ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYE K A KIR . MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT ÁLLATTAN 1
SZAKOSZTÁLYÁNAK ÉVNEGYEDES FOLYÓIRAT A
CSIKI ERNŐ KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI
SOÓS LAJOS XXIX . KÖTET .
1—2 FÜZET .
MEGJELENT 1932 . ÉVI MÁRCIUS HÓ 10- ÉN . —000---t
JOURNAL TRIMESTRIEL PUBLIÉ PAR LA SECTION DE ZOOLOGI E DE LA SOCIÉTÉ ROYALE DES SCIENCES NATURELLES DE HONGRIE
SOUS LA DIRECTION D E
M . E . CSIKI RÉDIGÉ PA R
M . L. TOME XXIXe
soós.
FASCICULE 1 & 2e
PARU LE 10 MARS 1932 .
BUDAPEST, 1932 . KIR . MAGYAR
TERMÉSZETTUDOMÁNYI Eszterházy-utca 16.
TÁRSULA T
ÁLLATTA N KÖZLEMÉNYE K A KIR . MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT ÁLLATTAN I SZAKOSZTÁLYÁNAK ÉVNEGYEDES FOLYÓIRAT A
SZERKESZTI
SO6S LAJO S
Huszonkilencedik kötet . 26 szövegábrával . —000
JOURNAL TRIMESTRIEL PUBLIÉ PAR LA SECTION DE ZOOLOGI E DE LA SOCIÉTÉ ROYALE DES SCIENCES NATURELLES DE HONGRI E
REDIGÉ PA R
M.
LsoÖs
Tome vingtneuvième. Avec 26 figures dans le texte .
BUDAPEST, 1932 . KIR . MAGYAR
TERMÉSZETTUDOMA N'YI T À R'S-U L A T Eszterházy-utca 16 .
í5 2 1 . S a r s , Hist . nat . Crust . d ' eau douce de Norvége . (l, Livr. 1867) . 22. S t e m p e 1 1 & Koch, Elemente der Tierphysiologie . Jena, 1923 . 23. Te r P o g h o s s i a n, Beitrge zur Kenntnis der Excretionsorgane de r Isopoden . (Zft ., f. Naturwissenschaften, Halle, Vol . 81, 1909, p . i 50). 24. V e r h o e f f , Uber lsopoden der Balkenhalbinsel, gesaminelt von Herr n Dr . I . B u r e s c h . (Mitteil . Bulgrir Entomol . Ges , Ill . 1926, p . 135 -- 18) . 25. W e b e r, Uber Asellus cavaticus S c h i ö d t e . (Zool_ Anzeiger, II, 1879 , p . 233—238) . 26 . Weber, Anatomisches über Trichonisciden, (Arch . f. mikr. Anat ., XIX , 1881, p. 579—648) . 27. 7 e n k e r , Uber Asellus aquaticus . — (Arch . f, Naturg ., F .,XX, 1854, p . 103-107) . 28. Z i m m e r , Isopoda . (In K ü k e n t h a 1, Handbuch der Zoologie, I11 , 1926 . 27, p . 697—76W .
ADATOK AZ AGGTELEKI BARLANG ARACHNOIDEA-FAUNÁJÁNAK ISMERETÉHEZ . ` Itta dr . Szalay László .
Bevezetés . Az Aggteleki cseppkőbarlang, a „Baradla ” , természeti viszonyainak és faunájának tanulmányozása céljából d r . D u d i c h Endre 1928 októberétől 1929 december végéig rendszeres kutatásokat végzett a barlangban . Ez alatt az idő alatt minden hó napban fölkereste egyszer a barlangot és 2—4 napot töltött benne , kivéve 1929 januLrját, mikor a szokatlanul nagy hótömegek miat t nem tudott Aggtelekre eljutni, Gyüjtései minden alkalommal gazdag anyagot eredményeztek, amelyből az Arachnoideák csoportjába tartozó állatokat nekem volt szíves átengedni földolgozás céljából . Az Aggteleki barlang Magyarország legnagyobb, illetőle g leghosszabb cseppkőbarlangja és 9166 m teljes hosszával a z európai barlangok között a negyedik helyen áll_ A Baradla, amel y a Budapest - Miskolc—putnoki vasútvonalon és a Putnok—aggteleki autóbuszjárattal könnyen megközelíthető, a Gömör —torna i karsztvidéken fekszik ; meglehetősen tipikus karsztvidék ez, ahol a Baradla üregét a barlangkutatók mai nézete szerint a víz old ó és vájó munkája formálta ki . Alaprajza nagyon egyszerű, bonyolult labirintusai nincsenek, elágazása, mellékága is kevés van , mindazonáltal helyenként 15—50—70 m széles és 30—50, sőt 8 7 m magas üregei a barlang belsejét roppant változatossá teszik . Két fő patakja van, az egyik az Achet on, a másik a Styx, eze k a bejárattól 350 m-nyire egyesülnek egymással és miután végi g folynak a 6028 m hosszú főágon, a nagy Bálványoszlop alatt eltünnek ; útközben két csermely vizét veszik föl, az egyik a Törökmecset vize, a másik a Retekág csermelye . Mindezek a vi'
Előadta a szerző az Állattani Szakosztály 1931 november 6-án tartott ülésén .
16 zek időszakosak, vízmennyiségűk a csapadéktól függ, úgyhog y ha kevés a csapadék ; stagnálnak, sőt ki is száradhatnak, ellenben. hóolvadás idején annál bőségesebben megduzzadnak . A barlang falainak és boltozatának anyaga karsztos mész kő ; iregéiben az idők folyamán hatalmas cseppkőképződménye k keletkeztek, alját a patakok hordalékából származó homokos é s kavicsos lerakódások, hatelmas agyagpadok, azonkívül húmusz k . konglomerát és guanó tölti ki . A barlang belsejében a levegő hőmérséklete meglehetősen _ egyenletes, évi középértéke a főágban általában 9'5 C° ; Dudic h által az 1929. év folyamán mért minimuma 4'5 C° volt márciusban, maximuma pedig 11'5 C° szeptemberben ; a mellékágakban ezektől az értékektől csak kevés eltérés mutatkozik . A bejáratok környékén a viszonyok természetesen mások és többé-kevésbbémegegyeznek a külvilág hőmérsékleti viszonyaival . A levegő ionizált és páratartalma majdnem íelítettnek mond ható, amennyiben az 96 100°/o kö . ölt ingadozik és a legtöbbhelyen 98—99 0/0 . Miután számbavehető légáramlás a barlangba n nincsen és a hőmérséklet is aránylag alacsony, a párolgás rend- kívül csekély . Csak futólag említettem meg ezt a néhány adatot a barlang ' természeti viszonyaira vonatkozólag, a minden . részletre kiterjed ő bőséges és pontos adatokat illetőleg Dudich idevonatkozó értekezéseire (9 — 11) és nagy monográfiájára (12) kell utalnom . Mielőtt a Dudich áldal gyüjtött Arachnoideák ismertetésé- re térnék át, röviden meg kell emlékeznünk azokról a zoologusokról is, akik előtte tevékenykedtek a barlangban, természetésen,. mellőzöm az egyéb állatcsoportokat kutató zoologusok eredményeinek számbavételét, csak azokat említem meg, akik az Arachnoideák csoportjára vonatkozólag gyarapították ismereteinket . Zoologiai kutatást a barlangban először Petényi Sala mon János és Frivaldszky Imre végeztek 1841-ben . P e t é n y i-t (20)- főleg a denevérek és a denevérek élősködői ' érdekelték . Ezek közül az élősködők közül két atkát is említ, . még pedig a Pteroptus vespertilionis L. (= Spinturnix vespertilionis L.) és a Haemalastor gracilipes F r n f l d . (Eschatoce phalus gracilipes F r n f l d. = Ixodes [Eschatocephalus] vesper- tilionis C . L. K o c h) nevű fajokat . 1853-ban a két Frivaldszky, Imre és János (13) ' kereste föl a barlangot és többek között két kullancs-fajról i s megemlékszik, az egyik a Haemalastor gracilipes F r n f l d ., a másik az Eschatocephalus gracilipes Ft n f l d ., de, mint tudjuk, . ezek tulajdoképpen egy fajt jelentenek és a Petényi által i s kimutatott Ixodes (Eschatocephalus) vespertilionis-szal azonosak . . S c h m í d l Adolf (22) osztrák kutató, aki 1856 augusztusában járt a barlangban, szintén csak erről az egy kullancsról tesz említést. D r . H o r v á t h Géza az 1864. és 1869 . évek között több szőr is megfordult a barlangban ás beszámólójában (15) két pó–
17 kot említ meg, nevezetesen a Meta Menardi L a t r. és a Porrhomma Rosenhaueri C. L. Koch nevű fajokat. 1922-ben cl r . Bokor Elemé r, a hirtelenül és váratlanul fiatalon elhunyt fáradhatatlan és lelkes barlangkutató, valamint d r. Dudich Endre elhatározták, hogy az Aggteleki barlan g állatvilágát szisztematikusan áttanulmányozzák . A munka meg is indult és 1928-ig 12-szer gyüjtöttek a barlangban ; az összegyűjtött anyag pókjait d r . Kolosváry Gábor dolgozta föl é s idevonatkozó munkájában (18) a következő fajokat sorolja föl : Porrhomma Rosenhaueri C . L. K o c h, Porrhomma errans B L és Linyphia sp . juv ., a Nemastoma chrysomelas (H e r m a n n ) nevű kaszáspókról pedig Roewer meghatározása alapján D u d i c h (8) emlékezik meg . Ha már most összegezzük a régebbi kutatások eredményeit, az Aggteleki barlangból az alábbi pókféle állatok váltak eddi g ismeretessé : Nemastoma chrysomelas (H e r m .) Porrhomma errans B I . Meta Menardi L a t r . Linyphia sp . juv . Porrhomma Rosenhaueri C .L . Koch Spinturnix vespertilionis L . Ixodes (Eschatocephalu) vespertilionis C . L. K o c h . Mindössze tehát ez a 7 faj szerepei az irodalomban 192 8 őszéig, amikor Dudich megkezdte rendszeres kutatásait, amelye k új etappot jelentenek Magyarországon nemcsak az Aggteleki barlang , de általában a barlangi fauna kutatása terén, amennyiben D u d i c h- szakított a régi, tisztára faunisztikai, statisztikus-leíró mód szerrel és modern biologiai alapon kezdte meg működését. Rendszertani rész . Minthogy Dudich majdnem minden esetben pontosan föl jegyezte azt a barlangi biotopot, illetőleg a barlangnak azt a helyét, ahonnét valamely állat előkerült, nevük után ezt a lehetőség szerint közlöm . Ordo Pseudoscorpiones .
1 . Chthonius ietrachelatus P r e y s s 1 e r . Mindössze egy példány került elő közvetlenül az aggtelek i bejáró mögött, a pince előtt, 1929 . VII . 28. Ordo opiliones .
2. OpilIO parietinus (D e G e e r) . Egyetlen nőstény példánya az aggteleki bejáróban volt talál ható, 1929. IX. 28. 3. Nemastoma chrysomelas (H e r m .). D u d i c h szóbeli közlése szerint az egész barlangban mi n denütt gyakori s egész éven át gyüjthető ; miután a faj biztosa n ismeretes, nem is gyüjtötte rendszeresen, hanem csak legyezt e előfordulását ; ez az oka annak, hogy a gyüjtött anyagban aránylag kevés, mindössze 19 kifejlett és 11 fiatal példány volt található .
31
Eddigi ismereteink szerint az atkák közül egyedül csak a T r ä g a r d h szerepelhet, min t troglobiont, mert ezen az atkán, mint azt V i t z t h u m (28) kimutatta, tényleg mutatkoznak alkalmazkodási jelenségek és eddi g csak barlangból ismerjük . Az Aggteleki barlangból ez az atka azonban eddig még nem került elő . Állatföldrajzi szempontból az Aggteleki barlang Arachnoideá i mind nagyon jól beillenek a palearktikus régió faunájába, egyedül a Veigaia Kochi, amelynek elterjedése Szibéria, Novaj a .Zemija, Grönland, Svéd-Lappland, Irország és Svájc területére esik, képviseli a boreal-alpin jelleget _ Annak a részletezését, hogy egyes fajok mely barlangokból voltak eddig ismeretesek, nem tartottam itten föltétlenül szükségesnek, mert az érdeklcdő megtalálja a részletes adatokat a pókokat illetőleg 1 e a n n el (16) és K o l o s v á r y (18) idevonatkozó mu kájában, az utóbbi a magyarországi barlangi pókokró l ad tájékozódást, az atkákra vonatkozólag pedig V i t z t h u m (28 ) nyújt összefoglalást .
Rhagidia lerricola var . longipes
*
*
*
Beiträge zur Kenntnis der Arachnoideenfauna der Aggteleker Höhle . Von D r. L. S z a l a y. Der Verfasser berichtet über die Arachnoideen Fauna de r „Baradla Höhle ” vori Aggtelek . Diese Arachnoideen wurden vo n D r. E . D u d i c h gesammelt von Oktober 1928 bis Dezembe r 1929 ; während dieser Zeit besuchte D u d ich diese Höhle monatlich um die Naturverhältnisse und die Fauna der „Baradla ” zu studieren . Nach kurzem Besprechen der Naturverhältnisse der Höhl e und der Ergebnisse früherer Forschungen gibt der Verfasser da s Verzeichnis der gefundenen Arten nach ihren Fundorten . Es wurden zusammen 32 Gattungen mit 40 Arten ausgebeutet, vo n welchen 21' Acarinen aus der Tierwelt Ungarns noch nicht bekann t waren. In dem faunistischen und ökologischen Teile wurden dies e Höhlentiere in vier Höhlenbewohnergruppen eingeteilt, wobei der Verfasser jene Arten, welche ihr ganzes Dasein in der Höhl e verbringen und ihr Körper dem Höhlenleben entsprechend be sondere Anpassung erfahren hat, T r o g 1 o b i o n t e n ; jene da gegen, welche mit Vorliebe in Höhlen hausen, sich meist dort vermehren, aber keine besondere Anpassung erfuhren und a n entsprechenden Orten auch im Freien gut gedeihen, T r o g l o p h i1 e n ; jene welche die Höhlen, auf Anlockung durch Guano, Detritus, Mycelien, zum Tages- oder Winterschlaf, zur Umwandlring , usw . zeitweise besuchen . A u t o t r o g l o x e n e ; und jene, welche nur als gelegentliche oder zufällige Gäste erscheinen, aber sons t mit der Höhle in gar keinem Zusammenhang sind, T y c h o tr o gloxen nennt .
32 Es wurde unter den aufgeführten Arachnoideen keine einzig e Artgefunden, welche als ausgesprochen Troglobiont bezeichnet wer den könnte, da alle auch ausserhalb von Höhlen, an ihnen entspre chenden Orten zu finden sind . Allein Eugamasus rnagnus var. caver- • nicola ist bisher nur aus Höhlen bekannt, aber auch diese Acarine zeigt nichts von jenen Charakteren, ,welche das Höhlenlebe r auf die speziellen Höhlenbewohner so pregnant aufstempelt un d so ist es leicht möglicht, dass wir auf dieses Tier auch anderswo• stossen werden . Aus zoogeographischen Gesichtspunkten sind die Arachnoideen der Aggteleker Höhle alle gut in die Fauna der palaearktischen Region einzureihen, nur Veigaia Kochi ist ein mehr arktisches Tier . Die Abhandlung erschien in deutscher Sprache in Ann ., Mus . Nat . Hung ., XXVII, 1931 .
Irodalom .
(Literatur).
1 . B e r 1 e s e, A ., Acari, Myriapoda et Scorpiones hucusque in ItaIia reperta . . (Portici et Patavii, 1882—1899) . 2. Berles e, A ., Acari nuovi . 1—IX . (Redia, 1—X, 1903—1914) . 3. B e r l e s e, A ., Acari mirmecofili, (Ibid ., I, 1904, p . 399—474). 4 . Berles e, A ., Monografia del genere Gamasus Latr . (Ibid ., II1, 1906, p . 66—304) . 5 . Bonne t, A ., Biospeologica XXII . Déscription des Gamasides cavernicole s recoltés par A . Viré . (Arch . de Zool . exp . et gén ., ser. 5, v . 8, 1911, p . 381—398) . - 6. Bö s e n b er g, W., Die Spinnen Deutschlands. (Zoologica . 35, 1903. Stuttgart) . 7 . C h y z e r, K . K u t c z y n s k i, L ., Araneae Hüngariae 1—11 . Budapest , 1891—1894-1897 . 8. D u d i c h E ., Faunisztikai jegyzetek . Ill . (Állatt. Közlem ., XXV, 1928, p. 38—45) 9. D u d i c h E ., Az Aggteleki barlang. (Termtud . Közt ., 62, 1930, p . 385— :2 97) . 10. D u d i c h, E ., Die Geschichte und der Stand der biologischen' Erforschun g der Aggteleker Tropfsteinhöhle „Baradler ” in Ungarn . (Mitteil . ü . Höhlen u . Karstforsch . Zeitschr . d . Hauptverb. Deutch . Höhlenforsch ., Jahrg . 1930 . H . 3, p . 2—19). 1 1 . D u d i c h E., A barlangok biologiai kutatásáról . (Állatt. Közlem ., XXVIII , 1931, p. 1—23) . 12 . D u d i c h, E , Die Biologie der Aggteleker Tropfsteinhöhle „Baradla'* i n Ungarn . (Speläologische Monographien, Xlll, 1932) . 13. F r i v a I d s z k y J ., Adatok a magyarhoni barlangok faunájához . (Math . é s Terrntud . Közlem ., 111, 1865, p 27—43) . 14. H a m a n n, O, Europäische Höhlenfauna . Jena, 1896 . 15 . Horváth G ., A tornai hegység téhelyröpä faunája . (A magy . orv• és te r mészetvizsg . XV . nagygyül . muß k ., XV, 1872, p . 219—247) . 16. J e a n n e 1, R., Faune cavernicole de France . (Encycl . Entomologique , 1926, p . 1 334) . 17. Käst n er, A ., Pseudoscorpiones . (Die Tierwelt Mitteleuropas, III . Lief. 1 ., 1928) . 18. K o I o s v á r y, G ., Die Spinnenfauna der ungarischen Höhlen . (Mitteil . Höhlen- u . Karstforsch . Zeitschr . d . Hauptverb . Deutsch . Höhlenforsch . Jahrg . 1928, H . 4, p, 1'09—113) 19 . O u d e m a n s, A . C., Acarologisches aus Maulwurfsnestern (Arch . f. Naturgesch , Jahrg . 79 A, 1913, H 8, p . 108—200 . H . 9, p. 68 — 136, H . 10, p . 1—69) . 20 . Petényi S. J ., Bihar vármegyének Sebes és Fekete Kőrös közti hegyláncolatain tett természettudományi utazás . (Új Magyar Múzeum, IV, 2. 1854, p 427—435) . 21. R o e w e r, C . F ., Die Weberknechte der Erde . Jena, 1923 . 22 . S c h m i d t . A ., Die Baradla-Höhle bei Aggtelek und die Lednice-Eishöhl e bei Szilitze im Gömörer Comitate Ungarns . (Sitz .-Ber . Akad . d . Wiss Wien, XXII, 1856 . Math .-naturw. Classe, p . 597—621 .
33 23. S c h w e i z e r, J . . Beitrag zur Kenntnis der terrestrischen Milbenfauna de r Schweiz . (Verh . d . Naturforsch . Gesellsch. in Basel, XXXIII, 1921-22 . p . 23-112) . 24. S e l 1 n i c k. M . . Oribatei. (Die Tierwelt Mitteleuropas, I1I . Lief. 4, 1928). 25. T h o r, S i g, Beiträge zur Kenntnis der Invertebraten Fauna von Svalbard . (Norges Svalbard — og ishavs — undersökelser, Nr . 27 . 1930, p . 1- 156). 26. T r ä g a r d h, I ., Monographie der arktischen Acariden . (Fauna Arctica, IV , 1904. p . 3-78). 27 . T r ä g a r d h, 1 ., Biospeologica . XXII . Acari (1 st series) . (Arch . d . Zool . exp . et gén ., ser. 5, v . B. 1912, p . 519-620) . 28 . V i t z t h u m, H ., Graf, Die Unterirdische Acarofauna . (Jenaische Zeitschr _ f. Naturw., 62, 1925, p . 125-186) . 29, V i t z t hu m, H ., Acari . (Die Tierwelt Mitteleuropas, III, Lief . 3, 1929).
A TIHANY-KÖRNYÉKI PERITRICHÁK KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ÖKOLOGIAI VISZONYOKRA ' Irta
s . . iie .
J o l á n (Szeged) .
(Készült a tihanyi Magyar Biologiai Kutató Inlézelben ) .
Az 1930 . évi nyári szünetben két hónapot, júniust és júliusi , valamint az augusztus hó utolsó napjait a tihanyi Magyar Biologiai Kutató Intézetben töltöttem G e 1 e i professzornak azzal a megbízásával, hogy a környék Peritricha-faunáját tanulmányozzam . Ez idő alatt végzett kutatásaim eredményeképen találta m 48 fajt, köztük 8 újat és egy új fajváltozatot . Az új fajoknak meg határozott állatok ábráit és leírásait tekintettel intézetün k könyvtárának hiányosságára elküldtük K a h l Alfréd hamburgi protistologusnak, aki azokat felülvizsgálta és mint új fajokat csakugyan megerősítette . Feladatom azonban elsősorban oda irányult, hogy az ot t előforduló fajokat biologiai szempontokból tanulmányozzam é s esetleges variabilitásukat megállapítsam . Az anyagot a termőhely ről hazahozva, legkésőbb másnap megvizsgáltam, hogy az állatokat természetes életviszonyaik között figyelhessem, és hog y előfordulásuk gyakoriságát eredeti állapotban megállapíthassam . Mert akváriumban tartva ; egyes oxigénkedvelő fajok hamarosa n eltünnek, míg mások, kedvező viszonyok közé jutva, erőse n megszaporodnak és a gyakoriság szempontjából megtéveszt ő adatokat szolgáltatnak . Jelen soraimban nem térhetek rá az egyes fajok, valamin t megfigyelt életkörülményeik megbeszélésére, csak nagy vonásokban szeretném a különböző biotopokat élettereket és az ottani viszonyok hatását a bennük kifejlődő Peritricha-faunára ismertetni . Vizsgálataim színhelyei voltak : a Balaton, a tihanyi Belső tó, a környék egyes patakjai és a Kővágóörs melletti ú . n. Mo-1 Előadta a szerző az Állattani Szakosztály 320•ik ülésén 1931 április hó 17-én .
