A munkaattitűdök vizsgálatának szerepe

Kóródi Márta

A munkaattitűdök vizsgálatának szerepe Tanulmányomban egy speciális és viszonylag nehezen körülhatárolható területnek, a munkaattitűdök problematikájának a feltérképezésére vállalkozom. Munkám nehézségét mindenekelőtt a fogalom meghatározása, illetve az ide vonatkozó szakirodalmi anyag összeállítása jelentette. Az előbbi és az utóbbi is azért, mert – meglehetősen szerteágazó kérdéskörről lévén szó – egyrészt nem találkoztam a munka-attitűd kifejezés pontos vagy egyértelmű definíciójával, másrészt néhány tanulmány más fogalmat használt olyan kutatások eredményeinek ismertetésekor, amelyek voltaképpen összefüggésben álltak a munkaattitűdökkel, esetleg kifejezetten azokra vonatkoztak. Munkaattitűdnek tekintünk ebben a dolgozatban minden olyan, a munka-végzéssel kapcsolatos jellemzőt, amely a szélesen, elvont fogalomként értelmezett munkának, továbbá – konkrétabban – az egyén által betöltött foglalkozásnak a szubjektív vonatkozásaival kapcsolatos, vagyis arra a minőségre vonatkozik, amely az egyénben ezekről kialakult. Fontos megjegyezni, hogy a munkaattitűdök objektív tényezők hatására változnak, s empirikus eszközökkel vizsgálhatók. A probléma vizsgálatának az oktatás számára hasznos voltát egy rövid, s a teljességre nem vállalkozó elméleti áttekintés kívánja igazolni, majd a munkaattitűdök témájával kapcsolatos kutatások áttekintése következik. A tanulmány a Debreceni Egyetem Neveléstudományi Tanszékén működő Regionális Egyetem Kutatócsoport által végzett surveyvizsgálat eredményeinek ismertetésével zárul.

I. Az oktatás és a munka világának kapcsolata – rövid elméleti áttekintés Teichler véleménye szerint az oktatás és a munka világa közötti kapcsolat vizsgálatakor két alapvető nézőpontból kell kiindulnunk. Az egyik a szakértői társadalom koncepciója, amely szerint a munkavállalóknak a munkaerőpiac által megkövetelt tudással, készségekkel és kompetenciákkal kell rendelkeznie. Ezzel kapcsolatban álta-lánosan elfogadott ténynek tekintik a kutatók, hogy a szükséges tudás átadása és elsajátítása során bizonyos fokú – sokszor jelentős mértékű – különbségek alakul-hatnak ki, melyek okai az iskolák, szakképzési programok, felsőoktatási intézmények különböző típusainak tulajdoníthatók. Ebben az értelemben az oktatás kvalifikációs funkciójáról is beszélhetünk, arról tehát, hogy a képzési struktúra formálja a társa-dalom által igényelt készségek készletét. Az oktatás és munka kapcsolata az oktatási meritokrácia részeként is értelmezhető: a kívánatos, vagy sikeresként definiálható társadalmi státusz és munkahely elérését nagymértékben befolyásolja, hogy az egyén az oktatási rendszer mely szintjéről lép ki a munkaerőpiacra (Teichler 2002). Teichler úgy véli, hogy a szakértői társadalom és az oktatási meritokrácia eszméi erőteljesen formálják mind az oktatás, mind a munka világát, s magát a társadalmat is. Másként fogalmazva: az oktatás és a munkaerőpiac szorosan összefonódó kapcsolatrendszere mélyen a társadalomba ágyazott, azaz – s ez különösen a legutóbbi néhány évtizedben vált különösen hangsúlyossá – a különféle társadalmi jellemzők erőteljesen meghatározzák azt (Teichler 2002). Ennek egyik példája lehet a felsőoktatásban folytatott tanulmányok melletti munkavégzés lehetősége, ill. annak jellemzői. A munka „világával” a hallgatók nem csupán a képzés befejezését követően találkoznak. Megjelenik az egyetemek, főiskolák mindennapi működése során is: egyrészt latens módon, mintegy az intézményi működés végcéljaként – ennek jellegzetes fórumai az állásbörzék –, másrészt közvetlenül, a felsőoktatási intézményekben rendelkezésre álló emberi tőke igénybevételével (erre szolgálnak az egyetemek kör-nyékén létesülő tudományos és ipari parkok, melyek komoly gazdasági jelentőséggel bírnak, de a hallgatók részvétele a tanszéki kutatásokban szintén ide sorolható). Egyre gyakoribb jelenség az is – elsősorban külföldön –, hogy a fiatalok korábbi munka-tapasztalatok birtokában érkeznek az intézményekbe, vagy a képzés alatt vállalnak munkát: akár a szakképzés keretében, akár pusztán jövedelemszerzési céllal alkalmi munkákat végeznek, illetve részmunkaidős, ritkábban teljes munkaidejű alkalmazásba lépnek (Kozma 2004). Egy – a kérdéskört európai kitekintésben vizsgáló – tanulmány megállapításai szerint a hallgatók készek lennének ugyan bármilyen időszakos állás elfogadására tanulmányaik finanszírozása érdekében, a tanulmányi területükkel kapcsolatban álló munkák mennyisége és minősége azonban országonként jelentős eltéréseket mutat.1 1

Az elemzésbe bevont országok: Finnország, Ausztria, Norvégia, Hollandia, Németország, Olaszország, Spanyolország, Svédország, Anglia és Franciaország.

A statisztikák azt jelezték, hogy azokban az országokban, ahol hosszú volt a felsőfokú tanulmányok időtartama, ennek jelentős részét kísérte teljes munkaidős munkavállalás. A szakmaorientált tudományterületek hallgatói – különösen az egészségügyi és műszaki képzésben részt vevők – társaiknál nagyobb valószínűséggel tudtak későbbi munkájukkal összefüggő tapasztalatokat szerezni – bár ezt a képet természetesen minden esetben árnyalták az egyes országok sajátos munkapiaci jellemzői. Közös ismérv volt továbbá, hogy azokban az országokban, ahol könnyű volt a felsőfokú tanulmányok idején munkát vállalni, a munkaerőpiacra való átmenet is viszonylag zökkenőmentesen zajlott – elsősorban annak köszönhetően, hogy a diákok egyetemi éveik alatt szerzett kapcsolataik segítségével helyezkedhettek el. A kutatókat az a kérdés is foglalkoztatta, hogy milyen módon találnak munkát az európai fiatalok, s vannak-e az álláskeresési technikáknak országonkénti jellegzetességei. A már említett, gyakorlati helyeken szerzett szakmai kapcsolatok mellett – melyre elsősorban Finnországban, Ausztriában, Németországban és Hollandiában nyílt lehetőség – az álláshirdetések bizonyultak a legnépszerűbb forrásnak. Dél-Európában – Spanyolországban és Olasz-országban – informális úton, ismerősök segítségével volt a legkönnyebb munkát találni. Az állami állásközvetítők egyedül Franciaországban játszottak jelentős szerepet, a magánkézben lévő hasonló szolgáltatások pedig Angliában és Hollandiában jelen-tettek kiindulási alapot a diákoknak az álláskeresésnél. A legoptimálisabb helyzetkép Finnországban rajzolódott ki: a viszonylag hosszú tanulmányi idő jelentős részében tudtak a hallgatók majdani végzettségükkel összhangban álló területen munkát vállalni, s diákéveik alatt átlagosan egy éven át teljes munkaidőben dolgoztak. A finn diákoknak volt továbbá a legjobb esélyük arra, hogy a majdani diplomájuknak megfelelő területen dolgozzanak, s arra is, hogy tanulmányaik után rögtön munkába álljanak, például annál a munkáltatónál, akinél gyakorlati idejüket töltötték, vagy egyetem alatt alkalmazta őket. Ugyanezeket a tényezőket figyelembe véve a vizsgált országok között utolsó helyre került Anglia és Franciaország (Kivinen – Nurmi 2003). A felsőoktatás és a munkaerőpiac kapcsolatát vizsgálva a legfontosabb kérdés természetesen nem az egyetem vagy főiskola alatti munkavállalás, hanem a végzés utáni elhelyezkedés sikeressége, esetleg kudarca. Az utóbbi iránti aggodalmak el-mélyültek az oktatás expanziójaként ismeretes folyamat kiszélesedésével (Teichler 2002). Ha e téren még nem is született konszenzus a tényekről és a lehetséges meg-oldásokról, annak tekintetében, hogy a hallgatókat segíteni kell abban, hogy megismerhessék a munkaerőpiac által támasztott követelményeket, egyöntetű mind a felsőoktatás, mind a gazdasági élet szereplőinek állásfoglalása. A felkészítésnek a pálya-orientációt és a piaci technikák elsajátíttatását csakúgy magában kellene foglalnia, mint a gyakorlati tapasztalatszerzést a cégeknél, vállalatoknál. A gazdaság szerepvállalása nagyon fontos e téren, hiszen a felsőoktatási intézmények külső segítség nélkül nem volnának képesek sem a finanszírozásra, sem a megfelelő gyakorlóhelyek biztosításának feladatára (Szabó 1998). S ezzel vissza is kanyarodtunk a tanulmányok alatt végzett munka kérdéséhez: kulcsfontosságú lenne, hogy minél több, a felsőoktatásba bejutott fiatal vállalhasson munkát, s ismerkedhessen ily módon a foglalkoztatás világával s az azt napjainkban jellemző trendekkel. Érthetővé válik mindazonáltal az is: miért fontos, hogy tisztába kerüljünk azzal a képpel, amely a hallgatókban a tágan értelmezett munka világával kapcsolatban él. E sokrétű problémakör egyik aspektusát, a munkaattitűdök területét veszem tanulmányom következő fejezeteiben górcső alá.

II. A munkával kapcsolatos attitűdök mérhetősége – a kutatások tükrében Ahogyan már dolgozatom bevezetőjében is említettem, a munkaattitűdök voltaképpen azt a mentális képet jelentik, amely az egyénben a munkáról kialakul. Ahhoz, hogy a probléma az empíria számára is megközelíthető legyen, szükség van a munka különböző jelentéseinek operacionalizálására. Eriksson szerint ehhez jó kiindulási alap lehet a munka abszolút és relatív központi szerepének megkülönböztetése. Az első esetben a munkát önmagában álló entitásként értelmezzük, míg a másodikban az élet más fontos területeivel való kontextusában, például a szabadidő vonatkozásában. Vizsgálhatjuk ugyanakkor az egyén viszonyát a munkahelyéhez, saját munkájához, illetve általában a munkához mint elvont fogalomhoz. E két tényezőt együtt értelmezve kirajzolódik azoknak a kutatási kérdéseknek a köre, amelyek az attitűdök témájával kapcsolatban felmerülhetnek. Egy táblázat segítségével ábrázolva világosabbá válnak az egyes dimenziók.

A munka általános nézőpontból

A munka a munkahely mint szervezet szempontjából

A munka az egyén foglalkozása szempontjából

Abszolút attitűd

Mi a munka jelentése az egyén életében? Melyek a „jó munka” legfontosabb jellemzői?

Ragaszkodik-e az egyén a munkahelyéhez, és fontos munkaerőnek tartja-e ott magát?

Relatív attitűd

Melyek a „jó élet” jellemzői, és milyen kapcsolatban állnak ezek a munkával?

Milyennek látja az egyén saját munkahelyét más munkahelyekkel összehasonlítva?

Csak a pénzért, vagy más speciális tényezők miatt dolgozik-e az egyén? Milyen mértékben fonódik össze az egyén munkája élete más területeivel? A munkában, vagy az azon kívül eltöltött időt értékeli-e többre?

Forrás: Birgitta Eriksson 1998.

Eriksson saját, svédországi kutatási eredményeinek ismertetése előtt áttekinti, hogy a szakirodalomban milyen nézőpontokból közelítettek a munkával kapcsolatos attitűdök vizsgálatához. Mindenekelőtt Marie Jahodára hivatkozik, aki a munka öt latens funkcióját különböztette meg. A munkavégzés velejárója egyrészt egyfajta sajá-tos időérzékelés; tágítja ugyanakkor az egyén társadalmi horizontját, mivel lehetőséget nyújt a kapcsolatteremtésre. Harmadsorban egy, a saját személyes közegénél nagyobb közösségnek is a részévé válik, s az egyén által végzett munka társadalmi státuszt és sajátos identitást biztosít a számára. Végezetül a munka az egyéni törekvéseknél tágabb célok eléréséért végzett cselekvést is jelent, ami lehetővé teszi, hogy e cselekvés eredményeivel is szembesülhessünk. Egyes elképzelések szerint a munkaattitűdök szoros összefüggésben állnak a társadalmi körülményekkel, például az urbanizáció fokával, a jólét és az ipari termelékenység adott társadalomra jellemző szintjével. (Ennek igazolását láthattuk Hill munkáján keresztül az előző fejezetben.) Más vélemények a munkán kívüli tényezők magyarázó erejének fontosságát hangsúlyozzák: a nem, családi háttér és a társadalmi osztály attitűdökre gyakorolt hatását. Eriksson a táblázatban felvázolt, operacionalizált munkafogalom elemeit oly módon vizsgálta, hogy e munkán kívüli tényezőket tekintette magyarázó változóknak. A munkahely tekintetében azt találta, hogy a válaszadók döntő többsége ragaszkodott ahhoz a helyhez, ahol a vizsgálat idején alkalmazásban állt. (Kivételt jelentettek a legrosszabb munkakörülmények között dolgozók, elsősorban a bevándorlók.) Ennek magyarázatához Applebaumot idézi, aki szerint a munkahely iránti elkötelezettség napjaink jellegzetes vonása, s azt a régi fajta szolidaritást váltotta fel, amely az embereket korábban a hasonló állást vagy pozíciót betöltőkhöz fűzte. Eriksson eredményei azt mutatták, hogy az egyének munkával kapcsolatos attitűdjei különböztek nemüktől, gazdasági aktivitásuktól, az alkalmazásuk formájától, az iskolai végzettségüktől és attól függően, hogy az állami vagy magánszektorban dolgoztak, illetve valamilyen kisebbséghez tartoztak-e. A kutatónő külön figyelmet szentelt tanulmányában a fiatal korosztály munkaattitűdjeinek, mert úgy találta, hogy ezek különböznek legjobban a referencia-csoportokban talált mintáktól. A munkával szerezhető jövedelem nagysága, mint a munkavégzés legfőbb oka különösen nagy súllyal szerepelt a fiatalok körében, ők ragaszkodtak legkevésbé a munkahelyükhöz, s voltak a legkevésbé lojálisak a munkáltatójukkal szemben. Nagyobb részük nem sorolta a munkát az élet legfontosabb dolgai közé, s a szabadidőt, pontosabban a munkán kívül töltött időt sokkal értékesebbnek tekintette. Ennek ellenére a fiatalokat munkával kapcsolatos relatív attitűdjeik az idősebb korosztályoknál sokkal tradicionálisabb gondolkodásúaknak, a hagyományos értékekhez ragaszkodóbbaknak mutatták. Az eredmények elgondolkodatóak, és felvetnek egy fontos kérdést: vajon az életkor előrehaladtával, nagyobb munkatapasztalatok birtokában változnak-e a fiatalok munkaattitűdjei, vagy az új attitűdök állandósulnak, és a társadalom értékrendje idomul hozzájuk? Eriksson szerint az utóbbival kell számolnunk. E kutatás ellenpontjaként érdemes lehet egy idősebbekkel készült felmérés eredményeit áttekinteni. Egy – az OECD megbízásából készült vizsgálat2 alapján íródott – tanulmány érdekes tapasztalatokkal szolgál arról, hogy hogyan változnak meg a munkával kapcsolatos attitűdök a nyugdíjkorhatárhoz közeledve, illetve a nyugdíjazás után. Az eredmények azt mutatták, hogy mind a 65 év felettiek, mind a kutatás idején nyugdíjazottak többsége szeretne még munkát vállalni, egy jelentős részük (21–57%) akár teljes munkaidőben is, akár abban az esetben is, ha nem kapnának érte fizetést. A válaszadók elenyésző hányada gondolta azonban, hogy könnyű lenne munkát találnia. A munka jelentése az egyén számára életkori sajátosságokat mutatott, s a nyugdíjazásnak mint átmeneti életszakasznak a hatása ebben az esetben is magyarázó erővel bírt. Az idősebb felnőttek összességében fontosnak ítélték ugyan a munkát, de a fiatalabbaknál kisebb mértékben tartották fontosnak az egyén számára nyújtott belső, vagy az önkifejezéssel kapcsolatos értékeket. A nyugdíjasok esetében – amellett, hogy a munkát ők is fontosnak tartották – az anyagi szempontok még erőteljesebb jelenlétét figyelték meg. A gazdaságilag aktív népesség körében kapott adatok továbbá arra utaltak: a nyugdíjkorhatár felé közeledve nincs jele annak, hogy csökkenne a munka iránti elkötelezettség, sőt, a munka megbecsültsége, a munkával kapcsolatos elégedettség és büszkeség, valamint a 2

A vizsgált országok: Németország, Nagy-Britannia, Egyesült Államok, Olaszország, Hollandia, Svédország, Kanada, Japán.

munkáért tett erőfeszítések szintje az életkor előrehaladtával nőtt. Természetesen az alkalmazás körülményeihez való ragaszkodás is egyre fontosabbá vált: az 50 év felettieknek csak kis része változtatott volna munkahelyet. Ahogyan a tanulmány szerzője fogalmazott: „Összességében nincs jele annak, hogy az életkori változások együtt járnának a foglalkoztatás világától való eltávolodással” (Smith 2000, 15).

III. Diákok munkaattitűdjei A munkával kapcsolatos attitűdök esetén felvetődik a kérdés: értelmezhetőek-e ezek diákok – általános és középiskolai tanulók, egyetemi hallgatók – körében, olyan egyének esetében tehát, akik még nem, vagy legfeljebb időszakosan kerültek kap-csolatba a munka világával. A kérdéskört érintő kutatások és az ezek tapasztalataiból született tanulmányok szerint a válasz: igen. Az előbbiekben idézett Eriksson szerint például a munkaattitűdök olyan mélyen gyökerező elképzelések, amelyek a társadalom felől érkező impulzusok hatására már a gyermekkor alatt kialakulnak az egyénben, s a későbbiekben „csak” formálódnak az új tapasztalatok nyomán (Eriksson 1998). Egy, a középiskolából kikerülő fiatalok munkaattitűdjeivel foglalkozó kanadai kutatópáros munkája – amely a témával kapcsolatban felmerülő vitás kérdéseket is áttekinti – vezérfonalul szolgálhat az ide vonatkozó eredmények bemutatásához. Lowe és Krahn 1985-ben és 1996-ban végeztek egy-egy surveyvizsgálatot ugyanabban a középfokú oktatási intézményben. Céljuk az volt, hogy feltárják, milyen változások történtek 11 év alatt az alkalmazással kapcsolatos elvárások és a munkaattitűdök terén a fiatal korosztályban. Tanulmányukban arra hívják fel a figyelmet, hogy viszonylag kevés empirikus vizsgálat foglalkozik azzal, hogy a változó gazdasági feltételek hogyan hatnak a fiatalokra a szubjektum szintjén (Lowe – Krahn 2000). Tekintsük át röviden, hogy milyen változásokról is van szó tulajdonképpen, s ezek milyen, a fiatal generációra is hatással bíró társadalmi folyamatokat indukálhatnak. A gazdasági életben végbement változások kezdeti és végpontját a kutatók gyakran emlegetik fordizmusként és posztfordizmusként, vagy másképpen gatesizmusként. E kifejezések egyszerre utalnak a termelésszervezés, a fogyasztási normák és a társadalmi szabályozás különböző formáira, s ezeknek a munka világára gyakorolt hatására (Tremblay 1995). Ez utóbbival kapcsolatban a munkaparadigma megváltozásáról beszélnek, amelynek következtében a munka fokozatosan elveszíti társadalomszervező szerepét. Manapság a hagyományos munkahelyek száma folyamatosan csökken, s egy-re jobban terjednek az atipikusnak nevezett, a korábbitól több jellemzőjükben is eltérő, munkavállalói jogokkal kevésbé védett foglalkoztatási formák. A bérmunka mint hagyományos forma helyét felváltó atipikus munkalehetőségek azonban még új keletűek, egyfajta bizonytalanságérzéssel párosulnak, s az egyének ezek elfogadását leg-inkább kényszerként élik meg (Laky 1998). A munkaerőpiac emellett szegmentálódik, azaz a foglalkoztatottakat egy elsődleges, illetve másodlagos piac eltérő körülményei közé helyezi. Az előbbiek magasan képzett, jobban megfizetett, több védelmet élvező munkavállalók, míg az utóbbi szektorba szorulnak az alacsonyabb képzettségűek, akik alkalmilag foglalkoztathatók (Castel 1998). A munkanélküliség esélye megnő az egyén életpályáján, az ismétlődő vagy hosszú távú megszakítások egyre inkább normális esetnek számítanak a foglalkozási életút során (Krafeld 2000). A munka világában végbement változások természetesen érzékenyen érintettek minden generációt. Kétségtelen, hogy a hagyományos állások betöltésére szocializált középkorú nemzedék számára az új körülményekhez való alkalmazkodás rengeteg nehézséggel jár. Mégis a munkaerőpiacra való belépés küszöbén álló fiatalok élet-esélyeit és jövőbeli perspektíváit nagyobb mértékben befolyásolják a módosuló foglalkoztatási viszonyok, hiszen ők már pályájuk kezdetétől gyökeresen új helyzettel kénytelenek szembenézni, s tudomásul venni azt, hogy aktív éveiket a szüleikétől eltérő munkastratégiával kell majd végigdolgozniuk. Ezért válhat különösen problematikussá az a fiatalok körében uralkodó tradicionális munkaszemlélet, amelyre Eriksson kutatási tapasztalatai hívták fel a figyelmet (Eriksson 1998). Lowe és Krahn Beck-re hivatkozva megállapítja, hogy a társadalmat az individualizáció, az elszigetelődés, a kockázat és a bizonytalanság magas szintje jellemzi. Ezek tehát a fiatalok életének jellegzetes tünetei, amelyek kihatással vannak életstílusukra és tapasztalataikra is (Lowe – Krahn 2000). E korosztály képviselői maguk is megfogalmazzák, hogy az álláskeresés nehézségei, majd a munkavállalás bizonytalanságainak megtapasztalása hatására elveszítik korábbi reményeiket. A munkavégzéshez negatív fogalmakat társítanak, és gyakori körükben az az érzés, hogy mintegy kívül élnek saját munkájukon. Egyik oka ennek, hogy korántsem adott számukra az, hogy szakmájukban megvalósítsák ön-magukat, mert karrierválasztásuk észérveken alapul. A másik gondot a munkáltatók magatartása jelenti, akik a túlkínálatra hivatkozva sokszor visszaélnek a fiatalok helyzetével (Knuth 2000). Krafeld szerint, mivel az új problémákra még nem születtek meg a megfelelő megoldások, a felnőtt nemzedék nem tudja az ifjúságot integrálni, ráadásul – a teljes foglalkoztatás körülményeihez szokva – értetlenül szemléli a gondjait. Az ifjúság helyzetét a társadalom munkanélküliekkel kapcsolatos negatív megítélése is nehezíti, ami különösen erőteljesen érvényesül a pályájuk elején állók esetében, akik még semmit sem tudnak felmutatni

(Krafeld 2000). Mindezek érthetővé teszik, hogy miért is van elengedhetetlenül szükség olyan empirikus vizsgálatokra, melyek a fiatalok szubjektív válaszait vizsgálják az új gazdasági feltételekre. A már említett kanadai szerzőpáros arra figyelmeztet, hogy nem csupán kevés a témával kapcsolatos irodalom, de ezek is vegyes következtetésekre jutnak. Vannak olyan elképzelések, amelyek szerint az iskolából a munka világába való átmenet problematikussága a fiatalok növekvő elidegenedéséhez és csökkenő munkaetikájához vezet. Mások úgy vélik, hogy a gazdasági élet változásai enyhe hatással vannak a fiatalok munkával és társadalommal kapcsolatos értékrendjére (Lowe – Krahn 2000). A kutatók harmadik csoportja – ellentmondva ezzel Erikssonnak – úgy gondolja, hogy az új generációnak már más a munkához való viszonya, vagyis nem fogadják el maradéktalanul a normál munkaviszony alapját képező munkatípus által képviselt mintát. A fiatalok számára tehát nem feltétlenül a bérmunka jelenti az életcélt, s ez önmagában még nem problematikus, hiszen ez iránt a társadalmi igény egyébként is csökken (Dalminé 2000). Más vélekedések is, szerint a felnövekvő generáció kettős tudatú lesz a munkaértékek és a foglalkoztatás vonatkozásában. Tapasztalatai alapján, kognitív szinten érzékeli ugyan a változásokat, a munkahellyel kapcsolatos elvárásait azonban még a régi viszonyrendszer alapján fogalmazza meg (Kóródi 2003). Bizonyos kutatói megközelítések szerint a fiatalok – ha felismerik, hogy nem tudják elérni vagy felülmúlni szüleik életminőségét – alacsonyabb igényeket meg-jelenítő életcélokat tűznek ki maguk elé. Sokan feltételezik azt is, hogy a felnőtt társadalom értékrendje és a közvélemény is fontos szocializációs tényezők a fiatalok munkaattitűdjeinek kialakulásában, a tényleges gazdasági és munkaerőpiaci változásokkal együtt. Ennek a megállapításnak érdekes és szemléletes példáját tárja elénk Nanszákné dr. Cserfalvi Ilona felső tagozatos általános iskolások körében végzett vizsgálata, mely abból a hipotézisből indult ki, hogy mind a szülők társadalmi hierarchiában elfoglalt helyének percepciója, mind a foglalkozásoknak a tanulók érték-ítéleteiben megjelenő presztízse befolyásolja a gyerekeket célkitűzéseikben és az ezek elérése érdekében tett lépéseikben. Kutatási eredményei feltételezéseit csak részben igazolták: pályaválasztáskor a gyerekek nem feltétlenül az egyébként magasra értékelt foglalkozásokat választották volna. Az egyes foglalkozások presztízsét négy összetevő szempontjából is elemezte, s csaknem 10 év alatt – 1989-ben és 1998-ban is végzett egy kvalitatív és kvantitatív módszereket is alkalmazó vizsgálatot – változásokat tapasztalt az egyes tényezők rangsorában. Az első két pozícióban ugyanazok a presztízselemek álltak: legfontosabbnak a foglalkozáshoz szükséges tudás mennyisége bizonyult, s második helyre került a foglalkozással gyakorolható hatalom. A harmadik és negyedik helyen álló tényezők egymáshoz viszonyított helyzete azonban nem csupán megfordult – előbbre lépett a foglalkozással elérhető jövedelem nagysága, s hátrébb csúszott az adott foglalkozás társadalmi hasznossága –, hanem a pénznek, mint egy foglalkozás presztízshelyzetét meghatározó összetevőnek a szerepe más statisztikai mutatók szerint is jelentősen megnövekedett. A két vizsgálat között eltelt idő-szakban nőtt továbbá a nagyobb önállóságot biztosító, illetve a magas szintű szellemi munkát igénylő foglalkozások értéke, a vezetői munka esetében viszont értékcsök-kenés volt megfigyelhető (Nanszákné 1999). A középiskolás korosztályhoz visszakanyarodva: Lueptow a 60-as 70-es évek fordulóján végzett vizsgálata során elmozdulást tapasztalt a munkaértékekben a nagyobb individualizmus és személyes megelégedettség irányába. Úgy vélte, hogy ezek a változások a társadalomban tapasztalt általános értékváltozásra reflektálnak. Egy Winefield nevű ausztrál kutató pedig arra figyelt fel egy kutatása nyomán, hogy a gazdaság helyzetével kapcsolatos optimista politikai várakozások hatására dél-ausztráliai diákok körében optimistább vélekedés alakult ki a munkalehetőségekről (Lowe – Krahn 2000). A problémafelvetés magyarországi sajátosságait – a már bemutatottak mellett – jól tükrözik azok az eredmények, amelyek Liskó Ilona szakmunkástanulók körében végzett vizsgálatai nyomán születtek. A kutatónő véleménye szerint a 90-es években lezajlott társadalmi-gazdasági átalakulási folyamat megingatta a társadalmi értékrendet. A munkahelyek terén történt változások hatására megváltoztak a sikeres életpályát és boldogulást biztosító munkavállalói magatartás kritériumai. Liskó az új viszonyrendszer jellemző tüneteinek tekinti, hogy egyrészt a társadalmi előnyök egyre inkább az anyagi javak és nem a politikai konformitás velejárói, másrészt a munka-helyek világa egyre inkább a bizonytalanság fogalmával kapcsolható össze. Kutatá-sának végkövetkeztetése, hogy a szakmunkástanulók társadalmi elégedetlenségének egyik tényezője abban a disszonanciában gyökerezik, amely a fiatalok gyermekkori szocializációja és felnőttkori tapasztalataik között feszül. Szüleik – s ők maguk is – egy egyenlőségelvű társadalomban nőttek fel, munkavállalóként azonban már egy profitorientált társadalomban kell boldogulniuk (Liskó 2001). Végezetül a kanadai kutatás eredményeiről: Lowe és Krahn arra a meg-állapításra jutottak, hogy egyrészt az alkalmazással kapcsolatos elvárások csökkennek a munkaerő-piaci tapasztalatok hatására, másrészt a fordizmusból a posztfordizmusba történő átmenet velejárója a nagyobb személyes diszkomfort- és bizonytalanságérzet volt (Lowe – Krahn 2000). Saját kutatási tapasztalataim bemutatása előtt szeretném még egy vizsgálat eredményeit ismertetni, problémafelvetésének és megközelítésmódjának azon elemei miatt, amelyek saját munkám szempontjából is relevánsak lehetnek. 2000-ben egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat keretében romániai és magyarországi,

érettségit adó középiskolai képzésben utolsó tanévüket végző diákok reprezentatív mintájának lekérdezésére került sor. A vizsgálat aktualitását a kutatók szerint az adta, hogy „az európai viszonyok átalakulásával mind az Európai Unió tagországai, mind pedig a tagságra pályázó országok rákényszerülnek arra, hogy számot vessenek a jövő polgárainak értékvilágával és kollektív identitásával”. (Örkény – Szabó 2001, 472) A ku-tatási dimenziók öt témakörre kiterjedően térképezték fel a fiatalok objektív társadalmi helyzetét, illetve különféle szubjektív tényezőket: jövőre vonatkozó elképzeléseket, egyéni életstratégiákat, a nemzetközi viszonyokra vonatkozó percepciókat, a szubjektív mobilitás mutatóit és a diákok értékvilágát. Az életstratégiákat szervező értékek kapcsán a kutatók három kérdésre keresték a választ: kíváncsiak voltak arra, hogy a tanulók az egyéni és társadalmi élet különböző értékeinek milyen jelentőséget tulajdonítanak; hogy milyen elvárásaik vannak leendő munkájukkal kapcsolatban; végül, hogy a sikerességben hogyan látták a különböző készségek és képességek szerepét. Az értékvizsgálat – melyben 14 értéket kellett rangsorolnia a megkérdezetteknek – tanúsága alapján a diákok számára mindkét országban a magánélet értékei, a pénz és a barátság bizonyultak a legfontosabbaknak. A munka és a tudás a magyarországi, míg a vallás a romániai fiatalok értékrendjében foglalt el kedvezőbb pozíciót. A diákok leendő munkájukkal kapcsolatos elvárásainak tanulmányozása azt az eredményt hozta, hogy a munka materiális előnyei, érdekessége és jó hangulata, valamint a munka nyújtotta biztonság nagyobb fontossággal bírtak a fiatalok számára, mint a felelősség, vagy a munka társadalmi hasznossága. A rangsor középső helyeire került ugyanakkor az előrejutás, a munkában elérhető sikerélmény és a kedvező munka-idő. Az előbbi itemsorból a kutatópáros két faktort hozott létre: az egyéni előnyökkel járó célok, és a másokkal való együttműködés dimenzióit. A másoknak is hasznos munka leginkább a gimnazista lányok körében bizonyult elfogadottnak, míg az egyéni érvénye-sülést a szakközépiskolások tartották fontosabbnak. A kérdésblokk utolsó részeként az egyéni adottságok és készségek érvényesülésben játszott szerepét a társadalmi viszony-rendszerbe ágyazva vizsgálták, arra kérdeztek rá tehát, hogy melyek a fiatalok szerint a sikerességhez szükséges és a társadalomban elfogadott értékek. Magyarországon a jó kapcsolatoknak kiemelkedő fontosságot tulajdonítottak a hallgatók; ezzel összefüggésben a kutatók emlékeztetnek arra, hogy a kapcsolati tőke fogalma a köztudatban negatív jelentést hordoz: az emberek minden ezzel kapcsolatos vizsgálat szerint a korrupcióval, a paternalizmussal és a jogtalan előnyszerzéssel kötik össze. A rangsor három pozitív jellemzővel: a nyelvtudással, a céltudatossággal és a tehetséggel folytatódott, a megszerzett tudástőke azonban csak a „középmezőnyben” végzett. A tanulmány szerzői megállapítják, hogy a magyar diákoknak az érvényesüléssel kapcsolatos értékekről kialakult elképzeléseit súlyos inkonzisztencia hatotta át: a kemény munkát például kevéssé tartották fontosnak, ami különösen szembetűnő volt, ha a céltudatosság és erőfeszítés értékeivel való – gyengének bizonyult – kapcsolatát vizsgálták. A romániai mintában a fiatalok pozitívabban ítélték meg a sikeresség feltételeit. A vizsgálat eredményei azt is igazolták, hogy a jövőbeli tervek és az egyéni életcél-preferenciák3 között összefüggés mutatható ki. A továbbtanulást választók a másoknak is előnyökkel járó, közösségi hasznot jelentő célokat emelték ki – a másokkal való munkát, a felelősséggel járó vagy társadalmilag hasznos tevékenységet –, míg azok, akik a középiskola befejezése után munkát kívántak keresni, az egyéni előnyök – a pénz, a biztonság, az előrejutás – fontosságát hangsúlyozták (Örkény – Szabó 2001).

IV. A „Regionális Egyetem”-kutatás tapasztalatai A sokrétű, s egymásnak néha ellentmondó vélekedések egy dologban megegyeznek: a diákok már iskolai éveik alatt is rendelkeznek bizonyos, munkával kapcsolatos attitűdökkel. Ennek oka általános és középiskolás gyermekek körében a szülői normaközvetítés lehet, illetve a munkának a társadalomszervezésben betöltött köz-ponti szerepe. Egyetemisták esetében a képet árnyaltabbá, egyszersmind a probléma megragadását kézzelfoghatóbbá teszi az a tény, hogy a campus és a munka világa gyakorlati értelemben is összefonódik (Kozma 2004), s ezt a kapcsolatot napjaink oktatáspolitikai célkitűzései igyekeznek minél hangsúlyosabbá tenni. A már meglévő munkaattitűdök aztán átalakuláson mennek keresztül az iskolából a munka világába történő átmenet során. Nagyon fontos szem előtt tartani tehát, hogy a már meglévő munkaattitűdöket a munkaerő-piaci tapasztalatok mindig befolyásolják, alakítják – s ez akár már az egyetemi évek alatt végzett munka hatására is megtörténhet.

4.1. Az adatokról A munkaattitűdök bizonyos jellegzetességeinek megértéséhez és a ki-alakulásukban szerepet játszó összefüggések megvilágításához esetünkben a Regionális Egyetem-kutatás4 kínál terepet, amely egy hátrányos 3

A kutatók által összeállított itemsor többé-kevésbé megfeleltethető a munkaattitűdök vizsgálatára használt nemzetközi mérőeszköz egyes pontjainak. 4 A Regionális Egyetem elnevezésű NKFP- kutatás száma: NKFP-26-0060/2002.

helyzetű térség – Kárpátalja, Partium, valamint Magyarország észak-keleti megyéi – harmadfokú képzésének vizsgálatára, továbbá a középfok utáni képzés iránti társadalmi igények megismerésére és jellemzésére szerveződött. A problémakör feltérképezését két munkafázisban végeztük: elsőként az ISCED4, majd az ISCED5 szint vizsgálatával foglalkoztunk. Figyelmünket jelen tanulmányban az utóbbira irányítjuk majd. A Debreceni Egyetem Nevelés- és Művelődéstudományi Tanszékén tevékenykedő, s az imént felvázolt problémák társadalomtudományi vizsgálatára vállalkozó kutatócsoport a 2003–2004-es tanév első szemeszterének beiratkozási időszakában kérdőíves adatfelvételt végzett azon elsőéves egyetemi és főiskolai hallgatók körében, akik a Debreceni Egyetem karain és tagintézményeiben, a nagyváradi székhelyű Partiumi Keresztény Egyetemen, valamint a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Főiskolán kezdték felsőfokú tanulmányaikat. A beiratkozott elsőéves hallgatókat tekintettük tehát alapsokaságnak. A mintavételi eljárás első lépcsőjében karonként rétegeket képeztünk, ezt követően pedig szisztematikusan választottuk ki az egyes hallgatói csoportokat, mivel nem volt célunk az, hogy mintánk – melynek elemszáma 1574 fő lett – a szakok tekintetében is reprezentatív legyen. A surveyvizsgálat nyomán született adatbázist a kutatócsoport tagjai már többféle szempontból is elemezték, s eredményeikről tanulmányok és konferencia-előadások sora tanúskodik. Jelen dolgozatomban a hallgatók munka világában szerzett tapasztalatait ismertetem, majd munkaképüket vizsgálom meg: kiemelten foglalkozom munkaerőpiaccal kapcsolatos elképzeléseikkel, továbbá a munkával kapcsolatos el-várásaikkal és az általuk ideálisnak tekintett munka jellemzőivel. Arra teszek tehát kísérletet, hogy feltárjam: a rendelkezésemre álló adatok alapján megragadhatóak-e bizonyos munkával kapcsolatos attitűdök a vizsgálati populációban, s ha igen, ezek milyen jellegzetességeket mutatnak. Az elemzésnél meg kellett küzdenem azzal a nehézséggel, hogy az adatfelvételhez használt mérőeszköz csak kevés olyan kérdést tartalmazott, amelyek lehetővé tették volna az engem érdeklő terület precíz vizsgálatát. Eredményeimet tehát leginkább egy későbbi empirikus vizsgálat lehetséges kiinduló-pontjának tekintem. Mivel a térbeliség – mindenekelőtt a regionalitás – szempontjai kitüntetett szerepet kaptak mind a kutatás során, mind az eredmények későbbi interpretációiban, hipotéziseim megfogalmazásakor igyekeztem – legalább részben – erre a területre összpontosítani. A munkaattitűdök kérdéséről értekező tanulmányok azonban – különösen azok, amelyek a felsőbb iskolai fokozatokon tanulók jellemzőinek feltárására tesznek kísérletet – igen gyakran a munkatapasztalatoknak a munkaattitűdökre gyakorolt hatásaival kapcsolatos problémákat boncolgatják. Hipotéziseim másik csoportja ebből következően a munkavégzés terén szerzett tapasztalatok és az azzal kapcsolatos attitűdök összefüggéseit érinti majd.

4.2. Hipotézisek Korábbi kutatási tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy – a vizsgált intézmények hallgatóinak esetében – az anyagi tőkével való ellátottság tekintetében a kárpát-aljai fiatalok vannak rosszabb, és a magyarországiak a legjobb helyzetben (Fényes 2004). Feltételezhetjük tehát, hogy családjuk anyagi nehézségei miatt a beregszászi főiskolán tanuló diákok között nagyobb arányban találunk majd munkatapasztalattal rendelkezőket, azaz olyanokat, akik tanulmányaik megkezdése előtt, illetve a megkérdezés idején már dolgoztak. Ebből következően az is valószínűsíthető, hogy a kárpátaljai fiatalok közül többen vállalnának munkát diákéveik alatt, s tanulmányaik abbamaradása esetén is nagyobb arányban állnának munkába – akár külföldön is –, mint partiumi vagy magyarországi társaik. Mivel nem rendelkeznek biztos anyagi háttérrel, feltehetően az érvényesülésnél is nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a műveltségnek és a szaktudásnak, mint az anyagi helyzetnek, s ez a másik két vizsgált térséggel összehasonlítva még markánsabban érvényesül. Összességében tehát azt várjuk, hogy a munka hangsúlyosabb szerepet kap majd a beregszászi, mint a nagyváradi, vagy a Debrecenben tanuló diákok értékrendjében. Végezetül arra számítok, hogy a térbeliség szempontjai alapján képzett alminták a munkaattitűdök szempontjából is különbségeket mutatnak: a határon túli fiatalok a munkavégzés más elemeire helyezik a hangsúlyt, mint a magyarországiak. Tanulmányom elején, a munkaattitűdökkel kapcsolatos elméletek és kutatási tapasztalatok ismertetése során már többször is utaltam arra, hogy a kutatók feltételezése szerint a munkát érintő elképzeléseket nagymértékben befolyásolják a munkatapasztalatok: nem biztos tehát, hogy ugyanúgy vélekedik a munkahelyet, a munkavégzés körülményeit, a munkatársakat vagy a fizetést illető kérdésekről egy diák, egy pálya-kezdő fiatal, egy munkanélküli vagy egy nyugdíjas. Adatbázisunk lehetőséget nyújtott arra, hogy megvizsgáljam: milyen különbségek figyelhetők meg azon fiatalok között, akiknek már volt, illetve akiknek még nem volt kereső foglalkozásuk. Mindenekelőtt úgy véltem, hogy az előbbi csoport anyagi körülményeit tekintve hátrányosabb helyzetű, s ebből következően – a különböző intézményekben tanuló fiatalokkal kapcsolatban megfogalmazott hipotézisekhez hasonlóan – egyrészt a műveltséget és a szaktudást nagyobb jelentőségűnek tartják az anyagi helyzetnél az érvényesülést elősegítő tényezők körében, másrészt értékválasztásaik is tükrözik, hogy a munka kiemeltebb szerepet játszik életükben és értékrendjükben, mint azoknál a diák-társaiknál, akik még nem végeztek keresőtevékenységet. Feltételeztem azt is,

hogy – munkaerőpiaci tapasztalataik birtokában – tanulmányaik váratlan megszakadása esetén nagyobb arányban vállalnának munkát szülőföldjükön vagy akár külföldön, s munkaattitűdjeik is számottevő különbségeket mutatnak azon diákokéhoz képest, akik még nem rendelkeznek munkahelyi ismeretekkel. Végül – mintegy érdekességképpen – azt is megvizsgáltam, hogy milyen el-térések mutatkoznak azok között, akik egyetemi, főiskolai éveik alatt dolgozni szeretnének, illetve akiknek a munkavállalás nem szerepel a terveiben. Abból a feltevésből indultam ki, hogy a munkavégzésre vonatkozó terveknek, illetve azok hiányának hatása szintén kimutatható a fiatalok választásaiban, mert e tervek alapja szintén egy, a munkavégzéssel kapcsolatos másfajta szemléletmód. A munkavállalást fontolgatók anyagi körülményeit rosszabbnak véltem, s úgy gondoltam, hogy munkával kapcsolatos értékeket nagyobb arányban választottak, s tanulmányaik abbamaradása esetén is jelentősen többen kerestek volna munkát, mint azok a társaik, akik nem kívántak egyetemi éveik alatt keresőtevékenységet folytatni.

4.3. A hallgatók munkaerőpiaci tapasztalatai, és a minta általános jellemzői Hipotéziseim ellenőrzése előtt érdemes áttekinteni a minta probléma-felvetéssel kapcsolatos legfontosabb alapmegoszlásait. Már volt kereső foglalkozása (%) Érvényes válaszok száma: Már volt munkanélküli (%) Érvényes válaszok száma: Jelenleg dolgozik (%) Érvényes válaszok száma: Tanulmányai alatt munkát vállalna (%) Érvényes válaszok száma:

10,7 1476 fő 10 1434 fő 8,1 1535 fő 46,4 1547 fő

A táblázat adatai arról vallanak, hogy a vizsgált intézmények diákjainak igen kis hányada – mindössze 10%-a – dolgozott felsőfokú tanulmányainak megkezdése előtt. 8,1%-uknak azonban a megkérdezés időpontjában is volt keresőfoglalkozása, ami meglepően magas arány ahhoz képest, hogy az adatfelvétel a beiratkozás idő-szakában történt: úgy tűnik tehát, hogy a hallgatók egy bizonyos része már egyetemi, főiskolai éveinek kezdetén is kénytelen volt összeegyeztetni a tanulást a munka-végzéssel. A munkavállalással kapcsolatos jövőbeli terveket szemügyre véve pedig azt láthatjuk, hogy a fiataloknak csaknem fele kíván tanulmányai alatt munkát keresni. Természetesen nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a hallgatók jelentős része nem közvetlenül valamely középfokú oktatási intézményből érkezett a felsőoktatásba. Az alábbi táblázat arról tájékoztat bennünket, hogy milyen különbségek figyelhetők meg a vizsgálat évében, illetve a korábban érettségizett fiatalok munka világában szerzett tapasztalataiban és munkával kapcsolatos terveiben.

Már volt kereső foglalkozása (%) Érvényes válaszok száma: Már volt munkanélküli (%) Érvényes válaszok száma: Jelenleg dolgozik (%) Érvényes válaszok száma: Tanulmányai alatt munkát vállalna (%) Érvényes válaszok száma:

2003-ban érettségizett 3 1055 fő 2,5 1020 fő 5,3 1105 fő

Korábban érettségizett 30,2 420 fő 28,2 414 fő 15,3 430 fő

43,7

53,2

1115 fő

432 fő

Láthatjuk, hogy a 2003 előtt érettségizettek jóval nagyobb része dolgozott már életútja során, sőt a munkanélküliség is nagyobb arányban fordult elő körükben, s az egyetem, illetve főiskola mellett jóval nagyobb

hányaduk kívánt munkát vállalni. Meglepő azonban, hogy – noha nem sikerült azonnal bejutniuk valamilyen felsőoktatási intézménybe – mindössze 30%-uk végzett keresőtevékenységet. Ennek oka az lehet, hogy az e csoportba került fiatalok többsége az előző – 2002/2003-as – tan-évben fejezte be a középiskolát, ám egy évig, a következő felvételi időpontjáig nem állt munkába. Ennek okairól nem állnak pontos adatok a rendelkezésünkre: elképzelhető, hogy felkészüléssel töltötték a „kényszerpihenőt”, ám az is lehet, hogy vállaltak volna munkát, de a helyi munkaerőpiac nem nyújtott erre lehetőséget.

4.4. Munkaattitűdök határokon innen és túl Az elemzés első szakaszában – hipotéziseim első körének megállapításai mentén haladva – a vizsgált intézmények térbeli elhelyezkedésének figyelembevételével megfogalmazott kérdésekkel foglalkozom. Mindenekelőtt tekintsük át a diákok családi hátterének bizonyos elemeit: a szülők iskolai végzettségét, munkaerőpiaci helyzetét, s azt, hogyan ítélik meg a diákok családjuk anyagi helyzetét. Debreceni Egyetem 1,9 30,9 26,6 10,3 13,0 17,0 1165

Az apa végzettsége 8 általános vagy kevesebb Szakmunkásképző Szakközépiskola, technikum Gimnázium, líceum Főiskola Egyetem Érvényes válaszok száma (100%)

Az anya végzettsége 8 általános, vagy kevesebb Szakmunkásképző Szakközépiskola, technikum Gimnázium, líceum Főiskola Egyetem Érvényes válaszok száma (100%)

Partiumi Egyetem 6 28,9 24,6 21 7,2 12 166

Beregszászi Főiskola 5 28 51,7 2,1 4,3 8,6 139

Debreceni Egyetem 5,6 16,1 20,8 22,2 23,6 11,5

Partiumi Egyetem 8,7 22,1 18,6 32,6 9,3 8,7

Beregszászi Főiskola 5 33,1 38,1 5,8 7,9 10,1

1180

172

139

Láthatjuk, hogy a szülők iskolai végzettsége szempontjából a magyarországi diákok vannak a legkedvezőbb helyzetben: mind az apák, mind az anyák között 30% körüli a felsőfokú végzettségűek aránya. Ezzel szemben a két határon túli intézménybe beiratkozott diákok szülei körében a magyarországi almintához képest nagyobb arányban találunk olyan apákat vagy – kisebb mértékben – anyákat, akik nem rendelkeznek érettségivel. Összességében megállapíthatjuk, hogy a beregszászi hallgatók vannak a kulturális tőke egyik legfontosabb mutatójának, a szülők iskolai végzettségének a vonatkozásában a legrosszabb helyzetben. A jelen tanulmány problémafelvetése szempontjából azonban fontosabb megismernünk a szülők munkaerőpiaci aktivitását.

Az apa nem dolgozik (%) Érvényes válaszok száma: Az anya nem dolgozik (%) Érvényes válaszok száma: Anyagi gondok a családban (%) Érvényes válaszok

Debreceni Egyetem

Partiumi Egyetem

Beregszászi Főiskola

19,3

30,7

38,6

1154 fő

169 fő

137 fő

18,3

38,8

46

1175 fő

170 fő

139 fő

27,2

53

42

1129 fő

164 fő

126 fő

száma:

A táblázat alapján megállapíthatjuk, hogy a kárpátaljai fiatalok családjában a másik két térséghez képest nagyobb mértékben fordult elő, hogy a szülők nem dolgoztak; az anyák esetében 50% körüli volt az aránya, akik a megkérdezés idején nem végeztek keresőtevékenységet. Bár – amint azt már említettem – a korábbi vizsgálatok eredményei egyértelműen igazolták, hogy a Beregszászon tanulók élnek a legrosszabb anyagi körülmények között, a család anyagi helyzetének szubjektív megítélése azt mutatja, hogy a partiumi hallgatók több mint fele mindennapos anyagi gondokkal küzdött. Annak, hogy az anyagi tőkével való ellátottság objektív jellemzői és szubjektív értékelése másféle képet mutat, többféle oka lehet, így is látható azonban, hogy a kár-pátaljai diákok 42% is családja anyagi problémáiról számolt be. Nézzük meg ezek után, hogy milyen jellemzői vannak a munkaerőpiaci tapasztalatoknak a három almintában. Debreceni Egyetem 9,7 1183 fő 8,5 1155 fő 6,7 1233 fő 45,1 1247 fő

Volt már kereső foglalkozása (%) Érvényes válaszok száma: Volt már munkanélküli (%) Érvényes válaszok száma: Jelenleg dolgozik (%) Érvényes válaszok száma: Tanulmányai alatt munkát vállalna (%) Érvényes válaszok száma:

Partiumi Egyetem 19,4 170 fő 17,5 160 fő 17,2 168 fő 59,4 170 fő

Beregszászi Főiskola 8,8 124 fő 13,3 120 fő 9,6 135 fő 41,2 131 fő

Várakozásainkkal ellentétben azt tapasztalhatjuk, hogy a Partiumban nagyobb azoknak az aránya, akik az adatfelvétel idején vagy tanulmányaik megkezdése előtt már végeztek keresőtevékenységet, s jóval nagyobb hányaduk tervezte azt is, hogy munkát vállal majd egyetemi évei alatt. Ennek oka részben a már említett rossz anyagi körülményekben keresendő, részben pedig az lehet, hogy a nagyváradi hallgatók 31,4%-a 2003-nál korábban érettségizett, míg a Debreceni Egyetem diákjainak 28,6%-a, a beregszászi fiataloknak pedig mindössze 17,2%-a szakította meg tanulmányait a középiskola elvégzése után, s érkezett kisebb-nagyobb „kerülővel” a felsőoktatásba. A következő lépésben azt a változót vizsgáltam meg, amely arra a kérdésre kereste a választ: mit tennének a fiatalok abban az esetben, ha tanulmányaik hirtelen abbamaradnának.5 Tanulmányai abbamaradása esetén… … munkát keresne (%) Érvényes válaszok száma: … külföldre menne dolgozni (%) Érvényes válaszok száma:

Debreceni Egyetem 19,7 1217 fő

Partiumi Egyetem 18,2 170 fő

Beregszászi Főiskola 21,3 136 fő

13,4

18,8

4,4

1217 fő

170 fő

136 fő

A táblázat azt mutatja, hogy mindhárom almintában a hallgatóknak meg-közelítőleg egyötöde keresne munkát egy ilyen életszituációban. Abban a tekintetben azonban, hogy milyen arányban mennének akár külföldre is dolgozni a diákok, már jelentősek az eltérések. A kárpátaljai főiskolásoknak – a hipotézisemben megfogalmazott állításnak ellentmondva – elenyésző hányada folyamodna ehhez a megoldáshoz, a Partiumban azonban ez a lehetőség ugyanolyan népszerűnek látszik, mint a hazai munkavállalás. Bár az eredmény érdekes és elgondolkoztató, ebben a tanulmányban nem vállalkozom arra, hogy részletesebben foglalkozzam okaival, elsősorban azért, mert a migráció kérdésköre nem kapcsolódik szervesen az eredeti probléma-felvetéshez. A következőkben nézzük meg, milyen jelentőséget tulajdonítottak a fiatalok az egyéni képességeknek, illetve a kapcsolati és anyagi tőkének az érvényesülésben, majd pedig azt, hogy ezek a tényezők véleményük szerint milyen mértékben járultak hozzá saját sikerességükhöz.6 Mennyire fontos az érvényesülésnél általában? 5

Debreceni Egyetem

Partiumi Egyetem

Beregszászi Főiskola

A dőlt betűs kiemelés azt jelzi, hogy csak a második esetben, a külföldi munkavállalás válasz-tásában voltak számottevő különbségek az egyes alminták között. 6 A hallgatóknak aszerint kellett 1–4-ig rangsorolnia a négy tényezőt, hogy véleményük szerint melyik játsza a legfontosabb szerepet egyrészt az érvényesülésnél általában, másrészt saját érvé-nyesülésüknél. A táblázatokban azt láthatjuk, hogy milyen arányban sorolták első helyre az egyes válaszlehetőségeket.

Kapcsolati tőke Műveltség Anyagi helyzet Szaktudás Érvényes válaszok száma (100%)

37,7 21,4 20,7 20,1

28,7 28,7 26,4 16

28,7 18,7 27,5 25

752

87

80

Mennyire fontos az egyén saját érvényesülésénél? Kapcsolati tőke Műveltség Anyagi helyzet Szaktudás Érvényes válaszok száma (100%)

Debreceni Egyetem 18,8 20,2 21,3 39,5

Partiumi Egyetem 8,5 21,9 25,6 43,9

Beregszászi Főiskola 9,7 14,6 32,9 42,6

741

82

82

Az első táblázat azt mutatja, hogy – akárcsak Örkény és Szabó korábban említett vizsgálatában – mindhárom intézmény diákjai szerint a kapcsolati tőke a leg-fontosabb tényező napjainkban az előrejutásnál: a debreceni hallgatók több mint harmadánál szerepelt első helyen ez a válaszlehetőség. A partiumi fiatalok azonban örvendetes módon a kapcsolati tőkével megegyező jelentőséget tulajdonítottak a műveltségnek is. Összességében azt láthatjuk, hogy a hallgatók véleménye alapján a sikerességet valószínűsítő tényezők között a legkisebb szerepet az egyéni képességek, a saját erőfeszítéssel megszerezhető készségek – a műveltség és a szaktudás – játszották. Egészen más képet kapunk, amikor a diákoknak egy, az előbbinél konkrétabb helyzetben: a saját érvényesülésük esetében kell dönteniük a sikeresség legfontosabb kritériumairól. A számok azt mutatják, hogy a diákok számára elsődleges fontosságú tényező mindhárom intézménytípusban a szaktudás – s ez az eredmény egyben azt is jelenti, hogy a hallgatók nagy arányban motiváltak a felsőfokú végzettség meg-szerzésére, s fontosnak tartják a diplomát későbbi boldogulásukhoz. Szembetűnő s egyben meglepő azonban, hogy anyagi helyzetüknek kiemelt fontosságot tulajdonítottak a fiatalok: a nagyváradi diákok negyede, a beregszásziaknak pedig harmada rangsorolta első helyen ezt a válaszlehetőséget. Arra az inkonzisztenciára, amely a kibocsátó család anyagi helyzetének szubjektív megítélése és az anyagi helyzet segítő szerepének ilyen felértékelése között feszül, esetleg az szolgálhat magyarázattal, hogy a hallgatók válasza inkább szükségleteikről, mintsem lehetőségeikről tanúskodik: úgy is értelmezhették a kérdést, hogy mi segíthetné őket leginkább abban, hogy elérjék céljaikat. Sajnos erre a problémára nem tudunk pontos és kielégítő megoldást találni. Végezetül vessünk egy pillantást a kapcsolati tőke pozíciójára: láthatjuk, hogy – míg a fiatalok véleménye szerint általában fontosak a jó kapcsolatok – saját életükben ennek csekély jelentőséget tulajdonítanak. A két táblázat adatai közötti éles ellentmondás egyben annak a kérdését is felveti, hogy vajon milyennek látják a diákok saját esélyeiket a világban, mennyire bíznak lehetőségeikben, amikor éppen azokat a tényezőket értékelik fel, azok fontosságát becsülik nagyobbra, amelyekre saját életükben nemigen számíthatnak. Kiinduló hipotéziseimre visszakanyarodva látható, hogy azt el kell vetnünk: sem a szaktudás, sem a műveltség nem Kárpátalján szerepelt legnagyobb arányban az első helyen rangsorolt értékek körében, hanem a Partium területén. Elemzésem első részének utolsó lépcsőjében vizsgáljuk meg, hogy milyen értékek kapcsolódnak össze a fiatalok gondolkodásában a munkavégzéssel. Elsőként azzal a kérdéstípussal dolgoztam, amely a fiatalokra jellemző értékrendet térképezte fel.7 A táblázat adatai előrevetítik azokat az eredményeket, amelyeket a fiatalok munkaértékstruktúrájának feltérképezése során kaptam. Értékválasztások Jól kereső munka (%) Érvényes válaszok száma: Szívesen végzett munka (%) Érvényes válaszok száma:

Debreceni Egyetem 47 994 fő 73,3 995 fő

Partiumi Egyetem 32 153 fő 79 153 fő

Beregszászi Főiskola 44,7 123 fő 62,6 123 fő

Láthatjuk, hogy a Debreceni Egyetem hallgatóinak 47%-ánál a jól kereső munka a legfontosabb értékek között kap helyet, míg a Partiumi Egyetemen a fiataloknak csak 32%-a vélte úgy, hogy a magas fizetéssel díjazott munkavégzés kitüntetett fontosságú. Körükben számottevően nagyobb azonban azoknak az aránya, akik szá-mára a szívesen végzett munka nagy jelentőséggel bír.

7

A hallgatók először 19 értékből kiválasztották a hét legfontosabbat, majd ezeket 1–7-ig rang-sorolniuk kellett. A táblázatban azt láthatjuk, hogy milyen arányban szerepeltek az egyes mun-kavégzéssel kapcsolatos értékek a fiatalok választásai között.

A térbeliség szempontjain alapuló hipotéziseim vizsgálatának utolsó lépése-ként a populációra jellemző munkaérték-struktúra megrajzolására kerül sor. Ehhez szükségessé vált a kérdőívben szereplő – a fiatalok jövőbeli, munkára vonatkozó tervei iránt érdeklődő – nyitott kérdések újrakódolása. A kategóriarendszer kialakításában Medgyesi és Róbert munkaattitűdökkel kapcsolatos vizsgálatára támaszkodtam, akik megállapítása szerint a „munkaértékek a munka materiális és szubjektív jutalmainak fontosságával kapcsolatos véleményeket jelentik” (Medgyesi – Róbert 2000, 591). Ők nyolc – egyenként ötfokú – skálán vizsgálták, hogy az egyes munkával kapcsolatos értékeknek a válaszadók mekkora fontosságot tulajdonítottak. Hasonló kérdéstípus nekem nem állt a rendelkezésemre. Aszerint értékeltem tehát a mintánkba került fiatalok válaszait, hogy azokban megjelent-e valamely materiális vagy szubjektív munka-javadalom. A materiális jutalmak közé sorolódott a magas kereset, az állásbiztonság, az előmenetel lehetősége, valamint a rugalmas munkaidő. Az eredeti négy szubjektív javadalmat további kettővel egészítettem ki, hogy minél több információt őrizzek meg a kapott válaszokból. Így elemzésemben a szubjektív munkajutalmak a következők: a társadalom számára hasznos munka, érdekes munka, az önálló munkavégzés lehetősége, változatos munka, mások elismerése és a jó munkahelyi légkör. Az alábbi táblázatban azt láthatjuk, hogy az egyes javadalmakat a válaszadók hány százaléka említette a három vizsgált intézményben. Materiális munkaértékek előfordulása: Konkrét szakmát említ (%) Érvényes válaszok száma: Magas kereset (%) Érvényes válaszok száma: Állás biztonsága (%) Érvényes válaszok száma: Előmenetel (%) Érvényes válaszok száma: Rugalmas munkaidő (%) Érvényes válaszok száma:

Debreceni Egyetem 22,4 896 fő 37,8 891 fő 8,4 890 fő 2,1 890 fő 3,7 891 fő

Szubjektív munkaértékek előfordulása: Hasznos munka (%) Érvényes válaszok száma: Érdekes munka (%) Érvényes válaszok száma: Önálló munkavégzés (%) Érvényes válaszok száma: Mások elismerése (%) Érvényes válaszok száma: Jó munkahelyi légkör (%) Érvényes válaszok száma: Változatos munka (%) Érvényes válaszok száma:

Debreceni Egyetem 3,3 892 fő 7,5 892 fő 5 892 fő 5,7 894 fő 12,6 893 fő 4,8 894 fő

Partiumi Egyetem 53,3 165 fő 22,4 165 fő 4,8 165 fő 3 165 fő 2,4 165 fő Partiumi Egyetem 20 165 fő 1,2 165 fő 2,4 165 fő 2,4 165 fő 7,8 165 fő 4,2 165 fő

Beregszászi Főiskola 27,7 119 fő 10 119 fő 7,5 119 fő 0 119 fő 0 119 fő Beregszászi Főiskola 5,8 119 fő 4,2 119 fő 1,6 119 fő 5,8 119 fő 10,9 10,9 fő 3,3 119 fő

A táblázatból látható, hogy a Partium diákjai neveztek meg a legnagyobb arányban valamilyen szakmát arra a kérdésre, hogy milyen munkát szeretnének, ami arra utal, hogy ők a legcéltudatosabbak, nekik vannak a legkiforrottabb elképzeléseik a jövőjükkel kapcsolatban. A munkaértékekre térve megfigyelhetjük, hogy a magyarországi almintában említették a leggyakrabban a jövedelem nagyságának fontosságát, míg a Partiumban kiugróan magas volt a másik két alminta eredményeihez képest a munka társadalmi hasznosságának hangsúlyozása.8 A három legfontosabb értéket szemügyre véve a következőket tapasztaljuk: a debreceni diákok körében a magas kere-set végzett az első helyen, ezt követte egy szubjektív munkajavadalom, a jó munkahelyi légkör, majd az állás biztonsága zárta a sort. A nagyváradi hallgatók számára is a magas kereset volt a legfontosabb szempont, második helyre a munka hasznossága, harmadik helyre pedig a jó munkahelyi légkör került munkaérték-struktúrájukban. A beregszászi fiatalok a munkahelyi légkörnek nagyobb fontosságot tulajdonítottak, mint a magas keresetnek, s náluk is az állás biztonsága került az élmezőny végére. Náluk azonban sem a munkahelyi előmenetel, sem a rugalmas munkaidő iránti igény nem jelent meg a válaszokban. Ezek az eredmények – ha más mérőeszközökkel vizsgáltuk is a kérdést – szinte pontosan megfelelnek annak, amit Örkény és Szabó kutatási tapasztalatai mutattak, ha még emlékszünk rá: az általuk vizsgált magyarországi

8

A különbségek oka az alminták szakösszetételében is kereshető, esetünkben azonban ennek tanulmányozására nem nyílik lehetőség, mivel – amint már említettem – a mintavételi eljárás során nem törekedtünk a szakok szerinti reprezentativitásra.

és romániai középiskolás diákok számára is a munka materiális értékei, jó hangulata és munka nyújtotta biztonság élveztek prioritást leendő foglalkozásukkal kapcsolatos elvárásaik sorában (Örkény – Szabó 2001).9

4.5. A munkaattitűdök a munkatapasztalatok tükrében Hipotéziseim második köre azon a feltevésen alapult, hogy a munka világával való szorosabb kapcsolat – pontosabban a munkatapasztalatok – hatására a munkára vonatkozó elképzelések változnak, s az egyén munkaértékstruktúrája átalakul. E fel-tételezés ellenőrzésére sajnos csak korlátozottan álltak eszközök a rendelkezésemre, mert mérőeszközünk nem kifejezetten e problémakör feltárására készült; úgy gondoltam azonban, hogy a korábbi kutatási eredmények bizonyos mértékben a Regionális Egyetem-kutatás mintájában is tükröződnek majd. Elsőként ebben az esetben is a fiatalok családi hátterét vizsgáltam meg.10 Az apa végzettsége 8 általános vagy kevesebb Szakmunkásképző Szakközépiskola, technikum Gimnázium, líceum Főiskola Egyetem Érvényes válaszok száma (100%)

Van munkatapasztalata 3,3 27,0 29,0 12,8 10,1 17,5

Az anya végzettsége 8 általános vagy kevesebb Szakmunkásképző Szakközépiskola, technikum Gimnázium, líceum Főiskola Egyetem Érvényes válaszok száma (100%)

Van munkatapasztalata 8,9 15 19,8 27,3 17,8 10,9

Az apa nem dolgozik (%) Érvényes válaszok száma: Az anya nem dolgozik (%) Érvényes válaszok száma: Anyagi gondok a családban (%) Érvényes válaszok száma:

148 fő

146 fő Van munkatapasztalata 28,8 149 fő 29,5 149 fő

47,8

140 fő

Nincs munkatapasztalata 2,6 30,3 28,6 10,8 11,8 15,7 1219 fő Nincs munkatapasztalata 5 18,5 22,2 21,5 21,3 11,2 1241 fő Nincs munkatapasztalata 21,6 1212 fő 22,4 1234 fő 29,8 1193 fő

Azt tapasztaltam, hogy a szülők iskolai végzettségének tekintetében a két csoport esetében csak az anyák iskolai végzettsége mutatott jelentős különbséget: a felsőfokú végzettségű anyák nagyobb arányban jelennek meg azok csoportjában, akik még nem dolgoztak; a munkatapasztalatokkal rendelkezők körében a középfokú végzettség dominál, s körükben nagyobb a legfeljebb 8 általános iskolai osztályt végzett anyák aránya. A szülők munkaerőpiaci aktivitásának szemrevételezése sem igazolta azt a hipotézisemet, hogy a munkatapasztalatokkal rendelkezők egyértelműen hátrányosabb helyzetben lennének: nem volt esetükben jóval nagyobb azoknak az aránya, akiknek édesanyja vagy édesapja nem végzett a megkérdezés idején keresőtevékenységet. Lényeges eltérést a két csoport között egyedül a család anyagi helyzetének szubjektív megítélésében tapasztalunk: azon hallgatók körében, akiknek már volt keresőfoglalkozásuk, csaknem 50%-ot tett ki azok aránya, akik mindennapos anyagi gondokról vallottak. A másik almintában a diákoknak „csak” megközelítőleg a harmada számolt be anyagi nehézségekről. A következő lépésben arra kerestem a választ: vajon megfigyelhető-e bár-milyen különbség a két alminta fiataljainak elképzelései között egy olyan fiktív helyzetben, amely tanulmányaik váratlan megszakadását feltételezi. 9

Az összehasonlítás alapja az lehet, hogy a két kutatás célcsoportja csak kis mértékben tér el egymástól: Szabó és Örkény vizsgálatában középiskolások, a mi vizsgálatunkban pedig döntő többségben a középiskolából frissen vagy nem régen kikerült, munkatapasztalatokkal nem ren-delkező fiatalok szerepeltek. 10 Az almintákat a „Volt-e már kereső foglalkozásod?“ kérdésre adott válaszok alapján képez-tem. Akik erre a kérdésre igennel válaszoltak, azok kerültek a munkatapasztalattal rendelkezők csoportjába.

Tanulmányai abbamaradása esetén… … munkát keresne (%) Érvényes válaszok száma: … külföldre menne dolgozni (%) Érvényes válaszok száma:

Van munkatapasztalata

Nincs munkatapasztalata

152 fő

28,2

19 1268 fő

18,7

12,6

152 fő

1268 fő

A kereszttáblás elemzésből az derült ki, hogy a munkatapasztalattal rendelkezők mind a hazai, mind a külföldi munkavállalást nagyobb arányban választanák a másik csoport tagjaihoz képest, bár számottevő különbség csak az előbbi esetben mutatható ki. Az a feltevésünk tehát, hogy a korábbi munkaerőpiaci tevékenység valószínűsíti, hogy az egyén egy kényszerű szituációban a munkavállalást nagyobb mértékben részesíti előnyben, részben beigazolódott.11 Felmerül ezek után a kérdés, hogy az érvényesülés kritériumait mennyiben látják másként azok a fiatalok, akik még nem végeztek keresőtevékenységet, és azok, akiknek már vannak munkapiaci tapasztalatai. Mennyire fontos az érvényesülésnél általában? Kapcsolati tőke Műveltség Anyagi helyzet Szaktudás Érvényes válaszok száma (100%) Mennyire fontos az egyén érvényesülésénél? Kapcsolati tőke Műveltség Anyagi helyzet Szaktudás Érvényes válaszok száma (100%)

Van munkatapasztalata 37,9 20,2 24 17,7 79 fő Van munkatapasztalata 13,4 24,3 26,8 35,3 82 fő

Nincs munkatapasztalata 36,2 21,6 22,3 19,7 770 fő Nincs munkatapasztalata 17,8 19,8 21,6 40,6 752 fő

Amint az első táblázatban láthatjuk, mindkét csoport szerint kapcsolati tőkével kell rendelkeznie elsősorban annak, aki a mai világban előbbre akar jutni. Az első helyen rangsorolt tényezők között az anyagi tőke ért el második helyezést mindkét csoportban, bár a munkatapasztalattal rendelkezők körében egy kicsivel nagyobb arányban tartották fontosnak az anyagiak segítő szerepét. A műveltség és a szaktudás érvényesülésben játszott szerepét csak a diákok kisebb hányada tekintette kiemelten fontosnak a sikeresség tekintetében, bár mindkét tényező valamivel fontosabbnak lát-szik a munkatapasztalattal nem rendelkezők számára. A sorrend megfordul, amikor a hallgatóknak a saját érvényesülésüket elősegítő dolgokról kell nyilatkozniuk: ekkor a szaktudást rangsorolják első helyen a legnagyobb arányban a fiatalok mindkét csoportjában, s a kapcsolati tőke szerepét ítélik a legkevesebben kiemelkedőnek életükben. Ha megnézzük a műveltség és a szaktudás együttes eredményét, azt láthatjuk, hogy az egyéni készségeket, a saját erőfeszítésükkel elérhető tényezőket a hallgatók jóval többen tartják fontosnak, mint az összeköttetéseket vagy a pénzt. Felmerül persze a kérdés, hogy ez a sorrend az egyetemi, főiskolai évek alatt, a kapcsolati háló bővülésével, a munkakeresés időszerűvé válásával hogyan módosulhat majd. Utolsó lépésként a munkatapasztalat vonatkozásában is megpróbáltam feltérképezni, hogy vannak-e értékrendbeli különbségek azon hallgatók között, akik már szereztek ismereteket és benyomásokat a munka világában, illetve akik még nem dolgoztak. Az alábbi táblázatok a korábban már bemutatott munkaérték-struktúra vizsgálat elemeit, illetve ezek említéseinek gyakoriságát tartalmazzák. A két csoport összehasonlítására ebben az esetben nem nyílik azonban lehetőség, mert egyik munka-érték vonatkozásában sincs lényeges különbség az alminták között. Mivel a munkatapasztalatokkal rendelkezők a munkavégzéssel kapcsolatos értékeket sem választották statisztikailag is nagyobb arányban, mintánk esetében el kell vetnünk azt a hipotézisünket, hogy a munkatapasztalatok jelentősen befolyásolják a munkaattitűdöket. Ennek oka valószínűleg a mérőeszköz pontatlansága lehet, hiszen mi nem a probléma vizsgálatánál rendszerint használt kérdéstípussal dolgoztunk, s a mi kérdésfelvetésünk nem alkalmas a finom, árnyalatnyi különbségek feltérképezésére.

11

Az eredeti kérdésben az alábbi alternatívák közül választhattak a hallgatók: végleg abbahagynám egyetemi tanulmányaimat, átmenetileg felfüggeszteném egyetemi tanulmányaimat, másik egyetemen folytatnám tanulmányaimat, másik szakon folytatnám tanulmányaimat, felsőfokú szakképzésben folytatnám tanulmányaimat, nyelvet tanulnék, külföldre mennék tanulni, átmenetileg otthon segítenék, elkezdenék egy tanfolyamot, semmit.

Materiális munkaértékek előfordulása Konkrét szakmát említ (%) Érvényes válaszok száma: Magas kereset (%) Érvényes válaszok száma: Állás biztonsága (%) Érvényes válaszok száma: Előmenetel (%) Érvényes válaszok száma: Rugalmas munkaidő (%) Érvényes válaszok száma:

Szubjektív munkaértékek előfordulása Hasznos munka (%) Érvényes válaszok száma: Érdekes munka (%) Érvényes válaszok száma: Önálló munka (%) Érvényes válaszok száma: Mások elismerése (%) Érvényes válaszok száma: Jó munkahelyi légkör (%) Érvényes válaszok száma: Változatos munka (%) Érvényes válaszok száma:

Van munkatapasztalata

Nincs munkatapasztalata

32,8 125 fő 22,5 125 fő 10,4 125 fő 4 125 fő 6,4 125 fő

26,8 978 fő 31,2 972 fő 7,5 971 fő 1,9 971 fő 2,6 972 fő

Van munkatapasztalata

Nincs munkatapasztalata

6,4 125 fő 4 125 fő 6,4 125 fő 6,4 125 fő 8,8 125 fő 4,8 125 fő

5,8 973 fő 6,6 973 fő 4,1 973 fő 5 975 fő 12,3 974 fő 4,4 975 fő

Annyit mindenesetre láthatunk a táblázatokból, hogy ebben a megosztásban is a magas kereset, a jó munkahelyi légkör és az állásbiztonság szerepeltek legnagyobb arányban a fiatalok által elképzelt munkahellyel kapcsolatos említések között, háttérbe szorítva a többi materiális és szubjektív munkajavadalmat.

4.6. A munkavállalási tervek és a munkaértékek kapcsolata Ahogyan hipotéziseim ismertetésében is említettem: elemzésem utolsó szakaszában arra tettem kísérletet, hogy feltárjam: a munkavállalási hajlandóság hatással van-e a fiatalok értékrendjére. Az alábbi táblázat mutatja, hogy azok, akik felsőfokú tanulmányaik alatt munkát kívánnak vállalni, jóval nagyobb arányban ítélik nehéznek családjuk anyagi helyzetét, feltételezhetjük tehát, hogy anyagi kényszer játszik szerepet munkakeresési terveikben. Tanulmányai alatt munkát vállalna

Tanulmányai alatt nem vállalna munkát

38,8

25

641 fő

747 fő

Anyagi gondok a családban (%) Érvényes válaszok száma:

Ami a munkaértékeket illeti: abban a tekintetben, hogy a jól kereső munka vagy a szívesen végzett munka milyen arányban szerepelt a két csoport diákjai által választott legfontosabb értékek között, nem voltak értékelhetőek a különbségek. Ez azt jelenti, hogy a munkának mint az értékrend egyik elemének megítélése az általunk vizsgált hallgatók körében nem függött attól, hogy szerettek volna-e dolgozni az előttük álló években, azaz attól függetlenül tartották fontos vagy kevésbé fontos értéknek, hogy akartak-e munkát vállalni vagy sem. Utoljára nézzük meg, hogy mit tennének a hallgatók, ha tanulmányaik hirtelen abbamaradnának. Tanulmányai abbamaradása esetén… … munkát keresne (%) Érvényes válaszok száma: … külföldre menne dolgozni (%) Érvényes válaszok száma:

Tanulmányai alatt munkát vállalna 23,4 868 fő 17,2 868 fő

Tanulmányai alatt nem vállalna munkát 16,4 803 fő 9,9 803 fő

Láthatjuk, hogy azok a diákok, akiknek munkavállalási tervei voltak, jóval nagyobb arányban kerestek volna munkát egy olyan kényszerű szituációban, amely tanulmányaik megszakadásával járna. Ez az eredmény végső soron igazolja hipotézisemet, és ahhoz a feltételezéshez vezet, hogy a munkára motiváltság hatása jobban érvényesül egy gyakorlati döntést igénylő élethelyzetben, mint elméletben, az értékek világában.

V. Összegzésként Ahogyan a munkaattitűdökkel foglalkozó kutatásokból is láthattuk: a szociológia rendkívül sok szempontból vizsgálható területéről van szó. A kérdéskör empirikus megközelítése a neveléstudomány számára is szolgálhat azonban újdonsággal, amelyet a munkaerőpiaci változások hatásai által erőteljesen befolyásolt társadalmi csoport, a felsőoktatásban tanuló hallgatók érintettsége bizonyít. Az ő helyzetük alaposabb megismerését és a szakirodalom eredményeiből is merítő vizsgálatát tekintem következő feladatomnak. Mindenképpen szükségesnek látszik a korábban alkalmazott mérőeszközök felhasználása az empirikus vizsgálat során, hiszen csak az ezekkel kapott eredmények győzhetnek meg bennünket kutatási tapasztalataink valódi érvényességéről, s ezek biztosíthatják, hogy eredményeinket összevethessük a problémakör kapcsán felmerülő kérdések megválaszolásával foglalkozó egyéb munkák következtetéseivel. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a munkaattitűdök jellegzetességei az általunk vizsgált hallgatók körében is érdekes és tanulságos képet mutattak, s e jellemzők a munkatapasztalatok birtokában valóban változtak. Igazi átalakulást olyan longitudinális vizsgálattal lehetne talán kimutatni, amely ugyanazon hallgatók életútját követi végig, például az egyetem kezdetétől a munkahelyen eltöltött első néhány évig. Eredményeim nyomán az is egyértelműnek látszik, hogy a munkaértékeket a tágabb értékstruktúra részeként érdemes kezelni, mert így derülhet fény arra, hogy milyen jelentőséggel is bírnak tulajdonképpen az egyén számára, valamint arra is, hogy valóban olyan központi jelentőségű-e életünkben a munkavégzés, s történnek-e elmozdulások ezen a téren, mint ahogyan azt a kutatók feltételezik.

Bibliográfia Castel, Robert: A szociális kérdés alakváltozásai. 1998, Max Weber Alapítvány – Wesley Zsuzsa Alapítvány – Kávé Kiadó. 362–431. o. Dalminé Dr. Kiss Gabriella: A munkatársadalom válsága és a fiatalok életesélyei. In Valóság. 2000/11. sz. 35–45. o. Eriksson, Birgitta: A Summary of Attitudes to Work. Doctoral Dissertation at the Department of Sociology, Göteborg University. 1998, http://www.sam.kau.se/sociologi/ sums/besum.html (2004. 10. 07.) Fényes Hajnalka: A kárpátaljai és partiumi felsőoktatási hallgatók anyagi és kulturális tőkéi. In Educatio. 2004 – nyár. 305–308. o. Kivinen, Osmo – Nurmi, Jouni: Unifying Higher Education for Different Kinds of Europeans. Higher Education and Work: a comparison of ten countries. In Comparative Education. Vol.39, 2003/1. 83–103. o. Knuth, Marianne. A Dialogue on Self and Work. In Organization. Vol.7(3). 2000. 477–488. o. Kóródi Márta: Fiatalok pályaképe. Szakdolgozat. 2003, Debreceni Egyetem, Szociológia és Szociálpolitika Tanszék Könyvtára. Kóródi Márta: Felsőoktatásban tanuló fiatalok munkaképe egy határmenti régióban. Konferencia-előadás. IV. Országos Neveléstudományi Konferencia. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 2004. október 20–22. Kozma Tamás. A munkavállalók és munkaadók világa. In Kié az egyetem? A fel-sőoktatás nevelésszociológiája. Budapest, 2004, Új Mandátum Könyvkiadó. 184–198. o. Krafeld, Franz Josef: Die überflüssige Jugend der Arbeitsgesellschaft. Ofladen, 2000, Leske&Budrich. Laky Teréz: Változó fogalmak a munka változó világában. In Közgazdasági Szemle. 1998/2. sz. 123–136. o. Liskó Ilona: Értékválság a munka világában. In Educatio. 2001/3. sz. 493–503. o. Lowe, Graham S. – Krahn, Harvey: Work Aspirations and Attitudes in an Era of Labour Market Restucturing: A comparison of two Canadian youth cohorts. In Work, Employment & Society. Vol. 14. 2000/1. sz. 1– 22. o. Medgyesi Márton – Róbert Péter: A munkával való elégedettség nemzetközi összehasonlításban. In Kolosi Tamás – Tóth István György – Vukovich György (szerk.): Társadalmi Riport. Budapest, 2000, TÁRKI. 591–616. o. Nanszákné dr. Cserfalvi Ilona: A fiatalok munkával kapcsolatos jövőképe. In Embernevelés. 1999/1–2. sz. 12–21. o. Örkény Antal – Szabó Ildikó: A siker záloga. Magyarországi és romániai középiskolások életstratégiáinak értékei. In Educatio. 2001/3. sz. 472–492. o.

Smith, Tom W.: A Cross-national Comparison on Attitudes towards Work by Age and Labor Force Status. OECDjelentés. 2000, National Opinion Research Center, Uni-versity of Chicago. http://www.oecd.org/dataoecd/52/60/2535801.pdf (2005. 06. 06) Szabó Csaba: Egyetem és munkaerőpiac I-II. A hallgatók végzés utáni szán-dékai a KLTE-n. In Magyar Felsőoktatás. 1998/9. sz. 42–45. o., 1998/10. sz. 42–43. o. Teichler, Ulrich: Graduate Employment and Work in Europe: Diverse Situ-ations and Common Perceptions. In Tertiary Education and Management. 2002/8. sz. 199–216. o. Tremblay, Gaëtan: The Information Society: From Fordism to Gatesism. In Back to Back Issues. Canadian Journal of Communication. Volume 20, 1995/4. sz.