MARTIN HETÉNYI
Az 1938-as bécsi döntést követıen kialakult problémák a szlovák–magyar határövezetben1
A szlovák-magyar viszony alakulását a harmincas évek végén elsısorban a nemzetközi események határozták meg. Mint általánosan ismert, Hitler intenzíven dolgozott a Csehszlovák Köztársaság szétverésén, miközben ebben a folyamatban nem elhanyagolható szerep jutott Budapest politikájának. A hírhedt müncheni egyezmény aláírásával megnyílt a lehetıség a magyar revíziós követelések végrehajtása elıtt.2 Németország és Olaszország döntése alapján, melyet 1938. november 2-án írtak alá Bécsben,3 Szlovákiának nyolc napon belül le kellett mondania több mint 10 ezer km2 területérıl. Az átadott területen élı 854 ezer lakosból az 1930-as népszámlálás adatai szerint 503 980 személy vallotta magát magyar és 272 145 szlovák, valamint cseh nemzetiségőnek.4 A döntés eredménye azonnali hatással volt a szlovák-magyar határövezetben élı lakosság életére. A déli területek megszállása után az erıszakos intézkedések nyomán szlovák, zsidó, ruszin és cseh nemzetiségő lakosok ezrei hagyták el a Magyarországnak odaítélt övezetet. A megnehezített feltételek valamint a magyar katonai és közigazgatási szervek magyarosító akciói keményen beavatkoztak a nem magyar nemzetiségő lakosság emberi jogaiba.5 Szlovákiában pedig 60 ezer magyar nemzetiségő állampolgár maradt a szlovák kormány túsza.6 Az írás az 1/0596/08. sz. VEGA ösztöndíjas projekt keretében született. Hozzá kell tenni, hogy a lengyel területi követelések elıtt is. Részletesen lásd például Janas, Karol: Slovensko–poľské územné spory a spôsoby ich riešenia na severozápadnom Slovensku v rokoch 1938 – 1939. Vlastivedný zborník Považia, XXII, Žilina, Považské múzeum, 2004. 93–103. 3 Részletesen lásd Deák, Ladislav: Hra o Slovensko. Bratislava, Veda, 1991. 9–17, 29– 53, 77–114. Deák, Ladislav: Slovensko v politike Maďarska v rokoch 1938 – 1939. Bratislava, Veda, 1990. 23–55. Hoensch, Jörg K.: Der ungarische Revisionismus und die Zerschlangung der Tschechoslowakei. Tübingen, J. C. B. Mohr (Paul Siebeck), 1967. Janek, István: Cseh-szlovák – magyar diplomáciai kapcsolatok és tárgyalások 1938– 1939-ben. Irodalmi Szemle, 2005, 9. sz. 74–89. 4 Deák, Ladislav: Viedenská arbitráž 2. novembra 1938. Bratislava, Nadácia Korene, 1998. 35. Vö. Čierna-Lantayová, Dagmar: Podoby česko-slovensko – maďarského vzťahu 1938–1949. Bratislava, Veda, 1992. 12. 5 Vietor, Martin: Dejiny okupácie južného Slovenska. Bratislava, Vydavateľstvo SAV, 1968. 42. Részletesen lásd még Deák, Ladislav: Maďarská menšinová politika v Česko-Slovensku v čase Mníchova. In Haraksim, Ľudovít (ed.): Národnosti na Slo1 2
A bécsi döntés garanciái ellenére a magyar kormány az adott nyereséggel nem elégedett meg. Budapestnek, és az eszközeként használt szlovákiai magyar kisebbségnek a követeléseit petíciók támogatták, melyek további községek Magyarországhoz csatolását követelték – Szlovákiában 24 magyar többségő falu maradt. A konfliktusok és határsértések állandóan napirenden voltak, ezek a közvéleményben azt az érzést voltak hivatottak kiváltani, hogy a határok nem egyértelmőek.7 Szlovákia elvesztette legtermékenyebb vidékeit, át voltak vágva a közlekedési útvonalak, sérültek voltak a gazdasági és emberi kötelékek. A szlovák hatalmi gépezetnek az újonnan kialakított határok biztosítása során új problémákkal kellett megküzdenie, menekültekkel,8 s a határt illegálisan átlépı fegyveresekkel stb. Az államhatárt menekültek, szervezett embercsempészek, a túloldalon vásárolni szándékozók, csempészek, lengyel katonák, a magyar határırség tagjai, magyar csendırök, katonaszökevények, partizánok, katonák és a lakosság egyéb csoportjai lépték át illegálisan. Ezek közül mindegyiknek megvolt az átlépésre a maga specifikus oka. Az illegális határátlépések bizonyos idıszakokban mindennaposak voltak. Ebbe bele kellett nyugodniuk az állami hivataloknak és a biztonsági szerveknek is. İk azonban nem mindig vensku. Bratislava, Veda, 59–70. Kirschbaum, Jozef M: Postavenie Slovákov na okupovanom území a politika slovenskej vlády. In Slováci v Maďarsku. Bratislava, Matica slovenská, 1994. 207–217. Marko, Augustín – Martinický, Pavol: Slovensko–maďarské vzťahy – história a súčasnosť vo faktoch. Bratislava, Signum, 1996. 15–18; Potemra, Michal: Politický život Slovákov na južnom Slovensku v rokoch 1938–1945. In Slováci v Maďarsku. Bratislava, Matica slovenská, 1994. 157-182. Tilkovszky, Lóránt: Južné Slovensko v rokoch 1938 – 1945. Bratislava, Vydavateľstvo SAV, 1972. 36-40. 6 Részletesen lásd Hetényi, Martin: Maďarské menšinové školstvo v prvej Slovenskej republike. In Studia Historica Nitriensia 13. Nitra, FF UKF, 2006. 159–186. Hetényi, Martin: Postavenie maďarskej menšiny na Slovensku v rokoch 1939–1940. In Pekár, Martin – Pavlovič, Richard (ed.): Slovenská republika 1939–1945 očami mladých historikov VI. Slovenská republika medzi 14. marcom 1939 a salzburskými rokovaniami. Prešov, FF PU, 2007. 93–111. Hetényi, Martin: Promaďarské duchovenstvo a náboženské pomery na pozadí vzťahu štátneho aparátu a maďarskej menšiny 1938 – 1945. Studia Historica Nitriensia 12. Nitra, FF UKF, 2005. 109–147. Hetényi, Martin. Spoločenské aktivity maďarskej menšiny v okrese Nitra v rokoch 1939 – 1944. Historický časopis, 2007, 2. sz. 503–530. 7 A magyar törekvések eredménye, vagy inkább a nemzetközi politikai kapcsolatok következménye, újabb területek megszerzése lett 1939 márciusában, az ún. kis háború után. Részletesen lásd Pekár, Martin: Východné Slovensko 1939 – 1945. Politické a národnostné pomery v zrkadle agendy Šarišsko-zemplínskej župy. Prešov, Filozofická fakulta PU, 2007. 47–60. 8 Vietor, i. m. 10–59. Részletesen lásd például Deák, Ladislav: Slováci v maďarskej politike v rokoch 1918 – 1939. Bratislava, Slovakia Plus, 1996. 67–71; Hetényi, Martin: Náčrt problematiky utečencov z Maďarska v okrese Nitra 1938 – 1945. In Šmigel, Michal – Mičko, Peter (ed.): Slovenská republika 1939–1945 očami mladých historikov IV. Banská Bystrica, Katedra histórie FHV UMB a Ústav vedy a výskumu UMB, 429–442; Tilkovszky, i. m. 36–40.
tudták koordináltan és hatékonyan kezelni a határmenti problémákat és tevékenységük nem egyszer ellentétes reakciókhoz vagy káoszhoz vezetett. A szlovák határ biztosításában a pénzügyırség játszotta a fıszerepet,9 valamint a határmenti csendırırsök, rendırségi, járási és jegyzıi hivatalok.10 A kapcsolattartás a magyar megszálló hadsereggel, a hírszerzıi feladatok és az anyag elıkészítése a határmegállapító munkálatokhoz a csehszlovák összekötıtisztek feladatai közé tartozott.11 A Csehszlovákiát és Magyarországot elválasztó demarkációs vonalon való á atlépés Dél-Szlovákia megszállása utáni idıszakban csak bizonyos határátkelı pontokon, az illetékes csendırırs engedélyével, és csak mezıgazdasági céllal volt lehetséges. A napszállta és napfelkelte közötti idıszakban a demarkációs vonal átlépése tilos volt (kivételt képezett az orvosi segítség felkeresése és a tőzoltásnál való segédkezés). Éjszaka a lakosság bármilyen egyéb mozgása a demarkációs vonal mentén lévı négy kilométer széles sávban fekvı falvakban szigorúan tilos volt. A demarkációs vonal engedély nélküli átlépését pénzbüntetéssel vagy 14
Szám szerint 44 felügyelısége alá 193 ırs tartozott. A szlovák–magyar határövezetben 20 felügyelıség és 90 ırs teljesített szolgálatot. 1939. májusi adat. Slovenský národný archív [a továbbiakban SNA], fond [a továbbiakban f.] Ministerstvo vnútra [a továbbiakban MV], kartón [a továbbiakban k]. 10, č. 7050/39 prez. Az Államvédelmi İrség határmenti zászlóaljai (a továbbiakban Áİ) – pénzügyırség, csendırség, rendırség – gyakorlatilag mőködésképtelenek voltak a csehek kitelepítése után a Protektorátusba. Az ÁVİ egységeit 1939 májusában megszüntették. Részletesen lásd Baka, Igor: Spolupráca a vzťahy medzi Hlinkovou gardou a slovenskou armádou (1939 – 1941). Vojenská história, 2002, 1. sz. 113. 10 A pénzügyırség tagjainak száma nem érte el az államhatárok biztosítására szükséges szintet, ezért a Hlinka Gárda és a katonaság osztagai segítették ki ıket. Részletesen lásd Baka, Igor: K problematike zaistenia hraníc Slovenska v rokoch 1939–1944. Vojenská história, 2003, 7, sz. 121–130. 11 Az új szlovák–magyar határt a szlovák oldalon A, B, C és D övezetre osztották. Lev Prchala hadseregtábornok parancsnoksága alá tartozott Pozsonytól a Losonci járás keleti határáig esı terület – vagyis a Štefánik felsıszintő parancsnokság. A határ e részét osztotta Prchala A és B övezetre. Az A övezet, pozsonyi és nyitrai szakaszaiban Jindřich Bejl tábornok parancsnokolt, a B övezet korponai és losonci szakaszaiban pedig Václav Wola tábornok. A C és D övezet (Ferdinand parancsnokság, a Nyustyai járástól keletre, dobsinai, gölnicbányai és nagymihályi szakaszokkal) területének irányítására Jozef Beránek dandárparancsnok lett kijelölve. Az ı összekötıtisztjeik fıleg a Magyarországgal szomszédos járások járási hivataliban dolgoztak. SNA, f. MV, k. 3, č. 725/1938 prez. Lásd még Žudel, Juraj: Písomnosti styčných dôstojníkov na úseku Bratislava z rokov 1938–1939. Slovenská archivistika, 1992, 2. sz. 44–55. 9
napi elzárással sújtották.12 A demarkációs vonalon való átkelés feltételeinek részletes szabályozásáról a helyi összekötıtisztek csak késıbb egyeztettek.13 A gazdasági vegyesbizottság megállapodása értelmében a kishatárforgalom14 1938. december 5-én nyílt meg.15 Ugyanezen a napon újították fel a kereskedelmi16 és postai összeköttetést, valamint a vasúti személy- és teherszállítást.17 A kishatárforgalmi-átkelıket fıleg a határsáv földmővesei és mezıgazdasági idénymunkások használták. A határ átlépéséhez a jegyzıi hivatal illetve a csendırırs által kiállított alkalmi határátlépı igazolványra volt szükségük.18 1939. január 4-tıl a kishatárforgalmat a demarkációs vonaltól számított 15 kilométerrıl, 10 kilométer távolságra csökkentették. A 10 kilométeres határövezetben a szlovák oldalon 382 falu, míg a magyar olda-
Štátny archív (a továbbiakban ŠA) Bratislava – pobočka Modra, f. Okresný úrad (OÚ) Bratislava-vidiek, k. 21, č. 2159/1938 prez. 13 Ezek közül említésre érdemesek a következı pontok: 1. azok a személyek, akik véglegesen vagy hosszabb idıre Magyarországra távoztak, csak fontosabb határátkelıkön léphették át a határt. Mindegyiknek rendelkeznie kellett útlevéllel és az illetékes járási hivatal engedélyével; 2. a kishatárfogalom azoknak volt engedélyezve, akiknek elengedhetetlen volt földjeik mővelése. Mindenhol átmehettek, ahol szlovák pénzügyırök ırködtek, de aznap vissza is kellett térniük. Személyigazolvánnyal és az út céljának jegyzıi hivatali igazolásával kellett rendelkezniük; 3. a demarkációs vonal átlépése mindig csak 8 és 16 óra között volt engedélyezett; 4. azokat a személyeket, akik Magyarországról Szlovákiába akartak véglegesen átköltözni, de nem tudták igazolni, hogy községi illetıségük Szlovákia területén van, nem volt szabad a Csehszlovákiába beengedni. ŠA Nitra – pobočka Nitra, f. OÚ Zlaté Moravce, k. 28, č. 102/1939 prez. 14 Az ún. Poděbrady-i megállapodás szerint, kihirdetve Törvénytár (a továbbiakban Tt.) 53 sz. t. 1938-ban. 15 Ezt a dátumot többé-kevésbé formálisan állapították meg, mivel az illetékes tárgyalásokat a határátkelıhelyeken nem érkeztek eddig a napig befejezni. 16 Az 1937. november 17-én kelt kereskedelmi szerzıdés szerint, kihirdetve Tt. 52 sz. t. 17 ŠA Bratislava – pobočka Modra, f. OÚ Bratislava-vidiek, k. 22, č. 2504/1938 prez. Néhány helyen, a vasúti pályát, még az evakuáció végrehajtása után, az állami hadkészültség idején felszedte a katonaság. Ezért fel kellett ezeket újítani. Ennek kapcsán, 1939. február 2-án, Cserencsény (Nyustyai járás) község mellett kisiklott egy magyar különvonat, melyben véletlenül egy 12-tagú cseh-szlovák – magyar határmegállapító bizottság utazott (két 15 méteres sín volt kidobva). A balesetért a Rimaszombati Magyar Vasúti Hivatal volt a felelıs, amely a vonat indításáról nem értesítette a cseh-szlovák vasúti hivatalt és a határırséget sem. A balesetben senki sem sérült meg. SNA, f. MV, k. 14, č. 2716/1939 prez. 18 A földmővesek („A” egész évre) és munkások („B” egy évre) igazolványait valamint az alkalmi kilépıket (5 napra, egyszeri kilépéssel, csak megbízható személyeknek), az utazás célját és szükségességét tisztázó kihallgatás után adták meg. Az igazolványok érvényességét, melyeket minden év elsı hónapjaiban adtak ki, kölcsönös láttamozáshoz kötötték. ŠA Bratislava – pobočka Modra, f. OÚ Bratislava-vidiek, k. 27, č. 2936/1939 prez. 12
lon 511 falu feküdt.19 A határ stabilizálódása után 161 kishatárforgalmi átkelı állt a lakosság rendelkezésére a szlovák-magyar határszakaszon.20 Azon állampolgároknak, akik nem éltek a határsávban, a kulcsfontosságú nemzetközi határátkelıket kellett használniuk, az útlevelekre vonatkozó elıírásokkal (31 közúti határátkelıhely,21 17 nemzetközi vasútvonal és 3 vízi út). A tartományi közigazgatás a Tartományi Hivatallal együtt 1939. december 31-én megszőnt. Szlovákia, 1940. január 1-én, 6 megyére és 61 járásra lett felosztva. A kétszintő közigazgatás, a megyei és járási hivatalokkal, a belügyminisztérium alá tartozott. A regionális önkormányzatokat már a „ľudák kormány” hatalomra kerülése után felszámolták. A visszacsatolt területeken a katonai parancsnokságok 1938. decemberének végén megszőntek. Ügyvitelüket átvették a fıszolgabírói hivatalok. Ez a terület betagozódott a magyarországi vármegyerendszerbe – nagy részét hozzácsatolták a 8 szomszédos magyar vármegyéhez, a maradékból pedig két új vármegyét hoztak létre.22 Mikor a magyar civil közigazgatás átvette a magyar katonai szervek kezébıl a hatásköröket, egyúttal a kezdeményezés is a kezében került a helyi szintő szlovák partnerekkel történı tárgyalásokban.23 A tárgyalások a határ menti problémák felszámolását szolgálták. A helyi szintő állami hivatalok és szervek magyar partnereikkel folytatott tárgyalásainak lefolyása és eredménye nem csak az országos politikától, de a túloldali hivatalnokok személyes hozzáállásától is nagyban függött. Hogy pontosabb elképzelésünk legyen a problémákról, melyek az akkor létrehozott szlovák-magyar határral kapcsolatosak, érdemes közelebbrıl A kishatárforgalom elınyeit, kivételek keretében, további 21 szlovák község lakosai is kihasználhatták, akik a határtól 10 – 15 kilométeres távolságban laktak. 1940. márciusi adatok. Údaje za marec 1940. ŠA Nitra – pobočka Nitra, f. OÚ Zlaté Moravce, k. 33, č. 547/1940 prez. ŠA Nitra – pobočka Nitra, f. OÚ Nitra, k. 40, bez č./1939 prez. 20 A határmelléki földek tulajdonosai többször kérelmezték a munkások számára létesített átkelık sőrőségének növelését, a szlovák hivatalok azonban nem tettek eleget kérésüknek. ŠA Nitra – pobočka Nitra, f. OÚ Zlaté Moravce, k. č. 33, č. 547/1940 prez. 21 A vámügyeket a vámhivatalok intézték. 1938 decemberében Szlovákia magyarországi határain 19 vasúti és 27 közúti vámhivatal volt. ŠA Bratislava – pobočka Modra, f. OÚ Bratislava-vidiek, k. 22, č. 2632/1938 prez. 22 Vietor, i. m. 45. 23 A helyi közigazgatás szervezésének és mőködésének kérdéseivel kapcsolatban részletesen lásd Janas, Karol: Trenčianska župa (1940 – 1945). K niektorým otázkam vzniku, existencie a fungovania verejnej správy na Trenčiansku. Trenčín, Fakulta sociálno-ekonomických vzťahov TUAD, 2007. 9–19. Tišliar, Pavol: K otázke organizácie a fungovania štátnej správy na Slovensku v rokoch 1938 – 1945. In Lacko, Martin (ed.): Slovenská republika očami mladých historikov II. Trnava, Mercury, 2003. 55–82. Tišliar, Pavol: Náčrt postavenia okresných úradov na Slovensku počas krajinského zriadenia (1928 až 1939). Historica XLV. Bratislava, FiF UK, 2002. 219–223. Tišliar, Pavol: Okresná správa na Slovensku počas I. ČSR. In Historica XLVI. Bratislava, FiF UK, 2005. 147–185. 19
megvizsgálni a helyi közigazgatási tényezıknek azokat a határon átnyúló kapcsolatait, melyek segítségével ezeket a problémákat meg szerették volna oldani.24 A határvonal nyitrai-verebélyi szakaszán a helyi funkcionáriusok kommunikációja korrekt volt. 1939. január 7-én, Zsitvaújfalun25 megtartott megbeszélésen a helyi magyar és szlovák hivatalnokok26 megegyeztek, hogy a határırök vallási szertartások alkalmával (mise, temetés, stb.) engedélyezhetik a demarkációs határ átlépését, zárt csoportban, egyszerre több egyénnek is, belépéskor és kilépéskor maximum 1 órával a szertartás megkezdése elıtt, illetve befejezése után.27 1939. március 2-án újabb találkozóra került sor a helyi szlovák és magyar civil és katonai hivatalok képviselıi között, ezúttal a Nyitrai Járási Hivatalban. Ennek eredményeképpen létrejött egy egyezség, az útlevélvizsgálat bevezetésérıl a Nyitraivánka – Komját szakaszon közlekedı vonatokon, valamint a Nyitra folyón található vízi erımővek fenntartásáról és üzemeltetésérıl.28 Utolsó megbeszélésükre, a szlovák állam kikiáltása elıtt, 1939. március 11-én került sor, Nagycétényben. Ezen a tárgyaláson csak a Magyarországhoz csatolandó falvak, illetve a Magyarországtól visszakapott falvak cseréjének lefolyásáról tárgyaltak, amelyre egy elıre megegyezett és elıkészített kölcsönös, kisebb határkiigazítás keretében került sor (1939. március 7-én megegyeztek 10 falu és további 7 falu határának Magyarországhoz csatolásáról, valamint ugyan olyan nagyságú földterület és számú lakosság Szlovákiához csatolásáról29). Ez a találkozó lehetıvé tette, hogy a községek átadása és átvétele, melyre 1939. március 14-én került sor (függetlenül az önálló állam kikiáltásával kapcsolatos eseményektıl), a katonai szervek szempontjából incidensek nélkül menjen végbe.30 Miután 17 zsitvaújfalui lakost a magyar hivatalok megakadályoztak abban, hogy magyarországi földjeikre eljussanak, a Nyitrai Járási Hivatal jelentése szerint, a szlovák-magyar tárgyalásokon – melyekre 1939. július 13-án Nagykéren és 1939. július 19-én Verebélyen került sor – a magyar fél ígéretet tett a jogorvoslatra.31 Részletesen lásd Hetényi, Martin: K niektorým aspektom situácie na slovensko– maďarskom pohraničí 1938 – 1945. Vojenská história, 2006, 3. sz. 20–43. 25 Ez a község 1939. március 14-ig Magyarországhoz tartozott. 26 A találkozón részt vett a nyitrai és aranyosmaróti járási parancsnok, a magyar fél részérıl pedig a verebélyi fıszolgabíró. 27 ŠA Nitra – pobočka Nitra, f. OÚ Nitra, k. 40, č. 62/1938 prez. 28 ŠA Nitra – pobočka Nitra, f. OÚ Nitra, k. 40, č. 605/1939 prez. 29 3000 hektár és 15 ezer lakos. Vietor, i. m. 68. 30 Az egyezmény kiegészítése kimondta, hogy a másik állam tulajdonát képezı azon anyagok és vagyon elszállításának határidejét, amelyet nem tudtak idıben evakuálni, 1939. március 17-ig meghosszabbítják, miközben mindkét fél kötelezte magát annak ırzésére. A magyar hivatalnokok ünnepélyes fogadtatására, az adott szakaszon, egyedül csak Nagycétényben került sor. ŠA Nitra – pobočka Nitra, f. OÚ Nitra, k. 40, č. 689/1939 prez. 31 ŠA Nitra – pobočka Nitra, f. OÚ Zlaté Moravce, k. 29, č. 917/1939 prez. 24
A pozsonyi szakasz tárgyalásain komolyabb problémákkal találkozhatunk, ahol a kapcsolat a magyar katonai parancsnoksággal komoly nehézségekbe ütközött. 1938. november 17-én a pozsonyi járási parancsnok a pozsonyi szakasz összekötıtisztjével Cseklészre (a község abban az idıben Magyarországhoz tartozott) utazott, ahol a magyar hivatalok képviselıivel volt megbeszélt találkozója. Ezen át kellett volna venniük a kishatárforgalmat, a leszerelt lovak és jármővek visszaadását valamint a telepeseket érintı ügyeket. Nagyon kellemetlenül meglepte ıket a jelenlévı magyar miniszteri megbízott durva viselkedése,32 aki megtagadta a kért információk megadását. Nyájasabban tárgyalt velük a somorjai járási katonai parancsnok Bleszkányi Lajos alezredes, aki végül átvette a telepesek – csallóközi menekültek – kihallgatásáról készült 14 jegyzıkönyvet.33 Az említett Šlejmár ezredes 1938. december 15-én megegyezett a magyar összekötıtiszttel, hogy a magyar ırségnek, amely Alsómajorban, egy szlovák területen található házban van elszállásolva (mivel a magyar oldalon az elszállásolásuk nehézségekbe ütközött), tilos szabadon mozognia szlovák területen, kimondottan csak lakhatja az épületet. Ezen a találkozón megegyeztek arról is, hogy Alaómajor lakosai használhatják a közös utat, amely a határvonalat szegélyezte, de önkényesen nem léphetik át a demarkációs vonalat.34 A Pozsonyi Járási Hivatalban 1939. február 9-én fontos megbeszélésre került sor a kishatárforgalom szabályozásával kapcsolatban, melyen a Pozsonyi, Modori és Szeredi járások képviselıi jelentek meg az egyik, míg a Somorjai és Galántai járások képviselıi a másik részrıl. Tisztázták, hogy mely községek tartoznak a 10 kilométeres övezetbe. A szlovák gazdasági és pénzügyminisztérium, vámhatóság és a pozsonyi rendırparancsnokság megjelent képviselıi azt javasolták, hogy Fırév községet ne vegyék be ebbe a sávba, mivel az Pozsonnyal zárt kerületet alkot. Az, akkoriban önálló falucskának meg kellett hátrálnia a rendırbiztonsági és vámügyi szempontok miatt (maga a fıváros a 10 kilométeres távolságon túl feküdt). A magyarok javaslatát, hogy Nagyszombat is kerüljön bele a kishatárforgalmi sávba, a gazdasági minisztérium és a vámhatóság is, közelebbrıl nem részletezett gazdasági okokból ellenezte, valamint azért, mert Nagyszombat a Pozsony – Zsolna vasúti fıvonalon feküdt. Megegyeztek azonban további átkelık nyitásában a földmővesek számára (háromról, a Pozsonyi és Somorjai járások határán),35 a vadászat és a fegyverviselés tilalmán a demarkációs vonal A pozsonyi származású Zelinger Ernı megbízott, a pozsonyi járási parancsnok osztálytársa volt. 33 A szlovák hivatalok azelıtt az alsómajori lakosság panaszait próbálták megoldani (Cseklész mellett), akiket a közös határmenti úton való mozgásukban korlátoztak. ŠA Bratislava – pobočka Modra, f. OÚ Bratislava-vidiek, k. 22, č. 2375/1938 prez. 34 ŠA Bratislava – pobočka Modra, f. OÚ Bratislava-vidiek, k. 23, č. 22/1939 prez. 35 Abban az idıben útlevéllel a Pozsonyi járásból a Somorjai járásba két közúti és két vasúti határátkelıhelyen lehetett átjutni (közúton Somorja – Dénesd és Pozsonyiván32
mentén 1,5 kilométer mélyégben (kivéve a hivatalos szerveket és vadıröket).36 A határon átnyúló autóbusz-közlekedés kérdéseiben is közös nevezıre jutottak. Engedélyezték, hogy sürgıs esetben az arbitrázsterületrıl a betegeket Pozsonyba szállítsák. Megegyeztek, hogy a kivándorlók átköltöztetésére minkét oldalról a rendes határátkelıhely használandó. Írásba foglalták a nyersanyagok szállításának megkönnyítését, valamint a mestervizsga letételéig engedélyezték az átengedett területekrıl származó inasok pozsonyi tartózkodását, akik már megkezdték Pozsonyban az inaséveiket.37 A következı tanácskozás, a pozsonyi járási parancsnok és a magyar hivatalok képviselıinek megbeszélése 1939. március 3-án38 zajlott le a Szenc melletti Rétén. A résztvevık eldöntötték, hogy átruházzák átkelıhely nyitási jogkörüket, az illetékes csendırırsökre. Azok további átkelıhelyeket állapíthatnak meg a földmővesek és dolgozók számára a demarkációs vonalon, amelyeket aztán a konkrét helyeken egyeztetnek a magyar határırökkel.39 A Dénesd község környéki gazdák panaszaira való tekintettel, miszerint kevés a kisegítı munkaerı, a járási fınök itt javasolta, hogy engedjék meg a magyar ka – Cseklész, vasúton Úszor – Csallóközcsütörtök és Pozsonyivánka – Cseklész). A határátlépı igazolvánnyal rendelkezı személyek használhatták ezeket az átkelıket is, ahogy a csak alkalmi kilépıkkel igénybe vehetı két másikat is. A Modori járásból Szenc körzetébe útlevéllel egy közúti határátkelıhelyet lehetett használni (a Pozsonysárfı – Szenc úton), és kettıt csak alkalmi kilépıvel. Útlevéllel a Szeredi járásból a Galántai járásba egy közúti és egy vasúti határátkelın (közúton Nagymácséd – Szered, vasúton Szered – Galánta), valamint kilépıvel hét átkelın lehetett átmenni. ŠA Bratislava – pobočka Modra, f. OÚ Bratislava-vidiek, k. 25, č. 847/1939 prez. 36 Horvátgurab néhány lakosának szokása volt a határ melletti vadorzás. 1938. december 15-én a magyarok a horvátgurabi Štefan Belzart behurcolták Cseklészre, miután további három személlyel vadorzáson kapták az erdészlak mellett, szlovák területen. Ide érkezett három emberével a vadászati jog tulajdonosa, Horvát Antal, Cseklészrıl. A csoportok között lövöldözésre került sor, miközben Belzart megfogták és bevitték a cseklészi csendırırsre, ahol megverték. Ezután elengedték. Sem Horvátnak, sem más vadászterület-tulajdonosnak nem volt joga a járási hivatal különleges engedélye nélkül vadászni ezeken a végeken. A hivatal ilyen engedélyt valószínőleg senkinek sem adott ki. Néhány cseklészi azonban a csendırség elıtt úgy nyilatkozott, hogy a pozsonyi járási parancsnok engedélyével, vadászati céllal lépték át a demarkációs vonalat a szlovák oldal felé. A járási parancsnok ezt természetesen tagadta. ŠA Bratislava – pobočka Modra, f. OÚ Bratislava-vidiek, k. 23, č. 94/1939 prez. 37 ŠA Bratislava – pobočka Modra, f. OÚ Bratislava-vidiek, k. 25, č. 847/1939 prez. 38 Máshol a járási parancsnok azt írja, hogy a találkozóra 1939. február 3-án került sor. A következı megbeszélés 1939. április 3-án történt, Pozsonyivánkán. Ezért lehetséges, hogy a tanácskozásokra rendszeresen – 1939. február 3., március 3. és április 3. – került sor. ŠA Bratislava – pobočka Modra, f. OÚ Bratislava-vidiek, k. 25, č. 821 a 847/1939 prez. 39 A kormányrendelet kiadásáig, vagyis átmenetileg. ŠA Bratislava – pobočka Modra, f. OÚ Bratislava-vidiek, k. 24, č. 438/1939 prez.
mezıgazdasági munkásoknak a belépést szlovák területre.40 Beigazolódott, hogy Pozsony városát szó szerint kihagyták a kishatárforgalomból, beletartozott azonban Fırév és Récse kivételével az összes község a Pozsonyi járásból.41 Az ún. Kis háború befejezése után helyi tisztségviselık e csoportjainak kölcsönös kapcsolatai megromlottak. A pozsonypüspöki találkozó tárgyát 1939. május 30-án fontos pontok képezték volna: 1. lehetıvé tenni Miloslavov község lakóinak, hogy használhassák szántóföldjeiket, amelyek a határ másik oldalán maradtak, mivel a szomszédos magyar falvak lakói állítólag földjeiket önkényesen kisajátították, és erıszakkal elkergették a tulajdonosokat. Földjeiket a katonai parancsokság a magyarországi Fél község lakosainak bérbe adta,42 2. a pozsonypüspöki Ferdinand Holička cipészt molesztálták a somorjai csendırırsön, ahová legálisan, engedéllyel érkezett, azt kifogásolták, hogy tagja a Hlinka Gárdának, és megfenyegették, hogy többé ne menjen Somorjára; 3. az adminisztratív iratok szétválasztása; 4. a Pozsonyi járás parancsnoka panaszkodott a magyar hivatalokra, hogy a magyar állampolgároknak kiadott útlevelekbe különféle megjegyzéseket főztek (az állampolgárság rubrika mellett a „Vélelmezve” szó szerepelt), ami ellenkezik a nemzetközi elıírásokkal;43 5. sorompók felállítására tett javaslat, hogy megakadályozzák a gépjármővek szabad átkelését a határon átvezetı utakon, az esti idıszakban; és egyebek. Meg akarták tárgyalni a legutóbbi határincidenseket is. A járási parancsnok meghívta a somorjai és galántai fıszolgabírókat, azok azonban a megbeszélt találkozón nem jelentek meg.44 Egy hóJárási parancsnoknak a munkaügyi tárca képviselıjével kellett megtárgyalnia ezt a kérdést. ŠA Bratislava – pobočka Modra, f. OÚ Bratislava-vidiek, k. 25, č. 847/1939 prez. 41 ÁL ŠA Bratislava – pobočka Modra, f. OÚ Bratislava-vidiek, k. 25, č. 821/1939 prez. 42 A nyitrai szakasz jelenlévı összekötıtisztje, Pristach hadnagy megjegyezte, hogy meg kell állapítani, hogy nem a csehszlovák földreform során kiutalt földekrıl van-e szó, melyet a magyar kormány nem ismert el. Az összes hasonló kérdést a Duna – Vág szakasz összekötıtisztjének Heidler kapitánynak kellett intéznie. A járási hivatalok azonban ezekben a kérdésekben fokozatosan megkerülték az összekötıtiszteket és átvették hatáskörüket. A Pozsonyi Járási Hivatalhoz az említett találkozó idején nem volt beosztva összekötıtiszt, mivel erre a posztra hiány volt megfelelı tisztekben. ŠAP ŠA Bratislava – pobočka Modra, f. OÚ Bratislava-vidiek, k. 25, č. 847/1939 prez. 43 A határır szervek máshol is írtak meg nem engedett megjegyzéseket a kilépıkbe. Mikor Florian Vrba, magyar állampolgár, 1942. február 8-án Magyarországról vonattal Nyitraivánkára utazott, az egyszeri magyar kilépıjének hátoldalára, az érvényesség dátuma fölé, tollal, az irredenta „Nem, nem, soha” megjegyzést írták. Vrba nagysurányi szlovák volt és kilépıjét, elutazása napján, a komjáti magyar rendırség állította ki. A szlovák rendırök, arra való tekintettel, hogy „öntudatos szlovák”, átengedték nyitraivánkai beteg bátyja meglátogatására. ŠA Nitra, f. Župný úrad (ďalej ŽÚ) Nitra III., k. 59, č. 424/I-5/ŠB/1942 prez. 44 A szlovák fél képviseletében jelen volt a modori járási parancsnok is, valamint a pénzügyi tárca és a rendırség képviselıje, továbbá mindkét ország összekötıtiszt40
nappal késıbb, 1939. június 27-én a fıvárosi járási hivatal képviselıi újra próbálkoztak – ezúttal a Somorjai Fıszolgabírói Hivatallal, – a kishatárforgalomról folytatott tárgyalások folytatásával, csakhogy a fıszolgabíró abban az idıben nem tartózkodott a városban.45 Az ilyen, valószínőleg szándékos obstrukciók leginkább a civil lakosságnak ártottak, és nem csak Pozsony közvetlen környékén, de a távolabbi határszakaszokon is. A lakosságnak a kishatárforgalom keretein belüli átkelésével kapcsolatban, az említett tárgyalások ellenére, a szlovák és a magyar oldalon számos adminisztratív és személyi gond keletkezett, amelyeket az alábbi példák is igazolnak. Közép-szlovákiai munkások és bányászok tucatjainak volt lehetısége a magyar határövezet ipari- és bányaüzemeiben dolgozni. Sokukat azonban már 1939 januárjától (majd fokozatosan egész évben) gátolták a magyarországi munkavégzésben, konkrétan egy fegyvergyárról és egy állami bányáról volt szó a Rozsnyó melletti Sajóházán. A munkásokat és a bányászokat formálisan nem bocsátották el munkahelyükrıl, de a magyar határırség jegyzékei alapján nem engedték be ıket Magyarországra, annak ellenére, hogy igazolványaik rendben voltak. A határırségnek ugyanis nyilvántartása volt, amely alapján feltartóztatta a gárdistákat és a magyar szervek látókörébe került szlovákokat. A szlovák belügyminisztérium 1940. január 25-én kérte fel a külügyi tárcát, hogy diplomácia úton lépjen közbe, hogy a hasonló esetek ne ismétlıdjenek.46
jei. A somorjai fıszolgabíró utólagosan elnézést kért, hogy elfoglaltságai miatt nem tudott eljönni, így a járási parancsnok megállapíthatta, hogy a diplomáciai közbeavatkozás nem szükséges. ŠA Bratislava – pobočka Modra, f. OÚ Bratislavavidiek, k. 25, č. 847/1939 prez. 45 ŠA Bratislava – pobočka Modra, f. OÚ Bratislava-vidiek, k. 25, č. 847/1939 prez. 46 A nagyveszverési körzeti jegyzı szerint az egyik ok az volt, hogy a munkások politikailag nem voltak megbízhatóak Magyarország számára, a m§sik pedig a magyarok csoportos kiutasítása Pozsony környékérıl. SNA, f. MV, k. 715, č. 2169/ 1940 adm. A magyar határırök durva fellépése a gárdistákkal szemben, akik magyar területre akartak menni, észrevehetı a következı példákon is. A bazini csendırırs, 1938. december 14-én három bazini gárdista elfogását jelentette, kiket a magyar katonák tartóztattak le a szentmártoni erdészlakban. A gárdisták, 1938. november 18-án állítólag véletlenül átkerékpároztak a határon. Csak egyhetes, többszöri kihallgatás után engedték ıket szabadon (ŠA Bratislava – pobočka Modra, f. OÚ Bratislava-vidiek, k. 40, č. 1624/1938 prez.). Mikuláš Ceizel, topolyáni titkár (Nagymihályi járás) 1940 júniusában feleségével rokona temetésén volt Szobráncon. Négynapos ott-tartózkodás után jogtalanul kitiltották ıket a magyar területrıl. Mindkettıjüknek vízummal ellátott, rendes útlevele volt. Valószínőleg az egyetlen ok az volt, hogy Szobránc megszállása elıtt, az ottani Hlinka Gárda járási parancsnoka volt ŠA Prešov, f. Šarišsko-zemplínska župa [a továbbiakban ŠZŽ], k. 108, č. 762/1940 ŠB prez.
1939 nyarán a magyar határırök ugyanezen okokból megtiltották a határ átlépését Aranyosmarót környéki falvakból, Nevigyénbıl, Laposgyarmatból és Zsitvaújfaluból származó személyeknek, miközben azok érvényes igazolványokkal rendelkeztek. Ezzel szemben, a magyar határırség az aranyosmaróti hivatalok szerint támogatta állampolgárainak jogtalan átlépését (fıleg a közeli Nagyhindrıl), akiknek Szlovákiában voltak szántóföldjeik és illegális úton jártak azt mővelni.47 Ezenkívül az arbitrázsterületen a magyar biztonsági egységek nem egyszer fizikailag is rátámadtak a Szlovák Köztársaság állampolgáraira, akik határmenti kilépıvel mentek Magyarországra földjeiket mővelni vagy bevásárolni. Ezzel kapcsolatban nagyon gyakran emlegetik a losonci és a lévai határır-parancsnokságokat.48 Abban az esetben, ha a határmente lakosai határátlépı igazolvány nélkül lépték át az államhatárt (leggyakrabban az engedélyezett út lerövidítéseként), elfogásuk esetén a magyar biztonsági egységek megbüntették ıket, néhány esetben elzárással. A források közül említsük meg például Tomáš Matúška, Mlynská Dolina-i földmőves estét (Kékkıi járás), akit 1939. szeptember 26-án fogott el és csukott le a magyar katonai ırjárat, mivel le akarta rövidíteni szántójára az utat és közben határátlépı igazolvány és útlevél nélkül átlepte a határt.49 Tragikomikus lehetett a helyzet, mikor 1940 márciusában a magyar határırök a Vága – Sopornya szakaszon elfogták a sopornyai Gríl nevezető tanítót. A határt újra illegálisan lépte át, mert le akarta rövidíteni az útját. Mivel nem volt nála semmilyen személyes irat, a tanszerekkel igazolta magát. Az egyiken a magyar határır cseh szöveget fedezett fel, ezért azzal kezdték gyanúsítani, hogy cseh menekült. Csak miután a sopornyai molnárok igazolták személyazonosságát, akkor engedték el a tanítót.50 A kishatárforgalmi sávon belül történı határátlépéshez szükséges volt az alkalmi határátlépı igazolvány megszerzése, melyet az egyes jegyzıi hivatalok, illetve csendırırsök állítottak ki. Az igazolványok földmővesek („A” – egy évig érvényes) és munkások („B” – egy évre) számára készültek. Megbízható személyeknek 5 napra vagy egyszeri átkelésre alkalmi átlépıket álŠA Nitra – pobočka Nitra, f. OÚ Zlaté Moravce, k. 30, č. 1056, 1165 a 1531/1939 prez. SNA, f. Ministerstvo zahraničných vecí (a továbbiakban MZV), k. 79, č. 4447 a 7569/1939. Jozef Kováč, cseklészi mészáros késıbbi vallomásában elmondta, hogy 1939. október 11-én Szencen volt bevásárolni, ahol letartóztatták és négynapos fogva tartása alatt, a magyar határırség megkínozta. Magyarországra szökött, cseklészi menekültek árulták el ıt. A cseklészi csendırırs hozzátette, hogy álhírek terjesztésével, épp a magyar nemzetiségő cseklészi menekültek zavarják leginkább a szlovákok és a magyar kisebbség kölcsönös kapcsolatát. ŠA Bratislava – pobočka Modra, f. OÚ Bratislava-vidiek, k. 28, č. 13/1940 prez. 49 Az üggyel a diplomáciai köröknek kellett foglalkozniuk. SNA, f. MV, k. 22, č. 14944/1939 prez. 50 ŠA NR, f. Oblastné žandárske veliteľstvo (a továbbiakban ObŽV) Nitra, k. 2, č. 112/1940. 47 48
lítottak ki. 1940 áprilisától bevezették az új – negyedik típusú kilépıt a „Különleges tulajdonosi úti okmányt”. Ez olyan ingatlanok tulajdonosai számára készült, amelyeket kettészelt a határvonal. Az éves határátlépı igazolványokat a másik félnek is meg kellett erısítenie. Az egyes személyek igazolvány-kérvényeit a helyi hivatalok győjtötték össze, amelyek aztán egy bizonyos idıpontban elküldték azokat a magyar illetékes szerveknek. A helyi közigazgatás képviselıinek feladata tehát csak a magyar oldalról érkezı kérvények elfogadása volt, továbbá a kérvények hivatalos átadása a konkrét kérelmezık nevében. Ebben a kérdésben sem ment minden simán. Korabeli dokumentumokból ismerjük több helyi hivatalnok elégedetlenségét. A szlovák biztonsági szerveknek eleinte keményen védekezniük kellett, mivel a kezdeti idıszakban a magyar fél megpróbált igazolványokat kiállítani az ı beleegyezésük nélkül is. A pénzügyırség aranyosmaróti felügyelısége 1939. június 14-én arra kérte a járási hivatalt, hogy egyeztessen a magyar hivatalokkal, hogy pontosan hol vannak azok a pontok, ahol az alkalmi igazolvánnyal átléphetı a határ, mivel a Verebélyi Fıszolgabírói Hivatal különbözı utakra adott ki igazolványokat, amelyeken nem volt lehetséges az ellenırzés a szlovák fél részérıl. Valószínőleg mindez a szlovák fél beleegyezése, illetve formális felkérése nélkül történt.51 Annak ellenére, hogy a következı idıszakban a másik fél hasonló mellızésére már nem került sor, nem állíthatjuk, hogy a magyar és a szlovák fél automatikusan egyetértett a láttamozásra megküldött kérvényekkel. Problémák inkább az egyes kérvényezıkkel akadtak, akiktıl a másik oldal megtagadta igazolványuk elismerését. A lónyabányai járási parancsnok 1939. december 14-én tájékoztatta a Tartományi Hivatalt, hogy a járási hivatal 1138 kishatárforgalmi igazolványt küldött a magyar hivatalokhoz láttamozásra, melybıl 34-et visszautasítottak és 43-at a jelzett napig nem küldtek vissza: „A magyar hivatalok a láttamozásnál nagyon kedvezıtlenül járnak el és az igazolványokat nem láttamozzák idıben, habár ezek kiállítása szabályos és tulajdonosuk igényt tarthat a láttamozás51
1939 szeptemberében megengedték az út egész napos használatát mezıgazdasági határforgalom céljából a Tolmács – Kiskoszmály és a Nagykoszmály – Kiskoszmály úton. A pénzügyminisztérium jóváhagyta a Garamkelecsény – Léva utat is, ezt azonban a pénzügyırség felügyelısége egyelıre nem tudta megnyitni, mivel a magyar határır szerveknek nem volt felhatalmazásuk ırség felállítására a magyar oldalon. Az ügy diplomáciai úton oldódott meg. Az Aranyosmaróti Járási Hivatalt felkérte a felügyelıség, hogy intézze el a fináncok ırbódéinak javítását. Télire, a bódékba tőzifát is kellett biztosítani, a községek költségére. Az aranyosmaróti járási parancsnok részvételével, a Garamkelecsény – Léva és a Berekalja – Léva kataszteri terület kommunikációs kapcsolatainak és a határ módosításának megtárgyalására Garamkelecsényben került sor, 1939. október 11-én és 12-én. A megbeszélést a Szlovák – Magyar Határrendezési Helyi Bizottság szlovák részlege hívta össze. ŠA Nitra – pobočka Nitra, f. OÚ Zlaté Moravce, k. 30, č. 1056, 1165 a 1531/1939 prez.
ra. Még augusztus 1. után is, mikor a mezei munkálatok (aratás) már befejezıdtek, 149 igazolványt láttamoztak... A magyar hivatalok egyáltalán nem láttamozták azon földmővesek vagy munkások igazolványait, akikrıl megtudták, hogy gárdisták... A legtöbb nehézséget a losonci rendırkapitányság okozta nekünk.”52 Láthatjuk, hogy a kérvények elbírálásakor az eljárás formálisan rendben volt, de az egyes személyek kérvényeivel kapcsolatban, akik a magyar szervek szempontjából nem voltak megbízhatóak, bekövetkeztek az elırelátható obstrukciók. A késıbbi idıszakból fennmaradt még egy jelentés, amelyben szintén a határátlépı igazolványok körüli probléma játsza a fıszerepet. 1944. szeptemberében probléma merült fel a magyarországi határforgalomban, mivel néhány szlovák szerv felhagyott a határátlépı igazolványok kétnyelvő kitöltésének gyakorlatával (erre a szlovák külügyminisztérium figyelmeztetve lett). A pozsonyi járási parancsnok válaszában azt mondta, hogy a magyar határrendészeti szervek a határátlépı igazolványokban írt szöveget csak magyar nyelven töltötték ki, és ezért a Szlovák Köztársaság részérıl ugyanazt a szöveget szlovákul írták be. Bár elintézte, hogy a jövıben ezeket, az okmányokat kétnyelvően töltsék ki, megkérte a belügyminisztériumot is, hogy járjon közben a magyar fél igazolványainak ugyanilyen módon történı kitöltése érdekében.53 Az egyéb, nyilvánvaló, határon átnyúló problémákból és azok esetleges következményeibıl csak néhány figyelemreméltó mozzanatot emelnék ki. Nem messze Gölnicbányától, a határ közelében, ámbár magyar területen, feküdt az Erika üdülıövezet. Mivel a szlovák hivatalok oda megtagadták határmenti kilépık kiadását, a felüdülésre vágyó gölnicbányaiak és a környékbeliek titokban látogatták. Annak ellenére, hogy mindkét oldal biztonsági szervei jó információkkal rendelkeztek az illegális látogatókról, az elfogásukra kifejtett igyekezet sosem hozott komolyabb eredményt. A tettenérés nagyon ritka volt, mivel az ellenırzést megnehezítették a környék sőrő erdıi. Csak egy sikeres esetrıl tudunk, mikor 1942. július 12-én három gölnicbányai fiatalt elfogott a pénzügyırség.54 Visszaéléseket is feljegyeztek a határátlépı igazolványokkal kapcsolatban. A nem rendeltetésszerő használatra különféle okok miatt került sor. A határmenti kilépıket illegális tevékenységükben megfelelıen tudták hasznosítani pl. az ellenállókat és zsidókat csempészı személyek. Egyéb okok közé tudjuk besorolni az ismert emberek temetéseire való igyekezetet. Pl. mikor a magyar Éberhardon (nem messze Szenctıl), 1943. szeptember 1-én SNA, f. MV, k. 715, č. 2170/1940 adm. A pozsonyi járási parancsnok arra is figyelmeztetett, hogy a magyar fél szlovákokat – ideiglenes igazolványok tulajdonosait – fordított vissza, indoklás nélkül (a felkelés kitörése után a magyar hivatalok ideiglenesen lezárták északi határaikat). ŠA Bratislava – pobočka Modra, f. OÚ Bratislava-vidiek, k. 51, č. D1-1634/1944 prez. 54 SNA, f. Ústredňa štátnej bezpečnosti (ďalej ÚŠB), k. 347, č. 25262/1942. 52 53
egy jelentıs magyar politikus temetésének elıkészületei folytak, a környezı szlovákiai településekrıl (Pozsonypüspöki, Vereknye) nagyobb magyar csoport kérvényezte a részvételét. Annak ellenére, hogy az illetékes csendırırs az alkalmi átlépık kiadását elutasította, a mezıgazdasági határátlépı igazolványukkal visszaélı 32 dunahidasi földmőves részvételét a gyászszertartáson a csendırség nem akadályozta meg. Visszatérésükkor a csendırök 30 koronás büntetéssel sújtották ıket.55 Hasonló helyzetre került sor Németgurabon is, mikor 23 helyi- és környékbeli magyar élt vissza határátlépı igazolványával úgy, hogy 1944. március 5-én, Rétén „tüntetı módon” részt vett a helybéli magyar bíró, Szabó Zsigmond temetésén.56 A biztonsági szervek számára problémát okozott a tény, hogy részt vett rajta a németgurabi vezetı jegyzı és kormánybiztos is (a csendırırs, annak érdekében, hogy megırizze szolgálati tekintélyüket és méltóságukat nem kezdett vizsgálatot). A csendırök figyelmeztették a felettes intézményeket a pénzügyırség eljárására is: „Nagyon kívánatos lenne figyelmeztetni a németgurabi pénzügyırséget kötelességük lelkiismeretesebb teljesítésére, hogy hasonló esetek ne ismétlıdhessenek meg...”57 A szlovák-magyar határvonal mellett élı lakosság egyéb kisebb-nagyobb nehézségnek is ki volt téve, melyeket a távolabb élık csak közvetve tapasztaltak meg. A határ közelében lévı felsımislyei (Kassa mellett) katonai lıteret a magyar honvédelmi minisztérium csak a szlovák fél szóbeli jegyzéke után szüntette meg.58 1940 júniusában úgyszintén a tiltakozó jegyzék kézhezvétele után tiltotta le a tankelhárító tüzérség gyakorlatozását, amely a szlovák Felsıpokorágy (Nyustyai járás) lakosságát veszélyeztette.59 Ugyanebben a hónapban a magyar határırség leállította a mezıgazdasági kishatárforgalmat több szlovák-magyar átkelıhelyen is, nem engedték át a gazdákat sem, akik rendszeresen jártak mővelni földjeiket (csak a rendes útleŠA Bratislava – pobočka Modra, f. OÚ Bratislava-vidiek, k. 46, č. 742/1943 prez. A németgurabi csendırök 1944. március 13-án átadták ıket a Modori Járási Hivatalnak, és javaslatot tettek a határátlépı igazolványaik elkobzására. ŠA Bratislava – pobočka Modra, f. OÚ Modra, k. 53, bez č./1944 prez. 57 A fináncokat ugyanis a csendırırs parancsnoka elıre figyelmeztette az átkelés céljára. A pénzügyır felügyelıség osztályvezetıje késıbb, hanyag szolgálatteljesítés címén, bőnvádi feljelentést tett a pénzügyırség egyes tagjai ellen. 1944. március 5-én a németgurabi vezetıjegyzınek a szenci jegyzıvel és a rétei határır parancsnokkal volt találkozója, a magyar határırség ırbódéjának javítása és fenntartása ügyében (a jegyzı szerint a körülmények összjátékáról volt szó, nem volt szándékában részt venni a temetésen). ŠA Bratislava – pobočka Modra, f. OÚ Modra, k. 54, č. D1-209/1944 prez. 58 SNA, f. MZV, k. 79, č. 50348/1940. 59 A nyustyai járási parancsnok és a honvédalakulat parancsnoka, 1940. június 28-i találkozójukon megegyezetek, hogy a lövészet által okozott kár összege nulla. SNA, f. MZV, k. 79, č. 52723/1940. 55 56
véllel rendelkezıket engedték át). Azt hozták fel indokként, hogy a szlovák földmővesek igazolványai nincsenek rendesen kitöltve, hiányoznak belılük a kocsik adatai és a saját parcellák megjelölése, ami fontos a termés megadóztatásához.60 A határforgalomról szóló egyezménynek éppen a szlovák parasztok által magyarországi földjeiken megtermelt termés megadóztatásának és elvámoltatásának lebonyolításában voltak hiányosságai. Az emberek panaszkodtak, mivel sokukat – fıleg a szegényeket – megbüntették azért, mert nagyobb mennyiségő valutát vittek ki magukkal Magyarországra, a magyar területen kaszált széna vámjának kiegyenlítésére, miközben csak 20 koronát volt szabad kivinni.61 A magyar járások különféleképpen szedték be az adót, és a szlovák állampolgárok nem egyszer valutajegyzék használata nélkül adóztak, amivel a szlovák államigazgatás szerint akaratlanul is, de megrövidítették az államot (a Szlovák Köztársaságot).62 Ezért a szlovák pénzügyır szervek az állandó határátlépı igazolványok tulajdonosait gyakran vizsgálták és megbüntették. Hasonló problémák merültek fel valószínőleg minden mezıgazdasági szezonban. Erre abból az anyagból is következtethetünk, melyben a helyzet megnyugtatása céljából a nagyrıcei járási parancsnok 1944 tavaszán a pénzügyır szervek lakossággal szembeni elnézıbb eljárására kéri a pénzügyminisztériumot.63 A hasonló problémákat a közigazgatás igyekezett megoldani – részben sikerrel, miközben gyakorlatban maradtak a szlovák szervek és a magyar tisztségviselık találkozói. 1943. július 15-én Félben jött létre egy találkozó, melyen a somorjai fıszolgabíró és a pozsonyi járási parancsnok vezették a küldöttségeket. A felek a következı, kishatárforgalmat érintı kérdésekben kötöttek megállapodást: 1. a határátlépı igazolvány láttamozásának visszautasítása esetén fel kell tüntetni annak okát a lista megjegyzés rubrikájában;
A nemzetvédelmi minisztérium, 1940. június 18. leiratából. A külügyminisztérium ezt az ügyet átadta a budapesti nagykövetségnek, további rendezés céljából. NA, f. MZV, k. 113, č. 50004/1940. 61 SNA, f. ÚŠB, k. 504, č. 27936/1943. 62 Minél többet fizettek írásos feljegyzés nélkül a szlovákok Magyarországon, annál kevesebb adót fizettek otthon, mivel Szlovákiában az adóköteles, megtermelt termést a magyar hivataloknak kifizetett rész nélkül jelentették be. Érthetı, hogy ez a módszer zavarta a szlovák pénzügyi szerveket. Egy határmenti győlésen, a korponai járási parancsnok észrevette például, hogy a magyar államapparátus kiadott egy rendeletet (Közellátásügyi Miniszter 700.360/1943 sz. rendelet), mely szerint a Magyarországon földtulajdonnal rendelkezı szlovák állampolgároknak, be kellett szolgáltatniuk a termés egy részét a magyar hivataloknak, ezért viszonos intézkedés foganatosítását javasolta. A magyar szervek az adó meg nem fizetése esetén akadályozták a termés kivitelét. ŠA Banská Bystrica, f. Pohronská župa (a továbbiakban PŽ) II., k. 30, č. 2871/1943 prez. ŠA Banská Bystrica, f. PŽ II., k. 32, č. 2836/1943 prez. 63 ŠA Banská Bystrica, f. PŽ II., k. 46, č. 1559/1944 prez. 60
2. elıterjesztettek egy kérvényt, hogy a határmenti falvak lakosainak, kiknek a túloldalon található ingatlanja, megkönnyítsék az adó befizetését (a felettes hivatalok engedjék meg az érintett jegyzıknek, az adóbeszedés idejére, a zavartalan átlépést a másik oldalra); 3. további kérdések – okmánybélyegek fizetése a községi tanúsítványok kiadásáért; a visszautasított láttamozás konkrét esetei megoldódtak; a tulajdonosi igazolványok pontosabb jelölése; a határon vezetı út használata a határır ırjáratok számára.64 Kellemetlen benyomást és felháborodást keltett a szlovák lakosságban a szlovák-magyar bizottság kölcsönös határforgalomról tartott tárgyalása, amelyre 1943. december 14-én, Nagymihályban került sor. A megvendégelés során a „Sand” étteremben, a szlovák hivatalnokok utasítására, a küldötteknek egy cigányzenekar állítólag szlovák és magyar nótákat játszott. Ennek a vendégséggel egybekötött tárgyalásnak a kezdeményezıje a járási parancsnok volt, a jelenlévık között megtaláljuk a szobránci és nagykaposi fıszolgabírókat is.65 Az Állambiztonsági Központ egyik fı feladata állam biztonságának garantálása volt az. Ezért természetes, hogy a hatalmi-büntetı gépezet66 ezen eleme is figyelte a helyzetet a határszélen. A központ, „Hibák a kishatárforgalom mőködtetésében” címmel, 1942. március 25-én saját rendelkezést adott ki ezzel kapcsolatban, melyben kizárta a magyar honvédség tagjait a határmenti ülésekrıl. Miután több járási hivatal is kifejezte aggályait, 1942. szeptember 16-án ezt korrigálnia kellett. Az új rendelet szerint a kizárás nem vo-
A megállapodás egyes részleteit még 1943. szeptember 2-án újra pontosították Félben. Az éberhardi telepesek magyarországi földjeinek védelmérıl az Állami Földhivatal még 1944 márciusában tárgyalt a magyar féllel. ŠA Bratislava – pobočka Modra, f. OÚ Bratislava-vidiek, k. 49, č. D1-468/1944 prez. 65 A magyar küldöttség hiánycikkek vásárlására használta fel ezt az ott-tartózkodást. A járási parancsnoknak magyarázkodnia kellett, mivel az ügy iránt az Állambiztonsági Központ is érdeklıdött: „...a társadalmi tapintat és udvariasság természetes igénye volt a külföldi delegációval szemben, mikor a vendéglátó szerv eleget tett a társadalmi kapcsolatokból következı kéréseiknek, és nem tért el a két küldöttség kölcsönös korrekt kapcsolatától...” A Sáros-Zempléni Megyei Hivatal következetes rendelkezést hozott, hogy a megyei hivatal elöljáróságán minden megbeszélést jelentsenek, a pontos program feltüntetésével. SNA, f. ÚŠB, k. 554, č. 1730/1944. 66 A központon kívül ide sorolhatjuk a rendırséget, csendırséget, hadsereget, pénzügyırséget, bíróságokat, adminisztratív közigazgatási apparátust, a Hlinka Gárdát, a Freiwillige Schutzstaffelt és egyebeket. Korček, Ján.: Niekoľko poznámok k problematike mocensko-represívneho aparátu slovenského štátu. In Bystrický, Valerián (ed.): Slovensko v rokoch druhej svetovej vojny. Bratislava, SNR – HÚ SAV, 1991. 30. Továbbá Kamenec, Ivan: Politický systém a režim slovenského štátu v rokoch 1939 – 1945. In Bystrický, i. m. 13–23. Korček, Ján: Slovenská republika 1943 – 1945. Bratislava, MO SR, 1999. 49–113. 64
natkozott a magyar katonai határırség tagjaira, hiszen majdnem mindig a határırség munkájával kapcsolatos kérdéseket kellett megoldaniuk.67 A határvidéket nem kerülhette el egy olyan történelmi esemény, mint amilyennek a Szlovák Nemzeti Felkelés számít. 1944. szeptember 4-én éjjel a magyar állam lezárta határait, az utakon, kb. 500 méterre a szlovák határtól jármővekbıl torlaszokat állítottak, és könnyőgéppuska-fészkeket ástak. A magyar oldal intézkedései a partizánok Szlovákia felıli bejutásának megakadályozására irányultak.68 Ebben a hónapban a magyar határırség Sopornya mellett letartóztatott két szlovák pénzügyırt, Sopornya polgármesterével és tíz sopornyaival együtt. A sopornyaiak ugyanis, kiknek szántói a magyar oldalon voltak, a tiltás ellenére átmentek mővelni földjeiket. A pénzügyırség felügyelıjének közbenjárására két nap múlva hazaengedték ıket Szeredrıl.69 Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy mikor a visszacsatolt területeken 1938 végén a magyar civil közigazgatás átvette az illetékességet a megszálló magyar katonai szervektıl, egyúttal helyi szinten is átvette a kezdeményezést a szlovák partnerrel történı tárgyalásokban. A tárgyalások a határmenti problémák kiküszöbölésére irányultak, amelyek közé a következıket sorolhatjuk: a magyar biztonsági gépezet kelletlenül engedte a területére azokat a szlovák állampolgárokat, akikrıl azt feltételezte, hogy gárdisták vagy egyéb módon a magyar szervek látókörébe kerültek; a biztonsági szervek erıszakos megnyilvánulásai a szomszédos állam polgáraival szemben; nehézségek a határátlépı igazolvány jóváhagyása körül, a másik oldal részérıl; a határátlépı igazolvánnyal való visszaélések; a menekültek problematikájának megoldása; a határ magyar felén lévı földeken termett termés megadóztatása és megvámolása stb. A tárgyalások vagy megbeszélések lefolyása és eredménye nem csak az országos politikai irányvonaltól függött, hanem a másik oldal tisztségviselıinek egyéni hozzáállásától is. Éppen ebben az egyéni hozzáállásban vannak szemmel látható eltérések. A küldöttségek mélyebb kölcsönös kapcsolatának kialakulását a központi hatalom nem nézte jó szemmel, inkább a megbeszélések szigorúan formális jellegét várta el. Másrészt személyes ellenszenv is létezett az államhatalom néhány helyi képviselıje részérıl a magyar szomszéd felé, amely a szlovák-magyar viszonyból eredt, és ami rányomta bélyegét a kölcsönös kapcsolatok légkörére is.70 Reakció a Nagyszombati, Dobsinai és Lónyabányai Járási Hivatalok kérdéseire. ŠA Bratislava – pobočka Modra, f. OÚ Bratislava-vidiek, k. 45, č. 336/1943 prez. 68 ŠA Bratislava – pobočka Modra, f. OÚ Bratislava-vidiek, k. 51, č. D1-1301/1944 prez. 69 A sopornyai csendırırs jelentésébıl nem derül ki egyértelmően, hogy a határ melyik oldalán került sor a szlovák határırök elfogására. Valószínőleg ezzel az esettel a diplomácia nem foglalkozott, mivel a szlovák központi szervek abban az idıben a felkelés leverésével voltak elfoglalva. ŠA Nitra, f. ObŽV Nitra, k. 8, č. 521/1944. 70 Említsünk meg még néhány tanácskozást és azok körülményeit, ahogyan az archív iratokban fennmaradtak. Az Aranyosmarót – Verebély útvonal megnyitása 67
nagyon kívánatos volt, mivel a Zsitva völgye lakosságának 60 km-es körzetben semmilyen útleveles átkelıje nem volt (legközelebb Léván vagy Nyitraivánkán keresztül). 1939 novemberében a pénzügyırség aranyosmaróti felügyelısége értesítette a járási hivatalt, hogy hozzájuk érkeznek a közbenjárások eme út megnyitásának ügyében. Ez irányú kérésüknek adtak hangot a magyar hivatalok is az aranyosmaróti járási parancsnok és a verebélyi fıszolgabíró megbeszélésén, 1939. június 19-én (ŠA Nitra – pobočka Nitra, f. OÚ Zlaté Moravce, k. 29, č. 874/1939 prez.). Az 1939. augusztus 18-án, Léván tartott megbeszélésen az aranyosmaróti járási parancsnok és a lévai fıszolgabíró, a Bakabánya környéki községek határforgalmának néhány kérdését érintette (ŠA Nitra – pobočka Nitra, f. OÚ Zlaté Moravce, k. 30, č. 1206/1939 prez.). 1940. március 20-án, Verebélyen az aranyosmaróti járási parancsnok és a fıszolgabíró egyezséget kötöttek a Kishind és Nagyhind közötti mezei út használatáról. Egy hónappal késıbb azonban a magyarok közvetlenül a határvonal mellett átásták, mivel a helyi szlovák szervek az ott található terület egy részének átengedésére vonatkozó kérésüket elutasították. (ŠA Nitra, f. ŽÚ Nitra III., k. 4, č. 1008/1940 prez.). A kétoldalú egyezmény értelmében, 1940. július 2-én megbeszélésre került sor a Galántai Fıszolgabírói Hivatalban, a határforgalom szabályozásával kapcsolatban. Részt vett rajta a Nagyszombati Járási Hivatal képviselıje valamint a falvak képviselıi, akiket a szabályozás érintett. A tárgyaláson megegyeztek, hogy az 1940-es aratás idejére 14 napos átmeneti kilépıket adnak ki, azzal a záradékkal, hogy aratóról van szó (ŠA Bratislava, f. ŽÚ Bratislava III., k. 4, č. 1377/1940 prez.). 1940 júliusában a magyar szervek lehetetlenné tették a barancsi (Tıketerebesi járás) kormánybiztosnak, Michal Ferkónak földjei mővelését a magyar oldalon található szántóin. Ez a dolog azonban, az ottani tisztviselık jó kétoldali kapcsolatának köszönhetıen azonnal kielégítıen megoldódott (ŠA Prešov, f. ŠZŽ, k. 108, č. 893/1940 ŠB prez.). A Nagymihályi Járási Hivatal a magyar hivatalnokokkal többször is tárgyalt: 1942. február 19-én Nagykaposon folytak a megbeszélések, 1943. február 19-én a határrendészeti bizottság ülésére a Nagykaposi fıszolgabírói hivatalban került sor, ahol a szlovák küldöttséget a nagymihályi járási parancsnok vezette. Itt megegyeztek a határátlépı igazolványok kiállításában és megoldották a határforgalomban felmerült kisebb panaszokat. 1943. április 12-én Ungváron tartottak értekezletet (ŠA Prešov, f. ŠZŽ, k. 121, č. 124-IV-I/1943 ŠB prez. SNA, f. ÚŠB, k. 554, č. 1730/1944.). 1944. március 5-én a németgurabi vezetıjegyzınek a szenci jegyzıvel és a rétei határırparancsnokkal volt találkozója, a magyar határırség ırbódéjának kijavítása és fenntartása dolgában. (ŠA Bratislava – pobočka Modra, f. OÚ Modra, k. 54, č. D1-209/1944 prez.). A nyugat-szlovákiai helyi szervek egyik utolsó találkozójára 1944. július 6-án került sor, Verebélyen. Ez csak tájékoztató jelegő találkozó volt, amely semmiféle konkrét eredményt nem hozott. Az érsekújvári és vágsellyei magyar közigazgatási szervek a járási parancsnoktól újabb munkatalálkozót kértek, melynek tárgya szezonmunkások kishatárforgalmi átkelésének szabályozása valamint a határ két oldalán fekvı, egykori zsidó birtokok igazgatásának megoldása lett volna. Az ülésre, a felkelés kitörése miatt soha nem került sor (ŠA Nitra – pobočka Nitra, f. OÚ Nitra, k. 57, č. D1-454/1944 prez.).
