2 | Intézet a Demokratikus Alternatíváért A nyár elején a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség egy közleményt adott ki, amelyben a magyarországi pártokhoz fordulván a következőképpen fogalmaz: „Nyilvánítsák ki egyértelműen, hogy a nők és férfiak társadalmi egyenlőségét, a nők emberi jogait és ennek keretében a nők részvételét a politikában és a közéletben demokratikus értéknek ismerik el és támogatják. Vezessenek be olyan szabályt a pártjukra nézve, mely biztosítja, hogy a 2014-es országgyűlési választásokra állított országos lista a paritás, a nők és férfiak egyenlő számú képviselete elvét követi, azzal, hogy a nők és férfiak egymást felváltva szerepelnek a pártlistán.”1 A közlemény – amelyet a politikai paletta különböző oldalon álló Magyar Asszonyok Érdekszövetsége és Magyar Nők Szövetsége is aláírt – további női jelöltek képzésére vonatkozó felhívással és javaslatokkal él. A nőszervezetek levélének aktualitását azt adja, hogy az ellenzéki tárgyalások során jelen szakaszban már a jelöltállítási kérdések, illetve személyek kerültek napirendre. Ennek tükrében érdemes összehasonlítani a hazai és külföldi pártok nők képviseletére vonatkozó politikáját. Az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) elemzése kitér a demokrata oldal pártjainak – eddigi jelöltállításban megmutatkozó – belső eljárásaira, majd azok női képviseletre vonatkozó „eredményességét” tekinti át, illetve a számos szakpolitikai területen mintának tekintett német, illetve osztrák szociáldemokrata és zöld pártok nőképviseleti politikáját mutatja be. Utóbbi szemléletesen mutatja be azt a különbséget, ami a magyarországi pártok retorikája és konkrét cselekvése között feszül. Az elemzés röviden utal a demokrata ellenzéki oldal eddig nyilvánosságra került női képviselőjelöltekkel összefüggő dilemmáira is. Mivel jelen szakaszban ezekből messzemenő következtetéseket levonni nem lehet, egy későbbi elemzésben viszszatérünk majd annak kérdésére, hogy 2014-ben mennyiben is követik a magyar ellenzéki pártok a külföldi testvérszervezetek progresszív nőpolitikáját.
A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség (2013): A női ernyőszervezetek közösen üzenik: A nők politika részvétele demokratikus érték, június 28. Elérhető: http://os.mti.hu/hirek/87584/a_magyar_noi_erdekervenyesito_szovetseg_kozlemenye 1
Hol vannak, hol lesznek a női képviselők | 3 Hol vannak a nők? A jelenkori magyar parlamentarizmus egyik súlyos deficitje a női képviselők reprezentációja. Utóbbiak kilencszázalékos jelenléte itthon arra elég, hogy Magyarország az utolsó helyet foglalja el az unió keleti tagállamainak körében.2 Feltűnő, hogy a képviselők jelentős részét soraiban tudó Fidesz-frakciónak a ciklus indulásakor is csak 8,8 százaléka volt nő, a legrosszabb helyzet „természetesen” a KDNP-nél volt tapasztalható, amely esetében ez az arány 5,4 százalék. A jelöltek nemek szerinti megoszlása alapján nézzük, a nők aránya ugyan folyamatosan növekszik, de 2010-ben így is alig haladta meg a 19 százalékot (19,2 százalék), amely arány 495 női jelöltet jelent, 2020 férfi indulóval szemben.
Női képviselők száma és aránya az EU tagállamainak parlamentjeiben alsóház vagy egyetlen kamara ország Svédország Finnország Dánia Hollandia Belgium Spanyolország Németország Szlovénia Olaszország Portugália Ausztria Franciaország Bulgária Litvánia Horvátország Lengyelország Lettország Egyesült Királyság Cseh Köztársaság Luxemburg Görögország Észtország Szlovákia Írország Málta Románia Ciprus Magyarország
választások
képviselői helyek száma
női képviselők száma
női képviselők aránya
2010. IX.. 2011. IV.. 2011. IX.. 2012. IX.. 2010. V.. 2011. XI.. 2009. IX.. 2011. XII.. 2013. II.. 2011. VI.. 2008. IX.. 2012. VI.. 2013. V.. 2012. X.. 2011. XII.. 2011. X.. 2011. IX.. 2010. V.. 2010. V.. 2009. VI.. 2012. VI.. 2011. III.. 2012. III.. 2011. II.. 2013. III.. 2012. XII.. 2011. V.. 2010. IV..
349 200 179 150 150 350 620 90 630 230 183 577 240 141 151 460 100 650 200 60 300 101 150 166 70 412 56 386
156 85 70 58 57 126 204 29 198 66 51 155 59 34 36 109 23 146 44 13 63 21 28 25 10 55 6 34
44,7% 42,5% 39,1% 38,7% 38,0% 36,0% 32,9% 32,2% 31,4% 28,7% 27,9% 26,9% 24,6% 24,1% 23,8% 23,7% 23,0% 22,5% 22,0% 21,7% 21,0% 20,8% 18,7% 15,1% 14,3% 13,3% 10,7% 8,8%
felsőház vagy szenátus választások 2001. V.. 2010. VI.. 2011. XI.. n.a. 2012. XI.. 2013. II.. n.a. 2011. IX.. 2011. X.. n.a. 2012. X.. 2011. IV.. 2012. XII.. -
képviselői helyek száma
női képviselők száma
75 71 266 69 40 317 61 347 100 760 81 60 176 -
27 29 91 19 3 92 19 77 13 172 14 18 13 -
Várnagy Réka–Ilonszki Gabriella (2012): Üvegplafonok. Pártok lent és fent, Politikatudományi Szemle, 4., 7-28. o. 2
4 | Intézet a Demokratikus Alternatíváért A rendszerváltás utáni baloldal történetében 2010-ben először állt elő az a helyzet, hogy a női képviselők száma tulajdonképpen elhanyagolhatónak tekinthető. Az MSZP jelenleg 48 országgyűlési képviselőjéből Lendvai Ildikó és Lamperth Mónika, azaz két fő képviseli a nőket. Ez a páratlanul alacsony szám az MSZP politikatörténetében is kuriózum, hiszen még 1990-ben, a 33 fős frakció idején is öt fővel voltak jelen a nők. A hölgyek száma 1994-re 22-re emelkedett (a frakció létszáma: 209), 1998-ban már csak 14 (134 fős frakció), 2002-ben 178-ból 23 nő, majd pedig 2006-ra 25 fő. Ezt követte tehát a jelenlegi két fő, amelyhez hozzájárult a Demokratikus Koalíció kiválása is, amelynek képviselőcsoportja a tíz főből két női képviselőt tud a sorai között. A számok annak ellenére alakultak a fenti módon, hogy az MSZP alapszabálya 2002 óta a női kvóta álláspontján van a nők jelöltségét illetően. Ahogyan azt Várnagy Réka és Ilonszki Gabriella megállapítja: „A kvóta azonban inkább szimbolikusnak mondható, hiszen az előírt 20 százalékos arány a női és a fiatal képviselőkre együttesen vonatkozik, csak a választási rendszer listás ágát érinti, és sorrendi szabályt ott sem ír elő.”3 A Párbeszéd Magyarországért képviselőcsoportja szintén két női képviselőt tud felmutatni a nyolc fős csoportból, viszont „anyapártjuk”, a Lehet Más a Politika (LMP) hét országgyűlési képviselőjéből négy nő (közülük ketten a választás utáni lemondások nyomán lettek képviselők). A 2010-es induláskor 59 fős MSZP-frakciónak éppen úgy öt női képviselője volt, mint a 16 fős LMP-frakciónak. Utóbbi „magas” arány a jelöltállítási eljárásnak tudható be, ugyanis az LMP 2010-ben főszabályként határozta meg – alapszabályban rögzítette – hogy a listaállítás során minden harmadik helyen női képviselőjelölt „foglaljon helyet”. Összehasonlítva ezt az MSZP 2010-es listájával, ahol a 19. és a 69. hely között egyetlen női jelöltet nem találunk, a „kvótanőket” pedig a korábbi hagyományoknak megfelelően a lista szimbolikus jelentőségű 100. helye környékén blokkban szerepeltették. Míg korábban, az MSZP 2006-os országos listájának első negyven helyén hat nő volt, addig 2010-ben már csak három. Láthatóan a legnagyobb baloldali párton belüli érdek- és pozícióharc árát leginkább a női képviselőjelöltek fizették meg. Az arányok akkor sem jobbak, ha a parlamentben jelenlévő demokrata pártok vezető testületeinek (elnökség, választmány) összetételét nézzük. A Párbeszéd Magyaror3
Uo.: 13.
Hol vannak, hol lesznek a női képviselők | 5 szágért elnöksége hatból kettő női politikust tud felmutatni (33 százalék), az MSZP tizennégy fős elnöksége, illetve az LMP tizenhárom fős választmánya pedig hármat-hármat (21, illetve 23 százalék). A Demokratikus Koalíció (DK) tizenegy fős vezető testületének kettő nő tagja van (18 százalék). Ehhez jön a tény, hogy az MSZP befolyásos megyei elnökei (azaz „területi szövetség vezetői”) sorában mindössze egyetlen hölgy, Kathiné Juhász Ildikó található (5 százalék). A demokratikus ellenzék pártjai tehát
korántsem szorítják ki annyira a nőket a politikából, mint a Fidesz és a KDNP, de az is egyértelmű, hogy nem bátorítják a női politikusokat azzal, hogy valódi esélyes helyeken és döntéshozói pozícióban számoljanak velük.
Németország – nehéz lesz utolérni Németországban az utóbbi időben a női kvóta bevezetése a gazdasági társaságok vezető pozíciói kapcsán merült fel. Több vezető német vállalat, többek közt a Bosch, az Allianz, a BMW vagy a Daimler vállalta, hogy a közép- és felsővezetői pozíciókban erősíti a női menedzserek számát (15-22 százalék), a Deutsche Telekom pedig 30 százalékos célt vállalt. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a 39 év alatti vezetők körében már most is 38 százalék a nők aránya, a 40 év felettieknél pedig ez 22 százalék.4 A politikát illetően a Bundestag előtt fekvő javaslat is hasonló számot jelölt meg idén áprilisban, ez aztán fokozatosan érte volna el a 40 százalékos szintet. A tervvel az SPD és a Zöldek mellett Ursula von Leyen konzervatív munkaügyi miniszter is egyetértett, azt azonban a konzervatív-liberális koalíció végül leszavazta. Mindemellett a CDU programjába bekerült, hogy a 30 százalékos törvényben rögzített kvóta 2020-tól lép érvénybe. A pártokon belül viselt tisztségek esetén a 39 év alatti vezetők körében már most is 38 százalék a nők aránya, a 40 év felettieknél ez 22 százalék. A fenti követelések egybecsengnek a szövetségi alaptörvény 1994-es megváltoztatásával, amikor is a „Férfiak és nők egyenjogúak” bekezdés kiegészült a következő mondattal: “Az állam támogatja az egyenjogúság tényleges véghezvitelét és fellép a hátrányos Bundesrat, Entwurf eines Gesetzes zur Förderung gleichberechtigter Teilhabe von Frauen und Männern in Führungsgremien (2012). Elérhető: http://dip21.bundestag.de/dip21/btd/17/112/1711270.pdf 4
6 | Intézet a Demokratikus Alternatíváért megkülönböztetés ellen.”. Ez a változtatás egyébként a két Németország egyesülésének eredménye, és az arról szóló szerződés értelmében a törvényhozás feladatává vált az egyenjogúság továbbvitele, úgy, hogy “anyák és apák kereső tevékenységére vonatkozó jogi szabályozást a család és hivatás összeegyeztethetősége alapján tegyék meg”. A gazdasági társaságok vezetői pozícióival ellentétben a szövetségi képviselői helyekre nem vonatkozik női kvóta, azt maguk a pártok szabályozzák. A gazdasági fellendüléssel párhuzamosan, ahogy a nők „visszavonultak” a háztartásba, politikai részvételük is folyamatosan csökkent, 1953 és 1965 között az SPD-n belül a női képviselők aránya 13-ról 8,8 százalékra csökkent, a másik néppárt, a CDU esetében pedig 8,1 százalékról esett vissza ez az arány 5,9-re. Az egész Bundestagot tekintve 1965-ben 6,6 százalék volt a női képviselők aránya, az adat1972-ben érte el a mélypontot 5,8 százalékkal.5
Zöldek és a nők: „forradalmi” politika A Zöldek már 1979-es megalakulásuk óta alkalmazzák az 50 százalékos kvótát, amelynek lényege a paritásosság. A választási listákat úgy töltik fel, hogy a páratlan helyek a nőknek, a párosak pedig a férfiaknak jutnak, de a páros helyekre nőket is lehet jelölni, így tiszta női listák is elképzelhetők. Amennyiben nem lehetséges nőt jelölni, úgy a választási gyűlés dönt a hely sorsáról, a döntést a választási gyűlés női tagjai megvétózhatnak. A paritásosság minden testületre vonatkozik, ezért van a zöldeknek két elnöke (Claudia Roth, Cem Özdemir). A párt szövetségi gyűlésén paritásos alapon elnököl egy nő, illetve egy férfi, akik felváltva vezetik azt. A női és férfi felszólalók listáját külön kell vezetni az ilyen szövetségi gyűléseken. A felszólalók sorrendjét meghatározza nemük, egy nő után egy férfinak kell felszólalnia. Amennyiben elfogynak a női szólásra jelentkezők, meg kell kérdezni a gyűlést, hogy a tovább kívánják-e folytatni a vitát. Ezek a szabályok egyébként a Zöldek minden rendezvényére vonatkoznak.
Gisela Helwig (2000): Frauen und Politik. In. Uwe Andersen, Wichard Woyke (szerk.): Handwörterbuch des politischen Systems der Bundesrepublik Deutschland. Wiesbaden: Springer. 5
Hol vannak, hol lesznek a női képviselők | 7 Német szociáldemokraták: lassan, de biztosan A nemi (női) kvóta nem ismeretlen az SPD háború utáni történetében. Az 1946-os szervezeti szabályzat rendelkezett arról, hogy a párt delegációiban, minden vezető testületében arányuknak megfelelően legyenek képviselve a nők, a dokumentum a párt elnökségére és a bizottságokra konkrét szabályozásokat is tartalmazott. Azokat a szabályokat, amelyek a nők minimális kötelező képviseletét szabályozták az elnökségben (minimum 4 fő), továbbá a párt többi vezető testületében 1971-ben eltörölték, bíztak ugyanis abban, hogy a szociáldemokratákban megvan az emancipációhoz szükséges elégséges akarat. Ezt követően már az 1970-es évek közepén megjelentek azok az igények, amelyek a „kirakatbábuk” helyett a minimális részvételt biztosító kvótákat követeltek. Willy Brandt tanácsa ellenére a pártvezetés által kinevezett esélyegyenlőségi bizottság leszavazta a nemi kvótára tett javaslatot. Az 1984-es, Essenben tartott pártnapon sokkal artikuláltabban jelent meg a nagyobb részvétel követelménye, majd norvég mintára az SPD nőszervezete előállt a 40 százalékos nemi kvóta ötletével. Végül a Nürnbergben tartott pártgyűlés bízta meg a pártvezetést, hogy 1987 őszéig dolgozza ki a 40 százalékos nemi kvóta részleteit.6 Az SPD az 1988-as, Münsterben tartott pártnapon döntött a 40 százalékos nemi kvóta bevezetéséről. A döntés értelmében minden választási jelölti listán mindkét nemnek legalább 40 százalékban kell szerepelnie. Az akkori helyzet tükrében tulajdonképpen egy női kvótáról volt tehát szó. Amennyiben a helyi szervezetek a delegáltak megválasztása során nem veszik figyelembe a nemi kvótát, úgy a delegáltaknak csak akkora számát ismerik el egy pártnapon, amelynek esetében teljesülnek a kívánt feltételek. A nemi kvóta minden küldöttválasztási procedúrára vonatkozik (kerületi, tartományi, szövetségi pártgyűlések) továbbá a többszemélyes testületekre (elnökségek). Ennek a kvótázási szabálynak két lépcsőben kellett életbe lépnie: 1988-ban egy 33,3 százalékos, majd 1994-ben egy 40 százalékos kvóta bevezetésével. A nemi kvóta érvényes a pártlistán szereplő jelöltekre is az önkormányzati-, a tartományi-, szövetségi-, és az európai választásokon. A pártlisták esetében a kvótát három lépcsőben vezették: 1990-ben 25, 1994-ben 33,3, majd 1998-ben 40 százalékkal.
Inge Wettig-Danielmeier (1988): Die Quotendebatte in der SPD. In.: Die neue Gesellschaft. Frankfurter Hefte, 35. Jahrgang.Elérhető: http://library.fes.de/ng/pdf/1988_01.pdf 6
8 | Intézet a Demokratikus Alternatíváért
Női kvóták Ausztriában – világos távlatok Ausztriában 1918-ban vezették be az általános választójogot, az alkotmányozó nemzetgyűlésben nyolc képviselőnő volt jelen, közülük heten a szociáldemokraták színeiben. Annak ellenére, hogy a választók több mint fele nő volt, a korszakban a női képviselők száma 5 százalék körül maradt. A női képviselők aránya először a második köztársaság időszakában, 1986-ban haladta meg – igaz csak 1,5 százalékponttal – a 10 százalékos határt. A nők számának növekedése az osztrák alsóházban a szociáldemokraták és a zöldek nemi kvótáinak bevezetése után gyorsult fel.7 A szociáldemokrata párt, az SPÖ elsőként vezetett be osztrák pártként a nemi kvótát 1985-ben. A 25 százalékos kvóta opcionális előírás volt, majd 1993-ban 40 százalékra emelték, ekkor már kötelezően kellett érvényesíteni, előírásainak a párt vezetésének döntése alapján a következő két évben kellett volna teljesülnie. Később, 1998-ban a párt szervezeti szabályzatát is megváltoztatták, annak érdekében, hogy a kvóta 2003-ig a párt szervezetének minden szintjén és a törvényhozó testületekben is érvényesüljön. A szabályzat szerint a tisztviselő- és a választási jelöltlisták összeállításakor sem a nők, sem a férfiak aránya nem lehet kevesebb mint 40 százalék. Ezt a célt csak részben érték el a szociáldemokraták. Bár a párt vezető testületeiben a nők aránya meg is haladta a kívánt 40 százalékot, az osztrák szövetségi alsóházban eddig ezt nem tudták elérni. A szövetségi választási listán a cipzárelvet alkalmazták, azaz a női és férfi jelöltek egymást válogatták, azt az elvet a tartományi listák esetében nem mindenütt alkalmazták, így előfordult, hogy egyes tartományokból egy nő sem jutott be az alsóházba. A nemi kvóta éppen az előbbi okoknál fogva továbbra is vita tárgya az SPÖ-n belül, egyesek szankciókat vetnének be a szabályok be nem tartása esetén, vagy jogszabályban rögzítenék a nemi kvóta elvét.8 Az osztrák Zöldek a törvényhozásba való bejutásuk után, 1987-ben határoztak meg egy 50 százalékos kvótát minden választott testületre és pozícióra nézve. A kvótát itt is a cipzárelv szerint határozták meg, majd 1994-ben úgy változtattak az addigi szabályokon, hogy a szövetségi szintű választások során a lista második helyéIrene Ecker (2009): Politische Kultur und Gender. In.: Politische Kultur. Mit einem Schwerpunkt zu den Europawahlen. Informationen zur Politischen Bildung Bd. 30, Innsbruck-Bozen-Wien. Elérhető: http://www.politischebildung.com/pdfs/30_printversion.pdf 8 Repräsentation und Partizipation von Frauen in Politik und Wirtschaft, Frauenbericht 2010. Teil I: Statistische Analysen zur Entwicklung der Situation von Frauen in Österreich. Elérhető: http://www.bka.gv.at/studien/frauenbericht2010/Frauenbericht_Teil1_8PolitikWirtschaft.pdf 7
Hol vannak, hol lesznek a női képviselők | 9 től kezdve egy férfi csak akkor lehet jelölt, ha vele a férfiak aránya nem haladja meg az 50 százalékot. A pozitív diszkrimináció értelmében, ha a listavezető egy férfi, akkor az utána következő két helyen nőnek kell állnia, fordított esetben azonban ez nem érvényes, azaz a lista első és második helyén is állhat nő. A szabályozás ellenére nem minden esetben érvényesül az 50 százalékos kvóta, hiszen a szövetségi-, tartományi- és regionális listák összekapcsolódnak Ausztriában, 1999 óta mégis 40 százalék feletti a nők aránya a Zöldek szövetségi frakciójában, ahogyan a szűk és a kibővített elnökségben is meghaladják a nemi kvótát (44,4 százalék, illetve 55,2 százalék). 9 Az osztrák zöld pártban a nők mindig vezető szerepet töltöttek be, Freda MeissnerBlau zöld színekben volt az osztrák parlament első női frakcióvezetője, ahogy a 2013. szeptember 29-i választásokra is a 2008 óta kvázi pártelnök Eva Glawischnig személyében egy női listavezetővel vágnak neki.
Kitekintés - Egyesült Királyság Az Egyesült Királyságban értelemszerűen nem lehet olyan kvótarendszert alkalmazni, mint például Németországban – a többségi választási rendszer miatt. Nem véletlen, hogy még az 1990-es években is alacsony volt a női képviselők száma nemzetközi összehasonlításban. Az 1992-es választások nyomán a Munkáspárt padsoraiban ülő nők száma 21-ről 36 százalékra emelkedett, ami a párt összes képviselőjének 13,6 százalékát adta, még mindig elmaradt az európai trendektől. Míg az Egyesült Királyságban az 1992-es választások eredményeként a képviselők 9,2 százaléka volt nő, addig az egyesült Németországban tartott választásokon 1990-ben a Bundestagban mandátumot kapott politikusoknak 20,5 százaléka. Minden választáson körülbelül 140 új képviselő szerez mandátumot az alsóházban, attól függően, pontosan mennyien vonulnak vissza a politikától. Annak érdekében, hogy az egyébként meglehetősen lassú változást mutató trendet felgyorsítsa, a Munkáspárt a jelöltállításnál a nők pozitív diszkriminációját célzó határozatot hozott. A jelöltek kiválasztásánál az 1997-es választásokra csak nőket tartalmazó „jelölti” listát (all-women shortlist) állítottak össze azoknál a választókörzeteknek a felénél, ahol ez előző képviselő visszavonult, valamint a biztos befutónak tekintett választókörzetek ötven százalékánál is. Bár számos helyen elle9
Uo.
10 | Intézet a Demokratikus Alternatíváért nálltak a helyi szervezetek a tisztán női neveket tartalmazó lehetséges jelölti listáknak, mégis megduplázódott a női képviselők száma. Ennek eredményeképpen akkor 101 nő szerzett mandátumot a Munkáspárt jelöltjeként, számuk így elérte a 120-at (18,2 százalék) a Westminster alsóházában. Mivel a tisztán női jelölti listák állítása az 1975-ös nemi diszkriminációellenes törvénybe ütközött, 2002-ben egy törvényváltoztatás kivette a törvény hatálya alól a jelöltek kiválasztásának folyamatát az alsóházi, a skót parlamenti, a wales-i nemzetgyűlési, az észak-írországi, a helyi kormányzati és az európai parlamenti választások esetében.
2014 után Nagy kérdés, hogy ez a negatív trend hogyan alakul a választások után. Sajtóértesülések szerint10 az MSZP-ben a két jelenlegi képviselőnő közül Lendvai Ildikó nem indul újra, míg az elnökség három tagján túl alig-alig vannak női jelöltek: a médiában megnevezett 18 budapesti jelölt-jelölt közül legfeljebb kettő, a borsodi hét körzetből pedig egyetlen egy női név sem található a listán. Az Együtt 2014-PM részéről a hírek szerint valamivel jobb a helyzet (Budapesten pl. négy-öt névről is hallani), bár az ismert jelölti listákon országosan itt sem éri el az egynegyedet a női szereplők száma (a kisebb pártok, az LMP és a DK jelöltállítási folyamatáról egyelőre nincsenek nyilvános információk). Mivel jelen szakaszban ebből messzemenő következtetéseket levonni még nem lehet, így egy későbbi elemzésben visszatérünk annak kérdésére, mennyiben követik a magyar ellenzéki pártok a külföldi testvérpártok képviseletre vonatkozó progresszív nőpolitikáját.
Szalay Lajos Tamás (2012): MSZP-jelöltek: új arcok, nagy kiesők. Népszabadság, december 27. Elérhető: http://nol.hu/belfold/20121227-uj_arcok_is_a_jeloltek_kozt?ref=sso 10
Hol vannak, hol lesznek a női képviselők | 11
