ZERKESZjj
isjÜADjA
j^iss j o x s e f :
Ár. rr ; tj.it
31. szára
ercur-bank és váltó-üzlet részv.-lárs.
c M
BUDAPEST
IV. ker., Váczi-utcza 37. (Saját ház.):
Takarék betétek:
ÉRTÉKPAPÍROK vétele és eladása a napi árfolyam szerint.
KÖLCSÖNÖK
dt
értékpapírokra a legelőnyösebb feltételek mellett.
*********
I
HÖLQYEKNEK I
lona-créme
Legújabb és orvosi szaktekintélyek által is elismert biztos hatású kézés arcztisztitó-szer, eltávolít minden bórtisztátlanságot és rövid használat után vakitó fehérré és üdévé teszi az arczbőrt. Egy tégely l l o n a - c r é m e 1 k o r . Egy d r b I l o n a - s z a p p a n 80 flll. _ FIGYELMEZTETÉS! Készítményeim nagy közkedveltsége miatt h a m i s í t v á n y o k a t hoznak forgalomba. - Csakis az valódi, mely a doboz alján aláirásommal van ellátva. - Kapható minden gyógyszertárban. Szétküldés! raktár: Alexander Jdnos gyógysz. Szolnokon. - budapesti főrakt.: Török-féle gyógyszertarak Király-utcza 12. és Andrássy-ut 29. Kerpel-féle gyogysz. Lipót-körui 28. és Thalmayer és Seitz uraknál.
= Villámhárítókat =
kitünó szerkezettel, szakszerű, szolid kivitelben kezesség mellett; távírda- és telefonvezetékeket minden czélra, villamos világitások és erőátviteli telepek berendezését olcsón eszközlik
D E C K E R T É S HOMOLKA 0!£ii9£t»«« B U D A P E S T G y á r : VL, Izabella-u. 88. R a k t á r : V., Dorottya-u. 8. Prospektusok, képes árjegyzékek és költségvetések díjmentesen.
MICHELSTADTER S. E. és H. BUDAPEST Váczi-ntcza 3. - Erzsébet-Körűt 15.
Legnagyobb czipöraktár. Czipők csak a legjobb anyagból, a leg elegánsabb alakban, a legolcsóbb árban Egyedüji keszitóje a gomb-, czugnelküli Triumpliczipónek, mely egy érintessél fel- és lehúzható s.
Vidéki rendelések pontosan esskitöltetnek. Rendelésnél elég egy
31/605. szám..
1901.
XII. évfolyam.
• Szerkesztőség'és kiadóhivatal:. ',
MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP.
' • Előfizetési f e l t é t e l e k : Egész évre
BUDAPEST,-
>
10.—
Negyedévre
>
5.—
Egyes szám ára 40 fillér.
:
VIII., Rökk Szilárd-utcza 18. sz. ;
kor. 20.—
Félévre
•,
:
POLITIKAI ÉS
IRODALMI-SZEMLE.
SZERKESZTI K I S S
JÓZSEF.
'
')
Hirdetések felvétele
ugyanott.
Kéziratok nem adatnak vissza.
— B u d a p e s t , augusztus h.ő 4. -(§Mr-
nak a benyomása, amely művekben hat a közönségre s mely 1 1 •! Hirdessem én -is,'.'hogy nagy ember volt s mi- alatt az ország szobor után kiált, ném kelt a Szilágyi lyen* kár érte? Ezt tudja az egész ország." És meg- gyászos halálának a hire nyomán s akik elparentálják, mozdult és gyászolja, mint ahogy gyászolja a nagy vesz- tények helyett teóriákra szorulnak s általánosságokat emteségeit. É s ' megérdemli a mindenütt lengő gyászlobogó- legetnek. Baross Gáborról nem mondták, hogy rendithekat, a fekete kereteket az ujságlapokon és a három- tetlen bajnoka volt a szabadelvüségnek és a kiegyezésnek, napos gyászt, a vezérczikkekben. Szobrot azonban nem pedig az volt. És azt sem szerepeltették érdemei lajstromában, hogy igaz magyar érzés vezette egész pályáján. fognak neki állítani. . - Nem tőle kérek bocsánatot, csak az olvasótól, hogy Pedig az is vezette. most, amikor a sokaság ravatalához zarándokol, elborult Nem lehet őt kisebbíteni, azért mondom ki a ralélekkel bár, dé kemény tekintettel nézek farkasszemet a vatalánál is azt, amit élő korában felőle tartottak. Nem Szilágyi Dezső rendkívüli egyéniségével. Amúgy sem isme- volt az az ember, akit mindenki szeretett, sőt nagyon rem el a halálesettel járó "kötelező nézetváltozást, ebben az sokan féltek tőle. É s az is jgaz, hogy amennyire esetben egyenesen, immorális volna. A holí oroszlán vállon- imponáló volt is, annyira nem tekintették politikai műköveregetése van akkora blaszfémia, mint a megrugása. Nekem dését hasznosnak. Nem értem, miért kellene ezekre a megvolt a magam' nézete Szilágyi Dezsőről, a ravatal momentumokra a kiméletesség fátyolát boritani. Épen láttára csak' revideálom, de nem • becsülném ugy, ahogy minden keretből kiemelkedő egyéniségének a következbecsülöm, .vasteljességében és káprázatos zsenialitásában, ménye, hogy a hol csak volt, megbontotta a. harmóniát. ha a képét nem! gyászfátyollal vonnám be, hanem átfes- Lélelmetes volt ellenfeleinek, de még félelmetesebb elvteném émelygős rózsaszínre. barátainak," akikkel dolgozott. Minden kormány fölött, Az' igazság különben — hála istennek — van olyan annak is, melynek tagja volt, fenyegető vészkép lebegett erős, hogy utat tör magának minden iparkodáson keresz- az ő titkos, fölismerhetetlen gondolata. É s jelentősége a tül. Aki 'figyelemmel olvassa a Szilágyi Dezsőről szóló közéletben épen olyankor mutatkozott .a maga mindennékrologokat, a rendes erőltetettségen- felül is érez valami hatóságában, amikor adott helyzetben megmozdult a tetőkongó mesterkéltséget. Nem 'az érzés csinált, hiszen nagy- zet alatt, melynek tartósságát az ő óriási erejére bizták. ságáról és jelentőségéről nem lehet senkinek kisebbítő vé- Igy járt Tisza Kálmántól Bánffyig mindenki és megint leménye, hanem a gondolkodás. Az íróknak időre volt nem látom át, miért hallgassak el valamit, amiről minszükségük, mig érdemeit összeszedhették s csak másnap denki tud, igy járt volna Széli Kálmán is, akinek — nyilt pótolták, ami első nap nem jutott eszükbe. . . titok — még az összeférhetetlenség harczában is szövetMert — ezt nem lehet megmásítani — Szilágyi séges és segitő ellensége volt. Dezső nagy ember volt, de nem volt, nagy alkotó. Hiszen Rá kellett mutatnom ezekre a köznapi faktumokra, nézzük csák egy'kis mértékkel. Kossuth Lajos, ha meg- hogy igaz egyéniségének képe és igazi nagyságának mihal, első pillanatra fakad a képzet:' a magyar független- volta világosan kidomborodjék. Nem volt olyan szegény ség istene halt meg. A Deák Lerencz halálakor a kiegye- ember, hogy erényeket rá kellene fogni és viselt dolgairól zés "műve tolul előrikbe a magá bölcs és szolid nagysze- hallgatni kellene. Tényező volt a magyar közéletben, nem rűségében. Baross Gábort a zónatarifával jellemzik és a műveivel, hanem a képességeivel. És döntő hatalom volt, Szilágyi Dezsőt nem a polgári házassággal. Pedig mintha nem az ország, hanem a képviselőház dolgaiban. Nagyon mégis ő csinálta volna meg, de. érzik még az igaz bámulói jellemző, hogy ez a vezető óriás sohasem vezetett, mindig is, hogy a polgári házasság még sem , ugy, az p .műve, csak állást foglalt bevégzett dolgokkal szemben. Egyetlen ahogy a Baross Gáboré a zónatarifa. Annak a nagyság- nagy bevégzett munkája, az egyházpolitika, nem az ő — aug. 2.
.
l
482, kezdeményezése, de kialakult a politikai viszonyokból, megérlelődött a közvéleményben s minekutána előállt a tény, hogy még kell azt csinálni, akkor megcsinálta ugy, hogy nálánál senki különben. A Bánffy ellen való harczban is csak a döntő csapást mérte, nem az elsőt. A kibontakozást is Széli Kálmán csinálta meg, ő csak tudta, hogy iíieg kell csinálni s utolsó nagy akcziója, az inkompatibilitás is csak formálás és keresztülerőszakolás volt pártpolitikai mellék'tekintetekből, nem pedig eszme, mely tőle indult volna ki.
simított, akkor kidagadt a melle és. Neptunnak érézte magát. • ; • • ' • Hogy várt, az az ő hibája volt. Hogy lehetett igy várnia s a dolgok, mikkel elbabrálgatott, annyira megnőttek a szemében, az a mi közéletünk siralmas kicsinyessége. Akiben erő van, az minden pillanatjával tartozik a nemzetének, mert kár minden pillanatért, melyben megtagadja magát tőle. Hogy várhatott, hogy ez a nemzet nem á d á z ' forradalommal erőszakolta ki magának az egész, az igazi Szilágyi Dezső szolgálatait, mutatja, h o g y ' egyrészt nem ismerte meg egész mivoltában, másNem ,teremtek volna ebben a rengeteg - agyvelőben részt nincs igaz érzéke, a tulajdon szükségei iránt'. A nemkorszakos ideák? Tüneményes képességei• közül éppen az invenczió hiányzott volna ? Ó, dehogy. Szilágyi Dezső egy zet nálunk nem politizál, csak a képviselőház. Ott pedig u j Magyarországot tudott volna teremteni akár ebédeíés sohasem néznek az erők kihasználására és az ország közben, vagy karlsbadi sétái alatt. De nem akart. Egé- érdekeire, ott személyi kérdés minden s ebben az inferioris szen tudatosan, kitörő tetterejének irtózatos erőfeszítéssel.' körben a Szilágyi Dezső óriási képességeit is csak a szevaló megzabolázásával nem akart. Nem önzésből, nem tu- mélyi kérdés alacsonyságán keresztül nézték. Szilágyi ezt nyaságból, hanem az olyan óriási embereknél annyira érthető óhajtja, Szilágyi most erre vár, Szilágyi .most haragszik. oknál fogva, hogy nem gondolt a halálra. Majd, m a j d ! Vájjon mit, szól ehhez Szilágyi ? Kellemes lesz-e ez Szi'Majd ha eljön az ő napja, amikor a többi már mind ki- lágyinak? Hát a miniszterelnök mit szól hozzá? Az udpróbálta apró háziszereit és lejátszotta kis játékait!' Ha a varral hogy van most ? Megnőttek-e a chancéai odafönt ? középszerűségnek befellegzett, ha az egész tér áz övé lesz Ahogy maguk között és magukért tülekednek a mandáés csak az övé, akkor kiáll Herkulesként és egy-kettőre tumért és a befolyásért, ahogy az országos kérdéseket a végzi csodáit. Minden, vagy semmi. Nem hatalom, kell pártpolitikai czélok és érdekek kedvéért és szükségei szeneki, hanem az egész hatalom, lefelé is, fölfelé is, hogy rint vagy fölvetik, vagy elnyomják, azonképpen a Szilágyi ne szóljon a dolgába senki, mert az ő dolgához rajta Dezső szereplését is erre a meddő színvonalra értelmezték le kivül senki sem ért. Addig pedig csak konzerválja erejét s mivel ez az óriás velők játszott, hát uram istenem, mi és föntartja tekintélyét. Legyen mindig az ország szeme egyebet tehetett, mint amit ők? . előtt, félelmetesen és tökéletesen, itt-ott megmozdítja a Persze, mindez megváltozott volna, h a eléri azt a szemöldökét s összeomlik tőle néhány szikla, olykor a nagy napot, mely az ő napja lett volna. Hogy lerázta kis ujját megmozgatja és fölépül egy vár. Uralkodik az volna magáról barátait, a kis pióczákat és ellenségeit, a embereken, hadd szokják meg az ő uralkodását, beleereszkis kuvaszokat! Hogy megragadta volna az ország gyepkedik az apró játékokba, hadd lássák abban, amit ők lőit és száguldott volna keresztül dübörögve az idők rönagy dolognak tartanak, mennyire döntő az ő állásfoglagein és a kerekek alatt szikrázott volna a nap fénye és lása. E g y óriás súlydobó volt a nemzet szine előtt, emelárasztotta volna ránk a világosságot, eszmét eszmére! gette a mázsás vasakat, sziklákat hengergetett és széles Hogy nem várhatta be azt az időt! Hogy tűrnie kellett, mellén tüzes kalapácscsal kovácsoltak a legények, a nemhogy ez az idő még nem érkezett m e g ! Önnan felülről zet tapsolt a nagy erőművésznek s mázsás vasait nem tisztább a látás és Szilágyi Dezső lelkének szüksége lesz emelgetheti utána senki. ' a magával való megbékülésre. Mert át kell látnia, hogy De szüksége van-e a némzetnek, hogy azokat valaki , az ő ideje nem jöhetett el, mert mindig jelen volt s hogy emelgesse? Ebben a kérdésben s a rászakadó feleletben a lángész, amilyen az övé volt, olyan rábízott kincse a sajog a Szilágyi Dezső tragikuma. Mört hallgatási paran- gondviselésnek, melyet nem szabad érintetlenül visszaadni. csolhat magára a próféta, de a profécziáit nem redukálSemper. hatja felére, vagy negyedrésznyire. Szilágyi nem redukálhatta magát ugy, hogy ne veszítsen a maga belső ítéletének nagy arányaiból. Játékosan és félvállról belehelyezkedett • A művészek nagy gyermekek, kik, -midőn teremtő szerszámukat a politizálásba, nagy eszmékkel nem foglalkozott, kicsinyes megragadják, óriássá válnak. Balzac. • dolgokkal babrálgatott. É s ezek a pártdolgok — maga * sem vette észre —' belefészkelődtek a lelkébe és meg is i A művészet feladata nem a természet utánzása, hanem kitöltötték. Azt hitték, h o g y csak mulat, amikor Horánszkyt fejezése. • . nem engedte miniszternek megtenni, Széli sakkban t a r Balzac. * tására honatyákkal vacsorálgatott, akiknek az ' ilyen vaHa művész vagy, kezed a tallérok összehalmozisiba belecsora országos tett számba ment, apró malicziákkal kijátromlik. A dicsőség dolga legyen téged ellátni vagyonnal. szott apró intrikákat, az egyik alattomos ujságczik ellen .. . B a l z a c . megeresztetett egy másik alattomos ujságczikket. Mindezt, * ' : "Á ő kicsibe vette és azt hitte, hogy ezzel a várakozás unalSzépművekkel is ugy vagyunk, mint az emberekkel : a legmát üzi csak és mégis, mikor .valami apró háborgást, nagyobb hibák mellett is szeretetreméltók lehetnek. • • mint például a trónörökös .házasságának a törvénye, el- • • i . ' 1 B'órne.
483 Fiam imádkozik. Kis fiam összetelt kacsókkal Első imáját mondogatja — S hogy néha bátorítsa csókkal, Mellette térdel édes anyja. Mögöttük állok én, hitetlen, Az életnek szegény letörtje; Valami ugy ég a szivemben . . . S csak nézek, nézek le a földre.
1
Nem hiszem a buzgóknak álmát, A gyermekkor szép, szent regéjét, Lelkemben az első imádság Csak halvány emlékképen él még.' Mégis egy kínos gondolatra Könnyek szivárognak szemembe: Ha egykor ő is, • mint az apja Imádkozni is elfeledne!
Mezarthim.
Egy gazdátlan csónak története. Irta : MOLNÁR FERENCZ. -•
(Folytatás.)
'
'
5
' — Ideköt valami .— folytatta Pirkó, de most halkabb lett a hangja, oly szépen illett ehhez az alkonyathoz — ideköt valami, amiről nem tudom, hogy micsoda. Előre tudom, hogy ha majd jövőre visszajövök ide, nagyon szomorú leszek. Voltam már igy többször is. Ha sémmi sem változik is azon a helyen, amelyet szerettem, elszomorodom, ha viszontlátom. Maga költő, Sándor, maga meg fog érteni, ha azt mondom, hogy nincs szebb dolog, mint a mult. Én gondolkoztam ezen és' ugy találtam, -hogy az érző ember előtt nincs keserű emlék. Minden emlék szép, mert minden emlék szomorú.- É n szoktam az -ilyesmin gondolkozni, néha egész éjszaka. Például minél régebben olvastam egy verset, annál szebb. Igy vagyok a zenével is. Ha valámi szép, szomorú dalt hallok, arra gondolok, hogy milyen édes lesz ezt másodszor 'hallani, egy év múlva. — Maga szereti a szomorú dolgokat? — Gsak azokat szeretem. Örülni mindenki tud. E z valami durva dolog. Sándor ezt nem értette. A férfiak nagyon későn • jönnek rá az' ilyesmire, sokkal későbben, mint a leányok. — . Pirkó — mondta — én u g y szeretem magát hallani.. Nem tudom, hogy miért. Érdekes, ő éppen u g y volt Tarkovicscsal. Most eszébe jutott kedves, hizelgő hangja, a megrögzött lumpot jellemző gyerekes .nevetése, meg az a csodálatosan muzsikaszerű átmenet, amelylyel a léhaságból átment, a bánatos őszinteségbe "a minap este. E z éppen itt történt, ezek közt a . . . Észrevette, hogy Sándor megfogja a kezét. Fölugrott és hirtelen fiagy lett a lélekzete. Szólni akart, de akkor már előtte térdelt S á n d o r : — Szeretem, Pirkó, s z e r e t e m . . . Megsajnálta. A kezében hagyta a kezét és nagyon, csöndesen szólt: • . — Hagyja, szegény Sándor.
De Sándor most már nem-hagyta. A másik kezét kereste és meg akarta csókolni. De érre kikapta , a kezét .az övéből Pirkó és elszaladt. A fiu utána bámult, de a kis fehér matrózruha már akkor eltűnt a magas virágágyak mögött. Most már sötét volt, s ahogy Sándor körülnézett, látta, hogy égnek a lámpák. Haza kellett mennie. Lehajtotta a fejét és a hajó felé indult. De a kanyarodónál még visszafordult- egyszer és. busán mondta: — Hagyja, szegény Sándor. Pirkó beszaladt a villába, s örült, hogy nincs otthon senki. Rávetette magát az ágyára és a szivére tette a kezét. »Istenem ;— gondolta — most közelről láttam egy boldogtalan szerelmest.« Kezdte a maga érzéseit elemezni, u g y vélekedvén, hogy Tarkovics u g y érez vele szemben, mint ő Sándorral. Aztán sok, sok más gondolata jött. Az egyiknél meg is rázkódott egy kicsit. Ugyanis fölvillant az agyában az az ötlet, hogy milyen furcsa volna, ha ő valamikor nőül menne Sándorhoz. De nem ennél az ötletnél rázkódott meg. Elképzelte Sándort, mint jómódú ügyvédet, mint • a férjét. Elegáns lakásuk van, modern stilü kis szalonnal, amelyben ő egyedül - ül egy hosszú téli estén. A multakra gondol. Messziről, mintha tubarózsaillat szállna feléje. Szomorúan néz maga. élé. Kopogtatnak az ajtón, s ő közönyösén szól: » szabad «. Bejön egy ur, de erre ő fölugrik a székről és az arczába szalad a vér. .•' » Hogyan,- maga az?« »Én vagyok, Pirkó« —' feleli -Tarkovics, mert ő az az ur, áki bejön, egy kicsit megkopaszodva, kissé öregebben . . . De ez_ még mindig nem az a pont, ahol Pirkó megrázkódott. »Én vagyok« — m o n d j a az az ur, aki bejön és aki Tarkovics. Ő nem tud szólni. Endre közelebb megy hozzá és reszkető hangon kérdezi: »Még mindig szeret, Pirkó ?« . , Pirkó ezen a ponton rázkódott meg. X. -A szép szőke asszony, a Pirkó édesanyja, valóban megérkezett Párisból, s már az első napon kijött a szigetre. Ugy találta, hogy a kis leánya sápadtabb, mint máskor. De éz volt áz egész. Egyebet nem vett észre, s Örüli, hogy beszélhetett Párisról. Azok közül az asszonyok közül való volt, akik Pesten párisi életet igyekszenek élni, s akik oly - érzésekkel mennek Párisba, mint Mekkába a muzulmán. Csak most, visszatérte után éledt föl benne az a sok érdekes apróság, amit egy szép aszszony Párisban megfigyel, s egész nap ezekről beszélt Téreinével, 'aki u g y hallgatta, mint az orákulumot. A Pirkó anyjának ugyanis" volt egy köre, amelyben szuverén hatalom volt. Az e körhöz tartozó asszonyok — köztük Téreiné — utánozták a ruházkodását, a járását, a kalapjait, ellesték apró mondásait s nagyon tapasztalt asszonynak találták. Ugy uralkodott ezek közt a kissé korlátolt fejű," n e m , nagyon művelt, .de gazdag asszonyok közt,mint valami diadalmas király, aki minden pillanatban érzi a felsőbbségét. Magas, sudár növésű. teremtés volt, dus, szőke hajjal, akinek az arczán megmaradt az egykori bálkirálynő fensőbbségét eláruló mosolya, s aki harminczkettedik esztendejének megértette azt a jelentőségét, hogy már nincs sok hátra. Ilyenkor kezdenek az asszonyok arra- rájönni, hogy a legrövidebb perez se jön vissza, ha egyszer elmúlt." • Mindenáron ki akart jönni lakni a szigetre. Most már nem volt érdemes elutazni valahova, a szezonig pedig ki lehetett húzni a szigeten is egy pár hetet. — É n nagyon örülnék, ha kijönnél — mondta Téreiné — de figyelmeztetlek, hogy árvizet várunk. A szőke asszonynak tetszett az árviz: — Bánom is én az árvizet. Legalább lesz valamimulatságunk.' Négy év előtt itt laktunk, amikor árviz volt
1*
484, és soha olyan jól a szigeten nem mulattam, mint akkor. Pompás csónak-partikat csináltunk, a másik csónakon jött utánunk a czigány és egész éjjel húzta. A kis Bárándynéval ketten voltunk asszonyok. Direkt mi miattunk itt lakott a vizben Raffay doktor, ha jól emlékszem, meg Benedek Emil, Kriszháber . . . Almády . . . Nagy : szerű volt. — Képzelem . . . De most nem hiszem, hogy mulatságos lesz. Nincs itt senki. Áz egyetlen Tarkovics, aki néha kinéz hozzánk. — Tarkovics? A — E g y párszor vacsorázott itt. De mindig dühös voltam, amikor kijött. Ezek az emberek azt hiszik, hogy mindenki vak. Kijár egy színésznő miatt; azt mindenki tudja, és ugy tesz, mintha hozzánk jönne. Waldné lenézett a földre. — Hát igaz az avval a színésznővel? — Persze, hogy igaz. Most megint fölnézett Waldné, de egészen más volt a szeme. — Utálom az ilyen embereket — mondta, s talán kissé túlságos is volt az á gyűlölet, amely ebből a kijelentésből áradt. Elhatározta, hogy kijön. Délután szobát bérelt a nagy szállóban, s Pirkót is oda akarta költöztetni. A kövér szőke" azonban megértette, hogy ez nagyon kellemetlen lesz a barátnőjének, hát minden ékesszólásával közbevetette magát azon czél érdekében, hogy Pirkó náluk maradjon. — Igen, hadd nálunk — kérte Téreiné. A szőke asszöny felelet helyett mosolyogva nézett Pirkóra: • , — É s te mit szólsz, Pirkó? A kis hölgy zavarban volt. Csöndesen felelt: — Én nagyon szeretnék együttmaradni Bellával. Az anyja ráhagyta. Maradjanak együtt, úgyis egy hét még a világ, aztán következik a poros, lármás Pest. Másnap már ki is hozta a hajó a Waldné nagy kosarait és ládáit. Kijöttek a párisi ruhák, a párisi czipók és harisnyák, hogy főpróbát tartsanak a szigeten, mielőtt bevonulnának a pesti korzóra, ahol ha végigment a szőke asszony, saját találmányú mozdulattal fogva fel a ruháját, ugy, hogy az alsószoknya dus selyemfodra kilássék, megfordultak a fiatalemberek, s mivel egyebet nem tehettek, mosolyogva mondták: — Itt megy Waldné. Ezek voltak az ő kis diadalai. Mivel sohse látták a férjével a városban, hát beszéltek is róla egyetmást. Az olyan asszony, akit mindenki egyedül lát a korzón, már messziről mintha azt mondaná az embernek : »Találd ki, kicsoda a másik.« É s a korzó ifjai, a napos sarkon álló dzsentrifiuk, a Váczi-utczán járó bankhivatalnokok, a kezdő ügyvédek és. nagyon fiatal orvosok, az öreg képviselők, a későn kelő színészek, a hires újságírók, szóval mindazok a férfiak, akik tizenkettőkor ráérnek sétálni, találgatták, amikor végiglebegett elegáns alakja az aszfalton, s divatos kalapja alól nagyvilági mosolylyal felelt a köszöntésre villanó czilindereknek. Ha egymásután kétszer ugyanaz a faczér orvos vagy kliens nélkül szűkölködő fiatal ügyvéd kisérte végig a korzón, miközben ugy felelgetett neki, hogy jobbra-balra nézett, mások számára mosolygott, s szemeivel az ismerőseit kereste, már erről beszéltek, mint boldog halandóról. Hogy mi volt igaz a dologból, azt senki se tudta. Vannak olyan asszonyok, akikről minden rosszat beszélnek, de amikor arra kerül a sor, hogy annak a bizonyosnak a nevét is megmondják, a legszkeptikusabbak is vállat vonnak: — Tudja az ördög. Vagy:
— Nagyon okos asszony. Vagy: , — Talán senki, talán mindenki. Soha nem emiitettek nevet Waldnéval kapcsolatban. Még akik nem is ismerték, ugy néztek utána a korzón, mint valami jó ismerősük után. Feltűnő asszony volt, s tudja isten . . . Minden, amit mondani lehetett róla, ez volt : — Itt megy Waldné! De ezt még azok .is bizalmas hangsulylyal mondták, akik soha életükben egy szót sem beszéltek vele. A korzóé volt, ez volt az igazi férje, hű maradt hozzá, szerette, és sajnálta, amikor télen vége volt. S a korzó is hű maradt hozzá, minden délelőtt lerótta neki a maga hódolat-adóját, igazán nem lett volna csoda, ha mindenki köszönt volna neki a napfényes utczán. Biztosra vehető, hogy a szép szőke asszony valamennyinek fogadta volna a köszöntését, az ő szokott mosolyával, mint ahogy nem lepődött meg azon, ha a háta mögött két vad-idegentől ezt a rövidke párbeszédet hallotta: — Te, ki ez a szép asszony? — Hogyan, nem ismered ? Waldné! Az ő számára a sziget nem volt egyéb, mint egy olyan korzó, amelyet minden oldalról viz vesz körül. Folytatta itt is feltűnő sétáit, a régi mosolylyal kereste az ismerősöket, a régi főhajtással köszönt. — Kikkel ismerkedtél itt meg, fiam? — kérdezte egyszer a leányától, amikor délelőtt végigsétált vele a szigeten. Pirkó mondott néhány jelentéktelen nevet, s a végén a lehető legegyszerűbb hangon.tette hozzá: — Meg egy újságírót is bemutattak, Tarkovics : Endrét. — Igen? Az asszony egy kicsit hallgatott. Pirkó örült, amikor látta, hogy az anyja még csak nem is gyanit semmit. Tovább sétáltak. A nagyvendéglő előtt szembejött velük Melitta kisasszony, nagy toalettben. A kis hölgy azon igyekezett, hogy valamiképpen elfordíthassa a fejét, de ez nem sikerült. Kénytelen volt a szemébe nézni. A szinésznő első pillantása Waldnénak szólt, akinek frizuráját és ruháját egy másodpercz alatt egyetlen szemmozdulattal nézte végig, vette tudomásul, kritizálta meg, hasonlította össze a magáéval, s amely fölött még ugyanezzel a pillantással tért napirendre. A második pillantása mosolygó köszöntés volt Pirkó számára. A kis leány meghajtotta a fejét. Amikor már a szinésznő mögöttük volt, Waldné egy kis hallgatás után megszólalt: — Ezt is ismered? — Igen — felelt zavartan Pirkó — megismerkedtünk itt a szigeten. E g y kicsit még mentek, szótlanul, aztán Waldné könnyedén jegyezte meg: — Nem szeretem az ilyen ismeretségeket. XI. A hajók menetrendje megváltozott, most már ritkábban jöttek, nehezebben kötöttek ki, s látszott, hogy ez a kellemetlen munkájuk utolsó fellobbanása a kötelességtudásnak. Amit Waldné mulatságnak nevezett, az már megkezdődött a szigeten. A beszivárgó viz nagy. tócsákban ragyogott a virágágyak és sétányok helyén, s egymáshoz tolt padokon sétált a közönség a mocsarak fölött. A kertészek mindent megmentettek, amit csak lehetett. S a katonákat rossz volt még csak nézni is, ugy .dolgoztak éjjel-nappal. Szegények a verejtékes munkában a dalolásról is leszoktak, s most csönd: volt a szigeten, mindenki hallgatott, mintha valami haldokló mellett vir-
485, Már jött feléjük a férfi, mosolyogva, messziről nyújrasztana, várva a perczet, amikor egy nagy sóhajtással totta a kezét.' mindennek vége lesz. / — Kis Pirkó — szólt — tegnap este a Hangliban Csak' Waldné nem érzett semmiféle szomorúságot. Neki roppantul tetszett ez az élet. Hangos nevetéssel mént hallottam, hogy megérkezett a mamája. Egyenesen Párisa kis társaság élén minden délben a vendéglőbe, graczió- ból jött? zusan lépkedett a • padokon, megint felfoghatta a saját • — Onnan, egyenesen. találmányú fogással szép szoknyáját, kilátszott alóla kis Ez csak bevezetés volt a következő kérdéshez: czipellője, selyemmel átszőtt fekete harisnyája.' A többiek, — És itt fog lakni a szigeten? látva, hogy ő ily jól érzi magát, szintén megbarátkoz— Itt. tak a helyzettel, megszerették ezeket az ingadozó palló— Nem fél az árvíztől? kat, s valóságos társasjáték volt, amikor délben meg — Nem. este* nevetve, sikoltozva botorkáltak végig ezeken a hidIlyen egytagú szócskákkal felelgetett neki, mert a közöműveken. nyösség nem ismeri a hosszú szavakat. Tarkovics pedig Pirkó csak ebédnél meg vacsoránál látta az anyját. már búcsúra nyújtotta a kezét: Waldné a nagy szállóban lakott, s ha a kis leány néha — Na én megyek. E g y kis dolgom van, aztán fölment hozzá, ez olyan volt, mint amikor egy vidám később meglátogatom a mamáját. Otthon lesz maga is ? szép asszonyt meglátogat egy kisleány-barátnője. Ilyenkor — Otthon. az asszony megmutogatta neki a ruháit, a párisi színháS azzal már odább is állt, ügyesen lépkedte át a zakról beszélt, tanácsot kért tőle, hogy ma milyen ruhát pocsolyákat, vigan ment, a kalapja kissé hátra volt csapva vegyen, melyik fésű illik -legjobban a hajához, s megkér- a fején. Hogy eltűnt előlük, Pirkó komoly szemmel nézett dezte, hogy nem volt-e drága az ezerkétszáz frankos a barátnőjére: márkiz-gyürü, aminek egy nagy gyémánt volt a közepén. . _ — Most menj haza, Bella, mert magam akarok És Pirkó ugy beszélt, az anyjával, mint valami nagyon maradni. jó barátnéjával, aki nála sokkal idősebb, s aki ezért férj— Szervusz — mondta Bella a sértődésnek alig nél is van már. Nemcsak mint anyját, hanem mint észrevehető árnyalatával a hangjában és elsétált; Hosszan szép asszonyt is szerette, azzal az érdekes szeretettel, nézett utána a kis hölgy, nézte nagy szőke haját, ringó amelylyel minden gyerekleány vonzódik a diadalmas szép csipőjét s most történt először, hogy cserélni szeretett asszonyokhoz. Gyakran adott ruházkodási tanácsokat • volna vele. A kövér szőke gondtalanul ment, a kövér az anyjának, de ő mindig a maga feje szerint öltözszőkét nem bántotta semmi, ő nyugodtan fog keresztülködött. És ha meglátogatta, az anyja kedves mosolylyal úszni ezen az életen, amely csak, az érző emberek számondta neki: mára van tele titokzatossággal és meglepetésekkel. Pirkó — Foglalj helyet, Pirkó. ugy érezte most, hogy a bajok, a nagy problémák, a . És Pirkó, meghajtva a fejét, udvariasan felelt: szomorú helyzetek és az élet nagy titkai elmosolyodnak — Köszönöm, mama. az, egészséges kövérség láttára, kalapot emelnek előtte, Aztán, hogy leült, hátraszólt neki fésülködés közben kikerülik: »pardon, tévedtem, nem ön az« — és odábba szép asszony: állanak, másnál kopogtatnak. — Hogy vagy; Pirkó ? Mit csináltál tegnap egész nap ? Rövidebbek voltak a napok, most már mindig este É s Pirkó megint udvariasan mondta: lett, mire magányos kóborlásaiból hazatért. Mielőtt haza— Köszönöm, mama, jól. Sétáltúnk, játszottunk. ment volna, még sétált egyet. Most könnyebb lett a dolga, Viszont, ha Waldné ment Téreiékhez, ugy ment be ugy vélte, mert .Tarkovics jár hozzájuk. Tele volt a a leányok szobájába, mint' ahogy. valami ismerősének a lelke nagy tervekkel, amelyekbe idővel bele fogja vonni a leánya iránt érdeklődnék. Mosolyogva nézett körül s meg- szüleit is. Igen, az anyját is. Most, csak most' jutott kérdezte : > eszébe, hogy az anyjának el. kellene mondani mindent. — Ezt a monogrammot' te .himéz'ted, Pirkó? De e pillanatban még félt, hogy ki fogja nevetni. É s azt A kis leány szégyenkezve - S ^ g : . •;<•". is megérezte, hogy más leányok nem félnek az anyjuk — Igen, mama, d e f a g y o m r o s s ^ ' nevetésétől. Tudott leányokról, akik hasonló esetben okos — Dehogy rossz/—••moifatá'^Wardné — dehogy barátot találtak az anyjukban. Ő félt, hogy 'ez a nagy A rossz, sőt ellenkezőleg,'"nagyon ügyes . . b szőke asszony, ez a diadalmas szépség ki fogja nevetni, És- erre, mint valami idegen kritil ajf szerenyen ki fogja csúfolni. : .felelt a gyerek: ^ Ilyen gondolatokkal ment a nagy szálló felé. Most — Óh, mama, te igazán túlbecsülöd, az értékét. már ott lesz Tarkovics — igy okoskodott — s ő majd De azért nagyon tévedett volna. az, aki azt azon fog igyekezni, hogy megbarátkoztassa az anyjával, hitte volna, hogy nem szeretik Egymást. Pirkó imádta az odaszoktassa a házhoz. Télen el fog járni hozzájuk ebéanyját, s Waldné a leányát. Cs&k éppen az volt idegen- delni és lehetetlen, tisztára lehetetlen, hogy meg ne javulszerű,, hogy a jótulajdonságaikért is szerették egymást. jon. Pirkó elhatározta, hogy szép lesz, csupa leányosAz igazi viszony anya és gyerek közt a föltétlen szeretet. ság, csupa odaadás, és mint valami előérzés, amelynek Ezek külön megbecsülték egymásban a nekik tetsző tulaj- megvalósulás-ize van, ugy járta át a lelkét az a gondodonságokat is. lat, hogy a kóbor lumpból becsületes életet élő ember lesz, — Az én anyám nagyon szép asszony —. mondta aki megtisztul egy kis fehér leány kedvéért. Csak türelem 1 egyszer Bellának, amikor a sziget kevés száraz utai- kell hozzá, sok . . . nak egyikén mentek a hajó felé. — Ha férfi volnék, nagyon Csakugyan ott találta. A szálló felé vezető uton .bele tudnék szeretni. Az én anyámnak a világon semmi sétált az anyjával. Nem szólt, egy ideig némán ment hibája sincs . . . mögöttük és nézte. őket. Rájött, hogy az ember meglátja A hajó csak hosszú - munka árán tudott kikötni. az előtte sétáló páron, melyik^ beszél. Amelyik nem beszél, Kevesen jöttek rajta, egy-két idevaló ember, rendőr, levél- az a földre szokott nézni. És egyre Tarkovics beszélt. hordó — és Tarkovics. A' leányok már a partról látták. Arra is rájött, h o g y . nagyon komolyan beszélt. A feje — Ne reszkess — mondta Bella Pirkónak — ne mozgásáról látta, hogy nem közönséges fecsegés • folyik reszkess, mert az szamárság. Én mondom neked. Légy köztük, hanem a férfi valami olyat mond, ami nagyon hozzá tartozik. Az asszony csak ment mellette, folyton a közönyös, nyájas . . .
486, földet nézte, alig', hogy felelgétett neki. Aztán a férfi valami olyat mondhatott, amire nem volt felelet,.mert az asszony minden átmenet nélkül hirtelen megáílt és visszafordult. Ekkor vette észre a leányát: — Nini, a kis leányom. A férfi kelletlenül, még a beszélgetés komolyságával az arczán mondta, csak hogy éppen mondjon valamit: — Igen, a' Pirkó. — Gyere fiam — szólt Waldné'és beakasztotta a kis leány karját a magáéba — gyere te is velünk. Mikot vacsoráztok? — Oh,1 későbben. Érdekes, hogy most egészen, uj beszélgetés kezdődött. Az eddigit nem folytatták. Pedig érdekes és komoly lehetett, hisz egyre a férfi beszélt, nem ugy, mintha elmesélne valamit, nem is ugy, mintha az időről beszélne. Az uj témát pedig csak ugy félvállról kezelte Tarkovics. »Igen?« — mondta. Vagy ezt: »Érdekes.« Valami egyében gondolkozott, ezt a kis leány hamar észrevette, hamarabb) mint ahogy férfiember venné észre. asszonyon. Aztán elváltak. Tarkovics kissé idegesnek látszott, amikor búcsúztak. — Mit szólna, kis Pirkó '—" mondta neki mosolyogva — ha egyszer csak kapnám magam és kijönnék ide lakni ? Direkt az árviz k e d v é é r t . . . A feleletet be se vártá, ugy ment el. Talán nem is kérdés volt, talán nem is Pirkónak szólt. (Folytatjuk.)
Krónika. Magyarosítás. jul.
30.
képzett és arravaló tisztviselő és kevésbbé kitűnő emberanyag között. S végre, demokráczia ide, demokráczia oda: vannak, nem tekintve a rangosztályt, többé avagy kevésbbé. előkelő származású, jó összeköttetésű és ügyesen reprezentáló tisztviselők is. Sőt van, aki jó tisztviselő és jó tánezos, és van, aki jó tisztviselő, de rossz tánezos. No már most: nem mondom én, hogy valaki, akinek birtoka és armálisa van, jobban vagy rosszabbul tud, csakis ennélfogva, kazánt próbálni vagy anyakönyvet felülvizsgálni. Azonban: ugyebár azon senkisem akad fenn, hogy a diplomácziai pályán öt ágon alul alig akad ember — mért ? mert a diplomatának a mestersége politikai részéhez tartozik, hogy bárkivel szemben, akivel dolga van, vagyoni és társadalmi állásra és formákra nézve körülbelül ebenbiirtig legyen — egyszóval: reprezentálni tudjon. Nem gondolja, hogy nagyon sok fordul meg azon, a perifériáknak, mint' ön helyesen veszi észre, művelt és vagyonos és, sajnos,' idegenbe huzó polgárságá előtt kik és mint• személyesitik meg a magyar államot és reprezentálják a magyar társadalmat? Távol áll tőlem, hogy csak kisujjal is érintsem azokat a derék és önfeláldozó kollegákat, akik- most a mj nemzetiségi főfészkeinkben vesződnek a kötelességeikkel. De tudvalévő, mert nem is titok, hogy ezekre a helyekre' ugy küldik a tisztviselőt, mint Ovidiust Tomiba: büntetésből, számkivetésbe, s ők maguk nevezik magukat, keserves elmésséggel: stráfkompániának.- Teringettét, az a kraxli vagy bakszász és igy tovább, aki még osztrák velleitásai.idejéből megszokta, , hogy a tisztviselő, már az égy pávatollas is, eo ipso előkelő mandarin ne- hasonoljék meg érzelmeiben, ha csak olyan mandarinokat lát, akikről lehuz'ták a sárga kabátot, mielőtt őhozzájuk kerültek, s a magyar állameszme és társadalmi erő a büntetés és a lefokozás mellékizével prezentálódik előtte? Egyre azon .panaszkodunk, hogy a mi mágnásaihk elesznek és elülnek előlünk mindent. Bár igaz volna, legalább is annyiban, hogy, noblesse őblige, a mi nagyuraink bár kis hivatalokat is vállalnának ott, ahol a magyar államjság s általában a . magyarság számára kamatozna a tőke, melyet az ő . egyéni rangjuk, előkelőségük, vagyonuk és társadalmi tekintélyük képvisel. Persze, Kottingbrunn mulatságosabb. Pedig biztos vagyok benne, hogy, például, a fiumei kérdésnek mostani helyes és, reméljem, az életben is beváló megoldása nem lett volna lehetséges,, ha Fiúménak a vagyont és rangot mindenekfelett tisztelő - kalmárai között a magyar állameszmét már egy "emberöltő óta. nem grófi palotában képviselik és négylovas hintón . . . ' . ,
Megirtam a minap, hogy, ha csakugyan oly főfontosságu dolog — aminthogy az is — a pozsonyi színészet, mégis csak furcsa, hogy az odavaló akármilyen, de tagadhatatlanul művelt, önérzetes és vagyonos polgárság közepébe a derék Relle Ivánt tegyük óda rocher de broncenak, amin a germanizmus megtörjék. S általábain, hogy a perifériákon a művelt, önérzetes és vagyonos idegen szívű polgársággal szemben csak a kiskorú deákok s a szegény hivatalnokok képviselik a magyar nemzeti,és állami eszmét. Uriság és előkelőség dolgává, társadalmi és műveltségbeli dolgokban, nagy áldozatókkal, csábitó és felülmúlhatatlan mintaképpé kell tenni a magyarságot: ez a magyarosítás egyetlen lehetséges, jogos és czélravezető formája. •'•'.,• Gödöllőtől Budapestig jóízű , ötfertály órát beszélgettünk erről a témáról egy okos uri emberrel, előkelő — Ne feledkezzünk meg — vetettem közbe — a tisztviselővél és — poétával. Ami, mellesleg, nem is rossz bojkottról. Az, idegen polgárság bojkottálja a magyar elegy: a poéta lendületet ád a tisztviselőnek, a tisztviselő tisztviselőket.' . , • ' • mérsékeli a poétát. Tetszett neki az én felfogásom. De, — Lehet, csak az a kérdés, mikor és mely' háugy vélte, a. hivatalnokok dolga külön fejezet, melyet bő- tárig. Példa világosabb; jó pár éve történt, elmondhatom. vebben kéne kifejteni. *Egy felvidéki hires pánszláv városban történt, hogy a — Azok a szegény hivatalnokok . . . ne féljen, nem tótok megépítették az ő narodni dómjukat, nemzeti hábeszélek a mi bérmozgalmainkról. Sőt elismerem, hogy > zukat. Valóságos kis palotát, többek közt kitűnően fölnem minden tisztviselő szegény ember — azon az egy- szerelt vendéglő-helyiséggel.. A bérlő, természetesen, ital-' szerű okon, mert akad köztük' olyan is, aki von Haus atts mérési engedélyért folyamodott, az odavaló -pénzügyi tehetős ember. Aztán, ugyebár, szabad distingválni ügyes, hatóság ezt •— mondjam, hogy természetesen? — meg-
487, tagadta. Alkalmasint politikai megfontolásból, hogy a 'tótok hozza a másikat. De külömben is az ügyésebbje töri ne ihassanak s ne konspirálhassanak együtt. A bérlő azon- magát a magyar szó után, mert e nélkül nem" lehet alban nem ismerte el a politikát, hivatkozott a vendéglő tiszt. S talán nemcsák a bakára hat, ha a vendéglőben a szükséges, a helyiség föltétlen alkalmas voltára és föleb" tiszti asztalnál magyar szó járja, a ' czigánynyal magyar bezett. Diktum-faktum, a dolog a minisztérium elé került, nótát huzatnak, ha-mulatságokra, természetesen, a tisztisőt két minisztérium elé is — az egyikben magam refe- kart is meg kell híni, a legérdekesebb vendégek, sajnos, ráltam benne.1 Az engedélyt megadtuk, nem mintegy ki- nem tudnak máskép, mint magyarul. Ebben - csak nincsvételt, hanem, ellenkezőleg, sablónszerüen, mint a legter- erőszak vagy törvénytelenség? mészetesebb dolgot, szemhunyorítás' nélkül. Azonban, — Nincs, nincs. Én is azt tartom: sündisznónak megvallom, ugyanakkor néhány magánlevél is felment az való áz a nemzeti eszme, amelyik csak a tüskéjét fordítja odavaló kollegákhoz. Mi állt, mi nem állt azokban a levelek- •kifelé. A Mária Terézia egy mosolya többet németesitett, ben, az levéltitok, — de annyi bizonyos, hogy amint a tót mint egy svadron kanászra való .káromkodás magyarosit. kocsma megnyílt, legelső vendégei a magyar urak és tisztviTar Lőrincz. selők voltak, akik délben, este végigülték az asztalokat, ugy hogy nem volt az a veszekedett pánszláv, aki mellé kétfelől két vadmagyar ne került .volna. Bornál, zeneszónál . hamar megy az ismerkedés,' még a barátság is, — azt Meghalt és eltemettékföltétlenül állithatom, hogy abban a vendéglőben ugyan nem forraltak pánszláv összeesküvést. Ellenben mulatságok Irta: HOLGER DRACHMANN. voltak a szép nagyteremben, s a magyar fiuk közt volt nem egy helyre legény és jó tánczos. Ennyi az egész — Hárman valának testvérek: két legényfiu, Gyula és de tessék ehhez hozzágondolni, lehetséges folytatásul, hogy Jakab, meg egy leány, az Ane. amennyire szent igaz, hogy a nemzetiségi-társadalmi kérSzüleik meghaltak, az apjuk a tengerbe fulladt, az déseket rendesen a nők vadítják el, annyira igaz az is, anyjuk • pedig' ágyban halt meg. Azt mondják, valami hogy e világon minden menyecske és minden lyány egy- » belső bajbán«. Gyula és Jakab együtt halásztak az apjuk bárkájáegy Széchy Mária, ki, ha. megtalálja a maga Wesselényi ban, ami az egyedüli örökségük volt. Gyula olyan volt, Férenczjét, bizony kapitulál előtte Murányostul együtt. mint a czégérek mosolygó embere. Örökkön nevetett, kivéve Nem patyolatban meg selyemben: bőrnadrágban járatnám ha valami rendkívüli komoly dolog jutott az. eszébe. De az asszonyokat, ha ez nem igy volna . . . . . aztán kétszer annyit nevetett, kárpótlásul.'Szorgalmas, ügyes ember volt, a munkánál macskaszem mozdulatokkal. De Asszonyok . . . ez a téma mindakettőnket érdekel. há megcsíphette az alkalmat s pár percznyi nyugalmat S nagy logikai ugrás nem volt benne, ha csakhamar rá- szerezhetett magának, akkor székén összekuporodva, előrehajolva szokott ülni s az oldalát tartotta, mint akinek a tértünk — a katonákra is. — Hja, a hadsereg — kár, hogy a világon circulus gyomra fáj. -Mindenen nevetett, nem bánta akármi; csak nevetni lehessen rajta. A gyomrának nem volt semmi baja. vitiosusok is vannak, hogy azt a nemzetesitő munkát, . Egészen az apjára ütött. melyet" másutt a hadsereg végez, csak magyar hadserég • Jakab inkább az anyjának volt a fia. Szófukar, végezheti, magyar hadseregünk meg csak ugy lehetne, komor ember volt, kitartó munkás, ákit ugyan nehéz lett ha az a munka már el volna végezve! De képzelje uram, volna megnevettetni. Nála sem volt valami rendben belül; micsoda erkölcsi erő volna a mi számunkra a magyar De a szükség kényszeritette, a folytonos munka megStibli! Ne nevessen, mi nem vagyunk elragadtatva a edzette s a kénytelen-kelletlen diéta (hal és kása, kása és hal) a belső baj ellen dolgozott. Az még jó volt, hogy stibliktői — de, csudálatos, társadalmi túlkapásainak a mindig a szabadban, a forró levegőn tartózkodott s a jogosságát az ismeri el legbabonásabban, akinek legdühör falusi doktor azt mondta, hogy a rossz gyomrával még sebbnek kéne értté lenni: a nyárspolgár. Jó-e, rossz-e, tisztességesen megvénülhet. • A leányt Anenak hivták..Szőke, jól megtermett, domannyi bizonyos; hogy • ez az erő megvan, nemcsak mináború keblű,* erős csípőjű leány volt, igazi halászfaj. Csak lunk, de, kivéve Angliát,, egész Európában, s ha már mega föltűnő halványsága ne lett volna. Ez is anyai örökség. van, mennyivel jobb volna, ha velünk volna s nem elle- Azzal, a naiv elfogulatlansággal, melylyel Vangaaban a nünk ! Isten áldja meg a. mi derék honvédtisztjeinket, családi ügyeket tárgyalni szokták, a testvérei mindjárt a . sokat tesznek ők 'e dologban, stibliség nélkül is. Ha egyéb- konfirmáczió után megmondták neki, hogy »no Ane, te - ' bel nem: a tekintélylyel kombinált szolgálati nyelv révén. fiatalon fogsz meghalni«. Ezt a vigasztálást vitte magával a fővárosba, ahova Sokat tesz az kérem, hogy a baka előtt az ő tisztje maszolgálatot'keresni ment. gasabb rendű lény, atyaúristen — s ha' ez az atyaúristen A legelső' nyáron visszatért a gazdájával, ki Vangaamagyarul beszél': finom és előkelő és uri dolog a magyar ban szokott nyaralni. Szemei kissé megtörtebbek lettek, nyelv! Egy csöpp .ártatlan erőszak sem árt — honvéd- de mégis fölragyogtak, mikor Gyulát félrehúzta s egy • .. . tiszt koromban például, emlékszem, ha az oláh legény fotográfiát mutatott néki. — Ilyen ember? — kérdezte Gyula s morogni kezoláhul beteget jelentett, azt szó nélkül megértettük, de ha, dett magában. oláhul, kimaradást kért, azt — valamivel nehezebben érA' kedvese volt. Fekete kabátos ur, aki kissé nagyra tettük meg. S bizony, ha • meg tudta tanulni a csavar- sikerült czilindert tartott az egyik kezében, a másikat pezár árt, meg tudta tanulni a kimaradás szót is, meg a dig egy folyondáros karfára nyugtatta. Elmélázó állás tizenkettőig^t is — magyarul. Aztán már: egyik szó volt, félig'profilban, nagyon hosszú fényes hajával,. mely
488, a fülére volt fésülve. Elől a mélyen kivágott mellényből szemüveg fityegett széles szalagon. " — Talán színész? — kérdezte Gyula s gondosan vizsgálgatni kezdte a fotografia hátsó felét. — Ez idő szerint pinczér — mondá Ane komolyan s végigsimította a kép arczát, melyen Gyula ujjai nedves nyomot hagytak hátra. — De jövő esztendőre a 'maga gazdája lesz. — Korcsmát nyit? — Azt. Vendéglőt. Talán megkapja a ' gőzhajót, de' az nem bizonyos. Azt mondja, hogy nagyon sokan pályáznak rá. — Hogy hivják. — Lajosnak. — Másképp hogy hivják? — Hát — Bisserupnak. Gyula görcsökben vonaglott a kaczagástól. Az' embernek meg kell pukkadnia az ilyen névtől.* Tisztára nevetség. No de a név nem határoz. Azért lehet becsületes ember. Az is. — Mit szokott neki adni ? — Többnyire pénzt, de nem sokat. De ha mellékfoglalkozása van, akkor abból perczentje van. — Mi ez a perczent, pénz vagy ajándék? — Nem, hanem részt kap a borravalóból. Azután a színházba is sokszor elvitte. Mert Bisserup nagyon szereti a színházát, amit majd ő maga is elbeszél. Oly szépen tud beszélni s nem iszik többet, mint amennyit a foglalkozása megkövetel. Azután egybe fognak • kelni, mihelyest önálló lesz, mihelyest vendéglőt • kerit magának, vagy a hajót kapja meg. Gyula az egyik szemével hunyorgatott s félre nézett, mintha az ott ődöngő szürke macskától kérdezte volna.: hogy még sohasem voltak — e g y ü t t ? Ane egész nyugodtan tette el a fotográfiát. — Megbolondultál? Akkor becsapna s nem venne el feleségül. ,Az a nagykereskedő, kinél Ane szolgált, a télen csődöt mondott. Össze kellett magát húznia s télviz idején a leány oly szolgálatot volt kénytelen elfogadni, amilyen éppen akadt. Egyike volt azoknak az ismeretes kopenhágai helyeknek, hol a koszt hig zöldséglevesből és tésztából áll s a leány oly kamarában alszik, melyet még lyuknak sem lehet nevezni. Arra kezdett rájönni, hogy fogy az ereje. Köhögött, vért kezdett hányni s ezért fölmondták neki. A pinczérjéhez ment. • Bisserup valamelyik nagyobb vendéglőnek a konyhájában szerzett neki helyet, ahol kora reggeltől éjfélig kellett dolgoznia. Mind rosszabbul kezdte magát érezni, de Bisserup előtt eltitkolta. Végre azonban mégis csak kimondta neki, hogy haza szeretne menni a testvéreihez, hogy otthon haljon meg nyugodtan. A pinczér ránézett, végigsimította a fülén dombot képező haját, a fejét félre csapta s a száját elhúzta, mint a vidéki színész, ha mély -szomorúságot akar kifejezni. Arczának szine szürkés-zöld volt, szemei alatt kék karikák keletkeztek, s ez oly különös ellentétben állt erős alakjával és finom vonásaival. * — Bizony Ane nagyon rossz szinben vagy, nagyon rosszban. De azért — isten tudja, — oly nagyon szeretlek. Mit gondolsz, ha talán valami gseftbe kapnánk . . . Itt van például az uj negyedben egy pincze, melyet megkaphatnék . . . bár nincs hozzá pénzem. Azután ezt kezdték megbeszélni. A leány megnézte a pinczét, a férfi pedig megrendelte a papnál az esküvőt. . De Ane folyton fogyott, már jártányi ereje sem volt, s kórházba kellett volna mennie. * >Bisse« dánul annyit jelent, h o g y : csavarogni, kuncsorogni.
' Ezt a leány nem; akarta.' Majd inkább háza megy. Ezt meg a férfi. nem akarta. Kibérelték tehát a pinczét, berendezkedtek ugy-ahogy, részletfizetésre, Ane- nyomban ágyba feküdt s állapota napról-napra rosszabbra fordult. Gyula erről levelet kapott. Egy napig gondolkozott a dolog felől, másnap reggel pedig beutazott a városba. Az uj negyedben, hol minden ablakra az van irva, hogy »kiadó«, ráakadt a pinczére. De ember nem sok járt arra. A korcsma sem volt nagyon tele. Bisserup ur egyetlen vendég társaságában ült a frissen. mázolt söntés ; asztal előtt s állát elgondolkozva támasztotta a kezére. • Mikor sógorát meglátta, a nyakába ugrott, ami Gyulát nem kis zavarba hozta. Azt sem tudta, nevessen-e, vagy boszankodjék. Végre Ane után kérdezősködött. — Ott .fekszik bent a kamrában. Az én ágyam amodaát van.'— A testvéred van itt, édes drága leányom. Ott álltak a homályos kamarában, a barnára mázolt ágy előtt. Egyetlen ablaka jó magasan volt, az előtte szaladgáló kutyák minden pillanatban elvették a kilátást, annyival is inkább, mert minden kutya . alaposan szemügyre vette, hogy az előző kutya ottléte óta megpuczolták-e. A kamarában nedves falnak, gyaluforgácsnak és orvosságnak az illata terjengett. Itt feküdt Ane egy virágos takaró alatt. Kezet nyújtott Gyulának (nagyon meleg, nedves volt a keze) s egymásra néztek. Végre Gyula megszólalt : — Jól megvagytok? Bisserup ur lecsüngette a fejét s tompán mondá: — Ápolásáról én gondoskodom, ahogy telik. Ugy-e édes drága leányom? " S az egykori pinczér ideges vonásain, a pallérozottság mázától bevont vonásokon igazi, mély érzésnek a pillanatnyi kifejezése suhant át. Ane igent bólintott. Erre Gyula távozott. Az' volt az utolsó szava, hogy tisztelteti az otthonvalókat s hogy ne bántsák a Muszit. A szürke macskát tudniillik. Gyula egész uton hazafelé folyton azon gondolkozott, hogy mily nagy marha volt. Semmit sem beszélt arról, amiről akart, ellenben éppen arról beszélt, amit szóba sem akart hozni. Arról, hogy jól megvannak-e. Mikor Jakab azt kérdezte, hogy mi hir, eszibe jutott a gyaluforgács,. a nedves vakolat, az orvosság, amitől undorodott s eszébe jutott Anenak nedves keze. Elfordult s szelesen mondá: — Nem jól vannak. Mikor tiz perez múlva megint lent volt a bárkában, nem tartóztathatta magát, nevetnie kellett, ha csak ugy befelé is. Ez az ünnepélyes mély hangú pinczér, akinek hosszú haja volt, mint valami művésznek, mégis csak komikus figura volt, mikor a nyakába esett. Egy. hét múlva Ane halott volt. Bisserup Lajos maga kijött, hogy tudtul adja. Először Gyulának esett a nyakába, mert vele már megismerkedett, azután Jakabnak, kit ez kissé zavarba hozott. Azután körüljárták a rokonságot. A rokonság az idegen férfit meglehetős hidegen fogadta; de hidegen fogadta volna akkor is, ha nem lett volna hosszú haja s a nyakában nem lógott volna szemüveg. A viszonyt illetőleg nem voltak nagyon tisztában: gyászoló özvegynek tekintsék-e, vagy minek. Az azonban bizonyos, hogy Ane meghalt, nem volt tehát más hátra, mint. eltemetni s addig a családhoz tartozónak lehetett a férfit tekinteni. Ez nem kerülte el Bisserupnak a figyelmét. Vangaa magatartása bántotta, de nem árulta el. Becsületet akart szerezni a halottnak és szerelmének, de ehhez a rokonság segítségére volt szükség. Ki is rukkolt ezzel Gyula előtt. Hogy a gseft nagyon rosszul megy s a betegség miatt sok kiadásba verte ma-
489, gát. Kitől kaphatna kölcsön a temetési költségekre. Mert a temetést maga akarta fizetni. • "' Gyula nagylelkű volt. Az anyai nagybátyjához, a Postás Jánoshoz utasitotta, aki valamikor kincstári fuvaros volt s addig szaladgált a világban a postai csomagokkal, mig egy kis házat s némi kis tőkét nem szaladgált össze. Postás János.báró. Münchshausennek a daxlijára emlékeztetett, mely eredetileg agár volt. Lába nem sok volt, csontjait pedig nagyon kevés hus borította. Vörös karimájú kis szemei szinte eltűntek a rémülettől, mikor meghallotta, hogy miről van szó. Hogy háromszáz korona kell Ane temetésére? Hiszen ennyiért a király feleségét is eltemetik. — Ane többet ér, mint egy királyi korona — deklamált Bisserup. Gyula elfordult s a szájába dugta mutatóujját. Postás János oly idegesen forgolódott a helyén,- hogy elkoptatott lábait szinte belefúrta a kavicsba, de végre is meg kellett magát adnia. Akár igazi, akár tettetett volt a Bisserup svádája, de olyan volt, hogy az egyszerű embereket le tudná venni a lábukról. Postás János két mondatot nem tudott összefűzni, következésképp az idegenben valóságos Demosthenest látott. Azután a sok pénznek fénye visszaszáll a családra. Anet egy nedves őszi estén teherkocsin hozták ki Vangaaba. Azután betették egy üres házba, mely a testvérek háza mögött állt. Bisserup egész éjszakára bezárkózott a koporsóval. Egész éjszaka világosság volt nála, egész éjszaka kopácsolt s a létrán mászkált. Reggelre az üres földszinti szobát fenyőágakkal, zászlókkal s szomorú georginákkal kápolnává alakította át. A koporsó a szoba közepén állt, Ane halványan feküdt benne, mint az elefántcsont, kékes-fehérbe játszó halotti ruhájában, melynek csipkézett széle olyan volt, mintha ezüstpapirból lett volna. Kezei a keblén össze voltak kulcsolva. A bérmakönyvét az álla alá tették. Fonnyadt ujjai közé örökzöld mirtuszágat szorítottak. A délelőtt folyamán hat zenész jött a városból kocsin. Útközben néhányszor zápor érte őket utói s azóta is folyton szitált. Mikor Vangaaban leszálltak, kibontották nótáikat a fekete gyapjútokból, a pikulát előhúzták az oldalzsebből s a nagy trombitát összeállították. A vörös orrú, fagyásos arczu karmester az első ülésen intett s nemsokára jégbehütött gyászinduló csalta a kapuba Vangaanak öregét-ifját. Azután pedig a gyászoló házhoz. A koporsó körül állt az egész rokonság, egész Vangaa.. Fenyőgaly, bajor sör és ázott ruha illata töltötte be a környéket. A közönség evett-ivott s nemsókára abba a félig kedélyes, félig szorongó hangulatba esett, mikor az ember nem tudja, hogy voltaképpen mi fog történni. Egyelőre Bisserup intézett mindent. Ő akarta igy, mert ő volt a gazda. Mindenki a szolgálatára állt. A nagynénik, unokahugok, szomszédasszonyok, ismerős leányok, egy negyedórát töltöttek már csöndes sírásban. Gyula és Jakab türelmetlenkedni kezdtek. Az utóbbi bosszúsan morgott: — Halljátok . . . nem jó lenne hozzákezdeni ? A szomszéd szoba ajtaja föltárult, Bisserup Lajos jelent meg a küszöbön, a szemén üveggel támolygott a koporsóhoz, fölemelte a fekete keztyüs jobbját, azután fölemelte a fekete keztyüs balját, a torkát köszörülte, elhallgatott s körülnézett. Az egész gyülekezet szeme rá volt függesztve. Idegesség, igaz ellágyulás, színpadi póz, mindenféle összetett s ellentétes elem volt egyesülve e szegény, szerencsétlen teremtményében a fővárosnak, mely nem kíméletesen bánik a° szülötteivel. Gyula alig türtőztette a vihogását. A gyászoló férfi beszélni kezdett:
— Szeretnék — igen, szeretnék, — ha ugyan képes lennék rá — a gondviselés nevében — azaz hogy — bocsássanak meg! . . . Elfordult, orráról leesett a czvikker s zsebkendőjét vette igénybe. — Kedves keresztény társ . . . kedves barátai és rokonai az elhunytnak! Itt állunk e koporsónál — a mulandóság e jelénél — hogy átadjuk — hogy elcseréljük — röviden szólva, mivel az itt jelenlévők közül sokan — talán gonosz kételytől bántva -— tekintettel az én forrón szeretett — nagyon drága — elköltözött menyasszonyomra — hogy nekem kötelességem itt a halállal szemben — ezt a becsületes leányt tisztának s makulátlannak jelenteni ki.. — — Igen, a gondviselést hivom tanúbizonyságul, hogy aki itt fekszik — a halál násznyoszolyájában — mint egy szűz, mint egy szűz, mondom én, mint egy mirtuszvirág, mint egy ág, mely — ó istenem, mily szerencsétlen vagyok 1 Amen . . . amen . . . vizet! Támolyogni kezdett. Gyula odaugrott, megragadta s lenyomta egy székre. Viz ugyan nem volt kezénél; de sör igen. Jót húzott belőle s -elfakadt sirva. Szivet tépő zokogásába belevegyült a némberek sirása is, a férfiak azalatt Gyulának egy intésére megfogtak a koporsót s nagy gyakorlatra valló gyors kopácsolással beszögezték. Azután kivitték, a koszorúkkal együtt ! fölrakták a teherkocsira, a muzsikusok gyászindulóba kezdtek, s a gyászmenet rendezkedni kezdett. Bisserup Lajos ur felöltő nélkül ült a bakon a kocsis mellett, a szemeit annyira dörzsölte, hogy a fekete kesztü nyomot hagyott a-halvány arczon, mialatt keszeg alakján hideg borzongás futott végig. Szomorú menet volt szomorú időben. Mikor a temetőbe értek, „ mely egy egyetlen nagy agyagos domb volt, s melyből ugy meredtek ki a keresztek és rácsok, mint a tük a varrópárnából, az Anet vivő emberek lába folyton megcsúszott a SZÍVÓS sárban. Az égből pedig hideg őszi. eső permetezett alá az esernyőkre, kalapokra és kendőkre, a A pap már ott állt a sirnál. Várt és nagyon türelmes volt. Még egy pap is tud az lenni. Hosszú gyászbeszéd volt kikötve, s a honorárium, melyet Bisserup előre szúrt le, ezzel természetesen arányban állt. A pap mindazonáltal ugy gondolkozott, hogy hivei érdekében tekintettel kell lenni az időre. Belekezdett. — Kedves keresztény atyámfiai 1 Itt állván e gyászos koporsó e l ő t t . . . Az eső szakadni kezdett a pap esernyőjére. Jól megfeszülő' uj selyemernyő volt. Mind jobban és jobban lesülyedt a pap fejére, s alóla a szavak csak nehezen tudtak utat törni maguknak. De mindjobban összebujt a többi esernyő is, melyekről patakzott a viz a gyászoló közönségre, a temetőre, a sirra, Anera, a volt pinczér szerelmére, mely most hozzáméltó temetésben részesült. Gyula egy pillanatra kibujt az esernyője alól. Körülnézett s azon tépelődött, hogy tiz koronát szívesen,, áldozott volna a szegényeknek, ha elszelelhetett volna. De azután eszébe jutott Ane, a pinczér s a szavai. Vulami szúrást érzett a bal felén. Eleinte azt hitte, valami •más, s összerezzent. De a szúrást a szivében érezte. Ane halott volt, s most eltemették. Hát Postás János ? folytonosan Bisserup Lajos urat tartotta szemmel. Látta, hogy mint halaványodik el, mind jobban és jobban, mintha maga is haldoklanék. S'- Postás János észrevétlenül könnyezni kezdett. Könyei összevegyülnek az' ég könyeivel. Lehetséges, hogy az ég nem egyedül ontotta kö-. nyeit Aneért, de annyi bizonyos, hogy Postás János az odaveszett háromszáz koronáját siratta.
/
s
49(3
A Hét szakácskönyve. Feketehegy,
190-1. jul.
23.
Szerkesztő Uram, Elégiát írhatnék az idők jeléről. Arról, amitől ráfanyalodik A Hét — kérem, A Hét szerkesztője — »a. szellem frizérözott gavallérja« — hogy a nőktiil már csak konyha-reczipét kérjen. Arról, hogy a nők ennek a kívánságnak megfelelendő készséggel ülnek íróasztalukhoz, hogy irván kulináris dolgokról, szolgálatot tegyenek egy édes bálványnak — a gyomornak, mely lassan, de biztosan szorítja háttérbe a többi »bálványokat«. Szóval: Írhatnék hosszú elmélkedést a vénülésnek eme kétségbevonhatatlan jeléről, de minek ?. mikor ez a szomorú tényen éppenséggel semmit se v á l t o z t a t . . . Kezdem hát "ezen a »nem szakácskönyvből átirt«, az irodalomban is u g y hiszem ismeretlen, de a gyakorlatban kipróbált reczepten, aminek — ha ugyan még benne nem foglaltatik — a Tóth Béla »Anekdotakincset is hasznát veheti idővel. T e h á t : Patkószeg-leves. Huszárt kvár'télyoztak a fösvény parasztasszony házához. A huszár természetesen éhes; az asszony pedig az első szóra kijelenti,- hogy a kamara üres, ő szegény, mint a templom egere, hát nem adhat semmit. — No, ha igy van, hát akkor főzök magamnak egy kis patkószög-levest. Csak egy fazék" vizet s egy: kis sót adjon nénémasszony; a z ' c s a k van tán? Azzal kivett egy félmaréknyi patkószöget a tarsolyából, beleeresztette a készségesen tűzhöz állított edénybe. Pattogott a rőzse, gőzölgött a fazék a tűzhelyen. Az asszony kíváncsian leste: hogy lesz már leves ebből ? . . . Csak-fölsóhajt a h u s z á r : — Hej, ha csak egy ilyen darabka füstölt kolbászom volna ni! — mérte balkezén a csuklótul mutató ujja hegyéig. . . • — No, hiszen az tán még csak akad, ha jól keresem — mondja nénémasszony; s perez múlva a fazékban puhul a kolbász. Kis idő multán tarkóját vakarva sóhajt a vitéz: — Hej, hej . . . nem kéne már ide egyéb, csak egy féí fej vöröshagyma, egy kanál liszt, meg egy ujjnyi szalonna, hogy rántást csinálnék. Aztán akár tálalhatnék. Magát is megkínálnám néne; tudom, megnyalná a kanalat utána Nyomban ott volt minden; a konyha étvágygerjesztőén illatozott a gyenge-sárga szalonnás rántástul. Alighogy berántotta a huszár a levest, ujabb bánata akadt: — Hm, hm . . . bár csak egy tojás kerülne legalább. Milyen csipetkét gyúrnék vele ebbül a kis maradék lisztbül. Az asszonyt már majd fölvetette a kíváncsiság. Az etye-petyéje is föl volt izgatva. —• Üsse kő a dolgát no, hát itt a tojás vitéz u r a m . . . Azt a kis csipetkét magam is meggyúrom.
Egy-kettőre befőzték a tésztát. Következett a tálalás, 4 .huszár kitöltötte a nagy mázas tálba az illatosan gőzölgő levest, a fazék alján meglapuló patkószögeket pedig kivette, gondosan megtörülgette. — Hát avval mi lesz? — kérdi a néne csalódottan. / — Ezt elteszem máskorra — mondja a vitéz — s visszacsúsztatta a tarsolyába — no, tessen, egyen velemvel együtt . . . Azoknak megnyugtatására, akiknek háztartása nincs kellőleg ellátva patkószöggel, írhatom, hogy ezt a levest csaknem épp oly jól és ízletesen el lehet készíteni patkószög nélkül is. Probatum est. No, de irok még egy reczeptet, egészen komolyan. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az elsőt tréfára vegyék.) T ö l t ö t t k á p o s z t a (rántás nélkül). T i s z t a gyuró-táblára tégy egy kilónyi savanyu káposztát ; finom szálra-vágott fél fej vörös h a g y m á t ; két kanál lisztet; egy kanál zsirt. Mindezt dolgozd össze kézzel, hogy jól elkeveredjék. Nagy kasztról alját rakd ki vékony szalonna-szeletekkel; a káposzta negyedrészével takard el, erre tégy egy sor előbb besózott »borda-szélit« ; ismét egy sor káposztát; erre rakd. a már kész levő töltelékeket (a töltelék áll: két rész húsból, egy rész rizsből, hozzá só, bors, egy tojás, a rizst előbb kevés zsírral félig megpárolni), újból káposzta-réteg, rá »dagadóból« (disznóhasrész) egy sor. Mindezt takard be a megmaradt káposztával, önts rá annyi vizet; hogy jól ellepje, egy fél pohár finom fehér _ bort, adj egy néhány szem' egész borsot s ha szereted, kaprot belé s ha főzted két óra hosszat lassú tűznél, nem kell hozzá más, mint tejföl, kanál és — jó magyar g y o m o r . . . Kavarni nem szabad, csak olykor rázni. Tanultam, pedig ezt az édes anyámtól: kézdi-szentléleki Orbay Kafolintól, ki — amint neve is mutatja — vérbeli székely asszony vala . . . az isten nyugosztalja. Hermán Ottóné. NB. Jó toll és j ó főzőkanál. Ilyet csak a z tud, aki igy tud m a g y a r u l is. Noha a patkószeg-leves a n e k d o t á j á t francziául is ismerem, ó'k kavics-levesnek híják s szegény vándorló legénynyel főzetik. A töltött k á p o s z t á b a n kitűnő ötlet a bor, külömben itt Pesten is s z o kás bele pezsgőt önteni. Ellenben víz helyett nem j o b b volna a káposzta leve ? Sötét pesszimizmust árul el a tiszta gyúródeszkára vaió figyelmeztetés.
K í n a i v a g d a l é k pecsenye. Végy 1 kiló marhahúst (hátulját), 1 kg. malaczhust (jó zsírosat), 1/g kg. borjúhúst (lehetőleg ezombot), 1 pár csirkét, 1 j 2 libát, 1 / 2 pulykát (megjegyzem, ez a lakoma 12 személyre van kiszámítva). Ezeket a húsokat aztán lehetőleg nagyon apróra vagdalni és egy edénybe beletenni, vörös hagymát rátenni, vizet beleönteni és főni hagyni. addig, amig 3 j i részig meg nem puhult; Akkor aztán egy bádogfedőt rászorítani, olyat, amelyiknek az egyik szélyén lyuk van, és minden folyékony ^ anyagot kipréselni a lábasból, ugy, hogy a hus egész száraz marad. Most aztán tejfölt, vajat tenni hozzá és lassú tűzön .megsütni.
Fonyó Aladár. NB. Nem a Kölnische Zeitungból való ez a reczept, melyet mindenki elolvas, de senki meg nem csinál ? Ha valaki mégis megpróbálná : u g y a n írja meg, milyen ?
491 Emma asszonynak. Asszonyom! . Hét év óta vagyok A Hétnek buzgó olvasója. Lelkesedéssel (nem megszokásból) olvasom, s ünnepnek tekintem a vasárnapot, mert A Hét napja az. No de ez még mellékes. A fő az, hogy — hihetetlennek lássék bár Ön előtt — a 7 év alatt nem' küldtem A Hétnek egy kétsoros versikét sem. Nem küldtem novellát, nem ajánlkoztam műfordításokra, nem szedtem össze »bölcs mondások «-at a számára és nem közöltem vele egyetlen »gondolat «-ot sem. Nem cselekedtem pedig mindent azért, mert olyan hét pecséttel lezárt mentségnek tekintem A Hétét, hogy inkább hinnék abban, hogy a mesebeli »Prince Charmant« egyszer csak fölkeres falusi magányomban, minthogy az én betűim valaha A Hét hasábjain meg• jelenhessenek. De most: Welche Wendung, durch Emma's Fügung!. A Hét leszáll az én niveaumra. Főzés ? Ehez . már hozzászólhatok. A főzés — őszintén beismerem — az én főerényem és egyetlen tudományom. Úgyannyira, hogy gondolkoznom kell, hogy a miriád egymást e perczben fejemben őrült gyorsasággal kergető reczept közül melyiket adjam első helyen. Kezdem a húsvéti1 pászkagombóczon ; ez a légcsalhatatlanabb reczeptem. Hozzáértők állítása szerint csak a Mózes nénje készíthetett ehez hasonlót. (Ha Ignotus hires • iró létére nem .szégyenli bevallani, legalább implicite, hogy ősei nem küzdöttek a Godefroy de Bouillon oldalán, lásd: A Hét'szakácskönyve: tojás, miért szégyelném én, silány porszem a »nyájas olvasók« tengerében, mint Prudhomme mondaná.) Tehát: végy egy főzőkanál fagyos zsirt, kavard habosra, tégy bele két tojást s egy főzőkanálnyi vizet, kavard tovább, majd adj bel'e sót, borsot izlés szerint, finomra vagdalt zöld petrezselymet s másfél pászkát' finom lisztté törve vagy reszelve. Tedd félre s egy fél órával a tálalás előtt. formálj- belőle nedves kézzel gombóczokat, főzd meg jó erős.husievesben lassan, befödve fél órán át. A gombócz duzzadozni fog, akárcsak annak a keble a büszkeségtől, ki az első dijat megnyeri, likacsos lesz, mint a legfinomabb kuglóf 's elolvad a szájban, akár a Gerbaud fondant-jai. -
még több 'dijat tűznének ki, s még deficzittel találna záródni (Isten ments!) az ez évi mérlegük. Én pedig igy is várók dijat, -bizván reczeptjeim s még inkább jó sorsomban. .Mert eddig minden pályázaton nyertem. 10 év előtt egy ; méteres franczia babát, két évre rá egy kötet elbeszélést »für höhere Tochter*. S erősen hiszem, hogy ezúttal is legalább a rózsacsokor el nem maradhat. Mindenesetre: n y e r e k v a g y nem, ünnepélyésen meghívom itt önt Asszonyom" % i hogy. nem asszony valóságban,' nagyon örülök rajta) egy magam főzte ebédre. Tudassa a napot, hogy mikor jön. A viszontlátásig üdvözíi - ' • •< (H.-Böszörmény.) f / Konrád Irma. NB. Ó ha én oly -Szabadon mehelnék! Pedig szeretem az elmés társaságot s a jó k o n y h á t ! A. pászka-ígómbócz zsirja természetesen: libazsir, s a levese : tyukleves. Á. Hétről túlságos jó a véleménye — köztünk legyen m o n d v a : nijics jienne egyéb olvasni való, mint amit mi'asszonyok írunk bele. • , ipn^ !
' E g o . A rossz és makacs kis Ego elmefutkározásait büntetésből. nem közlöm, mert ha igazán vannak reczeptjei: mért nem küld belőlük, ha meg nincsenek (pedig • nincsenek, mert nem tudná elhallgatni), akkor mit fájdítja a szivünket ?•
•
E. Paprikás krumpli.
Kedves Emma, a midőn ma kezembe- vettem A Hétét, első gondolatom az volt, hogy mi is lennénk mi maga nélkül, különösen ezekben a,forró, unalmas nyári napokban? De minek ' is mondom én ezt el magának, érzi ezt maga enélkül is, és különösen biztos tudatában volt a maga .szellemi följebbvalóságának, amikor egyszer, nem', régen olvasta A Hétben- néhány, téien igen szellemes urnák a metaphysikai, psychologiai és különösen ethikai fejtegetéseit, a melyeken bizony meglátszott, h o g y ' 2 5 —30° Réáumúrt mutatott a hőmérő, mikor még ebben a melegben sem Hagyták nyugodni szegény Herbert Spencert. Maga, pesti asszonyok legokosabbika biztosan nagyot ásított a sok axióma után, aztán pedig félig becsukta a nyaralója zsaluit és megirta a most nagyon időszerű felhívását. Ignotus ur erre a jó magyaros felhívásra valami kinai Tésztás kása: Valódi ősrégi magyaros alföldi eleételnek nevezett (már erős illatú) tojással kinál bennünket, del. Elköltése közben zűrzavaros Hadúr kiáltásokat vél hallani a fül, szemeink előtt mintegy káprázatban a pedig a főzés az egyedüli' művészetünk, amelyre büszkén mondFeszty-körkép jelenik meg. Különben az itteni arátóknak hatjuk: »Warum irt die Ferne schweifen, sieh, das Guté liegt nyáron át majdnem kizárólagos eledele, kirándulások s so nah'« maradjunk mi is csak'itthon a pörköltek, bográcsgulyás, paprikás krumpli hazájában! Igen, éljen a paprikás szőlői mulatságoknak pedig great attractionja. krumpli! Nem is gondolkozom már a kinai fecskefészek készíA főzéséhez egy vasüst (itt vasfazéknak neveztetik) tési, módján; hanem beküldőm a paprikás krumpli reczipéjét, szükséges, s főleg szabad tűzhelyen sikerül. Végy egy jó' darab szalonnát (mentül több, annál jobb) vágd föl amint azt egy jó falusi gazdas'szonytól tanultam. Pirítsd meg apró darabkákra, pirítsd meg az üstben, most adj hozzá az apróra vagdalt vöröshagymát vajban, .tégy bele elegendő jó köleskását, minden személyre egy marékkal számítva, szegedi paprikát, hogy szép piros ' szine legyen, ezután tedd forgasd meg a szalonnazsirban, ereszd föl 6 személyre bele a koczkákra vágott burgonyát, és ereszd fel egy kevés 2 liter vizzel, tégy sót és paprikát belé s főzd. Mikor a vizzel.' Tál'alás előtt -10 pérczczel keverjél friss, sürü tejfölbe kása már kifakadt, vess közé személyenként két marék . egy púpozott kánálka lisztet, öntsd a- burgonya közé és hadd száraz tésztát (tojás, viz s lisztből készült, papirosvékonyra tálalásig csendesen főlni.. Ezután készen áll a paprikás krumpli, elnyújtott tészta, melyet csontkeménynyé száradni hagyunk amelyik többet ér az összes kinai tojásoknál és fecskefészkeknél. Azért a . Zsolnayra 'nem spekulálok, még a paprikás s kisebb-nagyobb darabokra összetörünk), főzd most ezt, krumpli daczára sem, azt csak Ítéljék oda Bródy Sándor* pörkavarás közben, mig egész sürü nem lesz, ekkor gyakran rázogatva, amikor mindig meg kell hogy forduljon, pirosra költjének; • ugy sem tud — azt hiszem — asszony olyan jól főzni, mint ez az ür. •• ' sülni hagyjuk. Magának pedig szép asszonyom csókolom a jobb'kezén", Krumpli-pogácsa: Amennyi vaj, annyi liszt és krumpli levő öt ujját, a mért lelket lehelt belénk ebben a juliusi formegfőzve s finoman megreszelve. Összegyúrni kevés sóval, róságban. • • ' . • háromszor ( j j 2 órai időközökben) kinyújtani, kiszakítani, (Bény.) Bényi Margit.
tepsiben 3 óráig hideg, helyen pihenni hagyni, tojással bekenve forró sütőben megsütni. Az eredmény mesés. írhatnék még annyi féléről: vadról, halról, tortáról, hors d'oeuvre-ekről. De attól tartok, hogy lelkesedésükben
• NB. Kedves kisasszony, ha ez a krumpli v a j helyett zsírralvolna készítve, valóban rászolgálna a kegyed elragadtatására ;*-a hagyma jobb szereti a zsirt, a tejfel nem bánja. Üdvözlöm a krumplit is, a gazdáját is.
. 2*
•
492, Gombás-vagdalék. Velő-croquet.
Leveshus.
hus igen jó. Nagyon egyszerű. Eltétetem az előtte való napról a sült hus levét, de különösen alkalmas a párolt hús leve. , Nem akarok különös hangzatos nevü és corriplicált éte- . Ezért előző nap azt készíttetek és igen sok levet csinálok hozzá. lekkel tündökölni, mert, ha jól értelmeztem a pályázati hirdet- Másnap a marhahúst egy órával a tálalás előtt a levesből ményt, nem is az a czélja a tisztelt szerkesztőségnek. A frankivéve vékony szeletekbe vágjuk és a lébe beletéve födő alatt czia szakácskönyvek mintájára készült reczepteket, melyek elkétálalásig pároltatjuk. Igen jó, csak próbálják meg! Na, már szítéséhez mindenféle, egy háztartásban készletben nem lévő és elég hosszura nyújtottam a mondókámat, azért most abba hagyom nehezen beszerezhető százféle ingredencziák szükségesek, com- a fecsegést,. és maradok teljes tisztelettel plikált előállításuk végett nem mindenki használhatja. Azonban (Budapest) Harsányi Aranka. az alább közölt ételek épen egyszerű és gyorsan eszközölhető készítésük által tűnnek ki és bármikor, ha hirtelen egy menü U. i. Épen most olvasok lapjukban néhány, már közzékibővitése szükségessé válik, rövid idő alatt előáilithatók. Azt • tett reczeptet és ugy látszik, hogy az enyémekkel kudarezot hiszem, minden háziasszonynak különös örömet szerez, ha eset- fogok vallani, mert, amint észre vettem, a stylusra és a szelleleges husmaradékot felhasználhat. Nos, ' a következő reczept mességekre több súlyt kell fektetni, mint a tartalomra. Én azt főalkatrésze husmaradékból áll. hittem, hogy a tisztelt szerkesztőségnek reczeptekre van szükEgy jó előétel, melynek készítéséhez bárminemű (borjú-, sége és azért igyekeztem a közölt ételek készitési módját minél párolt-, vagdalt-) husmaradékot elhasználhatunk és mely kitűpraeczizebben, érthetőbben leirni ugy, hogy bárki a leirás után nően alkalmas vasárnapi vacsorának, a következő: elkészíthesse. Miután a lap más rovatai vannak hivatva szel4 személyre két szelet hus, 8 tojás, 4 szép champignon lemi táplálékot nyújtani, ezen rövid életű rovatnak, azt hiszem, szükséges. A champignont megtisztítjuk, megmossuk és részint az a czélja, hogy a testi táplálékra vonatkozólag utmutatásokkis szeletekbe vágva, részint pedig megvagdalva egy diónagy- ,kal és tanításokkal szolgáljon. ságu vajban, körülbelül egy kávéskanálnyi vagdalt petrezselyemBocsánatot kérek a tisztelt szerkesztőségtől vakmerőségem zöldjével és' nagyon kevés tört' fekete borssal, sóval födő alatt miatt,' de nem akart az lenni, igazán nem! Hanem tényleg megpároljuk. Ezalatt a hust finomra megvagdaljuk és 'egy nem tudom és nem vagyok biztos abban, vájjon az ételek külön bögrében pedig a 8 tojást,'8 evőkanálnyi vizzel (de,só készítésének leírására kell-e a fő gondot fordítani, vagy pedig nélkül, mivel a sült hus is, a gomba is .már sózva van) villa az irályra és formára ? Ha az utóbbi föltevésem az igazi, akkor segítségével jó habosra felverjük. Ha a gomba meg van párolva, szerényen visszavonulok és maradok teljes tisztelettel ami körülbelül egy negyed óra alatt megtörtént, a vagdalt Harsányi Aranka. hust még egy evőkanálnyi zsir, vagy, ha tetszik, vaj, hozzáadásával a gombához téve, azt még egy kicsit (1 — 2 perez) NB. Nincs szellemesebb dolog egy jó fogás ételnél s nincs pirulni hagyjuk. Azután a felvert tojást ráöntve, folytonos szebb'stilus a szabatos egyszerűségnél. A főztjét pedig, mint az Ember Tragédiájában mondják : csak hódolat illeti, nem birálat. Menu-töltelékeverés közben tetszés szerint lágyra vagy keményebbre hagykei finomak és pikánsak. A leveshussal azonban ugy járt valaki, mint juk sülni. Melegen és frissen tálalandó. Aki szereti, asztalnál az az aradi ember, aki kitalálta a pithagorási tételt — 3000 évvel Pithagoras után. Minden kocsmában leveshust csempésznek a lébensült reszelt parmezánhal is behintheti. ' Még egy előétel. 6 személyre veszünk egy szép borjúvelőt, sós vizzel leforrázzuk, letisztítjuk a bőrtől, megvagdaljúk és egy kávéskanálnyi vagdalt petrezselyem zöldjével, kevés'tört fekete borssal, egy kanálnyi zsírban pároltatjuk. Egy másik edényben, egy szép 25 dkg.-os borjuszeletet egy kevés zsirban födő alatt x / 4 óráig párolunk, azután finomra vagdalva a velőhöz teszszük. Úgyszintén 4 — 5 szép champignont, melyet egy dió nagyságú vajban pároltunk, (természetesen vagdalt gombát értek) szintén a velőhöz teszszük. Miután mindez együtt 1 / 4 órát födő alatt párolódott, félre teszszük. Most egy egész tojásból egyszerű palacsinta tésztát készítünk és 1 4 — 1 5 drb. kis 14 czm. átmérőjű vékony palacsintát (de nem nyilt tűzön!) sütünk. Ha elkészültek, a palacsintákat a félretett töltelékkel megtöltjük (körülbelül egy evőkanálnyi jut egyre) és töltött káposzta módjára hosszúkás 7 — 8 czm.nyi gombóezokat ' »croquet«-ket alakitunk belőlük. Ezután a »croquet«-ket fölvert tojásba mártva, finom zsemlyemorzsába bundázzuk és forró zsirban világosra kisütjük és egy szitára borított illatos papírra teszszük a zsir eltávolítása czéljából. Finom főzelékkel (zöld borsó, sárgarépa és kalarábé keveréke) körözve, frissen tálaljuk, mert, ha sokáig áll, összeesik. Ez a két leirt étel nem ösmeretlen ugyan, de ebben az alakban nem hiszem, hogy készítik, miután saját kombináczió alapján állítottam össze és praxisban többszörösen kipróbálva, kitűnőnek bizonyult. Az utóbbi »velő-croquet« név alatt ismeretes, de miután tisztán csak velőből áll és közvetlenül (tehát palacsinta nélkül) bundázzák morzsába és sütik ki, nagyon »geil« étel. (Itt megjegyzem, hogy »geil« szónak émelygős a forditása.) De a borjúhússal vegyitve és palacsintába burkolva még rossz gyomornak is könnyen elbírható étellé válik. Szeretnék még az érdeklődőknek egy jó tanácsot adni. Igen sokan vannak, akik a leveshust nem szeretik enni, pedig arra szükség van és egy jó gazdasszony semmit sem hagy használatlanul. Miután én magam sem vagyok a leveshus barátja, kitaláltam egy módját, melynek alkalmazása után a
helyébe, csak nem oly őszinték, hogy megmondják.
,
i
Geil. A »geil«
megfelelő
magyar
szava: Alázatos
nyálkás. szolgája
Lukács Jenő. NB. Félek, hogy nem az. Ha a csömörlelesnek íze nem volna, inkább megfelelne.
utálatos mellék-
T ú r ó s k o c h . M o g y o r ó torta. M a k a r ó n i . Kedves E m m a ! íme ismét a m a g a demonstráló szelleme! Most többnyire társnői egyik v a g y másik fürdőhelyen a b b a n iparkodnak, h o g y a z ő r u h á j u k legyen a legdivatosabb, elhomályositsák barátnőik toilettejeiket, körülöttük csapatosodjék < . a legtöbb udvarló, persze férjeik h á t a mögött, kik otthon alkalmasint m á s szórakozást találnak. É s vájjon akik ezt nem teszik, mivel foglalkoznak, n a hát nem t u d j a kedves E m m a , h o g y a XX. s z á z a d b a n philosophia, patológia (pardon!) tartoznak a bon-tonhoz. Hisz egy n é h á n y évtized múlva, ki nem olvasta Nitschet, Herbert Spencert, v a g y Vergiliust latin nyelvén, nem tartozhatik a jó társasághoz. É s mindezek m é g daczára főzőkanálról beszél, ez m á r több a soknál. De miután igért jutalmai oly kecsegtetők, én is a m a g a zászlója alá vonulok. Túrós koch. 4 lat vajat, 4 lat czukrot jól elkeverjük, a d u n k h o z z á 4 tojás sárgát, 8 lat passzirozott túrót, 2 lat őrölt héjazott mandulát, czitromnak a levét és tejben áztatott és kifacsart zsömle héját áttörve. Mindezt ' J / 2 óráig elkeverjük. E z u t á n 4 tojás kemény h a b j a jön bele es 1 kanál prézli. 3 / 4 órát gőzben főzzük.
493, Mogyoró torta. 1j.i font mogyoró csőben pirítva, 'U font czukor, 5 egész tojás, 5 lat czitronád finomra vágva és 2 lat liszt. Töltelék: 14 deka czukor 1 tojással, 1 sárgával fölveretik, a tűzön adunk bele 7 deka vaját, piritott őrölt mogyorót és egy kevés vaníliás czukrot. A tortát csokoládé-guszszal bevonjuk. Makaróni igazi olaszos módra készitve. Egész vékony makaróni meg lesz főzve, hosszú szálakra vágva, kevés paradicsom szósz ráöntve és parmezán sajt külön hozzáadva. Igy az nagyon ízletes. Remélem, kedves Emma, ételeim elismerését elnyerik. •
(Ischl.)
•
Kész hive B. Elly.
NB. Boldog vagyok, hogy ennyi lekötött energiát tam föl. A makaróni for ever! A túrós koch geil.
szabadítot-
getését próbálom fülelni. No hiszen, jó helyen kereskedem! Az egyik asztalnál az élet halhatatlanságáról vitatkoznak, a másik helyen Szilágyi Dezső haláláról beszélgetnek. Bemenekülök egy magányos zugolyba, ahonnan nézhetem az utcza örökké nyüzsgő életét. A járó-kelők tarkasága, a zagyva lárma elkábít egy kissé, de nem sokáig tart a nyugalmam. Egy helyütt sűrű csoportosulás támad az aszfalton. Lehet, hogy csak egy furcsa formájú automobilt bámulnak, de én világosan látom, hogy egy holttetem fekszik a csoport közepén és a következő pillanatban ugy érzem, mintha én volnék az a szencsétlen. Aztán a villanyosok, igásszekerek, fiakkerek között csöngetve robog el a mentő-kocsi és a lefüggönyzött ablakain át is tisztán látom, hogy tátongó sebeket kötözget a fölgyürt ujju orvos . . .
Elfordulok az ablaktól és észreveszem, hogy Banális ur kereng körülöttem, minden pillanatban lecsapásra készenSAISON. Banális úrral a kávéházban ismerkedtem meg, az igazi neyét elfeledtem, mielőtt hallottam volna és eddig békésen megfértünk a közszólamok tág mezején. Néhányszor elsétál Setét ének. mellettem, aztán hirtelen elszántsággal hozzám ül. — aug. 2. — Szegény Makai! — mondja rejtelmesen. — Hogy miért dult az arczom ? • A torkom összeszorul, a szivem gyorsabban kézd Esküszöm, hogy olyan egészséges, életerős vagyok, dobogni. Remegő hangon kérdezem tőle: mint egy baczillus és a hőséget is állom, mintha sivatag• — Tud valami ujat tán az állapotáról? járó őseimtől nem választanának el néhány ezer év vi0 lemondólag legyint a kezével.' szontagságai. Hanem azért az élet válogatott nyomorúsá— Nem, de jobb arról nem is beszélni ! gai végiggyötörnek szakadatlan sorban. Tüdőmben tuberPedig ő kezdte. Most már nem tudok szabadulni a kulotikus kongresszus van az első nyilalásra; a nyakamon beteg poéta képétől. Látom okos fekete szemeit, amelyekminden kis pattanás egy-egy karbunkulus, akit orvosi pe- ben1'a gyötrő láz tüze ég mostan. Látom szelid arczát, neczilussal kellene kivágni onnan; az agyamat guta ve- amelyen. a rejtett kór sápadtsága ül és a forróságtól regeti, a koponyámat nap szurkálja és a gyomromban kipattogzott ajkait. magyar-stilü- csavar-ékitményeket érzek. — Valóban, végre Banális ur pedig bölcselkedve folytatja tovább: is belébetegszem ennyi bajba! .'. — Az élet olyan, mint egy álom. Az ember él, él Reggel, ha kialudótt friss kedvvel a kávéházba me- és azután mégis meghal. Látja, én sokat gondolkoztam gyek, a mindennapi újságom első oldalán egy fekete ezen, — mert én sokat szoktam magamban elmélkedni az gyászkeret leselkedik reám. A nyakamba hurkolódik és életről — és rájöttem, hogy voltaképen minden' mindegy. fojtogatva odaköt a fekete betűkhöz. Akár akarom, akár Akár gazdag valaki, akár szegény, akár király, akár díjnem, végig kell olvasnom, hogy mint ölte meg a szél- nok;' jön a halál és — puff. hűdés a nagy embert, mint esett arczczal a földre, mint E pillanatban gyűlöltem meg csak igazán a halált, zúzta össze magát zuhanásában; olvashatom a hullafoltok amely aprópénzként osztogatja rettenetes igazságait az pontos, leírását és a tetem egyéb elváltozásait.-. emberek között. Lehet valaki akármilyen bölcs is, Banális Erőszakosan kiszakítom magam a szörnyű varázs- ur letorkolja egy millió éves közhelylyel és — még neki ból és átlapozom a bus riportot. Oh jaj nekem! Egymás- van igaza. után vigyorog rám a hírrovatból »Ábrányi Kornél betegBanális ur tovább beszél: sége*, »Crispi haláltusája«, »Tolstoj agóniában*-. Odébb — Elnézem, hogy mint küzködnek az emberek. Az egy kis vidám: elméskedés kínálkozik a hőségről. Gyanút- egyik vagyont gyűjt. Miért? A másik a hatalomért küzlanul futom végig a jó öreg, elnyűhetetlen élczeket az ködik. Miért? a harmadik a dicsőségért dolgozik. Miért? elolvadt kofáról és a cseppfolyós aszfaltról. De & végén Aj-haj! Nem ér ez az élet egy fabatkát sem . . . Apropó! egyszerre, minden átmenet nélkül apró betűkből sápadtan Nem volna önnek tiz forintja kölcsön? A pénzemet véletlibbennek elém »a hőség áldozatai*.'Az-egyik szörnyet lenül nem vettem magamhoz. Holnap megadom . . . halt, a másik 'megőrült, a harmadikat eszméletlenül vitték A, tiz forintot nem adom oda neki, pedig ez háláta kórházba. lanság tőlem. Mert ő győzött meg róla, hogy mégsem A »tüdővész-kongresszus«, a »pest is terjedése«, a olyan hiábavaló az élet. Tiz forintot mindenesetre megér. »burok veszteségei« és a véres rendőri hirek már zagyván Ne. összekeverődve tánczolnak el káprázó szemeim előtt. Szédülve ejtem ki az újságot a kezemből és hogy elűzzem magamtól a halál képét, a többi vendégek-beszél-
494
, INNEN-ONNAN. 6 Választási • műipar. Hogy a választások tisztaságáról szóló .törvény olcsóbbá is tette-e a választásokat, az majd kiderül a .— számlák prezentálásánál. De hogy a bizalomért folyó anyagi küzdelem formáit megnemesitette, • az bizonyos. A hitvány anyag a maga közönséges, vert formájában legfölebb csak mint fuvardíj . férkőzhetik a lelkekhez, egyébként kénytelen alakot váltani, hogy a paragrafus nyakon ne - csípje. A művészet itt is bevonult az iparba és a tiszteletreméltó- lényeg épen hagyásával a formát megnemesiti. A választási iparból választási műipar lett, sőt a naivabb lelkeknél — poézis. A lendületes kortesverseknek soha ekkora'' kelendőségük : nem volt, a kokárdák szín, izlés és disz dolgában megközelítik a tökéletességet, a jelölt immár nemcsak arczképével, de szobrával is kedveskedik hőn szeretett választóinak. Aki azt -hiszi, hogy ezek az ideálista színezetű kedveskedések nem használnak, az alaposan téved. Nem halt még ki a lelkekből a gyöngéd fogékonyság. A fotográfiának nagy ' megindító ereje van, csak a kéret is legyen megfelelő matériából és a szobrocska is'-biz-, tosan hat, ha teszem azt, ezüstből való.
6 Huszár-bravur. Egy bátor lelkű; derék huszárkapitány bravúrjainak dicséretét zengték a héten az újságok, aki egymásután egész csomó huszárgyerek veszendő életét mentette ki a hullámokból. A kapitány derék ember, erős lelkű és jó uszó lehet, e tette szép és csakugyan, dicséretreméltó, de az alkalom, amely bravúros cselekedetére szolgált, már kevésbé felemelő.. Katonának eleme a veszedelem, szükség van rá a veszedelemben, de a veszedelemre neki sincs szüksége. Kihini a vesze: delmet nem 'szükséges, elég, ha talpon találja az embert; mikor reája tör és kitérni előle nem lehet. A fuldokló huszárnak nem training az, hogy . kitűnő századosa megmentette az életét és nem biztositék, hogy másodszor a maga erejéből is meg tud menekedni. Nagy Lajos királyunkról' feljegyezte ' a história, hogy egy : közlegényét, akit a folyó mélységének kipuhatolására küldött, maga mentette ki a sodró áradatból: de Nagy Lajos nem is kelt ott át a vizén a katonáival, ahol annak vesze-delmességéről meggyőződött.
hogy olyan pályára lépjenek, a melyen csak csalódás várja őket. El kellene fogatni továbbá a vasúti pályaházba lépőket; igy megóvhatnók őket a vasuti szerencsétlenségektől. El kellene fogatni a kártyázókat, hogy ne veszíthessenek, a jó tanulókat, hogy a sok studérozástól csont ne nőjjön a fejükben, a sokat dolgozókat, -hogy meg ne ' vakuljanak, a keveset dolgozókat, hogy el ne hizzanak, egy szóval jó • volna időnkint mindenkit elfogatni, igy minden egyes embernek sokkal kevesebb rossz chance-a volna' arra, hogy valami baj fogja érni. Meglehet, hogy ha egyszer egy erélyes elhatározással el lehetne fogatni az egész világot s végül a rendőrök önmagukat is bekisérnék : magától megszűnnék minden baj a világon. S aki ezt kitalálta: egyszerű főkapitány. Rá kellene bizni 'legalább is egy megye adminisztráczióját: ez volna igazán a közigazgatás egyszerűsítése , . . . ' .
© Az automobil hőse Budapesten. Idem, »A Hét« sportszakértője, ,aki érthetetlen okokból egyszerűen mesternek nevezi ' magát, arra a hirre,' hogy Henri Fournier, a páris — berlini automobil-verseny győztese pár- napra .Budapestre - fog érkezni, felpattant régi divatú automobiljára s elébe sietett a nagy . férfiúnak. 0 volt az • első, aki a francziák büszkeségét meginterview-olhattá; ha az utolsó is, aki a Fournier-val való- találkozásról beszámol. A késedelmet az okozta, hogy Idem mester, tudósításának megírása előtt, »Fantázia« nevü automobilján kétszer vagy háromszor végigsétált a világ körül. E csekély megfelejtkezés különben semmit se von le az interview érdekességéből, mert Fournier Idem mesternek legtitkosabb gondolatait-is elmondotta. A szenzácziósnalr, mondható beszélgetésből Idem mester a következő részleteket hozza nyilvánosságra :
Idem: Mit érzett ön abban a> pillanatban, midőn revánche-t vett Szedánért s diadalmasan vonult be Berlin kapuján? . . Fournier: Néhány szürke szóval alig tudom' elmondani. Amit Julius Caesar érezhetett, midőn átkelt a Rubicon-on, s a túlparton elmondották neki, hogy ezt ezerkilenczszáz év múlva is tanitani fogják az iskolában. Igy szóltam magamhoz: »Fournier, Fournier, ez a név maradandó lesz.« Idem: Fölemelő érzés lehet épen kerülni ki a nagy veszedelmekből. Fournier: Válóban. S ön nem is képzeli, .hogy utam milyen veszedelmes volt.' Idem:' Mondják, hogy a kutyákra és madarakra nézve. Fournier: No az emberekre nézve. is. Embereket ugyan nem gázolhattam el — ezt a dicsőséget a jövő utódaim számára tartotta fenn — de ez csakis annak a szükkeblüségnek tulajdonitható, hogy a versenypályát ezerhétszáz kirendelt 0 Elővigyázat. A bajon, ha már megvan, nehéz segiteni; állami tisztviselő őrizte. Idem : Ugy tudom, hogy ezeket az ön egészségének az könnyebb a bajnak elejét venni. Azért ugy az orvosi, mint a őrizetére rendelték ki. társadalmi, politikai és jogi tudományok, nem győzik' eléggé dicsérni a praeventiv eljárás hasznosságát. De mily kevesen Fournier: Nem. Megbízatásuk nagy . általánosságban ugy vannak, akik a gyakorlatban - is követik, amit a tudomány szólt, hogy álljanak helyt a tudomány érdekében. megszívlelésre ajánl! Az okszerű s mindig tevékeny elővigyázat Idem: S ön miképpen óvta magát az életveszélytől ? a legritkább dolgok közé tartozik a világon. Végre azonban Fournier: Úgyszólván, semmivel. Szemüveg, orrvédő, a az eléggé nem magasztalható elővigyázatnak egy .utánzásra -fülemnél szélfogó, szájkötő, alumínium pánczél: mindössze ennyi méltó példáját regisztrálhatjuk. Egy alföldi város főkapitánya volt rajtam. Dunyhát csak akkor használtam, mikor a hideg elfogatta a vásárra. érkezett kereskedőket, nehogy a vásárra lemosások után tiz-tizenkét őrai pihenőre hajtottam fejem. összesereglett sok tolvaj kifoszthassa őket. A kereskedők zúgoIdem: Mily vakmerőség! S nem gondolt rá, hogy gélódtak, de az események a főkapitánynak adtak igazát, mert • pével . fel is fordulhatott volna ? a vásáron egyetlen tolvajlás sem történt, s a kereskedők, Fournier: Erre nem akartam gondolni, nehogy idegessé kiszabadulván ' fogságukból, hiánytalanul haza vihették a pén-' legyek. Elképzelheti, hogy szükségem volt minden nyugalzüket.-Igy irják az újságok. Igaz-e, nem' tudjuk. Nagyon sajmamra. ' •, • nálnék, há nem volna igaz, mert az ötlet felséges. Mennyi Idem: Bámulatos! Csak a modern testi neveléssel tehet bajnak elejét • lehetne venni az ehhez hasonló .'elővigyázattal! szert . az ember. ekkora hidegvérre. S mennyit 'jövedelmezett S hány embert kellene elfogatni, hogy kárt ne okozhassanak önnek életének koczkáztatása ? maguknak! El kellene például fogatni mindazokat, akik tizenhat Fournier: Bagatelle harminczezer frankot. Az emberek éves -korukban verseket Írnak vagy a sziniiskolák. valamelyikébe még nem eléggé praktikusak .s' nem szánnak nagyobb összeóhajtanak belépni, mert csak igy óvhatnók meg őket attól, geket a leggyümölcsözőbb vállalatokra sem.
495, Ez nem is• volna nehéz • mesterség, de ugy látszik az a baj, Idem: Miért tekinti ön vívmányát á maga nemében hogy - azok a diákok, akik hisznek ebben a kényelmes babonáegyetlennek s az emberiségre nézve nagyfontosságunak ? Fournier: Mert megjavítottam a''kissé gyöngélkedő világ; ban,. nem alvással szokták az éjszakát tölteni. Vagy nem • rekordot. Gondolja el: óránkint százhúsz kilométer sebességgel Veszik- meg a könyvet, amit a fejük alá kellené tenni. Ha a haladtam, ami felülmúl minden eddig ismert vasúti gyorsaságot. tanitó ur ideája megvalósul, a diáknak még ennyit se kell -A pihenőket leszámítva tizenhat óra alatt tettem meg a Pá-' tennie. A ' tanár, aki természetesen' csak diplomás hipnotizőr risból Berlinbe vezető utat, holott vasúton a nagy "expreszszel lehet, egyszerűen hipnotikus álomba szenderiti • az egész osztizennyolcz óra kell ehhez. És én- a pihenőkkel mindössze tályt és * — szuggerál neki. Belészuggerálja a földrajzot, a ötvenhat órát ' töltöttem az uton! Belátja már' vivmányom históriát, a latint, á mathézist, szóval, az egész tananyagot és horderejét ? azután csak arra vigyáz, hógy a fiuk föl ne - ébredjenek a Idem: Természetesen. De szeretném, ha ön kissé bőveb- vizsga- zártáig. A vizsga után ugy se baj, ha mindent elfelejtett is a diák, amit addig .beléje szuggeráltak. Ez az uj meben kifejtené . . . thódus mindenesetre alaposan, meg fogja változtatni az egész Fournier: Gondolkozzék csak. Eddig az ember tizennyolcz óráig baktatott ' csiga-lassuságu vasúton. Mostantól fogva az iskolaügyet.'' (Willmann tanár ' úrból, aki annak idején olyan ember, repül, s rövid ötvenhat óra alatt eléri utazása czélját, emlékezetesen működött az Urániában, csakugyan'' tanár -.lesz : azzal a tudattal, hogy ' ez pláne tizenhat óra alatt történt a' diákok boldogulását pedig nem' az eszük és a szorgalmuk volna, ha nem kellett volna pihenőket tartani. fogja meghatározni, hanem az, hogy ki milyen — médium. Idem: Most már értem. Ki jár ezentúl vasúton ? Fournier: A szegények, a betegek, a bénák, az izraelita sinlők, a tébolydai ápoltak . . . Idem: És akik' sietnek. . . 0 Nyári kérdések. A hovatovább tűrhetetlennek bizonyuló Fournier: No igen. • nyár fölviditására s a kétségbeejtően tartós derült 'időjárás •Idem: Még csak egy kérdést intézek önhöz. Mit tart ön ellensúlyozására mi. is megteszszük a magunkét s a napilapok ezek után a) Plátó bölcsészeiéről,1 b) a • jogfilozófiáról, c) Középpéldáján .felbuzdulva, a következő kérdések-' vizsgálatára' iráEurópa faunájáról, d) Horácziusz szatíráiról, e) a differencziális nyozzuk a' szives olvasó figyelmét: • számításról, f ) Klopstock műveiről, g) a' bökversekről, h) Mucius • 1. Tartozik-e a villámoson utazó férfi átengedni ülőhelyét, Scaevola történetéről, áltálában mindarról, amivel a tizennégy,ha hölgy száll fel a zsúfolt kocsiba ? tizennyolcz éves ifjak, egy szerencsétlen tanítási szisztéma áldo2. Tartozik-e haptákba állani a rendőr,. ha főherczegre zatai, az iskolákban még ma is foglalkoznak? gondol? . Fournier erre a kérdésemre egy egyszerű franczia szóval 3. Tartozik-e a jó nevelésű férj kopogtatni, há nejénél felelt, mely nem nyomtatható le, mely azonban cambronne-i társaság van ? erővel fejezte ki általánosságban megvető véleményét. 4. Tartozik-e az ausztráliai fiahordó hetenkint legalább Elbúcsúztam a nagy férfiutói s még ma. is őrzöm kezeegyszer böjtölni ? men hatalmas keze érintésének nyomát. 5. Ha a vendég, a vendéglőshöz igy szól: »Ezt az ételt Maradtam pedig Sidneyben (Ausztrália) az önök hűséges egye meg maga!« — tartozik-e az illedelmes vendéglős e kívánIdemje. ságot teljesíteni? ' . 6. Tartozunk-e imádkozni azért, aki az utczán meglökött bennünket? 7. Ha a holló nagypénteken megmosta a fiát, tattoX Apróságok. Meghalt egy nagy ember és a megdöbbent zik-e a kis fiu évközben többször is mosakodni? lelkek és a ' kegyeletes érdeklődés, amint felocsúdik az első 8. Tartozik-e a suszterinas a közegészségügyi tanács tagrémületből', egyenesen nekiront — az apróságainak.' A »közvélemény® elé kerül a mosó-czédulája, az ebédszámlája, a jait kalaplevéve üdvözölni, olyankor is, ha nincs a kalap a helyén ? , skatulya szivar, amit a szolgája fejéhez vágott és minden 9. Tartozunk-e a szinházban tapsolni, ha a darab tetgorombaság, amit mások fejéhez vágott. A feltűnően szép szik, dé a primadonna kövér ? szőke nőt, aki utoljára járt nála audienczián, szintén nem hagyja 10. Tartozik-e a spanyol büszkén nézni a világba, ha a emlitetlenül a rotacziós történetírás. Erős halott legyen, aki feleségét megszöktették ? , mindezt mozdulatlanul kibírja. Hiszen emberek vagyunk mind11. Tartozik-e a német nevelőnő gorombának lenni, hogy nyájan : Shakspere is evett és Napoleonnák is volt fejfájása: nemzeti jellegét megőrizze ? • y • de mikor egy nagy embernek kivételes .életét siratjuk, micsoda 12. Ha a tánczosnőnknek a lábára léptünk, tartozunk-e furcsa elfajzása az a kegyeletes érdeklődésnek, amely éppen hanyatt vágódni vele, hogy a zavarból kisegitsük ? azokat a tulajdonságait szedegeti elő, amelyek nem voltak • Többi kérdéseinket a jövő nyárra tartjuk fenn, nagyok, se kivételesek. Ha Szilágyi Dezső nagyétü ember volt is, nem minden nagyétü ember lesz Szilágyi Dezsővé és Szilágyi Dezsőnek se.ez a tulajdonsága volt az, ami őt kiválóvá tette. Minek az ilyen apróságairól szólni annak, akinek nagyságai voltak.' Napoleon mondotta, hogy senki se nagy ember a X Halálos betegség 1 . .Halál ellen nincs orvosság', aki tehát komornyikja előtt, de az emberiségnek mégse érdeke, hogy ' meghalt,'okvetlenül, halálos • betegségben halt/meg, lett légyen mindenki beálljon komornyiknak, csakhogy a nagy embereket ez a halálos betegség akár szívszélhűdés/akár villámcsapás, kisebbeknek lássa. akár ágyúgolyó. Ezzel egészen . tisztában volna áz ember. Szilágyi Dezső rfiagánosan, hirtelenük/minden orvosi beavatkozás nélkül -halt meg. Áz orvosi /tudománynak tehát nem juthatott -nála más feladat, mint hpgy. megállapítsa, mi volt a Ó Hipnózis az iskolábán. Egy tanitó ur igen érdekes és halálos betegsége. Meg is állapitötta. Kimutatta, hogy nem is egy halálos betegsége Yolt neki, hanem három. Tehát meg életrevaló ideát termelt a nagy vakáczió pihenő idejében. Azt kellettÜialnia,. lege artis, az/orvosi tudomány szigorú szabályai mondja, hogy a hipnózist be kell vezetni. az iskolába. Hipnózisszerint. Hogy váratlanul Ííált meg, az merő véletlenség. A laikus sal kell közoktatni és magyarázat helyett Szuggerálni. Diákok megdöbbenhet és csodálkózhatik rajta, az orvostudomány nem; között járja az a régi babona, hogy aki éjszakára a vánkosá alá teszi a könyvet, másnapra szószerint tudja 'a leczkét. 'hanem nyugodt biztonsággal jelenti ki, hogy ezt akár előre
496, is m e g m o n d h a t t a volna. H o g y n e m m o n d t a meg, a z is merő véletlenség. De h a Szilágyi Dezső mind" a h á r o m h a l á l o s betegségével m é g h u s z esztendeig itt j á r t volna k ö z ö t t ü n k , m i n t j á r t m á r isten t u d j a mióta, t o v á b b r a is tökéletes m i n t á j a lett volna a v a s e g é s z s é g i e k . M e r t a z ember c s a k a k k o r lesz h a l á l o s beteg, m i k o r m e g h a l t . E>e, a k k o r egész b i z o n y o s a n .
IRODALOM. G y ö t ö r t s z i v e k . I r t a André Theur.iet. Az Athenaeum O l v a s ó t á r a IX. évf. 19 — 2 % k ö t e t e , , 2 K . T h e u r i e t b a r á t a i szívesen f o g j á k olvasni á franczia'* szerző ez u j m u n k á j á t , amely egy csöndes szerelmi tragédia melankolikus rajza. N a g y o b b k v a l i t á s o k e m ű v é b e n sin'csenek, n y á r i o l v a s m á n y n a k a z o n b a n ez is beválik. , A N a g y K é p e s ^ V i l á g t ö r t é n e l e m . A Marczali Henrik szerkesztette N a g y K é p e s V i l á g t ö r t é n e t n e k a VII. köteté': a • reformáczió k o r a . M a r c z a l i a z egész kor történetét á t t e k i n t i és egyszerre irja E u r ó p á n a k történetét, n e m s z a k g a t j a szét nemzetek szerint. M i n d e n ü t t erősen kiemeli a m a g y a r n e m z e t szeretetét és a z egész k ö n y v h á t t e r é b e n m i n d i g o t t áll Magyar-, ország. A z e korbeli m a g y a r t ö r t é n e l e m n e k k ü l ö n részt is szentel, m e l y a m o h á c s i vésztől S z i g e t v á r e l p u s z t u l á s á i g térjed. E részt s z á m o s és eddig k i a d a t l a n k é p disziti, t ö r ö k ö k arczképei, S z a p o l y a i J á n o s n a k egy eddig ismeretlen képe, Zrínyin e k e g y k é p m á s a és egy k é p M a r t i n u z z i m e g g y i l k o l t a t á s á r ó l , R i c a u t közel e g y k o r ú m u n k á j á b ó l . A k ö n y v b e n s z á m o s facsimile is v a n , m e l y e k k ö z ü l a L u t h e r é i a . legnevezetesebbek, különösen pedig végrendelete, m e l y e t B u d a p e s t e n őriznek. A z illuszt r á c z i ó k k ö z ü l L u t h e r arczképei vál'nak ki, t ö b b e k k ö z t egy K r a n a c h által' készített m i n i a t ű r é és V. K á r o l y császár Tizianféle képe. A szines m ű m e l l é k l e t e k k ö z ü l D ü r e r a q u a r e i l j é t e m i i t j ü k meg, t o v á b b á a S t u a r t o k k o r o n á j á t és II. F ü l ö p feleségének fayence-arczképét. A k ö t e t minden h a z a i k ö n y v k e r e s kedésben és a k i a d ó - t á r s u l a t n á l , R é v a i T e s t v é r e k í r o d . Int. R é s z v . - T á r s a s á g n á l , ( B u d a p e s t , VIII., Üllői-ut 1 8 . sz.) k a p h a t ó .
és veszteségszámla adatai • a következők : Terhek. Az ügyvezető igazgatóság, a hivatalnokok és szolgák fizetése 456.903 korona 48 fillér. Költségek 272.122 korona 33 fillér. Adók 177.460 korona 40 fillér. Leírások különféle követelésekből 17.940 korona 27 fillér. Leírások leltári beszerzésekből 2889 korona 19 fillér. Az 1901. első félévi nyereség 3,008.367 korona 85 fillér, ehhez az 1900. évi nyereség-áthozat 770.512 korona 42 fillér, együtt 3.778.880 korona 27 fillér, összesen 4,706.195^korona 94 fillér. Nyereségek. Nyereség-áthozat az 1900-ik évről 77Ó.512 korona 42 fillér. Tiszta jövedelem 1,932.533 korona 97 fillér. A banképület jövedelme 21.493 korona 47 fillér. Nyereség a jelzálogüzletből 608.767 korona 01 fillér. Különféle jutalékok 405.658 korona 36 fillér. Nyereség külföldi váltók és pénznemek után 226.574 korona 53 fillér. Nyereség értékpapirokon és szindikátusokon - 472.591 koroná 41 fillér. Váltóüzletünk, fiókjainak és kommanditok nyeresége : A befektetett tőke kamatainak és a kezelési költségek .levonása után 268 064 korona 77 fillér. Összesen 4,706 195 korona 94 fillér. Első Leánykiházasitási E g y l e t m. sz. (Leány- és fiubizto'sitó intézet.) 1901. évi julius hóban 1237 jutalékrész Írattatott be és nászjutalékok fejében 50.896 korona 78 fillér fizettetett ki. 1901. január hó 1-től—julius hó 31-éig beirt összes jutalékrészek száma 7S59 és a ' kifizetett nászjutalékok összege 324.527 K. 72 fillér.
HETI POSTA. Makai • Emil czimére és hozzánk is halomszámra érkeznek résztvevő, tudakozódó és vigasztaló levelek és táviratok. A beteg poéta állapota fájdalom, nem engedi meg, hogy reájuk válaszoljon, de elolvassa valamennyit, az érdeklődés jól esik .neki, hálás érte és ha Isten segedelmével meggyógyul, mindre felelni fog. Addig is az ő nevében mi mondunk helyette köszönetet. Nem k ö z ö l h e t ő : A kedves jó mama. — Havas alján. Lys-Blanche. Sajnos, a pendant gyönge, legalább egyelőre. Különben is .bajos műfaj az ellen-költészet. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: KISS JÓZSEF.
Haris, Zeillinger és Társa a k é k csillaghoz.
Budapest, IV., Váczi-u. 16. KÖZGAZDASÁG. —" A pesti magyar kereskedelmi b a n k a napokban tette közzé félévi mérlegét, mely -szemben a szomorú általános gazdasági helyzettel, igen örvendetes képet nyújt. A félévi nyereség az áthózat figyelembevétele nélkül 3,008.363 korona 85 fillért, vagy.is a részvénytőkének 20.06 százalékos kamatozását teszi, mely eredmény a tavalyival majdnem teljesen megegyező. A tavalyi nyereség ugyancsak a nyereségathozat tekintetbevétele nélkül 3,025.051 korona 36 fillért tett ki. E félévi mérleg majdnem kizárólag csak a folyó bank- és jelzálogüzlet jövedelmét számolja el. Az Adria magyar királyi tengerhajós részvé. .'társasággal részvénytőkéjének fölemelése iránt létesült tranzakczióból eredő s már realizált nyereséget a második félévben fogják elszámolni. Szintúgy a Rimamurányi vasmü-részvénytársasággal kötött és már lebonyolított ügyletekből eredő nyereség későbbi elszámolásnak van fönntartva. A bank betétei, a kormány és községek betétei nélkül, kerek 133,000.000 koronára emelkedtek. A bank "czimletforgalma (záloglevelek és községi kötvények) 284,000.000 koronára rug. A visszavásárlások folytán visszaérkezett czimletek újból való elhelyezésén kivül a bank 9 és fél millió' korona névértékű különféle czimleteit adta el és ez idő szerint saját czimleteinek egész készletét elhelyezte. A bank a lefolyt félévben 5,500.000 korona erejéig kötött uj kölcsönügyleteket. A bank vezetőségének sikerült folyó üzleteinek jövedelmezőségét tavalyi színvonalán megtartani. A jelzálogosztály üzlete valamivel jobb eredményt mutat. A tiz millió korona névértékű újonnan eladott czimletek elhelyezése is igen jelentékeny eredménynek mondható. A bank által közzétett valamennnyi számadat közül a készpénzbetételeknek (a kormány és községek bétéfeit nem számítva) 'összege a legnagyobb figyelemre méltó. E jelenleg 133,000.000 koronát kitevő betétek 1900 deczember végéhez képest 19 millióval emelkedtek, mely szaporodás oly jelentékeny, a milyent a bank ily rövid idő alatt eddig soha sem mutatott föl. A mérleg, illetőleg a ny^reség-
Ajánlanak a közeledő iskolaév alkalmából
teljes fehérnemű felszereléseket intézetekbe vonuló leány- és
flu-gyermekek
részére.
— Költségvetésekkel készséggel szolgálunk. —
SZÉNÁSY, HOFFMANN ÉS T Á R S A párisi és lyoni selyemgyári raktára.
-
Budapest, IV. ker. Bécsi-utcza 4. s z á m . Tiszta selyem, sima liberty, minden színben mtrje 90 kr. Lyoni foulard és nyomatott pongis- 65 krtól följebb. Tiszta selyem nyomatott liberty 1.10 krtól f ö l j e b b . Louisine, popeline-soleil egész ruhákra minden szinben. Louisine-chiné, gazé-chiné és soyeusechiné a legújabb kivitelben blúzok és egész ruhákra. — Minták vidékre kívánatra pontosan küldetnek.
Royal
szálloda.
Budapest
A főváros leglátogatottabb étterme. Esténként az e l i t e - k O z ö n s é g
és a
művészvilág
B W találkozó helye. — M i n d e n
este
czigány-zenekar.
Budapest, 1901. Az A t h e n a e u m irodalmi és nyomdai r.-társulat betűivel.
Smidt
Károly,
—; igazgató.
