Kereskedõk, hittérítõk Nyugatról Gazdasági kapcsolatok Japánnal portugál felfedezõ, Mendes Pinto hajója 1543-ban viharba került, és japán segítséggel Akógi kikötõjébe jutott. A helyiekre a fedélzetrõl leszálló három portugál látványa megdöbbentõ erõvel hatott, mivel eddig még soha nem láttak fehér embert. Ez a kaland adta a kezdõ lökést az európai kapcsolatok felvételéhez. A terület fiatal nagyura és Pinto beszélgetése során hamar világossá vált: az egymással folytatandó kereskedelem jó nyereséggel kecsegtet. Az ajándékba adott európai szakállas puska nagy izgalmat okozott. Megtanították mûködését és a puskapor készítését. Sõt a daimjó szinte azonnal döntött a portugál fegyver lemásolásáról és gyártásáról. Az elsõ japán puskák az erre kiválasztott kardkészítõ mûhelyében 1544-ben el is készültek. A hír szétfutott, a gyártás titka máshová is eljutott. A portugálok ettõl kezdve rendszeresen visszatértek, a puska bevezetése pedig megváltoztatta Japánban a belsõ erõviszonyokat.
A
Portugál kereskedõk, hittérítõk, 1543–1639 A portugálok áruik mellett a kereszténységet is megismertették a japánokkal. 1549-ben egy portugál kereskedõhajón érkezett meg Xavéri (Szent) Ferenc és kis csapata Kjúsú szigetére. A hittérítés mellett alapos felderítõ tevékenységet is folytattak, ami elõnyöket biztosított a kereskedelmi versenyben is. Megfigyelték például, hogy a japánok precízek és rendkívül mûveltek, kidolgozott szokásrendszerüket híven betartják, de a külsõ formák nagyon fontosak az életükben, továbbá nehezen gyõzhetõk meg. Emellett azonban fogékonyak az újra, annak gyors másolására, és hajlan-
10
dóságot mutatnak mások ízlése szerinti gyártatásra is. A kereskedelmi bevitel csak egynegyedét-harmadát tette ki az Európából származó áru, például a nyugati ruhák, bútorok, tükrök, szõnyegek, üvegtermékek, élelmiszer és bor. Ezek majd mindegyike különlegességnek számított, és a japánok között hamar divatossá vált. Zömében azonban Kínából származó nyersselymet, szövetet vittek be, a fizetséget pedig ezüstben kérték. Itt árujukért többet kaptak, mint máshol. A bevételen Ázsiában újból selymet, porcelánt, fûszert vettek, és Európába szállítva forgatták a pénzt, jó nyereséget érve el. Japánban ismét ezüstöt, bútorokat és lakktárgyakat vásároltak. A portugálok fél évszázadig kizárólagos kereskedelmi pozícióban voltak, de 1596-ban megérkeztek a spanyolok, majd 1600-ban a hollandok és 1613ban az angolok. Az akkoriban induló Holland Kelet-indiai Társaság a kezdetektõl, hivatalosan engedélyezve 1609tõl rendszeresen szállított Japánba, és
ezzel kikezdte a portugálok kereskedelmi pozícióját. Ellenük dolgozott az egyre növekvõ katolikusellenesség is. A sógun 1614-ben kitiltotta a misszionáriusokat, 1624-ben a spanyol, majd 1639-ben a portugál kereskedõket is kiûzték az országból. A hollandok azonban – mivel nem foglalkoztak hittérítéssel és segítettek egy kereszténylázadás leverésében – maradhattak.
A bezártság évszázadai, 1639–1854
Ezután az önként vállalt, mintegy kétszáz éves bezártság, a szakoku következett. Japán a hollandokat tartotta meg kizárólagos nyugati kereskedelmi kapcsolatként, mûködésüket kifejezetten csak a Nagaszaki-öbölben lévõ Dedzsima mesterséges szigetére korlátozva. Japán másik partnere Kína volt, a többi országnak megtiltották a Japánnal való kereskedelmet. Kezdetben a hollandok selyemmel, késõbb cukorral és Európából származó gyapjúszövettel, továbbá üvegáruval is kereskedtek. Japánból porcelánt, lakktárgyakat, bútorokat és mûvészeti alkotásokat vásároltak, valamint rezet, ezüstöt és aranyat vettek jó áron, és az európainál jobb minõségben. A japánok ezen a csatornán keresztül jutottak tudományos eszközökhöz, mûszerekhez, valamint szakkönyvekhez. Dedzsima speciális helyzetére a hollandok is építettek, s így a legyezõ alakú sziget az 1700-as évektõl kezdve már nemcsak a kereskedelem centruma, hanem egyben az európai ismeretek tárháza is lett. Kiemelten a gyógyászat, Az elsõ portugál kereskedõk karakja a Nagaszaki-öbölben. a fizika, a kémia, a csillagászat, az Japán ábrázolás, 17. század optika, a haditudományok egyre keresettebb és látogatottabb központjává vált. Késõbb, a 18. században, Tokugava Josimune sógun kivételes kegyeként és személyre szóló engedélyével, néhány európai tudós már kiköltözhetett, de tartózkodásukat rendszeres rendõrségi megjelenéshez kötötték. Dedzsima szigetén a hollandok egészen 1860-ig mûködtek. Az utolsó fõkapitány 1855-ben adta át III. Vilmos holland király ajándékát a Tokugava-sógunátusnak, a Kankó Maru névre átkeresztelt gõzhajtású hadihajót, ami Japán
Dedzsima szigete a Nagaszaki-öbölben, a holland kereskedõk lerakata és hajói. Japán festmény, 1820 körül
USA elnöke, Millard Fillmore 1853ban Perry admirálissal küldte el levelét, melyben határozottan kérte a kikötõk megnyitását a célból, hogy hajóik a szükségleteiket beszerezhessék. A felvonuló négy hadihajó megtette hatását, és az elnök levelét kénytelenek voltak átvenni, de a japánok halogatták a választ. Perry 1854 januárjában hét hadihajóval tért vissza, és erre a nyomásra megszületett a kanagavai egyezmény, az egyenlõtlen japán–amerikai béke- és barátsági szerzõdés. Simoda és Hakodate kikötõjét megnyitották az amerikai hajók számára. A japán pozíciót erõsítendõ, a Tokugava-kormány rövid idõn belül Angliával, Oroszországgal és Hollandiával is szerzõdést köt, majd késõbb Brazíliával, Olaszországgal, Spanyolországgal és Németországgal. A nyitással fellendült a külkereskedelem. Minden irányba felderítõ miszsziók és delegációk indultak, megélénkült az információcsere és -áramlás is. A külföldi életrõl hozott információk a
társadalmi refommozgalmakat is megerõsítették szándékukban.
Bécsi világkiállítás, 1873
A Meidzsi-kormány (1868–1912) – felismerve a világkiállítások jelentõségét – elsõ alkalommal az 1873-as bécsi világkiállításon mutatta be Japánt. Aszakuszában felállítottak egy speciális mûHolland kereskedõk gésák társaságában helyt, ahol a keramikus dekorációkat Nagaszakiban, 1800 körül készítették. Egy német kémikus, Gottfried Wagener volt az egyetlen külföldi elsõ modern csatahajója volt. Ezzel zátanácsadójuk, aki a tradicionális elerult a Kómó (1639–1854), a hollandokmek bemutatását szorgalmazta. A párira utaló „Vörös Haj”-periódus. zsi világkiállítást megjárt Szano CuneA bezártság ellenére a japánok tami vezetésével a nyolcvanfõs kiállítámegtanulták a szigorú korlátok közötti si csapat igen jó munkát végzett. A kikereskedelem csínját-bínját; amire szükalakított japánkert és a kiállított porceségük volt, azt meg tudták szerezni, és lánok, selymek, lakktárgyak, bútorok, a külföldi tudástól és tudománytól sem rekeszzománcos darabok, ezüsttermézárták el teljesen magukat. Ez a több kek, képek, építészeti makettek és a évszázados tapasztalat, a rafinált módlegkülönfélébb japán termékek – beleszerek kimunkálása a bezárkózottságot értve a nagojai vár kétméteres, delfint nem ismerõ országokkal szemben, ábrázoló tetõdíszét is – egy csapásra olyan metódusok és megoldások tárháközönségsikert arattak. A japánok zát jelenti, amit a japánok a saját jamintegy kétszáz díjat, köztük sok vukra tudtak fordítani. Perry admirális japán könyvillusztráción, 19. század vége aranyérmet, elsõ díjat, kitüntetést és oklevelet kaptak. A nyitás kikényszerítõje: az USA, 1853 A kiállításon kezdettõl fogva Az európai országok a 19. szárészt vett egy 24 fõs kereskedõzad közepére egyre aktívabés mûvészcsapat is. Céljuk kettõs bakká váltak érdekszférájuk volt, egyrészt a japán teljesítmény építésében, és sorozatban külföldi bemutatása, másrészt a gyártott termékeikhez új pianyugati kiállítás- és múzeumszercokat kerestek. Az amerikaiakvezés elsajátítása a kereskedelmi nak a kínai nyersanyag-kereslehetõségek növelése érdekében. kedelemben, szemben az anRészükre a Kóbusó (az 1870-ben golokkal, franciákkal és oroalapított Közmunka Minisztészokkal, egyre égetõbben volt rium, amely Japán technikai felszükségük közbensõ kikötõre, zárkózását szervezte) féléves utahogy tüzelõanyagot, ivóvizet és zási keretet adott abból a célból, élelmiszert vegyenek fel. Az hogy bejárják a fejlett országokat
11
Meidzsi császár megnyitja az elsõ japán választott parlamentet, 1890
Japán modernizációja a 19. században z 1868-ban uralomra került szamurájcsoport Japán nyugati mintájú átalakítását hirdette meg. Meidzsi („felvilágosult kormányzás”) lett a neve a kornak és az akkor 15 évesen trónra kerülõ császárnak. A reformok célja az volt, hogy Japán független maradjon, és megerõsödve a Nyugat hatalmaival egyenrangú országgá váljon. A Meidzsi korszak (1868–1912) ezt a célkitûzést megvalósította. A közigazgatási reform (1871) centralizált, bürokratikus államberendezkedést alakított ki. A porosz mintára készített alkotmány (1889) kimondta, hogy a császár a legfõbb hatalom, ugyanakkor megteremtette a parlamentáris rendszert: a kétkamarás országgyûlést, a kabinetet, a miniszterek és a miniszterelnök feladatkörét. Az 1880-as években megalakultak a pártok, és 1890-ben megtartották az elsõ választást. Korlátozott
A
Modern állomásépület, gõzmozdony, telegráfoszlopok. Simbasi állomás, 1874
A tokiói postahivatal modern épülete, 19. század vége
szavazati jog alapján (az összlakosság 1,6%-a szavazhatott), de a népképviselet elve alapján ülhetett össze országgyûlés. A pártok szorosan kapcsolódtak a gazdasági érdekcsoportokhoz, s a politika és az üzleti élet összefonódása (és a korrupció) jellemzõ vonása lett a japán közéletnek. Átalakult a gazdaság is. 1871-ben egységesítették a nemzeti valutát (jen), és megalapították a japán bankrendszert. A mezõgazdasági reformok (nagybirtok eltörlése, parasztok földtulajdonlási joga, földadó, termelési korlátozások eltörlése, új mezõgazdasági technikák) bevezetése mellett erõteljes iparosítás kezdõdött. A japán ipari forradalom az 1860-as években a textilipar gépesítésével, termelékenységének növelésével kezdõdött. 1868-tól 1884-ig megteremtették a modern iparosítás alapjait, és a következõ, 1884-tõl az elsõ világháború végéig tartó korszak a gyors gazdasági és demográfiai növekedés idõszaka lett. Az iparágak nagy részét állami vállalkozásként indították be (könnyûipar, vasút, bányák, hajógyártás, nehézipar), amelyeket az 1880-as években privatizáltak, s így az iparosítást már döntõen a magánszektor folytatta. Az infrastruktúra kiépítését is az állam végezte: vasút, távíróhálózat, postarendszer, kikötõk, utak. Nehézségeket okozott viszont az ország nyersanyagszegénysége. A vasérc, a szén, az olaj, a gumi több mint 90%-át kellett importból beszerezni. Japán társadalma is megváltozott. Az Edo-korban szinte kasztszerûen elkülönültek a lakosság rétegei. A korlátokat a Meidzsi kor szüntette meg: 1871-ben meghirdették a törvény elõtti egyenlõséget, megszüntették a nagybirtokokat, eltörölték a szamurájok kiváltságait (fegyverviselés, járandóság). ÁlModern, nyugati típusú épület Mijanositában: a Fudzsija Hotel, 1897
12
Modern gõzhajó japán zászló alatt
Torpedórobbantást nézõ közönség a vasszerkezetû Azuma-hídon
talános katonai sorozást vezettek be, és az új, parasztokból létA felhalmozott tudásanyagot rögtön a gyakorlatba ültették rehozott hadsereg hamarosan bizonyította fölényét a szamu- át. 1872-ben megalkották a közoktatási reformot, s ezzel magas ráj-hadviseléssel szemben. A társadalom – bár hierarchikus oktatási és kulturális színvonalat teremtettek. A századfordumaradt – megnyílt, és az általános oktatás elvileg mindenkinek lóra Japán lakosságának 95%-a tudott írni-olvasni, és minden biztosította az esélyegyenlõséget. tanköteles korú japán gyermek járt iskolába. A gazdaságfejlesztéshez jó alapot biztosíA közoktatás fontossága nem csak a mûvelttott a nagyszámú iskolázott népesség, az agség terjesztésében rejlett. Az 1890-es „Csárárszektor munkaerõ-feleslege, a monetarizált szári leirat az oktatásról” (amelyet minden gazdaság, a tõkeerõs kereskedõréteg és az iráelemistának meg kellett tanulnia!) a konfucinyító-szervezõ munkát ellátó mûvelt szamuánus etikára építve a hagyományos japán erérájréteg. nyeket nevezte meg a legfontosabb alapelvekÓriási méretû urbanizációs folyamat keznek: alattvalói hûség, fiúi tisztelet, harmóniádõdött el. A századfordulón Tokió már kétra való törekvés, szerény és mértékletes milliós, Oszaka millió feletti nagyváros volt. magaviselet, szorgalmas tanulás és munka1920-ra az össznépesség fele városokban lavégzés, erkölcsös élet, a törvények tisztelete, kott. A népszaporulat vidéken volt magasabb a haza iránti önfeláldozó szeretet. Egységes (fél évszázad alatt 30 millióról közel 60 millióés államilag ellenõrzött, racionalizált és szera nõtt Japán lakossága), de a belsõ migrációkularizált oktatás folyt mindenütt, központinak köszönhetõen a többlet már a városokban lag jóváhagyott tankönyvekbõl, egységes tanjelent meg. terv alapján, egységesen képzett és fegyelemJapán megnyitásakor a Nyugat ismeretre nevelõ tanítókkal. anyaga lenyûgözte a japánokat. Mindent meg A japán külpolitika elsõ feladatának az Külföldön tanult, nyugati ruhát akartak tanulni: küldöttségek indultak Euróegyenlõtlen szerzõdések revízióját tekintette, viselõ hölgy, 19. század vége pába, Amerikába, hogy tanulmányozzák a fejamivel teljes függetlenségének visszaállítására lett országok viszonyait, törvényeit, gazdaságát, politikai éle- törekedett. Elõször Nagy-Britanniával sikerült 1899-ben elistét. Külföldi szakértõket hívtak Japánba, és japán diákok raj- mertetni Japán egyenrangúságát, s az 1902-es angol–japán szözottak ki Európa egyetemeire. A nyugati eszmék leginkább az vetségi szerzõdéssel Japán betagolódott az alakuló hatalmi szöértelmiség és a felsõbb rétegek életére voltak hatással, de a vetségek rendszerébe. A külpolitika távolabbi célkitûzése az nyugatosodás valójában csak a mindennapi élet külsõségeire ország erõsítése volt, mégpedig a nyugati hatalmaktól látott vonatkozott, a személyes kapcsolatokat, a családi életet nem módszerrel: területi hódításokkal, illetve érdekszférák kialakíérintette. Míg a városokban egyre jobban terjedt a nyugati tásával. életstílus, vidéken ennek alig volt jele. FARKAS ILDIKÓ A Takanava-vasút a Singava-öbölben (ma Tokió része), 19. század vége
Szabómûhely. A modern nyugati ruhák modern varrógéppel készülnek, 19. század vége
13
A japán stílus divatja urópában a 19. század közepén kialakult a japanizmus divatja, ami a kereskedelemre is ható erõs mozgalommá nõtte ki magát. A japán stílus újítóan hatott a mûvészetekre, köztük az iparmûvészetre is. Az 1850-es évektõl több jelentõs európai kiállításon nagy érdeklõdést vonzó magángyûjteményeket, fõleg bútor-, lakktárgy- és porcelánkollekciókat mutattak be. A nyitás utáni japán delegációk már határozott céllal érkeztek. Az európai technológia megismerése érdekében például az 1867-es párizsi világkiállításra a japán kormány és a háttérben álló, igen befolyásos Szacuma- és Csósúklán elsõ ízben hivatalos delegációt küldött. A delegáció szamuráj hivatalnokokból és egy válogatott kereskedõ-, illetve mûvészcsoportból állt. A kiállított tablók és anyagok lehetõvé tették az igazi eszmecserét, és megnyitották az utat a delegátusok elõtt a gyár- és üzemlátogatásokhoz. Japán külkereskedelme a nyitás utáni hat évtizedes periódus alatt több mint kétszázszorosára nõ. K. S.
E
Festett japán paravánt csodáló francia hölgyek Tissot festményén, 1870 körül
gyáraik, mûhelyeik mélyebb megismerésére és technológiájuk „ellesésére”. A kiállítás megtette hatását, a japán kerámiaexport abban az évben több mint kétszeresére nõtt. A brit Kiállítási Iroda vezetõje az Alexandra Park Trading Company nevében megvette a kiállítási anyag maradékát. A japánok
14
A bécsi világkiállítás fõbejárata a rotundával, 1873. Temperafestmény
felismerték a lehetõséget, és megalapítottak egy félig állami kereskedõcéget, a Kiricu Kosó Kaisát, amely képviselte és összefogta a mestereket és mûhelyeket. A kiállítási siker meghozta a kedvet és az eltökéltséget. A Meidzsi-idõszak alatt a japánok hivatalosan majdnem negyven világrendezvényen vettek részt, és a megismert mintára otthon is számos nemzeti ipari kiállítást szerveztek a japán exporttermékek bemutatására.
Magyar–japán kereskedelem Az 1873-as bécsi kiállításon sok magyar most találkozhatott elõször japán emberekkel, japán mûvészeti alkotásokkal, áruval és termékekkel. Néhányan vásároltak is, a többiek pedig a látottak hírét hozták magukkal Magyarországra. Budapesten is sokan és gyorsan növekedõ körben értékelték és ízlelgették a japán kultúra szépségét. A magyarországi gazdasági fellendülés anyagi erõsödést és pozitív változást eredményezett. A behozatali cikkek a következõk voltak: hántolatlan rizs, vörösréz, halzsír, gyanta, katechu (csersavtartalmú gyógyszeralapanyag és egyben fa festésére igen alkalmas pác), fabútor, míves faáru, kerámia dísztárgyak, porcelán, nipp, ékszer, legyezõ, rizspapír és csontból készült mûvészeti tárgyak. A forgalom a fiumei kikötõn keresztül bo-
nyolódott le, ahonnan évente 12-13 gõzhajó indult Kóbéba és érkezett vissza. A korai statisztikában sok mintarendelésnek is van már nyoma. Az importált cikkek az üzletekben megjelentek, és egyre több Japánból származó képzõmûvészeti terméket is lehetett Magyarországon kapni. A japánok komoly vevõi voltak a Giovanni Luppis fregattkapitány által feltalált torpedónak, melynek hasznosítására Luppis az angol Whitehead céggel szerzõdött. A hadieszköz gyártására és forgalmazására Fiumében Whitehead torpedógyárat alapított, ahol a fegyvert folyamatosan továbbfejlesztették. Nó-maszk tárolására 1895-ben a japánok szolgáló Edo-kori is megszerzik a torjapán lakkdoboz pedó találmányának használati jogát, amit 1896-ban vásárlás is követ, s ez az elsõ, statisztikában látható, nagy értékû magyar kiviteli tétel. A japánok ezt követõen jelentõs mennyiséget vásároltak. 1900-ban a fiumei gyár megrendelésre a Japán Haditengerészet részére az akkori legnagyobb átmérõjû, 27,5 inches torpedót fejlesztette ki. 1898ban megindult Fiumén keresztül a magyar cukorszállítás Japánba. A cukron és a torpedókon kívül a japánok nagy mennyiségben Elefántcsont korongnecuke az Edo-korból. A nyugati mûgyûjtõk kedvencei ezek az apró tárgyak, amelyeket a japán férfiak övtartójuk zsinórzáraként használtak
Ipari és mûvészeti kiállítások
magára. Egy 1912 októberében kezdõdõ, féléves kiállítás során Tokióban 1300 darab értékes magyar iparmûvészeti terméket, valamint magyar festõk mûveit mutatták be. Az akkori viszonyokra jellemzõ adat: a kiállítást dr. Kurtz Gusztávné Zelles Etelka fõvárosi tanárnõ szponzorálta és szervezte, s a megvalósításban az 1911-es budapesti japán kiállítás egyik vezetõje, Kanno Makotó, a tokiói Mûvészeti Akadémia tanára segítette. A kiállított darabokkal a japán gyûjtemények gyarapodtak.
A jokohamai üzlet jokohamai magyar Kuhn & Co. (1869–1888) tulajdonosa, Kuhn Artúr Kínában utazva találkozott Komor Izidorral és testvérével, Siegfrieddel, akiknek Sanghajban és Hangcsauban hasonló mûkereskedelmi, úgynevezett curio üzletük volt. Társultak, és meglévõ cégeik egyesí-
A
1903-ban Oszakában megrendezték az V. Nemzeti Ipari Kiállítást, amit a féléves nyitva tartás alatt 4,3 millióan néztek meg. Ez volt az elsõ olyan kiállítás, amikor külföldi – összesen 18 – ország termékeit, terményeit és áruit is Megszakadnak a kapcsolatok láthatta a japán nagyközönség. Itt mutatták be elõször a magyar borokat, az Japán az elsõ világháegri borokkal az élen, osztatlan siker- borúba az antantharel. Az egri bikavér dicsérõ oklevelet talmak oldalán lépett kapott. A külkereskedelmi partneri be, 1914. augusztus pozíció azonban mindkét oldalon a né- 23-án hadat üzenve A külföldiek utcája Jokohamában. Bal oldalon látható hány tized százalékos részesedési sáv- Németországnak, egy a Kuhn & Komor cég curio üzletének cégére nappal késõbb a Moban mozgott. narchia is hadat A magyar gazdasági élet tésével megalapították a Kuhn & Koüzent Japánnak. szereplõi, elsõmor (1888–1915) nevû céget. Komor Siegfried is Japánba látogatott, és a Japán célja a hásorban a keresjokohamai üzlet mellett 1897-ben borúban a távol-kekedõk, megérezKóbéban is nyitottak egy régiség- és leti, fõleg Kínában ték az új piacok mûtárgykereskedést. lévõ német gyarmamegszerzésének leÜzletpolitikájuk a vevõ legteljetok megszerzése volt. hetõségét. 1899-ben sebb kiszolgálásán alapult, a vásárlás1914-ben a Monarchia alakult meg Budatól a reklamációk kezelésén át a tel„Kaiserin Elisabeth” cirkápesten a Keleti Kejes körû szállítmányozásig. Gyorsak lója csatlakozott a németekreskedelmi Akavoltak a bútor, porcelán, ezüsttárgy, hez az általuk birtokolt kínai démia. A rá egy évre könyv, képeslap, emléktárgy minõséCsingtao (Quingdao) kikötõ létrejött Turáni Társagi gyártatásában, és az akkori Jokovédelmére. A tengeri csatáság elnöke Széchenyi hama egyik legrangosabb üzletét vitJapán motívumokkal díszített ban a japánok nagy erõk Béla lett, akit az ügyek ezüst teáskanna a Wolfers ték. Külföldre sokfelé, többek között cég kínálatában felvonultatásával gyõztek, és vezetésében Paikert Budapestre is szállítottak. Választéa Monarchia tengerészei a Alajos és Teleki Pál, a kuk különösen az ezüstmíves tárgyak késõbbi miniszterelnök segített. A tár- német csapatokkal együtt fogságba keterén volt színvonalas és gazdag. Késaság az ázsiai rokonság gondolatának rültek. A japánok a magyar hadifogsõbb Hongkongban is nyitottak üzleápolása mellett célul tûzte ki Magyar- lyokkal megértõen bántak, és a háború tet. A kor legjobb japán és kínai mûtárgy- és iparmûvészeti szakértõi ország gazdasági érdekeinek érvényesí- végén a Szibériából jövõkkel együtt seközött tartották számon õket. Az üzgítették hazajutásukat. A hazatését a Balkánon, a törököknél, a bolletük a Jokohamába kiérkezõ magyatérõk beszámolói Japánról, az gároknál, valamint más rokon vagy rok egyik találkozási pontjává vált. ismeretlen szokásokról, az rokonnak vélt keleti népeknél. (Az 1899. december 31-i népszámláemberi kapcsolatokról az elAz elsõ magyarországi lási nyilvántartás szerint a Japánban sõ kézbõl származó hitelesjapán mûvészeti kiállítást a élõ magyarok és osztrákok lélekszáség erejével hatottak, és ittBudapesti Iparmûvészeti ma: 56 férfi és 27 nõ volt.) Egészen hon szimpátiát ébresztettek a Palotában 1911-ben rendez1915-ig mûködött a vállalkozás, és ték meg. A kiállítás anyagát japán nép iránt. végül a világháború miatt kialakult Londonból hozták át. Nyolc piaci visszaesés okozta a mûkereskeKISS SÁNDOR nap alatt több mint ötvendés bezárását. K. S. ezer érdeklõdõ jelent meg! „Mosolygó Buddha”. A válasz nem váratott sokat Edo-kori necuke mamutagyarból
Kiss S. tulajdona
vettek ecetsavat, enyvet, illatos szappant, malátát, nyomdapapírt és tûzálló köveket. Kisebb tételben vásároltak vasrudat, bort, Zsolnay porcelánt, bõrárukat, és a Pongó Kiss Károly által gyártott, akkor világelsõnek számító röntgencsövekbõl is importáltak. A japán hadsereg tenyészméneket és -kancákat is vásárolt Bábolnáról.
15
