AMICUS CURIAE ÍRÁS A HATÁRÉRTÉKEK KÖRNYEZETVÉDELMI MAGÁNJOGI ÉRVÉNYESÜLÉSÉRİL A BIZTOSÍTÁSI JOG KAPCSÁN Dr. Julesz Máté tudományos kutató, Szeged
BEVEZETİ GONDOLATOK 1. Az Amerikai Egyesült Államokban 1908-ban, a Muller v. Oregon ügyben Louis Brandeis a nık munkában töltött óráinak a közérdek szemszögébıl is káros hatásait mutatta be a bírósághoz benyújtott “levelé”-ben. Kifejtette, hogy a nıi munkavállalók munkaidejét szabályozni kell (208 U.S. 412). Ez az amicus curiae (a bíróság barátja) levél vált megfogalmazójáról elnevezve az ilyen írások névadójává. 1954-ben a Brown v. Board of Edu. of Topeka (347 U.S. 483) ügyben, majd 1973-ban a Roe v. Wade (410 U.S. 113) ügyben vált bejáratott szokássá az ilyen típusú írások tanulmányozása a juris dictió-ban. A közigazgatási határértékek környezetvédelmi magánjogi szempontból releváns szerepérıl a következı sorok tartalmaznak Brandeis amicus curiae “level”-et. Az amicus curiae “level”ek célja a bíróság, a jogalkalmazók döntését megfelelı érveléssel a helyes, vagy legalábbis a helyesnek vélt irányba elvinni. Ezen írások közül Brandeisrıl nevezték el a kifejezetten a jogalkalmazói döntést a társadalmi-gazdasági körülmények változásának feltárásával, az új döntésiérvelési környezet bemutatásával befolyásolni, helyes irányba terelni szándékozó “levelek”-et. (Eredetileg angolul briefnek, azaz “levél”-nek nevezték.) A szándék: rámutatni a jogszabály, ill. esetjog megszületésekor meglévı döntési közeg átalakulásával elıállott új szituációra; arra, hogy az esetjog milyen irányba mozdulhatna el, vagy kellene orientálódnia. Az ilyen “levelek” szerzıi nem annyira a jog, mint inkább a társadalomkutatás mezsgyéjén mozognak írásuk megfogalmazásakor. Céljuk mégis a jog alakítása, transzformálása. A biztosítási jogban hangsúlyosan is érvényesül e problémakör. A gyakorlat és az elmélet itt is elválhat egymástól. A biztosítók teljesítési kötelezettségének beálltakor górcsı alá kerülnek a határérték alatti és feletti károkozások, ill. - mint a késıbbiekben szó lesz róla a határérték hiánya mellett is beálló teljesítési kötelezettségek. Vizsgálni kell, hogy megáll-e - ill. mely országokban áll meg - a de minimis praetor non curat alapelv. Eltérı jogtudósi álláspontok és a jogi szabályozás, valamint a Legfelsıbb Bíróság és az Alkotmánybíróság jogértelmezı tevékenysége fejleszti e kérdéskört; a történelmi gyökerek után a jelen normatív háttéranyaga formálja-fedi a jogalkalmazást. Ökonómiai és jogi érvek mellett az ökológiai aspektus is szerephez jut a biztosítási jogviszonyok gyakorlatában. A magánjog kiemelten szükséges és fontos területei közé tartozik a biztosítási jogviszonyok rendszere.
A
Biztosítási
Szemle
2006.
szeptemberi
számában
napvilágot
látott
elızı
tanulmányomban a környezetvédelmi biztosítás és biztosítékadás terén bekövetkezett fejleményeket
elemeztem, külhoni kitekintéssel. Ez az amicus curiae levél egy jóval kisebb, de ugyanolyan lényeges biztosítási jogi, környezetvédelmi témát igyekszik kifejteni. A cél itt is ugyanaz: a jogalkalmazás fejlesztése, a gyakorlat elemzése; egy szők kérdés, pont tárgyalása. TÖRTÉNELMI TÁVLATOK 2. A huszadik század negyvenes éveiben a germán jogú országokban (pl. Németországban, Ausztriában,
Magyarországon,
de
Lengyelországban
nem)
egy,
a
tizenkilencedik
századi
indusztrializációban gyökerezı, magas szintő objektiváció jelent meg. Jóllehet, az elsı szovjet polgári törvénykönyv is tartalmazott hasonló rendelkezéseket, az ez alóli kivételek sora szubjektívvé tette. Az 1940-es évek rövid szakasza után Európa keletebbre esı része határozottan a szubjektiválódás felé vette az irányt. A mai kor ugyanazon földrajzi területének magánjoga a tizenkilencedik századi iparosodáshoz hasonló motívumok alapján tér ismét a tárgyiasodás útjára. Az aktuális joggyakorlat pedig kellı táptalajul szolgál ehhez. A politikai és elsısorban a gazdasági változások megteremtették a lehetıséget a mentalitásbeli változtatáshoz, és elengedhetetlenné vált a normatív textus módosulása is. Mindez erıs kihatással van a biztosítók tevékenységére. A versenyszférára kihatással bíró objektiváció, ill. az az objektiváció, melyet a versenyszféra is generál, a biztosítók egzisztenciális hátterét befolyásolja talán a leginkább. Nem mindegy, milyen kondíciókkal válnak teljesítésre kötelessé, s az sem közömbös, hogy térülhet meg a befektetett pénz és a biztosító által ténylegesen kifizetett pénzösszeg közti, esetlegesen negatívba átcsúszó különbözet. Itt nem az aktuáriusi számításokról, hanem a jogbiztonság teremtette követelmények érvényesülésének körülményeirıl van szó. Kisebb léptékben mérve: az egyes biztosító szervezetek felelısségének történelmi átalakulásáról. 3.1. Kilényi Géza 1976-ban a Jogtudományi Közlöny lapjain idézi Tinney és Parkers cikkét a Habitat 1970. évi 5-6. számból (Enhancing the quality of the environment: current federal legislation and programs): gyakran állítják, hogy csak egy határérték megállapítására van szükség, súlyos büntetésekkel azokkal szemben, akik ezeket megsértik. Egy totalitárius rendszerben ennek elsıdleges szerepe van a környezetvédelmi szemléletben (ami önmagában véve is szerencsétlen helyzet), de demokratikus, szabad vállalkozásokra épülı (magántulajdonú) társadalomban a határértékek és bírságok rendszere szerencsétlen tévedés (KILÉNYI, p. 291.). 3.2. Bertalan László írja, hogy az új, integrált környezetszemlélet nem jelenti azt, hogy mától kezdve nincs szükség határértékre, csupán azt, hogy a jogszabályokban meghatározott emissziós, imissziós értékekre alapozott szabályozáson túl el kell sajátítanunk egy új szemléletet és annak kidolgozott elveit a gyakorlatba is át kell ültetnünk (BERTALAN, p.168.). HATÁRÉRTÉKEK ÉS MAGÁNJOGI FELELİSSÉG
4.1. Határértéken valójában egy olyan mennyiségi limitet értünk, mely alatt eltérı jogi konzekvencia lép fel, mint a limit felett. Ez a limit tehát egy jogi, ugyanakkor szociológiai kategória is, mely azt hivatott determinálni, hogy az emberi tényezık együtthatása folytán bekövetkezı változások mely mértékben nem vagy csak kevéssé károsak az emberiség egészére. 4.2. Petrik Ferenc Kártérítési jog c. munkájában arra a következtetésre jut, hogy a közigazgatási határérték alatti szennyezés is magánjogi felelısséget indukál (PETRIK, p. 72.). A Legfelsıbb Bíróság döntése értelmében a szennyezési határérték túllépése szennyezést valósít meg, mely implikálja a veszélyeztetés fogalmi elemeit is. Petrik Ferenc megállapítja, hogy a Ptk. szövegébıl az a következtetés is levonható, hogy minden - a legcsekélyebb - szennyezı tevékenységgel okozott kár objektív felelısséget von maga után…a Ptk. nem ismer olyan elvet, hogy csak egy bizonyos mértéket meghaladó kár megtérítése kötelezı: a törvény a teljes kártérítés elve alapján áll. Ha tehát a határértéket el nem érı kár keletkezik, a Ptk. alapján ez is megtérítendı. (PETRIK, p.113.). A környezetvédelmi törvény 4. §-ának j), k) és l) pontja értelmében csak az a környezetszennyezés valósít meg környezeti veszélyeztetést, amelynek hatására a környezetnek vagy valamely elemének olyan mértékő változása, szennyezettsége, illetve valamely eleme igénybevételének olyan mértéke fenyeget, amelynek eredményeképpen annak természetes vagy korábbi állapota (minısége) csak beavatkozással vagy egyáltalán nem állítható helyre, illetıleg amely az élıvilágot kedvezıtlenül érinti. 4.3. A határérték kérdése a civil környezetjogban régi múltra visszatekintı problematika. Megpróbálok ismertetni néhány álláspontot. Szentgyörgyi Rezsı szerint az elıírt határérték alatti károkozás nem veszélyes üzemi, hanem általános deliktuális károkozásnak minısül, és ekként ítélendı meg. Lábady Tamás véleménye szerint a környezetvédelmi jogszabályba vagy hatósági rendelkezésbe ütközı tevékenységgel vagy mulasztással okozott kár veszélyes üzemi megítélés alá esik, tehát lényegében ı is Szentgyörgyi álláspontjára helyezkedik. Eörsi Gyula azt mondja, hogy nem határértékfüggı a kártérítés, mert a polgári törvénykönyvünk értelmében minden nagyságú kárt meg kell téríteni. 4.4. Lenkovics Barnabás véleménye szerint a közigazgatási határérték alatti szennyezés esetén nem a Ptk. 345. §, hanem a Ptk. 339. § alapján kell kiszabni a kártérítést (LENKOVICS, p. 324.). 4.5. Bándi Gyula szerint a polgári jogviszonyok megsértése - például a nyugodt birtoklás jogának sérelme - megvalósulhat a határértéket ugyan el nem érı, de az adott jogviszonyban zavarónak minısülı magatartással is és viszont (BÁNDI, p. 189.).
5. A közjog által megalapozott kártérítés és a magánjogi alapú kártérítés között az a különbség, hogy míg a közigazgatási jog a közigazgatási határérték feletti szennyezés esetében kötelezi a szennyezı tevékenység folytatóját, azt, aki folytatta, vagy aki átvállalta a kármentesítésre, kártérítésre, addig a polgári jogi ügyben ítélkezı bíró a határérték alatti szennyezés esetén is megítélhet ilyen szankciót. 6.1. Asztalos László megfogalmazásában a felelısség jogkövetkezménye ugyan szankciós, de a jogkövetkezményként realizálódó szankció nem mindig felelısségi. … Ebbıl következik, hogy a lehetséges jogkövetkezményként realizálódó szankció lehet objektív feltételő, amelyre a magyar nyelvben nincs külön elnevezés, legfeljebb az, hogy objektív szankció (helytállás, esetleg megtérítés), és lehet szubjektív feltételő, amikor felelısségi szankcióról (kártérítés, kötbér stb.) beszélhetünk (ASZTALOS, p. 294.). 6.2. A Farkas-Gátos-Tarr által szerkesztett kézikönyvben olvassuk, hogy a határérték el nem érése nem képezi akadályát az objektív felelısség alkalmazásának (p.48.). 6.3. A Legfelsıbb Bíróság gyakorlatában a szomszédjogi birtokvédelmi jogesetekben a határérték túllépése minden esetben zavarásnak minısül. 6.4. A BH 2001. 32. számú jogesetben olvashatjuk, hogy a Kvt. szerint önmagában a kibocsátási határértéket meghaladó környezetbe bocsátás környezetkárosítást eredményezhet. E jogeset az ügyészség környezetvédelmi tevékenységérıl szóló 1/2003. (ÜK. 8.) LÜ körlevél III. pontjában is említésre kerül: azokban az esetekben, ahol a jogszabály különbözı határértéket állapít meg, néhány bírósági ítélet a kibocsátási határértéket meghaladó szennyezettségnél még nem tekintette megalapozottnak az eltiltás iránti kérelmet. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 109. § (2) bekezdése értelmében környezeti veszélyeztetés esetén az ügyész (is) jogosult keresetet indítani a tevékenységtıl eltiltás … iránt. A Legf. Bír. Gfv. IV. 32.519/1999 sz. ügyben megállapítást nyert, hogy a környezetvédelmi közigazgatási határérték túllépése önmagában környezetveszélyeztetést realizál. 7.1. A határérték kérdése valójában a szubjektív felelısség megállapítása esetén kerül mérlegelésre, hiszen objektív felelısség a határérték alatti szennyezés esetén is megállapítható. A szubjektív felelısség esetén a határérték alatti szennyezés is kártérítést von maga után, ám ekkor a bíró enyhítheti a kártérítés mértékét arra való tekintettel, hogy közigazgatási szempontból nem bírságolható a környezetszennyezı. Ez egy olyan sui generis helyzetet indukál, melyben a károsult csekély mértékő kártérítéshez juthat, ám a közjog szintjén negligálják a problémát. A magánjog tehát ekkor is szankcionál, a közjog ellenben eltekint a büntetéstıl.
7.2. Mádl Ferenc a kártérítési összeg méltányossági mérséklése kapcsán írja: Annak, aki vagyoni lehetıségeit
többszörösen
meghaladó
kárt
okoz,
egész
életében
kellene
viselnie
ennek
következményeit, az attól való szabadulás minden reménye nélkül (MÁDL, p. 486.). 7.3. A környezetvédelmi törvény 4. § g) pontja értelmében a környezetszennyezés a környezet valamely elemének a kibocsátási határértéket meghaladó terhelése. 7.4. Bakács Tibor szerint a tárgyi felelısségi rendszerekben a felelısségi forma szigorúságát elerıtleníti, ha alkalmazását a jogalkotó feltételekhez köti, például, ha meghatározott szennyezési határérték fölötti emissziónál következik be a kártérítési kötelezettség (BAKÁCS, p. 86.). 7.5. A hatályos környezetvédelmi törvény értelmében a határértéket a miniszter rendeletben, vagy rendeletben meghatározott esetben a környezetvédelmi hatóság határozza meg a környezet, ill. valamely eleme pillanatnyi és célállapotának figyelembevételével és a lehetı leghatékonyabb megoldásra törekedve. A Kvt. továbbá egy nem konkretizált, de méltányos átmeneti idıt ír elı biztosítani a határérték elméleti bevezetése és gyakorlati alkalmazása között (Kvt. 89. §). A már hatályon kívül helyezett 1976. évi II. törvény alkalmazásában káros, illetıleg veszélyes az a szennyezés vagy ártalom, amely a külön jogszabályokban meghatározott határértéket meghaladja (52. § (2) bek.). AZ ELMÉLET GYAKORLATA 8. A határértékek szerepe tehát nemcsak a közigazgatásban releváns, de a környezeti magánjogi perekben is. Fıleg a kártérítési összeg meghatározásakor jelentenek iránymutatást a bíró számára. A határértékek kezdettıl fogva jelen voltak a környezetvédelmi közigazgatásban, ám megítélésük - mint fentebb láttuk - folyton változott. Zoltán Ödön írja: A határérték megállapításának döntıen abból a szempontból van jelentısége, hogy a tevékenység folytatható, arra engedélyt adnak, illetve nem tiltják el, nem szabnak ki bírságot, ha a szennyezés vagy ártalom a határértéket nem haladja meg. A tevékenység folytatására szóló engedély azonban nem jelent engedélyt a harmadik személynek való károkozásra. (ZOLTÁN: Felelısség a környezetet veszélyeztetı…, p. 419.). Zoltán Ödön 1985-ben megjelent könyvében szintén arra a következtetésre jut, hogy a határérték betartása nem jelenti, hogy a károkozó mentesülne a polgári jogi felelısség alól (ZOLTÁN: Kártérítési felelısség…, p. 111.). Pl. a BH 2002. 8. jogesetben bányászati tevékenységgel okozott birtokháborítás kapcsán a bíróság kimondta:- a Ptk. 188. § (1) bek. szerint, ha a birtokost a birtoklásában jogalap nélkül zavarják meg, birtokvédelem illeti meg;- a közigazgatási engedély nem teremti meg ezt a jogalapot.
9. Az EBH 2002. 827. értelmében az ingatlan tulajdonosát - az egész ingatlan vonatkozásában megilletı birtokvédelem joga a közigazgatási hatáskörbe utalt zajvédelmi határérték-megállapítási eljárásban is érvényesül. A mérési pont kijelölése során nemcsak az épületet, hanem a kertet is védendınek kell tekinteni. A kert az épületek közti emberi tartózkodásra, pihenésre szolgáló terület, így a környezetvédelmi hatóságnak annak belsejében, ill. határán is fel lehet állítani mérési pontokat. Erre utal az a jogszabály-szerkesztési megoldás, hogy a hivatkozott szabványok az egyes pontokat egyenrangú francia bekezdésbe rendezték. A Ptk. 98. §-a értelmében a tulajdonost megilleti a birtoklás joga és a birtokvédelem. Felhívásra került még a Ptk. 100. §, valamint a 30/1994. (X. 6.) KTM rend. és a 12/1983. (V. 12.) MT rend. 12. §-a. A BH 2003. 346. jogesetben hasonló megállapításra jut a törvénykezı. Az EBH 2001. 517. jogeset értelmében az a tulajdonos, aki az ingatlanában a szükségtelen zavarás folytán bekövetkezett forgalmiérték-csökkenés megtérítéseként már kártérítést kapott, nem igényelheti a birtokháborítást megvalósító zavarás megszüntetését is, mert a két igény kizárja egymást (Ptk. 100. §, 339. §). Az EBH 2001. 408. értelmében a közérdekbıl végzett útkialakítás - ha az elıírások betartásával és a zavarás szükséges és elkerülhetetlen mértékét nem túllépve történik - nem ad alapot kárfelelısség megállapítására. 10. A briteknél az a bírósági gyakorlat alakult ki, hogy a közigazgatási engedéllyel behatárolt magatartásokat polgári jogilag sem tekintik szomszédjogi zavarásnak; elegendı tehát NagyBritanniában közjogi engedélyt kapni magánjogi károkozáshoz. (Ld: 1979-es Allen v. Gulf Oil Refining eset.) 11. A 42/2006. (X. 5.) AB határozat kimondta, hogy - inter alia - az elektronikus hírközlésrıl szóló 2003. évi C. törvény 96. § (2) bekezdése alkotmányellenes: Az elektronikus hírközlési építményt az ingatlanon úgy kell elhelyezni, hogy az a szomszédos ingatlanok tulajdonosait a jogaik gyakorlásában ne, vagy az adott körülmények által lehetıvé tett legkisebb mértékben zavarja, ebben az esetben a létesítmény elhelyezése és mőködtetése nem minısül a Ptk.-ban meghatározott szükségtelen zavarásnak. A határozat III. 6. pontjában a magyar Alkotmánybíróság megfogalmazta, hogy a hivatkozott szakasz a hírközlési építmény létesítését a lehetı legkisebb mértékőnek tekintett zavarás esetében jogossá minısíti, kizárva a tulajdonjog és a birtoklás háborítására a Ptk.-ban meghatározott szabályok alkalmazását. A lehetı legkisebb mértékő zavarás meghatározásának a szempontjait a támadott jogszabály nem határozza meg, az eljáró szerv szabad mérlegelésétıl függ ennek megállapítása. Ilyen körülmények között a tulajdonkorlátozás nem fogadható el arányosnak és így alkotmányosnak. A hivatkozott szakaszt az AB a határozat közzététele napjával kasszálta.
A francia jogi terminus, a troubles anormaux du voisinage talán pontosabb kifejezés, mint a magyarban a szükségtelen szomszédjogi zavarás kategóriája, hiszen a francia szóhasználat teleologikusan magában foglalja azt, hogy a szomszédjogi zavarás csak akkor bír jogi relevanciával, ha az anormal, azaz rendellenes; eltér a megszokottól. Tehát például a zajszint meghaladja az általános mércével elfogadhatót, in concreto a megszabott határértéket. (A közigazgatási határérték nem minden esetben adott. Ezzel kapcsolatban ld: 73/2006. (XII. 15.) AB h.; infra 12. pont.) A magyar polgári törvénykönyv miniszteri indokolása szerint a szükségtelen zavarás fogalma nem abszolút, hanem relatív, azaz az érdekek összeegyeztetésére, összemérésére van szükség. Kis mértékő zavarás - mint láthatjuk a P. törv. III. 20 646/1970. jogesetben a benzinkút mőködtetése esetén - indokolt lehet.12. A közigazgatási határérték nem minden esetben adott. Ilyenkor a polgári jogilag megfogalmazott zajmérték kizárólag magánjogilag posztulál. A közjogra (pl. csendháborítás) nem lehetne kihatása. Mégis van. Az alábbi számú határozatában a csendháborítás tényállásából kasszálta az Alkotmánybíróság a “megengedettnél nagyobb” kifejezést. A törlés oka az volt, hogy a zajra vonatkozóan a közigazgatási határérték nem minden esetben adott. A 73/2006. (XII. 15.) AB határozat indokolásának III. 2. pontja rámutat, hogy vannak jogilag tiltott, ill. szabályozott zajkeltı magatartások, ahol az okozott zaj tiltott mértéke nincs meghatározva. Így pl. a kereskedelemrıl szóló 2005. évi CLXIV. törvény 6. § (4) bek. lehetıséget ad a települési önkormányzatok képviselı-testületeinek a helyi sajátosságokra figyelemmel az üzletek éjszakai (22 óra ás 6 óra közötti) nyitvatartási rendjének szabályozására, és ezzel zajvédelmi korlátozásokra. A lakásszövetkezetek és a társasházak a házirendjükben megállapíthatnak zajkeltı magatartásokkal szembeni korlátozásokat. A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 26. § (1) bek., valamint a lakásszövetkezetekrıl szóló 2004. évi CXV. törvény 14. § (2) bek. felhatalmazza a lakóközösségeket arra, hogy házirendjükben a lakóépületek sajátosságaihoz képest szabályozzák a lakhatásuk nyugalmát zavaró zajkeltı magatartásokat. KONKLUDÁLÓ ÉSZREVÉTELEK 13.
Ami
a
közigazgatás
szintjén
irreleváns,
a
polgári
jogban
kártérítési,
vagy
egyéb
jogkövetkezményeket vonhat maga után a mellérendeltség princípiuma szerint. Amennyiben a felek között megsérül ennek az egyenlıségre hajló jogviszonynak az aránya, az igazságszolgáltatás fellép(het), és helyreállíthatja a felbillent egyensúlyt, legyen bár mindössze nuance az eltérés.14. A határérték érvényesülésének vizsgálata az elızıeken túl más területeken is megfigyelhetı. A foglalkozás-egészségügyben a munkaadó felelıssége érvényesül az esetleges közigazgatási hatósági intézkedés mellett. Ez önmagában olyan nagy terület, amely külön dolgozat tárgya lehetne (ld: magyar Alkotmány 70/D. § (2) bek.). AZ IDÉZETT MŐVEK JEGYZÉKE
1. Asztalos László: Szankció és felelısség a polgári jogban, in: Felelısség és szankció a jogban, Budapest, KJK, 1980.2. Bakács Tibor: Magyar környezetjog, Springer Verlag, 1992.3. Bándi Gyula: Környezetjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2004.4. Bertalan László: A legjobb elérhetı technika (BAT) kiválasztása mőszaki szempontból, in: A környezetvédelmi szabályozás elmélete és gyakorlata, szerk. Fodor László, Debrecen, 2003.5. Farkas - Gátos - Tarr: A környezetkárosításból eredı igény érvényesítésének bírói gyakorlata, Láng Kiadó, Budapest, 1991.6. Kilényi Géza: Polgári jogi eszközök a környezetvédelem szolgálatában, Jogtudományi Közlöny, 1976., pp. 285-295.7. Lenkovics Barnabás: A környezetszennyezés polgári szankciói, in: Felelısség és szankció a jogban, szerk. Asztalos László, Budapest, Közgazdasági és Jogi könyvkiadó, 1980.8. Mádl Ferenc: A deliktuális felelısség a társadalom és a jog fejlıdésében, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1964.9. Petrik Ferenc: Kártérítési jog. Az élet, testi épség, egészség megsértésével szerzıdésen kívül okozott károk megtérítése, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2002.10. Zoltán Ödön: Felelısség a környezetet veszélyeztetı tevékenységgel okozott kárért, Magyar Jog, 1979. évi 5. szám11. Zoltán Ödön: Kártérítési felelısség a környezet védelmében, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985.
