggondolja magát. A másik nemet mond, de azután mégis elmegy, eleget tesz az apa kérésének. A két fiú egyike az akkori kor embereit, a vámszedõket, a paráznákat, a társadalom kivetettjeit példázza, a másik fiú a kor vallásos embereit, vezetõit, a törvénytudókat. Megérthetjük a példázatból, hogy nem az cselekszi az Isten akaratát, aki mondja, aki beszél róla, aki hirdeti, hanem aki valóban megteszi, amit Isten mond neki. Az Úr Jézus ennek a példázatnak az értelmezésekor Bemerítõ Jánosról beszél. Azt mondja, hogy õ az igazság útján jött, vagyis Isten küldte, és az Isten akaratát hirdette meg. Voltak emberek, a vámszedõk, a paráznák, a társadalom kivetettjei, akik korábban nem foglalkoztak Isten akaratával. Mikor azonban hallották János megtérésre hívó üzenetét, komolyan vették azt, és aszerint cselekedtek: megtértek, bûneiket meg-
bánták. A vallásos vezetõk viszont, akik azt hirdették magukról, hogy komolyan veszik Isten üzenetét, komolyan veszik az Isten prófétáit, nem vették komolyan János megtérésre felszólító üzenetét. Sem akkor, amikor hallották, sem akkor, amikor láthatták, hogy a vámszedõk és paráznák megtérnek, életük megváltozik. János döntés elé állította az embereket. Így van ez ma is. Isten Igéje döntés elé állít bennünket. A nem hívõnek a döntéshelyzete a megtérés. Ugyanakkor a hívõt is újból és újból döntés elé állítja Isten Igéje. Ha döntöttél az Úr mellett, akkor maradj meg a döntésed mellett, tagadd meg naponként a kívánságaidat, vágyaidat, vedd fel a keresztet, kövesd az Urat. Az elsõ Pünkösdkor a háromezer ember Istennek döntésre felszólító üzenetét hallva döntött. Hittek Péter beszédének, háromezren bemerítkeztek, háromezren csatlakoztak a gyülekezethez. De hányan hallották a háromezren kívül Péter evangéliumhirdetését? Hányan voltak, akik nem döntöttek az Úr Jézus mellett,
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS
akik nem bánták meg a bûneiket, nem adták át az életüket?! Akik ugyanígy döntés elé voltak állítva?!
HAJNALFÉNY
akarok? Van-e bizonyosságom afelõl, hogy amit tenni készülök, az az Isten akarata? Van-e Igém? Kaptam-e Igét? Ott van a jelkérés: „Uram, ha Tõled van ez a dolog, akkor ez és ez történjen!” Aztán ott vannak az Úr prófétáinak üzenetei, amikor közvetetten, igehirdetésbõl, vagy testvéri beszélgetésbõl valami hangsúlyossá válik számomra. Hirtelen megértek valamit az életemre vonatkozóan. Isten akaratának felismerése történhet közvetlenül is, amikor az Úr küld valakit hozzám, vagy éppen természetfeletti vezettetések, látomások, angyali jelenések által közli akaratát.
Hogyan tudhatom meg, hogy mi a helyes döntés? Azt lehet mondani általánosan, hogy jó döntés az, ami összhangban van Isten akaratával. Ha a hívõ és a vallásos ember közti különbséget keressük, akkor szembeötlõ, hogy a hívõ szívében ott van az a vágy, hogy szeretne Isten elõtt kedves életet élni, ahogy az Õ Ura várja tõle. Szeretne olyan döntéseket hozni, amelyek megegyeznek Isten akaratával. „…igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, Néki kedvesek legyünk” (2Kor 5,9). Ez a törekvésünk. A János evangéliuma 8. részében azt látjuk, hogy a mi Urunkat is ez hajtotta, ez motiválta: „…és Aki küldött engem énvelem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, és én mindenkor azokat cselekszem, amelyek Néki kedvesek”. A csak vallásos ember életében ilyen vágyak nincsenek. A példázatban azt látjuk, hogy a két fiú döntést hoz. Az apa hadd jelképezze számunkra Istent, az apa szava pedig Isten akaratát. A két fiú döntése pedig a mi döntésünkkel hozható párhuzamba. A fiúk elõször is megértették, hogy az apa mit akar tõlük. Második lépésként mindkét fiú hoz egy-egy döntést a szívében. Aztán azt látjuk, hogy egyik sem tart ki a saját döntésében. Mindketten korrigálják azt. Az egyik elõnyére, a másik hátrányára. Az elsõ lépcsõ tehát megérteni, megismerni Isten akaratát. Ezzel kezdõdik minden. Hogyan ismerhetem meg, hogy mi az Isten akarata. Gyakran tesszük fel a következõ kérdéseket: Van-e békességem abban a dologban, amit éppen tenni
A döntés szabadsága és felelõssége Miután megértettük, hogy mi Isten akarata, döntenünk kell. Testünknek, lelkünknek, szellemünknek kikutathatatlan mélységei vannak. De talán a legnagyobb ajándéka Istennek az ember számára éppen a szabad akaratban van, abban, hogy a döntés felelõsségével felruházva teremtett bennünket. Képesek vagyunk arra, hogy tudatosan válasszunk az elõttünk álló lehetõségek közül. Döntéshozatalunk tehát nem ösztönös, hanem ott van benne a tudatosság. Tudunk dönteni, jogunk van dönteni és kötelességünk dönteni. A döntés joga, lehetõsége, párosul a felelõsség kérdésével. Mit jelent a felelõsség? A felelõsség szó a felel szóból származik. Felelnünk kell a döntéseinkért, cselekedeteinkért. Felelnünk kell elõször is a saját a lelkiismeretünknek, ami hol vádol, elítél, hol felment. Aztán felelnünk kell a hatóságoknak, akiket Isten rendel fölénk. Legelsõsorban azonban Isten elõtt kell felelnünk. János apostol a pátmoszi látomásában látja az utolsó ítéletet, amint hatalmas sor áll a mennyei trónus elõtt,
2
2007. IV. negyedév
Hajnalfény Illés „És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon : igazság”. (1Kir 17,24) Hogyhogy nem hamarabb ismerte fel a sareptai özvegy Illésben Isten emberét? Miért nem adott azelõtt olyan hitelt Illés beszédének, mint amikor a fenti igében bizonyságot tesz? Korábban nem lehetett a próféta cselekedeteit és beszédeit Istentõl való igazságnak elfogadni? Nem volt elegendõ mindehhez a napi megélhetést jelentõ, hosszú idõn át (amíg esõt nem adott az Úr a Föld színére) el nem fogyatkozó vékabeli liszt és korsóbeli olaj? (1Kir 17,14) A történetbõl kiderül, hogy NEM. Ami a megélhetéshez elegendõ, sõt nyilvánvaló csodaként is számon tartott esemény, még nem elégséges feltétele a hitelességnek. A sareptai özvegy sem érte be ennyivel - ne érjük be mi se! Mi kellett tehát még? A meghalt gyermeket Illés szavára feltámasztja az Isten. „Lássad, él a te fiad!" - adja vissza Illés a fiút anyjának. A feltámadás ereje volt az, ami az asszonyt meg - és legyõzte. „Én vagyok a feltámadás és az élet!” (Ján 11,25). Ezt mondta önmagáról az Úr Jézus Mártának Bethániában majd hamarosan Lázár is kijött a sírból. Ekkor
23
ugyan még hátra volt a Golgota, az Úr kereszthalála és feltámadása, de a keresztre jutva, amikor így szólt: „Elvégeztetett!” -, ez az emberiség történetének örök érvényû fordulópontját jelentette elõre is - az idõben - és vissza is: „Mert egyetlen egy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket” (Zsid. 10,14). Az eddigiekbõl felvetõdik a kérdés: Kell tehát halottakat is támasztanunk mint Illés -, hogy bizonyságtételünk hiteles legyen? „Ezt megcselekesszük, ha az Isten engedi” (Zsid 6,3). Csakhogy akik „Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem gyõzi meg õket, ha valaki a halottak közül feltámad” (Luk 16,31). Az Új Szövetség mózesei és prófétái Õ vele együtt temettettek el a keresztségben, és Õ vele támadtak is fel hit által. Isten beszédét a feltámadás ereje teszi hitelessé, ami az új teremtés sajátja. Illés idejében a sareptai fiú életre keltése jelentette a feltámadás erejét az édesanya számára. Az utolsó idõkben az mutatja meg bizonyságtételünk valódiságát, hogy a Krisztussal együtt feltámadtunk-e, vagy sem. Mert: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”. (Gal 2,20) Tomka János, Püspökladány
SZÖVETSÉG
EGYHÁZTÖRTÉNET
3. Kenyértörés (úrvacsora) 4. Elkülönülés 5. A gyülekezet pásztorai 6. Fegyverfogási és 7. Eskütételi tilalom. Nagyon fontos tételként leszögezték az elsõ cikkelyben, hogy „a keresztséget csakis olyanokon kell elvégezni, akik bûnbánatot tartanak és életük megjobbítására törekednek. Akik Jézus Krisztussal együtt... eltemetkeznek és kívánják a jel (a keresztség) felvételét. Ilyen alapon nem lehet szó csecsemõkeresztségrõl.” Sattler Mihály még abban az évben, de már Binzdorf várbörtönébõl írta második fennmaradt iratát a horbi gyülekezetének, ahol többekkel vallatták és kínozták. Onnan elhurcolták a Neckar folyó menti Rottenburgba, „ahol tanítását vérével bizonyította”. A cikk szerzõje 1998-ban megjelent könyvecskéje óta többféle szerzõtõl további munkát olvashatott. Valamennyien abban látják a legfontosabb igazságot, hogy nem lehet apostoli hagyománynak tekinteni a csecsemõk keresztségét. Ez azonban nem csupán rítus, hanem Jézus Krisztus által rendelt jel, amit Jézus Krisztus saját maga is gyakorolt, hiszen csecsemõ korában végrehajtották rajta a zsidók szerinti circumcisiót, de harminc évesen lépett a Jordán vízébe. A jelnek az Úr dicsõséges parancsa ad különleges hangsúlyt: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve õket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében” (Mt 28, 19). Bár az anabaptisták valamennyi más ágazatának is elsõ számú tétele volt a baptiszma, voltak elég sokan, akik ezt „csak lélekben” fogadták el, aztán vagy gyakorolták, vagy nem (szpiritualisták).
22
Mások fontosnak tartották, de nem vették tudomásul alázatosan az ezzel járó sorsukat, inkább forradalmi erélyhez fordultak és fegyvert ragadtak. (Esetleg csak önvédelmükre, mint Münsterben). Amire a mai hívõk is csak ritkán gondolnak, az éppen a különös állhatatosságuk volt. Soha nem menekültek az üldözés elõl. Kitartottak mindvégig, nem féltek és nem rettegtek a haláltól. Ezért estek olyan tömegesen áldozatul. Sattler Mihály nem volt hutteri testvér, sem ámis-baptista, mint az Amerikában élõ, hasonló nézetû gyülekezetek két legismertebb csoportja. Sattler köréhez tartozott Hubmayer Baltazár, Hans Hut és még mások. Az anabaptisták más csoportjai tiszteletben tartották a „svájci testvéreket”. A hutteri testvérek kódexeiben foglalkoznak a „hét cikkellyel”, és nem vitatkoznak vele. A thüringiai „parasztfelkelés” vezetõje, Thomas Münzer más hitvallást követett, amit 12 pontban foglalt össze. Nehéz lenne hiánytalanul felsorolni a Nyugat-Európában mártírhalált halt anabaptista eleinket. A ma oly gyakran emlegetett Brüsszelben és környékén sok ezren lettek kivégezve. Hasonlóan Augsburgban Pfalz tartományban és Hollandiában, kegyetlen, véres üldözés volt a sorsuk. Még igen sok irat lappanghat az európai levéltárakban kínvallatott és kivégzett testvéreinkrõl. Strassburgban Johann Odebach lelkész, 1528-ban egy füzetet adott ki, amelyben leírja a vértanú foglyok kivégzését. „Nézze, milyen béketûrõ, szeretetteljes és áhítatos, jámbor emberek! Milyen hõsiesen utasítják vissza a világot és halnak meg. Nem gyõzte meg õket az igazság. Isten szent mártírjai”. Szebeni Olivér, Budapest
TANÍTÁS kicsinyek és nagyok, és felelnek, számot adnak az életükrõl. Felelõsségre vannak vonva. Pál pedig azt írja a 2Kor 5,10ben, hogy „…egyszer minden hívõnek meg kell állnia Krisztus ítélõszéke elõtt”.
2007. IV. negyedév
mi a jó nekem. Az Ige biztat bennünket arra, hogy kérjünk tanácsot, de a világosságban nekünk kell meghoznunk a döntéseinket.
Hogyan történik a döntéshozatal?
Miért félünk meghozni döntéseinket?
A Szentírás több helyen beszél a lelki értelemben vett szívrõl. A lelki és testi szív mûködése hasonló. A testi szív tekinthetõ a testi élet központjának. Magába szívja a vért, és aztán kilöki az erekbe. Amíg végzi ezt a szívást-kilökést, addig él a testünk. Amikor a szív utolsót dobban, a testi élet megszûnik. A lelki értelemben vett szívnek is ez a munkája. A lelki szív a lelki élet középpontja. Éppen azért a középpontja, mert a szívben jönnek létre a döntések. A szabad akarat gyakorlása a lelki élet egyik legfontosabb jellemzõje. A szív végzi ezt a munkát úgy, hogy beszívja magába a számára a külvilágból származó benyomásokat, észleleteket, és a szívben megtörténik a feldolgozás, majd pedig kijön valamilyen eredmény. Hogy történik a beszívás? Tudjuk, hogy az ember lélek. Ennek a léleknek két oldala van: testi és szellemi oldala. A lélek a testi oldalon keresztül van kapcsolatban a bennünket körülvevõ fizikai világgal, a szellemi oldallal van kapcsolatban a bennünket körülvevõ láthatatlan szellemi világgal. Úgy a testnek, mint a szellemnek vannak érzékszervei, amelyekkel észleli a külsõ világot, amelyeken keresztül bejutnak a szívbe az észleletek, hatások, benyomások. Hogyan történik ezeknek a feldolgozása? Három fontos eszköze van a szívnek. Ez a három „szerszám” tekinthetõ a lélek három nagy területének: az
Döntéseinket két csoportba lehet osztani. Az egyik csoportba tartoznak az ún. nagy döntések, amelyek meghatározzák az életünket. Pl.: Melyik iskolában tanuljak tovább? Orvos legyek vagy mérnök? Szakmunkás legyek, vagy ne is tanuljak tovább? Hol dolgozzak? Maradjak a lakóhelyemen, vagy költözzek Budapestre? Ki legyen a házastársam? Vegyünk fel kölcsönt, vagy ne? A másik csoportba tartoznak a mindennapi élet apró döntései. Pl.: Mit csináljunk éppen most? A döntéshozataltól való félelmünk oka éppen abban rejlik, hogy félünk az életünket befolyásoló hatásoktól. Vagy pedig bizonytalanok vagyunk afelõl, hogy biztosan ez-e az Úr akarata. A megfelelési kényszer is félelmet kelthet bennünk: meg akarunk felelni Istennek, és meg akarunk felelni egymásnak. Félünk attól, hogy a másik mit fog hozzá szólni. Megfelelek-e vajon a közösség íratlan szabályainak? Félünk a felelõsségtõl, a felelõsségre vonástól. Pedig a meg nem tett dolgokért is felelnünk kell. Hezitálunk, gyötrõdünk, betegesen hajszoljuk az Úr vezetését, még vizsgálgatjuk, igéket, jeleket kérünk, pedig már rég meg kellett volna hozni a döntést. Aztán félünk a felelõsségtõl: inkább döntsön más helyettem. Majd elmegyek a testvérhez, megmondja, hogy
3
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS
értelem, érzelem, akarat. A külsõ világból jövõ hatások az értelmen keresztül jutnak elõször a szívbe. Az értelem értelmezi, mérlegeli a hatásokat, odateszi az akarat elé, és a szív elé tárja döntéshozatalra. Az érzelem ennek a döntésnek súlyt, nyomatékot ad. A dolgok észlelésekor érzelmek ébrednek fel a lelkünkben. Ha kellemes érzéseket érzünk, akkor az érzelem arra törekszik, hogy olyan döntéseket hozzon a szív, hogy ezek a kellemes érzéseket tápláló dolgok fennmaradjanak. Ha kellemetlen érzelmek jelentkeznek, az érzelem olyan döntéseket igyekszik hozatni a szívvel, hogy ezeket meg kell szüntetni. Ha valami örömöt vált ki, akkor hadd maradjak ebben az örömben. Ha valami félelmet vált ki bennem, akkor meg kell szüntetni a kiváltó okokat. Jó esetben az értelem és az érzelem egymással összhangban vannak. Egy képpel érzékeltetve olyan ez, mint a lovaskocsi. A lovak jelentik az erõt. Az érzelmeinknek felelnek meg. Az érzelmek adják a súlyt, az erõt, a nyomatékot a döntéshez. A bakon ülõ lovas, aki húzza a gyeplõt, az értelemmel vonható párhuzamba. Õ a kormányos, aki az erõt irányítja. Elõfordulhat azonban, hogy a lovak megbokrosodnak. Ez történik szellemi értelemben, mikor az érzelmeink felülemelkednek az értelemünkön. Teljesen mindegy, hogy az értelem mit mond, az érzelem olyan tekintéllyel teszi a nyomatékát az akarat elé, hogy félresöpri az értelem meglátásait. Tipikus példája ennek, amikor a kísértésekben elbukunk. Az értelem tiltakozna, de a vágyak félreteszik a józan mérlegelést. A lovak megbokrosodnak, az akarat teszi azt, amit az érzelem diktál. Az a kívánatos, hogy az értelem kormányozzon, az érzelem pedig adja a súlyt. Mikor hozunk rossz döntéseket?
Amikor az értelem ki van kapcsolva. A sátáni munka itt érhetõ tetten, amikor az értelem ki van kapcsolva, el van sötétítve, hogy ne tudjon helyes ítéletet hozni a hívõ, ne tudja Isten akaratához hozzámérni a dolgokat. Ekkor az érzelmek kapnak egy rossz impulzust az értelem irányába. Az a kívánatos, hogy a három összhangban van bennünk. Mindenkinél elõfordul, hogy valamelyik elem dominánsabb a többinél. Van, akinél az értelmi elem a dominánsabb. Az ilyen típusú embereknél az jellemzõ a döntéshozatalra, hogy mindent számítgatnak, átgondolnak, lekövetnek, mindent mérlegelnek, egészen addig, amíg nem látják világosan azt a folyamatot, amelyen végig kell menni. Ez sokszor káros, mert fölösleges gyötrõdésbe viszi bele a lelket, de sok esetben hasznos lehet, hogy nem ugrik bele az ember meggondolatlan döntésekbe. Ha az érzelmi elem a domináns, akkor dobom félre mindazt, ami addig volt, megyek a bizonytalanba. Mindegy, hogy az értelem mit diktál, mert az érzelmek, a hangulatok, a kívánságok hajtanak. Ha az akarati elem a dominánsabb, mondhat az értelem akármit, diktálhat bármit az érzelem, ha egyszer valamit eldöntöttem, az úgy lesz. Nagyon jó dolog a bûnnel szembeni harcban, ha az akarat nem hagyja magát befolyásolni. De amikor egy döntést kellene korrigálni, akkor helytelen ez a hozzáállás. A szívnek nagyon érdekes munkája, hogy elraktározza a korábbi döntéseket, és késõbb ezek mentén fog döntést hozni. Egyre inkább gépiessé válnak a döntéseink a régi, megszokott dolgok tekintetében. Az elsõ döntések kitaposnak egy kerékvágást, és késõbb a szív ennek a nyomában fog haladni. Ez olyan, mint a földutakon látható keréknyom. Elõször sima az út, ott megy a kocsi, ahol
4
EGYHÁZTÖRTÉNET egyetlen szövegérõl sohase prédikálj”. Természetesen nagyon kíváncsi voltam, és tudni akartam, melyik szövegre gondolt. Erre megnevezte Lukács evangéliumának 2,29-30 versét: „Mostan bocsátod el Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet”. - „Még sokáig maradj nálunk. Veled együtt akarjuk tanulmányozni a Bibliát, amely állandó ösztönzést és segítséget jelent a harcban, amely nekünk rendeltetett”. A beszámolók nagyon különböznek, de
2007. IV. negyedév
valami közös bennük: Kifejezésre juttatják, hogy Isten milyen csodálatos módon nyúlt bele az életükbe, és hogyan vitt végbe gondolkodásukban és életvitelükben alapvetõ változást. Ahogy nincs két egyforma tölgyfalevél, sem a megszámlálhatatlan csillag és hópehely között két másolat, éppúgy minden egyes embernek megvan az õ egészen személyes és megismételhetetlen története. Molnár Istvánné, Miskolc
Egyháztörténeti szemelvények SATTLER MIHÁLY (kb. 1490 - 1527)
csak egyszerû "parasztok", hanem tanult emberek, szinte valamennyi érintett község lelkésze, köztük egy teológiai doktor, földbirtokosok, nemesi kiváltságosok voltak közöttük. Erre külön kitérek, mert fel kell hívnom azoknak a figyelmét, akik tudatosan azonosítják az összes anabaptistát a szegény sorsú thüringiai forradalmárokkal. Abban az évben a Rajna menti gyönyörû városban, Schleitheimben (ejtsd: Slájthájmban) összejöttek az igehirdetõk és a tekintélyesebb hívõk egy konferenciára, hogy egymás nézetével tisztában legyenek. Sattler Mihály 1527. február 24-én 7 pontban foglalta össze hittételeiket. (Ez a „schleitheimi hitvallás”, amire nagyon sokszor hivatkoznak a különféle szövetségekhez tartozó, akkor még szabadon mûködõ anabaptisták.) A hitvallás pontos címe: Isten gyermekeinek testvéri egyesülése hét cikkely alapján. A cikkelyek pedig a következõk: 1. Keresztség 2. Kiközösítés
Német lévén, pontosan Michael Sattler (ejtsd Zátlér) a „harmadik reformáció” egyik legnevezetesebb vezetõjének neve. Hitét mártírként, a kiontott vérével pecsételte meg. Földi hazáját tekintve staufeni dél-német, 1525 tavaszáig szerzetes rendfõnök. Érdeklõdött a zürichi hitvallók felõl, akiket felkeresett, elfogadta érveléseiket a hitvalló keresztségrõl, és még abban az évben maga is megkeresztelkedett. Akiktõl az evangéliumot hallotta, a tudatosan vállalt hitet fontosabbnak tartották, mint a keresztség kiszolgáltatásának külsõ formáját, ezért õ maga is egy dézsa fölötti fejleöntéssel keresztelte meg a Neckar (ejtsd: Nékkár) folyó vidékén az „Atya, Fiú és Szentlélek nevében” a hitvallókat. Különösen a kicsiny Horb községben buzgólkodott az evangélium hirdetésében. 1527-ben, Dél-Németországban és Svájcban, a zaklatások ellenére már több ezer hívõ hajtott fejet a keresztvíz elõtt. Szükséges hangsúlyoznunk, hogy nem-
21
SZÖVETSÉG
KÖNYVAJÁNLÓ
Könyvajánló Prof. Werner Gitt: Csodák és csodálatos dolgok Evangéliumi Kiadó 2007. (Ára: 1000 Ft) A Bibliából kiválasztott 7 csoda (szûztõl való születés, az Úr Jézus feltámadása, a béna meggyógyítása a templom kapujában, a vihar lecsendesítése a Genezáret taván, a nap megállása, Jónás a hal gyomrában) segítségével beavat a szerzõ Isten különleges cselekvésmódjaiba. Közben az is megvilágosodik az olvasó számára, hogy nagy veszteség éri, ha bármit is felad a Bibliából. Néhány érdekes kérdés, amire Gitt megadja a választ: - Honnan erednek a természeti törvények? - Ki gondoskodik a természeti törvények betartásáról? - Melyek azok a Biblia által tanúsított csodák, amelyeket leggyakrabban kétségbe vonnak? - Miért tett Jézus csodákat? - Vajon minden Istentõl való-e, ami a természeti törvények hatályán kívül történik? - Isten csodáknak tekinti-e saját tetteit? - Emberek is képesek csodákat tenni? - Történnek-e ma is csodák? A szerzõ könyve elsõ részében ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. De legnagyobb csodának a hit csodáját tekinti. A hit csodái esetén nem természeti törvényeket, hanem gyakran saját énünk magas falait kell legyõzni, éspedig - saját kátyúba jutott gondolkodásunk falait, - büszkeségünk és önteltségünk falait, - a kétség és az aggodalom falait,
20
- megkeményedett szívünk falait. A hitre jutott személyt ért hatás felülmúl mindent, ami emberileg felfogható és elképzelhetõ. A legnagyobb dolog, ami éltünkben történhet, ha Jézus Krisztusban való személyes hitre jutunk. A második részben találkozásokról és megtérésekrõl számol be, amelyeket világszerte átélt, és amelyekben csodák történtek. Ezek a személyesen átélt „csodálatos dolgok”. A harmadik részben olyan emberek számolnak be megtérésükrõl, akiket missziós útjai során ismert meg. 9 ember 5 földrészrõl. Egy orvos Ausztráliából, aki egy végzetes baleset kapcsán sok mindent megértett, egy namíbiai férfi, aki nem sokkal halála elõtt adta át életét, egy német tolvaj, akire Dél-Afrikában talált rá a kegyelem, egy iszlám hitben nevelt üzbég lány, egy német utcalány és egy lengyel vallásos lány, akiknek élete gyökeresen megváltozott, egy, a New Age rejtelmeiben elmerült fiatal nõ, és egy Ukrajnából származó férfi, aki lefordította egy paraguayi törzs nyelvére a Bibliát. Ez utóbbi történetbõl egy kedves jelenet hadd álljon itt: Ma már nem mondják, mint régen: „Mit szól ehhez a misszionárius?” - hanem: „Mit szól ehhez a Biblia?” És ez döntõ különbség. Amikor befejezõdött a szerény ünnepség, amelyet abból az alkalomból rendeztünk, hogy átadtuk a törzsnek a lefordított Bibliát, odalépett hozzám egy törzsbeli férfi, a kezét nyújtotta, és ezt mondta: „Hálásak vagyunk azért, hogy mától fogva saját nyelvünkön is olvashatjuk a Bibliát, és kutathatjuk, hogy mi a mondanivalója számunkra. Belõle akarjuk az igazságot meríteni, amikor az összegyûltek elé állunk. De a Biblia
TANÍTÁS
2007. IV. negyedév
téseinkkel, ítéleteinkkel, véleményalkotásainkkal, szokásainkkal, életünkkel, az a megtérés. Jellemünk megváltoztatásához Isten kegyelmére vagyunk utalva. Isten ereje az evangéliumban van benne, az evangélium ereje által változtatja meg jellemünket. És ez bizony nem megy egyik napról a másikra. Mindennapi aktuális feladatunk, hogy vessük le a régi életünkbõl származó szokásokat, gondolatokat, hogy kicseréljük a gondolkozásmódunkat. Az új jellem, az új ember pedig úgy fog felépülni, mint a régi. Új döntéseket hozok, újféle módon reagálok az engem ért benyomásokra, eseményekre. Ugyanaz a folyamat fog lejátszódni, de most már pozitív értelemben. Ezt a fajta jellemkicserélõdést nevezi a Szentírás megszentelõdésnek. Az Úr akaratát kétféleképpen lehet csoportosítani. Vannak az életünkre vonatkozó kijelentett akaratai, olyan dolgok, amelyeket önmagamtól nem tudhatok, amelyeket kijelent az Õ Szent Szelleme által. De van Istennek egy olyan akarata, amikor Õ kijelöli a határokat, amelyeket nem léphetek át, megadja az alapelveket, amelyek szerint élnem kell. Ez azt jelenti, hogy az Úr Szellemében járok, a Szellem szerint hozok döntéseket. Nem azért, mert kijelentést kaptam rá, hanem azért, mert ismerem a határokat. Érdekes példa erre az édenkerti eset. Hogy szól az édenkerti parancsolat az ember számára? A kert minden fájáról bátran egyél. Amelyikrõl akarsz. Ez a szabadság. Te döntöd el, hogy melyikrõl szakítasz. Tehát nincs rossz döntés, vagy jó döntés ebben a
akar. De ha többször elmegy ugyanazon a keréknyomon, elõbb-utóbb kikátyúsodik az út, és a késõbb jövõ autók is csak abban a kitaposott nyomvonalban képesek haladni. Ugyanez történik a szív döntéseinél. Az elsõ döntéseink kezdik meghatározni a késõbbi döntéseinket. Egyre inkább gépiesen, öntudatlanul hozza meg a szív a döntéseket. A szívnek ezekbõl az elraktározott döntéseibõl épül fel a jellem. Késõbb pedig a kialakult jellem fogja meghatározni a döntéseinket. Ha rossz döntéseket hozunk, akkor rossz dolgok fognak belevésõdni a szívbe, és késõbb rossz úton fogunk járni. Mivel a bûn megrontotta az embert, az emberben egyre biztosabban elmélyül egy Istentõl eltávolodott, Istentõl idegen életmód. Ha nem lenne a szívnek ez a gépies döntéshozatala, akkor minden egyes újabb esetben döntést kellene hozni, és ez a véges emberi szív számára elképzelhetetlen feladat lenne. Így a szívnek az energiáit csak az új észleleteknél, benyomásoknál kell használni. A bûn miatt viszont a jellemünkön keresztül a bûnök foglyai leszünk. Hiába diktál már mást az értelem, a jellem, a szokások meghatározzák a döntéseinket. Ha reggel megszoktuk a lustálkodást, hiába ébred fel a vágy, hogy szeretnék korábban felkelni Bibliát olvasni, a szív képtelen ezt a döntést meghozni. Képtelen vagyok arra, hogy fölkeljek, mert belém ivódott a rossz szokás. Ha a szív fellázad, a korábbi döntések által kiépült jellem ellen, azt hívjuk a megtérés elkezdõdésének. És amikor a szív Istenhez kiált kegyelemért, amikor szembefordulunk a korábbi dön-
5
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS növekedni, hogy hallgatom az Isten Igéjét, mert „az Úr ád bölcsességet, az Õ szájából tudomány és bölcsesség származik” (6.vers). A bölcsesség az Úr szájából jön az én szívembe, ha hallgatom, ha figyelek rá, ha tanulmányozom. Szeretnél bölcs lenni, az életben jó döntéseket hozni? Az Isten akarata szerint élni? Hát akkor keresd a bölcsességet a Szentírásban, ott ahol a bölcsességet szólják. A keresés és kutatás nem egy hangulati dolog, nem egy egyszeri esemény, hanem az egész életet átható folyamat. Amit pedig megértettél, azt cselekedd meg. A hegyi beszédben az Úr Jézus ahhoz hasonlítja a bölcs embert, „… aki hallja e beszédeket éntõlem, és megcselekszi azokat” (Mt 7,24). Óriási szerepe van tehát az értelmünknek abban, hogy az Isten akaratát megismerjük-e. Pál azt mondja: „Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata” (Róm 12,1-2) Az értelem megújulása által. A testi értelem nem képes erre, csak a megújult értelem. Nekünk erre kell tennünk a hangsúlyokat. A példázatban mindkét fiú hozott egy döntést, majd mindkettõ megváltoztatta. Ha azt találjuk, hogy rossz döntést hoztunk, akkor ne restelljünk fellázadni rossz döntésünk ellen, és ha lehet, akkor korrigáljuk azt. Ha viszont megértettük, hogy mi Isten akarata, akkor bátran hozzuk meg a döntést, cselekedjük meg Isten akaratát, és tartsunk ki az Õ akaratának a megcselekvésében. A kitartás, az állhatatosság üdvösséges dolog. „Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül” (Mt 24,13). Bohus András, Békés
helyzetben. De folytatódik a kijelentés: a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meghalsz. Az isteni akarat egyetlenegy fát kizárt. Az jelentette a határt. Rengeteg olyan kérdés merül fel életünk során is, amikor nincs rossz döntés. Csak jó döntés, vagy egy még jobb döntés. Az Õ alapelvei viszont kizárnak bizonyos dolgokat a választási lehetõségek közül. Honnan ismerjük meg ezeket a határokat? „Ímé, te zsidónak neveztetel, a törvényre támaszkodol, és Istennel dicsekedel, és ismered az Õ akaratát, és választást tudsz tenni azok között, amelyek különböznek attól, mivel a törvénybõl megtaníttattál…” (Róm 2,17-18). Miért ismeri Isten akaratát? Mert vizsgálgatta a belsõ békességét? Mert jeleket kért, és kereste a prófétai álmokat, látomásokat? Nem. Azért tud különbséget tenni, mert a törvénybõl megtaníttatott. A törvény ismerete adja azt a szellemi tudást, hogy tudjunk különbséget tenni, hogy mi a jó és mi a rossz. Ezt a fajta szellemi képességet a Szentírás bölcsességnek nevezi. Sokkal hangsúlyosabb ez a döntéshozatalunkban, mint azok a bizonyos természetfölötti vezettetések. Azok is fontosak, de azok már mind csak ráadás, hab a tortán. A bölcsességre épül a hívõ élet. Ebben kell nekünk növekednünk. „Fiam, ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál, ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre, igen, ha bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled, ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt, akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz” (Péld 2,1-5). A bölcsesség szellemével úgy lehet
6
GYERMEKEINK KÖZÖTT
2007. IV. negyedév
Gyermekeink között Elsõ szóra engedelmeskedni Az én drága Mesterem különbözõ eszközöket, módszereket használ, hogy engem tudjon tanítani, nevelni. Az egyik ilyen eszköz az Õ kezében: a gyermekeim. Az Úr áldja meg mindegyiket. Köszönöm Neki õket. A legkisebbik fiamon keresztül az Úr már születése elõtt több mindenre tanított: hinni, megadással lenni, családomat értékelni. Hat hónapos terhes voltam, amikor a szívemmel problémám lett, folyamatos pihenésre kényszerültem. Teljesen a családomra voltam utalva, hogy õk segítsenek, gondozzanak. Egyik este elgondolkodtam magamban, hogy még van három kemény hónap hátra, hogyan fogom ellátni a feladataimat? Hogyan fogom tudni kihordani gyermekemet? Míg ezen gondolkodtam, „jött” az ige, hogy „…hit által rejtegették Mózest három hónapig” (Zsid 11,23). Megbátorodtam. Én is hit által fogom rejtegetni az én „Mózesemet” három hónapig. Az Úr fogja õrizni õt is és engem is. Így kaptam az Úrtól a gyermeknek a Mózes nevet. Viszontagságosak voltak a születése körülményei is. Szüléskor olyan sok magzatvizet nyelt, hogy nem sírt fel. Így lett a neve jelentése is valóságos: „vízbõl kihúzott”. Az elsõ két nap nem mutatott életjelet, az orvosok már lemondtak róla, még az alapvetõ ellátásáról sem gondos-
19
kodtak. Az Úr mégis csodát tett, megtartotta, „kimentette a vízbõl”, megõrizte az „ellenség kezétõl”. Alig volt két éves, egy vasárnap jöttünk ki az imaházból. Ahogy a testvérekkel beszélgettünk, Mózes kikapta a kezét a kezembõl, és elfutott tõlem. Láttam, hogy jön egy autó, kiáltottam is neki: „Mózes! Gyere vissza!”, de õ nem fogadott szót, annál inkább elfutott, és nekiszaladt az autónak. Hogy bennem mi ment végbe, nem is tudom szavakba önteni. Jött az egyik kérdés a másik után: Ha nem rántja ki a kezét… Miért nem vigyáztam jobban? ... Ha az elsõ szóra engedelmeskedne… Az Úr megõrizte az életét. A jobb lába tört el, és csúnyán megsérült. Rajta keresztül az Úr újra tanított. Felidézte bennem, hogy hány kudarcot, hány balesetet kerülhettem volna el, ha elsõ szóra engedelmeskedek az én Mennyei Atyámnak. Még jobban megláttam a szófogadás, az engedelmesség fontosságát a gyermekeimre és a saját életemre nézve. Nagyon szeretném úgy nevelni õket, hogy elsõ szóra engedelmeskedjenek, nemcsak nekünk, szülõknek, hanem majd felnövekedve különösen a mi Mennyei Atyánknak, hogy „ne szenvedjenek balesetet”! Dobozi Gyöngyi, Kémer-Románia
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL hiszen ahogyan kérdezgettek Karcsiról, hamar kiderült számukra, hogy jóformán alig ismerem, mégis ahogyan az Úr engem bátorított, fontosabb volt számukra, mint bármi más. Még én ekkor is további megerõsítésre vártam az igébõl, bár szívemben azt éreztem, hogy tudnám szeretni Karcsit és szívesen igent is mondanék, de biztos ezt kell tennem? S ekkor olvastam azt, hogy „ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten elõtt; és amit kérünk megkapjuk tõle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves õelõtte” (1Ján 3,21-22). Elgondolkodtam, hogy az Úr is arra bátorított, hogy szeressem Karcsit, a szívem sem ítél el ebben, így aztán békességem lett abban, hogy igennel válaszoljak. Imádkozva készültem a válaszadásra, örültem, hogy lehetõvé vált, hogy személyesen találkozhatunk és mondhatom el, amit elvégzett bennem az Úr. Jó volt akkor is és jó most is az együtt töltött másfél év után hálát adni az Úrnak az Õ munkájáért, egymásért. De legfõképpen azért vagyok hálás, hogy elõször mindketten az Úréi lettünk, majd már nemcsak a személyes életünket, hanem a házasságunkat is az egyetlen biztos alapra építhettük, aki az Úr Jézus Krisztus. Õ az, akihez szeretnénk most már együtt is igazítani az életünket minden tekintetben. Karcsival együtt mindketten meggyõzõdtünk arról, és elmondhatjuk nemcsak a párválasztás, hanem életünk más területeivel kapcsolatban is, hogy „Boldog az, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az Úr néki mondott” (Luk 1,45). Övé legyen egyedül a dicsõség mindenért! Schneiderné Gyaraki Ágnes, Derecske
mégis itt áll elõttem azzal, hogy én leszek az Úrtól rendelt társa. Nagyon rám nehezedett ez a dolog, hiszen tudtam, hogy választ kell majd adnom, és én nem akartam félreérteni az Urat. Ahogyan tovább olvastam az igét, a Jak 1,5-6 bátorított: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentõl, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek és meg is kapja”. Az fogalmazódott meg bennem imádságként, hogy vezessen az Úr engem igéjén keresztül ebben a kérdésben, aztán a testvérek által is, akikkel megosztom ezt (közöttük értve a szüleimet is), illetve adjon nekem teljes békességet a döntésben és tegye lehetõvé a körülmények által azt is, hogy válaszolhassak majd, hiszen Derecske és Budapest között elég nagy a távolság. Az Úr válaszolt is kéréseimre. Elsõként ezt az igét adta: „Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívbõl szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élõ és maradandó igéje által” (1Pét 1,22-23). Valóban, Karcsiról nem túl sok mindent tudtam, egyet viszont igen, hogy új élete van az Úr Jézusban és ez elég, ezt az ige is megerõsíti. Harcot jelentett még számomra az is, hogy hallottam Évától, milyen feszített élettempóban élnek sokszor, és kétség volt bennem afelõl, hogy én azzal meg tudnék-e birkózni, de az Úr bátorított ebben is, hogy „Istenemnél van az erõm” (Ézs 49,5b). Majd testvéri és szülõi részrõl is bátorítást kaptam arra nézve, hogy mondjak igent Karcsinak. Csodáltam, ahogyan a szüleim is így nyilatkoztak,
18
BESZÁMOLÓ
2007. IV. negyedév
Beszámoló A Szeghalmi Baptista Körzetben végzett szolgálatunk Bohus András is, a helyi baptista gyülekezet tagja. A két évvel Békésre kerülésünk elõtt történt bemerítkezésemben nagy szerepet játszott András tanítása és példája. Õt használta fel az Úr arra is a Békésen töltött egy év alatt, hogy némi ellenállás után mégis felismerjem, amit egyszer valaki így fogalmazott meg: „Isten senkit nem hív el lelkipásztornak”. A Bibliát tanulmányozva hamar felismertem, hogy valóban nem ír olyan pásztori szolgálatról, melyet a legkülönfélébb felekezetek mégis széles körben alkalmaznak. Nagyon hosszú és gyötrelmes harcunk következett ezután. Mentesek voltunk minden egyházi tradíciótól, a világból megtérve csak egyetlen dolog érdekelt bennünket: mi kedves Istenünk elõtt, Aki oly nagy jót tett velünk. Nem maradtunk híjával az Õ vezetésének. Letéve a palástot, otthagyva a parókiát, két gyermekkel a teljes létbizonytalanságot választottuk, Isten szárnyai alatt keresve oltalmat, hogy egyszerû emberek között, egyszerûen hirdessük a megtérés evangéliumát úgy, ahogyan Mesterünktõl láttuk. Tíz nappal a parókiáról való kiköltözésünk fenyegetõ határideje elõtt azt is megtudtuk, hol lesz életünk következõ állomása. Egy kicsiny, független baptista közösségben kaptunk testvéri segítséget, szállást, munkát,
A magyar nyelv „feleség” szava nagyon szépen és találóan tükrözi azt a keresztyén alapigazságot, miszerint a férj és a feleség ketten együtt egy egész. Bármilyen egyszemélyes szolgálatban forgolódjak is, mögöttem ott áll feleségem szellemi támogatása, és segítõ tettei biztosítják a megfelelõ körülményeket. Ezt a Krisztusból fakadó egységet kívánom kifejezni azzal, hogy bármit írok is az alábbiakban, az mind a mi harcunk, a mi örömünk, a mi szolgálatunk.
Elõzmények A Biblia tanítása és tapasztalataim alapján állítom, hogy Isten nem küld addig szolgálatba, míg fel nem készít. Ez eltér az emberek szerinti felkészítéstõl, egészen sajátos, egészen isteni. Nem az emberi tudást, képességeket, erõt veszi figyelembe, hanem Isten szabad és tökéletes akarata szerint zajlik. Így történt ez velünk is, méltatlan, de kegyelembe fogadott bûnösökkel, és így történik mind a mai napig. Teológiai tanulmányaim végeztével Istenünk elé álltunk, hogy meglássuk, hol kell az Õ akarata szerint szolgálatba állnunk. Békés városa felé nyílt meg a kapu, az ottani református gyülekezet segédlelkésze lettem. Azért is örültem ennek, mert több más kedves testvér mellett itt élt legrégebbi hívõ barátom,
7
SZÖVETSÉG
BESZÁMOLÓ a körzet két gyülekezetében és állomásain. A körzet idõs tagjaival és a lelkipásztor házaspárral jó testvéri kapcsolatot igyekeztünk kiépíteni, mely Isten kegyelmébõl meg is adatott. Közben törekedtünk hitünkrõl bizonyságot tenni a környezetünkben, áron is megvévén az alkalmakat, hiszen alig ismertünk pár embert a számunkra idegen kisvárosban. (Mindketten Békéscsabáról származunk). Nem folytattunk hangos evangélizációs kampányokat, hanem személyes kapcsolatokat építve, családi, valamint egyéni életünket példaként mások elé állítva próbáltunk lelkeket megnyerni az életnek. Idõnként terhet, ugyanakkor lelki támaszt is jelentett az az imaközösség, mely 2000 augusztusában indult Vésztõn, és ma is mûködik. Több felekezet tagjaival, és kívülállókkal jövünk össze rendszeresen Bibliát olvasni, beszélgetni, imádkozni. Itt mozdult meg elõször az állóvíz, két korábban megtért, de lelkileg sivár állapotban élõ testvér megújulásával és bemerítkezésével. Emiatt a hitvallás miatt el kellett hagyják népegyházi szeretetotthonban lévõ állásukat és szolgálati lakásukat, és költözni kényszerültek. Egyikük ezután Budapesten dolgozott pár hónapig, ahol bizonyságot tett egy munkatársnõjének. Ebben a lányban, megtérését követõen nem csak testvérre talált, hanem feleségre is. Szabolcs és Ildikó ma a kiskõrösi baptista szeretetotthonban szolgálnak. A vésztõi imaközösségben adatott az elsõ megtérõ is 2001 végén. Egy vallásos háttérbõl érkezõ fiatalasszony, Anita adta át szívét az Úrnak, akit hamarosan férje, Kis Zoltán is követett a hit útján. Velük egy idõben indult meg egyik fiatal munkatársam és felesége is,
Vésztõn. Egyáltalán nem feszélyezett, hogy segédmunkások között kellett fizikai munkát végeznem csaknem egy évig. Patkányok lakta tanyasi lakrészünket is Isten kezébõl fogadtuk hálaadással. Két év itt töltött idõ alatt minden megváltozott. Elõször - anélkül, hogy kerestem volna -, munkát ajánlottak fel a szeghalmi munkaügyi kirendeltségen, ahol immár nyolc éve dolgozok. Aki ismeri a térség munkaerõpiaci helyzetét, tudja, hogy ez Isten ujja volt. Azután egy hívõ házaspár felajánlása révén az õ lakásukba költözhettünk Szeghalomra. Harmadszor, több hónapos imádságban való tusakodás után Isten a Szeghalmi Baptista Gyülekezetben jelölte ki õrhelyünket. Hamarosan az itteni imaház szolgálati lakásába költöztünk négy gyermekünkkel, 2001-ben. Ezzel hát megérkeztünk.
Elkezdõdik a szolgálat A Szeghalmi Baptista Gyülekezet 2001. tavaszán nyolc tagú volt úgy, hogy ide tartozott a Gyulán élõ, de itt szolgáló lelkipásztor és felesége is, Kiss Tibor és Magdika. Tehát helyben hat tag élt, akik közül a legfiatalabb édesanyám lehetne, a legidõsebb pedig nagymamám, az egyetlen helyben lakó férfi tag pedig csatlakozásunk után pár héttel a mennyei hajlékba költözött. Így lettünk kilencen. A körzetben rajtam kívül egyetlen férfi tag volt még, a négy fõs Körösladányi Gyülekezetben. Ezen kívül élt még egy-egy idõs nõtestvér Szerepen, Darvason és Vésztõn. Így állt fel a szeghalmi körzet. Az elsõ hónapokban hallgattam az Igét, késõbb egyre többször hirdettem is
8
BIZONYSÁGTÉTEL ra, és csodálom az Urat még most is, ahogyan elkészítette ezeket az éveket, mind az én lelki-szellemi növekedésemre. A fõvárosban eltöltött évek nem voltak könnyûek, de Isten ajándékaként az egyik lakótársammal mély testvéri és baráti kapcsolat alakult ki közöttünk, így már együtt is kérhettük az Urat a mindennapi dolgainkban és a társválasztás kérdésében is, hogy az Úr õrizzen meg bennünket tisztán. Sokat jelentettek a várakozás sokszor hosszúnak tûnõ idõszakában ezek az igék: „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret” (Zsid 10,35-36). . Közben a testvérek elhívtak Pányokra szolgálni és táborozni is, ott láttam elõször Karcsit. Röviden beszéltünk csak, miután bemutattak minket egymásnak. Majd ezt követõen két alkalommal láttam õt, amikor pár szót váltottunk csupán, azt is az édesanyjáról, mivel tudtam, hogy beteg. A 2005-ös nyári táborban találkoztunk újra, ahol megkérdezte tõlem, hogyan tértem meg, és egyéb hitbeli dolgokról, gyülekezeti kérdésekrõl beszéltünk. Amilyen szabad szívvel mentem el Pányokra, olyan megterhelten indultam hazafelé akkor. Még ugyanebben a táborban egy másik fiúról is úgy láttam a bizonyságtétele és szolgálata alapján, hogy lehet, hogy õt készíti számomra az Úr. S most ez a két megtapasztalás forgott a fejemben a hazavezetõ úton. Alig vártam már, hogy hazaérjek, és az Úr elé boruljak, és kitárjam neki magamat. Azt kértem az Úrtól, hogy vegye ki ezt a két személyt a gondolataimból, és szabadítson meg. Ha mégis valamelyik a
17
2007. IV. negyedév
társam lenne, én nem tudok, és nem is akarok választani, mert az én szívem csak be-csapna, így kértem az Úrtól, hogy Õ válasszon nekem, és csak az a fiú kérje meg a kezemet, amelyik a tõle rendelt társam. Aztán ahogy ezt az Úrra bíztam, valahogy csak a Karcsi személye jött elõ többször. Még a táborban meghívtuk Karcsi nõvérét az albérletünkbe, aki jelezte, hogy kb. egy hónap múlva meglátogatna minket. Az érkezése elõtti estén nagyon rám terhelõdött az, hogy én nem vagyok szabad a Karcsi személyétõl, és ez nagyon zavart. Ezért imádságban az Úr elé mentem és kértem, hogy szabadítson meg engem ettõl a gondolattól, mert én szeretném, ha Évával, Karcsi nõvérével szabadon tudnék beszélgetni, hiszen nem is ismerem, és ha kell, tudjon használni az Úr ebben az együttlétben is. Ahogy felálltam a térdeimrõl, kinyitottam a Bibliát, és sorban ez az ige következett „Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tûzhöz járultatok… Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élõ Isten városához… Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól!” (Zsid 12,1829). Ahogy elolvastam ezeket az igeverseket, teljes bizonyosságom lett abban, hogy az Úr meghallgatott, és valósággal átéltem az Õ szabadítását. Ennyit értettem és tapasztaltam meg ott az igébõl, és az nekem teljesen elég is volt, békességet kaptam az Úrtól. Így aztán amikor másnap Karcsi is megjelent az albérletünkben, és elém állt a leánykérés gondolatával, nem tudtam mást mondani mint azt, hogy megkérdezem az Urat errõl. Magamban nagyon megdöbbentem, hiszen én elõzõ este odatettem Karcsi személyét az Úr elé, Õ meg is szabadított tõle, és most
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
írnivalóm volna még számodra, de nem akarok neked tintával és tollal írni; remélem azonban, hogy hamarosan meglátlak és személyesen fogunk beszélni” (3Ján 13-14). De mi is ebbõl a válasz?! Reménykedtem, hogy a válasz igen, mert ha nem, akkor az nem sok írnivaló, hanem azt röviden is le lehet írni. Majd válaszoltam, hogy 3 nap múlva Pesten járok és találkozzunk. Így is történt. Akkor Ágika igent mondott, és megosztotta, hogyan vezette az Úr a válaszadásban. Azt követõen én is elmondtam a részletes vezetésemet. Három hét múlva eljegyeztük egymást, és kilenc hónapi jegyesség után 2006. július 1-jén volt a menyegzõnk. Hálás vagyok az Úrnak, hogy beteljesítette az ígéretét és „ismeretlenül” is ilyen hozzám illõ, csodálatos segítõtársat adott, és hogy az Úr elõtt tisztán tudtam a házasságot kezdeni, mert „A régiek elmúltak és ímé újjá lett minden” (2Kor 5,17). Végül szeretnék minden drága testvéremet bíztatni, akik talán már „benne vannak a korban”, és még nem kaptak társat, hogy várják meg azt, akit az Úr rendel melléjük segítõül, mert a másfél éves házasságunk alatt is tapasztaltam, hogy a legáldottabb az Úrtól rendelt segítõtárs. Schneider Károly, Derecske
semmit, rábíztam életem minden területét, és kértem, hogy Õ vezessen. Így alakult ki bennem az a bizonyosság is, ahogyan életem más területein is megláttam, hogy a társkérdésben is fog majd gondoskodni rólam az Úr, ha szívbõl rábízom ezt a kérdést. Aztán ahogyan teltek az évek, és már húszas éveim közepe felé jártam, több oldalról kaptam „szeretetteljes” biztatást arra nézve, hogy azért nekem is tennem kellene valamit. Ugyanakkor azt is észrevettem, hogy a környezetem kételkedik abban, hogy lesz-e így valaha is társam. Hála az Úrnak, hogy nem engedte meg, hogy ezek az emberi vélemények és „jószándékú” tanácsok elfordítsanak Tõle. Az viszont megerõsödött bennem, magamat ismerve, hogy bár az Úr ismer a legjobban, én mégis úgy látom magamat, hogy szükségem lenne egy társra. Amikor többen arról kérdeztek én milyen társat szeretnék, milyet „képzeltem” magamnak, nem tudtam rá mást válaszolni, mint amit szilárdan hittem is, hogy Isten az én alkotóm, aki már az anyaméhben is a legjobban ismert engem, és csak Õ tudja igazán, hogy ki is illik hozzám. Én bízom Benne, és arra várok, hogy Õ szerezzen hozzám illõ segítõtársat, s akkor biztos a legjobbat kapom majd minden tekintetben. Közben a munkám és tanulmányaim miatt Budapestre kerültem, ahol az Úr gondoskodott számomra egy hívõ közösségrõl, úgy az albérletben, mint a gyülekezeten belül is. Ez jelentette számomra akkor a megtartó erõt, az elcsendesedést a nagyváros zajában. Ezek a testvérek, akiket megismerhettem, igaz és komoly szívvel keresték az Urat életük minden dolgában, és én vágytam közöttük lenni. Ott találtam lelki otthon-
„Boldog az, aki hitt…” A társválasztással kapcsolatban többféle nézetet hallottam, és gyakorlatot láttam tizenéves koromban, úgy a világban, mint gyülekezeten belül, és magamban mindig úgy gondoltam, hogy velem „máshogyan” fog majd ez történni. Aztán, amikor az Úr Jézus kegyelmébõl kaphattam egy új életet, már nem tartottam magamnak vissza
16
BESZÁMOLÓ
2007. IV. negyedév
zünk, hogy néha a végletekig elfáradunk, testileg, lelkileg, szellemileg. Mégis úgy tûnik, Urunk elõtt kedves ez a leterheltség. Az Õ kegyelme Krisztusban újra és újra lehajol hozzánk - mert kegyelemre szorult bûnösök maradtunk és ilyenkor erõnk megújul. Ezzel a megújult erõvel végeztük tovább, immár fiatal, tettrekész munkatársakkal kiegészülve a Krisztusról szóló bizonyságtétel szolgálatát. Sokaknak beszéltünk Megváltónkról úton-útfélen, de minden erõlködés nélkül úgy, ahogyan Istenünk lépteinket vezérelte. Volt, amikor osztályfõnöki óra megtartására kért fel két osztályfõnök is a helyi gimnáziumban azzal a céllal, hogy beszéljek a fiataloknak keresztyén hitemrõl. Gyermekeim óvodájában pedig szülõi értekezleteket tarthatok évek óta, melyeken Bibliával a kézben keressük a válaszokat az élet nagy kérdéseire. Ezeket az alkalmakat nem én kezdeményeztem, csak az Isten által megnyitott ajtókon léptem be. Nagy érdeklõdés egyiket sem kísérte, de nem sikerre dolgozunk, csak engedelmeskedünk Annak, Aki a sötétségbõl az Õ csodálatos világosságára hívott. 2005 végétõl felgyorsultak az események. Lelkipásztorunk Kiss Tibor, súlyos betegségébõl visszamaradó testi erõtlensége miatt letette a szeghalmi körzetben való szolgálatát. Pár hétig Csiszár István, majd több mint egy évig Nagy Mihály testvérek voltak ügyintézõ lelkipásztoraink. Eközben az Úr megtéréseket kezdett adni. 2006 augusztusában hatan merítkeztek be és
Czinege Kálmán és Andi. Egy hónap eltéréssel jutott hitre a feleség és a férj, 2002 tavaszán. Pár hónappal késõbb jutott élõ hitre Hõgye Imre is, aki késõbb Budapestre költözött. Bemerítésük nagy örömöt okozott a kis gyülekezetnek. A két házaspár megtérése kulcsfontosságú volt itteni szolgálatunk szempontjából, mert amint az mára már egyértelmû, két olyan munkatársat kaptam az Úrtól a két férfitestvér személyében, akikkel egyrészt közösen szolgálunk, másrészt akik lakóhelyeiken leendõ gyülekezetük oszlopai. Kisék ugyanis vésztõiek, Czinegéék pedig Füzesgyarmaton élnek, mely Szeghalom két szomszédos települése. Közben 2003-ban két fontos változás történt, ekkor már nyolctagú családunk életében. Az egyik, hogy ez évtõl lettem a szeghalmi gyülekezet vezetõje, a másik, hogy állami támogatással saját családi házat vásároltunk. Ezzel a gyülekezethez és a városhoz is még közelebb kerültünk. 2004-ben merítkezett be két asszony, akiket az idõsebb testvérek értek el az evangéliummal. Erzsike a körösladányi, Marika néni a szeghalmi gyülekezethez csatlakozott.
Isten Szelleme tovább munkálkodik A házasságban és az évente növekedõ családban, a gyülekezetben és a tágabb testvéri közösségben, a munkahelyen és a hitetlen környezetben annyi feladatot kell elvégez-
9
SZÖVETSÉG
BESZÁMOLÓ
csatlakoztak az akkor 11 fõs gyülekezethez: Kissné Hegyesi Évi, Szilágyiné Anna néni, Asztalos Józsi, Dékány Gyula, Micskei Zoli és Pintér Pisti. Közülük némelyek hosszú évek kitartó munkájának gyümölcsei voltak. Egy szép példát megemlítek. 2000-ben kezdtem járni ahhoz a fodrászfiúhoz, Micskei Zoltánhoz, akivel 5 éven át minden hónapban több mint egy órát beszélgettem Isten dolgairól hajvágás közben. Lassan közeledett Isten Országához, de végül átlépte annak üdvös határait. Az õ közvetlen szomszédságában dolgozik Kissné Évi kézés lábápolóként, aki ezeket a beszélgetéseket a vékony falon átszûrõdve hallgatta. Öt év számára is elég volt ahhoz, hogy az Ige életre segítse. Eközben Vésztõn is megindult az élet, ahol sokáig csupán egyetlen idõs nõtestvér volt a Baptista Egyház tagja. 2006 májusában sok év távollét után három testvér visszatért a gyülekezet kötelékébe, és így hat taggal ismét életre kelt a gyülekezet, melynek vezetõje Kis Zoltán lett. Pár hét múlva pedig a bérbe adott imaház is visszakerült a gyülekezet kezelésébe.
Ismét lelkipásztorként Úgy gondoltam, hogy soha nem leszek már hivatalosan lelkipásztor, csak egyszerûen élek azokkal az
ajándékaimmal, melyeket Isten nálam helyezett el mások számára. A lelkipásztor-kérdés azonban idõszerûvé vált a körzetben, és Nagy Mihály testvér úgy látta, hogy azt nekem kell betöltenem. Ellenálltam. Több beszélgetés folyt sokakkal, tagokkal, testvérekkel, vezetõkkel, az Úr Jézussal, mire beláttam, hogy a leghasznosabb mindenki számára, ha betöltöm ezt a tisztséget. 2007 áprilisában presbiterré avattak, májusban pedig hivatalos megbízást kaptam a szeghalmi körzet lelkipásztori feladatainak ellátására. Isten kegyelme nem engedte meg, hogy sokáig várjak elsõ bemerítési szolgálatomra. A vésztõi imaközösségnek régóta otthont adó, már korábban megtért Simcsik házaspár szívében Isten az Õ megújító munkáját kezdte el végezni. Istennel és testvérekkel való eleven kapcsolat után vágyakoztak egyre erõteljesebben, majd az is eldõlt bennük, hogy az Úr tanítását követve, alámerítkezéssel fejezik ki hitüket. Közben a közvetlen szomszédjukban élõ Szabó házaspár bizonyságtételük nyomán érintést kapott az Úrtól, és rendszeres látogatói lettek alkalmainknak. Juli, a feleség, a legelsõ imacsoportban töltött alkalom után megtért. Nagy szükségük volt erre az isteni Vigasztalóra, hiszen egyéb bûnök mellett alkoholizmus, depresszió, paráz-
10
BIZONYSÁGTÉTEL
2007. IV. negyedév
testvéreimen keresztül két igével is bátorított: „Tégy mindent a te szíved szerint; indulj néki, ímé én veled leszek kívánságod szerint” (1Sám 14,7). „Eredj, s valami a te szívedben van, vidd véghez, mert az Úr veled van” (2Sám 7,3). Aztán egyikük, aki korábban beszélgetett Ágikával azt mondta, beszélgetés közben úgy érezte magát, mint a võlegény barátja, és úgy látja, Ágika kész arra, hogy megkérjék a kezét. Ezek mind tovább bátorítottak. Másik héten Budapestre vittem nõvéremet, mivel Ágika és albérlõtársa meghívták magukhoz vendégségbe. Gondoltam, ez jó alkalom a leánykérésre. Budapest felé haladva egyre jobban izgultam. Közben megkértem nõvérem kezét kb. hétszer vagy nyolcszor, gyakorolva, hogy mit is mondjak majd. Felkísérve nõvéremet, Ágikát a konyhában találtam pizza sütés közben. Néhány udvarias szóváltás után, elé álltam és kérdeztem, gondolkodott-e a társválasztás kérdésében, mert én az Úr elé álltam és úgy vezetett, hogy õ lesz a társam. Eléggé meglepõdött a bejelentésemen. Aztán örültem a hívõ testvérnõhöz illõ válasznak, mely így hangzott: „Megkérdezem az Urat!” Erre azt feleltem, hogy jó, én többet nem fogom elõhozni ezt a témát, és várom a válaszát. A konkrét vezetésemet nem mondtam el, nehogy ezzel befolyásoljam a választ. Egy hét múlva sms-ben a következõ üzenetet kaptam tõle: „Sok
hogy ha tõle van ez a gondolat, akkor vasárnap estével bezárólag jöjjön elém az az ige, ami korábban eszembe jutott: „Felette nagy titok ez”. Mivel nem tudtam hol van megírva, kértem, hogy valamilyen formában hozza elém az Úr ezt az igét: vagy Biblia olvasás közben, vagy egy testvér küldje el sms-ben, vagy e-mailben, vagy halljam meg a vasárnapi igehirdetés közben. Eltelt a csütörtök, majd péntek este olvastam egy testvérnõnek az életrajzáról szóló könyvét. Ott tartottam, amikor a testvérnõnek megkérték a kezét és a házi néni javasolta, hogy olvassák el az esti igét, ami az Efézus 5,22-tõl kezdõdött. Gondoltam, én is elolvasom ezt az igeszakaszt. A 32. vershez érve olvasom: „Felette nagy titok ez”. Szinte megborzongtam attól, hogy az Úr ilyen egyértelmûen, és hamar válaszolt a kérésemre. Hálaadással eléborultam, és megköszöntem a vezetését. Másnap reggel felkelve, nagy izgalommal osztottam meg a hírt nõvéremmel és azzal a néhány testvérrel, akik már korábban is hordoztak ebben a harcban, kikérve a véleményüket is az Úr vezetésével kapcsolatban. Az volt bennem, ha valamelyikük mégsem így látja, és a tanácsok nem egyeznek, akkor még várok a további lépéssel. De mindannyian nagyon örültek, és egységesen bátorítottak arra, hogy lépjek. Így már „csak” a leánykérés volt hátra. Kezdtem egy kicsit félni. Hogyan is kérjem meg a kezét így ismeretlenül. De az Úr
15
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
BESZÁMOLÓ
Párválasztás „Felette nagy titok ez”
(Ef 5,32)
Úr munkája, hogy már nem bírod egyedül, akkor ad segítõtársat, vagy ha a térdeiden már elkopik a nadrág a sok imádságtól!” Közben friss megtértként sokfelé megfordultam. Gyülekezetekben, táborokban… stb. Felületesen megismerve több testvérnõt, nézve az õ forgolódásukat, hallgatva imádságaikat, háromra szûkült azoknak a száma, akik közül azt gondoltam, az Úr kiválasztja az én társamat, mivel én nem tudtam és nem is akartam közülük választani. Ágika volt közülük az egyik. Mindegyikõjükkel csak néhány szót beszéltem, amikor erre alkalom adódott, nem keresve különösebben a velük való találkozást. Aztán a két évvel ezelõtti pányoki táborban két alkalommal is beszéltem Ágikával kb. fél órát. Ezt megelõzõen két alkalommal beszéltünk egymással nagyon röviden. A tábor végét követõen kb. 2-3 héttel jó volt visszaemlékezni ezekre a beszélgetésekre. Nem az Ágika személyére, hanem amit az Úr dolgairól beszélgettünk. Ezt követõen az Õ személye felé erõsödött meg bennem az az érzés, hogy talán Õ lesz a társam. Közben eszembe jutott az az ige, hogy „Felette nagy titok ez”. Elgondolkoztam, hogy tényleg nagy titok a házasság, majd az Úr elé álltam ebben a kérdésben: „Úr Jézus! Látod, az Ágika személye jött elém. Ha tõled van ez, akkor kérlek adj egyértelmû vezetést, ha nem, akkor pedig vedd ki õt a szívembõl, mert akkor nem tõled való az õ személye, vagy nincs még itt az ideje a nõsülésnek”. Ez egy szerda este volt. Az a kérés volt a szívemben az Úr felé,
Miután 5 évvel ezelõtt új életet nyertem az Úr Jézus Krisztustól, teljesen megváltozott az értékrendem és a szemléletem nagyon sok dologról. Így volt ez a társválasztással is. A korábbi könnyelmû, léha életvitelemmel szemben rábíztam ezt a dolgot is az Úrra. Szerettem volna, ha Õ választ nekem hozzám illõ társat. Kaptam is erre biztatásként két igét a Bibliából, a 37. Zsoltár 4-5 versét: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útaidat, és bízzál benne, majd õ teljesíti”, és a Példabeszédek 3,5-6-ot: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbõl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered õt, akkor õ igazgatja a te útaidat”. Ezekre az igékre támaszkodtam, és vártam, hogy az Úr cselekedjen. Közben többen kérdezték, nem nõsülök-e még (mivel már eléggé benne voltam a korban 34 évesen). Azt válaszoltam, várom, hogy az Úr mutassa meg, ki lesz a társam. Erre ilyen válaszokat kaptam: „Na jó, de azért ismerkedni csak kell!” „Nem fog az a lány bekopogni az ajtódon!” „Meg kell ismernetek a házasság elõtt egymást!” „Majd kíváncsi leszek arra az isteni vezetésre!” Én ezek ellenére vártam továbbra is, milyen irányba és hogy vezet az Úr. Ez a várakozás egyszer könnyebb volt, máskor pedig már türelmetlenül és megfáradva vontam kérdõre az Urat, mikor lesz már társam. Testvérekkel is megosztva harcaimat így tanácsoltak: „Ha majd annyira beleveted magad az
14
naság kínozta elgyötört lelküket. A férj még nem, de Juli idén augusztusban ott állt a négy fehérruhás között Vésztõn. A negyedik Elek Anita volt, aki odakerülésünk elõtt már járt a Szeghalmi Gyülekezet gyermekalkalmaira, ahol olyan gyermekek jöttek össze, akiket a testvérnõk hívogattak szomszédságból, rokonságból. Ezek a gyermekek azután felnõve elkerülték a gyülekezetet, Anitától, az egyetlen kivételtõl eltekintve. Öt éven keresztül láttuk, ahogyan Isten hívja, vonja, míg végül megadta magát az Õ szeretetének 2006 nyarán, Pányokon. Anita a szeghalmi gyülekezet tagja lett, ahol ezzel õ a tizenhatodik, a Simcsik házaspár és Juli pedig a velük immár kilenc fõs vésztõi közösségbe épültek.
Helyzetünk, reménységünk A körzet két gyülekezete ezzel megerõsödött, életképessé vált. Sajnos a szerepi, darvasi misszióállomások megszûntek, és az öt testvért számláló körösladányi gyülekezet is veszített egy tagot haláleset miatt, de több okunk is van reményteljesen tekintenünk a jövõre. Elõször is, a jelenleg 29 fõs körzetben összesen 27 olyan gyermek van, akiknek a szülei bemerített tagok. Másodszor, a Czinege család megtérésével újabb missziói állomás jött létre Füzesgyarmaton, ahol 2007-tõl havonta tartunk összejöveteleket. Sajátos szolgálata a Czinege házaspárnak, hogy általuk olyan füzesgyarmati származású emberek tértek meg, akik Budapesten élnek, ott csatlakoztak gyülekezethez, de egymást váltva eljönnek ezekre a házi alkalmakra, ahová rokonaikat, régi barátaikat hívják. Imakérésünk, hogy itt
11
2007. IV. negyedév
is alakulhasson egy gyülekezet. Harmadszor az ad okot a reménységre, hogy továbbra is vannak olyan érdeklõdõk, akik látogatják alkalmainkat. Ezek között van egy körösladányi fiatalember is, ahol a gyülekezet nagyon kicsiny, de buzgón várja velünk együtt, hogy az Úr ott is ad megelevenedést. Negyedszer, hogy Asztalos Józsi megtérésével még inkább bekapcsolódtunk a Püspökladányban folyó szolgálatba, hiszen Józsi ezen a településen lakik, a hosszú évek óta itt bizonyságot tévõ Tomka családdal együtt, akik most a derecskei gyülekezet tagjai. János barátommal évek óta egységben munkálkodunk egy püspökladányi gyülekezet megalapításán. Akár dicsekedésnek is tûnhet mindaz, amit leírtam. Az is. Másodsorban azért, mert amikor dicsekedünk, gyengeségeinkkel dicsekedünk. Sok tûrés, szenvedés, fáradozás, gyalázkodások, hazugságok, fenyegetõzések között végezzük munkánkat, miközben hiányosságaink, hibáink és bûneink is terhelik sokszor fáradt lelkünket. Csak kegyelembõl élünk, de ez elég! Elsõsorban pedig azért dicsekedünk, mert az Úrban dicsekedünk. Mindent mennyei Atyánk végzett, az Úr Jézus Krisztus áldozatáért, az Õ Szelleme által, mely bennünk hatalmasan munkálkodik. Áldott legyen Õ, a seregeknek Ura, Aki világokat teremtett, bûnösöket tartott meg, és biztos kézzel vezeti népét oda, ahol szerelmes Megváltójával örökre egyesül! Dicsõség legyen az Õ múlhatatlan és Szent nevének, az élet egyetlen forrásának, Jézus Krisztusnak! Ámen! Gál Lajos, Szeghalom
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
Bizonyságtétel Hogyan találkoztam Istennel? Szeretõ családban nõttem fel. Ennek ellenére tizenhét éves koromra egyre inkább úrrá lett rajtam egy csendes depresszió, míg aztán egy sötét téli estén elemi erõvel tört rám a kétségbeesés. Nem bírtam tovább. Elegem volt abból, hogy magam körül csupa önzõ embert láttam, akiknek egyedül az volt a fontos, hogy õk boldoguljanak. Korábban meg voltam gyõzõdve arról, hogy én más vagyok. Talán az volt a legfájdalmasabb, hogy itt és most felismertem, engem is kizárólag az érdekel, hogy nekem jó legyen, bármibe kerül is az másnak. De akkor mi értelme van magányosan végigküszködni ezt a 70-80 évet, hogy aztán beleszédüljünk a sírgödörbe? Mi értelme van úgy élni, hogy nem szeretek senkit igazán, és senki sincs, aki engem igazán szeretne; nincs aki annyira szeretne, hogy mindig arra törekedne, hogy nekem jó legyen, bármibe kerül is az neki. Felismertem, csak ez a szeretet adhatna értelmet fölösleges életemnek, de azzal is tisztában voltam, hogy ilyen szeretetet sehol sem találok. Ebben a pillanatban szólított meg az, akirõl tudtam, hogy nem létezik. Személyesen hozzám szólt az élõ Isten. Nem hallottam hangot, de olyan határozottan, mintha valaki a fülembe súgná, belém nyilallt egy gondolat. Rádöbbentem: most Isten beszél hozzám. Ezt mondta: „Egyedül én szeretlek jobban, mint saját magamat. Be is bizonyítottam ezt: vállaltam, hogy meghaljak érted a
kereszten”. Bár Jézus Krisztus áldozatának lényegét még egyáltalán nem értettem, tudtam, hogy amit mond igaz, hogy mégis van Egyvalaki, aki igazán szeret… Hatalmas boldogság és békesség érzése öntötte el szívemet. És ekkor újra szólt Isten: „Ha azt akarod, hogy ez az öröm tartós legyen , olvasd a Bibliát!” Kitartás híján bibliaolvasásom sajnos pár hét alatt kifulladt. Arra a kevéske isme-retre, amire e rövid idõ alatt szert tettem, pedig kezdtem igen büszke lenni. Egy ilyen „felvágós” beszélgetést használt fel Isten arra, hogy újra megszólítson, ezúttal egy újjászületett hívõ által. Amikor már úgy érezte, eleget beszéltem mellé, megkérdezett, hogyan tértem meg. Elsõ zavaromban (csak nagyjából volt elképzelésem arról mit is jelenthet az, hogy „megtérés”) elmondtam, hogyan szólított meg Isten azon a téli estén. Erre megkérdezte: - „És most már biztos vagy benne, hogy örök életed van?” - „Azt hiszem.” - mondtam meglehetõsen bizonytalanul, hogy kivágjam magam. - „Ha tényleg van örök életed, Isten nem hagy bizonytalanságban téged, hanem megmutatja azt neked. Máskülönben hihetsz, amit akarsz, attól még nincs örök életed.” - „Mit jelent az, hogy „örök élet”, és hogy lehet valakinek örök élete?” - kérdeztem, félre téve végre képmutatásomat. - „Úgy lehet örök életed, ha igazán
12
BIZONYSÁGTÉTEL
2007. IV. negyedév
adóssága van, amit nem tud kifizetni. Tudtam, elõbb vagy utóbb elkerülhetetlenül számot kell adnom a Szent Istennek. Annak, aki egyedül tökéletes és bûntelen. Annak, aki gyûlöli a bûnt, és nem személyválogató. Annak, aki ítélni fog élõket és holtakat, és aki teljes joggal vet majd a kárhozat helyére, „gyalázatra és örök utálatra”. Tudtam, igaza lesz, amikor majd így határoz felõlem. Kétségbeesetten próbáltam menekülni ettõl a halálfélelemtõl, de sehol nem találtam oltalmat. Aztán hirtelen, mint amikor lámpát gyújtanak egy sötét helyen, rádöbbentem, hogy Jézus Krisztus értem lett bûnné és átokká a kereszten. Azért, hogy ne kelljen örökre elvesznem. Õ maga az egyetlen oltalom, ahova menekülhetek. Dehogy akartam már nyomorult életemet megtartani magamnak! Hálás voltam, hogy ilyen mocskot és szennyet Õ még egyáltalán elfogad, hogy ilyen szívbe még egyáltalán hajlandó betérni. Hazataláltam. Megmenekültem. Isten eltörölte bûneimet. Gyermekévé fogadott. Joggal szólíthatom Édesapámnak, akivel személyes kapcsolatom lehet. Valóságos, értelmes életet nyertem. Örök életet, ami már e földi létben elkezdõdött, de az eljövendõ életben fog igazán kiteljesedni.
megtérsz és újjászületsz”. Elmondta, ez azt jelenti, hogy elrontott életemet egy tudatos döntéssel leteszem Isten kezébe, kérem, hogy bocsássa meg mindazt, amit rosszul csináltam (Isten ezeket bûnnek nevezi), és hogy lépjen be életembe és vegye kezébe az irányítást. Ha mindezt valaki õszintén kéri Tõle, azt az embert Õ Szentlelke által újjászüli, annak szívében kezdetét veszi egy értelmes és boldog élet, az egyetlen, amit érdemes élni: az örök élet. Annyira felkeltette érdeklõdésemet, amit hallottam, hogy hamarosan ellátogattam abba az ifjúsági csoportba, ahova õ is járt. Ahogy beléptem, saját szemeimmel láthattam mirõl is beszélt nekem korábban: olyan fiatalokkal találkoztam, akiknel életét áthatotta egy megrendíthetetlen belsõ békesség és boldogság. Az egész ifjúsági óra alatt tudtam, éreztem: Isten láthatatlanul, de szinte kézzel foghatóan jelen van a teremben. Meg lehet Õt szólítani, és Õ válaszol. És nemcsak akkor és ott. Rengeteg személyes beszámolót hallottam arról, milyen az, ha valaki a hétköznapjait Istennel éli. Én is erre vágytam. Tudtam, ez csakis úgy lehetséges, ha teljesen kiszolgáltatom magam Neki, ha mindent leteszek az Õ kezébe. Nekem azonban még terveim voltak az életemmel. Voltak olyan dolgaim, amikrõl még Isten kedvéért sem akartam lemondani. Gyötrelmes hónapok következtek, amikor egyfolytában azt mérlegeltem, mit veszíthetek és mit nyerhetek azzal, ha Istené leszek. Féltettem az életemet, a boldogságomat, bár eközben mégsem voltam boldog. Aztán egy nap rám szakadtak a bûneim. Úgy éreztem magam, mint akinek hatalmas
Kedves olvasóm! Van-e olyan ember, akit igazán szeretsz? Ismered-e azt, Aki téged így szeret? Ha még nem, te is megismerheted, ha valóban akarod. Õ ismer téged. Beszélhetsz Hozzá, és te is megértheted az Õ szavát. Vándor Péter, Budapest
13
