ELMÉLETI ISMERETEK Az alábbiakban azokat az elméleti ismereteket gy

ELMÉLETI ISMERETEK Az alábbiakban azokat az elméleti ismereteket győjtöttük össze, amelyek egyrészt segítik a pedagógus felkészülését a foglalkozások megtartásában, másrészt háttéranyagul szolgálnak a versenyekre való felkészüléshez, de érdekes lehet a téma iránt más okból érdeklıdık számára is.

A katasztrófavédelem alapjai Polgári védelmi alapismeretek Tőzvédelmi alapismeretek Elsısegélynyújtás Egy kis történelem (polgári védelem, tőzvédelem, katasztrófavédelem) A katasztrófavédelem alapjai A katasztrófavédelem jogi szabályozásának rendszere A katasztrófavédelmet szabályozó törvények A tőzoltóság és a polgári védelem országos és területi szerveinek összevonásával 2000. január 1-jével megalakult a katasztrófavédelem szervezete, melynek mőködését alapvetıen három törvény szabályozza, amelyekhez számos rendelet és egyéb szabályozó kapcsolódik:
A tőz elleni védekezésrıl, a mőszaki mentésrıl, valamint a tőzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény (1996. április 23.)
A polgári védelemrıl szóló 1996. évi XXXVII. törvény (1996. április 30.)
A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetérıl és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrıl szóló 1999. évi LXXIV. törvény, mely 2000. január 1-jével lépett hatályba. A tőz elleni védekezésrıl, a mőszaki mentésrıl, és a tőzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény szabályozza az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztetı tüzek megelızését, a tőzeseteknél, a mőszaki mentéseknél a segítségnyújtást, a tőz elleni védekezésben résztvevık jogait és kötelezettségeit. Meghatározta a védekezés szervezeti, személyi, tárgyi és anyagi feltételeit is. A törvény elıírja:
a tőz megelızésével kapcsolatos rendelkezéseket, így a hatósági tevékenységre, a felvilágosításra, oktatásra, képzésre vonatkozó szabályokat
a tőzoltással és mőszaki mentéssel összefüggı rendelkezéseket, amelyek magukba foglalják a tőz jelzésére, a tőzoltásvezetı jogaira, valamint az állampolgárok és a különbözı szervezetek tőzoltásban való részvételére vonatkozó elıírásokat
mőszaki mentési tevékenység legfontosabb szabályait
a tőzesetek vizsgálatával kapcsolatos alapvetı rendelkezéseket


a hivatásos, az önkéntes és a létesítményi tőzoltóság, valamint a tőzvédelmi szervezetek mőködésére, irányítására vonatkozó szabályokat. A törvény megjelenése után a belügyminiszter kiadta az Országos Tőzvédelmi Szabályzatot, amely rendelkezik:
a létesítmények, építmények kialakítására, a gépek, berendezések, eszközök és anyagok használatára, a technológiák alkalmazására vonatkozó tőzvédelmi elıírásokról
a tőzveszélyességi osztályokról
és az osztályba sorolás szabályairól. A polgári védelemrıl szóló 1996. évi XXXVII. törvény célja, hogy elısegítse a fegyveres összeütközés, a katasztrófa, valamint más veszélyhelyzet életet és a léfenntartáshoz szükséges anyagi javakat fenyegetı hatásai elleni védekezést, a lakosság oltalmazása érdekében a védekezésre való felkészítést. A törvény meghatározza többek között:
a polgári védelmi feladatokat
azokat a veszélyhelyzeteket, amelyek esetén különleges rendszabályokat kell bevezetni
a polgári védelmi kötelezettség fogalmát és szabályait
a polgári védelmi szolgálat elrendelésének (bevezetésének) módját
az adatszolgáltatás és az adatkezelés rendjét. A polgári védelem fontosabb feladatai (a teljesség igénye nélkül):
a lakosság felkészítése a védekezés során irányadó magatartási szabályokra
a polgári védelmi szervezetek létrehozása, felkészítése, anyagi készleteinek biztosítása
a lakosság figyelmeztetése, tájékoztatása, riasztása
az egyéni védıeszköz-ellátás biztosítása
az óvóhelyi védelem
a lakosság kimenekítése, kitelepítése a veszélyeztetett területekrıl
a létfenntartáshoz szükséges anyagi javak (víz, élelmiszer, állatállomány, takarmány és gyógyszerkészletek) védelme; a mentés, mentesítés, elsısegélynyújtás, fertıtlenítés és az ideiglenes helyreállítás
közremőködés a kulturális javak védelmében, az ár- és belvízvédekezésben, a menekültek elhelyezésében és ellátásában, a kölcsönös segítségnyújtás feladataiban
a települések veszélyeztetettségének felmérése
tervezési, szervezési feladatok. A polgári védelmi kötelezettség a belföldi lakóhellyel, vagy tartózkodási hellyel rendelkezı, minden olyan magyar állampolgár férfira (18-60 év) és nıre (18-55 év) kiterjed, akik nem esnek mentesség alá. Ezek az állampolgárok veszély esetén a károk felszámolására polgári védelmi szolgálatra rendelhetık be. A polgári védelmi megjelenési és szolgálatadási kötelezettség teljesítését, valamint a település azonnali beavatkozást igénylı mentési munkálataira történı beosztást a kötelezett lakcíme szerinti polgármester határozatban rendeli el.

A törvény pontosan meghatározza, kik mentesek e kötelezettségek alól (pl. a gyermekét váró anya, vagy a kisgyermeket gondozó szülı, valamint az, aki egészségi állapota miatt alkalmatlan). A törvények mellett természetesen számos rendelet és egyéb szabályozó határozza meg az állampolgárokra és a polgári szervezetekre vonatkozó kötelezettségeket. Ilyenek pl. az óvóhelyi védelemrıl, az egyéni védıeszköz-ellátásról, a lakosság riasztásáról, valamint a kitelepítés és befogadás általános szabályairól szóló 60/1997. (IV. 18.) Kormányrendelet, a mentésben való részvétel szabályairól, a polgári védelmi szakhatósági jogkörrıl és a miniszterek polgári védelmi feladatairól szóló 196/1996. (XII. 22.), valamint a polgári védelmi felkészítés követelményeirıl szóló 13/1998. (III. 6.) Kormányrendelet.

A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetérıl és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrıl szóló 1999. évi LXXIV. törvényt az Országgyőlés a katasztrófák elleni védekezés egységes irányítási rendszerének kialakítására alkotta meg. E törvény megállapítja, hogy „minden állampolgárnak, illetve személynek joga van arra, hogy megismerje a környezetében lévı katasztrófaveszélyt, elsajátítsa az irányadó védekezési szabályokat, továbbá joga és kötelessége, hogy közremőködjön a katasztrófavédelemben.” A katasztrófavédelem A katasztrófavédelem a különbözı katasztrófák elleni védekezésben mindazon tevékenységek összessége, amelyek a katasztrófa kialakulásának megelızését, közvetlen veszélyek elhárítását, az elıidézı okok megszüntetését, a károsító hatásuk csökkentését, a lakosság életés anyagi javainak védelmét, a katasztrófa sújtotta területen az alapvetı életfeltételek biztosítását, valamint a mentés végrehajtását, továbbá a helyreállítás feltételeinek megteremtését szolgálják. A törvény elıírja az „általános jelzési és közremőködési kötelezettséget” is. Eszerint az a személy, aki a katasztrófát, vagy a katasztrófaveszélyt észleli, vagy arról tudomást szerez, köteles bejelenteni haladéktalanul a katasztrófavédelem hivatásos szerveinek, illetve az önkormányzati tőzoltóságnak és a polgármesteri hivatalnak, továbbá köteles a védekezést elısegíteni A katasztrófavédelem felépítési rendszere A katasztrófák elleni védekezés állami szintő irányítása a Kormány feladata. Ennek megfelelıen a Kormány:
megszervezi a katasztrófák elleni védekezés irányítását, a végrehajtás összehangolását, a megelızés és végrehajtás feladatainak a minisztériumok, országos hatáskörő szervek közötti koordinációját
kihirdeti a veszélyhelyzetet, és dönt az adott térség katasztrófa sújtotta területté nyilvánításáról
bevezeti – rendeleti úton – a veszélyhelyzetben alkalmazandó szabályokat, amelyek tizenöt napig vannak érvényben, meghosszabbításukra az Országgyőlés adhat felhatalmazást


létrehozza a Kormányzati Koordinációs Bizottságot, amely elıkészíti a kormány katasztrófavédelemmel összefüggı döntéseit. A katasztrófavédelem hivatásos központi szerve a BM Országos Katasztrófavédelmi Fıigazgatóság (budapesti székhellyel). Területi szervei a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok (megyei székhellyel), a fıvárosban a Fıvárosi Polgári Védelmi Igazgatóság. Helyi szervei a polgári védelmi kirendeltségek, irodák (fıvárosban a kerületi kirendeltségek). A településen a polgármester felelıs katasztrófavédelmi feladatok végrehajtásáért:
gondoskodik a lakosság felkészítésérıl, tájékoztatásának megszervezésérıl
veszély esetén irányítja a védekezési feladatokat
részt vesz a helyreállítási munkák szervezésében és a végrehajtás ellenırzésében. A katasztrófa fogalma, fajtái A katasztrófa görög eredető szó, fordulat, megsemmisülés, csapás, megrázó hirtelen esemény, az emberi élet, az anyagi javak, természeti értékek pusztulása. A „Katasztrófavédelmi törvény” megfogalmazásában a katasztrófa: olyan állapot vagy helyzet, amely emberek életét egészségét, anyagi értékeit, a lakosság alapvetı ellátását, a természeti környezetet, a természeti értékeket oly módon vagy mértékben veszélyezteti, károsítja, hogy a kár megelızése, elhárítása vagy a következmények felszámolása meghaladja az erre rendelt szervezetek védekezési lehetıségeit, és különleges intézkedések bevezetését, valamint az önkormányzatok és az állami szervek folyamatos és szigorúan összehangolt együttmőködését, illetve nemzetközi segítség igénybevételét igényli. A katasztrófák csoportosítása I. Eredetük vagy jellegük szerint 1. Természeti katasztrófák Az emberi tevékenységtıl függetlenül, a természet erıinek hatására elemi csapásként fordulnak elı. Bekövetkezésük, kialakulásuk részben elıre jelezhetı, (pl.: árvíz, belvíz), másrészt nem, (pl.: aszály, villámcsapás). Földtani Meteorológiai Biológiai - földrengés - felhıszakadás - járványok: - vulkánkitörés - szélvihar, emberi, állati, - földcsuszamlás forgószél növényi kártevık - hegy- és - jégesı, jegesedés elszaporodása - aszály, hıhullám - túlnépesedés kıomlás - tornádó, hurrikán - fertızések - talajsüllyedés - hideghullám - iszapár - hófúvás, lavina, - gátszakadás köd - villámcsapás - erdıtőz: felszíni tőz, aljzattőz, koronatőz, globális tőz - belvíz, árvíz

2. Civilizációs katasztrófák Az emberi mulasztás, technikai hibák, szándékosság hatására következnek be.

Technikai - vegyi jellegő: a gyártást, a tárolást, a szállítás során kémiai anyag kerül a környezetbe - nukleáris jellegő: veszélyes radioaktív anyagok kerülnek a környezetbe, nukleáris

Társadalmi - terror, szabotázs, felkelés, bőnözés - fegyveres összecsapás, háború - sztrájk, blokád - politikai, etnikai, vallási zavargás - elszegényedés - gyilkosságok, merényletek - légi kalózkodás - migráció, tömegmozgás

- tengerár, szökıár - vízminıség romlása

tömegpusztító fegyverek alkalmazása háború során, - közmővek hibái: víz, gáz, villany - közlekedési baleset: légi, vízi, vasúti - tájrombolás

II. Helyük és kiterjedésük szerint Helyi Egy településen, üzemben, vállalatnál következik be, a következmények felszámolásához elegendıek a helyi erık és eszközök. A károk felszámolását a polgármester, az adott üzem vezetıje irányítja.

Térségi Több településen következik be, vagy hatása több településre terjed ki. A következmények felszámolását a helyi erık összehangolt irányításával kezdik meg.

Országos Több megyére kiterjedıen következik be az esemény. A következmények felszámolásához a központi erıforrás is szükséges.

Nemzetközi Egy országban, tengeren bekövetkezett katasztrófa, amely nagyságrendjénél fogva több országra, vagy tengeri térségre terjed ki. Felszámolásához nemzetközi összefogásra van szükség.

III. Hatáserısség, intenzitás szerint Relatív Lehet akár természeti, akár társadalmi. Közös jellemzıje, hogy viszonylag kis területet érintı, gyors lefolyású, nagy károkat okozó katasztrófa. A következmények felszámolása helyben (település, üzem) a rendelkezésre álló erıkbıl megoldható. Pl.: szélvihar, hóvihar, felhıszakadás, közlekedési baleset, stb. A károk felszámolását a polgármester, az adott üzem vezetıje irányítja.

Közepes Több településre, nagyobb térségre kiterjedı, nagy pusztítással, jelentıs károkkal járó esemény – lehet természeti és társadalmi is – amikor a védekezés, a helyreállítási munkák, a következmények felszámolása a helyi erıkkel nem oldható meg. A károk felszámolásának irányítása megyei szintő is lehet.

Küszöb Lehet akár természeti akár civilizációs katasztrófa, közös jellemzıik, hogy nagy kiterjedéső, alacsony intenzitással jelentkezı események. Esetenként túlnınek egy-egy megye, ország határain és ennek következményeként elhárításuk, elterjedésük megakadályozása, a bekövetkezett következmények felszámolása nemzetközi feladattá, nemzetközi együttmőködéssé válik. Pl.: környezetszennyezés, növényzetpusztulás, járványok, éhínség stb.

IV. Tér- és idıkoordináták szerint

Abszolút Lehet akár természeti, akár társadalmi katasztrófa. Közös jellemzıik, hogy a körültekintıen megszervezett, megtervezett és létezı védekezési, megelızési munkák ellenére tehetetlenek vagyunk ellenük. Olyan óriási mérető károk keletkeznek, pusztulás következik be aminek felszámolása társadalmi, alkalmanként nemzetközi összefogást igényel. Pl.: földrengés, árvíz, nukleáris szennyezés.

Statikus katasztrófa Egy meghatározott, jól körülhatárolható, megjelölhetı katasztrófa, a keletkezés helyén zajlik le, és a következmények felszámolása is az adott helyen történik. Az adott helyen rendelkezésre álló erık és eszközök elegendıek a károk felszámolásához. Pl.: üzemi baleset, épületomlás, robbanás, helyi tőz.

Dinamikus katasztrófa Lehet természeti és civilizációs katasztrófa. Bekövetkezését baleset idézi elı, amely szakaszosan, ugrásszerően vagy folyamatosan fejlıdik és túlterjed a üzem, település, ország határain. A tovaterjedés megakadályozására, a következmények felszámolására nemzetközi összefogásra van szükség. Pl.: nukleáris baleset, árvíz, vízszennyezés, járványok, fegyveres összecsapások.

V. Idıparaméter szerint Gyors Lehet természeti és civilizációs katasztrófa, melynek alapvetı jellemzıje a nevében szereplı „gyors” lefolyás, amely másodpercek, percek történését jelenti. Egyik pillanatról a másikra következik be. Felkészülni rá, elıre jelezni ritkán lehet. Pl.: robbanás, földrengés, közlekedési baleset.

Közepes Lehet természeti és civilizációs katasztrófa, alkalmanként elıre jelezhetı, számítani lehet rá, fel lehet készülni. A bekövetkezésre meg lehet szervezni a védekezést, megelızési rendszabályokat lehet bevezetni. A lakosságot tájékoztatni lehet a várható veszélyrıl, a bekövetkezés esetén a betartandó magatartási szabályokról, mivel az esemény bekövetkezése órák, napok múltán várható. Pl.: mérgezés, árvíz.

Lassú Lehet természeti, akár civilizációs katasztrófa is. Bekövetkezésére számítani lehet, pl.: környezetszennyezés, atomerımővi baleset, másrészt az idı elıre haladtával következik be, mint az aszály, árvíz, különféle zavargások stb. Részben fel lehet készülni az esemény bekövetkezésére, annak „kezelésére”, másrészt a bekövetkezését követıen erık, eszközök megfelelı átcsoportosításával meg lehet akadályozni az elterjedést, fel lehet készülni a következmények felszámolására. Ez a munka hónapokat, éveket vehet igénybe. Pl.: környezetszennyezés, aszály.

A hazánkban leggyakrabban elıforduló katasztrófák Hazánk „katasztrófa-múltját” tanulmányozva a régmúlt századokra visszatekintve két alapvetı katasztrófával találkozunk, az árvízzel és a földrengéssel, elvétve találkozunk az aszály említésével. Legújabb kori történelmünk során a társadalmi és technikai fejlıdés következményeként a bekövetkezhetı katasztrófák sora lényegesen megszaporodott. Ezek a katasztrófák bekövetkezhetnek hazánk területén, de más országokban is, kártékony hatásuk átterjedhet hozzánk is. Ilyenek lehetnek: nukleáris baleset, víz-, levegıszennyezés, migráció, bőnözés, árvíz, járványok. Mint lehetséges katasztrófával azonban számolni kell még: a szélviharral, tőzvésszel, felhıszakadással, jégesıvel, járványokkal, veszélyes anyagok kiáramlásával, közlekedési balesettel, robbantásokkal. Néhány gondolat a két legjelentısebb veszélyrıl:

Árvíz Árvízrıl akkor beszélünk, ha a folyó vízszintje megemelkedik, a folyó kilép a medrébıl és elönti a környezı településeket. Magyarországon az éghajlati és topográfiai adottságok miatt gyakoriak és veszélyesen változó mértékőek az árvizek. A folyók árhullámait csoportosíthatjuk abból a szempontból, hogy azokat hóolvadás, illetve csapadék, vagy a kettı együttesen okozza. Megkülönböztethetünk jeges és jégmentes árvizeket. Az árhullámok jellegét döntı mértékben meghatározza az is, hogy azok a vízgyőjtı milyen nagyságú részén keletkeznek. A Közép- és az Alsó-Tiszán az árhullámok kialakulásához a kiváltó idıjárási helyzetek több napos, esetenként több hetes halmozódása, illetve ismétlıdése szükséges. A kisebb vízgyőjtı területeken (pl. Felsı-Tisza, Bodrog, Körösök stb.) már egy-egy nagy csapadékot adó olyan idıjárási helyzet is okozhat árhullámot, amelynek fennmaradása gyakran csak 12-24 óra. A kisebb folyókon (pl. Zagyva, Tarna stb.), illetve a domb- és hegyvidéki patakokon már a néhány óráig tartó lokális, heves csapadéktevékenység is kiválthat – esetenként akár jelentıs – árhullámokat. Az utolsó 100 év legnagyobb árvizei közül az 1879. évi árvíz tavaszi áradásból, az 1888. évi téli csapadékból, az 1895. évi is a téli hótakaró olvadásából, az 1919. évi tavaszi csapadékból származott. Különösen magas volt a Tisza középsı és alsó szakaszán az 1932. évi árvíz, melyet a Maros árvize, majd az 1970. évi, melyet a Tisza és az összes mellékfolyók egyidejő katasztrofális árvize emelt a tavaszi árvizek közül a legnagyobb magasságra. Az 1985. évi felsı-tiszai jeges árvíz a maga nemében példátlan volt a tiszai árvizek sorában. Az elmúlt négy évben egy viszonylag szárazabb évtized után egymást követték a rendkívüli árvizek, amelyek több szelvényben évente újraírták a maximális vízszintek magasságát. 1998. novembere és 2001. márciusa között alig 28 hónap alatt négy, egyes paramétereiben joggal rendkívülinek minısíthetı árhullám vonult le a Tisza völgyében, párosulva jelentıs belvízi elöntésekkel és a kisvízfolyások rendkívüli árvizeinek sorozatával. Különbözı folyóink, tájegységeink árvizeinek statisztikai átlagai alapján a Tisza hazai vízgyőjtıjén 2-3 évenként kisebb vagy közepes, 5-6 évenként jelentıs, 10-12 évenként pedig rendkívüli árvizek kialakulására kell számítani.

Az árvízmentesítés módszerei:
A folyók mentén gátak építése
Folyószabályozás az árvízvezetı képességek növelése érdekében
Árapasztók építése a vízhozam megosztására
A vízmennyiség tárolása, késleltetése a folyó felsı szakaszán. Magyarország adottságai:
az ország határát 89 kisebb-nagyobb vízfolyás szeli át
hazánkban a folyók mentén 4220 km töltés, gát van kiépítve
hazánk árvízveszélyes helyei: Felsı- és Közép-Tisza-vidék, a Sajó és a Bodrog völgye, a Körösök vidéke és alkalmanként a Duna. Belvíz Belvíz az árvíz vagy felhıszakadás folytán felgyülemlett csapadék vagy feltörı talajvíz, ide nem értve az elöntés nélküli átnedvesedést vagy felázást. Vízszennyezıdés Mérgezı anyagok bekerülése a természetes vizekbe, amelyek az élılények károsodását és pusztulását eredményezheti. Földrengés Földrengésrıl akkor beszélünk, ha a föld felszínén és belsejében mozgások, hullámzások keletkeznek. A kitörési helyet epicentrumnak nevezzük. A világon két földrengési öv van, az egyik a csendes-óceáni, a másik a Földközi-tengeren át Ázsiáig húzódó öv, mely övek szélessége néhány száz, hosszúsága több ezer km. Hazánk egyik övbe sem tartozik, de kisebb rengések elıfordulnak.

A földrengés okozói:
a földkéregben végbemenı mozgások
vulkánkitörések
nagy mérető barlangok beszakadásai
emberi robbantás. A pusztítás mértéke függ:
az epicentrumban elszabadult energiától
a pusztítási helynek az epicentrumtól való távolságától
az epicentrum kızetfizikai paramétereitıl. Hazánk földrengés veszélyeztetettségével a Geo Risk Földrengéskutató Intézet foglalkozik, adatbázisa az internetes honlapukon hozzáférhetı. Fontos tudni:
a földrengések erısségét (magnitudo) a 9 fokozatú Richter-skála, a károkozás mértékét (intenzitás) a 12 fokozatú Mercali skála szerint adják meg
hazánk történetének legnagyobb földrengése 1763-ban Komáromban történt, amely 6.3 erısségő, IX-es intenzitású volt
Az 1911. évi kecskeméti rengés 5.6-os erısségő, VIII-as intenzitású volt
az utóbbi ötven év legjelentısebb (Dunaharaszti) földrengését 1956-ban még kb. 180 kisebb erısségő utórengés követte. Legutóbb a Balaton-felvidéken volt nagyobb földrengés, ami 1985. augusztus 25-én Berhida és Peremarton térségében következett be. Emberéletben nem, az épületekben azonban jelentıs kár keletkezett
a történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol ilyen erısségő földrengés elıfordul, ott a jövıben is várható hasonló rengés. Szélsıséges idıjárás okozta veszélyhelyzetek A meteorológiai körülmények szélsıséges veszélyhelyzetek

alakulása

következtében

kialakult

A katasztrófák kialakulása szempontjából a csapadékon kívül a legjelentısebb idıjárási elem a légmozgás. A levegıtömegek horizontális irányú mozgását légnyomáskülönbségek indítják el a Földön, mert a légkör egy olyan egyensúlyi állapotra törekszik, ahol az adott magassági szintben mindenütt egyforma nyomás uralkodik. A melegebb levegı könnyebb, ezért felemelkedik, helyébe hővösebb, nagyobb nyomású levegı érkezik. A felszín közelében így kialakuló szél mindig a magas nyomású hely felıl az alacsony nyomású területek felé fúj, sebessége pedig az érintett területek közötti légnyomáskülönbség függvénye. A szél tehát irányával és sebességével jellemezhetı. Irányát mindig arról az égtájról nevezzük el, amerrıl fúj. A sebesség mérésénél pedig azt is figyelembe kell venni, hogy a légtömegek nem egyenletesen, hanem lökésszerően mozognak. A szél erısségének mérésére a levegırészecskék mozgásának sebességét használják. Ezt a sebességet km/h-ban, vagy úgynevezett Beaufort- skála szerinti erısséggel szokás megadni. Hazánkban igen ritkák a 90-140 km/h sebességet elérı, vagy az azt meghaladó szelek. A 9-es erısségő szél (vihar) esetén nagyobb útakadályokkal, egyes fasorokkal szegélyezett utakon járhatatlan torlaszokkal számolhatunk. A Föld forgásának a hatására az északi féltekén a légtömegekben a nyomáskiegyenlítıdés az óramutató járásával ellentétes örvények formájában valósul meg. Ezeket hívják ciklonnak. Általában ezek hoznak esıs, szeles idıt. A magas nyomású területekrıl a levegı kifelé áramlik és az elızıvel ellentétes irányú légmozgásokat hoz létre. Ezek az anticiklonok, melyek az óramutató járásával megegyezı irányba

forognak. Ezeket általában meleg és derült idı kíséri. A ciklonok és az anticiklonok nemcsak forgó mozgást végeznek, hanem haladnak is. KözépEurópa felett általában Ny-ról K-felé. Az átvonuló légörvények határozzák meg a szél alakulását. A ciklonok területén a hideg és meleg légtömegek sávokba rendezıdnek. Ezek között a sávok között húzódó határokat nevezzük frontnak. Attól függıen, hogy milyen hımérséklető levegıtömb frontfelületérıl beszélünk, megkülönböztethetünk hideg-, és melegfrontot. A hideg frontot hirtelen idıjárás-változás követi. Nyári hidegfrontokat gyakran kísérik viharok is.

Veszélyes anyagok A veszélyes anyagok azonosítása A tehervagonokon, teherautókon, tartálykocsikon feltétlenül jelezni kell valamilyen módon, ha veszélyes anyagokat szállítanak. Ilyenkor egy vagy több 30x40 cm-es nagyságú narancssárga táblát helyeznek a jármő elejére és hátuljára is. Ha a táblán nincs szám, a jármő darabos árut szállít, vagy többféle veszélyes anyag van rajta. Ha tartályban szállít anyagot (gáz, folyadék), akkor számozott sárga tábla van rajta. Mit jelentenek ezek a számok? A tábla alapszíne narancssárga, fekete szegéllyel, amit középen egy vízszintes fekete vonal választ el, felsı részén a veszélyt jelzı szám, alsó részén a szállított anyag beazonosítását segítı szám áll. Az alsó mezıben lévı négyjegyő szám a szakemberek számára pontosan megmondja, hogy milyen anyagot szállít a jármő. Nekünk elég, ha közelebbrıl megismerkedünk a felsı mezıben lévı két számmal (néha három), ami megmondja nekünk, hogy milyen veszéllyel nézünk szembe.

Mit jelentenek ezek a számok? Fıveszély

Járulékos veszély 33 1088

Az anyag azonosítási száma Az elsı szám a fıveszélyt, a második és a harmadik szám a további veszélyeket jelzi, amely a szakemberek számára ad pontos információt a jármő szállítmányáról. A veszélyt jelzı számok jelentése: 2. Nyomás vagy vegyi reakció révén gáz kiszabadulása. 3. Folyékony anyagok (gızök) és gázok gyúlékonysága vagy önmelegedı folyékony anyag. 4. Szilárd anyagok gyúlékonysága vagy önmelegedı szilárd anyag gyújtó (égést tápláló) hatás. 5. Gyújtó (égést tápláló) hatás. 6. Mérgezıképesség vagy fertızésveszély. 7. Radioaktivitás.

8 Maró hatás. 9. Spontán heves reakció veszélye. Ha az elsı számjegy meg van kettızve, az adott veszély nagyon erıs. Ha a számok elıtt X-et látunk, az anyag vízzel veszélyes módon reagál, ezért ilyen jármő tüzét vízzel oltani tilos. A táblákon lévı ábrák „titka”:
A veszélyes árukat szállító jármőveken található, különbözı jellel ellátott táblákat bárcáknak hívjuk. Mivel használatuk nemzetközi elıírás, a világ minden pontján felismerik ıket.
A csúcsára állított piros négyszög, benne láng: tőzveszélyes anyag, gyúlékony folyadék.
A csúcsára állított négyszög piros csíkokkal, benne láng: tőzveszélyes, gyúlékony szilárd anyag.
A csúcsára állított fehér négyszög, benne halálfej: mérgezı anyag.
A csúcsára állított sárga négyszög, benne láng: vízzel érintkezve gyúlékony gázokat fejlesztı anyag.
A csúcsára állított kék négyszög, benne láng: gyújtóhatású anyag. Teendık veszélyes árut szállító jármő baleseténél Ha ilyen balesetet látunk, soha ne menjünk a jármő közelébe, ne érjünk a kiömlı anyaghoz, távolról próbáljuk leolvasni a táblán lévı számokat! Ha gyerekek vannak a közelben, kísérjük ıket a helyszíntıl a lehetı legtávolabb. Értesítsük a tőzoltóságot, rendırséget, mentıket. Mit kell közölni telefonáláskor?
Mi történt? (Mit látunk?)
Hol történt a baleset? (Pontos cím vagy tájékozódási pont)
Mit veszélyeztet? (Ha le tudtuk olvasni, akkor esetleg a táblán látható adatok.)
Vannak-e sérültek?
A bejelentı neve, telefonszáma. A veszélyhelyzeti felderítı csoport feladata Ha egy baleset helyszínén veszélyes anyag kerül a levegıbe, vagy a talajba, akkor kihívják a Veszélyhelyzeti Felderítı Csoportot (VFCS-t). A VFCS feladata, hogy veszélyes anyagokkal (vegyi-, tőz- és robbanásveszélyes, valamint radioaktív anyagokkal) bekövetkezett balesetek, természeti és civilizációs katasztrófák esetén segítsen a károk felmérésében, kiterjedésének megelızésében, csökkentésében. Ha közvetlen életveszély áll fenn, segít a mentésben, a káros anyag eltávolításában, és az elsısegélynyújtásban is. A VFCS alaprendeltetésébıl adódóan a baleset vagy katasztrófa helyszínén az alábbi feladatokat végzi el:
felméri, hogy a lakosság és az anyagi javak milyen veszélyben vannak
elemzi, hogy milyen károk vannak a területen
gyorsan továbbítja a megfelelı adatokat és információkat
biztosítja a biztonságos feltételeket a csoport személyzetének munkavégzéséhez


biztosítja a hírösszeköttetést
segít a lakosság gyors helyszíni riasztásában, informálásában
szakmai tanácsokat ad a baleset vagy katasztrófa helyszínén dolgozó szervek, személyek részére. A VFCS-k az illetékes megyei katasztrófavédelmi igazgatósághoz tartoznak, létszámuk 3 fı (1 fı csoportparancsnok, 1 fı felderítı és 1 fı gépjármővezetı), állandó 24 órás készenlétben állnak. Riasztásuk a Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságok ügyeleti szolgálatai útján történik. A VFCS-k mozgási körletüket tekintve ideális esetben 50 km-es körzetben tevékenykednek. Alapvetıen elsısorban saját megyéjük teljes területén dolgoznak, de saját megyéjük mellett más megyéket is ellátnak. Milyen gyorsan kell elérniük a baleset helyszínét a riasztást követıen?
helyi, illetve regionális alkalmazás esetben: 30 perc
országos szintő alkalmazás esetében: 60 perc A VFCS-k optimális információs lehetıségekkel rendelkeznek. Ez magában foglalja a gyors, pontos kapcsolatteremtés, valamint az adatszolgáltatás lehetıségét. A VFCS-k mőködéséhez szorosan hozzátartozik a „bázis-háttér”. A „bázisok” (intézmények laboratóriumai) együttmőködése révén lehetıség nyílik közvetlen szakmai egyeztetésre, a vett minták további részletes elemzésére. Összességében a VFCS-k országos szintő rendszere biztosítékot nyújt arra, hogy a katasztrófák bekövetkeztekor gyors helyszíni információkhoz jussunk, másrészt a helyszínen kárelhárítási munkákat végzı együttmőködık (rendırség, tőzoltóság, mentı stb.) azonnali információkat kapjanak a beavatkozás lehetıségeit illetıen.

Nukleáris vagy radiológiai balesetek Ionizáló sugárhatások veszélyei, a védekezés módszerei Mi az ionizáló sugárzás? Az ionizáló sugárzások rendkívül sokfélék lehetnek, de a közös vonásuk az, hogy anyaggal találkozván (ahol az anyag éppúgy lehet a földet körülvevı légréteg, mint a testünket alkotó sejtek bármelyike) képesek annak alkotóelemeit ionizálni. Az ionizáció, mint fizikai folyamat kémiai hatásokhoz, majd biológiai elváltozásokhoz vezethet. Az ionizáló sugarak állhatnak töltött részecskékbıl (az elektronok seregét bétasugárzásnak nevezzük, a hidrogén atommagjai a protonok, a hélium atommagok alkotják az alfa-sugárzást). De létrehozhatnak ionizációt semleges (elektromos töltés nélküli) részecskék (például neutronok) is. A hatás jellemzése, mértékegysége Egyelıre elegendı, ha egyetlen győjtıfogalommal ismerkedünk meg, ez a dózis. A különbözı dózis fogalmak egyszerően mérhetı fizikai mennyiségeket jelölnek. Az ionizáló sugárzások hatásának ismertetésekor egyetlen dózis egységet fogunk használni, a sievert - et illetve ennek kisebb egységeit – pl. ezred részét: ez a millisievert

(kiejtése: miliszívert), rövid jele: mSv. (Az elnevezés R.M. Sievert (1896-1966) svéd sugárfizikus nevébıl származik .) Az egység nagyságának érzékeltetésére álljon itt két jellemzı érték:
természetes forrásokból valamennyiünket körülbelül évi 2-5 mSv sugárterhelés ér
az emberi szervezet egészét rövid idı alatt érı 3000-4000 mSv besugárzásba az érintettek körülbelül fele mintegy 1 hónap alatt belehal. Milyen forrásokból ér bennünket ionizáló sugárzás? Mindenek elıtt meg kell különböztetnünk a külsı és a belsı sugárforrásokat. Külsınek nevezzük mindazokat a forrásokat, amelyek testünkön kívül helyezkednek el, s a szervezetünkbe csak az általuk kibocsátott sugarak jutnak. Belsı sugárforrásról van szó, ha valamilyen módon – lenyelés, belégzés útján – bekerül a szervezetünkbe a sugárzó anyag. A források másik jelentıs felosztása eredetük szerint történik: a források lehetnek természetes, vagy mesterséges eredetőek. Természetes forrásnak tekintjük a világőrbıl, illetve a Napból és a talajból hozzánk érkezı sugárzásokat. A mesterséges sugárforrások az utóbbi 100 évben jelentek meg. Egy részüket az orvosi alkalmazásokhoz, más részüket ipari felhasználásra (például energiatermelésre) készítik.

Hogyan hatnak szervezetünkre az ionizáló sugárzások? Az egész testet érı nagy (legalább 1000 mSv) besugárzás hatására közvetlen, rövid idın belül jelentkezı súlyos tünetek lépnek fel. Ezek erıssége a besugárzás nagyságával arányos, mintegy 3000-4000 mSv felett az esetek nagy részében halálhoz vezet. A kisebb besugárzások jellemzıje, hogy nem ismerünk olyan megbetegedést, amit kizárólag ionizáló sugárzások válthatnak ki, vagyis néhányszor 100 mSv besugárzást elszenvedett személyeknél csak bizonyos - amúgy is elıforduló - betegségek (pl. rák) gyakorisága (elıfordulási valószínősége) nı meg. Hogyan védekezzünk - ha kell? Nem zárhatjuk ki teljes biztonsággal, hogy valaha egy, a lakosság egyes csoportjait is érintı baleset következhet be, valamely ipari alkalmazás során. Egy ilyen baleset káros hatásainak minimális szintre szorítására ma már Magyarországon is rendelkezésre állnak a megfelelıen képzett szakemberek és korszerő eszközök. Hogyan tájékozódhatunk a sugárzás mértékérıl? Ha sugárveszéllyel járó baleset történik, a legtöbb esetben maga a baleset elıidézıje jelenti elsıként az eseményt. Erre ma már nemzetközi egyezmények is kötelezik az érintetteket. A be nem jelentett események észlelésére, vagy egy bejelentett baleset esetén a kibocsátott radioaktív anyag terjedésének követésére épült ki hazánkban az országos sugárzásfigyelı rendszer,mely a figyelmeztetı szint elérésekor jelez. Ez a szint - a természetes sugárzás mintegy ötszöröse - még mindig nem jelenti azt, hogy az állomás közelében lévık

közvetlen veszélyben lennének, csupán a szakembereket figyelmezteti a kivizsgálás megkezdésére.

Mi a teendınk nukleáris vagy radiológiai baleset esetén? (A következıkben olyan átfogó jellegő ajánlások olvashatók, melyeket mindig az adott helyzetben, az illetékes hatóságok konkrét utasításait elsısorban szem elıtt tartva vegyünk figyelembe)

1. A felkészülés idıszakában
A háztartásában legyen 3-4 napra elegendı ivóvíz és élelmiszer készlet sugárszennyezéstıl védett elzárható edényekben (ládákban), hőtıszekrényben, hőtıládákban (szénhidrát, fehérje és zsírtartalom szerint 60-25-15%-os arányban)
legyenek a lakásban ajtók, ablakok szigetelésére szolgáló anyagok
tudni kell, hogy szükség esetén hol szerezhetjük be a káliumjodid tablettákat, illetve ha van elıre kiosztva, hol tároljuk és meg van-e a használati utasítás
ha van elıre kiosztott védıeszköz, idınként ellenırizze állapotát
tartson a háztartásában kereskedelemben kapható porvédı álarcokat
akik állandóan gyógyszert szednek, legyen mindig több napos készletük,
legyen tartalék tüzelı anyag bekészítve, fedett helyen, és világító eszköz, elemes rádió arra az esetre, ha áramkimaradás történik. 2. A riasztást (a veszélyhelyzet elrendelését) követıen
Figyeljük a Magyar Rádió (MR) és a Magyar Televízió (MT) közszolgálati mősort szóró adóin, valamint a katasztrófavédelem közléseit átvevı, országos, körzeti helyi rádió és televízió adókon keresztül leadott információkat
szomszédoknak, gyerekeknek, idıs embereknek hívja fel a figyelmét a veszélyre, mert esetleg ık nem hallották vagy másképpen értelmezték a riasztás jelét. Elzárkózáskor
Mielıtt elzárkózna, gondoskodjon a háziállatokról, az értékes kint lévı tárgyakat (edények, jármővek, száradó ruhák) vigye zárt fedett helyre, az állatokat hajtsa istállóba. A kutat, takarmányt takarja le fóliával
miután ellenırizte, hogy kint rend van, zárkózzon be a lakásba, ellenırizze a nyílászáró megbízható záródását
kapcsolja be a közszolgálati TV-t és rádiót informálódás és utasítások vétele céljából
szellızést, klímát kapcsolja ki, ügyeljen, hogy huzat ne legyen a lakásban
a kályhák, kémények ajtajait is jól zárja el
ha szükséges a rosszul záródó ablakokat, ajtókat szigetelje le, és ügyeljen a benti levegı minıségére (pld. ne használjon nyílt lángot, kályhafőtést – szieszta gázkályhát stb.)
figyelje a rendırség, a katasztrófavédelem hangszórós közleményeit és pontosan kövesse az utasításokat
helyezze készenlétbe a káliumjodid tablettákat (használati utasítást) és porvédı álarcokat,


ha útközben távol otthonától érte a riasztás, igyekezzen menedéket keresni, a hatósági szervektıl tanácsot kérni
ha gépkocsival utazik menjen a legközelebbi lakott településre, a gépkocsit állítsa le olyan helyen, ahol nem akadályozza a forgalmat és keressen menedéket
ha munkahelyén érte a riasztás, akkor kövesse a munkahelyi vezetı utasításait
ha lakásásban van, készüljön fel az esetleges további óvintézkedések, pld. kitelepítés, áttelepítés végrehajtására
kerülje a felesleges telefonálásokat, ne terhelje túl a telefonvonalakat
ügyeljen a tőzvédelmi rendszabályok betartására, ne nehezítse meg figyelmetlenségével saját maga és mások helyzetét
a radioaktív szennyezıdés áthaladásakor a lakásban tartózkodjon a legvastagabb falú, legjobban leszigetelt szobában
ne tartózkodjon a nyílászárók közelében, hanem a szoba közepén
lehetıleg ne tartózkodjon fa vagy könnyőszerkezető házban. A házon kívül és visszatéréskor
Ha valamilyen okból a kiülepedést követıen a lakásból ki kellett menni pld. munkát végezni, akkor a kint tartózkodást a lehetı legrövidebb idıre kell korlátozni
olyan kinti ruhát kell viselni, amely a házba való visszatéréskor kint hagyható fedett helyen
kerüljük a port felkavaró tevékenységet
viseljünk sapkát, köpenyt, porvédı álarcot. Teendık kitelepítés elrendelésekor
A kitelepítés végrehajtható saját vagy központilag biztosított jármővel,
saját jármővel történı haladás esetén ügyeljünk a forgalom irányítók jelzéseinek betartására
személyi szükségletre ne vigyünk 20 kg-nál nagyobb csomagot
a személyes csomag tartalma: személyi okmányok, értéktárgyak, készpénz, 2-3 napi hideg élelem és ivóvíz légmentes dobozban, evıeszközök, fehérnemő, lábbeli, évszaknak megfelelı tartalék ruha, tisztálkodó eszközök, gyógyszerek, egyéni védıeszköz, takaró, hálózsák, elemes rádió, zseblámpa
gondoskodjunk hátra hagyott állatainkról
jelentsük be, ha tudomásunk van róla, hogy valaki nem tudja, vagy nem akarja végrehajtani a kitelepítést
központi kitelepítéskor csak a megadott idıben menjünk a gyülekezési helyre, ingóságaink elszennyezıdését akadályozzuk meg
a lakást elhagyás elıtt áramtalanítsuk, gáz- és vízcsapok elzárását ellenırzzük. Jódtabletták bevételének szabályai
Csak akkor vegyük be, amikor az illetékes hatóságok felszólítottak rá és csak azon korcsoportok, akiket utasítottak rá
annyit vegyünk be (akkora adagot), amennyit mondtak
vegyük figyelembe a használati utasításban foglaltakat! Polgári védelmi alapismeretek - riasztás A lakosság riasztása

A riasztás jelzései A lakosság riasztására, az érvényben levı jogszabályok két esetet határoznak meg: a légi-, illetve a katasztrófariasztást. A veszély elmúlásának jelzése megegyezik mindkét esetben. A légi-, illetve a katasztrófariadó elrendelését követıen a megyei közgyőlés elnöke és a polgármester elrendeli a polgári védelmi szolgálatot, és gondoskodik a lakosság megfelelı tájékoztatásáról, valamint megteszi a szükséges intézkedéseket a lakosság és a létfenntartáshoz szükséges anyagi javak védelmére. A lakosság riasztásának lehetıségei A riasztó rendszer mőködtetését a riasztó szolgálat, ezen belül a polgári védelmi kötelezettség alapján, a lakosság körébıl szervezett riasztó ırsök végzik. A lakosság riasztása történhet a polgári védelem riasztási rendszerén, motorszirénákkal, lakossági riasztó-tájékoztató lokális rendszereken, elektronikus eszközökkel, az önkormányzatok által a helyi lehetıségek felhasználásával, illetve szükségriasztóeszközökkel (pl.: hangosbemondó, nagyteljesítményő csengı, harang, helyi kábeltelevízió stb.), valamint a közszolgálati mősorszóró rádió és televízió stúdiók, rádió- és televízióállomások bevonásával.

Riasztás szirénákkal:
légi riasztás: a szirénák megszólaltatásával háromszor 30 másodpercig tartó váltakozó hangmagasságú leadott szirénahang, közte 30 másodperc szünet háromszor megismételve történik
katasztrófariasztás: 120 másodpercig tartó váltakozó hangmagasságú folyamatos szirénahang
a katasztrófa- és a légi riasztás feloldása: kétszer egymás után megismételt 30 másodpercig tartó egyenletes hangmagasságú szirénahang, a jelzések közötti 30 másodperces szünettel. A katasztrófariasztás elrendelésére az országos vagy több megyét érintı veszélyeztetettség esetén a belügyminiszter, megyei (fıvárosi) szintő veszélyeztetettség esetén a megyei közgyőlés elnöke (fıpolgármester), a település veszélyeztetettsége esetén a polgármester jogosult.

Riasztás a mősorszóró adók útján: 5 másodperces megszakításokkal, háromszor megismételve – a következı szöveg bemondásával történik: ADÁSUNKAT MEGSZAKÍTJUK! ADÁSUNKAT MEGSZAKÍTJUK! FIGYELEM! FIGYELEM! ...MEGYE! ...TELEPÜLÉS! ...MEGYE! ...TELEPÜLÉS! KATASZTRÓFARIADÓ! (a katasztrófa típusának meghatározása) KATASZTRÓFARIADÓ! (a katasztrófa típusának meghatározása) A veszély elmúltával: ADÁSUNKAT MEGSZAKÍTJUK!

ADÁSUNKAT MEGSZAKÍTJUK! FIGYELEM! FIGYELEM! ...MEGYE! ...TELEPÜLÉS! ...MEGYE! ...TELEPÜLÉS! KATASZTRÓFARIADÓ ELMÚLT! KATASZTRÓFARIADÓ ELMÚLT!

Mi a teendı, ha megszólal a sziréna
Ne bámészkodjunk, a legrövidebb úton haza kell menni, vagy a legközelebbi fedett helyre, és be kell csukni az ajtókat, ablakokat, ki kell kapcsolni a szellıztetı berendezéseket. Fedett helyre kell zárni a háziállatokat.
Aki gépjármővel közlekedik, menjen a legközelebbi lakott településre, a gépjármővet biztonságosan állítsa le úgy, hogy a forgalmat és a mentést ne akadályozza, és menjen fedett helyre.
A munkahelyen dolgozók illetve intézményekben tartózkodók a vezetık utasításai szerint tevékenykedjenek.
Fel kell készülni az esetleges kitelepítés végrehajtására.
Be kell kapcsolni a rádiót, televíziót, hallgatni kell a KOSSUTH adót vagy a helyi rádiókat. Nézni, figyelni kell az MTV 1 adását, ahol további tájékoztatást adnak a teendıkrıl.
Figyelni kell a katasztrófavédelem és a rendırség hangszórós közleményeit. Polgári védelmi alapismeretek - védelem A lakosság védelme A lakosság védelme alapvetıen két csoportba sorolható: az egyéni védelem, amikor az egyéni védıeszközök, és különféle technikai eszközök szolgálják az emberek védelmét, valamint a csoportos védelem, amelynek alapvetıen két fajtája van:
a helyi védelem
a távolsági védelem (kitelepítés, kimenekítés). I. Egyéni védelem Ha az emberi életre veszélyes anyagok kerültek a levegıbe pl.: ipari baleset, vagy robbanás során az egyéni védelem sajátosságainak megfelelıen kiválasztott szőrı-, illetve szigetelı típusú légzésvédı eszközökkel, bırvédı eszközökkel, szükség-védıeszközökkel oldható meg. Légzésvédı eszközök A levegıbe került sugárzó, mérgezı, illetve fertızı anyagok a szervezetbe legkönnyebben a légzıszerveken keresztül jutnak be, gyorsan szétáramlanak és felszívódnak. A légutak védelme ezért nagyon fontos. A légzésvédı eszközök megakadályozzák, hogy a biológiailag káros aeroszolok és gázok a légutakon keresztül a szervezetbe juthassanak, egyben biztosítják az életfunkcióhoz szükséges tiszta és megfelelı oxigéntartalmú levegıt, valamint az arc és szemek védelmét.

A: Szőrı típusú légzésvédı eszközök
A gázálarc a környezeti levegıbıl megszőri a szervezetet károsító anyagokat, és a tiszta levegıt úgynevezett légzéscsatlakozó közvetítésével juttatja el a használójához.
A menekülı kámzsa vegyszerálló alapanyagból készült, részei a gumi félálarc, kombinált szőrıbetét, kilégzıszelepek, fejvédı kámzsa. A kámzsa légmentesen lezárt fémgızölt polietilén tasakban van tárolva. Miután egyszer használatos védıeszköz, javítani, felújítani, újra felhasználni a használata után tilos.
A biomaszk a légutak és az arc együttes védelmét biztosító keretálarc. A külsı álarctestben van egy belsı álarc, amely meghatározza a belsı levegıáramlást, megakadályozza a látómezı bepárásodását, csökkenti a kilégzett szén-dioxid újbóli belégzését. A keretálarchoz a veszélyes anyag típusa szerinti szőrıbetétet kell alkalmazni. B: Szigetelı típusú légzésvédı eszközök A szigetelı típusú légzésvédı eszköz használata a környezeti levegıtıl független. A légzéshez szükséges levegıt palackból, vagy zárt körfolyamat által biztosítja használójának (pl.: oxigént fejlesztı készülék, sőrített levegıs készülék). A típus legfontosabb elınye, hogy viselıjét magas szennyezettségi koncentráció, valamint oxigénhiányos helyen, ismeretlen típusú mérgezı anyag jelenlétekor is hatásosan megvédi, elszigetelve (izolálva) a veszélyes környezettıl.

Egyéb védıeszközök Bırvédıeszközök Olyan eszközök, amelyek védik a ruházatot és a bırt a szervezetre veszélyes anyagok hatásai ellen. Pl.: védıruhák, köpenyek, gázvédı ruhák. Szükség-védıeszközök Megkülönböztetünk házilagos készítéssel elıállított és a termelésben használatos munkavédelmi célt szolgáló szükség-védıeszközöket. Házilag porszőrıket és aeroszol szőrıket lehet készíteni. A szőrı anyaga olyan sőrő szövéső vászon, hajtogatott gézlap stb. lehet, amely képes a felületén a szennyezı anyagot megkötni, illetve megszőrni. A szem védelmére motoros szemüveg alkalmazható. Ajánlatos a szőrıként használatos részt benedvesíteni. II. Csoportos védelem Csoportos védelemrıl akkor beszélünk, amikor több személyt, akár egy egész települést kell megvédeni a veszélyeztetı hatás következményeitıl. Megvalósulhat a település elhagyása nélkül, ez a helyi védelem, valamint a település önként, vagy kötelezı elhagyásával, ez a távolsági védelem.

A: Helyi védelem Legtöbbször elzárkózással valósul meg. Ez azt jelenti, hogy a lakosság a veszélyeztetı hatások elıl az épületekben zárkózik el, és nem hagyja el az épületeket, amíg a veszély el nem múlik. A nyílászárókat nedves törölközıvel, pléddel kell tömíteni. Erre például akkor van szükség, amikor egy ipari baleset során veszélyes vegyi anyagok kerülnek a levegıbe. Vannak olyan települések, ahol speciális védıképességgel bíró építmények, un. óvóhelyek is vannak, amelyek a nagyon veszélyes, például a sugárzó anyagok ellen is megvédenek. Az elzárkózás néhány alapszabálya
Az ablakok és az ajtó réseihez tegyünk vizes plédet, vagy törölközıt
figyeljük a helyi rádió, televízió, hangosbemondó-kocsik közleményét
lehetıleg ne használjuk hosszan a telefont
mindig készítsünk vizet az edényekbe
készítsünk elı néhány gyertyát, elemlámpát
vegyük számba az élelmiszereket, gyógyszereket, készüljünk fel a „túlélıcsomag” összeállítására, az esetleges kitelepítésre.

B: Távolsági védelem Kitelepítés, kimenekítés A távolsági védelem győjtıfogalom, amely magába foglalja a kitelepítést, kimenekítést, valamint az ebbıl adódó elhelyezési, majd visszatelepítési feladatok végrehajtását. A kitelepítés, kimenekítés (ideiglenes lakóhely-elhagyás) a lakosság védelmét, illetve veszteségeinek csökkentését, a veszélyeztetett területrıl történı kivonását szolgálja a már közvetlen veszélyt nem jelentı területre. Ezzel az emberéletekben, anyagi javakban várhatóan kisebb veszteség következik be.

Kitelepítés: minısített idıszakban, valamint veszélyhelyzetben a veszélyeztetı esemény által sújtott vagy azzal fenyegetett területen élı személyeknek, illetve az ott található, létfenntartásukhoz szükséges anyagi javaknak tervezett, az arra jogosult döntésén alapuló szervezett kivonása. Kimenekítés: az a tevékenység, amikor a kitelepítésre nincs elég idı, és a veszélyeztetı esemény hatása alatt szükséges a lakosság gyors kivonása. Befogadás (ideiglenes elhelyezés): a kitelepített, kimenekített lakosságnak, valamint anyagi javaknak tervezett, az arra jogosult döntésén alapuló, a veszélyeztetett területen kívüli ideiglenes elhelyezése, ellátása. Visszatelepítés: a lakosságnak a lakóhelyére, valamint a létfenntartáshoz szükséges anyagi javaknak az eredeti helyére történı, az arra jogosult döntésén alapuló szervezett visszajuttatása. C: Általános magatartási szabályok Kitelepítés elrendelése esetén a lakosság a kitelepítésérıl, kimenekítésérıl szóló elrendelést követıen bárhol értesül róla, az elsı és legfontosabb számára, hogy ha lehetséges,

hazatérjen a lakásába, családtagjait „összegyőjtse”, mert a kitelepítésre, kimenekítésre a családnak együtt kell felkészülni.
Alapvetı követelmény, hogy a kitelepítést irányító szerv utasításait be kell tartani, a gyülekezıhelyen pontosan meg kell jelenni
elsı feladat a veszélyhelyzeti („túlélıcsomag”) összeállítása
a megadott kitelepítési útvonalat kell használni
a kitelepítés során érvényesül a család együtt tartásának elve
ha a veszélyhelyzet bekövetkeztekor a tanulók az iskolában tartózkodnak, és az osztályok tanulóiért a nevelı felel, ı viszi ıket a kitelepítési gyülekezı helyre, a befogadási helyen le kell adnia a névsorukat
mindenkinek el kell döntenie, hogy saját maga által meghatározott befogadási helyre megy például rokonokhoz, vagy a befogadásra kijelölt helyre
az egyedül maradó gyermekekre, idısekre és betegekre megkülönböztetett figyelmet kell szentelni, a mozgásképtelen betegeket a gyülekezıhelyen be kell jelenteni, a segítık megérkezéséig maradnia kell valakinek mellettük
ne veszélyeztesse senki az életét a család értékeinek védelmével, mert a hátra maradt ingatlanok, egyéb vagyontárgyak ırzését a rendırség, polgárırség, ırzıvédı szervezetek végzik. A lakásból való távozáskor:
ki kell kapcsolni a villanyt az elektromos készülékeket, a világítást
el kell zárni a víz- és gázvezetéket, berendezéseket
el kell oltani a kályhákban, tőzhelyekben az égı tüzeket
be kell zárni az ablakokat, ha van leereszteni a redınyöket
a lakásajtót kulcsra zárni
a mozgásképtelen beteg családtagokat a gyülekezési helyen be kell jelenteni, egy visszamaradó családtag felügyelete mellett meg kell várni, amíg az elszállításuk központilag megtörténik. Mi legyen a „túlélıcsomagban”?
személyi okmányok, értéktárgyak, készpénz, betétkönyv, bankkártya
két- három napi élelmiszer (konzerv, nem romlandó élelmiszer) egy liter ivóvíz, tea, üdítı (az élelmiszereket úgy célszerő összeválogatni, hogy a napi kalória érték a 3000-3600 kalória tápértéket elérje)
az évszaknak megfelelı lábbeli, felsıruházat, fehérnemő
tisztálkodási eszközök
rendszeresen használt gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök
egyéni védıeszköz (ha van) szükség szerint légzésvédı és bırvédı eszközként használható ruházat
takaró (esetleg hálózsák, gumimatrac)
ha van, hordozható rádió, tartalék elemekkel. A csomag kialakításánál feltétlenül számolni kell azzal, hogy központilag biztosított szállítóeszközön, esetleg gyalog történik a lakóhelyelhagyás. Fontos, hogy az összeállított csomag könnyen szállítható legyen, nem haladhatja meg a 20 kg-ot. A csomagon fel kell tüntetni a nevet, a címet, a gyermek ruházatára lehetıleg fel kell írni, vagy varrni a nevét, születési évét. Mellékelni kell az esetleges gyógyszerérzékenységérıl szóló iratot. Tartózkodni kell a mindennapi élethez nem szükséges tárgyak, eszközök, becsomagolásától, bár ha belefér a súlyba, a gyermek szeretett játékát tanácsos betenni.

Tőzmegelızés Ne játssz a tőzzel" - a régi népi mondásnak sokféle értelme van. Az ember játékos kedvében sok mindennel játszik, amivel nem kellene. Saját teherbíró képességével, mások érzéseivel és gyakran a számtalan sokféle formában megjelenı veszéllyel. Sok dolog van például a fent felsoroltak - amelyeket érdemes komolyan venni. A tőz valamennyinek kitőnı szimbóluma. Életünk, kultúránk elengedhetetlen tartozéka, az emberré válás egyik legfontosabb eleme. A tőztıl való félelem elemi dolog, az állatok és a kisgyerekek félnek a tőztıl. Késıbb megtanuljuk a félelmünket legyızni, de teljesen soha nem sikerül. A félelem mindig megelızi azt, aminek a bekövetkezésétıl tartani kellett. Ezért a félelem nagyon hasznos és fontos dolog az alkalmazkodásban: arra késztet, hogy átgondoljuk a veszélylehetıségeket és megkíséreljünk megfelelıen reagálni rájuk. A megelızı idı rövidülésével csökken a félelem segítı szerepe és nı az esélye a rémületnek, amely gyakran valóban bénító, tompító hatással lehet. Az ember, aki olyan rendkívül nagy mennyiségő információt képes tárolni a fejében, sokrétően tud szembeszállni a veszéllyel és a félelemmel. Értelmével megismeri a tőz, az égés szabályait, megtanulja megkülönböztetni az éghetı anyagokat azoktól, amelyeken nem fog a láng, tehát tetszése szerint lobbantja fel, vagy oltja el a tüzet. A kandallóban szelíden lobogó láng a családiasság, a barátságos légkör hangulatát árasztja. A megszelídített tőz elaltatja félelmünket, de éppen ezáltal okozhat veszélyt. Az intelligenciatesztek egyik elengedhetetlen kérdése: „Mit tenne, ha egy zsúfolt helyen, mondjuk moziban, ön lenne az elsı, aki észrevette, hogy tőz ütött ki?” A legtöbb ember elméletben pontosan tudja a választ: csendben értesíteni kell azokat, akik intézkedni tudnak, kinyittatni az ajtókat, megkeresni a tőz okát stb., de semmiképpen nem kiabálással vagy meneküléssel pánikot kelteni. De az elmélet és a gyakorlat nem mindig találkozik. Nem vagyunk rá felkészülve, hogy a tőzzel ellenırizhetetlen körülmények között találkozzunk. Mindenképpen arra kell hát törekednünk, hogy még veszélyhelyzetben is az eszünkre támaszkodjunk. Teendık a tüzek megelızése érdekében Hogyan elızhetjük meg a tüzeket? Honnak tudjuk, miért lehetünk biztosak abban, hogy a szabályok betartásával megelızhetık a tüzek? Hogyan keletkeztek a szabályok? Bizony mindenkinek volna még kérdése, hiszen a tilalomfákat senki sem szereti. Mégis mire kell törekedni a tőzmegelızésben? Az elsıdleges cél a tőz keletkezésének megakadályozása lehet. Ha mégis bekövetkezett a tőz, akkor mint második feladat, a tőz terjedésének feltételeit kell megszüntetnünk, hiszen ha nem teszünk oda éghetı anyagot, vagy elzárjuk a tőz útját, máris sikert értünk el. A tőzbıl az embereket, tárgyakat ki kell menteni, ezért harmadik fontos szempontunk a menekülés, mentés feltételeinek biztosítása. Ezt szolgálják a folyosók, lépcsıházak, teraszok, erkélyek, kijáratok. Negyedik feladat a tőzjelzés feltételeinek biztosítása. A keletkezett tüzet gyorsan jelezni kell a tőzoltóságnak, hiszen minden perc késedelem nagy károkat okozhat.

Nagy értékek védelménél olyan berendezéseket használnak, amelyek a hımérséklet hirtelen változását, és/vagy a füstöt érzékelik és azonnal jelzik egy központi számítógépre. Ha már jeleztük a tüzet, ötödik feladatunk nem lehet más, mint a tőzoltás feltételeinek biztosítása. Mit is jelent ez? A keletkezés pillanatában a tőz még kicsi, ha idıben észleljük és a közelben van tőzoltó készülék, nyert ügyünk van. Ha a tőzoltók számára megfelelı utat építettek, az utak mentén, vagy magában az épületben tőzcsapokat helyeztek el, akkor a tőzoltás eredményes lesz. Ha ez nincs meg, vagy a tőzcsapokra ráparkolnak, akkor bizony víz nélkül nehezen oltható a tőz. Ezért írják elı szigorú szabályok, hogy hol, mennyi tőzoltó készüléket, tőzcsapot, oltóvizet kell biztosítani. Minél magasabb egy épület, annál nehezebb a tőz oltása. A legnehezebb a tőz keletkezésének megakadályozása. A lakásban, iskolában követhetjük a tőzveszély nyomát. Osztályok Az anyagok különbözı módon és mértékben veszélyesek a környezetükre. Mindegyik másként. Hogy ebben a sokféleségben eligazodjunk, tőzveszélyesség szerint osztályba soroltak minden létezı anyagot. A különféle jelölések és formák fontos tájékoztatást megismernünk ıket, ha ismerjük az általános jelentésüket. JEL



JELENTÉS

Könnyebb

SZÍN



Tiltás Rendelkezés

Piros Kék




Figyelmeztetés

Sárga

Tájékoztatás

Zöld




adnak.

Számos szabály írja elı, hogy az egyes anyagokból mennyit tárolhatunk, és egymástól vagy az éghetı anyagtól milyen távolságra legyenek. Ezek célja a tőz továbbterjedésének megakadályozása. Tőzoltó „KRESZ” DOHÁNYOZNI TILOS!

TŐZ, NYÍLT LÁNG ÉS DOHÁNYZÁS TILOS!

VÍZZEL OLTANI TILOS!

LÉGZÉSVÉDİ VISELÉSE KÖTELEZİ!

TŐZVESZÉLY!

ROBBANÁS VESZÉLY!

ÁRAMÜTÉS VESZÉLY

MÉRGEZÉS VESZÉLY! ELSİSEGÉLY HELY

IRÁNYJEL

TÁJÉKOZTATÓ TÁBLÁK

VÉSZKIJÁRAT

Tőzoltási alapismeretek Mi kell az égéshez? ÉA

O Jelmagyarázat:

GyF

ÉA = Éghetı anyag O = az égéshez szükséges oxigén GyF = gyújtóforrás, azaz a megfelelı hımérséklet, a gyújtóenergia.

Tőz akkor keletkezik, ha ez a három feltétel egy idıben és térben jelen van. Ezért a tőzoltásban „egyszerő" a dolgunk, hiszen ha az égés három feltétele közül bármelyiket megszüntetjük, eloltottuk a tüzet. Mit is kell tenni? a./ Eltávolítani az éghetı anyagot, vagy b./ Elvonni az oxigént, vagy c./ Csökkenteni az éghetı anyag hımérsékletét. a. Az anyag eltávolítása
A tőz elıl a még nem égı anyagot el kell vinni: erdıtőznél kivágják fákat, épületek tetıtüzeinél megbontják a tetıt, a lakásból a még nem égı bútorokat, képeket eltávolítják.
Az égı anyagot viszik ki az éghetı környezetbıl – pl. az égı TV-t, PB palackot viszik ki (dobják ki) a helyiségbıl. b. Oxigén elvonása
Az égı helyiségek nyílásait le kell zárni (így nem kap a tőz levegı utánpótlást, s ezzel csökken az égés intenzitása) A teljes oltás persze csak ezzel nem sikerülhet.
A tőzoltók - többnyire oltóhabbal - elárasztják, vagy feltöltik az égı helyiséget (pincét, kábelcsatornát stb.).


Nagyértékő tárgyakban, berendezésekben a keletkezett tüzeket észlelı és jelzésre automatikusan beáramló oltógázzal oltják el (pl. repülıgépek, számítógépek). c. Hımérséklet csökkentése
- Az égı anyagot annak gyulladási pontja alá hőtik. A leggyakoribb oltási mód szilárd anyagoknál, hogy azok izzó részeit hőtik, cseppfolyós anyagoknál és gáztüzeknél azok környezetét kell hőteni.
A tőz környezetében lévı nem égı anyagokat is hőteni kell, mert a hıvezetés, hısugárzás, hıáramlás következtében meggyulladhatnak.

Hıátvitel A meleg többféleképpen juthat el az egyik helyrıl a másikra. Ezekre a tőzoltóknak mindig ügyelni kell. Hıvezetés Két kapcsolatban lévı anyag között:

 hıvezetı

hıforrás  Hısugárzás

Az anyag égése a benne lévı hıenergia egy részét elektromágneses sugárzás révén leadja a környezetének.

Hıáramlás Itt a gázok vagy folyadékok áramlásával történik a hı szállítása.

radiátor 

meleg víz 

kazán

lehőlt víz

NYÍLT LÁNG „Nyílt láng használata tilos!” Ezzel a felirattal és az ugyanezt kifejezı táblával nagyon sok helyen találkozhatunk. Mikor használunk nyílt lángot?
Pl.. ha éghetı anyag közelében tüzet gyújtunk
ha a szeles idıben tüzet gyújtunk a szabadban
ha padláson gyertyával világítunk
ha a tüzet ırizetlenül hagyjuk
ha a kiszáradt karácsonyfán csillagszórót gyújtunk
ha petárdát robbantunk stb. Mivel olthatunk? A víz A legısibb, legáltalánosabb oltóanyag, amelynek legfontosabb szerepe abban rejlik, hogy képes az égı anyag hımérsékletét a gyulladási hımérséklet alá csökkenteni. Nagy elınye, hogy környezetünkben szinte mindenhol elıfordul, viszonylag olcsó, egyszerően szállítható, az oltandó anyagok többségét nem károsítja. Tilos vízzel oltani:
elektromos berendezéseket
izzó vagy olvadt fémeket
karbidot. A tőzoltóhabok A habot vízbıl, habképzı anyagból és levegıbıl állítják elı. Égı folyadék felszínére juttatva elıször lehőti azt, majd azon teljesen elterülve letakarja a felületét. Helyiségek tüzeinél nagyobb levegıtartalmú habot (ezt léghabnak vagy könnyőhabnak hívják) juttatnak a helyiségbe, s ezzel kiszorítják a helyiségbıl az oxigént. Tilos habbal oltani:
elektromos berendezéseket. Tőzoltógázok Vannak olyan gázok, amelyek az égési reakcióban nem vesznek részt, de a tőzhöz juttatva az oxigént felhígítják. Így, ha az oxigéntartalom 13 % alá csökken, a tőz elalszik. Ilyenek: széndioxid, hélium, argon, de a nitrogén is. Más gázok az égési reakciót lelassítják, illetve megszakítják. Ilyenek a halonok. Kémiai összetételük következtében az összes ismert ózonkárosító anyag közül a legnagyobb a károsító hatásuk, ezért ma már - környezetvédelmi szabályok alapján - halon-helyettesítı anyagokat használnak (klórozott, fluorozott szénhidrogének - HCFC). Ezeket fıleg kézi tőzoltó készülékekben és beépített automatikus tőzoltó-berendezésekben használják. Az oltógáz nagy elınye, hogy egészen különleges berendezéseknél (mőszerek, számítógépek, élelmiszeripari gépek, elektromos berendezések) is használható, mert nem károsítja azokat. A szén-dioxiddal oltó készülékek használatára különös figyelmet kell fordítani, mert a CO2-kiáramlás fagyási sérülést okozhat! Tőzoltóporok

Az oltóporokat a különbözı halmazállapotú anyagok égéséhez fejlesztették ki (szilárd, folyékony, gáz, éghetı fémek). Az égıtérbe jutva a por bomlik, s ez hőti a környezetét, a felszabaduló gázai pedig kiszorítják az égésgázokat, majd a maradék szilárd anyag leülepszik, elszigeteli az égı anyagot. Így a por bonyolult oltóhatást fejt ki. Leggyakrabban kézi tőzoltó készülékekben találkozhatunk velük. Ezek a készülékek kismérető gáz és éghetı folyadéktüzek oltására alkalmasak. Tőzoltó készülékek A tőzoltó készülékeken betők és jelek mutatják mire használhatjuk, mit olthatunk vele, a rajtuk található rajzok (piktogramok) megmutatják, hogyan kell használni. Jel:

A

Anyagcsoport: szilárd

B

folyékony

C

éghetı gáz

D

fémek

Hogyan kell a készüléket elhelyezni?
Jól látható helyen
könnyen hozzáférhetı módon
a kijárat közelében (rendszerint az ajtó mellett). Meddig használhatók a készülékek? Mint minden, ezek sem örökéletőek. Egy készülék a gyártástól számított 2 évig használható. Addig is, hogy a mőködtetése biztonságos legyen, típustól függıen félévenként, illetve évente ellenıriztetni kell. Az ellenırzés idıpontját egy kis matricán találjuk meg. A leggyakrabban elıforduló típusok: Belsı palackos porral oltó: 1. Irányítsd a tömlı végén lévı porpisztolyt a tőzre! (nyomd meg próbaként a pisztolyt! ) 2. Húzd ki a biztosító villát! 3. Üss rá a beütı gombra! 4. Nyomd meg a porpisztolyt! 5. Oltsd el a tüzet!

Belenyomott gázos porral oltó: 1. Irányítsd a tömlıt a tőzre! 2. Húzd ki a biztosító szeget! 3. Nyomd le a mőködtetı kart! 4. Oltsd el a tüzet!

Szén-dioxiddal oltó: 1. Irányítsd a hószóró csövet a tőzre! 2. Húzd ki a biztosító szeget! 3. Nyomd le a mőködtetı kart! 4. Oltsd el a tüzet! A szén-dioxiddal oltó készülékek használatára különös figyelmet kell fordítani, mert a CO2-kiáramlás fagyási sérülést okozhat!

HOGYAN OLTSUNK TŐZOLTÓ KÉSZÜLÉKKEL? Rossz

Jó megoldás

A tüzet szélirányból kell oltani.

Felületi tüzeket „tılünk elhajtva" kell oltani.

Csepegı vagy folyó anyag tüzét felülrıl lefelé kell oltani.

Rossz

Jó megoldás Az oltáshoz elegendı készüléket kell egyidejőleg bevetni (nem egymás után).

Ügyelni kell az újra begyulladásra.

A használt tőzoltó készülékeket nem szabad visszaakasztani. Gondoskodni kell az újratöltésrıl.

Tőzvédelmi szabályok Biztonságos az otthonunk? Az alábbiakban röviden összefoglaljuk, melyek a legfontosabb tudni- és tennivalók a közvetlen környezetünkben, hogy elkerülhessük a tőz- és baleseteket.

Mit kell tudni a főtésrıl? Szén és fatüzeléső kályhával csak jól szellıztethetı szobában szabad főteni. A főtıtestet ne használjuk ruhák és egyéb éghetı anyagok szárítására. A kályha, a gázzal és elektromos árammal mőködı főtıtestek közvetlen közelébıl távolítsuk el a bútorokat, a függönyöket, és az egyéb éghetı anyagokat. A tüzelıanyagot soha ne tároljuk a kályha közelében. Fa és széntüzeléső kályhák elıtt mindig legyen parázsfogó tálca, kályhaellenzı. A kályhákat, kandallókat rendszeresen tisztítani és a kéményeket ellenıriztetni kell. Az olajkályhát csak olajjal szabad feltölteni, akkor, amikor már kihőlt. A begyújtáshoz ne használjunk benzint. Az elektromos főtıtestet közvetlenül a fali konnektorba kell csatlakoztatni, tilos hosszabbítót használni. Az elektromos főtıtestet használat után áramtalanítani kell. A kopott, repedezett, megtört védırétegő vezeték baleset- és tőzveszélyes. A tüzelıberendezések vezetı helyen szerepelnek a tőz-keletkezési okok listáján. Mi okozhat tüzet, vagy tőzveszélyes helyzetet?
Pl.. ha sérült, házilag barkácsolt kályhákkal főtenek
ha begyújtáshoz benzint, gázolajat használnak
ha a főtıtest közelében éghetı anyagot helyeznek, a ruhát ott szárítják
ha széntüzeléső kályha elé nem tesznek fémlemezbıl készült parázsfogót
ha a füstcsövet nem rögzítik a falhoz
ha a salakot a papírt is tartalmazó kukába dobják stb. Elektromos berendezések A villamos készülékek gyakran okoznak tüzet:
Pl.. ha túl sok gépet üzemeltetünk, a vezeték felmelegszik
ha a hısugárzó közelében éghetı anyagot felejtünk
ha a vasalót bekapcsolva éghetı alátétre rakjuk
ha a TV hátlapját letakarjuk, az üzemi hı nem tud eltávozni
ha a villamos berendezést használat után nem kapcsoljuk ki
ha a lámpába a megengedettnél „erısebb” izzót csavarnak
ha a biztosítékot a felnıttek házilag barkácsolttal cserélik ki. PB-gáz A legtöbb súlyos sérüléssel járó balesetet okozza, mivel zárt térben a levegıvel keveredve szikra hatására robbanást okozhat. A propán-bután gáz-levegı keverék felrobbanásához elegendı egy villanykapcsoló felkapcsolása. Ha gázszagot észlelsz, azonnal szellıztess! Ha a szomszédból szőrıdik ki gázszag, ne csengess be, - hiszen ezzel robbanást okozhatsz - hanem dörömbölj! A palackot nem szabad 40 oC feletti felmelegedésnek kitenni. Palackcserénél, vagy a csatlakozások ellenırzésekor a tömörséget csak szappanos vízzel szabad ellenırizni, ha ép a tömítés, nem keletkeznek buborékok. Tőz keletkezhet:
Pl.. ha nem jól zárjuk el a szelepet
ha régi, hibás tömítıgyőrőt használunk összeszereléskor
ha gyufával „ellenırizzük” a tömörséget
ha az összekötı tömlı hibás
ha a palackot hı vagy nyílt láng éri.

Mit kell tudni a biztonságos fızésrıl?
Az ételt felügyelet nélkül soha ne hagyjuk a tőzhelyen.
A lelógó ruhákat, a függönyt és az egyéb éghetı anyagokat távolítsuk el a tőzhely közelébıl.
A kenyérpirító, a kávéfızı és az elektromos fızılap alá mindig tegyünk hı- és tőzálló alátétet.
Az olajsütıben hagyjuk használat után kihőlni az olajat.
A tőzhelyet használat után áramtalanítsuk. Lefekvés elıtt gyızıdjünk meg arról, hogy elzártuk-e?
Ha gázszagot érzünk, ne kapcsoljunk villanyt, hiszen ez robbanást, tüzet okozhat. Azonnal áramtalanítsuk a lakást és szellıztessünk. Hogyan vigyázzunk a kisebbekre?
Az öngyújtót és a gyufát tartsuk távol a gyerekektıl.
Tanítsuk meg ıket, hogyan kérjenek segítséget tőz esetén.
A gyerekeket ne hagyjuk egyedül gáz- és villanyfőtéses lakásban, és minden esetben gyızıdjünk meg a főtıberendezések biztonságos, üzemszerő mőködésérıl. Játék a tőzzel A gyerekek gyufát, cigarettát lopva kipróbálják, s ebbıl baj lehet! Vigyázz a kisebbekre!
Ne hagyd magukra ıket!
Zárd el a gyújtóeszközöket, tedd olyan magasra, hogy ne érhessék el!
Ellenırizd, nem raktak-e valami éghetıt a kályha közelébe! Mit kell tudni a biztonságos dohányzásról? Ha már egy felnıtt nem szoktatható le a dohányzásról, legalább a tőzveszélyt csökkentsük minimálisra! Mire kell figyelni?
Az ágyban dohányzás tőz- és balesetveszélyes!
Csak nem éghetı anyagból készült hamutartóba szabad hamuzni.
Az égı cigarettát ne tegyük le a lakás különbözı pontjain.
Ne dohányozzunk párolgó éghetı anyag közelében! Kevesen tudják, hogy a dohány izzó parazsa 800 oC hımérséklető, így pillanatok alatt lángra lobbanhatja a könnyen gyulladó anyagokat. Ha módunkban áll, udvariasan figyelmeztessük a dohányost: ne gyújtson rá olyan helyen, ahol erre felirat is figyelmeztet, padláson vagy pincében, a legfontosabb pedig: ne dohányozzon ágyban! Az izzó, mérgezı füsttel égı ágynemő szénmonoxid mérgezést okoz, így az „áldozatjelölt” már nem is érzékeli, hogy körülötte lángol a szoba. A hamutartót csak teljesen kihőlt állapotban szabad kiüríteni, s soha ne papírkosárba! A keletkezı tüzek gyors észlelésével, a tőzoltás mielıbbi megkezdésével tetemes értékek menthetık meg. Foglaljuk össze, mit kell tennünk, hogy ne égjen? Soha ne mondjuk: „Ugyan mi történhet nálunk?” A tüzek háromnegyede gondatlanságból keletkezik. Ezért ne hanyagoljuk el a tőzveszély legapróbb jeleit sem.


A kályhákat, elektromos hısugárzókat úgy helyezzük el, hogy azok a környezetüket ne veszélyeztessék.
Mindig ügyelni kell arra, hogy a környezetünkben lévı elektromos gépek, berendezések biztonságosak, szabályosak és sértetlenek legyenek.
A lépcsıház nem raktár és lomtár. Jegyezzük meg a lépcsıházakat, kijáratokat, amelyek veszélyhelyzetben menekülési útként szolgálhatnak.
Csak az arra kijelölt helyen szabad dohányozni. Gyakran nem is a cigaretta a tőzokozó, hanem a hanyagul eldobott gyufa, vagy egyéb gyújtóeszköz.
Hamu tárolásához csak zárt, nem éghetı anyagú edényt használjunk.
Ha a kályhában a tőz nem jól ég, nem szabad éghetı folyadékokat használni a tőz felélesztéséhez.
Ha éghetı folyadékokkal kell dolgozni, legyünk nagyon körültekintıek és óvatosak, hiszen már szobahımérsékleten robbanásveszélyes gızök keletkezhetnek, amelyeket akár egy apró kis szikra is belobbanthat.
Vigyázz a kisgyerekekre: a gyufa és a tőz nem játék!
Jegyezzük meg hol van a legközelebbi tőzoltó készülék és hogyan kell használni.
Jegyezzük meg a tőzoltóság telefonszámát, a legközelebbi telefont, vagy a tőzjelzı berendezést. Tőzgyújtás a szabadban Nyáron szünidıben mindenki szeretne kikapcsolódni. Soha ne feledkezzünk el azonban arról, hogy ilyenkor is történhet baleset. A nyaralás, táborozás egyik alapvetı szabálya, hogy sátrat verni, lakókocsit leállítani csak kijelölt helyen szabad. A biztonságot, a nyaralás nyugalmát szolgálja, ha követjük a következı tanácsokat, szabályokat:
az adott körülményekre vonatkozó tőzvédelmi elıírásokat mindenkinek és következetesen be kell tartani
a tőzoltásra használható eszközök a nyári táborokban is a biztonságunkat szolgálják, ezeket nem szabad más célra használni. Egy esetleges tőz esetén ezeknek azonnal használhatónak kell lenniük! Távollétünk nyugalmának elsı pillére az otthon rendben történı elhagyása. Mit jelent ez tőzvédelmi szempontból?
Természetesen rakjunk rendet
lehetıleg áramtalanítsuk a lakást
a gázvezeték csapját, a gázpalack szelepét is zárjuk el
bízzunk meg valakit a lakás felügyeletével. A tábortőz aranyszabályai: Csak kijelölt, vagy kiépített helyen rakjunk tüzet. A tőz környékérıl a száraz füvet, éghetı anyagokat takarítsuk el. Ha nincs elıre kiépített hely, készítsünk árkot a tőz helye köré, rakjuk körbe kövekkel. Készítsünk a közelbe oltóhomokot, földet, ásót, lapátot, vagy kannában, palackban vizet. Szeles idıben akkor se gyújtsunk tüzet, ha minden más feltétel rendben van. Ne hagyjuk ırizetlenül a lángokat, de a parazsat se. Ha közben feltámad a szél, azonnal oltsuk el a tüzet. Ha túl erıs a láng, nagy, vastag fával húzkodjuk szét az égı tőzifát, óvatos mozdulatokkal csapkodjuk el a parazsat.

Vízzel és földdel oltsunk. Az oltás eredményességérıl meg is kell gyızıdnünk, mert akár egy szikrányi parázs, vagy zsarátnok is elég lehet ahhoz, hogy tőz legyen belıle. Segítségkérés, menekülés Mit tegyünk, ha kitört a tőz? A tőzeseteknél mindenekelıtt a gyors és világos gondolkodás fontos. A tőz nagyon gyorsan terjed, ezért a közelben lévıket is figyelmeztetni kell. Meg kell ırizni a nyugalmat, nem szabad riadalmat, pánikot kelteni. Azonnal értesítsük a tőzoltóságot a 105-ös hívószámon. A legfontosabb, hogy ık értesüljenek a tőzrıl: tılük várható a leghatékonyabb segítség. A tőz vagy egyéb káreset jelzésére díjtalanul igénybe vehetı bárki használatában lévı telefon. Ennek hiányában bármilyen más, arra alkalmas figyelemfelkeltı lármával (kiabálással, kürttel, vészcsengıvel, szirénával, haranggal stb.) jelezzük a tüzet környezetünk számára. A tüzet jelezni szándékozó bárkitıl igényelheti, hogy ıt jármővén olyan helyre szállítsa – díjtalanul – ahol tőzjelzési kötelezettségének eleget tehet. Tőzjelzéskor a következıket kell közölni:
A tőzeset, káreset pontos helye, címe (helyiségnév, kerület, utca, házszám)
mi ég, milyen káreset történt, mi van veszélyeztetve
emberélet van-e veszélyben
a jelzı személy neve, címe, a jelzésre használt telefon kapcsolási száma, ha a hívás nem nyilvános állomásról történt. Az emberi beavatkozás nélkül megszőnt, vagy a tőzoltóság beavatkozása nélkül eloltott tüzeket be kell jelenteni a tőzoltóságnak. A tőzoltók megérkezéséig a legközelebbi tőzoltó készülékkel, vagy oltóanyaggal meg kell kísérelni a lángok megfékezését. Az égı épület elhagyása A saját testi épség szem elıtt tartásával segíteni kell, hogy mindenki kijuthasson az épületbıl. Az ajtókat be kell csukni magunk után. Keressük meg a vészkijáratot, használjuk a szabadba vezetı menekülési útvonalakat, menjünk a gyülekezési helyre (ezekrıl a falon kifüggesztett rajz is tájékoztat). A betegeket és gyerekeket kell elıször kivezetni a veszélyeztetett területrıl. Segítsük az idegeneket, hisz ık nem ismerhetik a menekülés helyi lehetıségeit. Füsttel és gázzal töltött levegı Minden zárt térben égı tőz igen veszélyesen változtatja meg a levegı összetételét: csökken az oxigén, nı a szén-monoxid és az egyéb mérgezı gázok mennyisége. Soha ne lépjünk egy égı, vagy füsttel telített épületbe és ne nyissunk be olyan ajtón, amelynek résein füst szivárog ki.

Ha egy égı épületben rekedünk, menjünk olyan helyiségbe, amelynek van külsı ablaka és csukjuk be az ajtót. Ha ehhez át kell menni ehhez egy már füsttel telítıdı szobán, ereszkedjünk négykézlábra, mert a tiszta levegı a padlószint közelében található. Ajtót, ablakot csak olyan helyiségben nyissunk, ahol csak füst van, de tőz nincs. Ha egyedül vagyunk, amikor meggyullad egy ruhánk, a teendı 3 szóval kifejezhetı:

ÁLLJ!

FEKÜDJ!

GURULJ!

Ha látjuk, hogy valakinek meggyulladt a ruhája, ne hagyjuk szaladni. Kisebb felülető égı ruha esetén gyorsan fektessük le a sérültet – az égı testfelületével lefelé - és vízzel is olthatunk, de jobb, ha szorosan becsavarjuk pl. függönybe, ágytakaróba, kabátba, szınyegbe és bebugyoláltan fektetjük le a földre. Ne használjunk vékony mőszálas anyagot, és ne görgessük ıt, mert az további sérülést okozhat. Elektromos áram Az elektromos áram áthaladása a testen sokkolhatja a sérültet és megállíthatja a légzést, sıt a szívmőködést is. Az elektromos áram égési sebeket okozhat ott, ahol belépett a testbe és ott is, ahol elhagyta azt a „föld” felé. A váltóáram ezenkívül izomgörcsöt idézhet elı, amely gyakran megakadályozza a sérültet abban, hogy elengedje az elektromos vezetéket. A legfontosabb teendı ilyen esetben az azonnali áramtalanítás. A kiérkezı tőzoltókat tájékoztassuk a tőz helyérıl, terjedési irányáról, a bent lévı emberekrıl, állatokról, tárgyakról. Valamint arról, hogy mit tettünk eddig. Összefoglalva a legfontosabb tudnivalók:
kerüljük a pánikot
a tőz jelzését követıen a megmenekülés, illetve a mentés, a tőz lokalizálása érdekében kell megterveznünk a cselekedeteink legcélszerőbb sorrendjét
a segélyhívó számát tartsuk a telefon közelében
tanuljuk meg és gyakoroljuk a lakásban, garázsban, vagy az autóban található tőzoltó készülék használatát
legyen menekülési terve a családnak, melyet minden családtag ismer
baj esetén jelöljünk ki egy találkozóhelyet a családnak a lakáson kívül
a füstöt ne lélegezzük be, mert szén-monoxid mérgezést okoz
maradjunk a füst szintje alatt, a padozat közelében, négykézláb kúszva, illetve guggolva közlekedjünk
sohase menjünk vissza az égı házba!

Tőzriadó terv (Feladatok, személyek) A tőz észlelése A tőzjelzés végrehajtása (a tüzet észlelı dolgozó hajtja végre egy percen keresztül tartó három-három rövid szaggatott csengıjellel, vagy kolomp segítségével) A riasztás után a tőz észlelıje a tőzoltóságot riasztja a 105-ös telefonszámon. Az osztályokban tanító pedagógusok Pl.: (1-5 osztály) (Északi lépcsıház) (udvar út felöl) vezetésével meghatározott sorrend ..........................……………..………………… szerint az osztálytermek elhagyása. osztályok - lépcsıház/kijárat - gyülekezési hely szintenként, (épületenként)a kijelölt útvonalakon Ha az adott osztályban tartózkodókra a A helyiség elhagyása elıtt az ablakokat, tőz nem jelent közvetlen veszélyt, ajtókat be kell csukni. akkor a tanulók az osztályteremben A menekülési útvonal veszélye levı ruhájukat, táskájukat magukkal vihetik. (pl: átláthatatlan füstfelhı), a körülmények Ennek eldöntése az adott osztályban mérlegelése után: tartózkodó pedagógus feladata. - másik menekülési útvonalat kell választani, - vagy az osztályban kell maradni - ajtókat becsukni, ruhával eltömíteni - ablakokat kinyitni - tőzoltóságnak jelzést adni (pl: ruhát az ablakból kilógatni)

Kijelölt személyek A gyülekezési helyen a kísérı pedagógus feladata a létszámellenırzés. A létszám jelentése osztályonként az igazgatónak, vagy kijelölt tanárnak.

- a kivonulással egyidıben - áramtalanítást, gázelzárást végrehajtja - tőzoltást megkezdik a rendelkezésre álló tőzoltó eszközzel - kiérkezı tőzoltóság fogadása

A szükségesnek ítélt szervek értesítése (mentık, rendırség, stb.) Kiérkezı tőzoltóság tájékoztatása - a létszámhelyzetrıl (hiányzik – e valaki, melyik osztályból), - a tett intézkedésekrıl - a helyszínrajz átadása

Tőzoltóság intézkedéseinek végrehajtása Az iskola személyzetének ismernie kell a rendelkezésre álló menekülési útvonalakat, a gyülekezési helyeket a közmővek (víz, gáz, elektromos fıkapcsoló) elzáróinak helyeit, a tőzoltóeszközök helyét – azok használatát. A tőzoltás megkezdése elıtt, amennyiben szükséges és lehetséges az életmentést végre kell hajtani! A Tőzriadó Tervben foglaltak végrehajtását szükség szerint, de legalább évente az érintettekkel gyakoroltatni és annak eredményét írásban rögzíteni kell. A Tőzriadó Terv nem a fentiek szerinti végrehajtása fegyelmi felelısségre vonást von maga után. A Tőzriadó Tervben foglaltak maradéktalan elsajátítása közös érdekünk. A tervben szereplı feladatokat személyekre lebontva kell kiadni, úgy, hogy a feladatait mindenki ismerje, így elkerülhetı éles helyzetben a pánik kialakulása és mindenki a saját feladatára tud összpontosítani. A tőzriadó gyakorlat végrehajtásának módszere Tervezés a. A gyakorlathoz szükségünk van egy tőzriadó tervre, amelyben rögzíteni kell:
a jelzés módját, eszközét és a riasztás jelét
a menekülési útvonalakat, kijáratokat
osztályonként a gyülekezési helyet
a tanárok és a tanulók legfontosabb tennivalóit. b. Különösen bonyolult tagolású vagy többszintes épületekben az információ továbbítás tárgyi feltételeit meg kell teremteni (pl. rádió, hangosítás). c. A tőzriadó terv sikere az emberi tényezı szempontjából nagyrészt a csoportképzés hatékonyságának és sikerességének függvénye. Az iskolai osztály állandó csoportnak tekinthetı, ahol az irányítók (pedagógusok) feladatait és felelısségét hangsúlyozottan kell megfogalmazni. Ennek részben ki kell terjednie a tőzoltóeszközök használatának ismeretére, a tőzriadó levezetésével kapcsolatos tényismeretekre, és az oktatásával kapcsolatos pedagógiai-pszichológiai problémákra. d. A tőzriadó terv speciális problémája a menekülési útvonalon való torlódás elkerülése.

Ennek érdekében - ha a kijáratok száma lehetıvé teszi - emeletenként, illetve épületrészenként megosztott útvonalon tervezzük az egyes osztályok menekítését, mivel a menekülési útvonalak szők keresztmetszetei (ajtók, lépcsık) torlódást és pánikot okozhatnak. Alapismeretek Foglaljuk össze azokat az alapismereteket, amelyek a veszélyeket bemutatják. 1. A tőzesetnél a leggyakoribb halálok a füst, és csak másodsorban a hı. 2. A tőznél keletkezı füst két részbıl áll: egy látható részbıl, amely megnehezíti a tájékozódást, és egy láthatatlan részbıl, amely veszélyes lehet. 3. Szénmonoxid majdnem minden tőznél keletkezik. Ez színtelen, szagtalan gáz, s senki sem tudja megmondani, hogy jelen van-e. Mégis ítélıképességünket úgy befolyásolhatja, hogy irracionális és valószerőtlen menekülési lehetıségekkel próbálkozunk. Sıt, belélegezve az ember képtelenné válhat egy kilincs lenyomására, vagy egy ablak kinyitására is. 4. Az égésgázok forróak, így felfelé szállnak. Ezért az ember a hıségtıl és a halálos égésgázoktól a menekülési útvonalon a padozat közelében mozogva biztonságban van. 5. A füstben lévı gázok forróak, és a mennyezetig emelkednek, ahol egyre forróbbá válnak. Ha ezek a gázok elérik a gyújtási pontjukat, a tőz terjedési sebessége robbanásszerően megnövekszik. Ezért ha a mennyezet alatt vastag, fekete füst győlt össze, gyorsan menekülj. 6. Meghatározott anyagok égésekor olyan mérgezı füst keletkezhet, hogy már néhány belégzéstıl eszméletlen állapotba kerülhet az ember. Ezért éjszaka ne késlekedj a felöltözéssel! (pl: kollégiumok) Mi a teendı? (alapszabályok) 1. Maradj a füst alatt, a padozat közelében! 2. Sokat segíthet, ha az ember - mielıtt füsttel teli területen mozogna - valamit az arca elé tud tartani. Ha ilyen nincs a kezed ügyében, ne veszíts idıt valamilyen tárgy keresésével. (Tehát ne menj a fürdıszobába a ruhádat bevizezni, mert elıfordulhat, hogy közben a füst bezár!) Ha lehetıség van rá, köss a szád és az orrod elé valamit (inget, szalvétát, harisnyát stb.), hogy a meneküléskor a légutaktól az ingerlı füstrészecskéket távol tarthasd. 3. Ha a mennyezet alatt vastag, fekete füst győlt össze, gyorsan menekülj! 4. Tőzesetnél ne késlekedj állatok vagy értékes tárgyak mentésével. Ne tárgyakat, embereket ments! 5. Ha a füst már a padlóig kiterjedt, próbálj meg egy másik menekülési utat találni. 6./ Ha be vagy zárva, közted és a tőz között csukj be minden lehetséges ajtót!

Az ajtók és az ablakok becsukása révén a tőz nem jut elegendı oxigénhez, így az égés lényegesen lassúbb lesz, másrészt a füst és a láng terjedését is akadályozzuk ezzel. A szobádban kezed ügyébe kerülı anyagokkal tömítsd el az ajtók réseit! Ezzel akadályozd meg a füst bejutását. Ezt követıen nyisd ki a szoba ablakait, hogy a friss levegı beáramolhasson. Ha fordítva csinálod: elıbb nyitod ki az ablakokat, mielıtt az ajtók réseit eltömítenéd, az égés felerısödhet. 7./ Ha be vagy zárva, kiálts segítségért, és közben nézz körült, van-e másik menekülési utad. Ez lehet: az erkélyen, a párkányon át, vagy akár a tetıre, vagy csinálj magadnak függönybıl, takaróból, lepedıbıl vagy más egyébbıl kötelet. De ezt a kötelet ne használd mindaddig, amíg az feltétlenül nem szükséges! Nagyon sok embert létrával kimentettek a tőzoltók, még azután, hogy mások a halálba ugrottak. Soha ne ugorj ki! Ha muszáj, két kézzel kapaszkodva lógj ki, és csak azután essél le! így az esési utadat majdnem 2 m-rel rövidíted meg, és a földelérést is biztonságosabbá teszed. Ezt soha ne tedd elsı emeletnél magasabb helyrıl! 8./ Ha mentésre vársz, akassz ki valamit az ablakba! Egy inget, más ruhadarabot, így a tőzoltóság látja, hol vagy még akkor is, ha közben valamilyen okból nem tudsz jelezni. Gyakorlás Mivel az elsıdleges veszélytényezı a füst, ezt figyelembe véve kell gyakorolnunk a teljes folyamatot. Ehhez nincs szükségünk valódi füstre, csupán néhány táblára, amelyet a folyosón elhelyezünk. Az egyik tábla egy füstfelhıt ábrázol, a következı felirattal: "Maradj a füstfelhı alatt!" A másik felirat: "Nincs füst." A gyakorlás tervezésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni a társas serkentés és gátlás tényezıit. Ha a cselekvési panelként meghatározott tevékenységformákat jól begyakoroltatjuk, a társak jelenléte fokozott késztetéssel és motivációval jár. Ez pedig még vészhelyzetben is teljesítményjavulást eredményez, amelynek következtében nı a biztonság - és hatékonyságérzetünk. a. Folyamatában Az elsı gyakorlat elıtt a tanulóknak a táblákat ismerni kell, és meg kell mondani, hogy a gyakorlat alatt ne kússzanak, habár egy valódi tőznél ezt meg kellene tenniük ahhoz, hogy a füstzóna alatt maradjanak. A táblákat 3-4 méterenként lehet elhelyezni, különbözı helyeken, hogy a diákok egyértelmően megtanulják a feladatot, illetve hogy azt ne a folyosó egy meghatározott helyéhez kössék. A tőzriadó jelére minden ajtót, ablakot be kell csukni, és a helyiségeket a kijelölt útvonalon elhagyni. A gyakorlat ezután úgy zajlik, hogy a füstfelhınél a tanulóknak hajolva kell haladni mindaddig, amíg a szabadba nem jutnak, vagy a másik táblát meg nem látják. b. Akadályokkal Ha a füst a padlóig ér, egy másik menekülési utat kell keresni. Ha a menekülési út el van zárva, akkor a lehetı legtöbb ajtót csukják be, hogy így a tőz égési sebességét csökkentsék, és ezzel a helyiséget, ahol el vannak zárva, a lehetı legbiztonságosabbá tegyék A gyakorlandó feladatelemek

Ég a ruhád, vagy a társad ruhája? 1. Állj meg! 2. Feküdj le a földre! 3. Gurulj! Tilos futni! A futás serkenti a lángokat! 4. Takard be magad! Hogyan hívjuk fel magunkra a figyelmet? l. Kiálts segítségért! 2. Nézz körül, van-e másik út? 3. Nyisd ki az ablakot! 4. Akassz ki egy feltőnı ruhadarabot! 5. Maradj az ablak és a padozat közelében! Nem tudsz kimenni a helyiségbıl? l. Csukd be az ajtót (de ne zárd be)! 2. Az ajtónyílást belülrıl tömítsd vizes ruhával! 3. Nyisd ki az ablakot! 4. Jelezd a tőzoltóknak az ablakon, erkélyen keresztül, hogy segítséget kérsz! (Ne ugorj ki az emeleti ablakon!) Mekkora tőz van a szomszéd helyiségben? l. Ne nyisd ki rögtön az ajtót! 2. Figyelj a hangokra! 3. Tapogasd meg kezeddel a kilincset, majd az ajtólapot! (Ha meleg, ott már erıs égés van.) Hogyan nyissunk ajtót? 1. Ellenırizd a kilincset. (Ha meleg, légy óvatos!) 2. Nyisd ki résnyire az ajtót, de maradj az ajtólap takarásában. 3. Ha nincs láng, szabad az út! (Ha füstöt észlelsz, maradj a padozat közelében.) Hogyan essünk talpra? Soha ne ugorj ki az ablakon - csak végszükség esetén! Legfeljebb az elsı emeletrıl! l. Csinálj lepedıbıl kötelet! 2. Kösd egy szilárd tárgyhoz! (radiátor, ablakszárnyfa) 3. Függeszkedj le két kézzel! 4. Várj amíg nem inog a tested! 5. Ereszd el és essél le! A folyosón füst van l. Vizezz be egy törülközıt! (fürdıköpenyt stb.) 2. Terítsd a fejedre! 3. Nedvesíts be egy zsebkendıt! 4. Tedd az orrod elé! 5. Csukd be a lakásajtót! 6. A padozathoz hajolva menekülj! 7. Liftet használni tilos!

A folyosón sőrő füst van, égést nem látsz, és a lakásban nincs tőz 1. Csukd be a lakásajtót! 2. Tömítsd el az ajtók hézagait! 3. Nyisd ki az ablakot! 4. Jelezz! 5. Maradj az ablak közelében! Elsısegélynyújtási alapismeretek Az elsısegélynyújtás célja Az elsısegélynyújtásnak azt kell biztosítania, hogy a bajba jutott ember orvosi ellátást kapjon, és addig is, amíg az orvosi segítség megérkezik, megakadályozza a bajba jutott állapotának romlását. A tájékozódás során öt kérdésre kell választ kapnod:
Mi történt?
Hogyan történt?
Hány sérült van?
Milyen sérüléseik vannak?
Van-e még valamilyen veszélyforrás, ami további sérüléseket okozhat? A helyszínt úgy kell biztosítani, hogy önmagunkat, a sérültet és a segítıinket ne érhesse további baleset. Ehhez, ha lehet, keressünk segítıtársakat. Sose hısködjünk!
A helyszín biztosítása mindig attól függ, hogy hol történt a sérülés, és hány segítınk van. Ha a baleset az úttesten történt, figyelmeztetni kell a közeledı autókat, nehogy belerohanjanak az álló autókba, a sérülteket ellátókba. Ha az épületben történt, attól függıen, hogy mi okozta a sérülést, meg kell szüntetnünk a veszélyforrást (tőzhely elzárása, villanyóra kikapcsolása stb.). A kíváncsiskodókat el kell küldeni, mert zavarják a munkát, ráadásul ha a helyzet olyan, többen pánikba eshetnek, rosszul lehetnek.
Ha többen vagyunk, végezzünk csapatmunkát! A kapkodás és fejetlenség elkerülése végett nevezzünk ki egy „mentésvezetıt”, gyorsan határozzuk meg ki, mit csinál.
A sérültet lehetıleg ne mozgassuk, ez alól kivétel, ha a baleset körülményei olyanok, hogy a további baleset elkerülése mozgatás nélkül nem lehetséges, pl.: dıl az épület, robbanásveszély van stb. A sérültet le kell ültetni vagy fektetni, ruházatát csak olyan mértékben szabad levenni, amennyire a sérülés megkívánja. A ruha eltávolítását az ép végtagnál, az öltöztetését a sérült végtagnál kezdjük. Sose ráncigáljuk, szükség esetén vágjuk le a ruha ujját. Gondoskodni kell a mentık hívásáról, a beteget tilos egy segítı autójával elszállítani, mert romolhat az állapota. A mentık tájékoztatása tartalmazza:
A hívó nevét, adatait.
Mi történt, hol történt? (A sérülés pontos helyét és megközelítési útvonalát.)


Hány sérült van, milyen a sérülésük, milyen a súlyosság szerinti megoszlásuk?
Milyen egyéb segítségre van szükség? A segélynyújtó gondoskodjék arról, hogy a közeledı mentıket a sebesült-győjtıhelyre irányítsák, és az odavezetı út szabad legyen. Adjon tájékoztatást az elvégzett ténykedésrıl. Számoljon be arról, hogy hány használható segítıtárs áll rendelkezésre, ajánlja fel munkáját és a továbbiakban a mentık kárhely-parancsnokának utasításai szerint járjon el. Tömeges baleset, a betegek „osztályozása” Tömeges balesetnek nevezzük, ha azonos helyen és idıben, azonos baleset vagy azonos egyéb egészségkárosító tényezı (pl. baktériummal fertızött étel) több személy sérülését okozza. Három vagy annál több személyt érintı eseményt kell tömegesnek tekinteni. A tömeges baleset helyszínén – átmenetileg vagy elhúzódóan – a segélynyújtásra szorulók száma és a helyszíni ellátás igénye meghaladja a segélynyújtók számát és felszereltségüket, ezért nagyon fontos az átgondolt, célirányos cselekvés, valamint az ellátás sorrendjének meghatározása, a sérültek osztályozására. Mi a teendı?
Tájékozódás és segélykérés. Fontos a sérültek számának és súlyosságának felmérése, a további veszélyek felismerése és a mentık értesítése. Nevezzünk ki egy irányítót és kövessük az útmutatásait, ne kapkodjunk.
A sérültek összegyőjtése a sebesült-győjtıhelyen. Az elsısegélynyújtás sorrendjét a sérültek állapota szabja meg, hogy ezt fel tudjuk mérni, össze kell győjteni a sérülteket. A győjtıhelyet úgy kell kijelölni, hogy ne legyen ott további veszélyforrás, és a mentık könnyen megközelíthessék. A beteg szállítása elıtt meg kell gyızıdni arról, hogy a mozgatás nem rontja-e az állapotát, a sérülésének megfelelı szállítási formát kell választani. A beteg szállítható segédeszközzel (hordágy, pokróc stb.) és segédeszköz nélkül.
Az egyik legfontosabb teendı a sérültek osztályozása. A sérültek osztályzása történhet a sérülések súlyossága szerint. Eszerint lehet:
életveszélyes
súlyos
könnyő sérült. Életveszélyes sérült:
klinikai halál állapotában van
élettel összeegyeztethetetlen sérülése van, de még él
súlyos légzészavara van
artériás vérzése van
eszméletlen
nyílt hasi sérülése van
sokkos
30 %-os testfelületet meghaladó az égés. Súlyos sérült:
bı vénás vérzése van









gerinc-, medence-, bordatörés gyanúja van combcsonttörés gyanúja van nyílt törése van nagy kiterjedéső lágyrész-sérülése van eszméleténél levı koponyasérült 5-30 % testfelület közötti az égés.

Könnyő sérült:
kar-, kéz-, lábfejtörése van
rándulása, zúzódása van
felületes lágyrész-sérülése van
5 % testfelületnél kisebb kiterjedéső az égés. Osztályozhatjuk még úgy is, hogy van-e látható sérülés (törés, ficam, égés, vérzés stb.). Ha van látható sérülés: ezek a szoros értelemben vett traumatológiai esetek. Ha nincs látható sérülés: ebben az esetben belgyógyászati balesetekrıl beszélünk. Ilyenek lehetnek:
fulladás (gázmérgezések, idegen test által okozott, víz alá merülés, akasztás)
áramütés
lehőlés, fagyás. A következı teendı a sérültellátás. A legfontosabb feladatok:
a légutak felszabadítása,
a légút szabadon tartása (ha a sérülés megengedi, stabil oldalfekvı helyzettel),
artériás nyomókötés, vénás nyomókötés felhelyezése,
törés, lágyrész-sérülés rögzítése,
sebfedés,
nyugalomban tartás. Az élet és halál jelei, újraélesztés A baleseti teendıket az határozza meg, milyen állapotban van a sérült. Eszméleténél van vagy nincs. Eszméletlenség Ez az állapot a központi idegrendszer zavarát jelzi. A beteg nincs tudatánál, külsı ingerekre nem reagál. Meg kell vizsgálni, hogy vannak-e életmőködései, hiszen az életmőködések megszőnése a sérült halálához vezethet. Ha vannak életmőködései, akkor sem hagyhatjuk magára az eszméletlen sérültet, mert könnyen megfulladhat, ezért biztosítani kell az átjárható légutakat. Ha a beteg sérülései lehetıvé teszik, akkor a legjobb módszer a stabil oldalfekvés.

Elıfordulhat, hogy a sérülés a beteg halálához vezet. A halálfolyamaton belül két fázist különböztetünk meg: a klinikai halál és a biológiai halál állapotát. A klinikai halálban nincs légzés, szívmőködés. Ennek megállapítása a nyaki ütıér tapintásával, a mellkas kitérésének megfigyelésével történik. Az agy legfeljebb öt percig bírja károsodás nélkül ezt az állapotot, ez alatt kell megkísérelni az újraélesztést. Hideg, jeges vízbe esett sérülteknél az újraélesztés 4-5 percen túl is sikeresen megkezdhetı, mivel a lehőlés következtében az oxigénhiány csökken, illetve a klinikai halál nem áll be a lemerülés pillanatában. Az újraélesztés az életmőködések pótlását célzó tevékenységek összessége (reanimáció) A biológiai halál az életmőködés megszőnését követı öt perc után kezdıdik. Biztos jelei az életfolyamat megszőnését követı fél, egy óra múlva láthatóak. Ilyenek: hullamerevség, hullafoltok. Újraélesztés (reanimáció): a légzés és vérkeringés pótlása Itt mindenekelıtt két kérdésre kell választ adnunk:
Kit reanimáljunk?
Meddig reanimáljunk? a) Nem reanimálunk:
az élettel összeegyeztethetetlen sérültet (pl. a fej levált a törzsrıl)
ha a biológiai halál egyértelmő jelei megvannak (pl. hullamerevség)
ha az iratok között egyértelmő utalás van arra, hogy életében ı kérte ezt (pl. rákos beteg)
rossz állapotban lévı, de fennálló légzés illetve szívmőködés esetén. b) Meddig reanimálunk?
ameddig a légzés, keringés helyre nem áll
a biológiai halál beállta esetén felesleges tovább az újraélesztés. Mivel azonban ennek megállapítása az elsısegélynyújtó számára nem könnyő, ezért mindig a mentıorvos megérkezéséig folytatjuk a tevékenységet. Az újraélesztés ABC-je: „A” Átjárható légutak Ez azt jelenti, hogy a beteget a hátára fektetjük, fejét oldalra fektetve eltávolítjuk a szájából a vért, hányadékot. „B” Befúvásos lélegeztetés Az elsısegélynyújtó kilégzett levegıje 16 % oxigént tartalmaz, amely elég az újraélesztéshez. A befúvást legegyszerőbb szájból szájba végezni. A sérült a hátán fekszik, a fejét és az állát megtámasztva, kicsit hátrahajtva kell biztosítani, hogy a nyelve ne zárja el a befúvott levegı útját. A belégzést percenként 16-18-szor kell végezni. „C” Mellkaskompresszió A szegycsont erélyes nyomásával elérhetı, hogy a szívben lévı vér az ütıerekbe kerüljön. A sérültet kemény alapra kell fektetni, az elsısegélynyújtó a két tenyerét egymásra merıleges helyzetben ráhelyezi a sérült szegycsontjára (a szegycsont alsó szélétıl felfelé

három ujjnyira), nyújtott könyökkel, határozottan nyomást kell gyakorolni a mellkasra, majd fel kell engedni. A befúvás és a kompresszió aránya egy elsısegélynyújtóval 2.15, két elsısegélynyújtóval 1:5. A sokk Olyan állapot, amikor a sejtek vérellátása valamilyen okból csökken, a szervezet „tartalékra” áll, vagyis csak az életfontosságú szerveket igyekszik ellátni vérrel. A sokkos állapotot kiválthatja a baktériumok által termelt anyag, a mérgek, az erıs fájdalom. Ilyenkor az agyban az érmozgató központ mőködése gyengül. Kiválthatja a vérmennyiség jelentıs csökkenése vérzés, égés, nagy vízveszteséggel járó betegségek következtében (hasmenés, hányás). A sokk egy ideig visszafordítható folyamat, késıbb visszafordíthatatlanná válik, eszméletvesztéshez vezet. Tünetei: gyengeség, sápadtság, hideg verejtékezés, szapora pulzus, nyugtalanság, majd teljes közömbösség, végül eszméletvesztés. A sokkos állapot felismerése tehát fontos feladat, azonnal meg kell kezdeni a sokkot kiváltó ok megszőntetését, vérzéscsillapítást, folyadékpótlást. A sérültet tanácsos a végleges ellátásig laposan, magasra polcolt lábbal fektetni. Sebellátás A seb a bır folytonosságának megszakadása. Megkülönböztetünk metszett, vágott, zúzott, szúrt, lıtt, harapott, csonkolt sebeket. A sebellátás célja, hogy a további sérüléseket és fertızéseket megakadályozzuk.

Kötelezı lépések
Sebtisztítás: A seb környékét folyó vízzel alaposan tisztítsuk meg, hogy baktériumok a sebbe ne kerülhessenek. A szennyezıdést a seb környékérıl távolítsuk el, a sebben lévı idegen testeket tilos kihúzni.
Fertıtlenítés: A fertızések elkerülése céljából a seb környékét fertıtleníteni kell, de meg kell gyızıdni a jódérzékenységrıl.
Sebfedés: Az elsısegélynyújtó ne használjon kenıcsöt. Mindig olyan steril kötszert használjon, amely nem ragad a sebbe, kerüljük a vatta használatát. A kötszer rögzítéséhez öntapadó ragtapasz alkalmazása javasolt. Kisebb sebek sebpárnával ellátott ragasztóval jól befedhetıek. A sérült részt rögzítsük. Égési sérülések Az égési sérülések az egyik leggyakrabban elıforduló sérülések. Okozhatja gız, víz, más folyékony forró anyag, forró tárgyak, elektromos áram, vegyszerek, sugárzás, stb. A hideg is okozhat égéshez hasonló sérülést. Az égési típusok és leggyakoribb okaik
Száraz égés: láng, forró tárgyak, égı cigaretta, pl. kötél általi surlódás
Forrázás: gız (pl. inhaláláskor), forró folyadékok, zsiradékok
Elektromos égés: kisfeszültségi áram (pl. háztartási készlékek), villámlás
Hideg okozta: elfagyás, mélyhőtött tárgyak és gázok, vagy pl. széndioxid kiszabadulása


Kémiai: vegyszerek, belégzett gızök (festékmaró, gyomirtók, fehérítık, erıs savak, lúgok)
Sugárzás okozta: napégés, erıs ultraibolya-sugárzás (pl. kvarclámpa, szolárium), radioaktív sugárzás. Az égés tünetei függnek az égés kiterjedésétıl és az égés fokától. Égési fokozatok: 1. fokozat: bırpír, fájdalom 2. fokozat: égési hólyag, ami folyadékkal telt 3. fokozat: elhalt szövetek, égési seb Az égési felület kiterjedését százalékosan lehet megadni. Egy tenyérnyi felület körülbelül a testfelület 1 %-ának felel meg. A „kilences szabály” a testfelületet körülbelül 9 %-os részekre osztja. Fej: 9 %, törzs elöl: 2x9 %, hát: 2x9 %, alsó végtagok: 2x9 %, felsı végtagok: 2x9%, gáttájék: 1 %. Elsı teendınk, hogy megszüntessük az égési sérülést kiváltó okot. Ilyenkor mindig vigyázzunk arra, hogy ne okozzunk további sérüléseket sem magunkban, sem másokban. Minden égési sérülést amilyen gyorsan csak lehet, hőteni kell. Ez azért fontos, mert az égés során szövetpusztulás következhet be. A hőtéssel ezt a pusztulást akadályozhatjuk meg vagy csökkenthetjük. Az égett területre folyassunk 10-15 percig hideg vizet. Vigyázzunk azonban, hogy ne hőtsük túl a sérültet. Az égés másik nagy veszélye, hogy az égett területen az erek fala károsodik és a vérbıl plazma áramlik a szövetek közé. Ez a keringı vér mennyiségét csökkenti, ami sokkos állapothoz vezethet, ezért minden égési sérültet látnia kell orvosnak. Az égés következménye lehet, hogy az égett felület elfertızıdik. A fertızés forrása lehet a külvilág, de lehetnek az elhalt felületen garázdálkodó baktériumok is. Súlyosabb esetben általános vérmérgezés is bekövetkezhet. A fertızés megakadályozására feltétlenül törekedni kell! Sose szúrjuk ki a hólyagokat! A sebbe ragadt dolgokat nem szabad kitépni. Borítsuk be az égett felületet steril gézlappal és rögzítsük laza kötéssel. Vérzések A vérzés az érfal megszakadása, melynek folytán a vér a külvilág felé, a szövetek közé, illetve a testüregekbe folyik. Fajtái: hajszáleres vérzés, vénás vérzés, ütıeres vérzés. Ellátásuk különbözı: a hajszáleres és a vénás vérzésnél fedıkötést, az ütıeres vérzésnél nyomókötést alkalmazunk. Hajszáleres Szivárgó sötétvörös. Vénás

Sötétvörös, bıven folyik.

Ütıeres

Élénkpiros, lüktetve folyó.

Fedıkötés. A végtag megemelése, nyomókötés, a végtag felkötése, felpolcolása. A végtag megemelése az ér leszorítása csontos alaphoz nyomókötés.

Az ízületek és a csontok sérülései a) Rándulás: Ha az ízületeket ért behatások következtében az ízületi fej és az ízületi árok eltávolodik egymástól, és az ízületet összekötı ínszalag nagyon meghúzódik, rándulásról beszélünk. Bár nagyon fájdalmas, meg is duzzad, de nem jár maradandó alakváltozással, az ízületi fej visszatér az eredeti helyére. b) Ficam: A ficam hasonlóan keletkezik, mint a rándulás, de az ízületi fej nem tud visszatérni az ízületi árokba. A végtag eldeformálódik, furcsa alakja lesz, és nagyon fáj. Az ízületek sérülésénél nagyon fontos a sérült terület megszabadítása a ruhától, és a nyugalomba helyezés. A fájdalom csillapítására borogatás alkalmazható. c) Törés: Ha a csontot felépítı csontszövet folytonossága megszakad, törésrıl beszélünk. A törés lehet zárt és nyílt. Nyílt törésnél a szövetek olyan mélyen megszakadnak, hogy nyílt seb keletkezik, a csontvégek kilátszanak. Zárt törés esetén a törött csontot fedik a szövetek. A csontok sérülésénél rögzíteni kell a végtagot, hogy ne mozduljon el, mert az fokozza a sérült fájdalmát. A rögzítés történhet sínhez, vagy az ép végtaghoz. A nyílt törésnél nem szabad a csontvégek összeillesztésével próbálkozni, mer fontos idegeket vághatunk el. Laza fedıkötéssel fedni kell a sebet, és a mentık megérkezéséig gondoskodni kell a nyugalomról. A sérült kimentése Ha a baleset olyan helyen történik, ahol nem lehet biztonságosan elsısegélyt nyújtani, vagy az állapota tovább romolhat, mert például szennyezett a levegı, akkor ki kell menteni ıt a baleseti helyszínrıl. A sérült szempontjából létfontosságú az, hogyan tesszük ezt.
A kimentés legfontosabb szabálya, hogy ne okozzunk további sérülést. Bizony elıfordult már, hogy az elsısegélynyújtó elıvigyázatlansága miatt szakadt el a gerinctörött sérült gerincvelıje, és egy életre lebénult.
Ha a sérült beszorul valahova, ne ráncigáljuk, hanem próbáljuk meg szabaddá tenni a testét. Igyekezzünk az ép testrészeinél megfogni, a sérült testrészt pedig tartsa és emelje egy másik segítı. Gerincsérülés gyanúja esetén mindig három segítı emelje a sérültet úgy, hogy tenyerüket csúsztassák a hát, a medence és a láb alá, és egyszerre mozduljanak.
Amennyiben a sérültre fal omlik, óvatosan távolítsuk el az omladékot. Mindig a nagyobb darabokkal kezdjük, de ügyeljünk arra, hogy elmozdításukkal nehogy újabb darabok mozduljanak meg és omoljanak rá. Amennyiben a mentés hosszú idıt vesz igénybe, próbáljunk folyamatosan kapcsolatot tartani vele. Szükség esetén juttassunk az omlás alá élelmet, ivóvizet, gumicsövön levegıt. A sérült szállítása A szállításhoz legtöbbször nem áll a rendelkezésünkre semmilyen eszköz. Ha a beteg állapota megengedi, szállíthatjuk ültetve. Két segítı esetén a gyerekjátékokból jól ismert „gólya viszi a fiát”- helyzetben, ekkor a sérült a nyakunkba kapaszkodva segíthet. Egy

elsısegélynyújtó esetén a hátunkra véve, karjait a mellkasunkon keresztbefonva vihetjük. Ha a sérülése nem engedi az ültetést, használhatunk pokrócot, de használhatunk erıs összegombolt kabátot is, amelybe rudakat teszünk. Szerencsésebb a helyzet, ha van hordágy a szállításhoz. Ilyenkor alapszabály, hogy a beteget a hátul álló szállítóval szemben fektetve helyezzük el, így az láthatja a sérült arcát, beszélni tud hozzá. Fontos, hogy megfelelıen rögzítsük a sérültet a hordágyhoz, hiszen egyenetlen talajon haladva leeshet. A rögzítést célszerő a combnál, a medencénél és a mellkas legmagasabb pontjánál tenni. A rázkódás elkerülése végett egyszerre kell lépni, a lehelyezés egyszerre történjen, ha erre nincs mód, mindig a lábánál lévı oldalt tegyük le elıbb. Egy kis történelem A magyar polgári védelem története A polgári védelem a magyar honvédelem egyik legfiatalabb alkotó eleme. Léte szorosan kötıdik a légi-támadó eszközök – repülıgép, léghajó, rakéta – megjelenéséhez és felhasználásához. Az elsı motoros repülıgéppel 1903-ban szálltak fel az amerikai Wright testvérek. Rövid idı múlva már sikerekrıl beszélhettek a repülés magyar úttörıi is és hadseregünk fegyvertárában is korán, 1912-ben megjelent az új harceszköz. A légi-támadó eszközök mélyen az ellenfél hátországa mögött lévı városokra is ki tudták terjeszteni a háborús pusztítást. Az elsı világháborúban célponttá váltak a hátországban lévı ipartelepek, vasútállomások, kikötık stb. és természetesen az ott élı lakosság is. Azonnal meg kellett szervezni hatékony védelmüket. Magyarországon a honvédelmi miniszter 1917-ben intézkedett egy légi figyelı és riasztószolgálat megszervezésére és a polgári védelem elıdjének, a légoltalomnak megszervezésére „a Monarchia azon részein, amelyek nem tartoznak a hadrakelt sereghez”, azaz a hátországban ahol polgári közigazgatás mőködött. A légoltalom feladata az épületek, a lakosság védelme, az elsötétítés, a tőzoltás és az elsısegélynyújtás megszervezése volt. A honvédelmi miniszter által kiadott rendszabályok szerint a „légiriadót” kürtjellel, rakétával, telefonhírmondóval kellett elrendelni. A légoltalom helyi, városi vezetıje a polgármester volt és a feladatokat polgári szervezetek hajtották végre. Az igazi fejlıdés, elırelépés a háború utáni években, a tapasztalatok feldolgozását követıen kezdıdött, mind a légierı, mind a légoltalom (polgári védelem) területén. A két világháború közötti években fogalmazták meg azokat a védelmi elveket, módszereket, amelyek alapján világszerte kiépült a légoltalom (polgári védelem) és amelyek – kisebb változásokkal – ma is alapját képezik a polgári védelem legfontosabb feladatának, a lakosság védelmének. Ekkor dolgozták ki a lakosság riasztásának, tájékoztatásának, az óvóhelyi védelemnek, a kitelepítésnek, a vegyi és biológiai fegyverek elleni védekezésnek az elveit, módszereit, eszközeit, továbbá a légitámadásokat követı mentı-, mentesítı és helyreállító, kárfelszámoló munkák elveit, gyakorlatát. A légoltalom két irányban épült ki Európa szerte. Az elsı: az államok, közigazgatási felépítésüknek megfelelıen megszervezték a hatóságok által irányított állami, hatósági légoltalmat. A második: a lakosság, a társadalom önkéntes önvédelmi szervezetei voltak. A lakosság nagy része felismerte, az állam nem képes mindenütt hatékonyan megvédeni mindenkit, ezért az embereknek elemi érdekük, hogy az ellenséges légitámadások esetén

képesek legyenek lehetıségeik határain belül védekezni. E kettıs irányultság napjainkig jellemzı a legtöbb ország polgári védelmére. Magyarországon a légoltalom megszervezésére (polgári védelem) a trianoni békeszerzıdés szigorú megkötöttségei miatt csak 1935-ben került sor. A társadalmi, önkéntes szervezkedés pedig csak 1937-ben kezdıdött el a Légoltalmi Liga megalakulásával. Az ország elsısorban a szomszédos Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia részérıl számított légitámadásokra, ezért az említett országok légierıinek támadó, bombázó képességeit figyelembe véve írta elı az ország vezetése a légoltalom feladatait. Az 1935. évi törvény határozta meg elıször a magyar jogalkotásban a „légoltalom” (polgári védelem) fogalmát, mely szerint a légoltalom a hátország légitámadások elleni szükséges védelmi lehetıségeket elıkészítı és a légitámadások erkölcsi és anyagi javakat, életet fenyegetı káros hatásokat elhárító szervezetet. Elsısorban a veszélyeztetett városokban és üzemekben, vállalatoknál, intézményeknél kellett kiépíteni. Országosan a honvédelmi miniszter felügyelte. Az állampolgárokat 14. évüktıl 60. életévükig, nemükre való tekintet nélkül, légoltalmi kötelezettség terhelte. E kötelezettség nagyjából azonos volt a maival. Rendkívül szigorúan büntették (5-15 évig terjedı fegyházzal) a kötelezettség ellen vétıket. 1935-tıl gyors ütemben készült fel a légoltalom háborús feladataira. A szervezetek felszerelése, kiképzése mellett a nagyvárosokban hatékony óvóhelyrendszert építettek ki. A történelem bebizonyította, hogy szükség volt az okos elırelátásra és az erıfeszítésekre. 1941ben országunk belesodródott a második világháborúba. Hadviselı félként a szövetséges (brit, amerikai) és a szovjet légierı célpontjaivá váltak városaink, közlekedési, hajózási objektumaink, repülıtereink, ipartelepeink. Gyakran több száz bombázógép támadta Budapestet, Szolnokot, Miskolcot, Szegedet, Debrecent, Gyırt és a többi várost. A magyar légoltalom újjászervezésére a második világháborút lezáró párizsi békeszerzıdést követıen került sor. Egészen 1958-ig a légoltalom a hagyományos fegyverek elleni védelemre készült (hagyományos fegyverek: a „hagyományos” robbanóanyagokkal – lıpor, trotil, dinamit stb. – töltött lıszerek, gránátok, bombák stb. győjtı elnevezése), de már 1950-tıl megtette az elsı lépéseket a tömegpusztító fegyverek elleni védelem követelményeinek megvalósítására (tömegpusztító fegyverek: az atomfegyverek elıállítását és bevetését követıen világszerte alkalmazott győjtıfogalom. Magába foglalja az atom, más néven nukleáris-, vegyi- és biológiai harceszközöket, fegyvereket). Századunk ötvenes éveiben a tömegpusztító fegyverekkel párhuzamosan új hordozó-, légi-támadó eszköz, a rakétafegyver jelent meg és terjedt el rendkívül gyors ütemben. A rakétafegyverrel gyakorlatilag a Föld minden része támadhatóvá vált. Gyökeresen új szervezetre és feladatrendszerre volt szükség. Ez a szervezet a polgári védelem volt. A polgári védelem az egész országot átfogó feladat és védelmi rendszer, amelyben meghatározott feladata és kötelessége van minden egyes állampolgárnak Fı feladata a lakosság védelme! Magyarországon az ötvenes évektıl kezdve két területen épült ki a polgári védelem. Az elsı az ország közigazgatási felépítését követte. Tehát minden városban, járásban és megyében, valamint a fıvárosban létesült helyi parancsnokság. Vezetıje mindenütt az illetékes tanácselnök volt. A második terület a népgazdaság védelmének kiépítése volt. Minden gyárban, üzemben mőködött polgári védelmi szervezet és az üzem önvédelmét megvalósító egység. A feladatok irányítását 1963. január elsejével a honvédelmi miniszter vette át és 1964ben a bekövetkezett változásokat az Elnöki Tanács (ma: köztársasági elnök) rendeletével formailag is rögzítették. A korábbi „légoltalom” helyébe mindenütt a „polgári védelem” kifejezés került. Az országos vezetıszerv új neve: „Polgári Védelem Országos Parancsnoksága”. Több mint félmillió ember, állampolgár dolgozott polgári munkája

mellett, külön fizetség nélkül, állampolgári kötelezettségbıl a polgári védelem területén. Városokat, megyéket megmozgató gyakorlatokon tízezrek bizonyították felkészültségüket. A polgári védelem valóban a honvédelem szerves alkotóelemévé vált. A második világháborút megelızı évek feladataival ellentétben, már 1950-tıl, az újjászervezés elsı perceitıl kezdve a polgári védelem (légoltalom) a háborús feladatok mellett egy új feladatra is készen állt: a természeti és ipari katasztrófák elleni küzdelemre. Alakulatai ott voltak az 1955. évi repülıkatasztrófánál, az 1956. évi dunai jeges árvíznél, majd az 1956. évi dunaharaszti földrengésnél. A legnagyobb erıpróbára az 1970. évi tiszai árvíz során került sor. A katasztrófa több mint öt hete alatt közel 25.000 fı dolgozott a gátakon, a 80.000 fınyi lakos kimentésén, kitelepítésén, majd az ár elvonulását követıen az elöntött területek megtisztítását, fertıtlenítésén és az élet újraindításán. Alig két évvel késıbb, 1972/73. fordulójakor pedig mintegy három hónapig az öt megyére kiterjedı száj és körömfájás járvány felszámolása késztette megfeszített munkára a szervezeteket. Kisebb árvizek, ipari és más katasztrófák, hófúvások, gáz- és kıolajkitörések, földrengések mellett a következı európai szintő elismerést kiváltó feladat, a csernobili atomerımő katasztrófáját követı védelem jelentette. A feladatba bekapcsolódott az ország összes polgári védelmi szervezete. A nyolcvanas évek újabb változások esztendei voltak. A Szovjetunió és a kétpólusú világrendszer összeomlása egyben a hidegháború végét jelentette. Közép-Európa átalakult, a volt szocialista országokban bekövetkezett rendszerváltás eredményeként demokratikus állam épült fel. E változások erıteljesen érintették a polgári védelmet is. A kilencvenes évek elsı esztendei az útkeresés és a beilleszkedés évei voltak. Kiemelkedıen fontos határkıt jelentett az 1996-ban megjelent XXXVII. törvény a polgári védelemrıl, mely 1950 óta elıször szabályozta mindenkire egyformán érvényes törvény formájában a polgári védelem egész feladatrendszerét, az állampolgárok, gazdasági vezetık polgári védelmi kötelezettségeit. A fejlıdés új lépcsıfokát az 1999. évi LXXIV. a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetérıl szóló törvény hatályba lépése jelentette. Az ország vezetésének döntésére belügyminisztérium kebelén belül összevonták a polgári védelem és a tőzoltóság országos és megyei vezetı szerveit, Országos Katasztrófavédelmi Fıigazgatóság és (megyei, fıvárosi) Katasztrófavédelmi Igazgatóságok névvel. Az összevonás eredményességét bizonyítják a 2000. évi tiszai árvízvédelmi munkák tapasztalatai. A katasztrófavédelem fejlıdése nem áll meg, tevékenysége folyamatosan idomul a társadalmi elvárásokhoz, az eurointegrációs folyamat követelményeihez. A tőzoltóság története A tőz az emberiség történetében óriási szerepet játszott, mindig kellı tisztelet övezte. Szinte minden népnek megvolt a tőzzel kapcsolatos istene. A görögök hitték, hogy Prométheusz ellopta az égbıl a tüzet és odaajándékozta az embereknek. Ezért meg is bőnhıdött: egy sziklához láncolták és egy óriási sas tépte a máját, ami mindig újranıtt. A rómaiaknál Jupiter volt a tőz istene. A természeti népek a termékenység jelképének tartották, gyakran áldoztak a tőz istenének. Az ember törekvése a tőz megfékezésére nagyon messzire nyúlik vissza. Míg az ıskorban vallási okokból gyakran nem merték eloltani az isteni eredetőnek vélt tüzet, addig az ókorban már gyakran találkozunk törekvésekkel a tőz megfékezésére. Az egyiptomiak például elıírták az oltóvödrök tárolását a kutak mellett. Már a kezdetekben rájöttek, hogy könnyebb a tüzet eloltani, ha összefognak.

A görögök rendszabályokat hoztak a tőzgyújtásra vonatkozólag. Tilos volt tüzet gyújtani a városkörnyéki erdıkben, a templomok körül. Az ókori Kínában lefejezték, ha valaki éjszakai munkához tüzet gyújtott. Rómában az ırködı zászlóaljak feladata volt a tőzoltás. Aquincum területén jelentıs volt az önkéntesek száma is. A középkorban tőzvigyázók ügyeltek arra, hogy ne aludjon el a tőz és ne gyulladjon meg semmi. István király korában a tőzvigyázók még a magyarok számára oly népszerőtlen templomba járás alól is fel voltak mentve. A szabálytalanul épített, szők városokban nagy volt a tőzveszély. Ráadásul a házakban „szabadtőzhelyek” voltak, a füst nem kéményen, hanem a falréseken távozott. Eleinte a különbözı céhek feleltek a tőz megelızéséért és a tőz oltásáért. Magyarországon halállal büntették a gyújtogatót. Hivatásos tőzvigyázókat alkalmaztak, akik esténként járták a város utcáit és a gyertyák, mécsesek, fáklyák eloltására szólították fel a lakosokat. Ezt gyakran verses formában tették: Tizet ütött már az óra, Térjetek hát nyugovóra, Tőzre, vízre vigyázzatok, Le ne égjen a házatok!

Tizenegy az órák száma, Nem ég se mécs, se a lámpa. sötétek mind az ablakok, Jó emberek aludjatok!

Késıbb önkéntes tőzoltócsoportok alakultak, akik szívvel-lélekkel végezték a tőzoltással kapcsolatos feladatokat. A debreceni kollégium diákjait kiképezték a tőzoltás fortélyaira is. A tőzjelzés eleinte az ırtornyokon keresztül fáklyák és kürtök segítségével történt. Jeleztek dobbal, gonggal, haranggal is. 1697-ben elrendelték a nagyobb városokban, hogy a szalma és a nádtetıket le kell szedni és mindenki köteles kéményt építeni a házára. A tőzesetek száma azonban egyre növekedett. A városok és a magán emberek nagy erıfeszítéseket tettek a tüzek megfékezésére. Hamarosan állami szinten is sor került a tőz elleni védekezés szabályozására. A Helytartótanács 1771-ben tőzrendészeti rendeletet adott ki. Említésre méltó II. József 1788-ban kiadott tőzoltalmi intézkedése is. Fejlıdésnek indult a tőzoltószerek, a tőz elleni védekezést szolgáló eszközök fejlıdése is. Magyarországon a múlt század közepén alakult ki a szervezett tőzvédelem. A soproni polgárok voltak az elsık, akik 1863-ban megalakították a torna- és tőzoltóegyletet. A Helytartótanács azonban csak a kiegyezés „elıestéjén”, 1866-ban hagyta jóvá alapszabályukat. A XIX. század utolsó harmadában egymás után alakultak meg a városok és falvak önkéntes tőzoltóságai, amelyek elsısorban közvetlen környezetüket védték a tőztıl. Az egyre magasabb követelmények hívták életre világszerte, - így hazánkban is – a hivatásos tőzoltóságokat. Gróf Széchenyi Ödön kezdeményezésére Pesten kezdte meg 1870-ben a szolgálatot az elsı tizenkét fıs hivatásos tőzoltó osztag. A két világháború közötti idıszakban, de különösen az 1936. évi X. törvény hatályba lépése után a hivatásos tőzoltóságok alkották az önkéntes és üzemi tőzoltósággal együttmőködve a tőzvédelem gerincét. A II. világháború súlyos öröksége és az egyre romló tőzvédelmi helyzet szükségessé tette az erık és eszközök szervezett összefogását. Ennek érdekében hívták életre 1947-ben a belügyminiszter irányítása alatt az Országos Tőzoltó-parancsnokságot, majd a következı évben állami irányítás alá helyezték az önkormányzati hivatásos tőzoltóságokat. Ez lehetıvé tette a tőzoltóság egységes vezetését és fejlesztését. 1972. január 1-jétıl az állami tőzoltóság területi szerveit a tanácsok általános irányítása alá helyzeték úgy, hogy a szakmai irányítást a belügyminiszter, illetıleg a felettes tőzoltóparancsnokok gyakorolták. A rendszerváltást követıen az állami tőzoltóság helyi szervei az önkormányzatokhoz kerültek. 1990-tıl újjáéledt az önkéntes tőzoltómozgalom.

A hivatásos tőzoltóság egységei 95 településen tartanak folyamatos készenléti szolgálatot. A tőzeset vagy a mőszaki baleset jelzésétıl számított 1 percen belül (éjszaka 2 percen belül) megkezdik a vonulást az eset helyszínére. Az országban ma már 42 olyan önkéntes tőzoltóság mőködik, amely a nap bármely idıszakában riasztható és saját településén kívül a környezı falvak tőzvédelmérıl is gondoskodik. Az önkéntes tőzoltóságok fejlesztésnél az a cél, hogy lehetıség szerint minél elıbb csökkenjenek azok a területek, ahová a hivatásos tőzoltóság csak hosszabb idı elteltével érkezik ki. A korábbi vállalati tőzoltóságok feladatait a létesítményi tőzoltóságok vették át, amelyek egyegy tőzvédelmi szempontból is kiemelkedı jelentıségő üzemben vagy létesítményben keletkezett tüzek elsıdleges felszámolását végzik. Igaz történet a grófról, aki pasa lett A sárvár-felsıvidéki gróf Széchenyi család a legısibb magyar nemesi családok közül való. Széchenyi Ödön 1839. december 14-én született Pozsonyban, édesanyja Seileru Crescentia grófné, édesapja Széchenyi István. Ödön ifjúságát Nagycenken tölti, a családi kastélyban, és itt került elıször kapcsolatba a tőzoltással. 1860. szeptember 2-án Nagycenken tőz ütött ki, amely nyolc házat és gazdasági épületet hamvasztott el. Ödön gróf az elsık között kezdett a tőz oltásához, s látva az oltás szervezetlenségét, az emberek tehetetlenségét, megfogalmazódott benne a tőzoltóság megszervezésének gondolata. Széchenyi Ödön – apja nyomdokait követve – sokirányú társadalmi, gazdasági és közéleti tevékenységet fejtett ki: a ráckevei járás országgyőlési képviselınek választotta, több egyesületet alapított, így többek között az Elsı Magyar Utazási Társaságot, a Budapesti Hajós-Egyletet, a Magyar Kereskedelmi és Iparegyletet. Budapesten szállodákat építtetett, az ı érdeme a budai Várba felvivı sikló létrehozása, a Gellért-hegy rendezése. „Hableány” nevő hajóján Budapesttıl Párizsig hajózott, bizonyítva ezzel, hogy hazánk vízi úton is összeköthetı a nyugati államokkal. Széchenyi Ödön külföldi utazásai során ismerkedik meg a fejlett országok tőzoltóságaival. 1862-ben Londonban a világkiállításon ı képviselte Magyarországot kormánybiztosi minıségben. A londoni kiküldetés döntı hatással volt egész életére és sorsára: ekkor lépett be a londoni tőzoltóság kötelékébe, hogy gyakorlati tőzoltói ismereteket szerezzen és azokat hazája érdekében hasznosítsa. Hazatérve összehasonlítást tett a hazai és külföldi tőzrendészet és tőzbiztonság között, és megállapította, hogy városaink, falvaink tőzvédelme szervezetlen, elmaradott. Ödön gróf nagy lelkesedéssel, lendülettel kezdte el a szervezést. A politikai helyzet azonban nem kedvezett az egyesületi életnek. Az 1848-49-es szabadságharc leverése után az osztrák uralkodóház mindent megtett, hogy a nemzeti összefogás megnyilvánulásait elfojtsa. Felismerte az egyesületekben rejlı erıt, azt, hogy az egyesületek összefogják Magyarországot, fenntartják a nemzeti érzést. A tőzoltó egyesületek mőködésének jóváhagyását is hosszú éveken áthalogatta a Helytartótanács. A Budapesti Önkéntes Tőzoltó Egylet csak 1870. január 9-én kezdhette meg tényleges tőzoltói munkáját. A gróf hamar felismerte, hogy az önkéntes tőzoltó egylet egyedül nem lesz képes ellátni a tőzoltói feladatokat, mivel az önkéntesek csak polgári foglalkozásuk elvégzése után tudtak készültségi szolgálatot teljesíteni. A nappali készültség ellátásához fizetett, hivatásos tőzoltóságra volt szükség. Széchenyi kezdeményezésére 1870. február 1-jén 12 fıbıl álló fizetett tőzoltóság kezdte meg a munkát az Eskü téri ırségen. Pest város tanácsa a grófot tette meg mind az önkéntes, mind a hivatásos tőzoltóság teljhatalmú parancsnokává. A gróf érezte, hogy a budapesti önkéntes és hivatásos tőzoltóság megalakításával nem oldotta meg az egész ország tőzvédelmi problémáit, a szervezkedésben a vidéket is be kell

vonni. Segíteni kell a tőzoltóságok munkáját, mert az óriási tőzkárokat csak ilyen módon lehet csökkenteni. Egy országos tőzoltó szervezet megalakítását tervezte, s elgondolásának helyességében megerısítette egy Sopronból indult kezdeményezés. A Soproni Önkéntes Tőzoltó és Torna Egylet fıparancsnoka, Rösch Frigyes javasolta, hogy a már megalakult tőzoltó egyesületeket országos szövetségbe kellene tömöríteni. 1870. december 5-én a budapesti és vidéki tőzoltó egyesületek közgyőlést tartottak Budapesten, ahol megalakították a Magyar Országos Tőzoltó Szövetséget, melynek elnökéül gróf Széchenyi Ödönt választották. A gróf ezt a tisztet 1874-ig töltötte be, és mőködése során mindent megtett a tőzoltóság szervezeti és technikai fejlesztéséért. Egyenruhával, felszereléssel látta el a budapesti tőzoltóságot, tolólétrát vásárolt, 1872ben pedig behozatta Magyarországra a londoni Shand Maron cég gızfecskendıjét, ami technikai újdonságnak számított hazánkban. Szükség is volt a korszerő felszerelésre: fıvárosunkban ebben az idıszakban számos nagy tőz keletkezett. Egyik legkiemelkedıbb közülük a Nemzeti Színház díszlettárának égése 1871. szeptember 13-án. Széchenyi tőzoltóinak emberfeletti munkával sikerült megmenteniük a színház épületét. 1873. július 29-én a magyar állam tulajdonában levı vagongyár gyulladt ki a Kıbányai úton. A korabeli krónikák szerint emberemlékezet óta nem volt ilyen nagy kiterjedéső tőz Pesten. Az oltást Széchenyi Ödön vezette, a tőzhöz valamennyi pesti tőzoltó kivonult. Akadt olyan tőzeset, amelyiknél Széchenyivel az élen másfél napig egyhuzamban dolgoztak a tőzoltók. A Hagenmacher-féle gızmalom égésekor sikeresen alkalmazták az új gızfecskendıt: sugaraival sikerült a gépházat megmenteni, majd még napokig végezték vele a forró liszt és gabona hőtését. A gróf, mint fıparancsnok a tőzeseteknél mindig a legveszélyesebb pontokon járt, a tőzesetek után írásban rögzítette a tanulságokat, rámutatott a szabálytalanságokra, szorgalmazta azok megszüntetését. Munkája eredményeként 1874-ben a fıvárosban jól szervezett, technikailag jól felszerelt, képzett, hatékonyan beavatkozni tudó tőzoltóság mőködött, melynek híre külföldre is eljutott. A török szultán, Abdul Hamid 1874-ben meghívta Széchenyit a konstantinápolyi tőzoltóság megszervezésére. A gróf úgy tervezte, kiképez és betanít egy tőzoltóezredet néhány év alatt, majd hazatér. Nem így történt. 1878-ban a szultán kinevezte ezredessé, és megbízta a katonai tőzoltó intézmény továbbfejlesztésével. Széchenyi ekkor leköszönt budapesti tőzoltó fıparancsnoki állásáról, és ezután már csak vendégként járt haza. A török tőzoltóság megszervezése elıtt Konstantinápolyban a tőzoltási feladatokat a tulumbadzsik – fecskendıvivık – látták el. Széchenyi a konstantinápolyi sorkatonaságból válogatta ki a tőzoltókat, akik egyaránt részesültek katonai és tőzoltói kiképzésben. A képzés nehéz munkájában két budapesti tőzoltótiszt, Follmann Alajos és Bárány N. Ernı segítették. Tőzoltóival számos olyan tüzet fékezett meg, melyek korábban egész városnegyedeket semmisítettek volna meg. Népszerősége, elismertsége egyre nıtt. 1880-ban a szultán, érdemei elismeréséül, pasává nevezte ki. Ez volt az elsı eset, amikor keresztény ember ezt a magas méltóságot elérte úgy, hogy nem kellett áttérnie az iszlám vallásra. A magyar tőzoltósággal a távolból is bajtársi, jó kapcsolatot tartott. A Budapesti Tőzoltó Egyesületek Szövetsége 1892-ben a grófot elévülhetetlen érdemei elismeréséül tiszteletbeli elnökének választotta. Ebben az évben ünnepelte Széchenyi tőzoltói szolgálatának 30 éves jubileumát. Ez alkalomból a magyar tőzoltók különvonatot indítottak Konstantinápolyba, és együtt ünnepeltek a magyar tőzoltóság „atyjával”. Élete utolsó pillanatáig dolgozott. 1921-ben feloszlatták Konstantinápolyban a katonai tőzoltóságot, és megalakították – Széchenyi vezetésével – a városi hivatásos tőzoltóságot. A

török tőzoltóság teljes átszervezését már nem élhette meg. 1922. március 23-án elhunyt, végakarata szerint Konstantinápolyban, a ferikıi temetıben helyezték örök nyugalomra. A tőzoltók védıszentjérıl A bajban, a veszélyben, amikor az emberi erı, akarat és leleményesség már kevésnek bizonyul a csapások leküzdésére, az oltalmazásra, vigaszra szoruló emberek gyakran fohászkodnak az emberfeletti hatalmakhoz. Az egyházi szentek a bajban, a csapások elviselésében segíthetnek. A tőztıl való félelem keltette életre Szent Flórián alakját, akit a „tőz katonájának”, „Isten tőzoltójának” is szoktak nevezni. A középkorban az egyik legrettegettebb elemi csapás a tőz volt, hiszen a faszerkezetes házakon pillanatok alatt elterjedhetett a tőz, olykor egész falvak, települések lakóinak életét fenyegetve. A tőzoltó felszerelések ebben az idıben még kezdetlegesek voltak. A vödörláncos, vízipuskás tőzoltási mód hatástalannak bizonyult a házés településtüzek oltásához. Az emberek a tőzkatasztrófa elkerüléséért Szent Flóriánhoz imádkoztak, olykor háziszentjükül is választották. Szent Flórián nem kitalált személy. A Berni Kódex így írja le mártíromsága történetét: „Diocletiánus és Maximian császárok uralkodása idején üldözték a keresztényeket. Ebben az idıben a Noricum-parton Aquilínus helytartó kormányzott, aki Lorchba érkezése után nagy buzgalommal látott hozzá a keresztények felkutatásához: negyvenet elfogott közülük és hosszú kínzások után tömlöcbe vetette ıket. Mikor errıl Floriánus, volt hivatali elöljáró, értesült, Lorchba sietett és kereszténynek vallotta magát. Ezt megtudva a helytartó felszólította, hogy áldozzon az isteneknek, ezt azonban Florianus megtagadta, és még akkor is állhatatos maradt, amikor kínpadra feszítették. Végül, megszületett az ítélet és megparancsolták, hogy kıvel a nyakában a hídról az Enns folyóba dobják. Az az ember, aki bedobta, megvakult, a folyó a holttestet egy kiálló sziklára sodorta, ahol egy sas kiterjesztett, keresztet formáló szárnyakkal ırizte. Majd a szent megjelent egy asszonynak és megmutatta azt a helyet, ahol a holttest található. A jelenés után az asszony befogta az igavonó állatokat, az Enns folyóhoz hajtott és megtalálta a holttestet, amelyet szalmával és lombbal takart be. A megjelölt temetési helyhez vezetı úton a szomjazó igavonó állatok úgy kifáradtak, hogy egy lépést sem tettek tovább: akkor az asszony fohászkodására egy forrás fakadt a földbıl, amely még ma is ad vizet. A felfrissült állatok továbbmentek, majd megálltak azon a helyen, amelyet a szent megjelölt. A keresztényüldözések kegyetlensége miatt sietve és titokban temették el Floriánust. Sírjánál késıbb számos csoda történt, betegek gyógyultak meg, vagy találtak enyhülést.”

A sírhelyen épült fel késıbb a Szent Flórián apátság, a IX. században. Az Ágostonrend szerzetesei a sírhely fölé 819-ben oltárt emeltek. A Flórián-kultusz kialakulása a VIII. század végére tehetı. Kezdetben területi védıszentként tisztelték, aki az Enns folyó mellett húzódó tartományokat védte a keletrıl jövı avarok ellen. 791-ben jegyezték fel, hogy Nagy Károly az Enns folyónál háromnapos istentiszteletet tartott, ahol Szt. Flóriánhoz imádkoztak, hogy vigye gyızelemre az avarok ellen készülı hadsereget. A középkortól már, mint a tőz elleni védelem védıszentje jelenik meg a különbözı képzımővészeti alkotásokon is. A feltételezések szerint a tőzhöz való kapcsolata a víztıl származik. Nemcsak tőzvészkor fohászkodtak hozzá, hanem szárazság idején is. A vízhez való kapcsolódása a népszokásokban is tovább él. Nagyon kedvezı elıjel, ha Flórián-napján, május 4-én esik az esı, ugyanis azt tartja a néphit, hogy ha ezen a napon esik az esı, az ország mentes lesz a tőzesetektıl. A legtöbb ábrázoláson kezében vödörrel látható. Az égı házat locsoló Flórián is sok képen, szobron megjelenik. A „tüzes mesterségek” (kovácsok, pékek, kéményseprık) is védıszentjüknek tekintik.

Flórián alakja a legszorosabban a tőzoltó hivatással forrott össze. A tőzoltók kapcsolata Flóriánnal a XVII. században kezdıdött, amikor a vízipuskákon, fecskendıkön is megjelent a Flórián-ábrázolás. Flórián a tőzoltó munka, hivatás lényegét testesíti meg: az állhatatosságot, bátorságot, becsületet, embertársaik megsegítését, és az önfeláldozást. 1890. augusztus 20-án a várpalotai önkéntes tőzoltótestület zászlaját Steiner Ádám plébános az alábbi maga költötte verssel bocsátotta útjára: „Vigyétek Barátaim a zászlót! Tőzzétek ki, hogy nyíltan lengjen a szabadon! Mindegy, ha nincs is sas fölötte, Szent Flórián áll ırt azon. Szent Flórián! Kihez könyörgünk, S ki szíveinkben itt lakik… Elıre hát! Míg ı közöttünk, E szent ügy el nem bukhatik.”

A katasztrófavédelem története Az ember ısidık óta törekszik a biztonságra, hiszen életét, értékeit számtalan katasztrófahelyzet veszélyeztetheti. A katasztrófa görög eredető szó, eredeti jelentése fordulópont, kimenetel, fordulat, ma már a megsemmisülést, csapást, megrázó hirtelen eseményt, az emberi élet, az anyagi javak, természeti értékek pusztulását értjük rajta. A katasztrófa pontos meghatározását törvények és jogszabályok rögzítik pontosan. Röviden és általánosan ez olyan esemény, amely több személy életét, biztonságát, vagy életkörülményeit veszélyezteti, s amelynek elhárítására a helyi erık, eszközök nem elegendıek. A mindennapi életben, a köztudatban a katasztrófa értelmezése mást is jelent. Az olyan helyzetet is katasztrofálisnak éljük meg, amely helyileg megoldható, nem kell külsı segítséget kérni. Az emberi életre, a környezetre és az anyagi javakra kiható kockázatok megjelenésével egyidıben kialakultak azok elhárítására, a veszteségek csökkentésére hivatott szervezeti rendszerek és szolgálatok. A Magyar Köztársaságban a katasztrófavédelem az egyik legfontosabb olyan szervezet, amely az állampolgárok védelme érdekében, a társadalom legszélesebb körének bevonásával végzi elhivatott feladatát a tőz- és balesetek, katasztrófahelyzetek és más, a korunkat jellemzı veszélyeztetı tényezık során. Magyarország történelme során számos környezeti és emberi eredető katasztrófával kellett megküzdjön, melynek során jelentıs veszteségek, károk is keletkeztek. Az azonban tényszerő adat, hogy – legyen az árvíz vagy háború – a veszteségek csökkenthetıek voltak a jól felkészült szervezetek tevékenységével. A magyar katasztrófavédelem ezt a jó felkészültséget örökölte és viszi tovább, amelyben összegzıdnek a tőzoltóság és a polgári védelem több évtizedes tapasztalatai és gyakorlottságai. A folyamatos fejlesztés egyértelmő követelmény, hiszen a kihívások változása, a kockázati tényezık bonyolultsága ezt követeli meg az állampolgárok azonos szintő védelmének biztosítása érdekében. A katasztrófák nem ismernek határokat, ezért jelentıs mértékben felértékelıdtek a nemzetközi tapasztalatcsere és a segítségnyújtási tevékenység, az országokkal, a régiókkal és a nemzetközi szervezetekkel történı együttmőködésen belül. Az

elmúlt évtized talán legfontosabb változása ez utóbbi megállapítás, amely az országunkon belüli felelısségeink mellett nemzetközi elkötelezettséget jelent az együttmőködésre és a segítségnyújtásra, ugyanakkor a kölcsönösség alapján számíthatunk is erre. A katasztrófavédelem e tényezık mentén tervezi és hajtja végre feladatait hozzáértéssel és felelısséggel. Számunkra egyetlen cél létezik: hatékony megelızéssel, eredményes beavatkozással és sikeres utómunkálatokkal garantálni a társadalom biztonságos mindennapjait. A katasztrófavédelem megalakulása 2000. január 1-én megalakult egy új szervezet, melynek feladata a katasztrófavédelemmel kapcsolatos tervezés és szervezés a megelızés, a veszélyhelyzet és a helyreállítás idején is. A katasztrófavédelem hivatásos központi szerve a BM Országos Katasztrófavédelmi Fıigazgatóság (budapesti székhellyel). Területi szervei a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok (megyei székhellyel), a fıvárosban a Fıvárosi Polgári Védelmi Igazgatóság. Helyi szervei a polgári védelmi kirendeltségek, irodák (fıvárosban a kerületi kirendeltségek). Folyamatban van az egységes európai ötszintő közigazgatási térségi rendszerhez való igazodás. Feladatait más állami szervekkel, szolgálatokkal és a helyi önkormányzatokkal szoros együttmőködésben végzi. Hazánkban több, állandósult veszélyforrással kell számolni, amelyek körében az árvíz, belvíz, a rendkívüli idıjárási körülmények hatásai, valamint a lehetséges civilizációs veszélyhelyzetek, a vegyi- és nukleáris veszélyek jelennek meg. Az elemzések alapján növekvı kockázati tényezı a veszélyes anyagok közúti, vasúti, vízi és légi szállításával kapcsolatos veszélyeztetı hatások. Seveso II. Irányelv néven a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyek ellenırzésérıl szóló 96/82/EK Tanácsi Irányelv került kiadásra 1996-ban. Az Irányelv elıírásai „a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetérıl, és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrıl” szóló 1999. évi LXXIV. törvény IV. fejezetében és a végrehajtására kiadott „a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrıl” szóló 2/2001. (I. 17.) Kormány rendeletben jelentek meg. Fıbb tevékenységek:
veszélyes létesítményre építési engedély, használatba vételi engedély kiadása
a veszélyes tevékenység azonosítása
a súlyos balesetek veszélyének azonosítása és kockázatuk elemzése
a biztonsági irányítási rendszer
a súlyos balesetek káros hatásainak értékelése, a lehetséges dominóhatás
a belsı, illetve a külsı védelmi terv és ezek végrehajtási feltételeinek megléte
a településrendezési tervezés
a lakossági tájékoztatás és a nyilvánosság biztosítása.

Mindezeken túl az új típusú kihívások körében megjelenı terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek ellenırizetlen elterjedése, az illegális migráció, valamint a kritikus infrastruktúra üzemzavaraival kapcsolatos helyzetek és események a meghatározóak.

A jövıbeni kihívások alapján a katasztrófavédelem megfogalmazta azokat a feladatokat, amelyek súlypontjait képezik tevékenységének. Ezek sorában a megelızési feladatok kiemelt fontossága, az eredményes beavatkozás és veszélyhelyzet-kezelés mőszaki-technikai fejlesztési feladatai, a gyorsabb információáramlást biztosító rendszerek, a monitoring hálózatok fejlesztése jelenik meg. A jelenlegi mentı-tőzvédelmi területi lefedettség továbbfejlesztése, a tőzoltóságok számának növelése a vonulási idıket fogja csökkenteni. Kiemelt szerepő az önkormányzatokkal, valamint a civil szervezetekkel, speciális mentı szervezetekkel történı együttmőködés, továbbá a lakosság elızetes veszélyhelyzeti felkészítése - ezen belül az ifjúság veszélyhelyzeti (katasztrófavédelmi) - tőz- és polgári védelmi nevelésének - fontossága.