K
Y
összefoglaló referátumok
Antioxidánsok szerepe a prevencióban Németh Eszter dr.1, Feher, Janos dr.2, Nagy Viktor dr.1, Lengyel Gabriella dr.1 és Fehér János dr.1 Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, II. Belgyógyászati Klinika, Budapest (igazgató: Tulassay Zsolt dr.)1 „La Sapienza” Római Egyetem, Szemészeti és Vizuális Tudományok Intézete, Róma, Olaszország (intézetvezetô: Feher, Janos dr.)2
A szabad gyökök kialakulása és az azokat semlegesítô mechanizmusok egyensúlyának felborulása oxidatív stresszhez vezet, mely számos betegség kiindulópontját képezheti. Az oxidatív stressz ellen védô antioxidánsok a sejt minden szintjén befolyásolják a szervezet mûködését. A természetes antioxidánsokban gazdag táplálék nagyon fontos az egészség fenntartásában, a betegségek megelôzésében. Szükség esetén, illetve bizonyos patológiás folyamatokban segíthet az antioxidánsok bevitele táplálékkiegészítôkkel, megfelelô formában és dózisban. A nutrigenomika értelmében a táplálék biológiailag aktív összetevôi – többek között az antioxidánsok is – a DNS-re, az RNS-re, a fehérjékre és azok bomlástermékeire hatással vannak, így a táplálék minôsége a sejtek megfelelô mûködésének egyik fontos meghatározója.
The role of antioxidants in prevention. The inbalance between free radical formation and the mechanisms involved in eliminating them results in oxidative stress which lies at the baseline of many diseases. There are many pathological conditions that can be prevented or even be cured by the application of antioxidants. Food containing plenty of natural antioxidants is very important in the maintenance of health and in the prevention of many illnesses. In some diseases supplementation of antioxidants in the proper form and dosage may be irrelevant. According to nutrigenomics the biologically active components of nutrition, including antioxidants, have an influence on the body in every single cell at all levels. Therefore the quality of nutrients is one of the important factors determining the appropriate cell function.
Kulcsszavak: antioxidánsok, oxidatív stressz, nutrigenomika
Keywords: antioxidants, oxidative stress, nutrigenomics
Az oxidatív stressz számos betegség kialakulásában fontos szerepet játszik. Bizonyított patogenetikai tényezô arteriosclerosisban, gyulladásban, carcinogenesisben, szöveti reperfusióban, az öregedési folyamatokban és bizonyos toxikus károsodásokban (4, 5, 18). Minthogy ezek a betegségek multifaktoriális kóreredetûek, így az oxidatív stressz mellett persze sok más tényezô is áll a háttérben. Az oxigén- és nitrogénalapú szabad gyökök felhalmozódása a szervezetben antioxidánsok segítségével meggátolható, feltételezve, hogy ezzel a fent említett betegségek kialakulásának esélye is csökkenthetô. Rendkívül nagy jelentôsége van a prevencióban és a gyógyításban a természetes antioxidánsokban, így a zöldségben és gyümölcsben gazdag táplálkozásnak, illetve bizonyos esetekben ezen anyagok táplálékkiegészítôk formájában való adagolásának. Jelen dolgozatunkban az ubidekarenon (más néven ubikinon, koenzim Q10), a szelén, a liponsav, az omega-3 zsírsavak és az E-vitamin prevencióban betöltött szerepét tárgyaljuk. 2006 147. évfolyam, 13. szám, 603–607. ■
A szabad gyökök definíciója és keletkezése Szervezetünket az élettelen rendszerekben is elôforduló elemek építik fel a fizika és a kémia általános, a természetben érvényesülô szabályainak megfelelôen. A testünket felépítô molekulák atomjai atommagból és a körülötte keringô elektronokból állnak. Az elektron elemi mágnesként viselkedik, így a külsô tér erôvonalaival párhuzamosan, vagy ellentétes irányban állhat, meghatározva az elektron spinkvantumszámát. A Pauli-féle tilalmi elv értelmében egy atompályán összesen két elektron tartózkodhat és ezek spinje ellentétes (10, 47). Azokat az atomokat, molekulákat, illetve molekularészeket nevezzük szabad gyököknek, amelyek elektronpályáján párosítatlan elektron található. Ennek következtében ezek a részecskék rendkívül reaktívak, aminek sajátságos agresszív, ORVOSI HETILAP
603
Y
láncreakciókat beindító tulajdonságaikat köszönhetik (10). Az élô szervezetben található szabad gyökök oxigénbôl és nitrogénbôl keletkeznek (1. táblázat). Oxigénbôl gerjesztéssel keletkezhet a szigma-szinglet és a delta-szinglet oxigén és elektronredukcióval jön létre a perhidroxigyök, a szuperoxidanion, a hidrogén-peroxid és a hidroxilgyök (13). A nitrogénalapú szabad gyökök a nitrogén különbözô oxidjai. Maga a nitrogén inert gáz, mivel kétatomos molekulái között nagyon stabil hármas kötés található. A nitrogén az oxigénnel csak az elektromos ívfény hômérsékletén képes reagálni létrehozva a nitrogén-oxidokat: nitrogén-monoxid, dinitrogén-monoxid, nitrogén-dioxid, nitrogén-trioxid, dinitrogén-tetroxid, dinitrogén-pentoxid. A nitrogén különbözô oxidjainak elegye képezi a nitrózus gyököket (14, 20).
A szabad gyökök élettani és kórélettani szerepe Szabad gyökök keletkeznek fiziológiás körülmények között is az emberi szervezetben a mitokondriális oxidatív metabolizmus, a mikroszomális drogmetabolizáló enzimrendszer, a prosztaglandinszintézis, a konstitutív és az indukálható NO-szintáz aktivitása, a monocyta-macrophag rendszer képviselôinek oxigéntôl függô ölô mechanizmusai, a peroxiszomális hidrogén-peroxid autooxidációja és a lipidperoxidáció során. Hypoxiában, hyperoxiában és normális oxigéntenzió mellett is keletkezhetnek reaktív oxigén szabad gyökök (18, 42). Szigorúan szabályozott védekezô mechanizmusok biztosítják azt, hogy ezek az élettani szabadgyökös folyamatok bizonyos keretek között, a sejtstruktúrák károsodása nélkül menjenek végbe (2. táblázat). Elsôdleges szerepe van az alacsony szöveti oxigéntenziónak, ami 26 Hgmm vagy annál kevesebb. Léteznek az oxigén szabad gyökök kóros felszaporodását megakadályozó enzimrendszerek, így a szuperoxid-dizmutázok (SOD-ok), a kataláz, a peroxidáz, a glutation-S-transzferáz és a különféle reduktázok. Az enzimek tevékenységét kiegészítik az antioxidáns, scavengerkapacitással rendelkezô vitaminok (C, A, E, K); a kofaktorok; a tiol-, foszfor-, amin-, poliamintartalmú vegyületek; a fenolok, kinolonok, az ubidekarenon; a flavonoidok, poliének; a glukóz, az urát, a bilirubin stb. (1, 6, 21, 28, 32, 34, 39, 43). Ezenkívül számos nyomelem is (szelén, mangán, réz, cink) fontos szerepet tölt be a redoxegyensúly fenntartásában (7, 24). Az albumin, a cöruloplazmin, a transzferrin és a tetramer SOD az extracelluláris tér védelmét biztosítja. Ha a fenti mechanizmusok nem eliminálják a szabad gyököket, akkor az azok által károsított molekulák eltakarításában a DNS- (exonukleázok, endonukleázok, ligázok, glikozilázok, polimerázok által), a fehérje- (proteinázok, proteázok, pep-
604
ORVOSI HETILAP
K
1. táblázat: Oxigén- és nitrogénalapú szabad gyökök biológiai rendszerekben Oxigénalapú szabad gyökök
Nitrogénalapú szabad gyökök
Redukcióval Superoxidanion Perhidroxilgyök Hidrogén-peroxid Hidroxilgyök Gerjesztéssel Szigma-szinglet oxigén Delta-szinglet oxigén
Nitrogén monoxid Dinitrogén monoxid Nitrogén dioxid Dinitrogén trioxid Dinitrogén tetroxid Dinitrogén pentoxid
2. táblázat: Az oxidatív stresszmegelôzési lehetôségek a homeosztázis fenntartásában Csökkent oxigéntenzió a szövetekben Enzimatikus prevenció (szuperoxid-dizmutáz, kataláz, peroxidáz) Antioxidánsok, scavengerek Repairmechanismusok (DNS-, fehérje-, lipiddegradátumok eltávolítása) Mitokondriális funkciók javítása omega-3 zsírsavakkal, koenzim-Q10-zel, karnitinnel
3. táblázat: Gyökfogó hatású anyagok a biológiai rendszerekben Antioxidánsok az élô szervezetben
Az extracellularis tér védekezése a szabad gyökökkel szemben
Vitaminok: C, A, E, K Szelén Tioltartalmú anyagok Galluszsav
Cöruloplazmin Transzferrin Piruvát Húgysav Glukóz
tidázok, makroxiproteázok segítségével), valamint a lipiddegradátumok (foszfolipázok, glutationperoxidáz, transzferázok, reduktázok mûködése folytán) enzimatikus repairmechanizmusai jelenthetik a védelmet (18). Amennyiben az élettani kontrollmechanizmusok alól kiszabadulnak és kórosan felszaporodnak a szabad gyökök, oxidatív stresszrôl beszélünk. A szabad gyökök fôként a szabad funkciós csoporttal rendelkezô peptideket, polipeptideket és fehérjéket támadják meg. Ennek következtében a molekulák kémiai szerkezete megváltozik, az enzimfunkcióval rendelkezô fehérjék inaktívvá válnak, a kóros lipidperoxidációs folyamatok a sejtmembrán permeabilitásának megváltozásához vezetnek, a nukleinsavak károsodása pedig a mutációkon keresztül a carcinogenesis irányába mutat (4, 5, 8).
Antioxidánsok Az antioxidánsok azok a szervezetben megtalálható, illetve a szervezetbe bejuttatható molekulák, amelyek az oxidatív stressztôl védenek. A testünk2006 147. évfolyam, 13. szám ■
K
Y
ben megtalálható természetes antioxidánsok csakúgy, mint a táplálékkal bejuttatott, exogén antioxidánsok is a fenti védelmi mechanizmusok effektorai (3. táblázat). Az táplálkozás jelentôsége az egészség megtartásában és a betegségek megelôzésében felbecsülhetetlen. A molekuláris és genetikai vizsgálatok rohamos fejlôdésével nyílt lehetôség arra, hogy a táplálék hatását a sejt legelemibb szintjén is vizsgálni tudjuk. A nutrigenomika találó elnevezés arra, hogy táplálékunk a DNS és ennek következtében, illetve ettôl függetlenül is az RNS, a fehérjék és azok bomlástermékeinek szintjén is hatással van a sejtek mûködésére (1. ábra). Így a táplálék antioxidánstartalma is olyan biológiailag aktív összetevô, ami a sejtek megfelelô mûködését segíti (30). Az ubidekarenon Az ubidekarenon (szinonimái: koenzim-Q10 [CoQ10], ubikinon) benzokinonszármazék, amihez egy általában 6–10 egységbôl álló izoprénlánc kapcsolódik, melynek segítségével a membránhoz rögzül a molekula. A kinoidális szerkezet lehetôvé teszi a hidrogén felvételét. Ahogy azt az ubikinon
elnevezés is mutatja, a CoQ számos sejtorganellumban megtalálható, de elsôsorban a mitokondriális elektrontranszport-rendszer alkotója. Fontos in vivo antioxidáns, azonban O2-*- és H2O2-forrásául is szolgál (45). Számos tanulmány foglalkozik a táplálékkal vagy táplálékkiegészítôkkel a szervezetbe juttatott, exogén CoQ jótékony hatásával. Vitaminokkal kombinálva kimutatták a CoQ preventív hatását öregedési folyamatokban, arteriosclerosisban, ischaemiás szívbetegségben (35, 41). A CoQ napi dózisát tekintve nem született még megegyezés. A legtöbb európai országban 20 mg/die a javasolt minimális adag a prevencióban. A terápiás dózisok persze ezt jóval meghaladják (50–100 mg/die), azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a CoQ toxikus is lehet nagy dózisban. Minthogy a CoQ zsíroldékony, ezért az a legjobb, ha a táplálék zsírösszetevôjével együtt visszük be a szervezetbe. A marhahús, a szója, a makréla, szardínia, a spenót és a növényi olajok a legjobb természetes CoQ-források. Bizonyítékok vannak birtokunkban azzal kapcsolatosan, hogy a CoQ-szupplementáció a szövetekben – különösen a mitokondriumokban – CoQ-szint-növekedéshez vezet, ami a fehérjék oxidatív stresszbôl származó károsodásának csökke-
Táplálkozási nutrigenomika és a biomarkerek hatásai
Bioaktív táplálkozási faktorok
Nutrigenomikumok
Táplálkozási genetikus faktorok
Táplálkozási epigenetikus faktorok
Táplálkozási transzkriptogén faktorok
RNS
Fehérjét befolyásoló faktorok
Anyagcserét befolyásoló faktorok
Fehérje Metabolit
DNS
Fenotípus
1. ábra: Táplálkozási nutrigenomika és a biomarkerek hatásai
2006 147. évfolyam, 13. szám ■
ORVOSI HETILAP
605
Y
néséhez és az antioxidáns potenciál növekedéséhez vezet (45). Az anginában, HIV-fertôzésben, férfiak infertilitásában, diabetesben, periodontalis betegségekben, magas vérnyomásban, pajzsmirigy-betegségekben, rákban szenvedô betegek esetében mindennek igazolt a jótékony hatása. A HMG-CoA-reduktáz-gátló statinok fontos és széles körben alkalmazott szérum lipidszintet csökkentô gyógyszerek. Minthogy a CoQ és a statinok ugyanazon bioszintetikus utakon keletkeznek, feltételezhetô volt, hogy a statinok a CoQszint csökkenéséhez vezetnek. Mind humán-, mind állatkísérletek bizonyították ezt a hipotézist (2, 11, 12, 17, 19, 22, 25, 29, 31, 33). A statinok mellékhatásai közé tehát nemcsak a rhabdomyolysis, az izomgyengeség, izomfájdalom, magas szérum CK- és/vagy transzamináz-szintek tartoznak, hanem a bizonyos fokig ezeket a tüneteket magyarázó alacsony CoQ-szint is. Az öregedéssel csökken a CoQ-szint, ami az idôsebb korosztályt még fogékonyabbá teszi a statin által indukálta CoQ10deplécióra (26, 44). Liponsav Nyolc szénatomos zsírsav, ami pentamer gyûrûbe zárt, a hatos és a nyolcas szénatomon diszulfidhidat tartalmazó molekula. A mitokondriális piruvát-dehidrogenáz enzimkomplex kofaktora, jelentôs endogén antioxidáns (23, 36). Hypertoniában állatkísérletes modell segítségével bizonyított az exogén liponsav systolés vérnyomásra és a magas vérnyomás szöveti és biokémiai következményeire kifejtett jótékony hatása (46).
K
Magyarországon a szelénben gazdag élesztôvel sütött kenyér fogyasztásával történtek próbálkozások, ami könnyen megvalósíthatónak és hatásosnak bizonyult. Mivel a szelénhiány a neoplasiák és a cardiovascularis betegségek kialakulásában szerepet játszhat és a magyar lakosság tumoros és szív- és érrendszeri eredetû morbiditási és mortalitási mutatói sajnos nagyon rosszak, így érdemes a szelénpótlásra nagy figyelmet fordítani. Omega-3 zsírsavak A mitokondriális membránok rendkívül gazdagok omega-3 zsírsavakban, és sok más tényezô mellett az elektrontranszport funkcionális szempontból meghatározó tényezôi. Többek között a III-as és a IV-es komplexek stabilizálásában játszanak fontos szerepet. Az omega-3 zsírsavakban gazdag étrend in vivo tanulmányok szerint visszafordítja a sejtmembrán öregedéssel együtt járó omega-3/omega6 zsírsavak egyensúlyának felborulását, valamint a diszfunkcionális kalciummetabolizmust, ami a mitokondriális energiatermelés hatékonyabbá válásához és az ischaemia és reperfusiós folyamatokkal szembeni nagyobb toleranciához vezet (37). A vizsgálatok szerint a táplálkozással felvett omega3 zsírsavak elsôsorban a mitokondriális membránban akkumulálódnak (3, 38). Az omega-3 zsírsavak együtt adása CoQ-val és acetil-L-karnitinnal a korai öregedéssel járó macula-degeneratióban szenvedô betegek látási funkcióit és a retinalis elváltozásokat is javította nemrégiben megjelent tanulmányok szerint (15, 16). E-vitamin
Szelén A szelén szervezetünk azon nyomelemei közé tartozik, ami jelentôs antioxidáns potenciállal rendelkezik. A szelénszint csökkenése esetén (<0,57 µmol/l) az akut myocardialis infarctus relatív kockázata 2,1, a fatális stroke-é pedig 3,2–3,7. A kórosan alacsony szelénszint és a tumoros elváltozások (különösen a vastagbél- és az emlôrák) között szintén bizonyítható összefüggés van. A szelén antioxidáns tulajdonságain túl immunstimuláns és gyulladásgátló sajátságokkal is rendelkezik, és elôsegíti az antitesttermelést. Hosszan tartó szelénhiány esetén állatkísérletben a koenzim Q9- és 10szint csökkenését írták le. Magyarország talajai szelénben szegények, ami a magyar populáció hiányos szelénellátottságához vezet (13). A National Research Council ajánlása alapján a napi optimális szelénbevitel férfiak esetében 70 µg, nôk esetében 55 µg (terhesség és szoptatás esetén nagyobb) (24). A magyar népesség mindezek értelmében szelénszupplementációra szorul. A finnországi és az új-zélandi példa alapján a szelénpótlás történhet nátrium-szelenid-tartalmú mûtrágyák alkalmazásával a növénytermesztés során, a skóciai példa értelmében a nátrium-szelenid tenyésztett állatoknak való adagolásával vagy az amerikaiak által alkalmazott ivóvíz szelénnel való dúsításával.
606
ORVOSI HETILAP
Az E-vitamin a mitokondriumbeli hidrogén-peroxid-termelését közvetlen módon szabályozza. Megfigyelések szerint E-vitamin-hiányos kórképekben a szövetkárosodás vezetô oka a mitokondriális reaktív oxigén szabad gyökök fokozott produkciója (9).Az E-vitamin aktív formáját, az α-tokoferolt a redukált CoQ regenerálja, és így csökkenti az α-tokoferil-gyök szintjét. Ezen folyamatok során képzôdik az ubiszemikinongyök (40). A CoQ10-szupplementáció nemcsak a CoQ-szintek, hanem az E-vitamin-szintek növekedését is eredményezte a szövethomogenizátumokban és a mitokondriumokban. Sôt a CoQ10-bevitel növeli a szövetek antioxidánspotenciálját az endogén E-vitamin-szint növelésével (27).
Következtetés Az oxidatív stressz számos kórkép patogenezisében fontos szerepet kap. A patológiás mértékben felszaporodott szabad gyökök a cardiovascularis betegségek, a tumorok, a többek között alkoholos eredetû toxikus májkárosodás kialakulásában sok más tényezôvel együtt szerepet játszanak. A megfelelô, 2006 147. évfolyam, 13. szám ■
K
Y
gyümölcsökben és zöldségekben gazdag, sok természetes antioxidánst tartalmazó táplálék kulcsfontosságú a reaktív szabadgyökök elleni védelemben. Életminôségünk javítását szolgálják és számos betegség kialakulását megelôzhetik a megfelelô dózisban alkalmazott koenzim-Q10-et, ásványi anyagokat, nyomelemeket, vitaminokat és omega-3 zsírsavakat tartalmazó étrendkiegészítôk. Fontos azonban megjegyezni, hogy személyre szabott adagban és formában kell ezeket alkalmazni az esetlegesen fellépô interakciókat és az antioxidánsok esetében is létezô toxikus dózist figyelembe véve. Tudni kell tehát, hogy az antioxidánsok kétélû fegyverek a kezünkben, amelyek viszonylag olcsó és könnyen hozzáférhetô, hatékony szereknek bizonyulnak számos betegség megelôzésében és terápiájában, ugyanakkor – mint a természetben mindenütt és minden esetben –, az arany középút ezen szerek alkalmazása esetén is betartandó. IRODALOM: 1. Baez, S., Segura-Aquillar, J.: Formation of reactive oxygen species during one-electron reduction of noradrenochrome catalyzed by NADPH-cytochrome P-45a reductase. Redox Report, 1994, 1, 31-35. – 2. Bargossi, A. M., Grossi G., Fiorella P. L. és mtsai: Exogenous CoQ10 supplementation prevents plasma ubiquinone reduction induced by HMG-CoA reductase inhibitors. Mol. Asp. Med., 1994, 15, 187-93. – 3. Barzanti, V., Battino, M., Baracca, A. és mtsai: The effect of dietary lipid changes on the fatty acid composition and function of liver, heart and brain mitochondria in the rat at different ages. Br. J. Nutr., 1994, 71, 193-202. – 4. Beckman, J. S., Beckman, T. W., Chen, J. és mtsai: Apparent hydroxyl radical production from peroxynitrite: implications for endothelial injury by nitric oxide and superoxide. Proc. Natl. Acad. Sci., 1990, 87, 1620-1624. – 5. Benzi, G., Moretti, A.: Age- and peroxidative stressrelated modification of the cerebral enzymatic activities linked to mitochondria and the glutathione system. Free Rad. Biol. Med., 1995, 19, 77-101. – 6. Beyer, R. E.: The participation of coenzyme Q in free radical production and antioxidation. Free Rad. Biol. Med. 1990, 8, 545-565. – 7. Bollag, W.: Vitamin A and retinoids: from nutrition to pharmcotherapy in dermatoology and oncology. Lancet, 1983, 1, 860-863. – 8. Bors, E. W., Heller, W., Michel, C. és mtsa: Flavonoids as antioxidants: Determination of radical savenging efficiencies. Meth. Enzymol. 1990, 186, 343-355. – 9. Chow, C. K., Ibrahim, W., Wei, Z. és mtsai: Vitamin E regulates mitochondrial hydrogen peroxide generation. Free Radic. Biol. Med. 1999, 27, 580587. – 10. Davies, K. J. A.: Protein damage and degradation by oxygen radicals. I. General aspects. J. Biol. Chem., 1987, 262, 98959901. – 11. De Lorgeril, M., Salen, P., Bontemps, L. és mtsai: Effects of lipid-lowering drugs on left ventricular function and exercise tolerance in dyslipidemic coronary patients. J. Cardiovasc. Pharmacol., 1999, 33, 473-478. – 12. De Pinieux, G., Chariot, P., Ammi-Said, M. és mtsai: Lipid-lowering drugs and mitochondrial function: effects of HMG-CoA reductase inhibitors on serum ubiquinone and blood lactate/pyruvate ratio. Br. J. Clin. Pharmacol., 1996, 42, 333-337. – 13. Dormandy, T. L.: An approach to free radicals. Lancet, 1983, ii, 1010-1024. – 14. Feher, J., Csomos, G., Vereckei, A.: Free Radicals in Biology and Medicine. Springer Verlag, Berlin, Heidelberg, New York, London, Paris, Tokyo, 1987. – 15. Feher, J., Kovács, B., Kovács, I. és mtsai: Improvement of visual functions and fundus alterations in early age-related macular degeneration treated with a combination of acetyl-L-carnitine, n-3 fatty acids, and coenzyme Q10. Ophthalmology, 2005, 219, 154-166. – 16. Feher, J., Papale, A., Mannino, G. és mtsai: Mitotropic compounds for the treatment of age-related macular degeneration. The metabolic approach and a pilot study. Ophthalmology, 2003, 217, 351-357. – 17. Folkers, K., Langsjoen, P., Willis, R. és mtsai: Lovastatin decreases coenzyme Q levels in humans. Proc. Nat. Acad. Sci. USA, 1990, 87, 8931-8934. – 18. Fridovich, I.: Biological effects of the superoxide radical. Arch. Biochem. Biophys., 1986, 247, 1-15. – 19. Ghirlanda, G., Oradei, A., Manto, A. és mtsai: Evidence of plasma CoQ10-lowering effect by HMG-CoA reductase inhibitors: a doubleblind, placebo-controlled
2006 147. évfolyam, 13. szám ■
study. J. Clin. Pharmacol., 1993, 3, 226-229. – 20. Hafeman, D., Sunde, R., A., Hoekstra, W., G.: Effects of dietary selenium an erythrocyte and liver glutathione peroxidase in rat. J. Nutr., 1974, 104, 580-586. – 21. Halliwell, B. V.: Oxidants and human disease: some new concepts. FASEB J., 1987, 1, 358-364. – 22. Human, J. A., Ubbink, J. B., Jerling, J. J. és mtsai: The effect of Simvastatin on the plasma antioxidant concentrations in patients with hypercholesterolaemia. Clin. Chim. Acta, 1997, 263, 67-77. – 23. Ibrahim, W. H., Bhagavan, H. N., Chopra, R, K. és mtsa: Dietary coenzyme Q10 and vitamin E alter the status of these compounds in rat tissues and mitochonmdria. J. Nutr., 2000, 130, 2343-2348. – 24. Kagan, V., Serbinova, E., Packer, L.: Antioxidant effects of ubiquinone in microsomes and mitochondriaare mediated by tocopherol recycling. Bioch. Biophys. Res. Comm., 1990, 169, 851-857. – 25. Kaikkonen J., Nyyssonen K., Tuomainen T. P. és mtsai: Determinants of plasma coenzyme Q10 in humans. FEBS Lett., 1999, 443, 163-166. – 26. Kalen, A., Appelkvist, E. L., Dallner, G.: Age related changes in the lipid composition of rat and human tissue. Lipid, 1989, 24, 579-584. – 27. Kamzalov, S., Sumien, N., Forster, M. J. és mtsai: Coenzyme Q intake elevates the mitochondrial and tissue levels of Coenzyme Q and alpha-tocopherol in young mice. J. Nutr., 2003, 133, 31753180. – 28. Lieber, C. S.: Alcohol and the liver: metabolism of ethanol and pathogenesis of injury. Acata Med. Scan. Suppl., 1984, 103, 11-55. – 29. Littarru, G. P., Battino, M., Tomasetti M. és mtsai: Biochemical and clinical implications of coenzyme Q as antioxidant in plasma and in blood cellular components. Frontiers of reactive oxygen species in biology and medicine. Asada & Yoshikawa, 1994, 337-340 old. – 30. Milner, J. A.: Biomarkers and Surrogate Endpoints for evaluating Health Benefits of Food Components: Promises and Perils National Cancer Meeting, 2005. – 31. Miyake, Y., Shouzu, A., Nishikawa, M. és mtsai: Effect of treatment with 3hydroxy-3-methylglutaryl coenzyme A reductase inhibitors on serum coenzyme Q10 in diabetic patients. Arzneimittelforschung, 1999, 49, 324-329. – 32. Mortensen, S. A.: Perspectives on therapy of myocardial diseases with coenzyme Q 10.Clin. Investig., 1994, 71, 116-123. – 33. Mortensen, S. A., Leth, A., Agner, E. és mtsa: Doserelated decrease of serum coenzyme Q10 during treatment with HMG-CoA reductase inhibitors. Molec. Asp. Med., 1997, 18, 137144. – 34. Niki, E., Tsuchiva, J., Tanimura, R. és mtsa: Regeneration of vitamin E from alpha –chromanoxylradical by GSH and vitamin C. Chem. Lett. 1982, 1, 789-792. – 35. Oldfield, J. E.: The two faces os selenium. J. Nutrition., 1987, 117, 2002-2008. – 36. Packer, L., Trischler, H. J.: Alpha-lipoic acid as a biological antioxidant. Free Rad. Biol. Med., 1996, 20, 625-626. – 37. Pepe, S.: Effect of dietary polyunsaturated fatty acids on age-related changes in cardiac mitochondrial membranes. Exp. Gerontol. 2005, 40, 369-376. – 38. Pepe, S.: Mitochondrial function in ischaemia and reperfusion of the ageing heart. Clin Exp Pharmacol Physiol., 2000, 27, 745-750. – 39. Pryor, W. A.: Free radical biology: xenobiotics, cancer and aging. Ann. New York Acad. Sci., 1982, 293, 1-22. – 40. Quinn, P. J., Fabisiak, J. P., Kagan, V. E.: Expansion of antioxidant function of vitamin E by coenzyme Q., BioFactors, 1999, 9, 149-154. – 41. Saija, A., Scalese, M., Lanza, M. és mtsai: Flavonoids as antioxidant agents: Imporatance of their interaction with biomembranes. Free Rad. Biol. Med., 1995, 19, 481-486. – 42. Sies, H., Murphy, M., E.: Role of tocopherols in the protection of biological system against oxidative damage. J. Photochem. Photobiol. B. Biol., 1991, 8, 211224. – 43. Slater, T. F.: Free radical mechanism in tissue injury. Biochem. J. 1984, 222, 1-15. – 44. Soderberg, M., Edlund, C., Kristensson, K. és mtsa: Lipid composition of different regions of the human brain during aging. J. Neurochem. 1990, 54, 415-423. – 45. Sohal, R. S.: Effects of coenzyme Q10 administration on its tissue concentrations, mitochondrial oxidant generation, and oxidative stress in the rat. Free Radic Biol Med., 2002, 26, 33-41. – 46. Vasdev, S., Gill, V., Parai, S. és mtsai: Dietary lipoic acid supplementation attenuates hypertension in Dahl salt sensitive rats.Mol. Cell. Biochem., 2005, 275, 135-41. – 47. Wieland, E., Schutz, E., Armstrong, V. W. és mtsai: Idebenone protects hepatic microsomes against oxygen radical mediated damage in organ preservation solution. Transplantation, 1995, 60, 444-4551. – 48. Zamora., R., Hidalgo, F. J., Tappel, A.: Comparative antioxidant effectiveness of dietary beta-carotene, vitamin E, selenium and coenzyme Q10 in rat erythrocytes and plasma. J. Nutr. 1990, 121, 50-56.
(Németh Eszter dr., Budapest, Szentkirályi u. 46. 1088) e-mail:
[email protected]) ORVOSI HETILAP
607
