Alapszintű veszély felismerési és újraélesztési jegyzet 2009 Írta és szerkesztette: Szedlák Péter, Kováts Norbert és Jamrik Péter Minden jog fenntartva
Zánka, 2009
1 BEVEZETÉS A vízpart és a víz mindig magukban foglalták és foglalják a balesetek kialakulásának kockázatát. Ez egyrészt azért van, mert a mindennapi rohanó életünket, a külvilágból érkező ingerek sokasága között éljük, tehát amikor pihenési céllal a vízpartra érünk, egy sokkal ingerszegényebb környezetbe kerülve, figyelmünk eltompul és nehezebben vesszük észre a ránk leselkedő veszélyeket. Másrészt viszont az emberek alapvetően felelőtlenek, az: „Ez velem úgysem fordulhat elő” – elvet követik, épp ezért sokszor későn, vagy egyáltalán nem észlelik a veszélyt, már csak akkor, amikor az kialakult. Sok életveszélyes baleset elkerülhető lenne baleset megelőzéssel és az önmentésre, illetve társmentésre vonatkozó ismeretek elsajátításával. Kiemelkedően fontos, hogy a víz közelében tevékenykedő strandi dolgozók alapvető tudással rendelkezzenek a veszélyekről, saját korlátaikról és az elsősegélynyújtás – újraélesztés témaköreiről, mivel ők tartoznak az „első védelmi vonalba”, tehát ha ők, mint ott lévők korán és hatékonyan tudnak közbelépni egy baleset kialakulásakor, akkor a bajbajutottnak sokkal nagyobb esélye lehet egy pozitív végkimenetelre. Szükség esetén, másokon segíteni nem csak erkölcsi, de fizikai kötelességünk is, ami legtöbbször egyszerű eszközökkel megvalósítható. Sokszor előfordul azonban, hogy valaki úgy próbál meg segíteni, hogy nem rendelkezik a szükséges ismeretekkel és ezért önmagát is veszélyhelyzetbe sodorja. Az elsősegély és a segélynyújtás szárazföldön kis odafigyeléssel és gyakorlással könnyen megtanulhatók. Az úszva mentés elsajátításához azonban alaposabb kiképzés és rengetek gyakorlás szükséges, éppen ezért minden strandi dolgozót óva intünk a mentés ezen ágától. Ha bármikor veszélyhelyzetet észlelünk, legfontosabb feladatunk az információ továbbítása a mentéssel foglalkozó szervezetek vagy személyek felé, közvetlenül csak akkor nyújtsunk segítséget, ha ezt valamilyen eszköz segítségével tudjuk megtenni úgy, hogy az számunkra és a bajbajutott számára is biztonságos. A segítségnyújtó fizikai és technikai felkészültségének is megfelelőnek kell lennie, máskülönben ő is könnyen bajba kerülhet. Ezen túl az elméleti és mentális felkészültség nagyban növeli a cselekedetek hatékonyságát. Aki a felkészülést nem veszi komolyan, nagy valószínűséggel nem is tudja a rá váró feladatokat sikeresen végrehajtani. A hatékonyságot a gyors döntéssel, és magabiztos viselkedéssel lehet még jobban növelni.
2 MEGELŐZÉS Mindennemű probléma megoldásának a legelemibb módja, ha nem engedjük, hogy előforduljon. A legjobb és egyben a legegyszerűbb mentés a megelőzés, hiszen ha a veszélyhelyzetek már a közvetlen beavatkozásig jutnak, soha nem egyértelmű a végkifejlet. A legtöbb baleset elkerülhető lenne akkor, ha tisztában lennénk a lehetséges veszélyekkel, illetve azok kialakulásával. Mentés során komoly időmegtakarítást jelenthet, ha a segítségnyújtó mindezekkel tisztában van, mert maga is találkozhat ezekkel a veszélyekkel, amelyeket fel kell tudni ismerni, és meg kell tudni oldani. A segítségnyújtó talán egyik legfontosabb feladata, megelőzni a veszélyhelyzetet, még jóval annak kialakulása előtt.
3 A VÍZEK VESZÉLYEI A vizek veszélyeinél figyelemmel kell lenni azok jellegzetességeire. Máshogy viselkedünk, más veszélyekre számíthatunk nyílt állóvízben, folyóvízben, és tenger esetén.
3.1
Akadályok: Veszélyforrásként jelentkezhetnek a víz felületén nem látható akadályok: hínárok, fatuskók, kidőlt fák, drótkötelek, egyéb bedobált szemét, vihar által felborított és más helyre sodort, vagy lebontott stég maradványai, horgászok, illetve halászok által kihelyezett hálók, horgászállások (bennhagyott karók).
3.2
Ismeretlen vizek: Az ismeretlen vizet mindig veszélyesnek kell tekintenünk, s mint ilyenbe sose ugorjunk, mert nem tudhatjuk, milyen veszélyek leselkedhetnek ránk a víz alatt. Ereszkedjünk a vízbe, vagy ha már muszáj ugranunk (pl. híd esetén), akkor próbáljuk csökkenteni az ugrási magasságot (a híd legalacsonyabb pontjáról ugrunk), illetve olyan ugrási technikát válasszunk, amivel a fő életfunkciókat ellátó testrészeket (artériák, alhasi-, altáji testrészek) megóvjuk. Ilyen ugrástípus pl. a bombaugrás.
3.3
Nem kiépített megközelítésű vizek: Magukban rejtik a megközelítésükkor előforduló baleseteket is, mint pl. a magas part leomlását, meredek parton való megcsúszást, a parti fűtől, homoktól nem látható szemétbe való belelépést (üvegcserép, fémdarabok). Az ilyen területeken tilos a fürdés! Ha ezt mégsem vennénk figyelembe, ne fürödjünk egyedül.
3.4
Eső, zápor: Esős időben ne fürödjünk. A csapadék és a víz hőmérsékletének különbségéből, illetve az esőcseppek felcsapódásából adódóan pára képződik a víz feletti 30-40 cm-es rétegben (80-90%-os a levegő relatív páratartalma), melyet köznapi nevén vízporzásnak hívunk. A kevés oxigén miatt a vízben fürdőzőnél légszomj alakulhat ki. Ha ennek ellenére mégis bemegyünk a vízbe, csak rövid időre tegyük, lehetőleg csoportosan ússzunk, maradjunk mindvégig a part közelében és próbáljuk meg fejünket minél magasabbra kitartani a vízből és onnan levegőt venni. Megoldás: gumilabda, pipa, esetleg csónak segítségével magasabbra emelkedhetünk. Esetleg a szél erejét, vagy a természeti adottságokat kihasználva igyekezzünk a part irányába.
3.5
Zivataros idő, villámcsapás veszélye: Vízbe ritkán csap a villám, de a part menti fákat megtalálva a vízbe döntheti azokat, így veszélybe kerülhetünk. Éppen ezért, villámláskor minél hamarabb hagyjuk el a vízpartot.
3.6
Áramlások: Állóvízben különböző áramlások lehetnek, melyek az úszástudásukban nem biztos embereknél okozhatnak problémákat. Létrejöhetnek a széljárás következtében, folyóvizek becsatlakozásánál, hőmérséklet különbségekből adódóan, műtárgyak környezetében, és kikötők közelében.
3.7
Kikötői fürdőzés: A fürdőzés itt törvényileg tilos (6/1995. (III.22.) BM rendelet, 7. §)! A sűrű víziforgalom és a kis manőverezési hely miatt, illetve azért, mert az adott vízi jármű vezetője nem minden területet lát be („holt tér”). A holt tér nagysága egyenesen arányos a hajó nagyságával, vagyis a hajó minél nagyobb, annál nagyobb a be nem látható vízfelület. Ha egy úszó holttérbe kerül, a legkönnyebben oldalirányban lehet kiúszni onnan, mivel hosszirányban vagy a vízijárműhöz csak még közelebb kerül, vagy pedig a mozgó holttér-sávban marad. Figyelem: A kis hajóknál is létezik ez a jelenség!
3.8
Viharjelzés: A Balatonon és a Velencei-tavon minden év április 1-től október 31-ig viharjelző szolgálat üzemel. Mindkét tó körül viharjelző berendezések vannak elhelyezve (Balatonon: 26, Velencei tavon: 2), melyek sárga villogó fénnyel előrejelzik a közeledő időjárási jelenségeket. Az I. fokú viharjelzést percenként 45-ször felvillanó sárga fényjelzés jelenti. Ilyenkor az északi parttól maximum 500 méteres, a déli parttól maximum 1000 méteres távolságban lehet fürdőzni. Ilyenkor alacsonyabb 30-40 km/h széllökésekre kell számítani. A II. viharjelzés esetén percenként 90-szer felvillanó sárga fény esetén fürödni tilos. Másodfok esetén 60 km/h óránál erősebb, sokszor viharos szélre kell számítanunk, éppen ezért, mivel ilyenkor a megelőzés a legfontosabb, a Vízirendészet, a Vízimentők és minden mentéssel foglalkozó szervezet vízre száll és mentőhajóikkal figyelmeztetik a vízen tartózkodókat a közelgő veszélyről. A közelmúltban elindult egy kezdeményezés, melynek lényege, hogy extrém viharoknál, ez a megelőzési tevékenység törvényileg is szabályozva legyen, várhatóan ez lesz a III. fokú viharjelzés.
4 A VIZIBALESETEK OKAI A balesetek általában emberi gondatlanságból, hibákból adódnak (az esetek 90-95%ában). A segítségnyújtó feladata, hogy az emberi mulasztásokra odafigyelve, a veszély felismerését követően segítsen a rászorulókon. Mindezt nyugodt hangsúllyal, de határozott fellépéssel kell megtennie. A segítségnyújtó mondhatja, de nem tilthatja meg a fürdőzést; kérhet, de nem kötelezhet senkit semmire!
4.1
Felfújható gumicsónak, matrac: Mindenképpen fokozott figyelmet követelnek! Leggyakrabban gyerekek használják ezeket, akiknek a veszélyérzete sokkal kisebb, ezért könnyebben bajba juthatnak. A tartós napozás következtében felhevül az emberi test, és ha ekkor bármilyen okból a vízbe kerül, a hirtelen hőmérsékletváltozás hatására szívizomgörcsöt kaphat. A szél,
illetve a hullámzás az ilyen fürdőeszközt könnyen elsodorhatja a parttól, mivel súlya csekély, s ha egy nem gyakorlott úszó megpróbál utána úszni, akkor lehet, hogy már eltávolodva a parttól fárad el és ezért kerül veszélybe. A napfény hatására a vékony műanyag megolvadhat, későbbiekben kilyukadhat. Ezért ilyen jellegű vízi alkalmatosságokon a mentőmellény használata úszni nem tudók számára ajánlott! 4.2
Vitorlás borulás: Bármilyen hajó felborulásakor az első és legfontosabb dolog meggyőződni arról, hogy mindenki, aki a hajón volt, a vízfelszín felett tartózkodik-e. Elhagyni a felborult hajót csak akkor kell, ha az süllyed, ha nem, akkor abba kapaszkodva fenn lehet maradni. Fontos egy ilyen helyzetben, hogy meg kell akadályozni a pánik kialakulását, mert az, kezelhetetlenné teszi a kialakult problémát. Ez után lehet a mentést megszervezni vagy segítséget hívni.
4.3
Szörf: Használatához megfelelő fizikai felkészültség szükséges. Ellenkező esetben az illető elfáradhat, és nem lesz energiája kijönni a partra. A Hajózási Szabályzat értelmében szörföt nem lehet fürdőterületen használni, ennek betartatása nagyon fontos, hiszen a nagysebességgel közlekedő szörf, egy véletlen manőverezési hiba miatt, emberek közé kerülve akár végzetes is lehet. Fontos még a kihűlés veszélye is, mely melegben is fennállhat, hiszen a hőmérsékletkülönbségből adódóan a test folyamatosan adja le a hőt a vízbe.
4.4
Jég veszélyei:
Jégtípusok: Kétfajta jégtípust különböztetünk meg. Az egyik a fagyásban (hízásban) lévő jég, amelyre rálépve helyi beszakadás a jellemző (mindenhol egyformán törik) olvadásban lévő jég, amely táblásan törik. Ez komoly veszélyforrást jelenthet, hiszen a megbillenő jégtábla alá esve, az a bajbajutott feje felett azonnal visszazáródik. Innen a jég tömege miatt egyedül kijönni szinte lehetetlen. A vastagsági adatokat mindig hízásban lévő jég esetére adják meg.
4 cm
alkalmas egy embert megtartani
8 cm
embercsoportot is elbír
12 cm
kiválóan alkalmas a biztonságos sportolásra korcsolyával felszerelt tárgyak használatával (korcsolya, fakutya, jégvitorlás)
16 cm
akár egy személygépkocsit is elbír
16 cm felett
tulajdonképpen bármit elbír
4.5
Önmentési viselkedés beszakadás esetén: A legfontosabb, hogy a jeges vízbe kerülve, minél kevesebbet mozogjunk és ne merüljünk víz alá, mert a léktől eltávolodva már nem lehet megtalálni a visszautat! Kb. 5 méterig még a kifújt levegő, buborék formában a lék felé tart, azonban ennél nagyobb távolság esetében már lehetetlen visszatalálni a lékhez. Beszakadás esetén próbáljunk meg úgy kimászni a vízből, hogy minél nagyobb felületen csúszva érintkezzünk a jéggel, miközben a lábunkat feszítsük a lék távolabbi oldalának. Ha ez nem vezetne eredményre, mert a jég folyamatosan betörik, akkor a könyökünkre támaszkodva, magunk előtt törve a jeget haladjunk a part felé, ahol aztán a kisebb vízből már könnyebben kijuthatunk.
4.6
Társmentés beszakadás esetén: Ha valaki más szakad be, akkor egy nagy felületű tárgy és/vagy kötél segítségével juthatunk eredményre. Létezik jégről mentési felszerelés is: szárazruha, kétéltű járművek, illetve mentőtutaj, stb. (lásd: III.2.1.) Az emberi leleményesség az eszközök hiányát sokszor pótolhatja, tehát minden olyan tárgy jól használható, amivel vagy nagy távolságot lehet tartani a bajbajutottal vagy az adott súly, minél nagyobb felületen oszlik el. Ha egyik sem lehetséges, akkor háton vagy hason csúszva úgy kell a bajbajutottat megközelíteni, hogy a lábunkat nyújtsuk felé, így ha a csökkent felületi feszültség miatt mi is beszakadnánk, akkor még mindig csak az alsótest kerül a jeges vízbe. A vízből kikerülve a bajbajutottról el kell távolítani a vizes ruhát és törölközés után, száraz ruhába öltöztetve őt meleg helyre kell kísérni, majd olyan meleg italt itatni vele, mely lehetőleg szénsavmentes, de semmiképpen nem tartalmaz alkoholt vagy koffeint. Ha valaki több mint 1-2 percet tartózkodik a jeges vízben, akkor a kihűlés veszélye miatt mindenképpen mentőt kell hívni.
5 ALAPVETŐ MAGATARTÁSI SZABÁLYOK FÜRDŐZÉS KÖZBEN Az alábbiakban felsorolt szabályok nem csak a fürdőzőkre, hanem nagy része ránk, segítségnyújtókra is ugyan úgy vonatkoznak, tehát tartsuk és tartassuk be ezeket! Hűtsd le magad, mielőtt bemész a vízbe, és azonnal gyere ki onnan, ha fázol! Ha valaki nem tud úszni, csak addig menjen befelé, míg mellig nem ér a víz! Felhevült testtel sosem ugrunk vízbe! Még a segítségnyújtó sem!!! Mielőtt bemennél a vízbe, mindig vizezd be magad (elsősorban a tarkó és a szív tájékán)! Étkezés után min. 1, de inkább 2 óráig ne menj vízbe! Alkoholos, gyógyszeres illetve kábítószeres befolyásoltság alatt tilos fürdeni, hiszen az első dolog ami ilyenkor megváltozik, az az ember ítélőképessége! Ismeretlen vízbe soha ne ugorjunk (lásd: „A vizek veszélyei” részben leírtakat)! Így a mentő testi épsége nem kerül veszélybe. Ismert vizekbe is csak akkor szabad, ha az megfelelő mélységű, veszélymentes; strandok esetén pedig az arra kijelölt helyről. (A strandi mentés a strand bejárásával kezdődik! A strandot, illetve a lépcsőket napi rendszerességgel átvizsgáljuk - esetleges sérülések észlelése -, megtisztítjuk a szennyeződésektől, vagyis karbantartjuk.) Ismeretlen víz esetén szentelj külön figyelmet, a felszín alatt előforduló tárgyakra!
Kerüld el az iszapos, vízinövényekkel benőtt (pl. hínár) vizeket. Ilyen esetben őrizd meg nyugalmad, feküdj fel háttal a víz felszínére, és apró mozdulatokkal hagyd el ezt a területet! Vihar esetén a fürdőzés életveszélyes (lásd: „A vizek veszélyei” részben leírtakat)! Veszélyes vízijátékok: gumimatrac, felfújható gumiállatok, gumicsónak... A fürdésre és úszásra nem alkalmas, illetve nem kijelölt helyeken tilos a fürdés, tehát ezeket a területeket el kell kerülni (pl.: hajózási útvonal, sarkantyúk, zsilipek, gátak, vízlépcsők, hídpillérek)! Nyílt vizekben ne becsüld túl erődet és tudásodat, különös tekintettel a folyóvizekre! Ügyelj a többi fürdőzőre, főleg a gyerekekre! Vízbe ne szemetelj, óvd környezeted! Fürdés után törölközz meg, és vedd le a vizes fürdőruhát! Kerüld el az intenzív napozást! Soha ne kiabálj segítségért, ha nem vagy igazán veszélyben. Azonban segíts másokon, ha bajban vannak!
6 ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS VIZEN ÉS VÍZPARTON Egészségügyi szempontból elsősegélynyújtás mindaz a tevékenység, mellyel - a végleges ellátást megelőzően - az egészségében hirtelen károsodott személy élete megmenthető, állapotának romlása megelőzhető, panasza (fájdalma) csökkenthető. Mivel strandi dolgozóként nem feltétlenül rendelkezünk a megfelelő képzettséggel és gyakorlattal ahhoz, hogy elsősegélynyújtási tevékenységet tudjunk folytatni, ezért legfontosabb feladatunk az, hogy egy esetleges baleset bekövetkeztekor, minél hamarabb, az alábbi feladatokat hajtsuk végre.
Feladatok: veszélyhelyzet felismerése, további balesetek megelőzése gyors tájékozódás (érintettek száma, súlyossága, környezetfelmérése) szükséges információk továbbítása (Vízimentő központ, Mentők, Vízirendészet számára: hol, mikor történt, sérültek száma, súlyossága, bejelentő adatai) pánikreakció kivédése (határozott fellépés, feladatok kiosztása alkalmas személyeknek) a beteg mellett maradni, amíg a magasabb szintű segítség meg nem érkezik és folyamatosan figyelni az állapotát A sürgősségi ellátás jellegzetességei:
váratlan, hirtelen kezdet közvetlen életveszély magas időfaktor (a beteg sürgős ellátást igényel).
Ilyen egészségkárosodás létrejöhet sebészeti és belgyógyászati baleset (pl.: fulladás) következtében, továbbá gyorsan kialakuló súlyos betegségek, illetve régebbi betegségek
súlyosbodása miatt. Az elsősegélynyújtás (általában) a baleset helyszínén, vagy annak közelében, közvetlenül a baleset után végrehajtható tevékenységek sorozata, amely szervesen illeszkedik a későbbi szakszerű, végleges ellátás rendszerébe.
6.1
Az elsősegélynyújtás alapszabályai
Az a tény, hogy nincs két egyforma baleset azt is jelenti, hogy minden helyzetben nem lehet szabályokat előírni. Nagy szerepe van a jó helyzetfelismerő képességnek, logikus gondolkodásnak. Teendőinket késedelem nélkül, de nem kapkodva a sürgősségnek megfelelően, esetleg célszerű kompromisszumokkal végezzük. Mindenkor szeretettel és emberséggel közeledjünk a bajbajutotthoz. Határozottan, gyorsan, ha kell erélyesen (de soha nem gorombán) intézkedjünk. Céltudatosan tájékozódjunk a helyszínen arról, hogy mi történt, hol történt a baleset, hány sérült, beteg van, milyen súlyos a beteg (betegek) állapota, milyen további segítségre van szükség, és milyen hírközlő lehetőségünk van. Udvariasan távolítsunk el minden felesleges személyt, a szakképzett segítséget pedig vegyük igénybe. A beteget célszerűen helyezzük el. Általában a sápadt, szédülő, ájult beteget laposan, esetleg felpolcolt alsó végtagokkal fektessük, az eszméletlen beteget az oldalára fordítva (stabil oldalfekvés). A nehezen légző, fulladó beteget, különösen, ha ajkai lilák, mindig feltámasztva, félülő, vagy ülő helyzetben tartjuk. A beteg szoros ruházatát lazítsuk meg, de csak a szükséges mértékben vetkőztessük. Mindig az ép oldalon kezdjük a vetkőztetést, ha múlhatatlanul szükséges, a ruhát a varrás mentén vágjuk le. Figyeljük meg, és ha lehet, kérdezzük ki a beteget, ha mód és idő van rá a környezettől is szerezzünk be információkat. Tájékozódás után (közben, vagy akár azt jórészt megelőzve) haladéktalanul intézkedjünk a beteg további sorsáról, azaz hívjunk orvost, vagy mentőt.
6.2
Újraélesztés
A keringés és a légzés eszközök nélküli, befúvásos lélegeztetéssel, illetve külső mellkaskompressziókkal (nemzetközi nevén CPR) való pótlásának célja a megfelelő légzés és keringés biztosítása, amíg a háttérben álló folyamat(ok) kezeléséhez szükséges eszközök elérhetőkké válnak. Ha a vizsgálatkor azt észleljük, hogy nincs légzés (és nem észlelünk élettel össze nem egyeztethető sérüléseket), akkor feltételezzük, hogy a sérült a klinikai halál állapotában van. Ez kb. 4-5 percig tartó állapot, és jellemző rá a visszafordíthatóság, azaz célszerű beavatkozásokkal próbálkozni, a beteget visszahozni az életbe. Erre irányuló tevékenység az újraélesztés. A hirtelen szívmegállás a vezető halálok Európában, évi 700.000 ember halálát okozva. A következő felsorolásban az újraélesztés általános jellemzőit olvashatjuk:
A veszélyhelyzet korai felismerése és a segélykérés nagyban növeli a túlélés esélyét. A korai és megfelelő segítséggel a szívleállás elkerülhető.
6.3
6.4
A korai, nem hivatásos segítségnyújtó által végzett CPR, kétszeresére, háromszorosára növeli a túlélés esélyét. Korai defibrilláció: CPR és defibrilláció a kollapszus utáni 3-5 percen belül 49-75%-os túlélési rátát jelent. Minden percnyi késlekedés 10-15%-al csökkenti ezt a rátát. A legtöbb esetben a segélykérő hívástól több mint 8 perc telik el a szakszerű segítség megérkezéséig. Ez alatt az idő alatt a bajbajutott túlélése nagymértékben függ a helyszínen tartózkodók viselkedésétől. Klinikai halál tünetei Eszméletlenség Légzés, keringés hiánya Tág, fénymerev pupillák (szemhéjat felhúzva beeső fény hatására nem szűkül össze) Tónustalan végtagok Livid (ólomszürke), márványozott bőr (kivéve másodlagos fulladásnál, ahol fehér). Biológiai halál tünetei A klinikai halál tünetei és még: Hullamerevség Hullafoltok Bomlás Élettel össze nem egyeztethető jelek (pl.: fej elvált a törzstől, stb.)
Újraélesztést csak abban az esetben nem kezdünk el, ha a biológiai halál tünetei észlelhetőek. A következőkben a diagnosztikát és a beavatkozásokat együttesen, az algoritmus lépéseinek megfelelően ismertetjük.
6.5
Felnőtt BLS sorrend
Eszmélet vizsgálat
HA igen
További kérdések
Válaszol a megszólításra? Nincs válasz
„Nem reagál !”
Légút felszabadítása Fej hátraszegése, áll tartása tttaalátámasztása Légzés vizsgálat 10mp
HA van
Látom, hallom, érzem
Mentőhívás majd Stabil oldalfektetés esetleg O2-adás
Nincs légzés
„Nem lélegzik !”
Megfigyelés
Percenként kontroll
Mentőhívás!
CPR
kéz nyomáspontra helyezése kompressziós (munka) fr.: ~100/min 4–5 cm mélyen kompresszió:relaxáció = 1:1
30 kompresszió után 2 befúvásos lélegeztetés
AZ ALAPSZINTŰ ÚJRAÉLESZTÉS ALGORITMUSA
Percenként kontroll
1. Bizonyosodjon meg hogy a bajbajutott és a többi jelenlévő ember biztonságáról. 2. Ellenőrizze a reakcióit. (1. ábra). Rázza meg a vállát gyengéden, és hangosan kérdezze meg: Jól érzi magát?
1. ábra 3. Eszmélet vizsgálat eredményei o
o
Ha válaszol Hagyja abban a pozícióban, ahogy rátalált, és hárítsa el a további veszélyeket. Próbálja meg kideríteni, hogy mi a baj, milyen sérülései lehetnek és hívjon segítséget. Rendszeresen ellenőrizze az állapotát. Ha nem válaszol
Kiáltson segítségért (2. ábra)
2. ábra
Fordítsa a bajbajutottat a hátára és tegye szabaddá a légutakat a fej hátrahajtásával és az áll megemelésével (3. ábra)
3. ábra Helyezze a kezét a homlokára, és gyengéden hajtsa hátra a fejét. A mutatóujját és a hüvelykujját hagyja szabadon, hogy azokkal be tudja fogni az orrát, ha szükség van lélegeztetésre (4. ábra)
4. ábra Az ujjai hegyével emelje meg az állát, hogy a légutak szabaddá váljanak. 4. A légutak nyitva tartása közben ellenőrizze a légzést: látom, hallom, érzem. (5. ábra) Nézze meg, hogy mozog-e a mellkas. Hallgassa meg a szájnyílásnál, hogy van-e légzési hang. Érezze az arcán, hogy van-e áramló levegő. A szívmegállás utáni első pár percben előfordulhat gyenge, kapkodó légzés, ezt ne keverje össze a normális légzésre utaló jelekkel. Nem több mint 10 másodpercig figyelje a
normális légzésre utaló jeleket. Ha bármi kétsége merül fel a normális légzés meglétére vonatkozóan, viselkedjen úgy, mintha a légzés nem lenne normális.
5. ábra 5. Légzés vizsgálat eredményei 5.a. Ha normális a légzés Helyezzük stabil oldalfekvésbe (lásd később) (6. ábra)
6. ábra Küldjünk el valakit vagy menjünk mi magunk segítségért/ hívjuk a mentőket. Ellenőrizzük rendszeresen a normál légzés meglétét. o
Ha nincs normális légzés
Bízzon meg valakit a mentőszervezetek értesítésével, vagy ha egyedül van, értesítse a mentőket majd térjen vissza a bajbajutotthoz és kezdje el a mellkasi kompressziókat az alábbiak szerint: Térdeljen le a bajbajutott mellé
Helyezze a tenyerét a bajbajutott mellkasának közepére (7. ábra)
7. ábra Helyezze a másik tenyerét a kézfejére (8. ábra)
8. ábra Kulcsolja össze a két kezének ujjait és győződjön meg róla, hogy a kifejtett nyomás nem a bordákra irányul (9. ábra). Ne alkalmazzon nyomást sem a gyomorra, sem pedig a szegycsont alsó nyúlványára (kardnyúlvány).
9. ábra
Helyezkedjen el függőleges felsőtesttel kinyújtott karokkal a bajbajutott mellkasa fölé. (10. ábra) Nyomja le a mellkast 3-5 centiméternyit. Minden egyes kompresszió után tehermentesítse a bajbajutott mellkasát, de anélkül, hogy a kezei, és a mellkas közötti kontaktus megszűnne. Ismételje meg a kompressziót 100 alkalommal percenkét (kicsit kevesebb, mint másodpercenkénti 2 kompresszió).
10. ábra A kompresszió és a két kompresszió közötti szünet nagyjából ugyanannyi ideig tartson. 6. Kompresszió és lélegeztetés vagy csak kompresszió o
Kombinált mellkasi kompresszió és lélegeztetés
30 kompresszió után nyissuk meg újra a légutakat a fej hátradöntésével és az áll megemelésével (11. ábra).
11. ábra
A homlokon lévő kezünk szabad mutató- és hüvelykujjával csippentsük össze az orrcimpákat, ezáltal lezárva az orrnyílást. Engedjük a szájat kinyílni, de közben amennyire lehet tartsa megemelve az állat. Vegyen egy normális lélegzetet és helyezze az ajkait a bajbajutott szája köré. Fújja bele a tüdejében lévő levegőt egyenletesen a bajbajutott szájába, közben figyelje a mellkas emelkedését (12. ábra). Körül-belül egy másodpercig tartó belégzés számít normál belégzésnek.
12. ábra Tartsa fenn a fej hátrahajtott helyzetét és az áll megemelését, közben vegye el a száját a bajbajutott szájától és figyelje meg a mellkas süllyedését, ahogy távozik belőle a levegő (13. ábra).
13. ábra Vegyen egy másik normál levegőt és fújja bele a bajbajutott szájába, majd késlekedés nélkül helyezze vissza a kezeit a mellkasára és alkalmazzon újabb 30 kompressziót. Folytassa a kompressziókat és a lélegeztetéseket tartva a 30:2 arányt.
Csak akkor hagyja abba a bajbajutott ellenőrzését, ha annak visszatért a normál légzése, különben ne szakítsa meg az újraélesztést. Abban az esetben, ha az első lélegeztetésnél nem úgy emelkedik a bajbajutott mellkasa, mint normál légzésnél, akkor a következő lélegezetés előtt: Ellenőrizze a bajbajutott szájüregét és távolítsa el légutakat esetlegesen elzáró idegen testet vagy váladékot. Ellenőrizze a fej hátrahajtásának és az áll megemelésének helyességét. Ne próbáljon meg kettőnél több lélegeztetést alkalmazni a kompressziók között. Amennyiben több nem hivatásos segítő is tartózkodik a helyszínen, azok váltsák egymást minden 1-2 percben a kifáradásuk megelőzése érdekében. Ügyeljenek a váltások minél gyorsabb lebonyolítására. o
CPR csak mellkasi kompresszió alkalmazásával
Amennyiben nem tud, vagy nem akar szájon-át lélegeztetni, alkalmazzon csak mellkasi kompressziót. Ha csak mellkasi kompressziót alkalmaz, akkor az legyen folyamatos, a ráta pedig 100 nyomás percenként. Csak akkor hagyja abba a bajbajutott ellenőrzését, ha annak visszatért a normál légzése, különben ne szakítsa meg az újraélesztést. 7. Folytassa az újraélesztést ameddig A szakszerű segítség meg nem érkezik. Vissza nem tér a bajbajutott normál légzése. Ki nem merül. 6.6
A segítségnyújtás veszélyei
A biztonság, mint tényező, mind a segítségnyújtóra, mind pedig a bajbajutottra nézve elsőbbséget élvez minden más szemponttal szemben a segítségnyújtás során. Néhány esetben a segítségnyújtót veszély fenyegetheti a segítségnyújtás közben. Nagyon ritka az olyan fertőzéses megbetegedés, ami összefüggésbe hozható a szájon-át történő lélegeztetéssel (pl. Tubercolosisos megbetegedés, vagy a SARS). CPR-ral összefüggésbe hozható HIV fertőződést soha nem jelentettek. Ezidáig semmilyen humán vizsgálat nem igazolta a védőeszközök hatásosságát CPR során, jóllehet a laboratóriumi vizsgálatok azt mutatják, hogy bizonyos szűrő típusok, vagy az egyirányú szelepként működő határolók csökkenthetik a fertőzés kockázatát szájon át való lélegeztetés közben. Amennyiben lehetőség van rá, használjon védőeszközt, különösen olyan esetben, ha a bajbajutott tudottan fertőző légúti megbetegedésben szenved. Ha légúti megbetegedéses járvány (pl. SARS) van, vagy a járvány kitörésének a veszélye fennáll, akkor a védőeszközök használata elengedhetetlen. 6.7
A keringési és légzési rendszer leállásának felismerése A carotis pulzus kitapintása nem biztos módszer a keringés meglétének ellenőrzésére.
Mindemellett a mozgás, a légzés vagy a köhögési reflex (keringési jelek) megléte sem ad biztosabb diagnosztikai képet. Hivatásos és nem hivatásos segítségnyújtók egyaránt nehéznek találhatják annak eldöntését, hogy van-e normális légzés eszméletlen bajbajutottak
esetében. Ez annak köszönhető, hogy esetenként elzáródhatnak a légutak, vagy a bajbajutott szabálytalan kapkodó légzést (agonizáló légzés) mutat. A nem hivatásos segítségnyújtók gyakran ezt a kapkodó, felületes légzést normál légzésként diagnosztizálják, és így azt jelentik a mentőszolgálat diszpécserének légzésre vonatkozó kérdésére. E miatt a félrevezető információ miatt a nem hivatásos segítségnyújtók gyakran tartózkodnak CPR alkalmazásától szívleállásos bajbajutottak esetében. Ez az agonizáló légzés a szívleállásos bajbajutottak 40%ánál jelentkezik. A nem hivatásos segítségnyújtók ezt a fajta légzést úgy írják le, hogy a bajbajutott alig lélegzik, vagy nehezen lélegzik, vagy hörgő, ziháló légzése van. Ezért különösen nagy hangsúlyt kell fektetni a normális légzés helyes felismerésére. Tudatosítani kell, hogy az agonizáló légzés gyakran kísérője a hirtelen szívleállásnak, különösen a szívleállást követő első pár percben, és mint ilyen a CPR azonnali megkezdésének szükségességére figyelmeztet. 6.8
Kezdeti lélegeztetés
A nem fulladásból kifolyólag bekövetkező szívleállások esetében a leállást követő első pár percben a vér oxigénszintje viszonylag magas értéken marad. Ez alatt az idő alatt a szív és az agy oxigénellátása nem az oxigénhiány miatt sérül, hanem a keringés megszűnése miatt, ezért élvez elsőbbséget a mellkasi kompresszió a lélegeztetéssel szemben. A BLS egyszerűsítése és könnyű elsajátíthatósága jól érzékelhetően növeli annak hatékonyságát. A segítségnyújtók gyakran vonakodnak a szájon át való lélegeztetéstől félnek az esetleges fertőzésektől, vagy egyszerűen irtóznak az eljárástól. Mindezeket egybevéve, de főképp az orvosi szempontok miatt, a felnőtt CPR esetében, a mellkasi kompresszió prioritást élvez, nem fulladásos eseteknél. 6.9
Lélegeztetés
A CPR során a lélegeztetés funkciója a megfelelő vér oxigén-koncentráció fenntartása. Az optimális levegőmennyiség, a légzésszám és a oxigén-koncentráció megfelelő értékei nem teljesen tudottak. A mostani ajánlás a következő tudásanyagra épül:
A CPR során a kisvérkör véráramlása lassabb, mint normál esetben, ezért a normális értéknél alacsonyabb légzési térfogat, és légzési hányados is elegendő a megfelelő véroxigenizációhoz. A hiperventilláció (túl nagy légzési térfogat vagy túl sok befújás) nem csak nem szükséges, de káros is lehet, azáltal, hogy a túlzott légnyomás a tüdőben akadályozza a szívbe térő vénás áramlást, és ezért csökken az artériás áramlás is, ennek következtében a túlélés esély jelentősen csökkenhet. Ha a légutak nem megfelelően nyitottak, 1l befúvott levegő kimutathatóan megnöveli a emésztőszervrendszer felfúvódásának veszélyét szemben a 0,5 liternyi befúvott levegő esetével. A normális légzési ráta alatti lélegeztetés és a kevesebb egy légvételre jutó befúvási térfogat elegendő oxigenációt jelent a CPR során. Felnőttek újraélesztése esetén 600-700 ml befúvásonként (6-7 ml testtömeg kilógrammonként) elégséges kell, hogy legyen. A mellkasi kompresszió megszakítása (pl. lélegeztetés miatt) rontja annak hatásfokát ezért az ilyen megszakítás számát, és időtartamát minimalizálni kell. A lélegeztetés miatti megszakítások, bár elkerülhetetlenek, rövid időtartamuk nagy fontosságú, ezért javasoljuk a kb. 1 másodperces időtartamú befúvás alkalmazását, mely során a levegő mennyisége elég kell hogy legyen a mellkas látható megemelkedéséhez, miközben tartózkodni kell a túl erős befúvástól.
Ez a javaslat érvényes minden típusú lélegeztetésre CPR esetén, beleértve a szájon-át való lélegeztetést és a lélegeztető ballonnal (Bagvalve-Mask) való ellátást egyaránt, függetlenül kiegészítő oxigén esetleges alkalmazásától. Az orron-át történő lélegeztetés elfogadható alternatívája lehet a szájon-át történő lélegeztetésnek, abban az esetben, ha a szájon-át történő lélegeztetés akadályokba ütközik, például a száj sérülése esetén, vagy ha a száj nem nyitható, vagy ha a segítségnyújtás vízben történik, általában bármely olyan esetben, ahol a száj-száj kapcsolat nem biztosítana megfelelő zárást. Vízimentés alkalmával mindig az orron-át történő lélegeztetést alkalmazzuk! A vízbefulladásos esetek ellátásánál az első, és legfontosabb teendő a hypoxia megszüntetése. A lélegeztetés azonnali alkalmazása jelentősen növeli a túlélés esélyét. Az oxigénhiányos bajbajutottaknál kezdje meg a lélegeztetést, amint a légutakat megnyitotta, és biztonságba helyezet magát. A bajbajutott orrának befogása akadályokba ütközhet ezért a szájból-szájba lélegeztetés helyett ilyenkor az orron-át történő lélegeztetés alkalmazandó. Amennyiben a bajbajutottnak nincs spontán légzése, a légutak megnyitása után alkalmazzon lélegeztetést 1 percig. A légutak víztől való megszabadítására nincs szükség. A vízbefulladásos eseteknél a légutakba csak elenyésző mennyiségű víz kerül, ami gyorsan felszívódik a keringésben. A víz eltávolítása a légutakból bármilyen más módon, mint leszívással, körülményes és veszélyes. A gyomorszáji műfogás alkalmazása a gyomortartalom kihányásához vezethet, amely során annak darabjai a légutakba kerülhetnek, ezért ezt a módszert ne alkalmazza, hacsak nem egyértelmű az idegen test által okozott légúti elzáródás. Semmilyen publikált vizsgálat nem foglalkozik a száj-gégemetszés lélegezetés biztonságosságáról, használhatóságáról, de abban az esetben, ha a felső légutak elzáródásával járó eset áll fenn, akkor az alkalmazására sor kerülhet. A lélegeztető ballonnal való lélegeztetés alkalmazásához nagy gyakorlat és szaktudás szükséges. A ballonnal való lélegeztetés során az azt egyedül alkalmazónak egy időben kell az állkapocs hátratolásával nyitott állapotban tartani a bajbajutott légutait és biztosítani a ballon megfelelő illeszkedését. Ez a módszer csak abban az esetben szükséges, ha a nem hivatásos segítségnyújtó nagyon specializált munkát végez, melynek során előfordulhat, például cián mérgezés, vagy kapcsolatba kerülhet egyéb mérgező anyagokkal. Más különleges helyzetekben is szükség lehet a lélegeztető ballon nem hivatásos segítségnyújtók által való alkalmazása. 6.10 Mellkasi kompresszió A mellkasi kompresszió véráramlást idéz elő azáltal, hogy megnöveli a mellüregi nyomást és közvetlenül is összenyomja a szívet. Bár a jól kivitelezett mellkasi kompresszió során a vérnyomás elérheti a 60-80 Hgmm-t, az alacsony nyomás miatt a carotis tájékán a vérnyomás csak a 40 Hgmm-t ér el. A mellkasi kompresszió csekély mértékű de nélkülözhetetlen véráramlást biztosít az agy és a szívizom számára, növelve ezzel a későbbi defibrilláció sikerességét. Különösen fontos a mellkasi kompressziók alkalmazása, ha a defibrilláció nem alkalmazható a szívleállást követő első 5 percben. A mellkasi kompresszió frekvenciájára, a kompresszió-lélegeztetés arányára, a munkaidőre (a mellkasra gyakorolt nyomás időtartamának a teljes ciklushoz képesti aránya) vonatkozó élettani ismeretek többsége állatkísérletek eredményein alapul. A jelen tananyag a következő ismeretekre alapul (2005-ös Concensus Conference során elfogadottak alapján): A kompresszió minden egyes újrakezdése esetén a segítségnyújtó helyezze a kezeit a mellkas közepére késedelem nélkül. A kompressziós ráta 100 nyomás percenként.
Felnőtt esetében a kompresszió során a mellkas 4-5 cm-rel süllyedjen meg. Tegyük lehetővé a mellkas teljes felemelkedését minden kompresszió után. A kompresszió és a kompressziók közötti szünet nagyjából egyforma hosszú legyen. Minimalizáljuk a kompressziók közötti megszakításokat. Ne diagnosztizáljunk a carotis, vagy a femoralis pulzus alapján.
Nincs kielégítő bizonyíték arra, hogy a kezek speciális elhelyezkedése pozitívan befolyásolná a kompresszió hatásosságát CPR esetén. Régebbi ajánlások azt a módszert javasolták a helyes pozíció megtalálásához, hogy a segítségnyújtó helyezze az egyik ujját a szegycsont alsó végéhez, és fentről csúsztassa le a másik tenyerét, amíg az el nem éri az ujjat. Hivatásos segítségnyújtók képzése során bebizonyosodott, hogy ha azt az utasítást kapják, hogy „helyezzék a mellkas közepére a tenyerüket és helyezzék rá a másik kezüket” és ezzel párhuzamosan valaki demonstrálja nekik a helyes pozíciót, akkor is a kívánt pozíciót kapjuk, csak sokkal gyorsabban. Éppen ezért a gyakorlatok során tanultak szerint alkalmazza a kompressziós testhelyzetet. A kompressziós ráta a sebességre utal, nem pedig a percenkénti tényleges kompressziók számára. A percenként végrehajtott kompressziók száma függ a sebességtől, de függ a megszakítások (lélegeztetésből adódó megállások) számától és időtartamától is. Egy nem kórházban történt újraélesztésről készült tanulmány szerint, míg a kompresszió rátája 100-120 volt percenként addig a gyakori megszakítások miatt a kompressziók száma percenként 64 volt mindössze. Mellkasi kompresszió nem végezhető vízben, csak kemény alátámasztást nyújtó környezetben! 6.11 Kompresszió-befúvás arány Emberen végzett vizsgálatok csak korlátozott mértékben állnak rendelkezésre a helyes kompresszió-befúvás arányról. Állatokon végzett vizsgálatokra támaszkodva a régebbi 15:2 arány megemelése indokolt. Matematikai modellekkel számolva a 30:2 arány biztosítja a legjobb kompromisszumot a vér áramoltatása és az oxigenizációja között. Nem kórházi körülmények között, 30 mellkasi kompresszióra jutó két befúvás javasolt egyedül lévő segítségnyújtóknak felnőttek és gyermekek újraélesztésénél. Ez az arány segít minimalizálni a kompressziók közötti megszakításokat, segítségével elkerülhető a hiperventilláció, és könnyebbé teszi a CPR oktatását és a megszerzett gyakorlati tudás megtartását. 6.12 Csak kompresszióval végzett CPR Hivatásos és nem hivatásos segítségnyújtók egyaránt ellenérzéseket táplálnak a szájbólszájba történő lélegeztetéssel kapcsolatban számukra ismeretlen, hirtelen szívmegállással küszködő bajbajutottak esetében. Állatkísérletek igazolták, hogy a csak mellkasi kompresszióval végzett CPR a szívműködés leállását követő első pár percben ugyan olyan hatékony lehet, mint a lélegeztetéssel kombinált. Felnőttek esetében a lélegeztetés nélküli CPR lényegesen jobb esélyeket biztosít a túléléshez, mint ha egyáltalán nem történne CPR. Amennyiben a légutak nyitva vannak, a mellkas benyomása és újbóli felemelkedése légcserével járhat. Ez a minimális légcsere elégséges lehet a normális oxigenizáció fenntartásához CPR során. A segítségnyújtók éppen ezért alkalmazzanak legalább mellkasi kompressziót, ha nem tudnak vagy nem akarnak szájon át lélegeztetni, jóllehet a kombinált CPR jóval hatásosabb.
6.13 Defibrilláció Ha a bajbajutott nem reagál, nem lélegzik, és AED felszerelés található a helyszínen, alkalmazza a defibrillátort. A defibrillátor érintkezőit szárazra törölt bőrfelületre kell elhelyezni a megfelelő tapadás miatt. Az AED hangjelzéseinek megfelelően alkalmazza a sokkokat. Amennyiben a bajbajutott maghőmérséklete 30 oC alatti, csak háromszor próbálkozzon, és csak az után hajtson végre további próbálkozásokat, miután a maghőmérséklet 30 oC fölé emelkedik. Amennyiben nem rendelkezik különleges képzéssel csak a bárki által használható automata AED készüléket használjon. Ügyeljen rá, hogy vizes testű bajbajutott esetén a víz közvetítő eszközként működik, ilyenkor ez is a sérülttel való érintkezésnek számít! 6.14 Idegen test okozta elzáródás a légutakban (fuldoklás) Az idegen testek okozta légúti elzáródás (Foreign-Body Airway Obstruction), viszonylag ritkán előforduló, kezelhető probléma. Évente 16000 esetet regisztrálnak Angliában. Szerencsére ezek a balesetek csupán az esetek 1%-ban végződnek halállal. Felnőttek esetében a leggyakrabban különböző ételek okoznak ilyen típusú baleseteket. Gyermekeknél az esetek felében okozza étel a balesetet, míg a másik felében nem élelmiszer eredetű dolgok, például pénzérmék vagy játékok felelősek az elzáródásért. Gyermekek, és csecsemők esetében ritkán okoz halált az ilyen elzáródás. Angliában átlagosan évente 20 ilyen eset történik, ezeknek az eseteknek több mint a felében 1 évesnél fiatalabb az áldozat. Mivel a legtöbb esetben evés közben történik az elzáródás és így általában a bajbajutott körül lévők még időben észrevehetik a bajt, és segíthetnek, ebben a korai stádiumban a bajbajutott még képes lehet a válaszreakciókra. 6.15 Felismerés Mivel a légúti elzáródás helyes felismerése elengedhetetlen a sikeres kezeléséhez, fontos hogy annak tüneteit ne keverjük össze egy szívroham, vagy egy ájulás, vagy egy betegség rohamának tüneteivel, tekintve, hogy ezek is járhatnak légzési rendellenességekkel, cianózissal, vagy ájulással. Az idegen testek okozhatnak enyhe vagy súlyos elzáródást. Az enyhe és a súlyos elzáródás jeleit és tüneteit a 1 tábla foglalja össze. A nem tudatvesztett bajbajutottat fontos megkérdezni arról, hogy fuldoklik-e. 1. Táblázat Az enyhe és a súlyos légúti elzáródás közötti különbségtétel (FBAO)a Tünetek
Enyhe elzáródás
Súlyos elzáródás
Kérdés: „Fuldoklik?”
„Igen”
Nem tud beszélni, esetleg bólint
Egyéb tünetek
Tud beszélni, köhög, lélegzik
Nem lélegzik/ ziháló légzés/ eszméletvesztés
a Általános jelek elzáródás esetében: A roham étkezés közben jelentkezik; a bajbajutott esetleg a torkát fogja
6.16 Felnőtt fuldoklás ellátási sorrend idegen test esetén (Ez a sorrend alkalmazható 1 évesnél idősebb gyermekek esetében is) Ha a bajbajutott enyhe elzáródás tüneteit mutatja Biztassa köhögésre, de mást ne tegyen. Ha a bajbajutott súlyos elzáródás tüneteit mutatja Alkalmazzon maximum öt hátba ütögetést a következő módon. Álljon a bajbajutott mellé kicsit a háta mögött. Támassza meg a mellkast az egyik kezével és döntse előre a felsőtestet, hogy amikor az idegen test elakadása megszűnik, az inkább a száj irányába haladjon, és ne kerüljön mélyebbre a légutakban. Üsse meg erőteljesen a tenyerével a bajbajutott hátát a lapockák között maximum ötször. Ellenőrizze az ütések közben, hogy az idegen test nem távozott-e. A cél az elzáródás megszüntetése, nem pedig az öt ütés végrehajtása. Ha az öt ütés nem hoz változást, alkalmazzon gyomorszáji (Heimlich-féle) műfogást a következők szerint. Álljon a bajbajutott mögé és ölelje át minkét karjával a has felső részénél. Döntse előre a felsőtestet. Szorítsa ökölbe az egyik kezét, és az öklét helyezze a kardnyúlvány és köldök közé. Fogja meg a másik kezével az öklét, és hirtelen mozdulattal rántsa hátra és fölfelé mindkét karját. Ismételje meg a mozdulatot maximum ötször. Amennyiben az elzáródás nem szűnik meg, felváltva alkalmazza a hátba ütögetést és a gyomorszáji műfogást. Ha a bajbajutott időközben elveszti az eszméletét. Óvatosan fektesse le a fölre. Azonnal értesítse a mentőszervezetet. Kezdje el a CPR-t az 5b ponttól kezdődően. 6.17 A légutak enyhe elzáródása A köhögés alatt kialakuló magas nyomás esetleg eltávolíthatja az idegen testet. Enyhe elzáródás esetén durva beavatkozásnak minősül a gyomorszáji műfogás és a hátba ütögetés egyaránt, amelyek komplikációkat okozhatnak, káros hatásúak lehetnek. Az enyhe légúti elzáródás tüneteit mutató bajbajutottakat állandó megfigyelés alatt kell tartani, hogy amennyiben állapotuk rosszabbra fordul azonnal be lehessen avatkozni.
6.18 A légutak súlyos elzáródása A fulladásos eseteket bemutató klinikai feljegyzések többnyire régiek vagy elbeszélésekre hagyatkoznak. Esetleírások alapján az eszméletüknél lévő felnőttek, vagy 1 évnél idősebb gyermekek esetében a teljes elzáródás hatásos kezelése a hát ütögetése, a gyomorszáji műfogás, vagy a mellkasi műfogás alkalmazása. Az esetek körül-belül 50 százalékában nem egyetlen típusú segítségnyújtás vezetett eredményre. A sikeresség esélyét növeli a három eljárás kombinált alkalmazása. Hullákon és altatott önkénteseken végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a mellkasi műfogással nagyobb légzőrendszeri nyomást lehet előidézni, mint a gyomortájéki műfogással. A mellkasi műfogás tulajdonképpen megfeleltethető a mellkasi kompressziónak, A CPR során a légutak megnyitásakor mindig ellenőrizni kell a szájüreget, hátha a megnövekedett légzőszervrendszeri nyomás következtében az idegen test távozott. A hirtelen szívleállás, vagy az eszméletvesztés esetében a fulladás valószínűsége csekély, ezért az idegen test ellenőrzése a szájüregben nem minden esetben szükséges.
6.19 Ujjal való tisztítás A vizsgálatok nem támasztják alá azt a gyakorlatot, melynek során a segítségnyújtó ujjal tisztítja meg a szájüreget a nem látható idegen testtől. Néhány esetben ez az eljárás a bajbajutott vagy a segítségnyújtó sérüléséhez vezetett. A felsoroltak miatt a szájüreg ujjal való tisztítását csak látható idegen test esetében alkalmazzuk.
6.20 Utókezelés és a mentőszervezetek informálása A légúti elzáródás sikeres elhárítása után is gyakran maradnak apró darabok az elzáródást okozó testből a felső vagy az alsó légutakban, amelyek később komplikációkat okozhatnak. Azokat a bajbajutottakat akiknél tartós köhögés, vagy nehéz nyelés, vagy idegen test érzete a torokban fellép, orvosi vizsgálatra kell küldeni. A gyomorszáji műfogás alkalmazása súlyos belső sérüléseket eredményezhet, ezért azoknak a bajbajutottaknak, akiknél ezt a módszert alkalmazták, mindenképpen orvosi vizsgálaton kell részt venniük.
6.21 Stabil oldalfekvés A bajbajutott helyes testhelyzetére vonatkozólag nagyon sok variáció létezik, mindegyiknek megvan az előnye. Minden bajbajutott számára egyaránt tökéletes testhelyzet nem létezik. 85, 86 A testhelyzetnek stabilnak kell lennie, további elvárások a közel vízszintes elhelyezkedés, a fej szabad hozzáférhetősége és a mellkas tehermentesítése a légzés megkönnyítése miatt. 87 Az ERC a következő sorrendet javasolja a helyes testhelyzet kialakításához:
6.21.1 Távolítsa el a bajbajutott szemüvegét.
Térdeljen le mellé és győződjön meg róla, hogy mindkét lába nyújtva van-e. Helyezze a magához közelebb lévő kart a fej fölé, a testtel párhuzamosan, kinyújtott állapotban, úgy hogy a tenyér felfelé legyen fordítva.(14. ábra)
14. ábra 6.21.2 A távolabbi kart fogja meg és a mellkas felett áthúzva, a kézhátat érintse a közelebbi archoz (15. ábra).
15. ábra
6.21.3 A másik kezével fogja meg a távolabbi lábat a térd fölött, és húzza fel úgy hogy a talp a földön maradjon (16. ábra).
16. ábra 6.21.4 Miközben a kezet az archoz nyomva tartja, húzza maga felé a lábat, hogy a bajbajutott a átforduljon az oldalára.
A felülre került lábat hajlítsa be annyira, hogy a csípő és a térd megfelelő szögben álljon. Hajtsa hátra a fejet, hogy a légutak szabadok maradjanak. Igazítsa meg az arc alatt lévő kezet, hogy a fej hátrahajolva maradjon (17. ábra).
17. ábra 6.21.5 Ellenőrizze rendszeresen a bajbajutott légzését.
Ha a bajbajutott több mint fél órát kell, hogy maradjon ebben a helyzetben, akkor a fél óra letelte után fordítsa meg a másik oldalára, hogy az addig alul lévő kéz keringése helyreálljon
6.22 Az újraélesztés szövődményei
májrepedés, borda- ill. szegycsonttörés, légmell, szívburok bevérzés.
6.23 Az újraélesztés ABC-je (ismétlés képpen)
A mint átjárható légutak: a légutakat szabaddá kell tenni, és szabadon kell tartani. Minden esetbe tekintsünk a sérült szájába!!! Az áldozat fejének hátrahajtása, és állának felemelése szabaddá teszi a légutakat. A hátrahajtott fej felemeli a beteg nyelvét a garatból, így az nem zárja el a levegő útját. Egy
eszméletlen sérült légutai beszűkülhetnek, vagy elzáródhatnak, és ez a légzést nehézzé, vagy zajossá, vagy akár lehetetlenné is teheti. Ennek az oka, hogy a garat izmainak reflexes működése megszűnt, a nyelv ellazul, és hátracsúszva elzárja a garatot. Az áll felemelése és a fej hátrahajtása elmozdítja a nyelvet a légút bejáratától.
B mint befúvásos lélegeztetés megkezdése: ha az áldozat nem lélegzik, lélegeztetni kell, így juttathatunk oxigént a tüdejébe, onnan a vérbe. A szájüregben, illetve a mélyebb légutakban lévő idegen testek eltávolítása → Heimlich-féle (gyomorszáji) vagy mellkasi műfogás. C mint kompresszió, circulatio (vérkeringés biztosítása): ha a szív megállt, a mellkas ritmikus összenyomása segíthet abban, hogy a szíven keresztül vér áramoljon a testbe. Ezt az akciót a mesterséges lélegeztetéssel váltakoztatva kell végezni. (30:2 arányban, fr: 100/perc)
7 Veszélyhelyzeti információs források és segélyhívási lehetőségek A Balatont és környezetét érintő veszélyforrásokról, az időszakos – meteorológiai okokból kialakuló – kockázatokról, valamint az azokkal összefüggő jelenségekről számos helyről lehet információt gyűjteni. A rendszeresen, vagy foglalkozásszerűen a Balatonon tartózkodó személyek, a vízi turizmussal, sporttal foglalkozó egyesületek, vállalkozások felelős vezetői e lehetőségekről tudhatnak, prevenciós céllal az információkat felhasználhatják – megalapozandó a helyes döntést. E döntések tipikusan a következők lehetnek: -
a tervezett programot kockáztatja-e a kialakuló, vagy várható helyzet (erős szél, vihar, zivatar, jégeső stb.); a gondjaimra bízott gyermekek élményeit, egészségét befolyásolhatja-e a kialakuló helyzet; a tervezett sportrendezvény balesetmentes lebonyolítását befolyásolhatja-e nem várt időjárási jelenség; a nyújtott szolgáltatás (hajó-, vízibicikli-, strandeszköz kölcsönzése) jogszerűen folytatható-e, a már vízen tartózkodó bérlőket veszélyezteti-e valami. szükséges-e megerősített figyelő szolgálat, felügyelet, vagy mentőszolgálat fenntartása.
A segítségnyújtást igénylő esetekben fontos tudni, hogy kihez fordulhatok segítségért, illetve milyen módon érhető el a segélyhívást fogadó szervezet. Ehhez a Balatonon számos szervezet áll rendelkezésre, amelyek között jól kialakított informatikai, hírközlési kapcsolat és intézkedési, együttműködési rendszer áll készen. Az alábbiakban ezeket ismertetjük.
7.1
A viharjelzés rendszere, valamint az alternatív meteorológiai és széladat hozzáférési lehetőségek
A Balatoni Viharjelző Rendszer meteorológiai szakmai hátterét az Országos Meteorológiai Szolgálat Siófoki Obszervatóriumának kiértékelő személyzete adja. A hozzájuk beérkező adatok, a műholdak által közvetített paraméterek alapján rövid távú szél-prognózist készítenek. Amennyiben ennek alapján a várható szélerősség vagy a széllökések ereje a vízen tartózkodó személyek biztonságát veszélyeztető lehet, úgy – annak erejétől és terjedésétől függően – elrendelik az I. vagy a II. fokú viharjelzést.
A műszaki hátteret az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság tulajdonában lévő – és 2001. tavaszára teljesen felújított – a Balatrönk rendszeren működő telemechanikai- és fényjelző rendszer biztosítja. A központi vezérlőegység a Siófoki Obszervatóriumban helyezkedik el (állandó „melegtartalékkal”). Innen rádiós adatátvitel segítségével vezérlik a 26 db fényjelző készüléket, illetve állandó felügyelet alatt tartják azokat. (Nemcsak a működési állapotról érkezik adat, hanem – többek között – az akkumulátorok feszültségszintjéről, tápellátásról, a szekrényajtók állapotáról, a villogási számról, a kommunikációs hibákról, stb.) A vezérlést akár egy-egy jelző-állomásra is ki lehet adni, vagy azok bármely csoportját lehet indítani. Tesztelhető a lámpák, vagy a kommunikáció állapota. A fényjelző készülék sárga színű nagyfeszültségű gázkisülésű lámpatestekből, valamint a nagyfeszültséget előállító kondenzátor telepről és vezérlő egységből áll.
7.1. A Balatoni Viharjelző Rendszer alsóörsi állomása
A villogás sűrűsége 45/perc vagy 90/perc. A felvillanás ideje igen rövid és nagy fényerejű. Ezért a színtartomány világosabb, mint a korábbi forgólámpás megoldásnál, azonban láthatósága napfénynél is lényegesen jobb, mint elődjéé. A fényjelző állomások a későbbiekben kiegészíthetők további szenzorokkal, hangjelzővel, illetve többnyelvű automatikus tájékoztató rendszerrel is.
Az alábbi térkép mutatja a lámpatestek elhelyezkedését a Balaton körül.
7.1.1 A Balatoni Viharjelző Rendszer állomásainak elhelyezkedése
A viharjelző rendszer kialakítása lehetővé teszi, hogy megjelenítő PC-n, vagy speciális terminálon az egész rendszer állapota figyelemmel kísérhető legyen (pl. kempingekben, nagyobb szállodákban, stb.)
Kiegészítő megoldások sora segíti a különböző szervezeteket, hogy a viharjelzés állapotáról olyan területeken is megfelelő és azonnali információhoz jussanak, ahonnan a nagyteljesítményű villanócsöves parti állomások nem észlelhetőek. A rádió-távvezérlésű kijelző táblák falra szerelhető kivitelűek és a térképen bejelölt állomáshelyeken lévő LED fény villogása jelzi a viharjelzés elrendelését és fokozatát. Hét helyszínen szélirány és szélsebesség szenzorok vannak, amelyek adatait a tábla megjeleníti egyperces frissítéssel. E táblákat célszerűen sportegyesületek, szállodák, mentőállomások közösségi, vagy diszpécseri helyiségeiben alkalmazzák.
7.1.2 A Balatoni Viharjelző Rendszer aktuális állapotát megjelenítő beltéri kijelző
A PC alapú megjelenítő egység egy hagyományos, Windows alapú számítógépből, valamint egy rádiós modemből és vezérlőből áll. A rádiós jelek feldolgozásával a PC-re telepített megjelenítő program térképen mutatja a rendszer állapotát, a szélirány és szélsebesség adatokat hét helyszínről. Az információ tartalom megegyezik a kijelző tábla adataival, illetve speciális program segítségével az állomások távfelügyelete is ellátható vele.
7.1.3 A Balatoni Viharjelző Rendszer aktuális állapotát megjelenítő pc terminál
A mobil viharjelző állomás szintén valós idejű, rádió-távvezérlésű megoldás. Célja, hogy nagyobb rendezvényekre telepítve, illetve strandok, kikötők területén az ott tartózkodók értesüljenek a viharjelzés elrendeléséről. Az egység akkumulátorról is működik és sárga, villanócsöves lámpatest láthatósági területén belül (fényviszonyoktól, elhelyezési körülményektől függően 50-200 m.) ad információt.
7.1.4 A Balatoni Viharjelző Rendszer aktuális állapotát megjelenítő strandi állomás
A legújabb fejlesztés a rádió-távvezérlésű kézi viharjelző terminál, amely alapvetően a hajósok számára készült. A terminál segítségével a viharjelző állapotáról fény és hangjelzés ad információt. Az állapot bármely változását (beleértve a szolgáltatás hibáját, vagy az ellátott területtől való eltávolodást is) hangjelzés kíséri, amely csak szándékos beavatkozással (nyugtázással) szűnik meg. Használható hálózatról, 12 V-os tápegységről, akkumulátorról, illetve a beépített akkumulátora egynapos független működést tesz lehetővé.
7.1.5 A Balatoni Viharjelző Rendszer aktuális állapotát megjelenítő kézi terminál
Az internet és a mobil szélessávú informatikai szolgáltatások gyors terjedésének köszönhetően ma már szinte bárhol hozzá lehet férni internetes útvonalon keresztül a fenti információkhoz. A tipikus megjelenítési helyek, amelyek a viharjelzővel és a balatoni széladatokkal foglalkoznak a www.rsoe.hu honlapon a balatoni viharjelző nevű felület, valamint az OMeSZ honlapja a www.met.hu honlapon a viharjelzés nevű szolgáltatás.
A viharjelző rendszer második fő része a rádiós tájékoztató állomások hálózata. Az elrendelt viharjelzés alapján a „Balatrönk” (balatoni közösségi URH rendszer, amelyről a későbbiekben részletesen is szólunk) 1.I. csatornáján szóban is elhangzik az információ. A vízen tartózkodó állomások illetve a parti állomások így azonnal értesülnek a várható szélerősödésről, illetve viharról. A strandokra, kempingekben, kikötőkben, stb. kiadott
készülékek segítségével az érdekeltek azonnal intézkedhetnek, hangos-bemondó segítségével tájékoztathatják a közelben tartózkodó fürdőzőket, hajósokat, stb.
7.2
A „BIS” Balatoni Információs és Segélyhívó Rendszer
A BISR összefoglaló fogalom, amely magában foglalja mindazokat az informatikai és kommunikációs műszaki megoldásokat, amelyek a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetőek és a régióval kapcsolatos közérdekű információk elterjesztését segítik, valamint lehetővé teszik a rászorulók részére a gyors kapcsolatot a Rendőrség, a Mentőszolgálat illetve a Vízimentő-szolgálat irányába. A rendszert együttműködési szerződések alapján a Rádiós Segélyhívó és Infokommunikációs Országos Egyesület üzemelteti, illetve fejleszti.
A rendszer főbb elemei: -
-
a viharjelző telemechanikai rendszer, amely a balaton-parti szondákról meteorológiai adatokat szolgáltat a meteorológiai szolgálat siófoki obszervatóriumába, illetve amelynek segítségével az elrendelt viharjelzés megjelenik a balaton-parti 26, és a velence-tavi 2 (később 3) fényjelző állomáson, a Balatrönk rádiórendszer, amely a régióban működő minden szervezet számára autonóm, korszerű diszpécseri rádióhálózatként funkcionál, a diszpécseri központ, amely a Vízimentők Balatoni Szakszolgálata zánkai bázisán működik és vízimentés koordinálásán túl közérdekű információkat nyújt és segélyhívást fogad nemcsak vezetékes telefonon vagy mobiltelefonon, hanem a „Balatrönk” rendszeren és a hajózási VHF 16. csatornán, valamint az EDR (Egységes Digitális Rádiórendszer) infrastruktúráján is. Telefon: 87/568-599; T-Mobil: 30/3838-383; Balatrönk: 3E, Hajózási VHF: 156.800 MHz, EDR: 5208102 hívószám
-
segélyhívást fogadó állomások, amelyek közvetlen intézkedésre jogosultak. Ezek a Balatrönk rendszerben is elérhetőek: Balatonfüredi Rendőrkapitányság, Balatoni Vízirendészeti Kapitányság Siófok, OMSZ Veszprémi Mentőközpont a 3E csatornán. A Vízirendészet központja az alábbi számokon érhető el segélykérés, bejelentés céljából: Telefon: 84/310-712, vagy 1817 (csak vonalasról) Hajózási VHF: 156.800 MHz, Balatrönk: 3E
-
7.3
a kialakításra került az internetes információs bázis, amely WEB és WAP alapú hozzáférést képes biztosítani a www.rsoe.hu. honlapról.
A „BALATRÖNK” rádiórendszer
A balatoni régió kiemelt idegenforgalmi, gazdasági és közbiztonsági szerepe miatt – a régió fejlesztési elképzeléseihez igazodva – több szervezet közreműködésével jött létre a Balatoni Regionális Trönkölt Rádiótelefon Rendszer (továbbiakban: BalaTrönk), amelynek üzemeltetője a Rádiós Segélyhívó és Infokommunikációs Országos Egyesület. Több frekvencia összefogásával (nyalábolásával illetve elterjedt szóval trönkölésével) az egy ismétlő állomás területén felmerülő felhasználói igények lényegesen gazdaságosabban kielégíthetők, mintha minden felhasználói csoport önálló frekvenciát használva, saját infrastruktúrát üzemeltetne. Az ismétlő vagy átjátszó állomások összekapcsolásával a helyi, a regionális vagy az országos lefedettség is elérhető. Jelenleg két bázisállomás működik, Csopak Csákány-hegy és Fonyód Várhegy telephelyen. A lefedettséget a következő ábra mutatja.
7.7. A BalaTrönk rendszer aktuális rádiós lefedettsége
A rendszert a legkisebb felhasználói csoportok és a nagyobb igénybevevők egyforma, vagy előre kialakított prioritásos jogosultsággal vehetik igénybe egymás zavarása nélkül, de szükség esetén teljes együttműködést kialakítva. 7.3.1 A felhasználói célcsoportok Készenléti szolgálatok Polgári biztonsági szolgálatok Egészségügyi szervezetek Közüzemek Közlekedési- és szállítási szervezetek Lakossági szolgáltatók Idegenforgalmi szolgáltatók Egyéb szervezetek, magánszemélyek csoportja A régióban működő bármely szervezet vagy magánszemély aktív felhasználója lehet egy közös mobil távközlési hálózatnak, amennyiben az üzemeltetés feltételeit elfogadja illetve használata számukra bármely szempontból előnyös lehet. Kiemelten kezelhetjük a különböző sportegyesületeket illetve szövetségeket, amelyek a Balatonon illetve környezetében rendeznek versenyeket. A számukra a készenléti szolgálatokkal való együttműködés is lényeges szempont. 7.4
A készülékek szolgáltatásai
Egyedi beszédcsoportok hívása Magánbeszélgetés Hívásjelzés Trönkölt beszédcsoportok pásztázásat scan Kettős üzemmód, trönkölt, valamint konvencionális üzem Automatikus csatornakérelem-ismétlés) Foglaltsági sorbaállás és visszahívás Vészjelzés/Vészhívás
7.5
A „BIR” Balatoni Információs Rendszer a Európai Unió „LIFE” programja részeként
A Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht az EU pályázata és forrása segítségével hozta létra az „Integrált döntéshozó rendszer bevezetése a fenntartható fejlődés érdekében a Balatoni Régióban – innovatív megoldás a fenntartható turizmus megvalósítására” tárgykörben mint teszt célú monitoring rendszert (TMR). Az a rendszer szűkített adatbázissal, hálózati hozzáféréssel, ugyanakkor kiterjesztett nyilvános elérhetőségi lehetőségekkel képezi a „BIR”-t.
A LIFE projekt célja egy integrált döntés-előkészítő rendszer bevezetése, on-line forgalom, vízminőség és turistaszámláló monitoring rendszerrel kiegészítve, Magyarország leglátogatottabb turisztikai régiójában, a Balatonnál. A megoldást az involválta, hogy a jelenlegi erősen koncentrált tömegturizmus jelentősen rontja a környezet állapotát és az életminőséget, ezért az nem fenntartható, innovatív megoldásokkal elejét kell venni a további negatív folyamatoknak. A projekt végeredményeképpen létrejött egy átfogó környezeti – gazdasági - társadalmi felméréseken és térinformatikai adatbázison alapuló döntés-előkészítő rendszer valamint a hozzá kapcsolódó on—line monitoring rendszer (TMR). A célok megvalósításával elérhető a Régióban az összeurópai prioritásként számon tartott fenntartható turizmus. Mindezeken túl a Balaton vízbiztonsága szempontjából kiemelkedő jelentőségű és mennyiségű információ áll rendelkezésre.
A TMR jellegéből és céljából fakadóan moduláris felépítésű. Az ábra vázlatszinten tartalmazza a modulok egymáshoz viszonyított helyzetét és kapcsolatát. A rendszer bemeneti adatait szolgáltató modulok (jelen kiépítési szakaszban a TUL, KÖF, VEB, MET, KIN modulok) egymáshoz viszonyítva független egységeket alkotnak. Közös adatátviteli csatornát (DAT) használva juttatják el a mérési adataikat a központba (CPC), ahol az adatbázis kezelő program (DBM) segítségével megtörténik az adatok feldolgozása, raktározása és kezelése. A mérési adatokat is tartalmazó adatbázishoz az adatok elemzésével, kezelésével megbízott szervezetek és személyek, illetve a rendszer üzemeltetésével és karbantartásával megbízott egységek a SAR modulon keresztül férhetnek hozzá. A rendszer nyilvános kimenetét alkotó egységek (TIM) – hasonlóan a bemeneti adatokat szolgáltató modulokhoz – a közös adatátviteli csatornákon keresztül kapják meg a megjelenítendő adatokat.
A rendszer az alábbi modulokból épül fel:
TUL: Turisztikai látogató számláló egységek (forgókapus, infravörös és videojel feldolgozáson alapuló szenzorok) KÖF: Közúti forgalomszámláló modul (hurokdetektoros, radaros és hasonló elven működő egységek) VEB: Vízminőség ellenőrző berendezések (autonóm kiépítésű összetett és egyedi műszerek) MET: Meteorológiai mérő és viharjelző rendszer (régiós rendszerek adatszintű integrációja) SAR: Szervezési, automatizálási és rendszergazdai egység (belső felhasználásra) KIN: Külső információs egység (külső, adatbázis jellegű rendszerek illesztése) CPC: Központi feldolgozó és adattároló szerver (rendszerelem) DBM: Adatbázis kezelő modul (rendszerelem) TIM: Tájékoztatási és információs modul (szabadtéri és WEB-es felületű megjeleítők)
7.8. A BIR rendszer moduljainak vázlata
A BIR a vízbiztonság szempontjából az alábbi lényegesebb szenzorokról biztosít információkat:
Balatoni Viharjelző Rendszer állomásai: - Balatonaliga - Balatonfüred - Zánka - Szigliget - Balatonmáriafürdő - Balatonöszöd
Hidro-meteorológiai állomások: - Siófoki-öböl, vízközepi állomás - Keszthelyi-öböl, vízközepi állomás - Balatonszemes, parti állomás
Vízszintmérő állomások: - Balatonfűzfő - Keszthely - Balatonszemes - Siófok Vízminőség vizsgáló állomások: - Siófoki-öböl, vízközepi állomás - Szigligeti-öböl, vízközepi állomás - Keszthelyi-öböl, vízközepi állomás
A vízbiztonság szempontjából lényeges adatgyűjtések az on-line megjelenésen túl olyan mennyiségű visszamenőleges információs halmazt tartalmaznak, amelyek tetszőleges időintervallumú trendvizsgálatot (pl. elmúlt két óra szélirányai és szélerősségei) vagy későbbi elemzéseket (Pl. az elmúlt évek tipikus szélirányai egy tetszőleges mérési helyszínen) tesznek lehetővé. A hagyományos internet alapú hozzáférés mellett mód van a PDA, vagy GSM telefonon történő egyszerűsített megjelentetésre is.
A BIR-hez történő hozzáférés ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A hozzáférést a
[email protected], vagy az
[email protected] e-mail címen lehet kérni.
Tartalomjegyzék 1
BEVEZETÉS ....................................................................................................................................... 2
2
MEGELŐZÉS ..................................................................................................................................... 2
3
A VÍZEK VESZÉLYEI ........................................................................................................................... 3
4
3.1
Akadályok: ............................................................................................................................... 3
3.2
Ismeretlen vizek: ..................................................................................................................... 3
3.3
Nem kiépített megközelítésű vizek: ........................................................................................ 3
3.4
Eső, zápor: ............................................................................................................................... 3
3.5
Zivataros idő, villámcsapás veszélye: ...................................................................................... 3
3.6
Áramlások: ............................................................................................................................... 4
3.7
Kikötői fürdőzés: ...................................................................................................................... 4
3.8
Viharjelzés: .............................................................................................................................. 4
A VIZIBALESETEK OKAI ..................................................................................................................... 4 4.1
Felfújható gumicsónak, matrac: .............................................................................................. 4
4.2
Vitorlás borulás: ...................................................................................................................... 5
4.3
Szörf: ........................................................................................................................................ 5
4.4
Jég veszélyei: ........................................................................................................................... 5
4.5
Önmentési viselkedés beszakadás esetén: ............................................................................. 6
4.6
Társmentés beszakadás esetén: .............................................................................................. 6
5
ALAPVETŐ MAGATARTÁSI SZABÁLYOK FÜRDŐZÉS KÖZBEN ........................................................... 6
6
ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS VIZEN ÉS VÍZPARTON.................................................................................... 7 6.1
Az elsősegélynyújtás alapszabályai ......................................................................................... 8
6.2
Újraélesztés ............................................................................................................................. 8
6.3
Klinikai halál tünetei ................................................................................................................ 9
6.4
Biológiai halál tünetei .............................................................................................................. 9
6.5
Felnőtt BLS sorrend ............................................................................................................... 10
6.6
A segítségnyújtás veszélyei ................................................................................................... 17
6.7
A keringési és légzési rendszer leállásának felismerése ........................................................ 17
6.8
Kezdeti lélegeztetés............................................................................................................... 18
6.9
Lélegeztetés ........................................................................................................................... 18
6.10
Mellkasi kompresszió ............................................................................................................ 19
6.11
Kompresszió-befúvás arány .................................................................................................. 20
6.12
Csak kompresszióval végzett CPR .......................................................................................... 20
6.13
Defibrilláció............................................................................................................................ 21
6.14
Idegen test okozta elzáródás a légutakban (fuldoklás) ......................................................... 21
6.15
Felismerés.............................................................................................................................. 21
6.16
Felnőtt fuldoklás ellátási sorrend idegen test esetén ........................................................... 22
6.17
A légutak enyhe elzáródása ................................................................................................... 22
6.18
A légutak súlyos elzáródása................................................................................................... 23
6.19
Ujjal való tisztítás................................................................................................................... 23
6.20
Utókezelés és a mentőszervezetek informálása ................................................................... 23
6.21
Stabil oldalfekvés ................................................................................................................... 23
6.22
Az újraélesztés szövődményei ............................................................................................... 25
6.23
Az újraélesztés ABC-je (ismétlés képpen).............................................................................. 25
7
Veszélyhelyzeti információs források és segélyhívási lehetőségek ............................................... 27 7.1 A viharjelzés rendszere, valamint az alternatív meteorológiai és széladat hozzáférési lehetőségek ....................................................................................................................................... 27 7.2
A „BIS” Balatoni Információs és Segélyhívó Rendszer ........................................................... 34
7.3
A „BALATRÖNK” rádiórendszer ............................................................................................. 35
Közlekedési- és szállítási szervezetek ........................................................................................ 36
Lakossági szolgáltatók ............................................................................................................... 36
Idegenforgalmi szolgáltatók ...................................................................................................... 36
Egyéb szervezetek, magánszemélyek csoportja ...................................................................... 36
7.4
A készülékek szolgáltatásai.................................................................................................... 36
7.5
A „BIR” Balatoni Információs Rendszer a Európai Unió „LIFE” programja részeként ........... 37
Irodalom jegyzék DLRG Präsidium: Rettundsschwimmen. (Essen, 1991.) Saját jegyzetek VBSZ Vízbőlmentési jegyzet 2002 (készítette: Csapó Andrea, Páli Tamás, Szedlák Péter) Az European Resuscitation Council ajánlása 2005 2. fejezet Felnőtt alap újraélesztés (készítette: Anthony J. Handley, Rudolph Koster, Koen Monsieurs, Gavin D. Perkins, Sian Davies, Leo Bossaert) (magyarra fordította: Balázs Gergely) Az European Resuscitation Council ajánlása 2005 7. fejezet Vízi kiegészítés (készítette: Anthony J. Handley, Rudolph Koster, Koen Monsieurs, Gavin D. Perkins, Sian Davies, Leo Bossaert) (magyarra fordította: Balázs Gergely)
