Ajánlások a kreditrendszerű képzés bevezetésére

Ajánlások a kreditrendszerű képzés bevezetéséhez

Ajánlások a kreditrendszerű képzés bevezetésére

Országos Kredittanács

Budapest 2001. január 18. 1


TARTALOMJEGYZÉK Előszó

3

1. Áthallgatás

4

2. Egyéni tanrend (egyéni tanulmányi rend)

4

3. Érdemjegyek konverziója

5

4. Félév, szemeszter

6

5. Ismeretek ellenőrzése

6

6. Képesítési követelmények

7

7. Kreditallokáció

8

8. Kreditátvitel

10

9. Kreditindex

11

10. Kritérium feltételek

12

11.Nyelvi (idegen nyelvi) képzés és a kreditrendszer viszonya

13

12. PLA (prior learning assessment), előzetes tanulmányok beszámítása

13

13. Regisztrációs hét

13

14. Rugalmas képzés

14

15. Számonkérések

14

16. Tantárgy többszöri felvétele, vizsgázási lehetőségek

14

17. Tanterv kialakítása

15

18. Tanulmányi és vizsgaszabályzat (TVSZ)

16

19. Testnevelés helye a kreditrendszerű képzésben

16

20. Többlet kredit elismerése

16

Hallgatói tanácsadás (készítés alatt) Intézményi tájékoztató (készítés alatt) Az ECTS alkalmazása (készítés alatt)

2


Előszó 2000. november 29-én megjelent az új 200/2000. számú kormányrendelet (a továbbiakban: Rkr.) a felsőoktatási tanulmányi pontrendszer (kreditrendszer) bevezetéséről és az intézményi kreditrendszer egységes nyilvántartásáról. A rendelet szerint a felsőoktatási intézményeknek 2002. szeptember 1-ig be kell vezetni a kreditrendszerű képzést. A kormányrendelet rögzíti a kreditrendszer bevezetésének peremfeltételeit, de (természetesen) nem ad receptet a kreditrendszer kialakításának technikai részletkérdéseiben, nem villantja fel azokat a lehetőségeket, amelyek között választhat az intézmény. Az Ajánlások további segítséget akarnak nyújtani az intézményeknek, mintegy csokorba szedik a kreditrendszer bevezetésével kapcsolatban eddig összegyűlt tapasztalatokat, részletesen szólnak az Európai Kreditátviteli Rendszer (ECTS) elemeiről, az összeállítandó intézményi információs csomagról (Intézményi Tájékoztatóról). A könnyebb eligazodás céljából az egyes fogalmakat ábécé sorrendben rendeztük el, és ahol szükséges hivatkozunk a kormányrendeletnek az adott fogalomkörhöz kapcsolódó paragrafusaira, bekezdéseire (hivatkozás Rkr.-re). Az ajánlások nemcsak a felsőoktatási intézményekhez szólnak, hanem mindenkihez és minden szervezethez, akik és amelyek érintettek a felsőoktatás átalakításában, és természetesen további feladatok várnak az Oktatási Minisztériumra is, elsősorban a képesítési követelmények kreditrendszerhez való illesztésének munkáját végző szakmai bizottságok megszervezésében és tevékenységük koordinálásában. Az ajánlásokat az Országos Kredittanács tagjai az OM Felsőoktatási Főosztályával együttműködve állították össze. Célszerű hangsúlyozni, hogy ajánlásokat (és nem rendeletet) szándékoztunk közzé tenni, a leírtaknak nincs kötelező érvénye (bár valóban ajánlatos a kreditrendszert már rövidebbhosszabb ideje alkalmazó intézmények által tapasztalt “buktatókat” elkerülni, a bevált megoldásokat átvenni), a megfogalmazások nem olyan feszesek, mint egy jogszabály esetén elvárható lenne. Minthogy nem rendeletről van szó, az anyag évről-évre frissíthető, az új tapasztalatok beépíthetők, a gyakorlat próbáját ki nem álló elképzelések elhagyhatók. Ez a feladat egyszerűen elvégezhető lesz, hiszen a teljes szöveg az Országos Kredittanács Irodája honlapján könnyen aktualizálható lesz. Sokszor előfordul, hogy szabatosan megfogalmazott elveket is különböző emberek különbözőképpen értelmeznek, vagy félreértenek. Ha az Ajánlásokkal kapcsolatban az intézményeknél kérdések merülnek fel, részletesebb információ látszik szükségesnek, az OKT tagjai és az OM Felsőoktatási Főosztálya munkatársai szívesen állnak az intézmények rendelkezésére. A kreditrendszer bevezetésénél útmutatást ad a kormányrendelet, reményeink szerint az Ajánlások is haszonnal olvashatók lesznek, de mindezek nem mentesítik az intézményeket a bevezetéssel kapcsolatos tennivalóktól, fáradságos munkától. Külföldi és hazai tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy a gondolat első, intézményen belüli felvetésétől számítva, egy-másfél év kell (elég) az előkészítő munkálatok elvégzésére. Elég idő áll tehát minden intézmény rendelkezésre, de a munka elkezdését nem lehet halogatni. Sikeres bevezetésre csak akkor lehet számítani, ha a kreditrendszer bevezetését az intézmények nem tekintik egyszemélyes vagy néhány személy által elvégezhető feladatnak, ha minél több oktatót, hallgatót sikerül az intézményben meggyőzni arról, hogy a kreditrendszerrel járó előnyök túlkompenzálják az esetleges (valódi vagy vélt) hátrányokat. Budapest, 2001. január Dr. Kiss László az OKT elnöke

Dr. Réffy József főosztályvezető

3


1. Áthallgatás Rkr.: 4 § (2) A hallgató a szak (szakcsoport) tantervében szereplő (kötelező vagy kötelezően választható) tantárgyat más karon, intézményben is felveheti, és a tantárgy követelményeinek teljesítése (érdemjegy megszerzése) után kérheti a kreditátviteli bizottságtól a tantárgy kreditjeinek elismerését. Célszerű, ha a hallgató a félév megkezdése (a tantárgy más karon, intézményben való felvétele) előtt kérelmet nyújt be a kreditátviteli bizottsághoz, és kéri a bizottság véleményét a legalább 75 %-os ismeretanyag egyezést illetően. Ez nem kötelező a hallgató részére, de a kreditátviteli bizottság pozitív állásfoglalása biztonságot jelenthet számára. Az áthallgatást a másik (befogadó) intézménynél is kérelmezni kell. Az intézményi TVSz rendelkezhet arról, hogy a hallgató az oklevél megszerzéséhez szükséges kreditek legfeljebb hány százalékát gyűjtheti össze áthallgatások utáni kredit-elismeréssel (még általánosabban kreditátvitellel, beleértve a korábban más intézményeknél elsajátított ismeretek elismerését is). Ez az arány azonban lehetőleg ne legyen túl alacsony (érje el a 40 %-ot). Intézményi döntés, hogy a más karról, intézményből tárgyat áthallgató hallgatók képzési költségeiért az intézmény képzési költségtérítést számol-e fel az anyaintézménnyel szemben (amely intézménynél, karon a hallgató egy szakra, szakcsoportra felvételt nyert), vagy esetleg a (költségtérítéses) hallgatótól kér az áthallgatott tárgy(ak) kreditértékével arányos térítést. A képzési költség térítésére vonatkozó döntés természetesen a hallgató szabad választását korlátozza, a kreditrendszer által elvileg biztosított szabad mozgás ellen hat, emellett – ha nem nagyszámú hallgató veszi igénybe az áthallgatási lehetőségeket – a pénzügyi műveletek költségigénye meghaladhatja a belőlük származó bevételt (az is előfordulhat, hogy a más intézményből jövő hallgatók képzési költségét az intézményből más intézménybe áthallgató hallgatók képzési költsége gyakorlatilag kompenzálja). Az intézményi döntésnél ajánlatos az említett szempontokat mérlegelni. Az áthallgatással kapcsolatban itt leírtak nem vonatkoznak azokra az esetekre, amikor egy szak képzésében szereplő valamely tárgy(ak) oktatására (a szak minden hallgatója számára) egy másik kar (intézmény) kap megbízást.

2. Egyéni tanrend (egyéni tanulmányi rend) Rkr.: 4 § (3); 8 § (2) b); 8 § (3) c); 11§ d). A hallgató minden félévben – a TVSz-ben rögzített keretek között – egyéni tanulmányi rendet alakíthat ki. Célszerű az egyéni tanrend kialakítását két lépésben lebonyolítani. Ilyen rendszer esetén az előzetes tanrendet (a következő félévre) a vizsgaidőszak közepéig, legkésőbb a vizsgaidőszak negyedik hetének végéig kell leadni a hallgatónak a dékáni hivatal (tanulmányi osztály) felé. Ehhez a vizsgaidőszak kezdetéig a tanulmányi osztály információt ad a hallgatóknak a következő félévben felvehető (meghirdetett) tantárgyakról, a tárgyak előadóiról, a tantárgy órarendi időpontjáról, a tantárgy indításához szükséges jelentkezők minimális számáról és arról is, hogy maximálisan hány hallgató veheti fel az adott tantárgyat (mindezt remélhetőleg megkönnyíti az ETR bevezetése). Tantermet még nem kell rendelni a foglalkozásokhoz, a tantermek elosztása éppen az előzetes jelentkezések alapján tervezhető (a kötelező törzstárgyak előadásait célszerű több éven keresztül azonos időpontra, azonos tanterembe tervezni). A második lépésben a hallgató bizonyos feltételek mellett módosíthatja előzetes tantervét. A módosításra akkor kerülhet sor, ha • sikertelen vizsga miatt a hallgató egy tervezett tárgy előtanulmányi kötelezettségeit nem teljesítette, 4

Ajánlások a kreditrendszerű képzés bevezetéséhez • az előzetes tantervek összegezése alapján kiderül, hogy kevés számú jelentkező miatt egy betervezett tantárgy nem indul, • túl sok jelentkező miatt a hallgatót egy adott tantárgyra nem tudják fogadni; ha a jelentkezők száma meghaladja a rögzített maximális létszámot, a jelentkezések elfogadására vagy elutasítására előzetesen meghatározott elveket kell alkalmazni; ilyen, leginkább ajánlható elv lehet a hallgatók korábbi tanulmányi eredménye (kumulatív súlyozott tanulmányi átlag, vagy az utolsó elbírálható félévre számított kreditindex) alapján történő döntés, kevésbé szerencsés a jelentkezés időbeli sorrendje alapján való kiválasztás, de egyéb szempontok is kialakíthatók, • külföldi részképzésről visszatérő hallgató előzetes tanrendet nem tudott leadni. A végleges egyéni tanrend kialakításánál olyan tantárgy nem választható, amely kevés jelentkező miatt nem indul (az erre vonatkozó döntést már meghozták az előzetes jelentkezések alapján), A végleges tanrend beadásának határideje a vizsgaidőszak utolsó hetének 2. (3.) napja, vagy a regisztrációs hét 2. napja. A hallgató dönthet úgy is, hogy nem egyéni tanulmányi rend szerint akar haladni. Az ilyen hallgató számára, aki nem akar élni az egyéni döntések lehetőségével (és az egyéni ütem szerint haladó hallgatók számára a könnyebb tájékozódás érdekében) rögzíteni kell egy olyan, félévekre bontott tantervet, amely mentén haladva, minden félévben 30 kreditet teljesítve (a választások lehetőségeit nem kihasználva) pontosan a képesítési követelményekben rögzített képzési idő alatt szerzi meg az oklevelét. Ilyen előrehaladás esetén a hallgató minden félévben egy szemeszternyi munkamennyiséget teljesít. Ez a mintatanterv persze minden hallgató számára mintegy vezérfonalat jelent. A kreditrendszerű képzésben nem szigorú előírás, hogy a mintatanterv (a tanterv) minden féléve pontosan 30 kreditértékű legyen. Bizonyos tűréssel (±2 kredit) ettől eltérés lehet. Az első félévre beiratkozott hallgató még nem rendelkezhet annyi információval, hogy egyéni tanrendet alakítson ki, ezért célszerű azt tanácsolni neki, hogy a mintatanterv első szemeszteréhez (félévéhez) rendelt tantárgyakat vegye fel.

3. Érdemjegyek konverziója A külföldi részképzésre kiutazó hallgatók korábban teljesített tárgyakból elért érdemjegyeit a külföldi fogadó intézmény számára ECTS grade-re kell konvertálni (a hozzánk érkező külföldi hallgatók anyaintézményükben szerzett érdemjegyeinek ECTS grade-re történő konvertálása a külföldi intézmény feladata). Javasolt átváltás:

Magyar érdemjegy 5 4 3 2 1

ECTS grade: A B C D F

Az elégtelen érdemjegy konvertálásának persze nincs értelme. Ha egy intézmény valamely tantárgyra (ismeretszerzési formára) háromfokozatú osztályozást alkalmaz (pl. kiválóan megfelelt, megfelelt, nem felelt meg), akkor ezt előbb magyar érdemjegyekre kell konvertálni (kiválóan megfelelt: 5, megfelelt: 3, nem felelt meg: 1). Utóbbi azért is szükséges, mert a hallgató 5

Ajánlások a kreditrendszerű képzés bevezetéséhez teljesítményének számszerű jellemzéséhez (pl. a kreditindex kiszámításához) minden tárgyhoz, amelyhez kreditet rendeltek, érdemjegynek is tartoznia kell. A táblázatban javasolt átszámítási módszer fordított értelemben használható (ECTS grade konvertálása érdemjeggyé), amikor magyar hallgató külföldi részképzésről tér vissza, és kinti teljesítményét ismeri el a küldő felsőoktatási intézmény.

4. Félév, szemeszter Rkr.: 11. § n; A kreditrendszerű képzés szóhasználatában célszerű megkülönböztetni a félév és a szemeszter fogalmát. A félév szorgalmi időszakból és vizsgaidőszakból álló (kb. 21-22 hetes) időtartamot jelent, amelynek mértékegysége idő. A szemeszter a hallgató átlagos ütemű előrehaladása esetén a félévenként teljesítendő kreditértéket jelenti, azaz 1 szemeszternyi munkamennyiség 30 kredit összegyűjtéséhez szükséges. A szemeszter dimenziója tehát munka. A hallgató 1 félév alatt egy szemeszternyi munkamennyiségnél kevesebbet, de többet is teljesíthet (30 kreditnél kevesebbet, de többet is akkumulálhat).

5. Ismeretek ellenőrzése A kreditrendszer a folyamatos tanulást helyezi előtérbe, nem a vizsgaidőszakban pár nap alatt kell “betanulni” (majd pár nap alatt elfelejteni) az ismeretanyagot. Ajánlatos az elméleti előadásokhoz kapcsolódóan évközben ellenőrző zárthelyiket íratni, ezek eredményét pontozni. Példa: Évközben két zárthelyit írnak a hallgatók. Mindegyik 5 kérdést tartalmaz (a kérdések ne arra irányuljanak mennyire memorizálta az anyagot a hallgató, hanem mennyire értette meg, integrálta az ismereteket, mennyire figyelt az előadásokon). A kérdésekre adott minden tökéletes válasz 3 pontot ér, így évközben maximum 30 pontot lehet elérni. A szóbeli (vagy írásbeli) vizsgán is pontokká lehet konvertálni a vizsgára adható osztályzatokat. Ennek az az előnye, hogy jobban lehet differenciálni, árnyaltabban lehet osztályozni, mert nemcsak egész, hanem feles osztályzatokra is lehet értékelni a hallgató teljesítményét pl. az alábbi táblázat adatsora alapján: osztályzat pontszám a vizsgán 2 34 2,5 40 3 46 3,5 52 4,0 58 4,5 64 5 70 A félév során és a vizsgaidőszakban így összesen 100 pont akkumulálható és a tantárgy anyagából nyújtott teljesítmény értékelése (a végső osztályzat) a összes szerzett pont alapján vagy az összes pontszám százalékában pl. az alábbiak szerint végezhető el.

6

Ajánlások a kreditrendszerű képzés bevezetéséhez végső osztályzat 2 3 4 5

összes pontszám vagy %-os teljesítmény 50 — 59 60 — 69 70 — 79 >79

Ez a számpélda egy lehetőséget mutat, kialakítható más, ettől eltérő osztályozási mód is pl. a félév során az összes pontszám felét lehet megszerezni, 3 vagy több zárthelyi is iratható, lehet 40 összes ponttól megadni az elégséges végső osztályzatot, a pontrendszert úgy is ki lehet alakítani, hogy a maximálisan elérhető pontszám 200 pont vagy 300 pont legyen stb. A hallgató akkor is megszerezheti a tantárgyhoz tartozó kreditet, és természetesen érdemjegyet is kaphat, ha nem kötelező bejárni az előadásokra (persze olyan esetben is részt vehet a zárthelyi íráson, ha egyébként nem látogatja az előadásokat, vagy nem kötelező a zárthelyiket megírni; mindkét esetre igaz, hogy mivel a zárthelyi nem kötelező, nem kell pótzárthelyi lehetőséget biztosítani), hiszen az említett példából látható, hogy ha a vizsgán 3,5-es osztályzatnak megfelelő tudást bizonyít, az elégséges végső osztályzatot akkor is megkapja, ha évközben egyetlen pontot sem gyűjtött, de 5-ös végső osztályzathoz valamilyen teljesítményt a szorgalmi időszakban is fel kell mutatni. (Fontos megemlíteni, hogy más esetet jelent ha a tantárgyi követelmények kötelezővé teszik az évközi zárthelyiket és pl. ezek alapján állapítják meg az adott tantárgyból az érdemjegyet.) A fentiekkel összefügg, hogy a hallgatónak nem kell egy minimális pontszámot elérni a vizsgára bocsátás feltételeként. Ha a hallgató összes pontszáma nem érte el az elégségesnek megfelelő teljesítményt (a példában 50 összes pontot), akkor kreditet nem kaphat, újra fel kell vennie a tantárgyat, de ha évközben a lehetséges maximumnak (a fenti példában 30 pontnak) legalább a felét összegyűjtötte, a következő tárgyfelvételnél az évközi pontszám tovább vihető a következő félévre (természetesen a hallgató úgy is dönthet, hogy ezt a lehetőséget nem veszi igénybe, mert pl. 16 pontnál többet szeretne a végső érdemjegyhez hozzágyűjteni, de választásáról meg kell kérdezni a hallgatót a félév elején, illetve a hallgató kötelezhető, hogy választásáról tájékoztassa az előadót, tanszéket).

6. Képesítési követelmények Rkr.: 3. §; 4 § (4); 4 § (5); 4 § (6); 5 § (1); 5 § (2); 12 § (2); A kredit kormányrendelet szerint a képesítési követelményeket 2001. december 31-ig harmonizálni kell a kreditrendszerrel. Ez a határidő azt jelenti, hogy minden intézmény elgondolkozhat azon, hogy milyen változásokat tervez egy-egy szak tantervében úgy, hogy már tájékozódott a kreditrendszerű képzés alapelveit, ideológiáját illetően, ismeri a választási lehetőségeket, a kötelezően elfogadandó (rendelet által előírt) elveket. Minél előbb fel kell állni a szak(ok), szakcsoportok intézményi képviselőiből álló olyan bizottságnak (képesítési követelmények szakmai bizottságának), mely megvitatja, hogy • egy-egy szakon mely kötelező tantárgycsoportok fogadhatók el minden intézmény által, • mely tantárgycsoportokra, modulokra lehet elfogadni azonos kontaktóra számot, kreditértéket, • hány kreditet rendeljenek a szakdolgozathoz, diplomamunkához, • az összes kredit minimum illetve maximum hány %-át rendelik kötelező tárgyakhoz (lehet teret adni az intézményi speciális jellegzetességeknek is intervallum megadásával pl. minimum 50%, maximum 60 % az adott szakra, de meg lehet egyezni egy rögzített százalékértékben is), 7

Ajánlások a kreditrendszerű képzés bevezetéséhez • hány %-át a krediteknek rendelik kötelezően választható tárgyakhoz (-tól - ig, vagy rögzített %), a kötelezően választható tárgyak egy nagyobb tárgyhalmaz felajánlását jelentik a hallgatók számára, amelyből a hallgatónak választani kell egy meghatározott számú kreditet és meghatározott számú kreditet össze is kell gyűjtenie, • az oklevél megszerzéséhez szükséges összes kredit hány %-át engedik teljesen szabadon választható tárgyak felvételével teljesíteni (országos irányelv lehet, hogy a szabadon választható tárgyakkal a hallgatók minimum az összes kreditszám 5 %-át teljesíthetik). Természetesen az egyeztetéseknek csak egy része fog ezután “lecsapódni” a szak (szakcsoport) képesítési követelményeiben, hiszen a képesítési követelmények az ismereteket nem bontják le a tanterv, a tantárgyak szintjéig. A kötelezően választható tárgyak révén megszerezhető kreditekhez sorolandó a szakirány választás után (ha van ilyen a szakon) a szakirányú képzéshez allokált kreditek értéke, valamint a diplomamunka (szakdolgozat) kreditértéke. Ha a hallgató szakirányt választott, a szakirány ismeretanyagában ismét meghatározhatók bizonyos arányban a szakirány kötelező tárgyai, de ezek a tárgyak akkor is a kötelezően választható tárgyak körébe tartoznak. A szakmai bizottságok összetételére javaslatot tehetnek az OM felé az adott területen működő szakmai kollégiumok (rektori/főigazgatói kollégium, dékáni kollégium, tantervfejlesztő bizottság stb.), a bizottság tagjait és elnökét az OM kéri fel, munkájukat segíti (koordinálja) a Felsőoktatási Főosztály szakmailag kompetens referense (ügyintézője). A képesítési követelményeken dolgozó szakmai bizottságoknak munkájukat a 2001. év első felében célszerű befejezniük, hogy azt követően (részben ezzel a munkával párhuzamosan) az intézmények a kredit kormányrendeletben megadott határidőig (2001. november 1-ig) elkészíthessék és beterjeszthessék a szükséges dokumentumokat (többek között a kreditrendszerű tantervek tervezetét).

7. Kreditallokáció Rkr.: 5 § (1); 6 § (1); 11. § i) A kreditallokáció az a művelet, amelynek során egy kreditértéket, azaz egy számot rendelünk egy oklevélhez, egy tantárgyhoz (tanegységhez). A kreditérték azt van hivatva kifejezni, hogy a tantárgy (tanegység) teljesítéséhez mennyi tanulmányi munkára van szükség (a szokásos megszorításokkal: átlagos körülmények között, átlagos képességű hallgatót véve alapul stb.). Az egyes tantárgyakhoz rendelt kreditérték szerepét, jelentését más szempontból úgy is jellemezhetjük, hogy azt vannak hivatva kifejezni, hogy az adott tantárgy sikeres teljesítésével mennyi kreditet szerezhet a hallgató, és hogy ilyen módon mennyivel került közelebb az oklevél megszerzéséhez, vagy hogy mennyivel csökkent azoknak a krediteknek a száma, amelyeket még akkumulálnia kell az adott végzettség, szakképzettség megszerzéséhez. Bár a kreditrendszerben oklevelekhez, programokhoz, képzési modulokhoz és tantárgyakhoz (tanegységekhez) egyaránt krediteket rendelnek, az intézmények szempontjából, azaz az intézményi kreditrendszer kidolgozásakor elsődlegesen az egyes tanulmányi kötelezettségek (tantárgyak, modulok) kreditértékeinek megállapítása a fontos, az említett kreditallokációs feladatok közül ez, és csak ez hárul az intézményekre. Az oklevelek kreditértékét a Kormány állapítja meg rendeletekben: a felsőoktatás különböző képzési szintjein kibocsátott oklevelek (a különböző szintű végzettségek) kreditértékét a kredit kormányrendelet, a különböző szakképzettségek megszerzéséhez tartozó képzések, programok kreditértékeit a képesítési követelményekről szóló kormányrendeletek határozzák meg. Érdemes megjegyezni, hogy a képesítési követelmények az egyes szakoknak megfelelő végzettség, szakképzettség megszerzéséhez tartozó összes kreditszámon kívül meghatározzák a 8

Ajánlások a kreditrendszerű képzés bevezetéséhez képzési időt is, de a képzési idő, a kreditszám és a végzettség közötti közvetlen összefüggés csak a nappali tagozatos képzésben van; a kreditszám szakonként állandó, függetlenül a képzés formájától, a képzési idő más tagozaton azonban nagyobb lehet a nappali tagozatos képzési időnél. Az előbbiekben tantárgyakhoz, tanegységekhez rendelt kreditekről esett szó. Intézményenként változhat, hogy a szak tantervében meghatározott tanulmányi kötelezettségek legkisebb tartalmi és formai alapegységét tanegységnek vagy tantárgynak nevezzük. Egyes vélemények szerint a tanegység kifejezés differenciáltabb, pontosabb megfogalmazásokra ad lehetőséget, de mindkét fogalom (tantárgy és tanegység) is használható. Sokan idegenkednek attól, hogy a szakdolgozatot, diplomamunkát tantárgynak nevezzük, de a klasszikusan elterjedt tantárgy fogalom használói ebben semmi nehézséget nem vélnek felfedezni. A kreditallokációval kapcsolatos általános munkamódszert jelent a “lentről fölfelé” építkezés, vagyis (a tantárgyakat egyenként véve, haladva és végül eljutva a teljes végzettség szintjéig) lentről fölfelé indulva rendelünk kredit(érték)eket az egyes tantárgyakhoz egészen addig, amíg ezt valamennyi tantárggyal meg nem tettük. Ekkor összeadjuk az egyes tantárgyakhoz rendelt kredit(érték)eket, és összehasonlítjuk az adott végzettséghez és szakképzettséghez rendelt kredit(érték)ekkel. (pl. 4 éves főiskolai képzés esetén a 240 kredittel, amelytől a mintatantervben szereplő tantárgyak összkreditértéke, az összegzett kreditszám sem lefelé, sem felfelé nem térhet el). Ha a két szám egyezik, a feladatot megoldottnak tekinthetjük (ennek persze kicsi a valószínűsége), ha nem akkor csökkentenünk vagy növelnünk kell az egyes (néhány) tárgyak kredit(érték)ét. Megtévesztő lehet az ECTS felhasználói kézikönyvének az a figyelmeztetése, amely a kreditallokációs feladattal kapcsolatban a tanévek kreditértékére vonatkozik. A tanévenkénti 60-as (illetve szemeszterenkénti 30-as) kreditértéknek a figyelembe vétele az egyes tantárgyak kreditallokációjának szempontjából másodlagos feladat, az allokáció során nem erre kell figyelmet fordítani. A tantárgyak kreditalokációjakor csak a végzettséghez, szakképzettséghez rendelt összes kreditszámra kell folyamatosan tekintettel lenni. Miután a kreditallokációs feladatot elvégeztük, azaz minden tárgyhoz hozzárendeltük a megfelelő kreditszámot, célszerű az egyes szemeszterekkel foglalkozni, azaz elosztani a tantárgyakat (az előtanulmányokra is figyelemmel, a hozzájuk rendelt kreditértékkel együtt) az egyes szemeszterek között. A szemeszterek közötti elosztás tulajdonképpen nem is az allokációs feladat része, hanem valójában az oktatási program időbeli megtervezése (tanterv készítése), annak megfontolása, hogy melyik tantárgyat melyik szemeszterben hirdetjük meg, milyen sorrendben tesszük lehetővé felvételüket a hallgatók számára. Nyilvánvalóan célszerű ügyelni arra, hogy az egyes szemeszterekre, illetve tanévekre eső tanulmányi munkaterhelés közelítőleg azonos legyen. Ezen általános útmutató után néhány konkrét technikai megoldást is felvázolunk a kreditallokáció végigvitelére. a.) Leginkább olyan eljárás ajánlható (és a legkevesebb ellenérzést, tiltakozást válthatja ki), amelyben a kreditallokáció során a “tantárgyakat” csoportokba rendezik pl.: •

Olyan tantárgyak, amelyek ismeretanyagát elsősorban előadások formájában közlik, az elméleti ismeretek a gyakorlati foglalkozásokon való hatékony részvétel szempontjából is fontosak, vizsgaidőszakban is van számonkérés, ezen tantárgyaknál: kredit > heti tanóraszám (kontaktóraszám).

•

Szemináriumi, tantermi foglalkozásoknak megfelelő tantárgyak, ezen foglalkozások elméleti anyagát az előző csoportba sorolt tantárgyak adják meg, ezen tantárgyaknál: kredit ≈ heti tanóraszám (kontaktóraszám).

•

Laboratóriumi, műhely gyakorlatok, a hallgatók a feladatot értelemszerűen csak a tanórák keretében végezhetik el, ezen tantárgyaknál: 9

Ajánlások a kreditrendszerű képzés bevezetéséhez kredit < heti tanóraszám (kontaktóraszám). Természetesen egész krediteket kell megállapítani (az első csoportba tartozó tantárgyaknál egy lehetséges hozzárendelés: heti 2 tanóra → 3 kredit, heti 3 tanóra → 4 kredit, heti 4 tanóra → 6 kredit stb.) b.) A kar (szak) 3 (5) olyan tekintélyes vezető oktatót kér fel a tantárgy-kredit hozzárendelés kialakítására, akik áttekintéssel rendelkeznek a szakon folyó oktatási tevékenység egészét illetően, objektivitásuk valószínűsíthető, ezért véleményüket a kari közvélemény várhatóan elfogadja. A “bölcsek tanácsa” munkája során “szakértőket”(oktatókat, hallgatókat) vonhat be, közbenső anyagokat bocsáthat ki véleményezésre. c.)Az adott szakon tanulmányait befejező mintegy 10 (jó tanuló) hallgatót kérünk meg arra, hogy becsülje meg hány munkaórát fordított egy-egy tantárgy követelményeinek teljesítésére. Egy tantárgyra a 10 hallgató által becsült értéket átlagoljuk, majd az átlagokat a teljes képzésre összegezzük. Ez a összeg természetesen el fog térni a kredit-konvenciók alapján számított értéktől. Példa: 5 éves egyetemi képzés során 300 kreditet kell összegyűjteni, és mivel 1 kredit = 30 munkaóra, az 5 éves képzés a konvenció szerint 9000 munkaórát jelent. A tárgyankénti hallgatói átlagok összege (pl. 18000 munkaóra) és a 9000 munkaóra hányadosa (jelen esetben 2) egy skálázó faktort jelent, amivel minden tantárgyi átlagot osztani kell. Ha pl. adott tárgyra jutó becsült összeg 192 óra, akkor 2-vel osztva 96-os érték adódik. A 96 munkaóra 3,2 kredittel egyenértékű. Mivel tört kredit nem rendelhető a tantárgyakhoz, “értelmes” kerekítéssel kell az egyes tárgyakhoz úgy krediteket rendelni, hogy a kreditek összege 300 legyen. d.) A tárgyfelelős oktató (tanszék) ad becslést a tantárgy követelményeinek teljesítéséhez szükséges összes hallgatói tanulmányi munkaidőre. Ebben az esetben is eltérés lesz a tantervben szereplő tantárgyakra vonatkozó összes óraszám és az oklevél megszerzéséhez szükséges kreditek alapján a konvenció szerint számított óraszám (pl. 300 kredithez tartozó 9000 munkaóra) között. Ilyen esetben is az c.) pontban említett skálázás és a kerekítés vezet a kreditallokáció lezárásához. e.) Külföldi minta átvétele, ha ismeretes olyan külföldi felsőoktatási intézmény, ahol az adott szakon hasonló tanterv alapján már hosszabb ideje kreditrendszerű képzés folyik, és a kreditrendszer elfogadott alapelvei ECTS kompatibilisek. f.) A fentiek lehetséges allokációs mechanizmusokat írnak le, egyéb módszerek is alkalmazhatók (és az egyes pontokban felvillantott módszerek elemeiből egy “kevert” módszert is ki lehet alakítani), de az alapelvnek valamilyen módon a hallgatói összmunka befektetéssel kapcsolatosnak kell lennie

8. Kreditátvitel Rkr.: 1 § (4); 2 § (1); 6 § (1); 6 § (2); 8 § (1) d); 8 § (3) i); 8 § (3) 1); A kredittranszfert (kreditátvitelt) illetően a kreditátviteli bizottságnak van döntési joga. Nagyobb intézményeknél az intézményi kreditátviteli bizottság helyett kari, illetve szakhoz rendelt kreditátviteli bizottságok működhetnek. A bizottság a döntés előkészítéséhez szakértői véleményeket kérhet (szakértőként kérhető fel pl. az elismertetni kívánt tárgyat gondozó tanszék oktatója, más intézményben a tárgyat oktató tanszék oktatója). A szakértő véleményt mond, de nem vesz részt a döntésben. Fontos elv, hogy nem tantárgyak, hanem ismeretanyagok (tudás, képességek, kompetenciák) elismerésében kell gondolkodni, hiszen ugyanaz az ismeretanyag egyik intézménynél 1, a másiknál esetleg 3 (vagy más néven szereplő) tantárgy keretében kerül átadásra. Természetesen az ismeretanyag elismerése végül tantárgyak elismerésében manifesztálódik. Egy-egy arányú megfeleltetésnél a hozott érdemjegyen nem változtathat a kreditátviteli bizottság, ennél bonyolultabb megfeleltetés esetén a hozott érdemjegyek ésszerű átlagát lehet elfogadni.

10

Ajánlások a kreditrendszerű képzés bevezetéséhez Ha a hallgató a kreditátviteli bizottság által célszerűnek vélt átlagolás alapján számított érdemjeggyel nem ért egyet, visszavonhatja a tantárgyak elismerésére vonatkozó kérelmét, és jobb érdemjegy(ek) megszerzésének reményében felveheti egyéni tanrendjébe az eredetileg elismertetni kívánt tantárgyakat. A helyettesített tantárgy(ak) és a helyettesítő tantárgy(ak) programjának legalább 75 %-os egyezése esetén annyi kreditet kell elfogadni, amennyivel a helyettesített tantárgy(ak) a szak tantervében szerepel(nek). Ha a helyettesítő tantárgy(ak) magasabb kreditértéke értékelhetően nagyobb ismeretanyag következménye, a többlet kreditek “elszámolhatók” a hallgatónak a szabadon választható tantárgyak kreditkerete (pl. 15 kredit) terhére (pl. “választható matematika” tárgyelnevezéssel). A kreditátviteli bizottság működésének kezdetén egyéni hallgatói kérelmek alapján egyedi döntéseket hoz. Az egyedi döntések tapasztalatainak összegzése rávilágíthat két intézmény közötti gyakori áthallgatásokra, átlépésekre, ezek alapján kezdeményezhető a két intézmény közötti megállapodás megkötése a tantárgyak kölcsönös (vagy egyoldalú) elismerésére vonatkozóan. A (kölcsönös) elismerésekre vonatkozó megállapodásokat a hallgatók számára nyilvánossá, megismerhetővé kell tenni. Ilyen megállapodás szabályozhatja főiskolai végzettség esetén azonos szakterületen egyetemi végzettség megszerzésére irányuló tanulmányok megkezdésekor a főiskolában akkumulált kreditek meghatározott részének elismerését. Ilyenkor a megállapodásban arra kell törekedni, hogy n éves főiskolai képzés esetén az egyetemi képzésben legalább (n-1)60 kredit elismerésre kerüljön (ha ez nem lehetséges, akkor a főiskolai és egyetemi képző hely együttműködése a tanterv olyan jellegű módosítását iniciálhatja, amellyel az említett mértékű kredittranszfer realizálható). A kredittranszfert megkönnyítheti a tanterv moduláris felépítése és teljesített modulok elismerése, de ez nem jelenti a tantárgyak (tulajdonképpen szubmodulok) egyenkénti elismerésének kizárását.

9. Kreditindex Rkr.: 6 § (4); A hallgatók teljesítményének az összehasonlítását (a félévek befejezése után) jól szolgálja a kreditindex bevezetése. A régi értelemben vett (egyszerű) tanulmányi átlag nem veszi figyelembe a tantárgyak ismeretanyagának különbözőségét. A (halmozott) súlyozott tanulmányi átlag sem szolgálhat alapul ösztöndíj megítélésére, köztársasági ösztöndíj elnyerésére, az Esély a Tanulásra közalapítványtól támogatást kérők tanulmányi teljesítményének összehasonlítására. Ez két, képzeletbeli hallgató esetében jól illusztrálható: Példa: • X.Y. hallgató a félév során 3, egyenként 5 kredites tantárgyat teljesített, mindegyik tárgynál az érdemjegye jeles (5) volt. A súlyozott tanulmányi átlag (STÁ) számítási módja: STÁ =

∑ ( k r e d i t ∗ é r d e m je g y ) ∑ a k k u m u lá lt k r e d it

A képlet szerint számított STÁ az X.Y. hallgató esetében 5,00. • V.Z. hallgató a félév során 7, egyenként 5 kredites tárgyat teljesített, mindegyik tárgynál jeles (5) érdemjegyet kapott. V.Z. hallgató súlyozott tanulmányi átlaga is 5,00, pedig a két hallgató egészen eltérő teljesítményt nyújtott. A kreditindex (KI) a hallgató munkájának mennyiségét és minőségét is értékeli. Ennek számításánál a tantárgyak kreditértékének és érdemjegyének szorzataiból képezett összeget nem a ténylegesen teljesített kreditek számával, hanem a tanulmányokban átlagos ütemű előrehaladásnál félévenként teljesítendő kreditek számával osztjuk: 11

Ajánlások a kreditrendszerű képzés bevezetéséhez KI =

∑ (kredit∗ érdemjegy )

30 • X.Y. hallgató kreditindexe 75/30 = 2,5; • V.Z. hallgató kreditindexe: 175/30 =5,5; • M.N. hallgató csak 2, egyenként 5 kredites tantárgyat teljesített (jeles eredménnyel), kreditindexe: 50/30 = 1,67. A kreditindex tehát lehet 5,0-nél nagyobb is, de lehet 2,0-nél alacsonyabb is annak ellenére, hogy a hallgató kiváló érdemjegyeket ért el.

A hallgatók hajlamosak sokkal többet is vállalni egy adott félévre, mint amennyit valóban teljesíteni tudnak, vagy azért jelentkeznek – társaik iránti “szolidaritásból” – egy tantárgyra, hogy meglegyen a minimális jelentkezési létszám. Utóbbi jelenség a kreditrendszerű képzés eddigi tapasztalatai szerint sokszor észlelhető és lehetetlenné teszi az oktatásszervezést, az oktatókkal, tantermekkel való gazdálkodást. Ilyen esetben alkalmazható és a felelősségteljes vállalásra ösztönöz az úgynevezett korrigált kreditindex (KIkorr), amelyet kizárólag az ösztöndíj megállapítás alapjául célszerű alkalmazni; ez az előbb említett eredeti kreditindexből (KI) egy, a teljesített kreditek és vállalt kreditek arányának megfelelő szorzótényezővel kapható:

KI korr = KI ∗

teljesített kredit vállalt kredit

Az említett példák táblázatos összefoglalása: Hallgató

A félévben felvett tantárgyak száma

A tantárgyak egyenkénti kreditértéke

Tantárgyanként szerzett érdemjegyek

Súlyozott tanulmányi átlag (STÁ)

Kreditindex

X.Y.

3

5

5

5,00

2,5

V.Z.

7

5

5

5,00

5,5

M.N.

2

5

5

5,00

1,67

(KI)

10. Kritérium feltételek Rkr.: 6 § (2); 6 § (4); 6 § (5);

A kreditrendszerű képzésbe többféle, a minőséget szolgáló vagy a tanulmányok túlzott elhúzódását megakadályozó (de a képzés rugalmasságát nem blokkoló) kritérium feltétel beiktatható: • Az oklevél megszerzésének feltételéül határozható meg a teljes tanulmányi időszakra számított 2,00 értéket meghaladó (halmozott) súlyozott tanulmányi átlag, ez lehetőleg ne legyen 2,5-nél magasabb (akkor ugyanis csupa elégségessel nem lehet eljutni az oklevélhez, de nem támaszt az intézmény túl szigorú feltételeket). Az előírt súlyozott tanulmányi átlagot a képzés egy közbenső időszakában (pl. az első két évre vagy első teljesített 120 kreditre) is ellenőrizni lehet. • Elő lehet írni egy adott időszak alatt minimálisan teljesítendő kreditek számát, de ez az időszak ne legyen túl rövid. Ha minden félévre előírják a minimálisan teljesítendő kreditek számát, sérül az az elv, hogy a hallgató a kreditrendszerű képzésben lassíthat is (ne csak a tanulmányok felgyorsítását engedjük meg). Másfelől megfontolható, hogy jó-e, ha a hallgató megfelelő szintű képességek és a szorgalom hiánya ellenére hosszú évekig bent maradhat a rendszerben és esetleg 56 évet hiába vesztegetett el az egyetemen vagy főiskolán. Egy lehetséges követelmény: 2 év alatt minimum 60 kreditet kell összegyűjteni (beleértve az arányosan teljesített kötelező tárgyak kreditjeit is, ne lehessen csak kötelezően választható vagy szabadon választható tárgyak eredményes elvégzésével ennek a feltételnek megfelelni). Korábbi szűrést jelenthet, de talán túlzottan szigorú követelmény az első évben teljesítendő legalább 30 kredit. Ha az államilag finanszírozott hallgatót az említett feltételek nem teljesítése miatt az intézmény nem engedi tovább haladni, elképzelhető, hogy költségtérítéses képzésben lehetőséget ad a javításra, korrigálásra. 12

Ajánlások a kreditrendszerű képzés bevezetéséhez • Célszerű mindenképpen meghatározni, hogy legfeljebb hány félév alatt kell eljutni a hallgatónak ahhoz, hogy a diplomamunka (szakdolgozat) kivételével minden más követelményt teljesítsen. Ez természetesen érvényes az államilag finanszírozott és költségtérítéses hallgatóra egyaránt, hiszen pl. 10 év alatt az oktatott ismeretanyag (gyakorlatilag azonos tanterv mellett is) jelentős átalakuláson mehet át.

11. Nyelvi (idegen nyelvi) képzés és a kreditrendszer viszonya Egyre több fiatal már középiskolában teljesíti egy adott szak képesítési követelményeiben rögzített idegen nyelvi követelményeket. A felsőoktatási intézmények ingyenes nyelvoktatási lehetőséget ajánlanak fel hallgatóik számára, hogy segítsék a nyelvtudás fejlesztését, de a hallgatók számára (a legtöbb intézményben) nem kötelező a felajánlott segítség igénybevétele, nem kötelező a nyelvi foglalkozásokon való részvétel. Ebből logikusan következik, hogy a nyelvi képzéshez nem célszerű kreditet rendelni. Ez alól persze kivételt jelentenek a kimondottan nyelvi, nyelvtanári képzésre specializálódott szakok. Ha egyetlen nyelvből kell nyelvvizsgát tenni a képesítési követelmények előírásai szerint, és az intézmény lehetővé teszi az egy nyelvből már nyelvvizsgával rendelkezők számára egy második idegen nyelvből az ingyenes nyelvoktatást, a második nyelvből kredit szerezhető, amely a szabadon választott tárgyak kreditkeretének terhére (és kreditkeretéig) hozzájárulhat a hallgató által összegyűjtött kreditekhez. Ugyanígy értelmezhető a felsőoktatási intézmények által felajánlott szaknyelv tanulása, ha a képesítési követelmények egyébként nem írnak elő szakmai nyelvvizsga kötelezettséget.

12. PLA (prior learning assessment), előzetes tanulmányok beszámítása Rkr.: 2 § (2); 2 § (3); 3 § (3); 3 § (6); 6 § (3); 8 § (1) d); 8 § (3) i);

A világ minden országában egyre nagyobb szerepet kap a felnőttképzés, amelyhez tartozónak tekinthető a levelező alapképzés és a szakirányú továbbképzés minden formája. A felnőttképzésben meg kell vizsgálni, hogy vannak-e bizonyíthatóan elsajátított korábbi ismeretek (tudás, képességek, kompetenciák), amelyek 75 %-os átfedés esetén kreditekkel elismerhetők. A felnőttképzésben a bizonyítás valamilyen vizsgával, vagy vizsgától eltérő formájában történhet. A szakmai életút során olyan gyakorlati tevékenységet is végezhet a felnőttképzésbe belépő hallgató, amely 75 %-ban lefedi egy továbbképzési program valamilyen gyakorlati jellegű foglalkozását. A PLA fogalomkörébe tartozik az ÁIFSZ képzésből főiskolai vagy egyetemi szintű képzésbe felvételt nyert hallgató számára legfeljebb 60 kredit elismerése, itt számonkérés nélkül is elismerést nyernek az elsajátított ismeretek. Az alapképzési szakokon általában gondosabban kell eljárni az előzetes tanulmányok és elsajátított ismeretek elfogadásában, csak érettségit követő (iskolai rendszerű) legalább akkreditált posztszekunderi képzésben elsajátított ismeretek elfogadására kerülhet sor, nem akkreditált képzés esetén az ismeretek elsajátítását mindenképpen vizsgával kell hitelesíteni. A felnőttképzésre vonatkozó megállapítások a felnőttképzési törvény (közeljövőben esedékes) elfogadása esetén nyernek értelmet, de az alacsonyabb képzési szintről magasabb képzési szintre lépő hallgató számára a korábban elsajátított ismeretek elfogadása jelenleg is tulajdonképpen a PLA fogalomkörébe tartozónak tekinthető.

13


13. Regisztrációs hét Rkr.: 8 § (1) e);

A szorgalmi időszak első hete (esetleg első 3 napja) az oktatás megszervezésére használható. Ha az intézmény regisztrációs hetet (regisztrációs időszakot) különít el a szorgalmi időszak elején, akkor ezen időszak első szakaszában (pl. az első két napon) adhatók le a végleges egyéni tanrendek, kialakulhat az egyes tárgyakat felvevő hallgatók végleges névsora, tantermek rendelhetők a foglalkozásokhoz (a nagy előadásokhoz természetesen már korábban elkészíthető a terembeosztás), értesíthetők a tanszékek tényleges oktatási kötelezettségeikről.

14. Rugalmas képzés Rkr.: 4 § (1); 4 § (3); 4 § (4);

A képzés rugalmassága csak akkor biztosítható, a hallgató számára akkor van sok választási lehetőség, ha az előtanulmányi rend nem jelent túlzott kötöttséget (csak az adott tantárgy elsajátításához feltétlenül szükséges és legfeljebb 3 másik tantárgy határozható meg előtanulmányi kötöttségként). Nem célszerű félévenként minimálisan összegyűjtendő krediteket előírni, ha azt nem teljesíti a hallgató, akkor vagy évismétlőnek lenne tekinthető, vagy tanulmányi okokból el kellene bocsátani az intézményből. Az egy félévben 15 kreditnél kevesebb kreditet akkumuláló hallgató a következő félévben úgyis tandíjfizetésre kötelezett (147/2000. (VIII. 23.) Korm. rendelet 9. § (3) bekezdés), és a képesítési követelményekben rögzített képzési időnél 1-1,5 évvel hosszabb tanulmányi időszak után pedig költségtérítéses hallgatóvá válik (147/2000. (VIII. 23.) Korm. rendelet 11. § (7) bekezdés). A rugalmas tárgyfelvételt segíti elő, ha a legfontosabb törzstárgyakat az intézmény az őszi és tavaszi félévben is meghirdeti. Engedélyezhető a hallgató számára (az aktív féléven kívül, amelyben tantárgyakat vesz fel és krediteket akkumulál) a passzív félév (a korábbi évhalasztással rokon fogalom, de itt félév halasztásáról, kihagyásáról van szó, amely nem tanulmányi okokra vezethető vissza), amikor a hallgató pl. munkát vállal, hogy további tanulmányaihoz az anyagi erőforrásokat biztosítsa, vagy (itthon, esetleg külföldön) nyelvet tanul a nyelvi követelmények teljesítéséhez. A passzív félév alatt a hallgatói jogviszony szünetel, ez az időszak nem számít bele az államilag finanszírozott félévek számába, de a hallgatónak (a passzív félévekkel együtt) a TVSZ-ben meghatározott időn belül kell a diplomamunka (szakdolgozat) nélkül az összes kreditet összegyűjtenie.

15. Számonkérések Rkr.: 1 § (5);

Általában igaz, hogy számonkérési formához nem rendelünk kreditet, hiszen egy tantárgy teljes elsajátításához szükséges munkamennyiség arányos a kreditértékkel. A képesítési követelményekben rendelkezni kell, hogy adott szakon hány kötelező szigorlatot írnak elő, a TVSZ-ben rendelkezni kell arról is, hogy ezek teljesítése kritériumjellegű követelmény, vagy a szigorlat teljesítéséhez szükséges becsült munkamennyiségnek megfelelően milyen kreditértékkel növelik meg a több féléves tantárgy utolsó (szigorlattal záruló) félévében a tantárgyhoz rendelt kreditet (pl. 3 féléves tárgy mindegyik félévben azonos kontaktórájú, a 3 félév alatt végzendő összes munkamennyiséghez 15 kredit tartozik, ilyenkor egymást követő félévekben rendre 4, 4, illetve 7 kreditet célszerű a tantárgy egy félévi ismeretanyagához rendelni). Ha a szigorlat időben eltolva is teljesíthető, célszerű a több féléves tantárgy utolsó félévére allokált kredit beszámítását (az akkumulált kreditekbe) a szigorlat sikeres letételéhez kötni. 14

Ajánlások a kreditrendszerű képzés bevezetéséhez A magyar felsőoktatás szinte egyedülálló jellegzetessége a szigorlatok nagy száma (egyes szakokon a nyolcat is jóval meghaladja), a kreditrendszerhez (és az európai felsőoktatáshoz) való alkalmazkodás célszerűvé teszi a szigorlatok számának fokozatos csökkentését, az ismeretanyag integrálását a hallgatókban a vizsgák folyamán is számon lehet kérni, sőt a folyamatos tanulás (és számonkérés) révén eredményesebben meg is lehet követelni.

16. Tantárgy többszöri felvétele, vizsgázási lehetőségek Rkr.: 8 § (1) g);

A kreditrendszerű képzés folyamatos tanulásra vonatkozó ideológiája nehezen illeszthető össze a vizsgaidőszakban, kampányszerű tanulás alapján többször megismételhető vizsgával. Egy vizsgaismétlési lehetőséget azonban mindenképpen célszerű biztosítani. A féléveket jobb úgy kezdeni, hogy az előző félévi kötelezettségek teljesítése ne akadályozza a hallgatót az adott félév feladatainak teljesítésében. Ajánlatos, hogy vizsgát csak a következő félév szorgalmi időszakának kezdetéig lehessen letenni (ez persze aránytalanul hosszabb időtartamot jelent a tavaszi félév után, mint az őszi félév után, de minden hallgató számára azonos a feltételrendszer). A kreditrendszer nem bünteti a hallgatót, ha a felvett tárgyat nem tudja teljesíteni, de lehet korlátozni, hogy egy adott tantárgy követelményeinek teljesítése hány alkalommal kísérelhető meg. Erre két alternatíva lehetséges: a) Annak szabályozása, hogy hány félévben veheti fel a hallgató a tantárgyat. Pl. ha három (nem feltétlenül egymást követő) félévben sem tudott legalább elégséges érdemjegyet elérni, akkor több lehetősége nincs, tanulmányi okból elbocsátják a karról (intézményből) b.)Annak szabályozása, hogy hányszor próbálkozhat (szóbeli vagy írásbeli) vizsgát letenni ugyanabból a tárgyból pl. ha a TVSZ legfeljebb 5 vizsgalehetőséget engedélyez, a hallgató többféle "taktikával" használhatja ki a lehetőségeket még akkor is, ha egy félévben a TVSZ szerint egy adott tárgy vizsgáját csak egyszer lehet megismételni. Három változatot a következő táblázat szemléltet, amelynek fejlécében egy adott tárgy felvételének első, második stb. félévét szerepeltetjük (a félévek között időben tehát kihagyások is lehetnek), a 2., 3. és 4. sorban három példa segítségével azt mutatjuk be, hogy a hallgató hogyan használhatja fel az öt vizsgalehetőséget (az egyes félévekben hányszor próbálkozott vizsgával).

Vizsga lehetőségek

1. 2 2 1

2. 2 1 1

Félévek 3. 1 1 1

4.

5.

1 1

1

Tárgy ismételt felvételéért nem fizettethető a hallgatóval (kreditarányos) tandíj (147/2000. (VIII. 23.) Korm. rendelet 9. § (2) bekezdés). A költségtérítéses képzésben a tényleges fizetendő költségtérítés a hallgató által adott félévre felvett kreditek arányában állapítható meg (a teljes költségtérítési összeg 30 kreditértékű tantárgyak felvétele esetén fizetendő, 15 kredit vállalása esetén a fele összeg fizetendő).

15


17. Tanterv kialakítása Rkr.: 4 § (1); 4 § (2); 6 § (2); 11 § j);

Egy szak tantervének (szakcsoport tantervének) kialakításánál alapos megfontolások után kell dönteni a kötelező tárgyak halmazáról, a tantárgyakhoz rendelt kreditekről. A tanterv gyakori módosítása bizonyos mértékű anarchiához vezethet. Nehéz meghatározni, hogy egy-egy hallgatónál milyen korábbi teljesítmény tekinthető a követelmények részleges teljesítésének (a hallgatók ugyanis nem egy tömbben haladnak, az egyéni ütem megválasztásának lehetősége miatt széthúzódik az egy időpontban induló hallgatók mezőnye). A kreditrendszert felmenő jelleggel célszerű bevezetni, a tapasztalatok szerint így is a legtöbb nehézséget a tanulmányokat a hagyományos képzésben kezdő és (évismétlés miatt) a kreditrendszerű képzésbe visszahulló hallgatók kezelése okozza. A kötelező tárgyak struktúráját, kredit hozzárendelését nem ajánlatos megváltoztatni, természetesen változhat, frissülhet, korszerűsödhet a tantárgy ismeretanyaga. A kötelezően választható tárgyaknál értelemszerűen jóval nagyobbak a változtatási lehetőségek, és semmi kötöttség nincs a szabadon választható tárgyak körében.

18. Tanulmányi és vizsgaszabályzat (TVSZ) Rkr.: 7 § (1); 7 § (4); 8 § (1); 12 § (3);

Egy intézményen belül a kreditakkumuláció általános szabályai minden karon (szakon) legyenek azonosak, mert az általános szabályok képezik a TVSZ alapjait. Ilyen közös intézményi szabályozás vonatkozhat arra pl., hogy • hányszor lehet egy tantárgyat felvenni, • hányszor lehet vizsgát ismételni az adott vizsgaidőszakban, • hányszor lehet vizsgát megkísérelni egy tantárgyból, • van-e 2,00-t meghaladó súlyozott tanulmányi átlag követelmény a tanulmányok teljes időszakára (esetleg egy közbenső mérési pontban pl. első 2 év után is), • alkalmazzák-e a kreditindexet (korrigált kreditindexet) a hallgatók teljesítményének összehasonlítására, • van-e regisztrációs hét a félév elején. A karok specialitásai az intézményi TVSZ-hez fűzött kari TVSZ kiegészítésben tükröződhetnek. Minél kevesebb pontból áll a kiegészítés, annál előnyösebb, annál inkább kirajzolódhat az intézmény egységes arculata, annál könnyebb az intézményen belüli tantárgy áthallgatásokat, szakcsoporton belüli (esetleg azon kívüli) pályamódosításokat kezelni.

19. Testnevelés helye a kreditrendszerű képzésben A testneveléshez csak a testkultúra szakcsoporthoz tartozó szakokon és a tanító és óvodapedagógus képzésben célszerű kreditet rendelni. A többi szakcsoportban a testnevelés lehet kötelező jellegű vagy fakultatív foglalkozás (különböző intézményekben azonos szakon folyó képzés esetén is ilyen eltérések lehetnek attól függően pl., hogy van-e az intézményben testnevelési tanszék, rendelkezésre állnak-e megfelelő befogadóképességű sportlétesítmények). Kötelező testnevelési órák esetén is a tantárgy általában aláírással zárul, amelyhez így érdemjegyet nem rendelnek, tehát valójában csak mennyiségi teljesítményt mérnek (minőségit nem). Gondot okozhat az egészségügyi okokból felmentett hallgatók, a fogyatékosok kezelése, ha a testneveléshez kreditet rendelnek.

16

Ajánlások a kreditrendszerű képzés bevezetéséhez Ilyen szempontból a kötelező testnevelés kritérium jellegű követelmény (pl. 4 féléven keresztül az aláírás megszerzése az oklevél kiadásának kritérium követelménye). Ezen kötelezettségek teljesítése alól az intézménynek indokolt esetben (fogyatékosok, súlyos betegség) joga van mentesítést adni.

20. Többlet kredit elismerése Rkr.: 4 § (2);

A kredit kormányrendelet előírja, hogy az intézménynek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a hallgató tanulmányai során adott szakra előírt összes kredit mennyiségét 10%-ban meghaladó kreditértékű tárgyakat vehessen fel. Ennek sok pozitív vonzata mellett (növeli a hallgató számára a választási lehetőségeket, könnyebben alakíthat ki a hallgató egyéni tanrendet, a többlet kreditekkel a tehetséges hallgató hozzájárulhat párhuzamos képzésben egy másik szak követelményeinek kisebb összegű költségtérítés melletti teljesítéséhez) van egy fontos praktikus indoka is, amit egy példával lehet legjobban illusztrálni. Egy hallgató az átlagos ütemnél gyorsabban halad, és 5 év képzési idejű egyetemi szakon 8 félév alatt 260 kreditet akkumulált (az átlagos ütemű előrehaladás esetén elvárt 240 kredittel szemben). Az adott szakon egy félévet (30 kreditet) szentelnek a diplomamunka elkészítésére. Ha a hallgató számára csak 300 kredit ismerhető el, akkor a 9. félévben csak a hiányzó 10 kreditet ismertetheti el, következésképpen a 10. félévben (a 9. félév lezárása után számított kreditindex alapján) a kiváló hallgató nem kaphat ösztöndíjat, sőt tandíjfizetésre lenne kötelezhető (esetleg ha a kollégiumi elhelyezést minimum teljesített kredithez kötik, még a kollégiumból is kizárják). Ha a hallgató az összes kredit 10%-át is meghaladó kreditértékben vesz fel tárgyakat, ezekért a tárgyakért az intézmény a felvett kredittel arányos költségtérítési kötelezettséget állapíthat meg.

17

Ajánlások a kreditrendszerű képzés bevezetésére

Recommend Documents