KRISZTUS KERESZTJE
ANSELMUS T A N Í T Á S A A VÁLTSÁGSZERZŐ
HALÁLRÓL
K R I S Z T U S
KERESZTJE
A címlapot Révész István tervezte. „ K r i s z t u s a k e r e s z t e n " St. G e o r g e n - b ő l . X I I . századi német mester műve. (Köln, Schnütgen-Muzeum.) A fénykép Gustav
Pfannmüller
der Jahrhunderte"
„Jesus im
Urteil
c. könyvéből való.
FELELŐS K I A D O : U R B A N ERNÖ,
BUDAPEST.
KRISZTUS KERESZTJE ANSELMUS TANÍTÁSA JÉZUS KRISZTUS VÁLTSÁGSZERZŐ HALÁLÁRÓL
THEOLÓGIAI DOKTORI ÉRTEKEZÉS
IRTA:
URBÁN
ERNŐ
K I A D J A A KERESZTYÉN IGAZSÁG BUDAPEST-SOPRON, 1941.
NYOMATOTT
GARAB
JÓZSEF
KÖNYVNYOMDÁJÁBAN,
CEGLÉD.
N e c p i g e b i t a u t e m nos, s i c u b i h a e s i t a m u s , q u a e r e r e , nec p u d e b i t , sicubi erramus discere... parati c o r r i g i , s i fraterna et recte r e p r e h e n d i m u r ; parati etiam, si ab i n i mico, vera tarnen dicente, m o r demur. Augustinus, és I I . 9.
de T r i n i t a t e , I . 2,
Nem átallunk kérdezősködni, h a v a l a m i felől kétségben v a g y u n k és t a n u l n i s e m szégyellünk, h a v a l a m i b e n t é v e d ü n k . . . készen állunk a helyreigazításra, h a testvéri módon és h e l y t á l l ó a n f e d d e n e k ; sőt a k k o r i s készen v a g y u n k e r r e , h a e l l e n ség r o n t nekünk, a m e n n y i b e n az igazságot m o n d j a .
ELŐSZÓ. Könyvem tárgya szigorlati dolgozatom tétele: Canterbury-i Anselmus tanítása Krisztus helyettes elégtételéről. Az azóta eltelt tíz esztendő alatt állandóan foglalkoztatott ez a kérdés, az evangélium központi üzenetének kérdése, külföldi tanulmányutaimon és itthoni szolgálataim közben. Dolgozatom jelenlegi formája többszöri átdolgozás után ala kult ki. Ezt nyújtom be a soproni Evangélikus Hittudományi Karnak doktori értekezésként. Nagy hálával tartozom barátaimnak, akik feleségemmel együtt szüntelenül biztattak és ösztökéltek erre a munkára. Amikor meg-megtorpantam a nehézségek előtt, vagy amikor elfáradtam lelkipásztori szolgálatomban és szinte abbahagytam a tudományos kutatást, mindig új kedvet öntöttek belém. Nélkülük — emberileg szólva — sosem fejeztem volna be tanul mányomat. Az irodalmon kívül döntő és felejthetetlen irányítást kap tam személyes érintkezés során a soproni alma mater tanárai tól, továbbá Thurneysen Eduard bázeli, Merz Georg bétheli és Seeberg Erich berlini theológiai professzoroktól, ösztönzéseiket és tanácsaikat e munkámmal hálálom meg. ök vezettek rá a theológiai munka ízére és szépségére, miután nélkülözhetetlen sége és döntő fontossága már régóta világosan állott előttem. Különösen azért vagyok hálás irántuk, mert a Szentírás tanít ványának igyekeztek nevelni és megismertették velem a refor mátoroknak a Szentírásra kalauzoló theológiáját. Alapvető útbaigazításuk nélkül eltévedtem volna a theológiai kérdések nehézségei és útvesztői között. Kéziratomat átnézték, kritikával és termékenyítő meg jegyzésekkel segítségemre voltak: Prőhle Károly, Wiczián
Dezső és Kühár Flóris OSB. ^theológiai tanárok, Soltész Ele mér püspök, Balikó Lajos jőesperes és Schulek Tibor főlelkész, a tábori lelkészi karból, Karácsony Sándor egyetemi magán tanár és Mády Zoltán egyetemi előadó. Ezúttal is hálásan kö szönöm fáradozásukat. Bírálatukat, tanácsaikat igyekeztem megfogadni. Sajnálom azonban, hogy a Prőhle Károly profeszszor úr által rendszeres theológiai nézőpontból kívánt szerke zeti módosítást már nem volt módomban érvényesíteni. Sokak fáradozásából, munkájából keletkezett ez a tanul mány. Sokaknak szeretne használni és segíteni is. Isten színe előtt való tusakodással készült. Ezért azzal az óhajtással bo csátja útjára a szerző, hogy az Egyház Feje és Ura, a Győze delmes Krisztus, használja fel az evangélium titkának meg világosítására a gyülekezetekben, az igehirdetés és a lelkipásztori szolgálat elmélyítésére, a valaha olyan termékeny és áldásos magyar keresztyén theológia felvirágoztatására. Legyen ez az írás és olvasása az élő, szentháromságos egy Isten dicsőségére!
BEVEZETÉS. Ennek a tanulmánynak tárgya C a n t e r b u r y - i A n s e l m u s tanítása Jézus K r i s z t u s kiengesztelő-halálár ó l . E z a t a n í t á s a X I . és X I I . s z á z a d f o r d u l ó j á n h a n g z i k f e l és e l e i n t e c s a k a l i g n é h á n y n o r m a n n és b r i t b e n c é s s z e r z e t e s f i g y e l reá. E z e k a k e v e s e k a z o n b a n e g y i k m á s o l a t o t a másik után készítik. A k é z í r a t o k azután s z e r t e v i s z i k a k o l o s t o r o k b a ezt a b i z o n y s á g tevést. O n n a n t e r j e d tovább, h o g y e g y r e szélesebb r é t e g e k i g e l j u s s o n és e g y r e t ö b b e m b e r s z í v é b e n k e l t s e n Ö r v e n d e z ő és h á l á s v i s s z h a n g o t . Maga a m e s t e r messze k i m a g a s l i k korából. A h i p pói püspök, A u g u s t i n u s h a t a l m a s a l a k j a s e m t a k a r h a t j a e l a b e c - i a p á t , m a j d c a n t e r b u r y - i é r s e k , sze mélyiségének nagyságát. A nagy a f r i k a i egyházi atya és L u t h e r k ö z ö t t A n s e l m u s az i g a z s á g l e g h í v e b b t a núja. I s t e n i r á n t v a l ó h á l á t l a n s á g , h a csupán t u d o m á s u l v e s s z ü k és s z á m o n t a r t j u k k e r e s z t y é n m u l t u n k n a g y j a i t — a S z e n t l é l e k v á l a s z t o t t e s z k ö z e i t —, de n e m i g y e k s z ü n k ő k e t k ö z e l e b b r ő l m e g i s m e r n i . Személyiségénél is jelentősebb a z o n b a n b i z o n y ságtevő tanítása, a m e l y a keresztyén egyház e g y i k h a t a l m a s , K r i s z t u s r ó l szóló prédikációja. N e m c s a k a k ö z é p k o r i s k o l a s z t i k a , h a n e m a r e f o r m á c i ó és a p r o t e s t á n s o r t h o d o x i a i s h a t á s a alá k e r ü l . B e f o l y á s a erősen érezhető a X V I I I . század n a g y angol-szász ébredéseitől k e z d v e m a j d m i n d e n evangéliumi ébredési m o z g a l o m b a n . A z egyház hitvallásos tanítói is, t ö b b - k e v e s e b b ö n á l l ó s á g g a l és e l t é r é s s e l , az ő tanítványai. A n s e l m u s tanításának jellegzetes kifejezései — K r i s z t u s é r d e m e " , ,,az I s t e n - e m b e r e l é g t é t e l e " ,
,,az Ü d v ö z í t ő m e g f i z e t t e v é t k e i n k t e r h é t , l e r ó t t a bűneink kárhozatba döntő adósságát", ,,Krisztus a Kiengesztelő" — a gyülekezet tagjainak eléggé s z é l e s r é t e g e i b e n e l t e r j e d t e k és g y ö k e r e t v e r t e k , j ó l l e h e t i g a z i t a r t a l m u k és j e l e n t ő s é g ü k n e m v i l á g o s az e g y h á z i k ö z v é l e m é n y e l ő t t . H i t v a l l á s i i r a t a i n k b a n és r é g i s z é p e g y h á z i é n e k e i n k b e n u g y a n csak g y a k r a n találkozunk A n s e l m u s tanítására e m lékeztető f o r d u l a t o k k a l . A n a p j a i n k b a n meginduló h i t v a l l á s o s m e g ú j h o d á s és a r é g i f o r r á s o k b ó l m e g elevenedő éneklés ezért egyaránt megkívánja, hogy a Krisztusról szóló bizonyságtételnek e kifejezés formáit közelebbről megvizsgáljuk. í g y válik lehet ségessé, h o g y a megbecsült, de érintetlen drága ereklyék megelevenedjenek, valóban sajátunkká v á l j a n a k és e l e v e n e n f o r m á l j á k az i g é b ő l t á p l á l k o z ó b i z o n y s á g t é t e l ü n k e t és é l e t ü n k e t . G y a k o r l a t i szükség is i n d í t m i n k e t a r r a , h o g y behatóbban f o g l a l k o z z u n k Anselmus tanításával. I g e h i r d e t é s ü n k n e k újra a b i b l i a i - r e f o r m a t o r i m a g a t a r t á s h o z és ü z e n e t h e z k e l l e l s z á n t a n v i s s z a i g a z o d n i a . H i r d e t n ü n k és é l n ü n k k e l l az , , e g y e d ü l h i t által való m e g i g a z í t á s t " . A t e l j e s Szentírásnak ezt a középpontját a z o n b a n csak úgy érthetjük h e l y e sen és c s a k ú g y t a n í t h a t j u k i g a z á n , h a a K r i s z t u s t ó l s z e r z e t t váltság alapján állunk. I s t e n t i t k a i n a k a s á f á r a i v a g y u n k , és p e d i g e l s ő s o r b a n K r i s z t u s h a l á lának t i t k á t bízta reánk I s t e n k ö v e t i üzenetképpen. A megfeszített K r i s z t u s élő, igaz i s m e r e t e nélkül f é l r e é r t j ü k és e l t o r z í t j u k a , . c s a k k e g y e l e m b ő l v a l ó m e g i g a z í t á s " hirdetését. Ez p e d i g szükségképpen az e g y h á z i é l e t s o r v a d á s á t i d é z i e l ő , m i n d e n l á t s z ó l a g o s f e j l ő d é s és s ü r g ő - f o r g ó l á z a s tevékenység ellenére. A n s e l m u s e b b e n a b i z o n y s á g t é t e l é b e n az e v a n g é l i u m , az ö r v e n d e t e s h í r a d á s s z í v é t : a k e r e s z t e s e ményét szándékozik megvilágosítani. Tanítása köz b e n o l y k é r d é s e k e t v e t f e l és t u d a t o s í t b e n n ü n k , a m e -
l y e k k e l szembe k e l l néznünk. M é g o t t i s , a h o l m i m á r m é l y e b b e n , v a g y m á s k é n t h a l l j u k az i g e m o n danivalóját, sokat t a n u l h a t u n k tőle. A k i f i g y e l m e s e n és o d a a d ó a n k ö v e t i A n s e l m u s t h e o l ó g i a i m u n káját, g a z d a g n y e r e s é g r e tesz s z e r t . I g a z i n e v e l ő k é n t ö n á l l ó g o n d o l k o d á s r a i n d í t és az i g e f e l é i r á n y í t j a f i g y e l m ü n k e t . H i t ü n k e t az I s t e n - a d t a b e l á tás f e l é m o z g a t j a . N e m s z o l g a i u t á n z ó k r a , g o n d o l a t n é l k ü l i á t v e v ő k r e és k ö l c s ö n z ő k r e t a r t s z á m o t A n selmus, hanem igazi tanítványokra, o l y a n nyílt s z í v ű és n y i l t e s z ű h í v ő k r e , a k i k k é s z e k v e l e e g y ü t t az í r á s m e g é r t é s é é r t és I s t e n é l ő i g é j é n e k s z o l g á l a táért t u s a k o d n i . Első f e l a d a t u n k ezért a c a n t e r b u r y - i érsek K r i s z t u s k i e n g e s z t e l é s é r ő l szóló tanításának i s m e r tetése, főképpen a C u r Deus h o m o című k ö n y v e a l a p ján. E közben a z o n b a n figyelnünk k e l l egész t h e o lógiai munkásságára is. Alapvető könyvét részle tesen b e m u t a t j u k , sokat beszéltetve magát a szer zőt; egyrészt, m e r t m i n d e d d i g n i n c s m a g y a r fordí tása; másrészt, m e r t o l y a n p á r a t l a n s z é p s é g ű e l m é l kedés, a m e l y a g y ü l e k e z e t i t a g o k széles rétegeinek e l m é l y ü l é s é t és é p í t é s é t s z o l g á l h a t j a . E z z e l f o g l a l k o z i k az e l s ő r é s z öt f e j e z e t b e n : a C u r D e u s h o m o elemzése. Második feladatként következik azután d o l g o z a t u n k második részében, A n s e l m u s tanításának d o g m a t i k a i megvitatása. I t t i n d u l m e g vele, a ,,doct o r m a g n i f i c u s " - s z a l , h é t f e j e z e t b e n az e s z m e c s e r e . E n n e k a bíráló megbeszélésnek is csak e g y e t l e n z s i n ó r m é r t é k e l e h e t : I s t e n i g é j é n e k az ü z e n e t e . E n n e k k i t i s z t á l á s á h o z a z o n b a n a l a p o s és e l m é l y e d ő írás-kutatás szükséges, a m e l y e t e tanulmányunk b a n k é n y t e l e n e k v a g y u n k n é h á n y u t a l á s r a és a f ő b b gondolatok felvázolására korlátozni. Ezt a kény szerűségből vállalt hiányosságot némileg pótolja az a n y e r e s é g ; a m e l y r e A n s e l m u s t a n í t á s á v a l v a l ó közelebbi megismerkedésünkben tehetünk szert.
Ez a t a n í t á s K r i s z t u s k i e n g e s z t e l é s é v e l , az e v a n g é l i u m s z í v é v e l f o g l a l k o z i k . A z e v a n g é l i u m i h i t és é l e t m i n d e n i g a z s á g a és m i n d e n v a l ó s á g a e t t ő l a k ö z ponttól függ. H a ezt megértjük, feltárulhat előttünk a keresztyén tanítás m i n d e n ága-bogának belső, tárgyszerű összefüggése. Á m d e ez a l a p v e t ő t a n í t á s i g a z megértésének n a g y a k a d á l y a v a n . A f e l v i l á g o s o d á s óta a n n y i r a f é l r e é r t e t t é k és e l t o r z í t o t t á k az e v a n g é l i u m ü z e n e t é t és e z z e l e g y ü t t a k e r e s z t y é n t a n í t á s t , h o g y e r ő s e n m e g k e l l b í r á l n u n k és r o s t á l n u n k a s o k - s o k t h e o l ó g i a i f e l f o g á s t és e g y é n i v é l e k e d é s t . C s a k k e m é n y m u n k a árán j u t h a t u n k a c a n t e r b u r y - i érsek tanítá sának i g a z i , azaz t á r g y i l a g o s m e g é r t é s é h e z . F e l k e l l tárnunk ehhez theológiai munkásságának mozgató s z á n d é k á t és v e z e t ő g o n d o l a t a i t , a m e l y e k i r á n y í t j á k és f o r m á l j á k b i z o n y s á g t e v é s é t . I d e g e n s z e m p o n tokat elhárítva, belülről, magából Anselmusból k e l l mondanivalóját értelmeznünk. Csak i l y e n belső megértéssel deríthetünk t e l j e s világosságot tanítá s á r a és c s a k í g y f o l y t a t h a t u n k v e l e m a i s e s z m é i t e t ő és g y ü m ö l c s ö z ő p á r b e s z é d e t . Az utolsó rész f o g l a l k o z i k a h a r m a d i k f e l a d a t t a l . A n s e l m u s t a n í t á s á n a k h e l y é t és s o r s á t v i z s g á l j a az e g y h á z t ö r t é n e t é b e n . A r é s z l e t e z é s r e és a t h e o l ó g i a t ö r t é n e t é b e n l e z a j l o t t h a t a l m a s v á l t o z á s o k összes m o z z a n a t a i n a k megrajzolására n i n c s u g y a n terünk, de a j e l e n t ő s e b b k o r s z a k o k t h e o l ó g i a i m u n k á j á n a k főbb i r á n y a i t és v e z e t ő g o n d o l a t a i k a t f e l k e l l v á z o l n u n k . A n s e l m u s tanításának j e l e n t ő s é g é t l e g j o b b a n az a t é n y m u t a t j a , h o g y n e m l e h e t e t t e g y k o r b a n s e m e l h a l l g a t t a t n i ; akár e l i s m e r t é k , a k á r c á f o l t á k , de m i n d e n k é p p e n f o g l a l k o z n i k e l l e t t v e l e . E z a t ö r t é n e t i s z e m l e a z u t á n még é l e s e b b e n m e g v i l á g o s í t j a és m e g e l e v e n í t i a z t a h a r c o t , a m e l y a c a n t e r b u r y - i érsek munkásságának értelmezése körül folyik. A d o g m a t i k a i m e g b e s z é l é s és m e g v i z s g á l á s , a m á s o d i k r é s z m u n k á j a , e z á l t a l s z í n t és é l e t e t k a p .
A n s e l m u s t a n í t á s á n a k b e k a p c s o l á s a az e g y h á z történetének változásaiba sok érdekességgel jár. A Szentírás ,,szó s z e r i n t v a l ó sugalmazásának" ( v e r bális i n s p i r a t i o ) tanán k í v ü l s e m m i t sem támadtak a n n y i a n és a n n y i r a , a k e r e s z t y é n s é g k ö r é n k í v ü l és b e l ü l á l l ó k , m i n t é p p e n a , , K r i s z t u s h e l y e t t ü n k h o z o t t elégtételének" (satisíactio v i c a r i a ) tanítá s á t . E z v o l t a k ü l ö n b ö z ő v a l l á s o s és s z e l l e m i á r a m l a t o k j é g t ö r ő j e . I t t , ennél a tanításnál derült k i t ö b b e k k ö z ö t t , h o g y a k é s ő b b i p r o t e s t a n t i z m u s — ez az e l v i l á g i a s o d o t t , e s z m é n y e k é r t és az e m b e r i é r t rajongó, újabb keletű vallásosság — e l s z a k a d t a b i b l i a i - r e f o r m á t o r i i g e h i r d e t é s t ő l és e z z e l v a l ó j á b a n magától a keresztyénségtől is. A B i b l i a m i n d e n egyes mondanivalóját többé-kevésbbé könnyen meg l e h e t e t t másítani; merőben elütő, i d e g e n értelmet l e h e t e t t b e l é j ü k o l v a s n i , d e ez az e g y t a n í t á s , a m e l y n e k alapját A n s e l m u s v e t e t t e meg, ellenállt m i n d e n s z e l l e m i erőszaknak. E z t csak e l f o g a d n i v a g y e l v e t n i l e h e t , de másképpen érteni n e m . Ezért j ó f o r mán már a X I I . században, s z i n t e a tanítás s z ü l e t é s é n e k p i l l a n a t á b a n m e g i n d u l t az e l l e n t m o n d á s á r a data a kiengesztelődés m i n d e n értelmet felülhaladó c s o d á j á t és p a r a d o x i á j á t v a l l ó b i z o n y s á g t e v é s e l l e n . A z unitáriusság, m a j d méginkább a felvilágosodás korától kezdve pedig csaknem a modern szellem for dulójáig, n a p j a i n k i g , szűnni n e m akaró hadjárat r o hamozza. M i n d e n t elkövettek, hogy Anselmus tanítá sának hitelét rontsák, t e k i n t é l y é t kérdésessé t e g y é k , az e g y h á z t u d o m á n y o s é l e t é b ő l , sőt k e g y e s s é g é b ő l i s s z á m ű z z é k . D e ez a t a n í t á s , m i v e l a b o t r á n k o z t a t ó evangéliumot k é p v i s e l i , szilárd gátnak bizonyult az i d e a l i z m u s m e g e j t ő b ű v ö l e t é v e l s z e m b e n . I t t v á l t e l e g y m á s t ó l k é r l e l h e t e t l e n ü l a h i t és a h i t e t l e n s é g , b á r m e n n y i r e t e t s z e t ő s és m a g a s z t o s v a l l á s o s k ö n t ö s b e n j e l e n t k e z e t t i s ez u t ó b b i . A k i e n g e s z t e l ő d é s r ő l s z ó l ó t a n í t á s á l l í t j a m a i s d ö n t é s e l é az e g y h á z t h e o l ó g u s a i t , az i g e h i r d e t ő i t , d e az e g y h á z m i n d e n
e g y e s t a g j á t i s ! v á j j o n e g y e d ü l az i g é b ő l a k a r n a k - e é l n i , v a g y az i g e m e l l e t t s a j á t v a l l á s o s l e l k i - s z e l l e m i e r ő i k b ő l és é l m é n y e i k b ő l i s ? A n s e l m u s t a n í t á sában m e n n y i igazságnak k e l l e t t l e n n i , h o g y csak o l y s o k b ő s z o s t r o m és o l y s o k s z e n v e d é l y e s t á m a d á s t u d t a egy k i s időre félretolni. De r e j t e t t gyengéjé n e k is k e l l e t t l e n n i , a m e l y ismételten támadási felü letet kínált ellenfeleinek. A történeti vizsgálódás s o r á n a z u t á n o l y a n m e g f o n t o l a n d ó és f i g y e l e m b e v e e n d ő ö s s z e f ü g g é s e k r e j ö h e t ü n k rá, a m e l y e k n e m csak keresztyén gondolkodásunkat, h a n e m g y a k o r l a t i munkánkat is biztosan tájékoztathatják. U g y a n a k k o r j ó á t t e k i n t é s t is szerzünk — éppen e k ö z p o n t i kérdésből k i i n d u l v a — a theológia történeté nek főbb fordulójairól. E tanítás történetének f e l v á z o l á s a k ö z b e n a z o n b a n f e l ü l k e l l v i z s g á l n u n k és k i k e l l i g a z í t a n u n k R i t s c h l A l b r e c h t n e k és H a r n a c k A d o l f n a k a keresztyén dogmák történeti kifejlődé séről a l k o t o t t nézetét, a m e l y a tudományos közvé l e m é n y b e n hosszú i d e i g s z i n t e e g y e d u r a l k o d ó v o l t . V é g ü l j e l e n t ő s A n s e l m u s t a n í t á s a az ö k u m e n i k u s k é r d é s és a k ü l ö n b ö z ő h i t v a l l á s ú e g y h á z a k i g a z i p á r b e s z é d e és v i t á j a s z e m p o n t j á b ó l is. A canter b u r y - i é r s e k b i z o n y s á g t é t e l é n a l a p s z i k az e g y e t e mes keresztyénség irányadó, alapvető tanítása. H a összehasonlítjuk a történeti egyházak hitvallásait és t a n í t á s a i t , s z e m ü n k b e t ű n i k az a m e s s z e h a t ó t é n y , h o g y A n s e l m u s j e l l e g z e t e s h i t b e l i látása m i n d a r e formált, m i n d p e d i g a reformációt elutasító egyhá z a k b a n f o n t o s h e l y e t kap. A z o n b a n u g y a n a k k o r azt i s m e g k e l l l á t n u n k , h o g y ez a t a n í t á s és az a n n a k alapját alkotó, tőle h i r d e t e t t valóság, a k e r e s z t e n v é g b e m e n t halál eseménye, a különböző egyházak tanításának rendszerében és k e g y e s s é g i életé ben n e m u r a l k o d i k egyformán. M i n d e g y i k b e n m e g v a n , de m i n d e g y i k b e n másképpen. A római k a t o l i k u s e g y h á z , v a l a m i n t az a n g l i k á n és a k e l e t i o r t h o dox egyházak nagy elvi jelentőséget tulajdoníta-
nak u g y a n a golgotai keresztnek, g y a k o r l a t i érdek lődésük m é g i s inkább a m e g t e s t e s ü l é s csodája f e l é f o r d u l . C s u p á n az e v a n g é l i k u s és a r e f o r m á t u s e g y ház t ö r e k s z i k s z á n t s z á n d é k k a l a r r a , h o g y v a l ó b a n ,,a k e r e s z t e g y h á z a " l e g y e n , a z a z , h o g y K r i s z t u s k e r e s z t j e f o r m á l j a k i z á r ó l a g o s a n és s z a b j a m e g d ö n t ő e n t h e o l ó g i a i m u n k á j á t és g y ü l e k e z e t i é l e t é t , s z e r v e z e t i r e n d t a r t á s a i t és a v i l á g h o z v a l ó v i s z o n y á t . A z o n b a n az e v a n g é l i k u s o k és r e f o r m á t u s o k között m e g l e v ő közösség sem egyformaság. A S z e n t írás üzenetét különbözőképpen hangsúlyozzák. A z e g y h á z a k között fennálló i l y e n e l l e n t é t e k v a g y kü lönbségek m i a t t v a n szükség i g a z i tárgyszerű v i t a t k o z á s r a és t e s t v é r i v e t e k e d é s r e , h o g y az e g y - i g a z ságot, I s t e n i g é j é n e k e g y e t l e n é r t e l m é t m e n n é l hű s é g e s e b b e n m e g r a g a d h a s s u k . E z az i g a z i , k ö z p o n t i k é r d é s e k r ő l f o l y t a t o t t v i t a t k o z á s a z ú t j a az ö k u m e n i k u s munkának, a m e l y háta m ö g é v e t i a m u l t f é l r e é r t é s e i t , a s z e n v e d é l y e s h i t v i t á k e l k e s e r e d é s é t és e z e k h e l y e t t az e l l e n f é l l e l e g y ü t t az i g e í t é l ő s z é k e elé áll. E n n e k a keresztyén vitázásnak a megindí t á s a és k e r e s z t ü l v i t e l e a z o n b a n o l y a n t e r j e d e l m e s munkát k ö v e t e l , h o g y i t t is m e g k e l l elégednünk, a k á r c s a k a z e l ő z ő f e j e z e t b e n , e g y - k é t u t a l á s s a l és útbaigazítással. Alapvető kérdésünk, A n s e l m u s t a nítása v á j j o n írásszerű-e, tovább módosul e b b e n a p á r b e s z é d b e n : h o g y a n f o g a d j á k e l és m e n n y i b e n változtatják meg a különböző egyházak hitvallásai A n s e l m u s tanítását? E kérdés vizsgálatában termé szetesen a s z a v a k b a n való m e g f o g a l m a z á s o n túl, e t a n í t á s n a k a t ö b b i h i t t é t e l h e z v a l ó v i s z o n y á t i s , sőt az i l l e t ő e g y h á z v a l ó s á g o s é l e t é b e n b e t ö l t ö t t h e l y é t is s z e m ü g y r e k e l l vennünk. T o v á b b i kérdés azután az, h o g y a k ü l ö n b s é g e k , sőt az e l l e n t é t e k e l l e n é r e mégis csak kétségtelenül megtalálható tanításbeli k ö z ö s s é g m i l y e n t á v l a t o k a t n y i t m e g az ö k u m e n i k u s törekvés számára? A n s e l m u s tanításával
való közelebbi ismeretsé-
günk n e m c s a k saját hítvallásos tanításunkat t e h e t i v i l á g o s a b b á , ö n t u d a t o s a b b á és h a t á r o z o t t a b b á , h a n e m a többi keresztyén egyházhoz való v i s z o n y u n k a t és m a g u n k t a r t á s á t i s k i t i s z t á l h a t j a . A k ö l c s ö nös e g y m á s r a f i g y e l é s , f i g y e l m e z t e t é s és b í r á l a t p e d i g útját e g y e n g e t h e t i a n n a k , h o g y e g y h á z u n k g o n d o l k o z á s a és é l e t e j o b b a n a T e s t t é l e t t I g e i g é j é n e k u r a l m a alá j u s s o n .
I.
RÉSZ.
A C u r Deus homo elemzése. C a n t e r b u r y - i vagy születési helyéről aostai Anselmus hosszú élete (1033 körül született és 1109-ben h a l t meg), azóta, hogy előkelő nemesi rangját és vagyonát e l v e t i és belép Szent Benedek rendjébe, szakadatlan munkában és harcban telt el. 1060-ban lesz az akkoriban híressé váló normandiai bec-i kolostor tagja, a messze földön ismert nevű és n a g y t e k i n télyű Lanfrancüs p e r j e l tanítványa. O l y a n odaadással szen t e l i magát Isten szolgálatára és a h i t tudományának művelé sére, hogy már három esztendő múlva mestere utóda és a k o lostor perjele lesz. Buzgóságában szinte elégeti életét Isten d o l gainak tanítása és a l e l k e k pásztorolása közben. E g y r e nagyobb egyházi tisztségek méltósága és terhe hárul Anselmusra. 1078ban apát lesz. Sok kolostor életének és munkájának felügyele tét és irányítását bízták gondjára. 1093-ban A n g l i a prímásává, c a n t e r b u r y - i érsekké választják. Bőven k i j u t n e k i most már a szenvedésből és harcból is. V I I . Gergely pápának meg értő munkatársa. A r r a törekszenek m i n d k e t t e n , hogy az egy ház szabadságát a fejedelmek jogtalan túlkapásai és erőszakos zsarolásai ellen biztosítsák. Anselmus nevéhez fűződik az angol invesztitura-harc győzelmes megvívása. Közben kétszer is száműzik a súlyosan beteg aggastyánt, de semilyen csalódás, szenvedés, semilyen megfélemlítés sem tántoríthatta el Isten bátor és hűséges szolgáját az igazság hirdetésétől és képvisele tétől. Messze kiterjedő, erősen szétágazó tanító, igehirdető, lelkipásztori és egyházkormányzó szolgálata m e l l e t t mégis v a n ideje, hogy i r a t a i n a k egész sorával és leveleinek hatalmas töme gével is erősítse a lelkeket. Személyes példájának és szavának
hatását messze szétsugárzóan megsokszorozta a betű szolgála tával. M i n d e n eszközt megragadott, hogy mennél több ember r e l megéreztesse az evangélium vonzóerejét. Anselmus tanításai és írásai az evangélium központi kér déseivel és következményeikkel foglalkoznak. Elsősorban az élő Isten kinyilatkoztatásának t i t k a és a golgotai kereszt, a k i engesztelődés csodája, ragadja meg theológiai érdeklődését, írásai zömében az üdvösség történetének e fő eseményeit pró bálja meg hivő gondolkozással megérteni. Anselmus viszontag ságos, megnemértéssel és ellenségeskedéssel szakadatlanul t u sázó életsorsában osztoznak iratai is. Legtöbb munkáját, ame l y e k a kinyilatkoztatást, Isten megismerését tárgyalják, év századokon keresztül majdnem m i n d e n k i — a r i t k a kivétele ket figyelmen kívül hagyva — filozófiai jellegű vizsgálódás nak tartotta. Csak az utóbbi években k e z d i k felismerni, hogy ezek ízig-vérig theológiai alkotások. Más a sorsa a keresztyén ség központját, a kereszten szerzett váltság ügyét vizsgáló írásainak, élükön a Cur Deus homo (Miért lett Isten emberré?) nagyobbacska könyvével. Ezeknek theológiai termé szete egyszerűen n e m lehetett vitás, de annál nagyobb viták próbáló tüzébe került mondanivalójuk. A C u r Deus homo, m i n t Anselmus legtöbb műve, kolostori tanításainak és lelkipásztori beszélgetéseinek írásba foglalása. E r r e emlékeztet már maga a párbeszédes f o r m a is. A „mester'•', Anselmus és tanítványa — jobban mondva, jobb keze és m u n katársa —, Boso között f o l y i k a h i t n e k legnagyobb titkáról a beszélgetés. 1094-ben írja meg az ősz c a n t e r b u r y - i érsek az első könyvet. Prímási tisztének r i t k a szabad perceiben dolgozik. Bensőséges hitének és az igében való alázatos elmélyedésének gyümölcse ez az alkotása is. Ez ad n e k i pihenést és felfrissü lést fárasztó harcaiban, küzdelmes szolgálatában. A keresztyén ember zarándok és jövevény sorsára jellemző, hogy a második könyvet Olaszországban, keserű számkivetésben írja. Azonban még i t t sincs n y u g t a és most sem szentelheti oda magát telje sen az elmélyedő tudományos munkának. N a g y tudása és érett keresztyén élettapasztalata ezreket vonz hozzá, hogy kételyeik és t e s t i - l e l k i bajaik terhét lába elé rakják. Maga a pápa is nem egyszer f o r d u l hozzá kényes kérdésekben tanácsért. E k k o r -
tájban ül össze a b a r i - i zsinat is, 1098-ban, ahol a n y u g a t i és k e l e t i egyházi vezetők tárgyaltak a szakadás megszünteté séről. I t t is Anselmusnak k e l l e t t helytállnia az igazság védelmezésében és érvényesítésében. Ö f e j t i k i a Szentlélekről szóló helyes keresztyén felfogást, a római és a görög egyház e g y i k leghevesebben v i t a t o t t ütköző kérdését. A megegyezés az evan gélium üzenetének eltérő megértése m i a t t n e m sikerült, de Anselmusnak köszönhető, hogy a t a k t i k a i és az egyházpolitikai meggondolásokon az igazság győzedelmeskedett. Ezen a moz galmas, sőt viharos nyáron fejezi be könyvét egy Capua m e l l e t t i k i s várkastélyban, Sclavia-ban. K i s terjedelmű, két rövid részből álló, de nagyjelentőségű, szinte korszakalkotó munká ját, levél kíséretében, a pápának ajánlja. *) A C u r Deus homo nem tudományos törekvésből támadt, h a n e m g y a k o r l a t i szükségből. N e m is várhatunk és n e m is találhatunk tehát benne kerekded, zárt gondolat-rendszert. ) A n s e l m u s maga is megvallja, hogy kénytelen v o l t k i a d n i köny vét, mielőtt teljesen elkészült v o l n a vele. ) Életének hányatott2
3
!) E p i s t u l a a d U r b a n u m . E z t G e r b e r o n tévesen az E p i s t u l a d e i n e a r n a t i o n e V e r b i i r a t előtt hozza, a m e l y e t D e F i d e T r i n i t a t i s c í m m e l lát e l . M i g n e i s o s z t o z i k e b b e n a tévedésben. Lásd: A l l e r s R u d o l f : A n s e l m 630. I . 2) A legellentétesebben ítélik m e g a C D h szerkezetét. N a g y B é l a H a r n a c k A d o l f n y o m á n ügyetlennek m o n d j a a k ö n y v elrendezését. A n s e l m u s satisfactio-elmélete 1 0 1 . A szabadszellemű irányzat hiányolja a r e n d s z e r t . V i s z o n t V i c t o r J á n o s F u n k e B e r n h a r d nyomán e g y m á s r a é p ü l ő levezetések láncolatának, e g y e t l e n nagyszerű következtetésnek látja. A n s e l m u s r e a l i z m u s a 23. 1. A skolasztikához közel állók a későbbi n a g y r e n d s z e r e k előfutárát k e r e s i k b e n n e . — E b b e n az e s e t b e n a z o n b a n a z igazság a középen v a n . 3) Opus subditum propter quosdam, qui, antequam perfectum et exquisitum esset, primas partes eins me nesciente sibi transcribebant, jestinantius, quam mihi opportunum esset, ac ideo brevius, quam véle lem, sum coactus, ut p o t t t i , consummare. „In magna cordis tribulatione" írja k ö n y v é t . A C u r D e u s h o m o idézetei m i n d , v a l a m i n t a F l o r i l e g i u m P a t r i s t i c u m kiadványai S c h m i d t F . S. kiadásából valók. R ö v i d í t é s e : Sch. E l ő s z ö r jön a C u r D e u s h o m o - n á l a k ö n y v és fejezet szám: p l . I , 2 1 . ; azután a Schmidt-kiadás lapszáma és a s o r megjelölése: S c h . 32, 15. A M i g n e - k i a d á s j e l e : M S L . K ö t e t s z á m és l a p ; p l . 158, 462. A f e n t i két i d é z e t : P r a e f a t i o . Sch. 1, 1.
sága is érthetővé tenné ezt, de igazi okát mélyebben k e l l k e resnünk: Anselmus theológiai meggyőződésében. H a l e t t v o l n a is elegendő ideje, hogy alaposabban kidolgozza könyvét, a k k o r sem a l a k u l t volna belőle zárt, észszerű rendszer, vagy akár csak annak szerves részét alkotó, egységes alapelvű következte tés-láncolat. Ezért n e m csinál kerek rendszert az Isten k i n y i l a t koztatásának tárgyából sem. A theológiának ezt az alapkér dését háromszor háromféle úton közelíti meg: a M o n o l o g i u m b a n és a Dialógus de Veritate-ban nagyjából Augustinus n y o m d o k a i n jár, segítségül veszi az új-plátói okoskodást is; viszont a Proslogionban sajátos theológiai módszerével a k i n y i l a t k o z tatásból akarja megismerni Isten egyedülálló létét és t i t o k z a tos mivoltát. M e g n e m s z ű n ő k e r e s é s , f o l y t o n o s ú j r a kezdés, a kérdésekkel való s z a k a d a t l a n tusakodás jellemzi m a g a t a r t á s á t és a z t a f e l f o g á s á t , hogy n i n c s v é g é r v é n y e s e n rögzített, tökéletes, tárgyának t e l j e s e n m e g f e l e l ő t h e o l ó g i a i f o g a l m a z á s és k i f e j e z é s . ) Ugyanez a helyzet a kiengesztelés kérdésénél is. A C u r Deus homo tárgyát is ismételten feldolgozza Anselmus m i n d i g másképpen, a nélkül, hogy befejezett r e n d szerig j u t n a el. A megváltásról szóló X I . elmélkedése például ismétli a Krisztus váltságszerző-haláláról szóló bizonyságtételét. ) Sok részlete emlékeztet a Cur Deus homo-ra, mégis egyre újabb 4
5
4
) T ö b b h e l y e n k i e m e l i ezt V i c t o r : „Általában Istenről szólva mindig helytelenek a kifejezéseink, i . m . 94. 1. Ezért használja A n s e l m u s g y a k r a n : improprie dicitur ( p l . C D h I I , 17. Sch. 57, 23). E z é r t beszél: indigentia verbi-röl. D e casu d i a b o l i cap. 5. Summa essentia sic est supra et extra omnem naturam, ut si quando de illa dicitur áliquid verbis, quae communia sunt aliis naturis, sensus nullatenus est com munis usitatus sensus verborum alienus est ab illa. M o n o l . c a p . 68. A m i megjelölésünk m i n d i g szegényes: tenua significatio i b . c a p . 65. T h e o l ó g i a i szempontból megerősíti V i c t o r megállapításait Barth K á r o l y i s : „Alle theologischen Aussagen sind ihrem Gegenstande inadäquat". Fides quaerens i n t e l l e c t u m . A n s e l m s Beweis 22.1. A ké sőbbi s k o l a s z t i k a n a g y m e s t e r e i j o b b a n bíznak a b b a n , h o g y f o g a l m a i k h í v e n k i f e j e z i k az igazságot, miután erősebben észszerűsítették a h i t t i k a i t . 5
) 1099—1100 körül írja L y o n b a n , hazafelé mentében a m e d i t a t i o d e r e d e m p t i o n e h u m a n a - t ( M S L . 158, 7). U g y a n c s a k a váltsággal f o g l a l k o z i k a S e r m o d e p a s s i o n e D o m i n i ( M S L . 158, 675).
u t a k a t keres, hogy körülírja az Isten-ember önkéntes szenve désének és áldozatának megfoghatatlan, vakító titkát. A n s e l m u s idegenkedése az észszerű rendszertől közelebb áll L u t h e r magatartásához, m i n t akár a skolasztika virágkorának, akár a modern vallásosságnak a világához. L u t h e r kizárólag a k i n y i latkoztatás eseményeire és összefüggésükre figyel. Ez teszi theológiáját rendszeressé. Ebbe az irányba halad jórészt A n s e l mus gondolkozása is. Viszont a skolasztika részletesen, egysé ges alapelvből levezetett rendszereiben, még inkább a modern theológia mesterien szerkesztett, észszerűen felépített szellemi műalkotásaiban a filozófia a döntő tényező. ) 6
A Cur Deus homo Isten színe előtt való beszélgetés. N e m 6
) Jóllehet A n s e l m u s n a g y r a becsüli a l o g i k u s gondolkozást, a l a p v e t ő érdeknek n e m a r e n d s z e r t , h a n e m a t á r g y h o z v a l ó alkalmazkodást, sőt a t á r g y t ó l v a l ó teljes függést t a r t j a . E z a „ t á r g y " , a k i n y i l a t k o z t a t á s , p e d i g két s a r k a l a t o s p o n t o n r o b b a n t , szét m i n d e n é s z s z e r ű m a g y a r á z a t o t és m i n d e n e g y s é g e s e l v ű r e n d s z e r a l k o t á s á t : a b ű n h a t a l m á n a k és I s t e n p a r a d o x s z e r e t e t é n e k t é n y é b e n . — Mélyrehatolóan fejtegeti A n s e l m u s a bűn titkát: Cur voluit quod non debuit? Nulla causa praecessit hanc volun~tatem, nisi quia velle potuit. An ideo voluit, quia potuit? Non; quia similiter potuit bonus angelus velle; nec tarnen voluit... Cur ergo voluit? Nonnisi quia voluit. Nam haec voluntas nullám aliam halmit causam... sed ipsa sibi efficiens causa fűit, si dici potest, et effectus. De c a s u d i a b . cap. 27. Hasonlóan: d e conc. v i r g . et o r i g . pec. M S L . 158, 4 3 1 . Omnis potestas sequitur voluntatem. C D h I I , 10. Sch. 46, 22. A bűn t i t k a : az a k a r a t b a n , elsősorban az ördög e l f o r d u l t akaratában! T a l á l ó a n értelmezi H a s s e F R . „Die tatsächliche Entstehung des Bösen ist dem Anselm ein „grundloses", d. h. jeder inneren oder äusseren Notwendig keit entbehrendes Faktum". A n s e l m I I , 427. 1. A bűn paradoxiája m e l l e t t erőteljesen k i f e j e z i A n s e l m u s I s t e n szeretetének paradoxiáját C s o d a az, h o g y I s t e n szeret m i n k e t . E m b e r i é r t e l e m m e l n e m okolható m e g . A z t s z e r e t i I s t e n , a k i n e m m é l t ó szeretetére, a k i elleneszegült és e l r o n t o t t a önmagában az I s t e n művét. „Praedicamus ineffabilem altitudinem misericordiae illius quia, quanto nos mirabilius et praeter opinionem de tantis et tarn debitis malis, in quibus eramus, ad tanta et tarn indebita bona, quae perdideramus, restituit, tanto maiorem dilectionem erga nos et pietatem monstraxnt." C D h I , 3. S c h . 7, 3 1 . A u g u s t i n u s n á l k ö z e l ' á l l a s z e r e t e t az „eros"-hoz. A n s e l m u s bibliásabban h i r d e t i I s t e n szeretetét; m e g k ö z e l í t i az „agapé '-t. — A bűn t i t o k z a t o s , m e g f o g h a t a t l a n valósága és I s t e n szeretetének m i n d e n é r t e l m e t felülhaladó, megmagyarázhatatlan t é n y e állja útját nála a r e n d szer-alkotásnak. 1
csak a párbeszédes f o r m a mutatja, amely-nem egyszer inkább névleges — hiszen a beszélgető-társ hellyel-közzel csak egyegy helyeslő mondat, némi kiegészítés közbevetésére szorítko z i k —, nanem ezt tükrözi az egész m u n k a szelleme és h a n g neme. ) Fel-felvetődő kérdések, ellenvetések kitérésekre, kerü lőkre késztetik Anselmust. C s a k a t á r g y m a g a a d e g y s é g e t és b i z t o s i r á n y t a g o n d o l a t o k k i f e j t é s é n e k . E z a t á r g y p e d i g a kinyilatkoztatás középpontja: a váltság ese m é n y e . Egyszerűbb áttekinthetőség kedvéért ezért a követ kezőkben csak a fő gondolatmenetet rajzoljuk meg és a közbe vetéseket, néha elkalandozásokat — amelyek szintén érdeke sek és tanulságosak — csak jegyzetben említjük meg. A C u r Deus homo sajátlagos gondolatmenete előtt azonban röviden áttekintjük az első tíz fejezetnyi bevezetést. Azért tesszük ezt, m e r t Anselmus i t t számba veszi a Krisztustól szerzett váltság kérdéseit és a kiengesztelés egyetlen nagy kérdésére vezet rá m i n k e t . Ezzel k e l l azután állandóan szembe néznünk a C u r Deus homo végigtanulmányozása közben. 7
M i v o l t az a g y a k o r l a t i szükség, amely arra késztette A n s e l must, hogy lelkipásztori beszélgetéseit, kolostori tanításait és h i t b e l i kérdésekről való vitatkozásait leírja? A hivők h i t b e n való megerősödése és növekedése kívánta ezt a pásztori bizonyságtevő szolgálatot. Hiszen az élő h i t t e l vele jár a megismerés keresése. A hivő ismerni és érteni akarja önnön hitét. Anselmus pedig éppen ahhoz akarja elsegíteni hallgatóit és társait, hogy hivő megértésre (intellectus fidei) tegyenek szert, szemük megnyíljék a h i t csodálatos világa előtt. A z élő h i t természete az, hogy az ige üzenetét ismételten, szü7) A dialógus-forma, a m e s t e r és a tanítványok bensőséges m u n k a közössége, s z e r v e s e n hozzátartozik A n s e l m u s gondolkodásához. quia saepe contingit in colloquendo de aliqua quaestione, ut deus aperixtt,. quod prius latebat." C D h I , 1 S c h . 6, 15. U j a b b a n G r i s e b a c h E b e r h a r d hangsúlyozza az igazság keresésében és az élet m i n d e n v i s z o n y l a tában a párbeszédet, a z eszmecserét, a „szóváltást". D i e G r e n z e n d e s E r z i e h e r s u n d seine V e r a n t w o r t u n g , 1924 és G e g e n w a r t . E i n e k r i t i s c h e E t h i k , 1928. — A C u r D e u s h o m o tanítványában, B o s o - b a n n e m s z a b a d v a l a m i kezdőt sejtenünk. A m i k o r A n s e l m u s k ö n y v é t írja, m á r utódja a b e c - i k o l o s t o r vezetésében. S o k p o n t o n p e d i g lényegesen előbbre v i s z i B o s o hozzászólása a fejtegetéseket.
net nélkül, szakadatlanul a gondolkozással nyomon követni törekszik. A h i t a kinyilatkoztatásból él és rajta kívül semmi másból. Magától értetődik ezért, hogy a kinyilatkoztatás ese ményeibe, az élő Isten nagyságos dolgaiba való egyre mélyebb betekintésre vágyik. Azzal kezdődik a h i t , hogy v a l a k i e l m o n d hatja: „Tudom, kiben hiszek!" A z o n b a n akiben hiszünk, az o l y a n felséges, igéje o l y a n mély, cselekvése olyan megfogha t a t l a n csoda, hogy őt egyre jobban, egyre közelebbről m e g i s m e r n i h o l t u n k i g tartó feladat. N e m az emberi értelem örök szomj ázása, kielégíthetetlen, határtalan kíváncsisága tör elő ebben a törekvésben. Isten akarata az, hogy a hivő keresse az egyre teljesebb, folyton mélyülő megértést. ) Csak ebben a hivő gondolkodásban növekedhetik Isten szeretetének csodáján álmélkodásunk, kibeszélhetetlen, m e g n e m érdemelt ajándékáért és meglepő, ingyen való kegyelme előtt alázatosságunk. 8
Anselmus e mindenkor és mindenütt esedékes szolgála t o n kívül műve írásakor még két külön feladatot tűzött maga elé. M i n d a kettő korának sajátos szükségeiből állott elő. A C u r Deus homo egy hatalmas missziói vállalkozás esz köze. A keresztes hadjáratok megindulásakor keletkezik, a m i k o r a n e m keresztyén népekkel és az idegen, csillogó k e l e t i művelődéssel való találkozás izgatja és foglalkoztatja az embe reket. ) A látóhatárnak ez a h i r t e l e n kitágulása felébreszti sok hívőben újra a missziói felelősséget. Szorongatni kezdi őket a veszendő l e l k e k gondja, hogy erősebben indítsák meg az arab mohamedán világgal a térítő, K r i s z t u s n a k hódító, bizonyság tevő vetekedést és pásztori beszélgetést. Egyúttal a zsidósággal és ennek vallásos filozófiájával f o l y t a t o t t m i s s z i ó n á l ó v i 9
8) negligentia mihi videtur, si, postquam confirmati sumus in flde. non studemus, quod credimus, intelligere. C D h I , 1. S c h . 6, 2. A n s e l m u s munkája n e m v i s s z h a n g nélkül v a l ó . K e z d e t t ő l f o g v a közösségből f a k a d t . K e r e s ő k és kérdezősködők v á g y a k o z á s á r a f o g munkájához. A z a v i d é k , a h o l működik, ekkortájt e l e v e n e d i k m e g a c l u g n y - i r e f o r m hatására. N e m c s a k p a p o k és szerzetesek é l e t é t formálja át, h a n e m f e l ébreszti a gyülekezeti t a g o k széles r é t e g e i t is. E z tükröződik k ö n y v ü n k b e n i s . de qua quaestione non solum litterati, sed etiam illitterati multi quaerunt et rationem eius desiderant. I , 1. S c h . 5, 18. 9
) 1 0 9 5 - b e n indítja e l I I . Orbán pápa a p i a c e n z a i és c l e r m o n t i naton a mozgalmat.
zsi
10
t a t k o z á s is új lendületet k a p o t t . ) Ezt. a missziói szándékot erősítette az is, hogy f o l y t a t n i és kimélyíteni kellett a népván dorlás után kezdett hatalmas térítő munkát. A l e l k i ébredés csak kisebb-nagyobb szigeteket alkotott. Körülöttük elfásult közönyösségben vagy gúnyolódó hitetlenségben éltek a töme gek. Teljesen elteltek e világ dolgaival és l e l k i sötétségben botorkáltak. Ezek láttán sok ingatag hitű, bizonytalankodó, a keresztyén életben alig-megindult hivő megrendült és m e g zavarodott. Különösen, amikor szembekerültek az értelem nevében előhozott ellenvetésekkel, látszólagos cáfolatokkal, a h i t legszentebb tartalmának csúffá tevésével. Ezeket a hitük ben gyengéket akarja megerősíteni Anselmus és bizonyság tételét olyanná formálni, hogy azokhoz is hozzáférkőzhessen, a k i k értelmükkel közelednek mindenhez, így Isten nagyságos dolgaihoz is. A missziói célkitűzéshez kapcsolódik Anselmus második célja: a t h e o l ó g i a új k i é p í t é s e . Figyelemkeltő vonás miszsziói eljárásában, hogy n e m védelmezgeti a keresztyénséget, h a n e m a hittől még távol állók mellé áll, azonosítja magát, közöséget t e r e m t velük, hogy együttesen tusakodjanak a h i t megértéséért. Anselmus theológiai munkája voltaképpen i l y e n tusakodás. A népvándorlás r o m j a i n a k eltakarítása után jófor mán egészen elölről k e l l e t t elkezdeni. A m a g a k o r á b a n azzal t u d o t t A n s e l m u s szilárd alapot v e t n i a theoló g i a i munkának, hogy megtalálta a k i n y i l a t k o z t a t á s n a k m e g f e l e l ő u t a t k é t s z é l s ő s é g k ö z ö t t . A z ú. n . , , d i a l e k t i k u s u k " az é r t e l e m ú j r a f e l f e d e z é s é t ő l m e g m á m o r o s o d v a , f e l a k a r j á k o l d a n i az é l ő h i t b e l s ő feszültségeit, e l akarják tüntetni a h i t t i t k a i t , m i n t t o u r s - i B e r e n g a r az ú r v a c s o r á n á l , m a j d c o m p i é g n e - i i ° ) E k o r s z a k m o z g a l m a s s z e l l e m i h a r c a i b a állítja be e z t a k ö n y v e t v a n d e r P l a a s , G u a l b e r t : „Des heiligen Anselmus C u r Deus h o m o a u f d e m B o d e n d e r jüdisch-christlichen P o l e m i k des M i t t e l a l t e r s " tanulmánya. ( D i v u s T h o m a s 1929, 446). Világosan k ö r v o n a l a z z a célkitűzéseit m a g a A n s e l m u s i s : „Quorum prior (sc. Uber) quidem infidelium christianam fidem, quia rationi putant illám repugnare, respuentium continet obiectiones et fidilium responsiones." CDh, Praef. Sch. 1, 12. U g y a n i t t idézi I . P é t e r 3, 15. i g e h e l y e t is, munkájának találó m e g alapozásául.
Roscelinus a Szentháromság-tanban. Ide sorozhat j u k A b a e l a r d u s t i s , a k i m á r az ö s s z e s e g y h á z i t a n í t á s o k a t az é r t e l e m m e l p r ó b á l j a f e l d o l g o z n i . V e l ü k szemben Petrus Damiani, tanítványa L a u t e n b a c h i M a n e g o l d és S t . E m m e r a n - i O t l o h , e l l e n h a t á s k é n t , t e l j e s e n k i a k a r j á k r e k e s z t e n i az é r t e l e m v i l á g á t , a f i l o z ó f i á t a t h e o l ó g i á b ó l és s z i n t e c s a k az e g y h á z i atyák tanításának ismétlésére, csoportosítására szorítkoznak. Anselmus, mesterének, L a n f r a n c u s nak kezdeményezéseit továbbfejlesztve, felhasz n á l j a u g y a n a l o g i k á t , az A u g u s t i n u s - s z a l e g y b e f o r r o t t újplátói kifejezéseket, de csak a h i t határain belül, t e l j e s e n a l á r e n d e l t , e s z k ö z i m i n ő s é g b e n . Ez a maga korában rendjén való v o l t . Történeti megér téssel csak méltányolhatjuk. V i s z o n t azt is m e g k e l l l á t n u n k , h o g y az ü d v ö s s é g d o l g a i b a n a t e r m é s z e t e s m e g i s m e r é s l e h e t ő s é g e és h a t á r a , az ú. n . „ t e k i n t é l y e k n e k " , a kinyilatkoztatásnak, dogmáknak, egy h á z i a t y á k t a n í t á s á n a k , p á p a i d ö n t é s e k n e k m i v o l t a és v i s z o n y a a k k o r még tisztázatlan v o l t a későbbi dön tések által t e r e m t e t t h e l y z e t b ő l visszafelé t e k i n t v e . Ezért már m o s t m e g n y í l i k szemünk előtt a r e f o r m á ció távlata, L u t h e r munkája, a m e l y b e n k i t e l j e s e d i k A n s e l m u s t h e o l ó g i a i s z á n d é k a . A kinyilatkoztatás szolgálatában Anselmus bátran használja eszközül az értelem fegyvertárát is, m e r t meg v a n győződve arról, hogy miközben a többiekkel, a gyengehitűekkel és h i t e t l e n e k k e l együtt, közö sen vizsgálják a keresztyén h i t alapjait, keresik a h i t ismeret tartalmának belső összefüggéseit (rationes), miközben b e p i l l a n tásra törekszenek a h i t világának csodálatos valóságába — Isten maga bizonyíthatja meg n e k i k igazságait. N e m filozófiai termé szetű bizonyításról, n e m ész-okokból való levezetésről v a n szó, h a n e m v a l a m i egészen másról: egyszerűen a kinyilatkoztatás belső rendjének, az üdvösség összefüggő eseményei r e j t e t t „szépségének" felismeréséről, a m i megörvendezteti a hívőket és segítséget nyújt n e k i k hitük gyarapodásához. U g y a n a k k o r ennek a „szépséges" rendnek feltárása közben a Szentlélek megelevenítheti a kinyilatkoztatást a hitetlenek számára is és
11
legyőzve m i n d e n ellenszegülésüket, őket is m e g n y e r h e t i . ) A n s e l m u s theológiájának lényege, hogy elvezet a h i t megalapozásának felismerésére. A Credo t a r talmát, m i n t az e g y h á z n a k a kinyilatkoztatásra adott visszhangját, belülről igyekszik megvilágí t a n i . E közben leegyszerűsíti a kérdéseket arra az egy-két f ő kérdésre, amelynek megoldásától függ a többi m i n d . Ezért v o l taképpen a C u r Deus homo-ban egyetlen egy kérdésnek a tár gyalására törekszik: a kiengesztelésére. Í g y t u d theológiája, a nélkül, hogy az értelemre rendszert építene, egységes képet és igazi összefüggést adni mindazok számára, akik odaadással résztvesznek munkájában. Végeredményként megállapíthatjuk, hogy Anselmusnak theológiája, m i n d missziói bizonyságtétele és lelkipásztori ige hirdető szolgálata e g y e t l e n é g e t ő g y a k o r l a t i s z ü k s é g ből f a k a d : a h i t növekedésének szükségéből. A hit csak akkor élő h i t , ha szakadatlan mozgásban van; ha szünet nélkül meg-megújul felülről. Éppen a hivő gondolkodás, az ön tudatosan megértett h i t r e való törekvés tartja szakadatlan mozgásban és újítja meg állandóan hitünket. Azért teszi közzé Anselmus beszélgetéseit a Cur Deus homo-ban, hogy bevezes sen m i n k e t ebbe a hivő megértésbe. A könyv címe: C u r Deus homo? — Miért l e t t Isten emberré? — világosan j e l z i theológiai vizsgálatunk t á r g y á t . Anselmusnál, akárcsak az egész ókori egyházban, az i n k a r náció, Istennek emberré levésé, megtestesülése, n e m szakít ható el a keresztfán történt áldozatától. ) A z a kérdés, m o n d j a 12
11) Quod petunt, non, ut per rationem ad fidem accedant, sed, ut eorum, quae credunt, intellectu et contemplatione delectentur. CDhI , l . S c h . 5, 9. Sed hoc postulo, ut, quod quasi non debere aut non posse fieri videtur infidelibus in fide christiana, hoc mihi qua r a t i o n e f i e r i debeat aut possit, aperias; non ut me in fide confirmes, sed ut confirmatum veritatis ipsius intellectu laetifices. i b . I I , 15. S c h . 52, 37. 12) A m ű címe, tartalmának beható i s m e r e t e nélkül, félreérthető. R i t s c h l A l b r e c h t i s úgy látja, h o g y A n s e l m u s az inkarnációt e m e l i k i és K r i s z t u s halálának kérdését csak mellékesen érinti. R e c h t f e r t i g u n g u n d Versöhnung, 1889. I , 33. 1. H e l y e s e n látja ezzel s z e m b e n N a g y B é l a , h o g y a t a r t a l o m alapján bátran l e h e t e t t v o l n a e z t a címet i s a d n i : C u r D e u s m o r t u u s ? i . m . 11. 1. ( A R i t s c h l i d é z e t m e g j e l ö lésében sajtóhiba csúszott be.)
Anselmus, hogy „mi a magyarázata és szükségessége, hogy Isten emberré legyen és hogy — amint hisszük és valljuk — halálával szerezze vissza az életet a világnak". Vájjon n e m t e hette volna-e meg Isten, hogy „másvalaki által, például egy angyal vagy ember által, vagy akár puszta akaratával" v i g y e véghez mindezt? ) E r r e a kérdésre Anselmus sajátos theológiai módszerrel keresi a feleletet. G o n d o l k o d á s á n a k a l a p j a a h i t , a m e l y l y e l m e g r a g a d j a K r i s z t u s t , a Kiengesztelőt. Abból i n d u l k i , hogy h a l l o t t a és meghallotta az evangéliumot és az ige által hitben megismerte Megváltóját. E n n e k a r e n d í t h e t e t l e n , bizonyosságra j u t o t t h i t n e k alapján k e r e s i a hivő a k i e n g e s z t e l é s e s e m é n y é n e k m e g é r t é s é t . ) Nyomon akarja követni alázatosan a kinyilatkoztatás megtörténtét, hogy a kiengesztelést az üdvösség többi eseményének összefüg géséből megismerje. A k k o r ismerszik meg a k i e n g e s z t e l é s é r t e l m e , h a meglátjuk s z ü k s é g s z e r ű s é g é t . A váltságnak így k e l l e t t történnie. Sehogy másképpen n e m mehetett volna végbe. A . k i engesztelés szükségképpeniségének megmutatásáig a hivő m e g értés útja, a „bizonyító eljárás", négy szakaszból áll a C u r Deus homo-ban. Először a bűnbocsánat szükségességével foglalkozik Anselmus. Égető g y a k o r l a t i és egyben nagyon jelentős e l v i kér désekben dönt. I t t válik e l élesen a kinyilatkoztatásból élő b i b l i a i h i t a vallásosság világától. N e m természetes az, hogy Isten megbocsát. A bűnbocsánat megszerzéséhez és elnyerésé hez kiengesztelésre v a n szükség. E nélkül Isten n e m t e r e m t h e t i újjá velünk megszakadt közösségét és e nélkül m i sem talál h a t j u k m e g őt. *A második szakasz bűnösségünknek és ezzel vétkes tartozásunknak mérhetetlen nagyságát állítja szemünk elé. Ezért senki emberfia n e m t u d elégtételt adni. S e m m i n k sincs, a m i v e l megfizethetnénk vesztünket okozó adósságunkat. 1 3
1 4
et
motte
) Sicut rectus ordo exigit, ut profunda christianae fidei credamus, quam ea praesumamus ratione discutere, ita negligentia videtur, si, postquam confirmati sumus in fide, non studemus, credimus, intelligere. C D h I , 1. S c h . 6, 1.
prius mihi quod
sua...
13) qua ratione mundo vitám 14
vei necessitate deus homo factus sit... reddiderit... C D h I , 1. S c h . 5, 14.
E z t a két szakaszt adja az első könyv, amely „szükségképpeni érvekkel bizonyítja, hogy nélküle (t. i. Krisztus nélkül), lehe tetlen bárkinek is üdvösségre jutni. ) A z első könyv tehát erre a nemleges eredményre vezet következtetései során: ha n e m l e t t volna Isten Krisztusban emberré, menthetetlenül e l vesznénk. A h a r m a d i k gondolatsor az Isten-embert állítja elénk. Senki más, csak egyedül ő szerezheti meg a szükséges kiengesz telő elégtételt, még pedig önkéntes áldozatában, a keresztfán. Végül a negyedik szakaszban felismerteti Anselmus, hogy az 'Isten-ember szerető áldozatának gyümölcse van. Isten cselek vése célhoz ért: életre hívta az anyaszentegyházat, mindazok közösségét, a k i k már e földön elkezdik dicsőségét szolgálni. „A második könyvben, ugyancsak nyilvánváló érvekkel és igazsággal megmutatom, az emberi természet arra teremtetett, hogy az egész ember, testestül-lelkestül, valamiképpen gyümöl csül nyerje a boldog halhatatlanságot; továbbá, hogy szükség képpen el kell következni annak, amiért Isten az embert terem tette, ez pedig nem lehet meg senki más áltál, csak az Isten ember áltál; mindannak tehát szükségképpen kellett így történnie, amit Krisztusról hiszünk". ) u
16
15) probat rationibus necessariis... C D h P r a e f . S c h . 1, 15. / 16) monstratur non minus aperta ratione et veritate... atque ex necessitate omnia, quae de Christo credimus, jieri oportere. i b . S c h . 1, 16. A „frui Deo" P r z y w a r a E r i c h s z e r i n t „ G o t t z u r F r u c h t h a b e n " . ( A u g u s t i n u s . D i e G e s t a l t als Gefüge, 1934.) M a g y a r u l találóan ú g y f o r díthatjuk: g y ö n y ö r k ö d n i az I s t e n b e n , boldogságunkat az I s t e n n e l v a l ó közösségben megtalálni. C s a k más k a p c s o l a t b a n fordítottam í g y : g y ü mölcsül n y e r n i p l . az örök életet s t b .
1. fejezet. A könyv első tíz fejezete: a kérdés
körülhatárolása.
Boso képviseli a kételkedőket, az értelmükkel okvetetlenkedőket és mindjárt elöljáróban a kinyilatkoztatás gyökér-kér dését teszi szóvá. „Mi a magyarázata, hogy a mindenható Istennek az emberi természet alacsony-voltát és erőtlenségét kellett magára vennie, hogy újjáteremthesse?" ) Majd kevéssel odább még jobban kiélezi a kérdést: „Vájjon nem sértjük-e Isten és nem illetjük-e őt gyalázattal, amikor azt mondjuk, hogy alászállott asszonyi méhbe, szűztől született^ tejjel és közönséges eledellel táplálkozva növekedett... hát nem ellenkezik-e Isten felségével, hogy fáradtságot, éhsé get és szomjat, megvesszőzést, latrok között keresztet és halált szenvedett?" *) Boso szerint n e m elég az, hogy egyszerűen Isten irgalmasságára hivatkoznak feleletképpen, vagy azt e m l e getik, hogy a véghezvitt váltság m i l y e n szépen rendbehozza b u kásunkat. Hiába látjuk, hogy Isten cselekvésének m i n d e n moz zanata m i l y e n összhangban v a n egymással, p l . m i n t egy ember engedetlenségéből tört reánk a halál, úgy egy ember engedel mességéből nyerjük vissza az életet; vagy, a m i n t egy ,,fának" élvezésével győzte le az ördög az embert, egy „fának" szen vedésével győzte le az ördögöt az ember. Még nyomatékosab b a n sürgeti Boso, hogy „az igazság észszerű alapját, a szüksé gességet, mutassa meg előbb Anselmus; igazolja, hogy Istennek alá kellett szállnia az emberi mélységbe és ő meg is tehette wándazt, amiről prédikálunk". ) Világosan felel Anselmus: az ember menthetetlen, hacsak maga a Teremtő m e g n e m szaba17
1
19
17) i , í . s c h . 6, 8. 18) I , 3. Sch. 7, 25. 19) I , 4. S c h . 8, 20.
dítja. Miért n e m másvalaki által szabadít meg Isten? Miért veszi önmagára ezt a nyomorúságot, fáradozást, a m i v e l megszabadu lásunk jár? Azért — hangzik a válasz —, m e r t azé lesz az e m ber, a k i őt megváltja az örök haláltól. Ellenben, ha másvalaki szolgája lenne, n e m nyerné vissza azt a méltóságát, amire Isten teremtette. Egyedül az az ember méltósága, hogy Istennek a szolgája. Ezért kellett, hogy maga Isten váltson meg m i n k e t . ) Anselmus felelete szabadításról, megváltásról szól, a m e l y már eleve föltételezi a rabságot. Boso vitatja, hogy az ördög n e k joga v o l n a rabságban t a r t a n i az embert. Ezért nem lehet az emberré létei oka az, hogy az ördög legyőzése teszi szüksé gessé Isten eljövetelét. Miért pazarolt volna Isten a megvál tásra a n n y i fáradságot^ miért h u l l a t t a volna vérét, ha puszta hatalmával is leverhette volna rabtartónkat és kiragadhatott volna k a r m a i közül? Anselmus azzal felel, hogy így akarta Isten. „Elégséges oknak kell tartanunk Isten akaratát, amikor cselekszik, ha nem látjuk is a miértjét". ) De vájjon akarhatja-e Isten, a felséges, a dicsőséges, az alacsony-voltot; fáradozhat-e a Mindenható? — f i r t a t j a tovább Boso. Az ellenmondás látszó lagosságát azzal m u t a t j a k i Anselmus, hogy az istenség n e m szenvedhet, csupán az emberi természet. Az isteni való n e m alacsonyodik meg a m i U r u n k b a n , a Krisztus Jézusban, hanem felemeli és felmagasztalja az emberi természetet. ) 2 0
21
22
Még egy fordulat következik, mielőtt megindulhat a t u l a j donképpeni kérdés tisztázása. H a Isten szerette Fiát, vájjon összeegyeztethető-e igazságával, hogy ártatlan létére halálra adta őt a vétkesekért? H o l az Isten bölcsesége, hogy más u t a t módot n e m talált megváltásunkra? Anselmus felsorakoztatja erre az írás bizonyságait a Fiú szenvedésének önkéntességéről. Szó sincs semmiféle kényszerről, még a leghalványabb érte lemben sem. ) Maga jószántából áldozza f e l magát. Ez azon2 3
20) cap. 5. 21) Sufficere nobis debet ad rationem. voluntas dei, cum aliquid facit, licet non videamus, cur velit. I , 8. S c h . 12, 6. ) Non ergo in incarnatione dei ulla eius humilitas intelligitur facta, sed natura hominis creditur exaltata. i b . S c h . 12, 23. 23) Non enim eum invitum ad mortem ille coégit aut occidi permisit, sed idem ipse sponte sua mortem sustinuit, ut homines salx>aret. i b . S c h . 12, 39. 22
b a n nincs ellentétben azzal, hogy Isten akarta a Fiú halálát; csak értsük helyesen. Hiszen a Fiú igaz akarata, amellyel vál l a l t a a halált, n e m magától való, hanem Istentől, m i n t m i n d e n igaz akarat. ) D e másként is érthetjük. Elkerülhette volna a halált a Fiú; de azért választotta, m e r t másként n e m l e t t volna mentség a világnak. Istennek pedig tetszett a Fiú áldozata, m e r t az ő dicsőségére és az emberek üdvösségére hozta. ) Most végre a végső kérdéshez érkezünk: miért n e m v o l t más út a világ megmentésére, m i n t csak a Fiú önfeláldozása? Miért v o l t szükségszerű az Isten-ember halála? És ez mennyiben sze rez üdvösséget? ) A z utolsó sorokban a beszélgetés alapelvét állapítja m e g Anselmus, világosan kitűzi a tárgyalás határait és megjelöli a következtetések alapjait. Ezekkel azonban ké sőbb foglalkozunk részletesen. Célszerű előbb megismernünk Anselmus fejtegetéseit, elveinek eleven, hiteles magyarázatát, hogy ezen a szilárd alapon megvetve lábunkat, mérjük f e l és ítéljük meg Anselmus mondanivalóját és jelentőségét. 2 4
2 5
2 6
24) secundum humanitatem non habebal a se voluntatem iuste vivendi, sed a patre, ita et voluntatem illám, qua, ut tantum bonum facérét, mori voluit, non potuit habere nisi a patre... I , 10. S c h , 16, 8. 25) Boso. Hoc solum, quia permittit deus ülum sic tractari quamvis volentem, non videtur tali patri de tali füio convenire. Ans. Immo maximé decet tálem patrem tali füio consentire, si quid vult laudabiliter ad honorem dei et utiliter ad salutem hominum, quae dliter fieri non potuit. i b . S c h . 17, 2 1 . 26) Boso. In hoc adhuc versamur, qualiter mors illa rationabilis et necessaria monstrari possit. Aliter namque nec ipse filius eam velle nec páter cogere aut permittere debuisse videtur. Quaeritur enim, cur deus aliter hominem sálvare non potuit; aut, si potuit, cur hoc modo voluit. Nam et inconveniens videtur esse deo hominem hoc modo salvasse, nec apparet, quid mors ista váleat ad sálvandum hominem. ib. S c h . 17, 25.
2. fejezet. Az első szakasz: Elégtétel nélkül nincsen bűnbocsánat! ( I . könyv, 11—19. fejezet.) Anselmus érvelésének alapja a kinyilatkoztatásnak h i t b e n elfogadott tartalma. A k e r e s z t y é n h i t v a l l á s k ü l ö n b ö z ő vallástételeiből világosítja meg a megismerendő h i t b e l i igazság é r t e l m é t . A z első k ö v e t k e z t e t é s e l ő z m é n y e : a b ű n b e e s é s , a T e r e m t ő és t e r e m t m é n y k ö z ö s s é g é n e k m e g s z a k a d á s a . „Az a kérdés, hogy miért bo csátja meg Isten az emberek bűneit. A helyes felelethez vegyük előbb szemügyre, hogy mi a bűn és mi az érte való elégtétel. ) Ettől a kiindulástól függ Anselmus egész taní tása. ) A z ember valódi helyzetét a jelenvaló világban az jellemzi, hogy Istennel való eredeti személyes viszonya m e g semmisült. Ez alól nincs kivétel, mert „senki sincs, aki bűn nélkül tudná végigjárni ezt az életet". ) A k k o r k a p u n k csak hű képet bűnösségünkről, ha felismer tük, hogy m i l y e n v o l t az az életközösség, amiben és amire Isten m i n k e t teremtett és amiből kiestünk. Anselmusnál ez a meglátás n e m a történettől független, tapasztalást megelőző tétel, sem a természetes értelem megismerése, hanem a k i n y i latkoztatásnak érvényesítése. Isten úgy n y i l a t k o z o t t meg n e künk, hogy ő, „mindeneknek Ura" a m i Teremtőnk. Kezdetben az Istennel való közösség az volt, hogy az ember szolgálta Urát. „Te sem vagy a magadé, ő sem a tied, sem a magáé, ha nem az egyetlen Ürnak szolgái vagytok, akiket a semmiből 27
2 8
29
27) 28) theorie. 29)
I , 1 1 . S c h . 18, 11. An dem Begriff der Sünde hängt also diese neue SatisfactionsB a u r F . C h r . : D i e ehr. L e h r e v o n d e r Versöhnung, 157. 1. I , 10. S c h . 18, 4.
0
ő maga teremtett".* ) Vájjon m i v o l t az ember szolgálata? „Isten minden értelmes teremtménytől megköveteli, hogy éle tével és szavával tántoríthatatlanul ragaszkodjék az igazsághoz és az igaz élethez."* ) A „justitia"-vs\ t a r t o z u n k Istennek, azaz „akaratunk helyességével", más szóval: az engedelmességgel. ) „Bizonyos, hogy azért teremtette az értelmes természetet, hogy (Istent, mint) a legjobb jót mindenek jölött szeresse és válassza, még pedig Istenért magáért és semmi másért; továbbá azért, hogy az igazat cselekedje, így gyümölcsül nyerje az Istennel való közösséget és végül üdvözüljön". ) Hozzátartozott ehhez az Istennel való ősi közösséghez az is, hogy Isten szabta meg m i n d e n k i n e k helyét a mindenség rendjében. A z akarat helyes sége abban nyilvánult meg, hogy az első ember önként szolgálta ezt á rendet, Isten szent akaratát. Engedelmességével dicsőítette Isten felséges uralmát. ) M e r t „amikor azt akarjuk, amire isten kötelez, akkor adunk neki dicsőséget". ) 1
S 2
33
34
35
30) I , 12. S c h . 19, 27. I , 5. S c h . 9, 1. I I , 11. S c h . 48, 38, I I , 14. S c h . 51, 27. I I , 18. S c h . 62, 20. unius domini servi facti ab illo de nihüo estis. I , 20. S c h . 32, 20. . . . 31) I , 9. S c h . 32) justitia
13, 26.
sive
rectitudo
voluntatis.
I , 11. S c h .
18, 19; I I , 11. S c h .
48, 39. 33) I I , 1. S c h . 39. 14. Nihil igitur apertius, quam rationalem turam ad hoc esse factum, ut summám essentiam amet super sicut ipsa est summum bonum. M o n o l . cap. 68.
creaomnia,
34) unaquaeque creatura suum et quasi sibi praeceptum ordinem... servat. I , 15. S c h . 2 1 , 34. rerum ordo. I , 13. S c h . 20, 25. I , 15. S c h . 22, 1. I I , 18. S c h . 6 1 , 39. stb. Omnis voluntas rationalis creaturae subiecta debet esse voluntati dei. I , 11. S c h . 18, 17.. 35) I . 15. S c h . 2 1 , 37, A z a k a r a t alárendelése, I s t e n uralmának e l ismerése a n n y i , m i n t I s t e n dicsőítése. H o c est debitum, quod debet angelus et homo deo, quod solvendo nullus peccat, et quod omnis, qui non solvit peccat. Haec est iustitia sive rectitudo voluntatis, quae iustos facit sive rectos corde, id est voluntate. Hic est solus et totus honor, quem debemus Deo, et quem a nobis exigit Deus. í, 11. S c h . 18, 11. S o l a namque talis voluntas opera facit placita. deo, cum potest operari; et cum non potest, ipsa sola per se piacit, quia nullum opus sine illa piacet. ( A z igazság s z e r i n t v a l ó élet, az i g a z élet ( j u s t i t i a ) és a h e l y e s a k a r a t ( r e c t i t u d o v o l u n t a t i s ) kérdését kitisztálja a Dialógus de V e r i t a t e , cap. 12.
Ez az ősi, eredeti személyes közösség r o m l o t t meg; az e m ber megtagadta az engedelmességet, amellyel tartozott, gya lázattal i l l e t t e Urát, és többé nem akart neki szolgálni. A z Írás alapján tárja f e l Anselmus az ember bűnösségének mélységeit. Pártütő az ember, a k i le akarja rázni magáról Isten feltétlen uralmát és felfuvalkodásában b i t o r o l n i akarja azt, a m i nem i l l e t i meg, hanem a m i egyedül Isten felségjoga: az uralkodást. „Aki nem ad dicsőséget Istennek, amivel tartozik, elveszi azt, ami Istené és őt gyalázattal illeti; ez pedig a bűn. És amíg meg nem adja az ember, amit elrabolt, tartozik" és adósa marad Istennek. ) 36
Azonban hiába lázad fel az ember és hiába tagadja meg Teremtőjétől a szerető hódolatot, mégsem szakadhat k i az élő Isten markából. „Senki sém menekülhet akár ember, akár bu kott angyal, hiába szegül ellen Isten akaratának és rendjének; mert ha elkerüli Isten parancsoló akaratát, utolért Isten bün tető akarata."* ) N e m t u d u n k e l f u t n i Istentől, hiszen m i n d e n bűnünk az ő személye ellen irányul. „Mindig szeme előtt va gyunk és szakadatlanul halljuk parancsolatát, hogy ne vétkez zünk". ) Bűneink által magával Istennel ütközünk össze és így növeljük mérhetetlen adósságunkat. Ez a vesztünk. Félelme tessé akkor válik az ember helyzete, amikor kénytelen felismerni, 7
3 8
36) Hunc honorem debitum, qui deo non reddit, aufert deo quod suum est, et deum exhonorat; et hoc est peccare. Quamdiu autem non solvit, quod rapuit, manet in culpa. I , 11. Sch. 18, 25. A z uralkodással e g y ü t t az ítéletet is magához szeretné r a g a d n i a fennhéjázó e m b e r , et si de con-servo tuo et vindicas, iudicium, quod proprium domini et iudicis omnium est super i l l u m super b e praesumis. I , 20. S c h . 32, 23. 37) I , 15. S c h . 22, 17. 38) semper sumus in conspectu eius, et Semper ipse praecepit nobis, ne peccemus I , 2 1 . S c h . 34, 1. i b . 33, 12. Cum considero actionem ipsam, levissimum quiddam videó esse; sed cum intueor, quid sit contra volun tatem dei, gravissimum quiddam et nulli damno c o m p a r a b i l e intelliga. i b . S c h . 33, 22. M e n n y i r e emlékeztet m i n d e z a f i a t a l L u t h e r írásaiban állandóan"felhangzó: c o r a m ^ D e o - r a . S o r m u n e n E i n o : J u m a l a n a r m o . I I , 281. E i e r t W e r n e r : M o r p h o l o g i e . I , 27. „Wer allein die Gebole bedenkt, wird gar wenig bewegt, aber wer darauf achtet, dass Gott es ist. der gebietet, wie sollte er nicht erschrecken vor solcher Majestät?" W . 4, 305.
h o g y Isten, a k i v e l u j j a t húzott, „a legjobb igazság", „maga az igazság", a k i n e m tűr semmi rendbontást a teremtés összhang jában. ) N e m néz e l és nem is nézhet e l semmi igaztalanságot,, n e m veheti könnyen az ember hűtlenségét. A z engedetlenség n e m maradhat megtorlatlan. A k i megsértette lázadásával Isten felséges kegyelmét: ítéletet v o n fejére. 3 9
I t t jelentkezik halálos komolyságban Anselmus következ tetésének m á s i k e l ő z m é n y e : az é l ő I s t e n f e l s é g e s volta, királyi hatalma, d i c s ő s é g e . Istent ez teszi Istenné és ez különbözteti meg minden más lénytől. Istennek szabad kegyelme hatalommal u r a l k o d i k ; akaratának nincs aka dálya. De haragjában is megnyilatkozik Isten hatalma, amelyl y e l a bűnre felel. Isten szeretete együtt jár igazságával, „ezért csak azt teheti, hogy büntetéssel sújtja a bűnt". ) N e m csak az ember szakítja meg az Istennel való teremtéskor n y e r t közösséget, hanem Isten maga is. A bűn m i a t t m i n d az ember, m i n d I s t e n megatartása megváltozik. A fellázadó bű nös kihívja maga ellen és fejére vonja Isten haragját, az ő „büntető akaratát". ) Félelmetes megtorlás jár a bűnért. „Megtorláshoz senkinek sincs joga, egyedül Istennek, mert ő az Ura mindennek." ) K e l l , hogy Istennek gondja legyen a szigorú megtorlásra, m e r t akarata egy az igazsággal, önmagát pedig, azaz igazságát k e l l akarnia, máskülönben megszűnnék istensége; akkor t . i . ha mivoltával össze nem férőt akarna. Ez n e m csorbítja Isten szabadságát, hiszen igazságát és jóságát szabadon akarja. „Isten nek őrködnie kell dicsőségén", „meg kell Őriznie a teremtés 40
41
42
39) I , 13. S c h . 20, 32. I I , 17. S c h . 57, 36. Deum vero non decet áliquid inoráinatum in suo regno dimittere. I , 12. S c h . 19, 9. Hasonlóan 1 , 12. S c h . 20, 16. I , 13. Sch. 20, 28.
-
catam.
40) iustitia illius... non I , 24. S c h . 36, 38.
nisi
poenam
permittit
reddi
propter
pec-
41) Ira namque dei non est aliud quam voluntas puniendi. I , 6. S c h . 9, 24. 42) Ad nüllum enim pertinet vindictam facere, nisi ad illum, qui 'dominus est omnium. Nam, cum terrenae potestates hoc recte faciunt, ipse jacit, a quo ad hoc ipsum sunt ordinatae. I , 12. S c h . 19, 26. Érdekes m e g f i g y e l n i , h o g y akárcsak a reformációban, i t t i s a felsőbbség m e g t o r l ó f e n y í t ő h a t a l m a I s t e n haragjából e r e d . I s t e n h a r a g j a n é l k ü l b i z o n y t a l a n .a felsőbbség h a t a l m á n a k és tekintélyének theológiai megalapozása.
rendjét", hogy „Űr-volta mindig nyilvánvaló legyen, akárhogy lázadozik is ellene az ember". Meg kell bizonyítania, hogy minden neki van alávetve". ) Isten akarata, szabadsága, j ó ságossága m i n d - m i n d a felséges élő Isten dicsőségének meg nyilatkozása. **) 4S
A bűn m i a t t tehát valaminek történnie k e l l . „Lehetetlen ség, hogy Isten csorbítani hagyja dicsőségét: vagy magától megfizeti a bűnös, amivel tartozik vagy akarata ellenére meg veszi rajta Isten". ) Akár így, akár úgy, akár önkéntes m e g hódolásban, akár büntetés végrehajtásában, de Isten uralmá nak m i n d e n esetre érvényesülnie k e l l . Erről n e m mondhat le a dicsőséges Isten. „Szükséges tehát, hogy vagy megadja az em ber az elrabolt dicsőséget vagy büntetés sújtsa." ) A bűn által előidézett helyzetben nincs más választás: „elégtétel vagy bün tetés" (satisfactio aut poena). ) 4 5
46
47
Elégtétel vagy büntetés: ez a vagylagos tétel Anselmus é r velésének sarkpontja. H a büntetéssel sújtaná Isten a bűnöst, ezzel kizárná az üdvösségből. De éppen ezt akarja Isten szere tete elkerülni. Mérhetetlen könyörületességében ugyanis í g é r e t e t adott az embereknek, hogy a mennyei város (civitas superna) tagjaivá hívja el őket. Velük akarja kipótolni a b u k o t t angyalok számát. Ezzel érkeztünk el Anselmus követ keztetésének l e g j e l e n t ő s e b b e l ő z m é n y é h e z . Istennek ígérete ez, amelyet n e m t u d a bűn hatalma sem meghiúsítani. Ez zárja k i a kettős lehetőség közül a büntetést, a kárhozatra 43) I , 15. S c h . 2 1 , 29. ( I , 13. Sch. 20, 31.), I , 15. S c h . 22, 2 1 . I , 14. S c h . 2 1 , 14. és i b . 2 1 . 25. ' . 44) Verum est, quod dicis de libertate et voluntate et benignitate illius; sed sic eas debemus rationabiliter intelligere, ut dignitati eius non videamur repugnare. I , 12. S c h . 19, 36. 43) I , 14. S c h . 2 1 , 10. 46) Necesse est e r g o , u t a u t a b l a t u s h o n o r s e q u a t u r . I , 13. S c h . 2 1 , 1.
solvátur
aut poena
47) A n s e l m u s eljárására jellemző, h o g y m é g ez a főtétele s e m . m e r e v e d i k rögzített formulává, h a n e m a legkülönfélébb f o r d u l a t o k a t ölti magára. X, 15. S c h . 22, 24. c u l p a vindicta aut indulgentia. 11, 9. S c h . 45, 28. reddere, recompensari aut punire. I . , 23. S c h . 36, 26. s t b .
taszítást. Ezáltal pedig szükségképpenivé teszi a másikat: az •elégtétel megszerzését. ) Isten ígéretét azonban csak akkor látjuk igazi mivoltában, ha nem felejtjük el, hogy ugyanaz a felséges Úristen köti le magát benne, a k i a bűnössel csak haragját éreztetheti. ) Isten dicső sége nemcsak ítéletének szigorúságában és szoros igazságában n y i l a t k o z i k meg, hanem még sokkal j o b b a n szeretetében. Hiába látszik, m i n t h a az ember engedetlensége keresztülhúzhatná Isten tervét. A z ígéret nem hiúsulhat meg. „Hát vájjon nem tűnik-e ki eléggé annak elégséges oka, hogy Istennek mindazt meg kellett tennie, amiről beszélünk? Hiszen az emberi nemzet ség, az ő drága alkotása, teljesen elveszett volna; az pedig le hetetlen, hogy amit Isten az emberről elhatározott, semmivé legyen. Másképpen azonban nem valósithatja meg szándékát, csak úgy, ha az emberi nemzetségnek ő maga, a Teremtő, sze rez szabadulást". ) E z a s z a b a d u l á s az é l ő I s t e n c s e l e k vése. Ezt nevezi elégtételnek a C u r Deus homo. A z „elégtétel" kifejezést igazán theológiai értelemben k e l l v e n nük és n e m értelmezhetjük sem világi, sem pedig az egyház ban lábrakapott vallásos j o g i hasonlóságokból. I t t is k o m o l y a n k;ell vennünk Anselmus felismerését, hogy Isten dolgaiban 48
49
50
48) A 16.—18. f e j e z e t e k b e n A n s e l m u s az ü d v ö z ü l ő k számával és a b u k o t t a n g y a l o k pótlásával f o g l a l k o z i k . N a g y B é l a s z e r i n t e n n e k az okoskodásnak a l i g v a n k a p c s o l a t a a vezető g o n d o l a t m e n e t t e l , ( i . m . 19, 1.) H o l o t t , h a kissé terjengősen is, d e az egész m u n k a e g y i k alapvető f e l ^ t é t e l é t d o l g o z z a k i i t t A n s e l m u s . Hasonló t á r g g y a l f o g l a l k o z i k a D e c a s u d i a b o l i is. A u g u s t i n u s n y o m á n ( E n c h i r i d i o n . cap. 29. M S X L , c o l . 246 és D e c i v i t a t e D e i I , X X I I , 1 M S X L I , coL 752), d e önállóan a r r a az e r e d m é n y r e j u t A n s e l m u s , h o g y valószínűleg több a m e g v á l t o t t a k száma, m i n t a b u k o t t a n g y a l o k é és a pótlásukon felül i s h í v e l I s t e n az üdvösségre. N a g y Béla tévesen lát i t t ellentétet közte és m e s t e r e között. A z e l e v e elrendelést összekapcsolja A n s e l m u s a végső d o l g o k k a l . E z z e l f e j e z i k i , h o g y I s t e n akaratában látja üdvösségünk a l a p j á t és bizonyosságát. Ezért v o n h a t j a m e g a keresztyén gondolkodás (spekuláció) határát: csak a d d i g k a p h a t t e r e t , a m í g n e m veszélyezteti a l e l k e k e t . A határ: animae periculum. I , 13. S c h . 28, 13. s köv. fecii, tum
4») Non enim illum latuit, quid homo facturus erat, cum et tarnen bonitate sua illum creando sponte se, ut perficeret bonum, quasi obligavit. I I , ' 5. S c h . 4 1 , 32. 3») I , 4. S c h . 8, 23.
illum incep-
„a többi dolgokkal közös név és kifejezés is kétségkívül merő ben mást jelez"; értelmük semmiképpen sem azonos a köz szájon forgó jelentésekkel. ) Anselmus érvelése akkor meggyőző, ha vagylagos tétele, „elégtétel vagy büntetés" megáll és minden lehetséges esetet magábafoglal. N e m lehetséges-e azonban h a r m a d i k eset? Vájjon nem abban nyilvánul-e meg Isten jósága, hogy elengedi vagy legalább is enyhíti a büntetést? Nem teszi-e lehetővé mindenhatósága és n e m követeli-e jósága? Miért t a r t számot elégtételre? Vájjon n e m szerethet-e m i n k e t egyszerűen, m i n den feltétel nélkül? Könnyű felismerni ezekben a hangokban a „modern vallásosság" szellemét, amely azonban már A n s e l mus előtt sem volt ismeretlen. K o m o l y a n számol, de kénytelen leszámolni is vele, úgy, hogy k i m u t a t j a az írás tanúságtételé v e l való ellentétét. E n n y i r e világosan, m i n t i t t , kevés h e l y e n derül k i , hogy Anselmus a kinyilatkoztatás alapján gondol k o z i k és nem értelmére támaszkodik. Mindenekelőtt ezzel vágja e l ezt a jogosnak tetsző ellenvetést: ,Isten így akarta". ) Isten akarata az, hogy egyedül az elégtétel nyissa m e g a bűnös előtt a kivezető utat a szabadulásra. De azután megmutatja az okát is, hogy miért akarta Isten. Azért, mert ő n e m h u n y h a t szemet a bűn előtt, n e m veheti könnyen a bűn dolgát és n e m engedhet a büntetés szigorúságából. „Az ilyenfajta irgalmas ság" — a m i l y e n t ellenfelei emlegetnek — „szerfölött ellent mond Isten igazságosságának, amely nem felelhet másként a bűnre, mint büntetéssel. Ezzel az „irgalmassággal" Isten ön magával jutna ellenkezésbe; éppen ezért az efféle- irgalmasság lehetetlen". ) A bűn rendbontása n e m maradhat annyiban, m e r t ha elnézné Isten, akkor egyformán bánnék a bűnössel 51
52
p
53
5,1) Si quando Uli cum áliis nominis alicuius communio, valde vrocul dubio intelligenda est diversa significatio. M o n o l . cap. 26. S c h . 33,10. si quando de illa dicitur aliquid verbis, quae communia sunt aliis naturis, sensus nullatenus sit communis... i b . cap. 65. S c h . 56, 35. 52) hoc modo voluit. I , 10. Sch. 17, 28. ) derisio est, ut talis misericordia deo attribuatur. I , 24. S c h . 36, 32. Verum huiusmodi misericordia deinimis est contraria iustitiae illius, quae non nisi poenam permittit reddi propter peccatum. Quapropter, quemadmodum deum sibi esse contrarium, ita hoc modo illum esse misericordem impossibile est. i b . Sch. 36, 37. 53
meg az igazzal és akkor a bűnös kívül állna a törvényen és szabadabb lenne, m i n t az igaz; sőt, a törvény fölébe kerekedne és Istennel lenne egyenlő. Ez pedig tűrhetetlen. Megbotránkoztató, mégis való igazság, hogy jóllehet Isten szereti az embert, n e m adhat neki addig bűnbocsánatot, amíg n e m rendezi adósságát. M i v e l Isten ígérete kizárja az elsöprő büntetést, hogy az ember újra közösséget nyerhessen Istennel, nincs más hátra, m i n t az elégtétel. A bűn m i a t t történnie k e l l valaminek. Isten n e m bocsáthat meg egyszerűen, mert valóságos torlasz zárja el az utat Isten és ember között: a bűn tartozása és Isten ha ragja. Elégtételre v a n ezért szükség, amelynek meghozása le rontja a torlaszt, elhárítja az akadályt Isten és ember között. E nélkül az esemény nélkül nincs üdvösség. A m e n n y i r e „rászorul az ember bűnei bocsánatára, hogy az üdvösséget el nyerje", annyira bizonyos az is, hogy „elégtétel nélkül, tarto zásának önkéntes lerovása nélkül nem hagyhatja Isten büntet lenül a bűnt, a bűnöst sem engedheti üdvösségre". ) „Ez az elégtétel, amellyel a bűnös Istennek tartozik, az, hogy megadja neki a megtagadott dicsőséget"* ) Csak ez a „fizetés" „tisz títja meg" a bűn szennyétől az embert és teszi alkalmassá, hogy bejuthasson az üdvözültek gyülekezetébe. ) „Előttünk bizonyos, hogy az ember üdvösségre teremtetett. Ebben az életben azonban nem érheti el, sőt egyáltalán nem érheti el bűneinek bocsánata nélkül, mert senki sincsen, aki bűn nélkül tudna élni ez életben. Ezért van szükség az üdvösséghez bűn bocsánatra". ) „Az üdvösséget csak annak adhatja Isten, aki-, nek bűneit teljesen megbocsátotta; bocsánatot pedig csak az nyer, aki bűnéért való tartozását lerótta." *) „Bűnért való elég tétel nélkül tehát ember nem üdvözülhet". ) 54
,
5
56
57
5
59
5i) I , ín. S c h . 18, 6; I , 19. S c h . 3 1 , 2. 55) sic ergo debet omnis, qui peccat, honorem deo, quem rapuit, solvere; et haec est satisfactio, quam omnis peccator deo d e b e t facere. I , 11. S c h . 18, 35. 56) I , 19. S c h . 30, 37. ) I , 10. S c h . 18, 1. Qui ergo non solvit deo, quod debet, non poterit esse beatus. I , 24. S c h . 36, 22. 58) i , 23. S c h . 37, 13. 59) h o m o n o n potest salvari sine peccati satisfactione. I , 19. S c h . 30, 2. Hasonlóan I , 2 1 . S c h . 34, 7.; I , 23. S c h . 35, 10.; . 1 , 24. S c h . 36, 19. és 37, 7. 5 7
3. fejezet. A második szakasz: Ember n e m t u d elégtételt adni! ( I . könyv, 20—25. fejezet.) Elégtételre v a n szükség az üdvösséghez, ez a második következtetés-sor kiindulása. Vájjon k i t u d j a megadni? H o l lehet megtalálni és megszerezni ? N e m nagy általánosságban, de egészen személyre szólóan teszi f e l Anselmus a kérdést: „Mondd meg hát: mit tudsz te adni bűnödért Istennek?" ) Boso egy csöppet sem zavarodik meg, hanem elkezdi f e l sorolni a középkori kegyesség gyakorlatát: „Megtérést, töredelmes és alázatos szívet, önmegtartóztatást, külön féle testi sanyargatást, az adakozásban és megbocsátásban jelentkező könyörületességet és végül engedelmességet". Ansel mus azonban könyörtelenül firtatja tovább: „ M i az, amit Istennek adsz mindezekben?" Most már nyugtalankodva próbálja m e g Boso részletezni az ember teljesítményeit: „Hát vájjon nem dicsőítem-e Istent, amikor az ő félelme és szeretete miatt szívbeli töredelemmel elvetem magamtól az e-vüági örö möket, vagy amikor önmegtagadásban és sanyarú munkában ez élet gyönyörűségeit és kényelmét lábbal tiprom, amikor mindenemet szétosztom adakozásban, amikor megbocsátok és engedelmeskedem Istennek?" Boso önbizalma alól azután vég l e g kirántja a t a l a j t Anselmus: „Ha olyasmit adsz, amivel úgyis Istennek tartozol, — ha nem vétkeztél volna is, — nem számíthatod be ama tartozásod törlesztésére, amely bűnöd miatt terhel. Amit pedig felsoroltál, azzal eleve Istennek tartozol". ) 60
61
e o
) I , 20. S c h . 3 1 , 30. s köv. A k ö v e t k e z ő k b e n B o s o a népi k e g y e s ség felfogását szólaltatja m e g , a m e l y n e m i s m e r i a d o g m a t i k a alapvető különbségeit az üdvösség megszerzése, a m e g v á l t á s eseménye, v a l a m i n t a m e g v á l t á s gyümölcsének elsajátítása között. « ) I , 20. S c h . 32, 1.
A z e l é g t é t e l v a l a m i r e n d k í v ü l i á l d o z a t . Első kelléke, hogy m i n d e n kötelességünkön túl való legyen, amellyel, a bűn től eltekintve, n e m tartoznánk Istennek és amelyre n e m kötelez m i n k e t feltétlenül akarata. Azután ízekre szedi Anselmus Boso felsorolását és megmutatja, hogy e g y i k sem jöhet számba elégtételnek, még ha az ember valóban tudna is i l y e n áldoza tokat hozni. Súlyos pörölycsapás ez, amely széttöri Bosonak és az egész a k k o r i népi kegyességnek magabízását és hamis biztonságérzetét. A z utolsó csapást ezzel méri rá Anselmus: „Az engedelmességben pedig mit adhatsz Istennek, amivel máris nem tartoznál neki; hiszen mindenestül, ami vagy, amid van és amit csak tudsz, Parancsolódnák tartozol?" -) Megret tenve kénytelen Boso felkiáltani: „Semmire sem merek többé hivatkozni. Nincs semmi, amivel ne tartoznék Istennek és amit ezért neki elégtételül adhatnék". 6
Súlyos következményekkel jár Anselmus döntése. Augus tinus kegyelemről szóló tanításának hatására ) új t a r t a l o m mal tölti meg a n y u g a t i keresztyénségben egyre jobban elter jedő bűnbánati gyakorlatot. A z t a hiedelmet, hogy az ember bűnbánattal, gyónással, elégtétellel és jóvátevéssel visszakerül het a kegyelem állapotába, megszabadítja a közfelfogásban és a népi kegyes gondolkozásban hozzátapadó félreértésektől. Az a k k o r i egyházi nyelvet, kora kifejezéseit használja Ansel mus, ezért n e m szembetűnő a t a r t a l o m megváltozása nála és ezért könnyen félre lehet érteni, ha nem mondanivalójára és összefüggéseire figyelünk, hanem csak szóhasználatára. A Boso63
62) i b . S c h . 32, 23. és 29. 68) gratia nisi gratis, non est gratia. A u g u s t i n u s : Enchiridion 107. M i g n e S L X L , 282: deo reddente bona pro malis per gratiam, qxiae non secundum merita nostra datur. D e g r a t i a e t l i b e r ó a r b i t r i o 5, 12. M S L X L I V , 889. s i n e i l l o vei operante, ut velimus, vei cooperante, cum volumus, ad bona pietatis opera nihil valemus. i b . 17, 33. M S L X L I V , 901. A n s e l m u s a z o n b a n mesterénél i s következetesebben é r v é n y e s í t i a k e g y e l e m jelentőségét azáltal, h o g y erősebben visszaszorítja az újplátói hatást és bírálóbb s z e m m e l nézi a k i a l a k u l t kegyességi g y a k o r l a t o t és szemléletét. E z t érzi m e g a hagyományos kifejezések m ö g ö t t P e t r u s L o m b a r d u s és talán ezért mellőzi A n s e l m u s tanítását százados hatású müvében, a Sententiarum libri quatuor-ban, és helyette A b a é l a r d u s tanításának a d h e l y e t . R i t s c h A . i . m . I , 33. és 57. 1.
/
v a l való beszélgetésben Anselmus kereken megmondja, hogy az elégtételből kizár m i n d e n emberi erőfeszítést. A m i k o r arról h a l l az ember, hogy a bűn m i a t t rendeznie k e l l Istennel való megzavart viszonyát, menten maga akarja kezébe v e n n i a dolgot és próbálkozni kezd. A közhiedelem az, hogy az ember magától megfizetheti bűn m i a t t való tartozását. V a g y vallásos cselekedetekkel szeretné elérni, m i n t Boso, vagy egyszerűen hazafias és polgári erényekkel, becsületességgel, emberi feddhetetlenséggel hozakodik elő. M i n d e n i l y e n e m b e r i törekvéssel és önbizalommal szemben, az ember érvényesülni akarásával szemben azonban ez az igazság: mindez elégtelen, hogy eltörölje és jóvátegye az ember bűnét. Szóba se jöhet Isten előtt adósságunk rendezésénél. Anselmus ítélethirdetését teljes élességében akkor ismer jük f e l , ha észrevesszük, hogy Boso szavaiban nemcsak a t e r mészetes ember törekvése szólal meg, h a n e m a kegyelmet n y e r t kegyes emberé is. A római katolicizmus is elítéli a pelagianizmust, de h i r d e t i az ember közreműködését, hogy a k e gyelem ereje által t u d az ember igazán jót cselekedni. E n n e k a vallásosságnak megnyilvánulásait sorolta f e l Boso és A n s e l mus az ige megalkuvást nem tűrő ítéletét e hivő cselekedetek fölött is hirdette. ) 6 4
M i v e l dönti meg Anselmus végleg az ember önerejére és erényeire támaszkodó elbizakodottságát? Azzal, hogy rámutat az elkerülhetetlenül szükséges elégtétel nagyságára. A z e l é g t é t e l második kelléke, hogy n a g y o b b l e g y e n , m i n t a b ű n , m i n t az e l r a b o l t d i c s ő s é g . A bűn nagyságával egyenes .64) ö n m a g á r a i s érti ezt az ítéletet, m i n d e n tisztaságára és s z e n t ségére, az í t é l e t r ő l szóló I I . meditációban. „Megrettenek, ha életemre gondolok. Mert, ha jobban szemügyre veszem, egész életem bűnnek, vagy legalább is terméketlennek tűnik fel előttem. Ha látok is benne valami gyümölcsöt, az vagy puszta látszat, vagy pedig tökéletlen, vagy valami képpen férges. Azért Isten nem lelheti benne tetszését, csak haragját. Életed, tehát, bűnös ember, nemcsak majdnem, hanem teljesen bűnökkel tetézett és kárhozatos, vagy pedig terméketlen és elvetendő. D e miért is teszek különbséget „terméketlen" és „kárhozatos" között? Hiszen, ha terméketlen, akkor minden bizonnyal kárhozatos is." Zoltán V e r e m u n d fordítása. A lélek párbeszéde I s t e n n e l , B u d a p e s t , 1933, 54. 1.
6ö
arányban nő az elégtétel nagysága. ) A bűn nagysága és súlya pedig annál inkább növekszik, mennél hatalmasabb, dicsőbb v a l a k i ellen követik el. Jogi szempontból nézve a bűn súlya különböző fokozatú lehet. Azonban i l y e n k o r n e m igazi értelemben vesszük a bűn fogalmát. A bűnt az teszi igazán bűriné, hogy az élő Isten, a felséges Úristen kegyelmes sze mélye ellen irányul. ) Ezért valójában nincs is mértéke a bűn nek, hanem a legkisebb bűn is végtelen. Végtelen ezért az elég tétel is, a m e l l y e l a bűnös Istennek adósa. Anselmus gyakran beszél a bűn „mennyiségéről", „nagy ságáról", amelytől az elégtétel mértéke függ. ) Sokan félre értették szavait, m i n t h a szerinte a bűn dologi természetű kár volna, a m i t felbecsülhetünk és megmérhetünk. Holott ezek a kifejezések sem homályosítják el, hogy a bűn valósága A n s e l mus tanításában teljesen személyes természetű. Isten előtt lesz igazában bűnné, amikor akaratának elleneszegülünk, a vele való közösséget széttépjük. Éppen ezért a bűnnel együtt az elégétel is, Isten előtt való tartozásunk megfizetése is, teljesen s z e m é l y e s jellegű cselekvés. Közelebbről: vállalkozás, ön kéntes elhatározás, önfeláldozás a közösség teremtésért. E g y szóval: történeti esemény. A z embernek önmagát kellene t e l j e sen odaadnia Istennek, hogy újra közösséget nyerhessen vele. Azonban éppen erre magától nem képes a bűnbeesett ember. De mégha képes lenne is erre, „nem elég, ha csak visszafizeti, amit elvett, mert az okozott gyalázatért többet kell adnia". ) A bűn nem szűnhet meg attól, hogy a bűnös megbánja, sem attól, hogy újra aláveti magát Isten uralmának, még ha magától meg is tehetné mindezt, hanem „kárpótlással" tartozik hűtlensége m i a t t . „Nem adsz elégtételt, ha nem adsz valami nagyobbat? 66
6 7
m
fó
) secundum mensuram peccati oporteat esse satisfactionem.. I, 20. Sch. •31, 24. 66) Sic graviter peccamus, quotiescumque scienter aliquid quamÜbet parvum contra voluntatem dei facimus... I , 21. Sch. 33, 37. *7) mensura peccati. L . 65. j e g y z . quantitas. I , 2 1 . Sch. 34, 2. magni túdó. I , 24. S c h . 37, 15. numero et magnitúdó peccatorum omnium. II, 14. S c h . 5 1 , 2. immensitas peccatorum. I I , 14. S c h . 51, 29 ad aequalitatem peccati. I , 23. Sch. 35, 4. 68) nec sufficit sohimmodo reddere, quod ablatum est, sed prx> contumelia illata plus debet reddere quam abstulit. I , 11. S c h . 18, 27.
M
még pedig olyasvalamit, amivel bűnös létedre sem tartozol". ) Ez a „többlet", ez a „kárpótlás" ékesen szóló bizonysága, hogy m i l y e n személyes jellegű Anselmus gondolkozása. A tárgyak világában lehetséges az egyszerű kijavítás, de a m e g r o m l o t t személyes viszonyt és közösséget nem lehet egyszerűen újra f e l v e n n i és f o l y t a t n i , m i n t h a semmi sem zavarta volna meg. E r r e a „többre" v a n szükség, hogy újra közösség támadhasson. És ez sohasem lesz ugyanolyan, m i n t azelőtt volt, hanem vagy gyöngébb lesz, vagy ha a „többlet", a sértésnél, a közösség bontó oknál nagyobb szeretet v a n jelen, erősebb és mélyebb. ) A z elégtétel h a r m a d i k vonására kerül most a sor. A l e g kisebb bűn is végtelen. ) A teremtett, sőt az összes elgondol ható világ együttvéve sem elég értékes, hogy a bűnért elég tételként szolgáljon, hiszen az egész világért sem lenne sza bad, a legkisebb bűnt sem, elkövetnünk Isten akarata ellen. ) Világos tehát, hogy az összes bűnökért való elégtétel végtele nül felülmúlja az egész világmindenséget. A z elégtétel végső, legfontosabb jellemzője tehát az, hogy a b ű n é r t I s t e n n e k valami olyan nagyot kell adni, ami nagyobb minden 70
71
72
es) aliquid *0) H a
malus.
nem
I , 2 1 . Sch. 33, 37. I , 22. Sch. 34, 5.
bizonyítható is a g e r m á n tételes j o g r e n d
•egyenes befolyása, — K a h l e r hatását H e i n r i c h s
L . is
közvetlen,
M . feltevése, — a germán j o g é r z é k némi
elismeri. (Die Genugtuungstheorie
des
hl.
A n s e l m s . 72. és 78. 1.) E s z e r i n t ez a „ t ö b b l e t " személyes vonatkozású: a t i s z t e l e t és megbecsülés, a személyes sérelem j ó v á t é t e l é n e k a
kifeje
z é s e . E n n y i b e n e m l é k e z t e t kissé, távolról, halványan a g e r m á n o k s z e m é l y e s kárpótlására, a kár
megtérítésén felül a d o t t „Geldbusse"-re.
71) I t t i s megkülönböztetést tesz A q u i n o i T a m á s . A teremt m é n y cselekvése, í g y bűne s e m l e h e t végtelen, V i s z o n t „ v a l a m i v é g t e l e n " v a n a bűnben, m e r t I s t e n e l l e n irányul. S u m m a t h e o l . I I , 17. Q u . 87. a r t . 4. 72) Quid, si necesse esset, aut totum mundum et, quidquid deus n o n €st, perire et in nihilum redigi, aut te facere tam parvam rem (sicuti •est unus aspectus) contra voluntatem dei? Boso: Cum considero actionem ipsam. levissimum quiddam videó esse, sed cum intueor, quid sit contra voluntatem dei, gravissimum et nxdli damno comparabile intelligo. I , 2 1 . S c h . 33, 20. Fateri m e necesse est, quia pro conservanda tota creatura nihil deberem facere contra voluntatem dei... si infinito numero multiplicarentur et similiter mihi obtenderentur, idipsum responderem. ib.
7 3
n é l , I s t e n t k i v é v e . ) A m i k o r számba vesszük az elégtétel nagyságát, nyilvánvaló, hogy még csak n e m is gondolhatunk arra, hogy teljesítését az embertől várjuk. Megértjük ennek hallatára Boso i j e d t felkiáltását: „Szerfölött kemény beszéd ez!" A lelkiismeret „szorongattatásába vezet". „Megrémít, meri semmim sincsen, amivel bűnömért megfizessek!' ) 74
Anselmus azonban i t t sem áll meg, hanem egyre újabb o l dalról világítja meg, m i l y e n sokba kerül a kiengesztelődés. A z embernek az Éden-kertben erőtlen létére k e l l e t t volna m e g szégyenítenie az ördögöt, a k i erős létére elbukott, noha s e m m i külső kísértése se volt. A z embernek, a bűnbeesése után, csak az lehet elégtétele, hogy az ördögöt legyőzi, és pedig azáltal, hogy ellenáll a bűnre csábításnak, még akkor is, ha vértanúságba kerül. Erre azonban n e m képes, m e r t születni is már bűnben, születik. ) A z is hozzátartozik azután az elégtételhez, hogy az ember valóra váltja Isten üdvösséges tervét, hogy „amit Isten elveszített az ember által, azt általa nyerje ismét vissza. Másként pedig ez nem történhetik, csak úgy, ha a győző annyi embert igazít meg bűneitől, amennyi az üdvözülésre rendeltek száma". -— A megigazítás pedig az újjáteremtéssel egy. Hiszen „az em ber elbukása az ember természetét egészen megrontotta és meg fertőzte a bűnnel" és így alkalmatlanná tette, hogy Isten a m e n y n y e i városba befogadhassa. E r r e a megigazításra azonban bűnös ember nem képes, m e r t „bűnös bűnöst nem igazíthat meg". ) 75
76
De vájjon n e m igazságtalan-e Isten, hogy az erőtelen és. tehetetlen emberrel szemben i l y e n súlyos követelést támaszt? Világosan szól Anselmus válasza: „Ez az erőtlensége vétke az embernek, mert ennek nem kellene így lenni. A bűn következ ménye nem mentegetheti a bűnt. Az embert saját vétke taszí totta ebbe az erőtlenségbe, úgyhogy nem tudja megfizetni, ami73) aliquid maius quam, quod praeter deum est. I I , 6. S c h . 42, 7. 74) I , 2 1 . S c h . 34, 4. I , 24. S c h . 36, 16. I , 20. S c h . 33, 2. I , 11.. S c h . 18, 38. I , 23. S c h . 34, 35. I , 20. Sch. 32, 27.
—
75
) sit difficile hominem reconciliari deo. I , 22. S c h . 34, 12. laboribus I , 6. S c h . 9, 13. és 33. I , 8. S c h . 12, 13. A m e g v á l t á s „ á r a " j u t e z e k b e n kifejezésre. S o k b a került szabadulásunk az I s t e n szeretetének.. A z I s t e n n e k s e m k ö n n y ű a váltság munkája. 7«) cap. 22. és 23. S c h . 34, 9. és 35, 13.
vei bűnbeesése előtt tartozott, t. i. hogy ne vétkezzék, még kevésbé tudja megadni azt, amivel bűne miatt tartozik. Ezért menthetetlen az ember". ) Isten feltétlen követelését n e m csorbíthatja és n e m törölheti el az ember gyengesége, amelynek önnönmaga az oka. A z ember felelős erőtlenségeért és ez csak annál súlyosabbá teszi szörnyű tartozását. 71
A z ember természetes derűlátását és önbizalmát, amellyel eltakarja helyzetének válságos voltát és szorongatottságából ezer kibúvót vél találni, azzal töri le Anselmus, hogy rámutat a bűn irtózatos hatalmára: „még nem gondoltad meg, hogy milyen súlyos a bűn!" ) Képzelgésekből és ábrándozásokból visszaránt a valóságba. Kénytelenek v a g y u n k Bosoval együtt felkiáltani: „Szerfölött nagy veszedelemben forgunk!" Ha iga zán „vizsgálod szívedet", igazat k e l l adnod az írásnak; el k e l l ismerned, a m i t az értelem is követel: „Hogyha Isten csak igaz ságosságának alapján áll, akkor semerre sincs menekvés a sze rencsétlen ember számára — akkor Isten irgalmassága és az em ber reménysége veszni látszik". ) „Lehetetlenség", hogy az ember megszabadítsa magát. A z ember a maga erejéből n e m üdvözülhet. H a csak ezt hallanók, „kétségbe kellene es nünk!" ) I d e v e z e t a C u r D e u s h o m o k ö v e t k e z t e t é s e , h a az e l ő z m é n y t a b ű n b e e s é s t h i t b e n e l f o g a d j u k . E z az e m b e r v a l ó h e l y z e t e : az ö n m e g v á l t á s l e h e t e t l e n ! 78
79
80
A z eredmény most is csakúgy nemleges, kizáró, m i n t az első szakasznál. Anselmus k i m u t a t j a , hogy a bűnös önmagától semmiképpen sem t u d elégtételt adni. A k i azt véli, hogy K r i s z tus nélkül meg tudja fizetni Istennek adósságát, az „téved". ) 81
>
77) I , 24. S c h . 36, 4. 78) nondum
considerasti,
quanti
ponderis
sit
peccat uni.
' I , 21.
S c h . 33, 10. 7 9
) I , 2 1 . S c h . 34, 2. és 33, 13. si rationem sequitur deus iustitiae, non est, qua évadat miser homuncio. I , 24. S c h . 37, 7. — I , 23. S c h . 35, 19. és 37, 9. — I , 22. S c h . 34, 30. I , 2 1 . S c h . 34, 6. 80) nisi fides me I , 22. S c h . 34, 13.
consolaretur,
hoc
solum
me
cogeret
desperare.
**) I , 25. S c h . 38, 2. E z a „falsum" n e m c s a k l o g i k a i ellenmnodást j e l e n t , h a n e m elsősorban a h i t tartalmával v a l ó összeütközést.
Kincs más hátra, m i n t hogy e g y e d ü l K r i s z t u s s z e r e z h e t elégtételt. ) A legfontosabb tanítást, azt, hogy Istennel c s a k a Jézus Krisztus által találunk kiengesztelődést, m e r t c s a k ő adhat elégtételt a bűnért, a C u r Deus homo első könyve tartalmazza ebben a két gondolatsorban. A z a döntő, hogyha v a n egyálta lában szabadulás, márpedig az ígéret alapján kétségtelenül van, akkor csak Krisztustól várhatjuk. Szükségkép v a n így. ) „Senki sem kételkedhetik abban, amit az igazság alapján szűkségszerű érvekkel levezettünk, mégha nem tudja is meg gyarázni, hogy miként van". A C u r Deus homo fő üzenete tehát az, hogy a szükséges váltságunk Krisztusban található. Boso elfogadja ezt az üzenetet és helytállónak i s m e r i e l az eddigi következtetések eredményét. Röviden summázza is és f e l v e t i a következő kérdést. Ez, a theológiailag már csupán másodrendű kérdés így hangzik: m i módon szerezte K r i s z t u s a váltságot? — „Értelmesen rávezettél, hogy meglássam, bűne miatt mivel tartozik Istennek a bűnös ember. Tartozását azonban meg fizetni nem tudja. Ha pedig meg nem fizeti, nem üdvözülhet. — Szeretném, ha ugyanígy rávezetnél arra is, hogy belássam: értelmesen és szükségszerűen kellett megtörténnie, amit Krisz tusról hitvallásunkban hiszünk. A kérdés tehát az, hogy ho gyan eszközölte Krisztus az ember üdvösségét? Azután Isten irgalmassága mimódon szabadíthatta meg az embert, amikor nem bocsáthatott meg neki mindaddig, amíg bűne adósságát le nem rótta". ) 8 2
8 4
84
82) E n n e k a végső következtetésnek két e l ő z m é n y é t m á r e l ő b b l e tárgyalta. A z 5. f e j e z e t b e n k i m u t a t t a , h o g y másvalaki n e m válthatja m e g az e m b e r t . A z t i s k i m u t a t t a a 16.—18. f e j e z e t b e n , h o g y az ígéret kizárja azt, h o g y s e n k i se üdvözüljön. A z e m b e r n e m válthatja m e g magát, m u t a t t a k i az imént, tehát szükségképpen k ö v e t k e z i k a zárótétele. 83) I , 25. S c h . 88, 9. q u o d enim necessaria ratione veraciter esse colligitur, id in nullám deduci debet dubitationem, etiam si ratio, quomodo sit, non percipitur. i b . 38, 20. 84) non ad hoc veni, ut auferas mihi fidei dubitationem, sed ut ostendas mihi certitudinis meae rationem. Quapropter, sicut me rationabiliter deduxisti ad hoc, ut videam... ita me volo perducas illuc, ut rationabili necessitate intelligam esse oportere omnia illa, quae nobis fides catholica de Christo eredére praecipit, si salvari volumus... I , 25. S c h . 38, 23.
4. fejezet. A h a r m a d i k szakasz: Csak az Isten-ember halála az elégtétel. ( I I . könyv, 6—17. fejezet.) A Cur Deus homo második könyve n e m közvetlen f o l y t a tása az elsőnek, hanem szinte újra kezdi a fejtegetéseket. Köz ben esztendők teltek el. Mozgalmas, sőt viharos esztendők. Ért hető, hogy Anselmus nem tudta f o l y t a t n i munkáját, bár az köz ben tovább érlelődött szívében. A száműzetés keserű napjaiban vészi újra elő a váltság nagy kérdését. Egyrészt, m e r t a nagy kérdés állandóan foglalkoztatta és n e m hagyott nyugtot neki, amíg el n e m mélyedt titkába, másrészt vigasztalás és erősítés v o l t sanyarú sorsában. Még az első könyv végén kéri Boso: „Jó messziről kezdd el érveléseidet, hogy annál szilárdabb alapon állhassanak és annál bizonyosabbak legyenek". ) Ennek a kérésnek tesz eleget Anselmus azzal, hogy az első öt fejezetben bevezetésként rész letesen kitér Isten üdvösséges tervére és ígéretére, részben megismételve és kibővítve az első könyv fejtegetéseit. Az em bert kezdetben igaznak teremtette Isten, hogy üdvösségben éljen. ( 1 . fejezet.) N e m halt volna meg, ha nem vétkezik. A halál annak a jele, hogy bűnbe estünk és elmerültünk a bűn ben. (2. fejezet.) A z embert olyanná akarja Isten újjáterem teni, a m i l y e n a bűnbeesés előtt volt. Ezért k a p j u k az ígéretet, hogy az ember azzal a testtel támad fel, amelyben i t t e n él. A z egész ember testestül-lelkestül j u t az örök üdvösségre vagy az örök büntetésre. (3. fejezet.) A bűn m i a t t n e m hiúsul hat meg Isten üdvösséges terve, hanem a m i t Isten az emberi természettel elkezdett, azt véghez is viszi. Ehhez szükséges a teljes elégtétel, amelyet azonban a bűnös nem t u d megadni. (4. fejezet.) Istennek k e l l tehát meghoznia. Ez a „kell", ez a szük ségszerűség, azonban n e m Isten fölött álló, kényszerítő kötele85
85) I , 25. S c h . 38, 32.
zés. Azért szükségképpen való, hogy Isten maga szerezze meg, m e r t kegyelme változhatatlan. Dicsőségét is abban m u t a t j a meg, h°gy jósága minden akadály ellenére győzedelmeskedik. Ra gaszkodik egyszer adott, önkéntes, szabad elhatározásból hozott ígéretéhez és keresztül viszi. (5. fejezet.) Ezután az előzetes eszmefuttatás után tér rá érvelésének igazi tárgyára. A z a kér dés, hogy m i ez az elégtétel? Azután van-e alapja az ellent mondásoknak, amelyeken fennakad az értelem? A harmadik szakasz az eddigi kettő eredményeire épül. Világosan áll előttünk, hogy váltságunk egyedül Krisztusban van, m e r t rajta kívül az üdvösséget még csak elgondolni se lehet. A z új kérdés tehát az, hogy v á l t s á g u n k m i m ó d o n j ö t t l é t r e ő b e n n e ? Eddig is a k i e n g e s z t e l é s t i t k á v a l foglalkozott Anselmus hivő gondolkodása, azonban inkább csak az útat egyengette feléje. Most azonban magával a t i t o k k a l állunk szemben. Arról szó sincs, hogy m i átláthatnánk ezen a t i t k o n és értelmünkkel megfejthetnők. A m i t tehetünk és a m i t meg is k e l l tennünk, ez az, hogy körülírjuk és gondolatainkkal körüljárjuk ezt a t i t k o t . Eddig is v a l l o t t a Anselmus, hogy hivő megismerésünk korlátozott, most az utolsó két szakaszban azonban még szűkebb térre szorítkozik belátásunk. N y i t v a áll a lehetőség, hogy más értelme is lehet Isten cselekvésének, m i n t amire Anselmus rájött és m i n k e t rávezetni próbál, h i s z e n „Isten tud úgy cselekedni, hogy emberi értelem jel nem joghat ja". ) A Cur Deus homo első könyvében a „szükségképpeniség" (necessitas) u r a l k o d o t t az érvelésekben. Most, a másodikban inkább a „célszerűség, a legmegjelelőbb, a legjob ban illő mód" (convenientia) j e l l e m z i a gondolatsorokat. Most is a szükségszerűség kinyomozására törekszik Anselmus, de tárgyának — a váltság titkának — természete olyan, hogy sok fontos ponton kénytelen a legmegfelelőbb út és mód sejtésénél megállni. ) „Ha nem tudunk belátni abba, hogy Isten miért 86
8 7
86) Ostendimus, ut puto, certam rationem, quomodo deus assumpserit hominem, sed nequaquam negandum existimo aliam esse praeter istam, quam diximus, excepto hoc, quia deus facere potest, quod homi nis ratio comprehendere non potest. I I , 17. Sch. 60, 10. 87) q u o d non solum conr>eniens, sed etiam necessarium esse pos• sumus concludere. I I , 16. S c h . 55, 3; v i s z o n t c o n v e n i e n t i a . I I , 19. S c h . 63, 30. s t b .
cselekedett igy (és nem másként), nem csodálkozhatunk rajta, hanem imádattal kell elfogadnunk, hogy ilyen dologban mindig marad titok, amelynek nem járhatunk végére"'. ) „Kicsoda vete medhetnék arra a gondolatra, hogy az emberi értelem megért heti, milyen bölcsen, mennyire csodálatosan történt ez a kifür készhetetlen esemény? Boso: Elismerem, ebben az életben em ber nem képes arra, hogy ilyen titkot teljesen kibogozzon; de nem is azt kérem tőled, amit senki sem tehet meg, hanem csak annyit tégy, amennyit tudsz. Mert ha csak valamit is megmu tatsz abból, amit megláttál, jobban meggyőzöl arról, hogy e dolognak még mélyebb magyarázata is rejtőzködik, mint ha érveléseddel semmi belátást sem adsz és néma maradsz". ) I l y e n határok között, — amelyeket a tárgy természete szab meg — vezet Anselmus gondolatsora igen figyelemreméltó eredményekre. A Cur Deus homo harmadik gondolatsora a b b ó l i n d u l k i , hogy m i v e l az esedékes elégtétel végtelenül nagy, szükségkép pen c s a k az I s t e n - e m b e r t u d j a m e g a d n i . „Mert, aki a magáéból olyasvalamit tud Istennek adni, amely mindent felül múl, ami csak Istennek alá van rendelve, annak szükségkép pen nagyobbnak kell lenni mindennél, ami nem-Isten. Senki sincs pedig „minden fölött', egyedül Isten maga. Senki más nem tudja tehát ezt az elégtételt megfizetni, csak Isten. Viszont senki más nem tartozik vele, csak az ember, mert az em ber bűnéért kell az elégtétel. Ha tehát áll az, hogy a „felső város" szükségképpen emberekből egészül ki, valamint az is, hogy ez nem mehet végbe, amíg meg nem lesz az elégtétel, — amelyet nem tud más leróni, csak Isten és amellyel nem tar tozik más, csak az ember, — szükséges, hogy mindez az Isten ember által történjék". ) Azért l e t t tehát Isten emberré, hogy megszerezze az elég tételt, amely váltságunkat és szabadulásunkat eszközli. Félre érthetetlen világossággal mutat rá Anselmus a megtestesülés 88
m
90
88) I I , 16. S c h . 53, 20. 89) I I , 16. S c h . 53, 32. 00) necesse est, ... satisfactio, nec debet nisi homo, necesse est, Sch. 42, 7.
quam nec potest facere nisi deus ut eam faciat deus homo. I I , 6.
*
91
okára: „isten végső irgalmasságára'*, amely egészen „más", ) m i n t a m i n d e n t elnéző, m i n d e n t megbocsátó, lagymatag jóság, amiről ellenfelei n e m győznek eleget beszélni. ) Csodálatos szeretetéből száll alá hozzánk Isten és veszi 'magára emberi természetünket. „Helyénvaló az, hogy az ember bűnéért ember adjon elégtételt; az is szükséges, hogy vagy maga a vétkes ad j o n elégtételt, vagy valaki nemzetségéből. Embernek kell tehát megfizetnie, máskülönben sem Ádám, sem nemzetsége nem ad önmagáért elégtételt. Ádámtól és Évától áradt el a bűn minden emberre, ezért senki más, csak ő maguk, vagy aki tőlük szár mazik, tartozik a bűn miatt elégtétellel. Mivel pedig ők már nem tehetik meg, szükségképpeni, hogy egy ivadékuk cselekedje meg". ) Ezért k e l l e t t Istennek valóságos, közönsé ges e m b e r i életet magára venni, hogy Ádám ivadéka legyen és az emberiség tartozását megfizethesse. A helyettesnek o l y a n nak k e l l lenni, m i n t a m i l y e n az, a k i helyett cselekszik. Csak „az ember képében*' tudja Isten felemelni és újjáteremteni a b u k o t t emberi nemet, eredeti méltóságára és rendeltetésére, árra, hogy önként, magától szolgálja Istent. Ezt az emberi ter mészetet szűz Máriától vette f e l Isten, személyes egységbe ön magával. Hogyan születhetett azonban bűn nélkül az Isten ember, a m i k o r édesanyja is a bűnösök közé t a r t o z i k és m e g váltásra szorul? Ügy, hogy már Krisztus megszületése előtt, annak elkövetkező halálába vetett hite megtisztította Máriát m i n d e n bűntől. Ettől a hitben megtisztított szűztől vette Isten az e m b e r i életet. ) 92
93
94
91
)
ultima misericordia, alia misericordia. I , 24. S c h . 37, 1. és 12. ) I s t e n n e k „ i l y e n jóságát", a b i b l i a i szeretet torzképét, gúnyolja V o l t a i r e és H e i n e : dieu pardonnera, c'est son métier, I s t e n m a j d m e g bocsát, h i s z ' ez a mestersége. 93) I I , 8. S c h . 43, 22. 9 2
94) F i g y e l m e t érdemel, h o g y A n s e l m u s mariológiájában m i l y e n k e vés n y o m a v a n a későbbi f e r e n c e s Mária-kegyességnek. A n s e l m u s n a k s z o k t a k tulajdonítani t ö b b M á r i a - h i m n u s z t m e g elmélkedést és e z e k a l a p j á n őt t e s z i k m e g a M á r i a - d o g m á k alapvetőjének. H o l o t t A n s e l m u s a z t v a l l j a : nunc videmus, quia mater eins per eius mortem futuram munda fűit... I I , 16. S c h . 55, 25. E n n e k alapján k e l l megítélnünk ú. n . M á r i a írásainak hitelességét. í g y v é l e k e d i k a n e v e s skolasztika-kutató, L a n d g r a f A . is a K a t h o l i s c h e s K i r c h e n l e x i k o n - b a n . L u t h e r M a g n i f i c a t jára e m l é k e z t e t A n s e l m u s Mária-felfogása.
Jóllehet az elveszett ember megváltása a teljes Szenthárom ság egy Isten műve, különösképpen a Fiúra tartozik, hiszen az e m b e r i természettel csak a Fiú-Isten egyesült. Ez a leghelyénvalóbb, m e r t illendőbb, hogy a Fiú könyörögjön az Atyához, m i n t a Szent háromság bármely más személye a másikához. V a n azután még egy nyomós oka, hogy miért éppen a Fiú, az Ige, öltött magára emberi m i v o l t o t . „Mivel az ember meg az ördög, mindketten Istenhez való hasonlatosságot tulajdonítottak maguknak hami san, önös akaratuk által, azért különösképpen a Fiú személye ellen vétkeztek, aki — a hitvallás szerint — az Atya egyetlen igazi képe és hasonmása. Illő tehát, hogy az dönthessen bün tetés — avagy felmentésről, aki ellen ezt a vakmerő támadást intézték." ) Jelentős mozzanata Anselmus tanításának, hogy egyedül Jézus Krisztus az Isten képe. Nemcsak viseli ezt a ké pet, m i n t az első ember tette, amíg el n e m veszítette, h a n e m ő maga Istennek ez a képe. Nekünk többieknek, a bűnbeesés után, teljesen hiányzik Isten-képünk, mindaddig, amíg a Szent lélek Úristen újjá n e m teremti r a j t u n k és bennünk. E csoda nélkül és r a j t a kívül csak b i t o r o l j u k felfuvalkodottan és e l hitetjük, hogy megkaparintottuk az Isten-képet. Végzetes tévedésünket egykor maga az Ige, az Isten valódi és valóságos Képe fogja leleplezni. Ennek a b i b l i a i igazságnak a hirdetése is igazolja, hogy m i l y e n kevés szóhoz j u t a Cur Deus homo szerzőjénél a természetes értelem okoskodása (a theológia naturalis). Anselmus a h i t alapján gondolkozik. Erről szól a folytatás: „hiába akarunk előle kitérni, „az értelem" is rávezet: szükséges, hogy az isteni és emberi természet egy személyben egyesül jön". ) A z Isten-ember valóságos Isten és valóságos ember. Ezt k e l l azért v a l l a n u n k : ez az ember maga Isten. Senki más, csak ez az Isten-ember törölheti el végtelen tartozásunkat. ) 9 5
96
97
9 5
) I I , 9. S c h . 45, 24. Szépen k e z d ő d i k ez a szakasz: A Fiú azért jön, hogy esedezzék az emberért és legyőzze az ördögöt... „önös aka ratuk által" p e r p r o p r i a m v o l u n t a t e m p r a e s u m p s e r a n t fordítása. 96) I I , 9. S c h . 45, 29. 97) A n s e l m u s sajátos, egyedülálló „észszerű" ( r a t i o n a b i l i t e r ) f e j t e g e téseit feltételük különbözteti m e g élesen m i n d e n filozófiai okoskodástól. L e v e z e t é s e i n e k forrása a k i n y i l a t k o z t a t o t t igazság, n e m p e d i g a z é r t e l e m és a tapasztalás t a r t a l m a . Gondolkozását ezért m i n d i g az ókori e g y -
„Mivel ez az adósság oly szerfölött vagy, hogy bár egyedül az ember tartozik megfizetni, senki más nem törölheti el, csak Isten maga; azért kellett, hogy eggyé legyenek, azaz Isten egy és ugyanabban a személyben emberré is legyen. Szükségkép peni tehát, hogy Isten önmagával személyes egységbe vegye az emberséget, a végett, hogy az a természet, amely t a r t o z i k u g y a n a fizetéssel, de nem fizetheti meg, azé a személyé legyen, ház ünnepélyesen v a l l o t t és k i h i r d e t e t t hittételei irányítják, élükön a C h a l k e d o n i Hitvallással. E z e k a d o g m á k biztosítják a kinyilatkoztatás n a k ellentmondó ( p a r a d o x ) és értelemfölötti jellegét. B á r m e n n y i r e ú g y látszik is, m i n t h a a c a n t e r b u r y - i érsek b e l e g a b a l y o d n a nagyszerű e l m é j e c s i s z o l t a f o g a l m a k n a k és pompás következtetéseknek útvesztőjébe, s o h a s e m téveszti szeme elől a kinyilatkoztatás csodáját, — éppen a Krisztusról szóló d o g m á k kalauzolása k ö v e t k e z t é b e n . Á l l a n d ó a n a z t h i r d e t i , h o g y I s t e n c s e l e k s z i k a megváltásban. Ö v e s z i magához az e m b e r i természetet és m a g a s z t a l j a f e l ezáltal, deus assumet humanam. naturam. I I , 8. S c h . 43, 17. I I , 18. Sch. 60, 36. Sic enim nullám divinae substantiae significamus humilitatem, sed unam dei et hominis monstramus esse personam. Non ergo in incarnatione dei ulla eius humilitas intelligitur facta, sed natura hominis creditur exaltata. I , 8. S c h . 12, 21. Ez az élő, i g a z i , húsból v é r b ő l álló valóságos személyiség, ez a t i t o k z a t o s V a l a k i a k i n y i l a t k o z tatás csodája. Filium dei et assumptum hominem unam esse personam, ut idem sit deus et homo, filius dei et filius virginis. I I , 16. S c h . 56, 32. M é g élesebben f e j e z i k i az e v a n g é l i u m csodáját és az általa k e l t e t t m e g ütközést ( s k a n d a l o n ) a k ö v e t k e z ő f o r d u l a t o k b a n : homo ille, qui deus esset. I I , 18. S c h . 60, 39. I I , 10. S c h . 47, 17. és 29. idem sit deus qui et homo I I , 7. S c h . 43, 2. voluntas illius fűit voluntas dei. I I , 16. S c h . 56, 36. Különösen jelentős az akarat-egység kiemelése. Valóságos azonosság ez. N e m c s a k arról v a n szó, h o g y az I s t e n - e m b e r a k a r a t a t e l j e s e n összhangzó I s t e n akaratával, h a n e m az I s t e n - e m b e r a k a r a t a e g y b e e s i k Istenével, a kettő e g y és u g y a n a z . K e v e s e n szólaltatták m e g e n n y i r e határozottan a megtestesülés titkát, m i n t A n s e l m u s . L u t h e r a z o n b a n m é g ezt a derék tanítást i s e l m é l y í t i . A n a g y bencés szerzetes, C a n t e r b u r y érseke az a u g u s t i n u s i ö r ö k s é g hatására I s t e n változatlansá gát hangsúlyozza és n e m m e r I s t e n k e g y e l m e s alászállásáról és m e g a l a csonyodásáról beszélni. A r e f o r m á t o r a z o n b a n t e l j e s e n ígeszerű a k a r l e n n i . Bátran h i r d e t i ezért a kinyilatkoztatás l e g m é l y e b b , l e g t i t o k z a t o s a b b üzenetét i s : I s t e n valóban eljött hozzánk, a m é l y s é g b e . ( E z t n e v e z t e azután B e z z e l H . találóan c o n d e s c e n d e n t i a - n a k . ) A F i l i p p i - l e v é l 2. részének híradása talán Luthernél h a n g z i k a legcsorbítatlanabbul. A z ígeszerűségre való k o m o l y törekvés e g y másik jelentős változást i s l é t r e h o z o t t : egyszerűsítette a theológia és igehirdetés nyelvét. A n s e l m u s nál a theológiai h a g y o m á n y s o k s z o r okoskodásban és a f o g a l m a k össze tűzésében j e l e n t k e z i k . A s z e r z e t e s i élet elmélyedése és elmélkedése
98
a k i valóban el tudja törölni az adósságot." ) A z I s t e n e m b e r r é l é t e l e t e s z i tehát l e h e t ő v é a k e r e s z t e n s z e r zett e l é g t é t e l b e n a kiengesztelődést. A z ókori e g y háznak a m e g v á l t á s r ó l szóló h i t v a l l á s a csendül m e g a Cur Deus homo-ban: váltságunkat egyedül I s t e n nek köszönhetjük. Isten maga viszi véghez. Ezért o l y a n fontos K r i s z t u s istenségének h i t t e l való m e g v a l l á s a . De éppen úgy h o z z á t a r t o z i k a H i t v a l l á s h o z az i s , h o g y v a l l j u k K r i s z t u s e m b e r s é g é t . E z b i z t o s í t j a a k i e n g e s z t e l ő d é s t ö r t é n e t i s é g é t . Az elégtétel n e m eszme, n e m v a l a m i gondolati folyamat eredménye, h a n e m valóságos történeti esemény, amely az időben egyszer követ sűríti és tömöríti mondanivalóját, úgy szakítva m a
már
hogy
a k l a s t r o m i légkörből k i
nehézkesnek t a r t j u k n e m e g y helyütt. Sokszor
u g y a n a száraznak látszó g o n d o l a t m e n e t e k e n
átsüt
a h i t f é n y e és tüze; g y ö
n y ö r ű szemléletes képekben mozog g y a k r a n bizonyságtevése, mégis n a g y változást h o z o t t a reformációban az i g e u r a l m a s o k fölött. A m i m o z g a l m a s ,
a theológiai okoskodá
személyes a „skolasztika atyjánál", az
még
j o b b a n k i t e l j e s e d i k . D e még f o g a l m a i is szemléletes képekké, hivő látássá elevenülnek. E z a m o z g a l m a s ,
l e l k e t és erőt sugárzó n y e l v biztosította
— e m b e r i l e g — az evangélium hódítását és életformáló hatalmát a X V I . században, n e m c s a k Németföldön, h a n e m
hazánkban is.
98) I I , 18. S c h . 60, 34. É r d e k e s m e g f i g y e l n i , h o g y amennyiben k o m o l y a n v e s z i A n s e l m u s a K r i s z t u s két természetéről és egységes sze m é l y é r ő l szóló dogmát, nála is f e l b u k k a n a „tulajdonságok közléséről és kicserélődéséről" ( c o m m u n i c a t i o i d i o m a t u m ) szóló tanítás. Cum dicimus deum aliquid humile aut infirmum pati, non hoc intelligimus secundum sublimitatem impassibilis naturae, sed secundum infirmitatem humanae substantiae, quam gerebat. I , 8. Sch. 12, 14. ille homo... numquam erit sine eins potentia et fortitudine et sapientia... omnem igitur habebit scientiam, quamvis eam publice in hominum conversatione non ostendat. I I , 13. S c h . 50, 12, 35. Ad hoc enim valuit in Christo diversitas naturarum et unitas personae, ut, quod opus erat fieri aá hominem restaurationem, si humana non posset natura, facérét divina, et si divinae minimé conveniret, exhiberet humana; et non alius atque alius, sed idem ipse esset, qui utrumque perfecte existens per humanam solveret, quod illa debebat, et per divinam posset, quod expediebat. I I , 17. S c h . 59, 2. Nempe quoniam ipse idem est deus et homo, secundum humanam quidem naturam, ex quo homo fűit, sic accepit a divina, quae alia est ab humana, esse suum, quidquid habebat, ut nihil deberet dare, nisi quod volebat; secundum personam vero sic a seipso habebat, quod habe bat, et sic perfecte sibi sufficiens erat, ut nec álii quicquam retribuere nec, ut sibi retribueretur, dare indigeret. I I , 18. S c h . 62, 27.
kezett be, meg n e m ismételhető, semmivé n e m tehető módon.
vissza
n e m vonható és
A megtestesülés csodája a legszorosabb kapcsolatban v a n a golgotai áldozattal, m e r t annak az útnak a kezdete, amely nek célja, vége és értelme a kereszt. I t t a kereszt előtt vetődik íel a végső, a kulcs-kérdés, amely az evangélium megértésé nek a n y i t j a . „Miért halálával üdvözíti az embert az emberré lett Isten, amikor úgy látszik, mintha más úton is eléghette volna?" ) Az rnár kiviláglott az eddigiekből, hogy az Isten emberen kívül nincsen mentség. Csak nála, kizárólag az ő sze mélyében találhatjuk meg, amit a n n y i r a keresünk, a megvál tást. F e l b u k k a n azonban a kérdés: n e m szolgálhatna-e élete is szabadító elégtételként? Vájjon miért k e l l meghalnia ahhoz — sőt szükségképpen —, hogy megszerezhesse számunkra az üdvösséget? 99
A z Isten-ember földi élete magasztos és értékes, m e r t t e l jes odaadással, engedelmesen vetette alá magát Isten akara tának. Jóságos élete egyetlen a maga nemében. És annál k e d vesebb nekünk, annál jobban szerethetjük, mennél nagyobb a jósága. Micsoda jóság ez! M i n d e n b a j u n k b a n osztozik, n y o m o rúságunkkal közösséget vállal. Teljesen azonosul velünk. Azonban élete mégsem lehet elégtétel, bármilyen értékes is, úgy, hogy az egész történetből, az emberiség sorából páratlan módon messze kimagaslik, noha olyan, hogy nincs és n e m is lehet hozzá fogható, m e r t az igaz és jó életre emberré létele m i a t t kötelezve volt. Elégtétel pedig csak olyan cselekedet lehet, a m e l l y e l nem tartozik Istennek. Csak a kelleténél több mehet elégtétel-számba. ) 100
M i v e l az Isten-ember élete magasztos és értékes létére sem lehet elégtétel; n e m m a r a d más lehetőség, m i n t hogy e f e l séges személy halálára gondoljunk. D e vájjon Jehet-e a halála elégtétel? Vájjon nincs-e erre is kötelezve? N e m jár-e a halál együtt e m b e r i természetünkkel, amelyet magára vett? A z Írás igazságát érvényesíti Anselmus, a m i k o r rámutat, hogy a halál csupán m e g r o m l o t t emberi természetünknek elválaszthatatlan 99) I I , 18. S c h . 60, 30. wo) I I , 10.—13. f e j e z e t e k .
velejárója, de semmiképpen sem tartozott hozzá eredetileg az ember igazi mivoltához. A halál a bűn büntetése. A z Isten ember pedig bűn nélkül való. és ezért nem k e l l e t t meg halnia. Elkerülhette volna, ő azonban szabadon, a maga jó szántából vállalta a halált. De hogyan szenvedhette e l egy általában? Ügy, hogy emberi természete az istenivel egyesült és annak mindenhatósága képesítette, hogy életét feláldozza. Halála n e m szükségképpen következett be, hiszen Isten lévén, mindenható, a k i fölött semilyen kényszerítő, avagy tiltó szük ségesség sincsen. Tartozni n e m tartozott, hogy meghaljon, m e r t n e m v o l t bűn benne. Egyedüli oka halálának szabad aka rata volt. Azért engedte, hogy életét elvegyék, vágy inkább, azért áldozta fel magát önként, m e r t a megváltás másképpen n e m v o l t lehetséges. Halála azonban nemcsak önkéntes és szabad elhatározása m i a t t vehető elégtételnek. A z t is meg k e l l keresni, vájjon az elégtételnek másik kelléke is megvan-e? önfeláldozása miért törölheti el olyan bőségesen bűn-okozta adósságunkat? Miért múlja felül halála a bűn sokaságát és súlyát? „Nála Isten sze mélyéről van szó/" ) „A személye ellen elkövetett bűn pedig hasonlíthatatlanul felülmúlja mindazt, amelyet személyén kívül cselekszünk." A z Isten-ember életének kioltása, sőt felséges személyének legkisebb megsértése égbekiáltóbb bűn, m i n t a világ m i n d e n vétke együttvéve, sőt nagyobb, m i n t akár az e l gondolható legnagyobb bűn. M i v e l azonban a bűn azért rossz, m e r t valami jónak a megrontása és „annyival rosszabb, amenynyivel nagyobb jót pusztít el", az Isten-ember ellen elkövetett bűn roppant nagysága teszi nyilvánvalóvá életének véghetet l e n becsét és drága-voltát A m i k o r tehát ő ezt a m i n d e n t meszsze felülmúlóan értékes életét adja oda áldozatul, hogyne tö rölné el szörnyű adósságunkat? . . . „Azután gondolj arra is, hogy annyira gyűlölséges a bűn, amennyire rossz. Az ő élete pedig annál kedvesebb, mennél nagyobb a jósága. Mivel jó101
1 0 1
) I I , 14. S c h . 5 1 , 23. personam dei tangunt peccata. I I , 14. S c h 52, 5. K r i s z t u s g y i l k o s a i n a k csak azért n e m tulajdonítja I s t e n v é g t e l e n vétküket, m e r t tudatlanságból c s e l e k e d t e k . H a n e m í g y jár e l a t y a i szíve, k i v a n n a k r e k e s z t v e a bűnbocsánatból és örökre e l v e s z t e k . Í g y a z o n b a n n e k i is szól a váltság, h a h i t t e l elfogadják.
sága sokkalta nagyobb, mint a legnagyobb rossz, az életének kioltása — ebből nyilván következik, hogy élete sokkal kedve sebb, sokkal szeretetreméltóbb, mint amennyire gyűlöletesek a bűnök ... Hát ezek után sem hiszed, hogy ilyen nagy és enynyire szeretett jó ne volna elégséges, hogy megfizesse az egész viíág tartozását?" A keresztyének örvendező hálája szólal meg Boso szavai ban: „Sőt végtelenül bőségesebb is!" Ezután lezárja Anselmus ezt a gondolatsort: „Megláttad, hogy így győzi le ez az élet a bűnöket mind, t. i. azáltal, hogy értük odaáldoztatik" ) Ennek az embernek élete olyan dicső, annyira értékes, hogy nemcsak elegendő fizetés az egész világ bűneiért, hanem végtelenül bő ségesebb i s . " ) Világosan állhat előttünk, hogy egyedül az Isten-ember önkéntes halála az elégtétel. Egyedül ez ment meg m i n k e t az örök kárhozat veszedelméből, még pedig azért, m e r t ,.amikor magától odaszánja életét Istennek, mindennél nagyob bat ad Isten dicsőségére, nagyobbat, mint az egész világ — Istenen kívül. — Ezzel a határtalan áldozatával azután Krisz tus valóban le tudja róni minden ember minden vétkes tarto zását". ) 102
103
104
102)
i i , 14. s c h . 5 1 , 32.
i°3) I I , 18. S c h . 61, 1. Vitám autem huius tarn sublimem, tarn pretiosam apertissime probasti, ut sufficere possit ad solvendum, quod pro peccatis totius mundi debetur, et plus in infinitum. S o k a n félreértették A n s e l m u s elégtétel-fogalmát, a m i k o r úgy értelmezték, h o g y nála K r i s z t u s áldozata e g y e n l ő a bűnök nagyságával és ezért kiegyenlíti a t a r t o zást. S z e m b e szokták állítani A n s e l m u s s a l A q u i n o i T a m á s t , a k i h e l y e s e b b e n túláradó elégtételről ( s a t i s f a c t i o s u p e r a b u n d a n s ) beszél. E z z e l s z e m b e n n y i l v á n v a l ó , h o g y Tamás A n s e l m u s t k ö v e t i . A C u r D e u s h o m o ból mindenütt k i v i l á g l i k , h o g y K r i s z t u s áldozata végtelenül é r t é k e s e b b a tartozásnál. 104) i b . 61, 9.
5. fejezet. A negyedik szakasz: Krisztus halálának gyümölcse. ( I I . könyv, 18—22. fejezet.) A h a r m a d i k szakasz szemünk elé állította a testté lett Igét, a k i meghalt a keresztfán, hogy áldozata elégtétel legyen a bün m i a t t veszni térő emberiségért. N i n c s m á s m e n t s é g a bűnös számára; c s a k K r i s z t u s k i e n g e s z t e l ő halála. Mielőtt tovább vezeti gondolatainkat, hogy K r i s z t u s halálának gyümölcseit felismerjük, súlyos aggályok és kételyek sorával k e l l szembenéznünk. A z értelem számára ellentmondásnak lát szik, hogy csak az ártatlannak a halála szerezhet szabadulást a bűnösnek. A természetes ember erkölcsi érzéke megütközik azon, hogyan akarhatta vagy engedhette Isten, hogy az egyet len igaz áldozza f e l magát a bűnösökért; h o g y a n kárhoztat hatja Isten az ártatlant azért, hogy a gonosztevő megszabadul j o n ? ) Még ha világosan látjuk is, hogy a Fiú akarta ezt a halált, hogyan egyeztethető össze az igazsággal; miért m o n d h a t j u k , hogy Istennek tetszett ez az áldozati halál? Vájjon gyönyörködhetik-e Isten ártatlan vérnek hullásában? ) A l e g kiélezettebb és a legkönyörtelenebb formában vetődnek f e l már Anselmus előtt azok a kérdések, a m e l y e k k e l később az unitáriusok hadakoztak a római katolicizmus és a protestáns orthodoxia tanítása ellen. Anselmus először is nyomatékosan kiemeli, hogy Krisztus halálát n e m követelte és nem parancsolta Isten. A z I s t e n e m b e r magától választotta a halált, m e r t csak í g y s z e r e z h e t e t t e l é g t é t e l t . Szükségszerű v o l t tehát, hogy 105
106
WS) I , 8. S c h . 12, 3 1 . 106) I , 10. S c h . 17, 25.
Krisztus meghaljon, de nem egyenes isteni parancsra, hanem, m e r t másképpen lehetetlenség az emberiség megmentése. A z t pedig az értelemnek is méltányolni k e l l , hogy ő minden áron meg akarta m e n t e n i az embereket. Egyedül azért kellett tehát neki meghalni, m e r t ő maga akarta. Akaratát semmiféle kény szer sem kötelezte. N e m rajta kívülről, hanem egyesegyedül saját akaratából való az, hogy így döntött. ) A k e r e s z t halál s z ü k s é g k é p p e n i v o l t , de csak K r i s z t u s ü d v ö z í t ő a k a r a t a és m e n t ő s z e r e t e t e m i a t t . Azután világosan rámutat Anselmus, hogy nem engedel messége által — n e m azért, m e r t Isten parancsolta neki —, hanem az engedelmesség miatt éri őt a halál. ) „Életében és szavaiban tántoríthatatlanul ragaszkodott az igazsághoz (veritas et iustitia)." „Állhatatosan megmaradt engedelmesnek." Ügye az volt, hogy akarata mindenben „egyezzék az Atya akaratáé val". Akármilyen nehéz volt is, addig tusakodott, amíg el nem mondhatta, „legyen meg a te akaratod". ) Engedelmes élete m i a t t támadt reá a hitetlen és istentelen emberek ádáz ellenségeskedése. N e m bírták elviselni az igaz jelenlétét, a k i teljesen oda szánta magát Istennek és ezért törtek életére Ö azonban ingadozás nélkül ment előre az igazság útján," vállalta a legkeservesebbet, a halált is, hogy egy tapodtat se tágítson ettől az úttól. Isten kezébe tette le életét, teljesen rábízta m a gát az ő szeretetére, mert abban bízott, akinek van hatalma, hogy Őt feltámassza. ' Végül feltárja előttünk Anselmus K r i s z t u s halálának Istent szolgáló életével való szoros összefüggését. A váltság ese ménye új oldaláról világosodik meg. Azzal a cselekedetével 107
108
109
io?) nec e x necessitate moriatur, quia omnipotens erit, nec ex debito, quia nunquam peccator erit, et mori possit ex libera voluntate, quia necessarium erit. I I , 11. Sch. 49, 20. 108) ipse sponte sustinuit mortem, non per oboedientiam descrendi vitám, sed propter oboedientiam servandi iustitiam, in qua tarn fortiter perseveravit, ut inde mortem incurreret. I , 9. S c h . 14, 5. 109) I , 9. S c h . 13, 26. I , 8. Sch. 12, 4 1 . I , 9. S c h . 15, 30. Non ergo venit Christus voluntatem suam facere, sed patris, quia iusta voluntas, quam habebat, non erat ex humanitate, sed ex divinitate. I . , 9. Sch. 15, 14. accepíae bonae voluntatis spontanea et amata tenacitas. I , 10. Sch. 16, 21.
törte meg Isten F i a a bűn hatalmát az emberek világában, hogy az Isten elleni nagy pártütés és egyetemes engedetlen ség közepette ő v o l t az egyetlen engedelmes, a k i szívből m e g h ó d o l t I s t e n n e k . E földön szüntelenül Istent dicsőítette, m i n d életében, m i n d kínszenvedésében és halálában, ahol m i n d e n k i megtagadja az istenfélelmet és a szívbeli meghódolást. Ezzel állott be a n a g y f o r d u l a t a kárhozatból az üdvösségre. Most tört meg az átok, amely egyre mélyebb nyomorúságba döntötte az embert, a k i ezt a veszedel m e t maga gyűjtötte fejére. Azután, m i n t ember legyőzte az ördögöt és ezzel megtorolta az első ember elcsábítását. í g y újul meg az Istennel való közösség, a szívbeli függés és önkéntes alárendelés, amelyet megrontott az ember, a m i k o r engedett a kísértőnek és bűnbe esett. Ezzel a győzelmes elégtétellel vál tozott meg az ember szorongatott helyzete és támadt vált ság a kárhozat helyén. ) Az értelem ellenvetései végkép l e pattannak a kereszt evangéliumáról, ha meglátjuk, hogy a F i ú e l é g t é t e l é b e n I s t e n c s e l e k s z i k . N e m egy ártatlan, igaz ember szenved, hanem az emberré l e t t í g e : Isten maga támadja meg gyökerében a bűnt és vet véget a bűn félelmetes rendbontásának. A z I s t e n e m b e r r é l e t t , e l j ö t t k ö z é n k és e z z e l á t h i d a l t a a s z ö r n y ű s z a k a d é k o t , a m e l y e l v á l a s z t m i n k e t t ő l e . É p p e n a k e r e s z t e n , az á l t a l a s z e r z e t t e l é g t é t e l b e n l e s z ez a h í d n y i l v á n v a l ó . Isten kiengesztelődött, közösségét ígéri és ajándékozza ne künk. ) 110
111
110
) db homine exigebat, ut diabolum vinceret et, qui per peccatum deum offenderat, per iustitiam satisfaceret. I I , 19. S c h . 64, 16. victoria vero tdlem debet esse, ut per mortis difficidtatem vincat diabolum. I , 22. S c h . 34, 24. I I , 1 1 . S c h . 41, 8. n i ) B r u n n e r E m i l d o l g o z t a k i D e r M i t t l e r c. k ö n y v é b e n , h o g y az a n s e l m u s i elégtétel e g y s z e r i történeti esemény és n e m eszme. T e l e v a n ezért mozgalmassággal és erővel, n e m úgy, m i n t a n y u g o d t á l l a n dóságú általános igazságok. A z elégtételt K r i s z t u s hozza, m e g a d j a . E z által életbe lép. A z elégtétel „lesz", megtörténik. V i s z o n t az eszmék c s a k érvényesek, általában v a n n a k , d e a történet másodrendű számukra. H e r m a n n R u d o l f d o l g o z z a azután k i A n s e l m u s Isten-központú ( t h e o c e n t r i k u s ) látását. ( A n s e l m s L e h r e v o m W e r k e C h r i s t i i n i h r e r b l e i benden Bedetung. — Christi Verdienst u n d Vorbild. Z u m Problem der S c h l u s s k a p i t e l v o n A n s e l m s C u r D e u s homo.)
Az eddigiekből kiviláglott, hogy az egyetlen elégtétel, amely végzetes adósságunkat rendezheti és az Istennel való megszakadt közösségünket helyrehozhatja, szükségképpen Krisztus halála; továbbá az is, hogy Krisztus önfeláldozása, jól lehet botránkozás az értelmünk számára, mégsem ellenkezik Isten irgalmasságával és igazságosságával. Most azután meg kíséreli Anselmus, hogy belátásra segítsen abban a nagy kér désben, Krisztus elégtétele hogyan eszközli szabadításunkat. ) Régebbi gondolatokat is felelevenít, de mégsem ismétel, hanem merőben új f o r d u l a t t a l érvel. — Nemcsak v a l a m i t ad Krisztus Istennek, hanem magamagát, végtelenül értékes éle tét (pretium), a m i k o r engedi, hogy megöljék az igazságért. Krisztus teljesen Istennek ajándékozza oda magát. M e r t csak az szánja oda magát Istennek teljesen, csak adja meg magát Istennek életre-halálra, a k i érte az életet is kész feláldozni. A z Isten-ember halála tehát nem közönséges halál, mégcsak nem is vértanúság. S e m m i más halálhoz nem fogható az övé, m e r t nem v o l t és n e m is lehet még egy o l y a n élet, m i n t ame lyet ő áldoz fel. Továbbá egyedülálló azért is, m e r t azt adta, amire nem v o l t kötelezve. M i n d e n k i más csak azt adhatja, amivel amúgy is t a r t o z i k . És most következik az új fordulat. Krisztus szabadon választhatott, hogy vállalja-e a halált vagy elkerüli. A z utóbbi is módjában állott. Ö azonban önként a halál mellett döntött és így azt cselekedte, a m i kedvesebb Isten szemében. J u t a h n a v a n ezért Isten előtt (praemium), m e r t ez a cselekedete érdem-számba megy ( m e r i t u m ) . ) Krisztus érdeme az, hogy. meghozta a váltságszerző elégtételt Isten dicsőségére és az emberek üdvösségére. ) 112
113
114
U2) Restat ergo nunc ostendere, quomodo illa solvatur deo pro peccatis hominum. I , 18. S c h . 6 1 , 3. ) K r i s z t u s é r d e m é n e k megalapozása n e m m e g g y ő z ő A n s e l m u s nál. ( H e r m a n n , R u d o l f : C h r i s t i V e r d i e n s t u n d V o r b i l d . 461. s köv. 1.) I t t üti f e l a fejét legerősebben a k o r a b e l i kegyesség s z e l l e m e és n o h a n e m j u t döntő szóhoz, m é g i s feszültségbe kerül I s t e n feltétlen a k a r a t á v a l és k e g y e l m é v e l . Érthető, h o g y k a t o l i k u s theológusok éppen e n n e k a h e l y n e k alapján s z e r e t i k A n s e l m u s t értelmezni. I I . , 18. S c h . 6 1 , 37. s köv. 1 1 3
U4) Immi maximé decet vult laudabiliter ad honorem I , 10. Sch. 17, 22.
táléra patrem tali füio consentire, dei et utiliter ad salutem
si quid hominum...
Ritschl A l b r e c h t és Harnack A d o l f kapva-kaptak azon á látszólagos kövtkezetlenségen, hogy Anselmus eleinte az elég tételről beszél, később azonban, könyve vége felé átcsap az érdem gondolatára. A z i l y e n állítólagos belső ellentmondások kipécézgetésével szerették volna a c a n t e r b u r y - i érsek tanításának hiteiét megingatni. Éles támadásuk széleskörű kutatást indí t o t t meg, amely k i m u t a t t a , hogy csak az idealista kegyesség szemszögéből t e k i n t v e lehet ellentmondást és ellentétet f e l fedezni az elégtétel és az érdem fogalma között. A két nagy tudós túl messzevágó következtetést v o n le, a nélkül, hogy Anselmusnak számukra idegen gondolatvilágát önnönmagából próbálták volna j o b b a n megérteni. A z evangélikus Loofs is, a katolikus Heinrichs is megállapítja, hogy az első keresztyén évezred második felében kialakuló bűnbánati gyakorlat, de általában az egyházi szóhasználat is, az elégtétel és az érdem iogalmát a legszorosabban összekapcsolta. Együttes vagy egy más utáni használatuk tehát magában véve n e m ellentmondás, hanem ellenkezően, történetileg i n d o k o l t eljárás. ) Azonban a puszta szóhasználatnál sokkalta jelentősebb az a kérdés, hogy a „skolasztika atyjánál" m i a t a r t a l m a ennek a két fogalom nak. A n s e l m u s k o r s z a k a l k o t ó t ö r t é n e t i t e t t e az v o l t , h o g y e két k i f e j e z é s t első í z b e n a l k a l m a z t a K r i s z t u s v á l t s á g - m ű v é n e k é r t e l m e z é s é r e . Nyilvánvaló, hogy kettejük összefüggése megmaradt a C u r Deus homo-ban is. Annál nagyobb azonban a tartalom változása. Ez akkor ment végbe, a m i k o r többé n e m kegyes emberek érdemeiről v a n szó, hanem Krisztusnak, az emberré lett Istennek érdeméről beszél. Elzárjuk m a g u n k elől a nagy bencés tanító bizonyságtétele megértésének lehetőségét és félreértjük, ha az anselmusi k i fejezést a k o r a i középkor szokványos kegyességének értelmé ben vesszük. 115
A bűnbánati gyakorlatban, majd később a skolasztikában az érdemek e m b e r i teljesítmények, amelyeknek a kegyelem jutalomképpen jár k i . Ez a katolikus tanítás jellemzője. A h o l az augustinusi örökség elevenebben hatott, meg n e m változ tatta, csak a n n y i b a n módosította ezt a felfogást, hogy erőseb1 1 5
) Loofs
Friedrich.
L e i t f a d e n 273. 1. és H e i n r i c h s i . m . 14.1.
ben kiemelte a „megelőző kegyelmet" (gratia praeveniens). A kegyes ember ennek az „első kegyelemnek" alapján, annak segítségével és azzal együttműködve szerez jócselekedeteivel érdemeket. A veleje e meggyőződésnek az, hogy az ember v a l lásos igyekezete és erőfeszítése n e m hiábavaló, hanem inkább van látatja. A z érdemek miatt következik be a legnagyobb esemény: az ember megnyeri üdvösségét. Ellenszolgáltatás képpen kapja és szerzi meg ezt a legfőbbet, a magasabbrendű, „természet fölötti" életet. Ezzel szemben A n s e l m u s n á l a „Krisztus érdeme" kifejezés inkább csak hasonlat. Külsőleg csak a n n y i a változás, hogy az érdemekből és soka ságukból egyetlenegy érdem lesz. De annál nagyobb változást idéz elő a jelzője: a Krisztusnak az érdeme. T ö b b é n e m e m b e r i c s e l e k v é s t j e l e z , h a n e m az é l ő I s t e n n e k e g é s z e n ú j , c s o d á l a t o s c s e l e k v é s é t . A r r a mutat a „Krisztus érdeme", hogy Krisztus önfeláldozása és önkén tes halála, amelyből ered „érdeme", Isten üdvözítő tervének része, sőt döntő tényezője. Ez teszi szabaddá az utat, hogy Isten kegyelmet gyakorolhasson igazságosságának sérelme nél kül. Két vonása jelentős az érdem hasonlatának. A z egyik az, hogy olyasvalami cselekvés az „érdem", amely Istenre is hat. Istennek olyan cselekvése a „Krisztus érdeme", a váltság, amely hozzánk, pártütő bűnösökhöz való viszonyát gyökere sen megváltoztatja. Isten maga szerez engesztelést és egyben ő maga is kiengesztelődik. A másik vonása az érdem hasonla tának az, hogy o l y a n esemény, amely kegyelmet szerez. A való ság, a kereszt eseménye azonban messze felülmúlja ezt a ha sonlatot. Kiderül, hogy nemcsak sántít ez a hasonlat, hanem egyenesen meg is téveszt. Hiszen emberi erőfeszítéssel n e m lehet a kegyelemre szert tenni. Egyesegyedül Jézus Krisztus műve s abban Isten cselekvése az alapja a kegyelemnek. K r i s z t u s érdeme tehát a n n y i , m i n t a k e g y e l e m n e k a f o r r á s a . A z t próbálja — eléggé félreérthető módon — h i r detni, hogy K r i s z t u s egyszeri történeti cselekvése és áldozata következtében Isten üdvözítő terve valóra válik és beteljesedik. Krisztus műve az egész emberiség számára a legcsodálatosabban hathatós és foganatos. Ez az értelme Anselmusnál „a Krisztus érdeme" kifejezésnek.
A n s e l m u s theológiájának Összefüggésében n e m c s a k az é r d e m , h a n e m az e l é g t é t e l i s t e l j e s e n új t a r t a l m a t n y e r . Ez n e m is lehet másként. H a két i l y e n szoros kapcsolatban álló fogalom közül az egyik átalakul, a másiknak is meg k e l l változnia. A m i l y e n nagy ellentét v a n az „érdemek" és Krisztus érdeme között, ugyanolyan mértékben szemben áll Krisztus elégtétele az elégtételek hosszú sorával. Ezt a nagy eltérést figyelmen kívül hagyják m i n d a római katolikus theológusok, m i n d az idealista szellemű protestáns dogmatörténet írók. A z előbbiek a bűnbánati gyakorlat elégtételét olvassák bele Anselmus írásaiba E szerint az elégtétel o l y a n rendkívüli áldozat vagy teljesítmény, amellyel levezekli, eltörli az ember bűnei m i a t t i adósságát. Megkülönböztetik az i l y e n elégtételtől a büntetés elszenvedését és az engesztelést. Heinrichs L . csak ezt a jogilag szabatosan körülírt elégtételt látja Anselmusnál. Ezzel szemben a C u r Deus homo, a Meditatio de redemptione humana, a Sermo de passione D o m i n i és a többi anselmusi i r a t világosan tanúskodik arról, hogy a „ K r i s z t u s e l é g t é t e l e " kifejezés a k e r e s z t eseményéről szóló b i b l i a i üze n e t e t s z e m l é l t e t i és v i l á g o s í t j a m e g . Éppen ezért sok k a l gazdagabb és egészen más tartalmú, m i n t a bűnbánati g y a k o r l a t fogalmáé. Helyes volt az írásszerűségre kiváló gondot fordító evangélikus orthodox théológusoknak az a megfigye lése, hogy a „Krisztus elégtétele" kifejezés Anselmusnál m a gába f o g l a l j a a büntetés h e l y e t t e s e l s z e n v e d é s é t m e g I s t e n f é l e l m e t e s h a r a g j á n a k k i e n g e s z t e l é s é t i s . A can t e r b u r y - i érsek h a s o n l a t n a k vette a maga korának közkeletű kifejezését, hogy valamiképpen megmagyarázza vele a kereszt üzenetét. Nemcsak „az ellenünk szóló kézírás", a m i n k e t vádoló adóslevél (Kolosszé 2:15), hanem a „megváltás", „szabadítás", „ váltságdíj", „kiengesztelés", megbékéltetés" és az összes többi b i b l i a i kifejezés összefoglalásának t e k i n t i az elégtételt. A z o n b a n az e l é g t é t e l f o g a l m a , b á r m e n n y i r e m e g v á l t o z tatják is jelentését, e r e d e t i é r t e l m é n é l fogva, i d e g e n s z e r ű és t á v o l á l l az e v a n g é l i u m t ó l . Anselmus helytálló törekvését és egészséges, írásszerű látását is n e m egy szer csorbítja és elhomályosítja. A kifejezésnek ezt a gyöngéjét kezdte k i azután R i t s c h l A . és Harnack A . Bírálatuk azonban
alaptalan támadássá vált, m e r t n e m vetették alá magukat Isten igéje feltétlen tekintélyének és miközben a m o d e r n gondolko záshoz próbálták hozzáidomítani a B i b l i a tanúságtevését, éppen a legfontosabbat, a kiengesztelődés csodáját ejtették el, sőt támadták meg. Anselmus bizonyságtevése a C u r Deus homob a n a vétkes tartozásról és az elégtétel megfizetéséről szól. A j o g i és a vallásos élet területén előforduló elégtételek példá jára szinte kínálkozik az a téves felfogás, m i n t h a a nagy b e n cés tanító szemében a kereszten történt áldozat, m i n t meghatá rozott érték, kárpótolná a bűnök adósságát; m i n t h a tárgyak kicserélése, dologi természetű egyezkedés ment volna végbe a Golgotán. Ez a látszat m i n d a d d i g megtéveszthet m i n d e n k i t , amíg csak kellőleg e l n e m mélyed Anselmus mondanivalójába és m e g n e m látja a különbséget közte és a között a vallásos gondolkozásmód között, amelyet Augustinus szelleme n e m érintett és nem termékenyített m e g . A z eddigiekből megvilá gosodott előttünk, hogy a C u r Deus homo-ban a bűn személyes valóság, ugyancsak megláttuk, hogy Krisztus művét is szemé lyisége és élete szabja meg döntő módon. V é g s ő e r e d m é n y k é n t l e s z ű r h e t j ü k t e h á t , h o g y A n s e l m u s ezzel a két hagyományos, egymással szorosan összekapcsolt fogalommal, a K r i s z t u s e l é g t é t e l e és K r i s z t u s é r d e m e k i f e j e z é s sel éppen a váltság személyes jellegét, esemény v o l t á t és t ö r t é n e t i v a l ó s á g á t i g y e k e z e t t k i d o m b o r í t a n i . A szabadszellű (modernista) kutatók eltorzítják a c a n t e r b u r y - i érsek tanítását, a m i k o r szerintük azt tanítja, hogy az A t y a és Fiú szembenáll egymással; az Isten-ember tárgyal az Istennel és szinte elszámolja ártatlan halálát a bűnösök vét kes tartozásának kiegyenlítésére. ) Ebben a megítélésben a Szentháromság tanításának meg-nem-értése jelentkezik. Azért 116
1 1 6
) Jellemző megnyilatkozása a szabadszellemű e m b e r több r e n d b e l i félreértésének S t r a u s z D á v i d F r i g y e s n y i l a t k o z a t a : „ A k i m á s v a l a k i n e k botlásáért büntet e g y e m b e r t , a k i e n g e d i , h o g y e g y ártatlan s z e n v e d j e n a bűnös h e l y e t t ( m é g h a a m a g a jószántából kapható i s e r r e ) és a k i e n g e d i , h o g y a v é t k e s büntetlenül megússza ( a k i erkölcsi v é t s é g nél i s közömbösnek t a r t j a , akárcsak p é n z b e l i adósságnál, h o g y v á j j o n az adós m a g a rój j a - e l e v a g y m á s v a l a k i törleszti h e l y e t t e tartozását), az i l y e n v a l a k i barbárként c s e l e k s z i k " . D e r a l t e u n d d e r n e u e G l a u b e , 1872.
értik félre ezt a Krisztus-hirdetést, m e r t az Isten-emberben csak a rendkívüli nagyembert, a kegyes lángelmét, a teremtő vallásos szellemet látják. P e d i g A n s e l m u s t c s a k a b i b l i a i K r i s z t u s - k é p alapján l e h e t igazán m e g é r t e n i . Jézus Krisztusban maga az élő Isten cselekszik. Ezért értékes az élete végtelenül és ezért hathatós az áldozata. A golgotai esemény, a keresztfán történt halál igazi csoda: Isten szabad kegyelmének a diadala. K r i s z t u s e l é g t é t e l e és K r i s z t u s é r d e m e azt h i r d e t i tehát, h o g y I s t e n s z e r e t e t e g y ő z e d e l m e s k e d e t t bűnünkön, l e g y ő z t e végső romlás sal f e n y e g e t ő adósságunkat. A n e g y e d i k s z a k a s z u r a l k o d ó g o n d o l a t a az, h o g y K r i s z t u s h a l á l a h a t h a t ó s és f o g a n a t o s . A z Isten-ember önkéntes, szeretetből eredő és Istent dicsőítő áldozata szük ségképpen gyümölcsöt terem. Ezt fejezi k i az érdem fogalmá nak a társa, a j u t a l o m (praemium) képzete. Krisztus áldozata n e m v o l t hiábavaló, hanem megvan a j u t a l m a . Érdeméért o l y a n j u t a l m a t kap, amely az egyház élő tagjaié lesz. K r i s z t u s megszerezte a kegyelmet, közelebbről a bűnök bocsánatát. Ebből él a hivő, élete m i n d e n pillanatában. A z t h i r d e t i a j u t a l o m , hogy ez az egyszeri történeti esemény egy szer smindenk o r r a szól, kezdettől fogva mindvégig és elhat széles e világra, m i n d e n k i r e , kivétel nélkül. Ezen a földön is megindult Isten új, különös munkája: megjelent az új élet és kezdi végig kísérni és áthatni a bűn zsarnokoskodása alatt sínylődő és seny vedő életet. I t t is, a j u t a l o m tárgyalásánál, az különbözteti m e g gyökeresen Anselmus tanítását m i n d e n más vallásos j u t a l o m gondolattól, hogy ez a j u t a l o m az élő Isten cselekvésének a része. A váltság művét véghez v i t t e Isten a kereszten és most folytatódik a munkája. Ő cselekedett Krisztus áldo zatában, a kiengesztelődés megszerzésében és ez az esemény újabb lökést ad annak a történetnek, amelyben egyedül I s t e n a cselekvő. A v á l t s á g m e g s z e r z é s é t n y o m o n k ö v e t i s z é t o s z t á s a és k ö z l é s e . A j u t a l o m aláhúzza, hogy valóban megtörtént a kiengesztelés csodája és letagadhatatlanul, két ségbe n e m vonhatóan kihat mindenre, megváltoztatja az egész életet. G y ü m ö l c s e v a n t e h á t a M e g v á l t ó h a l á l á n a k . C s a k e b b ő l az ö s s z e f ü g g é s b ő l v i l á g o s o d i k m e g e l ő t -
tünk a C u r értelme.
Deus
homo
utolsó
fejezeteinek
igazi
„Hogyan ered Krisztus halálából az emberek üdvössége? — Hogyan igazolhatjuk ezt az értelemmel beláthatóan?"— v e t i fel az utolsó előtti nagy kérdést Anselmus". „Azt nem szükséges részleteznimk, hogy mennyit adott a Fiú önkénte sen", a m i k o r feláldozta magát. Ellenben annál szükségesebb, hegy felismerjük, „ilyen nagy önkéntes áldozatot Isten nem hagyhat viszonzás nélkül". „Szükségképpeni az, hogy az Atya adjon ezért valamit a Fiúnak." M i lehetne azonban a Fiú j u talma, a m i k o r az övé minden, amije csak v a n az Atyának? S e m m i t sem adhat n e k i az A t y a . Most érinti azután Anselmus azt a gondolatot, amely érvelését mozgatja: „Ha ebben a nagy és szükségképpeni jutalomban sem a Fiú, sem senki nem, része sül, úgy látszana, hogy a Fiú hiába hajtja végre nagy müvét. Erre pedig gondolni is vétek". A j u t a l o m és az abban való ré szesülés tehát a váltság eredményét és gyümölcsét jelzi. Isten cselekvése m i n d i g következménnyel jár. ) 117
A m i t K r i s z t u s megszerzett, a kiengesztelést és megvál tást, azoknak ajándékozza, a k i k arra o l y a n égetően rászorultak, de a k i k maguktól soha el nem érhetik. „Szükséges tehát, hogy másoknak jusson a jutalom, mivel neki semmit sem lehet adni". ) A kereszthalál eseményén, amelyet Isten v i t t véghez, alapszik az Újszövetség. „Maga az Isten-ember szerzett új szö vetséget és erősítette meg a régit." ) Űj közösség kezdődik a szent Isten és a bűnös ember között. M e r t Krisztus áldozata és szen vedése bűnbocsánatot szerez. Ez pedig döntően megváltoztatja az egész emberiség sorsát. Az a j u t a l o m , a m e l l y e l Isten a vált ság eseményére felel, nem más, m i n t a bűnök bocsánata. ) Ez az emberiség legnagyobb szüksége és legégetőbb kérdése és nH
119
120
U7) I I , 118) i b . 119) et approbet...
19. S c h . 63, 8. S c h . 63, 22. ipse idem deus homo I I , 22. S c h . 65, 29.
nóvum
condat
testamentum
et
vetus
120) A j u t a l o m a k e g y e l e m és a bűnbocsánat. E z t n e m k a p h a t j a a F i ú , m e r t a z első máris az ővé, az utóbbira p e d i g n i n c s e n szüksége. Prius autem... omnia, quae patris erant, sua erant; nec unquam debuit, quod Uli dimitti possit. I I , 19. S c h . 63, 17.
éppen i t t , a bajok gyökerénél talál megoldást és segítséget. „Miután neki magának semmire sincsen szüksége, kiket tehetett volna igazságosabban nagy jutalmának és bőséges gazdagsá gának örökösévé, mint szüleit és testvéreit, akiket oly nagy és olyan sok tartozás terhel? Nekik osztogatja szét kincsét, akik nek mély nyomorúságban való sínylődését jól látja — hogy eltö rölje bűn miatti tartozásukat. Nekik adja mindazt, amit a bűn miatt sohasem érhetnének el." ) „Mi helyénvalóbb annál, hogy halálának gyümölcsét és ajándékát azoknak tulajdonítja (attribuet), akiknek üdvösségeért emberré lett és akiknek — halálával — példát is adott, hogyan kell az igazságért élni és halni." ) Ez az utóbbi idézet már a Cur Deus homo utolsó nagy kér dését érinti. Hogyan következik Krisztus áldozatából halálá n a k legcsodálatosabb gyümölcse: a b ű n b o c s á n a t b ó l f a k a d ó új é l e t . M i mozgatja és alakítja a keresztyén életet? Egyszerű Anselmus bizonyságtétele: Krisztus példája (exemp l u m ) . „Amikor bántalmazást, gyalázatot és a keresztfán latrok között szeretetből fakadó türelemmel, az igazság szolgálatában halált szenvedett — példát adott a hívőknek, hogy semmi féle nyomorúság miatt se tántorodjanak el az igazságtól." ) K r i s z t u s példája — első hallásra úgy tűnik, hogy a középkori kegyesség feleletét h a l l j u k . De ha figyelmesen szemügyre vesszük Anselmus tanítását, menten meglátjuk, hogy a C u r Deus homo összefüggésében „Krisztus példája" sa j á t o s , új t a r t a l m a t k a p . A k k o r t u d j u k ezt a különbséget a lgjobban megvilágítani, ha a későbbi, reformáció korabeli meg különböztetést vesszük segítségül, amely a c a n t e r b u r y - i érsek előtt is jól ismert augustinusi gondolatot fejezi k i határozót121
122
123
121) i b . 63, 34. 122) i b . 63, 30. 123) I I , 18. S c h . 6 1 , 11. K r i s z t u s példája a z o n b a n fölötte áll m i n d e n m é g o l y r a g y o g ó e m b e r i példának. N e m c s a k nagyságban, h a n e m m i n ő s é g i l e g i s különbözik a legnagyobbtól i s . i b . 6 1 , 20. Quis enim explicet, quam necessarie, quam sapienter factum est, ut ille, qui homines erat redempturus et de via mortis et perditionis ad viam vitae et beatitudinis aeternae docendo reducturus, cum hominibus conversaretur et in ipsa conversatione, cum eos doceret verbo, qualiter vivere deberent, seipsum exemplum praeberet? I I , 11. Sch. 49, 26.
lábban. K r i s z t u s példáját a középkor „Krisztus utánzó" ( i m i tatio Christi) kegyessége is, az elmúlt évszázad idealista v a l lásossága is követendő t ö r v é n y n e k t a r t j a és magyarázza, amelynél a m i cselekvésünkön v a n a súly. A z előbbi Jézus alázatosságában, hosszútűrésében és önmegtagadásában látja a leg világosabban kirajzolódva az önmagunkba szállásnak, a l e l k i elmélyülésnek legtökéletesebb útját. A k o m o l y vallásosságra törekvőnek e r r e az útra k e l l lépnie és ezen k e l l járnia. K r i s z tus inkább ihlető és vonzó Vezető a l e l k i élet gyakorlásában, a k i felszabadítja az ember lelke mélyén szunnyadó és fogva t a r t o t t „istenit", meggyújtja bennük az „isteni szikrát", h a t a l mas működésre bírja a lélekben lappangó erőket, hogy egyre jobban megnövekedjék bennük a l e l k i ember és egyre jobban megközelíthessék az „istenséggel való egységet". Krisztus pél dája tehát ebben a hatalmas vallásos mozgalomban — világos útmutatás és kalauzolás a l e l k i élet kibontakozására és m e g gazdagodására. A szabadszellemű „újprotestáns" kegyesség még sokkalta inkább törvénynek látja Krisztus példáját. Szerintük a legmagasabbrendű élet, az ember élet „eszménye" öltött Jézusban testet. Személyiségében a legcsodásabb össz hang v a n m i n d a z o k a magasztos és nemes jellemvonások, és mindazok a fennkölt tulajdonságok között, amelyeket az esz ményekért rajongó század gyermekei csodáltak. Krisztus ragyogó példájáért lelkesedtek, m e r t felébreszti a lelkük mé lyén rejlő, alvó erőket, öntevékenységre serkenti őket, hogy hősies erőfeszítéssel megközelíthessék a tökéletességet. Krisztus példája számukra annyi, m i n t „az eszménynek" egyik l e g nagyszerűbb megjelenése az emberiség történetében. Ez a tör téneti jelenség táplálja és szítja meggyőződésüket, hogy m i l y e n nagyra képes az ember, hogy érdemes küzdeni, m e r t meg lehet közelíteni becsületes iparkodás útján az eszményi életet. A középkor és az újkor felfogása között nagy a különbség, riiszen az előbbi a kegyelem segítségével számol, az utóbbi pedig csak az ember nagyszerű képességeitől várja a „hala dást", mégis m i n d k e t t e n megegyeznek abban, hogy Krisztus példája elsősorban törvény. Ezzel szemben a nagy bencés tanító elsősorban e v a n g é l i u m n a k , azaz ajándéknak látja Krisztus példáját. A z Üdvözítő önmagát ajándékozza nekünk, a hivő
ővele kerül boldogító közösségbe. Nekünk adja halálának g y ü mölcsét, a bűnbocsánatot, de ezenfölül nekünk adja példáját is. Szinte úgy mondhatnánk, hogy Krisztus példaképül is nekünk adja magát. N e m gondolkozását, érzületét vagy életmódját k e l l másolnunk és utánoznunk, hogy hozzáidomuljunk, hanem hozzá k e l l csatlakoznunk, személyes viszonyban k e l l vele élnünk. A z Üjszövetség szavaival: követnünk k e l l őt. Kettőt j e l e n t Anselmus számára Krisztus példája. Egyrészt ő az Elöl járónk és U r u n k , a k i váltsága alapján számot t a r t és uralmát kiterjeszti reánk. De ennél is fontosabb tanításának másik vonása: Krisztus az Életformáló. A legszorosabb közünk v a n hozzá, m e r t életünket kezébe veszi és tetszése szerint alakítja, míg csak új embert n e m farag belőlünk. Krisztus cselekvése, példájának r a j t u n k való kiábrázolása az új élet. K r i s z t u s pél dája tehát azt j e l z i a C u r Deus homo-ban és Anselmus theoló g i a jában, hogy Krisztus szeretetének hatalmába kerültünk, a Szenvedővel közösséget kaptunk. Ez az új élet a végső célja a megváltás munkájának. Krisztus cselekvése azonban m i n k e t sem hagy tétlennek, hanem mozgósít és cselekvésre, szolgálatra indít; követnünk k e l l őt. A Krisztussal való közösség n e m m a r a d rejtve, hanem engedelmességünkben és szolgálatunkban megmutatkozik. Példájának követése teszi láthatóvá az új, megváltott emberiséget. V é g e r e d m é n y b é n „Krisztus példája" a kiengesztelődés eredményét mutatja. A b ű n b o c s á n a t b ó l új é l e t f a k a d . E m b e r i s z í v e k i s e l k e z d i k szolgálni I s t e n dicsőségét. E g y s z ó v a l I s t e n ü d v ö z í t ő t e r v e és a k a r a t a b e t e l j e s e d ő b e n v a n . Ebben az életben, a reménységben járásban, Isten legnagyobb cseleke dete az, hogy emberek követni kezdik Krisztust, a példaképet. Anselmus tanítása — Krisztus példájának követése az élő Isten cselekvése, — közelebb áll a Bibliához, m i n t a „Krisztus utánzás", n e m is szólva a modernista „jézusi eszmény" meg valósításáról. ) Azonban mégsem tudja teljesen és csorbítat l a n u l megszólaltatni az evangélium gazdag üzenetét. Tanítása a reformáció felé m u t a t ugyan, de n e m elégséges ahhoz, hogy Isten igéjét teljesen megértsük. Ezt a hiányosságát m e g f i g y e l 124
124) nullus vero homo a se habet veritatem, voluntatem, sed a deo. I . 9. Sch. 15, 12.
quam •
docet,
aut
iustam
ték az „újprotestáns" dogmatörténet-írók is. Azonban néhány jogosnak vehető bíráló megjegyzéstől eltekintve, n e m tudták „a skolasztika atyjának" bizonyságtételét ígeszerűen h e l y r e igazítani, mert vallásos világnézetük és theológiájuk t e l jesen elszakadt a b i b l i a i kinyilatkoztatástól. Felrótták A n s e l musnak, hogy theológiája az élettől távolálló, „észszerű" g o n doatrendszer; elvont t a n o k k a l foglalkozik; a megváltás esemé nyét az ember belső életétől teljesen függetlenül tárgyalja; csak arról beszél, a m i az emberen kívül történt, de f i g y e l m e n kívül hagyja az ember bensejenek megváltozását. Félreértésü ket legbeszédesebben maga a C u r Deus homo cáfolja, amikor a váltság eseményével elválaszthatatlanul összeköti az új éle tet, K r i s z t u s követését. ) Találóbb a m u l t század egy házias h i t vallásos theológiajának bírálata, amely a reformátori h i t e t hiányolja a canterbury-i érseknek a váltságról és az új életről szóló bizonyságtételében. N e m hiányzik ugyan nála a K r i s z t u s ban való bizakodó h i t és ennyiben ő a B i b l i a világához tartozik e l v i t a t h a t a t l a n u l , de megvan nála a katolikus értelemben v e t t h i t is, az egyház tekintélye előtti meghódolás, tanainak elisme rése és igaznak tartása. Kétségtelen, hogy eleven és igaz h i t e t v a l l és tanít, de ennek a h i t n e k kibontakozása nem tudja e l viselni ezt a kettősséget és vagy a katolicizmus, vagy a refor máció irányában fejlődik tovább. ) Röviden is csak annyira 125
126
125) A váltság m ű v e : reconciliatio ( I I , 16. Sch. 53, 17. I , 22. S c h . 34, 12. s t b . ) , redemptio, liberatio, K r i s z t u s : salvator, auctor salutis et iustitiae nostrae (I., 3. S c h . 8, 2. stb.). A bűnbocsánatra és az új életre v o n a t k o z i k : remissio, dimissio, venia peccatorum, solutio, munditia a peccato, restitutio, restauratio, stb. E z e k e t f o g l a l j a össze a satisfactio et meritum Christi, v a l a m i n t a z exemplum Domini. F i g y e l e m r e méltó, h o g y a k ö z b e n j á r ó esedezés (intercessio) c s a k esetlegesen f o r d u l elö ( I I , 18. S c h . 63, 4.), K r i s z t u s „a F ő " p e d i g e g y á l t a l á b a n n e m . H o l o t t a s k o l a s z t i k a v i r á g k o r á b a n e n n e k a kettőnek f o n t o s s z e r e p e v o l t , különösen A q u i n o i T a m á s n á l . Jobbadán az ő t e k i n t é l y e m i a t t került b e a tudomá n y o s k ö z v é l e m é n y b e , sőt a protestáns o r t h o d o x i a tanításába is. E z t a két vonást, a m e l y elütött Anselmustól, t e t t e azután egyoldalúan tanításá n a k központjává a m o d e r n i s t a s z e l l e m i áramlat: K r i s z t u s az új e m b e riség F e j e és K r i s z t u s a k ö n y ö r g ő . quae esse
126) B i z o n y o s mértékig a k a t o l i k u s h i t f o g a l o m r a emlékeztet: cuncta, ipse dicit certa esse, quoniam deus mentiri nequit, et sapienter facta, quae fecit, dubitandum non est, quamvis non eorum ratio
térhetünk k i erre, hogy a Cur Deus homo befejezését világosan megérthessük. A z új életnek, Krisztus példája követésének „szilárd alapja" v a n ( f i r m u m fundamentum): Isten kegyelmes cselekvése a kereszten. „Hiába lesznek követői azok, akik előbb nem részesültek érdemében." ) A meg-megújuló kegyelem indítja e l a hivőt, újólagosán, folyton-folyvást, az engedelmes ségre. A h i t és az új élet részletesebb leírása kívül esik a C u r Deus homo feladatának körén, ezért beéri a nyomatékos f i gyelmeztetéssel: „Arra, hogy hogyan részesülhetünk ebben a nagy kegyelemben és hogyan élhetünk ennek a kegyelemnek az uralma alatt, a Szentírás tanít meg minket". ) De nemcsak többi írásából, hanem ebből is félreérthetetlenül kitűnik, hogy m i a n y i t j a a kegyelem és az új élet elfogadásának? A K r i s z tusban való bizakodás (í'iducia) még pedig az Emberré-lettben és a Megfeszítettben való bizakodás. ) Ez a bizakodó h i t az az indulat, amelyet Isten mindenkitől megkövetel, a k i csak el akarja v e n n i m i n d e n vétkének bocsánatát. ) Közben azu tán olyanmódon is szól Anselmus, amely a későbbi skolaszti kának hangsúlyozására emlékeztet, noha nála az összefüggés megakadályozza az egyoldalúságot: „Ezáltal a keresztyén hit által, amely szeretetben munkálkodik, reménykedhetünk üd vösségünkben". ) I l y e n h i t t e l tartozunk Istennek, m e r t ő 121
128
;
129
130
131
intelligatur a nobis. I I , 15. Sch. 52, 32. non dubito, quamvis non videam, quomodo rationabiliter hoc fecerit. I I , 18. S c h . 61, 6. Ez utóbbi p e d i g már erősen a reformátori h i t - f o g a l o m felé m u t a t . 127) I I , 19. S c h . 63, 33. 128) I I . , 19. S c h . 64, 2. 129) I , 23. S c h . 37, 27. és 34; I I , 13. S c h . 50, 17; I I , 16. S c h . 54, 12., s t b . H a l á l á b a n h i n n i : I I , 16. S c h . 55, 30; 56, 1 1 ; 57, 3. E m b e r r é l e v é s é b e n és halálában h i n n i : I I . , 16. S c h . 56, 22. A z tér m e g és az cse l e k s z i az igazságot, a k i K r i s z t u s b a n h i s z : I , 20. S c h . 32, 29. debito,
130) Quid etiam iustius, quam ut ille, cui datur pretium maius omni si debito datur affectu, dimittat omne debitum? I I , 20. S c h . 64, 30.
131) I , 20. S c h . 32, 2 1 . A n s e l m u s G a l a t a 5:6 alapján f o g a l m a z t a í g y m e g ezt a m o n d a t o t és nála ez még n e m az a szakkifejezés, a m e l y a z után a megigazítás kérdésében a protestáns és a k a t o l i k u s vitázó i r o d a l o m b a n o l y a n n a g y jelentőségre t e t t szert. A u g u s t i n u s k e g y e l e m r ő l szóló tanításával s z e m b e n először D u n s S c o t u s e m e l i k i ezt az igét. D e ezzel n e m c s a k A n s e l m u s - s z a l , h a n e m A q u i n o i T a m á s s a l s z e m b e n is újszerűen értelmezi.
hozzánk szól az evangéliumban. Ez a h i t pedig az evangélium n a k meghallásából, azaz a Krisztusról szóló prédikáció elfoga dásából támad. „Aki Krisztus nevében járul Isten elé, azt ő semmiképpen el nem veti." ) Anselmus nem domborítja ugyan k i annyira, m i n t a reformáció, de nyilván h i r d e t i , hogy a „mi hitünk" az anyaszentegyház „Hitvallásától" (a Credotól) függ. Ez a hitvallás I s t e n kinyilatkoztatására felel. M i sem felelhetünk másként Isten üzenetére, m i n t a hitvallás megelevenülésével, személyesülésével, ami a h i t b e n megy végbe. Ez a h i t pedig élő h i t , m e r t nemcsak gondolkozásunkat, hanem akaratunkat is mozgatja és formálja. ) 132
133
Az eszményekért hevülő szabadszellemű theológusok fél reértésével szemben megállapíthatjuk tehát, hogy Anselmus nál nem szakad el az új élet a váltság történeti eseményétől. Ha nála nincs is meg az a benső, szerves kapcsolat, amelyet a reformáció az ige alapján hirdetett, jól látja összefüggésüket. Ez nem is lehet másképpen annál a tanítónál, a k i Augustinus csapásán halad bizonyságtételében. Nem említi u g y a n kifeje zetten a hippói püspök Krisztus-hirdetésének kifejezéseit: Christus sacramentum (kegyelmet és erőt közlő szentség) — Cliristus exemplum (példa), de ezen nem csodálkozhatunk, 132) i i , 19. s c h . 65, 4 1 . 133) fides nostra: I , 1. S c h . 5, 6; I , 3. S c h . 7, 13. stb. Quamvis enim corde credamus et intelligamus sicut corde volumus, non tarnen iudicat spiritus santus illum rectum habere cor, qui recte credit et intelligit, et non recte vult; quia non utitur rectitudine jidei et intellectus ad recte volendum, propter quod dátum est rationali creaturae recte cre•dere et intelligere. D e c o n c o r d i a Q u . I I I , 2, A z i d e a l i s t a theológusok szemrehányásával s z e m b e n — h o g y A n s e l m u s egyoldalúan és túlzottan „objektív" tanító és e l h a n y a g o l j a az „alanyiságot" — m e g k e l l á l l a p í t a n u n k , h o g y nála még n e m r o m l o t t m e g a h i t „tárgya", t a r t a l m a és a h i v ő bensősége, l e l k i v i l á g a közötti v i s z o n y . A h i t „ t á r g y á b a n " i g a z i o b - i e c t u m o t lát: I s t e n fölötte áll hitünknek és életünknek. I s t e n Ű r i s t e n , a k i p a r a n c s o l a t a i v a l m e g s z a b j a életünket. A z e m b e r p e d i g i g a z i s u b - i e c t u m : m a g u n k a t mindenestül alá k e l l rendelnünk I s t e n n e k . T e l j e s e n tőle függünk, hitünkben is, életünkben is. Ezért t u d A n s e l m u s a kegyelemről o l y a n bizonyságot t e n n i , a m e l y m e g is m o z g a t j a és m e g is indítja hallgatóit. A n s e l m u s tanításában I s t e n o l y a n k e g y e l m e s I s t e n , a k i n e k szemlélésében n e m l e h e t elgyönyörködni, h a n e m a k i h e z c s a k úgy l e h e t közünk, h a engedelmeskedünk akaratának.
134
hiszen Anselmus jóformán sohasem idéz. ) A z üdvösség d o l gaiban az első tényező: Krisztus műve. Mindaz, a m i t ő egyszer szerzett és a m i t szakadatlanul közöl. Azután következik, az előbbinek az alapján és következtében, a második mozzanat: Krisztus példája, amely a vele való közösségben életünket for málja. Ezt tetőzi be a harmadik fő esemény: a megváltás, a be teljesedés, amely reménységben már most, jóelőre a mienk. Krisztus példájának követése n e m más, m i n t hogy az Isten útján az eljövendő megváltás felé sietünk. A Krisztusban m i e n k m i n d e n bűnünk bocsánata, m i e n k az új élet, sőt már most m i e n k az örök élet! Ezek hallatára nem csodálkozhatunk Boso ujjongásán: „Ennél értelmesebbet, édesebbet és kívána tosabbat nem hallhat a világi Jómagam is olyan bizakodást merítek belőle, hogy ki sem mondhatom, mennyire repes a szívem az örömtől!" * ) 1
5
Anselmus theológiája és így a C u r Deus homo is, csak a végső dolgok és események (az eszkatológia) távlatából érthető meg igazán. Szinte minden során o t t tükröződik az a látás, hogy Isten üdvözítő terve dicsőségesen valóra válik e földön. Végtére, az utolsó napon, beteljesedik mindaz, amiért Isten az embert teremtette. Csoda az, hogy Isten embert teremtett, de „még sokkalta nagyobb csoda, hogy a bűnöst, bűne ellenére, minden érdeme nélkül, újjáteremti!" ) Ezért a minden e l képzelést felülmúló szeretetért, a kereszt titkáért „egyedül a Szentháromságé a dicsőség!" ) M i l y e n csodálatos az az elég tétel, amelyet a Fiú révén szerzett számunkra! Áldanunk és magasztalnunk k e l l ezért „változhatatlan akaratát, amellyel nemcsak önkéntesen emberré lett, hanem amelyhez mindvégig állhatatosan ragaszkodott és érettünk meghalt". ) 136
137
136
134) A u g u s t i n u s , de T r i n i t a t e , I V , 3. M i g n e S L . X V I I , 891.1. „Bizo nyos az, hogy Anselmus alaposan ismerte Augustinust, habár csak akkor idéz tőle, ha megtámadják." F i l l i a t r e C h r . : L a P h i l o s o p h i e de S a i n t A n s e l m e , 1920. 20. 1. „Anselmus szinte utolérhetetlen művésze az idéze tek nélkül is boldoguló theológiai előadásnak." B a r t h i . m . 41. 1. 135) I I , 19. S c h . 63, 39. 13«) Q u i p p e mirabilius deus restauravit humanam naturam quam instauravit... d e peccatore, contra meritum. I I , 16. Sch. 53, 22 137) I I , 18. S c h . 62, 36; I I , 17. Sch. 58, 30. 13«) V o g e l H . : D a s W o r t w a r d F l e i s c h , 9. 1. és 139. 1.
C u r Deus homo? Miért l e t t Isten emberré? Azért, hogy helyettünk és értünk önként meghaljon, szeretetből csodálatos engesztelést szerezzen, a kárhozatból és vesztünkből k i r a g a d j o n és üdvösségre v i g y e n . „Mert annyira elmerültünk az Isten elleni vétkezésben, hogy magának Istennek kellett emberré lennie", különben menthetetlenül elveszünk. (Vogel H.) A hitetlenek felcsapnak Isten védőügyvédjének. Méltat lannak, sőt teljesen képtelen dolognak tartják, hogy egyedül a Golgota keresztjén találkozhatunk Istennel és csak a gyalázat ban, kínszenvedésben és halálban tapasztalhatjuk meg szerete tének hatalmát. Anselmus azonban nyomon követi a k i n y i l a t koztatás történetét és rámutat arra, hogy az üdvösség esemé n y e i szükségképpen mentek véghez így, és n e m másként. M i n d e z csak a m i m e g r o m l o t t értelmünk előtt látszik ellent mondónak és bolondságnak, pedig valójában mindez a szín igazságnak megfelelően történt. A z értelmetlenség vádja visszahull a gáncsoskodók és csúfondárosok fejére: megmutat kozik, hogy értelmük elhomályosult, sőt megvakult. A C u r Deus homo tanítója nem cáfolja az ellenvetéseket, se n e m védelmezgeti az egyházra bízott üzenetet, h a n e m csak újólag elismételi. A z írás szikla-alapján állva, de n e m az írás szavaival tanít. Kifejezései és fogalmai vitathatók és bírálhatók, de n e m a szándéka. A z o n f á r a d o z i k , h o g y a k i n y i l a t k o z t a t á s f e l t é t e l e a l a t t f e l t á r j a az i s t e n i t ö r t é n e t alapját, b e l s ő ö s s z e f ü g g é s é t és e z z e l i g a z i é r t e l m é t . Ezt a próbálkozását egyik ellenfele „bizonyító eljárásnak" nevezte. A n s e l m u s is él ezzel az elnevezéssel, m e r t az ő szemében az igazi filozófiai „bizonyítás" egybeesik a theológiaival. A félre értés és zűrzavar csak akkor kezdődött, amikor önálló f i l o zófiai érdek követelt érvényesülést a theológián belül és egyre fokozódott ez az össze-vissza, a m i k o r már-már szinte elnyelte a theológiát a filozófia. A k i azonban figyelemmel kíséri a can t e r b u r y - i érsek gondolkozó munkáját, észre k e l l vegye, hogy é p p e n a d ö n t ő p o n t o n k ü l ö n b ö z i k az a n s e l m u s i b i z o nyítás m i n d a skolasztika következtetéseitől, m i n d a m o d e r n f i l o z ó f i a l e v e z e t é s e i t ő l és b i z o n y í t á s a i t ó l . A n s e l m u s teljesen a k i n y i l a t k o z t a t á s a l a p j á n gondolko zik. Gondolatsorai m i n d e n egyes esetben a keresztyén h i t v a l -
lásnak egy vagy több hittételéből i n d u l n a k k i . Ez az eddigiek ből eléggé nyilvánvalóvá vált. De nemcsak az alapja más a nagy bencés tanító gondolkozásának, hanem a vége is, a m e l y lezárja munkáját és amely felé t a r t eszmélkedésének m i n d e n mozzanata. N e m ad kerekded, lezárt levezetés-láncolatot, a m e l y önmagában is egész és maga magának is elégséges; amely az értelemtől n y e r i érvényességét — hanem okfejtéseit megsza kítja és n y i t v a hagyja. A z t v á r j a , h o g y m a g a az i g a z s á g fogja igazolni vagy helyreigazítani gondolatait. M i n d e n szabatosan kicsiszolt, jól felépített eredménye is csak ideiglenes. A k k o r bizonyul meg, hogy ez a valóság, ha az igazság k i j e l e n t i magát és a gyarló, tökéletlen e m b e r i gondolatot szolgálatába fogadja. Anselmus szívét gondolkozó munkájában is ugyanaz az emésztő várakozás tölti el, m i n t igehirdetésében. A Szentlélek megvilágosítását várja, még pedig Isten ígéreteinek alapján. Tehát, a k i nem szegül ellene, hanem követi gondolatait, megkaphatja a Szentlélek ajándékát és akkor egyszerre megvilágosodik elsötétült értelme, m e g szólal lelkiismerete és bizonyos lesz a felől, hogy Isten igéje n e k i is szól, a kinyilatkoztatás eseményébe Isten őt is bele érti. Isten élő, megszólaló igéjében bízik Anselmus. A z ige győzhet meg egyedül arról, hogy amikor a kereszt megütközé sét és bolondságát hirdetjük, „nem illetjük Istent gyalázattal vagy sértéssel, hanem ellenkezően: teljes szívünkből hálát adunk neki, dicsőítjük öt és hirdetjük kegyelmének kimond hatatlan nagyságát. Mily nagy a szeretete és irgalmassága, hogy ingyen, csodamódra, minden gondolatunkat messze felülmú lóan, kiragadott minket nyomorúságunkból, amelyre pedig bőven reászolgáltunk és visszaadta nekünk az Örök élet gaz dagságát, holott mi azt könnyelműen eljátszottuk. Aki komo lyan megfontolja, csak egyszer is, hogy milyen helyénválóan szerezte meg Isten üdvösségünket, az nem teszi többé hitünk egyszerű beszédét nevetség tárgyává, hanem velünk együtt magasztalja Isten bölcs és ajándékozó jóságát." ) 139
A teljes Szentírás központi üzenete: a váltság eseményé n e k t i t k a , Isten ellentmondó (paradox) szeretetének a csodája. 3 9
1 )
I , 3. S c h . 7, 30.
A C u r Deus homo-ban ezzel ismerteti meg a hivőt. Anselmus maga sem t a r t j a bizonyságtevő érvelését tökéletesnek és az igé nek teljesen megfelelőnek. Tisztában v a n az értelemnek, még; a hivő értelemnek a h a t á r a i v a l is. Számol a lehetőséggel, hogy v a l a k i más kiigazítsa munkáját és jobban, tárgyszerűbben végezze e l ezt a theológiai feladatot. ) Ö c s a k a r r a t ö r e k s z i k , h o g y g o n d o l k o d ó b a e j t s e n m i n k e t és r á b í r j o n , hogy elmélyedjünk a megfoghatatlan kegyelem meg i s m e r é s é b e . Munkája több és más azért, m i n t bizonyítás: b i z o n y s á g t e v é s . Tudja, hogy az emberi értelem sohasem képes „bebizonyítani" Isten igazságait. N e m rendelkezhetünk velük. Ellenben bízhatunk az élő Isten most és i t t megszólaló igéjében. Különös Anselmus magatartása a filozófus számára, akinek életeleme az ész világa. Elüt gondolkodása még a sko lasztika nagy mestereiétői is, a k i k a kinyilatkoztatásban lezárt,, és ezért hozzáférhető szellemi adottságot láttak. De éppen abban m u t a t k o z i k a c a n t e r b u r y - i érsek igazi, vérbeli theológusnak, hogy bizakodó és bizonyos h i t t e l mer számolni a k i n y i latkoztatás megismétlődő eseményeivel, újólagos megtörténésével. M i n d e n erejével keres és dolgozik a theológus. De a leg döntőbbet n e m magától, hanem felülről várja. Tehát, amikor e l n y e r i a belátást, a mélyebb megismerést, nem tulajdonít hatja senki másnak, csak az Ürnak. Elválaszthatatlan ezért a theológus munkájától Isten dicsőítése. ) 140
141
Ez a theológiai magatartás és m u n k a tükröződik a C u r Deus homo egyik befejező részletében: „Valóban azt találtuk, 140) Puto me iam aliquantulum tuae satisfecisse qaaestioni, quamvis hoc melior me facere plenius possit, et maiores atque plures quam meum aut mortale ingenium comprehendere valeat, huius rei sint rationes. I I , 19. S c h . 64 8. sicut tu permittis, ut, qui potest, melius dícat, sic nulli praestituis, ut cui dictamen tuum non piacet, pulchrius non scribat. I , 1. S c h . 6, 34. 141
) Si autem veritatis testimonio roboratur, quod nos rationabiliter invenisse existimamus, deo, non nobis attribuere debemus, qui est benedictus in saecula. I I , 22. S c h . 65. 33. Sed, si aliquatenus potero, quod postulas, ostendere, gratias agamus deo. I I , 16. S c h . 54, 1. Benedictus deus! iam magnam quiddam invenimus de hoc, quod quaerimus. Prosequere igitur, ut incepisti. Spero enim, quia deus nos adiuvabit. I I , 6.. S c h . 42, 18.
hogy Istennek irgalmassága, amelyről pedig azt gondol tad, hogy elvész, amikor Isten igazságát és az ember bű nét szemléltük, — olyan hatalmasan és szépen összhangzik igazságával, — hogy nagyobbnak és igazsá gosabbnak elgondolni sem lehet. Nyilvánvaló, hogy nincs nagyobb irgalmasság, mint amikor a bűnösnek, — aki az örök gyötrelemre van kárhoztatva és a kisujját sem tudja megmoz dítani, hogy kiszabaduljon, — azt mondja az Atya Isten: fo gadd Egyszülöttemet és add magad helyett; és amikor a Fiú hozzáteszi: végy engem és szabadulj meg általam. Mert erről van szó, amikor minket a keresztyén hitre hívnak és vonnak." * ) 1
2
i « ) I I , 20. S c h . 64, 23.
II
RÉSZ.
Anselmus váltságról szóló tanításának megvitatása. M i n d e n ismertetés, bármennyire törekedjék is elfogulatlan tárgyszerűségre, egyben értelmezés is. Ezalól nem kivétel tanulmányunk első része, a C u r Deus homo elemzése sem. A kérdés azonban az, hogy m i n e k alapján értelmezünk és m e n n y i r e küzdünk k o r u n k és a m a g u n k gondolatainak bele olvasása ellen? A z utolsó száz esztendő uralkodó hatalmassága, a „modern theológia" eltorzította a skolasztika történeti képét. B a u r Ferdinánd Keresztély p l . így rajzolja m e g : „Feladata volt az egyházi hit tartalmát elemezni és a bíráló értelem előtt iga zolni, annyira megérthetővé és fölfoghatóvá tenni, hogy az em beri gondolkozás elfogadhassa, mint alapjaiból levezetett és észszerű igazságot". ) Nyilvánvaló, hogy Anselmus sem mene kült meg a félreértéstől. A „fides quaerens intellectum", a „fidei ratio" és a többi Anselmus használta fogalom szinte egyértelmű l e t t náluk a felvilágosodás „értelem"-fogalmával. I l y e n módon megtették Anselmust racionalistának. Csak az különös, hogy tanítását mégis elutasították. A felvilágosodás hatása alatt állók azért, m e r t szerintük helytelenül használta az „értelmet", a romantikus theológusok azért, m e r t ők a kedély és az érzel m e k területére korlátozzák „a vallást" és így szembefordulnak az értelmet túlsúlyra juttató kegyességgel. A z idegen szempon t o k alapján megítélt Anselmusról azután lehet i l y e n véleményt is megkockáztatni: „Alig volt valaha a régibb és az újabb kor ban egyaránt, elszántabb s valljuk meg: naivabb racionalista a mi írónknál, ki ennyire megfeledkezik arról, hogy a vallás első sorban nem az ész dolga, hanem a szívé; aki végkép nem számot a fides christiana mivoltával. Méltán mondja Harnack 1
u
e
t
!) B a u r F . C h r . : A középkori keresztyén egyház. Fordította: K o v á c s Ö d ö n , a második n é m e t kiadás után. 1882. A M a g y a r o r s z á g i Protestánsegylet kiadása. 187 1.
erre az eljárásra: ,Das heisst die Religion ohne die Religion be handeln wollen'." ) Azonban a legutolsó időben A q u i n o i Tamás újabb tanítvá n y a i n a k munkássága következtében tárgyilagosabban k e z d i k megismerni a skolasztikában a filozófia és a theológia viszo nyát és ezzel együtt Anselmus, „a skolasztika a t y j a " felé is na gyobb érdeklődéssel fordulnak. A q u i n o i Tamás és Bonaventura m e l l e t t a legnagyobb skolasztikusok között emlegetik, megálla pítják róla, hogy „a keresztény gondolkozásnak a nagy szent atyák után méltó továbbfejlesztője", hogy „kevés gondolkozó van, aki szellemileg Ágostonnak közelebbi rokona volna, mint ő". ) Mégis ennek ellenére, szinte a legújabb időkig, alig mél tatták figyelemre Anselmust, a theológust, hanem m a j d n e m kizárólag filozófiai szempontból foglalkoztak vele, még theo lógiai műveivel is. Ez az egyoldalú filozófiai érdeklődés termé szetesen nem v i t t e előbbre Anselmus theológiája megértésé nek ügyét. 2
3
Bár arra jó volt az elmélyedő, tárgyilagos filozófiai vizsgá lódás, hogy vaskos tévedéseket helyreigazított, alaptalan elő ítéleteket felderített, bizonyos kérdéseket élesen kidolgozott és ezzel megkönnyítette Anselmus tanításának theológiai meg vitatását. Ezt a szolgálatot végzi V i c t o r János alapos, eredeti tanulmányában: C a n t e r b u r y - i Anselmus realizmusában, a m i k o r tisztázza a racionalizmus sokrétű és sokértelmű fogalmát. „Olyan szélsőséges racionalizmus, mely a tapasztalattól függet lenül akarna az ész tevékenységéből kifejteni minden ismeretet, egyáltalában nem róható fel Anselmusnak". ) Viszont „a dog matikus módszer és az orthodoxia tartalmi érintetlensége mellett erőteljes kibontakozásban a racionalizmus módszere is" ) megtalálható nála. Victor János kettős megállapítása 4
5
2) N a g y B é l a i . m . 111 1. A H a r n a c k A d o l f idézet: L e h r b u c h d e r D o g m e n g e s c h i c h t e 2. k i a d . I I I . k ö t , 1890. 356—357. 1.-ról való. O s z t o z i k e b b e n a félreértésben: R e u t e r H . : G e s c h i c h t e d e r religiösen A u f k l ä r u n g i m M i t t e l a l t e r , I . 1875. 8) K ü h á r F l ó r i s O S B : A keresztény bölcselet története, 1927, 78. 1; 94—95. 1. ) A t a r t a l m i r a c i o n a l i z m u s vádja alól f e l m e n t i A n s e l m u s t V i c t o r , i . m . 35. 1. és K ü h á r F l ó r i s : C a n t e r b u r y - i S z e n t A n z e l m i s t e n t a n a 3. 1. 4
némi feszültséget tételez föl a nagy bec-i tanítómester gondo latvilágában. Ez az állítás azt a kérdést v e t i föl élesen, hogy A n s e l m u s s z e r i n t m i a t h e o l ó g i a f e l a d a t a és m i l y e n a m ó d s z e r e ? Nemcsak a filozófiai vizsgálódás, hanem az újabb skolasztika-kutatás is szükségessé teszi e kérdésre a fele letet. A q u i n o i Tamás világnézetének és vallásos gondolatrend szerének behatóbb megismerése önkéntelenül is nyilvánvalóvá tette Anselmustól való különbségét. Lehet-e ezt az eltérést pusztán a „fejlődés eszméjének" segítségével megmagyarázni, azzal, hogy „a skolasztika atyjának" szemlélet- és fogalom készlete még k i nem alakult, kezdetlegesebb, a „skolasztika fejedelmének" kicsiszolt, f i n o m megkülönböztetéseihez és osz tályozásaihoz képest? ) A z éppen a n y i t o t t kérdés, hogy a sko lasztika későbbi fejlődése és virágkora, amelynek tetőpontja A q u i n o i Tamás munkássága, vájjon szervesen folytatja-e a „doctor magnificus" úttörését, vagy elhajlik attól? 6
A z utolsó tíz esztendő g y ö k e r e s e n m e g v á l t o z tatta Anselmus "gondolatvilágának megértését. B a r t h Károly Anselmus könyve 1931-ben j e l e n t m e g , a m e l y n y o m a t é k o s a n k ö v e t e l i és f e l t á r j a , h o g y a c a n t e r b u r y - i érsek tanítását csak t h e o l ó g i a i l a g é r t e l m e z h e t j ü k és é r t h e t j ü k m e g . Amíg azelőtt, hosszú időn keresztül, pusztán filozófiai szemlélettel közeledtek a nagy bencés tanító műveihez és a későbbi rendszerekből próbálták 5) V i c t o r i . m . 120. 1. 6) A n s e l m u s és T a m á s theológiajának különbségét m i n d e n e l f o g u l a t l a n kutató kénytelen számba v e n n i . Í g y látta ezt már Hauréau B . „Szent A n s e l m u s , az utolsó egyházatya. C s a k születési i d e j e által tartozik a középkorhoz. M ó d s z e r é u g y a n a z , m i n t Cyprianusé, A t h a n a s i u s e é s A u g u s t i n u s é . " (De l a P h i l o s o p h i e s c o l a s t i q u e . 1850-, I , 194. 1.) Hasonlóan d e R é g n o n é s G r a b m a n n M . ( G e s c h i c h t e d e r s c h o l a s t i s c h e n M e t h o d e , 1909, I , 277. 1. s k ö v . ) A n s e l m u s tanítása n e m f e l e l m e g a n a g y iskolákénak, állapítja m e g E n d e r s J . i s . ( G e s c h i c h t e d e r m i t t e l a l t e r l i c h e n P h i l o s o p h i e , 1908. 43. 1.) Látása és írásmódja n a g y o n különbözik n e m c s a k Tamásétól, h a n e m már a L o m b a r d i a i é t ó 1 is. A 1 1 e r s i . m . 56. 1. Ezért állítják f e l k a t o l i k u s tudósok a k ö v e t e l m é n y t , h o g y a későbbiekből k e l l megértenünk A n s e l m u s t , m e r t í g y l e h e t mégis c s a k összhangot t e r e m t e n i közte és az u r a l k o d ó n a g y iskolás r e n d s z e r e k között. ( A l l e r s i . m . 594. 1. 4. sz. m e g jegyzés.)
megérteni gondolkozását, az igazi kérdések meg sem szólalhat t a k és így n e m is lehetett várni, hogy reáj ok akár történetileg, akár theológiailag helyes feleletet kaphatunk. A z új fordulat heves vitákat támasztott és ezek a m a i napig sem csillapultak, de legalább újra nekilendült az Anselmus-kutatás. Bizonyos eredmények is vitathatatlanok már. Ezek az új felismerések részben B a r t h megállapításait is módosították és új kérdése k e t is vetettek felszínre, amelyeket a C u r Deus homo tanításá nak megértésénél n e m mellőzhetünk. B a r t h és ellenfele, Stolz A n z e l m bencés szerzetes egyaránt arra a meggyőződésre j u t , hogy a Proslogion ( A lélek párbeszéde Istennel) theológiai t e r mészetű m u n k a . K i l e n c évszázad tudósai csak azért érthették félre, m i n t h a Isten létezésének bizonyítéka lenne (az ú. n. onto lógiai bizonyíték, amely Isten fogalmából következtet lételére), m e r t f i g y e l m e n kívül hagyták Anselmus munkásságának t e r vét és természetét, valamint több írását. Sőt Stolz, B a r t h o n is túlmenően, a Monologiont ( A lélek magányos beszélgetése Istenről) is theológiai alkotásnak tartja. Ebben is tévesen k e restek filozófiai jellegű bizonyítást Isten lételéről (az ú. n . koz mológiai bizonyítékot, amely a világ létezéséből következtet Isten valóságára). A b b a n egyetért tehát Stolz és Barth, hogy Anselmus elsősorban theológus, i l y e n a módszere is. Az eddig filozófiainak elkönyvelt írások is valójában theológiai fejtege tések. A „doctor magnificus" egyik munkájában sem gondolt arra, hogy az értelem alapján észszerűen „bebizonyítsa" Isten létezését. A m i k o r azonban közelebbről leírják Anselmus cél tűzését és eljárását, egymástól erősen elütő eredményre j u t n a k és merőben különböző következtetést vonnak. Új kérdés szólal meg tehát, amely további tisztálást követel: m i tulajdonkép pen Anselmus theológiajának a lényege? M i t lát ő feladatának? M i l y e n módszerrel dolgozik? Csak ezekből a feleletekből vilá gosodhat meg a kiengesztelődésről szóló bizonyságtevése, a C u r Deus homo mondanivalója is. Hiszen nála m i n d e n részlet szer vesen hozzátartozik egész tanításához, önmagában, külön-külön, m i n d e n mozzanat a félreértés veszélyében forog. Anselmus theológia jának megismerése közben, Stolz A n z e l m és B a r t h Károly vitáján keresztül A q u i n o i Tamás és a reformátorok, a római katolicizmus és a protestantizmus valódi,
alapvető és elevenbe vágó ellentétével k e l l tusakodnunk. A n s e l m u s tanításának és így a C u r Deus homonak megértése is vég eredményben hitvallásos döntéstől függ. Tárgyszerűen csak Augustinusból érthetjük. Ezért k e l l elhárítanunk m i n d a sza badszellemű protestáns, m i n d a katolikus theológusok vállal kozását, a k i k a későbbi m o d e r n vagy skolasztikus rendszerek alapján próbálják értelmezni. A tárgyszerűség követelése ebben az esetben egybeesik a bibliai-reformátori meggyőződés állásfoglalásával. Ezen az úton jártunkban derül k i igazán a c a n t e r b u r y - i érsek önállósága, még nagytekintélyű és óriási hatású mesterével szemben is, v a l a m i n t sok gondolatának újsága. A z i l y e n theológiai döntés világosítja meg Anselmus g o n dolkozásában a theológia és a filozófia egymáshoz való viszo nyát is. K o m o l y a n k e l l vennünk, hogy ő az egyház tanítója, K r i s z t u s evangéliumának szolgája akar lenni, m e r t erre hívatott el. Ez a tiszte, semmi egyéb. Nála a kitűnő és alapos filozófiai készség pusztán eszközi, alárendelt jelentőségű, ) — szemben a vérbeli, igazi skolasztika szellemével, amely Aristotelest r e n d szerének szerves tényezőjévé teszi. Ez a megállapítás n e m v o n j a el Anselmus tanítását a filozófiai megítélés és értelmezés elől, de világosan megmutatja, hogy bármilyen f i g y e l e m r e méltó és érdekes eredményeket hozhat is a theológiai művek és kérdések filozófiai vizsgálata, — ékes példája ennek V i c t o r mélyenszántó elemzése — az igazi előfeltételek és összefüggé sek homályban maradnak. A z elért részlet-eredmények helyes viszonyát és jelentőségét csak tárgyszerű theológiai vizsgálat határozhatja meg. I l y e n értelemben k e l l kitisztálnunk Anselmus theológiai szándékát és módszerét, hogy azután a C u r Deus homo tanítását ezen a szilárd alapon állva taglalhassuk és m e g vitathassuk. 7
7) A n s e l m u s írásait: t r a c t a t u s a d stúdium sacrae S c r i p t u r a e p e r t i n e n t e s - n e k t a r t j a . D e v e r i täte, p r o l .
6. fejezet. A theológia feladata: fides quaerens intellectum. (A hivő megismerésre törekszik.) Anselmus maga is határozottan megjelöli theológiai m u n kájának irányát és tartalmát, hiszen eredetileg a Proslogionn a k ezt a címet adja: Fides quaerens i n t e l l e c t u m (A megisme résre törekvő h i t , vagy más f o r d u l a t t a l : a h i t megismerést keres). A m i k o r megváltoztatja a címet, az új elnevezésben is kifejezi szándékát: A l l o q u i u m de ratione fidei (Beszélgetés a h i t tartalmáról és alapjáról). ) Ugyanerre m u t a t a Monologion eredeti címe is: E x e m p l u m m e d i t a n d i de fidei ratione ( A h i t tartalmáról és alapjáról való elmélkedés példája). ) Röviden azt mondhatnók, hogy a hivő hitének tartalmába belátást akar szerezni. Anselmus azt vallja, hogy a h i t n e k a t ö r e k v é s e a t h e o l ó g i a . A h i t akarja tárgyát, a kinyilatkoztatást egyre j o b b a n megismerni. Két tényt k e l l világosan látnunk mindjárt elöljáróban, hogy helyesen megérthessük a „doctor magnificus" szándékát. A canterbury-i érsek k o m o l y a n veszi, hogy a t h e o l ó g i a a k e r e s z t y é n h i t n e k a t u d o m á n y a és e z z e l a t h e o l ó g u s g o n d o l k o z ó m u n k á j a más, m i n t a f i l o z ó f u s é . „Nem juthatok megértéshez, ha nincs hitem" ) A Prosl o g i o n bizonyságtételét erősíti meg a pápához írt fontos levele: „Mert bizonyosságunk van a hitben, azért éhezünk a mélyebb 8
9
10
8
) A z A l l o q u i u m - o t fordítja azután P r o s l o g i o n r a . P r o l e g o m e n a e d . S c h m i t t , 1931. fasc. X X I X . » ) A d e d . 1929. fasc. X X . 10) P r o s l . 1. Sch. 11, 11. Zoltán V . fordítása 17. I .
ad
n
megértésre", ) Élesen elhatárolja munkáját a filozófia okos kodásaitól: „nem azért törekszem a megértésre, hogy higgyek, hanem azért hiszek, hogy eljussak a megértéshez". ) A z érte l e m munkájának n e m az a hivatása, hogy „megszabadítson a kételkedéstől" és így „megerősítsen a hitben". Arról sem lehet szó, hogy az értelemmel védelmezzük a h i t e t és egyengessük a h i t felé az u t a t . ) Különös h i t volna az, amely korlátozott és tapogatódzó értelmünkre támaszkodna. Igazi, élő keresztyén hitről van szó a Cur Deus homoban, amely a maga lábán áll és amely önmagában bizonyos. Theológiai m u n k a tehát csak ott kezdődhet és o t t folyhat, ahol hivő emberek vannak, a k i k gyer m e k i egyszerűséggel elfogadják Isten dolgait és szívből bíznak kegyelmében. 12
13
A másik sokatmondó tény az, hogy a t h e o l ó g i a i m u n k a s z ü k s é g k é p p e n i m e g n y i l v á n u l á s a a h i t n e k . A z élő h i t n e m lehet el a mélyebb megértés keresése nélkül. „Mulasztás az, ha nem törekszünk jobban megismerni, amit hiszünk, mi után megerősödtünk a hitben." ) N e m az ember egyetemes kíváncsisága, m i n d e n t megérteni akarása jelentkezik ebbeli a megismerésre törekvésben, mégcsak a h i t és az értelem világa összhangbahozásának kívánsága sem, hanem egyszerűen I s t e n a j á n d é k a és p a r a n c s a . ) A z üdvösséghez teljesen elégséges a puszta h i t . N e m szorul rá semmi kiegészítésre, semmi bővítésre. Isten azonban nem hagy m i n k e t tétlenül, h a 14
1 3
11) E p i s t u l a a d U r b a n u m , 1098. Nam et ego tecum credo et inconcusse credo... sed nunc molimur id quod in fidem recipimus, etiam intelligendo scire ac teuere firmissimum,. D e l i b . a r b . I . 3, 6. és 4, 10. rationem... n o s vero, quia credimus... quaerimus C D h I , 3. S c h . 7, 20. 12) P r o s l . 1. S c h . 1 1 , 10. 13) C D h . I , 25. S c h . 38, 24. I I , 15. S c h . 53, 1. Q u o d r o g o n e q u i s * putet praesumpsisse me, quasi f o r t i t u din e m fidei christianae me ae existimem indigere defensionis euxilio... deridendus possem videri. E p i s t . d e i n c a r n . V e r b i . I . S c h . 7, 16. non ut per rationem ad fidem accedant C D h . I , 1. S c h . 5, 8. non per intellectus ad fidem accedere; aut si intelligere non valet, a fide récédére. E p i s t . I I , 4 1 . K é t ségbevonhatatlanul kijelenti Anselmus, h o g y a h i t n e m s z o r u l rá az é r t e l e m megalapozására és igazolására.
per
i«) C D h . I , 1. S c h . 6, 2. 15) hortante ipso quaerimus. fidem debet ad intellectum
D e l i b . a r b . I I , 2, 6. nam proficere. Epist. I I , 4 1 .
Christinnus
nem munkát bíz a h i t r e . Gyümölcsöt k e l l hoznia. N e m m a r a d hat gyümölcstelen sem az életünk, sem a gondolkozásunk. A h i t átformálja cselekvésünket és felfogásunkat. Krisztus köve tése új eszmélkedéssel, a hivő gondolkozással jár együtt. Isten a k a r a t u n k o n is, értelmünkön is úr akar lenni, m e r t a h i t ben egészen lefoglal minket és szolgálatába állít. Ez megy végbe a theológus munkájában, a hivő megismerésre való törek vésben. ) H o g y a n megy végbe ez a hivő megismerés? M i a hitnek gondolkozó munkája? A felelet teljesen attól függ, hogy m i l y e n nek látja Anselmus a keresztyén hitet. Némi kettősséget látunk nála ennél a pontnál, legalább is csíraszerűen, k i nem fejtetten. Világosan észreveszi a canterbury-i érsek Róma 10:17. igehely alapvető jelentőségét. „Azt mondja az apostol, hogy a hit hal lásból van. Ügy kell ezt értenünk, hogy a hallás révén képet alkot magának értelmünk. Nem az értelem tevékenysége hozza létre az emberben a hitet, de nincsen hit e kép nélkül. Erre céloz Krisztus igéjének, azaz a Krisztusról szóló prédikációnak a meghállása." ) A reformáció felé mutat, hogy Krisztus áll a központban, az igehirdetés által szól hozzánk az ige, az emberi gondolatokat és szavakat a kinyilatkoztató Isten eszközként szol gálatába veszi és végül, hogy az Istennel való élet n e m az érzel mek értelmen kívüli, rejtett módján jön létre, hanem „megisme rés" útján. A z élő h i t gyarapodása is elválaszthatatlan ezért Isten dolgai megismerésének növekedésétől. Ez a megismerés külö nös, egyedülálló v a l a m i . Az igére figyelésben és az ige h a l l a tára történik. Ezért nemcsak az értelmünkre tartozik, hanem egész életünkre. Anselmusnál ebben a megismerésben v a n még v a l a m i a b i b l i a i ..megismerésből, tudásból", amely személyes és életformáló tevékenység. Nála is visszhangzik 2. T i m . 1:12.: „Tudom, kinek hittem!" Csak később, jórészt Aristoteles hatá sára válik a h i t b e l i megismerés egyoldalúan az értelemre t a r tozó „igazsággá" — a skolasztikában, sőt az utóbbi közvetítésé v e l részben a X V I I . század protestáns orthodoxiájában. A sko lasztika h i t - f o g a l m a irányában lehetne érteni a nagy bencés tanítónak ezt a mondatát: „az igazi akarat az, amely hinni 10
11
1 6
) 2. K o r . 1 0 : 5 i g e h e l y világítja m e g A n s e l m u s m e g g y ő z ő d é s é t : K r i s z t u s f o g l y u l a k a r j a e j t e n i g o n d o l a t a i n k a t is.
17
akarja a Hitvallást". } A római k a t o l i k u s egyházi rendszernek már Augustinus is megfizette a maga adóját, ezért n e m csodál kozhatunk azon, hogy a „doctor magnificus", az egyházfejede l e m és az egyház elismert tanítója i s m e r i és h i r d e t i az idevágó gondolatokat. Annál jelentősebb, h o g y nem esik bele abba az egyoldalúságba, amely az egyházi rendszer fokozatos kiépültével eltölti az iskolás theológiát. „Csak azt akarhatjuk, amit előbb szívünkkel megragadtunk" — mondja Anselmus és ezzel n y i l vánvalóvá teszi, hogy a Hitvallásban való h i t számára egyenlő a kinyilatkoztatásban való h i t t e l , szívünk bizodalmával. A z élő Isten cselekvéséről szóló híradás átgondolása, a hallottak m e g értésére való törekvés útján k a p h a t j u k m i n d i g , egyre újra, a f e lülről való hitet. A h i v ő m e g i s m e r é s szinte körfolyamathoz hasonlít. K i i n d u l á s a a t ő l ü n k f ü g g e t l e n és m é g i s s a j á tunkká váló h i t . Ez indítja m e g gondolkozásunkat, a m e l y újra csak a h i t b e t o r k o l l i k , ha f e l ü l r ő l k e g y e l m e t k a p . G o n d o l k o z á s u n k p e d i g az i g e h a l l á s a és f e l f o g á s a k ö z ö t t m o z o g , h o g y i g a z i m e g h a l l a s s a és m e g értéssé, m é g p e d i g s z í v b e l i megismeréssé válhassék. M i teszi lehetővé a hivő megismerés szakadatlan munká ját? Miért lehet ez soha véget n e m érő feladata a hívőnek? M e r t a h i t b e n felismert és elfogadott kegyelem kimeríthetet len. Megtapasztalásában gyarapodnunk és növekednünk lehet és k e l l utolsó lehelletünkig és mégsem j u t u n k a végére. Isten világa titokzatos és az is marad. H i t b e n sem t u d j u k értelmünk k e l teljesen felfogni ezt a t i t k o t . ) D e hivő megismerésünkben 18
7
1 ) D e c o n c o r d i a Q u . I I I , 6. A H i t v a l l á s n a k és általában az e g y házi „ t e k i n t é l y n e k " e g y m á s h o z v a l ó v i s z o n y á t és jelentőségét a X I . szá z a d b a n m é g n e m tárgyalták és n e m határozták m e g . Ezért lehetséges, h o g y a későbbi döntésekből e r e d t két különböző felfogás egyaránt talál hivatkozásra a l a p o t Anselmusnál, bár n e m e g y f o r m a j o g g a l . Lásd 25. 1. ) K e v é s theológus v a n , a k i a m i „racionalistánknál" n y o m a t é k o s a b b a n vallaná* a kinyilatkoztatás titok-voltát. Qua verő ratione sapientia dei hoc fecit, si non possumus intelligere, non debemus mirari, sed cum veneratione tolerare aliquid esse in secretis tantae rei, quod ignoremus. C D h I I , 16. S c h . 53,20. m a i o r e s a t q u e p l u r e s q u a m m e u m a u t m o r t a l e i n g e n i u m comprehendere valeat, huius r e i sint r a t i ones. I I , 19. S c h . 64, 9. i n c o m p r e h e n s i b i l i s a p i e n t i a sua I , 7. S c h . 10, 35. a s s e r e m u s d e u m i n m i s e r i c o r d i a d i v i t e m s u p r a humánum i n t e l l e c t u m I , 25. S c h . 37,27. habes h a e c . . . i n t e t u o i n e f f a b i l e m o d o , q u i ea d e d i s t i 1 3
mennél jobban bejárjuk és körülírjuk, annál jobban megnő szemünkben. „Ha csak valamit is megmutatsz érveléseddel abból, amit megláttál, jobban meggyőzői arról, hogy itt még nagyobb titok rejtőzködik, mintha bizonyításoddal. semmi be látást sem nyújtasz." ) 19
Anselmusnak sokan, közöttük a skolasztika hívei is, f e l rótták megismerésre törekvésének merészségét, amellyel a k i nyilatkoztatás t i t k a i b a bevilágítani próbált. Holott ez nála egy szerűen annak jele, hogy hisz Istenben, a k i k i n y i l a t k o z t a t j a magát és bízik abban, hogy Isten akarata nem értelmetlen. ) Kevesen vették figyelembe, hogy ez a gondolkozásbeli merész sége különös módon éppen a megismerés határaira támaszkodik. Anselmus állandóan tudatában v a n Isten csodáinak és t i t k a i nak, m e l y e k n e k „értelme" messze felülmúlja szűk, elhomá l y o s u l t értelmünket. Magától meg sem mozdulhatna értelmünk Isten dolgaiban, de Isten átvisz m i n k e t új világába és i t t bőven talál tennivalót értelmünk is. M e n n y i felfedezni- és észrevennivalója akad értelmünknek a kinyilatkoztatás gazdagságában, a nélkül, hogy Isten t i t k a i t feszegetné vagy sértené. „Csak úgy láthatjuk meg, hogy mi a hit, hogy Isten ajándékozásából hiszünk, szeretünk és élünk." ) M i v e l benne élünk I s t e n vilá gában, megvilágosodik v a l a m i előttünk csodadolgaiból. A n s e l musnak ez az alázatos merészsége szólal meg a Proslogionban is: „Megvallom, Uram és hálát adok érte, hogy belém terem tetted képmásodat, hogy reád emlékezve, rólad gondolkodjam, téged szeresselek! De annyira elpusztult (képmásod rajtam), a 20
21
r e b u s a t e c r e a t i s suo s e n s i b i l i m o d o ; sed o b r i g u e r u n t , sed o b s t u p u e r u n t , s e d o b s t r u c t i s u n t sensus a n i m a e m e a e v e t u s t o l a n g u o r e p e c c a t i P r o s l . 17. S c h . 19, 28. t o t u m cor, t o t a m e n s , t o t a a n i m a n o n s u f f i c i a t d i g n i t a t i d i l e c t i o n i s : p r o f e c t o sic g a u d e b u n t t o t o c o r d e , t o t a m e n t e , t o t a a n i m a , u t t o t u m cor, t o t a m e n s , t o t a a n i m a n o n s u f f i c i a t p l e n i t u d i n i g a u d i i . i b . 25. S c h . 24, 30., stb. 19) C D h I I , 16. S c h . 53, 37. 20) voluntas namque dei nunquam 12, 7. quia deus nihil sine ratione facit j e g y z . I I , 15. S c h . 52, 33.
est irrationabilis C D h I , 8. S c h . I I , 10. S c h . 47, 32. Lásd I . r . 126.
21) E p i s t . d e i n c . r e c e n s i o p r i o r S c h . 29, 6. „Ha ő megmutatja, találhatjuk, már amennyire e b b e n az életben magunkfajta ember találhatja." D e l i b . a r b . I I , 2, 6.
meg meg
hűnök széttörték, annyira elhomályosította a bűnnek szennye, hogy nem bírja megtenni, amire teremtetted, hacsak te magad meg nem újítod és újjá nem teremted. Nem merészelek, Uram, behatolni felséges dolgaidba — hiszen egy csöppet sem mérhe tem, hozzájuk értelmemet —, de vágyakozom arra, hogy leg alább valamelyest megértsem igazságodat, amelyet szívem hisz és szeret." ) Anselmus belátás-keresésének merészsége azután arra tá maszkodik, hogy h i t e és ezzel az üdvösség felől való bizonyos sága teljesen független attól, elér-e v a l a m i t megismerése, vagy sem. „Ha megérthet valamit, Istennek tartozik hálaadással; ha pedig nem, nem ronthat neki, hogy szarvaival felöklelje, hanem fejet kell hajtania, hogy imádja."- ) „Mert a magabízó emberi bölcseség szarvai hamarabb letörnek, ha vele összeütközik, sem mint, hogy ezt a sziklát erőfeszítésével helyéből kilódíthatná." „Aki kegyesen él és úgy keresi (a megismerést), a Szentírás igéit forgatja magában és ha nem érti is, nem ágaskodik ellene, sem nem zúgolódik: az ilyen a szelíd ember"' ) „Ha eljuthatunk i megismerésre, gyönyörűségünkre van; ha pedig nem., imá dattal illetjük azt, akit fél nem foghatunk." ) 22
3
24
25
A z a theológus munkája, h o g y a z o k o n a határo kon belül törekszik a megismerésre, a m e l y e k e t a k i n y i l a t k o z t a t á s s z a b m e g . A h i t b e n megvilágosodott érte lem megpróbálhatja, hogy kinyomozza a kinyilatkoztatás ese ményének értelmét, gondolkodásában nyomon kövesse az üd vösség történetének útját és mozgását. E l lehet és el is k e l l j u t n u n k a hivő megértéshez. Ez a h i t b e l i belátás (intellectus fidei) azonban n e m lezárt, kész eredmény; n e m az igazságnak mindenben megfelelő ismeret, hanem á l l a n d ó t e v é k e n y s é g és t ö r e k v é s : egyre mélyebbre h a t o l n i , egyre nagyobb vilá2 2
) Porsl. 1. S c h . 1 1 , 4, M ó d o s í t v a h e l l y e l - k ö z z e l Z o l t á n dítását 17. I
V. for
2 3
) Epist. d e i n c a r n . I . S c h . 8, 7. A n s e l m u s f i n o m szójátéka Ezék. 34, 2 1 - r e emlékeztet. Non immitto.t cornua ad ventilandum, sed sub•mittat caput ai venerandum. 24) H o r n i l . 2. 25) F u l c o 1193, c o l .
beauvais-i
püspökhöz
írt
epistola,
I I , 4 1 , M S L . 159,
26
gosságra szert tenni. ) Ez a hivő megismerés közbenső h e l y e t foglal e l a h i t és a látás között. ) Azonban n e m szabad v a l a m i lépcsőfélének, egymásra következő fokozatoknak t a r t a n u n k a h i t , a hivő megismerés és a látás egymásutánját. Egyrészt a h i t e n s o h a s e m j u t h a t u n k t ú l és sohasem hagyhatjuk há t u n k mögött; a leggazdagabb megismerés sem egészítheti k i . Másrészt a szemtől-szembe való látás, a teljes megismerés csak az utolsó események és a végső dolgok közé tartozik. Ehhez az eszkatológiai ajándékhoz képest a m i hivő megismerésünk és belátásunk csak alig valamicskét jelent. Most, ebben az életben „tükör által, homályosan látunk" ( 1 . K o r . 13:12). M i n d e n k i s megismerésnek szinte csak az a jelentősége, hogy annál j o b b a n ösztönöz új keresésre. Erőteljesen érvényesül Anselmusnál ez a végsőkre irányuló magatartás. A z „intellectus f i d e i " sem más, m i n t a megígért és reménylett ajándék előlegezése; íze lítőként az elkövetkezendő teljességre. Most még nem a m i e n k , de eléje siethetünk. A hivő theológus gondolkozásával azt az u t a t rója, amelyen az Eljövendő megérkezik és amelyen e g y k o r szembe találkozhat vele. A hivő gondolkodás hitből h i t b e történik, a múltból a jövendő felé; a kinyilatkoztatás egyszer megtörtént eseményeitől halad a bekövetkezők és a közelgők elé. A z elrejtett t i t k o k kipattanása és napvilágra jutása mozgatja a megismerésre törekvést. E közben, amíg ezen az úton fára dozunk, miközben átgondoljuk az üdvösség történetét, líjra ajándékul kaphatjuk, újra valóra válhatik életünkben és így egyre mélyebben megtapasztalhatjuk Isten ajándékát. Szert kíséri a hivő gondolkozást a könyörgés: „Add. Uram, hogy sze retetemmel is megízleljem azt, amit megismerésben ízlelek; szívem indulatával is érezzem, amit érzek a belátásban'. „Mé27
26) Hasonlóan látja F u n k e B e r n h a r d : G r u n d l a g e n a n d V o r a u s s e t z u n g e n d e r S a t i s f a k t i o n s l e h r e des H l . A n s e l m u s , 1903, 125. 1. 2?) Intellectus, quem in hac vita capimus: medium inUr fidem et speciem. E p i s t . a d . U r b . 1098. Anselmusnál n e m az új-plátoi m e g i s m e rési f o k o z a t o k r ó l v a n szó. A z a n t i k és a m o d e r n gnózis (Hegel) j e l l e m , z ő j e , h o g y a h i t c s a k a m a g a helyén szükséges, d e a fejlődés t ú l m e g y r a j t a ; tökéletesebb az az i s m e r e t , a m i r e f e l e m e l k e d i k . Azután e z e k b e n a r e n d s z e r e k b e n hiányzik az eszkatológia. A látást m á r ebben az é l e t b e n elérhetjük. A n s e l m u s áttöri a szemléletnek ezt a módját a k i n y i l a t k o z tatás történetiségéből táplálkozó hitével.
t
lyedj el a róla való elmélkedésben, gyönyörködjél szemlélésé ben! Hadd ízlelhessed Megváltódnak jóságát és gyúljon szíved szeretetre Üdvözítőd iránt!" ) H a a megismerés és gondolko zás munkája közvetlenül sem n e m csorbíthatja, sem nem erő sítheti hitünk szilárdságát, közvetve mégis l e l k i nyereséggel jár, hiszen a h i t a maga tárgyával való foglalkozásból él. N e m az értelmünk bizonyítja hitünk igazságát, hanem hitünknek a tárgya maga b i z o n y u l igazságnak gondolkozásunk közben. ) A z i g a z s á g n a k , az i g é n e k a m e g s z ó l a l á s a e l e v e n í t i m e g m i n d i g ú j f e n t h i t ü n k e t és i n d í t m i n k e t új k e r e s é s r e , új m u n k á r a . E z a m e g i s m e r é s r e v a l ó t ö r e k v é s állandóan a r r a emlékeztet, hogy hitünknek szaka d a t l a n u l f e l ü l r ő l k e l l m e g ú j u l n i a . M i h e l y t elhisszük m a gunknak, hogy már v a n hitünk, elveszítjük. E g y r e újonnan k e l l k a p n u n k a hitet. A hivő gondolkozás csak ebből a folyton, szü net nélkül meg-megújuló bizonyosságból i n d u l h a t k i . ) 28
29
30
Micsoda már most ez a hivő megismerés? M i t jelent az, hogy a hivő hite tartalmába mélyebb belátást akar szerezni? Anselmus határozottan vallja, hogy az üdvösség története n e m esetleges. A z Ö- és Újszövetség különleges, páratlan eseményei ben az élő Isten akarata érvényesült. Valóra váltja szabad e l határozásából és megfoghatatlan szeretetéből ígéretét és üdvö zítő tervét. A kinyilatkoztatás történetét tehát Isten bölcsesége 28) Fac, cognitíonem,; t a t i o X I . de zetnél Z o l t
.precor, Domine, me gustare per amorem quod gusto per sentiam per affectum quod sentio per intellectum. Meciir e d e m p t i o h u m a n a . M S L . 158, 769. és 763. c o l . Mindkét i d é á n V . fordítása kissé módosítva, 80. és 68. 1.
29) A n s e l m u s felfogását találóan szólaltatja m e g e g y közmondá s u n k : nem kell ott bizonyság (a. m . b i z o n y í t é k ) , hol maga szól a dolog. A z é r t n i n c s szükség, m é g h a lehetséges l e n n e is, bizonyítékra a h i t dolgainál, m e r t a z é l ő I s t e n m a g a szól. S z a v a bizonyít, v i s z o n t s e m m i m á s n e m képes a legcsekélyebb m é r t é k b e n s e m bizonyítani. 3 e
) A h i v ő gondolkozás mozgása, I s t e n indítása és cselekvése gyö^n y ó r ü e n szólal m e g a P r o s l o g i o n b a n . d o c e m e quaerere te, et ostende te quaerenti; quia nec quaerere te possum, nisi tu doceas, nec invenire, nisi oslendcs. Quaeram te desiderando, desiderem quaerendo. Inveniam amando, amen inveniendo. cap. 1. S c h . 10, 37. M e n n y i r e emlékeztet ez P a s e a Í r a: „Nem keresnél, ha már meg nem találtál volna!" (Mystére d e Jésus.) A k é t B l u m h a r d t és K u t t e r igehirdetésének i s ez az e g y i k j e l l e m z ő vonása.
alakítja, amely egészen más, m i n t amit m i t a r t u n k annak. Tele v a n ez a történet ellentmondással, érthetetlenséggel; sőt a főbb fordulóin valósággal megütköztet. A z egyes események között ritkán látunk kapcsolatot, a fejlemény rendszerint váratlan, meghökkentő, amely megcsúfol m i n d e n okos számítást és e l képzelést. Mégis v a n r e n d az üdvösség történetében. Isten bölcsesége szerves összefüggésbe fonja az eseményeket. M i n d e g y i k n e k megvan a helye és m i n d e g y i k pontosan a nagy célnak t a r t . Ez az összefüggés azonban olyan, m i n t a búvópatak: el v a n r e j t v e , mélyen a felszín alatt. I s t e n t ö r t é n e t é n e k e z t az ö s s z e f ü g g é s é t és r e n d j é t n e v e z i A n s e l m u s „fidei ratio"-naVi. Ügy fordíthatnók magyarra, hogy a k i n y i l a t k o z tatás eseményeinek titkos összefüggése, értelme, tartalma, m i n t a hitnek oka, magyarázata. Ez visszhangzik azután az egy ház Hitvallásában és — Anselmus szerint — ez a közvetlen tárgya a hitnek. A hivő ember arra törekszik, hogy megvilágosodjék előtte ez a r e n d és bepillantást kapjon abba, hogy felismerhesse Isten bölcseségét. E z t a m e g v i l á g o s o d á s t , b e l á t á s t és f e l i s m e r é s t n e v e z i A n s e l m u s „intellectus fidei"-nek. A fidei r a t i o r a j t u n k kívülálló, tőlünk független valóság: Isten bölcseségének megmutatkozása. Viszont az intellectus fidei a m i hitünknek gyümölcse, amikor előttünk is feldereng és felnyílik az evangélium híradásának igazi tartalma, m i is megértünk v a l a m i t Isten titokzatos bölcseségéből, és kegyelméből —- leg alább távolról — n y o m o n követhetjük gondolatainkkal csodá latos cselekedeteit. ) A t h e o l ó g u s n a k az a m u n k á j a , h o g y ismételten, újólag végiggondolja a kinyilatkoztatás történetét, hogy egyre mélyebben m e g i s m e r j e benne 31
3 1
) A kinyilatkoztatás összhangzó rendjének a keresése a rationem <3uaerere v a g y poscere ( p l . C D h . I , 3. S c h . 7, 20.), ostendere ( I , 25. S c h . 38, 24. I I , 16. S c h . 53, 8.). N e m szabad elfelejtenünk, h o g y m i n d i g hozzá é r t e n d ő : a h i t n e k a „ r á c i ó j á r ó l " v a n szó (fidei ratio). Filozófiailag a l a p o s a n tisztázta a „ratio" sokféle jelentését V i c t o r J á n o s , d e k i k e l l egészíteni a theológiai összefüggésekkel. Találóan látja V i c t o r , h o g y a z „ e m b e r i ész felett álló észszerűségről van szó" Anselmusnál. i . m . 99. 1. A kinyilatkoztatás rendjének felismerése, a l a p o s v é g i g g o n d o l á s a , v i i á g o s m e g é r t é s e és átlátása az .Anteiligere" ( p l . I I , 16. S c h . 53, 38.), a m i s z i v ü n k n e k és é r t e l m ü n k n e k h i t b e n v a l ó működése és t e v é k e n y s é g e .
I s t e n b ö l c s e s é g é t , és g o n d o l k o z á s a e g y r e j o b b a n , hozzáformálódjék I s t e n akaratához. A hivő megismerését azonban még közelebbről is meg k e l l határoznunk, hogy Anselmus felfogása teljesen szemünk előtt álljon. Emlékezzünk csak vissza a C u r Deus homo első kérdé seire: „mi a szükségessége és oka annak, hogy a mindenható Isten az emberi természet alacsonyságát és erőtlenségét vette magára, hogy újjáteremthesse?" -) I t t és számos helyen együtt f o r d u l elő a „ratio" és a „necessitas", a „szükségesség"P) Ezzel a kifejezéssel a canterbury-i érsek még egyszer, de most na gyobb nyomatékkal h i r d e t i , hogy a kinyilatkoztatás eseményei és egymásutánjuk semmiképpen n e m véletlenek. Ez a történet n e m „történetesen" esett, hanem I s t e n végzéséből és akaratá ból és ezért szükségképpen. A m i és ahogyan történt, annak így kellett lennie; még csak gondolatban sem lehetett volna más ként. A k i n y i l a t k o z t a t á s r e n d j e I s t e n r e n d e l é s é b ő l v a n . I s t e n b ö l c s e s é g e t e r v e z t e , e z é r t v a n é r t e l m e ; és I s t e n felséges a k a r a t a v i t t e véghez, ezért követke z e t t b e s z ü k s é g s z e r ű e n . A theológus munkája azzal k e z dődik, hogy h i t t e l m e g h a j l i k a kinyilatkoztatás előtt és e l f o gadja. B i z a l o m m a l elismeri, hogy Isten akarta mindazt, a m i üd vösségünkért lett; a megvalósítás módját pedig bölcsesége okolja meg. Hitünk Isten kinyilatkoztatásán alapszik. Ezért valójában, a m i k o r annak értelmét és szükségességét keressük, hitünk alapját ismerjük meg. A legegyszerűbb hivő is bizonyos e felől. A theológiának, m i n t hivő gondolkozásnak azonban az a feladata, hogy mélyebben megértse az üdvösség történetének értelmét, engedje, hogy a kinyilatkoztatás rendje rendezze gondolatait. 3
32) C D h . I , 1. S c h . 6, 8. ) A szükségesség, v a g y másképpen szükségszerűség, szükségképpeniség a formája s z e r i n t n é m i l e g e m l é k e z t e t az új-plátói m e g g y ő z ő désre. E s z e r i n t az ideák szükségképpen határozzák m e g a történet f o lyását. T a r t a l m i l a g a z o n b a n m e r ő b e n m á s v i l á g b a n él A n s e l m u s . A z ószövetségi ígéretek és j ö v e n d ő m o n d á s o k szükségképpen megszabják újszövetségi beteljesedésüket. necessitas et ratio I , 10. S c h . 17, 25. I , 1. S c h . 5, 14. és 6, 8., stb. monstratur ex necessitate omnia quae de Christo credimus, ]ieri oportere. P r a e f . S c h . 1, 2 1 . Probes Deum fieri hominem ex necessitate I I , 22. S c h . 65, 26. A fejtegetésekben p e d i g u g y a n c s a k g y a k o r i a necesse est. 3 3
Ez a megismerésre törekvés egyben megalapozza a h i t e t . N e m az értelem munkája által, hanem azért, m e r t hivő megismeré sünkben maga a h i t n e k tárgya alapozza m e g magát. Ezt a célt tűzi k i Boso a C u r Deus homo-ban: „mutasd meg az igazság észszerű alapját, azaz a szükségszerűséget, és igazold, hogy miért kellett Istennek alászállnia a mélységbe és hogyan tehette meg mindazt, amiről prédikálunk?" ) Anselmus gon dos érveléssel és szabatos levezetéssel próbálja megvilágosítani a kinyilatkoztatás értelmét. A z a meggyőződése, hogy csak értelmes gondolatban tükröződhet ez az „értelem". A z igazság „észszerű alapját" nyomozza. Ez azonban n e m a puszta értelmet j e l e n t i . N e m a józan észhez, hanem Isten bölcseségéhez képest „észszerű". Ugyancsak vallja, hogy az isteni történet szükség képpeni rendjét sem gondolhatjuk el másként, m i n t gondola t a i n k szükségképpeni rendezése által. Legtöbbször kétféle mó don éri ezt el. K i f e j t i az eleve adott tételek szükségszerű kö vetkezményét vagy az okadatolás útján visszavezet tételeinek szükségképi alapjára. Akár így azonban, akár másképpen, az az értelme a hivő gondolkozásnak, hogy a szabályosan kifejlő gondolatok eredménye szükségképpeni-voltával tanúskodik az az üdvösség eseményeit meghatározó szükségképpeniségről. 31
Most érkezünk a hivő gondolkozás legjellemzőbb mozzana tához, amelytől függ Anselmus munkásságának igazi megértése. A c a n t e r b u r y - i érsek gondolatai n e m szabadon, a szellem tág szabadságú világában szárnyalnak, hanem minden ízükben és m i n d e n összefonásukban teljesen az egyházi „tekintélyekhez" kötik magukat. A vizsgálódásnak közvetlen tárgya u g y a n a Hitvallás ( a Credo), de benne a kinyilatkoztatásnak eseményei 3 i
) I , 4. S c h . 8, 20. Részleteiben n a g y o n találó V i c t o r filozófiai természetű jellemzése. „ M i n d i g világosan felállított problémák lebegnek szeme előtt, mert jól tudja, hogy 'balgatag kérdésre nem könnyű okosan megfelelni'. S a keresett megoldás felé óvatosan, körültekintő, gondos bizonyítások határozott lépéseivel halad... Csudálatra méltó művészet tel fűzi, mint a dialektikának mestere, egyik szillogizmusát a másikhoz, hogy a hittan egyes részleteit szisztematikusan kifejtse végső előfelté teleikből ..." Szillogisztikus módszerének, mely minden szabatossága mellett is mentes marad a későbbi skolasztika gondolat-technikájának szárazságától, különösen a Monologiumban és a Cur Deus Homőban adja remekeit, i . m . 22—23. 1.
tükröződnek. Ezért nyilvánvaló, hogy az élő Isten k i n y i l a t k o z tatásához kötötten gondolkozik. M i n d élete, m i n d gondolata Isten cselekvéséhez és akaratához igazodik. H i t e is és annak e g y i k gyümölcse, a hivő gondolkozás is Isten uralma alatt él és teljesen attól függ. A Cur Deus homo szerzőjénél az egyház tanítása, a Hitvallás ágazatai még szoros viszonyban vannak az üdvösség történetével. Ez a viszony később a skolasztiká ban elhomályosul, m e r t annyira az értelemhez i d o m u l és a n y n y i r a fogalmivá lesz a gondolkodás, hogy szinte kizárólag „ki jelentett igazságokról" beszélnek a kinyilatkoztatás története h e l y e t t . ) A hivő gondolkozásnak az a feladata Anselmus sze r i n t , hogy munkájával nyomon kövesse a kinyilatkoztatás r e n d jét; keresse, a m i t Isten elgondolt és végrehajtott, amemiyire t i t k a i t értésünkre adja. G y a k o r l a t i l a g ezt úgy végzi el, hogy a Hitvallás e g y i k hittételét megismerendő feladatul tűzi maga elé, azután az összes többi hittételből igyekszik a keresettet megvilágítani. Eljárása azon a belátáson alapul, hogy az üd vösség története szerves egység, olyan élő egész, amelynek akármely részletéhez közeledjünk is, t a r t a l m a a központhoz vezet és o t t láthatóvá válik a mindvalamennyihez vezető össze kötő szál. Már kiindulása sarkalatosán elüt a filozofálás szoká sos kezdetétől. N e m kételkedik, a m i pedig a bölcselkedés kez dete, hanem h i t b e n elfogadja és sajátjává teszi a kérdésessé t e t t és megoldásra váró tárgyat. N e m arra törekszik, hogy az ész alapjaiból vezesse l e vagy legalább is az értelemmel megerő sítse. Egyszerűen mélyebben m e g akarja i s m e r n i hite t a r t a l mát, azáltal, hogy m i n d e n oldalról megvilágítja és megkeresi a maga külön helyét az isteni történet egészében. Gondolkozó munkája azt m u t a t j a , k o m o l y a n veszi, hogy Isten valóban k i n y i l a t k o z t a t t a magát a hivő számára és Szentleikével ma is e l vezeti az engedelmes embert m i n d e n igazságra. Az üdvösség eseményeivel szemben feltámadó miért-ek magyarázatot n y e r 35
35) A q u i n o i T a m á s nyomán S c h ü t z A n t a l p l . í g y határozza m e g a d o g m a t i k a f o g a l m á t : est genus theologiae explicans de veritatibus revelationis theoreticis. S u m m a r i u m t h e o l o g i a e d o g m a t i c a e , 1922. 1. 1. A skolasztikában a kinyilatkoztatás v e r i t a s - a összefügg az é r t e l e m á l l a l megismerhető és hozzáférhető v e r i t a s - s z a l . E r r e az összefüggésre és m a g a s a b b e g y s é g b e v a l ó foglalásra épül f e l a r e n d s z e r , a seientia, a m e l y b e n összekapcsolódik a filozófia és a theológia.
t
nek, a m i k o r egyre j o b b a n megvilágosodik a hivő előtt Isten r e j tett akarata, az üdvösség magyarázata és egyedüli alapja. A theológia munkájának eredményeképpen egyre tiszább lesz a képe a kinyilatkoztatásról, egyre hűségesebben tudja m e g ragadni az ige ellentmondó és megütköztető üzenetét. E közben felel Boso aggályaira és igazolja az igehirdetés üzenetét. M e g tanít arra, hogy igazságként elismerjük és elgondoljuk a H i t vallást. Ez az engedelmes, a Hitvallást nyomon követő gondol kozás tapasztalhatja meg, hogy az igazság maga bizonyítja m e g magát. E k k o r ér célba a hivő gondolkozás. Ez az esemény n e m tőlünk függ, n e m rendelkezhetünk vele, mégis reménységgel várhatjuk és számolhatunk vele. Anselmus munkáját, Gaunilo, m a r - m o u t i e r s - i bencés szerzetes, bizonyításnak (probatio) nevezi. Válaszában, azután pl. a C u r Deus homo-ban, Anselmus is használja a „bizonyítás" kifejezést, abban a meggyőződésben, hogy b i z o n y í t ó e l j á r á s a , é r v e l é s e l é n y e g i l e g k ü l ö n b ö z i k m i n d e n m á s I s t e n - b i z o n y í t é k t ó l . ) Világosan látja ezt V i c t o r is, a m i k o r megállapítja, hogy: „ilyen okoskodá sok valóságos iskolapéldáinak egész sorozata található főként a Monologion és a Cur Deus homo gondolatmenetében, amelyek stringens bizonyító erejüket természetesen sokszor csak az Anselmus filozófiai és theológiai előfeltételei mellett tartják meg". ) 3 0
37
Most ütközik k i élesen a hivő, a keresztyén gondolkozás ellentéte m i n d e n más, pusztán filozófiai vagy vallásos filozófiai gondolkozással szemben. Merőben különböző f e l t é t e l b ő l i n d u l k i m i n d e g y i k . Jóllehet a tapasztalati megismerés (a pozi36) K e v e s e n t a p i n t o t t a k rá o l y a n biztonsággal a kérdés mivoltára, m i n t éppen K i e r k e g a a r d : „Különben sajátságos ez a — bizonyítás. Anselmus azt mondja: Isten létét akarom bizonyítani. E végből az Istenhez imádkozom, hogy erősítsen meg és segítsen — de hiszen kell-e ennél jobb bizonysága Isten létének, hiszen olyan bizonyos Ő, hogy segítsége kell ahhoz, hogy bizonyítani tudjuk; ha Isten segítsége nélkül tudnánk létét bizonyítani, akkor az szinte kevésbbé tenné bizonyossá, hogy Ő van..." R u t t e n b e c k , W a l t e r : Sörén K i e r k e g a a r d , 1930. 143. 1. I d é z e t B a r t h K á r o l y A n s e l m u s könyvéből. 36. 1. s?) V i c t o r i . m . 26. 1. E z e k e t a theológiai előfeltételeket v i z s g á l ó dásán k í v ü l h a g y j a és ezért ír „az auktoritás kikapcsolásáról" és „ a t i s z t a racionalizmusról Anselmusnál". Pusztán filozófiai vizsgálat n e m i s értheti m e g A n s e l m u s szándékát és n e m is j u t h a t túl e z e n a félreértésen.
tívizmus) kora jelszóként hangoztatta az „előfeltevés-nélkülisé get", valójában az emberi értelem törvényeire és az általános emberi tapasztalatra támaszkodott A tapasztalati bölcselők magukból i n d u l t a k k i és ezzel gondolkozásuk m i n d i g ember központú, sőt szélsőséges kifejletben pusztán-emberi v o l t ) Ezzel szemben Anselmus n y i l t a n reámutat arra a határozott alapra, amelytől függ következtetésének, „bizonyításának" érvényessége. „A keresztyén iskolában tanultam meg, hogy mit tartsak igazságnak; igaznak tartva ezt teszem'sajátommá; sajátomul téve ezt szeretem." ) Csak a próféták, apostolok és evangélisták tanúságtételéből, a Szentírásból „kaphatjuk mind azt, amit Isten kertjében üdvösséges módon vetegethetünk a lelkek táplálékául. Isten kertjében pedig a mag Isten igéje, de nemcsak az ige, hanem az ige teremtette új szív is" (sensus), az, amiből az új élettel együtt új gondolkozás is támad. ) „Meg vallom, hogy az isteni tekintélyen kívül, amelynek rendület lenül hiszek, sehol sem akadtam olyan okra (ratio), amely ki elégített volna.'" ) Nyilvánvaló ebből a néhány kijelentésből is, hogy Anselmus gondolkozásának előzménye az egyház igehir detése és tanítása, amely a kinyilatkoztatásról tesz tanúságot és a h i t , amely m i n d e r r e felel. 38
39
40
11
A keresztyén gondolkozás n e m választhat tetszésszerinti kiindulópontot. C s a k e g y k e z d e t j ö h e t s z ó b a : a k i n y i l a t k o z t a t á s m e g h a l l á s a . A filozófus gondolata szabadon szárnyalhat gondolkodásának határain belül, a h i v ő ellenben csak a kinyilatkoztatáshoz kötve g o n d o l k o z h a t i k . A filozófia szülőanyja és éltetője a kétely. A t h e o l ó g i a f o r r á s a p e d i g b i z o n y o s a d o t t s á g (dátum, positum): a k i n y i l a t k o z t a t á s t é n y e i , a m i n t m e g e l e v e n e d n e k az e g y h á z i g e h i r d e t é s é b e n . A theológus vizsgálódása tárgyát nem maga választja; megbízása és tiszte jelöli k i feladatát és 38) V i l á g o s a n r á m u t a t az új k a t o l i k u s theológia i s a r r a , h o g y a m u l t század tudományeszméje ember-központú világnézeten a l a p u l t P L W y s e r P á l d o m o n k o s szerzetes k ö n y v e : T h e o l o g i e a l s W i s s e n s c h a f t , 1938, 25. 1. 39) didici in schola christiana quod teneo, tenendo assero, asserendo amo. Ep. I , 14. ) D e c o n c o r d i a Q u . I I I , 6. « ) D e casu d i a b o l i 21. 4 0
kérdéseit. Ebben a hitben gondolkozik a theológus; így kerül het értelme Krisztus királyi hatalma alá. Ezzel szolgálja az egyház, sőt a világ életét is. Közelebbről Anselmus theológiai gondolkozásának igazi m i v o l t a az az eljárás, hogy a keresztyén Hitvallás egyes vallás tételeit, ágait külön-külön szemügyre veszi, elmélkedik róluk, keresi sajátos t a r t a l m u k a t . Még pedig m i n d i g úgy, hogy a többi vallástétellel való összefüggését deríti f e l és abból világosítja meg a keresett kérdés értelmét. B i z o n y í t á s a n e m e g y é b , m i n t hogy átgondolja a Hitvallás r e j t e t t törvény s z e r ű s é g é t , a kinyilatkoztatás alapját és arra törekszik, hogy mélyebben megismerje hite tartalmát. G y a k o r l a t i l a g e g y - e g y v a l l á s t é t e l t m é g n e m i s m e r t n e k v e s z és e n n e k a k e resett, f e l a d a t u l kitűzött tételnek szükségszerűsé gét a többi vallástételből, m i n t előzményből m a g y a r á z z a . Ezt láttuk a C u r Deus homo-ban is, ahol kérdésessé teszi Isten emberré levését. Feleletében azzal igazolja értel mes módon, miért kellett Istennek emberré lennie, hogy következtetéseinek kiindulása: az ember engedelmességre köte lezettsége és bűne, m i n t végtelen tartozás Istennel szemben, Isten szigorú ítélete és szoros igazsága, Isten szentségének meg n e m alkuvó ellentéte a bűnnel, ugyanakkor Isten jósága, amely ígéretet ad és n e m áll el üdvösséges tervétől, n e m e j t i el a bűn pártütése m i a t t sem, az önmegváltás képtelensége az ember részéről, végül a teremtés h i t és ezzel Isten fölsége, amely m e g követeli és egyben lehetővé is teszi azt az elégtételt, amely sza badulást szerez az embernek. » Anselmus theológiai gondolkodásának tisztázásánál azon ban még egy lépéssel tovább k e l l mennünk. Nemcsak a k i i n d u lás határozza meg valamely gondolkodás theológiai jellegét, hanem a t á r g y a i s . M i n d e n gondolkodás tárgy-megszabta gon dolkodás. I t t azonban titokról, megközelíthetetlen és hozzáfér hetetlen „tárgyról" v a n szó. „Valóban, Uram, megközelíthetet len fényességben lakozol. Senki sem tud behatolni ebbe és meg látni téged. Azért nem láthatom ezt a fényességet, mert túl ságosan vakító számomra. Értelmem nem ér fel hozzá. Túlsá gosan ragyog, lelki szememmel fel nem foghatom. Még felé for dulni sem bírok sokáig. Elvakulok tündöklésétől, mérhetetlen-
sége legyőz, toppant nagysága megsemmisít, megzavarodom erejétől. Ö, fölséges, megközelíthetetlen fényesség, tökéletes és boldog igazság, milyen távol vagy tőlem, pedig oly közel vagyok hozzád!"* ) Éppen ezért a hivő gondolkozás n e m tőlünk való; semmiképpen sem természetes emberi lehetőség. V é g s ő f e l tétele a theológiai munkának a Szentlélek megvilág o s í t á s a . Gondolkozása tehát n y i t v a áll, hogy az igazság maga megjelenjék és megmutatkozzék. Erre a végre céloz és e felé törekszik Anselmus munkájával. „Hála neked, jó Uram, hála neked, hogy amint először megadtad, hogy higgyek ben ned, úgy most megvilágosítasz, hogy meg is értselek" ) Szinte kinyilatkoztatás-számba megy ez a hivő megismerés, m e r t a n n y i ez, m i n t hogy Isten „megnyitja", megeleveníti és jelenvalóvá teszi előttünk a kinyilatkoztatásának értelmét. ) Gondolkodá sunk marad, a m i volt, közönséges emberi gondolkodás. E l l e n ben Isten kezébe veszi és eszközként használja, hogy m e g mutassa magát nekünk. ) A hivő megismerés „a kegyelem ajándéka". ) „Kegyelem a prédikáció, kegyelem a meghallása, kegyelem a megértés a hallásból és kegyelem az akarat helyes sége." ') „Megmérhetetlen jóság, aki minden értelmet messze 2
43
44
45
46
1
4 2
) P r o s l . 16. S c h . 19, 9. cum quaerimus, non invenimus; cum invenimus, non est, quod quaerimus. 18, Sch. 20, 13. ) Gratias tibi, bone domine, gratias tibi, quia quod prius credidi te donante, iam sic intelligo te illurainante... i b . 4. S c h . 12, 33. Adiuva me tu propter bonitatem tuam, domine. Quaesivi vultum tuum... releva me de me ad te. Munda, sana, acue, illumina oculum menüs meae, ut intueatur te. i b . 18, S c h . 20, 14. 43
44) H a e c breviter. . pro capacitate intellectus mei, non tam affirmando, quam coniectando dixi, donec Deus melius aliquo modo revelet. D e conc. v i r g i n . 29. Hasonlóan C D h I , 2. Sch. 7, 10. de illa curabo, quod. deus mihi dignabitur aperire, petentibus ostendere. i b . I , 1. S c h . 5, 23; 6, 16. 45) Quod enim hortante ipso quaerimus eodem ipso demonstrante inveniemus. D e l i b . a r b . I I , 2, 6, Q u a n d o illuminabis oculos nostros et ostendes nobis jaciem tuam? Nec quaerere te possum, nisi tu doceas, nec invenire, nisi te ostendas. P r o s l . 1. Sch. 10, 21. ) d o n a gratiae, a m i t az e g y h á z U r a f o l y t o n - f o l y v á s t osztogat. E p . a d U r b . 1098. ) D e c o n c o r d i a Q u . I I I , 6; I s t e n ajándékozásáról g y a k r a n szól. Dedisti semper humilem scientiam, quae aedijicet. M e d i t . 18. Quod si aliquatenus quaestioni tuae satisfacere potero, certum esse debebit, 4 6
4 7
felülmúlsz, áradjon reám az az irgalmasság, amely ilyen nagy gazdagságából fakad. Áradjon belém, ami belőled árad. ... Segits meg, igaz és irgalmas Isten, akinek világosságát keresem, se gíts meg, hogy megértsem, amiről beszélek... Ha így van ez, Uram, ha így áll a dolog, taníts meg arra, hogy miképpen van mindez." ) Istentől való a hitünk, amelyben járunk és gondolko dunk. A z ő ajándéka a belátásra való törekvés, a keresztyén gondolkodás is. A Szentlélek világossága nélkül újra csak sötét ben botorkálunk. K é t körülmény teszi ezt Anselmus számára szükségképpenivé. A z egyik, hogy még a kinyilatkoztatás értel mességének, a h i t alapjainak felismerése sem a végső. Sokat jelent, ha értelmünkben is tükröződik és világos képünk v a n róla, de még ez sem elég. M e r t a végső „maga az igazság", ) az élő Isten. Megismerésünk arra való, hogy közben mienk lehes sen a legnagyobb ajándék: találkozhassunk vele, hallhassuk őt, akire a megismert és megértett ige mutat. „Vájjon megismer48
49
quia et sapientior me plenius hoc facere poterit. C D h I , 2. Sch. 7, 11. et sperare de gratia dei, quia, si ea, quae gratis accepisti, libenter impertiris, altiora, ad quae nondum attigisti/mereberis accipere. i b . I , 1. S c h . 6, 16; I , 2. S c h . 7, 5. Tentabo tarnen... non in me, sed in deo confidens, et faciam, quod ipse adiuvante potero. I , 25. S c h . 38, 36. Si autem veritatis testimonio roboratur, quod nos rationabiliter invenisse existimamus, deo, non nobis attribuere debemus, qui est benedictus in saecula. I I , 22. S c h . 65, 33. 48) P r o s l . 9. S c h . 15, 20. 49) A n s e l m u s igazság-fogalmát, b á r m e n y i r e érdekes is, csak r ö v i d e n vázolhatjuk. A m i megismerésünk a k k o r „ i g a z " , h a m e g f e l e l tár gyának, a valóságnak, akárcsak a k a r a t u n k , a m e l y u g y a n c s a k a k k o r „ i g a z " , h a a z t a k a r j a , a m i t a k a r n i a k e l l . V i s z o n t a létezőknek, a d o l g o k n a k i s v a n „igazsága". A k k o r i l y e n e k , h a m e g f e l e l n e k rendelteté süknek, h a helyénvalók. Ezért határozza m e g a „justitia"-t: rectitudo voluntatis propter seipsam servata; a „veritas"-t: rectitudo sola mente perceptibilis. A z o n b a n m i n d a valóságos világnak, m i n d belátásunknak és a k a r a t u n k n a k az „ i g a z s á g a " a legfőbb igazságtól (summa veritas) függ. N é l k ü l e s e m m i s e m i g a z . M i n d e n igazság általa v a n . A l e g f ő b b igazság: I s t e n . G o n d o l a t a i n a k és akaratának, azaz rendjének m e g i s m e rése nélkül tehát n i n c s i g a z megismerés és akarás. A H i t v a l l á s „ r a t i o " - j a I s t e n g o n d o l a t a és a k a r a t a , — e n n e k megismerése, az „intellectus", I s t e n megvilágosítása. N é l k ü l e egy t a p o d t a t s e m j u t h a t u n k előre, akármennyi g o n d o l k o d ó munkát erőltetnénk is, v i s z o n t őbenne megvilágosodik m i n d e n , szemlélhetjük a h i t világának csodáit és világos képet a l k o t h a t u n k róluk m a g u n k n a k . D e v e r i t a t e . Különösen cap. 13.
hetett valamit is belőled fényességed és igazságod nélkül? ...Milyen hatalmas az a fényesség, amelyből sugárzik minden igaz, ami csak értelmünk előtt megvilágosodik! Micsoda vég telen az az igazság, akiben van minden, ami igaz és akin kívül csak a semmi és a tévedés van! Micsoda mérhetetlen az az igaz ság, amely egyetlen pillantással az egész teremtettséget látja és azt is, hogy kicsoda, ki által és hogyan teremtette a semmi ből." ) Megismerésünk a k k o r ér célhoz, ha ez az igazság, Isten maga, tárja f e l magát számunkra. M i n d e n következtetésünk érvényessége tőle függ. N y i t o t t kérdés m a r a d az érvekkel k i m u t a t o t t és levezetett gondolatok igazsága és valósága, amíg ez a legfőbb igazság meg n e m bizonyítja magát. „Csak az igaz ságban és általa, csak Istenben és Isten által van alapja az alap nak és értelme az értelmességnek", amelyre e l j u t u n k bizonyí tásunk során. ) 50
51
A másik tény, m e l y érthetővé teszi, hogy a keresztyén gon dolkodás a Szentlélek ajándékától függ, magának a h i t n e k közelebbi leírása. Anselmus nemcsak Istent és Istennek, hanem az Istenben hisz. Az élő h i t Isten felé és Istenhez törekszik (tendere i n Deum), hogy megtalálja őt és közösséget n y e r j e n vele. ) A h i t tárgyiassága a fontos. Nem elég a helyes gondolat Istenről, hanem igazán Isten előtt akar élni. Istent magát akarja. „Növeljed vágyakozásomat és add meg, amit kérek; mert ha mindent, amit teremtettél, nekem adnál is, nem elégí tené meg szolgádat, hacsak magadat nem adod. Add ezért ma gadat nekem, Istenem, újra add nekem." ) Nyilvánvaló, hogy 52
53
59) P r o s l . 14. S c h . 18, 13. si) B a r t h K á r o l y i . m . 50. 1. ) Illám eredére, nisi tendat in illám, nulli prodest. M o n o l . 77. S c h . 63. 23. Quisquis tenendo ad illám (sc. summám essentiam) pervenerit, non extra ülam remanebit, sed intra illám permanebit; quod expressius et jamiliarius significatur si dicitur tenendum esse in illám, quam si dicitur ad illám. i b . 76, S c h . 63, 9. N y o m a t é k o s a n k i e m e l i ezt az összefüggést G e y e r B e r n h a r d i s : „A szeretet a hitben gyökere zik, tárgyának tudatában, mégpedig az élő hitben, amely a tárgya utáni törekvést is magábazárja (a eredére in Deum szemben a puszta eredére Deum) és ez a hit az alapja annak a reménységnek, hogy végül is eléri, amire törekszik." D i e p a t r i s t i s c h e u n d scholastische P h i l o s o p h i e 198. 1. 52
53) Auge desiderium meum et da quod peto, quoniam si cunta quae fecisti, mihi dederis, non sufficit servo tuo, nisi te ipsum dederis. Da ergo ipsum mihi, Deus meus, redde te mihi. M e d i t . 14, 2.
sem ezt a hitet, amely egyúttal a theológiai m u n k a nélkülöz hetetlen és állandó feltétele, még kevésbbé magát az élő Isten nel való közösséget senki meg n e m szerezheti magától. Ezt csak a Szentlélek adhatja. M i tehát a theológiai munka célja és eredménye Anselmus szerint? Elsősorban az, hogy a Hitvallásban elrejtett rend szép ségének feltárása által m e g ö r v e n d e z t e t i a h i v ő t . „Ha el tud jutni ennek felismerésére, gyönyörködik benne." ) A k e resztyén ember szabadságához t a r t o z i k ez a megismerésre törekvés, hiszen a h i t független akár az eredménytől, akár a csalódástól, ha fáradozása meddőnek bizonyult. „Mert ha nem képes megismerni, imádja azt, akit nem tud felfogni." Tetszik a hivőnek és örül annak, amikor megvilágosodik előtte a k i nyilatkoztatás eseményeinek összefüggő rendje és összhangja, a m i k o r feltárul előtte a keresztyén h i t egészéből és egységéből a Hitvallás részeinek sajátos t a r t a l m a . „Szeretetreméltó ez, értelmének szépsége miatt." ) Augustinusra k e l l gondolnunk ezek hallatára, a k i szinte páratlanul hangsúlyozta a k i n y i l a t koztatás szépségét. ) Találóan hozza B a r t h Károly kapcsolatba Anselmus h i t b e l i gyönyörködését a román dóm-építés virág zásával. ) Ezért figyelemreméltó ez a sorrend a Cur Deus homo-ban: „Nem azt kérik, hogy az értelem útján közelíthessék meg a hitet, hanem, hogy a megismerés által gyönyörködjenek abban, amiben hisznek." ) Csak azután következik, másodsor ban: „és készek legyenek, amennyire ez egyáltalában lehetsé ges, hogy megfeleljenek mindazoknak, akik a bennünk levő reménységet számon kérik." A megismerésre törekvésnek tehát v a n „haszna" is ) mégpedig az igehirdetés és az egyházi élet szolgálata számára. Tisztázza a h i t mibenlétét meg t a r t a l 54
55
56
57
58
59
54) E p i s t , I I . 4 1 . M S L C L I X , 1193. c o l . ) C D h I , 1. S c h . 5, 22; ad magnum et delectabüe quiddam me subito perduxit haec mea meditatio. M o n o l . 6. S c h . 12, 9. ad pascendum eos, qui iam corde fide mundato fidei ratione delectantur. Ep. ad. U r b . 1098. a h i t t á r g y a : speciosa super intellectus hominum C D h I . 1. S c h . 5, 22: 6, 30. 5 5
55) contemplatio pulchritudinis dei M S L 32, 1338., s t b . 57) i . m . 5, 1. 58) C D h I , 1. S c h . 5, 8; I I , 15. S c h . 53, 2. 59)
propter
utilitatem
i b . I , 1. S c h . 5, 2 1 .
.
mát és így útját egyengeti a hathatós igehirdetésnek; u g y a n a k k o r ez a hivő gondolkodás maga is a Krisztusról való bizony ságtevésnek egyik módja, még pedig a magasabb szellemi éle tet élők számára. Anselmus kemény munkával azon fárado z i k , ) hogy Isten cselekedeteinek csodáját gondolataival n y o m o n kövesse és másokat is együttgondolkodásra késztessen, hogy világos képük legyen róla (esse i n intellectu). A m i k o r érveivel és következtetéseivel az igazság felé törekszenek, be következhet, hogy maga az igazság megbizonyítja magát szá m u n k r a . E k k o r megismerésük, tudásuk hivő megértéssé, a kegye l e m megtapasztalásává válhatik Isten szabad tetszéséből ( i n t e l ligere r e m esse). A z I s t e n n e l v a l ó e m e t a l á l k o z á s f e l é irányul a theológiai munka. 60
Anselmus theológiája, a fides quaerens intellectum, vilá gosan tisztázza a hivő gondolkodás feladatát és mibenlétét. Hitből-hitbe halad ez a m u n k a . A l a p j a és kiindulása az elfoga dott kinyilatkoztatás. A r r a törekszik, hogy a Hitvallást egé szen megértse. „Az a helyes rend, hogy előbb higgyük a keresz tyén hit mélységes dolgait, azután joghatunk hozzá, hogy értel münk segítségével közelebbről megvizsgáljuk." ) Mert annyira felülmúlja a hitnek „tárgya" a természetes értelem hatáskörét, hogy „aki nem hisz, kétségtelenül nem érti, amit mondunk. Mert aki nem hisz, nem tapasztalja meg és akinek nincs tapasztalata, az nem értheti." ) Isten dolgairól csak az beszélhet tárgy szerűen, a k i hisz. ) Anselmus ezzel még világosabban tisztázza a theológia mivoltát, m i n t Augustinus. A keresztyén theológia 61
62
63
60) in quaerendo
valde
videatur
difficilis
C D h . I , 1. S c h . 5, 20; 6, 18.
61) sicut rectus ordo exigit, ut profunda christianae fidei prius credamus, quam ea praesumamus ratione discutere i b . S c h . 6, 1. Nemo ergo se temere immergat in condensa divinarum quaestionum, nisi prius in soliditate fidei conquisita morum et sapientiae gravitate ne per multiplicia sophismatum diverticula incauta levitate discurrens aliqua tenaci illaqueatur falsitate E p . d e i n c a r n . I . S c h . 9, 22. 62) i b S c h . 9, 10. 63) fidens loquor P r o s l . r e s p o n s i o . Sch. 35, 22. Prius fide dandum est cor, et prius per praeceptorum Domini custodiam nandi sunt oculi... quam profunda fidei diiudicando discutiamus, d e i n c a r n . 1. S c h . 8, 28,
munillumiEp.
feltétele és kiindulása a h i t . Egész munkájában ehhez „a tárgyá hoz" v a n kötve. A szabadszellemű, eszményekért lelkesedő vallásossággal szemben közösen v a l l j a m i n d a reformátori-bibliás, m i n d az új-tomista theológia, hogy munkájának és gondolkozásának feltétele a kinyilatkoztatáshoz, az egyházhoz és a hithez kötött ség. Ez a közösség azonban nagy ellentétet takar. Ugyanazokat a szavakat emlegeti mindkettő, de m i n d e g y i k merőben mást ért r a j t a . ) A reformáció az egyház szívének Isten igéje h i r d e tését v a l l j a . Ez a központ. A legfőbb feladat. A theológia is elsősorban az igehirdetés szolgálatában áll. A h i t pedig az élő Istennel való találkozás és személyes közösség eseménye. M i l y e n más világ a római katolikus egyházi rendszer. I t t a központ a szentség és annak sáfárai: a papság. J o g i - h a t a l m i intézmény az egyház: képviselője a „természetfeletti" világnak, annak erőit hordozza és árasztja bele a világba. A h i t is elsősorban enge delmesség; aláveti magát az ember az egyház tekintélyének és igaznak t a r t j a az ünnepélyesen k i h i r d e t e t t tanokat. A r e f o r máció az egyháztörténetben o l y a n sorsdöntő fordulat, hogy azóta az ókori és középkori egyház m i n d e n tanítójával és m i n d e n gyakorlatával szemben még gondosabban f e l k e l l vetnünk az ige bíráló kérdését, m i n t ahogyan azt a reformáció nélkül tehettük volna. Anselmusnál is észre veszünk némi kettőssé get a hitről való tanításában, a k a t o l i k u s egyházfogalom is erő sen jelentkezik nála, legalább is a háttérben. Mégis theológiájának uralkodó tényezője a b i b l i a i bizakodó h i t és az egyház, m i n t K r i s z t u s nyája. Olyan helyes meglátásokat és kezdemé nyezéseket találunk nála, amelyek n e m veszítettek jelentősé gükből, h a n e m ma is gyümölcsözők. ) 64
65
•*) E z a közösség és a z o n belül az ellentét f i g y e l e m r e méltóan k i t e t s z i k W y s e r P á l és N a g y B a r n a m ű v é b ő l . ( T h e o l o g i e als W i s s e n s c h a f t . 1938. — A theológiai módszer problémája az ú. n . d i a l e k t i k a i theológiában. 1936.) 65) A n s e l m u s thelógiai felfogására erősen emlékeztet a m u l t század e g y h á z i - h i t v a l l á s o s tanítóinak meggyőződése. V i 1 m a r A . F . C. A n s e l m u s n a k a hitről és a h i t által v a l ó megigazításról szóló tanítását ú g y látja, h o g y ez közelíti m e g l e g j o b b a n a reformációét. ( D o g m a t i k . 1937. e r e d e t i 1874. I I , 168.) Hasonlóan H a r n a c k T h e o d o s i u s . D i e T h e o l o g i e ü b e r h a u p t ( P r a k t i s c h e T h e o l o g i e , 1877.) és L u t h e r s T h e o l o g i e I — I I . 1927-, e r e d e t i l e g 1862. és 1885,
Ugyancsak kétféleképpen látja a két egyház magát a k i nyilatkoztatást is. I t t r e j l i k voltaképpen a valódi felekezeti ellentét gyökere. Anselmus theológiájának alapja közvetlenül az egyház Hitvallása. Ebben ő a kinyilatkoztatás tényeit látja visszatükröződni. N e m téveszti szeme elől az üdvösség törté netének eseményeit. Mégis az augustinusi új-plátói örökség megakadályozza, hogy az élő Isten cselekvéseit igazi és teljes m i v o l t u k b a n vizsgálja. A C u r Deus homo-ban erőteljesen t u d j a érvényesíteni a b i b l i a i látást, de az Isten megismerését tárgyaló irataiban v a n némi bizonytalanság a felől, hogy vájjon csak a kereszten ismerjük-e m e g Istent, vagy azon kívül és a m e l l e t t , a teremtett világból is. I t t válik el egymástól élesen Stolz A n s e l m és B a r t h Károly értelmezése. A z előbbi A q u i n o i Tamás összefoglalása alapján magyarázza a Proslogiont és kü lönösen a Monologiont. Ügy véli, hogy Anselmus alkalmazza a skolasztika és a katolicizmus vezérlő elvét, az „analógia entis"-t, a létezők hasonlóságát. E szerint, akármilyen nagy különbség v a n is a Teremtő és a teremtmények között, mégis létük között v a n hasonlóság és ezért a teremtmények világából következ tethetünk Isten létére. B a r t h Károly a Monologion néhány két értelmű és bizonytalan részletétől eltekintve, a k i f o r r o t t A n s e l musban a kinyilatkoztatásból élő theológust látja, a k i csak az „analógia f i d e i " - t vallja, a h i t hasonlóságát. Ez a B i b l i a látása. E szerint csak az élő h i t döntésében támad közösség a Teremtő és a teremtmény között és csak így ismerhetjük meg Istent. ) Ebben a kérdésben a skolasztika aristotelesi fogalmai t e r e m t e t t e k egészen új helyzetet, egyrészt az értelem természetes megismerésének és a h i t b e l i megismerésnek összefoglalása, másrészt a kinyilatkoztatás eseményeinek „kijelentett igazsá gokká való átváltása m i a t t . A kinyilatkoztatás tartalmának f e l ismerésében nélkülözhetetlen szolgálatot tesz Anselmus, azon ban n y i t v a hagy alapvető kérdéseket, amelyeket csak a r e f o r 66
66) Jelentős, h o g y az e m b e r e n tükröződő Isten-kép hármassága h o g y a n a l a k u l Anselmusnál. J ó f o r m á n csak az i n t e l l e c t u s és az a m o r j u t szóhoz, mindkettő, m i n t a h i t gyümölcse. A m e m o r i a , az új-plátói okoskodások forrása t e l j e s e n h á t t é r b e s z o r u l nála. S o k p o n t o n j ó l t i s z tázza A n s e l m u s theológiai gondolkodását H e s s e n J . : D i e p a t r i s t i s c h e u n d s c h o l a s t i s c h e P h i l o s o p h i e . 1922.
mátori theológia t u d o t t ígeszerűen véglegesen tisztázni. Helyes belátásait sem tudta olyan élesen megfogalmazni; missziói szándéka ellenére a tévtanítás veszélye olyan távolinak tűnt f e l előtte, hogy n e m t u d t a útját vágni a skolasztikus rendszernek, a n e m összetartozók egységbefoglalásának. Anselmus theológiai célkitűzése: mélyebb megismerést keres a hivő (fides quaerens intellectum) tág és általános, ö n magában véve különféleképpen értelmezhető. írásaiban u g y a n világosan értelmezi és magyarázza felfogását, de munkássága alig hatott. Inkább az a puszta tény szerezte meg számára a „skolasztika atyja" elnevezést, hogy az értelmet felhasználta a h i t tartalmának mélyebb megismerésére. Sok összekötő szál ellenére nagy közbevetés választja el őt a skolasztikától. A r i s toteles filozófiájának bevonulása döntő és végzetes fordulat v o l t . ) K i a l a k u l az iskolás tanrendszer, amely határozottan megkülönbözteti a theológiát a filozófiától, de csak azért, hogy azután magasabb egységbe forrassza össze. A reformáció v o l t a képpen a theológia szabadságharca v o l t . A filozófia a maga helyére került és a theológia is újjáformálódott. Ez az ígéretes f o r d u l a t azonban megakadt, a m i k o r M e l a n c h t h o n és az o r t h o doxia újra k a p u t tártak a stagirita bölcs szelleme előtt. Még pusztítóbb l e t t a filozófia hatása, a m i k o r az antik rendszer helyébe a hamar változó és sokféle modern irány lépett. A m u l t század elején Schleiermacher, m a j d PJtschl szerették volna a theológiát újra theológiává t e n n i ; kezdeményezésük azon ban n e m sikerülhetett teljesen, hiszen ők maguk is már túlontúl telítve v o l t a k k o r u k szellemével és filozófiájával. A reformáció felfogása, amely felé m u t a t Anselmus szándéka is, n a p j a i n k b a n kezd újra erőteljesebben érvényesülni. B a r t h Károly bizonyságtevése megrendítette a modern vallásosság theológusainak hadállásait és új erővel figyelmeztetett a r e f o r mátori tanításra, Isten igéjének és az egyháznak döntő j e l e n tőségére. Ennek következtében a m u l t században mellőzött és semmibe v e t t hitvallásos és biblicista theológusok sok m o n danivalója ma újra kezd hozzánk szólni. A theológiai m e g újulás jelentkezik abban, ahogyan p l . Asmussen Hans m e g fi7
67) E z t a súlyos követelményű f o r d u l a t o t W y e s e r b a n érthetően másként értékeli, i . m . 88. 1.
i s látja,
azon
határozza a theológia feladatát. „Isten igéjére való ráeszmélés, a m i t az egyház h i r d e t . " A hivő az igehirdetésnek és azon túl, Isten igéjének kimeríthetetlen kincseit akarja egyre j o b b a n megismerni. Anselmus céltüzése ezzel biztos irányt és határo zottabb t a r t a l m a t kap. ) A z igazi hivő gondolkozás a k i n y i l a t koztatás theológiája. Ezért az első feladat a Szentírás m a g y a rázata. Azután Isten igéjét k e l l megkülönböztetni m i n d e n hamisságtól és hazugságtól, azaz minden ú. n . igazságtól, a m i t E Z ember önmagából merít. Végül ez az egész m u n k a az i g e h i r detést és bizonyságtevést szolgálja. Anselmus m i n d e n fogyaté kossága és kudarca ellenére ebben az irányban haladt és ezért v a n lényeges szava a m a i theológiai megújulás számára is. N e m lehet megokolni a Szentírás alapján, hogy az új skolasztika mellőzi őt vagy átértelmezi, még kevésbbé azt, hogy a m o d e r n theológia olyan erősen idegenkedett tőle. A k i Isten igéjének o l y a n tanúja és a n n y i r a hűséges szolgája volt, m i n t Anselmus, az, -mindig időszerű és áldott hatású theológus. 68
68) D i e O f f e n b a r u n g u n d d a s A m t . 2. kiadás. 1934. 7. 1. í g y látja a theológia feladatát A l t h a u s P á l is. A theológia az e g y h á z m a g á r a eszmélése. I s t e n kinyilatkoztatását vizsgálja tudományos módszeresség g e l , m i n t az e g y h á z életének alapját és e g y e t l e n parancsoló tekintélyét. G r u n d r i s s d e r c h r i s t l i c h e n L e h r e , 1931. 5, 1. Hasonlóan E i e r t W e r t n e r a „ L u t h e r i e g y h á z t a n r e n d s z e r e " m a g y a r fordításnak előszavában. 1926. és m é g határozottabban, m i n t az egyház igehirdetésének s z o l g á l a tát a D e r c h r i s t l i c h e G l a u b e , 1940. első f e j e z e t e i b e n .
7. fejezet. A theológia módszere: credo u t i n t e l l i g a m . Anselmus módszeres elve: credo u t i n t e l l i g a m (hiszek, hogy megismerjek), híres szállóigévé lett, amelyet gyakran emlegetnek a skolasztikával kapcsolatban, sőt még Schleier macher Glaubenslehre-jének címlapjára is rákerült. Bár sok esetben kérdéses, hogy későbbi használata fedi-e az eredeti értelmet. Böngészni szerető emberek rá szoktak m u t a t n i arra,' hogy hasonló f o r d u l a t o k k a l már Augustinusnál is találkozunk. A z bizonyos, hogy Anselmus világért sem törte magát eredeti ség után és azt h i t t e , hogy teljesen a járt úton halad, az egy házatyák és élükön Augustinus nyomdokaiban. De az is bizo nyos, hogy Anselmus szerénysége és alázatossága sem t a k a r hatja e l azt a tényt, hogy e g é s z e n új u t a k a t t ö r t és e r e d e t i látásokkal gazdagította a theológia történetét. Augustinus is k i j e l e n t i , hogy: hiszünk, hogy megismerjünk ) Nála azonban erősen érvényesül az új-plátói szellem. A h i t szerinte új, teljesebb megismerési forrás, az értelem mellett, amely mélyebb, r e j t e t t valóságokba ad belátást. Kiegészíti és teljességre j u t t a t j a azt, amire az értelem okoskodása által rá jön. Anselmusnál viszont jobban háttérbe szorul ez a filozófia és ezért theológiai munkája tárgyilagosabb. ) M i t jelent már69
70
69
) credimus, ut cognoscamus, non cognoscamus, ut credamus de v e r a r e i . 5, 8; 24, 45; D e u t i l . ered. 9, 22; 1 1 , 25; D e o r d . I I , 9, 26, i n I o a n . E v . t r a c t . 40, 9. M S L X X X V , 1690. c o l . Egészen más irányba m u tató kijelentései i s v a n n a k A u g u s t i n u s n a k : intellige ut credas, crede ut intelligas; ipsum eredére nihil aliud est quam cum assensione cogitare; eredére non possu.nus nisi arnmas rationales haberemus; intel lectum valde ama. S e r m . 43, 4. i d é z v e A 1 1 e r s i . m . 577. 1. 70) Neque enim quaero intelligere, ut credam, sed credo, ut intel ligam. Nam et hoc credo: quia, nisi credidero, non intelligam. P r o s l . 1. S c h . 11, 10.
most ez a módszer: hiszek, hogy megértésre jussak? H o g y a n érvényesíti a c a n t e r b u r y - i érsek alapvető meggyőződését, hogy gondolkodásának és megismerésének állandó előfeltétele és alapja az élő keresztyén hit? Egy l á t s z ó l a g o s ellenmondással találkozunk mindjárt az első lépésnél. Ügy tűnik f e l a futó tekintet előtt, m i n t h a cser ben hagyná nagy munkatervét és valami teljesen eltérőt kez dene el. Hiszen a Cur Deus homo-ban azt tűzi k i okfejtése cél jául, hogy „pusztán értelmével" (sola ratione) akarja végezni munkáját. Tételének igazságát „nyilvánvaló észszerű megoko lással akarja felmutatni". ) „Értelmével akarja mélyebben megismerni" a Hitvallásnak magasztos titkát. ) „Feltettük magunkban, hogy a puszta értelemmel keressük, vájjon eljöve tele szükséges volt-e az ember üdvözítéséhez? E közben pusz tán értelmünk segítségével haladunk előre, lépésről-lépésre." ) Anselmus bizonyító eljárásának ez a jellegzetes mozzanata r e n geteg félreértésre adott már alkalmat. Sokan értelmezték úgy, hogy félreveti a h i t b e l i tekintélyeket, a Szentírást, a Hitvallást és bizonyításában a józan eszére támaszkodik. E kényes látszat m i a t t keveredett a racionalizmus gyanújába is. Ezért gondosan és alaposan k i k e l l tisztálnunk e fontos kifejezésnek a t a r t a l mát. Minden nagy szellem új tartalmat és új csengést kölcsö nöz a legközkeletűbb szavaknak és a legmegszokottabb szak kifejezéseknek. Ezért külön-külön mindegyiknél meg k e l l vizs gálni a szóhasználatot, hiszen a gondolat és kifejezésének f o r mája elválaszthatatlan egymástól. Anselmus eljárását csak akkor bélyegezhetjük következetlenségnek, ha pontosan azt értjük „a pusztán értelemmel" fordulaton, amit ő, és ez mégis ellentmond szándékolt vállalkozásának, a hivő ember mélyebb 71
72
73
71) C D h . P r a e f a t i o . S c h . 1, 17; 72) i b . I , 1. S c h . 6, 6. 73) i b . I , 18. S c h . 32, 37; hasonlóan I I , 1 1 . S c h . 49, 26. és I I , 22. S c h . 65, 29. U g y a n e z t találjuk a M o n o l o g i u m b a n i s : rationis necessitas breviter cogeret et veritatis claritas patenter ostenderet. Praefatio. Más s z a v a k k a l e z t a d j a a P r o s l o g i o n p r o o e n n u m - j a is. Coepi mecum quaerere, si forte posset inveniri unum argumentum, quod nuílo alio ad se probandum quam se solo indigeret et solum ad astruendum., quaecumque de divina credimus substantia sufficeret. S c h . 6, 6.
iió megismerésre való törekvésének. S o k k a l helyénvalóbb és mél tányosabb tehát, ha i l y e n nagy theológusról és r i t k a éleseiméjű gondolkozóról azt tételezzük föl, hogy tudta, m i t akar; meg fontoltan választotta meg útjának irányát és jól megválogatta kifejezéseit is. Ezért, amikor látszólagos ellentmondásra b u k k a n u n k nála, csak annál nagyobb odaadásra és óvatosságra k e l l , hogy intsen. A gondosság pedig elsősorban abban nyilvánul meg, hogy „a puszta értelemmel" elvet n e m töltjük meg előre t a r t a l o m m a l , se n e m vesszük egyszerűen a m a i , történetileg k i a l a k u l t értelmében, hanem figyelmesen reá hallgatunk: m i l y e n összefüggésben és milyen értelemben alkalmazza? M i n d e n módszert tárgya és a feladat határoz meg. Ez a tárgy Istennek t i t k a . A z t pedig világosan kifejtette Canterbury érseke, hogy Isten titkaiba az e m b e r i értelem magától be nem hatolhat és azokat k i nem fürkészheti. Egyedül a hivő kapja ajándékba az igazi, belső megértést — az üdvösség ráadásául, Isten kimeríthetetlen bőkezűsége jeleként. Értelmünk ereje és nagyszerűsége tehát szóba sem jön a h i t tartalmának mélyebb megismerésénél. Tárgyunkon kívül azonban, maga a feladat biztos céltűzése és határozott körvonalozása is kizárja azt a föl tevést, m i n t h a a nagy bencés tanító megfeledkezhetett volna theológus mivoltáról és értelme merész szárnyalásától elragad tatta magát. A z előző fejezetben megismerkedtünk a theológia feladatával. Természetes, hogy az o t t n y e r t fölismeréseket most, a módszer tárgyalásánál sem szabad szemünk elől téveszteni. Anselmus módszerének alapja és feltétele tehát az élő h i t . M a g a a k e r e s z t y é n h i t az, a m i az „ é s z s z e r ű " m e g i s m e r é s r e indít, és s a r k a l . K o g y a n értsük ezt a „pusztán értelemmel" való eljárást? A h i t a Szentírásból megelevenedő igére támaszkodik és ezért rendíthetetlenül bizonyos. A m i k o r azonban a mélyebb belátást keressük, olyan új feladat előtt áliunk,amelyet n e m intézhetünk el egyszerűen a Bibliára való hivatkozással. Még pedig azért nem, m e r t az írás tanúságtétele ismét az elemi és végső döntés elé állít, hitetlenségünket kár hoztatja, vagy h i t e t eszközöl. A B i b l i a szavainak idézése tehát nem viszi előbbre új megismerő feladatunk megoldását, m e r t oda vezet vissza, ahonnét k i a k a r t u n k i n d u l n i . A h i t valóban az egyetlen szilárd alap, amelyen megvethetjük lábunkat, de
most éppen előbbre k e l l j u t n u n k . Á m i n d e n k o r újólag esedékes lépés: a h i t kockázata, amellyel megragadjuk az üdvösséget. Ez az egyetlen lépés teljesen elég az üdvösségre. Azonban Isten további lépéseket is parancsol nekünk, hogy gyakoroljon és eszközévé neveljen m i n k e t . Ezek közé t a r t o z i k a hivő gon dolkozás is. Csak a h i t bizonyossága teszi ezt lehetővé; de most élnünk k e l l e lehetőséggel. A z értelmünkön v a n a sor, hogy e l végezze dolgát, amennyire csak t e l i k tőle. A canterbury-i érsek módszere a gondolkozásnak egészen sajátos útja, amely rá vezethet a h i t b e n vallott igazság gazdagabb megértésére. Arról van szó, hogy az igazságot igazságnak felismerje gondolkozá sunk. Ehhez a megértéshez és felismeréshez pedig „pusztán az értelmünket" használhatjuk. A theológia tehát az értelem m u n kája, de a helyesen használt értelemé, amelynek megvan a határozott előzménye és alapja. Munkájának kiterjedését vilá gosan körülhatárolja vizsgálódásának „tárgya". A módszerre is kihat az a gyökeres különbség, amely Anselmus eszmélkedését elválasztja a szokásos okoskodástól. A természetes gondol kodás zárt, maga lábán is megálló, függetlenül érvényes isme r e t r e törekszik. Anselmus hivő megismerő munkája ellenben „nyitva áll felfelé" (Przywara), hogy színhelye lehessen a k i nyilatkoztatás megismétlődésének. A nagy bencés tanítónál ezért nem a józan ész ítél és bizonyít, h a n e m „a pusztán érte l e m m e l " gondolkozása közben maga az igazság igazolódik be és teszi magát igazzá a m i belátásunk számára. Szinte azt m o n d hatjuk, hogy n e m önhatalmúlag működik a theológiában az emberi szellem, hanem az igazság eszközeként. így hát állan dóan figyelnünk k e l l arra, hogy „az é s z s z e r ű e n " és „a puszta értelemmel" való gondolkodás a Cur Deus h o m o - b a n m i n d i g a h i t a l a p j á n és a h i t b ő l , v a l a m i n t a h i t r e n é z v e és a h i t f e l é m e g y v é g b e . Ez jellemzi A n s e l mus hivő megismerésre való törekvését. Nevezhetjük eljárását, ha úgy tetszik, spekulációnak is. Alkalomadtán maga is hasz nálja ezt a megjelölést. De világosan t u d n u n k kell, hogy nála merőben más spekulációról v a n szó, m i n t egyebütt. Értelmezésünk helyessége kitűnik, ha közelebbről szem ügyre vesszük a „tisztán értelemmel" (sola ratione) elv a l k a l mazását és legalább fő vonásaiban megkeressük különböző
jelentéseit. Köztudomású, hogy a ratío-nak már a szótárban ís sokféle jelentése v a n , a m i azután a bölcselkedés hosszú útján még több t a r t a l m a t szívott magába. Anselmus n e m szereti a merev tételeket. A m i n d e n k o r i összefüggés határozza meg mondanivalójának jelentés-árnyalatát. A tárgyát m i n d i g bizto san látja, de különféleképpen próbálja kifejezni. Azonban az áttekintés kedvéért mégis nagyjából f e l k e l l vázolnunk a főbb irányokat. Határozóképpen (ablativusban) rendszerint az ember megismerő és ítéletalkotó képességét jelöli. Ratione — az értelemmel. Egyszerűen eszközként veszi az értelmet, m i n den különös hangsúly nélkül. ) Kissé szövevényesebb az eset a többnyire tárgyesetben (accusativusban) álló szónál. Három jelentés-csoportot k e l l megkülönböztetnünk, amelyek között azonban határozott összefüggés van. A „fidei ratio" j e l e n t i a k i n y i l a t k o z t a t á s é r t e l m é t , az isteni eseményeknek értel mes alapját, az üdvösség történetének belső törvényszerűségét. Jelenti azután a ratio a kinyilatkoztatás i g a z i m e g é r t é s é t , a m i k o r előttünk is felnyílik értelme. Ez azután az „intellectus fidei", a keresett mélyebb megismerés, amikor a Hitvallás értelme visszatükröződik mibennünk; rájövünk értelmére, megértjük. Végül j e l e n t i a ratio az i g a z s á g r e n d j é t , a m i től m i n d a kinyilatkoztatás eseményeinek értelme m i n d a m i megértésünk függ. A z igazság rendje, a „ratio veritatis", formálja értelmünket a megismerés folyamatában a tárgyhoz, a kinyilatkoztatás értelméhez. A z az igazi belátás és megisme rés, a m i k o r a m i megértésünk megfelel a Hitvallás értelmének és a m i k o r ez a kettő megalapozódik, m e r t maga az Igazság lesz számunkra ajándékképpen nyilvánvalóvá. ) A k i n y i l a t k o z t a tás igazi értelme mélyen el v a n rejtve. Ezért, k e l l keresnünk. Mindenekfölött azonban várhatjuk és remélhetjük azt, hogy 74
75
74) mihi ducem rationem sequenti M o n 29, ratione docente i b . 65, ducente i b . 1 ; rationabiliter C D h I , 25. S c h . 38, 25; I I , 22. S c h . 65, 34, s t b . ex rationibus M o n . 1. rationibus necessariis C D h p r a e f . S c h . 1, 15, s t b . ratione-ve\ e g y é r t e l e m b e n . B a r t h K . i . m . 42. 1. ?
5) Cum veritas, quae est in rerum existentia, sit effectus summae veritatis, ipsa quoque causa est veritatis, quae cogitationis est. D e vérit. 10. A z igazság r e n d j e I s t e n r a t i o - j a . N e m azért i g a z , m e r t r a t i o , h a n e m m e r t az Istené. B a r t h K . i . m . 43. 1.
maga az igazság, az élő Isten, számunkra is k i n y i l a t k o z t a t j a magát. M i t jelent tehát a „pusztán értelemmel", a sola ratione? Egyszerűen a h i t megismerő munkáját, a m i nem lehet más, m i n t közönséges okadatolás, következtetés. Nincs tehát követ kezetlenség, se ellentmondás Anselmusnál, mert a „pusztán értelemmel" nem más, m i n t a „credo ut intelligam" elv egyik alkalmazása. A z é r t e l e m ú t j á t , m o z g á s á t j e l z i a h i t b e n e l f o g a d o t t és m e g b i z o n y o s o d o t t H i t v a l l á s m é l y e b b m e g é r t é s e f e l é . Most világosodhat m e g előttünk a „pusztán értelemmel" elv visszája is: „az írás tekintélye nélkül" (sine Scripturae auctoritate) elve. ) A z t j e l z i ez, hogy az írás alap ján és az írás feltétele alatt, de n e m igehely ékkel és idézetek kel, sőt amennyire lehet, még csak n e m is az írás szavaival akarja megértetni a Hitvallás valamely ágának értelmét, ame lyet éppen kérdésként feladatul tűz k i . Módszeréről világosan számot ad Anselmus a „Szabad akaratról szóló párbeszédében": „Hiszen én is veled együtt hiszek, még pedig rendíthetetlenül... de most azzal bajlakodunk, hogy ami a hitben szívügyünkké lett, azt ismerjük is, teljesen átértve, és mint megalapozott, vál jék sajátunkká". ) A hangsúly ezen v a n : a m i t h i s z ü n k , a z t i s m e r j ü k i s . Keressük és fogadjuk el Istennek ezt az ajándé kát. E végből kezdjünk e l értelmünk által keresni, hogy az igaz ság megalapozza számunkra megismerésünket. 70
1,7
Keresve sem találjuk Anselmusnál az értelemnek a f e l fuvalkodását, a renaissance és a felvilágosodás mozgalmainak e szembeszökő jelenségét, sőt még azt az uralkodó szerepét sem, amelyre Aristoteles által a skolasztika virágkorában szert tett. 76
) ut quod fide tenemus, sine Scripturae auctoritate probari possit... si ea aliquis legere voluerii, puto quia... ibi inveniet... quod non improbare poterit, nec contemnere volet. E p . de i n c a r n . 4 ; quatenus auctoritate Scripturae penitus nihil in ea persuaderetur. Monol. Praef. 77) Nam et ego tecum credo et inconcusse credo... sed nunc molimur id quod in fidem recipimus, etiam intelligendo scire ac tenere firmissimum. D e i b . a r b . I , 3, 6. és 4, 10. A b i b l i a i keresésről v a n i t t e n szó. N e m általában v a l ó keresgélésről. T u d j u k , h o l k e l l keresnünk, sőt már m e g i s találtuk, de m é l y e b b e n és e l e v e n e b b e n szeretnénk elsajá títani.
M i n d e n látszólagos vakmerőség mögött mélységes g y e r m e k i alázat rejtőzködik. M i l y e n alaptalannak m u t a t k o z i k az a vélekedés, hogy Anselmusnál az értelem a hittől függet lenül (a p r i o r i módon) működik; m i l y e n félreértés az, hogy ő a h i t e t megelőzően, szinte az értelem tulajdon eszközei ből szerkeszti meg a Hitvallás gondolati mását, — a m i k o r o l y a n félreérthetetlenül nyilatkoztatja k i : „Isten aka rata elegendő ok és értelem számunkra, amikor valamit cselek szik, ha nem látjuk is, hogy miért akarta. Mert Isten akarata sohasem értelmetlen".™) Ha csak futólag tekintjük is át Anselmus theológiai elveit és valóban elvégzett munkásságát, t a r t h a t a t l a n n a k k e l l bélyegeznünk vele szemben a racionalizmus vád j á t . Ez alól V i c t o r János tanulmánya is tisztázza részben: „Ha azt a kérdést, hogy racionalista volt-e Anselmus, vagy nem, a szerint kellene eldönteni, hogy vájjon 'megmásította-e a hit tételek értelmét', vagy nem, akkor igaza vlona Baeumkernek: az 'ismeretelméleti racionalizmus' élesen elhatárolandó volna Anselmusnál a theológiai racionalizmustól s az utóbbiról szó sem lehetne nála. Valóban 'sem nem oldotta jel a hittételeket erkölcsi igazságokká, mint Kant, sem nem teszi meg őket jilozójiai észjogalmak szemléletes egyenértékeinek, szimbólumai nak, mint Hegel, sőt távol áll tőle a hagyományos tételeknek az a letompítása is, amivel Abaélardusnál találkozunk'." ) 79
Bizonyos értelemben azonban V i c t o r „az elvont gondolat hatalmában bízó racionalistának" ítéli Anselmust. ) E n n e k az „ismeretelméleti racionalizmusnak" tisztázása végett legalább egy futó pillantást k e l l vetnünk a h i t b e l i „tekintélyekre". A h i t A n s e l m u s t a n í t á s á b a n e n g e d e l m e s s é g és az 78
™) E z p e d i g a látszattal, sőt s o k s z o r a tényekkel szembeszálló h i t n e k a vallástétele. B á r h o g y a n t a p a s z t a l j u k és ítéljük az események f o r gatagát, ez az e g y b i z o n y o s : I s t e n a k a r a t a bölcs. L e g f e l j e b b m i előttünk v a n e l r e j t v e az „ é r t e l m e " . Sufficere nobis debet ad rationem voluntas dei, cum aliquid facit, licet non videamus, cur velit. Voluntas namque dei numquam est irrationabilis. C D h I , 8. S c h . 12, 6. Lásd m é g 4 1 . j e g y zetet. 7 9
) V i c t o r i . m . 102. 1. A t a r t a l m i , theológiai r a c i o n a l i z m u s v á d j á t visszautasítják az új-skolasztikus tudósok is. G r a b m a n n Már t o n i . m . 273; G e y e r B e r n h a r d : i . m . 203. 1; V i c t o r 220. 1.
I s t e n n e l v a l ó k ö z ö s s é g m e g t a p a s z t a l á s a . Ez a h i t azon ban nem v a l a m i l y e n észszerűtlen és értelmetlen Isten után való törekvés, hanem az anyaszentegyház Hitvallását m e g ismerő és elismerő személyes cselekvés. A z újabbkori a l a n y i vallásossággal ellentétben az ókori egyházzal együtt vallják a reformátorok, sőt még az „igazhitű" tanítók is, hogy a h i t n e k határozott tárgya van, még pedig a kinyilatkoztatás eseményei. Ezekről a Szentírás é r t h e t ő tanúságot tesz. A B i b l i a üzenetére felel azután az egyház hitvallása, viszont erre támaszkodik az igehirdetés, a kinyilatkoztatás felségjogának és ígéreteinek ugyancsak é r t e l m e s megszólaltatója. A z igehirdetés felfog ható beszéd és ebből támad a bizakodó h i t , amely elválasztha tatlan meghatározott hittételeknek elismerésétől. H o z z á t a r t o z i k tehát a h i t e l e v e n s é g é h e z a H i t v a l l á s e l f o g a dása. A z ü d v ö s s é g r ő l v a l ó b i z o n y o s s á g a z o n o s a h e l y e s h i t m e g v a l l á s á v a l . Csak ezután, az igazi h i t elnyerése után, utólag kerülhet sor a hivő gondolkodás munkájára. M e g ismerésének útja a h i t tartalmának elfogadásától vezet vissza felé a megismeréséig. M i n d e n h i t ismerettel kezdődik ugyan, hiszen a megismert U r a t és igéjét ragadja meg, de ez nemhogy kizárja, hanem egyenesen megkívánja a mélyebb megismerésre való törekvést. A t h e o l ó g i a i g o n d o l k o z á s e s z e r i n t a z t az u t a t t e s z i m e g v i s s z a m e n ő e n , a m e l y a m e g i s m e r é s t ő l az e l f o g a d á s i g v e z e t . E közben érthetjük m e g be hatóbban és teljesebben a sajátunkká lett hitvallást. Belátást kapunk hitünk tartalmába. „A hitben elfogadott alappal — a kinyilatkoztatás valóságával — kell, hogy egyezzék a meg ismerésben lefolyó megalapozás. Anselmus ehhez az utat abban a bizakodásban találja meg, amely kizárólag a hitre tá maszkodik. E szerint az emberi értelemnek van olyan igazi használata is, amelyben a kinyilatkoztatás összefüggésének megértése hűségesen fedi magának a kinyilatkoztatásnak valóságát." ) Nemcsak tartalmilag, hanem módsze rében sem t a r t h a t j u k tehát A n s e l m u s t a szokásos é r t e l e m b e n r a c i o n a l i s t á n a k . Nála az értelemnek n e m csak teremtő hatalma nincsen, de törvénylátó és szabályozó 80
8 0
) B a r t h
K . i . m . 52. 1.
szerepe is csak mellékes. Eljárásának menetét, a gondolkozás nak csínját-bínját elődeitől tanulja. Plató, Plotinos és A u g u s t i nus örökségét veszi át. ) Azonban mindez csak teljesen alá rendelt, eszközi jelentőségű, mert módszerénél is a döntő szó az alapot és feltételt: az élő hitet i l l e t i meg. A z utolsó szót pedig maga a hozzáférhetetlen igazság mondja k i . S e m i l y e n módszer v a g y értelmi tevékenység sem biztosít h a t j a az i g a z s á g m e g n y i l a t k o z á s á t . E r r e c s a k h i t b e n , m é g p e d i g az í g é r e t e k b e f o g ó d z ó h i t b e n s z á m í t hat. E theológiai feltételek nélkül fejtegetéseinek és g o n d o l a t f ű z é s é n e k n i n c s e n b i z o n y í t ó e r e j e . L e g feljebb abban az egészen sajátlagos értelemben lehet „racio nalistának" nevezni Anselmust, h o g y — jóllehet az Istenhez közeledő m i n d e n emberi út útvesztőbe t o r k o l , az értelemi meg ismerésé csakúgy, m i n t az erkölcsi fölemelkedésé, vagy akár a bensőséges misztikáé, mégis — v i s z o n y l a g o s a n a g o n d o l k o d á s az, a m e l y a m á r m e g t a l á l t I s t e n n e l V a l ó k ö z ö s ségről a legmegfelelőbb formában t u d bizonyságot t e n n i . V i c t o r záró tétele csak ezzel a módosítással állhat meg, hogy Anselmus a hivő gondolkozás erejében bízó gondolkodó. Ez az értelmezés azonban annyira elüt a racionalizmus szokvá nyos jelentésétől, az ész-hittől, hogy legjobban tesszük, ha nem emlegetjük a skolasztika atyjával kapcsolatban. 81
Ezek után az előzmények után vessünk egy rövid p i l l a n tást Anselmus két fontos művére, amely leginkább k i van téve félreértésnek: a Monologionra és a Proslogionra. A tárgyuk: Isten lénye és m i v o l t a . Olyan kérdés ez, ahol a reformáció előtti keresztyénség legtöbb tanítója az okoskodásnak pusztán elméleti alapjára építette föl feleletét. N a g y o n gondosan szem ügyre k e l l vennünk Anselmus írásait, hogy a hasonló csengésű gondolatok mögött fölfedezzük rendkívüli teljesítményét: korának filozófiai spekulációkkal összeötvözött theológiai okos kodásai között páratlanul álló i g a z i t h e o l ó g i a i m ű v é t , amelyben még a filozófiai elmélet is theológiai szándék és cél kitűzés eszközévé vált és a keresztyén h i t alapján merőben új 8 1
) A z orosz K o y r é S á n d o r nyomozta k i Anselmus gondol kozásának é r d e k e s előzményeit. L'idée d e D i e u d a n s l a P h i l o s o p h i e de St. A n s e l m e . P a r i s , 1923. c. könyvében. 192. 1.
jelentést és jelentőséget kapott. Némi módszerbeli tisztázatlan ságot B a r t h Károly is elismer a M o n o l o g i o n b a n . Ennek elle nére úgy látja, hogy i t t is határozottan érvényesül Anselmus theológiai eljárása, a credo u t i n t e l l i g a m . ) A z első hat feje zetben a világban előforduló viszonylagos jó, nagy és létező dolgok fogalmától emelkedik f e l (conicere) a „legfőbb lényé hez". Ez maga a jóság, a nagyság és az igazán létező. Gondolat fűzése emlékeztet kissé A q u i n o i , Tamáséra és ezért tévesen Isten létének a világ dolgaiból való (kozmológiai) bizonyítéká nak tekintették. Holott az anselmusi következtetésnek az a sarkpontja, amelyen érvényessége, de igazi megértése is meg fordul, hogy okfejtése n y i t v a hagyja a döntő kérdést. A z t nem lehet a gondolkozással eldönteni, hogy vájjon valóság-e az a „legfőbb lény", aminek fogalmát kikövetkeztettük. ) A n s e l mus n e m Isten létezését akarja bizonyítani, hanem csodálatos lényét, létének minden mástól gyökeresen különböző módját akarja megvilágosítani. M i n d e n , a m i v a n , tőle és általa van. 82
83
3 2
) B a r t h K . i . m . 56. 1. A z kétségtelen, h o g y v a n különbség a M o n o l o g i o n és a P r o s l o g i o n között, n e m c s a k szellemében, de módszeré b e n is. D e n i n c s e n o l y a n ellentét, m i n t h a az e l ő z ő filozófiai, v a g y l e g alább is a természetes értelmi megismerésre támaszkodó theológiai m u n k a l e n n e , s z e m b e n a „ P á r b e s z é d " theológiai j e l l e g é v e l . B a r t h n y o mós é r v e az, h o g y n i n c s e n t ö r é s A s e l m u s g o n d o l k o z á s á b a n . C s a k arról l e h e t szó, h o g y e l e i n t e tapogatódzik, k e r e s i a m e g felelő eljárást, később p e d i g r á t a l á l a r r a és öntudatosan, körültekin tően él v e l e . A s k o l a s z t i k u s és n é m e l y szabadelvű magyarázók a M o n o l o g i o n félreérthető h e l y e i t az „iskolás t u d o m á n y " alapján értelmezik; ebből szeretnék ezután érteni és magyarázni az a n g o l prímás későbbi g o n d o l a t a i t is. H e l y e s e n m u t a t rá B a r t h ezzel s z e m b e n , h o g y c s a k az idősebb A n s e l m u s kikristályosodott, leegyszerűsödött módszere v i l á g o síthatja m e g k e z d e t i próbálkozásait. K ü l ö n b e n legelső i r a t a i b a n i s lépten-nyomon o l y a n kijelentésekre a k a d u n k , a m e l y e k nyíltan a r r a v a l l a n a k , h o g y elejétől f o g v a a h i v ő megismerés kidolgozása i g a z g a t t a . Határozottan elutasítja a h i t t á r g y a i t t i s z t e l e t b e n n e m tartó és a z o k a t figyelmén k í v ü l h a g y ó spekulációit ( M o n o l . 64. cap.). T u d j a azt, h o g y Isten-megismerésünk sohasem t e l j e s (65. cap.). K i f e j e z e t t e n h i v a t k o z i k a hitvallásra, mint gondolkozása alapjára és feltételére (76. cap.). E g y e t l e n h e l y v a n , a m i félreértésre a d h a t n a o k o t . A z első f e j e z e t b e n a z t m o n d j a , h o g y a t u d a t l a n o k és h i t e t l e n e k számára a k a r j a b i z o n y í t a n i tételeit. E n n e k értelmezésére a z o n b a n később részlesebben k i térünk. 83) sive
sit in re aliquid
huius
modi?
Contra Gaunilonem
8.
cap.
Ö maga azonban önmagától és önmagában van. E kitűzött kér dés vizsgálatának nyilvánvaló a feltétele. Az, hogy Isten való ságáról már máshonnan megbizonyosodtunk, t. i . a k i n y i l a t k o z tatásból. D e n e m c s a k az e l s ő f e j e z e t e k b e n , h a n e m a t o v á b b i a k b a n is m i n d e n k ö v e t k e z t e t é s - s o r á n a k meg v a n a m a g a a l a p j a és f e l t é t e l e , m é g p e d i g a H i t v a l l á s n a k t é n y e i . ) Még világosabb a helyzet a canter b u r y - i érsek későbbi, kiforrottabb művében, amelyben már egészen önmagára talált és teljesen biztosan alkalmazza új mód szerét. A Proslogion második része (5—24. fejezet) voltaképpen ugyanazzal a kérdéssel tusakodik, m i n t a Monologion: hogyan beszélhetünk Isten titokzatos valójáról? Hatalmas vállalkozás hoz fog most a „doctor magnificus". Első iratában a legkülön félébb okoskodások által tör célja felé, most azonban „egyet len egy érv" segítségével próbálja meg, hogy az Istenről szóló tanítást egységbe fogja. Nagyszerű felfedezése, ez az „egyetlen érv" sem más azonban, m i n t a Teremtőben való h i t kifejezése. Bizonyításának mozzanatai pedig minden esetben a Hitvallásnak más-más szakaszaira támaszkodnak. Csak ezekből a h i t b e l i előzményekből világosodik meg gondol kozásának eredménye. Egyáltalában nem mellékes, nem költői vonás az, hogy a Proslogion valójában — imádság. A z élő Isten szeme előtt tusakodik a hivő megértésért. Maga ez a tény a legbeszédesebben tanúskodik arról, hogy nem az emberi szel l e m teremtő alkotása z a j l i k előttünk, hanem egy hivő ember kezd gondolkozni h i t e tartalmáról. Még pedig úgy gondolkozik és azon, ahogyan és amire maga Isten tanította. ) A Proslogion 8 4
85
8 4
) Í g y p l - az első h a t fejezet mögött, de még n y i l v á n v a l ó b b a n a 7. és 8. mögött a teremtésről szóló d o g m a áll. A 15—24-ig terjedő sza k a s z b a n I s t e n tulajdonságainak elemzése I s t e n páratlan-voltáról, min denhatóságáról és önmagának teljesen elégséges v o l t á r ó l szóló h i t v a l lásra támaszkodik. A z i s t e n i Igéről szóló 9—14. és 29—37. részek a Krisztus-dogmától függnek. M é g a k ö n y v második felének fejtegetései s i n c s e n e k h i t b e l i e l ő z m é n y nélkül. A 29. és 65. fejezet k ö z ö t t a S z e n t háromságról szóló tételeit is A u g u s t i n u s tanítása határozza m e g . E z p e d i g A n s e l m u s számára e g y h á z i és hitvallási tekintély. 8 5
) A Proslogionból m é g nyilvánvalóbban kitűnik, h o g y a k i n y i latkoztatás gondolkozásának a l a p j a és irányítója. Maga az „unum argumentum"; az „id quo maius cogitari nequit" a Teremtőben való
világhírre szert tett második, h a r m a d i k és negyedik fejezeté ben B a r t h Károly még úgy látja, hogy Anselmus Isten létét akarja bizonyítani, jóllehet teljesen a credo u t i n t e l l i g a m mód szerével. Azonban a bencés Stolz újabb kutatásai kimutatták, hogy nincsen i l y e n bizonyíték a Proslogionban. Isten megfog hatatlan, titokzatos létét akarja a bec-i mester megérteni, azt, hogy ő valósággal v a n (vere esse). Hozzá képest az egész te r e m t e t t világ csak „alighogy v a n " , „majdhogy nincsen". í g y hát f e l t é t e l e az, h o g y h i t é v e l m á r m e g t a l á l t a I s t e n t és m o s t e n n e k a l a p j á n a H i t v a l l á s m é l y e b b m e g é r t é s é r e t ö r e k s z i k . Következtetéseinek és elmélkedéseinek csak az a célja, hogy a Teremtő mivoltának páratlan felségét jobban megvilágosítsa. A z utóbbi esztendők vizsgálatai tehát arra az eredményre vezettek, hogy Anselmusnál nincsen érve lés Isten létének igazolására. Ezen a ponton is különbözik A q u i noi Tamástól, aki olyan nagy súlyt v e t Isten valóságának bizo nyítására, hogy ő ötféle útat-módot is megpróbál kidolgozni. B a r t h Károly és Stolz Anselm egyetértenek abban, hogy Cant e r b u r y érsekénél nem filozófiai okfejtéssel v a n dolguk, hanem theológiai gondolkozással, amelynek sajátságos, páratlan mód szere „a hiszek, hogy mélyebb megértésre jussak". A z ellentét kettőjük között azután abban van, hogy B a r t h szerint A n s e l mus a kinyilatkoztatásból és a hitből veszi feltételeit, Stolz pedig ugyanakkor a természetes értelmi megismerést is alapul veszi. ) 86
h i t e t f e j e z i k i . A z 5. f e j e z e t feltételezi I s t e n önmagának elégséges voltát, mindentől való függetlenségét és m i n d e n t felülmúló felségét. A n s e l m u s a k e r e s z t eseményéről o l v a s s a l e , h o g y n o h a I s t e n m e n t e s a szenvedéstől, mégis könyörülő (8. cap.); igazságossága feltétlen, u g y a n a k k o r m é g i s csodálatosan könyörülő (9—11.); e l r e j t e t t és m e g f o g h a t a t l a n , m é g i s m e g i s m e r t e t i m a g á t velünk. E z e k k e l f o g l a l k o z i k azután rész l e t e s e n a C u r Deus h o m o . ) S t o l z A n s e l m : Zur Theologie Anselm i m Proslogion. Cat h o l i c a , 2. 1933, 1—24. „ V e r e esse" i m P r o s l o g i o n des h l . A n s e l m s , S c h o l a s t i c a , I X , 1934, 400. 1.; A n s e l m v o n C a n t e r b u r y , München, 1938. S t o l z a n n a k a r é v é n j u t e z e k r e az új eredményekre, h o g y A u g u s t i n u s f e l ő l próbál A n s e l m u s h o z közeledni. M a g a az „ i d quo maius cogitari nequit" önálló, termékeny továbbfejlesztése az a u g u s t i n u s i g o n d o l a t n a k : deus... ita cogitatur, ut aliquid, quo nihil melius sit atque sublimius, illa cogitatio conetur adtingere de d o c t r . c h r i s t . 1, 7. M S L 8 6
Anselmus theológiai munka-módszere, a „credo ut intelli gam" szabja meg a C u r Deus homo kidolgozását is. I t t találko zunk ennek újabb alkalmazásával, a m i k o r k i j e l e n t i , hogy „pusztán értelemmel" „Krisztus nélkül" (remoto Christo) akarja k i f e j t e n i Krisztus emberré levésének és engesztelő halá lának értelmét és szükségképpeniségét. „Végül Krisztus nélkül, mintha sohasem lett volna, bizonyítjuk szükségszerű okokkal, hogy lehetetlen az embernek üdvözülnie ő nélküle .. . mintha semmit sem tudnánk őróla, kimutatjuk, hogy szükségképpen kellett mindannak meglennie, amit Krisztusról hiszünk." ) Könnyen félreérthető ez a szándék, ha pusztán a szavakat h a l l j u k és ez a félreértés a történelem folyamán gyakran be is kö vetkezett. Sokan annyira eltorzították ezt a célkitűzést, m i n t h a Anselmus kiindulása „tiszta l a p " volna és m i n t h a ő a történet től, meg a tapasztalattól teljesen függetlenül, pusztán fogalmi elemekből alkotná meg tanítását. Szó sem lenne e szerint a nézet szerint a C u r Deus homoban a kinyilatkoztatásról, hanem az elme észszerű gondolat-szerkesztésével állunk szemben. A z i l y e n vélt ész-hitből azután nem kértek és elvetették az egész tanítást. Pedig nem k e l l sok ahhoz, hogy megvilágosodjék előt tünk a „Krisztus nélkül" módszeres elvnek igazi anselmusi 87
X X X I V . 22, i d é z v e K ü h á r F l ó r i s i . m . 15. 1. M é g v i l á g o s a b b ez a „vere esse" megértésénél, a m i n az egész érvelés m e g f o r d u l . V e r g n e s : L e s s o u r c e s de l ' a r g u m e n t d e St. A n s e l m e ( R e v u e de Sciences R e i . I V . 1929. 576.) tanulmányával e g y e t é r t v e S t o l z tisztálja, h o g y I s t e n „ v a l ó b a n v a n " . E z az új-plátói változatlanságot, I s t e n abszolút v a l ó s á g á t j e l e n t i , s z e m b e n a teremtmények változandóságával. E z t a m a g y a r á z a t o t megerősíti a P r o s l . 22. fejezete i s : I s t e n az „egyedüli lény, amely az, ami" (Quod solus sit, quod est et qui est). Tu solus ergo, domine, es, quod es, et tu es, qui es. Nam quod almd est in toto et aliud in partibus, et in quo a l i q u i d est mutabile, non omnino est, quod est... Tu vero es, quod es; Et tu es, qui proprie et simpliciter es... S c h . 2 1 , 35; 22, 4. A P r o s l o g i o n és M o n o l o g i o n közötti különbséget, az utóbbi n e m t e l j e s e n k i f o r r o t t v o l t á t látja A n t w e i l e r , A n t a l i s : A n s e l m s M o n o l o g i o n u n d P r o s l o g i o n S c h o l a s t i c a , V I I I . 1933. 557. 1. 87) ac tandem remoto Christo, quasi numquam áliquid fuerit de ülo... quasi nihil sciatur de Christo, monstratur... ex necessitate omnia, quae de Christo credimus, fieri oportere, P r a e f . Sch. 1, 14. Sed Christum et christianam fidem, quasi numquam fuisset, posuimus, quando sola ratione, utrum adventus eius ad salvationem hominum, es set necessarvus, quaerere proposuimus. I , 20. S c h . 32, 36,
értelme. Ennek hiánya m i a t t egy önkényesen eltorzított Anselmus-kép elleni harc v o l t csupán az Anselmus elleni támadá sok zöme, amely egyáltalában n e m érintette igazi tanítását. Már magának a C u r Deus h o m o n a k f i g y e l m e s , b e ható elemzése m i n d e n kétséget kizáró e g y é r t e l m ű s é g g e l m u t a t j a , h o g y a S z e n t í r á s és az e g y h á z H i t v a l l á s a e g y p i l l a n a t r a sem s z ű n i k m e g , h o g y g o n d o l a t s o r a i n a k e l ő z m é n y e , t á r g y a és m o z g a t ó j a l e g y e n . Töretlen következetességgel érvényesül Krisztus váltságszerző halálának taglalása közben a „hiszek, hogy megértésre jussak" módszere. A szóban forgó elv helyes megértéséhez hadd idéz zük emlékezetünkbe Anselmus eljárásának elvét. A Hitvallás nak egyik tényét szándékozik behatóbban megvizsgálni, jelen esetben a kinyilatkoztatás történetének közepét, a kiengeszte lődés eseményét. A z evangéliumban minden erre mutat és m i n d e n ebből ered. E felől rendíthetetlenül bizonyos Canterb u r y érseke is. Azonban, m i v e l éppen ennek a központi tény nek, az üdvösség szívének mélyebb megismerése a feladata a Cur Deus homo-ban, kérdésessé teszi ezt, még pedig igazán kér désessé. Világosan megjelöli és szabatosan körülhatárolja ezért a kérdést: „Istennek testté levéséről van szó és mindarról, amit az Ige által felvett emberről hiszünk." „Ezért akként kell eljár nunk, mintha sohasem lett volna meg a megtestesülés és mindaz, amit erről az emberről mondunk.' ) Ez a „mintha" mutatja legjobban, hogy c s a k a z é r t g o n d o l k o z i k e g y d a rabig, ideiglenesen ,.Krisztus nélkül", mert Krisz t u s m e g i s m e r é s e a m e g o l d a n d ó k e l a d a t . E g y percre sem szakad meg az Üdvözítőben való hite, világért sem kapcsolja k i gondolkozásából; csupán az okfejtéseknek kezdetén függeszti f e l , hogy a kinyilatkoztatás többi tartalma vezessen reá minket. Szinte azért n e m említi következtetéseinek kiindulásakor Krisztust, hogy ezzel teret biztosítson számára, hogy megbizonyíthassa magát nekünk. Gondolataival körüljárja Krisztus titkát, hogv az valóban megelevenülhessen. A z éppen „a Krisztus nélkül m
88
) de incarnatione tantum dei et de iis, quae de illo assumpto nomine credimus, quaestio est. I , 10. S c h . 17, 40. ponamus ergo dei incarnationem et, quae de illo dicimus nomine, numquam fuisse. i b . S c h 17, 4 1 ,
való" következtetésének a végső célja, hogy a hitvallás többi ágazatából, — ha azokat hitbeli döntéssel elfogadtuk, — m e g világosodjék, hogy miért volt szükség megváltásunkhoz K r i s z tus halálára, és hogy miért kellett Istennek emberré lennie. Ne tévesszük tehát szemünk elől, hogy a k e r e s z t y é n h i t és n e m a természetes eszünk g o n d o l k o z i k „ K r i s z t u s n é l k ü l " a C u r D e u s h o m o - b a n . Semmi sem áll meszebb Anselmustól, m i n t hogy a hittől függetlenül kovácsolja Össze következtetéseinek láncolatát. Nemcsak valóban elvégzett m u n kája m u t a t j a a credo u t intelligam módszerének helyénvaló és fordulatos alkalmazását, hanem maga a szerző is határozottan kifejezi ezt a szándékát, amikor több ízben felsorolja bizony ságtevő bizonyításának hitbeli feltételeit. Tanulmányunk első részében, a C u r Deus homo elemzése közben m i n d a négy sza kasz tárgyalásánál kiderült, hogy eredményük és így maga a végső eredmény is, csak e feltételek által válik érvényessé. B i zonyítása teljesen ezektől függ és csupán ezek alapján követ kezhet be, hogy a Hitvallás üzenete beigazolódik számunkra. A z első fejezetben pedig, a theológia feladatának kidolgozásá nál összeállítottuk v a l a m e n n y i h i t b e l i előzményt, amelyre A n selmusnak a váltságról szóló könyve támaszkodik. M a j d a kö vetkező fejezetekben megmutatkozik e h i t b e l i alapvető feltéte lek mibenléte és jelentősége. ) 89
A Hitvallás t a r t a l m a azonban nemcsak tárgya, meg moz gatója, és n e m is pusztán alapja, meg feltétele a hivő gondol kozásnak, hanem döntő irányítója és szakadatlan felülvizsgá lója. A z i g e h i r d e t é s á l l a n d ó a n h a t á r t s z a b k ö v e t k e z tetéseinek és e l l e n ő r z i b i z o n y s á g t e v ő b e s z é l g e t é s é n e k e r e d m é n y é t . M i n d e n egyes gondolat-sort a szerint tesz próbára és ítél meg, hogy vájjon összhangzik-e a Credo-val vagy ütközik vele. Ettől függ m i n d e n esetben, hogy megfelelő-e érvelésének az eredménye, alkalmas-e további okfejtésre vagy ") et constet inter nos hominem esse factum ad beatitudinem, quae in hac vita haberi non potest, nec ad illám posse pervenire quemquam nisi dimissis peccatis, nec ullum hominem hanc vitám transire sine peccato, et alia, quorum fides ad salutem aeternam necessaria est. i b . S c h . 18, 1. A z előfeltételek részletes felsorolása A n s e l m u s theológia jának megrajzolásánál megtalálható.
pedig el k e l l ejteni, m i n t tévesét és mellőzendőt. Ez a tény kö nyörtelenül szétfoszlatja azokat a félreértéseket, amelyek a modern észszerűség hírmondóját keresik Anselmusban. Ha n e m akadunk meg a felszínen, hanem behatolunk a canterbury-i érsek gondolatvilágába és közelebbről megismerjük munkáját, kiderül, hogy következetesen végiggondolta és gondosan g y a korolta módszerét. A „Krisztus nélkül" való gondolkozás elve híven beleilleszkedik ,.a hiszek, hogy mélyebb megismerésre jussak" módszer elgondolásába. O l y a n változata ez az elv az általános eljárásnak, amelyet a Cur Deus homo-nak a tárgya t e t t szükségessé. Csak ott v a n helye és értelme, ahol Krisztus igazi megértéséért tusakodik, de ott azután helyénvaló és értel mes. Felfogásunk próbája is nyilvánvaló abból, hogy sehol más hol, egyetlen o l y a n helyen sem említi a „Krisztus nélkül" e l vet, ahol vizsgálódásának a tárgya nem Krisztus. V a n azután a Cur Deus homo-ban még egy fordulat, amelyből ugyancsak túlzottan egyoldalú és messzemenő követ keztetéseket v o n t a k le. Futólag, esetlegesen említi Anselmus, hogy „sok m i n d e n v a n Krisztus életében, a m i t könnyebben és világosabban szemlélhetünk cselekedeteiben, semmint, hogy t a pasztalás nélkül, pusztán értelemmel kimutathatnók." ) ö n magában véve, környezetéből kiszakítva, kétségtelenül k i v a n szolgáltatva ez a kijelentés félreértéseknek. Ebben az esetben is azonban o l y a n súlyos következetlenség vádját kellene emel nünk az éleselméjű „doctor magnificus" ellen, amely joggal megtépázná tekintélyét és hírnevét. Ezt a vádat azonban bizo nyítani is kellene. Ehhez azonban Anselmus irataiból semmi segítséget n e m k a p u n k . Ezt a kijelentést, „mintegy a tapaszta lás előtt" vagy a tapasztalás nélkül, nem szabad elszigetelten, magányosan vizsgálnunk, hanem hozzá k e l l mérnünk a C u r Deus homo uralkodó, sőt egyeduralkodó módszeréhez. M e n t e n 90
9Ü
) Sunt et alia multa, cur eum valde conveniat hominum similitudinem et conversationem absque peccato habere, quae facilius et clarius per se patent in eius vita et operibus, quam velut ante experi mentum sola ratione monstrari possint. I I , 11. S c h . 49, 23. M é g a h i t összefüggésében álló „sola r a t i o " segítségével s e m l e h e t m i n d e n t „ i g a z o l n i " Jézus é l e t é b e n és m ü v é b e n ; okoskodásunkban rászorulunk az evangéliumok történeti-hitbeli tanúságára. Lásd 62. j e g y z e t .
kiviláglik, hogy ugyanazt az elgondolást tükrözi, m i n t a credo u t i n t e l l i g a m elve. N e m általános szabály ez; n e m m i n d e n t a pasztalást zár k i , hogy puszta értelmünk szabadon működhes sék és kényére-kedvére formálja bennünk a világ képét. N e m más ez a kijelentés, m i n t a „Krisztus nélkül" elvnek a l k a l m a zása. A m i k o r valamely határozott hitbeli valóságot vizsgálunk és az üdvösség egészéből keressük szükségességét, akkor nem h i v a t k o z h a t u n k egyszerűen megtapasztalására. Hiszen éppen a megtapasztaltnak mélyebb megértéséről v a n szó. Megérteni pedig csak úgy lehet, ha a Hitvallás többi ágazatával való szer ves és szoros összefüggését k i m u t a t j u k . A z t kereken kijelentette a v o l t bec-i tanítómester és apát, hogy a h i t tapasztalása nélkül akár hozzá se fogjunk a theológiai munkához, m e r t semmire sem megyünk. De amikor kérdésként áll előttünk az üdvösség nek egy ténye, megoldandó feladatként állja el utunkat, úgy k e l l tennünk, m i n t h a ezt a határozott valóságot sohasem t a pasztaltuk volna és addig k e l l tusakodnunk, amíg belátást k a p u n k mélyebb tartalmába. Ez a belátás azután újra szembesít m i n k e t hitünk „tárgyával", útját egyengeti, hogy újra találkoz zunk a Megváltóval és így egyre gazdagabban megtapasztaljuk kegyelmét. V i l á g o s a n k e l l tehát l á t n u n k , h o g y ,,a K r i s z t u s nélkül" módszeres elv csak i d e i g l e n e s , átmeneti j e l l e g ű ; csak a d d i g g y a k o r o l j a , amíg v é g i g g o n d o l j a a h i t b e n e l f o g a d o t t Hitvallás m i n d e n ágazatát, h o g y megértse a többivel való szükségképpeni összefüg g é s é b ő l . Kitűnik ez abból is, hogy a főgondolatmenetből csak addig hiányzik Krisztus neve, amíg eljövetelének szükségessé gét n e m igazolta. Azonban a vezérlő-gondolatsort kísérő fejte getésekben kezdettől fogva állandóan utal Krisztusra. Ez azt mutatja, hogy még a „Krisztus nélküli" gondolatmeneteket is m i n d i g Krisztus csodálatos személye határozza meg. Ezért for dulhat elő, hogy a m i k o r Boso feszegeti a megbocsátás kérdését, azzal halasztja el Anselmus a válaszadást, „most nem szükséges erre felelnem, hiszen amikor megismered, hogy Krisztus miért halt meg, talán magadtól is meglátod, amit most keresel." ) 91
91) I , 19. S c h . 3 1 , 17.
A credo utintelíigam, Anselmus jellegzetes theo l ó g i a i m ó d s z e r e , a m e l y m i n d e n í r á s á t l é t r e h o z z a és f o r m á l j a , a z t a c é l t s z o l g á l j a , h o g y az i g e h i r d e t é s különböző tartalmát a kinyilatkoztatás rendjében ö s s z e k a p c s o l j a és az e g é s z b ő l m a g y a r á z z a az e g y e s r é s z e k e t . A z igazi tárgyszerű rendszerességnek kimagasló munkása Anselmus, a k i a reformáció előtti korszakban e téren meglehetősen társtalanul áll. Mielőtt azonban módszeres eljá rását összefoglalóan megítélnénk, sort k e l l kerítenünk az anselmusi „bizonyítás" mivoltának tisztázására. E közben világosod hat m e g előttünk a legjobban Anselmus theológiai magatartása és gondolkozásának végső alapja. A z utolsó kérdés, amely a credo u t intelligam mibenlété nek teljes megismerésénél felvetődik, a címzettek kérdése; k i k azok, akikhez fordul ez a „bizonyító eljárás"? A h i t a cselekvő alany, a m e l y keresi a megértést és a h i t a feltétel, amely által e l j u t u n k a megértésre. M i n e k az alapján és hogyan f o r d u l hát Anselmus az arabokhoz, zsidókhoz, szabadgondolkodók hoz és elvilágiasodott, hittől elszakadt névleges keresztyének hez? M i l y e n magatartást tanúsít a Monologion 1. és a C u r Deus homo hitetleneivel szemben, akiknél éppen a szükséges alap hiányzik? Mindenekelőtt meg k e l l látnunk, hogy Anselmus a reábí zott emberek valóságos l e l k i állapotát illetőleg n e m ringatta magát álomvilágban. Lelkipásztori gonddal és felelősséggel igyekezett megismerni, sőt k i i s m e r n i őket és jól látja, hogy nyíltan vagy titokban, kihívóan vagy be n e m vallottan, m e n y n y i r e kétségbe vonják, tagadják, sőt gúnyjuk céltáblájává teszik a magasztos kinyilatkoztatás hirdetését. De azt is meg k e l l lát nunk, hogy mégis abban a hiszemben f o r d u l hozzájuk Ansel mus, hogy n e k i k is t u d v a l a m i t m o n d a n i , a m i vagy meggyőzi és m e g n y e r i őket, vagy legalább is elhallgattatja ellenvetéseiket. Ezt a meggyőződését onnét meríti, hogy az egyház szilárd kő szikla-alapján áll, amelyet soha egy p i l l a n a t r a sem hagy el és tudja, hogy Isten éppen az istentelen és eltévelyedett világ szá mára szerezte az egyházat. M i n t I s t e n a n y a s z e n t e g y h á z á n a k t a g j a f o l y t a t j a p á r b e s z é d e i t , v i t á i t és f e j t e g e t é s e i t . Nyoma sincs nála annak a fonák és mégis szokásos
védelmezésnek, amely elhagyja az evangélium fundamentumát és azt véli, hogy dolgát akkor végzi jól, ha közös alapra helyez k e d i k a világgal. „A balgatagon kereső balgának — bölcsen felél"* ) A balga, a Vulgata stultus-a és insipiens-e alatt, jól jegyezzük meg, a B i b l i a nabal-ja áll. Ezért nem buta v a g y t u datlan emberrel állunk szemben, hanem ellenkezőleg, nagyon is okos emberrel, akinek csak egy hiányzik az istenfélelem. Az i l y e n embernek k e l l „megmutatni értelmesen, hogy meny nyire értelmetlenül vetik meg" a keresztyén hitvallást. ) Látni jól látja Anselmus a szakadékot, amely a h i t és h i t e t lenség között tátong, és azt is tudja, hogy senki magától át nem hidalhatja. Ennek ellenére, mégis odafordul a hitetlenekhez és beszédbe bocsátkozik velük. A z t akarja, hogy tudomásuk legyen a kinyilatkoztatás értelméről, azaz észszerüségéről; kénytelenek legyenek belátni, hogy nem a h i t n e k értelmükkel való összeüt közése m i a t t hitetlenek. Ez az első és az ember számára egyben az utolsó lehetséges lépés: a kinyilatkoztatás tudása és tudomá sul vétele. A z t j e l e n t i ez, hogy értelmünkben valamelyes ké pünk v a n róla (esse i n intellectu). N e m teljes, nem élő ismeret ez, hiszen n e m támaszkodik a kegyelem és a h i t megtapasztalá sára. Hiányzik az ismeret megalapozása a kinyilatkoztatás való ságában és ezt a megalapozást senki emberfia nem t u d j a kö zölni velük. ) Hiányzik a puszta „tudásból" az igazsággal való találkozás, pedig csak ez töltheti meg az ismeret képét valóság gal. A m i t ember megtehet, és a m i t meg is k e l l tennie, az az, hogy a kinyilatkoztatás összefüggéseit és értelmes alapját a H i t vallás nyomán fejtegeti és szemlélteti. E m u n k a közben azon ban Anselmus szívét nagy várakozás hevíti. B í z i k a b b a n , h o g y m a g a az i g a z s á g m e g s z ó l a l és m e g b i z o n y í t j a 2
93
94
92) insipienti d i a b o l i 27.
insipienter
quaerenti
sapienter
respondere.
De
casu
93) E p i s t . I I , 4 1 ; R á k e l l v e z e t n i „ad ea, quae irrationabiliter ignorat, rationabiliter proficere. M o n o l . 1. Sch. 7, 18; ratione qua se (sc. infidelis) defendere nititur, eius error demonstrandus est. E p . d e i n c a r n . 2. Sch. 10, 24; fides nostra contra inpios ratione defendenda est. E p i s t . I I , 41. A z i n s i p i e n s értelmezéséhez lásd B a r t h K . i . m . 115. 1 94
) Videntur mihi huius tam sublimis rei secretum transcendere omnem intellectus aciem humani et idcirco conatum explicandi qualiter hoc sit continendum puto. M o n o l . 64.
m a g á t t á r s a e l ő t t . Egyedül az Igazság tudja áthidalni, sőt eltüntetni az egyház és a világ közötti szakadékot, a m i k o r a h i t e t lennek és a „balgatagnak" h i t e t ad. A k k o r azután igazán meg ismeri és megérti a kinyilatkoztatás csodálatos valóságát, m e r t megtapasztalja. E nélkül az esemény nélkül okvetlenül két m a lomban őrölnek. Ugyanazokon a szavakon is merőben mást ért a hivő és mást a h i t e t l e n . Anselmus azonban egyszerűen nem számol ezzel a lehetőséggel. N e m a hitetlenségében akarja sza ván fogni, megszólítani a hitetlent. N e m veszi k o m o l y a n az istentelenséget, hanem a hivők közé számítja társát, akármilyen is a vélekedése. Ügy beszél vele, m i n t hívővel. M i n e k az alap ján f o r d u l ezzel a vakmerő reménységgel a kívülállókhoz, sőt a keresztyén h i t ellenségeihez? Taián az általános emberi tapasz talatok és gondolatok alapján, saját nyelvükön tudja bebizonyí t a n i előttük a h i t igazságait? Vagy arra támaszkodik, hogy v a n bennük kegyesség, bármennyire mélyen el v a n is temetve? Vájjon arra számít Anselmus, hogy a h i t e t l e n ember is vala m i l y e n formában vallásos és ehhez kapcsolódva rávezetheti a kinyilatkoztatás megértésére? Semmiképpen sem. Anselmus nem skolasztikus, még kevésbbé modern vallásbölcselő. N e m az emberi értelem képességére számít, amely még az Isten dolgai ban is t u d valamelyest tájékozódni és amely még az Isten t i t k a i v a l is boldogul. A z i g a z s á g h a t a l m á b a n és a k e g y e l e m b e n bízik, a m e l y o t t is győzelmet arat, a h o l a r r a s e m m i f é l e e m b e r i l e h e t ő s é g s i n c s e n . A z első lépés: a h i t tartalmának ismertetése után, az igazság megnyilatkozását kéri és várja. Az élő Isten igéjével számol és ezért reménykedik a további lépések megtételében. A második lépés az, hogy a k i nyilatkoztatás értelmét megérti az, akivel szót vált. Végül a h a r m a d i k mozzanat az, a m i k o r az igazsággal találkozik, magá v a l az élő Istennel j u t közösségbe. Ebben az isteni lehetőségben bízva f o r d u l Anselmus a hitetlenekhez, n e m törődve az ember tehetetlenségével. A kegyelemmel számol, amely a hitetlenség titkát: az ellenszegülő akaratot is rá tudja bírni, hogy önként alárendelje magát Isten akaratának. A b b a n bízik, hogy a mási kat, a társát is ugyanaz az Isten tartja markában, a k i őt magát is megtartja a hitben: „Nem tudok hozzád megtérni, mert annyi és olyan nagy seb, nyavalya, sőt maga a halál nyom a porba és
tesz tehetetlenné. Téríts meg engem, Uram, és megtérek hoz zád."' ) Ebben az összefüggésben elevenedik meg számunkra Boso különösnek tetsző megállapítása is: „Amikor ők azért keresnek megértést, mivel nem hisznek, mi ellenben azért, mert hiszünk, mégis ugyanazon egyet keressük, t. i. a „megértést.' ) A hitet len keresőkre úgy t e k i n t Boso, hogy ők azért ütköznek meg a kinyilatkoztatás egyes részein, m e r t azt vélik, hogy nincs ér telme. Magyarázatot keresnek, hogy megérthessék, m i e dolog nak értelmes összefüggése. Ellenkező oldalról i n d u l el a hivő ember keresése, de ugyancsak ezt a magyarázatot keresi, hogy mélyebben megismerje és megértse hite tartalmát. A megismerésre törekvő h i t késztet arra, hogy a kinyilatkoztatást gondolkozásunkkal igazságként felismerjük és m i n t igazságot megértsük. A k i n y i l a t k o z t a t á s e s e m é n y é n e k b e k ö v e t kezését e g y e l ő r e függőben t a r t v a , kíséreli m e g A n s e l m u s az i g e ü z e n e t é t i g a z s á g k é n t á t g o n d o l n i . F i gyelemreméltó eljárásában, hogy nincsen nála kétféle theológia, egy a hivők, a bennfentesek részére és egy a kívülállók, a kö zönyösök és támadók részére. Még csak kétféle gondolatmenete sincsen. Egyszerűen magával viszi a h i t e t l e n t is theológiai gon dolkozása útján és együttgondolkozásra készteti. I t t tárul f e l Anselmus személyiségének és bizonyságtevő erejének t i t k a . Közösséget vállal a hitetlenekkel. „Ha meggon dolom, hogy milyen nagy a bűnöm, mennyi rengeteg hamisság gal fertőződött szerencsétlen lelkem, megértem, hogy nemcsak hasonló vagyok a többi bűnöshöz, hanem bűnösebb vagyok náluk, sőt minden bűnösnél bűnösebb vagyok." ) N e m ütközik 35
m
97
95) M e d i t a t i o 8 9 ) üli ideo rationem quaerant, quia non credunt, nos vero, quia credimus, unum idemque tarnen est, quod quaerimus C D h I , 3. Sch. 7, 20. ) M e d i t . 6. A z éppen a g y ö t r e l m e A n s e l m u s n a k , h o g y n e m érzi eléggé m é l y e n önnön bűnösségét, szíve m e g r o m l o t t voltát. „Az angyalok megrendülnek, amikor imádnak és magasztalnak, nekem pedig, a bű nösnek, amikor előtted állok, dicséretedet éneklem, neked szolgálok az oltárnál, miért nem rendül meg szívem, miért nem sápad el arcom, miért nem reszket ajkam, miért nem tölt el félelem, hogy könnyekbe törjek és szakadatlanul jajveszékeljek előtted?!" Oratio X V I . ß
9 7
m e g ezért Anselmus és n e m háborodik f e l semilyen kételyen, hiszen önnön szívében végigtusakodta már a h i t és az értelem m i n d e n összeütközését, de a kegyelem szétrobbantotta nála a h i t és értelem ellentmondásának látszatát. Ezért bízik abban, hogy ugyanezt meg akarja t e n n i mások életében is. M i n d e n kérdés, amellyel a h i t e t l e n e k előhozakodnak, ismerős a hívőnek. Hiszen régóta foglalkoztatják őt a mélyebb megismerés kere sése közben. V a n azután egy mélyebben rejlő oka is ennek az összetartozásnak: a h í v ő n e k é p p e n ú g y f o l y t o n - f o l y v á s t k a p n i a k e l l h i t e t , m i n t a h i t e t l e n n e k . A z pedig, hogy v a l a k i első ízben vagy már ismételten kapja a hitet, Isten sze mében nem j e l e n t v a l a m i nagy különbséget. A bizonyságtevő azonosulásnak ékesszóló példája maga Boso. Kettős szerep j u t n e k i osztályrészül: a kételkedők szószólója, a k i szóvá tesz m i n den nehézséget, m i n d e n kételyt és ellenvetést; ugyanakkor egyúttal az egyházi tekintély képviselője, őrálló és ellenőrző, a k i gondosan ügyel arra, hogy egyetlen gondolat se ellenkezzék a Szentírással ) A z e g y h á z és a v i l á g ö s s z e t a r t o z n a k a k k o r , a m i k o r az i g a z s á g e l ő t t á l l n a k . Egyikük sém rendelkezhetik az igazsággal, egyikük sem. birtokolhatja. M i n d k e t t e n a r r a s z o r u l n a k reá, h o g y k a p j a n a k k e g y e l m e t . Ez a k ö z p o n t j a A n s e l m u s t h e o l ó g i á j á n a k ; e k ö rül forog m i n d e n g o n d o l a t a ; ide v e z e t m i n d e n fonál: az i g a z s á g m a g a az é l ő I s t e n , a k i az e g y s z e r m e g t ö r tént kinyilatkoztatását k e g y e l m é b ő l m a is m e g e l e v e n í t i . Isten az egész világhoz szól és Isten az egész világgal cselekszik igéjében és igéje által. Azért gyűjti éppen össze az egyházat, hogy ezt az igéjét szolgálja. A theológusok megbízása egyenesen az, hogy az egyházat az ige szolgálatában segítse és támogassa. A theológia szolgálatához tartozik ezután ez a b i zonyságtevő „bizonyítás" is. Segítséget nyújt a keresőknek és megkeményedett, értelmükben felfuvalkodott szíveket össze98
98) Quoniam accipis in hac quaestione personam eorum, qui ere dére nihil volunt nisi praemonstrata ratione I , 10. S c h . 17, 32. quorum vice loqueris I , 24. S c h . 37, 30. Pátere igitur, ut verbis utar infidelium. Et si quid responderis, cui auctoritas obsistere sacra videatur, liceat i l l á m mihi obtendere, quatenus, quomodo non obsistat, aperias, I , 3. S c h . 7, 17.
99
tör. ) A credo u t i n t e l l i g a m gyakorlása eszköz arra, hogy a theológus a figyelés útjából elhárítsa az akadályokat és f i g y e l met keltsen. Ezzel a sajátos módszerrel „bizonyít" Anselmus, amely abban különbözik gyökeresen m i n d e n más igazolástól, hogy csak közvetett bizonyítás. ) A következtetések nemleges eredményre vezetnek, kizárják az emberi elképzeléseket és gon dolatokat. Csak arra való az észszerű érvelés, hogy azáltal k i mutassuk: lehetetlen, hogy ne történjen meg, vagy akárcsak másképpen történhessen az élő Isten cselekvése. Még csak e l gondolni sem lehet másként a kinyilatkoztatást, m i n t ahogyan valóban végbement. ) A z ellenkező gondolatok megcáfolásáv a l nyílik meg a tér, hogy maga az igazság előlépjen, megerő sítse és igazolja a róla tanúskodó gyarló, dadogó bizonyság tevést. ) A credo u t intelligam Isten igéjének a szolgálata akar l e n n i . E n n y i b e n igazi theo-lógiai módszer. O l y a n szolgá latba állít bele m i n k e t Anselmus szerint a theológia feladata, amelynek sohasem j u t h a t u n k végére. N e m kész eredményeket h u l l a t ölünkbe, hanem szünetlen tusakodásra és új munkára indít. A z o n b a n olyan ennek a theológiának a módszere, hogy segítségével valóban előre haladhatunk hitünk tartalmának k i tisztálásában és mélyebb megértésében. Állandóan azt k e l l kér nünk nekünk is Anselmussal együtt: „Kérlek, Uram, add, hogy megismerjelek, szeresselek és örvendezzem benned,. És ha tel100
101
102
99) In quibus posui aliquid ad respondendum pro fide nostra contra eos, qui nolentes eredére quod non intelligunt deridunt eredentes, sive ad adiuvandum religiosum stúdium eorum, qui humiliter quaerunt intelligere quod firmissime credunt. ( E z t a M o n o l o g i o n r ó l és a P r o s logionról m o n d j a A n s e l m u s . ) Ep. de i n c a r n . 4. a d confutandam insipientiam et frangendam duritiam infidelium, et ad pascendum eos qui iam corde fide mundato, eiusdem jidei ratione delectantur. i b . Praef. 1 0
° ) A n t w e i l e r A n t a l is k i m u t a t j a idézett tanulmányában, h o g y M o n o l o g i o n bizonyítása közvetett természetű. 557. 1.; v a l a m i n t azt is, h o g y m é g a h i t előfeltételéből gondolkozó é r t e l e m i s — e z a közbenső t a g j a a következtetésnek — inkább akadály, s e m m i n t segítség a h i t megértésre jutásában. 560. 1. ) A C u r D e u s h o m o m i n d e n szakasza i l y e n kizáró, tagadó, n e m leges e r e d m é n n y e l végződik. 102) Non ego te dueo, sed ille, de quo loquimur, sine quo nihil possumus, nos ducit, ubicumque viam veritatis teneamus. C D h . I I , 9. S c h . 45, 35. 1 0 1
jesen nem vagyok képes erre ebben az életben, add, hogy leg alább napról-napra gyarapodjam mindenben, amíg a teljességre eljutok. Add, hogy itt növekedjem megismerésedben, odaát pedig hadd váljék teljessé; segíts, hogy egyre jobban szeresse lek ez életben, míg odaát beteljesedem szereteteddel; hadd legyen egyre nagyobb a reménységben örvendezésem, hogy azu tán odaát elérhessem tökéletes megvalósulását." ) A legutolsó, de a legfontosabb, a m i t elmondhatunk Anselmus theológiai módszeréről, hogy általa n e m az ember nő meg, hanem az Isten. A z ember alászáll, de n ő t t ö n - n ő é r t e l m ü n k b e n és szívünkben a szabad kegyelmű fölséges Úristen i s m e r e t e . E g y r e jobban eltelünk istenfélelemmel és ujjongó há lával, m e r t m i n d e n megismerés, amire hitünk elvezet, csak még nagyobb munkára serkenti értelmünket és még keményebb en gedelmességre szorítja akaratunkat. H a d d álljon végezetül i t t a C u r Deus h o m o - t lezáró néhány sor: Ha kiigazításra szorul, amit mondottunk, nem vonakodom a helyreigazítástól, ha észszerűen történik. Ha pedig az igazság tesz bizonyságot és erősíti meg, amit mi értelmes módon találtunk meg, Istennek és nem ma gunknak kell tulajdonítanunk. Öt kell érte örökké álda nunk!" ) Az első kérdés Anselmus theológiai módszerének, a credo u t i n t e l l i g a m - n a k megvitatásánál a h i t forrásának, vagy anselm u s i kifejezéssel élve, a „tekintélyeknek" mibenléte. Számára a kinyilatkoztatás, Szentírás, Hitvallás, dogmák, egyházi atyák egyetértése, pápai döntések nagyjából egybeesnek. Ezen n e m is csodálkozhatunk egy X I . századbeli theológusnál. Ebből a tisz tázatlan helyzetből erednek azok a félreérthető kijelentések, amelyeket különféleképpen értelmezhetünk és ítélhetünk meg. Ezért n e m vehetjük át egyszerűen és n e m ismételhetjük vál tozatlanul tételeit. A reformáció és a t r i e n t i zsinat felvetette már és határozottan eldöntötte a h i t forrásainak kérdését. K a t o likus theológusok m i n d i g az írás és hagyomány együtteséből t e k i n t i k Anselmust is és ezért letompítják nála azt, a m i n e m 103
104
103) P r o s l . 26. S c h . 25, 19. V . ö. V i c t o r János fordításával, F o s d i c k E . H A z imádság értelme, 2. k i a d . 1921. 16. 1. U g y a n i t t t a lálható m é g h á r o m g y ö n y ö r ű a n s e l m u s i imádság: 11., 120. és 136. 1. 10*) C D h . I I , 22. S c h . 65, 32.
illeszkedik bele zavartalanul az egyházi tanítás vonalába. A m i pedig a tanbeli közfelfogás szempontjából idegen test lenne, azt vagy cáfolják vagy mellőzik. A reformátorokhoz igazodó evan gélikus theológus pedig az Írást és a Szentlélek munkásságát v a l l j a egyedüli tekintélynek és a h i t kizárólagos forrásának. Ebből a meggyőződésből értelmez a canterbury-i érsek tanítá sában is m i n d e n kétértelmű helyet, amely nem az igének tiszta visszhangja. A z t j e l e n t i ez, hogy ma n e m lehet változtatás nél kül alkalmazni Anselmus módszerét. Döntenünk k e l l a h i t for rásainak kérdésében és világosan meg k e l l határoznunk a k i n y i latkoztatásnak, Isten igéjének, a Bibliának és igehirdetésnek, v a l a m i n t a Szentléleknek, egyháznak és hitnek egymáshoz való viszonyát és összefüggésüket. / ígeszerűen módosítva és az evangéliumi hithez igazítva azonban m a is termékeny belátá sokra segít c a n t e r b u r y - i Anselmus theológiai eljárása. Éppen m e r t igazi theológiai módszer volt, azért lehet továbbépíteni és tárgyszerűbbé formálni. 104
3
A credo u t i n t e l l i g a m megvitatásánál hátra v a n még egy másik kérdés, a f ő ü t k ö z ő p o n t a p r o t e s t a n t i z m u s és k a t o l i c i z m u s k ö z ö t t . A kérdés magától adódik: m i l y e n a v i s z o n y a e r e d é r e és az i n t e l l i g e r e k ö z ö t t , a h i t és az é r t e l e m , v a g y m é g t á g a b b a n , a k e g y e l e m és a t e r m é s z e t k ö z ö t t ? Végeredményben az embernek Istennel való közösségéről v a n most szó, a m i t a katolikus theológiában j e l lemző módon elvontan, semleges fogalmakban fejeznek k i : a természetfölöttinek viszonya a természethez. A katolikus theológia két felfogástól határolja e l magát élesen: a puszta észhittől (racionalizmustól) és a megismerés tagadóitól (agnoszticizmustól). Ügy látja, hogy az előbbi érvé nyesül a szabadszellemű mozgalomban (a modernizmusban) is. E szerint az ember természetes értelme magától is eljuthat Isten megismerésére. ) A másik végletnek a reformátori protestan105
104/a) Értékes adalék „ a theológia n a t u r a l i s problémájának" t i s z tázásához K i s s B é l a j ó és tanulságos k ö n y v e . Csernátfalu, 1940. 105) É r d e k e s W y s e r elemzése, a m e l y b e n k i m u t a t j a , h o g y a k a t o l i k u s theológia e g y i k irányzatában h o g y a n erősödik e g y r e az e m b e r i n e k , a természetes é r t e l e m n e k a hangsúlyozása, m í g azután egészen külön válik a hittől. Ez a vonal: M o 1 i n a, azután az e m b e r - k ö z p o n t ú
t i z m u s t tartja. Ez azt vallja, hogy az emberi értelem teljesen tehetetlen az Isten megismerésénél és a theológia csak a h i t dolga. A z a vádja a protestantizmus ellen a katolikus theológiának, hogy ezzel a látásával széjjelesik a h i t világa és az élet többi területe, elvész közöttük m i n d e n szerves kapcsolat. Ennek oka szerintük, hogy a protestáns tanítók minden erősítgetésük ellenére, nem i s m e r i k a kinyilatkoztatás és a kegyelem teljes és igazi valósagát. ) A katolikus felfogás a két szélsőség között mozog. ) Valósáságos, állandóan fennálló kapcsolatot lát a Teremtő és a t e r e m t mény között, a bűnbeesés után is. A Teremtő léte merőben külön bözik u g y a n a teremtményétől, de éppen, m e r t mindkettő „van", mindkettő „létezik", azért ennyiben minden különbségük elle nére hasonlítanak egymáshoz. í g y a teremtett világból, elsősor ban az emberből el lehet az Isten megismerésére j u t n i . Ez a ,,létbeli hasonlóság" (az analógia entis) az Isten megismerésé nek, sőt az egész katolikus dogmatikának és etikának a funda mentuma. A teremtéssel adott és a bűn által meg n e m szakadt Istenhez való viszony azonban n e m áll magában, hanem be v a n ágyazva a kegyelem rendjébe, amely e földön az egyházban ölt testet. A természet és kegyelem egységes rendszerbe tartozik, — ha messze felülmúlja is a kegyelem a természetet és ha csak felülről nézve, h i t b e n láthatjuk m e g és hozhatjuk létre ezt a rendszert. A kinyilatkoztatáson alapszik a kegyelem állapota, a magasabbrendű lét. Ezzel jár együtt a h i t , m i n t új képesség. Általa szemlélhetjük a kegyelem és természet közötti önmagá ban is fennálló, állandóan létező, szilárd viszonyt. A n n y i r a szi106
107
b a r o k k - k o r b e l i theológusok: S u a r e z , d e L u g o , v é g ü l a X I X . század ész-hivő modernizmusa: H e r m e s G y ö r g y , Ö ü n t h e r A n t á L ) A protestantizmusról B a r t h K á r o l y theológia j á v a i k a p c s o l a t b a n egészen egyoldalú és torz-képet a l k o t n a k m a g u k n a k , m e r t a m e t a f i z i k a i r e n d s z e r szintézisén k í v ü l n e m i s m e r i k a k e g y e l e m csodáját, a „ K r i s z t u s b a n " bennünk, e földön e l k e z d ő d ő új teremtést. W y s e r i . m . 5 1 . 1. s k ö v . A szükséges helyreigazítást m e g a d j a D i e m Hermann: A n a l ó g i a f i d e i gegen analógia e n t i s . E v a n g e l i s c h e T h e o l o g i e I I I , 1936, 168. 1. 1 0 6
1 0 7
assensum produci. posse...
) A Vatikánura m e g s z a b j a a két v é g l e t e t : S i quis dixerit, fidei christianae argumentis humanae rationis necessario aut revelationem divinam externis signis credibilem fieri non anathema sit D e n z i n g e r 1814; 1812.
lárd ez az egységes, mindent magábafoglaló rendszer, hogy megkülönböztethetjük benne az értelemre épülő filozófiát a h i t r e támaszkodó theológiától, de csak azért, hogy azután annál világosabban meglássuk összetartozásukat és egymásra való vonatkozásukat. Ennek az a következménye, hogy nemcsak a h i t felől látjuk Isten nyomdokait a teremtésben, hanem az ér t e l e m felől is beláthatunk ezekbe. A létbeli hasonlóság érvé nyes az igehirdetéstől függetlenül is; Istent szemlélhetjük, m e r t számunkra hozzáférhető és megközelíthető. Ez a metafizikai rendszer végeredményben azt jelenti, hogy az ember is r e n delkezhet az Istenhez való viszonyával és döntő szerepre tesz szert. ) A reformátori keresztyén felfogás a eredére és az i n t e l h gere, a h i t és az értelem viszonyáról n e m a katolikus felfogás ellenhatásaként állott elő, hanem az evangélium üzenetének új, igazi megszólalásából és a hitben való személyes megtapaszta lásából keletkezett. Azonban éppen a kegyelem valósága és az Istennel való közösség csodája érdekében k e l l e t t a reformáto r o k n a k a skolasztikus rendszer egységbe foglalása ellen t i l t a kozniuk. L u t h e r n e m tett mást, m i n t hogy újra komolyan vette a teljes Szentírás híradását: Istennel való életünk csak a Jézus K r i s z t u s b a n l e t t kinyilatkoztatás és kiengesztelődés által jöhet 168
108) W y s e r , de különösen P r z y w a r a Erich (Analógia e n t i s c. h a t a l m a s munkájában) óvatosan, fenntartásokkal és m e g k ü l ö n böztetésekkel építi k i e z t a t a n t , de e törekvésnek az értelme, m i n d e n theológiai látszata ellenére,, az e m b e r i n e k a biztosítása. N e m v á l t o z t a t e z e n m é g az s e m , h o g y e b b e az analógia e n t i s - b e beleépíthetik az a n a l ó g i a f i d e i - t i s , a m i t különösen B o n a v e n t u r a alapján S ö h n g e n és B a n g e tesz m e g . Látszólag a filozófiai megismerés csak egészen a l á r e n d e l t s z e r e p e t k a p , valójában v e s z e d e l m e s e b b e n érvényesül, m i n t a t o m i z m u s b a n . H i s z e n ez a ferences theológia t o r k o l l i k b e l e a n o m i nalisták és jezsuiták ember-központú k e g y elemtanába. E z a különbség a z o n b a n azért s e m jelentős, m e r t a t r i e n t i z s i n a t végzése é r t e l m é b e n e g y i k i r á n y z a t s e m zárhatja k i a másikat. A z u t á n o t t v a n az az é r d e k e s tény, h o g y m i n d a t o m i z m u s , m i n d ellenlábasa, a ferences i r á n y z a t , A u g u s z t i n u s szellemét i g y e k s z i k továbbfejleszteni, bár letompítják m i n d a k e t t e n a n a g y a f r i k a i egyházi a t y a jellegzetességeit, és tanításá n a k szükséges, ígeszerű kiélezését filozófiai ellensúlyozással s e m l e g e s í t i k . D i e m H . i . m . 157. 1,
létre, mégpedig esetről-esetre a h i t döntésében. A k k o r lesz v a lósággá az Istennel való járás, a m i k o r Isten hozzánk jön és cse lekszik, kegyelmet és h i t e t ad. H a kegyelmet ad, ebben az ese ményben ismerjük fel igazi bűnösségünket, azt, hogy teljesen elszakadtunk Istentől és mindenestül fogva, még erényeinkkel és jóságunkkal is, pártot ütöttünk ellene. D e ugyanakkor rá ismerünk arra is, hogy m i n d e n bűnünk ellenére Isten t e r e m t ményei vagyunk. Nincsen u g y a n m i n d i g fennálló összefüggés a h i t és az értelem között, de az igehirdetés által mindegyre újon n a n valóra válik és „lesz" ez a kapcsolat. M e r t a kegyelem b i r tokba veszi értelmünket is és elkezdi eszközül használni. A z élő Krisztussal való találkozásban az élő Istent találjuk meg: Ö pedig éppen a világra t a r t számot és a világnak ad ígéretet. Nincs tehát természetükből folyó összeköttetés a h i t és az élet, a kegyelem és a világ között, hanem ismételten, újólag be-bekövetkezik, még pedig az igehirdetés eseményében. A kegyelem kegyelem és az is marad. Sohasem lesz állapottá, új „létezéssé", hanem élő, személyes viszony marad. Isten felséges cselekménye és ajándéka, amely eseményként lesz valóság a számunkra. D e ez a szabad kegyelem az egész embert és az egész világot lefog lalja. Így támad szakadatlanul kapcsolat, Isten uralmában, a h i t és az értelem között is. A h i t sem más, m i n t bizakodó felelet a kegyelem hívására, a m e g h a l l o t t igére. N e m ad nekünk a h i t o l y a n szemszöget, álláspontot vagy olyan új képességet, amely m i n d u n t a l a n rendelkezésünkre áll és a kezünk ügyében v a n , hogy segítségével Istent, a teremtettséget, mindent, de m i n dent megismerhessünk töviről-hegyire és m i n d e n t zárt egység b e n szemlélhessünk. A h i t n e m teremt világnézetet. N e m törté n i k más a hitben, m i n t hogy Isten belevon m i n k e t m i n d i g újra, egyre jobban az ő szűnős-szüntelenül meg-megújuló, váltig m e g lepő cselekvésébe. Azután, hogy Isten megragadott, m i is vál l a l j u k a kockázatot és odaszánjuk magunkat őneki. Í g y része sedünk a h i t által a kinyilatkoztatás eseményében, a m i k o r az egyszeri történeti tények jelenné változnak és hatalmukba e j tenek. A k e g y e l e m és a h i t b i b l i a i megértésével e g y ü t t g y ö k e r e s e n á t a l a k u l az e g y h á z k é p e i s a r e f o r m á t o r i t h e o l ó g i á b a n . A z egyház többé már n e m a t e r mészetfölöttit a „természettel" egybefoglaló rendszernek j o g i -
V
136
h a t a l m i , intézményszerű kiábrázolása, hanem a k i n y i l a t k o z t a t á s m e g e l e v e n ü l é s é n e k és az i g e m e g s z ó l a l á s á n a k s z í n t e r e . M i v e l az ige és a kinyilatkoztatás nem meglevő adottságok, hanem ismételten bekövetkező esemény, azért az sem o l y a n természetes, hogy egy valamely történeti egyház valóban egyház. E g y csöppet sem magától értetődő, hogy él az egyház. A k k o r v a n i g a z i é l e t az e g y h á z b a n , h a m i n d i g ú j r a e g y h á z z á v á l i k . A k k o r történik ez, ha Isten kiválasztó kegyelmét megint közli és az egyház tagjai szüntelenül vállal ják a h i t újabb-újabb döntését. Ez az egyház válik Isten eszkö zévé, amelyet felhasználhat a világ megtartására. Végeredményben megállapíthatjuk, hogy v a n k a p c s o l a t , sőt n a g y o n i s s z o r o s , a h i t és az é r t e l e m m u n k á j a k ö z ö t t , d e ez m i n d e n k o r c s a k az i g e h i r d e t é s b e n és a reá f e l e l ő h i t döntésében j ö n l é t r e . A z ige magához idomít minket, életünket, értelmünket. ) „A katolikus valóságfogálom analógiájával nem az analógia tagadását szögezzük szembe, hanem azt mondjuk: a szóba jövő hasonlóság nem a természetes adottságokra támaszkodik, hanem Róma 12:6. szerint a hitből való." ) A k a t o l i k u s és evangélikus theológia gyökeres, sarkalatos e l l e n t é t e t á r u l f e l e l ő t t ü n k : az a n a l ó g i a e n t i s á l l s z e m b e n az a n a l ó g i a f i d e i - v e i . A reformátorok a Biblia üze netét h i r d e t i k : csak a hivő gondolkozással ismerhetjük m e g Isten ajándékait; egyedül h i t által egyezik gondolkozásunk Isten történetének valóságával; csupán h i t által foghatja fel és fejezheti k i gyarló és töredékes gondolkozásunk meg dadogó e m b e r i szavunk Istennek igéjét. 109
110
M i l y e n már most a h i t és a gondolkozás viszonya Anselmus credo u t i n t e l l i g a m célkitűzésében? Mindenekelőtt meg k e l l látnunk, hogy nála még nincsen élére állítva ez a központi kér109) qwale est verbum, talis a b eo fit anima, ceu ferrum ignitum candet sicut ignis p r o p r e r unionem sui et ignis... absorptio verbi omnia quae verbi sunt animae communicat. L u t h e r , de l i b e r t a t e c h r i s t i a n a , W . 7, 53. 1. HO) B a r t h
K . K i r c h l i c h e D o g m a t i k , I , 1. 1932. 257. 1. I , 2. 1938.
4 1 . 48. és 158. 1. I I , 1. 1940. 88. 1.
dés, a „létbeni hasonlóság" kérdése. Hiszen az „analógia entis" kifejezés még A q u i n o i Tamás előtt is ismeretlen, habár magát az eljárást nagy mértékben és széles körben alkalmazza. A c a n t e r b u r y - i é r s e k a k i n y i l a t k o z t a t á s és a h i t d ö n t ő jelentősége alapján állva inkább a h i t b e l i hasonló ságot t a r t j a szeme előtt, s e m m i n t a l é t e z ő k b ő l l e o l v a s h a t ó t . Többet n e m m o n d h a t u n k ennél az óvatos inkábbnál, m e r t v a n egy kevés bizonytalanság gondola tainak megfogalmazásában. A z t azonban nyugodtan m o n d hatjuk, hogy megismerését elsősorban és főképpen az „analógia f i d e i " , a h i t által keletkező kapcsolat vezeti. I t t ezen a ponton is áttöri Augustinusnak a létezőkre alapozódó szemléletét. Még világosabb lesz előttünk C a n t e r b u r y - i Anselmus magatartása, ha figyelembe vesszük, hogy a későbbi skolasztikában a hippói püspök spekulációit összeötvözték az aristotelesi filozófiával és így Anselmusétól egészen elütő szellemi világ alakult k i . A z igehirdetés eseménye és döntése, a h i t b e l i előzmények háttérbe szorulnak, az értelem munkája pedig hatalmas befolyásra tesz szert. Ezzel Anselmus tanításának sarkpontja vész el. A hitbeli alap jelentőségének módosulása odadobja a theológiai spekulációt a filozófia martalékául. Ezért válik A q u i n o i Tamásnál a theoló giai jellegű alapból és feltételből filozófiai természetű előfeltétel (praesuppositio). A k ü l ö n b s é g a „ s k o l a s z t i k a a t y j a " és „fejedelme" k ö z ö t t s z e m b e s z ö k ő . Anselmus m i n d i g felülről várja azt az eseményt, hogy párbeszéde és okfejtése közben társánál maga Isten t e r e m t i meg a h i t b e l i tapasztalatot, „bizonyításának" tartó alapját és hitelesítőjét. Isten szabad tet szésétől függ tehát gondolkodó munkájának érvényessége. T a más viszont a stagirita bölcselete alapjára támaszkodva állandó, rögzített, az értelemmel is felismerhető viszonyt állapít meg a h i t és a tudás között. A kinyilatkoztatásról bizonyságot tevő tanításból értelmi igazságot, tantételeket, sőt tudományos alap elvet csinál, amellyel azután nyugodtan és biztosan dolgozhat az értelem. H e l y e t kap ugyan rendszerében a „hitbeli hasonlóság" is, de az alapot a „valóságfogalom hasonlósága" (az analógia
entis) v e t i meg és ez határozza meg voltaképpen gondolatvilá gának szerkezetét és jellegét. ) Időszerű-e és használható-e tehát ma is Anselmus mód szere? B a r t h Károly figyelmeztet a félreértés veszedelmére, amely a felvilágosodás ész-uralma óta fenyegeti a hivő gondol kodást. Éppen ezért n e m is lehet kizárólagos módszer. Azonkí vül a tisztultabb, reformátori ígeszerű felfogásnak megfelelően módosítanunk is k e l l . Gondoskodnunk k e l l arról, hogy távol t a r t s u n k tőle m i n d e n metafizikai okoskodást. A m e n n y i b e n teljes határozottsággal a Jézus K r i s z t u s b a n l e t t kinyilatkoztatás formálja a credo u t i n t e l l i g a m mód szerét, jó szolgálatot tehet, a theológia munkájá nak. ) 111
1 1 2
u i j articuli fidei, qui sunt pr in cipia huius scientiae . . . supponitur in scientia nostra. A q u i n o i Tamás. Commentarius i n B o e t i u m d e T r i n i t a t e I , q u . 2. a r t . 2. a d 5. „A hittétel többé már nem tudományos fejtegetés és magyarázat tárgya elsősorban, hanem kiinduló pont, a demonstrációnak, az aristotelesi értelemben vett tudományos vizsgálódásának feltételezett alapelve lett." W y s e r i . m . 87. 1. s k ö v . Figyelemreméltó, hogy ő is elismeri H e i l e r Frigyes megállapí tásait a k a t o l i k u s theológiai gondolkodás t e l j e s észszerűsödéséről. ( D e r K a t h o l i c i z m u s , 357. 1.) E b b e n látja az e g y i k f ő összeütközést a p r o testáns theológiával. i . m . 207. 1. E z z e l s z e m b e n Anselmusnál n e m az é r t e l e m a fő, h a n e m az a k a r a t . E n n e k szolgálatában áll megismerésünk is. ad recte volendum... dátum est rationali creaturae recte eredére et intelligere. de c o n c o r d i a I I I , 2. 1 1 2
) S o k vitát váltott k i B a r t h Kár vatkozása. A bírálatok élét a z o n b a n erősen t e r b u r y - i érsek e l v é t egyszerűen a z o n o s n a k korának tételeivel. E z t a különbséget N a g y h a g y j a i . m . 213. 1. 1. j e g y z e t .
o l y A n s e l m u s r a való h i letompítja az, h o g y a c a n vették a s k o l a s z t i k a v i r á g B a r n a is f i g y e l m e n kívül
8. fejezet. Az Isten-kép fővonása: igazságosság és irgalmasság. Az Istenről való bizonyságtevés határozza meg m i n d e n theológiai m u n k a jellegét. Ettől függ az egész keresztyén taní tás és igehirdetés. I t t k e l l ezért elkezdenünk Anselmus theoló gia jának t a r t a l m i megvitatását is. Azonban sok szerteágazó fontos kérdést, többek között a Szentháromságról szóló tanítá sának Augustinus lélektani gyökerű és színezetű trinitás-felfogásával való kapcsolatát kénytelenek v a g y u n k mellőzni, ) azért, hogy a Krisztus által szerzett váltsággal szorosabban összefüggőket kissé élesebben megvilágíthassuk. A Cur Deus homo határozottan és félreérthetetlenül vallja, a kiengesztelést szerző fizetés, az elégtétel egyedül és kizárólag Istentől való. Ő a kezdeményezője és végrehajtója a váltság művének. A z élő Isten cselekvését h i r d e t i az üdvösség egész története. Anselmus hitének, életének és ezért gondolko dásának is Isten a középpontja. Ezért adja könyvének ezt a címet: ..Miért l e t t Isten emberré?" Cur Deus homo? Kevés theo lógus vette i l y e n k o m o l y a n a kinyilatkoztatásnak ezt az üze netét, m i n t éppen a c a n t e r b u r y - i érsek. Ez a megfizetés, m i n d e n bűn adósságának lerovása törté n e t i tény. „A kereszten ment végbe; ott váltott meg minket Krisztus." ) U g y a n a k k o r határozottan megismételi Anselmus az apostoloknak és az evangélistáknak tanúságtételét, hogy a váltságnak eseménye kibeszélhetetlen csoda: Isten megfogha t a t l a n titkának megnyilatkozása. „Ó elrejtett erősség! Egy kereszten függő ember ragadja el az emberi nemet sújtó örök halált, egy keresztre szögezett ember oldja le az örök halálra 113
114
U3) S c h m a u s M . D i e . p s y c h o l o g i s c h e Trinitätslehre A u g u s t i n u s , B e i t r ä g e z. T h e o l . 1 1 . füzet, Münster, 1927. I i « ) M e d i t X I . M S L 158, 766. c o l .
des
heiligen
kárhoztatott világot." Egy gyötrődő, összetört, meggyalázott embert látunk. De a h i t többet is lát; látja benne és mögötte az élő Isten „titokzatos hatalmát, eltakart erejét". ) 115
Anselmusnál n e m találjuk m e g a Szentírás üzenetének t e l jes gazdagságát és elevenségét, m i v e l a tanításbeli örökség megnehezíti számára az igére való figyelést. Isten igéje m a j d egy évezredes filozófiával átitatott hagyományon átszűrődve és ezért elhalványodva j u t el hozzá. De a m i k o r a fölséges A t y a Űristenről tesz bizonyságot, a m i k o r „Isten hatalmáról vagy a hatalmas Istenről" beszél, „akinek teljes hatalma nem más, mint istensége", „aki mindenek fölött uralkodik és mindeneket kormányoz," ) a k k o r tisztán és határozottan csendül fel ajkán a keresztyénség ősi, hamisítatlan hitvallása. 116
A régi magyar theológia t u d t a Anselmussal együtt, hogy kicsoda a B i b l i a Istene és gyönyörűen mondotta: Isten Őszentfölsége! A z utolsó emberöltők köztudatából azonban m e n n y i r e kiveszett Isten feltétlen Űr-volta a „jó Isten" folytonos emle getése m i a t t ! Ebben az elsekélyesedésben oroszlánrésze v a n a m o d e r n vallásosság szószólóinak is, a X V I I I . és X I X . század vezető theológusainak. Kevesen v o l t a k a m u l t században a dán Kierkegaardon és a német V i l m a r o n és társain kívül olyanok, a k i k élesen t i l t a k o z t a k a bibliai Istenkép újkori meghamisítása ellen. Erős támadást jelentett a szabadszellemű theológia f e l fogása ellen Ottó Rudolf m a r b u r g i professzor könyve, „Das Heilige", amelyben arra mutat rá, hogy Istent éppen az teszi Istenné, a m i több benne, mint a m i t m i f e l t u d u n k fogni; a m i több, m i n t erkölcsi, mégpedig egészen más, m i n t minden, a m i t ismerünk. ) Azóta kezdünk Isten dolgaiban tisztábban látni, 1163
HS) M e d i t . X I . 116) D e v é r i t . 12. és M o n o l . 80. ii6/a) Első kiadása 1917. 2 5 - i k 1936. O t t o k ö n y v é n e k m o n d a n i v a l ó j á t m e g l e h e t tölteni a B i b l i a t a r t a l m á v a l , a z o n b a n magában v é v e más i r á n y n a k t a r t , m i n t az ige üzenete. A „ n u m i n o s u m " képzete e g é szen más, m i n t a b i b l i a i szent I s t e n . B a r t h K . K i r c h l i c h e D o g m a t i k , I I , 1. 1940. 405. 1. S o k h e l y e s ígeszerű felismerés szólal m e g O t t o előtt is, d e az a k k o r i k o r s z e l l e m hallatlanná t e t t e . Jelentős e szempontból p l . W i c h e l h a u s J . D i e L e h r e d e r h e i l i g e n S c h r i f t , 3. k i a d . 1892. és C r e m e r H e r m a n n D i e christliche Lehre v o n den Eigenschaften G o t t e s . 1897. 2. k i a d . 1917.
Ül habár még sok feladat Van hátra. Jó segítséget kapunk a B i b l i a üzenetének igazi megértéséhez Anselmusban, a k i o l y a n megragadó módon tesz bizonyságot az élő Isten t i t o k zatos uralkodásáról, m i n d e n értelmet messze meghaladó királyi felségéről. Gyökeres ellentétben áll ez a látás az ember természetes, magaszőtte istenképével. M i magunktól Istent m i n d i g szűnösszüntelen úgy képzeljük el, hogy ő szükségleteinknek kielégí tője, bajainknak elhárítója. Azért t a r t j u k „jó Istennek", m e r t előmozdítja közönséges, vagy magasabbrendű érdekeinket. A m i vallásosságunk m i n d i g r e j t e t t önzés. Ezzel szemben a B i b l i a Istene, az é l ő I s t e n — az Ű r ! Életünk középpontjában ő akar állani, még- pedig teljes kizárólagossággal, amint, hogy ő áll az az egész mindenség középpontjában is. M i n d e n és m i n d e n k i n e k i k e l l , hogy magát alárendelje. „Isten szabad mindenkivel szemben, de a teremtmények mind el vannak kötelezve iránta. Ezért nem tűrheti, hogy az ember Istennel egyenrangú félként lépjen fel vele szemben." ) Ez az isteni uralom kezd győzel mesen érvényesülni a váltságban. Azonban Anselmus főként a t e r e m t e t t világból próbálja m e g i s m e r n i Isten királyságát, jól lehet látja a kiengesztelődéssel való kapcsolatát. Augustinus öröksége jelentkezik ebben, a m e l y e n csak L u t h e r t u d o t t iga zán túljutni, amikor a Teremtőről szóló első hitágazatot is a g o l gotai kereszt világosságában szemlélte és magyarázta. 111
Anselmus az Írás üzenetének szolgája akar l e n n i akkor is, a m i k o r a jóságos Teremtőről beszél, mégis kevés ponton lát h a t u n k bele olyan mélyen igehirdetésének az új-plátói szellemű hagyományos kifejezésekkel vívott keserves és szívós harcába, m i n t éppen i t t . Isten csodálatos személyes szava, mindenható és győzedelmeskedő akarata nyilvánvaló lett Anselmus előtt a kinyilatkoztatásból, de n e m t u d o t t kizárólag reá f i g y e l n i és n e m t u d o t t neki teljes határozottsággál teret biztosítani, m e r t az egyházi örökség is kötötte. Augustinus ugyan áttörte egy döntő ponton az új-plátói-hellén idealista szemléletet, a m i k o r Istent, m i n t az igazán létezőt, az örökkévalóság urát írja le, szemben Plotinos-szal, a k i abban látja Isten megfoghatatlansái " ) C D h . I , 19. S c h . 3 1 , 15.
gát, hogy még a létezését sem lehet róla kimondani, és szemben Proklos-szal, a k i még az örökkévalóságon is túlievőnek g o n dolja Istent. ) Egyébként ezen az egy ponton kívül, a speku láció bölcseleti fogalmainak segítségével próbálja meg A u g u s tinus körülírni a Teremtő és a teremtmény mivoltát és különb ségét. A z új-plátói hatás Anselmusnál legerősebben a M o n o l o gionban m u t a t k o z i k . Theológia jának kiforrásával és elmélyü lésével azonban egyre határozottabb lesz az a törekvése, hogy a semleges, elvont bölcseleti fogalmakat az ige szolgálatába áilíísa. A b i b l i a i kinyilatkoztatás valóságának komolyan vétele segíti a c a n t e r b u r y - i érseket, hogy legyőzze azt a „nemleges theológiát", — azt, hogy az Istenről csak azt mondhatjuk, hogy ő micsoda nem, de arról, hogy k i ő, n e m beszélhetünk — amely az Ál-Dionysios Areiopagita írásokban évszázadok theológiai gondolkodására nyomta rá bélyegét. A I X . századbeli skót Eriugena János révén a korai középkori tanítás kezdeteit is meghatározta ez a szellem. „Szent Anzelm megtartja azt az értéket, melyet az „állító és tagadó theológia" jelent és mégis. . elejét veszi annak, hogy egész istenismeretünket metaforikus nak kelljen tekintenünk. Ezen a ponton nemcsak PseudoDionysioson haladt túl, hanem Szent Ágostonon is" ) Ezért v a l l j a a Proslogionban, hogy Isten megközelíthetetlen t i t o k ugyan, de kinyilatkoztatásából megismerhetjük, hogy ő kicsoda. A C u r Deus homo-ban pedig Isten személyes közössége, a T e remtő királyi akarata és kegyelme már határozottan úr l e t t az általános filozófiai megjelöléseken. A skolasztika virágkora az aristotelesi fogalmak alkalmazása által megint elhomályosítja Istennek a Krisztusban történt kinyilatkoztatását. Anselmus munkáját ezért a reformátorok viszik tovább és ők tisztázzák véglegesen az ige üzenetét. Azonban az orthodoxia meglehető sen visszakanyarodik a skolasztikus rendszer hagyományaihoz, elsősorban formailag, a tudományos kifejezések dolgában, de azzal együtt óhatatlanul t a r t a l m i l a g is hatása alá kerül. A nap j a i n k b a n meginduló bibliai-reformátori theológiai megújhodás nak e téren Anselmus törekvése méltán szolgálhat útmutatá118
m
ii8) A l l e r s R u d o l f i . m . 156. L na) K ü h á r
Flóris
i . m . 10. és 19. 1.
sui, m i n t olyan előzmény, amelyet lehet és érdemes tovább fejleszteni. A C u r Deus homo következtetéseinek egyik legfontosabb előzménye: a honor Dei, az Isten tisztessége. A B i b l i a egyik sajátos központi üzenetét szólaltatja meg ebben, amelynek nincs párja egyetlen vallásban sem. Isten fölségét, csodálatos királyi uralmát, magasztosságát, mindenek fölött álló teljes hatalmát, egyszóval I s t e n i s t e n s é g é t fejezi k i ezzel Anselmus. Isten a Teremtő, ezért ragyog és tündöklik sugárzó dicsősége m i n d e n teremtményén. „Mivel Istennél nin csen nagyobb, sem jobb; ő maga a legfőbb igazság — mi igaz ságosabb annál, mint, hogy a dolgok rendjében őrködik csorbí tatlan tisztessége fölött?" ) Isten tisztességének hirdetése m e l l e t t természetesen eltörpül az ember. Ezért ütközött meg a m o d e r n vallásosság ezen a tanításon. ) Sokszor még felekezeti színezetet is öltött magára ez a megbotránkozás, amikor Isten dicsőségéről beszélni református sajátosság számba ment. Ezzel szemben világosan m e g k e l l látnunk, hogy éppen L u t h e r v o l t az, a k i mélyebben és határozottabban hirdette, m i n t akár a skolasztikusok, akár pedig Kálvin, hogy minden Isten dicsősé gét k e l l , hogy szolgálja. ) 120
121
122
120) C D h I , 13. S c h . 20, 3 1 . S c h m i t t F . S. j a v í t o t t szöveg: Si deo nihil maius aut melius (est), summa iustitia, quae est aliud quam ipse deus, in verum dispositicne nihil servat iustius quam honorem Uhus. ( A h a t o d i k szó sajtóhibáját k i i g a z í t v a . ) 121) A s o k félreértés közül legszembeszökőbb S t e v e n s é . S z e r i n t e A n s e l m u s kifejezése mögött e g y h a t a l m a s hűbérúr, e g y előkelő l o v a g k é p z e t e áll, a k i kényes l o v a g i becsületére. A m i n t az útonállók k o r á b a n a váltságdíj képzete, úgy a l o v a g - k o r b a n a becsületsértésé f o r m á l j a a m e g v á l t á s hirdetését. T h e C h r i s t i a n D o c t r i n e o f S a l v a t i o n , 190ü, 141. 1. s k ö v . R i t s c h l A l b r e c h t n y o m á n M a n d e l H e r m a n n i s e g y h a t a l m a s magánember becsületét érti a h o n o r - o n . C h r i s t l i c h e V e r söhnungslehre, 1916. 67. 1. s köv. H e l y r e i g a z í t j a ezt a szellemeskedést H e r m a n n R u d o l f tanulmányaiban é s B r u n n e r E m i l ; f r a n c i a részről M o n n i e r H e n r y : E s s a i s u r l a Rédemption, 122. 1. M e g e r ő síti m i n d e z t S e e b e r g R e i n h o l d i s . L e h r b . d. D o g m e n g e s c h . I I I , 4, 218. 1. 122) H o l l K á r o l y f u r c s a előítéletnek t a r t j a azt, h o g y az „ I s t e n dicsőségét "keresni" kifejezést k á l v i n i f o g a l o m n a k bélyegzik. L u t h e r , 1927, 106. 1. 1. j e g y z e t . U j a b b időben különösen S o r m u n e n Eino d o l g o z z a k i , h o g y a középkor, a keresztyén h u m a n i z m u s , sőt m é g K á 1-
Isten tisztessége n e m azonos teljesen a bibliai „dicsőség gel", de közel áll hozzá. Ez pedig rendező akaratában fejező d i k k i , amellyel mindennek kiméri a maga helyét és megszabja rendeltetését. A „dolgoknak a rendje" (rerum ordo) és „elren dezése" (dispositio) mögött Isten személyes akarata áll. Csak a későbbi rendszerekben kövül ez tárgyi, Isten akaratától külön váló renddé. Éppen ezért Anselmusnál ez a „rend"-gondolat nincs is előtérben. ) Isten királyi akarata hozza létre és t a r t j a 123
v i n i s I s t e n dicsőségét transcendenciájában látja, ellentétben L u t h e r r e l , a k i éppen a k e g y e l m e s e n alászállott, e m b e r r é l e t t és k e r e s z t e n k i engesztelődött I s t e n dicsőségéről szól. A K r i s z t u s b a n m e g n y i l a t k o z ó k e g y e l m e s I s t e n dicsőségéről beszél L u t h e r az újszövetség alapján. E n n y i b e n A n s e l m u s tanítását is e l m é l y í t i . J u m a l a n a r m o . 1934, 184. 1. Hasonlóan E i e r t W e r n e r is. 123) A 1 1 e r s R . i . m . 246. 1. A z ordo f o g a l m a m i n d e n filozófiában és theológiában f o n t o s tényező. Anselmusnál a z o n b a n egészen sajátos és e r e d e t i formában j e l e n t k e z i k . A m b r o s i u s i s I s t e n akaratának és bölcsességének érvényesülését látja b e n n e (de o r d . I I , 18. és 47.). d e a c a n t e r b u r y - i érsek Isten-középpontú látása új és t ö b b t a r t a l o m m a l tölti meg. I s t e n u r a l m á t f e j e z i k i . I s t e n személyes akaratától és felségétől, sőt „tisztességétől" elválaszthatatlan ez a r e n d . C s a k később v á l t o z o t t személytelen m e t a f i z i k a i v a g y erkölcsi v i l á g r e n d d é (az utóbbi különösen M a l e b r a n c h e - t ó l k e z d v e ) . Anselmusnál n e m c s a k a v i l á g t a g o l t rendjéről v a n szó, a m e l y b e n m i n d e n n e k m e g v a n a h e l y e és m e g határozott összefüggése, h a n e m az a döntő, h o g y m i n d e n t e r e m t ménynek a T e r e m t ő t ő l k i r e n d e l t és rendeltetését megszabó h e l y e n k e l l I s t e n n e k s z o l g á l n i a . A r e n d b e v a l ó tartozás általános k é p zete e z t az új t a r t a l m a t k a p j a : a r e n d h e z való igazodást. A létezéshez értékelés, erkölcsi, sőt theológiai s z e m p o n t o k kapcsolódnak. Minden I s t e n számára, a z ő céljára v a n t e r e m t v e . A n n y i b a n v a n „igazsága" v a l a m i n e k , a m e n n y i b e n helyét és rendeltetését valóban és h e l y e s e n b e tölti. E z é r t kapcsolódik a r e n d gondolatához a rectitudo (a r e n d e s , h e l y é n v a l ó , rendeltetésének megfelelő) képzete. A k k o r m o n d h a t j u k ezt valamiről, ha o l y a n , a m i l y e n e k lennie k e l l ; ha megfelel Isten akaratá n a k . I s t e n n e k a r e n d j e formálja a d o l g o k rendjét (rerum ordinem), de a gondolkozásét is. I t t ezen a p o n t o n függ össze az o r d o f o g a l m a a z a n s e l m u s i „igazság" felfogással. A z első, legfőbb, igazán létező igazságtól v a l ó a d o l g o k igazsága (veritas rei). A l e g f ő b b igazság önmagában v a n és önmagától (per se atque a se subsistens). A d o l g o k igazsága e l l e n b e n t ő l e függ. A d o l g o k igazságának tehát v a n o k a , d e u g y a n a k k o r ők i s l é t r e h o z z á k a g o n d o l a t o k igazságát (veritas cognitionis). örökségképpen átveszi u g y a n rend-fogalmába az újplátói eredetű képzetet a létezők rangsoráról, az értékek lépcsőzetesen egymásra rétegeződő, f o k o z a t o s a n
fenn az egész világot és ő tükrözteti megismerésünkben. Isten akarata határozza meg az erkölcsi életet is, az emberek egy mással való közösségét, a társadalmi „rendek" viszonyát, sőt magát az állami és p o l i t i k a i életet. S e m m i sincsen, a m i k i v o n hatná magát Isten akaratának hatalma alól. „Minden egyes teremtés tulajdon rendjét, amelyet szinte egyenesen neki parancsolt Isten, vagy ösztönösen, kényszerből, vagy belátás ból, önkéntesen szolgálja. Ez utóbbi az Isten iránti engedel messég és az ő dicsőítése. Ez legfőképpen az értelmes termé szetű lény dolga, akinek megadatott, hogy megértse, mit kell tennie." ) A z Isten akaratából való rendnek megfelelő meg ismerés és akarat „a rendjénvaló, a helyénvaló (rectitudo). A k k o r helyes gondolkodásunk és a k k o r vezet igazi megisme résre, ha a valóság rendjéhez igazodunk. Hasonló a helyzet akaratunknál. A z Isten akaratának való önkéntes alárendelése, az engedelmesség az igaz akarat. Ez a t a r t a l m a az igaz életnek. Ezzel a renddel kapcsolatos a „tartozik" (debitum) fogalma, amely azután a Cur Deus homo-ban o l y a n sarkalatos szerepet nyer. A z ember tartozik az engedelmességgel és ha megtagadja, vétke m i a t t t a r t o z i k Istennek, adósává lesz. Találóan foglalja össze B r u n n e r E m i l , m i t ért Anselmus Isten tisztességén: „Isten önmagáért nyilatkoztatja ki magát, azért, hogy királyságát meg alapítsa, fölséges voltát napvilágra hozza és „tisztességét", rendjét, uralmát megújítsa". ) 124
125
felépülő rendjéről, d e csak k e z d e t b e n , a M o n o l o g i o n b a n szán n e k i némi szerepet, később p e d i g m a j d n e m t e l j e s e n háttérbe szorítja. E z i s arról tanúskodik, h o g y a „doctor m a g n i f i c u s " n e m metafizikát űz, h a n e m theológiát és r e n d - f o g a l m á v a l i s I s t e n n e k m i n d e n r e kiható uralmát fejezi k i . 124) C D h . I , 15. S c h . 2 1 , 34. 125) i . m . 367. 1. U g y a n c s a k szépen m u t a t rá, h o g y „a B i b l i a az a könyv, ahol elsősorban Isten dicsőségéről van szó és csak másodszorra az ember üdvösségéről. Isten megnyilatkozása, Isten királysága magába foglalja ugyan az ember üdvösségét is, de fordítva nem. Az éppen az üdvösség, hogy az ember újra megtanulja, Isten legyen a középpontban. u o t t . A b i b l i a v i s s z h a n g j a Anselmusnál I s t e n dicsősége m e l l e t t a r e n d g o n d o l a t a . A V u l g a t a s z a v a i c s e n g e n e k fülében: deus omnia suaviter disposuit — I s t e n szeretetből r e n d e z e l m i n k e t , S a p . 8. I s t e n akaratának érvényesítése változtatja m e g az ideák rendjét. M á r A u g u s t i n u s e l k e z d i ezt az átalakítást, a m i k o r n e m ö n m a g u k b a n fennállóknak v e s z i
A z Isten akarta rendnek, Isten tisztességének végső j e l e n tése a k k o r tűnik k i , ha legalább röviden számba vesszük, m i t tanított Canterbury érseke Isten cselekvésének, így a keresz t e n szerzett megváltásnak szükségképpeniségéről. K a t o l i k u s theológusok között szinte ez az egyetlen, legfőbb vitás pont. Ettől függ állásfoglalásuk Anselmus tanításával szemben. Mér tékük azonban nem az ige üzenete, hanem Aquinoi Tamás taní tása és az arra támaszkodó hivatalos római katolikus egyházi tan. Ez pedig n y i t v a hagyja a lehetőséget, Istennek módjában állott volna, hogy másként vigye véghez megmentésünket, de ezt az utat-módot találta a legmegfelelőbbnek (conveniensnek), amelyen valósággal bekövetkezett. V a g y átértelmezik A n s e l mus tanítását, hogy összehangba hozzák az uralkodó állásfogla lással és akkor elfogadják, vagy úgy vélekednek, hogy feltét l e n szükségképpeniséget tanít a ,,doctor magnificus" és a k k o r elutasítják. M i n d e g y i k állásfoglalásból nyilvánvaló azonban, hogy Anselmus igazi tanítása, a maga egészében, éppen azzal, a m i nála eredeti és központi, n e m hatott erőteljesebben a k a t o l i k u s gondolkodásra. ) Föltétlen szükségképpeniségről, amely még Istent is kötné, szó sincsen Anselmusnál, „mert Istent semmi sem kényszeríti, vagy gátolja, amikor cselekszik". ) Ellenben a között a szükségképpeniség (necessitas) között, 126
127
az „eszméket", h a n e m I s t e n g o n d o l a t a i n a k . A n s e l m u s t o v á b b m e g y . e l m é l e t é n e k g y ö k e r e a test és lélek különbsége. A n s e l m u s m i n d kettőt I s t e n kezéből v e s z i , ezzel az i d e a - t a n gyökerét v e s z t i . A z u t á n A n s e l m u s n e m azonosít m i n d e n általános f o g a l m a t az ideákkal, m i n t I s t e n g o n d o l a t a i v a l . É p p o l y a n h e l y t e l e n a z t t a r t a n i , h o g y nála v a l a m i n e k az elgondolása valóságnak bizonyítéka i s egyúttal. A l l e r s R u d o l f i . m . 135. és 151. 1. A n n y i r a ismerhetjük m e g az I s t e n - a k a r a t a rendet, a m e n n y i r e I s t e n k i n y i l a t k o z t a t j a számunkra.
Plató
126) „Míg egyesek azt állítják, hogy Anselmus csak kifejezéseiben, de nem tartalmilag tér el a theológia általános tanításától, addig mások úgy vélekednek, hogy Anselmus tanítása ellentmond neki és ezért el vetendő." Stentrup F . : D i e L e h r e des h l . A n s e l m u s über d i e N o t w e n d i g k e i t d e r Erlösung u n d d e r M e n s c h w e r d u n g . Z e i t s c h r . für. k a t h . T h e o l . X V I , 1892, 653. 1. A z előbbiek k ö z é s o r o l h a t j u k : D ö r h o l t B . „ D i e L e h r e v o n d e r G e n u g t u u n g C h r i s t i , 1901. F u n k e B . : G r u n d l a g e n u n d V o r a u s s e t z u n g e n d e r S a t i s f a k t i o n s l e h r e des h l . A s e l m s 1903, H e i n r i c h s L . D i e G e n u g t u u n g s t h e o r i e des h l . A n s e l m , 1909. 127) C D h . I I , 5. S c h . 4 1 . , 34.
amelyről canterbury-i Anselmus beszéi, és a között a legmeg felelőbb mód (convenientia) között, amelyet a skolasztikában kiteljesedő katolikus theológia v a l l , jelentős a különbség. Anselmus az ige üzenetét veszi k o m o l y a n . Azért tanítja, hogy mindaz, a m i történt, n e m esetlegesen, hanem szükségképpen lett meg. Azután ő a Szentlélek megvilágosításával számol. Azért ismerhetjük fel ezt a szükségképpeniséget. Tanítása mö gött az üdvösségre és kárhozatra rendelés b i b l i a i hite áll, amely nemcsak, hogy nem zárja k i , hanem egyenesen magába foglalja a h i t szabadságát. ) A skolasztika nagy rendszerei viszont Isten-fogalmukat a Stagirita filozófiájának segítségével építik k i , egyre erősebben világ-fölöttivé és világon-túlivá. Isten egyre megközelíthetetlenebb lesz, egyre messzebb kerül tőlünk. A m i l y e n magasságokba emelik azonban az Isten-fogalmat, anyn y i r a nő vele egyenes arányban az ellentétes sark jelentősége. Az elvont Isten-kép következtében egyre gyarapszik az ember megismerésének és érdemszerző cselekedeteinek, egyszóval az egyházi rendszernek a befolyása. Karöltve jár ezzel — m i n d e n tetszetős fogalmi megkülönböztetés és a bűn nagyságának fen nen való hangoztatása ellenére — a bűn szörnyű valóságának, meg rettenetes rontásának elhomályosítása és a gyakorlatban való elsekélyesítése. Ezekből érthető, hogy a kereszt a k a t o l i kus szemléletben nem szükségképpeni. / ) 128
128
3
A szabadszellemű vallásosságot képviselő protestáns theo lógusok sem tudnak Anslemusnak az isteni történet szükség szerűségéről szóló tanításával m i t kezdeni. Ritschl A l b r e c h t és Harnack A d o l f úgy értelmezik, hogy v a l a m i l y e n j o g i rendnek, avagy az idealizmus szellemi-erkölcsi világrendjének érvénye süléséről v a n szó a Cur Deus homo-ban, amely még Isten cse lekvését is megkötné. Ebből következne szerintük a szükség e s ) H á l á s f e l a d a t l e n n e A n s e l m u s praedestinatio-tanítását m e g vizsgálni a „Tractatus de c o n c o r d i a p r a e s c i e n t i a e e t p r a e d e s t i n a t i o n i s , n o c n o n g r a t i a e D e i c u m liberó a r b i t r i o " m o s t n e m térhetünk k i .
irata
alapján,
erre
azonban
i28/a) H e i n r i c h s s z e r i n t n e m I s t e n m i a t t , h a n e m c s a k az e m b e r r e , jóvátenni
akarására
i . m . 155. 1.
való
t e k i n t e t t e l v o l t szükség
a
k e r e s z t áldozata,
129
képpeniség, amelynek levezetésére Anselmus vállalkozik. ) A sokféle értelmezés, felfogás és vélekedés vetekedésében a döntő szó természetesen egyedül Anselmust i l l e t i meg. A z a kérdés, hogy ő m i l y e n n e k látja Isten akaratának összefüggését az események rendjével? Hogyan fér m e g Isten szabadsága ezzel a bizonyos szükségképpeniséggel? Világosabban már n e m lehet beszélni, m i n t ahogyan Anselmus teszi, amikor k i j e l e n t i , hogy „Isten semmiféle törvénynek nincsen alávetve". * ) N e m is beszélhet másként Isten munkájáról az, a k i a Teremtőben hisz. A mindenség szükségszerű rendje az ő akaratából v a n . Isten szabadságát egy csöppet sem csorbítja ez a fajta szükségképiség, amelyről Anselmus beszél, hanem ez egyenesen az isteni szabadság jellemzője. „Minden szükségképpeniség aka ratának van alávetve. Amennyiben akar valamit, szükséges, hogy az okvetlenül bekövetkezzék." ) A kinyilatkoztatás eseményei tehát azért szükségszerűek, m e r t I s t e n a k a r t a . M e g t ö r t é n t ü k m ó d j a és m i k é n t j e p e d i g s z ü k s é g k é p p e n o l y a n , a h o g y a n a r r ó l az Í r á s t a n ú s k o d i k , m e r t I s t e n a k a r t a í g y . I s t e n önként, szabadon, m e r ő j ó s á g á b ó l a d t a az ü d v ö s s é g í g é r e t é t és az e m b e r e k bűne ellenére, merő irgalomból, fölséges szabadsá1
0
121
1 2 9
) Í g y látja S e e b e r g R e i n h o l d i s i . i n . I I I , 4, 2 2 1 . 1. A h e l y e s m e g é r t é s r e r á v e z e t B a r t h K á r o l y , a m i k o r az e s e m é n y e k és megértésük szükségszerűségének g y ö k e r é t az Igazságban m u t a t j a f e l , a m i fölött n i n c s e n m á r semmiféle szükségszerűség. K i r c h l . D o g m . I , 2. 149. 1. Hasonlóan V o g e l H e i n r i c h i . m . 14. 1. „ N e m logikai vagy végzetszerű következetesség a priori eszmei megszerkesztése ez, hanem a kinyilatkoztatás egyszeri tényében a posteriori felismerjük Isten ir galmasságát. Ilyen „relatív" szükségességről van szó, amely Isten sza bad irgalmával áll relációban." Ez cáfolja B r u n n e r E m i l feltevését a föltétlen szükségességről, i . m . 426. 1. A z előző nemzedékben h e l y e s e n e m e l t e k i L o o f s F r i e d r i c h , h o g y a szükségszerűség kidolgozásba e g y i k l e g n a g y o b b teljesítménye A n s e l m u s n a k a dogmatörténetben, i . m . 274. 1., v a l a m i n t S c h l a t t e r A d o l f : „Jézus keresztjével és újszövet ségi értelmezésével abban egyezik Anselmus tanítása, hogy Krisztus célját Isten akaratából vezeti le. A theológiából következik a kereset szükségessége; abból, hogy kicsoda az Isten. Jézus munkájához kacsoló dik a b b a n is, hogy a kereszt eseményét Isten dicsőségének megnyilvá nulása teszi szükségessé." D a s c h r i s t l i c h e D o g m a 304. 130) C D h . I , 12. S c h . 19, 2 1 . 131) M e d i t X I . Hasonlóan C D h . I I , 17. S c h . 57, 24. és 59, 4 1 .
g á b ó l , önkéntesen r a g a s z k o d i k Í g é r e t e k e r e s z t ü l v i t e léhez. A s z ü k s é g k é p p e n i s é g tehát szabadságából f a k a d . Isten teljesen szabadon akar, de hűségesen megtartja egyszer adott szavát. Ezért szükségszerű a kereszten l e t t meg váltás. Ha nem így lenne, n e m is lehetne szó Isten dicsőségéről és csodálatos uralmáról. „Vég-eredményben Isten semmit sem cse lekszik szükségképpeniségből, mivel semilyen módon sem lehet őt kényszeríteni valaminek cselekvésére, vagy valamiben meg akadályozni; ha mégis azt mondjuk, hogy szükségképpen cse lekszik valamit, tisztességének megőrzése teszi szükségképivé cselekvését. Ez a szükségszerűség tehát nem más, mint az ő vál tozhatatlan dicsősége, amelyet önmagától nyer és senki más tól. Ezért csak átvitt értelemben beszélhetünk nála szükségképpeniségről." ) Ehhez a világos beszédhez csak még egyet k e l l hozzáfűzni. Ezzel közelebbről is meghatározza Anselmus Isten szabadságát és mindenhatóságát. Petrus D a m i a n i , majd későbben még jobban eltorzítva Ockham Vilmos, Isten kénye kedvét értették ezen. A m i t Isten akar, az igaz, a m i t pedig nem, az hamis. Anselmus azonban kizárja az önkénynek és szabados ságnak még a látszatát is, amikor hozzáteszi, hogy Isten csak önmagát akarhatja, vagyis csak az igazságot. H a hazugságot akarna, önmagával kerülne meghasonlásba, és megszűnne isten sége. „Csak arra van szabadsága, ami illik és méltó hozzá. Ami kor tehát azt mondjuk, hogy nem való Istenhez, hogy valamit hamisan vagy rend-nélkül cselekedjen, ezzel egy csöppet sem csorbítjuk szabadságát, vagy jóságosságát, se nem korlátozzuk akaratát." ) 132
133
A kinyilatkoztatás és kiengesztelődés szükségképpeniségé132) I I , 5. S c h . 4 1 , 34. 133) A l l e r s R u d o l f i . m . 455. 1. C D h . I 12. S c h . 19, 30. s köv. „A vétkezés lehetősége nem tartozik a szabadsághoz" D e l i b . a r b . 1. A n s e l m u s szabadság f o g a l m a n e m e l v o n t általános, h a n e m szabatos, nagyszerű t a r t a l m a v a n A szabadság a b b a n n y i l t k o z i k m e g , h o g y ö n ként a z t cselekesszük, a m i rendjénvaló. I s t e n szabadsága az, h o g y önma gát a k a r j a . A t e r e m t m é n y v i s z o n t a k k o r szabad, h a I s t e n akaratát a k a r j a . A u g u s t i n u s n y o m á b a n jár ezzel A s e l m u s : servitus domini summa libertás. S z e m b e n áll ezzel az ókor v i l á g a , a m e l y n e k k é p v i s e lője, A r i s t o t e l e s i s , a z akaratról való ítélet szabadságát t a r t j a f o n tosnak. A l l e r s i . m . 584. 1.
nek kapcsán érdekes keresztmetszetet k a p u n k a keresztyén gondolkodás történetéből. Az egész skolasztika, sőt az egész katolikus theológia egységes Anselmus eredeti értelemben vett tanításának elutasításában. ) Csatlakozik ehhez az állásfogla láshoz a X V I I I . és X I X . század új-protestáns vallástudománya. Látszólag éles ellenfelek, de a kinyilatkoztatás tényei előtt sok ban azonos a maguktartása. Az üdvösség történetének helyesen értett szükségszerűségét ezek szerint csak a reformáció vallja és bizonyos mértékig a protestáns orthodoxia. Canterbury-i Anselmus tanításának igazi megértése azonban ma könnyebb, m i n t az utolsó nemzedékek számára v o l t . Azáltal vált ez lehe tővé, hogy az utóbbi emberöltőben m e g i n d u l t a bibliai-reformátori theológia megújulása. A különböző táborok kialakulá sának megértéséhez a kulcsot a doctor magnificus Isten képe adja. 134
A c a n t e r b u r y - i érsek és az újabbkori vallástudomány háborúskodása mögött a bibliai és a m o d e r n Isten-kép küzdelme áll. Látszólag sok az azonosság, vagy legalább is a rokonvonás a két Isten-kép között, valójában azonban kibékíthetetlen, fel nem oldható, össze n e m egyeztethető az ellentétük. A z újkori ember v a l a m i egyszerűen érthető, könnyen elképzelhető Isten képet rajzol magának. A szeretet az Isten. A szeretet eszméjét vagy a szeretet ősképét látja Istenben. ) A B i b l i a embereinek Isten-képe gyökeresen más. Nem m a g u k alkották, hanem az élő Istennek nagyságos cselekvéseiből, Izrael népének történe135
!34) A k a t o l i k u s kegyesség azt v i t a t j a , h o g y a jóakarat a bűnös részéről e l e g e n d ő j ó v á t é t e l l e h e t e t t v o l n a . „Az egész skolasztika, ha szent Anzelmtől eltekintünk, egyetért e kérdésben." D ö r h o l t i . m. 237. 1. A t r i e n t i z s i n a t után a k a t o l i k u s theológiában is jóformán e g y e dül T o u n é l y H o n o r é (1658—1729) f o g a d j a e l a kiengesztelés szük ségszerűségének a n s e l m u s i tanítását, D e i n c a r n a t i o n e c. m ű v é b e n (1727), a z o n b a n egészen m á s e l ő j e l l e l ellátva. A k á r c s a k a X V I I . századvégi A n selmus-érdeklődés a s a l a m a n c a i iskolában, ő is A n s e l m u s t a j a n z e n i s ták e l l e n i h a r c b a f o g j a be. 135) M a m á r kezdjük világosan látni, h o g y a b i b l i a i szeretet, az agapé g y ö k e r e s ellentéte m i n d e n e m b e r i s z e r e t e t n e k , m é g l e g g y ö n y ö rűbb kifejezésének, a plátói e r o s z n a k is. A m o d e r n vallásosság h u m a n i tárius s z e r e t e t e az utóbbinak csak egy változata. S c h o l z H . : E r o s u n d C a r i t a s , 1929. A 11 h a u s P. C o m m u n i o s a n c t o r u m , I , 1929. N y g r e n A . ; Den k r i s t n a kärlekstanken.
téből és Jézus halálából olvasták le. F é l e l m e t e s k e t t ő s s é g j e l l e m z i a B i b l i a Isten-képét. I s t e n r e j t ő z k ö d ő és m e g n y i l a t k o z ó , k ö n y ö r ü l e t e s és i g a z s á g o s , j ó s á g o s és s z e n t , s z e r e t ő és h a r a g v ó , k e g y e l m e s és í t é l ő . ) Ennek a kettősségnek egysége szá m u n k r a elgondolhatatlan és fogalmilag n e m t u d j u k kifejezni. Egyiket sem szabad feloldani a másikban vagy alárendelni v a l a m e l y i k e t másikának. Egymás m e l l e t t való elgondolásuk pedig feszültség; néha azonban szinte ellentétté fokozódik és felborítja m i n d e n megszokott és biztonságos nézetünket. A z élő Isten titokzatos valóságára, a kinyilatkoztatás eseményének szükségszerűségére mutat ez az ellentmondó Isten-kép. Értel münkkel n e m t u d j u k felfogni e kettőségnek Istenben meglevő csodálatos egységét és összhangját. Teljesen rászorulunk ezért a keresztről szóló igehirdetésre és a h i t r e , amely annak halláából él. E z a b i b l i a i I s t e n - k é p n e m e n g e d i , h o g y m e g e l é g e d j ü n k s a j á t f e l f o g á s u n k k a l , h a n e m az é l ő I s t e n s z í n e e l é á l l í t m i n k e t , h o g y e l ő t t e i m á d a t t a l és i s t e n f é l e l e m m e l l e b o r u l j u n k . A kinyilatkoztatás csoda-voltára, az élő Isten fölséges valóságára m u t a t ez a paradox Isten-kép, amelynek titkát soha k i n e m fürkészhetjük és emberi fogal m a i n k pislogó mécsesével be n e m világíthatjuk. Anselmusnál is a keresztyén ember Isten-megismerését találjuk. Ennek a megbotránkoztató Isten-képnek k o m o l y a n vétele és elszánt érvényesítése emeli őt a keresztyén gondolko dók legnagyobbjainak a sorába. Viszont ugyanezért érte taní tását o l y a n sok támadás is. A b i b l i a i Isten-kép uralkodó vonása Istennek szabad szeretete; az a teremtő szeretet, amely n e m v a l a m i szeretetreméltó és értékes felé f o r d u l , hanem maga t e r e m t i m e g szeretete tárgyát. Isten szeretete m i n d i g ellent mondó, meglepő, csodálatos. A z t szereti, a k i nem érdemli meg 1 3 6
136) B r u n n e r E m i l d o l g o z z a k i e z t az ellentétet a B i b l i a f e szültséggel t e l j e s és a m o d e r n vallásoság egyszerű Istenképe között, i . m . 470. L ; 37. 1. „Ennek a két fogalomnak — az értélem számára meg foghatatlan — együttese különbözteti meg döntő módon a keresztyén Istengondolatot minden mástól. Ez a paradox együttes Isten titka, ame lyet nem tudunk elgondolni, hanem csak a kinyilatkoztatásból elfogadni." i b . 1. j e g y z e t b e n .
és n e m tudja viszonozni magától; azt ajándékozza meg közös ségével, a k i elszakadt tőle és pártot ütött ellene. Ez a szeretet ellentétben áll a természetes ember vonzalmával és szenvedé lyével, a k i m i n d i g csak arra vágyódik, a m i meggazdagítja éle tét; a k i csak azt keresi, akitől sokat várhat. Más a b i b l i a i sze retet, m i n t az a magasztos, fennkölt rajongás, amely m i n d e n szépért, jóért, meg igazért lelkendezik és mindezek által saját életét akarja tágítani és elmélyíteni. A Cur Deus homo-ban és a többi anselmusi írásban ez a b i b l i a i szeretet j e l e n i k meg. Annál figyelemreméltóbb ez a tény, m e r t magának A u g u s t i nusnak sem sikerült teljesen kiszabadulnia a hellén erósz igézetes bűvöletéből. ) Anselmus annál kétségtelenebb módon h i r deti, hogy Isten csodálatos szeretetének köszönhetjük megvál tásunkat. „ T e teremtettél a semmiből, amikor még nem vol tam; te váltottál meg, amikor elveszett ember voltam. Életem nek és váltságomnak egyedüli oka szereteted... Ha nagyon szeretlek is, te bizonyosan már eleve sokkal jobban szeret tél." ) „Mikor még ellenségeid voltunk, Uram, és mindnyá junk felett az ős-halál uralkodott, akkor emlékeztél meg rólunk túláradó könyörületességed indításából." ™) „Jóságod megfog hatatlan; nyitja el van rejtve megközelíthetetlen fényességed ben, amelyben lakozol. Válóban, jóságodnak legtitokzatosabb mélyén rejtőzik az a forrás, ahonnan könyörületességed bősége kicsordul és szerte árad." ) I s t e n n e k ez a m i n d e n é r t e l met felülhaladó szeretete mozgatja a váltság esemé n y é t . Erről beszél Istennek ígérete és üdvözítő terve, amelyek döntő előzményei a C u r Deus homo érveléseinek. H a ezt szá m o n t a r t j u k és visszaemlékezünk Isten kegyelmének ujjongó magasztalására, álmélkodó szemlélésére az első könyv 3. és a második könyv 20. fejezetében, akkor csodálkozva kérdezhetjük, 137
198
1
140
137) A l t h a u s P á l i . m . 48. 1. s k ö v . 138) M e d i t . X I I . misericordiae tuae... M e d i t . I X . A mors antiqua kifejezés előfordul 139) Cum enim adhuc essemus inimici tui, Domine, et mors anti qua in omnem carnen exerceret dominium, recordatus es uberrimae m á r C y p i a n u s-nál e p i s t . 64, 5. H a r t e 1-féle kiadás 720. L , v a l ó s z í nűleg az első e m b e r r e k i m o n d o t t átok értelmében. 1 « ) P r o s l o g i o n 9. Seb. 14, 31.
I
153 hogy honnét keletkezhetett az a félreértés, hogy Anselmus n e m t u d Isten szeretetéről, és szerinte csak az engesztelés következ tében kezdődik el szeretete. ) Napnál világosabb Anselmus írásaiban, hogy Istennek a szeretete szerzi m e g a kiengesztelést eszközlő elégtételt; egyedül szeretetének köszönhetjük üdvös ségünket és a vele való h i t b e l i közösséget. Másként n e m t u d j u k megmagyarázni e félreértések felbukkanását, m i n t h o g y a szabadszellemü vallásosság theológusai tanácstalanul állottak Anselmus Isten-képe előtt; n e m tudtak vele m i t kezdeni és amikor saját felfogásuk mértékét próbálták reá húzni, n e m kerekedhetett belőle más, m i n t alaptalan, tárgyszerűtlen, egy másnak is ellentmondó vélekedés. 141
A n s e l m u s a b i b l i a i Isten-képet r a j z o l j a meg írá saiban, éppen ezért n i n c s e n m i n d e n m e g m o n d v a a szerettei. Isten szeretete abban különbözik m i n d e n általunk i s m e r t szeretettől, hogy soha sincsen i g a z s á g a n é l k ü l . A z igazi b i b l i a i szeretetről tanúskodik Anselmus. m e l y nem v a l a m i mindent elnéző jóindulat, a bűn előtt is sze m e t h u n y ó jóságosság. Isten szeretetéről úgy tesz bizonyságot, m i n t amely teljes összhangban van igazságosságával. Ezért nemcsak igazsága követeli meg, hogy komolyan vegye a bűn valóságát, hanem fölséges szeretete is. De nemcsak együtt v a n Istenben a szeretet és az igazság, hanem néha szinte úgy lát szik, mintha egymással ellenkezne a kettő. Isten igazsága félel metes hatalom, amely n e m türi a bűn rendbontását, hanem szigorúan megtorolja és kemény büntetéssel sújtja. „Nem hagy ni) B a u r s z e r i n t A n s e l m u s c s a k fejtegetései v é g é n említi I s t e n szeretetét, i . m . 169. 1. E g y o l d a l ú a n és szinte kizárólagosan igazságáról h a l l u n k , i b . R i t s c h l A . hasonlóan i . m . I I I , 251. 1. I , 43 1. s. k ö v . A legélesebben M a n d e l H e r m a n n i . m . 60 1. és 67. 1. P o g á n y k i e n gesztelésről tanít A n s e l m u s s z e r i n t e . A b b a n áll ez, h o g y áldozat, a j á n d é k v a g y e m b e r i teljesítménnyel s z e r z i k m e g I s t e n kegyességét és j ó indulatát, csittítják e l , csendesítik e l , fordítják e l haragját. Í g y a z o n b a n e g y e t l e n számottevő theológus s e m tanított a kiengesztelésről, utasítja v i s s z a a vádat B r u n n e r . i . m . 397. és 425. 1. I s t e n magatartásának megváltoztatását, érzületének áthangolását ( U m s t i m m u n g ) tulajdonítják Anselmusnak is, h o g y annál könnyebben végezhessenek v e l e . E g y i l y e n Anselmus-torzkép e l l e n f o l y t az ádáz h a r c , anélkül, h o g y b í r á l a t u k előtt e l f o g u l a t l a n u l m e g i s m e r t é k v o l n a i g a z i tanítását.
142
hatja a bűnöst büntetlenül." ) „Nincs annál tűrhetetlenebb a mindenség rendjében, mint hogy a teremtmény a Teremtő nek kijáró dicsőséget megvonja és ne rendezze adósságát." ) „Az igazságosság követeli, hogy megbüntesd a gonoszokat." ) Legfélelmetesebb az ítélet, amikor kárhoztatássá lesz és a kár hozatra taszít, az „örök büntetésre, a véget nem érő szűkölkö désre". ) „Mily megfoghatatlanul emésztő harag gyújtotta meg ezt a tüzet, amely borzalmasan gyötör, de el nem emészt" — mondja Anselmus az örök gyötrelemről. Isten haragja azon ban már most jelenvaló. Ezért kiált Istenhez: „Ne gondolj haraggal adósodra!" ) Isten igazsága n e m hasonlít azonban a jogszolgáltatás megtorlásához. N e m lehet kiszámítani, arányba állítani a vétkes magatartással. „Istennek az ítélete végéreme hetetlen és az ő útjai kifürkészhetetlenek." ') 143
144
145
146
14
Hogyan határozza meg mármost ez az Isten-kép a váltság munkájának és történetének szükségképpeniségét? ) „Ha az értelem ítéletét követné az igazságos Isten, akkor a nyomorult ember számára nincs menekvés, Istennek irgalma is eltűnni látszik." ) A ráció követelménye az, hogy Isten szeretete n e m nézheti el a bűnt, n e m tekintheti meg n e m történtnek; igaz sága pedig megtorlással fenyeget. Azonban a kegyelem csodája áttöri a ráció rendjét, feltűnik a kiengesztelődés lehetősége az elégtételben. A „vagy büntetés vagy elégtétel" döntéséből elő ragyog Istennek „másik könyöriiletessége", amely elégtételt szerez. A z a „végső könyörületesség", „amely minden emberi értelmet felülmúlóan gazdag" és amely éppen a „bűn terhe 148
149
142) C D h . I , 12. S c h . 20, 16. 1 « ) C D H . I , 13. S c h . 20, 25. 144) 145) 146) 147)
P r o s l . 10. S c h . 16, 7. Z o l t á n Monol. 71. Medit. I I I . d e c a s u d i a b o l i 23.
V . fordítása
szerint.
148) A z Isten-kép e g y i k oldalát j e l z i : benignitas ( C D h . I , 12. S c h . 19, 36.), bonitas I I , 5. S c h . 4 1 , 32. Charitas M e d i t . I X . dilectio I I , 16. S c h . 54, 12, gratia I I , 5. Sch. 42, 2. l e g g y a k r a b b a n misericordia, stb. A másik o l d a l : ira I , 6. S c h . 9, 24, voluntas puniens I , 15. S c h . 22. 11. vindictam faciens I , 12. S c h . 19, 26. és a l e g g y a k r a b b a n a iustitia. 149) C D h . I , 24. S c h . 37, 7.
alatt roskadozót szereti" De a váltság tényében mutatkozik meg a szeretet m e l l e t t az is, hogy m i Isten igazságának a leg mélyebb értelme. I s t e n i g a z s á g a I s t e n i s t e n s é g é t j e l e n t i , a z t . h o g y m a g a - m a g á t a k a r j a és Önnön a k a r a t á t v á l t j a v a l ó r a , Isten mivolta pedig a jóság. Igazsága is e z é r t azt követeli, hogv titokzatos és megfoghatatlan jósága m i n denben és minden akadály ellenére érvényesüljön. ) Isten igaz sága úgy látszik, m i n t h a szemben állana irgalmával, ugyanakkor mégis egy vele. Ellentétesnek tűnik f e l , a m i k o r igazságossága engesztelést követel a bűnért; amikor valaminek történnie kell, hogy lehetővé váljék a bűnbocsánat. De eggyé lesz szeretetével a kiengesztelődés csodájában. Ezt próbálja kifejezni, az álmél kodó örömtől szinte dadogva, a Proslogion 9 . „Miféle igazsá gosság az, amely örök életet ad annak, aki örök halált érdemel? Hogyan van az, édes Istenem, hogy nemcsak a jók, hanem a gonoszok iránt is jóságos vagy? Hogyan mentheted meg a go noszokat...? teljes és a legnagyobb mértékű a te igazságod, jó vagy a gonoszokhoz, mert olyan nagy a jóságod... az könynyen érthető, hogy miért fizetsz a jóknak jóval és a rosszaknak rosszal, de mélységesen csodálkoznunk kell azon, hogy a gono szoknak is és azoknak, fizetsz jóval, akik megbántottak. Milyen mélységes a te jóságod, Uram! Látton-látjuk, hogy irgalmas vagy, de mégsem láthatjuk át egészen, hogy miért és m.ennyire! Hiszen jóságod teljessége okozza, hogy kegyes vagy azokhoz, akik megbántanak... mégis az igazság követelményének lát szik ez ... a legfőbb jóság teszi ezt; annál csodálatosabb, ho gyan akarhatja ezt a legfőbb igazság is... Irgalmasság! mily gazdag édességgel és édes gazdagsággal áradsz reánk! Mérhe tetlen jósága Istennek, mily indulattal kell szeretnie téged a bűnösnek. Az igazakat igazságod hozzájárulásával üdvözíted, a bűnösöket pedig igazságod kárhoztatása ellenére... Bár nehéz 131
iSO) id. 37, 1. és 10.; I , 25. S c h . 37, 27; dilectio erga reos I I , 16. Sch. 54, 12. isi) Isten a legfőbb igazság. A z é r t a k k o r igazságos ő, h a v i g y á z m i n d e n r e , a m i az ö v é . Őrködik istensége fölött, de v e r i t a t e 12. Istensége p e d i g változhatatlan jóságban n y i l a t k o z i k m e g . C D h . I I , 5. S c h . 4 1 , 40; az igazságosság maga a jó; de casu d i a b o l i 9. M o n o l . 16. Igazságos és jóságos vagy Uram, a büntetésben és az irgalmasság gyakorlásában egyaránt. P r o s l . 11. S c h . 16, 27.
megértenünk, hogy mimódon vagy egyszerre irgalmas és igaz ságos, mégis hinnünk kell, hogy az, ami jóságodból árad — amely sosem lehet el igazságod nélkül — nem ellenkezik igaz ságosságoddal, sőt elválaszthatatlan tőle... Segíts meg, igazsá gos és irgalmas Istenem, akinek világosságát keresem, segíts meg, hogy megértsem, amit mondok: azért adsz irgalmat, mivel igazságos vagy." -) A Proslogion híven visszatükrözi a bibliai Isten-képet és az Isten-ismeret kettősségének megértéséért tusa kodik. A C u r Deus homo teszi nyilvánvalóvá, hogy ennek a fel ismerésnek a forrása a kereszt ténye. „Valóban azt találtuk, hogy Istennek irgalmassága, amelyről azt gondoltad, hogy el enyészik, amikor Isten igazságát és az ember bűnét szemléltük, annyira hatalmasan és oly mélyen egybehangzik igazságossá gával, hogy nagyobbnak és igazságosabbnak még csak elgon dolni sem lehet." ) A bibliai Isten-kép szükségszerűvé teszi a kiengesztelődés csodáját; viszont mennél mélyebb áhítattal és imádattal szemléljük a kereszt történetét, annál alázatosabban k e l l az Isten-kép kettősségét hitben elfogadnunk, bármennyire ellentmondásnak tűnjék is gondolkudásunk számára. Ezen a ponton az Anselmust támadó és bíráló modern theológusok valójában a b i b l i a i kinyilatkoztatás ellen hadakoznak. A modern vallásosság képviselőitől nagy ellentét választja el ugyan a katolikus theológiát, de ezen a ponton mégis közelükbe kerül azzal, hogy mellőzi Anselmus tanítását. Ezért hiányzik a kato likus theológiából a kiengesztelődés igazi mélysége: Isten harag jának megengesztelése. Anselmus Isten-képe gazdagabb, m i n t a katolikus theolo giae, két ponton azonban nem tükrözteti vissza az ige üzeneté nek teljességét. K o m o l y a n veszi ugyan Isten igazságának ellen tétét a bűnnel szemben, t u d Isten haragjáról is, de mondani valója elmélyítésére szorul. Isten szentségéről keveset szól Anselmus és ezért a bűnre való visszahatása, Isten haragja nem áll tanításának a központjában. ) Ennek ellenére is 15
153
154
152) P r o s l . 9. S c h . 14, 29; 34; 15, 5; 7; 12; 13; 15; 23; 28. 153) C D h . I I , 20. S c h . 64, 23. is*) I h m e l s L u d v i g : Z e n t r a l f r a g e n d e r D o g m a t i k , 1921, 107. 1. B r u n n e r E m i l : D e r Z o r n G o t t e s u n d d i e Versöhnung d u r h C h r i s tus. Z w i s c h e n d e n Z e i t e n , 1927. 93.
Vah egy figyelemreméltó megkülönböztetése, amely függetle nül az új-plátói háttérből, alkalmas Isten haragja mibenlétének tisztázására. Anselmus Isten irgalmasságáról mondja, de éppen úgy érthetjük haragjára is. így mondhatnánk: Te nem érzesz haragvó indulatot ellenünkben, de mirajtunk van haragodnak hatása. ) Ezzel jól k i lehet fejezni Isten személyes magatartá sát irányunkban és mégis távol lehet t a r t a n i Isten haragjának képzetétől m i n d e n téves útra vezető emberi hasonlóságot. Az anselmusi „igazságosság" n e m fejezi k i tehát teljesen a B i b liának Isten félelmetes haragjáról szóló híradását. Ugyanez áll az irgalmasságra is. Gazdag és mély Anselmus mondanivalója Isten szeretetéről, de valamivel gazdagabb az Üjszövetség üzenete. ) Végeredményben méltányolnunk kell, hogy A n s e l m u s m e g k í s é r e l t e az I s t e n r ő l s z ó l ó t a n í t á s t e g y ségbe f o g l a l n i ; néhány a l k a l m a s kifejezést is talált a k i n y i l a t k o z t a t á s valóságának m e g j e l ö l é s é r e ; egész szívevei-életével résztvesz munkájában és í g y , a k á r c s a k A u g u s t i n u s , ő i s p é l d á j a az e x i s z t e n c i á l i san gondolkodó theológusnak, a k i megismerésre t ö r e k v é s é b e n is I s t e n k e g y e l m é v e l s z á m o l . ) L e g 155
156
157
155) non quia tu sentias P r o s l . 10. S c h . 16, 15.
affectum,
sed quia
nos
sentimus
effectum
56
1 ) Holl Károly szerint a skolasztika Anselmustól kezdve inkább a l i b e r a l i t a s - b a n , nagylelkűségében, bőkezűségben látja I s t e n szeretetét, i . m . 43. 1., 2. j e g y z e t . E z A n s e l m u s r a n e m áll. M é g i s h e l y t k e l l a d n u n k S c h l a t t e r A d o l f ítéletének, h o g y több és sokrétűbb az újszövetségi s z e r e t e t , m i n t amiről A n s e l m u s beszél. J e s u G o t t h e i t u n d das K r e u z , 1913. 48. 1. 157) A n s e l m u s i d e v á g ó tanítását nagyszerűen összefoglalja K ü h á r F l ó r i s i . m . A n s e l m u s a l k a l m a z t a találó kifejezések: esse subsistens, princípium az istenségen belüli s z e m é l y e s v i s z o n y o k összefüggésére, relációk a szentháromságban, a necessitas f a j a i n a k tisztázása, az i g a z ság mibenléte, s t b . közkincse l e t t a skolasztikának. K ü h á r i s m e g á l l a pítja, h o g y A q u i n o i T a m á s s e m g a z d a g a b b l é n y e g é b e n A n s e l m u s nál. C s a k a p e r i p a t e t i k u s fogalomkészlet beledolgozása új nála. i . m . 25. 1. „A theológiai ismeretelméletnek ezen és más kérdéseit Szent Anzelm úgy oldotta meg, hogy a nagy skolasztiktisoknak e téren alig maradt más dolguk, mint egyszerűen átvenni és az aristotelesi műsza vakba öltöztetni az ő gondolatait." 9. 1. „Számára a megoldás külső
nagyobb egyháztörténeti tette azonban kétségtele n ü l az, h o g y a B i b l i á n a k az é l ő I s t e n r ő l v a l ó t a n ú s á g t é t e l é t , I s t e n i r g a l m a s s á g á n a k és i g a z s á g o s s á g á n a k e g y ü t t e s é t h i r d e t t e . Ezzel a tanításával nyilvánvalóan útjelző Lutherhez, a k i azután véglegesen tisztázta a b i b l i a i k i nyilatkoztatás mivoltát, és a legtisztábban, a legmélyebben érvényesítette a keresztyén gondolkodás történetében. Ez az ellentmondásos Isten-kép belső feszültségével biztosította, hogy Isten t i t k a i és csodái csorbítatlanul szóhoz j u t h a t t a k . M e g n y i t o t t a a szemeket, hogy belelássanak az élő Isten megfogha t a t l a n cselekvésébe, a kinyilatkoztatás és a kiengesztelődés szükszégszerűségébe. A z Istenben való bibliai h i t n e k az alapján h i r d e t i a C u r Deus homo, hogy Istennek az igazsága követeli azt az elégtételt, amelyet szeretete szerez meg. „Mivel az em beri természet magától nem adhatta meg; az adósság lerovása nélkül viszont nem találhatott kiengesztelődést, azért jött segít ségül Istennek jósága, hogy igazságának ne kelljen tűrnie orszá gában a bűnnek rendbontását." ) I s t e n n e k e z t az i g a z ismeretét a keresztről o l v a s t a le A n s e l m u s , v i s z o n t ez a b i b l i a i I s t e n b e n v a l ó h i t t e s z i l e h e t ő v é , h o g y K r i s z t u s v á l t s á g s z e r z ő halálát, a k e r e s z t e n l e t t k i engesztelődés csodáját m é l y e b b e n megértse hivő gondolkozásában. 158
segítőeszközei ugyancsak hiányoztak; hogy mégis eljut odáig és néha tovább is, mint pl. a XIII. század skolasztikusai, az az ő lángelméjének benső erejét mutatja." i . m . 25. 1. — B a r t h H e i n r i c h d o l g o z z a k i A u g u s t i n u s exisztenciális gondolkozását. V e l e r o k o n Anselmusé. Z u r E r k e n n t n i s A u g u s t i n s . Z w i s c h e n d e n Z e i t e n 9, 1931. 4. füzet, 319. 1. D a s S e i n i n d e r Z e i t , 1933., 9. 1. D i e F r e i h e i t d e r E n t s c h e i d u n g i m D e n k e n A u g u s t i u s . 1935. — Szépen f e j e z i k i a k e g y e l e m nagyságát a m e g váltással k a p c s o l a t b a n : . A m i k o r I s t e n visszaadja az a k a r a t n a k e l v e s z í t e t t helyességét, n a g y o b b csodának t e k i n t e m , m i n t h a e g y h a l o t t n a k e l veszített életét a d j a v i s s z a . " de l i b . a r b . 10. 158) q u o d quoniam humana natura sola non habebat, nec sine debita satisfactione reconciliari poierat, ne iustitia Dei in regno suo peccatum inordinatum relinqueret, subvenit bonitas Dei. M e d i t . X I . M S L 158, 765.
9. fejezet. Még nem gondoltad m e g a bűnnek a súlyát. A kiengesztelődés eseménye a legszorosabb kapcsolatban v a n a bűn valóságával. A k i t megriaszt és nyugtalanít bűne, az érzi, hogy égető szüksége v a n Megváltóra. Egyszerűen n e m élhet nélküle a megrettent lelkiismeretű ember. Azért t u d o t t Anselmus elsőnek egységes, összefüggő tanítást adni a kereszt titkáról, mert feltárult előtte bűnének mélysége. Meghallotta Isten ítéletét nemcsak hamissága, hanem jósága és erényei fölött is. D e ezért tudta meglátni azt is, hogy Jézus Krisztus kereszten történt halála a középpontja a Szentírás tanúságtételének. A B i b l i a m i n d e n történeti eseménye és az üdvösség m i n d e n ajándéka reámutat és belőle fakad. Nincs o l y a n részlete a keresztyén taní tásnak, h i t n e k és életnek, amely nem volna közvetlen k a p csolatban a Golgotával. Mégis az a helyzet, hogy csak egyetlen módon lehet a váltság történetének e g é s z mélységét és gaz dagságát megközelíteni, t. i . úgy, hogy a bűn félelmetes való ságából i n d u l u n k e l . ) Mennél nagyobbnak látjuk bűnössé günket, nyilvánvaló, hogy annál jobban megnő szemünkben a kereszt csodája. De a fordítottja is áll, hogy mennél mélyebben értjük meg Jézus Krisztus áldozati halálát, m i n t nekünk szer159
l ä 9
) B a vi r i s e l i s m e r i , h o g y A n s e l m u s tudatosította először a k i engesztelődés i g a z i m i v o l t á t a k e r e s z t y é n gondolkozás történetében, i . m . 187. 1. U g y a n a k k o r a z o n b a n ő i s , m é g inkább R i t s c h l A . és H a r n a c k A . torzítva látják A n s e l m u s jelentőségét az ókori egyházzal, k ü lönösen A t h a n a s i u s-szal s z e m b e n , k i n é l szerintük c s a k a halál tói: a végességtől és múlandóságtól v a l ó megszabadulás a fő. A n n y i tény, h o g y az ókori e g y h á z a bűn, halál és ördög rabságából v a l ó m e g v á l tást h i r d e t i és e l e i n t e a halál, később az ördög, m i n t a bűn k ö v e t k e z m é n y e , f o g l a l k o z t a t t a gondolkozásukat elsősorban és a bűn m i v o l t á t a r á n y l a g kevésbbé tisztázták. A n s e l m u s munkája előbbreviszi tehát a theológiai megértést; f o n t o s f o r d u l a t o t i s j e l e n t , d e ellentétről szó s i n c s e n közötte és az e g y h á z i atyák között.
zett engesztelést, annál jobban megnyílik szemünk, hogy lepel nélkül lássuk bűnös-voltunk feneketlen mélységét. A n s e l m u s t ö r t é n e t i t e t t e az v o l t , h o g y k i t ö r ö l h e t e t l e n ü l b e l e v é s t e a t h e o l ó g i a i k ö z t u d a t b a az e m b e r b ű n é n e k és K r i s z t u s keresztjének elszakíthatatlan kapcsolatát és e z z e l b i z t o s k é z z e l j e l ö l t e m e g az e v a n g é l i u m i h í r a d á s s z í v é t és k ö z p o n t i t a r t a l m á t . A kegyes szóhasználatban csaknem magától értetődően szerepel a bűn, ellenben Anselmus szavaiból lehetetlen, hogy k i ne h a l l j u k mélységes megdöbbenését és megrendülését, v a l a hányszor a bűnről k e l l beszélnie. Megpróbálja ugyan körül írni a C u r Deus homo-ban, és több más írásban a bűn m i b e n létét; meg szeretné érteni, hogy m i t is jelent valójában a bűn beesés; m i t tesz az, bűnösnek l e n n i és bűnt elkövetni, de m i n den szavánál tudja, hogy a bűn t i t k á v a l , a m y s t e r i u m i n i q u i tatis-szal áll szemközt. Ezért n e m t u d j u k hiánytalanul m e g ragadni és felfogni, hogy m i is voltaképpen a bűn. A bűn v a l ó s á g a m i n d i g több, m i n t a róla alkotott képünk. Sohasem t u d u n k bűnösségünk elrejtett mélységeinek végére járni. A z o n ban éppen i l y e n világos fejű ember, m i n t Anselmus — a k i örömmel m e r i gondolkozásával megközelíteni Isten dolgait, m e r t értelmének megvilágosodását is felülről való ajándéknak tartja, a k i hálásan ismeri fel a valóságot, m i n t Isten teremté sét, — v o l t alkalmas arra, hogy a legelevenebben érezze: a bűn szörnyen ellentmond mindannak, a m i van. A bűn képtelenség Isten világában, olyasmi, aminek n e m kellene lennie. Amíg az első hallásra sokszor ridegnek, kimértnek tetsző meghatározá sok és okoskodások mögött meg n e m érezzük a c a n t e r b u r y - i érsek szívének nyugtalanságát és megriadását, értelmének tanácstalanságát és zavarát a bűn titokzatos, félelmetes való sága m i a t t , addig nem nyílik m e g számunkra igazi m o n d a n i valója és n e m világosodik meg előttünk igazi értelme. A n s e l m u s t a n í t á s a s z e r i n t a b ű n t i g a z á n az t e s z i b ű n n é , h o g y I s t e n s z e m é l y e e l l e n k ö v e t j ü k e l . Több ről v a n szó, m i n t erkölcsi botlásról és vétségről. A törvény megszegése, a mulasztások azért válnak komollyá és lesznek bűnné, m e r t Isten előtt állunk és bennük az ő akaratával üt közünk össze. „Ha megadjuk Istennek mindig, amivel tartó-
zunk, sohasem vétkezünk... akkor követünk el bűnt, ha nem adjuk meg neki, amire kötelez." ) Még nyilvánvalóbb lesz, hogy a bűn Isten-ellenesség, a m i k o r rámutat arra, hogy m i v e l tartozunk Istennek. „Az igazsággal, azaz akaratunk helyessé gével és ezzel együtt dicsőség-adással tartozunk Istennek. Ezt parancsolja nekünk. Aki nem ad dicsőséget Istennek, amivel tartozik... gyalázattal illeti őt és ez a bűn." ) A k k o r kezdjük észrevenni, hogy a bűn micsoda, ha világosan áll előttünk a Teremtő akarata és ajándéka. Csak Isten színe előtt m u t a t k o z i k meg, hogy a bűn fonákja annak, amit Isten akar. Visszélés ajándékaival. Isten a maga számára, önmagára nézve teremtette az embert, a bűn következtében pedig elfordul az ember tőle és saját magának él. A z élet rendje az, hogy a Teremtő u r a l k o d i k és a teremtmény engedelmeskedik. A bűn pedig párt ütés Isten uralma ellen és az engedelmesség megtagadása. Isten szabad akaratot adott az embernek, hogy önként ragaszkodjék rendeltetéséhez és szolgálatát magától töltse be. A z ember ellenben visszaélt Isten ajándékával, hogy lerázza magáról Isten rendjét. ) Óriási rendbontás a bűn, amely megzavarja a mindenség rendjét és összhangját. Hatalmas összeomlás v o l t az első bűn, a bűnbeesés. Ennek következménye a mostani élet m i n den szerencsétlensége és nyomorúsága. A bűn betört ebbe a világba és ezzel teljesen megváltozott az életünk. Két irány ban láthatjuk a bűnnek szörnyű rontását. A z egyik az Istennel való közösség megromlása, sőt megszakadása. Isten szeretet t e l fordult az emberhez és olyanná teremtette, hogy ő is sze r e t e t t e l f o r d u l j o n hozzá. A r r a méltatott Isten, hogy vele él jünk, fölsége és jósága tükröződhessék bennünk. A bűn azon ban megcsúfolta Istennek jóságos szándékát. Hűtlenséggel, bizalmatlansággal és engedetlenséggel felelt az ember Isten szeretetére. De ezzel kihívta maga ellen Isten haragját. Áthidal hatatlan szakadékot teremtett a bűn az ember és Isten között. Nincs többé út alulról felfelé, az embertől Istenhez. A z ember eljátszotta az üdvösséget és magától nem tudja újra megtalálni. A másik végzetes megnyilatkozása a bűnnek, hogy megbántja 160
161
162
160) C D h . I , 1 1 . S c h . 18, 14; 15. 161) ib. 18, 20; 25. 162) d e casu d i a b o l i cap. 3; d e l i b . a r b . cap. 2; A bűnt így is n e v e z i A n s e l m u s : i n o r d i n a t u m , a rendbontás. Ezzel f e j e z i k i a z I s t e n u r a l m a e l l e n i pártütést, akaratával v a l ó szembeszállást. L . 123. j e g y z e t .
m és megtámadja Isten dicsőségét, elmenekül ísten uralma meg parancsoló akarata elől és ezzel a büntető és kárhoztató Isten nek a k a r j a i közé kerget. Isten n e m hagy magából csúfot űzni, hanem számadásra vonja a lázadó embert. Szemére lobbantja tartozását, még pedig azt, hogy szolgálattal tartozik neki és ezért vállára r a k j a „tartozását", bűneinek adósságát. A Teremtő és a teremtmény különbségéből a szent Isten és a bűnös ellen téte, sőt ellenségeskedése lesz. A bűnbeesés szörnyű sorsfor dulata teljesen fonákjára fordítja a teremtés rendjét. Az ember Isten uralmát akarja felforgatni, azért, hogy felemelkedjék. A z eredmény pedig e helyett az lett, hogy a legnagyobb n y o morúságba zuhant. Többet akart az ember annál, amit Isten kegyelméből megkapott és azt is elveszítette, amije volt, sőt — irtózatos veszteségét tetézve —, reászakadt törleszthetetlen adóssága is. A z Isten számára t e r e m t e t t ember, m i n t bűnös, szembe, sőt ellentétbe kerül az élő Istennel. Eltaszítja magától a jóságos Teremtő kezét, de ugyanakkor az igaz bírónak, sőt magának az Igazságnak a kezébe kerül, a k i könyörtelen és meg nem alkuvó ellensége a bűnnek. „Aki tehát engedetlenségiben azt gondolja, hogy szabad ura akaratának, Isten királyi jogai ellen lázad fel és fölségsértést követ e l . " ) Ez a két súlyos következménye v a n tehát a bűnnek: az Istennel való közösség megszakad és az embernek fölségsértés m i a t t lakolnia kell. Vég zetes adósság szakad a nyakába, amely pusztulással fenyegeti. ) A bűn hatalma pedig az, hogy az ember képének nemcsak egyik vonását alkotja, amelyet bőven ellensúlyozhat természe tének sok jótulajdonsága, erénye és értéke, hanem uralkodó és m i n d e n t meghatározó tényező az emberről szóló tanításban. Ezért kiált föl rémülten Boso: „Mindez kétségbeesésbe ker get". „Szerfölött nagy veszedelemben forog életünk." Ezért beszél a C u r Deus homo „szerencsétlen emberről". ) A bűn 163
164
165
1 6 3
) de similitudinibus V I I . 164) H e r m a n n R u d o l f tisztázza, h o g y felségsértésről v a n szó, I s t e n tekintélyének és dicsőségének sérelméről, n e m p e d i g rátartiságában és érzékenységében sértett, megbántott méltóságról; a m i n t a z t egyes tudósok t o r z í t v a állították. 165) C D h . I , 22. S c h . 34, 13; I , 2 1 . S c h . 34. 2; I , 24. S c h . 37, 8. A bűnről szóló tanítás s z e m b e n áll a természetes e m b e r ő s - v á g y á v a l , a m e l l y e l o l y a n a k a r l e n n i , m i n t I s t e n , v a g y legalább is v a l a m i i s t e n i t a k a r fölfedezni önmagában.
lé nehi tagadható tény az életünkben, m i n d e n emberében. Egy történeti- történetfölötti eseményben r o n t o t t be ebbe a világba, a bűnbeesés történetében és azóta folytonosan történő esemény. Ezért csak egy másik, ugyancsak történet-történetfölötti ese mény, a kiengesztelődés ténye vethet n e k i véget. A bűn h a t a l m a ellen a kegyelem h a t a l m á n a k k e l l síkra szállania. Ha n e m következik be egy újabb gyökeres fordulat, amely t e l jesen megváltoztatja Isten előtti helyzetünket; ha n e m törté n i k m e g a kiengesztelődés csodája, a k k o r az ember menthetet len. ) Bűnbocsánat nélkül senki sem j u t h a t újra közösségbe Istennel. A bűn által okozott helyzetünk igazi veszedelme pedig az, hogy magunktól n e m is t u d j u k felismerni állapotunkat. A bün hatalma sokkal nagyobb és mélyebb, m i n t a m i bűn tudatunk. M e r t a bűn nemcsak lélektani tény, hanem egész éle tünket meghatározó és megrontó h a t a l o m . ) 166
167
A bűn félelmetes valóságának felismerésében sokat köszön het Anselmus Augustinusnak. Különösen az eredeti vagy ősbűnről szóló tanítása hatott reá. A z ős-szülők, az első ember pár bűnbeesése megrontotta az emberi természetet. Ez a meg r o m l o t t állapot nyilvánul meg a kívánságban, a concupiscentiaban. Ez viszi rá az embert, hogy Isten helyett a teremtett dol gokon csüngjön és azok után kívánkozzék. Isten iránti szeretet helyett önmagát szereti az ember (amor sui), még a k k o r is, ha buzgón vallásos és látszólag Istennek a világával törődik. ) Anselmus m i n d e n téren önálló tanítványa nagy mesterének. Ez kitűnik az eredeti bűnről való tanításából is. Augustinus f e l fogásának megvolt az a kísértése, hogy a kívánságot egyolda lúan az érzékiségre, a testi kívánságokra érti; azonkívül egy másba f o l y t nála a megromlás állapota és a bűn személyes dön tése. A c a n t e r b u r y - i érsek mélyebben ragadja meg az eredeti 168
166) A római l e v é l 5. része alapján i l y e n szembeállításokat talá l u n k a C D h . I , 3. fejezetében, de az egész műben i s . wt) A n s e l m u s n a k e z t a felfogását d o l g o z z a k i H e r m a n n R u d o l f tanulmányaiban (373. 1.). R i t s c h l A . - t e l s z e m b e n élesen k i e m e l i B e r t r a n d L . U n e c o n c e p t i o n n o u v e l l e de l a R é d e m p t i o n . 1891. müvében. 8) L o o f s a c o n c u p i s c e n t i a a u g u s t i n u s i tartalmát í g y közli: aversio ab incommutabili bono, conversio ad inferiora, mutabilia et incerta d e üb. a r b . I , 16, 35. M S L . 1241. d e c i v . d e i 12, 6. M S L , X L I , 354. és libidó, qua obscenae corporis partes excitantur i b . 424. i . m . 214. 1. 16
bűnt és ezzel jelentős fordulat következik be a keresztyén gon dolkodás történetében. A z eredeti bűn: az igazság elveszítése (privatio justitiae). A z e m b e r n e k az a k a r a t a r o m l o t t m e g . A bűn h a t á r o z z a m e g . Ez az a forrás, amelyből elő törnek a kívánságok. Világosabban megragadja ezzel azt a két jellemző mozzanatot, amely a bűnnek t i t k a és megfoghatatlan ellentmondása. A bűn egyrészt sorsszerűén határoz meg m i n k e t : bűnös állapot, amelybe beleszületünk; másrészt felelősek v a g y u n k érte, m e r t személyes elhatározásunk. Ezért terhel m i a t t a vétkes tartozás. ) Anselmus világosan látja tehát, hogy a bűn valóságát n e m lehet megmagyarázni, m e r t az akarat t i t k a . A z ember önként döntötte magát e rabságba; saját maga ját szotta e l igazságát és ezzel üdvösségét. Amíg n e m következik be a kiengesztelődés fordulata, addig pedig szüntelenül meg ismétli a bűn m e l l e t t i döntését. A kiengesztelődés eseményének ezért az emberi élet legszemélyesebb mélységéig, az ember akaratáig k e l l elhatolnia. A bűn hatalma a k k o r törik meg aka ratunkban, a m i k o r az üdvösség történeti eseményét h i t t e l meg ragadjuk és kegyelemből, csodaképpen visszanyerjük elveszí t e t t igazságunkat. Anselmusnak a bűnről szóló tanítását találóan foglalja össze a C u r Deus homo híres mondása: Még nem gondoltad meg a bűnnek súlyát, nondum considerasti, quanti ponderis sit peccatum. ) Boso szavaiban az örök ember hangja csendült meg, a k i m i n d i g kicsinyíti bűnét és n e m hagyja magát kimozdí t a n i vélt biztonságából. M i n d i g tartogat v a l a m i l y e n kibúvót, hogy elfuthasson szorult helyzetéből. Anselmus szava azonban: „még nem gondoltad meg a bűnnek súlyát", leleplezi b i z t o n ságba ringatózásunk alaptalan és tarthatatlan-voltát, elvág m i n d e n egérutat, amihez bíztunk, azáltal, hogy naggyá teszi szemünkben a bűnt. Figyelemreméltó, hogy Anselmus „a bűn ről" beszél és n e m csak bűnökről. Teljesen theológiai értelem ben veszi a bűnt, az 51. zsoltár szerint: Egyedül ellened vétkez tem! N e m reked m e g az erkölcsi szemléletben. A z t j e l e n t i ez, hogy nincs különbség bűn és bűn között. Isten szemében n i n csen kicsi vagy nagy a bűnnél. „Talán azt gondolod, hogy van olyan bűn, amely kicsiség? Bárcsak a kérlelhetetlen szigorú ságú bíró is kicsinynek találná csak egy bűnömet is. Jaj, 169
170
169) A l l e r s i . m . 126. 1. de casu d i a b o l i 9. d e c o n c o r d i a I I I , 13. 170) C D h . 1, 2 1 . S c h . 33, 10.
nekem! Hát nem Isten dicsőségének elárulása-e minden, de minden bűn? Hogyan merészelheti a bűnös, hogy kicsinynek tartson akármilyen bűnt? Vájjon Isten dicsőségét megtámadni olyan kicsiség?... Akkor majd minden ítélet alá esik... Jaj, mennyi bűn bukkan majd fel a mélységből, a rejtekből; olya nok is, amelyeket most nem is látsz! Bizonyára többek és rette netesebbek, mint amilyeneket most látsz!" ) Azért k e l l olyan nagynak látnunk a bűnt, m e r t m i n d e g y i k végtelen. Hiszen, a k i ellen elkövetjük őket, a k i t bűnünkkel megszomorítunk, az élő Isten, véghetetlen fölségű. M i n d e n kibúvót eltöm, minden mentegetőzést t o r k u n k r a forraszt ezért Anselmus szava, hogy még n e m gondoltad m e g a bűnnek súlyát. A római levél meg döbbentő ítélete visszhangzik ebben: menthetetlen a bűnös e m ber, m e r t saját maga vonta vesztét fejére. ) 111
172
Anselmus a bűn nagyságáról szóló tanításában szeretné a leghatározottabban érvényesíteni az ige üzenetét. Korának filozófiai emberképét is teljesen az ige szolgálatába próbálja állítani és Isten ítéletének v e t i alá. Azonban munkájában a középkori bűnbánati t a n kifejezéseit is felhasználja és ezért nemcsak Ritschl iskolájának tagjai, de Aulén svéd püspök, az újabb dogmatörténeti kutatás kiemelkedő munkása is követke zetlennek tartja tanítását. Bármennyire kiemeli is Anselmus, szerintük, a bűn komolyságát, kijelentéseit semlegesíti az elég tétel ténye. A jogi szellem érvényesülését látják abban, hogy a bűn kérdését a jogi r e n d alapján intézi el, jogi természetű kárpótlás és kiegyenlítés által. I l y e n szemléletben elhomályo sul Istennek a bűnnel szemben való gyökeres ellentéte. ) A z elégtétel mivoltának és helyének tisztázása külön feladatként vár reánk, ezért most csak röviden térhetünk k i e látszólagos 173
ni) Medit. I I . 172) C D h . I , 24. S c h . 36, 4. 173) A u l é n G u s t a f : D e n k r i s t n a försoningstanken. Huvudtyp e r o c h b r y t n i n g a r , 1930, 158. A bűnbánati t a n b a n , a m e l y e r e d e t i l e g a g y ü l e k e z e t i fegyelmezést szabályozta, az e g y r e erősödő j o g i s z e l l e m s z i n t e t ö r v é n y k ö n y v s z e r ű e n állapítja m e g a gyülekezetből v a l ó kizárást m a g a után v o n ó ú. n . halálos bűnöket. A visszafogadás alázatos n y i l vános bűn v a l l á s és bűnbánat útján történt E g y r e f o n t o s a b b része l e t t a z o n b a n e n n e k az eljárásnak az e l é g t é t e l e k (többesszám!) meghozása. A z i s t e n i bünbocsánatra előkészítő e m b e r i bűnbánat és elégtétel v a l ó b a n más tartalmú, m i n t a C u r D e u s h o m o i s t e n i cselekvése, a m e l y b e n az e m b e r n e k s e m m i része s i n c s e n .
következetlenségnek tisztázására. A z elégtétel kifejezés maga többféle jelentésű és a jelentősége is különböző lehet. Ansel musnál egészen sajátlagos tartalmat kap az összefüggésből. Mélyreható különbség választja el az anselmusi elégtételt a bűnbánati t a n satisfactio-jától. Világosan rámutat erre a kü lönbségre a Cur Deus homo. A m i k o r Boso felsorolja mindazt, a m i t a középkori kegyesség elégtételszámba vett, a m i v e l jóvá akarta t e n n i a bűnöket és amivel vezekelni akart értük, a nagy bec-i mester k i m u t a t j a , hogy egyik sem jöhet szóba a váltság eseményénél. Anselmus elégtétele nem emberi teljesítmény vagy emberi lemondás, áldozat, hanem Isten cselekvése. Könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy az általában szoká sos t a r t a l m a t olvassuk bele Anselmus tanításába, a helyett, hogy ezt a félreérthető kifejezést Anselmus szándékának meg felelően igyekeznénk tartalommal megtölteni. Az elégtétel k i fejezés alkalmazásánál az a szándék vezeti a canterbury-i érse ket, hogy „harcoljon a bűnös ember hamis bizakodása és az ellen, hogy természetes az, hogy Isten megbocsát. Nála az elég tétel gondolatának háttere az ember teljes tehetetlensége az Istennel való közösség létrehozására". ) A b ű n b á n a t i g y a k o r l a t b a n az e l é g t é t e l az e m b e r r é s z v é t e l é t és k ö z r e m ű k ö d é s é t j e l e z t e a bűn e l t ö r l é s é b e n , A n s e l m u s n á l v i s z o n t az e m b e r t e l j e s c s ő d j é t j e l e n t i . A h o l már senki sem képes az összetört közösséget újjáteremteni, ott maga az élő Isten veszi kezébe a dolgot és viszi jó végre. A leggyakrabban elhangzó félreértés Anselmusnak a bűn ről szóló tanításával kapcsolatban éppen a bűn n a g y s á g á h o z fűződik. A m i k o r a bűn nagyságát és súlyát emlegeti, úgy be szél róla, — ez a vád —, mintha v a l a m i dolog volna. Hiszen az erkölcsi-szellemi világban a mennyiségi szemlélet helyébe a minőség lép. Erről feledkezik meg a bírálat szerint Anselmus. A személyesség rovására csaknem tárgynak látja a bűnt; szinte anyagi károkozásnak t e k i n t i , amelyet összegszerűen f e l lehet becsülni. Ezt mutatná az elégtétel is, amely azáltal kárpótolja a bűn előidézte veszteséget, hogy értékben megfelelőt térít vissza a kárvallottnak. Ennek az elégtételnek a nagyságát meg állapítja, mérlegeli, méricskéli. Krisztus elégtétele is i l y e n k i egyenlítés volna. Kárpótlásnak fogja f e l , amely — mennyiség174
m
388. 1,
)
H e r m a n n
Rudolf:
Anselms Lehre
vom Werke
Christi
ben szinte számszerűleg kiszámítva —, fedezi a veszteséget. A legkülönösebb azonban az, hogy nemcsak Ritschl német és angol tanítványai buzgólkodnak ebben a kifogásban, hanem még a tárgyilagos Ihmels is osztozik benne. Sőt annyira h a n gos ez a vád, hogy feltételesen ugyan, de még B r u n n e r E m i l is magáévá teszi: „ezt lehetne talán az anselmusi tanítás leg nagyobb hibájának felróni". ) Anselmus figyelmes olvasása azonban n e m igazolja ezt a megítélést. Az a kérdés, hogy ő m i t ért a bűn nagysága és súlya kifejezéseken? Szemléletes képek ezek nála, amelyek éppen a személyes bűn óriási-voltát próbál ják megvilágosítani. „Az áteredő bűn súlya húzott lefelé; Isten ítéletének elviselhetetlen terhe nehezedett reám; ellenségeim, az ördögök, ádázul üldöztek, hogy — amennyire tőlük telik — más bűnökkel még méltóbbá tegyenek a kárhozatra... Midőn így minden segítség nélkül álltam, ragyogtál fel előttem és megmutattad, milyen helyzetben voltam... A lefelé húzó ólom súlyt, a reám nehezedő terhet levetted rólam, elűzted a rám rohanó ellenséget, mert a bűnt, amelyben fogantattam és szü lettem, átkával együtt eltörölted..." ) Ugyancsak félreértés Krisztus elégtételéből következtetni a bűnök mennyiségi f e l fogására. Szó sincs arról, hogy a bűn és a váltság egyenlő érté két számítgatná Anselmus. Hiszen Krisztus halála túláradóan, m i n d e n arányt felborítva múlja felül a világ minden bűnét. Végtelenül értékesebb és végtelenül meghaladja a bűnök soka ságát. ) Különben Brunner is megjegyzi, hogy Canterbury érseke a végtelen tartozással a végtelen engesztelést állítja szembe és ez a „végtelen" n e m más, m i n t a bűnnek halálosan k o m o l y a n vétele. ) Anselmus kijelentéseit n e m tekinthetjük tehát jogi értelemben v e t t ügylet alkatrészeinek. Egyszerűen képek ezek, amelyek szemléletesen rámutatnak a bűnnek m i n den méretet és elképzelést megcsúfoló nagyságára és h a t a l mára. Anselmusnak Istenről való tanításában láttuk, hogy a b i b l i a i h i t némi feszültségben v a n az augustinusi-újplátói hagyo mányból örökölt szellemmel és kifejezésekkel. Ugyanezt a 175
176
177
178
r?5) i . m . 400 1.
M a n d e l
i . m . 75. L ,
Stevens
I h m e l s i . m . 107. 1. " 6 ) M e d i t . X I . Z o l t á n V . fordításában 79. L 177) C D h . I , 14. S c h . 5 1 , 40. 178) i . m . 435. 1. j e g y z e t .
i . m . 320. 1.,
ji
1
küszködést találjuk a bűnről való felfogásában, vagy anselmusi szavakkal: az ember akaratáról szóló hivő vizsgálódásban. A z akarat és a bűn tárgyalásánál csap össze élesen az ókori g o n d o l a t - v i l á g a B i b l i a a k a rat-világával. A harc akkor tört k i , a m i k o r a görögség szellemi terébe, amely a gondolatot t a r t o t t a a legtöbbre és ezért jellegzetesen az értelem uralmáért l e l k e sedett, betört az evangélium, az élő Istenről való híradás. Isten nemcsak végső eszme, hanem az Ür, a k i u r a l k o d i k . Kegyelmes és parancsoló akarata v a n és ezért engedelmességet, nem pedig benne való szemlélődő gyönyörködést kíván övéitől. A z elvont fogalmak rendszere ütközött össze az élő személlyel, a szemé lyes Istennel. A görög okoskodást megtámadta az események ben zajló, egyszeri döntésekben jelentkező mozgalmas történet. A n n y i r a ellentétes v o l t ez a két világ, hogy elkerülhetetlen v o l t közöttük a harc. Egyikőjük sem győzött azonban, hanem m e g alkuvó kiegyezésre került a sor. Látszatra a keresztyénség d i a dalmaskodott, valójában azonban, hova-tovább egyre nagyobb mértékben, az ókor szelleme uralkodott a n y u g a t i világban. A siker érdekében már az apologéták filozófiai köntösbe öltöz tették az evangéliumot, de ezzel fenyegetővé vált az a veszede l e m , hogy a nagy tusakodásban elsikkad maga az örömhír. A keresztyénség látszólagos győzelmének súlyos ára v o l t : elhomá l y o s u l t az élő Isten felséges személye és keresztyén bölcseletté t o r z u l t az evangélium. A Szentlélek hatalmának és az A t y a Isten erejének megbizonyulása a Fiúban tanná változott. Ez a keresztyén spekuláció szegte sokszor szárnyát Augustinus bizonyságtételének és ez hatott Anselmus munkásságára is. M i n d az Istenről, m i n d a bűnről szóló tanításban jelentkezett a hagyomány révén ez a szellem. A canterbury-i érsek az ige üzenetét szerette volna tolmácsolni, szándékát azonban keresz tezte a reászállott és általa is nagy becsületben t a r t o t t egyházi örökség. A z augustinusi szemlélet ) hatására fogalmazza m e g 179
r?9) A u g u s t i n u s n á l i s a rossz: privatio boni, E n c h i r i d i o n a d L a u r e n t i u m , S e e b e r g R . 69. 1. T e l j e s e n n e m l e g e s meghatározás a k ö v e t k e z ő i s : motus ille aversionis, quod fatemur esse peccatum, quoniam defectivus motus • est, omnis autem defectus ex níhilo est, vide quo pertineat, et ad deum non pertinere ne dubites. de. l i b . a r b . I I , 20, 54. M S L . X X X I I . 1270. peccatum non fecisti in eo C o n f . I , 7. omnia, quae rorrumpuntur, privantur bono i b . V I I , 12. Si autem omni bono privabuntur, omnino non erunt i b . malumque illud non est substantia ib.
Anselmus a bűn mibenlétét, hogy az a „jónak a hiánya", „az igazságnak elveszítése". Alapjában véve tehát a bűn „nem létező", a nincs, a s e m m i . ) M e r t „minden, ami jó, az van és minden, ami van, az jó". „A bűn mindig valami meglevőnek a megromlása, csak úgy beszélhetünk róla, mint valaminek a hiányáról. A bűnről nem beszélhetünk közvetlenül, hanem mindig csak tagadás által. Nincs, de úgy kell róla beszélni, mintha lenne. A rossz és a semmi tehát jelent valamit... iga zabban valaminek nem-létét és hiányát. A rossz tehát az, ami nem-jó, a jónak a hiánya ott, ahol pedig valami jónak kellene és illene, hogy legyen. De ami nem egyéb, mint valaminek a hiánya, az valójában nincs, az semmi." ) Anselmus maga is érzi, hogy ezek a gondolatok nem a Bibliából valók és ezért a bűn (peccatum) h e l y e t t az általánosabb és elvontabb kifejezést használja: a rossz ( m a l u m ) . 180
in
Ezt a hagyományból kölcsönzött paradox fogalmat (a bűn olyasvalami, ami nincs; a jónak a hiánya; az igazság elveszí tése) fel tudja u g y a n Anselmus használni, hogy mély és meg rázó szavakkal riasszon f e l m i n k e t gondtalanságunkból, ön magunk felőli álmodozásunkból és megnyissa szemünket két ségbeejtő helyzetünknek, a fenyegető veszedelemnek és a bűn félelmetes hatalmának meglátására. Mégis az augustinusi foga l o m megváltoztatja az igének a bűnbe esett emberről való üze netét. A Bibliában a bűn igazi valósága az, hogy gyökerestül megszakad m i n d e n kapcsolat az ember és Isten között; áthág hatatlan akadály t o r n y o s u l közöttük, meredek falként, amely elvágja az ember útját. N e m t u d túljutni rajta semmiféle erő feszítésével. M i n d e n kísérlete csak annyi, hogy f e j j e l megy a falnak. V a g y más képpel: a bűn következménye az, hogy fene ketlen szakadék tátong a bűnös és a szent Isten között, amely meghiúsítja az ember m i n d e n próbálkozását, hogy Istenhez el ne juthasson. A c a n t e r b u r y - i é r s e k határozottan v a l l j a , h o g y e g y e d ü l I s t e n d ö n t h e t i e l és t ö r ö l h e t i e l a s z ö r n y ű a k a d á l y t , a m i v é t k e s t a r t o z á s u n k a t és az ő igazságos haragját; vallja, h o g y csak a k e g y e l e m
!80) A L e g f ő b b Jótól c s a k jó, a L e g f ő b b L é t e z ő t ő l c s a k létező ered. Ezért m i n d e n jó létezik és m i n d e n létező jó. A s e m m i és a n e m létező m i n d jóság, m i n d létezés nélkül s z ű k ö l k ö d i k . . . d e c a s u d i a b o l i 1. isi) M a u r i t i u s h o z írt levél, E p i s t I I , 8.
csodája h i d a l h a t j a á t » a p a r t t a l a n szakadékot. Az augustinusi bűn-fogalom feltételezi, hogy mégis csak maradt némi kapcsolat az ember és Isten között. A z ember léte és akarata a Te remtőtől és akaratából való, a bűnbeesés után is. A z ember bűne az, hogy visszaél életével és elferdíti saját akaratát. Azonban az eltorzulásban és megromlásban is, a bűn ellenére, felismerhet jük a Teremtő ajándékát és képét. ) A n s e l m u s é r z i az i t t l e s e l k e d ő v e s z e d e l m e t és n e m v o n j a l e e z é r t a h a gyományos bűn-fogalom következményeit. Inkább a T e r e m t ő i g é j é h e z i g a z o d i k . Ez a kettősség mégis h e l l y e l - k ö z z e l f é l r e é r t é s e k r e a d a l k a l m a t és s e b e z h e t ő g y ö n g é j e t a n í t á s á n a k . A z utána következő theológusoknál be is következett a félreértés veszedelme. M i h e l y s t lesiklottak gondolkodásukban az igehirdetés alapjáról, meta fizikai spekulációk ingovány ára tévedtek. K o m o l y a n akarták ugyan v e n n i a bűn valóságát, de a filozófia következtében akarva-akaratlan egyre halványodott és fogyott a bűn meg ütköztető, félelemgerjesztő mivolta. A bűn felfogása határozza meg m i n d i g a kegyelmét is. Augustinus csodálatos, megszívle lendő igazságokat mond, mégis a bűnről alkotott képe követ keztében a kegyelemről szóló bizonyságtevésében is eltér az evangéliumtól. A B i b l i a m i t sem t u d a belénk áradó kegye lemről (gratia infusa), holott ez erősen érvényesül a hippói püs pöknél. Ezért azonosítja szinte a kegyelmet az ember új életé vel, akaratának megújulásával. A nagy a f r i k a i egyházi atya szemléletében a bűn inkább az a megromlás, amikor elvész az embernek az igazsága, akaratának a helyessége. Ennek meg felelően a kegyelem műve elsősorban az, hogy visszaadja az 182
!82) A u g u s t i n u s n á l kézenfekvő, h o g y a bűn ellenére is f e n n áll az I s t e n h e z v a l ó v i s z o n y a m e m o r i a s z e r e p e által. A plátói v i s s z a emlékezésnek f e l e l ez m e g . Non enim quasi nóvum credimus sed recordantes approbamus hoc esse quod dictum est. C o n f . X , 19. illic te invenio, cum reminiscor tui ib. X , 24. A n s e l m u s n e m k ö v e t i ezen az úton mesterét. Sőt világosan látja, h o g y az i g e nélkül az e m b e r g o n d o l a t a és a k a r a t a n e m c s a k , h o g y n e m segít az üdvösség elnyerésére, h a n e m e g y e n e s e n gátol, de c o n c o r d i a I I I , 6. A t e r e m t m é n y és a T e remtő kapcsolatát i s inkább az igére és az í g é r e t r e alapozza, „ f i a olyant is tettem, amivel ítéletedet magamra vontam, tehettem-e olyas mit, ami által megszűntem teremtményed lenni?... Igazmondó Iste nem, hol marad ígéreted... Emlékezzél irgalmasságodra, amellyel teremtőm és újjáteremtőm vagy!" M e d i t I I I .
igazságot és visszaállítja az akarat helyességét. A bűn tehát az ő szemében hiány, veszteség, betegség; a kegyelem pedig erő, amely amazt pótolja és meggyógyítja. A z eleve kiválasz tás és a kegyelem feltétele alatt ugyan, de mégis közreműkö d i k az ember az új életben, együttmunkálkodik a kegyelemmel, Isten cselekvő társa lesz. ) Anselmus rendkívül tartózkodóan beszél a belénk áradó kegyelemről, de a nemleges bűn-foga l o m miatt n e m tudta teljesen elkerülni. A z ember k e g y e l e m ből nyeri ugyan el újra az igazságot, de azután képes m e g őrizni és a szerint élni. ) Ennek a feszültségnek vet véget a reformátorok tanítása, a m i k o r a kegyelmet Isten hozzánk való fordulásának vallják. N e m az ember állapotának megváltozása, létezésének különböző módjai érdeklik őket elsősorban, hanem Isten magatartása és cselekvése. Ezért döntő az ige megszóla lása és a h i t . A b i b l i a i kegyelem olyan hatalmas és csodatévő, hogy nemcsak elindít m i n k e t az új életben, hanem m e g is t a r t benne és napról-napra gyarapít. A z embert is mozgósítja és szolgálatra indítja ugyan Isten, de kegyelme mégis szabad, ingyenvaló és az is m a r a d szűnös-szünetlen, teljesen kizáróla gosan. A z ember hitben is ember marad. Isten pedig egyedül eszközli és viszi véghez üdvösségünket. 183
184
Anselmus nagy fokban megőrzi önállóságát nagy mesteré v e l szemben m i n d a bűn, m i n d a kegyelem hirdetésében. Erő sebben igyekszik az igét megszólaltatni. A bibliai-reformátori irány felé való fordulása k i t e t s z i k abból is, ahogyan az Ördög ről, a bűn forrásáról, titokzatos okáról és félelmetes fejedelmé ről beszél. Augustinusnál még az ördög is kapcsolatban m a r a d Istennel. A z ő léte is Istentől való és ezért jó, csak akarata veszíti el az igazságot, szabad elhatározásából. ) A hippói püs pök az ördögnél is az igazság hiányát emeli k i és ezzel kissé letompítja az ördög Istenellenes, Istent támadó és ellene hada kozó törekvését. A z a filozófiai színezetű ellentmondás, hogy az 185
183) A kiengesztelés ex uíroque fit id est et voluntate hominis et misericordia Dei E n c h i r . 32. a k e g y e l e m inspiratio bonae voluntatis d e c o r r . e t g r a t i a 2, 3. M S L . X L I V , 917, ex impio fiat Justus de spir. e t l i t t . 26, 45. M S L . X L I V , 229. sine illo vei operante, ut velimus, vei cooperante, cum volumus, ad bona pietatis opera nihil valemus de g r a t i a e t l i b . a r b , 1. M S L . X L I V , 901, 184) d e conc. I I I , 3, 4. 185) A l l e r s i . m . 107. 1.
ördög is jó, noha e l t o r z u l t a n , — n e m egyezik a B i b l i a ellentmondó üzenetével: az ördög Isten esküdt ellensége, ádázul ellene tör, mégsincs korlátlan hatalma, hanem teljesen alája v a n vetve Istennek, m i n t haragjának poroszlója. A c a n t e r b u r y - i é r s e k a b ű n t i s , az ö r d ö g d ü h ö s s é g é t i s I s t e n u r a l m á v a l , t e r e m t ő r e n d j é v e l k a p c s o l a t b a n s z e m l é l i és e z é r t t ú l j u t a n e m l e g e s bűn-fogalmon. A B i b l i a látásához k ö z e l í t , h o g y a b ű n I s t e n e l l e n i h a r c és a k e g y e l e m n e k v a l ó e l l e n s z e g ü l é s . Anselmus a sötétség hatalmának, a bűnnek titokzatos, szédítő mélységeit tárja f e l . a m i k o r az ördög zsarnoki kényuraságáról szól, a m e l l y e l rabságba igázza a bűnöst. Ez a rabság pedig nemcsak sínylődés és senyvedés, hanem maga a kárhozat. A szent Isten ítéletének a következménye, hogy a bűnös ember életét is eljátssza Isten szemében. A bűnös nemcsak megromlott életű, hanem halott. N e m m e g semmisülést jelent ez, pusztán az Istentől való távolságot és gyötrelmet. A b ű n ö s ö n e z é r t s e m m i és s e n k i más n e m s e g í t , c s a k a f e l t á m a s z t á s c s o d á j a , az új t e r e m t é s . Ez k ö v e t k e z i k be a m e g i g a z í t á s b a n , a m i k o r I s t e n nekünk tulajdonítja bűneink bocsánatát. A z éppen az ö r v e n d e t e s ü z e n e t , h o g y c s a k az Ú r i s t e n f ö l s é g e s i g é j é b ő l é l ü n k . A szóló és hangzó igén kívül semmiféle más közössége n e m lehet a teremtménynek Teremtőjével. A z ő igéje pedig egyúttal a kiengesztelődés igéje. E r r e szorulunk rá, hogy bűnünk ellenére közösség támadjon köztünk és Isten között. A megváltás ígéretének köszönhetünk tehát valójában m i n dent, de m i n d e n t . Anselmus tanítása határozottan e felé a f e l fogás felé t a r t . A b ű n r ő l v a l ó f e l f o g á s á b a n i s az a s z á n déka, h o g y a b i b l i a i g o n d o l k o d á s útján járjon. A z o n b a n ő csak néhány tapogatódzó lépést t e t t ebbe a h e l y e s i r á n y b a . E z e n az ú t o n k e l l t o v á b b m e n n ü n k a d d i g a tisztázásig, a m e l y e t a reformátorok h a j t o t tak végre. A c a n t e r b u r y - i érsek teljesítménye végeredményben a bűnről szóló tanításában az, hogy á t t ö r i a c s a k - e r k ö l c s i s z e m l é l e t e t , amely fennakad az egyes bűnökön, a bűnösség tapasztalati megnyilvánulásán és megreked a tüneteknél. Ezzel szemben A n s e l m u s a bűn g y ö k e r é i g v e z e t , „a b ű n i g " : az I s t e n n e l v a l ó k ö z ö s s é g t e l j e s m e g s z a k a d á s á i g . Az elégtételből, a kereszt áldozatáról olvassa le a
bűn n a g y s á g á t . Olyan nagy a bűnünk, hogy csak Istennek a cselekvése, az Isten-embernek a halála törölheti el. Ezért mondja a C u r Deus homo mindazoknak, — a k i k úgy vélekednek, hogy nincs szükségük Krisztusra, és ezért még nem t u d n a k szívből u j j o n g a n i Megváltójuknak —, hogy még nem gondol ták m e g a bűn súlyát.
10. fejezet. Krisztus műve: elégtétele, érdeme és példája. A n s e l m u s azért t u d Jézus K r i s z t u s váltság s z e r z ő m ű v é r ő l új és h a t a l m a s k é p e t a l k o t n i , m e r t a k o r a i középkori egyházi élet széltében i s m e r t kép z e t e i t s z e r v e s e g y s é g b e k a p c s o l j a és a k i n y i l a t k o z t a t á s s z ü k s é g s z e r ű ö s s z e f ü g g é s é b e á l l í t j a . í g y hát j o g g a l m o n d h a t j u k , j ó l l e h e t t a n í t á s á n a k a l i g v a n jíj e l e m e , m é g i s a m i k o r első ízben a l k a l m a z t a e z e k e t K r i s z t u s h a l á l á r a , e g é s z e n új t a r t a l m a t n y e r t e k . E k k é n t a l a k u l t k i ez a K r i s z t u s e l é g t é t e l é r ő l s z ó l ó bizonyságtétel, a m e l y a megváltás dogmája létre j ö t t é b e n k o r s z a k a l k o t ó és k ö z p o n t i j e l e n t ő s é g ű . ) 1 8 0
Anselmus tanításának vezérlő kifejezései, az elégtétel (satisfactio) és az érdem (meritum), a bűnbánati gyakorlat szerves tartozékai, a I I I . században kezdenek egyre nagyobb befolyásra szert tenni, különösen Tertullianus (meghalt 220 körül) és Cyprianus (meghalt 258-ban) tevékenysége révén. ) A bűn bánati gyakorlat, m i n t a terjedő és növekvő gyülekezetek fe gyelmező tevékenysége, az apostolok kora után nemsokára az evangélium helyett újra a vallásosság hatása alá kerül. Már az első emberöltők után megint megerősödik a gyülekezetekben a zsidós gondolkodás, amely az ember teljesítményét hang súlyozza. ) A k i Isten akaratát cselekszi, számíthat Isten viszon zására, m e r t érdeme v a n . A z apostoli atyák idejében kezdik már az evangéliumot „új törvényként" hirdetni; a gyakorlat ban Istenről is többnyire Bíróként és Királyként beszélnek, a k i 187
188
136) F u n k e i . m. 1. L 187) V v i r t h K . H . : D e r V e r d i e n s t b e g r i f f b e i T e r t u l l i a n , 1892. D e r V e r d i e n s t b e g r i f f b e i C y p r i a n , 1901. G ö t z C : D i e B u s s l e h r e C y p r i a n s , 1893. 188) P r e i s k e r H e r b e r t c i k k e , T h e o l . Wörterbuch zum NT, I V , 707. 1.
m ä cselekedetek szerint itéí vagy jutalmaz. A z üldözések követ keztében azután egyre nő a vértanúk becsülete. A z ő kivételes érdemük még j o b b a n erősíti az érdemszerzés gondolatát. Űj tápot kap végül ez a szellem, a m i k o r a keresztyénség i g e h i r detése római j o g i gondolkodású tömegeket térít meg. A római ember vallását is az istenséghez való rendezett, szabályozott viszonynak fogta f e l . Eleget tesz vallásos kötelezettségeinek és ezért (szinte szerződésszerűen) elvárhatja, hogy az istenség is megteszi a magáét és megsegíti. A n n y i r a természetesnek tűnt f e l az „adok, h o g y a d j " (do u t des) elv, hogy még a kialakuló egyházi életben is éreztette hatását. A z érdemekkel együtt kezd szerepelni Tertullianus óta az elégtétel. A k i t kizárnak a gyülekezeti közösségből, csak nyilvános bűnvallás és bizonyos jóvátevés, elégtétel után fogadják újra vissza. Hosszú és válto zatos története v a n a bűnbánati g y a k o r l a t n a k és rendszernek, amelyet azonban nem követhetünk n y o m o n . Számunkra ele gendő az a megállapítás, hogy jóllehet időnként ellányhult, helyenként k i is veszett ez a gyülekezeti fegyelmezés, Ansel mus idejében azonban a c l u g n y - i r e f o r m hatása alatt szigorúan alkalmazták a kolostorokban; sőt a gyülekezeti közvélemény ben is elevenen élt az érdem és az elégtétel gondolata. Ezeket a jólismert, széltében-hosszában használt kifejezéseket találjuk meg c a n t e r b u r y - i Anselmus C u r Deus homo-jában. A z a k é r dés, h o g y m i a t a r t a l m u k a n a g y b e n c é s t a n í t ó n á l ? . M i l y e n értelemben a l k a l m a z z a őket tanításában? C s a k e n n e k k i t i s z t á l á s a u t á n t é r h e t ü n k rá a d ö n t ő kérdésre, hogy m i l y e n A n s e l m u s n a k a bűnbánati t a n v a l l á s o s s z e l l e m é h e z és j o g i r e n d j é h e z v a l ó viszonya? A z Újszövetség n e m ismer sem elégtételt, sem érdemet. Ezzel a ténnyel azonban még korántsincs elintézve e két kifeje zésnek az Íráshoz való köze. Joggal m u t a t o t t rá a protestáns orthodoxia, hogy az elnevezés előfordulása v a g y hiánya egy magában még n e m perdöntő, hiszen azt az eseményt, amelyre Krisztus elégtétele utal, több más kifejezés is jelzi a Bibliá ban. ) K ü l ö n ö s e n f o n t o s a m i s z e m p o n t u n k b ó l az 189
189) A protestáns orthodoxiának tanításáról j ó l tájékoztat T u r r e t i n i F e r e n c : D e satisfactíone C h r i s t i c. n a g y m ű v e , 1696-ból, a m e l y b e n tizenkét v i t á b a n részletesen és behatóan f o g l a l k o z i k a v á l t ság kérdésével. A b i b l i a i a l a p o t az első vitatkozás d o l g o z z a k i .
e n g e s z t e l ő d é s és k i e n g e s z t e l ő d é s f o g a l m a . K é s ő b b látni f o g j u k , h o g y ennek a f o g a l o m n a k b i b l i a i hasz nálata éppen o l y a n gyökeresen m e g v á l t o z o t t a Szentíráson k í v ü l i előifordulásához képest, mint Anselmusnál K r i s z t u s elégtétele a bűnbánati g y a k o r l a t e l é g t é t e l e i h e z k é p e s t . Más a helyzet az érdem kifejezésnél. Jézus és az apostolok beszélnek u g y a n isteni j u t a l mazásról, de az érdem gondolatát mégis a leggyökeresebben kirekesztik az evangélium világából. Merőben más az érdem és más a j u t a l o m . A z érdem alapján jogosan kijár és megillet az isteni fizetség. Jogcímet és követelést jelent, amelynek alap ján számíthatunk az ajándékra. A j u t a l o m pedig m i n d i g Isten megfoghatatlan szeretetének a csodája, meg n e m érdemelt és meg n e m szolgálható ajándékozása, amely aránytalanul és mérhetetlenül felülmúlja mindazt, amit tettünk vagy tehe tünk. ) A z e v a n g é l i u m s e m m i e l l e n s e m h a r c o l o l y a n é l e s e n és k í m é l e t l e n ü l , m i n t é p p e n a j o g i s z e l l e m ű v a l l á s o s s á g e l l e n , a m e l y é r d e m e k e t t a r t s z á m o n és k ö v e t e l é s e k e t m e r támasztani I s t e n n e l s z e m b e n is. 190
M i t j e l e n t mármost az elégtétel és az érdem kifejezés köze lebbi meghatározása? A z elégtétel a rabbik gondolkodásában és a későbbi zsidó kegyességben eszköz a bűnök eltörlésére, a megtisztulásra és ezzel Isten haragjának elhárítására. I l y e n féleképpen szerepel az ókori egyház bűnbánati gyakorlatában is. A kiinduló és vezérlő gondolat Isten büntetésének elhárí tása, haragjának elfordítása. Azáltal vélik ezt elérni, hogy v a l a m i Istennek kiváltképpen tetsző áldozatot hoznak, vagy v a l a m i rendkívüli teljesítményt ajánlanak fel Isten dicsőítésére m i n d kárpótlásul és jóvátételként (reparatio offensae), m i n d pedig a vétkes tartozás lerovásaként (solutio debiti). Ezzel tisz t u l n a k meg a bűntől és szerzik m e g újra Isten jóindulatát. ) H a pedig valaminek az elszenvedése által szeretnék kieszkö zölni a bűnök eltörlését, akkor lehet engesztelésről beszélni. ) 191
192
190) P r e i s k e r i . c i k k , 736. 1. L á s d m é g K a r n e r Károly: D i e B e d e u t u n g des V e r g e l t u n g s g e d a n k e s i n d e r E t h i k J e s u . 1927. 191) T u r r e t i n i i . m . első v i t a . 1 9 2
) H e i n r i c h s éles f o g a l m i megkülönböztetést d o l g o z k i a büntetés, engesztelés és elégtétel között. Legáltalánosabbnak a z e l é g tételt t a r t j a . E z I s t e n dicsőségére v é g h e z v i t r e n d k í v ü l i teljesítmény. A szenvedés g o n d o l a t a n e m t a r t o z i k hozzá szükségképpen. E z t k e r e s i
Áz érdem gondolata ugyancsak a késői, ószövetség kora utáni zsidóság törekvésében gyökerezik. Gondolkozásuk és éle tük fölött egyeduralomra tesz szert a Törvény. Azonban csak n e m törvény-tételek és jogszabályok gyűjteményének veszik, amely pontosan előírja a helyes magatartást. Egyszerre k i a l a k u l az a lehetőség, hogy v a l a k i buzgóságában és szent életre való igyekezetében nemcsak megtartja a törvény m i n d e n utasítását és tilalmát, hanem többet is cselekszik. Ezáltal jóvátevő, bűn törlő, másoknak javára is beszámítható érdemekhez j u t . Az evangélium üzenetének elhalkulásával a keresztyén gyülekeze tekben is j e l e n t k e z i k ez a szellem, amely azután erős tápot kap a l a t i n gondolkodásban. A j o g i szellem u r a l o m r a jutása az egy ház életében szükségképpen együtt jár az érdemszerzés és az érdemek mások javára való közlésének gondolatával. Ez egyéb ként is kedves a természetes ember vallásossága számára. Tág teret biztosított az érdemszerzésnek a kötelező parancsok és az evangéliumi tanácsok megkülönböztetése. A z utóbbiak szabad tetszésünkre vannak bízva és így megfogadásuk érdemet jelent. Természetesen roppant nagy változatosságot találunk n e m csak az elégtételek és az érdemek tartalmában, — hiszen külön böző korokban különböző cselekedeteket és vezeklő erényeket láthatunk —, hanem egyáltalában szerepük, befolyásuk és h e l y zetük tekintetében. Általában véve egyre fokozódik jelentősé gük a g y a k o r l a t i kegyesség területén. Jóformán egyetlen szám bavehető erőteljes ellenhatás Augustinusnak Pelagius elleni harca. A nagy egyházi atya Jézus Krisztus megváltását és a bűnbocsánat ajándékát olyan erőteljesen h i r d e t i , hogy az hát térbe szorítja a bűntől való szabadulás kérdésében az emberi elégtételeket. Ugyancsak felveszi a harcot az emberi teljesít mények és érdemek ellen, amely az Újszövetség óta alig-alig f o l y t . De a belénk áradó kegyelemről szóló tanítása, v a l a m i n t az új életnek egy új látható magatartással való azonosítása elveszi az élét harcának és ezért az érdemek mégis csak belekerülnek a kegyelem rendjébe, m i n t a kegyelem ajándékai. ) A u g u s 193
Anselmusnál i s . i . m . 14. 1. A k ö v e t k e z ő k b ő l kiderül a z o n b a n , h o g y A n s e l m u s tanítását n e m l e h e t a bűnbánati g y a k o r l a t tartalmából é r t e l mezni. ) Cum Deus coronat merita nostra, nihil aliud coronat, quam dona sua. E p i s t . 194. M S L . X X X I I . 83G. 1. etiam ipsa hominis bona merita esse dei munera. E n c h i r i d i o n a d L a u r e n t i u m (S e e b r g R. G r u n d r i s z 69. 1.). A u ^ u s t i n u s n a k A n s e l m u s r a v a l ó hatását v i z s 19S
«
t i n u s t csak ezzel a következetlenségével fogadja el az egyházi közfelfogás, m e r t egyre nagyobb teret akarnak biztosítani az érdemeknek. A j o g r e n d elleni harcában Augustinus n e m áll teljesen egymagában. Noha nála is határozatlanabbul és ezért még kevésbbé átütő erővel, mégis két egyházi atya, Poitiers-i H i l a r i u s (meghalt 366-ban) és Ambrosius (meghalt 397-ben) harcolt ő előtte ezzel az ellenséggel. Ök ketten már úgy beszél nek Krisztus elégtételéről, hogy letompítják és elhomályosít ják az emberi elégtételeket. Anselmus azonban nem tőlük köl csönözi tanításának központi fogalmát, habár valószínűleg ismerte őket. M i n d k e t t e n a büntetés elszenvedésében látják Krisztus elégtételét és ezért kifejezéseik más irányba m u t a t nak, m i n t az anselmusi „büntetés vagy elégtétel". ) V á z l a t o s s z e m l é n k b ő l i s k i t ű n t , h o g y az e l é g t é t e l n e k és a t ö b b i a n s e l m u s i k i f e j e z é s n e k n i n c s e n a történelem folyamán egységes jelentése, h a n e m a l e g k ü l ö n b ö z ő b b , sőt e g y e n e s e n e l l e n t é t e s l e h e t t a r t a l m u k és j e l e n t ő s é g ü k . G o n d o s a n m e g k e l l e z é r t vizsgálnunk, h o g y a c a n t e r b u r y - i érsek m i t értett r a j t u k . Ehhez jó útbaigazítást kapunk, ha keressük, hogy m i l y e n előzmények alapján állítja fel a Cur Deus homo sarka latos vagy-vagy tételét, „a büntetés vagy elégtétel" döntő vá lasztás-tevését? Cremer H e r m a n n tanulmányaiban azt vitatta, hogy a „büntetés vagy elégtétel" a germán j o g rendjéből szár m a z i k és ezért ennek alapján k e l l felfognunk Anselmus elég tételét. ) K i m u t a t j a , hogy a germán j o g a büntetés helyett 194
195
gálja a m e g v á l t á s kérdésében: G o t t s c h i c k J . A u g u s t i n s A n s c h a u u n g v o n d e n Erlösungswirkungen C h r i s t i ( Z T h K , 1901, 97—213. 1.); Scheel, O.: D i e A n s c h a u u n g A u g u s t i n s über C h r i s t i P e r s o n und W e r k , 1901; A u g u s t i n s A n s c h a u u n g v o n d e r Erlösung, T h S t K r , 1904, L e i p o 1 d t J . : D e r B e g r i f f m e r i t u m i n A n s e l m s Versöhnungslehre, T h S t K r , 1904. E z a hatás a z o n b a n csak a bűnbánati t a n j o g r e n d j é v e l való h a r c r a v o n a t k o z i k és n e m t a r t a l m i . M*) H i l a r i u s r a M S L . I X , 344; L ; A m b r o s i u s r a M S L . 589. 1. 185) C r e m e r H . : D i e W u r z e l n d e r A n s e l m i s c h e n Satisfactionsb e g r i f f s , 1880. T h . St. K r . 7, 24. D e r g e r m a n i s c h e Satisfactionsbegriff i n d e r Versöhnungslehre, 1893. i b . D o r n e r A . : G r u n d r i s s d e r D o g m e n g e s c h i c h t e , 1899. R i t s c h A . i . m . I , 40. 1. S c h u l t z H . : Der s i t t l i c h e B e g r i f f des V e r d i e n s t e s u n d s e i n e A n w e n d u n g a u f das V e r ständnis des W e r k e s C h r i s t i , 1894. T h . S t K r . 7, 50, 245. és 554. 1. S c h e e l O. i . m . XIV,
ismeri a kárpótlást ( w e r g i l d és busse elnevezés alatt). Három mozzanat tűnhet fel olyannak, m i n t amely valamelyes kapcso latba hozható az anselmusi tétellel. A z egyik, hogy a szemé lyes megbántásért a dologi kártérítésen felül valami többletet k e l l fizetni. Ez a vétség személyes jellegét domborítja k i . A má sik mozzanat, hogy egyáltalában pénzzel, fizetséggel le lehet róni ezt a személyes tartozást és el lehet intézni az i l y e n sérel met. I n n e n értelmezték látszólagos jogosultsággal dologi, tárgyi természetűnek a Cur Deus homo bűnről és elégtételről való f e l fogását. A harmadik mozzanat, hogy a vétkesért a családja vagy nemzetsége is megfizetheti a sérelmet rendező árat. Széles körű, gondos kutatás vizsgálta felül Cremer állításait, amely nek az lett az eredménye, hogy sem a germán, sem a római j o g világa, sőt még az egyházi bűnbánati t a n sem közvetlen for rása az angol prímás tanításának. ) Semilyen külső függést nem lehet k i m u t a t n i és h i t e l t érdemlően igazolni. Legfeljebb csak nagyon is közvetett hatásról lehetne szó, amennyiben a különféle j o g i rendszerek némi lecsapódásaképpen még a köz gondolkozást is meghatározza v a l a m i l y e n elemi, természetes jogi érzék és szemlélet. ) V o n Möller vizsgálatai azután vég legesen kiderítették, hogy A n s e l m u s e l é g t é t e l f o g a l m a egyáltalában nem j o g i fogalom, hanem merőben t h e o l ó g i a i t a r t a l m ú k i f e j e z é s . ) „Legfeljebb a nyelvi kifejezésre hathatott a germán jog szelleme, de a tartalmára semmiképpen sem. Pusztán hasonlatként szerepel az elég tétel." ) 190
197
1 9 8
199
Ha ezt a kettős lehetőséget, a „büntetés vagy elégtételt" a Cur Deus homo összefüggésében nézzük, akkor világosodik csak 1 9 6
) A g e r m á n jogból v a l ó származtatást kétségbevonta H a r n a c k A . i . m . I I I , 4. 388. 1. G o t t s c h i c k J . : S t u d i e n z u r Versöhnungslehre des M i t t e l a l t e r s Z . f. K G , 1901, 387. 1. N a g y Béla i . m . 90. 1. R i v i é r e . J . : L e d o g m e d e l a Rédemption, 1905. 308. 1. A r ó m a i j o g i e r e d e t e t cáfolta Ritschl A . i . m . I , 40. 1. N a g y B . i . m . 58. 1. L o o f s F . i . m . 505. 1. K u n z e J . W . J a c o b i v a l szemben, P R E , 3. 1, 562. 1. A bűnbánati g y a k o r l a t b ó l v a l ó származtatás e l l e n H e i n r i c h s i. m . 71. I . W i d e m a n n : A s e l m s S a t i s f a c t i o n s t h e o r i e i m Verhältnis z u d e r B u s s e des g e r m a n i s c h e n S t r a f r e c h t e s , P a s t o r b o n u s , X X , 1907. W7) H e i n r i c h s i . m . 7 1 . 1. i ) v o n Möller E . : D i e W u r z e l n des a n s e l m i s c h e n S a t i s f a c t i o n s b e g r i f f e s . — D i e A n s e l m s c h e S a t i s f a c t i o n u n d d i e Busse. T h . St. K r . i 3 9 9 . és 1901. 199) V o g e l H . i . m . 17. 1. ß 8
meg igazi értelme. Ä ctoctor magnificus szokása szerint szét választó ítéletekkel dolgozik. Felállítja a lehetőségeket, r e n d szerint kettőt. Azután k i m u t a t j a az egyiknek lehetetlenségét és tarthatatlanságát, m e r t az előzményekkel és a h i t b e l i alappal ütköző eredményre vezet. A fennmaradó tételből vezeti azután tovább gondolatmenetét, ha nincs benne ellenmondás. ) Tehát n e m egyenrangú lehetőségek között esedékes a választás, sőt döntés, hiszen m i n d i g csak az egyiket látja helyesnek és m e g alapozottnak, a másikat pedig kizárja. Ugyanez az eset i t t e n is. A büntetés, amely most szóban forog, Isten fenyegető haragja. Ez az emésztő kárhozat elsöpörné az embert. Ezért fordítja el és függeszti f e l a bűnös ember feje fölül Istennek könyörületessége, szabad tetszéséből adott ingyenvaió ígérete alapján. A C u r D e u s h o m o döntő kérdésének, a büntetés v a g y e l é g t é t e l n e k és e g y á l t a l á b a n az e l é g t é t e l k i f e j e z é s n e k t e l j e s e n és k i z á r ó a n i l y e n t h e o l ó g i a i m e g a l a p o zása v a n A n s e l m u s n á l . 200
A z ember üdvözítéséhez elégtételre v a n szükség. Elégtétel nélkül nincsen bűnbocsánat. A z elégtétel tehát azt jelenti, hogy a bűnért v a l a m i n e k szükségképpen történnie k e l l . Isten i r g a l massága m e g m e n t i u g y a n az embert a kárhoztató büntetéstől, de irgalmasságával együtt jár igazságossága és ezért szükséges az elégtétel. Csak ezáltal az esemény által j u t összhangba Isten könyörületessége és igazságossága, m e r t csak úgy érvényesül het szabadon Isten szeretete, ha igazságosságát sem éri csorba. Általánosságban tehát ez az e l é g t é t e l é r t e l m e : az e m b e r a kárhozat büntetésétől m e g s z a b a d u l . Félreértés a k a t o l i k u s theológia álláspontja, amikor úgy értelmezi Anselmus tételét, m i n t h a ő n e m is akarna t u d n i a büntetés elszenvedé séről. ) Heinrichs abban Iája Anselmus elégtétel-fogalmának és a protestáns orthodoxia elégtételének különbségét, hogy az első teljesen kirekeszti a büntetés elszenvedésének gondolatát, viszont a másikban ez u r a l k o d i k . Ezzel szemben helyesen m u t a t rá B r u n n e r E. arra, hogy Anselmusnál az elégtétel magában foglalja a büntetést is, amelyet Krisztus magára vállal. A z e m b e r azért menekül m e g a büntetéstől, m e r t K r i s z t u s s z e n v e d i e l é r e t t ü n k és h e l y e t t ü n k E z az e l é g t é t e l 201
200) V i c t o r J . i . m . 26. 1. 201) H e i n r i c h s i . m . 80. 1. s k ö v .
t a r t a l m a . Ha a Cur Deus homo-t n e m elszigetelten vizsgál j u k , hanem beleállítjuk Anselmus többi írásának összefüggé sébe, akkor világosodik így meg a büntetés és az elégtétel értelme m e g egymáshoz való viszonyuk. ) 202
A z anselmusi elégtétel sajátlagos tartalmát félreérthetet lenül tisztázza a Cur Deus homo, amikor k i m u t a t j a , hogy az ember n e m t u d elégtételt adni, hanem az egyesegyedül az Isten-ember műve. Ez a gyökeres különbség, sőt ellentét az elégtétel-kifejezés minden más használatával szemben. A z e m b e r r é l e t t I s t e n a d j a az e l é g t é t e l t , I s t e n c s e l e k s z i k a t ö r t é n e t b e n . Ez a t ő r t é n e t i - t ö r t é n e t f ö l ö t t i ese m é n y s z a b j a m e g az e l é g t é t e l é r t e l m e z é s é t . Az evan gélium központi híradása szólal meg Anselmusnál, amely az élő Isten szabadító, üdvözítő cselekvéséről szól. Két merőben más világ az evangélium világa és az emberi vallásosság világa, — amelynek csak árnyalati változata a sokféle pogány meg a zsidó kegyesség vagy akár az ókori egyházi bűnbánati gyakorlat. A vallásos ember maga adja az elégtételt Istennek. A r r a törekszik rendkívüli teljesítményeivel, hogy elhárítsa magáról Isten haragját és megengesztelje. A canterbury-i érsek viszont az evangéliumot h i r d e t i : Isten maga szerzi a szükséges elégtételt. A vallásosság arról beszél, hogy az Istent kiengesz t e l i . Anselmus pedig az evangélium üzenete alapján azt vallja, hogy az Isten kiengesztelődik. „ K r i s z t u s e l é g t é t e l e " azt j e l z i tehát, hogy az I s t e n k i e n g e s z t e l ő d ö t t a J é z u s K r i s z t u s b a n . Isten nem nézheti el a bűnt, n e m t e k i n t h e t i nem-létezőnek. Igazságossága k e l l , hogy számoljon és leszámol j o n a bűnnel, de ő mégis könyörül r a j t u n k . A bűn Isten ítélete alatt v a n és m a r a d . Ez a helyezt. Ezt követeli igazságossága. Krisztus elégtétele azonban, m i n t m i n d e n értelmet felülmúló csoda, döntő fordulatot hoz és teljesen új helyzetet teremt. Ítélet helyett megbocsátással f o r d u l felénk Isten. Mindez az elégtétel eseményében következik be. Isten szeretete nem álta lános igazság, a m i mindenkor érvényes és m i n d e n k i számára 202) K r i s z t u s halálában a m i büntetésünket s z e n v e d i e l , erről szól a második orációban A n s e l m u s . K i e m e l i e z t B r u n n e r i . m . 413. 1. 1. m e g j e g y z é s , a h o l u t a l a P R E c i k k é r e a „ K i e n g e s z t e l é s r ő l " , 20, 562. M e g f i g y e l t e ezt az összefüggést m á r R i t s c h l A . is, h a n e m i s látta m e g , h o g y ez az elégtétel tágabb értelmezését t e s z i szükségessé i . m . 47. L
hozzáférhető. Csak a kinyilatkoztatás egyszeri eseményében válik valóra és csak a h i t m i n d e n k o r i döntésében lesz szá m u n k r a , személyre szólóan igazzá. Azért szükségképpeni az elégtétel, m e r t csak így jelenik meg szemünk előtt Isten igazsá gossága teljes komolyságában és szigorúságában, ugyanakkor, a m i k o r szabad út nyílik meg Isten könyörületessége előtt. Az anselmusi elégtétel azt hirdeti, hogy v a l ó b a n v é g b e m e n t az Isten kiengesztelődése. Isten cselekszik, de ez a tette reá magára is hat. Most már igazságosságának csorbulása nélkül ajándékozhatja és osztogathatja a bűnbocsánatot. Találóan r a gadja meg H e r m a n n Rudolf ezt az anselmusi értelmet: „fel szabadulunk a bűn és a vétkes tartozás bilincseiből a Kiengesz telő önkéntes önfeláldozása révén". ) Ugyanezt teszi Vogel H e n r i k is: „Isten engesztelte ki magával a világot, azáltal, hogy önnönmaga által kiengesztelődött. Igazságossága egy lett irgalmasságával az Egyszülött Fiúban, aki azáltal vette el rólunk Isten haragját, hogy magamagára vette". ) A bűn n a g y k é r désének csak e g y e t l e n megoldása van, I s t e n cselek v é s e a t ö r t é n e t b e n . Ezt fejezi k i Anselmus a „Krisztus elég tétele" fogalmával. 203
204
Most tisztázhatjuk csak igazában az elégtétel kifejezés írásszerűségét. A z orthodoxia helyesen látta, hogy a kiengesz telődés üzenetét fogalmazza meg a canterbury-i érsek a k o r a beli közismert kifejezéssel, az elégtétellel. A z a szándéka Anselmusnak, hogy a kegyelem és bűn valóságát érvényesítse a közkeletű emberi teljesítményekre épülő kegyességgel szem ben és az a k k o r i vallásos gondolkodást meghódítsa az evangé l i u m számára. Maga a szó ismeretlen az Újszövetségben, de az evangélium szívügye, a kiengesztelődés szólal meg benne ) és ezért nem lehet tőle az írásszerűséget e l v i t a t n i . B r u n n e r E m i l az áldozat és a büntetés összefogó tartalmát látja az elégétel ben: „az Isten Fia helyettünk feláldozza életét, hogy kiengesz telődést szerezzen". ) Hasonlóan tanít Althaus Pál is: „Jézus, m i n t Isten Fia, szentnek tartja Isten akaratát és magára veszi 205
206
203) H e r m a n n
i . m . 391. 1.
204) V o g e l i . m . 43. 1. 205) v i l m a r i . m . I I , 90. 1.; G u i l l e b a u d cross? 1937, 145. 1. 2
« ) B r u n n e r i . m . 435. 1.
H.
E.:
W h y the
haragját. Ezzel teljesíti a szent megbocsátás föltételét. A k e reszthalálban beteljesedő élete „az elégtétel". M i n t a Megfeszí tett, kap Jézus teljes hatalmat, hogy véghez vihesse a kiengesz telést". ) A kiengesztelődés és az elégtétel tartalma párhuza mos annyiban, hogy a bibliai-evangéliumi-anselmusi haszná l a t u k szöges ellentétben v a n a vallásosság világában való elő fordulásukkal. A b i b l i a i k i e n g e s z t e l ő d é s I s t e n k e g y e l m é n a l a p s z i k és a z t t e s z i n y i l v á n v a l ó v á . A pogány és zsidós gondolkodás pedig e m b e r i áldozatokkal akarja jóindu l a t r a és kegyességre hangolni a haragvó istenséget. A B i b l i á b a n a z o n b a n v a l ó b a n I s t e n k e g y e l m é r ő l v a n szó, a m e l y több, m i n t jóság. A z élő I s t e n s z e r e t e t e í t é l e tével együtt n y i l a t k o z i k meg. K r i s z t u s ezért a m i k o r a k e g y e l m e t hozza, e g y b e n a szent I s t e n í t é l e t é t é t i s m a g á r a v e s z i és h o r d o z z a . A K r i s z t u s b a n v a l ó h i t tehát m i n d i g e g y ü t t j á r a megtéréssel, m a g u n k e l í t é l é s é v e l . A kiengesztelődésnek ez az evangéliumi üze nete épp olyan szöges ellentéte a korabeli természetes emberi kegyességnek, m i n t a m i l y e n ellentét v a n a középkori vallásos ság és Anselmus tanítása között. Az előbbi emberi teljesítmé n y e k k e l akarja Isten haragját elfordítani, az utóbbi pedig az élő Isten cselekvését és ajándékát, a kiengesztelődés csodáját hirdeti. ) A „satisfactio Christi" a magyar katolikus kegyességben szószerinti fordítással szerepel: Krisztus elégtétele. „Embery nemnek veetkeeről chak ew tehete eeleget". ) „A mi váltsagunknak elegh tétellel kelle l e n i . " ) Pázmány már magyaro sabban beszél róla: „Az isten igazságának úgy lőn elég". ) A reformáció azonban i t t is szemléletes, világos képben prédi kál erről. Krisztus megfizette, lerótta bűneink adósságát, stb. Elő-előfordul a szószerinti fordítás is, de az erőteljes magyar fordulatok adják a régi evangélikus nyelv theológiai bélyegét. Bornemisza Péter így h i r d e t i az igét: „Az ő bűnökért elegendő keppen meg fizetet halálával". „Adósságainkat nagy gazdaság gál meg jüzeti ertünc." „Szantálan es véghetetlen füzetest kel207
208
209
210
211
207) 208) 209) 210) 211)
A l t h a u s , G r u n d r i s s , 126. L B ü c h s e i F . c i k k e T h . W . z. N . T . I I I , 323. 1. N y e l v t ö r t é n e t i szótárból. É r d y k ó d e x , 1526—27. 58. b . T i h a n y i k ó d e x , 1530. 109. 1. K a l a u z , 1613. 37. 1.
212
letec Christusnac tenni az bűnért." ) Szenczi Molnár A l b e r t : „Ki az 5 drágalátos vérével minden en bűneimért telljességgel megfizetvén engemet az ördögnec minden hatalmából megszabaditot." G y a k r a n előfordul: fizetten-fizetett adósságunkról. A b b a n összegezhetjük elemzésünket, hogy A n s e l mus tanításában K r i s z t u s elégtételének t a r t a l m a az, h o g y I s t e n k i e n g e s z t e l ő d ö t t . Ú g y s z ó l a l t a t h a t j u k m e g találóan m a g y a r u l h i t v a l l á s u n k n a k ezt a fő igazságát, h o g y K r i s z t u s m e g f i z e t t e , lerótta bűneink adósságát. Ritschl A l b e r t és követői az elégtétel központi szerepe m i a t t bélyegezték j o g i szelleműnek Anselmus tanítását. Szerin tük a j o g világa sarkalatos ellentétben v a n a vallásos és er kölcsi élettel és ezért a jogi színezetű kegyesség m i a t t támad ták a c a n t e r b u r y - i érseket. ) Schlatter élesen visszautasítja ezt a támadást. A z erkölcsi t a r t a l m a t nélkülöző, pusztán az erőszakra épülő „jog" olyan modern képződmény, amelyet n e m szabad beleolvasnunk a doctor magnificus gondolkodásába. ) B r u n n e r is reámutat arra, hogy a b i b l i a i gondolkodásban szo ros kapcsolat v a n a h i t és a j o g között. Isten fölsége és szent sége ellensége a bűnnek és bünteti azt. A h o l megfeledkeznek erről, ott elvész a büntetőjogból az erkölcsi igazság és csak a bosszú és megtorlás, vagy a társadalmi hasznosság érdeke m a r a d m e g . ) H e r m a n n R. is világosan kidolgozza, hogy az e m b e r i j o g csak akkor igazi jog, ha Isten rendjében gyökerezik. ) M i v e l i l y e n szoros kapcsolat v a n a h i t és a j o g között, azért lehet és szabad a j o g i élet képeivel is szemléltetni Isten d o l gait. A z Újszövetségben lépten-nyomon találkozunk ilyenek213
214
215
216
212) Prédikációk, 1584. 233. 1. Énekeskönyv, 1582. 5. és 16. 1. B o r n e m i s z á n á l az o t h o d o x i a is erősen érződik már, ezért g y a k o r i nála szakkifejezésként az „elégtétel". Lásd S c h u l e k T i b o r : B o r n e m i s z a Péter, 1939. 210. s köv. 1. S z e n c z i M o l n á r A l b e r t : A z k i s C a t e c h i s m u s , 1607. 1. 1. 213) R i t s c h l A . i . m . I I I , 445. 1. és I , 35. 1. Félreértésnek b é l y e g z i e z t a m o d e r n megítélést m á r D o r n e r A - C h r i s t i . G l a u b e n s l e h r e I I , 595. 1. és S e e b e r g R. i . m . I I I . 4. 222. 1. 214) S c h l a t t e r A . i . m . 44. 1. 215) B r u n n e r E . i . m . 422. 1. 1. j e g y z e t . 216) H e r m a n n R . i . c i k k 377. 1. U j a b b a n a reformátori theológia alapján v i l á g í t j a m e g a h i t n e k és megigazításnak a j o g g a l v a l ó szoros kapcsolatát B a r t h Károly. Rechtfertigung und Recht Theol. S t u d i e n , 1. füzet, 1938.
k e l : pl. ítélet, bíró, büntetés, vád, elítélés, felmentés, megkegyelmezés, adósság és elengedés, azután törvény, Isten király sága, stb. Anselmus tehát az Újszövetség talaján áll, a m i k o r a vétkes tartozás és annak lerovása köré csoportosítja a váltság üzenetének gazdag tartalmát. Azonban arról sem szabad meg feledkeznünk, hogy az Újszövetség a j o g i életből v e t t képek mellett az istentiszteleti élet mozzanatait is felhasználja az üd vösség üzenetének szemléltetésére: áldozat, Krisztus vérének tisztító munkája, Isten Báránya, Krisztus meghalt érettünk, elveszi és eltörli a bűnöket, hordozza bűneinket, főpap, köz benjáró, esedezik értünk, stb. A C u r Deus homo-ban is, de még inkább a többi írásaiban, ezekről sem feledkezik m e g Ansel mus. Tudja, hogy mindezek elégtelen, gyarló emberi kifejezé sek, amelyek a kifejezhetetlen t i t k o t próbálják körülírni. A képeknek micsoda sokasága próbálja meg f e l v i l l a n t a n i az Üdvözítőnek titkát a I X . meditációban: „Imádunk téged, Krisztus, Izrael királya, a föld királyainak fejedelme, pogá nyoknak világossága. Seregeknek Ura, a Mindenhatónak hatal mas ereje; imádunk téged, megváltásunk drágalátos ára, meg békéltető áldozatunk, amelynek illata csodálatos édességével arra birta a mennyekben lakozó Atyát, hogy rátekintsen az alázatosakra; aki egyedül engesztelted ki őt irányunkban; a te irgalmasságodat prédikáljuk, szereteted emlékét fennhangon hirdetjük.. ," ) Hasonló hangok gyakran csendülnek f e l Ansel mus ajkán. A modern vallásosság megítélését tehát h e l y t e l e n nek k e l l tartanunk, de azt is meg k e l l látnunk, az elégtétel k i fejezés n e m nagyon alkalmas arra, hogy az írás üzenetének teljes gazdagságát kifejezze. K i k e l l egészítenünk ezért az írás mélyebb megértése alapján. Anselmus a váltság művét „Krisztus elégtétele" mellett „Krisztus érdeme" kifejezéssel próbálja körülírni. Krisztus halála elégtétel Isten igazságossága számára. Ennek gyümölcse, következménye és hatása a b ű n b o c s á n a t m e g s z e r z é s e meg Isten szeretetének nyilvánvalóvá válása. Ezt foglalja össze a K r i s z t u s érdeme. 317
217) M S L . 158, 749. 1. K r i s z t u s v é r é r ő l szól a második imádság. Cerne manus innoxias pio manantes sanguine et remitte piacatus scelera, quae patraverunt manus meae. Considera inerme latus crudeli perfossum cuspide et renova me sqcrosancto fonté Wo, quem inde
fluxisse
credo.
A C u r Deus homo elemzése kapcsán megvilágosodott előt tünk az az összefüggés, amelyből helyesen értelmezhetjük Krisztus érdemét. Most csak egy-két szemponttal k e l l kiegé szítenünk az o t t mondottakat. Anselmus legtöbbször jutalomról beszél és ezzel az Újszövetség jutalom-gondolatához kapcsoló dik. A z t j e l e n t i ez, hogy Isten szemében n e m közömbös az éle tünk és engedelmességünk, hanem kedves előtte. N e m ettől függ az üdvösségünk, mégis Istennek tetsző ez. A z érdem képzetét szeretné Anselmus új t a r t a l o m m a l megtölteni, bár az augustinusi örökség m i a t t nem sikerülhet n e k i teljesen. A m i k o r Krisztusra alkalmazza az érdem fogalmat, két dolgot hang súlyoz. A z egyik, hogy Krisztus ö n k é n t , s z a b a d e l h a t á r o z á s á b ó l megy a halál elé és önfeláldozása I s t e n n e k t e t s z ő . Isten elismeri és elfogadja áldozatát és ezáltal hajtja végre üdvözítő tervét. Isten ígérete nem üres ígéret, hanem beteljese dik. Mégpedig Krisztus halála által. A másik vonása az érdem nek azt emeli k i , hogy a kereszt n e m v o l t hiábavaló, hanem valóban megtörtént rajta a kiengesztelődés és ez elhat m i n d e n emberre, az egész emberiségre. Isten szeretete célhoz ér és győzelmeskedik. Krisztus érdeme Isten cselekvésének az embe riség számára és javára való hatását h i r d e t i . A váltság esemé nyéhez kapcsolódik az a n y a s z e n t e g y h á z , amelynek tagjai, a hivők részesednek Krisztus érdemében, halálának gyümöl csében, m i n d a b b a n az ingyenvaló ajándékban, amit az Üdvözítő engesztelő munkája megszerzett. Világosan rámutat erre H e r m a n n R u d o l f is: ,.Ami a követelés és a kötelesség teljesítését meghaladja, az nem a lelkeket veszélyeztető meritum, hanem Isten teremtő cselekvésének része, amely egyedül képes az em bert újjáteremteni." ) Ez adja m e g Krisztus érdemének vég leges tartalmát. Általa helyreáll a mindenség rendjének meg zavart összhangja; Isten újra felállítja uralmát. Ebben a nagy eseményben pedig az embernek semmi része sincsen, hanem ez egyedül és kizárólag magának az élő Istennek cselekvése. 218
Több theológus fennakadt az elégtétel és az érdem együt tes előfordulásán. Következetlenségnek és ellentmondásnak tar tották, hogy a C u r Deus homo legnagyobb része a satisfactio körül forog és csak az utolsó szakaszban, a befejezés táján b u k kan f e l egyszerre a meritum. Ritschl A l b e r t és Harnack 218) i .
ra.
396. 1.
A d o l f szerint ez a két fogalom merőben különböző tartalmú, más és más irányba m u t a t mindegyikőjük és egymás m e l l e t t i használata Anselmus gondolatmenetének zavarosságát mutatja. Ügy látják, hogy az elégtétel csak Istenre tartozik; az embe rektől teljesen függetlenül történik. Szerencsés következetlen ség v o l t , hogy amikor n e m b o l d o g u l t a canterbury-i érsek az elégtétel képzetével, bevezeti az érdem kifejezést is. Ennek azután mélyebb erkölcsi t a r t a l m a t is tulajdoníthatunk, m e r t j o b b a n k i e m e l i a gyülekezettel való kapcsolatot és közvetle nebbül összefügg a bűnbocsánattal. ) Seeberg Reinhold ellen kezőleg ítéli meg ezt a tényt. Úgy látja, hogy elégtétellel e l hárult az akadály, Isten új emberiséget teremthet kegyelmé ből. A z elégtételnek szorosabb kapcsolata v a n az emberekkel. Érthetetlen szerinte, hogy m i t keres i t t az érdem. Isten részé ről merőben önkényes valami, hogy elismeri és a hívőknek beszámítja. ) Loofs Frigyes és nyomában Heinrichs azonban kimutatták, hogy a bűnbánati gyakorlatban kezdettől fogva szorosan összefügg ez a két fogalom. Csak a kötelességen-túli teljesítmény mehet elégtétel számba és ha már valakinek n e m k e l l elégtételt adnia, akkor fölös jócselekedetei érdemévé lesz nek. ) A n s e l m u s áttöri m i n d a két f o g a l o m n á l a s z o kásos k é p z e t e k e t , amelyek szerint Istennek elégtételt adni egyértelmű azzal, hogy Istentől v a l a m i t kiérdemelünk és Istent kiengeszteljük. Merőben új t a r t a l m a t ad nekik: I s t e n c s e l e k v é s e m i n d k e t t ő . A t a r t a l o m megváltozása azonban n e m b o n t o t t a f e l a két kifejezés összetartozását. Joggal alkalmazhatta tehát együttesen a C u r Deus homo-ban. 219
220
221
Anselmus K r i s z t u s érdemén voltaképpen Isten k e g y e l m é t é r t i . Ez Krisztus halálának gyümölcse és ez iga zában a hivők közösségének szóló ajándék. Azonban az august i n u s i érdem-képzet megakadályozza őt abban, hogy ezt félre érthetetlenül kifejezze. A reformátorok tudtak csak tiszta h e l y zetet teremteni, a m i k o r Krisztus érdemét használták f e l az e m b e r i érdemek megtámadására. Ez a harc mindenkor és m i n d i g újra esedékes és ezért ebben az értelemben nyugodtan használhatjuk ma is a Krisztus érdeme kifejezést. A h o l azonban ettől a harctól függetlenül a k a r j u k megragadni a váltságnak 219) R i t s c h l i . m . I , 45—46. L 220) i. . 224. 1. m
221) i . m. 273. 1, Hasonlóan N a g y
Béla
i . m. 95. 1.
ezt a mozzanatát, találóbb L u t h e r n e k K r i s z t u s g y ő z e l m é r ő l való bizonyságtevése. Anselmus gondolatai is világosan ebbe az irányba mutatnak: „Ez az ember úgy váltotta meg a többieket mind, hogy amit önként adott Istennek, beszámítja a tartozásért, amellyel Isten adósai lettek. Mivel ez a kereszten történt, a kereszt által váltott meg minket Krisztus/' ) Az evangélium üzenete azonban igazi valójában csak L u t h e r ige hirdetésében j u t szóhoz, amikor Krisztus győzelméről és annak alapján a kegyelemből, h i t által való megigazításról tesz b i zonyságot. A m o d e r n vallásosság képviselői egyoldalúsággal vádolták Anselmust. A z t vetették szemére, hogy csak arra v a n gondja, a m i az Isten előtt történik, de a megváltás alanyi oldalát, az emberi élet megváltozását elhanyagolja. A kiengesztelődésről beszél, de n e m t u d a megbékélésről, az emberi szív Istén-ellenességének megszűnéséről. A C u r Deus homo elemzéséből k i tűnik azonban, hogy ez a megítélés tévedés. Különösen H e r m a n n Rudolf hívta f e l a figyelmet arra, hogy az elégtétel és érdem m e l l e t t még egy h a r m a d i k fogalom is szerepel A n s e l mus tanításában. E d d i g kevesen törődtek vele, holott ez t a r t a l mazza a hiányolt élet-újulást. Krisztus művének ez a h a r m a d i k mozzanata: K r i s z t u s p é l d á j a , amely mozgatja és követésére hívja a hívőket. Krisztus példája egyrészt rámutat életének és keresztfa halálának összefüggésére, másrészt hozzátartozik Isten meg váltói munkájához. Krisztus életében látjuk Isten akaratát ér vényesülni és megváltói halála teszi éppen lehetővé, hogy a hivők életében új engedelmesség kezdődjék. Krisztus élete és szenvedése m i n d e n mozzanatának v a n ezért személyes és köz vetlenül nekünk szóló üzenete is. Például: szenvedése egyúttal nagy vigasztalás, hogy a szenvedésekben kétségbe ne essünk, bármennyire lázadozik is ellene „testünk" (caro). ) Amikor K r i s z t u s t követni kezdjük, akkor kezd életünkben igazán valóra válni Isten kegyelmes akarata. A k k o r veszi újra kezébe életün ket és kezdi formálni tetszése szerint, hogy az elveszített Isten kép újra felragyogjon r a j t u n k és újra visszatükröződjék Isten 222
225
222) M e d i t . X I . M S L . 158, 766. c o l . 223) Arbitramur autem quod et hoc quoque ad consolationem infirmorum m.emhrorum tuorum assumpsisti, ne forte desperet quis si caro infirma remurmuret. M e d . I X . M S L . 158, 753.
folsége és jósága istenféleímünkben és gyermeki bizalmunkban. K r i s z t u s k ö v e t é s é n e k ú j s z ö v e t s é g i é r t e l m e az, h o g y Jézushoz c s a t l a k o z u n k , személyes közösségbe l é p ü n k v e l e , g o n d o l k o z á s u n k b a n és c s e l e k v é s ü n k b e n t e l j e s e n a l á r e n d e l j ü k m a g u n k a t n e k i . ) Azonban A n t i o c h i a i Ignatius (110 körül) és A l e x a n d r i a i K e l e m e n (150— 215) óta egyre erősebben beleárad a keresztyén gondolkozásba az ókori görög utánzás-gondolat. Mindinkább mintakép lesz K r i s z t u s , akihez a kegyesek hozzá akarnak formálódni, még pedig azáltal, hogy szinte másolják cselekedeteit és magatartá sát. Különösen az üldözések idején terjedt el ez a felfogás, a m i k o r p l . a vértanúságban látták a Bárány követését (imitatio A g n i ) . Maga Augustinus is azt vallja, hogy „mi más az ő köve tése, mint utánzása?" ) 2 2 4
225
Anselmus azonban o l y a n élő közösségben él Krisztussal, hogy nála nem fenyeget az a veszedelem, hogy Jézus életéből leolvasott elvekhez és eszményhez igazodik. Jézus Krisztus b i b l i a i értelmű követése kezdi nála átformálni az augustinusi utánzás-gondolatot. A c a n t e r b u r y - i érsek gondolatai merőben más világban mozognak, m i n t az igazi középkoré. A késő közép k o r i keresztyén misztika Krisztus-utánzásától (Kempis Tamás és társaitól) abban különbözik a Cur Deus homo tanítása, hogy K r i s z t u s n a k , m i n t p é l d a k é p n e k k ö v e t é s e is I s t e n n e k a c s e l e k v é s e és a j á n d é k a . N e m e m b e r i e r ő f e s z í t é s r ő l és e r ő l k ö d é s r ő l h a l l u n k , h a n e m a f e l ü l r ő l k a p o t t új é l e t r ő l , I s t e n a k a r a t a i r á n t i e n g e d e l m e s s é g r ő l , a m e l y e t a S z e n t l é l e k m u n k á l s z í v ü n k b e n . A z élő Isten nek u r a l m a ad azután meghatározó jelentőséget a keresztyén reménységnek is. Anselmus megszívleli és sosem téveszti szeme 1
22' ) C r e m e r - K ö g e l meghatározása alapján. T h . W . z. N . T . I V , 675. 1. Lásd még: B o s s e F . P r o l e g o m e n a z u e i n e r G e s c h i c h t e des B e g r i f f s d e r N a c h f o l g e C h r i s t i , 1895. F i s c h e r A . Ü b e r N a c h a h m u n g u n d Nachfolge. ( A r c h i v f. R e i . ps. I , 1914) R u n e s t a m A . Liebe, Glaube, N a c h f o l g e , 1931. O e p k e A . N a c h f o l g e u n d Nachahmung C h r i s t i i m N . T . ( A l i g . E v . L u t h . K . z e i t . 7 1 , 1938.) N i e l e n J . M . D i e K u l t s p r a c h e der Nachfolge u n d N a c h a h m u n g Gottes. ( H e i l i g e Ü b e r l i e f e r u n g . B e i t r . z. G e s c h . d . a l t e n M ö n c h t u m s u . des B e n e d i k t i n e r o r dens, 1938.) W o l f E . Christusverkündigung b e i L u t h e r , 180. 1. v o n L o e w e n i c h W . L u t h e r s theológia c r u c i s . 1929. 164. 1. B o n h o e f f e r D . N a c h f o l g e 1937. 225) quid
est enim
sequi
nisi
imitnri?
d e sancta v i r g i n i t a t e , 27.
elöl az eszkatológiai határt. Et emlékezteti a soha meg hern szűnő különbségre Krisztus U r u n k életpéidájának ragyogása és a m i követésünk halavány visszatükröződése között. Ezért v a l l j a az angol prímás, hogy ebben az életben m i n d i g töredé kes, fogyatékos és nyomorúságos az új életünk, minden g y a r a podása ellenére. Csak az elkövetkező életben j u t teljességre. — K r i s z t u s p é l d á j a t e h á t a m á r m e g v á l t o t t és h i t b e n j á r ó e m b e r é l e t é n e k a f o r m á l ó j a és m e g h a t á r o z ó j a . Ennek követésében válik ismét láhatóvá Istennek eredeti t e remtő akarata, bármennyire félreérthető és gyarló is az új engedelmességünk. Krisztus példájának követésében tör elő a történelemben újra Istennek a rendje. Mindez Krisztus halálá nak a gyümölcse és azért lesz a mienk, hogy m e g i n t szolgálhas suk e földön Isten dicsőségét. Életünknek ez a szüntelen való átalakulása hozzátartozik Anselmus szerint a kereszt esemé nyéhez.' A l a p t a l a n o k ezért azok a kifogások, amelyek csonká nak és egyoldalúnak bélyegzik tanítását. Krisztus elégtétele, érdeme és példája anselmusi tartalmá nak kitisztálása után szembe k e l l néznünk végül a döntő kér déssel: a bűnbánati gyakorlat hátterét alkotó j o g i szellem érvé nyesül-e a C u r Deus homo-ban, és ha igen, m i l y e n mértékben? M i l y e n viszonyban v a n a canterbury-i érsek hitének tartalma a j o g rendjén alapuló kegyességgel? Felelni csak akkor t u d u n k erre a fontos kérdésre, ha világosan látjuk a jogi r e n d szöges e l l e n tétét a B i b l i a tanúságtételével. A l t h a u s Pál és az északi theoló gusok, a norvég Hallesby, a f i n n Sormunen és a svéd Aulén m u t a t t a k reá erre az alapvető ellentétre. A z é p p e n az e v a n g é l i u m , az ö r v e n d e t e s h í r a d á s , h o g y az I s t e n n e l v a l ó k ö z ö s s é g t e l j e s e n és k i z á r ó l a g I s t e n i n g y e n v a l ó a d o m á n y a . I s t e n és e m b e r k ö z ö t t c s a k e g y f é l e v i s z o n y l e h e t s é g e s : I s t e n c s e l e k s z i k és a j á n d é k o z , az e m b e r p e d i g h i t b e n , a Szentlélek által t e r e t ad I s t e n n e k és e l f o g a d j a m i n d a z t , a m i t az Ű r n e k i n y ú j t . E z az e v a n g é l i u m a z o n b a n t e l j e s e l l e n t é t e az ö s s z e s v a l l á s o k n a k . A vallásosság világa merőben más világ. A z ellentét éppen a j o g i szellem érvényesülésében vagy kizárásá ban v a n . M i n d e n vallás a j o g alapján Isten és az ember k a p csolatát kölcsönös viszonynak látja. Sok változata lehetséges ennek, de m i n d e g y i k n e k ugyanaz az alapja. Akár két önálló félként áll egymással szemben Isten és az ember, akár azt h a n g -
súlyozzák, hogy az ember teljesen alárendeltje Istennek és tőle függ teljesen, mindkét esetben az embernek is szánnak szerepet. Ö is döntő tényező az Istennel való közösség létrejöt tében és fennállásában. Azért ellenkezik gyökeresen és sarka latosán az evangélium a vallásos felfogással, m e r t az utóbbi megtagadja Isten szabadságát. A vallásos ember nézete az, hogy Isten föltételhez köti ajándékát; viszont jócselekedetei fejében az ember biztosan és joggal számíthat Isten áldására. L e g g y a k o r i b b az a tétel, hogy az ember kegyelemből, de mégis érdemei alapján n y e r i e l és szerzi meg az üdvösséget. A j o g rendjére támaszkodó vallásosságnak az a jellemzője, hogy nemcsak az Isten ad az embernek, hanem az ember is Istennek, amiért viszonzást remélhet. Nemcsak az ember, hanem Isten is e l fogadó. A do u t des, az adok, hogy adj! elv érvényesül i t t . Isten csak akkor adja áldását és a k k o r jutalmaz, ha az ember előbb jóvá teszi mulasztásait és rendbe hozza számadását. ) 226
Anselmus látton-látja a kinyilatkoztatás csodáját. M i l y e n megragadó erővel ismerszik meg a 15. orációban: „Hozzád for dulok, drága, kegyes Uram, Jézus Krisztusom, aki a kegyelem nek és könyörületességnek forrása vagy, aki hatalmadat abban mutatod meg, hogy megtérítesz. Vallom, hogy istenséged ha talma teremtett a semmiből, aki egy Ür vagy az Atyával és a Szentlélekkel. Tudom azt is, hogy testbe szállásodnak köszön hetem újjáteremtésemet és megújulásomat, amidőn embervol tunkat személyedbe félvetted, az Atya és a Szentlélek közre működésével." ) M i n d e n t , de mindent egyedül az élő Isten cselekszik a Krisztusban és a kinyilatkoztatás története a kegye lemnek és könyörületességnek kiáradása. Ez a b i b l i a i h i t gátat v e t a jog rendjétől elválaszthatatlan észszerűsítésnek és erényeskedésnek. Mégis, a m i k o r Anselmus a bűnbánati g y a k o r l a t központi kifejezéseit alkalmazza Krisztus váltságművének m e g jelölésére, bizonyos mértékig szinte öntudatlanul, a j o g i szel l e m hatása alá kerül. A z „elégtétel" és az „érdem", nem külön ben a „példa" fogalmakat új t a r t a l o m m a l igyekszik megtölteni, de nem tudja ezzel teljesen eltörölni és hatálytalanítani a köz használat által reájuk ruházott szellemet, sem múltjuknak k i i r t h a t a t l a n emlékét. Megkíséreli ugyan Anselmus, hogy m e g 221
2 2 6
) A j o g r e n d b e n a satisfacere deo azonos a promereri placare d e w m - m a l . L o o f s i . m , 274. 1. 1. j e g y z e t . 227) M S L . 158, 888. c o l .
deum
és
hódítsa ezeket a fogalmakat az evangéliumi gondolkodás szá mára és a k o r a b e l i vallásosság szellemét Krisztus uralma alá hajtsa, de ez a törekvése nem járt teljes sikerrel. A kegyelem ről való bizonyságtevésében ezek a fogalmak félreérthető, ide gen elemek maradtak, kitéve annak, hogy az anselmusi össze függésükből kiragadva, újra a szokványos értelemben veszik őket. N y i t o t t rések ezek Anselmus tanításában, amelyeken ke resztül kevésbbé ígeszerű theológusoknál könnyűszerrel be csúszhatott a B i b l i a világától idegen vallásosság. Ennek a meg fékezett, de mégis érvényesülő j o g i szellemnek hatása jelent kezik abban, hogy a kiengesztelődés titkát és csodáját az elég tétel, az igazságosság igényének „kielégítése" (recompensatio), érthetővé és észszerűvé teszi. Az igazságosság és szeretet össz hangja is veszít újszövetségi paradoxiájából, m e r t feszültsé gük belátható módon feloldódik. ) A r r a u t a l az „elégtétel": Istennek sokba került, hogy m i n k e t szeret. Drága a kegyelem. Nagy ára v o l t Isten számára, hogy ingyenvaló lehessen szá m u n k r a . Azonban a látszat mégis az, hogy Krisztus m i n t e m ber hajtja végre az elégtételt. Végeredményben megállapíthat j u k , hogy A n s e l m u s k o m o l y a n v e t t e a k i n y i l a t k o z t a tás v a l ó s á g á t , d e k ö z p o n t i k i f e j e z é s e i k é t é r t e l m ű e k , k i v a n n a k s z o l g á l t a t v a az á t é r t e l m e z é s és f é l r e é r t é s v e s z é l y é n e k . H a r c o l n i harcol u g y a n a j o g rendje és az e m b e r i teljesítmények ellen, de nem t u d j a teljesen győzelemre v i n n i harcát és egészen határozottan tisztázni az evangélium híradását. Ez a feladat Lutherre és munkatársaira vár, akik közvetlenül az ige hatalmába estek és így tudták feladatukat megoldani. Anselmus is látja Istennek m i n d e n értelmet felül múló „végső könyörületességet", látja, hogy igazságossága ész szerűen csak a kárhozatra vezet, és könyörületességének ese ménnyé válása, megnyilatkozása ebben a helyzetben — csoda, de mindezt elfátyolozza, letompítja, elmosódottá teszi a jogi rendnek befolyása, ha még olyan csekély és megtörten érvé nyesülő is. A bűnbocsánat újszövetségi paradoxiájáról, meg hökkentő újságáról, váratlan, meglepő ajándékáról, igazi csoda voltáról, új életet teremtő hatalmáról L u t h e r tudott azután j g a zán prédikálni utolérhetetlen erővel és a Lélektől lelkedzett egy szerű, szemléletes, szíveket megragadó és megmozgató módon. 223
potest.
228) quod p r o omnibus omnium hominum debitis recompensari C D h . I I , 18. S c h . 6 1 , 1 1 ; I , 12. S c h . 19, 16; I , 24. S c h . 36, 27. stb.
11. fejezet. Az Isten-ember fölséges személye. M i n d e n életkérdés, ha gondos és szabatos theológiai m u n kával közeledünk hozzá, egyetlen kérdésbe t o r k o l l i k : kicsoda Jézus Krisztus? A z erre felelő hitvallásból világosodik m e g m i n den felelet és minden megoldás. A z Isten megismerése, a bűn szörnyű szakadéka, a kiengesztelődés csodája m i n d Krisztus személyének titkára m u t a t n a k . A Cur Deus homo-nak is ez a központi kérdése, ahol összefut minden gondolatmenet. Isten igazságosságának könyörületességével való feszültsége, a bűn rettenetes súlya szükségképpenivé teszik az elégtételt. Ezt azon ban senki más az ég-világon meg nem adhatja, m i n t egyes egyedül az Isten-ember. A C u r Deus homo-nak, de A n s e l m u s egész t h e o l ó g i á j á n a k a szíve ez: Jézus K r i s z t u s , a m e g t e s t e s ü l t I g e , a k i n y i l a t k o z t a t ó és a k i e n g e s z t e l ő . Az Isten-ember fölséges személyéről szóló tanításban esnek azután a végső döntések. Anselmus teljesen az ókori egyháznak Krisztusról szóló tanítását folytatja, a m i k o r a kereszt eseményéről, Krisztus váltsághaláláról a testbeszállással, az emberré levéssel kapcso latban beszél. Több h e l y e n csendül fel Irenaeusra, vagy A t h a n a s i u s e emékeztető fordulat. Maga a C u r Deus homo címe és tárgykitűzése közeli rokonságot t a r t Athanasiusnak „ A z Ige emberré levéséről" szóló munkájával. Kettejük szemléletmódja között különbség van, de szó sem lehet olyan ellentétről, a m i l y e n t Ritschl és Harnack hangoztat. Athanasius is vallja, hogy „a mi vétkes tartozásunk miatt kellett álászállania; és a mi bű neink késztették az Ige emberszeretetét arra, hogy hozzánk jöj jön, mint a mi Urunk, és megjelenjen közöttünk, emberek kö zött". ) Mégis nála a halál hatalmából való megszabadítás áll az előtérben. Ennyiben helytálló a modern theológusok#meg229
229) D e i n c V e r b i 4. M . S. G . 25, 99.
állapítása. Azonban, ahogyan a halált, m i n t a főnyomorúságot és a halhatatlanságot, m i n t Isten legngyobb ajándékát értel mezik, abban távolról sem közelítik m e g az egyházi atyák mondanivalóját. G i l g A r n o l d tisztálja k i a források alapján, hogy az óegyházi halál-fogalomnak roppant gazdag a tartalma. Beletartozik az engedetlenség, az Isten elleni pártütés, a n e m létezőhöz, a rosszhoz való odafordulás, a Teremtőtől való e l szakadás, a testi halál, az elsüllyedés a feneketlen mélységben, a felbomlás és elrothadás. A halál említése felidézi előttük a bűnt és a vétkes tartozást a maga sötétségében, az ember e l veszett voltának teljes szörnyűségét, Isten haragjának és ítéle tének félelmetességét, az istenelleninek borzalmas hatalmát. Ennek a romlásnak átkától és végzetétől szabadít meg a testté lett I g e . ) Anselmus az ember elveszett állapotának ugyan i l y e n mélységeit látja és ezt fejezi k i a bűn m i a t t i végtelen tar tozással. De nála is szorosan hozzátartozik a vétkes tartozáshoz a halál rettenetes büntetése. Ennek a tekintélyes hangsúlyozásbeli különbségnek ellenére a legfőbb kérdésben megegye zik Anselmus és az ókori egyházi atyák bizony ságtevése. B r u n ner E m i l figyelmeztetett nyomatékosan arra, hogy az e l s ő k e r e s z t y é n é v e z r e d h i v ő g o n d o l k o d á s á b a n az e m berré l e v é s csodája m i n d i g összefügg a k e r e s z t t i t k á v a l . I s t e n F i a s z e r e t e t b ő l h o z z á n k s z á l l alá, k ö z é n k jön, e r r e a f ö l d r e , n y o m o r ú s á g u n k m é l y s é g é b e . A n y n y i r a o d a a d j a m a g á t n e k ü n k és é r t ü n k , h o g y h a l á l u n k a t i s m a g á r a v e s z i . I s t e n n e k ú t j á t és a n n a k f e lülről l e f e l é tartó irányát, hozzánk való e l j ö v e t e l é t k e l l elsősorban élesen meglátnunk, h o g y m e g v i l á gosodhassék előttünk a k e r e s z t eseményének i g a z i é r t e l m e . Ezért o l y a n fontos a váltság ügyénél is a megteste sülés hirdetése. Ezért adja Anselmus is a kereszten történő kiengesztelődéssel foglalkozó írásának ezt a címet: C u r Deus homo? — Miért l e t t Isten emberré? ) A c a n t e r b u r y - i érsek az evangélium paradoxiáját h i r d e t i és a világért sem kíséreli meg, hogy feloldja vagy akárcsak 230
231
230) W e g u n d B e d e u t u n g d e r a l t k i r c h l i c h e n 2 3 1
C h r i s t o l o g i e . 161.
) B r u n n e r i . m . 253. 1. R i t s c h Inéi a m o d e r n theológia f é l reértése j e l e n t k e z i k , a m i k o r úgy látja, h o g y a C u r D e u s h o m o n e m is f o g l a l k o z i k k ö z v e t l e n ü l a kiengesztelődéssel, h a n e m tárgya voltaképpen a testbeszállás, i . m . I , 33. 1.
222
letompítsa: „Isten öltött magára emberi természetet". ) Az emberi természetnek ezt a f elv evését lehetne esetleg az a n t i ochiai theológia szerint értelmezni. Ez hangsúlyozza, hogy Krisztusban a két természetet élesen meg k e l l különböztetnünk. Ezért azt h i r d e t i , hogy nem is lehet szó Isten és ember egye süléséről az Üdvözítő személyében, hanem az ember Jézusban Isten csak szállást vett, lakozott. Anselmus azonban töretlen hűséggel ragaszkodik a botránkoztató és ellentmondó evangé liumhoz, amelyet a chalkedoni hitvallás határol el és oltalmaz meg m i n d e n megszelídítéstől és elferdítéstől. Ezért prédikálja a leghatározottabban az Isten-ember egységét, azt, hogy „ez az ember: Isten", sőt még nyilvánvalóbban: „ez az ember, aki ugyanakkor maga az Isten". ) A kinyilatkoztatás t i t k a , az e l rejtőzködő Isten előlépése és megjelenése előtt b o r u l le imá dattal, amikor az élő Istenről beszél, „arról az Istenről, aki em ber is". " ) Határozott tanújelét adja Anselmus annak, hogy hűségesen ragaszkodik az ókori egyház nagy dogmáihoz, a Szentháromságról és Krisztus két természetéről szólókhoz. Ezt azután a m o d e m theológusok nem is mulasztottak el hátrányául felróni. U g y a n a k k o r azonban Anselmus látja azt is, hogy a dog mák megfogalmazásában és kifejezéseiben az a hellén szellem is hat, amely az evangélium világával a legélesebb harcban áll. Ezért jóllehet a kinyilatkoztatás valóságát és a dogmák t a r t a l mát a legkomolyabban igyekszik érvényesíteni, a kifejezésekkel szemben óvatos. Tisztában v a n fogalmaink elégtelenségével és alkalmatlanságával, a m i k o r Isten titkairól k e l l vallást ten nünk.- ) A hellén szemléletnek próbál gátat v e t n i azáltal, hogy Isten akaratát domborítja k i az emberré levés és Krisztus két természete csodálatos valóságában: „az ő akarata Isten akarata v o l t " . ) Természetesen nem szabad ezt a kijelentését samosatai Pál tanításának megfelelően értelmezni, m i n t h a az ember 222
2
4
35
236
232) C D h . I I , 8. S c h . 43, 17. 233) i b . I I , 18. S c h . 60, 39. és I I , 10. S c h . 47, 17. és 29. 234) idem sit deus, qui et homo I I , 7. S c h . 43, 2. 235) A n s e l m u s számra az a fontos, h o g y az e g y é l ő I s t e n b e n v a n hármas v i s z o n y . A kifejezésekkel a z o n b a n n i n c s e n m e g e l é g e d v e . Í g y h e l y e s e b b e n k e l l e n e beszélnünk három sttbstantia-ról az e g y I s t e n b e n , sem m i n t három persona-ról, m e r t g ö r ö g hypostasis-t az előbbi jobban fordítja. E p i s t . 1, 74. A n s e l m u s mégis használja a T e r t u l l i a n u s óta m e g h o n o s o d o t t una substantia, tres personae megjelölést is. 236) C D h I I , 16. S c h . 56, 36.
Jézus és az isteni íge között csak erkölcsi viszony, az akarat összhangja állana fenn. Megfoghatatlan az azonosításuk és a t e l jes egységük. A történeti Jézus akarata magának az élő Isten nek akarata. Ezért k a p o l y a n döntő szerepet az Isten-ember sze mélyének egysége éppen a chalkedoni hitvallás alapján a C u r Deus homo I I , 7-ben. Legszemléletesebb Jézusnak és az élő Istennek egysége, h i t b e l i azonosítása akkor, a m i k o r Athanasius n y o m d o k a i n Anselmus is úgy imádkozik Jézushoz, m i n t a Sere gek Urához. ) A testbeszállás és emberré levés titkában n y i l a t kozhatik meg kizárólagosan, hogy kicsoda Jézus Krisztus, a k i nyilatkoztató és a kiengesztelő. Athanasiusnál m e g Anselmusnál Isten megtestesülésének komolyan vevése a h i t n e k a g y ő z e l m e v o l t az ú j p l á t ó i s z e l l e m f ö l ö t t , amely Origenes, sőt Augustinus révén is be áradt az egyház gondolkodásába. Isten változhatatlansága szá m u k r a is szilárd alapelv, mégis a Biblia híradása alapján vilá gosan tanítják, hogy Isten közöttünk v a n (Immanuel!), m e r t Jézus Krisztusban eljött és szól hozzánk. A bec-i mester és apát azzal a f o r d u l a t t a l próbálja meg kifejezni ezt a t i t k o t , hogy „nem az isteni lét megalázódását jelezzük vele, hanem az em beri természet felmagasztaltatását hisszük benne". ) A nagy bencés tanítónak K r i s z t u s r ó l s z ó l ó t a n í t á s á t c s a k e b b ő l a forrásból, I s t e n k e g y e l m e s alászállásának hité b ő l é r t h e t j ü k m e g : „Istennek Fia és a felvett ember egy személy, úgyhogy egyazonos benne Isten és ember, Isten Fia és a Szűz fia." ) Canterbury-i Anselmus Krisztus váltságszerző művével kapcsolatban mindenekelőtt istenségét, az Isten-ember isteni természetét világítja meg. A modern theológusok ebben is az egyház dogmáinak merev, gondolkodás nélküli érvényesítését látták, a m i idegenszerűvé teszi előttük tanítását. Szerintük nála Krisztus istensége csak azért olyan fontos igazság, hogy emberi természete, tehát az ember által véghezvitt teljesítménynek, az elégtételnek, végtelenül nagy értéket kölcsönözzön. Azért értet ték félre az angol prímást, mert az emberré levés és a kereszt237
238
239
237) M e d i t . I X .
1. 217. j e g y z e t . A t h a n a s i u s
o r a t i o n e s q u a t u o r I I , 23. 238) C D h . I , 8. S c h . 12, 21. 239) filium Dei et assumptum hominem idem. sit Deus et homo, Filius Dei et Filius
unam virginis
contra A r i a n o s
esse personam, ut I I , 16. S c h . 52, 32.
halál csodáját elszakították egymástól s az Isten-ember halá lának titkát nem a kinyilatkoztatásból próbálták megérteni, hanem teljesen emberi módon, az ember felől, vallásfilozófiá j u k alapján akarták értelmezni. Félreértésük kiviláglik Ansel mus határozott és biztos hitvallásából. A m i k o r K r i s z t u s „valóságos Isten", „tökéletes Isten"-voltát h i r d e t i , a r r ó l t e s z b i z o n y s á g o t , h o g y a k i n y i l a t k o z t a t á s és a k i e n g e s z t e l ő d é s m u n k á j a az é l ő I s t e n t ő l i n d u l t k i . T ő l e v a l ó a k e z d e t , d e a v é g h e z v i t e l i s t e l j e s e n és k i z á r ó l a g o s a n az ö v é . I s t e n n e k c s e l e k v é s é r ő l v a n szó elsősorban a kereszt történetében. A C u r Deus homo ezzel teljesen az egyházi tanítás vonalán mozog. Hiszen az ókori krisztológiai dogmát azért alkották, hogy a váltság titkát és csodáját megvédelmezzék. A z é r t l e h e tünk b i z o n y o s a k üdvösségünk felől, m e r t magának az é l ő I s t e n n e k k ö s z ö n h e t j ü k . A szentháromsági dogmá ban Krisztus valóságos Isten-volta, a Krisztus két természetéről szólóban isteni természete a legegyszerűbb, legelemibb keresz tyén h i t b e l i meggyőződésnek a t a n b e l i kifejezése: e g y e d ü l I s t e n válthatott m e g m i n k e t . Csak n e k i v o l t o l y a n h a t a l m a m e g szeretete, a m e l l y e l valóban v é g h e z is v i h e t t e s z a b a d í t á s u n k a t . Mindez a legszembeszökőbben érvényesül Anselmus tanításában is. „Más, mint Isten, nem. képes megszerezni az elégtételt." A váltságunkért egyedül őt áldhatjuk. ) „Kegyelmezz nékem, jóságos Uram: a te kezed ben van üdvösségem!" „Gondold meg, lelkem, mennyit köszön het neki egész valóm. Uram, mivel megteremtettél — minde nemmel szeretetednek tartozom; mivel visszavásároltál minde nestül adósod vagyok; mivel ilyen nagy dolgokat ígérsz nekem, mindenem'a tied.. ." ) A z igazi anselmusi kérdés azonban Krisztus ember-voltá nak jelentősége. Ez sem a kinyilatkoztatásban és a megteste sülésben — m e r t ezekben az egyházi atyák nyomdokain jár —, hanem a kiengesztelődés művében. Ritschl A l b r e c h t túlozva úgy állítja be a dolgot, hogy Anselmus Krisztus emberségét emeli k i , szemben Athanasiussal, akinél minden Krisztus isten ségén f o r d u l meg. Ez a szembeállítás alaptalan ugyan, de v a l a m i 241
242
240) verus deus.. perfectus deus.. 2 « ) C D h . I I , 6. S c h . 42, 12. és 18. 242) M e d i t . I I I . és X I .
I I , 7. S c h . 43, 7. és 5.
igazság van Ritschl megfigyelésében, az t. i . , hogy a j o g i rend hatása következtében úgy tűnik fel az elégtétel, m i n t az emberKrisztusnak áldozata. Hiszen „az ember tartozik azzal, hogy elégtételt adjon". ) Krisztus „valóságos" és „tökéletes" ember-voltának k i e m e lése önmagában véve még nem jelent sajátlagos vonást A n s e l mus tanításában. ) Ezzel csak az egyház hitvallását szólaltatja meg, amely egyformán h i r d e t i Krisztus istenségét és embersé gét. Ezt v a l l j a már Irenaeus: „Ha az Ige nem lett volna, em berré, nem tanulhattuk volna meg Isten dolgait és nem kaphat tunk volna vele közösséget". ) Athanasius is, aki a legnagyobb harcot vívja Krisztus valóságos Isten-voltának komolyanvételéért, ugyanolyan erővel érvényesíti, hogy másként lehetetlen a bűnbeesett emberiség megmentése, m i n t ha „maga Isten Igéje jön el hozzánk". ) Az az értelme ezeknek a kijelentéseknek, hogy Jézus Krisztusban valóban Isten maga jött el, -valóban Isten szólít meg m i n k e t . Istent megtalálhatjuk, mert leszállott hozzánk és Jézus személyében közénk jött. Igazi, személyes találkozásunk lehet az élő Istennel, mert őelőtte állunk, a m i k o r Jézus ember személyével állunk szemben. Az Istennel való közösség, az üdvösség záloga a Közbenjáró, az emberként hoz zánk eljött Ige. Erről beszél Anselmus mestere Augustinus is: „Istennek és az embereknek Közbenjárója, az ember Krisztus Jézus, megjelent közöttünk bűnösök és a halthatatlan Igaz között. Halandó lett az emberekkel együtt, de megmaradt igaz nak, mint Isten. Ezzel az igazságával győzte le a halált (evacuaret mortem)... Amennyire ember, annyira Közbenjáró (mediator); amennyire pedig Ige, nem közbenső valaki (non medius), hanem egyenlő Istennel (Isten az Istennél), a Szent lélekkel együtt egy igaz Isten". ) 243
244
245
246
241
Krisztus ember-volta — az, hogy az élő Isten egye sült az emberrel, — záloga és bizonyossága a kiengesztelődés megtörténtének. Eltörölhetetlen, meg nem másítható történeti tény l e t t a Golgota. Krisztus emberi élete, küzdelme, szenve2 « ) R i t s c h 1 i . m . I , 38. M a n d e 1 i . m . 60. 1. N a g y B é l a i . n i . 106. 1. C D h . I I , 6. Sch. 42, 14. 244) C D h . I I , 7. Sch. 43, 7. és 5. 245) a d v e r s u s haereseos V , 1. 246) de i n c a r n . 11. és 16. B r u n n e r i . m . 201. 1. G i l g i . m . 160. 1.
2*0 Coníessiones X, 43.
dése és halála által megy végbe a kiengesztelődés eseménye. Isten szeretete nem eszme, hanem az élő Isten szívének i n d u lata, amely csak Jézus Krisztus emberi életének fáradozásában, munkájában, vesződségében, verítékezésében és áldozatában mutatkozik és j e l e n i k meg, m i n t nekünk szóló és m i n k e t kereső szeretet. Ez a jelentése Anselmus szemében Krisztus ember voltának. A z t h i r d e t i , hogy „mennyi munkába került Istennek megváltásunk". ) Az élő Isten szeretete csak az emberré létei ben v i r r a d fel számunkra, hogy azután a keresztfa áldozatá ban sugározzék reánk. K r i s z t u s e m b e r - v o l t a I s t e n s z e r e t e t é n e k a t i t k a . Ez tükröződik a 12. elmélkedés megragadó szavaiban: „Valóban nem tudom, — mivel nem joghatom jel teljesen — honnan van az, hogy sokkalta édesebb vagy te em berként (in eo quod caro es), a téged szeretőnek a szwében, mint Igeként: édesebb vagy alacsony Ságodban, mint jölségedben. Mert alacsonyságod adja és növeli egyre jobban ujjongá somat, bizakodásomat, vígasztalásomat, szeretetemet és vágya kozásomat". A z t j e l e n t i tehát Anselmus számára ez a bizony ságtevés, hogy egyedül Isten segíthet az elveszett emberen és egyedül Jézus Krisztusban jött hozzánk és lett a mienk ez a segítség, vagy tulajdon szavaival: „szükségképpeni az, hogy az Isten-ember vigye ezt véghez". ) 248
249
Anselmus szándéka és K r i s z t u s emberségéről szóló tanítá sának tartalma az eddigiekből világosan áll előttünk. Azonban a j o g i rend szellemét lehellő fogalmak más t a r t a l m a t is hoznak magukkal. Az elégtétel emberi teljesítményre mutat. A h o l n e m veszik figyelembe, hogy Anselmus gyökeresen megváltoztatta az elégtétel fogalmának jelentését, — a m i n t az előbbi szakasz ban k i m u t a t t u k — ott Krisztus ember-voltának is merőben e l térő értelmet és jelentőséget tulajdonítanak. A modern theoló gusok saját felfogásukból k i i n d u l v a , úgy vélekedtek, hogy Anselmus Krisztusról, m i n t az emberiség „képviselőjéről" és az új emberiség „fejéről" beszél. Ennek v a n némi alapja ké sőbb a „skolasztika fejedelmének", Tamásnak rendszerében, j l e n e m a „skolasztika atyjánál". Még Aulén is úgy látja tévesen, hogy Krisztus emberként (qua homo) hajtja végre a váltság munkáját és ez a nézet keresztezi az evangélium üzenetét a 248) C D h . I , 6. S c h . 9, 13; 33; I , 8. S c h . 12, 13; I , 22. S c h . 34, 12. s t b . 24S) i b . I I , 6. S c h . 42, 18.
C u r Deus homo-ban. Szerinte nemcsak arról h a l l u n k Canterb u r y érsekénél, hogy Istené a kezdeményezés, hanem emberi teljesítményről is szó esik, sőt a váltság döntő tényezőjeként szerepel. Mindez az értelmezés kívülről, esetleg a későbbi f e j lődésből hozott szempontok eredője, amely elvéti Anselmus igazi meggyőződését. Kiderül ez menten, ha közelebbről szem ügyre vesszük és megfigyeljük a legvitathatóbb szakaszt. „Ez a dicsőség a teljes Szentháromságé. Azért, m i v e l ő maga is Isten, azaz Istennek Fia, mondhatjuk azt is, hogy amint az A t y a és a Szentlélek Isten dicsőségére, úgy tulajdon dicsőségére is áldozta föl magát, — vagyis emberségét istenségének, a k i a három isteni személynek egyike. Azonban még nyilvánvalób ban is kifejezhetjük, ha a szokásos kifejezést alkalmazzuk: a Fiú az Atyának áldozta fel önként magát. í g y beszélünk talán a legalkalmasabb módon, hiszen ezen az egy személyen is (t. i . az Atyáén) az istenség egészét értjük, akinek ember-volta sze r i n t feláldozta magát. Ekképpen az A t y a és a Fiú nevének halla tára, midőn a Fiú i l y e n áldozattal esedezik értünk az Atyánál, a hallgatók szíve mérhetetlen hálával telhet meg." ) Világo san kitetszik ebből az idézetből, hogy n e m a k á r m i l y e n e m b e r i á l d o z a t r ó l v a n szó, h a n e m az I g e á l t a l f e l v e t t , az I s t e n F i á v a l e g y e s ü l t e m b e r ö n f e l á l d o z á s á r ó l . Találóan állapítja meg Moberley, hogy amit Krisztus az embe rekért, emberi valójában és emberként cselekszik, csak azért teszi és teheti meg, m e r t ugyanakkor valóságos Isten. ) Ennek a kitisztálásnak ellenére marad v a l a m i kevés feszültség A n s e l mus szándéka, tanításának tartalma, v a l a m i n t kifejezései kö zött. Mindez azonban átvezet már m i n k e t a kiengesztelődés eseményeinek egy másik kérdéséhez. 230
251
A váltság művének egyik legfontosabb mozzanata a h e l y e t t e s í t é s . „Ebben a mondatban, hogy ő a mi helyünkre lépett, benne van az egész Krisztusról szóló tanítás" — állapítja meg Vogel H . ) Azonban éppen e körül a középponti belátás körül nagy v i t a kavargott. A protestáns orthodoxia szemében 252
250) C D h . I I , 18. S c h . 62, 36. 251) M o b e r l e y R . C. A t o n e m e n t a n d P e r s o n a l i t y . 90. 1. I d é z v e M o z 1 e y J . K . tanulmányából, C h r i s t o l o g i e u n d S o t e r i o l o g i e . ( M y s t e r i u m C h r i s t i ) . 227. 1. 252) i. m , 3, I .
Krisztus váltságszerző műve jobbadán elmúlt esemény volt, a m i teljesen befejeződött és le v a n zárva. A m a i ember csak tudomásul veheti és elfogadhatja, m i n t megtörtént tényt, ám közvetlen kapcsolata n e m lehet vele. Istennek jelenvaló m u n kája, a megigazítás áll az előtérben. A Krisztus szerzetté kész váltság csak annyiban érint m i n k e t , hogy föltétele, előzménye és alapja lett Isten mostam cselekvésének. Bármennyire sza batosak is ezek a t a n b e l i meghatározások és akármennyire a reformátorok kifejezéseit használják is fel a X V I I . századi evangélikus egyházi doktorok, kezük között mégis elváltozott a reformáció igehirdetése. L u t h e r az élő Krisztust és a Szentléle titkos munkáját h i r d e t i és ezzel ledönti a m u l t és a jelen közötti válaszfalat. I s t e n az ü d v ö s s é g t ö r t é n e t i , de ugyanakkor történetfölötti t é n y é t számunkra is m e g j e l e n í t i , n y i l v á n v a l ó v á t e s z i . K i e r k e g a a r d szavai szerint: egyidejűvé tesz m i n k e t a golgotai kereszt igazi törté neti, esetleges, egyszeri eseményével, vagy a B l u m h a r d t o k k i fejezését használva: belevon m i n k e t Isten ebbe az isteni ese ménybe, m i n t résztvevőket. A z orthodoxia széttörte ezt az élő, ellentmondásos és titokzatos egységet, amelyet a h i t teremt a m u l t és a jelen között; tárgyilagos t a n t formált a váltság meg történtéről szóló üzenetből. A z alanyi, közvetlen reánk való hatásokat élesen elkülönítette az üdvösség elmúlt tényeitől. ,,A K r i s z t u s értünk" (Christus p r o nobis) hirdetésének tisztasá gára és komolyan vételére v o l t egyoldalúan gondja. Erre támadt visszahatásként a pietizmus, m a j d a felvilágosodás és végül a m o dern theológia, amely azután már teljesen az ellenkező végletbe esett, mindenben az a l a n y i mozzanatokat domborította k i és a fő súlyt az egyén bensejében végbemenő változásokra vetette. ,,A Krisztus bennünk" (Christus i n nobis) foglalja el csak nem kizárólagosan az érdeklődést. Erről a részről azután A n s e l mus tanítását is az orthodoxiáéval azonosnak vetették és úgy tüntették fel Anselmust, m i n t h a csupán Krisztusnak „kizáróla gos" (exkluzív) helyettesítéséről tanított volna. E szerint K r i s z t u s mindent elvégzett helyettünk, annyira, hogy nekünk nincs már m i t tennünk, legfeljebb tudomásul vesszük azt, a m i értünk-nélkülünk végbement. S e m m i szorosabb kapcsolat sincs K r i s z t u s cselekvése és az emberiség között. Számunkra inkább csak a következmény a fontos. K r i s z t u s elégtételével elintézte Isten ítéletének és haragjának követelését és ezért ezentúl már
253
csak Isten szeretetével van d o l g u n k . ) A modern theológusok megítélésével szemben világosan áll előttünk az a tény, hogy éppen m i v e l Krisztus műve elégtételéből, érdeméből és példá jából áll, Anselmus tanításában Krisztus helyettesítése „bele foglaló" (inkluzív), amelybe m i n k e t is beleért. A m i t K r i s z t u s egymaga, páratlan módon véghez v i t t , abba az eseménybe bele vonja a hívőket is. K r i s z t u s m ű v é t ő l e l v á l a s z t h a t a t l a n az ő k ö v e t é s e ; a v e l e v a l ó k ö z ö s s é g : e g y ü t t - h a r c o l á s és e g y ü t t - s z e n v e d é s . A fő, a dolog rendje szerint, a kizáró (exkluzív) helyettesítés. Anselmus az apostoli igehirdetést kö veti, a m i k o r azt állítja a központba. Azonban nem dolgozza k i részletesebben Krisztus helyettesítését és ezért tanítása k i egészítésre szorul. Csak fővonalaiban találjuk meg nála a két mozzanatot, a helyettesítést és a képviselést. A z első mozzanat az, hogy Krisztus i g a z á n h e l y e t t e s ü n k , a k i azt cselekedte meg, amire m i semmiképpen sem v o l t u n k képesek. Egyedül és kizárólag ő eszközölte váltságunkat, a nélkül, hogy a legcseké lyebb részünk lehetett volna benne. Mégpedig azért, m e r t egyedül ő v o l t engedelmes és bűntelen. A m i k o r sokakért, m i n denkiért áldozza f e l magát, önmagáért n e m k e l l áldozatot hoznia. N e k i nincs bűne, csak a másokét hordozza. ) A másik mozzanat az, hogy Krisztus egyben a b ű n ö s ö k k é p v i s e l ő j e , a k i ,,a m i képünkben" lép az Isten elé. Ö az egyedüli igaz, a k i től mérhetetlen ellentét választ el m i n k e t , de mégsem idegen tőlünk, m e r t azonosítja magát velünk. A legközelebb áll hoz zánk, egy test, egy vér, egy lélek velünk. Osztályosa természe tünknek, sorsunknak. / ) E m ö g ö t t a k é p v i s e l é s m ö g ö t t I s t e n s z e r e t e t e á l l . Isten embereként vállalja a közösséget 254
254
3
253) R i t s c h l , M a n d e l , A n s e l m u s tanítását.
Kirn,
Stevens,
stb.
fogják
így f e l
25*) V i l m a r i . m . I I , 98. 1; V o g e l i . m . 35. 1; T h u r n e y s e n Eduard: V o m K r e u z u n d W i e d e r k u n f t C h r i s t i , 1939, 10. és 13. 1. A l t h a u s P. D o g m a t i k I I , 129. 1. D a s K r e u z C h r i s t i 146. 1. 2ä4/a) B e r t r a n d i . m . 489. 1. s k ö v . ; C r e m e r H e r m a n n e b b e n a k ö v e t e l m é n y b e n is, h o g y az elégtételt adónak abból a n e m z e t ségből k e l l származnia, a m e l y a v é t s é g e t elkövette, germán hatást lát. A törzs ( S i p p e ) b á r m e l y t a g j a helyettesítheti a vétkest. A z o n b a n m i n d e n i l y e n j o g i képzet m ö g ö t t a M e g v á l t ó hozzánk való tartozásában az Isten mindenkit kereső szeretete áll. Ezért hangsúlyozza A n s e l m u s , h o g y K r i s z t u s „az emberi természetet" vette f e l . Ezzel jelzi, h o g y műve m i n d e n k i r e k i h a t . C D h . I I , 8. S c h . 43, 17.
255
velünk és ezért h a t k i ez a képviselés m i n d e n k i r e . ) A kereszt eseményének legmélyebb t i t k a tárul f e l : a Megfeszített n e m csak kinyilvánítja Isten szent haragját a bűn fölött, hanem magára is veszi és elhordozza, m i n t a m i képviselőnk. ) 256
Anselmus az evangélium alapján egységben látja az emberJézust Isten Fiával, ezért olyan fontos neki, hogy az Isten-em b e r egy személy. Ugyancsak az evangélium fő híradását követi, a m i k o r a kereszthalált állítja a középpontba. H a figyelünk tanítására, csodálatosan naggyá lesz szemünkben a kereszt és m i alázatosan, de mégis hálásan b o r u l u n k le előtte. Ezzel n e m mellőzi Jézus életét, csak felismeri, hogy az Üdvözítő életéről szóló evangéliumi híradás m i n d e n részletében a kereszt felé m u t a t . A z csak természetes, h o g y olyan önálló érdeklődésre és értékelésre nem t a r t h a t számot Jézus földi élete, emberi n a g y sága, m i n t ahogyan azt H a r n a c k A d o l f gyakorolja és aminek hiányát kifogásolja Anselmusnál. H a hiányzik is az evangélium teljes üzenete, mégis h a l l u n k a Cur Deus homo-ban Jézus életének szépségéről és nagyszerűségéről, sőt arról is, hogy ez követendő példa is, de csak azoknak, akik már előbb megvál tásának érdemében és erejében részesedtek. ) 257
H a a Szentírás híradásához mérjük Anselmusnak Jézus Krisztusról való tanítását, feltűnik, hogy aránylag kevesebbet szól a feltámadásról, m i n t a keresztről. H a l l a n i h a l l u n k u g y a n róla, de nem kapja meg azt a helyet, amelyet az apostolok tanúságtételében elfoglal. Ezért azután a keresztről szóló ige hirdetése sem teljes, hiszen a golgotai áldozat t i t k a a feltáma dásban lesz igazán nyilvánvalóvá. K i k e l l egészítenünk a görög egyházi atyák tanításával, a m e l y b e n a feltámadás áll a közép pontban, m i n t a halál legyőzése, a halhatatlanság és örök élet napvilágrajutása. A m i l y e n fontos a bűn és a kiengesztelődés k i emelése, olyan szükséges, hogy nagypénteket húsvétnak fényé ben lássuk. Ez a győzelmes húsvéti h i t napjainkig megmaradt a k e l e t i orthodox keresztyénségben nemcsak húsvét ünnepének 255) M o b e r l e y - M o z l e y i b . 256) B ü c h s e l F r . c i k k e T h W N T I I I , 321. 1. ) H a r n a c k i . m . I I I , 3 5 1 . 1. A u g u s t i n u s m á r döntő j e l e n tőségében f e l i s m e r i a k e r e s z t eseményét. D e t r i n . 13, 15. és 19 M S L . 42, 1027; D e catech. r u d i b u s 4. és 22. s t b ; S c h l a t t e r A d o l f d o l g o z z a k i a halál próbatételének jelentőségét a h i t r e nézve, í g y a kereszthalálra n é z v e is. J e s u G o t t h e i t u n d d a s K r e u z 61. 1. s köv. 2 5 7
kiemelkedő, rendkívüli megülésében, hanem a gyönyörű, erő teljes, diadalmas hangú húsvéti énekekben. Hasonló hangokat csak a görög egyházi atyákkal r o k o n gondolkodású n y u g a t i a k nál, p l . N a g y Gergelynél és Luthernél találunk. ) A feltáma dással együtt háttérbe szorul a keresztyén reménység, a v é g sők várása, az eszkatológia. A z új életnek új magatartással, a jócselekedetekkel való azonosítása, ez az augustinusi örökség, gátat v e t az eljövendő jelent-formáló, a mostani életet m e g határozó jelentősége érvényesülésének. Krisztus, m i n t az utolsó ítélet Bírója elevenen él Anselmus szívében is, de m i n t az új teremtés hozója, a végleges győzelmet kiharcoló, Isten királyságát e földön felállító, mindeneket megújító Megváltó halványabb körvonalakban áll Anselmus előtt. A kiengesztelő dés csodája majdnem eltakarja a megváltás reménységét. Krisztus t i t k a tükröződik a C u r Deus homo-ban. De m i v e l az írás üzenete n e m t u d közvetlenül és teljesen szóhoz j u t n i , a j o g i r e n d érvényesülése félreérthetővé teszi Krisztus embersé gének döntő szerepét. Ugyancsak ezokból fenyeget az a vesze delem is, hogy a szentháromsági és Krisztusról szóló nagy dog mák tartalmának taglalásában a megkülönböztetések és m e g határozások elhalványítják az üdvösség történetével való össze függésüket és elméleti gondolatmunka és okoskodás tárgyává merevednek. Hellyel-közzel már Anselmus sem t u d ellenállni ennek a csábító kísértésnek, bár a Krisztussal való élő, személyes közösségének hatása állandóan erősen érezhető tanításában. Azonban a Krisztusról szóló bizonyságtevésben nem t u d o l y a n gátakat építeni, amelyek a későbbi fejlődést megóvhatták v o l n a az észszerűsítés veszedelmétől. 258
258) G y ö n y ö r ű b b az e g y i k r o m á n
húsvéti
v i a t d i n m o r t i , C a n t a t e D o m i n o 24. éneke.
himnusz:
Christos a i n -
12. fejezet. Anselmus bizonyságtételének szerkezete és írásszerűsége. Mielőtt összegeznénk Anselmus tanítása bíráló méltatásá nak eredményeit, állítsuk szemünk elé a C u r Deus homo rövid foglalatját. A z a kérdés mozgatja gondolkodását: miért lett Isten emberré? A felelet abból i n d u l k i , hogy az ember bűnbe esett. A bűne pedig az, hogy nem ad Istennek dicsőséget, azaz nem akar engedelmeskedni Isten akaratának. Isten igazságos sága azonban elégtételt követel. A z ember n e m tudja megadni, m i v e l képtelen a kötelesnél többet adni Istennek; még csak nem is gondolhat arra, hogy elégtételt adjon, azaz nagyobbat mindennél, a m i csak Istenen kívül v a n . Egyedül I s t e n szerez heti meg azáltal, hogy emberré lesz és igazsága szolgálatában halálra szánja magát, önfeláldozása felülmúl m i n d e n bűnt és ezzel fizeti meg az ember m i n d e n tartozását. Azért l e t t tehát. Isten emberré, hogy halálában kiengesztelődjék és bocsánatot szerezzen a bűn m i a t t elveszett és elkárhozott embernek. Ebből világosodik meg a szükségképpeniség végső értelme is. A z é r t k e l l e t t a Fiúnak m e g h a l n i a , m e r t s z e r e t e t t m i n k e t és helyettünk tökéletesen engedelmeskedett. ) Ebből az áttekintésből is világosan kitűnik Anselmus és ezzel egyúttal az egyetemes keresztyénség Krisztus váltságszerző haláláról szóló hiteles és hivatalos tanításának jellegzetes alakja. M i n d e n ízében I s t e n - k ö z p o n t ú , theocentrikus. A z élő Isten u r a l k o d i k mindenen, a k i rejtetten nyilatkoztatja k i magát és titokzatosan viszi véghez a kiengesztelődés művét. A z ember csak úgy j e l e n i k meg, m i n t akit a maga számára teremtett. Önmagában nincsen értéke és célja az embernek, csak Istenhez való viszonyában. A bűnbeesésben éppen a Teremtő és a te remtmény közötti személyes közösség tört szét. A z ember f e l lázadt és ellensége l e t t Istennek. Azonban ez a végzetes f o r d u 2 5 9
259) V o g e l
i. m. 20 1.
2ÖŐ lat nemcsak az ember természetét forgatta k i mivoltából, ha nem Istenre magára is hatott. Haragjával felel ezért a bűnre. Igazságossága alapján Istennek nincsen más cselekvése: csak szent haragja. Ebben a végzetes helyzetben következett be a kiengeszte lődés csodája. Isten elkezdett szabad tetszéséből egészen más ként cselekedni. V a l a m i páratlan, m i n d e n hasonlóságot nélkü löző, meglepő, előre k i nem számítható esemény történt. Isten szeretete haragjának félelmetes valósága ellenére érvényesült és a helyzet ezzel teljesen megváltozott. A z t idézte elő ez a gyökeres fordulat, hogy jóllehet halálosan komoly valóság a bűn, Isten szigorú ítélete alatt is áll, m é g i s új viszony támadt a szent Isten és a bűnös ember között. A bűnt n e m lehet ugyan az ember részéről jóvá, meg nem történtté tenni, Isten azonban könyörületességében alászállott a mélységbe, belépett a tör ténetbe és cselekedni kezdett: elvette és magára vette bűnün ket. Erről a csodáról tanúskodik az Újszövetség és ezt a csodát, m i n t eljövendőt h i r d e t i az Ószövetség. Isten engesztelést szer zett és ezzel megszűnt az ellenségeskedés. Megjelent Jézusban Istennek hatalmas, teremtő szeretete és ezzel ragyog f e l előt tünk igazában az ő dicsősége. „Kevés megváltás-tanítást bíráltak olyan keményen és bizonyos mértékig joggal, mint Anselmusét. Mégis nincs még egy tanítás, amely hűségesebben ragaszkodna az újszövetségi szemlélethez. E szerint az ember megváltásának a műve tel jesen Istennek a cselekedete" — állapítja m e g az anglikán Mozley. Hasonlóan ítél az evangélikus H e r m a n n Rudolf is: „Az érdem-gondolat veszedelmét Anselmusnál is észre kell vennünk. Mégis hatalmas tanítója a keresztyén hitnek, sőt a szabad kegyelemnek, mert mesteri módon viszi keresztül (em berileg szólva) a theocentrikus gondolkodásmódot és látást"V ) Most tárul f e l előttünk az igazi szakadék az evangélium világában élő Anselmus és a modern vallásosság világában mozgó szabadelvű theológia között. Ezt a két merőben ellen kező világot n e m lehet áthidalni. Semilyen rendszerben nem férnek meg egymás mellett. Másról, m i n t összeütközésről, k i békíthetetlen harcról n e m is lehet közöttük szó. A modern v a l lásos gondolkodás alapvető tétele, hogy nincs ellentét Isten és 260
2 6
« ) M o z l e y J . K . : i . c i k k 223. L ; H e r m a n n : u n d V o r b i l d 472. 1.
Christi
Verdienst
ember között. N e m egymással szemben állnak, hanem egymás mellett. Sőt, az ember lényének mélységeiben, személyének titokzatos legbensőjében van az isteni, vagy legalább is v a l a m i belőle, aminek a révén szinte rokonságban, benső kapcsolatban van az ember Istennel. Ezért a bűn se más, m i n t az emberi tudat zavara. Meghasonlás, a lélek megbetegedése. Az a tünete, szerintük, hogy nem látja az ember Isten lényének nyilván való jellemét: változhatatlan csupa-szeretetét. Valami változás nak csakugyan be k e l l következnie, de csakis az emberben. A z embernek k e l l megtérnie, tévedéseit belátnia; meg k e l l újulnia, hogy igazi l e l k i nyugalomhoz jusson. Ez a változás tehát pusztán az ember szívében zajlik. Csak erről t u d a modern theológia, igazi történésről azonban n e m . M i h e l y t történetről, eseményről v a n szó, zavarba jön és vagy elejti a történetet, m i n t a felvilágosodás, vagy óriási szellemi erőfeszítéssel át értelmezi, m i n t az eszményekből élő theológia. Ezzel azonban kivetkőzteti valójából a történetet, az egyszeri, esetleges, soha meg nem ismétlődő eseményszerű döntést. Theológiailag ezt az emberi változást a modern vallásosság úgy jelöli: „Krisztus bennünk". A z o n b a n nem az élő Krisztusnak, a K y r i o s - n a k a hivő szívben való titokteljes jelenléte ez, m i n t az Újszövetség ben, hanem a Krisztus-eszmének megvalósulása az emberi szel lemben és életben. A n n y i r a ember-központú ez a theológia, hogy m i t sem t u d kezdeni a kereszt titkával, a kiengesztelődés sel, „a K r i s z t u s helyettünk és értünk" örvendetes híradásá v a l . ) Botránkozás számára az evangélium fő híradása. Ezért ütköznek azután meg az evangélium világában élő Anselmus tanításán is. Nemcsak Schleiermacher, R i t s c h l és követőik, ha n e m jónéhány hitvallásos, bibliás theológus is, akik nem t u d tak teljesen megszabadulni a m o d e r n vallásosság bűvöletéből. Ezért állapítja m e g Aulén is, hogy „Anselmus kiengesztelődéstanítását a legtöbbször eltorzították és a legtöbb támadó inkább torzképet ostromolt, mintsem magát Anselmust". ) Anselmus tanítása, éppen m e r t hűségesen ragaszkodik a Szentírás tanú ságtételéhez, történeti, objektív kiengesztelődésről beszél. A b b a n az értelemben, hogy az e l s ő ' é s f ő az a t ö r t é n e t i e s e m é n y a g o l g o t a i k e r e s z t e n , a m e l y r a j t u n k k í v ü l és n é l k ü lünk, m a g á r a I s t e n r e n é z v e t ö r t é n t . Ebből elemezhet201
252
261) B r u n n e r 262) i. m . 147. 1.
i . m . 395. 1. B a r t h
K i r c h l . D o g m . I I , 135. 1.
jük k i Anselmus tanításának szerkezetét és vázát: ezáltal á döntő esemény által Isten magatartása is megváltozik. Azonban n e m v a l a m i l y e n emberi áldozat vagy teljesítmény m i a t t . I l y e n ről az evangélium m i t sem t u d . Egyesegyedül Istennek cselek vése következtében történik ez a változás. I s t e n m a g a s z e r e z e n g e s z t e l é s t és e z á l t a l e n g e s z t e l ő d i k k i . S e n k i s e m l e n n e képes a h a r a g v ó I s t e n t m e g e n g e s z t e l n i . Ez e g y e d ü l I s t e n n e k m ű v e , az ő k e g y e l m é n e k c s o d á j a . I s t e n t i t k a az a t é n y , h o g y a k e r e s z t e s e m é n y é b e n k i e n g e s z t e l ő d i k . I t t is, akárcsak a kinyilatkoztatásban csak egy a cselekvő: maga az élő Isten, ö a kezdeményező és a végre hajtó. Kizárólag az ő szeretete cselekszik, minden e m b e r i közre működés és hozzájárulás nélkül. Ugyanakkor azonban ez a meg váltó munkája őreá is, saját magára is visszahat: kiengeszte lődik. Aulén Gusztáv, a k i szinte úttörő a különböző tanítások mozgató főgondolatainak és szerkezetüknek vizsgálatában, úgy látta, hogy a c a n t e r b u r y - i érseknél az újszövetségi-egyházi bizonyságtételt megtöri a j o g i szellem érvényesülése. Isten cselekvését keresztezi az elégtétel, m i n t az ember részéről és az emberiség nevében hozott áldozat. Ez a megítélése azonban kiigazításra szorul. Egyrészt c a n t e r b u r y - i Anselmus A t h a n a sius n y o m d o k a i n halad, az ókori egyház evangéliumi bizony ságtevését szólaltatja meg, másrészt a jogi rend nála csak gátló és akadályozó, de n e m meghatározó és alakító tényező. F i g y e l met érdemel a Cur Deus homo tanítása szerkezetének megíté lésében H e i m Károly és Althaus Pál vitája. Ebben bontakoz nak k i előttünk a végső összefüggések. Jóllehet A l t h a u s komo l y a n veszi az ördög valóságát, a kiengesztelődés eseményében mégsem tulajdonít n e k i döntő szerepet. Csupán Isten haragjá nak és szeretetének feszültségéről beszél, amely azután a vált ságban oldódik f e l . A kiengesztelődés e szerint csaknem egy istenségen-belüli folyamatnak tetszhet. Valamelyest emlékez tet ez a felfogás az anselmusi Isten-kép feszültségére és az elég tételben való kiegyenlítődésére (compensatio). Ennek a szemlé letnek azonban H e i m szerint megvan az a veszedelme, hogy elvész a váltság csoda jellege, igazi történetisége és szinte olyan gondolati, eszmei mozgalommá lesz a kiengesztelődés, a m e l y ben a bűn is csak egy mozzanat, mégpedig átmeneti jellegű. A legnagyobb, legsarkalatosabb ellentétek is egy magasabb
egységben j u t n a k összhangra. Ä hegeli szellemű theológusoknak kísértését elkerüli ugyan Althaus, de a m i k o r i l y e n egyrétűen rajzolja m e g a váltságot, n e m az Újszövetség üzenetét érvényesíti, a m e l y m i n d i g kettősnek látja h i t b e n a valóságot. I s t e n az ö r d ö g g e l , a s ö t é t s é g h a t a l m a s s á g a i v a l k ü z d . A m i k o r a B i b l i a a bűnről beszél, u g y a n a k k o r a bűn n e k a f o r r á s á r a , az ö r d ö g r e i s r á m u t a t . E z z e l a m o z z a n a t t a l k i k e l l egészítenünk a kiengesztelődésről s z ó l ó t a n í t á s t , h o g y az ü d v ö s s é g e s e m é n y e i n e k t é n y e i t i g a z i m i v o l t u k b a n r a g a d h a s s u k meg. ) Heim megfigyelése elmélyíti Aulén csoportosítását is. A megváltás ról alkotott ember-központú (humanisztikus), erkölcsi érdek lődésű modern felfogással szemben áll m i n d Anselmusnak és a l a t i n egyháznak tanítása, m i n d pedig a görög egyháznak K r i s z tus harcáról és győzelméről való eleven, mozgalmas bizonyság tevése. A két utóbbi között is v a n különbség, azonban Aulén túloz, amikor Anselmust jogi színezetűnek t a r t j a az ókori egy ház Isten-központú és hitbeli jellegével szemben. E helyett helytállóbb és találóbb, ha az angol prímás tanítását egyvonalúnak m o n d j u k : Isten elsősorban önmagával áll szemben. Ezt a tényt vette észre néhány modern theológus, bár erősen t o r zítva adta elő és túlzó következtetéseket vont le belőle. Azért v e t i k el Anselmust, m e r t szerintük nála a váltság eseménye szinte „színjátszás, amelyet Isten játszik önmagával". ) Go romba félreértése ez a Cur Deus homo-nak, de mégis rámutat a hiányra, a feszültséggel teljes, kettős valóságon alapuló szemlé let nélkülözhetetlen voltára. Ennek a mélyenszántó fölismerés nek feldolgozása teszi azután L u t h e r n e k K r i s z t u s váltságáról szóló igehirdetését páratlan erejűvé. A reformátori theológia azzal közelíti m e g az Újszövetség gazdag híradását, hogy az anselmusi örökséget szervesen összekapcsolja a még régebbi hagyománnyal. K r i s z t u s áldozatával megfizette adósságunkat és egyúttal győzelmet aratott az ördög fölött. 263
264
Anselmus tanításának van tehát némi gyöngéje. Ennek ellenére nemcsak a maga korában korszakalkotó, hanem ma is k o m o l y meggondolásra számot tartó, m e r t Isten igéjének elévül263) H e i m K á r o l y : D i e H a u p t t y p e n d e r Versöhnungslehre, Z . T h . K . 1938. 304. 1. A l t h a u s P á l : D a s K r e u z C h r i s t i , kétféle átdol gozásban, továbbá: D a s K r e u z u n d d e r Böse. Z . f. s y s t . T h . X V , 2. 2€4) F u l l i q u e t G . : Précis d ' h i s t o r i e des d o g m e s , 114. 1.
2ÍÓ hetetlen és semmi áron el nem hagyható üzenetét tolmácsolja. Arról a kiengesztelődésről beszél, amelyben Isten igazságossága és könyörületessége összhangba kerül. C s a k e n n e k a t ö r t é n e t i t é n y n e k az a l a p j á n m e h e t v é g b e a m e g b é k é l t e tés, az e m b e r i s t e n e l l e n e s m a g a t a r t á s á n a k m e g v á l toztatása, a m i k o r a pártütő ember I s t e n s z e r e t e t é n e k a f o g l y a l e s z és e l f o g a d j a b ű n e i n e k b o c s á n a t á t , m i n t e g y e t l e n mentségét a végveszedelemben. A megváltás t ö r t é n e t i (objektív) vonása a lényeges. A m i n t a bűnbeesés eseménye I s t e n r e is h a t o t t , úgy a k i e n g e s z t e l ő d é s e s e m é n y e is I s t e n r e t a r t o z i k e l s ő s o r b a n : h a r a g j á t e l f o r d í t j a a bűnös e m b e r r ő l és f e l függeszti a h i v ő k f e j e fölül, h o g y s z e r e t e t e m e g m e n t h e s s e ő k e t . - F o n t o s az e v a n g é l i u m s z á m á r a i s a m i é l e t ü n k m e g v á l t o z á s a . M é l y és g a z d a g az a p o s t o l i t a n í t á s a „ K r i s z t u s b e n n ü n k " v a l ó s á g á r ó l és t i t k á r ó l . D e ez e l v á l a s z t h a t a t l a n u l e g y ü t t j á r a „ K r i s z t u s h e l y e t t ü n k és é r e t t ü n k " h i r d e t é s é v e l . A m i k o r a m o d e r n theológia széjjelválasztja a két mozzanatot és csak az előbbivel törődik, nemcsak alaptalan és a levegőben lógó lesz felfogása, hanem meg is másítja az ige üzenetét. Anselmus tehát helyesen h i r d e t i , hogy a k i e n g e s z t e l ő d é s az a s z i l á r d alap, a m e l y r e I s t e n m i n d e n további munkája, cse l e k v é s e és a j á n d é k a t á m a s z k o d i k . Anselmusnak ezt a szándékát világosan felismeri L u t h e r is, a m i k o r magvas rövidséggel foglalja össze a Cur Deus homo t a r talmát: „Lehetetlen az embernek a bűnért való elégtétel nél kül üdvözülnie. Ugyancsak lehetetlen az is, hogy az ember elég tételt tudjon adni, vagy meg tudja fizetni vétkes tartozását; tehát lehetetlen Krisztus nélkül üdvözülni és így szükségkép pen egyedül általa nyerhetünk váltságot". ) A bibliai, azaz 265
265) L u t h e r széljegyzete az Opuscula Anselmi-hez, 1513—1516. között, M . 9, 108, 7. S u m m a o p u s c u l i C u r deus h o m o . 1. S u p p o s i t i o h o m i n e m esse c r e a t u m a d r e c t i t u d i n e m e t a d hoc o r d i n a t u m sic a deo c. 4 p r i m i e t 4 s e c u n d i e t q u a s i i n f i n e X V I I I , p r i m i . 2. S u p p o s i t i o : hominem pecasse et sine p e c c a t o n o n posse v i v e r e . 1. P r o p o s i t i o : hominem impossibile esse sine p e c c a t o r u m s a t i s f a c t i o n e s a l v a r i c. XI, XII, XIII, ac c u m f i n e X V I I I . 2. P r o p o s i t i o : I m p o s s i b i l e esse h o m i n e m posse s a t i s f a c e r e v e i s o l v e r e d e b i t u m X I X , u s q u e a d f i n e m p r i m i . C o n c l u s i o : Ergo s i n e C h r i s t o i m p o s s i b i l e est s a l v a r i et n e c e s s a r i o p e r i p s u m redimi.
Hi történeti, objektív váltságról szóló tanitás jellemzője, hogy megőrzi csorbítatlanul a kereszt titkát és imádattal b o r u l le előtte. N e m kíséreli meg a lehetetlent, hogy saját gondolatai v a l megokolja és megmagyarázza, hanem egyszerűen, alázato san körülírja és titok-voltát tiszteletben tartva, f e j t i k i üzene tét. Anselmus is meghagyja t i t o k n a k a váltság titkát, a m i k o r az a fontos előtte, hogy v a n v á l t s á g ! és n e m : hogyan l e t t . A fő a kiengesztelődés ténye és n e m a mikéntje. A z utóbbinál is megpróbálja ugyan Anselmus az ige üzenetének n y o m o n köve tését, de tudja, hogy i t t hamarosan áthághatatlan sorompóba ütközik. A z t is világosan tudja azonban, hogy ha ebben a má sodlagos kérdésben adós m a r a d is a felelettel, vagy felelete n e m meggyőző és nem teljesen kielégítő, csöppet sem zavarhatja azt a bizonyosságát, hogy egyedül K r i s z t u s halála az alapja éle tünknek és üdvösségünknek. Anselmus nem ad részletesen k i dolgozott dogmatikai fejtegetést a kiengesztelődésről, hanem csak a fővonásokat húzza meg biztos kézzel. Ezeket azonban k i k e l l , de k i is lehet egészíteni az ige gazdag tartalmával. Továbbá az is megbecsülendő értéke tanításának, hogy n e m magához akarja láncolni a hívőket, m e r t jól i s m e r i munkájá nak korlátait. N y i t v a hagyja ezért a lehetőséget, hogy v a l a k i más jobban meg tudja ragadni ezt a magasztos tárgyat és j o b ban m e g tudja h a l l a n i a Szentírásból az igazi, tárgyszerű kér déseket és feleleteket. ) 266
A z a végső kérdés, a m e l l y e l szemben Anselmus kiengesztelő désről szóló tanításának h e l y t k e l l állania, vájjon írásszerű-e? I t t is a legellentétesebb megítélések mérkőznek egymással. A m o d e r n theológusok szerint a Bibliával ellentétes elmélet a tanítása. Igazi ész-hivő Anselmus, a k i ritkán idézi a Szentírást és még r i t kábban ragadja meg a szöveg igazi, szószerinti, történeti értel m é t . ) Viszont a protestáns o r t h o d o x i a és a m u l t század hagyo mányőrző-hitvallásos theológusai közül többen írásszerűnek ítél ték tanítását. ) A c a n t e r b u r y - i érsek theológia jának és módsze rének vizsgálata nyilvánvalóvá tette, hogy nem lehet racionalis tának tartanunk, sőt azt is, hogy a Szentírással való szoros k a p csolata nélkül egyáltalában nem lehet tanítását helyesen m e g értenünk. A Cur Deus homo-ban és a többi írásában m i n d e n 207
268
2 6 6
) F u n k e alapján H e i n r i c h s i . m . 21. 1. 267) R i t s c h l i . m . I , 33; N a g y B é l a i . m . 35. 1. 26«) H u t t e r u s r e d i v i v u s , 1859, 255. 1.; 261. 1.; 254. 1.
e l v i kijelentésnél világosabban beszél maga az elvégzett m u n k a . M i n d e n gondolatmenetének alapja és forrása a b i b l i a i h i t ; ugyanakkor munkásságának végső megítélő mértéke maga a Szentírás. Világosan mutatja ezt Boso szerepe a Cur Deus homo-ban. A z a feladata, hogy lépésről-lépésre felülvizsgálja a m u n k a eredményeit az Írás alapján. „ A Szentírás úgy erősít meg m i n d e n olyan igazságot, amelyet az értelem feltár, hogy vagy nyilvánvaló módon helyesli, vagy legalább is nem zárja k i . " ) G y a k r a n idézi Anselmus, hogy a m i ellenkezik az írás sal, az sohasem mehet igazságszámba, hanem minden bizonnyal tévedés. ) Anselmus theológiai munkája az í r á s t h e o l ó g i á j a akar l e n n i . E nélkül egyszerűen nincsen theológia, hanem csak e m b e r i felelősségű — és így végeredményben felelőtlen — okoskodás. Valóban, Anselmus olvasása közben nem az ember önbizalma, értelme erejében és képességeiben való bizakodása, hanem Isten kinyilatkoztatásának csodája lesz naggyá az olvasó szemében. írásai is a Biblia központi kérdéseivel foglalkoznak: a kinyilatkoztatás és kiengesztelődés t i t k a i v a l . Szinte egy-egy gyújtópontba foglalja össze az evangélium üzenetét, ahonnan teljesen megvilágosodhatik. ) Mindez igenlően dönti el az írásszerüség kérdését. A v é g leges ítélethez azonban meg k e l l fontolnunk még a következő ket. Egyrészt Anselmus sokszor tervszerűen és szándékosan megy tovább a B i b l i a híradásánál. Nemcsak közvetlen üzenetét dolgozza f e l , hanem következményeit is megvonja, így p l . „A Szentlélek eredetéről" szóló írásában. K i f e j t i azt is, ami a sza v a k mögött v a n és sokszor merőben más szavakkal, új fogalmak k a l próbálja megragadni a Biblia tartalmát. I l y e n k o r nem t e k i n t i írásszerűnek mondanivalóját, bár i l y e n k o r is az a döntő, hogy semmiféle eredmény se ellenkezzék a Szentírás szavaival. ) Természetesen más ez az elmélkedés, ha n e m is ütközik össze a Bibliával, m i n t az írás magyarázata, a m i alapvető feladata a theológusnak. Másrészt számba k e l l vennünk azt is, hogy a X I . században bizonytalan és elmosódott a határ Isten igéjének tekintélye, a Szentírás és azután a többi egyházi tekintély i l l e 2 6 9
270
271
272
269) 270) 271) gondunk 272)
D e c o n c o r d i a Qu. I I I , M S L . 158, 528. C D H . I , 18. Seh. 28, 17; D e c a s u d i a b . 2 1 , L . 4 1 . j e g y z e t . írásai b e v e z e t ő k a szentírás megértésére. D e v e r i t a t e . A f ő a Szentírás tanulmányozása l e g y e n . E p i s t . I , 2. D e p r o c e s s i o n e Sp. S. 20.
tékességének és egymáshoz való viszonyának kérdésében. Ez a történeti megértés természetesen n e m m e n t f e l minket, hogy t a r t a l m i szempontból csorbítatlanul érvényesítsük Anselmus tanításának az Írás alapján való mérlegelését. Anselmus az Isten igéjével való foglalkozást nemcsak a gyülekezeti tagok személyes hitéletében, hanem a theológiai tanulmányok rendjében is a központba állította. Az ő hatásá nak köszönhető, hogy a B i b l i a magyarázása az egész közép k o r o n végig megtartotta vezető helyét a theológiai tanulmá n y o k b a n . ) Ugyanakkor a bec-i mester és apát a Szentírás megértésében és tartalmának kifejtésében korának gyermeke. A z egyházi élet gyújtópontjában a dogmák állanak és ezek nemcsak irányítanak a B i b l i a helyes felfogására, hanem egye nesen u r a l k o d n a k a hiten. Anselmus u g y a n látja, hogy p l . a Krisztusról szóló dogmák az Írásnak Jézus Krisztusról való tanúságát f e j t i k k i , de számára is erősen jogi tételszerű a tekintélyük és h a t a l m u k a l e l k i életében. A z így értelmezett tanbeli hagyomány akadályozza azután meg, hogy igazán f i g y e l hessen a Szentírásban megszólaló igére. Még jobban gátolták az írásnak élő, személyes közvetlen megértését az írásmagya rázat nagy tekintélyei: Augustinus és H i e r o n y m u s . Origenes óta lábra k a p o t t a szöveg képletes értelmezése, a szószerinti értelem h e l y e t t különféle önkényes „mélyebb" tartalmaknak feltárása. Maga Augustinus is inkább csak alapnak t e k i n t i az igét, amelyre felépítheti merész és bámulatos elmélkedéseit. Micsoda hatalmas okoskodás-tömkeleg r a j z i k p l . a Vallomások ban Genezis 1. körül. Csodálatos mélység, megragadó hév, nagyvonalú bölcselkedés, m i n d e n v a n benne, csak az igére való alázatos, egyszerű, gyermeki figyelés és hallgatózás hiányzik. I l y e n iskolában járt a canterbury-i érsek is és azért nem csodál kozhatunk, hogy ő is ezen a csapáson jár. A z egyes igehelyek f e l fogása joggal bírálható tehát Anselmusnál is, akár a többi egy házi atyánál v a g y skolasztikus theológusnál. Sőt a tárgyilagosság hoz tartozik az is, hogy még a reformátorok írásmagyarázatát is elmélyítette, néhol helyreigazította a b i b l i a i tudományok f e j lődése. E l l e n b e n éppen olyan világosan m e g k e l l látnunk azt is, hogy a B i b l i a fő üzenete, a kinyilatkoztatás központi tartalma, a kiengesztelődés történetének döntő mozzanatai az ókori egy273
2 7 3
} Z o l t á n - V e r e m u n d : S z e n t A n z e l m , 68. 1.
ház hitvallásai és dogmái révén uralkodó helyet kapnak A n s e l mus theológiajában és így, ezeken keresztül mégis a S z e n t í r á s h a t á r o z z a m e g g o n d o l k o d á s á t és b i z o n y s á g t e v é sét — néha még tárgyszerűbb módon, m i n t sok m o d e r n theológusnál, akik abban a hiszemben voltak, hogy az egész B i b l i a szellemének megfelelően dolgoznak, holott valójában a k o r szellem eltakarta előlük a B i b l i a igazi értelmét és üzenetének igazi jelentőségét. A n s e l m u s váltságról szóló tanítását írásszerű nek k e l l m o n d a n u n k , m e r t főbb m o z z a n a t a i b a n lé n y e g b e v á g ó b i b l i a i i g a z s á g o k a t tolmácsol. Mondani valója összhangban v a n a B i b l i a központi üzenetével. A z újplátói hagyomány és a jogi rend szelleme i t t - o t t bénítóan hat ugyan reá, de munkásságára mégis, ennek ellenére, az ige nyomja rá bélyegét. A n s e l m u s j e l e n t ő s é g e é p p e n az, h o g y az a u g u s t i n u s i k e g y e l e m - t a n í t á s t Krisztus e l é g t é t e l é v e l a l a p o z z a m e g és K r i s z t u s halálával h o z z a s z ü k s é g s z e r ű összefüggésbe. Ezzel előkészíti a k e g y e l e m r ő l szóló tanítás ígeszerübb kidolgozását és e l m é l y í t é s é t . Isten ingyen való kegyelme azért olyan drága, m e r t Isten olyan nagy árat fizetett érte. A bűn bocsánat nagysága és csodája lesz naggyá szemünkben, a m i k o r Anselmus ujjmutatását követve észbe vesszük, hogy Istennek m i l y e n sokba került a bűnbocsánat meg szerzése. A kiengesztelődésről szóló üzenet k o m o l y a n v é tele vetette meg az alapot a reformáció számára, hogy igazán és elevenen hirdethesse a h i t által való megigazítás vigaszta lását és örömhírét. E nélkül az alap nélkül okvetlenül eltorzul és elferdül a merő kegyelemből, egyedül h i t által való meg igazítás tanítása. A r e f o r m á c i ó ü g y é n e k t i s z t á z á s á n á l tehát n e m nélkülözhetjük A n s e l m u s tanítását sem. U g y a n a k k o r e t a n í t á s m a r a d a n d ó és m i n d e n i d ő r e szóló becse m e l l e t t m e g k e l l látnunk azt is, h o g y n e m t o l m á c s o l j a c s o r b í t a t l a n u l az Ú j s z ö v e t s é g h í r a d á s á t . A katolikus theológia sokallja az ige üzenetének m e rész megszólaltatását. Janssens Lőrinc szerint tompítani és eny híteni k e l l a c a n t e r b u r y - i érsek felfogását, különösen Isten haragjáról és a belőle folyó szükségképpeniségről. ) Ellenben 274
274
) „Végül ez a munka, a Cur Deus homo, néhány tételének mér sékletével, o legszebbek közé tartozik, amelyeket valaha is lángelme
a reformátori evangélikus theológia véleménye az, hogy m i n d e n é r t é k é n e k m e g b e c s ü l é s e és h á l á s e l f o g a d á s a m e l l e t t is, k i e g é s z í t é s r e s z o r u l A n s e l m u s b i z o n y s á g t e v é s e . E z a t o v á b b é p í t é s és e l m é l y í t é s az e v a n g é l i u m alapján n e m c s a k lehetséges, h a n e m valóban m e g is történt L u t h e r n a k a G y ő z ő Krisztusról szóló i g e h i r d e t é s é b e n . L u t h e r útmutatása egybevág Anselmus szándékával: egyikőjük sem akarta, hogy mondanivalójukat mindenestül átvegyék a többi keresztyének, egyszerűen ismé telgessék és szajkózzák. A bec-i mester és apát váltig azon volt, hogy tanítványait ne saját személyéhez, hanem az íráshoz k a p csolja. Ez a törekvése jelentkezett elszántabban, határozottab b a n és világosabban a reformátorban. A legélesebben t i l t a k o zott az ellen, hogy az ő írásaival foglalkozzanak az ige helyett. K e r e s z t y é n h i t c s a k o t t v a n és i g a z i t h e o l ó g i a i m u n k a c s a k o t t l e h e t s é g e s , a h o l e g y e d ü l és k i z á r ó l a g az é l ő i g é h e z v a g y u n k kötve. Ez a z z a l a g y a k o r l a t i k ö v e t kezéssel jár a m a i t h e o l ó g i a i munkára nézve, h o g y nekünk a v á l t s á g r ó l szóló tanításban is n a g y o b b t e r e t k e l l a d n u n k az í r á s m a g y a r á z á s á n a k és a n n a k megfelelően kell kidolgoznunk igehirdetésünket. Ebben a feladatunkban a reformátor adja u g y a n a d ö n t ő i r á n y í t á s t és t a n í t á s t , d e u g y a n a k k o r s z ü k s é g ü n k v a n a z o k r a a t e r m é k e n y í t ő ö s z t ö n z é s e k r e és g a z d a g í t ó hatásokra is, a m e l y e k o l y a n b ő v e n á r a d n a k A n s e l m u s m ű v e i b ő l . K r i s z t u s keresztjéről szóló b i zonyságtevése, a C u r Deus homo, az egyház története nagy tanítóinak sorába állítja c a n t e r b u r y - i Anselmust. N e m kerül hetjük el ezért m i sem, hogy reá ne hallgassunk, kérdéseit újra fel ne vessük és ismételten át ne gondoljuk. Határozott segítsé get j e l e n t számunkra, ha tőle is t a n u l u n k , viszont nekünk is v a n n a k kérdéseink, amelyeket vele szemben is el k e l l m o n d a n u n k . A z egyház élete nemcsak a ma élő, hanem a m e g dicsőült hivőkkel való párbeszédből is áll. H a ez a beszélgetés az ige hallatára és az ige u r a l m a alatt folyik, akkor bizonyosan gyümölcsöző lesz. M e r t Anselmus nevelői és tanítói k e g y e l m i ajándéka és szolgálata az, hogy I s t e n kinyilatkoztatásának, a (ingenium)
és
kegyesség
S u m m a t h e o l o g i c a , I , 43. 1.
(pietas)
a Megváltó
dicsőségére
alkotott"
bűn hatalmának, a kiengesztelődés csodájának, a Krisztus t i t kának megismerésében olyan kérdéseket ébreszt bennünk, a n n y i r a gondolkodóba ejt és kimozdít m i n k e t megszokott véle kedésünkből, hogy szinte odahajt az Evangéliumhoz, hogy m e g újult f i g y e l e m m e l és m i n d i g friss áhítattal keressünk feleletet, mélyebb megértést és megvilágosítást a m i n d i g meglepő, m i n d i g újra megszólaló, élő Igétől.
in.
RÉSZ.
Anselmus tanítása az egyház történetében. 13. fejezet. Anselmus és az ókori egyházi atyák bizonyságtevése. Anselmus tanításának jelentőségét csak a theológiai előz mények számbavételekor mérhetjük le. N y o m o n k e l l kísérnünk ezért az egyház igehirdetését, amely a váltság körül forgott mindig, valahányszor az ige megeleveníthette a gyülekezete ket. A történeti képnek felvázolása közben azonban h e l y r e k e l l igazítanunk a m o d e r n theológia egyoldalú szemléletét és világ nézetileg irányított értékelését. ) Ritschl A l b e r t és követői szinte egyöntetűen félremagyarázzák az első évezrednek a Krisztus szerzetté váltságról szóló tanítását és így önkényesen állítják vele szembe Anselmusét. Ritschl főművében, a „Recht fertigung u n d VersÖhnung"-ban teljesen mellőzi az ókori egy ház bizonyságtételét, m e r t az egyházi atyák igehirdetését és fejtegetéseit össze n e m függő, sőt ellentmondó gondolatok szö vevényének tartja. A c a n t e r b u r y - i érsekkel kezdi a tárgyalást, mert szerinte elsőízben ő dolgozott k i kiépített „elméletet" a kiengesztelődésről. „Érdeméül" azt t u d j a be, hogy felülemelke d i k a görög szemléleten. N e m a „létnek", a „természetnek" vál tozásairól beszél, hanem egy magasabbrendű, m e r t j o g i szel lemű gondolatrendszert alkot. Anselmus tanítása haladás ugyan az előzőkhöz képest, de csak átmeneti jelentőségű. A f e j lődés túlmegy rajta. A csúcsponton a modern theológia áll. I t t válik a megváltásról való felfogás teljesen „szellemi"-vé, azaz 1
!) A u l é n k e z d e m é n y e z i a m o d e r n theológusok által kialakított, hosszú időn keresztül s z i n t e kizárólagosan „ t u d o m á n y o s n a k " tartott képnek felülvizsgálatát, i . m . 5. 1. A z o n b a n nagyszerű meglátásai m e l l e t t észre k e l l v e n n ü n k a szabadelvű kovász m a r a d v á n y a i t is és ezért felfogását néhány p o n t o n k i k e l l igazítanunk.
erkölcsi jellegűvé. Különösen azt emeli k i ez a szabadszellemű világnézet, hogy leszámolt a Cur Deus homo-ban az ördögnek adott váltságdíj képzetével, sőt egyáltalában kirekesztette az ördögöt a kiengesztelődés lefolyásából. Ezzel megtörte Ansel mus az ördögben való hitnek majd ezer éves uralmát a theológiában és u t a t egyengetett a felvilágosodás „tiszta egy Isten h i t e " felé. A z értelem felfedezésétől megmámorosodott ember az ördög félelmetes valóságában csak „babonát" látott és a theológus számára sem látott fontosabb feladatot, m i n t hogy megtisztítsa a „vallásos h i t e t " m i n d e n i l y e n „képzeletszerű és m i t o l o g i k u s " elemtől. Ez a modern felfogás abba a téves hitbe ringatott azután néhány kutatót, hogy Anselmus is szövet ségesük. ) 2
Nekünk azonban a modern theológia elfogultsága nélkül k e l l szemügyre vennünk a történeti valóságot és semilyen tet szetős föltevés kedvéért sem másíthatjuk m e g a tényeket. Ezért k e l l figyelnünk az egyházi atyákra is, m e r t nélkülük érthetet len Anselmus munkássága. Az ókori egyház jellegzetes igehir detése a Krisztusban lett váltságról több m i n t egy évezreden keresztül hangzott. Akármennyire változatos is ez a tanítás, a sajátságos főgondolatok állandóan ismétlődnek. A l e g s z o r o s a b b k a p c s o l a t b a n l á t j á k K r i s z t u s s z e m é l y é t és m ű v é t , m e r t e l e v e n e n c s e n g f ü l ü k b e n az Ú j s z ö v e t s é g k ö z p o n t i h í r a d á s a : az é l ő I s t e n k i n y i l a t k o z t a t t a m a gát, m é g p e d i g a n á z á r e t i J é z u s b a n . A n a g y d o g m á k n e m az e l v o n t o k o s k o d á s o k b a n g y ö n y ö r k ö d ő , s z e m lélődő görög természet vágyából eredtek, hanem éppen a k i n y i l a t k o z t a t á s n a k e g y s z e r i t ö r t é n e t i ese ménye h o z t a őket létre. A Szentháromságról és K r i s z t u s kettős természetéről szóló dogmák azok k a l a k é r d é s e k k e l t u s a k o d n a k , a m e l y e k e t az a p o s t o l o k híradása v e t e t t föl. N e m áll tehát H a r n a c k A d o l f tétele, h o g y ezek a dogmák a g ö r ö g s z e l l e m alkotásai, a m e l y e k az „ e g y s z e r ű e v a n g é l i u m o t " eltorzítják. Az kétségtelen ugyan, hogy megszövegezésükben szóhoz j u t a g ö r ö g s z e l l e m is, de é p p e n e z e k a d o g m á k e m e l t e k és e m e l n e k m a i s g á t a t m i n d e n ó - és ú j a b b k o r i f é l r e m a g y a r á z á s e l l e n . A d o g m a az e g y h á z h i 2
) R i t s c h l A. i . m. I , 22. és 32. 1.
v a t a l o s t a n í t á s a és ü n n e p é l y e s h i t v a l l á s a . A k i n y i latkoztatás titkát h i r d e t i , a m e l y messze felülmúlja az é r t e l e m f e l f o g ó k é p e s s é g é t . E z e k a d o g m á k s z a b n a k h a t á r t az e m b e r i s z e l l e m m o h ó v á g y á n a k és s z e r telen követelésének, a m e l y m i n d e n t meg akar r a g a d n i és h a t a l m á b a e j t e n i . A m e g b o t r á n k o z t a t ó k e reszt tükröződik ezeknek a dogmáknak a kialakulá sában.*) Az első évezred Krisztusról szóló tanítása a Biblia fő hír adását szólaltatja meg: az Ige testté lett! Ez a főkérdése I r e naeusnak: Isten F i a „vájjon miért szállott alá hozzánk?" ) Erről gondolkodik és ezt próbálja megvilágítani a legtöbb egyházi atya. Ezért találunk olyan g y a k r a n „az emberré levésről" (de incarnatione) szóló írást az első századokban. Ez a szívügye annak az Athanasiusnak is, akinek olyan nagy része v o l t a dogma kialakulásában. 4
Az Ige, a Logos t i t k a izgatja elsősorban az egyházi atyákat. A z ókori világ alkonya a „logos" hirdetésétől visszhangzott. M i n d e n bölcseleti irányzat és vallásos mozgalom új és újabb értelmezését kiáltotta bele a szellemi vetélkedés kavargó vá sári zsivajába. Élesen kiválik azonban ebből a hangzavarból a jánosi Logos: az élő Isten nekünk szóló beszéde a názáreti Jézus személyében. G i l g k i m u t a t j a , hogv már az apologéták munkásságának ez a központja. Még világosabban elhatárolja azonban a b i b l i a i Logos hirdetését a különböző logos-okoskodásoktól és logos elképzelésektől Irenaeus. I s t e n e l j ö v e t e l e és c s e l e k v é s e az I g e . ö hidalja át azt a feneketlen tátongó sza kadékot, amely a bűnbeesés következtében elszakítja egymás tól Isten és az embert. A bűn m i a t t nincsen többé út az ember től, innen alulról, fölfelé az Istenhez. A z ember nem bír föl emelkedni. O l y a n sötétségbe b o r u l t értelmünk, hogy még t a pogatódzva sem j u t h a t el az élő Istenhez. D e megtörtént a k e 3) H e l y e s e n látja m e g a dogmák természetét A l t h a u s (Dogmat i k I I . 135. 1.), d e i g a z i fontosságuk csak a k k o r tűnik k i , h a n e m c s a k a d o g m a t i k a e g y részének tekintjük őket, h a n e m az alapvetés szerves és nélkülözhetetlen tényezője. E r r e t e t t kísérletet Barth. (Kirchliche D o g m a t i k , I , 1, 3 1 1 . 1 és k ö v . ) 4
) A d v e r s u s haereseos I I , 14. A z egyházi a t y á k tanításának m o d e r n
félreértéseit k e z d i e l kitisztázni B r u n n e r
L m. 114. L
E. i . m
219. 1. és G i 1 g
A.
gyelem csodája: Isten eljött hozzánk, megszólított m i n k e t és ezzel megismertette magát velünk. „Sehonnét máshonnan nem tudhatnánk, hogy kicsoda Isten, ha a mi tanítónk, aki maga az Ige, emberré nem lett volna. Mert senki emberfia nem tud az Atyáról beszélni, csak az, aki az ő tulajdon Igéje." ) Az irenaeusi kifejezést, — ő a m i tanítónk, — nem szabad a felvilá gosodás óta meghonosodott értelemben venni, m e r t nyomaté kosan szemünk elé állítja a galliai püspök, hogy Jézus n e m pró féta, aki az Igét h i r d e t i és az Igére mutat, hanem ő maga az Ige. Élete és cselekedetei, szenvedése és halála n e m más, m i n t Istennek hozzánk intézett beszéde. 5
A K r i s z t u s r ó l szóló tanítás a l a p j a a váltság tör téneti eseménye. Istenségének vallása azt j e l e n t i , h o g y e g y e d ü l I s t e n a d h a t j a n e k ü n k az ü d v ö s s é g e t . H a n e m I s t e n a j á n d é k a az ü d v ö s s é g , a k k o r n e m l e h e t n e b i z o n y o s s á g u n k róla. ) E z z e l e g y ü t t jár a K r i s z t u s valóságos ember-voltáról szóló hitvallás. A z t j e l z i - ez, h o g y I s t e n é p p e n n e k ü n k s z ó l o t t , sőt v a l ó b a n e l is j ö t t h o z z á n k . „Véghetetlen szeretetéből azzá lett, amik mi vagyunk, hogy mi is olyanná lehessünk, ami lyen ő." ) 6
7
Irenaeusnak és a nyomában járó összes többi egyházi atyának tanítására jellemző, hogy elválaszthatatlan egységben látják az emberré levés csodáját a kereszt eseményével. Téved tek a dogmák kialakulásának újabb történetírói, a m i k o r azt tételezték föl róluk, hogy háttérbe szorították a keresztet és a kiengesztelődést. Isten kinyilatkoztatásából megismerjük, hogy kicsoda ő; azonban igazán sajátunkká akkor lesz ez a megisme rés, ha közösségbe kerülünk vele. Ez. megy végbe a váltság munkájában. A n n y i igazság v a n csak Harnack felfogásában, hogy a fő-üzenet a megszabadítás és a rabságból való kiváltás. 5) i b . V , 1, 1.; Nagyságos voltában nem ismerhető meg az Isten, mert lehetetlenség számunkra, hogy fel tudjuk mérni az Atyát; szere tetéből azonban, még pedig Igéje által, elvezet minket magához, hogy engedelmeskedve megtanuljuk, milyen nagy ő, az Isten. I V , 20, 1. Az Ige mutatja meg nékünk az Atyát, láthatóvá és megfoghatóvá teszi számunkra. Ami láthatatlan a Fiúban, az az Atya és ami az Atyából látható, az Fiú. i b . I V , 6, 6. e
) Nyomatékosan kidolgozza A u l é n . B r u n n e r
7) i b . I I I , 19, 1. és I V , 33, 4.
és
Gilg.
Ä kiengesztelödesról csak m i n t következményről szólnak. Ezen a ponton tűnik k i az ókori egyház bizonyságtevésének legjel legzetesebb t a r t a l m a : Krisztus szenvedése és áldozati halála nem más, m i n t harc és győzelem. H a r c azokkal az isteneilenes zsarnoki h a t a l m a k k a l , a sötétség birodalmának félelmetes szel l e m i erőivel, amelyek gúzsba kötik és rabszolgává teszik a bűn beesett embert. H a r c közelebbről a bűnnel, rettenetes követ kezményével, a halállal és mindezek fejedelmével, az ördöggel. ) Az Üjszövetség alapján kénytelenek az egyházi atyák erről a kettősségről beszélni: az é l ő I s t e n s z e m b e n á l l a S á t á n n a l . Isten királysága és a Sátán b i t o r o l t birodalma között dúl a harc. A z ördög szembeszáll mindennel, a m i az Istené. Hadako zik munkája ellen, keresztezi akaratát. U g y a n a k k o r az ördög az embernek is ellensége. Ellene tör, meg akarja ejteni, hogy megfossza az üdvösségtől. Hogyan j u t o t t az ember i l y e n hely zetbe? Maga zuhant bele ebbe a rabságba, m e r t eltaszította magától a kegyelmet és fellázadt Isten akarata ellen. Ezért en gedte Isten, hogy i l y e n álnok rabtartó k a r m a közé kerüljön. Kiszolgáltatott préda l e t t az ember, Isten igazságossága a Sátán hatalmába adta, m i v e l engedett a Kísértő csábításának. A m i k o r az ókori egyházi theológusok erről a kettősségről beszélnek, Isten és az ördög harcáról, Isten szentségét h i r d e t i k , amely nem fér meg a bűnnel. Isten nem tűri, sőt gyűlöii. Kíméletlenül ellene tör, hogy megsemmisítse. K r i s z t u s m ű v e az, h o g y s z e m b e s z á l l e z e k k e l az isten-ellenes rontó h a t a l m a k k a l , a sötétség erőivel. Egész élete n e m más, m i n t ezekkel vívott szakadatlan, kés hegyig menő ádáz harc. A döntő összecsapás a kínszenvedésben és a golgotai kereszten történt. A győzelem azonban a K r i s z tusé lett. Ennek a jele a feltámadás. Mély t a r t a l m a v a n K r i s z tus győzelmének. Ezek az ördögi ártó hatalmasságok, jóllehet az Isten ellenfelei, mégsem önállóak, mégsem függetlenek Istentől. Fellázadtak u g y a n Isten u r a l m a ellen, de a M i n d e n ható mégis kezében t a r t j a őket. M i n d e n acsarkodó dühük és 8
a
) A bűn, halál, ö r d ö g hármasságával találkozunk Luthernél is. D e ő azáltal m é l y í t i e l az ókori e g y h á z i felfogást, h o g y az i s t e n e l l e n e s h a t a l m a k k ö z é s o r o l j a a törvényt, a m i M a r c i o n óta e l m a r a d , és I s t e n haragját, m e g s z ó l a l t a t v a ezzel az e v a n g é l i u m t e l j e s p a r a doxiáját. . . . .
m ellenségeskedésük ellenére, akarva-akaratlanul az Isten harag jának eszközei, szent ítéletének végrehajtói. Poroszlók, akik által Isten az emberek engedetlenséget és hűtlenségét bünteti. A m i k o r Jézus l e g y ő z i ezeket a k e r e s z t e n , a k k o r v a l ó jában I s t e n haragját győzi le. A z s a r n o k i h a t a l m a k bilincseiből való megváltás u g y a n a k k o r Isten szere t e t é n e k d i a d a l a I s t e n k á r h o z t a t ó í t é l e t e és h a r a g j a f ö l ö t t . A z ember méltán rászolgált a kárhozatra, Isten igaz ságossága is megköveteli az ítéletet, mégis, csodaképpen, Isten szeretete hatalmasabbnak bizonyult, m e r t keresztültörte a bűn és a harag szörnyű valóságát. Isten cselekszik a kereszten, még pedig Isten szeretete. Á m a váltság eseménye őreá magára is hat: Isten kiengesztelődik. K r i s z t u s g y ő z e l m é b e n I s t e n s z e r e t e t e g y ő z ; I s t e n kiengesztelődik a szabadítás b a n . Ez a mélységes tartalma az egyházi atyák váltságról szóló igehirdetésének. Ezt foglalja össze tömören Irenaeus: „Azért öltött az Ige testet, hogy megölje a bűnt, lefegyverezze a halált és életet szerezzen az embereknek". ) A Sátán legyőzéséről és a belőle folyó kiengesztelődésről beszél A u g u s t i n u s is. „A bűnök elkövetése Isten igazságos haragja miatt az ördögnek vetette alá az embert, viszont a bűnök bocsánata Isten kegyelmes kiengesztelődése által kiragadja az embert az ördög hatalmá ból." ) Ezt a felfogást találjuk meg Athanasiusnál és a többi egyházi atyánál is. 9
10
Figyelemreméltó vonása azután ennek a bizonyságtétel nek, hogy Krisztus az ő győzelmét nem erőszakkal, n e m fölé nyes és ellenállhatatlan hatalmának érvényesítésével csikarta k i , hanem „igazsággal és joggal" szerezte meg. A z a tartalma ennek a megkülönböztetésnek, hogy Isten n e m e világ módján cselekszik. Isten teljes hatalmát a földi hatalmasságokkal ellen tétesen gyakorolja az üdvösség megszerzésében. E l r e j t i h a t a l m á t és m e g ü r e s í t i m a g á t ; a l a c s o n y s á g b a n , s z e r e t e t é n e k ö n f e l á l d o z á s a r é v é n a r a t g y ő z e l m e t . Szépen mondja Augustinus Jézusról: „Érettünk Isten számára győztes és áldozat; azáltal győző, mert áldozat; érettünk Isten számára főpap és áldozat; azáltal főpap, mert áldozat. Belőlünk rabszol gákból Isten számára fiakat teremtett, Istentől születvén, 9) a d v . h a e r . I I I ,
18, 7.
10) D e T r i n i t a t e D e i c. 12,
nekünk szolgálva."^) Azért szá-Üt aiá az íge a földre, hogy vált ságdíjul odaáldozza magát érettünk, hogy rabságunkból k i szabadítson. Legyőzi sanyargató rabtartónkat, mégpedig vére hullatása árán. I l y e n sokba került neki váltságunk. Máté 20:28. válik az egyházi atyák szemében sokatmondóvá, a m i k o r K r i s z tus győzelmének, a megváltásnak áráról (pretium redemptionis), a váltságdíjról beszélnek. Az egyházi atyák bizonyságtevése K r i s z t u s vált s á g h a l á l á r ó l m e g f e l e l az Ú j s z ö v e t s é g ü z e n e t é n e k , a m i k o r I s t e n h a t a l m a s cselekedetét, I s t e n szerete tének csodáját h i r d e t i k . A megtestesülés, a k e r e s z t és a f e l t á m a d á s h a t a l m a s e g y s é g b e n á l l e l ő t t ü k . K r i s z t u s győzelmét látják uralkodó tényezőnek a s z a b a d í t á s b a n és m e g v á l t á s b a n , d e a k i e n g e s z t e l ő dés t ö r t é n e t i , o b j e k t í v v a l ó s á g a is e r ő s e n é r v é n y e sül t a n í t á s u k b a n . J e l l e m z ő az e r ő s e s z k a t o l ó g i k u s v o n á s i s . K r i s z t u s g y ő z e l m e az u t o l s ó i d ő k b e n , a p a r ú z i a a l k a l m á v a l l e s z s z e m m e l l á t h a t ó és n y i l vánvaló. A d d i g is a h i t számára hathatós v a l ó s á g A S z e n t l é l e k már m o s t részt ad K r i s z t u s k i v í v o t t g y ő z e l m é b e n és e z z e l n a p r ó l - n a p r a á t a l a k í t j a é l e tünket. A B i b l i á n a k a k i e n g e s z t e l ő d é s r ő l szóló üze n e t e á l l e l ő t t ü n k . E l s ő s o r b a n az é l ő I s t e n c s e l e k v é s é r ő l és a j á n d é k á r ó l v a n szó, I s t e n m a g a t a r t á s á n a k m e g v á l t o z á s á r ó l és e t ö r t é n e t i e s e m é n y n e k a l a p j á n k e r ü l s o r I s t e n n e k r a j t u n k és b e n n ü n k e l v é g z e n d ő cselekvésére. A z örök élet diadalmas erejét h i r d e t i ez a t a n í t á s , a m e l y a z o n b a n é l e t ü n k e t m á r m o s t i s l e f o g l a l j a és m e g h a t á r o z z a . Ezek az alapvető gondolatok sokféle változatban j e l e n t keznek a különböző egyházi atyáknál, keletieknél és n y u g a tiaknál egyaránt. Irenaeus az istenellenes rontó hatalmak közül a h a l á l t emeli k i , m i n t bűnösségünk legszembeötlőbb követ kezményét és büntetését. Ezért Krisztus művét elsősorban, de n e m kizárólagosan, a halálon aratott győzelemben látja. L e g közelebb áll még hozzá Athanasius. Origenes az ártó zsarnoki hatalmak közül az ö r d ö g ö t állítja előtérbe. Krisztusnak fő képpen az ördöggel k e l l e t t megküzdenie. 1. János 3:8. érvényei i ) C o n f e s s i o n e s X , 43.
sül ebben a meggyőződésben. K r i s z t u s úgy vetett véget ai ördög r a j t u n k való zsarnokságának, hogy magát odaadta vált ságdíjul, önfeláldozása által szerezte meg a diadalmat. Sok egyházi atya lép Origenes nyomába, a k i k h o l színes képzelet t e l részletezik K r i s z t u s harcát az ördöggel, ezzel a félelmetes n a g y h a t a l o m m a l — h o l pedig egyszerűsítik és elmélyítik, m i n t A u g u s t i n u s . Nyssai Gergelynél találjuk m e g ennek a tanítás nak legszélsőségesebb változatát. A kappadóciai egyházi atya az ördög rászedéséről beszél. Az Ige Jézus emberi élete mögött rejtőzködik, m i n t csalétek, hogy az ördög reárontson. Az csak u g y a n n e m veszi észre, hogy k i v e l v a n dolga, m e r t hitetlen lévén, n e m t u d átlátni az istenség álruháján; azt hiszi, hogy e g y v a l a k i a többi bűnös közül és a halálban elnyeli. De nem tudja fogva t a r t a n i az élet fejedelmét és m i v e l ok nélkül, igaz t a l a n u l támadta meg, elveszti a jogot, hogy a bűnösöket továbbra is gyötörhesse. Nagy Gergely is szívesen beszél arról, hogy K r i s z t u s ember-volta csalétek, amely mögött o t t a horog. Rajtaveszt az ellenség, amikor bekapja. Ezekben az idegen szerű, különös képekben mély b i b l i a i t a r t a l o m r e j l i k . Isten r e j t e t t kinyilatkoztatásáról van szó, a m i t csak a hivő szeme ismer het f e l . A z evangélium ellentmondása és indirekt-közlése v a n i t t , a m i t később Kierkegaard a kinyilatkoztatás sarkalatos kér désévé t e t t . A másik vonása ennek a mélyértelmű képnek az, hogy Isten n e m alkalmaz kényszert, hanem a gonoszt is t u l a j don gonoszságával fogja meg és e j t i e l . Engedi, hogy meg támadja őt az ős-ellenség s ekként kimutassa, m i lakozik szíve mélyén. A z ördög saját elhatározásából r o h a n tehát vesztébe. Ezek a fontos igazságok azonban a késői középkorban feledésbe mentek. Rémséges dolgok mellett egészen nevetségeseket is mesélgetnek az ördögről. A győző K r i s z t u s képe elhomályoso dott a köztudatban és elburjánzanak az ókori egyház tanítá sának fattyúhajtásai, a legképtelenebb mesék és mende-mondák. A z ördög rászedése Nyssai Gergelynél még véresen komoly dolog, hiszen a csalétek a keresztreszögezett, meggyalázott, összetört emberré lett Ige. A középkori történetkék pórul járt ördöge azonban már derűs esetekben szerepel, sőt a „buta ördög" képzetében már-már a nevetségességbe f u l l a d ez a valaha o l y a n k o m o l y , h i t b e n gyökerező képzet. Ezzel a költött, mesebeli „ördöggel" azután nem csoda, ha a felvilágosodás ha marosan végzett. A Sátán valósága világosan, állott Nazianci
Gergely és Damaszkuszi János előtt is, azonban ők megérezték v a l a m i t abból, hogy Origenes gondolatai m i l y e n könnyen téves u t a k r a j u t h a t n a k , ezért inkább Krisztus győzelmének és áldo zatának a kiengesztelődés létrejöttére való hatását domborít ják k i , háttérbe szorítva az ördög szerepét. Ezután az áttekintésünk után nyilvánvaló lehet előttünk, hogy A n s e l m u s s z e r v e s f o l y t a t ó j a az ó k o r i e g y h á z i t a n í t á s n a k . N e m lehet semmiképpen sem ellentétbe állítani az egyházi atyákkal, és azoknak rovására n e k i nyújtani a pál mát. A modern theológia egyaránt idegenkedett az egyházi atyák és Anselmus tanításától, de nagyszerű harcászati fogás nak tartotta, hogy a canterbury-i érseket kijátssza ellenük. Az ókori egyházi bizonyságtevésnek különösen két pontja sér tette erősen a m o d e r n vallásos érzületet. A z e g y i k az ördögnek szerepe, a másik pedig az üdvösség megszerzésének történeti eseménye, a kereszttel és még inkább az emberré levéssel kap csolatban. A b i b l i a i szemléletet Ritschl A . és H a r n a c k A . a k o r szellem hatására szinte öntudatlanul felcseréli az idealizmus felfogásával. Ezért n e m akarnak t u d n i a Teremtő és teremt mény, a szent Isten és a bűnös ellentétéről. E h e l y e t t állandóan a teremtésen belüli ellentétet hangsúlyozzák: a „szelleminek" és a „természetinek" szemben állását. A h o l n e m tudják fölfedezni a m a g u k szellemi-erkölcsi felfogását, ott egyszerűen a velük ellenkezőt, a természetihez tapadó vélekedést tételezik föl. Ebből az első hibaforrásból eredtek azután azok a sorozatos félreértések, amelyeket Aulén, B r u n n e r és Gilg, az evangélikus, református és ókatolikus theológus próbál meg kitisztálni. M i v e l az egyházi atyák a kinyilatkoztatás alapján fontosnak tartották Krisztus személyében az isteni és az emberi „természetnek" személyes egységét és m i v e l az üdvösség foglalatját az örök életben, a „halhatatlan, romolhatatlan lét" ajándékában látták, megtették tanításukat a modern kutatók „naturalista, f i z i k a i " felfogásúnak. M i v e l Istennek olyan cselekvéséről van szó, amelyben az embernek semmi része sincsen, kinevezték taní tásukat „mágikusnak". Figyelmen kívül hagyták ebben a h i t döntő jelentőségét és azt mondták róluk önkényesen eltorzítva felfogásukat, hogy az emberré levés következtében az üdvösség szinte magától elárad az emberekre és ezért „mechanikusnak" bélyegezték tanításukat. Az így félreértett ókori egyházi taní tással szemben azután Anselmus „elméletét" dicsérték, m i n t
nagy, korszakalkotó történelmi teljesítményt. A vétkes t a r t o zás kidomborításával megközelíti a magasabbrendű, erkölcsi szellemi felfogást. A tények világosságában azonban csak k i agyalt ellentétnek bizonyul ez a szellemes beállítás. Anselmus és az egyházi atyák között csak hangsúlybeli különbség v a n , de nem ellentét.. Ez a felismerés azonban nemcsak hogy n e m csorbítja munkájának nagy jelentőségét, hanem egyenesen megnöveli. Benne éri el csúcspontját az ókori egyházi tanítás fejlődése és benne j u t viszonylagos befejezéshez a Krisztus művéről szóló bizonyságtevés és hitvallás. Sőt, a történeti té n y e k alapján csak még öregbedik Anselmus tanításának t e k i n télye, hiszen a m o d e r n theológusok éppen elég okot találtak nála is, hogy mondanivalóját elégtelennek és egyoldalúnak tartva, elejtsék; viszont az Evangélium üzenetének k o m o l y a n vétele az egyházi atyák bizonyságtételével együtt Anselmus tanítását is olyan értéknek bizonyítja, amelyet a theológia m a i munkájá ban sem nélkülözhet. Hogyan áll mármost a helyzet a modern theológia másik dicséretével, amely ugyancsak szinte egyöntetűen és osztatla n u l járt k i Anselmusnak azért, hogy állítólag kiküszöbölte az ördög képzetét a váltságról szóló tanításból? Hasonló a h e l y zet, akárcsak az első elismerésnél. Ha gondosan végigolvassuk a C u r Deus homo-t és Anselmus többi írását, kénytelenek v a g y u n k megállapítani, hogy a tények i t t sem födik a modern theológusok feltevéseit és értékelő ítéleteit. A doctor magnificus csak egyetlen egy pontot bírál az őt megelőző tanításból, azt, hogy Isten n e m élhetett hatalmával, hanem az „igazságosság útján" k e l l e t t legyőznie az ördögöt. „Vájjon az ördögnek lehe tett-e valamilyen joga Istennel vagy az emberrel szemben? És vájjon ezért kellett-e Istennek az ember érdekében inkább ezen a módon, mintsem nyilvánvaló hatalommal vele szembeszállnia? Vájjon az ördög azáltal, hogy jogtalanul megölte az Igazat, joggal játszotta-e el hatalmát, melyet a bűnösök felett gyakorolt? Minden bizonnyal Isten semmi mással nem tartozott az ördögnek, csak büntetéssel. Az igazságosság útját egyesegye dül jóságából választotta."^ ) Világos ebből a szakaszból az, hogy Anselmus is v a l l j a a tényt, azt, hogy Isten alacsonyságá2
12) M e d i t . X I ; C D h . I , 7. Sch. 10, 3. s köv. A z igazságosság útja az alacsonyság, szenvedés és önfeláldozás útja.
ban győzte ie az Ördögöt, csak ennek a ténynek a kifejezését t a r t j a az atyáknál félreérthetőnek, sőt alkalmatlannak. Semmi olyan jogcíme sincs az ördögnek, amelyet Istennek tekintetbe kellene vennie. Csak büntetés — Isten félelmetes fenyítő h a t a l mának megnyilatkozása —• járhat neki. A megváltás módjának sincs más oka és magyarázata, m i n t hogy Isten szeretetéből akarta így. A z ókori egyházi értelmezés a megváltás titkát kisebbíti Anselmus szerint és ezért foglal ellene állást. N y o m a tékosan emeli k i a canterbury-i érsek több ízben, hogy az ördö göt le k e l l győzni, mégpedig az embernek, megtorlásképpen azért, hogy az első embert az ördög legyőzte. M i v e l azonban az ember erre a megtorlásra, erre a győzelemre n e m képes, ezt is csak az Isten-ember tudja helyette és érette megcselekedni. S ő ezt valóban véghez is v i t t e . ) 18
A modern theológusok bírálatának és elismerésének az a gyöngéje, hogy n e m tárgyszerűen az ige alapján, hanem saját felfogásuknak és elméleteiknek alapján történik. N e m azzal a várakozással közeledtek Anselmushoz sem, hogy vájjon meny n y i r e érvényesül tanításában az Újszövetség igehirdetése a Sátán valóságáról, vagy mennyiben tér el attól, hanem saját világnézetük alapján elvetették az ördögre utaló gondolatokat és ezt szerették v o l n a megerősítve látni Anselmusnál is. Ezért v a n az, hogy p l . a 16. homiliát — ahol ,,a skolasztika atyja" a hagyományos egyházi tanítást adja, azt, hogy az Isten-ember alacsonyságára v o l t szükség az ördög legyőzéséhez — vagy költői képnek ítéli a bírálat, amelynek nincsen súlya a theoló giai munkában, v a g y kétségbevonja hitelességét. ) 34
Az ördög legyőzésének kérdésében sem találunk ellentétet Anselmus és az ókori egyházi tanítás között, legfeljebb hang súlybeli különbséget. Az istenellenes rontó hatalmak hármas sága közül az egyházi atyák eleinte a halált, később az ördö göt állították a váltság eseménye főtényezőjenek, Anselmus ellenben a bűnt és a vétkes tartozást. Ritschl A l b e r t szellemes magyarázatot próbál adni a hangsúlynak megváltozására. Ügy látja, hogy az ókori világ összeomlásában élő ember legnagyobb nyomorúsága a haláltól való félelem v o l t ; ezért uralkodik a theológiában is a halál és a halál legyőzése, a halhatatlanság 13) C D h . I , 22. S c h . 34, 24. és I I , 19. S c h . 64, 16. 14) Hom. X V I . M S L . 158, 673. 1. R i v i é r e i . m. 452. 1.:
r i c h s i . m. 8. 1. 2. jegyzet.
H e i n
kérdése. Ellenben a középkor már föltételezi a lélek halhatat lanságát és ezért t o l u l előtérbe a másik kérdés, amely még e l intézetlen, a bűnnek és a bűnbocsánatnak kérdése. ) V a l a m i igazság v a n ebben a megfigyelésben, de elégtelen ennek a hangsúlybeli változásnak megokolására. Egyrészt az a n t i k világ jól ismerte a lélek halhatatlanságának eszméjét és az első k e resztyén századokban a pogány vándorló bölcsek ugyancsak népszerűsítették és belevitték a köztudatba. Viszont Anselmus n e m beszél a lélek halhatatlanságáról, hanem a feltámadás ról. ) A z ember halandó és csak ajándékba kaphatja a halhatat lanságot, amely ellentétben az ókori nézettől, n e m egyfajta lét, hanem vagy örök élet, vagy örök kárhozat. Csak a teljes A r i s toteles megismerése a X I I I . században vezeti be a theológiába a lélek halhatatlanságának tételét. Ezzel tehát Anselmus és az ókori egyház tanítása közötti különbséget nem lehet megokolni. Valószínűbb, hogy János evangéliumának hatása a kisázsiai theológián keresztül, m a j d Irenaeus révén, emeli k i az élet és halál kérdését az első századokban, különösen a görög egyházi atyáknál. N y u g a t o n pedig Tertullianus óta a g y a k o r l a t i maga tartás és így a bűn kérdése köti le a figyelmet. Augustinus csak erősítette ezt a szemléletet. Ez idézhette elő Anselmusnál is a hangsúlynak megváltozását. Azonban emlékeznünk k e l l Anselmus tanításának szerkezetére, hogy világosan szemünk előtt álljon ez a különbség. I s m e r n i ismeri és k o m o l y a n számol az ördög hatalmával, de a kiengesztelődés eseményében csak nagyon alárendelt, háttérbe szoruló tényező az ördög és ezzel a váltságról való egy-rétű felfogás közelébe kerül, ellentétben az ókori egyház kettős bizonyságtételével. Ez a különbség azonban n e m ellentét, hiszen Anselmus is a történeti, objektív váltságot h i r d e t i és az egyházi atyák tanításához csatlakozik, a m i k o r főgondja az isten-központú (theocentrikus) megvilágí tás érvényesítése. Ezt az előrehaladást és fejlődést azonban elég nagy árral k e l l megfizetnie: elhomályosodik a Krisztus győzel méről szóló igehirdetés. Megvan ugyan nála is, de csak mellé kesen j u t h a t szóhoz. Ezért szükséges már most előretekintenünk L u t h e r tanítására, amelyben m i n d Anselmus, m i n d az egyházi atyák bizony ságtevése az evangélium teljességével elmélyül és meggazdagodik. 15
16
15) R i t s c h l i . m. I , 38. 1. 16) A l l e r s i . m. 86. 1. C D h . I I , 11. S c h 48, 8. és 13.
14.
fejezet.
Anselmus tanításának sorsa a középkorban és a trienti zsinat utáni római katolicizmusban. C a n t e r b u r y - i A n s e l m u s tanítása valószínűleg szélesebb körben vált ismertté, m i n t a h o g y a n az a k o r a b e l i theológia megnyilatkozásá ból k i v e h e t ő , h i s z e n a b e c - i bencés k o l o s t o r i iskolának L a n f r a n c u s óta n a g y h í r e v o l t s m a g a A n s e l m u s i s n a g y személyes tekintélynek ö r v e n d e t t , a m e l y e t még n ö v e l t az a n g o l prímási tiszt. Tanításának e l t e r jedésére és legalább b i z o n y o s szerzetesi k ö r ö k b e n való erősebb hatására v i l á g í t rá a C u r D e u s h o m o néhánj? elszórt megjegyzése is, h o g y m i k o r még e l s e m készült írásával, máris másolgatták.M) K i t e r j e d t levelezése r é v é n is b i z o n n y a l s o k a n f e l f i g y e l t e k szavára. A z a k k o r i v i s z o n y o k a t f i g y e l e m b e v é v e m e g éppen m e g l e p ő n e k k e l l t a r t a n u n k , h o g y másola t o k m e s s z e v i d é k e k k o l o s t o r a i b a is o l y a n h a m a r o s a n e l j u t n a k . S c h m i t t Szalézius F e r e n c gondos, tudományos szöveg-kiadásában h a t régi k é z íratott használt f e l , a m i m e g l e p ő e n n a g y szám a háborúskodások, tűz vészek és e g y e b e k pusztítása közepette. A z m é g érthető, h o g y a c a n t e r b u r y - i érsek irattárában m e g m a r a d t e g y o l y a n másolat, a m e l y a l i g egy e m b e r ö l t ő v e l későbbi keletű az e r e d e t i kézíratnál. D e m é g f i g y e l e m r e m é l t ó b b , h o g y e g y s z i n t e m é g k o r á b b i másolati p é l d á n y t őrzött meg az u l m i k o l o s t o r . E g y - k é t é v t i z e d a l a t t A n g l i á b ó l D é l n é m e t o r szágba v á n d o r o l t e g y tanítás, m é g p e d i g o l y a n g o n d o s másolásban, h o g y n a g y o n k ö z e l á l l szövege az eredetihez.18) D e n e m c s a k a g y o r s e l t e r j e désre v a n a d a t u n k , h a n e m az a z o n n a l bírálatra is. A n s e l m u s e l l e n f e l e , R o s c e l l i n u s írja A b a e l a r d u s h o z intézett l e v e l é b e n : „Véleménye erősen ellenkezik a szent doktorok felfogásával, akiknek tanítása tündöklik az egyházban."^) K á r , h o g y n e m f e j t i k i kifogásait és e l l e n v é l e m é n y é t és m e g e l é g s z i k i l y e n általános megjegyzéssel. R i v i é r e is valószínűsíti, h o g y több k o r a b e l i theológus i s m e r t e a C u r D e u s h o m o - t . A n n á l n a g y o b b f i g y e l e m r e méltó az a tény, h o g y j ó f o r m á n s e m m i v i s s z h a n g r a sem találunk. A n s e l m u s n a k v a n p l . o l y a n püspök barátja, a k i valóban o l v a s t a e z t az írást, de a m i k o r K r i s z t u s m ű v é r ő l ír, e g y szóval s e m említi K r i s z t u s elégtételét. C supán a X I I I . századtól k e z d v e követhető 17) C D h . P r a e f . Sch. 1, 3. 18) C o d e x B o d l e i a n u s X I I . század közepetájt; C o d e x M o n a c e n s i s , X I . — X I I I . század jelzéssel. S c h m i t t P r o l e g o m e n a V I I I , 1. 19) M S L . 178, 362.
n y o m o n erősebb mértékben A n s e l m u s i r o d a l m i hatása. A z i g e h i r d e t é s b e n és í g y az élőszó által valószínűleg előbb és n a g y o b b k ö r b e n h a t tanítása, de ez az i r o d a l m i jelenség feltűnő és magyarázatot k e r e s . A n n á l is inkább, m e r t p l . P e t r u s L o m b a r d u s említi Abaélardust, v i szont A n s e l m u s bizonyságtevéséről n e m vesz tudomást. A valószínű m a g y a r á z a t az, h o g y o l y a n n a g y v o l t az e g y h á z i atyák tekintélye a k i engesztelődés kérdésében is, h o g y hosszabb időnek k e l l e t t e l t e l n i e , a m í g e g y i l y e n új, a hagyományostól eltérő tanításnak h e l y t a d t a k . M é g a s e n s - i z s i n a t is, 1164-ben, elutasítja az ördög „igazságos" l e g y ő zésének megbírálását és az ókori egyházi igehirdetést i s m e r i e l az e g y ház h i v a t a l o s bizonyságtételének. K é t - h á r o m emberöltő múlva a z o n b a n A n s e l m u s tanítása az egyházi atyáké m e l l e t t , sőt lassacskán, n e m e g y szer h e l y e t t e szerepel. H a l e s - i Sándor és N a g y A l b e r t a l i g h o g y említik, e l l e n b e n B o n a v e n t u r a és m é g inkább A q u i n o i T a m á s a váltságról szóló tanításuk alapjává t e s z i k K r i s z t u s elégtételét. A n s e l m u s hatása a X I V . században a legjelentősebb. B a c o n t h o r p i János ( m e g h a l t 1348-ban) írja az első Anselmus-magyarázatot, m é g p e d i g a C u r D e u s h o m o - h o z és az E p i s t u l a de i n c a r n a t i o n e V e r b i h e z . U g y a n c s a k e században k e l e t k e z i k az első Anselmus-fordítás. D e m e t r i o s K y d o n e s görögre fordítja a D e p r o c e s s i o n e S p i r i t u s S a n c t i írását, a m e l y 1098-ban a b a r i z s i n a t o n a n y u g a t i és a k e l e t i keresztyénség újraegyesítésének tárgyalásaiban a középpontban állott. Ezzel m e g i n d u l t A n s e l m u s közvetlen hatása a b i zánci theológiára. ") J ó v a l előbb megkezdődik, már a X I I . század v é g e felé a f e r e n c r e n d i iskolákra való hatása, ) a m e l y azután m e g e r ő s ö d i k D u n s S c o t u s Jánosnál. A z o n b a n ezt n e m tekinthetjük A n s e l m u s i g a z i hatásának, m e r t c s a k néhány g o n d o l a t a és tanítása — elsősorban az akaratról szóló — h a t reájuk. E z e k e t is kiszakítják theológiájának összefüggéséből és í g y ellentétes élt és irányt a d n a k n e k i k . V a l a m i v e l jelentősebb A n s e l m u s hatása C l a i r v a u x - i Bernátra, a V i c t o r i n u s o k r a és általában a s k o l a s z t i k a a u g u s t i n u s i irányzatára, m e r t megerősíti és e l m é l y í t i A u g u s t i n u s befolyását. V é g e r e d m é n y b e n m e g k e l l állapítanunk, a középkor f o l y a m á n kevés n y o m a v a n a n n a k , h o g y igazán t a n u l t a k v o l n a Anselmustól v a g y igazán vitába szálltak v o l n a v e l e . E g y e s g o n d o l a t m e n e t e i és kifejezései érvényesülnek, különösen a P r o s l o g i o n f o g l a l k o z t a t j a a theológusokat erősebben, a C u r D e u s h o m o többi részlete i s b e v o n u l a közfelfogásba és közkinccsé válik, hiányzanak a z o n b a n a z o k az e l ő z m é n y e k és k a p c s o l a t o k , a m e l y e k j e l l e g z e t e s t a r t a l m a t a d n a k a c a n t e r b u r y - i érsek tanításainak, — í g y mondanivalója a m a g a e g é s z é b e n n e m j u t szóhoz és n e m kerül megvitatásra. A theológia feladatá n a k és módszerének a n s e l m u s i felfogása i s csak erősen módosulva kerül át a s k o l a s z t i k a r e n d s z e r e i b e . Ez a körülmény határozza m e g azután A n s e l m u s tanításnak sorsát a k a t o l i k u s theológia történetében. Felruházzák a „skolasztika a t y j a " kitüntető n é v v e l , a z o n b a n t e k i n t é l y e 2
21
2 0
) Geyer Bernhard adatai. (Die patristische u. scholastische P h i l o s o p h i e , 1923.) ) D a n i e l s A u g u s t i n : A n s e l m z i t a t e bei Roger v o n M a r s t o n . T h e o l . Q u a r t a l s c h r i f t , X C I I I , 1911, 35. 1. 2 1
n e m a n n y i r a t a r t a l m i , m i n t inkább f o r m a i jelentőségű. N e m a n n y i r a szándéka és munkája, m i n t inkább m a g a a tény h a t o t t a későbbi f e j l ő désre, h o g y az értelmi okoskodás ( „ d i a l e k t i k a " ) és az e g y h á z i tanítás feszült viszonyában A n s e l m u s egészen más és merőben új csapást v á g o t t : alárendelte az é r t e l e m munkáját a h i t n e k és eszközül használta f e l az e g y h á z tanításának kidolgozásában. Felszabadította az értelmet a meddő bírálgatásból, fölemelkedett a m e r e v hagyományosság fölé és ezzel termékeny lehetőséget nyújtott a theológiai m u n k a továbbfejlesz tésére. E z a lehetőség a z o n b a n kihasználatlanul m a r a d t , m e r t e g y r e n a g y o b b tért hódított a bölcselet okoskodása, a m e l y egészen áthatja p l B o n a v e n t u r a munkásságát. A m i k o r később A q u i n o i T a m á s m e g k ü l ö n bözteti a theológiát a filozófiától, ezzel c s a k annál s z o r o s a b b egységbe ötvözi őket A r i s t o t e l e s alapján. Í g y A n s e l m u s megismerést kereső h i t e gyökeresen átalakul. E b b e n a k e r e t b e n azután természetes, h o g y A n s e l m u s n a k a váltságról szóló tanítása is új t a r t a l m a t , kifejezései p e d i g új csengést és i d e g e n v i s s z h a n g o t k a p t a k .
Anselmus munkásságának hézagos, inkább csak szemel vényszerű ismeretén kívül még egy tény befolyásolta kiengesztelődésről szóló tanításának sorsát. Vele m a j d n e m egyidőben jelentkezik a megváltás modern felfogásának előfutára: Petrus Abaélardus, a c a n t e r b u r y - i érsek ellenfele (1079—1142). Ö nem szentel különös f i g y e l m e t a kereszthalál értelmének keresésére, hanem csak alkalomszerűen, a Római levél magyarázata köz ben érinti a megváltás kérdését. Theológiája Anselmuséhoz viszonyítva, mélységben és minőségben messze alulmarad. Mégis, hacsak rövid i d e i g is, nagyobb és döntőbb a hatása, m i n t a c a n t e r b u r y - i érseké és erősen rányomja bélyegét az egész középkori gondolkodásra. A megváltásról a l k o t o t t felfogása nem j u t ugyan a középkor folyamán uralkodó szerepre — ez csak Töllner után, a felvilágosodástól kezdődőleg vagv száz ötven esztendőre következik be — de társul a fő skolasztikus rendszerekben a történeti kiengesztelődésről szóló tanítással és a rendszerek jelentős és jellemző eleme. Abaélardus jelen tőségét azonban önkényesen túlozza Ritschl A l b e r t , amikor az egész középkori theológiában Anselmus és Abaélardus felfogá sának feszültségét t a r t j a a főkérdésnek. Abaélardus nézetei nek magasrendűsége és fölénye Anselmus tanításával szemben csak Ritschl vallásos tudatának értékelő ítélete, de semmikép pen sem ígeszerű theológiai ítélet. Abaélardus vallásos rendszere a hagyományos fogalmak köntösében tudatosan ember-központú felfogást képvisel. A „sic et n o n " traktátusában az egyházi tanítók ellentmondásait idézi
az értelem ítélőszéke elé, hogy az döntsön és egyeztessen az igazság kérdésében. Abaélardust elsősorban az emberi maga tartás és érzület érdekli. Jellemző, hogy tőle való a középkor ban az első önálló erkölcstan, az Ethica seu liber dictus scito te ipsum. „A megváltás a mibennünk Krisztus szenvedése áltál felébredő szeretet." ) A z ember bűnbánata, hite és szeretete alapján ad Isten bűnbocsánatot. A z emberi szívnek megválto zását az isteni szeretet idézi elő, amelyet Jézus életében, taní tásában és szenvedésében szemlélhetünk és amely viszontszeretetet ébreszt bennünk. Jellegzetesen a l a n y i és erkölcsi Abaélardusnak a megváltásról való gondolkozása. Csak az e m ber érzületének a megváltozása a döntő. Augustinus mélyen szántó gondolatait egyoldalúan értelmezve, erről az alanyi átalakulásról tanít. M i t sem t u d a bűn félelmetes hatalmáról, amelyet csak K r i s z t u s engesztelése győzhet le. Szerinte a vá lasztottak nincsenek is az ördög és a bűn rabságában. M i t sem t u d Isten haragjának rettentő súlyáról, ezért tartja magától értetődőnek a bocsánatot. Szemében az ember szabadsága a fontos, amellyel magától megváltoztathatja magatartását. A „Krisztus helyettünk és értünk" egészen eltűnik. Szakasztott ellentéte ez a tanítás a bibliai híradásnak. Abaélardusnál az emberi megtérést követi a bocsánat és a megbékélés. Kiengesztelődésről pedig n e m is lehet szó. Pedig az evangélium szerint Isten cselekszik az engesztelődésben és a bocsánat ajándékozá sában és ennek csak gyümölcse az ember megújulása. Nyilván való, hogy Abaélardus fonák tétele Ritschl nézetének előfutára, a k i főművének címében már kifejezésre j u t t a t j a a b i b l i a i sor rendtől eltérő felfogását: Rechtfertigung u n d Versöhnung. 22
A megváltás megüresítése ellen C l a i r v a u x - i Bernát (1091— 1153) veszi f e l a harcot, amikor szembeszáll Abaélardus néze teivel. ) Mélységes és bensőséges evangéliumi kegyességének szíve a Krisztussal való életközösség. O l y a n erőteljesen érvénye sül nála Augustinusnak a kegyeimről szóló tanítása, hogy csak zavart okozunk, ha egyszerűen misztikának nevezzük a bernáti kegyességet. Bernát azt hirdeti, hogy a bűnnek és Isten meg torló igazságának komolysága vész el, ha n e m látjuk Krisztus harcát az ördöggel. A történeti váltság-esemény jelzésére azu23
2 2
) O p p , 1606, 550. 1. I d é z v e B a u r i . m . 190. 1.
23) n . in
írt levelében. C X C ,
tán Krisztus győzelme mellett használja a Krisztus elégtétele kifejezést. „A halál magára vállalásával elégtételt adott az Atyának. A halált bátran elszenvedte és legyőzte, hogy kien gesztelje az Atyát, vérét megváltásunk váltságdíjaként hullatva. Ha nem szeretett volna olyan édesen, nem keresett volna fel ez a fölség rabságomban; szeretetének indulatja azonban bölcseséggel párosult, amivel a zsarnokot lépre tudta csalni; de a szenvedés eltűrésével is párosult, ami által engesztelést szerzett a megsértett Atyaistennek." ) C l a i r v a u x - i Bernát az ó-egyházi Krisztusról szóló bizony ságtevés egyik legerőteljesebb képvise lője a középkorban. Hatása nagy volt. De a kegyelem háttérbe szorulásával elsekélyesedik ez a kegyesség a nagy kolduló rendekben. M a j d az Ál-Dionysios Areiopagita befolyásának megerősödésével beletorkollik ez az áramlat a pantheizmus határát súroló késő közékorvégi német misztikába. ) A Bernát utáni misztika, amely szorosan összeötvöződik a skolasztikával, már rokon a modern vallásossággal. A misztika későbbi k i f e j lődése pedig már teljesen annak szellemét tükrözi. A k i n y i l a t koztatás történeti eseményei szétmállanak az élmények hevé ben és az elragadtatásban. Isten alászállásának örvendetes üzenete elnémul. Helyébe kerül az ember küszködő felfelé kapaszkodása az Istennel való közvetlen egység elérése felé. Sokféle, egymással csak látszólag ellentétes változata v a n a modern vallásosságnak. Ennek alaptétele, hogy az e m b e r ' l e l k e mélyén szunnyad „az isteni". A misztika az „isteni szikrának" (scintilla), „a lélek legmélyének" (acies mentis), a skolasztika synteresisnek nevezi ezt, a m o d e r n k c a „szellem" (Geist), „lelkiismere-" stb. kifejezésnek tulajdonítja ugyanezt a t a r t a l mat. Különféle u t a k o n lehet elérni az istenihez és egyesülni az istenséggel, a mindenség egységével, a létezők ősalapjával. V a g y az önsanyargatás útján, az önmegtagadás, önmagából való k i vetkőződés, magunk elveszítése által, a misztika szenvedőleges magatartási által, vagy tevékenység útján, jócselekedetekben, erényekben buzgólkodó és tökéletesedő, lelkes, rajongó hősies magatartás által. Krisztus m i n d e n esetben csak példakép lesz. 24
23
r
2 4
) Tn c a n t i c a c a n t i c o r u m s e r m o n e s . 20, 3. 25) Olyan a viszonya Bernátnak a pantheista misztikusokhoz és a koldulórendek kegyességéhez, mint Anselmusé a felvilágosult dialek tikához és a XIII. századi orthodox skolasztikához. Loofs Fr. Leitfaden 281. L
A z első esetben szenvedése j e l e n t i a lépcsőt, amelyen élmé n y e i n k k e l felemelkedhetünk, a másik esetben a hősies Krisztus az eszmény. Krisztus váltságából Krisztus utánzása (imitatio Christi) lesz, a megváltásból önmegváltás. Ez a jellegzetesen alanyi megváltás-élmény — amelynek középpontja az ember megváltozása, átalakulása s amelyben az élő Isten „az i s t e n i " létté sápad, az elvont, magasröptű g o n dolatok e l n y e l i k a történetet, — csak szűkebb szerzetesi kö rökre és a velük kapcsolatot ápoló világiak kegyességére szorít kozott. A népi vallásosságot még hosszú időn keresztül az ókori egyházi felfogás, Krisztus harcáról és győzelméről alkotott szemléletes, színes, eleven képek határozzák meg, jóval tovább, m i n t ahogyan az a theológiában érvényesült. A z egyházi éne k e k is, a művészetek is az egyházi atyák mozgalmas, erővel teljes felfogását képviselték. A nagy változás azonban a közép k o r derekán ezen a téren is bekövetkezik. A román művészi kifejezésmódnak a gótba fordulása mögött mélyreható szellemi átalakulás zajlik le. E g y i k tünete ennek az, hogy megfogyat koznak a győzelmes Krisztust ábrázoló feszületek és elszaporod nak a szenvedő, áldozatul esett Jézusra emlékeztetők. ) Ezzel együttjár az is, hogy az éneklésből is kezd elenyészni az ujjongó, diadalmas hang és egyre jobban elárad a vezeklő, önsanyargató, k o m o r szellem. Krisztus, m i n t ,,a nagy szenvedő", „a fájdal m a k férfia" köti le a figyelmet. Azután meg Bíróként szerepel, a k i r e t t e g t e t i az éber lelkiismeretűeket. A bűn m i a t t i tépelő dés, önmarcangolás és a teljes világiasság, meg léhaság között hányódnak a lelkek. A bűnről u g y a n sok szó esik, de n e m a b i b l i a i bűnről. Ezért n e m felülről várják és esengik a szabadu lást, hanem a cselekedetek útján törekednek a megigazulásra, az örök élet elnyerésére. Az a l a n y i megváltás körül forgó ke gyesség tette bizonytalanná a skolasztika pompás gondolatépít ményét is, és ez tette lehetővé, hogy külső hatások következté ben irányzatokra hasadjon a középkor egységesnek látszó szel leme, m a j d végül is beletorkoljon a megújhodás előretörő m o z 26
26) S c h u l t z e V i c t o r : K r u z i f i x , P R E , 3, X I , 155. 1. Neuss, W i l h e l m : Die Kunst d e r a l t e n C h r i s t e n A u g s b u r g , 1926, 3 1 , 98. és 127. 1., stb. "Reil, J o h . : C h r i s t u s a m K r e u z i n d e r b i l d e n d e n K u n s t d e r K a r o l i n g e r zeit, 1930. ( N . F . d . archäol. S t u d i e n z. ehr. A l t e r t u m u . M i t t e l a l t e r , 21.)
galmába, amely majdnem teljesen elborította az evangéliumi kegyesség szórványos maradványait. Abaélardusnak Anselmussal való ellentéte csak múló jelen ség. A misztikus áramlatnak sincs sok köze a c a n t e r b u r y - i érsek tanításához, sem nem bírálja, sem el n e m fogadja. Anselmus bizonyságtevésének sorsát a középkorban ezért a skolasztikához való viszonya szabja m e g . Akármilyen különbözőségeket és egyéni változatosságot találunk is „az egyház doktorainál és tanítóinál", gondolkodásuk végső elvei, egyben rendszer-építé süknek alapja, egységes. Isten cselekvése, haragjának meg szüntetése, irgalmasságának megnyilatkozása, ha letompítva és elmosódottan is, többé-kevésbbé érvényesül m i n d e n iskolás theológusnál. Tanításukban a váltságról szóló tárgyias tanítás az uralkodó és ebben Anselmusnak nagy szerepe v a n . A skolasz t i k a atyjának bizonyságtevését t e k i n t i k az alapnak. Azonban ugyanakkor annyira módosítják, hogy nem beszélhetünk a Cur Deus homo tanításának töretlen érvényesüléséről. Jellemző tény, hogy a nagy domonkos és ferences tanítók nem veszik át Anselmus theológiai szándékát és teljes munká ját, hanem csak gondolatmenetének néhány eredményét. A szó szoros értelmében a nagy bencés tanító alig hat reájuk és n e m döntő tényezője a középkori bölcselkedő theológia kialakulá sának. A m i t pedig átvesznek tőle, azt is erősen módosítják. De nem az Írás hűségesebb megértése, a kinyilatkoztatás t i t k a i b a való tárgyszerűbb elmélyedés alapján. N e m szerves tovább fejlesztésről, hanem a rendszeralkotás érdekében eszközölt át alakításokról v a n szó. Anselmus gondolkodása még mozgalmas. Elvileg n e m vállalja a rendszer-építést. Ismételten, egyremásra felveti a központi kérdéseket, nem engedi m e g n y u g o d n i és megdermedni a hivő belátásra való törekvést. A skolasztika gondolkodása pedig, különösen a stagírita bölcs hatása alatt, már inkább szilárd formákba dermedt. Egységes rendszerbe építenek bele mindent. V a n ugyan i t t is feszültség bőven, de ez csak az állandó formákon, az összetartó kereten belül érvénye sül, akárcsak egy híd ívelésének feszültsége. Figyelmünkkel elsősorban A q u i n o i Tamás rendszere felé k e l l fordulnunk. Ö szabja meg a skolasztika irányvonalát. A skolasztika különböző irányzatai is, eltérésük ellenére, vele állnak összefüggésben. Azonkívül éppen a „skolasztika atyja-
n a k " a „skolasztika fejedelmével" való szembesítése tisztázza a legvilágosabban Anselmus viszonyát az egyház iskolás theológiájához. M i a sajátossága A q u i n o i Tamás rendszerének? Przywara és A l l e r s szerint az ellentétek együttese (a coincidentia opposit o r u m ) és az összekötés (a szintézis): a legkülönbözőbb igazság elemek, sőt ellentétek összetartása és egységbe fogása. Egy olyan felsőbbrendű „középút" megtalálása, amely igazságot szolgáltat m i n d e n résznek és beletagolja egy magasabb, át fogóbb, m i n d e n e n uralkodó egységbe. Ezért találjuk meg A q u i n o i Tamás theológiai rendszerében egymás mellett az egyházi atyáknak a rabságból való megváltásról szóló bizony ságtételét és ellenfelüknek, Abaelardusnak az alanyias megvál tásról, az ember megváltozásáról a l k o t o t t nézetét. Szerepel a váltságdíj és e m e l l e t t a viszontszeretet fölkeltése. Mindezt Krisztus érdemének és elégtételének kiemelkedő jelentősége foglalja össze. ) Ebben a két fogalomban tükröződik azután nála az isteni cselekvésnek és az e m b e r i teljesítménynek egy máshoz illeszkedése. A kifejezések Anselmustól valók, de a tar talom, amelyet most kapnak, merőben más, m i n t a C u r Deus homo-ban. Egyrészt a j o g i rend szelleme, a bűnbánati gyakor lat t a r t a l m a határozza meg értelmüket és helyüket, másrészt most valóban bekövetkezik az a változás, hogy Krisztus ember voltára esik a hangsúly. C l a i r v a u x - i Bernát gondolatát, azt, hogy K r i s z t u s az új emberiség Feje, veszi át A q u i n o i Tamás. Csakhogy Bernátnál „a F ő " és ,.a test" kapcsolata a kegyelem csodája, Tamásnál pedig a jog rendje követelésének érvénye sülése. Krisztus, m i n t az emberiség Feje cselekszik, az emberi ség képviselőjeként és kiérdemli áldozatával és teljesítményé v e l az isteni ajándékokat. Az azonos kifejezéseknek tehát merőben más a tar talma. A mélyreható változásnak kísérő tünetei is v a n nak. Anselmus gondolatmenetének jellegzetes gerince, a „necessitas", Isten kiengesztelődésének szükségképpenisége elerőtlenedik és „convenientia" lesz belőle; a kereszt csak a legalkalmasabb módja a váltságnak. ) Elhomályosodik Isten haragja és ezért nem szükségképpeni a kiengesz telődés. Jellemző, hogy a skolasztika egyetért abban, hogy 27
28
27) R i t s c h l
i . m . I , 58; 67—68; 84—85. 1.
2«) S u m m a t h e o i o g i c a I I I , 46, 3.
Isten elégtétel nélkül is megbocsáthatott volna; csak reánk való tekintetből ítélte illendőbbnek és helyesebbnek, ha az elégtétel által bocsát meg. Egy másik tünet az elégtétel közelebbi m e g jelölése: túláradó elégtétel (satisfactio superabundans). ) A z t láttuk, hogy Anselmus szerint is végtelenül több Krisztus áldo zata, m i n t a bűnök irtóztató súlya és sokasága, mégis a m i k o r Aquinoi Tamás ugyanezt mondja, merőben más a jelentése. A bűn véges valami, hiszen a véges ember követi el. „Valami végtelen" (quaedam infinitasf ) van ugyan benne, m e r t a föl séges Isten ellen követi el. Ez az ellentmondásos meghatározás letompítja azonban a bűn méreteit és ezért Krisztus elégtétele túláradóan felülmúlja a bűnöket. Duns Scotus János az ellent mondást másként oldja föl. A bűn is véges, de az elégtétel is, hiszen a véges ember teljesítménye. Egyedül Isten jótetszéséből fogadtatik el (acceptatio) elégséges elégtétel gyanánt. ) 29
0
31
Aquinoi Tamás megpróbálja komolyan v e n n i az objektív váltság tényét. A z is segítségére van ebben a törekvésében, hogy az augustinusi kegyelemről szóló tanítást szeretné érvé nyesíteni, de ugyanakkor az ember szabadságát és érdemszerző képességét is biztosítani akarja. Ezért hiányzik nála a b i b l i a i anselmusi látás: Isten fölsége, amely m i n d e n t meghatároz. Krisztus elégtétele és érdeme megszerezte számunkra az „első kegyelmet" (gratia infusa, p r i m a gratia, gratia gratis data, g r a t i a habitualis), az augustinusi gratia operans-t. ) Azonban ezt elfogadva, azzal együttmunkálkodva, erőfeszítésünkkel és iparkodásunkkal kiérdemeljük az üdvözítő kegyelmet (gratia salvifica, gratia g r a t u m faciens), az augustinusi gratia co~ operans-t. Azonban az e m b e r i szerepe, ha már egyszer helyet kapott a theológiai rendszerben, nem tűrte ezt a fenntartást sem, hanem magának igényelte a kezdeményezést is. Aquinoi Tamás Halesi Sándorral és a k o r a i ferences irányzattal szemb a n próbálja meg a kegyelem erősebb érvényesítését, azonban igyekezete hatástalan marad. ) Duns Scotus, m a j d a n o m i n a lizmus azt vallja, hogy „aki megtesz minden tőle telhetőt, attól 32
33
29) i b . I I I , 48, 2. 30) i b . I I I , 1, 2. 31) C o m m . i n S e n t . L o m b . I I I , 19, 1. 32) S u m m a t h e o L I I , A , 111, 1. s köv. 33) H o l l K á r o l y . G e s a m m e l t e Aufsätze z u r I , 116. 1.
Kirchengeschiehte,
Isten sem tagadja még a kegyeimet".'**) Á z ember a maga ere jén képes érdemeket szerezni, amelyeket azután Isten méltá nyosságból elismer ( M e r i t u m de congruo). Ezáltal érdemli k i a kegyelmet, m a j d annak segítségével teljes értékű érdemeket gyűjthet ( M e r i t u m de condigno). E l v i l e g és gyakorlatilag az ellenkezőjére, a fonákjára fordítják Anselmus tanítását. B i e l Gábor (meghalt 1495-bén) ezt tanítja: „Habár Krisztus szen vedése a jő-jőérdem, amely szerzi a kegyelmet, megnyitja az országot és a dicsőséget számunkra, mégis sohasem egyedüli és teljes érdemszerző ok, mivel Krisztus érdemével mindenkor együttjár egy bizonyos emberi cselekvés, amely vagy „méltá nyos" vagy „teljes" érdemű. így részesedik a kegyelemben és dicsőségben a jelnőtt ember, aki tudja használni értelmét. Csak annál kerül sor Krisztus érdemére, aki még nem tudja hasz nálni az eszét, azaz a kisgyermeknél." ) Krisztus áldozati halála eltörli az eredeti bűn rontását és ebben a keresztség közvetí tésével részesedünk. A cselekedeti bűnöket ellenben k i n e k k i n e k magának k e l l levezekelnie; elégtétel adással és törede l e m m e l kiengesztelnie, hogy azután jócselekedeteivel az üdvös séget kiérdemelhesse. A nominalizmus Isten-képe teljesen világ-fölötti, a világtól távoli és ugyanakkor, vagy éppen ezért az üdvösség dolgában az emberi tényező a legnagyobb szerep hez j u t . Viszont Anselmusnál, ahol Krisztus áll a középen, az emberré l e t t Isten, eltörpül az ember és a kegyelemé a döntés. A skolasztika t u d a váltság történeti, objektív tényéről, komo l y o n érvényesíteni is akarja. Még inkább előtérben áll a kereszt kegyességi gyakorlatában. A Krisztus-imádat és -hódolat cso dálatos kifejezéseit találjuk az egyre gazdagodó istentisztelet ben és az ájtatossági irodalomban. Azonban döntő szava v a n az embernek is, mégpedig a vallásos embernek. A vallásos igaz ságok és a kegyesség köntösében mégis az ember j u t uralomra. I t t a gyökeres különbség a skolasztika fejtegetése és a refor máció igehirdetése között. L u t h e r is egységbe fogja össze az ókori egyház Krisztus győzelméről szóló bizonyságtevését Anselmus tanításával, de ezáltal az élő Krisztusról tesz bizony ságot, akinek u r a l m a alá kerül a hivő. Krisztus személye és műve, az üdvösség történeti- és történetfölötti eseménye, a 35
3 4
) B i e l G á b o r , C o l l e c t a r i u m e x O c c a m o I I , d . 27. c o n c l . 4; I I I , d. 27. a. 3. d u b 2. í'acienti, q u o d i n se est, d e u s n o n d e n e g a t g r a t i a m . 35) B i e l , C o m m . i n . S e n t . I I I , 19, 5. 1.
{•szentlélek munkája t e r e m t i meg áz egységet. A skolasztika rendszereiben ellenben az értelem a maga okfejtésével építi meg a gondolat-egységet. A fogalmak, következtetések és meg különböztetések hatalmas munkája mögött az ember ereje és képessége érvényesül. A n s e l m u s munkája számára i s j e l e n t ő s esemény v o l t a k ö n y v nyomtatás föltalálása. K ü l ö n ö s e b b é r d e k l ő d é s n e m f o r d u l t u g y a n f e léje, d e a h u m a n i z m u s íorrás-feltáró és - k i a d ó t e v é k e n y s é g e által az e g y h á z i a t y á k munkái között az ö v é i i s n a p v i l á g o t látnak. Í g y l e h e t ő v é válik, h o g y szélesebb körben m e g i s m e r k e d j e n e k tanításával és erősebb hatással l e h e s s e n a theológiai munkára és az igehirdető t e v é k e n y s é g r e . Már 1474-ben megjelenik a C u r D e u s h o m o Strassburgban, Hussner G y ö r g y nyomdájában. M é g a X V . század f o l y a m á n több kiadást ért e l . H a m a r o s a n , 1491-ben k i a d j a A n s e l m u s összes m ű v é t a nürnbergi H o c h f e l d e r Gáspár, m a j d h a t é v v e l később B á z e l b e n A m e r b a c h János m ű h e l y e . M é g két teljes s o r o z a t h a g y j a e l a sajtót a századnak utolsó éveiben. A X V I . században s e m f o g l a l k o z n a k különösebben A n s e l m u s sal, d e azért több ízben kiadják m ű v e i t . ) A reformáció f e l v e t i a t h e o lógiának n e m c s a k a B i b l i á t ó l v a l ó függésének kérdését, h a n e m az e g y h á z i a t y á k h o z és s k o l a s z t i k u s tanítókhoz v a l ó viszonyát i s é s e közben k e r ü l szóba o l y k o r - o l y k o r A n s e l m u s is. A b e c - i m e s t e r és c a n t e r b u r y - i érsek jelentőségét csak a X V I I . század k e z d i e g y r e n ö v e k v ő m é r t é k b e n f e l i s m e r n i . A z előző században B e l l a r m i n bíráló munkája választja szét a h i t e l e s a n s e l m u s i írásokat a n e v e a l a t t szereplő k é sőbbi, b i z o n y t a l a n eredetűektől. T ö b b e n v e s z n e k részt e b b e n a tudo m á n y o s munkában. E n n e k e r e d m é n y e k é p p e n egymás után j e l e i m n e k m e g a n a g y Anselmus-kiadások. P i c a r d u s J . (Bauvais-ból) C h o l i n b a n , 1612-ben a d j a k i a az a n g o l prímás munkáit, első ízben c s a t o l v a hozzá l e v e l e i t i s ; a j e z s u i t a R a y n a u d T h . L y o n b a n , 1630-ban; v é g ü l a h i t e l e s szöveg megállapításában, k o r a színvonalán a l e g m a g a s a b b a t jelentő g y ű j t e m é n y t , a párisi bencés S z e n t M ó r r ó l n e v e z e t t közösség t a g j a i r e n d e z i k sajtó alá D o m G e r b e r o n G a b r i e l u s s a l az élükön ( P a r i s b a n , 1675.).37) E z e k a h a t a l m a s A n s e l m u s - k i a d á s o k tették lehetővé, h o g y a s a l a m a n c a i i s k o l a néven e g y b i z o n y o s m é r t é k i g módosított a n s e l m u s i theológiai irányzat keletkezzék. A m e g i n d í t ó j a Saénz Jósé d ' A g u i r r e s p a n y o l bencés bíboros (1630—1699); a k i „ S . A n s e l m i theológia, c o m m e n t a r i i s et disputationibus t u m d o g m a t i c i s t u m scholasticis i l l u s t r a t a " címen a d o c t o r m a g n i f i c u s írásait t h e o l ó g i a i előadásai alapjává a k a r j a t e n n i . Ellensúlyozni a k a r j a ezzel i s a z t a z e r ő s ferences, D u n s S c o t u s r a támaszkodó áramlatot, a m e l y m é g a t r i e n t i z s i n a t o n i s s z ó v i v ő v o l t . N a g y s z a b á s ú vállalkozása a z o n b a n a M o n o l o g i o n három kötetes m a 36
36) p l . P a r i s , 1544. 4. kötetben, K ö l n , 1560. és 1573-ban. 37) M á s o d i k átdolgozott kiadása: F a r i s , 1721; utánnyomása V e lence, 1744. E z a szöveg került bele M i g n e J . P . forrás-kiadvány soro zatába: P a t r o l o g i a c u r s u s c o m p l e t u s . S e r i e s l a t i n a ( r ö v i d í t v e M S L ) . 158. és 159. kötetként. P a r i s , 1852—54.
g y a r á z a t á v a l félbeszakadt. ( S a l a m a r i c a . Í678—81; második kiadás R ó m a . 1688—90.)38) A külső körülményeken k í v ü l b i z o n y o s a n az is előidézte e n n e k a próbálkozásnak elakadását, h o g y A n s e l m u s t n e m önmagából akarták megérteni, h a n e m a s k o l a s z t i k u s o k felfogásából, s v é g ü l , d e n e m utolsó s o r b a n , a z i s hozzájárult ehhez, h o g y az a u g u s t i n u s i g y ö k e r e k b ő l táplálkozó A n s e l m u s t az a u g u s t i n u s i csapásokon j á r ó j a n z e nisták e l l e n akarták kijátszani. Ez a t ö r e k v é s n y i l v á n v a l ó a n n e m j á r h a t o t t s i k e r r e l . A s a l a m a n c a i kezdeményezés v i s s z h a n g j a v o l t L a r d i t o munkája: „ S c h o l i i s e t c o m m e n t a r i i s i l l u s t r a t u s , d i s p u t a t i o n i b u s S c h o l a s t i c i s c o m p l e c t e n s , q u i d q u i d a s. T h o m a I I I , p . 1—26. d e D e o I n c a r n a t o e x a m i n a t u r " , azután P o r t a : ..Theológia s c h o l a s t i c a s e c u n d u m p r i n c i p i a S. A n s e l m i " m ü v e ( R ó m a . 1890.). E n n e k a kezdeményezésnek hullám verései m é g a X V I I I . századra is átnyúlnak. Bizonysága: T e d e s c h i N . M . „ S c h o l a e S. A n s e l m i d o c t r i n a e " (Róma, 1705.) és O l i v a r e z „ C o m m e n t a r i u s i n urúversos S. D o c t o r i s A n s e l m i " ( S a l a m a n c a , 1776—85.) című munkái. A c a n t e r b u r y - i érsek iránti érdeklődés a X I X . században a f o r r a d a l m a k utáni helyreállítás k ö v e t k e z t é b e n k a p o t t új tápot; m a j d az A n s e l m u s - é v f o r d u l ó k , különösen halálának kilencszáz é v e s f o r d u lója, 1909-ben erősítik m e g , úgyhogy az utolsó emberöltőben m á r t e kintélyes i r o d a l o m f o g l a l k o z i k a C u r D e u s h o m o - v a l és az a n s e l m u s i kiengesztelődésről v a l ó tanítással. A filozófiai érdeklődés u g y a n m i n d i g n a g y o b b v o l t iránta, m i n t a theológiai, d e az utolsó é v t i z e d n e k A n s e l m u s theológiai f e l a d a t a és módszere körül f o l y t a t o t t vitái fölkeltették a theológusok érdeklődését is. A z z a l összegezhetjük ezt a vázlatos szemlénket, hogy canterbury-i Anselmus theológiája sohasem volt uralkodó tényező a k a t o l i k u s theológiában; igazi mondanivalójával ritkán t u d o t t érvényesülni, d e m i n d i g újra szót és meghallgatást k é r t a theológusoktól. Egyszerűen n e m l e h e t e t t mellőzni és f i g y e l m e n k í v ü l h a g y n i munkásságát.
Most, hogy megérkeztünk erre a magaslati pontra, miután vázlatosan áttekintettük Anselmus tanításának az ókori egy házhoz, v a l a m i n t a skolasztikus és az újkori római k a t o l i k u s theológiához való viszonyát, legalább egy rövid pillantást k e l l vetnünk az ökumenikus törekvésre és a különböző hitvallásos egyházaknak tárgyilagos, az igazság megismeréséért és érvé nyesítéséért f o l y t a t o t t szellemi vetekedésére. A z ókori egyház bizonyságtétele a legközvetlenebbül a k e l e t i orthodox egyházak hitvallásaiban j u t szóhoz, habár a túlzó hagyománytisztelet kö vetkeztében eléggé megmerevedve. Azonban a k e l e t i keresz tyénség sem zárkózik el teljesen a tanítás terén a későbbi n y u gati fejlődéstől. Damaszkusi János (meghalt 754-ben) foglalja össze az egyházi atyák tanítását. Krisztus áldozata áll az elő38) S z e r é n y e b b méretben D o m A n s e l m ö c s é n y i O S B f e j e z t e A g u í r r e m ű v é t : D e theológia S. A n s e l m i , Brünn, 1884.
be
térben, amelyben az ő engedelmessége legyőzte a m i engedetlenségünket. ) Krisztus kiengesztelő és megváltó munkája a középpont. Azonban Philaret moszkvai érsek a m u l t század közepén összekapcsolja nagyhatású kátéjában Krisztus győzel mét elégtételével és érdemével: „Érettünk való önkéntes szen vedése és kereszthalála végtelen értékű és jelentőségű, mert az ártatlannak és az Isten-embernek a halála. Elégséges elég tétel ezért Isten igazságossága számára, aki halálra ítéli min ket bűneiyikért. Ugyanakkor mérhetetlen érdem is, amely lehe tővé teszi, hogy az igazságosság sérelme nélkül bocsánatot sze rezzen nekünk, bűnösöknek és kegyelmét győzelmessé tegye a bűn és a halál fölött." ) Jelentős az a körülmény is, hogy nem találunk okoskodásokat a megváltás mikéntjére nézve, hanem csak az igehelyeket sorolják f e l , amelyek rámutatnak a kereszt titkára. Ez a theológiai magatartás figyelemreméltó. Azonban észre k e l l vennünk azt is, hogy a k e l e t i keresztyénségben a tanítás háttérbe szorul a szertartások és kegyes szokások u r a l kodó jelentőségével szemben. A z istentisztelet ugyan a vált ság titkának kiábrázolása, az énekekben is a Krisztus győzelme m i a t t i ujjongás csendül f e l , mégis a kinyilatkoztatás alapján arra kérdésre k e l l felelnie a keleti orthodox theológiának, váj j o n n e m szorul-e benne háttérbe a K r i s z t u s győzelméről szóló igehirdetés és ezzel kapcsolatban n e m veszik-e el a h i t döntése az istentiszteleti cselekmény áhítatos szemlélete és a vele való felolvadó együttérzés következtében? Viszont az orthodox theológia kérdése a római katolikus és a reformátori theológiához az, hogy az újszövetségi híradás Krisztus győzelméről megkapja-e az őt megillető helyet náluk m i n d a theológiában, m i n d az egyházi életben? A római katolikus egyház A q u i n o i Tamás módosításával hitvallásos tanításként fogadta el az anselmusi bizonyságtételt a t r i e n t i zsinaton. Üdvösségünk „kiérdemlő oka Isten szeretett Egyszülöttje, a mi Urunk Jézus Krisztus, aik nagy-nagy szere tetéből, amellyel már akkor szeretett minket, amikor még ellen ségei voltunk, a keresztfán való szent szenvedésévél kiérde39
40
39) d e f i d e o r t h . I I I , 1. 40) M á r 1Í50 körül f e l b u k k a n az elégtétel-tanítás M e t honi M i k 1 ó s n á l . A z idézet P h i l a r e t n a g y o b b kátéjából, a m i t az orosz e g y h á z története függelékeképpen a d o t t k i újra. 1872, I I , 328. I d é z v e W a l t h e r V i l m o s : L e h r b u c h d e r S y m b o l i k 1924, 15. 1.-ról. Iß
melle megigazulásunkat és érettünk az Atya-Istennek elégté telt adott". ) A váltságról szóló objektív tanítás szólal meg ebben, az egész keresztyénség egyetemes közkincse. A k a t o l i kus theológiának jellegzetessége azonban, hogy a kereszt ese ményét az emberré levéssel és az egyházzal hozza szoros össze függésbe. Ezzel a többi hitvallásos egyháznak szögezi a kér dést, hogy vájjon ők is látják-e és érvényesítik-e az ige alap ján ezt az összefüggést? Ugyanakkor azonban föl k e l l vetnünk a katolikus theológiával szemben is a kérdést, hogy vájjon az ókori egyház és Anselmus érteimében beszél-e az emberrélevés ről? A Krisztusban történt kinyilatkoztatás személyes, történeti jellegének megfelel-e P r z y w a r a tanítása: „Krisztus emberré levésé egy hatalmas megtestesülő életnek a kezdete: az egyház életéé. Ebben a szervezetben tovább tart és tovább él Isten emberré levésé. Isten testet ölt a teremtményeknek világában, mint egyház." ) M e g v a n a katolikus theológiában a k i n y i l a t koztatás tudata, de az egyházról való képük nem veszélyezteti-e az élő Isten magát közlő, személyes közösséget teremtő igé jének valóságát? Imádattal b o r u l le a katolikus keresztyén a K r i s z t u s - t i t o k előtt. De amikor A d a m Károly úgy beszél róla, m i n t v a l a m i „áramló életről", amely újjáteremt m i n k e t , meg felel-e ez az Újszövetség üzenetének? ) A bűnbocsánat szüksé gességéről és csodájáról megragadó szavakat h a l l u n k a mise imádságaiban, de vájjon megmarad-e csorbítatlanul ez a csoda, a m i k o r az egyházban, m i n t a pápa, a papság és a szentségek által szerveződő intézményben rendelkezésére áll mindenkinek, a k i csak jóakarattal közeledik hozzá? A t r i e n t i zsinat is n y o m a tékosan hangsúlyozza, hogy theológiája nem csorbítja Isten dicsőségét és Jézus megváltó érdemét. ) Vallja, hogy Isten irgalmasságából élünk és nélküle elvesznénk. Valóban ez is erővel megszólal a katolikus kegyességben. De e m e l l e t t nem találjuk-e meg az embert, m i n t fontos tényezőt és n e m ez nyomja-e rá bélyegét a theológia és a gyakorlati élet m e g n y i l 4Í
42
43
44
41
) sua sanctissima passione in ligno crucis nobis iustijicationem meruit, et pro nobis Deo Patri satisfecit. D e c r . d o g m . C o n c . T r i d . Sess. V I . c a p . 7. D e n z i n g e r , n . 681. *2) *3) ) lizismus 4 4
K a t h . R e l i g i o n s p h i l o s o p h i e 36, 53, 62. 1. s köv. D a s W e s e n des K a t h o l i z i s m u s 4. kiadás, 69., és 72. 1. C o n c . T r i d . C a n . 33. I d é z v e : B a r t h K . : D e r römische a l s F r a g e a n d i e p r o t e s t a n t i s c h e K i r c h e , 1928. 358.
Katho
vaníliásaira? ÍNIem áll-e Szűz Mária alárendelten ugyan, de mégis Társ-Megváltóként az Űr oldala mellett? N e m áll-e az emberi érdem, ha a kegyelem alapján és a kegyelem segítségé vel is, de mégis a kegyelem mellett? Azzal kezdődhet csak az egyházak közötti (interkoníesszionáiis) igazi vita, testvéri eszme-váltás és az igazi közösségnek keresése, hogy először is egymásra hallgatunk és egymást meg ismerjük. M e g k e l l látnunk, hogy m i l y e n nagy jelentőségű a közös vallástétel Krisztus kiengeszteléséről és megváltásáról. Ha az újszövetségi apostoli tanúbizonyság alapján vizsgáljuk ezt a közös hitvallást és ehhez mérjük saját egyházi tanításunkat, bizonyos, hogy egyre mélyebben látjuk a közösséget, de az igazi különbségeket és ellentéteket is. A z ige megértéséért tusakodva s n e m minden áron a magunk igazát v i t a t v a , jöhet csak létre az igazi tárgyilagos vetélkedés az elszigetelődés és a kicsinyes, szenvedélyes harcok és torzsalkodások helyén. A m i közös U r u n k színe előtt f o l y t a t o t t párbeszéd közben történhet meg, hogy úgy tehetünk néhány lépést az igazság felé, hogy egy máshoz is közelebb j u t u n k . Az igazi vetélkedő szóváltás m i n dig az alatt a reménység alatt f o l y i k , hogy a keresztyénség r e j tetten máris fennálló egyetemessége és egysége nyilvánvalóvá is válhat, u b i et quando visum est Deo, ahol s amikor Isten nek tetszik,
15. fejezet. Luther prédikációja Krisztusról és Anselmus tanítása. Az evangélikus theológusok figyelmét a n n y i r a lekötötte L u t h e r tanításában a merő kegyelemből, egyedül a h i t által való megigazítás, hogy hosszú időn keresztül n e m is fordítottak különösebb gondot Krisztusról való igehirdetése sajátosságá nak kitisztálására. A legkülönfélébb vélekedésekkel találkozunk e téren. Köstlin G y u l a , a háború előtti pozitív, egyházias k e resztyénség képviselője úgy látja, hogy i t t nincsen semmi új vonás a reformátor tanításában. Szerinte L u t h e r bizonyság tevése Krisztus személyéről Athanasiusnak és az ókori egyházi dogmáknak, váltságszerző művéről pedig Anselmusnak és a skolasztika hagyományainak n y o m d o k a i n halad. ) A m o d e r n vallásosság theológusai viszont saját nézeteik előfutárát vélték nála fölfedezni. Némi alapot könnyű szerrel találhattak föltevé süknek, hiszen o l y a n gazdag és sokrétű L u t h e r igehirdetése, hogy sok o l y a n gondolat is felcsillan benne, amely legalább távolról emlékeztet a X I X . századbeli alanyias megváltásról szóló tanításra. Valójában azonban sem a hagyományos, sem a szabadszellemű kutatók nem ismerték föl az igazi tényállást a reformátori theológiában, hanem csak bizonyos gondolatokat emeltek k i és építettek egyoldalú szemléletté. Legközelebb járt még az igazsághoz a m u l t század hitvallásos theológia jának egyik nagy szelleme, Harnack . Theodosius. Alaposan m e g figyelte elmélyedve a reformátor tanítását és világosan k i t i s z tálta, hogy Luthernél fontos helyet kap u g y a n Anselmus bizony ságtevése, de ezen kívül teret kap theológia jában az egy ház történetének a váltságról szóló majd m i n d e n számottevő tanításából m i n d e n olyan elem, amely ígeszerű. ) 45
46
45) K ö s t l i n Gyula: L u t h e r s T h e o l o g i e , I — I I . 2. k i a d . 1901. I d é z v e : W o l f E r n ő : Christusverkündigung b e i L u t h e r . (Jesus C h r i s tus i m Zeugnis der Heiligen Schrift u n d der Kirche.) 2. k i a d . 1936, 188. 1. 4«) H a r n a c k , dása 1927.
T h . L u t h e r s Theologie,
I . 1862, I I . 1836. Ü j
kia
L u t h e r k ö z v e t l e n ü l i s i s m e r t e és s z e r e t t e A n s e l m u s t . F ő k é p p e n A u g u s t i n u s az ö s s z e k ö t ő k a p o c s k e t t ő j ü k k ö z ö t t . Különösen a reformátori föllépést közvet lenül megelőző döntő jelentőségű esztendőkben uralkodik gon dolatvilágában a hippói püspök hatása. A reformátor ugyan lényeges p o n t o k o n túljut a nagy afrikai egyházi atya mély és hatalmas bizonyságtevésén, de élete végéig szívesen és gyümöl csözően t a n u l továbbra is tőle. A c a n t e r b u r y - i érsek világa ezért kezdettől fogva ismerős a reformátor számára. Ezért tudja olyan találóan összefoglalni a Cur Deus homo üzenetét is, a m i n t azt már Anselmus munkájának megvitatásánál említettük. L u t h e r alapos és beható skolasztikus tanulmányai során kerül érintkezésbe Anselmussal, miután olvasmányai közben gyak r a n találkozott a canterbury-i érsek nevével. ) A reformátor kezdetben a ,,via moderna", a nagy doktorok ellenzékének ne veltje, de talán éppen C a n t e r b u r y - i Anselmus történeti jellegű váltságról szóló tanításának hatására f o r d u l szembe nominalista mestereivel. Occam Vilmos és követőinek felfogásában Krisztus művének m e g n e m becsülését és leértékelését kezdi látni, a m i kor azt hirdették, hogy a kereszt-halálnak önmagában nincs ereje és hathatósága az üdvösségre, csak amennyire a korlátlan szabadságú Isten elfogadja és értékeli. Krisztus váltságszerző halálának hirdetésében a c a n t e r b u r y - i érsek tanítása mellé sze gődik L u t h e r , m e r t fölismeri benne az Írás üzenetét a kereszt eseményéről. A kinyilatkoztatás történetének komolyan v e v é séről tanúskodik az is, hogy a reformátor is vallja, Isten üdvö zítő cselekvésének anselmusi értelemben v e t t szükségességét. „Kellett, hogy Isten Fia emberré legyen és a bűnt, Isten harag ját meg a halált magára vegye." ) 47
48
4 7
) A h u m a n i s t a képzettségű M e l a n c h t h o n p l . alig foglalko z o t t A n s e l m u s s a l . A m i k o r futó áttekintést a d a theológia történetéről, mégcsak n e m i s említi a c a n t e r b u r y - i érsek n e v é t . A u g u s t i n u s és a nagy skolasztikus tanítók közötti i d ő k b ő l c s a k Aquitániai Prospert, M a x i m u s Confessort, a v i c t o r i n u s Hugót és C l a i r v a u x - i B e r n á t o t n e v e z i m e g . — Erzählung v o n d e m Leben u n d Taten D . M . Luthers. H ü r l i m a n n - C o h r s : M a r t i n L u ther, A t l a n t i s V e r l a g , 60. 1. L u t h e r gyakran forgatta Bernátot, B i e 11, a k i k s o k s z o r idézik A n s e l m u s t . ( F i c k e r J . előszava a r ó m a i l e v é l magyarázatának kiadásában, 1930, L V I I és L X I I , v a l a m i n t I , L X I és L I X . l a p . H a r n a c k T h . i . m . I I , 275. 1. 48) P r é d i k á c i ó s János 3, 16-ról, E g y h á z i p o s z t i l l a , 1522 E . A . 12, 324. W . 10, I I I , 161. 1. „Szándékosan behunyjuk szemünket, ha kétségbe
Anselmus hatására vezethető vissza, hogy L u t h e r K r i s z tusról való igehirdetésének központjában a k i e n g e s z t e l ő d é s c s o d á j a á l l . / ) E r r e m u t a t a reformáció főüzenetének, a h i t által való megigazításnak döntő és alapvető meg határozója is: merő kegyelemből, sola gratia. Hiszen igazán csak ott lehet Isten kegyelméről beszélni, ahol meghallották a k i engesztelődés megtörténtének híradását. Éppen a kegyelemnek a golgotai kereszttel való szoros és felbonthatatlan kapcsolata különbözteti meg a kegyelemről való bibliai beszédet a „kegye48
8
vonjuk, vájjon theológiájában van-e jogunk és van-e lehetőségünk, hogy a Fiú ilyen Önfeláldozása miértjét keressük. Csak azt akarja Lu ther, hogy a hü vesse fel ezt a kérdést, mégpedig a theológián belül, és nem valamilyen képzeit hit, kíváncsiság vagy hitetlenség. Vagyis úgy keressük, hogy ne mi rendelkezzünk Istennel, hanem, tanuljunk tőle; nem az üdvösség tényei mellett és azokon kívül keressük a ma gyarázatot, hanem e tények alapján, tehát a hitből, amely egyedül e tényekben és ezekből él, és amely hozzájuk ragaszkodik, mert Isten igéje tesz róluk tanúbizonyságot. Ilyen föltétellel és ilyen értelemben vallja Luther, hogy mindezt Isten fiának meg k e l l e t t tennie és más ként nem is történhetett volna, — nem állapodik meg tehát annál, hogy Istennek „így tetszett'' mindezt elrendelnie", stb. H a r n a c k , T h . i . m . I I . 75. 1., különösen 33—85. 1. S e e b e r g E. i s g y a k r a n v e t i föl a kérdést, h o g y miért v o l t szükséges az emberré levés, a k e r e s z t e n s z e r z e t t kiengesztelődés, stb. L u t h e r s T h e o l o g i e , I I . C h r i s t u s , W i r k l i c h k e i t u n d U r b i l d , 1937, 194. 1., s t b . Grundzüge d e r T h e o l o g i e L u t h e r s , 1940. 8 1 . 1., s t b . A c a n t e r b u r y - i érsek az üdvösség tör ténetének isteni szükségszerűségét próbálja meg kifejezni sajátos „logikai" necessitas fogalmával. Nála sem közönséges logikai érvényességről v a n szó, h i s z e n a k ö v e t k e z m é n y e k a l a p j a és e l ő z m é n y e n e m az értelem elve, — h a n e m I s t e n végzéséről és ígéretéről, a m e l y f o r málja a kinyilatkoztatás eseményeit és a z o k menetét. L u t h e r u g y a n c s a k a kinyilatkoztatás sajátos, páratlan szükségszerűségét h i r d e t i , de tolmá csolásában n e m a n n y i r a theológiai levezetéseket használ, m i n t inkább a prédikáció k ö z v e t l e n e b b hangját a l k a l m a z z a . Ü g y m u t a t j a k i a szük ségszerűséget, h o g y az igét ismételi, eleveníti m e g és szögezi a g y ü l e k e z e t t a g j a i szívének. E z a személyes b i z o n y ságtevése m é l y í t i e l A n s e l m u s törekvését. 48 a
/) „Krisztus műve Luthernél is két oldalú: kiengesztelődéb és megváltás. Kiengesztelődés, mert Krisztus önkéntes áldozatával Isten igazságosságának elégtételt adott és lehetővé tette ezáltal, hogy Isten és ember között új közösség támadhasson. Isten újra szerethet minket, anélkül, hogy önmagát megtagadná. Krisztus műve tehát Istenre is hat. Megváltás, mert Krisztus legyőzte az ellenséges hatalmakat... A kettő közötti logikus viszony az, hogy a kiengesztelődés megelőzi a megvál
tást . . . " S e e b e r g , E. Grundzüge 95—96. 1.
l e m n e k " m i n d e n más emlegetésétől, amely pedig m i n d a vallá sok, m i n d a vallásfilozófia széles területén elég gyakran hang zik. Egy lényeges ponton azonban elmélyíti a reformátor a C u r Deus homo tanítását. A skolasztika atyja is beszél ugyan I s t e n h a r a g j á r ó l , de nem m e r i a B i b l i a félelmetes híradását egész riasztó és megrázó erejében megszólaltatni. Már Augustinus keveset említi, jobbadán csak érinti az élő Isten szent haragját. Ez lesz azután majdnem ezer esztendőn keresztül az uralkodó hagyomány, amelyen a bec-i mester és apát sem t u d keresztül törni. L u t h e r azonban n e m engedi az ige üzenetét semilyen emberi vélekedéstől megkötni és így halálosan k o m o l y a n veszi az isteni harag félelmetes valóságát is. Joggal hivatkozhat arra a w i t t e n b e r g i doktor, hogy hosszú évszázadokon keresztül n e m hirdették olyan világosan és határozottan a Szentírás teljes üze netét, éppen a haragvó Istenről, m i n t a reformátorok prédiká ciójában. A kinyilatkoztatás fényeinek ez a könyörtelen érvé nyesítése tette lehetővé L u t h e r számára, hogy belelásson a k i engeszelődés t i t k a i b a , a kegyelem mélységébe, Isten szereteté nek kibeszélhetetlen ajándékába. Ezért t u d t a felismerni az evangélium igazi természetét és velejét. Isten meglepő, várat lan ajándéka; — csoda — a szó teljes értelmében, amelyre n e m számíthattunk, még csak n e m is gondolhattunk. E g y csöppet sem természetes az, hogy Isten megkönyörül r a j t u n k . E l l e n kezőleg, az a természetes, hogy ítéletével sújt és a kárhozatra taszít. A z evangélium éppen az ellenkezője a magától értetődő nek. Nagy ellentmondása újra szóhoz j u t a reformáció b i z o n y ságtevésében. A z evangéliumban Isten szeretete ellentmond minden bűnünknek, kárhozatunknak, t u l a j d o n haragjának és szembeszáll mindezzel. Most világosodik m e g a kiengesztelődés igazi értelme, amelynek kifejezéséért tusakodott Anselmus. A canterbury-i érsek sok nagyszerű és tanulságos meglátását hellyel-közzel még elhomályosította a n y u g a t i egyházban u r a l kodó jogi szellem. L u t h e r v o l t az, a k i széjjeltépett m i n d e n v e szedelmes látszatot, véget v e t e t t minden félreértésnek m e g át értelmezésnek és g y e r m e k i egyszerűséggel, világos határozott sággal próbálta m e g az evangélium tolmácsolását. A b b a n tör tént meg a kiengesztelődés, hogy a testté l e t t íge a m i helyünkre lépett, magára vette a m i bűneinknek mérhetetlen súlyát és ezzel elhordozta tulajdon szívében a szent Isten szörnyű haragját. Honnét máshonnan tudhatnánk egyáltalában
Istennek haragjáról és honnét ismerhetnénk meg igazában, ha nem a próbára t e t t és szorongatott Jézus összetört alakjából? Érthetetlen és értelmetlen a gecsemánei tusakodás, a golgotai kereszt kétségbeesett sikoltása: — Én Istenem, én Istenm, miért hagytál el engemet? — ha b e h u n y j u k szemünket a haragvó Isten megnyilatkozása előtt. Sehol másutt, egyedül a kereszten lesz láthatóvá Isten emésztő, m i n d e n t elsöprő, ellenállhatatlan erejű haragja, éppen akkor, a m i k o r végéremehetetlen és elgondolhatatlan szeretetét mutatja- m e g irántunk. Anselmus szán déka teljesedik k i a reformációban, a kereszt theológiájában, mégpedig sokkal gazdagabban és hatalmasabban, semmint azt maga a doctor magnificus is elgondolta vagy akarta volna. A Proslogionnál és a Cur Deus homo-nál is csodálatosabban ragyog L u t h e r theológiájában Isten titkának megközelíthetet len, vakító fényessége. Széttörtek a hagyománynak a béklyói, felszabadult az ige üzenetének m i n d e n mélysége és hatalma. A z az e v a n g é l i u m , h o g y I s t e n k e g y e l m e t a d . D e az i s h o z z á t a r t o z i k az e v a n g é l i u m h o z , h o g y I s t e n k e g y e l m é t í t é l e t e m ö g é r e j t i és c s a k í t é l e t é b e n a j á n d é k o z z a n e k ü n k . Isten a bűnösöket kereső és szerető Isten. Ez a hír adás töri szét a természetes ember istengondolatait, csúfolja meg a filozófusok isteneszméit, leplezi le emberalkotta bábnak még azt a vallásos istenképet is, amely pedig m i n d e n időben becsúszik az egyház tagjainak szívébe. A z a hiedelem, hogy Isten a jókat megjutalmazza, a bűnösöket pedig bünteti, hazug ságnak b i z o n y u l az evangélium hallatára. A z élő Isten a bűnö sök Istene, a Megváltó „a bűnösök és vámszedők barátja". Ezért jelenik meg Isten kegyelme ítéletében. A k i m a g á r a v e s z i e z t az í t é l e t e t és ö s s z e t ö r i k a l a t t a , az e l ő t t n y í l i k m e g I s t e n s z e r e t e t é n e k c s o d á l a t o s v i l á g a . Ezt az ellentmondó, csodaszerű evangéliumot akarta Anselmus is k i fejezni. A z evangélium világosságában érthetjük csak meg a c a n t e r b u r y - i érsek végső törekvését, szíve legmélyebb vágyát. Ezért merte megrajzolni kettős, feszültségekkel teljes Isten képét. Azonban, amikor arról beszélt, hogy Isten igazságossága és irgalmassága Krisztus elégtevő áldozatában kiegyenlítődik, ezzel a f o r d u l a t t a l n e m tudta csorbítatlanul h i r d e t n i a kegye l e m csodáját. Ezt csak a reformátorok tudták megtenni, m e r t teljesen az újra megelevenülő evangéliumnak hatalmába estek. Az evangélium teljessége h a n g z i k L u t h e r prédiká-
cióiban, a m i k o r arról beszél, h o g y m i c s o d a rémítő t é n y I s t e n h a r a g j a , d e m é g h a t a l m a s a b b az ő t i t k o k k a l t e l j e s szeretete, a m e l y k e r e s z t ü l t ö r a m i bűnünk és az ő h a r a g j á n a k v a l ó s á g á n és l e g y ő z i , m e g s e m m i síti. I s t e n h a r a g j a t e s z i szükségessé a k i e n g e s z t e l ő dés csak-egyszeri történeti eseményét. A z o n b a n s e n k i más, e g y e d ü l c s a k I s t e n s z e r e t e t e v i s z i i s v é g h e z . I l y e n ellentétes, sőt ellenséges Istennek kétféle munkája. Értelmünkkel nem t u d u n k olyan fogalmat találni, amely az isteni harag és szeretet egységét j e l e n t i . Csak hitben t u d j u k e l fogadni az igének ezt a kettős üzenetét. Anselmus bizonyság tételét mélyíti el és vezeti tovább L u t h e r , amikor nemcsak igaz ságosságról beszél, hanem Isten haragjáról, tőle, természetétől idegennek látszó munkájáról (opus alienum). Azért t u d azután olyan megragadó módon beszélni Isten igazi, szíve szerint való munkájáról (opus p r o p r i u m ) , a kegyelem csodájáról. A z angol prímás is együtt látja a kettőt, a w i t t e n b e r g i reformátor azon ban merészen nemcsak a kettő szembenállását h i r d e t i , hanem egységüket is vallja. Isten szeretete m i n d i g haragjában jelenik meg, elrejtetten, „ellenkezőjének látszatában", hogy megszégye nüljön m i n d e n elképzelésünk meg gondolatunk és tér nyílhas son a h i t számára. Ugyanakkor örvendező szívvel h i r d e t i , hogy Isten szeretete legyőzi haragját. Jogos a kárhoztatása, de k e gyelme felfüggeszti a jog rendjét, sőt magának Isten törvényé nek a rendjét is, hogy hallatlan módon v a l a m i merőben újat, a kegyelem rendjét teremtse meg. L u t h e r l e l k i i s m e r e t é b e n az i g e á l t a l f é l e l m e t e s n a g y h a t a l o m l e t t I s t e n h a r a g j a , a z é r t t u d t a m e g s z ó l a l t a t n i az e v a n g é l i u m m e g ü t k ö z t e t ő c s o d a - v o l t á t : az é l ő I s t e n é p p e n az i s t e n t e l e n t s z e r e t i , az e l v e s z e t t e t keresi, pártütő, zendülő, semmirekellő, h a s z o n t a l a n szolgáit f o g a d j a és ö l e l i m a g á h o z é d e s g y e r m e k é ü l . ) 4 9
L u t h e r világosan felismerte, hogy Anselmus t h e o l ó g i a j á n a k és í g y K r i s z t u s v á l t s á g s z e r z ő h a l á 49) S e e b e r g E . i . m . I I , 237. W o l f E . i . m . 207. H a r n a c k T h . i . m . I L 233. 1. L u t h e r l e g m é l y e b b meglátásai tükröződnek E c s e d i Báthori István imádságaiban: „ M e r t , U r a m , n o h a láttatol néha magadtól idegen dolgot cselekedned, de az alatt a Te tulajdon dolgai dat cselekszed és viszed, Uram, véghez". R é v é s z I m r e : A z imád kozó m a g y a r , 1922, 75. 1.
I á r ó l s z ó l ó t a n í t á s á n a k i s az é l ő I s t e n f ö l s é g e s és k e g y e l m e s u r a l m a a közepe, v a g y i s üdvösségünket e g y e d ü l és k i z á r ó l a g I s t e n c s e l e k v é s é n e k k ö s z ö n hetjük. Ezért használja a r e f o r m á t o r is a C u r D e u s h o m o k ö z p o n t i k i f e j e z é s e i t : K r i s z t u s e l é g t é t e l e és K r i s z t u s é r d e m e f o g a l m á t . Látja ugyan, hogy n e m telje sen megfelelő megjelölése ez a két szó a váltság művének, talán j o b b lenne elhagyni is, de mégis megtartja őket. L u t h e r t nem a meglevőhöz való ragaszkodás vezette ebben a magatartásá ban, hiszen ha az ige szavára kellett, t u d o t t ő elszánt forradal már is lenni, hanem az a helyes belátás, hogy ezt a két hagyo mányos szakkifejezést meg lehet tölteni az evangélium t a r t a l mával. A r e f o r m á t o r m e g é r t i a n s e l m u s i t a r t a l m u k a t és a z t m é g m e s t e r ü k n é l i s k ö v e t k e z e t e s e b b e n é r v é n y e s í t v e , f e l h a s z n á l j a ő k e t az e m b e r i é r d e m e k és az e m b e r részéről h o z o t t e l é g t é t e l e k e l l e n i harcában. ) A kereszt theológiájában is helyet kap tehát a Cur Deus homo tartalma, megszabadítva a j o g rendjének minden befolyásától, megtisztítva ekként a kiengesztelődésről szóló tanítást m i n d e n kétértelműségtől és a félreértés veszélyének lehetőségétől. A későbbi középkorban a j o g i szellem hatására K r i s z t u s elég tétele és érdeme nagy emberi értéket és áldozatot jelentett. Szöges ellentéte v o l t ez Anselmus szándékának. L u t h e r azon ban merőben átformálja ezt a két kifejezést is. A z t j e l e n t i nála, hogy m i l y e n s o k b a k e r ü l t I s t e n n e k a m i s z a b a d í t á s u n k . Ahhoz, hogy áttörhesse a m i bűneinknek és t u l a j d o n haragjának torlaszát, meg kellett alacsonyodnia, magára kellett vennie a legirtózatosabb kínszenvedést, el kellett viselnie a k i végzés gyalázatát. A z önkéntes szenvedés és az önfeláldozás árát fizette meg Isten, hogy megmenthessen m i n k e t . Ebbe az irányba m u t a t n a k a canterbury-i érsek gondolatai is, ha tapo gatódzva is. Most azonban a reformátori theológiában k i t e l j e sedik, teljes gazdagságában kibontakozik mindaz, a m i Isten igéjéből való v o l t a canterbury-i érsek hivő bizonyságtételében. Világosan szólal meg az elmélyült és meggazdagodott ansel musi tanítás az egyházi posztillában: „Bizony, ingyen adja ne künk kegyelmét, úgyhogy nekünk semmibe sem kerül. Ámde 50
50) A l t h a u s , 7 931 242. 1. H o l l és 3. kiadás.) 69. 1.
Pál:
Das K r e u z
K á r o l y Luther,
Christi.
(Mysterium
Christi).
1923. ( G e s a m m e l t e Aufsätze, I . , 2.
neki nagyon is sokba került; megszámlálhatatlan végtelen kincs volt az ára: tulajdon Fiának élete." ) ,,A mi drága Krisztus Urunknak nagy árat, nagyon sokat kellett fizetnie, hogy kivet hesse a lelkiismeretből a törvény zsarnokságát." ) Ez az idézet rávezet már m i n k e t a kiengesztelődés eseményének másik moz zanatára, amely éppen a j o g rendjének uralkodó befolyása következtében homályosodott el a középkor tudatában. Isten haragjából való voltaképpen a t ö r v é n y n e k az á t k a i s . Isten jó ajándéka v o l t eredetileg a törvény, de a m i bűnünk és Isten szent haragja átokká tette. Leleplezi igazi valónkat, tetten ér m i n k e t hűtelenségünkben, fejünkre olvassa, hogy m i b e n szegü lünk ellene Isten parancsolatainak és ezzel nyugtalanítja, szo rongatja lelkiismeretünket. A b b a n n y i l a t k o z i k meg a törvény átka, hogy lerázhatatlanul felelőssé tesz, Isten parancsolatait töretlen élességgel szögezi szívünknek — m i azonban nem t u d j u k betölteni ezt a törvényt és ezért menthetetlenek vagyunk. Törvényszegésünk és mulasztásunk tornyosítják fejünk fölé Isten fenyegető haragját. Ebben a helyzetben jelent sarkalatos fordulatot a kiengesztelődés csodája: K r i s z t u s , a K i e n g e s z t e l ő a m i h e l y ü n k r e l é p és b e t ö l t i é r e t t ü n k és h e l y e t t ü n k a t ö r v é n y t . Ezzel elveszi a kárhoztatást rólunk. L u t h e r theológia jának szíve tárul föl előttünk, amikor a törvény és az evangélium kérdéséhez érkezünk. A kereszt szem elől való tévesztése megoldhatatlanul összebonyolítja ezt a főkérdést. De ha a kiengesztelődés alapján próbáljuk kitisztálni a kettő igazi mibenlétét és helyes viszonyát, világosság derül reájuk. A törvény útja az emberi vallásosság útjává lesz. A bűnbeesett, lázadó ember félreérti Isten szándékát a törvénnyel és azt hiszi, arra való, hogy saját cselekedeteivel kapaszkodjék fölfelé az üdvösséghez. Azonban ez az út csak a kárhozatba vezet. Szem ben áll azonban a törvény útjával az evangélium, az Isten útja. Isten jön elibénk, alászáll a mélységbe, lehajol hozzánk, hogy nekünk ajándékozza az üdvösséget. A k i hitben elfogadja, azé lesz, annak sajátjává válik. A hivő rendíthetetlen bizonyosságot kap üdvössége felől. „Ez az evangélium: amikor halljuk, hogy a törvény be van töltve, mégpedig Krisztus áltál. Ügyhogy nem 51
52
31) K i r c h e n p o s t . 1522, W , 10, I , 1, 470. 1. — N a g y K á t é , E v . B e k e n n t n i s s c h r i f t e n , 1930, 652, 42. S c h m a l k a l d e n i c i k k e k , 447, 7. — K i s K á t é , 511, 31. 32) G a l a t a l e v é l magyarázata 1535. W , 40, I , 558. 1.
kell azt többet senki másnak betöltenie, csak hitben ahhoz ra gaszkodnia, aki betöltötte és ahhoz formálódni (conformari), aki a mi igazságunk, szentségünk, bölcseségünk és váltságunk." ) A törvény és az evangélium helyének és jelentőségének vilá gos felismerése biztosítja, hogy nem tévesztjük többet össze Krisztus követését és a hozzá való formálódást Krisztus után zásával és példájának másolásával. A j o g i szellem és a törvényeskedő kegyesség elleni harcban mélyíti el, i l l e t v e vezeti tovább L u t h e r a canterbury-i érsek szándékait és törekvését. A z északi evangélikus theológusoknak köszönhetjük, hogy ma már el nem homályosítható világossággal látjuk L u t h e r Krisztusról szóló igehirdetésének másik lényeges alkotóját. Krisztus nemcsak Kiengesztelő, hanem M e g v á l t ó is. Elsősor ban áldozat, akinek drága vére szerzi m e g a kegyelmet, a k i mindhalálig való engedelmességével teljesen és egészen betöl tötte a törvényt; azonban csonka és h i á ^ o s lenne K r i s z t u s képünk, ha nem vennők számba, hogy ő a G y ő z ő is. A z evan gélium híradása Krisztusnak harcáról és diadaláról szól ujjongó hálával. ) L u t h e r komolyan veszi ezt az üzenetet is, m e r t ő a teljes evangéliumot akarja csorbítatlanul és töretlenül érvé nyesíteni. Megkönnyítette a reformátor számára az ókori egy ház bizonyságtevésének megértését és megbecsülését gondol kozásának mozgalmas, erővel teljes jellege. A váltság eseménye, történeti döntő jelentősége és döntés elé állítása határozottan szóhoz j u t h a t ezért nála. N e m elvont fogalmakból alkot L u t h e r rendszert, hanem kifejezéseivel is a kinyilatkoztatás esemény szerűségét, történetiségét, cselekvő jellegét akarja kifejezni. ) Ezért használja szívesen a szemléletes, eleven, mozgalmas képe ket. Sokáig éppen azért nem méltatták figyelemre a theológu sok L u t h e r bizonyságtevésének ezt a vonását, m e r t költői e l járásnak tartották, n e m látták m e g ezeknek a képeknek k o m o l y theológiai tartalmát és jelentőségét. Az ige hallatára ismerjük fel, hogy a jelenvaló életet félelmetes kettősség j e l l e m z i : „Két 53
54
55
53) K o l o s t o r i prédikáció, 1517. W , 1, 105, 38. 5*) A svéd S ö d e r b l o m N á t h á n , B i l i i n g E i n a r , Gustaf, B r i n g Rágnar, N y g r e n Anders, Hol F o l k e m e l l e t t , d o l g o z i k ezen a csapáson a n o r v é g H a l l e s a dán M ö l l e r O t t ó és a f i n n S o r m u n e n E i n o m e g Y r j ö. N y o m a t é k o s a n érvényesíti S e e b e r g E . is. L u t h e r s I I , 116, Grundzüge 96, 99. 55) S e e b e r g E . I I , 318; 329; 365; 37; I , .111. Grundzüge
Aulén mström b y Ole, A l a n e n Theologie 48. 1.
birodalom áll e világon hadban egyinässal, az egyikben a Sátán az úr, e világ fejedelme, aki mindenkit rabságban tart és enge delmességre kényszerít, akit csak ki nem ragadott hatalmából a Szentlélek. Más nem is képes megszabadítani tőle, mint egye dül a Szentléleknek ereje... A másik országban Krisztus ural kodik, aki szünet nélkül szembeszáll és harcol a Sátán birodal mával."™) Krisztus a bűnnel, halállal és ördöggel, az ókori egy ház ismeretes hármas istenellenes hatalmával harcol. De azu tán kiegészíti és elmélyíti az egyházi atyák tanítását is. „Ilyen ellenségünk még: a világ, tulajdon testünk, a törvény, Isten haragja." ) önfeláldozása révén Krisztus győzelmet arat f e lettük. Szinte az összes ókori egyházi kép helyet kap L u t h e r bizonyságtevésében, „ö mindent megtett, ami szükséges ahhoz, hogy üdvözüljünk, azaz legyőzte és eltörölte a bűnt, halált és poklot, úgyhogy senkinek sem kell semmit hozzátenni." ) „Krisztus által, aki engesztelő áldozat lőn a bűnért és ezáltal megölte a bűnt, meghalunk a bűnnek, úgyhogy nem uralkodhat rajtunk többet... Krisztusért, a törvény Betöltőjéért nem esnek többet kétségbe a hivők, amikor vádolja és rémíti őket a tör vény ... Krisztusért, a bűn legyőzőjéért, meghaltak a bűnnek és a bűn meghalt számukra." ) „Nézd ezt az embert, akiben összecsap a két hatalom... Azok kárhoztatni akarják őt. De ugyanebben á személyben, aki bűnös, van az örök igazság. Egy másnak ront tehát a legnagyobb bűn és a legnagyobb igazság... az egyiknek pusztulnia kell... Mi történik? Szükségképpen üt köznek össze. Az egész világnak bűne minden erejével támadja ezt az igazságot. De az igazság örök és verhetetlen... és a bűn, aki uralkodik, garázdálkodik, akinél nincs hatalmasabb a mi tagjainkban, aki a legfőbb istenség, a legnagyobb úr e világon, aki minden királyt, szentet elnyel, — neki megy ennek az em bernek. El akarja nyelni, mert nem látja benne a szentségest. Ámde szükségképpen alulmarad ebben a harcban és az igazság szükségképpen győzedelmeskedik..." ) A legkülönfélébb ké p e k k e l szemlélteti és érzékelteti L u t h e r ezt a „csodálatos har cot". ) A legegyszerűbben t u d j a összefoglalni az evangélium 57
58
59
60
61
56) 57) 53) 59) 6Ö) 61)
D e s e r v o a r b . , 1525, W, 18, 782. G a l . m a g y . W, 40, I , 130. K P , 1522, W, 10, I , 1, 140. D r e w s , D i s p . , 1 5 3 5 — 4 5 , 298. 1. G a l . m a g y . W, 40, I , 438. ibi duellum mirabile et fit mirabilis
victoria
i b . 564. és 439.
üzenetét: K r i s z t u s az Űr. „Mindezt Krisztus azért vitte vég* hez és azért szenvedte el, hogy a mi Urunk legyen, tulajdon teste és vére által megváltson minket. Mert e végből született, mégpedig a Szűztől, hogy menten minden romlástól és teljes lévén igazsággal, összetörhesse a sátán birodalmát... Hogyan lett Krisztus a mi Urunkká? Nem fegyverrel, karddal, testi erő vel, hanem születése, szenvedése, feltámadása által..." ) K r i s z tus u r a l m a j e l e n t i a s z a b a d s á g o t , a felszabadulást rabságunk ból. Krisztus győzelme alapján következik be a nagy f o r d u l a t a m i életünkben is: az Istenhez való viszonyunkban, a m i t L u t h e r a „ l e l k i i s m e r e t t e l " jelez. Lelkiismeretünkben tük röződik rabságunk és felszabadulásunk. „A theológiai értelem ben vett rabság: a törvény vádol engem Isten színe előtt, el sápaszt, megrettent, gyötör... a legnagyobb szabadság pedig: megszabadulni Isten haragjától, mégpedig örökre... ez a theo lógiai értelemben vett szabadság, ami a lelkiismeretben van." ) „Szabadság a törvénytől, bűnöktől, haláltól, az ördög hatalmá ból, Isten haragjából, az utolsó ítéletből... Hol van ez a szabad ság? a lelkiismeretben..." *) Hogyha lelkiismeretünk megszólal, m i n d i g „rettegő lelkiismeretté lesz". „A mi szívünk csak vádol!" Csak ha h i t által Krisztus a m i e n k lesz, v a n békessége l e l k i i s m e retünknek, mégpedig őbenne. M e r t „Isten az, aki oltalmaz!" ) „A Krisztusban hivő szív, amikor bűnös cselekedeteinek tanús kodása vádolja és kárhoztatja, sieiten-sietve elfordul önnönmagától, Krisztushoz fordul és azt mondja: ö elégtételt adott; ő, az igaz, az én oltalmazom lett; érettem meghalt, igazságát nekem ajándékozta, bűnömet pedig magára vette... Ezért van olyan nagy bizonyosságunk theológiánkban, mert kiragad ön magunk szemléléséből, kiránt önmagunkból, hogy ne bizakod junk többet a magunk erejében, lelkiismeretében, élményei ben, személyünkben, cselekedeteinkben, hanem egyedül csak arra támaszkodjunk, ami rajtunk kívül van, azaz Isten ígére tére és igazságára. Ebben azután sohasem csalódhattunk..." ) L u t h e r írásmagyarázataiban, egyetemi előadásaiban csakúgy megszólal az ókori egyháznak győzelmes bizonyossága, m i n t 62
m
6
64
65
62) E z a vezérszava a N a g y K á t é b a n is a második hitágazat m a gyarázatának. Kátéprédikációk, 1528, W , 30, I , 88—89. 63) G a l . m a g y . W , 40, I , 552; I I , 3. M) R ó m a i l e v é l r ő l t a r t o t t előadás, 1515—16. F i . I , Sch. 44, 13. 65) G a l a t a l e v e l é r ő l t a r t o t t előadás, W , 40, I , 589.
prédikációiban, kátéiban és hatalmas énekeiben. A „Erős vá r u n k ' is a harcoló és győző Krisztus hadseregének, a hivő k e resztyéneknek csatadala. Végeredményképpen megállapíthat j u k , hogy az e g y h á z i a t y á k b i z o n y s á g t é t e l é n e k e l m é l y ü l é s e és m e g g a z d a g o d á s a n e m c s a k , h o g y n i n c s e n ellentétben A n s e l m u s tanításával, h a n e m együtte s e n p r ó b á l j á k v i s s z a a d n i az Ú j s z ö v e t s é g h í r a d á s á n a k g a z d a g s á g á t a j o g i , á l d o z a t i és h a r c i k é p e k s o k a s á g á v a l , m o z g a l m a s s á g á v a l és s z e m l é l e t e s e r e j é v e l . A c a n t e r b u r y - i érsek Krisztusról szóló tanítása az egyház nagy dogmáinak kifejtése. Világosan szeme előtt tartja állan dóan az evangéliumi történet csodáját, de a Hitvallás vallás tételeinek taglalása közben olyan fogalom-készletét alkalmaz, amelynek csak közvetett kapcsolata v a n a Krisztusba vetett személyes, élő h i t t e l . A későbbi fejlődés iránya pedig egyre jobban h a j l i k az elvont fogalmi gondolkodás észszerűsítése felé. L u t h e r átveszi Anselmus tanításának m i n d e n értékét, hűséges ragaszkodását az egyházi dogmákhoz, Krisztus fölséges szemé lyének és titkának imádó szemlélését, de ugyanakkor az Ú j szövetség üzenetére figyelve megeleveníti és meggazdagítja. A reformátor már m i n d e n kétséget kizáró határozottsággal h i r deti, hogy n e m is kiengesztelődésről és megváltásról v a n szó, hanem egészen személyesen a Kiengesztelőről, Megváltónkról, Jézus Krisztusról magáról. Krisztus személye t a r t j a össze a művéről való különböző látásokat, Anselmusét és az egyházi atyákét. Krisztus személye a központja az ókori egyház dog máinak. Ennek következetes megvalósítása eleveníti meg a ha gyományos tanítást. „Ebből megláthatod, milyen fontos ez a hit vallás: Krisztus az Isten Fia. Ezt tagadta Arius és ezért szükség képpen elszakadt a megváltástól is... mert a törvény, harag és a halál megsemmisítésére egyedül Isten hatalma képes.' ) Ugyanakkor a t i t o k másik oldalára is figyelmeztet: „egyszóval ne ismerj Istent ezen az egy emberen kívül és csak az ő ember ségéhez ragaszkodjál!" ) Anselmus jelentősége az egyetemes keresztyénség és így L u t h e r számára is az, hogy megteremtette Krisztus történeti váltságszerző munkájának, a kiengesztelődés tényének egyik, alapvető kifejezési formáját. Ez tette lehetővé a reformátor m
61
66) G a l . m a g y . W , 40, I , 441. 67) i b . 93, 6. és 77, 1.
számára, hogy fölismerje az evangélium igazi mivoltát, vele jét: a h i t által való megigazítást. Világosan meglátta L u t h e r , hogy nem egy tanítás ez a sok között, n e m csak egy részlete az ige üzenetének, hanem a Biblia egészének összefoglalása. Ennek a tanításnak az a t a r t a l m a , hogy amit Krisztus egyszer érettünk véghez v i t t , ugyanazt a m i életünkben is szakadatlanul valóra váltja. Ez egészíti k i és mélyíti e l azután igazában a c a n t e r b u r y - i érseknek Krisztus példájáról szóló mondanivalóját. A z éppen a reformáció páratlan ajándéka az egész keresztyénség számára, hogy megtanított arra, minden dicsőséget egyedül Krisztusnak adni, igazán hitből élni. L u t h e r rendkívüli szolgálata az, hogy reámutatott a megváltás gyümölcseire: a Krisztus megszerzetté bűnbocsánat és kegyelem kiosztására és elnyerésére, mégpedig a megigazítás és az új élet ajándékában. „Az a keresztyének nek igazi jőtanítása és tudománya, hogy bizonyosak legyenek a jelöl és jöismerjék, hogy ez az ember, a Krisztus, igazán és valóban Istenben van és Isten is őbenne, úgyhogy ő maga az igaz, élő Isten; azután, hogy ugyanő, aki Istenben és akiben Isten van, bennünk is él és mi is őbenne." ) „Az nem elég, hogy ő a Krisztus, hanem ő a te Krisztusod és az én Krisztu som akar lenni; mégpedig azért, hogy bennünk is véghez vigye mindazt, amit róla az Írás mond és amiről a nevét kapta." ) M e r t „Krisztust nem azért hívják Krisztusnak, mivelhogy em beri és isteni természete van, hanem szolgálatáért és munká jáért, amellyel magára vette bűnünket.. . " ) A megigazítás b i b l a i megfogalmazásával tisztázta azután L u t h e r véglegesen azt a bizonytalanságot és kétértelműséget, amely Augustinus kegyelemről szóló tanát jellemzi és amely még Anselmusnál is érezhető. A váltság történeti-voltát, eseményszerű, döntésre késztető jellegét pedig azzal tudja L u t h e r félreérthetetlenül biz tosítani, hogy szorosan összekapcsolja az igehirdetéssel. „A bű nök bocsánatáról kétjéleképpen szólunk. Először, ahogyan el nyerte és megszerezte, másodszor, ahogyan kiosztja és nekünk ajándékozza. A kereszten szerezte meg Krisztus egyszer, ez igaz, de a kiosztás gyakorta történik, azelőtt is, azután is, a világ kezdetétől a végéig, mégpedig az ő igéje által." \ 68
6í>
70
7í
68) P r é d . 1537, W , 45. 587, 25. 6«) A keresztyén e m b e r szabadságáról,
1520, W , 7, 58, 38.
*>) P r é d . 1524—27, W , 16, 217, 1 1 . 71) A m e n n y e i próféták e l l e n , 1525, W , 18, 203, 27.
Althaus Pál már megállapítja, hogy „Luther egyesíti a gö rög egyházi atyák gondolatait Anselmuséval egy olyan egyesí tésben, amelyhez foghatót az Újszövetség kora óta nem talá lunk.""' ) Ehhez csak azt k e l l még hozzáfűznünk, hogy különö sen C l a i r v a u x - i Bernát és Staupitz János közvetítésével a kö zépkori bensőséges kegyesség, sőt Krisztus-misztika evangé l i u m i elemeit is feldolgozza a váltság hirdetésében, p l . a „ K e resztyén ember szabadságáról" írt gyönyörű páratlan iratá ban. ) A K r i s z t u s művéről szóló reformátori tanítás terén a széleskörű újabb kutatás Harnack Theodosius mélyenjáró meg figyelését igazolta, amellyel pompásan j e l l e m z i L u t h e r bizony ságtevését. „Luther ennél a dogmánál is az előző évszázadok egyházi tanítása fejlődésének csúcsán áll. A látszólag egymás nak ellentmondó szemléleteket, amelyeket az egyházi atyák kora, majd a skolasztikus és misztikus középkor ezen a téren kifejtett, valamennyit teljesen és hűségesen egybefoglalja az egyházi tanítás egészséges fejlődésének megfelelően, amennyi ben az Írás igazolja őket. Nem köti magát egyoldalúan Ansel mus tanításához, de biztosítja annak írásszerű igazság-tartal mát, ugyanakkor feleleveníti az egyházi atyák tanításmódját és bensőségesen, elevenen, szervesen összeköti a kettőt, a hitnek a biztonságával, amely a legkeményebb ellentmondásoktól és feszültségektől sem riad vissza A reformátori hit ereje — amely a világraszóló kiengesztelődés véghez vitt tényén alap szik és amely Isten igéjéből, e tény önbizonyságából, ezáltal pedig az egyház bizonyságtevéséből és az összetört bűnös lelki ismeretéből született, — teszi Luthert képessé, hogy a hagyo mányos tanítás anyagát megrostálja, egyszerűsítse, elmélyítse és meggazdagítsa." ) A n s e l m u s tanítása Luthernél t a l á l a l e g h a t á r o z o t t a b b , l e g t i s z t á b b és l e g h ű s é g e s e b b v i s s z h a n g r a , u g y a n a k k o r az ú j s z ö v e t s é g i h í r a d á s t e l j e s e b b és k ö v e t k e z e t e s e b b é r v é n y e s í t é s e á l t a l t o v á b b f e j l ő d i k , m e g g a z d a g o d i k és t á g a b b ö s s z e f ü g gésbe kerül. L u t h e r tanításában v á l i k igazában v a l ó r a A n s e l m u s s z á n d é k a és t h e o l ó g i a i t ö r e k v é s e . 2
73
74
72) D a s K r e u z C h r i s t i , 260. 1. 73) A l a n e n Y r j ö : T u t k i m u k s i a s o v i t u s o p i n a l a l t a , Kutatások a kiengeszteiödésről szóló tanítás területén, 1932, I , 137. 1. 74) H a r n a c k
T h . i . m . I , 4—5. 1.
16. fejezet.
Anselmus a reformáció és a protestáns orthodoxia korában. A z evangélikus egy ház-javító (reformátori) mozgalomban a század közepéig visszhangzik L u t h e r tanítása Krisztus har cáról és győzelméről, elsősorban az írásmagyarázó, azután a prédikáció és káté-irodalomban. I t t hatott legközvetlenebbül L u t h e r munkatársaira és viszont ennek a révén érte e l ez a bizonyságtevés a leghamarabb a gyülekezeteket és formálta a hivők kegyességét és életét. ) A reformátori h i t mélysége szó l a l m e g Bugenhagennál: „Aki hisz a Krisztusban, az Krisztusra néz, sőt egy lélek (Geist) lesz vele és őbenne, ő általa legyőzi a bűnt, halált, poklot, az ördögöt és a világot." ) Ez a diadalmas hang csendül m e g a gyermekek számára készülő iskolásköny vekben is: „Szenvedésével, kingyötrelmével és halálával bűnö det, halálodat, a poklot, ördögöt, világot és minden nyomorúsá got legyőzte számodra." ) L u t h e r énekei, kátéi, posztillái m u n katársainak bizonyságtételével együtt az evangélikus gyüleke75
76
77
7 5
) L u t h e r előadása a G a l a t a - l e v é l r ő l (1516—17) és kiadott kommentárja (1519) h a t p l . B u g e n h a g e n Galata-magyarázatára (1525). L u t h e r hatását tükrözi: R h e g i u s U r b a n u s , A l t h a m e r András, A g r i c o l a János, H e g e n d o r f e r , Sam Conrad, G e r h a r t Hans^ Sp a n g e n b / e r g János, C o r v i n u s A n t o nius, Gryphius, Rosentritt, az 1542-es f r a n k f u r t i káté, M u s a e u s S i m o n , R u n g e D á v i d , P i s t o r i u s F r i g y e s , stb. 76) A n n o t a t i o n e s i n E p . P a u l i a d G a l . 9. a; 252. a. I d é z v e : W e b e r H . E . : R e f o r m a t i o n , O r t h o d o x i e u n d R a t i o n a l i s m u s , I , 1, 1937, 38. és 48. 1. ) G e r h a r t Hans kátéja, S p a n g e n b e r g első g y e r m e k posztillája, s t b . C o h r s F . : D i e ev. K a t e c h i s m u s v e r s u c h e v o r L u t h e r s E n c h i r i d i o n , 1900; R e u J . M . Q u e l l e n z u r G e s c h i c h t e des k i r c h l i c h e n U n t e r r i c h t s i n d e r e v . K i r c h e D e u t s c h l a n d s z w i s c h e n 1530—1600. S z ü k séges v o l n a ebből a szempontból a prédikáció- és é n e k i r o d a l m a t i s át vizsgálni, d e n e m c s a k a németet, h a n e m a h a z a i a k a t is. A z idézet: C o h r s , I , 163. 1. 7 7
2$9 zetek kegyességének kitörölhetetlen alkotójává teszik évszáza dokra a harcoló és győzedelmeskedő Krisztus képét, amely még az ész-bálványozás sivár mozgalmának pusztításait is túlélte. Azonban a X V I . század theológiájában, ellentétben a gyüleke zetek kegyességével, csak mellékes, kísérő jelenség volt általá nosságban, a Krisztus elégtételéről szóló tanítás mellett. A X V I I . század tanítását pedig szinte kizárólagosan ez utóbbi hatá rozza meg. Az evangélikus theológiának tudományos alapvetője, Melanchthon Anselmus tanítása alapján fogalmazza meg a vált ságról szóló dogmát az 152l-es L o c i communes-ben és ezzel több, m i n t száz esztendőre biztos irányítást és határozott tájé koztatást ad a theológiai munkának. A fiatal Melanchthon L u t h e r hatására megszólaltatja az egyházi atyák igehirdetését is: „Ami kor hiszed, hogy Isten Krisztus által eltörli a bűnt, neked adja megelevenítő Szentlelkét, legyőzi a halált, ezáltal a hited által bűneid csakugyan megvannak bocsátva, a Szentlélek által megelevenülsz és a halált is legyőzöd." ) A z evangélium által e l mélyíti a keresztyén humanisták felfogását is: „A lélek min denkor bizakodhatik abban Krisztus áltál, hogy Isten kegyel mes hozzánk, hiszen ő a mi üdvösségünknek záloga és szer zője." ) Mégis tanításának gerince az elégtételről szóló bizony ságtétel. Melanchthon is elmélyíti Anselmus tanítását, mégpedig nemcsak L u t h e r hatására, hanem az Újszövetség üzenetére való hűséges figyelés által. I t t is eredeti, önálló reformátori egyéni ségnek bizonyul, a k i igazi m u n k a - és bajtársa t u d lenni L u t h e r nek. A z Írás alapján komolyan számol Melanchthon is Isten haragjával. ) Tanításának megelevenítő központja: a lelkiisme r e t harca. I t t tapasztalhatjuk meg Krisztus váltságának hatal mát: amikor a kegyelem felszabadítja az Isten haragjától r e t 78
70
80
78) L u c u b r a t i u n c u l a , 1520. Hasonlóan A n n o t . i n I o a n , 1523. I d é z v e a m o d e r n t h e o l ó g i a ' M e l a n c h t h o n - f é l r e é r t é s é t tisztázó úttörő j e l e n tőségű műből: E n g e l l a n d H . Melanchthon. Glauben und Handeln, 1931. 37. 1. 79) qui et pignus et auctor salutis CR. 21, 35; G o l l w i t z e r H . : C o e n a D o m i n i 66. 1. H e r r l i n g e r : D i e T h e o l o g i e M e l a n c h t h o n s i n i h r e r g e s c h i c h t l i c h e n E n t w i c k l u n g , Ib79. 42. 1. 8 0
) A z írásban a Szentlélek m i n d I s t e n haragjának, m i n d i r g a l masságának c s e l e k e d e t e i t m e g m u t a t j a . L o c i c o m m . 1521, 159. 1. W e b e r H . E . i . m . I , 2, 1940, 141. 1.
81
tegő lelkiismeretet. ) „Isten úgy igazít meg minket, hogy a tor vény által megöldököl, de a kegyelem igéjével föltámaszt. Ezt a Krisztusban ígérte meg. A mi megigazíttatásunk tehát nem más, minthogy az evangéliumban Isten megbocsátja bűneinket és mi hittel csüngünk rajta, semmit sem kételkedvén abban, hogy Krisztus igazsága a mi igazságunk, Krisztus elégtétele pe dig a mi engesztelésünk lett, és Krisztus feltámadása is a mienk." ) „A kegyelmet, az isteni jóakaratot irányunkban Krisztus szerezte meg, akit Isten adott szószólónkul, engesztelő áldozatul és elégtételül. János 3:16. Mivel Isten ő hozzá kegyel mes, hozzánk is kegyelmes; mivel neki mindent alávetett, ne künk is alávet rnindent. Őróla szól minden ígéret, aki meg szerezte számunkra az Atya irgalmasságát és helyettünk kien gesztelte az Atyát." ) 82
83
A harmincas évek közepétől kezdve azonban jelentős vál tozás i n d u l meg Melanchthon gondolkodásában. A h i t dolgainak tudományos feldolgozásában a rendszeresség érdeke lép elő térbe, ezzel együtt jár az örökölt tudományos fogalmak és a hagyományos szemléletmód egyre nagyobb mértékű átvétele, í g y akarja beleépíteni a Praeceptor Germaniae a theológiát a korabeli tudomány épületébe. A reformátori tanítás még az élő Isten cselekvését j e l z i . A z idősebb Melanchthonnál kezd lassacs kán, hova-tovább tanná lenni és ezzel együtt az észszerű és tár gyias objektív elem kezd felülkerekedni. A fiatal M e l a n c h t h o n nál Isten cselekvése az uralkodó vonás és ezért g y a k o r i for dulata: a „Krisztusban" és a „Krisztus által". ) A z idősebbnél a megigazításnak egyoldalúan jogivá válása, az igaznak ítélés és az igazzá nyilvánítás egyeduralkodó szerepe következtében Krisztus véghez v i t t műve csupán előzménye és alapja lesz a bűnbocsánatnak. Ezért n y o m u l előtérbe „a Krisztusért (propter Christum). Melanchthonnál magánál még n e m jelent veszedel met ez az eltolódás, m e r t ezekben a kifejezésekben is az élő, diadalmas és jelenvaló Krisztussal való közösség él. De a tanít84
8!) M e l a n c h t h o n a l e l k i i s m e r e t i h a r c o t már l e l k i jelenségnek látja. E i e r t : M o r p h . I , 40. 1. 82) L o c i c o m m . 1521, 131. 1. 83) i b . 182. 1. 84) ex promissionibus cognoscas, quae tibi in Christo sint donata. L o c i c o m m . 1521, 183. 1.; deum javere nobis per Christum... confidit animus 37. 1., s t b .
ványok és követők kezén, a reformátori Krisztus-szemlélet e l homályosodásával, az orthodoxia építőköveivé válnak. A z idő sebb Melanchthon Anselmus tanítását már a skolasztika j o g i rendje értelmében kezdi érteni, amikor arról tanít, hogy K r i s z tus áldozatában „Isten igazsága és irgalmassága kiegyenlítő désre talált", a „bűnbocsánat oka az, hogy nagy kielégítést kapott Isten igazsága". ) 85
A X V I . század közepén egyre erősödik a reformáció átkanyarodása az orthodoxia felé. E közben, a m i t L u t h e r egy nek Iát és a m i számára Isten egységes cselekvése, egymásutá nivá lesz. Az új tanítás kidolgozása és formába öntése történeti parancs volt. De a skolasztika és Aristoteles egyre növekvő befolyása következtében idegen szellem is harapódzik e l : az észszerűsítés, az Összhangzó, kicsiszolt rendszer alkotásának vágya. Ebben a folyamatban egyre nagyobb vezetőszerephez j u t Anselmus tanítása, azonban szakasztottan úgy módosul, akárcsak a skolasztikában. A reformáció eredeti, ígeszerű A n s e l mus-fefogása elhomályosodik. Ezt a theológiai szellemi válto zást Melanchthonon kívül világosan szemlélhetjük a nagy württembergi theológusnál, Brenz Jánosnál. A z úrvacsora igazi megértése körüli harcokban a reformátori Krisztus szemléletet érvényesíti. Krisztusban, h i t e d által „mindent megtalálsz, ami szívedet megelégíti és betölti, hiszen Krisztus Istent magát hozza, egészen, minden javával." ) Nagy erővel h i r d e t i K r i s z tus győzelmét a bűn, halál és ördög fölött, mégis a negyvenes évek után, lassan-lassan nála is jelentkezőben v a n az az új szellem, amely szabatos meghatározásokban és megkülönbözte tésekben, észszerű egymásutánban próbálja t a g l a l n i az ige t i t k a i t . A z i d ő s e b b M e l a n c h t h o n és az i d ő s e b b B r e n z munkásságában még csak szórványosan m u t a t k o z n a k e z e k a t ü n e t e k , d e az i l l í r F l a c i u s M á t y á s , a „ v a l ó d i l u t h e r á n u s o k " v e z é r e , m á r i g a z i ú t t ö r ő j e az o r t h o d o x s z e l l e m n e k az e v a n g é l i k u s e g y h á z b a n . ) A m e g igazítással együtt a váltság is egyoldalúan objektív tanná válik. 86
8 7
85) temperamentum justitiae et misericordiae C R . 24, 78. és 25, 175; magna compensatio C R . 2 1 . 1043. W e b e r , H . E . i . m . I , 2, 143. 1. 8«) O p e r a V I , 809. 1527-ből v a l ó R ó m a i l e v é l r ő l t a r t o t t m a g y a r á z a t a . W e b e r H . E . i . m . I , 2, 161. s k ö v . F r i c k e O t t o : D i e C h r i s t o l o g i e des J o h a n n e s B r e n z , 1928. 87) W e b e r
H . E . i. m . I , 1, 113. és 282. 1.
Ebben a nagy változásban döntő szerepe v a n Oslander András nak is, a k i a megigazítás reformátori tanításának teljességéért és elevenségéért küzd ugyan, de csak az igazzá levés egyoldalú ságában és az emberi természet átalakulásának eltorzulásában t u d j a kidolgozni. ) A z egész theológiai közvélemény ellene f o r d u l , Flacius hívei is, Melanchthon tanítványai is. Az Osiander elleni visszahatás azután véglegesen az orthodoxia irányába t a szítja az átalakulást. K r i s z t u s m ű v e s z i n t e k i z á r ó l a g a m ú l t n a k e s e m é n y e l e s z , a m e l y r a j t u n k k í v ü l és t ő l ü n k f ü g g e t l e n ü l m e n t v é g b e és é r v é n y e s . C s u p á n f ö l t é t e l e és e l ő z m é n y e I s t e n j e l e n v a l ó m u n k á j á n a k . S z i n t e c s a k a n n y i t j e l e n t ez a t a n , h o g y e n n e k a l a p ján k a p h a t j u k m e g a megigazítás ajándékát. A református hitjavító (reformátori) mozgalom Krisztus hirdetése n e m éri el gazdagságban és mélységben az evangéli kusét. A zürichi reformátor, Z w i n g l i U l r i k gondolkodását a b i b l i a i és reformátori igazságok m e l l e t t az evangélium által e l mélyített Erasmus-féle keresztyén humanizmus is meghatá rozza. A z egyházi atyákkal való foglakozásának visszhangja képpen szórványosan sokféle módon világítja meg Z w i n g l i is K r i s z t u s müvét, ) de, mint a ,,via antiqua" neveltjénél, az A q u i n o i Tamás nyomában haladó skolasztika közvetítésével, az anselmusi hagyomány az uralkodó nála. Az evangélium határo zott és teljes érvényesítését azonban gátolja az erasmusi örök ség: az idealista ellentét a ,,szellem" és a „külső, érzéki" között. Ez érezhető az antióchiai iskolára emlékeztető krisztológiájá88
89
88) O s i a n d e r A . : D e u n i c o m e d i a t o r e J e s u C h r i s t o e t iustiíic a t i o n e , f i d e i Coníessio. 1551. Osiandernél lesz n y i l v á n v a l ó v á K r i s z t u s g y ő z e l m e h e l y t e l e n hirdetésének v e s z e d e l m e . Nemcsak a t a r t a lomtól, de az előterjesztés m ó d j á t ó l is függ v a l a m e l y t a n í t á s i g a z - v o l t a . N á l a K r i s z t u s harcának és g y ő z e l m é n e k hirdetése e l s z a k a d t az élő b i b l i a i hittől és okoskodássá ( g n ó zissá) k e z d v á l n i : az üdvösség eseményei a h i t m i n d e n k o r i döntésétől függetlenül szemlélhető folyamattá, az . , i s t e n i lét" megnyilvánulásaivá válnak, a m e l y e k n e k szemlélése a m i e m b e r i természetünket is e l v á l t o z t a t j a , m é g p e d i g istenesíti ( v e r g o t t e t ) . A z i l y e n személytelenné v á l ó spekuláció e g y e t l e n e l l e n s z e r e a kinyilatkoztatás eseményeibe való sze m é l y e s belevonattatásunk az ige meghallása és a h i t döntése által. 39) pretium redemptionis, C o m m e n t a r i u s d e v e r a e t falsa r e l i g i o n e , 1525, 87, 90, 100. 1., s t b ; mortis victor i b . 78. s t b ; de infernis irium.phavit, i b . 36; diaboli et mortis ius a nobis innocentia sna propnlisset i b . 85. ' ,
bari és ez homályosítja el nála a váltság eseménynek igazi f o r dulatot jelentő történeti jellegét. A z isteni „szellem", aminek Z w i n g l i a Szentlelket értelmezi, közvetlenül, minden emberi közvetítés nélkül, bizonyossá teszi a lelket a kiválasztásról, Isten Atya-voltáról. Ezt a már meglevő, közvetlenül n y e r t bizo nyosságot csak megerősíti K r i s z t u s áldozata, elégtétele, m i n t az isteni kegyességnek „csalhatatlan záloga". ) Z w i n g l i egészen más, lefokozott értelemben veszi a zálog kifejezést, m i n t aho g y a n Melanchthon teszi. Az utóbbinál azért záloga Krisztus a kegj^elemnek, az ígéretnek, m e r t ő szerzi, t e r e m t i meg, a tör ténetben ő hívja létre. Zwinglinél az isteni jóság, amely vál tozatlan, csak k i j e l e n t e t i k a Krisztusban és csak m e g m u t a t k o zik benne. Z w i n g l i v e l rokon, ugyanakkor néhány ponton mé lyebb a theológiája a strassburgi reformátornak, Butzer Már tonnak, akinek bensőséges Krisztus-misztikája a De regno C h r i s t i műve által is erősen rányomta bélyegét a kialakuló református kegyességre. 90
A református egyháztisztító (reformátori) mozgalom vég leges formáját a genfi reformátortól, Kálvin Jánostól és m u n k a társaitól nyerte. Erősebben érvényesül náluk a reformátori belátás, hátrább szorul a humanista kegyesség befolyása, de ugyanakkor egyre erősödő mértékben jelentkezik már a k i b o n takozó orthodoxia felfogásmódja is. A fiatal Kálvin váltságról szóló tanításában fontos helyet kap Anselmus tanítása és az Institutió Christianae Religionis első kiadásában, az 1536-osban Anselmus-megértése megközelíti L u t h e r reformátori mélységét. A z emberré levés csodája alap ján világosodik meg előttünk a kereszt t i t k a . „Nem maradt hátra semmi más út és mód, — hogy kétségbeesésbe ne merül jön minden — mint, hogy maga Isten Őfelsége szálljon alá hoz zánk, mivel számunkra képtelenség volt, hogy hozzá felemel9») T s c h a c k e r t P.: D i e E n t s t e h u n g d e r l u t h . u n d d e r r e f . K i r c h e n l e h r e , 245. 1. H i c ergo iam certus est &e dei electum esse. Habet enim spiritus arrabonem... qui si dictat nobis deum esse patrem nostrum... F i d e i r a t i o , 1520, 8. 1. dux autem vei vehiculum spiritui non est necessarium i b . Ad hoc enim mortuus est pro nobis et resurrexit, ut declaret liberationis mysterium spesque firmat de aeterna vita, C o m m . 87. 1. A trahente patre est, ut Christo fidamus, ncn a verbo etiam interno, o p p . I I I , 478. Lásd e h h e z a részhez: S e e b e r g E . : D e r G e g e n z a t z z w i s c h e n Z w i n g l i , S c h w e n c k f e l d u n d L u t h e r . R. S e e b e r g F e s t s c h r i f t , 1929, I , 43.
91
kedjünk." ) A kiengesztelődésről való bizonyságtétel célja, hogy üdvösséges bizakodás, fiducia, támadjon szívünkben, „ezután senki se gyötörje magát azzal, hol tapasztalhatja meg, hogy Közbenjárót talált." ) A háttérben, mellékesen, aláren delt szerepben még az ókori egyházi igehirdetést is megtalál j u k . „El kellett nyelnie a hálált. És ki tehette volna meg más, mint aki maga az élet. Le kellett győznie a bűnt, és ki más volt erre képes, mint az, aki az igazság maga? A világ és a levegőég hatalmasságait meg kellett semmisítenie. Ki más sze rezhette volna meg ezt a győzelmet, ha nem az, aki maga a mindent felülmúló erő? Kiben másban van meg az élet és az igaz ság és a mennyek uralma, ha nem Istenben? Ő az, aki magát közülünk válóvá, magunkfajtává tette — véghetetlen irgalmas ságából — egyetlen Fiának alakjában, mivel meg akart váltani minket." ) A reformátori mélység mellett azonban a humaniz mus hatása j u t szóhoz nála Krisztus emberségének sajátos h a n g súlyozásában. Krisztus a testvérünk lett. Ez az üzenet fontos L u t h e r számára is, de nála megmarad az evangélium para doxiája: Krisztus Jézus, a m i testvérünk egyszersmind I s t e n n e l együtt mindenen uralkodik és m i n d e n t betölt. Kálvinnál, akárcsak Erasmusnál és Sadoletusnál, Krisztus embersége ön magában véve is jelentős, nemcsak m i n t Istennek emberrélevése és eszköze. Ezzel együtt érvényesül az a későbbi skolasz t i k u s Anselmus-értelmezés, hogy emberként, az emberek he l y e t t és az ő nevükben adja elégtételül magát Istennek. ) K á l v i n r a különösen a skotista irányzat hatott. Ez látszik meg abban a tényben, hogy külön fejezetben szól Krisztus érdeméről és arról, hogy kiérdemelte számunkra a kegyelmet, de ezeket a 92
93
94
9 1
) I n s t . I I . 12, 1. O S . 3,-437. Csodálatosan m é l y igehirdetésére p é l dákat h o z f e l N i e s e l V . : D i e T h e o l o g i e C a l v i n s , 1938, 107. 1. s k ö v . ) I d é z i D o m i c i é M . : D i e Christusverkündigung b e i C a l v i n 228. 1. K é s ő b b a z o n b a n ez a f i d u c i a a háttérbe s z o r u l . 9 2
93) I n s t . I I , 12, 2; O S . 3, 439. K á l v i n n a k v a n e g y gyönyörű é n e k e is a G y ő z ő Krisztusról: H y m n e a u C h r i s t v a i n q u e u r , 1541-ből. B u n g e n e r F . : C a l v i n , 1862, 226. 1. í r á s m a g y a r á z a t a i b a n i s fölcsendül ez a g y ő z e l m e s h a n g , p l . Z s i d . 5 : 7. magyarázatában. C R . 83, 62, stb. 94) W e b e r H . E . : i . m . 232—233. 1. D o m i c i é M . : i . ra. 239 1.; I n s t . I I , 12, 3; O S . 3, 439, 28; D o m i c i é is k i e m e l i , h o g y K á l v i n n á l K r i s z t u s istensége és embersége e g y m á s m e l l e i t , együtt, de szétválasztva, m e g k ü l ö n b ö z t e t v e szerepel. 241. 1. E n n e k a k ö v e t k e z m é n y e az „ e x t r a
Calvmisticum'' is.
kifejezéseket letompítja azzal, hogy K r i s z t u s érdeme csak az „eszközlő o k a " a kegyeimnek; a végső oka Isten rendelése. ) Már az Institutió első kiadásában érezhető az orthodoxia felé való kanyarodás, a m i k o r K r i s z t u s műve csak m i n t befeje zett tény j u t szóba és a m i k o r a Szentlélek munkája külön és önálló hangsúlyozást kap, amennyiben ő hoz m i n k e t kapcso latba az elvégzett váltsággal'. ) A református mozgalom szellemies (spiritualista) öröksége j e l e n t k e z i k abban a tényben, hogy az üdvösségnek előfeltétele l e t t a Krisztus áldozata és ez a Lélek által válik számunkra valóra: ő részesít m i n k e t K r i s z tus érdemében. Ez a fölfogás maga után vonta a megigazítás egyoldalú, ítéletképpen való (forenzikus) értelmezését. A ké sőbbi Institutió kiadásokban azután megerősödik az orthodoxia szelleme és ez nemcsak a református theológia további k i a l a kulására n y o m t a reá a bélyegét, h a n e m megerősítette az o r t h o doxia kibontakozását az evangélikus theológiában is. A heves v i t a ellenére, amely a kétféle orthodox theológia között hosszú ideig dúlt, a szellem és a gondolkodás gyökerében véve — azo nos. ) A közösség az evangélikus és református orthodox theo lógia között nem utolsó sorban Anselmus tanításának közös nagyrabecsülésében és szinte kizárólagos egyeduralomra j u t t a tásában áll. Ez a közösség jelentkezik Krisztus hármas tiszté nek földolgozásában is. Osiander András eleveníti fel caesareai Eusebius nyomán ezt a tanítást, amely szerint az Ószövet ség három tiszte, a prófétai, főpapi és királyi Jézus Krisztusban teljesedik k i . ) Kálvin az Institutió második kiadásában, 1539-ben átveszi ezt a felosztást és hatása alatt az egész protestáns o r t h o doxia ebből a szempontból nézi és részletezi Krisztus művét. 95
96
97
98
5
^ ) V a sa d y Béla bevezető tanulmánya az Institutiohoz. C X X V . 1. ) L u t h e r a Szentlélek munkáját e g y s é g b e n látja az élő, j e l e n való K r i s z t u s s a l . K á l v i n n á l a mennyekben lakozó megdicsőült K r i s z t u s s a l köt össze a Szentlélek, a m i k o r elfordít m i n k e t az é r z é k e l hető, külső v i l á g t ó l . 9 6
9 7
) W e b e r rámutat a sok érintkezésre K á l v i n és a flaciánusok között, v a l a m i n t K á l v i n n a g y hatására a filippistákra, a k i k közül t ö b b e n e l i s s z a k a d t a k az evangélikus m o z g a l o m t ó l és a reformátushoz c s a t l a k o z t a k , i . m . I . 253. 1. 1530. 1937,
38) O s i a n d e r A.: Schirmschrift z u m Augsburger K i e m e l i . H i r s c h E.: Hilfsbuch z u m Studium der 65 1.
Reichstag. Dögmat.ik.
A hitvallásos különbség azután e közösségen belül abban j e l e n t kezett, hogy Haffenreffer Mátyás, Gerhard János és a többi nagy evangélikus tanító Krisztus főpapi áldozatában és elégtétel adásában látja a középpontot, ellenben Butzer Márton hatására a református tanítók Krisztus királyságát domborítják k i . Ez is a l k a l m a t ad a szellemies hajlandóság érvényesítésére: a meg dicsőült Krisztus, az egyház Feje, a mennyekből a Lélek és annak eszközei által kormányozza a jelenben egyházát, testé nek tagjait. Krisztus hármas tisztéről szóló tanítás már a refor mátori szemlélettől eltérő jellegzetesen orthodox fölfogás. K i tűnik ez abból is, hogy L u t h e r jóformán sohasem alkalmazza a próféta megjelölést Krisztusra. Kálvinnál viszont azért fontos a prófétai tiszt, m e r t ezáltal is élesen hangsúlyozhatja a tör vénynek, Isten kötelező akaratának uralkodó szerepét. ) H a szemügyre vesszük az evangélikus egyház hitvallási i r a t a i t , n e m találunk ugyan részletezett és kidolgozott tanítást a váltságról, de a reformátori szemlélet alapvonásai világosan elénkrajzolódnak; az anselmusi és az ókori egyházi bizonyság tétel együttese. A Luthertől valók, a K i s és a Nagy Káté, vala m i n t a Schmalkaldeni cikkek röviden, de határozottan adják elő L u t h e r tanítását. Melanchthon Ágostai Hitvallásában is Anselmus tanítására emlékeztet a 4. cikkely l a t i n szövege: gratis iustificentur propter Christum per fidem, cum credunt se in gratiam recipi et peccata remitti propter Christum, qui sua morte pro nostris peccatis satisfecit. ) Azonban M e l a n c h t h o n írásaiban, az Ágostai Hitvallásban és annak Védőiratában is erősen j u t szóhoz Krisztus harca és győzelme az ördög fölött és az egyházi atyák bizonyságtételének több más vonása. ) A z 99
100
101
ss
>) A z Institutió későbbi kiadásaiban a s o r r e n d : munus propheticum, regmim et sacerdotium, I I , 15; hasonlóan a C a c h i s m u s G e n e v e n s , 1545. M a g y a r földön D é v a i B i r ó Mátyástól B o r n e m i s s z a P é t e r i g az e v a n g é l i k u s látás, Szegedi K i s s Istvánnal p e d i g a j e l l e g z e t e s e n r e f o r mátus hangsúlyozása érvényesül. ( T h e o l o g i a e s i n c e r a e L o c i c u m m u n e s , B a s e l . 1533. 3. kiadás, 96. J. s k ö v . ) 100) E v . B e k . Sehr. 55, 13; Nam passió Christi fűit oblatio et satisfactio non solum pro culpa orginis, sed etiam pro omnibus rélxquis peccatis, 93, 25. A C . X X I V ; hasonló: I I I . c i k k e l y : 53, 3; A p o l . I V . 195, 4 5 ; S m . 447, 33; S o l D e e l . I I I , 934, 12. s köv., s t b . 1 0 1
) A z é r t a d a t o t t nekünk K r i s z t u s , h o g y ezt a bűnt és e z e k e t a büntetéseket e l v e g y e , az ördög, a bűn és a halál birodalmát s z é t r o m b o l j a , A p , I I , 157, 14; K r i s z t u s l e g y ő z t e az ördögöt, A p , I V , 187, 50; 189, 3 5 : 198. 1 : 6.
Egyesség I r a t ugyancsak Krisztus történeti váltságszerző művé ben látja üdvösségünknek egyetlen forrását, megigazításunk alapját, de tanításában már érezhető az orthodoxia kezdeti hatása, m i v e l az anselmusi vonal emelkedik k i és az ókori egy házi egészen elhalványul. ) A református hitvallási iratokban is megtaláljuk az ókori egyházi bizonyságtevést, p l . a Második Helvét Hitvallásban: „A mi Urunk, szenvedése és halála áltál kiengesztelte az Atyát, a hivőknek engesztelést szerzett bű neikért, lefegyverezte a hálált, széttörte a kárhozatot és az álvilágot...", a megváltás azonban háttérbeszorul a kiengesztelő dés mellett, amelynek szíve az anselmusi tanítás. A Belga és G a l l Hitvallás főüzenete: „Tökéletes elégtétele által megengesz telte Isten haragját'.. Testében és lelkében elviselte a szörnyű büntetést, amelyre bűneinkkel reászolgáltunk... ) A z evan gélium és az üdvösség történetének főkérdésében egybehangzik az evangélikus és a református hitvallási iratok tartalma. Szé pen fejezi k i ezt a közös híradást a Heidelbergi Káté: „Nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztus nak tulajdona vagyok, aki az Ö drága vérével minden bűnömért tökéletes elégtételt adott és engem az ördögnek minden hatal mából megszabadított.. " ) A vitás kérdések csak ezen a kö zösségen és alapvető egyetértésen belül jelentkeznek. Vájjon megfelel-e a református tanítás K r i s z t u s két természetének éles megkülönböztetésével és szétválasztásával a kinyilatkoztatás valóságának és a kegyelem csodájának? Egyedül az Ige érvé nyesül-e ebben vagy mellette a „finitum non capax i n f i n i t i " metafizikai elve is? Azután együtt szemlélik-e a kettős praedest i n a t i o t a golgotai kereszttel vagy i t t is metafizikai spekuláció érvényesül-e? Továbbá kinyilatkoztatásszerű-e a Szentlélek 102
103
10i
102) A X V I . szazad második f e l é b e n L u t h e r tanításához k e z d v i s s z a k a n y a r o d n i a theológia. A n d r e á é J a k a b a T o r g a u i k ö n y v b e n részletesen idézi L u t h e r híres t o r g a u i prédikációját (1533, I V , 16. W . 37, 62.) a p o k l o k r a szállásról, m i n t K r i s z t u s győzelméről. E z z e l zárja l e a K r i s z t u s személyéről szóló V I I I . s z a k a s z t . A z o r t h o d o x i a szellemének olőnyomulása következtében az E g y e s s é g i I r a t megkurtítja, sőt m a j d nem törli, m i n t az „ i s k o l á s " tudományos Krisztus-képpel össze n e m egyeztethetőt és elszakítja K r i s z t u s személyéről szóló cikkelytől és külön I X . - e t csinál belőle. X X X V I I I . s k ö v . , 1049. 1. 103) Idézetek: W a l t h e r i . m . 203. 1. 104) Erdős József f o r d , alapján, Jugoszláviai 633. 1.
énekeskönyv,
1939,
munkájában a spiritus-caro ellentét, m i n t a szellemi és érzéki ellentéte, a Lélek és a k e g y e l m i eszközök szétválasztása, sőt szétszakítása? Végül, nem észszerűsítjük-e a váltság titkát és ajándékát, nem veszélyeztetjük-e Isten cselekvésének egyedül hatóságát, ha elválasztjuk mindezt a megigazítástól? Vájjon ígeszerű-e a megszentelődés egyoldalú kiemelése és túlzott hangsúlyozása; nem homályosítja-e el a megigazítás soha m e g n e m szűnő valóságát? Viszont az evangélikus theológiának is m e g v a n a jó oka, hogy állandóan figyeljen a református theoló gia bírálatára és bizonyságtevésére, azért, hogy saját üzenete valóban ígeszerű maradjon és megtartsa életformáló, közösség építő hatalmát. A protestáns orthodoxia kora Krisztus elégtétele tanításá n a k virágkora. Ez a tanítás hatszáz esztendőn keresztül m e g határozta a keresztyénség bizonyságtételét és igehirdetését, amígcsak el n e m árasztotta az egyházi életet először a „termé szetfölötti" theológia, majd a felvilágosodás áramlatának n y i l t észbálványozása. A z orthodoxia váltságról szóló tanítása szinte kizárólagosan Anselmus kifejezéseire támaszkodik, de a maga módján értelmezi és alkalmazza őket. A X V I . század folyamán u g y a n egyre többen kezdik közvetlenül is megismerni tanítá sait, de gondolkodás- és munkamódja jóformán hatástalan m a r a d . Kifejezéseket, néhány gondolatmenetet kölcsönöznek tőle, de a legtöbbet n e m a reformáció szerint értik, hanem az egyre jobban bevonuló skolasztikus tanításbeli hagyományok révén, a j o g i r e n d értelmében. ) Csak Anselmus imádságai h a t n a k töretlenebbül Gerhard János óta az evangélikus ájtatossági irodalomban. 105
Erős módosítás éri Anselmus tanítását, amikor a rendsze resség kedvéért összekapcsolják vele L u t h e r tanítását K r i s z t u s engedelmességéről, amellyel legyőzte a törvény ellenséges hatalmát, egyikét a félelmetes kísértő szellemi hatalmasságok nak. Szórványosan már nagyon korán f e l b u k k a n ez az észszerű 1 0 5
) A n s e l m u s t i s m e r i a l a p o s a n R h e g i u s U . L o c i t h e o l o g i c i , 1545, 3 1 . a és W i n c k e l m a n n : D i s p u t a t i o n e s V I . T h . 4. és 10. ( E l é r t , M o r p h . I , 198. 1.) C h e m n i t z M . E x a m e n C o n c i l i i T r i d . , 1627, 104. b ; G e r h a r d J . L o c i c o m m . , 1639, I , 344; I I I , 237; 296; E x e g e s i s u b e r i o r , 1639, 531. 1. P a t r o l o g i a , 1653; a református V e r m i g l i M a r t y r P é t e r , L o c i c o m m 295. 1., stb.
(racionális) összekapcsolás, hogy az értelem segítségével jobban átvilágítsák a h i t titkát. Rhegius Urbánus már 1527-ben azt tanítja: „Krisztus semmivel sem tartozott, mégis megfizette adósságunkat, mégpedig kétféle módon: bőségesen betöltötte a törvény követelését és elszenvedte a kereszten a keserves halált, hogy megfizesse azt a büntetést, amelyet nekünk kellett volna örökre elszenvednünk". ) K a r g György tesz éles különbsé get közöttük, amiben azután Osiander, sőt ellenfele, Flacius is követik őt. A z Egyességi I r a t is egymás mellé állítja már a bün tetés elszenvedését, az elégtétel adását (obedientia passiva) és a törvény betöltését, a cselekvő engedelmességet (obedientia activa). ) G e r h a r d János még visszatér a l u t h e r i szemlélethez, amely nem osztályoz m i n d e n t és nem tesz mindenben meg különböztetéseket: „Szenvedése cselekvés volt és cselekvése szenvedés". ) Azonban a reformátori látást elhomályosítja hova-tovább az orthodoxia fogalom-alkotása, összekapcsolják az egyoldalúan értelmezett megigazítás tanítással. A szenvedő engedelmesség megszerzi a bűnök bocsánatát, a cselekvő az igazságot, amelyet Isten a hívőknek számít be. ) A z észszerűsítést nyomon követi a tanítás tárgyiasulása. Egyoldalúan kez d i k értelmezni a helyettesítést is, m i n t kizáró helyettesítést. Krisztus m i n d e n t elvégzett, nekünk csak tudomásul k e l l v e n nünk és m e g k e l l szívlelnünk. A X V I I . századtól kezdve be vonul, valószínűleg a Quenstedtnél a római katolikus kifejezés is: helyettes elégtétel, satisfactio vicaria. ) M i n d e b b e n nagy átalakulás jelentkezik. Megváltozik az üdvösség történetének és a hitnek a viszonya, ezzel a kinyilatkoztatás megértése. A z evangéliumi történet jelenvalósága, az eszkatológia élő meg határozó jelentősége elhalványodik. Az ok és okozati viszony alkalmazása folytán a kereszt t i t k a egyszerűen a megigazítás előzménye és oka lett. A megigazítás pedig az üdvösségnek alapja és feltétele. Elhalványul a kinyilatkoztatás, az élő K r i s z tus valósága és azzal együtt a h i t b i b l i a i gazdagsága és eleven loe
107
108
109
110
106) D e u t s c h e Bücher
und
S c h r i f t e n , 1562, I , 18. b . stb., W e b e r
i . m . 40, 196. 107) E g y . I r a t , S D , I I I , 918, 20. s köv.; K a r g r ó l u o t t 3. j e g y z e t . 108) I d é z e t F r a n c k G . : G e s c h i c h t e d . P r o t . T h e o l . I , 387. 1. 109) E i e r t i . m . I , 103. 1. no) T h e o l . d i d a c t i c o - p o l e m i c a , t h e o l . a c r o a m . , 1741, 740. 1.
1691, I I I , 246;
H o 11 a z:
Examen
m ereje. A tiszta tant hiába egészítik k i a Krisztussal való miszti kus egyesülés tanításával, a hitnél hiába hangsúlyozzák a í'iduciát, az élő ige és az arra felelő h i t döntése, a Krisztussal való személyes találkozás elmosódik. A váltság eseménye csak a múltnak egy ténye lesz. Csupán következményei érintenek m i n k e t . K r i s z t u s közbenjáró esedezése (intercessioja) próbálja jelenvaló hatását kifejezni, azonban ez sem pótolhatja a váltság teljes és eleven reformátori látását. A z o r t h o d o x i a történeti feladata a reformátori igehirdetés és lelkipásztori tanítás tudományos, részletes kitisztálása és k i dolgozása v o l t . E végből fáradhatatlanul igyekeztek az evan gélikus és református orthodox theológusok tanításuk bibliai alapját k i d o l g o z n i . Anselmus tanítására, az elégtételre is meg keresik az újszövetségi megfelelő kifejezéseket. A z t jól tudják ugyan, hogy maga ez a kifejezés n e m b i b l i a i , sőt, hogy a mö götte álló j o g i r e n d esküdt ellensége az evangéliumnak, de éppen Anselmus és L u t h e r munkája révén azt is tudják, hogy ezzel a Bibliának a kiengesztelődésről szóló központi üzenetét hűségesen k i lehet fejezni, sőt ennek segítségével lehet éppen a legjobban legyőzni az emberi vallásos elképzeléseket. ) Nagy munkát f e j t e t t e k k i a reformáció örökségének biztosítása és hathatós érvényesítése érdekében is, a m i k o r a római katoliciz mussal való vitás kérdéseket föltárták. M i n d e n szenvedélyes, sőt ádáz vitatkozás mögött az igazság szenvedélyes keresése húzódott m e g és az a meggyőződésük, hogy az igazság csak egy, és ezt csak Istentől lehet kérni és várni. ) Anselmus tanításá v a l a b i b l i a i objektív, történeti kiengesztelődést hirdették és ez 111
112
n i ) A z i g e h e l y e k közül többet f e l s o r o l H a s e K . : H u t t e r u s r e d i v i v u s , 1862, 255. 1.
Eiert
i . m . I , 102. 1.;
112) G e r h a r d J á n o s főbb ellenvetései a római k a t o l i k u s t h e o l ó g i á v a l s z e m b e n p l . : a) csak e m b e r i természete s z e r i n t Ü d v ö z í t ő ; b) n e m é r e z t e I s t e n haragját; c) csak a keresztség előtti és az e r e d e t i bűnért h a l t m e g . A c s e l e k e d e t i bűnökért a miseáldozat és a jócseleked e t e k s z e r z e n e k engesztelést; d) de n e m t u d arról, h o g y K r i s z t u s i g a z ságot s z e r z e t t számunkra törvény b e t ö l t é s é v e l ; e) Szűz M á r i a k ö z r e m ű ködését tanítják a m e g v á l t á s munkájában i s ; f ) K r i s z t u s elégtételének n i n c s e n m e g ö n m a g á b a n a hathatós e r e j e és engesztelő értéke, h a n e m egyedül I s t e n elfogadása által v á l i k értékessé; g) a s z e n t e k érdemei is tetézik a K r i s z t u s é t és növelik az e g y h á z kincsét, a m e l y e t a k u l c s o k h a t a l m a által k i o s z t . . . stb. L o c i t h e o l . I I I , 4 6 1 . 1.
m 113
tanításuk igazi értéke. ) Ebben is m e g tudták őrizni az üdvös ség tényeinek valóságát az észszerűsödés áramlata ellenére.
n3) A K r i s z t u s g y ő z e l m é r ő l szóló híradás e l h a l v á n y u l v a , mint „szabadítás"' húzódik m e g az a n s e l m u s i tanítás m ö g ö t t P l . C h e m n i t z M á t r o n n á l : q u a m multiplicia beneficia in illo haereant, sc. gratuita recenciliatio, remissio peccatorum, imputatio iustitiae Christi, gratuita acceptatio coram deo, adoptio, liberatio a lege peccati et legis, liberatio ab exsecratione legis, propitiatio pro peccatis nostris, Salus, vita aeterna, communio cum deo, stb. E x a m e n 159. 1. H o l l a z : u t se Victoren mortis demonstraret... a p o k l o k r a szállással kapcsolatban, E x a m e n t h e o l . a c r o a m . 777. 1.
17. fejezet. Anselmus a modern vallásosság korában. A m e n n y i r e uralkodó helyet kapott Anselmus tanítása a X V I . és a X V I I . század váltság-hirdetésében, annyira támadá sok és bírálatok céltáblája lesz a felvilágosodás korától kezdve. A nagy változást megmérhetjük azon, hogy míg az unitárius v a l lásfilozófia gondolatai jelentéktelen mozzanatszámba' mentek a X V I I . században, a felvilágosodásban h a t n i kezdenek és u r a l kodó szerepet játszanak. A modern vallásosság nagyon f i n o m , szövevényes, mélyen járó, bensőséges nézeteket is alkotott a megváltásról, de igazi szándéka és mondanivalója a legleplezetlenebbül, nyersen, előfutárában, az unitárius szellemben jelentkezik. • Célkitűzésük szerint az unitáriusok is a B i b l i a alapján áll nak. Gondolkodásuk pedig Jézus körül forog. N e m közönsé ges ember ő, mondják, hanem a Lélektől született és ezért maga a megtestesült tökéletesség és erény. Ezokáért jutalomként fel is támasztotta őt Isten. Isennek is m o n d h a t j u k őt, m e r t köve tőit, a k i k engedelmeskednek Isten akaratának, boldogsággal ajándékozza meg. Mégis sehol sem nyilvánvalóbb, m i n t éppen Socinus fejtegetéseiben, hogy ahol nem h a l l g a t n a k igazán Isten igéjére, ott még a B i b l i a sem gátolja m e g a kinyilatkoztatás félreértését, sőt teljesen elvakult meg n e m értését. A h o l Jézus személyét és művét csak a vallásosság alapján értékelik, ott v a k o k m a r a d n a k a kegyelem csodája iránt. A felvilágosodás képviselői teljesen az unitárius vallás bölcselet alapján állnak, amikor Jézusban prófétát látnak, nagyhatású, mély szellemű tanítómestert, a k i világosan h i r d e t t e az erkölcsi törvényt és azt az „ígéretet", h o g y a k i az üdvösség föltételeit teljesíti, azaz megbánja gyarlóságait és j o b b u l n i igyekszik, azt ő a tökéletességre és boldogságra vezeti. M e g váltása csak a n n y i t jelent, hogy élete és halála vonzó, m e g -
ragadó példa, eszmény, amely megerősít az erényre való törek vésben. ) A háttérben a humanizmus vallásos értelmezése áll: az ember értéke, nagyszerűsége, szabad akarata a fő. A z ember maga veszi kezébe sorsát, üdvösségét. Azért támadják kímélet lenül a történeti kiengesztelődést és elsősorban Anselmust, m e r t megalázó és megbotránkoztató az ember önérzete számára a bűn valóságáról és az Isten haragjáról való híra'dás, v a l a m i n t az, hogy v a l a k i másnak köszönheti a szabadulást és az életet. ) 114
115
A legelső nagyszabású kísérlet a felvilágosodás legyőzésére Schleiermacher theológiája. Olyan egyesítésre törekszik, amelybe m i n d az orthodoxia, m i n d a racionalisták igazsága belefér. Maga az alapvető tétel: a keresztyénségben m i n d e n , de m i n d e n a Jézus szerzetté váltsággal van kapcsolatban, a l k a l mas lett volna egy igazi újrakezdés számára. ) A pietizmus öröksége is, — a keresztyénség központja a bűn és kegyelem — jó segítséget adhatott volna ehhez az újrakezdéshez. Azonban Schleiermachernek a felvilágosodással való ellentéte megrekedt a romantikus modern alanyias váltságról alkotott felfogásban és így voltaképpen annak csak egy újabb változatát alkotja. Anselmus tanítása kikerülhetetlenül odaállít m i n k e t a k i nyilatkoztatás történeti tényei elé. Schleiermacher jól látja ezt, tusakodik is ezzel a nagy kérdéssel. Szakít a történetietlen f e l világosodással, de a történethez való viszonyát n e m t u d j a más ként látni, m i n t ahogyan a r o m a n t i k a látja. A jelenben áramló 116
V i l á g o s a n tükröződik ez a vallásosság János 1 : 2 9 . á t é r t e l m e zésében. P r a e l e c t i o n e s t h e o l . B i b l i o t h . F r a t r u m P o l o n o r u m , 1656, 591. 1. B a u r i . m . 407. 1. 1 1 5
) S o c i n u s s z e r i n t a) n i n c s szükség elégtételre, m e r t I s t e n a n n y i r a abszolút, h o g y n i n c s o l y a n igazsága, a m e l y elégtételt k ö v e t e l n e , a m i n t n i n c s o l y a n i r g a l m a s e m , a m e l y csak í g y mutatkozhatnék m e g . I s t e n megbocsát a n n a k , a k i m e g b á n j a a bűnét és megtér; b) l e h e t e t l e n az elégtétel, m e r t v a g y k ö v e t e l I s t e n v a g y ajándékoz. A kettő együtt ellentmondás. A z u t á n a büntetés személyes v o l t a kizárja, h o g y ártatlan h a r m a d i k s z e n v e d j e e l értünk. M e g ü t k ö z é s az erkölcsi é r z é künk számára; c) mégha ellentétes is az elégtétel, s e m m i e s e t r e s e m l e h e t ez Jézus halála, m e r t az ö r ö k halált n e m s z e n v e d t e e l , h i s z e n f e l támadott. A z u t á n e g y v a l a k i c s a k e g y v a l a k i é r t h a l h a t m e g . S o k K r i s z t u s r a l e n n e szükség, h o g y s o k a n k a p j a n a k elégtételt; d) v é g ü l K r i s z t u s igazságának beszámítása e l l e n h a r c o l P i s c a t o r é r v e i alapján. N i n c s e r r e szükség, m e r t az e m b e r m a g a képes i g a z i életre. ns) M á r k u s 42, 1. s köv.
Jenő:
Schleiermacher
váltságtana,
Pápa, 1934,
életnek, a bennünk levő kegyességnek történeti forrása van. A keresztyén gyülekezet életének forrása: Jézus Krisztus, még pedig az ő kegyessége, azaz Isten-tudata, amely erősségével hat reánk, vonz m i n k e t , fölébreszti a lelkünk mélyén szunnyadó Isten-tudatot. A z Isten-tudat gyöngesége pedig a bün. Viszont megerősödése: a megváltás. Ez a nagy átalakulás, ez a nagy l e l k i megváltozás áll a középpontban és ennek alapján értel mez át Schleiermacher minden b i b l i a i és theológiai kifejezést. A kinyilatkoztatás tényeinek meg n e m értése és elhomályosítása m i a t t n e m tudja Schleiermacher keresztülvinni szándékát és megszólaltatni a Krisztusról szól evangéliumot. Schleiermacher élményszerű, lélektani felfogása nem tudta áttörni a váltságról alkotott uralkodó alanyias felfogást, sőt még m e g is erősítette azáltal, hogy a felvilágosodás felületes és sekélyes nézetei helyett mély és bensőséges szemléletet dolgo zott k i . A z anselmusi és a bibliai-reformátori tanítással ellen tétes m o d e r n felfogás ezzel száz esztendőn keresztül majdnem kizárólagosan egyeduralkodó lesz a német theológiában és hatása alatt az angol-szász, francia és skandináv theológiában. V a n n a k u g y a n jelentős bírálók ( p l . K a h l e r M . ) , ellenhatások is, (hitvallásos tanítók, V i l m a r , H a r n a c k T h . , stb.), de ezek nem tudják megváltoztatni a X I X . század szellemi képét. Ha nem is t u d o t t döntően érvényesülni, mégis figyelmet érdemel az a tény, hogy a századeleji egyházi újjáépítés, az ú. n . ébredés, k o m o l y kapcsolatot talált Anselmussal. T h o l u c k 1823-ban adja k i könyvét: L e h r e v o n der Sünde u n d v o m Versöhner, amely ben a történeti-objektív kiengesztelődés m e l l e t t tör lándzsát és a b i b l i a i üzenet igazi megértéséhez Anselmus tanítását elenged hetetlenül szükségesnek tartja. ) Nagy port ver f e l az Evan gelische K i r c h e n z e i t u n g néhány névtelenül közölt tanulmánya, melyeket valószínűleg Sartorius írt és amelyekben megtámadja a m o d e r n vallásosság dogma-ellenességét. ) Sok találó és h e l y t álló megállapítása azonban nem érvényesülhetett, m e r t Baur Ferdinánd Keresztély nagy munkája megindította az éles har117
118
11') 3. kiadása 1830. US) G e s c h i c h t l i c h e s a u s d e r Versöhnungsund Genungtuungsl e h r e , 1834. 1. és 5 2 1 ; 1837, 113. és 153; 1938. S a r t o r i u s t ó l m é g : D i e U n w i s s e n s c h a f t l i c h k e i t u n d i n n e r e V e r w a n d t s c h a f t des R a t i o n a l i s m u s u n d R o m a n i s m u s i n d e n E r k e n n t n i s p r i n z i p i e n u n d H e i l s l e h r e n des C h r i s t e n t u m s . V e r t e i d i g u n g der e v a n g . Rechtgläubigkeit. 1825.
9
cot Anselmus eilen." ) Anselmus szerinte csak egy mozzanatot ragad m e g és azt is m e g nem felelően j u t t a t j a érvényre. Ezért a reá támaszkodó egyházi tanítás elégtelen és tarthatatlan. Ezzel szemben Hegel hatására a kiengesztelést az Istennel való egység tudatosításában látja. Schleiermacher az élmények, az érzelmek és a kedély területén keresi az összhangzó, meg nyugtató egységet, B a u r pedig a szellem dialektikus folyama tában akarja feloldani az ellentéteket. ) A Baur-tanítványok bírálatával szemben Hasse nagy könyve igyekszik igazságot szolgáltatni Anselmusnak és igazi megértéséhez az útat egyengetni. Közben egyre erősödnek a törekvések, amelyek keresztül akarnak törni a modern vallá sosságon és amelyek egyúttal Anselmus számára is kedvezőbb érvényesülést jelentenek. A theológia területén K i e r k e g a a r d száll szembe a legelszántabban az idealizmus uralmával és talán a legmélyebben érti m e g Anselmus theológia jának bibliás szán dékait és mondanivalóját a X I X . században. A z erlangeni és a hitvallásos theológusok is elfogulatlanabbul ítélik meg A n s e l mus tanítását, sőt többen közülük tanításuk alapjává teszik meg. Azonban ezek a törekvések sem tudták megváltoztatni a század arculatát, amelyet a szabadszellemű theológia egyre újabb változatai formálnak szinte teljes kizárólagossággal. Anselmus sorsára jelentős R i t s c h l A l b r e c h t munkássága. ) Schleiermacher célkitűzését szeretné a göttingeni professzor is szolgálni, következetesebben akarja érvényesíteni a K r i s z t u s ban történt kinyilatkoztatást. A B i b l i a üzenete m e l l e t t a refor máció igazságainak új megszólaltatására törekszik. Ezért állítja a megigazítást rendszere középpontjába. Közben azonban már a n n y i r a átitatódott a theológia a modern vallásossággal és Ritschl maga is a n n y i r a a Kant-Lotze-féle erkölcsi idealizmus hatása alá került, hogy nem t u d o t t kiszabadulni a váltságnak alanyias felfogásából. Számára mégjobban megüresedik a tör téneti kinyilatkoztatás, m i n t Schleiermachernél. Nála már n e m is „Őskép" a Krisztus, a k i hatalmas erőforrásként hat reánk, hanem egyszerűen „eszménykép", amely m i n k e t követésre 120
121
1 1 9
) D i e c h r i s t l i c h e L e h r e v o n d e r Versöhnung, 1838. ° ) T a n í t v á n y a i F r a n c k G . F . A n s e l m v o n C a n t e r b u r y , 1842. és S c h w a r z C. D e s a t i s f a c t i o n e C h r i s t i , 1841. még élesebben f o r d u l n a k A n s e l m u s ellen. 1 2
121) R e c h t f e r i g u n g
und
Versöhnung I — I I I ,
1870; 3. kiadás, 1889.
vonz. Isten kinyilatkoztató ja ugyan Krisztus, de csak azért, m e r t a legvilágosabban szólaltatta meg az Isten-eszmét, azt, hogy Isten szeretet és jóságos A t y a . Eszménynek is azért esz mény Jézus, m e r t hivatását tökéletesen és hűségesen betöltöltte. Hiányzik a kiengesztelődés igazi története, hiszen egy eszmévé f i n o m u l t Isten-kép csakugyan n e m t u d cselekedni. Változnia csak az embernek k e l l . Be k e l l látnia tévedését, a m e l l y e l azt gondolta, hogy Isten haragszik reá; g y e r m e k i mó don bíznia k e l l Isten gondviselésében és munkálkodnia k e l l i s t e n országában, a szellemi (vagyis „vallás-erkölcsi") értékek megvalósításában. Schleiremachernél is fontos ez a művelődési m u n k a , de Ritschlnél ez az uralkodó. M i v e l Anselmus m o d e r n értelemben ehhez kevés segítséget nyújt, azért h i r d e t i meg a nagy harcot ellene. N y i l t célkitűzése, hogy kiszorítsa az egyházi tanításból. Nyomában Harnack A d o l f és a vallástörténeti iskola theológusai ostromolják azután egyre kíméletlenebből A n s e l must, a nélkül, hogy valóban megértenék. Ritschl és iskolája ellenében a bibliás theológusok igyekez nek érvényesíteni Isten igéjének reformátori megértését, a k i engesztelődés szükségességét és valóságos megtörténtét. A z o n ban m i n d Cremer, m i n d K a h l e r Anselmust nem önmagából i s m e r i és érti, hanem vagy a Baur-Ritschl-Harnack irányzat ábrázolásából vagy a hitvallásos theológusok felfogásából, a k i k az evangélikus orthodoxia tanításával azonosnak vették. Ezért tartózkodóan, részben bírálattal állnak vele szemben. A k k o r i ban Anselmus igazi megértése valóban alig volt lehetséges. E l l e n b e n azok a b i b l i a i felismerések, amelyeket munkásságuk nak köszönhetünk, a m u l t század theológiai munkásságának l e g maradandóbb értékeihez tartoznak. Ezek m a i munkánk szá mára is nélkülözhetetlen jelentőségűek, hiszen ezekhez k e l l mérnünk m i n d e n tanítást — így Anselmusét is —, v a l a m i n t ezek alapján k e l l mondanivalóját újrafogalmaznunk. I l y e n módon járunk igazán L u t h e r nyomdokaiban. Szó sem lehet arról, hogy egyszerűen elismételjük a reformátor gondolatait, tehát Anselmus-megértését sem. Hanem nekünk is ugyanazt k e l l tennünk, a m i t ő cselekedett: az ige újabb és teljesebb meg értése alapján ismételten át k e l l gondolnunk a kérdéseket és az eddigi válaszokat, hogy a magunk feleletét megtalálhassuk. Befejezésül egy rövid pillantást k e l l még vetnünk az ókori egyház és L u t h e r bizonyságtevésének sorsára. Jóllehet a vált-
ságnak modern felfogása szabja meg a világháborúig a theo lógiai m u n k a jellegét, hiszen Anselmus tanítását sikerült má sodsorba visszaszorítani, mégis, hellyel-közzel megtaláljuk a Krisztus harcáról és győzelméről szóló bizonyságtevést is. A fel világosodás m i n d e n t elborító áradatában a württembergi pietizmus őrzi meg aránylag a leghűségesebben L u t h e r örökségét: Bengel és Oetinger. A modern vallásosság virágkorában, a X I X . században pedig az erlangen! Hofmann kíséreli m e g , hogy a theológiában újra polgárjogot szerezzen a reformátori tanítás nak, de eredménytelenül. Nemcsak az uralkodó m o d e r n theo lógusok nézik értetlenül kísérletét, hanem az egyházias irány zatúak sem állnak melléje. ) Legnagyobb erővel szólal meg ez a győzelmes bizonyságtétel a két Blumhardtnál. ) A maguk idején, az ébredési mozgalmak és a württembergi pietizmus szűk körein kívül alig méltatták figyelemre őket, csak a világ háború után ismerték f e l bizonyságtevésük theológiai fontos ságát. Azután az északi theológia nagyszerű Luther-megértése elevenítette fel korszerűen és bibliásan az ókori egyháznak és a reformációnak ezt az üzenetét. Ez a bizonyságtevés gazdagít hatja m e g Anselmus tanítását napjainkban is és ez nyithatja meg szemünket szándékának helyes felismerésére és méltány lására. 122
123
122) S c h u t z s c h r i f t e n für eine n e u e W e i s e a l t e W a h r h e i t z u l e h r e n . I — I V . 1856. 123) B l u m h a r d t J á n o s K r i s t ó f r ó l és fiáról, B l u m h a r d t K r i s t ó f r ó l jól tájékoztat M á r k u s J e n ő : A k é t B l u m h a r d t Csurgó, 1930.
Z Á B 0 S Z Ö. Ez a tanulmány Canterbury-i Anselmusnak Jézus K r i s z tus elégtételéről és érdeméről szóló tanítását tárgyalta. Töb ben kérdőre vontak, hogy miért választottam ezt a feladatot. Olyan szegényes a magyar theológiai i r o d a l o m , azután vele már többen foglalkoztak; m i szükség v o l t még egy magyar nyelvű Anselmus-könyvre? Ezzel a kérdéssel sokszor szembe kellett néznem és most is, munkám viszonylagos befejezésekor — hiszen m i n d e n munkánk lezáratlan — m e g k e l l ezt tennem. Kettős oka v o l t tételem kiválasztásának. Egyrészt a C u r D e u s h o m o az e v a n g é l i u m f ő ü z e n e t é v e l : K r i s z t u s k e resztjével f o g l a l k o z i k . Nekünk p e d i g ma legfőbb g o n d u n k az e g y s z ü k s é g e s d o l o g k e l l , h o g y l e g y e n . Amúgy is hajlamosak vagyunk a szétszóródásra, az elforgácsolódásra, a'mellékes csapásokon való elkalandozásokra. M e g k e l l tanulnunk, hogy összeszedjük gondolatainkat és a legfőbbre irányítsuk; azután, hogy mindent ebből a középpontból lássunk. Másrészt éppen a canterbury-i érsek tanításának megismerése és vizsgálata kínálja a legjobb alkalmat, hogy l e s z á m o l j u n k a X I X . s z á z a d u r a l k o d ó v a l l á s á v a l , az i d e a l i z m u s s a l és a s z a b a d s z e l l e m ű k e g y e s s é g g e l . E z a h a r c e g y i k e az é g e t ő , e s e d é k e s f e l a d a t o k n a k , amelyek r e á n k , m a g y a r t h e o l ó g u s o k r a v á r n a k . Kevés nép köré ben végzett o l y a n szörnyű pusztítást a racionalizmus r o m b o lása, m a j d a liberalizmus bomlasztása, m i n t éppen a mienkében. Ha n y i t o t t szemmel tekintünk körül, észrevesszük, hogy l e l k i romok között járunk. Az újjáépítést pedig megakadályozza ez a modern vallásosság, amely ma is u r a l k o d i k gondolkozásun kon. A szólamok változtak, de a tartalom a régi. Holott i t t n e m vélemények különbségéről, különféle felfogásokról v a n szó, hanem az egy igazság forog veszedelemben. Hamis ál-béke he lyett Istennek parancsa számunkra: harc a hazugság ellen. A
keresztyénség története folyamán sokszor dúlt ez/a harc Ansel mus tanítása körül és ezért sokat t a n u l h a t u n k tőle a m i h a r -
cunk végigküzdéséhez. Mellékesen még két körülmény tette vonzóvá számomra ezt a tárgyat. A z e g y i k az, h o g y a b e c - i m e s t e r és a p á t a n a g y t h e o l ó g u s o k s o r á b a t a r t o z i k és m é g i s m e g l e h e t ő s e n s o k m e l l ő z é s b e n v o l t r é s z e . Valóban, ő n e m feltűnő és szembeötlő alakja az egyház történetének. Nincs olyan híre-neve, amelynek kápráztató fénye nem engedné észrevenné szolgálatát. „Isten csendesei" közé tartozik, de szol gálatából termékenyítő és gyümölcsöző ösztönzések áradnak. Nincsenek tetszetős, szellemes megállapításai; rövidke írásai val sem lehet egykönnyen, futtában végezni, egyáltalában n e m lehet hamarosan k i i s m e r n i és gondolatainak végére járni. Huza mos ismeretség és sok idő k e l l ahhoz, hogy valaki keresztül jusson a felszínes megítélésen és behatolhasson az ércet r e j t e gető tárnák mélyébe. Kevesen voltak, a k i k ráértek és elegendő időt szakítottak, hogy vele társalkodjanak és közelebbről meg ismerkedjenek; ezért maradt nagyszerű fölismeréseinek fénye véka alatt és ezért olyan bizonytalan történeti szerepének és jelentőségének felmérése. Holott, ha v a l a k i elmélyed szeretettel — a megértésnek m i n d i g legfontosabb föltétele a szeretet — írásaiba és levelezésébe, menten észre k e l l vennie, hogy kivé teles nagyságú, rendkívüli theológus egyéniség. Ha n e m a tör téneti hatás és szellemi siker hullámgyűrűzésének arányait figyeljük, hanem a gondolatok merészségét és mélységét, a mondanivaló súlyát és igazságát, meg k e l l állapítanunk, hogy az e l s ő m á s f é l e z e r e s z t e n d ő b e n A u g u s t i n u s m e l l e t t t a l á n a l e g n a g y o b b t h e o l ó g u s , a k i az i g e i g a z i ü z e netének tolmácsolásában több p o n t o n még n a g y m e s t e r é n i s t ú l t e s z . Az a kérdés izgatott, hogyan feledkezhet tek m e g erről a nagy alakról; hogyan veszhet és tompulhat el egy i l y e n páratlan szolgálatnak indító és serkentő ereje? A f e leletnek keresése új kérdésre és ezzel Anselmus mellőzésének nyitjára vezetett reá. Sohasem könnyű egy másik embert iga zán és teljesen megérteni, sőt akár csak reáhallgatni. Ansel mus tanításának hűséges ismertetése sem játék, hát még meg értése. Sokan foglalkoztak a c a n t e r b u r y - i érsek munkásságával, még többen emlegették, mégis találó Aulén püspöknek meg állapítása: „Tény az, hogy Anselmusnak a kiengesztelődésről
szóló tanítását nagyon gyakran elrajzolták és sok, talán a leg több vád, ami idők folyamán vele szemben elhangzott, inkább egy torzképnek szól, semmint magának Anselmusnak." *) M i n d i g érdekes feladat egy sokféleképpen érthető, sőt félre érthető ténynek a kitisztálása, de különösen csábító ez akkor, a m i k o r a legnagyobb l e l k i érdekek fűződnek ehhez a tisztán látáshoz. Ez v o l t a másik mellékes körülmény, amely kivál t o t t a Anselmus iránti szeretetemet. A z imént a C u r Deus homo szerzőjét kivételes nagyságú, rendkívüli t h e o l ó g u s egyéniségnek mondottuk. Ebben a meg állapításban bennefoglaltatik, hogy m i n t ember és m i n t j e l l e m tiszteletet parancsoló jelenség; az is hozzátartozik ehhez az íté lethez, hogy mély és bensőséges hitével, megszentelt életével példás keresztyén ember, mégis értékelésünkkel theológiai gon dolkodásának és munkájának súlyát mértük le. Sokan csodál ták értelmének élességét, megpróbált és szenvedések tüzében edzett erényeinek ragyogását, de kevesen méltatták figyelemre theológus-voltát. A k o r a i középkor észreveszi ugyan hitének nagyságát, meg életének szentségét, I I I . Sándor pápa 1163-ban szentté is avatja. Sőt tudományát és keresztyén bölcseségét is magasztalják. Ezért nyilvánította X I . Kelemen pápa 1720-ban az egyház doktorának, amikor a „doctor magnificus" címet nyerte, ő t nevezték a „skolasztika atyjának". Mégis kénytele nek v o l t u n k megállapítani Anselmus tanítása sorsának vázla tos vizsgálatánál, hogy theológiai munkásságával alig foglal koztak és gondolatai alig hatottak elevenebben a katolikus theológia művelésére. ) Az evangélikus theológiában sem jobb 12
125
1 2 4
) D e n k r i s t n a försoningstanken. H u v u d t y p e r och b r y t n i n g a r . 1930. 147. 1. 5 ) A R ó m a i B r e v á r i u m április 21-ét. jelöli k i S z e n t A n s e l m u s ünnepének. „Szent Anselmusnak, az angliai Canterbury püspökének, az egyház hitvallójának és tanítójának ünnepe, aki egyként jeleskedik szentséggel és tudománnyal." A k a t o l i k u s megítélést szépen f o g l a l j a össze Z o l t á n V e r e m u n d : „Szent Anzelm nagy volt mint ember: minden idők egyik legnemesebb jellemeként áll előttünk. Nagy volt mint tudós: kora legragyogóbb lángelméjét csodálta benne. Nagy volt mint szent: Istenért, Egyházért és a lelkek javáért önmagát is kész volt feláldozni." S z e n t A n z e l m . A lélek párbeszéde az I s t e n n e l . 1933. Elöljárójában, 3. 1. E magasztalások és méltánylások, — a m e l y e k e t a l i g h a l e h e t n e f o k o z n i embernél, — c s a k kirívóbbá t e s z i k a tényt, h o g y A q u i n o i Tamás árnyékában s z i n t e elenyészik A n s e l m u s a l a k j a , m i h e l y s t tanításról és theológiai munkáról v a n szó. 12
a helyzet, sőt talán a n n y i v a l még rosszabb, hogy még élete és kegyessége felé sem f o r d u l o l y a n érdeklődés, a m i l y e n m e g illetné. A m i k o r tehát dolgozatomban ennek a X I . századbeli tanítónak bizonyságtevésével foglalkozom, abból a meggyőző désből teszem ezt, hogy nekünk, m a élő evangélikusoknak is szoros közünk v a n az igazság m i n d e n „tanújához", akármely k o r b a n éltek is. Nemcsak elvi és elméleti tétel az, hogy a refor máció n e m teremtett új egyházat, hanem csak megtisztította és megjavította az egy egyetemes apostoli anyaszentegyház lát ható, történeti megjelenési formáját, újra teret adott az élő ige gyülekezet-formáló hatalmának — hanem ezt a belátásunkat g v a k o r l a t i l a g is érvényesítenünk k e l l . A Krisztus U r u n k által alapított és szerzett egyháznak másfélezer éves múltjával való kapcsolatunkat áoolnunk és erősítenünk kell. Ebben gyöke rezünk m i is. Mély felismerést tükröztet az a kijelentés, hogy a m e n n y i r e megelevenül számunkra a reformátorok theológiája. a n n y i r a jelentkeznek, akár párhuzamosan, akár ellentétesen, az összekötő szálak az egvházi atyák és az iskolás tanítók m u n kássága felé is. C a n t e r b u r y - i Anselmus munkásságának t a n u l mányozásával az egyetemes keresztyénséghez való hozzátarto zásunkat szeretném tanúsítani és kinyilvánítani. Hosszú időn keresztül Anselmusra csak, m i n t filozófusra t e k i n t e t t e k , vagy ha számba vették is theológiai kérdésekkel foglalkozó írásait, ezeket is filozófiai szempontok szerint vizs gálták, í g v azután n e m csoda, ha n e m vették észre munkájá nak valódi értékét és nagy jelentőségét. B a r t h Károly A n s e l mus-könyve törte át ezt a hagyományos és megszokott filozó fiai megítélést, amely a bec-i mesterrel szemben előítéletként érvényesült és megakadályozta igazi megértését. Nagy f o r d u latot hozott: most már világosan állhat szemünk előtt Anselmus munkásságának theológiai jellege. B a r t h megrajzolta a canter b u r y - i érsek theológiai arcképét; felvázolta, m i t látott ő a theo lógia feladatának, m i t jelent nála a „fides quaerens intellec t u m " ; kitisztálta páratlan módszerének sajátosságát és jellegze tességét, rávezetett a „credo u t i n t e l l i g a m " helyes értelmezé sére. B a r t h Anselmus-képe nagy vitákat váltott k i , a legtöbb protestáns theológus visszautasította tételeit, vagy kétségbe v o n t a helyességüket. Csak a fiatalabb theológusok szeme nyílott meg az új távlatokra. Annál figyelemreméltóbb, hogy éopen a k a t o l i k u s táborban támadt jelentős visszhangja az új felisme-
réseknek. Stolz A n s e l m bencés szerzetes erélyesen síkra szállt Anselmus új, vagyis igazi megértése érdekében. Augustinus beható ismerete könnyítette meg számára, hogy megértse a c a n t e r b u r y - i érsek hivő gondolkodását a kinyilatkoztatás mé l y e b b megismerésének szolgálatában. Lényeges pontokon ellen tét v a n u g y a n B a r t h és Stolz felfogása között, de abban m i n d k e t t e n egyetértenek a tények világos felismerése alapján, hogy Anselmus elsősorban theológus, mégpedig ízig-vérig az. Taní tását tárgyszerűen és helytállóan csak úgy ismerhetjük és ért hetjük meg, ha komolyan vesszük theológiáját. Eddig azért homályosodott el Anselmus igazi mondanvalója és jelentősége, m e r t a katolikus theológia a későbbi skolasztikából, az evangé l i k u s pedig az orthodoxiából értelmezte és magyarázta. N a g y o n egyszerű okok vezettek az új fordulatra. Stolz azzal a föltevés sel közeledett a canterbury-i érsekhez, hogy pontosan meg k e l l vizsgálni azt a szellemi hagyományt, amelyben gyökerezik. N e m a későbbi következményekből, hanem a történeti előzmények ből h u l l világosság gondolataira. Augustinus felfogása adta kezébe Anselmus megértésének kulcsát. Sok vezetőszándéknak és fontos részletnek értelme megvilágosodott ezáltal. Azonban éppen az eredeti meglátások, azok a felismerések, amelyekben Augustinuson is túljut Anselmus, homályban maradtak. Ezekre derít azután fényt B a r t h , amikor m i n d e n gondolatot írásainak egészéből értelmez. A föltevése az. hogy Anselmus gondolatai szerves egészet alkotnak; mindegyiket a maga helyére k e l l állítani, a többivel való összefüggésébe, hogy tartalmának iga zán végére járhassunk. N e m kívülről erőszakolta a doctor m a g nificus írásaira a keret és a rendszer nyűgét, hanem belülről engedte azt érvényesülni. Ezzel Anselmus új mondanivalója is töretlenül szóhoz j u t h a t o t t . Ennek érvényesülése magyarázza azután jórészt B a r t h és Stolz ellentétét. Miután Anselmus elsősorban theológiai gondolkodó, t a n u l mányom főképpen rendszeres theológiai dolgozat. Kifejezetten érvényesül ez munkám derék-részében, a C u r Deus homo taní tásának e l v i alapon mozgó megvitatásában. D e éppen o l y a n nyilvánvaló, hogy az irodalomtörténeti jellegű első részben, a tanítás értelmező ismertetésében is ez adja a döntő szemponto kat. Ugyancsak szembeötlő az érvényesülése a történeti áttekin tésben, a h a r m a d i k részben. A megítélő mértéket és az össze függések megértését honnét lehetne másunnan venni, ha n e m
a rendszeres theológiából? C a n t e r b u r y - i Anselmus theológia já nak helyes megértését és méltánylását B r u n n e r E m i l nagy tisz tázó könyve tette lehetővé: D e r M i t t l e r . Eloszlatja a mestersé gesen terjesztett ködöt és a nyomában járó zűrzavart, a m i k o r világosan meghúzza a szembenálló arcvonalakat: a b i b l i a i , ókori egyházi, anselmusi, reformátori és orthodox bizonyságtevéssel és igehirdetéssel szemben áll a m o d e r n , idealista, szabadelvű vallásosság, az ú. n . „új-protestantizmus", sokféle változatával és árnyalatával. K i m u t a t j a az Anselmus elleni vádak és k i fogások zöméről, hogy azok alaptalanok és tarthatatlanok, m e r t hamis kiindulópontokból erednek és téves tételeknek a követ kezményei. A modern vallásosság theológusainak értékelő m u n kája és bírálata alapjában elhibázott. Ugyanakkor megnyitja B r u n n e r az útat, Anselmus igazi megbírálásához, a m i k o r szem besíti az egyházi atyák tanításával és a reformátori belátások mérlegére v e t i ; legelsősorban és legfőképpen pedig, amikor Isten igéjéhez méri. Sokat jelent azután a C u r Deus homo tartalmának igazi fölfogására, Krisztus elégtétele, érdeme és példája valódi anselmusi értelmének kitisztálására H e r r m a n n Rudolf két tanulmánya. A n s e l m u s a k i n y i l a t k o z t a t á s b ó l g o n d o l k o d i k , theológiája ezért „theocentrikus". A fölséges I s t e n u r a l k o d i k g o n d o l a t a i n . Egész munkája a szent Ú r i s t e n színe e l ő t t f o l y i k , m e g r e n d ü l t e n , de e g y b e n hálás örvendezéssel. M i n d e n okoskodását a k i n y i l a t k o z t a t á s n a k r e n d e l i alá. Alapjában véve az „analógia f i d e i " , a h i t b e l i hasonlóság nyomán dolgozik és n e m az „ana lógia entis", a létezők hasonlósága szerint. Ezen a ponton tárul föl a leggyökeresebb ellentét, amely Anselmus és A q u i n o i Tamás, a hivő gondolkodás és a skolasztika tudományos eljá rása között van. Isten dicsősége és u r a l m a Jézus Krisztusban jelent m e g e földön. Krisztus személyéről és művéről ezért m i n dig úgy beszél, hogy a fölséges Úristen a közép, akihez igazodik m i n d e n gondolata és akinek k i j e l e n t e t t akarata szab meg m i n den okfejtést és következtetést. A z élő Isten előtt meghódoló hitével t u d j a az ókori egyházi dogmákat is megeleveníteni és belülről átvilágítani. Isten terve, akarata és cselekvése a fő. A kinyilatkoztatás és a kiengesztelődés egyedül az ő műve. Ezért foglalkozik nyomatékosan Isten kiválasztó, elrendelő és elhívó végzésével. N a g y s z a b á s ú k í s é r l e t és t ö r e k v é s A n s e l m u s munkája, h o g y I s t e n kinyilatkoztatása-
b ó l g o n d o l k o d j é k . T h e o l ó g i a i n a g y s á g á t i s az a d j a , h o g y I s t e n t l á t j a az e l s ő n e k és az ú r n a k m i n d e n b e n . T ő l e i n d u l k i és f e l é j e t a r t m i n d e n g o n d o l a t a . N e k i v e t i a l á m a g á t é l e t e és é r t e l m e . I s t e n f ö l s é g e s és k e g y e l m e s uralmának elismerése szabja m e g t h e o l ó giáját. Anselmus theológiai munkássága másodszor azért jelentős, m e r t I s t e n n e k és az e m b e r n e k b i b l i a i k é p é t i g y e k szik mennél határozottabban k i d o l g o z n i , bármennyi f e s z ü l t s é g e t t a r t a l m a z i s és b á r m i l y e n e l l e n t m o n dásnak lássék is a természetes é r t e l e m előtt. I s t e n i g a z s á g o s s á g á n a k is, s z e r e t e t é n e k i s e g y a r á n t t e r e t a d és n e m k í s é r e l i m e g , h o g y l e t o m p í t s a a k e t t ő e l lentmondását, v a g y enyhítse feszültségüket azzal, hogy e g y i k e t f e l o l d j a a m á s i k b a n . A történeti szemle tette nyilvánvalóvá, hogy éppen az élő Isten titkáról és csodá járól való bizonyságtevése v o l t a próbakő, amely élesen és kér lelhetetlenül elválasztotta egymástól a bibliás keresztyénséget mindenféle emberi vallásosságtól, amely pedig koronként még a theológiát is elárasztotta. A kinyilatkoztatás üzenetét sze retné teljesen és csorbítatlanul tolmácsolni és ezért ragaszkok o d i k hűségesen a B i b l i a híradásához, amely a megfoghatatlan valójú és megközelíthetetlen fényességben lakozó Istenről be szél, akiről a bűnbeesett ember dadogó ajka csak kettős k i j e l e n tésekkel beszélhet: Isten merő igazságosság és ugyanakkor mégis merő szeretet. A k i n y i l a t k o z t a t á s i g é j é n e k f i g y e l m e s m e g h a l l á s a és o d a a d ó m e g s z í v l e l é s e á l t a l látja A n s e l m u s k e n d ő z e t l e n ü l az e m b e r t e r m é s z e t é n e k és h e l y z e t é n e k v a l ó s á g á t , a b ű n h a t a l m á b a n való r a b s á g á t . Kevés theológus veszi olyan k o m o l y a n az ember e l szakadását Isten kegyelmétől és Isten u r a l m a ellen forduló párt ütését, m i n t a canterbury-i érsek. Meglátja, hogy éppen a leg nemesebb és legértékesebb részünk, az akaratunk m u t a t j a l e tagadhatatlanul romlottságunkat és romlásunkat. Az akarat szerepének és jelentőségének világos fölismerésével t u d j a keresztültörni az értelmet bálványozó, mindenütt észszerűségre törő, elvont görög szellemet és így szolgálja Isten igéjének döntő és döntésre késztető hatalmát. A z ember bűnös akaratára felel a kinyilatkoztatás eseménye. A bűnnel, az ember m i n d e n k o r i állásfoglalásával és elhatározásával száll szembe a k i n y i -
iatkoztatás, az élo Istennek döntése és uralkodó cselekvése. A z ember élete és üdvösségének sorsa eseményekben és cselekvé sekben dől el, egyszóval a történelemben. Különösen B r u n n e r E m i l figyelmeztetett m i n k e t a kinyilatkoztatásnak erre a b i b l i a i értelmére. N e m v a l a m i l y e n általános Isten-eszme vagy v a l lásos gondolat j e l e n t k e z i k a kinyilatkoztatásban, hanem I s t e n m a g a j ö n a f ö l d r e és f o r d u l h o z z á n k . A m i k o r alászáll nyomorúságunk mélységébe és magához fogad m i n k e t , akkor törik meg igazságos kárhoztatásának ítélete és tör elő meg lepő, m i n d e n elképzelést messze felülmúló szeretete. A z é l ő I s t e n t i t o k z a t o s v a l ó j á n a k b i b l i a i l á t á s a , az a p o s t o l o k és p r ó f é t á k I s t e n - k é p e m i n d e n f e s z ü l t s é g é v e l és ellentmondásával, egyenesen a kinyilatkoztatás tör t é n e t é r e és a k i e n g e s z t e l ő d é s e s e m é n y é r e m u t a t . Harmadszorra azon alapszik C a n t e r b u r y - i Anselmus theo lógiai nagysága, hogy b i z t o s k é z z e l v á z o l t a f e l a k i e n gesztelődésről szóló b i b l i a i híradás körvonalait. Sem az ókori egyházi, sem a m o d e r n „váltságról szóló tanítás" nem egy szellem alkotása, hanem nemzedékek közös munkájá nak eredője, a m e l y b e n nagy úttörő gondolkodók mellett sok feldolgozó munkás v e t t részt. Ellenben K r i s z t u s elégtételéről és érdeméről szóló tanítás egyedül Anselmus nevéhez kapcso lódik. P á r a t l a n t ö r t é n e t i h a t á s ú t e l j e s í t m é n y e , h o g y világosan meglátta a kereszt titkát: a kiengesztelő dés c s o d á j á t . O l y a n áthidalhatatlan szakadék tátong a hű séges Teremtő és a hűtlenség gyalázatába keveredő teremt mény, a szent I s t e n és a bűnös ember között, amelyen semmi féle emberi törekvés vagy erőfeszítés sem t u d hidat v e r n i . A bűn adósságával terhelt ember m i n d e n jócselekedete, erénye, nemes szándéka, sőt még vallása ellenére is — elveszett és elkárhozott ember. Csak egyetlen szabadulása v a n : Istennek új cselekvése, a m e l l y e l felfüggeszti ítéletét és a veszni térő e m berhez f o r d u l szeretetével. B r u n n e r E m i l és H e r m a n n Rudolf m u t a t o t t reá Anselmus elévülhetetlen jelentőségére, arra, hogy a kiengesztelődésnek eseményszerű, történeti jellegét és ezzel a b i b l i a i objektív váltságról szóló tanítás érvényesülését bizto sította. Azért o l y a n bizonyos az üdvösségünk, m e r t egyedül Istennek köszönhetjük. Rajtunk kívül és tőlünk függetlenül v i t t e véghez, m i n d e n közreműködésünk és hozzájárulásunk nélkül. És azért telhet meg ujjongó hálával és hódoló magasz-
tálassal a szívünk, m e r t mindez érettünk és számunkra tör tént, személyesen nekünk szól; az a rendeltetése, hogy legsajá tabb sajátunkká váljék. A keresztyén h i t n e k és szolgálatnak, a megigazításnak és az új életnek csak egyetlen szilárd alapja lehetséges: a Bibliának a központi híradása, az „evangélium", amelyet Anselmus bizonyságtétele próbál kifejezni. A h o l ez a felismerés hiányzik, vagy elhomályosul, o t t n e m is lehet b i b l i a i keresztyénségről beszélni. Ellenben ahol ezt világosan lát ják és határozottan h i r d e t i k , o t t megbizonyítja az ige ébresztő hatalmát, a m i n t arról az egyház történetének megújulási és ébredési mozgalmai tanúskodnak. Dolgozatomban az anselmusi bizonyságtevést önmagából, tehát a Cur Deus homo-t, a megváltásról szóló elmélkedését és igehirdetéseit összes többi írásából és munkásságának egészé ből próbáltam megérteni. E m u n k a közben le k e l l e t t fejteni Anselmus szellemi alakjáról a reárakódott tárgy szerűtlen értel mezéseket, a tőle idegen szempontokat, a közhellyé vált érté kelő ítéleteket. Í g y növekedett meg mondanivalója szemünkben és foglalta el azt a helyet, amely őt munkássága alapján joggal megilleti. Azonban ez az eljárás magábanvéve még nem vezet m i n k e t a szellemtörténeten túlra. Igazán theológiai jellegűvé akkor válik tanításával való foglalkozásunk, ha Isten igéjéhez mérjük. A z ige tüzében megpróbált igazságnak b i z o n y u l m i n d az, amit a B i b l i a üzenetére való figyelésből gondol át, de ugyanakkor ez a próba mutat rá felfogásának g y ö n g é i r e i s . Egy nagy tanítónál nemcsak az igazságokra k e l l figyelnünk, h n e m a tévedésekre is. Egyrészt csak így menekülünk meg az eszményítéstől és elrajzolástól, másrészt csak így vehetjük k o molyan, hogy mindnyájan zarándokok és bujdosók v a g y u n k , útban m e n n y e i hazánk felé, de még távol tőle, távol a színről színre való látástól. M i n d e n theológusnak, a k i Isten igéjéből él és gondolkodik, szüntelenül tusakodnia k e l l korának szellemé v e l , kortársainak és önmagának kegyességével. A keresztyén e m bernek „az árral szemben" (Luther) k e l l úsznia. Azonban m i l y e n könnyen meglankad józan vigyázásunk és éber résenállásunk. I l y e n k o r észrevétlenül a világnak, a kornak a szelleme tölt e l és az beszél belőlünk. M i l y e n hamar elfáradunk az ár elleni küzde lemben és elsodor m i n k e t az emberek vélekedése. Anselmus . tisztán látta helyzetét és feladatát, szemmel t a r t o t t a ellenségét, k o r a szellemét és kegyességét, mégis v a n néhány pont, ahol
2$J a l u l m a r a d t a birkózásban és törekvésé kudarcot v a l l o t t . Isten megismerésének, a kinyilatkoztatásnak kérdésében n e m talá l u n k nála határozott döntést „a létezők hasonlósága" ellen. H o l o t t n e m elegendő követni a „hitbeli hasonlóságot", hanem elszántan küzdeni is k e l l az ellenkezőjével. Ezzel a tisztázatlan sággal jár az is ,hogy n e m ad világosan számot a „hitbeli t e k i n télyek" mivoltáról és egymáshoz való viszonyáról. Korának theológiai tudatában egymásbafolyik a Szentírás, a Hitvallások, dogmák, a pápai szék döntésének tekintélye. Elmosódott a h a tár a h i t n e k e forrásai között. Anselmus ezen a ponton is m e g rekedt kora meggyőződésében. Ennek következményei érez hetők a kegyelemről szóló tanításban. Tusakodik ugyan a k o r szellemével, de o l y a n lenyűgöző Augustinus tekintélye és mé lyenszántó felfogásának hatása, hogy nem t u d m i n d e n b e n teret a d n i az ige üzenetének. Megragadó mondanivalója bizony talanságot hagy maga után. N e m is lehet ezért nála megálla podni, hanem tovább k e l l m e n n i , mégpedig egy olyan dönté sen keresztül, amely azután a tanítás és élet m i n d e n részletét meghatározza. Vagy Aquinoi Tamáshoz vezet tőle az út, a k i rendszerré építi k i az augustinusi kegyelemről szóló tanítást, a m e l y b e n megfér az érdem is — vagy a reformációhoz, ahol egyedül Isten igéjének üzenete a fontos és ezért a kegyelem ről szóló tanításban is csorbítatlanul érvényesíti Isten istensé gét. Hasonló a helyzet K r i s z t u s váltságszerző művéről szóló tanításában is. A n n y i r a nagynak látja a kiengesztelődés csodá ját, o l y a n világosan felismeri, hogy ez a középpontja az evan géliumi történetnek, hogy csak egyoldalúan t u d j a kifejezni. A váltság szívére m u t a t reá, de n e m szólaltatja meg a B i b l i a híradásának teljességét. Elhomályosul nála és másodrendű tényezővé csökken a megváltásról, a Győző Krisztusról szóló bizonyságtevés. Azonban ebben az árnyékban is m e g m u t a t k o z i k nagysága, m e r t tanítása egyáltalában nem zárja k i a m e g váltást, sőt olyan a t a r t a l m a , hogy szervesen magába is t u d j a fogadni. Példa erre A q u i n o i Tamás rendszere, ahol az elég tétel fogalma a váltság m i n d e n mozzanatát összefogja. Még j o b ban kitűnik azután ez L u t h e r igehirdetéséből, ahol Anselmus és az ókori egyház bizony ságtevése alapján bámulatos gazdag sággal bontakozik k i a váltság eseményének t i t k a és csodája. Anselmus egyoldalúsága kora bűnbánati veretű kegyességének hatása. Sok ponton felszabadul u g y a n alóla, hiszen szóhoz j u t
m nála az ujjongó hála és a magasztaló örvendezés hangja is, de teljesen n e m tudja legyőzni. JLZ tűnik k i azután központi t o g a l m a i n a k használatánál is. A bűnbánati gyakorlatból veszi az elégtétel, az érdem és a példa fogalmát. "Üj t a r t a l m a t kölcsönöz azonban nekik, a m i k o r Krisztushoz kapcsolja őket; az élő Isten uralkodása és cselekvése szabja m e g döntő módon értelmüket. A j o g i szellem örökségét m a g u k k a i hozó fogalmakban is az evangéliumot szólaltatja meg: a bűnösök kapnak közösséget az élő Istennel! Mégis kétértelmű és félreérthető marad eljárása, m e r t n e m veszi fel a n y i l t harcot az érdemek és az e m b e r i elégtételek ellen. A z augustinusi örökség megakadályozza, hogy teljes győzelmet arasson kora kegyessége és szelleme fölött. E l k e l l ismételnünk, hogy Anselmusnak nemcsak szándéka, tanítása, sok-sok gondolata jelentős számunkra, hanem gyöngéi és k u d a r c a i is tanulságosak. Nyomatékosan figyelmeztetnek m i n k e t a m i n d e n k o r i korszellem hatalmára, a sötétség fejedel mének hamisságára, amely m i n d e n üldözésnél veszedelmeseb ben, észrevétlenül beszivárgó és elharapódzó emberi vallásos gondolatok által akar elejteni és az evangélium Urától eltánto rítani. Reámutatnak ezek a vereségek azokra a nehézségekre, amelyek a tanítás tiszta kidolgozása és a k o r szellemével szem ben való érvényesítése jár. Azonban azt is meg k e l l látnunk, hogy a nagyszerű meglátásokat kísérő fogyatkozások, a világos felismerésekkel együttjáró gyarló megoldási kísérletek előre m u t a t n a k L u t h e r theológiájára. Nála vetődtek föl végső éles ségben és legmélyebb gyökerükben azok a kérdések, amelyek Anselmus szívét és elméjét foglalkoztatták. Ugyanakkor a w i t t e m b e r g i doktor theológiájában n e m közönséges e m b e r i válaszokat kaptak ezek a kérdések, hanem egy olyan ember feleletét, a k i lelkiismeretében Isten igéjének a foglya l e t t . A reformációban az ige tette kérdésessé az embernek nemcsak m i n d e n feleletét, hanem m i n d e n kérdését is és ezzel egyen gette az útját, hogy minden emberitől e l f o r d u l j u n k és magára az élő, megszólaló Istennek beszédére figyeljünk. Anselmustól közvetlen út is vezet a reformátorokhoz, a m i n t néhány feje zettel előbb láttuk, Íriszen tanítása alapvető v o l t m i n d a n n y i u k számára, de közvetve is feléjük és reájuk m u t a t munkássága: a nála m e g n e m oldott, vagy csak töredékesen, részlegesen m e g oldott kérdések ott találnak biztos útbaigazítást. Ezt a k a p csolatot megerősíti L u t h e r n e k nyilatkozata is, egész magatar-
iása is. N e m a hagyomány kötelező ereje m i a t t ragaszkodott Anselmus tanításához, hanem éppen theológiai szándékát és mondanivalóját becsülte sokra. A rendszeres theológiai megítélés azonban n e m állapodhat meg a reformátori theológia állásfoglalásainak számbavételé nél. Jelentős L u t h e r felfogása, de n e m döntő. Döntő csak az lehet számunkra, hogy vájjon Isten igéjének helyes megértésé hez és tolmácsolásához elkerülhetetlen-e az Anselmussal való foglalkozás? Szükségünk van-e tanításának megismerésére ahhoz, hogy az ige szolgáivá lehessünk? Van-e szorosabb, a tör téneti érdeklődésen túlmenő közünk is hozzá? A z k é t s é g t e len, senki sem g o n d o l h a t arra, hogy magában ele g e n d ő v o l n a h a t á r o z o t t t h e o l ó g i a i l á t á s és s z a b a t o s theológiai munkálkodás elsajátításához. Canter b u r y - i Anselmus mondanivalója nem mérhető L u t h e r , A u g u s t i n u s , sőt m é g A q u i n o i T a m á s k ü l ö n l e g e s j e l e n t ő s é g ű m u n k á j á h o z . D e az i s é p p e n o l y a n k é t ségtelen, h o g y szava fontos. A z igehirdetés előké szítésének és e l l e n ő r z é s é n e k m u n k á j a , az igazi theológia n e m képzelhető el a K e r e s z t theológiájának müvelése nélkül. Ez p e d i g ingatag ala pon nyugszik, ha n e m h a l l g a t azokra a kérdésekre, a m e l y e k e t A n s e l m u s az i g e h a l l a t á r a v e t e t t f ö l és h a nem tusakodik azokkal a feleletekkel, a m e l y e k k e l az i g e h í r a d á s á t a k a r t a k i f e j e z n i . Fontos, hogy theológiai gondolkodásunkkal elismerjük és kifejezzük Isten istenségét és dicsősége formálja gondolatainkat. A z élő Isten titkáról és az ember valóságáról szóló tanítása is olyan szilárd és széles alapot biztosít a keresztyén tanítás kitisztálása és kidolgozása számára, a n n y i r a biztosítja az igéhez való kötöttség mellett a munka szabadságát, hogy nem válhatik meghaladott tanítássá, sem történeti ereklyévé. A n s e l m u s g o n d o l a t a i i s e r j e s z tők, e g é s z m a g a t a r t á s a p e d i g a n n y i r a n e v e l ő i l e g serkentő, h o g y a z o k közé a n a g y t h e o l ó g u s o k közé tartozik, a k i k n e k szellemével közösségben k e l l él nünk. Mennél több nagy theológiai gondolkodóval ismerke dünk meg, annál kevésbbé merevedünk meg saját felfogásunk ban és rozsdásodunk be egyéni nézeteinkbe, annál kevésbbé vitatgatjuk a magunk igazát, hanem inkább annál r u g a l m a sabbá, hajlékonyabbá és mozgékonyabbá válnak gondolataink,
hogy n y o m o n követhessük az ige üzenetét. Anselmus írásai jó iskolát jelentenek gondolataink csiszolása számára is. A z újabb gondolkodókkal való foglalkozás sem teszi fölöslegessé a régiekkel való együttdolgozást, hogy egyre alkalmasabbá vál j u n k feladatunk elvégzésére. Az bizonyos, hogy a m i n t nem jöhet szóba a reformátori theológia ismételgetése, úgy még kevésbbé az anselmusénak szajkózása. Azonban éppen abban bizonyul ő igazi nevelőnek és hűséges tanítómesternek, hogy önálló munkára serkent. A r r a ösztökél, hogy ugyanazt a m u n kát, jobban végezzük el, m i n t ő; a m i n d i g változó, de m i n d i g uralkodó korszellemmel szemben bátrabban és tárgyszerűbben vegyük föl a küzdelmet. M a új helyzetben állunk. A modern szellem liberális árnyalata lealkonyulóban, ellenben a tekintélyi változata előretörőben van. Ű j arcvonalak keletkeznek így az ige harca számára is, új módokat k e l l találnunk szolgálatunkra is. Ennél a történeti megfigyelésnél döntőbb azonban, hogy Krisztus u r a l m a szemszögéből tekintve is nagy átalakulásban élünk. Isten igéjének megértésében m a előbbre vagyunk, m i n t az utolsó emberöltők keresztyénéi. Félremagyarázásoknak év százados g y a k o r l a t a kezd megtörni és az élő igére való figye lést újra kezdjük m e g t a n u l n i . ) Mindez lehetővé teszi és egy126
1 2 6
) A B i b l i á t hosszú emberöltőn keresztül j ó f o r m á n c s a k történeti és lélektani s z e m p o n t b ó l magyarázták, vallásos eszméket és erkölcsi értékeket k e r e s t e k b e n n e . M a a z o n b a n m á r világosan látjuk, hogy a m e n n y i r e szükséges a gondos, sőt aprólékos n y e l v é s z e t i megfigyelés, a széleskörű és m é l y történeti tudás m e g érzék, v a l a m i n t a l e l k i élet jelenségeinek és törvényszerűségeinek szakszerű i s m e r e t e , a n n y i r a n e m v e z e t e g y lépéssel s e m közelebb m i n k e t i g a z i f e l a d a t u n k h o z , az e m b e r i s z a v a k b a n r e j t ő z k ö d ő i s t e n i igének megértéséhez. C s a k előkészület, de n e m az i g a z i teendő elvégzése. M a már m i n d az Ü j , m i n d az ó s z ö v e t ség theológiai m a g y a r á z a t a v á r reánk l e g f ő b b feladatképpen. A z Ú j szövetség m a g y a r á z a t á n a k újabb f o r d u l a t a többek között e g y k ö n y v b e n és e g y h a t a l m a s theológiai közös munkára vállalkozásban j e l e n t k e z i k . H o s k y n s E d w i n és D a v e y N o e l 1 9 3 1 - b e n a d j a k i a k o r s z a k o s fordulót j e l z ő k ö n y v é t : T h e R i d d l e o f t h e N e w T e s t a m e n t . K i t t e l G e r h a r d és S c h n i e w i n d G y u l a fordítja 1 9 3 8 - b a n n é m e t r e : D a s Rätsel des N e u e n T e s t a m e n t s . A n a g y v á l l a l k o z á s p e d i g K i t t e l , G . szerkesztésében: T h e o l o g i s c h e s Wörterbuch z u m Neuen Testament, a m e l y 1933 óta e g y r e hatalmasabbá épül k i . A munkatársak jórésze már a kinyilatkoztatás föltétele a l a t t d o l g o z i k . A z Ószövetség területén i s az utolsó é v e k b e n h a t a l m a s újjárendező és felülvizsgáló m u n k a i n d u l t m e g V i s c h e r V i l m o s könyve nyomán: Das Christuszeugnis des A l t e n T e s t a m e n t s (3. kiadás. 1936. I I rész). T h e o l ó g i a i m u n k a i g a z i értelemben m a c s a k e z e k n e k a felismeréseknek alapján lehetséges.
ben kötelességünké is, hogy az egyház tanítását a Krisztusban lett kiengesztelődésről és megváltásról ma határozottabban és ígeszerűbben dolgozzuk k i , m i n t ahogyan eddig lehetséges v o l t . Ebből a középpontból lehet és k e l l nekünk a h i t és élet minden, de m i n d e n kérdését megvilágítani és megoldani. Ehhez a m a esedékes új theológiai munkánkhoz és gyülekezeti szolgálatunk hoz k a p u n k jó segítséget c a n t e r b u r y - i Anselmus tanításának megismerése és megvitatása által. Tanulmányomnak egy kisebb része Anselmus tanítása k a p csán vázlatos áttekintést próbál nyújtani a theológiai gondol kodás történetéről. Egyrészt ezzel válik szemlélhetővé szá m u n k r a , hogy a theológiai m u n k a nemcsak az értelem dolga — semmi köze sincsen az elméleti szemlélődéshez, amikor távol ról, hűvös „tárgyilagossággal" nézzük és mérlegeljük az igaz ságokat és tényeket —, hanem szívünknek és életünknek ügye. Isten igéje döntés elé állítja életünket és gondolkodásunkat és ez a döntés életünk m i n d e n mozzanatára hat. Néhány vonással megkíséreltük az egyház történetének főbb fordulóin érzékel t e t n i a döntő kérdéseket, amelyeknek formája m i n d i g más volt, de jelentőségük ugyanaz. M i n d e n gondolat és m i n d e n gondol kozó Jézus Krisztussal állt és áll szemben. M i n d e n emberi dön tés voltaképpen a Krisztusban történt isteni döntés elismerése és elfogadása, vagy elutasítása. Másrészt a theológia történeté nek összefüggésében lesz nyilvánvalóvá az ige előtti döntések igazi jelentősége és súlyos következménye. A skolasztika és az orthodoxia megváltoztatta a döntő kérdést, amelyet Anselmus tanítása vetett föl és a következménye az élő tanításnak merev tanná dermedése, v a l a m i n t az észszerűségnek egyre jobban e l harapódzó beszüremlése volt. A m o d e r n vallásosság hívei pedig egyenesen elejtették ezt a döntő kérdését. Következménye — amely ma riasztó tények, sőt szörnyű összeomlás által kiált bele lelkiismeretünkbe —, a keresztyénség megüresedése és m e g erőtlenedése. v a l a m i n t az egyház emberi hitelének megren dülése lett. A theológiai gondolkodás döntő és döntésre kész tető jellege m i a t t kellett, legalább futólagosan, végigtekinte nem a keresztyén theológia sorsán. Egy g y a k o r l a t i érdek is közelhozta azonban ezt a kis történeti szemlét. Anselmus taní tása annyira az evangélium velejébe vág bele, hogy sorsának vizsgálata szinte magától kínálja a theológia, sőt az egyházi élet történetének nyomonkövetését. Nekünk pedig égetően szüksé-
günk v a n arra, hogy minden munkánkat és szolgálatunkat nagyobb távlatokban és szélesebb összefüggésekben végezzük. S o k k a l tudatosabban k e l l belegyökereznünk az evangélium e m b e r i történetének múltjába is, hogy ne csak a mának éljünk, h a n e m a m u l t folytonosságában a jövendőt szolgáljuk. Fölvetődhet ugyan az a kérdés, hogy n e m bontja-e m e g egy rendszeres theológiai dolgozat szerkezetének egységét a történelmi elem nagyobb mértékű érvényesülése — azonban m a már n e m nehéz erre válaszolni. A historizmus kora az egy ház történetére nézve is lejárt. M a már csak theológiai egyház történetet lehet írni, amely Krisztusnak gyülekezeteiben és gyülekezetein keresztül történő uralmát, tanítását és cselekvé sét, azután a gyülekezet tagjainak és általában az embereknek engedelmességét, szolgálatát vagy mulasztásait, engedetlensé get írja le. M a is fontosnak t a r t j u k a hozzáférhető és f e l k u t a t ható adatok mennél teljesebb összegyűjtését, de még fontosabbn a k igazi felsorakoztatásukat és csoportosításukat, amely csak theológiai szempontokhoz igazodhat. A rendszeres theológiai vizsgálat n e m merülhet k i a dogmák történeti kialakulásának ábrázolásában, de n e m is mozoghat légüres térben, m i n t h a első emberként hallaná az ige üzenetét és elölről kezdené az egy ház életét. M a i munkánk Krisztus egyházában folyik, szoros összefüggésben az eddigi m u n k a eredményeivel és kudarcaival. Anselmusnak és a többi tanítónak bizonyságtevését nem t e k i n t hetjük különféle egyéni vélekedésnek, hanem az igazságot, azaz magának Krisztus U r u n k n a k a tanítását k e l l keresnünk, a m e l y n e k csak visszhangja és gyarló kifejezése a theológusok bizonyságtétele. N e m merő történeti érdeklődés vezetett tehát Anselmus tanítása sorsának felvázolásában, hanem annak előz ményeiben és következményeiben az egyháznak a sorsát vizs gáltam. Hogyan jelentkezik és nyilvánul meg emberi gondola t o k b a n az élő Krisztus uralma? — ez v o l t a fő kérdés. N a g y o n egyszerű oka v o l t azután annak, hogy miért éppen h a r m a d szorra, legutoljára kerítettem sort erre a theológiai történeti áttekintésre. Előbb ismerni k e l l magát a tanítást, azután igazi értelmezését. Ezt tartalmazza a bevezető első és a tárgyalás zömét és súlyát alkotó második rész. Csak azután válik lehetsé gessé, hogy a vele szemben k i a l a k u l t állásfoglalásokat, módo sításokat és eltorzulásokat igazi jelentőségükben lemérhessük. Rendszeres e l v i megvitatásomat abban a h i t b e n folytattam tör-
téneti jellegű fejezetekkel, hogy ezekben is ugyanarról az ügy ről v a n szó, ugyanaz a tárgy u r a l k o d i k , sőt ugyanazok a theo lógiai szempontok érvényesülnek, m i n t a főrészben. Hiszen ebben a hézagos, csak a nagy körvonalakat fölvázoló theológiai történeti szemlében, a tárgyunkban, Krisztus keresztjének t i t kában rejtőző megoldásra váró kérdések kibontakozását keres tem. A r r a figyeltem, h o l jelentkezik igazi megértése és h o l fenyeget félreértése. Közben az ellentétes gondolatok b e m u t a tása által annál elevenebben és tárgyszerűbben domborodott k i Anselmus tanításának igazi jellegzetessége és valódi értelme. Anselmus tanítása történetének theológiai vizsgálatát m e g könnyítette számomra az új dogmatörténeti módszer, a „motí vum-kutatás" eljárása. Régen is. egységes képet igyekeztek a l k o t n i minden korról, m i n d e n nagyobb keresztyén gondolko dóról és megrajzolták a vezető eszméket is. M a a különféle g o n dolatok és azok kifejezési formái mögött a hajtóerőket, a szíve ket mozgató vallásos törekvéseket, az elemi erővel előtörő, sok szor szinte öntudatlanul érvényesülő vallásos érdekeket és szükségeket keresik, amelyek alakítják, n e m egyszer pedig egyenesen eltorzítják a kinyilatkoztatás üzenetét. A kiengesz telődés kérdésében Aulén Gusztáv svéd püspök az úttörője ennek az új theológiai szemléletnek és munkamódnak. Találó összefüggő képet alkotott a váltságról szóló tanítás kialakulásá ról, változatos történetéről és jellegzetes alakzatairól. Azonban Anselmussal kapcsolatban fontos kérdésekben el k e l l e t t térnem felfogásától, m e r t erősen befolyásolta a szabadszellemű k u t a tók ítélete. ) Jóval erősebben k e l l e t t kiigazítanom a dogma történet eddigi nagy mestereinek történeti rajzát. E téren az úttörő és iránytszabó kutatók m i n d a modern vallásosság nagy 127
1 2 1
) A z északi theológusok k ö z ü l S o r m u n e n E i n o f i n n tanár és a németek közül S e e b e r g E r i c h munkáinak köszönhetek s o k a t az új felismerések terén. R é s z l e t e k b e n s o k a t t a n u l t a m a r é g i e k k ö z ü l S e e b e r g R e i n h ó i d t ó l és L o o f s F r i g y e s t ő l , a k i k m e g k í s é r e l ték, h o g y f e l s z a b a d u l j a n a k a m o d e r n i s t a szemléletmódtól és t á r g y i l a g o s a b b ítéletre törekedtek, habár d ö n t ő p o n t o k o n m e g m a r a d t a k a s z a badszellemű vallásosság k é p v i s e l ő i n e k . I r e n a e u s r a v o n a t k o z ó l a g j e lentős adalékokat k a p t a m B o n w e t s c h t ő l és B r u n n e r t ő l , az e g y h á z i atyáknál G i l g t ő l , a k ö z é p k o r n á l B a r t h H e n r i k t ő l és v é g ü l a reformációnál S e e b e r g e n k í v ü l E l é r t t ő l , W e b e r H . E . től, v o n W a l t e r t ő l , A l t h a u s t ó l , M e r z G y ö r g y t ő l és W o l f Ernőtől.
alakjai: B a u r Ferdinánd Keresztély, Ritschl A l b e r t és Harnack A d o l f . Ök nyomták reá szellemük bélyegét az eddigi kutatá sokra és a feldolgozásokra. Theológiai álláspontjuk m i a t t felül k e l l e t t vizsgálnom Anselmus tanítására és annak sorsára vonat kozó eredményeiket és értékelő ítéleteiket. Különösen a követ kező p o n t o k o n m u t a t n a k ábrázolásuktól gyökeresen elütő képet a tények: Anselmus tanítása nincs ellentétben az ókori egyház felfogásával, sőt szorosan összefügg vele. Másodszor nem lehet a c a n t e r b u r y - i érseket a skolasztika nagy rendszereivel együtt emlegetni és azokkal azonos elbírálás alá vonni. A „létezők hasonlóságának" következetes érvényesítése, Aristoteles szelle mének beáradása, a rendszer-alkotás vágya következtében a h i t b e l i igazságok észszerűsödése, stb. tekintélyes különbségeket hoztak létre a „skolasztika atyja" és a középkor virágkorának nagytekintélyű doktorai között. Ez a különbség k i t e r j e d azután a leginkább rokonnak tetsző kiengesztelődésről szóló tanításra is. A fogalmak azonossága más és más szellemet takar. Anselmus harcol a j o g i szellem ellen és igyekszik határt szabni érvénye sülésének, sőt gúzsba akarja kötni. A z iskolás nagy rendszerek ben pedig szinte gáttalanul j u t h a t szóhoz a j o g rendje és szel leme. A j o g világának szerepe némi hasonlóságot létesít a sko lasztika és protestáns orthodoxia között is. Hiszen éppen a sko lasztikus hagyománynak tudományos tekintélyként való tisz telete hozza magával a jogi szemléletet a X V I I . század evangé likus és református rendszereibe. U g y a n a k k o r azonban számot tevő távolság, sőt nagy ellentét választja el egymástól az evan gélikus orthodoxát a skolasztikától. A középkorban a jogi gon dolkodás a moralizmussal szövetségben érvényesül, az o r t h o doxia pedig hadat üzen a moralizmusnak és nála a jog világa inkább Isten törvényének uralkodó szerepéhez kapcsolódik. A z orthodoxia idegenből kölcsönzött, sokban alkalmatlan f o g a l m i készletében a reformációnak az örökségét találjuk meg. Néhány ponton kissé elhomályosítja, de a fő-üzenet megszóla lását mégis biztosítja munkásságuk. Helytelen tehát a m o d e r n theológia kegyetlen és igazságtalan bírálata a protestáns o r t h o doxiáról. Végül, utoljára arra k e l l rámutatnom, hogy a m o d e r n theológia képe L u t h e r theológia jár ól erősen el v a n rajzolva és meg v a n másítva. Történeti szemlénk figyelemreméltó ered ménye v o l t , hogy L u t h e r e n kívül alig akadt theológus, a k i he lyesen értette és méltányolta Anselmus theológiai szándékát
és tanítását. Nyilvánvaló, hogy a reformátor igehirdetése sok k a l gazdagabb, többrétűbb, m i n t a Cur Deus homo-é, K r i s z t u s elégtételéről és érdeméről elevenebben s mozgalmasabban be szél, de a c a n t e r b u r y - i érsek munkája theológia jának szerves része; sőt a kiengesztelődés híradásának k o m o l y a n vételével, egyenesen legfontosabb része, valóban szívügye. A történeti összefüggések theológiai szemlélete és értékelése tehát tár g y u n k kérdéseit világosítja m e g és lényeges segítséget nyújt Krisztus keresztjéről szóló tanításunk és igehirdetésünk k i t i s z tálásához és ígeszerű előterjesztéséhez. Célkitűzéseim vázolásával és törekvéseimről való szám adásommal együtt k i k e l l fejeznem alázatosan, hogy tudatában vagyok dolgozatom gyarlóságainak és fogyatkozásainak. Első nagyobbszabású munkámat bocsátom most a magyar keresz tyénség közvéleménye elé és az első zsenge ritkán teljes értékű termés. Vannak részek benne, amelyek k i nem forrottak, éret lenek, viszont a tíz esztendő hosszat tartó tusakodás közben néhány résszel túlsókat foglalkoztam és túlérett lett. Munkám közben jöttem rá sokrendbeli tudatlanságomra is. Azzal sem akarok mentegetőzni, hogy nagyon elfoglalt ember vagyok, a k i t egyházi szolgálata erősen lefoglal. Azért n e m hozom f e l m i n d ezt mentségül, m e r t n e m kérek semmi kíméletet. Igazságos, sőt szigorú bírálatot kérek m i n d e n olvasómtól és m i n d e n ilyenért hálás leszek. N e k e m is, az ügynek is, csak az igazi megbírálás használ. A gyerekcipőben járó magyar theológia m i n d e n eddigi termését dédelgették, óvták a bírálat élesebb szellőjétől. E n n e k a kezdetleges állapotnak véget k e l l vetnünk és örülnék, ha éppen könyvemmel kapcsolatban indulna meg és pezsdülne meg a bírálat munkája. Jobban előbbre viszi ez az evangélium szol gálatának ügyét, m i n t az udvarias elnézés, vagy felületes dicséret. Őszintén meg k e l l v a l l a n o m azt is, hogy sok kényszerű korlátozást k e l l e t t végrehajtanom, részint a hozzá n e m értés, részint az idő hiánya m i a t t . Legfontosabb teendőnek t a r t o m m i n d e n kérdésnek alapos, újszerű írásmagyarázati megalapo zását. A kiengesztelődés és megváltás kérdése is i l y e n feldolgo zóra vár, miután ennek most nem t u d t a m teret biztosítani. Fontos lett volna Anselmus tanításának történeti előzményeit, kortársainak felfogását is részletesebben f e l k u t a t n i , hogy j o b ban kiemelkedjék előttünk mondanivalójának újsága. Azután
a theológiai és filozófiai elemzés sok helyütt elmaradt, sok helyütt a legkisebb mértékre csökkent. A különféle egyházak hitvallási tanításának részletesebb megrajzolása, az igazi tárgy szerű v i t a és az igazság körüli vetekedés, az egyetemes keresz tyén felelősség lehetőségeinek keresése és végül az egymáshoz való közeledés szolgálata mindmegannyi fontos és életbevágó kérdés, amelyet éphogy csak futtában érintettem. Végül hatá rozott hiányossága dolgozatomnak, hogy kérdésemet a magyar theológia történetében is nyomon k e l l e t t volna követnem és általában a magyar kapcsolatokat és vonatkozásokat jóval erősebb figyelemre kellett volna méltatnom. Ezeket a hiányossá gokat fájdalmasan érzem, de vállalnom kellett, hiszen minden m u n k a korlátozással jár. Kevesebbet t u d o k így nyújtani, de remélem, hogy ennél a kevesebbnél mélyebbre t u d t a m ásni. A z a reménység is él szívemben, hogy az utolsó esztendők f e l lendülő és megélénkülő magyar theológiai irodalma örvendetes fejlődő vonalát ezutánra is megtartja és bizonyára akad majd olyasvalaki, a k i egy-két ponton továbbvezeti a kitisztálásnak és az igazság megismeréséért f o l y t a t o t t harcomnak munkáját. Dolgozatomnak nincsen nagy igénye. N e m törekedtem minden áron eredetiségre és új meglátásokra. Szellemes egyéni ötle tekben és különvéleményekben úgyis túlontúl dúskálunk. A k i szembenézett már egyszer a kereszt titkával és a k i forgatta az idevágó, szinte beláthatatlan irodalmat, a nézeteknek és elmé leteknek vége járhatatlan rengetegét, az méltányolni fogja l e egyszerűsítő és határozott csapásokat vágó munkámat és az észre fogja venni, h o l és milyen mértékben t u d t a m újszerűen meghallani az ige üzenetét és világosságában újszerűen meg látni a történeti életnek valóságát. Nyíltan el k e l l árulnom, hogy egy titkos vágy és remény élt szívemben. O l y a n magyar n y e l v e n és olyan egyszerűség gel szerettem volna írni, hogy m i n d e n gondolkodó és elmélyedő ember, theológus és gyülekezeti tag egyaránt, haszonnal forgat hassa könyvemet. Jól tudom, hogy ez a szándékom nem sike rült teljes mértékben. Túlsók elfogultság és terhes örökség nehezíti m e g az i l y e n vállalkozást m i n d a szerző, m i n d az olva sók részéről. Mégis azzal a jóreményseggel bocsátom útjára könyvemet, hogy e l j u t olyan híveknek is a kezébe, akik nem hivatalos szolgái az egyháznak. A r r a kérem őket, hogy hagyják
el a számukra érdektelen gondolatsorokat, az anselmusi theo-
lógia feladatával és módszerével foglalkozó két fejezetet. N e m könnyű olvasmány a könyvem; időt, kedvet és erőt megkívánó szellemi erőfeszítés a végigolvasása, de a szellemi gyönyörű ségen kívül bizonyosan l e l k i gyarapodás, az igében való épülés és hitünk elmélyülése lehet a gyümölcse, Isten szabad tetszé séből. Azért f o r d u l o k a magyar keresztyénség szélesebb réte geihez, m e r t meggyőződésem, hogy n e m c s a k az e g y h á z t a n í t ó i n a k és g y ü l e k e z e t i l e l k i p á s z t o r a i n a k , h a n e m az e g y h á z é l ő és ö n t u d a t o s t a g j a i n a k i s s z ü k s é g ü k v a n a r r a , h o g y l e t e l e p e d j e n e k az e g y e t e m e s k e r e s z t y é n a n y a s z e n t e g y h á z n a g y b i z o n y s á g t e v ő i n e k és keresztyén gondolkodóinak lábához. A z egyházi élet e l e v e n s é g e e l sem képzelhető a „szentek" közötti b e s z é l g e t é s n é l k ü l . De nemcsak kortársainkkal, a körü löttünk és velünk élő testvérekkel k e l l sokkal szorosabb, meg h i t t e b b társalkodó viszonyba lépnünk, hanem a már elhunyt és Isten közelében szolgáló szentekkel is fel k e l l vennünk a be szélgető kapcsolatot. A ma élőkkel kölcsönös, kétoldalú lehet ez a közösség, a régiekkel, eleinkkel csak egyoldalú: hallgat n u n k k e l l reájuk. F e l k e l l v e t n ü n k e l ő t t ü k é g e t ő k é r d é s e i n k e t , de m é g inkább n y i t o t t s z í v v e l k e l l h a l l g a t ó z n u n k m o n d a n i v a l ó j u k r a . Ha nőttön-növekedni és öregbedni a k a r u n k a h i t b e n és a megszentelt életben, szükségünk van azokra az áldott hatásokra, amelyeket C a n t e r b u r y - i Anselmustól és a többi Isten emberétől kapunk. Üzenetük gondolko dóba e j t és indításokat ad. A z i l y e n termékenyítő eszmecserék nélkül elsorvad és összezsugorodik l e l k i életünk, elveszti frissesé gét és hamvát. O l v a s ó i m a t i s , b á r m i l y e n r e n d e n l e v ő k l e g y e n e k is, a z é r t m e r e m A n s e l m u s h o z v e z e t n i , m e r t o l y a n e s z m é i t e t ő és m e g g o n d o l k o z t a t ó t a n í t ó m e s t e r r e a k a d u n k b e n n e , a k i az i g e é l ő f o r r á s á b ó l m e r í t e t t és e h h e z a k a r e l k a l a u z o l n i m i n k e t i s . Lássuk be, mondaná, hogy m e n n y i v e l nagyobb Isten igéje, m i n t aho gyan eddig gondoltuk. Legyünk készek m e g h a l l a n i és megszív l e l n i az ige m i n d i g új, egyre meglepőbb üzenetét. A n s e l m u s az e g y h á z t ö r t é n e t é n e k é l ő a l a k j a i k ö z é t a r t o z i k , a k i n e k v a n m o n d a n i v a l ó j a s z á m u n k r a és a k i r e h a l l g a t n i — l e l k i nyereség. K ö n y v e m , i g a z i célja, hogy megpróbálja a vele való beszélgetés megkezdését. Végső, de n e m utolsó szavam: m u n k á m é r t l e g y e n
/
Istené a dicsőség. Hálás szívvel m a g a s z t a l h a t o m g o n d v i s e l ő a t y a i j ó s á g á t , h o g y e r ő t és k e d v e t a d o t t m u n k á m h o z , m e g v i l á g o s í t o t t és v e z e t e t t , h a s z o n t a l a n és h ű t l e n t a n í t v á n y l é t e m r e a S z e n t l é l e k i s k o l á j á b a v e t t és m e g n e m s z ű n t t ü r e l e m m e l és g y ö n g é d s z e r e t t e i tanítani, helyreigazítani, újjáformálni. I m á d a t t a l b o r u l o k l e U r u n k és I s t e n ü n k fölséges k e g y e l m e előtt, a m e l l y e l e l v e z e t e t t e n g e m is a k e r e s z t titkához, h i t e t a d o t t nekem, h o g y f e l i s m e r j e m é r t e m h o z o t t á l d o z a t á t és h o z z á m h a j l ó s z e r e t e t é t . I s t e n k e g y e l m e és e r e j é n e k t á m o g a t á s a n é l k ü l s o h a e l n e m k é s z ü l ez a k ö n y v . L e g y e n ez d a d o g ó , g y a r l ó b i z o n y s á g t e v é s é v e l ú t m u t a t ó és s e g í t s é g s o k a k s z á m á r a , h o g y m e g n ő j j ö n s z e m ü k b e n és s z í v ü k b e n a k e g y e l e m csodája, a k e r e s z t t i t k a . H a d d g y a r a p o d j o n m a g y a r f ö l d ö n is a z o k n a k tábora, a k i k e g y s z í v v e l , e g y l é l e k k e l , é l e t ü k e l s z á n t o d a a d á s á v a l és r e t t e n t h e t e t l e n b á t o r s á g á v a l v a l l j á k : Üdvözlégy ke reszt, egyetlen reménységünk! Ave crux, spes unica!
I. függelék. Anselmus művei. Migne J. P. forrás-kiadvány sorozatában: P a t r o l o g i a c u r s u s c o m p l e t u s . Series l a t i n a . ( R ö v i d í t v e : M S L ) 158. és 159. kötet, P a r i s , 1352—54. M S L 158. kötet: Dialógus de g r a m m a t i c o . 561. 1.; Dialógus de v e r i tate. 467. 1.; M o n o l o g i o n ( E x e m p l u m m e d i t a n d i d e f i d e i r a t i o n e ) . 141. 1.; P r o s l o g i o n ( F i d e s q u a e r e n s i n t e l l e c t u m ) . 224. 1.; L i b e r c o n t r a i n s i p i e n t e m ( C o n t r a G a u n i l o n e m ) . 247. 1.; E p i s t u l a de i n c a r n a t i o n e V e r b i (De F i d e T r i n i t a t i s , c o n t r a b l a s p h e m i a s R o s c e l i n i ) . 259. 1.; C u r D e n s h o m o . 399. 1.; D e c o n c e p t u v i r g i n a l i e t o r i g i n a l i peccato. 431. 1.; D e processione S p i r i t u s S a n c t i ( C o n t r a Graecos). 285. 1.; T r a c t a t u s de c o n c o r d i a p r a e s c i e n t i a e et p r a e d e s t i n a t i o n i s , n e c n o n g r a t i a e D e i c u m liberó a r b i t r i o . 507. 1.; D e v o l u n t a t e D e i . 487. 1.; Dialógus d e l i b e r ó a r b i t r i o . 489. 1.; Dialógus de casu d i a b o l i . 325. 1. M S L 159. kötet: M e d i t a t i o n e s . ( A n e k i tulajdonítottak közül m i n d e n valószínűség s z e r i n t h i t e l e s : I I : az ítéletről; I I I : az e m b e r n y o m o rúságáról (az e l v e s z t e t t ártatlanságról); X I : a m e g v á l t á s r ó l és v é g ü l a X X I : a léleknek I s t e n f e l é szárnyalásáról.) O r a t i o n e s . (Hiteleseknek tekinthetők k b . 9, 20, 4 1 , 50—52, 63—65, 67—69, 71—72, 74—75; valószí nűek még 23—24, d e a többinél sincsen l e z á r v a a vizsgálódás.) H o m l i l i a e . V é g ü l : E p i s t o l a e . N é g y kötetnyi r o p p a n t g a z d a g a n y a g . Tudományosan a l e g j o b b szöveg a G e y e r B . és Z e l l i n g e r J. s z e r kesztette: F l o r i l e g i u m P a t r i s t i c u m sorozatban található ( H a n s t e i n kiadása). M e g j e l e n t e d d i g S c h m i t t F r . S., O . S. B . , g o n dozásában: 18. kötet: C u r D e u s h o m o ; 19. M o n o l o g i u m ; 28. E p i s t u l a de I n c a r n a t i o n e V e r b i ; 29. P r o s l o g i o n . U j a b b a n fölfedezett i r a t o k : D e p o t e s t a t e e t i m p o t e n t i a , p o s s i b i l i tate, n e c e s s i t a t e et l i b e r t a t e . K i a d t a S c h m i t t F r . S. 1936-ban. M o r i n , G . : L e t t r e inédite d A n s e l m e de Cantorbéry ä G o d f r o y de B o u i l l o n ( R e v u e Bénédictine, X X X I X , 1922, 135. 1.). O t t a v i a n o , C : Testi med i a e v a l i i n e d i t i ( F o n t e s A m b r o s i a n i , I I I , F l o r e n z , 1933.). A z utóbbiak hitelessége a z o n b a n m é g v i t a t o t t ( W i l m a e r t A . R e v u e B é n é d . X L V I I I , 1937, 7 1 . 1.). E g y e s műveinek kiadásai: C u r D e u s h o m o : 1857-ben H . L a e m m e r , B e r l i n . 1863-ban F r i t z s c h e , O. F r . Zürich. 2. k i a d . 1886, 3. k i a d . 1893. . A n g o l u l : N u t t , D . - G r i f f i t h , L o n d o n , 1885; P r o u t 1887; D e a n e S. N . 1903, C h i c a g o . N é m e t ü l : S c h e n z , W : W a r u m i s t G o t t M e n s c h g e w o r d e n ? 1880.
2. k i a d . 1902. P e t r i , J : 1925, L e i p z i g . M a g y a r u l t e r j e d e l m e s k i v o n a t b a n : N a g y B é l a : C a n t e r b u r y - i A n s e l m u s s a t i s f a c t i o elmélete, Sárospatak, 1908. M o n o l o g i u m és P r o s l o g i u m : Haas, C : D i e T e x t e z u m G o t t e s b e w e i s . Tübingen, 1863; D a n i e l s A . : Quellenbeiträge u n d U n t e r s u c h u n g e n z u r G e s c h i c h t e des G o t t e s b e w e i s e s i m X I I I . J a h r h , Münster, 1909. B r i n k t i r n e , J . : A n s e l m s P r o s l o g i o n . P a d e r b o r n , 1925. ( B i b l . d. K i r c h e n v ä t e r . ) Sturter H : Opera selecta, 1874. (Opuscula SS. Patrum XIX.) K o y r é e A . : S a i n t A n s e l m e de Cantorbéry. F i d e s q u a e r e n s i n t e l l e c t u m . P a r i s , 1930. ( L i b r a i r e P h i l . ) M a g y a r u l : Zoltán V e r e m u n d : A lélek pár beszéde I s t e n n e l . B u d a p e s t , 1933. Elmélkedései és imádságai: O r a t i o n e s A n s e l m i S a n c t i quibus Mentes i l l u s t r a n t u r et C o r d a a c c e d u n t u r a d D e u m q u a e r e n d u m et a m a n d u m . K a s s a , 1803. A n g o l r a : L a u d , 1638. Franciára: C a s t e l D . A . M a r e d s o u s , 1923. ( C o l l . P a x X I . ) E n t r e t i e n s S p i r i t u e l l e s de S t A n s e l m e , L i l l e - P a r i s , 1924. N é m e t ü l : v o n d e n S t e i n e n : V o m h e i l i g e n G e i s t des M i t t e l a l t e r s , B r e s l a u , 1926. B a r t h B . és H u g h A . : B e t r a c h t u n g e n des h l . A s e l m . 1926. K n o r r , J . : Gebete i m G e i s t e des h l . A n s e l m , 1927. M a g y a r r a Zoltán V e r e m u n d fordítja l e a négy h i t e l e s meditációt. M e g j e l e n t a Proslogion-í'ordítás függelékeképpen. H i m n u s z a i : D r e v e s : A n a l e c t a h y m n o r u m m e d i i a e v i , X L V H I , 1905. Levelezéseiből: Robinson J. A.: Gilbert Crispin westminsteri apáttal ( m e g h . 1117) f o l y t a t o t t levelezése, stb. Életrajzi források: E a d m e r ( A n s e l m u s t i t k á r a ) : V i t a A n s e l m i a r c h i e p i s c o p i C a n t u a r i e n s i s és História n o v o r u m i n A n g l i a . Először G e r b e r o n G . a d t a k i . 1675-ben, M i g n e is f e l v e t t e sorozatába. 1852. A n g o l kiadások: N u t t , L o n d o n , 1886; R u l e , M . : L o n d o n , 1884. ( R o l l s series.) N é m e t fordítás: Müller, G . : Das L e b e n des h l . A n s e l m v o n C a n t e r b u r y . München, 1923. S a r i s b u r i e n s i s J o a n n e s : V i t a S. A n s e l m i . K i a d t a W h a r t o n , H . L o n d o n , 1691. ( A n g l i a sacra.) M a l m e s b i r i e n s i s W i l l e l m u s : D e gestis p o n t i f i c i u m A n g l o r u m , l i b r i v*. K i a d t a : H a m i l t o n , N . G . S. A . : L o n d o n , 1870, 1870. ( R o l l s ser.) O r d e r i c u s V i t a l i s : História i n ecclesiastica. K i a d t a : l e P r é v o s t , A . : P a r i s , 1840—55. 5 kötetben (Sociétét de l ' h i s t o i r e d e F r a n c e ) .
I I . függelék. Irodalom. A b r ö l l , L , ; St. A n s e l m u s C a n t u a r i e n s i s de m u t u o f i d e i ac r a t i o n i s c o n s o r t i o . Würzburg, 1864. A d a m , K . : J e s u s C h r i s t u s . 1936. 4. k i a d . A d l h o c h , B . : D e r G o t t e s b e w e i s des h l . A n s e l m s . P h i l . J a h r b . d. Görres-Gesellschaft, V I I I , 1895; I X , 1896; X , 1897. — Glosse z u r n e u e s ten W e r t u n g des A n s e l m s c h e n G o t t e s b e w e i s e s . P h . J . X V I , 1903. — R o s c e l i n u n d St. A n s e l m . P h . J . X X , 1907. D A g u i ' r r e , J o s e Saénz: S. A n s e l m i theológia, c o m m e n t a r i i s e t d i s putationibus t u m d o g m a t i c i s t u m scholasticis i l l u s t r a t a , Salamanca, 1687—81; 2. kiadás, R o m a , 1688—90. A l l e r s , R.: A n s e l m v o n C a n t e r b u r y . Leben, Lehre, Werke. Wien, 1936. A l t h a u s , P. i d . : U n s e r B e k e n n t n i s z u r H e i l s b e d e u t u n g des T o d e s J e s u . N K Z , 1915. A l t h a u s , P.: D a s K r e u z C h r i s t i . Z S T h , I , 1923—24. ( T h e o l . A u f s ä t z e . T, 1927.) — Das K r e u z C h r i s t i . Ü j átdolg. M y t e r i u m C h r i s t i . B e r l i n , 1931. — D a s K r e u z u n d d e r Böse. Z S T h . I V , 1926. — D a s K r e u z C h r i s t i als Maszstab aller R e l i g i o n . (Die Gewissheit der Christusbotschaft, 1922. Másodszor m e g j e l e n t : E v a n g e l i u m u n d L e b e n kötetben, 1929.) — G r u n d r i s z d e r c h r i s t l i c h e n L e h r e . E r l a n g e n . 1931—33. A m a n n , E.: L e d o g m e c a t o l i q u e d a n s les P e r e s d e l'Église. P a r i s . 1922. A n t a l Géza: A n s e l m u s és az ontológiai bizonyíték. Dunántúli P r o t . L a p o k , I , 1890. Antweiler, A . : Anselms M o n o l o g i u m u n d Proslogium. Scholastik. V I I I . 1933. A r v e d s o n , T h . : D a s M y s t e r i u m C h r i s t i . 1937. A s m u s s e n , H . : V e r g e b u n g d e r Sünden, Göttingen, 1939. A t o n e m e n t i n M o d e r n R e l i g i o u s T h o u g h t . 1900. ( H a r n a c k A . ; F r e e m a n t l e ; S a b a t i e r ; D o d s ; G o d e t ; M u n g e r tanulmánya.) d'Aubigné, M . : L ' é x p i a t i o n d e l e c r o i x . P a r i s , 1867. A u g u s t i n u s A u r e l i u s : G r a b m a n n - M a u s b a c h . K ö l n , 1930. A u g u s t i n u s , A M o n u m e n t t o , L o n d o n , 1930. Aulén, G : D e n k r i s t n a G u d s b i l d e n g e n o m s e k l e r n a o c h i n u t i d e n . E n k o n t u r t e c k n i n g . S t o c k h o l m , 1927. Németül, 1930. — D e n k r i s t n a f ö r s o n i n g s t a n k e n . H u v u d t y p e r o c h b r y t n i n g a r . S t o c k h o l m , 1930. ( A n g o l u l : C h r i s t u s V i c t o r címen.) — D i e d r e i H a u p t t y p e n des c h r i s t l i c h e n V e r söhnungsgedankens. Z S T h , V I I I , 1931. Ayles, H H B : T h e O T D o c t r i n e of the Atonement, I n t e r p r e t e r , X I V , 1917—18. B a c h , J . : D o g m e n s c h i c h t e des M i t t e l a l t e r s v o m c h r i s t o l o g i s c h e n S t a n d p u n k t e . ( V I I I — X V I . J a h r h . ) I — I I , W i e n , 1873—75. B a c h m a n n , P h . : v . H o f m a n n s Versöhnungslehre u n d d e r über sie geführte S t r e i t . 1910. — D i e B e d e u t u n g des Sühnetodes C h r i s t i für das christliche Gewissen.
Backes, J.: D i e Christoiogie v o n Thomas u n d die griechischen V ä t e r , 1931. B a c k h o u s e , E . és T y l o r , C h . : W i t n e s s f o r C h r i s t f r o m t h e 4. t o t h e 13. Century. I — I I , L o n d o n , 1887. Baeumker, GL: Geist u n d F o r m der m i t t e l a l t e r l i c h e n Philosophie. I n t e r n . W o c h e n s c h r . I , 1907. — D i e europäische P h i l o s o p h i e des M A . 1909. ( K u l t u r d . G e g e n w a r t . ) 3. k i a d . 1923. — W i t e l o . Beiträge z u r G e s c h i c h t e d e r P h i l o s o p h i e des M A . I I I , 2. 1918. D i e p a t r i s t i s c h e P h i l o s o p h i e ( A l l g . G e s c h i c h t e d. P h i l . ) . B a e u m k e r , F . : D i e L e h r e A n s e l m s v o n C a n t e r b u r y über d e n W i l l e n u n d s e i n e W a h l f r e i h e i t . B e i t r . X , 6, 1912. B a h r , K . : D i e L e h r e der K i r c h e v o m T o d e Jesu i n den drei ersten J a h r h u n d e r t e n , 1832. B a i n v e l , J . : L ' i d é e de l'Église a u m o y e n äge chez S. A n s e l m e . Sc. C a t h . 1899. — A n s e l m e . D i c t i o n n a i r e d e théol. c a t h . I , 1327. B a l t z e r , O : B e i t r ä g e z u r G e s c h i c h t e des c h r i s t o l o g i s c h e n D o g m a s im 1 1 . u n d 12. J a h r h u n d e r t ( S t u d i e n z u r G e s c h i c h t e d e r T h e o l . u n d . K i r c h e , I I I , 1898.). B a r d , F . : J e s u S e l b s t l e h r e v o n s e i n e m Sühnewerk, 1915 B a r t , B . és H u g h , A . : B e t r a c h t u n g e n des h l . A n s e l m , 1926. B a r t h , K . : Fides quaerens i n t e l l e c t u m . A n s e l m s B e w e i s der E x i s t e n z G o t t e s . München, 1931. ( F o r s c h u n g e n z. Gesch. u . L e h r e des P r o test. I V , 3.) — D i e N o t w e n d i g k e i t d e r T h e o l o g i e b e i A n s e l m v . C a n t e r b u r y . Z T h K , 1931, 350. 1. — D i e k i r c h l i c h e D o g m a t i k . D i e L e h r e v o n W o r t e G o t t e s . I , 1—2. München, 1932, Z o l i i k o n , 1938, I I , 1. 1940. C r e d o , 1935. B a r t m a n n , B . : Jesus C h r i s t u s u n s e r H e i l a n d u n d K ö n i g 1923. — D i e Erlösung, Sünde u n d Sühne. P a d e r b o r n , 1933. B a r t ó k G y ö r g y : A középkori és újkori filozófia története. B u d a pest, 1935. (Ref. egyházi könyvtár, X V I I I . ) B a u e r , B e r t h o l e t , K ö d d e r i t z és K r o h n : D e r C h r i s t u s , Göttingen, é. n . B a u r , F e r d . C h r i s t . : D i e c h r i s t l i c h e L e h r e v o n d e r Versöhnung i n i h r e r g e s c h i c h t l i c h e n E n t w i c k l u n g . Tübinger, 1813. — D i e c h r i s t l i c h e L e h r e v o n der D r e i e i n i g k e i t u n d M e n s c h w e r d u n g Gottes, I — I I . T ü r b i n g e n , 1841—43. B e c k , J . T . : E i n i g e l e i t e n d e I d e e n für d i e w i s s e n s c h a f t l i c h e A u f f a s s u n g d e r Versöhnungslehre i n i h r e m Z u s a m m e n h a n g e m i t d e m T o d e J e s u . T ü b i n g e r Z e i t s c h r i f t f. T h e o l . 1831, 2. 53—65. 1. B e c k e r , J . B . : D e r S a t z des h l . A n s e l m s „Credo u t i n t e l l i g a m " i n s e i n e r B e d e u t u n g u n d T r a g w e i t e ( P h i l . Jbücher d. Görres-Ges. X I X , 1906.). B e e c h i n g - N a i r n e : T h e B i b l e d o c t r i n e o f a t o n e m e n t , L o n d o n . 190v>. B e n s o w : D i e L e h r e v o n d e r Versöhnung, Gütersloh, 1904. B e r t h o l e t , A . : Entsündigung R G G 3. I I , 1 7 1 ; O p f e r I V , 704; Sühne V , 837; V e r s ö h n u n g I . V , 1558. B e r t r a n d , L . : U n e c o n c e p t i o n n o u v e l l e de l a Rédemption. P a r i s , 1891. Besse: L e s M y s t i q u e s Bénédictins. P a r i s , 1922. Betzendörfer, W . : G l a u b e n u n d W i s s e n b e i d e n g r o s s e n D e n k e r n des M i t t e l a l t e r s . G o t h a , 1931. B e z z e l , H e r m a n n : D i e göttliche M e n s c h h e i t Jesu. A E L K Z , 1913, 6. 1222. 1. — C h r i s t e n t u m u n d K r e u z . B e r l i n , 1912. — Sünde u n d G n a d e . Cassel, 1914. — D e r K n e c h t Gottes. N ü r n b e r g , 1921. — D a s H e i l v o n G o l g a t h a . D a s V e r m ä c h t n i s des G e k r e u z u g t e n für d i e W e l t . S t u t t g a r t , 1938. B i l i i n g , M . E i n a r : Försoningen, U p p s a l a . 1908. 2. k i a d . : 1921. B i l l o t : D e V e r b o I n c a r n a t o . R o m a , 1904 4. k i a d . B i l l r o t h , J . G F . : D e A n s e l m i C a n t u a r i e n s i s P r o s l o g i o et M o n o l o gio. L e i p z i g , 1832.
B i l l u a r t : C u r s u s t h e o l . univers. I I I . D e Incarnatione. B i n n e r t s , A . : H e t p l a a t s b e k l e e d e n d l i j d e n v a n J e z u s C h r i s t u s , 1925. de Blachére, P . : L e peché o r i g i n e l d'aprés St. A n s e l m e ( R e v u e A u g u s t i n i e n n e , I I I , 1905.). B o d e m e y e r , J . : Z u r L e h r e v o n d e r Versöhnung u n d R e c h t f e r t i g u n g , 1858. Bois, H . : L a nécessité d e l'éxpiation ( R e v u e d e théol. d e M o n t a u b a n , 1888.). Bonwetsch, G. N . : G r u n d r i s s der Dogmengeschichte, Gütersloh, 1909. 2. k i a d : 1919.). Borchert, O.: D e r T o d Jesu i m L i c h t e seiner eigenen W o r t e u n d T a t e n . I — I I I . 1922—24. B o r n h a u s e r , K . : D e r Erlöser. 1927. — Jesus imperátor m u n d i . 1938. B o r n k a m m , G : D i e O f f e n b a r u n g des Z o r n e s G o t t e s . Z . f. N T . W i s s e n s c h . 1935. 239. 1. B o r o n : Etüde s u r l ' o e u v r e d e l a Rédemption. 1893. Bouchitté, H . : L e r a t i o n a l i s m e chétien á l a f i n d u X I . siécle. P a r i s , 1842. B o u l g a k o f f , S.: T h e L a m b o f G o d . P a r i s . 1933. á t d o l g o z v a : 1934. Bousset, W . : K y r i o s C h r i s t o s . G e s c h i c h t e des C h r i s t u s g l a v i b e n s v o n d e n A n f ä n g e n des C h r i s t e n t u m s b i s I r e n a u s 1935. 4. k i a d . Böhl, E d m . : V o n d e r I n k a r n a t i o n des göttlichen W o r t e s , 1884. Böhringer, F . : D i e K i r c h e u n d i h r e Z e u g e n . Zürich, 1849. I I , 2. 229—435. 2. k i a d . : S t u t t g a r t , 1873—81. Bötticher, W . : D e r a l t t e s t a m e n t l i c h e Sühnopfergedanken i m N T (Z. für w i s s e n s c h . T h e o l . 55, 1914, 280. 1.). B r u n n e r , E m i l . : D e r M i t t l e r . Z u r B e s i n n u n g über d e n C h r i s t u s g l a u b e n . Tübingen, 1927. 3. k i a d . : 1937. — D e r Z o r n G o t t e s u n d d i e Versöhnung d u r c h C h r i s t u s . Z d Z . 1927. — D i e M y s t i k u n d d a s W o r t . 1928, 2. k i a d . B u l a : D i e Versöhnung des M e n s c h e n m i t G o t t d u r c h C h r i s t u m o d e r d i e G e n u g t u u n g , B a s e l , 1874. Burger, E.: D e r lebendige Christus. D i e theologische B e d e u t u n g d e r A u f e r s t e h u n g u n d Erhöhung C h r i s t i . 1935. B u s c h , . l o h . : D a s W o r t v o m K r e u z e . 1940. B u s h n e l l , H . : T h e V i c a r i o u s S a c r i f i c e g r o u n d e d i n p r i n c i p l e s of u n i v e r s a l Obligation, N e w - Y o r k , 1866. — F o r g i v e n e s s a n d L a w . Campbell, J. M c L e o d : T h e N a t u r e of the Atonement. Cambridge. 1856. 6. k i a d . : 1886. C a r p e n t e r : Phases o f e a r l y C h r i s t i a n i t y . N e w - Y o r k , 1916. Cave, S y d n e y : T h e S c r i p t u r e D o c t r i n e o f S a c r i f i c e . — T h e D o c trine of the Person of C h r i s t — T h e Doctrines of the Christian Faith. 1931. C h a r m a , A n t . : S a i n t A n s e l m e . Caén, 1854. ( M é m . d e l a Soc. d e antiquaires de Normandie.) C h u r c h , G . W . : L i f e o f S t . A n s e l m . L o n d o n , 1870. 2. k i a d . : 1872. F r a n c i a f o r d . 1892. C l a y t o n , C J . : St. A n s e l m . M i l w a u k e e , 1933. C l e m e n s , F . J . : D e s c h o l a s t i c o r u m s e n t e n t i a „philosophiam esse t h e o l o g i a e a n c i l l a m " . Münster, 1856. C o c h i n : S t . A n s e l m e , P a r i s ( L e s Saints.). Cooper, J . : V i c a r i o u s s u f f e r i n g t h e o r d e r o f n a t u r e . P r i n c e t o n T h e o L R e v i e w , 1903. C o q u e r e l , A t h . : C h r i s t o l o g i e o d e r V e r s u c h über d i e P e r s o n u n d d a s W e r k J e s u C h r i s t i . H a n n o v e r , 1859—60. Hollandból fordította A l t haus, H a r m . C o r b i e r : L e c h r i s t i a n i s m e e t l a f i n d e l a P h i l o s o p h i e a n t i q u e , 1921. C o u c h o u d , L . : L e m y s t é r e d e Jesus. 1924. C o u l t o n , G , G . : F i v e C e n t u r i e s o f R e l i g i o n . C a m b r i d g e , M a s s . 1923.
C o x , S.: S a í v a t o r mundí o r I s C h r i s t t h e s a v i o u r o f a l l m e n ? 1878. 5. k i a d . C r e m e r , E . : S t e l l v e r t r e t u n g . B e d e u t u n g d e r P e r s o n C h r i s t i . 1900. 2. k i a d . — W a s i s t C h r i s t e n t u m ? D a s G e h e i m n i s des K r e u z e s . 1907. Cremer, H e r m a n n : D i e W u r z e l n d e r Anselmschen Satisfactionsbeg r i f f s ( T h e o l . S t . u . K r . V I I , 1880. 7—24.). E v a n g . k i r c h l . Z e i t s c h r . 1883, 481—492. — D e r g e r m a n i s c h e S a t i s f a c t i o n s b e g r i f f i n d e r Versöhnungs l e h r e . T h . S t . K r . X X I I , 1893. 316—345. C r o m b r u g g h e , C : D e v e r b o i n c a r n a t o . 1909. C r o s e t - M o u c h e t : H i s t o r i e de S t . A n s e l m e de Cantorbérv. P a r i s , 1859. C z e g l é d y Sándor, i f j . : H i t és történet, B u d a p e s t , 1936. D a l e , R. W . : T h e A t o n e m e n t . L o n d o n , 1875. 24. k i a d . : 1905. D a n i e l s , A u g . : Quellenbeiträge u n d U n t e r s u c h u n g e n zur Ge s c h i c h t e d e s G o t t e s b e w e i s e s i m X L J a h r h u n d e r t . Münster, 1909. — A n s e l m z i t a t e b e i R o g e r v o n M a r s t o n . T h e o l . Q u a r t a l s c h r i f t , X C I I I . 1911. 35. 1. D a x e r G y ö r g y : A megváltottság és a z e g y é n i felelősség tudatának v i s z o n y a az újabb theológusoknál. P o z s o n y , 1909. — D a s K r e u z C h r i s t i . B e r l i n , 1916. Dempf, A . : Die Hauptformen mittelalterlichen Weltanschauung. E i n e g e i s t e s w i s s e n s c h a f t l i c h e S t u d i e über d i e S u m m a . München, 1925. — M e t a p h y s i k des M i t t e l a l t e r s , 1930. D e n e f f e , A . : D a s W o r t „Satisfaktion'' ( Z . f. k a t h . T h e o l . ) . I n n s b r u c k , 1919. X L I I I , 158—175. D e n n e y , J a m e s : T h e D e a t h o f C h r i s t . 1902. — T h e A t o n e m e n t a n d t h e M o d e r n M i n d . 1904. D e u s s e n , P . : D i e P h i l o s o p h i e des M i t t e l a l t e r s . Dimock, N . : T h e Death of Christ. Doerne, M . : D e r begrabene u n d der lebendige Christus. A E L K Z , 1938. Domicié, M . : D i e Christusverkündigung bei Calvin 1936. L ' h u m a n i t é d e Jesus d'aprés C a l v i n . P a r i s , 1933. Dorner, A . : Entwicklungsgeschichte der L e h r e v o n der Person C h r i s t i . I — I I . 1839. 2. k i a d . : 1845—53. — G r u n d r i s s d e r D o g m e n g e s c h i c h t e d e r c h r i s t l i c h e n L e h r b i l d u n g e n . 1899 D ö l g e r , F . : S o l s a l u t i s . 1918. Dörholt, B . : D i e L e h r e v o n d e r G e n u n g t u u n g C h r i s t i . P a d e r b o r n , 1901, Dräseke, J . : Z u A n s e l m s M o n o l o g i o n u n d P r o s l o g i o n . N K Z , X T , 1900. D u j a r d i n , E . : L e D i e u Jesus. 1927. D u n k m a n n , K . : K r e u z u n d A u f e r s t e h u n g Jesu. G e s c h i c h t e des C h r i s t e n t u m s a l s R e l i g i o n d e r Versöhnung u n d Erlösung, L e i p z i g , 1907. D u r a n d : É t u d e s u r l a Rédemption. R e v u e d e théol. e t p h i l . 1880. D y r o f f , A . : D e r o n t o l o g i s c h e G o t t e s b e w e i s des h l . A n s e l m i n d e r S c h o l a s t i k ( P r o b l e m e d e r G o t t e s e r k e n n t n i s . Münster, 1928.). E b r a r d , J. H . A . : D i e Lehre v o n der stellvertretende Genugtuung. K ö n i g s b e r g , 1857. E c k l i n , G . A . F . : D a s H e i l s w e r t des T o d e s J e s u . 1888. — Erlösung u n d Versöhnung. 1903. E i b l , H . : D i e G r u n d l e g u n g d e r abendländlischen Philosophie. B o n n , 1934. von E i c k e n , H . : Geschichte u n d S y s t e m der mittelalterlichen Weltanschauung. E i s s f e l d t , O . : O p f e r . R G G . 3. I V , 7 1 1 . E i e r t W e r n e r : D i e L e h r e des L u t h e r t u m s i m A b r i s s . München, 1926. 2. k i a d . — M a g y a r r a fordította G a u d y László. 1926. — M o r p h o l o g i e des L u t h e r t u m s . I — I I . München, 1931. — D e r c h r i s t l i c h e G l a u b e . 1940.
3Ö5 Emmen, E.:
D e C h r i s t o l o g i e v a n C a l v i j n . A m s t e r d a m , 1935. Endres, J. A . : Geschichte der m i t t e l a l t e r l i c h e n Philosophie im c h r i s t l i c h e n A b e n d l a n d e . München, 1908. 2. k i a d . : 1911. E r d e y F e r e n c : S z e l l e m i és kulturális élet a X I I . században és s z e n t T a m á s . K a l o c s a , 1933. Essen, M . : D e r o n t o l o g i s c h e G o t t e s b e w e i s u n d seine G e s c h i c h t e . B o n n , 1905. E s p e n b e r g e r , J.: D i e E l e m e n t e d e r Erbsünde n a c h A u g u s t i n u s u n d d e r Frühscholastik. M a i n z . 1905. ( F o r s c h u n g e n z ehr. L i t . u D G d. M A , V , 1.) F a r a g ó János: D e d e m o n s t r a t i o n e metaphysica Dei existentiae T e m e s v á r , 1928. F e l d e r , H . : Jesus C h r i s t u s . I . 3. k i a d . 1921, I I . 1914. F e l d m a n n , F . : D e r K n e c h t G o t t e s , 1907. F i e b i g : J e s u B l u t , e i n G e h e i m n i s ? 1906. „Filliatre, C h : L a P h i l o s o p h i e d A n s e l m e de Cantorbéry. P a r i s , 1920. F i s c h e r , J . : D i e E r k e n n t n i s l e h r e A n s e l m u s v o n C a n t . 1911. ( B e i träge z. G e s c h i c h t e d . P h i l . d . M A , X , 3, Münster.) F i s c h e r , P.: Das K r e u z C h r i s t i u n d d i e F ü l l e des H e i l s F l e m i n g , J . D . : R e d e m p t i o n . T h e C h r i s t i a n d o c t r i n e set i n t h e l i g h t o f h i s t o r y . L o n d o n , 1921. F l o r o v s k y , G . : D e a t h o n t h e Cross ( R u s s i a n T h e o l . T h o u g h t , N o . 2.). P a r i s , 1930. F o l e y , G . C : A n s e l m s t h e o r y o f t h e a t o n e m e n t . L o n d o n , 1909. F o l g h e r a , J . D . : L a v é r i t é définié p a r St. A n s e l m e . 1900. ( R e v u e T h o m . V I I I , 414.) F o r s y t h : T h e C r u c i a l i t y o f t h e Cross. Fosse, A u g . : S u r l a t e n d a n c e théoiogique d A n s e l m e de C a n t o r béry. M o n t a u b a n , 1844. F r a n c k , G . F . : A n s e l m v o n C a n t e r b u r y . Tübingen, 1842. F r a n k : A d ecslesiasticam de s a t i s f a c t i o n e C h r i s t i d o c t r i n a m o b s e r v a t i o n e s . E r l a n g e n , 1859. F r a n z , B . : D i e L e h r e A n s e l m s v o n C a n t e r b u r y über d e n W i l l e n u n d s e i n e W a h l f r e i h e i t , 1912. (Beiträge X , 6.) F r a n z e l i n : D e V e r b o I n c a r n a t o . R o m a . 1869. 2. k i a d . : 1910. F r o m m e l , G . : L a P s y c h o l o g i e d u p a r d o n d a n s ses r a p p o r t s avec l a c r o i x de J e s u s C h r i s t . 1905. F u l l i q u e t , G . : Précis d ' h i s t o i r e des d o g m e s . Funke, B . : Grundlagen u n d Voraussetzungen der Satisfaktions l e h r e des h l . A n s e l m s v o n C a n t e r b u r y . Münster, 1930. ( K i r c h e n g e s c h i c h t l i c h e S t u d i e n , V I , 3.) G a l l e r a n d , H : L a rédemption d a n s l'Église latiné d ' A u g u s t i n e ä St. A n s e l m e . 1925. ( R e v u e d e l ' h i s t o i r e des r e l i g . 91.) L a rédemption d a n s les éerits d ' A n s e l m e e t d ' A b é l a r d . U g y a n o t t , 1925. Gess, F . W . : L e h r e v o n d e r P e r s o n C h r i s t i . 1856. — D r e i A b h a n d l u n g e n über d i e Versöhnung. 1857. és 1859. (Jahrbücher d e r T h e o l . I I . és I V . ) — C h r i s t i P e r s o n u n d W e r k . I — I I I . 1870—87. — D a s D o g m a v o n C h r i s t i P e r s o n u n d W e r k . B a s e l , 1870. 2. kiadás 1872. 3. kiadás: 1887. > G e i s m a r , E . : J e s u C h r i s t i T o d als o f f e n b a r e n d e u n d sühnende T a t ( Z e i t s c h r i f t f. syst. T h . X , 1932—33. 463. 1.). v o n G e r d t e l l : I s t das D o g m a v o n d e m s t e l l v e r t r e t e n d e n Sühnopfer C h r i s t i n o c h h a l t b a r ? E i l e n b u r g , 1908. G e y e r , B e r n . : D i e p a t r i s c h e u n d s c h o l a s t i s c h e P h i l o s o p h i e . 1928. 11. k i a d . ( U e b e r w e g : G r u n d r i s s d. Gesch. d. P h . I I ) — D e r B e g r i f f d e r s c h o l a s t i s c h e n T h e o l o g i e . 1926. ( S y n t h e s e n . F e s t s c h r i f t für A . D y r o f f . ) G e y s e r . J . : D i e m i t t e l a l t e r l i c h e P h i l i s o p h i e . B e r l i n , 1925. ( D e s s o i r : L e r h r b u c h d e r P h i l . ) — Z u m B e w e i s e G o t t e s aus d e m B e g r i f f e G o t t e s . 1904. ( P h i l . Jahrbücher der G ö r r e s - G e s . X V I I . )
G i l b e r t , J . : T h e A t o n e m e n t . L o n d o n , 1835. G i l g , A . : W e g u n d B e d e u t u n g d e r a l t k i r c h l i c h e n C h r i s t o l o g i e . 1936. G i l s o n , E . : E t u d e s de P h i l o s o p h i e m é d i é v a l e . L e sens d u r a t i o n a l i s m e chrétien. P a r i s , 1922. — L a P h i l o s o p h i e a u m o y e n - ä g e . I — I I . P a r i s , 1922. G i r g e n s o h n , K . : G r u n d r i s s d e r D o g m a t i k . L e i p z i g , 1924. G o d e t , F r . : L ' é x p i a t i o n . B u l l , t h e o l . 1860. G o g a r t e n , F r . : I c h g l a u b e a n d e n d r e i e i n i g e n G o t t . 1926. -M e n s c h h e i t u n d G o t t h e i t J e s u C h r i s t i . Z w i s c h e n d. Z e i t e n , 1932. G o r e , C h . : B e l i e f i n C h r i s t . 1922. — T h e R e c o n s t r u c t i o n of B e l i e f , 1926. G o t t s c h i c k , J . : S t u d i e n z u r Versöhnungslehre des M i t t e l a l t e r s . Z. f. K G X X I I , 1901; X X I I I , 1902; X X I V . 1903. — P r o p t e r C h r i s t u m . Z T h K , 1927. Görres, P h . : A n s e l m v o n C a n t e r b u r y als V o r k ä m p f e r für die k i r c h l i c h e F r e i h e i t des X I . J a r h u n d e r s t . 1858. ( H i s t . — p o l i t . Blätter, X L I I , 535—561. és 606—627.) Göschel, F . K . : D a s S t r a f r e c h t u n d d i e c h r i s t l i c h e L e h r e v o n d e r S a t i s f a c t i o n J e s u C h r i s t i . 1832. G r a b m a n n , M . : Geschichte der scholastischen Methode. I . F r e i b u r g , 1909. — D i e P h i l o s o p h i e des M i t t e l a l t e r s . B e r l i n , 1921. ( S a m m l . Göschen.) A n s e l m . ( L e x i k o n f. T h e o l . u . K i r c h e , F r e i b u r g , 1929.) — D e q u a e s t i o n e : u t r u m a l i q u i d possit esse s i m u l c r e d i t u m et s c i t u m . 1931. (Acta hebdom. Augustinae-Thomisticae, Turin.) — Mittelalterliches G e i s t e s l e b e n . I — I I . München, 1936. — G e s c h i c h t e d e r k a t h o l i s c h e n T h e o l o g i e . F r e i b u r g , 1936. L e G r a n d : T h e o l o g i a e c u r s u s c o m p l e t u s . P a r i s , 1841. M i g n e k i adása. d e G r a n d m a i s o n : Jesus C h r i s t u s . I — I I . 5. kiadás, 1927. Grass, K . : Z u r L e h r e von der G o t t h e i t Jesu C h r i s t i in i h r e r B e d e u t u n g für d e n H e i l s w e r t seines Todes. Gütersloh, 1900. — Z u r L e h r e von d e r G o t t h e i t C h r i s t i . 1900. — Sühnebedeutung des T o d e s J e s u C h r i s t i . 1902. — Z u r L e h r e v o n d e r w e s e n h a f t e n G o t t h e i t J e s u . 1905. 1
G r a u , R. F . : U b e r d i e G o t t h e i t C h r i s t i u n d d i e Versöhnung d u r c h s e i n B l u t . 1884. ( E v a n g . K i r c h e n z e i t u n g , G r e i f s w a l d . ) Graversen, H : Korsets Evangelium. Gamle Forsoningstanke i n y t L y s . S k j e r n , 1932. G r e n s t e d t , L . W . : A Short h i s t o r y of t h e d o c t r i n e of t h e a t o n e m e n t . L o n d o n , 1920. G r e s s m a n n , H : D e r Messias. 1929. G r i m a l , J . : L e sacerdoce et l e s a c r i f i c e de N ö t r e S e i g n e u r J e s u s C h r i s t . 1923. 3. k i a d . G r o s s m a n n , H . ; B r u n n e r , E . : G r o b , R . ; B a r t h , P.: U n s e r B e k e n n t n i s z u J e s u s C h r i s t u s . 1939. G r u n w a l d , G : G e s c h i c h t e des G o t t e s b e w e i s e s i m M i t t e l a l t e r 1907. ( B e i t r ä g e V I , 3.) G s c h w i n d , K . : D i e N i e d e r f a h r t C h r i s t i i n d i e U n t e r w e l t . 1911. G u a r d i n i , R : Das a r g u m e n t u m ex pietate b e i m h l . B o n a v e n t u r a u n d A n s e l m s D e z e n z b e w e i s . P a d e r b o r n , 1922. ( T h e o l o g i e u n d G l a u b e , X I V , 156—165.) — D a s B i l d v o n J e s u s d e m C h r i s t u s i m N e u e n T e s t a m e n t e . 1936. G u i g n e b e r t , C h . : L e C h r i s t i a n i s m e m é d i é v a l et m o d e r n . P a r i s . 1922. G u i l l e b a u d , H . E . : W h y t h e Cross? L o n d o n , 1937. G u t b e r i e t , H e i n r i c h : D o g m a t i s c h e T h e o l o g i e . M a i n z , 1896. Günther, E . : D i e E n t w i c k l u n g d e r L e h r e v o n d e r P e r s o n C h r i s t i i m X I X . J a r h u n d e r t . 1911. H a a s , C a r l : S a n c t i A n s e l m i C a n t u a r i e n s i s M o n o l o g i u m et P r o s l o g i u m . T ü b i n g e n , 1863. H a l l e s b y , O.: F o r s o n i n g e n Oslo. 3. k i a d . — F o r s o n i n g s t a n k e r i
h u t i d e n . T i d s k r í f t f. T h e o í . o g K i r k e . 1934. — S c h u l d , Sühne u n d V e r g e b u n g . F e s t s c h r i f t f. L . I h m e l s . 1928. H a r n a c k , A d o l f : L e h r b u c h d e r D o g m e n g e s c h i c h t e , I — I I I . 1886—90 4. k i a d . 1909. Harnack, Theodosius: Luthers Theologie m i t besonderer Beziehung a u f seine Versöhnungs u n d Erlösungslehre. I — I I . 1862, 1885. Ű j kiadás 1927. H a s e n z a h l , W . : D i e G o t t v e r l a s s e n h e i t des C h r i s t u s , 1937. B e i t r ä g e z u r Förderung e h r . T h e o l . 39. 1. H a s k i n s , C h . H . : S t u d i e s i n M e d i á é v a l C u l t u r e . O x f o r d . 1929. — S t u d i e s i n t h e H i s t o r y o f M e d i á é v a l Science. 1924. Hasse, F r . R . : A n s e l m v o n C a n t e r b u r y . L e i p z i g , 1843—52. I — I I . Hauréau, B . : D e l a P h i l o s o p h i e s c o l a s t i q u e . P a r i s , 1850. — H i s t o i r e d e l a P h i l o s o p h i e s c o l a s t i q u e . P a r i s , 1872. — N o t i c e s et e x t r a i t s . I — I V . P a r i s , 1890—93. Häring, T h . : Z u R i t s c h i s Versöhnungslehre, 1888. — Z u m B e g r i f f d e r Sühne. T h S t K r . 1889. — Z u r Versöhnungslehre. 1893. Headlam: The Atonement H e i m , K : Das Gewissheitsproblem i n der systematischen T h e o l o g i e bis S c h l e i e r m a c h e r . L e i p z i g , 1911. — D a s W o r t v o m K r e u z , 1931. — Jesus, d e r H e r r . D i e F ü h r e r v o l l m a c h t J e s u u n d d i e G o t t e s o f f e n b a r u n g i n C h r i s t o . 3. k i a d . 1938. Jesus, d e r W e l t v o l l e n d e r . D e r G l a u b e a n d i e Versöhnung u n d W e l t v e r w a n d l u n g . 2. k i a d . 1937. — D i e H a u p t t y p e n d e r Versöhnungslehre. Z T h K , 1938. H e i m s o e t h , H . : D i e sechs g r o s s e n T h e m e n d e r abendländischen M e t a p h y s i k u n d d e r A u s g a n g des M i t t e l a l t e r s . 2. k i a d . B e r l i n , 1939. H e i n r i c h s , L . : D i e G e n u g t u u n g s t h e o r i e des h l . A n s e l m v o n C a n t e r b u r y , n e u d a r g e s t e l l t u n d d o g m a t i s c h geprüft. F o r s c h u n g e n z. ehr. L i t . u . D G d. M A . I X , 1. P a d e r b o r n , 1909. H e i n z e l m a n n , G e r h : Christusfrage der G e g e n w a r t . Deutsche T h e o l o g i e , I . Göttingen, 1928. H e l d , C. F r . W . : D e opere J e s u C h r i s t i s a l u t a r i q u i d L u t h e r u s s e n s e r i t . Göttingen, 1860. H e i t z , T h . : L a P h i l o s o p h i e e t l a f o i chez les m y s t i q u e s d u X I . s i e d e . ( R e v u e d. sciences p h i l . et théol. I I . K a i n , 1908. Héris, V . C h . : L e M y s t é r e d u C h r i s t . 1928. Hermann, Rud.: Anselm Lehre v o m Werke Christi i n ihrer bleiben d e n B e d e u t u n g . Z s T h . I , 2. 1923, 376. 1. — C h r i s t i V e r d i e n s t u n d V o r b i l d . Z u m P r o b l e m d e r S c h l u s s k a p i t e l n v o n A n s e l m s C u r Deus h o m o . Z s T h . I X , 1931—32, 455. 1. H e r n t r i c h , V . : Jesus C h r i s t u s , w o h e r M e n s c h u n d w o h e r G o t t . F u r c h e , 1936. H e r r m a n n , J o h : D i e I d e e d e r Sühne i m A l t e n T e s t a m e n t . L e i p z i g , 1905. Hessel, E . : W a s b e d e u t e t das K r e u z C h r i s t i ? München, 1936. Hessen, J . : P a t r i s t i s c h e u n d scholastische P h i l o s o p h i e . B r e s l a u . 1922 H i r s c h , E . : J e s u s C h r i s t u s d e r H e r r . Göttingen, 1926. 2. k i a d . 1929. — D a s G e r i c h t G o t t e s . Z s T h . 1923. — L e i t f a d e n z u m S t u d i u m der D o g m a t i k . 1939. H o d g e , A . A . : T h e A t o n e m e n t . P h i l a d e l p h i a , 1867. v o n H o f m a n n , J. Chr. K : D e r Schriftbeweis. E i n Theologischer V e r s u c h . I — I I . 1852—55. 2. k i a d . 1857—58. — S c h u t z s c h r i f t e n für e i n e n e u e Weise, a l t e W a h r h e i t zu l e h r e n I — I V . N ö r d l i n g e n , 1856—57. H o l l m a n n , G : B e d e u t u n g des T o d e s Jesu. 1901. H o l t z b a u e r , O . : C h r i s t o l o g i e . 1898. t e n H o m p e l , M . : D a s O p f e r als S e l b s t h i n g a b e u n d seine i d e a l e V e r w i r k l i c h u n g i m O p f e r C h r i s t i . 1920. Höhne, A e m . : C o m m e n t a t i o de A n s e l m i Cantuariensis philo-
s o p h i a , c u m alíorum i l i i u s a e t a t i s d e c r e t i s c o m p a r a n t u r s a t i s f a c t i o n e d o c t r i n a d i j u d i c a t u r . L e i p z i g , 1867.
ejusdemque
de
H u g o n , E . : L e m y s t é r e de l ' i n c a r n a t i o n . 1913. — L e m y s t é r e de l a rédemption. 1911. H u m b u r g , R : D i e Versöhnung d u r c h das K r e u z C h r i s t i . B e r l i n , 1936. H u r t e r : N o m e n c i a t o r . I n n s b r u c k , 1893, 2, I I , 362. Ihmels, L . : D i e christliche Wahrheitsgewissheit, i h r letzter G r u n d u n d i h f e E n t s t e h u n g . L e i p z i g , 1901. 2. k i a d . 1908. — Z e n t r a l f r a g e n d e r D o g m a t i k . 1921. — W i e p r e d i g e n w i r R e c h t f e r t i g u n g , Versöhnung, H e i l i g u n g ? Gütersloh, 1932. Iljine, V . N . : Fundamental Problems of the S y m b o l i s m of the Cross o f o u r L o r d . T h e R u s s i a n T h e o l . T h o u g h t , P a r i s , 1928. I w a n d , H . : R e c h t f e r t i g u n g s l e h r e u n d C h r i s t u s g l a u b e . 1930. Janssens, H . L . : S u m m a t h e o l o g i c a , 1900. I — I V . ( T r a c t a t u s d e d e o h o m i n e s i v e d e i n c a r n a t i o n e . — S. T h o m a s e t S. A n s e l m e . X e n i a T h o m i s t i c a , I I I . R o m a , 1925. 289. 1. J a r a u s c h , K . : I c h g l a u b e , dass Jesus C h r i s t u s s e i „ w a h r h a f t i g e r G o t t " . S c h u l e u n d E v a n g e l i u m , 1938. J e h l e , F . : S c h r i f t z e u g n i s v o n C h r i s t i P e r s o n u n d W e r k . 1904. J e l k e , R.: D i e G r u n d d o g m e n des C h r i s t e n t u m s . D i e Versöhnung u n d d e r Versöhner. L e i p z i g , 1929. J e l l i n g h a u s , T h . : D a s völlige, g e g e n w ä r t i g e H e i l d u r c h C h r i s t u m . B a s e l , 1898. J e r e m i a s , J o a c h i m : G o l g a t h a , 1926. Jesus, d e r H e r r . H e i m , K ; R e i c h e l , G ; S c h l a t t e r , A ; S c h m i t z , O . ; S t a n g e , E . előadásai. 1920. J e s u s C h r i s t u s i m Z e u g n i s d e r H e i l i g e n S c h r i f t u n d d e r K i r c h e . 2. k i a d . München, 1936. ( S c h m i d t , K . L ; B u l t m a n n , R.; G i l g , A . ; W o l f , E . : Domicié, M . tanulmányai.) K a s z á s M . : A lénytani érv. H i t t u d . Folyóirat, X V I I I . 1907. K a h l e r , M a r t i n : D e r s o g e n a n n t e „historische J e s u s " u n d d e r g e s c h i c h t l i c h e , b i b l i s c h e C h r i s t u s . 1892. 2. k i a d . 1896. — D i e Versöhnung d u r c h C h r i s t u s i n i h r e r B e d e u t u n g für c h r i s t l i c h e n G l a u b e n u n d L e b e n . 1907. — D a s K r e u z a l s G r u n d u n d M a s s d e r C h r i s t o l o g i e . 1911. — Z u r L e h r e v o n d e r Versöhnung d u r c h C h r i s t u s . 2. k i a d . 1885. Új kiadás, 1937. — D i e W i s s e n s c h a f t d e r c h r i s t l i c h e n L e h r e . 1883. 3. k i a d . 1905. K a u l i c h , W . : G e s c h i c h t e d e r s c h o l a s t i s c h e n P h i l o s o p h i e . P r á g a , 1863. K e g y e l e m . T h e d o c t r i n e o f G r a c e . W h i t l e y k i a d . L o n d o n , 1932. ( H a m . S. A l i v i s a t o s , N . A r s e n i e v , V e m . B a r t l e t , W . A . B r o w n , J . E . C h o i s y , F r . G a v i n , N . N . G l o u b o g o v s k y , H . L . G o u d g e , A . C. H e a d l a m , H . H e r m e l i n k , A . J u n d t , W . M a n s o n , J . Nörrc-gaard, E . D . Soper, E . E . W a t s o n , G . W o b b e r m i n tanulmányaival.) K i r n , O . : D i e Versöhnung d u r c h C h r i s t u s . 1902. ( V o r t r ä g e u n d Aufsätze. 1912.) — Versöhnung. P R E , 3. X X , 1908. K i s s János: I s t e n megismerése a látható világból. B u d a p e s t , 1909. K i t t e l , G.: Jesus Christus Gottes S o h n u n d unser H e r r . A E L K Z , 1936. — D i e A u f e r s t e h u n g Jesu. D e u t s c h e T h e o l . 1937. K l a i b e r : N e u t e s t a m e n t l i c h e L e h r e v o n d e r Sünde u n d Erlösung, 1936. K l e e , J . L . : D e S. A n s e l m i C a n t u a r i e n s i s P r o s l o g i o e t M o n o l o g i o , L e i p z i g , 1832. K l e m m , A . : Sühne u n d Versöhnung. N e u e K r i c h l . Z e i t s c h r . 1931. K l e u t g e n : D i e T h e o l o g i e d e r V o r z e i t . I I I . Münster, 1872. Koehler: Realismus u n d Nominalismus i n i h r e m Einfluss a u f die d o g m a t i s c h e S y s t e m e des M i t t e l a l t e r s . G o t h a , 1858. K o r s , J . B . : L a j u s t i c e p r i m i t i v e e t l e peché o r g i n e l d'aprés S. T h o m a s . ( B i b i . T h o m . I I , 1922. K a i n . )
K o y r é , A . : L'idée de D i e u d a n s l a phüosophie d e St. A n s e l m e . P a r i s , 1923. K ö b e r l e , A . : D i e M e n s c h w e r d u n g C h r i s t i . F u r c h e , 1934. K ö g e l , J.: J e s u K r e u z — J e s u T a t . 1908. Kölling, W.: Die Satisfactio v i c a r i a , d. i . die L e h r e v o n der s t e l l v e r t r e t e n d e n G e n u n g t u u n g des H e r r n J e s u . Güterslon. 1897. Kösters, A . : Jesus C h r i s t u s u n s e r G o t t u n d H e r r . 1892. Kösters, L . : U n s e r C h r i s t u s g l a u b e n . 1937. — D a s H e i l a n d s b i l d des k a t h o l i s c h e n T h e o l o g e n . 1937. Köstlin, J . : D i e B e w e i s e für das D a s e i n Gottes. T h . St. K r . 1875. K r a u s s , A . E . : D a s M i t t l e r w e r k n a c h d e m S c h e m a des m u n u s t r i p l e x . ( J a h r b . f. d. T h e o l . 1872.) K r e i b i g : D i e Versöhnungslehre a u f G r u n d des c h r i s t l i c h e n B e w u s s t s e i n s . 1878. K r o l l , J.: B e i t r ä g e z u m D e s c e n s u s a d i n f e r o s , 1923. — G o t t u n d H ö l l e . D e r M y t h o s v o m D e s z e n s u s k a m p f e , 1932. ( S t u d i e n d. B i b l i o t h e k W a r t b u r g , 20.) K r ü g e r , J. G : D a s D o g m a v o n d e r D r e i e i n i g k e i t u n d G o t t m e n s c h h e i t i n s e i n e r g e s c h i c h t l i c h e n E n t w i c k l u n g . 1905. K u h l m a n n , G e r h . : Z u K . B a r t h s A n s e l m - B u c h . Z . T h . 1932, 269. K u n z e , G : A n s e l m v o n C a n t e r b u r y . P R E , 3, I , 562; X X I I I , 65. K ü h á r Flóris: A keresztyén bölcselet története, B u d a p e s t , 1927. — C a n t e r b u r y - i S z e n t A n z e l m i s t e n t a n a . P a n n o n h a l m i S z e m l e , V I I I , 1933. Künneth, W . : T h e o l o g i e d e r A u f e r s t e h u n g . 1938. 3. k i a d . L a m m K : Christi Person u n d W e r k m i t Beziehung auf die C h r i s t o l o g i e R i t s c h i s . 1896. L a m i a n e , J . : L a rédemption. 1911. L a n d g r a f , A . : D e r G e r e c h t i g k e i t s b e g r i f f des h l . A n s e l m v o n C a n t e r b u r y u n d seine B e d e u t u n g für d i e T h e o l o g i e d e r Frühscholastik. ( D i v u s T h o m a s , 1927. F r e i b u r g i . S c h w . ) L a r d i t o , J . B . : S. A n s e l m i u t e r q u e l i b e r : C u r D e u s h o m o n e c n o n alius de Incarnatione V e r b i . Scholiis et commentariis illustratus d i ~ s p u t a t i o n i b u s s c h o l a s t i c i s c o m p l e c t e n s , q u i d q u i d a s. T h o m a , I I I . p . 1—26. d e D e o I n c a r n a t o e x a m i n a t u r . I — I I I . S a l a m a n c a . 1699—1703. v a n L e e u w e n . J . A . C : V e r z o e n i n g . U t r e c h t . 1903. L e i p o l d t , J.: Über Satisfaction u n d M e r i t u m i n A n s e l m s C u r Deus h o m o T h . St. K r . L X X V I I , 1901. L e p i n , M . : C h r i s t o l o g i e , 1908. L i d g e t t , J. S c : T h e s p i r i t u a l p r i n c i p l e o f t h e a t o n e m e n t as a s a t i s f a c t i o n m a d e to G o d f o r t h e sins o f t h e w o r i d . L o n d o n , 1898. L i e b , F r . : Das L a m m G o t t e s . 1934. L i e b e r m a n n , F.: A n s e l m v o n C a n t e r b u r y u n d H u g o v o n L y o n . ( H i s t . A u f s ä t z e G. W a i t z g e w i d m e t . ) H a n n o v e r , 1886. L i n d r o t h , A . H . J . : O m i n k a r n a t i o n s t a n k e n s religiösa b e t y d e l s e . S v e n s k T h e o l . K v a r t a l s k r . 1932. — D e s c e n d i t a d i n f e r o s . i b . 1932. — A n s e l m s satisfactionslära. i b . 1934. — Försoningen. D o g m e n h i s t . o c h syst, undersökning. 1935. Ljunggren, G : Geschichte der christlichen Heilsgewissheit v o n A u g u s t i n b i s z u r H o c h s c h o l a s t i k . 1921. L o b s t e i n , P.: P r o p t e r C h r i s t u m . R e v u e h i s t . de l a p h i l . r e i . S t r a s s b u r g , 1922. 141. 1. — D i e a l t k i r c h l i c h e C h r i s t o l o g i e u n d d e r e v a n g e l i s c h e H e i l s g l a u b e . 1896. L o f t h o u s e , W . F . : A l t a r , Cross a n d C o m m u n i t y , 1920. L o o f s , F r . : L e i t f a d e n z u m S t u d i u m d e r D o g m e n g e s c h i c h t e , 1889. 4. k i a d . 1906. — G r u n d r i s s d e r D o g m e n g e s c h i c h t e , 1907. L ö w e , J. H . : D e r K a m p f z w i s c h e n Realismus u n d N o m i n a l i s m u s i m M i t t e l a l t e r . ( A b h a n d l . d. böhm. G e s e l l s c h . d. W i s s . V I , 8.) L u t h a r d t , C h r . E . : D i e C h r i s t l i c h e G l a n b e n s l e h r e . L e i p z i g , 1898. L ü t g e r t , W . : Das K r e u z C h r i s t i u n d u n s e r e Versöhnung. 1905. — Der Erlösungsgedanke i n d e r n e u e r e n T h e o l o g i e . Gütersloh. 1929. (2.
B e i t r . z. Förd. c h r . T h e o l . ) — G o t t e s S o h n u n d Gottes G e i s t . Z u r C h r i s t o l o g i e . 1905. M a c k i n t o s h , H . R.: T h e D o c t r i n e o f t h e P e r s o n o f Jesus C h i r s t . L o n d o n , 1912. T h e C h r i s t i a n E x p e r i e n c e o f f o r g i v e n e s s . 1927. M a c k i n t o s h , R . : H i s t o r i e t h e o r i e s o f t h e a t o n e m e n t . L o n d o n . 1920. M a l t b y , W . R : T h e M e a n i n g o f t h e Cross. M a n d e l , H : C h r i s t l i c h e Versöhnungslehre. L e i p z i g , 1916. M a r é c h a u x : Ä p r o p o s d u f i d e s q u a e r e n s i n t e l l e c t u m d e S. A n selme. ( R i v . s t o r i c a B e n e d e t t i n a , 1909.) M a r t i n , H u g h : T h e atonement. M a r t i n , R. M . : L a quéstion d u peché o r i g i n e l dans S. A n s e l m e . ( R e v u e d . sc. théol. e t p h i l . V , 135, 1911.) M a u r i c e , F . D . : T h e D o c t r i n e o f s a c r i f i c e . 1854. M á r k u s Jenő: S c h l e i e r m a c h e r váltságtana. Pápa, 1934. M é d e b i e l l e , A . : L'Éxpiation d a n s T A n c i e n et l e N o u v e a u T e s t a m e n t . 1924. Mellone, M . : Western C h r i s t i a n T h o u g h t i n the M i d d l e Ages. L o n d o n , 1935. M é n é g o z : L a m o r t de Jesus e t l e d o g m e de l'éxpiation. P a r i s , 1905. M o b e r l e y , R . C : T h e A t o n e m e n t a n d P e r s o n a l i t y . 1901. M o n c e a u x , P : H i s t o r i e de l a littérature latiné chrétienne. P a r i s , 1924. M o n n i e r , H : Essai s u r l a Rédemption. M o n t a l e m b e r t : S a i n t A n s e l m e . C o r r e s p o n d a n t V I I , 1844. — M o i n s d ' O c c i d e n t . P a r i s . 1877. V I I . M o o s h e r r : D i e Versöhnungslehre des h l . A n s e l m s u n d des h l . T h o m a s . ( J a h r b . f. p r o t . T h e o l . X V I , 1890.) M o r i n , G . : S a n t ' A n s e l m é l a v i t a m o n a s t i c a . ( R i v . stor. c r i t i c a d e l l e scienze t h e o l o g i c e . R o m a , 1909. Möhler, J. A . : Anselmus. Erzbischof v o n Canterbury. (Theol. Q u a r t a l s c h r i f t Tübingen, 1827—28. — Üjra k i a d t a Döllinger: G e s a m m e l t e S c h r i f t e n , R e g e n s b u r g , 1839. v o n M ö l l e r . E . : D i e A n s e l m ' sehe S a t i s f a c t i o n u n d d i e B u s s e des g e r m a n i s c h e n S t r a f r e c h t e s . T h . St. K r . 1899. — D i e W u r z e l n des a n s e l m i s c h e n S a t i s f a c t i o n s b e g r i f f e s . u o t t . 1901. M u r r a y , A . : T h e B l o o d o f t h e Cross. 1935. — T h e P o w e r o f t h e B l o o d o f Jesus. 1935. M u t h , J . P . S.: D i e H e i l s t a t C h r i s t i als s t e l l v e r t r e t e n d e Genug t u u n g . München, 1904. Müller, M . : A n s e l m v o n C a n t e r b u r y . D a s Verhältnis seiner S p e k u l a t i o n z u m t h e o l . B e g r i f f e des Übernatürlichen. München, 1914. M y s t e r i u m Christi. Christologische Studien britischer u n d deut s c h e r T h e o l o g e n . B e r l i n , 1931. ( A . D e i s e m a n n , G . K i t t e l , C h . H . D o d d , H o s k y n s , H . Sasse, H . M . Creed, N . M i c k l e m . J . K . M o z l e y , P. A l t h a u s , A . E . J . R a w l i n s o n , H . F r i c k és D . K . A . B e l l tanulmányai.) N a g e l , E . : D a s P r o b l e m d e r Erlösung B a s e l , 1901. N a g y Béla: C a n t e r b u r y - i A n s e l m u s satisfactio-elmélete Sáros p a t a k , 1908. N a g y József, H a l a s i : A filozófia története. N i e s e i , W . : D i e T h e o l o g i e C a l v i n s . 1938. v a n N o o r t : D e D e o r e d e m p t o r e . 1918, 3. N o u r i s o n : L a P h i l o s o p h i e d e S. A n s e l m e . P a r i s , 1865. N y g r e n , A . : Försoningen. E n gudsgärning. U p p s a l a , 1932. N é m e t ü l : D i e Versöhnung a l s G o t t e s t a t . Gütersloh, 1932. — D e n k r i s t n a k ä r l e k s t a n k e n E r o s o c h agapé. I . S t o c k h o l m , 1930. N é m e t fordítás, 1930. Oecsényi, A . : D e theológia S. A n s e l m i , Brünn, 1884. Oepke, A . : Unser Glaube an die H i m m e l f a h r t Christi. L u t h e r t u m O l e j n i c z e k , J . : A n s e l m R u c h f i l o z o f i c z n y . 1911,
O l i v a r e z : C o m m e n t a r i u s i n u n i v e r s o s S. D o c t o r i s A n s e l m i . S a l a m a n c a , 1776—85. Olivier, J.: A n s e l m e de Cantorbéry d'aprés ses méditations. M o n t a u b a n , 1890. Ostlender, H . : A n s e l m v o n C a n t e r b u r y , der V a t e r der Scholastik. M i t d e u t s c h e n u n d l a t . T e x t e n . ( R e i . Q u e l l e n s c h r i f t e n , 1927.) O s w a l d , J. H . : D i e Erlösung i n C h r i s t o Jesu. I — I I . 1887, 2. O t t e n : A M a n u a l o f t h e H i s t o r y o f Dogmes. N e w - Y o r k , 1918. O t t o , R u d o l f : D i e G n a d e n r e l i g i o n I n d i e n s . 1930. — Sünde u n d U r s c h u l d . 1932. — R e i t c h G o t t e s u n d M e n s c h e n s o h n . 1934. Overbeck, F.: Vorgeschichte u n d Jugend der m i t t e l a l t e r l i c h e n Scholastik. Aus seinem Nachlass herausgegeben v o n C A . B e r n o u l l i . B a s e l , 1917. O x e n h a m : H i s t o r y o f t h e d o c t r i n e of t h e a t o n e m e n t . Franciára B r u n e a u . P a r i s , 1909. P e l l , G . : D e r O p f e r c h a r a c t e r des Erlösungswerkes. 1915. Pesch, C h r . : P r a e l e c t i o n e s d o g m a t i c a e , F r e i b u r g , 1894. — Das Sühneleiden des göttlichen Erlösers. 1916. P e t r i , J.: A n s e l m s W a r u m i s t G o t t M e n s c h G e w o r d e n . 1925. ( R e i . g e s c h Q u e l l e n h e f t e , 19.) Pfannmüller, G . : Jesus i m U r t e i l d e r J a h r h u n d e r t e , 1908. 1939. 2. kiadás. P f e n n i g s d o r f , E . : D e r Erlösungsgedanke. 1928. (2. T h e o l . T a g u n g . ) P h i l i p p i : v o n Hof m a n gegenüben der l u t h e r i s c h e n Versöhnungs und R e c h t f e r t i g u n g s l e h r e . 1859. D e r tätige G e h o r s a m C h r i s t i . 1841. P i c a v e t , F r . : Esquisse d ' u n e h i s t o i r e generale e t comparée des p h i l o s o p h e s m é d i é v a l e s P a r i s , 1907. 2. — Essais s u r l ' h i s t o r i e generale médiévale. van der Plaas, G u a l b e r t : Des h l . Anselms C u r Deus h o m o a u f d e m B o d e n d e r jüdisch-christlichen P o l e m i k des M i t t e l a l t e r . ( D i v u s T h o m a s , 1929, 446.) P o r t a , J . : T h e o l ó g i a s c h o l a s t i c a s e c u n d u m p r i n c i p i a S. A n s e l m i . R o m a , 1690. Pouget, E l i s : D o c t r i n e de l a s a t i s f a c t i o n v i c a i r e d'aprés l e C u r D e u s h o m o de S. A n s e l m e . G e n f , 1875. P o u r r a t : L a spiritualité chrétienne. P a r i s , 1928. P o w i c k , F . M . : C h r i s t i a n L i f e i n t h e M i d d l e Ages. O x f o r d . 1905. P r a n t l , C : G e s c h i c h t e d e r L o g i k i m A b e n d l a n d e . I I . L e i p z i g , 1961. d e Pressense, E . : L e R é d e m p t e u r . 1859. — E s s a i s u r l e d o g m e de l a rédemption. P a r i s , 1867. ( B u l l e t i n de Théol.) — Jésus-Christ, s o n t e m p s , sa v i e , s o n o e u v r e . 1866. 2. k i a d . P r i s c o , G.- A n s e l m u s és az o n t o l o g i z m u s . L a scienza e l a fede. 1857. — A r a c i o n a l i z m u s vádja A n s e l m u s e l l e n . i b . 1860. — A n s e l m u s és a p a n t h e i z m u s . i b . 1860. P r o c k s c h , O . : Versöhnung. R G G , 3. V , 1559. Pröhle Károly: Keresztyén d o g m a t i k a . Kőnyomatos jegyzet. P u l l a n , L e i g h t o n : T h e a t o n e m e n t . L o n d o n , 1906. Ragey, P.: H i s t o r i e d e St. A n s e l m e . I — I I . P a r i s , 1890. — St. A n s e l m e Professeur. P a r i s , 1890. ( A n n . de P h i l , chrét.) — V i e de St. A n s e l m e . P a r i s , 1892. — L ' a r g u m e n t de St. A n s e l m e . P a r i s , 1894. R a s h d a l l , H . : T h e T h e o r y o f G o d a n d E v i l . 1907. — T h e I d e a o f A t o n e m e n t i n C h r i s t i a n T h e o l o g y . 1919. R a u h . S.: C h r i s t u s g l a u b e . 1914. de Régnon, T h . : Études de théologie p o s i t i v e s u r l a s a i n t e T r i n i t é . I — I I I . P a r i s , 1892—98. R e i n e r s , J . : N o m i n a l i s m u s i n d e r Frühscholastik. ( B e i t r . V I I I , 5, 1910.) R e i t z e n s t e i n , R . : G e d a n k e n z u r E n t w i c k l u n g des Erlösungsgedan k e n s . H i s t . Z e i t s c h r . 1922.
de Rémusat, C H . : S. A n s e l m e de Cantorbéry, t a b l a e de l a v i e m o n a s t i q u e e t d e l a l u t t e d u p o u v o i r s p i r i t u e l avec l e p o u v o i r t e m p o r e l a u X I . siécle. P a r i s , 1853. 2. k i a d . 1868. N é m e t r e fordította C. W u r x b a c h , R e g e n s b u r g , 1854. R e u t e r , H : G e s c h i c h t e d e r religiösen A u f k l ä r u n g i m M i t t e l a l t e r . I . 1875. R e v e l a t i o n . ( G . A u l é n , K . B a r t h , S. B u l g a k o f f , M C D , A r c y , T S . E l l i o t , W a l t . H o r t o n , W . T e m p l e tanulmányai; J. B a i l l i e és H . M a r t i n szerkesztésében.) N e w - Y o r k , 1937. R e v u e d e P h i l o s o p h i e . 1909. Anselmus-szám. ( A . D u f o u r c q : S. A n s e l m e , son t e m p s , son röle. Dornet de V o r g e s : L e m i l i e u p h i l . á l'époque d e S. A . ; A . P o r é e : L ' é c o l e d u Bec e t s. A . ; J . D r a e s e k e : S u r l a quéstion des s o u r c e s d A . ; A . L e p i d i : L e p r e u v e o n t o l . d e l'éxistence de D i e u e t A . ; J . G e y s e r : L e démonstration a p r i o r i de l é x i s t e n c e de D i e u c h e z S. A . ; B . A d l h o c h : A . e t G a u n i l o n . ; E . B e u r l i e r : L e s r a p p o r t s de l a r a i s o n e t de l a f o i d a n s l a p h i l , de S. A . ; J . B a i n v e l : L a théologie de S. A . ; B . M a r é c h a u x : L a sainteté e n S. A . T h e o r i e et p r a t i q u e . ) R i c a r d , P : D e s a t i s f a c t i o n e C h r i s t i , i n t r a c t a t u m S. A n s e l m i „ C u r D e u s h o m o ' ' . L ö w e n , 1914. R i c h a r d , P.: A n s e l m e . ( D i c t d ' h i s t . et de géogr. eccl. I I I . ) Riethmüller, O . : Des Todes T o d . 1931. R i g g , J M S : S a i n t A n s e l m o f C a n t e r b u r y - L o n d o n , 1896. R i g g e n b a c h : Jesus t r u g die Sünden d e r W e l t . N K Z . 1907. R i t s c h l , A . : S t u d i e n über d i e B e g r i f f e v o n d e r G e n u g t u u n g u n d d e m V e r d i e n s t e C h r i s t i . 1860. ( J a h r b . f. d e u t s c h e T h e o l . 4.) — D i e c h r i s t l i c h e L e h r e v o n d e r R e c h t f e r t i g u n g u n d Versöhnung. B o n n , I — I I I . 1870. 2. k i a d . 1882. 3. 1887. 4 1903. R i t t e r , A . : C h r i s t u s , d e r Erlöser. 1903. R i t t e r , H . : G e s c h i c h t e der c h r i s t l i c h e n P h i l o s o p h i e . I I . H a m b u r g , 1841. R i v i é r e , J . : L e d o g m e da la Rédemption. Essai d'étude h i s t o r i q u e . P a r i s , 1905. 2. k i a d . — H i s t o i r e de l a d o c t r i n e de l a rédemption. 1905. ( B u l l , d e L i t . E c c l . C I I — X . ) — L a théologie de l a rédemption chez S. A n s e l m e . U o t t . 1910. Rosa, E . : S. A n s e l m o d i A o s t a . R o m a , 1909. ( C i v i l t a catholica.) — A . A n s e l m e d e Cantorbéry. Paris, 1929. R o t h e , P. C : D e v i t a e t gestis A n s e l m i . H a m i a e . 1840. R o u s s e l o t : Etüde sur la P h i l o s o p h i e d u M o y e n - A g e . Paris, 1840. R u l e , M . : T h e L i f e a n d T i m e s o f St. A n s e l m . I — I I . L o n d o n , 1883. Runze: D e r ontologische Gottesbeweis v o n A n s e l m bis auf d e n G e g e n w a r t . H a l l e , 1882. R y m e r : A n s e l m o f C a n t e r b u r y . L o n d o n , 1842. S a b a t i e r : L a d o c t r i n e de l'éxpiation et son évolution h i s t o r i q u e . P a r i s , 1903. S a i n t e - B e u v e : C a u s e r i e s d u L u n d i . 1853. Saisset, E . : A n s e l m e . R e v u e des D e u x M o n d e s , 1853. — Mélanges, 1859. S a m u e l , O.: D e r o n t o l o g i s c h e G o t t e s b e w e i s b e i Descartes, K a n t u n d A n s e l m v o n C a n t e r b u r y . T h e o l . B l . 1935, X I V . — Über d i e B e w e i s b a r k e i t d e r E x i s t e n z Gottes. München, 1936. S a r t o r i u s , E . : G e s c h i c h t l i c h e s a u s d e r Versöhnungs u n d G e n u g t u u n g s l e h r e . E v a n g . K i r c h e n z e i t 1834, 1837, 1838. (Névtelenül.) — D i e L e h r e v o n d e r h e i l i g e n L i e b e . 1844. — D i e L e h r e v o r C h r i s t i Person u n d W e r k . 1845. 5. k i a d . 1860. 7. k i a d . — D i e U n w i s s e n s c h a f t l i c h k e i t u n d i n n e r e V e r w a n d t s c h a f t des R a t i o n a l i s m u s u n d R o m a n i s m u s i n d e n E r k e n n t n i s p r i n z i p i e n u n d H e i l s l e h r e n des C h r i s t e n t u m s . V e r t e i d i g u n g d e r e v a n g e l i s c h e Rechtgläubigkeit. 1825. S a u e r , E . : D a s Morgenröte d e r Welterlösung. 1938. 2. k i a d . D e r T r i u m p h des G e k r e u z i g t e n . 1937.
Savicki, F.: Lebensanschauungen alter u n d neuer Denker. I I . Die c h r i s t l i c h e A n t i k e u n d das M i t t e l a l t e r . P a d e r b o r n . 1926. 3. Schätzler, C : D a s D o g m a v o n d e r M e n s c h w e r d u n g G o t t e s . 1870. Scheeben, J . : D i e M y s t e r i e n des C h r i s t e n t u m s . F r e i b u r g , 1898. 2. — H a n d b u c h d e r k a t h o l i s c h e n D o g m a t i k . 1882. S c h e l l , EL: J a h v e u n d C h r i s t u s . 1909. 2. S c h e l l e r : Das P r i e s t e r t u m C h r i s t i . P a d e r b o r n , 1934. — V o m O p f e r C h r i s t i . 1936. S c h l a t t e r . A . : J e s u G o t t h e i t u n d d a s K i e u z . 1913. 2. k i a d . — D a s c h r i s t l i c h e D o g m a . S t u t t g a r t , 1923. 2. k i a d . S c h m i d t , F . J . : D e r C h r i s t u s des G l a u b e n s u n d d e r J e s u s d e r G e s c h i c h t e . 1910. S c h m i d t , EL: Z u r C h r i s t o l o g i e . 1892. Schmidt, H . W . : D i e Christusfrage. Beitrag zu einer christlichen G e s c h i c h t s p h i l o s o p h i e . Gütersloh, 1929. Schneckenburger, M . : Z u r k i r c h l i c h e n C h r i s t o l o g i e . 1348. 2. k i adás 1861. Schöberlein, L . : Ü b e r d i e c h r i s t l i c h e Versöhnungslehre. T h . St. K r . 1845. — Versöhnung. P R E . X V I I . 1863. — G r u n d l e h r e n des H e i l s . 1848. — D i e Versöhnung. D i e G e h e i m n i s s e des G l a u b e n s . 1872. Schreiner, H : Das K r e u z C h r i s t i u n d die heldische Idee. S c h w e r i n , 1934. S c h u l t z , H . : D e r s i t t l i c h e B e g r i f f des V e r d i e n s t e s u n d seine A n w e n d u n g a u f das Verständnis des W e r k e s C h r i s t i . T h . S t K r . 1894. S c h u l t z , W . : D e r E i n f l u s z d e r G e d a n k e n A u g u s t i n s über das V e r hältnis v o n r a t i o u n d f i d e s i m X I . J a h r h . Z . f. K i r c h e n g e s c h . X X X I I I , 1914. S c h u l z , H . : D e r B e g r i f f des s t e l l v e r t r e t e n d e n L e i d e n s . B a s e l , 1854. Schütz A n t a l : A z Isten-érvek, B u d a p e s t , 1909. — A z I s t e n - b i z o n y l a t o k logikája. H i t t u d . F i r a t . X X I V , 1913. — Szent A n z e l m tudományos jelentősége. K a t h . Szemle, X L V I I , 1933. — K r i s z t u s . B u d a p e s t , 1932. — D o g m a t i k a . A k a t o l i k u s hitigazságok r e n d s z e r e . 1937. 2. k i a d . S c h w a l m , B . : L e C h r i s t d'aprés S. T h o m a s d ' A q u i n . 1910. S c h w a n e , J . : A n s e l m , d e r h e i l i g e . K i r c h e n l e x . I . 1882. — D o g m e n g e s c h i c h t e d e r m i t t l e r e n Z e i t . 1882. S c h w a r z , C : D o c t r i n a de s a t i s f a c t i o n e C h r i s t i a b A n s e l m o C a n t u a r i e n s i s e x p o s i t a . G r e i f f e n b e n b e r g , 1841. Seeberg, A . : D e r T o d C h r i s t i i n s e i n e r B e d e u t u n g für d i e E r l ö s u n g . 1895. — C h r i s t i P e r s o n u n d W e r k . 1910. Seeberg, E r i c h : Luthers Theologie. I . Die Gottesanschauung. M o t i v e u n d I d e e n . 1929. — I I . C h r i s t u s . W i r k l i c h k e i t u n d U r b i l d . 1937. — W e r i s t C h r i s t u s ? 1937. — G r u n d r i s s d e r T h e o l o g i e L u t h e r s . 1940. Seeberg, R.: L e h r b u c h d e r D o g m e n g e s c h i c h t e , I — I V . 1895. 3. k i a d . 1922—23. — G r u n d r i s s d e r D o g m e n g e s c h i c h t e , 1919. 4. k i a d . S e i l e r : D e s a t i s f a c t i o n i s C h r i s t i v e r i t a t e . B a s e l , 1706. Seisen, J D : N i e . M e t h o n e n s i s , A n s e l m u s C a n t u a r i e n s i s , H . G r o t i u s , q u o d a d s a t i s f a c t i o n i s d o c t r i n a m a s i n g u l i s e x e o g i t a t a m , i n t e r se c o m p a r a t i . H e i d e l b e r g , 1838. S i b m a c h e r , Z y n e m F P J : D e A n s e l m i et C a l v i n i p l a c i t i s de h o m i n u m p e r C h r i s t u m a p e c c a t o r e d e m p t i o n e i n t e r se c o l l a t i s . U t r e c h t , 1852. Simpson, C a r n : T h e Fact of Christ. — Christus Crucifixus. Sjöstrand, A r v i d : S a t i s f a c t i o C h r i s t i . U p p s a l a , 1937. S l i p y , J.: D e p r i n e i p i o s p i r a t i o n i s i n SS. T r i n i t a te. L e m b e r g , 1926. Söderblom, N . : U p p e n b a r e l s e r e l i g i o n . U p p s a l a , 1903. 2. k i a d . 1926. — V a t e r , S o h n u n d Geist. 1912. Spindeler, A l o y s : C u r v e r b u m caro factum? Das M o t i v der M e n s c h w e r d u n g u n d das Verhältnis d e r Erlösung z u r M e n s c h w e r d u n g G o t t e s i n d e n c h r i s t o l o g i s c h e n Glaubenskämpfen des 4. u n d 5. Christ 1, J a h r h u n d e r t s t 1938.
Staab, K . : D i e Lehre v o n der stellvertretende Genugtuung C h r i s t i , h i s t o r i s c h - k r i t i s c h d a r g e s t e l l t . P a d e r b o r n , 1908. S t a e r k , V / . : S o t e r . 1933. S t a l k e r , J . : T h e a t o n e m e n t . L o n d o n , 1908. — I m a g o - C h r i s t i : t h e e x e m p l e o f Jesus. 1890. S t a n g e , C : D i e Verklärung J e s u a m K r e u z . Gütersloh. 1929. Stählin, W . : D a s K r e u z C h r i s t i . 1925. S t e f f e n , B . : v o n H o f m a n n s u n d R i t s c h i s L e h r e über d i e H e i l s b e d e u t u n g des T o d e s C h r i s t i . 1910. ( B e i t r . z. Förd. ehr. T h e o l . ) — D a s D o g m a v o m K r e u z . 1920. — K r e u z u n d G e w i s s h e i t . 1929. Steinbüchel, T h . : C h r i s t l i c h e s M i t t e l a l t e r . L e i p z i g , 1935. v o n d e n S t e i n e n , W . : V o m h e i l i g e n G e i s t des M i t t e l a l t e r s . A n s e l m v o n C a n t e r b u r y u n d B e r n h a r d t v o n C l a i r v a u x . B r e s l a u , 1926. S t e n t r u p p , F . : S o t e r i o l o g i e , I — I I . 1889. — P r a e l e c t i o n e s dogmat i c a e d e V e r b o i n c a r n a t o . 1889. — D i e L e h r e des h l . A n s e l m u s über d i e N o t w e n d i g k e i t d e r Erlösung u n d d e r M e n s c h w e r d u n g . 1892. Z. f, k a t h . Th. X V I . S t o l z , A : Z u r T h e o l o g i e A n s e l m s i m P r o s l o g i o n . C a t h o l i c a , 1933. — , . V e r e esse" i m P r o s l o g i o n des h l . A n s e l m s . S c h o l a s t i c a . I X . 1934. — A n s e l m v o n C a n t e r b u r y . München, 1937 Stöckl, A . : G e s c h i c h t e d e r P h i l o s o p h i e des M i t t e l a l t e r s . M a i n z , 1864. T a v a s z y Sándor: Református d o g m a t i k a . Kolozsvár, 1932. T e d e s c h i , N M : S c h o l a e S. A n s e l m i d e c t r i n a e , R o m a , 1705. T e m p l e , W . : C h r i s t u s v e r i t a s . 1926. T h i e m e , K . : V o n d e r G o t t h e i t C h r i s t i . 1911. — Z u L u t h e r s L e h r e v o n Erlösung u n d R e c h t f e r t i g u n g . Z . T h . K . 1932. T h o l u c k , A . : D i e L e h r e v o n d e r Sünde u n d v o m Versöhner, 1823. 3. k i a d . 1830. T h o m a s , F . : D a s K r e u z C h r i s t i . 1906. T h o m a s i u s , G . : Beiträge z u r k i r c h l i c h e n C h r i s t o l o g i e . 1845. - — Christi Person u n d Werk. Darstellung der evangelisch-lutherischen D o g m a t i k v o m M i t t e l p u n k t e d e r C h r i s t o l o g i e aus. I — I I . 1852. 2. k i a d . 1859. 3. k i a d . 1886. — D i e B e k e n n t n i s d e r l u t h e r i s c h e n L e h r e u n d d i e Versöhnungslehre v o n H o f m a n n s . 1857. — V o r a u s s e t z u n g der C h r i s t o l o g i e u n d d i e P e r s o n des M i t t l e r s . 1886. — D i e Versöhnung d u r c h C h r i s t u m 1885. Thurneysen, E.: V o n Kreuz Christi und Wiederkunft Christi. München, 1939. T h e o l . E x . heute, 60. v o n T i l i n g , M . : Jesus C h r i s t u s w a h r e r M e n s c h u n d w a h r e r G o t t . S c h u l e u . E v g . 1937. T i x e r o n t , J . : M é l a n g e s de p a t r o l o g i e et d ' h i s t o i r e des d o g m e s . P a r i s , 1921. T o d t e n h a u p t . G . : Jesus C h r i s t u s d e r Welterlöser. 1885. Toner, J.: A n s e l m s d e f i n i t o n o f o r g i n a l sin. T h e I r i s c h T h e o l . Q u a r t e r l y . 1908. T ö g e l , H : D e r H e r r d e r M e n s c h h e i t . 1919. 2. k i a d . T r i k á l József: Tanulmányok a középkori keresztyénség bölcseleté ről. H i t t u d . Folyóirat, X X I V , 1913. — B e v e z e t ő a középkori keresztény bölcselet történetébe. B u d a p e s t . 1913. — S z e n t A n z e l m . R e l i g i o . 1909. T u r m e l : H i s t o i r e de l a théologie p o s i t i v e j u s q u ' a u C o n c i l e de T r e n t e . P a r i s , 1404. 2. k i a d . T u r m e l , J . : L e descente d u C h r i s t a u x enfers. 1905. T u r n e r : A n s e l m o f C a n t e r b u r y , L o n d o n , 1850. V a c h e r o t , É.: D e r a t i o n i s a u c t o r i t a t e , t u m i n se t u m s e c u n d u m S. A n s e l m u m c o n s i d e r a t a e . P a r i s , 1834. Vergnes: L e s sources de T a r g u m e n t d e S. A n s e l m e . R e v u e des S c i e n c . R e i . I V , 1929. V e r w e y e n , J M : Das P r o b l e m d e r W i l l e n s f r e i h e i t i n der S c h o l a s t i k . H e i d e l b e r g , 1909. — D i e P h i l o s o p h i e des M i t t e l a l t e r s n a c h P r o b l e m e n
d a r g e s t e l l t i n B e z i e h u n g e n z u r N e u z e i t . 1921. 2. k i a d . 1926. — P h i l o s o p h i e u n d T h e o l o g i e i m M i t t e l a l t e r . 1911. V i c t o r János: C a n t e r b u r y - i A n s e l m u s r e a l i z m u s a . I . Anselmus r a c i o n a l i z m u s a . B u d a p e s t , 1924. V i g n a , L . : S. A n s e l m o filosofo. M i l a n o . 1899. V i l m a r , A F C : D o g m a t i k . 1874. Ű j kiadása 1937. de V o r g e s , C h E . D o r n e t : S a i n t A n s e l m e . 1901. ( L e s g r a n d s p h i losophes. 7.) V o g e l , H . : D a s W o r t w a r d F l e i s c h . 1936. v o n W a l t e r , J o h a n n e s : D i e T h e o l o g i e L u t h e r s . 1940. W a p l e r , P.: D i e Genesis d e r Versöhnungslehre J . K . v o n H o f m a n n s . N K Z . 1914. 167—205 1. W a r f i e l d : M o d e r n theories o f the atonement. P r i n c e t o n T h e o l . R e v i e w . 1903. — C h r i s t o l o g y a n d C r i t i c i s m . v a n W e d d i n g e n , A . : Essai c r i t i q u e s u r l a P h i l o s o p h i e de St. A n s e l m e de Cantorbéry. B r u x e l l e s , 1875. W e g m a n n , H . : D i e Erlösung. B e r n . 1938. Weisse: M . L u t h e r u s q u i d de c o n s i l i o m o r t i s et r e s u r r e c t i o n i s J e s u C h r i s t i senserit. L e i p z i g , 1845. — C h r i s t o l o g i e L u t h e r s . 1852—55. Weizsäcker, C : U m w a s h a n d e l t es s i c h i n d e m S t r e i t über d i e Versöhnungslehre. 1858. J a h r b . f. d e u t s c h e T h e o l . I I I . W e l c h , A C : A n s e l m a n d h i s W o r k . N e w - Y o r k — E d i n b u r g h , 1901. White, D.: The Atonement. W h i t o n , J M : T h e d i v i n e s a t i s f a c t i o n . L o n d o n , 1886. W i d e m a n n : A n s e l m s S a t i s f a c t i o n s t h e o r i e , i m Verhältnis zu d e r B u s z e des g e r m a n i s c h e n S t r a f r e c h t e s . P a s t o r b o n u s , X X . W i e g a n d , F . : D o g m e n g e s c h i c h t e des M i t t e l a l t e r s u n d d e r N e u z e i t . I . 1912. I I . 1919. W i e l a n d , K . : D i e H e i l s t a t C h r i s t i als Neuschöpfung u n d W i e d e r g e b u r t . 1910. W i e n c k e , G . : P a u l u s über J e s u T o d . 1939. W i l l m a n n , O . : G e s c h i c h t e des I d e a l i s m u s . I I . B r a u n s c h w e i g . 1896. W i l m a r t , A . : L a t r a d i t i o n des priéres de S. A n s e l m e . 1924. R e v u e Bénédictine, X L I . M a r e d s o u s . Winter, F J . : G. Thomasius C h r i s t i Person u n d W e r k . Erlangen, 1886. W i r t z , J . : D i e L e h r e v o n d e r A p o l y t r o s i s . T r i e r , 1906. W o l f , E . : Christusverkündigung b e i L u t h e r . 1936. W u l f , M . : H i s t o r i e de l a P h i l o s o p h i e m é d i é v a l e . L o u v a i n , I . 1924, 5. k i a d . N é m e t r e f o r d . R. E i s l e r . Tübingen, 1913. Z i e g l e r , H . : D i e ' B e d e u t u n g d e r T o d e s J e s u . 1892. Z i e g l e r , W . : D i e Versöhnung m i t G o t t . 1903. Zoltán V e r e m u n d : S z e m e l v é n y e k egy k ö z é p k o r i életrajzból. 1931. ( E a d m e r V i t a S. A n s e l m i művének szemelvényes fordítása. — Szűz M á r i a Ű j Virágoskertje.) — S z e n t A n z e l m lelkisége. Pannonhalmi S z e m l e . V I I I . 1933. — S z e n t A n z e l m elmélkedése az ítéletről, u o t t . — S z e n t A n z e l m élete. B u d a p e s t , 1934. — A lélek párbeszéde az I s t e n n e l . B u d a p e s t , 1933. Zöckler, O . : D a s K r e u z C h r i s t i . 1875. Zündel, F r . : Jesus. 1884, 1885. 2. k i a d . kiadás.
Ű j r a k i a d v a 1922. 1931. 4.
Megjegyzés: A n s e l m u s r a és a kiengesztelődésre vonatkozólag l e hetőleg teljes könyvészeti a d a t o k r a törekedtem. Természetesen csak k i s részt t u d t a m v a l ó b a n felhasználni.
TARTALOM-MUTATÓ. Bevezetés. A tanulmány tárgya. A n s e l m u s személyiségének és tanításának jelentősége. 9. A z egyházi megújhodás és az i g e szolgálata kívánja m e g a v e l e v a l ó foglalkozást. 10. A n s e l m u s , a theológus. A k ö n y v s z e r k e z e tének felvázolása. 1 1 . A K r i s z t u s h e l y e t t e s elégtételéről szóló tanítás a b i b l i a i keresztyénség és a m o d e r n vallásosság ütközőpontja. 13. A n s e l m u s tanítása a z ökumenikus m o z g a l o m b a n és a különböző hivallású egyházi a l a k u l a t o k i g a z i párbeszéde és testvéri vitája szempontjából. 14.
t
I . RÉSZ.
A C u r Deus homo elemzése. Néhány szó C a n t e r b u r y - i A n s e l m u s életéről. 17. A n s e l m u s k é r dései. A C u r D e u s h o m o keletkezése. 18. A k e r e s z t titkáról tesz b e n n e bizonyságot. N e m a k a r tudományos r e n d s z e r t . 19. K ö n y v e : I s t e n színe előtti beszélgetés. A z i g a z i rendszereség. 2 1 . A n s e l m u s célja: a h i t b e n v a l ó megerősödés a h i v ő megismerés által. 22. A missziói célkitűzés. 23. A theológia új kiépítése a népvándorlás r o m j a i n . 24. A theológia szolgálata. 25. M i l y e n égető g y a k o r l a t i szükségből f a k a d a C u r D e u s h o m o ? M i é r t l e t t I s t e n emberré? 26. M i l y e n úton k e r e s i A n s e l m u s a f e l e l e t e t ? 26. A C u r D e u s h o m o vázlata. 27. 1. fejezet. A k ö n y v e l s ő t í z fejezete: a k é r d é s k ö r ü l h a t á r o l á s a . 29. A kinyilatkoztatás és a kiengesztelődés égető kérdésének felvetődése. 29. M i a magyarázta I s t e n hozzánk való leszállásának és m e g a l a c s o nyodásának? 29. M i é r t az I s t e n n e k k e l l megváltania m i n k e t ? A r a b ságból v a l ó szabadulás kérdései. A k e r e s z t t i t k a : I s t e n igazságosságá n a k é s szeretetének felszültsége. 30. A tárgyalandó kérdés világos f ö l vetése. 3 1 . 2. fejezet. Az e l s ő szakasz: E l é g t é t e l n é l k ü l nincs b ű n b o c s á n a t . 32. ( C u r D e u s h o m o I . k ö n y v , 11—19. fejezet.) A z első szakasz első e l ő z m é n y e : a bűnbeesés, a T e r e m t ő és teremtmény közösségének m e g s z a kadása. 32. I s t e n uralmának e r e d e t i r e n d j e . 32. A z e m b e r e n g e d e t l e n sége és pártütése. 33. I s t e n büntető a k a r a t a . 34. A második előzmény: az élő I s t e n dicsősége. 35. Ebből következik A n s e l m u s érvelésének sarkpontja: elégtétel v a g y büntetés. 36. A l e g f o n t o s a b b e l ő z m é n y : I s t e n k e g y e l m e s ígérete. 36. A z ígéret paradoxiája. A z elégtétel az élő I s t e n szabadító cselekvése. 37. I s t e n h a m i s és i g a z i irgalmassága. 33. A bűnbocsánat e g y e t l e n a l a p j a : az elégtétel eseménye és ténye. 39. 3. fejezet. A m á s o d i k szakasz: Ember nem t u d e l é g t é t e l t adni. ( C u r D e u s h o m o I . k ö n y v , 20—25. fejezet.) 40. A z e m b e r i vallásosság e l é g tételei. 40. I s t e n a z o n b a n o l y a n áldozatot k ö v e t e l elégtételként, a m e l y m i n d e n kötelességünket m e g h a l a d j a . 4 1 . A z e m b e r magabízásának és kegyességében v a l ó bizakodásának széttörése. 4 1 . A z elégtétel második k e l l é k e : n a g y o b b legyen, m i n t a bűn. 42. A bűnek mérhetetlen n a g y -
ísága A z elégtétel személyes cseíekves. 43. A z elégtétel h a r m a d i k k e l l é k e : n a g y o b b l e g y e n mindennél, a m i c s a k I s t e n e n k í v ü l v a n . 44. A z e l é g t é t e l az ördög legyőzése és újjáteremtés. 45. A z e m b e r erőtelensége és tehetetlensége. 45. Kétségbeesés Önmagunk fölött. 46. A két k ö v e t keztetés-sor e r e d m é n y e : N i n c s szabadulás K r i s z t u s o n kívül. 46. A t o v á b b i kérdések felrajzása. 47. 4. fejezet. A h a r m a d i k szakasz: Csak az Isten-ember h a l á l a az e l é g t é t e l . ( C u r D e u s h o m o I I . k ö n y v , 6—17. fejezet.) 48. Ü j összefoglalás és új bevezetés. 48. A t o v á b b i v e z é r l ő k é r d é s : h o g y a n m e n t v é g b e a v á l t ság eseménye? 49. A vizsgálódás határai: a kinyilatkoztatás t i t k a . 49. A kiindulás: A z I s t e n - e m b e r csodája. 50. I s t e n v é g s ő irgalmassága a v á l t s á g szerzője. 5 1 . A z emberrélevés, m i n t a váltságszerzés a l a p j a . 5 1 . A F i ú munkája. A z elveszített I s t e n - k é p újjáteremtése. 52. A z I s t e n e m b e r személyének t i t k a . 52. M i t j e l e n t az, h o g y „ v a l ó s á g o s " I s t e n , „ v a l ó s á g o s " e m b e r ? 54. M i é r t h a l á l á v a l üdvözíti az e m b e r t ? 55. M a g a s z t o s földi élete n e m l e h e t elégtétel. 55. önkéntes halála. 55. ö n f e l áldozásának nagysága. 56. T ú l á r a d ó elégtétel I s t e n dicsőségére. 57. 5. fejezet. A negyedik szakasz: K r i s z t u s h a l á l á n a k g y ü m ö l c s e . ( C u r D e u s h o m o I I . k ö n y v , 16—22. fejezet.) 58. A z értelem ellenvetései. 58 A kereszthalál szükségképpenisége. 59 K r i s z t u s engedelmessége. 59. A n a g y f o r d u l a t . 59. A váltság t e l j e s e n I s t e n n e k cselekvése. 60. K r i s z t u s áldozatának „jutalma". 6 1 . A z elégtétel és érdem v i s z o n y a a váltság m ű v é b e n . 62. K r i s z t u s é r d e m e : a k e g y e l e m n e k a forrása. 63. K r i s z t u s elégtételének a n s e l m u s i értelme. 64. A m o d e r n theológia félreértése. 65. A megváltás gyümölcse. 66. Ü j közösség I s t e n n e l a bűnbocsánat alapján. 67. Ü j élet. 68. K r i s z t u s példájának a n s e l m u s i t a r t a l m a . 68. K r i s z t u s példája, m i n t evangélium. 69. I s t e n üdvösséges t e r v e célba ér. 70. A z evangéliumi bizakodás és a k a t o l i k u s elhivés a C u r D e u s h o m o b a n . 7 1 . A z új élet tartalmának n é h á n y vonása. 72. A váltság e s e m é n y é n e k és közlésének m o z z a n a t a i . 73. A megváltás, m i n t reménység. 74. F e l e l e t a váltságról v a l ó kérdezősködésre. 75. A n s e l m u s b i z o n y í t ó eljárása kideríti, h o g y a h i t e t l e n e k vádjai „értelmetlenek", e l l e n b e n I s t e n cselekvése „értelmesen" m e n t v é g h e z . A n s e l m u s a k i n y i l a t k o z t a tás alapján és a n n a k föltétele a l a t t g o n d o l k o d i k . 75. A filozófiától m e rőben különbözik gondolkodásának kiindulása és v é g e . 76. A z igazság m a g a g y ő z m e g m i n k e t . 76. A C u r D e u s h o m o , m i n t bizonyságtevés. 77. A C u r D e u s h o m o befejezése: I s t e n magasztalása. 77.
II.
RÉSZ.
Anselmus váltságról szóló tanításának megvitatása. A n s e l m u s a legellentétesebb megítélések céltáblája. M i n e k az alapján l e h e t munkásságát tárgyszerűen értelmezni és megítélni? 79. A z új-skolasztikus tudósok filozófiai szempontból f o g l a l k o z n a k v e l e . V i c t o r János filozófiai vizsgálata s o k félreértést eloszlat. 80. F e l v e t i élesen a kérdést: r a c i o n a l i s t a v o l t - e hát A n s e l m u s ? 30. B a r t h K á r o l y k ö n y v e f o r d u l a t o t h o z : tanítását c s a k theológiailag érthetjük m e g . 8 1 . S t o l z A n z e l m bencés szerzetes e g y e t é r t é s e és ellentéte B a r t h - t a l . 82. K e t t ő j ü k vitája t o v á b b i kérdéseket v e t föl. M i l y e n v i s z o n y v a n A n s e l m u s és a s k o l a s z i k a , v a l a m i n t a m o d e r n vallásosság között? 82. A t h e ológia és filozófia viszonyának kérdése j e l e n i k m e g , m i n t v é g s ő k é r dés. 83. 6. fejezet. A t h e o l ó g i a feladata: fides quaerens intellectum. ( A h i v ő m e g i s m e r é s r e törekszik.) 84. A n s e l m u s célkitűzése. A theológia a k e r e s z t y é n h i t n e k a tudománya. 84. I s t e n ajándéka és p a r a n c s a . 85. H o g y a n m e g y v é g b e a h i v ő megismerés? 86. M i teszi lehetővé? 87. A kinyilatkoztatásnak v a n értelme. 88. A z üdvbizonyosság és a h i v ő g o n -
dolkodás. 89. A h i t b e l i megismerés természtete és h e l y e a keresztyén e m b e r életében. 89. A h i t , a hivő megismerés és a „látás". 90. A h i t e l e v e n s é g e és s z a k a d a t l a n tevékenysége. 9 1 . I s t e n bölcsesége és a k i nyilatkoztatás r e n d j e . 9 1 . A hivő m e g i s m e r é s : belátás ebbe a r e n d b e . 92. I s t e n a k a r a t a és a kinyilatkoztatás szükségszerűsége. 93. A z a n s e l m u s i „észszerűség". 94. A kinyilatkoztatás nyomonkövetése és a g o n dolkodás szükségképpenisége. 94. A H i t v a l l á s döntő szerepe. 94. A C u r D e u s h o m o „bizonyításainak" sajátossága. 95. L é n y e g i b e n különbözik m i n d e n más bizonyítástól. 96. A theológiai és a filozófiai gondolkodás különböző föltételei. 96. A z egyház igehirdetése, m i n t gondolkodásának e l ő z m é n y e . 97. A kinyilatkoztatáshoz kötött gondolkodás. 97. A C u r D e u s h o m o A n s e l m u s theológiai munkájának tükrében. 98. A t á r g y m e g s z a b t a gondolkodás. 98. A Szentlélek megvilágosítása. 99. A k e r e s z t y é n gondolkozás, m i n t ajándék. 100. A megismerés „ é r v é n y e s sége". 101. A h i t , a m e l y megismerésre törekszik. 101. A theológiai m u n k a célja és eredménye. 102. M e g ö r v e n d e z t e t i a hivőt. 102. A m e g ismerésre t ö r e k v é s „haszna". 102. H i t b ő l - h i t b e . 103. A z evangéliumi és k a t o l i k u s h i t - f o g a l o m különbsége. 104. A z „analógia f i d e i " s z e m b e n az „ a n a l ó g i a e n t i s " - s z e l . 105. A n s e l m u s theológiai célkitűzésének m é r l e g e lése és bírálata. 106. A theológia feladatának m a i megértése. 106. 7. fejezet. A t h e o l ó g i a m ó d s z e r e : credo u t intelligam. 108. H i s z e k , h o g y m e g i s m e r j e k . 108. A u g u s t i n u s i örökség és új g o n d o l a t o k . 108. A „pusztán é r t e l e m m e l " v a l ó vizsgálódás. 109. Félreértések. 109. A / . ellentmondás c s a k látszólagos. 109. A „sola r a t i o n e " a n s e l m u s i értelme. 110. A h i t munkájnak módszere. 110. Ellentéte a filozófiai okoskodás sal. 111. A „ r a t i o " s o k értelme. 112. A kinyilatkoztatás értelme, i g a z i m e g é r t é s e és az igazságosság r e n d j e , a r a t i o három alapvető t a r t a l m a 112. A z é r t e l e m a h i t szolgálatában. 113. Szabadulás az értelem f e l fuvalkodásától. 113. T a r t h a t a t l a n a r a c i o n a l i z m u s vádja. 114. A h i t b e l i tekintélyek. 114. N e m c s a k t a r t a l m i l a g , h a n e m módszerében sem r a c i o n a l i s t a . 115. A z ígéretekbe fogódzó h i t d o l g a a theológia. 116. V i c t o r János megállapításának módosítása. 116. A n s e l m u s módszerének a l k a l mazása. 116. A M o n o l o g i o n theológiai értelme. 117. A P r o s l o g i o n . 118. E g y i k b e n s i n c s e n I s t e n létének bizonyítása. 119. B a r t h és S t o l z vitája. 119. A n s e l m u s sajátos módszere a C u r D e u s h o m o - b a n . 120. „Krisztus nélkül." 120. A h i t eljárásáról v a n szó. 122. A z igehirdetés a l a p j a és ellenőrzése m e l l e t t d o l g o z i k . 122. „Tapasztalás nélkül." 123. A „ K r i s z t u s n é l k ü l " tételnek v é g s ő értelme. 124. A c r e d o u t i n t e l l i g a m az i g a z i , tárgyszerű rendszeresség szolgálatában. 125. A n s e l m u s „bizonyító e l járása". 125 M i n e k alapján f o r d u l a h i t e t l e n e k h e z és a kételkedőkhöz? 125. M i b e n fáradozik és m i b e n b i z a k o d i k ? 126. A theológiai m u n k a , m i n t igehirdetés. 127. A kinyilatkoztatás szolgálata h i v ő k és h i t e t l e n e k számára. 128. Közösséget vállal a h i t e t l e n e k k e l . 128. A z élő I s t e n kinyilatkoztatása előtt. 129. K ö z v e t e t t bizonyítás. 130. Végeláthatat l a n f e l a d a t . 130. A s z a b a d k e g y e l m ű fölséges Üristen fölmagasztalása. 131. A n s e l m u s módszerének megvitatása. 131. A kinyilatkoztatás, I s t e n igéje. Szentírás és a többi h i t b e l i tekintély tisztázatlan t a r t a l m a és v i s z o n y a . 131. A f ő ütközőpont a p r o t e s t a n t i z m u s és a k a t o l i c i z m u s között. 132. A k a t o l i k u s theológia útja. 132. A „létbeni hasonlóság", m i n t v e z é r l ő e l v . 133. A h i t és az é r t e l e m viszonyának reformátori látása. 134. A k e g y e l e m , h i t és az e g y h á z b i b l i a i , reformátori fölfogása 134. A z igehirdetés döntő és sorsfordító jelentősége. 136. A n s e l m u s állásfoglalása. 136. Különbség A n s e l m u s és A q u i n o i T a m á s között. 137. Számba jöhet-e munkánkban a c r e d o u t i n t e l l i g a m módszere? 133. 8. fejezet. Az I s t e n - k é p f ő v o n á s a : i g a z s á g o s s á g és i r g a l m a s s á g . 139. A C u r D e u s h o m o az élő I s t e n t látja a középpontban. 139. A váltság történeti tény, d e u g y a n a k k o r I s t e n m e g f o g h a t a t l a n titkának m e g n y i latkozása. 139. A z Üristen szent fölsége. 140. Ellentét a természetes e m b e r „ j ó Istenével". 141. A z új-plátói s z e l l e m m e l való h a r c . 141. A n s e l m u s
M páratlan jelentősége i s t e n megismerésének tanításában. 142. I s t e n „tisztessége". 143. A „ r e n d " eszméje, m i n t I s t e n uralmának tükröző dése. 144. I s t e n szolgálata: a „ r e n d j é n v a l ó , h e l y é n v a l ó " élet. 145. A „ t a r t o z i k " t ö b b f é l e jelentésé. 145. A m e g v á l t á s szükségképpenisége. 146. A k a t o l i k u s és a m o d e r n i s t a protestáns theológusok ellentéte A n s e l m u s s a l . 147. I s t e n szabadsága. 148. „ Á t v i t t é r t e l m ű " szükségképpeni ség. 149. A b i b l i a i és a m o d e r n Isten-kép küzdelme. 150. Félelmetes kettősség j e l l e m z i a B i b l i a Isten-képét. 151. Isiten szeretete merőben más, m i n t a k á r a l e g m a g a s z t o s a b b e m b e r i szeretet. 151. I s t e n s z e r e t e tének csodája a megváltás. 152. I s t e n igazságossága. 153. A k e g y e l e m áttöri a r á c i ó rendjét a váltságban. 154. I s t e n istensége. 155. A z é l ő I s t e n m e g f o g h a t a t l a n k e g y e l m e . 155. A kiengesztelődés: I s t e n t i t o k z a tos e g y s é g é n e k megjelenése. 156. I s t e n szentségéről és haragjáról k e veset beszél. 156. A n s e l m u s munkájának értékes vonásai és eredményei. 157. A b i b l i a i Isten-kép hirdetése Anselmusnál és Luthernál. 158. 9. f e j e z e t . M é g n e m g o n d o l t a d m e g a bűnnek súlyát! 159. Bűnössé günk m é l y s é g e i n e k feltárulása. 159. A bűn és a kereszt. 160. A bűn t i t k a . 160. T h e o l ó g i a i értelme. 160. A bűnbeesés végzetes s o r s f o r d u l a t a . 161. P á r t ü t é s és fölségsértés. 162. A bűn rabságában. 162. A k e g y e l e m h a t a l m a a bűn h a t a l m a e l l e n . 163. A z e r e d e t i bűnről szóló tanításban elmélyíti A u g u s t i n u s fölfogását. 163. A k a r a t u n k megromlása. 164. B ű nök és a bűn. 164. A bűn o k o z t a rémületes válság. 165. A z elégtétel: h a r c a bűnös e m b e r h a m i s bizokodása e l l e n . 166. A z Istenről szőtt k é p zelődések széjjelfoszlása. 166. A bűn nagysága. 166. A legcsekélyebb bűn i s v é g t e l e n . 167. A görög g o n d o l a t - v i l á g n a k h a r c a a B i b l i a akaraivilágával. 168. A z a u g u s t i n u s i örökség gátlása. 168. N é m i ketőség A n s e l m u s bizonyságtevésében. 170. A k e g y e l e m r ő l szóló tanítás n e m t e l j e s tisztázása. 170. A z ördög és az I s t e n e l l e n i h a r c . 171. A n s e l m u s n a g y szabású munkája és hézagai. 172. 10. f e j e z e t . K r i s z t u s m ű v e : elégtétele, é r d e m e és példája. 174. K o r szakalkotó tanítása úgy k e l e t k e z i k , h o g y i s m e r t képzeteket egységbe k a p c s o l és új összefüggésbe állít. 174. A z e l é g t é t e l és érdem a bűnbá n a t i g y a k o r l a t b a n . 174. A C u r D e u s h o m o szóhasználatának kérdése. 175. Előfordulása a Bibliában. 175. A kiengesztelődés és elégtétel e v a n g é l i u m i t a r t a l m a . 176. A j u t a l o m b i b l i a i képzete. 176. A megütköztető e v a n g é l i u m h a r c a a j o g i szellemű vallásosság és az érdemek e l l e n . 176. A z elégtétel vallásos értelme. 176. A z é r d e m a vallásosságban. 177. A u g u s t i n u s e l s z i g e t e l t küzdelme. 177. A z elégtételnek és érdemnek sokféle a t a r t a l m a és jelentősége. 178. M i t értett A n s e l m u s r a j t u k ? 17C. A „büntetés v a g y elégtétel" szellemtörténeti e r e d e t e. 178. T h e o l ó g i a i kifejezéssé v á l n a k a C u r D e u s h o m o - b a n : az élő I s t e n cselekvéséről szólnak. 179. A z elégtétel é r t e l m e : az e m b e r m e g s z a b a d u l a kárhozat büntetésétől. 180. A z elégtétel g a z d a g t a r t a l m a . 180. I s t e n kiengesztelő dött a Jézus K r i s z t u s b a n . 181. Történeti tény l e t t . 182. A z elégtétel b i b l i a i t a r t a l m a . 182. A B i b l i a üzenete a kiengesztelődésről. 183. A „satisfactío C h r i s t i " m a g y a r fordítása. 183. A z e l é g t é t e l képe a j o g i életből v a n v é v e . 184. M e l l e t t e a z o n b a n a képek sokaságával próbálja k i f e j e z n i a váltság titkát A n s e l m u s . 185. K r i s z t u s é r d e m e a bűnbocsánat m e g szerzésére m u t a t . 185. K r i s z t u s érdeme a C u r D e u s h o m o - b a n . 186. A z elégtétel és é r d e m új t a r t a l m a t k a p : az é l ő I s t e n k e g y e l m e s c s e l e k v é séről beszélnek. 187. K r i s z t u s é r d e m é n I s t e n k e g y e l m é t érti. 187. T a l á lóbb L u t h e r prédikációja K r i s z t u s g y ő z e l m é r ő l . 188. A megváltás a l a n y i oldalát K r i s z t u s példája j e l z i . 188. I s t e n a k a r a t a K r i s z t u s példája által é r v é n y e s ü l életünkben. 188. A z újszövetségi Krisztus-követés és a görög szellemű Krisztus-utánzás ellentéte. 189. K r i s z t u s példájának követése: I s t e n cselekvése és ajándéka. 189. A z üdvösségről szóló b i b l i a i híradás szöges ellentéte a j o g rendjén alapuló kegyességgel. 190. A z e v a n g é l i u m h a r c a a vallásossággal. 190. A kinyilatkoztatás é r v é nyesítése a C u r D e u s h o m o - b a n . 191. A j o g i s z e l l e m e t lehellő f o g a l m a k
öröksége ellenáll A n s e l m u s u j értelmezésének. 191. Feszültségük kissé elhomályosítja a kinyilatkoztatás titkát. 192. 11. fejezet. A z Isten-ember fölséges személye. 193. A f ő k é r d é s : k i c s o d a Jézus K r i s z t u s ? 193. A z ókori egyház bizonyságtételét f o l y t a t j a A n s e l m u s az I g e e m b e r r é levéséről. 193. I s t e n n e k útja a k e r e s z t i g . 194. I s t e n eljövetelének parodoxiája. 195. „ A z e m b e r , a k i I s t e n . " 195. G y ő z e l e m a z új-plátói s z e l l e m fölött. 196. K r i s z t u s istensége: a váltságot m a g a I s t e n szerzi. 196. Ezért lehetünk b i z o n y o s a k üdvösségünk felől. 197. K r i s z t u s ember-voltának s a r k a l a t o s és döntő kérdése. 197. A z ókori e g y h á z bizonyságtevése. 198. Megváltásunk ára. 199. K r i s z t u s e m b e r - v o l t a I s t e n szeretetének a t i t k a . 199. A n s e l m u s tanításának e l torzulása a skolasztikában. 199. A C u r D e u s h o m o - b a n az e m b e r r é l e t t I g e áldozata az elégtétel. 200. A helyettesítés kérdése. 200. A z o r t h o d o x i a és a m o d e r n vallásosság egymással ellenkező egyoldalúsága. 201. A n s e l m u s n e m d o l g o z t a k i részletesen, d e körvonalozza a h e l y e s m e g értést. 202. K r i s z t u s a m i helyettesünk. 202. A bűnösök k é p v i s e l ő j e . 202. • A C u r D e u s h o m o : csodálatos bizonyságtevés az Üdvözítőről. 203. C s a k a feltámadás híradása halványul e l kissé. 203. A z atyák és r e f o r m á t o r o k tanítása, m i n t A n s e l m u s bizonyságtevésének kiegészítése. 203. 12. fejezet. A n s e l m u s bizonyságtételének s z e r k e z e t e és írásszérüsége. 205. A C u r D e u s h o m o r ö v i d f o g l a l a t j a . 205. A váltság üdvösséges f o r d u l a t a . 206. A váltság t e l j e s e n és kizárólagosan az élő I s t e n n e k a cse lekvése. 206. A m o d e r n theológusok félreértése. 206. A kiengesztelődés történeti eseménye. 207. A u l é n Gusztáv jellemzése. 208. H e i m K á r o l y és A l t h a u s P á l vitája. 208. A z üdvösség történetének e g y r é t e g ű , f i l o zófiai színezetű és kettős, feszültséggel teljes, b i b l i a i látása. A z ördög szerepe. 208. A n s e l m u s teljesítménye, a megváltás történeti, o b j e k t í v j e l l e g é n e k kiemelése. 210. A kiengesztelődés I s t e n m i n d e n munkájá n a k és ajándékának az a l a p j a . 210. L u t h e r Anselmus-megértése. 210 A n s e l m u s tanításának értékelése. 211. Irásszerű v o l t - e A n s e l m u s taní tása? 211. A B i b l i a üzenete k ö v e t k e z m é n y e i n e k megvonásában túl m e g y néha az Írás s z a v a i n . 212. A személyes hitéletben és a theológiai tanumányokban központba állítja a Bibliát. 213. A z Írás m e g é r t é s e az ó- és középkorban. 213. A dogmák r é v é n a ^Szentírás határozza m e g tanítását. 214. L é n y e g b e v á g ó b i b l i a i igazságokat tolmácsol. 214. A k e g y e l e m r ő l szóló tanítást a kiengesztelődéssel alapozza m e g . 214. A reformátorok továbbépítik és e l m é l y í t i k A n s e l m u s mondanivalóját. 215. A n s e l m u s kérdéseit és tanítását az i g e új és elmélyült m e g é r t é s é hez k e l l mérnünk. 215. A z igéhez v e z e t m i n k e t . 216.
III.
\
RÉSZ.
Anselmus tanítása az egyház történetében. 13. fejezet. Anselmus és az ó k o r i e g y h á z i a t y á k b i z o n y s á g t e v é s e . 217. A m o d e r n dogmatörténetírók képének kiigazítása. 217. A z ókori e g y h á z n a g y dogmáira épül A n s e l m u s tanítása. 218. A z I g e e m b e r r é levésé. 219. I r e n a e u s . 219. K r i s z t u s szenvedése és áldozati halála h a r c a sötétség h a t a l m a i v a l és fölöttük k i v í v o t t győzelem. 221. I s t e n e l r e j t e t t g y ő z e l m e . 222. A z atyák bizonyságtételének jellemzése. 223. A halál és az ördög kiemelkedő szerepe. 223. A n s e l m u s szervesen f o l y t a t j a az ókori e g y h á z i tanítást. 225. K r i s z t u s g y ő z e l m e Anselmusnál. 226. A hangsúly eltolódik a halál központi jelentőségéről a bűn hatalmának kiemelésére. 227. 14. fejezet. Anselmus t a n í t á s á n a k sorsa a k ö z é p k o r b a n é s a t r i e n t i zsinat u t á n i r ó m a i katolicizmusban. A n s e l m u s tanításának elterjedése a X I I . században. 229. A z első bíráló: R o s c e l l i n u s . 229. K r i s z t u s e l é g t é t e lének lassú érvényesülése az i r o d a l m i köztudatban. 230. Erős érdeklődés
A n s e l m u s tanítása iránt a X I V . században. 230. Szórványos hatása a s k o l a s z t i k a kialakulásának folyamán. 230. A z első támadó, a m o d e r n v a l lásosság előfutára: Abaélardus. 231. A K r i s z t u s s a l v a l ó életközösség theológusa: C l a i r v a u x - i Bernát. 232. A késő k ö z é p k o r i m i s z t i k u s áramlat K r i s z t u s - k e g y e s s é g e , m i n t a m o d e r n vallásosság változata. 233. K r i s z t u s g y ő z e l m é n e k t u d a t a a népi kegyességben és az egyházi m ű v é s z e t e k b e n . 234. A s k o l a s z t i k a tanítása a v á l t s á g r ó l . 235. A j o g i r e n d é r v é nyesülése A q u i n o i Tamás rendszerében. 237. A vallásos-filozófiai r e n d szer felbomlása a későbbi f e r e n c e s iskolában és a n o m i n a l i s t a m o z g a l o m b a n . 237. A n s e l m u s a k ö n y v n y o m t a t á s és a történeti források kiadása korában. 239. A X V I I . század v é g é n e k erős érdeklődése A n s e l m u s m u n kássága iránt. 239. A c a n t e r b u r y - i érsek írásai m e n n y i r e számottevő tényezők a m a i k a t o l i k u s theológiában? 240. A k e l e t i o r t h o d o x e g y h á z vallástétele K r i s z t u s művéről. 240. A h i v a t a l o s római k a t o l i k u s egyházi tanítás. 2 4 1 . A különböző e g y h á z i közösségek egyetértése és eltérő f e l fogása a k e r e s z t titkáról. 243. 15. f e j e z e t . L u t h e r prédikációja K r i s z t u s r ó l és A n s e l m u s tanítása. 244. L u t h e r Krisztus-hirdetésének eltérő m e g í t é l é s e az e d d i g i kutatások folyamán. 244. A n s e l m u s tanítása jelentős t é n y e z ő a reformátori i g e h i r detésben. 244. K ö z v e t l e n ü l i s m e r i a c a n t e r b u r y - i érsek írásait a r e f o r mátor. 245. A n s e l m u s hatása a f i a t a l L u t h e r fejlődésére: megerősíti a nominalizmustól v a l ó elfordulást. 245. A n s e l m u s hatása azután: a k i engesztelődés központba állítása. 246. L u t h e r a z o n b a n e l m é l y í t i a c a n t e r b u r y - i érsek tanítását: az I s t e n haragjáról szóló híradást és az e v a n g é l i u m titkát erősebben j u t t a t j a szóhoz. 247. A n s e l m u s szándékának k i teljesedése: az evangélium üzenetének h a t a l m a s megszólaltatása. 248. K r i s z t u s e l é g t é t e l e és érdeme L u t h e r tanításában. 249. A váltságról szóló r e f o r m á t o r i tanítás második döntő alkotója: a G y ő z ő Krisztusról szóló hitvallás. 252. L u t h e r e l m é l y í t i az e g y h á z i a t y á k bizonyságtételét i s : t e r e t a d a k e r e s z t eseménye m i n d e n feszültségének, az é r t e l e m m e l v a l ó szöges ellentmondásának. 253. L e g e g y s z e r ű b b összefoglalása a tanítás gazdagságának: K r i s z t u s az Ü r . 254. K r i s z t u s szabadítása és u r a l m a a l e l k i i s m e r e t b e n . 254. N e m c s a k theológiai m ű v e i b e n , h a n e m í r á s m a g y a r á z a t a i b a n , kátéiban, posztilláiban és énekeiben i s ez az új látás j e l e n t k e z i k L u t h e r n é l . 254. A Krisztusról szóló h a g y o m á n y o s tanítás m e g e l e venítése és elmélyítése. 255. K r i s z t u s s z e m é l y é r ő l és m ű v é r ő l szóló tanítás, m i n t a megigazítás hitvallásának a l a p j a 256. A l t h a u s P á l m e g erősíti H a r n a c k T h e o d o s i u s összefoglaló é r t é k e l ő ítéletét. 257. 16. f e j e z e t . A n s e l m u s a reformáció és a protestáns o r t h o d o x i a k o rában. 258. L u t h e r n e k a G y ő z ő Krisztusról szóló vallástétele több n e m zedék s z í v é b e n v i s s z h a n g z i k . Századokon keresztül él a g y ü l e k e z e t i kegyességben. 258. E l e i n t e a f i a t a l M e l a n c h t h o n r é v é n a theológiai t u d o m á n y b a n i s szóhoz j u t . 259. M e l a n c h t h o n , m i n t e r e d e t i , önálló r e f o r m á t o r i egyéniség. 259. A h a r m i n c a s é v e k közepétől, az idősebb M e l a n c h t h o n gondolkodásában elhomályosodik K r i s z t u s g y ő z e l m é n e k hirdetése és a K r i s z t u s e l é g t é t e l é r ő l szóló tanítás v á l i k uralkodóvá. 260. Hasonló f o l y a m a t z a j l i k B r e n z Jánosnak, a n a g y w ü r t t e m b e r g i reformátornak t h e o lógiájában. 2 6 1 . A z evangélikus o r t h o d o x i a ú t t ö r ő j e : Flácius M á t y á s . 261. A z O s i a n d e r - f é l e v i t a is az o r t h o d o x i a kialakulását gyorsítja m e g . 262. Z w i n g l i tanítása Krisztusról. 262. E l m é l y í t i B u t z e r Márton, S t r a s s b u r g reformátora. 263. K á l v i n formálja k i v é g l e g e s e n a Krisztusról szóló református bizonyságtevést. 263. A f i a t a l K á l v i n reformátori v a l l á s t é tele. 263. A református m o z g a l o m h u m a n i s t a t a r t a l m a az e v a n g é l i u m u r a l m a alá kerül. 263. A z idősebb K á l v i n m á r a református o r t h o d o x i a tanrendszerének alapját v e t i m e g . 265. O s i a n d e r n e k K r i s z t u s m ű v é r ő l v a l ó h á r m a s felosztása K á l v i n r é v é n az egész protestáns o r t h o d o x i a k ö z k i n c s e lesz. 265. Eltérő hangsúlyozások: az evangélikusok a főpapi, a reformátusok a prófétai és a k i r á l y i t i s z t e t e m e l i k k i . 266. A z e v a n g é l i k u s hitvallási i r a t o k bizonyságtevése. 266. A reformátusoké. 267. A két e g y h á z közötti testvéri v i t a tárgyilagos kérdései. 267. A protestáns
o r t h o d o x i a váltságról szóló tanítása módosítja Anselmusét. 268. A z o r t h o d o x i a munkájának f o n t o s e r e d m é n y e i és gyöngéi. 270. 17. fejezet. A n s e l m u s a m o d e r n vallásosság korában. 272. A m o d e r n vallásosság első, jelentéktelen történeti érvényesülése: az unitárius vallásos filozófia. 272. Előretörése és beláthatatlan mértékű pusztítása: a felvilágosodás áramlatában. 272. A z első nagyobbszabású kísérletező a felvüágosodás legyőzésében: S c h l e i e r m a c h e r , a r o m a n t i k a i d e a l i z m u sának theológusa. 273. A n s e l m u s a X I X . század ébredési m o z g a l m á b a n és az u r a l o m r a jutó bíráló theológiában. 274. A másik n a g y kísér letező az e g y h á z t ó l i d e g e n s z e l l e m leküzdésében: R i t s c h l A l b e r t , az erkölcsi i d e a l i z m u s theológusa. 275. A m u l t század bibliás theológusain a k t e r m é k e n y í t ő munkája. 276. A K r i s z t u s győzelméről szóló híradás s o r s a a p i e t i z m u s és a l i b e r a l i z m u s korában. 276.
Zárószó. Számadás t á r g y a m választásáról. 278. A z evangélium főüzenete. A m o d e r n vallásossággal v a l ó leszámolás szüksége. 278. M i é r t m e l l ő z t é k A n s e l m u s t ? 279. A n s e l m u s theológia j á v a i v a l ó foglalkozás e g y h á z i m u l t u n k k a l v a l ó k a p c s o l a t o t ápolja. 281. A n s e l m u s „theológiajának" f ö l fedezése B a r t h n a k Anselmusról írt k ö n y v é b e n . 281. A n s e l m u s v á l t s á g r ó l szóló tanításának r e n d s z e r e s theológiai megítélését B r u n n e r D e r M i t t l e r c. k ö n y v e k ö n n y í t i m e g . 282. H e r m a n n R u d o l f e m e l i k i , h o g y a kinyilatkoztatás u r a l k o d i k A n s e l m u s gondolkozásán. 283. A z é l ő I s t e n n e k és az e m b e r n e k b i b l i a i képe. 284. A b i b l i a i híradás a k e r e s z t t i t k á r ó l : a kiengesztelődés csodájáról. 285. A n s e l m u s gyöngéi. 286. A n s e l m u s jelentősége az i g e tükrében. 289. T ö r t é n e t i szemlém theológiai s z e m p o n t j a i . 291. A dogmatörténeti kutatás felülvizsgálása. 293. T a n u l m á n y o m korlátai. 295. M u n k á m szándéka és célkitűzése. 296. Hálaadás. 298. I . függelék. A n s e l m u s m ű v e i . 299. I I . függelék. I r o d a l o m . 301.
