Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Nappali tagozat Szakdiplomácia szakirány
ARANYBÁNYA – POTENCIÁLIS KÖRNYEZETI VESZÉLYFORRÁS?
A VERESPATAKI ESEMÉNYEK ÉS AZ ÜGY ÉRDEKÉBEN KÖRNYEZETVÉDELMI SÍKON ÉRVÉNYESÍTHETŐ JOGI ESZKÖZÖK
Budapest, 2006
Tartalomjegyzék
-3-
Készítette: Hideg Edina
TARTALOMJEGYZÉK ...................................................................................................................... 3 BEVEZETÉS ......................................................................................................................................... 5 1. AZ EURÓPAI UNIÓ KÖRNYEZETVÉDELMI POLITIKÁJA ................................................. 8 1.1. A KÖZÖSSÉGI POLITIKA TÖRTÉNETE ÉS ALAPJAI .......................................................................... 8 1.2. A KÖZÖSSÉGI POLITIKA ALAPELVEI – A SZENNYEZŐ FIZET ELV .................................................. 9 1.3. FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS ......................................................................................................... 12 1.4. FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS AZ EURÓPAI UNIÓBAN .................................................................... 14 2. MI TÖRTÉNIK VERESPATAKON?........................................................................................... 17 2.1. HÁTTÉR ...................................................................................................................................... 17 2.2. A 2000. ÉVI TISZAI CIÁNSZENNYEZÉS ........................................................................................ 18 2.3. A BERUHÁZÁS MEGVALÓSULÁSÁVAL JÁRÓ POZITÍV ÉS NEGATÍV HATÁSOK ............................. 21 2.3.1. A beruházás pozitív hatásai ................................................................................................ 21 2.3.2. A beruházás negatív hatásai................................................................................................ 22 2.4. ALBURNUS MAIOR ..................................................................................................................... 26 2.5. AZ ESEMÉNYEK SODRÁBAN........................................................................................................ 26 2.6. FILMES SEGÉLYKIÁLTÁS ............................................................................................................ 34 3. ROMÁNIA EU-CSATLAKOZÁSÁNAK FOLYAMATA .......................................................... 36 3.1. A ’70-ES ÉVEKTŐL A CSATLAKOZÁSI SZERZŐDÉS ALÁÍRÁSÁIG ................................................. 36 3.2. ROMÁNIA ÉS A KÖRNYEZETI ACQUIS ......................................................................................... 39 4. AZ ÜGY ÉRDEKÉBEN KÖRNYEZETVÉDELMI SÍKON ÉRVÉNYESÍTHETŐ JOGI ESZKÖZÖK ........................................................................................................................................ 43 4.1. A NEMZETKÖZI KÖRNYEZETVÉDELMI JOG FEJLŐDÉSE ............................................................... 43 4.2. EGYEZMÉNY AZ ORSZÁGHATÁROKON ÁTTERJEDŐ KÖRNYEZETI HATÁSOK VIZSGÁLATÁRÓL .. 45 4.3. EGYEZMÉNY A HATÁROKAT ÁTLÉPŐ VÍZFOLYÁSOK ÉS NEMZETKÖZI TAVAK VÉDELMÉRŐL ÉS HASZNÁLATÁRÓL .............................................................................................................................. 48 4.4. EGYEZMÉNY AZ IPARI BALESETEK ORSZÁGHATÁROKON TÚLI HATÁSAIRÓL ............................. 50 4.5. AZ IPARI BALESETEK HATÁROKON ÁTTERJEDŐ HATÁSAIBÓL EREDŐEN A HATÁRVIZEKEN OKOZOTT KÁROKÉRT VISELT POLGÁRI JOGI FELELŐSSÉGRŐL ÉS KÁRTÉRÍTÉSRŐL SZÓLÓ JEGYZŐKÖNYV .................................................................................................................................. 52 4.6. MAGYAR-ROMÁN HATÁRVÍZI EGYEZMÉNY ............................................................................... 54 4.7. KÖRNYEZETI HATÁSVIZSGÁLATRÓL SZÓLÓ IRÁNYELV – A TANÁCS 1985. JÚNIUS 27-ÉN KELT 85/337/EGK, AZ EGYES KÖZ- ÉS MAGÁN BERUHÁZÁSOK KÖRNYEZETI HATÁSAINAK VIZSGÁLATÁRÓL SZÓLÓ IRÁNYELVE, KIEGÉSZÍTVE A TANÁCS 1997. MÁRCIUS 3-I 97/11/EK IRÁNYELVE RENDELKEZÉSEIVEL ...................................................................................................... 55 4.8. AZ ÁSVÁNYI NYERSANYAG KITERMELŐ IPARBAN KELETKEZŐ HULLADÉK KEZELÉSÉRŐL SZÓLÓ IRÁNYELV VÁLTOZTATÁSAI .............................................................................................................. 58 4.9. NEMZETKÖZI EGYEZMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZATA ...................................................... 60
5. ÖSSZEGZÉS ................................................................................................................................... 61 BEFEJEZÉS ........................................................................................................................................ 65 JOGFORRÁSOK ................................................................................................................................ 66 IRODALOMJEGYZÉK ..................................................................................................................... 67
-4-
Bevezetés Az arany nagy kincs. Hozzáértők szerint ha egy adott ércben tonnánként legalább 2-3 gramm fellelhető belőle, akkor az érc már gazdagnak számít. De ha csupán egy tized gramm van jelen, már akkor is érdemes kibányászni, hiszen az aranyból származó profit fedezi a kitermelés és feldolgozás költségeit. A gazdasági cél tehát adott: a lehető legnagyobb bevétel elérése a lehető legkisebb ráfordítással. Azonban a gazdasági cél nem veszi figyelembe azt, hogy a kitermelés során környezeti károk is keletkezhetnek, amelyeket meg kell téríteni – amennyiben meg lehet. Ha azonban a keletkező kár természeténél fogva nem téríthető meg, azaz az eredeti állapot nem állítható vissza, el kell gondolkoznunk: érdemes-e belefogni a rengeteg pénzzel kecsegtető beruházásba? A gazdasági szempont nagyon sokáig döntő jelentőséggel bírt az egész világon. A legfontosabb mérce a versenytársak között – legyenek azok országok vagy vállalatok – az évszázadok során az volt, hogy melyik rendelkezik nagyobb a vagyonnal és ebből kifolyólag tekintéllyel. Napjainkban azonban egyre nagyobb hangsúlyt kap a környezettudatosság. Ma már egyre több ember szemében az a gazdasági szereplő tűnik értékesebbnek, amelyik képes lemondani az extrahaszonról – annak érdekében, hogy kevésbé – vagy egyáltalán ne – károsítsa a környezetet, hogy megőrizhessük azt a jövő generációinak is abban a formájában, ahogyan mi kaptuk elődeinktől. Dolgozatomban Verespatak kálváriáját mutatom be. Az erdélyi településen és környékén rengeteg aranyat rejtenek a hegyek. A területen már az ókorban is bányászati tevékenység folyt – a föld alatt. Most azonban egy új cég szeretne aranyat kitermelni – nyíltszíni megműveléssel és cianidos technológiával. Sokan ellenzik a beruházást, arra hivatkozva, hogy az eljárás káros hatással lehet a környezetre. Bár a verespataki események nemcsak környezetvédelmi, hanem társadalmi és kulturális problémákat is felvetnek, a dolgozatban csupán környezetvédelmi szempontból járom körül a témát. A beruházás megvalósulásával kapcsolatosan léteznek optimista és pesszimista elképzelések egyaránt. Gazdasági szempontból ugyanis a beruházás átvitt értelemben is egy „aranybánya”. Elgondolkodtató a Szabadság egyik újságírójának szkeptikus megállapítása: „a történelem
-5-
nem ismer példát arra, hogy felfedezett aranytelepet ne aknáztak volna ki.”1 Ezek szerint Verespatakra is ez a sors vár? A nemzetközi és az Európai Uniós jog fejlődése valamivel egyszerűbbé teszi a helyzetet: ma már számos olyan jogszabály, egyezmény és nemzetközileg is elfogadott elv létezik, amelyek segítségül hívhatók a probléma megoldásának érdekében. A jogforrások egy része azoknak a baleseteknek és más nem kívánt eseményeknek hatására született, amelyek megelőzhetőek lettek volna – vagy legalább is kisebb kárt okoztak volna –, ha a jogszabály már korábban létezik. Azaz: olyan esetek történtek, amelyekhez hasonlóra azelőtt még nem volt példa. Ennek következtében a nemzetközi élet szereplői úgy döntöttek, hogy aláírnak egy egyezményt vagy megalkotnak egy más jellegű jogszabályt, amely – ha bekövetkezik egy hasonló helyzet – segítségül hívható a probléma megoldására. Egyes jogi eszközök viszont nem a nem kívánt helyzetek kialakulása után születtek. A nemzetközi szereplők az idő múlásával felismerték, hogy a környezet egyre nagyobb terhelésnek van kitéve, ezért kifejezetten a környezet megóvása érdekében világméretű konferenciákat szerveztek, a környezet állapotának javítása érdekében nyilatkozatokat írtak alá, nemzetközi és regionális környezetvédő szervezeteket hoztak létre. Nyilvánvalóvá vált az emberek számára, hogy a globalizálódó világban a problémák – így a környezeti problémák – is globálisan jelentkeznek, amelyek csak nemzetközi összefogással és együttműködéssel kezelhetők. Dolgozatomban a verespataki eseményeket tárom az olvasók elé attól a naptól kezdve, amikor a projekt megvalósítását tervező cég megjelent az erdélyi településen, egészen a jelenlegi fejleményekig. A kronológián kívül felsorolom és részletezem a beruházás negatív és pozitív hatásait. Mivel Románia 2007. január 1-jétől az Európai Unió teljes jogú tagja lesz, fontosnak tartom bemutatni Románia EU-csatlakozásának folyamatát, különös tekintettel a környezeti acquis beemelésére a romániai belső jogba. Ezenkívül a téma szempontjából releváns az EU környezetvédelmi politikája is, amelyen belül részletesebben bemutatom a legfontosabb alapelveket és a fenntartható fejlődést, melynek megvalósítása napjaink egyik legfontosabb feladata. Az utolsó fejezetben azokat a jogi eszközöket sorolom fel, amelyek a verespataki aranybánya kapcsán környezetvédelmi síkon érvényesíthetőek. A részletezett jogi eszközök egy része nemzetközi egyezmény, melyeknek aláírói között van Románia és Magyarország is,
1
Gergely Márton: A Verespatak múltja és jövője, 2004. március 18., (www.nol.hu/cikk_print/151080/) letöltés dátuma: 2005. október 10.
-6-
egy másik része Európai Uniós irányelv, valamint röviden bemutatásra kerül a hazánk és keleti szomszédunk között érvényben lévő határvízi egyezmény. Dolgozatomban arra a kérdésre szeretnék választ kapni, hogy megvalósulhat-e a Romániába tervezett aranybánya? Amennyiben a válasz pozitív, melyek azok az előírások, alapelvek és egyéb jogi eszközök, amelyeket a beruházónak figyelembe kell vennie ahhoz, hogy környezetvédelmi szempontból megfelelő legyen az aranybánya? Valamint, hogy tényleg akkora veszélyt jelent-e az aranybánya a környezet számára, mint ahogyan azt sokan gondolják? Témaválasztásom indoklása igen egyszerű: számomra nagyon fontos a környezet védelme. Magyarország – mint alvízi ország – sokkal nagyobb mértékben van kiszolgáltatva a szomszédos országoknak, mint azok hazánknak. Ezért nagyon fontos, hogy az eseményekről, amelyek bennünket is érintenek, mi is tudjunk, hogy ha baj történik, időben tájékozódjunk róla és kapjunk megfelelő segítséget, valamint ha döntést hoznak, adott esetben mi is kinyilváníthassuk véleményünket. A verespataki beruházás napjaink egyik legellentmondásosabb és leginkább vitatott környezetvédelmi problémája. A dolgozat végére szeretném kideríteni, hogy valóban ekkora környezeti fenyegetésről van-e szó.
-7-
1. Az Európai Unió környezetvédelmi politikája 1.1. A közösségi politika története és alapjai2
Az Európai Unió környezetvédelmi politikájáról szóló fejezetet azért tartom fontosnak bemutatni, mert nemsoká Románia is az integráció tagja lesz, a verespataki események pedig egy részről környezetvédelmi vonatkozásúak. Az Unióban igen is nagy hangsúlyt kap a környezet védelme, számos ezzel kapcsolatos előírás születik minden évben – az integráció számára nemcsak a gazdasági növekedés fontos, hanem az is, hogy azt a legkevesebb környezeti kárral érjük el. A környezetvédelemmel foglalkozó közösségi politika több mint 30 éves múltra tekint vissza. Az Európai Unió tagállamai az 1972 őszén tartott párizsi csúcstalálkozón határoztak arról, hogy attól kezdve a környezetvédelem problémáit közösségi szinten próbálják kezelni. Ennek alapján az állam- és kormányfők megállapodtak a közösségi környezetvédelmi politika létrehozásában, azaz közös környezetvédelmi szabályok kidolgozásában és közös környezetvédelmi akcióprogramok beindításában. Az akcióprogramok határozzák meg a tagországok számára a megvalósítandó célokat és feladatokat adott időszakban. „A környezetvédelem olyan speciális terület a közösségi jogban, hogy a Szerződés lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a közösséginél szigorúbb jogszabályokat alkossanak és alkalmazzanak”.3 1972 óta összesen hat akcióprogram készült, jelenleg a 6. akcióprogram van érvényben – 2000-től egészen 2010-ig –, amely az alábbi négy prioritási területet határozza meg: éghajlatváltozás, természet és biológiai változatosság, környezet és egészség, természeti erőforrások és hulladék. A hatodik akcióprogramban már hangsúlyozásra került a végrehajtás rendszeres ellenőrzésének fontossága is.4 A fent említett területeken a program az alábbi szempontok alapján kívánja elérni a kitűzött célokat: „a létező környezetvédelmi joganyag végrehajtásának biztosítása, a környezeti szempontok minden releváns politikába való hatékonyabb integrálása, szoros együttműködés az üzleti szférával és a fogyasztókkal a 2
Forrás: Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Ötödik, átdolgozott, bővített kiadás, Magyar Országgyűlés, Budapest, 2002. 3 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, 333. oldal. Ötödik, átdolgozott, bővített kiadás, Magyar Országgyűlés, Budapest, 2002. 4 Dr. Láng István – Dr. Faragó Tibor – Dr. Schmuck Erzsébet – Dr. Zoltai Nándor: Környezetvédelem Magyarországon és az Európai Unióban. Európai Füzetek 15., a Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központ és a Külügyminisztérium közös kiadványa, Budapest, 2003
-8-
megoldások
meghatározása
érdekében,
az
állampolgárok
jobb
és
hozzáférhetőbb
környezetvédelmi informálása és környezettudatosabb földhasználati magatartás fejlesztése”.5 Az idő múlásával és az Európai Unió egyre szilárdabbá válásával mind fontosabb szerep jutott a környezetvédelemnek. Az Egységes Okmány kiegészítette a Római Szerződést a környezetvédelemre vonatkozó cikkekkel, intézményesítve ezzel a Szerződésben is a közösségi környezetvédelmi politikát. A Maastrichti Szerződés új célokkal egészítette ki az addig kijelölteket valamint „az Európai Szerződésbe is beemelte a környezet védelmének célkitűzését, és alapelvvé tette a környezeti szempontok figyelembe vételén alapuló fenntartható fejlődés koncepcióját”.6 A fentiek alapján az Európai Unió környezetvédelmi politikájának célkitűzései a következők: „a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása; az emberi egészség védelme; a természeti erőforrások átgondolt, racionális felhasználásának biztosítása; nemzetközi szintű intézkedések ösztönzése a regionális és globális környezeti problémák kezelése érdekében”. 7 Az EU környezetvédelmi joga másodlagos közösségi jogforrásokra épül, elsősorban irányelvekre. Az utóbbi időszakban leginkább érintett területek a hulladékkezelés, a légszennyezés és a vízszennyezés voltak. 1994 óta működik az Európai Környezeti Ügynökség, melynek székhelye Koppenhágában található. Az Ügynökséget abból a célból hozta létre az Európai Unió, hogy a tagállamok és harmadik országok hozzájuthassanak a számukra szükséges illetve rájuk vonatkozó környezeti vonatkozású adatokhoz, értékelésekhez és egyéb információkhoz.
1.2. A közösségi politika alapelvei – a szennyező fizet elv8
Ahogyan más közösségi politikák esetében, a környezetvédelem területén is alapelvek segítik a kitűzött célok megvalósítását. Ezek a következők: a szennyező fizet elve, a megelőzés vagy
5
Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, 335. oldal. Ötödik, átdolgozott, bővített kiadás, Magyar Országgyűlés, Budapest, 2002 6 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, 331. oldal. Ötödik, átdolgozott, bővített kiadás, Magyar Országgyűlés, Budapest, 2002 7 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, 331. oldal. Ötödik, átdolgozott, bővített kiadás, Magyar, Országgyűlés, Budapest, 2002 8 Forrás: Kerekes Sándor – Szlávik János: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei. Harmadik, átdolgozott kiadás, KJK KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2001
-9-
elővigyázatosság alapelve9, a költséghatékonyság alapelve, a szubszidiaritás alapelve, a közös felelősség elve, a környezeti károk forrásuknál történő helyreállításának elve, valamint az integrációs elv. A megelőzés vagy elővigyázatosság elve „felismeri a bizonytalanság létezését és megpróbálja elkerülni a visszafordíthatatlan veszteségeket …”.10 A költséghatékonyság alapelve alkalmazható a normák felállításánál és az azok elérését célzó közgazdasági eszközök megtervezésénél egyaránt. A szubszidiaritás elve alapján törekedni kell arra, hogy bármely döntés vagy probléma megoldása a lehető legalacsonyabb szinten történjen. A közös felelősség elve kimondja, hogy a társadalom minden területét – azaz minden érintettet – egy közös felelősségben kell összekapcsolni és az eljárásokba bevonni. A környezeti károk forrásuknál történő helyreállításának elve alapján az üzemeltetők kötelessége, hogy a környezeti károkat még a kezdeti stádiumban, a forrásnál meg kell szüntetni és a környezet állapotát helyreállítani. Az integrációs elv pedig arra vonatkozik, hogy környezeti szempontokat minden szakpolitikában integrálni kell.11 A szennyező fizet elv (Polluter Pays Principle „PPP”) lényegét részletesebben fejtem ki, hiszen dolgozatom témájában fontos szerepet játszik. A szennyező fizet elv alapjai az 1920-as évekig nyúlnak vissza, amikor is a jóléti közgazdaságtan képviselői azt állították, hogy a termékek és szolgáltatások árának tükröznie kell a társadalmi költségeket, amelyek magukban foglalják a szennyezéssel kapcsolatos költségeket is. A PPP a szennyezőt tekinti az elsődlegesen felelősségre vonható szereplőnek, akinek viszont megvan a lehetősége arra vonatkozólag, hogy a költségek egy részét terméke árába belekalkulálva a fogyasztókra hárítsa. A szennyező fizet elv követelménye az OECD megfogalmazása szerint azt jelenti, hogy a szennyezőnek kell viselnie a szennyezéscsökkentő költségeit, annak érdekében, hogy biztosítsák a környezet egy „elfogadható állapotát”. 1974-ben került elfogadásra a „Javaslatok a Szennyező Fizet Elv Bevezetéséhez”, amely általános szabályként fekteti le, hogy a tagországok ne támogassák a szennyezőket a szennyeződés csökkentésének költségeiben – azaz ne támogassák az ilyen jellegű tevékenységeket. A cél ugyanis az, hogy eleve minél 9
Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Ötödik, átdolgozott, bővített kiadás, Magyar Országgyűlés, Budapest, 2002 és Kerekes Sándor – Szlávik János: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei. Harmadik, átdolgozott kiadás, KJK KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2001 10 Kerekes Sándor – Szlávik János: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei, 169. oldal. Harmadik, átdolgozott kiadás, KJK KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2001 11 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Ötödik, átdolgozott, bővített kiadás, Magyar Országgyűlés, Budapest, 2002
- 10 -
kevesebb szennyeződés keletkezzen. Bár a szabály nem minden tevékenységre vonatkozik: abban az esetben megengedhető a kivétel, ha az alábbi feltételek mindegyike fennáll: „ha a kivétel olyan iparágra, területre vagy üzemre vonatkozik, ahol komoly nehézségek állnak fenn; ha egy jól definiált átmeneti periódusra korlátozzák, amely az ország környezeti programjának bevezetésével összekapcsolódó specifikus társadalmi-gazdasági problémákkal függ össze; ha az elv érvényesítése feltehetően jelentős torzulásokat okozna a nemzetközi kereskedelemben és beruházásokban.”12 Az Európai Közösségek 1975-ben fogalmazták meg a környezeti költségek viseléséről szóló elvet. Az EK magyarázata szerint „a szennyezésért felelős, a közjog vagy a magánjog alá tartozó természetes vagy jogi személynek meg kell fizetniük azoknak az intézkedéseknek a költségeit, amelyek a szennyezés kiküszöböléséhez vagy olyan csökkentéséhez szükségesek, amely megfelel a minőségi célkitűzések teljesítését lehetővé tevő határértékeknek vagy más egyenértékű előírásoknak.”13 Amennyiben ugyanis a szennyeződés csökkentésének vagy teljes megszűntetésének költségei a szennyezőre hárulnak, az megpróbál kevésbé szennyező technológiával dolgozni, a környezeti erőforrásokat észszerűbben használni és a környezetet a lehető legminimálisabb mértékben szennyezni. 1989-ben az OECD elfogadta az „Ajánlás a PPP Véletlen Szennyezéseknél Való alkalmazására” című okmányt. 1991-ben pedig a Tanács adta ki az „Ajánlás a közgazdasági eszközök környezetpolitikában való felhasználására” című dokumentumot. A két ajánlás által a szennyező fizet elv túllép a megelőző intézkedések keretén és felöleli a veszteség költségeit is – ez a „kiterjesztett PPP fogalma”. Ezek alapján a szennyező a felelős a baleset megakadályozását és korlátozását célzó intézkedések, a felmerült kár valamint a helyreállítás és sugárfertőtlenítés költségeiért. További javaslat született arra nézve, hogy a szennyezőnek fizetnie kelljen a környezet elfogadható állapotával összeegyeztethető szint alatti szennyezésért is, hiszen a környezet elnyelőkapacitása véges. Az 1992-ben elfogadott „A Riói Nyilatkozat a Környezet és Fejlődésről” kimondja, hogy „a nemzeti hatóságoknak törekedniük kell a környezetvédelmi költségek internalizációjának, valamint a közgazdasági eszközök használatának támogatására, figyelembe véve azt a megközelítést, amely szerint alapvetően a szennyező köteles viselni a szennyezés költségeit a
12
Kerekes Sándor – Szlávik János: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei, 164. oldal. Harmadik, átdolgozott kiadás, KJK KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2001 13 Kerekes Sándor – Szlávik János: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei, 165. oldal. Harmadik, átdolgozott kiadás, KJK KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2001
- 11 -
közérdek figyelembevételével, valamint a nemzetközi kereskedelem és befektetések torzítása nélkül”.14 Az
Európai
Unióban
egyéb
szabványok
és
intézkedések
alkalmazhatóak
illetve
alkalmazandóak a környezet állapotának javítása és megóvása érdekében. A szennyező fizet elv tehát nemzetközi és Európai Uniós szinten is azt próbálja szabályozni, hogy az okozott környezeti károkért a szennyezőt lehessen felelőssé tenni. Ha pedig az üzemeltető tisztában van azzal, hogy az általa használt – esetleg elavult – technológia balesetveszélyes és környezeti károkat okozhat, amiket neki kell megtérítenie, talán elgondolkozik azon, hogy megéri befektetni abba a – rövid távon drágább – technológiába, amely hosszú távon jövedelmezőbb és a környezetet sem veszélyezteti. E fejezet lezárásául az Európai Unió környezeti politikájának általános célját szeretném bemutatni, melyet a Közösség az 1973-ban elkészített első akcióprogramban fogalmazott meg és olyan célokat foglal magában, amelyek megvalósítása nem csak 1973-ban volt a Közösség feladata, hanem amelyeket a mai napon is ugyanúgy szem előtt kell tartani: „Az
Európai
Közösség
környezeti
politikájának
célja
a
Közösség
polgárai
életkörülményeinek, életminőségének, környezetének és életfeltételeinek javítása. E politikának a legjobb életfeltételeket nyújtó környezet megteremtésével kell segítenie az embert szolgáló növekedést, és e növekedést össze kell egyeztetnie a természetes környezet megszűnésének egyre növekvő parancsoló szükségességével.”15 A fentiek alapján tehát nagyon fontos az embert szolgáló növekedés, azonban ezt úgy kell elérni, hogy megóvjuk a természetes környezetet – nemcsak magunk számára, hanem a jövő generációi számára is.
1.3. Fenntartható fejlődés
„A fenntartható fejlődés … olyan fejlődés, amely biztosítja a jelen szükségleteinek a kielégítését
anélkül, hogy lehetetlenné tenné a jövő generációk szükségleteinek a
kielégítését.”16 A rövid, ám igen tartalmas definíciót a Gro Harlem Brundtland norvég 14
Kerekes Sándor – Szlávik János: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei, 167-168. oldal. Harmadik, átdolgozott kiadás, KJK KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2001 15 Kende Tamás – Szűcs Tamás: Az Európai Unió politikái, 254. oldal. Osiris Kiadó, Budapest, 2001 16 Kerekes Sándor – Szlávik János: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei, 47. oldal. Harmadik, átdolgozott kiadás, KJK KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2001
- 12 -
miniszterelnök asszony által vezetett Környezet és Fejlődés Világbizottság alkotta meg és rögzítette a Közös Jövőnk című jelentésében 1987-ben.17 A Bizottság rámutatott arra, hogy mi a teendő a jövőben: „Az emberi törvényeket újra kell fogalmazni, hogy az emberi tevékenységeket összhangban tartsák a természet változatlan és egyetemes törvényeivel. Sürgős szükség van … a fenntartható fejlődést támogató létező törvények és nemzetközi megállapodások megerősítésére és kiterjesztésére, illetve a létező módszerek újbóli kikényszerítésére és új eljárások kidolgozására a környezeti viták elkerülése és megoldása érdekében.”18 A jelentésben megfogalmazásra kerültek azok a követelmények, amelyek követése esetén megmenthető a Föld a jövő generációi számára. Az általános követelmények egyike kimondja, hogy „a hulladék keletkezésének mértéke/üteme kisebb vagy megegyező legyen a környezet szennyezésbefogadó képességének mértékével”. Nagyon fontos tehát, hogy ne terheljük túlságosan a környezetet a legkülönfélébb hulladékokkal, próbáljuk úgy végrehajtani adott tevékenységet, hogy az a lehető legkisebb károkat okozza a környezet állapotában. A bizottság által elkészített jelentés a fenntartható fejlődés alapelveit is tartalmazza, amelyek a következők19: 1. Figyelem és gondoskodás az életközösségekről. 2. Az ember életminőségének javítása. 3. A Föld életképességének és diverzitásának megőrzése, ezen belül az életet támogató rendszerek és a biodiverzitás megőrzése valamint a megújuló erőforrások folytonos felhasználhatóságának biztosítása. 4. A meg nem újuló erőforrások használatának minimalizálása. 5. Annak biztosítása, hogy a Föld eltartóképessége által meghatározott kereteken belül tudjunk maradni. 6. Az emberek magatartásának és attitűdjének megváltoztatása. 7. Annak lehetővé tétele, hogy a közösségek gondoskodjanak a saját környezetükről. 8. Az integrált fejlődés és természetvédelem nemzeti kereteinek biztosítása. 9. Globális szövetség létrehozása. 17
Kerekes Sándor – Szlávik János: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei. Harmadik, átdolgozott kiadás, KJK KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2001 18 Dr. Faragó Tibor – Dr. Kocsis-Krupper Zsuzsanna: Országhatárokon átterjedő baleseti jellegű vízszennyezések: Nemzetközi jogi eszközök elvei és rendelkezései, 14-15. oldal. WWF Magyarországi Képviselete és Tisza-Szamos Kormánybiztosi Iroda, Miniszterelnöki Hivatal, WWF Füzetek 16, Budapest, 2001 19 Kerekes Sándor – Szlávik János: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei. Harmadik, átdolgozott kiadás, KJK KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapesrt, 2001
- 13 -
Az alapelvek általánosságokat fogalmaznak meg, olyan célokat, amelyek mindenhol és mindenkor érvényesek lehetnek. A fentiek közül már több területen két- és többoldalú valamint nemzetközi egyezmények és megállapodások születtek, amelyek a bizottság jelentését alátámasztják és jogi hátteret biztosítanak az egyes témakörökhöz. A 6. elv alapján változtatni kell az emberek attitűdjén. Véleményem szerint az elmúlt két évtizedben ez meg is történt. Egyre többen élnek környezettudatosabban, megjelentek és jelentős fejlődésen mentek keresztül a környezetbarát technológiák, egyre fontosabbá válik a megújuló energiák alkalmazása, egyre nagyobb szerepet kap a környezetvédelem egésze az emberek életében – így például az oktatás, a reklámok, az egyre gyakoribb továbbképzések által. Fontos, hogy ez a tendencia ne álljon meg, sőt, ne is lassuljon le.
1.4. Fenntartható fejlődés az Európai Unióban20
A jelentést követően több világméretű környezeti konferenciára került sor, ahol egyre gyakrabban előtérbe került a fenntartható fejlődés fontossága. Az egyik leghíresebb és legfontosabb konferenciát Rio de Janeiroban rendezte az ENSZ 1992-ben Környezet és Fejlődés Konferencia címmel, ahol a résztvevők elfogadták a „Feladatok a XXI. századra” című átfogó programot. Ezt követően – a programot figyelembe véve – saját környezetvédelmi programot készítettek az országok és a legkülönbözőbb szervezetek. Így készült el az Európai Unióban a Közösség Fenntartható Fejlődési Stratégiája, melyet 2001ben fogadtak el. A fenntartható fejlődés problémája az Európai Unió 2001. június 15-16-án megrendezett Göteborgi Csúcsértekezletének egyik központi témája volt. Az elfogadott stratégia kiegészíti és teljessé teszi az EU lisszaboni stratégiáját azáltal, hogy nemcsak a társadalmi és gazdasági életet és annak fejlődését érinti, hanem figyelembe veszi a természeti környezet összetevőit is. A lisszaboni stratégia alapvető célkitűzése ugyanis az volt, hogy az Európai Unió „2010-re a világ legversenyképesebb és dinamikusan fejlődő tudás-alapú gazdasága legyen”. A stratégia célul tűzte a gazdasági növekedést, azonkívül pedig tartalmazott a gazdasággal kapcsolatos társadalmi célokat is. Így tehát a fenntartható fejlődés stratégiája a szociális, gazdasági és környezetvédelmi dimenzió egysége. Az Európai Tanács a göteborgi csúcsértekezleten négy prioritást határozott 20
Forrás: A fenntartható fejlődés indikátorai és a magyarországi változások az EU-indikátorok tükrében, KvVM, Budapest és Szent István Egyetem, Gödöllő, 2004
- 14 -
meg, amelyeket mindenképpel a jövő politikáinak középpontjába kell állítani: az egyik ilyen prioritás az éghajlatváltozás és az üvegház-hatás elleni küzdelem, melynek egy nagyon fontos részét képezi a Kiotói Jegyzőkönyv ratifikálása. Ezenkívül fontos szerepet kapott a fenntartható közlekedéspolitika folytatása; a lakosság egészségvédelme valamint a természeti erőforrások felelősségteljesebb kihasználása.21 Az Eurostat 2001-ben jelentette meg azt a kiadványt, amelyben az addigi fenntartható fejlődésre vonatkozó indikátor-fejlesztési munkák eredményeit részletezte. A kiadványban összesen 63 indikátor szerepel, amelyek közül 16 vonatkozik a környezeti folyamatok jellemzésére, ezek pedig az alábbiak: az üvegházhatású gázok egy főre jutó kibocsátása, az ózonréteget károsító anyagok felhasználása, a városi területek levegőszennyezettsége, a mezőgazdasági terület és organikus gazdálkodás, a talaj nitrogén mérlege, mezőgazdasági növényvédőszer-felhasználás, az összes erdő területe, fa-kitermelési arány, a beépített területek növekedése, vízhasználat intenzitása, a biológiai oxigén igény koncentráció egyes folyókra, a fürdővizek minősége, a természetvédelmi területek aránya, a fenyegetett növényés állatfajok száma. Az indikátorok segítségével meg lehet állapítani, hogy adott ország vagy régió mennyire veszi igénybe a természeti környezetet valamint, hogy a fenntartható fejlődés érdekében mely intézkedések szükségesek az egyes területeken. A fentiekben felsorolt indikátorok nem véglegesek. Az Eurostat folyamatosan figyelemmel kíséri a változásokat és az indikátorok alkalmasságát. Azonban észre kell venni, hogy mind a szociális, mind a gazdasági területeken nagyobb számú indikátor került meghatározásra. Míg tehát környezetvédelmi síkon 16 jelzőszám került a kiadványba, addig a szociális folyamatok jellemzésére 22, a gazdasági folyamatok jellemzésére pedig 21 indikátor szolgál. Ez persze – remélhetőleg – nem jelenti azt, hogy az utóbbiak prioritást élveznek, hiszen a három terület – nevezetesen a gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődés – az Európai Unió egyenrangú célkitűzései. A fentiek alapján megállapítható, hogy nemcsak nemzetközi szinten, de az Unió szintjén is egyre fontosabb szerepet kap a környezetvédelem. És bár a gazdasági növekedés is a kitűzött célok egyike, azt oly módon kell elérni, hogy a természeti környezet ne szenvedjen el károkat. Mind az uniós környezetvédelmi politika egésze, mind pedig a fenntartható fejlődés
21
Göteborg nyilvánosan és a színfalak mögött, Hírek az Európai Unióról, Magyarországi Régiók Brüsszeli Képviseleti Irodája, III. évfolyam 22-23. szám, 2001. július 3., (www.westpa.hu/dokutar/dok/hlevIII2223.htm) letöltés dátuma: 2005. október 2.
- 15 -
stratégiája azt próbálja elérni, hogy minden tevékenység, amely hatással van a környezetre, vegye figyelembe az esetleges károkat, mérlegelje, hogy minden szempontból előnyös-e az adott tevékenység, és csak azután kezdődjön el, miután világossá vált, hogy az nem káros – sem a gazdasági növekedés szempontjából, sem a társadalmi fejlődés vonatkozásában, sem pedig a környezetvédelem kapcsán.
- 16 -
2. Mi történik Verespatakon? 2.1. Háttér
Verespatak egy kis település Erdély szívében. Sok-sok éven át azokról a római viasztáblákról volt híres, amelyeket az aranybányákban találtak. Néhány éve azonban e kis falu egészen más apropóból vált a híradások folyamatos szereplőjévé.
„Verespatak (Rosia Montana) egy kis település Erdély szívében”
Az alábbi néhány oldalon azt próbálom bemutatni, hogy mely esemény miatt került be a köztudatba Verespatak és hogy az elmúlt néhány évben mennyit változott az akkor kialakult helyzet. Verespatakon 2000 éve bányásznak aranyat. 1997-ben a környéken megjelent egy – a verespataki lakosok számára akkor még ismeretlen – kanadai vállalat, amely kutatásai során megállapította, hogy Verespatak környékén Európa legnagyobb arany- és ezüstkincse pihen: Verespatak környékén ugyanis 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt rejtenek a hegyek. A cég 20 évre kapta meg a kitermelési jogot az egész erdélyi-érchegységi térségre.22 Ami újnak számít a bányászati eljárásban, hogy a kitermelés nem a föld alatt zajlik majd, ahogyan 2000 éven át, hanem egy nyíltszíni bánya épül. Ráadásul a tervek szerint az ércet cianidos eljárással dolgozzák majd fel, melyhez felépül egy zagymedence a jelenlegi Szarvaspatak település helyén. A zagymedence hozzávetőlegesen 600 hektárnyi területet foglal el. A veszélyektől 22
Tibori Szabó Zoltán: Egy bányanyitás krónikája, 2004. (www.nol.hu/cikk_print/327713/) letöltés dátuma: 2005. október 10.
- 17 -
július
31.,
Népszabadság
Online
pedig egy 180 méter magas gát fog – remélhetőleg – óvni.23 Hasonló ciános technológiával egyébként máshol is dolgoznak – például ezzel a technológiával Svédországban is működnek bányák. Maga az eljárás nem ütközik semmilyen jogszabályba, amennyiben a tározó biztonságos.24 Az érintett vállalat nem más, mint a Rosia Montana Gold Corporation, melyet Frank Timis hozott létre. A kanadai-román vegyes vállalat 80 százalékban kanadai kézben van, az ottani tulajdonos a Gabriel Resources Ltd., 20 százalék pedig román tulajdonú, amelyből 19,3%-ot a román állami bányavállalat, a Minvest birtokol.25 Nem elhanyagolható az a tény, hogy a Gabriel Resources a bányaiparban új társaság, amely feltételezi azt, hogy a bányászathoz – és ezen belül egy ekkora projekt megvalósításához – szükséges képességekkel és tapasztalatokkal nem rendelkezik.26 Elgondolkodtató a tény, hogy a román állam egy olyan cégnek adta koncesszióba a bányát, amely még soha nem végzett bányászati tevékenységet. A magyarázat valószínűleg teljesen kézenfekvő: mint a vegyes vállalat egy részének tulajdonosa, a román állam is jogosult a nyereség egy részére. Azonban minden más szempontból úgy tűnik, hogy a döntés nem volt teljesen átgondolt. 2002 nyarán a vállalat a szükséges környezeti engedélyt is megkapta, azaz úgy tűnt, a cég elkezdheti a nemesfémek kitermelését. Azonban már akkor is számos környezetvédő szervezet ellenezte a bánya megnyitását27, ugyanis a Rosia Montana Gold Corporation ugyanazzal a cianidos technológiával kívánja kinyerni a kőzetekből az aranyat és az ezüstöt, mint az Aurul bányavállalat. A félelmek a 2000 elején történt bányabaleset miatt jelentkeztek és öltöttek ekkora méreteket. Hogy mi is történt akkor Nagybányán?
2.2. A 2000. évi tiszai ciánszennyezés 2000. január 30-án este a településtől nem messze az Aurul SA ausztrál-román vegyes vállalat színesfémbányájában gátszakadás történt és ennek következtében legalább százezer köbméternyi, erősen mérgező, cianidot és nehézfémeket tartalmazó anyag került a Láposba, onnan a Szamosba, azon keresztül pedig a Tiszába. Magyarországot nem sokkal később, 23
Verespataki aranybánya: egy megjósolható katasztrófa – Alexandru Bara összegzése a problémákról (www.rosiamontana.org/indexhupoi.htm), letöltés dátuma: 2005. október 1. 24 Tanács Gábor: Aranybánya a ciánködben – A számlát a Gold Corporation állja?, 2004. február 20., Szabad Föld 25 Kocsis Tibor: Új Eldorádó c. dokumentumfilm, 2004 26 Verespataki aranybánya: egy megjósolható katasztrófa – Alexandru Bara összegzése a problémákról,(www.rosiamontana.org/indexhupoi.htm), letöltés dátuma: 2005. október 1. 27 Tibori Szabó Zoltán: Egy bányanyitás krónikája, 2004. július 31., Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/327713/) letöltés dátuma: 2005. október 10.
- 18 -
2000. február 1-jén érte el az erősen szennyezett víz. A következmény tragikus volt: legalább 1200 tonna hal pusztult el a Szamoson és a Tiszán.28 A cianid a Szamos alsó szakaszának élővilágában közel 100, a Tiszáéban 80 százalékos pusztítást okozott.29 Az, hogy ennél nagyobb pusztítás nem történt, a vízügyi szakemberek gyors, hatékony és szakszerű beavatkozásának köszönhető. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az oldott cianid nem rakódott le a folyókban, hanem hamar levonult. A nehézfémek nyomai azonban még mindig megtalálhatók a medrekben.30 A ciánper – amelyben Magyarország 28,6 milliárd forintot és annak kamatait követeli az Aurul SA-ből időközben Transgold SA-é alakult vállalattól – azonban még mindig folyik.31 A követelt kártérítés összege akár a 40 milliárd forintot is elérheti. Kiszámításánál a közvetlen ökológiai károkat, az ökológiai rendszer helyreállításának költségeit, az azonnal jelentkező gazdasági károkat és a szennyezéssel kapcsolatos közigazgatási költségeket vették figyelembe – a helyi turizmus visszaeséséből és az ingatlanok leértékelődéséből származó közvetett károkat a követelt összegbe nem számolták bele.32 A magyar fővárosi bíróság 2005 októberében azt a döntést hozta, hogy a nagybányai társaság továbbra sem növelheti kapacitása 15 százaléka fölé a termelést. Azt, hogy a vállalatnak 85 százalékkal vissza kell fognia termelését a teljes kapacitáshoz képest, még 2005 tavaszán elrendelte a bíróság ideiglenes intézkedés formájában, azonban most megerősítette akkori döntését. A fővárosi bíróság mindezt azzal indokolta, hogy így nagyobb az esélye annak, hogy a jövőben ne történjenek hasonló balesetek. Az Aurul jogutódja azonban nem törődik bele a döntésbe és a továbbiakban vagy a román bíróságnál keres jogorvoslatot33 vagy pedig csődöt jelent annak érdekében, hogy kibújhasson a felelősség alól.34 A cián tehát óriási pusztítást végzett a folyókon. Vajon megéri ezzel az anyaggal dolgozni? Miért van szükség egyáltalán cianidra az aranybányászat során? A válasz egyszerű: a cianid nagyon hatékony oldószer. Az ércet ugyanis kitermelése után különböző fizikai és kémiai eljárásokkal aprítják fel. Ezután az aranyat fel kell oldani.
28
Doros Judit: Tiszai halak ciánszennyezés után – Nem szabad sajnálni a pénzt további kutatásokra, 2002. június 21., (www.nol.hu/cikk/67500) letöltés dátuma: 2005. október 17. 29 Ötvös Zoltán: A kártérítési per öt éve húzódik – A Tisza túlélte a ciánt, 2005. február 19. (www.nol.hu/cikk_print/352549) letöltés dátuma: 2005. október 23. 30 Doros Judit: Tiszai halak ciánszennyezés után – Nem szabad sajnálni a pénzt további kutatásokra, 2002. június 21., (www.nol.hu/cikk/67500) letöltés dátuma: 2005. október 17. 31 Ciánper: az aranybánya továbbra sem fokozhatja a termelését, Belpolitikai Napló, 2005. október 25., (www.mtv.hu/nyomtatas.php?id=69470), letöltés dátuma: 2005. október 25. 32 Csődbe menekülhet a tiszai ciánszennyezés felelőse, Népszabadság, 2005. október 28. 33 Ciánper: az aranybánya továbbra sem fokozhatja a termelését, Belpolitikai Napló, 2005. október 25., (www.mtv.hu/nyomtatas.php?id=69470), letöltés dátuma: 2005. október 25. 34 Csődbe menekülhet a tiszai ciánszennyezés felelőse, Népszabadság, 2005. október 28.
- 19 -
„Kémiai folyamat során az elemi aranyból keletkezik a vízben oldódó, ciántartalmú dicianoaranykomplex. Ezen komplex létrehozásához van szükség … a ciánra. … Az arany így oldatba kerül, utána leszűrik és ehhez finom eloszlású, elemi cinket adnak. Végbemegy egy redoxi folyamat, s az arany nagyon finom kolloid formájában csapódik ki. … Ezt az oldatot aztán egy gyűjtőtóba kiengedik, és hagyják leülepedni a szilárd részecskéket. Majd az oldat tetejéről, az úgynevezett tiszta oldatot – amelyben elég szelektíven csak az arany oldódik ki – visszaszivattyúzzák a technológiai folyamatba.”35 Azonban más módszerrel is ki lehet nyerni a nemesfémet az ércből, még pedig nátrium-tioszulfáttal. A válasz arra, hogy miért nem ez utóbbival dolgoznak a szakemberek az aranybányászat során, igen kézenfekvő: ez a technológia jóval drágább, ráadásul még nincs is teljesen kidolgozva. Világszerte a cianidos technológiát alkalmazzák az arany kinyeréséhez. Pedig amilyen hatékony, legalább annyira veszélyes is. Ha a cianid bekerül egy élő szervezetbe, megbontja egy bizonyos enzim egyensúlyát, amely így inaktiválódik és nem tudja betölteni szerepét. Az élőlény pedig elpusztul: 50-60 milligramm kálium-cianid képes megölni egy hetven kilós embert.36 Nem a Nagybányán történt baleset volt az egyetlen az ezredforduló környékén: 1998-ban Spanyolországban történt hasonló folyószennyezés.37 1998. április 25-én éjszaka az Alnazcollar bánya védőgátja szakadt át, melynek következtében mérgező nehézfémek kerültek a Donana Nemzeti Parkon is áthaladó Guardiamar folyóba. A mérgek több, mint három hónapig jelen voltak a folyó vizében és a szárazföldön egyaránt, ami igen veszélyes – sőt, katasztrofális – volt az ottani élővilágra. Az egész nyáron át tartó folyószennyezés következtében madarak ezrei pusztultak el, amelyek – lévén, hogy a környéken a folyó az egyedüli nedves terület – a vízhez jártak a nagy melegben.38 Az Európai Unió ezek után határozott úgy, hogy kidolgoz egy új – a bányászati hulladékokról szóló – irányelvet, amely a hasonlóan veszélyes anyagok kezelését és tárolását szabályozza.39 Visszatérve az öt évvel történt környezeti katasztrófára, a kártérítési per még mindig húzódik. Nehezíti a helyzetet, hogy a nemzetközi egyezmények nem adnak eligazítást. A mindkét fél által aláírt Espoo-i Egyezményt ugyanis új beruházások engedélyezése esetén kell alkalmazni. Lényege, hogy amennyiben a beruházásnak lehetnek határon átnyúló környezeti hatásai, 35
Kísérleti halak – Ciánozás Verespatakon: drága, szennyező, de hatékony, 2004. június 23. (http://labor.transindex.ro/?cikk=2463) letöltés dátuma: 2005. október 6. 36 Kísérleti halak – Ciánozás Verespatakon: drága, szennyező, de hatékony, 2004. június 23. (http://labor.transindex.ro/?cikk=2463) letöltés dátuma: 2005. október 6. 37 Bányászati hulladékok: kevésbé szigorodó feltételek, Európai Parlament Tájékoztatási Irodája, (www.euparl.hu/hirek/heti_osszefoglalo.html) letöltés dátuma: 2005. szeptember 24. 38 Donana Spill, (www.zpok.hu/cyanide/baiamare/docs/donana.htm), letöltés dátuma: 2005. október 30. 39 Bányászati hulladékok: kevésbé szigorodó feltételek, Európai Parlament Tájékoztatási Irodája, (www.euparl.hu/hirek/heti_osszefoglalo.html) letöltés dátuma: 2005. szeptember 24.
- 20 -
abban az esetben az érintett országot vagy országokat is be kell vonni az engedélyezési folyamatba. A másik dokumentum a Románia és Magyarország között létrejött határvízi egyezmény, amelyet azonban csak 2003-ban írtak alá, visszamenő hatálya pedig nincs.40 A ciántól és más mérgektől való félelmen kívül azonban más okok is vannak, amik miatt a helyi lakosok, környezetvédő- és természetvédő szervezetek valamint hatóságok ellenzik a bánya megnyitását.
2.3. A beruházás megvalósulásával járó pozitív és negatív hatások A fentiekben már említettem a már majdnem hat évvel ezelőtti tiszai ciánszennyezést. Mivel a Verespatakra tervezett bánya méreteiben jóval meghaladná a nagybányai Aurul vállalatét, a környezetben okozott kár is sokkal nagyobb lenne egy esetleges baleset bekövetkezésekor.41 A szennyezés természetesen ebben az esetben sem csak Romániát érintené, a második legnagyobb kárt elszenvedő ország hazánk lenne, hiszen a Maroson keresztül ugyanúgy a Tiszába jutna a szennyezett víz, mint ahogyan 2000-ben. A helyi lakosokat azonban nemcsak a ciánszennyezés fenyegeti, hiszen ők a beruházás negatív hatásainak fő elszenvedői. Ha megvalósul a beruházás, a település egésze el fog tűnni a föld színéről, a bánya ugyanis épp a házak helyére kerül majd.
2.3.1. A beruházás pozitív hatásai A település lakóinak a véleménye eltérő: egyesek kifejezetten örülnek a lehetőségnek, hogy a Rosia Montana Gold Corporation segítségével nagyobb városba költözhetnek, azonban a többség ragaszkodik szülőhelyéhez. A kisebbségben lévő projektpártiak egyrészt azokból a fiatalokból állnak, akik bíznak a 17 éven át tartó munkalehetőségben, másrészt azokból az emberekből, akik méltányosnak találják a kártérítés nagyságát.42 Mindez nem azt jelenti, hogy az említettek teljes mértékben támogatják a projektet, inkább csak elfogadják azt és beletörődnek a következményekbe.
40
Ötvös Zoltán: A kártérítési per öt éve húzódik – A Tisza túlélte a ciánt, 2005. február 19., Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/352549) letöltés dátuma: 2005. október 23. 41 Kocsis Tibor: Új Eldorádó c. dokumentumfilm, 2004 42 Kocsis Tibor: Új Eldorádó c. dokumentumfilm, 2004
- 21 -
Mindenképpen meg kell említeni, hogy az a kevés előny, amelyet a bányanyitás nyújt, mind rövid távra szól. Előnynek számít a fentiekben említett 17 évre szóló munkahelyteremtés, bár szakértők megkérdőjelezik az időtartamot, hiszen többen úgy gondolják, hogy 17 évig semmiképpen sem fog tartani a kitermelés. A gazdasági előny természetesen a busás haszon, amellyel a beruházás kecsegtet. A várható nyereség ugyanis másfél-kétmilliárd dollár. Ezenkívül elképzelhető, hogy további befektetők is megjelennek majd a völgyben – további bevételeket hozva a környéknek. Mivel Verespatakot 1999-ben hátrányos helyzetű térségnek nyilvánították, számos kedvező lehetőséget használhat ki a beruházó cég. Ugyanis a gyártás és a termelő tevékenység 10 éven át ÁFA-mentes, ezenkívül mentesség illeti meg a vállalatot az export- és importvám, valamint a társasági adó megfizetése alól. Ezek az érvek egyértelműen amellett szólnak, hogy a bányának fel kell épülnie, mert óriási gazdasági haszonnal járhat.43
2.3.2. A beruházás negatív hatásai Alig tíz sorban sikerült összefoglalnom a bányanyitás előnyeit. Az évek során számos szakember és civil foglalkozott a problémával, és rengeteg hátrányt találtak, melyeket megpróbálok felvázolni. Egy ilyen mértékű beruházás számos társadalmi problémát szül. Ahhoz, hogy a bányát meg lehessen nyitni, mintegy 750 családi gazdaságot és 138 lakóépületet kellene eltűntetni a föld színéről. A helyi lakosokat – 1800 embert – ki kell telepíteni, amihez egyébként a vállalat már több mint három éve hozzáfogott – az érintettek beleegyezése nélkül.44 A kitelepítés áldozatai közül nagyon sokan mezőgazdasági tevékenységből élnek, és ha el kell hagyniuk – nemcsak lakásaikat, hanem – földjeiket is, jelentősen romolhat a helyzetük. Ha más területet kell megművelniük, nem biztos, hogy ugyanolyan jó termést tudnak betakarítani. Ráadásul a vállalat
által
ajánlott
földeken
csak
korlátozott
mértékben
lehet
mezőgazdasági
tevékenységeket folytatni. Lakásokat illetve családi házakat is biztosít a Rosia Montana Gold Corporation azok számára, akik vállalják az áttelepülést. Csakhogy ezek a házak igen nagy
43
Verespataki aranybánya: egy megjósolható katasztrófa – Alexandru Bara összegzése a problémákról, (www.rosiamontana.org/indexhupoi.htm), letöltés dátuma: 2005. október 1. 44 Feiler József: James Bond, cián és heroin: Avagy hogyan mérgezheti meg a Világbank Kelet-Európát – újra?, 2002. június 18., Sajtóközlemény, (www.rosiamontana.org/documents/bondbankwatchhu.htm) letöltés dátuma: 2005. október 23.
- 22 -
méretűek, amelyeket nem biztos, hogy mindenki képes lesz fenntartani.45 Kutatások és tanulmányok azt mutatják, hogy az áttelepítések tönkreteszik a közösségeket és ellehetetlenítik az érintettek életét. A lakosok hiába kapnak kártérítést, az nem pótolja mindazt, amit hátra kell hagyniuk. Azaz: olyan kártérítés, amely teljes mértékben pótolni tudja az elvesztett dolgokat, nem létezik. A kompenzáció ugyanis pénzbeli juttatás, amely a kitelepítés előtt birtokolt tőkét nem helyettesíti. A Világbank egy – szociológus – szakértője szerint a kitelepített lakosok számára folyamatosan utalni kellene a vállalat nyereségéből, amennyiben elkezdődik a kitermelés. Az állam ugyanis részesedik a profitból, hiszen ő az érc tulajdonosa. Az emberek pedig semmit nem kapnak, pedig a bánya az ő házaik, földjeik, az ő tulajdonaik helyén épül fel. Ezért éves osztalékra lennének jogosultak. Ez tehát a Világbank álláspontja, azé a banké, amely a korábbiakban támogatta az aranybánya tervét; az álláspont megváltoztatásáról a későbbiekben részletesebben írok. A nemzetközi pénzintézet abban az esetben támogat kitelepítéseket mint a fenntartható fejlődés egy programját, amennyiben az az újjáépítés társadalmi-gazdasági folyamatával jár együtt. Ez viszont igen ritka. A kitelepített emberek ugyanis számos borzalmat át kell, hogy éljenek: elveszítik otthonukat, földjeiket, munkájukat, a mezőgazdaságból élők megélhetése veszélybe kerül, egyre gyakoribbak lesznek a betegségek, elveszítik a kapcsolatot a közösséggel. Az emberek úgy érzik, menekültté válnak. A legjobban érintettek természetesen az idősek, akik képtelenek alkalmazkodni az újhoz, a szokatlanhoz, illetve a gyerekek, akik azt látják, családjaik egyik napról a másikra földönfutóvá válnak és életük már soha nem lesz olyan, mint azelőtt. És a vállalat hiába papol a hosszú távú hasznokról – a kitelepítés nem lesz kevésbé fájdalmas az emberek számára.46 A településen már gyakoriak az érdekkonfliktusok is, amelyek kialakulhatnak a munka nélkül maradtak és a vállalat állásajánlatát elfogadók között, valamint a verespataki ellenzők és egyes környékbeliek között, hiszen utóbbiak közül néhányan támogatják a projektet – bízva az adandó munkalehetőségben.47 Egy alkalommal családon belüli konfliktusra is sor került, amikor a gyerekek saját szüleik tudta nélkül adták el a házukat.48
45
Verespataki aranybánya: egy megjósolható katasztrófa – Alexandru Bara összegzése a problémákról, (www.rosiamontana.org/indexhupoi.htm), letöltés dátuma: 2005. október 1. 46 Interview with Michael M. Cernea – Ion Longin Popescu: The Truth about the Resettlement of the Apuseni Mountains (2003. September) 47 Verespataki aranybánya: egy megjósolható katasztrófa – Alexandru Bara összegzése a problémákról, (www.rosiamontana.org/indexhupoi.htm), letöltés dátuma: 2005. október 1. 48 Kocsis Tibor: Új Eldorádó c. dokumentumfilm, 2004
- 23 -
A másik legnagyobb társadalmi probléma a kulturális és történelmi értékekkel kapcsolatban merül fel. Nemcsak a lakásokat kell lebontani ahhoz, hogy felépüljön a bánya, hanem a templomokat is, és nemcsak az élő embereknek kell elhagyniuk otthonukat, hanem a halottaknak is hátra kell hagyniuk öröknek hitt fekhelyüket, azaz a temetők is megsemmisülnek. A pusztítás nyolc templomot és 9 temetőt érint, azonban ezeken kívül más építmények is hasonló sorsra kerülnének. Egy németországi professzor összefoglalta, hogy mi minden válna a földdel egyenlővé, amennyiben felépül az aranybánya. Ezek alapján károsulna a helyi bányászati múzeum azzal az ókori római bányászjárattal együtt, amelyet megnyitottak a turisták és más érdeklődők számára. További műemlékek is fennmaradtak az ókorból, amelyek áthelyezése technikai és logisztikai szempontból is igen nehézkes. Ilyen például az a 25 viasztábla, amelyek fontos írásos dokumentumokat jelentenek az ókori Római Birodalom gazdaság- és társadalomtörténete szempontjából. A nyíltszíni bánya ezenkívül számos, az ókori római időkből fennmaradt tárót, vágatot és járatot fenyeget. Hasonló római bányarendszer európaszerte nem található, ezért nagyon fontos lenne a fent említett ritkaságokat eredeti állapotukban megőrizni. Verespatak völgyében jó néhány templom és fürdő nyomait is felfedezték, amelyeket nemcsak az állomásozó katonák, hanem nagy valószínűséggel a helyiek is használtak. Három évvel ezelőtt ráadásul egy igen jó állapotban fennmaradt mauzóleum maradványaira is rábukkantak, amelyet szintén lehetetlenség áthelyezni anélkül, hogy ne sérülne. A professzor szerint nincs kijelölve egy vagy több olyan múzeum, amelybe a verespataki értékeket átszállítanák. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ahhoz, hogy létrejöjjön egy új múzeum, szakértők által elkészített kiállítási koncepcióra van szükség. Arról viszont nincs szó, hogy tervek készültek volna egy új múzeum felépítéséről.49 A kulturális örökséggel kapcsolatban is felmerül egy visszásság: Egy 2000. áprilisi kormányrendelet a verespataki völgyet védett nemzeti örökséggé nyilvánította. Másfél évvel később a román kulturális tárca mégis úgy döntött, hogy Verespatak korábban védetté nyilvánított értékei nem élveznek tovább védettséget.50 Azt pedig, hogy egy helyet, vagy történelmi emléket a kulturális örökség részévé lehessen nyilvánítani, csak az érintett ország kezdeményezheti. Ilyen tekintetben tehát nemzetközi síkon semmit sem tehetünk.
49
Prof. asoc. Dr. Volker Wollmann: Állásfoglalás a Gold Corporation Rt. azon javaslatával kapcsolatban, hogy a verespataki kulturális leleteket elköltöztessék az eredeti helyükről (www.rosiamontana.org/indexhupoi.htm) letöltés: 2005. szeptember 30. 50 Verespataki aranybánya: egy megjósolható katasztrófa – Alexandru Bara összegzése a problémákról (www.rosiamontana.org/indexhupoi.htm), letöltés dátuma: 2005. október 1.
- 24 -
A lehetséges környezeti károk egy részéről – amely országunkat is érinti – már írtam. A helyieknek azonban más szörnyűségeket is el kell viselniük. A környezeti hatások közül a folyószennyezés már bemutatásra került a tiszai ciánszennyezés példáján. Azonban nemcsak a folyók szenvedhetik el a bánya káros hatásait. A cianid ugyanúgy a talajba is beszivároghat, ha átszakad a gát vagy esetleg emberi mulasztás történik. A környezet azonban már a bánya felépülése előtt is óriási károkat szenvedhet el. A környéken lévő erdőket ugyanis ki kell irtani és a természetes élőhelyek is elpusztulnak – nemcsak azon a helyen, ahol felépül a létesítmény, hanem a környékén is. Ez egyaránt érinti a növény- és az állatvilágot.51 A vidék képe teljesen megváltozik, és bár a beruházó ígéretet tett arra, hogy a kitermelés befejeztével a környezetet helyreállítják, valljuk be, erre semmi esély nincs. A hegyeket nem lehet újra felépíteni, a talaj összetételét nem lehet kifogástalan állapotba hozni, a kipusztított növények nem nyílnak újra és az elűzött állatok sem fognak visszatérni egykori élőhelyükre. Valóban megéri a román kormánynak, hogy felépüljön a bánya? Mivel a román állam is tulajdont szerzett a vállalatnál, ezért a bevételek egy része is megilleti. Kérdés, hogy mennyi az a pénzbeli juttatás, amelyért a kormány hajlandó engedélyezni a kitermelést. A Rosia Montana Gold Corporationnek nyújtott kedvezmények egyike az import- és exportvám megfizetése alóli mentesség, amely valószínűleg arra ösztönzi a céget, hogy a kitermeléshez szükséges erőforrásokat – ide beletartozik többek között a munkaerő és a technológia – külföldről hozza be, ugyanis semmilyen többletköltséggel nem jár. Ha viszont a bányát nem a helyiek fogják felépíteni és később sem a helyiek fognak a bányában dolgozni, akkor a kifizetett bér is eltűnik az országból – természetesen a megtermelt profit legnagyobb részével együtt. A vállalat ugyan a pozitív hatások között említi azt, hogy rengeteg új munkahelyet teremt, azt azonban sehol nem rögzíti sem a cég, sem az állam, hogy az új munkahelyeket – vagy legalább nagy részét – a helyi lakosok fogják megkapni. Már pedig a fenti körülmények alapján könnyen előfordulhat, hogy a munkaerőt is máshonnan hozza be a cég. Amennyiben nem így lesz és valóban a verespataki lakosok dolgozhatnak majd a bányában, annak nem az lesz az oka, hogy a Rosia Montana Gold Corporation minden áron segíteni akar a helyieken, hanem az, hogy a romániai munkaerő igen olcsó. A vállalat eddigi lépései ugyanis mind arra utalnak, hogy célja az extraprofit-szerzés.
51
Verespataki aranybánya: egy megjósolható katasztrófa – Alexandru Bara összegzése a problémákról (www.rosiamontana.org/indexhupoi.htm), letöltés dátuma: 2005. október 1.
- 25 -
A helyiek félnek: sokan nem is mernek nyilatkozni a kérdezősködőknek, mások az ablakaikba kiakasztott transzparensek segítségével tiltakoznak a bánya megnyitása ellen: „Ne erőszakoljátok meg a hegyeinket!”, „Ez a ház nem eladó. Nem kérünk a ciánból.”52
2.4. Alburnus Maior
Az Alburnus Maior egyesület a helyiek által 2000 szeptemberében alapított civil szerveződés, nevét Verespatakról kapta, ugyanis a település neve latinul Alburnus Maior. Az egyesület tagjai – verespataki családok – négy pontban foglalták össze, hogy melyek azok a tevékenységek,
amelyeket
teljes
mértékben
elleneznek:
az
emberek
kitelepítését
lakóhelyükről, a történelmi és régészeti értékek lerombolását, a cianidos technológia alkalmazását a bányában és a nyíltszíni aranykitermelést, azaz: a teljes beruházást. Az egyesület elő szeretné segíteni a – mostanában oly sokat hangoztatott – fenntartható fejlődést és szeretné megőrizni a Verespatakon található természetes és történelmi örökséget. Úgy gondolják, hogy a település fejleszthetné turizmusát, mezőgazdasági és kézműves iparát, illetve bányászati tevékenységeit – természetesen kevésbé környezetszennyező módon.53 Az egyesület helyi vezetője Eugen David, egyik legismertebb svájci származású tagja pedig Stephanie Roth, aki az ügyben tett erőfeszítései elismerésére 2005 tavaszán megkapta a Goldman Környezetvédelmi díjat. A francia és svájci állampolgárságú aktivista elhatározta, hogy a díjjal járó pénzjutalmat az aranybánya elleni harcra fordítja54.
2.5. Az események sodrában
2002 októberében már nemzetközi szinten is akadályoztatva lett a Rosia Montana Gold Corporation, mivel a Világbank illetve vállalkozásokat támogató bankja, az International Finance Corporation úgy döntött, hogy mégsem támogatja az aranybánya tervét. A nemzetközi pénzintézet eleinte nem ellenezte a beruházás megvalósulását, 3 évvel ezelőtt
52
Kocsis Tibor: Új Eldorádó c. dokumentumfilm, 2004 Alburnus Maior – the local NGO (www.rosiamontana.org/alburnusmaior/alburnusmainen.htm) letöltés dátuma: 2005. október 23. 54 Verespataki aktivista kapta a legnagyobb környezetvédelmi díjat, 2005. április 20., Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/359324/) letöltés dátuma: 2005. október 10. 53
- 26 -
azonban a bankelnök tájékozódni kezdett az ügyben és amikor megtudta, hogy milyen környezeti károk származhatnak az aranybánya megnyitásából, megváltoztatta álláspontját.55 Nem sokkal a Világbank pálfordulását követően az akkori román környezetvédelmi miniszter – Petru Luficiu – látogatást tett Verespatakon. Meglepő módon azt hangsúlyozta, hogy a tervezett aranybánya képes lesz megfelelni az európai normáknak. Mindez azért volt meglepő, mert a környezetvédelmi tárca vezetője korábban ellenezte a beruházás megvalósulását.56 2003 májusában a Román Tudományos Akadémia kijelentette, hogy a verespataki beruházás nem szolgálja az ország gazdasági érdekeit, éppen ellenkezőleg: súlyos környezetvédelmi és társadalmi gondokat szül.57 Épp azokra a problémákra és kedvezőtlen hatásokra gondoltak, amelyeket a fentiekben részleteztem. Érvelésükben kiemelték tehát, hogy a román állam a nyereségnek csak egy kis töredékét tudhatja majd magáénak, hogy a kitermelés tönkretenné a földrészünkön egyedülálló római kori bányajáratokat, hogy károkat okozna a turizmusban, hogy munkalehetőséget csak rövid távra nyújtana, hogy az embereket ki kellene telepíteni otthonaikból, hogy le kellene bontani a templomokat és szét kellene rombolni a temetőket, valamint hogy a ciános technológia alkalmazása óriási veszélyeket tartogatna a természetes környezet számára.58 Ahogy teltek a hónapok, úgy változott a román kormány és a környezetvédelmi tárca álláspontja. Petru Luficiut Ilie Sarbu követte a környezetvédelmi minisztérium élén, aki azt állította, hogy Románia nem engedheti meg magának, hogy újabb szennyező források létesüljenek a területén.59 Időközben számos környezetvédelmi csoportosulás és civilszervezet fejezte ki tiltakozását a bánya megnyitása ellen. Rajtuk kívül a különböző egyházak vezetői is felszólaltak Verespatak védelme érdekében. 2003. december elején az Európai Parlament környezetvédelmi bizottságának négy tagja látogatott el Verespatakra. A látogatásra azért került sor, mert az Európai Unió csatlakozási tárgyalásai már javában folytak Romániával. Ekkorra már minden tárgyalási fejezet nyitva
55
Bihari László: Verespatak fellélegezhet, 2002. október 15, Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/82759) letöltés dátuma: 2005. október 10. 56 Tibori Szabó Zoltán: Egy bányanyitás krónikája, 2004. július 31., Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/327713/) letöltés dátuma: 2005. október 10. 57 Tibori Szabó Zoltán: Egy bányanyitás krónikája, 2004. július 31., Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/327713/) letöltés dátuma: 2005. október 10. 58 Tibori Szabó Zoltán: Dák leletek felfedezése megakadályozhatja a projekt jóváhagyását – Újabb akadémiai „nem” a verespataki bányatervre, 2003. május 30., Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/112612) letöltés dátuma: 2005. október 10. 59 Tibori Szabó Zoltán: Egy bányanyitás krónikája, 2004. július 31., Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/327713/) letöltés dátuma: 2005. október 10.
- 27 -
volt, a verespataki aranybánya felépítéséről szóló projekthez hasonló beruházások pedig az Unió környezetvédelmi politikájának hatáskörébe tartoznak – Románia csatlakozásának időpontjától kezdve. Azonban az Európai Parlament képviselői már a tárgyalási szakaszban tájékozódni szerettek volna arról, hogy pontosan mi is történik az erdélyi településen. Céljuk tehát nem az volt, hogy határozottan állást foglaljanak az ügyben, hanem az, hogy meghallgassák az érintetteket és megismerjék Verespatak kálváriáját. Látogatásuk során részt vettek egy találkozón, ahol a Rosia Montana Gold Corporation képviselőivel beszélgettek, majd meglátogatták magát a völgyet, amelyben a bánya felépítését tervezik. Sor került további beszélgetésekre, ahol jelen voltak a támogatók – köztük a Pro Rosia Montana elnevezésű szervezet – , az ellenzők – az Alburnus Maior képviseletében – valamint nem helyi lakosok, akik szintén érdeklődve hallgatták a beszámolókat. Az Unió küldöttei szakértőkkel is találkoztak, így Ionel Haiduckal, Simion professzorral, Petru Lificiuval illetve a romániai parlament illetékes bizottságának tagjaival. Megtudták, hogy a Verespatak környékén élő lakosság 22 százaléka a bányászatból él, de nagyon sokáig nem nyílszíni bányászat folyt a környéken, így a környezet sem károsult. A képviselők a beruházás pozitív és
negatív
hatásairól
is
érdeklődtek,
melynek
során
tudomásukra
jutott,
hogy
hozzávetőlegesen 500 munkahely létesül – a bánya megépítése és a kitermelés során. Viszont arról is értesültek, hogy a haszon élvezői – azaz a tulajdonosok, az építőipari munkások és bányászok – sokkal kevesebben vannak, mint azok, akik a beruházás káros hatásait kénytelenek elszenvedni – helyi, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. A képviselők hazatérésüket követően tájékoztatták az Uniót a fejleményekről, de az eseményeket folyamatosan figyelemmel kísérik, különös tekintettel arra, hogy az intézkedések és a történések összhangban vannak-e az Európai Unió környezetvédelmi normáival.60 2004 március végén a következőket tudhattuk meg a hírekből: a román környezetvédelmi minisztérium leállíttatta a verespataki környezetvédelmi hatástanulmány megyei jóváhagyási eljárását, azzal az indokkal, hogy a Rosia Montana Gold Corporation sorozatos törvénytelenségeket
követett
el.
Ugyanis
a
román
törvények
kijátszásával
akart
környezetvédelmi engedélyhez jutni a megyei szakhatóságtól a kutatófúrások elvégzéséhez. A csalásról illetve a csalás kísérletéről a helyi környezetvédők értesítették a román környezetvédelmi tárcát, amely nem sokkal később leállíttatta az engedélyezési eljárást.61 Véleményem szerint egy olyan vállalatot, amely megjelenésével, terveivel és tevékenységével 60
Summary Note of the Environment Committee delegation fact-finding visit to Romania on 7-9 December on the proposed new Rosia Montana Gold Mining Project 61 Bihari László: Verespatakon egymást érik a törvénytelenségek, 2004. március 31., Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/153059/) letöltés dátuma: 2005. október 10.
- 28 -
nagy vihart kavar és az emberekben bizonytalanságot kelt, sokkal behatóbban kellene ellenőrizni és bármely mulasztás esetén kérdőre kellene vonni és ha bebizonyosodik, hogy hibázott, valamiféle szankciót alkalmazni. A tavalyi év nyarán Persányi Miklós, a Magyar Köztársaság környezetvédelmi és vízügyi minisztere Verespatakon járt, ahol az eseményekről tájékozódott. Hiszen egy esetleges baleset országunkat is érintené – és óriási károkat okozna. Miniszterünk megtudta, hogy a Rosia Montana Gold Corporation még nem nyújtott be a környezeti hatástanulmányt. Persányi – bár kezdettől fogva nem támogatta a beruházást – figyelmeztetett: amennyiben baleset történik a bányában és szennyezett anyagok kerülnek a folyókba, Romániában 400 kilométeren keresztül fog pusztítani, csak azután – lényegesen hígabb formában – lépi át a határt és veszélyezteti a folyók magyarországi szakaszát. Ahhoz, elhárítsuk a közös veszélyt, a két országnak össze kell fognia. Miniszterünk szerint az járna a legkevesebb környezeti kockázattal, ha a bánya fel sem épülne.62 2004 novemberében már igencsak közelgett Románia csatlakozási tárgyalásainak lezárása az Európai Unióval. Környezetvédő szervezetek abban reménykedtek, hogy amint a környezetvédelmi fejezet lezárására sor kerül, lehetőség nyílik arra, hogy az aranybányaberuházás meghiúsuljon. Románia igen sok – 11 – környezetvédelmi területen átmeneti mentességet kapott, azonban számos jogszabályt beemelt a belső nemzeti jogba, amely szigorú előírásokat tartalmaz a bánya megnyitására vonatkozóan. Ezzel egy időben Persányi Miklós találkozott a román környezetvédelmi tárca akkoriban kinevezett vezetőjével, Speranta Maria Ianculescuval, akivel megállapodtak abban, hogy „a verespataki és más környezeti hatással bíró projekteknél a jövőben csak az Európai Unió által előírt, a piacon elérhető úgynevezett legjobb technológiával tervező beruházók kaphatnak működésükhöz engedélyt”. Ez azt jelentené, hogy a környezetet veszélyeztető cián tartalma annyira alacsony lenne, hogy Magyarországon nem is lenne képes károkat okozni.63 2004 őszén az Európai Unióban szigorú változtatásra került sor az új bányák nyitása vonatkozásában – magyar kezdeményezésre. E szerint azoknál az új létesítményeknél, amelyeknél ciántechnológiát alkalmaznak, a feldolgozás során keletkező, erősen szennyező zagynak a már meglévő létesítményeknél alkalmazható vegyület koncentrációjánál legalább
62
Persányi Miklós a verespataki beruházásról tájékozódott , 2004. június 11., Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium(www.kvvm.hu/dokumentum.php?content_id=485§ion_id=1) letöltés dátuma: 2005.október 6. 63 Verespatak: tiltakozás a 24. órában – A zöldek összekötnék az ügyet Románia EU-csatlakozásával, Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/341780/) letöltés dátuma: 2005. október 18.
- 29 -
ötször hígabbnak kell lennie.64 2004 őszéig az Európai Unióban nem vonatkozott külön szabályozás a bányászati iparágak hulladékaira, ezért igen fontos a fentiekben részletezett irányelv megalkotása. A dokumentum tartalmazza a hulladékkezelésre vonatkozó engedélyezési és működési követelményeket valamint a létesítmények biztonsági feltételeit, és előzetes pénzügyi garanciát ír elő a működésből eredő környezeti károk helyreállítására. A szigorú szabály tehát vonatkozni fog a verespataki aranybányára is, amennyiben az felépül. A Magyar-Román Környezetvédelmi Vegyes Bizottság 2004. novemberi ülésén meghatározta a következő év legsürgetőbb teendőit, kiemelve azok közül a határon átnyúló környezeti kockázatok megelőzését. A bizottság döntött továbbá arról, hogy létrejöjjön egy ad-hoc szakbizottság, amely a Tisza és a Maros vízgyűjtő területén méri majd fel a lehetséges környezeti veszélyforrásokat. A testület egyébként 2005 elején tartotta meg első ülését.65 Környezetvédelmi minisztériumunk véleménye az, hogy a környezeti kockázatok csökkentésének legfontosabb biztosítéka keleti szomszédunknál az Európai Uniós csatlakozás – utalva a bányászati irányelvre, amely rendkívül szigorú határértékeket szab a szennyező anyagok, így a cianid és nehézfémek koncentrációjára. Románia ugyanis elfogadta a közösségi
jogszabályt.
szomszédunk
Az
csatlakozási
EU-tagállamok tárgyalásainak
közös
álláspontját
környezetvédelmi
összefoglaló,
fejezetével
keleti
foglalkozó
dokumentum-tervezet több témakörben is kiegészült a magyar véleménnyel. Így például a tervezetbe beépült, hogy Romániának meg kell oldania a 2006 végéig bezárandó veszélyes hulladéktárolókban elhelyezett hulladék utógondozását illetve a területek rekultiválását, amely érinti a nagybányai tározó környékén lévő lakóterületet környezetét is. Ezenkívül Románia számára is kötelező a csatlakozástól kezdve az Unió hulladék keretirányelvének előírásait és amin lehet, meg kell valósítania szennyvízprogramját a közösségi szennyvízelvezetésre és tisztításra vonatkozó jogszabály alapján. Mindezek mellett Persányi Miklós elérte, hogy a román fél kötelezettséget vállalt magyar szakértők bevonására a projekt – későbbiekben lezajló – környezeti hatásvizsgálati eljárásába, amennyiben arra sor kerül. Megállapodás született arra vonatkozólag is, hogy a verespataki projekt hatásait közösen és EU-szakértőkkel kiegészülve vizsgálják.66
64
Verespatak: tiltakozás a 24. órában – A zöldek összekötnék az ügyet Románia EU-csatlakozásával, Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/341780/) letöltés dátuma: 2005. október 18. 65 Persányi Miklós tájékoztatást kért román kollégájától Verespatak ügyében, 2005. január 10., Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (www.kvvm.hu/dokumentum.php?content_id=715§ion_id=1) letöltés dátuma: 2005. október 6. 66 Románia Európai Uniós csatlakozása biztosítaná a környezeti kockázatok csökkentését, 2004. december 14., Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (www.kvvm.hu/dokumentum.php?content_id=690§ion_id=1) letöltés dátuma: 2005. október 6.
- 30 -
A magyar fél igen is szívén viseli az ügyet: bár számos civilszervezet hangot adott annak, hogy a kormány illetve a környezetvédelmi tárca nem tesz meg mindent a beruházás megakadályozása érdekében, azt azért nem mondhatjuk, hogy az elmúlt néhány évben a zöldtárca elhanyagolta volna a kapcsolattartást a román féllel. A 2004. évi találkozás után 2005 januárjában Persányi Miklós ismét találkozót kért a romániai környezetvédelmi tárca vezetőjétől, az újonnan kinevezett Sulfina Barbutól. Felajánlotta továbbá román kollégájának, hogy – amennyiben igényt tart rá – magyar szakemberek segítenek országa európai uniós csatlakozási tárgyalásokon vállalt környezetvédelmi kötelezettségei teljesítésében. Végül, de nem utolsó sorban miniszterünk tájékoztatást kért arról, hogy hogy haladnak a beruházás előkészületei. Persányi ugyanis nehezményezte – úgy gondolom, joggal – azt, hogy a sajtóból értesült arról, hogy a Rosia Montana Gold Corporation benyújtotta a környezetvédelmi engedély iránti kérelmét.67 Néhány napon belül a két ország zöldtárcáinak vezetői Budapesten találkoztak. A román miniszterasszony számunkra igen kedvező nyilatkozatokat tett közzé: megígérte, hogy Románia be fog tartani minden nemzetközi kötelezettségeiből származó feltételt és uniós előírást és azt is említette, hogy el tudja képzelni azt is, hogy a bánya nem épül fel. Mindezt azzal indokolta, hogy „Románia nem csak saját állampolgárai felé érez felelősséget, hanem a szomszédos országok lakosai iránt is.” Hozzátette, hogy csak azután születhet döntés a beruházás engedélyezéséről, ha elkészül a minden szabálynak eleget tevő környezeti hatástanulmány. Azonban előtte össze kell állítani a hatástanulmány tartalmi előírásait és követelményeit, amelyek alapján elkészülhet a teljes körű dokumentum. A román miniszter arról biztosította magyar kollégáját, hogy a román hatóságok csak olyan komplex hatástanulmányt fognak elfogadni, amely nemcsak gazdasági és környezeti szempontokat tartalmaz, hanem figyelembe veszi a természetvédelmi, szociális, kulturális és régészeti szempontokat is. A találkozón a következő is elhangzott a beruházás kapcsán: a romániai zöldtárca vezetője kijelentette, hogy – amennyiben mindent rendben találnak a hatásvizsgálat során – a Rosia Montana Gold Corporationnek azt is vállalnia kell, hogy az aranykitermelés befejezése után helyreállítja a helyszínen a kitermelés megkezdése előtti helyzetet. Sulfina Barbu kitért arra is, hogy az Európai Unió által előírt környezetvédelmi joganyag egy része már jelenleg is érvényes Romániára, és amennyiben nem tartják be azokat, vagy az EU mulasztást észlel, életbe lép a védzáradék, és Románia csak egy év késéssel, 2008-ban 67
Persányi Miklós tájékoztatást kért román kollégájától Verespatak ügyében , 2005. január 10., Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (www.kvvm.hu/dokumentum.php?content_id=715§ion_id=1) letöltés dátuma: 2005. október 6.
- 31 -
csatlakozhat az Unióhoz. Persányi Miklós ez alkalommal is szakértői segítséget ajánlott fel szomszédainknak. A hatásvizsgálat kapcsán egyébként lehetővé tette, hogy bármely magyarországi szervezet felvethet különböző szempontokat a hatásvizsgálat kapcsán, amelyeket később természetesen továbbküldenek a román hatóságokhoz megfontolás céljából.68 2005 májusára a romániai zöldtárca elkészítette a fentiekben említett szempontrendszert, amely alapján a Rosia Montana Gold Corporationnek a környezeti hatástanulmányt el kell készítenie. Románia környezetvédelmi minisztere hangsúlyozta, hogy a szempontrendszer összhangban van az európai előírásokkal és abban és abban a magyarországi megfontolások is szerepelnek.69 Egy hónappal később Sulfina Barbu és Persányi Miklós Budapesten találkoztak, ahol a fejleményekről tárgyaltak. Miniszterünk megtudta kollégájától, hogy a kanadai-román vegyes vállalat a környezetvédelmi hatástanulmány elkészítésén dolgozik, valamint azt, hogy – miután elkészül a dokumentum és a vállalat benyújtja azt a román hatóságokhoz – mielőtt elbírálásra kerülne, egy magyar-román bizottság fogja véleményezni. Persányi Miklós szerint a magyar-román környezetvédelmi kapcsolatok „soha nem voltak olyan jók”, mint az utóbbi hónapokban.70 Be kell látnunk, hogy a román környezetvédelmi minisztérium arra törekszik, hogy eleget tegyen a későbbi EU-tagságból fakadó és más nemzetközi kötelezettségeinek. Ezenkívül a magyar fél is megteszi azokat az intézkedéseket, amelyeket a hatásköre enged. A tőle telhető módon képviseli a magyar érdekeket, és fellép annak érdekében, hogy a beruházás – amennyiben megvalósul – ne jelentsen potenciális veszélyt környezetünkre. Azonban nemcsak nemzeti szinten történtek előrelépések. Az Európai Parlament környezetvédelmi bizottságának két magyar tagja is elismerésre méltó eredményeket ért el. Hegyi Gyula és Olajos Péter javaslatára ugyanis a bányászati hulladékokról szóló irányelv tervezete még szigorúbb formában készült el. Az elfogadott magyar javaslatok alapján bármilyen víztestbe tilos beengedni a bányászati hulladékot, a bánya tulajdonosának pedig az esetleges szennyezések kezelésére pénzügyi letétet kell biztosítania. További javaslat, hogy az irányelvet nem csak a tagállamok kötelesek betartani, hanem a csatlakozni kívánó országok
68
Verespatak: döntés csak a hatástanulmány után, 2005. január 18., Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (www.kvvm.hu/dokumentum.php?content_id=719§ion_id=1) letöltés dátuma: 2005. október 6. 69 Tibori Szabó Zoltán: Verespataki szempontrendszer – magyar részvétellel, 2005. május 31., Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/364207/) letöltés dátuma: 2005. október 10. 70 Verespatak: „maradéktalanul figyelembe vett magyar szempontok”, 2005. június 29., Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/368144/) letöltés dátuma: 2005. október 10.
- 32 -
is.71 Így tehát Romániára is vonatkozik az irányelv, ha a döntéshozatal során minden résztvevő elfogadja a javaslatokat. A Rosia Montana Gold Corporation számára ez azt jelentené, hogy a beruházás többletköltséggel járna – bár ez a pénzügyi letét mértékétől függ. Ha azonban bebizonyosodik, hogy a beruházás igen is nagy kockázatokkal jár, akkor észszerűségi megfontolásból a cégnek egy egész vagyont kell erre a célra tartalékolnia. Biztos vagyok benne, hogy ennek hatására – ha megvalósul a beruházás –, a vállalat fokozottabb figyelmet fog fordítani a szennyezések elkerülésére. A vállalat 2005 szeptemberében úgy nyilatkozott, hogy 2006 elején benyújtja a környezeti hatástanulmányt a román hatóságokhoz.72 Ugyanebben a hónapban Sulfina Barbu bejelentette, hogy a hatástanulmány értékelésénél – Románia kérésére – az EU szakértői csoportja is jelen lesz és felügyelni fogja azt. Az értékelési szempontok kialakításánál nemcsak a magyar észrevételeket és EU-normákat vették figyelembe, hanem az Espoo-i Egyezmény rendelkezéseit is.73 Jelenleg – 2005 novemberében – így áll Verespatak kálváriája. Döntés csak azután születhet, hogy a Rosia Montana Gold Corportation benyújtja a környezeti hatásvizsgálatot. Azután egyeztetések sorát követően a román hatóságoknak kell eldöntenie, hogy engedélyezik-e az aranybánya megnyitását. Minden jel arra utal – bár még mindig kétesélyes, hogy milyen döntés születik –, hogy a román illetékesek körültekintően fogják megvizsgálni az ügyet és figyelembe veszik a nemzeti és nemzetközi érdekeket egyaránt.
Verespataki kronológia 1997 – Verespatakon megjelenik a Rosia Montana Gold Corporation és megszerzi a kitermelési jogot az erdélyiérchegységi területre È 2000. január 30. – Baleset a nagybányai Aurul SA bányavállalatnál, melynek következménye az elhíresült – vagy hírhedtté vált? – „tiszai ciánszennyezés” È
71
EU-irányelv védheti Verespatakot , 2005. július 13., Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/369827/) letöltés dátuma: 2005. október 10. 72 2006 elején benyújtják a környezeti hatástanulmányt Verespatakról, 2005. szeptember 8., Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/376481/) letöltés dátuma: 2005. október 10. 73 Európai szakértők felügyelik Verespatak hatásvizsgálatát, 2005. szeptember 21., Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print378007/) letöltés dátuma: 2005. október 10.
- 33 -
2002. október – A Világbank megváltoztatja korábban hangsúlyozott véleményét: mégsem támogatja a beruházást È 2003. május – A Román Tudományos Akadémia is a beruházás megvalósulása ellen foglal állást È 2003. december – Az Európai Parlament képviselőinek látogatása és tájékozódása Verespatakon È 2004. március – A román környezetvédelmi tárca leállíttatja a verespataki környezetvédelmi hatástanulmány megyei jóváhagyási eljárását È 2004. nyár – Persányi Miklós látogatása Verespatakon È 2004. november – Persányi Miklós és Speranta Maria Ianculescu találkozója È 2005. január – Persányi Miklós budapesti találkozója Sulfina Barbuval È 2005. május – A romániai környezetvédelmi minisztérium elkészíti a szempontrendszert, amely alapján a Rosia Montana Gold Corporationnek el kell készítenie a környezeti hatástanulmányt È 2005. június – Persányi Miklós és Sulfina Barbu találkozója Budapesten È 2005. szeptember – A Rosia Montana Gold Corporation bejelenti, hogy 2006 elején benyújtja a hatástanulmányt
2.6. Filmes segélykiáltás
Kocsis Tibor Új Eldorádó című dokumentumfilmje a verespataki eseményeket dolgozza fel. A film nemrégiben, 2004-ben készült el, azóta pedig számos országban bemutatták, így hazánkon kívül az érintett országban, tehát Romániában, valamint Németországban, Kanadában, Hollandiában, Olaszországban, Szlovákiában, Franciaországban és Belgiumban, ahol az Európai Parlament képviselői is megtekinthették.74 2005 tavaszán olyan híres filmes rendezvényeken vetítették le, mint a Los Angelesi Magyar Filmfesztivál és a taivani Green
74
Sikeres a Verespatakról készült dokfilm, 2005. február (www.nol.hu/cikk_print/353578/) letöltés dátuma: 2005. október 10.
- 34 -
28.,
Népszabadság
Online
International Filmfesztivál.75 Kocsis Tibor a verespataki történések bemutatásán kívül sok más környezetvédelmi témájú filmet készített. Munkája elismeréseként 2005. március 15-én a környezetvédelmi és vízügyi miniszterünktől – az államfő javaslatára – megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést.76 A rendező a helyszínen készítette a felvételeket, számos helyi lakossal beszélgetett, akik életútjaikról, meghiúsult terveikről, egykori boldog és jelenlegi szomorú pillanataikról, valamint meghurcoltatásaikról meséltek neki – rajta keresztül pedig az egész világnak. A film olyan, mint egy segélykiáltás, amelyet a rendező próbál eljuttatni mindannyiunkhoz. A mai rohanó világban az egyre kevesebben olvasnak újságot közülünk, ezáltal egyre kevesebben értesülnek a hírekről, azaz a világról, amelyben élünk. Azáltal, hogy elkészült a film, talán több emberhez jut el Verespatak története. Kocsis Tibor célja pontosan ez: bemutatni a világnak, hogy mi folyik azon a helyen, ahol eddig békében éltek az emberek.
75
Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt Kocsis Tibornak. Kocsis Tibor Új Eldorádó c. filmjének honlapja, Hírek (www.ujeldorado.hu) letöltés dátuma: 2005. november 3. 76 Sikeres a Verespatakról készült dokfilm, 2005. február 28., Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/353578/) letöltés dátuma: 2005. október 10.
- 35 -
3. Románia EU-csatlakozásának folyamata 3.1. A ’70-es évektől a csatlakozási szerződés aláírásáig77
Keleti szomszédunk 2007. január 1-jétől az Európai Unió tagjává válik. Mint az Unió szerves része, köteles lesz betartani az igen szigorú előírásokat, sőt, azok egy részét nem csak a csatlakozást követően kell figyelembe vennie, hanem már a mai napon is. Ebben a fejezetben Románia és az EU közös útját mutatom be attól kezdve, hogy az ország felvette a kapcsolatot a Közösséggel, egészen addig, hogy aláírta a csatlakozási szerződést és hónapokon belül teljes jogú taggá válhat. Románia
1974-ben
került
be
a
Közösség
általános
preferenciarendszerének
kedvezményezettjei közé, 6 évvel később pedig szerződést kötött az Európai Közösséggel az ipari termékek kedvezményes vámrezsimjéről. A közép- és kelet-európai rendszerváltásokat követően, 1991-ben kereskedelmi és együttműködési egyezmény született a felek között, 1995-ben pedig aláírták az Európai Egyezményt, amely bizonyos termékek esetében kedvezményeket biztosított Romániának. Az Európai Tanács 1990 tavaszán felvetette a társulási intézmény felajánlását a Cseh és Szlovák Köztársaságnak, Lengyelországnak, Magyarországnak, Romániának és Bulgáriának. A társulási szerződés jelentősége abban rejlik, hogy a kereskedelmi kapcsolatokon kívül célul tűzte ki a politikai együttműködést és azt is, hogy a társult államok bizonyos területeken közelítik jogrendszereiket az EU normáihoz. A közép- és kelet-európai országok szerették volna, ha a szerződésben ígéretet kapnak a teljes jogú tagság elnyerésének lehetőségére, azonban erre ebben a dokumentumban nem került sor. Románia 1993 februárjában írta alá a társulási szerződést, ami két évvel később, 1995. február 1-jén lépett hatályba.78 Keleti szomszédunk végül 1995. június 22-én benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz. Az Európai Tanács még abban az évben felkérte a Bizottságot a Románia csatlakozásával kapcsolatos közös álláspont kialakítására, mely 1997 nyarára el is készült. Az akkori vélemény nem volt pozitív: ugyan az ország politikai téren jelentős haladást ért el, a gazdaság terén még nem volt eléggé fejlett ahhoz, hogy képes legyen alkalmazkodni az európai 77
Románia: Út a csatlakozási kérelemtől a teljes jogú tagságig, EU Vonal (www.euvonal.hu/ index.php?op=csatlakozas_csatlakozasdokumentumok&id=17) letöltés dátuma: 2005. szeptember 29. 78 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Ötödik, bővített, átdolgozott kiadás, Magyar Országgyűlés, Budapest, 2002
- 36 -
gazdasági versenyhez. A legnagyobb hiányosságok azonban a közösségi joganyag átvételénél jelentkeztek. 1998-tól kezdve a Bizottság évente monitoring jelentést adott ki az országról. Ezekben megállapították, hogy Románia elindult a fejlődés útján, gazdasági visszaesések azonban jelentkeztek. Ennek ellenére a Bizottság azt tanácsolta, hogy az Európai Unió rövid időn belül kezdje meg a csatlakozási tárgyalásokat Romániával. 1999 telén a helsinki csúcson a Tanács megjelölte a csatlakozási folyamat kezdetének időpontját: 2000. február. 15. A Bizottság ezek után is rendszeresen készített értékeléseket, amelyek mindinkább pozitív képet mutattak az ország felkészültségével kapcsolatban. 2004-re tulajdonképpen minden kritériumnak eleget tett az ország, ugyanis ekkor megkapta a Bizottságtól a „működő piacgazdaság” minősítést. A fentiek alapján az Európai Unió 2000. február 15-én kezdte meg a csatlakozási tárgyalásokat Romániával. 2002-re minden tárgyalási fejezetet megnyitottak és alig négy év alatt, 2004. december 14-én befejezték a tárgyalásokat, azaz véget ért a tárgyalási folyamat. Az ország természetesen kért és kapott is átmeneti mentességeket – még pedig összesen nyolc témakörben, - melyek a következők: szolgáltatások szabad áramlása, tőke szabad áramlása, versenyjog,
mezőgazdaság,
közlekedéspolitika,
adóügyek,
energiapolitika
és
környezetvédelem, csaknem 50 részterületen.79 Utóbbi területen kérte és kapta Románia a legtöbb – összesen 11 – mentességet. Derogációért csak abban az esetben folyamodhatnak az államok, ha az „hosszú időre és túlzott mértékben nem korlátozza az egységes piac működését”.80 Ezekről bővebben a következő részben írok. 2002 decemberében a Tanács meghatározta a belépés konkrét időpontját. 2003 júniusában a 2007. évi időpont megerősítésre került. Ez alapján Románia 2007. január 1-jén csatlakozhat az Európai Unióhoz, amennyiben a megjelölt időpontig teljesíteni tudja a vállalt kötelezettségeket. Ha ez mégsem sikerül, a csatlakozási szerződésbe beépített védzáradék alapján a belépés időpontja egy évvel, 2008. január 1-re kitolható. Mindez annak érdekében, hogy a csatlakozás semmiképpen ne legyen negatív hatással az Európai Unió egészének illetve a tagországok fejlődésére. Románia és Bulgária csatlakozási folyamatának esetében
79
EU: Románia és Bulgária csatlakozhat, 2005. április 24., Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/359885) letöltés dátuma: 2005. október 18. 80 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, 434. oldal. Ötödik, bővített, átdolgozott kiadás, Magyar Országgyűlés, Budapest, 2002
- 37 -
intézményi változásokra is sor került: az Európai Parlamentnek is van beleszólása a felkészülési folyamat ellenőrzésébe és javasolhatja a halasztó záradék életbe léptetését is.81 Amennyiben a Bizottság szükségesnek tartja, továbbra is éves jelentéseket tesz közzé ajánlásokkal együtt82, különös figyelmet fordítva a versenyjog, a bel- és igazságügy valamint környezetvédelem területére. Románia 2005. április 25-én írta alá az Európai Uniós csatlakozási szerződést. A csatlakozás napjáig az ország aktív megfigyelői státusszal rendelkezik, azaz részt vehet a fórumokon, nyilváníthat véleményt, azonban a szavazásokban még nem vehet részt. 2005 októberében elkészült az Európai Bizottság legfrissebb országjelentése, amely keményen bírálja Románia – és Bulgária – uniós felkészülését. Igaz, a környezetvédelem terén nem emelt ki területeket, amelyek veszélyeztetnék keleti szomszédunk uniós csatlakozását, azonban kérdésessé vált, hogy nem egészen másfél év múlva Románia teljes jogú EU-taggá válhat-e. A jelentés közzététele után a Bizottság figyelmeztető levelet intéz a kormányhoz, arra vonatkozólag, hogy hozzák be a jelentésben foglalt lemaradásokat. Ezután kétoldalú konzultációra kerül sor, melyet a Bizottság által elkészített országjelentés követ, amelyben a megbízott szerv javaslatot is tesz a csatlakozás egy évvel történő elhalasztására, amennyiben szükséges. A halasztásról a tagállamok Románia esetében a bel- és igazságügyi valamint a versenypolitikai fejezet alá tartozó kérdésekben minősített többséggel dönthetnek.83
Románia és az EU kapcsolatának fejlődése 1974 – Románia bekerül a Közösség általános preferenciarendszerének (GSP) kedvezményezettjei közé È 1980 – Szerződés az ipari termékek kedvezményes vámrezsimjéről az EK és Románia között È 1991 – Kereskedelmi és együttműködési egyezmény Románia és az EK között È 1993. február – Társulási szerződés aláírása È 81
EU: Románia és Bulgária csatlakozhat, 2005. április 24., Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/359885) letöltés dátuma: 2005. október 18 82 Bővülő Európa, Miniszterelnöki Hivatal és az ECOSTAT közös negyedévi kiadványa, 2004. IV. negyedév (20. szám) 83 Vida László: Folytatásos remény – Intő Romániának és Bulgáriának, HVG, XXVII. évfolyam 43. szám
- 38 -
1995. február 1. – Társulási szerződés hatályba lépése È 1995. június 22. – Románia benyújtja a csatlakozási kérelmet az Európai Unióhoz È 2000. február 15. – Az EU csatlakozási tárgyalásainak kezdete Romániával È 2004. december 14. – A csatlakozási tárgyalások lezárása È 2007. január 1. – Románia az Európai Unió tagjává válhat
3.2. Románia és a környezeti acquis84
A környezeti acquis intézkedések széles körét fogja át – leginkább irányelvek formájában. Az alábbi területeket érinti: környezet minőségének megőrzése, termelési folyamatok és eljárások
illetve
eljárásjog,
valamint
levegőre,
hulladékgazdálkodásra,
vízre,
természetvédelemre, ipari szennyezés ellenőrzésére, vegyületekre és genetikailag módosított organizmusokra, zajszintre, nukleáris biztonságra és sugárzásvédelemre vonatkozó minőségi szabványok. A tagállamok feladata, hogy a közösségi joganyagot beemeljék saját, belső jogrendjükbe és alkalmazzák azokat.85 Éves jelentéseiben a Bizottság különös figyelmet fordított a környezetvédelem területén tett intézkedésekre. Az 1997 nyarán elkészült összefoglalóban a Bizottság megállapította, hogy a továbbiakban Romániában magasabb prioritást kell élveznie a környezetvédelmi fejezetnek és az országnak különböző környezetvédelmi programokat kell kidolgoznia, majd azokat alkalmaznia, annak érdekében, hogy könnyebben és gyorsabban átültethető legyen a környezetvédelmi acquis a belső jogrendbe. Az 1998 végére elkészült bizottsági jelentésben még nincs szó jelentős fejlődésről, ugyanis a kelet-európai ország még mindig komoly problémákkal nézett szembe a légszennyezés, vízgazdálkodás és hulladékgazdálkodás területén. Egy évvel később a Bizottság észrevételezte, hogy az ország még mindig nem 84
Forrás: Romania (Activities of the European Union – Summaries of legislation) (www.eu.int/scadplus/leg/en/lvb/e15108.htm) letöltés dátuma: 2005.szeptember 28. 85 EUROPA/ European Commission/ Enlargement/ Acceeding Countries (www.eu.int/comm/enlargement/ negotiations/chapters/chap22/index.htm) letöltés dátuma: 2005. szeptember 29.
- 39 -
rendelkezik egy átfogó környezetvédelmi stratégiával, valamint, hogy a kormánynak sokkal nagyobb elkötelezettségére van szüksége ezen a területen. A 2000 novemberében készült jelentésben a Bizottság elégedettségét fejezte ki a helyi szintű környezetvédelmi intézkedések iránt, azonban megállapította, hogy nemzeti szinten még mindig alacsony a fentiekben említett elkötelezettség mértéke. Míg a 2001-ben kiadott összefoglaló sem számolt be jelentős előrehaladásról, addig a Bizottság a 2002 októberében elkészült jelentésében leszögezte: Románia látványos sikereket ért el a környezetvédelmi joganyag átvételében. Azonban az egy évvel később kiadott jelentésben az EU által megbízott intézmény további lépéseket kívánt meg keleti szomszédunktól az acquis minél gyorsabban történő átvétele érdekében, és ez lett a 2004 októberében elkészített összefoglaló központi gondolata is, kibővítve azzal, hogy a legtöbb erőfeszítésre a levegőminőség, hulladékgazdálkodás és vízminőség területén van szükség. Románia 2002 márciusában nyitotta meg és 2004 decemberében zárta le a környezetvédelmi fejezetet. Jelentős előrelépés történt a nemzetközi egyezményekkel kapcsolatosan, hiszen a csatlakozási tárgyalásokkal egyidejűleg Románia ratifikálta az Aarhusi Egyezményt, a határon átnyúló környezeti károkról rendelkező Espoo-i Egyezményt valamint a Kiotói Jegyzőkönyvet. Az alábbi sorokban azt mutatom be, hogy a környezetvédelem egyes részterületein milyen eredményeket sikerült elérnie az országnak 2004 novemberére, amikor már csak néhány nap választotta el Romániát a csatlakozási tárgyalások lezárásától. A hulladékgazdálkodás területén Romániának részlegesen sikerült átvennie a joganyagot, azonban néhány részterületen átmeneti mentességet kért (ezeket a későbbiekben részletezem). A vízminőséggel kapcsolatosan javult a helyzet, számos új intézkedéseket hoztak ezen a területen, ugyanis változtatásra került a víztörvény, amely most már összhangban van a Víz Keretirányelvvel és az ivóvízjogi előírásokkal. Továbbá jogi előírások születtek a nitráttal való vízszennyezés átfogó ellenőrzéséről és bizonyos programok elfogadásáról, amelyek a mezőgazdaságból származó káros anyagok ellenőrzésére irányulnak. A fentieken kívül szabályozásra került sor a vízminőség vizsgálatával – különös tekintettel bizonyos veszélyes anyagokra – és a palackozott vízre vonatkozó higiéniai szabványokkal kapcsolatosan, valamint intézkedési tervek születtek a települési szennyvízkezelés területén. Ami az ipari szennyezések ellenőrzését és kockázatkezelését illeti, Románia 2003 márciusában jelentős intézkedést hozott, ugyanis ekkor ratifikálta az Ipari Balesetek Határon Átnyúló Hatásairól szóló Egyezményt. További előrelépésre utal, hogy elvégezték az első analízist, amely - 40 -
segítséget nyújt annak a jegyzéknek az elkészítéséhez, amely a káros anyag kibocsátási értékeket rögzíti. A nukleáris biztonság és sugárzás-védelem témakörében új szabványok nyilvánosságra hozatalára került sor, elkészült azon tevékenységek jegyzéke, amelyeknél fennáll az ionizáló sugárzás veszélye, valamint létrejött egy új adatbázis, amely a radioaktív anyagok szállítására kiadott engedélyeket illetve ezen engedélyek iránti kérelmeket tartalmazza. A zajártalmak szabályozásával kapcsolatosan jelentősnek mondható Románia előrehaladása. A természetvédelmet érintő közösségi joganyag legnagyobb része átültetésre került a romániai belső jogba. A vegyületek és genetikailag módosított organizmusok területén nem történt előrelépés, leszámítva azt, hogy szabályozásra került azon anyagok használata, amelyek károsítják az ózonréteget. Ezenkívül Románia ratifikálta a biológiai biztonságról szóló Cartagena Jegyzőkönyvet. A levegőminőség terén is történtek változások: többek között kidolgozásra került egy, az atmoszféra védelmét célzó stratégia és elfogadtak egy nemzeti akciótervet. Természetesen el kell érni, hogy a fentiek minél hamarabb alkalmazásra kerüljenek. Románia 11 – a környezetvédelmet érintő – területen átmeneti mentességet kapott az Európai Uniótól, így az ezekkel kapcsolatos intézkedéseket nem kell végrehajtania a csatlakozás időpontjában. Hogy melyek ezek a környezetvédelmet érintő területek, azt az alábbi néhány sorban részletezem. A kelet-európai országnak 2008-tól kell alkalmaznia a kiselejtezett elektromos és elektronikus berendezések kezelésére vonatkozó uniós előírásokat. 2009-től érvényesek Romániában is a benzin tárolása során felszabaduló illékony szerves vegyületekre, a veszélyes anyagok felszíni vizekbe való engedésére és a veszélyes gyógyszer-hulladékok elégetésére vonatkozó EU-s szabályok. 2011-től köteles alkalmazni a hulladékszállítást, 2013-tól pedig a csomagolási hulladékok feldolgozását és újrafelhasználását, a folyékony halmazállapotú hulladék lerakását valamint az erőművek légszennyezését érintő előírásokat. Utóbbira kettő időpontot tűztek ki: az egyik a fentiekben említett 2013. év, a másik pedig a 2016-2017 közötti időszak. 2015-től Romániának eleget kell tennie az integrált szennyezés-megelőzésre és -ellenőrzésre, valamint az ivóvízminőségre vonatkozó közösségi előírásoknak. 2017-ig kell teljesíteniük a hulladéklerakókkal kapcsolatos feladatokat, amelyek egyébként a jelenlegi tagállamokra is csak 2009-től vonatkoznak, s a legtöbb időt a települési szennyvízkezelés problémáinak
- 41 -
megoldására kapták, mivel annak végrehajtására az Európai Unió a 2018-as céldátumot jelölte ki.86 Az elmúlt néhány évben Romániában számos intézményi változás történt, melyek közül néhány a környezetvédelem területét is érinti. 2003 nyarán összevonták Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumot valamint a Mezőgazdasági Minisztériumot, majd 2004 márciusában a környezetvédelmi tárca önállóvá vált. A tavalyi év során hozták létre a nemzeti környezetvédelmi hivatalt, valamint az ahhoz tartozó nyolc regionális és 34 helyi szintű kirendeltséget. Egyre pozitívabbnak mondható az NGO-kal való együttműködés, azonban a Bizottság véleménye szerint a nyilvánosság részvételét meg kell erősíteni a környezetvédelmi politika továbbfejlesztésében és alkalmazásában egyaránt. Látható, hogy Romániának van mit behoznia a környezetvédelem terén a csatlakozási időpontig és – az átmeneti mentességek miatt – még sok-sok éven át. Az pedig, hogy teljesítse a vállalt kötelezettségeket, leginkább az ország érdeke. Hiszen a csatlakozásban rajta kívül maga az Európai Unió érdekelt, azzal a különbséggel, hogy az Unió valószínűleg könnyebben boldogul az elkövetkező néhány évben keleti szomszédunk nélkül, mint Románia az integráció nélkül. Ha pedig Románia képtelen eleget tenni a vele szemben támasztott elvárásoknak, elképzelhető, hogy a csatlakozásra nem a kitűzött időpontban kerül sor, hanem csak egy évvel később. Bár arra sincs garancia, hogy egy év alatt sikerül behoznia a lemaradásokat. Ebben az esetben pedig csatlakozhat az Unióhoz, de véleményem szerint támogatások sorát veszítené el, amennyiben nem felel meg az előírásoknak. A fentiek alapján úgy tűnik tehát, hogy Románia igyekezni fog, hogy minden téren betartsa az Európai Unió előírásait és ezáltal a Verespatakra tervezett bánya is eleget fog tenni az uniós követelményeknek.
86
EUROPA/ European Commission/ Enlargement/ Acceeding Countries (www.eu.int/comm/enlargement/ negotiations/chapters/chap22/index.htm) letöltés dátuma: 2005. szeptember 29.
- 42 -
4. Az ügy érdekében környezetvédelmi síkon érvényesíthető jogi eszközök A verespataki beruházást nagyon sokan ellenzik. Az ellenzők leginkább a környezet tönkretételétől félnek. Akik pedig támogatják a projekt megvalósulását, azt csakis úgy képzelik el, hogy a bánya a lehető legkevesebb kárt okozza működése során. Az események megismerésében számos cikk és tanulmány volt segítségemre. A hozzáértők számos esetben említettek nemzetközi és bilaterális környezetvédelmi egyezményeket, valamint szintén a környezet védelmére vonatkozó EU-irányelveket, amelyekre a verespataki események kapcsán hivatkozni lehet. Jelen fejezetben ezeket az igen fontos dokumentumokat mutatom be.
4.1. A nemzetközi környezetvédelmi jog fejlődése87
A nemzetközi környezetvédelmi jog hozzávetőlegesen száz éves múltra tekint vissza. 1902ben fogadták el az első, ebbe a tárgykörbe tartozó multilaterális egyezményt, amely a természetvédelmet szabályozta. Ezt a szerződést az idő múlásával egyre több hasonló dokumentum követte, ám a környezet szennyezésével kapcsolatos egyezmények közel fél évszázaddal később jelentek meg. Az első ilyen jellegű egyezmény 1954-ben Londonban született meg, amely megtiltotta az olaj tengerbe történő kibocsátását. Ez volt az úgynevezett „Egyezmény a tengerek olajszennyezésének megelőzésére”. Ahogy már a dolgozat elején kifejtettem, a környezet állapotának megőrzése egyre sürgetőbbé vált az egész világon, ezért egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a környezetszennyezéssel kapcsolatos multilaterális egyezmények – tehát az országok belátták, hogy a globális, vagy legalább is több országot érintő problémák csak szoros együttműködéssel oldhatók meg. Ekkor alakult ki a nemzetközi környezeti jog. 1972-ben Stockholmban került sor az ENSZ-konferenciára az emberi környezetről, amelyen a résztvevő országok kijelentették, hogy „az államok szuverén joga, hogy saját környezeti politikájukat követve használják erőforrásaikat, és biztosítják, hogy a saját fennhatóságuk
87
Forrás: Dr. Faragó Tibor – Dr. Kocsis-Krupper Zsuzsanna: Országhatárokon átterjedő baleseti jellegű vízszennyezések: Nemzetközi jogi eszközök elvei és rendelkezései. WWF Magyarországi Képviselete és TiszaSzamos Kormánybiztosi Iroda, Miniszterelnöki Hivatal, WWF Füzetek 16, 2001
- 43 -
vagy ellenőrzésük alatt álló tevékenységek ne okozzanak kárt más államok környezetében vagy a nemzeti joghatóság határain túli területeken.”88 1987-ben született meg a Brundtland jelentés, amelyről a fenntarható fejlődés kapcsán már írtam. Európában ezzel párhuzamosan a Helsinki folyamat szabályozta az együttműködést a különböző területeken. 1985-ben fogadták el az érintett államok egy nyilatkozatot a Duna menti államok együttműködéséről, melyben az alábbi igen fontos kötelezettséget fogalmazták meg: A kormányok törekednek „a környezet védelme … és a fokozott felelősség kikényszerítése céljából intézkedéseket hozni, különösen a vizek szennyezéstől való megóvásának területén”.89 Az 1992-ben megrendezett ENSZ Környezet és Fejlődés Konferencián született meg a Riói nyilatkozat a környezetről és fejlődésről, amely magában foglalta a környezet és fejlődés legfontosabb alapelveit melyek közül a dolgozat szempontjából az alábbiak érdekesek: szuverenitás és felelősség elve, amely megfelel az általam a Stockholmi konferenciáról idézett megállapításnak; a nyilvánosság részvételének elve, amely kimondja, hogy minden érintettnek joga van az őt érintő információkhoz való hozzáféréshez;
a helytállási felelősség és
kártalanítás, amely alapján a károkozó köteles megtéríteni a környezetben okozott károkat; az elővigyázatosság elve, melynek lényege, hogy az államoknak minden tekintetben elővigyázatosan kell eljárni; bejelentés veszélyhelyzetek esetén elve, amely kötelezi az államokat, hogy az érintetteket értesítsék a veszélyhelyzetekről; előzetes információ és egyeztetés elve, amely kimondja, hogy az államok kötelesek előzetes tájékoztatással szolgálni az érintettek felé és konzultálni azokkal; vitarendezés elve, melynek alapja, hogy a vitákat lehetőleg békés úton rendezzék a felek; együttműködés elve, amely pedig egyértelműen az államok közötti folyamatos és hatékony kooperációra utal. A fentiekben felsorolt elveken kívül nagyon fontos a szennyező fizet és a megelőzés elve, amelyek az Európai Unió környezetvédelmi politikájának alapelvei közt szerepelnek. Bár a felsorolt elvek jogilag nem kötelező érvényűek, az államok számára – és egyre több állam számára – általánosan elfogadottak. Tehát azokat Románia is köteles alkalmazni a verespataki beruházás kapcsán, ráadásul számos két- és többoldalú egyezményt ratifikált, amelyek arra kötelezik az országot, hogy a dokumentumokban rögzített és vállalt 88
Forrás: Dr. Faragó Tibor – Dr. Kocsis-Krupper Zsuzsanna: Országhatárokon átterjedő baleseti jellegű vízszennyezések: Nemzetközi jogi eszközök elvei és rendelkezései, 14. oldal. WWF Magyarországi Képviselete és Tisza-Szamos Kormánybiztosi Iroda, Miniszterelnöki Hivatal, WWF Füzetek 16, 2001 89 Forrás: Dr. Faragó Tibor – Dr. Kocsis-Krupper Zsuzsanna: Országhatárokon átterjedő baleseti jellegű vízszennyezések: Nemzetközi jogi eszközök elvei és rendelkezései, 15. oldal. WWF Magyarországi Képviselete és Tisza-Szamos Kormánybiztosi Iroda, Miniszterelnöki Hivatal, WWF Füzetek 16, 2001
- 44 -
kötelezettségeknek jóhiszeműen eleget tegyen. Az alábbiakban részletezett egyezmények szigorú feltételeket szabnak a beruházásnak, ha azonban Románia – és a Rosia Montana Gold Corporation eleget tud tenni az előírásoknak, a bánya minimális veszélyt fog jelenteni a környezet számára.
4.2. Egyezmény az országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról90 Az Egyezményt az országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról – más néven az Espoo-i egyezményt – 1991-ben fogadták el az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága égisze alatt a résztvevő kormányok, hatályba azonban csak hat évvel később, 1997-ben lépett. Magyarország 1991. február 26-án Espoo-ban írta alá az egyezményt, 1997-ben ratifikálta és a 148/1999.(X.13.) Kormányrendelettel hirdette ki. 1999-ben a 172/1999. (XII.6.) Kormányrendelet egészítette ki a környezeti hatásvizsgálat szabályozását az Egyezmény alkalmazásához
szükséges
részletekkel.
Ez
alapján
született
meg
a
környezeti
hatásvizsgálatról szóló 20/2001. (II.14.) Kormányrendelet, mely a nemzetközi környezeti hatásvizsgálati eljárás részletes szabályait tartalmazza.91 Románia az egyezményt 2001-ben ratifikálta. Az Espoo-ban aláírt egyezmény az első multilaterális szerződés, amely pontosan meghatározza a felek jogait és kötelezettségeit bizonyos tevékenységek határokon átterjedő káros hatásainak tekintetében. Számos más nemzetközi egyezmény hivatkozik az Espoo-i dokumentumban
megállapított
eljárásra
és
úgy
rendelkezik,
hogy
a
környezeti
hatásvizsgálatot az ebben meghatározott módon kell elvégezni. A környezeti hatásvizsgálat azonban nem az Espoo-i egyezménnyel született. Az Amerikai Egyesült Államokban már 1970-ben hatályba lépett a környezeti hatásvizsgálat intézménye, melyet a Nemzeti Környezetpolitikai Törvény alapozott meg. Az amerikai jogszabály kötelezővé tette, hogy a felelős nyújtson információt a tevékenység környezeti hatásáról, a tevékenység alternatíváiról, az emberi környezet rövid távú használata és a hosszú távú hatások közötti kapcsolatról valamint az erőforrásokkal kapcsolatos visszafordíthatatlan és helyrehozhatatlan visszaélésekről, amelyek a javasolt tevékenység megvalósulásával 90
Forrás: Dr. Faragó Tibor – Dr. Kocsis-Krupper Zsuzsanna: Országhatárokon átterjedő baleseti jellegű vízszennyezések: Nemzetközi jogi eszközök elvei és rendelkezései. WWF Magyarországi Képviselete és TiszaSzamos Kormánybiztosi Iroda, Miniszterelnöki Hivatal, WWF Füzetek 16, 2001 91 Nemzetközi környezet- és természetvédelmi egyezmények jóváhagyása és végrehajtása Magyarországon, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, ELTE Állam és Jogtudományi Kar, Budapest 2005
- 45 -
következnének be.92 Az Európai Közösségben pedig 1985-ben született egy irányelv a környezeti
hatásvizsgálatról,
amelyet
a
későbbiekben
részletezek.93
Azt
azonban
mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy az európai közösségi jog is beépítette az Espoo-i egyezmény rendelkezéseit a fent említett irányelvbe, melyet 1997-ben módosítottak illetve egészítettek ki. Az egyezmény bemutatása előtt nem árt tisztázni, hogy mi is az a környezeti hatásvizsgálat, amelyről az egyezmény rendelkezik. ”A környezeti hatásvizsgálat egy döntést előkészítő folyamat része, amelynek során a tervezett tevékenység környezeti hatásait felmérik és értékelik, annak érdekében, hogy a létesítmény megvalósítása, üzemeltetése, megszűnése során várhatóan keletkező káros környezeti hatások bekövetkeztét megelőzzék.”94 A hatásvizsgálat mint eljárás eredménye a környezeti hatástanulmány, amely maga a kézzelfogható termék, a vizsgálódások összefoglalása. Jogi szempontból nézve a hatásvizsgálat nem más, mint valamely engedélyezési eljárás nem egyetlen, de meghatározó jelentőségű része, amely egyben feltételeket is magában foglalhat.”95 A Rosia Montana Gold Corporation előreláthatólag 2006 tavaszán fogja benyújtani a környezeti hatástanulmányt a román hatóságokhoz, amely alapján megszülethet a döntés arról, hogy felépülhet-e Verespatakon Európa legnagyobb aranybányája. Az egyezmény elsődleges és alapvető célja a 2. cikk 1. bekezdés alapján a „tervezett tevékenységekből eredő jelentős mérvű, ártalmas, országhatáron átterjedő környezeti hatások megelőzése, csökkentése és ellenőrzése”. Ennek érdekében az aláíró országnak a következő feladatokat kell teljesíteniük: Meg kell teremteniük a jogi, közigazgatási és egyéb intézkedéseket annak érdekében, hogy bevezetésre kerülhessen a környezeti hatásvizsgálat eljárása az országhatárokon átterjedő, előreláthatóan jelentős mérvű ártalmas hatást előidéző, tervezett tevékenységek esetében, valamint a kibocsátó fél köteles biztosítani azt, hogy a környezeti hatásvizsgálatra a tervezett tevékenység engedélyezése kerüljön sor, továbbá azt, hogy azok a felek, amelyek a tevékenység hatását vagy hatásait viselik, értesüljenek a tervezett tevékenységről. Az első 92
Kerekes Sándor – Szlávik János: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei. Harmadik, átdolgozott kiadás, KJK KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2001 93 Bándi Gyula: Környezetvédelmi kézikönyv. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1998 94 Kerekes Sándor – Szlávik János: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei, 265. oldal. Harmadik, átdolgozott kiadás, KJK KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft, Budapest, 2001 95 Bándi Gyula: Környezetvédelmi kézikönyv. 174-175. oldal, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1998
- 46 -
függelék sorolja fel azokat a tevékenységeket, amelyek esetében a környezeti hatásvizsgálatot el kell végezni, ezek pedig a következők: nyersolaj finomítók, hőerőművek, nukleáris fűtőanyagokat előállító létesítmények, komplex vegyiművek, autópályák, nagyátmérőjű olajés gázvezetékek, hulladék elhelyező létesítmények, nagy gátak és víztározók, fémtartalmú ércek és szén nagyobb mérvű bányászata, helyszíni előkészítése és dúsítása, erdőirtás nagy területeken. Abban az esetben, amikor az egyik fél – a kibocsátó fél – olyan tevékenységet tervez, amely jelentős mérvű ártalmas hatással lehet más ország területére, a felek alapvető kötelezettsége az értesítés és a konzultációk. A hatásviselő fél értesítésének a lehető legkorábban meg kell történnie. Az érintett felekkel való konzultációkra pedig még az előtt kell, hogy sor kerüljön, mielőtt még a döntést meghozzák. A 5. és 6. cikk alapján a konzultációk célja „a tevékenység nélküli alternatíva és a kibocsátó fél által okozott jelentős mérvű ártalmas, országhatáron átterjedő hatás enyhítésére irányuló intézkedések és a hatásviselő fél/felek észrevételeinek figyelembe vétele a környezeti hatásvizsgálatra alapozott végső döntés meghozatala előtt, vagy annak keretében”.96 A II. függelék sorolja fel azokat az információkat, amelyeket a hatásviselő félnek meg kell kapnia a környezeti hatásvizsgálati dokumentációban. A függelék alapján ilyen információ a tervezett tevékenység, a várhatóan jelentősen érintett környezet leírásai, a potenciális környezeti hatás és jelentőség becslése, az ártalmas környezeti hatás lehető legalacsonyabb szinten való tartását szolgáló mérséklő intézkedések leírása, az előrejelző módszerek és az azokat megalapozó feltételezések valamint az ismeretekben való hiányosságok és bizonytalanságok számbavétele. Az egyezmény a kötelezettségeket általánosan fogalmazza meg. Az érdekelt felek aláírhatnak két- vagy többoldalú megállapodásokat, amelyek konkrétabb és specifikusabb feladatokat határoznak meg az aláírók részére. Az Espoo-i egyezmény tulajdonképpen keretet szab a környezeti hatásvizsgálat eljárásához és annak megvalósításához. A verespataki aranybánya felépítése több területet is érint, amelyek esetében kötelező elvégezni a környezeti hatásvizsgálatot. A projekt megvalósítása ugyanis egy tározógát felépítését is maga után vonja, a bányában ércek nagyobb mérvű kitermelése lesz jellemző, ráadásul ahhoz, hogy felépüljön a kitermelő egység, a természeti környezetet is károsítani
96
Dr. Faragó Tibor – Dr. Kocsis-Krupper Zsuzsanna: Országhatárokon átterjedő baleseti jellegű vízszennyezések: Nemzetközi jogi eszközök elvei és rendelkezései, 38. oldal. WWF Magyarországi Képviselete és Tisza-Szamos Kormánybiztosi Iroda, Miniszterelnöki Hivatal, WWF Füzetek 16, 2001
- 47 -
„kell”. A területen ugyanis gyakoriak az erdők, amelyek kiirtásra kerülnek a bánya felépültével. Ha tehát a bánya kapcsán elkészül a környezeti hatásvizsgálat, a beruházás csak akkor valósulhat meg, ha a projekt összes pontja megfelel azoknak az előírásoknak, amelyeket magában foglal a fentiekben részletezett Espoo-i egyezmény.
4.3. Egyezmény a határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról97
Jelen egyezményt azért tartom fontosnak bemutatni, mert a bánya működésének következtében történhet a 2000. januári tiszai ciánszennyezést kiváltó gátszakadáshoz hasonló baleset. Bár Verespatak jóval messzebb található, mint Nagybánya, és ahhoz, hogy a Tiszába szennyezés kerüljön, sokkal nagyobb utat kell megtennie a méregnek, mint öt évvel ezelőtt, úgy gondolom, hogy ezen dokumentum is tartalmaz olyan előírásokat, amelyek a dolgozat témájához kapcsolódnak. Az Egyezmény a határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról 1992-ben született meg a finn fővárosban az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága védnöksége alatt, négy évvel később pedig hatályba is lépett. Az egyezményt Magyarország és Románia egy év különbséggel ratifikálta: Magyarország 1994 őszén, Románia pedig 1995 tavaszán. Hazánk igen fontosnak tartotta az egyezményhez való csatlakozást. Erre utal a tény, hogy azt 1992. március 18-án – az elfogadás után egy nappal – aláírta, és az egyezmény hazánkban a nemzetközi hatálybalépés napján, 1996. október 6-án hatályba lépett.98 Az egyezményt azért fogadták el az aláíró országok, mert egyértelművé vált számukra, hogy csak úgy kezelhetők az országhatárokat átlépő vízfolyásokkal kapcsolatos veszélyek, ha az európai országok erősítik egymás között az ilyen téren történő együttműködést, ezáltal pedig közös elveket és eljárási szabályokat fogalmaznak meg.
97
Forrás: Dr. Faragó Tibor – Dr. Kocsis-Krupper Zsuzsanna: Országhatárokon átterjedő baleseti jellegű vízszennyezések: Nemzetközi jogi eszközök elvei és rendelkezései. WWF Magyarországi Képviselete és TiszaSzamos Kormánybiztosi Iroda, Miniszterelnöki Hivatal, WWF Füzetek 16, 2001 98 Nemzetközi környezet- és természetvédelmi egyezmények jóváhagyása és végrehajtása Magyarországon. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, ELTE Állam és Jogtudományi Kar, Budapest 2005
- 48 -
Az egyezmény alapvető célkitűzése az lett, hogy a határvizekben érdekelt országok megelőzzék, ellenőrizzék, illetve csökkentsék azokat a határokon átterjedő kedvezőtlen hatásokat, amelyek érik a felszíni és felszín alatti vizeket és károsítják az ökorendszereket.99 Az egyezmény 2. cikkének 1. bekezdése alapján a részes felek minden megfelelő intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy bármely, határokon átterjedő hatás megelőzhető, ellenőrizhető és csökkenthető legyen. Azonban a fent említett intézkedéseket nemcsak megtenni, hanem meghozni is kötelesek az aláíró felek, annak érdekében, hogy – a 2. cikk 2.a bekezdése alapján – megelőzzék, ellenőrizzék és csökkentsék a vizek határokon átterjedő hatással járó vagy valószínűsíthetően ilyen hatást okozó szennyezést, – a 2. cikk 2.b bekezdése alapján – „biztosítsák
határvizek ökológiailag kedvező és az észszerű
vízgazdálkodásnak megfelelő használatát, a vízkészletek megóvását és a környezet védelmét”100, – a 2. cikk 2.d bekezdése alapján – „biztosítsák az ökorendszer megóvását, illetve amennyiben szükséges, visszaállítását”101. Az egyezmény 2. cikkének 3. bekezdése úgy rendelkezik, hogy a fentiekben felsorolt intézkedéseket – amennyiben lehetséges – a keletkezési helynél kell megtenni. Az egyezmény az elővigyázatosság elvén és a szennyező fizet elvén alapul. Utóbbira a 2. cikk 5.b bekezdésében található utalás, amely arról rendelkezik, hogy a szennyezés megelőzésének, ellenőrzésének és csökkentésének költségei a szennyezőt terhelik. A 3. cikk bekezdései a konkrét kötelezettségekről rendelkeznek. Ez alapján a feleknek biztosítaniuk kell, hogy a szennyezés kibocsátását a szennyező forrásnál előzzék meg, ellenőrizzék és csökkentsék, annak révén, hogy többek között hulladékszegény és hulladékmentes technológiákat alkalmaznak. Szükséghelyzetek esetére pedig a felek kötelesek intézkedési terveket készíteni és minimalizálni a rendkívüli szennyezések kockázatát. A baleseteket illetően a felek kötelesek haladéktalanul tájékoztatni egymást a kialakult kritikus helyzetről, amely országhatárokon átterjedő hatással járhat valamint összehangolt vagy közös kapcsolattartó jelző és riasztó rendszereket hoznak létre és működtetnek. A 16. cikk 1. bekezdése alapján pedig a felek „biztosítják, hogy a határvizek állapotára
vonatkozó
információkat,
a
határokon
átterjedő
hatások
megelőzésére,
ellenőrzésére és csökkentésére tett vagy tervezett intézkedéseket, valamint azok 99
Nemzetközi környezet- és természetvédelmi egyezmények jóváhagyása és végrehajtása Magyarországon. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, ELTE Állam és Jogtudományi Kar, Budapest, 2005 100 Dr. Faragó Tibor – Dr. Kocsis-Krupper Zsuzsanna: Országhatárokon átterjedő baleseti jellegű vízszennyezések: Nemzetközi jogi eszközök elvei és rendelkezései, 27. oldal. WWF Magyarországi Képviselete és Tisza-Szamos Kormánybiztosi Iroda, Miniszterelnöki Hivatal, WWF Füzetek 16, 2001 101 Dr. Faragó Tibor – Dr. Kocsis-Krupper Zsuzsanna: Országhatárokon átterjedő baleseti jellegű vízszennyezések: Nemzetközi jogi eszközök elvei és rendelkezései, 27. oldal. WWF Magyarországi Képviselete és Tisza-Szamos Kormánybiztosi Iroda, Miniszterelnöki Hivatal, WWF Füzetek 16, 2001
- 49 -
hatékonyságát nyilvánosságra hozzák.”102 Tehát a felek kötelesek tájékoztatni a közvéleményt a határokon átterjedő hatásokról. Az Espoo-i egyezményhez hasonlóan a Helsinki egyezmény is keret jellegűnek tekinthető, hiszen általánosítva tartalmazza a rendelkezéseket. Vagyis ezen a területen is ajánlatos bilaterális illetve több országot érintő egyezményeket aláírni, annak érdekében, hogy az érintett felek konkrétabb kötelezettségeket vállaljanak és pontosabban meghatározott jogokhoz jussanak. Ebben a vonatkozásban a későbbiekben röviden bemutatom a románmagyar határvízi egyezményt. Az egyezménnyel kapcsolatban két kiegészítő jegyzőkönyv került kidolgozásra, amelyek még nincsenek hatályban. Az egyik ilyen jogi eszköz a Víz és Egészség Jegyzőkönyv, amelyet Magyarországon 2001-ben hagytak jóvá,103 a másik pedig a Polgári Felelősség Jegyzőkönyv, amelyet a későbbiekben részletesebben bemutatok.
4.4. Egyezmény az ipari balesetek országhatárokon túli hatásairól104 Az ipari balesetek országhatárokon túli hatásairól szóló egyezményt a határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló egyezményhez hasonlóan Helsinkiben fogadták el 1992-ben. Azonban a hatálybalépésre jóval később, 2000 tavaszán került sor. Hazánk igen korán, 1992. március 18-án aláírta az egyezményt és 1994. június 2án ratifikálta. 2000. április 19-én hatályba lépett Magyarországon is, kihirdetésére pedig 2001-ben került sor. Bár Románia csak 2003 márciusában ratifikálta az egyezményt,105 figyelemre méltó, hogy keleti szomszédunk igyekszik behozni lemaradásait. Valószínűleg – többek között – azért vállalja sorra a kötelezettségeket és azért csatlakozik egyre több
102
Dr. Faragó Tibor – Dr. Kocsis-Krupper Zsuzsanna: Országhatárokon átterjedő baleseti jellegű vízszennyezések: Nemzetközi jogi eszközök elvei és rendelkezései, 28. oldal. WWF Magyarországi Képviselete és Tisza-Szamos Kormánybiztosi Iroda, Miniszterelnöki Hivatal, WWF Füzetek 16, 2001 103 2078/2001. (IV. 13.) Kormányhatározat a Határokat Átlépő Vízfolyások és Nemzetközi Tavak Védelméről és Használatáról szóló Helsinki Egyezményhez kapcsolódó Víz és Egészség Jegyzőkönyv aláírásának utólagos jóváhagyásáról 104 Forrás: Nemzetközi környezet- és természetvédelmi egyezmények jóváhagyása és végrehajtása Magyarországon. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, ELTE Állam és Jogtudományi Kar, Budapest, 2005 105 Romania (Activities of the European Union – Summaries of legislation) (www.eu.int/scadplus/ leg/en/lvb/e15108.htm) letöltés dátuma: 2005.szeptember 28.
- 50 -
nemzetközi dokumentumhoz, hogy az Európai Uniós csatlakozás minél gördülékenyebb legyen számára. Az egyezményt „válaszul a súlyos, országhatárokon átterjedő ipari balesetekre, az azok előtti, alatti és utáni hatékony nemzetközi együttműködés elősegítésének szükségességére, az ipari balesetek országhatárokon túli hatásai megelőzésére, az azokra vonatkozó felkészültségre, illetve a válasz-intézkedésekre irányuló tevékenységek megerősítésére és összehangolására dolgozták ki.”106 Az egyezmény az 1. cikkben pontosan meghatározza az ipari baleset fogalmát, mely szerint az „olyan esemény, amely veszélyes anyagokkal folytatott bármilyen tevékenység során bekövetkezett ellenőrizhetetlen fejlemény eredménye”107 és amely egy berendezésben, például gyártás, tárolás, kezelés, felhasználás, elhelyezés vagy szállítás közben történik. A részes felek megállapodtak abban, hogy megteszik a szükséges intézkedéseket és együttműködnek, ezáltal csökkenteni lehet a balesetek gyakoriságát és súlyosságát, továbbá mérsékelni lehet azok hatását. Annak érdekében, hogy ez megvalósuljon, a feleknek preventív, készenléti, elhárító és helyreállítási intézkedéseket kell tenniük. Egy további cikk úgy rendelkezik, hogy a felek kötelesek elősegíteni a kölcsönös segítségnyújtást, a kutatást és fejlesztést, az információcserét valamint a műszaki együttműködést. Továbbá politikákat és stratégiákat kell kidolgozniuk és alkalmazniuk annak érdekében, hogy csökkenjen az ipari balesetek kockázata és javuljanak a megelőző, készenléti és válaszintézkedések. Ezeken kívül konkrét kötelezettségek is terhelik a feleket. Ez alapján azonosítaniuk kell a joghatóságuk alá tartozó veszélyes tevékenységeket és biztosítaniuk kell, hogy az érintett felek tájékoztatva legyenek a tevékenységekről. Amennyiben a tevékenység környezeti hatásvizsgálat tárgyát képezi, azt az Espoo-i egyezmény intézkedései alapján kell elvégezni. További kötelezettségeket határoz meg a 6. cikk 1. és 2. bekezdése valamint a IV. függelék, amelyek alapján a feleknek intézkedéseket kell hozniuk az ipari balesetek megelőzésére, „amelyek magukban foglalják azokat az intézkedéseket, amelyek az üzemeltetőknek az ipari balesetek kockázatának csökkentését célzó intézkedéseit ösztönzik, valamint a veszélyes tevékenységet
106
Dr. Faragó Tibor – Dr. Kocsis-Krupper Zsuzsanna: Országhatárokon átterjedő baleseti jellegű vízszennyezések: Nemzetközi jogi eszközök elvei és rendelkezései, 32. oldal. WWF Magyarországi Képviselete és Tisza-Szamos Kormánybiztosi Iroda, Miniszterelnöki Hivatal, WWF Füzetek 16, 2001 107 Dr. Faragó Tibor – Dr. Kocsis-Krupper Zsuzsanna: Országhatárokon átterjedő baleseti jellegű vízszennyezések: Nemzetközi jogi eszközök elvei és rendelkezései, 33. oldal. WWF Magyarországi Képviselete és Tisza-Szamos Kormánybiztosi Iroda, Miniszterelnöki Hivatal, WWF Füzetek 16, 2001
- 51 -
folytató üzemeltető általi biztonságos működtetés bizonyításának követelményeit”108. A 8. cikk megfelelő bekezdései kötelezik a feleket, hogy készüljenek fel a veszélyhelyzetre, ennek érdekében dolgozzanak ki felkészülési terveket és ezekről tájékoztassák a többi érintett felet. A 11. cikk 1. bekezdése a válaszintézkedésekre vonatkozóan rendelkezik: annak érdekében, hogy a hatások minimálisak legyenek, meg kell tenni a leghatékonyabb gyakorlati eljárások lehető leghamarabb történő alkalmazásának megfelelő válaszintézkedéseket. A fentieken túl a feleknek teljesíteniük kell bizonyos értesítési és információnyújtási követelményeket is. Nemcsak a hatásviselő ország hatóságait kell tájékoztatni a kialakult helyzetről, hanem az ipari baleset által érintett területek lakosait is és számukra biztosítani kell a lehetőséget a megfelelő eljárásokban való részvételre, annak érdekében, hogy az érintett lakosok közölhessék nézeteiket és véleményüket a megelőzéssel és teendő intézkedésekkel kapcsolatban. Az egyezmény a verespataki beruházásra természetesen csak abban az esetben vonatkozik, ha a bánya felépül. Ekkor a román hatóságoknak meg kell tenniük minden olyan intézkedést, amelynek segítségével megakadályozható egy ipari baleset a bánya területén, egy esetleges veszélyhelyzet esetére pedig intézkedési terveket kell készíteniük. Ha pedig valóban bekövetkezik a veszélyhelyzet, az elhárításon túl értesíteniük kell a hatásviselő feleket és az érintett lakosokat.
4.5. Az ipari balesetek határokon átterjedő hatásaiból eredően a határvizeken okozott károkért viselt polgári jogi felelősségről és kártérítésről szóló Jegyzőkönyv109 Az ipari balesetek határokon átterjedő hatásaiból eredően a határvizeken okozott károkért viselt polgári jogi felelősségről és kártérítésről szóló Jegyzőkönyvet 22 ország képviselője írta alá 2003. május 21-én Kijevben, majd további két ország csatlakozott az aláírók köréhez. A fentiekben részletezett Helsinkiben aláírt két egyezmény részes felei döntöttek úgy 2001 nyarán, hogy kidolgoznak egy új jegyzőkönyvet, mely az ipari balesetek által a határvizeken okozott nemzetközi felelősségről szól. 108
Dr. Faragó Tibor – Dr. Kocsis-Krupper Zsuzsanna: Országhatárokon átterjedő baleseti jellegű vízszennyezések: Nemzetközi jogi eszközök elvei és rendelkezései, 33. oldal. WWF Magyarországi Képviselete és Tisza-Szamos Kormánybiztosi Iroda, Miniszterelnöki Hivatal, WWF Füzetek 16, 2001 109 Forrás: Nemzetközi környezet- és természetvédelmi egyezmények jóváhagyása és végrehajtása Magyarországon, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, ELTE Állam és Jogtudományi Kar, Budapest, 2005
- 52 -
Hazánk képviselője 2003. május 21-én írta alá a jegyzőkönyvet, a ratifikációs okirat letétbe helyezésére pedig 2004. június 25-én került sor a 31/2004. (IV. 19.) országgyűlési határozat alapján. A jegyzőkönyv kidolgozásának oka az volt, hogy az elfogadást megelőző években több olyan baleset is történt, melynek a határokon átterjedő környezeti hatásai voltak. Ilyen baleset következménye volt a 2000. év elején történt tiszai ciánszennyezés is. Ezek az események ráirányították a nemzetközi figyelmet arra, hogy a bekövetkezett károkért viselt felelősség kérdését mielőbb rendezni kell. A jegyzőkönyv hatálya az ipari balesetekből származó és a határokat átlépő folyók és nemzetközi tavak szennyezése kapcsán a határokon túl bekövetkezett károkért viselt polgári jogi felelősség és azonnali kártérítés szabályozására terjed ki. A jegyzőkönyv két felelősségi rendszert alkalmaz. „Az üzemeltető felelőssége objektív, tehát csak rendkívüli kimentési okokat engedő”110. A kimentési okok közé a fegyveres konfliktus, a vis major, a kötelező állami intézkedés és harmadik személy jogsértése tartozik. Annak a személynek, aki gondtalanul vagy szándékosan okoz kárt, felelőssége nem korlátozott. A kár nemcsak az élet elvesztését, a testi épség és egészség sérelmét és a vagyoni kárt jelenti, hanem a baleset által akadályozott vízhasználat elmaradt jövedelmét, a kárelhárító és enyhítő intézkedések és a helyreállítás költségeit is. Az üzemeltetőnek pénzügyi biztosítékkal kell rendelkeznie, annak érdekében, hogy megtérítse az esetleges károkat. A jegyzőkönyv meghatározza és felsorolja a veszélyes anyagok megengedett határértékeit. A jegyzőkönyv rendelkezéseinek alapja a diszkriminációmentesség elve, amely kizárja az állampolgárság, állandó lakóhely vagy tartózkodási hely szerinti megkülönböztetést. A jegyzőkönyv arról előírja, hogy a kártérítési igény elbírálására mind a kár bekövetkezésének, mind a baleset keletkezésének helyszíne szerinti illetékes bíróság jogosult, azonban illetékes a károkozó lakhelye vagy székhelye szerint eljáró bíróság is. A felek vállalják továbbá, hogy az ítéleteket kölcsönösen elismerik. Magyarország számára nagyon fontos jelen jegyzőkönyv aláírása, hiszen hazánk alvízi országként a jegyzőkönyv tárgyát képező esetek legnagyobb részénél a kár elszenvedője, nem pedig annak okozója. A 2000. évi tiszai ciánszennyezés következtében a magyar állam pereli 110
Nemzetközi környezet- és természetvédelmi egyezmények jóváhagyása és végrehajtása Magyarországon, 76. oldal. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, ELTE Állam és Jogtudományi Kar, Budapest, 2005
- 53 -
az Aurul SA vállalatot és több mint 40 milliárd forintot követel tőle. Mint ahogyan a tiszai ciánszennyezésről szóló részben említettem, a megtérítendő összeg kiszámításánál csak a közvetlen károkat vették figyelembe – a közvetett károkat, amelyek a helyi turizmus visszaeséséből és az ingatlanok leértékelődéséből származnak, nem követeli a magyar állam a vállalattól. Az Aurul azonban a mai napig nem tett eleget kötelezettségének, és elképzelhető, hogy inkább csődöt jelent, mint hogy megtérítené az általa okozott kárt. A jelen részben bemutatott jegyzőkönyvet éppen azért fogadták el a részes felek, hogy a fenti sorokban tárgyalt felelősség-áthárítás ne valósulhasson meg, és azt, aki – szándékosan vagy gondatlanul – kárt okoz a környezetben, felelőssé lehessen tenni és tőle a költségek megtérítését számon lehessen kérni.
4.6. Magyar-román határvízi egyezmény111
2003. szeptember 15-én Persányi Miklós, Magyarország környezetvédelmi és vízügyi minisztere és romániai kollégája, Ilie Sârbu új határvízi egyezményt írt alá Budapesten. Az egyezmény a teljes közös vízgyűjtő területre vonatkozik, azaz hatálya alá esik minden olyan romániai vízforrás, amely Magyarországra lép. A határvízi egyezmény összhangban áll az Európai Unió Víz Keretirányelvének rendelkezéseivel, amelyek betartása Magyarország számára már kötelező, Románia pedig az EU-hoz való csatlakozása után lesz köteles betartani azokat. Az egyezmény alapvető célja a határon átterjedő káros hatások megelőzése, elhárítása, csökkentése és ellenőrzése. Számos – nemzetközileg és az EU-ban is elfogadott – elvet fogadtak el a felek, amelyek mentén együttműködnek. Ezek pedig az elővigyázatosság, a kölcsönösség, a jóhiszeműség és a szennyező fizet elvei. Az egyezményben a felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy a lehető legkevésbé szennyező technológiákat
részesítik
előnyben
az
új
létesítmények
vagy
korszerűsítések
engedélyezésekor, hogy rendszeres információval látják el egymás illetékes hatóságait és – amennyiben szükség van rá – kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak. A Magyar-román Vízügyi Bizottság felügyeli a megállapodás végrehajtását és értékeli az együttműködés eredményeit. 111
Magyar-román határvízi egyezmény. 2003. szeptember 16., Keleten (www.keleten.hu/cikk/1340.php) letöltés dátuma: 2005. november 6.
- 54 -
Magyarország számára elengedhetetlen egy – a fentihez hasonló – megállapodás Romániával, hiszen Magyarország folyóinak legnagyobb része – több mint 90 százaléka – a szomszédos országokból érkezik. Amennyiben hazánkban történne baleset vagy bármilyen mulasztás, amelynek eredményeképpen szennyeződnének a folyók, az Romániát nem érintené. Viszont a 2000-ben történt nagybányai baleset rámutatott arra, hogy Magyarországnak fokozott figyelemmel kell kísérnie a romániai eseményeket. A határvízi egyezmény egyik legfontosabb alapelve a „szennyező fizet” elv, amely érvényesíthető egy – az öt évvel ezelőtti tiszai ciánszennyezéshez hasonló – baleset bekövetkeztekor.
4.7. Környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv – a Tanács 1985. június 27-én kelt 85/337/EGK, az egyes köz- és magán beruházások környezeti hatásainak vizsgálatáról szóló irányelve, kiegészítve a Tanács 1997. március 3-i 97/11/EK irányelve rendelkezéseivel 112 A környezeti hatásvizsgálat átfogó szabályozását elsőként az Európai Közösség 1985. június 27-i keltezésű 85/337/EEC számú tanácsi irányelve végezte el, „Az egyes köz- és magánberuházások környezeti hatásainak vizsgálatáról” címmel, melyet a Tanács 1997. március 3-i 97/11/EK irányelve módosít illetve egészít ki.113 A Közösség 1991. február 25-én írta alá az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló egyezményt, amely jelen irányelv alapjául szolgál. Az irányelv jogharmonizációjára Magyarországon a 20/2001. (II.14.) Kormányrendelettel került sor.114 Az irányelv tehát a „környezetre feltehetően jelentős hatást kifejtő köz- és magánberuházások környezeti
hatásainak
vizsgálatára
vonatkozik”,
de
az
ország
védelmét
szolgáló
beruházásokra nem terjed ki a hatálya valamint olyan beruházásokra sem alkalmazandó,
112
Forrás: „A Tanács 1985. június 27-én kelt 85/337/EGK, az egyes köz- és magán beruházások környezeti hatásainak vizsgálatáról szóló irányelve, kiegészítve a Tanács 1997. március 3-i 97/11/EK irányelve rendelkezéseivel” 113 Kerekes Sándor – Szlávik János: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei, 267. oldal. Harmadik, átdolgozott kiadás, KJK KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2001 114 Nemzetközi környezet- és természetvédelmi egyezmények jóváhagyása és végrehajtása Magyarországon. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, ELTE Állam és Jogtudományi Kar, Budapest, 2005
- 55 -
amelyek részleteit nemzeti jogszabály írja elő. A 2. cikk 1. bekezdésében a „tagállamok elfogadják az összes olyan szükséges intézkedést, amely biztosítja, hogy engedélyezésük előtt azokra a beruházásokra, amelyek többek között természetükből, méretükből vagy elhelyezkedésükből fakadóan várhatóan jelentős hatással vannak a környezetre, kötelező legyen fejlesztési engedélyt megszerezni és hatásaik vizsgálatát elvégezni.” Azonban kivételes esetekben a tagállamok felmentést kaphatnak bizonyos beruházásoknál részben vagy egészben az irányelv előírásainak alkalmazása alól. A 3. cikk határozza meg, hogy mely tényezőkre kell kitérni a környezeti hatásvizsgálat során. Ez alapján azonosítani kell, le kell írni és meg kell becsülni a beruházás közvetlen és közvetett hatásait az emberekre, állat- és növényvilágra; a talajra, vízre, levegőre, éghajlatra és a tájra; az anyagi javakra és a kulturális örökségre; valamint a fentiekben felsorolt tényezők közötti kölcsönhatásra. A 4. cikk két csoportba sorolja a tevékenységeket, amelyeket az I. és II. függelékben sorol fel. Azon beruházások esetében, amelyeket a II. függelék tartalmaz, a tagállamok határozzák meg, hogy a beruházást alá kell-e vetni azon hatásvizsgálatnak, amelyet az I. függelékben felsorolt tevékenységek esetében kötelező elvégezni. Az I. mellékletbe összegyűjtött beruházások esetében tehát el kell végezni a környezeti hatásvizsgálatot. Az 5. cikk az információnyújtásról rendelkezik, melynek értelmében a fejlesztő köteles megadni a – IV. mellékletben felsorolt – információkat, amennyiben azok a tagállamok megítélése szerint lényegesek adott beruházás vagy beruházás típus vagy a valószínűleg érintet környezeti jellemzők szempontjából, illetve ha a tagállamok véleménye szerint „a fejlesztőtől észszerűen elvárható, hogy összeállítsa … az információkat, tekintettel … a mindenkori ismeretekre és vizsgálati módszerekre.” A fejlesztő kötelessége, hogy a benyújtandó információ tartalmazza legalább a beruházás leírását (beruházás helyére, kialakítására és nagyságára vonatkozóan); azokat az intézkedéseket, amelyeket a kedvezőtlen hatások elkerülésére, csökkentésére és orvoslására irányoznak elő; azokat az adatokat, amelyek szükségesek a beruházás várható környezeti hatásainak azonosításához és megbecsüléséhez; „a fejlesztő által tanulmányozott főbb változatok felvázolását és a környezeti hatások számba vételével történő választása főbb indokainak közlését; valamint a fentiek nem szaknyelven történő összefoglalását. Ugyanezen cikk 2. bekezdése kötelezi a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, „hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság véleményt adjon arról, hogy a fejlesztő milyen információkat szolgáltasson…”. A hatóságnak pedig a fent említett vélemény megadása előtt konzultálnia kell a fejlesztővel és az illetékes hatóságokkal. A 4. bekezdés pedig a fejlesztő számára - 56 -
biztosítja azt a jogot, hogy számára hozzáférhetőek legyenek a tárgyhoz tartozó információk, amelyekkel bármely hatóság rendelkezik. A 6. cikk a véleménynyilvánításról szól. A 2. bekezdés alapján a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy a fejlesztési engedély és az információk a nyilvánosság rendelkezésére álljanak észszerű időn belül, annak érdekében, hogy minden érintett lehetőséget kapjon a vélemények kifejtésére a fejlesztési engedély kiadása előtt. Viszont a tájékoztatás és a konzultáció részletes előírásait a tagállamok határozzák meg. A tagállam, amelynek területén meg kívánják valósítani a beruházást, megküldi az érintett tagállamnak – amennyiben az kéri – „a beruházás leírását, az országhatáron átterjedő lehetséges hatásaira vonatkozó… információval együtt; a meghozandó lehetséges döntés természetéről szóló információkat, és észszerű határidőt biztosít a másik tagállam számára, hogy az jelezze, részt szándékozik-e venni a környezeti hatásvizsgálati eljárásban…”. Az érintett tagállamok a fentiek alapján konzultálnak a beruházás lehetséges országhatáron átterjedő hatásairól és a tervezett intézkedésekről. A konzultációk eredményeit és a rendelkezésre álló információkat figyelembe véve kell megvalósítani a fejlesztési engedélyezési eljárást. A 9. cikk a döntés nyilvánosságra hozataláról rendelkezik. Ez alapján az illetékes hatóság vagy hatóságok a következő információkat bocsátják a nyilvánosság rendelkezésére: a döntés tartalma és bármely ahhoz csatolt feltétel; a főbb indokok és megfontolások, amelyek alapján a döntés megszületett; és – amennyiben szükséges – azon intézkedések leírása, amelyeket a főbb káros hatások elkerülése, csökkentése és ellensúlyozása érdekében hoztak meg. A 11. cikk alapján a Bizottság és a tagállamok kicserélik az irányelv alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatokat és észrevételeket. A verespataki beruházás több szempontból is az irányelv rendelkezéseinek tárgyát képezi. Egyrészt külszíni bányáról van szó, ahol „a felszíni kiterjedés meghaladja a 25 hektárt”, másrészt pedig megfelel a „szén, kőolaj, földgáz és ércek, valamint bitumenpala kitermelésének felszíni ipari létesítményei” kategóriának is. 115 A fentieken kívül a projekt az I. számú mellékletben foglaltaknak is eleget tesz, azaz megfelel az „ércből, koncentrátumból
115
„A Tanács 1985. június 27-én kelt 85/337/EGK, az egyes köz- és magán beruházások környezeti hatásainak vizsgálatáról szóló irányelve, kiegészítve a Tanács 1997. március 3-i 97/11/EK irányelve rendelkezéseivel” II. számú melléklete
- 57 -
vagy másodlagos nyersanyagokból kohászati, vegyi vagy elektrolitikus eljárásokkal nyers nemvas fémeket gyártó létesítmény” követelményeinek is.116
4.8. Az ásványi nyersanyag kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló irányelv változtatásai117
Az Európai Unió Bizottsága 2003 júniusában terjesztette elő javaslatát az ásványi nyersanyag kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló irányelvre. Az Európai Parlament 2004. március 31-én fogadta el első olvasati véleményét. Fél évvel később politikai megállapodás született az irányelvről a Környezetvédelmi Tanács ülésén. A Tanács 2005. április 12-én fogadta el a közös álláspontot az irányelv-tervezet vonatkozásában. Az első olvasati vélemény elfogadása után másfél évvel a Parlament elfogadta a második olvasati álláspontját. 2005 szeptemberében a Tanács környezetvédelmi munkacsoportja megtárgyalta az ügyet és megkezdte az Egyeztetőbizottság munkájának előkészítését. Az egyeztetési eljárás várhatóan a 2005. év végén zárul le. Az irányelvre való javaslat célja, hogy minimum követelményeket határozzon meg az ásványi nyersanyag kitermelő iparágak hulladékainak kezelésére vonatkozóan és hogy szabályozza azokat a kitermeléssel járó folyamatokat, amelyek a környezetre és az emberi egészségre kockázatot jelentenek vagy jelenthetnek. Ez alapján az irányelvvel a Közösség azt kívánja elérni, hogy minimálisra csökkenjen az olyan hulladékgazdálkodási létesítményekből származó szennyezett talajvíz környezetre és az emberi egészségre kifejtett hatása, amelyek magukban hordozzák a hosszú távú környezeti hatás lehetőségét illetve megakadályozzák vagy minimálisra csökkentsék a balesetek hatásait, biztosítva legyen az ülepítő- és derítő medencék hosszú távú stabilitása, tekintettel arra, hogy az ülepítő gátjának átszakadása magában hordozza a széleskörű környezeti kár keletkezésének lehetőségét, beleérte az emberi életet fenyegető veszélyt is. A javaslat számos rendelkezést tartalmaz, melyek közül az alábbiak a legfontosabbak: az üzemeltető kötelessége, hogy elkészítse a hulladékgazdálkodási tervet és azt az illetékes
116
The Compatibility of the Rosia Montana Mining Project in Romania with the Principles and Norms of EU and EC Legislation, An Expert Opinion by O. Univ. Prof. Dr. Peter Fischer and Univ. Ass. Dr. Alina Lengauer, LL. M, Institute of European Law, University of Vienna, October 2002, Vienna 117 Forrás: „Proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council on the management of waste from the extractive industries and amending Directive 2004/35/EC”
- 58 -
hatóság vagy hatóságok részére eljuttatni. Az irányelv pontosan tartalmazza azokat az információkat és célkitűzéseket, amelyeket az üzemeltetőnek fel kell tüntetnie a hulladékgazdálkodási tervben. Ezenkívül az üzemeltető köteles még a tevékenység megkezdése előtt koncepciót kidolgozni a súlyos balesetek megelőzésére, biztonsági rendszert létrehozni valamint elkészíteni egy belső vészhelyzeti tervet azokról az intézkedésekről, amelyeket baleset esetén kell megtenni. Az irányelv továbbá meghatározza a hulladékkezelő létesítmény működéséhez szükséges engedélyezési eljárást azáltal, hogy felsorolja az engedély iránti kérelem minimum tartalmi elemeit illetve az engedélyezés feltételeit. Az irányelv rendelkezik a nyilvánosság részvételéről is az engedélyezési eljárásban. A fentieken kívül meghatározza a hulladékkezelő létesítmények osztályozási rendszerét, a hulladékkezelő létesítmények építésére, irányítására és bezárására vonatkozó alapvető követelményeket valamint a bezárást követő eljárást. Ezenkívül megállapítja az általános követelményeket annak érdekében, hogy a tárolt hulladék ne okozzon kárt a környezet állapotában. Igen fontos követelményként fogalmazza meg, hogy az üzemeltető köteles pénzügyi biztosítékot nyújtani az üzemelés megkezdése előtt, amelynek fedeznie kell az üzemszerű működésből, a bezárásból és a balesetekből eredő károkat valamint a rekultivációt. Annak érdekében, hogy a környezet károsodásának a lehető legkisebb legyen az esélye, az irányelv arról is rendelkezik, hogy a tagállamok között fennálljon a rendszeres információcsere az országhatárokon átnyúló hatásokkal rendelkező hulladékkezelő létesítményekről. Az irányelv tervezetében kötelező cianid határértékek kerültek meghatározásra a cianidot tartalmazó tározók esetében – magyar előterjesztés alapján. Ennek alapján az irányelv transzpozíciós ideje lejárta után engedélyezett létesítmények esetében a cianid koncentráció nem haladhatja meg a 10 ppm-et, míg a transzpozíciós idő lejárta előtt engedélyezett létesítményeknél a határidőt követő 10 éves átmeneti időszak alatt kell teljesíteni a megjelölt határértéket. A magyar EP-képviselők épp a Verespatakra tervezett beruházás miatt terjesztették elő az igen szigorú javaslatot, bízva abban, hogy ilyen feltételek mellett a beruházó nem kapja meg az engedélyeket. Abban az esetben, ha mégis megvalósulhat a projekt, a határértékek betartása mellett nem történhet olyan baleset, amely – a cianidtartalom vonatkozásában – a környezet nagy mértékben károsulna. Az irányelv elkészítése és végleges formába öntése igen hosszadalmas. Számos vitatott kérdés merült fel az előkészítés során. Mint ahogyan a fentiekben már említettem, az egyeztetési eljárás várhatóan 2005 novemberében zárul le. Amennyiben megszületik az irányelv végleges formája és jogforrássá válik, kötelező lesz nemcsak a tagállamokra nézve, hanem a tagjelölt - 59 -
országok számára is – így tehát a verespataki aranybánya is az irányelv előírásai szerint kell, hogy felépüljön.
4.9. Nemzetközi egyezmények összefoglaló táblázata118
Egyezmény az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról elfogadás: 1991. február 25. helyszín: Espoo, Finnország hatálybalépés: 1997. szeptember 10. szervezet: ENSZ Európai Gazdasági Bizottság letéteményes: ENSZ Főtitkár Egyezmény a határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról elfogadás: 1992. március 17. helyszín: Helsinki, Finnország hatálybalépés: 1996. október 6. szervezet: ENSZ Európai Gazdasági Bizottság letéteményes: ENSZ Főtitkár Egyezmény az ipari balesetek országhatárokon túli hatásairól elfogadás: 1992. március 17. helyszín: Helsinki, Finnország hatálybalépés: 2000. április 19. szervezet: ENSZ Európai Gazdasági Bizottság letéteményes: ENSZ Főtitkár Az ipari balesetek határokon átterjedő hatásaiból eredően a határvizeken okozott károkért viselt polgári jogi felelősségről és kártérítésről szóló Jegyzőkönyv elfogadás: 2003. május 21. helyszín: Kijev, Ukrajna hatálybalépés: szervezet: ENSZ Európai Gazdasági Bizottság letéteményes: ENSZ Főtitkár
118
Dr. Faragó Tibor – Dr. Kocsis-Krupper Zsuzsanna: Országhatárokon átterjedő baleseti jellegű vízszennyezések: Nemzetközi jogi eszközök elvei és rendelkezései. WWF Magyarországi Képviselete és TiszaSzamos Kormánybiztosi Iroda, Miniszterelnöki Hivatal, WWF Füzetek 16, 2001
- 60 -
5. Összegzés Szakdolgozatom írását azzal a céllal kezdtem, hogy kiderítsem: tényleg hatalmas környezeti veszélyt jelent-e a verespataki projekt. A dolgozatban bemutattam az eseményeket, a fejleményeket, megpróbáltam objektíven vizsgálni a tényeket. A román hatóságok munkájáról számomra az derült ki, hogy igyekeznek körültekintően eljárni az engedélyezés során, hiszen – amennyiben nem tesznek eleget az Európai Unió előírásainak – az is előfordulhat, hogy az Unióhoz csak a kitűzött dátum után egy évvel csatlakozhatnak. Az utóbbi néhány évben a magyar-román környezetvédelmi kapcsolatok sokat javultak és a román fél mindannyiszor hangsúlyozta, hogy a beruházást csak abban az esetben engedélyezik, ha bizonyossá válik, hogy a bánya működése során egyáltalán nem vagy csak minimális mértékben jelent környezeti kockázatot, továbbá, hogy nemcsak saját érdekeiket veszik figyelembe, hanem a szomszédos – baleset esetén érintett – országokét is. Jelen fejezetben röviden szeretném összefoglalni azokat a környezetvédelmi területeket és érvényesíthető jogi eszközöket, amelyeket a beruházás érint. Ahogyan már az első fejezetben említettem, „Az Európai Közösség környezeti politikájának célja a Közösség polgárai életkörülményeinek, életminőségének, környezetének és életfeltételeinek javítása. E politikának a legjobb életfeltételeket nyújtó környezet megteremtésével kell segítenie az embert szolgáló növekedést…”119 Ehhez kapcsolódik az EU környezetvédelmi célkitűzéseinek egy másik megfogalmazása, amely alapján az egyik elsődleges cél „a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása; az emberi egészség védelme”120. A fentiek értelmében minden tevékenységet úgy kell megtervezni és véghez vinni, hogy az ne legyen káros a környezet állapotára és az emberi egészségre. A verespataki aranybánya abban az esetben fog eleget tenni a fenti célkitűzéseknek, ha minden biztonsági intézkedést megtesznek a bánya építése és működése során, annak érdekében, hogy egy esetleges baleset és az annak következményeként bekövetkezett környezetszennyezés kockázata minimális legyen.
119
Kende Tamás – Szűcs Tamás: Az Európai Unió politikái, Osiris Kiadó, Budapest, 2001 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Ötödik, bővített, átdolgozott kiadás, Magyar Országgyűlés, Budapest, 2002 120
- 61 -
Az Európai Unió láthatóan előtérbe helyezi a vízszennyezés problémáját és behatóan foglalkozik azzal. Erre utal, hogy az utóbbi időszakban az irányelvek szempontjából a leginkább érintett területek között volt a vízszennyezés. Ezenkívül más jellegű irányelvek is léteznek, amelyek irányadóak lehetnek az aranybánya kapcsán. Ilyen a környezeti hatásvizsgálatról szóló és a bányászati hulladékok kezeléséről szóló irányelv, amelyeket az előző fejezetben fejtettem ki. Az Európai Unió igyekszik minden téren szigorú előírásokat alkotni, amelyeket a tagállamok kötelesek betartani. A környezetvédelem terén pedig arra is lehetőséget kapnak az országok, hogy az EUelőírásoknál
szigorúbb
szabályokat
alkossanak
és
alkalmazzanak.
A
környezetei
hatásvizsgálatról szóló irányelv – amely összhangban áll az ugyancsak hatásvizsgálati eljárásokról rendelkező nemzetközi Espoo-i egyezménnyel – alapján a verespataki aranybánya esetében kötelező elvégezni a környezeti hatásvizsgálatot és az eredményekről tájékoztatni kell az érintett tagországokat – a Bizottság mellett. A hatásvizsgálati eljárás igen szigorú, és amennyiben a hatásvizsgálati tanulmányban foglaltak megfelelnek az előírásoknak, a bánya felépülhet. További követelményeket támasztanak a nemzetközileg elfogadott környezetvédelmi alapelvek. Az összes közül talán a szennyező fizet elv a legfontosabb, hiszen ez alapján egy esetleges baleset folytán a szennyező kötelezhető a károk megtérítésére. Ma már létezik egy jegyzőkönyv, amely megerősíti ezt az elvet, ez pedig „Az ipari balesetek határokon átterjedő hatásaiból eredően a határvizeken okozott károkért viselt polgári jogi felelősségről és kártérítésről szóló Jegyzőkönyv”. A dokumentum elkészítésének egyik alapja éppen az volt, hogy a 2000. év elején történt tiszai cianid-szennyezés felelőse a károkat még mindig nem térítette meg. Bár a szennyező fizet elv már évek óta a nemzetközi környezetvédelmi politika általánosan elfogadott elve, kötelezővé semmit sem tesz. A 2003-ban elfogadott jegyzőkönyv azonban rendezi a polgári jogi felelősség és kártérítés problémáját a tiszai szennyezéshez hasonló eseteknél. A „PPP-elv” mellett igen fontos a megelőzés vagy elővigyázatosság elve, a közös felelősség elve és a környezeti károk forrásuknál történő helyreállításának elve, amelyek mindegyikének figyelembevétele szükséges a bánya felépítése és működtetése során. Amennyiben a beruházó elővigyázatosan jár el és betartja a szükséges intézkedéseket, minimálisra csökken a baleset kockázata. Ha pedig az elővigyázatosság ellenére egy balesetre kerül sor, meg kell tenni azokat
az
intézkedéseket,
amelyek
segítségével
helyreállíthatók. - 62 -
a
környezeti
károk
forrásuknál
A
fenntartható
fejlődés
alapelvei
közt
is
található
néhány
rendelkezés,
amely
kötelezettségeket ró a bánya beruházója felé. Az EU környezetvédelmi politikájának egyik célkitűzéséhez hasonló rendelkezés található a fenntartható fejlődés alapelvei közt: az ember életminőségének javítása. Az egyik legfontosabb szempont tehát az, hogy az emberek életminősége javuljon – vagy legalább is ne romoljon. Ebben a vonatkozásban nemcsak a ciánszennyezés következményei – ivóvíz minőségének romlása, idegenforgalommal és halászattal foglalkozók bevételkiesése – veszélyeztetik az ember életminőségét, hanem a helyiek kiköltöztetése és megfosztása a megélhetést biztosító mezőgazdasági területektől. Bár a dolgozatban kizárólag a környezetvédelemmel kapcsolatos részletekre tértem ki, fontosnak tartottam megemlíteni, hogy a beruházás többek között társadalmi hatásokkal is jár. A biodiverzitás megőrzése is az alapelvek között szerepel, amely szintén kapcsolódik dolgozatom témájához. A bánya hatalmas területen fog elhelyezkedni, ahol a felépítés előtt növény- és állatfajok éltek – ezek el fognak tűnni a bánya felépültével. A fenntartható fejlődés a legkülönfélébb indikátorokkal jellemezhető. Az Európai Unióban jelenleg 16, a környezetet jellemző indikátor létezik. Az egyik ilyen jelzőszám az összes erdő területére vonatkozik, melyet azért tartok fontosnak megemlíteni, mert ahhoz, hogy az aranybánya felépüljön, erdőket kell kivágni. Az indikátorok közt szerepelnek továbbá a fenyegetett növény- és állatfajok számára és a természetvédelmi területek arányára vonatkozó adatok, amelyek szintén érdekesek a dolgozat szempontjából. A bánya felépültével a Romániára vonatkozó fentiekben kifejtett fenntartható fejlődést jellemző jelzőszámok alacsonyabbak lesznek, mint a beruházás megvalósulása előtt. A negyedik fejezetben kifejtett jogi eszközök közül az összegzésben még nem esett szó a Helsinkiben aláírt egyezményekről és a magyar-román határvízi egyezményről. A Helsinki egyezmények abban az esetben vonatkoznak a verespataki eseményekre, ha a bánya valóban felépül. Az Egyezmény a határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról több nemzetközileg is elfogadott alapelvre hivatkozik. Így például rendelkezik arról, hogy minden intézkedést – amennyiben ez lehetséges – a keletkezési helynél kell megtenni. Az egyezmény a szennyező fizet elvet is alkalmazza, és megfogalmazza, hogy a felmerült
költségek
–
beleértve
a
szennyezés
megelőzésének,
ellenőrzésének
és
csökkentésének költségeit – a szennyezőt terhelik. A beruházónak ezenkívül biztosítania kell a balesetek bekövetkezésének minimális kockázatát azáltal, hogy hulladékszegény és - 63 -
hulladékmentes technológiákat alkalmaz. Verespatak esetében a legkedvezőbb az lenne, ha nem a cianidos technológiával kerülne kinyerésre az arany, hanem újabb és kevésbé veszélyes módszerrel – ez azonban még igen költséges. Ezért a biztonsági intézkedésekre kell nagy gondot fordítani. Az Egyezmény az ipari balesetek országhatárokon túli hatásairól rendelkezései alapján a román hatóságoknak meg kell tenniük minden olyan intézkedést meg kell tenniük, amelynek segítségével megakadályozható egy ipari baleset. Egy esetleges veszélyhelyzet esetére pedig intézkedési terveket kell készíteniük és a veszélyhelyzet elhárításán túl értesíteniük kell a hatásviselő feleket és az érintett lakosokat. A fentiek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy – bár a félelmek nem megalapozatlanok – a nemzetközi és Európai Uniós jog garanciát jelent a környezet számára: egy sor jogi eszköz áll rendelkezésre annak érdekében, hogy a Verespatakra tervezett aranybánya ne okozzon károkat környezetünkben.
- 64 -
Befejezés Óriási haszonnal kecsegtető beruházás készül Verespatakon, azonban a dolgozat megírása során általam megismert tanulmányok és cikkek rámutattak, hogy a beruházás csak akkor valósulhat meg, ha a beruházó és a román hatóságok eleget tesznek az Európai Uniós tagságból eredő és a nemzetközi kötelezettségeiknek. A bevezetésben feltett első kérdésemre – hogy vajon megvalósul-e a beruházás – a romániai hatóságok fogják megadni a választ, hiszen az engedélyezés az ő hatáskörükbe tartozik. Erre csak azután kerülhet sor, hogy a beruházó benyújtotta a környezeti hatástanulmányt – ez valószínűleg 2006 tavaszán megtörténik. A második kérdést az ügy érdekében környezetvédelmi síkon érvényesíthető jogi eszközök felsorolásával és – többé-kevésbé részletes – kifejtésével válaszoltam meg. A harmadik kérdésem az volt, hogy a bánya valóban olyan nagy veszélyt jelent-e, mint amekkorától sokan tartanak. Véleményem szerint az előírások és szükséges óvintézkedések betartása
mellett
nem
történhet
nagy
baj.
Amennyiben
mégis
nagymértékű
környezetszennyezésre kerülne sor, a szennyező köteles megtéríteni a keletkezett károkat. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy bármilyen nagy mértékű anyagi kártérítésre kerül sor, a környezet elszenvedhet olyan károkat, amely anyagilag nem téríthető meg. Ezért fontos, hogy a döntés meghozatala előtt az illetékes hatóságok a lehető legkörültekintőbben járjanak el, és csak abban az esetben engedélyezzék a bánya felépítését, ha az valóban nem jelent veszélyforrást a környezet számára.
- 65 -
Jogforrások 3209/1994. (VI.16.) Kormányhatározat a határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló Helsinkiben 1992. március 17-én elfogadott egyezményhez való csatlakozás megerősítéséről 152/1995. (XII. 12.) Kormányrendelet a környezeti hatásvizsgálat elvégzéséhez kötött tevékenységek köréről és az ezzel kapcsolatos hatósági eljárás részletes szabályairól 148/1999. (X.13.) Kormányrendelet az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló, Espoo-ban (Finnország), 1991. február 26. napján aláírt egyezmény kihirdetéséről 172/1999. (XII. 6.) Kormányrendelet a környezeti hatásvizsgálat elvégzéséhez kötött tevékenységek köréről és az ezzel kapcsolatos hatósági eljárás részletes szabályairól szóló 152/1995. (XII. 12.) Kormányrendelet módosításáról 130/2000. (VII. 11.) Kormányrendelet a határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló Helsinkiben 1992. március 17-én elfogadott egyezmény kihirdetéséről 20/2001. (II. 14.) Kormányrendelet a környezeti hatásvizsgálatról 128/2001. (VII. 13.) Kormányrendelet az Egyesült Nemzetek Szervezetének Európai Bizottsága keretében létrejött, az Ipari Balesetek Országhatáron Túli Hatásairól szóló, Helsinkiben, 1992. március 17-én kelt Egyezmény kihirdetéséről 2105/2003. (V. 30.) Kormányhatározat az ENSZ EGB keretében készült, az ipari balesetek határon túli hatásaiból eredően a határvizeken okozott károk miatti polgári jogi felelősségről szóló Jegyzőkönyv aláírásáról 31/2004. (IV. 19.) OGY határozat az ipari balesetek határokon átterjedő hatásaiból eredően a határvizeken okozott károkért viselt polgári jogi felelősségről és kártérítésről szóló, Kijevben, 2003. május 21-én aláírt Jegyzőkönyv megerősítéséről - 66 -
Irodalomjegyzék
A fenntartható fejlődés indikátorai és a magyarországi változások az EU-indikátorok tükrében, KvVM, Budapest és Szent István Egyetem, Gödöllő, 2004 Alburnus Maior – the local NGO (www.rosiamontana.org/alburnusmaior/alburnusmainen. htm) letöltés dátuma: 2005. október 23. A Tanács 1985. június 27-én kelt 85/337/EGK, az egyes köz- és magán beruházások környezeti hatásainak vizsgálatáról szóló irányelve, kiegészítve a Tanács 1997. március 3-i 97/11/EK irányelve rendelkezéseivel Bándi Gyula: Környezetvédelmi kézikönyv. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1998 Bányászati hulladékok: kevésbé szigorodó feltételek, Európai Parlament Tájékoztatási Irodája (www.euparl.hu/hirek/heti_osszefoglalo.html) letöltés dátuma: 2005. 09. 24. Bihari László: Verespatak fellélegezhet, 2002. október 15., Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/82759) letöltés dátuma: 2005. október 10. Bihari László: Verespatakon egymást érik a törvénytelenségek, 2004. március 31., Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/153059/) letöltés dátuma: 2005. október 10. Bővülő Európa, Miniszterelnöki Hivatal és az ECOSTAT közös negyedévi kiadványa, 2004. IV. negyedév (20. szám) Ciánper: az aranybánya továbbra sem fokozhatja a termelését, Belpolitikai Napló, 2005. október 25., (www.mtv.hu/nyomtatas.php?id=69470), letöltés dátuma: 2005. 10.25. Csődbe menekülhet a tiszai ciánszennyezés felelőse, Népszabadság, 2005. október 28.
- 67 -
Donana Spill, (www.zpok.hu/cyanide/baiamare/docs/donana.htm) letöltés dátuma: 2005. október 30. Doros Judit: Tiszai halak ciánszennyezés után – Nem szabad sajnálni a pénzt további kutatásokra, 2002. június 21., (www.nol.hu/cikk/67500) letöltés dátuma: 2005. 10. 17. EU-irányelv
védheti
Verespatakot,
2005.
július
13.,
Népszabadság
Online
(www.nol.hu/cikk_print/369827/) letöltés dátuma: 2005. október 10. EU: Románia és Bulgária csatlakozhat, 2005. április 24., Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/359885) letöltés dátuma: 2005. október 18. EUROPA/ European Commission/ Enlargement/ Acceeding Countries (www.eu.int/comm/ enlargement/negotiations/chapters/chap22/index.htm) letöltés dátuma: 2005. szeptember 29. Európai
szakértők
felügyelik
Verespatak
hatásvizsgálatát,
2005.
szeptember
21.,
Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print378007/) letöltés dátuma: 2005. október 10. Göteborg nyilvánosan és a színfalak mögött, Hírek az Európai Unióról, Magyarországi Régiók Brüsszeli Képviseleti Irodája, III. évfolyam 22-23. szám, 2001. július 3., (www.westpa.hu/dokutar/dok/hlevIII2223.htm) letöltés dátuma: 2005. október 2. Dr. Faragó Tibor – Dr. Kocsis-Krupper Zsuzsanna: Országhatárokon átterjedő baleseti jellegű vízszennyezések:
Nemzetközi
jogi
eszközök
elvei
és
rendelkezései.
WWF
Magyarországi Képviselete és Tisza-Szamos Kormánybiztosi Iroda, Miniszterelnöki Hivatal, WWF Füzetek 16, 2001 Feiler József: James Bond, cián és heroin: Avagy hogyan mérgezheti meg a Világbank KeletEurópát – újra?, 2002. június 18., Sajtóközlemény, (www.rosiamontana.org/ documents/bondbankwatchhu.htm) letöltés dátuma: 2005. október 23.
- 68 -
Gergely
Márton:
A
Verespatak
múltja
és
jövője,
2004.
március
18.,
(www.nol.hu/cikk_print/151080/) letöltés dátuma: 2005. 10. 10. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Ötödik, bővített, átdolgozott kiadás, Magyar Országgyűlés, Budapest, 2002 Ion Longin Popescu: Interview with Michael M. Cernea, The Truth about the Resettlement of the Apuseni Mountains (2003. September) Kende Tamás – Szűcs Tamás: Az Európai Unió politikái. Osiris Kiadó, Budapest, 2001 Kerekes Sándor – Szlávik János: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei. Harmadik, átdolgozott kiadás, KJK KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., 2001 Kísérleti halak – Ciánozás Verespatakon: drága, szennyező, de hatékony, 2004. június 23. (http://labor.transindex.ro/?cikk=2463) letöltés dátuma: 2005. október 6. Kocsis Tibor: Új Eldorádó c. dokumentumfilm, 2004 Dr. Láng István – Dr. Faragó Tibor – Dr. Schmuck Erzsébet – Dr. Zoltai Nándor: Környezetvédelem Magyarországon és az Európai Unióban. Európai Füzetek 15., a Miniszterelnöki
Hivatal
Kormányzati
Stratégiai
Elemző
Központ
és
a
Külügyminisztérium közös kiadványa, Budapest, 2003 Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt Kocsis Tibornak. Kocsis Tibor Új Eldorádó c. filmjének honlapja, Hírek (www.ujeldorado.hu) letöltés dátuma: 2005. november 3. Magyar-román határvízi egyezmény. 2003. szeptember 16., Keleten (www.keleten.hu/ cikk/1340.php) letöltés dátuma: 2005. november 6. Nemzetközi környezet- és természetvédelmi egyezmények jóváhagyása és végrehajtása Magyarországon, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, ELTE Állam és Jogtudományi Kar, Budapest, 2005
- 69 -
Ötvös Zoltán: A kártérítési per öt éve húzódik – A Tisza túlélte a ciánt, 2005. február 19. (www.nol.hu/cikk_print/352549) letöltés dátuma: 2005. október 23. Persányi Miklós a verespataki beruházásról tájékozódott, 2004. június 11., KvVM (www.kvvm.hu/dokumentum.php?content_id=485§ion_id=1)
letöltés
dátuma:
2005. október 6. Persányi Miklós tájékoztatást kért román kollégájától Verespatak ügyében, 2005. január 10., KvVM
(www.kvvm.hu/dokumentum.php?content_id=715§ion_id=1)
letöltés
dátuma: 2005. október 6. Proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council on the management of waste from the extractive industries and amending Directive 2004/35/EC Romania
(Activities
of
the
European
Union
–
Summaries
of
legislation)
(www.eu.int/scadplus/leg/en/lvb/e15108.htm) letöltés dátuma: 2005.szeptember 28. Románia Európai Uniós csatlakozása biztosítaná a környezeti kockázatok csökkentését, 2004.
december
14.,
KvVM
(www.kvvm.hu/dokumentum.php?content_id
=690§ion_id=1) letöltés dátuma: 2005. október 6. Románia:
Út
a
csatlakozási
kérelemtől
a
teljes
jogú
tagságig,
EU
Vonal
(www.euvonal.hu/index.php?op=csatlakozas_csatlakozasdokumentumok&id=17) letöltés dátuma: 2005. szeptember 29. Sikeres a Verespatakról készült dokfilm, 2005. február 28., Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/353578/) letöltés dátuma: 2005. október 10. Summary Note of the Environment Committee delegation fact-finding visit to Romania on 79 December on the proposed new Rosia Montana Gold Mining Project Tanács Gábor: Aranybánya a ciánködben – A számlát a Gold Corporation állja?, 2004. február 20., Szabad Föld
- 70 -
The Compatibility of the Rosia Montana Mining Project in Romania with the Principles and Norms of EU and EC Legislation, An Expert Opinion by O. Univ. Prof. Dr. Peter Fischer and Univ. Ass. Dr. Alina Lengauer, LL. M, Institute of European Law, University of Vienna, October 2002, Vienna Tibori Szabó Zoltán: Egy bányanyitás krónikája, 2004. július 31., Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/327713/) letöltés dátuma: 2005. október 10. Tibori Szabó Zoltán: Dák leletek felfedezése megakadályozhatja a projekt jóváhagyását – Újabb akadémiai „nem” a verespataki bányatervre, 2003. május 30., Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/112612) letöltés dátuma: 2005. október 10. Tibori Szabó Zoltán: Verespataki szempontrendszer – magyar részvétellel, 2005. május 31., Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/364207/) letöltés dátuma: 2005. október 10. Verespatak:
döntés
csak
a
hatástanulmány
után,
2005.
január
(www.kvvm.hu/dokumentum.php?content_id=719§ion_id=1)
18.,
letöltés
KvVM dátuma:
2005. október 6. Verespataki aktivista kapta a legnagyobb környezetvédelmi díjat, 2005. április 20., Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/359324/) letöltés dátuma: 2005. október 10. Verespataki aranybánya: egy megjósolható katasztrófa – Alexandru Bara összegzése a problémákról (www.rosiamontana.org/indexhupoi.htm), letöltés dátuma: 2005. október 1. Verespatak: „maradéktalanul figyelembe vett magyar szempontok”, 2005. június 29., Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/368144/) letöltés dátuma: 2005. október 10.
- 71 -
Verespatak: tiltakozás a 24. órában – A zöldek összekötnék az ügyet Románia EUcsatlakozásával,
Népszabadság
Online
(www.nol.hu/cikk_print/341780/)
letöltés
dátuma: 2005. október 18. Vida László: Folytatásos remény – Intő Romániának és Bulgáriának, HVG, XXVII. évfolyam 43. szám Wollmann, Volker, prof. asoc. dr.: Állásfoglalás a Gold Corporation Rt. Azon javaslatával kapcsolatban, hogy a verespataki kulturális leleteket elköltöztessék az eredeti helyükről (www.rosiamontana.org/indexhupoi.htm) letöltés dátuma: 2005. szeptember 30. 2006 elején benyújtják a környezeti hatástanulmányt Verespatakról, 2005. szeptember 8., Népszabadság Online (www.nol.hu/cikk_print/376481/) letöltés dátuma: 2005. október 10.
- 72 -
