ARCLAND projekt A JPM Régészeti Osztályának nemzetközi pályázata

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve

53

391-400

Pécs, 2015

ARCLAND projekt 2010-2015 A JPM Régészeti Osztályának nemzetközi pályázata Gáti Csilla – Bertók Gábor Janus Pannonius Múzeum H-7621 Pécs Káptalan utca 5. e-mail: [email protected], [email protected]

Bevezetés A Janus Pannonius Múzeum 2005 és 2007 közt részt vett az Európai Unió Culture 2000 programja keretén belül megvalósult European Landscapes – Past, Present and Future (Európai tájak múltja, jelene, jövője) című pályázatban, amelynek fő célja volt – több más uniós tagállam szakintézményeinek együttműködésével –, hogy az ún. roncsolásmentes régészeti módszerek gyakorlati hasznát és a kutatásokban elért eredményeit bemutassa. Szűkösebb anyagi keretek között, de a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatásával a pályázat lezárulta után is folytatódtak kutatásaink az intézmény keretein belül. 2010 óta újult erővel tudjuk folytatni a megkezdett kutatásokat, mivel az intézmény társpályázóként részt vesz az Európai Unió Culture 2007 – ArchaeoLandscapes Europe (röviden ARCLAND) (http://www.arcland.eu) programjában, jelenleg mintegy 74 külföldi intézménnyel együtt. A pályázat lényege, hogy a korábbi Culture 2000-es pályázat alapelveit továbbfejlesztve egy összeurópai hálózatot hozzon létre az örökségvédelmi szakemberek között, erősítse a közönségkapcsolatokat a tudományterület felé, és a legújabb távérzékelési- és egyéb roncsolásmentes módszerek használatát népszerűsítse. E pályázatunkhoz az önrészt szintén a NKA biztosítja. Az ArchaeoLandscapes pályázat 2015 szeptemberében zárul, teljes költségvetése eléri az 5 millió eurót, melyből a Janus Pannonius Múzeum programja 105 ezer eurót tesz ki.

Kutatási módszerek Kutatásaink alapjául a légifelvételek rendszeres készítése és kiértékelése szolgál. A régészeti célú légifényképezés mára sok európai országban az egyik alapvető, rendszeresen alkalmazott lelőhely-felderítő módszerré vált. Történelmi, újabban pedig inkább pénzügyi okok miatt Magyarországon a régészeti légifelderítés csak az utóbbi két évtizedben kezdett lassan teret nyerni. A légifelderítés útján szerzett információk a régészeti lelőhelykutatás lehetőségeit, hatékonyságát rendkívüli mértékben megnövelik. A neolitikumtól kezdve egészen a

392

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015)

modern korig találhatunk ezzel a módszerrel lelőhelyeket, ugyanis ahol a talajt az idők folyamán valaha megbolygatták, ott sokszor a talaj és a növényzet elszíneződéseiből, a hó eltérő olvadása alapján, vagy a még meglévő kisebb terephullámok árnyékjelenségként való észlelése útján következtethetünk egykori megtelepedésre. Ezek a talaj- és növényzeti elváltozások azonban csak bizonyos magasságból láthatók összefüggéseikben. Az észlelhetőséget olyan sok és a legtöbb helyen nem mérhető körülmény határozza meg, mint a vetett növényzet fajtája, egy adott időszak alatti csapadékmennyiség és hőmérséklet, talajtípus, a humusz vastagsága, a terep domborzata, az alapkőzet fajtája. A légirégészeti kutatás egyik alapvető elve tehát a rendszeresség. Ha egyszer vizsgálunk egy területet az általunk ideálisnak vélt körülményeket kivárva, lehet, hogy találunk valamit, de ha a cél nem egy lelőhely lefényképezése, hanem egy terület régészeti örökségének feltárása, akkor az év folyamán minél több alkalommal, eltérő körülmények között is át kell vizsgálni azt. Érvényes ez a már ismert lelőhelyekre is, hiszen ritka az az eset, hogy egy helyszínen az összes felszín alatti objektum egyszerre mutatkozik. Az 1990-es évektől kezdődő repülések révén a nyugat-európai, több százezres, esetenként milliós számú felvétellel rendelkező gyűjteményekhez képest nem jelentős méretű, de a rendelkezésre álló rövid időhöz és a pénzügyi lehetőségekhez képest fontos gyűjtemények jöttek létre az MTA Régészeti Intézetében, a Pécsi Tudományegyetemen a Légirégészeti Téka keretein belül, valamint az ELTE Régészettudományi Intézetében. Pályázataink eredményeként a 2005-ös évtől kezdődően egy újabb gyűjteményt hoztunk létre a Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztályán, amely mára több mint 6000 felvételt számlál, és zömmel Baranya középső, illetve keleti területein azonosított régészeti lelőhelyekről tartalmaz felvételeket. Mindez köszönhető annak, hogy a pályázatok keretében rendszeresen, évente 3-6 alkalommal végzünk légirégészeti felderítést Baranya megyében. Az így készített több ezer légifelvételnek, illetve a szabadon elérhető, nagy felbontású műholdfelvételek átvizsgálásának köszönhetően közel 250 régészeti lelőhelyet, köztük számos földművet, körülárkolt területet fedeztünk fel, térképeztünk és rögzítettünk térinformatikai adatbázisban (http://jpm.hu/Arcland). Az utóbbi néhány évben kezdett teret nyerni a régészeti kutatásban műholdfelvételek vizsgálata. Ezt elsősorban az segítette elő, hogy néhány internetes cég nagy mennyiségű, régészeti felhasználásra alkalmas minőségű, szabadon elérhető felvételt tett közzé. A hagyományos légifelvételekhez sokban hasonlítanak, előnyük, hogy gyorsan, nagy területeket lehet rajtuk áttekinteni, és közel mérethelyes képet adnak. Baranya megyei kutatásainkban is alkalmazzuk ezt a módszert, és már 10 fölötti a csupán a számítógép előtti munkával megtalált új lelőhelyek száma. A légirégészeti munka fő céljai közé tartozik a lelőhelyek megtalálása, dokumentálása mellett a felvételek további hasznosítása is, így a lelőhelyek lehatárolása, alaprajzának elemzése, régészeti munkák tervezése, dokumentálása céljából. A légifényképekkel és műholdfelvételekkel nyert adatok a komplex régészeti munkánknak csupán az első fázisát jelentik. Az ezekkel nyert információkat, ha lehetőségünk nyílt rá, geofizikai mérésekkel pontosítottuk, illetve felszíni leletgyűjtéssel és szondázó ásatásokkal, valamint archív adatok kiértékelése útján tovább kutatjuk. Újabban az adatgyűjtési módszereink között szerepel a digitális infra felvételek készítése is. A szabadon álló, nagy felületű jelenségek, lelőhelyek esetében az általunk leggyakrabban használt módszer a magnetométeres felmérés. Hátránya, hogy olyan területeken nem alkalmazható, ahol az emberi tevékenység vagy geológiai okok miatt erős mágneses zavarok tapasztalhatók (pl. települések belterületén, vulkanikus alapkőzetű területeken, távvezetékek alatt), ugyanakkor a nagy kiterjedésű, fedetlen régészeti lelőhelyeken ez a módszer a geofizikai kutatások egyik leggyorsabb, legtöbb információval szolgáló

ARCLAND projekt 2010-2015

393

és nem utolsó sorban olcsóbb eljárásai közé tartozik. Ily módon sikerült az elmúlt években több neolitikus körárkot felmérnünk, de a majsi csatatérkutatásban is hasznosítottuk. Épített jelenségek esetében nagyobb sikereket tudtunk elérni a földradaros vizsgálatokkal. A műszert városban, zárt térben is jól tudtuk alkalmazni, az eredmények értelmezése azonban nem mindig olyan egyértelmű, mint a mágneses mérések esetében, mivel ebben az esetben több ismeretlen tényezővel rendelkezünk (talaj minősége, nedvességtartalma, bolygatottsága is befolyásolja a mérési eredményeket), és a felmért terület maga is több esetben több korszakban bolygatott, átépített volt. 2012 márciusában végeztünk lidarfelmérést a megye területén. A lidar vagy légi lézerszkennelés során egy repülő platformról kibocsájtott lézersugarak visszaverődéséből lehet nagyfelbontású terepmodellt kapni, akár növényzettel sűrűn borított terepen is. A megye területén a pályázat keretein belül eddig 140 km2 felmérésére történt meg. Az adatok feldolgozása még jelenleg is folyamatban van. Az eredményeket későbbi kutatások során tudjuk alkalmazni, hiszen sík területeken mintegy 30-40 cm felbontású terepmodellt kaptunk. A terepmodellen megjelenített kisebb-nagyobb anomáliák a korábbi korok bolygatásaira utalhatnak. Az erdős területeken más módszerekkel ilyen pontosságú adatokat nem tudnánk kapni, mint azt a Jakab-hegy példája is mutatja.

Eredmények Az elmúlt 9 év légirégészeti kutatásainak köszönhetően több korszakról változtak meg az alapvető ismereteink a térségben: a korábban csak szórványosan ismert nagy méretű neolitikus (Kr. e. 5000-4300) körárkokról ma már tudjuk, hogy „tömegével” jelen voltak. Ezeknek az összetett szerkezetű, többszörös árokrendszerekkel kialakított földműveknek a megléte igen összetett társadalmi szerkezetre utalhat. A megyében felfedezett körárkok száma mára eléri a 18-at. A legjelentősebb ezek közül talán a Szemely község határában egymás mellett talált két földmű; a nagyobbik, többszörösen árkokkal kialakított szerkezet méretei elérik az 530×390 métert, a tőle délre fekvő kisebbik árokrendszeré pedig a 170×155 métert. A légifelvételek nyomán, a területen végzett geofizikai kutatásokkal pontosítottuk a földművek szerkezetét. Bár 2006-ban és 2008-ban is történtek kisebb mértékű szondázó ásatások az érintett részen, a jelenségek pontos funkcióját és egymáshoz viszonyított időbeliségét még nem sikerült tisztáznunk. Ugyancsak újdonság volt annak a felismerése, hogy a kora bronzkor időszakában (Kr.e. 2500-2000) az akkor élt közösségek az eddig ismertnél jóval nagyobb számban dombvégeken kialakított erődítésekkel határolták le településeiket, melyek nyomai jelenleg is a lábunk alatt hevernek. Mai tudásunk alapján legalább 20 ilyen erődített telep volt megyeszerte, de várhatóan még több ilyen földmű előkerül majd. 2009 óta folyik a mohácsi csatatér kutatása a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadszíntérkutató Csoportjával együttműködve. Az elmúlt évek kutatásai során úgy tűnik, hogy sikerült tisztázni a forrásokban is említett Földvár falu helyét, melynek határában a csata jelentős része folyt. 2013-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Tanszékével közös kutatást kezdtünk a Tolna megyei Szakcs és Dalmand határában található római kori város területén. A kutatás során a légifelvételek mellett geofizikai méréseket és terepbejárásokat is végeztünk.

394


A lidarfelmérések eredményei a Pécs melletti Jakab-hegy esetében hoztak igen látványos eredményeket. Itt az erdővel fedett vaskori sánc és az előterében elhelyezkedő halomsírmező kutatásához járult hozzá nagymértékben a lézeres felmérés, ami földi módszerekkel igen körülményes és időigényes lett volna. A kiértékelt eredményeken a sáncnak eddig nem ismert részletei is kirajzolódtak. Az eredmények kiértékelésével további lelőhelyek és eddig láthatatlan részletek előkerülésére számíthatunk.

Régi idők, új módszerek Kutatási eredményeinket 2012-ben egy fél évig tartó időszakos kiállítás keretein belül mutattuk be Pécsett, a Múzeum Galériában Régi idők, új módszerek címmel. A kiállítás még abban az évben a Magyar Nemzeti Múzeumban is bemutatásra került, így egy szélesebb közönség is megismerhette az újszerű módszerekkel elért eredményeinket. A kiállítás anyagából 2014-re készült el egy kibővített katalógus azonos címmel, ez az elmúlt 9 év kutatási eredményeit összegzi.

NATS 2013 A pályázat egyik fő pillére a szaktudás továbbítása nemzetközi szinten is a hallgatóknak és a kutatóknak. Ennek megfelelően 2013. június 4. és 11. között az ARCLAND pályázat keretén belül, Magyarországon elsőként, egy nemzetközi szakmai továbbképzést rendeztünk Pécsett (NATS ="Non-invasive Archaeology Training School"), hogy a nemzetközi szinten elismert és használt roncsolásmentes régészeti módszereket a hazai régészhallgatók és kutatók is megismerhessék. A 16 fős rendezvényen a nyolc magyar résztvevő mellett megjelentek hallgatók Angliából, Horvátországból, Görögországból, Romániából és Írországból is. Az egyhetes kurzus során a közreműködők kipróbálhatták a légifényképezést, valamint különböző helyszíneken végeztek geofizikai méréseket. Az eredmények kiértékelését is maguk a jelenlévők készítették a nemzetközi oktatógárda szakmai felügyelete mellett.


1. ábra: A belvárdgyulai neolit körárok. (Fotó: Bertók Gábor)

2. ábra: Neolitikus földmű Feked határában. (Fotó: Bertók Gábor, Gáti Csilla)

395

396


3. ábra: A szemelyi árokrendszerek magnetométeres felmérésének eredménye.


4. ábra: Bronzkori földmű Szemely határából. (Fotó: Bertók Gábor)

5. ábra: A Jakab-hegyi sánc lidarfelmérésének eredménye.

397

398


6. ábra: Pillanatképek a NATS 2013-ból.


399

Irodalom Bertók G. – Gáti Cs. – Lóki R. 2008: Előzetes jelentés a Belvárdgyula határában (Baranya megye) talált késő neolitikus település és körárok kutatásáról. - Ősrégészeti Levelek 10: 5–17. Bertók G. – Gáti Cs. – Vajda O. 2008: Előzetes jelentés a Szemely-Hegyes lelőhelyen (Baranya megye) található neolitikus körárok-rendszer kutatásáról. - Archaeológiai Értesítő 133: 85–106. Bertók G. – Gáti Cs. 2009: Adalékok Baranya megye kora bronzkori településszerkezetéhez. - A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50/52: 24–31. Bertók G. – Gáti Cs. 2011a: Korabronzkori erődített telepek Baranya megyében. - In: Várak, kastélyok, templomok 2011. április, pp. 12–16. Bertók, G. – Gáti, Cs. 2011b: Neue Angaben zur spätneolithischen Siedlunsstruktur in Südost-transdanubien. - Acta Archaeologica Hungaricae 62: 1–28. Bertók G. – Polgár B. 2011c: A mohácsi csatatér és a középkori Földvár falu régészeti kutatása. Hadtörténelmi Közlemények 3: 919–928. Bertók, G. – Gáti, Cs. – Lóki, R. 2011: Preliminary report ont he reseach on the Late Neolithic settlement and rondel at Belvárdgyula, Barany County, Hungary. - In: „… eleitől fogva”, Régész – Tanár – Ember. A 75 éves Makkay János köszöntése. Specimina Nova Dissertationum ex Instituto Historiae Antiquae et Archaeologicae Universitatis Quinqueecclesiensis, suppl. XI, Pécs pp. 19–37. Bertók G. – Gáti Cs. 2012: Neolitikus földművek. - Várak, kastélyok, templomok. 2012. október pp. 4–8. Bertók G. – Gáti Cs. 2013a: Roncsolásmentes kutatás Baranyában. Régészeti kalandozások. Új technológiák a kutatásban és prezentációban. - Konferencia Pipó-Várkastély, Ozora, 2013. október 5–6. pp. 24–26. Bertók, G. – Gáti, Cs. 2013b: Circles int he Field through Circles in the Air: Late Neolithic Earthworks an Setllements in Baranya county. - In: Czajlik, Z., Bödőcs, A. (eds.) Aerial Archaeology and Remote Sensing from the Baltic to the Adriatic. Selected Papers of the Annual Conferense of the Aerial Archaeology Research Group, 13th–15th September 2012, Budapest, pp. 49–55. Bertók G. – Gáti Cs. 2014: Régi idők, új módszerek. - Budapest-Pécs, 171 p. Kreiter A. – Szakmány Gy.: Előzetes tanulmány Belvárdgyula-Szarkahegy (M60-as gyorsforgalmi út 98. sz. lelőhely) késő neolitikus (Lengyel kultúra) településről származó kerámiák petrográfiai vizsgálatáról. Archeometriai Műhely. - (e-journal published by the Hungarian National Museum: http://www.ace.hu/ am/) Kostyrko, M. – Lokś, A. 2013: Non-invasive Archaeological Training School in Pécs, Hungary: Remote sensing from sky and ground. - AARGnews 47 (September 2013), pp. 13–16.

400


ArchaeoLandscapes Europe 2010-2015: Contribution of the JPM Department of Archaeology in international EU project Csilla Gáti & Gábor Bertók The Archaeological Department of the Janus Pannonius Museum has participated in international projects co-financed by the European Union since 2005. Our involvement started with the European Landscapes – Past, Present and Future project within the framework of the EU-Culture 2000 programme (2005–2007). The international cooperation reinforced through the above mentioned project gained new momentum in 2010 with the EU-Culture 2007 program under the name ArchaeoLandscapes Europe (ArcLand). The main goal of the project is to promote the teaching and practical use of non-destructive prospection methods in archaeology. With the help of these techniques, such as remote sensing (aerial photography, lidar) and geophysics (GPR, magnetometry), in the last 9 years we could achieve several spectacular results concerning the archaeological heritage of Baranya County. We achieved major results in the research of the Late Neolithic and Early Bronze Age landscapes; the Iron Age hillfort near Pécs; and the battlefield by Mohács. During the project we also had the opportunity to organize an international workshop (Non-invasive Archaeology Training School 2013) in Pécs, and a travelling exhibition in Pécs and Budapest.

ARCLAND projekt A JPM Régészeti Osztályának nemzetközi pályázata

Recommend Documents