A mikrobiológiai laboratórium szerepe

A mikrobiológiai laboratórium szerepe

7. Fejezet

A mikrobiológiai laboratórium szerepe Smilja Kalenic Kulcsfontosságú pontok 

A mikroorganizmusok fertőző {gensek, melyek szabad szemmel nem l{thatók és széles körben elterjedtek a környezetben. Néh{nyan közülük képesek betegséget okozni az emberi szervezetben. A kórokozókat feloszthatjuk baktériumokra, gomb{kra, vírusokra, prionokra és protozoonokra. Ide tatoznak a makroszkópikus méretű parazit{k is.



A mikrobiológiai laboratórium {ltal elvégzett fertőzés diagnosztika két fontos funkcióval rendelkezik: klinikai és epidemiológiai.



A mikrobiológiai laboratóriumnak képesnek kell lennie a leggyakoribb, egészségügyi ell{t{ssal összefüggő fertőzéseket okozó kórokozók azonosít{s{ra, és ezen kívül legal{bb néh{ny alapvető tipiz{l{si módszer elvégzésére.



A mikrobiológiai laboratóriumnak rutinszerűen kell jelentéseket készítenie az infekciókontroll teamnek, hogy segítse a specifikus patogénekre, antibiotikum rezisztenci{ra, oszt{lyokra és betegcsoportokra vonatkozó incidencia grafikonok elkészítését.



Egy mikrobiológus, aki ismeri az embert koloniz{ló norm{l flór{t, a fertőzések pathogenezisét, valamint bizonyos patogének jellemzőit, t{mogatja az infekciókontroll személyzetet a laboratóriumi leletek értelmezésében .

Nemzetközi Infekciókontroll Szövetség (IFIC) Infekciókontroll alapelvei

A mikrobiológia alapjai 1-7 A mikroorganizmusok olyan fertőző ágensek, amelyek szabad szemmel nem láthatók. Feloszthatjuk őket baktériumokra, gombákra, vírusokra, prionokra és protozoonokra. A mikróbák mindenütt jelen vannak, és szabad, önálló szervezetként élnek a környezetünkben vagy a növényeken/ben, állatokon/ ban és embereken/ben, mint a normál flóra tagjai (nem bántva őket), vagy mint patogének (betegséget okozva). Amíg egyes mikróbák csak bizonyos szervezetekben telepednek meg, addig a többségük a természetben lévő legtöbb szervezeten/ben képes megtelepedni és életben maradni. A növényeken/ben lévő mikróbák ártalmatlanok az emberre nézve, viszont az állatokon/ban lévő néhány mikroorganizmus képes az emberekben betegséget okozni. (zoonózisok). Amikor a mikroorganizmusok találnak egy új gazdaszervezetet és elkezdenek benne szaporodni, ezt a jelenséget nevezzük kolonizációnak. A mikroorganizmusok képesek egyensúlyt kialakítani a gazdaszervezettel, és nem okoznak betegséget. Viszont ha a mikroorganizmusok betegséget okoznak, akkor ezt fertőző betegségnek (fertőzésnek) nevezzük. A mikroorganizmusokat, melyek általában betegséget okoznak a fogékony szervezetben, primer patogéneknek nevezik. Az emberekben a normál flóra tagjaiként vagy a környezetben élő mikróbákat, melyek nem bántják az egészséges szervezetet, de betegséget okozhatnak a legyengített immunitással rendelkező szervezetben, opportunista patogéneknek nevezzük. Amikor szokatlan mikroorganizmusokkal találkozunk a bőrön vagy az élettelen felszíneken, tárgyakon, azt kontaminációnak nevezik. A fertőzés lehet tünetekkel járó vagy tünetmentes. A fertőzés lezajlása után a mikroorganizmusok a szervezetben maradhatnak bizonyos ideig és átadódhatnak másoknak, annak ellenére, hogy a jelen személy teljesen egészséges. Ezt az állapotot „hordozó állapotnak”, az ilyen személyeket pedig „hordozóknak” nevezik. Ha a fertőzést a személy normál flórája okozza, akkor a fertőzést endogénnek, ha viszont olyan kórokozók okozzák, melyek nem részei a normál flórának, akkor a fertőzést exogénnek nevezik. A mikroorganizmusok számos úton átvihetők egyik szervezetből a másikba: levegő, víz, étel, élő vektorok, kontaminált felszínek vagy eszközökkel való indirekt kontaktus, valamint direkt kontaktus révén. A fertőzés


kialakulásához a mikroorganizmusnak be kell jutnia az emberi testbe a légző rendszeren, a gyomor-bél rendszeren vagy az urogenitális rendszeren keresztül, a sérült vagy akár az ép bőrfelszínen keresztül. A mikroorganizmusok általában a behatolási kapu környékén szaporodnak, ezután belépnek a nyálkahártyán keresztül a szövetek közé, de néha a vérbe is eljutnak. Ha beléptek a véráramba, abban az esetben szét tudnak terjedni a testben és behatolhatnak bármely szervbe. A szaporodás után a mikroorganizmusok általában elhagyják a testet a légző rendszeren, a gastrointestinalis rendszeren vagy az urogenitális rendszeren keresztül váladék formájában, melyet követően új gazdaszervezetet keresnek. Néhány mikroorganizmus átvihető rovar vektorok által, melyek emberi vérrel táplálkoznak. A fertőzések kialakulásának ismerete elengedhetetlen a klinikai diagnózis felállításában, a megfelelő minta kiválasztásában, illetve a mintavétel időzítésében, valamint a fertőzés terjedésének megakadályozásában.

Baktériumok A baktériumok a legkisebb organizmusok, amelyeknek valamennyi életfunkcióval rendelkeznek. Egyszerű osztódással szaporodnak, mely során egy anyasejtből két leánysejt lesz. Amikor szilárd felszínen jön létre az osztódás, szabad szemmel is látható kolóniákat képeznek. A genetikai anyag (DNS) a körkörös kromoszómában és az ettől független fragmentekben, a plazmidokban helyezkedik el. Mivel a kromoszóma haploid (csak egy DNS lánc), így minden variáció könnyen megjelenhet a fenotípusban. A genetikai anyag átadása vertikálisan, sejtosztódással valósul meg, de a különböző baktériumok között átadható horizontálisan is. Az utóbbi különös jelentőségű az antibiotikum rezisztencia gének átadásában. A legtöbb baktérium gyorsan adaptálódik extrém környezeti körülményhez is. Az összes patogén és a legtöbb opportunista baktérium rendelkezik virulencia faktorokkal, melyek fontos szerepet játszanak a fertőzések kialakulásában. Ha a körülmények a baktériumok vegetatív formában történő működéséhez kedvezőtlenek, ebben az esetben néhány baktérium nyugalmi állapotba képes kerülni spóra állapot/forma kialakításával, melyek erős védőburokkal rendelkeznek és jelen tudásunk szerint a legellenállóbb formái az életnek. Amikor a körülmények kedvezőbbek lesznek újra, a baktérium újra vegetatív formába kerül.


A 7.1 táblázat kiemeli a patogén és opportunista baktériumok azon fő csoportjait, amelyek egészségügyi ellátással összefüggő fertőzést (EÖF) okozhatnak. A táblázat tartalmazza emellett a leggyakoribb előfordulási helyüket, túlélésüket a környezetben, a terjedési módot, az okozott fertőzéseket, és a fő megelőzési módszereket.

Gomb{k A gombák a természetben elterjedt egysejtű (élesztőgombák) vagy többsejtű (penészgombák) mikroorganizmusok. Ezek a szervezetek eukarióták, ami azt jelenti, hogy a DNS a sejtmagban található, ugyanúgy, mint az állatokban és a növényekben. A kromoszómájuk diploid, emiatt a genom variációit, eltéréseit nem olyan egyszerű megjeleníteniük a fenotípusban, mint a baktériumok esetében. Egyes élesztőgombák az emberi normál flóra részeként megtalálhatók, míg a penészgombák általában a természetben szabadon élnek. Az élesztőgombák szaporodása során egy új sejt sarjadzik az anyasejtből (blaszt conidium), a penészgombák pedig mind aszexuális (conidia), mind szexuális (spóra) úton képesek szaporodni. Fontos emlékezni arra a tényre, hogy a gomba spórák nem annyira ellenállók, mint a bakteriális spórák. Szilárd felszíneken történő szaporodás során kolóniákat képeznek. Néhány betegséget okozó gomba képes mind élesztőgombaként (a gazdaszervezetben), mind penészgombaként (a környezetben) létezni, ezeket nevezzük dimorf gombáknak. A 7.2 táblázat a gombák azon fő csoportjait emeli ki, melyek képesek EÖF-t létrehozni, és kiemeli ezen gombák hagyományos életterét, túlélésüket a környezetben, a terjedési módot, az általuk okozható fertőzéseket és a fő megelőző módszereket.

Vírusok A vírusok a legkisebb fertőző ágensek, viszont szaporodásukhoz élő sejtekre (baktériumok, növények vagy állatok) van szükségük. Az élő sejten kívül a vírusok képesek életben maradni, de nem képesek szaporodni. DNS-t vagy RNSt tartalmaznak, melyet fehérjeburok véd, emellett egyes vírusok lipid-burkot tartalmaznak a fehérjeburok felszínén. Amikor a vírus behatol a gazdasejtbe, a vírus nukleinsava a sejttel virális nukleinsavat és virális fehérjéket kezd termeltetni. Ezután új vírusok alakulnak a termelt alkotóelemekből és elhagyják a gazdasejtet, hogy egy másik sejtbe behatoljanak. A fenti folyamat során a gazdasejt vagy sérül, vagy akár el is


pusztul, és megjelennek a fertőzés tünetei. De a fertőzés lehet tünetmentes is. Egyes vírusok képesek a saját DNS-üket a gazdasejt DNS-ébe inkorporálni, beépíteni, vagy akár képesek a gazdasejt belsejében élni anélkül, hogy károsítanák azt – ezek a látens fertőzések, melyek néha reaktíválódhatnak. A 7.3 táblázat a vírusok azon fő csoportjait emeli ki, melyek képesek EÖF-t létrehozni, és kiemeli ezen vírusok hagyományos életterét, túlélésüket a környezetben, a terjedés módját, az általuk okozható fertőzéseket és a fő megelőző módszereket.

Prionok A prionok fehérje részecskék, melyek nem tartalmaznak nukleinsavat. Jelenlegi ismereteink szerint neurológiai betegségekkel állnak összefüggésben (Creutzfeldt-Jakob betegség – familiáris spongiform encephalopátia, variáns Creutzfeldt-Jakob betegség – bovin spongiform encephalopátia, és néhány egyéb betegség). A prionok nagymértékben ellenállnak a hagyományos fertőtlenítési, sőt még a sterilizálási eljárásoknak is. Fennáll a lehetősége e betegség egészségügyi ellátással összefüggő (iatrogén) átvitelének transzplantáció útján, vagy a megbetegedett személyek agyszövetével, kemény agyhártyájával vagy a liquorával kontaminált eszközzel.

Parazit{k A paraziták körébe tartoznak a protozoonok, amelyek egysejtű mikroorganizmusok eukarióta diploid sejtmaggal rendelkeznek és képesek önállóan élni a természetben és/vagy az állati vagy emberi szervezetben. Néhányan közülük okozhatnak fertőzéseket. Ide tartoznak azok a férgek (bélgiliszták) is, melyek képesek férgességként ismert fertőzést okozni. Annak ellenére, hogy a paraziták világszerte elterjedtek, és ők okozzák a legfontosabb közösségi fertőzéseket (malária, orsóférgesség, stb.), közülük nem sok okoz EÖF-t. A 7.4 táblázat a paraziták azon fő csoportjait emeli ki, melyek képesek EÖF-et létrehozni, és kiemeli ezen paraziták hagyományos életterét, túlélésüket a környezetben, a terjedési módot, az általuk okozható fertőzéseket és a fő megelőző módszereket. Létezik az állatoknak egy csoportja – rovarok és ízeltlábúak – melyek képesek mikrobák (vírusok, baktériumok, paraziták) átvitelére emberek között vagy emberek és állatok között. Közülük néhányan képesek emberi megbetegedést okozni. Egy ilyen ízeltlábú a Sarcoptes scabiei, mely az emberben rühességet okoz. A rühesség egy rendkívül ragályos


bőrbetegség, mely képes gyorsan szétterjedni az egészségügyi intézményekben, ha nem alkalmaznak nagyon szigorú megelőző szabályokat.

A mikrobiológiai laboratórium szerepe A mikrobiológiai laboratórium által kiadott diagnózisoknak két fontos szerepe van. Az első a klinikai funkció, a fertőzések kezelése. A második epidemiológiai – egy fertőző mikroba felismerése egy betegben, segítséget nyújthat a fertőzés forrásának és az terjedési mód azonosításában. Ez lehetőséget nyújt a személyzetnek, hogy megakadályozza a fertőzés terjedését. Továbbá a mikrobiológiai laboratórium feldolgozza és értelmezi a klinikusok és az IC szakemberek számára a mikrobiológiai adatokat, ezáltal szerepet vállal az egészségügyi dolgozók oktatásában és az intézmény antibiotikum politikájának kidolgozásában.

A klinikus szerepe Néhány fertőzést klinikailag kell diagnosztizálni és empirikusan kell kezelni (akut meningitis, szepszis vagy súlyos pneumonia) a fertőzést kiváltó kórokozók előzetes azonosítása, kimutatása vagy az antibiotikum érzékenységük meghatározása előtt. Ugyanakkor, ha klinikailag felmerül a fertőzés gyanúja, a laboreredmények megerősítik a diagnózist és ezek alapján megfelelő kezelést lehet nyújtani (főleg az EÖF-ek esetében, ugyanis az EÖF-et okozó baktériumok és gombák nagyobb antibiotikum rezisztenciával rendelkeznek, mint a közösségben szerzett törzsek). A célzott antibiotikum terápia jobb eredményekhez vezet a betegellátásban, és mivel hamarabb sikerül eliminálni a kórokozót, így csökken az átvitel esélye más páciensekbe. A mikrobiológia egyre nagyobb fontossággal bír a gyógyítás és az EÖF megelőzésében, különösen az új törzsek, vagy az antibiotikum rezisztens törzsek miatt, és mert új diagnosztikus eljárásokat fejlesztettek ki. A mikrobiológiai laboratóriumnak képesnek kell lennie a leggyakoribb fertőző ágensek kimutatására, különös tekintettel az EÖF-et okozó kórokozókra, valamint meg kell határozniuk a baktériumok és a gombák antibiotikumokkal szembeni érzékenységét. (lásd 7.1 és 7.2 táblázat) Az adott testtájról a megfelelő mintákat helyes technikával kell levenni (lásd 7.1 -7.4 táblázat). A mintákat minél rövidebb idő alatt el kell juttatni a laboratóriumba. A mikrobiológiai laboratórium személyzete a többi dolgozó oktatása révén segítheti a megfelelő minták biztosítását. A mikroorganizmusok azonosítása és az antibiotikumokkal szembeni érzékenységük kimutatása a


lehető legpontosabb kell, hogy legyen (azonosítás species szintig). A mikrobiológiai diagnosztikai vizsgálatokat csoportosíthatjuk direkt vizsgálatokra (kenet, a kórokozók tenyésztése , vagy az antigének és a nukleinsavak vizsgálata a mintában) és indirekt vizsgálatokra – a páciens által a fertőző ágensre adott immunválaszának értékelése (szerológia). Az utóbbit általában olyan esetekben alkalmazzák, amikor nehéz kimutatni egy baktériumot vagy a legtöbb víruskimutatás esetében, viszont az antitestek képződéséhez legalább 10-14 nap szükséges. Ezáltal a szerológia leginkább egy epidemiológiai módszer, amely alól egyértelmű kivételt képeznek azok a vírusos betegségek, melyek esetében az akut fertőzés diagnosztizálása az immunglobulin M kimutatásán, vagy az immunglobulin G hiányán, vagy a különböző vírusok által kiváltott antitestek kombinációinak kimutatásán alapul. Egy fontos és új technológia a mikrobiológiában a molekuláris diagnosztika. Ezzel a diagnózis gyors lehet, mivel nem szükséges a kórokozók kitenyésztése. Magas érzékenységű vizsgálat, így képes kis mennyiségben jelen levő kórokozó kimutatására is. Specifikus, mivel a kórokozók egyedi génjeit mutatja ki. Viszont ehhez költséges gépekre és reagensekre van szükség, mely sok laboratórium számára anyagilag nem elérhető.

Az infekciókontroll szerepe8-12 A mikrobiológiai laboratóriumnak sok feladata van az EÖF megelőzésében: járványmenedzsment, soron kívüli epidemiológiai vizsgálatok elvégzése, baktériumok és gombák tipizálása, EÖF surveillance, és az újonnan felbukkanó, járványügyi jelentőségű kórokozók vagy szokatlan antibiotikum rezisztencia előfordulásának jelentése. Néhány országban a mikrobiológiai laboratórium felelőssége az egészségügyi intézményekben kialakult fertőzések jelentése az egészségügyi hatóságnak. A laboratórium szerepet vállalhat mind a klinikusok, mind az IC személyzet oktatásában a kórokozókról és a kórokozók fertőzésekben, kiváltképp az EÖFben betöltött szerepéről. Ezen kívül kiemelt fontosságú a laborszemélyzet és az IC személyzet napi kommunikációja, mely lehetővé teszi a gyors és hatékony információáramlást az EÖF-ek kórokozóiról. Ideális esetben a klinikai mikrobiológus tagja az Infekciókontroll és Antibiotikum Bizottságnak és az IC team-nek (ICT).


Járvány kivizsgálása Sok esetben az ICT-nek szüksége van további adatokra az endémiás vagy epidémiás helyzet tisztázására. Ilyen esetben szükségessé válhat mikrobiológiai mintavételezés, pl.: vérminta, környezeti felületek mintázása, fertőtlenítő szerek, levegő- és vízminták, kezek mintázása, személyzet orrszárnyainak mintázása, stb. Járvány esetén vagy endémiás helyzetben, ha ismert a kiváltó kórokozó, a mikrobiológiai laboratórium a költségek minimalizálása érdekében használhat szelektív táptalajt a kórokozó kimutatására. Ahhoz, hogy meg tudjuk határozni egy járvány okát, meg kell határoznunk a kiváltó kórokozót. Baktériumok és gombák tipizálása A mikroorganizmusok tipizálása arra a kérdésre adja meg a választ, hogy két egymással epidemiológiai kapcsolatban álló törzs ténylegesen azonos-e egymással vagy nem. Ha a törzsek nem ugyanolyanok, akkor a betegek nem ugyanazon járványhoz tartoznak. Ha a törzsek ugyanolyanok, akkor lehetetlen epidemiológiai vizsgálat nélkül megmondani, hogy a betegek a járványhoz tartoznak vagy nem. Ezáltal az epidemiológia és a tipizálás kiegészítik egymást. A tipizálási módszerek több pontban különböznek egymástól: 1. 2. 3.

4.

Tipizálhatóság, azaz a módszer képes a legtöbb vagy az összes törzs kimutatására egyazon speciesen belül, Diszkriminációs vagy diszkriminatív hatás, azaz a módszer képes elkülöníteni különböző típusokat, törzseket, Laboratóriumok közötti és laboratóriumon belüli reprodukálhatóság, azaz a módszer képes ugyanazt a tipizálási eredményt produkálni ismételt vizsgálatnál is különböző helyen vagy különböző időben, A módszernek egyszerűen és egyértelműen értékelhetőnek, értelmezhetőnek és olcsónak kell lennie.

A tipizálási módszereknek két csoportja van: fenotipizálás és genotipizálás. Fenotipizálás A fenotipizálás képes olyan jellegzetességeket kimutatni, amely különbözik az azonos speciesbe tartozó különböző törzseknél. A módszer alapjául szolgálhat antigén struktúra (szerotipizálás), fiziológiai tulajdonságok / metabolikus reakciók (biotipizálás), antimikrobiális szerekkel szembeni fogékonyság (rezisztencia tipizálás), kolicines tipizálás vagy bakteriofágok (fágtipizálás). A fenotipizálási módszerek jól standardizáltak magas reprodukálhatósággal. A diszkriminatív hatás nem mindig magas (ha csak néhány típus létezik), de lehet


nagyon magas is (ha sok típus létezik). Egyszerű és egyértelmű az értelmezésük. Ezen módszerek közül több is elég olcsó ahhoz, hogy minden mikrobiológiai laboratóriumban elérhető legyen. A fenotipizálás alapját az adja, hogy a baktériunok génjei nem mindig expresszálódnak. Két fenotipusában különböző törzs rendelkezhet azonos genetikai állománnyal vagy két fenotípusában azonos törzs rendelkezhet különböző genetikai állománnyal. Néha egy szokatlan fenotípus felbukkanása elég sajátos ahhoz, hogy járványt hozzon létre. Viszont ha egy fenotípus elterjedt és gyakori, abban az esetben genotipizálásra van szükség a járvány tisztázásához. Genotipizálás A molekuláris technikák forradalmasították a mikrobiológiai laboratóriumok lehetőségeit, mivel az említett módszereknek nagy a tipizálási képessége és a diszkriminatív hatása. A genotipizálás képes pontosan kimutatni az azonosságot vagy a különbséget azonos speciesbe tartozó két izolátum között. Viszont a genotipizáláshoz speciális és drága műszerek, anyagok és szakképzett személyzet szükséges. Mindazonáltal több vizsgálat alacsony reprodukálhatósággal rendelkezik, főleg a laborok közötti összehasonlításban. Az eredmények értékelése pedig nem mindig egyszerű vagy egyértelmű. Az EÖF surveillance-ában betöltött szerepe A mikrobiológiai laboratóriumnak rendszeresen kellene jelentéseket készítenie az izolált baktériumokról, mely lehetővé tenné, hogy az ICT incidencia grafikonokat készítsen specifikus patogénekre, osztályokra és betegcsoportokra. Ezeket az adatokat azonnal hozzáférhetővé lehet tenni, ha a laboratórium megfelelően fel van szerelve informatikailag. A bázis incidenciához hozzá lehet hasonlítani bármely új izolátum előfordulási gyakoriságát. A grafikonok segítséget nyújtanak az ICT-nek, hogy korábban észleljék egy járvány kezdetét, mint ahogy azt klinikailag észlelni lehet. Az időszakos jelentések szintén fontosak, mivel megmutatják a különböző kórokozók trendjeit és ugyanakkor nagyon hasznosak a prevenciós lépések megtervezésében is. Alarmírozó kórokozók jelentése Egy új vagy szokatlan kórokozó korai izolálása minden további tipizálás nélkül képessé teszi az ICT –t, hogy megtegye a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy ne terjedjen szét a kórokozó. Az ICT-nek a laboratóriumi személyzettel együttműködve meg kell határoznia a lehetséges kiemelten


veszélyes kórokozókat, mint pl.: multirezisztens vagy magas patogenitású mikroorganizmusokat (meticillin resistens Staphylococcus aureus, vancomycin rezisztens Staphylococcus aureus, vancomycin rezisztens Enterococcus, multirezisztens (MRK) P. aeruginosa, MRK A. baumanni, MRK M. tuberculosis, C.difficile, stb). Minden új kórokozó kitenyésztését azonnal jelenteni kell a betegellátó osztálynak és az ICT-nek. A kiemelten veszélyes kórokozók surveillance-a különösen fontos, ha az intézményben létszámhiány van. Ezen kívül a laboratórium jelenti a halmozódást is (két egymással azonos izolátum különböző páciensekből izolálva ugyanabban az időpontban).

Mikrobiológiai adatok értelmezése A mikrobiológusoknak értelmezniük kell a mikrobiológiai adatokat (izolálás-, identifikálás eredményei, érzékenységi tesztek, szerológia, tipizálás). Egy páciens mikrobiológiai eredményeinek értelmezése érdekében először meg kell győződni arról, hogy a mintavétel megfelelő volt. A kimutatott mikroorganizmus a valódi kórokozó vagy opportunista kórokozó? Mi a klinikai diagnózis? Végül, a mintavétel idejében milyen volt a beteg immunállapota? Általában egyszerű a steril környezetből vett minták értékelése (vér, cerebrospinális folyadék, biopszia, vizelet), viszont nehezebb az eredmények értelmezése nem steril minták esetén (légúti minták, sebváladék, stb.). Mivel az eredmények gyakran csak az antibiotikum terápia megkezdése után érkeznek meg, fontos kérdés, hogy a páciens reagált vagy nem a kapott antibiotikumra? Vajon egyéb laboratóriumi vagy más diagnosztikai vizsgálatok eredményei befolyásolják a diagnózist? Ha a mikrobiológiai adatokat IC céljából akarjuk értelmezni, akkor megfelelő számú mintára van szükség úgy a betegtől, az egészséges kontaktoktól, mint a környezetből. Egy mikrobiológus – aki ismeri az embert kolonizáló normál flórát, a fertőzések pathogenezisét (inkubációs idő, behatoló csírák mennyisége, terjesztő tényező fajtája), - valamint az adott patogének jellegzetességeit (természetes élőhely, száraz környezetben való túlélés, fertőtlenítőszerekkel és antibiotikumokkal szembeni rezisztencia), képes értelmezni és tolmácsolni a laboratóriumi adatokat az ICT felé. Egy bonyolultabb járvány vagy endémia esetében a jó mikrobiológián kívül (különös tekintettel a tipizálásra) egyértelműen szükség van egy epidemiológusra is a mikrobiológiai adatok értelmezéséhez.


Ideális esetben a mikrobiológusnak a klinikai mikrobiológiára szakosodott általános orvosnak kellene lennie. Ha ilyen személy nem áll rendelkezésre, akkor egy megfelelően képzett kutató is megfelelő a szerepre.

Antibiotikum politika Az EÖF-et okozó kórokozók antibiotikum érzékenységének kimutatása elengedhetetlen a betegek gyógyításában. Az antibiotikum politika képes segíteni a helyi antibiotikum felhasználási gyakorlat megtervezésében. A mikrobiológiai laboratóriumnak csak a helyi antibiotikum listában megtalálható készítményekre kell vizsgálnia a kórokozókat. A rezisztencia alakulását rendszeres időszakonként jelenteni kell osztályos bontásban, valamint a teljes intézmény számára, kórokozók és fertőzés típus szerinti bontásban. Ezeket a jelentéseket hozzáférhetővé kell tenni minden antibiotikumot felíró orvos számára. Az említett jelentések kiemelt fontossággal bírnak az empirikus terápia kialakításában.

Infekciókontroll a laboratóriumban Minden laboratóriumban dolgozó személynél fennáll a veszélye, hogy megfertőződnek vér vagy testváladékokkal terjedő vírusokkal (humán immundeficiencia vírus *HIV+, hepatitis B vírus *HBV+, hepatitis C vírus *HCV+). Emiatt a laboratóriumi személyzetnek óvintézkedéseket kell tennie az említett vírusok ellen. A klinikai mikrobiológiai laboratórium általában 2-es fokozatú biztonsági szintet képvisel. Ez azt jelenti, hogy a személyzet csak jól ismert, a személyzetre és a környezetre csak közepes biológiai kockázatot jelentő kórokozókkal dolgozik. A laboratóriumba való bejárást az ott dolgozó személyzetre kell korlátozni. A személyzetnek óvintézkedések betartása mellett szabad kezelni a biológiai mintákat és mikrobiológiai tenyészeteket (kézhigiéne, környezet fertőtlenítése, speciális óvintézkedések a szúró-vágó eszközök kezelése során, valamint biztonsági boxok alkalmazása aerosol veszély esetén). Ha fenn áll a Mycobacterium tuberculosis-al vagy Legionella pneumophila-val való fertőződés veszélye, abban az esetben a diagnosztikai teszteket 3-as fokozatú biztonsági szinten működő intézményben kell elvégezni (olyan kórokozók, amelyek súlyos vagy halálos betegséget okozhatnak belégzést követően az egészséges egyénben, de melyekre létezik védőoltás vagy egyéb terápia). Ha ez nem lehetséges, és 2-es fokozatú biztonsági szinten működő laboratóriumot használnak, akkor annak biztonságosnak kell lennie, a szobában negatív nyomásnak kell lennie és a levegőt filteren át megszűrve kell innen a


környezetbe kijuttatni. A laboratóriumi személyzetnek megfelelően képzettnek kell lennie és szigorúan követniük kell a 3-as fokozatú biztonsági szinten végzett munka előírásait.

Infekciókontroll a laboratóriumban Minden laboratóriumban dolgozó személynél fennáll a veszélye, hogy megfertőződnek vér vagy testváladékokkal terjedő vírusokkal (humán immundeficiencia vírus *HIV+, hepatitis B vírus *HBV+, hepatitis C vírus *HCV+). Emiatt a laboratóriumi személyzetnek óvintézkedéseket kell tennie az említett vírusok ellen. A klinikai mikrobiológiai laboratórium általában 2-es fokozatú biztonsági szintet képvisel. Ez azt jelenti, hogy a személyzet csak jól ismert, a személyzetre és a környezetre csak közepes biológiai kockázatot jelentő kórokozókkal dolgozik. A laboratóriumba való bejárást az ott dolgozó személyzetre kell korlátozni. A személyzetnek óvintézkedések betartása mellett szabad kezelni a biológiai mintákat és mikrobiológiai tenyészeteket (kézhigiéne, környezet fertőtlenítése, speciális óvintézkedések a szúró-vágó eszközök kezelése során, valamint biztonsági boxok alkalmazása aerosol veszély esetén). Ha fenn áll a Mycobacterium tuberculosis-al vagy Legionella pneumophila-val való fertőződés veszélye, abban az esetben a diagnosztikai teszteket 3-as fokozatú biztonsági szinten működő intézményben kell elvégezni (olyan kórokozók, amelyek súlyos vagy halálos betegséget okozhatnak belégzést követően az egészséges egyénben, de melyekre létezik védőoltás vagy egyéb terápia). Ha ez nem lehetséges, és 2-es fokozatú biztonsági szinten működő laboratóriumot használnak, akkor annak biztonságosnak kell lennie, a szobában negatív nyomásnak kell lennie és a levegőt filteren át megszűrve kell innen a környezetbe kijuttatni. A laboratóriumi személyzetnek megfelelően képzettnek kell lennie és szigorúan követniük kell a 3-as fokozatú biztonsági szinten végzett munka előírásait.

A mikrobiológiai laboratóriumok minimum követelményei az EÖF elkerülése érdekében 1.

2.

Ideálisan az egészségügyi ellátó intézményben kell elhelyezkednie, ha ez nem lehetséges, akkor a legközelebbi laboratóriummal kell kiépíteni kapcsolatot, együttműködést a mikrobiológiai diagnosztika elvégzésére. Mindennap elérhetőnek kell lennie, beleértve a vasárnapokat és az ünnepeket, ideálisan napi 24 órában. A Gram-festés alapján végzett


3.

4.

5. 6.

7. 8.

9.

beazonosításnak a nap 24 órájában elérhetőnek kell lennie. Képesnek kell lennie vér, cerebrospinális folyadék, vizelet, széklet, sebváladék, légúti váladék vizsgálatára és szerológiai tesztek elvégzésére (HIV, HBV, HCV). Képesnek kell lennie species szinten azonosítani olyan gyakori baktériumokat és gombákat, melyek EÖF-et okozhatnak (Staphylococcus aureus, Escherichia coli, Salmonella, Shigella, Pseudomonas aeruginosa, Klebsiella pneumoniae, Streptococcus pyogenes *streptococcus A csoport+, Streptococcus agalactiae *streptococcus B csoport+, enterococci, Campylobacter jejuni/coli, egyéb enterobacteriumok, Neisseria meningitidis, Candida albicans, aspergillusok, stb.), valamint egyéb gyakori kórokozókat, amelyek súlyos közösségi fertőzéseket okozhatnak (Streptococcus pneumoniae, Neisseria gonorrhoeae, Vibrio cholerae, Corynebacterium diphtheriae). Képesnek kell lennie érzékenységi vizsgálat elvégzésére a releváns antibiotikumokra vonatkozóan korong diffúziós vizsgálat segítségével. Képesnek kell lennie alapvető tipizálási eljárások – szerotipizálás (salmonellára, shigellára, P. aeruginosa-ra, N. meningitidis-re) és biotipizálásra (pl.: S. typhi-re) elvégzésére. Rendelkeznie kell minőséget biztosító folyamatokkal (mind belső, mind külső minőségügyi kontroll rendszer *nemzeti és nemzetközi+). Alkalmazniuk kell legalább egy olyan klinikai mikrobiológust (lehetőleg általános orvost), akinek jó a kommunikációs képessége a klinikusokkal és az ICT-vel. Esetleg képes elvégezni egyszerűbb genotipizálási módszereket vagy együttműködik országos vagy regionális laboratóriumokkal. Így, a központi laboratórium segítséget nyújthat az EÖF-ek epidemiológiai vizsgálatában.

Referenci{k 1.

2.

3.

4.

K. Brooks, Ready Reference to microbes, 2nd edn, Association forProfessionals in Infection Control and Epidemiology, Washington, DC, 2007. Diekema DJ, Pfaller MA. Infection Control Epidemiology and Microbiology Laboratory. In Manual of Clinical Microbiology, 9th Ed., Murray PR, Editor in Chief, ASM Press, Washington, DC, 2007:118-128. Gastmeier P, Schwab F, Baerwolff S, Rueden H, Grundmann H. Correlation between the genetic diversity of nosocomial pathogens and their survival time in intensive care units. J Hosp Infect 2006;62:181-186. Kramer A, Schwebke I, Kampf G. How long do nosocomial pathogens persist on inanimate surfaces? A systematic review. BMC Infect Dis 2006; 6:130. htt p://www.biomedcentral.com/1471-2334/6/130 *Accessed


July 19, 2011+ Murray PR, Witebsky FG. The clinician and the Microbiology Laboratory. In: Mandell, Douglas and Bennett’s Principles and Practice of Infectious Diseases, 7th Ed., Mandell GL, Bennett JE, Dolin R, editors, 1 Elsevier, Philadelphia, PA, 2010:233-265. 6. Peeling RW, Mabey D. Point-of-care tests for diagnosing infections in the developing world. CMI 2010; 16(8):1062-1069. 7. Pereira-Neves A, Benchimol M.Trichomonas vaginalis: in vitro survival in swimming pool water samples. Exp Parasitol. 2008; 118(3):438-41. 8. Peterson LR, Hamilton JD, Baron EJ, et al. Role of clinical microbiology laboratory in the management and control of infectious diseases and the delivery of health care. Clin Infect Dis 2001; 32:605-611. 9. Poutanen SM, Tompkins LS. Molecular Methods in Nosocomial Epidemiology. In: Prevention and Control of Nosocomial Infections, 4th Ed., Wenzel RP, Editor, Lippincott , Williams & Wilkins, Philadelphia, 2003: 481-499. 10. Biosafety in Microbiological and Biomedical Laboratories, 5th ed. ed. 2009. htt p://www.cdc.gov/biosafety/publications/bmbl5/index.htm *Accessed July 19, 2011+ 11. Soll DR, Pujol C, Lockhart SR. Laboratory procedures for the epidemiological analysis of microorganisms. In: Manual of Clinical Microbiology, 9th Ed., Murray PR, Editor in Chief, ASM Press, Washington, DC, 2007:129-151. 12. Stratton CW IV, Greene JN. Role of the Microbiology Laboratory in Hospital Epidemiology and Infection Control. In: Hospital Epidemiology and Infection Control, 3rd Ed., Mayhall CG, editor, Lippincott , Williams & Wilkins, Philadelphia, PA. 2004:1809-1825. 5.

Tov{bbi irodalom Monica Cheesbrough. District Laboratory Practise in Tropical Countries. Part 2, 2nd edition. Cambridge University Press, 2006.

Clostridium difficile

Ember: gastrointestinalis traktus

intestinalis traktus

Ember, állat: gastro-

Campylobacter jejuni, C. coli

Ember: nedves bőrfelszínek, gastrointestinali s traktus Ember: nasopharingealis nyálkahártya (beteg)

MRK törzsek

Acinetobacter baumannii

Előfordulási hely

Bordetella pertussis

Multirezisztens Kórokozó (MRK)

Baktérium

Nagy-mértékben rezisztens (spórák – 5 hónap)

Akár 6 napig

3-5 nap

3 nap – 5 hónap

Túlélés a környezetben (száraz felületeken )*

Fecal-oral, indirektés direkt kontaktus

Fecal-oral, víz, étel

Csepp-fertőzés

Levegő, indirekt** és direkt kontaktus

Terjedés az egészségügyi ellátás során

Clostridium difficile infekció (CDI)

Hasmenés

Pertussis (szamárköhögés)

Húgyúti fertőzés, véráram-fertőzés, agyhártyagyulladás, tüdőgyulladás

Egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések (EÖF)

Széklet

Széklet

pharingealis törlés

Naso-

Vizelet, vér, liquor, köpet, aspirátum

kolonizáció diagnosztizálására

Minták a fertőzés/

Tiszta környezet, az egészségügyi személyzet- és a páciensek tiszta keze, felelősségteljes antibiotikum alkalmazás

Biztonságos étel és ital kezelés, tiszta kezek

Fertőző forrás izolálása

Tiszta környezet, tiszta eszközök, tiszta kezek

Fő megelőzési lehetőségek

7.1. Táblázat A baktériumok azon legfőbb csoportjának jellemzői, melyek képesek egészségügyi ellátással összefüggő fertőzést okozni


Széles spektrum ú bétalaktamáz, MRK

Enterobacter species

Környezet-ben, ember: gastrointestinalis traktus

Ember: gastrointestinalis traktus, urogenitális traktus

Glikopeptidrezisztens Enterococcus

Enterococcus species

Ember: bőr és nyálkahártya

Ember: nasopharingealis nyálkahártya (páciens, hordozók)

Methicillinrezisztens S. epidermidi s

Coaguláz-negatív Staphylococcus (CNS)

Előfordulási hely

Coryne-bacterium diphtheriae


Baktérium

5-49 nap

5 nap – 4 hónap

7 nap – 6 hónap

Nincs adat


Kontakt, étel

Indirekt és direkt kontaktus), endogén

Csepp-fertőzés, kontakt (direkt, indirekt)

Kontakt (direkt, indirekt), endogén


Húgyúti fertőzés, véráram-fertőzés, sebfertőzés

Húgyúti fertőzés, véráram-fertőzés

Különböző fertőzések jöhetnek létre a gyenge immunrendszerű betegekben


Vizelet, vér, sebváladék

Vizelet, vér

nasopharingealis törlés

Különböző minták a fertőzés típusától függően



Tiszta kezek, tiszta környezet, tiszta eszközök

Tiszta környezet, tiszta kezek, cefalosporinok használatának kerülése

Fertőző forrás izolálása (védőoltás)




felületek

nedves

Ember: gastrointestinali s traktus;

ESBL törzsek, carbapenemrezisztens törzsek

Klebsiella pneumoniae

Ember: gastrointestinalis traktus, urogenitális traktus

Ember: gyomor nyálkahártya

Széles spektrum ú bétalaktamáz termelő törzsek

Escherichia coli

Előfordulási hely

Helicobacter pylori


Baktérium

2 óra – több, mint 30 hónap

Kevesebb, mint 90 perc

1.5 óra – 16 hónap



Kontaminált gastrointestinalis endoszkóp

Fecal-oral, kontakt (direkt, indirekt), endogén, víz, étel


Húgyúti fertőzés, véráram-fertőzés (újszülött osztályon), tüdőgyulladás

Akut és krónikus gastritis

Húgyúti fertőzés, véráram-fertőzés, tüdőgyulladás, hashártyagyulladás, újszülöttkori agyhártyagyulladás


Vizelet, vér, köpet, aspirátum

Biopszia, urea légzési teszt, székletből antigén kimutatás

Vizelet, vér, köpet, aspirátum, liquor, sebváladék



Tiszta kezek, felelősségteljes antibiotikum alkalmazás (3. generációs cefalosporinok használatának kerülése)

Gastro-intestinalis endoszkópok megfelelő fertőtlenítése

Tiszta kezek, biztonságos, étel és ital kezelés, felelősségteljes antibiotikum alkalmazás (3. generációs cefalosporinok használatának kerülése)



Ember: légzőrendszer

Mycobacterium tuberculosis

MRK törzsek, extrém módon gyógyszerrezisztens törzsek (XDR)

Föld, zöldségek, ember: gastrointestinalis traktus (ritkán), szülőcsatorna

Listeria monocytogenes

Előfordulási hely

Víz (természetes víz, csapvíz, zuhany-rózsák, hűtő tornyok, melegvizes palackok, párologtatók, lélegeztető berendezés)


Legionella pneumophila

Baktérium

1 nap – 4 hónap

1 nap- hónapok

Nem alkalmazható


Levegő útján, cseppfertőzés

Kontaminált étel, perinatális átvitel,a csecsemő ellátás során kontaminált eszközökkel való kontaktus

A környezet vízforrásaiból származó aerosolok (kórházakban általában a meleg víz), emberről emberre nem terjed


TBC

Agyhártyagyulladás, bacteriémia

Légionárius betegség


Köpet

Vér, liquor

Köpet, vér szerológiára



Fertőző forrás izolálása (védőoltás)

ellátásban

Biztonságos ételkezelés és, tiszta eszközök a csecsemő-

A beteg elkülönítése nem szükséges, a víz klórral dúsítása vagy 55 C fok fölé melegítése



Salmonella species

MRK és „polydrug” rezisztens (PDR) törzsek

Pseudomonas aeruginosa

Ember, állat: gastrointestinalis traktus

Ember: gastrointestinalis traktus, nyirkospárás bőrfelületek, emellett nedves környezetben mindenütt előfordulhat (víz, talaj, növények)

Ember: gastrointestinalis flóra

ESBL

Proteus species

Előfordulási hely

Ember: nasopharingealis nyálkahártya


Neisseria meningitidis

Baktérium

1 nap

6 óra – 16 hónap

1-2 nap

nincs adat



Direkt és indirekt kontaktus (nedves dolgok, nem megfelelően fertőtlenített tárgyak, lélegeztető gép légzőköre)


Csepp-fertőzés


Hasmenés, véráramfertőzés

Különböző, általában súlyos fertőzések jöhetnek létre a kórházban ápolt, főleg a gyenge immun-rendszerű betegekben

Húgyúti fertőzés, véráram-fertőzés

Akut agyhártyagyulladás


Széklet, vér

különböző minták a fertőzés típusától függően

Vizelet, vér

liquor




sterilizált műszerek és eszközök, tiszta kezek, felelősségteljes antibiotikum használat

Tiszta, száraz környezet, fertőtlenített/


Fertőző forrás izolálása, chemoprofilaxis (védőoltás az A,C, Y, W135 csoport ellen)



Ember: gastrointestinalis traktus, nedves környezet

Ember: gastrointestinalis traktus Ember: bőr és nyálkahártya

Serratia marcescens

Shigella species

Staphylococcus aureus

MRSA

Ember, állat: gastrointestinali s traktus

Salmonella typhimurium

Előfordulási hely

Ember: gastrointestinalis traktus


Salmonella typhi

Baktérium

7 nap - 7 hónap

2 nap – 5 hónap

3 nap – 2 hónap, száraz padlón 5 hét

10 hónap – 4.2 év

6 óra – 4 hét


Cseppfertőzés, direkt és indirekt kontaktus, orvosi eszközök, endogén


Direkt és indirekt kontaktus, kontaminált intravénás folyadék (főleg heparin oldatok)




Bőrfertőzés,, tüdőgyulladás, véráram-fertőzés, csontvelőgyulladás

Hasmenés

Véráram-fertőzés, sebfertőzés

Hasmenés, véráram-fertőzés

Tífusz


Kenet, köpet, vér, aspirátum, biopszia, sebváladék

Széklet

Vér, sebváladék

Széklet, vér

Széklet, vér



Tiszta kezek, tiszta környezet, felelősségteljes antibiotikum használat (ciprofloxacin)







Sok állat gastrointestinalis flórája, hasmenést okoz fiatal állatokban, ritkán az ember is lehet hordozó

Nincs adat

1-7 nap

3 nap - 6.5 hónap

Nincs adat


Fecal-oral átvitel a közösségben, vérátömlesztés a kórházban

Fecal-oral, víz, nyers tenger gyümölcsei

Csepp-fertőzés, kontakt, endogén

Intrapartum, direkt és indirekt kontaktus a szülőszobán és a csecsemő osztályon


Vérátömlesztéssel összefüggő bacteraemia, (hasmenés a közösségben)

Kolera

Garat-gyulladás („fájós torok”), postoperatív sebfertőzés

Újszülöttek véráram-fertőzése és agyhártyagyulladása


Széklet, vér

Széklet

Oro-pharingeális törlés, sebváladék

Vér, liquor



Biztonságos vérkészítmény

Biztonságos étel és ital kezelés

Sebészeti maszk használata a műtőben

Indokolt esetben antibiotikum profilaxis a szülés során, tiszta kezek


**Ha bármikor indirekt kontaktusról van szó, az leggyakrabban az egészségügyi dolgozó kezét jelenti

*A legtöbb kórokozónak jobb a túlélési esélye, ha nedves körülmények között vannak (kivéve a Staphylococcus aureus-t), ha biológiai anyagban vannak (vér, széklet, sebváladék), ha alacsonyabb a hőmérséklet, és ha a baktériumok nagyobb számban vannak jelen

Yersinia enterocolitica

ember: gastro-

Vibrio cholerae intestinalis traktus, víz

Ember: oropharingealis nyálka-hártya

Streptococcus pyogenes (Streptococcus A csoport)

Előfordulási hely

Ember: szülőcsatorna


Streptococcus agalactiae (Streptococcus B csoport)

Baktérium


Föld, állatok, emberek, élettelen tárgyak Föld, állatok, emberek,

Candida albicans (élesztőgomba)

Candida glabrata (élesztőgomba)

Széleskörben előfordul földben, víz, étel, rothadó anyagokban, beltéri és kültéri levegő Föld, növények, gyümölcsök, állati ürülék, étel

Föld, növények, gyümölcsök, állati ürülék, étel

Aspergillus species (penészgomba)

Mucor (penészgomba)

Rhizopus (penészgomba)

A conidiumok és a spórák rezisztens formák



14 nap

120-150 nap

1-120 nap

Túlélés a környezetben (száraz felszíneken)*

Belélegzés

Belélegzés

Belélegzés, (kontakt)

Direkt és indirekt kontaktus, endogén




Különböző opportunista fertőzések az immunszupprimált páciensekben (zygomycosis)

Különböző opportunista fertőzések az immunszupprimált páciensekben (zygomycosis)

Pneumónia, disszeminált fertőzések a súlyosan immunszupprimált páciensekben

Különböző opportunista fertőzések




A fertőzéstől függően különböző minták


Köpet, a fertőzéstől függően különböző minták




Minták a fertőzés/kolonizáció diagnosztizálására

*A túlélés jobb alacsony hőmérsékleten, magas páratartalom esetén, valamint szérum vagy albumin jelenlétében

Föld, állatok, emberek, élettelen tárgyak

Candida parapsilosis (élesztőgomba)

élettelen tárgyak

Előfordulási hely

Gombák

A fogékony betegek elkülönítése /védő izolálás; biztonságos ételek és italok

A fogékony betegek elkülönítése /védő izolálás; biztonságos ételek és italok

A fogékony betegek elkülönítése /védő izolálás

Tiszta kezek, tiszta eszközök




7.2 Táblázat A gombák azon legfőbb csoportjának jellemzői, melyek képesek egészségügyi ellátással összefüggő fertőzést okozni


3 óra SARS vírus : 72 – 96 óra

>2 hét

Ember

Hmber

Ember

Ember

ember

Coronavírus, beleértve a súlyos akut légzési elégtelenség szindróma (SARS) vírus Coxackie B vírus

Cytomegalovírus

Hepatitis A vírus

Hepatitis B vírus

>1 hét

2 óra – 60 nap

8 óra

7 nap – 3 hónap

Ember, víz, terjesztő közeg (pl. szemészeti eszközök, oldatok), környezet

Adenovírus különböző típusai

Túlélés a környezet-ben (száraz felszíneken)*

Előfordulási hely

Vírus

Vér, testváladék valamint átültetésre szánt szövetek és szervek

Vérkészítmények, átültetésre szánt szövetek és szervek, nyálkahártya érintkezése váladékokkal Fecal-oral

Fecal-oral, direkt és indirekt kontaktus

Cseppfertőzés

Direkt és indirekt kontaktus

Átvitel az egészségügyi ellátás során

Hepatitis B

Hepatitis A

Újszülöttgener alizált megbetegedése Különböző betegségek széles skálája

Légúti fertőzések

Egészség-ügyi ellátással összefüggő fertőzések (EÖF) Szemfertőzések, légúti fertőzések

Bzérum minta

Szérum minta

Szérum minta

Szérum minta

Szérum minta

Szérum minta

Minták a fertőzés diagnosztizálására**

Tiszta kezek, tiszta környezet, biztonságos étel és ital kezelés Biztonságos vérkészítmények, valamint biztonságos átültetésre szánt szövetek és szervek

Biztonságos vérkészítmények, valamint biztonságos szövetek és szervek a transzplantációhoz

Tiszta kezek, tiszta környezet

Fertőző forrás izolálása, tiszta kezek, tiszta környezet

Egyedi (betegenként külön) szemcsepp használata


7.3. Táblázat Olyan vírusok főbb csoportjainak jellemzői, melyek potenciálisan képesek egészségügyi ellátással összefüggő fertőzést okozni


Előfordulási hely

Ember

Ember

Ember

Ember

Ember

Hmber

Vírus

Hepatitis C vírus

Herpes simplex vírus

Humán immundeficiencia vírus

Influenza vírus

Norovírus

Humán légúti óriássejtes vírus (RSV)

Akár 6 óráig

8 óra – 7 nap

1 – 2 nap

>7 nap

4.5 óra – 8 hét

Nincs adat

Túlélés a környezet-ben (száraz felszíneken)*

Cseppfertőzés, direkt és indirekt kontaktus, tünetekkel rendelkező-, vagy tünetmentes egészségügyi dolgozó Fecal-oral, direkt és indirekt kontaktus, hányás során képződő aerosol Cseppfertőzés, direkt és indirekt kontaktus


Cseppfertőzés, közeli kontaktus



Fiatal gyermekek-nél akut légúti fertőzés

Hasmenés

Influenza

Szerzett immunhiányos tünet eggyüttes (AIDS)

Különböző bőr és nyálkahártya fertőzések

Egészség-ügyi ellátással összefüggő fertőzések (EÖF) Hepatitis C

Nasopharyngealis váladék

Széklet

Szérum minta

Szérum minta

Szérum minta

Szérum minta


Fertőző forrás izolálása, tiszta kezek, tiszta környezet

Tiszta kezek, tiszta környezet ,biztonságos étel kezelés

Fertőző forrás izolálása, egészségügyi dolgozó védőoltása

Biztonságos vérkészítmények, valamint biztonságos átültetésre szánt szövetek és szervek Ha fertőzött az egészségügyi dolgozó, nem ápolhat fokozottan fogékony személyeket (újszülöttek, immunszupprimáltak) Biztonságos vérkészítmények, valamint biztonságos átültetésre szánt szövetek és szervek



Nincs adat

Ember

Cseppfertőzés, szoros kontaktus

Cseppfertőzés

Cseppfertőzés

Fecal-oral, direkt és indirekt kontaktus Cseppfertőzés


Varicella bárányhimlő

Mumpsz (parotitis) Rubeola rózsahimlő Kanyaró

Egészség-ügyi ellátással összefüggő fertőzések (EÖF) Hasmenés

Szérum minta

Szérum minta

Szérum minta

Szérum minta

Széklet


akkor a fertőzés területéről levett mintában vagy nukleinsav vagy antigén kimutatásán alapul.

*A túlélés jobb alacsony hőmérsékleten, magas páratartalom esetén, valamint szérum vagy albumin jelenlétében **A diagnózis felállítása többnyire szerológiával történik. Ha a laboratórium képes közvetlen diagnózis felállítására,

Nincs adat

Ember

Nincs adat

Ember

Morbilli vírus (measles) Varicella-zoster vírus

Nincs adat

Ember

Rubula vírus (mumpsz) Rubivírus (rubella)

Túlélés a környezet-ben (száraz felszíneken)* 6-60 nap

Előfordulási hely

Rotavírus

Vírus

Tiszta kezek, tiszta környezet Fertőző forrás izolálása, védőoltás Fertőző forrás izolálása, védőoltás Fertőző forrás izolálása, védőoltás Fertőző forrás izolálása, egészségügyi dolgozó védőoltása



Hüvely nyálkahártya

Fertőzött páciens belében

Trichomonas vaginalis (protozoon)

Enterobius vermicularis (bélféreg)

A kórokozó petéi: legalább 1 év

Nedves környezetben több óra

Nem alkalmazható

Máj, fertőzött páciens vörösvértestjei

Plasmodium species (protozoon)

Túlélés a környezetben

Száraz felszínen 2 óra

Előfordulási hely

Cryptosporídium (protozoonok)

Parazita

Fecal-oral, a környezetet kontamináló kórokozók petéinek lenyelése

Közösségben sexuális úton terjed; kontaminált nőgyógyászati orvosi eszközök

Közösségben szúnyogok terjesztik; fertőzött vér


Enterobiasis

Hüvelyi fertőzés nőkben

Malária


Perianális törlés

Hüvely váladék

Vér

Minták a fertőzés/kolonizáció diagnosztizálására

Tiszta környezet (ágyazás és ágyneműcsere aeroszol képzés nélkül), tiszta kezek

Megfelelően fertőtlenített/sterilizált nőgyógyászati orvosi eszközök

Biztonságos vérkészítmények


7.4. Táblázat A paraziták azon legfőbb csoportjának jellemzői, melyek képesek egészségügyi ellátással összefüggő fertőzést okozni Nemzetközi Infekciókontroll Szövetség (IFIC) Infekciókontroll alapelvei

A mikrobiológiai laboratórium szerepe

Recommend Documents