AZ INTERKULTURÁLIS ISMERETEK KUTATÁSÁNAK ELMÉLETI ALAPJAI

12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123

57

Andó Éva* AZ INTERKULTURÁLIS ISMERETEK KUTATÁSÁNAK ELMÉLETI ALAPJAI A kutatás célja Jelen tanulmány egy, az interkulturális ismereteknek a hazai gazdasági életben betöltött szerepét és jelentõségét vizsgáló, több szakaszból álló kutatás elméleti kérdéseket megfogalmazó része. A magyarországi vállalatok mûködésének interkulturális tapasztalatait felmérõ vizsgálat fontos lépcsõfokát jelenti a kulcsfogalmak tisztázása, az alkalmazott elméleti keret meghatározása, a probléma teoretikus körülhatárolása. A kutatás e szakaszában kerül sor annak megfogalmazására, mit jelent a gyakorlati üzletben a kultúraközi (inter- és transzkulturális) kommunikáció, milyen alapelemekbõl áll ennek az összetett fogalomnak a jelentéstartománya. Ez az elméleti feltáró munka a terepmunkát segíti. Az a kérdés tehát, hogy ezek a tényezõk hogyan jelennek meg a mindennapi üzleti életben, milyen hatással vannak az interkulturális kommunikatív viszonyokra (támogató és gátló funkciók). A kultúrák közötti kommunikáció aspektusainak, lehetséges konfliktushelyzetet teremtõ megnyilvánulásainak elemzésével a végsõ cél, hogy megfogalmazhatóvá válik a gazdasági vonatkozású kapcsolattartásban érvényes interkulturális kompetencia fogalma, lehetõség nyílik összetevõinek részletes leírására. Napjainkban világszerte egyre nagyobb jelentõséget tulajdonítanak a vállalatok – s már nem csupán a multinacionális óriásvállalatok, hanem a kis- és közepes vállalkozások is – a nemzetközi színtéren való eligazodást és kapcsolattartást segítõ vagy éppen nehezítõ kulturális tényezõk elemzésének, tudatos alkalmazásának, illetve a problémák kiküszöbölésének. Az országok közötti üzleti tranzakciók problémái közül sok „a világ minden országában létezõ alapvetõ kulturális elvek félreértésébõl fakad. A kultúrák közötti üzletkötéshez erõfeszítéseket kell tenni arra, hogy megértsük ezeket az elveket, és képesek legyünk ezek mentén dolgozni” (Elashmawi–Harris, 1993: 21). Az Európai Unióhoz történt csatlakozással a magyarországi vállalkozói szféra az egységes belsõ piacon nagy lehetõséget kapott. Mivel a magyar külkereskedelem több mint 70%-a az Európai Unió országaival realizálódik, kiemelt szerephez jutott a nemzetközi kapcsolatépítés. Fontos, hogy a magyar kis- és középvállalkozói réteg nyertese legyen az egységes piaci feltételeknek. A rugalmasság, az empátia, a kulturális erõsségek és gyengeségek tudatossága versenyképességi tényezõvé válik. Amikor a nemzetközi érintkezés a napi munkatevékenység része lesz, a nyelvtudás mellett különös jelentõséghez jut a kulturális különbségek felismerése, az ismeretek tudatos felhasználása. A kutatás kiemelt célja a következõ alapkérdések megválaszolása: • Milyen tapasztalatai vannak a hazai kis- és középvállalkozásoknak az interkulturális kommunikáció megnyilvánulási formáit, elõnyeit, hátrányait tekintve? • Mennyire tudatos az interkulturális ismeretek alkalmazása az üzleti életben Magyarországon? • Mely területeken tartják fontosnak a tapasztalatok alapján a kultúraközi ismeretek, alkalmazását, elmélyítését? • Milyen módon lehetséges az interkulturális kommunikációs kompetencia tudatos fejlesztése?

*

Fõiskolai docens, Általános Vállalkozási Fõiskola

12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123

58

A legfontosabb kérdés tehát az, mennyire markánsan van jelen a hazai vállalkozások stratégiájában a kultúraközi ismeretek tudatos elsajátítása és alkalmazása. A kutatás hipotézise, hogy a kis- és középvállalkozások körében az interkulturális tényezõkkel összefüggõ felvetések ma még csak leginkább ad hoc módon, egy-egy problémához, az adott üzleti folyamatban felmerülõ adott kérdésekhez, esetleges konfliktushoz kötötten merülnek fel. Az interkulturális tudás fejlesztésének módjaival kapcsolatban egy gyõri – külföldi tulajdonú cégek külföldi és magyar dolgozóival végzett – felmérés (Konczosné, 2004/2005) rámutat arra, hogy a magyar és a külföldi menedzserek interkulturális tapasztalatszerzési módja eltérõ. A magyarok nagyobb számban vettek részt külföldi továbbképzéseken, tapasztalatcserén, kiküldetésben, ugyanakkor jóval kisebb a tartós külföldi munkavállalás és az interkulturális tréningen való részvétel körükben. Az interkulturális tanácsadás igénybevétele sokkal inkább a külföldrõl érkezõ szakemberek felkészítésére volt jellemzõ. Vizsgálatom célja, annak a feltevésnek az igazolása, mely szerint a hazai vállalkozások többsége hasonló tanulási módszerrel, azaz a gyakorlat során szerez ismereteket a kultúrák közötti különbségek gazdasági jelentõségérõl, és csak utólag (vagy esetleg akkor sem) válik az empirikus információ pontosan megfogalmazható és a késõbbiekben is alkalmazható tudásanyaggá.

A kutatás módszertana A vizsgálathoz az empirikus anyaggyûjtés módszerét választottam. A hazai kis- és középvállalkozások vezetõivel szemtõl szembe készített mélyinterjúkat kérdõíves felmérés is segíti. A mélyinterjúk elsõsorban az alábbi kérdésekre összpontosítanak: 1. Milyen ismeretekkel rendelkeznek a hazai cégek az interkulturális kommunikációról? 2. Milyen tényezõket sorolnak az interkulturális ismeretek közé? 3. Hogyan tettek szert ezekre az ismeretekre? (Tapasztalati úton, együttmûködés során, felkészítéssel, tanácsadó részvételével, stb.?) 4. Milyen konkrét ügyletekben volt/van szükség interkulturális ismeretekre? Esetleírások. 5. Kinek a feladatkörébe tartozik a szervezetben az interkulturális vonatkozású képzés, tanácsadás? 6. Milyen típusú ismeretekre volna még szükség? Milyen lehetõségek állnak rendelkezésre ezek megszerzéséhez? A felmérést fõként kis- és középvállalkozások körében végzem. (Ezek besorolásánál az EU definíciója és a hazai törvényi elõírások alapján kisvállalkozás a 10-49 fõt, középvállalkozás az 50-249 fõt foglalkoztató cég.) Néhány mikrovállalkozás is szerepel a mintában, illetve a különbségek és a speciális helyzetbõl fakadó kérdések feltárásához két multinacionális cég felsõvezetõjével készített interjú is készült. A téma egyik igen fontos empirikus kutatásával, Szabó Katalin és Kocsis Éva (2003) vegyes vállalatokat vizsgáló, 50 mélyinterjút feldolgozó könyvével ellentétben elemzésem magyar vezetõkkel készített felmérésen alapul. A szerzõpáros Magyarországon dolgozó külföldi közép- és felsõvezetõkkel készített interjúkat. Ugyancsak empirikus interkulturális kutatás Jarjabka Ákos doktori disszertációja (Jarjabka, 2003). Ebben a szerzõ hazánk szervezeti kultúrájának jellemzéséhez egy 250 fõbõl álló gazdasági felnõttképzésekben résztvevõ és aktív munkavállalót tartalmazó vizsgálatot végzett el, a hofstede-i (ld. késõbb) keretmodell egy módosított változatával, a modell dimenziót és fogalmait felhasználva, azokra kérdõíves felméréssel rákérdezve. Jarjabka munkavállalói szemszögbõl elemezte tehát a hazai szervezeti kultúrát. Kutatásom célja, hogy a hazai vállalkozások vezetõinek tudását, tapasztalatait feltárva adjak választ a fenti kérdésekre. Így kívánok eljutni egy, a hazai viszonyok között érvényes interkulturáliskompetenciafogalomhoz. Az interjúk és a hozzájuk kapcsolódó kérdõívek kiértékelése folyamatban van. Az már a vizsgálat elsõ szakaszában jól látható, hogy az elemzéshez megkerülhetetlen a kulcsfogalmak tisztázása, a felmérés alapjául szolgáló elméleti keret pontos kijelölése.

A kutatás dilemmái – félidõben E tanulmány tehát azokat az elméleti háttérrel, kulcsfogalmakkal kapcsolatos problémákat tárja fel, amelyek az interkulturális kommunikáció gyakorlati vizsgálatával kapcsolatosan felmerülnek. Megkerülhetetlenné válik a kultúra fogalmának áttekintése, a kultúrák modellálásának és összehasonlíthatóságának problematikája. Sor kerül annak megfogalmazására, mit jelent a hazai üzleti életben a kultúraközi (inter- és transzkulturális) kommunikáció, milyen alapelemekbõl állhat ennek az összetett fogalomnak a

12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123

59

jelentéstartománya. Ez az elméleti feltáró munka egyrészt az empirikus kutatás eddigi tapasztalatainak felhasználásával történik, másrészt azonban a feldolgozás elõfeltétele is az egyértelmû fogalom- és teóriahasználat. A kultúra fogalma A kultúra összetett fogalom. Kroeber és Kluckhohn (1952) több mint százötven meghatározást találtak; egységes, mindenki által elfogadott definíciója – ahogyan ez a komplex fogalmak esetében megszokott – ma sincs. A kultúra kifejezés összetettségén túl a sokféle, különbözõ meghatározás létezésének oka természetesen azzal a ténnyel is összefügg, hogy az egyes diszciplínák – saját céljaiknak és érdekeltségüknek megfelelõen – eltérõ kiinduló feltevésekkel élnek, és más-más definíciókat dolgoznak ki. A sokféle, különbözõnek tûnõ megfogalmazás, azonban sokszor csak látszólag eltérõ. Ahogyan Vitányi Iván megjegyzi, „a helyzet nem annyira katasztrofális. A definíciók korántsem annyira diffúzak. Szerkezetük ugyanolyan, mint a mondaté” (Vitányi, 2002: 720). A meghatározások majd mindegyikében négy azonos elem jelenik meg: (1) Az „alany”, az ember, az emberek csoportjai, közösségei. (2) Az „állítmány”, vagyis az emberek tárgyi tevékenysége. (3) A „tárgy”, vagyis ami a tevékenység által létrejön, ez lehet (a) anyagi tárgy, vagy (b) társadalmi szervezõdés, csoport, intézmény, illetve (c) szellemi tárgy, nyelv, ismeret, tudomány, mûvészet, vallás. „És végül (4) mindezek rendszert alkotnak, mint a nyelvben a mondat. Ez a rendszer a társadalom, a kultúra és a civilizáció” (Vitányi, 2002: 720). Ez az ismétlõdõ séma leginkább a képzõmûvészet, az építészet, a zene, az irodalom meghatározásaira illik, melyek a kultúra anyagi (tárgyi), vagyis az érzékszerveinkkel felfogható szimbolikus szféra vonatkozásait hangsúlyozzák általában. Vonatkoztatható e séma a társadalomtudományok definícióira is. A szociológia vagy az antropológia számára a kultúra közösségképzõ és -fenntartó társas sajátossága a fontos. Léteznek komplex, a lehetõ legtöbb tényezõt felsoroló meghatározások. Ezek egyik elsõ nagyszerû példája az antropológus Edward B. Tylor megfogalmazása. Eszerint a kultúra összetett egész, mely „magában foglalja a tudást, a hitet, a mûvészetet, az erkölcsöket, a törvényt, a szokásokat, és minden más képességet és szokást, amit az ember a társadalom tagjaként elsajátít” (Tylor, 1871). A kultúrák összehasonlítására és különbségeire/hasonlóságaira fókuszáló kutatók közül Geert Hofstede a kultúrát „a gondolkodás kollektív programozásának” (Hofstede 1991: 5) tartja, Fons Trompenaars (Trompenaars és Hampden-Turner, 1997) szerint a kultúra „módszer, amellyel az emberek egy csoportja megoldja problémáit”. A kultúradefiníciókat összegyûjtõ Kroeber és Kluckhohn (1952) szerint a kultúra explicit vagy implicit viselkedésmintákból áll; lényegi elemeit a tradicionális gondolatok és ötletek, az ezekkel összefüggõ értékek alkotják. A kultúra egyben a jövõbeli cselekedetek feltétele is. A hazai vállalkozások interkulturális ismereteit és tapasztalatait kutató vizsgálat számára – az interjúk tartalmára is építve – érvényes kultúrameghatározás legfontosabb eleme, hogy olyan komplex fogalomról van szó, mely viselkedési és gondolkodási mintázat, problémamegoldás és attitûd összessége. Természetesen a viselkedés ebben az esetben a hétköznapi szokásrendszereket is lefedi. Így például az ajándékozást vagy az interperszonális kommunikációs helyezetekben elvárt, „illõ” megnyilvánulásokat. Spencer-Oatey komplex magyarázatának új és a kutatáshoz hasznos eleme, hogy a kultúrát látásmódnak tartja, hiszen – akár egy szemüvegen keresztül – ez alapján ítéljük meg a külvilág történéseit, mások cselekedeteit. „A kultúra attitûdök, hitek, viselkedési normák, alapfeltevések és értékek kusza halmaza, melyen emberek egy csoportja osztozik, s mely befolyásolja minden tag viselkedését és azt, ahogyan az egyén mások viselkedésének jelentését interpretálja” (Spencer-Oatey, 2000: 4). A kultúra modellálása További kérdése a kultúrát definiáló és összetevõit rendszerezõ elméleteknek, hogy miként lehetséges a kultúra modellálása. Az egyes tényezõket vizuálisan leíró rendszerek elsõdleges célja az elemek együttes, szintenkénti ábrázolása, mely egymáshoz való helyzetüket is, és a látható/nem látható összetevõket is egyértelmûsíti. Talán Ibsen hagyma-metaforája ihlette Geert Hofstede modelljét, ahol az egyes szintek (a hagyma héjjai) a szimbólumok, a hõsök, valamint a rítusok (Hofstede, 1991). Míg azonban Peer Gynt a személyiség rétegeit lehántva csak „burkokat” talál, magot nem, Hofstede a mag meglétét feltételezve, azt értékek nevezi. Olyan átfogó, alapvetõ tendenciák ezek, amelyeket más jellemzõk fölé helyezünk (Hofstede, 1991: 8), vagy egyszerûbben: amelyek meghatározzák, mi jó, és mi rossz.

12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123

60

Trompenaars és Hampden-Turner (1997) is hagyma-modellt rajzol, itt azonban más rétegeket látunk. Kívülrõl befelé haladva ezek a következõk: a tárgyi elemek (a nyelv, a mûvészetek, az ételek), majd a mélyebb rétegekben az értékek és normák. Még beljebb alapfeltevéseket, axiómákat találunk, olyan alapértékeket, mint az emberi egyenlõség (Trompenaars és Hampden-Turner, 1997). A másik leggyakoribb kultúraábrázolás az ún. jéghegy-modell, mely jól illusztrálja a kultúra megismerhetõségével, látható és láthatatlan részeivel kapcsolatos nézeteket. E szerint 1/10 rész volna a látható, az érzékszervekkel felfogható „csúcs” (a nyelv, az illem, a ceremóniák), míg a „víz alá merülõ” 9/10 láthatatlan marad (ide tartoznak az értékek, feltevések, gondolkodási minták, hitek) (Sackmann, 1991). A gyakran idézett modell alapgondolata, a látható és nem látható összetevõk szétválasztása helyénvaló. Kérdés azonban, hogy mire alapozható a százalékos számítás, és az is, vajon hogyan ábrázolható e keretben a gondolkodás vagy az attitûd tárgyiasult megjelenése. Számos kognitív tényezõrõl szerzünk, szerezhetünk tudomást érzékszerveinkkel felfogható elemek alapján. (Például egy üzletember idõkezelésérõl, idõfelfogásáról könnyen tájékozódhatunk az íróasztalán lévõ órákból, naptárakból.) A kultúrák összehasonlíthatósága Mi a kultúrák összevetésével kapcsolatosan felmerülõ két legfontosabb probléma? Az egyik kérdés és az elemzést döntõen befolyásoló tényezõ a két (vagy több) kultúra egymáshoz viszonyított helyzete. A másik kérdés arra vonatkozik, hogy az összehasonlításhoz tulajdonságok, jellemzõk szükségesek, amelyek alapján az egybevetés megtörténhet. Az összevetõ kutatás két nem érintkezõ kultúra egyes elemeinek vagy teljes rendszerének komparatív vizsgálata. Amennyiben érintkezõ kultúrákat figyelünk, akkor a köztük zajló interkulturális interakció válik fontossá. Ez esetben az a fõ kérdés, hogy mi történik, ha két eltérõ kultúra kapcsolatban van egymással. Kutatásomban is ezek az interakcionális konfliktusok állnak középpontban, ezeken keresztül vizsgálható az, hogy a gyakorlati életben mit jelent a kultúraközi kommunikáció. A multikulturális elemzések ezzel szemben olyan komplex helyzeteket vizsgálnak meg, ahol több, eltérõ kultúrájú egyén (vagy csoport) új egységet hoz létre. (Erre lehet példa egy multinacionális nagyvállalat regionális központjának a szervezeti kultúrája.) Mindhárom fent bemutatott elemzési forma számára nélkülözhetetlenek azok a szempontok, amelyek mentén az egyes kultúrák összevethetõk, és amelyek alapján a különbségek és a hasonlóságok feltárhatók. Az egyes interkulturális vizsgálatokat végzõ kutatók összetett dimenziórendszereket dolgoztak ki ezen összehasonlítást lehetõvé tevõ tényezõk tartalmára és csoportosítására vonatkozóan. Nem célja e dolgozatnak, hogy minden részletre kiterjedõen leírja és jellemezze e dimenziókat, ezért csak a legfontosabbakat sorolom fel az alábbiakban (az egyes elméleteket magyar nyelven részletesen bemutatja Hidasi, 2004). Kluckhohn és Strodtbeck (1961) készítette az egyik elsõ olyan modellt, amely hat kérdés köré csoportosítva nevezi meg azokat a tényezõket, amelyek alapján az egyes kultúrák összevethetõk. A szerzõpáros által kidolgozott dimenziók: 1. Milyen az emberek alaptermészete? Jó, rossz, vegyes. 2. Milyen az emberek viszonya a természethez? Domináló, harmonikus, alkalmazkodó. 3. Milyen az emberek viszonya más emberekhez? Egyenes (hierarchikus), közösségi (kollektivista), individualista. 4. Mi az emberi létezés fõ jellemzõje? Cselekvés, létezés, tartás. 5. Milyen az emberi tevékenységek idõhorizontja? Jövõ, jelen múlt. 6. Milyen az emberek térfelfogása Magán, közös, vegyes. Kluckhohn és Strodtbeck munkája késõbbi vizsgálatokra is nagy hatással volt. Az elmélet pszichológiai elemzés, amely az értékek fogalmából kiindulva a teljes körülöttünk lévõ valóságot lefedi. Nem pusztán negatív és pozitív értékítéletet ad, hanem alkalmas az attitûdök vizsgálatára is (Hills, 2002). Alkalmazhatóságát tekintve éppen ez a túlzott absztrakt értékközpontúság teszi a modellt részlegessé, hiszen nehezen tehetõk e fogalmak konkréttá, hogy alkalmassá váljanak például adott munkakultúrák, szervezeti kommunikációs helyzetek gyakorlati elemzésére.

12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123

61

A késõbbi modellek éppen ezért a kommunikációhoz és az üzleti élet szereplõihez, lehetséges konfliktusforrásaihoz jobban kötõdõ dimenziókat sorolnak fel. Jó példa erre Edward T. Hall sokat idézett felosztása: az erõs (vagy magas) kontextusú és a gyenge (vagy alacsony) kontextusú kultúrák megkülönböztetése (Hall, 1976; 1982; 2000; Hall – Hall, 1990). Modellje a kommunikáció alapjellemzõibõl indul ki. Azt vizsgálja, hogy az egymással érintkezõ emberek hogyan értelmezik a közléshelyzet „üzenet” elemét, interakciójuk során milyen eszközrendszerekre támaszkodnak inkább. Hall szerint „jelentés és kontextus kibogozhatatlanul szoros kapcsolatban állnak” (Hall, 1982: 18). A két típusú kultúra legfontosabb kommunikációval kapcsolatos jellemzõi Hall rendszerében: • A magas kontextusú kultúrákban a jelentés sokkal inkább a kontextusba, mint a kódba ágyazott. Az információ nagy része „vagy a fizikai kontextusban ágyazottan vagy a személyben internalizálódott formában” jelenik meg, s igen kis része explicit és kódolt nyelvileg (Hall, 1982: 18). Egy magas kontextusú környezetben felnõtt egyén többször alkalmaz körülírásokat, elhallgatásokat. A jelentés helyes felfejtése „ a beszédpartner feladata” (Hall, 1976: 98). • A gyenge kontextusú kultúrákban a jelentés érthetõ kifejtése a beszélõre háruló feladat, neki kell pontosan és alaposan megfogalmaznia mondandóját (szóbeli és írásbeli közlésnél egyaránt). E kultúrában jóval kisebb a kontextus és a nem-verbális jelzések szerepe. Hall sok más tényezõt is felvet, így az idõkezelés, az érvelés, a személyközi kapcsolatok kérdését. Ezek részletes kifejtésére most nem térek ki (ld. Ting-Toomey, 1985; illetve magyarul Hidasi, 2004: 45-47). Hall elmélete nem csupán az üzleti élet kommunikációs helyzeteinek vizsgálatára alkalmazható jól, de a nemzetközi marketingben is hasznos lehet. Hall kategóriáit használta fel például Würtz arra, hogy honlapok elfogadottságát és népszerûségét kulturális szempontból vizsgálja meg. Az alacsony és magas kontextusú kultúrák vizualitásra és/vagy verbalitásra való fogékonyságát összefüggésében mutatja be (Würtz, 2005). Fontos megjegyezni, hogy Hall az egyes kultúrákat nem tartja egyértelmûen egyik vagy másik kategóriába besorolhatónak, inkább domináns tulajdonságokról beszél. Ha egy skála két szélsõ pontjának fogjuk fel a két alaptípust, akkor az alacsony kontextusú kultúrák legmarkánsabb képviselõi a svájci németek, „õket követik a németek, a skandinávok, az amerikaiak” (Hidasi, 2004: 45). A másik végpont Japán, Kína és Korea, ahol minden a kontextus függvénye, és a kommunikációban összehasonlíthatatlanul nagyobb szerepet töltenek be a non-verbális eszközök, mint a nyelvi tartalmak. Az egyik legtöbbször használt és legismertebb felosztás Geert Hofstede empirikus kutatásra épülõ modellje (Hofstede, 1991; 2001). Hofstede olyan általános módszer kidolgozását tûzte ki célul, amely tudományos/elméleti és gyakorlati szempontból is alkalmazható az egyes kultúrák elemzésére. Kutatásai során az IBM leányvállalatainak 116.000 dolgozójának hozzáállását vizsgálta kérdõív alapján. Így kezdetben négy elembõl álló – késõbb egy ötödikkel kiegészített – rendszert dolgozott ki. Elemzésében a tudatalatti tényezõket és beállítódásokat – az ún. mentális programokat – vette figyelembe. Táblázatba foglalva az ötödik dimenzióval együtt látható a hofstede-i rendszer:

Dimenzió

Egyik véglet

Másik véglet

identitás

kollektivizmus

individualizmus

hierarchia

nagy hatalmi távolság

kis hatalmi távolság

nemi jellemzõk

femininitás

maszkulinitás

igazság

erõs bizonytalanságkerülés

gyenge bizonytalanságkerülés

érdem

hosszú távú orientáció

rövid távú orientáció

Forrás: (Hofstede et al., 2002: 40; idézi: Hidasi, 2004: 42)

12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123

62

Hofstede rendszere meghatározó jelentõségû az interkulturalitás kutatásában, kategóriáit azért is használják elõszeretettel az elemzõk, mert az egyes kultúrákra lebontva végezhetõk összehasonlítások. Honlapján1 országonként láthatjuk az egyes dimenziók számszerûsített adatait. (A magyarországi jellemzõkrõl ld. késõbb.) Az eredmények természetesen nem abszolút adatok, csak komparatív szempontból lényegesek. Szintén empirikus kutatáson alapul Trompenaars modellje. Elemzésében 15.000 személlyel készített felmérést, akik több mint 50 országban különbözõ méretû és profilú cégeknél dolgoztak (HampdenTurner – Trompenaars, 1997; 2000). Trompenaars hét kulturális dimenziója közül néhány szorosan kapcsolódik Hofstede rendszeréhez. Kifejezetten értékkategóriákra vonatkoznak az (1) univerzalizmus – partikularizmus, az (2) individualizmus – kommunitarianizmus és (3) a (teljesítménnyel szerzett vagy kor, nem, osztály alapján elért) státusz tényezõk. Az értékrendszerekbõl adódó kommunikációs, interakcionális jellemzõkre utalnak a (4) semleges – érzelmes kategóriák, illetve az emberi viszonyok milyenségére utaló (5) konkrét – diffúz tulajdonságok. További két dimenziópár Kluchohn – Strodtbeck rendszerét idézi: Trompenaars megkülönbözetõ tényezõnek véli az (6) idõhöz való viszonyt (mely lehet szekvenciális vagy szinkronikus), illetve (7) ember és természet kapcsolatát (belsõ vagy külsõ kontroll). Míg Hofstede eredményeit valószínûleg befolyásolja az a tény, hogy kutatását csak az IBM dolgozói körében – tehát a szervezeti kultúra szempontjából szinte homogén környezetben – végezte el, és bizonyos országra vonatkozóan csak becslésekkel élt, Trompenaars szituációelemzésre épülõ kérdõívét különbözõ típusú cégeknél dolgozó egyének töltötték ki. Számos más fókuszú és érdekeltségû modell készült – készül minden bizonnyal a jövõben –, melyek interkulturális összevetést tesznek lehetõvé. Megemlíthetõ például Levine (1985) direkt és indirekt felosztása vagy Carey Dodd (1982) lineáris – nem-lineáris elkülönítése. A következõkben arra keresem a választ, hogy egyrészt a közismert modellek hogyan alkalmazhatók a speciális magyar gazdasági környezet vizsgálatára, másrészt pedig, hogy milyen lehetséges új dimenziókat, szempontokat kell bevonni az elemzésbe.

Kulturális tényezõk – magyar viszonylatban A Geert Hofstede hivatkozott honlapján regionálisan becsült adatok alapján Magyarországot a következõ adatokkal jellemzik. (Mivel a számértékek nem abszolút adatok, értelmezésükhöz elengedhetetlen az összevetés, az alábbi táblázatban három másik ország adatait is bemutatom):

Dimenzió

Magyarország

Svájc

USA

Japán

Hatalmi távolsági index

46

34

40

54

Individualizmus-index

80

68

91

46

Maszkulinitás-index

88

70

62

95

Bizonytalanságkerülés indexe

82

58

46

92

Forrás: (http://www.geert-hofstede.com)

1

http://www.geert-hofstede.com

12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123

63

Hofstede becsült adatait érdemes kiegészíteni azon magyarországi kutatások eredményeivel, amelyek a hofstede-i rendszer alapján vizsgálták a magyar szervezeti kultúrát.

Dimenziók

Varga (1983)

Heidrich (1997)

Bakacsi–Takács (1998) /észlelt/

Bakacsi–Takács (1998) /elvárt/

Jarjabka (2003)

Hatalmi távolsági

kicsi

nagy

nagy

kicsi

közepes

Individualizmus

enyhén kollektív

inkább kollektív

inkább individuális

inkább kollektív

enyhén kollektív

Maszkulininitás

maszkulin

maszkulin

enyhén maszkulin

enyhén feminin

enyhén maszkulin

Bizonytalanságkerülés

magas

magas

közepesnél alacsonyabb

közepes

erõsen közepes

(Jarjabka, 2003 alapján)

Bár a fenti kutatások eredményei – az alkalmazott módszerek, a vizsgálat köre és idõpontja szerinti különbségek miatt – nem tükröznek egységes képet, a hofstede-i adatokhoz hasonlítva néhány sajátosság mindenképp megfogalmazható. Néhány fontos, a hazai viszonyokra érvényes tanulság is levonható. Az individualizmus – kollektivizmus dimenziópár esetében a magyar kutatók egyetlen kivétellel (Bakacsi – Takács, 2003) inkább a közösség szerepének fontosságát hangsúlyozzák, szemben az egyéni felelõsségvállalással. Ezzel a jellemzõvel függ össze rendszerint a hierarchia jelentõsége, a nagyobb hatalmi távolság megléte. Az elvégzett kutatások alapján egyetértés mutatkozik (és ez Hofstede esetében is igaz) a férfias / nõies tulajdonságok dominanciáját illetõen: bár kutatónként ez a jellemzõ is változik, még mindig a maszkulinitás jellemzi a kultúránkat. A bizonytalanságkerülés, a bizonytalanság elviselése az újtól való félelmet, a változások elfogadásának mértékét jelenti. A rendszerváltás utáni magyar történelmet döntõen befolyásoló tényezõrõl van szó, hiszen ennek az adatnak a nagysága jelzi, hogy a társadalom számára továbbra is gondot jelenthet a piacgazdaság körülményeihez való alkalmazkodás, a zökkenõmentes átállás az új gazdasági és társadalmi helyzetekre. Mindebbõl egyértelmûen következik: vitatható Hofstede azon érvelése, hogy bár a kultúra tanult, mégis univerzális jellemzõ, s viszonylag változatlan marad az idõk folyamán (Hofstede, 1991). A középkelet-európai régióban, a közelmúltban lezajlott társadalmi-gazdasági változások azonban olyan erõsen befolyásolták, befolyásolják a szervezeti kultúrát, hogy lehetetlen e tényezõket változatlannak hinni. Kutatásom egyik fontos kérdése, hogy eltekinthetünk-e az elmúlt rendszer sajátosságainak vizsgálatától. A válasz: egyértelmû nem. Feltétlenül szükséges annak feltárása, hogy történik meg az „átállás”, melyek azok a tényezõk (dimenziók), amelyek a legnagyobb változáson mentek keresztül. A mai vállalkozások interkulturális érintkezéseit (sokszor konfliktusait) egyértelmûen befolyásolja a múlt, az a tény, hogy „jó évtizeddel a rendszerváltás után is még mindig hatnak a szocialista magatartásformák” (Szabó – Kocsis, 2003: 159). Az átállást nehezítõ negatív attitûdök ezek közül például az elkötelezettség, a kezdeményezõkészség hiánya, a munkáltató kijátszása, a pazarlás. A múlt legnagyobb pozitív öröksége a kreativitás és a szolidaritás azonban megõrzendõ tulajdonságok (Szabó – Kocsis, 2003: 168–172). Az elmúlt rendszer sajátosságaiból és a változásokból, a gazdasági átállásból adódó jellegzetességek figyelembe vétele nélkül nem készülhet releváns interkulturális kutatás. Emellett az is felmerül, hogy az egyes nyugat-európai és amerikai modellek dimenziói mellett speciálisan hazai (vagy regionális) tulajdonságokat is fel kell vennünk a vizsgálati szempontok közé. Paul Marer a hiánygazdaságokat vizsgáló kutatásaiban (Marer, 1996; 1998) a volt szocialista országok fizikai környezetét, a történelmi eseményeket, a társadalmi rendszer fejlettségi szintjét vizsgálva arra jutott, hogy az elmúlt rendszer mûködési mechanizmusai a rendszerváltás után is létezõ és ható viselkedésmintákat eredményeznek. Ez alapján két új elemet emelt ki: a bizalom és az önbizalom kérdését, fontosságát. A magyar pesszimizmus már-már

12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123

64

közhelyesen hangzó konstatálása az önbizalommal mint kulturális dimenzióval függ össze, s arra utal, hogy az egyén hogyan ítéli meg önmagát másokkal összehasonlítva. Marer kiemeli, hogy ahol sok kisebb önbizalommal rendelkezõ egyén él, ott nehézkesebb például a szervezeti kooperáció. Az önbizalomhiány természetesen azt is jelenti, hogy az egyén kevésbé hisz saját teljesítményében, cselekedeteinek súlyában. A magyarok úgy érzik, hogy nem uraik saját sorsuknak, „ennél fogva kívülrõl irányítottak: úgy hiszik, hogy ellenõrizhetetlen külsõ erõk, nem pedig, az egyén akaratereje a döntõ a sors meghatározásában” (Mabert – Marer, 1996). Ennek egyik munkahelyi manifesztációja az, hogy gyakran másokat okolnak a problémákért. Egy másik pedig az elsõ reagálás valamely nehéz feladatra, azzal, hogy miért nem lehet megcsinálni, még ha a magyar büszkeség és leleményesség végül is megtalálja az utat a megoldás felé. A másik – Marer által kiemelt tényezõ – a bizalom: mennyire bízik az egyén a társadalomban, az állam intézményében, milyen a viszonya társaihoz, feletteseihez. Kutatásai szerint a régióban (így hazánkban is) bizalmatlanok egymással az emberek. Ez zavarokat okoz nem csupán a gazdasági életben, de a jogi és államigazgatási szempontból is.

Összefoglalás – a dilemmák részleges feloldása A legfontosabb elméleti kérdéseket átgondolása után az alábbiakban összefoglalom azokat a kiindulópontokat, amelyek az interkulturális ismeretek hazai kutatásánál keretként szolgálnak. A kultúra fogalmával és modellelálásával kapcsolatosan ki kell emelni: • A kultúra ún. látható és a láthatatlan része között kapcsolat van (vö. gondolkodás, attitûd tárgyiasult megjelenése). • Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy nagyobb és differenciáltabb a tudatos rész aránya a kultúrában. • A magyarországi gazdasági környezet vizsgálata szempontjából az interkulturális interakciók vizsgálata és a multikulturális elemzés lehet eredményes. Az egyes elméletek dimenziói, az összehasonlítás szempontjai nem egyenlõ súllyal jellemzõek egy-egy kultúrára; egymást átfedve, kevert modelleket eredményeznek. A hazai vállalkozások interkulturális vizsgálatába további dimenziók és szempontok bevonása szükséges: • az önbizalom és a bizalom meghatározó kulturális dimenzió; • az elmúlt rendszer kulturális tényezõinek vizsgálata (összevetés a jelennel); a változások okozta kulturális sokk feltárása; • az üzleti környezet változásából adódó speciális kulturális tényezõk elemzése (vegyes vállalatok, anyacégek-leányvállalatok viszonya; interperszonális és szervezeti kommunikáció szintjén is megnyilvánuló jelenségek).

FELHASZNÁLT IRODALOM Bakacsi Gyula – Takács Sándor (1998): „Honnan – Hová? A nemzeti és szervezeti kultúra változásai a kilencvenes évek közepének Magyarországán.” Vezetéstudomány, XXIX. évf., 2. sz., 15–22. old. Dodd, C. (1992): Dynamics of intercultural communication. Dubuque, Wm., C. Brown. Elashmawi, F. – Harris, Ph. R. (1993) Multicultural Management: New Skills for Global Success. Houston, TX, Gulf Publishing Company. Hall, E. T. – Hall, M. R. (1990): Understanding Cultural Differences. Yarmouth, Main, Intercultural Press. Hall, E. T. (1976): Beyond Culture. New York, Doubleday. Hall, E. T. (1982): „Context and meaning.” In: L. Samovar and R. Porter (eds.): Intercultural communication: A reader. Belmont, CA, Wadsworth Publishing Co., 34–43. pp.

12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123

65

Hampden-Turner, Ch. M. – Trompenaars, F. (2000): Building Cross-Cultural Competence. John Wiley & Sons. Heidrich Balázs (1997): „A vállalati kultúra magyar sajátosságairól.” Vezetéstudomány, XXVIII. évf., 4.sz., 9–17. old. Hidasi Judit (2004): Interkulturális kommunikáció. Budapest, Scolar. Hills, M. D. (2002): „Kluckhohn and Strodtbeck’s values orientation theory.” In W. J. Lonner, D. L. Dinnel, S. A. Hayes, and D. N. Sattler (eds.): Online Readings in Psychology and Culture. Unit 6, Chapter 3., Bellingham, Washington USA, Center for Cross-Cultural Research, Western Washington University. (http://www.wwu.edu/~culture) Hofstede, G. (1991): Culture and Organization: the Software of the Mind. New York, McGraw–Hill. Hofstede, G. J. – Pedersen, P. – Hofstede, G. (2002): Exploring Culture: Exercises, stories and Synthetic Cultures. Yarmouth, Maine. Hofstede, Geert (2001): Culture’s Consequences: Comparing Values, Behaviors, Institutions and Organizations Across Nations. Thousand Oaks, CA, Sage Publications. Jarjabka Ákos (2003): Vizsgálatok a szervezeti kultúra témakörében: Kultúramodellek és hazai alkalmazhatóságuk. PTE KTK, Pécs Kluckhohn, F.R. – Strodtbeck, F.L. (1961): Variations in Value Orientations. Evanston, Ill., Row, Peterson. Konczosné Szombathelyi Márta (2004): „Gyõrött dolgozó menedzserek: Interkulturális kihívások.” Marketing és Menedzsment, 2004/6. – 2005/1., 96–105. old. Kroeber, A. L. – Kuckhohn, C. (1952): Culture. A Critical Review of the Concepts and Definitions. Papers of Peabody Museum of Archeology and Ethnography, 47. Levine, D. (1985): The flight from ambiguity. Chicago, University of Chicago Press. Marer, P. – Mabert, V. (1996): „A Tungsram a GE alatt: az elsõ öt év.” Vezetéstudomány, XXVII. évf., 6. sz., 5–18. old. Marer, P. (1998): Hipotézisek a múlt rendszerrõl és örökségeirõl. Kézirat. Budapest. Sackmann, S.A. (1991): „Uncovering culture in organizations.” Journal of Applied Behavioral Science, No. 27. 295–317. pp. Spencer-Oatey, H. (2000): Culturally speaking: managing rapport through talk across cultures. London, Continuum. Szabó Katalin – Kocsis Éva (2003): Tanulás és felejtés a vegyes vállalatokban. Oktatási Minisztérium, Budapest. Ting-Toomey, S. (1985): „Toward a theory of conflict and culture.” In: W. Gudykunst, L. Stewart and S. Ting-Toomey (eds.): Communication, culture and organizational processes. Beverly Hills, Sage Publications. Trompenaars, F. – Hampden-Turner, C. (1997): Riding the waves of culture : understanding cultural diversity in business. London, Nicholas Brearley. Tylor, E. (1871): Primitive Culture: Researches into the Development of Mythology, Philosophy, Religion, Language, Art and Custom. London, John Murray.

12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123 12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123

66

Varga Károly (1983): „Szervezeti kultúránk koordinátái.” Ergonómia, 3. sz., 130–143. old. Vitányi Iván (2002): „A civilizáció és a kultúra paradigmái.” Magyar Tudomány, 47. évf., 6. sz., 720–729. old. Würtz, E. (2005): „A cross-cultural analysis of websites from high-context cultures and low-context cultures.” Journal of Computer-Mediated Communication, No. 11. Article 13. http://jcmc.indiana.edu/vol11/issue1/wuertz.html.