GÖRÖG OLDAL Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség folyóirata III. évf. 3. (9. sz.)
Templombúcsúnkra készülve, liturgikus örökségünk egy ritkán szóbahozott részletéről szeretnék röviden írni. A nagy ünnepeket követően, rendszerint nyolc napig tart az utóünnep, amely az ünnep üzenetét még jobban elmélyíti a hívő
1. ábra. A Szent Mandilion. Józsai Sándor, 2000.
ember lelkében. (Természetesen előünnep is van, rendszerint, egy napos, közvetlenül az ünnep előtt). A Szentséges Istenszülő elszenderedése, és testszerinti mennybevitele ünnepének másnapján, utóünnepként tartja a keresztény Kelet a „Jézus ikonja” ünnepet, amelyet görög szóval Szent Mandilionnak, vagy Akheiropoietosznak, (Krisztus nem emberi kézzel
Utóünnep…
festett ikonjának) emlékezete. Az ikonnal kapcsolatos tanítás így szól: az ikontisztelet nem emberi elhatározás kérdése, nem ájtatossági gyakorlat, és nem csak művészi képességen múlik. Az ikon, maga az Evangélium, vonalban és színben, és a színtiszta krisztusi igazságot közvetíti. Az ikonnal kapcsolatos legenda nagyon régi. Abgár, edesszai király, súlyos betegségéből gyógyulni akarván, magához hívatta Jézust, hogy gyógyítsa meg. Ő azonban egy kendőt küldött, amelyen arcképe volt látható, amely úgy keletkezett, hogy arcát a kendőbe temette, és lenyomata rajta maradt. A képet szemlélve a király meggyógyult, és népe is megtért. A kendő később Konstantinápolyba került, és a 6. sz.- ig követni lehetett sorsát, azután a történelem viharaiban, elveszett. Az ikon Krisztus arcát ábrázolja, váll, és nyak nélkül. Csak egy fej, csak egy arc. Semmilyen mellékes részlet nem vonja el az ember figyelmét: csak egy fej, csak egy arc, vagyis csak az eszme, csak az Evangélium. A keskeny orr,
Egyházmegyénk idén ünnepli alapításának 100. évfordulóját. Ebből az alkalomból számos kiadvány született, különféle ünnepségekbe lehetett bekapcsolódni. Nem lehet azon csodálkozni, hogy sokan elfoglaltságaik, mindennapos bajaik közepette, vagy betegségük, nehéz mozgásuk miatt nem tudtak eljutni
2012. augusztus
és a száj vékony vonala, nem testies. A tágra nyitott szem tekintete átjárja a szemlélőt, mely kissé szomorú, de nem szigorú, vagy ítélkező. Tiszta lelkiismeret, és nagy lelkierő kell, szembenézni vele. Ezért ez az ábrázolás a legrégebbi, és legtiszteltebb a keresztény keleten. A nem emberi kézzel festett Krisztus arc összecseng a nem emberi kéz által épített templommal: „Lerontom ezt a kézzel épített templomot,
2. ábra. A Szent Mandilion. Monostory Viktória, 2002.
és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz műve.” (Mk. 14, 58). A nem emberi kézzel épített templom maga a feltámadt Krisztus! A liturgikus szövegeket ér-
Fe l h í v á s
ezekre a programokra. Voltak olyan alkalmak is, amelyeken a görögkatoliku soknak csak szűk csoportja tudott részt venni. Támadt egy ötletünk: összegyűjtjük azokat a hang- és videóanyagokat, amelyek készültek az elmúlt évben a
demes mélyen átgondolni. A Szent Mandilion tiszteletével kapcsolatban egyenesen az apostolokra utalnak a szent szövegek: „Miért is a te arcod képmásat szeretettel csókoljuk, ... az apostolok istenes hagyományait követvén”. (Nagyböjt I. Vasárnapja). A ünnep tropárionja így tanít: „A te szent képed előtt meghajlunk jóságos – kérvén bűneink bocsánatát Krisztus Istenünk. Mert önként kegyeskedtél testileg a keresztre fölmenni, hogy szabadítsd meg kiket alkottál az ellenség rabságából. Miért hálásan kiáltjuk néked: mindeneket örömmel betöltöttél Üdvözítőnk, eljővén a világot üdvözíteni”. Az igazi misztikus élmény az, amikor a saját lelkünkben kialakított Krisztus arc szemeivel tekintünk vissza, és örömmel énekeljük a vecsernye szövegét: „… aki a magasságban ül, most bennünket meglátogatott az ő tiszteletreméltó képe által. Ki fönt a kerubok számára láthatatlan, itt rajzbeli hasonmásban jelenik meg, az Atya keze által kimondhatatlan módon képmássá formálva, melyet mi hittel és szeretettel imádva csókolunk”. Dr. Nagymihályi Géza
jeles alkalomból, és aki erre igényt tart, azoknak átmásoljuk. Kétféle lemezre van lehetőség: DVD formátumú, ehhez szükséges DVD-lejátszó (ezen rövid videók is lesznek), a CDre pedig csak hanganyagok kerülnek. Aki szeretne ilyet rendelni, jelezze Sási Péter parókus atyának (azt is, hogy DVD-t vagy CD-t szeretne). Ára: 300 Ft.
2 A „Görög oldal” egy korábbi számában (2012. március) az olvasók megismerkedhettek a baptista felekezet európai és magyarországi múltjával, jelenével. A következő sorokban „hazai vizekre” evezve a Hajdúböszörményi Baptista Gyülekezet kezdeteivel és annak első, nagynevű és rendkívül elhívatott vezetőjével, Balogh Lajossal ismerkedhetnek meg, aki egy személyben volt prédikátor, gyülekezet alapító és -szervező, hamburgi diák és teológiai oktató, lapszerkesztő és versíró, kemény szavú, de lágyszívű, az elesettekkel együtt érző igaz keresztyén EMBER. Hadd szolgálja e néhány sor egymás hitének és gondolkodásának jobb megismerését! 2012. szeptemberében 125 éves fennállását készül ünnepelni a böszörményi baptista közösség. Ez a tény is indokolja az alábbi visszatekintést. A gyülekezet „születését” öt férfi neve fémjelzi, akiket hitük megvallása alapján, 1887. szeptember 1-jén Kornya Mihály bemerítéssel megkeresztelt. Ők voltak az alapító tagok. Kezdetben az alapítók egyikének, Bársony Andrásnak Gyöngyvirág utcai házában tartották meg az istentiszteleteket. Az évek múlásával, az érdeklődők örvendetesen növekvő száma miatt egyre szűkösebb lett a lakás. Pár évvel később már közel száz tagja volt a közösségnek. Ekkor, 1894-ben hívták meg lelki vezetőjüknek Balog Lajost, aki előző évben fejezte be teológiai tanulmányait Hamburgban. Nem sokkal a lelkészhívás után, a szükséget felismerve, templomépítés mellett döntött a gyülekezet. A közösség tagjai vagyonuk egytizedének felajánlásával kezdtek neki a megvalósításnak (több hold föld, ökrök, mezőgazdasági gépek, szőlősbirtokok cseréltek gazdát). Sok városi potentát ellenállását hő-
GÖRÖG OLDAL • 2012. augusztus
Egy hitvalló prédikátor élete Balogh Lajos, a prédikátor Baptista múlt Hajdúböszörményben A baptista felekezet böszörményi kezdetei 125 év emlékezete Ötnegyed évszázadnyi baptista múlt siesen leküzdve, a kötelezővé tett majd’ méter széles falak építésének pluszköltségét is vállalva, az új istenháza 1895 tavaszától őszéig fel is épült. Eme hősi időkhöz hősi lelkületű vezetők is kellettek: ilyen volt a már fent említett Balogh Lajos lelkipásztor is. Az ekkor még tapasztalatgyűjtő korban levő kezdő lelkész nem ismerte a pihenést. Mindig dolgozott, még mikor utazott is, magával vitte ügyiratait, hogy a vonat zakatolása közben is missziói terveiről elmélkedjen. Nem volt falánk, sem nagyalvó, sem fukar, sem pazarló. Minden energiáját a gyülekezet építésére fordította. A legkisebb eredménynek is nagyon tudott örülni. Felülmúlhatatlan szociális érzékével sok barátot és sok ellenséget szerzett magának. Az ő javaslatára alakult a hajdúböszörményi gyülekezetben a „Helyi szegények” segítésére történő adakozás beindítása. Ez az adakozás több mint 80 évig tartott Hajdúböszörményben. Javaslatára kezdetben az egyik gyülekezeti tag, Nagy Zsigmond lakásán termény hombár létesült, és az abba begyűjtött terményt a szegények között alkalmanként szétosztották. Ő indítványozta, hogy az aggok részére – kiknek nincs gondviselőjük – menház létesüljön. Így épült fel előbb Kiskőrösön 1905-ben, később Hajdúböszörményben 1910-ben a „Baptista menház”. Mindkét intézetnek haláláig főgondnoka volt. A tiszta hit megőrzése a gyülekezeten belül olykor nagyon határozott fellépést igényelt. Balogh Lajos az intés és fegyelmezés ajándékával is nagy átéléssel és lelki böl-
csességgel tudott bánni. Nem volt sem személyválogató, sem megalkuvó. A legközelebbi munkatársánál is alkalmazta a fenyítéket, ha arra szükség volt. Ezekben a fájó esetekben is az a biblikus cél lebegett szemei előtt, hogy a fenyíték alatt levő gyülekezeti tag ismerje fel tévedését és vágyjon vissza a közösség fészekmelegébe. Egy korabeli jegyzőkönyv Balogh Lajostól vett idézete így szól: „Nekünk lehet a kor szelleméhez alkalmazkodni, amen�nyiben az nem ellenkezik az Isten törvényével.” Egy másik helyen ezt olvassuk tőle: „Ne szabjunk a léleknek korlátot, hanem engedjünk neki szabadságot. Ne ragaszkodjunk holt ceremóniákhoz!” Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy „Igyekezzen a gyülekezet minden tagja az egyenlő értelemre, és óvja magát a kevélységtől, hogy ne legyen senki árulója az Úr gyülekezetének!” Balogh Lajos életének legkedvesebb fordulópontjának 1881 tavaszát nevezi meg: „Ekkor hallottam meg az evangéliumot a maga tisztaságában, kedves szüleim házánál, melyet egyszerű emberek, Daróczi Mihály és Lisztes Mihály berettyóújfalui testvérek hirdettek. E pillanattól kezdve éreztem az Úrtól való elhívásomat, hogy az Úr elhívott az evangéliumi szolgálatra.” Munkamezejének hatalmas kiterjedését igazolja az alábbi felsorolás: Hajdúböszörmény, Debrecen, Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes, Törökszentmiklós, Földes, Derecske, Báránd, Berettyóújfalu, Konyár, Mezőkeresztes, Bakonszeg, Hajdúnánás, Bükkszentmi hály, Szirma, Diósgyőr, Mis-
kolc stb. gyülekezetei tartoztak keze alá. Közgazdasági végzettség nélkül is tisztán látta az Isten országa működésének anyagi törvényszerűségét: „A hívőknek minden lehetséges. Az Úr az öt árpakenyeret és a két halat megáldja és megszaporítja, amint azt eddig is megtette. (…) A világban is létesítenek jótékonysági intézményeket, de úgy, hogy előbb nagy tőkét gyűjtenek össze, sokféle helyes, máskor helytelen módon, aztán a tőke kamataiból tartják fenn az intézményeket. Az Úr népénél azonban ne így legyen ez! Isten népe annyit gyűjtsön, amennyi az intézmény létesítéséhez kell, aztán pedig szeretetből eredő közadakozásból tartsa fenn azt, amit szeretetből létrehoztunk!” Két és fél évtizedes böszörményi munkálkodásának gyümölcse volt még a „Vasárnapi tanító” című lap, és a „Búcsúhangok” című temetési énekgyűjtemény szerkesztése és kiadása. Balogh Lajos rövid, tömör, tényekre szorítkozó életrajzának záró sorai összefoglalják keresztyéni hitvallását: „Istenünk kegyelméből, folyó év (1919) április 13-án, éppen virágvasárnap napján, 25 éve lesz annak, hogy Hajdúböszörménybe téve lakásomat, itt az Úrnak rám bízott nagy és felelősségteljes munkáját megkezdhettem. Mennyi kegyelem közöltetett velünk ezen 25 év alatt! Mily nagy dolgokat vitt véghez az Úr általunk, csekély eszközei által azon idő leforgása alatt! Neki legyen hála és dicsőség mindörökké!” Ilyen lendülettel indult útjára ötnegyed századdal ezelőtt a Hajdúböszörményi Baptista Gyülekezet. Adja Isten, hogy a város többi keresztyén közösségével egyetértésben, egymást elismerve és segítve folytassuk közös kincsünk, a krisztusi örökség gyarapítását! Marjai Sándor presbiter kutatásaira alapozva szerkesztette Füstös Gyula, baptista lelkész
GÖRÖG OLDAL • 2012. augusztus
Hálaadó zarándoklat Rómába
3
2012. július 3–5-ig a centenáriumi emlékév keretében hálaadó, imádságos zarándoklaton voltunk az Örök Városban. Július 2-án délután bőröndöket cipelő emberek gyülekez-
hiszen mindannyian tudták, hogy zarándok úton vagyunk. Számolva a meleggel a városi zsúfoltsággal, fáradtsággal fiatalabbak és idősebbek egyaránt kitartóan bírták a megterhelést.
óra előtt találkoztunk a Szent Péter téren, ahol örömmel és nagy tapssal fogadtuk az akkor megérkező kerékpárosokat. Nemsokára pedig a motorosokat, elől a püspök atyával, akik tiszteletkört tettek a hatalmas és elegáns téren. Pontban 2 órakor megnyílt a Szent Péter bazilika főkapuja, melyet csak ritkán a legtiszteltebb vendé-
ahol ünnepélyes megemlékezés és istentisztelet volt főpapi segédlettel. A szertartás után belülről ismerkedtünk a hatalmas bazilikával. Másnap 4-én a Havas Boldogasszony bazilikában ismét istentisztelet volt. Délután a Vatikáni Múzeumokat tekintettük meg, majd séta Róma nevezetességeihez. 5-én csütörtökön a Szent Pál
tek a templomunkban, ahol közösen mondtunk imádságot a hosszú út előtt. Búcsúzás után busszal Budapestre, onnan pedig repülővel Rómába utaztunk. Egy másik csoport még előző nap reggelén busszal indult útnak Nyiregyházáról. A legbátrabbak, - Böszörményből két fő - kerékpárral már korábban útra kelt. A városból 50 fő vállalta, hogy különböző járművön utazva vesz részt a zarándoklaton. Az élményszerű és gyors repülőgépes út után, éjféltájban érkeztünk a szállodába, ahol már vártak a korábban megérkező buszon utazó társaink. Szívélyes fogadtatásban volt részünk,
3-án a Lateráni Bazilikában kezdődött az egyházi program, ahol reggeli istentiszteleten vettünk részt. Ezután ismerkedtünk a pápai bazilikával és környékével. Délután 2
gek részére nyitnak ki. Mi hálaadó himnuszt énekelve – az ott lévő csodálkozó turisták által körülvéve – lelkes 1500 fős csoporttal bevonultunk a részünkre elkerített főoltárhoz,
bazilikában ünnepi püspöki, Hálaadó Szent Liturgián vettünk részt. Megható volt az ismert és megszokott bizánci énekeket ebben a szokatlan, monumentális öthajós, aran�nyal dúsan díszített bazilikában hallgatni és énekelni. Ezután séta a bazilikában és kertjében, majd itt agapéra került sor, ahol a Püspök atya mindenkit megvendégelt. Volt jó hangulat, baráti beszélgetés és ismerkedés. Érdekességként említem, hogy a zarándoklat legfiatalabb és legidősebb résztvevője is böszörményi csapat tagja volt. Elmondhatjuk, hogy jó volt Rómában magyarnak és görög katolikusnak lenni. Késő este indultunk hazafelé. Kellemesen elfáradva, lelkiekben feltöltődve, megerősödve érkeztünk haza. Ismét betértünk templomunkban hálát adni az emlékezetes szép zarándokútért a szerencsés haza érkezésért. Köszönetet mondunk a Püspök atyának és a szervezőknek, akik megszervezték ezt a nagyon szép történelmi eseményt, melynek részesei lehettünk. Nagy István világi elnök
4
GÖRÖG OLDAL • 2012. augusztus
A római út szép élményekkel maradandó emlék marad. Azo megismertünk egy kicsit. Ki tö helyeken jártunk ahol nem min rezidencia. Remélem az érem, újra visszahoz Romába. Mind hogy ott lehetem az 1912-201 zarándoklaton. Köszönet a hajd egyház esperesének és családjá
GÖRÖG OLDAL • 2012. augusztus
gazdagított. Egy életre szóló, on a néhány napon mindenből öbbet vagy kevesebbet. Olyan ndenki juthat be. Ilyen a Pápai , amit bedobtam a Trevi kútba dig örömmel gondolok vissza, 12 Christifideles Graeci római dúböszörményi görög katolikus ának. Horváth Brigitta tanuló
5
6
GÖRÖG OLDAL • 2012. augusztus
Róma két keréken
Hajdúböszörményből mi, ketten vállalkoztunk arra, hogy 14 nap alatt kerékpárral tesszük meg az 1700 km-es zarándokutat Rómába. Mondanunk sem kell, hogy egész életre szóló élményben volt részünk. Talán a legfontosabb kérdés, ami ilyenkor felmerül az emberekben, hogy miért vállalkozik valaki ilyesmire. Mindnyájan, akik részt vettünk ezen a kerékpáros zarándoklaton, kerestünk valamit. Kerestünk egyfajta kihívást, és ez eléggé annak tűnt. Pisti: „Számomra nem is a távolság jelentette a kihívást, mert én már korábban is tettem meg hosszabb távokat kerékpárral. Kihívást inkább az jelentett, hogy a rendszeres életvitelemet feladva hogyan tudok viszonyulni az előre látható bizonytalanságokhoz.” Andris: „Én korábban eléggé elhanyagoltam szegény kerékpáromat, nem volt túl sok közös élményünk, így számomra másképp csengett ez az 1700 km. Keresem önmagamat, hogy ki is vagyok én, hol van az én helyem a világban, mit jelent férfinak lenni, és ha az embernek ilyen súlyos kérdései vannak, akkor nem árt, ha kilép a hétköznapok forgatagából, hiszen a világ azt szeretné, hogy ne foglalkozzunk ilyen kérdésekkel, csak fogyasszunk. Ennek a kilépésnek nagyon jó módja a zarándoklat.” Fontos kérdésként merülhet fel az, hogy mit adott nekünk ez a zarándoklat. Egy egész könyvet is írhatnánk erről, de próbáljuk néhány mondatban összefoglalni. Isten mindig többet ad, mint amit gondolnánk, a kérdés az, hogy észre ves�szük-e? Példaként hozhatjuk fel azt a történetet, amikor egy vonaton utazó mogorva ember a piszkos ablak miatt bosszankodik, majd leül mellé egy kisgyerek, és ragyo-
gó szemekkel gyönyörködik a csodálatos tájban, ugyanazon az ablakon keresztül. Nehézségekből volt bőven, de igyekszünk megőrizni azt, amik gyönyörködtetik a lelkünket. Már az első nap megtapasztalhattuk, hogy bizony mi is támaszai lehetünk Püspök atyának, segítségére lehettünk az utolsó kilométerek teljesítésében Eger felé. Nagyszerű érzéssel töltöttek el bennünket a megérkezések, és öröm volt megtapasztalni azt, hogy mindenhol nagy szeretettel fogadtak bennünket utunk során. Elgondolkodtató számunkra Misi bácsinak, az egyik kísérőautó sofőrjének alázatos és szeretetteljes munkája, mel�lyel példaként járt előttünk. A természet számos csodáját élhettük át a naplementékben, a tenger végtelenségében (Trieszt, Marina di Ravenna, Rimini), a tájak gyönyörűségben (Szlovén-Alpok, Postojnai
cseppkőbarlang, Appeninek, San Marino, Assisi, stb-stb). Megtapasztalhattuk azt, hogy Istennel karöltve nincs lehetetlen, s hogy ha kitartóan küzdünk az életben, akkor az előttünk hegyként tornyosuló problémákat legyőzve hatalmas lendületet szerezhetünk, ahogy mi is tettük a lejtőkön lefelé gurulva közel 70 km/h-s sebességgel. Rájöhettünk arra, hogy teljesítőképes-
ségünk határai csak vélt határok, s Istenben bízva sokkal többre vagyunk képesek, mint mi azt magunkról gondolnánk. Megtapasztalhattuk azt is, hogy mennyivel másabb közösségben szembesülni a
felmerülő problémákkal, melyek mindnyájunkat érintettek. A nehézségek közös megoldása tovább erősítette lelkes csapatunk összekovácsolódását. Legmeghatóbb emlékünk az, amikor bevonultunk a Szent Péter térre, és ott közel másfélezer magyar zarándok tiszteletteljes tapsa és öröme fogadott mind annyiunkat. Itt szembesültünk igazán azzal, hogy mit is vittünk véghez, s jó érzéssel tölt el az, hogy ezáltal adózhatunk azok előtt, akik 100 ével ezelőtt megtették ezt az utat egyházmegyénk megszü letéséért. Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik lehetővé tették e nemes hálaadó zarándoklaton való részvételünket. Példánkkal szeretnénk mindenkit arra buzdítani, hogy merjenek szembenézni az élet bármilyen nehézségével, mert „Minden lehetséges annak, aki hisz” (Mk 9,23b). Bodai István és Boros András
GÖRÖG OLDAL • 2012. augusztus
Ahogy régen láthatták templomunkat
Előző írásomban több alkalommal szóltam az 1746-tól épült első kőtemplomról, építésének indokáról és körülményeiről. Mivel erről a kőtemplomról kép nem maradt fenn, így a külső megjelenését nem ismerjük. Viszont egy 1851-ben kelt leírás alapján részletesen megismerhetjük az épület külső méreteit, sőt egészen pontosan és aprólékosan leírják a belső berendezését. A templom Nagyboldogasszony tiszteletére lett felszentelve. Az építőanyaga tégla volt. Az épület hossza 14 öl volt (26,5 méter), szélessége a szentélyben 4 és fél öl (8,5 méter), az éneklő karban 8 öl volt (14,8 méter). A férfiak és a nők szárnya elkülönült egymástól. Az épület szélessége itt 4 és fél öl volt (8,5 méter). A torony aljánk szélessége 3 öl (5,6 méter) volt. A templom külső hossza 17 öl (32 méter), magassága 4 öl (7,5 méter) volt. A torony magassága 12 és fél öl, vagyis 23,7 méter volt. Bádogfedél volt rajta, megfelelő vaskereszttel. A tető 1838-ban lett megújítva. A templom kerülete a körmenetre hagyatott hosszában 19 öl (35 méter) volt. Szélessége elől, a torony felől 23 és fél öl (44,5 méter, hátul pedig 18 öl, vagyis 34 méter volt. A szentélyt 1817-ben festették ki, az ikonosztázion építésének idején, de a festék már megkopott és néhány helyen lemállott, az 1851-es leírás idejére. Baloldalon volt a falba bevésve az elő-
Nagyon régen – még gyermekkoromban – szüleim okítottak a fenti fogalom („A hely szelleme”) jelentéstartalmára, jelesül: bárhová mégy, a helynek megfelelően kell viselkedni! S ezt nagyon jól tették, hála Istennek! Napjainkban igencsak hiánycikk lett a fogalom és gyakorlata (tisztelet az egyre zsugorodó kivételnek!). Ott, ahol a „Genius loci” hiánya tetten érhető, szomorú és szánalmas reakciót vált ki a jelenlévőkből. Pl: Temetésen vagyunk. A szertartást végző pap lelki vigaszt próbál nyújtani a fájdalmukkal és könnyeikkel küszködő hozzátartozóknak, eközben a végtisztesség megadására összegyűltek egy csoportja – néhány méterre
7
készületi hely. Itt Krisztus urunk képe volt Az oltár be volt takarva alul egy vastaa falra festve, ahogy a keresztről levétetik. gabb abrosszal, felül egy fehér abrosszal. A A jobboldalon a falikép Mózest ábrázolta a portól egy tarka kartonanyag védelmezte. rézkígyóval. A kehely aranyozott rézből készült. HaAz oltár mennyezetes volt, és fából ké- sonló anyagú volt a tányérka és a csillag is, valamint egy kiskanál. Kehelytartó kendőcske négy darab volt, az evangéliumos könyv alatt egy külön kéztörlővel. Az előkészületi helynél egy cintányéron állt a proszfora vágódeszka is. A hozzávaló lándzsa mellett egy üvegecske kapott helyet. A szentélyben volt egy fa almárium. Ehhez három nagyobb és két kisebb fiók tartozott. Az egyik felső fiókba a kereszteléshez szükséges olaj és balzsam lett betéve, szült. A szentségtartó és négy fa gyertya- ez utóbbi egy külön üvegecskében. tartó is helyet kapott rajta. Az oltáron még A másik fiókban két ón- és egy vöröskét rézből készült gyertyatartó is volt, igaz, réztányér volt. Ez a réztányér mind a mai nem egymással összeillő darabok. A szent- napig is megtekinthető, a Toronygaléria kiségtartón felül egy fémlemezes, előtte pe- állításának egyik értékes darabja. A harmadik fiók a gyertyáknak lett fenndig egy rézkereszt volt. Az oltáron volt egy 1644-es keltezésű, tartva, valamint ide került egy négyszögleLembergben nyomatott evangélium. Bar- tű üveg is, az áldozati bornak. Bútorok közül néhány ócska karosszék na bőrkötés díszítette. Két liturgiás könyv is helyet kapott itt, az egyiket 1702-ben és egy szintén elnyűtt láda is akadt a régi Lembergben, a másikat 1799-ben Budán templomban. Ez utóbbinak párja is volt, ez az újabb láda még ma is a Toronygalériányomtatták ki. Akadt ezen a helyen még egy magyar ban látható, az itt kialakított kiállítás díszeSzentírás is, ez a Káldi-féle régi típusú ként. volt, igaz, ennek az elejéből több lap is hiEddig megismerkedtünk az öreg tempányzott, mert valakik kitépkedték. lom szentélyével, s az ottlévő felszereAz oltáron volt elhelyezve a betegek szá- lésekkel, tárgyakkal. A következőkben a mára a szentséghordó zacskó is, ebben egy templom környezetével, a papi, tanítói, és réz szelencében a szentséget tartották, egy kántori lakással ismerkedhetünk meg. cinkanál s egy üvegecske mellett. Nagy István
Genius loci
a zokogóktól – nevetgélve cigarettáznak! Az ilyen végtisztességadók jobb, ha otthon maradnának! Ó tempora, ó mores! (Ó idők, ó erkölcsök!) Téglából, betonból sok minden épülhet (templom, kocsma), de a „Genius loci” élesen megkülönbözteti a hasonló anyagból épült produktumokat egymástól. Ezért más-más viselkedést követel meg a belépőtől. A templom Isten háza. Az ottani viselkedést már kisgyermekkortól tanítják, különben felnőttként megbotránkoztató a hiánya! Nemrég megtapasztalhattam egy szomorú történetet: A szentáldozatot bemutató pap éppen a kegyelem titkáról elmélkedik, s a körülötte
jobbról-balról kíváncsiskodó kül- és belföldi kirándulók „teszik magukat”. Azért írom így, mert megfigyeltem, hogy egyes, úgynevezett „felvilágosult templomlátogatók mindent megtesznek annak érdekében, hogy lássék rajtuk: ők nem vallásosak, csak a művészet iránt érdeklődnek, itt járkálnak kíváncsiságból, de valójában nincsenek is itt. Ez a fajta rágógumival szájában „csodálja” végig a Szent Anna székesegyházat, és ez az a fajta, aki vihog, ha valaki a társaságból keresztet vet. Az üresség mindig is nagyképű volt. Ezért féltem a templomokat nyáron, turistaszezonban. Ez a rongálás nem a falakon kimutatható
hiba, nem tartozik a Műemléki Felügyelőséghez, ettől azok az emberek lesznek szegényebbek, akik gazdagodni gyűltek össze. Egy nagy család örömét teszik tönkre azok, akik a szentmise élő közösségét idétlen jelenlétükkel, turistalátogatás címén tönkreteszik! Ifjúkorom kedves vá ro sá ban, Sopronban járva, az egyik templom hirdetőtábláján olvastam a következő felhívást: Ha hiszel: imádkozz! Ha nem hiszel: csodálkozz! Ha művelt vagy: viselkedj tisztelettel! Talán e néhány mondat is segít abban, hogy a szentmisére jövő hívek otthon érezhessék magukat. Nagyenyedi Zoltán
8
GÖRÖG OLDAL • 2012. augusztus
Olvastam valahol…
…hogy 1856-ban egy Ozorka nevű egri polgár; aki a szabadságharc után hasznos szolgálaA vizsgán jelen lévő kanono- teliző diák annak a bizonyos tot tett az osztrák rendőrségnek, kok figyelmeztették Bartakovics Ozorkának a fia, aki még a főpaszerette volna fiát papneveldébe Béla érseket, hogy a felvé- pot is beárulta, tehát nem tanáadni, elvitte hát a felvételire.
Egy kis „biológia” Tudomásul kellene venni, hogy a légkör oxigénjét növények termelték és termelik, tehát nélkülük megfulladnánk. Tudomásul kellene venni, hogy a környezet elég jól megvan ember nélkül, de az ember nem élhetne a környezet nélkül. Tudomásul kellene venni, hogy növény és állat előbb volt – tehát mi élünk vissza a vendégjoggal! és végül: Isten arra rendelte az embert, hogy „művelje és őrizze” a földet. Az őrzött javakért pedig felelősséggel tartozunk! A világról
„Kis gondolatok”
Az ember ugyanis társas lény. (Akár a bibliai alapokra, akár természettudományos (evolúciós) alapokra hivatkozunk… A hívő ember sosincs egyedül. Legföljebb fizikailag magányos. Lelkileg soha. Az úr mindig társalgásra hívja. Ő már megszólított minket. Várja a választ: imáinkat, könyörgéseinket. No meg tetteinket! Vagyis a „magányos hívő” fogalma paradoxon. A hit megtartó ereje
A hit erejéről az Úr is sokszor nyilatkozik, ez olvasható az evangéliumban. A hit és a vallás (fidei és religio) összetartozik. Ez tartotta meg őseinket a megpróbáltatások idején (tatár, török, labanc) őrizte meg nemzetünket. Ez tartja meg a határon túli magyarságot, az egyház segítségével őrzi ősi nyelvünket. Ez segíti, erősíti az erkölcsöt és az identitás-tudatot. Mert az égi hazába is csak az jut be, aki itt a Földön jól használta talentumait. A hit mozgató ereje nélkül ez nem menne.
Világunkat nem elítélni, megvetni, hanem jobbítani kell. A világ és a test is Isten műve, aki „látta, hogy jó” – vagyis jót teremtett. A romlás javítást követel. – Isten nem megvetette a világot, hiszen Fiát küldte megváltani azt. Krisztus követése hivatásunk. Tudni azt, hogy – „nem egészségeseknek kell az orvos”. Felelősség és szeretet. Tenni egymásért, hiszen mindenkiben Krisztust kell A felvilágosodással felfedeznünk. Isten szeretete kezdődött… és irgalma követendő, hiszen a Világ halála – a sátán hatalma: Mármint a hit és a tudás a szeretet kihalása, „Maradjaszembeállítása. Az jó dolog, tok meg szeretetemben”! hogy a ratio központi kérdés lett, de van olyan dolog, mely nem ilyen egyszerű. Mert érA magányos ember telmi megközelítés is vezethet Kétféle magányos ember hithez. A Nobel-díjas tudósok van. A hívő és a hitetlen. Utób- vallásosak! De a hitnek van bi előbb-utóbb vagy beleőrül természetfölötti vonatkozása a magányba, vagy legalábbis is! Egy biztos, nem lehet megdefektusai lesznek, ha csak lenni hit nélkül! Persze nemmagánya meg nem szűnik. csak profán oldala van! Ma-
gasabb rendű az Istenbe vetett hit. Ez itt a földön is segítő erő. Egyszóval: a hit és a tudás nem ellenség! Sőt (Vesd össze: Alexandriai Kelemen: A hit és a tudás egységéről…) A tudás
A tudás hatalom. Mondják. De nem mindegy, hogy minek a hatalma. A jónak vagy a
csos felvenni a papnövendékek közé. Fel kell venni – mondta az érsek –, fel kell venni, hadd ves�szen ki még az írmagja is! Nagyenyedi Zoltán
rossznak? Tudás vagy erkölcsi alapú társadalom? Kérdezik. De a kettő igenis összetartozik. Az erkölcs önmagában is megállja a helyét. (lásd: örök erkölcsi törvény!), de nincs haladás. A tudás erkölcs nélkül öncélú, vagy akár a társadalomra, az emberekre káros is lehet. Kell az erkölcsi irányítás, kontroll vagy fogalmazzunk úgy: Segítség, jóra irányító segítség. Így lehet haladás a jó irányában. Tehát nem „vagy”, hanem és! Balla Sándor
JÁTÉK a Szent Atanáz Bolt rejtvénye A nyíregyházi Szent Atanáz Könyv- és Kegytárgybolt újabb játékot hirdet a böszörményi híveknek. Bátran kapcsolódjanak be a játékba a gyerekek, felnőttek, idősebbek egyaránt! A benevezés nem jár nagy fáradsággal, legfeljebb egy kis fejtöréssel, utánajárással. Kérdésünk: Hányadik zsoltárt mondjuk a Szent Liturgia elején? Aki tudja, és bedobja válaszát, nevét és elérhetőségét a templomban elhelyezett Szent Atanáz Bolt-ládikába, sorsoláson vesz részt. A beküldők között 1 db Nagy Szent Bazil: Zsoltárkommentárok című könyvet sorsolunk ki. (A könyv 1998-ban jelent meg, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola adta ki, fordította: Dr. Orosz László Atanáz.) A megfejtések beküldésének határideje: 2012. augusztus 31. Az idézet: Segítségül az említett zsoltárból egy rövid idézet: „Hints meg engem izsóppal, és megtisztulok; moss meg engem, és a hónál fehérebb leszek. Add, hogy örömet és vigasságot halljak, és örvendezzenek megalázott csontjaim. Fordítsd el orcádat bűneimről, és töröld el minden gonoszságomat. Tiszta szívet teremts bennem, óh Isten, és az igaz lelket újítsd meg belső részeimben. Ne vess el engem színed elől, és Szentlelkedet ne vedd el tőlem.” A nyertes kisorsolása várhatóan szeptember 2-án lesz, akit ezután személyesen vagy írásban értesítünk.
GÖRÖG OLDAL – A Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség ingyenes lapja Kiadja a Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség. Felelős kiadó: Sási Péter esperes parochus Szerkesztő: Borók Imre. Nyomdai előállítás: Örökségünk Kiadó. Nyomdai előkészítés: Abari Gusztáv Megjelenik évente négy alkalommal.
