Az 1980-ban é~hunyt Erich Fromm gazdag, érdekes

!'

A PSZICHOLÓGIA TÖRTÉNETÉBÖL

:

\

.,~

Eigentum des Erich Fromm Dokumentationszentrums. Nutzung nur für persönliche Zwecke. Veröffentlichungen – auch von Teilen – bedürfen der schriftlichen Erlaubnis des Rechteinhabers.

Propriety of the Erich Fromm Document Center. For personal use only. Citation or publication of material prohibited without express written permission of the copyright holder.

Analitikus szociálpszichológia és empirikus társada lom ku ta tás

752

Erich Fromm munkássága a harmincas években*'

Az 1980-ban é~hunyt Erich Fromm gazdag, érhagyott· maga dekes és tanulságos életművet

után. A németországi születésű és szülőföldjét - annyi más társával'együtt - Hitler hatalomra jutása miatt elhagyni kényszerülő, végül Amerikában új hazára lelő gondolkodót az úgy.nevezett "neofreudizmus" képviselőjeként és a "humanista pszichológia" irányzatának egyik zászlóvivőjeként tartja számon a köztudat. Hírnevét az először 1941-ben megjelent s azóta' számtalanszor újra kiadott Menekülés a szabadság elől (Escape from Freedom) című könyvével álapozta meg Fromm. A híres Menekülés-t további sikerkönyvek követték: így például Az egészséges· társadalom (The Sane Society), Az önmagáért yaló ember (Man for Himself), A szeretet művészete (The Art of Loving), A remény forradalma (The Revolution of Hope) vagy az időskori főmű,' Az emberi destruktivitás anatómiája (The Anatomy of Human Destructiveness). P~zichoanalitikai és társadalomlélektani művei mellett népszerűek voltak valláselméleti és vallás,pszichológiai munkái is: Fromm egy időben sokat foglalkozott a keleti vallásokkal és könyvet !rt a zen-buddhizmus és a pszichoanalízis viszojlyáról. De Fromm nemcsak a pszichoanalízist. megújítani törekvő "humanista pszichológu~" volt, hanem egy dogmáktól megtisztított marxizmus és egy ezen alapuló, új utakat kereső ,;szocialista humanizmus" nagy hatású ideológusa is. Marx humanisztikus emberfelfogásának hirrletőjeként és az 1844-es Gazdasáflifilozófiai kéziratok értelmezőjeként sokat tett az ifjú Marx gondolatainak amerikai megismertetéséért é~ népszerűsítéséért.

•

I

A Freud és Marx iránti kettős elkötelezettség és mindkettejük "modernizálásának" , a mai ember problémáira való alkalmazásának igénye a húszas évektől a hetvenes évekig ívelő frommi életmű egyik leglényegesebb alkotórésze. 1941 előtt írott, ném~t nyelvű munkái azonban sokkal szű kebb körben ismertek, mint a későbbi, angolul megjelent művek. A Menekülés a szabadság elől című könyvével kezdődő alkotói korszakának csillogása, az ebben a periódusban született mű vek prófétikus hangvétele, humanista pátosza mintha elhomályosította volna' munkásságának első, európai szakaszát. A korai írások azonban nem csupán "ifjúkori zsengék", adalékok Fromm szellemi fejlődéséne~ megértés éhez, hanem egy ·korszak (a weimari köztársaság utolsó évei) és egy szellemi törekvés (a Freudot és Marxot "szintetizáló" kritikai elmélet). történetének időtálló dokumentumai is. Ebben a tanulmányban a fiatal' Fromm, pályaképét vázoljuk fel, középpontba állítva azt' a nagyszabású empirikus vállalkozást; amely anémet munkás o sz-

• Ez a tanulmány a szerző Pszichoanalízis. freudizmus. freudomarxizmus című, a·Gondolat Kiadónál előkészületben lévő könyvének Fromm-fejezetén alapszik. A részletes jegyzetapparátust mellőztem. A közelebbi bibliográfiai adatok iránt érdeklődő olvasót az alábbi kiadványokhoz utalom: From műveinek legteljesebb gyűjteményét- német fordításban - a stuttgarti Rainer Funk kiadónál 1980-81-ben megjelent összkiadása (Gesamtausgabe) .kilenc kötete tartal. mazza. Az idén jelent meg a Helikon Kiadónál az első teljes egészében magyarra fordított Fromm·kÖnyv, Aszerelel múvészele. E kiadás függeléke tartalmazza Fromm legfontosabb műveinek bibliográfiáját és felsorolja azt a néhány szemelvényt is, amely különböző válogatásokban, szöveggyűjtemé nyekben ~ddig napvilágot látott tőle magyarul.

tály gondolkodásmódjának és társadalmi karaktervonásainak feltárására irányult - a legkriti-' kusabb időszakban, a náci hatalomátvételt közvetlenül megelőző években. Erich Fromm 1900-ban született Frankfurtban, ortodox zsidó család gyermekeként. Itt, a Majna-parti város zsidó értelmiségének szellemi közegében szívta magába a modern judaizmus filozófiájának elemeit, s azt a messianizmust, amely ~ különféle formákban - egész életmű vét áthatja. Egészen fiatal emberként t~gja lett li híres Nobel rabbi körének, s aktívan részt vett ama nevezetes Freies Jüdisches Lehrhaus munkájában is, amelyhez olyan zsidó gondolkodók tartoztak, mint Georg Salzberger, Franz Rosenzweig, Martin Buber. Emellett szociológiai stúdiumokat folytatott és 1922-ben doktorált .t\lfred Webeméi A zsidóság Törvényének szocio'Iogiája (Die Soziologie des jüdischen Gesetzes) CÍmű disszertációjával. A húszas évek közepén pszichoanalitikus kiképzésben részesült és 1926-ban megkezdte saját terápiás praxis át is. A pszichoanalízissel való megismerkedés e során fokozatosan föladta zsidó vallási ortodoxiáját, és a baloldali mozgalmak (elsősorban a különféle baloldali szocialista csoportok) felé kezdett orientálódni. Gondolkodásmódjában a marxista megközelítés is egyre hangsúlyos~bbá . vált .. Első pszichoanalitikus publikációi vallási téÍnákkal foglalkoztak'(a Szabbath jelentősége, 'a Krisztus-dogma fejlődése), s Freud, valamint Theodor Reik valláspszichológiai felfogásának hatását tükrözik, Frommazonban kezdettől fogva lényegesen nagyobb szerepet szánt a társa-daimi és gazdasági tényezőknek, mint az ortodox pszicho~nalitikusok. Egy másik korai érdeklődési területe a büntetési rendszerek és a büntetőjqg szociológiája volt, s itt is arra törekedett, hogy a bűnről és a bűntudatról vallot freud!' felfogást a marxista szociológia alapfogalmaival ötvözze. . . .

Ai ANALITIKUS SZOCIÁLPSZICHOLÓGIA MÓDSZERE ÉS FELADATA

A fiatal Erich Fromm egyik legreprezentatívabb tanulmánya 1932-ben jelent meg a Zeitschrift for 'Sozialforschung-ban Egy anali!!kus szociqlpszichológia módszer~ és feladata (Uber.Methode und Aufgabe einer analytischen Sozialpsychologié) címmel. Ez a ..c~kk eredetileg vitairatként született, része volt anhak a polémiának, 'amely a harmincas évek elején zajlott Wilhelm Reich osztrák pszichoanalitikus "freudomarxista" kísérletének megítélése körül. Reich - aki-

nek életművével e tanulmány szerzője más helyen (Medvetánc 1983/2-3.) részletesebben foglalkozott - azzal vívott ki magának különleges - és máig is vitatott - ,helyet a pszichoanalízis történetében, hogy a freudi szexualitáselméletet továbbgondolva, a páciens genitális orgazmusra való képességének ritegteremtését vagy helyreállítását tűzte ki a terápia egyedüli céljaként. A forradalmi munkásmozgalom fő feladata , Reich szerint a szexuális elfojtás tényének tudatosítása és a tömegek szexuális problémájának "átpolitizálása"; e célból szervezte meg a harmincas évek legelején Németországban az úgynevezett "szexuálpolitikai" (SEXPOL) mozgalmat, amely egy darabig Németország Kommun~sta Pártjának t~mogatásával működött. Reich, ' aki 1933-ig aktívan részt vett a kommunista mozgalomban, ez idő tájt megjelent elméleti írásaiban arra törekedett, hogyamarxista ideológusokat (elsősorban a ,;freudizmus" ellen egyre hevesebb ideológiai kampányokat folytató szovjet marxistákat) meggyőzze: a pszichoanalízis nem "összeegyeztethetetlen~' a dialektikus materializmussal, éppen ellenkezőleg, mint "a lelki élet dialektikájáról szóló materialista természettudomány", öntudatlanul is annak igazát bizonyítja. Dialektikus materializmus és pszichoanalízis (Dialektischer Materialismus und Psychoanalyse) című, 1929-es tanulmányában, amelyet először a Komintern elméleti folyóirata, az Unter dem Banner des Marxismus közölt, Reich kifejti, hogy a pszichoanalízis annyiban lehet hasznos "segédtudománya" a dialektikus materializmusnak, amennyiben feltárja, hogy mi megy végbe a társadaliniasult egyén pszichikumában, amely "közvetít" alap és felépítmény között, ámde semmi beleszólása olyan "nagy kérdésekbe", mint az osztály tudat, a tömegmozgalmak, a sztrájk stb. problémája. Reichnek ezt a tanulmányát két oldalról is hevesen 'támadták. Gondolatmenetét elutasították egyrészt a szovjet marxisták, akik úgy ítélték meg, hogy az nem egyéb, mint szemérmes kísérlet a reakciós polgári ideológia egyik "különlegesen veszélyes válfaja", a freudizmus "visszacsempészésére". Elvetették másrészt a Freudhoz közelebb álló pszichoanalitikusok, köztük meggyőződéses szocialisták is, akik szerint Reich megbocsáthatatlan elvi engedményeket tesz abból a teljességgel reménytelen célból, hogy a pszichoanalízist "szalonképessé" tegye a bolsevikok, a szovjet marxisták előtt. Az analitikus szociálpszichológia módszeréről és feladatáról szóló tanulmányban Fromm ugyancsak a reichi koncepció bírálatából indul

Eroes, F., 1985: Erich Fromm a harmincas években. Analitikus szocialpszichológia és empirikus társadalomkutatás [Erich Fromm in den dreissiger Jahren. Analytische Sozialpsychologie und empir. Tatsachenforschung, In: Világosság, Budapest Vol. XXVI (Dec. 1985), pp. 752-760.

753



754

ki. Elmarasztalja Reichet, amiért az a pszichoanalízist az individuálpszichológia szférájára kívánja ,korlátozni, és éppen vele polemizálva fejti ki saját elképzelését az "analitikus szociálpszichológiáról", amely "egy csoport,ösztönstruktúráját, ,libidinózus, nagyrészt tudattalan viselkedését szocio-ökonómiai struktúrájából kiindulva vizsgálja". "Helytelennek látszik (... ) -'írja - számunkra az, amiképpen egyesek - mint például Wilhelm. Reich - a pszichoanalízist az individuálpszichológia területére korlátozzák és lényegében tagadják a társadalmi jelenségekre - a politikára; az osztálytudatra stb. - való alkalmazhatóságát. Az a tény, hog'y egy jelenséget a szociológia tanulmányoz, semmiképpen sem jelenti azt, hogy nem lehet a pszichoanalízis tárgya (mint ahogyan egy tárgy fizikai tulajdonságainak vizsgálata sem zárja ki kémiai szempontú tanulmányozását). Arról van szó csupán, hogy egy jelenség csak annyiban képezi - annyiban viszont teljesen ~ il I pszichológia tárgyát, amennyiben pszichikus tényezők szerepet játszanak benne. Különösen a szociálpszichológiáét, amely a pszichikus jelenségek társadalmi hátterét és funkaióit tárja fel. Téves az a tétel, amely szerint a pszichológia illetékessége csak az egyénre, a szociológiáé pedig csak »a« társadalomra korlátozódik. Miképpena pszichológia mindig a társadalmiasult egyénnel, aképpen a szociológia emberek sokaságával foglalkozik, akiknek lelki struktúráját és mechanizmusait , számításba kell vennie." Fromm szerint a pszichoanalízisnek eleve a "szocializált egyénnel" van dolga, következésképpen a pszichológia és szociológia merev szembeállítása is értelmét veszíti. Ellentétben Reichhel, aki a pszichoanalízisben a dialektikus materializmus "segédtudományát" vélte felfedezni, Fromm úgy látta, hogy éppen a történelmi materializmus volna az, amelynek keretei kö,zött a freudi és a marxi elmélet összeegyeztetése, kombinációja megvalósítható. Mindamellett a frommi kérdésfelvetés - polemikus mozzanatai ellenére - alaprétegét tekintve sok szempontból párhuzamos a reichivel. Mindkettőjük érdeklődésének középpontja 'ama bizonyos "hiányzó láncszem", a gazdasági-társadalmi' alap és az ideológiai felépítmény közötti "közvetítés" mechanizmusa. Mindketten úgy vélték, hogy a 'pszichoanalízis volna az a tudomány, amely megmagyarázná, hogy az "emberek fejében" levő ideológia miért nem tükrözi adekvátan a gazdasági-társadalmi szféra "objektív állapotát", a tömegek miért a job~oldal, s miért nem a forra-

dalmi baloldal felé orientálódnak. Egy évvel korábban, "Pszichoanalízis és politika" című tanulmányában írta Fromm: "Minden társadalmi formának megvan a maga nem csupán gazdasá-' gi és politikai, hanem meghatározott libidinózus struktúrája is, és egyedül a pszichoanalízis képes arra, hogy a gazdasági előfeltételek alapján elvárható fejlődési iránytól való eltéréseket teljes mértékben megmagyarázza". A "társadalom libidinózus struktúrája" Fromm szerint a biológiailag adott, de rendkívüli mértékben plasztikusösztönapparátusnak a gazdasági és társadalmi feltételekhez való aktív és passzív alkalmazkodása során jön létre. A család az a közeg, amelyben ezek a feltételek döntő módon befolyásolják a felnövekvő ' egyén lelki struktúráját. Egy társadalom specifikus libidinózus struktúrájának lényege Fromm szerint az adott társadalomra jellemző karaktervonásokban fejeződik ki. A pszichoanalitikus karakterológia és annak jelentősége a szociálpszichológia számára (Die psychoanalytische Charakterologie und ihre Bedeutung für die Sozialpsychologie) című tanulmányában - amely ugyancsak 1932-ben jelent meg először a Zeitschrift for Sozialforschung-ban, az analitikus szociálpszichológia módszeréről és feladatáról szólt'? dolgozat .gondolatmenet folytatásaként -, azt hangsúlyozza Fromm, hogy ez a karakterológia, "feltárva a jellemvonások libidinózus alapjait, hozzájárulhat dinamikus funkcióiknak mint társadalmi termelőt;rőknek a megmagyarázásához. Másfelől, kiindulópontj ául szolgálhat egy olyan ' szociálpszichológiának is, amely képes lesz megmutatni, hogy a társadalom tagjainak többségére jellemző karaktervonásokat miként kondicionálja ennek a társadalom sajátos természete." Fromm pszichoanalitikus karakterológiája - Reich idevágó elgondolásaihoz hasonlóan a klasszikus freudi elképzelés ből indul ki: a karakter nem egyéb, mint reakcióképződés a kis: gyermekkori (pregenitális) libidó-késztetésekie. Karl Abraham és Emest Jones munkái alapján Fromm részletesen foglalkozik a három alapvető karaktertípus, az orális, az anális, és a genitális jellem kialakulásával, majd arra a következtetésre jut, hogy a genitális jellem .az, amely a leginkább mentes a lelki torzulásoktól. Ugyanakkor a genitális karakter felmagasztalásában nem jut oly messzire, mint Wilhelm Reich. Karakterológiai tanulmányának második részében azt a kérdést veti fel Fromm, hogy milyen jellemvonások felelnek meg leginkább a "kapitalizmus szellemének", A "burzsoá-kapitalista szellem" Fromm szerint az anális karaktervoná-

soknak kedvez, tartalmilag pedig a következő vonásai vannak a "burzsoá jell emnek" : 1. az . élvezet (különösképpen a szexuális élvezet) mint öncél korlátozása; 2. a szeretet megvonása, a gyűjtés, a ' birtoklás, a megtakaritás öncéllá emelése; 3. a kötelességteljesítés mint legfőbb érték tisztelete; 4. a pedantéria hangsúlyozása és az embertársak iránti együttérzés megta-' gadása. E karaktervonások Fromm szerint fő ként a múlt századi, .. szabadversenyes" kapitalizmus független vállalkozói típusára voltak jellemzőek, azokra a tőkésekre, akik tulajdonosai, egyúttal menedzserei is voltak saját vállalatuknak. A monopolkapitalizmus korszakában azonban ezek a karaktervonások a tőkésosztály tagjai között kiveszőfélben vannak, diszfunkcionálissá váltak, mivel az új típusú kapitalistákat inkább csak akadályozzák dinaniizmusukban. Van azonban egy olyan társadalmi réteg - fejtegeti Fromm - amelyben a hagyományos burzsoá jellemvonások fennmaradtak: ez a "középosztály alsó rétege", vagyis a kispolgárság. A fejlett kapitalista országokban - .mint például Németországban - ez a réteg semmiféle gazdasági és politikai hatalommal nem ren del ke,zik, mégis, tagjaik közül kerülnek ki azok, akik leginkább megőrizték a hagyományos burzsoá karaktervonásokat. Bár kisebb mértékben, de ugyanezek a karaktervonások a proletariátus körében is fellelhetők. A megválaszolásra váró kérdés pedig éppen az, hogy a proletariátus és a kispolgárság - noha egyáltalán nem rendelkezik tőkével - "miért tanúsít burzsoá-anális jellemvonásokat és ennek megfelelő ideológiákat". Fromm válaszkísérlete e 'tekintetben is párhuzamos Reichével: úgy véli, hogya család, illetve a családban folyó tekintélyelvű nevelés az, amely ezeket a jellemvonásokat nemzedékről nemzedékre átörökíti. Míg azonban Reich elsősorban politikai következtetéseket von~ le elgondolásaiból, és aSEXPOL-mozgalomban az elkispolgáriasodással azonosított fasizálódás egyik praktikus ellenszerét vélte megtalálni, Fromm '"akadémikusabb" utat választott: ugyanebben az idő szakban - a weimari köztársaság utolsó éveiben - konkrét, empirikus vizsgálódások segítségével kísérelte meg hipotézisének igazolását. MUNKÁSOK ÉS ALKALMAZOTIAK A HARMADIK BIRODALOM ELÖESTÉJÉN

A szociálpszichológiai vizsgálat - amelynek adatfelvételei 1929-ben kezdődtek és 1931 végén fejeződtek be, Hilde Weiss közreműködésé 'vel - a frankfurti iskola első nagy empirikus

vállalkozása volt. A kutatás kérdésfelvetéséről és eredményeiről szóló beszámoló néhány részlete megjelent az Institut für Sozialforschung reprezentatív kíadványában, a Horkheirner szerkesztette Tanulmányok a tekintélyről és a családról (Studien über Autoritat und Familie) című tanulmánykötetben (Párizs, 1936). A beszámoló egésze azonban csaknem fél századdal később látott.napvilágot, Munkások és alkalmazottak a Harmadik Birodalom előestéjén (Arbeiter und Angestellte am Vorabend des dritten Reiches. München, 1983.) címmel. Fromm újra felfedezett szociálpszichológiai kutatása töb okból is figyelmet érdemel. Egyrészt mint fontos kortörténeti dokumentum, bepillantást nyújt a weimari korszak német munkásosztályának életkörülményeibe, s egyúttal a korabeli társadalmi valóság szubjektív átélésének, feldolgozásának folyamatába is; másrészt mint tudomqnytörténeti dokumentum, fontos adalék a frankfurtiánus kritikai elmélet interdiszciplináris orientációjának, az empirikus társadalomkutatáshoz való viszonyának alakulásához. Anii az empirikus vizsgálódás tudománytörténeti hátterét illeti, fontos - és nem kellőképpen méltányolt -'- tény, hogy Németországban a múlt század vége óta folytak olyan - elsősor ban szociálpolitikai indíttatású - statisztikai adatgyűjtések, empirikus kutatások, amelyeknek célja a munkásosztály helyzetének, életkörülményeinek megismerése volt. (Pl. Max Weber és Adolf Levenstein munkái.) Az 1929-ben kezdődő gazdasági válság, a rohamosan növekvő munkanélküliség pedig drámai módon hívta fel a figyelmet a proletariátus nyomasztó helyzetére. Fromm kutatásával csaknem egy időben a bécsi egyetem pszichológiai intézetének munkat*rsai, Karl Bühler tanítványai - M. Jahoda, P. Lazarsfeld, H. Zeisel - a munkanélküliség- , ről és annak szociálpszichológiai hatásairól készítettek szociográfiai felmérést egy ausztriai kisvárosban - kutatásuk eredményei a Marienthali munkanélküliek című kötetben látott napvilágot. (Lipcse, 1933.) Szociálpszichológiai vizsgálódásaihoz . talán a legfontosabb ösztönzéseket Fromm a frankfurti Institut für Sozialforschung-tól kapta, amelynek - korábbi kontaktusok alapján - 1932-b.en hivatalosan is tagja lett. Különösképpen az Intézet egyik vezető munkatársának, Max Horkheimemek a hatása volt jelentős. A harmincas év~k elején írott tanulmányai egy új típusú - interdiszciplináris - társadalomkutatási program megalapozását célozták, egy olyan kritikai elmélet keretében. amely - a politikai gazdaság- 755

"




756

tan marxi bírálatának elvi és metodológiai b~i . Az eredmények értékelésének egyik szintjén sá~ - m.ind a pozit~visztikus szaktudomány, Fromm valóban arra a következtetésre hajlik mInd pedig ~ metafizikus filozófiai spekuláció hogyakérdőívet kitöltő munkások és alkalma: ellenp~lusát Jelenthetné Horkheimer elképzelé~ zottak a válaszstruktúra egészét tekintve besorolse szennt. hatók az autoriter, illetve radikális típusokba; Maga a szociálpszichológiai vizsgálat -amely akik pedig nem feleltethetők meg egyértelműen "a munkások és alkalmazottak véleményeinek, valam,ely, karak~erszi~dró?lána~ (márpedig a életformáinak és beállítódásainak" megismeré- . megk.erdezettek jelentős reszét Ilyen személyek alkotják), azok egy köztes --;- ambivalens - tísét célozta - egy 271 kérdés ből álló kérdőíven 'pusba tartoznának. * alapult. A kérdések a következő témákra vonatkoztak: politikai meggyőződés; általános világné- Miként Wl:llter Bonss, a német kiadás előszavá zeti kérdések; sajátos jel/em vonások, család és te- nak szerzője megjegyzi, az autoriter és a radikákintély; a szabad idő felhasználása. A vizsgálat lis jellem értékpolarizációja, merev dichotómiá- · mai szemmel nézve inkább előtanulmánynak, ja - amelyen az ambivalens karakter köztes kapróbafelmérésnek tekinthető, mintsem módszer- tegóriájának felvétele sem változtat - inkább a tani rigorozitással végrehajtott empirikus kuta- weimari köztársaság baloldalának ön képét önt~s!1ak. Módszertani gyengeségeit részint az em- ideológiáját tükrözi, mintsem a korszak tirsapmkus társadalomkutatás technikájának akkori dalmi valóságát. Ugyanakkor, paradox módon, - viszonylagos - fejletlensége, részint súlyos Fromm hipotézise mégis termékenynek bizo- ' objektív nehézségek indokolják elsősorban. Az nyulhat az empirikus elemzés számára mivel _ eredetilag kiküldött 3300 kérdőívből csak egy: Bonss szavaival - "utat nyit egy fals~ifikációs harmad, 1100 érkezett vissza kitöltve, az .emigrá- analízis felé". Míg ugyanis a kutatás eredméióba pedig enl].ek is csupán a felét, 584 kérdőí nyei - az intuitív interpretáció alapján - azt et tudtak magukkal vinni Frommék. Mind- sugallják, hogy a politikai hovatartozás és a szeonáltal a metodológiai problémák végső so- mélyiségstruktúra koherensen összefügg egymáson nem csupán a technikai hiányosságoknak, sal (vagyis a baloldali pártok követői a radikáanem az elméleti előfeltevéseknek is következ- lis, forradalmi jellemtípusba, a náci és más ényei voltak. jobboldali pártok hívei pedig az autoriter karaktertípusba tartoznak), az egyes kérdésekre adott felmérés legalapvetőbb módszertani elve _ válaszok tüzetesebb statisztikai vizsgálata ezt a romm szavaival - ' az volt, hogya kutatók az képet lényegesen módosítani látszik. így példágész ~rdőív összes válaszából igyekeztek a vá- ul - a baloldali pártokhoz (az SOP-hez, a aszoló személy karakterstruktúrájara következ- KPO-hez, és abalodali szocialistákhoz) tartozó etni és ezeket 'a struktúrákat hasonlították össze válaszadók esetén -,., minél áttételesebb, minél gymással (struktúra-l,lnalízis). kevésbé felismerhető volt a kérdések konkrét politikai-ideológiai tartalma, vagyis minél inkább a halil Laz~rsfeld nyomán Fromm élesen megkü- személyes, énközeli vélekedésekről, a magánéon~öztetl a válaszok deszkriptív osztályozását lettel és az emberi viszonyokkal kapcsolatos z mte'1?'.etatív osztályozástól, amely - a pszi- problémákról volt szó, annál inkább megnőtt az hoanahtlkus terápia technikájához hasonlóan "autoriter", illetve "ambivalens" típusú \;'álaa megkérdezett személy válaszát nem végső szok száma. Tovább kuszálja a képet, hogy az ény~ek, hanem ."anyagnak" tekinti, s' amely a egyes válaszok között is nagy fokú inkonzisztenanifeszt megnyIlatkozások mögötti látens tar- cia volt tapa~ztalható: a teoretikus előfeltevé almak feltárását tekinti céljának. Az az előzete sekkel ellentétben aligha beszélhetünk -az en kialakitori pszichológiai elmélet, amely a válaszok interpretatív osztályozás án alapul, • A következő táblázat - amelyet Fromm adatai alapján álnem egyéb, mint az analitikus karakterológia lítottam össze (Arbei/er und Anges/el//e 227-247. o.) - muközvetlen leszármazottja: két ellentétes karak- tatja az autoriter, a radikális és a "besorolhatatlan" (ambivalens, kompromisszumra hajló, ellentmondásos vagy indiffetertípus, a "tekintélyelvű-szadisztlkus" és a radi- rens) válaszok arányának alakulását különféle típusú kérdékális" vagy ,Jorradalmi-genitális" jellem m'~gkü sek esetén. lö~b~ztet~s~ből in~ul ki. Ilyen "erőteljes" elméleti hlpotezls eseten persze aligha volna elkép- Kérdés/ipus Radikális Au/ori/er Ambivalens "politikai nézetek" 257 100 227 zelhető, hogy a kutatás eredményei valamilyen "a tekintélyhez való formában ne a kutatók előzetes feltevéseit igaviszony 112 228 244 zolnák. . "emberi kapcsolatok"

87

108

389

adatok statisztikai elrendeződését figyelembe véve - "tisztán" autoriter, radikális, illetve ambivalens típuso król. A politikai beállítódás és a látens karakterstruktúra eltérését többek közt épp ,az bizonyítja, hogy a legtöbb esetben egy és ugyanazon megkérdezett mutatkozott egyes beállítódásaiban radikálisnak, másokban viszont autoriternek, illetve ambivalensnek. Az empirikus' vizsgálat számszerű eredményei (melyeknek abszolút hitelességéről egyébként nem volna könnyű meggyőződni, mivel Fromm meglehetős önkényességgel bánt az adatokkal) mindenesetre azt valószínűsítik, hogy bizonyos autoriter tendenciák mélyen átitatják a baloldali pártok követőinek személyiségét is, ugyanakkor radikális beállítottság a jobboldaliak elsősorban a nácik - egy részének karakterstruktúrájától sem áll távol. Ez az eredmény egybevág bizonyos történelmi tapasztalatokkal, ugyanakkor további kételyeket ébreszt a kiinduló hipotézis ~egalapozottsága iránt. ' Az elméleti előfeltevések problematikussága leginkább talán abb'an ragadható meg, hogy Fromm - csakúgy, mint Reich és a korszak legtöbb "freudomarxistája" - némiképp önkényesen extrapolálja Freudnak a jellem kialakulásáról vallott felfogását társadalmi karakterológiává. A típusok az extrapolálás során önálló életre kelnek, a pszichoanalitikus értelmezést~l e~yr,e távolabb eső tartalmakat nyernek. A gemtáhs tIpussal aZonosított "forradal.már" vagy "radiká~ lis" típus a klasszikus marXIzmus, a forradalmi inunkásmozgalom emberideáljának, a felszabadult, harmonikus és minden tekintetben boldog "új ember" utópiájának pszichológiaimegfel~ lője míg a szadomazochisztikus vagy neurotikus Jellemmel azonosított "autoriter" karakt~rtí pus a náci mozgalom elsősorban propagandaeélokra használt önképének a mozgalom egyes képviselőire, azok lelki alkatára való közvetlen vonatkoztatás án alapszik. Midőn · pedig az empirikus valóság nem tálalja vegytiszta formában , a Jónak és a Rossznak a "típusait", e szerzők kénytelenek pótlólagos és kiegészítő hipotézisekhez folyamodni. Az egyik hipotézis szerint a Jó potenciális hordozói, a proletárok a társadalmiértékrendet és magatartásmódokat közvetítő autoriter családforma nyomására "elkispolgáriasodtak" s így fogékonnyá váltak a tekintélyelvűség ,emocionális pestise", az autoriter szellemű fa;iszta propagandairánt; a másik hipotézis szerint pedig a tekintély elleni lázadás elfojott és felgyülemlett energiáit egy minden ízében autoriter mozgalom, a nácizmus torzítja el, aknázza ki és vezeti le.

a

A Tanulmányok a családról és a tekintélyről elméleti részének szociálpszichológiai fejezetében Fromm - továbbfejlesztve pszichoanalitikus karakterológiáról vallott korábbi elképzeléseit - azt fejtegeti, hogy a tekintély elleni lázadás kétféle módon történhet. Történhet úgy, hogya fennálló tekintély megbukik, de maga a tekintélyelvű struktúra fennmarad, minden szükségletével és feltételrendszerével együtt; s történhet úgy is, hogy a tekintély megdőlése 'az autoriter jellemstruktúrára jellemző szadomazochisztikus tendenciák megszűnését vagy gyengülését vonja maga után. Ez utóbbi esetben a személy nem azért lázad egy uralkodó tekintély ellen, hogy egy másikat tegyen a helyébe, hanem azért, hogy. az uralomnak mi~den formáját megszüntesse; énje oly szilárddá vált, hogy többé nincs szüksége egy felsőbb hatalomtól való függés kétes biztonságára. Az első esetben viszont vagy arról van szó, hogy ai egyén felgyülemlett tekintélyellenes indulatai kielégülnek, mihelyt sikerült a ledöntött tekintély helyébe egy másik ugyanolyan represszív - autoritást állítania, vagy pedig arról, hogy látszólag gyűlöl ugy~n minden tekintélyt, elszántan szembeszáll mlOdenféle hatalommal, de mély megbántottsága, ressentiment-ja mögött megbékélésre és elfogadásra - egy őt személyesen szerető és megértő hatalom védelmére - sóvárog. Ez a go~dolat menet már a Menekülés a szabadság elől fő mondanivalóját előlegezi: csak az autonóm, autentikus ember képes arra, hogy szabadságát pozitív tartalommal töltse meg, a többi pedig - nem tudván elviselni a negatív szabadság mérhetetlen ürességét - akarata és szándéka ellenére is az őt elnyomó alá- és fölérendeltségi viszonyokat teremti meg és termel i újjá.

a

A pszichoanalitikus karaktero! 6giának ez a további, finomított változata kétségkívül figyelembe látszik venni az. empirikus kutatás által jelzett problémákat, kételyeket, többértelműséget. Ugyanakkor a jelek' szerint Fromm változatlanul a karakterológiai konstrukció fenntartására törekedett; a konstrukció pedig a maga tisztázatlan előfeltevéseivel megnehezítette számára a politikai folyamat és a személyiségstruktúra öszszefüggésének további tisztázás át. A módosított konstrukció - minden leleményessége, sőt bio zonyos fo.kú plauzibilitása ellenére - éppúgy illusztratív síkon marad, s éppoly kevéssé nyújt tÖrténetileg és szociológiailag hite~es magyarázatot a német munkásmozgalom válságára és a fasizmus jelenségére, mint az eredeti, a tekintélyelvűség és a radikalizmus dichotómiáján alapuló modell.


757



•

758

A további empirikus tisztázás persze az adott 1939 után kapcsolatai megszakadtak az időköz körülmények között nehezen lett volna elkép- ben Amerikába áttelepült , - és International zelhető - az első nekifutást az adott terepen Institute of Social Research néven tevékenyke1933 után már nem követhették kifinomultabb dő - egykori frankfurti társadalomkutató intéelméletileg ,és módszertanilag koherensebb em: zettel. A kölcsönös eltávolodásban - személyes pirikus kutatások, Mindamellett Fromm szo~ okok m~lIett - az is közrejátszott, hogy Fromm ciálpszichológiai kutatása - a frankfurti iskola sok szempontból másképpen ítélte meg a freudi első nagy empirikus vállalkozása - kezdetlepS,zichoanalízis társadalomelméleti jelentőségét, gessége, módszertani fogyatékosságai, . töredé- mmt Adorno és Horkheimer, Fromm a harminkes feldolgozottsága ellenére is - fontos szere- cas évek derekától kezdve egyre élesebben bírálpet játszik a freudomarxista kérdésfeltevésekből ta az ortodoxpszichoanalízist, Azt hangoztatta, kiinduló analitikus szociálpszichológia történe~ hogy Freud, a "burzsoá erkölcs" kérlelhetetlen tében. Egyrészt közvetlen előzménye volt a kritikusa bizonyos szempontból maga is foglya frank!urti iskolához fűződő másik nagy empiri~ maradt a polgári morálnak, s terapeutaként is kus vIzsgálatnak, az auto~tárius személyiséggel alapjában véve autoriter, patriarchális módon kapcsolatos - már Amenkában végzett - ku- tevékenykedik, A pszichoanalitikus terápia társatatásnak: A két felmérés közötti szerves össze- dalmi feltételessége (Die gesellschaftliche Befüggés abból is kiviláglik, hogy - bár az utób- dingtheit der psychoanalytischen Therapie) CÍbiban sokkal kifinomultabb és korszerűbb tech- mű 1935-ös tanulmányában Fromm azt fejtegenikai-módszertani apparátust alkalmaztak - a ti, hogy a pszichoanalitikus terapeuta látszólamegközelítés elméleti -metodológiai nehézségei gos kívülállása, szenvtelensége, értékítéletektől és dilemmái mindkét esetben igen hasonlóak való tartózkodása egy tőről fakad a "burzsoá tovoltak.. Másrészt, mint korábban, Horkheimer leranciával", amely a konfliktusok elmosását, a kapcsán utaltunk rá, Fromm kutatása - inten- status quo fenntartását szolgálja, A semlegesség ciói szerint - a frankfurtiak azon törekvés éhez maszkja csupán leplezi - Fromm kifejezésével kapcsolódott, hogy újrafogalmazzák az elmélet - "az orvos rejtett szadizmusáf', és az empíria viszonyát a társadalomkutatásban, a tényeket pusztán regisztráló, az adottsá- Fromm ez idő tájt kikristályosodó Freud-kriti.kájának .legfőbb gondolati alapja az anyajogú g~kat fetisizáló, üres és elméleteIlenes empiriclzmussal sze~ben egy empirikus módszereket társadalom elmélete, A matriarchális társadais felhasználó, de azokat állandó önvizsgálatra, lom Johann Jacob Bachófentől és Lewis Morönretlexióra késztető kritikai társadalomelmélet gantól származó leírásai és elméletei a múlt száprogramját hirdetve meg. Fromm kutatására is zad végén nagy hatást gyakoroltak a szocialista érvényes, amit Adorno ír Az elmélet és az empí- mozgalom teoretikusaira (mint ismeretes, Marxria viszonya a szociológiában című cikkében: .. A ra, Engelsre is) - a huszas és harmincas évekteorémák önmagukban nem azok, amik az em- ben pédig Bronislaw Malinowski etnográfiai p,irikus felmérésekben lesznek, tudniillik hipoté- kutatásai váltottak ki megújuló érdeklődést és zlsek; nem tények előrelátásai. Természetüknél lelkesedést a kizsákmányolástól és a hatalmi vifogva túl mennek a .tényekszféráján, s megőrzik · szonyoktól mentesnek látszó matriarchális "ős~ a lényeg és a jelenség közötti különbséget, pon- kommunizmus" iránt. A pszichoanalitikusok tosan azt a különbséget, amiről az empirizmus közül elsőnek Wilhelm Reich és Erich Fromm nem hajlandó tárgyalni (... ) E különbség nem kísérelte meg, hogy Freudnak a társadalmi élet régmúlt időkről szóló mese, hanem funkcionáli- kezdeteiről vallott felfogását (amelyet a Totem san hozzá tartozik annak a társadalomnak az és tabu-ban fejtett ki) kiegészítse az anyajogú társadalom elméletével és ily módon cáfolja, iIal~pvető ·struktúrájához, amely szükségképpen szmtén saját leplét szövögeti." (A Tény, érték, ·letve relativizálja az Ödipusz-komplexus és a ideológia c. kötetben, Bp. 1976.512. o.) Fromm halálösztön freudi fogalmának egyetemességét szerény és befejezetlen kísérlete ennek az ador- és örökérvényűségét. ~ói gondolatnak a szálán kapcsolódi~ az empiAz anyajog elméletének szociálpszichológiai jelennkus .társadalomkutatás egyik fontos és jelleg- tősége (Die sozialpsychologische Bedeutung der zetes Irányához, a kritikai szociológiához és szo- Mutterrechtstheorie) CÍmű dolgozatában (1934). ciálpszichológiához, .. " Fromm Bachofen munkái nyomán ecseteli az anyajogú társadalom pozitív (demokratikus, A FREUDI RENDSZER BíRÁLATÁNAK ELEMEI spontán, szeretetteljes, .egalitárius, életigenlő, A frankfurti iskola további empirikus inunkála- nem elfojtó) értékeit és szembeállítja őket a pattaiban Fromm már gyakorlatilag nem vett részt: riarchális uralommal, amely gazdaságilag a ma-

gántulajdonon, ',ps~ichológiailag pedig az" apa tekintélyén, az Odlpusz-komplexuson, a b?ntudaton, a túl erős és túlszabályozott felettes en elfojtó, öncenzúrázó működés én és a s~ado"?-a~o chisztikus tárgykapcsolatok dommancláján alapszik. Ebben az öss~efü~gésben a szad'?,!'la.zochisztikus vagy autonter Jellem megfeleloJe a . patricentrikus lelki struktúra, melynek ellerPárja itt nyilvánvaló módon nem egyéb, mmt a matricentrikus alkatú, az érett és autonóm énnel rendelkező, viszonyait aktivan alakítani képes személyiség. A matricentrizmus - teszi hozzá Fromm '- egyben a marxizmus, a forradalmi munkásmozgalom pszichés bázisa is; a ,szükségletek szerinti elosztásnak és a személYiség har-o monikus kibontakozásának szocialista elmélete pedig nem egyéb, mint racionális és tudományos kifejtése annak a gondolatnak, amel.y a k~ rábbi gazdasági feltételek között csak mltológlkus képekben fejeződhetett . ki: "a Földa~ya minden gyermekének annyit ád, amennyire szüksége van" . . A matriarchális társadalom frommi képe - a "mMtba vetített utópia" - főbb ,:on,ásait tekirtve megegyezik az anyajogúság rel,chl ~onc~pcló jával. Ugyanakkor Fromm - Relchtol gyökeresen eltérően - Freud biológiai előfeltevéseit (és -különösképpen a libidóelméletet) is hevesen t~madta abból kiindulva, hogy az ortodox PSZIchoan~lízis az embert alapjában "antiszociális" lénynek tekinti, és feltevése szerint a kultúrá~ak csupán ai a· feladata, hogy ezt az eredend~en ösztönlényt domesztikálja, Ha ~ "do';1lesztlk~ lás" folyamán 'az elfojtás mennyisége tulhaladja . a szublimáció s kapacitást, az ember dependenssé tehetetlenné, kiszolgáltatottá, neurotikussá vilik. Fromm szerint Freud statikus modellt állít fel az-ember és a társadalom viszonyának magyarázatára s mint A tehetetlenség érzéséről .(Zum GefÜhl der Ohnmacht) című !rásáb~!l (1937) hangoztatja, Freud az ember egzIsztencIalis problémáit lényegében bio/ó~~ai problémákká redukálja. Ezzel szemben - Ifja már a Menekülés a szabadság elől cíin~ könyvében - ,,~ pszichológia kulcsproblémája az egyén é~ a VIlág viszonyának specifitásában, nem pedig, önmagában valamilyen ösztönös szükséglet kielégítésében vagy frusztráci.ójában rejlik, .. , Az ember · és a társadalom viszonya nem statikus természetű. (...) Az ember legnemesebb éS,legalantasabb hajlamai nem egy rögzített és bIOlógiailag adott emberi természetből származnak, hanem annak a társadalmi folyamatnak az eredményei amelyek létrehozzák az embert, Más szavakkal. a társad;llomnak nem csupán elfojtó

.. . hanem teremtő funkciója van, Az ember természete, szenvedélyei és aggódásai egyaránt kulturális termékek," A Menekülés a szabadság elől az a: mű, amely először tartalmazza szisztematikus és kifejtett formában Fromm "egzisztenciális" és "hum anista" álláspontját. A koncepció magv~ v~lto- . zatlanul az autoriter vagy szadomazochlszttkus személyiség elmélete ~ csakhogy Fromm ezt a karaktertípust most már nem kisgyermekkori traumákból, libidófejlődési zavarokból eredez~ teti, hanem olyan torz menekülés mechanizmusként értelmezi, amellyel az egyén megpróbál megszabadulni' az elidegenedéstől, magánytól és elszigeteltségtől, il számára elviselhetetlen "negatív szabadságtól" (jreedom from). A freudomarxista kérdésfeltevés frommi átértelmezése a negyvenes évektől· kezdve élesen szelI!bekerült a frankfurtiak - elsősorban Horkhelmer és Adorno - újabb Freud-interpretációjával, amelyben a pszichoanalízis m~g~la,pí!ója ~z "utolsó nagy polgári gondolkodoke,?t Jelemk meg, azaz olyan gondolkodóként, aki ~z ell~nt mondásokat inkább feloldatlanul hagYJa, mlOtsem hogy igazolja a fennálló viszonyókat. Az ortodox Freud frankfurtiánus "újrafelfedezése" része volt annak az alakuló történetfilozófiai koncepciónak, amely korunk egyik fő tende~c:iá jának az individuum felbomlását, erózIóját, egy mindent átfogó és ellenőrző tömegkultúra és tömegmanipuláció "negatív pszichoanalíziséf' tartja. A klasszikus pszichoanalízis annyiban avul el, amennyiben az individuum. is "elavul"; "a polgárság előtti rend még nem I~merte a pszichológiát, a túlszocializált rend pedig ~ár nem ismeri" - írja egy helyen Adorno (SOCIOlogy and psychology. New Left Review.1968). Ebből következik, hogy Freud "humamsta kiegészítése", egyoldalúságainak kíküszöböl~se, "én-pszichológiává" alakítá,sa' afra~kfurtlak szerint csupán konformista Ideol6glakent, nem valóságos meghaladasaként lehetséges. . Nem véletlen tehát, hogya frankfurtiak teoretikus munkásságában a negyvenes éve~től ke~~ve egyre inkább előtérbe lép a "neofreudlsta revIzIonizmus" bírálata. Herbert M;ucuse 1955-ben megjelent híres könyvében, az Erl!sz é~ ci.,i1iz~ cióban elsősorban Fromm példáján IgyekSZik bemutatni és bírálni a "neofreudista revizionizmust", Fromm és egyúttal más neofreudistákKaren Homey, Harry Stack Sullivan stb. próbálkozásait azzal utasítja vissza Marcuse, hogy a pszichoanalitikus konce~ciók - el,sösorban a szexualitáselmélet - felvlzezése szükség-


759

képpen a .t~r~adalomkritika gyengítéséhez és -a pszlchoanahzls' társadalmi tartalmának redukciójához vezet, mivel a neofreudisták azt feltételezik, hogy az egyéni boldogulás és a kreatív fejlődés értékeit egy lényege szerint represszív társadalom keretein belül is meg lehet valósítani. De bánnennyire elváltak is Fromm útjai a frankfurtiaktól, a hannincas években kidolgozott analitikus szociálpszichológia szorosan öszszefonódott a frankfurti iskola elméleti és empi-

rikus törekvéseivel.. Fromm 1941 utáni és a második világhá!:>orút követő években évtizedekben kiteljesedő munkássága nem tartozik tanulmányunk tárgyához. De sok jel mutat arra hogy a késői Fromm megértésének kulcsa a fia: tal Fromm, s hogy ~ az eltávolodásokés átértelmezések ellenére - későbbi, más történelmi korszakban írott műveiben a fiatalkori írások ~érdésfeltevéseit, megközelítési módjait örökjti at. .. , . .



ER6s FERENC

760

Egy társas/~/ektani "nemzetkarakterológiáról" Karácsony Sándor magyarságkoncepciója *

Sándo~

Karácsony nem központi alakja a ma- úgy vélem: Karácsony társaslélektana a. szcierigyar pszichológia történetének. Ez egyfelől ért- tikus pszichológia felől érthetetlen, sőt "könyhető, másfelől azonban egy sajátos szcientikus nyűnek találtatik", ám mint tudásszociológiai jeemlékezetkiesés meg is akadályozza - ha nem is lenség nagyon is érthető, jellegzetes és talán je-; "központi", de - megérdemelt helyének kijelö- lentős gondolat- és eszme rendszernek bizonyul. lését ~ tudománytörténetben. A mai ("modern", "tudományos") 'pszichológiákon felnőtt psziI. chológusok számára ugyanis Karácsony Sándor Induljunk ki abból az életrajzi tényből, hogy társas lélektana első pillantásra inkább valamifé~arácsony Sándor történetesen végzettsége szele anakronisztikus őskövületnek tűnhet. A tudonnt sem volt szakpszichológus, hanem mamányos szakpszichológiákon' nevelődött , pszigyar-német szakos tanár, illetve a debreceni chológus továbbá azért is fogadhatja értetlenül egy.etemen előbb (l 934-től) magántilnárként, Karácsony társaslélektanát, mert bizonytalan lehet annak eldöntésében, hogy vajon e társaslé- majd 1942 és 1950 között egyetemi tanárként a pedagógia professzora volt. Továbbá az 1938 és lektanban a lélektannak egyáltalán mi a szerepe. 1~47 között tíz kötetben megjelent társaslélektaA pontos tudománytörténeti ítéletalkotást ugyanakkor megnehezítik az ideológia-, ' eszme- Dl rendszerét Karácsony maga is a neveléstudomány társaslélektani alapjának tartotta, miközés társadalomtörténeti kérdések is. Karácsony Sándor társas lélektani rendszerét ugyanis nem ben tudós pályatársai közül is jó néhányan kétlehet kiszakítani a két világháború közötti Ma- ségbevonták e neveléstudomány tudományos , gyarország szellemi-ideológiai és történeti-poli~ mivoltát. tikai kontextusából, nem beszélve a felszabaduPéldául Mitrovics Gyula (Karácsony elődje a lás utáni, az 1945-48 közötti koalíciós korszak debreceni egyetem pedag6giai tanszékén) politikai és művelődés politikai összefüggései1934-ben Karácsony egyetemi magántanári harőJ.! " ' bilitációjakorazt írta: "Karácsony Sándor a le~Ezúttal mégis arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy a jelzett problémák ellenére Karácsony társaslélektani rendszere' a hazai tudománytörténet (s ezen belül pszichológiatörténet) nem megkerülhető tényezője, noha magam is

• A Magyar Pszichológiai Társaság VI!. Országos Tudomá-

nyos.~0n.~erenci.áján (Budapest, 1985. március 6-8.), a PszichologlatorténetJ Munkacsoportban tartott előadás.

I Lásd e kérdésekkel kapcsolatban ,Xarácsony Sándor és a szabad művelődés" című tanulmányomat, Valóság, 1984: 4. 54-69. old.

/

szorosabb és legnemesebb értelemben vett nevelői küldetésének inkább hivatott apostola, semmint tudományos kifejtője ... "2. 1941-ben, amikor a nyugdíjba vonuló Mitrovics Gyula helye betöltés ének ügye napirendre került - 's a tanszékvezetői posztra az egyik lehetséges utód Karácsony volt -, Mitrovics már nem egyszerűen Karácsony tudományos, hanem az 1934-ben még dicsért pedagógi~i kompetenciáját is kétségbe vonja. Karácsonynak A Magyar észjárás című könyvét ugyanis Mitrovics a "pedagógiai nihilizmus" korántsem dicséretes címkéjével illeti. Mitrovics szerint ráadásul Karácsonynak "nemcsak a tudománnyal, hanem a pedagógiával szemben is túlságosan egyéni az állásfoglalása"3. Karácsony Sándornak ez a zavaró "egyéni állásfoglalása" Szabó Dezső debreceni történészprofesszor kritikájában is felbukkan. Szerinte Karácsony műveinek nem az a legnagyobb hibájuk, hogy "azok nem valami egymással összefüggő, rendszeres feldolgozást adnak", hanem az, hogy a szerző könyveiben "egyetlen jegyzet nincs, amelyben munkája tudományos app'arátusára hivatkoznék, hogy rá nézve nem létezik az, amit mások előtte már megírtak, hanem csak az; amit ő elgondol. "4 Mondanom sem kell, Szabó Dezső történészprofesszor Karácsony "prófétaságát61" sem volt elragadtatva. ' Bánnennyire is felszínesnek, azaz inkább - az ellentétes érdekek által vezérelt - "korlátoltnak" tűnő kritikai észrevételeket idéztem, azt jól mutatják, hogy Karácsony Sándort a korabeli hivatalos tudományos közvélemén~ enyhén sz61va, csak berzenkedve fogadta el. bs ez a sajátos távolságtartás akkor is megvolt, ha 'a kritikus egyébként nyitott volt, becsülte Karácsony munkásságát. Szekfű Gyula például dicsérte Karácsony "nemzetnevelői" ,és "nemzetmentő" törekvéseit, de A magyar észjárásról neki is az volt a véleménye, hogy "gyakran már annyira eredeti, hogy mintha már nem is volna logikus". A magyar észjárást mint mentalitást leíró Karácsony-féle alapkateg6riákat - azt, hogy az eu- ' rópai ember "szubjektív-komplikált", a magyar ember pedig "objektív-primitív" - homályosaknak, "tárgyilag nem megalapozottnak" tartotta, miközben persze dicsérte Karácsony "ta1 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (HBML), Debrecen, VIII. 5/b, 1933-34. 507. iratcsomó. l Mitrovics Gyula ,,Jelentése" a pedagógia tanszék betöltésének tárgyában, a d~breceni m: kir. Tisza I~tvá~ Tudományegyetem BölcsészettudománYI Karának Iratai, 1940-41. HBML, VIII. 5/b, 476, iratcsomó. • Uo.

láló észrevételeit", egyetértett vele a faj mítosz elutasításában, támogatta pedagógiai jellegű társadalmi és "nemzetmentő" refOl;mtörekvéseiben. "Tiszteletreméltó, magas erkölcsiségű és emberségű vállalkozás" - írta Szekfű A magyar észjárásról -, melynek azonban "tudományos alapjai gyengék."s II. Ha mánnost képet akarunk magunknak formálni Karácsony társaslélektani rendszerének tudományos státuszáról .és relevanciájáról, akkor mindenekelőtt azt kell észrevennünk, hogy ez a társas lélektan talán nem véletlenül "tudománytalan". Másfelől persze azt is jeleznünk kell, hogy a két világháború közötti Magyarország tudományos-szellemi életében a "magyarságtudomány" legkülönbözőbb törekvései fogalmazódtak meg. A korabeli értelmiségiek politikaipublicisztikus és irodalmi-tudományos fórumain, melyek persze egymástól korántsem, függetlenül léteztek, elkeseredett szócsaták dultak a magyarság "lelki alkatáról", a "magyar jellemről", a "nemzeti bűnökről és erényekről", a "mi a magyar"? és "ki a magyarT' kérdéseiről stb. stb. 6 Arra most nincs lehetőségem, hogy részletezzem is e sajátos - így a' "magyarságtudomány"körül 'is kialakult - szellemi-ideológiai csatározások fejleményeit, noha ezek nélkül Karácsony társaslélektani rendszerét nem érthetjük meg. Mindazonáltal talán nem tévedek olyan nagyot, ha úgy 'vélem: tudós és kevésbé tudós, tisztelt és kevésbé tisztelt elődeinknek még a látszólag legszubtilisebb fogalombűvészkedéseiket sem az arisztotelészi és a hegeli logika törvényei, hanem - Németh László'érzékletes megfogalmazását idézve - a "világtörténelem ráncigálásai" szabályozták. Ugyanakkor persze lényeges és el nem hanyagolhat6 különbség volt, mondjuk, egy rasszista fajmitológia és a klasszikus német filoz6fián iskolázott "nemzetkarakteroI6gia" között. Rajniss , Szekfű Gyula, "Lírai történelemszemlélet". Magyar Szemle, 1939. aug., 303-306. old. 6 , A korszak ilyen jellegű szellemi-ideológiai viszonyairól kitűnő áttekintést ad Juhász Gyula : Uralkodó eszmék Magyarországon 1939-1944. Kossuth, Budapest 1983, - A korabeli "magyarságtudományi" törekvésekkel kapcsolatban lásd Huszár Tibor: Történelem és szociológia. Magvető, Budapest, 1979.417-440. old. - A két világháború közötti magyar társadalomtudományokról lásd Lackó Miklós: Szerep és mü. Gondolat, Budapest, 19SI. 298.,..340. old. - A népi szociográfusok ,"szereptudatáról", ,s ebben a tudomány (szociológia) csekély szerepéröl lásd Némedi Dénes: A népi szociográfia 1930-1938. Gondolat, Budapest,·1985.


761

---

.---

ta ossa

\.

i

•

e

!QY:;;

FEffi



I

. 1 A TARTALOMBÓl T. M. JaroszewsÍci : ~arx és a probl~mái

vallási elidegenülés

Veliky János: Liberális köz~élemény-teóriák Magyarországon Erős Ferenc: Erich Fromm a harmincas években

úínyi Gusztáv: Karácsony Sándor magyarságkoncepciója . "

)

Ferenczi Sándor és, Georg Qroddeck le,:elezéséből I .

Domotor Tekla: Róheim Geza újrafelfedezése Gustqv Henningsen: Tündérek, boszorkányók és sz<:-génység Szicíliában Váriné Szilágyi Ibolya: Az ember mint társadalmi lény 1·

..,....

,

~.

.

.

.

;.:-. '

.

.

....

"

-

,

-.

'1· XXVI. ÉVFOLYAM, 1985


• DECEMBER

Az 1980-ban é~hunyt Erich Fromm gazdag, érdekes

Recommend Documents