Árvízi tározás vagy ártéri gazdálkodás a Tisza mentén

Árvízi tározás vagy ártéri gazdálkodás a Tisza mentén __________________________________________________________________________

Árvízi tározás vagy ártéri gazdálkodás a Tisza mentén Gábris Gyula – Somhegyi Andrea*

Bevezetés A Tisza vidékét napjainkban fenyeget árvizek ellen a régi módszerekkel nem lehet eredményesen védekezni. Olyan megállapítás ez, amellyel a kérdést vizsgáló valamennyi szakember egyetért. A megoldást illet en azonban már nagyok a véleménykülönbségek. Másképpen gondolkodik a vízügy, a területfejlesztés, a természetvédelem, hogy csak a legfontosabb szakterületek említsük meg. Az alábbiakban egy mintaterület földrajzi szemlélet feldolgozása alapján olyan javaslatot mutatunk be, amely viszonylag kismérték beavatkozás mellett alkalmas lehet sokféle cél – az árvízi biztonság, a természeti adottságokhoz igazodó gazdálkodás, a környezet megvédése – elérésére. Kiindulási alapnak a megkerülhetetlen, és újabban már kormányszintre emelt árvízvédelmi tervezetet, a koncepcióját (VTT) tekintettük. A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésének f célja a biztonságos árvízvédelem, de emellett – kisebb hangsúllyal, mint kellene – a természetvédelmi, illetve társadalmi-gazdasági szempontok is helyt kapnak benne. A terv legfontosabb újdonsága, hogy a mai f védvonalon kívülre, a mentett oldalra is kivezetné a vizet – természetesen szabályozott keretekben – akkor, amikor az árvízi veszély az el rejelzések szerint olyan nagy, hogy várható lenne a gátakat meghaladó vízszint kialakulása. A mai gátakon kívül létesítend síkvidéki árvíztározókat a kezdeti változatokban vész-, vagy szükségtározóknak nevezték, ami jól mutatta tervezett szerepüket. Az árvízi tározók kijelölését és m ködtetését illet en azonban a tájhasználat szempontjából kedvez bb megoldás lehet sége is felmerül; ebben az árvízvédelmi feladatokon túl, s t azt megel z en, a gazdasági-társadalmi tényez ket, a táj- és a természetvédelmi szempontokat is messzemen en figyelembe véve, összetett módon lehetne kezelni a felmerül problémákat. Két fontos alapeleme van ennek a megközelítésnek: 1. az egykori ártér természetes öblözeteinek határát használná védvonalként; 2. a ritkán – akár 10-30 évenként el forduló – vészhelyzetek elkerülése helyett a rendszeres, gazdaságilag hasznosítható mennyiség víz kivezetésével számol. Így a költséges épített gátak helyett a természetes magaspartok alkotnák az új f védvonalak nagy részét, amihez csupán kiegészít ként kellene rövidebb szakaszokon gátakat emelni. A tározóterek kijelölésekor tehát els sorban a természeti *

Gábris Gy. tanszékvez. egy. tanár - ELTE Természetföldrajzi Tanszék Somhegyi A. geográfus

81

Gábris Gyula – Somhegyi Andrea __________________________________________________________________________

– f ként a geomorfológiai – adottságokra kellene támaszkodni, másodsorban lehetne tekintetbe venni a meglév infrastruktúrát, ezek után az általában ökológiai és ökonómiai szempontból egyaránt fenntarthatatlan mai tájhasználatot, földhasználatot. Víztározók az ártéri gazdálkodás szolgálatában A fokozódó árvízveszély fenyegetésében olyan rendszert kellene kialakítani, amely az árvízi biztonság – mint eszköz és nem cél – megteremtésén túl az egész Tisza-völgy, ill. annak földrajzilag kapcsolódó távolabbi területén is megoldaná a vidék társadalmi-gazdasági problémáit. Az egykori ártér alkalmas területére szabályozott, kontrollálható módon kiengedett és levezethet víz – igazodva a természeti adottságokhoz – újfajta, a hagyományos ártéri gazdálkodás alapjain m köd (ANDRÁSFALVY B. 1973), de modernizált táj- és földhasznosítás kialakítását tenné lehet vé. Másfél-két évszázaddal ezel tt a hagyományos ártéri gazdálkodás „bukásához” els sorban a megváltozott gazdasági érdekek, f ként a szántóföldi termelés kiterjesztésének kívánalma járult hozzá. A jelenlegi m szaki ismeretek birtokában a szabályozott, a természetet utánzó, természetszer m ködés ártéren a korszer sített gazdálkodás a mára szintén megváltozott (illetve változó) igények – f képpen az EU csatlakozás során Magyarországon is a maitól eltér , másfajta, de gazdaságos földhasznosítási formák és arányok kialakítása, és e mellett pl. a biotermékek iránti kereslet, az ökoturizmus stb. – révén képzelhet el. A kívánt ökológiai és haszonvételi eredmények elérése érdekében az ártéri tározók m ködtetése, a rendszerszer elárasztás, vagyis a megfelel vízellátás, és a vízvisszatartás is a jelenlegi f védvonalak segítségével történhetne; zsilipek biztosíthatnák a víz szabályozott ki- és visszajutását a kijelölt területre. Az árvizet nem területre rázúdítva, hanem a fokgazdálkodáshoz hasonlóan már az áradás elejéb l és a folyásirányt tekintve alulról kellene bevezetni a zsilipen át a kialakítandó, fokhoz hasonlóan m köd mederbe és tovább az ártérre, majd gazdaságilag megfelel id elteltével ugyanott húzódhatna vissza fokozatosan a víz. A vízborítást ezen a „fokon” át lehetne szabályozni, melynek medre a f medert l az ártérig fokozatosan emelkedne, mégpedig a legmélyebb – állandó vízborításra kijelölt – laposok pereméig. Ezzel a megoldással csökkenthet a feliszapolódás veszélye is, hiszen a hordalék zöme a mederben ülepedne le. Szükséges továbbá egy minimális elöntési szint (az ökológiai rendszer és az ártéri haszonvételek fenntartására), illetve a mindenkori árvízb l a megfelel vízmennyiség bevezetésével egy maximális feltöltési szint meghatározása (BALOGH P. 2001). A szétterül víz egyben a folyóra nézve árvízcsúcs-csökkent hatással is bírna. Alapeleme ennek a rendszernek a rendszeres elöntésre kerül ártér földhasználatának az új viszonyokhoz alkalmazkodott, gazdaságos átalakítása. A VTT keretében síkvidéki árvízi tározásra kijelölt területek közül a fenti elvek alkalmazhatóságának konkrét példájaként tanulmányunk céljára kiválasztottuk a Tiszacsege–Tiszafüred közti egykori ártéri öblözetet, amely tartalmazza az ún. Hortobágy-középs síkvidéki árvízi tározót (a helyszínrajzot, tervezett területnagyságot és tározókapacitást az 1. ábra mutatja). 82


1. ábra. A VTT-ben javasolt „Hortobágy-középs ” árvíztározó

Akár a terület geomorfológiai térképére, akár a domborzati modellre rajzoljuk a tervezett tározó határait, azonnal felt nik, hogy a gát vonalazása a természetes állapotokat nem veszi figyelembe (2. ábra). Látszólag ugyan költségkímél , mert felhasználja a vasúti töltést, az újonnan építend gáton kívül tart néhány gazdasági objektumot, védi a terület településinek minden már meglév , irracionálisan felépített részét, de hatalmas és fölösleges földmunkával – pontosabban gátépítéssel – tehát környezetrombolással járna. Nem számol azzal az évtizedes vízügyi tapasztalattal sem, hogy a gátak körültekintés nélküli – pl. holtmedreken keresztül húzott – építése a töltésszakadás veszélyével, ill. a fokozott költség védekezéssel jár együtt.

2. ábra. Tájhasználat az I. katonai felmérés idején (1783) Jelmagyarázat: 1 – szántó; 2 – sz l , gyümölcsös; 3 – vizeny s-mocsaras terület; 4 – rét és legel ; 5 – erd ; 6 – vízfelület; 7 – település

83


Vizsgálataink egyrészt arra keresték a választ, hogy a tervezett „Hortobágyközéps ” tározó – mennyire igazodik a terület geomorfológiai adottságaihoz, illetve a domborzati viszonyok milyen lehet séget kínálnak az árvíztározás számára, – a mesterséges gátak helyett/mellett miként lehetne a természetes „gátakat”, a morfológiai elemeket is figyelembe venni a tározás kérdésének megoldása során, – milyen vízviszonyok alakulnának ki a különböz mérték elöntés során. Másrészt célunk volt – a terület földhasznosításának szabályozás el tti, nagyjából természetközeli állapotából kiindulva az elmúlt mintegy 150 év alatt bekövetkezett változás feltárása, azért, hogy a gazdálkodást befolyásoló természetföldrajzi tényez ket megismerjük, – felmérjük a megváltoztatandó földhasználati formák nagyságát. Az els célcsoport elérése érdekében a terület geomorfológiai térképén kívül domborzatmodellt is kellett készíteni, melyek segítségével a VTT-ben kijelölt árvízi tározó elhelyezkedését össze lehetett vetni a természetes ártérrel. A különböz id szakokban készült topográfiai térképek összehasonlítása pedig a földhasználat változásainak meghatározásához vezetett. Az I. katonai felmérés még az átfogó folyószabályozások el tti id kb l származik. Ekkor még nem volt kiépített védvonalrendszer, a természetes képz dmények szabtak határt a víz szétterülésének, és a földhasználatot is ezek határozták meg. A második katonai felmérés már a szabályozási munkálatok 1846-os megindítását követ en készült, az eltelt b egy évtized azonban a tájhasználat változását illet en még nem eredményezett mélyreható változásokat. Gyakorlatilag a mai állapotot mutatja a területr l az 1990/1991-ben készült 1:25 000 méretarányú topográfiai térkép. A méretarány eltérés a térképi tartalom összevetése szempontjából lényegében elhanyagolható, és a három különböz id pontban készült térkép a tájhasználatot összehasonlító vizsgálatok elvégzésre elegend és alkalmas. A digitális domborzatmodell (DDM) a részletesebb 1:10 000 méretarányú EOV vetület topográfiai térképek szintvonalai alapján készült. A digitális tematikus térképkészítés menete A vizsgált terület I. és II. katonai felméréseinek, ill. Gauss-Krüger rendszer térképeinek 150 DPI felbontású színes szkennelt lapjait szelvényen belül az Adobe Photoshop programban illesztettük. Az összes eltér méretarányú és vetület térkép – a térinformatikai feldolgozás és az összehasonlító vizsgálatok lehet vé tétele érdekében – egyetlen közös koordinátarendszerbe illesztése több lépcs ben történt. Els ként a két régi katonai térkép átalakítására került sor; majd a két felmérést az 1991-es Gauss-Krüger vetület koordinátarendszerébe alakítottuk. A domborzatmodell 84


elkészítéséhez felhasznált szintvonalak viszont az EOV vetület (MÉM OFTH, 1975) térképekr l származnak, így végül az EOV lett a közös vetületi rendszer, amelybe a már átalakított és digitalizált valamennyi térképet transzformálni kellett. Az „R2V for Windows” program (amely alkalmas a raszteres térképek tartalmának vektoros állománnyá alakítására) lehet séget nyújtott a Gauss-Krüger térképek szkennelt állományainak beillesztésére, ehhez mindössze laponként néhány (6-7) pont térképr l leolvasható koordinátáját kellett megadni. Ezt követ en már bármely pont Gauss-Krüger koordinátája leolvasható. Mivel az els katonai felmérés vetület nélküli, ezért ennek közös koordinátarendszerbe történ átalakítása megfelel számú illeszt pont – vagyis az 1991-es térképeken is azonosítató – pont segítségével történt. Ezek els sorban templomtornyok voltak, illetve fontos illeszt pontként szolgáltak az árteret szegélyez homokvidék jellegzetes kunhalmai, homokbuckái. Az 1991-es beillesztett térképr l leolvasható koordináták alapján az els felmérést az ERMapper (Earth Resources Mapper – Földi er forrás-térképez ) nev program segítségével alakítottuk át a közös koordinátarendszerbe. A második katonai felmérés esetében már transzformációról beszélhetünk, mégpedig a Cassini-féle vetületet transzformációjáról (VARGA J. 2000). A közös koordinátarendszert az EOV adta, ebbe a rendszerbe kellett a már elkészített tájhasználati térképek vektoros állományát, illetve a szintén Gauss-Krüger vetület helyszínrajzról bedigitalizált Hortobágy-középs árvíztározó vektoros állományú körvonalát transzformálni.

A térképek azonos vetületi rendszerbe és méretarányra hozatalát követ lépés a földhasznosítási térképek vektoros állományának elkészítése az egyes földhasználati osztályok felállításával, majd azok digitalizálásával. A három térkép jelkulcsának különböz sége miatt a tartalom összevethet sége érdekében nyolc közös kategóriát állítottunk fel: Tisza és más vízfelület, mocsaras terület, rét és legel , erd , szántó, sz l és gyümölcs, település, egyéb beépített terület. A vizsgált terület túlnyomó része egybeesik az ártéri öblözet mentett oldali részével, noha a valódi ártéri öblözet területe ennél némileg nagyobb. A kés bbiekben feltüntetett, területnagyságot szemléltet adatok erre a 112 km2 terület ártéri öblözetre vonatkoznak. A területszámításra a raszteres térképek egyes földhasználati kategóriához tartozó pixelszáma, illetve annak hisztogramról történ leolvasása nyújtott lehet séget, ugyanis egy pixel a legtöbb esetben 10x10 m-es területet jelölt A diagramok Microsoft Excel program segítségével készültek. A térképkészítés folyamán minden törekvés ellenére elkerülhetetlenek a pontatlanságok és az így keletkez hibák. Ilyenek keletkezhettek a szkennelt állományok összeillesztése során. Az els két katonai felmérés Gauss-Krüger vetületi rendszerbe történ átalakítása folyamán a pontatlanságok csökkentése érdekében a lehet ségek szerint minél nagyobb számú illeszt pont kiválasztására volt szükség. A régi katonai felmérések esetében a térképezés hiányosságai és pontatlanságai is befolyásolják a tartalom elemzését. A térképkészítés el bbiekben röviden összefoglalt pontatlanságai azonban nem tekinthet k számottev nek.

85


Tájhasználat változása az elmúlt kétszáz évben Tájhasználat az I. katonai felmérés idején Az I. katonai felmérés alapján készített tájhasználati térkép az 1783-as állapotokat mutatja (3. ábra), lényegében tehát több évtizeddel a folyószabályozások, és az ármentesítések el tti viszonyokról nyújt áttekint képet (BORBÉLY A. – NAGY J. 1932).

3. ábra. Tájhasználat a II. katonai felmérés (1858-1861) idején Jelmagyarázat mint a 2. ábrán

A Tisza-szakasz bal partján három település található, melyek gyakorlatilag az ármentes térszín félszigetszer en kinyúló peremét foglalták el. Szembeötl a szabályozatlan Tisza szeszélyesen meanderez futásvonala, a mocsaras területek nagy kiterjedése. Áradások alkalmával a Tisza szabadon önthette el az árterét, állandóan, illetve id szakosan vízzel borított területeket hagyva hátra a legalacsonyabb fekvés részeken. A térkép pillanatnyi állapotot rögzít, és ezt a mocsaras-vizeny s területek kiterjedésének értékelésekor feltétlenül figyelembe kell venni. Az eltér en csapadékos évek közt is jelent s különbségek adódhatnak (helyzetünket könnyíti, hogy a feljegyzések szerint az 1783-as év közepesen csapadékos volt), miközben – els sorban az árvizeknek köszönhet en – egy éven belül is számottev változások mutatkoznak. A Tisza közelében fekv morotvák közül néhány az él folyóval összeköttetésben állt, vízellátásuk folyamatos volt. Nagyobb kiterjedés mocsarak találhatók a Tiszától távolabb fekv területeken is, ezek kirajzolják a Tisza egykori medrének különböz feltölt dési fázisban lév maradványait. A területet számtalan kisebb-nagyobb vízfolyás, ér hálózta be, mozaikos felszínt alakítva ki.

86


A térképr l leolvasható, hogy a mocsarak mellett a rétek és legel k is jelent s nagyságú területet foglalnak el, s t az árvíz visszahúzódását követ en a mocsaras területek nagy részén is kaszáltak, legeltettek. Az erd k kiterjedése viszont nem számottev . A folyót kísér galériaerd k keskenyebb-szélesebb sávja mellett jelent sebb, összefügg erd területet csak Tiszacsegét l délre találunk: az I. katonai felmérés térképe alapján akkor kb. 2,62 km2 terület tölgyes – az Ohati-erd – ma természetvédelmi terület. A Tisza áradásai miatt szántóm velésre els sorban az ármenetes térszíneken kerülhetett sor, amit a vizsgált területr l készített domborzatmodell is alátámaszt. Természetesen az ártér viszonylag magasabb részein is lehetett rövid tenyészidej növényeket termeszteni, ezek betakarítása azonban mindig bizonytalan volt, így a rendszeres szántóföldi m velés a magasabban fekv ármentes „fels földeken” folyt. A parlagon lév szántókat rendszeresen legeltették vagy kaszáltak rajta. Tiszafüred környékén, a település belterületét l északra, keletre és délre a homokvonulatok uralta, szintén magasabb fekvés térszíneken számottev sz l területeket jelöl a térkép. Tiszacsegét l ÉK-re is megfigyelhet egy kisebb telepített sz l s. A filoxéra következtében az 1880-as évekt l értékel dtek fel a homoki sz l k, itt azonban már azt megel z en is sz l ként hasznosították ezeket a területeket. Az ártéri gazdálkodásban fontos szerepet betölt ártéri gyümölcsösöket a térkép nem tünteti fel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ártéri erd k magasabb szintjeinek fáival keveredve ne jelenhettek volna meg a gyümölcsfák is. A József-korabeli felmérés alapján készített tájhasználati térképet és a domborzatmodellt együttesen vizsgálva megállapítható, hogy szoros kapcsolat van közöttük. Az ármentes terület alapvet en a település és a földm velés színtere volt, jelent s legel területekkel, illetve a homokvonulatok uralta térszíneken sz l ültetvényekkel kiegészülve. Ezzel szemben az ártér állandóan, illetve id szakosan vízzel borított felszíne a nagy kiterjedés rétekkel és legel kkel az állattenyésztésnek és halászatnak nyújtottak kiváló feltételeket. A térkép alapján is látható, hogy a folyó szabályozása el tt a lakosság gazdálkodási formája mer ben más volt, mint jelenleg, igen er sen kapcsolódott a természeti adottságokhoz. Tájhasználat a II. katonai felmérés idejében A II. katonai felmérés a vizsgált területr l már a szabályozások megkezdését követ en (1858-1861) készült és a változások némely tekintetben figyelemreméltóak (4. ábra). A munkálatok közvetlen eredménye két átvágás: az ún. hordói átmetszés 1846-ban, illetve a Tiszacsege melletti kanyarulaté 1854-ben. Ez utóbbi átvágással a település másfél kilométerre került a Tiszától. Az 1850-es évek közepén kiépített védvonal Tiszacsegénél és Tiszafürednél a magaspartba kötött be. A gátak megakadályozták, hogy az áradások vize szétterüljön a nagy kiterjedés mentett ártéren, és a Hortobágyot sem táplálták többé a Tiszacsege mellett kilép árvizek. Az I. katonai felméréshez képest az ártér földhasználatában észrevehet változás a mocsarak visszahúzódása: a régi összefügg vízivilágból csak helyenként maradtak vissza kisebb-nagyobb mocsaras, illetve vizeny s területek.

87


4. ábra. Tájhasználat 1990/91-ben (Jelmagyarázat mint a 2. ábrán)

5. ábra. Az ártéri gazdálkodásra javasolt terület jelenlegi tájhasználata (Jelmagyarázat mint a 2. ábrán)

A II. katonai felmérés alapján viszont jobban kirajzolódik az alacsonyabb fekvés ártéri területek differenciáltsága, vagyis a mikrodomborzat és ezzel összefüggésben a területhasználat változatossága. Az ártéren megfigyelhet rendkívüli mozaikosság részben a második felmérés részletgazdagabb tartalmának (JANKÓ A. 2001), részben inkább annak köszönhet , hogy a védvonalak kiépítésével megsz nt az árvizek 88


szabad szétterülése, és a kicsiny szintkülönbségek is meghatározták a kiszáradó és biztonságos termelés lehet ségét nyújtó területek használatát. A mocsarak korábbi helyét túlnyomórészt a rétek, a legel k, és helyenként a szántó vette át. Az árterület nagy részének feltörésére és megm velésére azonban csak évekkel-évtizedekkel kés bb került sor, amelynek több oka is lehetett. A mentesített területek egyrészt lassan száradtak ki, jelent s részüket egy ideig csak rétként, illetve legel ként tudták hasznosítani, és az állattartásban továbbra is fontos szerepet játszott a rétgazdálkodás. A II. katonai felmérés eredeti színes térképszelvényein megfigyelhet , hogy amíg a rétek f ként az alacsonyabb fekvés területeket (nagyrészt a korábban mocsaras részeket) foglalják el, addig a legel k mindenekel tt a magasabb térszíneken (részben az ármentes szinten) helyezkednek el. A vízt l elhódított területek megm velése azért néhol már a 19. század ötvenes éveiben megindult. Közülük figyelemre méltó a Tiszafüredt l északkeletre húzódó összefügg szántóföldek megjelenése, melyek jelent s hányadát éppen a vizsgált terület legalacsonyabban fekv területein, a korábban mocsaras részeken hozták létre. Az erd k kiterjedése továbbra is a már említett helyekre – vagyis a folyó mentére és az Ohati-erd területére – korlátozódik. A hét-nyolc évtizeddel korábbi állapothoz képest a települések területnagyságában – Tiszafüred kivételével – nem következett be számottev változás. Tiszafüred belterülete azonban igen jelent sen kiterjedt; bár a terjeszkedés még az ármentes térszínt vette igénybe. A többi település esetében sem mutatkoznak az ártérre történ letelepülés jelei (a lakosok még nem felejtették el az árvizeket). Természetesen az ártéren régebben is voltak elszórtan, f képpen az állattartással összefüggésbe hozható építmények: több kunyhót is feltüntetnek a második felmérés térképlapjai. Ezekre valószín leg még mindig az ideiglenesség volt jellemz : vagyis nádból, gallyakból, stb. készülhettek. A II. felmérés idején a földhasználat már kevésbé rajzolja ki az egykori ártéri és ármentes területek közti különbséget, és az ártéren belül is megjelennek a természetes körülmények között oda nem ill földhasználatok. A térképeken a rétek és legel k határát gyakran az ármentes térszín pereme jelenti. Az ármentesítés következtében a szántók már az alacsonyabb fekvés ártérre is lehúzódtak. A terület legmélyebb részeit f ként mocsarak, részben az állóvizek rajzolják ki. Tájhasználat az 1990/91-es felmérés alapján Az 1990/91-es tájhasználati térkép már a Tisza-szabályozás és belvízrendezések eredményeként kialakult állapotokat mutatja (5. ábra). Az eltelt mintegy másfél évszázad alatt végbement legfelt n bb változás egyértelm en a szántóföldek térhódítása, amellyel egyben beteljesedett a tervszer folyószabályozások egyik célja (TÓTH A. 1997). A terület kiszáradásával a rétek és a legel k területe számottev en csökkent, miközben a szántók területe megn tt. Amíg a II. katonai felmérésen csak helyenként jelent meg az ártéren a szántóföldi növénytermesztés, addig napjainkra a mentett ártéren mindenütt a szántó vált uralkodóvá, melyekben szinte elszigetelt foltokként jelennek meg az egyéb m velési ághoz tartozó területek (vízfelületek, gyepek, erd k). A terület korábbi 89


kettéosztottsága – vagyis az árterületek és az ármentes térszínek eltér földhasznosítása – a Tisza-szabályozással megsz nt, a hullámterek kivételével az egész vidék a gazdálkodás szempontjából gyakorlatilag egységesé vált. A rétek, és legel k rovására növekv szántóföldek a hagyományos állattartás szerepének visszaszorulását jelezték. Tiszacsege környékén azonban – f ként a szikesedésnek köszönhet en – továbbra is nagy legel területek maradtak fenn, amelyek ma f ként a Hortobágyi Nemzeti Park részét képezik. Az erd területek kiterjedése is változott: napjainkra a gátak és a folyómeder közti hullámtér zömében erd vel fedett; más kérdés, hogy sok a tájidegen fa. A mentett ártéren is megn ttek a telepített erd k foltjai. Számottev változás figyelhet meg a települések méretében is. A térképek szerint Tiszafüred és Egyek továbbra is els sorban a magasabban fekv területek felé terjeszkedett és az ártér felé es északi részén megmaradt az ártérperemet követ íves hajlás. A két új település – Félhalom, illetve Telekháza – magja már a II. katonai felmérésen is megtalálható, de kiépülésük a 20. században történt. A tervezett árvízi elöntés szempontjából Tiszacsege van a legrosszabb helyzetben. A több irányban terjeszked településen a gazdasági épületek mellett már a házak is lehúzódtak az ártérre, s t még az egykori Tisza-mederbe is építettek lakóházakat. A II. katonai felmérést követ több mint egy évszázad alatt számos épületet hoztak létre a mentett oldali ártéren is. A nagyüzemi termel szövetkezetek gazdasági épületei mellett f ként üdül területek jelentek meg; a Tiszacsegét l északnyugatra kiépült mentett oldali üdül telepen kívül a hullámtéren is létesítettek nyaralókat. A többségében lábakon álló nyaralók küls falán az utóbbi évek valamennyi árvizének szintje leolvasható. A Tisza-menti morotvákat több esetben ma is állóvizek töltik ki, illetve részint vizeny s-mocsaras területként jelentenek üde színfoltot a szántóföldek között. A felszínt korábban tagoló vízfolyások, a számtalan kisebb-nagyobb ér azonban elt nt, a folyószabályozás el tti id khöz viszonyítva a vizek, vizes él helyek is visszaszorultak. A hullámtéren ezzel szemben a Tisza-tó kialakításának, a víz felduzzasztásának következményeként jelent s vízfelületek találhatók. Az egykor nagy kiterjedés mocsarak területe ma már elenyész , nagy részét feltörték, m velés alá vonták. A sz l területek csökkenésében közrejátszik, hogy Tiszafüred terjeszkedésével a városhoz tartozó lakóterületek lettek. Az els két katonai felméréshez képest szembeötl változást jelentenek a Telekháza melletti telepített sz l , illetve gyümölcsültetvények. Az 1990/91-es tájhasználati térképen már nem sok összefüggés figyelhet meg a természeti adottságok és a területhasználat közt. Csupán néhány vízzel kitöltött vagy mocsaras morotva, illetve a nagy kiterjedés szántók „mátrixán” belül megjelen erd - illetve gyepfoltok engednek következtetni a Tisza egykori medermaradványaira, a mélyebb, vizeny s területekre. Az ember egyre inkább függetlenítette magát és gazdálkodását a természett l, jóllehet a természeti viszonyok – bár lényegesen kisebb mértékben – továbbra is befolyásolják a területhasználatot; gondoljunk csak a belvizekre. A tájhasználati térképre tekintve tehát már nem

90


következtethetünk a magasabb és alacsonyabb fekvés területek elhelyezkedésére és az ártérperem futására. Összegzés: az ártér tájhasználatának átalakulása A digitális térképekr l mért területi adatok jól mutatják a földhasználat átalakulását. A mocsaras területek ártérb l való részesedése a három id pont alapján csökken tendenciát mutatott (százalékba átszámolva: 57% 16% 2%), a szántóföldek területének ártéren belüli aránya azonban gyorsan növekedett (7% 11% 76%). A rétek és legel k a védgátak kiépítését alig követ második felmérésen egyértelm en nagyobb (67%), mint az els felmérésen (26%) volt. Ennek oka, hogy a mocsarak kiterjedése csökkent, ugyanakkor egy ideig még a rétek/legel k jelentették a legkedvez bb hasznosítást és csak kés bb kezdték a földek feltörését. Az erd k részaránya 1783-tól az 1850-es évek közepére mérsékl dött, de a 19. század közepét l napjainkig egyértelm en n tt. A települések lehúzódtak a mentett ártérre, ahol az egyéb gazdasági építmények is megjelentek. Összegezve megállapítható, hogy a területhasználat az ármentesítési és lecsapolási munkálatok következtében fokozatosan szakadt el a természeti körülményekt l. Az ármentesítés el tt a domborzatban mutatkozó kicsiny, olykor csak néhány deciméteres függ leges eltérések határozták meg a vízrajzi viszonyokat és így számos más természetföldrajzi tényez t is. A tájhasználat ezekhez az adottságokhoz alkalmazkodott. A töltések kiépítése után azonban a természeti adottságok elvesztették korábbi jelent ségüket. A természeti adottságokhoz igazodó víztározás Az ártéri víztározás a domborzat figyelembevételével A morfológiai adottságokhoz igazodó ártéri víztározás esetében a tározó területének határát – a már kiépített f vonal gátjain kívül – az ártér és az ármentes térszín közti pár méteres relatív magasságkülönbség jelenthetné, amely „természetes gátként” tartaná keretek között a mentett oldalra kiengedett vizet. Eldöntend kérdés, hogy milyen magasságot érjen el a víz. A VVT csak ritkán, a katasztrofálisnak ígérkez árvíz idején engedné ki a vizet, melynek magassága – az árvízi biztonság elérése érdekében – a Tisza árvízi szintjét is elérhetné, tehát a tározók területén a vízmélység igen nagy lenne. A természeti adottságokhoz, és korszer sített ártéri gazdálkodáshoz igazodó víztározás esetében természetesen jóval alacsonyabb szint , de rendszeres elárasztással kellene számolni. Az elhagyott mederszakaszokkal, morotvákkal tagolt ártéri felszín magassága mintaterületünkön túlnyomórészt 86-90 m között van. Pontosabban: az ártér területének 7%-a 87 m alatt, 27%-a 87-88 m között, 34%-a 88-89 m között, 19%-a 89-90 m között, 13%-a pedig 90 m fölött helyezkedik el. Az öblözet – körülbelül Egyek vonalában – két f részre osztható: a nyugatra fekv mélyebb fekvés ártérrel szemben keletre fekv keskenyebb ártéri részen mérsékeltebb relatív szintkülönbség 91


mutatkozik. Az ártérperem határa Egyek és Tiszacsege közt kevésbé élesen rajzolódik ki, mint az öblözet délnyugati részén, de általában itt is eléri 1,5-2,5 m közötti viszonylagos magasságot. Rendszeres áradásai alkalmával a Tisza általában 90 m tszf magasságig öntötte el a területet, tehát els megközelítésben nagyjából a 90 méteres szintvonallal határolható le az a terület, amelyet a természeti adottságokhoz – els sorban a geomorfológiához – igazodó ártéri víztározás maximális területének vehetünk. A természetes gátaknak azonban vannak „gyenge pontjai”. Egyekt l délre a védett Pusztakócsi-mocsarak és a Tisza ártere közti magasabb térszín elkeskenyedik, illetve részben lealacsonyodik, de a domborzatmodell szerint az ártérperem futásvonala nem szakad meg. Ugyanakkor nem kizárt, hogy fokokon át valóban kapcsolatban állhatott a két alacsonyabban fekv terület. Hasonló jelenség figyelhet meg az el bb említett területt l nyugati, délnyugati irányban, ahol az ártér a nagyrészt ÉNy-DK-i csapásirányú homokvonulatokkal uralt felszínnel találkozik. Az ártér 90 m-ig (vagyis a körülbelüli ártérperem szintjéig) történ egyenletes elárasztása esetén a fent említett két területen – els sorban az öblözet legdélebbi csücskénél – mesterséges magasítás nélkül a víz bizonyos mértékig „túlcsordulna” az ártéri öblözeten. A terület 89,5 m tszf-i magasságig, illetve annál alacsonyabb szintig történ egyenletes feltöltése esetén viszont ennek veszélye már nem állna fenn. Néhány helyen azonban feltétlenül szükséges lenne újonnan épített töltésekkel határolni a tározót. Tiszafürednél a VTT-ben tervezett töltés – magaspartba beköt folytatással kiegészítve – feltétlenül számításba jönne a geomorfológiai adottságokhoz igazodó árvíztározás esetén is. A Tiszacsege melletti töltések is hasonló szerepet töltenének be. A megáradt Tisza a folyószabályozások el tt a Hortobágy mocsárvilágát a ma belvízelvezet csatornaként szolgáló egykori Árkus-ér mentén táplálta. A tározó lehatárolásakor célszer nek t nik ezeket a település belterületét l délre található alacsonyabb fekvés egykori ártéri területeket gátakkal leválasztani és ezáltal a víz továbbjutását megakadályozni. Az ártéri víztározás a területhasználat figyelembevételével Az ártéri víztározók területének kiválasztásakor els dleges szempontként a morfológiai adottságokat ajánlatos figyelembe venni. A folyószabályozások kezdete óta eltelt b másfél évszázad alatt azonban a biztonságot hozó ármentesítés következtében a tervezett tározó helyén a földhasználat teljesen átalakult, amire, mint korlátozó tényez re, tekintettel kell lenni. Els helyre kerülnek a korlátozó tényez k közül az ártérre lehúzódott településrészek. Tiszacsegén teljesen új településrészeket hoztak létre a mentett ártér területén. Ültetésújtelep a Tisza egykori folyókanyarulatának bels íve mentén, részben az egykori folyómeder területén jött létre. A VTT a már meglév töltések felhasználása mellett az érintett településrész védelmében újabb gátak építését javasolja. Más kérdés, hogy az elárasztás következtében valószín leg megemelked talajvíz mennyiben fejtene ki káros hatást az alacsonyabban fekv épületekre. Tiszafüreden, illetve Egyeken a település növekedése az ártér területét alig érinti, de egyes házak egészen a 89 és 90 m közötti magasságig lehúzódnak. 92


Az öblözet területén elhelyezked egyéb beépítések többségükben gazdasági létesítmények, melyek közül csak a gazdaságosak lehetnek korlátozó tényez k. Fontosabb ipari terület nincs, viszont az üdül épületek viszonylag jelent s számban találhatók, f képpen Egyekt l ÉNy-ra, a Holt-Tisza mentén. Az ártéren nem haladnak keresztül közutak, az egyes gazdasági épületekig (termel szövetkezetek, stb.) viszont általában rövidebb m utak épültek ki. A legjelent sebb közlekedési létesítmény az ártéren mintegy 1-1,5 m magas töltésen keresztülhaladó Debrecen-Füzesabony közti vasútvonal. A természeti adottságokhoz igazodó árvíztározás megvalósítása esetén a javasolt szint elöntés a vasutat nem veszélyeztetné – a VTT szerinti kiépítés viszont megkívánná a magasítását, s t körültekint meger sítését is, azért, hogy a f védvonal részeként ellenálljon a magas vízszintnek, és ugyanakkor a nehéz vasúti szerelvények közlekedésének, valamint az esetleges árvízi védekezés nehézgépes felvonulásának is megfeleljen. A modernizált ártéri gazdálkodás a mai földhasználat átalakítását kívánja meg. Ez els sorban a rendszeres és – a rétek, legel k, kertek-gyümölcsösök, erd k, a legmagasabb részeken pedig a szántóföldek m velésének – megfelel ideig tartó elárasztás számításba vételével történhet meg (BALOGH P. 2001). Ez a kérdés összetett, természet- és társadalomföldrajzi vizsgálatokat követel meg. Összefoglalás A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésének f célja a biztonságos árvízvédelem, de emellett – kisebb hangsúllyal, mint kellene – a természetvédelmi, illetve társadalmi-gazdasági szempontok is helyt kapnak benne. A terv a mai f védvonalon kívülre, a mentett oldalra is kivezetné a vizet szabályozott keretekben akkor, amikor az árvízi veszély az el rejelzések szerint olyan nagy, hogy várható lenne a gátakat meghaladó vízszint kialakulása. Az árvízi tározók kijelölését és m ködtetését illet en azonban a tájhasználat szempontjából kedvez bb megoldás lehet sége is felmerül, melyben az árvízvédelmi feladatokon túl, s t azt megel z en, a gazdasági-társadalmi tényez ket, a táj- és a természetvédelmi szempontokat is messzemen en figyelembe véve, összetett módon lehetne kezelni a felmerül problémákat. Két fontos alapeleme van ennek a megközelítésnek: az egykori ártér természetes öblözeteinek határát használná védvonalként, és a ritkán – akár 10-30 évenként el forduló – vészhelyzetek elkerülése helyett a rendszeres, gazdaságilag hasznosítható mennyiség víz kivezetésével számol. A tározóterek kijelölésekor tehát a költséges épített gátak helyett els sorban a természeti – f ként a geomorfológiai – adottságokra kellene támaszkodni, másodsorban lehetne tekintetbe venni a meglév infrastruktúrát, ezek után az általában ökológiai és ökonómiai szempontból egyaránt fenntarthatatlan mai tájhasználatot, földhasználatot. A terület földhasznosításának mintegy 150 év alatt bekövetkezett változása alapján, összegezve megállapítható volt, hogy a területhasználat az ármentesítési és lecsapolási munkálatok következtében fokozatosan szakadt el a természeti körülményekt l. Az ármentesítés el tt a domborzatban mutatkozó kicsiny, olykor 93


csak néhány deciméteres függ leges eltérések határozták meg a vízrajzi viszonyokat és így számos más természetföldrajzi tényez t is. A tájhasználat ezekhez az adottságokhoz alkalmazkodott. A töltések kiépítése után azonban a természeti adottságok elvesztették korábbi jelent ségüket. Rendszeres áradásai alkalmával a Tisza általában 90 m tszf magasságig öntötte el a területet, azonban ekkor néhány helyen mesterséges magasítás nélkül a víz bizonyos mértékig „túlcsordulna” az ártéri öblözeten. A terület 89,5 m tszf-i magasságig, illetve annál alacsonyabb szintig történ egyenletes feltöltése esetén viszont ennek veszélye már nem állna fenn. Néhány helyen tehát feltétlenül szükséges lenne újonnan épített töltésekkel határolni a tározót. Az ártéri víztározók területének kiválasztásakor els dleges szempontként a morfológiai adottságokat ajánlatos figyelembe venni, ugyanakkor a teljesen átalakult földhasználatra, mint korlátozó tényez re, tekintettel kell lenni. Els helyre kerülnek a korlátozó tényez k közül az ártérre lehúzódott településrészek. (A VTT a már meglév töltések felhasználása mellett az érintett településrész védelmében újabb gátak építését javasolja. Az öblözet területén elhelyezked egyéb beépítések közül csak a gazdaságosak lehetnek korlátozó tényez k. Fontosabb ipari terület nincs, viszont az üdül épületek viszonylag jelent s számban találhatók, f képpen Egyekt l ÉNy-ra, a Holt-Tisza mentén. Az ártéren nem haladnak keresztül közutak, az egyes gazdasági épületekig (termel szövetkezetek, stb.) viszont általában rövidebb m utak épültek ki. A legjelent sebb közlekedési létesítmény az ártéren mintegy 1-1,5 m magas töltésen keresztülhaladó DebrecenFüzesabony közti vasútvonal. A természeti adottságokhoz igazodó árvíztározás megvalósítása esetén a javasolt szint elöntés a vasutat nem veszélyeztetné. A modernizált ártéri gazdálkodás a mai földhasználat átalakítását kívánja meg. Ez els sorban a rendszeres és – a rétek, legel k, kertek-gyümölcsösök, erd k, a legmagasabb részeken pedig a szántóföldek m velésének – megfelel ideig tartó elárasztás figyelembe vételével történhet meg. Irodalom ANDRÁSFALVY B. (1973): A Sárköz és a környez Duna-menti területek si ártéri gazdálkodása és vízhasználatai a szabályozás el tt. – Vízügyi Történeti Füzetek 6. Budapest. BALOGH P. (2001): Az ártéri tájgazdálkodás koncepciója. – Földrajzi Közlemények, 125. (49) pp. 249-270. BORBÉLY A. – NAGY J. (1932): Magyarország I. katonai felvétele II. József korában. – Térképészeti Közlöny. 2. pp. 1-61. JANKÓ A. (2001): A második katonai felmérés. – Hadtörténelmi Közlemények 114. pp. 103-129. TÓTH A. (1997): A Közép-Tiszavidéki táj gyökeres megváltozása a folyószabályozási munkálatok nyomán. – In: FÜLEKY GY. (szerk.): A táj változásai a Honfoglalás óta a Kárpát-medencében. - Gödöll i Agrártudományi Egyetem, Gödöll . pp. 347-354. VARGA J. (2000): Vetülettan. – M egyetemi Kiadó, Budapest. 296 p. A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése, koncepció-terv – Országos Vízügyi Honlap (http://www.vizugy.hu/ vizugy.nsf)

94


Irodalom a kérdés további tanulmányozásához BELLON T. (1991): Ártéri gazdálkodás a Tisza mentén a XVIII-XIX. században. – In: Alföldi társadalom II. Békéscsaba. pp. 109-124. BELLON T. (1996): Ártéri gazdálkodás az Alföldön az ármentesítések óta. – In: FRISNYÁK S. (szerk.): A Kárpátmedence történeti földrajza. Nyíregyháza. pp. 311-320. DÓKA K. (1987): A vízimunkálatok irányítása és jelent sége az ország gazdasági életében (1772-1918). – Budapest. DUNKA S. – FEHÉR L. – VÁGÁS I. (1996): A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története. – Budapest. FRISNYÁK S. (1996): Magyarország kultúrgeográfiai korszakai (895-1920). – In: FRISNYÁK S. (szerk.): A Kárpát-medence történeti földrajza. - Nyíregyháza pp. 121-142.. HARASZTY L. (2000): A Tisza-völgy természeti értékeinek meg rzése. – WWF füzetek 17. Budapest. KÁROLYI ZS. – NEMES G. (1975): Az si ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846). – In: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. - Vízügyi Történeti Füzetek, 8. Budapest. LÁSZLÓFFY W. (1982): A Tisza – vízi munkálatok és vízgazdálkodás a tiszai vízrendszerben. – Akadémiai Kiadó, Budapest. 610 p. MAROSI S. – SOMOGYI S. (1990): Magyarország kistájainak katasztere I-II. kötet. – Akadémiai Kiadó, Budapest, p. OROSZ I. (1992): Az Alföld mez gazdasága és a Tisza-szabályozás. – In: Mérlegen a Tisza-szabályozás. pp. 2532. Budapest. PÉCH J. – SZIBERT A. (1906): A Tisza hajdan és most. – PÓK J. (1992): Szabolcs vármegye katonai leírása 1782-1785. – A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 6. Nyíregyháza. RAKONCZAI J. (1988): Az emberi tevékenység környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálati lehet ségei alföldi példákon. – Alföldi Tanulmányok, pp. 59-79. RAKONCZAI J. (2000): Antropogén hatásra bekövetkez tájváltozások az Alföldön. – In: SCHWEITZER F. – TINER T. (szerk.): Tájkutatási irányzatok Magyarországon MTA FKI. pp. 37-54. SOMLYÓDI L. (2000): A magyar vízgazdálkodás. – Magyar Tudomány. 6. pp. 657-672. SZALAY GY. (2002): A vízrendezési és öntözési feladatok megjelenése és fejl dése az Alföldön. – In: Mérlegen a Tisza-szabályozás. pp. 95-110. Budapest. SZÉCHENYI I. (1846): Eszmetöredékek, különösen a Tisza-völgy rendezését illet leg. – Pest. TÍMÁR G. – RÁCZ T. (2001): Földtani folyamatok hatása a Tisza-völgy árvízi biztonságára. – Magyar Hidrológiai Társaság Duna-Tisza medence víz és környezetvédelmi nemzetközi konferenciája. Debrecen. Konferencia-kiadvány. pp. 511-520. VÁZSONYI Á. (1973): A Tisza-völgy vizeinek szabályozása. – In: IHRIG D. (szerk.): A magyar vízszabályozás története. Budapest, pp. 281-367.

95

Árvízi tározás vagy ártéri gazdálkodás a Tisza mentén

Recommend Documents