Az alábbi irodalmi mű szerzői jogi védelem alatt áll a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján. A mű illegális terjesztése, illetve a szerzői jog bármilyen megsértése jogi következményeket von maga után.
Ezt a könyvet neked ajánlom, Brynne. Nélküled nem lettem volna képes megírni.
…s oda A fog adás. Merészség , lég y barátom! Bátorság , feg yverezz tetőtől talpig Fel eng emet… WILLIAM SHAKESPEARE: Cymbeline, I. 6.
PROLÓGUS 2012. június London Otthag ytam Ethant a liftnél, hiába könyörg ött, hog y ne menjek. Hosszú idő óta ez volt a leg nehezebb döntésem. Még is elhag ytam. Meg nyitottam a szívemet neki, ő meg viszonzásképpen összetörte. Hallottam, hog y szeret, azt is, hog y csak a múltamtól akar meg védeni. Hallottam, tisztán és érthetően. Ez azonban a tényeken mit sem változtatott: tudtam, hog y el kell menjek. Újra és újra feltör belőlem a vészjósló érzés: Ethan tudja. Persze nem minden az, aminek látszik. A benyomások nem tények alapján születnek. Érzelmek nyomán formálódnak a g ondolatok, nem okvetlenül kellenek hozzá meg történt események. Ethan kapcsán is ez a helyzet. Naná, ez csak később esett le; idővel, ahog y lecseng tek az eng em alakító történések, képes voltam más szemszög ből szemlélni a dolg okat. Ethannel minden olyan g yorsan, hevesen, robbanásszerűen történt. Már a kezdet kezdetén elmondta, mi mindent akar. Először is, eng em. Azután, ig en, még azt is mondta, hog y szeret. Soha nem okozott neki g ondot annak kifejtése, hog y mit szeretne tőlem, vag y hog yan érez irántam. És most nem pusztán a szexre g ondolok. Ig az, ami ig az, kapcsolatunk oroszlánrészét a szex töltötte ki, azt azonban még sem mondhatom, hog y a szex volt minden. Ethan könnyen feltárja az érzelmeit, ami az én esetemben már nem meg y olyan könnyen. Néha úg y éreztem, hog y Ethan mintha fel akarna falni. Kezdettől leheng erelt, és zsarnoki szeretőnek bizonyult. Eg y viszont biztos: mindent szívesen fog adtam tőle, bármit kínált is. Ez nyomban ki is derült, amint elhag ytam. Ethan biztonság ot és békét nyújtott, úg y, ahog y felnőtt életemben még soha senki, szexuális értelemben véve pedig eg yáltalán sohasem. Eg yszerűen a természetéből kifolyólag , ahog y ez mára tudatosult bennem. Nem azért volt zsarnoki és irányító velem, mert uralkodni akart rajtam. Hanem azért, mert meg látta, hog y nekem pillanatnyilag arra van szükség em. Ethan próbált nekem meg adni valamit, amitől a kettőnk kapcsolata jobban működött volna. És miközben veszett kínlódással teltek nélküle a napok, arra kellett koncentrálnom, hog y eg yedül leg yek. Tüzes szenvedélyünk fehéren izzott, és mindketten meg pörkölődtünk a heves szikráktól, amelyek eg yüttlétünkből pattantak ki. Tudom, hog y a g yóg yuláshoz időre van szükség . Ettől azonban nem csillapul a fájdalom. Akárhog y is erőlködöm, mindig ug yanoda lyukadok ki: újra és újra ug yanaz az érzés hasít belém, mint amikor Ethan lelepleződött.
Tudja, mi történt velem, ezért aztán nem szerethet engem soha többé. Kizárt dolog.
1 A kezem pokolian lüktetett, szívverésemmel azonos ritmusban. Csak a számat tátottam a bezáródó liftajtóra. A felvonó már elrag adta Brynne-t tőlem, és eg yre távolabb vitte. Gondolkozzunk csak! Üldözőbe venni nem volt érdemes, úg yhog y inkább behúzódtam az előtérből a pihenőbe. Odabent Elaina épp kávét főzött. Nem nézett föl, úg y csinált, mintha ott se lennék. Okos lány. Remélem, a sok idióta az emeleten követi a példáját, különben nézhetnek új állás után. Beledobáltam pár jég kockát eg y műanyag zacskóba, és beledug tam a kezem. Basszus, de csíp! A bütykeim véreztek, és lefog adom, hog y a lift melletti falon is maradtak vérnyomok. Kezemet a jég ben tartva visszasomfordáltam az irodámba. Szóltam Francesnek, hog y hívja a karbantartókat. Be kell foltozni a falon azt a vérfoltos lyukat. Frances bólintott, értette a helyzetet. Lejeg elt kezemre pillantva meg kérdezte: – Nem kellene meg röntg eneztetni? – Olyan képet vág ott, mint eg y ag g ódó anyuka, leg alábbis én íg y képzelem el az ag g ódó anyukákat. Saját anyámra alig emlékszem, úg yhog y pusztán az elvárásaimat vetíthettem ki. – Nem. – Nekem a nőm kell, nem egy kibaszott röntgenkép! Keresztülcsörtettem az irodámhoz, és bezárkóztam. Kivettem eg y üveg Van Gog hot az italhűtőből, felbontottam. Kinyitottam a fiókomat, és előkotortam belőle eg y doboz Djarum Black cig arettát, amit szívok, és eg y öng yújtót. Lassan a nyakára hág ok a készleteimnek, rekord mennyiség ű cig arettát elfüstöltem, amióta Brynne-nel találkoztam. El ne felejtsem, ideje lenne feltölteni. Most már csak eg y pohár vodka hiányzik, vag y nem is… ide nekem az eg ész üveg g el. Fájós, összeroncsolt kezemmel meg húztam az üveg et. Kit érdekel a kurva kezem? A szívem tört össze! Rámeredtem a fényképére. Amit a munkahelyén csináltam róla, amikor meg mutatta a festményt Lady Percivallal és a könyvvel. Emlékszem, hog y a telefonommal fényképeztem, és kellemesen csalódtam, mert a kép jól sikerült. Még hozzá olyan jól, hog y letöltöttem, és rendeltem róla eg y nag yítást az irodámba. Mindeg y volt, hog y szimpla mobillal készült a kép – Brynne-t bármilyen lencsén át nézzük, mindenképpen g yönyörű. De különösen a szemlencsémen keresztül nézve szép. Néha már majdhog ynem fáj, ha ránézek. Visszaidéztem a reg g elt, amit akkor eg yütt töltöttem vele. Csak a lelki szemeimmel láttam – de milyen boldog is volt, amikor lekaptam, ahog y rámosolyog arra a rég i festményre… Leparkoltam a kocsit a Rothvale Galéria előtt, és leállítottam a motort. Rémes nap volt, esős, hűvös; persze a kocsimban nem esett. Brynne mellettem ült, munkához öltözve, g yönyörűen, szexin,
mosolyg ósan; nekem már pusztán ez szárnyakat adott volna. De ig azán csak az villanyozott fel, ami aznap reg g el történt kettőnk között. És most nem a baszásra g ondolok. Persze, amit a zuhany alatt csináltunk, már az elég volt ahhoz, hog y eg ész nap rág ondoljak. Este pedig , tudom, újra eg yütt leszünk, ő az enyém, ág yba vihetem – és ami ezzel jár. Ennél viszont szerintem ütősebb volt a beszélg etésünk. Vég re úg y éreztem, hog y feleng edett valamelyest. Hog y törődik velem annyira, mint én ővele. Lassan itt lesz az ideje, hog y a jövőnket tervezg essük. Annyira szeretnék vele maradni! – Mondtam már, mennyire szeretem, amikor rám mosolyog sz, Ethan? – Még nem – válaszoltam, ajkamról lehervasztva a mosolyt –, de mondd el. A taktikázást hallván meg rázta a fejét, és kinézett az ablakon az esőbe. – Kivételesnek tartom a helyzetemet, mert nem mosolyog sz túl sokat a nyilvánosság előtt, Ethan. Visszahúzódónak jellemeznélek. Amikor rám mosolyog sz, attól… hát… attól elalélok. – Nézz rám! – Vártam, hog y reag áljon; tudtam, hog y meg teszi. Erről is el kell majd beszélg etnünk, mert kezdettől kristálytiszta a dolog : Brynne természetétől fog va aláveti mag át az akaratomnak. Elfog adja, amit adok neki – én vag yok a mester, ő pedig a múzsa: eg y újabb ok, ami miatt tökéletesen illünk eg ymáshoz. Elalélsz tőlem, mi? Rám emelte barnászöld szürke szemét, és várt, a farkam meg közben lüktetett a nadrág omban. Ha most itt a kocsiban a mag amévá tenném, eg y perccel később már meg int kívánnám. Ig azi füg g őség et okoz ez a lány. – Istenem, de g yönyörű vag y, amikor ezt csinálod! – Amikor mit csinálok, Ethan? Eg yik selymes hajfürtjét a füle mög é ig azg attam, és odamosolyog tam neki még eg yet. – Nem érdekes. Eg yszerűen csak boldog g á teszel. Szeretem, hog y munkába vihetlek azután, hog y vég ig szeretkeztük az éjszakát. Ettől elpirult, én meg újra meg szerettem volna baszni. Nem, nem is ig az. Szerelmeskedni akartam vele… szép lassan. Elképzeltem varázslatos testét, amint meztelenül elnyújtózik, hog y kényeztessem, ahog y csak tőlem telik. Csak az enyém lenne. Eg yedül az enyém. Brynne olyan érzékivé tesz… – Nem akarsz bejönni, hog y meg nézd, min dolg ozom éppen? Rá tudsz szánni eg y kis időt? Ajkamhoz emeltem a kezét, és beszívtam a bőre illatát. – Már azt hittem, sose kérdezed meg . Vezessen, kérem, Bennett professzor asszony! Felnevetett. – Talán eg y napon az leszek. Fekete ruhában fog ok járni, szemüveg et és kontyot viselek majd. Restaurációs technikákról fog ok előadást tartani, te pedig majd a hátsó sorban ülsz, kéjsóvár tekintettel és illetlen meg jeg yzésekkel tereled el a fig yelmemet.
– Aha, és azután beidézel az irodádba, hog y ott meg fenyíts? Bennett tanárnő majd nem eng edi, hog y hazamenjek? Na, csak kiokoskodjuk, hog y hog yan eng eszteljem meg a tanárnőt tiszteletlen viselkedésemért! – És az ölébe hajtottam a fejemet. – Nem vag y észnél – nevetett, és ellökött mag ától. – Gyerünk befelé! Átrohantunk az esőn az esernyőm védelme alatt; Brynne karcsú teste vég ig hozzám simult. Virág - és napfényillata volt; úg y éreztem, hog y én vag yok a leg szerencsésebb férfi a világ on. Bemutatott az idős biztonság i őrnek, aki láthatólag fülig szerelmes volt belé, majd hátravitt eg y tág as, műteremszerű szobába. Széles asztalok, festőállványok, jó fényviszonyok, és reng eteg volt benne a nyílt tér. Odavezetett eg y nag yméretű olajfestményhez; a képen eg y sötét hajú, komoly nő volt látható, meg kapóan kék szemmel, kezében könyv. – Ethan, köszönj szépen Lady Percivalnak. Lady Percival, ő a barátom, Ethan Blackstone. – Úg y mosolyg ott a festményre, mintha a leg jobb barátnők lettek volna. Udvariasan meg hajoltam a festmény előtt. – Asszonyom – mondtam illedelmesen. – Hát nem fantasztikus? – kérdezte Brynne. Tüzetesebben is szemüg yre vettem a képet. – Hát, meg fog ja az embert, annyi szent. A mög ött a szempár mög ött mintha eg y történet rejtőzne. – Közelebb hajoltam a könyvhöz, amelynek a címlapja kikandikált a lady keze alól. Nehezen volt olvasható a cím, de aztán rájöttem, hog y franciául van. Íg y már könnyebben ki lehetett betűzni. – Különösen a könyv körüli részen dolg ozom – mondta Brynne. – Évtizedekkel ezelőtt a kép meg pörkölődött eg y tűzben, és elég nag y küzdelmet okoz a könyvről az odaég ett lakkot lehámozni. Amúg y különleg es könyv lehet. Még eg yszer rápillantottam a címre. Chrétien. – Franciául van. A Christian név francia változata – mutattam rá. Elkerekedett a szeme, hang ja izg atott lett. – Ig azán? – Ig en. És biztos vag yok benne, hog y a könyv a Le Conte du Graal. A Szent Grál története. – Brynnere sandítottam, és meg vontam a vállam. – A hölg y a képen Lady Percival, nem? Hát nem Percival az a lovag , aki a Grált az Artúr király-mondakörben meg leli? – Te jó ég , Ethan! – izg atottan karon rag adott. – Hát persze! Percival… ez az a történet! Meg fejtetted! Lady Percival csakug yan nag yon ritka könyvet tart a kezében. Tudtam, hog y különleg esség ! Az első Artúr-leg enda, amit följeg yeztek, még valamikor a 12. században. A könyv Chrétien de Troyes Perceval és a Grál története című munkája. – Mereng ve nézte a festményt, arca rag yog ott a boldog ság tól és a felhőtlen örömtől, én pedig fog tam a mobilomat, és meg örökítettem a pillanatot. Nag yszerű profilképem lett Brynne-ről, amint Lady Percivalra mosolyog .
– Hát, örülök, hog y seg íthettem, kicsim. Nyakamba szökkent és szájon csókolt, karját szorosan körém fonta. Ez a világ on a leg csodálatosabb érzés! – Ó ig en! Reng eteg et seg ítettél. Még ma felhívom a Mallerton Társaság ot, és elújság olom, hog y mire jöttél rá. Biztosan érdekelni fog ja őket! Évfordulós kiállítás lesz a jövő hónapban… kíváncsi vag yok, hog y vajon ezt a festményt beválog atják-e. Brynne izg atottan továbbáradozott, elsorolta, amit csak tudni érdemes ritka könyvekről, ritka könyvekről készült festményekről, továbbá ritka könyvekről készült festmények restaurálásáról. Arca eg észen kipirult a rejtély meg oldásának izg almától. Az a mosoly és az a csók, amit nekem adott, aranyat ért. …Kinyitottam a szemem, és próbáltam visszanyerni az öntudatomat. A fejemet mintha péppé verték volna eg y deszkával. Az üveg Van Gog h már félig üresen szomorkodott. Djarum csikkek hevertek az asztalhoz tapadt arcom körül szanaszét. Orromba poshadt szeg fűszeg - és dohányszag ivódott. Lehámoztam mag am az asztalról, és a tenyerembe temettem az arcomat, könyökömet az asztalra támasztva. Ug yanarra az asztalra, amelyiken alig pár órával ezelőtt vég ig nyújtóztattam és meg basztam Brynne-t. Ig en, meg basztam. Ig azi, hamisítatlan baszás volt, és olyan jólesett, hog y csípte a szememet a visszaemlékezés. Mint az őrült, úg y villog ott a telefonom. Felfordítottam, hog y ne lássam, ki hív. Tudtam, hog y úg ysem ő az. Brynne nem fog fölhívni. Ebben biztos voltam. A kérdés csak az volt, hog y én mikor merjek rácsörög ni. Éjszaka volt már. Odakint sötétség . Hol lehet most? Vajon nag yon meg bántódott és szomorú? Sír? A barátai vig asztalják? Utál eng em? Hát, ja, mindeg yik kérdésre tudom a választ. És még csak nem is tudok utánamenni, nem tudom jóvátenni a dolg ot. Nem kellesz neki. Szóval, ilyen ez a szerelem. Ideje meg tudnom Brynne-ről az ig azság ot, és szembenéznem azzal, hog y mivel ártottam neki. Ezért az irodában maradtam, és szembenéztem vele. Képtelen voltam hazamenni. Ott túlontúl sok tárg y volt, ami rá emlékeztetett, és ha láttam volna a cuccait, attól vég leg bediliztem volna. Úg y g ondoltam, inkább bent maradok, és olyan lepedővel alszom, amelyből nem az ő illata árad. Amibe nincs beleivódva Brynne illata. Pánikhullám hasított belém, föl kellett állnom. Felemeltem a hátsóm a székről. Lábamnál meg pillantottam eg y rózsaszín anyag darabot a földön. Rög tön tudtam, hog y micsoda. A csipkés bug yi volt az, amit az íróasztalos akció során lehúztam róla. A picsába! Eszembe jutott, hol is voltam, amikor befutott az üzenet az apjától. Mélyen elmerülve őbenne. Pokoli kín volt meg érinteni valamit, ami nem is olyan rég en Brynne bőrével érintkezett.
Két ujjal felcsippentettem a bug yit, és zsebre vág tam. A zuhanyzó ordítva követelte, hog y letusoljak. Átmentem a hátsó ajtón keresztül az irodámhoz csatlakozó mag ánlakosztályba. Minden vadonatúj volt: ág y, fürdőszoba, tévé és eg y kis konyha. Ig azi menedékhely eg y elfog lalt ag g leg ény számára, aki olyan sokáig dolg ozik, hog y már nincs értelme hazamennie. Nem is menedékhely volt ez, inkább kéjlak. Ide hoztam azokat a nőket, akiket meg akartam baszni. Persze, csakis munkaidő után, és sose maradtak itt éjszakára. Kihajítottam őket, még jóval napfelkelte előtt. Persze ez még azelőtt volt, hog y Brynne-nel találkoztam. Őt sose akartam idehozni. Őt kezdettől fog va másnak éreztem. Különleg esnek. Ő volt az én szépséges amerikai nőm. Brynne nem is tudott erről a lakosztályról. Két másodpercen belül leesett volna neki a tantusz, és g yűlölt volna miatta. Meg dörzsöltem a mellkasomat, és meg próbáltam lecsendesíteni az ég ető fájdalmat. Meg eresztettem a zuhanyt és levetkőztem. Ahog y a forró víz a testemre záporozott, nekidőltem a csempének, és szembenéztem a helyzetemmel. Nincs már melletted! Mindent elbasztál, és már nem kíváncsi rád. Az én Brynne-nem másodszor is elhag yott. Először stikában lépett le, mert eg y rossz álom meg rémítette. Ezúttal viszont elfordult tőlem, és kisétált, még csak vissza se nézett. Láttam az arcát, most nem a félelem hajtotta el. Hanem az árulásom fölött érzett vég telen düh, hog y eltitkoltam előle az ig azság ot. Meg rendült bennem a bizalma. Túl nag yot kockáztattam, és rajtavesztettem. Olyan nag y volt a kísértés, hog y visszahúzzam mag amhoz! De aztán meg tartóztattam mag am, és inkább belebokszoltam a falba. Alig hanem elrepedt pár csontom. Azt mondta, ne hívjam soha többé. Elzártam a zuhanyt, és kiléptem a tálcából. Amint a víz lefolyt, a távolinak ható csobog ás üresség e csak tovább sajdította keblemet. Levettem eg y frottírtörölközőt, és beletemettem az arcomat. Amikor felnéztem, belerévedtem a tükörbe. Ott álltam meztelenül, vizesen, mint eg y rakás szerencsétlenség . Eg yes-eg yedül. Ráébredtem még eg y másik ig azság ra is, miközben anyaszomorító, seg g fejű önmag am tükörképét bámultam. A soha nag yon hosszú idő. Lehet, hog y adok neki eg y-két napot, de a soha szóba se jöhet. Elvég re a tényállás mit sem változott: Brynne-nek védelem kell, mert még mindig veszélyesnek íg érkező fenyeg etéseknek van kitéve. Nem eng edhetem, hog y valami történjen azzal a lánnyal, akit szeretek. Azt soha! Belemosolyog tam a tükörbe; szórakoztatónak találtam, hog y még ebben a szánalmas állapotomban is milyen okos vag yok! Hiszen tökéletesen példáztam, hog y miként lehet a soha szót helyesen használni.
2 Száműzetésem második napja. Totál szívás! Kavarog tam erre-arra, intéztem a dolg aimat, de valahog y semmi sem volt az ig azi. Meddig tart még a cudar világ ? Most akkor fölhívjam vag y sem? Ha jobban beleg ondoltam a helyzetembe, azonnal beficcent a para, úg yhog y inkább hag ytam az eg észet. Akárcsak őt. A belsőmben tátong ó űr cselekvésre szólított, de tudtam, hog y korai lenne még újra nyomulni. Időt kell hag ynom neki; nem akarok beleesni még eg yszer ug yanabba a hibába! Rámenősködtem, és keményen bepróbálkoztam nála. Hogy lehettem ekkora önző pöcs! Az utcán parkoltam le, az előtt a ház előtt, amelyben felnőttem. Szépen nyírt pázsit, rendezett porta és csinosan formára ig azított sövény fog adott. Apa sohasem fog ja itt hag yni. Hamisítatlan makacs vénember az öreg , nem meg y el arról a helyről, ahol anyával éltek. Itt is fog meg halni. Fölemeltem a hideg sört a kocsiülésről, és beléptem a kapun. Eg y fekete macska iramodott el előttem, aztán leült és várt. Már nem kiscica, de még nem is eg észen felnőtt. Amolyan süldő jószág . Leült a küszöb elé, meg fordult, és csak nézett. Élénkzöld szemével hunyorg ott, mintha csak nóg atott volna, hog y nosza, mozdítsd már a lusta seg g ed, és eressz be g yorsan! Vajon mikor szerezhette apa a macsekot? Meg nyomtam a cseng őt, kinyitottam az ajtót, és bedug tam a fejemet. – Apa! – A macska a fénysebesség nél is g yorsabban besurrant a résen, hog y csak pislog tam. – Mióta van macskád? – Kiabáltam, és kimentem a konyhába. Betettem a sört a hűtőbe, aztán ledobtam mag am a kanapéra. A távirányítóval beüzemeltem a tévét. Európa-bajnokság , az kurvajó! Leg alább eg y pár óráig nyug tom lesz, kiverhetem a fejemből a lányt. Csak a focira kell koncentrálnom, közben remélhetőleg lecsúszik a hat sörből nég y. És szabadon sírhatok apának. Hátravetettem a fejem, és behunytam a szememet. Valami szőrös és puha belemászott az ölembe. Visszajött a macsek. – Ohó, szóval te itt vag y, és Korminak már be is mutatkoztál. – Apa időközben besettenkedett mög öttem. – Minek neked macska? – Alig vártam a választ. Amíg g yerek voltam, sosem volt cicánk. Apa felhorkant, és leereszkedett a székére. – Minek? Nem én akartam, csak úg y beköltözött. – Azt elhiszem. – Vég ig simítottam a kezem Kormi fényes szőrén. – Abban a minutumban, hog y az ajtót kinyitottam, úg y suhant be, mintha az övé lenne a hely. – A szomszédom meg kért, hog y etessem, amíg ő a nag ybeteg édesanyját g ondozza. Hozzá kellett költöznie, úg yhog y meg örököltem a kis eg érfalót. De jól meg értjük eg ymást, azt hiszem. – Mármint te meg a szomszéd, vag y te meg a macska?
Apám ravaszkásan nézett rám, összeszűkített szemmel. Jonathan Blackstone természettől fog va mindig ig en jó meg fig yelő volt. Nem tudtam elrejteni előle semmit. Mindig kiszag olta, ha részeg en jöttem haza, az se maradt titokban, hog y a dohányzásra rákaptam, de arról is azonnal értesült, amikor sráckoromban bajba kerültem. Valószínűleg azért lett ilyen, mert már kicsi korunktól fog va eg yedül nevelt bennünket. Habár anya korán meg halt, nővérem, Hannah és én sohasem szenvedtünk hiányt szülői fig yelemben. Apa érzékei hihetetlen módon kifinomodtak: mint eg y véreb, minden vészt rög vest meg szimatolt. Ez alkalommal sem hag yta cserben az orra. – Mi a frász történt veled, fiam? Brynne, ő történt velem. – Ennyire feltűnő? – A macska az ölemben dorombolni kezdett. – Ismerem a g yerekemet, és látom, ha valami nincsen vele rendjén. – Apám eg y percre kiment a szobából. Két felbontott sörrel tért vissza, az eg yiket a kezembe nyomta. – Mexikói sör? – emelte fel a szemöldökét, és g ondolkodóba estem, hog y vajon íg y festek-e én is, amikor ezt csinálom. Brynne ezt a szemöldökfelhúzást több ízben is szóvá tette. – Ja. Jó is az, amikor a zöld citrom íze kúszik lefelé az ember torkán. – Húztam eg yet a sörből, és meg simog attam újsütetű ébenfekete barátomat. – Eg y lány a baj. Brynne a neve. Meg ismerkedtünk, belezúg tam, és annyi, már le is épített. – Rövid voltam és velős. Mi mást is mondhattam volna a saját apámnak? A lényeg et elmondtam, másra nem is ig en emlékeztem. Fájt a szívem a lányért, aki elhag yott. – Aha, akkor már értem. – Eg y pillanatra elhallg atott, mintha mag ába szállt volna. Ennyire talán még sem kellett volna meg könnyebbülnie. – Édes fiam, tudom, hog y már nem először mondom, szóval nem lesz nag y újság : szépség ben az anyádra ütöttél, isten nyug tassa szeg ényt. Amit tőlem örököltél, az a neved meg leg feljebb a termeted. A szépfiú-adottság aid miatt nag yon is könnyű dolg od volt a nőkkel. – Soha nem is hajkurásztam a csajokat, apa. – Nem is állítottam ilyesmit. Pont ez a lényeg , hog y neked a kisujjadat sem kellett mozdítanod. A csajok hajtottak tég ed. – Csóválg atta a fejét, ahog y visszarévedt. – Atyaég , azok a nők szétszedtek! Szinte biztos voltam, hog y eg yszer fennakadsz, amint a mag odat szórod, és idő előtt nag ypapát csinálsz belőlem! Olyan szemmel méreg etett, amiben benne volt az, hog y kicsit több időt töltött annak idején ag g ódással, mint amennyit szeretett volna. – De sosem kerültél horog ra… – Eltűnődött, tekintete szomorú lett. Az iskola befejezése után katonának álltam, és elköltöztem hazulról. Kevésen múlott, hogy nem a másvilágra… Apa meg paskolta a térdemet, és húzott eg yet a söréből. – Még senkit nem akartam úg y, ahog yan őt. – Elhallg attam, és úg y istenig azában inni kezdtem. Valaki g ólt lőtt, úg yhog y kicsit odairányítottam a fig yelmemet, miközben a macskát simog attam. Apa eg y ideig türelmesen várakozott, vég ül nem állta meg kérdezősködés nélkül.
– Mit csináltál, ami miatt ejtett? Nag yon fájt hallanom a kérdést. – Hazudtam neki. Vag yis elhallg attam előle az ig azság ot, és rájött. – Óvatosan letettem a macskát az ölemből, és kimentem a konyhába eg y másik sörért. Vég ül kettőt hoztam be. – Miért hazudtál neki, fiam? Belenéztem apám sötét szemébe, és kiböktem, amit még soha nem volt alkalmam nyíltan kimondani. – Mert szeretem. Szeretem, és nem akartam meg bántani azzal, hog y felhozok eg y sötét emléket a múltjából. – Ezek szerint fog tad mag ad, és szerelmes lettél! – Sokatmondóan bólintott és vég ig nézett rajtam. – Minden tünet erre mutat. Azonnal tudnom kellett volna, amikor meg jelentél. Úg y nézel ki, mint aki eg y híd alatt éjszakázott. – Dobott eng em, apa. – Felnyitottam a harmadik sörömet, és fölvettem a macskát az ölembe. – Ezt már mondtad – szólt apa szárazon, és továbbra is úg y nézett rám, mintha nem is a fia lennék, hanem holmi álruhás ideg en. – Akkor miért hazudtál a nőnek, akit szeretsz? Jobb, ha könnyítesz a lelkeden, Ethan! Apámban meg bízom, az életemet is a kezébe tenném. Másnak el se tudnám mondani, ebben eg észen biztos vag yok; kivéve talán a nővéremet. Mély leveg őt vettem, és kitálaltam. – Évekkel ezelőtt eg y pókerversenyen ismertem meg Brynne apját, Tom Bennettet. Zsug áztunk, jól kártyázott. Na, nem olyan jól, mint én; mindenesetre összehaverkodtunk. Nemrég kapcsolatba lépett velem, és meg kért eg y szívesség re. Vonakodtam meg tenni – nem azért, de hát látod, mennyi a melóm jelenleg . Nem pesztrálhatok eg y amerikai művészpalántát, aki mellesleg modell is, miközben itt ez a rohadt olimpia a kiemelt üg yfelekkel! A macska összerezzent az ölemben. Apa szemöldöke felszaladt, azután kényelembe hozta mag át a karosszékében. – De aztán csak meg tetted – mondta. – Hát ig en. Átküldött eg y képet a lányáról, amivel kíváncsivá tett. Brynne mellékállásban modell, és… hát eg yszerűen g yönyörű. – Bárcsak már a lakásomon lenne a fényképe. De a fotó meg vásárlásakor kikötötték, hog y a képnek még hat hónapig az Andersen Galériában kell lóg nia. Apám tovább hallg atta a történetemet. – Beállítottam a g alériába, és pár pillanatnyi nézeg etés után meg is vettem azt az átkozott képet, mintha valami nyeveg ő költő bújt volna belém, vag y mi! Meg láttam a lányt, és máris készen lettem volna az összes testőrömet ráállítani, hog y őrizzék! – Meg ráztam a fejem. – A franc essen bele, apa! – Anyád imádta a költőket. Keats, Shelley, Byron. – Finoman elmosolyodott. – Meg esik néha az ilyesmi. Találsz mag adnak valakit, és onnantól kezdve meg szűnik a világ . A férfiak időnként
szerelembe esnek, fiam, íg y van ez, mióta világ a világ . Vég ül te is erre a sorsra jutottál. – Még eg yet kortyolt a söréből. – Amúg y… miért kell Brynne-nek védelem? – Annak a lezuhant amerikai képviselőnek az utódja miatt. Tudod, Oakley szenátor Kaliforniából. Szóval, a szenátornak van eg y fia, bizonyos Lance Oakley, aki annak idején Brynne-nel járt. Valami baj történt… és vég ül kikerült eg y szexvideó… – Itt meg álltam, mert észrevettem, hog y mennyire felkavarhatja apát mindez. – De akkor még nag yon fiatal volt – mindössze tizenhét éves –, és rettentő érzékenyen érintette a dolog . Ez az Oakley iszonyú nag y fasz volt vele. Most pszichológ ushoz jár… – Felpillantottam, hog y lássam, mint veszi be apám g yomra az elmondottakat. Ittam eg y keveset a sörömből, mielőtt belevág tam volna a befejezésbe. – A fiút elküldték Irakba, Brynne pedig idejött a Londoni Eg yetemre. Művészeti tanulmányokat folytat, és festményeket restaurál, eg ész elképesztő hozzáértéssel. Apa meg lepetésemre nem reag ált arra a sok csúnyaság ra, amit elmondtam. – Meg érzésem szerint a szenátor nem szeretné, ha nyilvánosság ra kerülne, hog y a csintalan g yereke rossz fát tett a tűzre. – Láttam, hog y felpaprikázta a dolog . Apám nemzetiség re való tekintet nélkül g yűlöli az összes politikust. – Sem a szenátor, sem pedig a mög ötte álló párt. Eg y ilyen botrány miatt elveszíthetik a választásokat. – És mi a helyzet az ellenpárttal? Gondolom, azok pont akkora vehemenciával szag lásznak, mint amekkorával Oakley-ék ig yekeznek eltüntetni a nyomokat – mondta apám. Értetlenkedve ráztam a fejem. – Miért is nem dolg ozol nekem, apa? Jól látod az összefüg g éseket. Leg alább tíz ilyen fickóra volna szükség em – mondtam kissé csúfondárosan. – Ha! Boldog an seg ítek, ha szükség ed van rám, de fizetést nem kérek! – Ig en, ezt nag yon jól tudom – mondtam, eg yik kezemet felemelve. Már rég óta szeretném bevenni apát az üzletbe, időről időre felemleg etem, de mindig elvicceli a dolg ot. Nem fog adna el tőlem pénzt a vén csökönyös bolond. – Valami történt, ami arra utalt, hog y Brynne-nek testőrre van szükség e? Kicsit lég ből kapottnak tűnik nekem az eg ész. Miért kért fel az apja? – Úg y tűnik, a szenátor fiának még mindig zabszem van a seg g ében. Otthon volt eltávon, és összeszólalkozott valakivel eg y kocsmában. Kitört a verekedés, eg y haverja ottmaradt. Az ilyesmit nem csípik a politikusok, nem is csoda. Az ellenfelek vájkálni kezdhetnek olyan dolg okban, amikben nem kéne. Lehet, hog y ez csak elszig etelt incidens, ám az elpatkolt cimbora történetesen tudott a videó létezéséről. Brynne apját teljesen feltüzelte az eset. Az ő szavait idézve: „Ha azok, akik tudnak a videóról, eg yszer csak meg halnak, akkor az én kislányomat védeni kell.” – Meg vontam a vállam. – Arra kért, hog y seg ítsek. Kezdetben nemet mondtam, és másik cég et ajánlottam, de aztán küldött eg y képet a lányáról és…
– …és te nem tudtál nemet mondani, miután a képet meg pillantottad – fejezte be a mondatomat apa. Tudtam, hog y érti, mit érzek Brynne iránt. – Nem. Nem tudtam – csóváltam meg a fejem. – Teljesen lenyűg özött. Elmentem a g aléria kiállítására, és meg vettem a róla készült portrét. És miután a terembe lépett, apa, eg yszerűen nem tudtam levenni róla a szememet. Gyalog olni akart a metróhoz az éjszakában, ezt nem hag yhattam, ezért bemutatkoztam, és rávettem, hog y elvihessem kocsival. Azután békén akartam hag yni, tényleg íg y volt, apa. Az öreg meg int elmosolyodott. – Mindig szerettél meg védeni másokat, fiam. – De vég ül sokkal több lett nekem ez az eg ész, mint puszta meló. Brynne-nel akarok lenni… Ránéztem apámra, amint ott ült, és csendesen hallg atott. Nag y testében még mindig hatalmas erő szunnyadt, pedig már hatvanhárom éves volt. Tudtam, hog y meg ért. Nem kellett tovább mag yaráznom a bizonyítványomat, s ez a tudat meg könnyebbüléssel töltött el. – És meg tudta, hog y az apja bérelt fel tég ed a védelmére? – Ig en. Meg hallott eg y telefonüzenetet az irodámban. Az apja majd’ felrobbant, amikor meg tudta, hog y járok a lányával, szörnyen kiakadt. – Vég ül is, miért ne tudja meg apa az eg ész zűrzavart, amibe kerültem. – Akkor bizonyára úg y érezheti, hog y elárultad: ismerted a szenátornak vag y kinek a fiával kapcsolatos viszonyát, és még sem mondtad el neki, hog y tudod – rázta meg fejét apa. – Még is, mit g ondoltál? El kéne mondanod neki, hog y eg y fickót már meg öltek, és lehet, hog y leg közelebb ő kerül sorra. Meg persze azt, hog y szereted, és biztonság ban akarod tudni. Eg y nőnek az ig azság kell, fiam. Ha arra vág ysz, hog y ismét meg bízzon benned, el kell mondanod neki mindent. – Már meg történt – sóhajtottam eg y hatalmasat, és a kanapé támlájának támasztva fejemet a plafont kezdtem bámulni. Kormi nyújtózott eg yet, és befészkelte mag át az ölembe. – Hát akkor csak g yőzködd tovább. Kezdd az ig azság g al, a többi meg majd jön mag ától. Vag y visszafog ad, vag y nem. Te mindenesetre ne add fel. Próbálkozz, ameddig csak akarsz. Elővettem a mobilomat, és meg mutattam a képet apámnak, amelyen Brynne a festményével látható. Mosolyg ott, amint szemüveg én keresztül a fotó tanulmányozásába merült. Valami azt súg ta, hog y közben anyámra g ondol. Pár pillanat múlva visszaadta a telefont. – Elbájoló teremtés, Ethan. Remélem, lesz rá módom, hog y eg y szép napon majd találkozhassam is vele. – Apa eg yenesen a szemembe nézett. Látszott, hog y ezt most nem csak úg y eg yüttérzésből mondta, hanem véresen komolyan is g ondolta. – A szívedet kell követned, fiacskám… senki nem fog ja helyetted meg tenni. Késő délután jöttem el apámtól, hazamentem, és három órán keresztül g yúrtam az edzőtermemben. Addig téptem a testem, amíg az izmaim sajog va remeg tek, és csurom veríték lett
minden tag om. Jólesett viszont utána a habfürdő. És a cig aretta. Most már tényleg túl sokat szívok. Lejjebb kéne adnom belőle, nem tesz jót. De a picsába is, túl erős a késztetés. Amíg Brynne-nel voltam, meg tudtam állni, hog y ne g yújtsak rá. Amióta viszont szakított velem, láncdohányos lettem, mint eg y sorozatg yilkos, akiről a leg első beszélg etésünkben viccelődtünk. Szájamból fityeg ett a Djarum cig i, úg y néztem a habot a kádban. Brynne imádott fürödni. Otthon nem volt rendes fürdőkádja, mondta is, hog y mennyire hiányzik neki eg y. Tetszett, hog y meztelenül ücsörög a kádamban. Meztelenül… Ez az emlékkép mindig meg viselt, még is órákat töltöttem azzal, hog y elképzeltem mag am előtt. De hát vég ül is ez az alapja annak, hog y eg yáltalán meg ismerkedtünk. Brynne meztelenül… Tom Bennett ug yanazt a fotót küldte át, amit a kiállításon meg vettem. Ha g yakorlati szempontból szemléljük a dolg okat, pusztán eg y g yönyörű meztelen test képéről van szó, amit bárki meg csodálna, akár férfi az illető, akár nő. Ám a kép eg yütt azzal, amit az apja elmondott, hog y milyen sérülékeny, vonzó és lenyűg özően szép, no meg az a tudat, hog y veszélyben van, és valaki bánthatja… mindez arra ösztönzött, hog y kövessem az utcán, és biztonság ban hazafuvarozzam. Nem fordíthattam neki hátat, a lelkiismeretem nem eng edte. Csak eg yszer kellett találkoznunk, és az ag yam máris őrült fantáziálg atásba kezdett. Amíg ott beszélg ettünk, vég ig eg yvalami járt a fejemben: Brynne meztelenül. Eg y óra múlva a fürdővizem kezdett kihűlni, érthető módon el is vesztette vonzását. Ki is kászálódtam a kádból, és elkezdtem keresg élni a könyvet. John Keats levelei Fanny Brawne-hoz. Apa említett valamit, amitől a könyv eszembe jutott. Meg pendítette, hog y anyám szeretett nag y költőktől olvasni. Brynne tudtommal imádja Keatst. Annak idején a kanapén hag yta a könyvet, és én rákérdeztem. Brynne bevallotta, hog y szereti a költőt, és csodálkozott, hog y nekem is meg van. Apa minden könyvet nekem adott, amit a kuncsaftjai a taxijában felejtettek. Gyűlölte volna kidobni őket, ezért a jobb darabokat mindig hazahozta. Amikor a lakásomat meg vettem, idehurcolt pár rekesz olvasnivalót, hog y a polcokat meg töltse, a verseskötet is köztük volt. Kerek perec meg vallottam Brynne-nek, hog y én sohasem olvasnék semmit Keatstől. Hát, nag yot tévedtem. Keats üg yesen bűvészkedik a szavakkal, el kellett ismernem. Mindössze huszonöt évesen halt meg , ehhez képest rendesen meg pakolta érzelemmel távol lévő barátnőjéhez írott leveleit. Átéreztem a költő fájdalmát. Pontosan olyan, mint az enyém. Úg y döntöttem, hog y írok neki levelet, tollal és papírra. Az irodába vittem a könyvet, ahol tartottam jó minőség ű levélpapírt. Simba kiinteg etett az akváriumából az uszonyával, amikor elsétáltam mellette. Mindig csemeg ére áhítozik. Nem bírok ellenállni a kérincsélő állatoknak, ezért bedobtam neki eg y kis fag yasztott rákot, és néztem, ahog y behabzsolja. – Brynne szeret tég ed, Simba. Talán ha beadnám neki, hog y sóhajtozol utána, és nem eszel, visszajönne. – Nahát, most meg már eg y halhoz beszélek. Hog y süllyedhettem ilyen mélyre?
Kedvem szottyant elszívni eg y cig arettát, de meg tartóztattam mag am, meg mostam a kezem és leültem írni. Brynne, „El sem tudom képzelni, milyen mély örömmel töltene el, milyen nagy boldogság lenne szabadon lélegezve kószálni itt e partvidéken, mint egy szarvas, ha emléked meg nem béklyózná képzeletem. [...] Kérdezd meg magad, szerelmem, nem nagyon kegyetlen dolog-e ez tőled, hogy így megbénítottál, hogy így elvetted a szabadságom. (1819. július 1.) Akármennyit gondolkoztam is, a legboldogtalanabb napjaim és éjszakáim dacára, nem találtam semmit, amivel kigyógyítsam magam a Szépség iránti rajongásból, épp ellenkezőleg, annyira szenvedélyemmé vált az, hogy szerencsétlen vagyok nélküled, vagy a türelmes beletörődés tompa levegőjén tartom fenn magam, ami nem nevezhető életnek. [...] Nem tudom elképzelni, bármi más forrása is lehet az olyan szerelemnek, mit én Tei rántad érzek, mint a Szépség. (1819. július 8.)”{1} Biztosan felismerted Keats szavait. Elkezdtem olvasni a könyvet, amit úgy szeretsz. Elmondhatom, hogy megértettem a költő szavait. Miss Brawne rabul ejtette a szívét, ezt próbálja neki szavakba önteni. Te is így ejtetted rabul a szívem, Brynne. Hiányzol. Gondolatban mindig velem vagy. Megvigasztalna, ha még egyszer elmondhatnám, amit egyszer már elmondtam; talán még hinnél is nekem. Szerény próbálkozás, de talán kifejezi majd, hogy mit is érzek. Végtelenül sajnálom, hogy nem tudattam veled, amit a múltadról tudok, és azt még inkább, ahogy ez az egész kiderült. Egyvalamit viszont tudnod kell, mert ez a meztelen igazság. Nem állt szándékomban elvállalni a védelmedet. Egy másik ügynökséget akartam ajánlani apádnak. De képtelen voltam megtenni, mert találkoztam veled. Még azon az első éjszakán el akartam mondani, hogy az apád testőrt kíván melléd állítani, de amikor láttam, hogyan nézel rám, Brynne, rám tört egy érzés – vonzódni kezdtem hozzád. Mocorgott valami a bensőmben, és hirtelen minden a helyére került. Megleltem volna a kirakós játék elveszettnek hitt darabját? Nem tudom, mi volt az, csak azt tudom, hogy akkor történt, amikor először találkoztunk. Próbáltam tartani a távolságot, és próbáltalak visszaengedni megszokott mindennapjaidba, de kudarcot vallottam. Abban a percben magadba szippantottál, hogy megláttam a portrédat. Muszáj volt megismerjelek. Veled kellett lennem. Hogy rám nézz, és meglásd, ki is vagyok. Most már tudom, hogy szerelmes lettem. Beleestem egy gyönyörűséges amerikai lányba. Rólad beszélek, Brynne. Sokszor el akartam mondani, hogy miért néztelek ki magamnak abban a galériában. Ám minden alkalommal türtőztettem magam, mert féltem, hogy megsértenélek. Amikor az ágyamban felriadtál, láttam, mennyire kísért a múlt. Nem tudom pontosan, mit álmodhattál, de az biztos, hogy minden erőmmel megvédenélek attól, aki bántana. Elmondani, hogy az apád felbérelt, mert befolyásos politikai ellenfelek áskálódásától tart? Ettől kiszaladtál volna a világból. Az meg engem borítana ki, ha esetleg valaki érzelmileg vagy máshogyan ártani próbálna neked. Tudom, mondtad, hogy ki vagyok rúgva, de ha bármi történne, ha
esetleg valaki fenyegetne, mindenképpen szólj, én pillanatokon belül ott termek. Halálosan komolyan gondolom. Hívj. Olyan nagyon különleges vagy, Brynne. Veled kapcsolatban annyi érzés kerülget: érzelmek, álmok, gondolatok; mély megértés, amely olyan távlatokba röpít, hogy soha nem képzeltem, hogy valaki mellett át lehet élni ilyesmit. Azonban nekem is vannak démonjaim. És félek velük nélküled szembeszállni. Mostanában azt sem igen tudom, élek-e vagy halok, azt viszont biztosan, hogy hogyan érzek irántad. Még ha gyűlölsz is amiatt, amit veled műveltem, én töretlenül szeretlek. Hiába nem akarsz látni, én szeretlek. Mindig szeretlek, mert az enyém vagy. Az enyém, Brynne. A szívembe zártalak, és onnan többé senki sem vehet ki. Te magad sem. E
Eg y hét telt el, mire elküldtem Brynne-nek a levelet. Ez volt életem leg hosszabb nyüves hete. Annyi Djarumot szívtam, hog y majdnem tönkrementem anyag ilag , és kis híján rákos lettem. Brynne a vizsg ák közeledtével nyilván a tanulással volt elfog lalva, íg y kivártam, amíg vég ez az iskolai feladatokkal. A virág árustól lila virág ot rendeltem, és mellétettem a levelet. Vasárnap délután adtam le a rendelést, de csak másnapra, hétfőre vállalták a kiszállítást. Brynne munkahelyi címét adtam meg , nem az otthonit. Brynne között és köztem még nincs vége semminek. Ezt a bűvös varázsig ét ismételg ettem minden nap. Más véleményt nem voltam hajlandó elfog adni.
3 Elérik, hog y elhig g y olyan dolg okat, amik nem ig azak. Csak mondják és mondják, amíg el nem hiszed, hog y mindvég ig az igazat sulykolták beléd. Ezek után harcolni is képes vag y hazug ság okért. A leg hatékonyabb kínzás nem a testet veszi célba, hanem a lelket. Az ember ag ya a fizikailag elviselhető szenvedésnél lényeg esen szörnyűbb félelmeket szül, ug yanakkor képes arra is, hog y a csakug yan elszenvedett fájdalmakat tompítsa. A hátamon az összeroncsolt húsra mintha savat öntöttek volna, az érzőidegeim vitustáncot jártak. A fájdalom olyan égető volt, hogy alig bírtam lélegzetet venni. Vajon mikor ájulok el? És ha felébredek, még ezen a világon leszek? Kétlem, hogy pár lépésnél messzebb juthatok. Alig láttam a szemembe csurgó vértől és a fejemre mért ütésektől. Ebben a földi pokolban fogok meghalni, talán már nincs sok hátra. Legalábbis reméltem, hogy mihamarabb elér a vég. Apám és Hannah nem láthatnak így. Remélem, soha nem tudják meg, mi lett a sorsom. Imádkoztam, hogy a kivégzésemről ne készüljön videofelvétel. Istenem, csak le ne videózzanak! Én aztán mázlista vagyok, mondhatom! Nem volt szerencsém, mert megtámadták az egységemet. Nem volt szerencsém, mert a gépkarabélyom beragadt. Nem volt szerencsém, mert élve estem fogságba. Ezek a rohadékok a ruszkiktól tanulták a módszereiket. Kurvára szeretnek nyugati foglyokat ejteni. A brit különleges alakulat katonája pedig igazi főnyeremény nekik. Az országom a kisujját sem fogja értem mozdítani, feláldozható vagyok. Szeretem én az ilyen mázlit. Én leszek az áldozat a nagyobb jó, a demokrácia és a szabad akarat oltárán. Szabad akarat? Elmehet a picsába! Nekem nincsen olyan. Aki ma kínzott, imádta hallgatni a saját hangját. Folyton csak a lányról beszélt. Igazán befoghatná már a mocskos pofáját. Nem tudják, hol van… soha nem találják meg … még a nevét se tudják. Egyre ezt a pár gondolatot hajtogattam magamban, mert a pillanat csak ebbe engedett kapaszkodni. Egy pofontól eszméletemre tértem. A visszakézből érkező második pofon pedig teljesen fölébresztett. – Végig fogod nézni, ahogy megerőszakoljuk. Visítozni fog, amilyen egy kurva. Amerikai szajha, meztelenül pózol. – Arcul köpött, és a hajamnál fogva előrebillentette a fejemet. – Undorítók az asszonyaitok… mindent megérdemelnek, mert rászolgáltak, hogy büdös kurvaként kezeljék őket. – Azzal a képembe röhögött. Jó alaposan megbámultam, hogy majd emlékezzek az arcára. Hátha egyszer még kerülök olyan helyzetbe, hogy kivághatom a nyelvét, és utána megölhetem. Valószínűleg megérezhette, hogy elképzeltem a halálát, mert nem tetszett neki a reakcióm. Belül megdermesztett a félelem. Hogyan akadályozzam meg, hogy megerőszakolják? Szerettem volna rimánkodni, de nem tettem. Csak bámultam rá, és a szívdobogásomat hallgattam; ez biztosított afelől, hogy életben vagyok. Egyelőre legalábbis. – Minden őr elkapja majd egy fordulóra. Aztán, amikor alábbhagy a kéjvágyunk, esetleg majd megengedjük neki, hogy végignézze a lefejezésedet. Tudod ugye, hogy ez a sors vár rád? Hátrahajtotta a fejemet, és elhúzta az ujját a nyakam előtt. – Könyörögni fogsz kegyelemért, mocsok disznó. Lemészárolunk. Akkor majd nem leszel olyan nagy legény. –
Az arcomba nevetett, sárga foga villogott a szakálla mögött. – Aztán az amerikai kurvádat is utánad küldjük, fejét vesszük neki is… Leveg ő után kapkodva ültem fel az ág yban, izzadtság tól csöpög ő kezemmel a pöcsömet szorong atva. Nekidőltem a fejtámlának, és lassan ráeszméltem, hol is vag yok… és hál’ istennek hol nem. Ez már nem Afganisztán. Csak álom volt az eg ész. Az már régen történt. A rémálmom abból a fajtából való volt, amelyben az összes szar emlék, ami valaha meg történt velem, összekeveredett eg y szörnyű kotyvalékká. Meg könnyebbülten hunytam le a szemem. Brynne nem képezte részét az afg anisztáni szörnyűség eknek. Ő már a jelen. Londonban él, dolg ozik és tanul. Csak a tudatalattim mosta össze azzal a sok rosszal. Brynne biztonságban éldegél, itt a városban. Csak éppen nincs többé velem. Lenéztem forró és kemény farkamra, és rámarkoltam a szerszámra. Behunyt szemmel simog atni kezdtem. Ha csukva tartom a szemem, akkor vissza tudom idézni azt a napot az irodában. Muszáj könnyítenem mag amon. Ha elélvezek, akkor meg szűnik ez az átkozott remeg és, amit a kibaszott rémálmom csalt elő. Minden működhet. Ideig lenesen jó lesz. Visszaemlékeztem az első alkalomra, hog y Brynne meg látog atott. Piros csizma volt rajta meg fekete szoknya. Azt mondtam, üljön az ölembe, és a kezemtől elélvezett. De rohadtul izgató dolog, hogy odajött az irodámba! Gyönyörűnek láttam, ahog y elélvezett a karomban. Szinte darabokra hullott a kéjtől, amit én adtam meg neki. Brynne meg próbált elhúzódni, de nem hag ytam. Persze a vég én csak kisiklott az ölemből. Aztán amikor letérdelt, és meg érintett a nadrág omon keresztül, már értettem, mit akar. Azt mondta, le akar szopni. Emlékszem, nag yon szerettem abban a pillanatban. Minden mesterkéltség nélkül volt őszinte és nag ylelkű. Ig azi, tökéletes, és az enyém! Nos, már nem az. Elhagyott. Becsukva tartottam a szemem, és visszag ondoltam arra, amikor a g yönyörű ajak rácsukódott a farkam makkjára. Milyen nedves, meleg és különleg es érzés volt ez az első alkalom! Milyen szép volt a pillanat, amikor lenyelte, és fölnézett rám azzal a jellemző, szexi és rejtélyes pillantásával. Sohase tudtam, mire g ondol. Elvég re még iscsak nő. Mindenre élesen emlékeztem – hog y milyen hang okat adott ki, a hosszú hajára az arca két oldalán, hog y meleg ajka milyen nag yszerűen simog atott, és hog yan masszírozta és húzta dákómat eg yre beljebb és beljebb a g yönyörű szájába. Emlékeztem arra a különleg es alkalomra Brynne-nel, ahog yan kivertem mag amnak szánalmas és mag ányos jelenemben, amely csak üres élvezetet nyújthatott. De még az sem jött volna össze, ha közben nem g ondolok rá. Felkiáltottam, ahog y az anyag már-már fájdalmas g yorsaság g al kilövellt a farkamból, beterítve a lepedőt. Fényes fehér cucc a matt feketén. Brynne-ben lenne a helye! Liheg ve dőltem a fejtámlának, és hag ytam, hog y átjárja testem a könnyebbség . Harag udtam mag amra, hog y ráemlékezve kivertem, mint valami kétség beesett hülyeg yerek.
Kicsit sem érdekelt, hog y dzsuvás lett a lepedő. Ki lehet mosni. Az ag yamat nem. Minden alkalomra emlékszem, amikor benne voltam. A fokozatosan rám telepedő üresség szinte fojtog atott, az élvezet meg sem közelítette eg y ig azi aktus g yönyörét. Ez csak amolyan pótcselekvés, teljesen haszontalan. Biztos, hogy nem, Benny! Ahhoz túl szép a fickó, hogy a tulajdon kezéhez kelljen folyamodnia, ha orgazmusra van szüksége. Na, ja. Felkeltem, lehúztam a lepedőt, és mentem, hog y lezuhanyozzak. Nekem csakis Brynne kell, mással nem elég szem meg . Aznap délután Brynne meg csörg etett a mobilomon. Nem tudtam fog adni a hívását, mert eg y ostoba tárg yaláson ücsörög tem. Kedvem lett volna meg ütni a hülye üg yfeleket, de aztán inkább a hang postára irányítottam a hívást. – Ethan, én… meg kaptam a leveledet. – A hang ja g yöng ének tetszett, és annyira sarkallt a vág y szaladni hozzá, hog y nem is tudom, vég ül hog yan álltam meg . – Köszönöm, hog y elküldted. A virág ok is nag yon szépek. Én… csak azt akartam, hog y tudd, beszéltem apámmal, és tisztáztunk eg yet-mást… Ekkor elvesztette az önuralmát. Tompa, szag g atott sírást hallottam. A szívem majdnem meg hasadt tőle. – Most mennem kell… talán később tudunk majd beszélni. – Az utolsó mondatot már suttog ta: – Szia, Ethan. – Aztán letette. Majdnem betörtem a mobilom képernyőjét, olyan vadul tárcsáztam vissza a számot. Imádkoztam, hog y veg ye fel, és váltson velem néhány szót. Vég telenül lelassult az idő, amíg a telefon kicseng ett. Eg yszer, kétszer, háromszor. A szívem zakatolt, a torkomat lég szomj szorong atta… – Szia! – Eg yetlen rövidke szó. De az ő hang ján érkezett, és nekem címezte. A háttérből zaj szűrődött be. Autóforg alom lármája lehet. – Brynne… Hog y vag y? Zaklatottnak éreztelek a hang postán. Tárg yaláson voltam… – Elhallg attam, mert rájöttem, hog y dadog ok. Becsuktam a számat, és kétség beesetten vág yódtam eg y fincsi, fekete, szeg fűszeg es cig aretta után. Nag yot szuszog ott a hallg atóba. – Ethan, azt mondtad, hívjalak, ha valami fura dolog történik… – Úristen, mi történt? Nem esett bajod, ug ye? Merre jársz most? – Meg fag yott bennem a vér attól, amit mondott és amilyen hang on mondta. – Az utcán vag y? – Most éppen futok. Ki kellett mozdulnom, és eg y kis szünetet tartanom. – Meg yek hozzád. Mondd meg , hol vag y pontosan. Elcsöndesedett. Hallottam, ahog y az autók dübörög nek körülötte, és g yűlöltem a
kényszerképzetet, ami rám tört. Hát hol is lenne máshol? Eg yedül az utcán. Nincs mellette senki. Teljesen védtelen. – Mondd meg , lég yszi. Látnom kell tég ed – muszáj beszélnünk. Okvetlenül meg kell tudnom, mivel izg attad fel mag ad annyira, hog y felhívtál, és üzenetet hag ytál. – Semmi válasz. – Bébi, hog yan seg ítsek, ha nem mondasz semmit? – Meg nézted? – A hang ja meg változott, hirtelen határozott lett. – Mármint mit néztem meg ? – Jaj, bárcsak a karomba zárhatnám, másra se vág yom most! Nem értettem, mit akar. De hamar dereng eni kezdett, mert hideg hallg atással válaszolt. – Meg nézted, Ethan? Válaszolj a kérdésemre! – A szexvideót az Oakley kölyökkel? Felháborodott hang ot hallatott. – Basszus, dehog y! Brynne… – Bosszantott, hog y eg yáltalán ilyesmit kérdez. – Hog y tennék már ilyet… – Nem szexvideó az! – ordította a fülembe. A mellkasom úg y fájt, mintha kést mártottak volna belé. – Hát, pedig az apád azt mondta! – kiabáltam vissza, mert meg zavart a kérdésével. Eg yáltalán, milyen elbaszott eg y beszélg etés ez? Teljesen összekavarodtam tőle. Ha szemtől szemben állhatnánk, közel mehetnék hozzá, belenézhetnék a szemébe, és úg y hallg athatnám, több esélyem lenne. De ez a töredékes vitatkozás sehova se vezet. Még eg yszer meg próbáltam, nyug odtabb hang on: – Brynne, hadd menjek oda, akárhol vag y is. Meg int elsírta mag át. Hallottam lág y hang ját az eg yre tompább háttérzajon keresztül. Eg yáltalán nem tetszett, hog y eg ymag ában futkos. Gyorsít körülötte a sok autó, a férfiak meg bámulják, a szatírok zaklatják… – Mi mindent mondott neked, Ethan? Mit mondott rólam az apám? – Nem telefontéma… – Gyerünk. Ki vele! – Aztán mély hallg atás. Behunytam a szemem, tudván, hog y semmi mást nem fog ad majd el tőlem, csakis a teljes ig azság ot. Kurvára rühelltem az eg észet, de muszáj lesz elmondanom neki. Hog yan is kezdjem? Nem jutott eszembe jobb, mint hog y fejest ug orjak a történetbe. Előtte hang talanul imádkoztam az anyukámhoz, ez erőt adott. – Azt mondta, hog y középiskolás korotokban te meg Oakley jártatok. Tizenhét éves múlhattál, amikor Oakley a tudtod nélkül szexvideót csinált rólad, amit aztán közreadott. Erre kimaradtál az iskolából, és mindenféle zűrjeid lettek. A szenátor Irakba küldte a fiát, te meg idejöttél, hog y folytasd a tanulmányaidat. Most, hog y a szenátor alelnöki babérokra tör, minden erejével szeretné meg akadályozni, hog y a videót bárki meg nézze… vag y akár csak értesüljön róla. Apád elmondta még azt is, hog y Oakley eg yik haverja szokatlan körülmények között elhalálozott. Tart tőle, hog y
mindenki veszélyben van, aki csak tud a videóról… ez tég ed is érint. Annyira ag g ódott, hog y kapcsolatba lépett velem. Meg kért eg y szívesség re: hog y vig yázzak rád, és tartsak szemmel mindenkit, aki meg próbál meg környékezni. Mit nem adnék eg y cig arettáért! Fájdalmas dolog elviselni a vonal másik vég én honoló csendet. Azonban pár vég telennek tűnő szempillantás múlva meg érkezett a várva-várt reakció. Szavakból már lehet építkezni. Én csak a szavakból értek, mindössze azok alapján tudok a cselekvés útjára lépni. – Meg ijeszt, amit elmondtál – szólt Brynne. Felléleg eztem ennek hallatán. Nem azért, mert Brynne félt, hanem azért, mert éreztem, hog y szükség e van rám. Talán még vissza is fog ad. – Nem árthat neked senki és semmi, bébi, amíg én melletted vag yok! – Fura üzenetet kaptam a telefonomra két nappal ezelőtt. Eg y férfi keresett. Valami újság tól. Nem tudtam, mit teg yek – és teg nap meg kaptam a leveledet, amiben azt írod, hog y hívjalak, mihelyst valaki zaklatni kezd. A meg könnyebbülésemet eg yik pillanatról a másikra mintha elfújták volna. – Na, ne szarakodjunk, Brynne! Merre vag y? Meg yek érted! – Ha a fizika törvényei meg eng edték volna, isten bizony keresztülpréseltem volna mag am a kikúrt telefonon! El kell jutnom hozzá, ennyi és pont! Lófasz a nyamvadt picsog ásba, nekem a hús-vér Brynne kell, hog y vég re rátehessem a kezem. – A Waterloo híd déli vég énél vag yok. Naná, hogy ott vagy! A szememet forg attam. Már pusztán a Waterloo szó említése is ideg esített. – Már el is indultam. Átmennél a Victoria rakpartra? Ott g yorsabban meg talállak. – Jól van. Elmeg yek a szfinxig . – Ez már tetszett. Már kevésbé fél, és ez az érzés csodálatos ellenszernek bizonyult az ideg esség emre. Meg yek, beg yűjtöm a csajomat. Erről ő persze még nem tud, de hát ez a hamarosan bekövetkező valóság . – Meg teszi. Ha valaki odamenne hozzád, akkor maradj a nyílt utcán, ahol vannak körülöttetek mások is. – Tartottam a vonalat, amíg ő lesétált Kleopátra tűjéig , én meg mint az őrült hajtottam London közepe felé. – Meg érkeztem – telefonálta. – Vannak ott mások is? – Ig en. Turisták, párocskák, kutyasétáltatók. – Helyes. Most leparkolok. Odaérek mindjárt. – Azzal letettük. Szívem a torkomban dobog ott. Találtam eg y parkolóhelyet, letettem a kocsit, és kisétáltam a rakpartra. Vajon hog yan alakulnak a dolg ok? Ellen tud-e majd nekem állni? Nem szándékozom feltépni a sebeket, de basszanak meg , ha ezt a szarság ot, ami velem van, akár eg y nappal tovább tűröm! Most már leg yen vég e! Akármi leg yen is az ára, még ma meg szabadulok a nyomoromtól.
A nap éppen kezdett lemenni, amikor meg pillantottam. Futónadrág ja második bőrként feszült rajta. Háttal állt, a korlátra dőlve nézte a folyót. Lófarkát oldalra fújta a szél. Eg yik hosszú lábát behajlítva a korlátra támasztotta, azon nyug tatta a kezét. Lelassítottam, mert mag amba kellett szívnom a látványt. Eg y heti éhezés után vég re élőben is láthatom. Itt áll előttem. Brynne. Át kell ölelnem. Már viszketett a tenyerem, hog y vég re meg érinthetem. De mintha meg változott volna… lefog yott. Ahog y közeledtem hozzá, ez eg yre jobban látszott. Úristen, csak nem koplalt eg ész héten? Vag y öt-hat kiló lement róla. Meg álltam és néztem, mérg esen és ag g ódva. Leg főképpen azonban elámultam, hog y a múltjában éktelenkedő trág yakupac sokkal nag yobb, mint ahog y eleddig g ondoltam. De jó nekünk, mindketten alaposan el vagyunk cseszve! Meg fordult és észrevett. Pillantásunk találkozott, és erőteljes párbeszéd áramlott keresztül a köztünk tátong ó éteren. Brynne tudta, hog yan érzek. Tudnia kellett. Már bőven elég szer hallotta tőlem. Ig az, ő még sose mondta ki azt, amit én már kimondtam. Annyira várom, hog y eg yszer vég re kimondja a szót: szeretlek. A nevemet mondta. Leolvastam az ajkáról. Nem hallottam semmit, mert fújt a szél, de láttam, hog y a nevemet mondja. Leg alább annyira meg könnyebbültnek tűnt, mint én mag am, hog y épeneg észség ben látom, tőlem karnyújtásnyi távolság ban. Még mindig ug yanolyan szép volt, mint valaha. Még is lehorg onyoztam. Ha Brynne-nek kellek, akkor jöjjön oda hozzám, és mutassa ki ő is, hog yan érez. Meg ölne azzal, ha ezt nem tenné meg . Apának szóról szóra ig aza van abban, hog y mindenkinek a saját szívét kell követni. Én a sajátomat követem. Brynne-nek is hasonlóképpen kell cselekednie. Ellépett a korláttól. A bensőm beleremeg ett, amikor habozni láttam. Mintha tőlem várná, hog y integ essek vag y odamenjek hozzá. Azt már nem, bébi! Nem mosolyog tam. Ig az, ő sem; a kapcsolatot mindazonáltal már felvettük. Türkizkék sportfelsőt viselt, amely körbeölelte a mellét. Mintha csak meztelen lenne. Eszembe jutott, amikor alattam volt, és ölelkeztünk-csókolóztunk. Annyira kívántam, hog y fájt. Azt hiszem, ilyen a szerelem – óriási fájdalmat okoz, amire mindössze eg yetlen orvosság létezik. Az én orvosság om Brynne. Szerelmeskedéseink emlékképei pörög tek az ag yamban, ahog y rá vártam. Szüntelenül kísértett a vág yam; olyan sóvárság lett rajtam úrrá, ami belülről szinte szétég etett. Lángoltam Brynne-nért. Keats aztán ig azán tudta, miről is ír a verseiben. Kinyújtottam a kezem, és farkasszemet néztem vele, de a lábamat keményen lecövekeltem. Aztán láttam a változást: villant eg yet az a g yönyörű szeme. Pedzette már, hog y mit akarok tőle. Leesett neki. Ebből is kivilág lott, hog y alapvetően mennyire jól meg értjük eg ymást. Brynne meg értett, és ezzel csak még eg y löketet adott az éhség emnek. Közeledett, és eg yszer csak fölemelte a karját. Közelebb jött, vég ül összeértek az ujjaink, és a
szépen formált kis kéz az enyémbe siklott. A csukló felett meg rag adtam a karját, és eg észen közel húztam. Ott volt velem, a testünk összesimult. Átöleltem, és fejemet a hajába temettem. Az illatot, amit oly jól ismertem, és amire annyira áhítoztam, vég re meg int az orromban éreztem. Fejembe szállt. Ismét az enyém! Brynne újra az enyém! Hátrahúzódtam, és a kezembe vettem az arcát. Íg y tartottam, hog y jobban szemüg yre vehessem. Nem emelte le rólam a tekintetét. A barátnőm bátor teremtés volt. Az élet olykor szívás, de ő helytállt, és nem szaladt el. Lenéztem az ajkára. Már pedig most meg fog om csókolni, akár akarja, akár nem. Remélem, hog y akarja. Isteni ajka ug yanolyan puha és édes volt, mint azelőtt. Sőt még inkább, mert túl soká kellett nélkülük meg lennem. A csóktól a hetedik mennyország ban éreztem mag amat. Belefeledkeztem a pillanatba, és üg yet sem vetettem arra, hog y nyilvános helyen vag yunk. Amint Brynne visszacsókolt, teljesen elvesztem benne. Visszacsókolt, és az érzéstől, hog y nyelvét az enyémmel eg ybefonja, belenyög tem a szájába. Tudtam, mit akarok. Nem volt éppen túl sok vág yam: kell eg y eldug ott hely és Brynne, meztelenül. Bárcsak ilyen eg yszerűek lennének a dolg ok! De hát a tömeg kellős közepén ácsorog tunk a Victoria rakparton, és körös-körül eg yetlen eldug ott hely sem akadt. Félbeszakítottam a csókot, és a hüvelykujjammal vég ig simítottam az alsó ajkán. – Velem jössz. Most rög tön. Belebólintott a kezembe, és én még eg yszer meg csókoltam, köszönetem jeléül. Nem beszéltünk, amíg a Roverhez ballag tunk. Viszont fog tuk eg ymás kezét. Addig el sem eng edtem, amíg be nem seg ítettem a kocsiba. Amikor már az utasülésen csücsült, és bezártam az ajtót, vég re jó alaposan meg néztem mag amnak. Csontra soványodott, rendesen ki is akadtam rajta. Eszembe jutott, hog y még kapcsolatunk hajnalán hog yan kellett beleszuszakolnom a vizet meg a fehérjeszeletet. – Hová meg yünk? – kérdezte. – Leg először? Szerzünk neked valami ennivalót. – Ez eg y kicsit ing erültebbre sikerült, mint amilyennek eredetileg szántam. Rábólintott és félrenézett, ki az ablakon. – Miután ettél, veszünk neked eg y új mobilt, új telefonszámmal. A rég ire szükség em lesz, hog y lenyomozhassam azt, aki kapcsolatba akar lépni veled. Jó lesz íg y? Lenézett az ölébe, és újra csak bólintott. Már majdnem a karomba vontam, hog y meg ölelg essem és meg nyug tassam, de ellenálltam a kísértésnek. – Azután hazaviszlek. Mag amhoz – haza. – Ethan, ez nem jó ötlet – suttog ta, és még mindig lefelé nézett. – Faszom a jó ötletekbe! – csattantam fel. – Leg alább rám néznél? – Rám emelte tekintetét, és belesüppedt az ülésbe. A pillantásában vöröses tűz ég ett, amitől mintha szinte teljesen bebarnult volna a szeme. Leg szívesebben meg ráztam volna, hog y észre térítsem. Az elbaszott szakításunk
már rég a múlté. Hazajön velem, és pont. A slusszkulccsal ráadtam a g yújtást. – Mit akarsz tőlem, Ethan? – Pofoneg yszerű kérdés – feleltem illetlen hang on. – Vissza akarok menni tíz nappal ezelőttre. Vissza az irodámba, szeretkezni úg y, hog y a lábaddal átkulcsolsz! Azt akarom, hog y meg int alám kerülj, Brynne, és ne úg y nézz rám, mint amikor otthag ytál a liftnél! – Fejemet a kormánykerékhez nyomtam, és vég re léleg zetet vettem. – Oké… Ethan. – A hang ja reszketeg volt, és meg alázottnak hang zott. – Oké, Ethan? – utánoztam csúfolódva. – Ez most mit jelentsen? Oké, hazameg yek veled? Oké, meg int eg yütt vag yunk? Oké, hag yom, hog y meg védj? Vag y még is mit? Ennél nekem azért több kell, Brynne! – A szélvédőhöz intéztem a szavakat, mert féltem az arcába nézni. Mi lesz, ha nem sikerül meg g yőznöm… Felém hajolt, és a combomra tette a kezét. – Ethan, nekem… nekem az ig azat kell tőled hallanom. Tudnom kell, mi történik körülöttem. Azonnal betakartam a kezemmel az övét. – Tudom, bébi. Nem volt szép tőlem, hog y titkolóztam előtted… Meg rázta a fejét. – Nem, nem tudod. Hadd fejezzem be a mondandómat. – Ajkamhoz emelte az ujját, hog y vég re befog jam. – Folyton félbeszakítasz. – Most már befog om. – Az ujjához kaptam a másik kezemmel, és a számhoz szorítottam. Meg csókoltam az ujját, és nem eresztettem el. Basszus, minden apró lehetőség et meg kell rag adnom. – Az őszinteség ed és a szókimondásod kettő azok közül a tulajdonság ok közül, amelyek miatt szeretlek, Ethan. Mindig tudattad, mit akarsz, mire készülsz, hog yan érzel. Nyíltan viselkedtél velem, ettől éreztem mag am biztonság ban. – Oldalra billentette a fejét és meg rázta. – El sem tudod képzelni, mekkora szükség em volt erre. Nem féltem az ismeretlentől, mert mindig pontosan felkészítettél arra, hog y mi fog történni velünk leg közelebb. Ez nag yon bejött nekem. Vakon meg bíztam benned, és pont itt követted el a leg nag yobb baklövést: nem mondtad el, hog y fölbéreltek a védelmemre. Ag yfaszt kapok attól, hog y védeni kell eng em. De nem g ondolod, hog y kurvára jog om van tudni róla? Atyám, de szexi a csaj, amikor felhúzza mag át és káromkodik! Meg adtam neki a diadalmenetet, vég ül is tök ig aza volt. Amikor elhúzta az ujját a számtól, és vég re eng edett beszélni, jobbára csak tátog tam a szavakat, hang nem jött ki a torkomon. – Bocsánatot kérek. – És tényleg mélyen sajnáltam a dolg ot. Nag y balfog ást követtem el. Brynne a meztelen ig azság ot szerette volna hallani. Meg voltak a mag a érvei; meg szeg tem az eg yik követelményét. Álljon meg a menet. Az imént azt mondta volna: „ami miatt szeretlek”?
– De… amióta az apámmal beszéltem, és olyasmiket mondott el nekem, amikről addig nem volt tudomásom, rájöttem, hog y nem teljesen a te hibád a dolog . Apu kért fel a munkára, nem te ajánlkoztál neki… a te szemszög edből próbáltam szemlélni a dolg okat. A leveled seg ített felnyitni a szemem. – Akkor meg bocsátasz, és vég re-valahára pontot tehetünk ennek a szarság nak a vég ére? – Reménykedtem, de nem voltam eg ész biztos a sikeremben. Csak válaszoljon eg yértelműen, hog y kitalálhassam, hog yan tovább. A kockázatokkal tudni kell számolni, de eg észében véve elmondhatom, hog y jó esélyekkel indulok. – Ethan, annyi minden van még , amit nem tudsz rólam. Nem tudod például azt sem, hog y mi is történt velem valójában, ug ye? Brynne tekintetében korát meg hazudtoló g yötrődést véltem felfedezni. Ha tehetem, majd elűzöm róla az átkot. Bárcsak mondhattam volna, hog y nekem nem számít, mi történt vele. Ha rettenetes, és kínlódást okoz neki elmesélnie, akkor nem fog om erőltetni. De úg yis tudom, hog y kiadja mag ából. Kiteríti az asztalra az összes lapját, mert csak úg y képes továbblépni. – Azt hiszem, nem. Eg ész a közelmúltig nem tudatosult, hog y a múltad ennyire mély nyomot hag yott benned. Azt hittem, hog y politikai meg fig yelőktől kell meg védenem, vag y ártó és nyerészkedő elemektől, attól füg g ően, ki támad. De amikor meg láttam, hog y a múlt démona kísért, addig ra már szerettelek annyira, hog y ne akarjalak meg ijeszteni, ne adj’ isten, meg bántani. Mindössze meg akartalak óvni, és eg yütt maradni veled. – A szavakat az arcába mondtam; olyan közel ült, hog y minden léleg zetvételnél mag amba szívhattam a molekuláit. – Tudom, Ethan. Mostanra már leesett. – Visszatelepedett az ülésére. – Azonban még mindig nem tudsz mindent. – Ismét kinézett az ablakon. – Nem fog neked tetszeni, ha elmesélem. Lehet… lehet, hog y nem is akarsz majd velem maradni, ha meg tudod. – Ne is mondj ilyet. Pontosan tudom, mit akarok. – Meg fog tam az állát, és mag am felé fordítottam. – Gyerünk, kapjunk be valami finomat, és aztán majd elmondhatod, ami a lelkedet nyomja. Helyes? Eg ész finoman bólintott, azzal a belenyug vással, amit mesteri szinten művelt. Ettől teljesen meg vadulok, mag am is meg lepődöm, hog y eluralkodik rajtam ilyenkor a birtoklás vág ya. Mert ug yan sajog a lelke, és fél, viszont kemény csaj, és készen áll, hog y meg verekedjen az őt kísértő démonokkal. De amit éreztem iránta, az nem változott. A szememben ő az én szépség es amerikai csajom, és örökre az is marad. – Nem mozdulok én tőled tapodtat se, Brynne. Többet nem hag yom mag am levakarni. Leg jobb, ha hozzászoksz a g ondolathoz – mondtam. Szájon csókoltam, és eleng edtem az állát. Félmosolyt villantott, míg rükvercbe tettem a kocsit. – Annyira hiányoztál, Ethan.
– Hát még te nekem, el se tudom mondani. – Kinyúltam, és meg int meg érintettem az arcát. Nem tudtam meg állni. Hog y meg érinthetem, az annyit tett: Brynne csakug yan velem van. Bőrének érintése, testének meleg e: jelek, hog y nem álmodom. – Most pedig enni fog sz. Valami tartalmasat, és én az első perctől fog va az utolsóig nézni fog om a g yönyörű szádat, amint a táplálkozás örömeibe merül. Halljam, mire volna g usztusod? – Nem is tudom… mondjuk eg y pizzára. Nem ig azán vag yok vacsorához öltözve – mosolyg ott szerényen, és vég ig mutatott mag án. – Bezzeg rajtad öltöny van. – Az, hog y mi van rajtad, pusztán elenyésző fontosság g al bír. – Ajkamhoz emeltem a kezét, és meg csókoltam rajta a puha bőrt. – Akármit viselsz, nekem tetszik… a leg jobb, ha nincs rajtad semmi. – Próbáltam humort vinni az udvarlásba. Enyhén elpirult. Ettől hirtelen a farkamban dobog ott a szívem. Bárcsak már otthon lehetnénk! Az ág yamban eg ész éjszaka csak kényeztethetném, és vég ig mag am mellett tudhatnám. Többé nem menekülhet. Eg yszer azt mondta, hog y imádja, amikor a kezét csókolg atom. Nem is ig en tartóztatom mag am azóta. Nehéz meg állnom, hog y ne simog assam és puszilg assam folyton, elvég re én nem olyasvalaki vag yok, aki meg tag adná mag ától azt, amit akar. És őt akarom. Brynne halkan meg köszönte a bókot, de még mindig szomorúnak tűnt. Valószínűleg retteg ett a kilátásba helyezett beszélg etésünktől, de tudta, hog y muszáj meg történnie. Saját érdekében el kell mondania valami súlyosat, nekem pedig vég ig kell hallg atnom. Ha ez szükség es ahhoz, hog y továbbléphessünk, akkor bármi is leg yen az, vég ig fog om hallg atni. – Akkor tehát leg yen pizza. – Eleng edtem a kezét, hog y vezethessek. Nem volt könnyű meg tennem. A lány, akit szerettem, mellettem ült a kocsiban. Éreztem az illatát, láttam, és ha kinyúltam, meg is tudtam érinteni, olyan közel volt. Vég re, hosszú napok óta először, a szívtájéki szorong ató fájdalom alábbhag yott.
4 Eg y g yertyafényes-pizzás vacsora ig azán kellemes tud lenni, ha az ember meg válog atja a társaság át. Számomra a leg meg felelőbb társaság éppen velem szemközt fog lalt helyet. Innentől nekem voltaképpen mindeg y is, hol vag yunk, csak eg yütt leg yünk. Mivel Brynne-nek majd’ kilyukadt a g yomra, a Bellissima adott esetben még iscsak ideális helynek bizonyulhatott; pláne, hog y utána még beszélg etnünk is kellett. Félhomályos, meg hitt kis sarokba ültettek le. Eg y üveg vörösbort és eg y óriási olaszkolbászosg ombás pizzát rendeltem. Próbáltam nem túl zavarba ejtően bámulni, ez azonban ig en nehéz műveletnek bizonyult, annyira ki voltam éhezve a látványára. A szemem farkaséhes volt. Ig yekeztem átvedleni meg fontolt hallg atóság g á. Velem átellenben Brynne minden jel szerint kényelmetlenül érezte mag át. Szemmel láthatóan nem ig azán tudta, hog yan s miként vág jon bele a történetébe. Rámosolyog tam, és meg jeg yeztem, milyen jó a pizza. Azon kaptam mag am, hog y azt kívánom, bárcsak tovább enne inkább, de ezt a g ondolatomat meg tartottam mag amnak. Nem ment el teljesen az eszem. Sokat tanultam a nővéremtől, Hannah-tól ez üg yben, és nem is felejtettem el a leckéket. A nők utálják, ha meg mondják nekik, miből mennyit eg yenek, vag y ne eg yenek. Leg jobb lesz, ha békén hag yom. Aztán meg reméljük a leg jobbakat. Amikor az élettörténetébe belekezdett, búsan a távolba révedt. Nem ig azán tetszett a borong ós g esztus és a fájdalmas hang szín, de ez jelentéktelen mellékkörülmény. – A szüleim tizennég y éves koromban szétmentek. Sajnos, nem kezeltem a dolg ot túl jól. Eg yedüli g yerek vag yok, valószínűleg önig azolás kellett, vag y talán bosszúból csináltam, amiért elváltak. Lényeg a lényeg , középiskolában elég nag y kurva voltam. – Elszántan rám emelte acélszürke árnyalatban játszó szemét, mint aki mindenáron maradéktalanul keresztül akarja juttatni mondandóját. – Íg y ig az, az voltam. Nem válog attam meg körültekintően a partnereimet. És nem érdekelt, hog y rosszéletűnek tartanak. Elkényeztetett voltam, éretlen, és ig encsak ostobán hajszoltam az élvezeteket. No lám! Ez hát az este első meg lepetése. Nem hittem volna Brynne-ről, és nem szívesen képzeltem el ilyennek, de senkinek nem makulátlan a múltja, és miért pont Brynne lenne kivétel? Felemelte a borospoharat és tűnődve szemlélte. Nem szóltam semmit. Hallg attam, és mag amba szívtam a látványt. – Pár évvel ezelőtt Kaliforniában az eg yik híradóban felkaptak eg y hírt, ami aztán hamar elterjedt. A seriff fia levideózott eg y lányt eg y bulin. Merevrészeg volt, amikor a srác meg két haverja meg dug ták a biliárdasztalon, aztán meg szórakoztak vele. Éreztem, ahog y feláll a tarkómon a szőr. Jaj, ne! – Emlékszem rá – mondtam, és ig yekeztem visszafog ni a reakciómat. – A seriff meg próbálta
elsikálni az üg yet, de nem sikerült neki, úg yhog y vég ül csak horog ra kerültek a szemétládák, elítélték őket. – Ig en… azt az üg yet nem úszták meg . – Lenézett a pizzájára, aztán újra fölszeg te a fejét. – De az enyémet ig en. Üveg essé vált a tekintete, és hirtelen nekem is elment az étvág yam. – Buliba mentem Jessica barátnőmmel, és persze jól berúg tunk. Olyannyira, hog y nem is emlékszem semmire. Amikor felébredtem, akkor hallottam, hog y a fiúk vadul röhög ve rólam beszélg etnek. – Nag yot kortyolt a borból, mielőtt folytatta volna. – Lance Oakley eg y ig azi seg g fej, lelketlen pénzes g azember. Az apja akkor Kalifornia állam eg yik szenátora volt. Nem is tudom, eg yáltalán miért kezdtem vele járni. Azt hiszem, eg yszer randira hívott. Mint már említettem, nem hoztam jó döntéseket annak idején. Veszélyesen éltem. Nem ig azán törődtem mag ammal, mint ahog y a viselkedésemmel se. De utálom ezt hallani. – Főiskolára járt eg y másik városban, én vég zős voltam a középsuliban. Alig hanem úg y érezte, hog y mindig rendelkezésére kell állnom, amikor csak hazalátog at. Persze, eg yikünk sem volt hűség es. Tudtam róla, hog y fűvel-fával meg csal. Ő meg azt hitte, elepedek érte, és amikor kiderült, hog y eg y másik fiúval randizom, akit a futópályán ismertem meg , nag yon meg harag udott. De azzal nem számoltam, hog y ennyire! – Te futottál iskolás korodban? – Ig en, versenyszerűen. – Bólintott, és újra a poharába temetkezett. – Szóval… arra ébredtem, hog y tiszta homály az ag yam, és nem bírom mozdítani a tag jaimat. Szerintem belecsempészhettek valamit az italomba… – Nag yot nyelt, de aztán bátran folytatta. – Rólam folyt a társalg ás, de ez kezdetben nem esett le. Az sem, hog y mit műveltek velem. Hárman voltak, mindhárman hálaadásra jöttek haza. Nem is ismertem a másik kettőt, csak Lance-t. Nem az én sulimba jártak. – Ivott még eg y kicsit a borából. – Hallottam, hog y valakit kiröhög nek. Dicsekedtek eg ymásnak, hog y hog yan nyomtak fel neki biliárddákót és sörösüveg et, és hog y mekkora kurva, hog y ezt még élvezte is. Brynne behunyta a szemét, és mélyet sóhajtott. Nag yon fájt, hog y íg y kellett szenvednie. A leg szívesebben kinyírtam volna Oakley-t és a haverját, és azt kívántam, hog y bárcsak a másik cimborája is még életben lenne, mert akkor őt is utánuk küldeném! Nem sejtettem, hog y ennyire durva lesz. Azt hittem, csak tini szexpartiról van szó, amit valami marha levideózott. Nem pedig eg y szerencsétlen tizenhét éves lány keg yetlen meg erőszakolásáról. Meg fog tam a kezét, és a mag améba szorítottam. Eg y röpke pillanatig habozott, és szorosabban lehunyta a szemét, de vég ül nem húzódott el. Ismét meg kellett hajolnom a bátorság a előtt, és vártam, hog y folytassa a történetet. – Nem is tudtam, hog y rólam beszélnek, annyira kiesett minden. Amikor vég re meg bírtam
mozdulni, meg próbáltam feltápászkodni az asztalról. Kinevettek és otthag ytak. Tudtam, hog y valakivel szexeltem, de azt nem tudtam, hog y kivel, és nem dereng ett semmiféle részlet. Hánying erem volt a piától. Csak haza akartam jutni. Úg yhog y felöltöztem, meg kerestem Jessicát, és ő hazavitt kocsival. Vad, artikulálatlan morg ás tört föl a torkomból. Eg észen kutyaszerűnek hallottam mag am is. Nem tehettem róla. Brynne meg döbbenten fölpillantott, aztán lesütötte a szemét, és a kezemet nézte, amelyben a sajátja lapult. Összpontosítottam, és összeszedtem mag am. Ha elvesztem a fejem, azzal Brynne nem lesz kiseg ítve, úg yhog y a hüvelykujjammal lassan ciróg atni kezdtem a kezét. Nag yon reméltem, hog y érti, mit érzek, amikor azt kell hallanom, mennyire kihasználták eg y védtelen lány helyzetét. Még mindig ezen kattog ott az ag yam. A bűncselekmény idején az elkövetők már nag ykorúnak számítottak, míg a sértett még fiatalkorú volt. Különös. Nem értem, hog y Tom Bennett ezt az információt miért nem osztotta meg velem, amikor meg bízott. Alig hanem eg yetlen g yermeke hírnevét próbálta meg kímélni. Nem csoda, hog y eldurrant az ag ya, amikor meg tudta, hog y lefeküdtünk. – Már rég elfelejtettem volna az eg észet, ha nem készült volna az esetről videofelvétel. Fog almam sem volt róla, hog y lefilmeztek. Amikor hétfőn iskolába mentem, már mindenki erről pletykált. Látták a videót, hog y meztelen vag yok, csontrészeg , dug nak, és játszanak a testemmel, mintha csak valami tárg y lennék… Könnyek g ördültek vég ig az arcán, de nem hag yta el mag át. Folytatta, én meg csak fog tam a kezét. – Mindenki tudta, hog y én vag yok az. Az emberek eg ész hétvég én csak a videót nézték, és kézről kézre adták a felvételt. Tisztán látszottam rajta, de a fiúk a kamerán kívül maradtak, ráadásul a hang jukról sem lehetett volna őket beazonosítani, mert zenét kevertek a film alá. – Hang ját a suttog ásig halkította. – Ez volt a Nine Inch Nailstől a Közelebb (Meg akarlak baszni, mint egy állat). Videoklipet szerkesztettek, a dalszöveg sorait nag y betűkkel a kép alá illesztették… Hagyd, hogy megsértselek… hogy megszentségtelenítselek… hagyd, hogy beléd hatoljak… Elmélázott. A szívem kettéhasadt attól, hog y mit kellett elszenvednie. Kizárólag az lebeg ett a szemem előtt, hog y mi ketten eg yüttmaradjunk. Leállítottam. Nem tehettem eg yebet. Nem bírtam ezt ép elmével tovább hallg atni. Majd ha kettesben leszünk, folytathatja. Otthon majd rendesen meg ölelg ethetem. Hog y hog yan tovább, azt meg majd meg látjuk. Meg szorítottam a kezét, hog y fölszeg je a fejét. Nag y, világ ító szempár nézett vissza rám, amelynek színei eg ybemosódtak. Csillog ó könnyeit szívem szerint lenyalog attam volna. – Eng edd, kérlek, hog y hazavig yelek! – Fejbólintással nyomatékosítottam szavaimat. – Most kettesben szeretnék veled lenni. Más eg yáltalán nem számít. Olyan hang jött ki a torkán, amitől meg szakadt a szívem. Gyöng e, sértett, nyers nyöszörg és. Azonmód felálltam az asztaltól, mag ammal húzva őt, és eg yem a szívét, jött velem, nem
ellenkezett. Pár bankjeg yet hag ytam az asztalon, aztán irány a kocsi. Beseg ítettem Brynne-t, és becsatoltam az ülésébe. – Biztos vag y te ebben, Ethan? – kérdezte. A szeme könnyes és piros volt. Halálosan komolyan néztem rá. – Még soha semmiben nem voltam ennyire biztos. – Odahajoltam hozzá, és a kezemet a tarkójára tettem, hog y jobban irányíthassam a csókomat. Alaposan meg csókoltam az ajkát, a nyelvemmel a fog át is vég ig simítottam, hátha beeng ed. Brynne-nek tudnia kellett, hog y még mindig kívánom. Még mindig harcban állt saját mag ával, és azzal, hog y már ismerem a múltját. Azt g ondolta, hog y már nem kell nekem, mert meg tudtam a részleteket. A barátnőm alaposat tévedett. – A cuccaid még mind ott vannak, rád várnak. Jó, ha tudod… – mindössze néhány centi távolság ról beszéltem eg yenesen az arcába, tekintetemet a kifejező szemébe fúrva –, hog y eszembe sincs tég ed elereszteni. – Nag yot nyeltem. – Ha velem tartasz, eng em szőröstül-bőröstül meg kapsz, Brynne. Más lehetőség nincs. Mindent eg y lapra teszel fel te is, én is. – Mindent eg y lapra? – Meg fog ta az arcomat, és nem eng edte el. A kérdése minden ízében őszinte volt. Elfordítottam a számat, hog y meg csókolhassam a tenyerét, amit az arcomhoz tapasztott. – Ez eg y kártyás szakkifejezés. Azt jelenti, hog y az összes pénzedet felteszed a kezedben lévő lapjaidra. Nekem most te vag y a kezemben. Behunyta a szemét, ajka enyhén meg vonag lott. – Még nem mondtam el mindent. Tovább is van. – Elhúzta a kezét. – Nyisd ki a szemed, és nézz rám! – mondtam g yeng éden, de nag yon határozottan. Azonmód eng edelmeskedett, és el kellett fojtanom eg y kéjes nyög ést, ug yanis nag yon fölizg attak a g esztusai. – Nem bánom, akármi leg yen is az. A leg kevésbé sem zavar az sem, amit a vendég lőben mondtál el. – Kissé meg ráztam a fejemet, hog y meg g yőzőbb leg yek. – Az, hog y hog yan érzek, csöppet sem változott. Szerintem máskor is nyug odtan elmondhatod, lesz még rá alkalmad, ebben eg ész biztosak lehetünk. Majd amikor képes leszel rá… vag y amikor szükség ét érzed. Vég ig fog lak hallg atni. Amúg y is előbb-utóbb mindent meg kell tudnom, hog y jobban meg védhesselek. És meg védelek akár az életem árán is, Brynne. – Ó, Ethan. – Az alsó ajka reszketett. Ahog y rám meredt, szomorúság ában éppen olyan szépnek tetszett, mint vidáman. Láttam, hog y több dolog is ag g asztja – a múltja, hog y mit szólok hozzá, a veszélyek, amik Londonban leselkednek rá, az érzéseim iránta –, ezért aztán minden erőmmel ig yekeztem letörölni az arcáról a kétség et. Azt kívántam, hog y bárcsak meg szabadulna a terhétől, és békén hag ynák élni, ha lehet, akkor velem eg y lakásban. Amúg y még soha nem g ondoltam ennyire komolyan
íg éretet. Meg védem, de csak akkor, ha beleeg yezik bizonyos dolg okba, mielőtt hazajön velem. – De nem fog sz többet elszaladni, ug ye, Brynne? Ha időre van szükség ed, azt meg értem, tiszteletben tartom, és ilyenkor mag adra hag ylak. Azonban mindenképpen lehetővé kell tenned, hog y bármikor eljöhessek és láthassalak, és többé nem lépsz le, nem próbálsz kizárni az életedből. – Hüvelykujjammal vég ig simítottam az ajkát, fölülről lefele. – Nekem csak ez kell, bébi. Meg teszed nekem? Nehezebben szedte a leveg őt, melle föl-le járt a türkizkék póló alatt, szeme szikrázott, ahog y a dolg ot fontolg atta. Láttam rajta, hog y meg ijedt, de meg kellett tanulnia bízni bennem, ez a zálog a annak, hog y eg yütt maradjunk. Latolg attam az esélyeimet. Mi van, ha nem fog adja el az általam szabott feltételeket? Összeomlok? Kukkoló leszek? Bejelentkezek egy pszichológushoz? – Csak… annyira nehéz eg y kapcsolatban meg bíznom. Eddig mindenkinél messzebbre jutottál, Ethan. Először életemben döntenem kell eg y komoly, de riasztó kapcsolat és a biztonság os, sokkal mag ától értetődőbb eg yedüllét között. Felmorrantam, és eg y kicsit szorosabban meg öleltem. – Tudom, hog y meg ijedtél, de kérlek, adj mag unknak eg y esélyt. Nem az a mag ától értetődő, hog y eg yedül vag y, hanem az, hog y valakivel… Velem. – Kissé durvának éreztem szavaimat, de már késő volt visszaszívni őket. Brynne meg lepetésemre finoman elmosolyodott, és meg rázta a fejét. – Te annyira más vag y, mint a többi, Ethan Blackstone. Ilyennek születtél? – Milyennek? – Követelőzőnek, szókimondónak, közvetlennek. Vállat vontam. – Meg lehet. Nem tudom. Csak azt tudom, hog y veled hányadán állok. Olyan dolg okat szeretnék veled, amiket eddig senki mással. Kellesz nekem, ennyi. Kezdetnek azt szeretném, hog y menjünk haza, és leg yünk kettesben. De ehhez meg kell íg érned, hog y nem fog sz az első probléma jelentkezésénél faképnél hag yni. Lehetőség et adsz, hog y meg oldjam a dolg ot, és nem hag ysz el azonnal. – Mindkét kezemmel meg fog tam a vállát. – Csak akkor érthetlek meg , ha meg mondod, hog y mi kell tőlem. Mert mindent meg szeretnék adni neked, Brynne, amit csak kérsz. – A nyakát dörzsölg ettem a hüvelykujjammal, a puha bőr mág nesként vonzott, amint hozzáértem. Most, hog y újra meg érinthettem, be kellett vallanom mag amnak, hog y soha többé nem akarom eleng edni. Hátravetette a fejét, és eg y pillanatra becsukta a szemét. Meg adta mag át a vonzalomnak, ezzel reményeket ébresztve bennem. Mindössze eg yetlen szót ejtett ki a száján. Az én nevem volt az. – …Ethan! – Azt is sejtem, mi kell neked. Eng edd, hog y meg adjam neked. – Eg y kicsit közelebb vontam mag amhoz. – Válassz eng em. Mondd, hog y járunk. Meg borzong ott. Láttam is rajta, éreztem is. Bólintott, és csak tátog ta a szavakat:
– Rendben. Meg íg érem, hog y többé nem szaladok el. Meg csókoltam, nag yon lassan, a kezem felkúszott az arcára, hog y bizton tarthassam. Édes ajka közé toltam a nyelvem, és, hála az ég nek, beeng edett a szájába. Igen! Utat nyitott nekem, aztán visszacsókolt, meleg , selymes nyelve az enyémnek feszült. Megütöttem a főnyereményt! Ez a menet már biztosan az enyém. Gondolatban meg vereg ettem a vállamat, és hálát rebeg tem mennyekben lakozó édesanyámnak. Tovább g arázdálkodtam Brynne szájában. Mindent beleadtam ebbe a csókba, birtokba vettem az ajkát, harapdáltam, ig yekeztem minél mélyebbre hatolni. Minél mélyebbre meg yek benne, annál kevésbé akar majd elhag yni – járt a fejemben. Ez a harci stratég iám, és akár eg ész napig harcolok, ha kell. Nem menekülhet többé, nem bújhat el, nincs apelláta, semmi. Akarnia kell, hog y az enyém leg yen, hag ynia, hog y szeressem. Brynne elolvadt a tüzes csókban, ellág yult, és odaadó lett. Meg találta a helyét, ahol vég re önmag a lehet, és biztonság ban van. Vég re olyan otthonosan érezhette mag át, mint én, amikor parancsolg athatok. Működik a dolog – láthatóan ig en-ig en jól. Hátrahúzódtam, és mélyet sóhajtottam. – Most pedig g yerünk haza. – Nem arról volt szó, hog y lassítunk? – kérdezte puhán. – Mindent eg y lapra, bébi – suttog tam. – Másképp nem meg y. – Ha feltárom előtte, mi mindent akarok tőle a közeli jövőben, még a vég én meg int bevág ja nekem a durcit. Ezt nem kockáztathattam meg . De majd annak is eljön az ideje. – Még reng eteg dolg ot át kell beszélnünk – mondta. – Akkor majd szépen szerét is ejtjük. – De éppenséggel mást is csinálhatunk. Elfészkelődött az ülésben, kényelembe helyezte mag át, és fig yelte, ahog y kiállok a parkolóból. Eg ész úton vég ig fig yelt. Tetszett, hog y rám füg g eszti a szemét. Tényleg , kibaszottul jólesett. Látszott rajta, hog y pont annyira kíván eng em, mint én őt. Ha épp nem kellett az utat néznem, én is oda-odapillantottam felé. – Mindent eg y lapra? Azt hiszem, tényleg meg kéne tanulnom pókerezni. Felnevettem. – Benne vag yok! Valami azt súg ja, hog y őstehetség lennél, drág ám. – Kajánul felvontam a szemöldökömet. – Mit szólnál például eg y parti vetkőzős pókerhez? – Vártam már, hog y mikor sütöd el ezt a poént. Jó tudni, hog y nem hag ysz cserben – mondta, és a szemét forg atta. Erre csak vig yorog tam, és elképzeltem, ahog y levetkőzik a pókerjátszmánk alatt, mivel mindent én nyernék meg . Ig azán jó képzelőerővel vag yok meg áldva. Vég ül meg kért, hog y álljak meg a lakásánál, hog y beug orhasson a „bog yóiért”. Nem voltam biztos benne, hog y fog amzásg átlót ért-e bog yókon, vag y altatót, de nem is akartam meg kérdezni.
Mindkettőre szükség ünk lesz. Szóval azt tettem, amit minden épelméjű csóka tett volna a helyemben. Hallg attam, és a lakására hajtottam. Csak áldottam az eszemet, hog y nem viselkedtem bunkón. Várakoztam, amíg összecsomag olt. Szóltam neki, hog y több napra pakoljon. Ig azából arra vág ytam, hog y határozatlan időre maradjon. De talán nem ez a meg felelő alkalom, hog y ilyetén vág yaimat hang oztassam. Meg int csak áldhatom az eszemet, hog y nem mentem át bunkóba. Meg rohantak az emlékek, amikor a lakásba léptünk. Örökre bevésődött a frontális lebenyembe az a fal a bejárati ajtóval szemközt. Brynne lila miniruhát és csizmát viselt, úg y tartottam a karomban. Te jó ég , de isteni is volt, amikor a farkammal szinte odaszög eztem a falhoz! Úgy szeretem azt a kikúrt falat! Ez vicces. Belül nevettem is eg yet saját kis viccemen. – Most meg min somolyog sz? – kérdezte Brynne, amint kifordult a hálószobájából eg y alaposan meg pakolt táskával. Sokkal jobban festett, mint idáig . Derűlátó természete, úg y tűnt, visszatért. – Öööö… Csak azon morfondíroztam, mennyire szeretem a faladat. – És olyan mag asra szalasztottam a szemöldökömet, amennyire csak tellett tőlem. Kivettem a táskát a kezéből. Brynne imádnivaló ajka szétnyílt a meg lepődöttség től, aztán mosolyra húzódott. – Még mindig képes vag y meg nevettetni, Ethan. Ritka adottság . – Köszönöm! Az adottság aimat mindig szívesen állítom a szolg álatodba – mondtam ráutalóan, és a lakásból kimenet a nyakába raktam a karomat. Amikor elmentünk az ominózus falszakasz mellett, ő is vég ig szántott rajta tekintetével. – Láttam – vetettem oda neki. – Ug yan mit? – kérdezte ártatlanul. Micsoda pókerarcot bír vág ni! Már alig vártam, hog y leülhessek vele zsug ázni. – Ránéztél a falra, és eszedbe jutott róla az a feledhetetlen dug ásunk. Játékosan oldalba bökött. – Én ug yan nem! És lehet, hog y neked felejthetetlen volt, de nekem már rég kiment a fejemből. – Persze! – Meg csiklandoztam, amitől összerándult, és átölelt. Vég re meg int a karomban tarthattam, ez annyira felemelő érzés volt! – Na, valld csak be, bébi, milyen mesebeli menet volt az ott a falnál! Mire hazaértem Brynne-nel, és bezártuk az ajtót mag unk mög ött, a nyári éjszaka már teljesen beállt, sötétség telepedett a városra. Útközben még beug rottunk eg y üzletbe, és szereztünk eg y új mobilt, új telefonszámmal. Ez majdnem eg y órába tellett, de meg kellett venni. A rég i telefonját a g ondjaimra bízta. Akárki is keresi rajta majd Brynne Bennett-tet, annak velem fog meg g yűlni a baja. Ma este talán utánanézek annak a hívásnak, és esetleg értesítem róla Tom Bennett-tet is. Nem ajzott fel túlság osan a g ondolat, de eg yszerűen nem lehet kibújni alóla. Csá, Tom! Már megint a
lányodat töcskölöm. Ja, és mielőtt elfelejteném, a biztonságáról mostantól csakis én gondoskodom. Azt mondtame már, hogy a csaj az enyém? Az enyém, Tom. És ami az enyém, arra vigyázok, mint a szemem fényére. Vajon hog y fog adja majd a híreket? Beleg ondoltam, de rájöttem, hog y ez csöppet sem izg at. Ő vezetett Brynne-hez, mag ára vessen. Vég ül is mit akar? Elvég re maradéktalanul a g ondjaimba vettem a lányát, még az enyhe szellőtől is óvom. Majd csak meg birkózik a g ondolattal, ahog y én is tettem. Brynne az ablak előtt állva a város fényeiben g yönyörködött. Odasettenkedtem, és a háta mög é álltam. Amikor először volt nálam, mondta, hog y mennyire elbűvölő innen a kilátás. Erre azt válaszoltam, hog y az ő látványával a lakásomban semmi sem vetekedhet. Ezt a véleményemet továbbra is szilárdan tartottam. Óvatosan meg érintettem, a kezem a vállán, az ajkam a fülén. – Mit fürkészel? Látta az üveg ben a tükörképemet, íg y nem sikerült meg ijesztenem. – A várost. Imádom az éjszakai fényeket. – Imádlak nézni, miközben a város fényeiben g yönyörködsz. – Félrehajtottam a haját, és meg csókoltam a nyakát. Félrebillentette a fejét, hog y jobban hozzáférhessek. Beszívtam bőrének ig éző illatát, és majd meg őrültem tőle. – Olyan jó veled itt – suttog tam. Mindvég ig a vág yaimmal küszködtem, amikor csak Brynne velem volt. Eddig ilyesmit eg yetlen kapcsolatomban sem tapasztaltam. Persze a dug ást szerettem – hiszen férfi vag yok és farkam van. Az sem okozott g ondot soha, hog y partnert találjak. A nőknek tetszik a meg jelenésem, ahog y apa mondta. Jóllehet, ez meg könnyítette a dolg omat, nem feltétlenül éreztem tőle jobban mag am. Ha a nők csak azért üldöznek, mert jó pasi vag y, és mellé még eg y kis pénzed is van, akkor a kapcsolat jobbára hamar elsilányul, vég ül mindinkább csupán az állatias ösztönök kielég ítésére szorítkozik. Vacsi, szex, talán eg y ráadás-randi dug ással, aztán ki is fújt. A lényeg az, hog y utálom, ha kihasználnak. Évekig próbálkoztam, de mindig csak olyan nőkkel sikerült összejönnöm, akiktől csak szexet kaphattam. Brynne találkozásunk pillanatától fog va más reakciókat váltott ki belőlem. Sosem éreztem, hog y üldöz, ez az eg yik. Ha a g alériában a lehallg atómmal nem fog om a beszélg etést, amiből kiderült, hog y tetszem neki, sohase jöttem volna rá. Mindig a jó g ombokat nyomta meg rajtam. Először életemben az érzéseimet vég re a testiség elé helyezhettem. Szó se róla, a szex most is fontos volt! Csak más lett. Domináns vág yaim virág ba borultak, mióta Brynne-t meg ismertem. Mintha ő lett volna a katalizátor. Nem is mintha; ami azt illeti, az volt. Olyan dolg okat akartam tőle, amelyektől meg ijedtem, mert nem akartam – nem bírtam volna – elveszíteni. Amit velem ma meg osztott, attól, mi tag adás, rendesen összecsináltam mag amat. Hirtelen világ ossá vált, mitől is volt az elején annyira titokzatos. Most már leg alább tudtam, miért
menekült folyton. – Én is jól érzem mag am – mondta, és hosszan kifújta a leveg őt. – Annyira hiányoztál, Ethan. – Újra hozzám hajolt, a feneke domborulata eg yenesen a csípőmnek simult. Minthog y csupán a futónadrág takarta a leg nemesebbik szervét, a farkam felág askodott, önként jelentkezve bevetésre. Szűzanyám! Mindösszesen ennyi kell, hog y felizg uljak? Eg y pillanat, és észreveszi, hog y áll a zászló. Akkor mi lesz? Most semmiképp nem szabad rányomulnom. Olyan törékeny, hiszen még be sem fejezte a történetét. Ha ezt meg tudnám mag yarázni a dákómnak. Mag am felé fordítottam a fejét, és olyan csókot kezdeményeztem, amitől minden, ami ésszerű, hirtelen elvesztette a log ikáját. Rág csáltam, szopog attam az ajkát, mintha csak fel akartam volna szippantani. Annyira jó íze volt. Brynne hag yta mag át, és eng edte, hog y hadd vig yem messzire. Számomra már nem volt visszaút. Muszáj ismét mag amévá tenni a nőmet! Csakis eg y szemétláda lehet, aki jelen állapotában Brynne-t ág yba vinné és levetkőztetné. Ezek szerint én eg y ilyen mocskos szemétláda vag yok. Becsülettel felvállalom. Brynne mindig mondta, hog y a szókimondásomért szeret. Szereti, ha előre tudja, mi az, amit akarok tőle. Hát, ha ez kell neki… Mély leveg őt vettem, és kiböktem, mit akarok. – Le akarok feküdni veled, most rög tön. Át akarlak ölelni, és beléd hatolni rendesen. – Ránéztem, és az arcán kerestem a választ.
5 – Én is kívánlak – bólintott, és pipiskedett, hog y meg csókoljon. – Vig yél ág yba, Ethan! – Napok óta a leg szebb szavak, amiket hallottam! Meg csókoltam a felém nyújtott ajkat, és felnyaláboltam Brynne-t úg y, hog y teste szorosan a mellkasomhoz simult. Csípőm köré fonta a lábát, arcát a nyakamba temette. Hang osan felmorrantam és meg indultam. Amikor beértünk a hálóba, a vetett ág y és a tiszta lepedő hívog ató látványa fog adott. Ma hétfő van! Annabelle pont ma takarított, hála a mindenható isteneknek! Ha még a reg g eli, mocskos lepedő lett volna felhúzva, ékes bizonyítékául a reg g eli szánalmas matyizásnak, nem is tudom, mit tettem volna. Gondolatban csomót kötöttem a zsebkendőmre, hog y ne felejtsek el busás borravalót adni Annabelle-nek, amiért ilyen diszkrét volt. Brynne-t háttal vég ig nyújtóztattam az ág yon, és módszeresen vég ig mértem. Fontos, hog y most lassan, komótosan lássak hozzá. Becézg etnem kell, hog y lássa, értékelem az ajándékát. Úg yhog y meg fontoltan fog om ízlelg etni. Haja szétterült a vállán, a szeme zölden világ ított a türkizkék pólótól, ami még mindig rajta volt. Megjegyzem, már nem sokáig. A tornacipőjével kezdtem a vetkőztetést. Aztán a bokazokni következett. Kézbe kaptam a lábát, és meg masszíroztam, aztán vég ig simítottam, fel eg észen a csípőjéig , míg a sortja derékrészéhez értem. Becsúszott alá az ujjam, és már le is hullott a textil. Szemem mag ába szívta az előbukkanó bőr látványát – köldök, csípőcsont, has, punci, vég ül a hosszú láb. A láb, amit körém font, amikor mélyen benne voltam g yönyörű, szőrtelen puncijában. Édes istenem! Oka volt annak, hog y a csajom modell volt. Aktmodell. Olyan testet mondhatott mag áénak, amitől a szó szoros értelmében szemem-szám elállt. És még nem is értem a lemeztelenítés vég ére! A pólón volt a sor, hog y lekerüljön. Semmi eg yebet nem találtam alatta. Nag y kedvem lett volna g yőzedelmesen felüvölteni. Brynne melle puhán elomlott, amint a pólót keresztülhúztam a fején. – Brynne… g yönyörű vag y! – hallottam, ahog y a neve önkéntelenül kiszalad a számon. Ismét látnom kellett meztelenül, hog y emlékezzem a látványára, hog y tudjam, jog g al meg érinthetem, mert elfog ad. Valamelyik porcikáját tüstént a számba kellett vennem, nem bírtam már mag ammal. Addig nem mehetek tovább. Fokozatosan vég ig húztam a számat a köldökétől kezdve eg észen tökéletes melléig . Beterítettem a mellbimbóját, és rácuppantam. Bevettem a számba, a melle alsó részét közben az ujjaimmal birizg áltam. Milyen puha! Meg keményedett a bimbója a nyelvem alatt, és már csak a tisztesség is meg kívánta, hog y a párját is kezelésbe veg yem. Ez a két g yönyörűség eg yenlő elbánásban fog részesülni. Annyira érzéki és odaadó volt, ahog y ott feküdt, a szemem alig tudott betelni a látványával.
Mintha eg y festmény lenne. De olyan festmény, amit eg yes-eg yedül csak én láthatok. Ez nem igaz. Fölém tornyosult ez a nyag g ató érzés, ig yekeztem a lelkem mélyére száműzni a tényt, hog y Brynne-t mások is láthatják meztelenül. Most lakomán vag yok, teljes odaadással részt kell vennem benne. Éreznem kell a húst a nyelvemmel és a számmal. Annyira kívántam, hog y remeg tem, amikor lerúg tam mag amról a cipőt, és babráltam az övemmel. Hamar kibújtam az összes ruhámból, és közben nag yon is tiszta volt előttem, hog y Brynne minden mozdulatomat árg us szemmel fig yeli. Ez a csodálat annyira felizg atott, hog y a g olyóim már fájtak, a farkam pedig ég ett. Éspedig eg yedül őérte. Rátérdeltem az ág yra, és hirtelen nem is tudtam, hol is kezdjem. Olyan volt, mint eg y terített büféasztal: lábát enyhén behajlította, enyhén kifordítva, de a kedvenc részem még láthatatlan maradt. A vág yaim feltörtek, és ezeket a szavakat mondatták velem: – Tárulkozz ki, mutasd mag ad! Szeretném látni, ami az enyém, bébi! Lassan felfelé csúsztatta a lábát, majd térdben behajlította, és eg észen az ág yhoz lapult. A léleg zetem is elállt, szívem hevesen dobog ott. Először az eg yik lába csúszott félre, azután a másik. Csak íg y, eg yszerűen. Minden további nélkül meg tette, amire kértem. Kecses mozdulatával tökéletesen alávetette mag át nekem, a farkamban már ott rezg ett a kéj, amint ezt a mag ánszámot bemutatta. De még közel sem teltem be a látvánnyal. Jó hosszan ki akartam élvezni, mielőtt nekiveselkedem annak, ami túl hosszú ideig nem adatott meg . – Tedd a kezed a fejed fölé, és kapaszkodj erősen az ág yba! A szeme meg villant, és a számra fókuszált. – Bízz bennem. Hidd el, nag yon jó lesz, bébi. Hadd csináljam most íg y… – Ethan – suttog ta, de meg tette, amire utasítottam, lassan felemelte a kezét, és karját keresztbe téve belekapaszkodott a matrac szélébe. Istenem, de imádtam, amikor szeretkezés közben a nevemet mondta! Imádtam és kész, vég e, pont. – Bébi! – Melle oldalra omlott, majd a mag as tartástól eg y kicsit fölfelé mozdult. Az a kis málnaszerű csúcsocska a nyelvem után szomorkodik! Mihamar vissza is tértem hozzá, szívog attam, dög önyöztem az érzékeny húst, és élveztem, hog y nyelvem alatt Brynne föl-le mozog . Eg y ritmusban járt a testünk. Elhúztam az ajkamat. Az ujjaim kinyúltak az eg yik mellbimbóért, köröztek körülötte, aztán eg y csippentéssel meg húzták. Brynne felnyög ött és homorított, de a kezét továbbra is a feje fölött tartotta. A másik bimbóját is meg csíptem, és láttam, hog y meg feszül a csípője, a lábát szélesebbre tárja, eg yre jobban felfedve rég nem látott punciját. – Olyan g yönyörű vag y íg y – mondtam a hasának, és vég ig csókolg attam addig a pontig , amit a leg jobban vártam. Imádtam, ahog y a teste válaszolt a csókra. Érintésemtől összeborzong ott. Vég ig kóstolg attam ajkának összes redőjét, és kibontottam, mint eg y virág kelyhet. Az enyém!
Meg feszítette az izmait, és nyöszörg ött. Finom hang ocska: vág yakozó, kéjes. Utánam sóvárog , és az után, amit meg is adok neki. – Olyan… olyan kurva g yönyörű vag y, Brynne! – motyog tam meg bűvölten az ajka közé. – Én meg szépnek érzem mag am tőled – dadog ta suttog va, és eg y kicsit még jobban szétnyitotta a combját. – Ez az… add át mag ad teljesen nekem, bébi! – Úg y csókoltam a punciját, mintha csak a szája lett volna. – Úg y elélvezel mindjárt, mint a huzat, és semmi másra nem fog sz g ondolni közben, csak rám! – mondtam neki. – Lég y szíves, csináld! A puncijába morog tam. – Ahog y a nyelvemtől elélvezel, az lesz a leg izg atóbb dolog az eg ész világ on. Ahog y izeg szmozog sz majd. Amilyen ízed lesz. Amilyen hang ot majd adsz, amikor felérsz a csúcsra… – Aaaah… – nyög décselt, és ficánkolt alattam. Milyen csodás hang. Még derekasabban folytattam, sikoltozott és homorított, hog y erősen a számnak feszülhessen. Széttárva tartottam a lábát, és csak faltam és faltam a remeg ő puhaság ot. Nem tudtam abbahag yni, még csak lelassítani sem állt módomban. Csak az érdekelt, hog y a puncija a számban leg yen, és nyelvemet újra és újra bele tudjam dug ni. Úg yhog y csak csináltam, izg atva a csiklóját, eg észen addig , amíg el nem ment. – Ó, istenem, Ethan! – kiáltott fel halkan, és meg rázkódott, mert felért a csúcsra. – Ez az! – mondtam, de már alig tudtam beszélni. – Most pedig még eg yszer el fog sz élvezni! – azzal felkeltem, és csatarendbe állítottam a farkam. Meg rándultam, amikor összeértünk, mintha elektromos szikra csapott volna meg . Pillantásunk találkozott, pupillája kitág ult a behatolás másodpercében. Eg yetlen határozott, erőteljes lökés, és már benne is voltam, eg y percig sem várhattam tovább. Amikor belemélyesztettem a szerszámom, a leg szexisebb hang ot adta, amit csak hallatni lehet. Basszus, de jó érzés – feszes, forró, mag ába szippant, belső izmai szorosan körülölelik a dákóm. Ezek szerint még tart az org azmusa. Annyira elképesztő volt az érzés, hog y szinte meg ijedtem, micsoda hatalmat g yakorol felettem. Brynne rabul ejtett, kezdettől fog va eg yfolytában a fog lyának éreztem mag am. A szexben is. Mindörökre a fog lya maradok. Velem eg yütt mozg ott, úg y örült minden lökésnek, mintha az élete füg g ött volna tőle. – Addig baszlak, amíg újra el nem élvezel! Íg y is történt. Brynne-nek alaposan kijutott; a dákóm vág tázó ütemet diktált, eg ymáshoz csapódó testünk hang ja betöltötte a szobát, eg yre közelebb és közelebb kerültünk a kéjhez. Ráhajoltam az arcára, szemébe néztem, testemmel teljesen birtokba vettem. Csak őt láttam, csak őt hallottam, csak őt éreztem. Mélyen belül meg feszült, szeme kifordult, száját kitátotta. Gyorsan azt is betöltöttem.
Rátapasztottam a szájamat, és belenyomtam a nyelvem. Elnyeltem a kiáltását, amikor kezdett elélvezni, és belekiáltottam a szájába, amikor az ing er összerántotta a g olyóimat. Iszonyú óriási, leírhatatlan erejű robbanás volt, szavakkal nem lehet visszaadni. Csak elveszhettem benne, hag ytam mag am sodorni, ahog y rövid időre öntudatlan állapotba kerültem. A testem lassan meg állt, és benne maradtam, mert még mindig lövelltem kifelé. Soha nem akartam elhag yni azt, ahol voltam. Hog y is tudnám? Az idő meg állt, mi ziháltunk. Minden erőnket fölemésztette az eg yszerű leveg ővétel. Éreztem, ahog y a szívem dobog odabent, és a farkam még ráng eg y utolsót Brynne puncijának feszes falai között. Bazmeg, de jó volt! Amikor vég re el bírtam szakítani a számat a bőrétől, az arcát néztem, az elég edettség jeleit kutatva. Féltem, hog y nem találom meg . Leg utóbb, amikor eg yütt voltunk, nag yon rossz dolg ok történtek a szex utáni pillanatokban. Azt mondta, szálljak le róla, majd kisétált az ajtón. – Úg y szeretlek – súg tam oda neki, alig hallhatóan. Csak centiméterek választottak el az arcától, íg y láttam, hog y a szeme fátyolosodik, aztán hirtelen nedves lesz. Sírni kezdett. Nem éppen ezt a reakciót reméltem tőle. Kihúzódtam belőle, és éreztem, ahog y kifolyt a nedvesség . Azonban Brynne ismét meg lepett. Ahelyett, hog y eltávolodott volna, belefúrta mag át a mellkasomba, belém kapaszkodott, és csendesen szepeg ett. Sírdog ált, de nem próbált otthag yni. Vig aszt keresett. Ráébredtem, hog y soha az életben nem fog om meg érteni a nők észjárását. – Mondd, hog y minden rendben lesz… még ha nem is ig az… – mondta két szipog ás között. – Arra mérg et vehetsz, bébi. Gondoskodom róla. – Annyira vág yódtam eg y Djarum cig i után, hog y már-már a számban éreztem az ízét. De aztán cig izés helyett még is inkább Brynne haját simog attam, selymes fürtjeit g ereblyézg ettem ujjaimmal, eg észen addig , amíg abba nem hag yta a sírást. – Miért? – kérdezte eg y idő múlva. – Mit miért? – Homlokon csókoltam. – Miért szeretsz? – Halkan szólt, de érthetően. – Nem változtak az érzéseim, Brynne. Az okát ne kérdezd. Eg yszerűen csak tudom, hog y te vag y a társam, és hog y a szívemet kell követnem. – Ő még mindig nem mondott nekem hasonlókat. Tudtam, hog y mélyen érez irántam, de alig hanem még fog va tartotta az a tévképzete, miszerint nem méltó szeretetre. Vag y hog y képes lenne szeretetet adni. – Még nem hallottad a történet vég ét, Ethan. Szuper. – De hát mitől félsz? – Meg merevedett a karom közt. – Mondd el, ami a lelkedet nyomja, bébi! – Félek, hog y nem fog sz majd szeretni. – Mármint hog y én? Azt már nem! – De ha majd meg tudsz rólam mindent, íg y lesz. Alaposan el vag yok baszva. – Felnézett, és
szeme ismét különféle színekben játszott. – Hümm. – Meg csókoltam az orra heg yét. – Már eleg et tudok, és ez mit sem változtatott az érzelmeimen. Nemig en tudsz eltántorítani. Azonnal tessék abbahag yni az ag g ódást. És hog y el lennél baszva? Hát… inkább meg. Általam. – A kezem a lába közé siklott, ujjaim a punija kellős közepét keresték, hog y meg tapasztaljam, mit hag ytam ott. A bennem lakozó ősembernek tetszett a tocsog ós cucc, Brynne-nek lehet, hog y már kevésbé. – Fürödjünk meg , aztán meg beszéljük. A szeme tág ra nyílt az érintésemtől, de aztán bólintott. – Ez jól hang zik. Leheng eredtem az ág yról, és kimentem, hog y meg eresszem a fürdővizet. Követett a szemével, a hátamat nézte. Tudtam, hog y a sebhelyeimen akadt meg a tekintete. Azt is tudtam, hog y hamarosan rá is kérdez a viselt dolg aimra. És akkor meg kell osztanom vele a múltamat, ami kész ronccsá tett. Nem akarom. Minden porcikám tiltakozott a g ondolat ellen, hog y azt a nag y batyu szart ki kell majd csomag olnom. De hát nem rejteg ethetek előle semmit. Ezt a leckét már meg tanultam. Beállítottam a víz hőfokát, és habfürdőt löttyintettem a kádba. Hátrafordulva arra eszméltem, hog y Brynne utánam jött. Meztelen, szép, felém tart: a léleg zetem is elakadt, pedig beteg esen le volt soványodva. Még eg y kőkorszaki dug ás beleférne, g ondoltam, de ésszerű okokból leküzdöttem a vág yaimat. Muszáj, hog y az ag yam rendesen működjön, mert át kell még rág nunk eg y-két dolg ot. A szex természeténél fog va mindig előrefurakszik, és mindent a háttérbe szorít. Mohó kis rohadék! Szóval inkább kézen fog tam Brynne-t, és beseg ítettem a kádba. Én is beszálltam. Kényelmesen elhelyezkedtünk. Én ültem hátul, síkos popsija csábítón nyomódott éledező szerszámomnak. Minden ideg szálammal Murielre, az utcai árusra összpontosítottam, hog y lehűtsem pajzán kedélyeimet. Brynne isteni puncija iránti vág yamat csak az képes lehervasztani, ha Muriel bajuszára g ondolok. Muriel olyan rusnya teremtés, hog y énszerintem nem is nő. Minden bizonnyal valami földönkívüli szerzet, eg y felderítő, akit az anyabolyg ója szalasztott, hog y újság ot áruljon, és meg tanulja a nyelvet. Djarum cig arettát! Eg y eg ész kartonnal! Brynne beleszimatolt a leveg őbe. – Te itt dohányozni szoktál? – Néha ig en. – Most már tényleg le kéne tennem a cigit. – De ha te itt vag y, nem fog om többé a lakást telefüstölni. – Semmi bajom vele, Ethan. Szeretem a fűszer és a szeg fűszeg illatát, szóval eg yáltalán nem zavar. Csak eg yvalami ag g aszt, hog y nem tesz jót neked. – Már leszokóban vag yok – mondtam. Vég ig csúsztattam a kezem a karján, majd le a vízvonalon lebeg ő mellére –, és ha nálam maradsz, akkor vég leg abbahag yom a cig it. Te fog sz majd ösztönözni, helyes?
Mély leveg őt vett, és rábólintott. Aztán belefog ott mondókájába. – Soha nem mentem vissza a középiskolába. Pedig már csak hat hónap volt hátra az érettség iig . A szüleimet alaposan meg ijesztette a döntésem. Nem tartott sokáig , és a videóról is tudomást szereztek. Vitatkoztak, hog y mihez kezdjenek, és nag yon eltérő álláspontra jutottak. De ez eng em hideg en hag yott. Az én ag yam másutt járt; nag yon, de nag yon beteg nek éreztem mag am. Nehéz elismernem, de ez volt az ig azság . Érzelmileg teljesen összetörtem, a múlt szelleme elől nem tudtam hova menekülni. Meg csókoltam a tarkóját, és szorosabbra vontam az ölelésemet. Tudnék én is mesélni a múlt faszszopó szelleméről! – Azt meg kérdezhetem, hog y a szüleid miért nem perelték be azt a hármat zaklatásért? Fel nem fog hatom! Nem lett volna nehéz elfog atóparancsot szerezni. Te fiatalkorú voltál, ők pedig már felnőttek… a videofelvétel pedig bizonyító erejű dokumentumnak minősült volna. – Apám rács mög é akarta dug ni őket. Anyám nem akart nyilvánosság ot. Őszerinte, ha feslett hírbe kerülök, az sárba rántotta volna az eg ész családot, társadalmi helyzetével eg yetemben. Talán ig aza volt. De eng em ez sem érdekelt a leg kevésbé sem. Teljesen befordultam. – Ó, édesem! – És aztán az is kiderült, hog y terhes lettem tőlük. A váratlan hírre elcsendesedtem. A büdös francba… – Ettől aztán teljesen padlót fog tam. Ezzel már tényleg nem tudtam mit kezdeni. Apámnak fog alma sem volt róla, mi ilyenkor a teendő. Meg kereste a szenátort. Anyám bejelentett abortuszra. Úg y éreztem, hog y vég e a világ nak. Nem akartam g yereket. De azt sem akartam, hog y meg öljenek valamit, ami bennem fejlődik. Mindössze azt szerettem volna, hog y elfelejtsem az incidenst, de mindenről és mindenkiről eg yre-másra csak az jutott az eszembe. Ha nem álltam volna mag ammal hadilábon, akkor jobban tudtam volna kezelni a helyzetet. Persze ha nem állok mag ammal hadilábon, el se meg yek abba a buliba, hog y a biliárdasztalon vég ezzem. – Annyira sajnálom… – Lág yan szólaltam meg , de határozottan. Iparkodtam, hog y csakug yan meg értse, miként érzek. – Fig yelj, bébi, nem okolhatod mag ad azért, ami történt. – Közelebb húzódtam a füléhez. – Bűncselekmény áldozata lettél, keg yetlenül elbántak veled. Nem a te hibád, Brynne. Remélem, ez világ os számodra. – Fel-le dörzsölg ettem a karját, meleg vizet lötykölve testére. Jobban belefészkelte mag át a karomba, és mélyen beszívta a leveg őt. – Azt hiszem, már az. Dr. Roswell seg ített, mint ahog y az is, hog y meg találtam a helyemet a világ ban. Ám annak idején… totál kikészültem. Meg akartam halni. Nem láttam más kiutat. Minden meleg ség elszállt belőlem, és kapaszkodtam, várva, mi jön. Tisztára, mint eg y vonatszerencsétlenség nél – nem lehet nem odanézni. Tudnom kellett, mi történt Brynne-nel, pedig nag yon nem akartam tudni. Nem akaródzott betenni a lábam vele arra a sötét helyre.
Kicsit fészkelődött a kádban, tűnődve g yűrűzött az ujjával a vízen, majd folytatta. – Soha nem éreztem mag am olyan nyug odtnak, mint aznap. Fölkeltem, és pontosan tudtam, mit fog ok tenni. Meg vártam, míg apu munkába meg y. Rosszul éreztem mag am miatta, hog y az ő házában készülök meg halni, de tudtam, hog y anyám sose bocsátaná meg , ha nála vetek vég et az életemnek. Hag ytam nekik búcsúlevelet az ág yamon. Aztán bevettem eg y marék altatót, amit anyám titkos készletéből loptam, beszálltam a kádba, és fölvág tam az ereimet a csuklómon. – Ne! – Szívem fájdalmas g örcsbe merevedett, csak öleltem mag amhoz Brynne-t, másra nem tellett. Hálát rebeg tem, hog y vele lehetek, és érezhetem testének meleg ség ét. Elképzeltem a pillanatot, amint olyan fiatalon majdnem eldobta az életét, mert nem látott meg oldást. Ez kijózanított. Biztos voltam az érzelmeimben Brynne iránt, de most rendesen össze is szartam mag am. – De még ezt is elbénáztam. Álmos lettem, íg y nem szántottam elég mélyen a csuklómba ahhoz, hog y elvérezzek – mint később meg tudtam. Az altatóval sokkal többet ártottam mag amnak. Apu még időben meg talált. Hazajött ebédelni, meg hog y rám nézzen. Azt mondta később, hog y aznap eg ész délelőtt baljós előérzet kerülg ette, és csak úg y hazajött. Meg mentette az életemet. – Brynne enyhén meg borzong ott. Fejét kissé jobban elfordítván meg állapodott arcával a mellkasomon. Hálás köszönetem, Tom Bennett! – Annyira jó, hog y elbénáztad! – súg tam. – Elvég re nem lehetsz mindenben kiug róan tehetség es. – Próbáltam könnyedebbre venni a fig urát, de a beszélg etést nem lehetett más vizekre terelni. Nekem most az a dolg om, hog y vég ig hallg assam. Meg csókoltam a feje búbját, és a szívére tettem a kezem. – Ha majd beszélek apáddal, meg köszönöm neki – suttog tam. – Eg y pszichiátriai klinikán tértem mag amhoz. Anyám első dolg a volt közölni, hog y elvetéltem, és nag yon ostoba és önző tettet próbáltam vég hezvinni. Nem reag álta le túl jól a dolg ot. Tudom, hog y szég yent hoztam rá. És most, hog y idősebb vag yok, még mindig csak sejthetem, min mentek keresztül akkor a szüleim. Anyám sem ig en volt képes szembenézni a tettemmel. Csak áradozott, hog y a vetélésem mekkora eg y ég i szerencse, mintha ez lett volna a fődolog . Nem eg yszerű a kapcsolatom vele. Bármit csinálok, általában nem nyerem el a tetszését. Brynne meg int felsóhajtott. Továbbra is öleltem, hog y biztosítsam mag amat afelől, hog y csakug yan ott van velem. Eg y fürdőkádban ültünk meztelenül, éppen feltárta a leg rejtettebb titkait eg y világ raszóló hancúrozás után. Nem mintha kivetnivalóm lenne vag y ilyesmi. Na, jó, van eg ykét kivetnivalóm a dolog g al kapcsolatban, de meg tartom őket mag amnak. Újra meleg vizet öntöttem tenyeremből a karjára és a mellére. Közben arra g ondoltam, hog y eg yszerűen nem tudok mentség et találni az anyja viselkedésére. Miféle anya az olyan, aki ilyesmiket mond közvetlenül a lánya öng yilkosság i kísérlete után? – Amikor lecsendesedett az üg y, a szüleim elküldtek eg y csendes helyre az új-mexikói sivatag ba. Időbe tellett, de lassacskán jobban lettem. Úg y-ahog y meg békéltem a múltammal, azt hiszem.
Felfedeztem mag amban az érdeklődést a művészet iránt, és vég ül belejöttem a felnőtt létbe. Brynne meg int meg szakította a történet fonalát. Próbálta bemérni, hog y mennyire borít ki, amit hallok. Hát, ag g asztónak találtam az újság ot, az nem vitás. Fölemeltem a kezét, és meg csókoltam a csuklóján vég ig szaladó heg eket. Az eg yébként tökéletes bőrt itt-ott kis, áttetsző fehér csíkok éktelenítették, alatta látszódtak a kékes erek. Az, hog y összevag dalta mag át, nag yon elszomorított. Hirtelen belém nyilallt valami – Brynne nag yjából ug yanakkor kísérelt meg öng yilkosság ot, amikor én is majdnem eldobtam a kanalat abban az afg án börtönben. Az enyéimbe kulcsolta az ujjait, és kivezetett a révedezésemből; kezemet az ajkához emelte, és ott tartotta. Ezúttal ő csókolta az én kezemet. Éreztem, ahog y a meleg ség vég ig ömlik a testemen, és ig yekeztem az élmény minden percét kiélvezni. Gesztusától teljesen elnémultam, annyira elérzékenyültem tőle. – Nem tudtam, hog y apám elment Oakley szenátorhoz. Gyakorlatilag meg zsarolta. Teljesen odavolt, hog y csaknem elveszített. Lance Oakley-t okolta mindezért. Vádat akart emeltetni, de rájött, hog y nem bírnám ideg ekkel a tárg yalást. Sem akkor, sem később. Ráadásul anyám is rag aszkodott hozzá, hog y hag yjanak békében meg g yóg yulni, íg y aztán vég ül eltekintett a hivatalos vádemeléstől. Eg yfajta jóvátételhez azonban továbbra is rag aszkodott. Oakley szenátor minden csúnyaság ot ig yekezett távol tartani politikai karrierjétől, ezért rákényszerítette a fiát, hog y katonának álljon. A hátáról a leg nag yobb púpot Irakba száműzte ezzel. Aztán amikor eljött az ideje, és elég erős voltam kimozdulni Új-Mexikóból, intézkedett, hog y felveg yenek a Londoni Eg yetemre. London mellett döntöttünk, eg yfelől azért, mert itt képzőművészeti szakoktatás folyik. Másfelől meg messze van Kaliforniától. Az sem volt utolsó szempont, hog y beszélem a nyelvet, na meg hog y itt lakik Marie nénikém is. Íg y nem kellett úg y ideg enbe szakadnom, hog y nem lakik a közelben családtag . – Akkor tehát a szenátor mindvég ig tudta, hol vag y? – A helyzet elég szarnak tűnt, sokkal nag yobb volt a baj, mint g ondoltam, Brynne pedig óriási kockázatnak volt kitéve. – Erről a múlt hétig nem is hallottam – súg ta. – Azt hittem, a saját erőmből jutottam be az eg yetemre. – Meg értem, hog y ez zavar. A diplomád viszont már a saját érdemed, mert példásan helytálltál a szakterületeden. Láttalak dolg ozni, és elmondhatom, hog y boszorkányosan üg yes vag y. – Játékosan meg pusziltam az arcát. – Bennett professzor asszony, kis strébibébi. – Strébibébi? Ez meg miféle szakkifejezés? – Tudod, a strébibébi az, aki kiérdemli a pedál-medált. Az amcsik g yíkfejnek mondják. Az vag y te. – Eg y újabb csókra mag am felé fordítottam a fejét. Tudtam, hog y mindketten ug yanarra a hülyeség re g ondolunk, amit az autóban beszéltünk. Hog y ő a tanító néni, és meg büntet eng em, mert rossz kisfiú voltam. – Ne őrültködj! – szólt rám.
– Mit csináljak, meg őrülök érted! – Picit meg szorong attam. – Na de visszatérve, Oakley szenátor baromi olcsón meg úszta az eg észet. Eg yáltalán nem örülök neki, hog y tudja, hol vag y, mit csinálsz, meg minden. – Hát ig en. Meg is ijeszt a dolog . Apu elmondta, hog y Eric Montrose meg halt eg y g yanús kocsmai verekedésben, amikor Lance ott volt eltávon. Ő volt a videón az eg yik. Amúg y eg yikükkel se találkoztam az ominózus éjszaka után. Még Lance Oakley-jel sem. Nem hag yott nyug odni Brynne hang színe, mint ahog y az sem, hog y micsoda szörnyűség eket művelt vele az a három deg enerált. Mi tag adás, örültem, hog y eg yikük már halott. Ez a tudat nem fájt a leg kevésbé sem. Csak azon imádkoztam, hog y a halála nem áll összefüg g ésben a videóval, illetve Oakley szenátor üzelmeivel. Kihúztam a dug ót, és kiseg ítettem Brynne-t a kádból. – Nem hag yom, hog y bajod essék, nem kell félned semmitől. Mindenről intézkedem. – Mosolyog tam, és eg y törölközővel elkezdtem dörg ölni a lábát. – Holnap beszélek apáddal, és mindent kiszedek belőle Oakley szenátorról. – Meg töröltem a karját, a hátát és a mellét. Nem mondom, ebbe könnyű lenne beleszokni! – A szenátor leg yen az én g ondom. Ráállítok eg y pár embert, és majd meg látjuk, mit szednek össze róla. Csak a testemen át férkőzhet bárki közel hozzád. Rám mosolyg ott, és édesen meg csócsálta az alsó ajkamat. Nehezen tudtam csak meg állni, hog y ne dobjam fel a mosdóállványra, és ne döng essem meg újra. Brynne bőre, amely máskülönben természetes aranyos színben pompázott, most kipirosodott a forró víztől, úg yhog y nehéz volt hátsó g ondolatok nélkül ránézni. Nem szabad rá g ondolnom! Vág yaimat féken tartva törölg ettem buja idomait, melyek ug yan veszítettek teltség ükből, de még mindig szépek voltak. És mind csak az enyém! Kecsesen pózolt nekem, eg yáltalán nem zavarta a meztelenség e és a közelség em. Csak ámultam rajta. Na persze, min csodálkozom, elvég re Brynne aktmodell, hozzá van szokva, hog y bámulják. De aztán ezt a g ondolatomat is g yorsan félresöpörtem. Nem emlékeztem, hog y valaha hag ytam volna mag am ennyire a farkamnál fog va vezetni. Talán még a kezdet kezdetén előfordult ilyesmi, de akkor sem ilyen eg etverő intenzitással. A szeretkezés Brynne-nel pont olyan alapvető volt nekem, mint az étel és a fedél a fejem fölött. Mindenkinek szüksége van bizonyos alapvető dolgokra, Brynne. Ételre, vízre… egy ágyra. Olyan érzelmeket g erjesztett bennem ez a lány, amelyeknek még a létezéséről sem tudtam azelőtt, hog y belibeg ett az Andersen Galériába, és butaság okat hordott össze a haverjának rólam és hűség es jobb kezemről. Eg y szexi félmosoly kíséretében kikapta a törölközőt a kezemből, és krémszínű, puha frottírba bug yolálta dicső meztelenség ét. Milyen nagy kár! Besétált a hálószobába, és hallottam, amint a fiókokat húzkodja. Tetszett, ahog y odabent szöszmötölt lefekvéshez készülődve. Elővettem
mag amnak is eg y törölközőt, és ledörg öltem mag amról a vizet. Közben rettenetesen hálás voltam, hog y Brynne ma éjjel a karomban fog aludni.
6 Brynne illatát éreztem az orromban, amikor a sötétben kinyitottam a szememet. Rög tön rájöttem, hol vag yok. Brynne mellett az ágyban. Óvakodtam, hog y zajt ne csapjak, nehog y a vég én felébresszem. Arccal felém feküdt, fejét a karjára hajtva. Pár percig csak néztem, ahog y léleg zik, és napok óta először elég edettség járta át szívemet. Szerettem volna meg érinteni, de inkább hag ytam, hadd aludjon. Szükség e van rá, isten a meg mondhatója. Szükségletek. Annyi szükség let dúlt bennem. Olyanok, amiket csak Brynne képes kielég íteni. Ez meg ijesztett. Eg y hónappal ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, hog y íg y érezzek eg y nő iránt. Erre tessék, már el se tudom képzelni Brynne nélkül az életemet. Alig hanem az eg ymástól külön töltött idő örökre átformálta a tudatomat. Mélyen beléleg eztem, és visszatartottam a leveg őt. A szex szag át nyomokban még érezni lehetett a lepedőn, de alapvetően az ő tiszta virág illata dominált. Már a leg első alkalommal, hog y találkoztunk, meg részeg edtem tőle, éppen úg y, mint most. Annyira finoman illatozott, hog y sajnáltam otthag yni, de vég ül csak fölkeltem mellőle. Meleg ítőnadrág ot és pólót húztam. Az irodámba menet átvág tam a nag yszobán és az előtéren. A hálószoba ajtaját résnyire nyitva hag ytam, ha esetleg Brynne rosszat álmodna. Muszáj volt rág yújtanom, és az apjával is okvetlenül beszélnem kellett. – Itt Tom Bennett. – A mobilom túlvég én felhang zó pattog ó amerikai akcentus hirtelen arra emlékeztetett, mennyire távol is él Brynne a családjától. Ig az, meg vig asztalt a tudat, hog y a lány már Londont tekinti otthonának. – Ethan vag yok – mondtam, és mélyet szippantottam a cig arettából. Eg y pillanatnyi csönd. Majd kérdések özöne zúdult rám. – Brynne jól van? Mi történt? Hol van most? – Semmi sem történt, Tom. Brynne békésen aluszkál. – Ismét beszívtam eg y adag füstöt. – Vele vag y? Várjunk csak. Nálad van? – A csönd besűrűsödött közöttünk, Tom Bennett nyilván azt latolg atta, hog y vajon mi mindent művelhettem a lányával. – Akkor ezek szerint kibékültetek. Nézd, nag yon sajnálom azt a múltkori telefonhívást… – Sajnálod? – vág tam közbe. – Amúg y ig en, Brynne nálam van épp, és úg y tervezem, hog y nag yon szorosan mag am mellett fog om őt tartani, Tom. – Elnyomtam a csikket, és ellenálltam neki, hog y újra rág yújtsak. Majd a beszélg etés után. – Csak hog y tudd, nem fog ok bocsánatot kérni, hog y összejöttem vele. Te intézted íg y a dolg ot. Én csak eg y eg yszerű férfi vag yok, aki belesett ebbe a g yönyörű, imádnivaló lányba. De hát mit csináljak, ez van. Tom olyan hang ot hallatott, ami mög ött tehetetlenség et véltem felfedezni. Sajnáltam volna, ha meg pukkad. Talán még mindig benne van a tüske.
– Ide hallg ass, Ethan, eng em csak Brynne biztonság a érdekel. Hog y kivel jár, az az ő dolg a. Nekem csak az a fontos, hog y azok a rohadékok ne férkőzhessenek a közelébe. Ne emlékeztessék arra a sok szarság ra. Nem is sejted, min kellett keresztülmennie. Majdnem belehalt. – Tudom. Mindent elmondott ma este. Pár dolg ot viszont neked is tudnod kell. – Folytasd! – türelmetlenkedett Tom. – Először is szeretném meg köszönni, hog y hallg attál az ösztöneidre, és hazamentél ebédelni aznap, amikor az a szörnyűség történt. A másik dolog eg y kérdés. – Kis hatásszünetet tartottam. – Mi a halál faszát képzelsz, hog y nem mondod el, mi is történt valójában a lányoddal? A tudás hatalom, Tom. Hog y az istenbe védjem meg , ha nem tudom, mit műveltek vele? Brynne nem eg y indiszkrét videóról mesélt, amit te pedzeg ettél! Az, amit vele tettek, vastag on kimeríti a nemi erőszak fog almát! Három, törvény előtt nag ykorúnak számító elkövető zaklatott eg y tizenhét éves lányt! – Ezt én is jól tudom – mondta meg tört hang on. – Csak nem akartam elveszíteni a bizalmát azzal, hog y feltárom a múltjának a részleteit. Ezt a történetet csak ő oszthatja meg másokkal. Bassza meg . Rág yújtottam a második szál Djarumra. – Azt is elfelejtetted meg említeni, hog y a lányod londoni ösztöndíját a szenátor intézte el. Szóval pontosan tudja, hol van Brynne, ráadásul már évek óta. – Ez is világ os, de újra elmondom, mindezt csak azért tettem, mert távol akartam tartani tőle a g azfickókat! – vág ott vissza. – Tudom, hog y kész katasztrófa a lányom jelenleg i helyzete, a lehető leg rosszabb! Most már felfog od, hol kerülsz te a képbe? Az eg ész üg y a feledés homályába merült volna, ha az a g ép nem zuhan le. Még is, ki sejthette volna, hog y Oakley lesz az új alelnökjelölt? Hang osan felsóhajtottam. – Már rajta vag yok az üg yön, de szomorúan mondom, hog y még nem találtam sötét foltot a szenátor múltján. A fia szemétláda, de ő mag a makulátlan múltat hag yott mag a mög ött. – Hát, én nem bízom benne. Az eg yik kibaszott deg enerált már feldobta a bakancsát, ne feledjük! Ez az üg y olyan, amit a szenátor a lehető leg mélyebbre temetne, a lányom pedig a szarkupac leg esleg tetején csücsül! Ez elfog adhatatlan! – Ig azad van, de hig g y nekem, már meg fig yelés alatt tartom őket. Meg vannak a kapcsolataim a Különleg eseknél, akik az Oakley fiú katonai múltját vizsg álják. Ha bármit csinált, azt meg tudom. Eg y kérdés, Tom. Brynne azt mondta, hog y a videón eg yedül ő felismerhető. Állítólag a többiek nem néztek a lencsébe, a hang jukat levették, és eg y számot kevertek a film alá… – Láttam, ig en. Láttam, mit műveltek a disznók az én kislányommal… – A férfi teljesen összetört. Behunytam a szemem, és meg próbáltam száműzni a rám törő képeket. El sem tudtam képzelni, milyen lehetett Tom bőrében. Látta a g yalázatot, és még sem ölte meg azokat, akik ezt tették a lányával. Nem vált g yilkossá, ez dicséretes dolog . Meg köszörültem a torkomat, hog y beszélni tudjak.
– Van még valami, amit tudnod kell rólam. – Mi lenne az? – Brynne már az én felelősség em. Én fog om a szálakat mozg atni, és ha eljön az ideje, majd fölveszem a kapcsolatot Oakley embereivel. De Brynne felnőtt, és mi eg yütt vag yunk. Ha az indítékaim érdekelnek, tessék, feltárom őket. Szeretem a lányodat, Tom. Minden tőlem telhetőt meg teszek, hog y a haja szála se g örbüljön. – Eg y utolsót szippantottam a cig arettaszálból, és hag ytam, hog y a szavaim leülepedjenek. Sóhajtott, mielőtt válaszolt volna. – Erre mindösszesen két dolg ot tudok neked mondani. Mint az üg yfeled, teljes szívemmel támog atlak. Tudom, hog y nincs nálad jobb. Ha valaki átláthatja a zűrzavart Brynne körül, hát te vag y az. Meg állt, és kitaláltam, mi lesz a következő. – Eg yúttal azonban apa is vag yok, aki szereti a lányát. Ezt addig nem értheted, amíg te mag ad is apa nem leszel. Ha bármi módon meg sérted Brynne-t, vag y összetöröd a szívét, azt nem úszod meg szárazon, Blackstone. Akkor nincs pardon, azt is elfelejtem, hog y valaha jóban voltunk. Elvig yorodtam ültömben, mert a beszélg etés a vég éhez közeledett. – Fair ajánlat, Tom Bennett. Ezek betartható feltételek. Eg y kicsit még beszélg ettünk, és meg tudhattam a San Franciscó-i Oakley család háttértörténetét. Meg íg értem, hog y a fejleményeket majd mindig telefonon közlöm vele, aztán letettük. Eg y darabig még az íróasztalom mellett maradtam, feljeg yeztem pár dolg ot, és elküldtem eg ykét e-mailt, mielőtt kikapcsoltam volna a g épet. Amikor eloltottam a villanyt, észrevettem, hog y Simba hevesen integ et a kivilág ított akváriumból. Visszamentem, és dobtam neki eg y jutalomfalatkát. Ezután kiültem az erkélyre. A hálószobában csend honolt. De jó lenne, ha Brynne jól aludna! Ne is leg yen rémálma soha többet. Már éppen elég meg próbáltatás érte, eg y eg ész életre elég . Az éjszakai ég bolton millió és millió csillag rag yog ott. Általában nem ennyire fényesek, bár ki tudja, rég voltam éjnek idején az erkélyen. Rág yújtottam a harmadik szál cig ire. Nem számít. Ha kint dohányzom, azt senki nem tudja meg . Bent amúg y sem g yújthatnék rá, mert Brynne itt van. Keresztbe tettem a lábamat az erkélykorláton, és hátradőltem. Keg yesen meg eng edtem az elmémnek, hog y visszag ondoljon a mai nap eseményeire. Beleg ondoltam Brynne trag ikus történetébe, és hog y mint változott meg ez által a harci helyzet. Meg változott, még hozzá mindkettőnk számára. Na, ja… a sötét korszakaink. Akár két párhuzamos világ . Ő tizenhét volt, én huszonöt. Mindketten nag yon rossz helyre kerültünk. Eg yre közelebbnek éreztem mag amhoz őt íg y, az erkélyen ülve, tökeg yedül, ízesített dohányfüsttel a tüdőmben. Rég ebben Dunhillt szívtam. Ez a márka volt az eg yik leg jobb a piacon. Nem csoda, hog y ezt
választottam, szeretem a finom holmikat. De Afg anisztán után ez is meg változott, mint ahog y annyi minden. Testem felszívta az áhított nikotint, én pedig felnéztem a fejem fölött sug árzó csillag mezőre. …Minden őr szegfűszeges dohányt szívott. Az utolsó szögig az összes mocsadék lázadónak ilyen isteni, tökéletlen alakú, kézzel sodort cigaretta lógott a szájából, miközben a foglyokat verte és alázta. És az illat? Mint a tiszta ambrózia. Elfogatásom után pár napig csak a füsttel álmodtam. A dohánnyal kevert szegfűszeges füsttel. Néhány nap után már biztosra vettem, hogy előbb meghalok, mintsem egy ilyen cigit megkóstolhatnék. A verések és a kihallgatások csak később kezdődtek. Először, szerintem, nem is tudták, miféle madarat fogtak. Persze nyugtával kell dicsérni a napot, végül rá is jöttek, ki vagyok. Az afgánok ki akartak cserélni a saját fogságba esett embereikkel. Szinte érthetetlen mocskolódásukból ezt azért kivehettem. Tudtam, hogy a tervük kivihetetlen – a kormány szigorúan előírta, hogy terroristákkal tilos egyezkedni. Ez nem fog nekik tetszeni. Tehetetlenségüket rajtam vezették le. Kezdetben nagyon közel álltam ahhoz, hogy megtörjek, kíváncsi vagyok, vajon ezt tudták-e? Bűntudatot éreztem, hogy birtokában vagyok az igazságnak, de most már örülök, hogy végül nem fedtem fel. Pedig egyes kihallgatásokon (ha lehet ezeket egyáltalán annak minősíteni), mint a dalos pacsirta, úgy énekeltem volna, ha megkínálnak egy olyan édes, szegfűszeges, házilag sodrott rudacskával! Amikor végre kikecmeregtem a romhalmaz alól, mert kimentettek, a legelső amerikai tengerészgyalogostól azonmód ilyet kértem. Azt gondolták, sokkot kaptam. Hát, igen is, meg nem is. Szerintem inkább ők kaphattak sokkot, hogy élő emberre bukkantak egy börtönben, amit akkurátusan szarrá lőttek (ezt egyébként szépen meg is köszöntem nekik). Ám igazán csak akkor kaptam sokkot, amikor rájöttem, hogy a sorsom egy csapásra megváltozott. Végre rám mosolygott a szerencse. Ethan Blackstone igazi mázlistává avanzsált… A tompa meg világ ításban hirtelen eg y árnyat vettem észre mozog ni. Meg fordultam. A szívem nag yot ug rott, mert Brynne állt a tolóajtó másik oldalán, és rám meredt. Eg y-két pillanatig csak néztük eg ymást, vég ül elhúzta az ajtót, és kilépett az erkélyre. – Te fönt vag y? – kérdeztem. – Te pedig idekint dohányzol – válaszolta. A hamutartóba tettem a cig it, és széttártam neki a kezem. – Most rajtakaptál. Odajött. Haját festőien kócosra aludta, világ oskék póló volt rajta és az eg yik selyem alsóg atyám. Alatta semmi. Az ölembe vontam, eg y kissé elmosolyodott, amikor két hosszú lábát oldalirányban kitette. Terpeszben ült, és két kezébe vette az arcomat. – Rendesen lebuktál, Blackstone. – Örökösen mozg atta a szemét, mintha le akart volna olvasni. Nyilván erről volt szó, bár szerettem volna tudna, mire is g ondol valójában. Már annak is nag yon örültem, hog y kijött, és beleült az ölembe, annak meg aztán pláne, hog y vidáman ébredt. – Mmmmm, már ki is eszeltem a mag am számára a méltó büntetést – szóltam neki. Hozzám bújt, erre átöleltem. – Hát még is mit képzelsz, mondd csak? Csak úg y kijössz ide, és füstölög sz a sötétben!
A hajába mormoltam a szavakat, miközben föl-le simog attam a hátát. – Épp a szerencsén töpreng tem… hog y milyen jó, ha meg találja az embert. – Ez csakug yan íg y van, hiszen máskülönben már alulról szag olnám az ibolyát, de ezt még nem oszthattam meg Brynne-nel. Majd eg yszer, ha kitalálom, hog yan kezdjek hozzá. Nem kell neki még eg y zsák szar a sajátja mellé. – Miért? Te szerencsés vag y? – Rég en peches voltam. De eg y szép napon jóra fordultak a dolg ok. Kaptam az alkalmon, és kártyázni kezdtem. Finoman birizg álta a mellkasomat, nem sejtvén, hog y ezzel mennyire felizg at. – Sok versenyt meg nyertél. Apámmal is eg y ilyen versenyen találkoztál. Bólintottam, homlokunk összeért. Meg csókoltam a feje búbját. – Nag yon meg kedveltem az apádat. Még most is bírom. Beszéltem vele az előbb. Eg y pillanatra abbahag yta a birizg álást, de aztán folytatta. – És hog y ment? – Úg y, ahog y számítottam, hog y menni fog . Üdvözlés után mindjárt a tárg yra tértünk. Meg mondtam neki, hog y állunk. Ug yanazt akarja, amit én is – hog y te biztonság ban leg yél, és boldog nak lássunk. – Melletted biztonság ban érzem mag am… kezdettől fog va íg y van. És tudom, hog y apu nag yon tisztel tég ed. El is mondta, mennyire kellett erősködnie, hog y elvállalj. – Finom hang jött a torkából, és pont a mellkasomat rezg ette meg vele. Nag yon beindult tőle a vérkering ésem odalent. – Csak azt sajnálom, hog y nem mondta el, mi történt veled. – Szünetet tartott, és vág yakozón suttog va folytatta. – Tudnom kell, mi történik, Ethan. Nem lehetek többé tehetetlen áldozat. A titkok elpusztítanak, nem tudok velük mit kezdeni. Mindig mindenről fel kell eng em világ osítani. Az, hog y hirtelen eg y asztal közepén ébredek, azt sem tudván, fiú vag yok-e vag y lány… na, azt soha többet. Azt soha… – Psszt! Tudom. – Leállítottam, nehog y túlzottan beleélje mag át. – Most már tudom. Az arca után nyúltam. Látni szerettem volna a szemét, amikor közlöm vele a következő hírt. Észtvesztően g yönyörű, ahog y a g yatra csillag fényben fölnéz rám a mellkasomról. Muszáj volt meg csókolnom a száját. Nag yon kívántam a testét is, de meg zaboláztam mag am. – Annyira sajnálom, hog y titkolózó vag yok. Meg értelek, hog y miért szeretnél belelátni a dolg okba. Meg íg érem, hog y mostantól fog va mindenről be fog ok neked számolni, még akkor is, ha nem a te fülednek való. És tudom, hog y nehéz volt elmondanod a történetedet. Állati büszke vag yok ám rád. Annyira erős vag y… és imádnivaló… és fantasztikus, Brynne Bennett. Te vag y az én g yönyörűség es amerikai csajom. – A hüvelykujjammal vég ig simítottam az ajkán. Rám villantott eg y félmosolyt. – Köszönöm. – Ezt szinte hang nélkül mondta.
– És tudod, mi a leg jobb az eg észben? – tudakoltam. – Mondd meg ! – Az, hog y itt vag y velem. Éppen itt, és ezt tudom veled csinálni, ide süss. – Kezemmel benyúltam a pólója alá, és tenyerembe vettem az eg yik mellét. Betöltötte az eg ész markomat az édes teher. Rámosolyog tam, még hozzá olyan mosollyal, amit éreztem is az arcomon. Ezt a mosolyfajtát Brynne-nen kívül csak nag yon keveseknek tudom előadni. – Ejha! – mondta. – Én is örülök, hog y itt lehetek veled, Ethan. Te vag y az első ember, aki mellett… felejteni tudok. – Hang ja finomabb lett, furcsamód azonban erősebb is. – Nem tudom, miért érzem ezt irántad, de ez az ig azság . Hosszú ideig nem voltam képes semmiféle intimitásra. És még ha meg is próbáltam, nag yon nehezen ment. – Ez már nem számít, bébi – vág tam közbe. Nem esett jól Brynne-t valaki más karjában elképzelni. Mások is látták meztelenül, hozzáértek, a csúcsra juttatták, ez biztos. A féltékenység be belereszkettem, ezzel eg yütt örültem annak, amit mondott. Én vag yok az első ember, aki mellett felejteni tud. Szép volt, haver! Ha minden jól meg y, még a vég én én leszek az utolsó ember, akire emlékezni fog . – Meg vag y, és én nem eresztelek el soha többet! Dorombolni kezdett, és a szeme felláng olt, amikor a másik mellét is meg fog tam. Pláne, amikor meg találtam kemény mellbimbóját. Érzékeny volt a bimbója, szívesen harapdáltam. Ettől teljesen beindult. Ha őszinte akarok lenni, nálam mindig erre ment ki a játék. Meg szállottan hajtottam rá, hog y Brynne-t beindítsam. Félresöpörtem a haját az útból, és rácuppantam a nyakára. Imádtam a bőre ízét és azt, ahog y az érintésemre reag ál. Eg észen kezdettől fog va működött közöttünk a kémia. Beledomborította a mellét a tenyerembe, hog y szorosabban fog hassam. Belecsippentettem a mellbimbójába és ínyemre volt a kiváltott kéjes hang . Tudtam már, mi fog történni, illetve hog y mit fog ok tenni. Beleteszem a farkam, a mennyországba röpítem, és miután elélvezett, gyönyörködöm lágy, szépséges pillantásában. Ezért a pillantásáért élek. Ettől viselkedek vele úg y, ahog y eddig más nővel sohasem. Fickándozni kezdett az ölemben. Csípőjével a már alaposan felcsig ázott szerszámomon ring atózott, amit csak tréning nadrág om vékony anyag a választott el tőle. Mindenféle pajzán ötleteim támadtak, amiket majd szívesen kipróbálnék. Atyám, bizony, de kipróbálnék vele még eg yet-mást! Bekíg yóztam a kezemmel a selyemalsó szárán át eg yenesen a puncijáig . Nem okozott nehézség et rábukkanni. Olyan nedves volt, mint a Niag ara-vízesés. Felnyög ött, amikor meg érintettem, és körözni kezdtem meg duzzadt csiklója körül, ami csak arra várt, hog y a farkamat meg érezze. Brynne vitán felül kívánt. És ezt én idéztem elő. Ha csak erre volnék képes, mert mást nem hag yna, már akkor is boldog ember lennék. De nekem több kell. Sokkal-sokkal több. Elemeltem a számat a nyakától, a kezemet pedig a puncijától. Aztán felállítottam az ölemből. Én
fekve maradtam a nyug ág yban. Rávillantottam a szemem. – Vetkőzz! Eg y kicsit meg remeg ett a lába, lenézett rám, de nem tudtam kiolvasni semmit a tekintetéből. Nem tudhattam, mihez kezd az utasításommal. De nem is érdekelt. Úg yis majd kiderül; a kaland izg almától mindenesetre kőkeményen állt már a farkam. – De hát… idekint vag yunk… – Meg fordult, lenézett az erkélyről. – Vetkőzz le, és mássz vissza rám! Nehezebben kezdett léleg ezni. Még mindig nem lehettem biztos benne, hog y meg teszi, amit mondtam neki. Azért bízzunk! Brynne szereti a szókimondásomat. – Itt senki nem láthat. Itt és most akarlak meg baszni, a csillag os ég alatt – mondtam. Lebámult rám meg határozhatatlan színű szemével, és meg fog ta a pólója alját. Eg y szempillantás alatt lerántotta mag áról. Még eg y másodpercig a kezében fog ta az anyag ot, csak azután ejtette az erkély kövezetére. A késleltetés, és ahog y nézett hozzá, leírhatatlanul erotikus volt. A barátnőm tudja, mitől dög lik a lég y. Ráadásul neki van a leg csodálatosabb melle a világ on. Most a bokszeralsó következett, keze máris a derekánál volt. Hüvelykujját a g umi alá csúsztatta. A szájamban összefutott a nyál, ahog y a ruhadarab lecsúszott. Kecsesen lehajolt, és kilépett a selyem alsóneműből. Teljesen pucéran állt előttem, kisterpeszben, zilált hajjal, és csak a következő parancsomra várt. – Na, nézzenek csak oda! Ne szólj eg y mukkot se, ug yanúg y érzek, és ug yanúg y kívánlak, mint mindig ! Sőt! – A szerszámom a szívem ritmusával összhang ban lüktetett, öklelőzős hang ulatba jött. – Hig g y nekem! – böktem oda eg y cseppnyi éllel a hang omban. Olyan arcot vág ott, amitől azt hihettem, hog y a szavaim nyomán nag y kő esett le a szívéről. Brynne kételkedett abban, hog y a múltja kicsit sem g yakorolt hatást az érzelmeimre. Muszáj lesz dolgoznom rajta, hogy eloszlassam az ilyetén félelmeit. – Gyere ide, szépség em! Oda is jött, és felkucorodott az ölembe. Behajtotta a lábát, és elhelyezkedett a farkamon; csak vékonyka réteg pamutanyag választott el bennünket eg ymástól. Először a mellét vettem kézbe, és markolászni kezdtem. Pontosan kitöltötte a tenyeremet, nem szaladt túl rajta. Annak íg éretével kecseg tetett, hog y kisajátíthatom eg y időre. Tökéletes. Homorított, amikor finoman beleharaptam az eg yik mellbimbójába. Picit összerázkódott, és kéjesen felnyög ött, amikor a harapás után nyelvemmel enyhítettem fájdalmát. Vajon mit szólna eg y mellbimbó-csipeszhez? Lefog adom, hog y elélvezne tőle. Eg ész nag yszerű volna azt a jelenetet vég ig nézni. A másik mellén kezdtem dolg ozni, meg feszült a teste, szanaszéjjel dobott tag okkal ült rajtam, meleg volt… és elképesztő. Benne akartam érezni mag amat. Leírhatatlan élmény, amikor Brynne elélvez, akár az ujjamtól, akár a nyelvemtől, akár a farkamtól. Teljesen a meg szállottjává tett. Kezemet lassan lefelé
csúsztattam a hátán, a fenekén, majd még lejjebb; vég ül hátulról beleszemtelenkedtem nedves puncijába. Halkan felszisszent, amikor az ujjam meg érintette, majd felnyög ött, amikor határozottan behatolt a lucskos forróság ba. – Az enyém vag y… – suttog tam. Csak pár centire voltam az arcától. – Ez a punci is az enyém… mindig … akár az ujjam van benne, akár a nyelvem… akár a farkam. Felláng olt a szeme, amikor az ujjaimat bevetésre indítottam. A combja között folyó hadműveletemmel párhuzamosan a nyelvemet is a szájába temettem, amilyen mélyre csak lehetett. Az a két ennivaló comb azért kapta közre a csípőmet, mert meg parancsoltam a g azdájának. Annyira felajzott állapotban voltam, hog y eg ész biztosan túl durván g arázdálkodtam benne, nem tudtam uralkodni mag amon. Nem tiltakozott, de ha meg teszi, természetesen leálltam volna. Minden válasza, minden hang ja, sóhajtása, testének minden hullámzása azt sug allta, hog y élvezi a dolg ot. Brynne szereti a szexben, hog y én irányítok, ami, mi tag adás, tetszett. Ebben a pózban tartottam, és muszáj volt eg yre közelebb húznom mag amhoz. Meg kellett értetnem vele, hog y többé nem ereszthetem el. Nem is fog om elereszteni. Talán valami szükség let motoszkált bennem, hog y birtokoljam. Eddig is én uraltam a szexet, de vele más volt. Brynne felfog hatatlan dolg ot tett velem. Még soha életemben nem éreztem íg y mag am. Csakis ővele. Felemeltem a csípőmről. Meg értette, mit akarok, mert meg tartotta mag át a leveg őben, elég ideig , hog y lejjebb toljam a tréning alsómat. Akrobatamutatvány volt, de hát vég re kellett hajtanom, ha eg yszer bele akartam jutni. Brynne seg ített a terv vég rehajtásában. Feltartottam a farkam, és felharsantam. – Itt van. És jól basszál meg ! Alig hanem eg y-két könnycsepp is szökött a szemembe, amikor rám ereszkedett, és mozg olódni kezdett. Mi több, eg ész biztos. Ahog y a puncija körbefog ta a farkam azzal a sikamlós, buja forróság g al, éreztem, hog y könnyezek. Aztán vad lovag lásba kezdett, önkívületbe vitt vele, ahog y föl-le fickándozott. A könnyem akkor is patakzott, amikor beledurrant a patronom. Belőle is előcsaltam az org azmust, amikor hüvelykujjammal meg dörzsöltem a csiklóját. Gyönyörködtem nyög décseléseiben, finom sikolyaiban, ahog y fölért a csúcsra pár pillanattal később. Teljesen összepréselődtem benne. De a leg jobb, hog y közben a nevem szökött a szájára. Ethan… Amikor Brynne a karomba zuhant, a farkam még mindig össze-összehúzódott, mélyen a puncijában. Belső izmai még keményen dolg oztak, húztak befelé. Örökre benne tudtam volna maradni! Nem akaródzott elszakadnom, csak öleltem. Még eg y darabig kint maradtunk az erkélyen. Ujjbeg yeimmel masszírozg attam a g erincét, föl-le. Orrával bele-belebökött a nyakamba és a mellkasomba. Annak dacára, hog y éjszaka volt, és Brynne teljesen meztelenül hevert mellettem a szabad ég alatt, a testét puhának és meleg nek éreztem. De a biztonság kedvéért levettem a huzatot
a másik nyug ág yról, és Brynne köré csavartam. Első ízben tapasztalhattam, hog y a boldog ság tól ig enis lehet sírni.
7 – Csak rajta, válaszd ki, amelyik tetszik – mondtam neki. Brynne elővig yorg ott a szekrényajtó mög ül, aztán újra eltűnt a szekrényben. – Hát, imádom a lilát, de szerintem ma inkább ebben meg yünk! – jelentette be, és előrántott eg y kék nyakkendőt. Bóklászott eg y darabig mög öttem, aztán nyakam köré próbálta a selyemcsíkot. – Jól meg y a szemed színéhez. Imádom a szemed színét! Én meg imádom, ha velem kapcsolatban használod azt a szót, hogy „imádom”. Fig yeltem az arckifejezését, ahog y meg csomózza a nyakkendőmet; g usztusos alsó ajka szög letét beharapta, annyira koncentrált. Tetszett, hog y kitüntet a fig yelmesség ével, kevésbé, hog y nyilvánvalóan másokon g yakorolta a nyakkendőkötés tudományát. Pont íg y állhatott az előző pasas előtt is. Ez világ os. Próbáltam nem beleg ondolni, hog y eg y olyan reg g elen csomózg atta az illető faszszopó nyakkendőjét, amelynek előestéjén talán épp az említett faszszopó faszát szopta. Micsoda féltékeny szemétláda vag yok! Akikkel Brynne előtt jártam, azokra bezzeg nem voltam féltékeny. Ez is csak azt mutatta, hog y Brynne mennyire más, mint eg y hétköznapi csaj. Brynne mag a a csaj. Az én csajom. – De jó, hog y ezt meg csinálod nekem – szóltam. – Én is élvezem! – eg y pillanatra felmosolyg ott rám, aztán visszatért a feladathoz. Annyi minden volt még , amit el akartam mondani, de nem tettem. Nem bírja, ha tolakodom, ezt már meg tanultam, még is, annyira nehéznek találtam a lassítást. Brynne-hez nem passzol a lassított felvétel. Vele kapcsolatban csakis az intenzív tempó jöhet szóba. Hála istennek, ez nem szaladt ki a számon. – És keg yednek hog y néz ki a napja, Miss Bennett? – kérdeztem inkább. – Mindenféle eg yetemi kollég ákkal fog ok ebédelni. Majd szoríts nekem. Éppen azon vag yok, hog y beadjam az ig énylést munkavállalási eng edélyre. Ebből még lehet valami. Esetleg restaurátorként dolg ozhatom valamelyik nag y londoni múzeumban. – Befejezte a csomót, és meg paskolta a nyakkendőmet. – Na, kérem alássan. Csinosan fest mag án a kék nyakkendő, Mr. Blackstone. – Behunyt szemmel szájon csókolt. Éppen csak meg csipeg ettem a csücsöri kis ajkat. Kinyitotta a szemét, kissé összehúzta, és kicsit kiábrándultnak tűnt. – Csak nem többet vártál tőlem? – Imádom piszkálni és meg nevettetni. Érdektelen képet vág ott. – Dehog y – mondta és meg vonta a vállát. – A csókjaid… hog y is mondjam… elmennek. Úg yahog y. De a világ ért se csinálj belőle üg yet. Jót nevettem az arckifejezésén, és meg csiklandoztam az oldalát.
– Jó is, hog y festményt restaurálsz, mert a hazug ság ból nemig en tudnál meg élni. A csikizéstől visong ani kezdett, és meg próbált elszökni. A karomba vontam, és mag amhoz öleltem. – Nincs menekvés! – morog tam az ajka közé. – Ug yan ki akar menekülni? – kérdezett vissza. – Nekem úg y is jó – feleltem rá eg y ig azi csókkal. Lassan, alaposan csókoltam, kiélvezve ezt a kora reg g eli, munkába menés előtti pillanatot. Olyan édesen olvadt belém, hog y vég ig emlékeztetnem kellett mag amat: először a munka, aztán a szórakozás. Most nincs idő ág yjelenetre. Még szerencse, hog y a nap vég én újra itt leszünk, és akkor majd kiélhetem élénk fantáziáimat. A Rothvale Galéria mélyg arázsában, ahova vittem, a liftre várva még váltottunk néhány búcsúcsókot, mielőtt elváltunk volna. Ilyen örömei vannak, ha valakibe az ember fia őrülten beleszeret. Még mindig mázlista fickónak tartottam mag am. Arra azért képes volt az ag yam, hog y ezt belássam. Miután leparkoltam, kimentem az utcára, mert minden vezető amerikai napilapból be akartam szerezni eg y-eg y példányt. Át akartam tanulmányozni őket, a leg kisebb részletig . Már biztosan tele lesznek politikai sárdobálással, pedig még el sem kezdődött az ig azi haddelhadd. Az elnökválasztás majd csak november elején lesz, szóval még öt hónapon át tombolhat a sajtóháború. Kínzó ag g odalmat éreztem, de nem vettem róla tudomást. Brynne-t meg kell védenem. Nem eng edhetek meg mag amnak eg y lebőg ést. Muriel rám vig yorg ott, amikor az újság okért leszurkoltam neki a pénzt. Próbáltam nem összeborzong ani a kivillantott fog sor látványától. – Tessék, kedves – mondta, és maszatos kezével felém nyújtotta a visszajárót. A koszos kézre pillantva nyomban úg y határoztam, hog y inkább maradjon az övé az apró, semmint hog y összeszedjek tőle valami rag ályos beteg ség et. – Tartsa csak meg ! – Belenéztem zöld szemébe, mely rendhag yó módon szép volt, és bólintottam. – Rendszeresen fog om venni az amerikai újság okat, majd teg yen félre belőlük, leg yen szíves. – Jaj, de kedves, ig azán! Jó, majd g ondom lesz rá. További kellemes napot! – Rám kacsintott, és újabb betekintést eng edett visszataszító fog azatára. Próbáltam nem ellenőrizni, de véleményem szerint Muriel jóval dúsabb sörtézet büszke tulajdonosa, mint jómag am. Szeg ény pára. Amikor beértem az irodába, nekiálltam lenyomozni Brynne telefonját. Meg hallg attam a hang üzenetet, amiről beszélt. A felvételt többször is lejátszottam. Amerikai férfi hang ja, könnyed, nem fenyeg ető, eg yáltalán semmi nem derül ki arról, hog y mennyit tudhat. Jó napot! Greg Denton vagyok a Washing ton Review-tól. Egy bizonyos Brynne Bennett-tet keresek, aki a San Franciscó-i Union Bay középiskolába járt…
Rövid, lényeg re törő üzenet. A vég én meg adta az elérhetőség ét is. A hívásinfó szerint mindössze eg yszer kereste Brynne-t, szóval nag y az esély rá, hog y keveset tud. Sőt talán abban sem volt biztos, hog y Brynne a meg felelő ember, akivel kapcsolatba akart lépni. Francesnak kiadtam, hog y nézzen utána ennek a Greg Dentonnak a Washington Review-nál, továbbá azt is meg hag ytam neki, hog y böng éssze tovább a napilapokat. Részletekbe nem avattam be, de hátha talál valami érdekeset. Székemben hátradőlve szemeztem a fiókkal, ahol a cig arettáimat rejteg ettem, amikor Neil lépett az irodámba. – Ma reg g el eg ész… emberi a külsőd, pajtás. – Leült velem szemben, méricskélt, szög letes állkapcsát mosoly szántotta keresztbe. – Szállj le rólam – fig yelmeztettem. – Rendben. – A mobiltelefonjával kezdett fog lalatoskodni. – Nekem aztán ütésem sincs róla, ki is aludt nálad teg nap. Arról meg aztán pláne nem, hog y kivel smaciztál reg g el a liftnél. Pedig láttam a biztonság i kamerán… – Na, húzzál innen! Neil elröhög te mag át. – Anyám, az eg ész iroda felélénkült, haver! Vég re szabadon léleg ezhetünk, nem kell tartanunk a kibelezéstől. A főnök visszaszerezte a csaját. Hála az isteneknek! – A mennyezetre fordította a tekintetét, kezét a mag asba emelte. – Elbaszott eg y pár hét volt ez… – Szívesen meg néznélek, hog yan vonszolnád mag ad, ha Elaina eg y szép napon úg y döntene, hog y nem hajlandó tovább a tenyérbe mászó pofázmányodat bámulni! – szakítottam félbe eg y műmosollyal, és vártam, hog y változik-e a kedélyállapota. – Ez bármikor beüthet, ismerem ám a kisded, szég yenletes titkaidat! Minteg y varázsütésre, fél másodperc alatt leolvadt Nickről a seg g fej vig yor. – Tényleg örülünk nektek, EB – mondta elcsendesedve. És látszott, hog y komolyan g ondolja. – Mi a helyzet Oakley hadnag y katonai nyomozati anyag ával? – kérdeztem. Közben beadtam a derekam, kihúztam a fiókom, és elővettem eg y doboz Djarumot öng yújtóstul. – Terrorizálta a jónépet Irakban. Meg úszta, de még kibukhat az üg y. A szenátornak valószínűleg csak az a fontos, hog y a fia ne zavarja a köreit a választási kampány körül, az iraki zűrök kevésbé izg atják. Eg yetértően felmorrantam, és beszívtam az első édes slukkot. A szeg fűszeg elég erős, de már hozzászoktam. Hag ytam a nikotint hatni, enyhe bűntudattal, hog y károsítom az eg észség emet. – Akkor kinéz neki a katonai karrier? – Messze elfújtam a füstöt, hog y ne Neilre szálljon. Neil meg rázta a fejét. – Nem hinném. – Miért nem?
Neil olyan éles ösztönökkel rendelkezik, mint senki más. Messze más, mint eg y mezei alkalmazott. Sokkal-sokkal több. Eg yütt nőttünk fel, eg yütt mentünk katonának, túléltük a poklot, hazatértünk Ang liába, és sikeres üzletet csináltunk. Akár az életemet is rá mertem volna bízni. Na és Brynne életét. Örültem, hog y Brynne-nek is szimpatikus volt. Mindenképpen úg y láttam jónak, hog y valaki vig yázzon rá, amikor nincs odahaza, ezért meg int Neilt fog om mellé adni. Brynne majd nyilván tiltakozni fog . Gyűlöli ezt a felhajtást a biztonság a körül. De nem fog ja Neilen kitölteni a harag ját, túl rendes ahhoz. Persze én se most jöttem le a falvédőről – akár barát, akár nem, nag yon örülök, hog y Neilnek már van barátnője. Ha eg yedülálló volna, nem éppen őt választottam volna Brynne testőréül. Ahhoz túl jóképű. – Hát, ez elég érdekes dolog . Lance Oakley hadnag y frontszolg álatát a g ép lezuhanása után önkényesen meg hosszabbították. Pedig a Pentag on már több mint eg y éve felhag yott a hosszabbítg atásokkal, csak néhány rendkívüli esetben alkalmazták. – Arra g ondolsz, amire én, cimbi? Neil ismét bólintott. – Ahog y a szenátor meg tudta, hog y alelnök lehet, elintézte, hog y a fiát a tűzvonalban tartsák Irakban. Csettintettem a nyelvemmel. – Úg y tűnik, a szenátor úg y ismeri a fiát, mint a rossz pénzt. Addig jó, amíg távol marad a választási cirkusztól. Annál nag yobbak apuci esélyei. – Pöfékelve hátradőltem. – Ki is intézhetne el eg y önkényes hosszabbítást, mint valaki, akinek politikai összeköttetései vannak? Kezdem azt hinni, hog y Oakley szenátor hamar kibékülne azzal, ha a fiát lepedőben hoznák haza Irakból. Háborús hős meg minden… ő lenne a hazafiság mintaképe. – Kezemmel hadonászva nyomatékosítottam szavaimat. – Pont erre g ondoltam én is. – Neil szeme rág úvadt a cig imre. – Azt hittem, már leszokófélben vag y. – Csak otthon – és a hamutartóba helyeztem a csikket. – Brynne körül nem fog ok bűzölög ni. – Szinte biztos voltam benne, hog y Neil elég rafkós, hog y rájöjjön, miért nem. De hát ez a helyzet a barátokkal… A barátok meg értik eg ymás g ondolatait, nem kell velük orrvérzésig olyasmiről beszélni, ami fájdalmas emlékeket ébreszt. A barátok ízig -vérig részét alkotják eg ymás lelkének. Kizökkentem a melóból, amikor Brynne mobilja villog ni kezdett. Meg néztem a kijelzőt. Eg yetlen szó állt rajta: Anya. Na, ez jó bulinak ígérkezik! – g ondoltam, és lenyomtam a zöldet. – Halló! Pillanatnyi csönd, azután eg y fennhéjázó hang szólt a telefonba.
– A lányomat szeretném elérni. Úg y tudom, ez az ő száma. Kivel beszélek? – Ethan Blackstone-nal beszél, hölg yem. – Miért veszi fel a lányom telefonját, Mr. Blackstone? – A rég i mobilját tartom meg fig yelés alatt, Mrs… bocsánat, nem tudom a nevét. – Nem fog ok mindent ezüsttálcán elébe kínálni. Brynne anyukájának apróra mindent meg kell majd kérdeznie. Szép udvariasan. Eddig nem vag yok tőle túlzottan elrag adtatva. – Mrs. Exley. – Várta, hog y beleszóljak, de csalódnia kellett. Pókerezem, íg y értek valamicskét az időzítéshez. – Miért tartja meg fig yelés alatt a lányom telefonját? Leplezetlen mosoly ömlött vég ig az arcomon. Mindketten tisztában voltunk vele, ki nyerte ezt a kört. – Ig en, tudja, én biztonság i szolg álattal fog lalkozom. Ez a munkám. Brynne édesapja bízott meg , hog y nézzek a lánya után, amíg az Oakley-kampány le nem fut. Nem árulok zsákbamacskát, hölg yem. Tudom, miért leselkedik veszély Brynne-re, és tudja mag a is. – Itt a hatás kedvéért meg álltam. – Brynne már beszámolt róla, hog y mit kellett elszenvednie az Oakley fiú karmai között. Hallottam, ahog y élesen beszívja a leveg őt, és sokért nem adtam volna, ha látom hozzá az arcát is. Sajnos, itt a képzelőerőmre kellett hag yatkoznom. – Mag a vette meg a portréját, ug ye? Brynne mesélte, hog y mag a meg vette az aktképét, azután hazafuvarozta. Eg yvalamit tudnia kell a lányomról, Mr. Blackstone. Brynne szeret nekem kínos pillanatokat okozni. – Ig azán? Erről nem is tudtam, Mrs. Exley. Nem is említette mag át nekem eg észen teg napig . Szóval semmilyen viszonyítási alapom nincsen mag ával kapcsolatban. Eleresztette a füle mellett a burkolt sértést, és g yilkosabb hang nemben folytatta. – Akkor mag a párkapcsolatban áll a lányommal, ug ye, Mr. Blackstone? Tudok olvasni a sorok között, és le tudom vonni a következtetéseket, éppúg y, mint bármelyik épeszű ember. Brynne az eg yetlen lányom, és bármit mondott is rólam, szeretem, és csakis a javát akarom. – Hívjon nyug odtan Ethannak, kérem. És ig en, eg yértelműen kijelenthetem, hog y kapcsolatban vag yunk, Brynne meg én. – Kinyúltam eg y újabb cig iért, és felpattintottam az öng yújtó fedelét. Nag yon komoly! Ez a nő nem tudja, kivel áll szemben. Eg ész nap folytathatnánk a beszélg etést, akkor is én nyernék a vég én. – És én is íg y vag yok vele. Eg y pillanatra elhallg atott, aztán föltette a kérdést: – Mag a is íg y van vele? Hog y érti, Mr. Blackstone? – Én is szeretem a lányát, és csakis a javát akarom. Meg óvom minden veszélytől. Ő már az én felelősség em. Most is csak elképzelni tudtam, amint az asszony a szemét forg atja attól, amit hallott. Vajon Brynne hog y bírta ki ezt a reng eteg elutasítást, ami az anyjától érkezett? Azt is kiszúrtam, hog y
nem akaródzik neki a keresztnevemen szólítania. Szeg ény Brynne. Eg ész életemben anya után sírtam; Brynne-nek meg adatott, ám minden lépését folyton rosszalló tekintettel vizslatta. A mag am részéről én inkább őrzöm eg y nemlétező anyuka emlékét, semhog y örökre el kelljen viselnem eg y ilyen sárkányt. – Akkor meg adná nekem a lányom új telefonszámát, ha már ő nem keg yeskedett ezt meg tenni édes anyukájának? – Most átment mártírba, ráadásul hovatovább le is akar rázni. Most már szélesen vig yorog tam. Kurvára imádom a nyerő lapokat. – Jaj, kérem, ne sértődjön meg rá, Mrs. Exley! Mindez nag yon hirtelen történt, teg nap este. Brynne mondott nekem valamit, ami miatt úg y döntöttem, lecseréljük a telefonját. Ilyen eg yszerű az eg ész! Még nem jutott idő kapcsolatba lépnie önnel, pusztán ez az ok. – Verhetetlen lapokkal a kézben nem nehéz nag ylelkűnek lenni. – Mag a hozta a döntést, Mr. Blackstone? – Ig en. – Hú, de isteni most ez a cig i! – Miért mag a hozza a döntéseket Brynne helyett? – Anyuci kimeresztette oroszlánkörmeit. – Mert, ahog y már mondtam, Mrs. Exley, mindentől és mindenkitől meg akarom védeni, aki csak bántani akarja. Mindentől… és mindenkitől. – Jó mélyre szívtam a következő slukkot, és hosszan ízlelg ettem. Erre elcsöndesedett. Kivártam, míg vég re beadta a derekát, és újra meg szólalt. – Brynne új számát, ha kérhetem, Mr. Blackstone. – Természetesen, Mrs. Exley. Tudja mit? Átküldöm önnek a számát a mobilomról, és íg y eg yúttal az én számomat is meg kapja. Ha érdeklődni szeretne Brynne-ről, vag y ha a médiától keresnék Brynne múltjával kapcsolatban, kérem, jelentkezzen. Hívhat akármikor. A beszélg etésünk ezután ig en hamar vég et is ért. Nem kicsit elpilledtem tőle. Uramatyám, nem eg yszerű a nő! Szeg ény Brynne. Szeg ény Tom Bennett. Hog yan akadhatott össze eg y ilyen nővel? Lefog adom, hog y szép lehetett. Hideg szépség . Meg írtam az SMS-t Brynne anyjának, a számmal eg yütt: Kellemeset csevegtünk, Mrs. E. – EB. Pötyög és közben vég ig vig yorog tam. Brynne eg y órán belül küldött eg y üzit: Beszéltél anyámmal?! :O Atyám! Anyuci elérte. Remélem, nem kerültem túl nag y slamasztikába. Visszaírtam: Bocs, bébi. A régin hívott, nem örült, amikor fölvettem :/ Brynne azonnal válaszolt:
Bocs h dumálnotok kellett. Kárpótollak: ?? Ettől fülig szaladt a szám. Már g épeltem is: küldtél két ??-t!! Szavadon foglak. Amúgy nem vt oan szörnyű. Még iscsak az anyja, szóval meg eng edtem mag amnak ezt a kis füllentést. Ig azából a hideg is kirázott tőle. Eg y kis idő eltelt, amíg újra válaszolt, de meg érte a várakozás. Nagy hatással vtál rá. Maj mesélek. Húzok ebédelni. Hiányzol… bébi xxx ? Mag amba szívtam a szavakat a kijelzőről, sokáig nem akaródzott becsukni az üzenetet. Azt írja, bébi. Azt írja, hiányzom. Puszikat és szívecskéket küld. Nem akartam túl sokszor elolvasni, de nehéz volt meg állni. Azt akartam, amit, és eg y percet sem voltam hajlandó várni rá. Émelyg ős epekedésemet félbeszakította Frances, és hirtelen belém hasított, hog y a cég em nem fog ja elvezetni saját mag át. – Ivan Everley van a vonalban – mondta Frances a kihang osítóba. Szóltam neki, hog y kapcsolja, és felvettem a hallg atót. – Már meg int a bajt keresed, mi? – mondtam g unyorosan. – Befutott eg y újabb halálos fenyeg etés, EB. Ezúttal az Íjász Világ szövetség veg zál, hog y veg yem komolyabban a dolg ot. Én mag asról leszarnám, de azok a marhák az Olimpiai Bizottság nál tég ed akarnak, addig nem hajlandók kiírni a versenyt. Úg y meg hog y a túróba kommentáljak? Tök hülyék a szervezők, nincs nekem időm ilyen baromság okra. – Nem kell bemutatnod őket. Majd beszélek velük, de szerintem találkozzunk is, hog y átfussuk a védelmi terved, ezzel eg y kalap alatt letudnám a helyszín biztosítását is. – Mikor g ondolod? – Ebédeljünk eg yütt. Frances majd meg szervezi a szabadidődet, ne félj. – Nekem jó. Hálás vag yok neked, EB. Nélküled nem is tudnám kommentálni az olimpiát. Szerencsére a cég ed valamelyest ellensúlyozza azt a sok baromag yú szervezőt. – Apropó, baromag yú szervezők… Ivan, benne vag y még a National Gallery ig azg atótanácsában? Úg y rémlik, mintha eg yszer újság oltad volna, hog y a tag ja vag y. Ivan felhorkant. – Persze, még ott vag yok, ig en. Miért kérded? Eg yébként most úg y fog ok tenni, mintha nem sértettél volna meg az előbb. Ma nag ylelkű hang ulatban találtál. Na meg családtag is vag y. – Unokatestvéri minőség ben! A barátnőm restaurátornak tanul a Londoni Eg yetemen. Amerikai állampolg ár, és szükség e lenne munkavállalási vízumra, hog y határozatlan időre az ország ban maradhasson.
– Várj. Hátrább az ag arakkal. Csak nem az ütötte meg a fülemet az imént, hog y „a barátnőm”? A meg közelíthetetlen Blackstone mítosza szertefoszlik, vag y mi? Mi ütött beléd? Tudhattam volna, hog y piszkálni kezd, amint kinyitom a számat. Zavartan nevetg éltem. – Hát, azt nem tudom, de azt ig en, hog y említett barátnőm ig en üg yes restaurátor, és szívesen csinálja, amit csinál. És nagyon a szívemre venném, ha lejárna a vízuma… – Értelek, EB. Majd meg érdeklődöm. Amúg y éppen most lesz valami a Nationalben. A Mallerton Társaság … – Ig en, a barátnőm már mesélt róla. El is viszem rá. Éppenség g el az eg yik kiállított darabot pont ő restaurálta. Brynne részletesen el tudja mag yarázni. Majd meg látod. Be fog om neked mutatni. – Már alig várom, hog y találkozhassam az amerikai szépség g el, aki a farkadnál fog va ráng atott ki az eg yéjszakás kalandok örvényéből. – Ezt azért majd ne hang oztasd, ha találkoztok, különben rózsacsokrot küldök fig yelmes rajong óidnak, akik azokat a snájdig halálos fenyeg etéseket küldözg etik, arra biztatva őket, hog y csak íg y tovább! Felnevetett. – Tudod mit, EB? Ha tényleg határozatlan időre itt szeretnéd tartani, vedd el feleség ül. Akkor nem lesz szükség e munkavállalási vízumra. Az ag yam majd’ eldurrant a házasság g ondolatától, és eg y újabb cig iért kezdtem kotorászni az asztalfiókban. – Ha nem tudnám, hog y ekkora bunkó vag y, most azt hihetném, ideje fülészhez fordulnom. Te jössz nekem a házasság g al – ez időtlen idők óta a leg jobb poén a részedről. Mondd csak, a seg g edből húzod elő az ötleteidet, vag y mi? Az unokatesóm jót rötyög ött a kontómra. – Az, hog y az én házasság om balfog ás volt, nem jelenti, hog y a tied is szar lesz, EB. – Akkor ezzel lezártnak tekintem a beszélg etést, Ivan. Vedd úg y, hog y leteszem a telefont. – Amikor elemeltem a kag ylót a fülemtől, még hallottam a nevetését.
8 Brynne-t mindig imádom elhozni a munkából. Ez a nap sem kivétel. És mióta azt az üzenetet küldte, tűkön ülve vártam a munkaidő vég ét. Beálltam a Rothvale parkolójába, és az ajtóra meredtem, amely mög ül majd előbukkan. Unokatestvérem szavai a házasság ról még ott cseng tek a fülemben. Ezzel párhuzamosan a fejemben mindenféle őrült dolog kavarg ott. Házasság… na, ne már! Esetleg eg y kizárólag os, elkötelezett kapcsolat. Kezdetnek az is meg teszi. Soha nem g ondolkoztam azon, hog y valaha is meg nősüljek. Nem volt meg írva a tenyeremben. A házasság intézménye, mint olyan, kivívta leg mélyebb tiszteletemet. Azonban én minden valószínűség szerint csúfos kudarcra ítéltetnék benne. Mindenesetre zilált életstílusom és elcseszett múltam mind ide mutatnak. Annyi szar történt az életemben, hog y alig tudok olyan időszakaszt mondani, amikor normálisan alakultak a dolg aim. A nővérem boldog házasság ban él, és van három g yönyörű g yereke. Hannah és Freddy az etalonházaspár, bár ezen korábban még nem töpreng tem el. Nővérem vitte a családi vonalat, és unokákkal ajándékozta meg apát. Ezzel kifog ta a szelet a vitorlájából, nem kellett többé versenyeznem. Úg y értem, Hannah olyan üg yesen csinált mindent, hog y szinte teljesen levette rólam a szülői nyomást. Elhatároztam, hog y fölhívom, amíg Brynne-re várakozom. Kettőt csörg ött, és széles mosollyal nyug táztam, amikor fölvette. – Hog y van az én öcsikém? – Belepistul a nag y hajtásba – közöltem. – Nem csak abba pistultál te bele! Hallottam eg yet s mást! – Ha éppen olyanja van, Hannah őrjítően önelég ült tud lenni. – Ezek szerint apának eljárt a szája, mi? – Jaj, annyira ag g ódik miattad! Úg y mondta, még sosem látott tég ed ilyennek. Amikor a háborúból hazakeveredtél, akkor sem. – Ajvé! Akkor nem kellett volna odamennem és telebeszélnem a fejét a sirámaimmal. Micsoda lelketlen tuskó vag yok! Majd ig yekszem jóvátenni. Na de mesélj, veled mi van, nővérkém? – Próbálsz terelni, mi? Na, abból nem eszel! Vég re valakibe beleg abalyodsz, és azt reméled, hog y csak úg y hag yom elúszni ezt a szaftos sztorit? Teljesen hülyének nézel? Eg y testvérpár értelmesebb felével beszélsz, haver! Felsóhajtottam. – Jól van, most az eg yszer ig azat adok neked, Han. – Hűha, ez aztán a változás! Ámulok és bámulok!
– Ja, tényleg nem vag yok a rég i. Remélem, javamra vált a változás. Apa meg nyug odhat, mert azóta újra összejöttem a lánnyal. Szóval már nem az a meg tört fiú vag yok, saját mag am árnya, aki utoljára bezörg etett az ajtaján. – Most meg valami költőtől idéztél, Ethan? Eddig nem volt ilyen szókincsed. – Ehhez inkább nem fűzök meg jeg yzést… Fig yelj, arra g ondoltam, hog y eg yszer majd leviszem bemutatni. Ott tölthetnénk eg y hétvég ét valamikor? Szerintem tetszene neki Halboroug h, és annyira szeretném néhány napra kimozdítani a városból. Beleférne nektek? – Hog y idehozd? Az amerikai csajt, aki a mulya, élhetetlen kisöcsémből ömleng ős, szerelmi bánattól elkenődött, mexikói sört vedelő roncsot csinált? Hát hog yne! Ez nevetésre fakasztott. – Nag yszerű! Majd szólj, hog y mikor lenne a leg alkalmatlanabb. A házatok jó terep arra, hog y mindenkinek bemutathassam Brynne-t. Már nag yon hiányoznak a g yerekek. – Nekik is hiányzik Ethan bácsi. Rendben van… meg nézem majd az előjeg yzést, és szólok, hog y mikor nem lesztek útban. Mindjárt itt az olimpia, úg yhog y sok a vendég . – Ne is mondd, az eg ész város meg őrült, pedig még csak június van! Leraktuk. Továbbra is Brynne-t lestem az ablakból. Előhúztam a mobilját a zsebemből, és meg nyitottam az üzenetet, ami tönkrevág ta tökéletesen induló napomat. Valami Alex Craven nevű ürg e írta a Victoria és Albert múzeumból. Brynne, Jó, hogy ma megint összefutottunk. A Mallertonod elképesztő. Ha együtt vacsiznánk, megbeszélhetjük, hogy milyen feltételekkel alkalmazhatunk. Nem is tudtam, hogy modellkedsz! Láttam a fotóidat, erről muszáj mesélned! – Alex. Leg szívesebben kiheréltem volna. A fog amat csikorg attam dühömben, szerintem még a nyelvemet is elharaptam. Akkora késztetést éreztem arra, hog y visszaüzenjek, hog y még a vér utóízét is édesnek éreztem. Valami ilyesmit: Pattanj le róla, idióta barom! Foglalt a csaj, és ha túl sokáig sasolod a pucér képét, a pasija még le találja vágni a töködet! – Ethan, a Kaszaboló. Persze nem küldtem el, de kicsi volt a híja. Istenem, hog yan uralkodjam mag amon? Nem vag yok én jó az ilyesmiben. Ez a féltékenység kikészít. Brynne még meg is orrolhat miatta. Francért kell neki mag át meztelenül mutog atnia! Több meg erősítésre vág yom tőle, de elég g é úg y tűnik, hog y erre jelen állapotában még nem lesz képes. Kinyílt a hátsó ajtó, és Brynne rog yott az ülésre, futástól kipirultan. Időközben ug yanis szemerkélni kezdett az eső. Elvig yorodott, és előrehajolt, hog y puszit adjon.
– Na, vég re már! – Mag amhoz húztam. A bőre eg y kicsit hideg volt, ám az ajka meleg . Alaposan nekiveselkedtem eg y szenvedélyes csóknak, mélyen beleástam a nyelvem, hog y érezze, mennyire kívánom. Nem tiltakozott, úg yhog y addig nem is álltam le, amíg fel nem sikított, hog y ne essem túlzásokba. Eleng edtem, és oldalt fordultam az ülésemben, hog y rálássak. – Bocs, ez eg y kicsit vadra sikeredett – ig yekeztem bűntudatos arcot vág ni. Már máshog y nézett rám, tekintetével fürkészett. Mennyire g yönyörű! Nem is csoda, hog y az olyan kis nyikhajok, mint ez az Alex, meztelenül akarják látni. Én is szeretném meztelenül látni. Basszus, itt és most! Ki volt bontva a haja, sötétzöld dzsekit és sálat viselt. Fantasztikusan állt neki ez a szín, kiemelte szemének zöldesbarna árnyalatát. Mindehhez még pár esőcsepp is harmatlott a hajában. – Mi a g ond, Ethan? – Ug yan miből szűrted le, hog y g ond lehet? – Női meg érzés – mosolyg ott. – Na meg kint felejtetted a nyelved. Meg ráztam a fejem. – Tudod te, mennyire hiányoztál? Milyen volt az ebéd a kollég ákkal? Hanyatt estek tőled? – Nag yon jól ment. Elreg éltem nekik mindent a Lady Percival-festmény restaurálásáról, úg yhog y az emlékezetükbe véstek. Remélem, lesz belőle valami. Talán lesz is. – Mosolyg ott. – És mindezt neked köszönhetem. – Rövid csókot nyomott az ajkamra, miközben az államnak támaszkodott. Meg próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra. De eg yszerűen nem bírom meg játszani az érzéseimet. Amint a féltékenység g el, úg y ezzel is mindig keményen befürdök. Ó, persze, biztosan lesz belőle valami! Alex Cravennek például tutira egész napos merevedése lesz. Nem a szívvel-lélekkel restaurált Lady Percival miatt vésnek az emlékezetükbe, de nem ám! Hanem a pucér képek miatt, bizony! Mallerton nyugodtan dohosodhat a pincében, ő Brynne Bennett-tet akarja a farkára tűzni! Brynne felsóhajtott. – Elmondod vég re, mi bajod van? Csak morg olódsz, de ha jól tudom, az nem éppen a boldog ság és az összhang eg yezményes jele. – Nag yon mérg esnek látszott. – Ez jött nemrég . – Az ölébe tettem a mobilját a meg nyitott üzenettel. Elolvasta, nyelt eg yet, aztán oldalvást nézve lesütötte a szemét. – Féltékennyé tett, amikor meg láttad – jelentette ki. Rábólintottam. Most már akár ki is tereg ethettem, ami a lelkemet nyomta. – Ág yba akar bújni veled. És ezzel minden férfi így van, aki meglátja a meztelen fotódat. Ezt persze nem mondtam fennhang on, nem őrültem meg . Pedig ez a színtiszta ig azság ! – Erre azért nem vennék mérg et, Ethan. – Miért, meleg a tag ? Meg vonta a vállát.
– Nem hinném, hog y Alex meleg volna, bár meg lehet. – Akkor viszont hétszentség , hog y meg akar dug ni – mondtam mog orván a szélvédő felé fordulva. Az apró cseppekkel pöttyözött üveg híven tükrözte lelkiállapotomat. – Ethan, nézz csak ide rám! A parancs erélyesség étől meg hűlt az ereimben a vér. A farkam pedig felág askodott. Ránéztem a barátnőmre, aki rövid idő alatt mindennél fontosabb lett számomra, és vártam, mit akar. Nem tudtam, hova teg yem a féltékenység emet, nem volt világ os, hog yan leg yek méltó szeretője eg y aktmodellnek, akire minden férfi a nyálát folyatta, akivel minden férfi le akart feküdni. A fejemben teljes volt a homály. – Alex Craven eg y nő. Brynne összeszorította az ajkát, hog y ne kacag jon fel hang osan. Nem számított, akkora kő esett le a szívemről, hog y most kedvére bosszanthatott, akár fát is vág hatott a hátamon. – Ó – csuklottam fel. Rettentő ostobának éreztem mag amat. – Hát, ez esetben muszáj Alex Cravennel vacsoráznod! Sok sikert, bébi! Nag yon úg y tűnik, hog y tényleg állást akar neked kínálni – bólog attam. Felnevetett. – Túl sokat variálsz, bébi! Közel hajoltam az ajkához, de nem értem hozzá. – Nem tehetek róla. Viszont imádom, ha bébinek szólítasz! – Ismét meg csókoltam, ezúttal nem úg y, mint eg y neandervölg yi, hanem sokkal inkább úg y, ahog y az előbb kellett volna. Gyeng éden meg fog tam a fejét, és próbáltam bemutatni, milyen sokat jelent nekem. Néhányszor meg harapdáltam még az alsó ajkát, aztán lassan elhúzódtam, a tenyeremet vég ig húzván az arcán és a nyakán. – Most haza szeretnélek vinni. Hozzám. Nag yon kellesz most. Remélem, leesett neki, hog y ezt kérésnek szántam. Bár szóltam, hog y hozzon mag ával ruhát eg y pár napra, nem lehettem biztos, hog y teljesítette-e, amire kértem. Csak az után vág ytam, hog y mindig velem leg yen. És nem ig azán tudtam érzékletesebben kifejezni ezt a vág yamat. Nekem az kell, hog y ott leg yen nálam, ahol beszélhetünk és érintkezhetünk. És dug hatunk. Nag yig ényű rohadék vag yok. De nem tud érdekelni. Ördöng ösen nehéz dolog folyton visszatartani mag am. Eg yszerűen nem bírtam nem rányomulni. – Oké, akkor ma este nálad. – Beletúrt a hajamba, miközben folyamatosan fürkészett okos szemével. Szinte meg mertem volna esküdni rá, hog y nyitott könyv vag yok a számára. Fel nem fog hattam, hog y eg yáltalán hog yan bírt elviselni. Talán mert viszontszeretett, de inkább nem kattog tam rajta, mert mindig ug yanoda kanyarodtam vissza… mert mi van, ha nem? – Köszönöm – meg fog tam a kezét, és a számhoz emeltem. Közben ránéztem, hog y mit szól hozzá. Meg nyug odva tapasztaltam, hog y mosolyog . Visszamosolyog tam, és beindítottam a kocsit.
Ideje hazavinnem a csajomat, ahol vég re azt tehetjük, amiben kedvünk telik. A parmezános csirke hihetetlenül jóra sikeredett. Omlós hús, ízes szósz és fűszerezés. De a vacsoratársaság , aki velem szemben fog lalt helyet, még sokkal lenyűg özőbb volt. Vég ig néztem, ahog y főz, közben dolg ozg attam a notebookomról. A konyhapultnál ültem, és időnként fölpillantottam rá a munkámból. Imádtam, ahog y a konyhai eszközökkel zörög . Örültem, mert Brynne készítette a vacsorát az édes kezecskéivel. Jóérzéssel töltött el. Hát még az illatok! Őrjítően szexi dolog, ami azt illeti. Az más volt, amit Annabelle tett értem: ő alkalmazott, aki takarít, és fag yasztott, felcímkézett ételeket állít elő. Ezzel szemben Brynne szívből törődik velem, nem a pénzért csinálja. Eddig még nemig en volt szerencsém olyan nővel lakni, aki főzött rám. Hozzá tudnék szokni, annyi szent! Bizony! Brynne teljesen lebilincselt. Zseniális, szexi, g yönyörű, komoly, kitűnően főz – és az ág yban, alattam elnyúlva a jónál is sokkal jobb. Azt már említettem, hog y szexi és g yönyörű? Lassan le kéne feküdnünk. Még eg y falatot vettem a számba, és hosszasan ízlelg ettem. Brynne haja fel volt tűzve eg y olyan csíptetős csattal, és mélyen dekoltált karmazsinvörös top feszült a felsőtestén. Ínycsiklandozó mellbimbója kitüremkedett, és a szám után kiáltott. Néhány hajtincs elszabadult a csat szorításából, és most Brynne mellének domborulatára simult. Mmmmm… de fincsi. – Örülök, hog y ez a véleményed róla. Nag yon könnyű elkészíteni – mondta. Fig yeltem az ajkát, amint belekóstolt eg y pohár borba. Teljesen felzaklatott, hog y az előbb hang osan is meg szólaltam; még szerencse, hog y Brynne azt hitte, a vacsorát dicsérem. – Hol tanultál meg ilyen jól kefélni? Izé… akarom mondani, főzni? Fejét csóválva forg atta a szemét. Vig yorg ással és kacsing atással ig yekeztem leszerelni. – Mert mindkettőt ig azán elsőrang ú szinten műveled ám! – Olyan hülye vag y – méltatlankodott. – Főzőműsorokat néztem, és meg tanultam belőlük ezt-azt. A szüleim válása után apámon g yakoroltam. Majd kérdezd meg , milyen csapnivaló voltam kezdetben. – Felszúrt eg y darab húst a villájára, és bekapta. – De azt inkább ne emleg esd neki, hog y mi ketten mikor kezdtünk kefélni. Jót nevettem mag amon, majd lehorg asztottam a fejemet. – Ezek szerint nem mesterszakácsként jöttél a világ ra, fakanállal a kezedben? – Szó sincs róla! Szeg ény apámat mérg ezg ettem a főztömmel eg y jó darabig . Mondjuk, sose panaszkodott. – Apád tudja, mit csinál, és az is biztos, hog y nag yon szeret tég ed! – Örülök, hog y kibeszéltétek a dolg ot kettőtök között. Elnyerted ám a rokonszenvét, Ethan. Nag yon tisztel tég ed az öreg .
Eg y mosolyt szalasztott felém. – Hát, én is meg kedveltem. – Haboztam, hog y az anyját felhozzam-e. Vég ül g yőzött az illem. – Azt viszont nem hinném, hog y anyádat is leheng ereltem. Bocsánatot kérek. Jónak láttam neki bemutatkozni, és közölni, hog y mit várok az élettől – de talán lehettem volna valamivel tapintatosabb. Meg rázta a fejét. – Semmi baj nem történt. Ig azság szerint még örült is neki, hog y valaki vig yáz rám, pláne, hog y eg y ilyen elszánt fickó, aki sose hag yná, hog y bármi történjék velem… Éreztem, hog y elhalványodik a hang ja. Másra se vág ytam, mint hog y nyug tázzam az elmondottakat, de meg vártam, amíg befejezi. – Mondjuk az az érzése, hog y nem hag yod a saját életemet élni. – Játszadozni kezdett az étellel. Meg vontam a vállamat. – Az már ig az, minden érzésemet feltártam előtte, kerek perec. Rám mosolyg ott. – Ezt is mondta. Ig azán bátor tett volt, Ethan. – Elmondani az ig azat? Az nem vall bátorság ra, az ig azság mindenkitől elvárható. Fontos nekem, hog y a szüleid tudják, hog y nem pusztán a lányuk őrzését látom el. – Kinyújtottam felé a kezem. – Az is fontos, hog y ezt te is tudd, Brynne. Reng eteg et jelentesz nekem. Kezembe tette a kezét, meg fog tam a filig rán csontocskákat, és behunytam a szemem. Ez az imádnivaló kéz főzött nekem vacsorát, ez csomózta meg reg g el a nyakkendőm. Kisvártatva ug yanez a kéz fog ja a testemet is simog atni az ág yban. – Te is nekem, Ethan. Ettől meg int elöntött a birtoklásvág y. Esküszöm, mintha benyomtak volna rajtam eg y g ombot. Az eg yik pillanatban még a helyzet ura voltam, vitézül próbáltam ellenállni. Aztán eg yszer csak érkezett eg y ártatlannak tűnő utalás, és bumm! Máris mást sem akartam, csak azonnali, instant szexet. Kész, nem bírtam mag ammal. Felálltam, felnyaláboltam Brynne-t. Vittem az ebédlőből a hálószobába. Az odaúton az arcomat fog ta, és őrülten csókolt. Nem panaszkodtam. Imádtam, amikor ilyen tüzes. Brynne nag yon felajzott tud lenni. Kurvára jó! Lehámoztam róla mindent, ezúttal elmarad a sztriptíz. Azonnal látnom kellett a testét, mielőtt teljesen elvesztettem az eszem. Ibolyaszínű melltartó és fekete tang a volt rajta. Elcsukló hang on leszóltam neki odaföntről: – Te eng em meg ölsz, te nő! Mosolyg ott, és jobbra-balra ing atta a fejét.
– Dehog yis – suttog ta. Ezért a válaszért fölé hajoltam, és lassan, jóízűen meg csókoltam, de a szívem már hevesen vert. Istenem, de jó, hog y itt van, puha és csalog ató – és elfog ad eng em. Annyi mindent szeretek benne egyszerre! A hasára fordítottam, kikapcsoltam a melltartóját, és meg szabadítottam a bug yitól is. Eszembe véstem a látványt, szenvedélyesen felsóhajtottam, és vég ig húztam a kezemet a hátán, a csípőjén, a popsiján, aztán visszafele is bejártam ug yanezt az utat. Amikor már meztelenül feküdt előttem, meg nyug odtam és lelassítottam. Nem vetkőztem le, csak kinyújtóztam mellette. Felém fordult, és úg y néztük eg ymást eg y darabig . Kivettem a csatot a hajából, haja vég ig zúdult a hátán és a vállán. Brynne haja hosszú és selymes. Imádom meg érinteni, és a kezemmel fésülg etni. Imádom, ha a haja a mellkasomat verdesi, amikor Brynne a farkamon lovag ol. Imádok belemarkolni, meg kapaszkodni benne, amikor fuldokló g yönyörhöz juttatom, amelynek a vég én a nevemet kiáltja. De mára másmilyen prog ramot szánok neki. Lassan, óvatosan fog om babusg atni, minden zeg étzug át bejárván a nyelvemmel és az ujjaimmal. Org azmusból org azmusba viszem majd, vég ül levetkőzöm, és a szerszámommal is meg piszkálom eg y kicsit. Nag yon jól illünk eg ymáshoz. A szex vele bensőm leg mélyéig meg ráz, még ha ennek talán Brynne nincs is tudatában. Jószerivel azt sem tudom, mi mindent mondok neki nag y hevültség emben. Mindenfélét összehordok, annyi szent, imádja azt a mocskos számat. Mondta már. Még szerencse, mert nekem már csak ilyen van. Nem ig azán működik szűrő az ag yam és a szám között. Még mindig fog almam sincs, mit mondtam Brynne-nek a kirobbanó org azmus előtt, ami olyannyira leszívott, hog y majdnem álomba merültem, ahog yan ott feküdtem benne. Azt tudom, hog y ő azt mondta: „Én is szeretlek”. A szemem felpattant, belebámultam a sötétség be, és csak kapaszkodtam belé. Újra meg újra meg újra lejátszódott bennem a jelenet. Bazmeg. Meg fogják tenni. A szívem pumpálni kezdte az adrenalinnal telített vért az ereimben. Ilyen félelmet még nem tapasztaltam. Persze el voltam készülve arra, hogy ez egy szép napon megtörténik. Csak mindig igyekeztem elnyomni magamban, hogy épeszű maradhassak. Az elfojtás egy darabig működött is. Na, ennek van most vége. – Készen állsz? – kérdezte a fickó, akit kedvem lett volna kibelezni, hogy szép lassan elvérezzen. Aki Brynneről beszélt. Aki azzal kínzott, hogy bántani fogja. Bazmeg , NEEEEEE! Megráztam a fejem, ahogy közeledett, az arca nagyobb és nagyobb lett, a gyűrűző füst a szegfűszeges, kézzel sodort cigarettából gyötrőn incselkedett velem, hogy a nyál is összefutott tőle a számban. Vicces, hogy hogyan kívánhatok cigarettát egy ilyen pillanatban, de az biztos, hogy nagyon kívántam. Ki tudtam volna kapni a cigit
a kurva szájából, hogy tovább szívhassam, ha megtehettem volna. Egy másik pribék lefogott hátulról, és bedugaszolta az orromat. Megpróbáltam visszatartani a levegőt, de a testem cserbenhagyott. Amikor levegő után kapva kinyitottam a számat, valami undorítót öntöttek le a torkomon. Igyekeztem kiöklendezni, de a testem ismét a lélegzésnek adott elsőbbséget. Milyen ironikus. Bedrogoznak, hogy aztán kivégezhessenek… anélkül, hogy tiltakoznék közben… hogy aztán levideózzák, és közzé tegyék mindenkinek a világban. Ne. Ne! NE! Utolsó csepp erőmmel is védekeztem, de az őr csak röhögött a próbálkozásaimon. Könnyek csorogtak végig az arcomon, de biztos, hogy nem sírtam. Hiszen én sohasem sírok! Egy parancsszót vakkantott, és megláttam a kamerát. Egy közlegény háromlábú állványra csavarozta, én pedig csak bámultam és könnyeztem, amint az ópium lassan hatni kezdett. Csakugyan sírok – hasított belém a felismerés. De nem amiatt, amit a kínzóim véltek. Hanem apám és a nővérem miatt. Meg a barátnőm miatt. Látniuk kell, ahogy a fejem lehullik. Az egész világ látni fogja. Ő is. – A nevét! – parancsolt rám az őr. Megráztam a fejem, és a kamera felé biccentettem. – Nincs videó! Ne videózz, faszszopó! Nem csináltok rólam KIKÚRT VIDEÓT! A számat befogta egy visszakézből érkező pofon. Olyan brutális volt, hogy már a szelétől is torkomra forrt a szó. Az őr még egy parancsot ugatott, és az operatőr katona a dögcédulámra irányította a lencsét, majd förtelmes kiejtéssel olvasta a nevemet: – Blackstone, E. SAS. Főhadnagy. Kettő-kilenc-egy-öt-nulla-egy. Megint nekem támadtak, csak ezúttal egy görbe, élesre fent kukri is előkerült a hüvelyéből. Még bedrogozva is jól láttam, hogy a szerszám minden további nélkül képes betölteni rendeltetését. Anyámra gondoltam. Egész életemben őutána vágyakoztam, most pedig még erősebben, mint valaha. Nem éreztem bátornak magam. Féltem meghalni. Mi lesz Brynne-nel? Ki fogja megvédeni, ha én már nem leszek? Ó istenem… – Videót ne! Videót ne! Videót ne! Videót ne! – csak ezt tudtam hajtogatni. És ha mondani már képtelen leszek, akkor is ez jár majd a fejemben, ez lesz utolsó gondolatom. Na meg ez: – Annyira sajnálom, Apa, Hannah, Brynne… annyira rohadtul sajnálom… – Ethan! Bébi, ébredj fel! Rémálmod van! – A leg édesebb hang ot hallottam, és a leg puhább kéz ért hozzám. Leveg ő után kapkodva, mint a villám, felültem, a tudatom hiperaktív állapotba csig ázott. Brynne elhúzta a kezét, mielőtt a tarkómat a fejtámlának löktem volna, oxig énért tátog va. Szeg ény lány tág ra nyílt szemmel, halálra váltan ült föl mellém. – Ó, bazmeg ! – liheg tem, vég re az eszemre térve. Gyerünk, haver, lélegezz!
Ez már sokszor előfordult velem. Minden csak a fejemben létezik. Nem valóság os. De még is itt ülök, és a barátnőm előtt látványosan jön elő belőlem a sok szarság . Biztos szörnyen fél most, mély sajnálatomra. Még a hánying er is elfog ott. Ismét kinyúlt felém, kezének nyug odt érintése mag ával rag adott, és visszahozott a valóság ba. Brynne mellettem fekszik az ág yban, már nem abban az elcseszett álomban vag yok. Folyton szerepeltetem a rémálmaimban. Mi a faszomnak csinálom ezt? Közelebb húzódott, meg simog atta a mellkasomat, az érintése olyan volt, mint eg y mentőöv. – Mi volt ez az eg ész, Ethan? Mindenfélét kiabáltál és ráng atóztál közben, nem tudtalak fölébreszteni… – Miket mondtam? – szakítottam félbe. – Ethan – nyug tatg atott, és az arcomat simog atta. – Miket mondtam? – kiabáltam, és eltartottam a kezét mag amtól, mert öklendezhetnékem támadt attól, hog y esetleg kiadtam neki mag am. Visszariadt, és a szívem meg szakadt attól, hog y ráhoztam a frászt. De meg kellett tudnom. Ránéztem a sötétség ben, és ig yekeztem annyi leveg őt beszívni, hog y a tüdőm színültig meg teljen. Ez persze hiú ábránd volt. Nekem most a London fölött kavarg ó összes leveg ő sem lett volna elég . – Eg yre azt, hog y „videót ne”. Ez mit jelent, Ethan? A lepedő lecsúszott róla, és az éjszaka fényein át előkukucskáló hold fényében láthatóvá vált imádnivaló melle. Láttam az értetlenkedést a szemében. Lefejtette kezéről az ujjaimat. Nem tetszett a dolog , de ráhag ytam. – Bocsánat. Időnként rosszakat álmodom. Ne harag udj, hog y rád kiabáltam. – Kitámolyog tam a fürdőszobába. Ráhajoltam a mosdóra, és a fejemre nyitottam a csapot, aztán kiöblítettem a számat, és ittam pár kortyot. Basszus, össze kell kapnom mag am. Ez íg y nincs rendjén. Erősnek kell maradnom előtte. Ez a dolog az álmomban ősrég i história, a múltam összes nyűg ével eg yütt el van temetve. A jelenemben nincsen semmi keresnivalója, Brynne-nel közös jövőmben pedig pláne nincs. Brynne hátulról átölelt. Meztelen testével hozzám simult, felkeltve a szerszámom érdeklődését. A sebhelyeimre nyomta az ajkát, és meg csókolt. – Mesélj nekem. Mondd el, mi történt veled annak idején. – Finom hang ja acélos elhatározást hordozott mag ában, de nem akartam elmondani neki azt a sok kínteli borzalmat. Azt már nem hagyom, hogy megtudja! Olyan ártatlan bárányka. – Nem. Most nem akarom. – Belenéztem a mosdó feletti tükörbe, és meg láttam mag am: hajamról víz csöpög , Brynne karja pedig hátulról körém fonódik, keze felfog ja szívem irg almatlan kalapálását. Még mindig izg atottan vert a rémálomtól. De ő csak ölel, g yönyörű kezében tartva szívemet. Követett, hog y vig asztalást hozzon. – Miféle videóról kiabáltál, Ethan? Vég ig valami videóról volt szó.
– Nem mondom el! – Behunytam a szemem, és g yűlöltem mag am, hog y íg y ráripakodtam, úg y utáltam, hog y íg y kell látnia, ilyen feldúltan. – Miattam álmodtál rosszat? Arról a videóról, amin én vag yok? – Elvette rólam a kezét, és visszahőkölt. – Azt mondtad, nem nézted meg . – Éreztem a hang ján, hog y meg bántódott. Pedig nag yon rossz nyomon járt. Elvesztettem a fejem, teljesen, mert retteg tem tőle, hog y meg rendül bennem a bizalma, és meg int faképnél hag y. Köré csavarodtam, és erősen mag amhoz szorítottam. – Nem, bébi. Nem arról szólt a dolog . Kérlek, hidd el. A múltamnak eg y rémes kutyaszorítójáról álmodtam. A háborúban történt. – De nem mondod el. Miért nem meséled el, mi történt veled, Ethan? A sebhelyeidet. Meg próbált elhúzódni, eltávolodni, de bolond lettem volna, ha ezt hag yom. – Ne, Brynne. Szükség em van rád. Ne húzódj el. – Nem is… Beléfojtottam a szót eg y mindent elsöprő, viharos csókkal. Nyelvemmel olyan mélyre férkőztem, amilyen mélyre csak lehetett. Ölbe kaptam, és visszabotorkáltam vele a hálószobába. Bele kell hatolnom, minden létező módon. Muszáj bizonyság ot szereznem, hog y velem van, hog y én életben vag yok… hog y ő biztonság ban van… én meg életben… – Bébi, annyira szép vag y, és olyan jó vag y hozzám. Kurvára te vag y a mindenem, oké? Mondd, hog y kívánsz! – Ilyesmiket morog tam, míg széjjeltoltam a két lábát a térdemmel, és két ujjamat a nedves meleg ség be próbáltam. Simog attam, szétkentem az előző menet eredményét, vég ig a csiklóján, ahog y szereti. – Kívánlak, Ethan! – válaszolta elcsukló hang on. Puncija felforrósodott, készen arra, hog y befog adjon. Önkontrollom mindig borotvaélen táncol, amikor ilyen meg adóan viselkedik, ezzel mindig képes felizg atni. Ő az első nő, akinél ez bejön. – Mondd, hog y meg kaphatom minden porcikádat, Brynne. Minden eg yes részedet áteng eded. – Eng edem! – kiáltotta. – Itt vag yok neked! Meg int a szájába ökleltem a nyelvemet, mélyen és alaposan, ujjaimmal a puncijában motoszkálva, még jobban benedvesítve. – Mag amévá teszem a szádat, amikor a cseresznyepiros ajkad a farkam köré fonódik, és leszopsz. Alám került, a számat a mellbimbójára tapasztottam, amitől rög tön nyög décselni kezdett. Mélyen beszívtam, aztán eleresztettem, hog y a másik mellével is hasonlóképpen járjak el. – Enyém a g yönyörű melled is. Meg őrjítelek vele, amikor nyalog atom és harapdálom! – Ó istenem… Lefelé haladtam a testén, az ujjaimat még mindig benne tartva, a csiklóján táncoltatva őket. Eg yre közelebb került az org azmushoz. – Ez a mézédes punci is az enyém, amikor telitöltöm a faszommal, és belespriccelek eg y adag
g ecit. – Hasonló malacság okat suttog tam neki, és láttam, hog y eg yre jobban beg erjed tőle. Vonag lott, fejét ide-oda forg atta. Imádtam, hog y íg y meg tudom vadítani! Nyelvemmel a csiklóját csiklandoztam, kicsit bele is haraptam, de amikor felsikoltott, az ajkammal vig asztaltam tovább, g yöng éden, finoman, hog y még csig ázzam eg y kicsit. – Még ! Bassz meg , Ethan! Hűha, teljesen tűzbe hoztam! A mindenség it, vég re ott volt a csajom, ahol szerettem volna, hog y leg yen. Meg babonázott a számban az ő íze, az én ízem, az illata, a meleg ség e, csurom nedvesség e, lökhajtásos hevesség e! – Ó, ig en, van még tovább! Meg is adom neked mindjárt. – Kihúztam az ujjaimat a puncijából, és a másik, a hátsó lyukához érintettem, majd beledug tam nedves mutatóujjamat. Kicsit meg szeppent és elcsendesedett. Felemeltem a fejem, és fél kézzel tartva meg emeltem a testét. Szabad kezemmel tovább simog attam. Csak az ujjam heg yét mártottam bele. A szemébe néztem. Vadul, láng oló tekintettel nézett vissza. – Oda szeretnék bejutni. Meg eng eded nekem, hog y meg dug jam a g yönyörű seg g edet is? – Remeg ő ajka közé mondtam a szavakat, és ujjheg yemmel csiklandozva, alsó ajkát harapdálva vártam a választ. – Ig en! – Éles suttog ás volt, de kétség telenül beleeg yezett. Elhúzódtam, és hasra fordítottam Brynne-t. Felhúztam csípőjét a mag asba, és szélesre tártam a lábát, hog y térdepelve hozzáférjek. Dermesztő volt. Teljesen kitárulkozott előttem, készség es volt és elfog adó, ráadásul észvesztően tökéletes. Kezemet a farkamra téve körüljárattam a makkomat a szétázott puncin, a csiklóján vég ig vég ig húzva a szerszámot. Ezzel majdnem a csúcsra juttattam, továbbá rendesen beolajoztam a dákót. – Mmm, hmm – hümmög tem, és szűk lyukához nyomtam a farkam bunkós vég ét. – Kibaszottul tökéletes vag y. – Eg y lökéssel éppen hog y csak belehatoltam, hog y eg y kicsit kitág ítsam, de rájöttem, hog y túl hamar elélveznék. Még el se kezdeném, már vég em volna. Meg feszült és homorított a behatolástól, ezért ellazítottam, a kezemet a derekára téve ellentartottam neki, a tenyeremmel meg támasztottam. – Nyug i. Eng edd el mag ad, bébi! – Elhallg atott, és mélyeket léleg zett, behódolva vág yaimnak. Milyen elbűvölő volt, ahog y az izmával szorította eldurranni készülő makkomat! Nem akartam, hog y fájjon neki, de micsoda elképesztően izg ató pozíció volt ez. Kapujában voltam annak, hog y az összes létező testnyílását birtokba veg yem. Meg vonag lott alattam. – Mindjárt elélvezek, bébi! De előbb te jössz, annyira jó lesz neked, meg látod! – Ethan, vig yél a csúcsra! – fészkelődött a farkam heg yén, és várta, hog y tövig benyomjam neki. Rájöttem, hog y olyan odaadó szerető, még azt se bánja, ha fáj is neki, de beeng ed mindenhova.
Anyám, segíts! Minden erőmre szükség volt, hog y ne mélyesszem bele a dákómat abba a titokzatos, feltáratlan nyílásba. Éreztem, hog y muszáj visszakozni, bár nag yon akartam. De inkább vele kell fog lalkoznom mag am helyett. Tudtam, hog y fájdalmat okoznék neki, és ő még eg yáltalán nem áll készen. Majd még dolg ozunk rajta, és ha már mindketten akarjuk, akkor mehet. Íg y van ez az összes újdonság g al. Csak elvesztettem az eszem, és nem jöttem rá hamarabb, hog y nem ez a leg jobb alkalom az análos elsőzéshez. – Brynne… annyira szeretlek! – suttog tam a hátára dőlve, farkammal a punciját keresve. A húsa olyan forró volt, hog y szinte ég etett, amikor hozzáértem. Hallottam a saját kiáltásom, amikor mélyen bevertem neki, és baszni kezdtem. Kezemmel szorosan meg rag adtam a csípőjét, és hátsóját keményen felhúztam a farkamra, újra meg újra. A testünk eg ymásnak csattant, és csak a kéjes nyög ések hallatszottak. Jó hosszasan elfog laltuk mag unkat. Muszáj volt fátylat borítanom arra a rémálomra, és a baszás jó ellenszernek bizonyult a fájdalmas emlékezésekre. Ha baszol, akkor még biztosan életben vag y – ezt a brutális log ikát nehéz lenne kétség be vonni. Jó durva menet volt, még nekünk is. Brynne hősiesen állta. Mindig is íg y volt, íg y is lesz, mert nem fog om elereszteni. Soha. Mással már el se tudnám képzelni ezeket a dolg okat. Nem volnék képes rá. Később a sötétben jöttem erre rá. A heves menet után, amibe beleráng attam, mélyen aludt mellettem. Annyiszor elélvezett, hog y kidőlt a kimerültség től, amikor vég re rávettem mag am, hog y én is leálljak. Eg yszer se kért rá. A kedvesem nekem adta mag át, és nem kérdezősködött. Örültem, mert még nem akartam meg nyílni előtte. A bensőm még mindig reszketett a rossz álomtól. Szerettem volna rág yújtani, de visszafog tam mag am. Nem éreztem helyénvalónak. Nem lett volna helyes kitennem a saját káros szokásom hatásainak, ezért nem fog ok az ő jelenlétében dohányozni soha többet. A léleg zetem is elakadt, ahog y elnéztem a heves szerelmeskedés után: eg yenletesen föl-le járó mellét, arcát seprő hosszú szempilláját, vad indákként a párnára tekeredő hajfürtjeit. Tudtam, hog y meg találtam vég re azt az ang yalt, aki mellett utolsó leheletemig kitartok. Az álom meglepett – s tükrözé e képeket. Meg mentett a kínzóim őrjítő fog ság ából. Olyan dolg okra sarkallt, amiket még soha nem akartam. Akár ölni is képes lennék érte. Belehalnék, ha valami történne vele. Vég ül sikerült visszaaludnom, de csak azért, mert Brynne ott szuszog ott mellettem.
9 Arra riadtam, hog y üres az ág y, üres a lakás, és meg int rosszat álmodtam. Azután, ami az éjszaka történt, Brynne csak nem mehetett eng edély nélküli eltávra. Vag y még is? Az első g yanús jel az volt, hog y meg fordultam az ág yban, és nem ütköztem neki semminek. Sehol se leltem puha, meleg testét, a virág illatút, amihez hozzábújhattam volna. Csak lepedők és párnák mindenütt. Brynne nem volt az ág yamban. Szólong attam, néma csönd. Retteg éses rosszullét kerülg etett. Túl sok volt neki az éjszaka? Először a fürdőbe mentem ki. Azt rög tön láttam, hog y zuhanyozott. A kenceficéi és a fog keféje kipakolva, de ő sehol. Nem főz kávét a konyhában, nem az e-mailjeit nézi az irodában, nem g yúr az edzőteremben. A lakás összes zeg ét-zug át bejártam, de Brynne nem volt sehol. Lejátszottam a biztonság i kamera kazettáját, azét a kameráét, amely a bejárati ajtót és a folyosót lesi. Azon mindennek rajta kell lennie. A szívem úg y lüktetett, hog y majd kiug rott a helyéből. Visszatekertem a kazettán az elmúlt órát, és már láttam is: Brynne tréning nadrág ban, edzőcipőben meg y a lift felé, fülhallg atóval a fülében. – Picsába! – ordítottam, és dühömben az íróasztalra csaptam. Reg g eli futás? Bazmeg , ilyen nincs! A képernyőre hunyorítottam, és meg dörzsöltem a szakállamat. – Mondd, hog y rajta tartod a szemed! – üvöltöttem Neilnek a telefonba. – Kicsodán? – Úg y hang zott, hog y Neil még az ág yban hever, ettől aztán csak még jobban felkavarodott a g yomrom. – Rossz válasz, haver! Brynne kirepült. Futni ment! – Én még alszom, EB – mondta. – Ug yan, miért kéne meg fig yelnem a lányt, amikor a lakásodon van… Leraktam, és felhívtam Brynne mobilját. Persze a hang postafiók jelentkezett. Majdnem a falhoz basztam a telefont, de aztán még is inkább SMS-t küldtem neki: HOVA TŰNTÉL? A szekrényemhez vág tattam, mag amra kaptam ruhát-cipőt, felmarkoltam kocsikulcsot, tárcát, mobilt, aztán uzsg yi le, a g arázsba. Téptem kifelé a kocsival, csikorog tak a g umik, számolg attam, hog y a kamerán látottak után eltelt idő alapján merre járhat. Ag yam mindenféle rémes forg atókönyveket talált ki, de ami azt illeti, eg y profi bérg yilkos most tényleg könnyűszerrel kiteríthette volna Brynne-t úg y, hog y az eg ész balesetnek látszana. Korán volt még , hét után valamivel, tipikus ködös, éledező londoni reg g el. Jöttek a meg szokott áruszállító furg onok, az utcai árusok nyitottak, a sarki kávézó élénk forg almat bonyolított, páran
futottak is, de eg yikük se az volt, akit én kerestem. Brynne akárhol lehetett. Visszakanyarodtam mag amban oda, hog y miért ment el úg y, hog y nem szólt előtte nekem. A szar is meg fag yott bennem, ha arra g ondoltam, hog y esetleg miattam. Mert úg y látott. Nevetség es, hog y ennyire tele volt vele a fejem. Isten a meg mondhatója, mi minden történt velünk életünk során, de talán ez az érzelmi kitörés teg nap, ez már túl sok volt neki. Meg dörzsöltem a mellkasom, és vezettem tovább. Csörg ött a telefonom. Neil az. Kihang osítottam. – Még eddig nincs meg . A Cromwellen hajtok délnek, de szerintem előtte járok, a kamerafelvétel után eltelt idő alapján idáig még nem juthatott. – Fig yu, EB, bocsesz. – Majd akkor sajnálkozz, ha már meg találtuk. – Mérg es voltam, holott nem Neil hibájából történt, ami történt. Neil nem volt szolg álatban, Brynne-re én felüg yeltem. Mekkora eg y amatőr vag yok! – Akkor én keletnek meg yek. Sok kocog ó a Heath Downson fut a park mellett. – Tedd azt, pajti. Tovább teking ettem kifelé, imádkoztam, hog y észreveg yem, amikor eg yszerre csak üzenetet kaptam: Fölkeltél? Leszaladtam KVzni. Kérsz vmit? Ja, azt, hogy told haza az édes kis segged, asszony! A meg könnyebbüléstől leg szívesebben térdre borultam volna hálaimát rebeg ni, de még mindig dühös voltam Brynne-re. Kávézni ment, naná! Édes Jézusom! Lehúzódtam, és eg y percre a volánra borultam, hog y kifújjam mag am. Muszáj lesz leültetnem, és apróra elmag yaráznom neki a dolg okat, amiken változtatnia kell az elkövetkező hónapokban. A szóló kocog ások eg ész biztosan tiltólistára kerülnek. Basszuskulacs! A kezem remeg ett, mikor visszaírtam neki: Melyik kvzóban vagy? Kisvártatva jött a válasz: Hot Java. Mérges vagy??? Ostoba kérdés. A szóban forg ó kávézó alig eg y sarokra van a lakásomtól. Párszor, amikor Brynne nálam aludt, reg g el eg yütt mentünk oda. Szóval akkor nem ment messzire. Visszaírtam neki:
Ne menj sehova! Jövök érted! Leg alább tíz percbe tellett, hog y visszataláljak a környékünkre. Dühös voltam mag amra. Számos okból, de különösen azért, mert átaludtam, hog y elment, ő pedig nem szólt eg y szót se. Annyira siettem, hog y utolérjem, hog y simán elhajtottam a kávézó mellett, ahol ücsörg ött. Ez eg yszerűen elfog adhatatlan. Vénülök, romlik a szimatom. Eg y időre elfeledkeztem arról, hog y vajon mitől aludtam olyan mélyen. Biztosan a rémálom meg a kiadós dugás a ludas. Na persze, a dolog úg yis biztos felbukkan még eg y beszélg etésben, Brynne tutira rákérdez majd. Jelenleg azonban nem voltak ideg eim ahhoz, hog y a tudatalattim bug yborékolását hallg assam. Az elfojtás sokkal-sokkal vonzóbb meg oldást nyújtott mostanra. Faszom ebbe a futkározásba! Az isten fáját, csak nem maradt a fenekén, ahog y meg hag ytam neki! Nem, ő a járdán ácsorg ott két pohárral a kezében! Ráadásul nem volt eg yedül, valakivel susmorg ott. Valami hapsival, g őzöm sem volt, ki fia-borja. Ismerik eg ymást eg yáltalán? Halál tudja, milyenek a fickó szándékai. Ezért a mutatványért Brynne-t istenesen kiporolom, az eg yszer biztos, csak kapjam a kezem közé! Az utca túloldalán kellett leparkolnom, aztán g yalog átsiettem a másik oldalra. Brynne észrevette, hog y feléjük tartott, mondott valamit a másiknak, aki rám nézett, meg villant a szeme, és közelebb húzódott a lányhoz. Kibaszottul rossz lépés volt, öreg! – Ethan! – szólt mosolyog va, csak úg y, mintha minden a leg nag yobb rendben volna. Kedvesem, tényleg le kéne ülnünk, tisztázni egyet-mást. – Brynne! – vetettem oda feszülten, derekánál fog va mag amhoz rántottam, miközben jó alaposan vég ig mértem a haverját, akinek már vag y tíz perce le kellett volna kopnia a színről. A fickó túl merész, nem állhatom az ilyet, úg y áll ott, mint akinek jog a van Brynne-t feltartani. Mintha hozzá lenne szokva, hog y vele dumál, csak nem eg y rég i hapsija? Picsába! Ez az ember ismerte. Ez az ember ismerte Brynne-t! – Ethan, ez itt Paul Lang ley, ööö… eg y barátom az eg yetemről. Ott tanít… Én épp kijöttem, Paul meg pont bement, szóval… Ideg es. Brynne kényelmetlenül érzi mag át. Ha valamiben jó vag yok, hát az az, hog y tudok olvasni az arcokról. Szinte az orromban éreztem Brynne nyug talanság át. A pasas már más tészta. Öntelt, pöffeszkedő alak, ez jött le nekem róla. Brynne vég ül rendezte a sorait. – Paul, ő Ethan… Blackstone, a barátom. – Odaadta az eg yik poharat. – Vettem neked eg y kapucsínót. – Rám pillantott, és beleszürcsölt a saját italába. Naná, de még mennyire, hog y zavarban van!
A csórikám felém nyújtotta a kezét. Gyűlöllek. Eg yik kezemet Brynne köré csavartam, a másikkal a kávémat szorong attam, szóval a kézfog áshoz előbb el kellett eng ednem Brynne-t. Utáltam, a pöpec öltönyében, frissen nyírt hajával, messziről bűzlött róla, hog y nag ypofájú kókler. De azért letekertem a karom Brynne derekáról, és fog adtam az üdvözlést. Jól összepréseltem a kezét, és próbáltam nem arra g ondolni közben, hog y milyen murisan festhetek íg y, frissen kizuhanva az ág yból. – Örvendek – hadarta álság osan Lang ley. Csak eg y kurta biccentéssel feleltem neki. Ennyi tellett tőlem, konkrétan leszartam, hog y bunkónak tűnök-e vag y sem. Ahhoz, hog y lespanoljak a fickóval, rossz helyen volt, rossz időben. Első látásra meg utáltam a kis tetűt. Vég ig járatta rajtam a tekintetét. Úg y döntöttem, mihamarabb el is eng edem a kezét a ki-azerősebb versenyen. Visszahúztam a kezem, és Brynne hajához nyomtam az ajkam, de továbbra is szemmel tartottam a pasast. – Fölkeltem, és nem találtalak sehol. – Újra átfog tam a derekát. Ideg esen fölnevetett. – Csak eg y kora reg g eli fehér csokis mokacsínóra vág ytam. – Látom, még most is kell neked a reg g eli kávé. Bizonyos dolg ok sohase változnak, mi, Brynne? – Lang ley cinkosan Brynne-re vig yorg ott, és azonnal világ os lett előttem a tényállás. A pasas dug ta Brynne-t. Leg alábbis próbálkozott vele, hog y meg dug ja. Az biztos, hog y volt valami közös üg yük. A vörös köd kezdett leszállni a szememre. Te jószag ú úristen, micsoda erőszakos g ondolatok söpörtek rajtam vég ig abban a másodpercben! Kedvem lett volna az aszfaltba döng ölni ezt a Lang ley-t, csak előbb arrébb kellene tessékelnem Brynne-t, ez nem volna neki való látvány. – Ideje mennünk, bébi – jelentettem be, és ráutalón meg toltam eg y kicsit hátulról. Brynne eg y töredékmásodpercre meg merevedett, de aztán beadta a derekát. – Jó volt tég ed újra látni, Paul. Vig yázz mag adra! – Te is, kedves. Meg van az új számod, és én is meg adtam az enyémet, szóval tudod, hol találj meg . – A féreg rám nézett, és nem lehetett eltéveszteni a kihívást a tekintetében. Vízfejű szépfiúnak néz, és ezzel akarta tudomásomra hozni, hog y Brynne-nek csak eg y hívásába kerül, és a szőke herceg a fehér lovon már vág tat is a seg ítség ére. Takarodj innen, szánalmas pöcs. Brynne biccentett és mosolyg ott hozzá. – Viszlát, Paul! Ja, hordd el magad… Paul! Az világ os volt, hog y a fülig szerelmes Paulnak nem nag yon akaródzott arrébb g urulni. Puszit
akart adni Brynne-nek, vag y meg akarta ölelni, vag y eg yéb érzékeny módon szeretett volna tőle elbúcsúzkodni, de vég ül volt annyi esze, hog y nem próbálkozott ilyesmivel. Na, ja, az ellenség nem feltétlenül hülye. – Majd hívlak. A Mallerton kiállítás minden részletéről tudnom kell. – A füléhez tartotta a tenyerét, mintha telefon lenne. – Viszlát, kedves! – Búcsúzóul jól vég ig mértük eg ymást. Remélem, a pasas tud olvasni a g ondolatokban, mert annyi, de annyi mindent szerettem volna vele telepatikus úton közölni. Te faszhimbáló, buzgómócsing kis szarzsák! Naná, hogy nem fogod felhívni Brynne-t, és nem fogsz vele csevegni se Mallertonról, se másról! Nem nézel rá, még csak nem is gondolsz rá. Vili? A csajom már NEM a kedvesed, nem is lesz az soha többé. Tűnj a szemem elől, mielőtt olyasvalamit teszek, amit magam is megbánok, és akkor majd magyarázkodhatok Brynne-nek, aki csak és kizárólag az ÉN csajom. Meg indultunk az úttest túloldala felé. A szívem kalapált, hog y íg y kitomboltam a dühömet. Brynne vég ül szóra nyitotta száját. – Mi a frász ütött beléd, Ethan? Nag yon, de nag yon g oromba voltál ám. – Csak menjünk, ezt majd otthon meg beszéljük. – Ig yekeztem vég re lehig g adni. Erre úg y sandított rám, mintha hét fejem nőtt volna, és lecövekelt a járda kellős közepén. – Kérdeztem tőled valamit. Ne beszélj úg y velem, mint eg y kisg yerekkel, aki rosszalkodott! – Szállj be a kocsiba! – csattantam fel, és ig yekeztem meg állni, hog y ne szuszakoljam be az ülésre. Attól aztán meg lepődött volna, pedig ug yancsak közel álltam hozzá, hog y meg teg yem. – Már meg bocsáss, de ez nag y baromság . Gyalog meg yek. – Ezzel arrább szambázott. Majd felrobbantam a pipától. Meg rag adtam a kezét, hog y ne tudjon lelépni. – Nem, nem mehetsz g yalog , Brynne. Gyorsan szállj be a kocsiba. Hazaviszlek. – Artikuláltan és lassan mondtam a szavakat, eg yenesen bele a durcás szemébe. Léleg zetelállítóan g yönyörű volt, amikor zabos. A leg szívesebben beráng attam volna az ág yba, és másfél napig csak huncut dolg okkal traktáltam volna. – Te nekem ne parancsolg ass. Mit képzelsz, ki vag y? Becsuktam a szemem, és ig yekeztem birkatürelmet színlelni. – Nem képzelek én semmit. – A járókelők már mind minket néztek. Talán azt is hallották, amin veszekszünk. A büdös életbe! – Kérlek szépen, beszállnál már vég re a kocsiba, Brynne? – Ezt meg toldottam eg y műmosollyal. – Akkora eg y pöcs vag y, Ethan! Saját életem van, tudd meg , reg g el ig enis elmehetek futni, és ha kedvem szottyan, közben beug orhatok eg y kávéra is. – Neil nélkül vag y nélkülem többé már nem. Most pedig emeld vég re be a jenki seg g edet abba a nyüves kocsiba, az ég szerelmére! Eg y pillanatig farkasszemet néztünk. Meg rázta a fejét. Szeme, mint eg y izzó tőr, felnyársalt. Állát dacosan felszeg te, beoldalazott a Roverbe, és jól odacsapta a lábát. Meg vontam a vállam. Még
íg y is nag ylelkű voltam, hog y ilyen simán lereag áltam ezt a vészhelyzetet. Írtam eg y SMS-t Neilnek, hog y meg találtam, addig Brynne-nek várakoznia kellett. Az ajtó zárva volt, addig sem mászkálhatott el. Ránéztem. Viszonozta pillantásomat. Dühös volt rám. Én még annál is dühösebb voltam őrá. – Ezt többet ne csináld – mondtam ellentmondást nem tűrően. – Mit? Ne sétáljak? Ne veg yek kávét? – Ajkbig g yesztve nézett kifelé az ablakon. A mobilja hirtelen villog ni és berreg ni kezdett. Sokat mondóan rám villantotta tekintetét, és fölvette. – Ig en, Paul. Jól vag yok, köszi. Bocsánatot kérek az előbbi jelenetért, ne firtassuk. Kis összezörrenés, ennyi az eg ész. – Gúnyos mosolyra húzta a száját, úg y adta tudtára ennek a felfuvalkodott senkiházinak, hog y bal lábbal keltem. Leg szívesebben kicsavartam volna a kezéből a mobilt, hog y kivág jam az ablakon. Valószínűleg meg is tettem volna, ha akkor nem kapcsolja ki és teszi zsebre. – Most már tudod, hányadán állunk. Még annyit, hog y máskor, lég y szíves, ne g únyolj ki neki a telefonba. – Nem ég ethetsz le ennyire! Paul most azt képzeli, hog y… – Az utolsó táskás szemű heg yi mentő kutyát nem érdekli, hog y mit képzel az a faszfej! Ki ő neked eg yáltalán? – Rendes ember, a barátom. – Nem nézett a szemembe, úg y mondta, úg yhog y azonnal leesett. De le ám! – Dug tatok, Brynne? Ismeri a pinácskádat, benne volt a farka? He? Tudnom kell. Na, mesélj csak nekem még eg y keveset erről a rendes emberről! – Akkora eg y seg g fej vag y most! – Karba tette a kezét, és csak nézett előre, kifelé a szélvédőn. – Nem szólok hozzád eg y mukkot se. – Ki vele, dug tatok?! Elfordult ültében, és olyan pillantást lövellt felém, amitől belesajdult a dákóm. – Miért, te kit farkaltál meg , mielőtt velem összekerültél, mi? Ki volt az a szerencsés lány? Tuti, hog y alig eg y héttel azelőtt, hog y mi először dug tunk, te még javában valaki mással nyomtad! – Kezével vadul g esztikulált. – Ha! És ilyenekkel jön nekem az a férfi, aki szerint az olyan hét, ami kefélés nélkül telik el, nem is hét! Azt a kurva! Nem mondom, pedzeg et valamit. Nem szívesen vallottam be mag amnak, de nem ig azán emlékeztem az utolsó csaj nevére, akit Brynne előtt meg keféltem. Pamela? Penelope? Valami P-s kezdőbetűjű csajszi. Ivan biztos tudná, neki reng eteg nőismerőse van, és ő mutatott be neki. Hiába ráncoltam a homlokomat, csak nem ug rott be. Mindeg y… valószínűleg nem lehetett eg y numeravirtuóz, sem őrá, sem a dug ásra nem emlékszem, mint ahog y a nevére sem. Semmit nem jelentett nekem.
A Paul is P-vel kezdődik, nyilallt belém. De az biztos, hog y az ő nevét nem felejtem el eg yhamar. – Na, mi van, már a nevét se tudod? – kérdezte Brynne. Az. – És a haja milyen színű volt, mi? Természetes vörösesszőke. Erre bezzeg jól emlékszem. – És még eg yszer meg dug tad volna, Ethan, ha mi nem találkozunk? – szekált tovább. Nem válaszoltam. Beindítottam a kocsit, és kikanyarodtam a forg alomba. Haza akartam vég re kerülni, hog y újrakezdjem a napot. Utáltam Brynne-nel veszekedni. – Miért lóg tál ki reg g el? – kérdeztem vég ül. – A teg nap éjjel után elhatároztad, hog y szakítasz? – Dehog y szakítottam, Ethan! Felkeltem, üg ettem eg yet a futóg épeden, és lezuhanyoztam. Közben meg szomjaztam eg y jó mokacsínóra. Gondoltam, úg yis mindig ebbe a kávézóba jövünk, tég ed meg nem akartalak fölverni a teg napi… hümm… kimerítő este után. Neki is a teg nap este jár a fejében. Azt még nem tudtam, hog y ez előny-e vag y hátrány. Mindenesetre reméltem a leg jobbakat. Beálltam a g arázsba, és letettem a Rovert. Brynne szeme még mindig villámokat szórt, amikor ránéztem. Érezhetően még korántsem ért a szóáradat vég ére. – Általában ilyesmiket csinálok reg g elente. Ma nem esik, ezért tökéletesnek láttam az időt, hog y lesétáljak a sarokra. – A kezével tovább hadonászott. – Lefutottam eg y prog ramot a g épeden, aztán fehér csokis mokacsínót akartam inni. Ez talán bűn? Komolyan, úg y érzem mag am, mintha a Towerba törtem volna be a koronaékszerekért! A szememet forg attam. – Bébi, felfog od te eg yáltalán, milyen lehetett nekem ma reg g el, hog y felkelek, és te nem vag y ott? Semmi üzenet, semmi! Tarkóját dühösen nekilökte a széknek, és fölfele nézett. – Még hog y semmi! Ig enis hag ytam üzenetet. A párnára tettem, hog y észrevedd! Az áll rajta: Lementem a Javába kávéért. Nemsokára jövök. Előtte még edzettem meg zuhanyoztam is, szóval szerintem a napnál világ osabb lehetett volna a helyzet. Semmi rejtély, csak eg y normális reg g el, Ethan! Ilyen normális reggelre többet nem akarok ébredni, köszönöm szépen! – Hát nem vettem észre a fránya üzeneted! Felhívtalak, és tessék, hang postafiók! Miért nem veszed fel, ha eg yszer eg yebet se teszel, mint sorban állsz kávéért? – Kiszálltam, és feltéptem neki az ajtót. Fel akartam hessenteni, hog y vég re mag unk lehessünk. Ez a köztéri hiszti nag y szopacs. Meg rázta a fejét, és kiszállt. – Éppen Marie nénikémmel beszéltem. Mutatóujjamat a lift hívóg ombjába döftem. – Olyan korán? – Bezavartam a liftbe, és beszorítottam eg y sarokba, karommal kalitkát képezve,
hog y nyomatékosíthassam a mondandómat. Brynne fékevesztett fenevadra emlékeztetett. A hang , amit az ajtó adott ki, amikor ránk csukódott, most a leg kedvesebb muzsika volt a füleimnek. – Marie néni korán kelő típus, és jól tudja, hog y reg g elente kocog ni szoktam. – Brynne a számat nézte, szeme villámlott, és mintha az ag yamban turkált volna. Szerettem volna tudni, mire g ondol. Mi volt a szívében. Jó közel húzódtam hozzá, de nem értem a testéhez. Eg yelőre meg kellett emésztenem az örömömet, hog y eg y darabban láttam viszont. – Ezt többet ne csináld, Brynne. Komolyan mondom. Eg yedül nem mászkálhatsz el, azoknak az időknek vég e. Kinyílt a liftajtó, és ő a karom alatt kislisszolt a folyosóra. Követtem, és a kulcsommal kinyitottam a lakásom bejárati ajtaját. Mihelyst becsukódott az ajtó, Brynne ag ya eldurrant. Szeme szikrákat hányt. Nag yon-nag yon zabos volt, és olyan g yönyörű, hog y jó keményen állt már tőle a zászló. – Mi az, hog y nem ug orhatok le még a sarokra se kávézni? – toporzékolt. – Már hog yne ug orhatnál! Csak eg yedül nem, pláne se szó, se beszéd. – Kimerültség emben meg ráztam a fejem, ledobtam a kulcscsomóm, és masszírozni kezdtem a halántékomat. – Miért olyan istentelenül nehéz ezt felfog ni? Furán meresztette rám a szemét, mintha csak olvasni akarna bennem. – Akkor most miért is vag y olyan dühös, Ethan? Nem volt valami ütős veszélyhelyzet, fényes nappal lementem kávézni, eg y csomó ember volt a közelben. – Ismét összefonta a kezét a hasán. – Gyanúm támadt, hog y esetleg meg int faképnél hag ytál, és hazaköltöztél. Az igazság néha kegyetlen. Ezt most hangosan mondtam vajon? – Ethan! Sose tennék ilyet! – Csúnyán nézett. – Miért g ondoltad, hog y ilyet tennék? – Mert már eg yszer előfordult! – üvöltöttem. Már megint az a mocskos igazság mozgolódik, próbál beférkőzni a kétségeimbe. – Baszd meg ! – sziszeg te. A haja szétrebbent, amikor hátat fordított, és sértődötten bevonult a hálószobába. Jól bevág ta mag a mög ött az ajtót. Na, meg állj csak, látom, eg y jó kefélésre van szükség ed! Van eg y-két ötletem, amivel be tudnám fog ni a száját. Az ember azt g ondolta volna, hog y a teg nap éjjel után békésen ébred, és kezes lesz, mint eg y álomittas kiscica. Nem volt ilyen szerencsém. Prüszkölő, g yilkos vadmacskát fog tam. Eszembe jutott, hog y a kávémat a kocsi pohártartójában felejtettem. Faszom a kurva kávéba, nekem most eg y üveg Van Gog h kell, meg vag y eg y tucat cig i. Továbbá le is kellett zuhanyoznom. És arra is szükség lesz, hog y ennek az ideg őrlő nőstényördög nek kristálytisztán elmag yarázzam a dolg ok állását. Istenem, olyan értetlen! Na, mindeg y, lezuhanyozom, utána majd leülünk, és ki tudja, talán sikerül log ikus érveléssel meg g yőznöm. Hátulról mentem a fürdőbe, nem a hálón keresztül, biztos a munkahelyére készül, és öltözködik. Gondoltam, most mag ányra vág yik, elvég re épp az imént küldött el eng em a vérbe.
Lerúg tam a cipőmet, leráng attam az ing emet, és beléptem. Brynne félmeztelenül állt a tükörnél, a haját vag y a sminkjét rendezg etve, rohadtul szexi fehérneműben. Össze kellett kaparnom a szemg olyómat a földről, mert kiesett, és messzire g urult. Meg pördült, és olyan tekintetet vetett rám, amivel kilométerekről is ölni lehetett volna. – Meg találtam az üzenetet, amit neked hag ytam – és felvett eg y papírszeletet a fürdőszobapolcról. – A lepedő alatt volt, ahova beástad. – Elmosolyodott, és a földre hullajtotta a papírt. Azután visszafordult a tükörhöz, és meg villantotta csodálatos hátsóján a dekadens, fekete csipkebug yit. A látóideg em ettől kész, kiég ett. A fenekére g ondoltam és a teg nap éjjelre. Mi mindent csináltunk és mi mindent nem… A szemével elkapta a pillantásomat a tükörben. Aztán lenézett mellének domborulatára, amit fekete csipkemelltartó borított. Féltékeny vag yok arra a melltartóra. Kissé elpirult. Ez az én csajom! Ő is visszamereng ett az éjszakára. Lehet, hog y most bizonyos mértékig fasírtban vag yunk, de a szexrészleg nem szenvedett csorbát. – Még messze nem tárg yaltuk ki a biztonság odra vonatkozó új szabályokat. Mög é óvakodtam, és belemarkoltam a hajába. Mélyet sóhajtott, és szemével villámokat szórt rám a tükörből. – Nag y bajban vag y ám. – Félrehúztam a fejét, és szabaddá tettem a nyakát, hog y hozzáférjek. – Ahhhh – mélyen beszívta a leveg őt. – Mit művelsz? Ráhajoltam a nyakára, és vég ig húztam az ajkam a karcsú hajlaton, itt-ott bele-beleharapva. Épp csak annyira mélyesztettem bele a fog am, hog y piciket sikkantson. Az illata teljesen meg részeg ített, nem tudom visszafog ni mag am már sokáig . – Most nem én, hanem te fog od meg mondani, mit akarsz, bébi. Mit csináljak veled először? – Eg yik kezemmel a haját fog tam, a másikat a lapos hasára csúsztattam, kinyújtóztatva az ujjaimat, míg vég ül benyúltam a finom csipkék alá. Összeborzong ott, de én szorosan tartottam, középső ujjam besiklott a redők közé, eg yenesen a csiklójára. – Ezt? – ujjamat előre-hátra mozg attam, hog y jól benedvesedjen. De nem nyúltam beljebb. Azért meg kell még dolg oznia. – Ó istenem! – nyög te. Picit meg húztam a haját. – Rossz válasz, szépség em! Még nem mondtad el, mit szeretnél. Mondd szépen, hog y Ethan, azt szeretném, ha… – Kivettem a kezem a lába közül, és az ujjamat, amivel a csiklóját simog attam, a számba vettem. Jó látványosan leszopog attam. – Hmmmmm! Mint a fűszeres méz! – Ismét a nyakát kezdtem majszolg atni. Zizzent volt már a vág ytól, forró és türelmetlen, de én élveztem a dolg ot. Most majd meg bűnhődik a reg g eli kis kalandért! A farkamnak tolta a seg g ét, de én visszarántottam a
csípőmet, és felnevettem, hallva hang os tiltakozását. – Ethan… Évődtem vele, és még eg y kicsit meg cibáltam a haját. – Olyan rosszcsont voltál ma. Még mindig várok, bébi. Mondd meg , mire vág ysz! – Szabad kezemmel jól belecsíptem a fenekébe. – Te kezdted ezt a kis játékot, jól tudod, szóval mondd csak meg , mit érdemel az a bűnös, akinek a zálog a a kezemben van! – Ismét meg csippentettem a popsiját, de amikor dug ta volna felém, meg int kikerültem. – Nem-nem! Arról szó sem lehet, amíg nem kéred szépen! – Visszakézből rápaskoltam eg yet a popójára. Meg lepetten makog ott, és lábujjheg yre állt, úg y tolta kifelé a fenekét, akár eg y istennő. – Ethan, azt szeretném, ha… – Ellazult, és meg próbálta a fejét a mellkasomnak nyomni. – Aha, szóval azt szeretnéd, ha meg csapkodnám a csodás kis seg g edet, mi? Kell még ? – suttog tam a fülébe. – Meg is érdemled a fenekelést, bébi. Tudod te jól, hog y meg érdemled, de most már nyög d ki vég re, mit akarsz, te kis ördög fióka! Mit is csináljak veled, ha már íg y ráhajolsz arra a mosdótálra? Imádnivaló, odaadó hang szakadt fel belőle, hallatára a szívem hevesen vert, a farkam pedig kis híján eldurrant. – Ki vele! – Ismét meg pofoztam a seg g ecskéjét, léleg zetvisszafojtva vártam a választ. – Ahhh! – Eleg áns ívben behomorította a hátát, és kinyitotta a száját, kéjes hang kíséretében. Nyertem, most már biztosan kimondja, amit hallani szerettem volna. Még soha nem vártam semmit ennyire. – Ethan, dug j meg úg y, hog y a mosdókag ylóra hajolok! – Na, vég re! – Hajolj teljesen előre, és kapaszkodj a szélébe! – rendelkeztem, és a háttérbe vonultam, hog y kivitelezhesse a parancsot. Eg y kicsit remeg ett, de aztán felvette a kívánt pozíciót. Annyira fel volt tüzelve, hog y az én ag yam is majd szétdurrant, ebből semmiképp nem mászunk ki kielég ülés nélkül. Az ujjaimat az izg ató fekete csipkebug yi g umija alá siklattam, és kihámoztam a popsiját, majd széjjeltoltam a lábát. Éreztem rajta a kéjvág y buja illatát. Letoltam a g atyámat, és kezembe vettem a farkamat. Nedves vág atához illesztettem, hozzádörzsöltem a csiklójához, de nem hatoltam még bele. – Csak nem ez után sóvárog sz, szerelmem? Brynne puncija szinte mag ába akarta szippantani a dákót, aminek nag yon örültem, de mivel én osztottam a lapokat, én is licitáltam először. Most nag y volt a tét, és feljebb akartam srófolni a nyereményt is. Ismét meg ráncig áltam a haját, hog y Brynne feje eleg ánsan hátracsuklott. – Válaszolj, bébi! – mondtam lág yan. Gyönyörű torka meg bicsaklott, amint nyelt eg yet, és közben folyamatosan néztük eg ymást a tükörben. A haja g yeplőként szolg ált a kezemben. Nem húztam meg annyira, hog y fájjon, viszont ezzel irányítottam szex közben. Teljesen meg vadította,
de meg jeg yzem, ha nem tetszett volna neki, ráhag yom. Én örömöt akarok okozni neki, nem fájdalmat. – Ig en, a farkad kell, Ethan, azt akarom, hog y meg dug j, hog y elélvezzek! Lég y szíves! – Teste már tombolva tüzelt, szinte sisterg ett a forróság tól. Felnevettem, és meg nyalog attam a nyakát, amit odanyújtott. – Jó kislány! És most mondd meg szépen, mi az ig azság ? – Még eg yszer odadörg ölőztem érzékeny csiklójához, és a válaszra várva élvezettel szívtam be bőrének érzéki illatát, ami most a felajzottság jelleg zetes aromáját árasztotta. – Az ig azság az… hog y a tiéd vag yok, Ethan! De most már g yerünk! – kérlelt, a szavaktól a szívem csaknem kettérepedt. Igazi tökély! – Ó, ig en, úg y van, bébi, meg is kapod mindjárt! Kielég ít, ha kielég íthetlek! – Beig azítottam a kemény botomat, és tövig nyomtam belé. Mindketten hang osan felkiáltottunk, ahog y besiklottam a szűk nyílásba. Továbbra is selymes hajába kapaszkodtam, hog y baszás közben láthassam a tükörben azt a g yönyörű, tüzes szemét. Ez a rög eszmémmé vált: valamiért Brynne szemébe kell néznem szerelmeskedés közben. Látnom kell benne az érzelmek csillog ását, minden tolást-húzást, ahog y a testünk minden eg yes mozdulatát, haladva a vég kifejlet felé, míg vég ül elveszünk abban az érzésben, amit eg ymásnak adunk meg . Van ig azság abban, hog y a kedvesed szemébe kell nézni, amikor elélvezel. Brynne szemében elmerülni akkora összekötő kapcsot jelentett az elélvezés pillanatában, hog y ennek a pillanatnak a valóság át meg határozónak éreztem. A köztünk lévő dolog intenzitásától eg yébként már-már mag am is meg ijedtem. Rettenetesen érzékennyé váltam tőle ug yanis, de már túl késő. Már benne vag yok. Belső izmai összefacsartak, úg y összehúzódtak a rátörő org azmustól. A nevemet kiáltotta, és összeborzong ott. Én továbbra is pumpáltam a farkammal, puncijának teljes mélység ében, és kiélveztem, hog y ráncig ál és szorong at. Úg y meg csócsálta a szerszámomat, hog y még a szemem is belesajdult. Brynne testét szexre teremtették, de nekem nem számított a teste. Én őt mag át szerettem. Másodpercekkel az előtt, hog y a csúcsra jutottam volna, olyan messze döftem belé, amilyen messzire csak lehetett, és a vállába mélyesztettem a fog amat. Jól hallhatóan felsikoltott, nem tudom, hog y a kéjtől-e vag y a fájdalomtól. Nem akartam, hog y fájjon neki, de abban a pillanatban jószerivel elvesztettem a józan ítélőképesség emet, mag amhoz akartam rag adni, fog g al-körömmel, tele akartam tölteni a g ecimmel, teljesen a mag aménak akartam tudni. Amikor a spermám kiszaladt belőlem, és beléfröcskölt, elkiáltottam mag am: – Szeretlek!
Ezt a szót eg yenesen a tükörképe szemébe mondtam. Mondani se kell, hog y késésben voltunk a munkából. Sebaj. Vannak dolg ok, amik fontosabbak. Mindketten támolyog tunk még a szextől, alig tudtunk meg állni a lábunkon. Felemeltem Brynne-t, és a zuhanyfülkébe cipeltem. Mindenét alaposan lezuhanyoztam, és hag ytam, hog y ő is meg fürdessen. Nem szóltunk közben eg y szót se. Csak néztük eg ymást, fog dostuk, csókoltunk és révedeztünk. Zuhanyozás után törölközőbe bug yoláltam, és visszavittem az ág yba. Csak amikor puhán és elég edetten kinyújtózott, és én melléje heveredtem, akkor eredt meg a nyelvünk. – Nem biztonság os eg yedül kimenned. Több ilyen nincs. Mindketten tisztában vag yunk a rád leselkedő veszéllyel, és nem kockáztathatunk. – Finoman, de határozottan beszéltem neki. Nem eng edhettem a neg yvennyolcból. – Szóval ez a helyzet. – Ilyen komoly a dolog ? – Meg lepettnek tűnt, és meg jelent az arcán az a félelem, amit már ismertem korábbról. – Nem lehet tudni, hog y miben mesterkedik Oakley és az ellenpárt. De valószínű, hog y rajtad tartják a szemüket, Brynne. Oakley mindenesetre tudja, hol találjon. Tudja, hol dolg ozol, hol laksz, talán azt is, hog y kik a barátaid. Hamarosan beszélnem is kéne Gabrielle-lel és Clarksonnal. Mindenképpen tudatnom kell velük, hog y mit kell tenniük, ha a közelükbe próbálnának férkőzni. A barátaidat mindenbe beavattad, ug ye? Bánatosan bólintott. – Nem érem fel ésszel, hog y miért akarhat bárki is bántani. Nem csináltam semmit, és semmiképpen nem akarnám felhánytorg atni a múltat. Sőt, pont hog y szeretném elfelejteni, ami történt! Nem az én hibám, ug ye? Meg csókoltam a feje búbját, és meg dörzsöltem az állát a hüvelykujjammal. – Semmi sem a te hibád. Csak nag yon óvatosnak kell lennünk. Nag yon, nag yon óvatosnak – mondtam, és háromszor eg ymás után szájon csókoltam. – Semmit sem akarok Oakley szenátortól – súg ta. – Mert nem vag y opportunista. Mások kihasználnák, és pénzt kérnének tőle a hallg atásért cserébe. Te nem zsaroltad, de mindenesetre szemmel tartanak, hog y mire készülsz. Azt szintén biztosan fig yelemmel kísérik, hog y nem járnak-e a nyakadra Oakley ellenfelei. Ig azság szerint az ellenpárt üg ynökei jobban ag g asztanak. A videó és az, hog y Oakley tudott róla, pusztán vétkessé teszi, és ennyi. Oakley ellenfelei viszont politikai kincseskamrájukká tehetik az üg yet. A felnőtt Oakley fiú bűnelkövető, az apja falazott neki – ebből undorító sajtóhadjáratot kanyaríthatnak, hog y a szenátort lejárassák. – Ó, istenem… – Az oldaláról a hátára fordult, arcát a kezébe temette. – Ejnye már… – Visszahúztam, hog y az arcába nézhessek. – Ezt nem hag yjuk, rendben? Számos okom van rá, hog y ne eng edjem nekik, hog y bánthassanak. Először is, ez a munkám. Másodszor pedig , a barátnőm vag y. – Közelebb hajoltam hozzá. – Ug ye, még mindig az vag y, Brynne? – Nem
eng edtem el, mert szükség em volt a meg erősítésre. Tudnom kellett. – A teg nap éjszakát… tudom, hazavág tam… – Nem változtak az érzéseim – szakított félbe. – Még mindig a barátnőd vag yok, Ethan. A teg nap éjjel semmit sem változtat a tényen. Te is átéltél sötét dolg okat, ug yanúg y, ahog y én is. Meg értelek. Beleforg attam a takaróba, és hosszan, alaposan meg csókoltam, tudatván vele, hog y mennyire vág ytam hallani ezeket a szavakat. De még ennél is többet akartam tőle. Örökösen, mindig többet és eg yre többet. Hog yan is lehetne eleg em belőle, ha eg yszer ilyen édes, szép és imádnivaló? – Bocsánatot kérek a ma reg g elért – mondta, ujjával az ajkamat simog atva. – Annak idején meg íg értem, hog y többé nem hag ylak csak úg y ott, és ezt komolyan is g ondoltam. Elszomorított, hog y azt hitted, szószeg ő lettem. Persze meg ijedtem, amikor fölriadtál álmodból, Ethan. Nehéz volt tég ed abban az állapotban látni. Meg csókoltam az ujját. – Az önző énem örült, hog y velem voltál akkor. Leírhatatlan meg könnyebbülés vett rajtam erőt, amikor láttam, hog y biztonság ban fekszel mellettem. A másik énemnek viszont nem tetszett, hog y tanúja voltál az esetnek. – Meg csóváltam a fejem. – Eg yszerűen g yűlöltem, hog y úg y kellett látnod, Brynne. – Te is láttál már eng em rémálomból felriadni, anélkül, hog y az érzéseid meg változtak volna miatta – mondta. – Bizony! – Hát ez az eset ug yan miben más, Ethan? Kár, hog y nem osztod meg velem… nem eng edsz közel mag adhoz. – Már meg int sértődöttnek tűnt a hang ja. – Nem is tudom… majd meg próbálom, oké? Ig azából még senkinek nem meséltem róla sokat. Nem biztos, hog y sikerülne… és nem is akarom, hog y elborzadj, olyan rémes az eg ész. Nem szívesen avatlak be. – Ó, bébi! – Vég ig simított a halántékomon, és a szemembe nézett. – Pedig olyan szívesen vég ig hallg atnám. – Tovább fürkészett. – Azt szeretném, ha elég fontosnak tartanál ahhoz, hog y beavass a titkaidba. Azt akarom, hog y te akard. Jó hallg atóság lennék. Miről álmodtál? Ig yekeztem természetesnek hang zani, de még nem voltam benne biztos, hog y képes leszek-e rá. Valószínűleg ez volt az eg yetlen járható útja annak, hog y meg tarthassam Brynne-t. Brynne makacs teremtés, és valami azt súg ta, nem fog ja csak úg y hag yni, hog y meg tartsam mag amnak a titkaimat. – Fontos vag y nekem, Brynne. Te számítasz eg yes-eg yedül. Vég ig simog attam a haját és még eg yszer meg csókoltam, mélyen belészántva a nyelvemmel. Ízlelg ettem, és örültem a g yeng éd fog adtatásnak. Azonban a csóknak eg yszer vég e szakad, és nekem szembe kell néznem a mumusommal.
Összeszedtem a bátorság omat, mély leveg őt vettem, a hátamra fordultam, és felnéztem az ég boltra. Az idő éppolyan szürke lett, mint a hang ulatom, ráadásul esőre állt. A fejem is tiszta felhő meg köd volt. Brynne továbbra is az oldalán feküdt, és várta, hog y meg szólaljak. – Nag yon sajnálom a teg nap estét, meg az azutánit. Túlreag áltam, és nag yon sok voltam, tudom. – Lág yabban beszéltem. – Nincs harag ? – Persze, hog y nincs, Ethan. De meg kell értenem, miért történt mindez. – Kinyújtotta a kezét, és a szívemen állapodott meg vele. – Az a rémálom a Különleg eseknél eltöltött időket hozta vissza. A csapatomat orvtámadás érte, majdnem mindenkit meg öltek. Én voltam a parancsnok, de a g épkarabélyom besült. Elfog tak… Az afg ánok huszonkét napig vallattak. Éleset szusszant. – Ezért vannak a sebhelyek a hátadon? Ők csinálták? – Hang ja lág y volt, de éreztem rajta az ag g odalmat. – Aha. Kötéllel vertek, meg hasonlók. Eg y kicsit szorosabban ölelt. Nag yot nyeltem, és éreztem, hog y eg yre ideg esebb leszek. Folytattam, bár kicsit rosszul éreztem mag am amiatt, hog y félrevezetem – de nehezen tudnám neki érzékletesen elmag yarázni, hog y a leg csúnyább sebeket nem a hátamon ejtették. – Olyat álmodtam, ami meg történt… és akkor még úg y tűnt, hog y én soha többé… – Meg álltam. Bennszakadt a mondat, eg y hang ot se tudtam kipréselni a torkomon. Eg yszerűen nem ment. – Úg y kalapál a szíved. – Meg csókolta a mellkasomat, éppen ott, ahol az a lüktető izomcsomó a véremet pumpálja. A tarkójára tettem a kezem, és ott tartottam, közben újra és újra vég ig simítottam a haját. – Semmi baj, Ethan, nem kell most többet mondanod. Majd ha már meg y, folytatjuk. Én itt leszek neked. – A hang ja ismét szomorúnak tűnt. – Nem akarom, hog y miattam még jobban szenvedj. Meg simog attam az arcát. – Te csakug yan létezel? – suttog tam. Mosolyg ott és bólintott. – Amikor fölébredtem, és te nem voltál mellettem, azt hittem, azért hag ytál itt, mert az az elcseszett rémálmom beütött az éjjel. Brynne… én nem tudok nélküled meg lenni. Tudod, ug ye? Eg yszerűen nem tudnék nélküled élni. – Meg érintettem a pirosló fog nyomot a vállán, ahol beleharaptam a mosdós szerelmeskedés hevében. – Bántottalak. Még ez is. Bocsánat. – Meg nyalog attam a foltot. Teste belereszketett a csókba. – Ide hallg ass! – Két tenyerébe vette az arcom. – Szeretlek, és veled akarok maradni. Tudom, hog y nem mondom ki elég szer, de ez nem jelenti azt, hog y nem is érzem. Ethan, ha nem akarnék veled lenni, vag y nem tudnék, akkor nem járnánk… és azt meg is mondanám.
Meg könnyebbülten fölsóhajtottam, és vag y eg y percig keresg éltem utána a hang omat. – Ezt mondd csak ki még eg yszer! – Szeretlek, Ethan Blackstone.
10 A Gladstone vendég lőben már az asztalnál ültem, de Ivan jellemző módon késett. Nem is értem, miért próbálok pontos lenni, ha vele van találkozóm, mert az unokatestvérem aztán tényleg nem csinál g ondot a pontosság ból. Ránéztem az órámra, és körbenéztem a helyiség ben. Az étterem a múlt században előkelő klub volt, aztán újjá varázsolták: fehér drapériák, üveg és fenyődekor mindenütt: rá se lehet ismerni a száz évvel ezelőtti londoni uraság ok társaság i mulatójára. Mondjuk, eg y arisztokrata klubba Ivan tökéletesen beleillene, merthog y kékvérű a szentem. Ig az, utálja, ha erre emlékeztetik, és távol is áll tőle a fennhéjázás. A származásáról senki se tehet: Ivan apja Rothvale bárója volt, az enyém meg taxisofőr. Közös bennünk, hog y mindkettőnknek olyan kapcsolatai vannak, amilyenekre pénzzel nemig en lehet szert tenni. Ha már a kapcsolatoknál tartunk, Ivan tulajdonképpen elbújhat: velem szemben két g yönyörű, vidám lány is ült, a kedvesem és a leg jobb barátnője. – Ahog y elnézlek benneteket, a vásárolg atás meg hozta nálatok a kívánt hatást. – És kitöltöttem a rizling et a vihorászó csajoknak. Brynne és Gabrielle cinkosan összevig yorg ott. Bizonnyal valami női titok áll a háttérben, amiről csak halvány sejtéseim lehettek. Zsákmánykörútról tértek meg , ruhákat vadásztak mag uknak a városban. Portyázás közben Brynne írt eg y SMS-t, hog y van-e kedvem vele ebédelni. Mivel alig pár sarokra bóklásztak a Gladstone-tól, áthívtam őket, hog y g azdag ítsák férfiúi társaság unkat. Ivant amúg y is be akartam mutatni Brynne-nek, mert szerettem volna, hog y bevesse az érdekében a National Gallerys kapcsolatait. Pedig annyira utálok szívesség et kérni. Nem mintha Ivant feszélyezné a dolog . Eg yáltalán nem veszi komolyan mag át, pedig ott ül a világ eg yik leg színvonalasabb múzeumának ig azg atótanácsában. Neki az smafu. A nyakamat rá, hog y szíve szerint le is mondana erről a posztról, ha nem félne, hog y kiközösítik. – Bizony, Ethan! Brynne meg vette a létező leg elrag adóbb estélyit a Mallerton g álára. Pislog sz majd nag yokat! – fig yelmeztetett Gabrielle. Elhúztam a számat. – Ezek szerint még a szokásosnál is elrag adóbb lesz. – Brynne-re sandítottam, aki elpirult, majd visszanéztem Gabrielle-re. – Más se hiányzik nekem, ezzel még több hódolót g yűjt mag ának, akik majd üldözik. Pedig reméltem, hog y leg alább eg y fikarcnyi seg ítség re számíthatok tőled, Gabrielle – pirong attam. – Miért nem vitted Brynne-t inkább eg y olyan helyre, ahol vág ylankasztó fürdőköpenyeket árulnak? – Jóllehet szavaim játékosan hang zottak, halálosan komolyan g ondoltam mindet. Rühelltem, amikor más férfiak mustrálg atták Brynne-t, a szemükkel vetkőztetve. Gabrielle vállat vont. – Marie néni irányított minket abba az üzletbe. Annak a nőnek elképesztő érzéke van az eg yedi és
ritka dolg okhoz. A bolt ig azi kis ékszerdoboz, a Knig htsbridg e eg yik eldug ott szeg letében bújik meg . Mérg et vehetsz rá, hog y nem most mentem oda utoljára. – Rám vig yorg ott. – Különben is, Ethan, szükség ed van eg y kis konkurenciára, az mindig jót tesz! – Beleszürcsölt a borába, aztán ellenőrizte, hog y írt-e neki valaki a mobilján. – Nem is ig az, éppen elég g é meg kell szenvednem érte, köszönöm szépen! – Felvettem Brynne kezét, és meg csókoltam. – De jó, hog y velem ebédeltek! Brynne nem tett eg yebet, csak szokásához híven titokzatosan mosolyg ott. Szerettem volna vele eg yedül lenni. Amennyire meg ítélhettem, Gabrielle szívbéli jó barátja volt Brynne-nek, akár fog g al-körömmel is kész lett volna meg védeni. Amíg jó vag yok nála, és nem lát bennem ellenség et, addig biztos kitűnően meg értjük majd eg ymást. Eddig jól vizsg áztam nála. Gabrielle szép is a mag a módján, ig az, nem az esetem. Leheng erlő az élénkzöld szem és barnásvörös haj kombináció. Az alakja is csinos, el kell ismerni. Nem vag yok fából, és nem is vakultam meg . A szeme pont olyan színű, mint Ivané. Ug yanaz a zöld. Kíváncsi vag yok, mi lesz a vén nőcsábász véleménye. Biztosan tetszeni fog neki. Majdnem hang osan felnevettem, mert eszembe jutott, hog y ha Gabrielle elküldi a búsba, Ivan szemrebbenés nélkül meg kérdezi majd, hog y hajlandó lenne-e oda elkísérni. Persze ahhoz előbb ide kéne érnie. Brynne szobatársa is Londonban élő amerikai volt, ő is művésznek tanult, és ő is otthonról menekült idáig . Apja brit állampolg ár, zsaru, Robert Harg reave, főfelüg yelő a New Scotland Yardnál. Már utánanéztem, és minden szempontból g yanún felül álló személynek találtam. A rendőrség i erők oszlopos tag ja. Találkoznom is kellene vele valamikor. Ig az, Oakley-üg yben jelenleg nem tapasztaltam sok mozg ást. Ha nincs hír, az jó hír – leg alábbis remélem. – És milyen színű az az álomruha, amivel féltékenység általi halálra ítélsz? – kérdeztem. – Mert a sok pasas biztos a nyálát fog ja csorg atni tőle. – Levendulakék. – Ismét mosolyg ott. – Marie nénivel sokáig elvoltunk, amíg kiválasztottuk. Olyan jó szeme van a ruhákhoz. – Miért nem hoztátok őt is ebédelni? – Hívtuk, de már elíg érkezett valami csajos prog ramra a könyvklubos ismerőseivel. De azt mondta, hog y nag yon szeretne veled meg ismerkedni. – Brynne meg int fülig pirult, mintha szég yellné, hog y eg yütt kell mutatkoznunk más emberek előtt. Volt benne valami elbájolóan szég yellős, de ez csak nyilvános helyeken érvényesült, a hálószobámban nag yon nem. De nem ám. Velem eg yáltalán nem volt szég yellős, és ez nag yon is rendjén volt íg y. Már számoltam az órákat, mire újra bevonszolhattam a hálószobámba, hog y meg mutathassa azt a bizonyos szég yentelen oldalát. A lepedőket már bejárattuk… a zuhanytálca meg volt… az íróasztalom is… a kandalló előtti szőnyeg is… erkély, edzőterem, mind kipipálva. Élvezettel g ondoltam vissza arra a reg g eli
hmmm… g yúrásra. Fészkelődtem a székemben. Ki hinné, hog y eg y fekve nyomó pad mi mindenre jó! Ahog y Brynne meztelenül csúszkált le és fel a… – Marie-t imádni fog od, Ethan – vonta el a fig yelmemet Gabrielle, aki még mindig a telefonját bújta. Tönkretette az erotikus képzelg ésemet. Ig azítanom kellett volna a farkamon, ehelyett azonban eg y erőltetett mosolyt villantottam a lányok felé. Találkozásom a népszerű nag ynénivel még váratott mag ára. Ami azt illeti, a pillanat vészesen közeledett, mert már eldöntöttük, hog y összetrombitáljuk a családot és a szűkebb baráti kört eg y közös vacsorára, hozzám. Ott lesz apám, Brynne nag ynénje, Gabrielle, Clarkson, Neil és Elaina. Azt is meg beszéltük, hog y akkor majd eg y füst alatt a Brynne-re leselkedő veszélyeket is kitárg yaljuk, szintén közösen. Elvég re mindenkinek tudnia kell, hog y mi forog kockán. Brynne túl fontos nekem ahhoz, hog y bármiféle rizikót vállaljak, a múltját pedig már úg yis ismerik a majdani eg ybeg yűltek. – Már alig várom, hog y találkozzam vele! Úg y fest, hog y eg y ig en-ig en szerető nag ynénivel lesz dolg om. – Újra ránéztem az órámra. – Ez az Ivan lehetetlen eg y alak! Akkora taplóság , amit velünk művel! – Hát hívd fel! – javasolta Brynne. – Nem lenne sok teteje. Soha nem veszi fel a telefont. Ha eng em kérdezel, szerintem be se kapcsolja – jeg yeztem meg szárazon. – Jaj, anyám! – nézett föl Gabrielle az üzeneteiből. – Át kell mennem az eg yetemre. Baj van eg y festménnyel. Valami oldószer ömlött vég ig eg y ritka – fig yelsz, Brynne? – Abig ail Wainwrig htképen. – Gabrielle elborzadt, fölpattant, és szedeg etni kezdte a szatyrait. – Ez nem valami jó hír! – Nem, eg yáltalán nem az – válaszolta Brynne fejcsóválva. – Az oldószer áteheti mag át a vásznon, ha nem közömbösítik. Próbáltam követni a szakmai beszélg etést, de nem volt könnyű dolg om. Nem hinném, hog y lenne akár eg y csepp művészi vénám. Élvezni a művészetet, azt még csak-csak. Például a Brynneről készült fotó aztán ig azán tetszett, számomra a művészet csúcspontja volt! – Elvitesselek? Szólok Neilnek, ha akarod – ajánlkoztam. – Nem, semmi g áz, hívok eg y taxit. Úg y g yorsabb. Aranyos tőled, de azonnal indulnom kell. Holnap este találkozunk, Ethan, nálad! Jó étvág yat! – Majd mondd el, hog y sikerült – kérte Brynne. – Ha valaki helyre tud hozni eg y ekkora bajt, az te vag y, Gaby! Gabrielle meg ölelte Brynne-t, és búcsút intett, majd távozott. Mag as, telt alakja számos elismerő férfitekintetet odavonzott, amint keresztülment az éttermen. Brynne-re mosolyog tam. A tenyerembe vettem mindkét kezét. – Úg y néz ki, vég ül eg yedül esszük meg azt az ebédet. – A többit suttog tam: – Milyen kár, hog y nyilvános helyen vag yunk! – Tudom. Nem nag yon jutunk eg ymáshoz. – Gyöng éden meg szorította a kezem. – Olyan sokat
dolg ozol mostanában, képzelem, micsoda falat lehet ez az olimpia. Uramatyám, Ethan! Az a reng eteg ember. – Elmosolyodott. – Vilmos herceg és Katalin! Bólintottam. – Ig en, ők is részt vesznek az eseményen. Harry herceg is. Ő jó arc. – Miért, ismered? – érdeklődött hitetlenkedve. Meg int bólintottam. – Kieszközölhetek nála eg y kihallg atást… de csak akkor, ha nem buksz a vörhenyes hajú herceg félékre. – Ug yan! – mondta csábító pillantással. – Az én esetem kimondottan a sötét hajú testőrtípus. Ki tekerte fel azt a rohadt fűtést? Szememmel a kijáratot kerestem. De meg teszi eg y „szolg álati helyiség ” feliratú ajtó is, ha találok ilyet, esküszöm, beráng atom mög éje, és sec perc alatt pucérra vetkőztetem. – Micsoda keg yetlen némber mag a, Miss Bennett. Nag yon elég edett volt mag ával, ahog y elnéztem. Olyannyira, hog y visszarévedtem a mosdós fenekelésre. Istenem, de szép is volt, ahog y a mosdóra hajolt! Teljesen bepörög tem tőle. – Beszélj még a munkádról! Kiemelt üg yfelekkel dolg ozni az olimpián, ez nem semmi, Ethan! – Lelkesedése kizökkentett az emlékeimből. Talán nem is volt baj. – Hát, nem panaszkodhatom, jót tesz az üzletnek, de a stresszfaktor elég erős. Csak minden simán menjen. Ha elérem, hog y ne leg yenek terroristák meg baltás őrültek, csőbombák meg lebőg ések, akkor majd fölléleg ezhetek. És ha az üg yfelek nem dobják fel a bakancsukat, már elég edett lehetek mag ammal. – Kinyúltam a borosüveg ért. – Szerintem rendeljünk. Ivan most már biztosan nem jön… mindenről lekésik! – zsörtölődtem, és lapozg atni kezdtem az étlapot. Brynne előre elmondta, mit szeretne enni, arra az esetre, ha odajönne a pincér, aztán kiszaladt a mosdóba. Néztem, ahog y távozik, ug yanúg y, mint a vendég lőben az összes férfi. Felsóhajtottam. Brynne visszafog ott nő, de még is meg van benne az a valami, ami miatt a férfiak felfig yelnek rá. Nem bánnám, ha ez a valami hiányozna belőle, de hát ez is része a csomag nak. A férfiak mindig meg fog ják bámulni. És kívánni is fogják. És megpróbálják majd elhódítani. A munka most csakug yan felőrölt, és minél több volt a meló, minél jobban hajtottam mag am, annál kevesebb energ iám jutott Brynne védelmére. Az elmúlt két hétben kiválóan elvoltunk, de nem minden ag g ódás nélkül telt el ez az időszak. Az ag g ódás vég ig kísérte az ember életét. A biztonság iaknál alapszabály, hog y akkor kell elkezdeni odafig yelni, amikor látszólag minden a leg nag yobb rendben meg y. Brynne még mindig sérülékeny volt, én meg bediliztem tőle. – Bocs, EB, nem futottam valami jó időt – szakította félbe a g ondolataimat Ivan, és ledobta mag át velem szemközt. – Szép, hog y eljöttél! Mintha nem te csődítettél volna ide pár órával ezelőttre, jól csalódom? Söprés arról a székről, ott Brynne ül, csak kiment! – A mellette lévő székre mutattam. – Mindjárt
visszajön. Ivan eng edelmesen átült. – Valami közbejött, ezért maradtam el. – Persze! – röffentettem oda. – A farkad maradt el valahol. Hadd halljam, ezúttal kit cipeltél ág yba? – Menj a francba, most nem ez volt! Azok az átok riporterek nem hag ynak élni. – Tekintete a borosüveg re tévedt. – Ennél most valami erősebb kell. – Intett a pincérnek. Fájdalmas, üres pillantását g yorsan felcserélte eg y vidámabbal. Nem feszeg ettem a dolg ot. Mindenkinek meg vannak a hibái, íg y az unokatestvéremnek is. Ez persze nem jelenti azt, hog y meg is érdemli a sorsát. Ivan pontosan ug yanolyan elcseszett, mint bárki más. Brynne pár pillanat múlva visszajött. Nem tudtam leolvasni az arcáról a g ondolatait, de szerintem valamit kitalálhatott. Vajon mi lehet az? Felálltam, és kinyúltam Brynne kezéért. Meg rúg tam Ivan székét, hog y ő is emelje fel a fenekét. Felug rott, és elkerekedett szemmel g usztálta Brynne-t. Nem a székébe, a lábába kellett volna belerúg nom. – Brynne, ez itt az unokatestvérem, Ivan Everley. Ivan, ő Brynne Bennett, az én ig en g yönyörű, és teszem hozzá, teljesen foglalt barátnőm. – Enchanté, Brynne. – Meg fog ta a kezét, és meg csókolta, ám én ezt a csókot alig ha neveztem volna közömbösnek. De mit várhat az ember Ivantól? Ez idióta költői kérdés volt. Brynne elbűvölően mosolyg ott, mint mindig , udvariasan üdvözölte Ivant. Leültünk. Ivan állva maradt. A hülye. – Most már leülhetsz. És húzd vissza a szádba a nyelved! – mondtam. – Az ig azat meg vallva, kedves Brynne, eredetileg azt szerettem volna meg kérdezni, hog y hog yan sikerült becserkészned Ethant. De most, hog y találkoztunk, inkább Ethannek teszem föl ug yanezt a kérdést, kicsit átalakítva. – Színpadiasan rám forg atta a szemét. – Hog y a büdös francba szerezhettél eg y ilyen különleg es teremtést, EB? Nézz csak rá! Aztán nézz mag adra! A mog orva mindenedet, hiszen te zsémbes vag y és rosszarcú! – Most Brynne-hez fordult. – Kedvesem, mit eszel ezen az alakon? – Érdeklődést színlelve lekönyökölt, és az öklére támasztotta az állát. – Istenem, akkora g yökér vag y, Ivan! Brynne nevetett, és meg jeg yezte, hog y milyen sokat kellett erőlködnöm, mire rávettem az első randira. – Ethan szívósan kitartott, vég ül csak bedobtam a törölközőt. – Belekortyolt a borába, és rám kacsintott. – Ti ketten olyan különbözőek vag ytok. Mindig ilyen közel álltatok eg ymáshoz? – érdeklődött.
– Ig en – feleltük kórusban. Találkozott a tekintetem Ivanéval, és rög vest kommunikálni kezdtünk, de aztán azonnal le is állítottuk mag unkat. Majd máskor meg beszéljük. Most rendesen kell viselkednünk. – Közel álltam hozzá, hog y meg öljem! – vig yorog tam Brynne-re. – De komolyra fordítva a szót, inkább meg próbálom elviselni ezer ideg esítő hülyeség ét. Hálára kötelezlek ezzel, nem ig az, Ivan? – Hát, azt hiszem… jobb, mintha te is ki akarnál nyírni – válaszolta. Brynne felnevetett. – Ki akarna tég ed holtan látni, Ivan? – Vannak eg y páran – válaszoltuk, meg int majdnem eg yszerre. Jót derültünk az elképedt Brynne-nen, azután meg jelent a pincér, úg yhog y még jó pár percig nem jutottam hozzá, hog y ódákat zeng jek ig encsak összetett unokatestvéremről. – Hmmmm, hol is kezdjem? – Itt kis hatásszünetet tartottam. – Anyáink testvérek voltak, mindig eg yütt játszottunk, kiskorunktól kezdve. De ha nincs közöttünk vérség i kötelék, kétlem, hog y valaha is összefutunk. Tudod, Iván arisztokrata. Ez öröklött dolog , és ez az oka, hog y annyira odavan tőle az Íjász Világ szövetség . – Ivan erre összeráncolta a szemöldökét. – Brynne, te most Lord Rothvale színe előtt állsz, illetve ülsz, aki valami porfészek tizenharmadik vag y hányadik bárója. Sporttársai csak úg y szólítják: Lord Ivan. – Nag y szorg alommal ig yekeztem hajbókolni. – Ízig -vérig nemesember. Ezúttal Brynne-nen volt a sor, hog y meg lepődjön. – Rothvale… mint az a g aléria, amelyikben festményeket restaurálok? – Hát, ja. Nekem személy szerint nincs semmi közöm a g alériához, pusztán annyiban, hog y az ük-ük-üknag yapámról nevezték el – mondta Ivan. – De a Nationalhez van közöd – emlékeztettem. Brynne hitetlenkedve nézett rám, aztán ismét Ivanhoz fordult. – Tag ja vag y a National Gallery ig azg atótanácsának, Ivan? Ivan hatalmasat sóhajtott. – Ig en, kedvesem, de nem én szúrtam ki mag amnak a posztot. Örököltem a címet, és sajnos ezt az örökség et nem ig azán lehet elinni. Művészeti szaktudásom meg lehetősen sekélyes, tartok tőle. Te viszont menő restaurátor vag y, EB már eldicsekedett vele. – Szeretem a munkámat. Épp eg y csodálatos Mallerton-festményen dolg ozom. – Brynne rám sandított, és meg fog ta a kezem. – Ethan seg ített meg oldani a rejtélyt, hog y a képen látható nő milyen könyvet tart a kezében. – Brynne tényleg fenomenális a szakterületén, Ivan. – A hüvelykujjammal lág yan masszírozni kezdtem a kezét. – Én csak eg y kis francia fordítással seg édkeztem, ez minden. Ivant mulattatta a dolog . – Fú, ti aztán jól kifog tátok eg ymást… netán mag atokra hag yjalak benneteket, hog y még eg y pár
dolg ot lefordíts franciáról? Brynne elkapta a kezét. A szememet harag osan rávillantottam Ivanra. Ivan csibészes mosollyal felelt. – Ig azából akad munka nálam dög ivel, kellene akár eg y eg ész g árda restaurátor. – Meg vonta a vállát. – Az írország i birtokomon, Donadea-ban a kastély minden szobája dug ig van 19. századi festményekkel. Van ott eg y nag y kupac Mallerton is. – Meg hunyászkodva az ég nek emelte a tekintetét. – Bocsánat a franciázásért, tényleg szükség em van valakire, aki rendbe teszi és katalog izálja az ott fellelhető festményeket. – Meg rázta a fejét, és két tenyerét védekezőn mag a elé tartotta. – Azt se tudom, mi van ott, csak azt, hog y reng eteg minden, és hog y le kéne őket vég re pucolni. Már évek óta halog atom. – Félrefordította a fejét, és úg y nézett Brynne-re. Udvarolni próbál a pimasz, de majd adok én neki! – Szóval, érdekel? – kérdezte. Naná, hogy nem! Nem megy veled az ír birtokodra festményeket katalogizálni, míg te valami ócska trükkel megpróbálnád az ágyadba csábítani! – Hát persze! – vág ta rá Brynne. – Hú! – utánoztam a fülesbag lyot. – Csak akkor mehetsz, ha eng em is mag addal viszel útitársnak. Csakhog y én aug usztus vég éig be vag yok táblázva. – Ivannek jeleztem a szememmel, hog y Brynne csak az oszlásnak indult holttestemen keresztül mehet eg yedül Írország ba. – Micsodaa? Te nem bízol meg bennem, EB? A saját véredben? – Meg csóválta a fejét. – Ez szomorú. – Kecskére nem bízok káposztát! Nem képzeled! – Brynne keze után kaptam, az volt a mentőövem. Pedig tényleg féltékeny disznó vag yok, még az unokatestvéremre is. – Tudod mit, majd bemutatlak a szobatársamnak, Gabrielle-nek. Mallertonból írja a szakdolg ozatát. Ő a te embered, Ivan. Itt volt az imént, csak el kellett mennie. Kár, hog y elkerültétek eg ymást. – Brynne édesen mosolyg ott, láthatólag elnyerte tetszését önnön javaslata. Roppant eg yet a keze, amikor kihúzta a markomból. Vádló tekintettel nézett rám. – Úg y is van! – lelkesedtem hirtelen támadt érdeklődéssel. – Gabrielle tökéletesen érti a dolg át, Ivan! – Már alig várom, hog y lássam a szikrákat, amikor a két titán majd összecsap! Én nem tehetek semmiről, az eg észet Brynne-re kenhetem. Meg íg y Ivan leg alább leszáll Brynne-ről. – Majd bemutatom neked a Mallerton g álán. Csak próbálj keveset beszélni, és minden rendben lesz – bátorítottam. – Mutog asd a festményeket, ennyi. De Ivan nemig en vett rólam tudomást, helyette dicshimnusz-koszorút kötött Brynne homlokára. – Nag yon köszönöm, Brynne! Szívesen meg ismerkednék a barátnőddel, és akkor a munkát is neki adom. Az a rendetlen kastély, mint az a közmondásos tüske a talpamban, már évek óta nem hag y nyug odni… Ha! Csak várj, amíg Gabrielle kimutatja a foga fehérjét, és visszasírod te még azt a közmondásos tüskét a talpadba!
Meg érkezett az ebéd, nekiláttunk. Ivan összevissza locsog ott Brynne-nek, nekem meg előadta a biztonság i problémáit; mire észbe kaptam, már vissza is kellett mennem dolg ozni. Mag ukra hag ytam őket, amíg az épület elé álltam a kocsival. Ivan előtte rám kacsintott: biztosított, hog y vig yázni fog helyettem Brynne-re. Meg köszöntem neki, hog y állta az ebédünket, de azért fig yelmeztetően rávillantottam a szemem – nem hag ytam kétség et felőle, hog y Brynne-re nag yon jól tudok vig yázni mag am is. Persze tudtam, hog y az unokatesóm csak szórakozik velem. Szeg ény feje, nyilvánvalóan mag án kívül van az örömtől, hog y vég re szerelmesnek lát. Nég yszemközt biztos kiokosít majd a szerelemről. Jaj. Átadtam a bilétát a parkolóban, és körbenéztem. Ez nálam automatikus dolog . Észrevettem eg y barna dzsekis ürg ét, aki az épület falának támaszkodva várakozott. Fényképezőg ép lóg ott a nyakában. Szenzációhajhászó ábrázata azonnal elárulta, hog y lesifotós. Abból él, hog y híresség eket fényképez, akik ki-be járog atnak a szórakozóhelyekről. A Gladstone parkolója kétség kívül jó leshely. Az őr a kocsimhoz vezetett, beültem és vártam. Bekapcsoltam a rádiót, a Butterfly ment a Crazy Towntól. Pontosan illik az alkalomhoz, g ondoltam, és a kormánykeréken vertem a ritmust, amíg Brynne és Ivan kiértek. Csak ne jópofiznának annyit. Attól sem voltam túlzottan oda, hog y fotózásra kellett elszállítanom Brynne-t. Ha valamin változtatni tudtam volna vele kapcsolatban, hát akkor ezen. Teljes szívemből g yűlöltem még a g ondolatát is, hog y a kamerának vetkőzik, és más férfiak is látják meztelenül. Lehet, hog y művészet volt, de én nem szerettem, ha mások bámulják, ami az enyém. Gondolataimat félbeszakította Ivan, aki kinyitotta a kocsiajtót Brynne-nek. Teátrálisan elbúcsúzkodott tőle, két puszit adott az arcára. Ezzel eg y időben az a szemétláda fotós csattog tatni kezdte a g épét! Nem tudhatta, hog y nem híresség eket fényképez, de akkor is. Mondjuk, ha már itt tartunk, Ivan a híresség ek közé sorolható. Te jószagú atyaúristen! Brynne eg ész elképesztően festett, ahog y az unokatestvéremmel beszélg etett. Hog y fog om ezt túlélni? Majd beleg ebedtem, úg y vág ytam eg y cig arettára, de meg álljt parancsoltam a szenvedélyemnek. – Viszlát, Ivan! Annyira örülök, hog y meg ismertelek, és jó lesz tég ed újra látni a Mallerton g álán. – Brynne beült a kocsiba, és felmosolyg ott Ivanra. – Én is örülök, hog y találkoztunk, Brynne Bennett. – Ivan vig yorog va behajolt hozzám néhány szóra. – Aztán vig yázz nekem erre a g yönyörűség es nőre! Nincsen dühroham meg hiszti, oké, EB? Menni fog , ne félj. – Azzal felnevetett, és becsapta a kocsiajtót. – Nag yon vicces – morg olódtam. A kocsival leálltam a járdaszeg élyről. – Nag yon rokonszenves unokatestvéred van, Ethan! Ig azi színes eg yéniség . Örülök, hog y bemutattad. Nem hiszem el, te tudtad, hog y a National Gallery ig azg atótanácsában van, és nem is
mondtad? – Belebokszolt a vállamba, amit hihetetlenül dög ösnek éreztem a részéről. – Bocs, az zavart meg , hog y mag asról tesz a művészetre, szóval eszembe se jutott. De aztán bevillant, hog y meg esküdtem: mindent elmondok neki. – Na jó, az ig azság az, hog y már rég ebben beharang oztalak neki. Ki akartam puhatolni, hog y van-e neked valami munka a Nationalben. Jó lenne, ha meg kapnád a vízumot. – Ránéztem, rag yog ott a g yönyörű arca. Tudtam, hog y mindent meg tennék azért, hog y velem maradjon Ang liában. Esetleg még azt is, amit Ivan viccelődve mondott a telefonba? – Ó, Ethan! – Meg érintette a lábamat. – Nag yon kedves tőled, de inkább hag yd, hog y én szaladg áljak munkáért. Fontos nekem, hog y eg yedül érdemeljem ki a vízumot. Ne kérj miattam szívesség et az unokatestvéredtől. Tudom, hog y jó kapcsolatai vannak. És imád flörtölni. Mit is beszélek, hiszen ő eg y valóság os, eleven flörtg ép! – Ne is mondd! Ebéd közben többször is erős késztetésem volt rá, hog y meg fojtsam! – Ug yan már, csak teszi az ag yát, Ethan. Te is tudod. Tisztel tég ed, és olyan jóban vag ytok, mintha csak édestestvérek lennétek. – Persze, tudom, hog y rendes a lelke leg mélyén. Csak újabban elég g é rájárt a rúd, nem tett jót neki. – Ismerős szitu. – Ismerős szitu, mi? – mondta Brynne. Válasz helyett meg rag adtam a kezét, és az ölembe húztam. Nem tudtam mit reag álni a költői kérdésre, ráadásul nem voltunk már messze az úti célunktól. Szívből kívántam, hog y bárcsak tovább tartana az utazás. Ahog y közeledtünk, eg yre morcosabb és morcosabb lettem. Amikor odaálltam a stúdió parkolójába, már tajtékoztam. Az irracionalitás vég ig söpört a testemen, és keményen kellett küzdenem, hog y lerázzam. Mr. Hyde csatázott bennem Dr. Jekyll-lel. Jól seg g be rúg ta és víg an g yomrozta a derék doktort. – Mi lesz ma a fotózáson? – vallattam. Remélem, legalább részben lesz rajta ruha. – Ethan – kezdte, és ujjával fenyeg etőzött –, ezt a dolg ot már meg beszéltük. Nem jöhetsz be, viszont fejezd be a hisztit! Nem lesz ott senki a fényképészen meg a fotólencsén kívül. Ebből élünk, csak a munkánkat vég ezzük. – Lelassított. – Amúg y meg most lesz rajtam valami fehérneműféle lebernyeg . – Ki fényképez ma? – Marco Carvaletti. Már találkoztatok. – Ig en, emlékszem a sima modorú kis olaszra, aki olyan alapos puszikkal szeret tőled elbúcsúzni, drág aság om. – Most hag yd abba a hülyeség et, Ethan – mondta határozottan. – Ez is csak munka, éppen olyan, mint a tiéd. Csak ültem letag lózva, és szerettem volna meg tiltani neki, hog y bemenjen és levetkőzzön. Szerettem volna odaállni Carvaletti mög é, hog y minden mozdulatát és instrukcióját szemmel
tarthassam. Ott kellene lennem, hátha hozzáér, vag y túl közel merészkedik Brynne-hez. Leg szívesebben rükvercbe tettem volna a kocsit, hog y hazavig yem. Ahog y hazaértünk volna, meg dug tam volna a falnál, mint a múltkor. Szerettem volna hallani, ahog y a nevemet kiáltja elélvezés közben. Szerettem volna érezni, hog y benne vag yok, én, nem pedig valaki más. Annyira szerettem volna. De ebből most semmi sem lesz. Az ég világ on semmi. El kell búcsúznom tőle, és visszamennem a munkahelyemre. Már mondtam neki, hog y a fotózás után majd Neilt hívja, mert nekem délután találkozóm lesz, és nem érek rá érte jönni. Csak néztem, ahog y Brynne bemeg y az épületbe, és az ajtó becsukódik mög ötte. Ő odabenn, én idekinn. Nem tehettem mást, elhajtottam. Muszáj volt. Utáltam minden pillanatát. Akkor sem voltam jobb kedvemben, amikor vég re elszakadtam az irodából. Felhívtam Brynne-t, de a hang postafiókja jelentkezett. Hag ytam neki üzenetet, írtam, hog y majd én viszek vacsorát. A fotózás mindig lefárasztja. Nem kéne folyton arra a kicseszett fotózásra gondolnom. Nem akadtam ki tőle, hog y nem vette fel, mert tudtam, hog y otthon van. Neil mindig ideszól, ha teljesítette a küldetését. Reméltem, hog y ma meg int nálam alhatunk, de Brynne ezúttal nem lelkesedett az ötletért. Amikor meg kérdeztem, azzal hárított, hog y szeretne vég re a saját ág yában is aludni, ráadásul a másnapi összejövetelen úg yis meg int nálam leszünk. Próbáltam úg y üg yeskedni, hog y minden éjjelre átjöjjön, de még vonakodott feladni a füg g etlenség ét. Brynne-ben mindig felment a pumpa, amikor okvetetlenkedtem, vag y meg kíséreltem befolyásolni a döntéseit. Mint ezt a modellkedést is. Már megint seggfej vagyok, hogy erre gondolok. Francba, ez a bug yuta párkapcsolat rohadt munkaig ényes eg y valami… eg y perc nyug ta nincs tőle az embernek. Szóval, zsenikém, akkor tessék mérleg elni: a saját lakásom Brynne nélkül, vag y az ő icipici lakása Gabrielle-lel súlyosbítva. Nem volt nehéz eldöntenem a kérdést. Brynne mindig nyert. Basszus, még mindig a falas dug ásról fantáziáltam, és azon tököltem, talán meg lepem vele, ha átérek, és tiszta lesz a leveg ő. Hol szerezzek harapnivalót? Eg y csomó minden van, amit szerettünk. Először eg y lasag nére g ondoltam, a Bellissimában nag yon jól készítik. De aztán beug rott, hog y Carvaletti is olasz. Ettől aztán eg y csapásra elment a kedvem tőle. Az a disznó látta ma meztelenül. Brynne rajong a mexikói kajáért, csak ő messze jobban készíti, mint bármelyik étterem. Imádom, hog y annyira odavan a dél-amerikai dolg októl. Vég ül úg y döntöttem, hog y indiai kaját rendelek, vajas csirkét, báránycurryt és zöldség salátát. Az étteremből kijövet írtam eg y g yors SMS-t:
1-2re ott vagyok, bébi. Indiai pipi és bari a menü. Azonnal jött a válasz: Csá. Fáradt vok, alszom inkább. Vacsorát kihagyom, nem baj? Mi van? Sehog y se tetszett ez nekem. Azonnal kombinálni kezdtem, mit is akart ezzel mondani. Enyhén kényelmetlenül kezdtem érezni mag am. Most úg y értette, hog y eg yáltalán nem is menjek át, vag y csak azt, hog y nem éhes? Ez az üzenetből nem derült ki, pedig vag y tízszer elolvastam. Mag am is fáradt voltam, zsémbes, g oromba és nikotinhiányos, nem is biztos, hog y kibírtam volna eg y vélhetően szeszélyes állapotban leledző nőszemélyt. Másra se vág ytam, mint hog y eg yek valamit, lezuhanyozzam, és bemásszak az ág yba. Még talán a szexről is kész lettem volna lemondani, csak arról nem, hog y eg yütt aludjunk. Abban már meg eg yeztünk Brynne-nel, hog y néha itt alszunk, néha meg ott, de ahhoz hajlíthatatlanul rag aszkodtam, hog y mindig eg ymással. Ezt már a kezdet kezdetén kikötöttem. Felhívtam a kocsiból. – Szia. Nem vag yok éhes, Ethan. – Ezt valahog y olyan kurtán-furcsán szög ezte le. – De hát mi a baj, bébi? Nem érzed jól mag ad? – Ez lenne az első eset. Eddig még nem láttam beteg nek, leszámítva az első találkozásunk estéjét, amikor fájt a feje. – Fáj a hasam. Éppen lefekszem. – Csak nem beteg edtél le? Hozzak neked rá valamit a patikából, ha úg yis elhajtok mellette? – ajánlkoztam. Nem válaszolt azonnal. – Nem… csak meg jött – szólt titokzatosan. Aha! Lecsóérés. Nővérem van, szóval tudom, milyen az, de párkapcsolatban még nem volt ilyesmihez szerencsém. Az ig azat meg vallva még eg yetlen párkapcsolatom sem fordult ennyire komolyra. Az eg yéjszakás kalandoknak nincs meg az a nyűg e, hog y eg y hét csak úg y ukmukfukk kimarad. De van olyan barátom, aki már évek óta emiatt nyivákol, plusz a nővéremmel kapcsolatban is akadtak emlékeim jócskán. Ilyenkor nem tanácsos ing erelni a nőket, elsőbbség et kell adni a hormonoknak. Szerinted?! Ez most nyilván azt jelenti, hog y a falhozszorítós dug ást, amit olyan szépen kig ondoltam, most eg y az eg yben felejthetem is el. Francba. – Jó… akkor majd meg masszírozlak, ha átérek. Eg yébként minden rendben? Milyen volt a fotózás? – Éreztem, hog y feszülök, ahog y a válaszára vártam. – Öööö, a fotózás jól ment. Jól. – Elakadt, és szívott eg yet az orrán. – Beszéltem anyámmal telefonon. – Szomorúnak hang zott. Kíváncsi vag yok, vajon azért szipog , mert sírt? Belefér. Attól a nőtől én is majdnem könnyekre fakadtam, pedig csak eg yszer beszéltem vele. – Nem esett jól vele a beszélg etés.
– Sajnálom, cica. Mindjárt ott leszek, és akkor meg beszéljük. – De én nem akarok az anyámról beszélg etni! – dörrent rám. Olyan édesen harag os volt a hang ja, hog y eg észen kanos lettem tőle, de aztán a kilátások lelomboztak. Eg y pillanatig haboztam. – Azt is lehet. Hamarosan jövök. – Miért sóhajtozol nekem a telefonba? Szent isten. Csak tátog tam, mint a csuka, mert erre a kérdésre már tényleg nem tudtam mit válaszolni. – Én nem is… – Most meg int csináltad! – morg ott. – Ha arra készülsz, hog y a fotózásról meg anyámról fag g atózz, akkor inkább ne is g yere. Azt most nem bírnám elviselni, Ethan. Ezek a galád hormonok fúriát csináltak a barátnőmből! Rendesen bemajréztam. – Nem bírnád elviselni, hog y beszéljünk, vag y eng em nem bírnál elviselni? Mert én szeretnék veled beszélni. – Próbáltam úg y intézni, hog y ne csuklódjon meg a hang om, de nem biztos, hog y sikerült. Sőt a hideg vérem is eg y csapásra taccsra került. Eg yáltalán, olyan fura most ez az elcseszett párbeszéd. Nag y szívás. Síri csönd. – Halló, Brynne? Most akkor jöjjek vag y ne jöjjek? – Nem tudom. Elszámoltam tízig . – Ez most komoly? Az a válaszod, hog y „nem tudom”? Mi a sistergős istennyila ütött ebbe? Ebédnél még olyan édes volt. Változna már vissza! – Már meg int sóhajtozol. – Perelj be. Nézd, eg y rakás indiai dobozzal ülök a forg alom kellős közepén, és nem világ os, hog y akkor most merre tovább. Kiseg ítenél, bébi? Rohadtul nem hiányzik, hog y ilyesmin hajba kapjunk. Azt nem eng edem. Szar napja van, meg rendetlenkednek a hormonjai. De majd csak elleszünk valahog y. Szívás, hog y nem omolhatunk ma eg ymás karjába, de leg alább eg yütt maradunk. A fúria elronthatja az éjszakámat, de előbb-utóbb kiszáll Brynne-ből, és újra minden a rég iben lesz. A biztonság kedvéért majd imádkozom. – Oké… akkor g yere értem – mondta határozott hang on. Nem hittem a fülemnek. – Menjek érted? Azt hittem, ma otthon akarsz aludni. Úg y volt… Nyelve, mint eg y kétélű peng e, félbevág ta a mondatomat. – Meg g ondoltam mag am. Nem akarok itt maradni. Bepakolok, és öt perc múlva útra készen várlak. Szólj, ha lenn vag y, és lemeg yek. – Oké, főnök! – habog tam zavartan, és vártam, hog y leteg ye. Aztán jóízűen és hang osan
felsóhajtottam. Utána meg ráztam a fejem, és füttyentettem. Ráléptem a g ázra, hog y beg yűjtsem kiszámíthatatlan, zizis, beszólog atós barátnőmet, készen állva rá, hog y strandpapucs módjára meg húzzam mag am. Nők… bemajrézom tőlük néha.
11 – Ez Marie néni lesz! Ethan, kinyitnád neki? Én most nem tudok elszakadni – és Brynne rámutatott a készülő ételre, amit lázasan kavarg atott. – Intézkedem. – Dobtam neki eg y csókot messziről. – Most ug rik a majom a vízbe, mi? Rábólintott. Gyönyörű, mint mindig , hosszú, fekete szoknya volt rajta és lila felső. Ez a szín remekül illik hozzá, és mióta meg tudtam, hog y a lila a kedvence, áldottam a szerencsémet, hog y első körben lila virág ot küldtem neki. Mindent egy lapra, bébi. Kinyitottam az ajtót. Eg y aranyos nő viharzott be rajta. Nemig en voltak vele kapcsolatban elvárásaim, csak annyit tudtam róla, hog y Brynne anyai nag yanyjának a testvére. De az asszony, aki a küszöbön állt, kicsit sem hasonlított meg fáradt anyókához. Arca ránctalan, haja sötétvörös. Fiatalos, divatos és hát… dög ös a korához képest. Komolyan, eg y nappal se nézett ki idősebbnek ötvenöt évesnél. – Bizonyára te vag y Ethan, akiről már annyi szépet hallottam – köszöntött kedvesen. – Ön pedig … Brynne Marie nénikéje? – hebeg tem, mert nem voltam biztos a dolg omban. Eg ek, ennek a családnak a hölg ytag jai bámulatosak! Meg int eszembe jutott Brynne anyukája. Ő vajon miféle szépség lehet? Elbűvölően felkacag ott. – Mintha eg y pillanatra elbizonytalanodtál volna! Beinvitáltam, és becsuktam az ajtót. – Eg yáltalán nem. Csakhog y arra számítottam, hog y Brynne nag ynénje jön ma hozzánk vendég ség be, nem pedig Brynne nővére. Brynne amúg y a konyhában főzőcskézik, és eng em bízott meg , hog y beeng edjem a látog atókat. – Kinyújtottam felé a kezem. – Ethan Blackstone. Nag yon örvendek, Marie néni! Brynne folyton dicséri, úg yhog y már rég en vártam a percet, hog y találkozzunk. – Jaj, nyug odtan teg ezz, és szólíts Marie-nak! – mondta, és fog adta a kézfog ást. – Milyen elbűvölő vag y, Ethan. Én, mint Brynne nővére, mi? Felnevettem, és vontam eg yet a vállamon. – Túl hízelg ő voltam? Azt nem hinném! Lég y üdvözölve minálunk, Marie. Örülök, hog y időt tudtál szakítani ránk. – Én köszönöm, hog y meg hívtál varázslatos otthonodba! Úg ysem látom eleg et az unokahúg omat, és ez íg y hab a tortán. A meg jeg yzésed pedig , még ha enyhén túloztál is, nag yon jólesett. Beloptad mag ad a szívembe, Ethan. – Rám kacsintott, és ettől eg észen elolvadtam. Brynne kijött a konyhából, és átölelte a nag ynénjét. Marie néni válla fölött ráláttam boldog
mosolyára. Világ osan látszott, hog y Brynne-nek Marie nénivel nincsenek problémái, anyukájával ellentétben. Ettől felderültem. Mindenkinek szükség e van rá, hog y valaki feltétel nélkül szeresse. A két nő kivonult a konyhába, én pedig az italokért mentem, hog y kinn leg yenek, mire a többi vendég is beszálling ózik. Mosolyog tam mag amban a g ondolatra, hog y vajon apa mit szól majd Marie nénihez. Tudom persze, hog y g yermektelen özveg yasszony, de amilyen szép, biztosan akad vag y három szekérderéknyi hódolója. Már alig vártam, hog y Brynne-nel ezt meg dumcsizhassuk. Clarkson és Gabrielle érkezett leg közelebb, és mivel ők már jóban voltak Marie nénivel, mást se kellett tennem, mint tölteni eg y kör italt. Clarksonnal olyasféle volt a kapcsolatom, mint Gabriellelel: nem adtam okot rá, hog y leharapja a fejem. Mindenképp közös volt bennünk, hog y jót akartunk Brynne-nek, és boldog nak akartuk látni. Clarkson is fotózta Brynne-t, de nem akartam emiatt rámászni, hiszen meleg . Meg jeg yzem, ha hetero lett volna, nem tűrtem volna meg az otthonomban. Lehet, hog y nem vag yok normális, de ez van. Amikor Neil és Elaina is meg jelent, kezdtem mag am otthonosabban érezni a saját lakásomban. Clarkson kiment a konyhába kuktáskodni Brynne és Marie mellé, Gabrielle és Elaina meg valami könyvről beszélg ettek. Valami trendi sztori eg y fiatal multimilliomosról és még fiatalabb barátnőjéről, fűszerezve sok-sok erotikával, ahog y meg ítélhettem, a reg ény minden oldalára jutott eg y szexjelenet. Neillel eg yüttérzőn összenéztünk, de eg y árva kukkot se tudtunk hozzátenni a beszélg etésükhöz. Ki olvas ilyen szarság okat? Kinek jut ilyesmire ideje? Minek olvasg atni a szexről, amikor élőben sokkal élvezetesebb? Fel nem fog tam. Na és hog y huszonévesen valaki multimilliomos? Mag amban meg ráztam a fejemet, kívülről viszont úg y tettem, mintha feszülten fig yelnék. Ilyen eg y meg játszós szemétláda vag yok! Ránéztem az órámra, és mintha meg idéztem volna a vendég et, már csöng ettek is. Ez apám lesz, vég re. Kiszálltam a fotelből, hog y ajtót nyissak. Szeg ény Neil is velem akart volna jönni, leg alábbis olyan képet vág ott. – Apa! Már kezdtem érted ag g ódni. Gyere, ismerkedj meg a barátnőmmel! – Fiam! – Rácsapott a hátamra, mint mindig , amikor csak találkoztunk. Mosolyg ott. – Most vidámabbnak tűnsz, mint amikor utoljára láttuk eg ymást. Hannah mesélte, hog y mentek fel hozzájuk Somersetbe, te meg Brynne. – Aha. Szeretném őket összeismertetni. Gyere velem, Brynne erre van. – Kivezettem a konyhába, ahol Brynne a leg sug árzóbb mosolyát villantotta apára, amikor meg pillantotta. Nag yot dobbant a szívem. Fontos az első benyomás. Bennem leg alábbis eszeveszetten felértékelődött annak jelentőség e, hog y a szeretteim jól kijöjjenek eg ymással. – Akkor tehát te vag y Brynne… ő meg a nővéred? – A szavakat Brynne-nek és Marie-nek címezte. – Hé! Ez az én szöveg em, apa! – Ig aza van – mondta Marie. – Ezt a poént a fia már ellőtte, amikor az ajtón beléptem.
– Az alma nem esik messze a fájától – jeg yezte meg vig yorog va apa, aki Brynne, Marie és Clarkson g yűrűjében állt. – Ő az apám, Jonathan Blackstone. – Törtem ki a révületemből, hog y meg ejtsem a bemutatásokat. Közben Brynne hátát simog attam. Kíváncsi voltam, vajon ő hog y éli meg ezt az eg észet. Olyan hamar jutottam el vele olyan nag yon messzire, hog y az kész őrület volt. De most már nem térhettünk le az útról. Szaladtunk lefelé a heg yoldalon, és nem volt meg állás. Brynne nekidőlt az oldalamnak, én pedig eg y picit mag amhoz szorítottam. Apa kezet csókolt Brynne-nek. Amióta az eszemet tudom, íg y köszönt minden nőnek. Elzeng te neki, hog y mennyire örül a találkozásnak, és hog y micsoda g yönyörű lány ejtette rabul a fia szívét. Brynne a bókoktól elpirulva mutatta be neki Marie-t és Clarksont. Persze, a vén sármőr Marie kezét is meg csókolta, úg y éljek, hog y ma még itt minden női kezet vég ig smárol. Ha női kezet lát, automatikusan csókot nyom rá. Azt is láttam persze, hog y apának nag yon bejön Marie. Nem volt nehéz kiszúrni. – A mag a kezét inkább nem csókolom meg – mondta apa, és kezet rázott Clarksonnal. – Pedig csak tessék, eg ész nyug odtan – biztatta Clarkson, hog y meg törje a jeg et. – Nag y voltál, haver! Ettől még neki is elakadt a szava – mondtam Clarksonnak. Brynne először rám nézett, majd apára. – Most már tudom, Ethan hol tanulta a kézcsókot, amit annyira szeretek, Mr. Blackstone. Látom, kiváló mestere volt – mondta lenyűg öző mosollyal. Eg y ilyen mosollyal eg y eg ész szobát ki lehetne világ ítani. – Kérlek, hívj csak Jonathannak, teg eződjünk! És eng edj meg nekem még valamit. – Apa előrehajolt, és meg csókolta Brynne arcát! Brynne még jobban elpirult és elg yámoltalanodott, csak a vidámság a nem lankadt. Tovább ciróg attam a hátát, és nag yon drukkoltam, hog y ne leg yen neki ez túl sok íg y eg yszerre. – El onnan, vénember! – viccelődtem. – Az én csajom. Az enyém. – És addig szorítottam Brynne-t, amíg nyöszörög ni nem kezdett. – Szerintem már felfog ták, Ethan – mondta, és a mellkasomra tette a kezét. – De mi lesz, ha elfelejtik? – Hát, az nag y szívás lenne, bébi! Bébinek szólított! Olyan jó, és most, hog y íg y összejött mindenki, nevettem is eg yet mag amon. – Csirke vörösborban… Nyamm! Brynne, kedvesem, ez hog y készül? – kérdezte teli szájjal apa. – Csak mert mennyei! – Csokoládés vörösborral locsoltam a csirkét. – Érdekes ötlet! Nag yon ízlik. – Apa Brynne-re kacsintott. – Ezek szerint nag y ínyenc vag y! – Köszönöm, de nem nevezném mag am ínyencnek. Szeretek főzni, apámon g yakoroltam, amikor a szüleim szétmentek. A könyvolvasóm tele van Rhonda Plumhoff kiváló szakácskönyveivel. Ő
nag yon híres ott, ahonnan én jövök. Imádom a receptjeit. Apa félrefordított fejjel vizslatott. – Milyen okos fiút neveltem! – Nem vag yok hülye, apa. Brynne tényleg jól főz, de ez nem derült ki azonnal. Az első közös étkezésünk eg y fehérjeszelet volt. Szóval elképzelheted, mennyire meg lepődtem, amikor idejött, és azonnal nekiállt edényekkel zörög ni, meg élesre fent konyhakésekkel hadonászni. Azóta inkább meg húzom mag am, és kitérek az útjából. – Ahog y mondtam, okos fiú vag y! – kacsintott rám apa. Minden vendég nevetett, és felszabadultan cseverészett, ami sokat dobott a kedélyemen. Csak még előttem állt eg y nehéz feladat: tájékoztatnom kellett őket. Ez azért volt kemény dió, mert Brynne is az asztalnál ült. A beszéd könnyen meg y, a szakmai rész sosem okoz nekem az ég világ on semmi g ondot. Csakhog y Brynne nem puszta célszemély, hanem sokkal, de sokkal több annál! Nem mellesleg pedig a világ ért sem akartam volna érzelmileg felkavarni, nehog y mindez a kapcsolatunk rovására menjen. Védenem kellett őt is és a kapcsolatunkat is. Ez nem vitatéma, íg y éreztem és kész. Senki nem sérthette meg többet azzal, hog y felemleg eti a múltját. Még én sem. Ezért aztán rafinált tervet eszeltünk ki. Először Clarksont és Gabrielle-t tájékoztattam az irodában, amíg Brynne szóval tartotta a többieket. Aztán turnusváltás volt, Marie és az apám lettek kiokosítva. Íg y Brynne-nek nem kellett feszeng enie, amíg én power pointos preziben vázoltam a helyzetet, és képeket mutog attam, hog y mindenki meg ismerje az üg yben szereplő személyeket. Fontos, hog y a Brynne-hez közelállók tudják, hog y mi, hol, merre és meddig , továbbá, hog y milyen indítékkal akarhat bárki is a nyomukba szeg ődni. Eg y amerikai elnökválasztás kétség kívül a leg nyomósabb politikai indíték. Ráadásul az ellenpárt leg alább akkora bevetéssel áskálódik, mint amekkorával a szenátorék ig yekeznek a nyomokat eltüntetni. Nem tudtam tapintatosabban meg oldani a barátok tájékoztatását. Elaina és Neil már be lettek avatva, Brynne azt mondta, nem bánja, ha ők meg apám tudnak a dolog ról. A többiek pedig már ismerték az előtörténetét, ezt talán mondanom sem kell. Bejelentkeztünk dr. Roswellhez párterápiára, mert éreztük, hog y bizonyos dolg okban el kellene mélyednünk. Amikor Brynne előhozakodott vele, azonnal helyeseltem. Brynne fejében még mindig ott volt az a tévhit, hog y nem szerethetem amiatt, amit a videón műveltek vele. Mintha tizenhét évesen vég leg esen kurvának bélyeg ezték volna vele. Elszomorított, hog y önmag át vádolja. Tudtam, hog y ezzel a problémával neki kell meg küzdenie. Mindazonáltal még sokat fog ok szenvedni én is, amíg kiverem a fejéből azt a hülyeség et, hog y nem szerethetem elég g é, mert meg erőszakolták. Mindkettőnknek meg volt a mag a sötét foltja. Az én zivataros múltamat még csak felszínesen tártam fel Brynne előtt. Eg yáltalán, bárki előtt, és nem először motoszkált bennem, hog y én is elmeg yek lélekg yóg yászhoz. A g ondolattól, hog y beüt eg y újabb rémálom, sikoltozni tudtam volna. Attól meg , hog y ennek Brynne is tanúja lehet, elfog ott a rosszullét.
Eg ész este fig yelmesen szemléltem. Kívülről g yönyörűnek és bájosnak tűnt, de belülről eg yre jobban emésztette valami. Miután vég eztem apa és Marie tájékoztatásával, Brynne-t a konyhában találtam, ahol kávét és desszertet készített a vendég eknek. Nem nézett föl, holott tudta, hog y bent vag yok. Hátulról átöleltem, és a feje tetején pihentettem az államat eg y darabig . Puha volt, a haja virág illatú. – Drág ám, mi a helyzet desszertfronton? – Brownie lesz vaníliafag yival. A leg jobb desszert a világ on. – Hang ja tompán cseng ett. – Istenien néz ki! Leg alább annyira ínycsiklandó, mint te. Szipog ott eg yet és elcsöndesedett. Láttam, hog y meg törli a szemét. Mag am felé fordítottam, és a tenyerembe vettem az arcát. Utáltam sírni látni. Nem a könnyeit, sokkal inkább a mög öttük lévő fájdalmat. – Az apád… – Nem fejezte be, de eleg et mondott. Mag amhoz vontam, és beljebb húztam a konyhába, hog y a többiek ne lássanak. Eg y percig csak ölelg ettem. – Azon ag g ódsz, hog y mit g ondol rólad? Bólintott. – Imád tég ed, mint ahog y mindenki más. Apám nem olyan fickó, aki ítélkezni szokott. Az nem az ő stílusa. Viszont örül, hog y eng em boldog nak lát, és jól tudja, hog y ezt csakis neked köszönheti. – Meg int a két kezembe fog tam az arcát. – Te teszel eng em boldog g á, bébi! Felnézett rám szomorú bociszemmel. A tekintete hirtelen felcsillant, mert Brynne vég re meg értette a szavaimat. – Szeretlek – suttog ta. – Látod? – És mag amra mutattam. – Boldog hapsi. Szájon csókolt, amitől hevesebben kezdett dobog ni a szívem. – A desszert… – intett a konyhapult felé. – A fag yi el fog olvadni. Még jó hog y eszébe jutott, nekem totál kiment a fejemből. – Hadd seg ítsek – mondtam. – Minél előbb tálalunk, annál hamarabb elmennek. – Felszedtem a desszertes tányérokat, és kimentem a vendég ekhez. Elvég re még iscsak a tettek embere vag yok. Nag y zajra és mozg olódásra ébredtem az éjjel. Brynne álmodott valamit. Nem rémálom volt az, hanem valami sokkal-sokkal kellemesebb. Leg alábbis annak tűnt. Ide-oda vonag lott és ollózott a lábával. A pólóját g yűrög ette, és felhomorította a hátát. Ezt már nevezem, micsoda élénk erotikus álom lehet ez! Nag yon reméltem, hog y álmában én g yömöszölöm, és nem valaki más. – Bébi – költög ettem, a vállát rázog atva. – Hang osan álmodsz… ne ijedj meg . Csak én vag yok az. Felpattant a szeme, azonnal felült, körbenézett, majd a tekintete meg állapodott rajtam. Istenem, milyen g yönyörű, ahog y a haja a vállára omlik, és föl-le jár a melle! – Ethan? – kérdezte, és kinyúlt felém.
– Én vag yok az, bébi. – Meg fog tam a kezét. – Mit álmodtál? – Semmit… fura volt. – Kikelt az ág yból, és elszaladt a vécére. Vízcsobog ást hallottam, aztán meg azt, hog y eg y poharat visszahelyez a pultra. Veszteg maradtam, és vártam, hog y visszajöjjön. Pár pillanat múlva jött is. Mi az, hog y jött! Anyaszült meztelenül parádézott, azzal a bizonyos üzenettel a tekintetében, amit már jól ismertem, miszerint „szexet akarok, de most rög tön”. – Brynne? Mi az ábra? – Szerinted? – mondta csábos hang on. Rám mászott, és lenézett az arcomba, a haja előreomlott, mint eg y szexistennőnek. Készen állt arra, hog y a mag áévá teg yen. Ez az! Kezem önkéntelenül a mellére siklott. Édes istenem! A tenyerembe fog tam és számhoz húztam a puha husikát. Homorított és riszálni kezdett a dákómon, ami időközben éberebb lett, mint jómag am. Eszembe se jutott, hog y telihold van, mert Brynne semmi jelét nem adta neki. Cseppet sem zavartatta mag át a piros betűs napok miatt. A számba vettem a mellbimbóját, és mélyen beszoptam. Imádtam az ízét, napestig eljátszottam volna Brynne g yönyörű mellével. Komiszkodva beleharaptam a másik mellbimbójába. Ha eg y picike fájdalom veg yült az élvezetbe, annál jobb. Brynne felsikoltott és erősebben nyomta mag át a számhoz. Éreztem, hog y keze becsúszik az alvós bokszeralsóm alá, és meg fog ja a farkamat. – Ezt akarom, Ethan! Lepattant a csípőmről, és a mellbimbója kicuppant a számból. Időt se hag yott reklamálni, rög tön lerántotta rólam a selyemalsót, és szájával a makkomon kezdett dolg ozni. – Ahhh, istenem! – Hátravetettem a fejemet, és átadtam mag am az élvezetnek. Annyira jó volt, hog y még a g olyóim is belebizsereg tek. Brynne mestere a szopásnak. Belemarkoltam a hajába, és hag ytam, hog y az org azmus küszöbéig vig yen. Jobb szerettem volna nem a szájában elélvezni, hanem mélyen a puncijában, miközben hevesen a szemébe nézek. A barátnőm még tartog atott számomra eg y-két meg lepetést, mert ezt mondta: – Azt akarom, hog y belém élvezz. Ezt meg hogy a fenébe csinálta? – Nem baj? – szakadt föl belőlem, amikor fölkelt, hog y felveg ye a harcállást. – Nem-nem! – mondta, feltérdelt, rám ereszkedett, hog y tövig mag ába rántsa a farkamat, eg észen a g olyóimig . Azt nem tudom, hog y ez hog y nem fájt neki. Lehet, hog y fájt, de nem én okoztam, ő akarta. Hát, ha ragaszkodsz hozzá! – Ó, bazmeg ! – üvöltöttem, és felseg ítettem a dákómra, a csípőjét markolva.
Brynne totál meg vadult, keményen lovag olt rajtam, úg y riszált ide-oda, hog y neki a leg jobb leg yen. Eszelős ritmusban vág tázott, és tudtam, hog y ami élvezet most jön, az több ezer meg atonnás lesz. Éreztem, hog y bemerevedek, de kivártam, mert őt is mag ammal kellett rántanom az önkívületbe. Olyan nincs, hog y csak nekem jó. Nem vag yok az az önző típus. Brynne belül szorosan és forrón ölelt, ahog y föl-le fickándozott. A lába közé csempésztem a kezemet, oda, ahol a testünk eg ymáshoz kapcsolódott. A síkos, nedves reng eteg ben hamar rátapintottam a csiklójára. Szívesebben csináltam volna a nyelvemmel, de most az ujjamra kellett hag yatkoznom. Simog atni kezdtem. – Jövök! – liheg te. Úg y mondta ezt, ahog y szokta, olyan lág yan és kifinomultan. Mindig epedve vártam tőle ezt az eg y szót. Ekkor Brynne mindig atomjaira hullott, és teljesen belém feledkezett. Halk kinyilatkoztatása eng em is átlendített a csúcson. – Ig en, bébi, élvezz. Most! Élvezz nekem! Vég ig néztem, ahog y elmeg y. Ez az, bébi, teljesíti a parancsot. Meg feszült, sikoltott, kapaszkodott és reszketett. – Óóóóóóóó, Ethaaaaan! Ig en. Ig en. Ig en! Parancsra élvez. Ez az én csajom, akkor meg y el, amikor mondom neki. Vég telenül szerencsés flótás vag yok. Csak néztem, és áldottam minden pillanatot. Mag amba szívtam az örömét. És amikor én is már majdnem felértem a csúcsra, még utoljára lenyomtam, ütközésig felnyomtam belé a farkam, azután eleng edtem mag am. Kiszökött belőlem a forró sperma, és belezubog ott Brynne leg mélyére. Minden lövellés élesen tört föl belőlem, bódultan lovag oltam a boldog ság szökőkútjának hullámain, már nem is voltam tudatában, hog y a kezem merre markolászik, vag y úg y eg yáltalában, mit csinál a testem. Csak annyit tudtam, hog y eg yenesen Brynne g yönyörű szemébe nézek. Valamivel később – fog almam sincs, mennyi idő telt el – Brynne a mellkasomra omlott, és felszeg te a fejét. – Ez meg mi volt? – Eg y bődületes menet az éjszaka közepén? – csipkelődött. Kuncog tam. – Eg y ig azán bődületes menet az éjszaka közepén. Meg csókoltam, és még mag amon tartottam eg y darabig , csak aztán kászálódtam ki belőle. Szeretkezés után nem szeretek azonnal távozni. Ráadásul Brynne most felül volt, nem én feküdtem őrajta. Szóval ezúttal nem furdalt a lelkiismeret, hog y összenyomom, ezért nem is siettem el. Jól meg forg attam benne még eg yszer a szerszámom, fényűzőt nyög ött az ajkam közé. – Még eg yszer akarod? – kérdezte. Elég edettség és meg lepetés veg yült a hang jában.
– Csak akkor, ha te is – mondtam. – Sose okoznék neked csalódást, és imádok is veled hancúrozni, de nem azt mondtad, hog y meg jött? – Nálam ez nem úg y van, mert szedem a bog yót, tudod. Nem tart nálam a mensi tovább eg y-két napnál… valamikor ki is marad… – Elkezdte csókolg atni a mellkasom, a mellbimbómat meg meg cibálva fog ával. Jézusom, de jólesett! Ez az odaadás meg int tűzbe hozott, készen álltam a második menetre. – Meg ölsz eng em, te nő… de leg alább kibefaszottul szép halálom lesz! – Ezt még sikerült kinyög nöm, de aztán eg y jó darabig nem szóltunk eg ymáshoz. A fúria átváltozott Afroditévé, és hosszadalmas áldozatot mutatott be Erósz oltáránál. A szerencsém, úg y látszott, nem ismert határokat. – Az amerikai napilapok – konferálta fel az újság okat Frances, és a köteg et lerakta az íróasztalomra. – Van eg y érdekes cikk a Los Angeles Timesban azokról a képviselőkről, akiknek a g yerekei tényleg es katonai szolg álatot teljesítenek. Találja ki, kit választottak interjúalanynak? – Van eg y tippem. Nem hemzseg nek az ilyen képviselők. Oakley, g ondolom, kapva kapott az alkalmon. – Meg paskoltam az újság halmot. – Mi van azzal a másik dolog g al? Frances nag yon elég edett volt önmag ával. – Azt majd akkor veszem fel, amikor leszaladok ebédelni. Mr. Morris szerint eg ész rendesen néz ki, ahhoz képest, hog y évekig a pincében állt. – Köszönöm, hog y elintézte nekem. – Frances az asszisztensek g yöng ye volt. Úg y vezette az irodát, mint a parancsolat. Én szerveztem az üg yfelek biztonság át, ig az, viszont Frances nélkül soha nem találtam volna meg a dolg aimat. Eg y percre sem becsültem le a titkárnőm fontosság át. – Brynne imádni fog ja. – Frances még az ajtóban toporg ott. – Még mindig azt akarja, hog y teg yem szabaddá a hétfőjét? – Ig en, ha meg tenné. Ma lesz a Mallertonos balhé, holnap reg g el pedig felkerekedünk Somersetbe. Csak hétfőn este indulunk vissza. – Akkor intézkedem. Nem lesz vele g ond. Ahog y Frances becsukta mag a mög ött az ajtót, fellapoztam a Los Angeles Timesban azt a bizonyos cikket a szenátorral. A g yomrom is felfordult tőle. Az álnok kíg yó eg yszer sem említette az interjúban, hog y a kicsi fiacskája szolg álati idejét önkényesen meg hosszabbították. Ez kicsit sem lepett meg . Vajon a fiú mit g ondolhat az apjáról? Elképzeltem ezt a nem működő családot, és elég borzalmasnak tűnt. Visszatettem az újság ot a kupacra, és ug yanazzal a mozdulattal lesodortam valamit alóla. Eg y boríték volt az. Valaki az újság ok közé rejtette. Ezt önmag ában is furcsának véltem, hát még , ami a borítékon állt. Attól dobtam eg y hátast. AJÁNLOM FIGYELMÉBE – ez volt ráírva, meg a nevem. – Frances, kitől vette ma reg g el az amerikai lapokat? – harsog tam a távbeszélőbe.
– Muriel hozza őket. Az elmúlt hónapban minden áldott nap félretett önnek eg y-eg y példányt. Mire én beérkezem, az újság ok már g lédában állnak az asztalomon. – Eg y pillanatra habozott. – Netán valami g ond van velük? – Nem, dehog y. Köszönöm. A szívem még mindig a torkomban dobog ott, ahog y a borítékot szug g eráltam. Fel akarom bontani? Vég ül csak meg húztam rajta a piros nyitószalag ot. Belesüllyesztettem a kezem, és fényképeket húztam elő belőle. Nyolcszor tízes fekete-fehér fotókat. A leg több Ivant és Brynne-t ábrázolta, amint a Gladstone étteremnél beszélg etnek. Az eg yik fényképen az a jelenet volt látható, ahol Ivan arcon csókolja Brynne-t, míg én a kocsiban várakozom. Eg y másik azt örökítette meg , hog y Ivan lehajol hozzám elbúcsúzni, eg y harmadik pedig azt, hog y Ivan eg yedül ácsorog a kocsijára várva. Akkor az a fotós, akit az étteremnél láttam, kimondottan Ivanra vadászott? Már kapott halálos fenyeg etést… most pedig lefotózzák Brynne és az én társaság omban? Ez nem hang zott túl biztatóan. Ivannek meg vannak a mag a problémái, de a francnak sem hiányzik, hog y a zaklatója Brynne-t is beleráng assa a szarba. Bassza meg ! Átnéztem eg yesével a fényképeket. Semmi. Az utolsón még is meg akadt a szemem. Sohase öld meg azt, aki meg akarja öletni magát. Az eg ész karrieremet vég ig kísérte ez a jelenség . Persze nem árt komolyan venni a fenyeg etéseket, de az esetek többség ében arról van szó, hog y valami bezsong ott alak bosszút akar állni valami rég i személyes sérelemért, amit íg y vag y úg y, de a híresség okozott neki, még pedig szánt szándékkal. Sportolók g yakran esnek áldozatául ilyesminek. Annak idején Ivan számos embert meg sértett azzal, hog y elhappolta előlük az aranyat. Bár már visszavonult az íjászattól, és már nem volt olimpikon, még mindig Nag y-Britannia ünnepelt aranyifjai közé számított. Az újság írók pedig ennek folytán állandóan utána loholtak. Mivel vérrokon, neki a testőrség ing yen dukált. De az biztos, hog y reng eteg munkám volt vele. A fotók két héttel ezelőtt készültek. Vajon a fotós kifejezetten Ivan skalpjára pályázott, vag y véletlenül pont őt sikerült lencsevég re kapnia: Ivan Everley-t, az íjász olimpikont, és a képekért szeretett volna pár fontot kasszírozni? Mivel a paparazzóság eg y olyan hivatás, hog y a szakmabelieknek mindig celebg azdag környéken kell ólálkodniuk, nehéz lenne meg mondani, hog y a képek akaratból vag y véletlenül készültek-e. Másfelől viszont, mi vég re küldene eg y pszichopata g yilkos fényképeket éppen kiszemelt áldozata biztonság i főnökének? Ennek semmi értelme. Miért küldte őket pont nekem? Akárki volt is a fotós, valamiért azt akarta, hog y lássam a képeit. Vállalta érte még azt a kockázatot is, hog y becsempészte a képeket tartalmazó borítékot az újság os által kikészített napilapok közé. Muriel. El ne felejtsek beszélni vele pár szót, amikor hazameg yek. Aznap korán le akartam lépni, a
Mallertonos hacacáré miatt, úg yhog y Murielt biztosan az utcán találom még . Kinyitottam az íróasztalfiókot, és előhúztam belőle a cig arettámat meg az öng yújtót. Brynne rég i mobilja is a fiókban hevert, kivettem azt is. Nem volt túl sok hívása az elmúlt két hétben, mivel a barátai már mind az új számán keresték. A férfi a Washington Review-tól nem jelentkezett többet, nyilván úg y ítélte, hog y hamis szálon indult el. Ez Brynne-nek természetesen jó hír volt. Feltettem a telefont a töltőre, hog y mag unkkal vihessük a hétvég ére. Rág yújtottam, ez volt az első szálam aznap. Tökéletesre sikeredett az első slukk. Véleményem szerint jól haladtam a leszokással. Brynne üg yesen motivált, de amikor rázós szakaszba jutott a kapcsolatunk, mindig átmentem láncdohányosba. Talán ki kellene próbálnom azt a nikotintapaszos tortúrát. Feloldódtam a füstélvezetben, és mag am elé képzeltem az előttünk álló hétvég ét. Ez lesz az első utazásunk eg yütt. Sikerült kiverekednem mag amnak három szabadnapot, hog y a barátnőmet Somersetbe vihessem, a nővéremék vidéki házába. A vityilló amúg y felkapott panzióként funkcionált, és még soha nem fordult elő, hog y mag ammal vittem volna valakit, amikor meg fordultam ott. Most először kértem ilyen szívesség et a nővéremtől. Brynne számos okból más eset volt, mint a többi lány. Habár még nem álltam készen érzelmeimet a nyilvánosság előtt is felvállalni, annyit elismertem, hog y Brynne különleg es. Szerettem volna beszélni vele a közös jövőnkről, és kikérni a véleményét. Az eg yetlen ok, ami miatt ezt nem tettem még meg , az volt, hog y rohadtul cidriztem a lehetség es válaszoktól. Mi van akkor, ha nem akarja, amit én? Mi van akkor, ha ezen az első ig azi kapcsolatán csak ki szerette volna próbálni mag át? Mi van akkor, ha titokban már kinézett mag ának valaki mást? És még sorolhattam volna szorong ásom bővizű forrásait. Csak azzal tudtam vig asztalni mag am, hog y Brynne becsületes, eg yenes lány, és ha meg vallja nekem az érzelmeit, az ig azat fog ja mondani. A barátnőm sohase hazudott. És azt mondta, szeret. Terv szerint a g ála után, hajnalban indulunk, hog y elkerüljük a reg g eli csúcsforg almat. Már alig vártam, hog y Brynne-nel kinn leg yek a városból. Szerettem volna romantikázni eg yet vele, de hiányzott is a vidéki friss leveg ő. Szerettem Londont, de időnként ki kellett szakadnom a nag yváros forg atag ából, hog y épelméjű maradhassak. Ezért rendszeresen kiruccantam. A telefon tépte szét a fejemben kavarg ó pásztori idillt, és visszazökkentem a sürg ető, kihívásokkal teli munkám pörg ős világ ába. A nap hamar elrepült, alig vettem észre. Ideje volt felcihelődni. Kifele menet felhívtam Brynne-t, hog y már úton vag yok. Lelki szemeimmel láttam az ideg es hanyatt-homlok kapkodást a g ála és az utazás előtt. A hang postája válaszolt, úg yhog y inkább üzenetet küldtem neki: M1ek haza. Kl vmi?
De nem érkezett válasz. Nem tetszett ez nekem. Kezdett bennem körvonalazódni, hog y én mindig ag g ódni fog ok Brynne miatt. Az ag g odalom nem hag y el soha. Mások a g yerekükkel kapcsolatban érzik ug yanezt. Hallottam már, hog y az ember nem is tudja, mit jelent az ag g ódás, amíg nem találkozik valakivel, aki ig azán fontos a számára, akit ig azán szeret. Az ilyen szeretetbe bele van építve a potenciális veszteség is – és ez a teher meg viseli az embert. Nehéz ebbe beleg ondolni. Eszembe jutott a boríték az újság halomban, ezért Muriel újság osbódéja felé vettem az irányt. Látta, hog y közeledem, és vég ig rám füg g esztette életteli tekintetét. Lehet, hog y nehéz az élete és a kenyere, de az biztos, hog y Muriel rendkívül intellig ens. Éles szemét nem kerülhette el semmi sem. – Jó estét, Muriel! – Mag ának is, főnök úr! Mit tehetek önért? Járnak rendesen az amcsi újság ok? – Ig en, és nag yon köszönöm. – Rámosolyog tam. – Eg y kérdés, Muriel. – Amint beszéltem, fig yeltem a testbeszédét, hog y vajon sejti-e, mit akarok tőle. Előhúztam a borítékot Ivan fényképeivel, és a mag asba tartottam. – Mit tud erről? Valaki a mai amerikai napilapjaim közé csempészte. – Semmit. – Nem sandított közben balra, nem szakította meg a szemkontaktust sem. Ez a két ismérv azt tudatta velem, hog y ig azat mond. Szóval kénytelen leszek a meg érzéseimre és a saját emlékeimre hag yatkozni az elkövetővel kapcsolatban. Letettem eg y tízest a pultra. – A seg ítség ét kérném, Muriel. Ha bárki g yanúsat lát vag y bármi szokatlant észlel, azt tudassa velem, kérem. Fontos volna. Emberélet múlhat rajta. – Bólintottam eg yet. – Meg tenné, hog y nyitva tartja a szemét? Lenézett a tízfontos bankóra, aztán rám villantott eg y őszinte mosolyt, úg yhog y láthatóvá vált vérfag yasztó fog azata. – De csakis a mag a kedvéér’. – Felmarkolta a pénzt, és zsebre g yűrte. – Ethan Blackstone, neg yvenneg yedik emelet – mutattam az épületre. – Tudom a nevit, jó a memoárom. Elég jó vásárt csináltam a ravasz öreg asszonnyal. A kocsimhoz üg ettem, már ég ető szükség ét éreztem, hog y Brynne-t a karomba kaphassam. Még eg yszer feltárcsáztam a számát, puff, meg int hang posta. Rámondtam, hog y már úton vag yok. Töpreng tem, vajon mit csinálhat, amitől nem tudja felvenni a telefont. Talán fürdik, vag y edzés közben zenét hallg at, vag y csak úg y lehalkította a telefonját. Rendesen meg kellett küzdenem az ag g odalommal. Először is, az érzés számomra új volt, másodszor pedig nem tudtam félretenni. Folyamatosan Brynne miatt emésztettem mag am. És attól, hog y ilyen szorong ást még sohasem éreztem, dög nehéznek tűnt felkutatnom az ag g odalom
g yökerét. Na de jó pap holtig tanul. A lakásba lépve síri csend fog adott. Az ideg esség már a g yomromat szurkálta. Keresg élni kezdtem a lányt. – Brynne? Teljes némaság . Edzőterem, iroda, erkély, mind meg néztem, de Brynne sehol. A fürdőszoba volt az utolsó mentsváram. Szívem zakatolt, mint az expresszvonat, amikor lassan kinyitottam az ajtót. Hiába, a fürdőt is üresen találtam. Bassza meg! Brynne, merre vagy? Gyönyörű estélyije a fog ason lóg ott. Az a levendulakék, amit abban a rég iség boltban vett Gabrielle-lel aznap, hog y a Gladstone-ban ebédeltünk. Láttam a készülődés nyomait is: kenceficék szanaszét, meg eg y félig bepakolt bőrönd. Vag yis Brynne már elkezdett szedelőzködni a g álára és a hétvég ére. Persze Brynne-t meg illeti az ártatlanság vélelme, csakhog y eg yszer már elhag yott: lehet, hog y most is erről van szó? A mai dilis fotósorozat után tiszta g örcs volt a g yomrom, tudnom kell vég re, hol a picsában van Brynne! Átmentem a hálószobába, és a pániktól félőrülten hívtam Neilt. Hirtelen a világ leg csodálatosabb látványa tárult a szemem elé. A sok-sok ruha és félig -meddig bepakolt táska között ott szunyókált Brynne, összeg ömbölyödve. – Mondjad – szólt bele a kag ylóba Neil. Úg y meg dermedtem, hog y észre se vettem, hog y a mobilom még a fülemhez tapad. – Izé… Téves riasztás. Bocs. Találkozunk a National Galleryben pár óra múlva. – Letettem, mire válaszolni tudott volna. Szeg ény Neil, most biztos azt hiszi, beg olyóztam. Hát, ami azt illeti, tényleg nagy barom vagyok! Halkan levettem a dzsekimet és a cipőmet, aztán óvatosan bebújtam az ág yba és Brynne-hez húzódtam. Beszívtam édes illatát, és bevártam, míg szívverésem lelassul. Eszeveszetten vág ytam eg y cig arettára, de inkább Brynne meleg ére összpontosítottam, és vártam, hog y alábbhag yjon a dohányzás iránt felláng olt szenvedély. Brynne kidőlt, mint eg y fa – nag yon mélyen aludt. Kíváncsi voltam, mitől merült ki ennyire, de nem akartam felverni. Gondoltam, majd őrzöm az álmát, és közben emésztg etem a leckét, amiben ma részeltetett a sors. Úg y tűnik, nem csak neki voltak g ondjai a bizalommal. Dolg oznom kellett még mag amon, nem vitás. Ha eg yszer Brynne azt mondja, hog y nem hag y ott, akkor bíznom kellett benne, hog y a szavának áll. Arra nyitottam ki a szemem, hog y Brynne tanulmányozza az ábrázatom. Mosolyg ott, vidámnak és eg y cseppet önelég ültnek láttam. – Szeretem nézni, ahog y szundikálsz. – Hány óra van? – Felnéztem az ég re, és láttam, hog y a nap még nem ment le. – Íg y
elbóbiskoltam volna? Amikor hazajöttem, nem tudtam ellenállni, és bebújtam melléd. Mag addal rántottál az álmok birodalmába, álomszuszék! – Fél hat körül jár, ideje felkelni. – Macska módra kinyújtózkodott, érzékin, erotikusan. – Nem tudom, miben fáradtam úg y el. Csak ledőltem eg y percre, és amikor kinyitottam a szemem, te már mellettem feküdtél. – Elkezdett felkászálódni az ág yból. Meg kapaszkodtam a vállában és visszahúztam. Rátehénkedtem, és odaszemtelenkedtem a lába közé. – Ne olyan hevesen, szépség em! Még leg yünk eg y kicsit mag unkban. Hosszú lesz az este, amikor is eg y rakás idiótával kell majd osztozkodnom rajtad. Felnyúlt, meg fog ta az arcomat, és elmosolyodott. – És hog y képzelted te ezt a mag unkban levést? Lassan és alaposan meg csókoltam, szájának minden nég yzetcentiméterét bejártam a nyelvemmel, csak ezután méltattam válaszra. – Úg y, hog y te meztelen vag y, és a nevemet kiáltod. – Lassan puha testének nyomtam a csípőmet. – Valahog y íg y. – Hmmm, ig en meg g yőző tud lenni, Mr. Blackstone! – mondta, és még mindig az arcomat fog ta. – De készülődnünk kell az esti ramazurira. Össze tudnánk kötni a kellemeset a hasznossal? – Én sok mindenhez értek – biztosítottam, és újra meg csókoltam. – Mi jár a fejedben? – Hát, a zuhanyfülkéd leg alább ug yanolyan jó, mint a fürdőkádad – jeg yezte meg félénken. – Ez úg y hang zott, mintha csak a fürdőszobám felszereltség e miatt szeretnél. Ezen kacarászott eg yet, és lenyúlt, meg fog ta keményedő farkamat. – Másfajta szerelvények is közrejátszanak benne! Eg yszerre nevettem és nyög tem a kéjtől, majd félresöpörtem, és kiviharzottam a fürdőszobába. – Meg eresztem a meleg vizet… és tárt karokkal várlak! Nem kellett sokáig várnom, Brynne már jött is, meztelenül és észbontóan dög ösen, ahog y szokott. Azonnal rabul ejtett a vág y, hog y hevesen és parancsolón a mag amévá teg yem. Ha eg yütt vag yunk, eg yszerűen nem tudom meg fékezni mag am. Brynne-ben ötvöződött leg nag yobb örömöm és leg erősebb félelmem. Csak vicceltem, amikor azt mondtam, hog y a g álán osztoznom kell rajta másokkal, azonban ennek az állításnak a kelleténél sokkalta súlyosabb ig azság tartalma volt, és ezt mag amnak se vallottam be szívesen. De hát ez is Brynne része volt, ha a barátnőmnek tekintem, ezzel a nehézség g el is kénytelen voltam férfi módra meg birkózni. Remekül kihasználtuk az időt a meleg fürdőhabos vízben. Kiderült, hog y nag yon is jól össze tudom kötni a kellemeset a hasznossal. Ha helyzet adódik, mindig maradéktalanul kiaknázom. – Még a szebbnél is szebb vag y, tudod mag adról? A tükörben láttam, hog y elpirul, a pirosság vég ig ömlött a nyakán, még a csodálatos estélyi dekoltázsa alá is bekúszott. A ruha csupa csipke volt, rásimult, habos rövid szoknyarésszel, az
anyag nevét nem tudom. De nem ez a lényeg , hanem az, hog y ez a ruha vég érvényesen meg pecsételte a sorsomat ma estére. Annyira szar lesz nekem a g álán. – Te is nag yon jóképű vag y, Ethan! Jól összeöltöztünk. Azt a nyakkendőt direkt választottad, hog y passzoljon a ruhám színéhez? – Naná! Nem hiába van eg y rakat nyakkendőm. – Fig yeltem, amint a sminkjét ig azítja, és az utolsó simításokat vég zi. Közben meg örültem, hog y nem zavarja, ha a háttérben lődörg ök. Csak ideg es voltam amiatt, hog y mi lesz. – Feltennéd a kedvemért azt a rég i, ezüst nyakkendőtűt? A kedvencemet? Tökéletes bevezető. – Hát persze! – és előszedtem a tűt az öltözködő asztalon heverő ládikából. Feltűztem. – Családi ékszer? – kérdezte. – Ig en, az. Anyám családjából. A nag yszüleim vag yonos, rég i ang ol família sarjai voltak, és csak lányaik születtek. Anyám és Ivan anyja. Amikor meg haltak, minden az unokákra szállt, Hannah, Ivan és én örököltük a csecsebecséket. – Hihetetlen! Imádom az antik dolg okat. Olyan mívesek, és ha ráadásul még emlékek is fűződnek hozzájuk, hát annál jobb, nem? – Sajnos, anyámról mindössze eg y-két emléket őrzök, olyan korán meg halt. Viszont a nag ymamámra jól emlékszem. Ha nála vakációztunk, sok rég i történetet mesélt, és reng eteg fényképet mutog atott. Ig yekezett a leg jobb tudása szerint meg ismertetni velünk anyámat, és mindig azt mondta, hog y biztos anyám is ezt akarta volna. Brynne lerakta a sminkecsetet. Leporolta a ruhaujjamat, meg ig azította a nyakkendőmet, aztán tiszteletteljesen meg lapog atta a nyakkendőtűt. – A nag ymamád rendkívüli asszony lehetett. Anyukád úg yszintén. – Mindketten nag yon imádtak volna. – Körültekintően meg csókoltam, hog y el ne kenjem a rúzsát, és előhúztam eg y dobozkát a zsebemből. – Van itt valami a számodra. Különleg es… kimondottan neked szánom – nyújtottam felé. Szeme elkerekedett a fekete bársonydoboz láttán, aztán zavartan felnézett. – Mi van benne? – Eg y kis ajándék a barátnőmnek. Fog add el! Remeg ő kézzel nyitotta fel a dobozt, és halkan felsikoltott. – Ó Ethan!… Ez valami… ez valami g yönyörű!… – Csak eg y kis apróság anyám holmijából, g ondoltam, neked tökéletes lesz. – De hát ne ajándékozz nekem családi ékszert! – Meg csóválta a fejét. – Nem helyénvaló dolog , hog y… szétszórod az örökség edet… – Neked szántam, és neked is adom! – mondtam határozottan. – Meg eng eded, hog y a nyakadba akasszam?
Lenézett a medálra, aztán vissza rám, és meg int szabadkozni kezdett. – Szeretném, ha elfog adnád az ajándékot, és hordanád a medált ma este! – Ó, Ethan! – Brynne alsó ajka remeg ett. – Miért? Őszintén? Ami ig az, az ig az, az ametisztekkel és g yémántokkal kirakott medál önmag ában is csinos darab volt, de Brynne-nen teljesedett ki ig azán a szépség e. Amikor eszembe jutott, hog y az anyám holmijainak rám eső részével eg yütt ez is a pincében porosodik, g yorsan felhoztam. Még akadt a ládikában eg y-két szép darab, de nem akartam mindent eg yszerre Brynne nyakába zúdítani. Majd csak ha még jobban elmélyül a kettőnk dolg a. – Ez csak eg y nyaklánc, Brynne, ami rád emlékeztetett. Rég iség , a kedvenc színedben pompázik, ráadásul szív alakú. – Elvettem tőle a dobozkát, és kivettem belőle a medált. – Remélem, elfog adod, és hordod majd, hog y mindig az eszedbe juttassa, mennyire szeretlek. – Félrefordítottam a fejemet, és a két ujjam közé csippentve tartottam a medált, Brynne beleeg yező válaszára várva. Összeszorított ajakkal mély leveg őt vett, majd szikrázó szemmel nézett föl rám. – Mindjárt sírok, Ethan. Ez… ez annyira szép, imádom… és annyira kedves tőled, hog y nekem adtad… úg y szeretlek! – Visszafordult a tükörhöz, és felemelte a haját, hog y a láncot felcsatolhassam. Győzelemmámorban úsztam. Meg esküdnék, hog y évek óta nem volt részem olyan sug árzó örömben, mint abban a pillanatban, hog y Brynne hattyúnyakára csatoltam a láncot. Földöntúli g yönyörűség em tellett benne, hog y több évtizednyi sötétség után a drág aköves szívecske vég re új otthonra lelt Brynne nyakában. Mintha a saját szívemet akasztottam volna oda.
12 A National Gallery arcképcsarnoka kiváló helyszíne különféle összejöveteleknek, ezt már számos alkalommal volt szerencsém meg tapasztalni: vag y a biztonság ra felüg yeltem, vag y meg hívottként voltam jelen, sőt eg yszer-kétszer már az is előfordult, hog y nővendég et is vittem mag ammal. De ilyet még soha! Brynne mellett még a szokásosnál is hatalmasabbra dag adt a birtoklási mániám. Meg halok, mire a nap vég et ér, hog y g yőzöm majd levakarni róla azt a sok kiéhezett bájg únárt? Gyönyörűnek, mi több, tökéletesnek láttam a levendulakék csipkeruhában és az ezüstszínű cipőben. Kívülről modellalkat, belülről viszont a szakmában elismert, elmélyült művészlélek. Ma estére átvedlett ünnepelt híresség g é. Meleg ség g el töltött el az is, hog y a nyakában hordta az ajándékomat. Emberek, ő az enyém! Hozzám tartozik! Nehogy elfelejtsétek, köcsögök! A Lady Percival leleplezése tényleg nag y slág er lett. A kép amolyan állatorvosi ló g yanánt lett bemutatva: még nem állt készen, viszont rag yog óan lehetett rajta követni a restaurálás folyamatát. És persze, Brynne főkonzervátori minőség ben szerepelt az eseményen. Amikor leültünk vacsorázni, a meg nyitó beszédben meg említették a felfedezését. Sose fog om elfelejteni büszkeség e pillanatát, mert büszkeség volt, amit akkor a szemében láttam meg csillanni. Az estély összes befolyó bevételét a Rothvale Művészseg élyező Alapítvány javára ajánlotta fel a g aléria, és mindenhol kizárólag pénzes és nag ynevű embereket láttam. Olybá tűnt nekem, hog y Mallerton a reneszánszát éli, és Brynne felfedezése, hog y a mester annak idején mit is festett, hozzájárult ahhoz, hog y a meg újult érdeklődés a tetőfokára hág jon. Amúg y mellesleg ez a Rothvale jótékonyság i alapnak is kapóra jött. – Brynne drág ám, ez a te Lady Percivalod annyira más, mint a többi – hízelg ett Gabrielle. – Jól meg néztem mag amnak, amikor ideérkeztem. Nag yon jópofa, hog y ezen mutatják be a restaurálás módszereit. Látszik, hog y mennyit számít a meg őrzés. A te kezed pedig aranyat ér! Ethan, te meg , úg y hallom, kulcsszerepet töltöttél be a rejtély meg oldásában. – Na, kulcsszerepet, azt nem. Csak lefordítottam pár szót. Mindenesetre köszi, Gabrielle! Semmi az eg ész, csak eg y kis francia. – Brynne-re kacsintottam. – Brynne annyira örült, amikor meg fejtette. – Mi az, hog y, eksztázisba estem! Ez a festmény meg alapozhatja a karrieremet. És mindezt neked köszönhetem, bébi! – Kinyúlt, és meg fog ta a kezemet. Istenem, de szeretem ezeket az apró g esztusokat, amelyekkel a rag aszkodását kifejezi! A számhoz emeltem a kezét, és cseppet sem érdekelt, hog y valaki esetleg meg láthatja. – Vajon Ivan meg hol lehet? Szerinted ideér hamarosan? – kérdezte Brynne. Az örömöm sárg a irig ység g é változott két másodpercen belül, és lefog adom, hog y a homlokomat is összeráncoltam, amíg rá nem jöttem, hog y Brynne teljesen ártatlanul érdeklődött.
Eszembe villant, hog y Ivannel amúg y is szót kell váltanom a fényképekről, viszont a fog amat csikorg attam attól, hog y majd a nyálát csorg atja, ha meg látja Brynne-t ebben a szerelésben. Brynne a barátnőjéhez fordult, és izg atottan újság olta: – Gab, Ethan unokatestvére is itt lesz, leg alábbis nag yon remélem! Van neki eg y eg ész háza telistele Mallerton festményeivel, meg még ki tudja, mi mindennel, és keres valakit, aki katalog izálná a képeket. Muszáj találkoznod vele! Eg yszerűen csak muszáj, komolyan mondom! Gabrielle felnevetett. Vidám és a mag a módján nag yon szép volt, a szemével csodálatosan harmonizáló zöld ruhakölteményben parádézott. Jó fig yelemelterelő lesz, g ondoltam. Ivan íg y leg alább nem fog állandóan Brynne körül leg yeskedni. Valami azt súg ta eg yébként, hog y ha Ivan meg érkezik, fülig belezúg majd Gabrielle-be. Erre akár fog adást is kötöttem volna. És meg is nyertem volna. – Hát, azt nehéz meg jósolni. Ivan fog alma az időről, hog y úg y mondjam, sajátos. Bosszantó nag yon… – Itt elhalkultam, mert meg láttam valakit a szemközti asztalnál. Basszuskulacs. A vörösesszőke excsajom. Pasikra vadászik, mindenét kitette az ablakba. Rossz hír. Gyorsan félrenéztem, és Brynne-re összpontosítottam. Ő is odanézett, ahova én az előbb, aztán vissza rám. Szinte hallottam, ahog y kattog az ag ya. Brynne okos lány. Próbáltam meg őrizni a hideg véremet, közben imádkoztam, hog y ez a Pamela vag y Penelope ne emlékezzen rám jobban, mint én őrá. Nem fűztem hozzá sok reményt: a csaj Ivan sleppjéhez tartozott, és tuti, hog y az este folyamán még odajön hozzám. Hol van ilyenkor a szabálykönyv, amiben le van írva, hog y miként kezeljük az ehhez hasonló kínos helyzeteket? Vulg áris dolog -e bemutatni a csajt, akit dug tál, annak a csajnak, akit jelenleg dug sz? Ajj. – Minden oké? – kérdezte Brynne. – Ig en. – Felemeltem a borospoharamat, és meg fog tam Brynne székének támláját. – Tökéletesen. – Mosolyog tam. – Oda nézz, ott van Paul! – Vig yorog va odainteg etett ádáz ellenség emnek, aki erre felénk emelte a poharát. Biztos voltam benne, hog y ideeszi a fene. Persze, hiszen aznap össze akartam ismertetni az aszfalttal. – Lég y kedves vele. Ne is g ondolj rá, hog y még eg y hisztit levág hatsz előtte – motyog ta suttyomban Brynne. – Remek – fintorog tam, és meg emeltem a poharam. Ha fekete mág us lennék, most varang yos békává változtattam volna Pault. Nem jó, alapból úg y néz ki, mint eg y varang y… akkor svábbog árrá. – Min töpreng sz? – Hog y bizonyos rovarok mennyire visszataszítóak. – Erre ittam is eg y kortyocskát. Meg forg atta a szemét. – Ig azán? – Ühüm. Nem viccelek. A csótányok, pimasz eg y bag ázs, mindenhova odapofátlankodnak, ahol
semmi keresnivalójuk. Elnevette mag át. – Cuki vag y, mikor féltékenykedsz! – Aztán összehúzta a szemét, és eg észen közel hajolt. – Viszont ha ma is úg y leég etsz előtte, mint a múltkor a kávézónál, jaj neked, Blackstone. Vég ed lesz, mint a botnak. – Azzal pillantása a derekam alá g ördült. Visszanevettem, de csakis azért, mert vicceset mondott. A fenyeg etés jog os, viszont a csótányka még mindig minket bámult. – Nem baj, tökéletes úriemberként fog ok vele viselkedni… csak ne ártsa a csápjait a kettőnk dolg ába. Brynne meg int a szemét forg atta. Meg fig yeltem, hog y a levendulakék ruha mennyire meg kékíti ezt a bájos szempárt. Vacsora után volt szerencsém meg ismerni Alex Cravent a Victoria és Albert Múzeumból, és most a saját szememmel is meg g yőződhettem róla, hog y Alex talpig nő, ig azi felség es, sug árzó jelenség . Gondolatban meg köszöntem anyámnak, hog y nem küldtem el Ms. Cravennek azt a bizonyos „Ethan, a Kaszaboló” záradékú SMS-t. Anya ezek szerint vig yázott rám odafentről. Persze én sem g yakran kísértettem a szerencsémet. Alig telt bele eg y-két szempillantás, és Brynne-t már el is szipkázta a műpártolók hada, hog y kifag g athassák a Lady Percival restaurálásának minden eg yes mozzanatáról. Behódoltam az elkerülhetetlennek, és elmentem eg y másik italért. Éreztem, hog y valaki néz. Meg fordultam, hát nem az vörösesszőke fixírozott ezerrel? Francba. Tudtam, hog y ez lesz. – Hahó, Ethan! De jó, hog y te is itt vag y! Pont a minap érdeklődtem felőled Ivannél. – Tényleg ? – Zavartan bólog attam. Bárcsak eszembe jutna a neve! – Iszol valamit, ööö…? – Lesütöttem a szemem, leg szívesebben elsüllyedtem volna. – Még mindig Priscilla vag yok! A kezdőbetűt legalább tudtam. Csettintettem eg yet, és a plafonra mutattam. – Persze! Priscilla, hozhatok neked eg y italt? Épp meg yek vissza a Viktoriánus Képtárba. – Utasíts el nyugodtan, légyszi! – Ig en! Jólesne eg y Cosmo! – Belelkesült, mert némi halovány érdeklődést érzékelt a részemről. Alaposan vég ig nézett, amitől meg lehetősen kényelmetlenül kezdtem mag am érezni. Minden nő ezzel kezdi, ha velem találkozik. Mindig elviseltem, de csak a szex miatt. Vég ül is ki eng edné, hog y meg fektessem, ha nem hag yom, hog y meg nézeg essen, ha nem fog adom a bókjait? De most tényleg nem esett jól a dolog . Ez a csaj csupán eg y sima, mezei numera volt. Brynne előtt minden nőt szimplán prédának tekintettem. Mekkora rohadék voltam. – No és, mit mondott rólam Ivan? – Azt, hog y nag yon lefog lal a munkád meg az olimpia… na meg az új barátnőd. – Ahaa… Nos, ez mind ig az is – mondtam, és ig yekeztem fájdalommentesen levakarni mag am
róla. – Csakug yan van barátnőm. – És most sürgősen és haladéktalanul szeretnék lepattanni rólad! – Láttam a vacsoránál. Fiatal kis pipi, ug ye? – Priscilla közelebb lépett, és a karomra tette a kezét. Szavai méreg ként hatoltak a bőröm alá. – Nem olyan fiatal már. – Lenyeltem eg y korty vodkát, és isteni csodáért imádkoztam. Valaki rag adjon már ki ebből a borzalmas helyzetből! Ekkor meg láttam, hog y a csótányka Brynne-nel az oldalán éppen arrafelé g rasszál. Hülyegyerek, itt az isteni csoda! – Bébi! – Leszakadtam Priscilláról, és Brynne felé indultam. – Hoztam mag amnak eg y italt, és közben összefutottam… ööö… Priscilla… izé… – A vezetéknevére pláne nem emlékeztem. Kínos. Sosem volt érzékem az ilyen helyzetekhez. Ezt a szart konkrétan az iszonyatg áz kateg óriába soroltam. – Blackstone! – Az a faszpörg ettyű Paul Lang ley vádló tekintettel meredt rám. – Brynne nem érezte jól mag át, ki kellett jönnie. Meg fog tam Brynne kezét, és meg csókoltam. – Rendben vag y? – Csak eg y kis vizet kérek – mondta. – Hirtelen furán lettem, meleg em lett. – Ülj le, lég y szíves, majd én hozok vizet. – De mire meg moccanhattam volna, az az eminens kis köcsög Lang ley már nyújtotta is neki a kristálypoharat. Kipróbáltam rajta a telepátiát: Felkérném, hogy távozzon, Langley, baszod. De nem volt neki sok fog anatja. – Köszönöm, Paul. – Brynne hálás mosolyt villantott rá, és inni kezdett. – Szívesen, kedves! – dorombolt neki vissza a csótányka. Fenébe… Hordaná végre el magát innét ez a nyálgép! Lang ley, aki láthatólag a hízelg és nag ymestere volt, odadug ta a kezét Priscilla orra elé, és bemutatkozott. – Paul Lang ley vag yok. – Priscilla Banks. Örvendek. Gyönyörű. Na most, fiúk-lányok, hogy így összejöttetek, menjetek szépen dugni a klotyóra, vagy beszéljetek ki minket a hátunk mögött, vagy bánom is én, csak innen húzzatok el a búbánatba! Csodák csodája, leg ott arrább is g urították az alvázukat, és beszédbe eleg yedtek. Lenéztem Brynne-re, és eg yüttérzőn meg kérdeztem: – Jobban vag y, drág ám? – Ig en, sokkal. – Rövid oldalpillantást vetett Paulra és Priscillára. – Ez kicsoda, Ethan? – suttog ta. – Ivannek valami barátja. Ezt nem vette be. Úg y nézett rám, hog y tudtam, menten elporladok, hacsak nem találok ki valami okosat.
– És veled is haverság ban van? – Nem ig azán – bukott ki belőlem. – Hog y értsem azt, hog y nem ig azán? Nem szóltam azonnal, nehog y tovább súlyosbítsam ezt a tré helyzetet. Eg y jótékonyság i esemény nem éppen a leg meg felelőbb helyszín eg y kiadós veszekedésre, ezért kivételesen eg y képzeletbeli szájkosarat húztam a fejemre, és azon át szűrtem a mondandómat. – Eg yetleneg yszer randiztunk, és semmi, de semmiféle barátság nem szövődött köztünk. Nem úg y vag yok vele, mint te Lang ley-vel. – Felhúztam a szemöldököm. – Na jó. Meg értettem – mondta. Eg y darabig g yűlölködve méreg ette Priscillát, aztán meg itta a maradék vizet a poharából. Hümmm… akkor eg y időre ejtettük a témát. Hála a jó ég nek! Most pedig kerüljünk minél messzebb a csótánykától meg a vöröskétől, de hatszázzal ám! – Nem meg yünk vissza a képtárba? Biztos még eg y hadsereg nyi rajong ód áll g lédában, hog y meg rohamozzon a kérdéseivel. – Ig az – nevetett Brynne, és a fejét rázta. – Ja, tényleg vissza kellene mennünk, Lady Percivalnak meg kell kapnia, ami neki jár. Túl sokáig bujkált a sötétben. Ahog y Brynne-nel felmentünk a Viktoriánus Képtárba, önkéntelenül is őrá vonatkoztattam a leg utolsó mondatát. Túl sokáig bujkált a sötétben. Valamiért elöntötte tőle a szívemet a boldog ság . Eg y perc sem telt belé, és Brynne már el is merült a kérdések újabb özönében. Szerényen a háttérbe húzódtam, hadd leg yen most ő a reflektorfényben. Kibontakozóban volt a karrierje, és több okból is örültem a sikerének. Először is: beteljesülhetett az álma. Másodszor: eg y jól fizető állás biztosan Londonban tartaná, és akkor velem maradhat. Eg yszóval leg alább annyira motivált voltam Brynne sikerében, mint ő mag a. – Tetszik a műsor? – Szólalt meg Ivan a fülem mellett. – Na, de jó, vég szóra érkeztél! Csaknem lemondtunk már róla, hog y kitüntetsz bennünket meg tisztelő jelenléteddel. Brynne szeretne bemutatni eg y barátjának. – Körbenéztem, hátha meg látom Gabrielle-t a zöld ruhájában, de nem volt sehol. – Brynne most mintha nem érne rá – pillantott elismerően a barátnőmre. – Talán később. – Ivan, ide hallg ass. Befutott ma eg y kacsának tűnő fenyeg etés, neked címezték. Nem tűnik túlzottan komolynak, de azért részletesen is elmondom, mi van. – Átnyújtottam neki a borítéknyi fényképet, amit mag ammal hoztam, reménykedvén benne, hog y Ivan felbukkan. Szilárdan tartottam mag am ahhoz, hog y az üg yfeleknek minden apró fenyeg etést azonnal feltárjak. Az őrültek nem javulnak, ezért nem árt résen lenni. Ivan meg én már teng ernyi hasonlón átestünk, szóval nem ig azán éltük bele mag unkat a veszélybe. Ivan eg ykedvűen felmorrant, átpörg ette a képeket, és eg y perc múlva már vissza is adta őket nekem.
– Kösz, EB, hog y vig yázol rám. Ha az olimpia lecseng , majd biztos elfelejtenek. – Ránézett az italra a kezemben. – Leg alábbis nag yon remélem. – Nem tehetünk mást, várunk, öreg . – Bólintottam és hátba vereg ettem. – Nem akarok lemaradni mög ötted, kerítek mag amnak valami piát. – Búcsút intett, és lelépett a büfébe. Jobb híján eg y pár percig még a vodkámat pátyolg attam, aztán úg y döntöttem, hog y kiszaladok rág yújtani. Brynne-t még mindig lefog lalták a vendég ek, szóval meg kerestem Neilt, és szóltam neki, hog y őrizze, amíg én kint vag yok. Kiszúrtam eg y vészkijáratot a földszinten, kitámasztottam, hog y ne kelljen majd kerülnöm visszafelé, és kiléptem a hűvös, friss éjszakába. A szeg fűszeg annyira finom volt, hog y még a farkam is fölkunkorodott tőle. Már csak néhány óra, és kint leszünk London ferg eteg éből, csak Brynne meg én. A fűszeres cig arettafüst köpenyként ölelt körül, körülöttem a város fényei és hang jai zsong ítóan hatottak. Ahog y ott álltam a koporsószög g el a kezemben, azon kezdtem morfondírozni, hog y le tudom-e tenni a cig it valaha, eg yszer s mindenkorra. Próbálkoztam derekasan az adag csökkentésével, de már olyan rég óta dohányoztam! Még nem dolg oztam ki tervet, aminek alapján örökre vég et vethettem káros szokásomnak. A füg g őség feladása erősen ig énybe vette a testet és a jellemet. Nálam az eg ész ráadásul nem csak a nikotinról szól. Szakavatott seg ítség re volt szükség em, vég re szembe kellett néznem saját valóság ommal. Rezg ést éreztem a mellkasomnál. Meg ijedtem, mert eg y pillanatig nem tudtam beazonosítani a jelenség forrását. Brynne rég i mobilja volt az, a dzsekim elülső zsebében. A ketyere már olyan rég óta nem szólalt meg , hog y majdnem el is álltam tőle, hog y mag ammal hozzam. Szokásból aztán még is feltöltöttem, és bekapcsolva zsebre vág tam. Elővettem a telót, és láttam, hog y multimédiás üzenet érkezett. Eg y kép. Meg hűlt a vér az ereimben, és a félelem, mint eg y hideg peng e fúródott a beleimbe. Meg nyitottam az üzenetet, és majdnem sokkot kaptam. ArmyOps17 zenés videót küldött Brynne-nek a Spotifyon. Baszd meg , ne! Nehog y már, miért éppen most történik mindez! Fog adtam az üzenetet, kelletlenül bár, de muszáj volt. A hivatásos énemnek pontosan látnia kellett, hog y mi újság . Azonnal fölismertem a számot. A Közelebb a Nine Inch Nailstől. Amit a Brynne-ről készült videó alá kevertek. Majdnem belebeteg edtem, mire kötelesség tudóan vég ig néztem a klipet, pedig a hivatalos klip volt az, nem az a változat, amelyikben Brynne is szerepelt. Hála a mag asság os eg eknek! Majom a keresztre kötözve, disznófej pörög , Trent Reznor lóg a bilincsen, szájában labda alakú fétis-szájpecek, meg a női nemi szerv anatómiai ábrája. A klip vég eztével felléleg eztem, és csak bámultam a képernyőre. ArmyOps17? Ki a faszom küldte
ezt a szart? Oakley? Az ő hollétéről alaposabb ismeretekkel nem is rendelkezhettem volna. Lance Oakley Irakban volt, és nem is jön onnan haza eg yhamar. Hacsak nem hullazsákban hozzák vissza San Franciscóba, amiben őszintén reménykedtem. Meg eshetett, az esély mindenesetre meg volt rá. Eg y pillanat múlva szöveg es üzenet is jött: Brynne, segíts, összetörtem belül, Brynne, segíts; már nincs eladó lelkem. Brynne, segíts, hogy elszökjek magamtól. Brynne, segíts, hogy megálljon az eszem. Brynne, segíts, hogy más ember legyek. Brynne, SEGÍTS!! Ujjaim nem kicsit remeg tek, amikor válaszoltam erre a nag y halom ag ymenésre: Ki vagy és mit akarsz tőlem? Azonnal választ is kaptam rá: Nem neked írtam, Blackstone. Nekem Brynne kell. Nyomd el a cigit, és add át neki az üzenetemet! Felkaptam a fejem, körbejárattam a tekintetemet, először a horizonton, aztán a tetőkön. Fig yel a rohadék? Életemben nem cselekedtem még ilyen g yorsan. Eg yetleneg y cél hajtott: hog y meg találjam Brynne-t, és minden teketóriázás nélkül azonnal itt hag yjuk ezt a helyet. Lélekszakadva futottam. Odaszóltam Neilnek a rádión, hog y fedezzen. – A biztonság iak már ürítik az épületet, valaki betelefonált, és bombával fenyeg etőzött, EB. Micsoda? Az ag yam lázasan kombinált, de most nem volt idő arra, hog y Sherlockosdit játsszak. – A szemed Brynne-nen, és várj meg ! – ug attam a mikrofonba. Neil nem szólt vissza azonnal. Rossz jel. – Azt ne mondd, hog y szem elől vesztetted! – Kiment a mosdóba, eng em meg elővettek a biztonság iak – de már úton vag yok! – Bazmeg ! Irányt változtattam. Meg szólalt a riasztó, kurva hang osan bömbölt. Kig yulladtak a VÉSZKIJÁRAT feliratok, és sorra nyíltak az ajtók. Gabrielle rohant el az orrom előtt. Úg y pucolt, mintha futóversenyen lett volna, pedig tűsarkú cipő volt a lábán. A haja, valamint zöld ruhájának szoknyarésze teljesen szétzilálódott a nag y loholásban. Nem tudtam rákérdezni, hog y Brynne-t hol hag yta. Mag amnak kellett előkerítenem. Lábdobog ást hallottam mag am mög ött. Meg fordultam. Ivan volt az, aki nem nézett ki különbül Gabrielle-nél, a haja kócos, az ing e félig beg yűrve a nadrág jába. Vajon ezek ketten csináltak valamit hátul?… Na de erre aztán tényleg nincs idő! – Mi történik? – kérdezte liheg ve Ivan. – Bombariadó. Az történik. – A villog ó fényekre böktem. – Kiürítenek mindent. – Ug ye, csak viccelsz? Miattam van a dolog ? – robbant ki belőle.
– Részleteket nem tudok. Éppen cig iztem, amikor meg húzták a vészharang ot. Neil mondta, hog y a biztonság iak bombariadó miatt mindent lezárnak. Majd később kiderítjük. Eg yelőre csak rohanj kifelé! Otthag ytam Ivant, és a Viktoriánus Képtár felé futottam. Ott már mindenki eg ymást taposta. Az emberek pánikba esve üvöltöztek, és körbe-körbe rohang áltak. Mint ahog y én is. Brynne, hol vagy?! Levendulakék színt kerestem a szememmel, de nem láttam sehol. A szívem a torkomban dobog ott. – Meg találtad már? – vallattam Neilt a rádión keresztül. – Nem. Két női mosdót már átnéztem az emeleten, de mindkettő üres volt. Elainának meg hag ytam, hog y ha Brynne a kiterelt emberek között lenne, akkor tartsa ott. Én meg tovább járom a mosdókat. Kétség beesésemben kész lettem volna felkínálni a lelkemet akár mag ának az ördög nek is, csak épség ben találjam a barátnőmet. Átverg ődtem abba a szárnyba, ahol a Lady Percivalt bemutatták, hátha ott lesz. Eszembe jutott, hog y Brynne említett valami hátsó bejáratot, amit akkor használt, amikor a Lady Percivalt seg ített a Rothvale-ből a kiállításra áthozni. Kerestem az ajtót, és két-három méterrel arrább meg is találtam. Majdnem észrevétlenül volt a falba beleillesztve, csak éppen „Tilos a bemenet” felirat díszelg ett rajta. Ez az! A kilincset lenyomva eg y óriási raktárba értem, ahonnan több ajtó is nyílt. Az eg yikre ki volt írva, hog y „WC”. – Brynne!? – kiabáltam, és hang osan bedörömböltem az ajtón. Próbáltam a kilincset, de zárva volt. – Itt vag yok – hang zott fel halkan az ajtó mög ül. Hála az ang yaloknak, ő az! – Bébi! Hála istennek… – nyomog attam a kilincset. – Eng edj be! Mennünk kell! Kattant a zár, és én nem haboztam feltépni az ajtót, hog y semmi ne állhasson közénk. Leg szívesebben darabokra szag g attam volna a nyílászárót, és a darabjait széthajig áltam volna. Ott állt Brynne sápadtan, kezét a szájára tapasztva, g yöng yöző homlokkal, csinos levendulakék ruhájában. A leg g yönyörűbb szín az eg ész kurva világ on! Valószínűleg örökre ez is marad a kedvenc színem, mert soha nem fog om elfelejteni, amit abban a pillanatban éreztem. Meg könnyebbülésemben majdnem térdre rog ytam előtte. – Elromlott valahol a füstjelző? – kérdezte. – Rendben vag y? – öleltem át, azonban Brynne a karját kinyújtva eltolt mag ától. – Éppen kidobtam a taccsot, Ethan. Ne g yere hozzám közel. – Eg yik kezével eltakarta a száját. – Nem tudom, mi bajom. Szerencsére még időben eszembe jutott, hog y van eg y vécé a közelben. Épp a porcelánt ölelg ettem, amikor meg szólalt a riasztó…
– Ó, bébi! – csókoltam meg a homlokát. – Gyorsan ki kell jutnunk. Nem tűzriadó van, hanem bombariadó. – Meg rag adtam a másik kezét, és húzni kezdtem mag am után. – Tudsz járni? Arca még jobban elsápadt, aztán újra meg élénkült valamelyest. – Ig en. Leadtam a drótot Neilnek, és mint az eszelősök rohantunk kifelé az épületből. Az adrenalin elképesztő hatást g yakorol az emberi testre. Számos kis dolog ért lehettem hálás, de ami számomra a leg fontosabb, azt vég re biztonság ban tudtam a karomban. Hihetetlen rumlival telt az elmúlt pár óra. Vezettem az autót, és eg ész idő alatt az eseményeket emésztg ettem. Amikor hazaértünk, kicsit átírtuk a terveinket. Felhívtam Hannah-t, és szóltam neki, hog y még az este lemeg yünk Somersetbe. Meg lepődött, de örült, hog y korábban jövünk. Nem zárja be a házat, mondta, úg yhog y be tudunk majd menni. Brynne már keményebb diónak bizonyult. Eg yrészt nem érezte jól mag át, másrészt pedig ag g ódott a festményekért, félt, hog y esetleg tényleg felrobban valami a g alériában. Bombát ug yan nem találtak, de minden tévécsatorna híradójában bemutatták az esetet, amit a mindenkori terroristaveszéllyel hoztak összefüg g ésbe. A nyomozóimmal lefuttattam az ilyenkor kötelező köröket, de ig azából sokkal jobban ag g asztottak a Brynne telefonjára érkezett üzenetek. Akárki küldte is őket, a közelben volt. Még azt is látta, hog y cig arettázom a National Gallery mög ött. És ha hozzám ilyen közel járt, Brynne-hez talán még közelebb merészkedett. Az SMS-től meg vég képp nem lettem okosabb – a szám dalszöveg e, Brynne nevével meg toldva a sorok elején. Rám hozta a frászt, és emiatt határoztam úg y, hog y abban a minutumban útra kelünk vidékre. Ott ült mellettem az anyósülésen, fejét a mag ával hozott kispárnára hajtva aludt. Olyan hirtelen szakítottam ki a nag yvárosból, lesz mit mag yarázkodnom. Szerencsére hag yta mag át, nem volt olyan kedvében, hog y ellentmondjon. Éppen csak átvedlettünk hétköznapi ruhába, felkaptuk a csomag jainkat, aztán hajrá, fel az M4-es autópályára. A teng erpart csak három órára volt. Két óra múlva meg rezzent. Úg y ébredt, hog y máris eg y kérdést szeg ezett nekem. – Azt akarod mondani, hog y kiráng attál ide az éjszaka kellős közepén, holott hetekkel ezelőtt meg beszéltük, hog y csak reg g el kelünk útra? – Nem akartam elmondani az okát, rosszul voltál meg minden, csak még inkább meg viselt volna. – Meg fog tam a kezét. – Nem beszélhetnénk meg ezt holnap? A fejét rázta. – Nem. – Bébi, kérlek… kimerült vag y… – Emlékezz, mit íg értél, Ethan – vág ott közbe. – Mindent el kell mondanod, másképp nem lesz meg a bizalom kettőnk között. Hang ja nag yon kemény volt, kis híján mag am alá csináltam tőle ijedtemben. Hát ig en,
emlékszem az eg yezség ünkre, de most akkora darab szar van a palacsintában… másfelől viszont, ha eltitkolom előle a dolg ot, kirúg . Ekkora áldozatot nem fog ok hozni a tapintat oltárán. – Ig en, emlékszem az íg éretemre. – Előszedtem a mobilját a zsebemből. – Jött eg y üzenet, amíg odakint dohányoztam. Ezért nem tudtam, merre vag y. Kimentem az épületből rág yújtani. Az üzenet nag yjából eg y időben érkezett azzal, hog y a bombariadós pánik kitört. Reszketeg kézzel nyúlt a mobiltelefon után. – Ethan, mi jött át? – Először eg y videoklip, azután eg y szöveg es üzenet valami ArmyOps17-től. – A karjára tettem a kezem. – Nem muszáj meg hallg atnod. Tényleg nem… Arca teljesen meg dermedt a félelemtől, mindazonáltal feltette a kérdést: – Az a videó volt az… amin én vag yok? – Nem! Csak a Nine Inch Nails-szám hivatalos klipje. Ide fig yelj, nem kell meg nézned, kérlek, Brynne! – Dehog ynem! Nekem küldték, vag y nem? Bólintottam. – Ha nem lennénk eg yütt, akkor is meg kaptam volna, ug ye? – Valószínűleg . De hát mi nag yon is eg yütt vag yunk, és szeretnélek távol tartani az ilyen lökött ag yúaktól. Nem élem túl, belehalok, hog y íg y kell tég ed látnom! Sírni kezdett. Eg észen csendesen pityerg ett, ahog y szokott, még is, ezek a néma könnyek erőteljesebbek voltak a leg hang osabb zokog ásnál. – Ez az eg yik oka annak, hog y szeretlek, Ethan – szipog ott. – Meg akarsz védeni, mert annyira törődsz velem. – Jól mondod, bébi. Nag yon szeretlek. Nem akarom, hog y lásd azt a szart… Meg nyomta a „lejátszás” g ombot, és meg szólalt a klip zenéje. Léleg zetvisszafojtva néztem a jelenetet. Brynne nem vesztette el a hideg vérét, csak meredt a videóra meg a benne meg jelenő összes őrült tudósos fétises szarság ra, eg észen a leg vég éig . Annak abszolút nem adta jelét, hog y mit érez közben. Persze a lelkéről nem tudok nyilatkozni, de kívülről semmi nem látszott rajta. Arról viszont számot tudok adni, hog y én mit éreztem. Teljes tehetetlenség et. Aztán az SMS-en volt a sor, hog y azt is meg nyissa. – Ott volt? Nézett, amint cig arettázol?? Ó, basszus! – A szája elé kapta a kezét és öklendezni kezdett. – Húzódj le! Bassza meg ! A fizika törvényeivel és a KRESZ szabályaival dacolva, nag y nehezen az út szélére evickéltem. Brynne rög tön bevette mag át a bokrok közé, amint lefékeztem. Tartottam a fejét, és simog attam a hátát. Atyám, mi jöhet még ma éjjel! – Csak tudnám, mi van velem – fulladozott. – Hoznál nekem eg y papírzsepit vag y valamit?
Hoztam pár törölközőt a kesztyűtartóból, meg eg y üveg vizet, hog y kiöblíthesse a száját. Nem szóltam semmit, elhatároztam, hog y csakis valamiféle testen kívüli élmény lehet, aminek részese lettem. Kizárt dolog , hog y ez valóság . – Már jobban vag yok – liheg te. – Akármi bajom volt is, elmúlt. – Lassan feleg yenesedett, és fejét az éjszakai ég boltra emelte. – Istenem! – Sajnálom, bébi. Te beteg vag y, én pedig kocsikázni viszlek, és minden el van cseszve… – De velem vag y leg alább! – búg ta. – És seg ítesz nekem a sok szarság közepette, ami velem történik, ug ye? – Rám meredt, szeme még nedves volt, a hányástól nehezen léleg zett. Emberfeletti bátorság ról tett tanúbizonyság ot, és ez ámulatba ejtett. – Számíthatsz rám, Brynne. – Meg tettem azt a pár lépés távolság ot, ami elválasztott bennünket, és mag amhoz öleltem. Arca a mellkasomhoz simult. – Minden pillanatban mag ad mellett tudhatsz, és biztonság ban leszel. Mindent eg y lapra, emlékszel még ? Bólintott. – És én is, Ethan! – Jó. Minden rendben lesz, bébi! – Masszíroztam a hátát, és éreztem, hog y ellazult némileg . – Tényleg jobban vag yok, habár még rókaszag om van – mondta. – Ne harag udj. – Örülök, hog y jobban érzed mag ad. És csak eg észen enyhén érződik rajtad, hog y hánytál. – Meg pusziltam a feje tetejét, erre meg ropog tatta a bordáimat, úg y meg ölelt. – De most vissza kell mennünk a kocsihoz. Nincs már messze a vég cél, és muszáj ág yba kerülnöd, hog y vég re ig azából is alhass. Freddy orvos. Holnap kivizsg ál, miután kipihented mag ad. – Rendben. Zűrös eg y éjszaka ez, mi? – Mag a körül mindig történik valami, Miss Bennett. – Beültettem a kocsiba. – De mostantól álljunk vissza a normális randevúkra, ha kérhetem. – Homlokon csókoltam, mielőtt becsaptam volna az ajtót. Ezen felvidult, és örültem, hog y vég re mosolyt láthattam az arcán a keg yetlenül elbaszott éjjelen. – Érzed már az óceánt? – kérdeztem eg y idő után. – Ig en. A szülőhazámra emlékeztet. A teng er illatával az orromban nőttem fel. – Kinézett az ablakon. – Mesélj nekem Hannah-ról és a családjáról! Kicsit elszég yelltem mag am, hog y felhoztam a g yerekkorát. Nem biztos, hog y terhes volt számára, mindazonáltal nem feszeg ettem tovább a témát. Majd esetleg máskor. – Szóval, Hannah öt évvel idősebb nálam, basáskodó, de nag yon is szereti a kisöccsét. Nag yon közel állunk eg ymáshoz… talán mert olyan fiatalon elvesztettük anyánkat. Szorosan összetartottunk, miután ő meg halt. Apa, Hannah, meg én. – Ez olyan szép tőletek, Ethan! Hog y ennyire törődtök eg ymással. – Már alig várom, hog y találkozzatok. Freddy is jó srác. Orvos, ahog y már mondtam, eg y
faluban, Kilve-ben rendel. Hannah-ék Holboroug hban laknak, íg y hívják Freddy családjának, a Greymontoknak a birtokát. Óriási nemesi kúriában élnek, sokba kerül fenntartani, ezért flancos penziót nyitottak benne. A vállalkozást Hannah vezeti, közben a három g yerkőcre is üg yelnie kell. – Hog y hívják őket? Hány évesek? – Colin novemberben lesz tizenhárom. Jordan most töltötte be a tizeneg yet, és a kisherceg nő unokahúg om, Zara, ebben a hónapban ünnepli az ötödik születésnapját. Ő amolyan ráadás-g yerek, senki se számított rá. – Nem tudtam meg állni, hog y ne mosolyog jak. Zara annyira tündéri volt, ellág yultam az ilyen kislányoktól. – Ő eg észen különleg es, majd meg látod. A kisasszony lazán lenyomja a bátyjait. – Már alig várom, hog y meg ismerjem Zarát. Szeretem az olyan nőket, akik képesek irányítani a férfiakat. Ő, úg y látszik, korán kezdi. – Hát, majd holnap. Meg érkeztünk amúg y. Ráhajtottam a kavicsos kocsibejáróra, amely félkörben övezte a sápadt terméskőből épült Györg y-korabeli épületet. Az évszázadokon át zajló, eg ymást követő átépítések miatt a házra sok építészeti stílus rányomta bélyeg ét. A g ótikus csúcsíves ablakok például a történelemért rajong óknak dobog tathatták meg a szívét. Még mindig eleg áns épület volt, ahog y ott a part felett mag asodott; nem utolsó teng erparti házikó. Ha erre járok, mindig leesik tőle az állam. Freddy szerint Holboroug h amolyan kis nyaralószerűség nek épült kétszáz évvel ezelőtt, ide ruccant le Londonból a család. Ha ez volt a nyaraló, akkor milyen lehetett a házuk? – Szent ég , Ethan, ez hatalmas! – Brynne felnézett a homlokzatra, és a szája is tátva maradt. – Gyönyörű, már nag yon várom, hog y bejárhassam. – Az ideg envezetés holnap lesz. – Kiemeltem a cuccainkat a csomag tartóból, és bezártam a kocsit. – Ideje ág yba bújnod. Aludnod kell. Követett az oldalsó bejárathoz, amely Hannah íg éretéhez híven nyitva állt. – Először le szeretnék zuhanyozni – mondta fojtott hang on mög öttem. – Akár fürödhetsz is, ha inkább ahhoz volna kedved. A lakosztályok eszement jól fel vannak szerelve – suttog tam a főlépcsőn menet. Hannah-tól a leg szuperebb lakosztályt kuncsorog tam ki. A kékre mázolt falút a nyug ati szárny sarkában, teljes panorámával az óceánra, még a walesi partok is látszódtak. Brynne-t lenyűg özte a látvány, amikor bevezettem. Láttam rajta. A szava is elakadt, amikor a tekintetével fölmérte a szobát. – Ethan! Ez eg észen elképesztő! – szélesen mosolyg ott rám, boldog nak látszott. – Köszönöm, hog y idehoztál! – De aztán hirtelen lelombozódott. – Sajnálom, hog y ma ilyen zűrös voltam. – Gyere ide, bébi! – tártam szét a karom, hog y beleomoljon. Omlott is, majdnem beleroppant a derekam. Meg emeltem, hog y a lábát is körém fonhassa, azt úg y szerettem. Meg próbáltam szájon csókolni, de nem hag yta, a nyakát kínálta helyette.
– Mielőtt itt bármibe is belekezdenénk, le kell zuhanyoznom, és meg kell mosnom a fog am – dörmög te a fülembe. – Ma nem kezdünk semmibe, lezuhanyozol vag y meg fürdesz, ahog y tetszik, utána viszont mars aludni! – Hékás! – felszeg te a fejét, és csúnyán nézett. – Meg tag adja tőlem a testét, Mr. Blackstone? Ez volt az utolsó dolog , amire jelen pillanatban tőle számíthattam. – Öööö, izé, hog yne már, vag yis pont hog y dehog y, Miss Bennett. Sose vetemednék olyan sületlenség re, hog y meg fosszam önt testem élvezetétől, amikor minden jel szerint kívánja. – Helyes, merthog y már kitűnően érzem mag am. Kicsattanok… – A tenyerébe fog ta az arcomat, és elbájolóan mosolyg ott. – Aha, látom, látom. Nekifeszült a farkamnak, és a lábával még közelebb húzta mag át hozzám. – Úg y érzem, hog y teljes mell-, akarom mondani csípőszélesség g el támog atja a tervemet, Mr. Blackstone. Naná, ha így ölelsz a lábaddal, és a legimádatosabb testrészedet dörzsölgeted a dákómhoz. Elóvakodtam a fürdőszobáig , aztán letettem Brynne-t. Felkapcsoltam a lámpát, és g yönyörködtem benne, hog y másodszor is hanyatt esik a fürdőkád és a panoráma láttán. – Az ott az óceán lenne, amit innen az ablakból látok? Mag asság os eg ek! Olyan szép itt, hog y menten elalélok! Felnevettem. Na most akkor nem is tudom, ki nyert, a fürdőkád, vag y a nemi öröm. – Kellemest a hasznossal, bébi, tudod. – Keresztülhúzta a fején a kapucnis pólót és a földre dobta. – Mondtam már, mennyire szeretem, amikor bébinek szólítasz? A vetkőzőszáma olyan piszkosul vadítónak íg érkezett, hog y máris eg ész testemben bizsereg tem. – Eg yszer-kétszer talán már meg említetted. Lehúzta a pólóját, és meg pillantottam rajta a nyakláncot. – Hát fölvetted? Bólintott, és ott állt eg y szál kék csipke melltartóban. Nyakában pedig ott lóg ott a szív alakú medál, amit a pokoli kimenetelű estély előtt adtam neki. – Amikor átöltöztünk, nem volt szívem levenni. – A szemembe nézett, és a medált az ujja körül csavarg atta. – Hog yhog y? – kérdeztem. – Mert tőled kaptam, és azt mondtad, hog y szeretsz, és… – Ne is vedd le többet! – vág tam szenvedélyesen a mondata kellős közepébe. – …és mert azt mondtad, mindent eg y lapra tettél fel. – Úg y ám! Mindent föltettem rád, és az első perctől fog va tudtam, hog y íg y lesz. Komolyan is g ondoltam eg ytől-eg yig minden szót. Tudtam, mit akarok. Kristálytisztán láttam
mag am előtt az utat, ahonnan többé nem fordulok vissza soha. A mindent egy lapra-dolog örökre szól, bébi… Amikor Brynne felé kinyúltam, és tettekkel is, szavakkal is ig azoltam, mekkora szükség em van rá, rájöttem, hog y annak idején pókerben pitiáner alapon játszottam. Jóval többet tettem kockára azon a sötét éjjelen Londonban, amikor ezt a g yönyörű amerikai lányt leszólítottam. Ez volt életem leg fontosabb játszmája, olyan leosztással, hog y a vég én mindent föltettem eg y lapra.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A Blackstone-affér című kis történetem a hónapok során úg yszólván önálló életre kelt. Nőttön-nőtt, és a vég én olyan hosszú lett, amilyenről álmodni se mertem azon a bizonyos nyári délutánon, amikor nekiültem a reg ényemnek az amerikai modellről és az ang ol férfiról, aki meg vásárolta a lány aktképét. Ez a sztori kétség kívül meg változtatta az életemet, átszabta napjaimat: ízig -vérig hivatásos íróvá tett. Jog g al mondhatom, mert íg y ig az. Azt is tudom, kinek köszönhetem mindezt. Természetesen a Blackstone-affér rajong óinak, akik meg vették a könyvet, és azután szüntelen méltatták a blog jukon, a könyvklubokban, meg mutatták a munkatársaknak, barátoknak, testvéreknek, anyukáknak, nag ymamáknak, eg yesek még a férjüknek is. Örök hálára köteleztek. Csak nektek köszönhető, hog y a történet felszárnyalt, és mag asra repült. KÖSZÖNÖM NEKTEK a szívem leg mélyéből. Üzenem a blog g ereknek, akik elolvasták a kezdeti változatot, és visszajelzést küldtek: IMÁDLAK BENNETEKET! Miattatok maradhatok otthon, mint főállású író. A sorozat második részéhez érkezve új kihívásokkal kellett szembenéznem. Az All In Ethan története. A mesélő mindvég ig eg y brit férfi. Habár azt tudtam, hog y miként akarom meg írni a könyvem, arra nem g ondoltam, hog y milyen nehéz lesz, csak amikor már jócskán benne voltam. De tudjátok mit? Gyorsan tanulok! Vég ül is amerikai nő vag yok! *kuncog ás* Hála és köszönet nektek, Gitte és Jenny (TotallyBooked), amiért meg tanítottátok nekem a brit ang ol mondatfűzést és a szaftos brit káromkodásokat; jó alaposan tele is tűzdeltem velük a könyvet. *kacsintás* A seg ítség etek nélkül nem mentem volna sokra! Akkor hát, folytatom a sorozatot, és meg írom utolsó részét, a Tágra nyílt szemet. Ki tudja, hova halad a történet? Ilyen az írás varázslatos világ a. Raine
Copyright © 2012 by Raine Miller. All rights reserved. Published by Simon and Schuster, Inc. Cover by Kim Killion, Hot Damn Designs Hungarian translation © Bikics Milán, 2013 © Ulpius-ház Könyvkiadó, 2013 ISBN 978-963-254-899-9 Felelős kiadó Kepets András Felelős szerkesztő Palkó Katalin A szerzőtől az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent Meztelenül Előkészületben: Tágra nyílt szem
{1}
Péter Ágnes fordítása.
