ATALANTA TÁVOKTATÁSI KÖZPONT ATK
Jogi alaptan
Szerző: dr. Bednay Dezső Az ATK munkacsoportjának tagja Budapest 2007
1
Tartalomjegyzék Bevezetés I. Rész: Az államjog alapjai
3.
1. Az Állam- és jogtudomány helye a tudományok összességében 2. Az Államtudomány történeti eredete 3. Az államfogalom napjainkban
II. Rész: Jogelméleti alaptan 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.
9.
A jog lényege, jogforrások Jogszabályok hierarchiája A jogszabály érvényessége, hatálya Jogi tények A jogszabály felépítése, értelmezése A jogalkalmazás A bírósági eljárás elvei A jogrendszer tagozódása (jogágak)
III. Rész: A polgári jogviszony alanyai 1. 2. 3. 4.
A Polgári Törvénykönyv szerkezete Bevezető rendelkezések (a polgári jog alapelvei) A személyek (a polgári jog alanyai) A képviselet és a jogutódlás
IV. Rész: A tulajdonjog 1. 2. 3. 4.
35.
A tulajdonjog tárgya, a dolgok csoportosítása A tulajdonjog tartalma A tulajdonjog megszerzése A közös tulajdon
V. Rész: Jogászi hivatások 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
27.
47.
A jogászi hivatás általában Az ügyvédség Az ügyészség A bíróságok A közjegyzők A jogi szakvizsgáról A jogi asszisztens
Irodalomjegyzék Jogi kislexikon (Oktatási segédanyag)
2
59.
Bevezetés A jogi asszisztens képzés tematikájában a Jogi alaptan az egyik indító tantárgy. Ez a kiadvány terjedelmi okokból és a képzés jellegéhez igazodva természetesen nem nyújt olyan átfogó ismereteket, mint a jogi egyetemi képzés hasonló studiumának tankönyvei. Az összeállítás a megadott követelményi rendszeren belül elsősorban azokat a részeket emeli ki, melyek a jogi műveltség részének is tekinthetők vagy a hallgatók későbbi tanulmányaihoz is kapcsolódnak. A jogi kislexikonban szereplő fogalmak a többi jogi tantárgy témaköréből is merítenek.
I.
Rész: Az államjog alapjai
1. Az Állam- és jogtudomány helye a tudományok összességében A tudományos gondolkodás az emberi megismerő tevékenység sajátos fajtája. „A tudomány fogalmakba sűríti a valóságot”. A megismerés eredményeinek átadása eleinte differenciálatlan kezdetleges szellemi tevékenység volt, a tudományos megközelítés csak később alakul ki. A tudomány kialakulása mellett a szellemi tevékenység más formái is megjelentek (vallás, művészet, filozófia). Maga a tudomány is több területre osztható, az egyik osztályozás szerint a tudományoknak négy csoportja van: Filozófia (sokan vitatják a tudományba sorolását), Természettudományok, Társadalomtudományok, Formális tudományok (pl. matematika, logika). A társadalomtudomány a társadalmi jelenségeket vizsgálja, ismeretanyaga a társadalmi lét, annak összefüggései, sajátosságai. A társadalomtudományok területén különböztetünk meg, ezek: Történettudományok, Gazdaságtudományok, Szociológia, Pszichológia, Nyelvtudományok, Irodalomtudományok, Hadtudományok, Állam- és jogtudományok.
hagyományosan
átfogó
tudománycsoportokat
Egyes társadalomtudományok több tudománycsoportba is besorolhatók (pl. jogtörténet). Az egyes tudománycsoporton belül beszélhetünk elméleti-, történeti-, és alkalmazott tudományokról (ez utóbbi konkretizálja az elméletet és prognózist állít fel). Állam- és jogtudományok tárgya a társadalom állami és jogi jelenségei.
3
Az állam- és jogtudományok rendszere
Általános állam- és jogtudományok Jog- és állambölcselet Állam- és jogtörténetek Összehasonlító jogtudomány
Ágazati állam- és jogtudományok Az állam és jog egyes részterületeit vizsgálják, a tételes jog egyes ágazataihoz kapcsolódnak (pl. büntetőjog tudomány) Segédtudományok A joggyakorlat igényei szerint más önálló tudományok jogi vonatkozású részei (pl. igazságügyi statisztika, igazságügyi elmekórtan)
2. Az Államtudomány történeti eredete Az államtudomány az állam kérdéseivel foglalkozó tudományok összessége, amelynek története különböző elnevezésekkel az ősi korokra nyúlik vissza. Az állam kifejezés használata viszonylag újkeletű a XVIII. Században Machiavelli használta először, de tartalmát tekintve használható az ókorra is. Korai civilizációkban (ázsiai típusú társadalmak) a jogi normák vallási jellegűek voltak, illetőleg a szokásokból nőttek ki. Antik Görögországban a filozófia hatására, „kívánalomként” megjelenik a tökéletes állam eszménye. A fogalom kialakításában jelentős szerepet töltött be Platón (Kr. e. 427-347) görög filozófus. Az állameszméjének megfelelő rendszert az „Állam” című munkájában fejtette ki. Platón művében a polgárokat három hierarchikusan elrendezett osztályba sorolta, minden osztály a maga funkcióját mások funkcióit harmonikusan kiegészítve látná el. A hierarchia alján a dolgozók kézművesekből, kereskedőkből és földművesekből álló osztálya állt. A második osztály tagjai az őrök vagy harcosok, akik nem rendelkezhetnek magántulajdonnal és közösségben élnek. A hierarchia csúcsán az igazság érvényesüléséért felelős filozófusok állnak, akik indoklás nélkül hozhatják meg a közösséget érintő döntéseiket. Kizárólag ideiglenes, a filozófusok által meghatározott házasságok köttetnének, a születendő gyermekeket pedig a közösség nevelné fel. Húsz esztendőn keresztül Platón tanítványa volt Arisztotelész (Kr. e.384-322), az ókori görög filozófia meghatározó személyisége. Képességeire jellemző, hogy Platón az „iskola eszének” nevezte és a „nagy olvasó” címmel illették. Platón iskolájának nevéből származik az akadémia elnevezés. Platón halála után az athéni akadémia élére mégsem őt nevezték ki, ennek hatására elhagyta Athént és elvállalta a makedón trónörökös, a későbbi Nagy Sándor nevelését. Tanítványa trónra lépésekor visszatért Athénbe és megnyitotta iskoláját (elnevezése Lükeion). A hagyomány szerint Arisztotelész sétálva tanított (a sétány szó görögül peripatosz), Arisztotelész tanítványait és követőit később peripatetikusoknak nevezték. Iskolája felszerelése előképe volt egy későbbi egyetemnek, mert nemcsak kéziratokat, hanem térképeket, táblákat és tudományos eszközöket is tartalmazott, és a korabeli filozófiai iskolákhoz képest enciklopédikus jelleggel bírt.
4
Összegezve Arisztotelész jelentős szerepet töltött be a logika tudományának megalapozásában; a politikai jelenségek tudományos rendszerezésében; a politikai terminológia kiépítésében de az állam- és jogtudományok területén is (pl. „Politeia” Az athéni állam című könyve). Az antik Görögországban a jog szokásjogból, törvényekből és népgyűlési határozatokból állt. Antik Rómában, az álam- és jogtudomány kettőséből az utóbbi mai napig is továbbélő szerepét kell kiemelnünk. A birodalommá válás miatt a jog számos területen átfogó, egységes jellegű lett, kialakult a jogi képzés, jogi szakirodalom és a jogászrend. A jogtudomány nem folyt bele az államügyekbe. Feudalizmus: a XI.-XII. században a helyi jelentőségű káptalani és kolostori iskolákból kialakulnak az egyetemek (universitas). Elsőként Bolognában, majd Párizsban és Oxfordban. Magyarország első egyetemét Nagy Lajos alapította Pécsett ((1367-től a 15. sz. elejéig működött). Az első egyetemek jellemzően négy fakultásra tagolódtak, ezek a teológiai, a jogi, az orvosi és a bölcsészeti. A megindult egyetemi jogi oktatás hatására egyre inkább világi lesz a jogi pálya. A feudalizmus jogát a kánonjog és a római jog átvétele jelentősen meghatározta. Abszolút monarchiák: Kiépül a hivatalnoki kar. A joggyakorlat három elkülönülő területe: Igazságszolgáltatás (bíráskodás), Közigazgatási jogászi munka, Szerkesztő jogászi munka. Tehát elkülönül a bíráskodás és a közigazgatás, a jog szerepe a közigazgatás területén is megnő. A modern polgári társadalmak államfogalma Az állam fogalma mindig egyet jelentett a nyilvános közügyeket végző uralmi szervezettel. A modern állam a polgári társadalmak kialakulásával jött létre. A modern államot meghatározó jellegzetessége alapján nemzetállamnak vagy politikai államnak is nevezzük. Immanuel Kant (1724-1804) német filozófus szerint: az állam, mint emberek sokaságának jogi törvények alatti egyesülése arra hivatott, hogy a polgári jogokat biztosítsa. Georg Wilhelm Friedrich Hegel német filozófus szerint: az állam az a közvetítő kapocs, amely összefogja a társadalom centrifugális erőit, és a társadalmi érdekellentétek fölött áll, mint általános érdek a különös érdekkel szemben. Max Weber német társadalomtudós 1864-1920, a vallásszociológia és a jogszociológia egyik megalapítójának megfogalmazása szerint: az állam az, az emberi közösség, amely egy bizonyos területen belül az erőszakhoz való jog egyedüli forrása. Max Weber legismertebb műve „A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme” (1904-ben jelent meg. A könyvben kifejti az állam legfőbb ismérveit:
az állam történeti kategória; az állam léte objektív társadalmi szükséglet; az állam rendeltetését funkcióin keresztül valósítja meg; az állam a kényszerítést legitim módon speciális eszközökkel alkalmazhatja; az állam a néptől és a társadalomtól elkülönült szuverén közhatalom; az állam a munkamegosztás külön ágát képező szervezet; az állam környezetével sajátos kölcsönhatásban van.
5
3. Az államfogalom napjainkban a) Az államhatalmi ágak megosztása Az állam, mint működő egész bizonyos feladatokat teljesítő szervezet. Legfőbb feladatai és céljai a külső védelem, továbbá a belső biztonság és rend megszilárdítása, az emberi együttélés rendezett és jogszerű feltételeinek biztosítása. Ezen túlmenően időnként egyes konkrét célok (pl. hódítás, vallási eszmék vagy egy ideológia terjesztése) sajátos színezetet kölcsönöznek egy adott államnak. Az állam működése akaratmegvalósítás, mely az állam tevékenységein (törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás), a felségjogok gyakorlásán keresztül valósul meg. Az autokrata, abszolút államok időszakában ez a három felségjog egy kézben összpontosult. Az államhatalmi ágak megosztása elméletének kidolgozása és ismertté válása a XVIII. században következett be. Az uralkodói abszolutizmus önkényével szemben javasolta a felvilágosodás egyik kiemelkedő gondolkodója a francia Montesquieu a hatalmi ágak megosztását. A „törvények szelleme” című 1750-ben megjelent munkájában így ír erről: „örök tapasztalat, hogy mindenki, aki hatalommal rendelkezik, kész visszaélni vele; addig megy el ebben, míg korlátokba ütközik… Hogy ne lehessen visszaélni a hatalommal, arra van szükség, hogy a dolgok elrendezése folytán hatalom állítsa meg a hatalmat.” Az államhatalomnak a klasszikus hatalmi ágak (törvényhozás, végrehajtó halatom, bírói hatalom) közötti újkori megosztása Angliában alakult ki. A modern jogállamok szervezete bonyolult képződmény, a gyakran eltérő szervezeti formák ellenére ma is érvényesül az előbb ismertetett rendező elv, az államhatalmi ágak megosztásának elmélete. A hatalommegosztás követelményének megfelelően el kell különülni egymástól, és kiegyensúlyozott arányban kell működnie a három hatalmi ágnak: a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói ágnak. Egyik hatalmi ág sem veheti át a másik feladatát, egyiknél sem összpontosulhat olyan hatalom, amely diktatórikus hatalomgyakorláshoz vezethetne. Néhány újabb állam- és jogelméleti tanulmány negyedik hatalmi ágként a médiát is megemlíti. A hármas tagozódás a Magyar Köztársaság államszervezetében is megfigyelhető. b) Az állam funkciói: társadalom és a természet viszonyának befolyásolása (pl. természeti csapások elhárítása, egészségügyi demográfiai viszonyok alakítása) gazdasági funkciók (tulajdonviszonyok alakítása, védelme, adó-, vám-, hitelpolitika alakítása), politikai-igazgatási funkciók (a rendszerrel szemben álló erők „elnyomása”, pártok kiépítése, közrend, közbiztonság fenntartása), ideológiai-kulturális funkciók (pl. műveltség, tudomány, művészet támogatása), külpolitikai funkciók (katonai erő, szövetségi kapcsolatok), nemzetközi együttműködési funkciók (pl. külkereskedelem, környezetvédelem stb.).
6
c) Az állam általánosan elfogadott mai fogalma: Az állam meghatározott területen élő emberek történetileg kialakult tartós és szervezett közössége; olyan viszonylagos önállósággal és szuverenitással rendelkező társadalmi szervezet, mely a közösség felett főhatalmat gyakorol.
d) Az államfogalom jogi vonatkozásai Az állam lényeges ismérvei: 1) Terület (elvileg a Föld középpontjáig kiterjed) Szárazföldi Általában összefüggő terület, de állhat szigetekből is, vagy a területek közé ékelődhet egy másik állam is. Ide tartozik még az ún. „úszó” és a „repülő” államterület az állam lobogóját vagy felségjelét viselő hajók, és repülők. Vízi Az állam vízi területéhez tartoznak a belvizek (folyók, tavak, csatornák) és a tenger bizonyos (ált. 200 tengeri mérföldig) részei. Légi térségből áll A légitér (felfelé 83km-ig, ameddig a levegő felhajtóerejével közlekedő repülők haladni tudnak. felette világűr) osztozik az alatta elhelyezkedő terület jogi helyzetében. Ezt a vonalat Haley amerikai tudós állapította meg és a magyar származású amerikai tudósról, Kármán Tódorról Kármán-vonalnak nevezte el. Az államokat teljes szuverenitás illeti meg a fellettük levő légitérben, kivéve az ezzel ellentétes nemzetközi szerződéseket. Speciális államterületnek tekinthetjük a repülő államterületeket (repülő), az úszó államterületeket (hajók), a diplomáciai épületeket (követségek) és a sarkvidéki kutatóállomásokat. A repülő államterületek azonosítható módon sorszámozva vannak, hajók esetén az a döntő, hogy melyik állam zászlója alatt hajózik. 2) Népesség Az állam főhatalma elvileg mindenkire kiterjed, aki az állam területén tartózkodik, így a külföldiekre és a hontalanokra is. Ugyanakkor az állam és polgárai között különleges jogviszony áll fenn, mégpedig a tartózkodási helytől függetlenül. Ez az ún. államjogi értelemben vett lakosság, mely utóbbira vonatkozik az állam személyi felségjoga. Az állampolgárság mint jogintézmény a természetes személyeknek egy bizonyos államhoz fűződő, elsősorban jogi kapcsolatát testesíti meg, de nem mentes érzelmi mozzanatoktól sem. Az állampolgársági státus ugyanakkor az Alkotmány és más jogszabályok által garantált jogok és kötelezettségek teljességét jelenti az érintett számára.
7
3) Szuverenitás A szuverenitás az államhatalom gyakorlásának kérdése „kit illet a főhatalom?” A szuverenitás olyan személyhez vagy testülethez kapcsolódik, aki (amely)a társadalomban egyedül rendelkezik jogalkotó hatalommal és akinek parancsait rendszeresen követik anélkül, hogy ő maga rendszeresen engedelmeskedne más személynek vagy testületnek. Az állam szuverenitásának két összefüggése van: Belső szuverenitás: az alkotmány és más jogszabályok meghozatalának és közhatalmi kikényszerítésének lehetősége, Külső szuverenitás: az állam más államokkal azonos jogú alanya a nemzetközi jognak, döntéseit külső kontroll nélkül hozza meg. Ez a nemzetközi közjog szabályozási területe.
e) Az államhatalom földrajzi megoszlása (szuverenitás egysége, vagy megosztása) alapján az államok osztályozása: Unitárius állam Az állam területi egységei nem rendelkeznek a szuverenitás részjogosítványaival (pl. Magyarország, Franciaország) Szövetségi állam (föderáció) Több-kevesebb önállósággal rendelkező tagállamokat foglal egységbe, a szuverenitás megoszlik a szövetségi állam és a tagállamok között. Jellemzően nagy kiterjedésű, vagy olyan államoknál fordul elő, ahol különböző faji, nyelvi nemzeti vagy vallási kisebbségek élnek. (pl. Egyesült Államok, Kanada, Független Államok Közössége a Szovjetunió felbomlása után, Németország, India, Svájc) Államszövetség (konföderáció) Az egyes államok közötti kapcsolat lazább, szuverén államok közös célok elérésére létrehozott szövetsége. A konföderáció központi szerveinek döntései csak akkor kötelezik a tagállamokat, ha azokat saját döntéshozatalra jogosult szerveik is jóváhagyják. (pl. az észak-amerikai brit gyarmatok az angol koronától való elszakadásuk után vagy az USA-ból 1961-ben kivált 11 déli állam, a Napóleon által létre hozott Rajnai-Szövetség).
Önellenőrző kérdések: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.
Milyen tudománycsoportokat különböztetünk meg a társadalomtudományok területén? Milyen részterületei vannak az Általános állam- és jogtudományoknak? Kiket nevezünk peripatetikusoknak? Hol és miként alakultak ki az első egyetemek? Mit jelent az államhatalmi ágak megosztásának elve? Mit jelent az állam belső- és külső szuverenitása? Mit értünk a szövetségi állam (föderáció) fogalma alatt? Mit értünk az államszövetség (konföderáció) fogalma alatt? 8
II. Rész: Jogelméleti alaptan 1. A jog lényege, jogforrások A jog különösen a kezdetleges társadalmakban isteni parancs formájában lép fel, így nyilatkozik meg a váteseknek, az öregeknek szavában a görögöknél, a szent iratok, a Biblia vagy a korán tételeiben. Egyúttal a természet rendjét is megismétli az emberi társadalomban, például a stoikusoknál vagy az elképzelt igazságosságot valósítaná meg, például Arisztotelésznél. A jog a társadalom fennmaradása érdekében rendezettséget teremt, illetve rendet tart és egyúttal alakítja a jogalanyok magatartását. A legelterjedtebb meghatározás szerint: A jog az állam által alkotott vagy szankcionált, és a társadalom valamennyi tagjára kötelező, kikényszeríthető magatartási szabályok összessége. A jogszabály az emberek társadalmi tevékenységének befolyásolására szolgáló magatartásszabály. A társadalomban egyébként sokféle magatartási szabály érvényesül (hagyomány, erkölcs, szokás, illem stb.); a jog különbözősége abban van, hogy léte az állam létéből következik, megtartatása, kikényszerítése is állami apparátus létezését feltételezi. A jog, mint magatartási szabály az emberek viselkedésére, egymással szembeni, ismétlődő magatartási fajtáira egyazon érvénnyel vonatkozó általános érvényű állami előírás, amelynek megsértése, nemkövetése a kikényszerítés végett kilátásba helyezett következményekkel, általában valamilyen hátránnyal (szankcióval) jár. Az állam és a jog szorosan összefonódó intézmények: Az állam létezését a jog legitimálja, az állami szervek működésének jogi keretei vannak; A jogot viszont az állam jellemzően saját szervei útján alkotja és juttatja érvényre. A korábban idézett meghatározás a jogot az állam által alkotott vagy szankcionált normaként határozza meg. A történetileg kialakult három jogképződési, illetve jogfejlesztési mód közül ezt a jogalkotási módot törvényhozási jognak is szokás nevezni. A jogtörténet három jogképződési módot különböztet meg:
a szokásjog; a bírói jog; a törvényhozási jog (állami jogalkotás).
a.)
A szokásjog a rabszolgatartó és a feudális jogrendszerekben a legjellemzőbb jogképződési módnak tekinthető. A szokás a társadalom tagjai közötti érintkezések, viszonyok révén kialakuló rendszeresen ismétlődő magatartás. A szokásoknak joggá való átalakulása részint úgy következik be, hogy az állami szervek (pl. bíróságok) a jogalkalmazó tevékenységük során figyelembe veszik a társadalomban kialakult és meggyökeresedett szabályokat. A szokást megerősítik, és elismertetésüket állami kényszerrel is biztosítják. Így alakul ki a szokásjog. A kodifikáció (így az írott jog)
9
terjedésével a szokásjog jelentősége ugyan lecsökkent, de az írott jog értelmezésénél esetenként a kontinentális jogoknál is jelentős lehet. b.)
A bírói jog a kontinentális (római-germán hatás alatt álló) jogrendszerekben kevéssé érvényesül, nyomai a törvényértelmezés formájában lelhetők fel. Jellemző, hogy az írott jogszabályok tiltják a bírák jogalkotási hatalmát. A bírói jog szerepe ellen hat, ha a jogrendszer a precedensre alapuló ítélkezést elveti, hiszen egy új jogeset elbírálása során a bírói gyakorlat által esetleg korábban már kialakított (alkalmazott) szabálynak ilyenkor nincs kötelező ereje. A common law-országokban (az angolszász jogrendszerekben) azonban kezdettől fogva a bírói jog dominált, s mint a jogfejlesztés egyik csomópontja ma is nagy jelentősséggel bír. Angliában a bíró nemcsak alkalmazta, hanem egyúttal ki is alakította a jogszabályokat. A bírák kötelesek az elődeik által kialakított szabályokhoz igazodni, tiszteletben kell tartaniuk a korábbi ítéleteket, a precedenseket.
c.)
A XIX. századtól a kontinentális jogrendszerekben, így a magyar jogban is a törvényhozási jogalkotás a meghatározó, szinte minden állam írott alkotmányokat és törvénykönyveket alkotott. Az írott jogszabályt a legjobb eszköznek tartották világos és egyértelmű szabályok kialakítására, az alkotmányosság megőrzésére. A törvényhozó vagy a közigazgatás által kibocsátott jogszabályok egyúttal hierarchikus rendben helyezkednek el, a hierarchia csúcsán az alkotmánnyal. A jogképződési, illetve jogfejlesztési módok közül ez a legjelentősebb.
Részben a jogképződési módokhoz is kapcsolódik a jogcsalád kifejezés. A jogcsalád jellemzői közé sorolható hasonlóság a: a jogrendszer történeti kialakulásában, a jogi gondolkodásmódban, a jellemző jogintézményekben, a jogforrásokban Az összehasonlítható jogtudomány jogirodalma négy jogcsaládot különböztet meg: római-germán jogcsalád („kontinentális jog”), romanista jogkör germanista jogkör északi jogkör angolszász jogcsalád („common law”), angol jog nem angol common law jogrendszerek szocialista ill. posztszocialista jogcsalád, szovjet közép-európai Európán kívüli vallási és tradicionális jogrendszerek muzulmán jog hindu jog, távol-keleti jogfelfogás
10
Fekete Afrika és Madagaszkár joga
A jogot tehát jellemzően állami szervek alkotják s egyúttal az állami szervek feladata a jogszabályok érvényesítése, kikényszerítése. Ugyanakkor a jogalkotás módját és szabályait is jogszabályok határozzák meg, mert a jogszabályok az állami szervek eljárásának kereteit is meghatározzák. Egy jogállamban jogszabályok határozzák meg azt, hogy mit tehetnek az állami szervek, és hogy milyen közigazgatási (hatósági) eszközökkel avatkozhatnak be a gazdasági folyamatokba. Leegyszerűsítve az állami szerv csak azt teheti meg, amit a jogszabály megenged, míg az állampolgár mindazt megteheti, amit a jogszabály kifejezetten nem tilt. A jogforrás arra a kérdésre ad választ, hogy mely szerv és milyen formában alkothat jogszabályt. Ezen az alapon beszélhetünk belső és külső jogforrásról. A belső jogforrás körébe azok a szervek tartoznak, amelyek a jogszabály megalkotására felhatalmazást kaptak (pl. Országgyűlés, Kormány, stb.). A külső (alaki) jogforrás pedig az a forma, amelyben a jogszabály megjelenik, amelyben kötelező ereje és más jogszabályokhoz való viszonya megtestesül (pl. törvény, kormányrendelet stb.). Az Európai Unió rendeletei Magyarország csatlakozása után közvetlenül alkalmazandó jogforrásoknak számítanak. A közösségi jog ilyen előírásai a tagállam jogrendszerének adaptációja nélkül, tehát saját erejüknél fogva, közvetlenül érvényesülnek, illetve azokat érvényesíteni kell a tagállami jogrendszerben. A közösségi jog rendeletére magánszemélyek a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhatnak, abból eredő jogaikat közvetlenül érvényesíthetik. A közvetlen hatálynak két fajtáját különböztetjük meg, a vertikális és a horizontális közvetlen hatályt. A horizontális közvetlen hatályú EU-s jogszabály valamely rendelkezésére magánszemélyek egymás közötti viszonyukban is hivatkozhatnak. Vertikális közvetlen hatályú uniós szabálynál a magánszemélyek csak a tág értelemben vett állammal (hatóságok is ide sorolandók) szemben hivatkozhatnak a közvetlen hatályos rendelkezésre, egymás közti viszonyukban nem!
2. Jogszabályok hierarchiája
A jogalkotási törvény szerint a jogi normák két csoportja: a) a jogszabály és az b) állami irányítás egyéb eszköze a. a jogszabályok (alkotmány, törvény, kormányrendelet, MNB elnökének rendelete, miniszterelnöki rendelet és miniszteri rendelet, jegybanki rendelet, önkormányzati rendelet), Jogszabályt akkor kell alkotni, ha a társadalmi-gazdasági viszonyok változása, az állampolgári jogok és kötelességek rendezése, az érdek-összeütközések feloldása azt szükségessé teszi. A jogszabály megalkotása előtt - a tudomány eredményeire támaszkodva elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok 11
és kötelességek érvényesülését, az érdek-összeütközések feloldásának a lehetőségét, meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit. A jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan és közérthetően kell megszövegezni. Az azonos vagy hasonló életviszonyokat általában ugyanabban a jogszabályban, illetőleg azonos vagy hasonló módon kell szabályozni. A szabályozás nem lehet párhuzamos vagy indokolatlanul többszintű. A jogszabály a végrehajtására kibocsátott jogszabállyal, valamint a jogszabály a módosításaival egységes szerkezetbe foglalható. Átfogó módosítás esetén az egységes szerkezetbe foglalást el kell végezni. A Magyar Közlönyben kell közzétenni a jogszabály szövegét, ha az egységes szerkezetbe foglalást az Országgyűlés vagy a Kormány rendelte el. A miniszter és az országos hatáskörű szerv vezetője a hivatalos lapjában is közzéteheti - az általa irányított vagy felügyelt szervek munkájának elősegítésére - a jogszabály egységes szerkezetbe foglalt szövegét. A törvénykezdeményezés jogát, a kezdeményezés módját és a törvényalkotás rendjét az Alkotmány és az Országgyűlés ügyrendje szabályozza. A jogalkotó és a jogalkalmazó szerveknek figyelemmel kell kísérniük a jogszabályok alkalmazásának hatását, fel kell tárniuk az érvényre juttatásukat gátló körülményeket, és a tapasztalatokat a jogalkotásban is hasznosítani kell. b. az állami irányítás egyéb jogi eszközei (határozat, utasítás, statisztikai közlemény, jogi iránymutatás.) A határozat az Országgyűlés, a Kormány és a helyi önkormányzatok által saját és az általuk közvetlenül irányított szervezetek működési feltételeinek a meghatározására irányuló, illetve feladatot is tartalmazó általános érvényű jogi norma. Az utasítás, amikor a miniszter és az országos hatáskörű szerv vezetője jogszabályban meghatározott irányítási jogkörében a közvetlen irányítása alá tartozó szervek tevékenységét szabja meg. Statisztikai közlemény: A kizárólag statisztikai fogalmat, módszert, osztályozást, névjegyzéket és számjelet tartalmazó kötelező rendelkezést a Központi Statisztikai Hivatal elnöke statisztikai közleményként adja ki, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal hivatalos lapjában kell közzétenni. Jogi iránymutatás Az Országgyűlés, és a Kormány irányelvet bocsát ki, amelyben általános érvényű célokat, programokat határoz meg, illetőleg állást foglal az állami és a társadalmi élet fontos kérdéseiben. Ez az irányelv a Magyar Közlönyben közzétehető. Ha az Országgyűlés vagy a Kormány a jogszabályokat elvi állásfoglalásban értelmezi, akkor azt a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. A miniszter és az országos hatáskörű szerv vezetője irányelvet és tájékoztatót adhat ki. Az irányelv ajánlást ad a jogszabály végrehajtásának fő irányára és módszerére. A tájékoztató olyan tényt és adatot közöl, amelyet a jogszabály végrehajtásáért felelős szervnek a feladata teljesítéséhez ismernie kell. Az irányelv és a tájékoztató az azt kiadó szerv hivatalos lapjában közzétehető.
12
A jogforrási hierarchia az állami hierarchia megfelelője. Az elv szerint a jogszabályoknak meghatározott rangsora van; alacsonyabb szintű jogszabály tartamilag nem lehet ellentétes, vagyis nem ütközhet egy magasabb szintű jogszabályba. A törvényhozás elsősorban akkor tudja befolyásolni a végrehajtó hatalmat, ha a törvények felsőbbrendűek a rendeletekhez képest. A jogforrási hierarchia működésének kiegészítő eleme négy alapvető jogtétel:
a törvényeknek általánosnak kell lennie, azaz nem vonatkozhat meghatározott személyre; az azonos szintű, de később meghozott jogszabály alkalmazhatatlanná teszi a korábbit, vagyis mindig az utolsó parancs az érvényes; a különös és az általános szabály közül az időrendre tekintet nélkül a különös alkalmazandó; a rendelkezéseknek főszabályként nem lehet visszaható hatálya, mert különben a jogszabályoknak egyáltalán nem lenne kötelező ereje (az ésszerű ember csak akkor tudja betartani a jogot, ha az megismerhető).
A Magyar Köztársaságban jogalkotó hatásköre csak azoknak az állami szerveknek van, amelyek erre az Alkotmányban felhatalmazást kaptak. A jogalkotó hatásköröket az Alkotmány és a jogalkotási törvény szabályozza. A jogszabályok hierarchiája:
az Alkotmány („alaptörvény” vagy „törvények törvénye”), törvény; a Kormány és az MNB elnökének rendelete; a miniszteri (és a miniszterelnöki) rendeletet; az önkormányzat rendelete.
A jogforrások nem azonos rangúak. A jogforrási hierarchia élén az Országgyűlés által alkotott alaptörvény az Alkotmány (1949. évi XX. törvény) áll. Az Alkotmány az írott jog legmagasabb szintű jogszabálya. Magyarországon az Alkotmány megalkotásához és megváltoztatásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Az Alkotmány fő szabályozási területei:
az állami berendezkedésre (hatáskör, működés) vonatkozó főbb szabályok, a legalapvetőbb emberi- és állampolgári jogok és kötelezettségek, nemzeti jelképek, szimbólumok.
A Magyar Köztársaság Alkotmánya az alkotmányjog legfőbb jogforrása. A törvények között és a jogrendben az alkotmánytörvény elsődlegességet élvez. Az Alkotmány elsősorban tartalmilag alaptörvény, amelyben az állam önmagát korlátozva biztosítja polgárai számára az alapvető jogokat, a hatalom gyakorlásának törvényes kereteit és szervezetét. Ez abban fejeződik ki, hogy más törvények és alacsonyabb szintű jogszabályok céljaikban, rendelkezéseikben az Alkotmányhoz igazodnak. Az Alkotmány az egész jogrendszert áthatja: az államszervezet és a jogrendszer kiépítése az Alkotmányban rögzített szabályoknak és általános jogi garanciákat hordozó alapelveknek megfelelően történhet.
13
Az Alkotmány és a jogrendszer szoros összefüggésének tere, hogy az Alkotmány tételesen rögzíti azokat a jogalkotási tárgyköröket (társadalmi viszonyokat) amelyek csak törvényben szabályozhatók. E tárgykörök alapnormái az Alkotmányban rögzítve vannak, részletes szabályai pedig, az egyes tárgykört szabályozó külön törvényben szerepelnek. Mindez úgyis megfogalmazható, hogy az Alkotmány a törvényalkotás fő irányait és zsinórmértékét is megadja. Az Alkotmány szerkezete fejezetekre tagolt. A fejezetek együttesen adják azokat a közjogi feltételeket és garanciákat, amelyek a parlamentáris demokráciát, illetőleg a stabil kormányzati működést biztosítják. Az Alkotmány fölötte áll az egyszerű törvényeknek, s ha a törvények az Alkotmánytól eltérnek, az Alkotmánynak kell érvényesülnie. Ilyenkor a törvényeket és egyéb jogszabályokat az e célra létrehozott speciális bíróság, az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánítja és a jogszabályt részben, vagy egészben megsemmisíti (de nem változtathat rajta) és az erről szóló határozatot a Magyar Közlönyben közzéteszi. A jogforrási hierarchiában az Alkotmány után a törvények következnek, melyeket ugyancsak az Országgyűlés alkot meg. Törvényt a köztársasági elnök, a Kormány, minden országgyűlési bizottság és bármely országgyűlési képviselő kezdeményezhet. Az Országgyűlés által elfogadott törvényt az Országgyűlés elnöke aláírja, majd megküldi a köztársasági elnöknek. A magyar Alkotmány a törvényhozási eljárásnak csak egyes, fontosabb csomópontjait szabályozza. Ilyen csomópont - a törvény fontos érvényességi kelléke -, a kihirdetés. A törvény kihirdetéséről, annak kézhezvételétől számított tizenöt napon - az Országgyűlés elnökének sürgősségi kérelmére öt napon - belül a köztársasági elnök gondoskodik. A kihirdetésre megküldött törvényt aláírja. A törvényt a hivatalos lapban ki kell hirdetni. A törvényt évszámmal, római számmal és tv. Rövidítéssel kell jelölni. Bizonyos tárgyköröket csak törvényben lehet szabályozni, ezek körét az Alkotmány rögzíti. Az Országgyűlés, mint a legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerv természetesen bármely kérdésben hozhat törvényt; a gyakorlatban is megfigyelhető, hogy a társadalmi viszonyok egyre szélesebb körét törvényi szinten szabályozzák. A jogforrási hierarchia következő szintjén a kormányrendelet áll. A Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes. A jogforrási hierarchiában a kormányrendelettel azonos szintet jelent az MNB elnökének rendelete. A Magyar Nemzeti Bank a pénzforgalom szabályozására kapott alkotmányos felhatalmazásából következik: a bankjegy és érmekibocsátásának - a Magyar Köztársaság törvényes fizetőeszköze kibocsátásának - kizárólagos joga. A kibocsátás jogi (normatív) formája a Magyar Közlönyben kihirdetendő jegybanki rendelet. A jogforrási hierarchia következő szintjét a miniszterelnöki- és miniszteri rendeletek képviselik. A Kormány elnöke és tagjai a törvényben meghatározott hatáskörükben rendeleteket adnak ki. A rendeletalkotási jogkör feltétele, hogy törvény vagy kormányrendelet meghatározott tárgykörben a minisztert rendelet alkotására felhatalmazza. A szabályozás szerint nincs szintbeli különbség a miniszterelnöki és a miniszteri rendelet között. A jogforrási hierarchia legalsó szintjén az önkormányzati rendelet helyezkedik el. Az önkormányzati rendeltet a helyi képviselőtestület alkotja a helyi társadalmi viszonyok rendezése céljából. Az önkormányzat rendeletalkotási jogköre törvényi felhatalmazáson alapul, a törvény végrehajtásának feltételeit igazítja a helyi viszonyokhoz. Az önkormányzati rendelet sem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal.
14
3. A jogszabály érvényessége, hatálya A jogszabály érvényességének együttes feltételei:
a kibocsátásra jogosult szerv hozza meg; ne legyen ellentétes magasabb rendű jogszabállyal; az adott jogszabály meghozatalára előírt eljárási szabályokat be kell tartani; a jogszabályt az előírt helyen és módon ki kell hirdetni.
A jogszabályok létezésének, jogi normaként történő funkcionálásának feltétel, hogy a címzettjei megismerhessék azokat. A jogszabályokat tehát ki kell hirdetni és mindenki számára hozzáférhetővé tenni. Egy jogállamtól elvárható azonban, hogy ezt „ne az ókori Dionüszosz uralkodó módján tegye meg, aki a törvényeket oly magasra függesztette ki, hogy egyetlen polgár sem tudta elolvasni azokat”. Természetes azonban, hogy a jogalkotóknak csak a jogszabály megismerhetőségének lehetőségét kell biztosítani, a kihirdetett jogszabály tényleges ismeretének hiányára a továbbiakban senki sem hivatkozhat. „A jogszabály ismeretének hiánya a hátrányos következmények alól nem mentesít”. A jogalkotás folyamata a kihirdetéssel fejeződik be. A kihirdetett szöveg a hiteles. A kihirdetés a jogszabály aláírásából és a hivatalos lapban történő megjelentetéséből áll. A jogszabály hivatalos kihirdetése a Magyar Köztársaság hivatalos lapjában, a Magyar Közlönyben történik, a jogszabály minden egyéb közlését közzétételnek nevezzük. A jogszabályokon kívül a Magyar Közlönyben kerül közzétételre néhány egyéb, a társadalom széles körét érintő határozat, jogi iránymutatás is (pl. az Alkotmánybíróság egyes határozatai, a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatai). A Kormány hivatalos lapjában a Határozatok Tárában és az egyes minisztériumok tárcalapjaiban az általuk irányított, vagy felügyelt szervek munkája szempontjából fontos határozatok és utasítások ismerhetők meg. Az önkormányzati rendeleteket nem a Magyar Közlönyben, hanem a helyben szokásos módon (pl. hirdetőtábla, helyi újság) kell kihirdetni. A jogszabály hatálya: Jogot és kötelezettséget csak hatályos jogszabály állapíthat meg. A jogalanyok (ember, állam, jogi személyek, egyéb szervezetek) jogérvényesen csak hatályos jogszabályra hivatkozhatnak. A jogszabály hatályossága általánosságban azt jelenti, hogy az adott jogszabály alkalmazandó (ellentétben egy már hatályon kívül helyezett jogszabállyal). Minden jogszabálynak szükségképpen van területi, időbeli és személyi hatálya, amely megvonja alkalmazhatósági körét, azt, hogy hol, mikor és kire nézve kötelező. A) Területi hatály A jogszabály területi hatálya azt jelenti, hogy a jogszabályt mely földrajzi területen kell alkalmazni. A területi hatály általában az adott ország területét jelenti, ebből adódóan a jogszabály az ország területén élő illetve ott tartózkodó minden jogalanyra kiterjed. Kivételes esetben bizonyos jogszabály hatálya (pl. tájvédelmi körzetté nyilvánítás) csak az államterület
15
meghatározott részére tejed ki. A területi hatály ily módon történő korlátozását az adott jogszabálynak kell tartalmaznia. Jellegéből adódóan az önkormányzati rendelet területi hatálya eleve korlátozott, az önkományzat ugyanis csak a működési területére vonatkozóan állapíthat meg jogot, illetve kötelezettséget. B) Időbeli hatály A jogszabály időbeli hatálya azt jelenti, hogy a jogszabályt milyen kezdő és befejező időpont között kell alkalmazni. A kezdő időpont általában a kihirdetés (a közlönyben való megjelenés) napja. A kihirdetés napja tehát gyakran megegyezik a hatálybalépés napjával, több esetben viszont a jogszabály nem a kihirdetés napján, hanem csak egy későbbi időpontban lép hatályba. A demokratikus jogállamokban alapvető jogi követelmény a jogszabályok visszamenőleges hatálybaléptetésének tilalma. Jogszabály a hatályba lépése előtti időre visszamenő hatályú kivételesen csak akkor lehet, ha a jogalanyok körére kedvezőbb jogokat biztosít, vagy enyhébb kötelezettségeket állapít meg, mint a korábban kiadott jogszabály. Jogszabály egyébként a kihirdetését megelőző időre kötelezettséget nem állapíthat meg, és nem nyilváníthat jogellenesnek valamely magatartást. A befejező időpontról a jogalkotó általában nem rendelkezik. Egy jogszabály időbeli hatálya általában addig áll fenn, amíg a jogalkotó nem helyezi hatályon kívül, vagy ugyanabban a tárgykörben nem alkot egy újabb jogszabályt. A jog és a jogforrási rendszer működésének racionalitásából ered az a római jogba visszanyúló logikai elv, hogy a későbbi törvény a korábbi törvény hatályosságát lerontja, megsemmisíti, a törvényhozónak ugyanis jogában áll a korábban meghozott jogszabályait módosítani, vagy megsemmisíteni. A hatályon kívül helyezés helyes módja az, hogy a hatályukat vesztő jogszabályokat vagy a jogszabályok hatályon kívül helyezett paragrafusait az új jogszabály kifejezetten felsorolja. Az alapjogszabály hatályon kívül helyezésekor intézkedni kell az esetleges végrehajtási jogszabály hatályon kívül helyezéséről is. Deregulációnak nevezzük azt a folyamatot, amikor a túlszabályozás kiküszöbölése céljából a jogalkotó hatályon kívül helyez jogszabályokat, és a tárgykörben nem alkot újabb jogszabályt. A jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. A jogszabályt és végrehajtási jogszabályát egy időben kell hatályba léptetni. A jogszabály záró rendelkezései között minden esetben szabályozni kell a jogszabály hatálybalépését. Szükség esetén a záró rendelkezések között kell szabályozni a következőket is: a) a jogszabály visszaható hatálya, b) az átmeneti rendelkezések, c) a jogszabály végrehajtására adott felhatalmazás, d) más jogszabály módosítása, e) más jogszabály hatályon kívül helyezése. C) Személyi hatály A jogszabály személyi hatálya azt jelenti, hogy a jogalanyok mely körére vonatkoznak az adott jogszabályban foglalt jogok és kötelezettségek. A jogszabály személyi hatályát, az érintettek körét rendszerint maga az adott jogszabály részletezi. A jogszabályok területi, illetőleg személyi hatályára vonatkozó szabályt az általános rendelkezések közé akkor kell felvenni, ha a hatálya nem terjed ki az ország területén levő valamennyi jogalanyra, valamint a külföldön tartózkodó magyar állampolgárokra.
16
Az állami szuverenitás elvéből következik, hogy ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik a jogszabály az állam területén élő és itt tartózkodó valamennyi magyar és nem magyar állampolgárságú természetes személyre, illetve jogi személyre kötelező erejű rendelkezést tartalmaz. A magyar állampolgárokra a magyar jogszabály hatálya akkor is kiterjed, ha a Magyar Köztársaság területén kívül tartózkodnak. A jogszabályok területi és személyi hatályát nemzetközi szerződés, esetleg nemzetközi viszonosság is befolyásolhatja.
4. Jogi tények Vannak bizonyos emberi magatartások, események, körülmények, amelyek beállta, megléte esetén jogi hatások, jogi következmények állnak be. Jogi tények azok a magatartások, körülmények, események, melyeknek egy jogszabály jelentőséget tulajdonít. A jogi tények hatása abban van, hogy a jogalanyok között jogviszonyt keletkeztetnek, módosítanak, vagy megszüntetnek. Egy magatartásnak, mint az objektív világban való jelenségnek, ténynek jogi ténnyé való nyilvánítása jogalkotói döntés kérdése A jogi tények konkrét köre a jogszabályalkotás függvényében változik. A jogi tények csoportosíthatók: a) emberi magatartások, b) emberi körülmények, c) emberi magatartástól független, külső körülmények (pl. idő, állami aktusok, szervezeti belső normák, az irányítás egyéb jogi eszközei) a) Emberi magatartások A jog szempontjából az ember magatartása megengedett vagy tilos lehet. A jogszabály által kifejezetten megengedett magatartások legfontosabb fajtája a jogügylet (jognyilatkozat). A jogügylet jogi hatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat. A jog gyakran jelentőséget tulajdonít az emberi magatartás szándékos, vagy gondatlan voltának. Szándékos a magatartás akkor, ha az aktív vagy passzív magatartást (cselekvés, mulasztás) a jogalany azért fejti ki, hogy a megcélzott eredmény bekövetkezzen. (Pl. valaki késsel szíven szúrja a haragosát azért, hogy az illető meghaljon.) Szándékos a magatartás akkor is, ha a jogalany pontosan látja előre, hogy a cselekménye milyen eredményhez fog vezetni, és tudomásul veszi ezt az eredményt (belenyugszik). Gondatlan a magatartás akkor, ha egy nem kívánt eredmény azért következik be, mert a jogalany elmulasztotta a kellő körültekintést. (Pl. az autóvezető belehajt a tilosba azért, mert nem vette észre a lámpa piros jelzését.) Ugyancsak gondatlannak minősül a jogalanynak olyan magatartása, amikor látja ugyan, hogy a magatartása káros következményekhez vezethet, de könnyelműen bízik annak elmaradásában. (Pl. az autóvezető látja, hogy a szembejövő sávon közeledik egy autó, mégis megkísérli az előzést, abban bízva, hogy időben befejezheti az előzést).
17
b) Emberi körülmények A jogalkotó emberi körülményeket is jogi ténnyé nyilváníthat. Ezek a körülmények lehetnek objektív és szubjektív körülmények. Pl. objektív körülmény a születés, amely tényhez általában állampolgársági jogviszony és családjogi jogviszony keletkezése kapcsolódik. A halál ténye, mely öröklési jogviszonyt keletkeztet, és többek között állampolgársági, családjog, esetleg munkajogi jogviszonyt szüntet meg. A jogi tények e csoportjába tartoznak az emberrel kapcsolatos olyan körülmények, mint az életkor (cselekvőképesség, munkaképesség, nyugdíjjogosultság, választójog gyakorlása, sorkötelezettség stb.), az ember neme, pl. házasságkötés, katonai szolgálat stb. szempontjából. Objektív körülmény a hozzátartozói viszony (pl. megtagadhatja a büntetőeljárásban a tanúzási kötelezettséget az, aki magát vagy közeli hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolja). c) emberi magatartástól független, külső körülmények (pl. időmúlás), Az idő jogi tény, tehát az idő múlásával jogviszony keletkezik, módosul vagy megszűnik. A jogviszonyból eredő igényeket általában meghatározott határidőn belül lehet érvényesíteni. A jogban kétféle határidőt tudunk megkülönböztetni: – jogvesztő határidőt és – elévülési határidőt. A jogvesztő határidő igen szigorú, hiszen az idő múlása a jogosultság (általában alanyi jog) megszűnéséhez vezet. Ha a megjelölt határidő eltelik, a jogszabályban korábban biztosított jog elenyészik, a jogvesztés bekövetkezik. A felek között korábban fennállott jogviszony teljesen felszámolódik. Ha a határidő lejárt, ezt követően semmilyen kimentésnek, igazolásnak helye nincs. Nem hivatkozhat a határidőt elmulasztó jogalany arra sem, hogy a határidőt önhibáján kívüli okból vétlenül mulasztotta el, pl. betegség, földrengés stb. Ha a határidő nem jogvesztő, akkor elévülés jellegű. Az elévülés, mint az időmúlás polgári jogi következménye azt jelenti, hogy a jogviszonyból származó igény (általában alanyi jog) nem szűnik meg, de a kikényszerítéséhez szükséges állami kényszer nem áll rendelkezésre (nem lehet bírósághoz fordulni). Az elévülési határidő után a követelés jogalapját, a felek között fennálló jogviszonyt a jog nem vonja kétségbe, de a jogviszonyból származó kötelezettségek teljesítését az érintett féltől teszi függővé. Ha a kötelezett teljesíteni akar, a jog a teljesítést jogszerűnek elismeri, ha nem teljesít, akkor az idő múlására való tekintettel állami eszközökkel nem lehet erre kényszeríteni. Az elévülési idő (időszak) igénytípusonként eltérő. A polgári jogban pl. a törvény ún. általános elévülési időt állapít meg, amely öt év. Ha tehát a jogalkotó az egyes polgári jogi igények érvényesítésére az általánostól eltérő határidőt állapít meg, akkor erről külön rendelkezik. Az elévülés kezdő időpontja az az idő, amikor a követelés az igény állapotába jut, azaz a kötelezettség teljesítése esedékessé válik. Esedékesség, azaz lejárat előtt a követelés idő előtti. Az elévülés általában bekövetkezik a jogszabály által meghatározott idő elteltével, hiszen a jogalkotó azt vélelmezte, hogy az igény jogosultjának a teljesítés fűződő érdeke megszűnt. Ez azonban megdönthető vélelem, mivel az igény jogosultja élhet ellenbizonyítással. Ha a követelés jogosultjának sikerül bebizonyítania, hogy menthető indokból nem tudta az igényét érvényesíteni, akkor az akadály megszűnésétől számított meghatározott időn belül igényét akkor is érvényesítheti, ha az elévülési idő már eltelt.
18
Az elévülés megszakadása. Az elévülési idő meghosszabbodásán kívül ismert az elévülés megszakadásának intézménye is. Az elévülés megszakadása azt jelenti, hogy ha a törvény által pontosan meghatározott megszakító esemény bekövetkezik, akkor a már eltelt elévülési idő számítása újból kezdődik. Az elévülés megszakadása igen jelentős intézmény, hiszen ennek segítségével a követelés jogosultja tetszés szerinti ideig kitolhatja az igénye állami eszközökkel való kikényszeríthetőségét. Néhány kivételes esetben a jog kizárja az elévülést. A polgári jogban is ismert az elévülés kizárása (a tulajdoni igény). A büntetőjogban pedig nem évülnek el például a háborús bűntettek. A jogi tényekhez kapcsolódva, a tényállás megállapítása szempontjából kiemelkedő jelentősége van a bizonyítási teher kérdésének. A bizonyítási teher azt határozza meg, hogy a bírósági és közigazgatási eljárásokban melyik félnek kell bizonyítania az általa állított tényeket, körülményeket ahhoz, hogy a kérelmének, érdekeinek megfelelő bírósági vagy közigazgatási, hatósági határozat szülessen. A polgári (munkaügyi) per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy a bíróság azokat valónak fogadja el. Az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki az adatok helyességét, valósággal egyezőségét vitatja. A büntetőeljárásban a vád bizonyítása a vádlót terheli, s a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére. A szabálysértési hatóság és a bíróság az ügy megítélése szempontjából lényeges körülményeket köteles tisztázni. Az eljárás alá vont személy nem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására, felelősségének bizonyítása a szabálysértési hatóságot, illetőleg a bíróságot terheli. Közigazgatási eljárásban a hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le, s ennek során szabadon választja meg az alkalmazandó bizonyítási eszközt. Törvény előírhatja, hogy a hatóság a határozatát kizárólag valamely bizonyítási eszközre alapozza, továbbá törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyekben kötelezővé teheti valamely bizonyítási eszköz alkalmazását, illetve előírhatja valamely szerv véleményének a beszerzését.
5. A jogszabály felépítése, értelmezése A jogszabály a jogrendszer legkisebb egysége. A konkrét jogszabályok gyakori változása mellett az egyes jogszabályok szerkezeti felépítése azonosnak mondható. A jogszabályok szövegének esetenkénti értelmezése szükségessé teszi a jogszabály három szerkezeti elemének fogalmi ismeretét. A jogszabály három szerkezeti eleme:
a tényállás (hipotézis) azokat a körülményeket, feltételeket határozza meg, amelyek bekövetkezése esetében kell/vagy tilos a jogalkotó által meghatározott magatartást tanúsítani. A tényeknek olyan összességét, amelyhez valamely joghatás fűződik, tényállásnak nevezzük. A jogi norma tényállása a hipotézis. A hipotézis lehet zárt és nyitott.
19
A zárt tényállás azt jelenti, hogy a jogalkotó tételesen, pontosan, kimerítően, jogi terminológiával: taxatíve felsorolja azokat a tényálláselemeket, amelyeknek fennállása esetén szükséges a normában írott magatartást tanúsítani. Ez a szabályozási mód elsősorban a büntetőjogra és a közjogra jellemző. A nyitott tényállásoknál a jogalkotó nem írja körül pontosan a jogszabály alkalmazási területeit. Példálózó felsorolással jelzi a jogalkalmazók számára azt a szándékot, hogy milyen körben kell alkalmazni a normát. A nyitott tényállás a vagyoni viszonyokat szabályozó polgári jogban jellemző. (A nyitott tényállású hipotézisben általában erre utaló kifejezés van: pl. „legalább”, „legfeljebb”, különösen”).
a rendelkezés (diszpozíció), amely meghatározza a követendő magatartást a tényállás bekövetkezése esetére;
A diszpozíció jellege alapján megkülönböztethetünk kogens (kötelező) és megengedő (hézagpótló vagy mérlegelést engedő) szabályokat. A kogens szabály feltétel nélkül kötelez (eltérni nem lehet tőle), attól függetlenül, hogy a felek rendelkeztek-e az adott kérdésben, sőt a kogens jogszabály a felek eltérő akarata ellenére is érvényesül. A kogens szabály lehet tiltó és parancsoló. A kogens szabály azokban a viszonyokban is kötelez, amelyekben a jogalanyt megilleti az akaratszabadság. Ha a hipotézisben körülírt tényállás bekövetkezik, a jogviszony alanyainak a diszpozícióban leírt magatartást kell tanúsítaniuk. A kogens szabályt be kell tartani, függetlenül attól, hogy a jogviszony alanyai az adott kérdésről rendelkeztek-e vagy sem. A kogens szabály része lesz a felek viszonyának, akár akarják, akár nem. A kogens szabálytól még egyező akarattal sem térhetnek el. Ha a felek megállapodásukban mégis eltérnek a kogens szabálytól, akkor ez a kikötés érvénytelen. A kogens szabály megfogalmazódhat parancsként is, pl. hatósági ár meghatározása, vagy tilalomként is, pl. versenykorlátozó megállapodás megkötésének tilalma. A megengedő diszpozíció két legjellemzőbb megjelenési formája a diszpozitívitás (eltérést engedő, hézagpótló) és a diszkréció (mérlegelési jogkör). A jogalkotó törvényben leírja a szerződésre vonatkozó általa követendőnek tartott szabályokat, ugyanakkor felhatalmazza a szerződéskötő feleket arra, hogy a szerződéskötés során e szabályok helyett más megoldást válasszanak. A felek választása tehát arra irányul, hogy követik-e a jogalkotó elképzelését, vagy nem. Ha nem követik, akkor a szerződésükben ki kell dolgozni a csak saját magukra irányadó szabályokat. A megengedő diszpozíció másik megjelenési formája a diszkréció. A diszkréció az állami szervek számára döntésükhöz biztosított mérlegelési jogkör. A diszkrecionális jogkör a közjog területét szabályozó normákban fordul elő. A jog már kifejtett sajátossága, hogy kötelezi a jogalanyokat, s az állam a jogi norma kikényszerítésére apparátusát is rendelkezésre bocsátja. A közigazgatási szerveket ruházza fel azzal a jogosultsággal, hogy ezt a kényszert a jog keretei között, a köz érdekében alkalmazza. A diszkrecionális jogkör jogi szabályozásával azonban a jogalkotó felhatalmazást ad a jogalkalmazó szervnek arra, hogy a kényszer alkalmazását „visszafogja”, egészben vagy részben mérsékelje, ha a konkrét ügyben úgy látja ezt indokoltnak. A jogalkotó a közigazgatási szervek számára azért biztosít diszkrecionális jogkört, mert a jogi norma merev struktúráját oldani akarja.
20
Diszkrecionális jogkört biztosít a jogszabály, pl. az adóhatóság számára az adó megfizetése tekintetében. Itt ugyanis a hatóság kérelemre részletfizetési kedvezményt adhat annak, akinek vagyoni viszonyai alapján az adó megfizetése aránytalan terhet jelent. Az adó kivetésétől nem tekinthet el, az adót el nem engedheti, de a kifizetés ütemezéséről dönthet. E norma tehát alternatívát enged a hatóság számára arra, hogy eldöntse, megadja vagy nem adja meg a kedvezményt. jogkövetkezmény, amely kétféle lehet: szankció vagy joghatás. szankció a joghátrányt (büntetést) jelenti, amit a törvény a rendelkezés megsértése miatt kilátásba helyez, joghatás pedig akkor áll be, ha valaki a rendelkezésnek megfelelő magatartást tanúsít. Ritkábban előfordul olyan jogszabály is (önállótlan vagy csonka jogszabály), amelyikből a jogszabály három eleméből valamelyik hiányzik vagy összevontan szerepel.
6. A jogalkalmazás A jogalkalmazást kétféle értelemben szokásos használni. Egyrészt jogalkalmazásnak minősül a jogalanyok jogkövető magatartása. Ebben az esetben a jogi normában foglaltakat az egyes jogalanyok önként betartják. A jogalkalmazásnak másik, szűkebb értelemben vett fogalmán az állami szervek olyan tudatos magatartását értjük, amely során az állami szervek egyedi jogviszonyt keletkeztetnek, módosítanak vagy megszüntetnek. E tevékenység valamely döntésben jelenik meg (ítélet, határozat), s a döntés kikényszerítésére az állami kényszerítő apparátus igénybe vehető. A jogrendszer alapvető követelménye, hogy a jogi előírások (jogszabályok) a gyakorlatban is érvényesüljenek. A jogszabályok érvényre juttatásának legfőbb és államilag szervezett módja a hivatalos jogalkalmazás. A jogalkalmazásra általában állami szervek jogosultak, ez jellemzően a bíróságok feladata. Jogszabály társadalmi szervet is felruházhat jogalkalmazói tevékenységgel (pl.választott bíróság, gazdasági kamarák). Ebben az esetben is kapcsolat van az állami jellegű jogalkalmazással, hiszen a társadalmi szerv döntésének végrehajtását az állam garantálja. A jogalkalmazás jelenti az egyedi döntés meghozatalát az eseti jogvitában, tehát a jog konkretizálását, értelmezését, egyben továbbfejlesztését is. A bírósági döntés a többi hatalmi ágtól függetlenül születik meg, törvényben szabályozott eljárásban. Az egyedi döntés végleges, az érintettekre kötelező és a jogerős bírósági határozat végrehajtható. A jogalkalmazás körében gyakran felmerül a jogszabály értelmezésének módja, hiszen az életviszonyok bonyolultsága miatt az általános esetre alkotott jogszabályok nem mindig „illenek” az egyedi esetre. Az önkényes jogalkalmazást a jogrend nem tűrheti, ezért szigorú előírás, hogy ki és milyen körben adhat jogértelmezést. Ha a jogalkotói értelmezés során (pl. a jogszabály függelékeként feltüntetett értelmező rendelkezések között) valamely jogszabály az adott, vagy egy másik jogszabályt értelmez (részletezi tartalmát), akkor ez köti a jogalkalmazó szerveket és a jogviszony alanyait. A bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása a Legfelsőbb Bíróság által hozott jogegységi határozattal (korábbi elnevezése irányelv, elvi döntés) és elvi jelentőségű bírósági határozatok közzétételével történik, melyek kötik az alsóbb szintű jogalkalmazói bírói szerveket. Az egyes eseti bírói döntések között ugyanis nem kívánatos jelentős eltérés olyan esetekben, ahol a
21
vizsgált jogviszonyok hasonlóak. Fontos leszögezni azonban, hogy a kontinentális jogokra, s köztük a magyar jogrendszerre is az a jellemző, hogy a bíróságok nem jogalkotó, hanem jogalkalmazó szervek, ők csak a felmerült konkrét esetekre alkalmazzák az állami jogalkotó szervek által meghozott jogszabályokat. A jogállamiság követelményeként az államigazgatási és egyéb szervek határozatai – a törvényben rögzített néhány kivételtől eltekintve – bíróság előtt keresettel megtámadhatók, így végső fokon ezekben az ügyekben is a független bíróság ítélete dönti el a jogvitát. A jogalkalmazás folyamatán belül három fő szakaszt különböztetünk meg ezek: a) a tényállás megállapítása b) a jogszabály értelmezése c) a határozathozatal a). a tényállás megállapítása keretében a jogalkalmazó feladata a jogilag releváns tények (jogi tények) megállapítása. Fontos, hogy a tényállás úgy nyerjen megállapítást, ahogy a valóságban megtörtént, vagyis megfeleljen az objektív igazság követelményeinek. b). a jogszabály értelmezéséről beszélünk, ha a jogszabályok valódi, pontos tartalmát próbálják megállapítani. Ez néha nem is olyan könnyű feladat!
A jogszabály értelmezés eszköze lehet: Egy másik jogszabály. Előfordul, hogy egy jogszabály tartalmát egy másik jogszabály állapítja meg. Elvileg lehetséges, hogy a jogszabályt magasabb rangú jogforrás értelmezze, de erre ritkán kerül sor. Jogalkotói értelmezés Jogalkalmazó szervek által konkrét eset eldöntése során a jogszabály értelmének feltárását jelentő jogalkalmazói aktus, határozat, illetve annak indokolása formájában. Csak az adott esetre, az abban érintett szervekre, személyekre kötelező. Jogirodalmi értelmezés A hatályos jogszabályok tartalmának a tudomány módszereivel való feltárása. Alanya bárki lehet, aki ahhoz szükséges tudományos felkészültséggel, szakmai tapasztalattal rendelekezik. Jogi kötelező erővel nem bír. A jogszabály-értelmezés négy módszere: 1). Nyelvtani (interpretatio grammatica) A jogszabály tartalmát a nyelvtani szabályok segítségével értelmezi, a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján. Fontos a jogi nyelv, mint szaknyelv, a jogi kifejezések pontos, egyértelmű meghatározása. Egy kifejezés csak egyetlen fogalmat fedjen le. 2). Logikai (interpretatio logica) A formális logika szabályainak alkalmazását jelenti a jogszabály valóságos tartalmának feltárásában.
22
3). Rendszertani értelmezés (interpretatio systematica) A jogszabály elhelyezkedését vizsgálja a jogrendszeren, jogágon belül. 4). Történeti értelmezés (interpretatio historica) A jogszabály keletkezési körülményeit, fejlődését, társadalmi körülményeit vizsgálja, ebből következtet a valódi tartalmára. A nyelvtani és logikai értelmezés a jogértelmezés első, a rendszertani és a történeti értelmezés a jogszabály értelmezés második szakasza. c). határozathozatal Határozathozatalnak tartalmaznia jogkövetkezményre való utalást.
kell,
a
tényállás
normatív
minősítését,
és
a
7. A bírósági eljárás elvei A polgári és a büntetőügyeknek megfelelően kétféle eljárási jogszabály létezik. A bűncselekményből eredő ügyek tárgyalására a büntetőeljárás, a polgári ügyek tárgyalására a polgári eljárás szolgál. A bírósági eljárásnak – függetlenül attól, hogy büntető-, vagy polgári eljárásról van szó – van néhány közös elve, jellemző vonása. Ezek az alapelvek: a) a bírák függetlensége és pártatlansága, A bírói függetlenség negatív megközelítésben azt jelenti, hogy a bíró nem utasítható, pozitív megközelítésben pedig azt, hogy a bíró csak a jogszabályoknak és a saját lelkiismeretének van alárendelve. b) társas bíráskodás, A szubjektivitásból eredő problémák enyhítésére fogalmazódik meg a társas bíráskodás elve (több szem többet lát). Ez azt jelenti, hogy a bíróság tanácsban jár el, a bírósági tanács 3–5 főből áll. A tanács tagjai egyenrangúak. A tanács elnöke (a tanácsvezető) látja el azokat a feladatokat, amelyeket egy testületi elnöknek kell ellátnia. A tanács elnöke csak szakképzett jogász, hivatásos bíró lehet, de a bírósági tanácsnak lehetnek laikus tagjai is. Az eljárásjogi törvények azonban bizonyos ügyek kapcsán kivételt tesznek a társas bíráskodás elve alól, általában olyan esetekben, amikor az ügy egyszerű, vagy kifejezetten szakjellegű. (Így pl. egyes bíró jár el gazdasági perekben, házassági vagyonjogi perekben.) c)
a néprészvétel, Az elsőfokú eljárásban a bírósági tanács laikus népi ülnökök részvételével működik, megvalósítva a néprészvétel elvét. A népi ülnök tehát olyan bíró, aki nem jogi végzettsége folytán, hanem társadalmi tapasztalata miatt kerül be az ítélkező tanácsba. A népi ülnök is ugyanolyan értékű szavazati joggal bír, mint a hivatásos bíró. Az ő feladata azonban nem a jogszabály ismerete, hanem a társadalmi megítélés közvetítése. A népi ülnökök a képviseleti szervek (pl. önkormányzati testület) által megválasztott
23
állampolgárok, akik meghatározott időt (néhány hónapot) a bíróságon töltenek, s részt vesznek az ítélkezésben. d) a bírák választása (kinevezése), A hivatásos bírák kinevezésére a köztársasági elnök, de a népi elnökök választására az önkormányzat testülete jogosult, a Legfelsőbb Bíróság elnökét az Országgyűlés választja meg. e)
a nyilvánosság elve, A bíróság előtt folyó tárgyalások, akár polgári, akár büntetőügyről légyen szó, főszabályként nyilvánosak. Ez azt jelenti, hogy a nyilvánosság kizárására csak akkor kerülhet sor, ha a kizárást a törvény lehetővé teszi. A nyilvánosság kizárásának okait a jogszabály taxatíve felsorolja.
f)
a többfokozatú eljárás elve, A bírósági eljárás kétfokozatú. Az első fokon hozott határozattal (ítélettel) szemben rendes perorvoslattal, fellebbezéssel lehet élni. A fellebbezési jog biztosítása a jogvédelem egyik törvényi garanciája. Az ítélet ugyanis mindig tartalmaz értékelő elemeket. Az értékelés pedig szubjektivitást rejt magában, ezért indokolt több fórumot biztosítani az ügyek végleges eldöntéséhez.
g) a felek egyenjogúsága, A polgári perben a felek egyenjogúak és autonómok. A polgári perben az eljárás megindítását a felek kereset benyújtásával kezdeményezik. A büntetőügyekben az eljárás megindításához az ügyész által benyújtott vádindítvány szükséges. h) a szóbeliség, Ez azt jelenti, hogy a bíróság a tárgyaláson vizsgál meg minden bizonyítékot. Az ítéletet csak olyan bizonyítékokra lehet alapozni, amelyet a bíróság megvizsgált a tárgyaláson. A tárgyaláson pedig minden félnek jelen kell lennie, a bizonyítékokra reagálhat minden fél, és további bizonyítási indítványt terjeszthet a bíróság elé. i)
az anyanyelv használat. A bizonyítás szóbeliségével némileg összefügg az anyanyelv használatának jogosultsága. A bíróság eljárás nyelve a magyar, de mindenkinek joga van az anyanyelve használatára, s ezzel együtt senkit nem érhet hátrány azért, mert a magyar nyelvet nem ismeri. Ez az alapelv az eljáró bíróságra nézve olyan kötelezettséget teremt, hogy a magyar nyelvet nem beszélő, vagy azt nem értőket érintő perben tolmácsról köteles gondoskodni.
8. A jogrendszer tagozódása (jogágak) A jogrendszer egy meghatározott államnak adott időpontban létező jogi normáinak összessége. A jogrendszer azonban nem egyszerűen jogszabályok adott számú tömegét jelenti, hanem a jogszabályoknak rendszerszerűen összefüggő megjelenését. A jogi normák e rendszerben kölcsönösen egymásra vonatkoztatottan léteznek. A jogrendszer viszonylagos zártsága teszi lehetővé azt, hogy kialakuljanak a jognak a sajátságos törvényszerűségei, sajátos jogi dogmatikája, fogalomrendszere.
24
Jogágnak nevezzük az azonos nemű életviszonyokat és társadalmi viszonyokat azonos módszerrel szabályozó jogszabályok összességét. A jogágak összessége alkotja a jogrendszert. A jogágak többféleképpen csoportosíthatók. A legalapvetőbb felosztás a jogágakat közjogi és magánjogi jogág-csoportokra osztja. A közjogi jogág csoportba tartozik például az: Államjog (alkotmányjog), Az államjog alapvető jogforrása az Alkotmány. Legfontosabb szabályozási területe az állami hatalom gyakorlásának alkotmányos rendje, szervezeti és működési szabályai valamint az állam és az egyén alkotmányos viszonya (állampolgári jogok és kötelezettségek). Közigazgatási (államigazgatási) jog, A közigazgatási jogot azok a jogszabályok alkotják, amelyek, az államigazgatási szervek tevékenységét szabályozzák. A közigazgatási jogban az alá- és fölérendeltség dominál. A közigazgatás és a hatósági tevékenység általános szabályait az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) tartalmazza. Pénzügyi jog, A pénzügyi rendszer jogszabályi alapjait jelentő terület (államháztartás, költségvetés, bankrendszer szabályozása, adózás, számvitel) szabályozza. Szabályai több különálló törvényben lelhetők fel. Büntetőjog, A büntetőjog az állami, társadalmi és gazdasági rend védelme érdekében a jogilag jelentős társadalmi viszonyokat oltalmazza. A Büntetőtörvénykönyv (Btk.) az 1978. évi IV. törvény, meghatározza a társadalomra súlyosan veszélyes magatartások (bűncselekmények) körét, és a kiszabható büntetéseket. Büntető eljárási jog, A büntető eljárási jog a büntetőjog alaki joga. Az eljárásjogi szabályok határozzák meg egyrészt a büntetőeljárásban résztvevő hatósági (nyomozóhatóság, ügyészség, bírói fórumok) és magánszemélyek jogait és kötelezettségeit, másrészt pedig az eljárás során törvényileg meghatározott rendben teljesítendő eljárási cselekmények alakiságát és sorrendjét. A büntetőeljárás célja az anyagi büntetőjog (Btk.) alkalmazása. A büntetőeljárási jog szabályait az 1998. évi XIX. törvény (Be.) tartalmazza. A magánjogi jogág csoportba tartozik például:
Polgári jog,
A polgári jog jogrendszerünk legterjedelmesebb jogága, mely számos részterületet (pl. társasági jog, szerzői jog stb.) foglal magába. Jellemzője, hogy az érdekviszonyok folytán együttműködésre késztetett, egyenjogú és egymás mellé rendelt felek – kölcsönös előnyökre is épülő – vagyoni kapcsolatait szabályozza. Az egyenjogúság ebben a vonatkozásban azt jelenti, hogy egyik félnek sincs joga a másik felet vállalt kötelezettségei teljesítésére
25
önhatalmúlag kényszeríteni. Erre szolgál a bírói út, végső soron az állami eszközökkel történő kikényszerítés. A polgári jog a vagyoni viszonyokon túlmenően szabályozza a személyek személyhez fűződő jogainak védelmét is, melynek vagyoni és nem vagyoni vonatkozásai egyaránt vannak. Ez utóbbi részterülethez kapcsolódik a szellemi alkotások joga, melynek alapvető keretszabályait is a Polgári Törvénykönyv tartalmazza. Polgári eljárásjog, A polgári eljárásjog (polgári perrendtartás) azokat a jogszabályokat jelenti, amelyeket a polgári tárgyú igényérvényesítés során a peres és nemperes eljárásokban alkalmazni kell (pl. a keresetlevél benyújtásának szabályai, hatáskör, illetékesség, tárgyalás, bizonyítási eljárás, jogorvoslat szabályai stb.). A jogágba tartozó szabályok többsége a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben (rövidítve Pp.) lelhető fel.
Családjog,
A házasság, a rokonság és a gyámság intézményeit és az ezekhez kapcsolódó személyi és vagyoni viszonyokat szabályozza. Munkajog, A munkajog a munkaviszonnyal, közalkalmazotti és közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos jogi normákat tartalmazza.
Társasági, szövetkezeti jog
A gazdasági életben kiemelkedő szerepet játszó gazdálkodó szervezetek szervezetére és működésére vonatkozó jogszabályok tartoznak ide. A nemzetközi jogág csoporton belül is megkülönböztethető a:
Nemzetközi közjog
A nemzetközi jogalanyok (államok) kapcsolatait szabályozza (pl. az államhatárok szabályozása). Nemzetközi magánjog. A nemzetközi magánjog szabályai a külföldi elemet is tartalmazó jogviszonyokra vonatkoznak. Eligazítást adnak arra, hogy a felmerült jogvitában melyik állam jogát kell alkalmazni. Legfontosabb szabályait a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet fogalmazza meg. A jogágak számának egyértelmű meghatározása, a jogrendszer jogágakra való tagolása azonban mindig viszonylagos, függ az adott állam fejlettségétől, társadalmi és jogi viszonyaitól.
Önellenőrző kérdések: 1. Határozza meg a jog fogalmát! 2. Jellemezze az állam és a jog egymáshoz való viszonyát! 3. Milyen jogképződési módokat ismer? 26
4. Milyen jogcsaládokat különböztet meg az összehasonlítható jogirodalma? 5. Mi a különbség a belső és a külső jogforrás között? 6. A jogforrási hierarchia szerint ismertesse a jogszabályokat! 7. Milyen fő területeket szabályoz az Alkotmány? 8. Mit jelent a jogszabály érvényessége? 9. Sorolja fel a jogszabály hatályának csoportjait! 10. Mit jelent a jogszabály időbeli hatálya? 11. Sorolja fel a jogszabály szerkezeti elemeit! 12. Mi a különbség a kógens és a diszpozitív jogszabály között? 13. Hogyan csoportosíthatók a jogi tények? 14. Mit jelent a bizonyítási teher? 15. Hogyan alakul a bizonyítási teher a büntetőeljárásban? 16. Melyek a jogalkalmazás folyamatának szakaszai? 17. A jogszabály értelmezésnek milyen módszereit ismeri? 18. Mit jelent az elévülés a polgári jogban? 19. Mit jelent a társasbíráskodás elve? 20. Mit jelent a néprészvétel elve a bírósági eljárásban? 21. Milyen jogágak tartoznak a magánjogi jogág csoportba? 22. Milyen jogágak tartoznak a közjogi jogág csoportba?
jogtudomány
III. Rész: A polgári jogviszony alanyai
1) A Polgári Törvénykönyv szerkezete A polgári jogviszonyok legfontosabb rendelkezéseit a kódexigényű Polgári Törvénykönyv (közismert rövidítéssel a Ptk.), a többször módosított 1959. évi IV. törvény tartalmazza. Megállapítható ez annak ellenére, hogy számos fontos polgári jogi jellegű szabály más, különálló jogforrásban található. A Ptk. alapvető jellegét azonban az is bizonyítja, hogy ezek a különálló, polgári jogi jellegű szabályokat tartalmazó jogforrások többségükben a Ptk.-t kifejezetten háttérjogszabályként nevezik meg. A számos módosítás ellenére a Ptk. alapvető szerkezete ma is változatlan.
A Polgári Törvénykönyv hat részből, s azon belül címekből, majd fejezetekből áll:
1. 2. 3. 4. 5. 6.
Bevezető rendelkezések (a polgári jog alapelvei); A személyek (a polgári jog alanyai); A tulajdonjog; A kötelmi jog (szerződések); Öröklési jog; Záró rendelkezések (csak néhány hatályba léptető és értelmező §).
27
A felsorolt részek közül a jogi alaptan jegyzet csak az első háromra tér ki, a kötelmi jog és az öröklési jog ismeretanyaga más tárgyaknál fog szerepelni.
2) Bevezető rendelkezések (a polgári jog alapelvei) A Ptk. Bevezető rendelkezései között találhatjuk a polgári jog alapelveit. Az alapelvek a Ptk. egészének szellemiségét, eszmei alapját fejezik ki, s ezen túlmenően konkrét jogalkalmazási szerepük is van. Segítséget nyújthatnak a bíróságok számára egyes konkrét jogi normák értelmezésénél, s bizonyos szempontból a joghézagokat kitöltő szerepük is lehet. A polgári jog alapelvei is alkalmazandó jogszabályoknak számítanak, tehát bírósági ítélet alapulhat rajtuk. A vagyonhoz és a személyhez fűződő jogok védelmének elve: A törvény védi a személyek vagyoni és személyhez fűződő jogait és törvényes érdekeit;
A tulajdon védelmének és a károk megelőzésének elve: A törvény védi a tulajdonnak az Alkotmányban elismert valamennyi formáját. Az Alkotmány 1989. évi módosítása óta a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú, és egyenlő védelemben részesül. A károk megelőzésének elve azt jelenti, hogy mindenki köteles oly módon eljárni, hogy másnak kárt ne okozzon;
A kölcsönös bizalom alapelve: A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően kötelesek eljárni, érdekeik érvényesítése során nem gyakorolhatnak joggal való visszaélést és tisztességtelen piaci magatartást;
Az együttműködési kötelezettség elve: A polgári jogviszonyban a felek kölcsönösen együttműködve, a másik fél érdekét is figyelembe véve kötelesek eljárni. Az együttműködési kötelezettség körébe tartozik a teljesítési akadályok, várható késedelmek stb. idejében való közlése, hogy a másik fél arra felkészülhessen. Ugyancsak az együttműködési kötelezettség körébe esik a másik fél figyelmének felhívása arra, hogy esetleg téves, hibás, vagy saját magának káros utasítást ad a teljesítés módjára nézve. Elsősorban a speciális szabályokban nem részletezett értesítési és tájékoztatási követelmények kapcsolódnak ehhez az alapelvhez;
A rendeltetésszerű joggyakorlás elve (a joggal való visszaélés tilalma): A törvény tiltja a joggal való visszaélést. Tehát aki ilyen módon gyakorolja „jogait”, a joga gyakorlásával követ el jogtalanságot. A törvény szerint joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen, ha a nemzetgazdaság megkárosítására, a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne. A joggal való visszaélés egyik formája, ha valaki a jogszabály által megkívánt nyilatkozatot nem ad meg s ezzel közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért meg. Ilyen esetben a fél nyilatkozatát a bíróság ítélete pótolhatja;
Az „utaló” magatartásért való helytállás elve: A bíróság a kárnak egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte. Az ilyen fajta károsodást ún. biztatási kárnak is szokták nevezni;
28
A törvényben biztosított alanyi jogok védelmének elve: Az általános garanciát jelentő alapelv alapján a törvényben biztosított jogok védelme az állam minden szervének kötelezettsége. A jogok érvényesítése – ha a törvény másképpen nem rendelkezik – bírósági útra tartozik. A törvény ugyanitt megemlíti az egyik legfontosabb kivételt a választott-bírósági út lehetőségét. A bírósági joggyakorlat szerint érvénytelen az a szerződési kikötés, amellyel a valamelyik fél a másik fél igényeinek bírósági úton való érvényesítését kizárni törekszik.
3) A személyek (a polgári jog alanyai) A polgári jogi jogviszony alanyai jogképes személyek, akiknek vagyoni jogai lehetnek, és akiket kötelezettségek terhelhetnek. A jogviszonynak lehetséges alanyai: 1. 2. 3.
az ember (természetes személy); jogi személy (az állam, ha a polgári jog alanyaként szerepel ide sorolható) egyéb szervezet.
A személyek köre maga is történeti kategória. Az emberek a legrégebbi jogalanyai a polgári (magánjogi) jogviszonyoknak is. Meghatározott történeti korszakokban (pl. a rabszolgatartó társadalomban) nem minden ember volt egyformán jogalanya a polgári jogviszonyoknak. Történetileg a jogalanyiságot – azt, hogy egy adott társadalomban kik lehetnek polgári jogviszonyok alanyai, tehát kik válhatnak személlyé – az adott társadalom tulajdoni berendezkedése határozza meg. Az ember (természetes személy); A jogalanyok egyik csoportját a természetes személyek, azaz az emberek jelentik Polgári jogi vonatkozásban az ember jellemzője:
jogképesség, cselekvőképesség, vétőképesség.
Az ember jogképessége: Az ember jogképessége azt jelenti, hogy polgári jogviszony alanya lehet, vagyis polgári jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat. A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes, a jogképesség az életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlő. A jogképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis. Az ember jogképessége tehát általános, egyenlő és feltétlen.
Általános, mert kivétel nélkül minden embert megillet;
29
Egyenlő, mert a jogképesség terjedelme szempontjából nincs különbség az egyes emberek között; Feltétlen, mert az élve született embert a törvény ereje folytán megilleti, nem fosztható meg tőle, s érvényesen még lemondani sem lehet róla.
A jogképesség az embert, ha élve születik fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg. A fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni (vélelem); bizonyítani lehet azonban, hogy a fogamzás korábban vagy későbben történt. Ilyen jellegű „megdönthető vélelemről” akkor beszélünk, ha a jog egy valószínűsíthető tényt mindaddig valóságnak fogad el, ameddig nem bizonyítják be annak valótlanságát. A vélelem egy jogszabály szerkesztési módszer. A vélelemhez a jog a való tényállás jogkövetkezményeit fűzi, anélkül, hogy az be lenne bizonyítva. A bizonyítás mellőzése megkönnyítheti a jogalkalmazást, elkerülhetővé teheti a jogvitát, vagy gyorsabbá teheti befejezését. Erre a jogszabály-szerkesztési módszerre a polgári jogon kívül más jogágakban is találni példát (pl. az apaság vélelme a családjogban, az ártatlanság vélelme a büntetőjogban stb.). A magyar jog szerint az élveszületett ember – akármilyen rövid ideig él is – jogképes, és megszerzi azokat a jogokat, illetőleg rászállnak azok a kötelezettségek, amelyek az élveszületéstől függtek. Az élveszületés és a fogamzás is orvosi kérdés, vitás esetben orvos szakértői bizonyításnak van helye. A méhmagzat jogképessége tehát sajátos, attól függően feltételes, hogy élve születik-e. Az élve születés pillanatában az ember visszaható hatállyal lesz jogképes, ha viszont halva született, úgy kell tekinteni, mintha meg sem fogant volna. A jogképesség általában a halállal szűnik meg. A halállal jogilag azonos a holtnak nyilvánítás. Előfordulhat ugyanis az is, hogy valaki eltűnik, s bár valószínűsíthető, hogy meghalt, de a holttestét nem lelik. Az ilyen eltűnt személyt bírósági határozattal holtnak lehet nyilvánítani, ha eltűnésétől számítva öt év eltelt anélkül, hogy életben létére utaló bármilyen adat ismeretes volna. A bíróság a holtnak nyilvánító határozatban megállapítja a halál valószínű időpontját is. A holtnak nyilvánított személyt az ellenkező bizonyításáig olyannak kell tekinteni, mintha meghalt volna. Ha a holtnak nyilvánított személy mégis előkerül, a holtnak nyilvánító határozat hatálytalanná válik, és az annak alapján beállott jogkövetkezmények – ha jogszabály kivételt nem tesz – semmisek. Az ember cselekvőképessége: A jogképességtől élesen meg kell különböztetni a cselekvőképességet. A jogi értelemben vett cselekvőképesség lényegében érvényes jognyilatkozat tételi (szerződéskötési) képességet jelent. A cselekvőképesség az embernek az a képessége, amelynél fogva saját akaratelhatározásával, saját nevében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat. Aki cselekvőképes, az saját maga köthet szerződést (pl. vásárolhat magának egy ingatlant). Az embernek ez a képessége különbözik a jogképességtől. A cselekvőképesség a magyar jogban csak emberre szabott kategória, s ennek következtében nem beszélhetünk a jogi személy vagy az állam cselekvőképességéről. Másrészt a cselekvőképesség kifejezi azt, hogy a cselekvőképes személy, az ember, a saját nevében, a saját akaratnyilatkozatával szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségek. A cselekvőképesség az ember jogképességénél szűkebb, ugyanis minden ember – feltételesen még a méhmagzat is – jogképes, cselekvőképessége viszont nem minden embernek van. A
30
cselekvőképesség ugyanis feltételezi az ember belátási képességének épségét és érettségét. A törvény a cselekvőképesség szabályozásánál abból az elvből indul ki, hogy a cselekvőképesség minden embert megillet, ha cselekvőképessége a törvény értelmében nem esik korlátozás alá, vagy nincs kizárva. A törvényben megfogalmazott korlátozások közvetve nyilvánvalóan az érintettek érdekét szolgálják, mert nincs meg mindenkinek az a kellő értelmi fejlettsége, amely saját ügyeinek viteléhez és saját érdekeinek védelméhez szükséges. A cselekvőképesség szempontjából az emberek („az életkortól és az elmeállapotuktól függően”) három csoportba sorolhatók be:
a teljesen cselekvőképesek (ez a tipikus); a korlátozottan cselekvőképesek; a cselekvőképtelenek.
Teljesen cselekvőképes mindenki, akinek cselekvőképességét a törvény nem korlátozza vagy nem zárja ki. Az ilyen ember maga köthet szerződést, vagy tehet más jognyilatkozatot. Ahogyan a jogképesség korlátozása sem megengedett, a törvény ugyancsak rögzíti, hogy a cselekvőképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú jognyilatkozat semmis. Általánosságban tehát a 18. életévét betöltött, azaz nagykorú ember a teljesen cselekvőképes, feltéve, hogy az ügyeinek viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezik. A fentiekből következik, hogy nem minden nagykorú személy teljesen cselekvőképes (pl. cselekvőképtelennek minősül a nagykorú gondnokság alá helyezett elmebeteg is). Korlátozottan cselekvőképes:
az a kiskorú, aki tizennegyedik életévét már betöltötte és nem cselekvőképtelen (kiskorú az a személy, aki a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, kivéve, ha házasságot kötött, mert az „nagykorúsít”); az a nagykorú, akit a bíróság cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett.
A korlátozottan cselekvőképes személy javára, illetőleg terhére a jognyilatkozatokat általában törvényes képviselője teszi. A korlátozottan cselekvőképesség következménye, hogy az ilyen személy jognyilatkozatának érvényességéhez – ha a jogszabály kivételt nem tesz – törvényes képviselőjének (szülő, gondnok) beleegyezése vagy utólagos hozzájárulása szükséges. A jogszabály rendelkezése folytán a korlátozottan cselekvőképes személy önállóan is megtehet bizonyos személyes jellegű nyilatkozatokat, a mindennapi élethez kapcsolódó kisebb jelentőségű szerződéseket köthet, rendelkezhet munkával megszerzett keresményével és köthet olyan szerződéseket, amelyekkel kizárólag előnyt szerez. A cselekvőképtelenség esetei:
a 14. életévét be nem töltött kiskorú; akit a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett; akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik (pl. súlyos alkoholos vagy kábítószeres állapotban van).
A cselekvőképtelenség megítélése körében a legtöbb problémát ez utóbbi eset okozhatja. A cselekvőképesség csak azt illeti meg, aki az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezik, ezért gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelennek kell tekinteni azt a 31
személyt, akinek ez a képessége – adott esetben a jognyilatkozata megtételekor – teljesen hiányzik. A belátási képesség átmeneti hiányát eredményező állapotban tett jognyilatkozat a cselekvőképtelenség okán érvénytelen. Az ilyen állapot megszűnte a teljes cselekvőképesség visszaállását eredményezi. A törvény nem határozza meg a belátási képesség hiányához vezető egészségügyi, illetve egyéb okokat. A bírói gyakorlatban a cselekvőképtelen állapotba kerülés leggyakoribb oka az alkoholos befolyásoltság, de a belátási képesség hiányát kiválthatja más ok, így például gyógyszer vagy kábítószer fogyasztás, illetőleg az altatás következményeként előállt bódult állapot is. Arról, hogy az adott jognyilatkozat megtételére valóban cselekvőképtelen állapotban került sor, a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kérelem előterjesztése esetén, a bizonyítási eljárás lefolytatása után, valamennyi bizonyíték együttes mérlegelésével a bíróság dönt. A cselekvőképtelenség legfontosabb következménye, hogy a cselekvőképtelen személy jognyilatkozata – néhány kivételtől eltekintve – semmis; nevében törvényes képviselője jár el. A cselekvőképtelen személyek saját magatartásukkal sem jogokat, sem kötelezettségeket nem szerezhetnek. A mindennapi élet apró ügyletein kívül nem köthetnek szerződéseket, nem kötelezhetik el magukat, helyettük törvényes képviselőjük jár el. A törvényes képviselő kiskorúak esetén a szülő (szülő hiányában a gyámhatóság által kirendelt gyám), nagykorúak esetében a gondnok. Az ember vétőképessége Az emberhez, mint jogalanyhoz kapcsolódó „harmadik képesség” az ún. vétőképesség. A vétőképesség ugyancsak belátási képességet jelent, de ez a belátás arra vonatkozik, hogy az ember látja-e előre cselekménye jogellenességét, káros következményeit. A vétőképesség tehát a kártérítéshez kapcsolódó kategória. A vétőképtelenség ismérveit a törvény nem határozza meg, vitás esetben a bíróság állapítja meg, hogy a károkozó a károkozás idejében képes volt-e felfogni magatartásának káros következményeit. Egy tizenhárom éves gyermek például egy bonyolult szerződés következményeit még nem képes átlátni, de azt feltehetően már igen, hogy a szomszéd ablakait szándékosan nem törheti be. A jogi személyek jogalanyisága A jogi személy olyan jogképes szervezet, amelyet jogszabály annak nyilvánít vagy az adott szervezeti típust a jogszabály jogi személyként elismeri és a szervezetet jogképességgel ruházza fel. A jogképesség jogkövetkezményeit illetően a vagyoni jogkövetkezmények általában azonosak az ember és a jogi személy esetében. Különbség azonban, hogy büntetőjogi jellegű személyes hátrány elviselését tartalmazó jogkövetkezmény a jogi személlyel szemben nem alkalmazható. A jogi személyiség megléte jogalkotói döntéstől is függ. Ahhoz azonban, hogy jogszabály megadja egy szervezetnek a jogi személyiséget, meghatározott feltételeknek eleget kell tenni. A jogi személy főbb ismérvei:
a jogi személynek az alapítóktól viszonylag elkülönült szervezete van; az alapító vagyonától elkülönített vagyonnal rendelkezik; a szervezet relatíve tartósan működik; 32
az állam által elismert céllal rendelkezik; létrejöttéhez valamilyen hatósági aktusra (pl. cégbejegyzés) is szükség van.
A jogi személy tehát olyan állandó szervezet, amelynek feladatai ellátásához szüksége van arra, hogy vagyoni jogai és kötelességei legyenek, ehhez önálló, elkülönített vagyonnal rendelkezik, és tevékenységéért önálló vagyoni felelősséggel tartozik. A jogi személyekre nézve a magyar jogban nincs típuskényszer. A Ptk. szabályozza a jogi személyek főbb típusait, de külön jogszabályok vagy jogszabályi felhatalmazások alapján e típusoktól eltérő, ezekbe nem tartozó jogi személyek is léteznek (pl. ügyvédi iroda). A jogi személyek jogképessége abszolút, ezért, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, jogképességük kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződhetnek. A gyakorlatban az abszolút jogképesség azt jelenti, hogy önmagában a jogi személy tevékenységi körének túllépésével kötött szerződés a jogképesség hiányára hivatkozással nem érvénytelen. A jogi személy abszolút jogképessége azonban nem azonosítható az emberével. Az ember jogképességének sérelme ugyanis alkotmányos jogot sértene, ezért az ember jogképessége nem korlátozható. A jogi személyt csak a jog által elismert célra lehet létrehozni, ezért a törvény a jogi személy jogképességet jellegétől vagy céljától függően korlátozhatja. A jogi személy nevében aláírásra a jogi személy képviselője (pl. igazgató) jogosult. Ha nem ő az aláíró, és jogszabály a nyilatkozat érvényességéhez írásbeli alakot kíván, két képviseleti joggal felruházott személy aláírása szükséges. A bankszámla felett való rendelkezési joghoz minden esetben két, képviseleti joggal felruházott személy aláírására van szükség. Jogszabály ezektől a rendelkezésektől azonban eltérhet. Főszabályként a jogi személy szervezeti egysége (gyáregysége, fiókja, telepe, irodája stb.) nem jogi személy. Ez a megoldás fokozza a forgalomban résztvevők biztonságát, mert az egyes szervezeti egységek általi kötelezettségvállalások vagyoni fedezete nem korlátozódik a belső szervezeti egységek elkülönített vagyonára, hanem a jogi személy egész vagyona igénybe vehető a tartozásokért. Az állam jogalanyisága A jogalanyok között sajátos helyet foglal el az állam, mely ugyancsak lehet jogviszonyok alanya, jogok és kötelezettségek hordozója. Az állam túlnyomó többségében nem közvetlenül, hanem jogi személyiséggel felruházott, saját nevükben eljáró szervei (állami vállalat, költségvetési szerv stb.) útján vesz részt a polgári jogviszonyokban. Vannak azonban olyan esetek is, amikor az állam saját nevében szerepel a polgári jogviszonyban. Az állam – mint a vagyoni jogviszonyok alanya – jogi személy. Az államot a polgári jogviszonyokban – ha jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik – a pénzügyminiszter (ill. a kincstári vagyonért felelős miniszter) képvisel; ezt a jogkörét más állami szerv útján is gyakorolhatja, vagy más állami szervre ruházhatja át. Ilyenkor az állam, mint egész (mint az állami szervek strukturált és összefüggő szervezetrendszere) jelenik meg, mint pl. nemzetközi egyezmények alanya, adójogviszony jogosultja stb. Az állam jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez kötődhetnek. Az állam a polgári jog szabályai szerint a polgári jog más alanyaival egyenrangú, előjogokat nem élvez, ugyanolyan szabályok szerint felel és ugyanúgy perelhető, mint bármely más jogi személy. Ha a törvény eltérően nem rendelkezik, kizárólag az állam tulajdonában vannak:
33
(a) (b) (c) (d) (e)
a föld méhének kincsei; a felszín alatti vizek, a folyóvizek és természetes tavak, valamint ezek medre; a folyóvíz elhagyott medre és folyóvízben újonnan keletkezett sziget; országos közutak, vasutak, vízi utak és az országos közforgalmú kikötők, a nemzetközi kereskedelmi repülőtér, továbbá az ország területe feletti légtér; a távközlésre felhasználható frekvenciák.
A kizárólag állami tulajdonban lévő tárgyak az állami tulajdon köréből nem vonhatók ki (forgalomképtelenek), más tulajdoni formába nem kerülhetnek át. A kizárólag állami tulajdonban lévő dolgok nem állami szervek útján történő hasznosítására szolgáló jogi forma, az ún. koncessziós szerződés. Az egyéb szervezetek jogalanyisága A polgári jogi jogviszonyokban jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetek is részt vehetnek. Az ilyen szervezetekre vonatkozó jogi előírásokat általában külön jogszabályok rögzítik. A jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek közül némelyek (pl. a betéti társaság, társasház) saját nevük alatt jogokat szerezhetnek és kötelezettségeket vállalhatnak, pert indíthatnak és maguk is perelhetők.
4) A képviselet és a jogutódlás A jogviszonyok alanyai a joghatást kiváltó akaratnyilatkozataikat nem kötelesek személyesen megtenni, a jognyilatkozatok megtehetők más személy, képviselő útján is. A képviselő cselekménye révén a képviselt jogalany válik jogosítottá, illetve kötelezetté. A képviselet tehát jognyilatkozat megtétele más helyett és más nevében úgy, hogy a képviselt válik jogosítottá, illetve kötelezetté. A képviselet szempontjából nem mellékes, hogy ki lehet képviselő. A képviselet jogi szabályozása jogáganként eltérő. A képviselet alapulhat a) jogszabályon, b) szervezeti viszonyon, c) meghatalmazáson. a) jogszabályon alapuló képviseletet a polgári jogban törvényes képviseletnek nevezzük, ami azt jelenti, hogy a jognyilatkozat megtételére az a jogosult, akit a jogszabály erre feljogosít. Így pl. a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen személy helyett a jognyilatkozatokat a törvényes képviselő, a szülő, a gyám vagy – nagykorúak esetében – a gondnok teheti meg. Törvényes képviselet esetében tehát a képviselő eljárási jogosultsága közvetlenül a jogszabályból származik, ehhez nem szükséges semmilyen hatósági aktus. b) Az egyes szervezeti alakulatokkal foglalkozó jogszabályok kijelölik azt a személyt, aki a szervezet nevében érvényes jognyilatkozatokat tehet. A szervezet képviselői – konkrét személyüktől függetlenül – azzal a ténnyel, hogy e pozíciót betöltik, a törvény erejénél fogva jogosultak a szervezetet érintő bármely jognyilatkozatot megtenni. A szervezeti képviselet azonban nemcsak jogszabályokon alapulhat, hanem a jogi tények speciális válfaját jelentő belső szabályzatokon is. (Pl. szervezeti és működési szabályzat, alapszabály.)
34
c) A képviselet alapulhat meghatalmazáson. A meghatalmazás feljogosítja a képviselőt arra, hogy a képviselt (meghatalmazó) nevében és a meghatalmazó helyett jognyilatkozatot tegyen. A meghatalmazás egyoldalú címzett jogügylet. A meghatalmazás terjedelmét tekintve lehet korlátlan, más néven általános meghatalmazás. Ez azt jelenti, hogy a képviselő a képviselt nevében mindenféle jognyilatkozat megtételére jogosult. Lehet azonban a képviseleti jogot korlátozni.
A jogutódlás A jogviszony alanyaiban bekövetkezett változást jogutódlásnak nevezzük. Az alanyváltozás végbemehet: a) egyetemes (univerzális) jogutódlással és b) egyedi jogutódlással.
a) egyetemes jogutódlás esetében a jogviszony eredeti alanya helyébe lépő új jogalany az elődje személyhez kötött jogai és kötelezettségei kivételével valamennyi jogosultságának és kötelezettségének folytatója lesz. A személyhez kötött jogok forgalomképtelenek, azokban jogutódlás nem következhet be. Egyetemes jogutódlás esetén tehát a jogutód nem hivatkozhat arra, hogy ennek, vagy annak a kötelezettségnek azért nem tesz eleget, mert a jogutódláskor erről nem volt tudomása. Az egyetemes jogutódlást annak általános jellege, és súlyos következménye miatt mindig a jogszabály mondja ki. Pl. az átalakulási törvény mondja ki az általános jogutódlást, ha állami vállalat gazdasági társasággá alakul, a Gt. ha egy gazdasági társaság más gazdasági társasággá átalakul át. Az állampolgárok közötti általános jogutódlás az öröklés, amely szintén törvényi rendelkezésen (Ptk.) alapul. b) Egyedi jogutódlás az alanyváltozás olyan esete, amikor csak a külön-külön megnevezett jogok és kötelezettségek szállnak át az eredeti jogalanyról a jogutódra. Az egyedi jogutódlás mindig jogi tényen (bírói ítéleten, államigazgatási jogaktuson, vagy jogügyleteken – szerződésen) alapul. Az olyan egyedi jogutódlást, amikor a jogosult pozíciójában áll be változás, engedményezésnek nevezzük. A kötelezett számára közömbös, hogy kinek teljesít, mivel a kötelezett helyzetét az engedmény nem teszi súlyosabbá. Ezért a kötelezettnek az engedményhez való hozzájárulására nincsen szükség. Értelemszerű ugyanakkor, hogy az engedményezésről értesíteni kell a kötelezettet, s az értesítés után a kötelezett csak az új jogosultnak teljesíthet. A tartozásátvállalás ezzel szemben az egyedi jogutódlás olyan esete, amikor a kötelezett pozíciójában áll be változás. Kötelezett, akitől a jogosult valamely magatartás tanúsítását követelheti. Ez a helyzet már jelentően eltér az engedménytől. Nem mellékes ugyanis a jogosult számára hogy a kötelezett milyen anyagi teherbíró képességgel, milyen személyes tulajdonságokkal stb. rendelkezik. (Nem mindegy, hogy pl. egy több százezer forintos tartozást egy milliomosnak kell-e teljesítenie, vagy egy hajléktalannak.) Éppen ezért a tartozásátvállalás érvényességéhez, azaz a kötelezetti jogutódláshoz a jogosult kifejezett hozzájárulása szükséges.
35
Önellenőrző kérdések: 1) Milyen részekből áll a Polgári Törvénykönyv? 2) A polgári jog alapelvei közül említsen hármat! 3) Mi jellemzi az ember jogképességét? 4) Mi a vélelem? 5) Mit jelent jogi értelemben a cselekvőképesség? 6) Ismertesse a cselekvőképesség kategóriáit! 7) Kik számítanak cselekvőképtelennek? 8) Sorolja fel a jogi személyek általános jellemzőit! 9) Min alapulhat a képviselet? 10) Mit értünk az egyetemes jogutódlás fogalma alatt? 11) Mi a különbség a tartozásátvállalás és az engedményezés között?
IV. Rész: A tulajdonjog 1.
A tulajdonjog tárgya, a dolgok csoportosítása
A tulajdonviszonyok a történelmi fejlődés során a társadalmak gazdasági fejlődésének az alapját jelentik. A tulajdonjog ezért nemcsak a polgári jog legfontosabb intézménye, hanem az egész jogrendszer alapintézményét is jelenti. A Magyar Köztársaság hatályos Alkotmányának 9.§ (1) bekezdése rögzíti, hogy Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. A tulajdonjog tárgya valamilyen birtokba vehető dolog lehet. A birtokbavétel egyrészt fizikai, másrészt jogi értelemben használt fogalom. Fizikai értelemben birtokba vehető az, ami hatalmunkban tartható. Jogi értelemben birtokba vehető mindaz, aminek hatalomba tartását jogszabályok nem tiltják. A vagyoni viszonyokban különleges szerep jut a pénznek, mely nem fizikai sajátossága, hanem a benne megtestesülő érték miatt kap jelentőséget. Erre tekintettel, ha a törvény kivételt nem tesz, a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazni kell a pénzre és az értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre is. A tulajdonjog egyik fő szabálya, amely szerint a tulajdonjogot csak tulajdonostól lehet szerezni, nem érvényesül a pénz és a bemutatóra szóló értékpapír esetén, mert ennek átruházása esetén a szerző akkor is tulajdonos lesz, ha az átruházó nem volt az. A föld tulajdonjoga a föld méhének kincseire és a természeti erőforrásokra nem terjed ki, az, az államé.
A dolgok csoportosíthatók: a tulajdonjog alanya szerint: a dolog lehet kizárólag állami tulajdonban, illetve lehet más tulajdonában. A jelenlegi alkotmányi és Ptk.-beli szabályozás alapján lehet beszélni köztulajdonról és egyéni tulajdonról. A kizárólagosan állami tulajdonban lévő dolgok körét a Ptk. szabályozza;
36
a forgalomképesség szerint megkülönböztethetünk: forgalomképes dolgokat, melyek szabadon átruházhatók; korlátozottan forgalomképes dolgokat (pl. lőfegyver, sugárzó anyag); forgalomképtelen dolgokat (pl. az állami tulajdon kizárólagos tárgyai). rendeltetés szerint: ingó, ingatlan. Ingatlanok esetében a Ptk. a földről és épületről tesz említést. Ingatlannak minősül mindaz, ami a földdel tartósan egyesítve, szilárd összeköttetésben van. Ingónak tekintendő minden olyan tárgy, amely nem minősül ingatlannak. oszthatóság szerint: osztható, oszthatatlan. Osztható dolognak tekintjük azt, amely állagának sérelme, vagy értéke számottevő csökkenése nélkül részekre osztható, míg ezzel szemben minden más dolog oszthatatlan. Jelentősége lehet e kérdésnek például a közös tulajdon megszüntetése során. helyettesíthetőség szerint: helyettesíthető, helyettesíthetetlen. Helyettesíthető dolog az, amelyet szám, mérték, mennyiség alapján tartanak nyilván. A nem helyettesíthető dolog ezzel szemben egyedi. Nyilvánvalóan ettől függ például az, hogy hibás teljesítés esetén lehet-e szó a dolog kicseréléséről, vagy ez a dolog egyedisége folytán (pl. egy konkrét festmény) kizárt. Bizonyos dolgok egymással rendszerint szoros fizikai kapcsolatban, térbeli közelségben fordulnak elő. Ezt dologkapcsolatnak nevezzük. A dologkapcsolat egyik jogi jelentőséggel bíró típusa, a fődolog és a mellékdolog megkülönböztetése. A tulajdonjogviszony esetében ez azt jelenti, hogy a fődologra vonatkozó tulajdonjog kiterjed a járulékos (mellék) dologra is. Mellékdolog az alkotórész és a tartozék. alkotórész: mindaz, ami a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetőleg az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne (pl. az autó kormánya). tartozék: mindaz, ami nem alkotórész ugyan, de a dolog rendeltetésszerű használatához vagy épségben tartásához rendszerint szükséges, vagy azt elősegíti (pl. az autónál az elakadásjelző).
2.
A tulajdonjog tartalma
A tulajdonjog tartalma (fogalma) alatt azokat az alanyi jogokat és kötelezettségeket kell érteni, amelyek a tulajdonhoz kapcsolódnak. A tulajdonjog a dolog felett biztosított legteljesebb jogi hatalmat jelenti. Ennek megvalósulása végett mindenki jogilag kötelezett arra, hogy a tulajdonos ezen feljogosítottságát tűrje és tiszteletben tartsa. A tulajdonjogviszony ezért ún. abszolút szerkezetű jogviszony. A tulajdonjog tartalmát, a tulajdonost megillető alanyi jogokat az úgynevezett „hagyományos triász” elnevezéssel is szokták kifejezni. A tulajdonjog tartalma az alábbi három jogosultsági csoportot jelenti: 1.
a birtoklás joga; 37
2. 3.
a használat és a hasznok szedésének joga; a rendelkezési jog.
A tulajdonjog akkor teljes, ha mind a három részjogosultság a tulajdonost illeti meg, ennek hiányában csonka tulajdonjogról beszélünk (pl. a haszonélvezettel terhelt tulajdonjognál). A birtoklás joga Birtokláson azt a tényleges helyzetet értjük, hogy valaki egy dolgot – akár sajátjaként, akár nem – tényleges hatalmában, azaz magánál tart. Az esetek többségében a dolgokat azok tulajdonosa birtokolja, de az is gyakori, hogy a dolog felett nem a tulajdonos, hanem más személy gyakorolja a tényleges hatalmat (pl. a lakás bérlője). A birtokost a jog védelemben részesíti, mert általában valamely dolgot az tart hatalmában, akinek ahhoz joga is van. A birtoklás legfontosabb jogi következménye: a birtok alapján a birtokos mindenki mástól követelheti, hogy tartózkodjék a fennálló birtokállapot önhatalmú megváltoztatásától vagy megzavarásától. A birtokost a birtokvédelem mindenkivel szemben megilleti, annak kivételével, akitől a birtokot tilos önhatalommal szerezte meg. A tv. szerint a tulajdonost megilleti a birtoklás joga és a birtokvédelem. A tulajdonos e jogosultsága alapján a dolgot hatalmában tarthatja és tulajdonjoga alapján a birtokvédelem joga is megilleti. A birtokos a birtoka ellen irányuló támadást – a birtok megvédéséhez szükség mértékben – önhatalommal is jogosult elhárítani (pl. lefogja a zsebtolvaj kezét). Az elveszett birtok visszaszerzése érdekében viszont már csak akkor lehet fellépni, ha más birtokvédelmi eszközök igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná és a dolog birtokának végleges elvesztését jelenthetné (megengedett pl. hogy a károsult a zsebtolvaj után fut és önsegéllyel visszaveszi a tárcáját). A birtokvédelem magában foglalja azt is, hogy akit birtokától megfosztanak vagy birtoklásában zavarnak, a jegyzőtől vagy a bíróságtól kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését. A használat és a hasznok szedésének joga A tulajdonos tulajdonjogának jelentős eleme a használat és a hasznok szedésének joga. A használat joga lényegében a dolog használati értékére irányul, annak hasznosítását jelenti. A használati jog „befelé” irányul, általában a tulajdonos saját szükségletének kielégítését szolgálja. Hasznok szedése alatt a természetes hasznokat (pl. fa gyümölcse, háziállat szaporulata) és az ún. jogi hasznokat (bérleti díj, kamatjövedelem) értjük. A tulajdonos használati jogát csak törvény korlátozhatja. A tulajdonos használati jogának törvényi korlátjai: a) a szomszédjog, b) a szükséghelyzet és a c) közérdekű korlátozás.
a szomszédjog,
A szomszédjog „általános szabálya” szerint a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédjait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. A szabályozás
38
azonban nemcsak a szomszédok, hanem „mások” szükségtelen zavarását is tiltja. Mai viszonyaink között ez azt is jelenti, hogy a tulajdonos a dologhoz fűződő jogait nem gyakorolhatja úgy, hogy azzal környezetét bármilyen módon sérti vagy veszélyezteti. A tulajdonjog szomszédjogi korlátja a gyakorlatban tehát számtalan formában megnyilvánulhat az ingatlanon történő állattartással okozott zavarástól vagy a másokat szükségtelenül zavaró zaj okozásától, a szomszéd épület kilátástól való megfosztásáig.
a szükséghelyzet
Esetenként a tulajdonos használati jogának korlátját jelentheti az ún. szükséghelyzet. Szükséghelyzetnek tekintjük, ha valakinek életét, testi épségét, vagyonát közvetlen veszély fenyegeti. Általános szabály, hogy a tulajdonos köteles tűrni a szükséghelyzet megszüntetése kapcsán a tulajdonában álló dolgának igénybevételét, felhasználását (pl. gátszakadás esetén egy közelben lévő gépjármű igénybevétele az életmentéshez) Az élet, testi épség veszélyeztetése során a tulajdonos tűrési kötelezettsége korlátlan. Ugyanakkor a vagyont fenyegető szükséghelyzet esetén a tűrési kötelezettség a tulajdonost csak oly módon és akkor terheli, ha a fenyegető veszély előreláthatóan jelentős mértékben meghaladja azt a kárt, amely a tulajdonos dolgában a veszély elhárítása kapcsán bekövetkezik (pl. a szomszéd üres nyaralójában keletkezett tűz oltása miatt a tűzoltók kidöntik a kerítést). A tulajdonos a szükséghelyzetbe került személytől kártalanítást, attól pedig, aki a szükséghelyzet megszüntetése során indokolatlanul nagy kárt okozott, kártérítést követelhet. A szükséghelyzetet azért nem a kártérítés körében szabályozza a törvény, mert ha a szükséghelyzet fennáll, akkor a dologban bekövetkezett kár nem jogellenes. Ez az oka annak is, hogy ilyen esetben a tulajdonos kártalanítást (és nem kártérítést) követelhet. Más dolog azonban, ha a szükséghelyzet megszüntetése kapcsán indokolatlanul nagy kárt okoztak, mert ebben az esetben kártérítés követelhető.
a közérdekű korlátozás
Közérdekű szolgáltatást (pl. energiaszolgáltatás, vízvédelem) ellátó szerveket jogszabályok felhatalmaznak idegen ingatlanok használatára is. Az ingatlan tulajdonosa tűrni köteles, hogy az erre külön jogszabályban feljogosított szervek – a szakfeladataik ellátásához szükséges mértékben – az ingatlant időlegesen használják, arra használati jogot szerezzenek, vagy a tulajdonjogát egyébként korlátozzák. Ebben az esetben az ingatlan tulajdonosát az akadályoztatás (korlátozás) mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg. Ha a használat vagy egyéb korlátozás az ingatlan rendeltetésszerű használatát megszünteti vagy jelentős mértékben akadályozza, a tulajdonos az ingatlan megvásárlását, illetőleg kisajátítását kérheti. A tulajdonjog egy-egy részjogosítványa gyakorta kiválik a tulajdonjog triászából, és önálló intézményként jelenik meg. A tulajdonjog ilyenkor gyakorta „kiüresedik”, a tulajdonos gyakorlatilag nem tud jogosítványaival élni. A tulajdonost tulajdonjogánál fogva megillető általános használati jog mellet a használati jognak egyéb sajátos fajtáit is ismertek (pl. haszonélvezet, telki szolgalom, földhasználat stb.) melyek közös jellemzője, hogy önálló jogosultságok s nem a tulajdonos használja a „saját” dolgát. A használati jogok két közismert önállósult fajtája: a haszonélvezet és a telki szolgalom.
A haszonélvezet
39
A haszonélvezeti jog személyhez kötött használati jog, amelynek jogosultja a más tulajdonában lévő dolgot – rendeltetésének megfelelően – birtokolhatja, használhatja és hasznosíthatja. A haszonélvezet fogalmának lényegéhez tartozik, hogy a birtoklás, a használat és hasznosítás joga elválik a rendelkezés jogától, a rendelkezés joga továbbra is a tulajdonost illeti meg. A haszonélvezet abszolút szerkezetű jog; a haszonélvezővel szemben mindenki mást negatív kötelezettség terhel, ezért tartózkodnia kell attól, hogy a haszonélvezőt jogainak gyakorlásában akadályozza. Ez a negatív kötelezettség magát a tulajdonost is terheli. A haszonélvezetnek a gyakorlatban elsősorban az öröklési jogban, valamint a családtagok és más hozzátartozók vagyoni viszonyaiban van jelentősége. A haszonélvezeti jog a dolog tulajdonosának személyében beálló változás esetén is fennmarad. A haszonélvező oldalán azonban a haszonélvezeti jog személyhez kötött, annyiban, hogy a haszonélvezeti jog nem örökölhető és nem ruházható át; a haszonélvezeti jog csak korlátozott időre, és legfeljebb a jogosult élete végéig állhat fenn. A haszonélvezet tárgya rendszerint valamilyen ingó és ingatlan dolog, követelésen és más hasznot hajtó jogon csak kivételesen hozható létre. A haszonélvezet ingyenes, ami azt jelenti, hogy a haszonélvező a haszonélvezet gyakorlása fejében nem köteles ellenszolgáltatást teljesíteni, a haszonélvezeti jog létesítése fejében azonban kiköthető ellenszolgáltatás. A haszonélvezeti jog keletkezhet: szerződéssel; jogszabály rendelkezése folytán (özvegyi jog); bíróság vagy hatósági rendelkezésnél fogva. A haszonélvező jogának gyakorlása során a rendes gazdálkodás szabályai szerint köteles eljárni. Viseli a dolog fenntartásával járó terheket, a rendkívüli javítások és helyreállítások kivételével; terhelik azok a kötelezettségek, amelyek a dolog használatával kapcsolatosak, és köteles viselni a dolog fenntartásával járó közterheket. A haszonélvező kötelessége továbbá, hogy a tulajdonost, a dolgot fenyegető veszélyről és a beállott kárról értesítse. A tulajdonost ugyanakkor megilleti az a jog, hogy a haszonélvezet gyakorlását ellenőrizze. A haszonélvezeti jog általában meghatározott dologhoz fűződik. A dolog elpusztulása esetén tehát a tulajdonos nem köteles azt pótolni, helyreállítani.
A telki szolgalom
A telki szolgalom alapján valamely ingatlan mindenkori birtokosa más ingatlanát meghatározott terjedelemben használhatja vagy követelheti, hogy a szolgalommal terhelt ingatlan birtokosa a jogosultságából (a birtoklásból) egyébként folyó valamely magatartástól tartózkodjék. A telki szolgalom csak ingatlanok tekintetében létesíthető és legalább két ingatlant feltételez. A rendeltetése az, hogy az egyik ingatlan részére bizonyos előnyöket biztosítson, ezek a jogosultságok viszont a másik ingatlan vonatkozásában általában teherként jelentkeznek. Ezért szokás azt az ingatlant, amelynek javára a szolgalom szól "uralkodó", a szolgalommal terhelt ingatlant pedig "szolgáló" teleknek nevezni. A telki szolgalom mindig ingyenes, alapítása viszont ellenértékhez köthető. A telki szolgalom tárgya elvileg mindenféle használat lehet; leggyakoribb fajtái pl. az útszolgalom, közmű átvezetési szolgalom, vízvétel szolgalma stb.
40
A rendelkezési jog A birtoklás joga és a használat joga mellett az ún. hagyományos triásznak a harmadik, a tulajdonjoghoz kapcsolódó jogosultsága a rendelkezési jog. A rendelkezési jog alapján a tulajdonosnak joga van arra, hogy
a dolog birtokát másnak átengedje, a dolgot használatra engedje át másnak, vagy hasznai szedésére jogosítson fel mást, a dolgot biztosítékul adja vagy más módon megterhelje, magával a tulajdonjoggal rendelkezzen oly módon, hogy a dolog tulajdonjogát másra átruházza vagy a tulajdonjogával felhagyjon.
Kiemelkedő jelentősége és sajátos jellege miatt a törvény kimondja, hogy ingatlan tulajdonjogával felhagyni nem lehet. A tulajdonosnak a rendelkezési joga biztosítja tehát, hogy a dolgát bére, haszonbérbe vagy haszonkölcsönbe adja, a dologra nézve használati vagy haszonélvezeti jogot engedjen, zálogba adja stb. Esetenként a tulajdonos rendelkezési jogát a tulajdont terhelő elidegenítési és terhelési tilalom korlátozhatja. A tulajdonos rendelkezési jogát kizárni vagy korlátozni jogszabályban, bírósági határozatban vagy szerződésben lehet. A tulajdonos rendelkezési jogának közismert törvényi korlátja a közös tulajdon tulajdoni hányadának átruházása (eladása) esetén a többi tulajdonost megillető elővásárlási jog. Az Alkotmány elismeri és védi a tulajdonhoz való jogot, ezért a tulajdonjog leglényegesebb jogosítványának közhatalmi korlátozására csak a törvényben meghatározott kivételes esetekben kerülhet sor. A polgári jogban általánosan elfogadott alapelv, hogy a tulajdonjogi igények nem évülnek el (az elévülés azonban csak a dolog fizikai megléte esetén kizárt).
A tulajdonos kötelezettségei A korábban felsorolt jogosítványok mellett a tulajdonjog kötelezettségeket is jelent. A tulajdonost terhelik:
a dologgal kapcsolatos közterhek (adó, illeték); a dolog természetéből adódó költségek (pl. az ingatlan állagának megóvásához szükséges költségek), ha jogszabály vagy megállapodás alapján arra nem más köteles; a kárveszély kockázata (ez azt jelenti, hogy a tulajdonos viseli a tulajdonában bekövetkezett minden olyan kárt, amelynek megtérítésére senki sem kötelezhető).
A Ptk. a tulajdonjog szabályai között külön foglalkozik a tulajdonjog védelmével. A tulajdonjog rendkívüli jelentősége miatt komplex védelemben részesül, számos jogágban (pl. büntetőjog, közigazgatási jog stb.) is megtalálhatók a tulajdonjog védelmét átfogóan biztosító szabályok.
41
3.
A tulajdonjog megszerzése
A tulajdonjog megszerzése a dolgon tulajdoni jogviszony keletkezését jelenti. A tulajdonszerzés lehet: A. B.
eredeti jogszerzés; származékos jogszerzés.
Az eredeti jogszerzés esetén új tulajdonjog keletkezik: ez a tulajdonjog a korábbi tulajdonos jogaitól és kötelezettségeitől független, tehát önálló új tulajdoni jogviszony jön létre. Eredeti a tulajdonszerzés akkor, ha a dolog a tulajdonjog megszerzésekor nem volt senkinek a tulajdonában, vagy volt ugyan, de a megszerzett új tulajdon nem a régi tulajdonon alapul. Az eredeti jogszerzés főbb esetei: 1. 2. 3. 4. 5.
hatósági határozat vagy árverés; elbirtoklás; gazdátlan javak elsajátítása; találás; kisajátítás (ingatlanoknál).
1.
Aki a dolgot hatósági határozat (pl. csereingatlan) vagy árverés útján jóhiszeműen szerzi meg, tulajdonossá válik, tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt tulajdonos. Ezekben az esetekben a tulajdonszerzőnek nem kell vizsgálnia a vagyontárgyra vonatkozó korábbi tulajdonjogot. Ez a szabály azonban csak a jóhiszemű szerzőre vonatkozik, ha tehát a szerző fél tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a hatósági határozat vagy árverés törvénysértő, akkor a tulajdonszerzés nem következik be. Árverésre leggyakrabban az adóssal szembeni pénzkövetelés behajtása végett kerül sor a végrehajtási eljárás keretében.
2.
A polgári jog az időmúlás jogkövetkezményeit elsősorban az elévülés, a jogvesztés és az elbirtoklás intézményével vonja le. Az elbirtoklásnál az eredeti tulajdonos tulajdonjoga a maga egészében megszűnik; ugyanakkor az elbirtoklással új tulajdonjog is keletkezik. Elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot sajátjaként tíz éven át (ingatlanoknál tizenöt) szakadatlanul birtokolja. Nem birtokolja el a dolgot, aki bűncselekménnyel, erőszakkal, vagy alattomos úton jutott a dolog birtokába. Az elbirtoklás intézményével a jog az időmúlás következményeit tolerálja, a jog nem kíván beavatkozni egy olyan állapotba, melyet hosszú ideig tartó nyugodt gyakorlat szentesített. Az elbirtoklási időt megszakítja, ha:
a tulajdonos a birtokost a dolog kiadására írásban felszólítja, vagy eziránt bírósághoz fordul; a tulajdonos a dologgal rendelkezik (pl. elajándékozza);
42
a birtokos a birtokot akaratán kívül elveszti, és azt egy éven belül nem szerzi vissza és bírósághoz sem fordul.
Az elbirtoklás megszakadásának jogi következménye az, hogy a birtoklásnak a megszakadásig eltelt ideje nem vehető figyelembe, és az elbirtoklás megszakadását okozó körülmény elmúltával a tíz éves határidő újból kezdődik. 3.
A gazdátlan javak elsajátítása azt jelenti, hogy a személyi tulajdon szokásos tárgyain, ha nincs tulajdonosuk birtokbevétellel bárki tulajdonjogot szerezhet (pl. a lomtalanításnál kitett bútort valaki elviszi). Az elhagyott dolgot csak akkor lehet gazdátlannak (uratlannak) tekinteni, ha tulajdonosa azt szándékosan hagyta el, tehát abból a célból, hogy véglegesen megváljon tőle (tehát pl. egy épülő ház előtt az utcán tárolt csempék nem tekinthetők gazdátlan tárgynak).
4
A találás nem gazdátlan dolgot, hanem más személy tulajdonában lévő dolgot érintő eredeti jogszerzés. Az olyan dologra nézve, amely nem gazdátlan, hanem más személy tulajdonában áll puszta birtokbavétellel nem lehet tulajdonjogot szerezni. Ha a találó a feltehetően más személy tulajdonában levő dolog tulajdonjogára igényt tart két együttes feltétel teljesülése esetén szerezheti azt meg:
mindent megtett, amit a törvény annak érdekében ír elő, hogy a dolgot tulajdonosa visszakaphassa; a tulajdonos a találástól számított egy éven belül nem jelentkezett a dologért.
A találó – ha a dolog tulajdonosát ismeri – köteles a talált dolgot nyolc nap alatt a dolog elvesztőjének, tulajdonosának vagy más átvételre jogosult személynek átadni. Ha a tulajdonos ismeretlen, a dolgot az önkormányzat jegyzőjének kell beszolgáltatni. Nem mindenhol lehet azonban találással tulajdonjogot szerezni. Aki a dolgot a közösség számára nyitva álló hivatali, vállalati vagy más épületben, helyiségben, továbbá közforgalmú közlekedési és szállítási vállalat szállítóeszközén (pl. villamoson, vonaton) találta nem szerez tulajdonjogot. Ilyen esetben a hivatal vagy vállalat a dolgot három hónap őrizet után értékesítheti. Ha a dolog nagyobb értékű, és annak tulajdonjogát a találó nem szerzi meg, a találó méltányos összegű találódíjra jogosult, feltéve, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy a tulajdonos a dolgot visszakaphassa. 5.
A kisajátítás az ingatlan tulajdonjogának eredeti jogszerzési módja, részletes szabályairól külön törvény rendelkezik. A kisajátítás jellemzője, hogy rendkívül erősen sérti a tulajdonosi jogosítványokat, hiszen az ingatlan tulajdonosa szándéka ellenére veszíti el tulajdonjogát. Ezért hatályos jogunk a kisajátítást csak kivételes eszközként, szigorú feltételek mellett teszi lehetővé:
kisajátítani csak az állam vagy a helyi önkormányzat részére lehet, tehát elvileg csak e szervek kérelmére indítható meg a kisajátítási eljárás; csak a törvényben meghatározott közérdekű célra lehet kisajátítani; a kisajátított ingatlanért teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás jár; az eljárásra csak kivételesen kerülhet sor, akkor, ha az ingatlan tulajdonjogát adásvétellel nem lehetett megszerezni.
43
A származékos jogszerzés esetén a megszerzett tulajdonjog a dolgon már korábban fennálló tulajdonjogon alapszik, tehát a már fennálló és létező tulajdonjog száll át a másik tulajdonosra (lényegét tekintve jogutódlásról van szó). A tulajdonjog alanyában bekövetkezett változás tehát általában nem érinti a tulajdon tekintetében fennálló jogokat és kötelezettségeket. A származékos jogszerzés alapvető elve, hogy senki sem ruházhat át másra több jogot, mint amennyivel maga rendelkezik. Tehát főszabályként a tulajdonjogot csak a tulajdonos ruházhatja át másra. Ez alól kivétel, tehát a nem tulajdonostól való tulajdonszerzésnek három esete ismert:
kereskedelmi forgalomban eladott dolgon a jóhiszemű vevő akkor is tulajdonjogot szerez, ha a kereskedő nem volt tulajdonos; kereskedelmi forgalmon kívül is tulajdonjogot szerez az, aki a dolgot jóhiszeműen és ellenszolgáltatás fejében olyan személytől szerzi meg, akire azt a tulajdonos bízta; akire pénzt vagy bemutatóra szóló értékpapírt ruháznak át, tulajdonossá lesz akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos.
Az ingó dolgok és ingatlanok esetén egyaránt a legelterjedtebb származékos szerzési mód az öröklés és az átruházás. Az öröklés biztosítja azt, hogy az ember halálával vagyona ne váljon uratlanná, abban új tulajdonos (az örökös) váltsa fel, s ezáltal a család intézményének vagyonjogi alapja is megteremtődjön. Öröklésnél a tulajdonszerzés az örökhagyó halála pillanatában következik be. Jellegzetes tulajdonsága az öröklésnek, hogy az örökös nemcsak tárgyak tulajdonát szerzi meg, hanem az egész hagyatékot, vagyis az ahhoz tartozó jogok és kötelezettségek összességét. A Ptk. az öröklés rendjét oly módon szabályozza, hogy az vagy törvényen, vagy végintézkedésen alapulhat. A törvényes rend akkor érvényesül, ha az örökhagyó után végintézkedés nem maradt. Más örökös hiányában a hagyaték az államra száll. Az államot ezért szokták szükség-örökösnek is nevezni. Elképzelhető, hogy az örökhagyó végintézkedéssel csak a vagyona egy részéről rendelkezett. E körülmény azt fogja eredményezni, hogy a végintézkedésen alapuló és a törvényen alapuló öröklési szabályokat egymás mellett kell alkalmazni Az átruházással (pl. adásvétel, csere, ajándékozási szerződés) való tulajdonszerzésnél lényeges törvényi előírás, hogy a tulajdonjog megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a dolog átadása is szükséges. Az átadás leggyakrabban a dolog tényleges birtokbaadásával történik, de az átadás más olyan módon is megtörténhet, amely kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából a tulajdonjog megszerzőjének hatalmába került (pl. a gépkocsi papírjainak és kulcsainak átadása). Ingatlan tulajdonjogának átruházásához az erre irányuló szerződésen felül a tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartási bejegyzése is szükséges. A tulajdonjog változás ingatlan-nyilvántartási bejegyeztetése a tulajdonjogot megszerezni kívánó félnek a törvényi kötelezettségen túlmenően elemi vagyoni érdeke is. Az ingatlanok tulajdonjogi helyzetét a földhivatalok által vezetett országos rendszer az ingatlan-nyilvántartás vezeti. Az ingatlan-nyilvántartás tartalmazza az ingatlanok adatait és a kapcsolódó legfontosabb jogokat és tényeket. A tulajdonjog megszűnésének leggyakoribb esete, amikor a dolog gazdát cserél, a tulajdonjogot más szerzi meg, s erre tekintettel a korábbi tulajdonos tulajdonjoga megszűnik. 44
4.
A közös tulajdon
Közös tulajdonról akkor van szó, ha a tulajdonjog ugyanazon a dolgon meghatározott hányadok szerint több személyt illet meg. A közös tulajdon esetében a tulajdonjog oszlik meg eszmei hányadrészek szerint, tehát nem a dolog van megosztva a tulajdonostársak között, hanem a dologra vonatkozó tulajdonjog. Minden tulajdonostárs joga kiterjed az egész dologra és annak minden vonatkozására, de csak tulajdoni hányada erejéig, csak a többi tulajdonos hasonló jogának sérelme nélkül gyakorolható a tulajdonjog. Tulajdonjogát tehát az őt megillető részben minden tulajdonostárs az egész dologra nézve gyakorolja. A tulajdoni hányadok nagyságának meghatározottnak kell lenni. A közös tulajdon rendszerint ingatlanon áll fenn, de előfordulhat ingó dolgoknál is. A közös tulajdon létrejöttének tipikus esetei: öröklés, házastársi vagyonközösség, társasház-szerződés, és a társasági szerződés több esete. Közös tulajdon fennállhat emberek és jogi személyek között vegyesen is. A tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára, a közös dolog hasznainak szedésére és hasznosítására; kötelessége viszont a közös dologgal járó terheket és a kárveszélyt viselni. A birtoklás és a használat a tulajdonostársak között elvileg nincs megosztva, mindegyikük egyformán jogosult rá. Vita esetén a birtoklás, a használat, a hasznosítás valamint a rendes gazdálkodás körét meg nem haladó kiadások ügyében szótöbbséggel határoznak, minden tulajdonostársnak tulajdoni hányada arányában van szavazati joga. Saját tulajdoni hányadával bármelyik tulajdonostárs szabadon rendelkezhet. Ha az egyik tulajdonos saját tulajdoni hányadát kívülállónak (harmadik személynek) kívánja eladni vagy bérbe adni, akkor a többi tulajdonostársat elővásárlási, előbérleti jog illeti meg. Ha a tulajdonostárs a tulajdoni illetőségét el kívánja adni, a kívülálló személytől eredő vételi ajánlatot köteles közölni minden egyes tulajdonostársával, kivéve, ha a közlés az elővásárlásra jogosult tartózkodási helye vagy más körülményei miatt rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna. Ilyen – a közlési kötelezettség alól mentesítő – kivételnek számíthat a tulajdonostársak viszonylag nagy száma is. Ha valamelyik tulajdonostárs élni kíván az elővásárlási jogával a kívülálló által kínált feltételekkel jogosult a tulajdoni hányad megvásárlására. Ha a résztulajdonos az illetőségét tartási szerződéssel ruházza át, tulajdonostársait elővásárlási jog nem illeti meg. A tulajdonközösség meglehetősen gyakran viták forrása, ezért a tulajdonközösség fenntartását egyik tulajdonostárstól sem lehet megkövetelni. A jogszabály rögzíti, hogy a közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti; az e jogról való lemondás semmis. A közös tulajdon bírósági megszüntetésének három módját különböztethetjük meg. A közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani. Ez osztható dolog esetén a tulajdoni hányadok szerinti megosztást jelenti. Ha a dolog természetben nem osztható (pl. egy gépkocsi) akkor a bíróság a tulajdonmegosztásnak azt a módját is alkalmazhatja, hogy a dolgot megfelelő ellenérték fejében egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába adja (megváltás, magához váltás). Ilyenkor a kizárólagos tulajdonjogot szerzőnek megváltási árat (vételárat, köznyelven „lelépési díjat”) kell fizetnie. Végezetül, ha a közös tulajdon más módon nem szüntethető meg vagy a természetbeni megosztás értékcsökkenéssel járna a közös tulajdon tárgyának értékesítésére (árverés útján) kerül sor. Ilyenkor a vételárat kell a tulajdonostársak között tulajdoni hányaduk arányában elosztani. A bíróság azonban nem alkalmazhatja a közös tulajdon megszüntetésének azt a módját, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik.
45
Önellenőrző kérdések: 1. Mi lehet a tulajdonjog tárgya és hogyan csoportosíthatjuk forgalomképesség szempontjából? 2. Hogyan csoportosítjuk a tulajdonos jogait (hagyományos triász)? 3. Melyek a tulajdonos használati jogának törvényi korlátjai? 4. A használati jogoknak milyen önállósult formáját ismeri? 5. Mi a haszonélvezet lényege? 6. Hogyan keletkezhet a haszonélvezeti jog? 7. Milyen eredeti tulajdonszerzési módokat ismer? 8. Mi az elbirtoklás? 9. Mi a kisajátítás? 10. Melyek a leggyakoribb származékos szerzésmódok? 11. Mit jelent a közös tulajdon? 12. Milyen módon lehet megszüntetni a közös tulajdont?
46
a
dolgokat
V. Rész: Jogászi hivatások
1.
A jogászi hivatás általában
A jogi munkával tényleges kapcsolatba kerülő jogi asszisztensek szükségképpen kapcsolatba kerülnek a jogász szakma különböző területein tevékenykedő szakemberekkel. A jellemző munkaterületek ismertetése előtt röviden kitérek egy közös jellegzetességre. Jogászoknak, mint az ismertebb szakmák többségének szintén létezik egy védőszentje, Szent Ivo. Bár az ismert latin mondás szerint „Nomen est omen”, maradjunk inkább a történelmi tényeknél. Szent Ivo (1253-1303) francia pap, egyházjogász, a jogászok védőszentje. Általában bírói öltözetben, könyvvel, tollal, írástekerccsel ábrázolják. Több egyetem jogi karának védőszentje is volt, kultuszát különösen a XVIII. század végéig ápolták. Bíróként legendás igazságosságával, ügyvédként a szegények önfeláldozó pártfogásával már életében nagy tekintélyt szerzett magának. Udvarházát szeretetotthonná alakította, és maga fizette a szegények perköltségeit. Nagy szegénységben halt meg, de röviddel halála után 1347.-ben szentté avatták. A középkori hiedelem szerint Szent Ivo segítségül hívása a bűnösök számára segítséget, de lassú (egy év és egy napon belüli) halált jelentette. Kápolnáiban több helyen feliratokat lehet látni tömegével a falra akasztva, melyeket a hálás segítségkérők ajánlottak fel a szentnek. A hivatásos jogászok, mint sajátos szakmai ismeretekkel rendelkező réteg megjelenése a gazdasági és társadalmi fejlődés meghatározott fokán történt meg. Az európai jogászi hivatás munkaterületeinek kialakulása alapvetően a római jog kialakulására vezethető vissza.
2.
Az ügyvédség
Rómában kezdetekben a jogszabályok, elsősorban a szakrális szabályok betartását a pontifexek felügyelték. A XII. táblás törvények elfogadását követően (a Kr.e. III. századtól) a „köztársasági jogtudomány” művelése nem csak a papi testületek, hanem a római társadalom laikus felsőbb rétegei számára is elérhetővé vált. A joggal foglalkozó laikusokat a köztársasági Rómában honorácioroknak nevezték. A honoráciorok jellemzően nem a megélhetésért, hanem esetleg egy későbbi politikai karrier érdekében adtak jogi tanácsokat, szakvéleményt (responsum) polgártársaiknak. A honoráciorok perbeli képviseletet nem láttak el, jobbára csak szakmai instrukciókat adtak a felek nevében eljáró, általában csak elemi jogi ismeretekkel rendelkező rhetoroknak. Véleményüket gyakran a magistratus (közigazgatás) is kikérte. Jogi kérdésekben tehát a jogalkalmazók szakemberektől kértek tanácsot és a jogtudósok jogirodalmi, tudományos tevékenységükkel a jog továbbfejlesztéséhez is hozzájárultak. A római császárság időszakában a joggal foglalkozók között már szakmai differenciálódás jött létre.
47
A Kr.u. III. század végétől, a késő Római Birodalomban jelent meg a maihoz hasonlítható „ügyvédi munka” (mondhatni a honoráciori és a rhetori intézmény összeolvadásaként). A perben a fél helyett, annak nevében és meghatalmazása alapján eljáró személyt procuratornak nevezték. A Kelet Római birodalomban már szokássá vált, hogy a perben fellépő „ügyvédek” jogi iskolában 4-5 éves jogi tanulmányokat folytattak és ismereteiket vizsga letételével is bizonyították. A magasabb hivatalnokok rendszerint ezek közül az „ügyvédek közül kerültek kiválasztásra. A jogászok másik nagy csoportjaként így alakult ki a császári tanácsban ülő „hivatalnok jogász” réteg is, mely az igazságszolgáltatásban különös előjogokat kapott. A korai feudalizmusban is tovább folytatódott a jogi tanácsadói és a perbeli képviselői tevékenység összefonódása, a procuratori hivatás kialakulása. Ebből a latin eredetű szóból jött létre a feudális Magyarországon meghonosodott prókátor elnevezés. Magyarországon 1769-ben Mária Terézia rendelte el, hogy prókátor csak vizsgával rendelkező személy lehet. Magyarországon 1874-től az „ügyvédi” tevékenység feltételeként már a maihoz hasonló módon törvényben írták elő: jogi tanulmányokat; megfelelő szakmai gyakorlatot; szakmai vizsgát; kamarai tagságot. Az ügyvéd teljesen szabadon gyakorolhatta tevékenységét az ország egész területén. A többi szocialista országhoz hasonlóan 1948 és 1990 között az ügyvédi kamarák hazánkban is nagyrészt elvesztették önállóságukat és nem volt lehetőség az ügyvédi magántevékenységre, az ügyvédek kénytelenek voltak belépni ügyvédi munkaközösségekbe. A rendszerváltás után az 1991. évi XXII. törvény visszaállította az ügyvédi magántevékenységet és az ügyvédség tényleges önkormányzatát. Az ügyvédekről szóló jelenleg hatályos 1998. évi XI. törvény szerint az ügyvéd a hivatásának gyakorlásával elősegíti a megbízója jogainak érvényesítését és kötelezettségeinek teljesítését. Ezek során törvényes eszközöket vesz igénybe. Az ügyvédnek törekednie kell arra is, hogy az ellenérdekű felek a jogvitáikat a bírósági per elkerülésével, megegyezés útján intézzék el. Az ügyvédi tevékenység függetlenségének leszögezése garanciális szabály. A függetlenség egyrészt azt jelenti, hogy az ügyvéd nem utasítható, és nem vállalhat olyan kötelezettségeket, amelyek a függetlenségét veszélyeztetik. E szabállyal függ össze pl. a munkaviszonyban állás tilalma. Másrészt ez a függetlenség nem korlátlan, hiszen az ügyvédnek a hivatását mindig a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia. Az ügyvéd általában a megbízó megbízása alapján jár el. Az ügyvéd a hatóság kirendelése alapján is eljárhat. ügyvéd kirendelés esetén bűnügyi védőként, pártfogó ügyvédként, eseti gondnokként, ügygondnokként jár el. Az ügyvédi tevékenység kiterjed az ún. klasszikus ügyvédi tevékenységekre ezek: az ügyfél képviselete, büntetőügyben védelem, jogi tanácsadás,
48
szerződés, beadvány és más irat készítése, az ezekhez kapcsolódó pénz és értéktárgy letéti kezelése. Az ún. klasszikus ügyvédi tevékenységek ellenérték fejében történő rendszeres ellátására - ha törvény másképpen nem rendelkezik - kizárólag ügyvéd jogosult. A gazdasági, társadalmi életben bekövetkezett változások hatására átalakult az ügyvédi tevékenység. Napjainkban az ún. klasszikus ügyvédi tevékenység kibővült. Az ügyvédi tv. alapján ellátható kibővült ügyvédi tevékenységek:
adótanácsadás, társadalombiztosítási tanácsadás, pénzügyi és egyéb üzletviteli tanácsadás, ingatlanközvetítés, szabadalmi ügyvivői tevékenység, olyan tevékenység, amelyre - helyi önkormányzati rendelet kivételével - jogszabály felhatalmazza, közvetítői tevékenység (külön törvényben szabályozott eljárásban), közbeszerzési békéltetői tevékenység, valamint hivatalos közbeszerzési tanácsadói tevékenység (külön törvényben szabályozott eljárásban), a cég - általa készített - létesítő okiratának és e cég bejegyzési (változásbejegyzési) kérelme további mellékleteinek elektronikus okirati formába alakítása. Az ügyvédi tevékenység végzésére az jogosult, aki a kamara tagja, és az ügyvédi esküt letette. Az ügyvédi tevékenység végezhető: Egyéni ügyvédként, Ügyvédi iroda tagjaként, Az ügyvédi iroda jogi személyiséggel rendelkezik. Ügyvédi irodát egy vagy több ügyvéd alapíthat. Az alapításhoz alapító okirat szükséges. Az alapító okirat tartalmazza az ügyvédi iroda működési módjait, az iroda vagyonával kapcsolatos jogokat stb. A megbízó a megbízást az irodának adja, a jogviszony az irodával jön létre.
Alkalmazott ügyvédként (Az 1937. évi IV. törvény hasonló tartalommal már rendelkezett a helyettes ügyvéd intézményéről). Alkalmazott ügyvédi tevékenységet az végezhet, akit a kamara az alkalmazott ügyvédek névjegyzékébe felvett. A kamara az alkalmazott ügyvédet igazolvánnyal látja el. Az alkalmazott ügyvéd nem kamarai tag, és a tevékenységét más ügyvéddel (ügyvédi irodával) fennálló munkaviszonyban végzi. Az alkalmazott ügyvéd munkaviszonyára és így az anyagi felelősségére is - a törvényben foglalt szabályok kivételével - a Munka Törvénykönyve az irányadó. Az alkalmazott ügyvéd megbízást kizárólag az őt foglalkoztató ügyvéd részére adott megbízás alapján teljesíthet. A munkáltató felelősségbiztosítása az alkalmazott ügyvéd tevékenységére is kiterjed. Európai közösségi jogászként Az Európai Unió tagállamaiban ügyvédi tevékenység folytatására jogosult, és tagállami állampolgársággal rendelkező személy magyarországi „ügyvédi tevékenységet” európai közösségi jogász elnevezés alatt végezhet. Aki európai közösségi jogászként a Magyar
49
Köztársaság területén állandó jelleggel kíván ügyvédi tevékenységet folytatni, köteles kérelmezni, aki pedig eseti jelleggel szolgáltatást nyújtóként kíván ügyvédi tevékenységet folytatni, kérelmezheti az európai közösségi jogászok kamara által vezetett névjegyzékébe történő felvételét. E gyűjtőnév bevezetését az tette szükségessé, hogy az Európai Unió tagállamaiban az ügyvédi tevékenység különböző megnevezések alatt folytatható (pl. advocat, Rechtsanwalt, barrister), másfelől a törvény e személyekre nézve azért nem alkalmazza az ügyvéd szót, mert azt fenn kívánja tartani a magyar jog hatálya alá tartozó személyekre, az összetéveszthetőséget elkerülendő. Az európai közösségi jogászok a Magyar Köztársaság területén bármilyen ügyvédi tevékenységet elláthatnak, kivéve, ha valamely eljárásban a jogi képviselet kötelező. Ez esetben ezt az európai közösségi jogász csak akkor láthatja el, ha magyar ügyvéddel együttműködési szerződést kötött. A külföldi jogi tanácsadó A törvény lehetővé teszi az ún. külföldi jogi tanácsadók működését is, figyelemmel arra is, hogy külföldi ügyvédi irodák már korábban is jelen voltak Magyarországon. A külföldi jogi tanácsadó tevékenységét is az Ügyvédekről szóló tv. szabályozza. A külföldi jogi tanácsadó jogi tevékenységét magyar ügyvéddel, illetve ügyvédi irodával kötött együttműködési szerződés alapján végzi. A külföldi jogi tanácsadó a tevékenységét kizárólag annak az ügyvédnek, ügyvédi irodának adott megbízás alapján végezheti, amellyel az együttműködési szerződést kötötte. Az ügyvédjelölt Ügyvédjelölt az, aki a külön jogszabályban meghatározott jogi szakvizsga letételéhez szükséges joggyakorlati idejét tölti. Ügyvédjelölti tevékenységet az folytathat, akit a kamara az ügyvédjelöltek névjegyzékébe felvett. Az ügyvédjelölt a foglalkoztatása során nem csupán az ügyvédnek nyújt segítséget, hanem joggyakorlati ideje alatt meg kell ismernie a jogi szakvizsga letételéhez szükséges gyakorlati ismereteket. Ezért az ügyvédjelölt joggyakorlatát a kamara ellenőrzi, és a kamara köteles az ügyvédjelöltek képzéséről is gondoskodni. Az ügyvédjelölt munkája során mindig munkáltatója utasítása szerint jár el a hatóság előtt, csak munkáltatója egyetértésével helyettesíthet más ügyvédet.
3.
Az ügyészség
Az ügyészség alkotmányjogi értelemben annak a közhatalmi érdeknek a megvalósítására jött létre. Az ügyészség kialakulása történetileg a vádjog államosításának következménye. Kezdetben a vád általános formája a magánvád volt, mely azt jelentette, hogy az elkövetett cselekmény miatt a sértett, illetőleg hozzátartozói, esetleg törzsének tagjai emeltek vádat, majd később (pl. a római jogban) egyes közérdeket sértő cselekménynél már meghonosodott a népvád intézménye. Csak később a polgári társadalmakban honosodott meg a büntetőeljárásnak az a rendszere, ahol az e célra kialakított külön szervezetre bízták a vádemelés és vádképviselet ellátását. A fejlődés során az ügyészség tevékenységi köre kiszélesedett, átfogó lett a büntetőeljárásban és jelentős jogosítványokat kapott a polgári és nem peres eljárásokban is.
50
Az ügyészség intézményét Magyarországon a francia ministere public mintájára 1871-ben vezették be, a szervezet élén a koronaügyész állt. Az ügyészi szervezet államszervezeti helyét vizsgálva Európában két modell alakult ki. Az európai országok többségében (pl. Ausztria, Franciaország, Németország stb.) az ügyészség a végrehajtó hatalom része, az igazságügy miniszter irányította szervezet. A másik modell esetén (pl. a II. világháború. utáni Magyarország) az ügyészség az államszervezet önálló egységeként a végrehajtó hatalomtól függetlenül működik. Magyarországon 1949 után az ügyészség a végrehajtó hatalomról leválasztott, csak az Országgyűlésnek felelős szervtípus lett. A szigorúan hierarchikus felépítésű ügyészi szervezet élén az Országgyűlés által 6 évre választott legfőbb ügyész áll. A Magyar Köztársaság legfőbb ügyészét a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja, a legfőbb ügyész helyetteseit a legfőbb ügyész javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. Az ügyészeket a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze nevezi ki. A Magyar Köztársaság alkotmányos rendszerében az ügyészi szervezet tehát nem tartozik a Kormány irányítása alá, hanem közvetlenül az Országgyűlésnek „felelős” (elképzelhető jogszabályi változtatás). Az ügyészi szervezet centralizált felépítésű. Az ügyészek a legfőbb ügyésznek alárendelten működnek, utasítást csak a legfőbb ügyész és a felettes ügyész adhat nekik. Az ügyészség feladata nem korlátozódik a vád képviseletére a bírósági eljárásokban, hanem ennél lényegesen tágabb. Az ügyészség: védi az Alkotmányban és más jogszabályokban biztosított jogokat; a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott ügyekben nyomoz (az ügyészség hatáskörébe tartozó bűnügyek nyomozása); felügyel arra, hogy a nyomozó hatóság az önállóan végzett nyomozást a törvény rendelkezéseit megtartva végezze (felügyeletet gyakorol a nyomozás törvényessége felett; a bírósági eljárásokban a vádat képviseli; a büntetés-végrehajtás törvényessége felett felügyeletet gyakorol; közreműködik abban, hogy a bírósági eljárásban a törvényeket helyesen alkalmazzák (az ügyész részvétele a bíróságok polgári, munkaügyi, közigazgatási és gazdasági jogi peres és nem peres eljárásaiban); kiemelt figyelmet fordít a kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények üldözésére, eljár a szükséges gyermekvédelmi intézkedések megtétele érdekében; elősegíti, hogy a jogszabályok rendelkezéseit megtartsák (ügyészi törvényességi felügyelet). Az ügyészeket a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze nevezi ki. Az ügyészi szervezetet a legfőbb ügyész vezeti és irányítja. Az ügyészek nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak.
4.
A bíróságok
Az ítélkező tevékenységében független bíró a bírósági szervezet tagjaként szolgálatot teljesít. A bíró szolgálati viszonya kinevezéssel jön létre, a szolgálati viszony kezdete a kinevezési okiratban meghatározott időpont. A bírót a köztársasági elnök nevezi ki, és menti fel.
51
A Magyar Köztársaságban bíróvá az nevezhető ki, aki a) magyar állampolgár, b) büntetlen előéletű, c) választójoggal rendelkezik, d) egyetemi jogi végzettséggel rendelkezik, e) a jogi szakvizsgát letette, f) vállalja, hogy e törvény rendelkezéseinek megfelelően vagyonnyilatkozatot tesz, g) legalább egy évig bírósági vagy ügyészségi titkárként, illetve korábban alkotmánybíróként, bíróként, katonai bíróként, ügyészként, közjegyzőként, ügyvédként, jogtanácsosként működött, vagy központi közigazgatási szervnél közigazgatási, illetve jogi szakvizsgához kötött munkakörben dolgozott. Nem lehet bíró az, akivel szemben bűncselekmény miatt szabadságvesztést vagy közérdekű munkát szabtak ki, illetve akinek a büntetőeljárás során kényszergyógykezelését rendelték el és a bűnügyi nyilvántartásban szerepel. Ezt meghaladóan a bűnügyi nyilvántartásnak a pályázóra vonatkozó teljes körű adatait az OIT mérlegeli. A bírói kinevezés előtt pályaalkalmassági vizsgálaton kell részt venni. A vizsgálat eredményét az Országos Igazságszolgáltatási Tanács bírálja el. A bíró kinevezése első alkalommal (első bírói kinevezés) három évre, egyéb esetben határozatlan időre szól. A hivatásos bírák nem lehetnek tagjai pártnak, és politikai tevékenységet nem folytathatnak. A bíró nem lehet országgyűlési vagy önkormányzati képviselő, polgármester, illetőleg a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény hatálya alá tartozó állami vezető. A bíró a tisztsége ellátásán kívül csak tudományos, művészi, irodalmi, oktató- és műszaki alkotó munkát végezhet kereső tevékenységként, de ezzel nem veszélyeztetheti függetlenségét és pártatlanságát, illetve nem keltheti annak látszatát, valamint nem akadályozhatja hivatali kötelezettségei teljesítését. A bíró nem lehet gazdasági társaság és szövetkezet vezető tisztségviselője, felügyelő bizottságának tagja, továbbá gazdasági társaság személyes közreműködésre kötelezett vagy korlátlanul felelős tagja. A bíróságok legfontosabb és legismertebb feladata az igazságszolgáltatás. A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a bíróságok gyakorolják. Az igazságszolgáltatás bírósági monopóliuma azt jelenti, hogy a bíráskodást, mint állami funkciót sem a végrehajtó hatalom, sem a törvényhozó hatalom nem láthatja el, arra kizárólag a politikailag semleges bírói hatalom jogosult. A bírói hatalmi ág egyetlen alkotmányos korlátja az, hogy a bírák a törvényeknek és más jogszabályoknak alárendelten végzik ítélkezési (igazságszolgáltatási) tevékenységüket. A rendes bíróságok tevékenysége három egymástól jól elkülöníthető ügyfajtára terjed ki ezek: a polgári jogi jellegű ügyek; a büntetőjogi ügyek; a közigazgatási (államigazgatási) döntések elleni jogorvoslatok. Az új bírósági szervezet négyszintű: 1)
helyi (városi, fővárosi kerületi) bíróság;
2)
megyei bíróság (ide tartozik a Fővárosi Bíróság is);
52
3)
ítélőtábla (felállításuk a bírósági reform új intézménye) Az ítélőtáblák illetékességi területe 2005. január 1-jétől a következő: a) Fővárosi Ítélőtábla: Budapest, Fejér, Heves, Nógrád és Pest megye, b) Szegedi Ítélőtábla: Csongrád, Bács-Kiskun és Békés megye, c) Pécsi Ítélőtábla: Baranya, Somogy és Tolna megye, d) Debreceni Ítélőtábla: Hajdú-Bihar, Borsod-Abaúj-Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, e) Győri Ítélőtábla: Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Vas, Veszprém és Zala megye. 4)
Legfelsőbb Bíróság.
Első fokon a polgári peres és a büntetőügyekben az általános hatáskörű helyi bíróságok, a városi bíróság és a fővárosban a kerületi bíróságok ítélkeznek. Az összefoglaló néven helyi bíróság nevet viselő 117 bíróságon mintegy 1500 bíró bíráskodik. A fővárosban korábbi szervezeti összevonások következtében nincs minden egyes kerületben külön bírósági épület. Pesti Központi Kerületi Bíróság illetékességébe tartozik a: A Budapest V.- X. kerület, a XIII. kerület, a XIV. kerület, a XVI. Kerület, és a XVII. kerület. Budai Központi Kerületi Bíróság illetékességébe tartozik a: Budapest I. kerület, XI. kerület, XII. kerület és a XXII. kerület. Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság illetékességébe tartoznak a nevében szereplő kerületek: Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság illetékességébe tartoznak a nevében szereplő kerületek: Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság illetékességébe tartoznak a nevében szereplő kerületek: Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság illetékességébe tartoznak a nevében szereplő kerületek: A munkaviszonyból és a szövetkezeti tagsági viszony alapján létrejött munkaviszony jellegű jogviszonyból származó perekben a munkaügyi bíróság jár el első fokon. Munkaügyi bíróság a megyékben és a fővárosban működik, mint külön bíróság. A megyei bíróság (Fővárosi Bíróság) a Pp. 23. §-ában meghatározott ügyekben első fokon jár el. Polgári perben ide tartoznak pl. a viszonylag jelentős perértékű ügyek, valamint a speciális szakismertet igénylő ügyek, többek közt: ha a per tárgyának értéke az ötmillió forintot meghaladja), a szerzői jogi és iparjogvédelmi perek; a cég szervei határozatának bírósági felülvizsgálata iránt indított perek, a cégek és tagjaik közötti, a tagsági jogviszonyon alapuló perek, a közigazgatási perek, a sajtóhelyreigazítási perek. Büntető ügyekben pedig a társadalomra kiemelkedően veszélyes (súlyos) bűncselekmények (pl. emberölés) esetében jár el már első fokon a megyei (fővárosi) bíróság. A bíróság ítéletét vitató fél természetesen élhet a jogszabály által biztosított rendes és rendkívüli jogorvoslatok lehetőségével a magasabb szintű bírói fórumoknál.
53
Az elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben az egyesbíró, illetve a tanács elnöke helyett tárgyaláson kívül bírósági titkár is eljárhat; a bírósági titkár jogosult továbbá meghatározott körben bizonyítási eljárás lefolytatására is. A bírósági titkár jogi szakvizsgával rendelkező, a bírói kinevezését megelőző kötelező gyakorlati idejét töltő igazságügyi alkalmazott. A bírósági titkárnak - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - önálló aláírási joga van, és megteheti mindazokat az intézkedéseket, illetve meghozhatja mindazokat a határozatokat, amelyeket a törvény a bíróság vagy a tanács elnöke hatáskörébe utal. Külön jogszabályban meghatározott esetekben, önálló aláírási joggal, tárgyaláson kívül - a bíró irányítása és felügyelete mellett - bírósági ügyintéző is eljárhat. A bírósági ügyintéző felsőfokú végzettséggel rendelkező olyan tisztviselő, aki - hasonlóan a bírósági titkárhoz önálló hatáskörrel és önálló felelősség mellett jogosult a bíró feladatkörében eljárni. Másodfokon ítélkezik: a) a helyi bírósághoz (városi bírósághoz, kerületi bírósághoz) tartozó ügyekben a megyei bíróság (Fővárosi Bíróság), b) a megyei bírósághoz (Fővárosi Bírósághoz) tartozó ügyekben az ítélőtábla (2003. július 1. napjától), c) az ítélőtáblához tartozó ügyekben a Legfelsőbb Bíróság.
A Legfelsőbb Bíróság elbírálja törvényben meghatározott ügyekben a megyei (fővárosi) bíróság határozata ellen előterjesztett fellebbezést, elbírálja a felülvizsgálati kérelmet, biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, és a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz. A Legfelsőbb Bíróság – mint a legfelsőbb bírói szerv – elvi irányítást gyakorol az összes bíróság működése és ítélkezése felett. A jogegység érdekében alkotott jogegységi határozatai (korábbi elnevezéssel irányelvei és elvi döntései) a bíróságok számára kötelezőek, de az egyes konkrét ügyek elbírálása mindig az eljáró bíróság feladata, az alsóbb szintű bíróság ítélethozatalába a Legfelsőbb Bíróság sem szólhat bele! A Legfelsőbb Bíróságon ítélkező és jogegységi tanácsok, valamint büntető, polgári és közigazgatási kollégiumok működnek. A megyei bíróságok ill. a Fővárosi Bíróság keretében működnek a cégbíróságok, melyek vezetik a cégek megalakulását és változásait tartalmazó cégnyilvántartást, valamint ellátják a cégjegyzékbe bejegyzett gazdálkodó szervezetek működésének törvényességi felügyeletét. Bírósági dolgozók: A bíróságon az ügyintézői, ügyviteli és egyéb feladatokat a bírósági tisztviselők, ügykezelők és fizikai alkalmazottak látják el. A bírósági titkár és fogalmazó, valamint a bírósági dolgozók a bírósággal igazságügyi szolgálati jogviszonyban állnak, amelynek szabályait az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló külön törvény állapítja meg.
54
A helyi és a megyei bíróságok mellett bírósági végrehajtók is működnek, akik a jogerős bírósági határozatokban pénzfizetésre vagy egyéb magatartásra kötelezett személyeket ill. szervezeteket szükség esetén állami kényszer alkalmazásával is a teljesítésre szorítják. Önálló szervezetként a helyi bíróságok mellett működnek a közjegyzők.
Az ítélkezés egységének biztosítása A bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása a Legfelsőbb Bíróság feladata. Jogegységi eljárásnak van helye, ha a) a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatala szükséges, b) a Legfelsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától. A Legfelsőbb Bíróságon öt fajta szakágú jogegységi tanács működik ezek: büntető, polgári, gazdasági, munkaügyi és közigazgatási. A jogegységi tanácsot az elnök, az elnökhelyettes, a kollégiumvezető vagy a kollégiumvezető-helyettes vezeti. A jogegységi tanács 5 tagból áll, tagjait a tanács elnöke választja ki. Ha a jogegységi eljárásban hozandó döntés több szakág ügykörét érinti, a tanács elnöke az eljáró jogegységi tanácsot az érintett szakágban eljáró bírák közül arányosan jelöli ki. E tanács 7 tagból áll, elnöke a Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy elnökhelyettese. A Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatát és a jogegységi tanács által kiválasztott elvi bírósági határozatot hivatalos gyűjteményében közzéteszi. A bíróságok központi igazgatása A többi hatalmi ágtól elkülönült igazságszolgáltatás szervezeti függetlenségének érdekében a hatályos szabályozás szerint az igazságügyminisztert megillető igazgatási jogkört, a törvény az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsra, mint testületre ruházza. Ezáltal megszűnt az igazságügyminiszternek a bíróságok igazgatásával kapcsolatos valamennyi államigazgatási jogosítványa. Az OIT a bírói függetlenség alkotmányos elvének megtartásával ellátja a bíróságok igazgatásának központi feladatait, és felügyeletet gyakorol az ítélőtábla és a megyei bíróság elnökének igazgatási tevékenysége felett. Az OIT létszáma 15 fő. Tagjai: a Legfelsőbb Bíróság elnöke (egyben az OIT Elnöke is). 9 bíró, az igazságügyminiszter, a legfőbb ügyész, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, két kijelölt országgyűlési képviselő, A törvény az OIT személyi összetételét tehát úgy határozza meg, hogy a tagok kétharmada a bírák által maguk közül választott bíró.
55
5.
A közjegyzők
A közjegyzőség a római jog hagyományaiból és a kánonjog hatására a Felső-Itália városaiban alakult ki a XIII. században. A közjegyző kinevezését a Római Birodalom örökségén osztozó római pápa és a német-római császár gyakorolta. Később tovább adományozták e kinevezési jogosultságukat. Magyarországon az intézmény a XIV. században jelent meg, de szerepe nem volt túl jelentős, mert addigra már kiépült a hiteles helyi szervezet. Ezért csak az egyházi törvénykezéshez kapcsolódó ügyekben (házasság, örökösödési ügyek) kellett közjegyzők által kibocsátott közokiratot bemutatni. A mohácsi vész után ez a fajta közjegyzői intézmény elhalt. Az 1848-as magyar szabadságharc leverése után 1858.-ban császári nyílt paranccsal átmenetileg a bécsi kormány igazságügy minisztere nevezett ki közjegyzőket. Hazánkban 1874-ben hozták létre a polgári korszakra jellemző közjegyzőséget. A közjegyzőséget, mint "burzsoá" jogintézményt 1949-ben államosították és integrálták a bíróságok szervezetébe, ezzel elvonva a közjegyzői hivatás gyakorlásának tárgyi és személyi feltételeit. A rendszerváltás és hazánk európai integrációja után a jogállami berendezkedés és a szociális piacgazdaság igényeit az állami közjegyzőség adottságai már nem elégítették volna ki, ezért. a szabadfoglalkozású, ún. latin típusú közjegyzői szervezet felállítására került sor. Ily módon a magyar közjegyzőség bekapcsolódhat a nemzetközi együttműködésbe, hozzájárulhat a külföldi befektetők bizalmának magteremtéséhez, akik hazánkban is igénylik a jogállam olyan garanciális intézményeit (közjegyzőség, közjegyzői okirat, közhitelű nyilvántartások), melyek országaikban rendelkezésükre állnak. A törvény közhitelességgel ruházza fel a közjegyzőket, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtsanak. A közjegyző a jogügyletekről és jogi jelentőségű tényekről: közokiratot állít ki, okiratokat őriz meg, a felek megbízásából pénzt, értéktárgyat és értékpapírt vesz át a jogosult részére történő átadás végett, a feleket a hatáskörébe utalt eljárásokkal kapcsolatban tanácsadással segíti, lefolytatja a hatáskörébe utalt hagyatéki eljárást és egyéb nemperes eljárásokat (pl. aláírási címpéldány kiállítása).
6.
A jogi szakvizsgáról (5/1991. (IV. 4.) IM rendelet)
A jogtudományi felsőoktatásban alapképzésben a jogász szakon egyetemi végzettség szerezhető. A bírósági és az ügyészségi fogalmazó, az ügyvédjelölt, a jogi előadó és más jogi munkakörben dolgozó jogász (jelölt) jogi szakvizsgát tehet. A jogi szakvizsga célja, hogy a jelölt - a joggyakorlati idő eltelte után - számot adjon gyakorlati szaktudásáról és jogalkalmazási készségéről. A jogi szakvizsga egységes, bármely jogterületen és jogi munkakörben önálló jogi munka végzésére jogosít. A jogi szakvizsgát az Igazságügyi Minisztérium Jogi Szakvizsga Bizottsága tagjaiból kijelölt vizsgabizottság előtt kell tenni. A jogi szakvizsgát megelőző joggyakorlat ideje legalább 3 év. A joggyakorlat idejébe csak a jogi végzettséget igazoló doktori oklevél megszerzése után jogi képesítéshez kötött főállású munkakörben töltött idő számítható be. A különböző jogi munkaterületen szerzett joggyakorlat idejét össze kell adni. Külföldön szerzett diploma esetén, az annak magyarországi elismerését követően szerzett hazai joggyakorlat vehető figyelembe. A jogi szakvizsga három részvizsgából áll. A részvizsgák vizsgatárgyai a következők: 56
a) polgári jog és családjog, a gazdasággal kapcsolatos joganyag, polgári eljárási jog, b) büntetőjog, büntető eljárási jog, büntetésvégrehajtási jog, c) munkajog és társadalombiztosítási jog, alkotmányjog és közigazgatási jog, európai közösségi jog. A jelölt egy, általa választott vizsgatárgyból írásbeli, illetve valamennyi vizsgatárgyból szóbeli vizsgát tesz. Az írásbeli vizsga a szóbeli vizsgát megelőzi. A megkezdett jogi szakvizsga öt év alatt tehető le; ha erre nem kerül sor, a jogi szakvizsga letételét újra meg kell kezdeni. Öt év eredménytelen eltelte esetén az addig letett részvizsgák érvényüket vesztik. A jogi szakvizsga megkezdettnek tekinthető az első részvizsgára való jelentkezés benyújtásával.
A jogi asszisztens
7.
A szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeit a 28/2003. (X. 18.) OM rendelet 1. számú melléklete 21. sorszámú pontja tartalmazza.
A szakképesítés azonosító száma: 55 3452 01 A szakképesítés megnevezése: Jogi asszisztens Hozzárendelt FEOR szám: 3910 Szakképzési évfolyamok száma: 2 A képzés megkezdéséhez érettségi vizsga szükséges
A szakképesítés célja szerint: A jogi alapismeretekkel rendelkező szakalkalmazott - bírósági alkalmazásban ellátja a bíróságok gazdasági hivatalának tisztviselői és írnoki, bíróságok vezetői, illetve bírák mellé beosztott jegyzőkönyvvezetői, egyéb tisztviselői és írnoki feladatokat, ami a jogászok és a jogtudományi egyetemi képzettséggel nem rendelkezők közötti szakmai tudáskülönbséget kitöltve a bírákat tehermentesíti az ítélkező munkán kívüli tevékenység alól, - ügyészségi alkalmazásban ellátja az ügyintézői és ügyiratkezelői feladatokat, ami az igen széles ügyészi feladatkör mellett jól képzett ügyviteli szervezet meglétét biztosítja a hatékony ügyészi munkavégzés érdekében, - ügyvédi irodában történő alkalmazás esetén ellátja a titkársági alkalmazotti feladatokat, ami nem csupán titkárnői tevékenységet, hanem precíz jogi előkészítő munkát jelent, - közigazgatási szakterületen önkormányzati igazgatásban, illetve az államigazgatás egyes területein ellátja az ügyviteli (iratkezelési és ügyintézési) feladatokat, - közjegyzői alkalmazásban ellátja az ügyviteli (iratkezelési és ügyintézési) feladatokat, - földhivatali alkalmazásban ingatlan-nyilvántartási feladatokat lát el, - egyéb olyan feladatok esetén, ahol speciális jogi szakismeretek szükségesek, szakszerűen előkészíti a jogi szakmunka végzését. Ennek a viszonylag új képesítésnek is van már etikai kódexe. A jogi asszisztensek Nemzetközi Egyesületének Etikai Kódexe 12 szabályt tartalmaz a jogi asszisztensek feladatáról és kötelességeiről, elsősorban a bizalom és a szakmai elvárások terén. Kimondja például, hogy az érintett hozzájárulása nélkül is kiadható személyes adat, ha: a bűnüldözés érdeke úgy kívánja vagy az államhatalom érdekeit szolgálja. De, ez is csak jogszabály kifejezett előírása alapján történhet! Az etikai kódex alapot ad a hatálya alá tartozó személynek a szankcionálására, ha a benne foglaltakat megszegi.
57
Önellenőrző kérdések: 1) Ki volt Szent Ivo? 2) Kik voltak a honoráciorok? 3) Melyek az ún. klasszikus ügyvédi tevékenységek? 4) Milyen minőségben járhat el az ügyvéd kirendelés esetén? 5) Milyen jellemzői vannak az alkalmazott ügyvéd státusnak? 6) Melyek az ügyészség jellemző feladatai? 7) Milyen jellemző ügyfajtákra terjed ki a bíróságok tevékenysége? 8) Milyen jogegységi tanácsok működnek a Legfelsőbb Bíróságon? 9) Hol működnek ítélőtáblák Magyarországon? 10) Melyek a közjegyző legismertebb feladatai?
Irodalomjegyzék A jelenkor nagy jogrendszerei (René David:KJK 1977) Állam és jogtudományi enciklopédia (Szerk. Szabó Imre 1980.) Bevezetés a jog- és államtudományokba (Szerk. Szabó Miklós Bíbor Kiadó Miskolc 2001) Bevezetés a jogtörténetbe (Bednay Dezső:ATALANTA jegyzet 2005.) Gazdasági és üzleti jog (Bednay Dezső: LSI Informatikai Oktatóközpont 2001.) Jogi alaptan (Szilágyi Péter: Osiris 1998.) Jogi alaptan (Balásházy Mária: Aula 2004) Jogi lexikon ( Szerk:Lamm Vanda és Peschka Vilmos, KJK-KERSZÖV 1999.) Magyar polgári eljárásjog (Kengyel Miklós Osiris 1998.) Polgári jogi fogalomtár (Szerk. Sáriné dr. Simkó Ágnes, HVG–ORAC 2001.)
58
Jogi kislexikon (Oktatási segédanyagként összeállította: dr. Bednay Dezső) A jogi asszisztens képzés során a hallgatók számos jogi szakkifejezéssel fognak találkozni. Az összeállítás a több tankönyvben is megjelenő egyes jogi fogalmak rövid ismertetésével ehhez kíván segítséget nyújtani. abszolút többség: Szavazáskor az összes szavazó létszámához viszonyítva az érvényes szavazatok 50%-a + 1 szavazat. adatállomány kezelője: Az a természetes vagy jogi személy, hatóság, hivatal vagy bármely más szervezet, amely a nemzeti jog szerint illetékes arra, hogy meghatározza az automatizált adatállomány célját, a tárolható személyes adatok fajtáját és az adatokkal végezhető műveleteket. adatminősítés: Az államtitkot, illetve szolgálati titkot képező adatot minősíteni kell. A minősítés során az államtitokkörbe vagy szolgálati titokkörbe tartozó adatról a törvény által minősítésre felhatalmazott személy megállapítja, hogy az adat államtitoknak vagy szolgálati titoknak minősül, valamint a minősítés érvényességi idejét. ad hoc: Alkalmi. (Például ad hoc elkövetés, ad hoc választottbíróság.) adatvédelmi biztos: A személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok nyilvánosságához való alkotmányos jog védelme érdekében az Országgyűlés által választott állampolgári jogok különbiztosa. adóazonosító jel: Az adózással kapcsolatos nyilvántartás azonosító kódja, amelynek képzési szabályait törvény írja elő. adóazonosító szám: Az adószám, a közösségi adószám, a magánszemély adóazonosító jele. adás-vétel: olyan szerződés, amely alapján az eladó köteles a dolog tulajdonjogát a vevőre átruházni, és a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni, és a dolgot átvenni. Az adás-vétel tárgya lehet m9inden dolog, amely nincs kivonva a forgalomból. adó: a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap, vagy az önkormányzat javára teljesítendő, törvényen alapuló kötelező befizetés. ajándékozás: olyan szerződés, amely alapján az egyik fél saját vagyona rovására a másiknak ingyenes vagyoni előnyt juttatására köteles. akarathiba a szerződéskötésnél: A felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre a szerződés. Ha valamelyik fél akaratnyilvánítása nem a valóságosnak megfelelő vagy az általa szándékolttól eltérő eredményű, akkor akarathibáról van szó. Akarathiba lehet a tévedés, a megtévesztés, a fenyegetés és szerződési akarat színlelése. Ilyen esetekben a szerződés érvénytelen. akceptálás: elismerés, a beszámítás elfogadása, elismerése. alaki hibák szerződéskötésnél: A szerződésekre jogszabályban előírt formai követelmények (például írásbeliség, tanúk, ügyvédi ellenjegyzés, dátum, példányszám) figyelmen kívül hagyása. alaki jogerő: A jogerő egyik eleme. Joghatása az, hogy a határozat ellen jogorvoslati kérelem (fellebbezés, ellentmondás, kifogás stb.) nem nyújtható be. A jogerő további elemei az anyagi jogerő és a végrehajthatóság. alaki kötöttség: A jognyilatkozatok formájára irányuló előírás. (Például írásbeliség, sajátkezűség, eredeti okirati példányszám, tanúk.) Az alaki kötöttség megsértésével tett jognyilatkozat általában érvénytelen.
59
alakszerű jogügylet: A jogszabály által előírt alakszerűségeknek (például írásbeliség, tanúk, kézírás, személyes aláírás, okirat jellege, okirat példányszáma, jegyzőkönyv) megfelelő jogi aktus, amely lehet például szerződés, okirat, határozat, teljesítés, bizonyítás, jogorvoslat, taggyűlés, közgyűlés, kuratóriumi döntés, rendeletalkotás. A jogszabályban előírt alakszerűségek hiánya a jogügylet érvénytelenségét vonja maga után. alanyi jog: Olyan jog, amely a jogalanyt létezése okán, minden további feltétel nélkül megilleti. alapítvány: magánszemély és jogi személy (az alapító) által, alapító okiratban, tartós közérdekű célra létrehozható jogi személy, amely a cél megvalósításához szükséges vagyonnal rendelkezik. Alkotmány: Az Alkotmány az írott jog legmagasabb színtű jogszabálya (1949. évi XX. Törvény). Fő szabályozási területei: az állami berendezkedés főbb szabályai, az állampolgári jogok és kötelezettségek és nemzeti jelképek, szimbólumok (zászló, címer, himnusz) Alkotmánybíróság: 11 tagból – köztük elnökből és elnökhelyettesből – álló testület, az alkotmányvédelem legfőbb szerve. Hatáskörébe tartozik a jogszabályok alkotmányosságának vizsgálata, az Alkotmányba ütköző jogszabályokat hatályon kívül helyezheti, de nem módosíthatja azokat! Tagjait az Országgyűlés választja. Az alkotmánybírák függetlenek, döntéseiket kizárólag az Alkotmány és a törvények alapján hozzák meg. alperes: A polgári perben az a fél, aki ellen a kereseti kérelem irányul, aki ellen a pert a felperes megindította. alvállalkozó: A vállalkozási szerződés teljesítéséhez a vállalkozó által igénybe vett közreműködő. Az alvállalkozó tevékenységéért a megrendelő irányában a vállalkozó úgy felel, mintha a munkát maga végezte volna el. Ha a vállalkozó nem vehetett volna jogszerűen igénybe alvállalkozót, akkor viszont minden olyan kárért felel, amely e nélkül nem következett volna be. anyagi jogerő: A jogerő egyik eleme. Joghatása az, hogy a jogerős döntés véglegesnek tekinthető; tehát ugyanazon felek és jogutódaik vonatkozásában, ugyanabban a tárgyban, ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ismételten jogvita vagy eljárás nem indítható, valamint az ítéletben már elbírált jog egymással szemben vitássá nem tehető. (Ezt nevezik a polgári eljárásjogban ítélt dolognak. ) apport: az a nem pénzbeli betét, amellyel az alapítók egy társaságot alapításkor (tőkeemeléskor) a társasági vagyonhoz hozzájárulnak. Állami Számvevőszék: az állami ellenőrzés legfőbb szerve, amely ellenőrzi az államháztartás egészének gazdálkodását. állami vezető: A Kormány tagjai, a politikai és a közigazgatási államtitkárok, a helyettes államtitkárok és a tárca nélküli miniszter hivatalának vezetője. állampolgári jogok: Az embert állampolgári státuszából adódóan megillető jogok csoportja: az állampolgári szabadságjogok (ezen belül a politikai szabadságjogok és a személyes szabadságjogok), a gazdasági-szociális- kulturális jogok, a közügyek vitelében való részvétel és a közhivatal viselésének a jogai, az állampolgárok jogegyenlősége és az állampolgári kötelességek teljesítésének joga. állampolgári jogok országgyűlési biztosa (ombudsman): a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés által választott személy, akinek feladata, hogy az állampolgárok alkotmányos jogok megsértéséből eredő sérelmeit orvosolja. állampolgárság: Valamely személy és egy állam közötti jogi kötelék, nem utahatl a személy etnikai származására. államtitok: Az olyan közérdekű adat, amely a törvény által meghatározott államtitokkörbe tartozik, és a minősítési eljárás alapján az adatminősítő kétséget kizáróan megállapítja, hogy az adat nyilvánosságra hozatala, jogosulatlan megszerzése vagy felhasználása sérti vagy veszélyezteti a Magyar Köztársaság szintén törvényben meghatározott, fontos érdekeit.
60
általános hatáskör: Ha a jogszabály az ügycsoportra különös hatáskört nem állapít meg, akkor az ügyek általában az általános hatáskörű szervre tartoznak. Például a polgári és büntető eljárásjogban általános hatáskörű bíróság a helyi bíróság (városi-, fővárosi kerületi), államigazgatási hatósági eljárásban általános hatáskörű szerv a települési önkormányzat jegyzője, igazgatásrendészeti ügyekben az elsőfokú rendőrkapitányság. általános hatáskörű bíróság: helyi bíróságok általános illetékesség: Más illetékességi ok hiányában általánosan megalapozza a szerv illetékes eljárását: azt, hogy több azonos szintű, hatáskörű szervből melyikük járjon el az adott ügyben. A polgári eljárásjogban általános illetékességi ok az alperes lakóhelye, büntető eljárásjogban a bűncselekmény elkövetésének helye. általános kártérítés: A károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas kártérítési összeg abban az esetben, ha a kár mértéke - akár csak részben is - nem számítható ki pontosan. általános meghatalmazás: Jogi személy adhat a képviselőjének olyan meghatalmazást, amely adott bíróság előtti minden per vitelére felhatalmazza. Az általános meghatalmazást minden esetben írásba kell foglalni és a bíróságon nyilvántartásba vétel céljából be kell jelenteni. általános szerződési feltételek: Nagy mennyiségű típusszerződés esetén a jogi személy egyoldalúan meghatározott szerződési feltételeket alkalmazhat (például blanketta-szerződés). ártatlanság vélelme: Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. A bűnösség bizonyítása a büntetőügyekben eljáró hatóságokat terheli. A terhelt nem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására. árverés: ingók és ingatlanok értékesítésének az a módja, amikor a vagyontárgyakat nyilvánosan kínálják eladásra, s a vagyontárgyat vevőként az szerzi meg, aki a legnagyobb vételárat ígéri, illetőleg fizeti. áttétel: Ha a szerv, hatóság, bíróság az eljárás folyamán észleli, hogy hatásköre vagy illetékessége hiányzik vagy megszűnt, az iratok áttételéről határoz a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező másik szervhez, hatósághoz, bírósághoz. bank: pénzintézet, amely gazdálkodó szervezetek, a lakosság, az önkormányzatok, a költségvetési szervek és a külföldi jogi és természetes személyek körében betétet gyűjt, hitelt folyósít, számlát vezet és a pénzforgalommal kapcsolatos feladatokat lát el. bankgarancia: szerződést biztosító mellékkötelezettség, a bank kötelezettség vállalása arról, hogy meghatározott feltételek megléte esetén a kedvezményezett részére fizetni fog. barterügylet: Csereügylet. Pénzmozgás nélkül - vagy részben anélkül - áruk, szolgáltatások, jogok és kötelezettségek (például adósságbarter) cseréje. bánatpénz: a szerződő felek megállapodhatnak abban, hogy valamelyikük, vagy bármelyikük olyan esetben is elállhat a szerződéstől, amikor jogszabály erre nem ad lehetőséget. A bánatpénz szerepeltetése nem erősíti (mint a szerződést biztosító mellékkötelezettségek), hanem ellenkezőleg gyengíti a szerződést! Az elállás jogának elismerése fejében kikötött – a másik fél kártalanítását szolgáló – ellenérték a bánatpénz. A bánatpénzt meghaladó kár megtérítése nem követelhető. beadvány: A hatósághoz, bírósághoz címzett irat. beavatkozás: A polgári perbe az azonos érdekű fél pernyertességének előmozdítása érdekében az elsőfokú ítélet meghozataláig az avatkozhat be, akinek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a más személyek között folyamatban lévő per miként dől el. belátási képesség: Az a képesség, amellyel az ép ember magatartása jogkövetkezményeit előre látja és felméri, s ennek megfelelően képes cselekedeteit mérlegelni és irányítani. A személy cselekvőképessége (az tehát, hogy saját maga tehet érvényes jognyilatkozatot) akkor
61
nincsen meg, és a bíróság ezen okból akkor helyezi cselekvőképességet kizáró gondnokság alá, ha elmebeli állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége állandó jelleggel és teljesen hiányzik. beszedési megbízás: A jogosult megbízza a pénzintézetet, hogy a kötelezettől a javára szóló fizetést a két bankszámla közötti forgalomban teljesítse. (inkasszó) Az azonnali beszedési megbízás közvetlen és feltétel nélküli teljesítési felhatalmazást jelent; érvényesítéséhez a kötelezett előzetes hozzájárulása szükséges. betekintési engedély: Az állami vagy közfeladat végrehajtása érdekében az adatot minősítő által az adattal történő korlátozott rendelkezésre személyre szólóan adott felhatalmazás. bérlet: olyan szerződés, amely alapján a bérbeadó köteles a dolgot időlegesen a bérlő használatába adni, a bérlő pedig bért fizetni. bírói egyezség: A bíróság előtt kötött, vagy a bíróság által jóváhagyott egyezsége a peres feleknek. A bíróság akkor hagyja jóvá az egyezséget, ha az nem ütközik jogszabályba. A bírói egyezség jogi hatásai azonosak a bírósági ítélettel. bírósági határozat: Ítélet, végzés, meghagyás. Az ítélet polgári perben a per érdemét dönti el a kereseti kérelemről szóló határozattal, büntető perben az ítélet a vádlott bűnösségéről és annak jogkövetkezményeiről, illetve vád alóli felmentéséről dönt. Végzésben határoz a bíróság minden egyéb kérdésről. A meghagyás különleges bírósági határozat, mert tárgyalás nélkül - ennyiben a végzéshez hasonlít - állapít meg fizetési, vagy más kötelezettséget az ítélethez közelítő módon. bírósági letét: Bírósági letétbe helyezésnek teljesítés céljából (teljesítési letét), bírósági vagy hatósági eljárással összefüggésben valamely tárgy megőrzése végett (őrzési letét), elnöki letét vagy óvadék céljából van helye. bírósági végrehajtás: A bíróságok és a jogvitát eldöntő más szervek határozatait, továbbá egyes okiratokon alapuló követeléseket bírósági végrehajtás útján, az erről szóló törvény rendelkezései szerint alkalmazott állami kényszerrel kell végrehajtani. bírósági végrehajtó: A bírósági ítéletek végrehajtásának elrendelését a bíróság végzi, s ennek alapján a végrehajtás foganatosítását az önálló bírósági végrehajtó, vagy a megyei bírósági végrehajtó, vagy a végrehajtási ügyintéző teljesíti. Az önálló bírósági végrehajtó a megyei bíróság elnöke által meghatározott székhelyre és helyi bíróság mellé kinevezett, végrehajtói szakvizsgával rendelkező, a bíróságtól egyébként szervezetileg független (önálló) személy; feladata minden polgári és gazdasági jogi ítélet végrehajtása, amelyben a pernyertes fél ezt kéri, s a bíróság ennek alapján a végrehajtást elrendeli. A megyei bírósági végrehajtó a megyei bíróságnál szolgálati viszonyban álló bírósági tisztviselő; feladata az Államot megillető követelések (pénzbüntetés, pénzbírság, rendbírság, vagyonelkobzás, elkobzás alá eső érték és vagyoni előny, bűnügyi zárlat) végrehajtása. A végrehajtási ügyintéző bírósági tisztviselőként az erre kijelölt bíró irányításával és felügyelete mellett - a bíró feladatkörében eljárva - kiállítja a végrehajtási lapot, valamint a közvetlen bírósági letiltásról szóló végzést. A végrehajtási ügyintéző hoz meg több - törvényben meghatározott - bírósági végzést a végrehajtási eljárás különböző szakaszaiban. (Például felfüggesztés, megszüntetés, korlátozás, díjmegállapítás.) birtokos: az, aki a dolgot magához veszi, vagy más módon hatalmában tartja. bizonyítási eljárás: A felek vagy a hatóság, bíróság által szükségesnek tartott bizonyítékok feltárásának, tárgyaláson történő bemutatásának és értékelésének folyamata. bíztatási kár: Olyan kár, amely abból a szándékos magatartásból következett, hogy egyik személy a másik jóhiszemű személyt alapos okkal költséges vagy más szempontból kárt eredményező önhibáján kívüli magatartásra indította. (bíztatás) biztosítási intézkedés: Bírósági végrehajtásban biztosítási intézkedés a pénzkövetelés biztosítása és meghatározott dolog zárlata. Mindkét intézkedést akkor rendelheti el a bíróság,
62
ha a követelés teljesítése érdekében végrehajtandó okiratot még nem lehet kiállítani, de a végrehajtást kérő valószínűsíti, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyben van. bírósági út: a törvényben biztosított jogok védelme az állam minden szervének kötelessége. Érvényesítésük – ha jogszabály másképpen nem rendelkezik – bírósági útra tartozik. bírósági végrehajtás: a vagyoni végrehajtás legáltalánosabb módja, amelynek során a bíróság, ill. a törvényben meghatározott más személyek és szervek, főként vagyoni kényszerrel juttatják érvényre a kötelezettség teljesítésére irányuló jogi szankciót. bizomány: olyan szerződés, amely alapján a bizományos díjazás ellenében köteles a megbízó javára, de a saját nevében adásvételi szerződést kötni. bizonyítás: a bíróság, a felek és a per egyéb résztvevői által végzett olyan eljárási cselekmények összessége, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a bíróság a per eldöntéséhez szükséges tényállást megállapítsa. bizonyítási eszközök: azok a személyek vagy tárgyak, akik, vagy amelyek lehetővé teszik, hogy a bíróság a per eldöntéséhez szükséges tényállást megállapítsa. Gyakoribb bizonyítási eszközök: a felek előadása, a tanúvallomás, a szakértői vélemény, a szemle, az okiratok, és a tárgyi bizonyítékok. A bíróság vagy a közigazgatási szerv a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást. bizonyíték: azok a tények, amelyek a valóságnak megfelelő tényállás megállapítására szolgálnak. biztosítás: olyan írásbeli szerződés, amely alapján a biztosító meghatározott jövőbeni esemény bekövetkezése esetén bizonyos vagyoni érték teljesítésére, a szerződő fél pedig díj fizetésére köteles. bíró: a bírósági szervezeten belül igazságszolgáltatási feladatot ellátó személy. A bíró ítélkező tevékenysége független, csak a törvényeknek van alárendelve. cég: cégnyilvántartásba bejegyzett jogi vagy természetes személy és ezek társasága, amely cégneve alatt üzletszerű gazdasági tevékenységet folytathat, és szerződéseket köthet. cégbíróság: a megyei bíróságok keretében működő bíróságok; a cégek bejegyzését és felettük a törvényességi felügyelet gyakorlását látja el. cégjegyzés: a képviselt cég nevében iratoknak (írásbeli jognyilatkozatoknak) a képviseleti joggal rendelkező személy részéről történő aláírása. A cégjegyzés módja lehet önálló vagy együttes. A társaság törvényes képviselői főszabályként önállóan jegyzik a céget, míg egyéb képviselők cégjegyzésének érvényességéhez rendszerint két képviseleti jogkörrel rendelkező személy együttes aláírására van szükség. cégkivonat: A cégjegyzék fennálló adatait tanúsítja hitelesen. cégmásolat: A cégjegyzék valamennyi fennálló és törölt adatát tanúsítja hitelesen. cégnyilvántartás nyilvánossága: három területen érvényesül, ezek: a cégbíróságnál vezetett cégjegyzék; az Igazságügyi Minisztérium szervezetén belül működő Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálat; a Cégközlöny (amely az Igazságügyi Minisztérium hivatalos lapja). cégvezető: a gazdasági társaság általános képviseleti joggal felruházott munkavállalója. Nem a cég „legfőbb vezetője”! A vezető tisztségviselőnek (pl. a kft. ügyvezetőjének) alárendelten, de önállóan végzi munkáját. civil szervezet: Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján létrejött társadalmi szervezet, szövetség (kivéve a pártot, a munkaadói és munkavállalói érdek-képviseleti szervezetet, a biztosító egyesületet, valamint az egyházat) és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény alapján létrejött alapítvány (ide nem értve a közalapítványt). CompLex CD Jogtár: jelenleg az egyik legelterjedtebb jogi adatbázis és hozzá tartozó kapcsolódó jogszabálykezelő rendszer. Tartalmazza a magyar hatályos joganyagot, a Magyar
63
Közlönyben és mintegy tucatnyi tárcaközlönyben (az egyes minisztériumok hivatalos lapja) megjelent jogszabályokat, bírósági határozatokat, APEH-iránymutatásokat és más normákat. cselekvőképesség: A jogok gyakorlásának képessége a polgári jog szabályai szerint cselekvőképes mindenki, aki tizennyolcadik életévét betöltötte és cselekvőképességét a törvény nem korlátozza, vagy nem zárja ki. Aki cselekvőképes, maga köthet szerződést, vagy tehet más nyilatkozatot. cselekvőképtelenség: A cselekvőképesség teljes hiányának állapota. Aki cselekvőképtelen, az nem tehet érvényes jognyilatkozatot, nevében törvényes képviselője jár el. Cselekvőképtelen a törvény erejénél fogva a 14 évnél fiatalabb kiskorú, .jogerős bírósági ítélet folytán az a személy, aki a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett (elmeállapot vagy szellemi fogyatkozás miatt), gondnokság alá helyezés nélkül is az, aki olyan állapotban van, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik (pl. súlyosan részeg, kábítószer hatása alatt áll). csődeljárás: a cég fizetőképességének helyreállítását célzó nem peres eljárás. Nem tévesztendő össze a felszámolási eljárással, mert sikeres csődeljárás esetén a szervezet nem szűnik meg. A csődeljárás „rövidtávú célja” fizetési haladék (moratórium), „hosszútávú célja” csődegyezség (megállapodás) a hitelezőkkel. decentralizálás: A központosítottság megszüntetése. Központi hatáskörök, feladatok szétosztása, széthelyezése a regionális vagy helyi szervekhez. dereguláció: az a folyamatot, amikor a túlszabályozás kiküszöbölése céljából a jogalkotó hatályon kívül helyezi a jogszabályok egy nagyobb csoportját, és a tárgykörben nem alkot újabb jogszabályt. diszkrecionális jog: Kizárólagosan gyakorolt jog. (Például a mérlegelési jog diszkrecionális jog, mert kizárólag e hatáskör gyakorlója dönti el, hogy milyen tényezőket vesz figyelembe döntésénél és miket nem, hogyan súlyozza azok jelentőségét stb.) diszpozíció: Jogszabály tényállást megállapító része; ítéletnek és határozatnak a rendelkező része. Valamely életviszonyra vonatkozó jogszabályi rendelkezés. diszpozitív jogszabály: „eltérést engedő”, „félretehető”, hézagpótló jogszabály. A felek egyező akarattal kizárhatják az érvényesülését, csak akkor lesz alkalmazható, ha a felek másként nem rendelkeznek. Ellentéte a kogens jogszabály, amelytől eltérni törvényesen nem lehet. Jellemzően diszpozitív szabályrendszer a polgári (főleg a kötelmi) jog, kogens a büntető eljárásjog. dolog: jogi értelemben az embereken kívül minden test. dologi biztosíték: meghatározott vagyontárgyak lekötése a szerződéses érdek fedezetéül. döntvénytár: A Legfelsőbb Bíróság döntéseit kollégiumonként (büntető, polgári, gazdasági, munkaügyi, közigazgatási) tartalmazó kiadvány. EGT állampolgár: Aki az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményben részes tagállam állampolgárságával rendelkezik. egyéb tartózkodási hely: A polgárok személyi és lakcímadatait tartalmazó nyilvántartásába be nem jelentett, akár életvitelszerű, akár ideiglenes vagy alkalomszerű tartózkodásra szolgáló hely. egyenesági felmenő: Szülők, nagyszülők, dédszülők, ükszülők. egyenesági rokonság: azok között áll fenn, akik közül egyik a másiktól származik. (Szülő, nagyszülő, dédszülő, illetve a gyermek, unoka, dédunoka.) egyetemleges felelősség: a jogosult (hitelező) számára kedvező polgári jogi felelősségi forma, több kötelezettet feltételez. A jogosult bármelyik kötelezettől követelheti és behajtathatja akár az egész tartozást„válogathat az adósok között”. Ha, a jogosult behajtotta követelését, akkor a fizetést teljesítő vagy elszenvedő egyik kötelezett a többiekre eső arányos részt maga követelheti és hajtathatja be a többi kötelezettől. Az egyetemleges kötelezettség
64
előfordulásának ismertebb esetei a közkereseti társaság tagjainak felelőssége, a készfizető kezesség és a több személy együttes károkozása. Egyetemleges felelősség áll fenn akkor is, ha nem osztható az a szolgáltatás, amellyel többen tartoznak. egyetemleges kötelezettség: Az egyetemleges felelősség azt jelenti, hogy amíg a jogosult teljes követelését nem kapta meg, minden kötelezett az egész fennmaradt követeléssel tartozik; a jogosult, bármelyiküket perelheti a teljes összegre, illetve tetszése szerinti arányban perelheti őket vagy közülük többet. egyesület: olyan önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező szervezet, amely alapszabályban meghatározott céljai érdekében szervezi tagsága tevékenységét. egyezmény: A nemzetközi szerződés egyik fajtája; általában valamely szakkérdésre irányuló nemzetközi jogi szabályokat tartalmaz. (Például konzuli egyezmények, jogsegélyegyezmények.) Vannak átfogó tárgyú egyezmények is, mint például a Gyermek Jogairól szóló Egyezmény. egyezség: A felek megegyezése a jogvita tárgyában vagy a vitás kérdések egy részében. Ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak, akkor a bíróság azt végzéssel jóváhagyja. A bírósági végzéssel jóváhagyott egyezségnek ugyanaz a hatálya, mint a bírói ítéletnek. egységes szerkezetbe foglalás: Kodifikációs és jogszabály-szerkesztési módszer. Tágabb értelemben jelenti minden hatályos joganyag elkészítését, tehát a revízió eredményeként elvégzett kompilációt és az új joganyagot beillesztő inkorporációt is. Szűkebb értelemben az ugyanazon életviszonyokat szabályozó különböző szintű jogszabályok egységes szerkezetbe foglalását jelenti. együttes felelősség: Ha több kötelezett van a szerződésben - és a szolgáltatás osztható, illetve a szerződés nem határoz meg rájuk egyetemleges felelősséget -, akkor közöttük a felelősség aránya a szerződés szerinti mértékben oszlik meg. Ha a szerződés e mértékről nem szól, akkor felelősségük egyenlő arányú. elállás: a szerződő felek valamelyikének a szerződés teljesítése nélküli megszüntetését célzó egyoldalú akaratnyilatkozata, melyet a felek szerződése vagy jogszabály tesz lehetővé. Az elállás következtében a szerződés a megkötésének idejére visszamenő hatállyal szűnik meg. Az elállás következtében egyik fél sem köteles további szolgáltatásokat teljesíteni, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak, azaz a szerződés megkötését megelőző eredeti állapotot kell visszaállítani. elbirtoklás: a tulajdonjog eredeti szerzésmódja. Elbirtoklással tulajdonjogot szerez az, aki a dolgot sajátjaként tíz éven át (ingatlanoknál tizenöt), szakadatlanul birtokolja. Nem birtokolja el a dolgot, aki bűncselekménnyel, erőszakkal, vagy alattomos úton jutott a dolog birtokába. Az elbirtoklás intézményével a jog az időmúlás következményeit tolerálja, a jog nem kíván beavatkozni egy olyan állapotba, melyet hosszú ideig tartó nyugodt gyakorlat szentesített. Az elbirtoklási időt néhány jogi tény megszakítja, például ha a tulajdonos a birtokost a dolog kiadására írásban felszólítja. elektronikus dokumentum: A csak számítógéppel olvasható (mágneslemezen, CD-ROM-on vagy egyéb digitális formában megjelenő) dokumentum, beleértve azt a szoftvert is, amely az elektronikus dokumentum része, illetve annak használatához szükséges. elévülés: az időmúlás jogi következménye. A polgári jogban olyan határidő, amelynek elmúltával a követelés bírósági úton már nem érvényesíthető. A polgári jogban az általános elévülési idő 5 év, a kötbérnél hat hónap, a munkajogban 3 év. A büntetőjogban az elévülés büntethetőséget megszüntető ok; az elévült bűncselekmény elkövetője büntetőjogi felelősségre nem vonható. elfogadás: az ajánlattal megkeresett fél az ajánlattal tartalmilag megegyező válasznyilatkozatot tesz.
65
ellentmondás: A bírósági meghagyás vagy fizetési meghagyás ellen tizenöt napon belül benyújtható jogorvoslati kérelem. Az ellentmondás következtében fizetési meghagyás esetében az addig nemperes eljárás perré alakul át. elmaradt haszon: az az érték, amellyel a károsult vagyona gyarapodott volna, ha nem következik be a károkozás. előszerződés: olyan szerződés, amellyel a felek szerződéskötésre vállalnak kötelezettséget. elővásárlási jog: ennek alapján a jogosult egyoldalú nyilatkozattal megszerezheti a tulajdonjogot, a dolgot eladni szándékozó tulajdonostól. Tehát, ha az eredeti tulajdonos a dolgot el kívánja adni, az elővásárlási jog jogosultja a vevő helyett maga lép be az adásvételi szerződésbe. Alapulhat jogszabályon pl. (osztatlan közös tulajdon, kft. üzletrész átruházás) vagy szerződésen. engedményezés: követelés átruházása szerződéses úton. A jogosult a követelését szerződéssel másra átruházhatja, kivéve a jogosult személyéhez kötött, valamint az olyan követeléseket, amelyeknek engedményezését a jogszabály kifejezetten kizárja. Az engedményezéshez nem kell a kötelezett hozzájárulása, elég őt értesíteni. eredeti szerzésmód: a jogszerzés másnak esetleg fennálló jogától függetlenül következik be, tehát új, önálló tulajdonjog keletkezik. erkölcsi kár: Nem vagyoni kár. értékpapír: A forgalomba hozatal helyének joga szerint értékpapírnak minősülő befektetési eszköz. A kiállító (kibocsátó) feltétlen és egyoldalú kötelezettséget vállal arra, hogy ő maga vagy az értékpapírban megnevezett más személy az értékpapír ellenében meghatározott ellenszolgáltatást nyújt az értékpapír jogosultjának. Az értékpapírral kapcsolatos formai, tartalmi és eljárási követelményeket jogszabály határozza meg; ezek megsértése esetén az okirat nem tekinthető értékpapírnak. Az értékpapír két fő típusa a névre szóló vagy a bemutatóra szóló.. Értékpapír például a részvény, kötvény, kincstárjegy, kárpótlási jegy, vagyonjegy, letéti jegy, a váltó, a csekk és a közraktári jegy. A kötelező „nevesítés” miatt a részvény már csak névre szóló lehet eseti gondnok: Ha a törvényes képviselő, a gyám vagy a gondnok az adott ügyben bármely okból nem járhat el a gondnokolt képviseletében; vagy nem tud eljárni, illetve a gondnok személye nem állapítható meg; vagy az ismeretlen helyen tartózkodó, esetleg ügyeinek vitelében akadályozott személy jogainak megóvása érdekében szükséges, a gyámhatóság eseti gondnokot rendel ki. esedékesség: a követelés lejártságát jelenti, amely abban az időpontban következik be, amikor a kötelezettség teljesítésére a szerződés vagy jogszabály által előírt idő letelik. eshetőleges szándék: A büntetőjogban a szándékosság egyik fajtája (a másik az egyenes szándék), amikor az elkövető a magatartásának következményeivel tisztában van, és azok „eshetőleges” bekövetkezésébe belenyugszik. életjáradéki szerződés: alapján az egyik fél meghatározott pénzösszeg vagy terménymennyiség időszakonként visszatérő szolgáltatására köteles. Az életjáradéki szerződésre a tartási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni. érvénytelen szerződés: valamilyen törvényben meghatározott ok miatt nem alkalmas a célzott joghatás előidézésére („az állam nem ismeri el”). Lehet semmis vagy megtámadható. EU: Európai Unió. EU források (államháztartási tv.): az államháztartás alrendszerei részére juttatott az Európai Unióból származó források, adományok, segélyek. Elkülönített elszámolás mellett és kizárólag arra a célra használhatók fel, amelyre az adományozó juttatta. ex lex: Törvényen kívül. Törvény által nem szabályozott viszony, állapot, helyzet. ex nunc hatály: Mától érvényesülő, jövőbeli hatály. Azt jelenti, hogy a jogszabálynak, szerződésnek vagy bírósági ítéletnek nincsen a kihirdetés, szerződéskötés vagy ítélethozatal napjától visszafelé számított, múltbeli hatálya.
66
ex officio: Hivatalból, hivatalánál és beosztásánál fogva. (Például a Bank elnöke ex officio az Igazgatói Tanács elnöke.) ex tunc hatály: Visszaható hatály. Azt jelenti, hogy jogszabály, szerződés vagy bírósági ítélet hatálya a kihirdetés, szerződéskötés vagy ítélethozatal napját megelőző múltbeli időszakra is kiterjed. felelős őrzés: valaki egy dolgot más érdekében anélkül tart magánál, hogy arra külön jogviszonynál fogva jogosult vagy köteles volna (pl. a bérlet megszűnése után a bérbeadó nem veszi vissza a bérelt dolgot). felelősség: a kötelezettségért való helytállást jelenti. felelősségbiztosítás: Biztosítási ágazat, amelyben a biztosító a szerződésben meghatározottak szerint mentesíti az ügyfelet olyan kár megtérítése alól, amelyért a jogszabály alapján az ügyfél a felelős. felhasználás joga: A mű felhasználásának minősül különösen a többszörözés, a terjesztés, a nyilvános előadás, a nyilvánossághoz közvetítés sugárzással vagy másként, a sugárzott műnek az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz történő továbbközvetítése, az átdolgozás, a kiállítás. fellebbezés: a nem jogerős bírósági határozat ellen igénybevehető rendes perorvoslat, azaz lehetőség az ügy újratárgyalására másodfokon. fellebbezési ellenkérelem: A másik fél fellebbezésével kapcsolatos kérelem, amelyben a fellebbezésre tett észrevételek alapján a fellebbezés részben vagy egészben történő elutasítása kérhető. A fellebbezési ellenkérelmet legkésőbb a fellebbezési tárgyaláson kell előterjeszteni. felmondás: a szerződő felek valamelyikének a szerződés teljesítése nélküli megszüntetését célzó egyoldalú akaratnyilatkozata. A felmondás ritkábban azonnali, gyakrabban a felmondási idő leteltével szünteti meg a szerződést. Az azonnali hatállyal történő rendkívüli felmondás rendszerint indokolási kötelezettséggel jár. A munkajogi felmondásnak két típusa van: a rendes felmondás és a rendkívüli felmondás. felperes: az, aki a bírósághoz benyújtott keresetével megindítja az eljárást. felróhatóság: A felelősség alapja a polgári jogban az, hogy a személy nem úgy jár el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható. Ez róható fel neki, s ezen általános felróhatóság a szándékos és gondatlan jogellenesség különböző fokozataiban jelenik meg konkrétan az ő személyes vétkességeként. A polgári jogi felelősség (például a kártérítési kötelezettség) alapja tehát a felróhatóan jogellenes magatartás. A felróhatóság általános esete a vétkesség, speciális a különleges védekezés elmulasztása. feltétel: A jövőben beálló vagy lehetségesen beálló körülmény, amely a szerződés hatályát felfüggeszti, felbontja, módosítja vagy megszünteti. fenntartó: Az a jogi személy (helyi önkormányzat, állami szerv, egyházi jogi személy, intézmény, vállalat, szövetkezet, alapítvány, társadalmi szervezet, nemzeti és etnikai kisebbségi érdek-képviseleti szervezet, kisebbségi önkormányzat és más jogi személy), illetőleg természetes személy (mint egyéni vállalkozó), amely, illetve aki a szolgáltató tevékenység folytatásához szükséges jogosítvánnyal rendelkezik, és a törvényben meghatározottaknak megfelelően a szolgáltató intézmény működéséhez szükséges feltételeket biztosítja. felszámolási eljárás: olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők a törvényben meghatározott sorrendben kielégítést nyerjenek. feltűnő értékkülönbség: a szerződés megtámadható ezen a jogcímen A bírói gyakorlat szerinti minimális mértéke, a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti 30 – 40%-os forgalmi értékkülönbözetet. felülvizsgálat: a jogerős bírói ítélet megtámadására szolgáló rendkívüli perorvoslat.
67
FIFO módszer: Az elsőként bevételezett eszköz elsőként kiadva; az elsőként megvásárolt (előállított) eszköz kerül először értékesítésre (felhasználásra), következésképpen az időszak végén az eszközök között maradó tételek a legutóbb megvásárolt (előállított) tételek. fióktelep: a cég azon telephelye, amely a cég székhelyétől közigazgatásilag eltérő helyen van. Magyar cég külföldön lévő fióktelepe esetén más országban van, mint a cég székhelye és telephelye. fizetési meghagyás: elsősorban a pénzkövetelések gyorsabb és olcsóbb érvényesítésére irányuló nemperes bírósági eljárás, amellyel pénz fizetésére vagy ingó dolog kiadására irányuló követelés érvényesíthető. Kizárólag fizetési meghagyás útján érvényesíthető - per tehát nem indítható - a törvényben meghatározott összeget meg nem haladó pénzkövetelés tárgyában. A fizetési meghagyás a kérelmező által közölt adatok alapján kibocsátott bírósági végzés, amely a fizetés teljesítésére szólít fel. Ellene a kötelezett fél jogorvoslati kérelmet (ellentmondást) nyújthat be; ebben az esetben az eljárás átalakul polgári perré. A fizetési meghagyás ellentmondás hiányában jogerőre emelkedik, s ugyanúgy megtámadhatatlan, végleges és végrehajtható bírósági határozatnak minősül, mint a jogerős ítélet. fizetőeszköz: A pénz és a pénzhelyettesítő eszköz. (Csekk, hitelkártya, bankkártya, váltó, utalvány, bemutatóra szóló takarékbetétkönyv és más hasonló gazdasági rendeltetésű okmány.) foglalás: A bírósági végrehajtó végrehajtási cselekménye, ingóságok lefoglalása. foglaló: a szerződés megkötésének jeléül és biztosítékául átadott pénzösszeg vagy más dolog. Ha a szerződést teljesítik, a foglalót a szolgáltatás ellenértékébe be kell számítani. A teljesítés meghiúsulásáért felelős személy az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót kétszeresen köteles visszatéríteni. földhivatal: az ingatlan-nyilvántartást vezető költségvetési intézmény. fuvarozás: olyan szerződés, amely alapján a fuvarozó díjazás ellenében köteles a küldeményt rendeltetési helyére továbbítani és a címzettnek kiszolgáltatni. gondatlanság: Gondatlanságból követi el a cselekményt, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában (ez a tudatos gondatlanság vagy luxuria); úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja. (Ez utóbbi a hanyagság vagy negligentia). gondnokság: ügyeinek vitelére képtelen – cselekvőképtelen, korlátozottan cselekvőképes, ill. távollévő – elsősorban nagykorú személyről való gondoskodás, a bíróság által kinevezett gondnok személyében. gondnokság alá helyezés: A cselekvőképességet érintő (kizáró vagy korlátozó) gondnokságról csak bíróság dönthet; a konkrét ügyre vonatkozó ügygondnokot az eljáró hatóság vagy bíróság rendeli ki. goodwill: Üzleti jóhírnév. Gt.: A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény rövidítése gyám: a gyámság alatt álló kiskorú gondozója, vagyonának kezelője és törvényes képviselője. Általában a szülők jogai és kötelezettségei vonatkoznak a gyámra is. gyermek hozzátartozói: A vér szerinti és az örökbe fogadó szülők (a továbbiakban együtt: szülő), a szülő házastársa, a szülő testvére, a nagyszülő, a nagyszülő házastársa, a nagyszülő testvére, a dédszülő, a testvér, a testvér házastársa, a saját gyermek. gyermek közeli hozzátartozói: Ha e törvény másképp nem rendelkezik, a szülő, a szülő házastársa, a szülő testvére, a nagyszülő, testvér, a saját gyermek. gyermek: A Gyermek Jogairól szóló Egyezmény kihirdetéséről rendelkező 1991. évi LXIV. törvény szerint gyermek az a személy, aki 18. életévét nem töltötte be. (Kivétel, ha a gyermekre alkalmazandó jogszabályok értelmében a nagykorúságot már korábban eléri, ilyen
68
eset például a a 16. életévét már betöltött, de még nem 18 éves személy házasságkötéssel szerzett nagykorúsága.) gyermek: Egyenes ági leszármazó, közeli hozzátartozó. gyermeki jogok: A gyermek különleges jogi helyzetéből - abból ugyanis, hogy jogképessége teljes, de cselekvőképessége hiányzik vagy korlátozott - következő különös szintű jogi szabályok összessége és rendszere. A Magyar Köztársaság Alkotmányában, a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvényben és más törvényekben megfogalmazott, a gyermeket megillető jogok összessége gyermekkorú: Az a személy, aki 14. életévét nem töltötte be. Bűncselekmény miatt a gyermekkorú elkövető nem büntethető. gyülekezési jog: A kollektív állampolgári szabadságjogok egyike. A gyülekezési jog gyakorlása keretében – előzetes bejelentés alapján - békés összejövetelek, felvonulások és tüntetések tarthatók, amelyeken a résztvevők a véleményüket szabadon kinyilváníthatják, s a résztvevők jogosultak közösen kialakított véleményüket az érdekeltek tudomására hozni. A gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, s nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. Nem szükséges előzetesen bejelenteni a nem közterületen (pl. magánépületekben tartott zártkörű rendezvényeken, vallási szertartások céljára szolgáló épületekben tartott összejöveteleket, gyűléseket. hagyaték: az ember halálával hagyatéka, mint egész (jogok és kötelezettségek) száll át az örökösre. Hagyaték csak az ember halála után maradhat. hagyományos triász: a tulajdonjog tartalma körében a birtoklás, a használat és a hasznok szedése, valamint a rendelkezési jog összefoglaló elnevezése. haszonbérlet: olyan szerződés, amely alapján a haszonbérlő meghatározott mezőgazdasági földterület vagy más hasznot hajtó dolog időleges használatára és a hasznok szedésére jogosult, és haszonbért köteles fizetni. haszonélvezet: személyhez kötött önállósult használati jog. Jogosultja a más személy tulajdonában álló dolgot korlátozott ideig, de legfeljebb élete végéig birtokában tarthatja, használhatja, hasznait szedheti, de a rendelkezési jog továbbra is a tulajdonost illeti meg. haszonkölcsön szerződés alapján a kölcsönadó köteles a dolgot a szerződésben meghatározott időre ingyenesen a kölcsönvevő használatába adni, a kölcsönvevő pedig köteles azt a szerződés megszűntekor visszaadni. hatály: A jogi norma, jogalkalmazói döntés (például ítélet, határozat, iránymutatás) vagy más jogi aktus (például szerződés, végrendelet) alkalmazási lehetősége, alkalmazási köre időben (ez az időbeli hatály), személyi körben (ez a személyi és szervi hatály), tárgykörben (ez a tárgyi hatály), területileg (ez a területi hatály). hatályos: Alkalmazható jogi norma vagy szerződés. Adott esetben azt jelzi, hogy időbeli, személyi, területi és tárgyi szempontból alkalmazható-e a jogi norma, a jogalkalmazói döntés vagy más jogi aktus. határozat kiegészítése: Ha a szerv, hatóság, bíróság a kérelem, kereseti kérelem vagy ellenkérelem valamely részéről nem határozott, illetve elmulasztott döntésében a határozathoz tartozó valamely kérdésről rendelkezni, kiegészítő határozatot, illetve kiegészítő ítéletet vagy végzést hoz. határozat kijavítása: Névcsere, hibás névírás, szám vagy számítási hiba, illetve más hasonló elírás esetén az eljáró szerv kijavító határozatot, végzést hoz. határozat módosítása vagy visszavonása: Ha a közigazgatási szerv megállapítja, hogy a felettes szerv, vagy a bíróság által még el nem bírált határozata jogszabályt sért, egy ízben - a határozat meghozatalától számított 1 éven belül - a határozatot módosíthatja vagy visszavonja.
69
határozat: A határozat az Országgyűlés, a Kormány és a helyi önkormányzatok által saját és az általuk közvetlenül irányított szervezetek működési feltételeinek a meghatározására irányuló, illetve feladatot is tartalmazó általános érvényű jogi norma. határozat: határozat: olyan joghatást előidéző döntés, amely a hatóság, bíróság akaratkijelentését tartalmazza. A bíróság határozata lehet ítélet vagy végzés. hatályosság: milyen földrajzi területen, mely időszakban és milyen személyi körre alkalmazható a jogszabály (területi-, időbeli-, személyi hatály). hatályba lép: Jogi norma vagy más polgári jogi aktus az alkalmazhatóságát megszerzi. hatályon kívül helyezés: Az alkalmazhatóság megszűnéséről szóló rendelkezés. Jogszabály esetében egy másik jogszabállyal vagy alkotmánybírósági határozattal, jogalkalmazói döntés esetében egy másik ítélettel vagy határozattal, más jogi aktus esetében például új szerződéssel, új végrendelkezéssel. határidő: Időtartam, amelyen belül az eljárási cselekményt szabályosan el kell vagy el lehet végezni. határnap: Egy meghatározott nap, amelyen az eljárási cselekményt teljesíteni kell vagy lehet. (Például a tárgyalás napja.) határozatképesség: Döntéshozó testületeknek a jogszabályban vagy működésükre vonatkozó más szabályban rögzített feltételrendszere arra vonatkozóan, hogy a megjelentek létszámára és a meghívás szabályszerűségére tekintettel hozhatnak-e érvényesen határozatot. hatáskör: Ügytípus, ügykör, ügyfajta elintézésére (eljárásra, döntésre, határozatra, ítéletre) jogosultság. Azt jelenti, hogy egy adott ügyben milyen típusú (pl. közigazgatási vagy bírói) szervnek és milyen szinten (pl. országos, területi vagy települési) kell, illetve lehet eljárni. hatásköri kifogás: A hatáskör hiányára irányuló jogorvoslati kérelem. hatósági nyilvántartás: A közigazgatási szerv által vezetett, jogszabályban meghatározott adatokra irányuló nyilvántartás. hatóság: közigazgatási szervek, amelyek az állami közhatalom birtokában egyedi döntéseket, határozatokat hoznak, az ügyfeleket érintő jogokat vagy kötelezettségeket állapítanak meg. hatósági tanú: Eljárási cselekménynél jelenlétre a hatóság által felkért tanú. Igazolja annak az eljárási cselekménynek a lefolyását és eredményét, amelynél jelen volt. Két hatósági tanút kell alkalmazni a szemlénél, a helyszínelésnél, a bizonyítási kísérletnél, a felismerésre bemutatásnál, a lefoglalásnál, a házkutatásnál, motozásnál és az írni-olvasni nem tudó személy kihallgatásáról felvett jegyzőkönyv ismertetésénél. hatáskör: tágabb értelemben az ügyek tárgy szerinti megosztását jelenti, az államszervezet különböző szervei között, szűkebb értelemben a döntési szintet (pl. helyi, megyei) jelenti. Az általános hatásköri szabály szerint, ha a jogszabály másként nem rendelkezik, az ügyben első fokon a legalsóbb fokú szerv jár el. házastársi vagyonközösség: a házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs külön vagyonához tartozik. helyreigazítási kérelem: Ha valakiről a sajtóban, elektronikus médiákban valótlan tényt közölnek vagy híresztelnek, követelheti helyreigazítási közlemény megjelentetését. A helyreigazításból ki kell tűnnie, hogy mely állítások voltak valótlanok a közleményben, mely tényeket tüntettek fel hamis színben, illetve melyek a valós tények. helyszíni bírság: Szabálysértés miatt a jogszabályban meghatározott ügyekben a tetten ért elkövetőt szabálysértési helyszíni bírság büntetéssel sújthatja a rendőrség, határőrség, állami tűzoltóság, önkormányzati szabálysértési hatóság, természetvédelmi őr, közterület-felügyelő, közegészségügyi-járványügyi ellenőr, növény-egészségügyi és talajvédelmi állomás -, állategészségügyi és élelmiszerellenőrző állomás -, hatósági minőségellenőrző szervezet erre feljogosított dolgozója. A helyszíni bírság elfogadásával szabálysértési eljárás nem indul.
70
hiánypótlás: Ha a kérelemnek, illetőleg mellékletének vagy a határozat alapjául szolgáló okiratnak pótolható hiányossága van, a kérelmezőt az eljáró szerv határidő megjelölésével felhívja a hiány pótlására. Ha a hiányokat nem pótolják az eljáró szerv a rendelkezésre álló adatok alapján dönt (például a polgári eljárásban), illetve a kérelmet elutasítja (például közigazgatási eljárásban). hibás teljesítés: a szerződésszegés egyik fajtája. A teljesítés hibája lehet anyagi (minőségi) és jogi természetű. Következményeként kellékszavatossági jogok érvényesíthetők. hipotézis: Feltétel, feltételezés. A jogszabálynak az a szerkezeti része, amely leírja a feltételezett tényállást. (A jogszabályban a hipotézis rendszerint a "Ha ......," vagy "Aki........," szövegrészben jelenik meg.) hirdetményi kézbesítés: Ha a fél, ügyfél, terhelt tartózkodási helye ismeretlen, vagy az ismert helyre történő kézbesítés elháríthatatlan akadályba ütközik, illetve az örökösök személye ismeretlen, a kézbesítést hirdetmény útján kell teljesíteni. A hirdetményt polgári és büntetőeljárásban a bíróságon, közigazgatási eljárásban a polgármesteri hivatalban kell 15 napi időtartamra a hirdetőtáblára kifüggeszteni. hitelesítési záradék: Azt bizonyítja, hogy a másolat a kiadást megelőző napig az eredetivel megegyezik. Ha például az ingatlan-nyilvántartási tulajdoni lapon elintézetlen beadvány van széljegyezve, a hitelesítési záradékban a széljegyzett beadvány rövid tartalmára is utalni kell. hivatalból való eljárás: A hatóságot jogszabály által meghatározott esetekben eljárási kötelezettség terheli, ha az eljárás alapjául szolgáló tény, adat, információ jut a tudomására. Ezekben az esetekben a hatóság akkor is köteles eljárni és az eljárást megindítani, ha nem érkezett a hatósághoz kérelem, feljelentés, panasz vagy más beadvány. hivatali visszaélés: Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, bűncselekményt (bűntettet) követ el. hivatalos irat: A közigazgatás és az igazságszolgáltatás szervei által feladott olyan postai küldemény, melynek feladásához vagy kézbesítéséhez jogszabály jogkövetkezményt fűz, illetve mely határidő számításának alapjául szolgál. A hivatalos iratok az e célra rendszeresített tértivevénnyel adhatók fel. hivatalos személy elleni erőszak: Aki a hivatalos személyt jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozza, intézkedésre kényszeríti, vagy eljárása alatt, illetőleg emiatt bántalmazza, bűncselekményt (bűntettet) követ el. hivatalos személy: Országgyűlési és helyi önkormányzati képviselő, köztársasági elnök, miniszterelnök, kormánytag, politikai államtitkár, alkotmánybíró, bíró, ügyész, országgyűlési biztos, közjegyző és közjegyző-helyettes, bírósági végrehajtó és bírósági végrehajtó-helyettes, államhatalmi – igazságszolgáltatási - közigazgatási szervnél rendeltetésszerű működéshez tartozó feladatot ellátó személy, közhatalmi-államigazgatási feladatot jogszabály szerint ellátó személy. hivatásbeli titok: Különösen az orvosi, ügyvédi, közjegyzői, lelkészi-egyházi személyi hivatásbeli titok. honorárium: Szerzői díj, tiszteletdíj. honosítás: Külföldi képesítésnek, végzettségnek, szakképzettségnek, minősítésnek, diplomának, oklevélnek, bizonyítványnak a hazaival egyenértékűként tekintése, ennek okirati tanúsítása, s az ebből következő jogosultságok biztosítása. (Például külföldi iskolai bizonyítvány honosítása esetén a továbbtanulásra jelentkezés, meghatározott munkakörök betöltésére, foglalkozás, illetve tevékenység folytatására jogosultság.) honosítási eljárás: Az eljáró hatóság a külföldi oklevél jogi hatályát az eljáró hatóság által kiállított oklevél jogi hatályával az e törvényben foglalt módon azonosnak nyilvánítja.
71
honosított harmonizált szabvány: Az európai szabványügyi szervezetek által elfogadott és az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett harmonizált európai szabvány, amelyet a magyar eljárási rendnek megfelelően nemzeti szabványként közzétettek. hontalan: Akit egy állam sem tart saját joga alapján állampolgárának. hozzátartozó: Az egyeneságbeli rokon és annak házastársa; az örökbe fogadó és a nevelőszülő; az örökbe fogadott és a nevelt gyermek; a testvér, a házastárs, az élettárs; a házastársnak, az élettársnak egyeneságbeli rokona, testvére és a testvér házastársa. hozzátartozó: Közeli hozzátartozó a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és neveltgyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér; hozzátartozó továbbá: az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a jegyes, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa. hűtlen kezelés: Akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, bűncselekményt (vétséget) követ el. Bűntett miatt vonható felelősségre a nagyobb -, jelentős -, vagy különösen nagy vagyoni hátrány okozása. idézés: Az eljáró szerv hivatalos felszólítása arra, hogy meghatározott ügyben, adott időpontban és adott helyen a személy (fél, ügyfél, terhelt, védő, szakértő stb.) jelenjen meg. A hatóság, bíróság azt a személyt idézi, akinek jelenléte az eljárási cselekménynél kötelező. Az idézés elmulasztásának jogszabályban meghatározott jogkövetkezményei (kérelem elutasítása, bírság, elővezetés) vannak. időbeli hatály: A jogi szabálynak, ítéletnek vagy határozatnak, illetve szerződésnek vagy más jogi aktusnak alkalmazási lehetősége abból a szempontból, hogy időbelileg meghatározva már vagy még hatályos-e. időbélyegző: Elektronikus dokumentumhoz végérvényesen hozzárendelt vagy azzal logikailag összekapcsolt olyan adat, amely igazolja, hogy az elektronikus dokumentum az időbélyegző elhelyezésének időpontjában változatlan formában létezett. igazolási kérelem: Mulasztott eljárási cselekmény esetén a mulasztás önhibán kívüliségének és az igazolással egyidejű teljesítésnek elfogadására irányuló kérelem. igazságszolgáltatás alapelvei: az igazságszolgáltatás alkotmányos alapelvei olyan történetileg kialakult nemzetközi deklarációkkal is megerősített egyetemes értékek, melyeknek az emberi és állampolgári jogok védelmét biztosító bírói igazságszolgáltatásnak meg kell felelnie. bírói függetlenség elve társas bíráskodás elve nyilvánosság elve többfokozatú eljárás elve jogorvoslati jogosultság elve védelem elve anyanyelv használat elve igazolási kérelem: kizárólag a saját hibán kívüli, vétlen mulasztást lehet így igazolni. Az igazolási kérelmet benyújtó félnek nem kell bizonyítania mulasztása okát, ha az általa mentségére felhozott körülmények alkalmasak arra, hogy ezt figyelembe vegyék. Határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelem előterjesztésével együtt pótolni kell az elmulasztott cselekményt is. illegális: Törvénytelen, jogellenes, joggal nem alátámasztott, nem engedélyezett működés vagy állapot. illeték: Az ügyfél által az állami költségvetésnek fizetendő pénzösszeg, amely valamilyen vagyonmozgással (öröklés, ajándékozás, visszterhes vagyonátruházások), vagy állami és önkormányzati tevékenységgel (közhiteles telekkönyvi nyilvántartás, bírósági eljárás, hagyatéki eljárás, közigazgatási engedélyezés) áll összefüggésben.
72
illetékesség: az ügyek megosztása az azonos hatáskörű állami szervek között. Arra a kérdésre válaszol, hogy hol, melyik településen vagy megyében kezdhető meg az eljárás. Az általános illetékességi szabály szerint, ha jogszabály másként nem rendelkezik, az eljárásra az a közigazgatási szerv illetékes, amelynek területén az ügyfél állandó vagy ideiglenes lakóhelye (székhelye, telephelye) van. Célszerűségi okokból sajátos illetékességi szabályokat is tartalmaz a törvény így az ingatlanra (földre, házra, lakásra, más helyiségre stb.) vonatkozó ügyben az a közigazgatási szerv jár el, amelynek területén az ingatlan van. illetékes bíróság: Több azonos hatáskörű bíróság közül az eljárásra jogosult. A bírósági eljárásoknál az általános illetékesség alperes lakóhelye. Megkülönböztetünk továbbá vagylagos és kizárólagos illetékességet is. illetékmentesség: A törvény meghatározza azokat az eljárásokat, amelyek mentesek az illetékfizetési kötelezettség alól (ez a tárgyi illetékmentesség), s azokat a jogalanyokat, amelyeknek nem kell illetéket fizetni. (Ez az alanyi illetékmentesség.) immateriális jog: Nem anyagi jellegű, például személyiségi jogok, szerzői jogok, szabadságjogok. immunitás: Védettség, mentesség. információ: Bármely, elektronikus úton feldolgozható, tárolható, továbbítható adat, jel, kép tekintet nélkül arra, hogy annak tartalma jogi védelemben részesül-e. inkasszó: Lásd: beszedési megbízás. interpretálás: Jogszabály értelmezése, magyarázata. Jelenti ezen kívül cselekvés, magatartás értelmezését és magyarázatát is; például keresetlevélben, perbeszédben, jogorvoslati kérelemben. indokolt kiadások: a károsodás következményeinek csökkentésével vagy megszüntetésével járó célszerű költségek. ingatlan: Ingatlanok esetében a Ptk. a földről és épületről tesz említést. Ingatlannak minősül mindaz, ami a földdel tartósan egyesítve, szilárd összeköttetésben van (pl. a felépítmény). Ingónak tekintendő minden olyan tárgy, amely nem minősül ingatlannak. ingatlan-nyilvántartás: az ingatlanokhoz fűződő jogokat és kötelezettségeket a valóságos állapotnak megfelelően tartalmazza az egész országra kiterjedően. Az ingatlan-nyilvántartás vezetése a földhivatalok hatáskörébe tartozik. Egyoldalúan állapít meg azok terhére, akik szolgáltatásait igénybe veszik. Általában kétféle illeték különböztethető meg vagyonszerzési- és eljárási illeték. A vagyonszerzési illeték csoporton belül megkülönböztetünk öröklési-, ajándékozási-, és visszterhes vagyonátruházási illetéket (pl. adásvételi-). Az öröklési és az ajándékozási illeték mértéke a rokonsági foktól függ. ingatlan-nyilvántartás legfontosabb alapelvei: a bejegyzés elve, az ingatlanokat érintő jogváltozások általában csak akkor állnak be, ha azokat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik. Az okiraton alapuló bejegyzés keletkezteti például az átruházáson alapuló tulajdonjogot, a haszonélvezeti jogot és a jelzálogjogot. a nyilvánosság elve, a törvény szerint csak akkor korlátozható, ha a személyes adatok védelméhez fűződő érdek feltétlenül megköveteli. Az ingatlan-nyilvántartási tulajdoni lap tartalma korlátozás nélkül megismerhető; azt bárki megtekintheti, arról feljegyzést készíthet, vagy hiteles másolatot kérhet. a közhitelesség elve, mely szerint az ingatlan-nyilvántartás a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények fennállását hitelesen tanúsítja. Az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki az adatok helyességét, valósággal egyezőségét vitatja. Ha valamely jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztek, illetve, ha valamely tényt oda feljegyeztek, senki sem hivatkozhat arra, hogy annak fennállásáról nem tudott.
73
a kérelemhez kötöttség elve, amely szerint jogok és tények bejegyzésére irányuló eljárás főszabályként az ügyfél kérelmére indul, és a kérelemhez az eljáró földhivatal kötve van. A földhivatal csak azt a jogot vagy tényt jegyezheti be az ingatlan-nyilvántartásba, amelyet az ügyfél a kérelmében megjelölt; a rangsor elve, amely szerint a bejegyzések rangsorát az határozza meg, hogy a bejegyzési kérelmek milyen sorrendben érkeznek a földhivatalhoz; az okirati elv, amely szerint az ingatlan-nyilvántartásba adatot feltüntetni, jogot vagy tényt bejegyezni csak érvényes okirat (hatósági határozat) alapján lehet. Ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzés: ha a tulajdonjog megszerzése nem átruházáson alapul, akkor a tulajdonszerzés az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzés nélkül is bekövetkezik. Ilyen leggyakrabban a házastársi közös tulajdon keletkezése, az öröklés, az elbirtoklás, a ráépítés és a növedék. Az ingatlantulajdonos igényt tarthat arra, hogy tulajdonszerzését az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék. Ez az igénye, mint tulajdoni igény nem évül el. az ingatlan-nyilvántartás részei: a) a tulajdoni lap, b) a tulajdoni lapról törölt bejegyzések jegyzéke, c) az ingatlan-nyilvántartási térkép és d) az okirattár. Ingatlan-nyilvántartás tartalmazza: a) az önálló ingatlanok adatait (többek közt a település nevét, a helyrajzi számot, a terület nagyságát és művelési ágát), b) a jogosultak beazonosítására szolgáló adatokat (személyazonosító és lakcím), c) az ingatlanhoz kapcsolódó jogokat és jogilag jelentős tényeket. ingó: a fizetőeszköz, az értékpapír, valamint mindaz, ami nem minősül ingatlannak. ingóvégrehajtás: ha a bírósági végrehajtás során az adós kötelezettségét önként nem teljesítette, a végrehajtó az adós ingóságait foglalási jegyzőkönyvben összeírja, és ilyen módon lefoglalja. ingatlan-végrehajtás: a bírósági végrehajtási eljárásban az adós tulajdonában lévő ingatlant – az ingatlan jellegére, művelési ágára és az ingatlant terhelő jogra vagy tilalomra tekintet nélkül – végrehajtás alá lehet vonni. ingó: mindaz, ami nem minősül ingatlannak, beleértve a pénzt és az értékpapírt is. ingóvégrehajtás: ha a bírósági végrehajtás során az adós kötelezettségét önként nem teljesítette, a végrehajtó az adós ingóságait foglalási jegyzőkönyvben összeírja, és ilyen módon lefoglalja. interveniálás: Közbenjárás, közvetítés, beavatkozás, közbelépés, harmadik személy javára intézkedés kérése. iparjogvédelem: a találmányok szabadalmi oltalmával, a védjegyoltalommal és az ipari minta oltalmával kapcsolatos jogterület. iratbetekintési jog: Az ügyfél és képviselője a közigazgatási eljárás során keletkezett iratokba betekinthet és azokról másolatot készíthet. ítélet: a bíróság határozata, amellyel az előtte zajló peres ügyben érdemben dönt. ítélőtábla: a megyei (fővárosi) és a Legfelsőbb Bíróság közé felállított új bírósági szint. Az ítélőtáblák elbírálják - törvényben meghatározott ügyekben és illetékességgel - a helyi vagy a megyei bíróság határozata ellen előterjesztett jogorvoslatot, illetve eljárnak a hatáskörükbe utalt egyéb ügyekben. ítélt dolog: Az anyagi jogerő szokásos kifejezése. Lényege, hogy a jogerős döntés véglegesnek tekinthető; tehát ugyanazon felek és jogutódaik vonatkozásában, ugyanabban a tárgyban, ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ismételten jogvita vagy eljárás nem indítható.
74
javak: Mindaz, ami emberi szükséglet kielégítésére alkalmas. Vagyontárgyak (ingatlan, ingó), eszmei értékek és a jogok is. jegyzőkönyv: Eljárási cselekményről (meghallgatás, tárgyalás, nyomozati cselekmény, bizonyítás, iratismertetés, nyilatkozatok stb.), valamely tényről, eseményről készült irat, dokumentum, amely legalább tartalmazza a jegyzőkönyv készültének helyét és idejét, a jelenlévők nevét és jelenlétük minőségét, a cselekmény pontos leírását, a jelenlévők erre tett nyilatkozatait, a jelenlévők aláírását vagy ennek hiányában a jegyzőkönyv vezetőjének és hitelesítőjének aláírását. járadék: Rendszeres pénzbeli szolgáltatás. jog: az állami akaratot kifejező szabályrendszer, amelyet jellemzően állami szervek alkotnak, és amelynek érvényesülését az állam kényszerítő eszközök útján biztosítja. jogalap nélküli gazdagodás: Olyan vagyonnövekmény, amelyhez jogi alap (például érvényes jogviszony) nélkül másnak a rovására jutnak. Az ilyen vagyoni előnyt a jogalap nélkül gazdagodó személy köteles visszatéríteni. jogállam: Az alkotmány által használt, de törvényben vagy jogszabályban tartalmilag nem kifejtett kategória. ("A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.") A jogirodalmi feldolgozások szerint a jogállamiság főként az emberi-állampolgári jogok teljes körű érvényesülését, a törvényesség biztosítását, a klasszikus polgári alkotmányos alapintézmények kiépülését és működését, a törvényhozó hatalomnak a végrehajtó hatalom feletti kontrollját és az igazságszolgáltatás függetlenségének folyamatos garantálását jelenti. jogcím: Az a jogi rendelkezés vagy jogintézmény, amely az adott magatartást lehetővé teszi vagy előírja. jogdíj: A szabadalomnak, a védett eljárásnak, a védjegynek, illetve hasonló jognak, a knowhownak, az üzleti titoknak, az irodalmi, a művészeti vagy a tudományos művek szerzői jogának, valamint a szerzői joggal szomszédos jogoknak használatáért, hasznosításáért, felhasználásáért vagy a használati jogáért kapott ellenérték. jogegyenlőség: Az alapvető emberi és állampolgári jogok mindenkit egyenlő mértékben megillető jellege, a törvény előtti egyenlőség joga és az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő jog. A jogegyenlőség alkotmányos alapelve tiltja a hátrányos megkülönböztetést a jogi normák megalkotása és alkalmazása során. jogelőd: A jogalany megszűnése vagy átalakulása esetén a jogok és kötelezettségek szempontjából az előző állapot jogosultja, illetve kötelezettje. Tágabb értelemben egy konkrét jogviszony alanyának bármely okból bekövetkező változása esetén az előző jogosult vagy kötelezett. jogerő: a bírósági határozathoz fűződő joghatás. A jogerős bírósági határozat rendes perorvoslattal (fellebbezés) nem támadható meg, végleges és végrehajtható. A jogerő tehát három elemből áll: 1. Az alaki jogerő joghatása az, hogy a határozat ellen jogorvoslati kérelem (fellebbezés, ellentmondás, kifogás, stb.) nem nyújtható be. 2. Az anyagi jogerő joghatása az, hogy a jogerős döntés véglegesnek tekinthető; tehát ugyanazon felek és jogutódaik vonatkozásában, ugyanabban a tárgyban, ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ismételten jogvita vagy eljárás nem indítható. (Ezt nevezik a polgári eljárásjogban ítélt dolognak.) 3. A végrehajthatóság joghatása az, hogy a jogerős határozat végrehajtása érdekében a jogosult állami kényszert is igénybe vehet. Például végrehajtási bírság, bizonyos esetekben karhatalmi végrehajtás, a bírósági végrehajtó eljárása lehetnek a jogerős határozat végrehajthatóságából eredő jogkövetkezmények. jogfenntartás: A szerződésben vagy azzal kapcsolatosan tett jognyilatkozat, amely a szerződés tárgyával kapcsolatos valamely jogot a meghatározott feltétel beállásáig külön nevesítve is fenntart magának. (Például az eladó az ingatlan tulajdonjogát mindaddig fenntartja magának, ameddig a vételár teljes összegét a vevő ki nem fizeti.)
75
jogforrás: a jogalkotó, akinek hatásköre van a jogszabály megalkotására, kibocsátására. (külső-); maga a jogszabály (belső-). joggal való visszaélés: A jog által tiltott a jog olyan gyakorlása, amely a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul. Ilyennek minősül különösen a nemzetgazdaság megkárosítására, a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére irányuló joggyakorlás. Joggal való visszaélésnek minősül a jogszabály által megkívánt jognyilatkozat megtagadása is, ha ez súlyos köz- vagy magánérdekeket sért, s az érdeksérelem másként nem hárítható el. joghézag: Szabályozást igénylő társadalmi viszony, jelenség, probléma; amelyre jelen pillanatban a tételes jog konkrétan nem vonatkozik, ezért csak jogértelmezéssel és a jogértelmezésre hivatott szervek jogi iránymutatásai alapján, valamint a bírósági gyakorlat jogalkalmazást befolyásoló szerepe szerint lehet jogi megoldást találni rá. jogi iránymutatás: Összefoglaló elnevezése az irányelvnek (általános érvényű célok és programok az Országgyűlés, Kormány részéről, és ajánlás a jogszabály végrehajtásának fő irányára és módszerére a miniszter részéről), és a tájékoztatónak (a jogszabály végrehajtásához szükséges tények és adatok közlése a miniszter és országos hatáskörű szerv vezetője részéről). jogi norma: A jogalkotási törvény szerint a jogi normák két csoportja: a jogszabályok (alkotmány, törvény, kormányrendelet, jegybanki rendelet, miniszterelnöki és miniszteri rendelet, helyi önkormányzati rendelet), és az állami irányítás egyéb jogi eszközei (határozat, utasítás, statisztikai közlemény, jogi iránymutatás.) jogi segítő: A jogi segítő a jogi segítségnyújtásról szóló törvény alapján a fél számára jogi tanácsot ad vagy beadványt, egyéb iratot készít, amelynek jogszabályban meghatározott mértékű munkadíját és költségeit az állam a fél helyett a jogi segítő részére megfizeti vagy megelőlegezi. A jogi segítő a törvény alapján peren kívüli jogi szolgáltatást nyújt és pártfogó ügyvédként jár el. Jogi segítői tevékenységet az folytathat, aki szerepel az országos jogi segítői névjegyzékben szerepel. jogi segítségnyújtás: Az állam a jogi segítségnyújtás keretében peren kívül jogi segítő igénybevételének jogát biztosítja a támogatott személynek; polgári peres és nemperes eljárásokban pedig a) teljes vagy részleges költségmentességet, b) teljes vagy részleges költségfeljegyzési jogot, c) pártfogó ügyvédi képviseletet biztosíthat. jogi személy: a polgári jog alanyainak egyik fajtája. A jogszabályok által jogi személyiséggel felruházott szervezetek jogképesek. Mindazon jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezhetnek, amelyek jellegüknél fogva nem csupán emberhez fűződhetnek. A jogi személy jellemzői: önálló vagyon, az alapítóktól elkülönült szervezet, legális cél, viszonylag tartós működés és hatósági nyilvántartásba vétel. jognyilatkozat pótlása: Ha a joggal való visszaélés abban valósul meg, hogy a jogszabály által megkívánt jognyilatkozatot megtagadják, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a fél jognyilatkozatát ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el. jognyilatkozat: A személynek egy adott jogviszonnyal -, vagy az ezzel kapcsolatos jogalkalmazói eljárással kapcsolatos szóbeli, írásbeli vagy ráutaló magatartás útján tett kinyilatkoztatása. jogorvoslat: Minden olyan kérelem, amely egy jogszabály alapján hozott döntés megváltoztatására irányul. (Elnevezése szerint a jogszabályok az egyes eljárások jogorvoslatára többféle nevet használnak: fellebbezés, kifogás, panasz, felülvizsgálati kérelem, felszólalás, észrevétel stb.) jogos önhatalom: A birtokos a birtoka elleni jogellenes támadást önmaga is elháríthatja. jogos védelem: Bűncselekmény elkövetése miatt nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető
76
jogtalan támadás elhárításához szükséges, a támadással vagy fenyegetéssel arányos cselekményt követ el. jogképesség: minden ember jogképes, ennél fogva jogai és kötelezettségei lehetnek. A jogképesség általános, egyenlő és feltétlen. A jogképesség az embert, ha élve születik fogamzásának pillanatától illeti meg. jogszabály: Alkotmány, törvény, kormányrendelet, jegybanki rendelet, miniszterelnöki és miniszteri rendelet, helyi önkormányzati rendelet. jogszavatosság: a hibás teljesítés objektív jogkövetkezménye, mely alapján a szerződés kötelezettje helytállni tartozik azért, ha a jogosult nem szerzi meg, vagy csak korlátozottan szerzi meg azokat a jogokat, amelyek őt jogszabály alapján, vagy visszterhes szerződés címén megilletnék. jogutód: A jogalany megszűnése vagy átalakulása esetén a jogok és kötelezettségek szempontjából az új állapot jogosultja, illetve kötelezettje. Tágabb értelemben egy konkrét jogviszony alanyának bármely okból bekövetkező változása esetén az új jogosult vagy kötelezett. jogviszony: A jogalanyok között a jogtárgyakkal kapcsolatosan létrejött, jogszabály által meghatározott társadalmi viszony. jóhiszemű eljárás: Az a magatartás, amely nem valósít meg rosszhiszemű pervitelt. jogvesztő határidő: Olyan határidő, amelyről a törvény kifejezetten kimondja, hogy elmulasztása esetén igazolásnak nincsen helye. A jogosultság tehát az ilyen határidő elmulasztásával véglegesen és visszavonhatatlanul elveszik. jogvesztés kikötése: a szerződésszegésért felelős fél elveszít valamely jogot vagy kedvezményt, amely a szerződés alapján megilleti. jogviszony: azok a kapcsolatrendszerek, társadalmi viszonyok, melyeket a jog szabályoz. jó erkölcsbe ütköző szerződés: Semmis az olyan szerződés, amely nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik. A jóerkölcs védelme alatt a törvény a közérdekbe ütköző törekvéseket kifejező magatartások tiltását érti. Nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközik például a tartási szerződések esetében az eltartott súlyos betegségének kalkulálása az érintett személy tudomása nélkül; vagy az állami tulajdon privatizációja során a társadalmi közmegegyezéssel ellentétes - ám formailag szabályos - ügyletek megkötése. jóhírnév sérelme: A jóhírnév sérelmét jelenti az, ha valaki más személyre vonatkozó valótlan és sértő tényt állít, híresztel, vagy valóságos tényt hamis színben tüntet fel. jótállás: a hibátlan teljesítésért vállalt fokozott felelősség. kamat: A szerződéses kapcsolatokban - ha jogszabály kivételt nem tesz - kamat jár. Magánszemélyek egymás közti szerződési viszonyában kamat csak kikötés esetében jár. A kamat mértéke - ha jogszabály kivételt nem tesz - megegyezik a jegybanki alapkamattal. A felek által túlzott mértékben megállapított kamatot a bíróság mérsékelheti. kár: A jogellenes magatartással okozott vagyonban beálló értékcsökkenés, az elmaradt vagyoni előny, valamint a károkozással okozott hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges költségek összessége, valamint a nem vagyoni kár. kárenyhítés: A károsult a kár elhárítása és csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható. A károkozó nem köteles megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult nem tett eleget kárenyhítési kötelezettségének. kárfelelősség: Elvileg kártérítési, kártalanítási és kárpótlási felelősség együtt. A gyakorlatban a kártérítési felelősség megfelelőjeként használják e kifejezést. kárpótlás: Általában a személyiségi jogok megsértésével okozott nem vagyoni kár (eszmei kár, immateriális kár, erkölcsi kár) esetére biztosított olyan pénzösszeg vagy más szolgáltatás, amely megközelítőleg kiegyenlíti azokat a hátrányokat, amelyek a károkozó magatartás
77
következtében a károsultnak a társadalmi életben történő részvételét negatívan befolyásolták, illetőleg az életét megnehezítették. kártérítés: az okozott kár gazdasági helyreállítása (reparáció) végett nyújtott szolgáltatás. A kár lehet vagyoni és nem vagyoni kár. kártérítési felelősség: Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. kellékszavatosság: a szerződésszegés hibás teljesítés formájánál érvényesíthető igények (kijavítás, árleszállítás, kicserélés, elállás) köre. kereset: a peres úton érvényesíthető jogok bírósági védelmének eszköze. A keresetlevél a perindítás írásbeli eszköze. Lényegét tekintve a bírósághoz intézett kérelem. A kereseti kérelem irányulhat az alperes marasztalására (marasztalási kereset), bizonyos tény vagy körülmény megállapítására (megállapítási kereset), valamely jogviszony létrehozására, átalakítására vagy megszüntetésére (jogalakítási kereset). kezesség: szerződést biztosító mellékkötelezettség, a szerződés személyi biztosítéka. A kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog teljesíteni helyette. Csak írásban vállalható. Fajtái az egyszerű (sortartó) és a készfizető kezesség. A kezes (hacsak nem készfizető kezességet vállalt) mindaddig megtagadhatja a teljesítést, ameddig a követelés az eredeti kötelezettől vagy a sorban őt megelőző más kezesektől behajtható. képviselet: helyettesítés akaratnyilatkozat tételében vagy elfogadásában. A képviselő nyilatkozatai alapján a joghatások közvetlenül a képviselt javára vagy terhére állnak be. Ha jogszabály nem írja elő a fél, ügyfél, terhelt személyes eljárását, helyette törvényes képviselője, meghatalmazottja, védője is eljárhat; kivéve a jogszabály által kifejezetten személyhez kötött jognyilatkozatokat vagy eljárási cselekményeket. (Például házasságkötési nyilatkozat vagy tanúvallomás tárgyaláson.) készfizető kezesség: A kezességnek az a fajtája, amikor a kezes az eredeti kötelezettel egy sorban felel, s nem követelheti, hogy a jogosult a követelését először a kötelezettől hajtsa be. készpénz-helyettesítő fizetési eszköz: A csekk, az elektronikus pénzeszköz és minden olyan dolog, amely az ügyfél számára lehetővé teszi, hogy a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló valamely pénzkövetelésével rendelkezzék, illetőleg annak terhére készpénzt vegyen fel, vagy áruk, illetőleg szolgáltatások ellenértékét az eladónak vagy a szolgáltatónak kiegyenlítse. kettős adóztatás elkerülése: Külföldről származó jövedelem, külföldi tevékenység vagy bármilyen más olyan esetben, amelyben adózási szempontból külföldi elem felmerül, s ebből következően külföldi állam adóztatási joga keletkezhet, nemzetközi szerződések vagy ennek hiányában viszonosság alapján igyekeznek az államok elkerülni azt, hogy mindkét állam adóztassa a személyt, vállalkozást, tevékenységet. kettős állampolgárság: Két államnak is állampolgára egyidejűleg a személy, s ebből következően több állam személyi szuverenitása is érvényesül vele szemben. kézbesítési vélelem: A postai úton megküldött bírósági iratokat a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta. Ha a kézbesítés azért volt eredménytelen, mert a címzett az iratot nem vette át (az a bírósághoz, hatósághoz „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza), az iratot - az ellenkező bizonyításáig - a postai kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni. kirendelt ügyvéd: Az ügyvéd kirendelés esetén bűnügyi védőként, pártfogó ügyvédként, eseti gondnokként, ügygondnokként jár el. A kirendelt ügyvéd köteles az ügyben eljárni, a hatóság idézésének eleget tenni, továbbá a terhelttel, illetve ha az ügy természete lehetővé teszi, a képviselt személlyel a kapcsolatot felvenni.
78
kiskorú: Az a személy, aki 18.életévét még nem töltötte be. (Kivétel a házasságkötéssel szerzett nagykorúság.) kiterjesztő értelmezés: A jogszabály értelmezése során a vitatott rendelkezések tágabb tartalmát elfogadó értelmezés. kizárólagos illetékesség: Az általános illetékességtől eltérő olyan illetékességi ok, amely csak és kizárólag egy adott szerv illetékességét alapozza meg. klauzula ( feltétel) kisajátítás: ingatlant kivételesen, közérdekből – törvényben megállapított esetekben, módon és célokra – lehet kisajátítani. Az állam és az önkormányzat kezdeményezheti. A kisajátított ingatlanért teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás jár. kódex: Általában nagyobb terjedelmű törvény, amelynek sajátos belső szerkezete egy jogág vagy jogágazat alapintézményeit tartalmazza oly módon, hogy a szabályokat általános és különös részben csoportosítja, a jogtételeket egymással összefüggő rendszerben közli, s az egész kódexre az jellemző, hogy a jogi szabályozást a lehető legmagasabb általánosítási szintig viszik, majd onnan strukturáltan bontják le a különösség és konkrétság különböző szintjeire egészen az egyes konkrét jogtételig. kodifikáció: A jog megalkotásának folyamata, valaminek a törvénybe foglalása. kogens jogszabály: A jogszabályi rendelkezéstől eltérést nem engedő, feltétlenül érvényesülő jogi norma. Ezen előírásoktól csak akkor lehet eltérni, ha erre a jogszabály kifejezetten lehetőséget biztosít. kollektív: Közösségi. kollektív szabadságjogok: Az Alkotmányban rögzített alapvető emberi jogok közül azok, amelyek jellegüknél fogva csak csoportosan gyakorolhatók, vagy a jogok tartalma nem kizárólag személyhez kötődik. (Például a nemzeti és etnikai kisebbségek kollektív jogai, az önkormányzás joga, az egészséges környezethez való jog.) konszenzus: Teljes megegyezés, megállapodás mindenki egyetértésével. Testületi szavazás esetében egyhangú támogatottságot jelent. A konszenzus általában valamely vitatott kérdés kompromisszummal történő rendezése mellett alakul ki. kontárkodás: Vállalkozói tevékenység jogosulatlan folytatása, vagy olyan vállalkozói tevékenység gyakorlása, amelyre nem jogosult. kontraktus: Szerződés. korlátlan felelősség: az anyagi helytállásra kötelezett olyan felelőssége, melynek során nemcsak a vállalkozásból származó jövedelmével, hanem teljes magánvagyonával (lakás, kocsi, ingóságok stb.) is helytállni tartozik. korlátozott cselekvőképesség: A cselekvőképesség részleges hiányának állapota. Aki korlátozottan cselekvőképes, annak jognyilatkozatai érvényességéhez törvényes képviselőjének előzetes beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása kell. A Polgári Törvénykönyv meghatározza azokat az eseteket, amikor a korlátozottan cselekvőképes személy törvényes képviselőjének közreműködése nélkül is érvényes szerződést köthet vagy más jognyilatkozatot tehet. Korlátozottan cselekvőképes: 1. A törvény erejénél fogva a 14-18 év közötti kiskorú személy; 2. Jogerős bírósági ítélet alapján az, akit a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezett (elmeállapota, szellemi fogyatkozása vagy valamilyen kóros szenvedélye miatt). kötbér: a kötelezett meghatározott pénzösszeg fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelős, nem, vagy nem szerződésszerűen teljesít. Kötbért csak írásban lehet érvényesen kikötni. A túlzott mértékű kötbér összegét a bíróság mérsékelheti. Gyakoribb fajtái: meghiúsulási-, késedelmi-, hibás teljesítési. A kötbér célja, hogy a kötelezettet a szerződésszerű teljesítésre ösztönözze. A kötbért a jogosult akkor is követelheti, ha kára nem merült fel. Érvényesítheti a kötbért meghaladó kárát és a szerződésszegésből eredő egyéb jogait is. Elévülési ideje hat hónap.
79
kötelesrész: a kötelesrész olyan jogintézmény, amely az örökhagyónak a vagyonával történő szabad rendelkezési jogát korlátozza. Célja, hogy az örökhagyó legközelebbi hozzátartozói számára meghatározott mértékű részesedést akkor is biztosítson, ha az örökhagyó élők közötti jogügylettel vagy végintézkedéssel vagyonát vagy annak túlnyomó részét más személy (személyek) részére juttatta. Kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát, továbbá szülőjét, ha az öröklés megnyíltakor az örökhagyó törvényes örököse, vagy végintézkedés hiányában az lenne. Kötelesrész címén a leszármazót és a szülőt annak fele illeti, ami neki – a kötelesrész alapja szerint számítva – mint törvényes örökösnek jutna. kötelező tartalékráta: egy arányt fejez ki. Azt írják elő, hogy a hitelintézet a nála elhelyezett mindenkori betétek hány százalékát köteles jegybanki számlán tartani, kötelező tartalékként elhelyezni. Mivel a kötelező tartalékráta alkalmas a pénzteremtő hitelek nagyságát szabályozni, erre tekintettel nevezik monetáris eszköznek. kötelmi jogviszony: a kötelem meghatározott és egymással mellérendeltségben lévő személyek közt létrejött polgári jogi viszony, amelynél fogva a jogosult követelheti, hogy a kötelezett valamely vagyoni szolgáltatást teljesítsen. A követelt vagyoni szolgáltatás általában egyenértékű a jogosult vagyonában bekövetkezett értékcsökkenéssel. kötvény: bemutatóra vagy névre szóló értékpapír. A kibocsátója arra kötelezi magát, hogy a kötvényben megjelölt pénzösszeget valamint meghatározott kamatát a kötvény tulajdonosának a megjelölt időben és módon teljesíti. közeli hozzátartozó: A házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és neveltgyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér; közérdekű adat: Az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem eső, valamint az állam- és szolgálati titok körébe nem tartozó bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret, függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől. közérdekű kötelezettségvállalás: Közérdekű célra ingyenesen vagyoni szolgáltatás teljesítésére kötelezettségvállalás. közérdekű közlemény: Az állami vagy helyi, területi önkormányzati feladatot ellátó szervezet, illetve természetes személy kérésére és általa meghatározott tartalommal közzétett műsorszám, amely a lakosság figyelmének felkeltését szolgálja; valamint a nem politikai cél előmozdítására közzétett olyan műsorszám, mely közérdekű cél támogatására szólít fel, ilyen eseményt vagy célt népszerűsít, továbbá az ilyen cél megvalósulását veszélyeztető körülményre hívja fel a figyelmet. közérdekű munka: Büntetőbíróság által kiszabható büntetés, amely szerint a közérdekű munkára ítélt köteles a részére meghatározott munkát hetenként legalább 1 napon, a heti pihenőnapon vagy a szabadnapján díjazás nélkül végezni. A közérdekű munka büntetés leghosszabb tartama 100 nap lehet. Ha az elítélt a közérdekű munkakötelezettségének nem tesz eleget, a közérdekű munka hátralévő része helyébe fogház fokozatú szabadságvesztés büntetés lép. közfeladatot ellátó személy elleni erőszak: A hivatalos személy elleni erőszak szabályai vonatkoznak a postai vagy közforgalmú közlekedési vállalati végrehajtó és biztonsági alkalmazottjára, a Magyar Honvédség szolgálati feladatot teljesítő katonájára, a tűzoltóra, közfeladatot ellátó polgári őrre, mentősre, bírósági és hatósági eljárásban az ügyvédre, védőre, jogi képviselőre, valamint a jogszabályban meghatározott esetekben az orvosra, pedagógusra, oktatóra. közjegyző: a hagyatéki és egyéb nem peres eljár4ások intézésére szakosodott jogász. A közjegyzőket pályázat útján az igazságügy-miniszter nevezi ki. Feladatuk különösen
80
közokiratok készítése, névaláírások és másolatok hitelesítése, okiratok és értéktárgyak megőrzése. közokirat: Bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv által az ügykörén belül, megszabott alakban kiállított papíralapú vagy elektronikus okirat. A közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, az okiratba foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. Az okirati fajták (egyszerű magánokirat, teljes bizonyító erejű magánokirat, közokirat) közül csak a közokirat az, amely feltétlenül és teljes mértékben bizonyíték a benne foglaltakra. közös jogkezelés: a szerzői jog korlátja. A szerző műve, annak egyedi engedélye nélkül használható fel, de a szerzők érdekeit képviselő közös jogkezelő szervezetnek (pl.ARTISJUS) fizetni kell a felhasználásért. A zenei műveknél, filmeknél, előadóművészi alkotásoknál jellemző. közös tulajdon: ugyanazon a dolgon meghatározott hányadok szerint több személyt megillető tulajdonjog. Ismert fajtái az osztatlan közös tulajdon (pl. házasságnál) és társasházi közös tulajdon. közvetett bizonyíték: Olyan bizonyíték, amely nem a bizonyítandó tényre vonatkozik, hanem egy olyan másik tényre, amelyekből következtetni lehet a bizonyítandó tényre vagy annak egyes tényezőire. kuratórium: Az alapítvány kezelő szervének általánosan használt elnevezése. különös hatáskör: Meghatározott ügytípusra vagy ügyre az általános hatáskörűtől eltérő másik hatóságnak vagy bíróságnak van hatásköre. A polgári eljárásjogban a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak például a tízmillió forint pertárgyértéket meghaladó vagyonjogi perek, a szerzői jogi perek és az iparjogvédelmi perek. különös illetékesség: Az általános illetékességtől eltérő illetékességi ok. Lehet vagylagos illetékesség, amely az általános illetékességi ok mellett mint választható másik illetékesség jelenik meg (például polgári eljárásjogban a felperes választása szerint a károkozás helye, tartásra jogosult lakóhelye, gyermek-elhelyezési perben a gyermek lakóhelye), és lehet kizárólagos illetékesség (például a végrehajtási igényperben a foglalás helye szerinti helyi bíróság kizárólagosan illetékes). kültag: betéti társaságnak olyan tagja, aki a társaság vagyonához meghatározott vagyoni betéttel járul hozzá, a felelőssége a társaság tartozásaiért csak e vagyoni hozzájárulás mértékéig áll fenn. lajstrom (tájékoztató könyv): Az iratokról ügyszakonként (ügycsoportonként) elektronikus úton vezetett nyilvántartás vagy külön ívekből álló, évenként megnyitott és az év utolsó napján hitelesítetten lezárt, oldalszámmal ellátott és bekötött könyv. legalitás: Törvényes állapot, jogszabálynak megfelelőség, jogszerűség. legfőbb szerv: A gazdasági társaság legfőbb szerve a közkereseti és a betéti társaságnál a tagok gyűlése; közös vállalat esetében az igazgatótanács; korlátolt felelősségű társaság esetében a taggyűlés; részvénytársaság esetében pedig a közgyűlés. A gazdasági társaság legfőbb szervének kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdéseket a gazdasági társaság formájára vonatkozó törvényi rendelkezések állapítják meg. Nonprofit szervezeteknél legfőbb szerv az alapítvány és a közalapítvány kezelő szerve, szervezete (kuratóriuma); a társadalmi szervezet alapszabály szerinti legfőbb szerve (közgyűlése), valamint a közhasznú társaság taggyűlése. lehetetlenülés: a szerződés lehetetlenül, ha a szolgáltatás teljesítése valamely, a szerződés után bekövetkező ok miatt megvalósíthatatlan. lex: Törvény. licencia: A szellemi alkotások jogában, szabadalmi jogban, iparjogvédelemben használati hozzájárulás, használati engedély.
81
likviditási ráta (arány): az az előírás, amelyből kitűnik, hogy egy hitelintézet összes eszköze hány százalékát köteles jegybanki pénzben, illetve jegybankpénzre korlátlanul átváltható (rövid lejáratú) likvid eszközben tartani. magánokirat: olyan okirat, amely az ellenkező bizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglaltakat kijelentette, elfogadta, vagy magára nézve kötelezőnek ismerte el. Sajátkezű írás, majd aláírás, vagy két tanú és a nyilatkozó sajátkezű aláírása magánokiratot keletkeztet. magánszemély: Nem jogi személy. Ilyen a természetes személy, valamint a természetes személyek jogi személyiséggel nem rendelkező személyegyesülései és vagyonközösségei. (Például nyilvántartásba nem vett egyesület, polgári jogi társaság, közkereseti társaság és betéti társaság, építőközösség, társasházközösség.) A magánszemélyek személyegyesüléssel (például társadalmi szervezetet) és vagyonegyesüléssel (például alapítvány, gazdasági társaság) hozhatnak létre jogi személyeket. magántitok: Minden olyan adat, tény, információ, amely a törvény szerint nem minősül államtitoknak, szolgálati titoknak vagy üzleti titoknak, s az érintett személy számára a titok más által történő megismerése hátrányt okozhat. Magántitok tehát a szolgálati titoknak nem minősülő munkahelyi titok és a személyes titok. magántulajdonos: Természetes személy, egyéni vállalkozó, polgári jogi társaság, gazdasági társaság, szövetkezet, közhasznú társaság, befektetési alap, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, Munkavállalói Résztulajdonosi Program, vízgazdálkodási társulat, erdőbirtokossági társulat, egyesület. Alapítvány csak akkor tekinthető magántulajdonosnak, ha alapítói kizárólag az előbbi körből kerültek ki. másodfokú eljárás: Az adott ügyben és eljárási típusban a második hivatalos eljárás. Az első fokon eljárt szerv döntése, határozata, ítélete elleni jogorvoslati kérelmet bírálják el a másodfokú eljárásban. mediáció: latin eredetű szó, jelentése közvetítés. Permegelőző konfliktuskezelő folyamat. Célja, hogy a közvetítő bevonása mellett a vita megoldását tartalmazó, lehetőség szerint írásbeli megállapodás jöjjön létre. Törvényi szabályozása (2002. évi LV. törvény) diszpozitív. megbízási szerződés: A megbízott köteles a rábízott ügyet a megbízó utasításainak és érdekeinek megfelelően ellátni, a megbízó pedig a díjat megfizetni. megállapítási kereset: annak tisztázására irányul, hogy fennáll-e a felek között egy meghatározott jogviszony. meghagyás: Az örökhagyó a hagyatékból részesülő személyt olyan kötelezettséggel is terhelheti, amelynek követelésére más nem válik jogosulttá. Kivétel ez alól a közérdekű meghagyás, mert annak teljesítését az érdekelt szerv követelheti, ha a meghagyás szerződési tárgynak alkalmas szolgáltatás teljesítését írja elő. meghatalmazás: Egyoldalú nyilatkozat (akaratnyilatkozat), amellyel a meghatalmazó személy képviseleti jogot enged a meghatalmazott képviselőjének adott ügyben, adott hatóság, bíróság vagy más szerv, szervezet, illetve a másik fél előtti eljárásra. megismételt eljárás: Az elsőfokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezése folytán ismét lefolytatandó eljárás. megkeresés: A hatóságok, bíróságok egymás tevékenységének segítésére kötelesek akként, hogy egy adott eljárásban szükséges irat beszerzése, eljárási cselekmény lefolytatása céljából a másik hatóságot, bíróságot megkeresik. A megkeresett hatóság, bíróság a megkeresésnek köteles eleget tenni és a megkeresésben írt cselekményt, eljárást elvégezni (például tanúkihallgatás, helyszíni szemle, adat vagy irat felkutatása és közlése). megtámadható szerződés: A megtámadhatóság az érvénytelenség egyik típusa. (Másik érvénytelenségi típus a semmisség.) A megtámadást 1 éven belül először a féllel kell közölni, majd ennek eredménytelensége esetén haladéktalanul a bíróság előtt érvényesíteni. A megtámadás eredményeképpen a szerződés a megkötésének időpontjától számítva
82
érvénytelen. A szerződés akkor megtámadható, ha 1.a felek valamelyike a szerződés megkötésekor tévedésben volt, vagy megtévesztés, illetve jogellenes fenyegetés állapotában tette szerződéses nyilatkozatát; 2. az általános szerződési feltételek szerint megkötött szerződés a jogi személy részére indokolatlan egyoldalú előnyt biztosít; 3.a felek szolgáltatásai között feltűnő aránytalanság áll fenn. mellékszolgáltatás: Korlátolt felelősségű társaság tagjának a törzsbetéten kívül vállalt egyéb vagyoni értékű szolgáltatása, amely személyes közreműködés esetén a társasági szerződés szerint nem minősül más jogviszonynak, például munkaviszonynak vagy megbízási jogviszonynak. A mellékszolgáltatásért a tagot a társasági szerződésben meghatározott külön díjazás illeti meg. méltányosság: A jogalkalmazó figyelembe veheti döntésének meghozatalánál azokat a körülményeket, amelyeket a tényállás tisztázása során - vagy az ügyfél kérelméből megismert, s amelyeknek figyelmen kívül hagyása nem eredményezne jogszabálysértő döntést, határozatot, ítéletet. A méltányosság gyakorlása – a jogszabály kifejezett felhatalmazása alapján - a jogalkalmazó szerv mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés. A méltányosság gyakorlása vagy megtagadása sem eredményezhet azonban negatív diszkriminációt, joggal való visszaélést, vagy más - a méltányosság gyakorlásának keretéül szolgáló - jogi norma megsértését. memorandum: Emlékirat. Állapotot, összefüggéseket megállapító és rögzítő hivatalos okirat, amelynek célja a későbbi eseményekért viselt felelősség szempontjából fontos adatok és tények leírása. mikro-, kis- és középvállalkozás: A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvényben ilyenként meghatározott vállalkozás (kivéve a bemutatóra szóló részvényt kibocsátó részvénytársaságot), ideértve az említett törvényben előírt feltételeknek megfelelő ügyvédi irodát, végrehajtói irodát, szabadalmi ügyvivői irodát, közjegyzői irodát és magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközösségét is azzal, hogy kisvállalkozásnak minősül az említett törvény szerinti mikrovállalkozás is. mikrocenzus: A népesség személyi, családi és más viszonyairól jogszabállyal elrendelt összeírás, statisztikai adatfelvétel. A legutóbbi 2005. évi mikrocenzus az ország területén élő vagy bejelentett lakóhellyel, tartózkodási hellyel rendelkező magyar állampolgárokra, az ország területén három hónapnál hosszabb ideig tartózkodó külföldi állampolgárokra és hontalan személyekre, valamint a menekültekre, továbbá az ország területén lévő lakásokra (lakóegységekre) terjedt ki a Magyar Köztársaság területén lévő lakások - matematikai módszerrel kiválasztott - két százalékát és az azokban lakó személyeket érintően. mikrovállalkozás: Az a vállalkozás, amelynél az összes foglalkoztatott létszáma 10 főnél kevesebb, és éves nettó árbevétele vagy mérleg főösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg. minősített elektronikus aláírás: Fokozott biztonságú elektronikus aláírás, amelyet az aláíró biztonságos aláírás-létrehozó eszközzel hozott létre, és amelynek hitelesítése céljából minősített tanúsítványt bocsátottak ki. minősített többség: Szavazáskor valamely jogszabály vagy belső szabályzat, illetve a döntéshozó testület saját elhatározása alapján a jelenlévők többségének szavazatainál (egyszerű többség), illetve a szavazásra jogosultak többségének a szavazatainál (többség) magasabb arányban meghatározott szavazatok szükséges mértéke. Például az alkotmány elfogadásához és módosításához a képviselők legalább 2/3 arányú szavazata szükséges ( minősített többség). modus vivendi: Ideiglenes megállapodással történő átmeneti rendezése valamely kérdésnek azzal, hogy a felek közötti nézeteltérések az állandó és hosszú távú rendezést még nem tették lehetővé.
83
monitoring : A monitoring rendszer működtetése, amely magában foglalja az észlelést, az adatok ismétlődő gyűjtését, ellenőrzését, feldolgozását, nyilvántartását, értékelését és továbbítását. Az európai uniós és hazai állami támogatással megvalósuló programok végrehajtásának megfigyelő és értékelő rendszere. A források, az eredmények és a teljesítmények mindenre kiterjedő és rendszeres vizsgálata, amely a központi költségvetésből, nemzetközi segélyből vagy támogatásból, illetve az Európai Unió által nyújtott támogatásokkal végrehajtandó programok eredményes, tervszerű és hatékony megvalósítása érdekében történik. A monitoring kiterjed annak vizsgálatára is, hogy a programok megvalósítása megfelelt-e azoknak a célkitűzéseknek, amelyek a támogatás elnyerését lehetővé tették. A környezetvédelmi igazgatásban az elemek, különösen a felszín alatti víz, a földtani közeg terhelésének, szennyezésének, állapotának (beleértve a szennyeződésterjedést is) és igénybevételének megismerésére, illetőleg az állapotváltozás nyomon követésére szolgáló mérő -, megfigyelő -, ellenőrző hálózat. multilaterális: Kettőnél több oldalú, sokoldalú. Például multilaterális egyezmények, multilaterális pénzügyi elszámolások. multinacionális: Több állam területén működő. multiplex szolgáltatás: Elektronikus hírközlési szolgáltatás, amely során több rádió-, illetőleg televízió-műsorjelből, valamint egyéb adatjelekből egyetlen szabványos digitális jelfolyamot állítanak elő a műsorterjesztőhöz való továbbítás céljából. nagykorú: Nem kiskorú személy. (18. életévét betöltött személy, vagy házasságkötéssel nagykorúságot szerzett kiskorú személy.) napirend: Testületek, bizottságok, kuratóriumok, közgyűlések, taggyűlések tárgyalási témái. naturális kötelmek: azok a szerződések, amelyek a bíróság előtt nem érvényesíthetők (pl. magánszemélyek fogadása). nem vagyoni kár (erkölcsi, eszmei kár): nincs pénzben kimutatható vagyoni kár, de az élet széles értelemben vett minősége a károkozás következtében hátrányosan megváltozott. A nem vagyoni kár megtérítése pénzben történik, egyösszegben vagy járadék formájában. nemzetközi magánjog: Vonatkozó nemzetközi szerződés hiányában annak meghatározása, hogy a polgári jogi, családjogi, munkajogi viszonyokban külföldi elem (személy, vagyontárgy, jog) jelenlétekor melyik állam jogát kell alkalmazni, s milyen joghatósági, illetve eljárási szabályok alapján kell eljárni a külföldi elemet tartalmazó jogvitákban. nemzetközi szerződés: Más állammal vagy a nemzetközi jog szerződéskötési képességgel bíró egyéb alanyával kötött, a Magyar Köztársaság számára nemzetközi jogi jogokat és kötelezettségeket létesítő, módosító vagy megszüntető, a nemzetközi jog által szabályozott, bármilyen elnevezéssel vagy címmel rendelkező írásbeli megállapodás. Például az egyezmény, megállapodás, jegyzőkönyv, nyilatkozat, paktum, alapokmány, akta, kompromisszum, modus vivendi, jegyzékváltás. négy szem elve: Minden végrehajtási és pénzügyi tranzakció engedélyezését megelőzően az adott feladatot ellátó személy munkáját egy másik személy teljes körűen felülvizsgálja, beleértve az ellenőrzési listák és a kitöltési útmutatók alkalmazását is. „nép ügyvédje”: a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. Törvény szerint eljáró jogi segítő köznyelvi elnevezése. A jogi segítő tevékenysége a felmerült vitás ügy vagy tisztázatlan jogi kérdés megoldása érdekében történő tájékoztatásra, jogi tanácsadásra terjed ki, illetve ha arra szükség van, a jogi segítő olyan beadványt vagy egyéb iratot is készíthet a fél számára, amellyel az említett ügy megoldása elősegíthető. A jogi segítő közreműködése nem terjed ki az ügyfél hatósági vagy bírósági eljárásban történő jogi képviseletére. A jogi segítségnyújtás a törvény szerint rászorult személyeknek nyújtható, a rászorultság fokától függő mértékben és módon. normatíva: Jogszabály, belső szabály, általános szabályozás, követelmény. normatíva: Egységnyi jogalanyra kifejezett támogatás, ellátmány, járandóság, költség.
84
notifikáció: Az Európai Unió intézményeitől, tagállamaitól érkező bejelentések, értesítések, észrevételek, vélemények fogadása, regisztrálása, adatbázisban kezelése, továbbítása a hatáskörrel rendelkező eljáró szervekhez; és az eljáró szervek által megküldött bejelentések, értesítések, észrevételek, vélemények, valamint a megkeresésekre adott válaszok továbbítása az Európai Unió intézményeihez, illetve a tagállamokhoz. nyugta: Adóigazgatási azonosításra alkalmas bizonylat, amely legalább tartalmazza a nyugta sorszámát, a nyugta kibocsátója nevét, címét, adószámát, nyugta kibocsátásának keltét és a fizetendő összeget. obligáció: Kötelezettség, kötelem. okirat: Bizonyítási eszköz, amely a benne foglalt tények, adatok, nyilatkozatok, körülmények, cselekmények valóságát bizonyítja. Fajtái: egyszerű magánokirat, teljes bizonyító erejű magánokirat, közokirat. Az okiratra vonatkozó rendelkezések érvényesek minden olyan tárgyra, amely műszaki vagy vegyi úton adatokat rögzít (fénykép, film-, hangfelvétel, mágneslap, mágnesszalag stb.). okmány: Meghatározott alakban kiállított okirat. ombudsman: Állampolgári jogok országgyűlési biztosai. opció: Vételi jog, amelynek alapján a jogosult a dolgot egyoldalú jognyilatkozattal megvásárolhatja. A vételi jogot írásba kell foglalni úgy, hogy az tartalmazza a dolog és a vételár meghatározását. Vételi jogot legfeljebb 5 évre lehet kikötni, a határozatlan időre engedett vételi jog 6 hónap elteltével megszűnik. óvadék (kaució): követelés biztosítását szolgáló pénzösszeg, takarékbetét vagy értékpapír. A kötelezett teljesítésének elmaradása esetén a jogosult az óvadékból közvetlenül kielégítheti követelését (levonhatja az őt megillető pénzt). önadózás: Adózási rendszer, amelyben az adót maga az adózó köteles megállapítani, bevallani és megfizetni. önhiba: A károsult saját hibája, felróható magatartása a káresemény bekövetkezésében. önkényes: Kizárólag saját elhatározáson és mérlegelésen alapuló, mások szempontjait nem figyelembe vevő, aktuális és eseti szempontok alapján elhatározott, kiszámíthatatlanul változó és rendszertelen magatartás, amely általában egyszersmind jogellenes is. Ilyen például az önkényes lakásfoglalás. összeférhetetlenség: Kizáró ok valamely tisztség betöltéséhez, foglalkozás vagy tevékenység gyakorlásához. (Például képviselői összeférhetetlenség, bírói-ügyészi összeférhetetlenség, köztisztviselői összeférhetetlenség, gazdasági társaság tisztségviselőjének összeférhetetlensége más foglalkozással, beosztással, megbízatással.) özvegyi jog: az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl. Ha a házastárs új házasságot köt, haszonélvezeti joga megszűnik. parafálás: Nemzetközi szerződés szövegének az erre felhatalmazott személyek által történő aláírása, kézjegyükkel történő ellátása. paritás elve: A testületi döntéshozatalban való részvétel elve, amely egyenlő szavazati erőt biztosít valamennyi résztvevőnek a döntéshozatalban, szemben a választási eredményeket tükröző többségi vagy arányossági elvvel. peres eljárás: a felperes keresetére induló eljárás, amelyben a bíróság a jogvitát eldönti, és az alperest elmarasztalja vagy elutasítja a keresetet. perképesség: A perbeli jogképesség és perbeli cselekvőképesség együttes fennállása; a perlés és perelhetőség, illetve a perben cselekvés képessége. A perképesség tehát a polgári eljárásban a félnek az a képessége, hogy egyrészről a perben egyáltalán fél lehet, másrészről a perben, mint fél személyesen vagy meghatalmazottja útján el is járhat. perköltség: Mindaz a költség, amely a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül merült fel. Perköltség például az előzetes levelezés
85
és tudakozódás költsége, az illetékköltségek, tanú- és szakértői díj, helyszíni tárgyalás és szemle költsége, ügyvédi költségek és munkadíj, útiköltségek. pernyertes: Akinek kérelmének (a felperes kereseti kérelmének vagy az alperes ellenkérelmének) megfelelő döntést hozott a bíróság. perorvoslat: a bírósághoz intézett kérelem, amely peres eljárás során hozott bírósági határozat ellen irányul. Célja, hogy a – vélt vagy valóságos – jogsérelmet egy újabb bírósági határozat megszüntesse a sérelmezett határozatra visszaható módon. perújítás: Perorvoslati lehetőség a jogerős ítélet elleni rendkívüli jogorvoslat, azon az alapon, hogy: 1. olyan új tényre, bizonyítékra, jogerős bírói vagy más határozatra hivatkozik a fél, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, s az elbírálás esetén a perújító félre kedvezőbb ítélet született volna; 2. a bíró, a másik fél vagy más, perben közreműködő személy által elkövetett bűncselekmény folytán lett a perújító fél pervesztes; 3. a perben hozott ítéletet megelőzően ugyanarra a jogra nézve már korábban jogerős ítéletet hoztak. pertársaság: ha több felperes együtt indít pert, illetőleg több alperest együtt perelnek. pervesztes: Akinek kérelmét (a felperes kereseti kérelmét vagy az alperes ellenkérelmét) a bíróság elutasította. petíció: Kérelem, beadvány, illetve állampolgári kezdeményezés megtétele valamilyen közügyben történő intézkedésre a hatáskörrel rendelkező szervhez. Phd: Doktori tudományos fokozat. plágium: Más munkája eredményének jogosulatlan felhasználása, eltulajdonítása. Általában szerzői jogi védelem vagy iparjogvédelem alá eső alkotások vonatkozásában használt kifejezés a bitorlásra. polgári jog: azoknak a jogszabályoknak az összessége, amelyek a társadalom vagyoni, és egyes személyi viszonyait tartalmazzák. polgári jogi felelősség: A jogellenes magatartás következményeiért viselt felelősség. Négy feltétel együttes fennállása esetén valósul meg: 1. jogellenes magatartás, 2. kár bekövetkezése, 3. a károkozó felróhatósága, 4. az ok-okozati összefüggés a jogellenes magatartás és a kár bekövetkezése között. polgári jogi igény: A büntetőeljárásban a magánfél vagy az ügyész által érvényesített polgári jogi igény, amely a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére irányul. polgári perrendtartás: Polgári eljárásjogi kódex, amely a polgári per lefolytatásának szabályait, a polgári bíróság peres és nemperes eljárásokban követendő gyakorlatának szabályrendszerét tartalmazza /Pp./. Pp.: A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény. praeambulum: A jogszabályok, nemzetközi szerződések és gazdasági szerződések rövid, ünnepélyes, paragrafusokba nem szedett bevezető szövege, amely a kibocsátót, illetve a feleket vezérlő célokat rögzítik. Alacsonyabb szintű jogszabály (rendelet) esetében a bevezető részben kell utalni a jogalkotónak arra is, hogy a jogszabály megalkotására milyen felhatalmazása van. precedens: Példaértékű jogeset, analógiára alkalmas másik ügy. preferencia: Kedvezmény, kedvezményezettség, előnyben részesítés, elsőbbségi jog. prevenció: Megelőzés. Generális prevenciónak nevezik az általános megelőző hatást például büntetésnél a büntetőjogban -, a speciális prevenció a konkrét szintű és erejű megelőző hatást jelenti - például az agresszió megakadályozását a nemzetközi jogban. processzuális: Eljárásjogi. program: Meghatározott célrendszer érdekében végrehajtandó feladatok és azok végrehajtására kidolgozott keretfeltételek egysége. Ilyen lehet például az ágazati vagy térségi fejlesztési célt megvalósító terv végrehajtásának cselekvési terve, mely több egymással összefüggő projekt útján, az érintettek együttműködése alapján valósul meg. Az európai uniós támogatásokból megvalósuló fejlesztéseknél erre szolgálnak az operatív programok.
86
projekt: Tartalmilag és formailag részletesen kidolgozott, megfelelő pénzügyi háttérrel és végrehajtási ütemezéssel rendelkező fejlesztési elképzelés. A fejlesztési programok keretében olyan gazdaságilag oszthatatlan munkafázisok sora, amelyek pontos technikai funkciót látnak el, és világosan meghatározott célokkal rendelkeznek. proporcionális: Arányos mértéke a büntetésnek az elkövetett bűncselekmény súlyához viszonyítottan. Ptk.: A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény. rágalmazás: Aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, bűncselekményt (vétséget) követ el. ratifikálás: Nagyobb jelentőségű és többoldalú nemzetközi szerződések esetében a parafálást (aláírást, kézjeggyel ellátást) követő megerősítési aktus. ráutaló magatartás: Szerződéses nyilatkozatként értelmezhető cselekvés, viselkedés, magatartás. referendum: Népszavazás. relatív többség: Szavazáskor a leadott érvényes szavazatok többsége. rendbírság: Az eljárási rend fenntartásának, az eljárási kötelezettségek megtartásának biztosítására a hatóság, bíróság rendbírságot szabhat ki. rendeltetésszerű joggyakorlás: A Munka Törvénykönyvében meghatározott jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni. A jog gyakorlása különösen akkor nem rendeltetésszerű, ha az mások jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul. részítélet: A bíróság egyes kereseti kérelmek vagy azok önállóan is elbírálható részei tárgyában külön részítélettel is határozhat, ha ebben a vonatkozásban további tárgyalásra nincsen szükség és egyébként a tárgyalást el kell halasztani. részvény: részvénytársasági tagsági és tulajdonosi jogokat, valamint vagyoni jogokat megtestesítő értékpapír. Csoportosíthatjuk előállítási mód, és fajta szerint. rosszhiszemű pervitel: Olyan eljárás, cselekmény vagy egyéb magatartás, amely a per elhúzására vagy az igazság kiderítésének meghiúsítására irányul vagy erre vezethet. Különösen rosszhiszemű pervitelnek minősül a fél vagy képviselője részéről az, ha nyilatkozatok megtételével indokolatlanul késedelmeskedik vagy azt felhívás ellenére sem teszi meg; valamint az, ha szándékosan vagy nagyfokú gondatlanságból valótlan tényt állít, valós tényt tagad, az ügy eldöntése szempontjából jelentős tényt elhallgat, illetőleg alaptalanul hivatkozik valamely bizonyítékra. sajtó-helyreigazítás: olyan sajtóközlemény, amelyből kitűnik, hogy az érintettek által kifogásolt közlemény mely tényeket közölt valótlanul vagy tüntetett fel hamis színben. A helyreigazításból ki kell tűnnie annak is, hogy melyek a való tények. semmisége szerződésnek: az érvénytelenség egyik csoportja semmissége közigazgatási határozatnak: Az államigazgatási eljárási törvényben szabályozott jogorvoslati eljárások során a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokra tekintet nélkül meg kell semmisíteni azt a közigazgatási határozatot, amely hatáskör hiányában született, illetve bűncselekmény elkövetése befolyásolta tartalmát. Még ezekben az esetekben sem lehet megsemmisíteni a határozatot, ha jogerőre emelkedése óta 3 év eltelt. sértett: Akinek jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette. statútum: Alapszabály, helyi vagy belső rendelkezés. szabadalom: az iparjogvédelem körében a feltalálót vagy jogutódját megillető jogosultság. A szabadalmi oltalom alapján a szabadalom jogosultjának kizárólagos joga van a találmány hasznosítására.
87
szabad felhasználás: a szerzői jog korlátja. A szabad felhasználás körében a felhasználás díjtalan, és ahhoz nem szükséges a szerző engedélye. Legelterjedtebb formája a magáncélú másolás. szabálysértés: Törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet által jogellenessé nyilvánított magatartás vagy mulasztás, amelyek a társadalomra csekély fokban veszélyesek (ezért nem bűncselekmények), s a jogsértések megelőzése végett a jogszabály büntetni rendeli őket. szabálysértési felelősség: Szabálysértés miatt az vonható felelősségre, akinek a cselekménye szándékos vagy gondatlan, kivéve, ha a szabálysértést meghatározó jogszabály csak a szándékos elkövetést bünteti. A szabálysértést elköveti az is, aki mást a szabálysértés elkövetésére szándékosan rábír (felbujtás), és aki másnak a szabálysértés elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt (bűnsegély). szabálysértési hatóság: Általános hatáskörű szabálysértési hatóság a helyi önkormányzat jegyzője. Jogszabály által meghatározott szabálysértések ügyében a rendőrkapitányság, a vám- és pénzügyőrség, az ÁNTSZ, a fogyasztóvédelmi felügyelőség, bányaműszaki felügyelőség, munkavédelmi és munkaügyi felügyelő, hírközlési felügyelet, közterületfelügyelet, tűzoltóság. szabálysértési intézkedések: Járművezetéstől eltiltás, elkobzás, figyelmeztetés, kitiltás. szakértő: az a személy, aki kiegészíti, vagy pótolja a bíróság szakértelmét. szankció: joghátrány (büntetés), amit a jogszabály megsértése esetére helyeznek kilátásba. szárazbélyegző (ügyvédi): Jogszabály előírhatja meghatározott okiratokra az ügyvédi ellenjegyzés érvényességének feltételéül az ügyvéd személyét azonosító és személyes eljárását bizonyító szárazbélyegző használatát. Ügyvédi szárazbélyegző szükséges például a cégek társasági szerződései valamint az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgáló okiratok ügyvédi ellenjegyzésének érvényességéhez. szavatosság: A kötelezett felelőssége a szerződés hibás teljesítése esetén. A szavatosság kiterjed arra, hogy a szolgáltatott dologban a teljesítéskor megvannak a törvényben és a szerződésben meghatározott tulajdonságok (ez a kellékszavatosság), valamint arra, hogy a jogosult megszerezheti azokat a jogokat, amelyeket a szerződés átruház rá vagy biztosít neki. (Ez a jogszavatosság.) személyegyesülés: Természetes személyek által létrehozott jogi személyek (ilyen például a társadalmi szervezet) és jogi személyiséggel nem rendelkező más közösségek. (Például a nyilvántartásba nem vett egyesület, baráti vagy hobbitársaság, lakóközösség.) Ez utóbbi, jogi személyiség nélküli személyegyesüléseket személyösszességnek is nevezi a jogirodalom, utalva ezzel arra, hogy személyegyesüléssel általában új jogi személy jön létre, míg a polgárok személyösszessége csak közös tevékenységet hoz létre, új jogi minőséget nem feltétlenül. személyes adat: A természetes személlyel kapcsolatba hozható adat, és az ebből levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. személyes költségmentesség: Azt a felet, aki jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán a perköltséget nem tudja fedezni, költségmentesség illeti meg. személyes szabadságjogok: Az Alkotmányban rögzített alapvető emberi jogok közül azok, amelyek jellegüknél fogva csak személyesen gyakorolhatók, vagy a jogok tartalma személyhez kötődik. (Például személyes sérthetetlenség, emberi méltósághoz való jog, ártatlanság vélelme, mozgásszabadság, gondolat- és lelkiismereti szabadság, magántitok védelme, magánlakás sérthetetlensége, személyes adatok védelme, jogorvoslat joga.) személyhez fűződő jogok: Hátrányos megkülönböztetés tilalma nem, faj, nemzetiség, felekezet szerint; személyes szabadsághoz, testi épséghez, egészséghez való jog; becsület és emberi méltóság megsértése elleni védelem; névviselés joga; jóhírnév védelme; képmás és
88
hangfelvétel útján való visszaélés elleni védelem, levéltitokhoz, magántitokhoz, magánlakás tiszteletben tartásához jog; személyes adatok védelme. szavatosság: lásd kellékszavatosságnál. Jogszavatosság az adásvételi szerződésnél fordul elő; az eladó köteles helytállni azért, hogy a vevő a tulajdonjogot a szerződésnek megfelelően megszerezze. származékos szerzés: jogutódlás. szellemi alkotásokhoz fűződő jogok: két területe az iparjogvédelem és a szerzői jog. személyhez fűződő jogok: az Alkotmányban külön fejezetben szereplő abszolút szerkezetű alanyi jogok. „Klasszikus” személyiségi jogok közé tartozik a névviselés joga, a jóhírnévhez fűződő jog, a képmás és hangfelvétel védelme, a személyes titok védelme, a magánlakás védelme, a személyes adatok védelméhez való jog és a kegyeleti jog. személyi hatály: A jogi szabálynak, ítéletnek vagy határozatnak, illetve szerződésnek a személyi alkalmazási köre. szemle: A bíróság, illetőleg az ügyész rendeli el, és folytatja le, ha a bizonyítandó tény felderítéséhez vagy megállapításához személy, tárgy vagy helyszín megtekintése, illetőleg tárgy vagy helyszín megfigyelése szükséges. A szemlénél - ha szükséges - szakértőt is lehet alkalmazni. A szemle alkalmával a bizonyítás szempontjából jelentős körülményeket részletesen rögzíteni kell. A szemlén fel kell kutatni és össze kell gyűjteni a tárgyi bizonyítási eszközöket, és gondoskodni kell a megfelelő módon történő megőrzésükről. A szemle tárgyáról, ha lehetséges és szükséges, kép- vagy hangfelvételt, illetve képet és hangot egyidejűleg rögzítő felvételt, rajzot vagy vázlatot kell készíteni, és azt a jegyzőkönyvhöz kell csatolni. szerződés felbontása: A szerződést a felek közös megegyezéssel vagy elállással felbonthatják. A szerződés felbontása esetén a szerződés a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, és a már teljesített szolgáltatások általában visszajárnak. szerződés megszűnése: A szerződés a megkötésére visszamenőleges hatállyal megszűnik, ha a Polgári Törvénykönyv szerint elállásra jogosult fél az elállási nyilatkozattal a szerződést felbontja. A Polgári Törvénykönyvben meghatározott más esetekben is megszűnik a szerződés, például a teljesítés lehetetlenné válásával vagy a szerződés bírósági határozattal megszüntetésével. A szerződés megszűnése esetében a szerződéskötés előtti eredeti állapotot általában helyre kell állítani. szerződés megszüntetése: A felek a szerződést közös megegyezéssel vagy felmondással megszüntethetik. A szerződés megszüntetése esetén a szerződés a jövőre nézve szűnik meg és a felek további szolgáltatással általában nem tartoznak. Megszünteti a szerződést az a tény is, ha ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett (konfúzió); vagy személyhez kötődő szolgáltatás esetén a jogosult vagy a kötelezett meghal, illetve jogi személy esetében jogutód nélkül megszűnik. szerződés: az egymással mellérendeltségi viszonyban álló két vagy több személy joghatást kiváltó egybecsengő akaratnyilatkozata, amely elsősorban vagyoni érdekek kielégítésére irányul. A szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére, és jogosultság a szolgáltatás követelésére. Általában kötelező alakszerűség nélkül szóban, írásban és ráutaló magatartással egyaránt megköthető.
89
szerződési szabadság: A szerződés tartalmát, formáját és elnevezését a felek szabadon határozzák meg; a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. szerződésszegés: minden olyan magatartás, körülmény vagy állapot, amely a szerződésbe ütközik vagy sérti valamelyik fél szerződéssel kapcsolatos jogait. Ilyenek különösen: kötelezett késedelme, jogosult késedelme, hibás teljesítés, a szerződés lehetetlenné válása és a teljesítés végleges megtagadása a kötelezett által. szerződéskötési kötelezettség: Jogszabály szerződés kötését kötelezővé teheti. A felek másik szerződésben (például előszerződésben) is vállalhatnak szerződéskötési kötelezettséget. szerzői jog: a szellemi alkotások jogának egyik területe. Alapvető szabályozása a Ptk.-ban és külön törvényben található. Fő célja az irodalmi, tudományos és művészeti alkotások védelme. A szoftvert is a szerzői jog védi. színlelt szerződés: A felek úgy járnak el, mintha szerződést kötöttek volna, valójában azonban szándékuk más joghatás elérésére irányult. A színlelt szerződés semmis; ha pedig az egy másik szerződést leplez, akkor a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni. szóbeliség elve: A bírósági tárgyalás szóbeli. szokásjog: A jogalkalmazó szervek szokásos eljárására utalás, hagyományos eljárási és döntési technikák, illetve tartalmak figyelembe vétele. Az ugyanolyan vagy hasonló esetekre szóló magatartások jogi jelentősége a magyar jogban a bíróságok jogalkalmazó tevékenységének életszerűségre törekvésében és a Legfelsőbb Bíróság jogfejlesztő szerepében jelenik meg, amelynek a keretében a bíróságokra kötelező, általános érvényű jogegységi határozatokat adhat ki, illetve a bírói joggyakorlat számára nem kötelező erejű elvi döntéseket hozhat. szolgalom: jogosultság, amely alapján a dolog tulajdonosa köteles tűrni, hogy a szolgalom jogosultja a dolgot meghatározott mértékben használhassa, pl. útszolgalom. szolgálati titok: Az olyan adat, amely a törvény által meghatározott szolgálati titokkörbe tartozik, s amelynek nyilvánosságra hozatala, jogosulatlan megszerzése vagy felhasználása sérti az állami vagy közfeladatot ellátó szerv működésének rendjét, akadályozza a feladat- és hatáskör illetéktelen befolyástól mentes gyakorlását. szolvencia: Fizetőképesség. szomszédjog: a tulajdonos használati jogának törvényi korlátja. Szűkebb értelemben azoknak a szabályoknak az összessége, amelyek a szomszéd földtulajdonosok tulajdonjogának gyakorlására vonatkoznak (pl. az épület földtámaszával, az áthajló ágak gyümölcsével, a telken való átjárással, a kerítéssel, a határvonalon álló gyümölccsel és terméssel kapcsolatos szabályok). szövetkezet (új): A szövetkezet az alapszabályban meghatározott összegű részjegytőkével alapított, a nyitott tagság és a változó tőke elvei szerint működő, a tagok saját gazdálkodása eredményességének előmozdítását - ideértve a természetes személy tagok fogyasztását is -, illetve esetenként tagjai, munkavállalói és azok hozzátartozói kulturális, oktatási, szociális szükségletei kielégítését szolgáló, jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet. A szövetkezet a kulturális, oktatási és szociális feladatainak a tagok, munkavállalók, illetve azok hozzátartozói támogatásával, vagy a szövetkezeti szövetségek számára nyújtott hozzájárulással tehet eleget. Szövetkezetet természetes személyek és - a törvényben meghatározott korlátozásokkal - jogi személyek alapíthatnak. Ilyen korlátozás, hogy a szövetkezet alapításakor és működése során a jogi személy tagok száma nem érheti el a taglétszám ötven százalékát. Nem vonatkozik ez a rendelkezés a kizárólag szövetkezetek által a tagjaikkal folytatott gazdasági együttműködés céljából alapított szövetkezetre. Szövetkezetet legalább öt, iskolaszövetkezetet legalább tizenöt tag alapíthat. Iskolaszövetkezetben a tanulókon kívül felvett tagok száma nem haladhatja meg a taglétszám tizenöt százalékát.
90
Szövetkezeti hitelintézet kivételével tilos a szövetkezet tagjait nyilvános felhívás útján gyűjteni. szubszidiárius: Kisegítő jellegű. (Például kisegítő jellegű lehet egy jogszabály, egy tényállás, egy jogi eljárás.) A jogszabályokban a konkrét rendelkezés szubszidiaritását (kisegítő jellegét) a "- ha jogszabály másként nem rendelkezik -" fordulat fejezi ki. szükséghelyzet: Az életet, testi épséget, vagyont közvetlenül fenyegető és más módon el nem hárítható veszély esetén a tulajdonos tűrni köteles a veszély elhárítása érdekében tulajdonának használatát, sőt még az abban történő károkozást is. szünetelése az eljárásnak: A törvényben meghatározott esetekben a polgári per szünetel. A szünetelés a határidők folyását nem érinti, s bármelyik fél kérelmére az eljárást folytatni kell. Hat hónapi szünetelés után a per megszűnik. tagállami állampolgár: Az Európai Unió tagállamának állampolgára, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgára, valamint a nemzetközi szerződés alapján velük egy tekintet alá eső állam állampolgára. Az EU tagállamok polgárait (uniós polgár) e körben megilleti például a – a tagállam szabályai szerint – az a jog, hogy részt vegyenek az európai parlamenti képviselők, illetve a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásánál abban az országban, ahol tartózkodnak, függetlenül az állampolgárságuktól. tagjegyzék: Korlátolt felelősségű társaság tagjairól vezetett nyilvántartás, amelyet a kft ügyvezetője köteles vezetni. találmány: Szabadalmazható találmány minden új, haladást jelentő, műszaki jellegű megoldás, amely a gyakorlatban alkalmazható. tanú: az a személy, aki az általa rendszerint közvetlenül észlelt múltbéli tényekre vonatkozó tudomását közli a bírósággal (hatósággal). tartozásátvállalás: A szerződés kötelezettjével való megállapodás abban, hogy a tartozást átvállalják, s a szerződésben a tartozásátvállaló a kötelezett helyébe lép. A tartozásátvállaláshoz a jogosult hozzájárulása kell. Ha ez hiányzik, akkor a tartozásátvállalási megállapodás alapján a tartozást átvállaló személy olyan helyzetbe köteles hozni az eredeti kötelezettet, hogy az a lejáratkor a szerződést teljesíteni tudja. tartozáselismerés: Annak írásbeli nyilatkozattal történő elismerése, hogy a tartozás fennáll. Jogi jelentősége az, hogy a tartozás elismerését követően a bizonyítási teher az előző állapothoz képest megfordul: az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása már nincsen vagy nem is volt. taxatív: Kimerítő, teljes, részletes, pontos, kihagyás nélküli felsorolás. Ami a taxatív felsorolásban nincsen benne, az a vitatott rendelkezésre nem vonatkozhat. tárgyi illetékmentesség: Lásd illetékmentesség. tanúvallomás megtagadása: A tanúvallomást megtagadhatja a terhelt, illetve a felek bármelyikének hozzátartozója; az, aki magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná; aki foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomással e kötelezettségét sértené meg, kivéve ha ez alól felmentették. tárgyalás berekesztése: Ha a per vagy valamely külön eldöntésre alkalmas kérdés a határozathozatalra megérett, a bíróság a tárgyalást berekeszti. tárgyalás elhalasztása: A tárgyalás időpontja előtt legalább nyolc nappal a felek által előterjesztett közös kérelemre a bíróság elhalasztja, egyéb esetekben pedig elhalaszthatja a tárgyalást. tárgyalás felfüggesztése: Ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amely büntetőbírósági vagy államigazgatási hatáskörbe tartozik, a bíróság a per tárgyalását ennek jogerős elbírálásáig felfüggesztheti. Abban az esetben is a tárgyalás felfüggesztésének van helye, ha az előzetes kérdés tárgyában másik polgári per vagy eljárás van folyamatban.
91
tárgyalás mellőzése: Tárgyalás mellőzésével járhat az ügyész indítványára a bíróság a szabadlábon lévő vádlottal szemben, ha végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést, pénzbüntetést, illetőleg önálló intézkedésként járművezetéstől vagy foglalkozástól eltiltást, kiutasítást, próbára bocsátást alkalmaz a vétségi eljárásra tartozó bűncselekmény miatt, és a bűncselekmény tényállása egyszerű, a vádlott az elkövetést beismerte. A tárgyalást a bíróság mindezen feltételek megléte mellett is - csak akkor mellőzheti, ha a büntetés célja a tárgyalás nélkül is elérhető. tárgyalás: A felek közvetlen meghallgatása, a bizonyítékok nyilvános feltárása, a vitás kérdések kontradiktórius (szóváltó) megtárgyalása útján a tárgyaláson a bíróság tisztázza a tényállást, s annak jogi minősítéséhez, valamint a jogkövetkezmények meghatározásához szükséges körülményeket. tárgyalási jegyzék: A tárgyalási napra kitűzött ügyekről tanácsonként (bíránként) készített jegyzék. tárgyi bizonyítási eszköz: Minden olyan tárgy (dolog), amely a bizonyítandó tény bizonyítására alkalmas, így különösen az, amellyel valamely cselekményt elkövettek, s azok nyomait hordozza, vagy a cselekmény elkövetése útján jött létre, amelyet a cselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy amelyre a cselekményt elkövették. tárgyi eszközök: A rendeltetésszerűen használatba vett, üzembe helyezett anyagi eszközök (földterület, telek, telkesítés, erdő, ültetvény, épület, egyéb építmény, műszaki berendezés, gép, jármű, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés, ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok), tenyészállatok, amelyek tartósan - közvetlenül vagy közvetett módon szolgálják a vállalkozó tevékenységét, továbbá az ezen eszközök beszerzésére (a beruházásokra) adott előlegeket és a beruházásokat, valamint a tárgyi eszközök értékhelyesbítését. tárgyi hatály: A jogi normának, ítéletnek vagy határozatnak, illetve szerződésnek vagy más jogi aktusnak az alkalmazási lehetősége a szabályozás tárgya, illetve a jogviszony tartalma szerint. tárgyi jog: A jogszabály anyagi jogi rendelkezéseinek összessége. Ezek érvényesítési eszközeire és módjára vonatkozó eljárási jogokat foglalja össze az alaki jog kifejezés. tárgyi költségmentesség: A per vagy más polgári eljárás tárgyára tekintettel jogszabály által biztosított költségmentesség, amely azt jelenti, hogy nem kell illetéket fizetni, nem kell az eljárás során felmerülő költségeket megelőlegezni, nem kell perköltség-biztosítékot letenni és a vagyoni viszonyoktól függetlenül a fél igényt tarthat pártfogó ügyvéd kirendelésére. (Költségmentes ügy például a társadalombiztosítási ellátással kapcsolatos per.) társadalmi szervezet: Az állampolgárok egyesülési jogának gyakorlásaként legalább 10 alapító tag által önkéntesen létrehozott jogi személyiségű szervezet, amely önkormányzattal és a tagság által elfogadott alapszabállyal rendelkezik, az Alkotmányba nem ütköző alapszabályba foglalt célra alakul - s ez nem elsődlegesen gazdasági-vállalkozási jellegű -, továbbá nyilvántartott tagsága van, és céljának elérésére szervezi tagjai tevékenységét. A társadalmi szervezet a bírósági nyilvántartásba vétellel nyeri el önálló jogi személyiségét. Az önálló ügyintéző és képviseleti szervvel, valamint a működéséhez szükséges vagyonnal (önálló költségvetéssel) rendelkező szervezeti egysége az alapszabály rendelkezése alapján szintén jogi személy lehet. Társadalmi szervezet az egyesület, a szövetség (egyesületek lehetnek a tagjai) és a tömegmozgalom (tevékenységében nem nyilvántartott tagok is részt vehetnek). telepengedély: Jogszabályban meghatározott ipari, szolgáltató tevékenységeket, valamint a környezetre és az egészségre veszélyes anyagok és készítmények raktározására irányuló tevékenységeket telepen vagy építményben, építményrészben, mint önálló rendeltetési egységben csak telepengedély alapján lehet megkezdeni, vagy folytatni. A telepengedélyt a
92
tevékenység folytatója kérelmezi a telep fekvése szerint illetékes települési önkormányzat (fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat) jegyzőjétől. telephely: (gazdasági jog) A cég - székhelyétől különböző helyen lévő - telephelye a tevékenység gyakorlásának helye. teljes bizonyító erejű magánokirat: Az ellenkező bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, elfogadta vagy magára nézve kötelezőnek ismerte el, feltéve ha: 1. a kiállító az okiratot saját kezűleg írta és aláírta; vagy 2. két tanú az okiraton aláírásával igazolja, hogy a kiállító az okiratot előttük írta alá vagy az aláírást magáénak ismerte el (a tanúk lakcímét is fel kell tüntetni az aláírás mellett); 3. a kiállító aláírása vagy kézjegye az okiraton bíróság vagy közjegyző által hitelesítve van; 4. a gazdálkodó szerv által üzleti körében kiállított okiratot szabályszerűen aláírták. Az okirat teljes bizonyító erejének az a jogi jelentősége, hogy a bíróság nem mérlegeli és az ellenfél sikeres ellenbizonyításáig nem is vizsgálja az okirati bizonyíték valóságtartalmát, míg az egyszerű magánokirat bizonyítékként kezelésében az okiratba foglaltak valóságának megítélése a bírói mérlegelés tárgyába tartozó kérdés. tevékeny megbánás: A bűncselekmény elkövetője - mielőtt a cselekményt felfedezték volna - a bűncselekményt a hatóságnak vagy a károsultnak bejelenti és a kárt megtéríti, vagy megtesz minden tőle elvárhatót a kár megtérítése érdekében. A tevékeny megbánás esetében a büntetés korlátlanul enyhíthető, különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető is. tilos önhatalom: A birtokvédelem alapjául szolgáló jogellenes magatartás, amelynek eredményeképpen a birtokost birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában zavarják. tilos szerződés: a jogszabályba ütköző vagy annak megkerülésével kötött szerződések. tisztességtelen gazdasági tevékenység: A versenytársak és a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon, vagy más módon az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően folytatott gazdálkodás. titok – hivatásbeli: Különösen az orvosi, ügyvédi, közjegyzői, lelkészi-egyházi személyi hivatásbeli titok. titok - törvény által védett: Az államtitok, a szolgálati titok, továbbá az üzleti, a bank-, a biztosítási, az értékpapír-, a pénztártitok, valamint a magántitok. titokbirtokos: A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény alapján az adat minősítője, valamint az a személy vagy szerv, akinek vagy amelynek a minősített adatot hozzáférhetővé tették. titokvédelmi felügyelő: Az a személy, aki a titokbirtokos szerv vezetőjének felhatalmazása alapján irányítja és ellenőrzi a titokvédelmi feladatok végrehajtását. tömegmozgalom: Olyan társadalmi szervezet, amelynek tevékenységében nem nyilvántartott tagok is részt vehetnek. törvényes képviselő: A szülői felügyeletet együttesen gyakorló mindkét szülő, a szülői felügyeletet egyedül gyakorló egyik szülő, a gyám és a gondnok. törvényes képviselő általános fogalma: az a személy, aki a képviseletet jogszabályi rendelkezés alapján és nem pedig meghatalmazás alapján látja el. Törvényes képviselő például a gyámügyi igazgatásban a szülői felügyeletet együttesen gyakorló mindkét szülő, a szülői felügyeletet egyedül gyakorló egyik szülő, a gyám és a gondnok; továbbá a polgári jogban a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen nagykorú személy gondnoka, valamint a jogi személy vezetője, pl. a kft. ügyvezetője. törvényességi kérelem: Az ügyészhez általános törvényességi felügyeleti jogkörében benyújtható jogorvoslati kérelem, amelyben az állampolgár bírósági eljáráson kívüli ügyekben kér ügyészi vizsgálatot és intézkedést.
93
törvényes képviselő: látja el (pl. kiskorú szülője, kft. ügyvezetője). tudatos gondatlanság (luxuria): büntetőjogi fogalom, az elkövető tisztában van magatartásának következményeivel, de könnyelműen bízik azok elmaradásában. tulajdonjog: egyrészt a tulajdonra vonatkozó jogi szabályozás összességét, másrészt pedig azokat a jogosultságokat értjük, amelyek a tulajdonost a tulajdonjogviszony alapján megilletik. tulajdonjog tartalma: a tulajdonost megillető jogosultságok és az őt terhelő kötelezettségek (a jogok közismert „triásza” birtoklás, használat és a hasznok szedése, rendelkezés). tőzsde: általában értékpapírok és áruk keresletét és kínálatát koncentráló önkormányzó és önszabályozó, jogi személyiségű szervezet. vagyoni kár: az, az érték, amellyel a károsult vagyona a károkozás következtében csökkent. A fogalom alatt megkülönböztetjük a dolog értékcsökkenését (vagyonvesztést), a kár csökkentése érdekében felmerült indokolt költségeket és az elmaradt hasznot (jövedelmet). ügygondnok: Ha a cselekvőképtelen félnek vagy a jogi személynek nincsen törvényes képviselője, illetőleg az ismeretlen helyen tartózkodó félnek nincsen meghatalmazottja, az ügyben eljáró bíróság a fél részére ügygondnokot rendel ki. ügyirat: A bíróság rendeltetésszerű működése, illetve ügyintézése során keletkezett, az azonos ügyre vonatkozó papír alapú vagy elektronikus iratok összessége, amelyeket az ügyintézés valamennyi szakaszában együtt kell kezelni. ügyfél: Az a magánszemély, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezet, amelynek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti. ügyfélkapu: Olyan eszköz, amely biztosítja, hogy az ügyfél egyedileg azonosított módon biztonságosan léphessen kapcsolatba a központi rendszer útján az elektronikus ügyintézést, illetve elektronikus szolgáltatást nyújtó szervekkel. ügyészség: a Legfőbb ügyész vezetése alatt álló szervezet, amely az alkotmányos rend védelme érdekében gondoskodik a bűncselekmények üldözéséről, nyomozást felügyel, vádat képvisel, felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás felett, és általában gondoskodik az állampolgári jogok védelméről. ügyvéd: az ügyvédi kamara tagja, feladata, hogy ügyfelét megbízás vagy kirendelés alapján jogai és kötelezettségei gyakorlásához hozzásegítse. A bíróságok és más hatóságok előtt képviseli ügyfelét, eljár védelmében, jogi tájékoztatást ad, szerződéseket, beadványokat készít stb. ügyvéd kirendelése: Az ügyvéd kirendelés esetén bűnügyi védőként, pártfogó ügyvédként, eseti gondnokként, ügygondnokként jár el. A kirendelt ügyvéd köteles az ügyben eljárni, a hatóság idézésének eleget tenni, továbbá a terhelttel, illetve ha az ügy természete lehetővé teszi, a képviselt személlyel a kapcsolatot felvenni. ügyvédi ellenjegyzés: Az okirat ellenjegyzésével az ügyvéd bizonyítja, hogy az okirat a felek kinyilvánított akaratának és a jogszabályoknak megfelel, és az okiratban megjelölt fél az iratot előtte vagy helyettese előtt írta alá, illetőleg aláírását előtte vagy helyettese előtt saját kezű aláírásának ismerte el, illetve a minősített elektronikus aláírásával tett ellenjegyzéssel pedig azt, hogy a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik. Az ügyvéd csak olyan okiratot láthat el ellenjegyzéssel, amely a saját vagy az irodája közreműködésével jött létre. Ügyvédi ellenjegyzést követel meg a jogalkotó például a gazdasági társaságok társasági szerződései, az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzést megalapozó okiratok esetében. (tulajdonjog, haszonélvezeti jog, a használat joga, szolgalmi jog, vételi jog, jelzálogjog keletkezésére, módosulására, illetve megszűnésére vonatkozó bejegyzés) vagy a házassági vagyonjogi szerződésnél.
94
üzérkedés: Befolyással üzérkedés bűncselekményt (bűntettet) követ el, aki arra hivatkozással, hogy hivatalos személyt befolyásol, a maga vagy más részére előnyt kér vagy fogad el. Súlyosabb a büntetési tétel akkor, ha az üzérkedés során az elkövető hivatalos személynek adja ki magát, vagy azt állítja, illetve azt a látszatot kelti, hogy hivatalos személyt megveszteget. Vétségért felelősségre kell vonni azt is, aki nem hivatalos személlyel kapcsolatosan követi el a befolyással üzérkedést. üzleti titok: A munkavállaló köteles a munkája során tudomására jutott olyan információkat megőrizni, amelynek másokkal való közlése a munkáltatóra vagy más személyre hátrányos következményekkel járhat. üzletrész: A korlátolt felelősségű társaságban a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot megtestesítő fogalom. Az üzletrész tartalmazza tehát a törzsbetétet, a társaság törzstőkén felüli minden vagyonának (javainak és terheinek) arányos hányadát, valamint a tagsági jogok és kötelezettségek összességét, s mindezekkel kapcsolatos értéknövelő és csökkentő tényezőket, jellemzőket, sajátosságokat. üzletrész-átruházás: a korlátolt felelősségű társasággal fennálló tagsági viszony megszüntetésének módja; a tag a társaságban fennálló érdekeltségét másik személynek átadja, mely elsősorban adásvételi szerződéssel történik. üzletszerűség: Hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekvés. üzletvezető: a közkereseti társaságnál és betéti társaságnál rendszeresített tevékenység. Az üzletvezető a gazdasági társaság belső életét szervezi, irányítja. vagylagos illetékesség: Az általános illetékességi ok mellett fennálló, választható másik illetékességi ok. (A polgári eljárásjogban például a felperes választása szerint a károkozás helye, tartásra jogosult lakóhelye, gyermek-elhelyezési perben a gyermek lakóhelye szerint is megállapítható az eljárásra illetékes bíróság.) vagylagos szolgáltatás: Ha a felek a szerződés tárgyaként több szolgáltatást úgy jelöltek meg, hogy a szolgáltatások közül választani lehet, a választás joga - ha jogszabály kivételt nem tesz - a kötelezettet illeti meg. vagyon: az illetékfizetési kötelezettség szempontjából az ingatlan, az ingó és a vagyoni értékű jog. vagyonegyesülés: A magánszemélyek által rendelkezésre bocsátott vagyon, amelynek jogi személy létrehozása esetén elkülönült jogi sorsa van (például az alapítvány, vagy kft), míg jogi személyiséggel nem rendelkező vagyonközösségek esetén a közös tulajdonnak - esetleg speciális - szabályai szerint kell az ilyen vagyonegyesülésről külön rendelkezni. (Például a polgári jogi társaság, építőközösség, társasház.) vagyonfelügyelő: (gazdasági jog) A csődeljárás során a fizetési haladékról szóló végzésben a bíróság által a felszámolók névjegyzékéből kirendelt szakember, aki a hitelezői érdekek szem előtt tartásával figyelemmel kíséri az adós gazdasági tevékenységét, s él azokkal a jogosítványokkal, amelyeket a törvény és a csődegyezség során a hitelezők számára biztosítottak. vagyoni biztosíték: (pénzügyi jog) Hitelintézetnél lekötött és elkülönítetten kezelt pénzösszeg (pénzbeli letét, illetve az állam vagy hitelintézet által kibocsátott vagy garantált, a letétbe helyezéstől számított 180 napnál hosszabb hátralévő futamidejű, azonnal beváltható vagy értékesíthető, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír) vagy bankgarancia. vagyoni érték: Minden dolog, jog vagy szolgáltatás - ide nem értve a devizát, valutát és a forintot -, amelynek pénzben kifejezhető értéke van. vagyoni értékű jogok: Az immateriális javak között vagyoni értékű jogként azokat a megszerzett jogokat kell kimutatni, amelyek nem kapcsolódnak ingatlanhoz. Ilyenek különösen: a bérleti jog, a használati jog, a vagyonkezelői jog, a szellemi termékek
95
felhasználási joga, a márkanév, a licencek, továbbá a koncessziós jog, a játékjog, valamint az ingatlanhoz nem kapcsolódó egyéb jogok. Az ingatlanhoz kapcsolódó ilyen jognak minősül viszont többek között a földhasználat, a haszonélvezet, a telki szolgalom stb. A vagyoni értékű jogok egy évi értékéül az ezzel terhelt dolog – terhekkel nem csökkentett – forgalmi értékének egyhuszad részét kell tekinteni. Ha a vagyoni értékű jog valamely személy életének, házasságának vagy özvegységének idejére terjed, annak értékét az illető személy életkorához képest a törvény szerint kell megállapítani. vagyoni hátrány: A vagyonban okozott kár és az elmaradt vagyoni előny. vagyonkezelés: Vagyongazdálkodási tevékenység, amelynek elsődleges célja az állami feladatellátás és a központi, valamint társadalombiztosítási költségvetési szervek működési feltételeinek hatékony biztosítása, a kincstári vagyon állagának és értékének megőrzése, védelme, értékének növelése. vagyoni kár: az, az érték, amellyel a károsult vagyona a károkozás következtében csökkent. valóság bizonyítása: Nem büntethető rágalmazás, becsületsértés és kegyeletsértés miatt az elkövető, ha a becsület csorbítására alkalmas tény valónak bizonyul. A valóság bizonyításának a büntetőeljárásban akkor van helye, ha a tény állítását, híresztelését, illetve az arra közvetlenül utaló kifejezés használatát a közérdek vagy bárkinek a jogos érdeke indokolta. választottbíróság: A szerződő felek által jogvitájuk esetére írásban kikötött nem állami döntnök, "bíróság", amelyet az országos gazdasági kamara hoz létre. Választottbíróságot csak akkor lehet külön írásbeli szerződéssel vagy más szerződésben kikötni, ha legalább az egyik fél gazdálkodó szervezet és a jogvita is e tevékenységével kapcsolatos. Törvény által kizárt a választottbíróság kikötése a családjogi perekben, fizetési meghagyásból perré alakult eljárásban, közigazgatási perekben, sajtóhelyreigazítási eljárásban, munkaügyi perekben és végrehajtási perekben. A választottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté; annak végrehajtására a bírósági végrehajtás szabályai alkalmazhatók. választottbírósági eljárás: Jogszabály vagy a felek írásos megállapodása alapján választottbíróság jár el: 1. gazdálkodó szerv és külföldi fél közötti jogvitás ügyben; 2. külföldi felek közötti jogvitás ügyben; 3. gazdálkodó szervezetek közötti olyan jogvitás ügyek, amelyekre nézve jogszabály a választottbírósági eljárást is lehetővé teszi. verbális: Szóbeli, élőszóval előadott. veszélyes üzem működéséből eredő kárért felelősség: A fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytató személy - az általános kártérítési szabálytól eltérően - csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt elháríthatatlan külső ok idézte elő. A károsult felróható magatartása arányosan csökkenti a veszélyes üzem működtetőjének kártérítési felelősségét. Minden más esetben a veszélyes üzem működéséből eredő kárfelelősség teljes körű. Veszélyes üzem például gépjárművek üzemben tartása, fegyvertartás, mérgező anyagokkal kapcsolatos tevékenység, repülőgép üzemeltetése, magasépítés. veszélyeztetettségi időszak: A minősített időszak kihirdetését közvetlenül megelőző - annak várható bekövetkezését feltételező - állapot (helyzet), amely a kialakult veszélyeztetettségi körülmények alapján hátrányos hatást gyakorol az ország biztonságára, stabilitására, alkotmányos rendjére, a rend- és közbiztonságra, a lakosság élet- és vagyonbiztonságára, a természetes és épített környezetre, és ami miatt rendkívüli kormányzati intézkedések megtétele, gazdasági, pénzügyi erőforrások tervszerű megteremtése szükséges. vesztegetés: az a hivatalos személy, aki a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, avagy a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetőleg a jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, követi el. Jogtalan előny mindaz, ami valamely szükséglet kielégítésére, vagy egyéni érdek előmozdítására alkalmas azáltal, hogy a hivatalos személy az
96
addiginál közvetlenül, vagy közvetve kedvezőbb állapotba kerül, lehet vagyoni és személyes jellegű. A vesztegetés a közélet tisztasága elleni bűncselekmény (bűntett), mely alapesetben egy évtől öt évig terjedő, egyes minősítő körülmények esetén akár öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A Büntető Törvénykönyv külön szabályozza a hivatalos személy vesztegetését, az egyéb szervek dolgozói viszonylatában az aktív és passzív vesztegetés eseteit, valamint a sajtóval kapcsolatos vesztegetést. vezető tisztségviselő: A gazdasági társaság ügyvezetését látják el - a gazdasági társaságok egyes formáira vonatkozó törvényi rendelkezések szerint. Vezető tisztségviselő a közkereseti és a betéti társaságnál az üzletvezetésre jogosult tag (tagok), közös vállalatnál az igazgató, korlátolt felelősségű társaságnál az ügyvezető(k). Nonprofit szervezeteknél az alapítvány és a közalapítvány kezelője, illetőleg kezelő szervének (szervezetének) és felügyelő szervének elnöke és tagja; a társadalmi szervezet ügyintéző és képviseleti vagy felügyelő szervének elnöke és tagja; a közhasznú társaság ügyvezetője, valamint a felügyelő bizottság elnöke és tagja, továbbá a közhasznú szervezetként nyilvántartásba vett szervezettel munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló, a létesítő okirat szerint egyszemélyi felelős vezető feladatot ellátó személy. védjegy: áruk és szolgáltatások megkülönböztetését szolgáló grafikailag ábrázolható megjelölés. Az oltalom ideje tíz év, de további tíz-tíz évre korlátlanul meghosszabbítható. végelszámolás: a cég székhelye szerinti cégbíróság előtt folyó nem peres eljárás. Egy fizetőképes cég tevékenységét saját döntés eredményeként jogutód nélkül szünteti meg. A cég után adósság nem marad. végrendelet: halál esetére szóló, egyoldalú, visszavonható rendelkezés. Legfontosabb része az örökös nevezés. végrehajtási kifogás: A társadalombiztosítási végrehajtó törvénysértő intézkedése, illetőleg az intézkedés elmulasztása elleni jogorvoslati kérelem. végrehajtási lap: A bíróság polgári ügyben hozott marasztaló határozata alapján, a büntetőügyben hozott polgári jogi igénnyel kapcsolatos marasztalás alapján, a közjegyzői végzés vagy közjegyző által jóváhagyott egyezség alapján, bírósági – közjegyzői - végrehajtói fegyelmi bíróság határozata alapján, külföldi bíróság határozata alapján, választottbírósági határozat alapján kiállított végrehajtható okirat. végrehajtási per: Végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti per, végrehajtási igényper, foglalás tűrése iránti per, követelés behajtása iránti per. végrehajtás elévülése: A közigazgatási határozat jogerőre emelkedésétől számított 3 év eltelte után nincs helye végrehajtásnak. Jogszabály ettől eltérően rendelkezhet egyes közigazgatási ügytípusokra. végrehajtás felfüggesztése: A közigazgatási szerv - vagy felettes szerve - elrendelheti a végrehajtásnak általában 30 napra történő felfüggesztését, ha a határozat megváltoztatása vagy megsemmisítése várható, vagy a felfüggesztést különös méltánylást érdemlő körülmény indokolja. végrehajtás szünetelése: Ha az adósnak nincsen lefoglalható vagyontárgya, vagy a végrehajtást kérő a költségeket nem előlegezte meg, vagy az adós a teljesítésre halasztást kapott - a végrehajtás szünetel. A végrehajtást akkor lehet folytatni, ha a szünetelés oka már nem áll fenn. végrehajtási igényper: A bírósági végrehajtási eljárás során lefoglalt vagyontárgyra igényt tartó személy pert indíthat a végrehajtást kérő ellen, ha igénye olyan jogon alapul, amely a végrehajtás során történő értékesítésnek akadálya. (Például tulajdonában vagy haszonélvezetében áll az adósnál lefoglalt dolog.) végrehajtási jog elévülése: A végrehajtási jog a végrehajtandó követeléssel együtt évül el.
97
végrehajtási kifogás: A közigazgatási határozat végrehajtása során hozott határozat ellen az, akinek jogát vagy jogos érdekét a határozat sérti, 3 napon belül kifogást terjeszthet elő a végrehajtást foganatosító szervnél. végrehajtási kifogás: A bírósági végrehajtó törvénysértő intézkedése, mulasztása ellen a fél vagy más érdekelt által a végrehajtást foganatosító bírósághoz benyújtható jogorvoslati kérelem. végrehajtási záradék: A bíróság végrehajtási záradékkal látja el a megfelelő közjegyzői okiratot, a birtokvitában hozott jegyzői közigazgatási határozatot, az orvosi és ügyvédi fegyelmi hatóság pénzfizetésre kötelező határozatát, a kézizálog-szerződésről szóló közokiratot, az ingatlan közös tulajdonának árveréssel történő megszüntetéséről szóló szerződést, a munkáltató - a munkavállaló által keresettel nem támadott - írásbeli felszólítását munkavállalói tartozás megtérítésére, valamint kártérítés megfizetésére vonatkozóan. végrehajtható okiratok: Bírósági végrehajtási lap, bírósági végrehajtási záradékolt okirat, bírósági végrehajtást elrendelő végzés, közvetlen bírósági felhívás, bírósági büntetés vagy intézkedés végrehajtásáról szóló értesítés, bűnügyi zárlatot elrendelő határozat. végzés: A bíróság az ügy érdemében ítélettel, a többi kérdésben végzéssel határoz. A végzés rendelkezést tartalmazhat az eljárásra (például az eljárás felfüggesztése), a felekre (például idézés), a pervezetésre (például tárgyalás elnapolása), a felek magatartásának befolyásolására (bírságolás), az eljárás rendjének biztosítására (elővezetés), a bizonyítási eljárásra (szakértő kirendelése). vélelem: jogszabály szerkesztési módszer. A jog egy valószínű tényállást valónak (igaznak) fogad el, anélkül, hogy bizonyítva lenne. A vélelmek rendszerint megdönthetőek. A vélelem bíróság előtt megdönthető oly módon, hogy az ellenkezőjét bebizonyítják. Nem megdönthető vélelem rendkívűl ritka a magyar jogban. Ismertebb vélelmek: a fogamzás időpontjára vonatkozó a polgári jogi jogképességnél, az apaság vélelme a családjogban, ártatlanság vélelme a büntetőjogban, a kézbesítés időpontjára vonatkozó eljárásjogi vélelmek stb.. vételi jog (opció): valamely vagyontárgy egyoldalú kijelentéssel történő megvásárlására jogosít fel a vételi jog. A vételi jog alapulhat jogszabályon (pl. a határozatlan időre bérbe adott önkormányzati lakásra vételi joggal írásban 1995. november 30-ig lehetett élni). A szerződésen alapuló vételi jogot a Ptk tartalmazza. E szerint, ha a tulajdonos másnak vételi jogot (opciót) enged, a jogosult a dolgot egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja. vétkesség: A felelősség alapja a polgári jogban az, hogy a személy nem úgy jár el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható, és tisztában volt magatartásának következményeivel. Ez róható fel neki, s ezen általános felróhatóság a szándékos és gondatlan jogellenesség különböző fokozataiban jelenik meg konkrétan az ő személyes vétkességeként. Vétkes magatartás a kár szándékosan vagy gondatlanságból történő okozása. vétójog: Az egyetértési joggal rendelkező személynek az a joga, hogy "nem" szavazatával, vagy egyetértésének kifejezése megtagadásával (például az ellenjegyzés hiányával) megakadályozza a döntést vagy annak végrehajtását. Vétójoga lehet a döntés meghozatalában részt nem vevő, külső személynek is; ilyenkor a vétójog funkciója a külső, végső kontroll biztosítása, s megjelenési formája a kifejezetten vétót emelő jognyilatkozat. vétőképesség: Az ember képessége vétkes magatartásra. Az a tudati állapot (gyermek esetében fejlettség és szocializáltság), amelyből megállapítható, hogy a cselekvőképtelen vagy cselekvőképességében korlátozott személy a károkozáskor mennyire volt tisztában magatartásának következményeivel, s mennyire volt képes e felismerésnek megfelelően irányítani cselekedeteit. A vétőképtelenség a vétkesség fennállásának lehetőségét zárja ki. A vétőképtelen személy károkozásáért gondozója felel. vétőképtelen: Vétőképessége hiányzik.
98
vétség: Minden olyan bűncselekmény, amely nem minősül bűntettnek. Vétség tehát minden gondatlanságból elkövetett bűncselekmény és minden olyan szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre a Büntető Törvénykönyv 2 évi szabadságvesztést, vagy ennél enyhébb büntetés kiszabását rendeli el. vis maior: erőhatalom. Rendszerint hirtelen fellépő, elháríthatatlan természeti katasztrófa (árvíz, földrengés, rendkívüli szélvihar stb.), mely a kártérítési felelősség alól teljesen mentesít. viszontkereset: Az alperes a felperes ellen az elsőfokú ítélet meghozatala előtt viszontkeresetet indíthat, ha az ekként érvényesíteni kívánt jog a felperes keresetével azonos vagy azzal összefüggő jogviszonyból ered, vagy a felperes kereseti követelésével szemben beszámításra alkalmas. visszaélés okirattal: aki olyan közokiratot, amely nem vagy nem kizárólag a sajátja, mástól, ennek beleegyezése nélkül, jogtalanul megszerez, vagy azt megsemmisíti, megrongálja vagy eltitkolja, bűncselekményt (vétséget) követ el. visszavásárlási jog: a tulajdonos vagyon tárgyának eladásakor – bármilyen okból – kikötheti, hogy a dolgot visszavásárolhassa. Az eladott dolog visszavásárlásának jogát az adásvételi szerződéssel egyidejűleg írásba kell foglalni. visszterhes: ha a szolgáltatásért azzal arányban álló pénz vagy más, pénzben kifejezhető értékű dolog (ingó, ingatlan) jár ellenszolgáltatásként. zálogjog: a jogosult a pénznemben meghatározott vagy meghatározható követelésének biztosítására szolgáló zálogtárgyból más követeléseket megelőző sorrendben kielégítést kereshet, ha a kötelezett nem teljesít. A zálogjog tipikusan járulékos jellegű biztosíték, így a zálogjog terjedelme az alapul szolgáló követeléshez igazodik. Gyakoribb fajtái: kézizálogjog, jelzálogjog és forgalomképes jogokon fennálló zálogjog. zálogtárgy: minden birtokba vehető dolog, átruházható jog vagy követelés lehet. A zálogtárgyból való kielégítés – ha jogszabály kivételt nem tesz – bírósági határozat alapján végrehajtás útján történik. záradék: nemzetközi szerződés vagy más szerződés, illetve jognyilatkozat, alapszabály, alapító okirat vagy más okmány végéhez fűzött - nem feltétlenül az alapdokumentum aláírójától származó - kiegészítő rendelkezés, amely a szöveg hitelességéről (például közjegyzői záradék), hivatalos megerősítésről (például bírósági végrehajtási záradék), tartalmának megfelelőségéről és egyetértés kifejezéséről (egyetértési záradék), vagy fenntartás, véleményeltérés, egyet nem értés, tiltakozás (véleményeltérési záradék) megfogalmazásáról szól. zárgondnok: a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés iránt indított perben, az alperes vagyonára elrendelt zárlat időtartama alatt a vagyont kezelő személy, akit a gyámhatóság rendel ki a bíróság zárlatot elrendelő végzésére.
99
